Egyetemes Polgarikor

Kisteleki Károly, Lövétei István,
Nagyné Szegvári Katalin,

Pomogyi László, Rácz Lajos
Egyetemes állam-
és jogtörténet
Polgári kor
Írta az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Á l l a m - és J o g t u d o m á n y i Kar
Egyetemes Á l l a m - és Jogtörténeti Tanszék
szerzői m u n k a k ö z ö s s é g e :
© Kisteleki Károly (I. Rész: 4., 6.2., 6.3.,)

© Lövétei István (I. Rész: 8.,)
© Nagyné Szegvári Katalin (I. Rész: 3 . 1 . , 6 . 1 . , II. Rész: 1., 2., 3 . , 4., 5.,)
© Pomogyi László (III. Rész: 1., 2., 3.,)
© Rácz Lajos (I. Rész: 1., 2., 3.2., 5., 7., IV Rész: 1., 2., 3.,)
Lektorálta
Máthé Gábor
Szerkesztette
Rácz Lajos
Technikai szerkesztő
Gulyás Szilvia
A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet,

illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni,
bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton
vagy m ó d o n - a kiadó engedélye nélkül közölni.
ISBN 963 9 4 0 4 30 6
Budapest, 2 0 0 2
H V G - O R A C Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadása
Internet: http://www.hvgorac.hu
E-mail: hvgorac@hvgorac.hu
Felelős kiadó a Kft. ügyvezető igazgatója
Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva
TARTALOM
I. Rész
K Ö Z J O G ÉS K Ö Z I G A Z G A T Á S I J O G
I. Fejezet
1. Az a l k o t m á n y g o n d o l a t fejlődése 15
1.1. A rendi szabadságok és hatásuk az a l k o t m á n y o s
gondolkodásra 17
1.2. Középkori államelméletek 20
1.3. A reformáció és a p r o t e s t á n s államfelfogás 28
1.4. Az ideális társadalom/állam fogalma a politikai
és más traktátusokban (Sz. Ágoston:
De Civitate Dei; az ideális város és az Utópia) 33
II. Fejezet
2. A legkorábbi alkotmányos szabályozások 38
2 . 1 . Utrecht-i Unió - H o l l a n d i a 38
2 . 1 . 1 . Az Utrecht-i U n i ó szervezete 43
2 . 1 . 2 . Korabeli á l l a m t u d o m á n y 45
2.2. Angol alkotmányozás a polgári f o r r a d a l o m k o r á b a n . . . . 47
2 . 2 . 1 . A középkori angol államszervezet 47
2 . 2 . 3 . Az angol abszolutizmus e r e d m é n y e :
a két forradalom és a p a r l a m e n t
szuverenitásának rögzülése 55
2.2.4. A kialakuló történeti a l k o t m á n y
és az alkotmányos m o n a r c h i a példája
(a „Bill"-ek és alkotmánylevelek korszaka) 60
2 . 2 . 5 . A p a r l a m e n t m ű k ö d é s é r e v o n a t k o z ó szabályok . . . 73
2.2.6. Kabinetkormányzás 78
2 . 2 . 7 . Parlamenti szuverenitás 80
TARTALOM
4
III. Fejezet
3. A klasszikus a l k o t m á n y o z á s időszaka 83
3 . 1 . Az USA a l k o t m á n y o s rendszerének kialakulása 83
3 . 1 . 1 . Az amerikai angol g y a r m a t o k függetlenségi
háborúja 83
3 . 1 . 1 . 1 . A gyarmati k o r m á n y z a t 85
3.1.1.2. A l k o t m á n y o z á s a függetlenségi
h á b o r ú idején 88
3 . 1 . 1 . 3 . A Konföderációs Cikkelyek 92
3.1.1.4. Az a l k o t m á n y o z ó gyűlés
tevékenysége 96
3 . 1 . 1 . 5 . Az a l k o t m á n y ratifikációja 102
3 . 1 . 2 . Az Amerikai Egyesült Államok föderális
intézményei 103
3 . 1 . 2 . 1 . A föderációs elv érvényesülése
az a l k o t m á n y o s gyakorlatban 103
3.1.2.2. A választójog 111
3 . 1 . 2 . 3 . A kongresszus szervezete és működése . . 115
3.1.2.4. Az Egyesült Államok föderális
bírósági szervezete 122
3 . 1 . 2 . 5 . A végrehajtó h a t a l o m és az elnök 126
3 . 1 . 3 . Az Észak-amerikai Egyesült Államok
jogrendszere 129
3 . 1 . 3 . 1 . Jogforrások 129
3.1.3.2. Állampolgári jogok, szabadságjogok . . . 131
3 . 1 . 3 . 3 . Az amerikai Bill of Rights (1791) 131
3.1.3.4. Az amerikai feketék jogi helyzetének
rendezése a p o l g á r h á b o r ú idején
( 1 3 . , 14., 1 5 . alkotmánykiegészítés,
Polgári Jogi Törvény) 139
3 . 1 . 3 . 5 . A női választójog biztosítása
(19. alkotmánykiegészítés) 142
3.1.3.6. A föderális b ü n t e t ő anyagi jog
és eljárásjog 144
3.2. A francia a l k o t m á n y o z á s száz éve 146
3 . 2 . 1 . A f o r r a d a l o m előzményei 147
3.2.2. A f o r a d a l o m első fázisában született alkotmányos
dokumentumok 152
TARTALOM
5
3 . 2 . 3 . Az első m o n a r c h i k u s a l k o t m á n y (1791) 159
3.2.4. Az 1793-as J a k o b i n u s a l k o t m á n y
és az 1795-ös T h e r m i d o r i a l k o t m á n y 170
3.2.5. Alkotmányváltozások száz éve,
a francia minta jelentősége 175
IV. Fejezet
4. A l k o t m á n y g o n d o l a t és k o r m á n y z á s Kelet-Európában 178
4 . 1 . Az 1791-es lengyel a l k o t m á n y 178
4 . 1 . 1 . A lengyel állam a felosztásokat m e g e l ő z ő
időkben 180
4 . 1 . 2 . A XVIII. század k ö z e p é n e k r e f o r m h u l l á m a . . . . 186
4 . 1 . 3 . Az 1 7 9 1 . május 3-i a l k o t m á n y 189
4 . 1 . 4 . Az alkotmány sorsa és a lengyel állam
felosztásai 192
4 . 2 . A cári Oroszország k o r m á n y z á s a 192
4 . 2 . 1 . Új cári dinasztia: R o m a n o v o k 192
4 . 2 . 2 . A Péteri és Katalini korszak reformjai 194
4 . 2 . 3 . I. Sándor korszaka: Szperanszkij
és Arakcsejev 198
4.2.4. A dekabristák forradalmi m o z g a l m a
és alkotmánytervei 201
4 . 2 . 5 . A jobbágyfelszabadítás Oroszországban 204
4 . 2 . 6 . A zemsztvo- és a városi t ö r v é n y 207
4 . 2 . 7 . A bírósági, az egyetemi és a hadseregreform . . . 208
4 . 2 . 8 . II. Miklós és a cárizmus megújulási kísérletei . . 210
V. Fejezet
5. A l k o t m á n y g o n d o l a t és az új szabadságjogok 214
5 . 1 . N é m e t o r s z á g 1918-as Weimar-i a l k o t m á n y a 214
5 . 1 . 1 . A N é m e t Szövetség állama és alkotmányozása . . 214
5.1.2. Rajnai Szövetség
(Rheinbund) 216
5 . 1 . 3 . N é m e t Szövetség
(Deutscher Bund) 218
5.1.4. Az 1848-as Frankfurti a l k o t m á n y o z á s 221
5 . 1 . 5 . A n é m e t egység állama és a l k o t m á n y a 228
TARTALOM
6
5.1.6. Kulturkampf, Kivételes törvény,
Szociális törvények 234
5 . 1 . 7 . A Weimar-i a l k o t m á n y 237
5 . 1 . 7 . 1 . Előzmények 237
5 . 1 . 7 . 2 . A Weimar-i alkotmány főbb j e l l e m z ő i . . . 239
5 . 1 . 7 . 3 . Alapjogok a Weimari a l k o t m á n y b a n . . . 242
5 . 1 . 7 . 4 . Az elnök jogállása 244
5.2. Az 1917-es m e x i k ó i a l k o t m á n y 246
5 . 2 . 1 . M e x i k ó a l k o t m á n y t ö r t é n e t i előzményei 246
5.2.2. M e x i k ó alkotmányozása 248
5 . 2 . 3 . Az 1917-es a l k o t m á n y 250
5.2.4. Az állampolgári jogok (szociális kulturális
jogok) 252
VI. Fejezet
6. A l k o t m á n y o s változások és k o r m á n y z á s
az I. világháború u t á n 255
6 . 1 . Wilsonismus és a N e w Deal 255
6 . 1 . 1 . Az elnöki h a t á s k ö r és az államszervezet 255
6.1.2. A N e w Deal - az Amerikai Egyesült Államok
gazdasági jogalkotása és a Legfelsőbb Bíróság
gyakorlata 263
6 . 1 . 2 . 1 . Az Egyesült Államok
gazdaságpolitikájának jellemzése
a századfordulón 263
6.1.2.2. A progresszivizmus mint
a gazdaságpolitika alapja 267
6 . 1 . 2 . 3 . A N e w Deal - jogalkotása 272
6.2. A Szovjetunió kialakulása és korai alkotmányai 276
6 . 2 . 1 . Az I. világháború - a szovjet h a t a l o m l é t r e j ö t t e . . 276
6.2.2. A l k o t m á n y o z á s 1924-től 1936-ig 284
6 . 3 . A fasizmus államkormányzati megoldásai 287
6 . 3 . 1 . A fasizmus u r a l o m r a jutása O l a s z o r s z á g b a n . . . . 288
6.3.2. A náci N é m e t o r s z á g közjogi változásai 291
6 . 3 . 3 . A k o r p o r á c i ó s rendszer 295
6.3.4. Az olasz k o r p o r a t í v állam 296
6.3.5. Korporatív intézmények E u r ó p a más t e r ü l e t e i n . . . 302
6.3.6. A fasiszta államszervezet általános vonásai 306
TARTALOM
7
VII. Fejezet
7. Állam és egyház elválasztása a polgári korszakban ...... 308
7 . 1 . A reformáció főbb államszervezeti újításai ........... 308
7 . 1 . 1 . Kálvini reformáció: egyházszervezeti újítások ...... 308
7.1.2. A hatalom reagálása: vallásügyi törvények
ellenreformáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317
7.1.3. A francia protestantizmus .......................... 321
7.1.4. Állam és egyház elválasztása 1 7 9 2 - b e n .............. 325
7 . 3 . 5 . Állam és egyház elválasztása
a polgári Franciaországban: a szigorú
elválasztás kontinentális példája ......................... 329
7.2. Felekezetek közötti k o o r d i n á c i ó : a n é m e t példa ....... 331
7 . 2 . 1 . Az egyházi a d ó kérdése N é m e t o r s z á g b a n .............. 333
7 . 3 . A passzív semlegesség mintája: az USA ................ 334
VIII. Fejezet
8. A közigazgatási jog, közigazgatási eljárásjog kialakulása,
történeti fejlődése 337
8 . 1 . Közigazgatási jog, mint jogág kialakulása 337
8 . 1 . 1 . Ius publicum - droit administratif 337
8.1.2. A közigazgatás anyagi és szervezeti joga 338
8.1.3. A közigazgatás jogi felelőssége, a fiscus teória ... 3 4 1
8.1.4. A közigazgatás eljárási joga 342
8.1.5. A közszolgálati jogok 345
8.2. A közigazgatási eljárásjog fejlődése 346
8 . 2 . 1 . Az eljárás és az eljárásjog klasszikus
igazságszolgálati modellje 346
8.2.2. Az eljárásjog átalakulása, a közigazgatás
eljárásjogi helyzete 348
8 . 2 . 2 . 1 . A közigazgatási jog - eljárás
és eljárásjog Franciaországban 350
8.2.2.2. A közigazgatási eljárás és eljárásjog
Angliában és az Egyesült Á l l a m o k b a n . . 353
8.2.2.3. A közigazgatási eljárás és eljárásjog
N é m e t o r s z á g b a n és Ausztriában 358
8.3. A közgigazgatási eljárásjog fejlődése M a g y a r o r s z á g o n . . 362
8 . 3 . 1 . Az eljárás és az eljárásjog alapjai
a m o d e r n i z á l ó d ó közigazgatási rendszerben . . . . 362
TARTALOM
8
8.3.2. A jogorvoslati r e n d centralizációs jellegű
módosítása, ill. a közigazgatási bíráskodás
bevezetése 365
8.3.3. A közigazgatási b ü n t e t ő b í r á s k o d á s 367
8.3.4. A közigazgatási eljárás a II. világháború v é g é i g . . . 367
8.3.5. Az eljárás és az eljárásjog
a II. világháború u t á n 370
II. Rész
M A G Á N J O G A POLGÁRI KORSZAKBAN
I. Fejezet
1. Jogforrások, a kodifikáció problémája 375
II. Fejezet
2. A magánjog egyes intézményei Angliában 379
2 . 1 . Az angol f o r r a d a l o m idején beálló változások
a tulajdonjog k ö r é b e n 381
2.2. A 19. században bekövetkező változások az angol
tulajdonjogban 383
III. Fejezet
3. A magánjog alakulása a francia forradalom, a konzulátus
és a császárság idején 386
3 . 1 . Agrárkérdés 387
3.2. Ipar és kereskedelem 389
IV. Fejezet
4 . Magánjogi intézmények n é m e t földön 397
4 . 1 . Porosz a g r á r r e f o r m o k , a polgári jogegyenlőség
első lépései 397
4 . 2 . Kodifikáció Ausztriában (OPTK) 400
4 . 3 . A kereskedelmi és váltójogi szabályozás n é m e t f ö l d ö n . . . 402
TARTALOM
9
4.4. A n é m e t polgári törvénykönyv:

