Séma Mód Megfigyelő Becslő Skála (Schema Mode Observer Rating Scale-SMORS)

Gyermek Módok – “gyermeki” érzéseket, gondolatokat, cselekvéseket

foglal magában

1. Sebezhető Gyermek (Elhagyott, Bántalmazott, vagy Megalázott Gyermek) mód=

VULNERABLE CHILD MODE– sérülékenynek érzi magát és fájdalmas érzelmekkel telített,
mint szorongás, depresszió, gyász, vagy szégyen/megalázottság.

A Sebezhető Gyermek megnyilvánulásai lehetnek nyilvánvalóak, vagy egészen finomak. Például a

szomorúság, vagy a gyász kifejeződésre juthat nyíltan sírás formájában, vagy akár a belső fájdalomról
szóló beszámoló útján, de finom módokon is, mint halk hang, lesütött szemek, csendes, befelé forduló
viselkedés, szomorú arckifejezés, sóhajtozás, behúzott vállak, stb. A szorongás nyílt kifejeződése lehet
a pánik, a sokk, a lemerevedés, a kapkodó légvétel, míg finomabban felgyorsult beszéd, dadogás, a
beszélgetés fonalának elvesztése mentén nyilvánulhat meg. A beszélgetés témája tipikusan megfelel a
sérülékenység megnyilvánulásainak, pédául közeli, vagy múltbeli veszteség, erőszak, sérelem stb.
Máskor azonban előfordul, hogy a betegek elcsendesednek, vagy kerülik a fájdalmas témák említését,
de mégis mutatják a nem-verbális megnyilvánulásait a sebezhető gyermeknek (pl. szomorúságot, vagy
szorongást tükröző arckifejezések). A sebezhető gyermek mód gyakran jár intenzív belső fájdalom
átélésével, ami ahhoz vezet, hogy a betegek megpróbálnak elmenekülni ezek elől az érzések elöl, vagy
valamilyen módon megpróbálják elkerülni a fájdalmas érzéseket. Ezért a betegek gyorsan válthatnak a
a sebezhető gyermek módból valamelyik másik módba, ami úgy mutatkozhat meg, hogy hirtelen
elhallgatnak, dühösek, vagy arrogánsak lesznek, vagy megváltoztatják a beszélgetés témáját.

A Sebezhető Gyermekkel ellentétben – amely intenzív és elárasztó fájdalmas érzésekkel jár -, a

Magányos Gyermek általában ürességérzést és magányosságot hordoz magában. A Magányos
Gyermek inkább belül megélt, kevésbé nyilvánvaló jeleit mutatja a szomorúságnak és az ürességnek,
míg a Sebezhető Gyermek mód általában nyilvánvalóbb.

2. Dühös Gyermek mód = ANGRY CHILD MODE – Kontrollálatlan dühöt, vagy

haragot érez a vélt, vagy valós rossz bánásmódra, elhagyásra, megalázásra, vagy frusztrációra adott
reakcióként; gyakran érzi úgy, hogy igazságtalanul bánnak vele; úgy viselkedik, mint egy gyermek,
akinek épp dührohama van.

A Dühös Gyermek nyilvánvaló, kontrollálatlan, vagy igen gyengén kontrollált düh formájában jelenik
meg. Extrémebb esetekben kiabálás, ordítozás, káromkodás, csapkodás, tárgyak törése is előfordul.
Finomabb megnyilatkozásai lehetnek a nehéz, hangos légzés, emelt hang. A tartalma a dühös gyermek
módnak majdnem mindig valamilyen igazságtalansággal kapcsolatos, amit az illető ellen elkövettek.
Sokszor objektivizálható a háttere az igazságtalanság érzésnek, de gyakran fordul elő torzítás, vagy
aránytalan reakció a kiváltó incidenshez képest. Néha az is előfordul, hogy a dühöt kiváltó ok nem
azonosítható egyértelműen.

A Dühös Védelmezőre jellemző kontrolláltabb ellenségességtől és opponálástól eltérően a Dühös

Gyermek megjelenésére a kontrollálatlan, vagy gyengén kontrollált düh kifejeződése jellemző. A
Dühös Gyermek mód célja a vélt, vagy valós igazságtalansággal kapcsolatosan megjelenő düh
ventillálása, míg a Dühös Védelmező célja, hogy távolságot tartson az emberektől. A Zsarnokoskodó
és Támadó módtól eltérően a Dühös Gyermek nem fenyeget, vagy próbál megfélemlíteni másokat. A
terapeuták, vagy mások is esetenként megijedhetnek, vagy érezhetik magukat megfélemlítve a Dühös
Gyermek módban tapasztalt érzelmek intenzitása kapcsán, de ezekben az esetekben is igaz, hogy nem
célja a módnak a megfélemlítés, ellentétben a Zsarnokoskodó és Támadó móddal. Végül, a Ragadozó
módra, - ami egy jobban kontrollált, és számítóbb mód, mint a Dühös Gyermek mód – inkább
jellemző a hideg, könyörtelen düh, ami egy vélt, vagy valós fenyegetés, ellenség, rivális stb.
eliminálását célozza.

3. Impulzív, Fegyelmezetlen Gyermek mód = IMPULSIVE CHILD MODE – úgy

viselkedik, mint egy elkényeztetett gyerek, aki “akarja, amit akar, és amikor akarja”, és képtelen
elviselni a korlátokból eredő frusztrációt.

Az Impulzív Gyereknek nincs türelme. Ő azonnal akarja, amit akar, és frusztrált, dühös, vagy agitált
lesz, ha nem kapja meg. A frusztrációs tolerancia hiánya eredhet onnan, hogy el volt kényeztetve és
feljogosítva érzi magát arra, hogy mindig megkapja, amit akar, vagy onnan is, hogy sosem tanult meg
késleltetni, elhalasztani dolgokat és ezért elviselhetetlen számára a várakozás. Nehezen, vagy alig
tolerálja, ha mások a maguk tempójában haladnak valamivel, vagy nem válaszolnak azonnal a
kérésre/kérdésre. Gyakran előbb cselekednek, mint gondolkoznak, az érzéseik, indulataik azonnal
cselekvésre fordítódnak, a következmények előzetes mérlegelése nélkül. A frusztráció során gyakran
azonnal elérhető emberek, vagy tárgyak után néznek, amin kitölthetik mérgüket, például dobálnak,
csapkodnak, eltörnek dolgokat, megütnek embereket, stb. Azaz, nagyon könnyen váltanak Dühös
Gyermek módba az Impulzív Gyermek módból, ha igényeik, vagy cselekvéssel kapcsolatos
szükségletük nem elégítődnek ki azonnal. Habár az impulzív gyermek és a dühös gyermek módok
gyakran fordulnak elő együtt, különböző módokról van szó. Az impulzív gyermek gyakran mutatkozik
düh nélkül. Például megnyilvánulhat abban, hogy gyorsan beszél, hirtelen és gyakran témát vált, vagy
gyorsan és gyakran mozog (pl. újra és újra feláll, majd leül), nyughatatlan, könnyen elterelhető, és
általánosságban szinte azonnal válaszol az ingerekre. Emellett jellemző lehet, hogy impulzívan
válaszol a különböző pillanatokban érzett szükségletekre, például impulzív vásárlás, amikor nincs is
valódi szüksége azokra a dolgokra, drogok és alkohol fogyasztása, vagy szexuális kapcsolat teremtése,
ha ott az alkalom. Nehézsége lehet a hosszú-távú tervezéssel, amit az is mutat, hogy legtöbbször
félbehagyja az elkezdett tevékenységeket, mert elveszti az érdeklődését, illetve gyorsan váltogatja a
terveit.

