TERAPEUTA KÉZIKÖNYV

PASCET - AZ ELSŐDLEGES ÉS MÁSODLAGOS

KONTROLL ERŐSÍTÉSE

John R. Weisz, Phoebe S. Moore, Michael Southam-Gerow, Vanessa Robin Weersing, Sylvia
M. Valeri, Carolyn A. McCarty

University of California, Los Angeles

Magyar változat: Nagy Péter, Kiss Enikő

 TARTALOMJEGYZÉK

I. A PASCET programról..........................................................................................................5
A. A PASCET program rövid leírása.............................................................................................5

B. A depresszió készség-gondolat modellje....................................................................................5

C. A változás elsődleges és másodlagos kontroll modellje.............................................................6

D. A kezelés „szerszámosláda”-szerű felépítése.............................................................................7

E. A terapeuta formulációja és annak alkalmazása......................................................................7

Irodalomjegyzék.........................................................................................................................9

II. A kézikönyv felépítése és használata..................................................................................11

A. Az első 10 ülés a gyermekkel: a strukturált anyag és alkalmazása........................................11

B. 11-14. ülés: Személyre szabott ülések, hangsúly az in vivo feladatokon.................................11

C. Találkozás a szülővel, szülő-gyermek konferenciák, családlátogatás, iskolalátogatás.........12

D. Hogyan használják a gyerekek a TESZ és GONDOL munkafüzetet....................................14

III. Az egyéni ülések tervei......................................................................................................15

Támpontok és javaslatok a gyermek egyéni üléseihez.................................................................15

1. ÜLÉS....................................................................................................................................17

2. ÜLÉS....................................................................................................................................24

3. ÜLÉS....................................................................................................................................29

4. ÜLÉS....................................................................................................................................37

5. ÜLÉS....................................................................................................................................44

6. ÜLÉS....................................................................................................................................51

7. ÜLÉS....................................................................................................................................57

8. ÜLÉS....................................................................................................................................63

9. ÜLÉS....................................................................................................................................71

10. ülés......................................................................................................................................77

2
 Hogy éreztem magam a TESZ és GONDOL stratégiák alkalmazásakor..................................82

FORMULÁCIÓ VÁZLAT............................................................................................................83

11-14. ülés...............................................................................................................................104

Utolsó ülés..............................................................................................................................109

Családlátogatás......................................................................................................................114

Szülőknek kiadható segédanyag............................................................................................121

Ülésvázlatok............................................................................................................................130

3
 TERAPEUTA KÉZIKÖNYV
PASCET
Az elsődleges és másodlagos kontroll erősítése:
8-15 éves depressziós gyerekek egyéni terápiája

TARTALOM
I. A PASCET programról…
 A PASCET program rövid leírása
 A depresszió készség és gondolat modellje
 A változás elsődleges és másodlagos kontroll modellje
 A kezelés „szerszámosláda”-szerű felépítése
 A terapeuta formulációja és annak alkalmazása
 Hivatkozások

II. A kézikönyv felépítése és használata…

 1-10. ülés: a strukturált ülésterv és annak alkalmazása
- Az ülés célja és a szükséges kellékek
- Az ülés céljai és menete
- A Terapeuta Jegyzetei lap és annak alkalmazása
- Az ülés vázlata
- A szülőknek kiadható segédanyag
 11-14. ülés: A terápiás ülések gyakorlati, in vivo alkalmazása
 Ülés a szülőkkel, szülő-gyerek konferencia, családlátogatás, iskolalátogatás
 Hogyan használják a gyerekek a TESZ és GONDOL munkafüzetet

III. Ülés a gyerekkel

IV. Ülés a szülőkkel

4
 I. A PASCET programról…
A. A PASCET program rövid leírása

Az elsődleges és másodlagos kontroll erősítésére kidolgozott program (Primary and Secondary Control
Enhancement Training – PASCET) depresszió kezelésére alkalmas, strukturált módszer. A program 8-15 éves
gyerekek és serdülők egyéni pszichoterápiájára alkalmas. A terápiás ülések és a házi feladatok anyaga a
gyermek- és serdülőkori depresszió kutatásokkal alátámasztott kognitív és viselkedésbeli jellegzetességeire, ill.
az észlelt kontroll és megküzdés kétlépcsős modelljére (Rothbaum, Weisz és Snyder, 1982; Weisz, Rothbaum és
Blackburn, 1984 a,b) épít. Az utóbbi modellnek megfelelően a terápia során a gyerekek megtanulják, hogy
hangulatukat az elsődleges kontroll (vagyis hogy az objektív körülményeket a kívánságaiknak megfelelően
alakítsák) ill. a másodlagos kontroll (vagyis hogy magukon – pl. az elvárásaikon, az értelmezéseiken –
változtassanak úgy, hogy jobban alkalmazkodjanak az objektív körülményekhez, így befolyásolva azok
szubjektív hatását) gyakorlására alkalmas készségek elsajátítása révén tartsák kézben. A program 10 strukturált,
kézikönyvben meghatározott ülésből áll, amelyet 1-4 személyre szabott ülés követ. Az utolsó 1-4 ülés során a
gyermek (a) a neki legjobban bevált PASCET megküzdési stratégiákat gyakorolja ill. (b) a terapeutával közösen
tervet készít a PASCET stratégiák alkalmazására terápia befejezését követő időszakban. A 10 strukturált ülés
ülés alatti gyakorlatokat és házi feladatokat foglal magában, amelyeket a minden páciens rendelkezésére
bocsátott TESZ és GONDOL Munkafüzet segítségével vesznek végig.
Az egyéni pszichoterápiát a szülőkkel való kapcsolattartás egészíti ki, amely három formában történik:
(1) Minden ülés végén a szülő (vagy mindkét szülő) bejön a szobába és egy ötperces összefoglaló konferencia
során az aktuális ülés főbb pontjait megbeszélik (kivéve azokat a dolgokat, amelyeket a páciens nem akar
megosztani a szüleivel), a terapeuta elmondja a szülőnek is a gyermek házi feladatát, és bátorítja a szülőt, hogy
segítse gyermekét a házi feladat elvégzésében, és végül a fenti összes információt tartalmazó segédanyagot
átadjuk a szülőnek. (2) A terapeuta a gyermek kezelésének kezdetén, közepén és végén egyéni ülésben
foglalkozik a szülővel, amelynek során elmagyarázza a programot és kéri a szülő véleményét a gyermek
depressziójáról és otthoni hangulatáról és magatartásáról. (3) A terapeuta egy családlátogatást is tart, amelynek
során megismerkedik a gyermek családjával és környezetével. Egy iskolalátogatásra is sor kerül, amelynek során
a terapeuta megismerkedik a gyermek tanárával és meghallgatja a tanár a gyermekről és iskolai és közösségbeli
viselkedéséről alkotott véleményét.
A terapeuta egyéni ülések, a szülővel való megbeszélés, a családlátogatás és az iskolalátogatás során
szerzett tapasztalatai segítségével az adott gyermekről egy formulációt alakít ki, amelyet folyamatosan
újraértékel és kiegészít. A (később részletesen kifejtett) formulációnak tartalmaznia kell a gyermek és
élethelyzete koherens, egységes leírását, hangsúlyt fektetve a depressziója természetére és magatartásbeli
megnyilvánulásaira, a PASCET protokoll megküzdési stratégiái közül azokra, amelyek személy szerint neki
valószínűleg különösen hasznosak lehetnek, és arra, hogy az adott gyermek életének körülményei és keretei
között hogyan lehet a leghatékonyabban alkalmazni ezeket a stratégiákat. A terapeuta formulációja és a gyermek
és a szülő(k) visszajelzései alakítják ki az utolsó 1-4 ülés menetét és házi feladatait.
A PASCET program megértéséhez érteni kell a program két alappillérét, a depresszió készség-gondolat
modelljét és a változás elsődleges és másodlagos kontrollon alapuló modelljét. Fontos ezenkívül a kezelés
„szerszámosláda”-szerű felépítésének megértése. Ezeket a következő fejezetekben tárgyaljuk.

B. A depresszió készség-gondolat modellje

A PASCET program a depressziót és a depresszió során bekövetkező változásokat leíró néhány

pszichoszociális modellre épül. A modellek leírása előtt meg kell említeni, hogy a depresszió kialakulásában –
legalábbis néhány alcsoportban – biológiai tényezők (pl. a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely
diszfunkció, REM alvás mennyisége, átalvási problémák) és genetikai faktorok (ld. pl. Rende et al., 1993) is
szerepet játszhatnak. Abban azonban a terület szinte minden kutatója egyetért, hogy pszichoszociális faktorok,
így a kogníciók is, jelentős tényezők. Fontos továbbá, hogy bár a gyógyszeres kezelés sok esetben segít, a
gyógyszerek alkalmazásának keretei gyermek- és serdülőkorban kevésbé körvonalazottak, mint felnőttkorban; a
serdülőkorú és a serdülőkor előtti páciensek gyógyszerre adott reakciója közt meglepő különbségek mutatkoznak
(ld. pl. Ryan et al., 1986); a mellékhatások és a fejlődésre gyakorolt hosszú távú hatások aggodalomra adnak
okot és egy összefoglaló cikk szerint (Rancurello, 1986) a major depressziós gyerekek 60%-a placebora
meggyógyul, ami arra utal, hogy a gyógyszeres kezelés rizikóinak fölösleges kitenni a depressziós gyerekek
többségét. Végül pedig, józan ésszel is tudjuk, hogy a betegség oka és kezelése közt nem valamilyen
megbonthatatlan viszony van: elvileg még egy biológiai tényezők által erőteljesen befolyásolt depresszió is

5
meggyógyulhat pszichoszociális kezelés hatására. Ezek és egyéb okok miatt a PASCET program kizárólag a
depresszió pszichoszociális tényezőivel foglalkozik, kiegészítve a biológiai faktorok oki szerepét és a biológiai
kezelés potenciális előnyeit hangsúlyozó álláspontokat.
A depresszió készség és gondolat modellje azoknak a készségeknek a hiányát és azt a
gondolkodásmódot hangsúlyozza, amely a gyermekkori depresszió kialakulására ill. időtartamának
hosszabbodására hajlamosít. A modell a terület számos úttörőjének munkájára épül (pl. Beck, Clarke, Coyne,
Hammen, Lewinsohn, Nolen-Hoeksema, Rehm, Seligman, Stark – ld. az irodalomjegyzéket). A modell szerint a
jellegzetes készségdeficit és kognitív habitus szomorú hangulatot okoz és hajlamossá teszi a gyermeket arra,
hogy egy problémás élethelyzetre depressziós tünetekkel reagáljon. Ezek a deficitek és kogníciók ráadásul
maguk is felelősek lehetnek problémás élethelyzetek kialakításáért (pl. sikertelen interakciók, következményes
szociális elutasítás), amelyek aztán ördögi körként tovább súlyosbítják a depressziót (ld. Hammen és Goodman-
Brown, 1990).
Az irodalom gyermekkori depresszióban a következő készségdeficiteket írja le: (a) tevékenységek nem
megfelelő kiválasztása (alacsony tevékenységi szint, az örömet okozó tevékenységek keresésének a hiánya,
egyedüli és énközpontú tevékenységek választása); (b) feszültség és alulfejlett önvigasztaló képesség, amely
aggodalmaskodáshoz és az új vagy potenciálisan kihívást jelentő helyzetek elkerüléséhez vezet; (c) Bátortalan,
visszafogott, nem kezdeményező szociális stílus, amely gátolja a megfelelő interakciókat és megakadályozza
közeli kapcsolatok kialakulását; és (d) alacsonyabb teljesítmény egyes iskola és/vagy kortársak által értékelt
területen (pl. sport), amely negatív szociális összehasonlításokhoz vezet, és mind a kortársak közti helyzetet,
mind az önbecsülést rontja. (Ld. Hammen és Rudolph, 1996; Weisz et al, 1992 összefoglalásait.)
Az irodalom a gyermekkori depresszióban a következő kogníciókat írja le (ld. Gladstone és Kaslow,
1995; és Weisz et al, 1992 összefoglalóit): (a) negatív (depressziogén) kogníciók (pl. túlzott önvád,
katasztrofizálás, az események jó oldalának figyelmen kívül hagyása), amely az események túlzottan depresszív
értelmezéséhez vezet, (b) egyéni kogníciók – a másik nézőpontjának figyelmen kívül hagyása, melynek
következtében az egyén negatív kogníciói alternatíva nélkül maradnak; (c) őrlődés a depressziogén események
és kogníciók felett, amelyeknek így, az ismételt expozíció következtében megnő a hatása, és (d) észlelt
tehetetlenség–reménytelenség-kontrollvesztés, amely a stresszel és kihívással való megküzdésben a kitartást
jelentősen csökkenti.
Egyéni különbségek. A modell egyik kulcseleme, hogy az egyes betegek jelentősen különböznek
egymástól abban, hogy az egyes készségek terén mutatott deficit ill. az egyes kogníciók milyen mértékben
járulnak hozzá a depressziójukhoz. Néhányuknál adott készségek hiánya és a következményes önértékelési zavar
lesz a legjelentősebb tényező, míg másoknál inkább a napi események negatív, depressziogén kogníciókkal való
feldolgozására való hajlam a legfontosabb faktor. Nem tételezzük fel, hogy minden, sőt, azt sem, hogy a legtöbb
depressziós gyermeknél megtalálható az összes, fent felsorolt nehézség. Az egyéni különbségek jelentőségének a
felismerése szorosan összefügg a kezelés szerszámosláda modelljével (ld. lent).
Reciprok, körkörös folyamat és a stressz öngenerálása. A modell szerint az egyes készségdeficitek és
kogníciók reciprok, körkörös módon működnek, vagyis minden faktor potenciálisan elősegítheti a másik faktor
hatását. Például a visszahúzódó szociális stílus megakadályozhatja közeli kapcsolatok kialakulását, így
megnöveli az egyéni kogníciók valószínűségét, melynek következtében pedig a gyermek depressziogén
gondolatai alternatíva nélkül maradnak. A különböző folyamatok során a gyermek új, stresszel járó eseményeket
generálhat, mint pl. a sportbeli készségdeficit rossz sportteljesítményhez, az pedig a kortársak elutasító
magatartásához vezet. A kezelés során az egyik legfontosabb feladat ennek a körkörös és stresszgeneráló
folyamatnak a megszakítása azáltal, hogy a beteget a megoldáshoz szükséges eszközökkel látjuk el.
A szociokulturális és családi kontextus központi szerepe. Végül pedig a modell figyelembe veszi, hogy
minden egyén depressziója egy adott családi és szociokulturális kontextusban alakul ki. Az egyén
depressziójának megértése és hatékony kezelése érdekében szükséges a tünetek és kontextusuk közti
összefüggések megértése.

C. A változás elsődleges és másodlagos kontroll modellje

A PASCET program motorja, a változást leíró modell a kontroll és a megküzdés kétlépcsős modelljére
épül (Rothbaum, Weisz és Snyder, 1982; Wiesz et al., 1982a, 1982b, 1994). Ebben a modellben az elsődleges
kontroll gyakorlása során az egyén igyekszik az objektív körülményeket saját kívánságainak megfelelően
alakítani (pl. a tevékenységeit, egy meccs végeredményét, mások általi elfogadottságát). A másodlagos kontroll
gyakorlása során az egyén saját magát (pl. hiedelmeit vagy értelmezéseit) alakítja az objektív körülményeknek
megfelelően, hogy így az események megváltoztatása nélkül befolyásolja azok szubjektív hatását. A modell
szerint a depresszió enyhíthető, ha a beteg megtanulja a megváltoztatható körülményekre az elsődleges, a
megváltozhatatlan körülményekre a másodlagos kontrollt alkalmazni.

6
 Az a változást leíró modell összhangban van a fenti készség-gondolat modellel. Nagy általánosságban a
fenti modellben leírt készségdeficitek javítására az elsődleges kontroll megküzdési stratégiái, a kogníciók
javítására pedig a másodlagos kontroll stratégiái alkalmasak. A depresszió enyhülése a modell szerint
fokozatosan történik, a depressziós tünetekkel és azokat kiváltó körülményekkel való megküzdésre alkalmas
elsődleges és másodlagos kontroll stratégiák fokozatos elsajátításával párhuzamosan. A stratégiák elmélyülését
az ülésen végzett strukturált feladatok és ülések közötti, in vivo gyakorlatok segítik elő.
A modell hangsúlyt helyez arra, hogy a változás akkor következik be a legnagyobb valószínűséggel, ha
a megküzdési stratégiák tanítására és gyakorlására a beteg egyéni jellemvonásainak, depressziója egyéni
megnyilvánulásának, ill. szociokulturális és családi környezetének figyelembevételével kerül sor. A változást
okozó faktornak (vagyis a terapeutának) ezért a lehető legtöbbet meg kell tudnia az egyén depressziójának
egyedi jellegzetességeiről, a beteg családjának, iskolájának, kortársai között elfoglalt helyzetének a tünetekre
gyakorolt hatásáról, és ezek figyelembevételével az egyénre kell szabni az ülés alatti feladatokat és az ülések
közötti gyakorlatokat.
Végül a modell szerint az egyén változása magában foglalja azt, hogy az egyén előnyben részesít
bizonyos változást eredményező mechanizmusokat másokkal szemben. Ennek megfelelően a kezelés során több
elsődleges és másodlagos kontroll stratégia megtanítására kerül sor, majd a terapeuta segít az egyénnek
kiválasztani azokat a stratégiákat, amelyek számára a legnagyobb segítséget jelentették. Ezzel elérkeztünk a
„szerszámosláda” fogalmához.

D. A kezelés „szerszámosláda”-szerű felépítése

Alapfeltevésünk az, hogy minden egyes depresszió egyedi, és a depresszióból kivezető út is egyénről
egyénre változik. A PASCET program ezért úgy épül fel, hogy minden páciens kapjon egy szerszámosládát, egy
megküzdési stratégia készletet, amelyek közül az egyes stratégiák különböző egyéneknél különböző mértékben
válnak be. Az első tíz ülésen az egyes stratégiák elsajátítására kerül sor, ill. (az utolsó két ülésen) az adott
gyermek számára leginkább bevált stratégiákra kerül a hangsúly. A terapeuta munkáját a Terapeuta kézikönyv
segíti. A Munkafüzet a gyermekeket segíti a megküzdési stratégiák elsajátításában. A szülőknek kiadható
segédanyag a szülőket informálja az éppen megtanított megküzdési stratégiáról, a gyermek otthoni feladatairól
és arról, hogy a szülő hogyan segíthet a gyermeknek. Az első tíz ülés után egy-négy egyénileg strukturált ülés
következik, amelyek során annak a megbeszélésére és gyakorlására kerül sor, hogy az adott gyermek számára
leginkább bevált stratégiák hogyan alkalmazhatóak a gyermek legfontosabb, depresszióval kapcsolatos
problémáiban és körülményei között.

E. A terapeuta formulációja és annak alkalmazása

Annak érdekében, hogy az egyén számára a PASCET szerszámosládából a megfelelő szerszámokat

válasszuk, szükséges az egyén legfontosabb nehézségeinek, a rossz hangulatot kiváltó tényezőknek, az
alaphiedelmeinek és a depresszió egyéb, egyéni jellegzetességeinek alapos megértése. Ez a PASCET terapeuta
egyik legfontosabb feladata, amelyet a kezelés során folyamatosan finomított eset formuláció formájában kell
megfogalmaznia. A formulációnak a következő elemeket kell tartalmaznia:
a) Csak a terapeuta számára készült részek
1) Az eset rövid áttekintése, a beutalás indokainak feltüntetésével
2) Tömör összefoglalás (foglalja össze a páciens problémáját egy mondatban!)
3) A páciens problémái
4) Alaphiedelmek
5) Munkahipotézis
6) A kezelést akadályozó tényezők
7) Erősségek, amelyek a terápia menetét elősegíthetik
b) A szülővel és a gyermekkel megbeszélendő részek
1) A depresszió precipitáló eseményei, szituációi
2) Milyen formában jelentkeznek rossz érzések, szomorú hangulat a páciensnél
3) Három TESZ és GONDOL stratégia, amelyek a legnagyobb eséllyel lesznek hasznosak
4) Példák arra, hogy a páciens mikor, hol és hogyan alkalmazhatja ezeket a stratégiákat
c) Lehetséges szerepjátékok, in vivo gyakorlatok és házi feladatok

A szülővel való első találkozás (ld. később) után a terapeutának írnia kell egy előzetes formulációt. Az
1. Találkozás a szülővel anyag végén található a Terapeuta Jegyzetei űrlap, amelynek segítségével elkészítheti a
saját formulációját. Ezt az előzetes formulációt aztán az ülések, a további szülőkkel való találkozások, az ülések

7
végén zajló szülő-gyermek megbeszélések, a családlátogatás és az iskolalátogatás során szerzett információk
segítségével folyamatosan finomítani kell.
Amikor a kezelés a 8-10. üléshez ér, a hangsúly az egyén számára leginkább bevált és a későbbiekben a
depresszív tünetek enyhítésére legvalószínűbben alkalmazható PASCET stratégiák kiválasztására kerül. Ebben a
„személyre szabási” folyamatban a terapeuta a (a) fokozatosan fejlődő formulációjára, (b) a gyermek különböző
PASCET stratégiákra adott reakcióira (vagyis hogy melyik részek tetszettek neki legjobban és melyeket tudta a
leghatékonyabban alkalmazni), és (c) a páciens 8-10. ülésen adott visszajelzéseire támaszkodhat.
Az utolsó 1-4 ülés sikere szempontjából a gondosan kialakított formuláció elengedhetetlen. Ezek az
ülések rendkívül flexibilisek, de fő céljuk az egyén számára legmegfelelőbb PASCET stratégiák gyakorlati
alkalmazása. Ebben a folyamatban, a 10. üléshez és az utolsó szülővel való találkozáshoz hasonlóan, a terapeuta
formulációjának egyes részei megoszthatók a gyermekkel és/vagy a szülővel a kulcskérdések tisztázása és az
egyes megküzdési stratégiák ajánlásának alátámasztása céljából. A 10. ülés Terapeuta Kézikönyvben található
leírása számottevő segítséget nyújt a formuláció alkalmazásához. Itt több eset formulációja és annak a személyre
szabott, ülés alatt és ülések közötti feladatok kialakításában való alkalmazása is megtalálható.

8
Irodalomjegyzék
Beck, A.T. (1983). Cognitive therapy of depression. P.J. Clayton és J.E. Barrett által szerkesztett
Treatment of depression: Old controversies and new approaches (265-290. old.). New York: Raven Press.
Coyne, J.C. (1976). Depression and the response of others. Journal of Abnormal Psychology, 85, 186-
193.
Gladstone, T.R.G., Kaslow, N.J. (1995). Depression and attributions in children and adolescents: A
meta-analytic review. Journal of Abnormal Child Psychology, 23, 597-606.
Hammen, C., & Goodman-Brown, T. (1990). Self-schemas and vulnerability to specific life stress in
children at risk for depression. Cognitive Therapv and Research. 14, 215-227.
Hammen, C., & Rudolph, K.D. (1996). Childhood depression. In El. Mash & R. Barkley {Eds.),
Child Psychopathology (pp. 153-195). New York: Guilford.
Lewinsohn, P.M., Clarke, G.N., Hops, H., & Andrews, J. (1990). Cognitive behavioral treatment for
depressed adolescents. Behavior Therapv. 21.385-401.
Lewinsohn, p .M., Hops, H., Roberts, R.E., Seeley, J .R, & Andrews, J .A. ( 1993). Adolescent
psychopathology: I. Prevalence and incidence of depression and other DSM III-R disorders in high school
students. Joumal of Abnormal Psychology. 102, 133-144.
Lewinsohn, P.M.) & Rohde, P. (1993). The cognitive-behavioral treatment of depression in adolescents:
Research and suggestions. The Clinical Psychologist. 46, 177-184.
Nolen-Hoeksem~ S. (1991). Responses to depression and their effects on the duration of depressive
episodes. Journal of Abnormal Psychology .100. 569-582.
Persons, J .B. ( 1993 ). Case conceptualization in cognitive-behavior therapy. In K. T. Kuehlwein & H.
Rosen (Eds.), Cognitive therapies in action: Evolving clinical practice. San Francisco: Jossey-Bass.
Persons, J.B., & Tompkins, M.A. (1977). Cognitive-behavioral case formulation. In T.D. Eells (Ed.),
Handbook of Psychotherapy case formulation. New York: Guilford.
Rancurello, M. ( 1986). Antidepressants in children: Indications, benefits, and limitations. American
Journal of Psychotherapy. 40, 377-393.
Rehm, L.P. ( 1977). A self-control model of depression. Behavior Therapy. 8, 787 -804. Reinherz, H.Z.,
Giaconi R.M., Lefkowitz, E.S., Pakiz, B, & Frost, A.K. (1993). Prevalence of psychiatric disorders in a
community population of older adolescents. Journal of the American Academy of Child and Adolescent
Psychiatry .32, 369-377.
Rende, R.D., Plomin, R., Reiss, D., & Hetherington, E.M. (1993). Genetic and environmental influences
on depressive symptomatology in adolescence. Journal of Child Psvchology and Psychiatry. 8, 1387-1398.
Rothbaum, F., Weisz, J. R., & Snyder, S. (1982). Changing the world and changing the self: A two-
process model of perceived control. Journal of Personalitv and Social Psychology ,42, 5-37.
Ryan, N.D., Puig-Antich, I., Cooper, T ., Rabinovich, H., Ambrosini, P ., Davies, M., King, J., Torrer,
D., & Fried, I. (1986). Imipramine in adolescent major depression: Plasma level and clinical response. Acta
Psvchiatrica Scandinavica. 73, 275-288.
Seligman, M.E.P., Peterson, C., Kaslow, N.J., Tanenbaum, R.L., Alloy, L.B., & Abramson, L.Y.
(1984). Attributional style and depressive symptoms among children. Journal of Abnormal Psvchology. 93.235-
238.
Stark, K. (1990). Childhood depression: School-based intervention. New York: Guilford.
Stark, K.D., Reynolds, W.R., & Kaslow, N.J. (1987). A comparison of the relative efficacy of self-
control therapy and a behavioral problem-solving therapy for depression in children. Journal of Abnormal Child
Psychology. 15,91-113.
Stark, K.D., Schmidt, K.L., & Joiner, T.E. (1996). Cognitive triad: Relationship to depressive
symptoms, parents' cognitive triad, and perceived parental messages. Journal of Abnormal Child Psychology, 24,
615-631.
Weisz, J.R, McCabe, M.A., & Dennig, M.D. (1994). Primary and secondary control among children
undergoing me:dical procedures: Adjustment as a function of coping style. Journal of Consulting and Clinical
Psychology. 9 324-332.
Weisz, J. R, Rothbaum, F. M., & Blackburn, T. F. (1984). Standing out and standing in: The

9
psychology of control in America and Japan. American Psychologist, 39, 955-969.
Weisz, J. R., Rothba.um, F. M., & Blackburn, T. F. (1984). Swapping recipes for control. American
Psychologist, 39, 974-975.
Weisz, J.R., Rudolph, K.D., Granger, D.A., & Sweeney, L. (1992). Cognition, competence, and coping
in child and adolescent depression: Research findings, developmental concerns, therapeutic implications.
Development and Psychopathology. 4, 627-653.
Weisz, J.R., Thurber, C., Sweeney, L., Proffitt, V.D., & LeGagnoux, G.L. (1997). Brief treatment of
mild-to-moderate child depression using primary and secondary control enhancement training. Journal of
Consulting and Clinical Psychology .65, 703-707.
Weisz, J.R., Valeri, S.M., McCarty, C.A., & Moore, P.S. (in press). Interventions for child and
adolescent depression: Features, effects, and future directions. In C.A. Essau & F .P .Petermann (Eds.),
Depressive disorders in children and adolescents. Northvale, New Jersey: Harwood.

10
 II. A kézikönyv felépítése és használata

A. Az első 10 ülés a gyermekkel: a strukturált anyag és alkalmazása

Az első tíz ülés menetét egy strukturált terv szabja meg. A tíz ülésterv ebben a kézikönyvben található,
és az alábbi elemeket tartalmazza:
1) Az ülés célja és a szükséges segédeszközök. Az első oldalakon megtalálható az (a) ülés fő céljainak
listája, (b) a szükséges segédeszközök felsorolása és (c) arra az esetre, ha idő szűkében lenne, a
legfontosabb elérendő célok összefoglalása. Ez az információ a terapeuta számára gyorsan
áttekinthetővé teszi az ülés tartalmát és a szükséges segédeszközöket.
2) Az ülés céljai és menete. Ebben a szakaszban található a kézikönyv lényege. Itt található az ülés leírása,
az anyag hatékony átadását segítő konkrét javaslatokkal. Szintén megtalálható itt az egyes alkalmazott
terápiás eszközök empirikus háttere, ill. segítség elakadás esetére. Az ülésre való felkészüléskor főként
erre a részre támaszkodjon. Ennek az anyagnak és az ülésvázlatnak az (ld. 4. pont) alkalmazásával
tervezze meg az egyes üléseket – pl. hogy hogyan fogja elmagyarázni a lényeget, milyen példákat fog
használni, milyen ülés alatti gyakorlatokat fog végeztetni, hogy az ülés anyaga érthető és életszerű
legyen. Ezek a tervek a gyermek koráról, érdeklődési köréről és élethelyzetéről rendelkezésre álló
információra épüljenek (pl. a diagnosztikus anyagok és korábbi szülővel való találkozások anyagának
felhasználásával).
3) A terapeuta jegyzetei űrlap. Erre a lapra jegyezheti fel a gyermek által az ülés alatt rendelkezésre
bocsátott lényeges adatokat. Talál itt helyet a gyermek otthoni feladatai kapcsán nyert információknak
is.
4) A PASCET kezelésben járatosabb terapeuták alkalmazhatják a rövidebb Ülésvázlatokat is a részletes
Az ülés céljai és menete helyett.

Ülésvázlat. A terapeuta kézikönyv külön szakaszában megtalálható minden ülés maximum kétoldalas
vázlata. Ennek két célja van. Egyrészt az ülés megtervezésekor, az alkalmazandó illusztrációk
kiválasztásakor stb. együtt kell használni „Az ülés céljai és menete” szakasszal. Másrészt ülés alatt
alkalmazható, emlékeztetőként. A vázlat az asztalon elhelyezve segít emlékezni az ülés alatti
események sorrendjére és azokra a lényeges pontokra, amelyekre az ülés végéig sort kell keríteni.
Ezeket a vázlatokat lefénymásolhatja és saját jegyzetekkel egészítheti ki, hogy emlékeztessen a saját,
egyedi terveire is. Minden vázlat két vastag betűs emlékeztetőt tartalmaz:

M Használja a munkafüzetet! Ez a betű emlékeztet arra, hogy az ülésnek ezen a pontján a

gyermek Munkafüzetében található feladatot el kell végezni (pl. negatív, depressziogén
gondolatok összegyűjtése).

É Életszerű illusztrálás! Ez a betű arra emlékeztet, hogy az ülésnek ezen a pontján egy lényeges
részhez érkeztek, ahol megfelelő illusztrációra van szükség. Sok gyermeknek jól beválnak az
interaktív feladatok, mint pl. a szerepjáték vagy illusztráló saját történetek (pl. egy eset, amikor
a terapeuta magát kapta negatív gondolkozáson); de lehet részleteket vetíteni népszerű
filmekből is. Segítségképpen az odaillő filmrészletek és megfelelő alkalmazásuk listája
megtalálható a függelékben. Az ön – a terapeuta – feladata, hogy kiválassza azt a módszert
(szerepjáték, filmrészlet vagy valami más), amellyel az éppen kezelt páciens számára a lényeg
érthetővé válik.

5) Végül a terapeuta kézikönyv külön részében megtalálható a szülőknek kiadható segédanyag, amelyet
lefénymásolva a szülőknek adhat át a később megbeszélésre kerülő, ülés végén zajló konferencia során.

B. 11-14. ülés: Személyre szabott ülések, hangsúly az in vivo feladatokon

A 10. ülés után 1-4 személyre szabott ülést kell beiktatni, amely az adott gyermek számára
legmegfelelőbb PASCET megküzdési stratégiák valós élethelyzetekben való alkalmazására fókuszál. Ezen
élethelyzetek és a megfelelő PASCET stratégiák azonosítása az 1-10. ülés feladataira adott reakciók elemzése
során történik, és összefoglalva megtalálhatók a terapeuta formulációjában.
Az ülések az adott gyermek mindennapjaiban valószínűleg előforduló, potenciálisan depressziót kiváltó
események és helyzetek során alkalmazható, néhány kiválasztott PASCET stratégia gyakorlásából állnak. A
gyakorlás fókuszált megbeszélés, szerepjátékok, ötletgyűjtés és más feladatok révén valósul meg. A gyakorlati
házi feladatokat, amelyek az első 10 ülésen a Munkafüzetben megtalálhatóak, a 11. üléstől kezdve a

11
terapeutának és a páciensnek kell személyre szabottan kidolgoznia. Az utolsó ülések jelentős részét így a
gyermekkel együttműködve, a házi feladat közös kidolgozása teszi ki. További jelentős elem ezeknek az
üléseknek az elején az előző heti feladat megbeszélése: hogy ment, mit tanult belőle a páciens, és hogy szükség
van-e kis változtatásokra ill. egy újabb próbálkozásra. Ezért nincs szigorúan megszabva az utolsó ülések száma
sem. Néhány gyermek számára egyértelmű, hogy melyik PASCET stratégiák válnak be legjobban, és
különösebb nehézség nélkül alkalmazzák ezeket az ülés alatt és valós helyzetekben is: ilyen esetekben a 10.ülés
után elegendő 1-2 ülést beiktatni. Más esetekben 4 ülésre is szükség van a megfelelő stratégiák kiválasztásához,
és sikeres ülés alatt és in vivo alkalmazásához.

Még egy megjegyzés: Az utolsó, személyre szabott ülés egyszerre legyen múlt- és jövőorientált. Először
ismételje át a pácienssel közösen a fontosabb PASCET stratégiákat, hangsúlyt fektetve az adott gyermek
számára legmegfelelőbb eszközökre, ill. ismételjék át azokat az ülés alatti és otthoni feladatokat, amelyek a
lényeges pontokat életszerűvé teszik. Másodszor nézzék át közösen a páciensről készült végleges formuláció
legfontosabb részeit, külön hangsúlyt fektetve arra, hogy ön szerint (a) milyen tényezők járulnak hozzá az adott
gyermek esetében a depresszió kialakulásához, és (b) ön szerint melyik megküzdési stratégiák volnának a
legalkalmasabbak az ő esetében a depresszió enyhítésére és megelőzésére. Harmadszor, próbálják meg közösen
előre kitalálni, hogy a jövőben milyen potenciálisan depressziogén helyzetek fognak nagy valószínűséggel
előfordulni, és alakítsanak ki konkrét terveket az ezekkel való megküzdésre.

C. Találkozás a szülővel, szülő-gyermek konferenciák, családlátogatás, iskolalátogatás

A PASCET program fontos célja, hogy a terapeuta alaposan lássa át a páciens helyzetét a családban, az
iskolában és a kortárs közösségben. Ez az ismeret segít hozzá, hogy a PASCET program a gyermek valós
életében a lehető leghatékonyabban alkalmazható legyen. Egy másik fontos cél, hogy legyen legalább egy
személy – általában valamelyik szülő -, aki segédterapeutaként segít a gyermeknek a PASCET stratégiák
alkalmazásában, amikor a terapeuta nincs jelen (pl. ülések között és a kezelés befejezését követően). Ezen célok
elérése érdekében a terapeuta négyféle találkozásra kell, hogy sort kerítsen a gyermekkel való egyéni üléseken
kívül.

Találkozás a szülővel. A szülővel összesen három ülés lebonyolítására van szükség: legyen egy a
kezelés elején, egy a közepén és egy a végén. Ideális esetben ezeken mindkét szülő részt vesz, de ha csak az
egyik tud időt szakítani erre, akkor az az a szülő legyen, akinek több kapcsolata van a gyermekkel.
1. találkozás a szülővel. Az első találkozásra a gyermekkel való első egyéni ülés előtt kerüljön sor. Ez a
találkozás egy részletesen kidolgozott terv szerint zajlik, amely a kézikönyv utolsó részében található. Az
ülésnek három fő célja van: (1) a szülővel való rapport kiépítésének és a szülő segédterapeutaként való
alkalmazásának megkezdése, (2) az előzetes formulációhoz szükséges információ gyűjtése arról, hogy a szülő
hogyan látja a gyermeket és depresszióját, és (3) a szülő tájékoztatása a kezelési program céljairól, időtartamáról,
szerkezetéről és tartalmáról; a szülő megkapja a TESZ és GONDOL táblát is (ld. később a kézikönyvben), amely
a PASCET program legfontosabb elemeit foglalja össze.
2. találkozás a szülővel. A szülő második ülésére a kezelés közepe táján kerüljön sor. A terapeuta
beszámol arról, hogy a gyermek jelenleg hol tart a kezelésben (de semmi olyan információt nem oszt meg a
szülővel, amit a gyermek nem szeretne), és elmondja, hogy mi maradt még hátra a programból. Az eddig átvett
és még hátralévő anyag megbeszélése a TESZ és GONDOL tábla vizuális igénybevételével történjen, így az első
és a jelenlegi találkozás összekapcsolódik. Ez a találkozás arra is lehetőséget nyújt, hogy a formuláció új
információkkal gazdagodjon. Ennek érdekében a terapeuta felteheti az első találkozás óta felmerült kérdéseket,
ill. további adatokat gyűjthet a gyermekről, a gyermek másokkal való kapcsolatáról ill. életkörülményeiről.
Végül pedig ez a találkozás lehetőséget nyújt az esetleges hibák felkutatására és kijavítására. Ha problémák
merültek fel a terápia során, ha a P a házi feladatokat rendszeresen nem végzi el, a szülővel közösen
problémamegoldást végezhetünk. Néhány probléma esetében a legjobb megoldás, ha növeljük vagy
megváltoztatjuk a szülő részvételét a terápiában – pl. segítsen megcsinálni a P-nek a házi feladatot. Nagy
általánosságban azt várjuk ettől az üléstől, hogy hasznos információkkal fog szolgálni (néhány esetben egy-egy
probléma megoldását is jelenti), és megerősíti a szülő részvételét a terápiában.
3. találkozás a szülővel. A gyerekkel való utolsó találkozáshoz hasonlóan az utolsó szülővel való
találkozást is személyre kell szabni. Az utolsó beszélgetésünkkor mind a múltra, mind a jövőre koncentráljunk.
Először ismételjük át a PASCET program főbb elemeit, hangsúlyozva a gyermek számára legjobban bevált
stratégiákat. Ebben a kontextusban osszunk meg olyan példákat, amelyek a terápia során illusztrálták, hogy a
gyermek számára az adott stratégia hasznos. Másodszor beszéljük meg a végleges formulációt a szülővel.
Mondjuk el neki, hogy szerintünk (a) milyen tényezők járulnak hozzá a gyerek depressziójának kialakulásához,
és hogy (b) milyen konkrét megküzdési stratégiák lesznek szerintünk a legalkalmasabbak az ő helyzetében a

12
depresszió ellen. Harmadszor beszéljük meg azt is, hogy milyen depressziogén helyzetekre lehet számítani a
gyerek életében, és dolgozzunk ki konkrét tervet, hogy ezekben a helyzetekben a szülő mit tehet majd.

A szülő behívása az ülések végén. Minden ülés végén behívjuk a szülőt, és röviden (kb. 5 percben)
összefoglaljuk neki az ülés anyagát. Először átadjuk neki az ülésről készült vázlatot, amely a kézikönyv végén
található. Ezután a vázlatra és a TESZ és GONDOL táblázatra támaszkodva a gyermekkel közösen
elmagyarázzuk a szülőnek, hogy milyen stratégiákról beszéltünk aznap. Azt is elmondjuk, hogy mi lesz a házi
feladat a következő ülésig, hogy a szülő segíteni tudjon, ha kell. Néha a segítség azt jelenti, hogy ott kell lenni a
gyerek mellett, amíg elvégzi a házi feladatot, más esetekben az is elegendő segítség, ha a szülő biztosítja, hogy a
gyerek a feladat végzése idejére egyedül maradhasson (pl. relaxálásnál), ismét más esetekben pedig egyáltalán
nincs szükség a szülő segítségére. Ezeknek az ülés végén zajló megbeszéléseknek az egyik célja, hogy a szülő
kapjon valami információt arról, hogy a gyermeke éppen milyen stratégiát tanult meg, és így legyen elegendő
tudása ahhoz, hogy tudjon segíteni a gyereknek a depresszió leküzdésében. A megbeszélések további célja, hogy
a szülő folyamatosan tájékoztatást kapjon a terápia menetéről, és abba végig a megfelelő szinten bevonódjon, így
motivált legyen a segítségnyújtásban.

Családlátogatás. A terápia elején célszerű beiktatni egy családlátogatást egy olyan időpontra, amikor a
lehető legtöbb családtag otthon van. Magyarázzuk el, hogy mindig igyekszünk a lehető legtöbbet megtudni a
kezelt gyerekről, és ennek része a család meglátogatása is. Ha a gyereket vagy a szülőt nagyon zavarja a
családlátogatás gondolata (ami a szerzők gyakorlatában néha előfordul), akkor hangsúlyozzuk, hogy ez a terápiás
program rutin eleme. Barátságosan, de kitartóan igyekezzünk megszervezni ezt a látogatást. Meg lesz lepve,
hogy mennyi információt szolgáltat ez a látogatás.
A családlátogatásnak legalább két célja van. Az egyik, hogy a családnak hasznos, ha találkozhatnak
önnel, ha láthatják a terapeutát, és így jobban megismerjék, hogy mit él át a páciens a terápiában. Másrészt az
egyre pontosabbá váló formuláció szempontjából lényeges megismerni azt a közeget, ahol a gyermek az élete
nagy részét tölti.
A családlátogatás alatti teendők. Kérje meg, hogy vezessék körbe a lakásban, hogy lássa, hogy a páciens
hol alszik, hol eszik, hol ír házi feladatot és hol tölti a szabadidejét (pl. TV-nézés). Hasznos azt is megtudni,
hogy a család az étkezéseken kívül hol tölti a legtöbb időt közösen, ill. (a házi feladatok szempontjából) azt,
hogy a gyermek hova tud félrehúzódni, ha egyedül szeretne lenni.
A családdal megbeszélendő dolgok a családlátogatás alatt. Beszéljék meg, hogy néz ki egy átlagos nap
náluk, attól kezdve, hogy felkelnek, egészen addig, hogy lefekszenek aludni. Miért szeretnek itt élni, és van-e
valami az otthonukkal kapcsolatban, amit nem szeretnek? Mit változtatnának a lakásukon/házukon vagy a
környéken, ha lehetne? Milyenek a szomszédok? Jóban vannak velük, van köztük valami kapcsolat? Milyen
kapcsolatban van a kezelt gyermek a környékbeli kortársakkal, és milyen közös programjaik vannak?
A családlátogatás alatt a következő dolgokat figyelje meg, és utólag készítsen jegyzeteket. Milyen a
lakás és a háztartás légköre – meleg és kellemes vagy hideg, rend van vagy rendetlenség, csendes vagy zajos stb.
Mit árul el a lakás dekorációja a kezelt gyermek családban betöltött helyéről? – pl. (a) Vannak képek a
gyermekről a polcon vagy a falon? (b) A gyermek „munkájának gyümölcsei” (díjak, jó osztályzatok, jó
bizonyítvány stb) megtalálhatók a falon, hűtőszekrényen stb.? (c) A gyermek szobája kellemes, vidám, a
gyermek ízlésének megfelelően egyéni? (d) Van-e a gyermek szobájában valamilyen tehetségére vagy kedves
tevékenységére utaló szimbólum – pl. kupa, kép róla sport közben? A családtagok közti interakció mit árul el a
gyermek családban betöltött helyzetéről – pl. Elveszik-e a sok tevékenység forgatagában, elnyomják-e
hangosabb testvérei, szülői kritika célpontja-e?

A családlátogatás során szerzett információ hozzájárul a későbbi ülések, szülőkkel való találkozások
menetéhez és természetesen a formuláció pontosításához.

Iskolalátogatás. A formuláció tökéletesítését szolgáló másik hasznos információforrás a gyermek

iskolájának meglátogatása. Erre természetesen csak a család írásbeli engedélyével kerülhet sor. Tudja meg a
gyermektől és a szülő(k)től, hogy az iskolában kik azok a felnőttek, akikkel a gyermek a legtöbbet van
kapcsolatban (pl. tanár, iskolapszichológus stb.), és próbáljon meg találkozót megbeszélni közülük azokkal, akik
valószínűleg a legtöbbet tudnak a gyermek iskolai teljesítményéről és társas kapcsolatairól is. Ideális esetben az
iskolalátogatásra olyan időpontban kerül sor, amikor a gyermek nem tartózkodik ott: a páciensnek tudnia kell,
hogy a látogatásra sor kerül, de ennek ellenére kellemetlen lehet számára, ha az iskolában találkozna önnel. Az
iskolalátogatásnak legyen része az iskola helyének felmérése is: Kellemes, biztonságos környéken van az iskola?
Maga az iskolaépület világos, vidám, biztonságos környezet, amelyet a tanulók láthatóan szeretnek? Vannak-e a
folyosókon az iskola öntudatosságára utaló jelek – pl. díjak, transzparensek stb?
Figyelje meg a tanulókat és interakcióikat is! Az interakciók általában melegek, barátságosak, derűsek
vagy a szociális atmoszféra negatív vagy fenyegető? Az udvaron zajló interakciók konstruktívak? Van megfelelő

13
szupervízió? Figyelje meg azt is, hogy van-e más körülmény (pl. kis hely, hangos utcazaj), amely az iskolai
szociális tevékenységekben való részvételt ill. azok élvezetét gátolhatja!
A legfontosabb feladat persze a gyermeket jól ismerő tanárral (tanárokkal) vagy más iskolai
alkalmazottal való találkozás. Először a gyermekről való általános benyomásaikról kérdezzen, majd gyűjtse
össze a gyermek szociális és tanulmányi téren mutatott erősségeit és gyengeségeit. Igyekezzen információt
gyűjteni azokról a tanulókról, akikkel a gyermek ideje legnagyobb részét tölti, ill. a páciens és a köztük lévő
kapcsolat természetéről. Ezután beszéljék meg a gyermek magatartási és érzelmi problémáit: kérdezzen rá, hogy
mi ezekről a tanár/pszichológus véleménye, ill. hogy milyen formában jelentkeznek ezek órákon és a
szünetekben. Kérdezzen rá arra is, hogy a gyermek problémák vagy stressz jelentkezése esetén milyen
megküzdési stratégiákat alkalmaz. Végül tudja meg, hogy a gyermek egy különösen nehéz napon vagy
szokatlanul súlyos stressz esetén az iskolán belül hol kérhet segítséget: van-e az iskolában pszichológus vagy
olyan tanár, akihez a gyermek különösen is közel érzi magát. Tapasztalataink szerint nem szükséges ennél
lényegesen részletesebb kérdéseket feltenni; az iskola munkatársai ezek alapján a formuláció és a kezelés
szempontjából hasznos adalékkal fognak szolgálni, amely kiválóan egészíti ki a szülőktől és a családlátogatáson
szerzett információt.

D. Hogyan használják a gyerekek a TESZ és GONDOL munkafüzetet

Az első tíz ülés sok ülés alatti és az összes ülések között végzendő gyakorlatát a TESZ és GONDOL
Munkafüzet előre meghatározza. Az első egyéni ülés elején a munkafüzet bemutatásra kerül, a gyermek pedig
kap egy saját példányt. A páciens feladata, hogy az ülések közötti időben kitöltse a munkafüzet megfelelő
oldalait ill. hogy magával hozza az ülésekre a munkafüzetet. Az első ülés leírásánál kifejtett módon a gyermek
hetente két matricát vagy pecsétet kaphat – egyet azért, ha magával hozza a munkafüzetet, egyet pedig azért, ha
elvégzi a házi feladatot és kitölti a munkafüzet megfelelő oldalait. A matricákat vagy a pecséteket jutalmakra
válthatja be (pl. mozijegy, gyorsétterem kupon), a munkafüzet „Jutalom” oldalának megfelelően.
Mivel egyes páciensek néha elfelejtik magukkal hozni a munkafüzetet, mindig legyen a rendelőben több
példány az adott üléshez szükséges oldalakból, hogy az ülés alatti gyakorlatok megfelelő módon elvégzésre
kerüljenek.
Ne felejtse el, hogy az első tíz ülésen a Munkafüzet használatára az ülésvázlatokban vastagon szedett M
betű, a kézikönyv „Az ülés céljai és menete” részében pedig zárójelbe tett figyelmeztetés utal.

14
 III. Az egyéni ülések tervei

Támpontok és javaslatok a gyermek egyéni üléseihez

 Rövidítések és szerkezet. Az első tíz ülés terve a következő részekből áll: Az ülés céljai, szükséges
anyagok, az ülés céljai és menete és a Terapeuta Jegyzetei űrlap. Az ülésvázlat és a szülőknek adható
segédanyag a kézikönyv külön részében található. A Az ülések lényegét tartalmazó „Az ülés céljai és
menete” részben a következő rövidítések találhatók: P = Páciens, MF = Munkafüzet, TJ = Terapeuta
Jegyzetei. Az ülésvázlatokban a következő rövidítések fordulnak elő: M = Használja a munkafüzetet!
(ülés alatti gyakorlat végzésekor pl.), és É = Életszerű illusztrálás! (videó, a terapeuta saját története
vagy valamilyen interaktív tevékenység, pl. szerepjáték az adott téma egyértelművé tétele érdekében).
 Felépítés és rugalmasság. Az első tíz ülés strukturált. Mind a tíz ülésnek pontos ülésterve van, amely
tartalmazza az azon az ülésen feldolgozandó lényeges kérdéseket; ezek a témák megjelölésre kerülnek
az ülésterv elején, az ülés céljai és az ülés összefoglalása ill. az ülésvázlat részekben. Ne ugorjon át egy
ilyen lényeges témát se, mert ezek az egymást követő ülések során egymásra épülnek, így az első ülések
során kihagyott témák később problémát jelenthetnek. Másrészt viszont a témák megbeszélését az (a)
adott gyermekhez (korához, érdeklődési köréhez, humorérzékéhez stb) és (b) az ön stílusához kell
szabni. Ezért a kézikönyv nem tartalmaz szó szerint leírt forgatókönyveket az ülésekhez, mivel az ilyen
ülések túl kioktatóak és tanóraszerűek lesznek, amelyeket a gyermek ritkán talál érdekesnek és nehezen
involválódik. A lényeges kérdések megbeszélésének legjobb módja általában az interaktív módszerek,
ezeket viszont saját stílusa és a gyermekről rendelkezésre álló információi alapján önnek kell
megterveznie. Ha az ülésen az idő szorít, az üléstervek elején található HA RÖVID AZ IDŐ
szövegdoboz tartalmazza az ülés legfontosabb céljait. „Az ülés céljai és menete” szakasz legfontosabb
elemeit egy homokóra jelzi: ha rövid a rendelkezésre álló idő, ezeket vegyük előre.
 A rapport kiépítése. Terapeutaként az egyik legfontosabb feladata, hogy megfelelő rapportot építsen ki
a gyermekkel, és lehetőség szerint a szülővel/szülőkkel is. A gyermekkel való rapport kialakítása
érdekében őszinte érdeklődést kell mutatnia irányában, figyelnie kell arra, amit mond, és ezt a figyelmet
azzal kell jeleznie, hogy visszautal olyan dolgokra, amelyeket a gyermek korábbi üléseken mondott, ill.
a gyermek speciális érdeklődésének megfelelő illusztrációkat és példákat hoz. Különösen fontos, hogy
az üléseket élvezetessé és érdekessé tegye, hogy a gyermek mindig szívesen jöjjön vissza a következő
alkalommal. Persze ami élvezetes és érdekes egy 9 éves fiú számára, az nem feltétlenül élvezetes vagy
érdekes egy 14 éves lánynak. Ezeket a szempontokat ezért nem lehet beépíteni a kézikönyvbe; az ön
feladata lesz ügyes, szellemes és emlékezetes módon átadni és illusztrálni az egyes ülések lényeges
témáit.
 Az előző heti ülés és feladatok átismétlése. A 2-10. ülés az előző ülés anyagának és a páciens házi
feladatának megbeszélésével kezdődik. Itt lehetőség nyílik arra, hogy a gyermek munkáját pozitívan
megerősítse. Itt nyílik arra is lehetőség, hogy a gyermek személyes élményeket osszon meg a
terapeutával. A házi feladat továbbá elősegíti, hogy a terapeuta visszatérő, jellegzetes motívumokat
találjon a gyermek hozzáállásában és viselkedésében, amely a példák és későbbi feladatok
megtervezésekor lényeges segítséget jelent. A házi feladatok megbeszélésére ezért érdemes időt szánni,
és nem célszerű az ülésnek ezen a részén „minél hamarabb túl lenni”, hogy elkezdődhessen az „igazi”
ülés. A házi feladat gyakran természetesen vezet el az aktuális ülés anyagához. Ezt az átmenetet a
terapeutának igyekeznie kell zökkenőmentessé tenni.
 Tevékenységek az ülések végén. Az első tíz ülés tervében a szülők csatlakozása előtt valamilyen
kellemes, élvezetes tevékenység szerepel. Olyan tevékenységgel töltsenek el némi időt az ülés végén,
amelyet a gyermek igazán élvez (pl. videojáték). Az ülésnek ez a része több célt is szolgálhat. Egyrészt
megszilárdítja a terápiás kapcsolatot és jutalmazza az ülésen végzett kemény munkát. Másrészt
kontextust ad az ülés alatt tanult készségek alkalmazásának indirekt vizsgálatához, amely elősegíti ezek
generalizálódását. Például a gondolatokról szóló ülés végén (6. ülés) játék közben megoszthatja
gondolatait a gyermekkel, mintegy modellálva a jellegzetes gondolkodásmódokat és ezek érzelmekre és
tevékenységekre gyakorolt hatását. Harmadrészt a páciens ülés alatti munkáját pozitívan megerősíti, és
elősegíti, hogy a kezeléssel kapcsolatban kellemes élményei legyenek és szívesen járjon a terápiára.
 A szerszámosláda koncepció. Ez a kezelés egy készségépítő, „szerszámosláda”-szerűen felépülő terápia
(ld. fent). A TESZ és GONDOL táblázat számos különböző megküzdési stratégiát sorol fel depresszió
esetére. Az egyes gyermekeknek nem válik be az összes „szerszám”, ezért a terapeuta ne próbálja meg
túlzottan erőltetni egy adott stratégia alkalmazását, ha azt tapasztalja, hogy a gyermek elutasítja az
ötletet vagy nem fogja alkalmazni a stratégiát. Győződjön meg róla, hogy a gyermek érti a lényeget,
aztán lépjen tovább. A jól bevált stratégiák alapos elsajátításának elősegítése érdekében hasznos lehet
ezek gyakorlására külön feladatokat beiktatni (ld. a következő pontot).