(Bürgerliches Gesetzbuch) BGB 407
4 . 5 . A BGB szerkezete 408
V. Fejezet
5. Változások a századfordulón: Szövetkezeti jog.
A szociális jogalkotás. Jóléti állam jogalkotása 411
5 . 1 . Szociális jogalkotás 413
5.2. Állami szociálpolitika, jóléti állam 415
III. Rész
B Ü N T E T Ő J O G ÉS B Ü N T E T Ő E L J Á R Á S
I. Fejezet
1. A m o d e r n k o r i büntetőjog 423
1.1. A t u d o m á n y 423
1.1.1. Korszakhatár: Beccaria m ű v e 423
1.1.2. Büntetőjogi iskolák 425
1.2. A t e t t k ö z p o n t ú büntetőjog 428
1.2.1. Alapelvek 428
1.2.2. Általános jellemvonások a korszak
büntetőtörvényeiben 429
1.2.3. Kodifikációk 435
1.3. A t e t t e s k ö z p o n t ú büntetőjog 438
1.3.1. Változások a bűnözésben és a büntetési
módokban 438
1.3.2. A speciális elkövetői c s o p o r t o k s z a n k c i o n á l á s a . . . 443
II. Fejezet
2 . Büntetőeljárásjog 449
2 . 1 . A t u d o m á n y nézetei 449
2.2. A vegyes eljárási rendszer 449
2 . 2 . 1 . A büntetőeljárás alapelvei 450
2 . 2 . 2 . A vegyes rendszer általános jellemvonásai 453
2 . 2 . 3 . A per személyei 456
TARTALOM
10
2 . 2 . 4 . A per lefolyása 460
2 . 3 . Kodifikációk 463
III. Fejezet
3. Büntetések és végrehajtásuk 466
3 . 1 . Korszakolás. A büntetések humanizálódása 466
3.2. A k ó d e x e k büntetési rendszere 467
3 . 3 . A szabadságkorlátozó büntetések 468
3.4. A szabadságvesztő büntetések; b ö r t ö n r e n d s z e r e k 471
IV. Rész
A Z Á L L A M K Ü L S Ő MEGJELENÍTÉSE
I. Fejezet
1. A heraldika és alapszabályai 477
1.1. A címerhasználat kialakulása 477
1.2. A címerábrázolás általános szabályai 480
1.3. M e s t e r a l a k o k és címerképek 484
1.4. Sisakok, címerfödél, sisakdísz, sisaktakarók,
pajzstartók, j e l m o n d a t 487
II. Fejezet
2. Az államcímerek és használatuk rendje 489
2 . 1 . A c í m e r a d o m á n y o z á s és használatának állami szervei,
az állami címerek használata 494
2 . 1 . 1 . A c í m e r a d o m á n y o z á s és szervei 494
2 . 1 . 2 . Az államcímer használata 498
II. Fejezet
3. A zászlók és nemzeti színek az újkori hatalmi
szimbolikában 500
3 . 1 . Zászlók 500
3.2. N e m z e t i színek 503
ELŐSZÓ
A tananyag elkészítését alapvetően két s z e m p o n t vezérelte: egy

részt egy hiteles, elsősorban a fő fejlődési p o n t o k r a hangsúlyt helye
ző bemutatása az újkori vagy m á s k é p p e n polgári korszak állam és
jogfejlődésének. Másrészt - tekintettel a tanításból a d ó d ó didaktikai
s z e m p o n t o k r a is - a tananyagnak egyfajta jogági b e m u t a t a t á s á t kísér
li meg. Ez új m ó d s z e r t jelent, melyet hitelesít az a j o g t u d o m á n y tör
téneti tény is, hogy é p p e n a polgári k o r b a n kezdték a kontinentális
európai jogtudósok a joganyagot jogágak szerint tördelni vagy jog
ágakba strukturálni. Az anyag h á r o m nagy egységre b o n t v a kerül be
mutatásra: 1. közjog-közigazgatási jog; 2. magánjog; 3. büntetőjog -
büntetőbíráskodás rendje. Z á r ó fejezet: az állam külső megjelenítése-
a hatalmi szimbolika.
Az első egység az újkori alkotmányfejlődést vázolja fel, melyben
h á r o m nagy szakaszt különít el; a legkorábbi a l k o t m á n y o z á s o k (pl. az
angol forradalom alkotmányozása), az érettebb vagy klasszikusnak is
m o n d h a t ó alkotmányozások példái (Egyesült Államok és Franciaor
szág), a századforduló illetve az első világháború utáni válságok és er
re a d o t t alkotmányos válaszok (pl. a Weimari alkotmány). A m a g á n
jogi rész a klasszikus polgári kodifikációkra kiemelten k o n c e n t r á l
(Code Civil, O P T K , BGB). Külön fejezetben, s ez is teljesen újszerű,
foglalkozik a szerző a gazdaság jogi szabályozásával és e n n e k kapcsán
a kereskedelmi jogi kodifikációk variánsaival. A büntetőjogi részben
a k ó d e x e k r e építő joganyag b e m u t a t á s a helyett didaktikusan a klasz-
szikus polgári kori b ü n t e t ő t u d o m á n y által k i m u n k á l t jogelveket illet
ve jogintézményeket tárgyalja. Idekapcsolódik a b ü n t e t ő anyagi jogot
érvényesítő büntetőeljárás illetve b ü n t e t ő bíráskodás bemutatása. Az
egész anyagot egy eddig szintén hiányzó fejezet, az állam külső meg
jelenítése zárja.
I. RÉSZ
KÖZJOG
ÉS KÖZIGAZGATÁSI
JOG
I. Fejezet
1. AZ A L K O T M Á N Y G O N D O L A T
FEJLŐDÉSE
Ha az európai a l k o t m á n y g o n d o l a t megjelenését keressük, akkor

időben a X V - X V I . századot jelölhetjük m e g kezdetként. Az alkotmá
nyos g o n d o l k o d á s e k o r b a n t ö r t é n ő kialakulásában t ö b b tényezőre
kell felhívnunk a figyelmet:
1. Az európai államok kései rendi fejlődésében az u r a l k o d ó i hatalom
mal szemben kivívott „szabadságok"-ra, amelyek m é g elsősorban a
r e n d e k „testületi kiváltságaként" jelennek meg, s a kormányzásban
az uralkodói praerogatívák visszaszorítását hivatottak szolgálni;
2. A reneszánsz g o n d o l k o d ó k sajátos politikai e m b e r felfogására.
Eszerint az ember, egyúttal, mint alattvaló a politikai h a t a l o m m a l
szembeni önálló személyiség (ez a g ö r ö g „ z o ó n politikon", állam
alkotó lény eszméjére megy vissza). Másrészt e felfogásban az
alattvalót megilleti jogosítványainak a h a t a l o m ellenében való
megvédésének joga.
A két jelenség szerencsés k ö r ü l m é n y e k közötti egybekapcsolódása
eredményezheti, hogy az 1500-as évek végétől az 1789-es Francia
Forradalomig m á r legalább h á r o m helyen máig s z á m o n t a r t o t t n y o
mai vannak a korai alkotmányozásnak. Így 1 5 7 9 - b e n N é m e t a l f ö l d ö n ,
a későbbi H o l l a n d i á b a n alkotják m e g az ún. Utrechti Uniót, illetve
ezt követően születnek t k p . az a l k o t m á n y t megfogalmazó jogi ak
tusok, Angliában pedig 1641-től kezdve az 1701-es Trónöröklési tör
vényig a p a r l a m e n t által a l k o t o t t számos törvény fejleszti ki az ún.
„történeti a l k o t m á n y " fogalmát, míg az Észak-amerikai g y a r m a t o k
Alkotmányozó Gyűlése 1787-ben létrehozza az USA alkotmányát.
(NB. Ezt megelőzően az Észak-amerikai g y a r m a t o k 1 7 7 6 és 1 7 8 1 k ö
zött m á r elfogadják a Függetlenségi N y i l a t k o z a t o t illetve a Konföde
rációs Cikkelyeket „Articles of C o n f e d e r a t i o n " , amelyek együttesét
A KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁSI JOG
16
az 1787-es Alkotmányig tartalmát tekintve akár egy provizórikus
e l ő a l k o t m á n y n a k is felfoghatjuk, n e m is beszélve az egyes gyarmatok
jóval k o r á b b a n kibocsátott a l k o t m á n y o s chartáiról.)
Tehát az 1 7 9 l - e s első francia polgári a l k o t m á n y megszületéséig
történetileg a fentiek alapján a korai polgári államkormányzatnak há
r o m mintája alakult ki:
1. Az elsőt Észak-Németalföld adja. H o l l a n d i a ugyanis 1697-ig, a
H e l y t a r t ó s á g n a k örökletes tisztséggé alakításáig egy köztársasági
f o r m á b a n szervezett államok szövetségének felelt m e g ;
2. M í g a f o r r a d a l m a k s o r á n kialakuló Anglia államszervezete a korai
polgári államok a l k o t m á n y o s monarchiájának volt a mintája;
3. Végül az 1787-es Alkotmány eredményeként az észak-amerikai
gyarmatok egy polgári szövetségi állammá, azaz unióvá alakultak át.
Megjegyeznénk, h o g y mindegyik új állami formáció kialakításánál
kisebb vagy n a g y o b b m é r t é k b e n az új vallási irányzat, a reformáció
megjelenése is szerepet játszott. Az ott megfogalmazott vallásszabad
ságok serkentőleg h a t o t t a k az a l k o t m á n y o s g o n d o l k o d á s r a is, illetve
a USA esetében a g y a r m a t o k egy jelentős része é p p e n az európai re
formációt ért vallásüldözés következtében alakult meg. (Ld. A híres
Mayflower C o m p a c t 1620-as létrejöttét.) Lényeges e r e d m é n y e vi
szont e szellemi háttérnek, h o g y a vallási indíttatás ellenére é p p e n az
emberi g o n d o l k o d á s , a vallás és más politikai kérdésekben való véle
m é n y szabadsága mellett, illetve e n n e k keretében egy új kormányzási
formáról való g o n d o l k o d á s szabadsága nyert végül is megfogalmazást
az esetlegesen várt k o r a k ö z é p k o r i teológiai viták mintája helyett. Ez
természetesen azért is volt lehetséges, m e r t legkorábban bizonyos ér
telemben a vallásszabadság kérdését sikerült elvonni az államhatalom
befolyásától (mivel az államot a reformáció során a szekularizációval
átmenetileg pacifikálták), s így m á r az új felfogás szerint az államot
elsősorban e szabadság garantálása illette csak meg.
U g y a n a k k o r a reformáció hatása mellett a kutatások m á r koráb
ban figyelmeztettek a reneszánsz g o n d o l k o d ó k sokoldalú hatására a
korszak politikai g o n d o l k o d á s á b a n . Ezért lényeges, hogy itt a hagyo
m á n y o s k ö z é p k o r i Királytükrök, bizonyos más egyházi témájú írások
(legendák, prédikációk, teológiai eszmefuttatások, pl. Szt. Ágoston:
De Civitate Dei) elhalványulása mellett új műfajok jelennek meg. Így
tartják s z á m o n :
AZ ALKOTMÁNYGONDOLAT FEJLŐDÉSE
17
1. egyrészt a politikai traktátusokat, mint az ésszerű államberendez
kedésről szóló politikai-kormányzási rajzolatokat;
2. majd a kor nagy újdonságát az utópiát, illetve ennek írásos formáit;
3. míg legújabban a reneszánszban kiteljesedő várostervezést, illetve
az eszményi város, valamint az u t ó p i a sajátos b o n y o l u l t kapcsolat-
rendszerét, és ennek visszahatását a társadalmi tagozódásra és a
kormányzásra. N e m lényegtelen ebből a s z e m p o n t b ó l , h o g y é p p e n
a reneszánsz k o r á b a n b e é r ő első nagy gyarmatosítási hullám való
ban szabad kísérletezési helyeket is adott ezen elméletek gyakorla
ti kipróbálására.
1.1. A rendi szabadságok és hatásuk

