See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

net/publication/237065998

A Machimus annulipes rablólégy (Asilidae) a szipolyok természetes ellensége.

(Machimus annulipes (DIPTERA: Asilidae) a natural enemy of Anisoplia
segetum)

Conference Paper · November 2005

CITATIONS READS

0 161

1 author:

András Bozsik
University of Debrecen
144 PUBLICATIONS   238 CITATIONS   

SEE PROFILE

Some of the authors of this publication are also working on these related projects:

Art and entomology View project

Multidisciplinary researches and articles View project

All content following this page was uploaded by András Bozsik on 27 May 2014.

The user has requested enhancement of the downloaded file.

A MACHIMUS ANNULIPES RABLÓLÉGY (ASILIDAE), A
SZIPOLYOK TERMÉSZETES ELLENSÉGE

Bozsik András
Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, MezĘgazdaság-tudományi
Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen

A biológiai növényvédelem fejlesztése megkívánja, hogy nyitott szemmel

járjunk a természetes és az ember által befolyásolt biocönózisokban, hogy
észrevegyük a bioszféra „jó és emberi hasznosításra alkalmas ötleteit”, és
végül valóban jóra használjuk azokat.

Anyag és módszer

A vizsgálat helye Nyírlugos, a kísérleti parcellák a Nyírmihálydi felé vezetĘ

út mentén helyezkednek el. A felvételezés ideje: 2005. június 14. A kísérleti
területen hosszú tartamú mĦtrágya kísérletek (A mĦtrágya és a meszezés
hatásának vizsgálata savanyú homokon) folynak 1962 óta. 1991-tĘl tritikálé
a kísérleti növény. A kísérlet teljes területe 10000 m2, ebbĘl a 128 parcellán
elhelyezkedĘ négyszeresen megismételt 32 mĦtrágyakezelés 6400 m2-t
foglal el, a többi mĦvelĘ út, külsĘ-belsĘ szegély. A mĦtrágya adagok a
következĘk: nitrogén (150, 100, 50, 0 kg hatóanyag/ha borsodi só), P2O5
(180, 120, 60, 0 kg hatóanyag/ha 18 %-os szuperfoszfát), K2O (180, 120,
60, 0 kg hatóanyag/ha 60 %-os kálisó), Ca (400, 200, 100 kg hatóanyag/ha
mészkĘpor = 40 % -os Ca), Mg (80, 40, 0 kg hatóanyag/ha dolomitpor = 10
% Mg). A parcellák faktoriális véletlen blokk elrendezésben a fenti adagok
kombinációt kapták. A talajmĦvelés a szokásos módon történt.
TalajfertĘtlenítés, vegyszeres gyomirtás a technológiai utasításban szükség
szerinti beavatkozásként van megemlítve, de az általunk végzett
növényvédelmi felvételezések (növénykórtani és állattani) alapján a
növényvédelmi beavatkozások igen mérsékeltek lehettek. Környezet: laza
akácsor fekete bodzával, néhány csenevész juharfával és kiterjedt
csalánossal vegyesen az úttest felé. Az úttest túloldalán akácos. Hátulról és
jobb oldalt akácból, tölgybĘl és juharból álló vegyes erdĘ húzódik. Baloldalt
intenzív mĦvelésĦ, jól gondozott fiatal almás. Mintavétel hálózás és vizuális
megfigyelés: parcellánként 10 véletlenszerĦen kiválasztott növényen
megszámláltam és befogtam az ott elĘforduló hasznos élĘlényeket.