15
 Kreatív tevékenységek beépítése a terápiába. Gyakran hasznos lehet a terápia során kreatív
tevékenységeket alkalmazni, különösen ha kreativitásra hajló gyerekek esetében. Néhány gyerek
számára a beszélgetéses terápia kellemetlen, vagy akár kivitelezhetetlen lehet; ilyen esetekben a
kommunikáció alternatív módszereinek alkalmazása alapvető jelentőségű. Emellett a kreatív
tevékenységek kiváló lehetőséget nyújtanak a tanult készségek elmélyítésére. A gyermek készíthet
például egy képet vagy kollázst vagy „puskát” egy adott stratégia illusztrálásához. Lehet a stratégiához
zenét, videoklipet, reklámot vagy történetet is írni. A gyermek kitalálhat egy adott stratégiát alkalmazó
szuperhőst, akiről aztán képregényt vagy dalt lehet írni. A terapeuta éljen a gyermek kreativitásával,
hogy a lehető legnagyobb mértékben váljanak az egyes eszközök személyre szabottá. Ezek a kreatív
tevékenységek későbbi ülések során alkalmazható klinikai adatokkal is szolgálhatnak.
 A 10. ülést követő ülések megtervezése. A 10. ülésre a terapeutának végleges formulációval kell
rendelkeznie, és tisztában kell lennie vele, hogy az adott páciens számára melyek a legmegfelelőbb
TESZ és GONDOL stratégiák. Kész tervvel kell rendelkezni arra is, hogy ezek a stratégiák hogyan
alkalmazhatók a gyermek formulációban megfogalmazott központi problémáiban és stresszes
élethelyzeteiben. Az utolsó 1-4 ülésre a bevált stratégiák hétköznapi alkalmazását gyakorló, kellemes
tevékenységeket kell tervezni. Az utolsó ülés kivételével mindegyikre ugyanazokat az egyénnek
megfelelő TESZ és GONDOL stratégiákat gyakorló, változatos, érdekes tevékenységeket kell tervezni.
Az utolsó ülés első felében kerüljön sor a 10. ülést követően gyakorolt stratégiák összefoglalására, a
második felén pedig a terapeuta és a páciens közösen tervezzék meg, hogy a jövőben ezeket a
stratégiákat a gyermek hogyan fogja alkalmazni potenciálisan depressziogén helyzetekben. A 11-14.
ülés tervénél talál lehetőségeket arra, hogy a formuláció felhasználásával hogyan lehet személyre szabni
az utolsó 1-4 ülést.

16
 1. ÜLÉS

Bevezetés

Célok:
1) Kezdje meg a rapport kiépítését és a problémamegoldó LÉPCSŐ megtanításához a keressenek a páciens
múlt hetéből egy problémát.
2) Mutassa be a Hangulat hőmérő használatát.
3) Beszéljék meg az ülések célját és menetét, kitérve a bizalmasságra, a MF feladataira, a jutalmakra, a
rendszeres találkozásra és az ülések végén a szülővel való megbeszélésre.
4) Explorálja, hogy a P mennyire van vele tisztában, hogy miért jár terápiára, és beszéljék meg, hogy a
hangulat megfelelő eszközök elsajátításával javítható.
5) Mutassa be a TESZ és GONDOL stratégiák mögött meghúzódó általános elvet: érzéseink
befolyásolhatók azáltal, hogy (a) mit teszünk és (b) mit gondolunk.
6) Beszéljék meg, hogy a páciensnél milyen „tünetekkel” jár a jó- és a rosszkedv, ill. hogy mi váltja ki
ezeket.
7) Tanítsa meg a problémamegoldó LÉPCSŐ használatát, és végezzenek el egy LÉPCSŐ gyakorlatot ülés
alatt.

 HA RÖVID AZ IDŐ:
 Az ülés LEGFONTOSABB CÉLJAI a terápiás szövetség kialakításának megkezdése, a
páciens depressziós tüneteinek feltérképezése és a LÉPCSŐ problémamegoldó stratégia megtanítása.

Szükséges eszközök:

Munkafüzet
A Munkafüzet 1. üléshez tartozó oldalai, a Hangulat hőmérővel együtt
A Terapeuta jegyzetei lap
Üres fehér papír, amelyen a terapeuta is elvégezheti a feladatokat (fiatalabb gyermekek terápiája során)
Ceruza
Filctoll
Videó és TV, filmrészletek*

*A videós illusztrálás opcionális – filmrészletek megfelelő alkalmazásához ld. a függeléket.

17
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Ennek az ülésnek öt lényeges célja van. Először az ismerkedést szolgáló feladatokra kerül sor, amelyek
részben a P és a terapeuta közti terápiás szövetség kialakítását segíti. Másodszor meg kell beszélni az ülések
célját és menetét, kitérve a bizalmasság kérdésére és a munkafüzet használatára. Harmadszor, el kell kezdeni a
program alapjainak a bemutatását. Ehhez röviden át kell tekinteni a TESZ és GONDOL táblázatot ill. meg kell
beszélni a pácienssel, hogy rossz hangulat enyhítése érdekében bizonyos dolgokat tehet, bizonyos dolgokat pedig
gondolhat. A negyedik cél a megküzdési stratégiák személyre szabásának megkezdése: ezen az ülésen a
terapeuta megkéri a P-t, hogy meséljen valamit az érzéseiről és az ezeket kiváltó szituációkról. Végül pedig az
ülésen megkezdődik a TESZ és GONDOL stratégiák tanítása. Először a T stratégia (T – Tevékenységek.
Problémamegoldó tevékenységek.) kerül sorra. A terapeuta megtanítja a P-nek a LÉPCSŐ problémamegoldó
módszert.

 Ismerkedés – a terápiás szövetség első lépései

Először is meg kell kezdeni a P és a terapeuta közti terápiás szövetség kialakítását. Segít ebben a P-nek
megfelelő tempó és a kezdetekben a sok személyes kérdés feltételének elkerülése. Jégtörőként iktasson be
ismerkedési feladatokat. A megfelelő tevékenységek kiválasztása a P korára és érdeklődési körére alapul, a
terapeutának ezért készülnie kell: igyekezni kell a kellő mennyiségű információt megszerezni a P-ről már az első
ülés előtt, hogy az ismerkedési feladatok személyre szabottak lehessenek. Ez lehet egyébként egy annyira
egyszerű feladat is, mint pl. a terapeuta és a P osszanak meg egymással három dolgot magukról, amely szerintük
érdekes vagy szokatlan. Különböző kreatív tevékenységhez szükséges segédeszközök jól jöhetnek, ha a P szeret
rajzolni vagy a terapeuta úgy érzi, hogy a P számára a nonverbális kapcsolatteremtés az elején könnyebb.

Az első ülésnek ebben a kezdeti, ismerkedési részében kezd el a terapeuta kapcsolatot kiépíteni a P-sel.
Az ismerkedési feladatok a megfelelő önfeltárás légkörének a megteremtését is szolgálják. Ezt a célt elősegíti, ha
a terapeuta magáról is megoszt dolgokat a P-sel: pl. hogy hány testvére van, miket szeret csinálni, ill. hogy van-e
valami szokatlan, nem hétköznapi az életében, ami a P-t érdekelheti.

Célszerű az ismerkedési feladatok egyik részét a későbbi LÉPCSŐ problémamegoldó rész

előkészítésére használni. Ön és a P is nevezzen meg egy (viszonylag egyszerű) problémát, amelyet ön szerint a
LÉPCSŐ alkalmazásával lehetőleg sikeresen meg lehet oldani. Ön nevezze meg először a saját problémáját, így
elősegíti a P önfeltárulkozását. Ezután keressenek a P életében egy problémát, amelyet később a LÉPCSŐ
segítségével feldolgozhatnak.

A Hangulat Hőmérő bemutatása (MF 6. oldal)

A Hangulat hőmérő a kezelés során végig alkalmazott, a gyermek hangulatának globális értékelésére
szolgáló eszköz. Magyarázza meg a P-nek, hogy hogyan kell a hőmérőt használni, és kérdésekkel győződjön
meg róla, hogy a P érti-e (pl. „Ha inkább vidám vagy mint szomorú, a hőmérőn melyik számot karikáznád be?”).
Ezután a P értékelje aktuális hangulatát (MF 2. oldal). Kérdezze meg a P-t, hogy a bekarikázott szám mit jelent,
hogy meggyőződhessen róla, hogy a P valóban érti a hőmérő alkalmazásának a lényegét. A P végső, megfelelő
válaszát jegyezze fel a Terapeuta Jegyzeti űrlapra is, amelyet aztán a terápia során végig vezetni fog, hogy a P
előrelépését a terápia során nyomon követhesse.

Az ülések céljának és menetének a megbeszélése (MF: 2-4. oldal és 7. oldal)

Az ülés második célja, hogy az ülések célját és menetét megismertesse a gyermekkel. Igyekezzen
megérteni, hogy a P mit gondol, hogy miért kell terápiára járnia, és szerinte mi fog a terápia során történni. A P-
nek magyarázza el, hogy időnként mindenki szomorú, rosszkedvű, levert stb. lesz (keresse meg azokat a P
szókincsében is előforduló szavakat), de nem mindenki tudja, hogy mit kell tenni ellene. Ezeket a „tennivalókat”
fogják az ülések során megbeszélni. Mondja el azt is, hogy az teljesen rendben van, ha valaki néha-néha
rosszkedvű lesz, de olyan mélyen nem jó belesüllyedni az ilyen érzésekbe, hogy aztán az ember nem tud belőle
kikászálódni. A P a terápia során ilyen „elsüllyedés elleni” eszközöket fog megtanulni.

Ebben a beszélgetésben kerüljön sor a terápiás program szerkezetének és menetének az ismertetésére. A

következő témákat vegye sorra:

18
 a) A program tervezett hossza és az üléseken zajló tevékenységek (pl. szerepjáték, videó,
új készségek gyakorlása)
b) A rendszeres megjelenés fontossága (mivel minden ülés az előző ülésekre épül, és a
siker valószínűsége akkor lesz maximális, ha az ember a teljes programot végigcsinálja).
c) A TESZ és GONDOL Munkafüzet (mutassa be), házi feladatok és a
jutalomrendszer, ha magával hozza a Munkafüzetet és elvégzi a feladatokat (a munkafüzet
7. oldalának segítségével illusztrálhatja a gyakorlás fontosságát).
 Az ajánlott jutalmazási rendszer szerint a P kap egy matricát (fiatalabb gyerekek)
vagy egy nyomdát (idősebb gyerekek) minden elvégzett feladatért és egy másikat,
ha magával hozza az ülésre a munkafüzetet. A munkafüzet 3-4. oldalán található a
matricák/nyomdák számára fenntartott hely. Ha a P összegyűjtött 4
matricát/nyomdát, kis jutalmat kap, amelyet ön és a szülő terveznek meg – pl. egy
videókölcsönző tagságit vagy egy mozijegyet.
 Az otthoni gyakorlás jelentősége alátámasztható a Munkafüzet „Ezeket a dolgokat
sokat gyakoroltam, és most már jól mennek nekem” gyakorlatával.
 Ha a szülő beleegyezett a gyakorlatok elvégzésére emlékeztető telefonhívásokba,
közölje ezt a P-sel.
d) Megbeszélés a szülővel az ülés végén.
e) Mindenképpen beszélje meg a P-sel a bizalmasság kérdését – fontos, hogy a
P az ülést egy olyan biztonságos helynek tartsa, ahol nyugodtan beszámolhat az érzéseiről
és a gondolatairól.

A kezelés alapvető elemeinek áttekintése (MF 2. oldal)

Mutassa meg a P-nek a TESZ és GONDOL táblázatot a munkafüzet 2. oldalán, és beszéljék meg a
kezelés alapvető megközelítését, miszerint érzéseinket megváltoztathatjuk (a) különböző tettek és (b) különböző
gondolatok segítségével. (NE menjen bele részletesen az egyes stratégiák magyarázatába – túl leterhelő lenne a
P számára!) Különböztesse meg azokat a megküzdési stratégiákat, ahol az ember valamit TESZ, azoktól, ahol
valamit GONDOL. Hozzon példákat a saját életéből vagy egy ismerős gyermek életéből annak
illusztrálására, hogy bizonyos fajta tettek és bizonyos fajta gondolatok hatására az ember hangulata javul.

[Ha a P elég érett hozzá, hogy megértse az elsődleges és másodlagos kontroll koncepcióját, és úgy
tűnik, érdekelné is, érdemes lehet az ülést (és az ezt követő üléseket) erre alapozni. (Egyéb esetekben egyik
ülésen sem szükséges ennek a magyarázatára sort keríteni.) A kezelési program során több elsődleges („TESZ”)
és másodlagos („GONDOL”) kontrollt alkalmazó stratégia bemutatására kerül sor, amelyek a depressziós
tünetekkel való megküzdésben hasznosíthatók. Ezen az ülésen nem szükséges a TESZ és GONDOL stratégiák
részletes megbeszélése, csak arról győződjön meg, hogy a P érti a lényeget.]

 A P érzéseinek néhány jellegzetes vonása (MF: 8-9. oldal)

Az ülés negyedik célja, hogy elkezdje a P depressziójának egyedi jellegzetességeit felfedezni. (Ez segít
a TESZ és GONDOL stratégiák személyre szabásában.) A P lapozzon ahhoz az oldalhoz a Munkafüzetben, ahol
az ILYEN VIDÁMNAK LENNI és az ILYEN ROSSZKEDVŰNEK LENNI címek olvashatók. Segítsen a P-nek
kitölteni ezt a két oldalt.
Szolgáljon modellként a P-nek: minden kérdés megbeszélésekor először mondjon példát arra,
hogy ön magára nézve mit írna válaszként. Ezután kérdezze meg a P-t, hogy ő mit írna oda. Mivel ön is
választ ad a kérdésekre, a P interaktív folyamatban vesz részt, amelynek során jobban megismerik egymást.
Néhány gyermek meglepően jól képes elvégezni ezt a feladatot, mások kevésbé. Gyengéd biztatással és saját
példáinak megosztásával próbálja szóra és a kérdések átgondolására bírni a visszahúzódó P-eket.
A legfontosabb cél ennél a feladatnál, hogy a P depressziójának egyedi jellegzetességeit kezdje el
feltárni – hogy mi váltja ki a pozitív vagy negatív érzéseket, hogy milyen testi reakciókkal járnak együtt ezek
az érzések (pl. emelkedett vagy csökkent energia), milyen külső jellegzetességek kísérik az érzéseket (pl.
lesütött szem, görnyedt testtartás), milyen gondolatok társulnak az érzésekhez (pl. „Béna vagyok” vagy „Szar az
élet”) és hogy milyen magatartásbeli megnyilvánulások jellemzik ezeket az állapotokat (pl. beszédesség és
mások társaságának a keresése vagy csöndesség, visszahúzódás). Készítsen jegyzeteket magának és a TJ lapon
is, segítségként a TESZ és GONDOL stratégiák személyre szabásához.

 A problémamegoldó LÉPCSŐ megtanítása (MF: 10. oldal)

19
 Az ülés ötödik célja a problémamegoldó LÉPCSŐ használatának a megtanítása. Ez az első
megtanítandó TESZ és GONDOL stratégia (T – Tevékenységek. Olyan tevékenységekbe kezdhetek, amelyek
megoldják a problémámat). Először beszéljék meg azt a tényt, hogy mindannyiunknak, minden nap szembe kell
néznünk problémákkal. Mondja el, hogy a problémák megoldása jó érzéssel tölt el, míg ha nem sikerül
megoldanunk azokat, a hangulatunk romlik. Nyissa ki a Munkafüzetet és együtt menjenek végig a Problémák
megoldásához vezető öt L.É.P.CS.Ő.-n. A LÉPCSŐ a következőket jelenti:

20
A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁHOZ VEZETÕ ÖT L.É.P.CS.Ő.
L – Leírjuk a problémát – Mi a probléma?
_______________________________________________________________________

É – Észtorna – Gondolkozz el, hogyan lehetne a problémát megoldani!

1. ______________________________ 3._________________________________

2. _____________________________ 4._________________________________

P – Próbáld ki gondolatban a fenti ötleteket, és írd le, hogy milyen jó és milyen rossz dolgok

történhetnek!

1. JÓ: ____________________ROSSZ: ___________________________________

2. JÓ: ____________________ROSSZ: ___________________________________

3. JÓ: ____________________ROSSZ: ___________________________________

4. JÓ: ____________________ROSSZ: ___________________________________

CS – Csináld meg valamelyiket! Válassz ki egyet a fenti listáról, és próbáld ki a gyakorlatban! (Írd
le, melyiket fogod kipróbálni!)
________________________________________

Ő – Összejött? (Ha sikeres volt a megoldás, nagyszerû! Ha nem, válassz egy másik lehetséges
megoldást a listádról, és próbáld ki azt!)

 In vivo feladat (MF 1. ülés, 10. oldal)

Az ismerkedési részben szóba került probléma felhasználásával beszéljék végig az öt LÉPCSŐ

alkalmazását. Célszerű először a terapeuta saját problémája kapcsán, a P segítségével kitölteni a
munkafüzetben lévő feladatot. [Legyen a saját példa rövid, elég pl. 2-3 lehetséges megoldás, azokat gyorsan
beszéljék meg; a lényeg, hogy a P lássa, hogy hogyan kell végighaladni a LÉPCSŐkön, aztán majd
részletesebben átveszik a P problémáját.] Ezután töltsék ki a feladatot a P problémájának a felhasználásával is.
Ha a P visszahúzódó, bátortalan vagy nem tud semmilyen problémát megnevezni, a terapeuta illusztrálhat egy
problémát egy történet vagy egy videórészlet segítségével, amelyre aztán a LÉPCSŐ-t alkalmazhatják.

Házi feladat (MF 1. ülés, 12. oldal)

Végül adja fel a LÉPCSŐ gyakorlati alkalmazását házi feladatnak. A feladat leírása a Munkafüzet 12.
oldalán található. Ezt az oldalt a P töltse ki a következő ülésig (ha kell, a szülő segítségével). A lap kitöltése
tulajdonképpen beszámoló a LÉPCSŐ valós problémára történő alkalmazásáról, amelyet a P, közös megbeszélés
céljából, magával hoz a következő ülésre.

Ajánljon fel jutalmat a következő alkalomra, ha a P megtanulja és megérti a LÉPCSŐ-t

21
 Ajánljon fel valamilyen (szerény és a P korának megfelelő) díjat arra az esetre, ha a P a következő
ülésen (a) fejből el tudja mondani az öt LÉPCSŐ-t és (b) mindegyik lépést egy adott probléma felhasználásával
illusztrálni tudja. A LÉPCSŐ megtanulása az egész kezelés során hasznos lesz.

Nevetve induljanak haza

Az ülést valamilyen vicces vagy élvezetes tevékenységgel zárja, amely a P-t megnevetteti vagy
feldobja. Ilyen lehet pl. egy Csííz videó, néhány vicc elmesélése vagy a P egyik kedvenc társasjátékával való
játék.

A szülő tájékoztatása

Az első – és az összes többi – ülés végén hasznos a szülőt behívni. A szülő behívása előtt fontos
tisztázni a P-sel, hogy van-e bármi, amit önnel megosztott, de nem szeretné, ha a szülő is tudná. Ezt a kérését
mindenképpen tartsa tiszteletben. Ezután kérje meg a P-t, hogy hívja be a szülőt a szobába. A P röviden
magyarázza el a szülőnek, hogy miket tanult az ülésen. Ha szükséges, egészítse ki a P által elmondottakat.
Emellett a Terapeuta kézikönyvben minden ülésről talál egy Szülőknek kiadható segédanyagot, amelyet
lefénymásolva átadhat a szülőnek. Az ülésnek ebben a szakaszában a fő cél, hogy a szülő megismerkedjen a
legfontosabb fogalmakkal (és közben a P átismételje az ülés anyagát), hogy az ülésen tanult fogalmak és
eszközök alkalmazásában segíthesse a P-t.

22
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 1. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) A terápia célját:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem került szóba

b) Azt, hogy az érzelmeink a tetteink és gondolataink révén befolyásolhatók:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem került szóba

c) A problémamegoldó LÉPCSŐ használatát:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem került szóba

3. Házi feladat:
Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem került szóba

4. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

5. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

23
 2. ÜLÉS

Tevékenységek

Célok:
1) Az előző ülés feladatainak átismétlése és/vagy befejezése, a P által tanultak megbeszélése
2) A tevékenységek és az érzések összefüggésének megtárgyalása, a pozitív tevékenységek és a jó
hangulat közti kapcsolat hangsúlyozása
3) A hangulatot javító tevékenységek megtervezésének szükségessége
4) Beszéljék meg, hogy fontos növelni a másokkal töltött időt, a barátokkal való közös tevékenységek
gyakoriságát [kapcsolatépítés] – ez egyrészt egy kellemes, hangulatot javító tevékenység, másrészt
erősíti a baráti kapcsolatokat.
5) Beszéljenek az üres idő csökkentéséről, amely különböző házon kívüli tevékenységekkel valósítható
meg (pl. klubok) – hívja fel rá a P figyelmét, hogy annyira elfoglalhatjuk magunkat, hogy nem lesz
időnk aggódni vagy rosszkedvűnek lenni.
6) Beszéljenek a másoknak nyújtott segítségről – ettől ők is és mi is jobb kedvre derülünk.

 HA RÖVID AZ IDŐ:
 Az ülés LEGFONTOSABB CÉLJAI a tevékenységeink és érzelmeink közti kapcsolat
megvilágítása, ill. a P hangulatát javító tevékenységek összegyűjtése.

Szükséges eszközök:

A Munkafüzet 2. üléshez tartozó oldalai

Matrica vagy nyomda
Jutalom
A házi feladat ülés alatti gyakorlásához szükséges oldal(ak)
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
A Terapeuta jegyzetei lap
Ceruza, kréta, filctoll
Videó és TV* - pozitív és negatív tevékenységek kiválasztásáról szóló filmrészletek

*A videós illusztrálás opcionális – filmrészletek megfelelő alkalmazásához ld. a függeléket.

24
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Ezen az ülésen a TESZ és GONDOL stratégiák közül a T – Tevékenységek (Olyan tevékenységekbe

kezdhetek, vagy amelyeket élvezek, vagy amelyek lekötik a figyelmemet, vagy segíthetek valaki másnak, vagy
csinálhatok valamit közösen valaki mással) stratégia kerül sorra. Ezek a tevékenységek a hangulat javítására
szolgáló megküzdési stratégiák. A lényeg, hogy a P megértse: amit teszünk – a tevékenységeink -,
befolyásolhatja a hangulatunkat és az érzelmeinket. Ha valami kellemes dolgot csinálunk, ha a barátainkkal
csinálunk valamit közösen, ha lefoglaljuk magunkat, ha segítünk másoknak, a gondolataink elterelődnek a
szomorú vagy rossz dolgokról, és jobban fogjuk érezni magunkat.

Hangulat hőmérő (MF 2. ülés, 14. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

A házi feladat áttekintése

Mivel ez az első ülés, ahol a házi feladat áttekintésére sor kerül, a feladattal kapcsolatos megjegyzései
legyenek nagyon bátorítóak. Nézzék át a házi feladatot, és beszéljék meg, hogy a problémamegoldásra tett
próbálkozásai sikeresek voltak-e. Ha nem, hangsúlyozza a kitartás fontosságát. Használja ki az ülésnek ebben a
szakaszában kínálkozó lehetőséget a P bátoríthatására és a teljesített feladatok jutalmazására. Ne felejtsen el
nyomdát vagy matricát adni az elvégzett házi feladatért és emlékeztesse a P-t, hogy ezeket majd jutalomra
válthatja be. Itt adjon lehetőséget arra, hogy a P példákkal illusztrálva elmondja a LÉPCSŐ rövidítés jelentését,
amelyért az előző ülésen külön jutalmat ígért neki.

 A különböző tevékenységek jelentősége

Szívesen végzett tevékenységek. (MF 2. ülés, 15-20. oldal) Az első cél az, hogy a P megértse, hogy ha
olyan elfoglaltságot keresünk, amelyet szívesen csinálunk, a hangulatunk jó lesz, az olyan foglalatosságok pedig,
amelyeket nem élvezünk (ide tartozik a semmittevés is!), elrontják a hangulatunkat. Ezért található meg a TESZ
és GONDOL stratégiák közt a TEVÉKENYSÉGEK pont is. Mutassa meg a P-nek a stratégia helyét a
betűszóban. Több módon is meg lehet értetni az elfoglaltságaink és hangulatunk közötti viszonyt. Egy különösen
hatékony módszer, ha a téma megbeszélését egy személyes történet elmesélésével kezdi, amelyben valami olyan
dolgot csinált, amit nem élvezett, és ez elrontotta a hangulatát, aztán pedig valamilyen kellemes tevékenységbe
kezdett, és a hangulata megjavult.

Ezt követően vegyék elő az „Ildi” és „Gergő” oldalakat (Munkafüzet 15-16. oldal). Ildi és Gergő
bejelölték azokat a dolgokat, amelyeket egy adott napon csináltak, aztán értékelték a hangulatukat a nap végén.
Kérdezze meg a P-t, hogy mire utalnak, mit mutatnak ezek az oldalak. Az alapvető üzenet, hogy az
elfoglaltságaink befolyásolják a hangulatunkat jó vagy rossz irányba. Ildi és Gergő példáját kiegészítheti
szerepjátékkal, történetekkel vagy bármilyen gyakorlattal, ami ön szerint segít a P-nek megérteni a lényeget. A P
ezután olvassa el a két Kázmér és Huba képregényt, és kérdezze meg tőle, hogy az eddig megbeszéltek hogyan
jelentkeznek a két történetben. (Munkafüzet 5-6. oldal)

Az ülés személyessé tétele érdekében lapozzanak a Munkafüzet 19.oldalán található „Példák

olyan esetekre, amikor rosszkedvű voltam, …csináltam valami kellemes dolgot, …és vidámabb lettem”
feladathoz. Kérje meg a P-t, hogy írjon le legalább két, ha lehet, három példát ilyen esetekre. Beszélje meg
ezeket a tapasztalatokat a P-sel.

Ezután kérje meg a P-t, hogy töltse ki a Munkafüzet 20. oldalán található „TÍZ DOLOG, AMIT
HA MEGCSINÁLOK, JOBB LESZ A KEDVEM” feladathoz. (Időtakarékosság céljából indokolt lehet az ülés
alatt csak 4-5 ilyen elfoglaltságot leírni, a többit a P egyedül vagy a szülő segítségével is összegyűjtheti.) Ezek a
tevékenységek legyenek egyszerűek, ingyenesek, bármikor végezhetőek és olyanok, amelyek gyakorlatilag
garantáltan javítják a P hangulatát. A listára felkerülhet pl. egy barát felhívása telefonon, fürdés vagy
zuhanyzás, labdázás az udvaron, játék a háziállattal, olvasás, visszaemlékezés egy kellemes élményre (pl. nyári
tábor) vagy néhány könnyebb tornagyakorlat. Bátorítsa a P-t, hogy annyi ötletet gyűjtsön össze, amennyit csak
tud. Javasolhat is néhány dolgot, ha a P-nek magától nem jut semmi eszébe. (A következő in vivo feladat

25
érdekében igyekezzen úgy irányítani a lista kialakítását, hogy azon szerepeljen legalább egy egyszerű
tevékenység, amelyet a P az ülés alatt is végezhet.)

 Ülés alatti in vivo feladat: egy egyszerű, kellemes tevékenység kipróbálása (MF 21. oldal)

Válasszák ki a P listájáról az egyik tevékenységet, és próbálják ki az ülés alatt. A P jelölje be a

hőmérőn, hogy aktuálisan hogyan érzi magát, aztán végezze a választott tevékenységet 2-3 percig. Ezután
kérdezze meg a P-t, hogy most hogyan érzi magát, és jelölje be ezt is a hőmérőn. A jelölt értékeket jegyezze fel
a TJ lapon. Mondja meg a P-nek, hogy ugyanez lesz a házi feladata is.

Házi feladat: Egy kellemes tevékenység végzése (MF 22-23. oldal)

Házi feladatként a P által felsorolt elfoglaltságok egyikét kell elvégezni a következő ülésig. A P
írja le, hogy melyik tevékenységet fogja elvégezni, aztán jelölje be a hőmérőkön, hogy hogyan érezte magát a
feladat előtt és után. Mutassa meg a P-nek a Munkafüzet megfelelő oldalait.

Egyéb hangulatjavító foglalatosságok

Közös tevékenységek valakivel, akit szeretünk. (MF 24. oldal) Ezután térjenek rá a másokkal
való tevékenységek gyakoribbá tételének a megbeszélésére. A cél az, hogy (a) a P kellemes dolgokkal foglalja
el magát (ld. előző bekezdés), miközben (b) kapcsolatokat épít. A depressziós gyermekek gyakran
visszahúzódnak. Ügyelnünk kell arra, hogy a korábban megbeszélt kellemes tevékenységek kiválasztása nem
fog oda vezetni, hogy a P egyre több magányos foglalatosságba kezd (pl. videójáték egyedül, olvasás). A
kellemes tevékenységek társas vonatkozása bemutatható egy videórészlet vagy egy magunkról vagy egy
ismerős gyerekről szóló személyes történet segítségével. A történet illusztrálja azt, hogy egy baráttal való közös
időtöltés nagyszerű érzés. Lehet őszinte beszélgetést is folytatni a barátság előnyeiről. A legtöbb P különösebb
nehézség nélkül sok ilyet fel tud sorolni, a terapeuta pedig hozzáteheti a saját gondolatait. Legyen szó a
gyakorlati (pl. többféle játékot lehet két vagy több gyerekkel játszani, mint egyedül) és az érzelmi (pl. a közös
időtöltés jó érzés, és általában nagyobb öröm) előnyökről is.
Ha úgy gondolja, hogy ez a fajta elfoglaltság különösen hasznos lehet az adott P számára, akkor
beszéljék meg, hogy ki lenne az a személy, akihez a P közelebb szeretne kerülni, és tervezzék meg, hogy ennek
érdekében milyen lépéseket tegyen. A lépések megtervezésébe esetleg hasznos lehet a szülőt is bevonni. A P
töltse ki a „További tevékenységek: több közös dolgot csinálni azokkal, akiket szeretek” oldalt a
Munkafüzetben.

Az üres időt lekötő tevékenységek. (MF 25. oldal) Az ülésen megbeszélendő harmadik fontos
téma, hogy általában maga a tevékenykedés is javítja a hangulatot (és esetleg eltereli a figyelmet a depressziót
kiváltó gondolatokról). A prevenciókutatás szerint a sokféle elfoglaltságban való részvétel csökkentheti a
depresszió kialakulásának a valószínűségét. Itt szintén személyes történek vagy videórészletek használhatók
illusztrációként. A téma átbeszélésekor gyűjtsenek össze néhány a P érdeklődési köréből néhány dolgot, aztán
keressenek ezeknek megfelelő klubokat, csoportokat vagy más speciális tevékenységet (pl. színdarab, kórus),
amelyekhez a P csatlakozhat.
Ha ön szerint ez a fajta tevékenységválasztás különösen hasznos lehet a P számára, a P-sel töltsék
ki a Munkafüzet „További tevékenységek: beléphetek egy klubba vagy csatlakozhatom egy csoporthoz, hogy
kevesebb üres időm legyen” oldalának felső részét (25. oldal – ezt az információt jegyezze fel a TJ lapra is!). A
szülőtől származó korábbi információk nagyon lényegesek – ezek ismeretében olyan tevékenységeket
válassszunk, amelyeket a szülő nem helytelenít és amelyek valóban kivitelezhetők (pl. nincs a család számára
elérhetetlen távolságban). Tehát a P-sel és a szülővel együttműködve válasszanak ki olyan klubokat vagy
csoportokat, amelyekhez a P csatlakozhat, vagy amelyekben több időt tölthetne el. Szükség lehet a heti házi
feladat kijelölésekor, vagyis egy reális első lépés megtételének megtervezésekor közös problémamegoldás
végzése. Ez az első lépés a P zárkózottságától függően lehet egy egészen apró feladat, de lehet komoly kihívás
is.

Segíteni másoknak. (MF 26. oldal) Az ülésen sorra kerülő negyedik tevékenység a másoknak
nyújtott segítség. Természetesen bárkinek érdemes másokon segíteni, de a depresszió szempontjából az altruista
magatartásnak három külön előnye is van. Egyrészt a másiknak nyújtott segítség és a segítség eredményének a
megtapasztalása kialakítja az elsődleges kontroll, a személyes hatékonyság, sőt, az értelmes életcél érzetét.
Másrészt megbízható kutatási adatok támasztják alá, hogy a depresszió során elsősorban az ÉN kerül a
középpontba; ha annyit gondolkozik a P másokon, hogy rájöjjön, hogy hogyan segíthetne nekik, jelentős
mértékben csökkentheti az önközpontú gondolkozást, és ezzel a depresszióra való hajlamot. Harmadrészt a

26
kutatási adatok szerint a depressziós beteg saját szomorúságán és azt kiváltó okokon való töprengése gátolja a
depresszió enyhülését, ha pedig a figyelem elterelődik az ilyen gondolatokról, a depresszív hangulat enyhül.
Történetekkel, személyes élményekkel, esetleg egy videórészlet bemutatásával lehet bevezetni a másoknak
nyújtott segítség előnyeiről szóló beszélgetést. Ha ön szerint ez a fajta tevékenységválasztás különösen hasznos
lehet a P számára, a P-sel töltsék ki a Munkafüzet „További tevékenységek: segítek valakinek” oldalát (26.
oldal).

Legyen rá felkészülve, hogy számos indokot fog hallani, hogy a házi feladat és/vagy az ülésen
megbeszéltek miért nem valósíthatók meg a gyakorlatban. Fogadja el ezeket az indokokat valós akadályoknak,
de javasolja a P-nek, hogy ennek ellenére végezze el a feladatot, valósítson meg néhány dolgot az ülésen
megbeszéltek közül, a következő ülésen pedig ossza meg önnel a tapasztalatait. Nagyon lényeges ebben a
helyzetben az ön „edző” szerepe. Ön szerint a feladat megvalósítható, de hogy önnek igaza van-e vagy nem, az
egyetlen módon deríthető ki: ha a P megpróbálkozik vele. A szkeptikus gyermekeknek hasznos lehet a feladatot
kísérletként beállítani. Mindenképpen jegyezze fel a P negatív vagy pesszimista gondolatait, érveit és
ellenvetéseit, különösen akkor, ha ezekben közös vonásokat fedez fel. Ezek a közös vonások kerüljenek bele a
P-ről készített formulációba, a negatív gondolatokkal és a pozitív ellen-gondolatokkal foglalkozó későbbi
ülések során pedig példaként használhatók és megbeszélhetők.

A házi feladat sikertelenségével kapcsolatos aggodalmak kezelhetők úgy is, hogy a feladatot egy
LÉPCSŐ gyakorlatnak tekintjük. Csináljuk végig a LÉPCSŐ lapot arra a feladatra nézve, amelyik aggasztja a
P-t. A CS- „Csináljuk meg” lépésnél beszéljék meg azt is, hogy mivel fog próbálkozni a P abban az esetben, ha
az első próbálkozás nem járna sikerrel. Az első ülés anyaga így összekapcsolható a második ülés tartalmával.

Ülés alatti szerepjáték

Ha van rá idő, szerepjáték formájában próbálják ki az ülésen leírt egyik kellemes tevékenységet.
Ha például a P elhatározta, hogy egy adott módon segíteni fog egy adott személynek, akkor ön lehet a segítségre
szoruló személy, a P pedig saját magát játssza.

Nevetve induljanak haza

Az ülést valamilyen vicces vagy élvezetes tevékenységgel zárja, amely a P-t megnevetteti vagy
feldobja. Ilyen lehet pl. egy Csííz videó, néhány vicc elmesélése vagy a P egyik kedvenc társasjátékával való
játék.

A szülő tájékoztatása

Az ülés végén hasznos a szülőt behívni. A szülő behívása előtt fontos tisztázni a P-sel, hogy van-e
bármi, amit önnel megosztott, de nem szeretné, ha a szülő is tudná. Ezt a kérését mindenképpen tartsa
tiszteletben. Ezután kérje meg a P-t, hogy hívja be a szülőt a szobába. A P röviden magyarázza el a szülőnek,
hogy miket tanult az ülésen. Ha szükséges, egészítse ki a P által elmondottakat. Emellett a Terapeuta
kézikönyvben minden ülésről talál egy Szülőknek kiadható segédanyagot, amelyet lefénymásolva átadhat a
szülőnek. Az ülésnek ebben a szakaszában a fő cél, hogy a szülő megismerkedjen a legfontosabb fogalmakkal
(és közben a P átismételje az ülés anyagát), hogy az ülésen tanult fogalmak és eszközök alkalmazásában
segíthesse a P-t.

27
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 2. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) A terápia célját:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

b) Azt, hogy az érzelmeink a tetteink és gondolataink révén befolyásolhatók:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

3. Házi feladat:
Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

4. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

5. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

28
 3. ÜLÉS

Relaxálás

Célok:
1) Az előző ülés feladatainak átismétlése és/vagy befejezése, a P által tanultak megbeszélése
2) A nyugalom és a relaxálás hangulatjavító ill. a stressz és a feszültség esetén gyakorolt kedvező
hatásának megbeszélése
3) Tanítson meg két relaxációs módszert: a teljes relaxálást és a „titkos ellazulást”

Szükséges eszközök:

A Munkafüzet 3. üléshez tartozó oldalai

Matrica vagy nyomda
Jutalom
A házi feladat ülés alatti gyakorlásához szükséges oldal(ak)
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
A helyiség olyan elrendezése, hogy a P le tudjon feküdni a padlóra
Törülköző/pokróc, amelyre a P ráfekhet
Magnó és kazetta
Videó és TV* - relaxálást bemutató filmrészletek

*A videós illusztrálás opcionális – filmrészletek megfelelő alkalmazásához ld. a függeléket.

29
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Ezen az ülésen a TESZ és GONDOL stratégiák közül az E – Ellazulok – relaxálok. Azt kell
elmagyaráznia a P-nek, hogy ha nyugodtak maradunk vagy relaxálunk, befolyásolhatjuk az érzéseinket,
különösen akkor, ha éppen stressz ér vagy feszültek vagyunk. Kétféle relaxációs módszert tanít majd meg a P-
nek: a mélyizom-relaxálást, és a „titkos ellazulást”, amely a nyilvános helyeken való ellazulást teszi lehetővé.

Hangulat hőmérő (MF 3. ülés, 30. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

A házi feladat áttekintése

Nézzék át a P-sel az előző heti házi feladatot. Idézzék fel, hogy milyen kapcsolat van a tevékenységek
és a hangulat között. Ez különösen akkor lesz hasznos, ha a P ezen az ülésen a múlt hetinél magasabb értéket
jelölt be a hőmérőn. A házi feladat áttekintését használja ki arra, hogy támogassa és bátorítsa a P-t, ill. hogy
jutalmazza az elvégzett házi feladatot. Ne felejtsen el matricát vagy nyomdát adni az elvégzett feladatért, és
emlékeztesse a P-t, hogy matricákért/nyomdákért jutalmat kaphat. Megjegyzés: ezen az ülésen szükség esetén
több időt tölthet a házi feladat áttekintésével, mert az ülés új anyaga a szokásosnál kevesebb időt vesz igénybe.

Ellazulás a relaxálás segítségével

A soron következő megküzdési stratégia a relaxálás útján történő megnyugvás. Lapozzanak a P-sel arra
az oldalra, ahol a TESZ és GONDOL stratégiák találhatók. Mutassa meg, hogy ma az E – Ellazulok stratégiáról
lesz szó. Mondja el, hogy ma azt fogják megtanulni, hogy hogyan nyugodhat meg valaki még feszültséget
kiváltó helyzetekben is.

Kezdje ott, hogy ha feszültek vagy idegesek vagyunk, rosszul érezzük magunkat. Ez a rossz érzés
legyőzhető, ha megtanuljuk ellazítani a testünket. (Illusztrációként kiválaszthat egy Kázmér és Huba képregényt
a munkafüzetből.) Ennek érdekében az ülés során a P mélyizom-relaxálást fog tanulni. Ebben a könyvben
található néhány szó szerint leírt relaxáció, de ezeket mindig az adott P korához és egyéb tulajdonságaihoz (pl.
érzelmi érettségéhez) kell igazítani. A gyakorlat megkezdése előtt megmutathatja a P-nek azt a jelenetet a Karate
Kid II-ből, ahol Mr Miyagi relaxálni tanítja Danielt. A tényleges gyakorlat megkezdéséhez megtalálja két
relaxáció leírását az ülés végén.

A következő alapdolgokat kell megértenie a P-nek a relaxálás során: (a) az ellazult és a feszült test
közötti érzékelt különbséget; (b) a légzés lelassítása és figyelemmel kísérése segít ellazítani a testet; (c) az izmok
megfeszítése és ellazítása segít ellazítani az egész testet; (d) a kellemes és megnyugtató imagináció felerősíti az
ellazulás élményét; és (e) a végső cél a testben kialakult feszültség felismerése és ennek ellazítása. Hasznos lehet
előre szólni a P-nek, hogy a feladat először furcsának tűnhet – hogy esetleg kellemetlenül érezheti magát, vagy
úgy tűnhet, hogy semmi hatása nincs. Mondja el, hogy sokunk számára a relaxálás kezdetben furcsa, kellemetlen
érzés, és biztosítsa afelől a P-t, hogy a gyakorlás révén a relaxálás egyre természetesebb és megnyugtatóbb lesz.
A relaxálás után beszélje meg a P-sel a tapasztalatait. Ez a beszélgetés vezessen át a házi feladat kijelölésébe.

Házi feladat: A mélyizom-relaxálás gyakorlása (MF 31. oldal)

Házi feladatként a P gyakorolja otthon a relaxálást. Adjon a P-nek egy másolatot az ülésen készített
relaxációs kazettáról, és beszélje meg vele, hogy hogyan végezze el a feladatot – a nap melyik szakában, hol
lehet zavartalanul stb. A héten legalább egyszer (ha a P akarja, lehet többször is) keressen egy nyugodt,
zavartalan helyet, ahol a kazetta segítségével gyakorolni fogja a mélyizom-relaxálást. Ezután jelölje be a
hőmérőkön, hogy hogyan érezte magát a relaxálás ELŐTT és UTÁN.

Titkos ellazulás: hogyan relaxáljunk nyilvános helyen

Ezután tanítsa meg a P-nek a „titkos ellazulást” – vagyis azt, hogy hogyan lazulhat el akkor, ha
körülötte emberek vannak, és nem tudja végigcsinálni a teljes mélyizom-relaxálást. Hozzon példákat olyan

30
feszültséget okozó helyzetekre, ahol szükség lehet a relaxálásra – pl. dolgozat vagy felelés előtt, ha kiselőadást
kell tartani, ha zongoradarabot kell előadni, miután összeveszett a barátjával, és dühösen vált el tőle. Kérje meg a
P-t, hogy hozzon saját példákat olyan helyzetekre, ahol nyilvános helyen feszült vagy ideges lehet.

A titkos ellazulás módszere egyszerű, de sok gyakorlást igényel. A következő lépésekből áll:
(1) ülj lazán, a kezed legyen félig nyitva (ne legyen ökölbe szorítva!) az öledben vagy a lábadon
(2) nézz egy előtted és kicsit lejjebb lévő pontra (pl. a pad teteje, az előtted lévő szék támlája)
(3) vegyél nagyon lassú, nagyon mély lélegzeteket, és lassan lélegezz ki, közben csak a
belégzésre, a kilégzésre és a következő belégzés előtti szünetre koncentrálj
(4) addig végezd ezt a gyakorlatot, amíg nem érzed magad nyugodtabbnak, vagy amíg nem kerül a
felelésedre/előadásodra a sor.

Gyakorolják ülés alatt ezeket a lépéseket. Figyeljen oda, hogy a P a megfelelő helyzetben üljön, és
irányítsa a légzés tempóját és a P gondolatait: hangosan, de lágyan mondja a következő szavakat:
„Belégzés….Kilégzés….Szünet….Belégzés…stb”. 2-5 perc elteltével kérdezze meg a P-t, hogy nyugodtabbnak
érzi-e magát.

Ülés alatti in vivo gyakorlat: Titkos ellazulás a váróban

Ezt követően próbálják ki a titkos ellazulást valós körülmények között is. A rendelőben történt
gyakorlás után beszélje meg a P-sel, hogy hogyan tudná ugyanezt megcsinálni a váróban is. Röviden próbálja el
a P, hogy mit fog csinálni, pl. tehet egy újságot az ölébe, mintha azt olvasná (pedig az újság szélén fogja
pihentetni a szemét, vagy úgy lazítja el a szemét, hogy a szöveg homályos maradjon), így nem fog feltűnést
kelteni. Ha mind a kettőjüknek egyértelmű, hogy a P mit fog csinálni, mindketten menjenek ki a váróba. Üljenek
le mind a ketten (ön egy újsággal), és titokban figyelje a P-t, miközben ő a titkos ellazulást végzi. Nagyjából öt
perc elteltével jelezhet a P-nek, hogy indulhat. Amikor mindketten visszaértek a rendelőbe, beszélje meg a P-sel
a tapasztalatait. Dicsérje meg, hogy jól csinálta, és kérdezze meg, hogy milyen volt, hogy érezte magát; hogy mit
gondol, meg tudná-e ugyanezt csinálni egy forgalmasabb, mozgalmasabb, tömöttebb helyen; és hogy vajon
eszébe jut-e valami ötlet, ami könnyebbé tenné a gyakorlat elvégzését. Említse meg azt is, hogy az a tapasztalat
sokat segít a második házi feladat elvégzésében. A TJ lapra jegyezze fel a következőket: (a) hol végezte el a P az
ülés alatti in vivo feladatot, (b) hogy ment a P-nek a feladat, és (c), mit mondott róla a P utólag, a rendelőben.

Nevetve induljanak haza

Az ülést valamilyen vicces vagy élvezetes tevékenységgel zárja, amely a P-t megnevetteti vagy
feldobja. Ilyen lehet pl. egy Csííz videó, néhány vicc elmesélése vagy a P egyik kedvenc társasjátékával való
játék.

A szülő tájékoztatása

Az ülés végén hasznos a szülőt behívni. A szülő behívása előtt fontos tisztázni a P-sel, hogy van-e
bármi, amit önnel megosztott, de nem szeretné, ha a szülő is tudná. Ezt a kérését mindenképpen tartsa
tiszteletben. Ezután kérje meg a P-t, hogy hívja be a szülőt a szobába. A P röviden magyarázza el a szülőnek,
hogy miket tanult az ülésen. Ha szükséges, egészítse ki a P által elmondottakat. Emellett a Terapeuta
kézikönyvben minden ülésről talál egy Szülőknek kiadható segédanyagot, amelyet lefénymásolva átadhat a
szülőnek. Az ülésnek ebben a szakaszában a fő cél, hogy a szülő megismerkedjen a legfontosabb fogalmakkal
(és közben a P átismételje az ülés anyagát), hogy az ülésen tanult fogalmak és eszközök alkalmazásában
segíthesse a P-t.

31
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 3. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A hangulatmérő hőmérőn bejelölt érték:_______________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) Hogy milyen lépésekkel lehet elérni a mélyizom relaxációt:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

b) Hogy ténylegesen mit kell tenni, hogy valóban ellazuljon:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

c) Hogy milyen lépésekkel érhető el a Titkos Ellazulás:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

d) Hogy ténylegesen mit kell tenni, hogy valóban megnyugodjon:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

3. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?

_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

4. Az eheti házi feladat:

Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni

5. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

6. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)

32
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

33
 RELAXÁCIÓ MINTA

(MIELŐTT MEGKEZDIK A RELAXÁLÁST, KÉRDEZZE MEG A P-T, HOGY MILYEN KELLEMES KÉPET
SZERETNE MAJD ELKÉPZELNI RELAXÁLÁS KÖZBEN – VAGYIS MONDJON EGY OLYAN
MEGNYUGTATÓ„HELYET”, AHOVA MAJD ŐN ELVIHETI KÉPZELETBEN – PL. A TENGERPART, EGY
RÉT, EGY FA ÁGA. EZUTÁN KEZDJEN BELE AZ ALÁBBI INSTRUKCIÓKBA…)

Helyezkedj el kényelmesen a padlón. A karodat fektesd lazán magad mellé. Csukd be a szemed. Nagyon lassan
vegyél három nagyon mély lélegzetet, és figyeld, hogy milyen érzés beszívni, aztán kifújni a levegőt. Miközben a
levegőt veszed, csak arra gondolj, hogy belégzés...... aztán kilégzés..... aztán szünet a következő levegővétel előtt.
Belégzés....kilégzés....szünet....belégzés....

(MUTASSA IS BE, HOGY MIT KELL CSINÁLNI: HANGOSAN LÉLEGEZZEN, ÉS MONDJA LÁGYAN:
„BELÉGZÉS....KILÉGZÉS...SZÜNET...BELÉGZÉS....”)

Most szorítsd ökölbe a kezed, olyan erősen, amilyen erősen csak tudod, és ne engedd ki, amíg nem mondom.
Figyeld meg, hogy most milyen feszült a tested. Most lassan visszaszámolok 5-től 0-ig, te pedig ezalatt lassan
engedd ki a szorítást, és figyeld meg azt a nyugodt, meleg érzést, ami a kezedbe és a karodba és az egész testedbe
áramlik. 5...4...3...2...1...0. Figyeld meg, mekkora különbség van a megfeszített és a laza állapot között.

(FOLYTASSA AZ IZMOK MEGFESZÍTÉSÉT ÉS ELLAZÍTÁSÁT. AZ IZMOK MEGFESZÍTÉSÉRE ADOTT

INSTRUKCIÓKBAN LEGYEN KREATÍV – PL. SZORÍTSD EGYMÁSHOZ A KÉT KEZED, HOGY
MEGFESZÜLJENEK A KAR IZMAI, HÚZD FEL A VÁLLADAT A FÜLEDHEZ, HOGY MEGFESZÜLJENEK A
VÁLLIZMOK, FINTOROGJ, MINTHA EGY CITROMBA HARAPTÁL VOLNA, HOGY MEGFESZÜLJENEK AZ
ARCIZMOK.
ÖN DÖNTI EL, HOGY MELYIK IZMOK MEGFESZÍTÉSÉRE AD INSTRUKCIÓT, DE IGYEKEZZEN
A TEST EGÉSZÉT SORRA VENNI. FIGYELJE, HOGY A P MIKOR ÉRTE EL A RELAXÁCIÓ LEGMAGASABB
FOKÁT – EKKOR FOLYTASSA AZ IRÁNYÍTOTT IMAGINÁCIÓVAL.)

Továbbra is tartsd csukva a szemed. Képzeld el, hogy a tengerparton fekszel egy meleg, nyári napon (vagy egy
réten, a puha, zöld fűben vagy...ALKALMAZZA AZT A KÉPET/HELYET/SZITUÁCIÓT, AMELYET A P AZ
ELEJÉN KIVÁLASZTOTT).