az alkotmányos gondolkodásra
A rendi szabadságok kialakulása elméleti gyökereiben visszavezet

h e t ő akár a 633-as Toledói zsinat ismert összegzéséig is. E szerint az
a legitim u r a l k o d ó , aki egyrészt „ i d o n e u s " , azaz alkalmas az ural
kodásra, másrészt ezt quasi választással megerősítik az előkelők, har
madrészt a kiválasztott személyt királlyá kenik, negyedszer az így
felkent u r a l k o d ó esküt tesz az alattvalók számára, míg cserébe az
alattvalók is hűségesküt tesznek az u r a l k o d ó javára. A „választással",
illetve az e n n e k során kialakuló választási feltételekkel, valamint a
kölcsönös esküvésekkel m i n d e n új u r a l k o d ó - a k ö z é p k o r i felfogás
szerint - egy közjogi szerződést, p a k t u m o t k ö t az alattvalóival. Ez a
közjogi p a k t u m rendezte az uralkodás t a r t a m á r a a k o r m á n y z á s köz
jogi kereteit. Majd a rendiség kialakulásával és az országos rendi gyü
lekezetek rögzülésével további lehetőség kínálkozott a közjogi pak
t u m n a k a folyamatosan változó politikai feltételekhez való utólagos
hozzáigazítására.
Különösen jól m ű k ö d ö t t ez a k o n s t r u k c i ó E u r ó p a ún. p e r e m t e r ü
letein, így Anglia, Aragónia, Magyarország, Lengyelország stb. rendi
gyűlésein. Elsősorban ott vált hatásossá, ahol, m i n t Anglia, Aragónia,
Magyarország esetén, a r e n d e k jogilag k ü l ö n kiváltságként rögzíteni
tudták az ún. ellenállási jog valamilyen formáját. A rendi jogok kata
lógusának ilyen kialakulása a k o r m á n y z á s m e g h a t á r o z á s á n a k nélkü-
lözhetelen tényezőivé tehette a rendeket. Tehát lehetőség nyílt é p p e n
e jogosítványok alapján bizonyos rendi, politikai j o g o k a t úgy értel-
A K Ö Z J O G ÉS KÖZIGAZGATÁSI J O G
18
mezni, hogy azok m e g v á l t o z t a t h a t a t l a n és elidegeníthetetlen jogok.
Természetesen ezzel szemben viszont kialakult az ún. u r a l k o d ó n a k
fenntartott jogok k ö r e is, ahol a r e n d e k beleszólása nélkül intézked
hetett.
(Jól jellemzi ezt a felfogást M a c h i a v e l l i k ö v e t k e z ő kijelentése a francia királyi

h a t a l o m m a l k a p c s o l a t o s a n : „... és (ha) a n é p látja, h o g y az u r a l k o d ó s o h a és s e m
m i k é p p e n n e m szegi m e g a t ö r v é n y e k e t , a n é p h a m a r o s a n b i z t o n s á g b a n érzi m a
gát és b o l d o g lesz. P é l d a rá Franciaország: itt csak azért v a n b i z t o n s á g , m e r t a ki
rályt v é g t e l e n s o k t ö r v é n y k ö t i , a m e l y e k k i m o n d j á k a z u r a l k o d ó alattvalóinak
biztonságát. E n n e k az á l l a m n a k a rendjét ú g y szabták m e g , h o g y a király szaba
d o n d ö n t h e t a h a d s e r e g és a kincstár ü g y e i b e n , de m i n d e n m á s területen s z i g o
rúan kell tartania m a g á t a t ö r v é n y e k h e z . " )
A rendi jogok katalógusának kialakulásától függetlenül m á r a k o

ra k ö z é p k o r teológiai irodalma, így A q u i n ó i Tamás is elismeri, hogy
a királyságot olyképpen kell berendezni, hogy az u r a l k o d ó zsarnok
ká ne válljék. Ha ez mégis bekövetkezne, akkor a h a t a l o m á t a d ó i n a k
j o g u k b a n v a n a z s a r n o k u r a l k o d ó t elmozdítani, é p p e n a természeti
jog, a jus n a t u r a l e alapján. Tudniillik Aquinói felfogásában a jus nat-
urale az alapérték, ahogy ő írja a „ m é r ő m é r t é k " . Ehhez képest az
emberi törvények a „ m e g m é r t m é r t é k e k " , azaz igazodniuk kell a ter
mészetjoghoz. Így, ha ellentmondás figyelhető meg a két mérték k ö
zött, az természetesen az emberi törvény semmisségét jelenti a m é r ő
mértékkel szemben.
( N B . a „ m é r ő m é r t é k " és a „ m e g m é r t m é r t é k " f o g a l m a e r e d e t i l e g a t e o l ó g i á
b ó l jött át a k ö z é p k o r i jogi f o g a l m a k k ö z é . Itt ugyanis, akárcsak a k é s ő b b i t e o l ó
giai f e l f o g á s o k b a n is, a Szentírás, a Biblia a „ m é r ő mérték", s m i n d e n m á s k é s ő b
bi hittételt, h i t i g a z s á g o t e h h e z kell m é r n i . Csak ha az eredeti m é r ő m é r t é k n e k
m e g f e l e l , l e h e t e l f o g a d n i az új hittételt v a g y hitbéli tanítást. Így használják majd
a r e f o r m á c i ó u t á n a p r o t e s t á n s o k az új hitvallásaik f o g a l m á r a a „ m e g m é r t m é r
ték" kifejezést, m i n t a m i t a S z e n t í r á s h o z , t e h á t a „ m é r ő m é r t é k " - h e z igazítottak.)
Ez a megoldás egyébként logikusan levezethető a hivatkozott

idoneitás elméletből, hiszen a zsarnok u r a l k o d ó n e m lehet idoneus.
Ezt a teóriát tehát mintegy örökül kapja a reformáció is. Így Kálvin
János a zsarnok u r a l k o d ó elűzésének lehetőségét szintén természetes
jognak tartja az alattvalók részéről. Sőt a kálvini t a n o k o n majd a k o
rai francia h u g e n o t t á k politikai g o n d o l k o d á s b a n , az ún. m o n a r c h o -
machiánusok k ö r é b e n alakul ki olyan álláspont, hogy a zsarnok ural-
19
k o d ó t kötelesek elűzni. Ezt a nézetet osztja m á r H u g o Grotius is hí
res „De jure bellis ac pacis" című munkájában. Végső értelmezésében
ez a nézet messzemenően hozzzájárult, hogy a k ö z é p k o r i felfogás a
h a t a l o m isteni eredetéről kérdésessé váljék.
E körben a továbblépést az jelentette, - hívja fel a figyelmet Kovács
István egykori alkotmányjogász - amikor egyes protestáns írók, így a
nevezetes J o h a n n e s Althusius, tankönyvében m á r különbséget tesz a
törvények között. M é g p e d i g a rendes törvények sorából kiemeli a „le
ges fundamentales", azaz az „alaptörvények" fogalmát. Althusius sze
rint az a szerződés, „ p a c t u m " tekinthető alaptörvénynek, amelyet
valamely testület vagy közösség az állam megalapítására h o z létre. Tu
lajdonképpen ez kapcsolja egybe az állam alkotóit. Az alaptörvénye
ket viszont csak a z a z t létrehozók hozzájárulásával lehet m ó d o s í t a n i ,
hirdeti Althusius. Nyilvánvaló, hogy ezt a hozzájárulási jogot a kor
rendi gyűléseiből másolják, illetve ezt veszik m i n t á n a k a késő közép
kor jogtudósai. Sőt Althusius az állam természetes állapotának azt tart-
ja, ahol m ű k ö d n e k ilyen h a t a l o m k o r l á t o z ó rendi gyűlések.
Egyes szerzők értelmezése szerint Althusius, é p p e n a jus naturale-
ra, azaz a természetjogra hivatkozva az államban akkor is feltételezi
az ilyen „leges f u n d a m e n t a l e s " létét, ha k o n k r é t , írott törvények
ugyan erről n e m szóltak, de emberi emlékezetet m e g h a l a d ó szokás
illetve bizonyos szokásjogi szabályok r e n d e z t é k a k o r m á n y z a t i alap
kérdéseket. Ily m ó d o n Althusius nagy é r d e m e , h o g y világosan össze
kapcsolta a rendi gyűlések gyakorlatában élő h a t a l o m k o r l á t o z ó ten
denciákat a szerződéses államelmélettel. A szerződéses államelmélet
viszont konzekvenciájában u g y a n o d a jut el, ahova az idoneitás fogal
mával érkezünk, azaz a szerződést m e g n e m t a r t ó , így t e h á t alkalmat
lan u r a l k o d ó elmozdítható. Lényeges, hogy Althusius 1 6 0 3 - b a n meg
jelent munkája után ugyanez a szerződéses államfelfogás jelenik meg
1624-ben Grotius említett k ö n y v é b e n , ahogy erre emlékeztet Kovács
István. Grotius annyiban is tovább megy Althusiustól, h o g y szerinte
m á r e r e d e n d ő e n az e m b e r e k m a g u k h o z t á k létre, ö n k é n t e s egyesülés
sel az államot, saját v é d e l m ü k érdekében. Így Grotius azt vallja, hogy
eleitől fogva n e m isteni p a r a n c s r a , h a n e m az emberek társulására
alapítva létezik az állam. (Egyes értelmezések szerint Isten csak fi
gyelte az emberek államalkotási tevékenységét. Althusius magyaráza
ta: ezen isteni „passzív szemlélődéséből" vezetik le némelyek a világi
h a t a l o m isteni eredetét. Ez az Althusius-i magyarázat m á r azért is
20
megjegyzésre érdemes, m e r t a bibliai ismeretekkel bizonyára rendel
kező Althusius előtt is nyilvánvaló lehetett Pál apostol kijelentése,
hogy m i n d e n h a t a l o m Istentől van!) Ezzel válik nyilvánvalóvá a k ö
zépkori, isteni e r e d e t ű n e k tartott, államfogalom szekularizálása.
1.2. Középkori államelméletek
A középkori politikai g o n d o l k o d á s egyik alaptétele, é p p e n az ural