399
 Eredmények

A felmérések folyamán lehetetlen volt nem észrevenni a nagy sebességgel

felröppenĘ, majd ragadozó madár módjára a vetési szipolyokra (Anisoplia
segetum) lecsapó nagy termetĦ rablólegyeket. A zsákmányra lecsapás után
vagy helyben, a tritikálé kalászán maradtak, és nekiláttak a szipoly szöveteit
kiszívni, vagy a megragadott zsákmánnyal fölröppentek és a levegĘben
kezdték fogyasztani. Néhány rablólegyet zsákmányostul hálóval befogtam,
mĦanyag tubusba helyeztem, s a felmérés befejezése után még aznap
meghatároztam. Az állatok 21-25 mm hosszúságúak voltak, s minden
alaktani jellemzĘjük alapján (A pajzsocskán 8 segélysörte található. A lábak
és a lábakon elhelyezkedĘ sörték feketék, de az elülsĘ pár lábak combjain
hosszú fehér szĘrök figyelhetĘk meg. A tibiák tövén kb. combvastagságnyi
szélességben vörös színezĘdés látható. A bajusz kevert fehér-fekete
szĘrökbĘl tevĘdik össze (Mihályi, 1969), egyértelmĦen az Asilidae család
Machimus annulipes (Brullé, 1832) fajába tartoztak.
A M. annulipes mellett más, korábbi tapasztalataim és az idevágó
szakirodalom alapján jól ismert fajokat is találtam. Ezek listája az 1.
táblázatban látható.

1. táblázat A megfigyelt és begyĦjtött természetes ellenségek (Nyírlugos,

2005. 06.14.) száma és dominancia %-a
Faj vagy egyéb taxon Egyedek száma %
Machimus annulipes 21 29,6
Coccinella septempunctata 20 28,1
Adonia variegata 9 12,7
Chrysopa phyllochroma 6 8,4
Chrysoperla carnea s.l. 1 1,4
Hippodamia tredecimpunctata 1 1,4
Propylea quatuordecimpunctata 1 1,4
Cantharis sp. 1 1,4
Nabis sp. 1 1,4
Arachnoidea 10 14,1
Összesen 71 100