(ÉLÉNK, ÉLETSZERŰ KÉPET IMAGINÁLTASSON A P-SEL: LEGYENEK BENNE LÁTNIVALÓK, HANGOK,

SZAGOK, ÍZEK, TAPINTÁSI INGEREK (PL. A HOMOKSZEMEK A BŐRÖN A TENGERPARTON). TARTSON
SZÜNETET AZ IMAGINÁCIÓK KÖZÖTT, HOGY A P KÉPZELETÉBEN MEGJELENHESSEN A KÉP.
SZEREPELHETNEK EMBEREK IS AZ IMAGINÁCIÓBAN: PL. „LEHET, HOGY VAN VELED VALAKI EZEN
A SZÉP HELYEN: EGY BARÁT VAGY EGY CSALÁDTAG”.)

(LEGALÁBB 10 PERCEN KERESZTÜL VÉGEZZÉK A RELAXÁLÁST ÉS AZ IMAGINÁLÁST – HA AZ IDŐ

ENGEDI, LEHET TOVÁBB IS. NAGYJÁBÓL 10 PERCCEL A RELAXÁLÁS BEFEJEZÉSE ELŐTT MONDJA A
KÖVETKEZŐKET:..) Hamarosan elhagyjuk ezt a képzeletbeli helyet, és visszatérünk a szobába. 0-tól 5-ig fogok
számolni, és miközben számolok, te lassan, fokozatosan elhagyhatod az elképzelt helyszínt. 0...1...2...Kezdesz
távolodni az elképzelt helytől, arra gondolsz, hogy hamarosan kinyitod a szemed...3....4....Kezdd el kinyitni a
szemed....5.....Rendben, nyisd ki a szemed. Visszajöttél a szobába. (MEGKÉRDEZHETI A P-T, HOGY AKAR-E
BESZÉLNI ARRÓL, HOGY MIT ÉLT ÁT, MIRE EMLÉKSZIK, MILYEN ÉRZÉS VOLT, HOGY MOST HOGY
ÉRZI MAGÁT, ÉS HOGY MIT GONDOL, MEG TUDJA EZT CSINÁLNI MAJD OTTHON EGYEDÜL IS.
EMLÉKEZTESSE RÁ, HOGY A RELAXÁLÁST SOKAT KELL GYAKOROLNI, ÉS HOGY ANNÁL TÖBB
HASZNA VAN, MINÉL JOBBAN TUDJUK CSINÁLNI.)

RELAXÁCIÓS TRÉNING GYERMEKEK SZÁMÁRA – A KOEPPEN MÓDSZER

(MEGJEGYZÉS: Az instrukciók helyenként kisgyermekek számára érthető módon kerültek megfogalmazásra,

de a szöveg megváltoztatásával az alkalmazott ötletek és képzetek (pl. a citrom levének a kicsavarása vagy a
hasizom megfeszítése, mintha el kéne bírni egy elefántot) idősebb gyermekek esetében is alkalmazhatók. A
gyakorlatot eredetileg ülő helyzetre tervezték, de adaptálható fekvő testhelyzetre is.)

Bevezetés
Ma az ún. relaxációt fogjuk gyakorolni. Ezek a gyakorlatok abban segítenek, hogy meg tudj nyugodni,
el tudj lazulni, ha feszült vagy vagy izgulsz.

34
 Ahhoz, hogy a relaxálás a lehető legjobb érzéseket keltse benned, néhány szabályt be kell tartani.
Először is, mindig azt kell csinálni, amit mondok, még akkor is, ha néha butaságnak tűnik. Másodszor,
igyekezned kell a lehető legpontosabban végrehajtani, amit mondok neked. Harmadszor, oda kell figyelned a
testedre. A relaxálás végéig azt figyeld, hogy milyen érzés, amikor az izmaid meg vannak feszítve, és milyen,
amikor lazák. Negyedszer pedig gyakorolnod kell. Minél többet gyakorlod a relaxálást, annál jobban el tudsz
lazulni és meg tudsz nyugodni.
Felkészültél? Akkor minél kényelmesebben helyezkedj el a székben. Dőlj hátra, legyen mindkét lábad a
padlón, és lógasd le a karodat. Nagyon jó. Most csukd be a szemed és csak akkor nyisd ki, ha azt mondom. És ne
felejts el mindent a lehető legpontosabban megcsinálni és a testedet figyelni. Akkor kezdjük!

A kéz és a kar
Csinálj úgy, mintha egy egész citrom lenne a bal kezedben. Erősen nyomd össze, mintha az összes levét
ki akarnád préselni! Ahogy nyomod össze, érzed a feszültséget a karodban. Most ejtsd le a citromot. Figyeld
meg, milyen érzés, amikor ellazulnak az izmaid. Fogj a kezedbe egy másik citromot és azt is nyomd össze. Ezt
próbáld meg erősebben összenyomni, mint az előzőt. Nagyon jó. Most ejtsd le a citromot és lazítsd el az
izmaidat. Figyeld meg, mennyivel jobb érzés a kezednek és a karodnak, ha az izmok el vannak lazulva. Még egy
citromot vegyél a bal kezedbe és préseld ki az összes levét. Egyetlen csepp se maradjon! Jó erősen nyomd össze.
Ez az. Most lazítsd el a kezedet, és hagyd a citromot a földre esni. [UGYANEZT CSINÁLJÁK VÉGIG A JOBB
KÉZRE IS!]

Kar és váll
Csinálj úgy, mintha egy lusta cica lennél, aki egy nagyot szeretne nyújtózkodni. Nyújtsd ki a karodat és
emeld magad elé. Emeld tovább a karod a fejed fölé, aztán húzd hátra a fejed mögé. Érzed, ahogy megfeszül a
vállad. Nyújtsd a kezed még magasabbra. Most engedd le mindkét karod. A cica megint nyújtózkodik egyet:
emeld fel a karod magad elé. Emeld tovább a fejed fölé. Húzd hátra a karod a fejed mögé. Még hátrébb! Most
gyorsan tedd le a kezed. Nagyon jó. Figyeld meg, hogy ilyenkor a vállad ellazul. Most pedig egy még nagyobbat
nyújtózkodjunk! Próbáld megérinteni a plafont! Emeld fel a karod magad elé. Emeld a fejed fölé. Húzd hátra a
fejed mögé. Figyeld meg, ahogy feszül a vállad és a karod! Maradj így! Nagyon jó. Gyorsan tedd le a karod, és
figyeld meg, hogy milyen jó ellazulni. Jó, meleg, lusta érzés.

Váll és nyak
Most gondold azt, hogy egy teknősbéka vagy. Egy szép tó partján ülsz egy sziklán, pihensz a
napsütésben. Jól érzed magad, biztonságban vagy. Ajaj! Veszélyt érzel. Húzd be a fejed a páncélodba! Próbáld
meg a válladat felhúzni a füledig, a fejedet pedig behúzni a vállad közé. Maradj így! Nem könnyű páncélba bújt
teknősbékának lenni. A veszély elmúlt. Megint kibújhatsz a napfényre, megint ellazulhatsz és érezheted a meleg
napsugarakat. Vigyázz! Megint veszély közeledik! Gyorsan húzd vissza a fejedet a páncélodba, és maradj úgy.
Jól be kell húzódni a páncélba, hogy biztonságban legyél. Rendben, kibújhatsz a páncélból. Lazítsd el a válladat.
Figyeld meg, hogy mennyivel jobb érzés az ellazult állapot, mint amikor feszülnek az izmaid. És megint veszély
közeledik! Húzd be a fejed. Húzd fel a vállad a füledhez és maradj így. Egy kicsi se látsszon ki a fejedből. Maradj
így. Figyeld, hogy megfeszül a nyakad és a vállad. Rendben, előbújhatsz a páncélból. Elmúlt a veszély. Lazítsd el
az izmaidat, érezd jól magad, hogy biztonságban vagy. Már nem vagy veszélyben. Semmi nem fenyeget. Nincs
mitől félni. Jól érzed magad.

Állkapocs
Egy nagy, kemény rágógumi van a szádban. Nagyon nehéz összerágni. Erősen szorítsd össze a fogadat.
Még a nyakizmaidat is használd. Most lazulj el. Az állkapcsodat engedd lazára. Figyeld meg, milyen jó érzés, ha
ellazul az állkapcsod. Megint próbálkozzunk meg a rágóval. Harapj rá. Erősen! Próbáld szétlapítani a fogaddal.
Nagyon jó, már puhul a rágó. Megint lazítsd el az állkapcsodat. Nagyon jó érzés ellazulni és nem rágni azt a
kemény rágógumit. És még egyszer harapj rá a rágóra, amilyen erősen csak tudsz! Még egy kicsit erősebben.
Nagyon jó. Most lazítsd el az állkapcsodat. Lazuljon el az egész tested. Legyőzted a rágót. Lazulj el, amennyire
csak tudsz.

Arc és orr
Beszállt az ablakon egy szemtelen légy. Pont az orrodra szállt rá. Próbáld elzavarni úgy, hogy a kezedet
nem mozdítod meg. Ráncold össze az orrod. Csinálj annyi ráncot az arcodra, amennyit csak tudsz. Mozgasd egy
kicsit az orrod. Nagyon jó, elrepült a légy. Lazítsd el az orrodat és arcodat. Ajaj, megint itt van! Pont az orrod
közepére szállt le! Megint ráncold össze az orrod, és tartsd úgy. Nagyon jó, elrepült. Ellazíthatod az arcodat.
Figyeld meg, hogy amikor az orrodat ráncolod, az arcod, a szád, a homlokod és a szemed is segítenek, és azok is
megfeszülnek. Amikor az orrod ellazul, az egész arcod ellazul, az pedig nagyon kellemes érzés. Ajaj, megint
visszaszállt a légy, de most a homlokodra. Jól ráncold össze a homlokod. Próbáld meg a legyet a ráncaiddal

35
elkapni. Maradjon így az arcod. Nagyon jó, ellazíthatod az arcod. Végleg elrepült. Végre megnyugodhatsz.
Simuljon ki az arcod, egy ránc se legyen rajta. Az arcod nyugodt és sima. Jó érzés így.

Has
Jé, itt jön egy kiselefánt! De nem figyeli, hogy hova lép. Nem látja, hogy ott fekszel a fűben, és készül
rálépni a hasadra. Ne mozdulj, már nincs idő arrébb menni. Készülj fel rá, hogy rád fog lépni. Feszítsd meg a
hasad nagyon erősen. Tartsd megfeszítve. A kiselefánt elkanyarodott. Kiengedheted a hasad. Lazítsd el a hasad,
amennyire csak tudod. Sokkal jobb érzés ez így. Ajaj, az elefánt megint erre jön. Készülj fel, feszítsd meg a
hasad. Még erősebben. Ha rád lép és kemény a hasad, nem fog fájni. Olyan keményre feszítsd a hasad, mint a
kő. Megint elkanyarodott. Kiengedheted a hasad. Helyezkedj vissza kényelmesen és nyugodj meg. Figyeld meg a
különbséget a feszes és a laza has között. Az a cél, hogy olyan érzés legyen a hasadban, mint most: kellemes,
nyugodt, laza. El se hiszed, de a kiselefánt megint feléd fordul. Pont feléd megy. Feszítsd meg a hasad. Még
erősebben. Most nem kanyarodik el. Rálép a hasadra. Továbbmegy. Kiengedheted a hasad. Most már végleg
elment. Minden rendben van, nyugodt lehetsz, jól érezheted magad.
Most azt képzeld el, hogy át kell bújni egy kerítésen, ahol a kerítéslécek nagyon közel vannak
egymáshoz, és még szálkásak is. Nagyon be kell húzni a hasad, hogy átférj a lécek közt. Húzd be jó erősen.
Próbáld meg összeérinteni a gerinceddel. Valahogy át kell férni a kerítésen. Lazítsd el a hasad. Engedd teljesen
lazára. Érezd, ahogy a hasadat kellemes meleg tölti el és ellazul. Most próbáljunk meg átbújni azon a kerítésen.
Húzd be a hasad. Még jobban! Most tartsd így. Átbújsz a kerítésen. Sikerül, egy szálka sem áll beléd. Engedd ki
a hasad. Ellazulhatsz. Ügyes voltál.

Láb
Most képzeld el, hogy mezítláb állsz egy jó sáros tócsában. Nyomd le a lábad jó mélyre a sárba.
Próbáld meg elérni a lábaddal a tócsa alját. Az egész lábaddal nyomni kell, hogy sikerüljön. Nyomd lefelé a
lábad, terpeszd szét a lábujjaidat. Érezd, ahogy a sár a lábujjaid közé megy. Most lépj ki a pocsolyából. Lazítsd
el a lábadat. Lazítsd el a lábujjaidat is, és figyeld meg, hogy ez milyen jó érzés. Jó így lazítani. Lépj vissza a
tócsába. Megint nyomd le a lábad a sárba. Jó erősen. Mintha minden sarat ki akarnál taposni a tócsából.
Nagyon jó. Lépj ki a szárazra. Lazítsd el a lábadat, a lábfejedet, a lábujjaidat. Jó érzés ennyire ellazulni. Sehol
semmi feszültség. Kellemes melegség áraszt el.

Befejezés
Maradj olyan nyugodt és laza, amennyire csak lehet. Az egész tested nyugodt, minden izmod laza.
Hamarosan majd szólok, hogy nyisd ki a szemed. Ha majd hazamész, emlékezz rá, hogy milyen jó érzés volt
ellazultnak és nyugodtnak lenni. Néha az ember csak akkor tud ellazulni, ha előtte megfeszíti az izmait – ezt
csináltuk most. Gyakorold ezeket minden nap, hogy minél jobban el tudj lazulni és meg tudj nyugodni. Este a
legjobb gyakorolni, amikor lefekszel, nem ég a lámpa és senki nem zavar. Ez a relaxálás segít majd elaludni is.
Aztán amikor már jól megy a relaxálás, majd az iskolában is meg fogod tudni csinálni. Jusson eszedbe az elefánt
vagy a rágó vagy a sáros tócsa, és meg fogsz tudni csinálni mindent, amit ma együtt csináltunk. Ráadásul senki
észre sem fogja venni, hogy éppen relaxálsz. Jó nap ez a mai. Jó munkát végeztél ma itt, és jó érzés jó munkát
végezni. Nagyon lassan nyisd ki a szemed. Rázogasd ki az izmaidat. Nagyon jó. Ügyes voltál. Nagyon jól fog
menni neked a relaxálás.

36
 4. ÜLÉS

Mutasd a jobbik oldalad!

Célok:
1) Az előző ülés feladatainak átismétlése és/vagy pótlása. A P relaxációval és a titkos ellazulással szerzett
tapasztalatainak ill. ezek a P hangulatára gyakorolt hatásának a megbeszélése.
2) Mondja el, hogy TESZ stratégiák közül az E nem csak ellazulást, hanem Erőt, magabiztosságot is
jelent. Ez arra utal, hogy az ember a másokkal való kapcsolataiban pozitív és optimista. Hangsúlyozza,
hogy ez egy elsajátítható készség, ugyanúgy meg lehet tanulni, mint egy tantárgyat vagy egy sportot.
3) Egy videófelvétel készítése, amelyen a P igyekszik a lehető legnegatívabb, legmogorvább és
leglehangoltabb képét mutatni.
4) Egy másik videófelvétel készítése, amelyen a terapeuta segítségével történ felkészülést és gyakorlást
követően a P igyekszik a pozitív oldalát mutatni.
5) A P hasonlítsa össze a jó és a rossz oldaláról készült felvételeket, és döntse el, hogy szerinte melyik a
vonzóbb, ill. hogy másoknak vajon melyik tetszene jobban.
6) A P jó oldalának in vivo gyakorlása.
7) A P jó oldalának gyakorlását célzó házi feladat. A P írja le a házi feladat során szerzett tapasztalatait és
a környezet reakcióit.

 HA RÖVID AZ IDŐ:
 Az ülés LEGFONTOSABB CÉLJA, hogy megbeszéljék és (szerepjátékok segítségével) minél
emlékezetesebbé tegyék, hogy az ember mások felé irányuló magatartása saját magára és másokra is hatással
van. Fontos továbbá egy személyre szabott lista készítése arról, hogy az adott P jó oldala miből áll össze.

Szükséges eszközök:

A Munkafüzet 4. üléshez tartozó oldalai

Matrica vagy nyomda
Jutalom
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
Három üres videókazetta
Videó és TV

37
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Az ülés témája a TESZ és GONDOL stratégiák közül az E stratégia második része (E – Erős,
magabiztos maradok), amelynek során az ember saját maga prezentálásának különböző stílusait beszélik meg.
A terapeuta azt igyekszik elmagyarázni a P-nek, hogy a pozitív, vidám stílus megtanulható (hasonlóan a
zongorázáshoz, a focizáshoz vagy a tánchoz), és hogy ha a másokkal való interakciókban ilyen stílust veszünk
fel, akkor ezek az interakciók nekik és nekünk is kellemesebbek lesznek.

Hangulat hőmérő (MF 4. ülés, 35. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

A házi feladat áttekintése

Nézzék át a P-sel az előző heti házi feladatot. Beszéljék meg, hogy ment a P-nek a relaxálás és a titkos
ellazulás. Ismételje el újra az előző ülés lényegét: a relaxálás segítségével javíthatjuk a hangulatunkat, és
megelőzhetjük az idegességet és a feszültséget. Írja le a TJ lapra, hogy hogyan sikerült a P-nek elvégezni a
feladatot.

Ha a jó oldalam mutatom, erős és magabiztos maradok: az ülés tudományos háttere

Az ülés témájának helytállóságát számos pszichológiai kutatás támasztja alá. Először is kimutatták,
hogy az arckifejezés befolyásolja az érzelmi állapotot. Másodszor bizonyított tény, hogy a depresszív magatartás
az illető vonzerejét csökkenti és mások elfordulását idézi elő. Harmadszor az ülés során alkalmazott
önmodellező intervencióhoz hasonló, habár hosszabb módszer felső tagozatos gyerekek depresszív tüneteit
szignifikánsan csökkentette. Több okunk is van rá tehát, hogy az ülés során gyakorolt készség, a nem
depressziós magatartás hasznos eszköz lesz a P számára.

Az ülés lényege a videókazetták elkészítése és megbeszélése. A terapeuta felveszi a P viselkedését,

miközben egy standard interjú során a P igyekszik (1) komoran és roszkedvűen ill. (2) pozitívan és magabiztosan
viselkedni. Ezután együtt megnézik a negatív és a pozitív felvételeket, és megbeszélik, hogy a két stílus közül (a)
a P-nek melyik tetszik jobban és (b) a P szerint mások melyik stílusú emberrel lennének együtt szívesebben.

A negatív és pozitív magatartási stílus fogalmának bevezetése (MF 36. oldal)

Nyissa ki a Munkafüzetet a TESZ és GONDOL stratégiáknál, és mutassa meg a P-nek, hogy az E

stratégia az Ellazuláson kívül az Erőt, magabiztosságot is jelenti. Mondja el, hogy ma az erős, magabiztos,
pozitív stílus alkalmazását fogják megbeszélni. Kezdje egy történettel (ha lehet, saját magáról szóljon), amely a
pozitív stílus előnyeit mutatja be. Elmesélhet például egy olyan esetet a P-nek, amikor rosszkedvűen, mogorván
ébredt, és egész nap negatívan viselkedett. Ekkor észrevette, hogy ettől egyre rosszabb lesz a kedve, és ráadásul
mások sem voltak önnel túl szívesen. Ezért legközelebb, amikor komoran és rosszkedvűen ébredt, eldöntötte,
hogy pozitívan fog viselkedni, pl. a kedvenc ruháját veszi fel, kimutatja másoknak, hogy szívesen van velük stb.
Ekkor észrevette, hogy ettől a hangulata is javult, és a többiek is szívesebben voltak együtt önnel.

A történet elmesélésekor és megbeszélésekor három fő gondolatot kell átadnia: (1) Ha a külvilág felé
negatív, mogorva képet mutatunk, a mi hangulatunk is romlik, és mások sem lesznek velünk szívesen. (2) A
pozitív viselkedés a mi hangulatunkat is javítja és mások is szívesebben lesznek velünk. (3) A pozitív viselkedés
egy sporthoz, tánchoz, matematikához hasonló elsajátítható készség, amely különböző meghatározható
elemekből áll össze. Ezek az elemek gyakorolhatók és a gyakorlással az alkalmazásuk egyre könnyebben megy
majd. A házi feladat során a P-nek lehetősége lesz gyakorolni ezt a készséget és megfigyelni a hatásait.

A magabiztosság megbeszélése

Beszéljék meg, hogy mit jelent a magabiztosság szó. Vegyék sorra a Munkafüzetben található pontokat
(36. oldal). Győződjön meg róla, hogy a P érti-e a lényeget.

38
A P negatív és pozitív viselkedésére egyedileg jellemző sajátosságok

Ezután azt beszéljék meg, hogy miből áll össze a negatív és a pozitív stílus. A P-sel közösen gyűjtsenek
össze 3-6 specifikus magatartásmódot, amely a P egyedi negatív ill. pozitív stílusát jellemzi. Mivel a testbeszéd
és a verbális magatartás különböző kultúrákban, családokban és életkorban mást és mást fejez ki, gyakorlatilag
nincs olyan egységes magatartásmód, amely minden egyes gyermekre érvényes lenne. Ezért szükséges a P-sel
közösen összegyűjteni a negatív ill. a pozitív stílus P-re jellemző egyéni jellegzetességeit, amelyek a P szociális
környezetében alkalmazhatóak. A feladat azzal kezdődik, hogy a terapeuta önmagán illusztrálja a különböző
magatartási elemeket.

Kezdje azzal a beszélgetést, hogy nevezze meg, aztán játssza el az önre jellemző, negatív ill. pozitív
stílust kifejező magatartási elemeket. Az alábbihoz hasonló listát is használhat (amelyet a saját preferenciái és
stílusa szerint alakíthat):

MILYEN A ROSSZ OLDALAM

(HOGYAN VISELKEDEM, AMIKOR ROSSZKEDVŰ ÉS MOGORVA VAGYOK)

1. Beszéd közben a földre szegezem a tekintetem.

2. Görnyedt a testtartásom.
3. Az arcom szomorú vagy mogorva, de biztosan nem vidám.
4. Halkan, nehezen érthetően beszélek.
5. A hangom szomorú, mogorva vagy nyafogós.
6. Negatív dolgokat mondok magamról – pl. „Minden sportban béna vagyok.” „Ezt úgysem tudom
megcsinálni.”
7. Negatív dolgokat mondok másokról – pl. „Zolit utálom.” „A Bea egy bunkó.”
8. Negatív dolgokat mondok arról, amit éppen csinálok – pl. „Utálom ezt csinálni.” „Nem szeretek ilyet
játszani.” „Undorító ez az étel.”
9. Negatív dolgokat mondok a jövőről – pl. „Iszonyú évnek nézünk elébe.” „Ezt soha nem fogom tudni
megcsinálni.”

MILYEN A JÓ OLDALAM

1. Beszélgetés közben a másik szemébe nézek.

2. Kihúzom magam.
3. Mosolygok – úgy, hogy a fogam is látszódjon.
4. Érthetően, jó hangerővel beszélek.
5. A hangom vidám és magabiztos.
6. Pozitív dolgokat mondok magamról és azokról a dolgokról, amiket éppen csinálok (de nem dicsekszem!) –
pl.
 „Szeretek kosarazni” vagy „Szeretek táncolni.”
 „Rengeteg új dolgot tanultam idén.”
 „Nagyon jó filmet láttam a moziban.”
7. Pozitív dolgokat mondok másokról – pl.
 „Szeretem Zolit.”
 „A testvérem nagyon okos.”
 „Az idei focicsapatunk nagyon erős.”
8. Pozitív dolgokat mondok a jövőről – pl. „Nagyon jó évnek nézünk elébe.” „Már várom a jövő heti
kirándulást.”

1. szerepjáték: Illusztrálja saját rossz és jó oldalát! Miután szóban elmondta a P-nek, hogy az ÖN rossz és
jó oldala miből áll össze, szerepjáték során mutassa is be ezeket. A P-sel beszélgetve vegye fel először a
rosszabb, aztán a jobb oldalát. Ezután beszélje meg a P-sel, hogy melyik esetben milyen érzés volt önnel
beszélgetni. Igyekezzen mulatságossá tenni ezt a részt: pl. a negatív stílus eltúlzásával. A P-nek itt azt kell
mindenképpen megértenie, hogy kellemesebb azzal együtt lenni, akinek pozitív az interakciós stílusa.

Gyűjtsék össze a P negatív és pozitív magatartására egyedileg jellemző sajátosságokat. Ezután a P-sel
együtt állítsanak össze egy listát 3-6 olyan specifikus viselkedésmódból, amely a P rossz és jó oldalára jellemző
(ebben a sorrendben). Segítséget jelenthet, ha visszalapoz a TJ-ben vagy a Munkafüzetben az 1. üléshez, ahol a P

39
leírta, hogy hogy néz ki és hogyan viselkedik, amikor rosszkedvű ill. amikor vidám. Ezt az információt
kiindulási alapként használva állítsák össze a listákat, amelyek például a következő területeket érinthetik:

 Hogy nézek ki (pl. az arcom, a testtartásom)

 Hogyan viselkedem (pl. a családommal, más gyerekekkel)
 Mit mondok (pl. magamról; arról, amit éppen csinálok; másokról; a jövőről)

A rossz oldalra jellemző magatartási elemeket a Munkafüzet 37. oldalán, a pozitív oldal jellegzetességeit pedig
az 38. oldalon gyűjtsék össze. Segítségképpen mindkét lapon megtalálják a fenti három kategóriát. Mindkét listát
írja le a TJ lapra is.

2. szerepjáték: videófelvétel készítése a P rossz oldaláról

Az ülés második feladata, hogy készítsenek egy videófelvételt, amelyen a P igyekszik rendkívül negatívan
és mogorván viselkedni. A felvételhez fel kell használni a P rossz oldaláról az előbb összeállított listát.
Dolgozzon együtt a P-sel, ha kell, segítsen, adjon tanácsokat, hogy hogyan tudná ezeket a magatartásmódokat
megjeleníteni az interjú során. Az interjúhoz a következő szöveget használja fel:

1. Szia. Bemutatkoznál? Mondd el nekem, hogy hogy hívnak, hány éves vagy, hol laksz és hova jársz
iskolába!
2. Most egy kicsit mesélj magadról. Mondd el, milyen ember vagy, mi érdekel, mik a hobbiaid; mesélj el
mindent, amit úgy érzel, hogy tudni kell rólad. (BÁTORÍTSA A P-T, HOGY BESZÉLJEN LEGALÁBB 1
PERCIG. HA KORÁBBAN ABBAHAGYJA, IGYEKEZZEN TOVÁBBI BESZÉDRE BÍRNI: „Mondj
még valamit!” AMIKOR VÉGE VAN ENNEK A RÉSZNEK, FOLYTASSA A KÖVETKEZŐKÉPPEN: )
3. Köszönöm, ____________ (A GYEREK NEVE). Most mondd el, hogy mit gondolsz az iskoládról, és
mesélj egy kicsit arról, hogy milyen óráid vannak. (ITT A P KB 30 MP-IG BESZÉLJEN, UTÁNA
FOLYTASSA A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSSEL.)
4. Mesélj valamit a barátaidról és az osztálytársaidról! (ITT A P KB 30 MP-IG BESZÉLJEN, UTÁNA
FOLYTASSA A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSSEL.)
5. Mesélj valamit arról, hogy miket szoktál csinálni iskola után a barátaiddal! (ITT A P KB 30 MP-IG
BESZÉLJEN, UTÁNA FOLYTASSA A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSSEL.)
6. Most mesélj egy kicsit a családtagjaidról (HA A P NEM A SAJÁT CSALÁDJÁVAL ÉL, AKKOR A
KÉRDÉST A KÖVETKEZŐKÉPPEN TEGYE FEL: „Mesélj egy kicsit azokról, akikkel együtt élsz.”) –
milyen emberek ők, és miket szoktatok együtt csinálni. (A P 1 PERCIG BESZÉLJEN.HA KELL,
KÉRDÉSEKKEL SEGÍTSE, HOGY MINDEN CSALÁDTAG SORRA KERÜLJÖN.)
7. Végül pedig azt mondd meg nekem, hogy mit csinálnál, ha lenne 100 millió forintod! (ITT A P KB 30 MP-
IG BESZÉLJEN.)

3. szerepjáték: videófelvétel készítése a P jó oldaláról

A rossz oldalt bemutató videófelvétel elkészítését követően a fentiekhez hasonlóan készítse fel a P-t az
interjúra, utána pedig a fenti kérdéseket felhasználva vegyék videóra a P jó oldalát is. Használják fel a korábban
összeállított listát!

Mindkét videó készítésekor lehet emlékeztetni a P-t arra, hogy miket írt fel a listára. Amikor elkészültek a
felvételek, nézzék meg együtt. Jelezze vissza a P-nek, hogy hol tudta különösen jól megjeleníteni a rossz és a jó
oldalát, ill. beszéljék meg, hogy még mit tehetett volna, hogy még magabiztosabbnak vagy mogorvábbnak
tűnjön. Ezután azt beszéljék meg, hogy (a) milyen lenne a P hangulata, ha egész nap ilyen magabiztosan vagy
mogorván viselkedne, és (b) hogy mások hogyan reagálnának erre a két stílusra.

1. Ne kritizálja a depressziós tüneteket! Az ülésnek van néhány potenciális buktatója, amelyekre oda kell
figyelni. Először is nagyon vigyázzon arra, hogy nehogy a P úgy érezze, hogy a depressziós tüneteit kritizálja.
Az ülés alatti feladatokat a felfedezés és a kíváncsiság kontextusába kell helyezni, vagyis őszinte érdeklődéssel
kell a P felé fordulni: azt kell kifejeznie, hogy tényleg kíváncsi arra, hogy a P mit gondol a két felvételről, ill.
arról, hogy a pozitív és a mogorva viselkedés milyen hatással van a saját hangulatára és mások rólunk alkotott
véleményére. Azt próbálja meg kommunikálni a P felé, hogy a pozitív magatartás egy érdekes, megtanulható
dolog, ahol a tanulásba fektetett energia többszörösen térül meg.

40
 2. Ne keverje össze a pozitív magatartást a tettetett vidámsággal! A második lehetséges buktató, ha a P úgy
érti meg az ülés anyagát, hogy a pozitív, magabiztos viselkedés egyenlő egy „álarc” viselésével. Ehelyett azt kell
megértetnünk a P-sel, hogy mindannyian képesek vagyunk sokféle módon viselkedni. Ezek közül a lehetséges
magatartásmódok közül a pozitívak jótékony hatással vannak a hangulatunkra és mások számára vonzóbb.

3. A pozitív magatartás ne tűnjön arrogánsnak vagy strébernek. A harmadik dolog, amire oda kell figyelni,
az az, hogy a P jó oldalát részletező lista nagy valószínűséggel kedvező reakciót váltson ki a kortársakból és a
felnőttekből is. Ne készítsünk olyan listát, amely a felnőttek számára arrogánsnak vagy idegesítőnek tűnhet, még
akkor is, ha az nagy eséllyel vonzó lenne a kortársak számára. Ugyanígy ne adjunk olyan tanácsokat a P-nek,
amelyekkel esetleg kiválthatja a felnőttek rokonszenvét, de a kortársak stréber, „nyalizós”, elfogadhatatlan
viselkedésnek minősítenék. A terápiás ítélőkészség bölcs alkalmazására van szükség, amikor a P a
segítségünkkel kialakítja a saját pozitív viselkedésmódját.

Ülés alatti in vivo gyakorlat: a pozitív viselkedés kipróbálása

Ha az idő engedi, próbálják ki az ülésen gyakoroltakat a valós életben is. A P a rendelőn kívül valakinek
prezentálja a jobbik oldalát. (Hasznos lehet ezzel az emberrel még a P érkezése előtt megbeszélni a dolgot.)
Például a P némi gyakorlás után kimehet a folyosóra, odamehet a recepcióshoz, rámosolyoghat, és feltehet
neki valamilyen kérdést – pl. „Elkérhetném a WC-kulcsot?” vagy „Hányig van ma rendelés a kórházban?”
Amikor a P visszaérkezik a rendelőbe, meg lehet vele beszélni, hogy milyen érzés volt kipróbálni a jobbik
oldalát, hogy hogyan reagált az illető, és most hogyan érzi magát a P, hogy túl van az egészen.
Lehet a „tesztszemély” a P-re várakozó szülő is. Próbálják el, ahogy a P majd odamegy hozzá, a szemébe
néz, rámosolyog és mond valami pozitívat, amikor behívja őt az ülés végén zajló megbeszélésre. Ennek a
gyakorlatnak külön haszna, hogy utána hármasban beszélhetik meg a tapasztaltakat, és a szülő elmondhatja,
hogy mennyire tetszett neki a P pozitív viselkedése. Ezúttal is hasznos lehet előre egyeztetni a szülővel (esetleg
az ülés előtti napon, telefonon), hogy az in vivo gyakorlat után a szülő visszajelzése mindenképpen pozitív
legyen.
Az in vivo gyakorlat végén mondja el a P-nek, hogy a házi feladat ehhez hasonló lesz.

Házi feladat (MF 39-40. oldal)

A házi feladat során a P a jobbik oldalát, a pozitív magatartást fogja gyakorolni. Az ülés végén döntsék el,
hogy ki lesz az, akivel a P elpróbálja a pozitív viselkedést (ez a személy ne tudjon előre a feladatról). Segítsen a
P-nek a „tesztszemély” kiválasztásában, hogy az lehetőleg olyan valaki legyen, akitől pozitív visszajelzést fog
kapni. A kijelölt napon a P az előre kiválasztott személlyel a saját pozitív oldalát részletező lista szerint
viselkedjen. Ezután töltse ki a Munkafüzet „Heti beszámoló” című oldalát. Még az ülés előtt töltsék ki közösen
az oldalon található szövegdobozt a P saját listájának elemeivel. A házi feladat során pedig jelölje be a
hőmérőkön, hogy hogyan érezte magát a pozitív magatartás kipróbálása előtt és után.

Nevetve induljanak haza

Az ülést valamilyen vicces vagy élvezetes tevékenységgel zárja, amely a P-t megnevetteti vagy
feldobja. Ilyen lehet pl. egy Csííz videó, néhány vicc elmesélése vagy a P egyik kedvenc társasjátékával való
játék.

A szülő tájékoztatása

Az ülés végén hasznos a szülőt behívni. A szülő behívása előtt fontos tisztázni a P-sel, hogy van-e
bármi, amit önnel megosztott, de nem szeretné, ha a szülő is tudná. Ezt a kérését mindenképpen tartsa
tiszteletben. Ezután kérje meg a P-t, hogy hívja be a szülőt a szobába. A P röviden magyarázza el a szülőnek,
hogy miket tanult az ülésen. Ha szükséges, egészítse ki a P által elmondottakat. Emellett a Terapeuta
kézikönyvben minden ülésről talál egy Szülőknek kiadható segédanyagot, amelyet lefénymásolva átadhat a
szülőnek. (MEGJEGYZÉS: Az ehhez az üléshez tartozó segédanyagra külön rá kell vezetni a P ülés alatt
készített listáját!) Az ülésnek ebben a szakaszában a fő cél, hogy a szülő megismerkedjen a legfontosabb
fogalmakkal (és közben a P átismételje az ülés anyagát), hogy az ülésen tanult fogalmak és eszközök
alkalmazásában segíthesse a P-t.

41
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 4. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) Hogy milyen viselkedésformák jellemzik a negatív, mogorva oldalát:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

b) Hogy milyen viselkedésformák jellemzik a pozitív oldalát:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

c) Hogy hogyan alkalmazhatja meggyőzően a pozitív stílust:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

d) Hogy a pozitív magatartástól jobb lesz a hangulatunk, mint a negatívtól:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

e) Hogy a pozitív viselkedés hatására mások szívesebben lesznek velünk:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

3. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?

_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

4. Az eheti házi feladat:

Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni

5. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

6. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

42
______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

43
 5. ÜLÉS

Különböző készségek elsajátítása

Célok:
1) Az előző ülés feladatainak átismétlése és/vagy pótlása.
2) Beszéljék meg, hogy mi volt a házi feladat célja: hogy ha a magatartásunk pozitív, ha a jobbik
oldalunkat mutatjuk, mi is jobban érezzük magunkat, és mások is szívesebben lesznek velünk. Ez a fajta
viselkedés megtanulható és ha gyakoroljuk, egyre jobban fogjuk tudni alkalmazni.
3) Mondja el, hogy a TESZ és GONDOL stratégiák közül az SZ SZORGALMAT jelent. Mondja el azt is,
hogy néha azért leszünk rosszkedvűek, mert szeretnék valamit jól csinálni, de nem tudjuk, hogy kell.
4) Folytassa azzal, hogy sokféle készséget el lehet sajátítani, és hogy nagyon jó érzés valamit jól
megtanulni.
5) Mondja el azt is, hogy egy adott készség elsajátításához három lépésre van szükség: (a) A cél kijelölése
– vagyis meghatározzuk, hogy mit szeretnénk megtanulni; (b) Ehhez a célhoz vezető kis lépések
megtervezése –az elsajátítandó készség egy olyan kis része, amelyre a tanulás egy adott fázisában
összpontosítunk (pl. a kosárlabda pattogtatása); (c) Gyakorlás – amíg minden kis lépés jól megy, és így
elérjük a célunkat.
6) Kérje meg a P-t, hogy jelöljön ki egy célt, valamit, amit meg szeretne tanulni vagy amit szeretne tudni
jobban csinálni, aztán határozza meg az ehhez szükséges kis lépéseket, végül pedig – házi feladatként –
kezdje el az első kis lépést gyakorolni.
7) Ülés alatt végezzen szerepjátékot a P-sel, amelyben a P a kis lépések egyikét gyakorolja.

 HA RÖVID AZ IDŐ:
 Az ülés LEGFONTOSABB CÉLJA, hogy megbeszéljék, hogy ha valamit nem tudunk
megcsinálni, rosszkedvűek leszünk, de ha tudjuk, hogy valamiben jók vagyunk, a hangulatunk is jó lesz. Meg
kell továbbá tanítani a készségek elsajátításának három lépcsős modelljét, végül pedig ki kell jelölni egy
megtanulandó készséget a P számára.

Szükséges eszközök:

A Munkafüzet 5. üléshez tartozó oldalai

Matrica vagy nyomda
Jutalom
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
Videó és TV

*A videós illusztrálás opcionális – filmrészletek megfelelő alkalmazásához ld. a függeléket.

44
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Az ülés témája a TESZ és GONDOL stratégiák közül az SZ stratégia (SZ – Szorgalom -

Elsajátíthatok egy új képességet. Ki kell tűznöm a célt, megtervezni a cél eléréséhez szükséges lépéseket,
aztán gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!). Az ülés célja, hogy a P megértse, hogy a hangulat javításának és
az önbizalom növelésének az egyik lehetséges módja a különböző készségek elsajátítása. Ezen az ülésen ehhez
nyújtunk segítséget egy három lépcsős stratégia bemutatásával.

Hangulat hőmérő (MF 5. ülés, 43. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

A házi feladat áttekintése

Beszéljék meg a P-sel az előző heti házi feladatot, érintve azt is, hogy milyen tapasztalatokat
szerzett a pozitív magatartása gyakorlása során. A beszélgetés során hangozzon el még egyszer, hogy a pozitív
viselkedés kellemesebbé, élvezhetőbbé teszi a kapcsolatainkat számunkra és azok számára is, akikkel együtt
vagyunk.

Kis lépések gyakorlásával elsajátítani egy készséget

Vegyük elő a TESZ és GONDOL stratégiák lapját, és beszéljük meg, hogy az eddig tanultak
mellett az is segít a hangulatunk javításában, ha megtanulunk valami új dolgot. Erre vonatkozik az SZ a TESZ
rövidítésben. Az ülés során három dologra kell kitérni. Először a P nevezzen meg egy készséget, amelyen
dolgozni szeretne. Másodszor megtanítunk a P-nek egy stratégiát az új készségek elsajátításához. Harmadszor
kidolgozunk a P-sel egy tervet a stratégia gyakorlati alkalmazására.

Példaképek: Példák olyan emberekre, akik valamilyen területen kiemelkedőek. Közösen

keressünk példákat olyan emberekre, akik valamilyen készséget nagyon jól elsajátítottak. Érdekesebbé tehető az
ülésnek ez a része videórészletek, színes magazinok és/vagy érdekes történetek segítségével. A példák között
lehetnek híres emberek is (pl. Michael Jordan, Leonardo di Caprio, Csollány Szilveszter), de mindenképpen
legyenek köztük olyanok, akik egyszerűen csak jók valamiben, de nem híresek (pl. a terapeuta saját magát is
hozhatja példaként). Felsorolhatunk néhány nevet, mutathatunk egy-két képet, mesélhetünk pár történetet, aztán
meg lehet kérdezni a P-t, hogy mi a közös ezekben az emberekben. A válasz természetesen az, hogy
mindannyian elsajátítottak és magas fokon művelnek valamilyen speciális készséget.
Kérdezzük meg a P-t, hogy vajon miért fektetnek emberek rengeteg energiát abba, hogy valamit
megtanuljanak? Vezesse végig a P-t a következő érvrendszeren: Néhány embernek talán az a célja, hogy híres
legyen. Mások gazdagságot szeretnének. De van rengeteg ember, aki annak ellenére elsajátít különböző
készségeket, hogy sem híres, sem gazdag nem lesz – miért? Az egyik alapvető indok az, hogy egy speciális
készséggel rendelkezni, tudni valamit nagyon jól csinálni egyszerűen jó érzés.
A terapeuta magát is felhozhatja példaként. Mondjunk néhány példát dolgokra, amelyeket jól
tudunk csinálni. Mondjuk el, hogy mennyire jó érzés ezeket a készségeket használni. Megjegyezhetjük azt is,
hogy ha rossz kedvünk van, mindig felvidít, ha olyan tevékenységbe kezdünk, amiről tudjuk, hogy jók vagyunk
benne. Mondjuk konkrét példát is olyan esetre, amikor így javult meg a hangulatunk.

Hogyan sajátítsunk el egy új készséget? (MF 45. oldal) Magyarázzuk el a P-nek, hogy ha sikerült
kiválasztani, hogy mit szeretnénk megtanulni jól csinálni, akkor három lépést kell megtennünk, amelyek mind
megtalálhatók a TESZ és GONDOL stratégiák SZ – SZORGALOM részénél. Mutassuk meg a lapon az egyes
lépéseket, miközben megbeszéljük őket:
Első lépés: Tűzzük ki a célt (pl. a következő szódolgozatra ötöst kapni, bekerülni az iskolai
kosárlabda-csapatba, részt venni egy iskolai színdarabban, előadni valamit egy ünnepségen stb.)

Második lépés: Határozzuk meg a cél eléréséhez szükséges lépéseket (pl. a szódolgozathoz
először az első öt szó megtanulása, utána a második öt szó megtanulása stb.; a kosárcsapathoz
csatlakozás érdekében lehet az első lépés, hogy 10 dobásból 8 találjon kosárba a pálya valamelyik

45
 pontjáról, utána megtanulhatja a bátyja körül pattogtatni a labdát úgy, hogy a bátyja ne tudja
megszerezni stb.)
(Ennek illusztrálására nézzük meg a Munkafüzetben a „Kis lépésekkel a nagy cél felé” c.
képet! A P-sel közösen beszéljük meg, hogy mi lehet a mókusok célja, és mik a célhoz vezető
lépések!)

Harmadik lépés: Minél többet gyakoroljuk ezeket a lépéseket!

(Ki lehet térni arra is, hogy egy készség elsajátítása lényegesen egyszerűbb, ha csatlakozunk
egy csapathoz (pl. kosár, foci) vagy különórákra kezdünk járni (pl. zongora, karate). Ilyenkor egy tanár
vagy egy edző segít kijelölni a célt, megtervezni a szükséges lépéseket, és megköveteli a gyakorlást.)

Miután általánosságban megbeszéltük, hogy jó érzés egy speciális készséggel rendelkezni, és átvettük, hogy
milyen lépések vezetnek az új készségek elsajátításához, személyessé kell tennünk a témát a P számára.

1. Keressünk egy készséget, amelyet a P szeretne megtanulni. (MF 46. oldal) A fentiek
megbeszélést követően lapozzunk a Munkafüzet „Szeretném, ha rendelkeznék ezekkel a képességekkel”
kezdetű oldalára. A P-sel közösen határozzunk meg 3-4 olyan készséget, amelyet a P szeretne elsajátítani, és
írjuk be ezeket a megfelelő helyre. (Jegyezzük fel a megnevezett készségeket a TJ lapra is!) Igyekezzünk
viszonylag tágan megfogalmazni ezeket a területeket, mint pl. „kosárlabda”, „zongora” vagy „tánc”. Ezután a P-
sel közösen válasszuk ki az egyiket, amelyet a P írjon be a Munkafüzet „Ennek a képességnek az elsajátításán
fogok először dolgozni” üres helyére. Tisztázza a P-sel, hogy most azt kell a fentiek közül kiválasztani,
amelynek a megtanulását a házi feladat során el szeretné kezdeni.
Egyes gyerekek számára (különösen akiknél a vegetatív tünetek állnak az előtérben) az
elsajátítani kívánt készségek listájának elkészítése nehézséget okozhat. Ezekben az esetekben a terapeutának
korábbi ülések jegyzetei vagy (ha előre sejthető, hogy a P-nek a feladat nehézséget fog okozni) a szülővel
történt előzetes megbeszélés során szerzett információi felhasználásával aktívan kell segítenie a P-nek.

2. A specifikus cél kijelölése. Ezt követően a Munkafüzet 46. oldalának közepén található feladat
megoldásaként a P-sel közösen jelöljünk ki egy célt, amelynek elérésén a P elkezd dolgozni. Fontos, hogy a
terapeuta ügyeljen arra, hogy a cél reális legyen; olyan, amelyet a P megfelelő gyakorlással valóban el tud érni.
Olyan célokat ne határozzunk meg, amelyek elérése lehetetlen, de olyanokat se, amelyek túl könnyen
teljesíthetőek. A P céljait jegyezzük fel a TJ lapra.

3. A célhoz vezető lépések meghatározása. Ezután a P-sel közösen állítsanak össze egy listát a
célhoz vezető lépésekről (ez a Munkafüzet 46. oldalán található „Ezeket a kis lépéseket gyakorolhatom, hogy
elérjem a célom” feladat). Írjunk össze öt, világosan elkülöníthető lépést, amelyeket végrehajtva, a P eljuthat a
kijelölt célhoz. Ezek általában olyan készség elemek, amelyek szükségesek a célként megjelölt készséghez;
kosárlabda esetében pl. a célhoz vezető lépésként határozhatjuk meg a labda pattogtatását, a kosárra dobást és a
pontos passzolást. A cél az, hogy olyan készségelemeket, olyan lépéseket fogalmazzunk meg, amelyeket a P
házi feladatként a következő ülésig gyakorolhat. A felírt lépéseket jegyezzük fel a TJ lapra.

Három fontos megjegyzés a terapeuta számára

Az ülés során a következő három dolgot végig tartsuk észben. Először azt, hogy egy olyan
stratégiát tanítunk meg a P-nek, amellyel lehet, hogy eddig még nem találkozott: (a) kis lépéseket kell
megfogalmazni, amelyek elvezetnek a kívánt célhoz, és (b) a kis lépéseket kell gyakorolni és tökéletesíteni,
amíg a végén sikerül elérni a célt. A P-sel meg kell értetni, hogy a legtöbb eredményt nem egy nap alatt lehet
elérni: pl. Rómát sem egy nap alatt építették fel, Illés Béla sem egy nap alatt lett NBI-es focista, a világbajnok
tornászoknak pedig évekig kell edzeni, mielőtt versenyeken eredményt érnek el. Az ilyen sikerekhez általában
sok kis lépésen át jutnak el az emberek, amelyek megtétele rengeteg gyakorlást és munkát igényel. Ezeknek a
kis lépéseknek a megfogalmazása segít abban, hogy észrevegyük (és érezzük), ahogy egyre közelebb kerülünk a
célhoz.

Másodszor azt ne felejtsük el, hogy a depressziós gyerekek általában vagy túl kevés célt tűznek ki
maguk elé (és így nem késztetik magukat a folyamatos növekedésre), vagy annyira ambiciózus célokat
fogalmaznak meg, amelyek szinte garantáltan kudarcot és csalódást fognak eredményezni. Problémát szokott
jelenteni az is, hogy nem szisztematikusak, nem képesek kitartóan egy adott cél felé haladni. A terapeuta
feladata az ülésen, hogy ellene dolgozzon ezeknek a tendenciáknak. Ügyelnünk kell arra, hogy a P olyan
terveket készítsen, amelyek reálisak és jól szervezettek. A tervezés során könnyen lehet, hogy felszínre

46
kerülnek olyan hiedelmek és feltételezések, amelyek a P eddigi előrehaladását megakadályozták – pl.
grandiózus célok kijelölése, viszont az odavezető lépések negligálása. Ilyen esetekben a terapeuta átgondolt,
reális megjegyzései sokat segíthetnek abban, hogy a P megértse, hogy hogyan működik jók a cél kijelölésének
és elérésének a stratégiája.

A terapeuta harmadik fontos szerepe, hogy felkészítse a P-t a csalódásra és a frusztrációra. Szinte
senki nem ér el jelentős sikereket, hogy ne kellene problémákkal és sikertelenséggel szembenéznie. A P-nek
tisztában kell lennie ezzel, és azzal, hogy a sikeres emberek azok, akik a problémák és akadályok ellenére
kitartóan haladnak tovább. Igyekezzünk ezt a gondolatot egyértelművé és személyessé tenni a P számára –
vagyis tudassuk a P-sel, hogy szinte garantáltan fel fognak merülni nehézségek és akadályok, és ezekben a
helyzetekben lényeges, hogy ne adja fel. A függelékben található néhány olyan videórészlet, amely a
sikertelenség ellenére is kitartó embereket mutat be; ezek sokat segítenek a kudarcra való felkészítésben. A
filmrészletek kitűnő alternatívája, ha a terapeuta a saját példáját hozza elő: elmesélhetünk egy olyan esetet,
amikor igyekeztünk megtanulni valamit és sokszor egymás után nem sikerült, már eszünkbe jutott, hogy
feladjuk, de kitartottunk, és végül elértük a célunkat.

Házi feladat (MF 46. oldal)

A Munkafüzet „Készségek elsajátítása” oldalának segítségével a P-sel közösen tervezzük a meg a

házi feladatot. A P írja le azt a készséget, amelyen el akar kezdeni dolgozni. Írja le azt a konkrét célt is, amelyet
el szeretne érni (ez általában ugyanaz, mint az előző oldalon megfogalmazott cél, de itt lehetőség nyílik rá, hogy
ha kell, módosítsuk a korábban kitűzött célt). Ezután közösen döntsük el, hogy melyik lesz az az EGY kis lépés,
amelyet (az előző oldalon leírtak közül) a P a következő ülésig gyakorolni fog. A házi feladat a kiválasztott
lépés gyakorlása lesz: a gyakorlást a hét két napján kell végezni. Végül pedig konkretizáljuk tovább a feladatot:
a lap alján töltsük ki a „Hogyan, hol és mikor fogom ezt a kis lépést gyakorolni” részt. Az ide leírtakat
jegyezzük fel a TJ lapra is.

A házi feladat ülés alatti elpróbálása (MF 47-48. oldal)

Ezután próbáljuk el a házi feladat elvégzését az ülés alatt. Nyissuk ki a Munkafüzetet a

„Képességek elsajátítása – Ülés alatti gyakorlat” kezdetű lapnál. Beszéljük meg vagy játsszuk el közösen a kis
lépés gyakorlásának menetét: képzeljük el, hogy vajon hogy fog sikerülni, milyen kudarcokkal kell esetleg
szembesülnie majd a P-nek, és hogy a P vajon mennyit fog fejlődni az első gyakorlás alkalmával. A P töltse ki a
Munkafüzetet úgy, mintha el is végezte volna azt a gyakorlatot, amit az ülésen csak elképzelt. Jelölje be a
hőmérőkön is, hogy vajon hogyan érezné magát a tényleges gyakorlás ELŐTT és UTÁN. (A TJ lapra jegyezzük
fel, hogy hogyan ment ez az ülés alatti feladat, ill. írjuk fel a hőmérőkön bejelölt értékeket is.)

Ezt követően mondjuk el a P-nek, hogy ugyanez lesz a feladat otthonra is: (1) gyakorolja majd
azt az egy lépést, amit kiválasztott, (2) írja le a Munkafüzetbe, hogy mit gyakorolt, (3) írja le a Munkafüzetbe,
hogy hogy ment a gyakorlás – könnyedén, voltak-e esetleg nehézségek, vétett-e hibákat stb. – és (4) jelölje be a
két Hangulat Hőmérőn, hogy hogyan érezte magát gyakorlás ELŐTT és UTÁN.