k o d ó egyházi felfogás illetve indíttatás miatt, az állami és egyházi ha
talom egysége. E n n e k k e r e t é b e n kölcsönös egymásra hatásnak va
gyunk tanúi az egyházi illetve világi politikai g o n d o l k o d á s területén
egyaránt. Ebből az egység k o n c e p c i ó b ó l következett, hogy kiindulási
p o n t k é n t , illetve m i n t a k é n t vagy a korábbi hasonlat szerint „ m é r ő
m é r t é k " - k é n t az e m b e r t fogadták el k ö z é p k o r i g o n d o l k o d ó k , mivel
azt a Biblia tanítása szerint Isten a saját k é p m á s á r a teremtette. Így az
emberi arányok, illetve az emberi test mintegy mércéül szolgált az
organisatiók kialakításában. Tehát m á r kezdettől fogva egyfajta em
b e r k ö z p o n t ú s á g jellemezte a k ö z é p k o r i politikai g o n d o l k o d á s t ,
m é g h a ez ekkor elsősorban az „ i s t e n e m b e r " felfogásából indult is ki.
Ugyanakkor ez az „universalismus"-nak, vagy a k ö z é p k o r i a k által
„principium unitatis"-nak is nevezett k o n c e p c i ó állam és egyház szo
ros kapcsolatát feltételezve a t e r e m t e t t világon belül is a társadalom
egységére épít. Ezt a világot pedig a „lex a e t e r n a " , azaz az isteni vagy
ö r ö k törvény alapján k o r m á n y o z z á k . Ebben nagy segítséget jelentett
az egész társadalmat átszövő egyházi szervezet, az „ecclesia universal-
is", illetve az általa megvalósulni segített egyetlen jog, amely egy egy
séges, természetesen isteni jellegű kormányzást „unicus principatus"-t
is eredményezett. Ily m ó d o n azután a keresztyén világot is egyetlen
szervezeti egységként fogták fel, amely így - a középkori szóhaszná
lattal - a „respublica generis h u m a n i " - t eredményezte.
Ám ebben a k o n c e p c i ó b a n az a felfogás is helyet kapott, hogy ez a
„principium unitatis", tehát egységes elvek alapján r e n d d é szervező
d ö t t társadalom kisebb egységekből épül fel. A középkori szólás sze
rint „omnis m u l t i t u d o derivatur ab u n o " avagy m á s k é p p e n az egyes,
akár legyen az közösség vagy e m b e r a maga jogosítványaival együtt
ebből az egészből, universitasból vezethető le: „ad u n u m reducitur".
Ez az elképzelés vezetett azután a közismert „corporatio"-s tanítás-
21
h o z , amely a társadalomnak és ily m ó d o n az államnak is kisebb egy
ségekből való felépítését vallotta, és az ekként eggyé szervesült részek
egységes egésszé válását tanította.
A corporatios eszme viszont egyúttal az antik hatalomfelfogás t o
vábbélését vagy átmentését is jelenti a k ö z é p k o r i politikai g o n d o l k o
dásba. Hiszen a g ö r ö g és a római világ is ilyen kisebb szerves egysé
gekből vált egy nagyobb universalis egésszé, anélkül, hogy hosszú
ideig a nagy egészen belül a rész elvesztette volna politikai jelentősé
gét. G o n d o l j u n k csak például R ó m á n a k , az Urbs-nak a késő r ó m a i
időkig játszott kormányzati szerepére. A c o r p o r a t i o s eszme jelenléte
későbbi hatásait tekintve kettős:
a) egyrészt az antik társadalom felfogás mellett az antik jog tovább
élését is elősegítette (1. r ó m a i jogi recepciók);
b) másrészt viszont a rendiség kialakulásával ez az eszme, a corporatio
segített a hierarchizált hűbéri világ helyett a rendi állam valóságához
igazítani a középkori államról vallott politikai eszmerendszert.
1. Ugyanez az universalitást igénylő k o n c e p c i ó egyúttal azt is lehe
tővé tette, hogy a társadalom irányításában különbséget tegyenek az
egyházi és állami szféra k ö z ö t t . Túlzás lenne ezt elválasztásnak tekin
teni, hiszen inkább csak egyfajta „potestas disctinctiae"-nek lehet ne
vezni, ami különbséget tett a „ R e g n u m " - azaz a világi h a t a l o m és a
„Sacerdotium" - tehát egyházi h a t a l o m között. Eltekintve itt az egy
ház-államiság taglalásától m e g kell jegyezni, hogy ez a különbségtétel
szolgátatott o k o t a jog megkülönböztetésére is. Hiszen v a n n a k a Reg-
n u m b a n érvényesülő szabályok a „leges"-ek, illetve a Sacerdotium te
rén használatos „canones"-ek. Az m á r a k o r a k ö z é p k o r pápai primá
tusából következik, hogy mintegy e jogok foglalata vagy képletesen
felettük lebeg az eszmei egységet biztosító Jus D i v i n u m , a m i n e k köz
vetítése és magyarázata természetesen az egyház feladata.
A R e g n u m szabályai, a leges-ek magyarázata vezet azután el a tem-
porális, azaz világi h a t a l o m n a k a Sacerdotiumtól, tehát az egyházi ha
talomtól való függetlenedése irányába. A k o r eszmevilágában elisme
rik ugyan az „ I m p e r i u m ab D e o " - t , tehát a h a t a l o m n a k isteni erede
tét, de a korabeli világi jogászok m á r hozzáteszik, hogy „ i m p e r i u m
n o n d e p e n d e t ab ecclesia", azaz a világi h a t a l o m független az egyhá
zitól. Ezen eszmei vitának az invesztitúra harcaiban való lecsapódásai
közismertek. Ám ez az eszmei és politikai h a r c síkján is megjelenő vi
ta vezethetett el a Jus D i v i n u m felértékelődéséhez. Tudniillik a Jus
22
Divinum a Sacerdotiumtól függetlenedő világi h a t a l o m , az I m p e r i u m
számára quasi t ü k ö r k é n t is szolgált. Van szerző, aki egyenesen egy
ideális a l k o t m á n y n a k nevezi a Jus D i v i n u m o t , amely alkalmas volt a
korabeli politikai-jogi g o n d o l k o d á s elvárásait közvetíteni a világi ha
talom kormányzása számára.
A Jus D i v i n u m g o n d o l a t á n a k a k o r m á n y z á s b a n való ébrentartása
közismerten Aquinói Szent Tamás ( 1 2 2 5 - 1 2 7 4 ) é r d e m e . A q u i n ó i
m á r a Jus D i v i n u m fogalmát transzformálja, s azt Jus naturale-ként,
azaz „természetjog"-ként nevesíti. Az elnevezésbeli különbség elle
nére a Jus naturale tartalma és szerepe igazán n e m változik a Jus
Divinum-hoz képest. A jus naturale egy képzeletbeli jogrendszerként
létezik, s elvárásai oly erősek Aquniói felfogásában is, hogy ha egy vi
lági írott törvény e l l e n t m o n d a n a a természeti jognak, úgy az írott jog
vele szemben érvénytelen lesz. Sőt Aquinóinak sikerül az antik jogi
g o n d o l k o d á s egyik fontos elemét, az igazságosságot is átmenteni,
amennyiben a fentebbi esetet, - azaz a természeti jognak ellentmon
dó világi törvény ab ovo érvénytelenségét - akkor tartja helyénvaló
nak, ha az írott törvény alapján a bírói ítélet igazságtalanságot ered
ményezne. Az igazságtalanság pedig az ítélkezésben ellenkezik a ter
mészeti joggal, mondja Aquinói.
2. A c o r p o r a t i o s eszme gyökere antik előzményekre megy vissza.
Hiszen az e m b e r e k közösségét m á r k o r á b b a n is - sajátos a n t r o p o -
morf szemlélettel - egy a természeti lények testéhez hasonlítható cor-
pusként fogták fel. Ez a szemlélet a keresztyénség segítségével m é g
jobban terjed, hiszen m a g á t a keresztyének közösségét fogták fel egy
misztikus c o r p u s k é n t , amelynek végső feje Krisztus, ahogy erről m á r
Pál apostol leveleiben olvashatunk.
( N B . a korai i d ő k e g y i k i l y e n m e g n y i l v á n u l á s a , h o g y a b i r o d a l o m két v e z e t ő
jét a p á p á t , m i n t Krisztus vikáriusát illetve a császárt e g y ü t t e s e n ú g y s z e m l é l t e t i k ,
m i n t e g y k ü l ö n l e g e s é l ő l é n y t , quasi „ m o n s t r u m o t " , a m e l y n e k k é t feje van: „ani
m a l b i c e p s " . M a g a e z a z a n t r o p o m o r f k é p m é g k é s ő b b i s felbukkan, e g y e s e k sze
rint m é g Petrarcánál is!)
H o g y az egyház is ehhez h a s o n l ó szerveződés, m á r m i n t corpus

lesz, az m á r elég k o r á n feltűnik. Nicolas C u s a n n u s fogalmazza
legvilágosabban, h o g y az „Ecclesia" az n e m más, mint egy „corpus
m y s t i c u m " . Ezt a c o r p u s felfogást n a g y o n h a m a r kiterjesztik az egész
társadalomra, é p p e n a fent említett universalismus eszméjénél fogva.
23
Az emberi t á r s a d a l o m ugyanis a k ö z é p k o r i szerző - Engelbert Volk-
ersdorf - szerint egy természetes testet, azaz „corpus naturale et
organicum"-ot alkot.
A) Ebből következően magát az államot is az egyházhoz hasonló
metaforikus hasonlattal c o r p u s k é n t szemlélik. Salisbury J á n o s , Alvar-
ius Pelagius, Paduai Marsilius vagy Luccai Ptolemaus említhetők itt
Aquinói Tamás mellett. E n n e k a metaforikus vagy a n t r o p o m o r f szem
léletnek néhány fontos konzekvenciája volt az államra nézve. Ugyan
is bizonyos m e g h a t á r o z o t t követelményeket állítottak fel a jó kor
mányzás érdekében, úgymint:
a) A corpus tagjai k ö z ö t t a racionális m ű k ö d é s é r d e k é b e n h a r m ó n i á t
kell teremteni, vagy ahogy a fentiek fogalmaztak: az „unitas" vé
gett „cohaerentia"-nak kell fennállni a z á l l a m t a g o k k ö z ö t t .
b) Amíg Nicolaus C u s a n n u s még valamiféle kozmikus h a r m ó n i á r ó l
írt, addig az előbb említett szerzők szerint a természet illetve a ra
cionalitás jogán kell létrehozni az összehangolást az államtagok
között, amelyet az „optima dispositio"-al lehet elérni és az ered
m é n y e az állam kiegyensúlyozott m ű k ö d é s e , a „tranquillitas".
c) A m o n a r c h a , az u r a l k o d ó , aki a c o r p u s feje i m m á r o n n e m isteni
jogú u r a l k o d ó , h a n e m tisztsége elsősorban hivatal: „officium",
akinek kötelességei v a n n a k . Így: az általános jólét, a béke és igaz
ságosság, s m i n d e n k i szabadságának biztosítása.
d) A testként felfogott organisatioban é p p e n ezért kölcsönös jogok és
kötelességek v a n n a k az u r a l k o d ó és az alattvalók között. Ezt jogi
keretek k ö z ö t t szabályozzák.
e) E koncepció szerint átalakul a szuverenitás fogalma is. M í g kezdet
ben m i n d a pápát, m i n d a császárt a „plenitudo potesats" illetett
meg, addig e felfogás szerint m á r csak „potestas limitata"-ra, azaz
jogilag korlátozott h a t a l o m r a t a r t h a t n a k igényt.
f) A szuverenitás megilleti a népet, hiszen az u r a l k o d ó i legitimitás
alapja a népakarat. Ebből következően a világi h a t a l o m alapja vi
lági rendezés, a világi jogszabályokon épül fel. Így a világi hatal
m a t a szerződésekkel teremtik meg az emberek. Ez m i n d e n szabad
népet megillet éppen a bibliai példa, illetve a jus gentium alapján.
B) H o g y az itt felsorolt követelményrendszer érvényre juthasson
a h h o z a középkori hatalom másik szférájában, az egyháziban is lénye
ges változásoknak kellett bekövetkezniük.
24
Ahogy k o r á b b a n jeleztük, a k ö z é p k o r i egyházi gondolkodás egyik
csúcspontjaként is felfogható a conciliarismus. Hiszen a zsinatelvűség
a pápai e g y e d u r a l o m m a l szemben gyakorlatilag a népszuverenitás
gondolatát fogalmazza meg az egyházi közéletben. M i n d e z t ugyanak
kor az ősegyház gyakorlatára hivatkozva sikerül elfogadtatni, ahol,
m á r m i n t az őskeresztyéneknél a clericus réteg, a későbbi egyházi or-
dó még valóban n e m vált élesen külön a laikusoktól, a világiaktól.
Ugyanis az ősegyház kezdetben m é g valóban a keresztyének, azaz a
későbbi két rend (clericus és laicus) együttesét jelentette. Ezen felfo
gás felfrissítésével gyakorlatilag szintén a h a t a l o m r ó l vallott antik fel
fogást sikerült á t m e n t e n i a középkorba.
Az egyházi h a t a l o m esetében a hatalom eredeztetésének kérdését
é p p e n a gyakorlatban kialakuló frank, illetve n é m e t - r ó m a i császári
függés tette szükséges vizsgálat tárgyává. Eszmei kiindulási p o n t a
m á r említett universális m o n a r c h i a volt. E n n e k mintegy manifesztá-
ciójaként fogták fel a m á r létező N é m e t - r ó m a i Birodalmat a k o r a k ö
zépkori szerzők, mint William O c k h a m vagy Antonius Rosellus, de
így érti ezt L e o p o l d Babenberg is. Ez az universális m o n a r c h i a egy
egységet, egy corpust alkot „ u n u m collegium et corpus", mégpedig a
jus naturale alapján. Sőt az említett szerzők még a létrejövetel célját
is megjelölik: „ p r o c o m m u n i s b o n o " , azaz a közjó, tehát az emberi
ség haszna érdekében. Ugyanakkor megjegyzik, hogy ebben az univer
sális m o n a r c h i á b a n a f ő h a t a l o m legitimálása a nép kifejezett vagy
hallgatólagos hozzájárulásával történik. Ebből ugyan m i n d az örök
letes m o n a r c h i a , m i n d a választással szerzett hatalom egyaránt leve
zethető, de a szerzők szerint a Jus Divinum és a Jus N a t u r a l e szerint
a választott h a t a l o m az előnyösebb.
( N . azt is h o z z á t e s z i k , h o g y a p o p u l u s t e r m é s z e t e s e n d ö n t h e t úgy, miszerint a

h a t a l m a t n e m csak e g y s z e m é l y r e , h a n e m e g y családra ruházza át. Ez egyrészt je
l e n t h e t i az ö r ö k l e t e s m o n a r c h i a legitimálást is é p p e n a p o p u l u s által, másrészt vi
szont hangsúlyozzák, hogy mögöttes hatalom keletkeztető tényezőként mindig
o t t v a n a n é p , aki a c o h a e r e n t i a , t e h á t a k o r m á n y z a t i ö s s z h a n g h i á n y a e s e t é n ,
- o k o z z a ezt akár i n t e r r e g n u m , akár a z s a r n o k k á v á l ó h a t a l o m - b e a v a t k o z h a t és
m e g v á l t o z t a t h a t j a az addigi k o r m á n y z á s i r e n d e t a már e m l í t e t t c o m m u n i s b o n o
érdekében.)
Az universális m o n a r c h i á t megjelenítő N é m e t - r ó m a i Birodalom