A beteg sokszor türelmetlen a terapeutával is. Gyakran türelmetlenül az ülés végét várja, vagy
frusztrált lesz, ha a terapeutát kell hallgatnia. Megpróbálhatja a terapeutát rávenni, hogy engedjen a
követeléseinek. Általában nehezen fogadja el a határokat, ezért gyakori, hogy úgy érzi elfogadható, ha
a terapeutát nyomás alatt tartja, hogy az megadja neki, amit akar, vagy különös szívességeket tegyen
meg neki. Gyakran válik türelmetlenné, vagy nyugtalanná, ha a terapeutának nem volt ideje valamely
kérésének eleget tennie (pl. megírni egy véleményt), vagy nem azonnal elérhető, (pl. nyaralni ment),
vagy nem enged a nyomásnak és nem teljesíti a követeléseit. A terapeutától túlzott mértékű figyelmet
és időt követelhet, zaklathatja a terapeutát, és nehezen tűrheti, hogy a terapeutát másokkal is meg kell
osztania.

4. Magányos Gyermek mód = LONELY CHILD MODE– magányosnak és üresnek érzi

magát, mintha senki nem tudná őt megérteni, megvigasztalni, vagy egyáltalán kapcsolatot teremteni
vele.
A Magányos Gyermek szomorú, magányosnak, üresnek és a többi embertől elszigeteltnek érzi magát.
Úgy érzi örökre egyedül lesz, és hogy mások sosem fognak tudomást venni róla, sosem fognak törődni
vele. Úgy érzi, hogy neki kell mindenről gondoskodnia, mert senki sem akar majd róla gondoskodni,
és bármit tesz is, sosem fogja őt senki megérteni. Úgy érzi, ez az ő sorsa az életben. A magány
terhének cipelésére van kárhoztatva. Mintha nem lenne a létezésének semmi értelme, úgy éli meg,
hogy élete mentes a szeretettől, még saját identitása sem átélhető.

Gyakran számolnak be arról a betegek, hogy akkor is magányosnak érzik magukat, amikor
társaságban vannak. Erős érzelmi kötésük lehet a természethez, az emberiséghez, tanokhoz, különböző
hitrendszerekhez, vagy a spiritualitáshoz, de semmiképpen sem egyes emberekhez.

A Magányos Gyermek nyilvánvalóan sok hasonlóságot mutat a Sebezhető Gyermekkel, de inkább egy
nagyon erős belső érzésvilág jellemzi, kevéssé mutat nyílt, erős érzelmi kifejeződéseket. Általában a
Magányos gyermek rejtve marad a szemlélő előtt, de megjelenhet az izoláltságról, meg nem
értettségről, mellőzöttségről, lénye lényegtelenségéről, láthatatlanságáról szóló beszámolóiban.
Előfordul, hogy valamely életesemény hozza felszínre a Magányos Gyermeket, például egy családtag,
vagy barát halála, vagy hosszabb izoláció. Ezekben az esetekben a Magányos Gyermek fájdalma
hirtelen nyilvánvalóvá válhat.

Diszfunkcionális Megküzdési Módok – maladaptív megküzdési stratégiákon

keresztül megnyilvánuló, az én-t a fájdalomtól megóvni próbáló önvédelmi
mechanizmusokat foglal magában

5. Közönyös/Eltávolodott Védelmező mód = DETACHED PROTECTOR MODE –

érzelmi távolságtartást használ az önvédelemhez a fájdalmas érzések ellen; nincs tudatában a valódi
érzéseinek, nem érez „semmit”, érzelmileg távolságtartónak, egysíkúnak, robotszerűnek tűnik; kerüli,
hogy közel kerüljön emberekhez.

Az Eltávolodott Védelmező érzelmi szempontból egysíkúan, távolságtartóan, eltompítottan,

felületesen beszélhet, még akkor is, amikor kifejezetten érzelmekkel teli témáról van szó. A hangja
lehet monoton, az arckifejezése nem változik, ezáltal diszkrepancia keletkezik a kifejezésmód és az
éppen tárgyalt téma jellege között. A beteg fáradtnak, unottnak, vagy érdektelennek tűnhet; olyan
témákat választhat, amikben nincs „anyag” és elkerüli az érzelmekkel teltebbeket. Túlságosan
intellektualizáló, vagy konkretizáló lehet, és túlságosan sokat beszélhet más emberekről és a
szituációkról, amik körülveszik, míg a saját magáról történő beszámolókat kerüli. Ha megkérdezik
milyen volt a hete, nagy eséllyel azt válaszolja, hogy minden rendben, semmi különös nem történt, és
minden olyan, mint általában. Az Eltávolodott Védelmező célja, hogy távolságot tartson és megvédje
az egyént a fájdalmas helyzetektől és érzésektől. Így a beteg elkerülheti, hogy valódi interakcióba
kerülhessen azokkal az emberekkel, akikkel szemben erős érzelmi reakciói vannak. Visszautasíthatja a
különböző élmény technikákat a terápiában, amik erős érzelmek kiváltásával fenyegetnek. Amikor a
beteg az Eltávolodott Védelmező módban van, a terapeuta unalmat, vagy frusztrációt érezhet, mivel
úgy tűnik az ülés nem tart sehova. Úgy érezheti, hogy nincs megfelelő kapcsolat közte és a páciens
között. A beteg ilyenkor nem számol be érzésekről, hiába kérdezi erről a terapeuta, illetve túlságosan
konkrétan válaszol a feltett kérdésekre (gondolatokról, cselekvésekről számol be az érzelmek helyett).
Előfordul, hogy a terapeuta nem tudatosan, de alkalmazkodik az Eltávolodott Védelmezőhöz és ő
maga is kerülni kezdi az érzelmileg hangsúlyosabb témákat, vagy egy intellektualizáló beszélgetésbe
keveredik a pácienssel.

6. Elidegenedett Ön-Megnyugtató/Ön-Stimuláló mód = DETACHED SELF-SOOTER

MODE – ismétlődő, addiktív, vagy kényszeres cselekvéseket, vagy ön-stimuláló viselkedéseket
használ az önmegnyugtatásra; élvezetet, vagy izgalmat használ a fájdalmas érzésektől való
eltávolodásra.