Nevetve induljanak haza

Az ülést valamilyen vicces vagy élvezetes tevékenységgel zárja, amely a P-t megnevetteti vagy
feldobja. Ilyen lehet pl. egy sportbakikat bemutató videó, amely bemutatja, hogy még a nagyon gyakorlott
emberek is vétenek hibákat. A terapeuta elmesélhet saját magáról egy történetet, amelyben megpróbált
elsajátítani valamilyen készséget, és a dolog balul sült el, vicces következményekkel. Játszhatunk együtt
valamilyen humoros játékot is. Alkalmazzuk a P-ről eddig összegyűjtött ismereteinket, hogy olyan
tevékenységet találjunk ki az ülés végére, amelytől a P szinte biztosan jól fogja magát érezni.

A szülő tájékoztatása

Az ülés végén hasznos a szülőt behívni. A szülő behívása előtt fontos tisztázni a P-sel, hogy van-e
bármi, amit önnel megosztott, de nem szeretné, ha a szülő is tudná. Ezt a kérését mindenképpen tartsa
tiszteletben. Ezután kérje meg a P-t, hogy hívja be a szülőt a szobába. A P röviden magyarázza el a szülőnek,
hogy miket tanult az ülésen. Ha szükséges, egészítse ki a P által elmondottakat. Emellett a Terapeuta
kézikönyvben minden ülésről talál egy Szülőknek kiadható segédanyagot, amelyet lefénymásolva átadhat a
szülőnek. Az ülésnek ebben a szakaszában a fő cél, hogy a szülő megismerkedjen a legfontosabb fogalmakkal

47
(és közben a P átismételje az ülés anyagát), hogy az ülésen tanult fogalmak és eszközök alkalmazásában
segíthesse a P-t.

48
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 5. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) A készségek elsajátításának tervét:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

b) Hogy mi az a készség, amelynek az elsajátításán a következő ülésig dolgozni fog:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

c) Hogy melyik lépést fogja gyakorolni:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

d) Hogy miért fontos a gyakorlás:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

e) Hogy a visszaesés és a kudarc valószínű:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

f) Hogy a visszaesés ellenére is ki kell tartani és gyakorolni kell:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

3. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?

_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

4. Az eheti házi feladat:

Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni

5. Ezt a készséget szeretné a P elsajátítani:______________________________________________________

6. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

7. A szülő behívása az ülés végén:

49
a) Melyik szülő volt jelen?
______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

50
 6. ÜLÉS

Másodlagos kontroll I.: Gondolkozz pozitívan! A negatív gondolkozás tilos!

Célok:
1) A TESZ rövidítés átbeszélése, és annak megbeszélése, hogy az eddigi ülések fő tanulsága, hogy az
ember jelentősen befolyásolhatja a hangulatát azáltal, hogy mit TESZ.
2) Mondjuk el, hogy egy másik lehetőség a hangulatunk befolyásolására az, hogy az ember figyel arra,
hogy mit GONDOL. Olvassuk át közösen a GONDOL stratégiákat. Mondjuk el a P-nek, hogy ma az
első, a GONDOLKOZZ POZITÍVAN stratégiáról lesz szó.
3) Az ülésen megfelelően illusztrálva el kell mondani, hogy az, hogy hogyan gondolkozunk a velünk
történt dolgokról, meghatározza, hogy fogjuk magunkat érezni. A negatív gondolatoktól szomorúak
leszünk, elfog minket a BÁNAT.
4) A BÁNAT betűszó segítségével megnevezzük a negatív gondolkozás néhány módját, és gyakoroljuk
ezek pozitív gondolatokkal való felcserélését.

 HA RÖVID AZ IDŐ:
 Az ülés LEGFONTOSABB CÉLJA, hogy bemutassuk a gondolkozás és a hangulat közötti
kapcsolatot, ill. hogy a P képes legyen felismerni és módosítani a negatív gondolkozási mintákat.

Szükséges eszközök:

A Munkafüzet 6. üléshez tartozó oldalai

Matrica vagy nyomda
Jutalom
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
Üres kártyák, amelyet a szerepjáték során névkártyaként használunk (opcionális)
Videó és TV- negatív gondolkozást bemutató filmrészletek

*A videós illusztrálás opcionális – filmrészletek megfelelő alkalmazásához ld. a függeléket.

51
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Az ülés témája a GONDOL stratégiák közül a GO betűjelű stratégia (GO – GONDOLKOZZ

POZITÍVAN – A negatív gondolkozás tilos! A BÁNATos, rossz, a valóságnak nem megfelelő gondolataimat jó
gondolatokká kell formálni.). Ezen az ülésen kezdünk a kognitív viselkedésterápiás kezelés kognitív részével
foglalkozni. Mint minden kognitív terápiában, az ülés alapja, hogy a hangulatunkat, érzelmeinket jelentősen
befolyásolja az, hogy hogyan gondolkozunk különböző eseményekről vagy helyzetekről. Olyan helyzetekben
ezért, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, kézben tarthatjuk a hangulatunkat azáltal, hogy megváltoztatjuk a
helyzettel kapcsolatos gondolatainkat. Ez a másodlagos kontrollt alkalmazó megküzdési stratégiák egyik
alapelve.
A gondolkozás hatalmát demonstrálja a következő példa: Mondjuk rossz jegyet kaptál egy dolgozatra.
Akárhogy is nézzük, ez nem egy kellemes élmény. De az, hogy mit gondolsz erről a helyzetről, az jelentősen
befolyásolja, hogy mennyire tör le téged a rossz jegy. Gondolhatod például azt, hogy „Jaj ne, egyest kaptam.
Nekem soha semmi nem sikerül. Soha semmit nem fogok elérni az életben. Nálam nagyobb idióta az egész
iskolában nincsen.” Vagy felfoghatod úgy is a helyzetet, hogy „Nem örülök neki, hogy egyest kaptam, de tudom,
hogy ha legközelebb többet tanulok, jobb jegyet fogok kapni.” A két különböző megközelítés két nagyon
különböző hangulatot eredményez.
Az ülésen tehát a legfontosabb anyag, hogy a velünk történtekről való gondolataink befolyásolják az
érzéseinket. Annak érdekében, hogy a P könnyebben felismerje a negatív gondolatokat, összegyűjtöttünk néhány
példát a kognitív torzításokra. Ezek a BÁNAT betűszó segítségével jegyezhetők meg (ld. Munkafüzet). A
BÁNAT a következő gondolattípusok rövidítése:

BÁ........Bántom, hibáztatom magam

N...........Nem veszem észre a jó dolgokat
A...........Alaptalanul feltételezek rossz dolgokat
T...........Túlzásokba esem – rosszabbnak állítom be a helyzetet, mint amilyen az valójában (katasztrófát
képzelek)

Ezek a gondolattípusok lazán kapcsolódnak Beck kognitív hiba modelljéhez. A „Bántom, hibáztatom
magam” Beck modelljében a túlzott felelősségvállalásnak, a perszonalizációnak felel meg; és a negatív
eseményekben a személyes okság feltételezéseként definiálható. A „Nem veszem észre a jó dolgokat” gondolat
Beck modelljében a szelektív absztrakciónak felel meg, és arra utal, hogy az illető szelektíven az események
negatív aspektusait veszi csak figyelembe. Az „Alaptalanul feltételezek rossz dolgokat” gondolat a korai
következtetés koncepciójának felel meg, ami arra utal, hogy az illető negatív jóslatokat tesz elégtelen bizonyíték
alapján (pl. feltételezi, hogy az az ember, aki nem köszönt, az nem szereti őt). A „Túlzásokba esem” típusú
gondolatok Beck által leírt katasztrofizálásnak felel meg – vagyis hogy az illető feltételezi, hogy egy adott
esemény kimenetele katasztrofális lesz, vagy már maga az esemény is az.
A P-nek tisztában kell lennie vele, hogy ez a négy logikai hiba csak példa – vannak más típusú
negatív, a valóságot torzító gondolatok is. Azt kell megértetni a P-sel, hogy miután felismertünk egy negatív
gondolatot, általában át tudjuk alakítani azt egy pozitív, a valóságot megfelelőbben tükröző gondolattá, ha pedig
ez megtörténik, a P hangulata jobb lesz. Ez az ülés lényege.

Hangulat hőmérő (MF 6. ülés, 53. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

A házi feladat áttekintése

Vegyük át az előző ülés házi feladatát a P-sel, és beszéljük meg, hogy milyen tapasztalatokat
szerzett a megbeszéltek gyakorlása során. A házi feladat átvételekor újra ismételjük el ennek a stratégiának a
lényegét: ha jól megtanulunk valamit csinálni, ha elsajátítunk valamilyen készséget, jól fogjuk magunkat érezni,
jobb lesz a hangulatunk, már akkor, amikor még csak a tanulás fázisában vagyunk. Már az a tudat kedvező
irányba tereli a hangulatunkat, hogy azon munkálkodunk, hogy valamiben egyre jobbak legyünk.

 A TESZ stratégiák átismétlése, továbblépés a GONDOL stratégiákra (MF: Bevezetés, 2. oldal; 6. ülés,
54.oldal)

52
 Nyissuk ki a Munkafüzetet a TESZ és GONDOL stratégiák felsorolásánál. A GONDOL
(másodlagos kontroll) stratégiák megalapozásához ismételjük át a TESZ (elsődleges kontroll) stratégiákat,
amelyeket az előző üléseken vettünk végig. Dióhéjban úgy foglaljuk össze a P-nek az eddig tanultakat, hogy
sok esetben ha az ember TESZ valamit, akkor megváltozhatnak azok a dolgok, amelyek elszomorították, és a
hangulatunk javul.

Azt is mondjuk el, hogy néha olyan helyzetbe kerülünk, amelyen nem sokat tudunk változtatni, és
ezért a TESZ stratégiák nem sokat segítenek. Ezekben az esetekben azon kell változtatni, hogy mit
GONDOLunk. Ez lesz az átvezetés a GONDOL stratégiákra, amelyeket ekkor mutassunk is meg a P-nek.

Ma a GONDOL stratégiák közül az elsőt vesszük át: GO – GONDOLKOZZ POZITÍVAN

(mutassuk meg a Munkafüzetben!). A lényeg, hogy a P megértse, hogy a gondolkozásunk befolyásolja a
hangulatunkat. A pozitív gondolkozás hatására a hangulatunk jó lesz, a negatív gondolatoktól rosszkedvűek
leszünk. Hasznos dolog ezért megvizsgálni a gondolatainkat, hogy nincsenek-e köztük negatív, a valóságot nem
megfelelően tükröző elképzelések. Ha vannak, át kell ezeket alakítani reálisabb, pozitív gondolatokká, mert
ettől jobb lesz a hangulatunk.

Amikor gyerekekkel vagy a serdülőkor elején járó páciensekkel beszélünk a kogníciókról,

figyeljünk oda arra, hogy ne legyünk túl elvontak. Segíthetnek ebben a konkrét példák, amelyeket az ülésen
rajzokra vagy képregényekbe rajzolt üres szövegbuborékok, negatívan gondolkozó emberekről szóló történetek
vagy TV-ből, filmből, könyvből származó illusztrációk segítségével mutathatók be. Ideális esetben a P az ülés
során eljut oda, hogy saját gondolatai közük hoz példákat.

Olvassuk el együtt a Munkafüzetben található szerepjátékot. Kérdezzük meg a P-t, hogy talál-e
olyat Krisztián gondolatai között (az oldal alján), amelyek szerinte túl negatívak vagy amelyek nem felelnek
meg a valóságnak. A P észrevételeinek felhasználásával mondjuk el, hogy valóban, Krisztián számos gondolata
túl negatív, és néhány besorolható a következő oldalon található kategóriákba. A P lapozzon oda, ahol a
BÁNAT betűszó magyarázata található.

A BÁNAT betűszó megtanítása (MF 55-62. oldal)

Vezessük végig a P-t a BÁNAT rövidítés segítségével néhány jellegzetes depressziogén kognitív
torzításon: BÁ – Bántom, hibáztatom magam; N – Nem veszem észre a jó dolgokat; A – Alaptalanul
feltételezek rossz dolgokat; T – Túlzásokba esem – rosszabbnak állítom be a helyzetet, mint amilyen az
valójában.

A Munkafüzetben több gyakorlat is található, amely segít megértetni a P-sel a negatív

gondolkozás e négy fajtáját. Négy oldalon olyan feladat található (56.,58.,59. és 60.), amelyek során a
szerepjátékban kell példákat keresni ezekre a gondolatokra. Példa:

Bántom, hibáztatom magam: „Az én hibám. Én találtam ki, hogy mit csináljunk múlt
szombaton, és biztos nem tetszett neki.”
Nem veszem észre a jó dolgokat: „Áthívtam most szombatra is, de nem akar jönni.” (Krisztián
figyelmen kívül hagyja a pozitív dolgokat, pl. hogy Robi azt mondta, hogy jól érezte magát az
előző hétvégén, és hogy máskor szívesen átmenne ismét hozzá.)
Alaptalanul feltételezek rossz dolgokat: „Biztos nem akar velem lenni.” „Lehet, hogy Robi
nem szeret igazán.”
Túlzásokba esem: „Lehet, hogy senki nem szeret igazán.” „Nincs egy igazi barátom se.” „Lehet,
hogy soha nem lesz egy igazi barátom se.”

A P a segítségünkkel a saját életéből is hozzon példákat – saját negatív gondolatait vagy esetleg
olyanokat, amelyeket valaki más mondott a füle hallatára. A Munkafüzetben a saját példák számára is van hely.

Különösen is figyeljünk oda arra a feladatra, amely az „N – Nem veszem észre a jó dolgokat - Ez
a 3 ROSSZ dolog történt velem tegnap” kezdetű oldalon van (57. oldal). Ezzel a feladattal azt kell
illusztrálnunk a P számára, hogy gyakorlatilag bármelyik napról juthatnak eszünkbe jó és rossz emlékek is. A P
soroljon fel három jó és három rossz dolgot, ami az elmúlt nap történt vele. Ezután beszéljük meg, hogy hogyan
éreznénk magunkat, ha kizárólag az első listában felsoroltakon gondolkoznánk, ill. akkor, hogy ha csak a

53
második lista járna a fejünkben. Hangsúlyozzuk ki, hogy rajtunk múlik, hogy hogyan döntünk: hogy a jó vagy a
rossz dolgokon gondolkozunk! Ezen pedig nagy mértékben múlik, hogy milyen lesz a hangulatunk.

Ennél játékosabb feladat, hogy megkérjük a P-t, keresse meg, hogy milyen BÁNAT gondolat
található a Kázmér és Huba és a Snoopy képregényben a Munkafüzet 61-62. oldalán (a válasz a Nem veszem
észre a jó dolgokat, ill. Alaptalanul feltételezek rossz dolgokat). A P ezután kitalálhat pozitívabb gondolatokat a
képregényhősök számára, amely az adott helyzetben a hangulatukat javíthatná.

Fontos még azt kiemelnünk, hogy vannak olyan negatív gondolatok, amelyek nem illenek a
BÁNAT listába, de attól még torzítják a valóságot és változtatni kell rajtuk. Egy iskolásnak eszébe juthat pl.:
„Ha nem csak ötösöket és négyeseket kapok, buta vagyok.” Egy reálisabb gondolat lehetne: „Ha nem csak
ötösöket és négyeseket kapok, csalódott leszek (de ez nem jelenti azt, hogy buta vagyok).” Egy serdülő lánynak
eszébe juthat: „Ha nincs barátom, nem lehetek boldog.” Reálisabb gondolat ehelyett: „Ha nincs barátom, más
módokat kell találnom arra, hogy boldog legyek.” Olyan példákat keressünk, amelyek megfelelnek a P korának
és érdeklődési körének. A lényeg, hogy a beszélgetést általános nem logikus gondolatok felé tereljük, amelyek
pl. a racionális emotív terápia fókuszát képezik. A P értse meg a beszélgetés során, hogy a BÁNAT lista
gondolattípusai csak példák gyakran előforduló, nem logikus gondolatokra, de ilyen gondolatok más formában
is előfordulhatnak. A legalapvetőbb üzenet pedig az, hogy a negatív, a valóságot torzító gondolkozás (BÁNAT
vagy más gondolatok) rossz hangulatot eredményez, és ezeknek a gondolatoknak a megváltoztatása révén
képesek lehetünk átvenni az uralmat a hangulatunk felett.

Különdíj a BÁNAT betűszó megtanulásáért

Azt szeretnénk elérni, hogy a P megtanulja, hogy milyen gondolattípusokra utal a BÁNAT
rövidítés, és hogy tudjon példát is hozni mindegyikre, ezért ajánljunk fel egy különdíjat arra az esetre, ha a P a
következő ülésen ezt a tudását demonstrálni képes.

Ülés alatti szerepjáték (MF 63-65. oldal)

Ezt követően csináljunk a P konkrét helyzetének és érettségének megfelelő szerepjátékot, amely

során a P azonnal alkalmazhatja is az ülésen tanultakat. Megpróbálhatunk keresni egy olyan emléket a P
életéből, ahol a negatív, valóságot torzító gondolkozás elkeserítette őt. Mesélhetünk saját történetet is, ahol
velünk fordult elő ilyen. A feladat során mindenképpen alkossunk negatív és ezeket ellensúlyozó reális
gondolatokat. Kitűnő alkalom ez arra, hogy a P megtanulja a BÁNAT betűszó jelentését. A feladatot vagy úgy
hajtsuk végre, hogy mind a négy típusú negatív gondolat szerepeljen benne, vagy úgy, hogy általánosságban
állítsuk szembe a valóságnak nem megfelelő gondolatokat a valóságnak megfelelő gondolatokkal. A P-sel
közösen találjunk ki jeleneteket, alkossunk negatív gondolatokat, és találjunk ki ezeket megcáfoló, pozitív
gondolatokat. Ennél a feladatnál sokat segíthetnek filmrészletek. Alkalmazzuk a Munkafüzet 63-65. oldalán
található „gondolatbuborékos” lapjait is: ide felírhatjuk azokat a negatív és pozitív gondolatokat, amelyeket az
adott jelenethez kitalálunk. Azokat az ötleteket alkalmazzuk, amelyek megfelelnek a P stílusának és
preferenciáinak, de a P-ről eddig összegyűlt információink alapján saját ötletekkel is elősegíthetjük ennek a
stratégiának a megtanulását.

Házi feladat (MF 66. oldal)

A házi feladat ezúttal két részből áll. Először emlékeztessük rá a P-t, hogy ha megtanulja, hogy
mit jelentenek a BÁNAT betűi, tud cáfolatokat, reális gondolatokat hozni minden negatív gondolattípusra, és
képes példákkal illusztrálni ezeket, akkor a következő ülésen különdíjat kap. Másodszor a Munkafüzetből
adunk feladatot: részletesen le kell írni egy saját negatív gondolatot. Az oldalon a következő kérdések
találhatók: (1) Mi váltotta ki a rossz gondolatot? (2) Mi volt a rossz gondolat? (3) Hogyan érezted magad,
amikor eszedbe jutott ez a gondolat (jelölje be a hőmérőn!)? (4) Melyik csoportba tartozott a rossz gondolat? (5)
Milyen jó, a valóságnak jobban megfelelő gondolattal lenne helyettesíthető? (6) Hogyan éreznéd magad ennek a
jó gondolatnak a hatására? Emlékeztessük a P-t, hogy a negatív gondolat nem biztos, hogy beleillik a négy
kategóriába. A következő ülésen más negatív és ezeket megcáfoló gondolatokról is lesz szó.

Nevetve induljanak haza

54
 Az ülést valamilyen vicces vagy élvezetes tevékenységgel zárja, amely a P-t megnevetteti vagy
feldobja. Ilyen lehet pl. egy Csííz videó, néhány vicc elmesélése vagy a P egyik kedvenc társasjátékával való
játék.

A szülő tájékoztatása

Az ülés végén hasznos a szülőt behívni. A szülő behívása előtt fontos tisztázni a P-sel, hogy van-e
bármi, amit önnel megosztott, de nem szeretné, ha a szülő is tudná. Ezt a kérését mindenképpen tartsa
tiszteletben. Ezután kérje meg a P-t, hogy hívja be a szülőt a szobába. A P röviden magyarázza el a szülőnek,
hogy miket tanult az ülésen. Ha szükséges, egészítse ki a P által elmondottakat. Emellett a Terapeuta
kézikönyvben minden ülésről talál egy Szülőknek kiadható segédanyagot, amelyet lefénymásolva átadhat a
szülőnek. Az ülésnek ebben a szakaszában a fő cél, hogy a szülő megismerkedjen a legfontosabb fogalmakkal
(és közben a P átismételje az ülés anyagát), hogy az ülésen tanult fogalmak és eszközök alkalmazásában
segíthesse a P-t.

55
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 6. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) Hogy a negatív gondolkozás miért ártalmas:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

b) Hogy a negatív gondolatok melyik négy típusára emlékeztet a BÁNAT betűszó:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

c) Hogy hogyan változtathatja át a negatív, valóságnak nem megfelelő gondolatait pozitív, reális
gondolatokká:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

3. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?

_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

4. Az eheti házi feladat:

Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni

5. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

6. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

56
 7. ÜLÉS

Másodlagos kontroll II.: Örömet okozó tevékenységek rossz körülmények esetére

Célok:
1) Az eddigi ülések fő tanulságának átismétlése.
2) Az előző ülésen adott házi feladat megbeszélése.
3) Néhány másodlagos kontrollt alkalmazó stratégia megtanulása

GONDOL:
N Ne legyenek ismétlődő rossz gondolataim! Elterelem a gondolataimat az olyan dolgokról,
amelyektől rosszkedvű leszek. (Stratégia: Szelektív figyelem)
D Derítsd ki az események jó oldalát – minden rosszban van valami jó! (Stratégia: Értelmezés)
O Oszd meg egy barátoddal. Megbeszélhetem a dolgokat valakivel, akiben megbízom. (Stratégia:
Mások bevonása)

 HA RÖVID AZ IDŐ:
 Az ülés LEGFONTOSABB CÉLJA, hogy megértessük: akkor is vannak eszközeink a
hangulatunkat javítására, ha nem tudjuk közvetlenül megváltoztatni azt, ami elrontotta a kedvünket.

Szükséges eszközök:

A Munkafüzet 7. üléshez tartozó oldalai

Matrica vagy nyomda
Jutalom
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
Ceruza/toll/filctoll
Videó és TV- negatív gondolkozást bemutató filmrészletek

*A videós illusztrálás opcionális – filmrészletek megfelelő alkalmazásához ld. a függeléket.

57
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Az ülés célja, hogy a P három további másodlagos kontroll, vagyis GONDOL stratégiát tanuljon
meg. Ezeket a stratégiákat az NDO betűk jelölik (N – Ne legyenek ismétlődő rossz gondolataim! Elterelem a
gondolataimat az olyan dolgokról, amelyektől rosszkedvű leszek.; D - Derítsd ki az események jó oldalát –
minden rosszban van valami jó!; O - Oszd meg egy barátoddal. Megbeszélhetem a dolgokat valakivel, akiben
megbízom.) A legfontosabb üzenet a P számára, hogy a megváltoztathatatlan helyzetekkel nem csak a
gondolatok megváltoztatása révén birkózhat meg, hanem három további eszköz segítségével is: megszüntetheti
a ruminációt, megkeresheti a nehézségek jó oldalát, és szociális támaszt kereshet.

Hangulat hőmérő (MF 7. ülés, 69. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

A házi feladat áttekintése

Vegyük át az előző ülés házi feladatát a P-sel, és beszéljük meg, hogy milyen tapasztalatokat
szerzett a feladat során. Győződjünk meg róla, hogy a P érti-e, hogy a valóságot torzító negatív gondolatok
hogyan eredményeznek rossz hangulatot, ill. hogy a negatív gondolatok pozitív gondolatokra való lecserélése a
hangulat javulásával jár.
Az előző ülésen megbeszélteknek megfelelően a P példákkal illusztrálva elmondhatja a BÁNAT
rövidítés jelentését, és ezért kapja meg a megérdemelt különdíjat vagy a plusz pontokat.

Az N-D-O stratégiák megtanulása

Ez az ülés három másodlagos kontrollt alkalmazó stratégiára fókuszál. Ezek megbeszélését

kezdjük egy történettel vagy egy filmrészlettel, amelyben egy fiatalt olyan rossz élmények érnek, amelyek
elszomorítják. Saját példát is hozhatunk, esetleg a saját fiatalkorunkból. Levetíthetünk egy filmrészletet is – pl.
a Selyemgubó 2-ből azt a részt, amikor Tommy kiesik a baseball meccsen, vagy a Tizenhat gyertya c. filmből
azt a részletet, amikor a lány elmondja az apjának, hogy a fiú, aki tetszik neki, azt sem tudja, hogy a lány létezik
(a filmrészletek felsorolását ld. a függelékben). Szabadon választhatunk természetesen bármilyen illusztrációt,
amelyről úgy gondoljuk, hogy P-nek megfelelő, és felkelti az érdeklődését. Mindenképpen legyen a példában
egy szituáció, ahol a főszereplőt valami nehézség éri vagy felzaklatja, aztán mondjuk el, hogy mindannyiunkkal
történnek kellemetlen, elszomorító dolgok – és hogy van legalább három dolog, amit bárki megtehet, hogy jobb
kedvre derüljön ilyen helyzetekben. Mondjuk el a P-nek, hogy ma erről a három dologról fogunk beszélni. (Az
ülés során később érdemes a konkrét stratégiák illusztrálására visszatérni az eredeti történethez vagy
filmrészlethez.)

A TESZ és GONDOL stratégiák között mutassuk meg az N-D-O stratégiákat (MF bevezetés, 2. oldal)

Nyissuk ki a Munkafüzetet a TESZ és GONDOL stratégiák felsorolásánál. Mutassuk meg az N-

D-O betűket. Mondjuk el a P-nek, hogy ez a három betű utal arra a három dologra, amelyek segítségével
kellemetlen helyzetekben is jobb kedvünk lehet. Az N-D-O betűk jelentése megtalálható a Munkafüzetben a
mai ülés 3. oldalán is, hogy ne kelljen annyit lapozgatni.

Ne legyenek ismétlődő rossz gondolataim (MF 71. oldal)

Ez a stratégia tulajdonképpen a rumináció leállítása. Jelentős volumenű kutatási anyag (pl. Nolen-
Hoeksema) támasztja alá, hogy a szomorúságra és az azt kiváltó tényezőkre való fókuszálás gátolja a
depresszióból való gyógyulást. Két lépés szükséges ahhoz, hogy a P-nek megtanítsuk a rumináció elkerülését.
Az első, hogy a P a segítségünkkel keressen olyan helyzeteket a saját életéből, ahol a gondolatai állandóan
valamilyen rossz élményre tértek vissza. Ezt segíti elő, hogy a ruminációt olyan címkével illetjük, amely a
gyermek számára is érthető. Az ismétlődő rossz gondolatok fogalmát megmagyarázhatjuk úgy a P-nek, hogy ez
olyan, mint amikor egymás után sokszor lejátsszuk ugyanazt a jelenetet vagy számot egy videó- vagy
hangkazettán. Illusztráljuk egy történettel: ez lehet az ülés elején elkezdett történet folytatása, de lehet egy új
történet is, amelyben mi (vagy valaki más) éltük át, hogy hosszasan rágódtunk egy kellemetlen élményen, és

58
ezek a gondolatok újra és újra eszünkbe jutottak, de végül sikerült „megnyomni a stop gombot”, vagyis
leállítani a rossz gondolatokat (pl. azáltal, hogy valami olyan tevékenységbe kezdtünk, ami lekötötte a
figyelmünket).

Lapozzunk a Munkafüzetben arra az oldalra, ahol a „Ha ezeket a dolgokat megteszem, át tudok
kapcsolni egy másik csatornára” feladat található. Gyűjtsünk össze néhány olyan módszert, ahogy a P el tudja
terelni a gondolatait az ruminatív, depressziogén gondolatokról. Szánjuk elég időt erre, hogy a P tökéletesen
megértse a lényeget. Figyeljünk oda arra, hogy a figyelemelterelő tevékenységek legyenek (a) a P által
megvalósíthatóak, (b) a szülők számára elfogadhatóak, (c) a P számára kellemesek, hogy szívesen végezze
ezeket, és (d) olyanok, amelyek nagy valószínűséggel le fogják állítani a P ruminációit. Írjuk fel ezeket a
tevékenységeket a TJ lapra is.

Derítsd ki az események jó oldalát! (MF 72., 74. oldal)

A második stratégia az események pozitív oldalának a megkeresése. Az Elsődleges és

másodlagos kontroll modellben ez az értelmező másodlagos kontroll stratégiák közé tartozik. Élvezetes feladat
lehet ez az ülésen; érdekes megkeresni a legnyomasztóbb és látszólag legkatasztrofálisabb események jó oldalát
is. Az alapvető üzenet, hogy a legtöbb eseménynek, ami velünk történik – még látszólag borzasztóaknak is –
van jó, nem csak rossz oldala, és a hangulatunkat jelentősen befolyásolja, hogy melyik oldal köti le a
gondolatainkat. Azt igyekszünk megtanítani a P-nek, hogy legyen minél rugalmasabb, amikor ítéletet alkot egy
adott eseményről, hogy képes legyen azoknak a jó oldalát is megkeresni, amelyek számára egyáltalán nem
kellemesek. Hozzunk egy vagy több példát. Visszatérhetünk a kezdeti példához, és folytathatjuk úgy a
történetet (vagy tovább nézhetjük a filmrészletet), hogy ami az elején tökéletesen rossz dolognak tűnt, a végén
kiderült, hogy van benne jó is. Saját példáink különösen hasznosak lehetnek a P számára.

Lapozzunk a Munkafüzet 72. oldalára, ahol a „Derítsd ki az események jó oldalát” stratégiával

kapcsolatos feladat található. A P-sel közösen írjunk össze 5 (ha rövid az idő, kevesebb is elég) esetet a P
életéből, ahol egy adott esemény kezdetben rossznak, kellemetlennek tűnt, de aztán kiderült, hogy mégis volt
benne valami jó. Kezdhetjük a feladatot a Garfield képregény elolvasásával is (74. oldal). Legyünk felkészülve
három-négy, a legtöbb gyerek életében valószínűleg előforduló jó példával arra az esetre, ha a P-nek nem jutnak
eszébe saját példák. Ilyen példák lehetnek: (a) a szüleid elvittek egy nagyon unalmas üdülésre, de a végén
találkoztál ott egy pár jófej gyerekkel; (b) témazáró dolgozatra kell tanulni, emiatt nem tudsz rendesen aludni,
de másnap jó jegyet kapsz, és jó kedved lesz tőle; (c) elveszted az iskolában a zsebpénzedet, de így kiderült,
hogy milyen jó barátaid vannak: a többi gyerek adott pénzt, hogy tudjál magadnak venni enni valamit, vagy
adtak a saját tízóraijukból. Olyan példákat hozzunk, amelyek a P-ről való ismereteink alapján beleillenek az
életébe; az a legjobb, ha olyan példákat tudunk hozni, amelyeket maga a P mesélt el korábbi üléseken.

Oszd meg valakivel (MF 73. oldal)

Ez a stratégia a szociális támasz keresése. Az Elsődleges és másodlagos kontroll modellben ez a

másodlagos kontroll stratégiák közé tartozik. Elmagyarázása és megértése valószínűleg nem okoz majd
nehézséget, kivéve, ha a P szociálisan izolálódott, vagy ha a szüleivel vagy kortársaival való kapcsolata erősen
konfliktuózus. A stratégiát egy történettel vezessük be. Visszatérhetünk ahhoz a szituációhoz is, amelyet az
elején mutattunk be, és folytathatjuk azzal, hogy a főszereplő beszélt valakivel, aki neki nagyon sokat jelent, és
ettől jobban érezte magát. Jegyezzük meg, hogy annak ellenére, hogy az illető nem tett semmit a helyzet
megváltoztatása érdekében, mégis segített rajta, hogy meghallgatták, megértették és támogatták.

Töltsük ki a P-sel közösen a Munkafüzet 73. oldalát, ahol olyan emberek összegyűjtése a feladat,
akikkel a P beszélhet, ha valami rossz történik vele. Olyan emberek kerüljenek rá erre a listára, akik szükség
esetén biztosítani tudják a megfelelő szociális támogatást. Nem kell, hogy családtagok vagy „hivatalos” barátok
legyenek: ide kerülhet pl. a hittantanár, az iskolai pszichológus vagy egy kedves, támogató, barátságos
szomszéd. Igyekezzünk úgy terelgetni a P-t, hogy a listán legyen legalább egy vagy két felnőtt is. Kutatások
szerint különböző rizikótényezőknek kitett gyermekek vagy serdülők esetében egy felnőtt személlyel való jó,
bensőséges kapcsolat prediktora a kedvező kimenetelnek; ha tudunk a P környezetében ilyen személyeket
azonosítani, annak hosszú távú haszna is lesz. A végső listát a TJ lapra is vezessük rá.

Ülés alatt szerepjáték: Egy kellemetlen esemény elképzelése és az N-D-O stratégiák alkalmazása

59
 Ebben a feladatban egy illusztratív szerepjátékban hozzuk össze a három stratégiát, amelyben egy
olyan helyzetet játszunk el, amely a P életében is előfordulhat. Az első feladat tehát, hogy keressünk egy ilyen
helyzetet vagy eseményt, ami a P hangulatát valószínűleg elrontaná. Lehet, hogy a P is tud mondani ilyet; lehet,
hogy az eddigi információink alapján segítenünk kell ebben (pl. olyan eseményekről már biztosan tudunk,
amelyek a P-sel valószínűleg megtörténnek és a hangulatát is elrontják – pl. kiközösítés, rossz jegy,
sikertelenség sportban). Figyeljünk oda arra, hogy olyan szituációt válasszunk, amelyre mind a három stratégia
alkalmazható lesz!

Ha sikerült találni egy depressziogén helyzetet vagy eseményt, szerepjátékban vegyük végig az
N-D-O stratégiákat: (a) az ismétlődő gondolatokat állítsuk le valamilyen tevékenységgel, ami a figyelmünket
teljesen leköti, (b) keressük meg, hogy mi a jó az adott helyzetben, és (c) beszéljük meg valakivel, akiben
megbízunk [a P döntse el, hogy a gyerek vagy a bizalmas szerepét szeretné játszani].
A szerepjáték végén beszéljük meg a P-sel, hogy milyen haszna lehet annak, ha alkalmazza
ezeket a stratégiákat legközelebb, amikor valami rossz dolog történik vele. Próbáljuk meg elérni, hogy a P
ígérje meg, hogy ki fogja próbálni a ma tanultakat, és hogy belássa, hogy ezek valószínűleg segíteni fognak
neki.

Házi feladat (MF 78. oldal)

A házi feladatban a P-nek le kell írnia egy kellemetlen élményét, amikor a ma megbeszélt három
stratégia közül alkalmazta valamelyiket. Nem kell, hogy olyan eseményt írjon le, ami aznap történt, lehet egy
sokkal korábbi esemény is. Ezután jelölje be a hőmérőn, hogy hogyan érezte magát, amikor az eset történt. Ezt
követően írja le, hogy mit csinált vagy csinálhatott VOLNA annak érdekében, hogy jobb kedve legyen, és
jelölje be, hogy ez melyik stratégiának felel meg. Végül pedig jelölje be a hőmérőn, hogy hogyan érezte (volna)
magát a stratégia alkalmazása után.

A házi feladat elpróbálása (MF 77. oldal)

A Munkafüzetben található házi feladat lapot egyszer vegyük végig az ülésen is szerepjáték
formájában. A P-sel közösen keressünk egy olyan reális, valószínűsíthető kellemetlen eseményt; ezt a P írja be a
lap tetejére. Ezután töltsük ki együtt az egész lapot. A szerepjáték végén mondjuk el a P-nek, hogy a házi
feladatot pontosan így kell elvégezni.

Nevetve induljanak haza

Az ülést valamilyen vicces vagy élvezetes tevékenységgel zárja, amely a P-t megnevetteti vagy
feldobja. Ilyen lehet pl. egy Csííz videó, néhány vicc elmesélése vagy a P egyik kedvenc társasjátékával való
játék.

A szülő tájékoztatása

Az ülés végén hasznos a szülőt behívni. A szülő behívása előtt fontos tisztázni a P-sel, hogy van-e
bármi, amit önnel megosztott, de nem szeretné, ha a szülő is tudná. Ezt a kérését mindenképpen tartsa
tiszteletben. Ezután kérje meg a P-t, hogy hívja be a szülőt a szobába. A P röviden magyarázza el a szülőnek,
hogy miket tanult az ülésen. Ha szükséges, egészítse ki a P által elmondottakat. Emellett a Terapeuta
kézikönyvben minden ülésről talál egy Szülőknek kiadható segédanyagot, amelyet lefénymásolva átadhat a
szülőnek. Az ülésnek ebben a szakaszában a fő cél, hogy a szülő megismerkedjen a legfontosabb fogalmakkal
(és közben a P átismételje az ülés anyagát), hogy az ülésen tanult fogalmak és eszközök alkalmazásában
segíthesse a P-t.

60
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 7. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) A nyomasztó gondolatokon való rumináció leállításának hasznát?:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

b) A nyomasztó gondolatok leállításának gyakorlati módszereit?:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

c) Hogy miért hasznos az események jó oldalának megkeresése?:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

d) Az események jó oldalának megkeresésének gyakorlati módszereit?:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

e) Hogy miért hasznos más segítségét kérni?:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

f) Hogy kik lennének olyanok, akikhez nehéz helyzetekben fordulhat?:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

3. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?

_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

4. Az eheti házi feladat:

Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni

5. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

6. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

61
______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

62
 8. ÜLÉS

Az elsődleges és a másodlagos kontroll kombinálása:

Használjunk minél több ötletet a TESZ és GONDOL stratégiák közül, hogy jobb hangulatunk legyen

Az előző ülés házi feladatának átismétlése. Az N-D-O stratégiák átismétlése.

Az utolsó TESZ és GONDOL stratégia bemutatása: L – Lépj tovább – Ne add fel!

Hangsúlyozzuk, hogy sok olyan ötletet átbeszéltünk eddig, amelyek a rossz hangulattal való megbirkózáshoz és
a kedvünk javításához adhatnak segítséget. DE kitartónak kell lenni. Lehet, hogy egy-egy stratégia nem válik be,
és ilyenkor addig kell próbálkozni, amíg nem érezzük magunkat jobban.

Hangsúlyozzuk, hogy egy adott alkalommal a TESZ és GONDOL stratégiák közül többet is lehet használni.
Néha, amikor valami elrontja a kedvünket lehet, hogy több mindent ki kell próbálni, amíg végül elkezd javulni a
hangulatunk – pl. ha rossz kedvünk lesz, először relaxálhatunk, aztán megbeszélhetjük a dolgot egy barátunkkal,
aztán a negatív gondolatainkból pozitív gondolatokat csinálhatunk, aztán kereshetünk valami olyan
tevékenységet, ami eltereli a figyelmünket a rossz gondolatokról. A TESZ és GONDOL stratégiákra alapozva
több megküzdési tervet kell készíteni. A P-nek ne csak „A”, hanem „B” és „C” terve is legyen.

Szerepjáték, filmrészletek és/vagy más illusztráció alkalmazásával gyakoroljuk a TESZ és GONDOL

stratégiákra épülő tervek kidolgozását és azok kitartó megvalósítását. Emeljük ki annak fontosságát, hogy
minden ilyen tervet végig kell csinálni, ill. hogy az egyes tervek esetleges sikertelensége általában csalódottságot
szül, de ezen túl kell lépni.

 HA RÖVID AZ IDŐ:
 Az ülés LEGFONTOSABB CÉLJA, hogy gyakoroljuk az egyes stratégiákkal való próbálkozás
sikertelensége esetére a póttervek kidolgozását, ill. hogy kiemeljük a kitartó próbálkozás fontosságát.

Szükséges eszközök:

A Munkafüzet 8. üléshez tartozó oldalai

Matrica vagy nyomda
Jutalom
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
Videó és TV*
Filmrészletek, amelyek a TESZ és GONDOL stratégiák alkalmazását mutatják be és/vagy olyan
helyzeteket ábrázolnak, amelyekben a stratégiák alkalmazhatóak

*A videós illusztrálás opcionális – filmrészletek megfelelő alkalmazásához ld. a függeléket.

63
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Ezen az ülésen azt kell megértetni a P-sel, hogy a rosszkedv néha nem múlik el rögtön az első stratégia
alkalmazására, hanem több dologgal is meg kell próbálkoznunk, hogy jobb hangulatunk legyen. Ezért fontos a
kitartás: többet is ki kell próbálni a TESZ és GONDOL stratégiák közül, amíg találunk egy olyat, ami az adott
helyzetben pont megfelelő. (Ez az utolsó stratégia: L – Lépj tovább!) Két fontos téma van, amelyet a mai ülésen
feltétlenül meg kell beszélni. Az egyik az, hogy a P-nek több tervet kell készítenie a szomorúság vagy a
rosszkedv legyőzésére, és ha az első nem válik be, akkor tovább kell lépni a következőre, és így tovább, amíg
végül valamelyik tényleg segít. A másik, ugyanennyire fontos üzenet, hogy a P legyen rá felkészülve, hogy
lesznek olyan tervek, amelyek nem fognak beválni. Az ülésen először azzal fogunk foglalkozni, hogy
felkészítsük a P-t azokra a helyzetekre, amikor az egyes stratégiák nem válnak be azonnal.

Számos lehetőség van arra, hogy ezt a két fő gondolatot átadjuk a P-nek: szerepjáték, filmrészletek,
személyes példák és in vivo gyakorlatok. A terapeutának kell eldöntenie, hogy a gyakorlatok milyen
kombinációja lesz az, amely a P-nek a legjobban segít megérteni az ülés anyagát.

Hangulat hőmérő (MF 8. ülés, 80. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

A házi feladat megbeszélése

Nézzük meg együtt az N-D-O stratégiákkal kapcsolatban adott házi feladatot. Győződjünk meg róla,
hogy a P érti-e ezt a három másodlagos kontrollt alkalmazó megküzdési stratégiát. Beszéljük meg a P-sel, hogy
voltak-e a múltban olyan helyzetek, ahol ezek közül a stratégiák közül valamelyik bevált, és hogy el tud-e
képzelni olyan helyzetet a jövőben, ahol szerinte segíteni fognak. A válaszokat jegyezzük fel a TJ lapra.

Kitartás: addig próbálgatni a TESZ és GONDOL stratégiákat, amíg az egyik beválik (MF bevezetés 2. oldal)

Lapozzunk a Munkafüzetben oda, ahol a TESZ és GONDOL stratégiák vannak felsorolva. Mutassuk
meg a P-nek, hogy az utolsó stratégia az „L – Lépj tovább – Ne add fel! Addig próbálgathatom a TESZ és
GONDOL stratégiákat, amíg nem múlik el a rosszkedvem.” Az ülés központi témája a kitartás – vagyis hogy
kitartóan próbálkozunk megküzdeni az olyan helyzetekkel is, ahol a hangulat javításra tett első kísérlet nem
hozott eredményt. Hangsúlyozzuk annak a fontosságát, hogy ki kell tartani, hogy meg kell próbálkozni a „B” és
„C” tervvel is, addig, amíg a végén sikerrel járunk – nem szabad feladni, nem szabad elcsüggedni a sikertelenség
első jelére. Ezt a gondolatot ábrázolja a Munkafüzet 81. oldalán található folyamatábra.

 Tervek készítése a rossz hangulat ellen: szerepjáték (MF 82-83. oldal)

A következő szerepjáték alapján számos TESZ és GONDOL stratégiákat alkalmazó terv készítésére
nyílik lehetőség, amelyekkel a pácienst játszó szereplőnek nyújthat a terapeutát játszó szereplő segítséget. A
szerepjátékot két formában játsszuk el: az egyik általánosabb, ahol a terapeuta egy szomorú, nehéz helyzetben
lévő gyereket játszik, a másik pedig személyre szabottabb, ahol a P a páciens szerepét játssza. A második
szerepjátékba vegyünk bele a P-sel és aktuális helyzetével kapcsolatos elemeket.

1. szerepjáték: a P mint terapeuta (MF 82. oldal) Az első szerepjátékban a gyermek egy terapeutát játszik, a
terapeuta pedig egy depressziós gyerek szerepét veszi fel. A feladat során töltsük ki közösen a Munkafüzet 82.
oldalát. Így folyhat le pl. egy szerepjáték:

Terapeuta (DEPRESSZIÓS GYEREKET JÁTSZIK): Jó napot. Kriszta/Krisztián vagyok. Ma nagyon

rosszkedvem van.

(A P ÍRJA FEL A LAPRA A GYEREK NEVÉT: KRISZTA VAGY KRISZTIÁN.)

P (TERAPEUTA SZEREBEN): [KÉRJÜK MEG A P-T, HOGY TEGYEN FEL NEKÜNK KÉRDÉSEKET,
PRÓBÁLJON MEG RÁJÖNNI, HOGY MIÉRT VAN ROSSZKEDVÜNK. RÁKÉRDEZHET, HOGY MIKET

64
CSINÁLTUNK AZ UTÓBBI IDŐBEN, HOGY TÖRTÉNT-E VALAMI ROSSZ DOLOG MOSTANÁBAN
STB.]

[EZ A GYAKORLAT LEGYEN NAGYON INTERAKTÍV: A P KÉRDÉSEKET TESZ FEL, A TERAPEUTA

PEDIG VÁLASZOL…DE NAGYJÁBÓL A KÖVETKEZŐ TARTALMA LEGYEN A BESZÉLGETÉSNEK:
…]

Terapeuta (KRISZTA/KRISZTIÁN SZEREPÉBEN): Semmi különöset nem csináltam. Tegnap felkeltem és

iskolába mentem. Írtunk egy dolgozatot, aztán ebédeltem, és leettem magam. Aztán hazamentem, kivittem a
szemetet, megírtam a házit, vacsoráztam, csináltam még egy kis házit, aztán már le kellett feküdni. De nehezen
tudtam elaludni, mert folyamatosan az járt a fejemben, hogy mi történt aznap. Hogy amikor leettem magam,
mindenki rajtam nevetett; tudom, hogy azt gondolják, hogy én vagyok az iskola hülyéje. És buta is vagyok;
biztos, hogy rossz jegyet fogok kapni arra a dolgozatra. Minden dolgozat meg felelés előtt annyira izgulok, olyan
ideges vagyok, hogy nem jut a végén semmi az eszembe. Szerintem nincs is nálam butább gyerek az egész
iskolában. Semmihez nem értek, senki nem is szeret. Állandóan ezeken a dolgokon jár az eszem, és nagyon
rosszkedvű leszek tőle.

Itt álljunk meg egy kicsit. Te leszel az én pszichiáterem. Most ezért javasolnod kell néhány dolgot, hogy mit
tehetnék, hogy jobb kedvem legyen…és majd ide leírjuk a javaslataidat [SEGÍTSÉGÜNKKEL A P
JAVASOLJON HÁROM – A, B ÉS C – TERVET KRISZTA/KRISZTIÁN ROSSZKEDVÉNEK A
LEGYŐZÉSÉRE. TÖLTSÜK KI EGYÜTT A MUNKAFÜZET 4. OLDALÁT; ÍRJUNK LE EGY KONKRÉT
TERVET ÉS A MEGFELELŐ TESZ ÉS GONDOL BETŰJELET. NÉHÁNY PÉLDA EZEKRE:

(1) KELLEMES TEVÉKENYSÉGEK VÉGZÉSE – PL. RAJZOLÁS, OLVASÁS

(2) RELAXÁLÁS DOLGOZAT VAGY FELELÉS ELŐTT
(3) A „SEMMIHEZ SEM ÉRTEK” ÉRZÉS LEKÜZDÉSE ÉRDEKÉBEN VALAMIT MEGTANULNI – PL.
VALAMILYEN SPORTOT
(4) A NEGATÍV GONDOLATOK POZITÍVVÁ VÁLTOZTATÁSA – KONKRÉTAN FOGALMAZZUK
MEG, HOGY MELYIK NEGATÍV GONDOLATOT MILYEN POZITÍV GONDOLATRA LEHETNE
LECSERÉLNI
(5) A ROSSZ GONDOLATOK ISMÉTLŐDÉSÉNEK MEGAKADÁLYOZÁSÁRA KERESNI
VALAMILYEN FIGYELEMELTERELŐ TEVÉKENYSÉGET AZ ELALVÁS ELŐTTI IDŐSZAKRA – PL.
OLVASÁS
(6) A PROBLÉMAMEGOLDÓ LÉPCSŐ ALKALMAZÁSA]

[JEGYEZZÜK MEG, hogy a TESZ és GONDOL stratégiák közül Kriszta/Krisztián egyet máris megvalósított,
hiszen MEGBESZÉLI A PROBLÉMÁT EGY TERAPEUTÁVAL. (O – Oszd meg valakivel!)]

[HA A P JAVASOL VALAMIT, BESZÉLJÜK MEG VELE, HOGY MILYEN LEHETSÉGES KIMENETELE
LEHET A JAVASLATNAK – PL. HOGY VAJON KRISZTA/KRISZTIÁN HANGULATA JAVULNI FOG-E,
HA MEGFOGADJA A TANÁCSOT, ÉS MI VAN AKKOR, HA NEM? IGYEKEZZÜNK IDE
BEILLESZTENI A KITARTÁS FONTOSSÁGÁT – HOGY HA AZ ELSŐ JAVASLAT NEM VÁLIK BE,
AKKOR (A) NE LEGYÜNK CSALÓDOTTAK ÉS (B) ADDIG PRÓBÁLKOZZUNK A TÖBBI
JAVASLATTAL, AMÍG JOBB KEDVÜNK NEM LESZ.]

A végén dicsérjük meg a P-t, hogy milyen ügyes terapeuta/pszichiáter/pszichológus volt a szerepjátékban.
Ezután kezdjük el a következő szerepjátékot.

 2. szerepjáték: A terapeuta játssza a terapeuta szerepét. (MF 83. oldal) Ebben a szerepjátékban a P játssza a
depressziós gyereket. Ideális esetben olyan helyzet kerül eljátszásra, amely a P életében valóban előfordult, és
amikor nagyon rosszkedvű volt. A korábbi ülésekre támaszkodva segíthetünk a P-nek eszébe idézni ilyen
helyzeteket. Ha ez túl megterhelő lenne a P számára, eljátszhatunk a P-éhez hasonló helyzetet is, amelyben kellő
mennyiségű részletet megváltoztattunk ahhoz, hogy a P szorongása ne legyen túl erős. A szerepjáték menete
nagyjából az előzőére hasonlítson. Töltsük ki közben együtt a Munkafüzet 83. oldalát („Példa a saját
életemből”). A TESZ és GONDOL stratégiákból legalább három tervet dolgozzunk ki, amelyek segíthettek
volna a P-nek az adott helyzetben. A P írja le ezeket az „A”, „B” és „C” tervhez a Munkafüzetbe. A
legfontosabb ennél a feladatnál, hogy találjunk három különböző megküzdési stratégiát. A végén dicsérjük meg
a P-t.

 Szerepjátékok / in vivo gyakorlatok

65
 Végezzünk el legalább egy (), esetleg több gyakorlatot az ülés alatt, amelyben olyan szituációk
szerepelnek, ahol valakinek rossz kedve lett, megpróbálta ezt egy adott módon legyőzni, de nem járt sikerrel
(vagy csak kicsit javult a kedve), és ezután további megküzdési stratégiákkal próbálkozott, amíg a végén jobb
kedve lett. Néhány példa lehetséges ülés alatti tevékenységekre:

Filmrészletek és más gyerekekről szóló történetek. Filmrészletek (ld. függelék) vagy más, általunk
ismert gyerekekről szóló történetek segítségével jól bemutatható a kitartás koncepciója. Megmutathatunk vagy
elmesélhetünk pl. egy olyan jelenetet, ahol egy gyerek valami miatt rosszkedvű lesz, és megkérhetjük a P-t, hogy
mondjon ötleteket, hogy a TESZ és GONDOL stratégiák közül miket használhatna a bemutatott gyerek, hogy
jobb kedve legyen. Ha pl. a Harriet a kém c. filmből mutattunk egy részletet, ahol Harriet iskolatársai
összefognak ellene és leöntik festékkel, ilyen terveket készíthetünk:

 E – Ellazulás: Amikor hazaér, relaxálhat, hogy megnyugodjon.

 O – Oszd meg egy barátoddal: Elmesélheti a szüleinek, hogy mi történt vele az iskolában, és
tanácsot kérhet tőlük.
 T – Tevékenységek, amelyek megoldják a problémáimat: A LÉPCSŐ segítségével többféle
lehetséges megoldást kereshet arra, hogy hogy állítsa le a többiek ellene fordulását és/vagy
hogy birkózzon meg vele.
 N – Ne legyenek ismétlődő rossz gondolataim: Belekezdhet valami elfoglaltságba, pl.
kémkedésbe vagy valami játékba, hogy elterelje a gondolatait az iskolában történtekről.
 E – Erős, magabiztos leszek: Másnap az iskolában a jobbik oldalát mutatja, pozitív
magatartást vesz fel.