ban pedig a szerzők a h a t a l o m létrejötttét az ún. „translatio imperii"
segítségével é p p e n a r ó m a i k o r r a , k o n k r é t a n a római népre vezetik
25
vissza. N é z e t ü k szerint az „ I m p e r i u m " eredetileg a r ó m a i népet, a
„populus r o m a n u s t " illette meg, aki azután a császárra r u h á z t a ezt az
imperiumot, azaz a főhatalmat. A r ó m a i nép ebben a felfogásban az
egész akkori E u r ó p a népességének a képviselője, így ez az i m p e r i u m
jogosan került át a r ó m a i a k r ó l , illetve a g ö r ö g császártól a N é m e t - r ó
mai Birodalomra. Hiszen N a g y Károly ismeretes koronázásánál a p á
pa a r ó m a i nép „acclamatio"-ájával, a n n a k hozzájárulását - a „con-
sensus populi"-t közvetítette. Így a translatio imperii-vel a p o p u l u s
átruházta a hatalmat a princepsre. E magyarázatot, ahogy arra t ö b b
szerző is figyelmeztet, a glosszátor iskolák dolgozzák ki, m é g p e d i g az
eredeti szövegek alapján.
M i n d az universális m o n a r c h i a , m i n d pedig az ehhez kapcsolt
translatio imperii fogalma egyaránt azt tételezte fel, hogy a h a t a l o m
átruházás illetve az I m p e r i u m n a k való alávetés ellenére a h a t a l o m
forrása m e g m a r a d a népnél: „ p o p u l u s m a i o r i m p e r a t o r e " , azaz a n é p
nagyobb hatalom az i m p e r i u m birtokosánál. Hiszen, ahogy m á r em
lítettük, a középkori felfogás szerint az u r a l k o d ó csak a n é p enged
ményeként gyakorolhatja h a t a l m á t , s azt is mintegy „officium"-ot,
azaz hivatalt, vagy megbízást. M i n d e b b ő l kettős konzekvencia követ
kezett:
a) az egyik felfogás tehát m e g e n g e d egyfajta ellenőrzést a h a t a l o m
gyakorlás felett, hiszen az á t r u h á z ó eleve n e m m o n d o t t le m i n d e n
jogáról;
b) természetesen létezik ugyanezen g o n d o l a t k ö r b e n olyan álláspont
is, amely m á r az abszolút h a t a l m a t legalizálja, azaz az átruházással
a n é p m i n d e n jogát elvesztette az I m p e r i u m gyakorlója felett.
A legvilágosabban az i m p e r i u m eredeti tulajdonosa i n t e r r e g n u m
idején manifesztálódik. Hiszen ilyenkor a p o p u l u s valamilyen con-
sesus-ával lehet csak - akár ideiglensen vagy véglegesen - a h a t a l o m
gyakorlás új rendjét megoldani. Eszmei lehetőség kínálkozik egy
tulajdonképpeni új döntésre, hogy a továbbiakban is m o n a r c h i k u s
f o r m á b a n vagy a népi k o r m á n y z á s valamilyen formájának a felújítá
sával, tehát respublica-val szervezzék m e g a kormányzást. A megva
lósítás eszköze, azaz a h a t a l o m legitimálásnak formája a fentiekből
következően m i n d e n k é p p e n csak a választás lehetett.
A dolog érdekessége, hogy a N é m e t - r ó m a i C s á s z á r s á g b a n b e k ö
vetkező utódlás is ezért mindig választással történik, mégpedig a kez
detektől, a szász dinasztia kihalása után, egészen 1806-ig a b i r o d a l o m
26
megszüntéig. Ugyanezen helyzetet, az O t t ó k kihalását használja ki a
Szentszék is, amikor 1 0 5 9 - b e n szabályozzák a pápaválasztást. Ennek
alapja az, hogy a b i r o d a l o m b a n é p p e n i n t e r r e g n u m van. Csak n é m e t
király van, de császár nincs. Így a pápai d e k r é t u m a r ó m a i n é p , illet
ve a képviselői, a kardinálisok kollégiumára bízza az új p á p a meg
választásának jogát. E szabályzatban a korábbi politikai gyakorlattól
eltérően, amikor a frank, majd a korai n é m e t - r ó m a i császárok meg
erősítették a pápaválasztást, m á r a császár n e m szerepel. Tehát ezzel
a szabályozással végül is a népszuverenitás antik gondolatát felújítva
constituálják meg, a bíborosi collegium választásával, a pápai ha
talmat.
Így az egyházban az egyházállamiság ellenére, a pápaválasztás
folyamatos gyakorlatával élő legitimáló elv volt a p o p u l u s hozzájáru
lásával kreált h a t a l o m , m é g h a a p o p u l u s nevében szimbolikusan a bí
borosi kollégium járt is el. E m ö g ö t t természetesen, ahogy azt N i c o -
laus Cusanus részletesen kimunkálta, egy isteni a k a r a t is m e g h ú z ó d i k
(„principaliter a D e o " ) , hiszen a n é p választása mindig tulajdonkép
pen isteni inspirációra történik: „Vox Dei, et v o x p o p u l i " , tartja a k ö
zépkori szólás. Az igazi n é p a k a r a t kifejezője tulajdonképpen a zsinat,
s a bíborosok is csak a p á p á t ó l delegált hatalom keretében járhatnak
el, kivéve a pápaválasztást, a m i k o r a n é p e t képviselik. Ez a felfogás,
amit számos kánonista m u n k á l t ki, azt hirdette, hogy csak az Egyház,
mint egész bír az „infallibilitas", azaz a tévedhetelenség jogával és ké
pességével. A p á p a m a g a tévedhet, sőt, mondják a korai kánonisták
még eretnekségbe is eshet. Egy ilyen, feltételezetten „eretnek" p á p a
m á r „spirituálisan h a l o t t " - hangoztatják a szerzők. Így ilyenkor a zsi
n a t n a k van joga őt elmozdítani, s helyette más alkalmas személyt ál
lítani az egyház élére. Ahogy a korabeli kánoni szövegek is mondják:
„... iudicatur a tota ecclesia, c o n d e m n a t u r a concilio generali, iudi-
catur a subditis, ab inferioribus accusari et c o n d e m n a r i potest."
M i n d e z e k a kitételek m á r csak azért is fontosak voltak, m e r t a k o
rabeli szövegekből k i t ű n ő e n , ahogy számosan mondják, az Egyház
mintegy isteni küldetésnek tekintette, hogy megalkossa a tökéletes
vagy ideális „ C o n s t i t u t i o " formáját, amely akár m i n t a k é n t is szolgál
hat a világi h a t a l o m számára. Az említett népszuverenitási vagy egy
házi nyelven a zsinatelvűség természetesen összeütközésbe került a
szintén régi pápai p r i m á t u s elvével: „sedes apostolica o m n e s iudicat
et a n e m i n e iudicatur".
27
Az eredeti egyházi felfogás szerint a p á p a teljhatalommal - „plen-
itudo potestas-al" - k o r m á n y o z z a az egyházat. Ám a népszuverenitás
korai elterjedésével az egyházi szférában is az az elv jutott kifejezés
re, hogy a p á p a tisztsége is egy hivatal, officium, amelyet é p p e n a vá
lasztásból folyó á t r u h á z á s o k á n csak bizonyos k o r l á t o k k ö z ö t t gya
korolhat. Tehát a kánonjogászok m o s t m á r azt hirdetik, hogy a p á p a i
h a t a l o m csak egy „potestas limitata". Ezt a teóriát igazolják is egyéb
ként az 1300-as évektől Avignonba k e r ü l ő p á p á k , akiket trón
raléptetésük előtt a bíborosi kollégium csak bizonyos választási felté
telek aláírása után engedett be a h a t a l o m b a . E n n e k ékes példája az a
választási kitétel, miszerint a p á p a a r ó m a i egyházat a bíborosi kollé
gium hozzájárulásával k o r m á n y o z z a : („...Romanae ecclesiae cardi-
nalium ... consilio et consensu directione et r e m o r a t i o n e ministerium
m e u m geram et peragam.").
A két hatalom - a pápai és császári - szoros kapcsolatából követ
kezett, hogy a legisták a császári h a t a l m a t is az eredeti „plenitudo
potestas" helyett most m á r egy „potestas limitata"-nak fogják fel,
amit világosan bizonyít a gyakorlatban az 1 3 5 6 - o s N é m e t Aranybul
la császári hatalom korlátozó rendelkezéseivel.
Tehát a XV. századra az európai politikai g o n d o l k o d á s b a n készen
állt egy új elmélet, ami antik gyökerekre építve alakítja ki a h a t a l o m
felfogást. Az új felfogás lényege a népszuverenitáson illetve az ebből
következő szerződésen a l a p u l ó h a t a l o m . E n n e k legfontosabb elemei:
1. a h a t a l o m forrása a p o p u l u s , a n é p , m é g p e d i g a translatio imperii
okán;
2. a p o p u l u s láthatóan kisebb szerves egységekből, c o m m u n i t a s o k b ó l
épül fel, ami alapja az államnak;
3. a c o m m u n i t a s o k b ó l felépülő corpus, az állam t u l a j d o n k é p p e n az
emberi test mintájára alakíttatik ki, ezért b e n n e a Jus divinum ál
tal előírt „ c o h a e r e n t i á n a k " kell u r a l k o d n i ;
4. a p o p u l u s isteni inspirációra ruházza át a hatalmat;
5. ez az átruházás csak egy korlátozott u r a l k o d ó i h a t a l m a t „potestas
limitata"-t eredményez;
6. az á t r u h á z ó p o p u l u s n a k m e g m a r a d n a k bizonyos jogosítványai, így
többek között a hatalmat ellenőrizheti és a szerződést megsértő
u r a l k o d ó t elmozdíthatja;
28
7. az u r a l k o d ó h a t a l m a n e m az isteni jogból ered, így állása csak egy
officium, hivatal, amit a p o p u l u s által jogilag korlátozott keretek
között gyakorol;
8. a tényleges k o r m á n y z á s eszmei feltételei a pozitív jog számára a
Jus d i v i n u m , illetve a Jus N a t u r a l e által m e g h a t á r o z o t t a k ;
9. a h a t a l o m gyakorlás egyik legfontosabb célja a Jus Naturale-ból
következően a t á r s a d a l o m b a n és az államban a közjó érdekében
(pro c o m m u n i s b o n o ) a k o r m á n y z o t t a k közötti h a r m ó n i a (co-
haerentia) fenntartása, a m i n e k m e g b o m l á s a az u r a l k o d ó elmozdí
tásához vezethet;
10. interregnum illetve politikai instabilitás és bizonytalanság esetén a
p o p u l u s joga megreformálni a kormányzást (in capite et membris).
1.3. A reformáció és a protestáns államfelfogás
Korábban jeleztük, hogy a L u t h e r féle kezdeményezés számos új