Az Elidegenedett Ön-megnyugtató ismétlődő kényszeres, vagy addiktív cselekvések útján próbálja

megnyugtatni magát, mint például drog-, alkoholfogyasztás, játék, evés, vásárlás, szex, önsértés stb.
Az Elidegenedett Ön-megnyugtató egy kellemes fizikai állapotot keres, bizsergést, felpörgetettséget,
izgalmat, eufóriát, amivel a fájdalmas érzéseket távol tarthatja magától. A pontozó könnyen abba
hibába eshet, hogy minden alkalommal, amikor addiktív viselkedésről számol be a páciens, azt
Elidegenedett ön-megnyugtató módnak értékelje, pedig a páciens számos másik módban lehet, amikor
ezekről az addiktív, vagy kényszeres viselkedésekről beszámol. Például, beszámolhat addiktív
viselkedésről érzelmileg távolságtartóan (pl. Eltávolodott Védelmező módban), vagy érzelmileg
sérülékenyen, amikor fájdalmas érzésekről számol be (pl. Sebezhető Gyermek módban). Tehát, ennek
a módnak az értékelésénél a legfontosabb, hogy azt az állapotot írja le, amiben a páciens jelenleg van
– az ülés során. Például, a beteg a droghasználatról kifejezetten élvezettel számolhat be, mintha csak
újra élné a kellemes érzéseket, amik a droghasználat közben jelentkeztek. Szexuálisan provokatív
történeteket, vagy fantáziákat mesélhet, hogy stimulálja magát (és valószínűleg a terapeutát is) az ülés
alatt. Szexuálisan kihívóan viselkedhet a terapeutával, amivel mintegy önmagát stimulálja,
szórakoztatja, ezzel terelődve el személyesebb, vagy fájdalmas témáktól. Korábbi erőszakos
cselekményeiről is beszámolhat, ezzel hozva létre egy kielégítő izgatottsági szintet. Mindemellett
finomabb formában is megjelenhet, például szorongatja a karját, csipkedi a bőrét, a haját húzgálja,
vagy csavargatja, ajkába harap, vagy körmét rágja. Előfordulhat, hogy hirtelen úgy érzi, azonnal kávét
kell innia, vagy valami édeset ennie, vagy egyszer csak álmodozni kezd, és valamilyen kellemes
fantáziával rántja ki magát a jelenből. Erős sóvárgást és fogyasztási késztetést érezhetnek a betegek az
ülés során, bár legtöbbször erről nem számolnak be, hacsak nem kérdez rá a terapeuta.

7. Behódoló/Együttműködő Önfeladó mód = COMPLIANT SURRENDER MODE –

Behódol vélt, vagy valós követeléseknek, vagy mások elvárásainak abból a szorongató célból, hogy
elkerülje a fájdalmat, vagy szükségletei kielégítését biztosítani próbálja; szorongva behódol mások
követeléseinek, főleg azokénak, akiket erősebbnek, hatalmasabbnak érez magánál.

Az Együttműködő Önfeladó másoknak kíván kedvezni, mások vélt, vagy valós kívánságait,
szükségleteit, vagy elvárásait próbálja teljesíteni. Mások elfogadására és szeretetéért áhítozik, és
folyamatos visszajelzésre van szüksége arról, hogy ő ér valamit, és hogy szeretik. Tehát, az
Együttműködő Önfeladót a szorongás vezérli, a félelem attól, hogy elhagyják, bántani fogják, vagy
nem szeretik, hacsak nem tesz meg mindent azért, hogy kielégítse mások igényeit és követeléseit. Az
Együttműködő Önfeladó túlzottan is mások igényeivel és jóllétével van elfoglalva, saját szükségleteit
elhanyagolja. Különösen érzékeny lehet mások érzései és szükségletei iránt, míg a sajátjairól szinte
semmit sem tud. Tehetetlennek és erőtlennek érezheti magát mások jelenléte nélkül, akiket viszont
erősebbnek, hatalmasabbnak vél magánál. Ezért jellemzően megpróbálja megkedveltetni magát, hogy
megkapja azt a védelmet és támogatást, amire szüksége van.

A terápiás ülés során az Együttműködő Önfeladó különösen szívén viseli a terapeuta érzelmi állapotát
és igényeit. Folyamatos megerősítésre van szüksége, például a haladásával kapcsolatban, és elvárja a
terapeuta elfogadását ezzel kapcsolatban. Mindazonáltal ő maga is folytonosan visszajelezhet a
terapeutának, hogy milyen fantasztikus, mennyire bízik benne, és hogy mennyire jól haladnak a
terápiával. Nagy igyekezettel ecsetelheti, hogy mennyit gondolt az előző ülésre, és hogy a terapeuta
mennyire jó értelmezéseket adott, mennyire érti a problémáját. Ha a terapeuta nyaralni megy, az
Együttműködő Önfeladó nem fog panaszkodni, állítja, hogy természetesen a terapeutának is vannak
szükségletei, és hogy ezek néha a páciens érdekei előtt állhatnak. Ennek ellenére gyakran szenved az
Együttműködő Önfeladó, amikor a terapeuta messze van, és fél kimutatni ezt nyíltan. Az
Együttműködő Önfeladó esetenként nem tudja kifejezni haragját, vagy csalódottságát, mivel úgy érzi,
nem igazságosak ezek az érzések, és ha kimutatná őket, a terapeuta elutasítaná őt. Azonban ezek az
érzések kumulálódhatnak idővel és egyszer csak kitörhetnek fizikai, vagy verbális dühös
megnyilvánulások formájában. Gyakrabban azonban passzív-agresszív megnyilvánulások formájában
érhetők ezek a negatív érzések tetten, mint például késés, időpont lemondás, a terapeuta „kibeszélése”.

8. Dühös Védelmező mód = ANGRY PROTECTOR MODE – „Düh fallal” védekezik

azoktól, akiket fenyegetőnek észlel; biztonságos távolságban tart másokat a harag kifejeződéseivel; a
düh kifejeződése kontrolláltabb, mint a Dühös Gyermek módban

A Dühös Védelmező a dühét indirekt, kontrollált módon fejezi ki. Leginkább mogorva, duzzogó,
ellenséges, visszahúzódó. Keveset beszél, egy-két szavas válaszokat adva a kérdésekre, és igen
megnehezíti a terapeuta dolgát, hogy olyan témát találjon, amiről hajlandó a páciens beszélni. Bár az
arckifejezése, a hangja, a testbeszéde mind arról árulkodnak, hogy a páciens mérges, ő ezt nem
valószínű, hogy elismeri. Mindezt azért teszi, mert biztonságosabb az embereket távol tartani magától.
A non-verbális kommunikációja azt az üzenetet közvetíti, hogy „tartsd magad távol tőlem”. Ez az
indirekt ellenségesség nagyon megnehezíti, hogy konfrontáljuk vele a pácienst és azt is, hogy
empatizáljunk vele. Így a beteg gyakorlatilag elrejti sérülékenységét a jól kontrollált düh fala mögé. A
beteg dühe rosszindulatú, cinikus, leértékelő, kritikus megjegyzések formájában, illetve panaszok
formájában ölthet testet. A terapeuta úgy érezheti, hogy a beteg nem elégedett vele, lehetetlen
megfelelni neki; ugyanakkor nem hagy elég teret, hogy a terapeuta megközelíthesse a pácienst.