Ami igazán érdekes volt, az az, hogy a jól ismert taxonok elĘfordulása
viszonylag alacsony volt, míg az általam gabonában még soha meg nem
figyelt, és a gabonafélék kártevĘinek természetes ellenségei között nem
említett (Wetzel, 1981; Miczulski és mtsai, 1987; Sengonca und Brüggen,
1989; Henze, 1992; Holz, 1994) rablólégy majd 30%-át tette ki az összes
400
megfigyelt természetes ellenségnek. A kérdés tehát az, miért volt ilyen
magas a M. annulipes egyedszáma itt, illetve másutt gabonában miért nem
találkozni vele?
MielĘtt próbálunk válaszolni a kérdésekre, érdemes átnézni a releváns
irodalmi forrásokat. A M. annulipes dél-európai, pontosabban a
Mediterráneum észak-keleti részén (Görögországban, Albániában,
Romániában, Jugoszláviában és Lengyelország déli területein; Lehr, 1971)
honos faj, amely Magyarországon sík vidéken gyakori (Móczár), de pl.
Bajorországban csak, mint bevándorló fordul ritkán elĘ (von der Dunk,
2003). Megtalálható nagy számban még a transz-kaukázusi vidéken, Közép-
Ázsiában, s a Kaszpi-tenger partjait övezĘ keskeny sávban (Lehr, 1971), és
Törökországban is (Bosák and Hradský, 2001). A rablólegyek általában a
nyílt, meleg (a Machimus fajok esetében a 17-18°C az aktivitási küszöbérték
és 30-35 °C-on fokozzák tevékenységüket; Lehr, 1971), sokoldalúan
strukturált, az ember által csak extenzíven használt területeken fordulnak elĘ
(von der Dunk, 2003). Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a hivatkozott német
és lengyel cikkekben vajmi csekély volt a valószínĦsége a faj
elĘfordulásának. Nézzük tovább, miért nem bukkantam rá korábbi
vizsgálataim során hazánkban. Felvételezéseimet jobbára a gödöllĘi-
dombság területén illetve Hajdú-Bihar megyében végeztem. A faj a sík és
nyílt vidék kedvelĘje, de nem kedveznek számára az intenzív
növénytermesztési technológiák, amelyek eddigi vizsgálati helyeimen
adottak voltak. Ezek miatt nem találkozhattam tehát korábban a fajjal!
A M. annulipes és általában a rablólegyek csak kevéssé ismert fajok. Már a
fölismerésük sem mindig könnyĦ, és mivel eddig csak kevesen foglalkoztak,
és foglalkoznak velük, életmódjuk, fejlĘdésük, az ökológiai feltételekkel
szemben támasztott igényeik, táplálékaik hiányosan dokumentáltak. A
petézés a legváltozatosabb helyeken történik a talaj fölött általában 10-15
cm-es magasságban, árnyas helyeken (a lóhere virágára, levelére,
pázsitfüvek levelére, szárára, levélhónaljba, stb.). A nĘstények egymáshoz
közeli növényekre petéznek, miközben növényrĘl növényre szállnak (Lehr,
1958). A kikelĘ elsĘ stádiumú lárvák (testüket rövid szĘrök borítják,
amelyek lassítják az esést (?), és nagyon mozgékonyak) a talajra vetik
magukat, s befurakodnak. A késĘbbiekben vagy a talajban, vagy korhadó
fatönkökben élnek, és az ott található rovarlárvákat vagy sáskapetéket
fogyaszják (Fedorov, 1925, Clausen, 1940, Bogash, 1942 in Lehr, 1958), s
kifejlĘdésük után itt is bábozódnak (Lehr, 1958). Egyes fajok lárvái nem
tudnak szántott talajban élni, míg másokéi pl. Machimus spp. a kerteket
kedvelik (Lehr, 1971). A peteállapot 5-20 napig, a lárvafejlĘdés 2-3 évig, a
bábállapot 2-6 hétig tart (Melin, 1923 in Lehr, 1958). A bábból való kibúvás
után 2-3 órával már vadásznak. Az imágók Kazahsztánban május második
dekádjában jelennek meg, a rajzás csúcsa június közepén van. Az intenzív
401
rajzás még folytatódik júliusban, csökken az intenzitás augusztusban, s
szeptemberben már megszĦnik. Ennek ellenére néha még október elsĘ
felében is láthatók frissen átalakult egyedek (Lehr, 1971). Magyarországon
júniustól szeptemberig figyelhetĘk meg az egyedek (Mihályi, 1969). A fajok
nagy része a száraz, meleg élĘhelyeket kedveli. Legaktívabbak napos idĘben
délelĘtt 8-10-ig, de intenzív mozgásuk megkezdĘdik, mihelyt érzékelik a
felkelĘ nap elsĘ sugarait. Kezdetben 5-10 percig száradnak, majd elindulnak
vadászni. Általában napszálltáig, néha még tovább is repülnek (repülési
magasságuk 1,5-2 m, a 2 m-t nem haladja meg). Szeles idĘben rejtett
helyeken, bokrok mélyén lapulnak meg, vagy kis tisztásokon kutatnak préda
után. Hidegben (16-18 °C-on) szintén a sĦrĦ bozótban rejtĘzködnek, 17-18
°C-on csak a rémült egyedek repülnek. A növényeken kapaszkodó
„dermedt” egyedek kézzel is könnyen megfoghatók. Gyenge esĘben, ha
meleg az idĘ, repülnek, de elrejtĘznek, ha erĘs a zápor. Nagyon
melegigényesek: a nap mozgásával szinkronban az árnyékossá váló
helyekrĘl átrepülnek a napsütötte foltokra. A rablólegyek egyértelmĦen
ragadozók. A zsákmányt gyakran röptében fogják el. Többnyire azonnal
megölik (a nyálban lévĘ méreganyaguk megbénítja és megöli az áldozatot),
és a toron keresztül ki is szívják a szöveteket. A 2. táblázatban az
irodalomban fellelhetĘ, a M. annulipes-re vonatkozó táplálkozási adatok
mutatják, hogy 100 %-ban rovarokat ragadoz.