donsága (így „a hit által való ü d v ö z ü l é s " tana) közül kiemelkedik az
egyetemes p a p s á g m e g h i r d e t é s n e k elve. Ez amellett, hogy az ősegy
ház állapotát reconstituálja, egyúttal szervesen illeszkedik a fent jel
zett k ö z é p k o r i államelméletekhez is. Így az egyetemes papsággal
nemcsak a népszuverenitás g o n d o l a t á n a k az ismételt megjelenítése,
illetve az állam és egyház elválasztásának g o n d o l a t a figyelhető meg,
h a n e m egyúttal m é g m i n d i g az „ u n u m politicum corpus"-ban való
g o n d o l k o d á s is. Hiszen az egyház megreformálását halogató pápai
h a t a l o m m a l szemben é p p e n a világi h a t a l o m kötelező segítségadásá
ra hivatkozik Luther, p o n t o s a n a m á r szintén említett conciliarismus
eszméje alapján.
Luther kezdeményezésének két látványos következménye lesz,
egyrészt a n é m e t p a r a s z t h á b o r ú , másrészt a közjog síkján a pápai ha
talom p r i m á t u s á n a k eltörlése egyes európai államokban, s helyébe a
világi egyházkormányzás az ún. „Landes-kirchenregiment" formája
lép be. Így a lutheri reformáció államelméleti szempontból megre
ked. Ezért mintegy szükségszerű folytatójaként jelennek meg majd
újabb eszmék a helvét reformáció g o n d o l k o d á s á b a n nemcsak az egy
ház dogmatikai és szervezeti átalakítására, h a n e m egyes államelméle
ti konzekvenciák levonására is. M e g l á t á s u n k szerint ebben m i n d e n
k é p p e n szerepet játszott az a tény is, hogy L u t h e r M á r t o n mégis egy
29
ágostonos szerzetes volt e r e d e n d ő e n , míg a teológiai iskolázottsággal
szintén rendelkező Kálvin J á n o s (eredetileg „Jean Cauvin", aki a pá
rizsi egyetemen valószínűsíthetően 1 5 2 1 - 1 5 2 7 k ö z ö t t szerezhetett
bölcsész és teológiai ismereteket), végül világi jogászként végez 1 5 3 1 -
ben Orleans egyetemén, mint „licencié es lois". Ez a világi jogászi
status, tehát ahogy a k o r b a n m o n d t á k legista lett és n e m kanonista,
messzemenően elősegíthette tanításának a világi szférába való gyors
transzformálását.
Kálvin J á n o s az államkormányzással kapcsolatos tanításokat is ösz-
szefoglaló legfontosabb munkája 1 5 5 9 - b e n jelent m e g a szerző által
készített negyedik legteljesebb kiadásban. E mű az Institutio Religio-
nis Christianae (= A keresztyén vallás rendszere) címmel jelent meg,
s ennek negyedik könyvének záró fejezete a „Polgári k o r m á n y z a t r ó l "
címet viseli. Értékelésénél n e m elhanyagolható s z e m p o n t , hogy az
egész mű a korábbi kiadásokkal ellentétben m á r n e m latinul, h a n e m
franciául íródott, s azt maga Kálvin ajánlotta I. Ferenc francia király
nak. Ma egyértelműen vallják a kutatások, hogy Kálvin nagy életcél
ja a franciák protestáns hitre térítése volt. Ezt pedig a k o r t ö r t é n e
seiből kiindulva (1. VIII. H e n r i k törvényét az Act of Supremacy-t) a
francia u r a l k o d ó család protestáns hitre térítésével szerette volna
megalapozni. Ezen feltételezésében ösztönözhette az is, hogy ekkor
ra m á r a francia királyi nemzetség egyes tagjai nyíltan vagy b u r k o l t a n
az evangélium-követőkkel szimpatizáltak (Navarrai M a r g i t , N a v a r r a i
H e n r i k ) , sőt a királyi családdal r o k o n nagy hercegi házak egy része is
(így a C o n d é ' - k és Canti-k).
Ugyanakkor a korabeli francia politikai életben az hírlett, külö
nösen a protestánsokkal n e m szimpatizálók hirdették, hogy a protes
tánsok fel akarják forgatni az államszervezetet és az alapját k é p e z ő
társadalmi rendet. Kálvin szintén maga hivatkozik erre a mű elősza
vában, illetve a királynak írott ajánlásában.
(„...magad l e h e t s z rá t a n ú n k F e l s é g e s Király, h o g y m í l y h a z u g r á g a l m a k k a l il
letik e t u d o m á n y t n a p o n t a e l ő t t e d . A z t m o n d j á k u g y a n i s f e l ő l e , h o g y n i n c s e g y é b
célja, m i n t , h o g y a királyok k e z é b ő l a k o r m á n y p á l c á t kicsavarja, a t ö r v é n y s z é k e
ket és m i n d e n í t é l k e z é s t l e d ö n t s ö n , m i n d e n r e n d e t s á l l a m s z e r v e z e t e t felforgas
s o n , a n é p b é k é s n y u g a l m á t megzavarja, m i n d e n t ö r v é n y erejét m e g r o n t s a , m i n
d e n v a g y o n t s birtoklást m e g s z ü n t e s s e n , s z ó v a l m i n d e n t f e n e k e s t ő l f e l f o r d í t s o n .
P e d i g T e m é g i g e n k e v e s e t hallasz! M e r t a n é p k ö z ö t t m é g b o r z a s z t ó b b h í r e k e t
terjesztenek. H a m i n d e z igaz v o l n a , m é l t á n ítélné a z e g é s z v i l á g e t u d o m á n y t
s z e r z ő i v e l e g y ü t t ezerszer tűzre és keresztfára..")
30
A fenti b e k ö s z ö n t ő t azért citáltuk, m e r t magyarázatot adhat a kál
vini m ű b e n rejlő sajátos ellentmondásra. Kálvin tudniillik a könyv
legnagyobb részében az egyházi tanításokkal és az egyházszervezettel
foglalkozván bibliai tételekből és az ősegyház gyakorlatából konzek
vensen vezeti le a hitélet terén megkövetelt vallásszabadságot.
Ugyanakkor a politika területén - amire pedig az Orleans-ban szer
zett világijogi diplomája predesztinálja - m á r r o p p a n t ó v a t o s a n bánik
a szabadság fogalommal. Erre az ellentmondásra szintén ő maga is
hivatkozik: „...aki a test és lélek, e jelen és m ú l a n d ó élet és a m a jö
v e n d ő örökkévaló k ö z t különbséget t u d tenni, k ö n n y e n beláthatja,
hogy Krisztus lelki országa és a polgári t á r s a d a l o m rendje n a g y o n
k ü l ö n b ö z ő d o l g o k . Mivel t e h á t Krisztus országát e világ elemeiben
keresni ... hiábavalóság ... - jusson eszünkbe az, hogy azt (ti. a pol
gári társadalmat) a maga határai k ö z ö t t megtartsuk." Így Kálvin egy
nagyon ügyes logikai lépéssel visszakozik, hogy a radikálisnak t ű n ő
egyházszervezeti és dogmatikai tételeit a polgári társadalomra transz
formálva n e h o g y eleve kivívja a francia király és más politikusok el
lenkezését. Ugyanakkor eléggé konzekvens, hogy a számára szimpa
tikus hatalomelméleti tételeit, m é g ha körülírtan is, de ugyanitt meg
fogalmazza. G o n d o l u n k itt elsősorban az ideális társadalom beren
dezkedés vagy k o r m á n y z á s tételére, illetve a híres h a t a l o m n a k való
engedelmességi tanára.
M i e l ő t t ezt elemeznénk szükség szólani Kálvin általános h a t a l o m
elméletéről. M á r az egyháztörténeti és teológiai kutatások is felhívták
a figyelmet, hogy Kálvin Párizsban a skolasztikusok tanítását szívhat
ta magába. Így h a t a l o m e l m é l e t e is a régi tételekre épít, amennyiben
Pál apostolra hivatkozva tanítja, h o g y nincsenek hatalmasságok csak
Istentől. Ebből vezeti majd le é p p e n a h a t a l o m n a k való engedelmes
ség tételét is, akár jó akár rossz is az aktuális hatalom. Ennek racio
nális okát is adta. ( „ M e r t m i k o r úgy o k o s k o d n a k , hogy Isten egyhá
zában oly tökéletességnek kell lennie, hogy kinek-kinek törvény gya
n á n t az önmérséklés is elég legyen, balga m ó d o n oly tökéletességről
á l m o d o z n a k , ami az emberi t á r s a d a l o m b a n n e m található.") Ugyan
akkor m á r itt a h a t a l o m g y a k o r l á s természetes korlátjaként jelöli meg
a Krisztusnak való alávetettséget, tehát a J u s divinumot.
Kálvin egyébként magát a k o r m á n y z á s t vizsgálva leszögezi - s ez
ellentétben áll az egyetemes papságról vallott koncepciójával, azaz
hogy m i n d e n keresztyén jogosult részt venni az egyházkormányzat-
31
nak m i n d kialakításában, m i n d gyakorlásában -: „... m e d d ő volna, ha

m a g á n e m b e r e k vitatkoznának arról, hogy azon a helyen ahol ők él
nek, melyik államforma a leghelyesebb, m e r t n e m őket illeti az állam
szervezet meghatározására v o n a t k o z ó tanácskozás." Viszont az antik
szerzők n y o m á n ő is megkülönbözteti a h á r o m k o r m á n y f o r m á t : ki
rályság, arisztokrácia, n é p u r a l o m . Itt azután óvatosan ugyan, de le
szögezi: „ h o g y , ha m a g u k b a n vizsgáljuk a m a h á r o m k o r m á n y f o r m á t ,
amit a bölcselők emlegetnek, egyáltalán n e m t a g a d h a t o m , hogy az
arisztokrácia, vagy az általa és a polgári k ö z r e n d által k o r m á n y z o t t
állam a többit, valamennyit messze felülmúlja ... Ezt egyfelől a ta
pasztalat mindig bizonyította, másfelől tekintélyével az Úr is m e g e r ő
sítette, amikor az államkormányzásra alkalmas arisztokráciát rendel
te el az izraeliták között, m i n t h o g y a legjobb állapotban akarta őket
megtartani..."
Érdekesek Kálvinnak a törvénnyel kapcsolatos fejtegetései, ami
óhatatlanul összefüggést sugall jogászi végzettségével. Az állami élet
legfontosabb eszözeinek tartja őket: „az állami élet idegei", amely
nélkül a főhatalom n e m létezhet, m i n t a h o g y ezek erejét viszont a ha
talom biztosítja, ezért: „... a törvény n é m a felsőbbség, a felsőbbség
pedig élő törvény." A korabeli felfogás szerint a t ö r v é n y e k n e k h á r o m
csoportját különböztette meg, m i n t amelyeket m é g M ó z e s k a p o t t az
Istentől, így: erkölcsiek, szertartásiak és törvénykezésiek. E h á r o m
törvényfajtából a kálvini magyarázat n y o m á n a k ö v e t k e z ő s u m m á z a t
a d h a t ó . Erkölcsi törvény: csak két dologra vonatkozik, illetve erre ta
nít, miszerint tiszteljük az Istent és szeressük az embereket. Lényegé
ben - mondja Kálvin - m i n d e n t ö r v é n y n e k a méltányosságra kell tö
rekednie, így az erkölcsi törvény sem más, m i n t a természeti törvény.
Tehát é r t h e t ő e n a Jus N a t u r a l e - v a l azonosítja. A szertartásiakat első
sorban csak a zsidóságra vonatkoztatja, hiszen az Úr n e m azért hir
dettette ki azt Mózessel m i n d e n nemzet számára, hogy kötelező,
„ h a n e m m i d ő n a zsidó n é p e t oltalmába vette ... a n n a k akart különös
k é p p e n törvényadója is lenni."
A törvénykezési törvény kapcsán elsőször azt az általános kérdést
boncolgatja, hogy ha a keresztyénnek irgalmasnak kell lenni és tilos
bosszúállástól vezéreltetni, a k k o r igénybe veheti-é egy felsőbb hata
lom ilyen kényszerítő segítségét. Az a g g o d a l m a k a t Pál apostol törté
netével hárítja el, aki maga is igénybe vette azt őt t á m a d ó k k a l szem
ben a törvényszék segítségét, illetve még r ó m a i polgárjogára is hivat-
32
kozott a büntetés elkerülésére. Tehát a felsőbbség által szolgáltatott
igazságban tulajdonképpen m ö g ö t t e s e n az Isten bosszúálló keze
m u n k á l , amit viszont kötelesek v a g y u n k n e m c s a k várni, de el is fo
gadni az Írás szerint.
A törvénykezési törvény elemzése keretében így jut el végül Kálvin
általában a h a t a l o m n a k való engedelmesség kérdéséhez. Ezt az alkot
mányjogi szerzők, k ü l ö n ö s e n a m a g y a r o k közül Kovács István, szá
mos kálvini újítás mellett b e h a t ó a n vizsgálták, ami természetesen szo
ros összefüggésben van az egyházi és világi szféra elkülönítésével is.
E n n e k alapja, hogy Pál apostol szerint is m i n d e n hatalom az Istentől
van, amivel Kálvin általánosságban egyetért.
Megjegyzi ugyanakkor, hogy: „bizonyára az emberekkel mindig
velük született az az érzület, hogy a z s a r n o k o k a t é p p e n akkora gyű
lölettel és utálattal kell üldözni, m i n t a m e k k o r a szeretettel és tiszte
lettel kell körülvenni a törvénytisztelő királyokat." Ezen érzés ellené
re is m e g f o n t o l a n d ó először a z s a r n o k k a l való szembeszállás, m e r t az
Írás szerint azokat gyakorta az Isten büntetésül adta a n é p számára,
mondja Kálvin, s ezt számos bibliai példával igazolja, hogy: „az Isten
olyan királyokat ad, amilyeneket jónak lát." K ü l ö n ö s k é p p e n hozza
fel p é l d a k é n t az izraeliták esetét a babiloni fogság kapcsán, Jeremiást
idézi, aki szerint az Úr azt m o n d t a : „A királyságot N a b u k o d o n o z o r -
ra bíztam, ezért szolgáljatok neki és éltek." Ugyanígy Salamon-i pél
dabeszédből citál: „Az ország b ű n e miatt sok a n n a k a fájdalma." Sőt,
mondja Kálvin, az Úr arra kényszerítette a Babilonba hurcolt izraeli
tákat, hogy i m á d k o z z a n a k a fogságra vető N a b u k o d o n o z o r jólétéért,
m e r t nekik is csak akkor lesz jó soruk alatta.
Egy esetben azért mégis kivételt tesz Kálvin, s ezt más szerzők is
gyakorta hivatkozzák. Így többek k ö z ö t t Kovács István is. Ezen pasz-
szus szerint ugyanis egy esetben, m é g p e d i g szervezetten elismeri a
z s a r n o k k a l szembeni fellépést Kálvin:
„ M e r t ha v a n n a k m o s t a n é p t ő l szervezve bizonyos felsőbbségek,
amelyek a királyok ö n k é n y é n e k korlátozására vannak felállítva (ami
n ő k hajdan ... az eforusok voltak, vagy a ... n é p t r i b u n o k , vagy az
athéniek senatusával szemben a d e m a r k h u s o k és a m i n ő hatalommal
talán a mostani viszonyok k ö z ö t t m ű k ö d i k egyes o r s z á g o k b a n a h á
r o m rend, m i k o r országgyűlést tartanak): annyira nem vagyok az el
len, hogy ezek kötelességszerűen közbelépjenek a királyok d ü h ö n g ő
önkényével szemben, h o g y inkább, ha ők az erőszakosan ö n k é n y k e d ő
33
és a föld népét sanyargató királyokkal szemben gyáván meghunyász
k o d n a k , hallgatásukat, k é p m u t a t á s u k a t elvetemült hitetlenségnek ál
lítom, mivel álnokul elárulják a n é p szabadságát, n o h a tudják, hogy
Isten rendelte őket e n n e k v é d ő i ü l . "
Említettük, hogy az újabb szakirodalom szerint Kálvinnak Francia
országbeli követői az ú n . m o n a r c h o m a c h i á n u s o k továbbfejlesztik a
Szent Bertalan éji mészárlást követően a kálvini engedelmesség tant.
M í g Kálvin, ahogy a fenti idézetből is láthatjuk, c s a k rendkívüli ese
tekben és csak egy legális testületnek engedi m e g a h a t a l o m zsarnok
ságával való szembenállás jogát, addig a m o n a r c h o m a c h i á n u s irány
zat m á r ebből az ún. testületi jogból eleve m i n d e n k i t megillető jogot
csinál. Sőt, szerintük a n é p n e k n e m c s a k joga, h a n e m kötelessége
s z e m b e s z á l l n i az uralkodóval. Hiszen az Istennek való engedelmesség
m i n d e n földi h a t a l o m n a k való engedelmességet megelőz. Ezzel gya
korlatilag a népszuverenitás eszméjét is sikerült új m ó d o n értelmezni
és továbbéltetni ennek az irányzatnak.
( N B . a korabeli erdélyi f e j e d e l e m s é g u r a l k o d ó választási c o n d i t i ó i b a n is csak