A Dühös Gyermektől eltérően, aki dühét nyíltan kifejezi, a Dühös Védelmező a dühét csak indirekt
módon kommunikálja, és igyekszik megtartani az érzelmi távolságot.

9. Panaszkodó Védelmező mód = ATTENTION-SEEKER MODE – panaszkodik, nyafog,

követel, elégedetlenkedik, becsapottnak érzi magát; elkedvetlenítő módon fejezi ki az elégedetlenségét,
ami elfedi valódi érzéseit és szükségleteit.

A Panaszkodó Védelmező olyan szituációkkal kapcsolatban panaszkodik és nyafog, amikkel

kapcsolatban tehetetlennek érzi magát, ugyanakkor elégedetlen és becsapottnak érzi magát. Például
panaszkodhat különböző testi betegségek miatt és az ezek gyógyítására irányuló hiábavaló
kísérletekről. Arról panaszkodhat, hogy az orvosok nem veszik komolyan, lekicsinylik őt és a
problémáját, vagy inkompetensek. Panaszait oly módon fejezi ki, hogy implicit, vagy explicit módon ő
maga áldozatként jelenik meg, arra utalva, hogy mások nem tesznek meg mindent azért, hogy
segítsenek. Mégis, a hallgató általában úgy érezheti, hogy ez az ember sosem elégedett semmivel.
Paradox módon, a sok panaszkodás ráirányítja ugyan a figyelmet a páciens szenvedésére, de azt az
érzést kelti, hogy nem tud az ember neki segíteni. Ezzel valójában távol tartja magától az embereket.
A Panaszkodó Védelmező nem mutatja ki fájdalmas érzelmeit nyíltan, mint a Sebezhető Gyermek,
hanem indirekt módon teszi ezt, irritabilitás, frusztráció, tehetetlenség és rezignáltság képében. Az
érzés, amit közvetít inkább az, hogy „szegény én”.
A Panaszkodó Védelmező mutat némi hasonlóságot a Dühös Védelmezővel. A Dühös Védelmező
esetében a terapeuta parázsló, de kontrollált dühöt észlel a páciens részéről, ami távolságtartást
biztosít. Például, a páciensek a Dühös Védelmező módban gyakran úgy érzik, hogy rosszul bánnak
velük, és keserűen panaszkodhatnak az igazságtalan, büntető bánásmódról, arról, hogy nem veszik
figyelembe jogaikat, kiváltságaikat stb. A beteg ilyenkor általában jól kontrolláltan, vagy elnyomottan
ugyan, de dühös arra az emberre, aki rosszul bánik vele. A Panaszkodó Védelmező mód esetében
azonban a páciens szenvedése, szükséglete jobban nyilvánvaló. Segítséget kér, de ugyanakkor el is
utasítja azt. Érzései lehetnek harag és becsapottság, de általában jelen van a tehetetlenség, önsajnálat
és a rászorultság is.

Maladaptív Szülő Módok – internalizált, diszfunkcionális szülői „hangokat”

foglal magában
10. Büntető, Kritikus Szülőmód = PUNISHING PARENT MODE – internalizált, kritikus,
vagy büntető szülői hangok; erős kritikát fogalmaz meg az én felé; szégyen és/vagy bűntudat érzéseit
generálja.

A Büntető Szülő, a páciens negatív, kritikus, vagy ön-büntető énképében, vagy megszólalásaiban
nyilvánul meg. Ilyenkor a beteg lehangolt, inadekvátnak, legyőzöttnek éli meg magát, arról számolhat
be, hogy nem halad előre, ő nem jó semmiben, csődtömegnek érzi magát, és ez mindig így is lesz.
Bűntudatot és szégyent érezhet, mintha ő lenne minden baj forrása, még akkor is, ha ez nyilvánvalóan
nincs így. Túlzott felelősségérzetet mutat, amikor a dolgok nem jól mennek.

A dicséretet nem veszi figyelembe, vagy hiányosságainak felsorolásával teszi érvénytelenné. Arról
számolhat be, hogy egy negatív, kritikus hangot hall a fejében, ami szenvedést okoz neki. Tudatában
van minden hibájának, hiszen a büntető szülő megállás nélkül kritizálja őt ezek miatt. Ez nem egy
pszichotikus állapot, mert az internalizált hangot a páciens saját maga részeként éli meg.
Mindazonáltal, az internalizált hang jelzi, hogy a beteg büntető módban van. A büntető mód úgy is
kifejeződhet, hogy a beteg általában véve kritikus, intoleráns, moralizáló, ami nem csak önmaga, de
mások felé is irányul. Legtöbbször azonban a büntető mód a beteg saját maga felé irányul a terápiás
ülés során. Olyannyira ön-büntető is lehet a páciens, hogy gyakorlatilag minden létező emberi
sérülékenységet, vagy emberi esendőséget a gyengeség jeleként él meg.

11. Túlkövetelő Szülő mód = DEMANDING PARENT MODE – lehetetlenül magas

elvárásokat fogalmaz meg az én felé; az ént nyomás alatt tartja, hogy még többet tegyen, még többet
érjen el, sose legyen elégedett magával.

A beteg ezt a Túlkövetelő Szülő módot egy belső teljesítménynyomásként éli meg. Folyamatosan úgy
érzi, hogy jobban kell teljesítenie, többet kell elérnie, magasabb célokat kell kitűznie. Folyamatosan
azzal van elfoglalva, hogy megfeleljen a saját elvárásainak. Ezzel ellentétben a Együttműködő
Önfeladó folyamatosan mások elvárásainak próbál megfelelni. Mindegy mennyire igyekszik, a
Túlkövetelő Szülő sosem lesz elégedett azzal, amit elért. Tehát a Túlkövetelő Szülő sosem fogja
hagyni a pácienst, hogy elégedett legyen a haladásával, vagy saját magával, sosem fogja engedni, hogy
elfogadja saját magát olyannak, amilyen és ne kelljen többet bizonyítania. A terápiás ülés során a
beteg olyanokat mondhat, hogy úgy érzi, nem dolgozik elég keményen, elégedetlenségét fejezheti ki
azzal kapcsolatban, ahogy halad a terápiával. A Túlkövetelő Szülő úgy is megjelenhet, hogy a páciens
általánosságban túl magas mércéket állít fel, nem csak saját magával, de másokkal szemben is. ezáltal
például kifejezett nyomást helyezve a terapeutára is, hogy jobban teljesítsen, többet tegyen, jobban
haladjanak. Általában azonban ez inkább egy, a páciens saját magára irányuló tendencia. A
Túlkövetelő Szülő gyakran hasonlítja a beteget más betegekhez, és úgy látja, hogy azok jobban
haladnak.