Egy másik felhasználható példa (ezúttal fiú a főszereplő) Louis rossz napja a Repül a haverom c. filmben,
amikor a szomszédban lakó gyerekek bántják Louist, és a kutyáját elüti egy autó. Példák lehetséges tervekre:

 O – Oszd meg egy barátoddal: Ez a megoldás a filmben is szerepel: Louis megnyílik, és

beszél a nővérével.
 N – Ne legyenek ismétlődő rossz gondolataim: Miután beszélt az anyukájával vagy a
nővérével, el kell terelnie a gondolatait a kutyájáról és az édesapjáról. A P-sel közösen
találjunk ki néhány figyelemelterelő elfoglaltságot – pl. játék, a játékkatonák sorba állítása - ,
amelyek a szomorúságot okozó gondolatokról elterelik a figyelmét.
 E – Ellazulás: Ha nem tudja elterelni a figyelmét különböző elfoglaltságokkal, lehet, hogy a
relaxálás segít enyhíteni a rosszkedvét.
 D – Derítsd ki az események jó oldalát: Louis kereshet valami jót a vele történtekben (ez
nehéz feladat lehet, de érdemes próbálkozni vele) – pl. hogy így közelebb kerülhetett az
édesanyjához és a nővéréhez, vagy hogy így rájött, hogy mennyire szereti és sokra tartja a
kutyáját.
 GO – Gondolkozz pozitívan: Louisnak negatív gondolatai vannak az édesapjával
kapcsolatban – hogy nem is akart életben maradni, amikor rákos lett, és hogy biztos nem is
szerette őket. A P-sel közösen keressünk alternatív nézőpontokat – pl. hogy az édesapja
annyira szerette a családot, hogy nem akarta, hogy szenvedni lássák őt.

Egy harmadik filmrészlet lehet a Sixteen candles c. film egy részlete, ahol Samantha szembesül vele, hogy az
egész családja elfelejtette a születésnapját, és emiatt rosszkedvű lesz. Néhány lehetséges megküzdési terv:

 GO – Gondolkozz pozitívan: Valószínű, hogy Samantha gondolatai között van alaptalan

feltételezés és/vagy túlzás a családjával kapcsolatban: pl hogy nem szeretik őt, vagy hogy
jobban szeretik a nővérét, mint őt, mert mindenki az ő esküvőjével volt elfoglalva, azért
feledkeztek meg a születésnapról. A P a segítségünkkel találjon ki pozitívabb gondolatokat
ezek helyett – pl. hogy ez nem azt jelenti, hogy nem szeretik, csak hogy nagyon el voltak
foglalva mással, és hogy ha Samantha emlékezteti őket, valószínűleg még több ajándékot fog
kapni, mint egyébként, mert a szüleinek annyira lelkiismeretfurdalása lesz.
 O – Oszd meg egy barátoddal: Ha megbeszéli az esetet egy barátnőjével, valószínűleg jobb
kedve lesz.
 SZ – Szorgalom: Ha gyakorol valami olyan készséget, amelynek az elsajátításán már dolgozik
egy ideje, a gondolatai elterelődnek a családja hanyagságáról, és az önértékelése is javul.

66
  T – Tevékenységek, amelyek megoldják a problémáimat: A problémamegoldó LÉPCSŐk
segítségével Samantha megkeresheti a legjobb megoldást a helyzetére: pl. hogy beszél a
szüleivel és elmondja nekik, hogy mit érez, vagy vár, amíg túl vannak az esküvőn, és aztán
beszél velük.

Saját példák. A saját életünkből hozott példák egész biztosan érdekelni fogják a P-t. Olyan történetet
meséljünk el, amelyben elég információ van ahhoz, hogy P-sel legalább két tervet készíthessünk, amelyek
segítségével javíthattuk volna a kedvünket az elmesélt helyzetben. Mesélhetünk például arról, hogy
rosszkedvünk lett, miután összevesztünk egy barátunkkal, vagy izgultunk egy előttünk álló dolgozat vagy buli
miatt, vagy nagyon zavart, hogy a szüleink vagy a testvéreink veszekedtek egymással. Tegyük interaktívvá és
szórakoztatóvá az ülésnek ezt a részét: a P-t nevezzük ki a TESZ és GONDOL stratégiák szakemberének, aki
tanácsot ad nekünk abban, hogy milyen terveket készíthettünk volna a hangulatunk javítására.

Példák a P életéből. A P-ről eddig összegyűlt információink alapján próbáljuk meg rávenni a P-t, hogy
meséljen el egy olyan esetet a saját életéből, amikor rosszkedvű lett, és kitartóan, többféle eszközzel igyekezett
ellene harcolni. Ha a P-nek nem volt ilyen élménye, akkor olyan eset is jó, amikor a P rosszkedvű lett, de nem
tett ellene semmit. Ez esetben együtt készítsünk terveket, amelyeket a P alkalmazhatott volna abban a
helyzetben. Az olyan gyerekek esetében, akik nem verbalizálnak jól vagy önreflexiójuk nem megfelelő, ezt a
feladatot szerepjáték formájában végezzük; játsszuk is el az esetet és a megküzdési stratégiákat is – pl. relaxálás,
jobbik oldal.

In vivo feladat: dolgozzunk a P aktuális vagy a közelmúltban előfordult rosszkedvével. Ha a P rossz

hangulatban érkezett az ülésre (pl. rossz élményei voltak a héten az iskolában, és a hőmérőn is alacsony értéket
jelöl be), nagyszerű alkalom ez arra, hogy in vivo gyakoroljuk a tanultakat: a valóságban is próbáljunk ki néhány
tervet.

Ne felejtsük el, hogy az ülés egyik fő célja, hogy immunissá tegyük a P-t a kudarccal szemben azáltal,
hogy felkészítjük arra, hogy az első próbálkozás sokszor sikertelen, de kitartóan további tervekkel kell
próbálkozni, amíg rátalál arra a stratégiára, amely az adott helyzetben beválik. Emlékeztessük rá a P-t, hogy a
Munkafüzet elején megtalálja az összes stratégia vázlatát – innen választhat újabb és újabb eszközöket a
rosszkedv ellen.

Megjegyzés a terapeuta számára: Két fontos szempont

Két fontos szempontot végig az eszünkben kell tartani az ülés során. Az egyik az, hogy ne becsüljük alá
a sikertelen próbálkozás elszomorító hatását. Beszéljük meg a P-sel, hogy vajon milyen érzés lehet, ha kipróbál
egy TESZ és GONDOL stratégiát, és semmi haszna nincs. A célunk az, hogy normalizáljuk az ilyen helyzetben
előforduló csalódást, és felkészítsük a P-t arra, hogy ellenálljon a kísértésnek, hogy feladja vagy átadja magát a
tehetetlenség érzésének. Arra bátorítjuk a P-t, hogy a csalódás ellenére tartson ki és próbálkozzon tovább a
rosszkedv legyőzésével.

Fontos másrészt az is, hogy megbeszéljük a P-sel, hogy mit jelent mindent beleadva megpróbálkozni
egy stratégiával. Ezzel azt igyekszünk elkerülni, hogy a P felszínesen próbálgassa egymás után a különböző
stratégiákat – pl. hogy ne forduljon elő, hogy olvas 3 percig, aztán azt mondja: „Hát, ez nem segített… próbáljuk
meg a következőt!” Hangsúlyoznunk kell, hogy adjon reális esélyt minden stratégiának, mielőtt továbblép a
következőre. Óvatosan kell ezt a témát megbeszélni, mert egyrészt azt akarjuk, hogy a P megfelelően
próbálkozzon az egyes stratégiákkal, mielőtt továbblép, de azt el akarjuk kerülni, hogy túl sok időt töltsön egy
olyan terv alkalmazásával, ami láthatóan nem válik be.

Házi feladat: A háromlépcsős (A, B, C) terv kialakítása és alkalmazása (MF 85. oldal)

Házi feladatként a P-nek a továbblépés, a kitartás stratégiáját kell alkalmaznia egy olyan problémában,
amely előre láthatólag fel fog merülni a hét során. Keressünk közösen egy olyan stresszort, amely szinte biztos,
hogy elő fog fordulni (pl. egy dolgozat; valamilyen rendezvény, ami miatt a P izgul; a bizonyítványosztás, ahol a
P rossz jegyekre is számíthat stb.). Miután meghatároztuk ezt az eseményt, dolgozzunk ki egy konkrét
háromlépcsős tervet, amelyben leírjuk, hogy mivel fog a P először próbálkozni, hogy mit fog csinálni, ha az első
próbálkozás nem jár eredménnyel, és milyen stratégiát vet be, ha a második próbálkozás is sikertelen. Írjuk le a
stresszort és a háromlépcsős tervet a Munkafüzet bal oldalára.

67
 Ezután a P a tervvel a kezében lépjen ki a valós életbe, és próbálja ki a gyakorlatban. Otthon majd írja le
a Munkafüzet jobb oldalán, hogy az egyes tervek beváltak-e, és hogy milyen volt a hangulata, miután alkalmazta
azokat.

Ezen a héten egy plusz házi feladat is lesz: mondjuk el a P-nek, hogy a következő ülésen
különdíjat/pluszpontokat szerezhet (akármelyikben megegyezhetünk), ha megtanulja kívülről a Munkafüzet
bevezetésének 2. oldalán található TESZ és GONDOL stratégia vázlatot. Buzdítsuk, bátorítsuk, hogy ezt a
feladatot is végezze el!

68
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 8. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) Hogy a kitartás fontos a rosszkedv elleni küzdelemben:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

b) Hogy a kezdetekben kudarcokra lehet számítani:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

c) Hogy hogyan válhat „hangulat-detektívvé” vagy „terapeutává”, és hogyan találhat ki megfelelő eszközöket
a rossz hangulat enyhítésére (vagyis ki tudta-e választani a szerepjátékban a főszereplő adott
problémájának és stílusának legjobban megfelelő TESZ és GONDOL stratégiákat)?:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

d) Hogy mit tegyen, ha a megküzdési tervei nem válnak be:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem
került szóba

3. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?

_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

4. Az eheti házi feladat:

Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni

5. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

6. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

69
c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):
______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

70
 9. ÜLÉS

A TESZ és GONDOL stratégiák alkalmazása a mindennapi életben

Célok:
1) A TESZ és GONDOL stratégiák átismétlése/kikérdezése. A P válaszainak feljegyzése a Terapeuta
Jegyzetei lapra. Az előző ülésen megbeszéltek szerint a P kapjon jutalmat, ha megfelelően el tudta
mondani a stratégiákat.
2) A házi feladat megbeszélése. Győződjünk meg róla, hogy a P érti és képes alkalmazni a kitartás
koncepcióját.
3) A P-sel közösen személyre szabjuk a TESZ és GONDOL stratégiákat a Munkafüzet „És én? Mi közöm
van nekem a tesz és gondol stratégiákhoz?” oldalának segítségével. A feladat legyen interaktív és a P
számára érdekes. Elősegíthetik ezt saját „előrejelzéseink” (ld. később).
4) Válasszuk ki a P-sel közösen, hogy számára melyek a leghasznosabb TESZ és GONDOL stratégiák.
5) In vivo gyakorlatok és szerepjáték során próbáljuk ki ezeket a stratégiákat az ülés alatt.
6) Az ülés alatti gyakorlatokra és szerepjátékokra építve adjunk személyre szabott házi feladatot,
amelyben a P-nek a számára leghasznosabb stratégiákat kell alkalmaznia valós életbeli stresszorokkal
és problémákkal való megküzdésre.

 HA RÖVID AZ IDŐ:
 Az ülés LEGFONTOSABB CÉLJA, hogy a P-sel közösen tegyük személyessé a TESZ és
GONDOL stratégiákat, és válasszuk ki a P számára legjobban bevált, leghasznosabb megküzdési módszereket.

Szükséges eszközök:

A Munkafüzet 9. üléshez tartozó oldalai

Matrica vagy nyomda
Jutalom
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
Ceruza/toll/filctoll

71
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Az ülésnek két fő célja van. Az egyik, hogy felmérjük, hogy mennyit tudott megjegyezni a P a
TESZ és GONDOL stratégiákból, a másik pedig az, hogy ezeket a stratégiákat a P személyére szabjuk. Ez
utóbbit kétféle módon tesszük majd meg: egyrészt együtt kitöltjük a Munkafüzet TESZ és GONDOL oldalait,
másrészt kiválasztunk 2-3 olyan stratégiát, amelyek a P konkrét helyzetében, konkrét nehézségeiben a
legjobban alkalmazhatók. Ez az egyéni fókusz készíti elő a házi feladatot.

Hangulat hőmérő (MF 9. ülés, 87. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

 Ismétlő feladat: a TESZ és GONDOL stratégiák

A stratégiák személyre szabása előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy a P mennyire emlékszik az eddig
vett összes stratégia közül. Ha nem tudja felidézni az egyes stratégiák részleteit, az utolsó 2-5 ülésen fel kell
idézni és el kell mélyíteni azokat, amelyek a P számára a legalkalmasabbak.

Emlékeztessük rá a P-t, hogy most érkezett el az idő a TESZ és GONDOL tesztre, amikor megnyerheti
az előző (8.) ülésen megbeszélt díjat, ha el tudja mondani a stratégiákat. Írjuk fel egy lap bal oldalára a betűket
egymás alá, és kérdezzük meg a P-t, hogy melyik betűhöz milyen stratégia tartozik. A segítségünk nélkül adott
válaszokat írjuk le a TJ lapra! Ezután írjuk le együtt azokat, amelyekre a P nem emlékezett. Igyekezzünk először
rávezetni a P-t a megfelelő válaszokra. Ha az összes stratégiát leírtuk, a P teljesítményének megfelelően adjuk át
a megbeszélt díjat vagy adjunk pontot (attól függően, hogy mit beszéltünk meg az előző ülésen).

A házi feladat megbeszélése

Beszéljük meg az előző heti házi feladatot. Használjuk ki a lehetőséget, hogy újra elmondjuk a kitartás
fontosságát, amelyet az előző ülésen az A, B és C terv kapcsán hangsúlyoztunk. Mérjük fel, hogy mennyire érti a
P a kitartás koncepcióját, és szükség esetén részletesebben is ismételjük át az előző ülés anyagát.

A TESZ és GONDOL stratégiák személyre szabása az „És én?” lapok segítségével (88-91. oldal)

Az ezután következő ülések egyik alapvető célja, hogy az eddig megtanult stratégiákat minél
személyesebbé tegyük azáltal, hogy azokat az adott P-re és a P konkrét életkörülményeire alkalmazzuk. Kezdjük
ezt a munkát azzal, hogy kitöltjük a Munkafüzet „És én?” kezdetű oldalait. A P először írjon le 5 olyan helyzetet,
ahol gyakran lesz rosszkedvű, szomorú, levert, feszült vagy vitatkozós. Ezután, a P-ről rendelkezésünkre álló
adatok és a P javaslatai alapján töltsük ki közösen a következő három oldalt. Ezek az oldalak alapul szolgálnak a
következő ülésekhez, ezért szánjunk elegendő időt és energiát erre a feladatra.

 A P számára legalkalmasabb stratégiák kiválasztása és felkészülés ezek gyakorlati alkalmazására (MF 92.
oldal)

A következő lépés a stratégiák személyessé tételében, hogy a P-sel közösen kiválasztjuk azokat az
eszközöket, amelyeket a P a leghatékonyabban tud alkalmazni. Segítsünk azokat a stratégiákat kiválasztani,
amelyek a P életében gyakran előforduló stresszorok ellen a leghatékonyabbak. Ezeket a módszereket a P-nek
könnyedén tudnia kell alkalmazni (vagyis a szükséges segédeszközök álljanak rendelkezésére és legyen képes a
legtöbb vagy az összes helyzetben élni velük). További elvárás, hogy nagy valószínűséggel kell, hogy javítsák a
P hangulatát egy átlagos stresszhelyzetben. Ezeket szem előtt tartva töltsük ki a Munkafüzet 92. oldalát, ahol
nem csak a három leghasznosabb stratégiát kell leírni, hanem a három leggyakrabban felmerülő stresszhelyzetet
is (pl. olyan helyzeteket, amelyek a depresszió precipitáló tényezőiként azonosíthatók). Ezután beszéljük meg a
P-sel, hogy hogyan alkalmazza ezeket a stratégiákat a leírt helyzetekben.

Még egyszer emeljük ki, hogy személyenként változik, hogy kinek melyik megküzdési módszer válik
be. A PASCET módszert tanuló terapeutáknak elmondott szerszámosláda koncepciót érdemes lehet a P-sel is

72
megosztani: minden TESZ és GONDOL stratégia egy szerszám, és minden probléma más szerszámot igényel,
ill. van aki az egyik szerszámot fogja tudni jobban használni, van, aki a másikat.

Terapeutáknak szóló megjegyzés: hogyan tegyük interaktívvá az ülést

Ezen az ülésen a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a P számára érdekes és interaktív módon
szerezzük meg a Munkafüzet kitöltéséhez szükséges információkat. Mindenképpen kerüljük el, hogy az ülés
menete a feladatlap mechanikus kitöltéséből álljon. Igénybe kell vennünk az eddig összegyűlt – remélhetőleg
mostanra már bőséges – tapasztalatainkat arról, hogy mi az a módszer, ahogy az adott P-t le lehet kötni és
számára az ülést érdekessé lehet tenni.

Az ülés érdekessé tehető például úgy, hogy a terapeuta az ülés előtt leírja, hogy szerinte a P miket fog
válaszolni a Munkafüzet kérdéseire. Ezeket az előrejelzéseket borítékba tesszük. Amikor a P beírja a saját
válaszait, játékossá teszi az ülést, hogy rögtön utána kinyithat egy borítékot is, hogy megnézze, mit tippelt a
terapeuta. Ez a játék rapportépítésre is alkalmas, hiszen ráébresztheti a P-t, hogy milyen alaposan figyeltünk rá
az elmúlt hetekben, és hogy mennyit gondolunk rá az ülések között is. A játék még izgalmasabbá tehető, ha
minden alkalommal, amikor a P válasza és a boríték tartalma megegyeznek, adunk a P-nek valami kis „díjat” (pl.
tíz forintot, egy cukrot).

In vivo gyakorlatok: az A, B és C tervek további gyakorlása

Itt az idő, hogy a valós életben is kipróbáljuk a tanultakat. A leghasznosabb stratégiák és ezek gyakori
stresszorok esetén való alkalmazásának megbeszélése természetes módon vezethető át ülés alatti in vivo
gyakorlatokba. Ha az idő engedi, és a gyakorlat kivitelezhető, próbáljunk ki néhányat a legbeváltabb stratégiák
közül már az ülésen. Ha például a P rossz hangulatban érkezett meg az ülésre, ki lehet próbálni egy-két TESZ és
GONDOL eszközöket alkalmazó tervet. Szerepjáték formájában is eljátszhatunk olyan helyzeteket, amelyek a P
életében előforduló szituációknak felelnek meg. Ezeken keresztül bemutathatjuk, hogy valós helyzetekben
hogyan lehet a személyre szabott stratégiákat alkalmazni. A terapeuta eljátszhatja pl. egy idegesítő testvér
szerepét, a P pedig gyakorolhatja azokat a készségeket, amelyek szerinte egy ilyen helyzetben segíthetnek (pl.
relaxálás, problémamegoldás, a helyzet jó oldalának megkeresése). A P ezután egy valódi vagy félig valódi
helyzetben gyakorolhatja ezeket, és megtapasztalhatja, hogy milyen érzés valóban élni a tanul eszközökkel.
Mindenképpen alkalmazzuk a kitartás három terves modelljét (A, B és C terv).

Házi feladat(ok): az A, B és C tervek további gyakorlása

A házi feladat ezúttal személyre szabott lesz. Válasszunk ki egy olyan helyzetet, amely egyrészt nagy
valószínűséggel elő fog fordulni a P életében a következő ülésig, másrészt valószínűleg depressziós tüneteket
vagy gondolatokat fog előhívni. Ezután a P-sel közösen írjunk három tervet a várható tünetekkel való
megküzdésre. Ideális esetben a házi feladat természetesen következik a szerepjátékból és az ülés alatti in vivo
gyakorlatokból. A házi feladat feltétlenül gyakoroltassa az előző ülésen hangsúlyozott kitartást, és használja fel a
mai ülésen végzett személyre szabást.

Válasszunk ki a P-sel közösen egy olyan helyzetet, amely előre láthatólag elő fog fordulni a héten, és
valószínűleg el fogja rontani a P hangulatát. Olyan szituációt keressünk, amelyben az ülésen meghatározott
három legbeváltabb stratégia alkalmazható az A, B és C terv készítésekor. A házi feladat az lesz, hogy, ahogy
múlt héten is, a P kipróbálja ezeket a terveket a gyakorlatban, és értékelje, hogy hogy sikerültek. Attól függően,
hogy mennyire nehéz a P-t rávenni a feladat elvégzésére, és hogy szerintünk mennyit fog profitálni a feladatból,
adhatunk esetleg két különböző házi feladatot is a hétre.

Ne felejtsük el, hogy a legfontosabb célunk, hogy a P-nek legalább egy sikerélménye legyen a
TESZ és GONDOL stratégiák alkalmazásával való próbálkozása során. Az a cél, hogy az ezt követő
ülésekre a P azzal az érzéssel jöjjön, hogy „Elkezdtem az egyik legsúlyosabb problémámban kipróbálni,
hogy segíthetnek-e ezek a dolgok, és egész jónak tűnnek, amiket itt tanultam.” Ennek a célnak az elérése
érdekében aktív szerepet kell vállalnunk a házi feladat megtervezésében; a P-sel együttműködve olyan feladatot
(vagy feladatokat) kell kitalálnunk, amelyekben a sikerélmény nagyon valószínű.

Ha most nem igazán érhető, hogy hogyan kell ezeket a személyre szabott házi feladatokat kidolgozni, a
Terapeuta Kézikönyvben a 10. ülés leírását követően több konkrét eset is olvasható.

Nevetve induljanak haza

73
 Ezúttal is, akárcsak a 8. ülés végén, a szokásosnál valamivel több idő van az ülés végén a kellemes
tevékenységre. Mindenképpen a P számára valóban élvezetes elfoglaltságot válasszunk, hogy pozitív
asszociációk maradjanak meg benne a kezeléssel kapcsolatban. Ilyen lehet pl. egy játék (társasjáték vagy egy
rövid kosármeccs a szabadban, ha megoldható), egy vicces filmrészlet, vagy elég lehet akár együtt elsétálni az
automatához, venni egy italt vagy egy csokit, és közben a P számára érdekes témákról beszélni.

A szülő tájékoztatása

Az ülés végén hasznos a szülőt behívni. A szülő behívása előtt fontos tisztázni a P-sel, hogy van-e
bármi, amit önnel megosztott, de nem szeretné, ha a szülő is tudná. Ezt a kérését mindenképpen tartsa
tiszteletben. Ezután kérje meg a P-t, hogy hívja be a szülőt a szobába. A P röviden magyarázza el a szülőnek,
hogy miket tanult az ülésen. Ha szükséges, egészítse ki a P által elmondottakat. A fő cél, hogy a szülőnek
elmondjuk a stratégiák személyre szabásának az elvét. Ezt minél konkrétabban tegyük, és mutassuk is meg, hogy
a Munkafüzetben milyen feladatokat végeztünk el, hogy a P számára használhatóvá tegyük az összes eddigi
stratégiát.

Ehhez az üléshez nincs Szülőknek kiadható segédanyag, de egyénileg készíthetünk ilyet, ha azt
tapasztaltuk, hogy a korábbi segédanyagok hasznosak voltak a szülő számára. Leírhatjuk pl. azokat a
stratégiákat, amelyeket a P a leghasznosabbnak talált.

74
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 9. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Mennyire értette meg az ülés végére a P:

a) Hogy melyek a TESZ stratégiák:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

b) Hogy melyek a GONDOL stratégiák:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

c) A TESZ és GONDOL stratégiák személyre szabásának a fontosságát:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

d) Hogy előre láthatólag melyik TESZ és GONDOL stratégiák lesznek számára a leghasznosabbak a
szomorúság/rosszkedv legyőzésére:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

e) Hogy hogyan, mikor és hol alkalmazza a megfelelő TESZ és GONDOL stratégiákat:

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

3. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?

_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

4. Ismétlés/teszt: a P válaszai a TESZ és GONDOL teszten:

T
1.
2.
3.
4.
5.

E
1.
2.

75
SZ

GO
N
D
O
L

5. A P által preferált három stratégia:

1._________________________________________________________________________________

2._________________________________________________________________________________

3._________________________________________________________________________________

6. Az eheti házi feladat:

Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni

7. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

8. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

76
 10. ülés

A formuláció megbeszélése és felkészülés a személyre szabott ülésekre

Célok:

1) Az előző heti házi feladat, a leginkább bevált megküzdési stratégiák alkalmazásának megbeszélése

2) Irányított beszélgetésben a formuláció következő részeire térjünk ki:

a) A P depresszióját nagy valószínűséggel precipitáló szituációk
b) A P depressziójának egyedi jellegzetességei (pl. hogy visszahúzódik, szomorú az arca vagy
ingerült lesz)
c) Az a három TESZ és GONDOL stratégia, amelyek legnagyobb valószínűséggel fognak
segíteni a P-nek
d) Példák arra, hogy a P mikor, hol és hogyan alkalmazhatja ezeket a stratégiákat

3) A P-re szabott szerepjátékok és in vivo gyakorlatok végzése

4) Személyre szabott házi feladat

5) A szokásosnál hosszabb konferencia a szülővel (esetleg a szülő vegyen részt az egész ülésen), amelynek
során megbeszéljük, hogy mi lesz a hátralévő ülések középpontjában, ill. elmagyarázzuk, hogy az
ülések és a házi feladatok a P személyiségének és konkrét helyzetének megfelelően lesznek alakítva.

Szükséges eszközök:

Hangulat hőmérő
Matrica vagy nyomda
Jutalom
Az aktuális házi feladathoz tartozó lapok, arra az esetre, ha a P nem hozza magával a munkafüzetet vagy nem
végezte el a házi feladatot
Ceruza
A formulációról készült jegyzetek a terapeuta számára

77
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Ez az ülés jelenti az átmenetet a szigorúan strukturált ülésekből a páciensenként változó ülésekbe és házi
feladatokba.

Az ülés legfontosabb eleme a formuláció egyes részeinek megbeszélése a P-sel és esetleg a szülővel.
Folytatjuk annak megbeszélését is, hogy a P hogyan alkalmazhatja a TESZ és GONDOL stratégiákat a
mindennapokban előforduló depressziogén helyzetekben. A formulációt felfoghatjuk úgy is, mint a különböző
helyzeteket és az előző ülésen kiválasztott, legjobbnak ítélt stratégiákat összefogó struktúrát.

A szülő bevonása ezen az ülésen különösen is fontos. Akár az egész ülésre is beültethetjük a szülőt, de
mindenképpen szánjunk a szokásosnál több időt az ülés végén zajló megbeszélésre. Az a cél, hogy a szülő és a P
is úgy hagyják el a rendelőt, hogy értik (1) a formuláció velük is megosztott elemeit (ld. az a-d pontokat később),
és (2) hogy hogyan kell majd a házi feladat során gyakorolni a megfelelő készségeket.

Hangulat hőmérő (MF 10. ülés, 95. oldal)

A P értékelje az előző ülés óta eltelt időre jellemző hangulatát. Az értéket rögzítse a Terapeuta Jegyzetei
lapon.

A házi feladat megbeszélése

Vegyük át a P-sel az előző héten adott házi feladatot. Beszéljük meg a P-sel, hogy hogy ment a választott
TESZ és GONDOL stratégiák gyakorlása. Mindenképpen térjünk ki a feladattal kapcsolatos érzelmekre is – pl.
ha sikerrel járt, jó érzés volt-e, ill. ha nem ment jól a feladat, csalódott volt-e stb. Az a cél, hogy a P legyen benne
egészen biztos, hogy a TESZ és GONDOL program neki is be fog válni. Ha voltak nehézségei a házi feladat
során, szánjunk időt némi problémamegoldásra arról, hogy mi sikerült rosszul, és hogy hogyan lehetne növelni a
siker esélyét a jövő héten.

Összefoglalás: A formuláció megbeszélése a P-sel

Egy irányított beszélgetésben vegyünk végig az alábbi pontok közül néhányat, esetleg az összeset
(függően a P érettségétől, attól, hogy mennyire képes megérteni ill. hogy mennyire képes használni ezeket az
információkat):
a) A P depresszióját nagy valószínűséggel precipitáló szituációk
b) A P depressziójának egyedi jellegzetességei (pl. hogy visszahúzódik, szomorú az arca vagy ingerült
lesz)
c) Az a három TESZ és GONDOL stratégia, amelyek legnagyobb valószínűséggel fognak segíteni a
P-nek
d) Példák arra, hogy a P mikor, hol és hogyan alkalmazhatja ezeket a stratégiákat

Konkrét formulációkért ld. a 17. oldalon kezdődő kiegészítést.

A formuláció a terapeuta, a páciens és a szülő közös álláspontját tükrözze

Az a-d pontok megbeszélése során egy olyan formulációhoz jussunk el, amellyel mind a terapeuta, mind a
P, mind a szülő egyetért. A beszélgetésben nem szabad, hogy különösebb meglepetések érjenek minket, a P-t
vagy a szülőt, hiszen az itt elhangzó gondolatoknak már szóba kellett kerülniük az első 8 ülés során. Ezeket a
pontokat mostanra már nagyjából meg kellett osztatnunk a P-sel és a szülővel; most csak átismételjük és
összefoglaljuk ezeket. Olyan gondolatokat kell tehát, hogy tartalmazzon a formuláció, amellyel szinte biztosan
egyet fog érteni a P és a szülő is; ne akarjunk olyan gondolatokat elfogadtatni, amelyeket a P és/vagy a szülő
nehezen tenne magáévá.

Csak terapeutáknak

Mint az tudjuk, a teljes formuláció sok olyan információt is tartalmaz majd, amelyet nem osztunk meg a
P-sel és a szülővel. Például nem mondjuk el a P klinikai profiljának olyan aspektusait, mint a P alaphiedelmei, a

78
P depressziójának teljes munkahipotézise vagy a kezelés általunk észlelt akadályai (pl. a szülő
együttműködésének hiánya). Fontos azonban, hogy az első üléstől kezdve az utolsóig legyen a fejünkben egy
munkaformuláció. Az utolsó individualizált ülések lehetővé teszik, hogy teszteljük a formulációnk egyes
hipotéziseit, és szükség esetén módosítsuk azokat. Ezek mellett a formuláció folyamatos finomítása segít abban,
hogy a legmegfelelőbb és potenciálisan a legnagyobb segítséget jelentő in vivo gyakorlatokat és házi feladatokat
tervezzük meg.
A formuláció folyamatos alakításának és finomításának a célja a lehető legjobb terápia kidolgozása a P
számára, mivel ennek segítségével szabjuk a P-re a PASCET programot. Az ülés leírásának végén található egy
formuláció vázlat: ezt lefénymásolhatjuk és a további üléseken felhasználhatjuk.

In vivo gyakorlatok

Ahogy átlépünk a terápia individualizáltabb részébe, a személyre szabott in vivo gyakorlatoknak és

szerepjátékoknak központi szerep jut. Ne felejtsük el, hogy a TESZ és GONDOL stratégiák csak akkor válnak a
P hasznára, ha alkalmazza is azokat a mindennapi életben. A cél, hogy minél személyesebbé tegyük ezeket a
stratégiákat a P számára, ez pedig legjobban in vivo gyakorlatok segítségével érhető el. Az üléshez tartozó
kiegészítés konkrét javaslatokat és példákat tartalmaz erre vonatkozóan, amelyek egy-egy adott eset
végiggondolása kapcsán a segítségünkre lehetnek.

Házi feladatok (Figyeljünk oda, hogy az A, B, C terv koncepcióját ezután is alkalmazzuk)

A házi feladatok szintén sokkal fontosabbakká válnak, ahogy a terápia a P élethelyzetének specifikumaira
és egyéni erősségeire és gyengéire kezd fókuszálni. Ne felejtsük el következetesen hangsúlyozni a kitartás
koncepcióját (A, B, C terv), mivel a P depresszió elleni küzdelmében valódi sikereket csak így fog tudni elérni.
Olvassuk át az üléshez tartozó kiegészítésben található konkrét példákat. Az ülés leírásának végén
található néhány általános házi feladat, amelyet lefénymásolhatunk és az ezt követő üléseken felhasználhatunk,
de szükség esetén készíthetünk a P-sel közösen saját házi feladatos oldalt is, amelyek jobban megfelelnek a
konkrétan adott feladatnak. Ezzel a tevékenységgel aktivizálni tudjuk a P-t, ami érdekesebbé teszi számára a
stratégiák gyakorlását.

Nevetve induljanak haza

Mindenképpen a P számára valóban élvezetes elfoglaltságot válasszunk, hogy pozitív asszociációk

maradjanak meg benne a kezeléssel kapcsolatban. Ilyen lehet pl. egy játék (társasjáték vagy egy rövid
kosármeccs a szabadban, ha megoldható), egy vicces filmrészlet, vagy elég lehet akár együtt elsétálni az
automatához, venni egy italt vagy egy csokit, és közben a P számára érdekes témákról beszélni.

A szülő tájékoztatása és felkészülés a következő ülésekre

Amint az korábban olvashattuk, minden terapeuta saját klinikai ítélőképességére van bízva, hogy az ülés
során a szülő végig bent lesz, vagy csak a szokott rend szerint a végén hívjuk be.
Ha az ülésen a szülő nem vett részt, beszéljük meg a P-sel, hogy van-e olyan dolog, amit nem szeretne
megosztani a szülővel. Ezt, a korábbiaknak megfelelően, tartsuk tiszteletben.
A szülő tájékoztatása során a formuláció következő négy pontját beszéljük meg:
a) A P depresszióját nagy valószínűséggel precipitáló szituációk
b) A P depressziójának egyedi jellegzetességei (pl. hogy visszahúzódik, szomorú az arca vagy ingerült
lesz)
c) Az a három TESZ és GONDOL stratégia, amelyek legnagyobb valószínűséggel fognak segíteni a
P-nek
d) Példák arra, hogy a P mikor, hol és hogyan alkalmazhatja ezeket a stratégiákat

A cél az, hogy a formuláció a szülővel való beszélgetés során bontakozzon ki, ne „előadást tartsunk” a szülőnek.
Ennek az egyik alapvető oka az, hogy azt szeretnénk, hogy a formuláció minél inkább egyezzen a szülő
álláspontjával, nem meglepni akarjuk egy olyan formulációval, amely teljesen ellentmond a szülő saját
gyerekéről alkotott képének.
Ne felejtsük el megbeszélni a szülővel, hogy mire fognak a hátralévő ülések fókuszálni, és elmagyarázni,
hogy hogyan igyekszünk majd az üléseket és a házi feladatokat a P egyedi jellemzőire és helyzetére szabni.
Hangsúlyozzuk továbbá a kitartás, a háromlépcsős terv fontosságát, hogy ha az első próbálkozás nem járna
sikerrel, akkor a P rendelkezésére állnak más lehetőségek is.

79
 Ez a beszélgetés kiváló alkalom arra is, hogy újra elmondjuk a szülőnek, hogy mennyire fontos szerepet
játszik ő abban, hogy a program sikeres legyen. Feltétlen emeljük ezt ki, mert (a) a szülő mostanra már ismeri a
TESZ és GONDOL stratégiákat, (b) jól ismeri a P-t és (c) szoros kapcsolatban van a P mindennapi életével, ezért
kivételes lehetőségei vannak arra hogy a P-nek segítséget nyújtson valós élethelyzetekben. Beszéljük meg az
aktuális házi feladatot: hogy az adott helyzeteket és az alkalmazandó stratégiákat a formulációra építve
választottuk ki.
Ez a beszélgetés arra is jó lehetőség, hogy felmérjük, hogy mennyire érti a szülő a P helyzetét és
szükségleteit, és hogy mennyire motivált arra, hogy a további ülések során segítse a P-t.

80
 TERAPEUTA JEGYZETEI – 10. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A Hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?

_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

3. A következő heti házi feladat:

Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem

került szóba

4. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

5. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
_nem támogatja a P-t a terápiában

81
 HÁZI FELADAT

Írj le egy helyzetet, ahol ki fogod próbálni a TESZ és GONDOL stratégiák alkalmazását:

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

Írd le, melyik TESZ és GONDOL stratégiákat fogod alkalmazni:

A terv:_____________________________________________________________________

B terv: _____________________________________________________________________

C terv: _____________________________________________________________________

Hogy éreztem magam a TESZ és GONDOL stratégiák alkalmazásakor

Az „A” terv előtt A „B” terv előtt A „C” terv előtt

Az „A” terv után A „B” terv után A „C” terv után

Jegyzetek:

82
 FORMULÁCIÓ VÁZLAT

Formuláció vázlat: kizárólag a terapeuta számára készült részek

Rövid esetvázlat a beutalás okainak feltüntetésével (2-3 mondat)

Tömör összefoglalás (1 mondat – pl. „Senkit nem engedek annyira közel magamhoz, hogy árthasson nekem.”

A páciens problémái

Alaphiedelmek

Munkahipotézis

A kezelést akadályozó tényezők

Erősségek, amelyek a terápia menetét elősegíthetik

 Formuláció vázlat: a szülővel és a gyermekkel megbeszélésre kerülő részek

Precipitáló események, szituációk

Hogyan jelentkezik a P-nél a depresszió (magatartásbeli tünetek)

A leginkább bevált TESZ és GONDOL stratégiák

Példák arra, hogy mikor, hol és hogyan alkalmazhatja a P ezeket a stratégiákat

84
 Formuláció vázlat: Lehetséges szerepjátékok, in vivo gyakorlatok és házi feladatok

Lehetséges szerepjátékok

Lehetséges in vivo gyakorlatok

Lehetséges házi feladatok

85
 Kiegészítés a 10. üléshez

Tartalom:
I. A TESZ és GONDOL Munkalap bemutatása és alkalmazása
II. Konkrét példák a formuláció, az in vivo gyakorlatok és a házi feladatok kialakítására

I. A TESZ és GONDOL Munkalap bemutatása és alkalmazása

VÁLASZTHATÓ FELADAT: A TESZ és GONDOL Munkalap alkalmazása konkrét stresszorok esetében

Egyes gyerekek és szülők számára segítséget jelent, ha a TESZ és GONDOL stratégiákat egy strukturált
formában alkalmazzuk az aktuálisan felmerülő stresszorok esetében. Ezt teszi lehetővé a TESZ és GONDOL
Munkalap (ld. a következő oldalakon). Itt a munkalap alkalmazásának egy lehetséges módját írjuk le, amelyet a
terapeuta saját belátása szerint módosíthat. Szintén a terapeuta belátása szerint a Munkalap teljesen kihagyható a
terápiából, ha szerinte az nem válna a P hasznára.

Ülés alatti gyakorlat

Először egy példára alkalmazva töltsük ki a Munkalapot – ez lehet a saját életünkből hozott példa, vagy egy
képzeletbeli gyerek egy rossz napja, vagy egy ilyen rossz napot bemutató filmrészlet – a lényeg, hogy az adott P
számára garantáltan érdekes példát válasszunk. Töltsük ki együtt a Munkalap üres helyeit (előre tervezzük meg, hogy
melyek azok a területek, amelyeket szeretnénk hangsúlyossá tenni a P számára).
Ezután töltsünk ki egy másik Munkalapot a P egy rossz napjáról. Lehetőség szerint egy valóban megtörtént
napot keressünk. (Készüljünk fel előre a feladatra: a jegyzeteinket/emlékeinket segítségül híva válasszunk ki egy
rossz napot, amelyet a P emlékezetébe idézhetünk, ha esetleg nem jut eszébe magától ilyen. Azt is gondoljuk át
előre, figyelembe véve a P beszámolóját az eseményről, hogy hogyan fogjuk kitölteni a Munkalapot.) Ezúttal is
együtt töltsük ki a Munkalap üres helyeit. Hangsúlyozzuk, hogy a P saját maga is kitölthet egy ilyen lapot, ha rossz
napja van vagy szomorú, és szeretne jobb kedvre derülni.

1. házi feladat: Egy Munkalap kitöltése otthon

Mondjuk el a P-nek, hogy az ülésen végzett feladat bemelegítés volt a házi feladathoz. A házi feladat során a P-
nek ki kell választania egy rossz napját (amely a következő ülésig fordul elő, vagy amely régebben történt meg), és ki
kell majd töltenie a Munkalapot erre a napra alkalmazva. A következő ülésen felmérhetjük, hogy képes-e a P egyedül
alkalmazni a Munkalapot, és az esetleges nehézségeket megbeszélhetjük.

86
 TESZ és GONDOL MUNKALAP

Ha rossz napod van, töltsd ki ezt a Munkalapot. Ezek a kérdések segítenek neked rájönni,
hogy (1) Miért van rosszkedved és (2) Hogyan legyen jókedved!

Időnként sok rossz dolog történik velem. Ilyenkor rosszkedvű, szomorú, levert, feszült vagy
vitatkozós leszek.

Mi rontotta el a kedvemet?

1. ________________________________________________________________________

2.________________________________________________________________________

3.________________________________________________________________________

Ilyen helyzetekben segít, ha az ember bizonyos dolgokat TESZ

T – Tevékenységek. Olyan tevékenységekbe kezdhetek, amelyek megoldják a problémámat (használd a

LÉPCSŐ-t!)

1. Van valami problémám, amit meg kell oldanom? IGEN___________ NEM__________

Ha IGEN, akkor végigmehetek a problémamegoldó LÉPCSŐkön!

L - Leírjuk a problémát:__________________________________________________________

É – Észtorna – Gondolkozz el, hogyan lehetne a problémát megoldani!:

1.________________________________ 3.____________________________________

2.________________________________ 4.____________________________________

P - Próbáld ki gondolatban a fenti ötleteket, és írd le, hogy milyen jó és milyen rossz dolgok történhetnek!

1. Jó: ____________________________ Rossz: ________________________________

2. Jó: ____________________________ Rossz: ________________________________

3. Jó: ____________________________ Rossz: ________________________________

4. Jó: ____________________________ Rossz: ________________________________

CS – Csináld meg valamelyiket! Válassz ki egyet a fenti listáról, és próbáld ki a gyakorlatban! (Írd le,
melyiket fogod kipróbálni!)__________________________________________

Ő – Összejött? (Ha sikeres volt a megoldás, nagyszerű! Ha nem, válassz egy másik lehetséges megoldást a
listádról, és próbáld ki azt!)

87
T– Tevékenységek. Olyan tevékenységekbe kezdhetek, amelyeket élvezek, vagy amelyek lekötik a
figyelmemet, vagy segíthetek valaki másnak, vagy csinálhatok valamit közösen valaki mással

1. Írj le két olyan tevékenységet, amit szeretsz, és amit most megtehetnél:

____________________________________ ________________________________________

2. Írj le két embert, akikkel most szívesen lennél együtt:

____________________________________ ________________________________________

3. Írj le két olyan tevékenységet, amelyek TÉNYLEG lekötnék most az idődet és az energiádat:

____________________________________ ________________________________________

4. Írj le két dolgot, amivel most segíthetnél valakinek:

____________________________________ ________________________________________

5. Ezek közül, amiket leírtál, melyiket próbálnád ki MOST a legszívesebben?

____________________________________ ________________________________________

E – Ellazulok – relaxálok
Erős, magabiztos maradok

1. Ideges vagyok? Feszült vagyok? IGEN_____________ NEM___________

Ha IGEN, EL KELL LAZULNOM. Ennek érdekében:

(a) csöndben kell maradnom, (b) lassan, mélyen veszem a levegőt, (c) megfeszítem, aztán ellazítom az
izmaimat, (d) képzeletben elutazom egy nyugodt, kellemes helyre.

2. Abból adódnak a problémáim, hogy a rosszabbik oldalamat mutatom? IGEN_____________ NEM_______

Ha IGEN, a jobbik oldalamat kell mutatnom, pozitívan kell viselkednem. Ez a következőkből áll (írd ide, amit
a Munkafüzetbe írtál a jobbik oldaladról!):

_______________________________________________________________________________________
_______________________________________________________________________________________

Ki fogom próbálni ezeket? IGEN___________ NEM_________ Hol és mikor?______________________

88
SZ – Szorgalom - Elsajátíthatok egy új képességet. Ki kell tűznöm a célt, megtervezni a cél
eléréséhez szükséges lépéseket, aztán gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

Van olyan képesség, amivel nagyon szeretnék rendelkezni? IGEN______________ NEM_________

Ha IGEN, mi az? ________________________________________________________________

Milyen célt szeretnék elérni ezáltal a képesség által? ____________________________________

Mi lenne az első lépés a cél elérése érdekében, amelyet gyakorlással megpróbálhatnék meglépni?

Ha rosszkedvűek leszünk, segíthet az is, ha az ember bizonyos dolgokat GONDOL.

GO – Gondolkozz pozitívan! A negatív gondolkozás tilos! A BÁNATos, rossz, a valóságnak nem

megfelelő gondolataimat jó gondolatokká kell formálni.

1. Voltak mostanában negatív gondolataim? IGEN_______________ NEM____________

2. Ha IGEN, mik ezek? Írd le:

a._____ ____________________________________________________________________

b.__________________________________________________________________________

c.______ ____________________________________________________________________

3. Minden gondolat elé írd oda a BÁNAT betűk közül azt, amelyik csoportba a gondolat tartozik! Emlékszel
még? Négy fajta negatív gondolatról beszéltünk; ha a gondolatod nem illeszthető be egyik csoportba sem,
írj egy E (Egyéb) betűt!

BÁ – Bántom, hibáztatom magam N – Nem veszem észre a jó dolgokat

A – Alaptalanul feltételezek rossz dolgokat T – Túlzásokba esem, rosszabbnak állítom be a

helyzetet, mint amennyire ténylegesen rossz

E – Egyéb

4. Írj le egy pozitív vagy a valóságnak jobban megfelelő gondolatot, amelyre le lehet cserélni a fenti negatív
gondolatokat!

a.____________________________________________________________________________

b.____________________________________________________________________________

c.____________________________________________________________________________

89
N– Ne legyenek ismétlődő rossz gondolataim. Elterelem a gondolataimat az olyan dolgokról,
amelyektől rosszkedvű leszek.

1. Jár most a fejemben egy olyan gondolat, amit nem tudok kiverni a fejemből, és rosszkedvűvé tesz? IGEN
NEM_______

Ha IGEN, mi ez a gondolat?

______________________________________________________________________________________

2. Írj le két olyan dolgot, ami segítene elterelni a figyelmedet valami másra!

a._________________________________________________________________________________

b._________________________________________________________________________________

D– Derítsd ki az események jó oldalát – minden rosszban van valami jó!

Írd le 1-2 olyan kellemetlen helyzet jó oldalát, ami veled történt meg!

a. 1. helyzet:________________________________________________________________________

A helyzet jó oldala:_________________________________________________________________

b. 2. helyzet:________________________________________________________________________

A helyzet jó oldala:_________________________________________________________________

O– Oszd meg valakivel! - Megbeszélhetem a dolgokat valakivel, akiben megbízom.

Írj ide két olyan embert, akiben őszintén megbízol, és akikkel most meg tudnád beszélni, hogy mi történt,
és hogy érzed magad:

_______________________________________ _________________________________________

90
L– Lépj tovább! – Ne add fel! – Addig próbálgathatom a TESZ és GONDOL stratégiákat, amíg nem
múlik el a rosszkedvem.

1. Az eddig felsorolt dolgok közül melyiket fogod először kipróbálni?

______________________________________________________________________________________

2. Melyiket fogod másodszor kipróbálni?

______________________________________________________________________________________

3. Melyiket fogod harmadszor kipróbálni?

______________________________________________________________________________________

SOSE FELEJTSD EL: Törd a fejed új ötleteken, és addig próbálkozz, amíg jókedved nem lesz!

Lehet, hogy 2, 3 vagy több dolgot is ki kell próbálni, mire elkezd javulni a kedved.

Mi van akkor, ha mindent megpróbáltam, ami csak eszembe jutott, és még mindig borzasztóan
érzem magam?

Akkor beszélnem kell a szüleimmel vagy az iskolapszichológussal vagy a terapeutával, hogy

valaki segítsen átgondolni a dolgokat és új terveket kitalálni a rosszkedv ellen.

91
 Kiegészítés a 10. üléshez (folyt.)

II. Formuláció, in vivo gyakorlat és házi feladat példák

1. eset: Patrícia

Formulációvázlata: kizárólag a terapeuta számára készült részek

Rövid esetvázlat a beutalás okainak feltüntetésével

Patrícia 14 éves, fekete bőrű lány. A szüleivel él. Beutalásának indoka: otthon depressziós és ingerült, idejének nagy
részét a szobájába zárkózva tölti, és úgy érzi, hogy az édesanyját és édesapját a család egyes tagja nem tisztelik
kellőképpen és igazságtalanul bánnak velük.

Tömör összefoglalás

„Egyedül érzem magam a problémáimmal ebben az igazságtalan világban.”

A páciens problémái

- Túlsúlyosnak és csúnyának tartja magát

- Visszahúzódik, kortárs kapcsolatai szegényesek, sokat van egyedül a szobájában, ilyenkor néha sír
- A családja irányába általa érzékelt igazságtalanságok miatt zaklatott, sír – pl. hogy az édesanyját és az édesapját
gúnyolják az anya testvérei, mert butábbak és kevésbé sikeresek, mint ők és a férjeik
- Úgy érzi, hogy nem tud beszélni a szüleivel a problémáiról: hogy nem értenék meg/nem hallgatnák meg
- Szekálja, sokszor megbántja az öccsét

Alaphiedelmek
- „Kövér és csúnya vagyok, senki nem akar velem lenni.”
- „Senki nem tiszteli a családomat és engem, még a rokonaink sem.”
- „A szüleimet nem érdeklem sem én, sem a problémáim.”

Munkahipotézis
Patrícia túlsúlyos, ezért valóban kevésbé csinos, mint amilyen lehetne. A testi megjelenése miatt úgy érzi, hogy
mindenki őt nézi, ezért kényelmetlenül érzi magát a kortársai között (pl. amikor a barátnőivel bevásárolni megy, és
ruhákat próbálnak fel). Ennek következtében elszigetelődött, behúzódott a szobájába. Az anya testvérei valóban
nyíltan gúnyolják a szüleit családi összejövetelek alkalmával, ami fájdalmas élmény Patrícia és a szülők számára,
mégis, az anya úgy érzi, köteles elmenni minden ilyen összejövetelre. Patríciát emiatt eltölti a tehetetlenség érzése:
úgy érzi, képtelen elkerülni a rokonok gyalázkodását és igazságtalanságát. Nehezen talál empatikus fülekre otthon: az
anya rövidesen a saját problémáiról kezd beszélni, az apa pedig egy csendes, magának való ember, aki inkább TV-t
néz, mint hogy a lánya „panaszkodását” hallgassa. Végül Patrícia öccse issza meg nővére frusztrációjának a levét, aki
a családi hierarchia legalacsonyabb fokán álló családtagon vezeti le a feszültséget.

A kezelést akadályozó tényezők

- Patrícia serdülőkori opponálása – nem könnyen fogad el javaslatokat felnőttektől, így a terapeutától sem.
- Egyik szülő sem igazán hajlandó Patríciát meghallgatni, támogatni és együttérezni vele, amikor szeretné
megosztani az aggodalmait és a problémáit, ezért egyikük sem ideális segéderő a terápiában.

Erősségek, amelyek a terápia menetét elősegíthetik

- Patrícia rendkívül motivált arra, hogy kapcsolatba kerüljön olyan valakivel, mint a terapeuta, különösen hogy
egyelőre a szüleivel nem tudja megbeszélni a problémáit.
- Patrícia intelligens, nagyon jól verbalizál, ezért valószínűleg képes lesz tökéletesen megérteni a PASCET terápia
legbonyolultabb elemeit is.

92
 Formulációvázlat: a szülővel és a gyermekkel megbeszélésre kerülő részek

Precipitáló események, szituációk

- Ha látja magát a tükörben, vagy ha hallja, hogy mások megjegyzéseket tesznek az alakjára (pl. néhány gyerek
„tehén”-nek nevezte)
- Ha hall egy olyan társasági eseményről, amelyen a kortársai részt vesznek, ő pedig nem
- Családi összejövetelek, ahol az anya testvérei gúnyolják a szülei intelligenciaszintjét és állását
- Amikor megpróbál beszélni a szüleivel a problémáiról, és nem hallgatják meg vagy nem értik meg
- Ha vitába keveredik az öccsével – pl. hogy mit nézzenek a TV-ben

Hogyan jelentkezik a P-nél a depresszió (magatartásbeli tünetek)

- Sírás
- Visszahúzódás
- Az öccsét szekálja

A leginkább bevált TESZ és GONDOL stratégiák

- Szorgalom. Elsajátíthatok egy új képességet. Ahelyett, hogy a súly és a külső megoldhatatlan probléma
maradna, egy új készség megtanulásaként is felfogható.
- Tevékenységek, amelyek megoldják a problémáimat. Patrícia megtanulhatja alkalmazni a problémamegoldó
LÉPCSŐ-ket olyan visszatérő helyzetekre, mint pl. a család gúnyolása a családi összejöveteleken.
- Oszd meg egy barátoddal. Patríciának szüksége van valakire, akiben megbízik, aki meghallgatja, együttérez vele,
és segít átgondolni a problémákat és gondokat. Meg kell ítélni, hogy valamelyik szülő alkalmas-e erre. Ha nem,
meg kell határozni, hogy ki lenne alkalmas erre a szerepre.