a kálvini é r t e l e m z é s k a p h e l y e t . E z e k szerint, a m e n n y i b e n az u r a l k o d á s feltétele
it be n e m tartó u r a l k o d ó t , a f e j e d e l m i tanács intheti csak m e g , és az erdélyi or
s z á g g y ű l é s n e k v a n j o g a arra, h o g y m á r a z i l y e n p o l i t i k a i i n t é s n e k s e m e n g e d e l
m e s k e d ő uralkodót az uralkodói hatalomból elbocsássa.)
1.4. Az ideális társadalom/állam fogalma

a politikai és más traktátusokban
(Szt. Ágoston: De Civitate Dei;
az ideális város és az Utópia)
M á r Kálvin János kapcsán is rögzült a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t b e n ,

hogy a reformáció helvét ága, é p p e n szellemi c e n t r u m a , Genf városa
és más városok (Básel, Bern, Konstanz és Z ü r i c h csak a svájciak k ö
zül) miatt is kezdetben elsődlegesen ún. városi reformáció volt. Tehát
a korai alkotmányos g o n d o l a t o k felfűzésekor joggal fordulhatunk a
késő középkori városi eszmevilághoz, az arról a l k o t o t t társadalom
képhez.
A középkori városi társadalom önálló státusként valamikor a
X I - X I I . században fogalmazódik m e g a korabeli államelméletekben.
34
Természetes összefüggésben az említett corporatios eszmével. A város
is, mint a társadalom egyfajta szerves egysége jelenik meg, s még a
XV század g o n d o l k o d ó i is azt hangoztatják, hogy úgy kell berendez
ni, olyan kiegyensúlyozottságban, m i k é p p e n az isteni akarat megte
remtette a tökéletes harmóniában lévő emberi testet, a corpust. Eb
ben természetesen m á r b e n n e foglaltatik igen k o r á n az ideális város
eszméje is, amit szintén legkorábban először artikulált Szent Ágoston:
De civitate Dei munkájában.
Az Isten városa, a De civitate Dei, a korai E u r ó p a egyik legjelen
tősebb teológiai/államtudományi értekezése. A szerző alapvetően két
részre osztja a világot az Isten városára (civitas Dei), ahová majd az
üdvözültek k e r ü l n e k és a civitas Diabolira az ö r d ö g városára, amely
tulajdonképpen a fennálló t á r s a d a l o m m a l egyenlő. (A városon, a civ-
itason az antik polisz eszményképének megőrzéseképpen Szt. Ágos
tonnál a társadalmat ill. esetlegesen egy-egy fennálló államot kell
egyébként is érteni.) Ezen ördögi város, amelynek a jók és rosszak
egyaránt lakói, a megigazulás felé halad. Sőt az államnak is azt a célt
kell szolgálnia, hogy az e m b e r eljuthasson Isten városába. De az em
bereket motiváló két nagy érzés, az „Isten iránti szeretet" és az „ön
szeretet", ami harcol az e m b e r e k b e n - tulajdonképpen mindezt aka
dályozza. Ám Isten csak egyes e m b e r e k n e k - akikről eleve eldöntöt
te - teszi lehetővé az Isten városába való bejutást. Számukra erre
megfelelő kegyelmet ad, illetve megfelelő erőt, hogy az említett két
érzés vitájában a jót válasszák. (Ezt a kiválasztottságot veszi majd ala
pul Kálvin is híres predestinációs elméletében.) Ma m á r tudjuk, hogy
a k o n c e p c i ó sugalmazója az Új-testamentum, illetve annak tanítása
alapján elterjedt „ M e n n y e i Jeruzsálem", eszményképe volt, az ü d v ö
zültek gyülekezőhelye.
A korabeli festészet is ezt rögzíti, a földi cselekedetek felett lebegő
várost, amelyben azután a X I V századtól m á r R ó m á t vagy más idea
lizált olasz várost is fel lehet ismerni. Ez a művészeti megoldás jelzi a
k o n c e p c i ó szekularizálódását, azaz, hogy egy eszményi város helyett
m á r é p p e n a létező társadalmi valóságból indul ki, s n e m egy elvont
eszményképből. Ez azután m a g á b a n hordja a n n a k lehetőségét, hogy
a fennálló állapotokat elemezve jussunk el egy megjobbított, de most
m á r földi világába az emberiségnek.
E k o n c e p c i ó k a XV századi t r a k t á t u s o k b a n realizálódnak, amelyek
arról szólnak, hogy milyen is egy ideális város vagy egyáltalán hogyan
35
építsünk várost. A k ü l ö n b ö z ő szerzők munkásságát eleve behatárolja,
hogy az 1400-as évek Itáliájában a korábbi városi c o m m u n á k b a n sor
ra egyeduralkodók jutnak h a t a l o m r a . Így a korábbi városköztársasá
gok látványosan rövid idő alatt átalakulnak fejedelemségekké. A k o
rabeli traktátusok szerzői e tényt t u d o m á s u l veszik, bár az ideális
városról a l k o t o t t elképzeléseikben m i n d k é t f o r m a jelen volt, a köz
társaság és a m o n a r c h i a egyaránt. E n n e k megfelően alakították
k o n k r é t építési, városrendezési terveiket is.
Ugyanis ha k ö z t á r s a s á g volt a k o r m á n y f o r m a , a k k o r rendszeresen
k ö z é p p o n t o s , sugaras szerkezetű várost alakítanak ki, ahol k ö z é p e n
a főtéren k ü l ö n b ö z ő magistraturák épületeit képzelték el, így a sena-
tus, a bíróság, podesta, városkapitány stb. székhelyét. M í g ha
„principe" állt a város élén, a k k o r a n n a k k ü l ö n , a várostól rendsze
rint elkülönített e r ő d ö t vagy erődített p a l o t á t építettek. M e g is
mondják e szerzők, hogy erre azért van szükség, m e r t az u r a l k o d ó
k o r m á n y z a t i helyeit a k ö z n é p g y a k o r t a meg szokta r o h a n n i . Így el
lent kell tudni állniuk egy esetleges kisebb fegyveres t á m a d á s n a k (pl.
így nyilatkozik Serlio, I. Ferenc francia király főépítésze.). Tehát a p o
litikai h a t a l o m elleni nyílt fellépés - amely tudjuk gyakori volt sok
itáliai c o m m u n á b a n - egy természetesnek t ű n ő reakció bizonyos ural
k o d ó i rendelkezésekkel szemben.
Ezt a racionalitást csak fokozza, h o g y az ideális város megfo
galmazására elsősorban azért került sor vagy azért m e r ü l t fel politikai
igény, m e r t a kora középkori, gyakran halmazszerűen épült városok
m á r n e m voltak alkalmasak sem a m e g n ö v e k v ő városi létszám befo
gadására, sem pedig a kényelmes és i m m á r o n fontossá váló higiéni
kus életmódra. Különösen ez utóbbi p r o b l é m a jelentkezett a k ö z é p
kori nagy járványok idején. Talán ez is indokolja, h o g y n e m kisebb
e m b e r e k r a g a d n a k ceruzát várostervezési céllal m i n t például Leonar
do da Vinci. L e o n a r d o várostervének különlegessége, h o g y nemcsak
elfogadja a városi t á r s a d a l o m b a n fennálló vagyoni és státusbeli kü
lönbségeket, h a n e m é p p e n ezekre építkezik is. Tudniillik ideális város
koncepciójában, illetve a n n a k rajzban is f e n n m a r a d t változatában
például olyan utcákat, s azon belül olyan közlekedési r e n d e t képzelt
el, amely kétszintes rendszerével m é g a közlekedésben is szegregálná
a k ü l ö n b ö z ő társadalmi c s o p o r t h o z tartozókat. Egy úgynevezett felső
szinten járnának az előkelők és j ó m ó d ú a k , míg egy alsó szinten, a h o
vá a házak gazdasági bejárata is nyílna, a szolgák és más alsóbb ren-
36
dű városi népek. U g y a n a k k o r koncepciójának napjainkig előrevivő
megsejtése, hogy a forgalmat egyébként lehetőleg földalatti alagutak-
ba kell elterelni, ahol aztán a szagosabb és piszkosabb szállítások és
tevékenységek lebonyolítása is folyhatna. L e o n a r d o óriási megsejté
sei ellenére is a többszintes utcarendeszerévei közvetetten tulajdon
k é p p e n a társadalmi k ü l ö n b s é g e k á l l a n d ó s í t á s á n a k irányába is adott
egyfajta szellemi támogatást.
Természetesen L e o n a r d o ilyenfajta elképzelése, azaz a társadalmi
különbségeknek a város építési struktúrájában való lecsapódása n e m
egyedülálló. M á s korabeli szerzőknél is azt látjuk, hogy traktátusaik-
ban, ill. városépítési terveikben egyrészt a társadalmi tagozódást ter
mészetes tényként fogják fel. Általában beszélnek a legelőkelőbbekről,
a j ó m ó d ú a k r ó l és a szegényebbekről, akiknek természetesen a város
ennek megfelelő részeiben kell vagy helyes lakniuk. Másrészt viszont
a társadalmi s t á t u s n a k megfelelően javasolják az épületek funkcioná
lis elkülönítését is. Így a szegényebbek, illetve nagyobb piszokkal és
illattal járó foglalkozások legyenek a városfalak, esetleg k a p u k közelé
ben, míg a j o b b m ó d ú a k m á r a főbb utcák tekintélyesebb házaiban él
jenek. A nemesek számára kifejezetten a többi háztól elkülönített pa
lotafélét javasolnak. Majd befejezésül a város centrumában, amely egy
kör vagy oktogonális tér körül szerveződik helyeznék el a kormányza
ti épületeket, beleértve a város főtemplomát is. Ez a fajta egymásra
épülő épületgyűrű tipikus leképezése a középkori város társadalmi
struktúrájának. Viszont é p p e n ebben van e terveknek, azaz az ideális
városnak a maga társadalmi és építészeti racionalitása is.
M i n d e z e k t ő l a szakirodalom szerint alapvetően különbözik a re
neszánsszal megjelenő u t ó p i a városa, amely é p p e n egy elképzelt, sta
tikus és ezért zárt világot, vagy ha úgy tetszik t á r s a d a l m a t rajzol
elénk, amelyből való kijutás nemigen lehetséges. Legfeljebb az ott
megfogalmazott eszményképek, amelyek később is X V I I I - X I X . szá
zadi u t ó p i á k n á l visszatérnek, lesznek esetlegesen alkalmasak arra,
hogy bizonyos eszmei elvárásokat megfogalmazzanak egy jövendő
társadalommal szemben. Így válik, ebben a kontextusban a város a
t á r s a d a l o m n a k vagy az á l l a m n a k korabeli szinonimájává. H a n g
súlyozzák viszont, h o g y míg az ideális város koncepciói a városban
valóságosan meglévő vagyoni és társadalmi, jogi különbségekre ala
pulnak, addig az u t ó p i á k azzal viszik előre a város és eszmeileg a tár
sadalomtervezés tipológiáját, hogy a fentiektől eltérően é p p e n az
37
emberek közötti egyenelőségre építenek. Az e m b e r k ö z p o n t ú r e n e
szánsz, illetve humanista g o n d o l k o d á s itt még az egyház által is hir
detett Krisztusi egyenlőséget is igénybe véve, m á r a t á r s a d a l o m b a n ,
avagy az utópia városában n e m az egymásnak alárendelt, h a n e m p o n
tosan az egymás mellé rendelt e m b e r e k közösségére alapul. Az emberi
közösségeken belüli egyenlőség antik g o n d o l a t á n a k a felújítása vi
szont óriási előrevivő lesz majd a polgári k o r emberi jogainak az esz
mei megformálásában.
A coaherentia, azaz a h a r m ó n i a k ö v e t e l m é n y e mellett a másik kér
dés a város autonómiája, k ü l ö n ö s e n a n é h a igen széles jogokat bizto
sító uralkodói privilégiumok kapcsán. A korabeli államelmélet ezt
vizsgálva veti fel a város kapcsán (mai kifejezéssel) a megosztott vagy
k o r l á t o z o t t szuverenitás fogalmát is.
II. Fejezet
2. A LEGKORÁBBI A L K O T M Á N Y O S
SZABÁLYOZÁSOK
2 . 1 . Utrecht-i U n i ó - Hollandia
Az 1 5 7 9 - b e n létrejött Utrecht-i U n i ó tulajdonképpen a későbbi