A Büntető Szülőtől eltérően, ami esetében kritikus, büntető hang jelenléte jellemző, a Túlkövetelő
Szülő hangja folyamatosan jobb és nagyobb teljesítményre ösztökéli a pácienst. Tehát, míg a Büntető
Szülő büntet, a Túlkövetelő Szülő nyomás alatt tart.

Túlkompenzáló Módok – extrém próbálkozásokat foglal magában a

szégyen, a magányosság és a sérülékenység érzéseinek kompenzálására
12. Önfelnagyító (Grandiozitásos, Felsőbbrendűségi) Mód = SELF-AGGRANDIZER
MODE – felsőbbrendűnek, különlegesnek, hatalmasnak érzi magát; lenéz másokat; a világot az
„irányítók” és a „szolgák” perspektívájából látja, fennhéjázó, saját fontosságát és jelentőségét
hangoztatja; leginkább a megjelenésnek tulajdonít jelentőséget az érzésekkel és az emberi
kapcsolatokkal szemben.

Az Önfelnagyító Mód szereti jó fényben feltüntetni magát. Rengeteg időt tölt a külsejével,
megjelenésével. Folyamatosan a különlegességét alátámasztó történeteket mesél, felsőbbrendűnek éli
meg magát. Úgy érzi, hogy ő különleges figyelmet és bánásmódot érdemel. Úgy érzi, hogy a
szabályok nem rá vonatkoznak. Kifejezetten arrogáns és lekezelő tud lenni másokkal. Ő magát mások
fölé helyezi és az embereket is magasabb rendű és alacsonyabb rendű kategóriákba sorolja. A
hétköznapiság gondolata rémisztő a számára. Szeret magáról beszélni, különösen a sikereiről és a
különleges tulajdonságairól. Kifejezetten hiányzik belőle az önkritikára való képesség. Ugyanakkor
nagyon könnyen talál másokban hibát. Igen lekezelő és kritikus lehet a terapeutával. Mindazonáltal
néha kifejezetten úgy érezheti, hogy valamilyen speciális kapocs van a terapeuta és ő közötte,
mindketten különleges emberek és a többi ember felett állnak. Saját magát nem átlagos betegként látja.
Mondhatja is, hogy tőle a terapeuta és a többi beteg is sokat tanulhat, a terapeuta szerencsés, hogy
kezelheti őt. Esetenként előfordul, hogy sokkal finomabban jelentkezik az önfelnagyító mód. Például,
ha a betegnek megfelelő önismerete van, tudhatja, hogy a feltűnő „önfényezés” rossz benyomást kelt.
Mindenesetre a burkolt megjegyzései egyértelműen arra utalnak, hogy felsőbbrendűnek érzi magát.
Még finomabb, de nyíltabb módokon dominanciára törekedhet, kontrollálni próbál másokat, köztük a
terapeutát is. Ő akarja meghatározni a témákat, amiről beszélnek, és megnehezítheti a terapeuta dolgát
a konfrontációt illetően. Nagyon érzékeny az emberi kapcsolatok hatalmi aspektusára és szükségét
érzi, hogy megerősítse pozícióját, amennyiben azt észleli, hogy valaki fölébe próbál kerekedni.

13. Zsarnokoskodó és Támadó Mód = BULLY and ATTACK MODE – fenyegetést,

megfélemlítést, agressziót, vagy kényszerítést alkalmaz, hogy elérje, amit akar, valamint bosszúállás,
és domináns pozíciójának biztosítása is jellemzi; szadisztikus élvezetet talál mások bántalmazásában.

A Zsarnokoskodó és Támadó módban a betegek megfenyegethetnek, vagy megfélemlíthetnek másokat

nyíltan, vagy finomabb módszerekkel. Mondhatja azt a páciens, hogy fegyvere van és használni fogja
valaki ellen (nem megnevezve általában) a klinikán például, vagy azt, hogy egy ápoló, vagy terapeuta
(akit nem kedvel) családtagjai jobban tennék, ha aggódnának. Felemelheti a hangját, fenyegetően
nézhet, az ujjával fenyegetően mutogathat, vagy félbeszakítva a másikat adhatja elő álláspontját,
megfélemlítve beszélgetőpartnerét. Kiabálhat, kontroll vesztett módon, felugorva fel-alá járkálhat a
szobában, hirtelen dobálhat dolgokat, vagy becsaphatja az ajtót, jelezve ezzel, hogy dühös, és nem
lehet őt figyelmen kívül hagyni. Ezeknek a dühkitöréseknek nem pusztán az a célja, hogy ventillálja a
haragját a páciens, mint a Dühös Gyermek módban, hanem kifejezetten fenyegető jellegűek és azt az
üzenetet hordozzák, hogy jobb, ha tisztában van a terapeuta azzal, hogy kivel van dolga. Azt a
benyomást keltik ebben a módban a betegek, hogy bármikor veszélyessé válhatnak és a terapeuta
jobban teszi, ha óvatosan válogatja meg szavait és tetteit. A beteg megpróbálhatja kikezdeni a
terapeuta gyenge pontjait, úgy, hogy lealacsonyító módon beszél a terapeuta külsejéről,
személyiségvonásairól, vagy általa ismert életeseményeiről. A Önfelnagyító módtól eltérően, ahol a
cél az, hogy a másik alacsonyabb rendűnek érezze magát, a Zsarnokoskodó és Támadó módban a cél
az, hogy átlépje a határokat és ez által a terapeuta veszélyben és tehetetlenül érezze magát. Ezért a
beteg ilyenkor úgy próbál meg felülkerekedni, hogy személyében támadja a terapeutát. Ha a terapeuta
megpróbál empatizálni vele, a beteg hirtelen a terapeuta ellen fordulhat, például szemére vetheti, hogy
neki mennyire könnyű, mert akármikor felállhat és kisétálhat az intézetből, míg ő be van ide zárva, és
a terapeutának fogalma sincs arról, mennyire borzalmas dolog bezárva lenni. Ismét, itt nem a harag
ventillációja a cél, mint a Dühös Gyermek módban, hanem a terapeuta kibillentése, elbizonytalanítása
és annak az érzésnek a keltése, hogy a terapeuta „tojáshéjon lépked”, egészen addig a pontig, hogy a
terapeuta érezzen félelmet minden alkalommal, amikor a beteggel kell beszélnie. A beteg kihívóan
érdeklődhet afelől, hogy mit tervez mondani a terapeuta róla a következő megbeszélésen, és nem
pusztán érdeklődésből, hanem hogy jelezze, jobban teszi, ha jó dolgokat mond róla. A Zsarnokoskodó
és Támadó mód nem csak a terapeutával szemben nyilvánulhat meg; jelen lehet a beteg beszámolóiban
a kezelőszemélyzet többi tagjával, családtagokkal, barátokkal, betegtársakkal stb. történt
interakciókról. Például a beteg henceghet azzal, hogy „szólt be” a kezelőszemélyzet egy tagjának,
részletezve, hogy hogyan félemlítette meg és bántalmazta verbálisan az illetőt. Ezekben a
történetekben gyakran tetten érhetők az Önfelnagyító mód elemei, amikor a beteg erőteljes,
felsőbbrendű személyként jelenik meg, a bántalmazott személy pedig gyenge, ostoba, alsóbbrendű
lényként. Mindenesetre ilyenkor, ha észlelhető, hogy a beteg fenyegető, támadó, félelmet keltő módon
viselkedik, amikor épp „helyre tesz valakit” Zsarnokoskodó és Támadó mód is pontozható.