402
2. táblázat A Machimus annulipes táplálkozási struktúrája (Adamovic,
1963)

Taxon %-os aránya a

zsákmányban
Odonata 1,64
Orthoptera (Acrididae) 4,3
Homoptera (Cicadoidea) 0,62
Hemiptera 1,02
Coleoptera 13,47
ebbĘl Scarabeidea 12,72
Lepidoptera (Noctuidae, Geometridae, 18,37
Pieridae)
Hymenoptera 49,24
ebbĘl Ichneumonidae 0,08
Tenthredinidae 0,48
Aculeata 43,19
ebbĘl Apidae 36,74
ebbĘl Apis mellifera 30,42
Formicidae (szárnyas egyedek) 5,47
Diptera (Brachycera) 10,64
EbbĘl Asilidae 2,71
Syrphidae 2,31
Muscidae 2,93

Ami a rablólegyek szipolyragadozását illeti az ismert korábbi

közleményekbĘl is. Sajó Károly már 1897-ben megfigyelte, hogy az Asilus
(Echthistus) rufinervis rablólégy gyakran fogyasztja a vetési szipolyt. SĘt
vannak adatok a M. annulipes-rĘl is. A M. annulipes vetési szipolyokat
fogyaszt Jugoszláviában (Adamovic, 1963), Romániában (Weinberg, 1973);
osztrák szipolyt Jugoszláviában (Adamovic, 1963), Romániában (Weinberg,
1973) és Kazahsztánban (Lehr, 1971); és széles szipolyt Romániában
(Weinberg, 1973). A szipolyokon kívül más jelentĘs károsítók, pl. Zabrus
sp., Agriotes sp., Melanotus sp., Plagionotus sp. is zsákmányai közé
tartoznak (Weinberg, 1973).
A M. annulipes tehát hatékony polifág ragadozó, amely a számára kedvezĘ
éghajlati (száraz, meleg idĘ), topográfiai (nyílt, sík vidék) és gazdálkodási
(extenzív gazdálkodás, alternatív esetleg integrált növénytermesztési,
növényvédelmi) körülmények között alkalmas lehet a szipoly- és más
kártevĘ rovarfajok népességének bizonyos szabályozására. Ennek, illetve, a
403
faj biológiájának, fejlĘdésének, szaporodóképességének mélyebb
megismerése érdekében további megfigyelésekre és vizsgálatokra lenne
szükség az ország különbözĘ területein.

Összefoglalás

A szerzĘ 2005. júniusában egy Nyírlugos melletti kísérleti tritikálé állomány

növényvédelmi felmérése közben nagyszámú Machimus annulipes
(Asilidae) rablólegyet figyelt meg és fogott be. A rablólégy a tritikálén
károsító vetési szipolyokat támadta és ragadozta. A teljes természetes
ellenség fauna felvételezése után kiderült, hogy a M. annulipes teszi ki
annak legnagyobb részét, majdnem 30 %-át. A szakirodalmi áttekintés és a
személyes kutatási tapasztalatok összevetése után megkockáztatható az a
megállapítás, hogy a szakirodalmi hivatkozások szĦkössége fĘleg annak
köszönhetĘ – a rablólegyek kevésbé preferált volta mellett –, hogy az idézett
források német- és lengyelországi területekre vonatkoztak, ahol a dél-
európai M. annulipes csak esetenként és kicsiny egyedszámban fordul elĘ.
A hazai tapasztalatok hiánya pedig abból eredhet, hogy a faj számára az
intenzív gazdálkodási és technológiai körülmények nem kedvezĘk, de a
hazai vizsgálatok fĘleg ilyen viszonyokra irányulnak, illetve bizonyos
domborzati viszonyok kevéssé elĘnyösek számára. A faj extenzív termelési
körülmények között értékes polifág természetes ellenség lehet, ezért
biológiájának, fejlĘdésének, szaporodóképességének mélyebb megismerése
érdekében további megfigyelésekre és vizsgálatokra lenne szükség az
ország különbözĘ területein.