Példák arra, hogy mikor, hol és hogyan alkalmazhatja a P ezeket a stratégiákat

Patrícia kiválóan alkalmazhatja a PASCET programban tanított készségeket a depresszióját kiváltó
helyzetekben. Például sokszor lesz zaklatott és depressziós, amikor családi összejövetelekre kell mennie, és szembesül
a rokonok gúnyolódásával. Elkezdhet pl. kitalálni néhány lehetséges megoldást a helyzetre a LÉPCSŐ segítségével.
Ezek lehetnek pl., hogy elengedi a füle mellett a gúnyolódást, beszél a neki legszimpatikusabb rokonokkal, és
elmondja nekik, hogy mennyire fáj ez neki, vagy ő is tehet néhány gúnyos megjegyzést a rokonokra, hogy
kiegyenlítettebb legyen a „játék”. Meg kell vizsgálni ezeknek a megoldásoknak a lehetséges pozitív és negatív
következményeit, és ki kell választani az egyiket, amelyet a gyakorlatban is megcsinál majd – mondjuk a
legszimpatikusabb rokonnal való beszélgetést. A problémamegoldás lenne tehát Patrícia „A” terve. A „B” terv lehet
esetleg az, hogy megbeszéli valakivel a dolgokat. Ahogy azt már korábban is írtuk, Patríciának nagy szüksége van egy
bizalmasra. Az ülésen a terapeuta segítségével megnevezhet 1-2 embert, akik valószínűleg empatikusan
meghallgatnák őt. Ilyen lehet pl. egy tanár, egy felnőtt ember a templomból vagy egy érett, együttérző osztálytárs. Ha
a problémamegoldás ellenére is rosszkedvű marad, akkor megkeresheti ezt az embert, és ventilálhatja a szomorúságát
és a haragját. Végül pedig, ha még mindig nem javult meg a hangulata, végrehajthatja a „C” tervet, amely egy új
készség megtanulását tűzi ki célul, amely egyrészt eltereli a figyelmét a családi összejövetelről, másrészt javítja az
önértékelését. Például egy táplálkozási szakkönyv segítségével megtervezheti a következő heti étrendjét, vagy főzhet
valami finom, alacsony zsírtartalmú ételt a családjának. A „C” tervnek két előnye is van: eltereli a figyelmét a családi
problémákon való ruminációkról, és javítja az önértékelését azáltal, hogy a külseje és az egészsége terén növeli a
kompetencia érzését.
Formulációvázlat: Lehetséges szerepjátékok, in vivo gyakorlatok és házi feladatok

1. A testsúly és a külső kontrollálásának készségfejlesztő gyakorlattá alakítása. Ez a TESZ és GONDOL

stratégiák közül az SZ- Szorgalom – készségfejlesztő stratégiát alkalmazza. Eszerint ki kell jelölni a célt – ez az a
súly, amit Patrícia el szeretne érni, de amelyet úgy jelölünk ki, hogy egyszerre semmiképpen ne kelljen túl nagy
súlyfölösleget leadnia, hogy maximalizáljuk a siker valószínűségét. A célhoz vezető lépések lehetnek pl. az
egészséges táplálkozással kapcsolatos konkrét dolgok megtanulása (pl. egyes ételek kalóriatartalmának megtanulása,
az ételek ez alapján történő kiválasztása), ill. egy olyan jellegű és intenzitású testedzés megtervezése, amelyet Patrícia
reálisan el is fog végezni.
In vivo gyakorlatok. Egy potenciális in vivo gyakorlat lehet, hogy Patrícia felhív (a rendelőből) olyan
helyeket, ahonnan ingyen juthat táplálkozásról szóló könyvekhez vagy brosúrákhoz, ételek zsírtartalmát feltüntető
táblázatokhoz stb., és megkéri, hogy küldjenek ilyen irodalmat az otthoni címére. Egy másik lehetőség, hogy az
interneten keres táplálkozással és testsúlykontrollal kapcsolatos információkat, szintén a rendelőben. Ki lehet dolgozni
egy olyan edzéstervet is, amelyet Patrícia egy barátnőjével közösen végezhetne (így az izolációt is csökkenhetjük, és
egy potenciálisan bizalmas kapcsolat kialakulását is elősegítjük) – pl. minden vacsora után kétszer körbesétálni a
háztömb körül. A megjelölt barátnőt Patrícia felhívhatja a rendelőből, és elmondhatja neki az ötletet (vagy hagy egy
üzenetet a rögzítőn, hogy hívja vissza Patríciát).

93
 Házi feladatok. Ezek épülhetnek az in vivo gyakorlatokra. A beszerzett irodalom felhasználásával pl. Patrícia
a következő ülésre összeírhatja három olyan, általában otthon tartott élelmiszer nevét, amely magas zsírtartalommal
rendelkezik, és három olyat, amelyben kevés a zsír, és szeret is. Kiegészíthetjük ezt azzal is, hogy egész héten kerüli a
három magas zsírtartalmú étel fogyasztását, és a következő ülésen elmondja, hogy milyen érzés volt. Az ülés alatti
gyakorlatok természetesen vezetnek tovább a házi feladathoz, ahol tulajdonképpen a gyakorlatban meg kell csinálni,
amit az ülésen elhatározott, aztán a következő ülésen az élményeket meg lehet beszélni.

2. A problémamegoldó LÉPCSŐ alkalmazása a családi problémákra. Patrícia megpróbálhatja alkalmazni a

problémamegoldás tanult módszerét olyan visszatérő helyzetekben, mint pl. a közeli hozzátartozóinak a gúnyolása a
családi összejöveteleken.
In vivo gyakorlatok. Végig lehet csinálni a LÉPCSŐ lapot. Megoldások lehetnek pl. (a) megpróbál beszélni a
szüleivel, hogy ne menjenek el a családi összejövetelekre, (b) megpróbálhat csak ő otthon maradni, (c) előre kitalál
néhány visszavágást, amelyekkel a gúnyos megjegyzésekre reagálhat, (d) beszél azokkal, akik a gúnyos
megjegyzéseket teszik, és elmondja, hogy ez mennyire rosszul esik neki. Az ötleteket aztán az ülés alatt a
kivitelezhetőség szempontja szerint sorba lehet rendezni, és az első kettőt vagy hármat szerepjátékban ki lehet próbálni.
Házi feladatok. Az ülés alatti gyakorlatokra építve Patrícia kipróbálhat 1-2 megoldást otthon. Megpróbálhatja
meggyőzni a szüleit, hogy nincs értelme kitenni magukat az állandó gúnyolódásnak, és nyugodtan távol maradhatnak a
családi találkozókról. Ha ez a megoldás nem jár sikerrel, akkor megpróbálhat engedélyt szerezni rá, hogy legalább ő
otthon maradhasson. Ha ez sem sikerül, beszélhet a szüleivel arról, hogy hogyan lehetne reagálni a gúnyolódásra a
következő alkalommal. A lényeg, hogy Patrícia ne úgy nézzen a családja kigúnyolására, mint egy elkerülhetetlen
eseményre, hanem mint egy átgondolható és megoldható problémára.

3. Egy bizalmas keresése. A TESZ és GONDOL stratégiák „Oszd meg egy barátoddal” elemére építve a terapeuta
segíthet Patríciának felismerni és ápolni azokat a kapcsolatokat, amelyek révén Patrícia olyan bizalmasra tesz szert,
akivel a problémáit és a nehézségeit megbeszélheti.
In vivo gyakorlatok. Ezek során újra megnézhetjük a Munkafüzetnek azt a feladatát, ahol Patrícia leírt néhány
olyan embert, akikben megbízik. Meg lehet tervezni azokat a lépéseket, amelyeket Patrícia tehet annak érdekében,
hogy közülük valakivel megfelelő mélységű, bizalmas kapcsolata alakuljon ki; néhány lépés szerepjáték formájában ki
is próbálható. A tervezés és a beszélgetés elpróbálása után Patrícia felhívhatja az illetőt a rendelőből, és
megbeszélhetnek egy találkozót a következő hétre. Olyan programot találjunk ki erre a találkozóra, amelynek során
könnyen alakul ki a beszélgetés.
A szociális készségek in vivo gyakorlása sokszor hatékonyabb, ha egy ismeretlen személy is részt vesz benne.
A terapeuta megbeszélheti pl. egy másik terapeutával, hogy vegyen részt egy ilyen gyakorlatban. Meg lehet szervezni
egy találkozót egy kortárssal is, akivel Patrícia biztonságos környezetben gyakorolhatja a szociális interakciót; ez talán
még hatékonyabb, de nehezebben megszervezhető módszer. Mindkét helyzet alkalmas arra, hogy Patrícia felkészüljön
a bizalmas kapcsolat kialakítására, és mindkét esetben nagy előny, hogy a terapeuta előzetes megbeszélésekkel
biztonságossá és kiszámíthatóvá teheti a gyakorlást.

Egy másik lehetőség az 1. és a 3. cél összekapcsolása. A terapeuta segítségével Patrícia találhat egy olyan
csoportot, amelybe beléphetne (pl. egy serdülők számára létrehozott fogyókúrás csoport). A csoport a testsúly
csökkentésében is segítene, és egyidejűleg lehetőség biztosít új barátságok kialakítására is. Az itt talált barátai
valószínűleg az átlagosnál nagyobb mértékben támogatnák őt a fogyásra tett erőfeszítéseiben.
Más, Patrícia számára érdekes csoportokat is találhatunk (pl. színjátszó csoport, karate stb.). A kiválasztott
csoport ideális esetben elősegíti valamilyen új készség megtanulását (amely az önértékelést javítaná), és hasonló
érdeklődésű emberekkel való kapcsolatok kialakulását. Ez különösen fontos cél, hiszen Patríciának találkoznia kell
hozzá hasonló emberekkel, hogy könnyebben lehessen különböző tevékenységeket tervezni. Nagyon hasznos lenne, ha
a választott tevékenység valamilyen testmozgást is magában foglal, hogy elősegítse Patrícia fogyását is.

Házi feladatok. Megvalósítható a tervezett találkozó, amelyet követően Patrícia jegyzeteket készíthet arról,
hogy hogy ment, milyen érzés volt, hogy a találkozó során felmerült-e valamilyen probléma vagy nehézség. A fent leírt
összes in vivot meg is kell valósítani. A házi feladat lehet tehát a konkrét megvalósítás megtervezése és a
hangulatváltozás monitorozása a megvalósítást követően. Patrícia például kiválaszthat egy potenciális barátot az adott
csoportból, aztán megbeszélheti vele, hogy elmennek valahova enni (természetesen valamilyen Patrícia diétájának
megfelelő ételt) vagy kirándulni vagy úszni vagy moziba stb.

94
 2. eset: Sean

Formulációvázlat: kizárólag a terapeuta számára készült részek

Rövid esetvázlat a beutalás okainak feltüntetésével

Sean 12 éves, fehérbőrű fiú. A nagybátyjával és a nagynénjével él. Kokain-függő anyja csecsemőkorában lemondott
róla (az apa ismeretlen), jelenlegi családjába több rosszul sikerült, nevelőszülőknél való elhelyezést követően került.
Beutalására azért került sor, mert levertnek, rosszkedvűnek tűnt, magába zárkózott, gyakran nem volt hajlandó
válaszolni nevelőszüleinek, amikor rákérdeztek, hogy miért rosszkedvű. További probléma, hogy nincsenek barátai, és
az iskolában – jó intelligenciája ellenére – rosszul teljesít, házi feladatot nem ír.

Tömör összefoglalás
„Nem bízhatok abban, hogy mások értékelni fognak vagy törődni fognak velem, ezért legjobb, ha kerülöm a
kapcsolatokat, mivel azok úgyis csak fájdalmat okoznak.”

- Depressziós, rosszkedvű, zárkózott otthon; nem hajlandó beszélni róla, hogy mi bántja
- Nincsenek közeli barátai
- Az iskolában verekedésekbe keveredik, különösen, ha viccelődnek vele vagy provokálják
- Rossz jegyek; okos, de nem ír házi feladatot

Alaphiedelmek
- „A kapcsolatok sosem tartósak; mindenki otthagy, ha már teher vagyok neki.” (Idézet Seantól: „Mindenki előbb-
utóbb eltűnik az életemből.”
- „Nem szabad közel kerülnöm senkihez, hogy ne okozzon fájdalmat, amikor elhagynak.”
- „Ha probléma adódik egy kapcsolatban, meg kell szakítanom, mielőtt engem hagynak ott.”
- „Valami nincs rendben velem, ezért utasít el mindenki.”
- „Nincs értelme energiát fektetni az iskolai vagy az otthoni dolgokba, mert úgyse leszek soha olyan jó vagy értékes,
mint a többi gyerek.”

Munkahipotézis
Miután Seant elhagyta az anyja, majd több nevelőszülő is lemondott róla, egyáltalán nem tud hinni abban, hogy az
emberi kapcsolatok tartósak is lehetnek. Az elmúlt két évben négy iskolába járt, ami négy tanárt és négy különböző
osztályt jelent. Kialakult benne az alaphiedelem, hogy biztosan nincs rendben nála valami, és ha teher lesz az emberek
számára, elhagyják őt. Emiatt otthon bezárkózik, mert attól fél, hogy ha közvetlenül kifejezésre juttatná a haragját vagy
bármi más negatív érzelmét, a nagybátyja és nagynénje is lemondana róla, mint az eddigi nevelőszülei. Negatív énképe
miatt az iskolában nagyon érzékeny; a legártalmatlanabb viccre is agresszívan reagál, és verekedéseket kezdeményez.
Önbeteljesítő próféciaként ő maga teszi tönkre a kapcsolatait, mivel a konfliktus első jelére elfordul a potenciális
barátoktól, mielőtt ők el tudnának fordulni tőle. Az élethez egy meglehetősen reménytelen „Mi értelme van”
hozzáállást alakított ki, és ennek megfelelően kevés energiát fektet a házi feladataiba (jó intellektusa ellenére) vagy
abba, hogy kapcsolatot építsen a nagybátyjával, nagynénjével és a gyerekeikkel (akik szerinte több törődésben
részesülnek, mint ő).
A kezelést akadályozó tényezők
- Sean kapcsolatok kialakításával és a másokban való bizalommal kapcsolatos nehézségei korlátot szabhatnak a
terapeutával való produktív kapcsolat kialakulásának.
- A „Mi értelme van” hozzáállás azt jelentheti, hogy nem fog túl sok időt vagy energiát fektetni a TESZ és
GONDOL stratégiák kipróbálásába vagy alkalmazásába; az iskolai házi feladatok elvégzésével kapcsolatos
problémák a terápia során adott otthoni feladatok el nem végzését jelezhetik előre.

Erősségek, amelyek a terápia menetét elősegíthetik

- Sean rendkívül intelligens, jól meg fogja érteni a PASCET fogalmait.
- Sean nagynénje és nagybátyja számára nagyon fontos Sean fejlődése, és a magatartási problémák ellenére is
maguknál akarják tartani őt. Valószínűleg hasznos „koterapeuták” lesznek, akik segíteni fognak Seannak elvégezni
a házi feladatokat és alkalmazni a TESZ és GONDOL stratégiákat.

Formulációvázlat: a szülővel és a gyermekkel megbeszélésre kerülő részek

Precipitáló események, szituációk

- Ha úgy érzi, mások elfordulnak tőle
- Kortársakkal való konfliktusok, amelyek következtében Sean általában kiszáll a kapcsolatból

95
- Mások viccelődése, amelyet Sean megvetésként vagy gúnyként értékel
- Arra utaló jelek, hogy a nagynénje vagy a nagybátyja előnyben részesíti a saját gyerekeiket
- Az elhagyásra és a rosszul sikerült elhelyezésekre emlékeztető dolgok (pl. egy olyan óra az iskolában, amikor
mindenkinek be kell vinnie egy csecsemőkori fényképét, neki pedig nincs ilyen)

Hogyan jelentkezik a P-nél a depresszió (magatartásbeli tünetek)

- Bezárkózás, a családtagokkal való kommunikáció megtagadása
- Verekedés az unokatestvérekkel vagy az iskolatársakkal
- Mások közeledésének visszautasítása (kortársak, nagynéni, nagybácsi)

A leginkább bevált TESZ és GONDOL stratégiák

- Szorgalom ÉS Oszd meg egy barátoddal. Ezt a két TESZ és GONDOL stratégiát kombinálni lehet Sean
esetében. A későbbi alkalmazkodása szempontjából lényeges, hogy megtanuljon közeli, tartós kapcsolatokat
kialakítani és ápolni, amelyekben aztán az érzéseiről is beszélhet.
- Gondolkozz pozitívan. Sean átgondolhatja az osztálytársak vicceire adott reakcióit, és pozitív alternatívákat
kereshet eredeti negatív interpretációira (pl. lehet, hogy a többiek csak kapcsolatot kezdeményeznek, nem az a
céljuk, hogy ő rosszul érezze magát), és ennek megfelelően pozitív reakciókat dolgozhat ki ilyen helyzetekre.
- Tevékenységek – olyan tevékenységekbe kezdhetek, amelyek megoldják a problémámat. Sean alkalmazhatja
a LÉPCSŐt a házi feladattal kapcsolatos problémáira. Olyan megoldásokat kereshet, amelyek növelik a házi
feladat elkészítésének valószínűségét, amelyeket aztán a gyakorlatban kipróbálhat.
Példák arra, hogy mikor, hol és hogyan alkalmazhatja a P ezeket a stratégiákat
Amikor Sean úgy érzi, hogy elutasítják, és ezért fájdalmat vagy haragot érez, előveheti a számára legjobban bevált
stratégiákat, hogy javítsa a hangulatát, és erősítse azt az érzést, hogy ura az érzelmeinek és a helyzetnek. Amikor
felismeri, hogy jelentkeznek nála ezek az érzelmek, egy háromlépcsős tervet alkalmazhat a hangulata javítására. Az
„A” terv lehet az, hogy a mások elfordulásával kapcsolatos negatív gondolatait pozitív és a valóságnak megfelelő
gondolatokkal helyettesíti. Ha például Seant az udvaron nem veszik be a közös játékba, általában az jut eszébe: „Nem
szeretnek és nem akarnak játszani velem.” Az ülésen Sean és a terapeuta közösen azonosíthatják az ilyen jellegzetes,
gyakran visszatérő negatív gondolatokat, és ellenérveket találhatnak ki, pl. „Lehet, hogy nem vették észre, hogy én is
szeretnék beállni” (mivel Sean ritkán közli másokkal a kívánságait, de csalódott, ha azok mégsem teljesülnek). Ha a
valós életben előfordul egy ilyen szituáció, az ülésen kitalált pozitív gondolatokat veheti elő. Ideális esetben ez a
stratégia segít Seannak abban, hogy ne érezze magát egyre rosszabbul az érzékelt kiközösítés miatt. Ezután
megpróbálkozhat a LÉPCSŐ alkalmazásával, hogy kitaláljon különböző lehetőségeket arra, hogy bevegyék a játékba –
ha nem is az aktuális folyó játékba, de legalább a következőbe. Miután kipróbált egy vagy több megoldást és végül
valamelyik bevált, továbbléphet a „C” tervre, amely a másokkal való kapcsolatteremtés készségét fejlesztésére irányul.
Ha a problémamegoldás beválik, és beveszik a játékba, erre építve később ő hívhat másokat, hogy csatlakozzanak ők
is. Ha a stratégiák nem váltak be, és a többiek nem vették be, akkor kereshet egy szimpatikus tanárt vagy
iskolapszichológust, akivel megoszthatja a szomorúságát. Ezáltal támaszra talál és erősíti a másokkal való emocionális
kapcsolatteremtés készségét.

Formulációvázlat: Lehetséges szerepjátékok, in vivo gyakorlatok és házi feladatok

1. Bizalmas kapcsolatok építéséhez szükséges készségek. A hosszú távú boldogulás érdekében mindenképpen
szükséges, hogy Sean megtanuljon kialakítani és fenntartani közeli, bizalmas kapcsolatokat. Az anamnézist és az
alaphiedelmeket figyelembe véve, ez komoly nehézséget okozhat Sean számára. A terapeuta azonban segíthet, ha a
TESZ és GONDOL elemei közül kettőt különösen is hangsúlyoz: az „Oszd meg egy barátoddal” és a „Szorgalom”
stratégiákat.
In vivo gyakorlatok. Az ülésen lehet gyakorolni például néhány dolgot, amelyek egy kapcsolat elmélyüléséhez
szükségesek. A rendelő lehet egy olyan biztonságos környezet, ahol Sean beszélhet pl. a nevelőszüleivel olyan
dolgokról, amelyekről otthon nem akart eddig beszélni velük. A beszélgetés előtt a terapeuta és Sean szerepjáték
formájában próbálhatnak, amelynek során a terapeuta arra buzdítja Seant, hogy érzelmeit kedves és tiszteletteljes
módon jutassa kifejezésre. Mondhat például ilyeneket a nagynénjének és a nagybátyjának: (1) „Nagyon hálás vagyok,
hogy befogadtatok”; (2) „Viszont félek, hogy ti is lemondtok majd rólam, mint az eddigi nevelőszüleim”; (3) „Ezért
úgy érzem magam, mintha a szakadék szélén kéne sétálnom, és nem merek semmi olyat mondani, ami negatívnak
hangzik, vagy ami miatt dühösek lehetnétek rám”; (4) „Emiatt viszont felgyűlnek bennem a rossz érzések, és aztán
néha az iskolában kitörnek” (5) „Szóval lehetne arról szó, hogy megegyezzünk egy-két változtatásban otthon –
olyanokban is, amelyeken ti tudnátok változtatni, hogy én jobban érezzem magam és olyanokban is, amelyeken én
változtatnék, hogy ti jobban érezzétek magatokat?”. Egy ilyen gyakorlat konstruktív családi beszélgetés és közös
problémamegoldás elindítója lehet, amelyet aztán házi feladat formájában folytatni lehet. Annak érdekében, hogy a
gyakorlat biztosan sikeres legyen, a terapeutának előre fel kell készítenie Sean nagynénjét és nagybátyját is, és el kell
érnie, hogy minden érintett tudja, hogy hogyan kell reagálnia.

96
 (A gyakorlat alternatívája lehet egy osztálytárssal való kapcsolat építése.)
Házi feladatok. A nevelőszülőkkel végzett in vivo gyakorlatra építve Sean és a nevelőszülők kijelölhetnek egy
időpontot minden héten, amikor hármasban beszélgetnek. Ez történhet úgy, hogy vacsora után körbesétálják a
háztömböt, vagy lefekvéskor vagy néha ebédidőben. Annak érdekében, hogy ezek a beszélgetések konstruktívak
legyenek, ne csak panaszokból álljanak, felállíthatunk egy olyan szabályt, hogy Seannak mondania kell minden
alkalommal egy dolgot, ami tetszett neki a velük élésben az előző héten; emellett természetesen beszélhetnek olyan
változtatásokról is, amelyek Sean szerint javítana a helyzeten. A nevelőszülőknek minden alkalommal el kell mondani
egy dolgot, ami tetszett nekik, amit értékeltek Seanban az előző héten, és persze ők is elmondhatják, hogy szerintük
min lehetne változtatni. Későbbi üléseken meg lehet beszélni ezeket a beszélgetéseket, és nyomon lehet követni, hogy
Sean nevelőszüleivel kapcsolatos érzései hogyan változnak.

2. A „Gondolkozz pozitívan” stratégia alkalmazása az osztálytársak viccelődésekor. Sean valószínűleg BÁNAT-

keltő, negatív módon interpretálja az osztálytársak vicceit, amely különböző problémákhoz, néha verekedéshez vezet.
Ebben a helyzetben a „Gondolkozz pozitívan” stratégia alkalmazható.
In vivo gyakorlatok. A terapeuta több olyan ülés alatti gyakorlatot is kitalálhat, amelyek segítenek Seannak abban,
hogy máshogy fogja fel a viccelődést. Mutathat filmrészleteket ilyen helyzetekről, mesélhet saját életéből vett példákat,
aztán pedig megbeszélhetik ezeket úgy hogy mindegyikre keressenek pozitív és negatív értelmezési lehetőségeket is. A
lényeg, hogy Sean megértse, hogy a legtöbb gyerek a viccelődést arra használja, hogy élvezetes, vidám kapcsolatokat
építsen, ezért jelentheti azt is, hogy aki viccelődik velünk, az szeretne jobban megismerni minket. A viccelődésre adott
pozitív reakciók gyakorlása hasznos eleme lehet az ülésnek. A „dozens” játék szintén hasznos lehet, amelynek során a
terapeuta és Sean egymásra tesznek vicces, gúnyos megjegyzéseket. Ennek során Sean deszenzitizálódik a
viccelődéssel szemben. Érdemes ezt a gyakorlatot relaxálással együtt végezni, hogy Sean ne váljon feszültté.
Kiegészíthető ez a gyakorlat azzal, hogy Sean (és a terapeuta) monitorozzák a gondolataikat, amelyeket aztán együtt a
valóságnak jobban megfelelő és/vagy pozitívabb gondolatokká alakíthatnak át.
Házi feladatok. A házi feladatok többféleképpen épülhetnek az ülés alatt végzett gyakorlatokra. Sean vezethet
például naplót arról, hogy mikor, ki, milyen vicces vagy gúnyos megjegyzést tett rá, és hogy ennek hatására benne
milyen gondolatok ébredtek, és hogyan reagált. Feladat lehet például, hogy Sean írjon le pozitívabb alternatívákat a
saját gondolataira, és azt is, hogy ezek a gondolatok vajon milyen reakciót eredményeztek volna. Az is lehet feladat,
hogy Sean figyeljen másokat ilyen helyzetekben az iskolában, és írja le, hogy mi hangzott el, és hogyan reagált az,
akinek a poént címezték. Ezeket a példákat a következő ülésen meg lehet beszélni: hogy mit árult el a viccelődés a
kapcsolatról (általában pozitív kapcsolatokban hangzanak el ezek a poénok), és hogy egy adott helyzetben különböző
gondolatok is eszünkbe juthatnak, és ezek különböző magatartásbeli reakciót fognak eredményezni.
A fentiek számos variációja elképzelhető, mint házi feladat. Sean gyakorolhatja például a nagybátyjával vagy az
egyik unokatestvérével vagy egy osztálytársával a viccelődést: ő is címez nekik humoros megjegyzéseket, és ők is
poénkodnak vele. Az a feladat, amikor másokat kell Seannak megfigyelnie, feladható úgy is, hogy nézzen meg egy
filmet vagy egy TV-műsort, amelyben figyelje meg az előforduló poénkodást és viccelődést, és azt, hogy erre az
emberek hogyan reagáltak. Írhat esetleg egy történetet egy fiúról, akin sokat poénkodtak, és a feladat része lehet, hogy
olyan vége legyen a történetnek, hogy a fiú talál erre valami megoldást. Segítség lehet Sean számára az is, ha házi
feladatként a poénkodás mögött meghúzódó okokra próbál rájönni – pl. hogy néha lehet, hogy pozitív érzelmeket fejez
ki, különösen fiúk között; néha pedig maga a viccelődő ember az, aki bizonytalan.

3. A LÉPCSŐ alkalmazása az iskolai házi feladat problémájára. Sean a házi feladatok rendszeres el nem
végzésének problémáját a LÉPCSŐ segítségével is megpróbálhatja megoldani.
In vivo gyakorlatok. Sean elhozhatja magával a másnapra elkészítendő házi feladatát, és a terapeutával közösen
megpróbálhatnak minél több megoldást találni a problémára. A megoldás gyakorlati megvalósítását már az ülésen
elkezdhetik. Kitalálhatnak különböző lehetőségeket arra, hogy növeljék Sean motivációját a házi feladatok elvégzésére.
Azon is gondolkozhatnak, hogy hogyan lehetne a nagyobb feladatokat kezelhetővé tenni – pl. a nagyobb feladatok
több, rövidebb részre bontása, minden rész után szünet és valami kellemes tevékenység betervezése (pl. nassolás, kis
nyújtózkodás), és a teljes feladat elvégzését követően saját maga megjutalmazása. Az ülésen röviden ki lehet próbálni
ezt a folyamatot, és meg lehet beszélni azokat a problémákat, amelyek Sean szerint felmerülhetnek. Meg kell beszélni
alternatív megoldásokat is arra az esetre, ha ez a megoldás nem járna sikerrel.
Házi feladatok. Házi feladatként Sean kipróbálhatja ezt a tervet a gyakorlatban, és grafikont vezethet arról, hogy a
napi iskolai házi feladatból melyik nap mennyit végzett el. A következő ülésen át lehet nézni ezt a grafikont, és meg
lehet beszélni, hogy a gyakorlati alkalmazhatóság és a hatékonyság érdekében milyen változtatásokat kellene
végrehajtani az eddigi tervben.
A feladat feldobható azzal, hogy rövid- és hosszútávú jutalmakat tervezünk be: a rövidtávú jutalmak lehetnek egy
nassolás vagy egy 15 perces szünet számítógépes játékra; a hosszabb távú jutalom lehet egy új számítógépes játék vagy
egy nap a vidámparkban, ha Sean osztályzatai X számú tantárgyban egy jeggyel javulnak.
További lehetőség, hogy a házi feladatokat segítsünk Seannak játékként felfogni. Különböző értékelő skálák
dolgozatók ki, amelyen Sean bejelölheti pl., hogy mennyit végzett el a feladatból, vagy hogy milyen jegyeket szerzett.
A lényeg, hogy ki kell találni egy olyan játékot, amelyet az iskolai teljesítménye közvetlenül befolyásol. Egy barátjával

97
például megállapodhatnak abban, hogy a skálákon feltüntetett eredményektől függően milyen jutalmakat adnak
maguknak.

98
 3. eset: Juan

Rövid esetvázlat a beutalás okainak feltüntetésével

Juan 14 éves, dél-amerikai származású fiú. Az édesanyjával és a testvéreivel él, az apját soha nem látta. Beutalására
öngyilkossági gondolatok és enyhébb próbálkozások miatt került sor. Jelenleg nincsenek öngyilkossági gondolatai, de
nagyon deprimált.

Tömör összefoglalás
„Közel kell lennem másokhoz, de minden kapcsolatom fájdalmat okoz nekem.”

A páciens problémái
- Tagja egy bandának, amelyből szeretne kikerülni, de fél, hogy akkor veszélybe sodorja az anyát és a testvéreit
- Gyakori konfliktusok az anyával
- Érzékeny, könnyen megbántódik
- Interperszonális problémáit többnyire agresszióval igyekszik megoldani

Alaphiedelmek
- „Mivel érzékeny vagyok és szeretném megbeszélni a problémáimat másokkal, terhet jelentek mások számára.”
- „Mivel ennyi probléma okozója vagyok, a családomnak jobb lenne, ha nem lennék velük.”
- „Szeretnék közeli kapcsolatba kerülni másokkal, de amikor erre kísérletet teszek, kritizálnak és fájdalmat okoznak
nekem.”

Munkahipotézis
Juan közeli kapcsolat iránti igényét az anyja nem tudja kielégíteni, mivel az élethez való „járjunk két lábbal a
földön” hozzáállása miatt nem érti meg, hogy a fia miért akar érzelmekről beszélgetni. Sőt, Juan érzékenysége az apa
romantikus, egyáltalán nem gyakorlatias személyiségére emlékezteti őt, ami kifejezetten idegesíti is. Részben
támogatottság iránti igényéből, részben a biztonsága végett Juan belépett a helyi bandába. Most attól fél, hogy ezzel
nagy hibát követett el. Egyrészt attól fél, hogy a banda által elkövetett erőszakos cselekmények, amelyekben kénytelen
ő is részt venni, bajba fogják sodorni; másrészt attól tart, hogy ha megpróbálni kiszállni, a banda ellene és a családja
ellen fordulna. Ezek miatt úgy érzi, hogy teher a családja számára, és a családjának jobb lenne, ha ő nem is létezne. Az
érzékenysége és a konfliktusok agresszív megoldására való hajlama miatt már voltak gondok az iskolában, és a
kortársaival való kapcsolatai romlani kezdtek.

A kezelést akadályozó tényezők

- Juan anyja lehet, hogy nem lesz túl segítőkész a fia érzelmi problémái terén
- A bandába tartozás valós veszélyt jelenthet, a terapeuta nem feltétlen tudja, hogy milyen megoldás lenne a
legbiztonságosabb
- Juan általában inkább az érzelmeire hallgat; ez akadályozhatja a különböző szituációk józan kognitív elemzését,
amelyet a TESZ és GONDOL program megkíván
Erősségek, amelyek a terápia menetét elősegíthetik
- Juan nagyon kedves, együttérző fiatalember, akinek az emocionális érzékenysége felhasználható arra, hogy a
PASCET terápia részeként többet törődjön magával és a családjával
- Juan rendkívül motivált a terápiában való részvételre, mivel ő is szenved a depressziója miatt és keres valakit,
akivel mély kapcsolatot teremthetne

Formulációvázlat: a szülővel és a gyermekkel megbeszélésre kerülő részek

Precipitáló események, szituációk

- Konfliktus az anyával, aki kritizálja Juan interperszonális érzékenységét
- A banda otthagyásával kapcsolatos gondolatok erős szorongást és distresszt váltanak ki a lépés potenciális
veszélyei miatt
- Kortársakkal való konfliktusok

Hogyan jelentkezik a P-nél a depresszió (magatartásbeli tünetek)

- Könnybe lábad a szeme, mogorva lesz, magába zárkózik
- Veszekedés az anyával
- A kortársakkal való konfliktusok esetében agresszivitás

A leginkább bevált TESZ és GONDOL stratégiák

99
- Tevékenységek, amelyek megoldják a problémáimat. (LÉPCSŐ). Juan és az édesanyja is alkalmazhatják a
LÉPCSŐ-t, amikor átgondolják, hogy hogyan lehetne kilépni a bandából. A LÉPCSŐ segíthet Juannak abban is,
hogy a konfliktusokra adott reakciója kevésbé legyen agresszív.
- Oszd meg egy barátoddal. Itt az a cél, hogy (a) az anyával való kapcsolata emocionálisan kielégítőbb legyen Juan
számára, ill. hogy (b) egy vagy több olyan kortárs kapcsolata is kialakuljon, amelyek a bandával kapcsolatos
veszélyek nélkül nyújtatnának emocionális támaszt Juannak.
- Ellazulás – relaxálás. A relaxálás segíthet Juannak csökkenteni a benne felgyülemlő feszültséget, és így
józanabbul tud gondolkozni azon, hogy hogyan oldhatná meg a problémáit. A relaxálás segíthet akkor is nyugodt
maradni, amikor konfliktusokba kerül, így az agresszivitást is csökkentheti.

Példák arra, hogy mikor, hol és hogyan alkalmazhatja a P ezeket a stratégiákat

Juan számára a legnagyobb feladat a terápia során az lesz, hogy ott kell hagynia a bandát. Juan és a terapeuta
nyilván el kell, hogy töltsenek némi időt a problémamegoldással. Az „A” terv az lehet, hogy kipróbálja a sok
lehetséges megoldás egyikét. Juannak nagyon „észnél kell majd lennie”, és sok póttervvel kell rendelkeznie – ha pl.
beszél a banda egyik vezérével, és negatív fogadtatásban részesül, akkor józanul át kell gondolnia, hogy milyen
lehetséges megoldások jönnek még szóba, pl. iskolaváltás vagy segítségkérés egy ilyen területen jártas ifjúságvédelmi
szakembertől. Az „A” terv biztos, hogy komoly stressz okozója lesz, ezért arra is kell, hogy legyen terve, hogy azt
hogyan fogja kezelni. A „B” terv lehet a „titkos ellazulás” azokban a helyzetekben, amikor az iskolában látja
valamelyik bandatagot, és a szorongás kézbentartása érdekében a teljes relaxálás rendszeres végzése otthon. A „C” terv
lehet olyan – bandán és családon kívüli – kapcsolatok építése, amelyekben Juan megtalálhatja a keresett emocionális
támaszt – pl. iskolapszichológus, egy gyülekezeti vezető vagy egy hasonló problémákkal küzdő fiatal. Ha beszél egy
barátjával arról, hogy mekkora stresszt és szorongást okoz neki a bandai tagság és az abból való kilépés, a kapcsolatuk
mélyül, és Juan levezetheti negatív érzelmeinek legalább egy részét. Óvatosan kell megválasztani Juan bizalmasát,
mivel a bandatagság olyan valós, testi fenyegetettségnek teszi ki, ami jelentősen különbözik a többi esettanulmányban
leírt fiatalok problémáitól.

Formulációvázlat: Lehetséges szerepjátékok, in vivo gyakorlatok és házi feladatok

1. A problémamegoldó LÉPCSŐ alkalmazása. Ahogy az már említésre került, a LÉPCSŐ-t Juan és az édesanyja is
alkalmazhatják a bandával, ill. Juan agresszivitásával kapcsolatos problémák megoldására.
In vivo gyakorlatok. Végig lehet például menni a LÉPCSŐ lapon egy kórházi vagy egy közösségi szakemberrel,
aki járatos a bandákkal kapcsolatos ügyekben. Sok közösségben vannak erre specializálódott egyének, gyakran
olyanok, akik maguk is bandatagok voltak. Ők rendkívül hasznos tanácsokkal láthatják el a fiatalt és a szülőket. A
család találkozhat egy ilyen szakemberrel, és együtt megbeszélhetik a lehetséges megoldások mellett és ellen szóló
érveket (pl. elköltözés, valamilyen védelem megszervezése).
A LÉPCSŐ Juan agresszív „problémamegoldó” stílusának módosítására is hasznos lehet. Ezeket a terapeuta
alakíthatja és gazdagíthatja a harag kezelésére kidolgozott programok segítségével (pl. Eva Feindler, John Lochman;
ezek jellegzetes elemei a „kiváltó tényező azonosítása”; „a megnyugvás gyakorlása” és a „problémamegoldás”). Ezek a
TESZ és GONDOL készségekhez hasonló stratégiák szerepjáték formájában gyakorolhatók az ülésen. A terapeuta akár
meg is tervezhet néhány enyhébb frusztrációs szituációt Juan számára (pl. iskolai helyzethez hasonló frusztráció), ill.
kihasználhatja a váratlanul fellépő frusztrációs helyzeteket (pl. váratlan hiba a terapeuta részéről, pl. elfelejti a megígért
jutalmat vagy Juan magatartása miatt valamilyen előny elvesztése).
Házi feladatok. Az ilyen in vivo gyakorlatok természetesen vezethetők át házi feladatokba. A bandatagsággal
kapcsolatos feladatok az ülésen megbeszéltek gyakorlati megvalósításai lehetnek. Juan és az édesanyja felhívhatnak
olyan szervezeteket, akik segíteni tudnak. A terapeuta előzetesen segíthet abban Juannak, hogy ezekkel a
szervezetekkel megbeszélt találkozók a maximális hasznot hozzák; akár szerepjáték formájában is el lehet próbálni egy
ilyen megbeszélést. A találkozás után Juan és a terapeuta megbeszélhetik a történteket.
A harag kezelésére alkalmas készségeket is lehet az ülések között gyakorolni. Hasznos lehet valamilyen
jutalmazási rendszer kidolgozása annak érdekében, hogy Juan minél nagyobb valószínűséggel elsajátítsa ezeket a
készségeket. Ki lehet találni megfelelő jutalmakat ill. büntetéseket. Ki lehet találni azt is, hogy milyen módon
ellenőrizzék Juan viselkedését – a megfelelő készségek alkalmazását és az agresszív reakciók előfordulását –otthon és
az iskolában. Az iskolát itt szövetségesként tüntethetjük fel, aki azzal segít Juannak, hogy figyelemmel kíséri az ottani
magatartását. Az iskola úgy is bevonható, hogy az egyik megoldás az lesz, hogy egy frusztráló helyzetben Juan beszél
egy tanárral vagy az iskolapszichológussal. A terápia során kiderült, hogy Juan az iskolapszichológussal eleve jó
kapcsolatban volt.

2. Kapcsolatépítés az anyával és egy kortárssal. Juannak nagy szüksége van arra, hogy „megoszthassa a nehézségeit
egy barátjával” – a TESZ és GONDOL stratégiáknál vett értelemben. Hasznos kideríteni azt, hogy az anyával való
kapcsolata milyen mértékben lenne módosítható. Emellett a bandán kívüli támogató kortárs kapcsolatra is szüksége
lesz.

100
 In vivo gyakorlatok. Gyümölcsözőnek ígérkező lépés egy vagy több közös beszélgetés az anyával és Juannal, ahol
a kapcsolatuk kerül terítékre. A terapeuta segítene nekik felismerni közös vonásaikat és a köztük lévő különbségeket. A
terapeuta buzdítja az anyát és Juant, hogy a közös vonásokra építve szervezzenek közös tevékenységeket. A
különbségek tekintetében az egyik cél az, hogy igyekezzenek ezeket egymásban tisztelni és elfogadni. Ez lehet, hogy
azt jelenti, hogy Juan emocionális igényeit az anya nem tudja teljes mértékben kielégíteni. Azt is jelentheti, hogy Juan
nem lesz olyan „gyakorlatias”, mint amilyennek az anyja szeretné látni. A terapeuta segíthet nekik abban, hogy a
különbségeket ne a kapcsolat elmélyülésének akadályaként, hanem a kapcsolat részeként lássák.
Egy másik cél a bandán kívüli kapcsolatok kialakítása és ápolása. Segíthet, ha az ülésen megbeszéljük a fent
említett szakértőtől kapott tanácsokat. Új kapcsolatok kialakítására alkalmas módszerek megbeszélése és szerepjáték
formájában történő elpróbálása is hasznos lehet. Megnevezhet például egy vagy több csoportot, amely(ek)be szívesen
tartozna. A hasonló érdeklődésű emberekkel való együttlét jelentős pozitív lépés lenne Juannak. Találkozhat új
emberekkel akkor is, ha keres valamilyen munkát. A serdülők gyakran hasonló területeken vállalnak részmunkaidős
állást (pl. gyorsétterem). Juannak így lehetősége nyílna bandán kívüli kapcsolatok építésére és pénz keresésére is.
Házi feladatok. Számos házi feladat következik logikusan ezekből az ülés alatti gyakorlatokból. Az anya-fiú
kapcsolat építése érdekében beiktathatók kellemes tevékenységek az egész család, ill. csak az anya és Juan számára.
Ilyen lehet például egy éttermi vacsora vagy egy fagyizás, lehet olyan közös elfoglaltság, amely egyszerre hasznos és
kellemes (pl. a heti étrend megtervezése, postára menni). Ezek mellé be lehet iktatni egy rendszeres együttlétet, amikor
pl. minden csütörtök este a család 8-kor összegyűlik, és beszélgetnek vagy közösen csinálnak valamit.
Az új kapcsolatok építésére számos feladat adható. A legtöbb ezek közül az ülésen megbeszélt dolgok gyakorlati
alkalmazása. Ha Juan csatlakozik egy csoporthoz vagy meglátogatja egy barátját vagy szerez egy állást, az
eredményeket a következő ülésen alaposan át lehet beszélni.

3. Ellazulás a szorongás csökkentése és a problémamegoldás hatékonyságának növelése érdekében. Juan a

relaxálással (a) csökkentheti a szorongását, amely annyira kimeríti minden energiáját, és (b) elősegíti, hogy tiszta fejjel
tudjon gondolkozni különböző problémák megoldásán.
In vivo gyakorlatok. Az ülés alatt Juan és a terapeuta összegyűjthetnek több lehetséges módszert is arra, hogy Juan
hogyan tudna kellően ellazulni. Ilyen ötletek lehetnek pl.: (a) relaxálás – progresszív relaxálás és a „titkos ellazulás”,
(b) testmozgás, (c) zenehallgatás, (d) naplóírás, (e) kreatív tevékenység – pl. festés, rajzolás, (f) imádkozás vagy
meditálás. Juan ezek közül a neki legjobban megfelelő módszereket válassza. A választott módszereket esetleg lehet
már az ülésen gyakorolni. Ez akár jelentheti azt is, hogy Juan és a terapeuta elmennek együtt futni egy kicsit, vagy
leírnak egy naplórészletet. Juan művészi hajlamait figyelembe véve, érdemes valamilyen kreatív tevékenységre
buzdítani.
Házi feladatok. A házi feladatok ezúttal is egyértelműen következnek az ülésen végzett gyakorlatokból. Juan
kiválaszthat néhány módszert a fent felsoroltak közül, és gyakorolhatja azokat. A feladat része legyen, hogy (a)
monitorozza az érzelmeit a feladat elvégzése előtt és után, és (b) írja le, hogy az egyes technikák mennyire segítettek
neki megoldani a stresszt okozó problémákat. Hangsúlyozni lehet, hogy az egyes módszereket a lehető legjobban kell
igyekezni végrehajtani; ennek érdekében esetleg egy jutalmazási rendszert is ki lehet dolgozni. Emellett Juan a
terapeutával közösen megállapíthatja a következő ülésen, hogy vannak-e egy-egy helyzetben különösen is jól
alkalmazható technikák.

101
 4. eset: Tamara

Rövid esetvázlat a beutalás okainak feltüntetésével

Tamara 9 éves, fehérbőrű lány. Édesanyjával és édesapjával él. Mivel visszahúzódó, félénk kislány és mivel a szülei
munkája miatt sokszor költöztek, ezért sehol nem tudott tartós barátságokat kialakítani. Beutalására azért került sor,
mert sokszor tűnik rosszkedvűnek, alig szól az iskolában a többi gyerekhez vagy a felnőttekhez, panaszkodik a
szüleinek, hogy őt senki nem szereti, a délutánok és a hétvégék nagy részét a szobájában tölti, általában valamilyen
éretlen játékkal (pl. plüssállatokkal játszik).

Tömör összefoglalás
„Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy elvégezzem a feladataimat és mások szeressenek.”

A páciens problémái
- Társas helyzetekben félénk, visszahúzódó
- Azt gondolja, hogy senki nem szereti
- Nincsenek barátai
- Teljesítményszorongás – pl. túlzottan szorong azon, hogy a tanár mit fog szólni a házi feladatához
- Éretlen és magányos játéktevékenységek

Alaphiedelmek
- „Nem leszek szimpatikus a többi gyereknek, ha megpróbálok beszélgetni velük.”
- „A felnőttek félelmetesek, és haragudni fognak rám, ha valamit elrontok.”
- „Senkivel nem tudok összebarátkozni.”

Munkahipotézis
Tamara visszahúzódó alapszemélyisége és a család gyakori költözése azt eredményezte, hogy nem tudott tartós
barátságokat kialakítani. Nincsenek eszközei arra, hogy jó „első benyomást” tegyen, nem létesít szemkontaktust, és
általában rosszkedvűnek látszik. A szüleit lefoglalja saját karrierjük, és nem segítenek Tamarának a barátkozásban
vagy a szociális készségek kialakításában. A szociális készségek terén mutatott nehézségek mellett Tamara rendkívül
érzékeny a felnőttek kritikájára, ezért a házi feladatok iskolai ellenőrzése traumatikus élmény számára. Ezeknek a
problémáknak az együttes súlya miatt Tamara úgy érzi, hogy őt senki nem szereti, nem is lehet őt szeretni, legalábbis
az otthoni környezeten kívül – ezért az iskola után és a hétvégéken itt keres biztonságot. Az önbecsülése és önbizalma
rendkívül alacsony, depressziója pedig fokozatosan súlyosbodik.

A kezelést akadályozó tényezők

- Mivel Tamara szorong a felnőttekkel való kommunikációtól, több időbe telhet a megfelelő terápiás kapcsolat
kialakítása
- Tamara szociális készségei meglehetősen hiányosak, szorongása viszont erős, ezért az interakciót is megkívánó in
vivo gyakorlatok és a házi feladatok elvégzése komoly nehézséget jelenthet
- Tamara szüleit annyira lefoglalja a saját életük, hogy elképzelhető, hogy nem fognak elég időt szánni lányuk
szociális készségeinek fejlesztésére

Erősségek, amelyek a terápia menetét elősegíthetik

- A felnőttek véleményétől való félelme és marginális szociális készségei ellenére Tamara nagyon vágyik arra, hogy
kapcsolatba kerüljön másokkal. Ezt a vágyat a terápia feltétel nélkül elfogadó, pozitív környezete felerősítheti.

Formulációvázlat: a szülővel és a gyermekkel megbeszélésre kerülő részek

Precipitáló események, szituációk

- Olyan társas helyzetek, ahol nem ismeri a többieket
- Iskolai házi feladatok írása
- Otthon töltött délutánok és hétvégék: szeretne együtt lenni másokkal, de fél beszélni velük

Hogyan jelentkezik a P-nél a depresszió (magatartásbeli tünetek)

- Visszahúzódik a szüleitől és a kortársaitól
- Kimondott aggodalmak – pl. „Mi lesz, ha leégek előttük?”, „Mi lesz, ha rosszul válaszolok?”
- Éretlen és magányos játéktevékenység
- Sír vagy könnybe lábad a szeme

A leginkább bevált TESZ és GONDOL stratégiák

102
- Szorgalom – elsajátíthatok egy új képességet. Először egészen alapvető szociális készségek megtanulása lehet a
cél, mint pl. köszönni egy osztálytársnak és rövid beszélgetést folytatni vele vagy megkérdezni valamit egy
tanártól. Folyamatosan haladni kell azonban a végső cél felé, amely a közös programok megbeszélését és
barátságok kialakítását jelenti.
- Erős, magabiztos maradok. Tamarának egészen alapvető dolgokat is meg kell tanulnia: pl. hogy tartson
szemkontaktust, mosolyogjon stb. Ezeket a terápia biztonságos környezetében gyakorolhatja.
- Tevékenységek – másokkal közösen. Ilyen tevékenységek beiktatása csodát tehet Tamara hangulatával, és hamar
megváltoztathatja a benne kialakult képet arról, hogy szerinte mások hogyan tekintenek rá.

Példák arra, hogy mikor, hol és hogyan alkalmazhatja a P ezeket a stratégiákat

Tipikus negatív érzelmeket kiváltó helyzet Tamara számára, amikor a szünetben látja, hogy a többiek játszanak, és
szeretne ő is velük lenni, de nem tudja, hogy hogy kérdezze meg, hogy bevennék-e. Ebben a helyzetben Tamara a
következő háromlépcsős tervet alkalmazhatja. Először, „A” tervként megpróbálhatja a terápia során tanul barátság
kialakításának készségét alkalmazni. A kezelés korai szakában odamehet a többiekhez, nézheti, ahogy játszanak,
esetleg fel is tehet egy-két kérdést a játékkal kapcsolatban. Később próbálkozhat azzal, hogy konkrétan megkéri, hogy
vegyék be őt is. Ide tartozik a „B” terv is: miközben próbál beállni a játékba, magatartása legyen pozitív, „mutassa a
jobbik oldalát”. Végül pedig, a „C” tervnek megfelelően közös tevékenységbe kezdhet valakivel – ebben az esetben
beállhat a játékba, ha engedik. Ha nem, Tamara más formában alkalmazza a „C” tervet: közös tevékenységbe kezdhet
egy olyan gyerekkel, aki szintén nem állt be a játékba, vagy esetleg egy tanárral, akivel játszhat egy gyors játékot vagy
elmesélhetnek egymásnak néhány viccet (Tamara egyik kedvenc hobbija a viccek gyűjtése), amíg arra vár, hogy
beállhasson. A „C” terv harmadik változata lehet, hogy Tamara és valamelyik szülő beiktat egy rendszeres, közös
időtöltésre szánt időt a heti programba, amelyre Tamara számíthat, amikor hazaért az iskolából (pl. elmennek a parkba,
kártyáznak stb.).

Formulációvázlat: Lehetséges szerepjátékok, in vivo gyakorlatok és házi feladatok

1. A társas helyzetekben való kommunikáció készsége. A terapeuta irányítása és a szülei támogatása mellett Tamara
mind a kortársakkal, mind a tanárokkal való hatékony kommunikációt elsajátíthatja.