14. Szélhámos és Manipulatív Mód = CONNING and MANIPULATIVE MODE – csal,

hazudik, vagy manipulál egy jól körülírt cél érdekében, például, hogy megkapja, amit akar, vagy
becsapjon másokat, vagy megússzon valamilyen büntetést.

A Zsarnokoskodó és Támadó módtól eltérően, ahol direkt fenyegetés és megfélemlítés (nyílt, vagy
kevésbé feltűnő) jellemző, a Szélhámos és Manipulatív módban a beteg indirekt módokon próbálja
elérni, amit akar. A beteg azt állíthatja, hogy segíteni szeretne másokon, empatizálhat másokkal, a
terapeutával is, kedvesnek, törődőnek és megértőnek mutathatja magát, ezáltal próbálva előnyökhöz
jutni a terapeutánál. A beteg kihasználhat, manipulálhat másokat, a betegtársait, olyanokat, akik
gyengébbnek, vagy sebezhetőbbnek tűnnek, így például ráveheti őket, hogy tegyenek meg neki
illegális szívességeket (drogot rejtsenek el pld.), vagy tartsanak meg fontos titkokat. Mindemellett
pletykákat terjeszthet másokról, például, hogy valamelyik beteg homoszexuális, vagy érzelmi
problémái vannak, vagy, hogy az egyik terapeuta szexuális viszonyt folytat egy beteggel.
Információkat gyűjthet, amit aztán használhat mások ellen, vagy gyenge pontokat kereshet az
embereken, amivel később zsarolhat, manipulálhat. Meggyőzheti az embereket a diszkréciójáról, így
jutva bizalmas információkhoz. Kitalálhat különböző történeteket a saját szerencsétlenségéről, hogy
szimpátiát ébresszen másokban. Feltűnően, provokatívan öltözködhet, hogy felkeltse a figyelmet, vagy
elterelje azt érzelmileg hangsúlyosabb témákról, és hogy reakciót provokáljon. Megpróbálhat
különleges kapcsolatot kiépíteni a terapeutával, például helyi dialektusban beszélve, vagy azt állítva,
hogy közös az érdeklődésük, vagy a hátterük. A páciens a terapeuta szimpátiáját arra használhatja,
hogy speciális szívességeket csikarjon ki, például elkérje a terapeuta telefonszámát, vagy rávegye,
hogy álljon ki érte a személyzet más tagjaival szemben, jobb értékelést adjon róla, jobb színben
tüntesse fel a szakvéleményében. Felajánlhatja, hogy a szívességért cserébe ő is ad valamit. Esetenként
elébe is megy a dolognak és nem kért szívességekkel áll elő (hoz egy csésze kávét, vagy édességet),
hogy jó szándékot mutasson, vagy lekötelezettség érzését keltse a terapeutában. Mindez különbözik a
Szolgálatkész Önfeláldozó módban tapasztalt viselkedéstől, ott ugyanis a beteg valóban igényli a
terapeuta elismerését és ezért megtesz mindent, hogy „jó beteg” legyen. A Szélhámos és Manipulatív
módban a beteg inkább a „megvakarom a hátadat és te is megvakarod az enyémet” mondás szerint
cselekszik.

15. Ragadozó Mód = PREDATOR MODE – arra fókuszál, hogy hideg, kegyetlen és számító
módon semmisítse meg ellenségeit, riválisait, vagy akadályokat, fenyegetéseket.

A ragadozó módban a beteg hidegnek és elérhetetlennek tűnik, illetve túl nyugodtnak, kevés
reakcióval. Másokat nem emberi lényként, hanem tárgyként kezel, amit használhat, aztán eldobhat,
megsemmisíthet. A Ragadozó agressziója tipikusan hideg és kiszámított. A páciens heteket tölthet
azzal, hogy megtervezzen egy támadást, vagy fegyvert készítsen titokban, amit aztán arra használ,
hogy megszabaduljon valakitől, bosszút álljon, vagy, hogy erőt demonstráljon. A Zsarnokoskodó és
Támadó módtól eltérően, ahol fenyegetés és megfélemlítés a jellemző, a Ragadozó módban a cél az,
hogy megoldjon egy számára tarthatatlan helyzetet, pontot tegyen egy ügyre, „elintézze a dolgot”.
Például elrabolhat és fogva tarthat valakit a személyzetből, nem azért, hogy ráijesszen, hanem, hogy
elérjen valamit (engedjék el az intézetből pld.). Hasonlóképpen, megtámadhat, mondjuk egy
betegtársat azért, mert az megpróbálta elcsábítani. Nem ráijeszteni akar, hanem azt, hogy véget vessen
a számára elfogadhatatlan viselkedésnek. Tehát, még egyszer, a cél az, hogy elérjen valamit, és nem
az, hogy félelmet keltsen (mint a Zsarnokoskodó és Támadó Módban), vagy kifejezésre juttassa a
dühét (mint a Dühös Gyermek módban). Az áldozatot tárgyként kezeli, amit egy bizonyos
végkimenetelhez használ, vagy adott esetben megsemmisít. A Dühös Gyermektől eltérően, ahol a düh
vezethet akár támadáshoz is, a Ragadozó módban az agresszió hideg és mechanikus. Ebben a módban
a beteg tekintete üres, arca kifejezéstelen, mozdulatlan. A Zsarnokoskodó és Támadó, vagy a Dühös
gyermek módban ezzel szemben a harag és agresszió jelei jól láthatóak, az arckifejezések és gesztusok
élénkek. Míg általában a kiszámított erőszakos cselekmények esetében gyakran Ragadozó módban van
az elkövető, előfordulhat, hogy egy beteg hirtelen vált Ragadozó módba, valamilyen kiszámíthatatlan
dolog kapcsán. Például, a beteg hirtelen furcsa, ijesztő módon kezd beszélni, vagy viselkedni,
miközben a tekintete is üressé, kifejezéstelenné válik. Nem azért történik mindez, hogy megijessze a
körülötte lévőket, hanem azért, mert éppen készül, hogy egy várhatóan agresszív választ adjon egy
általa sértésnek, vagy fenyegetőnek vélt esemény kapcsán. A Ragadozó mód gyakran látható olyan
betegek esetében, akik korábban bérgyilkosként, vagy más erőszakos területen dolgoztak. Ezek a
betegek úgy írják le a munkájukat, hogy „semmi személyes”, „csak üzlet”, és azt állítják, hogy nem
éreznek megbánást, vagy más érzést azzal kapcsolatban, amit tettek, esetenként az áldozatokat
hibáztatják (pl. mert „provokálta” őket).