Irodalom

Adamovic, Z.R. (1963): The feeding habit of some asilid species (Asilidae,
Diptera) in Yugoslavia. Archiv bioloskih Nauka, 15 (1-2):37-74.
Bosák, J. and Hradský, M (2001): Some remarks ont he distribution of
robber flies (Diptera: Asilidae) in Turkey. J. Ent. Res. Soc. 3 (3):1-
28.
Henze, M. (1992): Einfluß verschiedener Fruchtfolgen sowie
unterschiedlich intensiver Anbausysteme auf Blattläuse und deren
natürliche räuberische Feinde in Winterweizen, Wintergerste und
Zuckerrüben. Inaugural Dissertation zur Erlangung des Grades
Doktors der Agrarwissenschaften, Rheinischen Friedrich-Wilhelms-
Universität zu Bonn, pp. 99.
Holz, F. (1994): On the occurrence of stenophagous predators of aphids in
winter wheat fields nearby Halle (Saxony-Anhalt). IOBC/WPRS
Bulletin 17(4):127-136.
404
Lehr, P.A. (1958): On the biology and behaviour of robber flies (Asilidae,
Diptera). Trudy Inst. Zool. Akad. Nauk. Kazakh. SSR, 8: 173-196.
Lehr, P.A. (1971): Review of life style and significance of Machimus
rusticus Meig. (Diptera: Asilidae) and closely related species of
robber flies. Biol. Sci., Kazakh State Univ., 3:203-213.
Miczulski, B., Lipinska, T., and Soczynski, G. (1987): Wystepowanie
drapieznych owadów mszycozernych w lanach pszenicy ozimej i
jeczmienia jarego. Roczniki nauk rolniczych, Seria E, 17(2):181-
188.
Mihályi F. (1969): Kétszárnyúak. In: Móczár L. (szerk.): Állathatározó. II.
kötet. Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 154-258.
Sajó K. (1897): Zur Lebensweise von Asilus (Echthistus) rufinervis Wied.
Illustrierte Wochenschrift für Entomologie, 2:544.
Sengonca, Ç. und Brüggen, K.-U. (1989): Auftreten von
Winterweizenschädlingen und ihren natürlichen Feinden in
unterschiedlich bewirtschafteten Ackerbaubetrieben. Z. PflKrankh.
PflSchutz,96 (1): 100-106.
Weinberg, M. (1973): Données nouvelles concernant la nourriture des
Asilidae (Diptera). Travaux du Museum d’Histoire Naturelle
„Grigore Antipa”, 13:281-290.
Wetzel, T, Ghanim, A. E. und Freier, B. (1981): Zur Bedeutung von
Prädatoren und Parasiten für die Überwachung und Bekämpfung von
Blattläusen in Getreidebeständen. Nachrichtenbl. Pflanzensch. DDR,
35: 239-244.

405
 MACHIMUS ANNULIPES (DIPTERA: ASILIDAE) A NATURAL
ENEMY OF ANISOPLIA SEGETUM

A. Bozsik
University of Debrecen, Centre of Agricultural Sciences, Faculty of Agronomy,
Department of Plant Protection, Debrecen, Hungary

When having investigated an experimental triticale field (Nyírlugos, in the north-eastern

part of Hungary) in the June of 2005, the author observed and collected Machimus
annulipes (Asilidae) in great number. The rubber fly attacked and fed on the Anisoplia
segetum adults damaging the triticale stand. After surveying the whole predaceous fauna it
turned out that M. annulipes predominated, amounting almost to 30% of that fauna.
Estimating an extensive literature review and personal research experiences it seems that
the paucity of former references and the absence of robber flies in the samples can be due to
the fact that M. annulipes a species of South Europe occurs only rarely in Germany and
Poland where the cited investigations were carried out. As to the lack of Hungarian
experiences with M. annulipes, it can be derived that the species does not prefer intensive
farming and technological conditions on which the majority of Hungarian research is
focusing. Regarding the results and the references M. annulipes can be a valuable
poliphagous natural enemy of many cereal pests, thus further studies on its biology,
development and reproduction are needed in various parts of Hungary.

406

View publication stats