Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS)

szempontok a kiértékeléshez

A Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) olyan kognitív hibákat, diszfunkcionális elvárásokat tár fel,
amelyek általában gyermekkori tapasztalatok és családi minták akaratlan "eltanulása" révén
rögzülnek az emberben, és önkéntelenül is merev, helytelen sémákként befolyásolják az ember
önmagára, illetve a világra vonatkozó gondolkodását és észlelését.

A diszfunkcionális attitűdökben részben a külvilággal szemben, részben az embernek önmagára

vonatkozó irreális elvárásai rejlenek, melyek aztán irreális célokhoz, azok pedig csalódásokhoz,
frusztráltsághoz vezetnek.

A Diszfunkcionális Attitűd Skála (Weissman, A. 1979) 7 értékrendszert, attitűdöt mér. Ezek:

♦ Külső elismerés igény

♦ Szeretettség igény

♦ Teljesítményigény

♦ Perfekcionizmus

♦ A környezet felé irányuló, jogosnak érzett, de irreális elvárás

♦ Omnipotencia igény

♦ Külső kontroll igény

Nehezen megoldható, vagy vissza-visszatérő mindennapi konfliktusok, depressziós és szorongásos

panaszok kialakulását, majd visszatérését valószínűsíti, a depresszió, vagy valamelyik szorongásos
betegség rizikófaktora, ha valakinek egyszerre több ilyen diszfunkcionális attitűd is meghatározza
gondolkodását, érzéseit és viselkedését.
Érdemes tehát a diszfunkcionális attitűdöket, ezeket a problémás beállítottságokat a hétköznapokban
felismerni, nyomon követni és aztán újragondolni.

Ezzel növelhetjük önismeretünket, én-hatékonyságunkat (életvezetési kompetencia) és az

önmegvalósítást. Megelőzhetünk, egyre csak dagadó munkahelyi (munkahelyi stressz, vállalkozók
stressze) és párkapcsolati, családi konfliktusokat. Elkerülhetjük mindennapi stresszoraink zömét.
Érdemes velük foglalkozni. Legalábbis megkérdőjelzni őket. Nézzük a diszfunkcionális attitűdöket
közelebbről.

1. Külső elismerés igény

Akit, ez az attitűd jellemez az, amíg nem változtat attitűdjén, fokozottan érzékeny marad környezete
valós, v. vélt minősítő ítéleteire, véleményére. Ő a „túlalkalmazkodó”, aki másnak nagyon nehezen
„tud” NEM-et mondani. Magának annál többször.

Hiszen a másoknak való NEM-et mondással, éppen azt „kockáztatná, hogy elveszíti mások
„szeretetét, elismerését”. Ő, ha úgy érzi, hogy kritikus vele valaki, márpedig ezt rengetegszer
feltételezi (perszonalizál), képes napokig, hetekig rágódni (rumináció) a gyakran nem is létező
problémán.

2. Szeretettség igény

Ezzel az attitűddel jellemezhető személy, mindenki által elfogadott szeretne lenni, és önmagát
leminősíti, ha ez nem történik meg. Látható, hogy az egyes diszfunkcionális attitűdök, abszolút nem
függetlenek egymástól, sőt, némelyik szoros összefüggésben van más nem előrevivő, a boldogságot,
stressz mentességet megakadályozó hiedelemmel.

3. Teljesítményigény

Az ezzel az attitűddel jellemezhető személy önmagától és másoktól is igen nagy teljesítményt vár el,
aztán ha ennek önmaga nem tud, vagy mások nem tudnak megfelelni, "kutyául" szenved. Komoly
distresszt él át. A negatív stresszhatás következményeképpen pedig gondolkodása, kreatív
problémakezelése beszűkül, és ahelyett, hogy más, talán működőképes megoldást keresne egy adott
problémára, bulldogként csinálja ugyanazt, csak még nagyobb erőfeszítéssel. Könnyen ördögi kör
lehet ebből...

4. Perfekcionizmus

Szintén egy, az előzőekhez kapcsolódó diszfunkcionális attitűd. A perfekcionista az az ember, aki

mindent, minden részletében, tökéletesen akar megoldani. Aztán kiakad, önmagával és
környezetével is elégedetlen, ha ez nem sikerül.
5. A környezet felé irányuló jogosnak érzett (fokozott) elvárások

Emiatt az attitűd miatt az ember a környezetétől ideálisan együttműködő, már-már kiszolgáló, nyilván
irreális magatartást vár el, és szenved, elfordul, megsértődik, hisztizik, bosszút áll, ha ezt nem kapja
meg. Ettől persze, még jobban elfordul tőle a környezete. Könnyen önerősítő, ördögi kör lehet ebből
is...

6. Omnipotencia

Ezzel az attitűddel jellemezhető személy úgy érzi, hogy mindenkinek segíteni kell (altruista), ha
rászorul, ha nem (önző). Az omnipotencia hit miatt, mindenre képesnek érzi magát, mindenért
felelősnek érzi magát, akkor is, ha nem képes a helyzetek megoldására. Csúfos vereségek származnak
az omnipotencia attitűdből.

7. Külső kontroll hiánya

Aki, ezzel az attitűddel jellemezhető, úgy tartja (gondolja, érzi), hogy nem saját maga irányítja sorsát,
életét. Élethelyzetei csak megtörténnek vele. Sorsként, előre megírt végzettként tekint életére, és
nem pedig lehetőségek, veszélyek, erősségek és gyengeségek, véletlenek és sorsszerűség fura
keverékére. Aki, amíg (!) így gondolkodik, ott szenved az egyre szűkebbé és kényelmetlenebbé váló
"biztonsági zónájában". Fél változtatni, de a meglévő élethelyzetben is rosszul érzi magát. Fél
felelősséget vállalni az életéért. Inkább másokra, az erősebbekre akaszkodik fel kodependens
kullancsként, bogáncsként.

A "külső kontrollos" ember ellentéte a "belső kontrollos", autonóm, önállóságra beállítódot ember.
Komoly elhatározást, elköteleződést követően a "külső kontrollos" ember is válhat "belső
kontrollossá". Persze nem kell. Csak ÉRDEMES.