16. Túlkontrolláló Mód (Paranoid és Kényszeres Típusok) = OVERCONTROLLER

(PERFECTIONISTIC and PARANOID) MODE – arra irányuló próbálkozás, hogy az egyén
megvédje magát egy vélt, vagy valós fenyegetéstől azáltal, hogy figyelmét fókuszálja, ruminál, és
extrém kontrollt igyekszik gyakorolni. A Kényszeres típusra a rend, ismétlések, vagy rituálé jellemző
inkább, míg a Paranoid típus megpróbál felfedni egy rejtett fenyegetést.

A beteg a Paranoid Túlkontrolláló módban másoknak ártó szándékot tulajdonít, folyamatosan résen
van, mert semmi sem az, aminek látszik. Könnyen félreértelmezi mások viselkedését, kifejezetten az
apró részletekre figyel, amiket aztán félreért, és azt a következtetést vonja, le, hogy mások bántani,
vagy megalázni akarják őt. Például, észreveszi, hogy a terapeuta felvonta a szemöldökét, és arra a
következtetésre jut, hogy a terapeuta kigúnyolja őt. Vagy észreveszi, hogy a terapeuta felvette a tollát
és elkezd aggodalmaskodni azon, hogy vajon mit tervez a terapeuta. A beteg hajlamos lehet arra, hogy
egymástól teljesen különálló információmorzsákat kombináljon össze, és mások, felé irányuló rossz
szándékát bizonyító történetté szője össze őket. Például, észrevehet egy foltot, rajta egy piros
valamivel egy fényképen, amiből arra a következtetésre jut, hogy őt biztos megátkozták. A beteg a
Paranoid Túlkontrolláló módban folyamatosan múltbeli vélt, vagy valós sérelmeken ruminálhat,
amivel kapcsolatban különböző bosszú terveket forralhat. Ebben a módban a beteg általában
különösen kiélezetten figyel a környezetében lehetséges veszélyforrások azonosítására. Ragaszkodhat
hozzá például, hogy a szoba sarkában üljön, ahol senki nem osonhat a háta mögé, vagy nem hajlandó
egyedül maradni egy szobában, amit nem lehet bezárni, vagy nem hajlandó behúzott függönnyel
zuhanyozni. Jelentős időt és energiát fektethet a páciens abba, hogy rájöjjön, ki akarja őt elkapni,
bántani, ki utazik rá, folyamatosan információ után kutatva, főként apró részletekben rejlő információk
után, amik majd felfedik az ellenség kilétét.

A Kényszeres Túlkontrolláló a rend, rituálé, vagy ismétlések segítségével próbál megküzdeni a

szorongást keltő, vagy fenyegető helyzetekkel. Terápiás szituációban, a Kényszeres Túlkontrolláló
módban levő páciensek gyakran agyzsibbasztó részletességgel mesélnek el egy történetet. Sokkal több
részletet hoznak fel, mint amire szükség van, sőt, annyira elveszhetnek a részletekben, hogy a történet
fő irányvonala el is tűnhet. Időnként a történetnek kényesen ügyelnek a minőségére, mintha
mindenképpen „pont úgy” kellene előadni, ahogy volt, nem szabad egy részletnek sem eltérnie attól,
ami „valójában történt”. A beteg ilyenkor felháborodhat, ha a terapeuta megpróbálja félbeszakítani.
Esetenként a beteg egy egész terápiás ülést ebben a módban tölthet, és például az egész ülés arról szól,
hogy ugyanazt a történetet próbálja elmondani, gyakorlatilag percről percre hitelesen (azt mondtam,
hogy.. mire ő azt mondta, hogy,.. erre én meg mondom, hogy..), igen megnehezítve, vagy akár teljesen
ellehetetlenítve azt, hogy a terapeuta közbeszóljon, és megtörje a folyamatot. A terapeuta számára
nyilvánvaló lehet a kényszeres történetmesélés hátterében húzódó szorongás, amit a beteg kontrollálni
próbál ezen a módon. Mindeközben a beteg gyakran nincs is tudatában a szorongásának, illetve annak
a hatásnak, amit a hallgatójában kivált ebben a működési módban.

A Kényszeres Túlkontrolláló más módokon is megnyilvánulhat, például kényszeres rituálék

formájában, mint kényszeres számolás, ellenőrzés. Például nyugtathatja magát a páciens azzal, hogy a
szerencseszámaira gondol, amikor szorong. A Kényszeres Túlkontrolláló megnyilvánulhat azáltal is,
hogy egy-egy olyan témához ragaszkodik (pl: munka), amiben, vagy aminek kapcsán „kontrollban”
érzi magát. Ilyenkor akár az egész ülést például a munkájával kapcsolatos eseményekről történő
beszámolóval töltheti és más területeket pedig, ahol kevéssé érzi magát kontrollban, egyáltalán nem
említ (pl. család, barátok stb.). Még kifejezettebb esetekben a páciens mindent túlintellektualizálhat,
nagyon erős önkontrollt mutathat, kifejezetten pontosan, jól megtervezetten beszélhet, nem mutat
spontaneitást a beszédben, és úgy tűnhet, teljesen leválasztja az érzelmeit.

Nyilvánvaló módon a Kényszeres Túlkontrolláló mutat némi hasonlóságot az Eltávolodott

Védelmezővel, ami szintén az érzelmek elkerülésére törekszik. Mindazonáltal, a Túlkontrolláló módra
a részletekre való kényszeres fókuszálás jellemző, ami az Eltávolodott Védelmezőre pedig nem
jellemző. Az Eltávolodott Védelmező egy történetet mechanikusan, robotszerűen, érzelemmentesen
mond el, de a részletek tekintetében nem tér el az átlagostól. Mindemellett a Kényszeres
Túlkontrolláló módban a háttérben álló, és elkerülni kívánt érzelem valamilyen feszültség, vagy
szorongás, míg az Eltávolodott Védelmező módra az érzelmi gátoltság, az érzelmek hiánya jellemző.
Természetesen, néha előfordulhat mindkét mód ugyanazon páciens esetében is.
Egészséges Módok – az érzelemkifejezés és az adaptáció egészséges formái
17. Egészséges Felnőtt Mód = HEALTHY ADULT MODE – kiegyensúlyozottan és
realisztikusan szemléli magát és a helyzetét. Tudatában van a szükségleteinek és az érzéseinek;
realisztikusan értékeli a helyzeteket és azt, hogy szükségleteit hogyan tudja megfelelő, produktív, és
adaptív módon kielégíteni.