ÉS

2. A pozitív magatartás megtanulása. A fenti folyamat kiegészítéseként a terápia során a TESZ és GONDOL
program pozitív ön-prezentáló részét is el kell sajátítani.
In vivo gyakorlatok. Számos szerepjáték hasznos lehet Tamara számára, amelyeket először a terapeutával, később
a szüleivel gyakorolhat (akiknek meg kell tanítani, hogy hogyan segíthetnek Tamarának a megfelelő készségek
kialakításában). A szerepjátékokban kortársak és felnőttek üdvözlését és a velük való beszélgetést, egy másik
gyerekkel való társasjáték különböző helyzeteit és más hasonló szituációkat lehet gyakorolni. Ezek mellett a pozitív
magatartás videótréninggel történő megtanítása olyan készségfejlesztő módszer lehet Tamara számára, amelyet még
akár élvez is, ha már a terapeuta jelenlétében el tudja engedni magát. A gyakorlatok között szerepelhet, hogy kipróbál a
szülein egy újonnan tanult készséget, a szülei pedig megdicsérik, hogy milyen szépen fejlődik. Későbbi in vivo
gyakorlatok során a rendelő elhagyására is sor kerülhet, pl. Tamara odamehet a recepcióshoz, rámosolyoghat, és
megkérdezheti tőle, hogy hol talál WC-t az épületben. A gyakorlatot követően elmesélheti a terapeutának, hogy hogy
ment az interakció.
Házi feladatok. A házi feladatok a fenti gyakorlatokra épülhetnek, így az éppen tanult készségeket Tamara otthoni
és iskolai környezetben is ki tudja próbálni. A szülők például segíthetnek abban, hogy Tamara meg tudjon beszélni egy
időpontot egy kortársával (ideális esetben olyan valakivel, akivel Tamara szinte biztos, hogy jól ki fog jönni), aztán
pedig úgy szervezni a dolgokat, hogy az együtt töltött idő szinte biztosan kellemes élmény legyen mindkettőjük
számára (pl. jó program, finom étel stb.). Lehet olyan házi feladatot is adni, hogy Tamara menjen oda a tanári
asztalhoz, mosolyogjon rá a tanárra, tegyen fel egy kérdést egy házi feladattal kapcsolatban, aztán a terapeutával
beszéljék meg később, hogy hogy ment a dolog.

3. Barátság kialakítása – közös tevékenységek. Ahogy kialakulnak az alapvető szociális készségek, Tamarának el
kell kezdeni alkalmazni azokat egy tartósabb, bensőségesebb kortárs kapcsolat keretein belül is.
In vivo gyakorlatok. Szerepjáték formájában eljátszhatjuk, hogy Tamara felhívja egy kortársát, beszélget vele egy
kicsit, feltesz néhány kérdést a házi feladatról, vagy (a terápia későbbi szakaszában) elhívja, hogy aludjon náluk. Ha ezt
a gyakorlatot többször is beiktatjuk az ülésekbe, az ilyen beszélgetésekhez társuló szorongás enyhülni fog, és a
beszélgetés menete és ritmusa természetes lesz Tamara számára. Tamara az ülés alatt ténylegesen is felhívhat valakit.
Az ottalvást meg lehet előre tervezni a szülőkkel, akik kapcsolatba léphetnek a meghívott gyerek szüleivel, hogy a
részleteket megbeszéljék.
Egy-két további gondolat az in vivo gyakorlatokkal kapcsolatban: A terápiának az a szakasza, amelyben a szociális
készségek elsajátításán van a hangsúly, tartalmazhat játék-szerű elemeket is. A terapeuta és Tamara úgy csinálhatnak,
mintha egy televíziós játékban vennének részt, ahol a cél a szociális készségek bemutatása. Sportjellegű eseményként

103
is felfogható ez a játék, ahol a terapeuta és Tamara egymás „teljesítményét” értékelik. Oda kell figyelni arra, hogy
Tamara is benne van a játékban, és élvezi is. Tamara beavatott „szövetségesekkel” vagy a kórház más betegeivel
strukturált szituációban, valós élethelyzetben is gyakorolhatja a szociális készségek alkalmazását, a terapeuta
segítségével.
Házi feladatok. A házi feladat lehet például a barát ottalvásának tényleges megvalósítása, amelyet aztán a
következő ülésen megbeszélés követ. A terapeuta mindenképpen beszéljen a szülővel is, akinek a feladata, hogy
rengeteget bátorítsa és dicsérje Tamara előrelépését.
A szociális készségek gyakorlás nemcsak Tamara, hanem a szülők számára is hasznos lehet. Lehet, hogy szükség
van arra, hogy a terapeuta néhány alkalommal a szülőket is részesítse szociális tréningben. A terapeutának fel kell
mérnie, hogy a szülők szociális készségei mennyire hiányosak, ill. hogy tudják-e, hogy hogyan lehet Tamarát bátorítani
és dicsérni. Ezért egy ilyen házi feladat adása előtt mindenképpen hasznos egy ülés során egy olyan in vivo gyakorlat
végzése, amelyben a szülők is részt vesznek, hogy így a terapeuta felmérhesse a szülők szociális készségeit.

104
 11-14. ülés

A TESZ és GONDOL stratégiák valós életben való, személyre szabott alkalmazása

Célok:

1) Az eddigi ülések lényeges tanulságainak átismétlése, különösen a 8-9. üléseké. A P számára legjobban
bevált TESZ és GONDOL stratégiák felelevenítése. Említsük meg azokat a konkrét stresszorokat és
helyzeteket is, ahol a P-nek a legnagyobb szüksége van arra, hogy alkalmazza ezeket a stratégiákat.

2) Beszéljük meg az előző heti házi feladatot, vagyis hogy hogy sikerült alkalmazni a kiválasztott
stratégiákat a valós élethelyzetekben. Ha felmerültek problémák, tervezzünk változtatásokat a házi
feladatba, hogy ezúttal sikeresebb legyen a feladat végrehajtása, aztán ezt adjuk fel házi feladatnak.

3) Különböző ülés alatt gyakorlatok végzésével igyekezzünk elérni, hogy a P gondolkozzon konkrét
élethelyzetekre alkalmazott TESZ és GONDOL stratégiákon, és gyakorolja azokat. Lehet például (a)
szerepjátékot játszani, (b) felvenni videóra, amint a P megpróbál alkalmazni egy stratégiát, aztán a P
megnézi, kritizálja és újrapróbálja a jelenetet, (c) kitalálni életszerű problémákat, amelyeket a P-nek
meg kell oldania – pl. mondhatunk depressziogén gondolatokat, amelyeket a P-nek be kell osztania a
megfelelő csoportba, aztán pedig a valóságnak jobban megfelelő, pozitívabb gondolatokká kell
formálnia.

4) Idézzünk fel olyan élményeket, ahol a P sikerrel alkalmazta a TESZ és GONDOL stratégiákat.
Igyekezzünk egyrészt megerősíteni a P PASCET programba vetett bizalmát, másrészt immunizálni őt a
jövőbeni csalódásokkal és sikertelenségekkel szemben.

5) Házi feladat adása.

Szükséges eszközök:

Matrica vagy nyomda

Jutalom
Papír és ceruza
Videómagnó és TV
Üres videókazetta és kamera
Filmrészletek, amelyek esetleg illusztrálhatják az ülés lényeges pontjait

105
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Összefoglalás

A 9. és a 10. ülésen a PASCET programot igyekeztünk a P számára a leghasználhatóbbá tenni azáltal, hogy
kiválasztottuk neki legjobban bevált stratégiákat, és megbeszéltük, hogy hogyan alkalmazhatja ezeket az életében
gyakran előforduló, konkrét helyzetekben. A következő 1-4 ülést úgy kell megterveznünk, hogy a P minél érdekesebb
módokon gyakorolhassa a stratégiák alkalmazását. Ugyanilyen érdekesre kell megtervezni a házi feladatokat is,
amelyek során a P számára hasznos stratégiákat gyakorolja majd valós élethelyzetekben. Ezekhez ötletek
származhatnak saját kreativitásunkból, fiatalokkal dolgozó munkatársainktól, könyvekből, videókból és megfelelő célú
terápiás kézikönyvekből (pl. szociális készségfejlesztés, barátságok kialakítása). A 10. ülés kiegészítése számos példát
szolgáltat arra, hogy ezeken az üléseken mi lehet a fő téma, mik lehetnek az ülés alatti gyakorlatok és a házi feladatok.

A 11-14. ülés általános szerkezete

Ezek az ülések kevésbé strukturáltak, mint a korábbiak, mivel mindegyiket a P egyéni szükségletei szerint
alakítjuk. Célszerű azonban a következő általános szerkezetet követni:

1. Hangulat hőmérő
Szokás szerint kövessük nyomon a P elmúlt heti hangulatát a már jól ismert Hangulat Hőmérő segítségével.

2. A házi feladat áttekintése

Annak ellenére, hogy a házi feladatokat a munkafüzet már jelöli meg konkrétan, minden héten adjunk
valamilyen feladatot, amely elősegíti a P számára leginkább bevált TESZ és GONDOL stratégiák gyakorlati
alkalmazását. A házi feladat(ok) áttekintése a személyre szabott üléseknek is fontos része. Fel kell mérnünk, hogy a P
mennyire képes alkalmazni a TESZ és GONDOL stratégiákat a mindennapi életben, és ennek megfelelően a szükséges
változtatásokat meg kell tenni. Ne felejtsük el, hogy a házi feladat adásakor a cél az, hogy a P átélje, hogy képes
sikerrel alkalmazni az ülésen tanultakat, és így kialakuljon benne a programba és a tanult stratégiák jövőbeni
hasznosságába vetett bizalom.

3. Ülés alatti tevékenységek: szerepjátékok, in vivo gyakorlatok, filmrészletek, történetek

Az ülések oroszlánrészét az tegye ki, hogy a P számára legjobban bevált megküzdési stratégiákat a lehető
legéletszerűbb helyzetben gyakoroljuk. Az in vivo gyakorlatokat igyekezzünk minél többet alkalmazni – ld. a konkrét
példákat a 10. ülés kiegészítésében. Végezhetünk olyan gyakorlatokat, amelyhez telefon vagy Internet szükséges (pl.
ha valamiről információt szeretnénk gyűjteni), ill. amelynek során el kell hagyni a rendelőt. Ha a P számára problémás
élethelyzet az ülés alatt nehezen hozható létre, akkor szerepjátékok, személyes példák, a P életéből való történetek és
(különösen koncentrációs nehézséggel küzdő vagy a saját problémáira kevesebb rálátással bíró gyerek esetében)
filmrészletek felhasználásával lehet megküzdési terveket készíteni és a tervek megvalósítását gyakorolni. Ha a P
élvezte, amikor róla készült videófelvétel a 4. ülésen („Mutasd a jobbik oldalad!”), felvehetjük, amint a P kipróbál egy
stratégiát – akár in vivo gyakorlat, akár szerepjáték keretében -, aztán a felvételt együtt megnézhetjük,
visszajelezhetünk a P-nek, és megdicsérhetjük az erőfeszítéseit.

106
4. A sikeresség élményének kialakítása: irányított emlékezés
A kutatások arra utalnak, hogy a TESZ és GONDOL stratégiákkal szerzett élmények felidézésének módja
befolyásolja a későbbi alkalmazás során szerzett tapasztalatokat is. Ha a P a nehézségekre emlékszik vissza és a
megküzdésre tett kísérletek közül a negatív kimenetelűekre emlékszik (amelyre a depressziós gyerekek hajlamosak), a
program kevésbé lesz hatékony. Indokolt ezért a pozitív élményekre koncentrálni, ahol a P sikerrel alkalmazta a TESZ
és GONDOL stratégiákat – használjuk a Gondolkozz pozitívan stratégia „Vedd észre a jót” elemét! Tehetjük ezt egy
kötetlen beszélgetés keretében is, de valamilyen strukturáltabb tevékenység formájában is – készíthetünk például egy
listát vagy rajzolhatunk illusztrációt azokról a helyzetekről, ahol a TESZ és GONDOL stratégiák nagyon jól beváltak a
P-nek.
Amellett, hogy segítünk a P-nek az eddigi tapasztalatai közül a pozitívakra koncentrálni, megbeszélhetjük a P
kétségeit, aggodalmait és csalódásait is, de ezek kontextusa is az legyen, hogy a PASCET program végsősoron sikeres
és hasznos. A következő beszélgetés egy ilyen irányított felidézésre szolgáltat példát:

Terapeuta: „Emlékszel, amikor néhány héttel ezelőtt nagyon megharagudtál az öcsédre?”

P: „Amikor elvette az új jojómat, és aztán anya rám lett mérges, mert összeverekedtünk?”
T: „Igen. Mit csináltál akkor?”
P: „Azt hiszem, azt a relaxálós izét kellett csinálnom.”
T: „Igen. Úgy emlékszem, nem voltál benne biztos, hogy segítene rajtad a relaxálás, mert annyira dühös voltál.”
P: „Igen, nem volt hozzá sok kedvem.”
T: „De emlékszel, hogy aztán mi történt?”
P: „Hát, az volt a házi feladat, úgyhogy meg kellett csinálnom.”
T: „Igen, az volt a házi feladat, ezért végigcsináltad, annak ellenére, hogy egyáltalán nem voltál benne biztos,
hogy segíteni fog. És emlékszem, hogy amikor a következő alkalommal jöttél, elmondtad, hogy annak ellenére,
hogy nem gondoltad, hogy segíteni fog, sokkal jobban érezted magad, miután relaxáltál.”
P: „Igen, azt hiszem, jobb volt utána.”
T: „Akkor azt mondtad, hogy segített megnyugodni, és utána már nem voltál olyan dühös, és így bele tudtál
kezdeni a LÉPCSŐ-be, hogy megoldd azt a problémát, hogy az öcséddel verekedtél.”
P: „Igen, és mondtam neki, hogy tanítok neki egy-két jojó-trükköt, de ahhoz először vissza kell adnia a jojómat.
És visszaadta.”
T: „És jó volt tanítani az öcsédet?” [Megjegyzés: a terapeuta emlékszik rá, hogy a P nagyon élvezte a tanítást, és
hogy régen voltak olyan békésen együtt az öccsével, ezért szándékosan idézi fel ezt a pozitív élményt.]
P: „Igen, elég jó volt, és aztán anya is megdicsért, hogy milyen kedves vagyok az öcsémmel.”
T: „Milyen érzés volt?”
P: „Jó.”
T: „Akkor úgy tűnik, hogy ez a TESZ és GONDOL dolog akkor is hasznos, ha nem vagy benne biztos, hogy
fog-e segíteni, ha annyira mérges vagy, hogy úgy tűnik, semmi értelme bármit tenni azért, hogy jobban érezd
magad.”
P: „Igen, azt hiszem.”

Ne felejtsük el, hogy ezeknek a beszélgetéseknek az a célja, hogy a TESZ és GONDOL program a P fejében
hatékony módszerként raktározódjon el; a hangsúly ezért a sikeres tapasztalatokon legyen. A sikertelenségek és a
kétségek mindig a siker „előszobájaként” kerüljenek megbeszélésre.

5. A kitartás koncepciójának erősítése

Az ülés alatti tevékenységek és a házi feladatok tervezésekor ne felejtsük el hangsúlyozni a háromlépcsős terv
fontosságát, mert ezzel arra emlékeztetjük a P-t, hogy ne adja fel a valós élethelyzetekben sem, hanem kitartóan
próbálkozzon újabb és újabb stratégiákkal.

6. A házi feladat kijelölése

Minden héten legalább egy személyre szabott házi feladatot adunk a P-nek, hogy ki tudja próbálni a TESZ és
GONDOL stratégiákat valós élethelyzetekben is. Ahogy a P egyre gyakorlottabbá válik, elkezdhetünk mélyebb és/vagy
nehezebb problémákkal is szembenézni – pl. a testvérekkel való vitákról áttérhetünk a nem a családdal élő apa és fia
közti kapcsolat elmélyítésére, vagy hogy hogyan lehet megküzdeni egy olyan nehéz helyzettel, mint a szülők válása.
Folyamatosan figyeljünk oda arra, hogy az ülésen kitalált megküzdési tervek hasznosak lesznek-e a P számára, és ha
igen, hogyan; a fokozatosan gyűlő ilyen irányú információinkat pedig használjuk fel az üléseken. A házi feladat
kijelölésekor igyekezzünk egyensúlyt teremteni az ambíció és a siker valószínűsége között. Általában hasznos, ha a P
az ülésen leír egy-két dolgot a házi feladattal kapcsolatban: erre lehet használni a 10. ülésnél található általános házi
feladat lapot. A kezelés végéhez közeledve érdemes egyre kevésbé adni írásbeli házi feladatot, és inkább a TESZ és
GONDOL stratégiák gyakorlati, mindennapi életben való alkalmazására helyezni a hangsúlyt.

107
7. A kezelés befejezésének megbeszélése
Mivel ezek az ülések a kezelés végének közeledtét jelzik, érdemes elkezdeni megbeszélni a terápia lezárását a
P-sel. Mérjük fel a P ezzel kapcsolatos érzéseit, és normalizáljuk a szomorúságot, a haragot vagy akár a
megkönnyebbülést is. Mondjuk el a P-nek, hogy mennyire öröm volt számunkra vele dolgozni, és osszuk meg vele
saját érzéseinket a lezárással kapcsolatban. Szolgáljunk modellként a P számára azzal, hogy felismerjük a saját negatív
érzelmeinket és ezekkel pozitív módon igyekszünk megbirkózni – pl. keressük meg a terápia lezárásának jó oldalát,
vagy beszéljük meg, hogy milyen tevékenységekbe kezdhetünk, hogy elterelődjön a gondolatunk a terápia lezárása és a
P-től való elválás miatti szomorúságról. Kiváló alkalom kínálkozik ebben a helyzetben az in vivo gyakorlatokra.

8. Kellemes tevékenység az ülés végén

Ezután is valami olyan kellemes tevékenységgel zárjuk le az üléseket, amelyet a P igazán élvez. Az utolsó
üléseken érdemes erre a szokásosnál több időt is hagyni. Továbbra is az a cél, hogy a P az ülésekről nevetve távozzon
és várja a következő találkozást. Ez a tevékenység lehet egy társasjáték, séta az italautomatához és egy üdítő vásárlása,
a P kedvenc filmrészletének megnézése vagy egy kis strukturálatlan beszélgetés.

9. A szülő behívása
Továbbra is a szülő behívásával fejeződjön be az ülés, ahol a P összefoglalja az ülés tartalmát a szülő számára.
Ha van erre idő, érdemes készíteni egy rövid, akár néhány mondatos vázlatot, amelyet a szülő kezébe adhatunk. Esetleg
a P-sel közösen is készíthetünk egy ilyen vázlatot az ülés alatt. Az ülésnek ebben a szakaszában mérjük fel, hogy a P és
a szülők milyen mértékben építik be a TESZ és GONDOL stratégiákat a P mindennapi életébe, és hogy ennek milyen
akadályai vannak. Ezeket az akadályokat problémamegoldó szemlélettel beszéljük át a szülővel és a P-sel. Továbbra is
támogassuk a szülőt abban, hogy „koterapeutaként” részt vegyen a terápiában.

108
 TERAPEUTA JEGYZETEI – ___________. ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A hangulat hőmérőn bejelölt érték:___________________________

2. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?
_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

3. Házi feladat:
Érti a P, hogy mi a következő ülésig elvégzendő feladata?

______Teljesen ______Részben ______Egyáltalán nem ______Nem tudom megítélni _____Nem került

szóba

4. A kellemes tevékenység az ülés végén:________________________________________________________

5. A szülő behívása az ülés végén:

a) Melyik szülő volt jelen?

______anya (vagy az anyának megfelelő személy)
______apa (vagy az apának megfelelő személy)
______egyéb (ki:__________________________________)
______egyikőjük sem

b) Ha sor került a szülő (vagy kísérő) behívására, az illető:

______teljesen megértette a hallottakat
______részben értette csak meg a hallottakat
______gyengén értette meg a hallottakat

c) Ezen a héten a szülő (vagy nevelő):

______aktívan támogatja a P-t a terápiában (pl. segít neki elvégezni házi feladatot)
______passzívan támogatja a P-t a terápiában (pl. figyel, meghallgatja a P-t, de nem segít a házi feladatban)
______nem támogatja a P-t a terápiában

6. Megjegyzések:

109
 Utolsó ülés

Célok:

1) A terápia lezárásával kapcsolatos témák megbeszélése. A TESZ és GONDOL stratégiák alkalmazása a

terapeuta saját szomorúságával való megküzdésre. A P eddigi kemény munkájának megdicsérése.

2) A 10. ülést követő ülések legfontosabb pontjainak átismétlése: a legjobban bevált TESZ és GONDOL
stratégiák kiválasztása, és ezek valós problémákban és helyzetekben való alkalmazása.

3) A választott TESZ és GONDOL stratégiák későbbi alkalmazásának megtervezése.

4) „Reklám” készítése a PASCET programról, videókamerával.

5) Kis ünnepség, süteménnyel, üdítővel.

6) Ajándékok: a TESZ és GONDOL kulcstartó és a terapeuta levele.

7) A szokásosnál lényegesen hosszabb beszélgetés a szülővel és a P-sel hármasban, ahol sor kerül a
legfontosabb pontok átismétlésére, a jövőre vonatkozó megküzdési tervek megbeszélésére, és ahol
igyekszünk megnyerni a szülőt, hogy a továbbiakban segítse és támogassa a P-t.

Szükséges eszközök:

Papír és ceruza
Matrica vagy nyomda
Jutalom
Videómagnó és TV
Üres videókazetta és kamera
Filmrészletek, amelyek esetleg illusztrálhatják az ülés lényeges pontjait

110
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

Ez az ülés fontos fordulópont a P számára, hiszen mostanra megtanulta az összes TESZ és GONDOL
stratégiát, és tudja ezeket hatékonyan alkalmazni a mindennapi életben. Itt az idő, hogy „a saját lábára álljon”;
mostantól kezdve a szülő még segít neki, de a terapeuta már nem (habár meg lehet beszélni a P-sel, hogy szükség
esetén alkalmanként találkoznak). Az ülés célja a P eddigi teljesítményének felelevenítése és dicsérete, hogy a
lezárás pozitív és reményteli legyen. Az ünneplésen ne spóroljunk! Az ülés előtt részletesen át kell gondolni, hogy
milyen visszajelzést akarunk adni a szülőnek és a P-nek.

Az ülés szerkezete

Az utolsó ülés a következő hét elemet tartalmazza:

1) A terápia lezárásával kapcsolatos témák megbeszélése, a P megdicsérése, fénykép átadása.

2) A 10. ülést követő ülések legfontosabb pontjainak megbeszélése: a leghasználhatóbb TESZ és GONDOL
stratégiák kiválasztása és ezek valós problémákban és helyzetekben való alkalmazása.
3) A választott TESZ és GONDOL stratégiák későbbi alkalmazásának megtervezése.
4) „Reklám” készítése a PASCET programról, videókamerával.
5) Kis ünnepség, süteménnyel, üdítővel.
6) Ajándékok: a TESZ és GONDOL kulcstartó és a terapeuta levele.
7) A szokásosnál lényegesen hosszabb beszélgetés a szülővel és a P-sel hármasban, ahol sor kerül a
legfontosabb pontok átismétlésére, a jövőre vonatkozó megküzdési tervek megbeszélésére, és ahol
igyekszünk megnyerni a szülőt, hogy a továbbiakban segítse és támogassa a P-t.

Az ülés légköre legyen meleg és vidám. A gyerek az ülésről a saját teljesítményével elégedetten távozzon. Az
ülés végére a szülő és a gyerek számára is legyen egyértelmű, hogy (a) a P számára melyik stratégiák a
leghasználhatóbbnak, és (b) melyek azok a legfontosabb streszorok, amelyek előfordulásakor a P-nek alkalmaznia
kell majd ezeket a stratégiákat. A következőkben az ülés hét eleme részletes bemutatásra kerül:

1. A terápia lezárásával kapcsolatos témák megbeszélése, a P megdicsérése, fénykép átadása. A beszélgetést

igyekezzünk úgy terelni, hogy szóba kerüljenek a P gondolatai és érzelmei a terápia befejezésével kapcsolatban.
Elkezdhetjük például így a beszélgetést:

„Elérkeztünk az utolsó üléshez. Sajnálom, hogy most találkozunk utoljára. Az azonban nagyon tetszett, hogy
milyen ügyes voltál az üléseken és a házi feladatokban [EZT A KIJELNTÉST MÓDOSÍTSUK A P TÉNYLEGES
TELJESÍTMÉNYÉNEK ÉS SIKERESSÉGÉNEK MEGFELELŐEN.] És nagyon örültem neki, hogy
megismerhettelek az ülések alatt.
És te? Mit gondolsz erről, hogy most találkozunk utoljára? [ALAPOSAN EXPLORÁLJUNK MINDEN
TÉMÁT, AMIT A P FELVET, VÁLASZOLJUNK MINDEN KÉRDÉSRE, ÉS MINDENKÉPPEN SZÁNJUNK
ELEGENDŐ IDŐT A P ESETLEGES FÉLELMEINEK MEGBESZÉLÉSÉRE. ENNEK A BESZÉLGETÉST
RÖVIDEN ÖSSZEFOGLALVA ÍRJUK LE A TJ LAPRA.]
Szeretném, ha tudnád, hogy ha nem is találkozunk ezután, gondolni fogok rád, és a legjobbakat kívánom
neked. A mai találkozásunk végén szeretnék adni neked egy kis ajándékot, hogy emlékezz majd ezekre a
beszélgetésekre [EZ A TESZ ÉS GONDOL KULCSTARTÓ].
[EZEN A PONTON LEHETŐSÉGÜNK NYÍLIK ARRA, HOGY EGY-KÉT TESZ ÉS GONDOL
STRATÉGIÁT BEMUTASSUNK AZÁLTAL, HOGY A SAJÁT SZOMORÚSÁGUNKRA ALKALMAZZUK
EZEKET.]
POLAROID FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL KÉSZÍTSÜNK EGY KÉPET MAGUNKRÓL ÉS A P-RŐL (A P-
SEL KÖZÖSEN DÖNTSÜK EL, HOGY A KINT VÁRAKOZÓ CSALÁDTAG(OK) IS RAJTA LEGYENEK-E A
KÉPEN.) A KÉPET TEGYÜK BELE A KULCSTARTÓBA.

2. A 10. ülést követő ülések legfontosabb pontjainak megbeszélése: a leghasználhatóbb TESZ és GONDOL
stratégiák kiválasztása és ezek valós problémákban és helyzetekben való alkalmazása. Ebben a beszélgetésben már
nem merülhetnek fel nagy újdonságok. Itt egyszerűen átismételjük, hogy miken volt a hangsúly az elmúlt 2-4
ülésen, ill. hogy ezekhez kapcsolódva milyen házi feladatokat kellett a P-nek elvégeznie. Gyakorlatilag tehát a P
számára leghasznosabb TESZ és GONDOL stratégiák megbeszélésére kerül sor, amelyek a 10. ülés utáni
találkozások lényegét képezték. Ezt a beszélgetést is az előző ülésben leírt „irányított felidézés” módszerével
vezessük. Újra hangsúlyozzuk a több (A, B és C) terv készítésének fontosságát. Erősítsük meg a korábban

111
megkezdett frusztráció és sikertelenség elleni immunizálást is azáltal, hogy elmondjuk, hogy ezek helyénvaló,
normális tapasztalatok, ill. azáltal, hogy a P eddigi, akadályok ellenére is sikeres tapasztalatait emeljük ki.

3. A választott TESZ és GONDOL stratégiák későbbi alkalmazásának megtervezése. Az utolsó ülés

nagyjából egyharmadát tegye ki a legfontosabb stratégiák későbbi, potenciálisan depressziogén helyzetekben való
alkalmazásának megtervezése. Az ülésnek ez a szakasza legyen interaktív, ahol a P minél többet tesz hozzá a
beszélgetéshez arról, hogy a stratégiák alkalmazásának milyen konkrét módszerei fognak szerinte beválni. Csak
olyan terveket beszéljünk itt meg, amelyek nagy valószínűséggel sikeresek lesznek.
A fentieknek megfelelően célszerű felkészíteni a P-t a későbbi csalódásokra, azáltal, hogy egyrészt előre
jelezzük a várható sikertelenségeket, másrészt a depresszió relapszusát; a klinikai tapasztalat és a kutatások arra
utalnak, hogy a relapszus meglehetősen gyakori. Elmondhatjuk tehát a P-nek, hogy a visszaesés gyakran előfordul –
pl. „gyerekek sokszor tapasztalják, hogy eljárnak terápiára és jobban lesznek, de ettől nem oldódik meg minden
problémájuk, és néha újra rosszkedvűek lesznek”. Azt az üzenetet igyekezzünk átadni, hogy a visszaesés normális és
gyakori jelenség, és hogy szinte senki nem számíthat arra, hogy soha nem lesz egyetlen rossz napja sem. Inkább arra
van szükségünk, hogy jó megküzdési stratégiáink legyenek, amelyeket azonnal bevethetünk, ha a hangulatunk
romlani kezd. Biztosítsuk a P-t afelől, hogy ha használja a tanult TESZ és GONDOL készségeket, sokkal jobban
kézben tudja tartani és hamarabb el tudja űzni a rossz hangulatot, mint régebben.

4. „Reklám” készítése a PASCET programról, videókamerával. A TESZ és GONDOL program megjegyzését

és a program személyre szabott alkalmazását is nagy mértékben elősegíti, ha készítünk egy „ PASCET reklámot”, a
P főszereplésével. Bátorítsuk arra a P-t, hogy legyen ő a sztár a saját reklámjában. A reklám a következő elemeket
tartalmazza:
a. A PASCET legfontosabb elemeinek áttekintése. A P foglalja össze a
program lényegét, ahogy ő emlékszik rá. Szükség szerint meg lehet állítani a kamerát, és
segítséget nyújthatunk a P-nek.
b. Mi a jó a PASCET programban – pl. miért lenne más gyerekeknek is
hasznos, ha alkalmaznák a TESZ és GONDOL stratégiákat?
c. „Házi feladat slágerlista”. A P meséljen el egyet-kettőt a leghasznosabb
házi feladatai közül. Mindenképpen mondja el azt is, hogy a feladat milyen hatással volt a
hangulatára.

Ha lehetőség van rá, nézzük meg a szülővel együtt a reklámot az ülés végén. A kazettát rögtön odaadhatjuk a P-nek
és a szülőnek, de készíthetünk is róla egy másolatot; ebben az esetben a lehető leghamarabb küldjünk el nekik egy
példányt.

5. Kis ünnepség, süteménnyel, üdítővel. Tartsunk egy kis búcsúünnepséget süteménnyel és üdítővel.
Használjuk itt ki a lehetőséget arra, hogy a P életében közelgő pozitív eseményekre koncentráljunk – pl. születésnap,
valamilyen társasági esemény, nyári szünet, utazás, magasabb osztályba kerülés, ahol új barátokra találhat. A
lényeg, hogy az ülésnek ez a szakasza egy „pozitív jövő” orientációjú ünnepség legyen.

6. Ajándék: a TESZ és GONDOL kulcstartó. Adjunk a P-nek egy kulcstartót, amelyen az egyik oldalon a
TESZ és GONDOL stratégiák találhatók, a másik oldalra pedig az ülésen (a terapeutáról és a P-ről, vagy a P-ről és a
szülőről) készült fénykép kerül. Beszéljük meg, hogyan segíthet ez a kulcstartó a P-nek visszaemlékezni a TESZ és
GONDOL stratégiákra.

7. A terapeuta levelének átadása. (opcionális) A terapeuta-páciens kapcsolat fontosságának hangsúlyozására

és a terápia hasznának kiemelésére alkalmas eszköz, ha a terapeuta ír egy levelet a P-nek, amelyben részletesen
leírja, hogy a P milyen fejlődésen ment át, és hogy ez számára milyen nagy örömöt jelentett. Nem kell hosszú vagy
nagyon szépen megfogalmazott levelet írni, de mindenképpen legyen őszinte. Olyanra írjuk meg, hogy a P szívesen
elővegye később, és ha elolvassa, emlékezzen majd rá, hogy milyen volt a terápia, és hogy mit tanult belőle. A
levelet átadhatjuk az ülésen, de el is küldhetjük az utolsó ülés után, hogy a kezelés lezárása fokozatos legyen.

8. A szokásosnál lényegesen hosszabb beszélgetés a szülővel és a P-sel hármasban, ahol sor kerül a
legfontosabb pontok átismétlésére, a jövőre vonatkozó megküzdési tervek megbeszélésére, és ahol igyekszünk
megnyerni a szülőt, hogy a továbbiakban segítse és támogassa a P-t. Szánjunk a szokásosnál több időt erre az utolsó
beszélgetésre. Itt át kell ismételni a leginkább bevált megküzdési stratégiák legfontosabb pontjait és azok gyakorlati
alkalmazását – ebben a szakaszban a P beszéljen minél többet! Különösen fontos összefoglalni a jövőbeni
stresszorok és potenciálisan depressziót kiváltó helyzetek esetére kidolgozott megküzdési terveket. Az ülés végére a
szülőnek pontosan értenie kell, hogy a terapeuta és a P szerint mi az a két-három esemény vagy helyzet, amely a
legnagyobb valószínűséggel fog depressziót okozni, ill. hogy milyen terveket készítettünk ezekre a helyzetekre.
Igyekezzünk megnyerni a szülőt, hogy segítse és támogassa a P-t a jövőben, amikor igyekszik majd ezeket a
terveket megvalósítani.

112
 Segítséget jelenthet a szülő és a P számára a későbbiekben, ha lemásolunk néhány példányt az általános házi
feladat oldalakról, és odaadjuk nekik. Ha az utolsó ülést követően a P valamilyen problémával szembesül, ezeknek a
házi feladat oldalaknak a szerkezetét felhasználva kereshetnek a szülővel közösen megoldást. Ez különösen akkor
hasznos, ha úgy tapasztaltuk, hogy a P számára a házi feladatok hatékony segítséget jelentettek a terápia során.
Végül ne mulasszuk el megköszönni a szülőnek, hogy segítette és támogatta a terápiát. Ha a szülő valóban
komoly segítséget jelentett, mutassuk ki a lelkesedésünket! Mondjuk el neki, hogy nagyon örültünk neki, hogy
megismerhettük, és hogy most, hogy a terápia véget ér, átadjuk neki a „terepet”. Mindenképpen kapjon a szülő is
egy példányt a TESZ és GONDOL stratégiákat összefoglaló oldalból.

113
 TERAPEUTA JEGYZETEI – UTOLSÓ ÜLÉS

Dátum: ______________________________________

1. A hangulatmérő hőmérőn bejelölt érték:_______________________

2. Az előző heti házi feladat:

a. Elvégezte a P az előző heti házi feladatot? ___Egyáltalán nem________________Részben ______Teljesen

b. Ha teljesen elvégezte, odafigyelve és alaposan csinálta meg a feladatot?
_________Nem_________Részben___________Igen

c. Ha teljesen elvégezte, megértette a lényeget?

_________Nem_________Részben___________Igen

3. Az utolsó üléssel kapcsolatos megjegyzések:

114
 Családlátogatás

Célok:

1) A P családtagjainak megismerése és a P terápiájáról való felvilágosítása.

2) A P napjainak jelentős részét kitevő otthoni és családi kontextus megismerése.

3) Az otthon légkörének, díszítésének, a család interakcióinak megfigyelése – ezek az információk a

formulációhoz szükségesek.

Szükséges eszközök:

Terapeuta Jegyzetei lap, amelyet a látogatás után, nem közben kell kitölteni
Toll vagy ceruza

115
 AZ ÜLÉS CÉLJAI ÉS MENETE
(P = Páciens, MF = Használja a Munkafüzetet, TJ = Terapeuta Jegyzetei űrlap)

Az ülés céljai

A családlátogatásnak két célja van. Először is a család szempontjából előnyös, ha megismerhetik a terapeutát,
így jobban megértik, hogy a P a terápia során milyen élményeket szerez. Másodszor fontos a terapeuta számára, mivel
a formulációhoz szükséges, hogy megismerjük az otthoni kontextust, amelyben a P annyi időt tölt.

A családlátogatás megszervezése

Már az első ülésen megemlítettük a szülőnek, hogy majd sort szeretnénk keríteni egy családlátogatásra.
Feltétlen tartsuk tiszteletben a szülő természetes reakcióját, hogy kellemetlenül érzi magát amiatt, hogy egy idegen
ember jön el hozzájuk. Hangsúlyozzuk, hogy a családlátogatás a terápia rutinszerű eleme, nem csak az ő családjukat
tartjuk fontosnak meglátogatni. Magyarázzuk el, hogy mindig igyekszünk a lehető legtöbb információt összegyűjteni a
kezelt gyerekekről, és emiatt meg szoktuk látogatni a családjukat is. Kedvesen, de határozottan tartsuk magunkat
ahhoz, hogy megbeszéljünk egy időpontot, mivel ez a látogatás nagyon értékes információkat szolgáltathat.

Mire figyeljünk a családlátogatás alatt

A TJ lapon található információkat mindenképpen igyekezzünk begyűjteni, de ne korlátozzanak minket az ott

leírtak. A P otthonában pártatlan, professzionális megfigyelőként vagyunk jelen azért, hogy a P formulációja
szempontjából lényeges adatokat gyűjtsünk. A következő területeknek szenteljünk kiemelt figyelmet:

1. Kérjük meg, hogy mutassák meg nekünk a lakást – ezt a P is megteheti. Figyeljük meg,
hogy a P hol alszik, hol eszik, hol írja a leckét, és hol tölti a szabadidejét (pl. tévénézés).
2. A lakás körbejárása közben kérdezzük meg, hogy a család hol tölti a legtöbb időt együtt
az étkezéseken kívül.
3. Figyeljük meg azt is, hogy a P hova húzódhat félre (ha ezt egyáltalán megteheti), ha
egyedül szeretne lenni (pl. a relaxáláskor).
4. Tudjuk meg, hogy épül fel a család egy átlagos napja a felkeléstől a lefekvésig.
5. Tudjuk meg, hogy a család mit tart jónak abban, hogy itt élnek, és mi az, ami nem
tetszik nekik. Tudjuk meg azt is, mit gondolnak a környékről – mi az, ami tetszik nekik benne, mi az, amin
szívesen változtatnának, és hogy van-e kapcsolatuk a szomszédokkal.
6. Tudjuk meg, hogy milyen kapcsolatban van a kezelt gyermek a környékbeli
kortársakkal, és milyen közös programjaik vannak.
7. Figyeljük meg, milyen a lakás és a háztartás légköre – meleg és kellemes vagy hideg,
rend van vagy rendetlenség, csendes vagy zajos stb.
8. Mit árul el a lakás dekorációja a kezelt gyermek családban betöltött helyéről? – pl. A P
„munkájának gyümölcsei” (díjak, jó osztályzatok, jó bizonyítvány stb) megtalálhatók a falon, hűtőszekrényen
stb.? A P szobája kellemes, vidám, a gyermek ízlésének megfelelően egyéni?
9. Figyeljük meg azt is, hogy van-e a P szobájában valamilyen tehetségére vagy általa
kedvelt tevékenységre utaló szimbólum – pl. kupa, kép róla sport közben.
10. Figyeljük meg továbbá, hogy a családtagok közti interakció mit árul el a gyermek
családban betöltött helyzetéről – pl. Elveszik-e a sok tevékenység forgatagában, elnyomják-e hangosabb
testvérei, szülői kritika célpontja-e.

Ne felejtsük el, hogy a családlátogatás célja nem a P otthonának és családjának elítélése, hanem objektív
tudósként adatot gyűjtünk azért, hogy a P személyét és problémáit alaposabban megértsük. Tartsuk tiszteletben a család
által szabott határokat és a családtagokban látogatás miatt esetlegesen fellépő diszkomfortérzést. Klinikai készségeink
segítségével igyekezzünk azon, hogy minél kevésbé érezzék magukat kényelmetlenül. Minél kellemesebben érzi magát
a család a terapeuta jelenlétében, annál valószínűbb, hogy olyan adatokra teszünk szert, amelyek a P tényleges
naponkénti tapasztalatait tükrözik.

A családlátogatás befejezése

Miután sikerült összegyűjteni a szükséges információt, melegen köszönjük meg a P-nek és a P családjának,
hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy megismerhessük őket és az otthonukat. Hangsúlyozzuk, hogy milyen nagy
segítséget jelentett nekünk ez a látogatás abban, hogy alaposabban megismerjük a P-t, és hogy ezáltal a terápiáját
hatékonyabbá tegyük. Erősítsük meg a család minden olyan megnyilvánulását, amellyel a P-nek segítenek, a P-t vagy a
P terápiáját támogatják.

116
 TERAPEUTA JEGYZETEI – CSALÁDLÁTOGATÁS

Dátum: ______________________________________

1. A P otthonának általános leírása.

2. A lakás körbejárásakor megfigyeltek: a P hol alszik, hol eszik, hol írja a leckét, és hol tölti a szabadidejét (pl.
tévénézés, olvasás, játék)

3. Az étkezéseken kívül hol tölti a család a legtöbb időt együtt?

117
4. Hova húzódhat félre a P, ha egyedül szeretne lenni? Írja le a helyet!

5. Hogy épül fel a család egy átlagos napja?

6. A család mit tart jónak abban, hogy itt élnek? Mi az, ami nem tetszik nekik?

118
7. Mit gondol a család a környékről – mi az, ami tetszik nekik, mi az, amin szívesen változtatnának?

8. Van kapcsolatuk a szomszédokkal? Van a P-nek kapcsolata a környékbeli gyerekekkel/serdülőkkel? Ha igen, miket
csinálnak együtt?

9. A P otthonának légköréről szerzett benyomások – meleg vagy rideg, rendes vagy rendetlen, csendes vagy zajos stb

119
10. Ki vannak téve a P „munkájának gyümölcsei” (díjak, jó osztályzatok, jó bizonyítvány stb.) a lakásban?
Részletezze!

11. A P szobáját a P díszíti – tükrözi a szoba a saját egyéniségét? Részletezze!

12. Van a P szobájában valamilyen tehetségére vagy általa kedvelt tevékenységre utaló szimbólum (pl. kupa, kép róla
sport közben)? Részletezze!

13. Jellemezze a család interakcióit!

120
14. További megjegyzések/gondolatok.

121
 Szülőknek kiadható segédanyag

Az elsődleges és másodlagos kontroll erősítése

(PASCET)

122
 1. ülés
A program bemutatása

A mai ülés legfontosabb pontjai:

1) Ha a fia/lánya rosszkedvű vagy feszült lesz, bevethet néhány stratégiát, hogy a hangulata jobb legyen. A
terápia során a fia/lánya a következőket fogja megtanulni:
a) jobb kedve lesz, ha bizonyos dolgokat TESZ
b) jobb kedve lesz, ha bizonyos dolgokat GONDOL

2) Ezek a rossz hangulat elleni stratégiák fel vannak sorolva azon a lapon, amelyet megbeszéltünk az ülés végén. A
fia/lánya is kapott egy példányt ebből a lapból.
3) A fia/lánya elsajátított egy egyszerű problémamegoldó módszert is. Ez a LÉPCSŐ. A LÉPCSŐ „fokai” a
következők: (1) Leírjuk a problémát, (2) Észtorna – lehetséges megoldásokat találunk ki, (3) Próba –
kipróbáljuk gondolatban a megoldásötleteket és megvizsgáljuk, melyiknek milyen jó és milyen rossz oldala van,
(4) Csináld meg – az egyik megoldást kiválasztjuk és végrehajtjuk, és (5) Összejött? – Megfigyeljük, sikeres
volt-e a megoldás, és ha nem, választunk egy másikat.
4) A fia/lánya minden héten kap egy házi feladatot. A mostani házi feladat az oldal alján található.

Hogyan segíthet Ön: Ha a gyermeke Önhöz fordul valamilyen problémával, megpróbálhatja a LÉPCSŐ segítségével
megoldani. A Munkafüzetben megtalálható az egyes lépések leírása. Emellett bármilyen segítséget tud nyújtani a
fiának/lányának, az számára hasznos lesz.

A ma adott házi feladat:

Egyik este a fiának/lányának ki kell választania egy megoldásra váró problémát, és ki kell tölteni a LÉPCSŐ
munkalapot. Ezután ki kell próbálnia az egyik megoldást, és le kell írnia, hogy vált be.
Emlékeztesse arra, hogy ha megcsinálja a házi feladatot, kap egy matricát vagy egy nyomdaképet, ha pedig
elhozza magával a Munkafüzetet a következő ülésre, további matricát vagy nyomdaképet szerezhet. Emlékeztesse arra
is, hogy a matricákat vagy a nyomdákat Jutalomra válthatja majd be!

123
 2. ülés
Tevékenységek választása

A mai ülés legfontosabb pontjai:

1) A gyerekek érzelmeit befolyásolja, hogy mit csinálnak.

Ezért lényeges, hogy a fia/lánya naponta legalább egy dolgot tegyen, amit igazán szeret csinálni. Különösen
fontos ez, ha a fia/lánya rosszkedvű. Ilyen helyzetekben egy kellemes, élvezetes elfoglaltság javíthatja a hangulatát.

Hogyan segíthet Ön: Kérdezze meg reggel a fiát/lányát, hogy ma milyen kellemes dolgot fog beiktatni a napjába.
Szükség esetén segítsen neki kitalálni legalább egy élvezetes elfoglaltságot arra a napra. A választott tevékenység
természetesen olyan legyen, hogy azt a fia/lánya valóban el is tudja aznap végezni.

2) Beszéltünk ma még három speciális tevékenységről, amelyek általában jobb kedvre derítik az embert:
a) Több közös elfoglaltság valakivel, akit szeretünk. Ha felhívjuk egy barátunkat és szervezünk valami közös
programot, sokkal jobb kedvünk lesz. Még az egészen egyszerű közös dolgok is sokat segíthetnek, mint
például egy telefonbeszélgetés vagy az iskolai ebéd közös elfogyasztása.
b) Az üres idő csökkentése, csatlakozás egy csoporthoz vagy egy klubhoz. Ha belépünk valamilyen csoportba
vagy klubba, kevesebb üres időnk lesz, így pedig nem lesz majd alkalmunk rá, hogy a rosszkedvünkön
rágódjunk. Ezen kívül a csoporttal vagy klubbal töltött idő kellemes elfoglaltságot is jelent.
c) Segítünk valakinek. Ha segítünk valakinek, a gondolataink másokon fognak járni, ez pedig mindenkinek
hasznos. Az a tudat pedig hogy segítettünk valakinek, jó érzéssel tölt el.

Hogyan segíthet Ön: Ha látja, hogy a fia/lánya rosszkedvű vagy szomorú vagy ingerlékeny vagy feszült, segíthet neki
új elfoglaltságokba kezdeni. Gondolja át az itt felsorolt három tevékenységfajtát! (1) Lehet, hogy a fia/lánya
felhívhatná egy barátját vagy barátnőjét, és kitalálhatnának egy közös programot. (2) Lehet, hogy eszébe jut egy klub
vagy egy csoport (pl. egy iskolai vagy templomi csoport), amelyhez a fia/lánya csatlakozhatna, hogy minél kevesebb
üres ideje maradjon. (3) Végül pedig segíthet azzal is, ha eszébe jut, hogy hogyan segíthetne a fia/lánya valaki másnak.

A ma adott házi feladat:

Egy kellemes tevékenység végrehajtása, és a hangulat bejelölése a Hangulat Hőmérőn. Ma a fia/lánya leírt 10
dolgot, amit nagyon szeret csinálni. A házi feladat, hogy ezek közül legalább egyet csináljon meg, és írja le a
Munkafüzetbe, hogy melyik volt az. Ezután be kell jelölnie a Hangulat Hőmérőkön, hogy hogyan érezte magát a
feladat előtt és után. Megbeszélheti esetleg a fiával/lányával, hogy mit tapasztalt, változott-e a hangulata, miután
elvégezte a választott tevékenységet.

124
 3. ülés
Relaxálás

A mai ülés legfontosabb pontjai:

Ha a gyerekek feszültek, idegesek, fontos, hogy el tudjanak lazulni, hogy képesek legyenek a relaxálásra.
Ma a fia/lánya a relaxálni tanult. Ez azt jelenti, hogy lassan, mélyen lélegzik, az izmait megfeszíti és elernyeszti,
és szép helyeket vagy kedves embereket képzel el. Ha a fia/lánya elsajátította ezt a készséget, gyakorlatilag bárhol,
bármikor képes lesz ellazulni.

Kétféle relaxálást tanultunk: az egyikhez kell egy csendes hely, ahol lefekhet és beteheti a relaxációs kazettát. A
másik módszert nyilvános helyeken is lehet alkalmazni – ezt hívjuk Titkos Ellazulásnak.

Hogyan segíthet Ön: Segítsen a fiának/lányának találni egy olyan nyugodt időszakot, amikor gyakorolhatja a
relaxálást. Bátorítsa rá, hogy relaxáljon, különösen ha feszült vagy ideges.

A ma adott házi feladat:

A relaxálás gyakorlása és a hangulat bejelölése a Hangulat Hőmérőn. A relaxálás csak gyakorlással sajátítható el.
A házi feladat most az, hogy a fia/lánya hallgassa meg a relaxációs kazettát, és legalább egyszer, legalább tíz percig
gyakoroljon. Az is a feladat része, hogy jelölje be a Hangulat Hőmérőn, hogy hogyan érezte magát a relaxálás előtt és
után. Nem akarja esetleg Ön is kipróbálni a relaxálást?

125
 4. ülés
A pozitív magatartás

A mai ülés legfontosabb pontjai:

Ma a TESZ és GONDOL stratégiák közül az E stratégiát beszéltük meg: „Erős, magabiztos maradok – a jobbik
oldalam mutatom!”. Megtanultuk, hogy
1) Ha a viselkedésünk pozitív, magabiztos és optimista, szívesebben lesznek velünk az emberek. Ha szomorúak,
levertek vagyunk, az emberek elkezdenek elkerülni minket.
2) A pozitív magatartás nekünk is jó – jó érzést kelt bennünk, jobban fogjuk szeretni magunkat és kellemesebbé
tesszük az életünket.
3) A pozitív magatartás megtanulható, mint egy sport, a tánc vagy a matematika.
4) Mint minden dolog, amit tanulni kell, a pozitív viselkedés is annál jobban megy, minél többet gyakoroljuk.
5) Gyakorolnunk kell, hogy képesek legyünk pozitívan, vidáman, magabiztosan és optimistán viselkedni, amikor
másokkal beszélgetünk. Ez a következő részleteket foglalja magában:
(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

Hogyan segíthet Ön: Ha észreveszi, hogy a fia/lánya a rosszabbik oldalát mutatja, vagyis szomorú, levert vagy
ingerlékeny, akkor emlékeztetheti a mai ülésen tanultakra: Ha a jobbik oldalunkat mutatjuk, jobban érezzük
magunkat és mások is szívesebben lesznek velünk. Emlékeztetheti a fiát/lányát néhány konkrét dologra is, ami az ő
saját jó oldalát jelenti.

A ma adott házi feladat:

Gyakorolni kell a pozitív magatartást, a jobbik oldal mutatását. A fia/lánya felírt a Munkafüzetbe egy személyt,
akin ezt ki fogja próbálni. NEKI természetesen nem szabad elmondani, hogy éppen a házi feladatát végzi! Egyik
nap beszélnie kell ezzel az emberrel, és meg kell próbálnia közben – a fenti listának megfelelően – a jobbik
oldalát mutatnia. Ezúttal is be kell jelölni a hőmérőkön a gyakorlat előtti és utáni hangulatát.

126
 5. ülés
Készségek és képességek kifejlesztése: célok kijelölése és gyakorlás

A mai ülés legfontosabb pontjai:

Ma a TESZ és GONDOL stratégiák közül az SZ stratégiát beszéltük meg: „Szorgalom – elsajátíthatok egy új
képességet”. Megtanultuk, hogy
1) Az embert rossz érzéssel tölti el, ha nem képes bizonyos dolgokra, amelyekre képes szeretne lenni.
2) Egy új képesség vagy készség elsajátítása nagyon jó érzés. Bárki elsajátíthat egy-egy új képességet, ha az alábbi
HÁROM lépést megteszi:
a) A konkrét cél kijelölése
b) A célhoz vezető kis lépések meghatározása
c) Egyszerre egy kis lépés gyakorlása
3) Gyakorlás közben az ember néha hibázik. Mindenki követ el hibákat. Ha valami nem sikerült jól, folytatni kell a
gyakorlást, sőt, még többet, még keményebben kell gyakorolni, hogy megtanuljuk azt a képességet, amivel
rendelkezni szeretnénk. Azok lesznek sikeres emberek az életben, akik a bukások ellenére is kitartanak, nem pedig
azok, akik feladják.

Hogyan segíthet Ön: Ha a fia/lánya kijelöl magának egy célt, segíthet neki abban, hogy az reális legyen, vagyis hogy
olyan célt jelöljön ki, amit kellő gyakorlással valóban elérhet. Segíthet azzal is, ha emlékezteti őt arra, hogy a cél
eléréséhez sok gyakorlás szükséges. Ha hibázik, ha nem halad olyan jól, ahogy szeretné, elmondhatja, hogy
mindannyian követünk el hibákat, miközben haladunk a saját céljaink felé. A lényeg, hogy lépjen tovább, ne adja fel és
folytassa a gyakorlást.