Az egészséges felnőtt képes a helyzetét kiegyensúlyozottan szemlélni. Képes az érzelmeit és a

gondolatait integrálni, tehát nem kizárólag, vagy rugalmatlanul csak az egyiket, vagy a másikat
használni. Képes egy helyzetet több szemszögből is megvizsgálni, beleértve azt is, hogy képes egy
másik ember nézőpontjába is belehelyezkedni. Tehát képes például azt mondani, hogy “El tudom
képzelni, hogy az ő nézőpontjából ez egész máshogy néz ki..” Képes teret engedni az érzelmeinek és
azok kifejeződésének, de ugyanakkor képes egészséges távolságot is tartani tőlük. Így tehát képes oda-
vissza váltani a reflexiók és a megélések között. Ezzel ellentétben az Eltávolodott Védelmező
rugalmatlanul és azonnal eltávolítja az érzéseket. Az Egészséges Felnőtt mód képes a szituációk reális
értékelésére. Néhány betegnek irreális elképzelései vannak a jövőt illetően, például azt állíthatják,
hogy semmilyen problémát nem fog okozni, hogy állást találjanak, családot alapítsanak, vagy
elkerüljenek bizonyos problémákat. Azok a páciensek, akiknek van Egészséges Felnőtt módja
reálisabban átlátják gyengeségeiket és erősségeiket és reálisan értékelik az előttük álló problémákat,
amiknek megoldására így reálisabb terveket is tudnak felvázolni. Például a beteg azt mondhatja, hogy
a problémái a múltban az alkohol-, vagy drogfogyasztás miatt voltak, vagy, mert rossz társaságba
keveredett, vagy rosszul választott partnert. Nehezen ismeri fel, hogy a problémák egy része belőle
ered. Ezek a betegek ilyesmiket állíthatnak: „ már nem drogozok, úgyhogy nem lesz probléma állást
találni, vagy kimaradni a balhékból”. Tehát ezek a betegek hajlamosak externalizálni, a problémákat
bagatellizálni, vagy nem venni tudomást róluk, és hajlamosak eltávolodni az érzelmeiktől. Azt hihetik
ilyenkor, hogy egészséges felnőttként viselkednek, pedig ilyenkor legnagyobb valószínűséggel
valamelyik védelmező módban vannak (pl: Eltávolodott Védelmező, Túlkontrolláló, Önfelnagyító
mód). Az Egészséges Felnőtt módban működő pácensek általában képesek felismerni a félelmet érző,
vagy jövő kapcsán aggódó részüket. Tehát, az Egészséges Felnőtt tudatában van, és kapcsolatban áll a
sebezhető oldalával, elfogadja félelmeit és inszufficiencia érzéseit.

18. Boldog Gyermek Mód = HAPPY CHILD MODE – játékosan, szabadon és spontán
módon viselkedik, szereti a szórakozást; valódi élvezetet talál tevékenységekben, vagy emberekben;
nyíltan kifejezi jó érzéseit.

A terápiás ülés során a Boldog Gyermek spontán, játékos viselkedése a helyzethez illik, adekvát. Ilyen
lehet, ha a páciens viccet csinál valamiből, együtt nevet a terapeutával, vagy nevet egy helyzeten,
mindaddig, amíg őszinte jóérzéssel, és jó szándékkal, saját maga és mások felé mutatott humorérzék
mentén alakulnak ezek a viselkedések. Az a típusú humor azonban, ami mások ellen irányul, vagy az
érzések elfedését szolgálja, nem a Boldog Gyermek módot jelzi, hanem inkább valamelyik védelmező
mód jelenlétét (leginkább a Zsarnokoskodó és Támadó, a Önfelnagyító, vagy az Eltávolodott
Védelmező módot). Ez a humor tipikusan inkább cinikus, szarkasztikus, vagy leértékelő. A Boldog
Gyermek mód leginkább a terápiás ülés elején jellemző, különösen, ha a terápiás kapcsolat és a
kölcsönös bizalom erős. A páciens kedvesen ugrathatja a terapeutát, mondjuk, hogy hogyan issza a
kávéját, vagy az új haja miatt stb. Mindenesetre valódi érzések, és kölcsönös pozitív viszonyulás
hatják át ezeket az interakciókat; vagyis az egymással történő megosztás élménye és a kölcsönös
törődés jelenik meg apró dolgokon keresztül. A Boldog Gyermek szereti megosztani élményeit,
érdeklődését másokkal. A páciens lelkesen hozhatja és mutathatja terapeutájának a legutóbbi
alkotásait, családi fényképeket, új számítógépes játékát, a legutóbbi filmet, amit látott. Ezek a
pillanatok a nyílt és spontán lelkesedéstől és élvezettől (Boldog Gyermek) eljuthatnak komolyabb
reflexiókig, amik arról szólnak, hogy vajon mit jelentenek valójában ezek a dolgok a páciens számára
(Egészséges Felnőtt). A terapeuta és a páciens felfedezhetnek közös érdeklődési területeket és
megtárgyalhatják a közös kedvenc sorozatuk legutóbbi epizódját például. A Boldog Gyermek
kifejezetten lelkes, nevetős, mosolygós, szórakoztatóan és kölcsönösen osztja meg élményeit, és nem
jellemző rá az Impulzív Gyermek szélsőségessége és nemtörődömsége. Az Impulzív Gyermek
gyakran elragadtatja magát, azonnal akarja, amit akar, és megállíthatatlan, még akkor is, amikor
elragadják az érzelmek. Túllép határokat, ragaszkodhat ahhoz, hogy azonnal megkapja, amit akar,
kaotikusan és dezorganizáltan viselkedhet, valamint impulzív cselekedetei hatását tévesen mérheti fel.
Ezzel ellentétben a Boldog Gyermek jobban figyelembe veszi mások érzéseit, szükségleteit, jogait. Ha
véletlenül túl messzire menne egy viccel, azonnal észleli a terapeuta reakcióját, leáll, megkérdezi a
terapeutát, hogy tényleg megbántotta-e, és elnézést kér. Az Impulzív Gyermek lényegét tekintve,
egocentrikus, túlságosan leköti amit épp csinál, a saját impulzusai, vágyai ahhoz, hogy figyelembe
vegye, hogy hogyan hat másokra. A Boldog Gyermek alapvetően kölcsönös játékokba és szórakozásba
megy bele. A közös szórakozás élménye végső soron a határok megfelelő észlelésével és a másikra
irányuló megfelelő figyelemmel társul. Ezek a közös élmények megkönnyíthetik az emberi
kapcsolatok komoly pillanatait is. Például akkor, mikor egy páciens nevet saját magán, hogy megint
valami olyat csinált, amiről korábban már megállapították a terapeutával, hogy nem produktív, és így a
terapeuta és a páciens együtt nevethetnek az emberi gyengeségeken.