A ma adott házi feladat:

Ezen a héten el kell kezdeni egy új készség elsajátítását. A lánya/fia leírta a Munkafüzetbe, hogy mi lenne az a
képesség, amivel szeretne rendelkezni (megkérdezheti tőle, hogy mi ez). Ennek a képességnek az elsajátítása az ő
célja. A lánya/fia ezután kijelölt néhány kis lépést, amelyek elvezethetnek ehhez a célhoz. A héten az a feladata, hogy
ezek közül egy lépést gyakoroljon. A konkrét feladat a következő:

1) Gyakorolja a választott kis lépést

2) Írja le a Munkafüzetbe, hogy mit gyakorolt
3) Írja le a Munkafüzetbe, hogy ment a gyakorlás: jól sikerült-e, milyen hibákat vétett stb.
4) Jelölje be a Hangulat Hőmérőn a gyakorlás előtti és a gyakorlás utáni hangulatát.

127
 6. ülés
A negatív gondolkozás azonosítása és megváltoztatása

A mai ülés legfontosabb pontjai:

Ma a TESZ és GONDOL stratégiák közül a GO stratégiát beszéltük meg: „Gondolkozz pozitívan! A negatív
gondolkozás tilos”. Megtanultuk, hogy
1) A negatív gondolatok rosszkedvűvé tesznek.
2) A negatív gondolatokat pozitív vagy a valóságnak megfelelő, reális gondolatokká lehet alakítani.
3) A negatív gondolatok négy fajtájáról beszéltünk. Megbeszéltük azt is, hogy ezeket hogyan lehet pozitív vagy
reális gondolatokká alakítani. Ezt a négy gondolattípust foglalja össze a BÁNAT betűszó:

BÁNAT

A ROSSZ gondolatoktól BÁNATosak leszünk.

A JÓ gondolatoktól vidámak leszünk.

Ilyen ROSSZ gondolatok szoktak előfordulni:

BÁ .....................Bántom, hibáztatom magam

N ........................Nem veszem észre a jó dolgokat
A ........................Alaptalanul feltételezek rossz dolgokat
T.........................Túlzásokba esem – rosszabbnak állítom be a helyzetet, mint amilyen az valójában
(katasztrófát képzelek)

Hogyan segíthet Ön: Ha észreveszi, hogy a fiának/lányának negatív gondolatai vannak, a BÁNAT táblázat
alkalmazásával segítsen neki (1) azonosítani, hogy milyen fajta negatív gondolata van, és – ez nagyon fontos! – (2) a
gondolatot pozitív vagy a valóságot tükröző gondolattá alakítani.

A ma adott házi feladat:

Ezen a héten a lánya/fia a BÁNAT táblázat használatát fogja gyakorolni. Le kell írnia egy negatív gondolatát, ami
a héten jutott az eszébe. A Munkafüzetbe 6 dolgot kell leírnia:
1) Mi történt, mi váltotta ki a gondolatot
2) Mi volt maga a gondolat
3) Jelölje be a Hangulat Hőmérőn, hogy milyen volt a hangulata, amikor ez a gondolat járt a fejében
4) A négy típus közül az ő gondolata melyik volt
5) Mi lenne ehelyett egy pozitívabb vagy reálisabb gondolat
6) Jelölje be a Hangulat Hőmérőn, hogy milyen lenne a hangulata ennek a pozitívabb vagy reálisabb gondolatnak
a hatására

128
 7. ülés
Mit tegyünk, ha valami rossz történik?

A mai ülés legfontosabb pontjai:

Ma három dolgot beszéltünk meg, amelyek segíthetnek, ha kellemetlen események történnek velünk. Ez a három dolog
abban segít, hogy jobb legyen a kedvünk, és ne süllyedjünk bele a történtek feletti szomorúságba. A három dologra a
GONDOL betűszóból az N-D-O betűk emlékeztetnek:

GONDOL

N ........................Ne legyenek ismétlődő rossz gondolataim! Elterelem a gondolataimat az olyan

dolgokról, amelyektől rosszkedvű leszek. Valami másra gondolok.
D ........................Derítsd ki az események jó oldalát – minden rosszban van valami jó!
O ........................Oszd meg egy barátoddal. Megbeszélhetem a dolgokat valakivel, akiben
megbízom.

Hogyan segíthet Ön: Ha tudja, hogy valami kellemetlen élmény érte a lányát/fiát, amitől rosszkedvű lett, nézze át ezt
a listát, és gondolja át, hogy melyik stratégia alkalmazására tudná biztatni őt.

A ma adott házi feladat:

A hét egyik napján a fia/lánya le fog írni egy olyan élményét, amitől rosszkedvű lett. Nem kell olyan dolgot írnia,
ami aznap történt, lehet bármilyen korábbi esemény is. Ezt követően be kell jelölnie a Hangulat Hőmérőn, hogy milyen
volt a hangulata, amikor az eset történt. Ezután le kell írnia a fenti listáról az egyiket – lehet olyat választani, amit
tényleg megtett abban a helyzetben, de olyat is, amit megtehetett VOLNA, hogy jobban érezze magát. Ezután be kell
jelölnie a Munkafüzetben, hogy a három lehetőség közül a „Ne legyenek ismétlődő rossz gondolataim”, a „Derítsd ki
az események jó oldalát” vagy pedig az „Oszd meg egy barátoddal” stratégiát választotta. Végül pedig be kell jelölnie
a Hangulat Hőmérőn, hogy milyen lett (vagy lett VOLNA) a hangulata a rosszkedv-ellenes stratégia alkalmazását
követően.

129
 8. ülés
Jobb hangulat elérése a TESZ és GONDOL stratégiák alkalmazása révén

A mai ülés legfontosabb pontjai:

Ma arról beszéltünk, hogy a jobb hangulat, a jó közérzet hatékonyabban elérhető, ha egyszerre több stratégiát is
alkalmazunk a TESZ és GONDOL lapról. Előfordul, hogy két vagy három stratégia bevetése után kezd csak szűnni a
rosszkedv. Lehet, hogy ki kell próbálnunk egy valamit, aztán egy másikat, aztán egy harmadikat, egészen addig, amíg
el nem találtuk, hogy melyik módszer lesz az – vagy esetleg a módszerek melyik kombinációja lesz az –, amelyik végül
megjavítja a hangulatunkat. Erre utal a TESZ és GONDOL rövidítés utolsó betűje, az L:

L Lépj tovább! – Ne add fel! – Addig próbálgatom a TESZ és GONDOL stratégiákat, amíg nem múlik el a
rosszkedvem.

A TESZ és GONDOL stratégiák felhasználásával terveket dolgoztunk ki. A mottónk: Lépj tovább! Ha az „A”
terv nem válik be, lépj tovább a „B”, „C” stb. tervre, amíg nem kezd el javulni a hangulatod!

Hogyan segíthet Ön: Néha a gyerekeknek nem sikerül komolyan megpróbálkozni egy adott stratégiával. Azzal
segíthet a fiának/lányának, hogy odafigyel rá, hogy megfelelő erőbedobással próbálta-e alkalmazni az adott stratégiát,
mielőtt eldöntené, hogy nem válik be. Ha például úgy dönt, hogy a T stratégiát fogja alkalmazni, de csak pár percig
végez egy kellemes tevékenységet, kedvesen biztathatja arra, hogy még ne hagyja abba.
Ha a fia/lánya megfelelően próbálkozott egy adott terv bevetésével, de mégsem vált be, nagy segítséget jelent, ha
bátorítja, és arra biztatja, hogy lépjen tovább és próbálja ki a „B” tervet. Sokszor hatalmas segítség a gyerekek számára,
ha a szülő egy kis reményt nyújt és finoman a feladás helyett a megküzdés irányába tereli őket!

A ma adott házi feladat:

A hét egyik napján a fia/lánya meg fog próbálni megküzdeni egy várhatóan nehéz helyzettel. Erre az ülésen
három tervet dolgoztunk ki, amelyeket leírtunk a Munkafüzetbe. Ha az „A” terv nem válik be, tovább kell lépni a „B”
tervre, ha az sem, akkor a „C”-re. Le kell majd írnia, hogy az egyes tervek mennyire váltak be, és hogy érezte magát az
egyes tervek kipróbálása után.
Szorgalmi házi feladatként megtanulhatja, hogy pontosan melyik stratégiák rövidítése a TESZ és GONDOL
betűszó. Ez talán túl nehéz feladatnak tűnik, de ne felejtse el, hogy Ön és a fia/lánya már két hónapja ezekkel a
stratégiákkal dolgoznak. Mi nagyon fontosnak tartjuk ezt a feladatot, ezért készek vagyunk egy különdíjjal jutalmazni,
ha a következő ülésen el tudja mondani az összes stratégiát fejből.

130
 Ülésvázlatok

Az elsődleges és másodlagos kontroll erősítése

(PASCET)

131
 AZ 1. ÜLÉS VÁZLATA

A PASCET PROGRAM BEMUTATÁSA

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. Ismerkedési gyakorlat.
1 Idősebb gyerekek: a P és a terapeuta is mond magáról 3 dolgot, aztán ezeket megbeszélik.
2 Fiatalabb gyerekek: a P és a terapeuta rajzol magáról 3 dolgot, aztán ezeket megbeszélik.
3 A terapeuta és a P megneveznek egy-egy problémát, amelyet aztán később a LÉPCSŐ bemutatásakor
használnak fel.

B. A Hangulat Hőmérő bemutatása. M

1 Magyarázzuk el a hőmérő használatát és ellenőrizze, hogy a P érti-e.
2 M A P jelölje be az aktuális hangulatát. Kérdezzük meg, mit jelent a bejelölt szám.
3 A P végső, „helyes” válaszát jegyezzük fel a TJ lapra.

C. Az ülések céljának és menetének megbeszélése.

1 Tudjuk meg, hogy a P mit gondol, miért van itt, és mi fog történni a terápia során.
2 Mondjuk el, hogy mindannyiunknak vannak jó és rossz napjai, és a rossz napokon általában a kedvünk is
rossz. Azért fogunk több alkalommal találkozni, hogy megbeszéljük, mit lehet olyankor csinálni, amikor
rosszkedvünk lesz.
3 Osszuk meg a P-sel a terápia paramétereit: a kezelés időtartamát, az alkalmazott technikákat (pl. szerepjáték,
videók, új készségek gyakorlása), a rendszeres megjelenés fontosságát, az ülések végén a szülőkkel való
találkozást és a bizalmasságot.
4 M Mutassuk meg a munkafüzetet.
a) Adjunk egy példányt a P-nek, együtt nézzük át.
b) Beszéljük meg a gyakorlás nélkülözhetetlenségét az új dolgok megtanulásában. M A Munkafüzet „Ezeket
a dolgokat sokat gyakoroltam, és most már jól mennek nekem” oldala segíthet kiemelni a gyakorlás
fontosságát.
c) M Beszéljük meg a matricás/nyomdaképes jutalmazási rendszert, ahogy azt előzőleg a szülővel
egyeztettük. Mutassuk meg a megfelelő oldalt a Munkafüzetben („Jutalom”, 3. oldal).
d) Beszéljük meg a házi feladatra emlékeztető telefonhívások rendszerét, ha a szülő ehhez hozzájárulását
adta.

D. A kezelés egészének az áttekintése.

1 Beszéljük meg a terápia alapgondolatát: Az érzelmeinket befolyásolhatjuk a (a) tetteink és a (b) gondolataink
által. [Megjegyzés: itt még NE menjünk bele a konkrét stratégiákba.]
2 É Mondjunk példákat a saját életünkből, vagy egy általunk ismert gyerek életéből arra, hogy bizonyos tettek
ill. hogy bizonyos gondolatok jó hangulatot, jó közérzetet eredményeznek.

E. [A formulációhoz szükséges anyag] Gyűjtsünk információt a P érzéseinek egyedi jellegzetességeiről.

1 Menjünk végig azokon a feladatokon a Munkafüzetben, amelyek a P jó- és rosszkedvének konkrét
jellegzetességeire kérdeznek rá. É Szolgáljunk modellként a P számára azzal, hogy minden kérdésre először
mi válaszolunk.
2 M Azonosítsuk és írjuk le a P jó és rossz hangulatát kiváltó triggereket, ill. ezeket a hangulatokat kísérő testi
érzéseket, külső jegyeket, gondolatokat és magatartásbeli megnyilvánulásokat.

F. Tanítsuk meg a problémamegoldó LÉPCSŐ használatát. Utaljunk a Munkafüzetben M található, TESZ és

GONDOL stratégiákat összefoglaló listára: OLYAN TEVÉKENYSÉGEKBE KZEDHETEK, AMELYEK
MEGOLDJÁK A PROBLÉMÁIMAT.
1 Beszéljünk arról, hogy mindannyiunknak, minden nap szembe kell nézni különböző problémákkal.
2 Beszéljük meg, hogy ha ezeket a problémákat nem oldjuk meg, rosszkedvűek leszünk, de ha igen, akkor a
hangulatunk jó lesz.
3 M A Munkafüzetben található LÉPCSŐ feladatot csináljuk végig arra a problémára alkalmazva, amelyet az
ismerkedési részben a terapeuta és a P megnevezett. Ha a P nem talál egyetlen problémát sem a saját életében,
mutathatunk neki É egy filmrészletet vagy elmesélhetünk egy történetet egy olyan gyerekről, akinek
valamilyen problémával kellett szembenéznie.

G. Beszéljük meg a házi feladatot: M Közben mindig mutassuk meg a megfelelő munkafüzet-oldalakat.
1 A P válasszon ki egy saját problémát.

132
 2 Töltse ki a LÉPCSŐ feladatlapot.
3 Próbálja ki az egyik lehetséges megoldást és írja le, milyen volt.
4 Ajánljunk fel egy díjat arra az esetre, ha a P a következő ülésre megtanulja, hogy a LÉPCSŐ-ben melyik betű
minek a rövidítése.

H. Befejezés.
1 É Egy vicces filmrészlet levetítésével vagy más kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel és adjuk át neki a segédanyagot.

133
 A 2. ÜLÉS VÁZLATA

TEVÉKENYSÉGEK VÁLASZTÁSA

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Vegyük át a múlt heti házi feladatot – Alapgondolat: a problémamegoldó LÉPCSŐ használata segít megoldani
a rossz hangulatot kiváltó problémákat.
1 A múltkor arról beszélgettünk, hogy a problémák rosszkedvűvé tesznek, de a problémák megoldása jó érzés.
Ezután személyes példákon keresztül megtanultuk a problémák megoldására alkalmas LÉPCSŐ használatát
2 Kérdezzük meg a P-t, hogy el tudná-e mondani, hogy a LÉPCSŐ-ben melyik betű mit jelent, és hogy egy
konkrét példán be tudná-e mutatni a LÉPCSŐ használatát. Ha sikerül, adjuk oda neki az előre megbeszélt
díjat.
3 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot. [Adjuk oda a megfelelő számú
matricát vagy nyomdaképet: egyet, ha kész a házi feladat, és még egyet, ha elhozta a Munkafüzetet az ülésre.]
4 Ha a P NEM csinálta meg a házi feladatot, csináljuk meg együtt az ülésen.
5 M Beszéljük meg a P-sel, hogy hogyan ment a problémamegoldás. Hangsúlyozzuk, hogy mennyire fontos a
kitartás a LÉPCSŐ alkalmazásakor.

C. A tevékenységek és a hangulat közötti kapcsolat megbeszélése. Mutassuk meg a TESZ és GONDOL stratégiák
között a Munkafüzetben M a „T – Tevékenységek – Olyan tevékenységekbe kezdhetek, amelyeket élvezek”
stratégiát.
1 É Mondjunk személyes példát egy olyan helyzetre, amikor olyan valamit kellett csinálnunk, amit nagyon nem
élveztünk, ezért rosszkedvűek lettünk, de aztán csináltunk valami kellemeset, és jobb kedvre derültünk.
2 M Mutassuk meg „ILDI” és „GERGŐ” tevékenységlistáját a Munkafüzetben. Figyeljük meg, hogy Ildi
napjában sok kellemes tevékenység szerepelt, és jó kedve volt a nap végén, viszont Gergő aznap sok
kellemetlen tevékenységet végzett, és ezért estére rosszkedvű lett. Mutassuk meg az aktuális stratégiát a TESZ
és GONDOL listán.
3 M A két Kázmér és Huba képregény segítségével is mutassuk be az ülés fő témáját: A hangulatunkat
jelentősen befolyásolják a napi elfoglaltságaink. Oda kell rá figyelnünk, hogy minden napban legyenek
kellemes tevékenységek is. Hasznos lehet ezt egy filmrészlet segítségével illusztrálni.
4 M A Munkafüzetben soroljunk fel a P életéből olyan példákat, amikor rosszkedvű volt, csinált valami
kellemes dolgot, és ettől jobb kedve lett.
5 M A Munkafüzetbe írjunk fel 5-10 könnyen elvégezhető tevékenységet, amelyek segítségével a P bármikor
javíthat a hangulatán.

D. Ülés alatti in vivo gyakorlat: Az egyik egyszerű, kellemes tevékenység kipróbálása. A P csinálja meg a felsorolt
elfoglaltságok egyikét, és jelölje be a hangulat hőmérőkön, hogy milyen volt a hangulata a tevékenység végzése
előtt és után.

E. Házi feladat: Tervezett tevékenységválasztás. M Mutassuk meg a megfelelő Munkafüzet-oldalakat.

1 Válasszuk ki a P-sel közösen az általa felsorolt kellemes tevékenységek egyikét, amelyet a P-nek otthon meg
kell csinálnia. A Munkafüzetbe írja le, hogy melyiket csinálja meg.
2 A tevékenység végzése ELŐTT és UTÁN értékelje a hangulatát a hőmérőkön.

F. Beszéljük meg a T stratégiák közül a másokkal közös tevékenységek végzését. Mutassuk meg a megfelelő stratégiát
a TESZ és GONDOL listán M .
1 É Mondjunk el egy történetet vagy mutassunk egy filmrészletet arról, hogy milyen gyakorlati és érzelmi
haszna van annak, ha közösen csinálunk valami kellemes dolgot egy barátunkkal. Beszéljük is meg.
2 Tegyük személyessé a témát: keressünk olyan személyeket, akikhez a P közelebb kerülhetne, és dolgozzunk ki
stratégiákat arra, hogy ez hogyan lenne végrehajtható. M Írjuk le a Munkafüzetbe.

G. Beszéljük meg a T stratégiák közül az üres időt lekötő tevékenységek végzését. Mutassuk meg a megfelelő
stratégiát a TESZ és GONDOL listán M.
1 É Mondjunk el egy történetet vagy mutassunk egy filmrészletet arról, hogy minél kevesebbet unatkozunk,
annál jobban elterelődik a figyelmünk a szomorúságról, így jobb lesz a kedvünk. Beszéljük is meg.
2 Tegyük személyessé a témát: keressünk olyan szervezeteket/tevékenységeket (az iskolában, a templomban),
amelyekbe a P szeretne és tudna is csatlakozni [megjegyzés: előzetes szülői beleegyezés szükséges!]. M Írjuk
le a Munkafüzetbe.

134
H. Beszéljük meg a T stratégiák közül a segítségnyújtást. Mutassuk meg a megfelelő stratégiát a TESZ és GONDOL
listán M.
1 É Mondjunk el egy történetet vagy mutassunk egy filmrészletet az altruizmus hasznáról. Beszéljük meg, hogy
a másoknak nyújtott segítség azon is segít, aki nyújtja.
2 Tegyük személyessé a témát: keressünk három olyan embert, akiknek a P segíthetne, és találjuk ki, hogyan.
M Írjuk le a Munkafüzetbe.

I. Befejezés.
1 É Egy vicces filmrészlet levetítésével vagy más kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel és adjuk át neki a segédanyagot.

135
 A 3. ÜLÉS VÁZLATA

RELAXÁLÁS

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Vegyük át a múlt heti házi feladatot – Alapgondolat: a tevékenységeink befolyásolják a hangulatunkat.

1 A múlt héten arról beszélgettünk, hogy jobb lesz a hangulatunk, ha olyan kellemes tevékenységekbe kezdünk,
ha közösen csinálunk egy barátunkkal valamit, ha lekötjük az üres időnket és ha segítünk másoknak.
2 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot. [Adjuk oda a megfelelő számú
matricát vagy nyomdaképet: egyet, ha kész a házi feladat, és még egyet, ha elhozta a Munkafüzetet az ülésre.]
3 Ha a P NEM csinálta meg a házi feladatot, csináljuk meg együtt az ülésen.
4 M Ha a P hangulat hőmérőjén jobb hangulatot jelölt be a tevékenység végzése után, mint előtt, akkor ismét
említsük meg az összefüggést: bizonyos elfoglaltságoktól jobb kedvünk lesz.

C. A relaxálás gyakorlása. Mutassuk meg a TESZ és GONDOL stratégiák között a Munkafüzetben M az „E –

Ellazulás – nyugodt vagyok, relaxálok” stratégiát.
1 M Mutassuk meg a rajzokat; mondjuk el, hogy ha nyugodtak és ellazultak vagyunk, jobban fogjuk érezni
magunkat.
2 Mondjuk el, hogy ha megtanuljuk, hogyan tudjuk megnyugtatni és ellazítani magunkat, képesek leszünk
javítani a hangulatunkat.
3 É [Opcionális feladat] Mutassuk meg a Karate Kid II-ből azt a jelenetet, amikor Daniel és Mr Miyagi
relaxálnak.
4 É Csináljuk végig a relaxációs gyakorlatot és az irányított imaginációt. Vegyük fel kazettára, amelyet a P
majd a házi feladat során fog használni.
5 Beszéljük meg a „Titkos ellazulás” módszerét, amellyel nyilvános helyeken tudjuk magunkat nyugodtabbá
tenni.
6 Csináljunk egy in vivo gyakorlatot: a P a váróban gyakorolja a „Titkos ellazulást”.
7 Beszéljük meg, hogy lehet alkalmazni a relaxálást a mindennapi életben – mikor melyiket érdemes használni,
hol tud a P relaxálni, milyen hétköznapi események okoznak stresszt, és hogy ezekben a helyzetekben hogyan
segíthet a „Titkos ellazulás”.

D. Házi feladat: A relaxálás gyakorlása. M Mutassuk meg a megfelelő oldalakat a Munkafüzetben.

1 A hét valamelyik napján a P-nek végig kell csinálnia a teljes relaxációs gyakorlatot az ülésen kapott kazetta
segítségével.
2 A relaxálás előtt és után értékelje a hangulatát a hőmérőn.

E. Befejezés.
1 É Egy vicces filmrészlet levetítésével vagy más kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel és adjuk át neki a segédanyagot.

136
 A 4. ÜLÉS VÁZLATA

A POZITÍV MAGATARTÁS

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Vegyük át a múlt heti házi feladatot – Alapgondolat: a relaxálás révén elkerülhetjük, hogy feszültté váljunk,
ezáltal pedig javíthatjuk a hangulatunkat.
1 A múlt héten kétféle relaxációs módszert beszéltünk meg: a stresszes időszakban, elvonultan végezhető teljes
mélyizom-relaxálást, és a nyilvános helyen jelentkező izgalom vagy feszültség esetén végezhető „titkos
ellazulást”.
2 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot. [Adjuk oda a megfelelő számú
matricát vagy nyomdaképet: egyet, ha kész a házi feladat, és még egyet, ha elhozta a Munkafüzetet az ülésre.]
3 Ha a P NEM csinálta meg a házi feladatot, csináljuk meg együtt az ülésen.
4 M Ha a P hangulat hőmérőjén jobb hangulatot jelölt be a relaxálás végzése után, mint előtt, akkor ismét
említsük meg az összefüggést: a relaxástól jobb kedvünk lesz.

C. Térjünk át a mai témára. Mutassuk meg a TESZ és GONDOL stratégiák között a Munkafüzetben M az „E – Erős
vagyok, magabiztos maradok” stratégiát.
1 É Mondjunk (lehetőleg személyes) példát arra, hogy a pozitív magatartásnak milyen előnyei vannak.
2 A példánkkal három gondolatot közvetítsünk:
a) Ha a külvilág felé negatív, mogorva külsőt mutatunk, rosszkedvűek leszünk, és mások sem lesznek
velünk szívesen.
b) Ha pozitív a viselkedésünk, mi is jobban érezzük magunkat, és mások is jobban érzik magukat a
társaságunkban, ezért szívesebben lesznek velünk.
c) A pozitív magatartás egy készség, amely ugyanúgy megtanulható, mint egy sport, a tánc vagy a
matematika.

D. A MAGABIZTOSSÁG megbeszélése. M A Munkafüzet „A magabiztosság azt jelenti...” oldalának segítségével

illusztráljuk a magabiztosság és a pozitív magatartás koncepcióját.

E. A P negatív és a pozitív viselkedésére jellemző KONKRÉT VISELKEDÉSFORMÁK gyűjtése.

1 Először a saját pozitív és negatív magatartásunkat mutassuk be a Terapeuta Kézikönyv üléshez tartozó
fejezetében található lista segítségével.
a) Végezzünk szerepjátékot a P-sel, amelyben először a saját negatív, aztán a saját pozitív viselkedésünket
mutatjuk be.
b) Beszéljük meg a P-sel, hogy milyen volt a negatív ill. a pozitív esetben beszélgetni velünk.
c) A lényeg: kellemesebb akkor beszélgetni velünk, ha a jobbik oldalunkat mutatjuk, ha a viselkedésünk
pozitív.
2 Gyűjtsük össze a P negatív és a pozitív viselkedésére jellemző konkrét viselkedésformákat.
a) Támaszkodjunk az első ülésen készített jegyzeteinkre, ahol a P elmondta, hogy milyen vonások jellemzik,
ha rossz ill. ha jó kedve van. Építsünk továbbá a szülőktől, a tanártól és a saját megfigyelésekből
származó adatokra is.
b) Készítsünk egy 3-6 elemből álló listát, amely a P negatív ill. pozitív oldalát mutatja be. M Töltsük ki a
Munkafüzet megfelelő oldalait.

F. É A NEGATÍV OLDALT bemutató film készítése. M A P Rossz Oldalát részletező lista segítségével a P (szükség
esetén a mi segítségünkkel) mutassa be a negatív magatartást egy interjú során, amelynek a struktúrája a Terapeuta
Kézikönyvben található.

G. É A POZITÍV OLDALT bemutató film készítése. M A P Jó Oldalát részletező lista segítségével a P (szükség
esetén a mi segítségünkkel) mutassa be a pozitív magatartást egy interjú során, amelynek a struktúrája a Terapeuta
Kézikönyvben található.

H. A P negatív és pozitív oldalát bemutató videófilm megbeszélése.

1 É Nézzük meg mind a két filmet, és néha állítsuk meg, hogy visszajelzést adjunk arról, hogy egy-egy
helyzetben mi utal a P pozitív vagy negatív viselkedésére. Elmondhatjuk azt is, hogy esetleg mit tehetett
volna, hogy még pozitívabb vagy negatívabb képet mutasson.
2 Irányítsuk a beszélgetést a következő témákra:

137
 a) Hogy érezné magát a P, ha egész nap ilyen negatívan ill. ilyen pozitívan viselkedne.
b) Hogy reagálnának mások erre a két viselkedéstípusra.

I. Ülés alatti in vivo gyakorlat: A P Jó oldalának kipróbálása. Előre beszéljük meg azzal, akihez a P majd odamegy –
pl. a recepcióssal vagy a szülővel. Ezután beszéljük meg a P-sel (esetleg a szülővel) a tapasztaltakat.

J. Házi feladat:
1 A hét valamelyik napján a P-nek gyakorolnia kell a pozitív magatartást egy előre megbeszélt személlyel való
interakcióban, aki szerintünk és a P szerint előre láthatólag pozitívan fog reagálni.
2 M A gyakorlást követően a P töltse ki a Munkafüzet megfelelő oldalát, ahol be kell jelölnie, hogy az ülés alatt
összegyűjtött pozitív viselkedésbeli megnyilvánulásokat alkalmazta. Ne felejtsük el beírni ide az ülés alatt
összeállított listát.
3 A gyakorlás előtt és után értékelje a hangulatát a hőmérőn.

K. Befejezés.
1 É Egy vicces filmrészlet levetítésével vagy más kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel és adjuk át neki a segédanyagot. Írjuk bele a P-re konkrétan jellemző pozitív
magatartásformákat.

138
 AZ 5. ÜLÉS VÁZLATA

ÚJ KÉSZSÉGEK ELSAJÁTÍTÁSA

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Vegyük át a múlt heti házi feladatot – Alapgondolat: a pozitív magatartás alkalmazása egy fontos készség, amit
érdemes megtanulni.
1 Ha pozitív a viselkedésünk, mi is jobban érezzük magunkat, és mások is jobban érzik magukat a
társaságunkban, ezért szívesebben lesznek velünk.
2 Mint minden más dolog esetében, amit meg kell tanulni, a pozitív magatartás is annál jobban megy, minél
többet gyakoroljuk.
3 M Azokat a dolgokat kell gyakorolni, amelyekre a videó készítésekor is oda kellett figyelni – pl. (a) a másik
szemébe nézni, (b) a fogunkat is mutatva mosolyogni, (c) vidám, pozitív hangon beszélni, és – a legfontosabb
dolog – (d) pozitív dolgokat mondani másokról, a tevékenységeinkről és a jövőnkről.
4 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot. [Adjuk oda a megfelelő számú
matricát vagy nyomdaképet: egyet, ha kész a házi feladat, és még egyet, ha elhozta a Munkafüzetet az ülésre.]
5 Ha a P NEM csinálta meg a házi feladatot, csináljuk meg együtt az ülésen.
6 M Ha a P hangulat hőmérőjén jobb hangulatot jelölt be a Jó oldal mutatása után, mint előtt, akkor ismét
említsük meg az összefüggést: jobb kedvünk lesz, ha a magatartásunk pozitív.

C. Térjünk át a mai témára. Mutassuk meg a TESZ és GONDOL stratégiák között a Munkafüzetben M az „SZ –
Szorgalom” stratégiát.
1 Beszéljünk néhány olyan emberről, akik valamilyen területen nagyon jók – legyenek köztük híres és
hétköznapi emberek is.
2 Beszéljük meg, hogy a készségek megtanulása és birtoklása hogyan eredményez jó közérzetet. É Itt érdemes
illusztrációként egy saját példát elmesélni.
3 Menjünk végig a készségek elsajátításának három lépésén:
a) A konkrét cél kijelölése.
b) A cél felé vezető kis lépések meghatározása (a M Munkafüzet „Kis lépésekkel a nagy cél felé” oldala itt
felhasználható).
c) A kis lépés (alapos!) gyakorlása.

D. A tanulás folyamatának személyessé tétele: a P-sel közösen alakítsunk ki egy tervet egy készség elsajátítására.
1 Nevezzük meg a P által megtanulni kívánt készséget. (M Kitöltendő a Munkafüzetben: „SZERETNÉM, HA
RENDELKEZNÉK EZEKKEL A KÉPESSÉGEKKEL”)
2 Jelöljünk ki egy konkrét célt. (M Kitöltendő a Munkafüzetben: „EZT A CÉLT SZERETNÉM ELÉRNI”.)
3 Határozzuk meg a gyakorlandó kis lépéseket (M Kitöltendő a Munkafüzetben: „EZEKET A KIS
LÉPÉSEKET GYAKOROLHATOM, HOGY ELÉRJEM A CÉLOM”).
4 Beszéljünk a gyakorlás közben vétett hibákról és a visszaesésekről, hogy a P felkészüljön ezekre a
helyzetekre. É Ezt a témát különösen jól vezetheti be egy filmrészlet vagy egy személyes példa.

139
E. In vivo gyakorlat és házi feladat:
1 M A Munkafüzet „Készségek elsajátítása – a házi feladat megtervezése” oldalának segítségével válasszunk ki
egy készséget, egy célt, egy kis lépést, amelyet a P gyakorolni fog, és írjuk le, hogy hogyan, hol és mikor
fogja a gyakorlást végezni.
2 Az ülés alatt szerepjáték formájában próbáljuk el a házi feladatot. Használjuk ehhez a Munkafüzetet M
(„Képességek elsajátítása – Ülés alatti gyakorlat”). Beszéljük át vagy játsszuk el a kis lépés gyakorlását. A P
töltse ki a lapot, és értékelje a gyakorlás előtti és utáni hangulatát.
3 Adjuk fel a házi feladatot M :
a) A kis lépések közül egy vagy több lépés gyakorlása
b) A gyakoroltak leírása a Munkafüzetbe
c) A gyakorlás értékelése a Munkafüzetben
d) A gyakorlás ELŐTTI és UTÁNI hangulat értékelése a hőmérőkön

F. Befejezés.
1 É Egy vicces filmrészlet levetítésével vagy más kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel és adjuk át neki a segédanyagot.

140
 A 6. ÜLÉS VÁZLATA

MÁSODLAGOS KONTROLL I.: GONDOLKOZZ POZITÍVAN! A NEGATÍV GONDOLKOZÁS TILOS!

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Vegyük át a múlt heti házi feladatot – Alapgondolat: jó érzés új képességeket elsajátítani.

1 Egy új készség megtanulásához szükséges lépések:
a) A konkrét, távlati cél kijelölése.
b) A cél felé vezető kis lépések, kisebb célok meghatározása.
c) A kis lépések gyakorlása.
2 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot. [Adjuk oda a megfelelő számú
matricát vagy nyomdaképet: egyet, ha kész a házi feladat, és még egyet, ha elhozta a Munkafüzetet az ülésre.]
3 Ha a P NEM csinálta meg a házi feladatot, csináljuk meg együtt az ülésen.
4 M Ha a P hangulat hőmérőjén jobb hangulatot jelölt be a megbeszélt kis lépés gyakorlása után, mint előtt,
akkor ismét említsük meg az összefüggést: jobb kedvünk lesz, ha igyekszünk megtanulni egy új készséget.

C. Ismételjük át a TESZ és GONDOL stratégiák TESZ részét.

D. Térjünk át a mai témára. Alapgondolat: a negatív gondolatoktól rosszkedvűek leszünk; a negatív

gondolatainkat pozitív, a valóságnak jobban megfelelő gondolatokká alakíthatjuk.
1 Mutassuk meg a TESZ és GONDOL stratégiák között a Munkafüzetben M a „GO – Gondolkozz pozitívan”
stratégiát. Vezessük be a pozitív és a negatív gondolkozás fogalmait.
2 M Illusztráljuk a negatív gondolkozást a Munkafüzetben található szerepjáték eljátszásával.
3 M Mutassuk be a BÁNAT betűszót.

BÁ........Bántom, hibáztatom magam

N...........Nem veszem észre a jó dolgokat
A...........Alaptalanul feltételezek rossz dolgokat
T...........Túlzásokba esem – rosszabbnak állítom be a helyzetet, mint amilyen az valójában

4 M É Személyes történetekkel, filmrészletekkel, ill. a szerepjátékból és a P életéből vett példákkal illusztrálva

beszéljük át a negatív gondolatok összes típusát.
5 Ajánljunk fel egy díjat a P-nek, ha a következő ülésig megtanulja, hogy a BÁNAT minek a rövidítése, és
minden negatív gondolatra mond egy példát.

E. Ülés alatti szerepjáték. Az ülés alatt találjunk ki negatív gondolatokat, és keressünk ezekre reakcióként reális,
pozitív ellengondolatokat. Alkalmazhatunk történeteket, példákat a saját vagy a P életéből, filmrészleteket stb. Azt
a módszert alkalmazzuk, amelyik eddigi tapasztalataink alapján a P számára a legelőnyösebb. Itt használjuk fel a
M Munkafüzetben található „gondolatbuborékos” oldalakat.

141
F. Házi feladat:
1 Emlékeztessük rá a P-t, hogy külön díjat kap, ha megtanulja és példákkal illusztrálja a BÁNAT betűszót.
2 A házi feladatban a P írja le egy negatív gondolatát, és töltse ki a Munkafüzet megfelelő oldalát. Írja le, hogy
(1) mi történt, (2) mi volt a negatív gondolat, (3) milyen volt a hangulata (hangulat hőmérő), (4) milyen típusú
volt a negatív gondolat, (5) mi lenne/lett volna egy reálisabb, pozitívabb gondolat, és (6) milyen lett a
hangulata ettől a pozitívabb gondolattól (hangulatmérő hőmérő). Mutassuk meg a P-nek, hogyan kell kitölteni
ezt a házi feladat lapot M, és legalább egyszer beszéljük végig a feladatokat, hogy biztosan értse, mit kell
csinálnia.

G. Befejezés.
1 É Egy vicces filmrészlet levetítésével vagy más kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel és adjuk át neki a segédanyagot.

142
 A 7. ÜLÉS VÁZLATA

MÁSODLAGOS KONTROLL II.: MIT TEGYÜNK, HA ROSSZ DOLGOK TÖRTÉNNEK

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Vegyük át a múlt heti házi feladatot – Alapgondolat: a negatív gondolatoktól rosszkedvűek leszünk; a (4
típusú) negatív gondolatainkat pozitív, a valóságnak jobban megfelelő gondolatokká alakíthatjuk.
1 M A BÁNAT betűszó segítségével megtanultunk négyféle negatív gondolatot. Ismételjük át a BÁNAT
rövidítés jelentését, mondjunk példát mindegyik típusra.
2 Ha a negatív gondolatokat pozitív gondolatokra cseréljük, jobban fogjuk érezni magunkat.
3 M Ismételjük át, hogy a BÁNAT negatív gondolatokra milyen pozitív gondolatok adhatók. Mondjunk
mindegyikre példákat.
4 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot. [Adjuk oda a megfelelő számú
matricát vagy nyomdaképet: egyet, ha kész a házi feladat, és még egyet, ha elhozta a Munkafüzetet az ülésre.]
5 Ha a P NEM csinálta meg a házi feladatot, csináljuk meg együtt az ülésen.

C. Térjünk át a mai témára. Alapgondolat: ma megtanulunk három jó dolgot, amelyet kellemetlen események
előfordulásakor tehetünk.
1 É Meséljünk el egy történetet vagy mutassunk egy filmrészletet egy gyerekről, akivel valami rossz dolog
történt, és ezért rosszkedvű lett.
2 M Nézzük meg a mai ülésnél a három – N-D-O – stratégiát, a TESZ és GONDOL stratégiák között is
mutassuk meg ezeket.
3 É Beszéljük meg az első stratégiát: N- NE LEGYENEK ISMÉTLŐDŐ, ROSSZ GONDOLATAIM.
Alkalmazzuk az előzőleg megkezdett történetre vagy filmre.
4 M A P soroljon fel figyelemelterelő tevékenységeket a Munkafüzetbe („Ha ezeket a dolgokat megteszem, át
tudok kapcsolni egy másik csatornára”).
5 Beszéljük meg a második stratégiát: D – DERÍTSD KI AZ ESEMÉNYEK JÓ OLDALÁT. Keressünk a
történetben vagy a filmben szereplő gyerek helyzetében valami jót.
6 M A P írjon le olyan példákat a saját életéből, ahol valamit rossznak gondolt, de kiderült, hogy mégis volt
benne valami jó.
7 É Meséljük tovább a történetet vagy vetítsük tovább a filmet a harmadik stratégia illusztrálására: O – OSZD
MEG EGY BARÁTODDAL.
8 M A P írjon le három embert a Munkafüzetbe, akikkel megbeszélheti, ha valami rossz történik vele.

D. Ülés alatti szerepjáték: egy kellemetlen esemény elképzelése, majd az N-D-O stratégiák alkalmazása.
1 Keressünk egy olyan helyzetet vagy eseményt, ami a P mindennapjai során előfordulhat, és ami a P hangulatát
elrontaná.
2 Dolgozzuk fel a helyzetet a P-sel szerepjáték formájában.
a) Keressünk egy tevékenységet, amely teljesen leköti a P figyelmét, így nem engedi, hogy rossz gondolatok
járjanak a fejében.
b) Keressük meg, mi a jó az adott helyzetben.
c) A P beszélje át a helyzetet egy emberrel, akiben megbízik.
3 Beszéljük meg a P-sel, hogy milyen potenciális haszna lehet ezeknek a stratégiáknak egy valódi helyzetben.

E. Házi feladat:
1 A P írjon le egy kellemetlen eseményt, amikor a ma megbeszélt három stratégia közül alkalmazta
valamelyiket. A stratégia alkalmazása előtti és utáni hangulatát értékelje a hőmérőkön.
2 Az ülés alatt kitöltendő lap segítségével vegyük végig a házi feladatot.

F. Befejezés.
1 É Egy vicces filmrészlet levetítésével vagy más kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel és adjuk át neki a segédanyagot.

143
 A 8. ÜLÉS VÁZLATA

AZ ELSŐDLEGES ÉS A MÁSODLAGOS KONTROLL KOMBINÁLÁSA:

EGYMÁS UTÁN TÖBB STRATÉGIA ALKALMAZÁSA

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Vegyük át a múlt heti házi feladatot – Alapgondolat: ha valami kellemetlen esemény történik velünk, három
dolgot is tehetünk.
1 M A GONDOL betűszóból az N-D-O betűket vettük át. Ezek emlékeztetnek arra a három jó dologra, amelyet
a kellemetlen események előfordulásakor tehetünk.
2 Ismételjük át az N-D-O stratégiákat. Kérjük meg a P-t, hogy mindegyikre mondjon példát. [N – Ne legyenek
ismétlődő, rossz gondolataim, D – Derítsd ki az események jó oldalát, O – Oszd meg egy barátoddal.]
3 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot. [Adjuk oda a megfelelő számú
matricát vagy nyomdaképet: egyet, ha kész a házi feladat, és még egyet, ha elhozta a Munkafüzetet az ülésre.]
4 Ha a P NEM csinálta meg a házi feladatot, csináljuk meg együtt az ülésen.

C. Térjünk át a mai témára. Ma a GONDOL betűszó utolsó betűjével foglalkozunk: L – Lépj tovább – Ne add
fel! Addig próbálgatom a TESZ és GONDOL stratégiákat, amíg nem múlik el a rosszkedvem.
Alapgondolat: Néha, amikor rosszkedvünk van, több dolgot is ki kell próbálni a TESZ és GONDOL listáról,
hogy jó kedvünk legyen. Fontos, hogy addig próbálkozzunk, amíg tényleg nem javul a hangulatunk.
1 M A stratégiát a 81. oldalon található folyamatábra segítségével vezessük be.
2 M Tanácsadás szerepjáték. A P játssza a terapeuta szerepét, és segítsen nekünk, a „páciensnek”, kitalálni több,
a TESZ és GONDOL stratégiákra épülő tervet is arra, hogy mitől javulhatna a hangulatunk.
3 M A terapeuta ad tanácsot. A P mondjon egy példát a saját életéből, amikor rossz hangulata volt, aztán a
TESZ és GONDOL lista és a terapeuta segítségével kitalál néhány tervet, amelyet bevethetett volna a
rosszkedve ellen.
4 További gyakorlatok. Filmrészletek, más gyerekekről szóló, ill. a saját és a P életéből vett történek és a P
aktuális vagy közelmúltbeli rossz hangulatának felhasználásával mélyítsük el a kitartás fontosságát.

D. Házi feladat:
1 1. házi feladat: a P-sel közösen keressünk egy olyan, potenciálisan rossz kedvet előidézp eseményt, amely
szinte biztosan be fog következni a héten. Dolgozzunk ki három megküzdési tervet a TESZ és GONDOL
stratégiák felhasználásával. Írjuk le ezeket a Munkafüzetbe. A P-nek majd alkalmaznia kell ezeket a terveket,
és le kell írnia, hogy ment, és hogy segített-e.
2 2. házi feladat: a P-nek meg kell tanulnia a TESZ és GONDOL betűszó jelentését. A terapeuta és a P közösen
találják ki, hogy a P milyen különdíjat kapjon érte, ha sikerül.

E. Befejezés.
1 É Egy vicces filmrészlet levetítésével vagy más kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést. A 8. ülésen erre
legyen a szokásosnál egy kicsit több idő.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel és adjuk át neki a segédanyagot.

144
 A 9. ÜLÉS VÁZLATA

A TESZ ÉS GONDOL STRATÉGIÁK ALKALMAZÁSA A MINDENNAPI ÉLETBEN

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Kérdezzük ki a TESZ és GONDOL stratégiákat. Ha a P jól el tudja mondani ezeket, adjuk át a megbeszélt
különdíjat. Írjuk le a TJ lapra, hogy a segítségünk nélkül a P milyen válaszokat adott.

C. Vegyük át a múlt heti házi feladatot – Alapgondolat: néha, amikor rosszkedvünk van, kitartóan kell
küzdenünk ellene – ha kell, több stratégiát is ki kell próbálni a TESZ és GONDOL listáról, mielőtt javulna a
hangulatunk. Fontos, hogy addig próbálkozzunk, amíg nem lesz jobb a kedvünk.
1 M A GONDOL betűszó utolsó betűjével foglalkoztunk: „L – Lépj tovább – Ne add fel! Addig próbálgatom a
TESZ és GONDOL stratégiákat, amíg nem múlik el a rosszkedvem.” Beszéljünk át egy példát egy olyan
esetre, amikor az első kipróbált stratégia nem segít, és további ötleteket is be kell vetni.
2 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot. [Adjuk oda a megfelelő számú
matricát vagy nyomdaképet: egyet, ha kész a házi feladat, és még egyet, ha elhozta a Munkafüzetet az ülésre.]
Győződjünk meg róla, hogy a P érti-e az A, B és C terv koncepcióját. Szükség esetén beszéljük át még
egyszer.

D. Tegyük személyessé a TESZ és GONDOL stratégiákat az „És én?” feladatlap segítségével. [Munkafüzet 88. oldal]
1 M Töltsük ki ezt a lapot a P-sel. A feladat elvégzése legyen minél interaktívabb és érdekesebb – Konkrét
ötletek Az ülés céljai és menete részben találhatók.
2 M Keressünk 5 olyan helyzetet, ahol a P gyakran lesz rosszkedvű, szomorú vagy ingerlékeny. [Munkafüzet
88. oldal]
3 M Töltsük ki a Munkafüzet ezután következő oldalait.

E. Válasszuk ki a P számára legjobban bevált megküzdési stratégiákat, és készüljünk fel ezek alkalmazására.
1 M A P-sel közösen töltsük ki a Munkafüzet 92. oldalát. Soroljuk fel a P számára leghatékonyabb, legjobban
bevált stratégiákat.
2 M Beszéljük meg, hogy mi az a három leggyakoribb helyzet, ahol a P rosszkedvű lesz (vagyis milyen
helyzetek precipitálják a depresszív tüneteit), és beszéljük át, hogy ezekben a helyzetekben hogyan lehet
alkalmazni a kiválasztott stratégiákat. Írjuk is le ezeket a 92. oldalra.

F. Szerepjátékok és in vivo gyakorlatok. Egy szerepjáték vagy egy in vivo gyakorlat végzésével illusztráljuk a
kiválasztott leghatékonyabb stratégiák alkalmazását egy életszerű helyzetben.

G. Házi feladat: Adjunk olyan személyre szabott házi feladatot, amely szinte magától következik az ülésen végzett
szerepjátékból vagy in vivo gyakorlatból. A feladat során a P alkalmazza a leghatékonyabb stratégiákat egy valós
élethelyzetben. Mindenképpen írjon le valamit a feladat során szerzett élményeiről M.

145
H. Befejezés.
1 É A szokásosnál hosszabb kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 A legvégén beszéljünk a szülővel, és ha lehet, adjuk át neki az individualizált segédanyagot.

146
 A 10. ÜLÉS VÁZLATA

A FORMULÁCIÓ MEGBESZÉLÉSE ÉS FELKÉSZÜLÉS AZ EGYÉNI ÜLÉSEKRE

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó!

A. A P értékelje az elmúlt heti hangulatát a Hőmérőn, az értéket pedig jegyezzük fel a TJ lapra.

B. Vegyük át a múlt heti házi feladatot.

1 M A TESZ és GONDOL stratégiák személyessé tételének fontosságával foglalkoztunk. Megbeszéltük, hogy
melyek a P számára legjobban bevált stratégiák, és hogy milyen helyzetekben tudja majd ezeket alkalmazni.
2 M Nézzük meg a Munkafüzetben, hogy a P megcsinálta-e a házi feladatot.

C. A P-sel (esetleg a szülővel) való irányított beszélgetésben a formuláció következő elemeire térjünk ki (és
győződjünk meg róla, hogy a formulációban konvergálnak-e a P gondolatai és a mi elképzelésünk róla):
1 Precipitáló események, amelyek nagy valószínűséggel rontják el a P hangulatát
2 A depresszió P-re jellemző magatartásbeli megnyilvánulásai
3 Az a három TESZ és GONDOL stratégia, amely a legnagyobb valószínűséggel fog segíteni a P-nek.
4 Példák arra, hogy a P mikor, hol és hogyan fog tudni alkalmazni egy-egy stratégiát [ezt a házi feladatok és az
in vivo gyakorlatok kontextusába ágyazva is megtehetjük.]

D. Szerepjátékok és in vivo gyakorlatok. Egy szerepjáték vagy egy in vivo gyakorlat végzésével illusztráljuk a
kiválasztott leghatékonyabb stratégiák alkalmazását egy életszerű helyzetben.

E. Házi feladat: Adjunk olyan személyre szabott házi feladatot, amely szinte magától következik az ülésen végzett
szerepjátékból vagy in vivo gyakorlatból. A feladat során a P alkalmazza a leghatékonyabb stratégiákat egy valós
élethelyzetben. A feladat feltétlen tartalmazza a kitartás gyakorlását is, vagyis szerepeljen benne a három terv
készítése. A P mindenképpen írjon le valamit a feladat során szerzett élményeiről M.

F. Befejezés.
1 É A szokásosnál hosszabb kellemes tevékenységgel zárjuk le az ülést.
2 Ha a szülő nem volt bent az ülésen, a legvégén beszéljünk vele, és ha lehet, adjunk át neki individualizált
segédanyagot. A megbeszélés során térjünk ki arra is, hogy mi lesz a hátralévő ülések fő témája, és a
gyakorlatokat és a házi feladatokat hogyan igyekszünk majd a P-re szabni.

147
 A SZÜLŐVEL ZAJLÓ ÜLÉS VÁZLATA

A SZÜLŐ ÉS A TERAPEUTA KÖZÖS FORMULÁCIÓKÉSZÍTÉSE

A SZÜLŐ TÁJÉKOZTATÁSA

M = Használja a munkafüzetet! É = Életszerű illusztrálás/Videó! T = Használja a Terapeuta Jegyzeti Lapot!

A. Bemutatkozás
1 Mutatkozzunk be
2 Mutassuk be a programot

B. Beszéljük meg a bizalmasság kérdését; ennek szintjében egyezzünk meg a szülővel.

C. Mi a depresszió? Beszéljük meg a depresszió fogalmát, különböző megjelenési formáit, itt említsük meg az
ingerlékenységet is. É Alkalmazzunk konkrét példákat.

D. Kezdjünk el a közös formuláción dolgozni. T A szülőnek feltehető kérdések a TJ lapon találhatók.

1 A P hangulatára vonatkozó kérdések.
2 A P kapcsolataira vonatkozó kérdések.
3 A P funkcionálásának egyéb aspektusaira vonatkozó kérdések.
4 A megbeszéltek átismétlése, a szülő és a terapeuta által közösen létrehozott klinikai jellemzés összefoglalása
5 A leírásra visszajelzés kérése a szülőtől.

E. Megbeszéljük, hogy a terápiás terv hogyan segít a depresszióban (a szomorúság/düh érzelmek kezelésében)
1 A depresszió három oka: hogy mi történik velünk, mit csinálunk, mit gondolunk
2 A TESZ és GONDOL stratégiákat összefoglaló táblázat áttekintése – a szülő mondjon példákat a gyerek
életéből.
3 A depresszióból kivezető kétféle út:
a) Tettek – megváltoztatjuk azokat a helyzeteket, amelyek nem tetszenek nekünk
b) Gondolatok – megváltoztatjuk, hogy mit gondolunk egy adott helyzetről vagy eseményről.
4 A terápia céljai
a) A P negatív gondolatainak és magatartásának fokozatos megváltoztatása speciális megküzdési stratégiák
és kitartó gyakorlás révén
b) Új megküzdési technikák tanítása, hogy a P meg tudjon birkózni a szomorúságával vagy a
zaklatottságával, és ne váljon annyira depresszióssá

F. A szülő szerepe a terápiában

1 Beszéljük meg a „szülő mint ko-terapeuta” koncepciót.
2 Munkafüzet M:
a) Mutassuk meg és beszéljük meg a munkafüzet alkalmazását és a jutalmazási rendszert.
b) Jelöljünk ki megfelelő jutalmakat a P számára. T Írjuk le ezeket a TJ lapra.
c) Beszéljük meg, hogy a P hol fogja tartani a Munkafüzetet otthon, ill. hol tud kazettát hallgatni. T Írjuk le
ezeket a TJ lapra.
3 Adjunk meg egy sürgősséggel is hívható telefonszámot a szülőnek.

148