H o l l a n d i a megalapításának közjogi p a k t u m a . Jelentőségét két tény is
aláhúzza:
a) A t a r t o m á n y o k önállóságának közjogi megalapozására az adott
indíttatást, hogy a korabeli főhatalmat gyakorló spanyol király itt
N é m e t a l f ö l d ö n helytartói útján hatalmával visszaélt, a r e n d e k tör
ténetileg rögzített kiváltságait megsértette. Erre egyébként a ren
dek többségének p r o t e s t á n s hitre térése szolgáltatott alkalmat. Vé
gül is a zsarnok u r a l k o d ó v a l szembeni fellépésre a Kálvin által is
m e g h i r d e t e t t jogos és szinte kötelező önvédelem adott jogi alapot.
E n n e k eszmei megalapozását a k o r olyan kiváló németalföldi kép
viselői is elősegítik, m i n t Althusius vagy Spinoza.
b) A németalföldi t a r t o m á n y o k n a k az önálló államalapításig való el
jutása (amit véglegesen, nemzetközi jogi hatállyal majd csak az
1648-as Westfáliai béke szentesít) világosan szimbolizálja a kor
szakban u r a l k o d ó v á váló szerződéses államalkotás koncepcióját.
Előzmények: az ún. Németalföld, amely a mai Belgium és H o l
landia területeit jelentette n e m rendelkezett egységes tartományi
önállósággal a középkori N é m e t - r ó m a i Birodalomban. Legelső egy-
befogásuk a burgundiai hercegek alatt t ö r t é n t meg, akik e területek
k ü l ö n b ö z ő hercegségeit és grófságait házassági kapcsolatok révén a
XV századra megszerezték. Ám a b u r g u n d i hercegek tényleges kor
mányzati központja e területektől t ö b b száz kilométeres távolságra
délen, a francia B u r g u n d i á b a n , a mai Dijon-ban volt. Jó Fülöp és M e
rész Károly a két k i e m e l k e d ő utolsó b u r g u n d i herceg az, aki ezeket a
déli területeket m e g p r ó b á l t a k o r m á n y z a t i egységgé összekovácsolni a
németalföldi területekkel. Ahogy erre m á s u t t utaltunk, e célból egy-
A LEGKORÁBBI ALKOTMÁNYOS SZABÁLYOZÁSOK
39
séges pénzügyi igazgatást, az ún. kamarai rendszer alapjait (többek
k ö z ö t t egységes adóztatással) vetették meg, illetve erre alapozva k o
moly önálló zsoldos hadsereget tartottak fenn. U r a l m u k vége felé
Merész Károly még egy egységes rendi gyűlés, illetve egy önálló fel
sőbíróság ( H ' a u t court) kialakításával is kísérletezett, amely u t ó b b i
székhelye é p p e n itt N é m e t a l f ö l d ö n lett volna.
Merész Károly halála u t á n egyetlen leánya, mint a hercegség ural
kodónője az osztrák H a b s b u r g I. M i k s á h o z m e n t feleségül, akinek
unokái V Károly n é m e t - r ó m a i császár illetve I. F e r d i n á n d magyar és
cseh király megosztoztak örökségeiken. Így ezen osztozkodás ered
m é n y e k é n t kerültek a németalföldi területek a H a b s b u r g o k m o s t m á r
spanyol ágának birtokába. Megjegyzendő, hogy ezen németalföldi
t a r t o m á n y o k a spanyol u r a l k o d ó k leggazdagabb európai birtokait is
jelentették egyben, aminek megtartása stratégiai fontosságú volt az
é p p e n ekkor kiteljesedő amerikai gyarmatosítás pénzügyi fedezeté
nek biztosítására. Jelzés értékű, hogy az 1 5 0 5 - b e n itt N é m e t a l f ö l d ö n ,
G e n t városában született V. Károly császár, e k k o r m é g csak a német
alföldi területek uralkodója tizenhét itteni t a r t o m á n y t fogott egyetlen
igazgatási egységbe, az ún. „ B o u r g o n d i s c h e Kreits"-be. Dédapja M e
rész Károly b u r g u n d i herceg terveit folytatva e tizenhét t a r t o m á n y
n a k közjogi különállást teremtett a n é m e t b i r o d a l m o n belül, önálló
rendi gyűléssel. A Bourgondische Kreits élére külön t a r t o m á n y i hely
t a r t ó t ú n . „ s t a d h o u d e r " - t nevezett ki. (Megjegyzendő, hogy más te
rületeiken, ahogy azt m á r jeleztük viceroy-t, azaz alkirályt bíztak m e g
a spanyol H a b s b u r g o k a k ü l ö n igazgatás vitelével.)
Az V. Károly féle 1548-as rendezést t u l a j d o n k é p p e n m á r egy hosz-
szas kormányzati gyakorlatra alapította. Ugyanis majd száz éven át a
H a b s b u r g család k ü l ö n b ö z ő nőtagjai k o r m á n y o z t á k h e l y t a r t ó k é n t
- leggyakrabban a Brabanti hercegségben lévő M e c h e l e n k ö z p o n t t a l
- ezeket a területeket az u r a l k o d ó nevében (így Burgundiai M á r i a ,
Merész Károly leánya; majd az ő leánya Ausztriai Margit, V Károly
nagynénje; őt követte u n o k a h ú g a a magyar Jagelló II. Lajos király öz
vegye, akit máig csak magyarországi M á r i á n a k neveznek Belgium
ban; végül a szintén a H a b s b u r g családból származó - V Károly tör
vénytelen születésű leánya - Pármai M a r g i t h e r c e g n ő ) . A n ő u r a l o m ,
illetve női kormányzás, amelynek ilyesfajta folyamatossága kivétel
számba megy a középkori E u r ó p á b a n , egyfajta békés fejlődést bizto
sított Németalföldnek. U g y a n a k k o r e n ő i k o r m á n y z ó k ügyesen
40
egyensúlyoztak az e k k o r r a látványosan meggazdagodott Dél-német
alföldi városok és az északi szegényebb grófságok rendjei között. Bár
a reformáció hullámai a szomszédjukban zajlottak, illetve ide is átter
jedtek, k ü l ö n ö s e n az északi részekre, mégis el t u d t á k kerülni a látvá
n y o s a b b politikai-vallásügyi összeütközést.
A politkiai harc, majd tényleges fegyveres összetűzések éppen a női
kormányzás háttérbe szorításával, illetve megszüntetésével függenek
össze. 1 5 5 5 , V Károly lemondása u t á n fia II. Fülöp lett Németalföld
törvényes uralkodója, aki 1561-től féltestvérét az említett Pármai
M a r g i t o t tette m e g helytartóvá. Időközben II. Fülöp világpolitikai
akciói miatt egyre t ö b b a d ó t követelt a tartományoktól, ami elégedet
lenséghez vezetett. Ezt csak fokozta, hogy II. Fülöp a bigottságig ka
tolikus volt, ami az itt m á r meggyökeresedett kálvinisták üldözését
eredményezete. M i n d e z t színezte a Németalföldön is bekövetkezett
á r r o b b a n á s , amit az Amerikából b e h o z o t t óriási nemesfémszállítmá
nyok idéztek elő, rég n e m látott elszegényedést okozva. Az ellentétek
először vallási szinezetet öltöttek 1566-ban az ún. képrombolás kez
detével, amikor számos németalföldi egyházi intézménybe világiak
törtek be és képeket semmisítettek meg. A helytartónő igyekezett csil
lapítani a kirobbant ellenállást, amit átmenetileg m é g a gazdag polgár
ság és a főnemesség egy része is támogatott. A békülés jeleként 1 5 6 7 -
ben a szövetkezett németalföldi kisnemesek egy csoportja k ö n y ö r g ő
levelet adott át a helytartónőnek szabadságuk helyreállítása végett.
Ezeket nevezte - a h a g y o m á n y szerint - az egyik hercegnői u d v a r o n c
k o l d u s o k n a k : „les g e u x " (= güsz), ami azután a holland nyelvben
„geus" (= gőz) változatban m a r a d t fenn. Az ezen csapathoz tartozó
szélsőséges irányzat tagjai majd a „watergeusen" (vatergüszen = ten
geri koldusok), akik idővel a holland szabadság szimbólumaivá váltak.
Ezen politikai szembenállás bőszítette azután fel II. F ü l ö p ö t és
késztette arra, hogy Pármai M a r g i t mellé egy erős k a t o n á t , Alba her
cegét küldje rendcsinálás végett. Alba számos e m b e r t kivégeztetett,
m é g főurakat is, akik részesei voltak a m o z g a l o m n a k , így E g m o n t
grófot. A legtekintélyesebb főúr O r á n i a i Vilmos - H o l l a n d , Zeeland
és Utrecht helytartója - németországi birtokaira menekült. Ezt k ö
vetően fegyveres felkelés r o b b a n t ki a spanyol csapatokat parancs
n o k l ó Alba herceg illetve az O r á n i a i Vilmossal szövetséget kereső
h o l l a n d r e n d e k között, ami a „ w a t e r g e u s e n " csapatok k ö z r e m ű k ö d é
sével óriási spanyol vereséget eredményezett. Ezt zárta le az ún.
41
„Gent-i pacifikáció" 1 5 7 6 - b a n , amelyben a szövetkezett németalföl
di r e n d e k megerősítették e g y ü t t m ű k ö d é s ü k e t a spanyolok, de m é g
n e m II. Fülöp - törvényes királyuk - ellen. E b b e n az egyezményben
m á r rendelkeztek a közös hadviselés költségeinek viselése mellett k ö
zös kereskedelmi feltételekről, így az egységes pénzlábról is. Ugyan
akkor nyitva hagyták a megbékélés politikai lehetőségét a szövetség
be n e m t a r t o z ó k előtt.
A Gent-i pacifikációt k ö v e t ő e n Pármai M a r g i t l e m o n d o t t és a ki
rály, II. Fülöp a másik féltestvérét, D o n J u a n d'Austria-t küldte N é
metalföldre. Az erősen protestánsellenes helytartói k o r m á n y z a t t a l
elégedetlen németalföldiek ellenséggé nyilvánították az új helytartót,
és dacból D o n J u a n n a l szemben a H a b s b u r g család osztrák ágából
M á t y á s főherceget, a későbbi magyar királyt és császárt választották
meg helytartójukká. Azt is m o n d h a t n á n k , h o g y a németalföldiek m é g
mindig n e m akartak a H a b s b u r g o k t ó l elszakadni, csak a lehetséges
törvényes közjogi kereteket kihasználva p r ó b á l t a k m e g a családból
közismerten liberálisabb személyt vezetőjükké tenni. Ám a r e n d e k ka
tonai veresége 1 5 7 8 - b a n illuzióvá tette M á t y á s németalföldi kor
mányzóságát. Sőt ezt k ö v e t ő e n , ellentétben a Gent-i pacifikációval a
katolikusabb Dél-Németalföld elszakadt az északi t a r t o m á n y o k t ó l .
Ők hozzák létre 1 5 7 9 - b e n az ú n . Arras-i vagy Atrecht-i U n i ó t , ami
ben ismét spanyol fennhatóság alá helyezkedtek. M í g az északiak
ugyanekkor alkotják m e g önvédelmi céllal a híres Utrecht-i U n i ó t .
Az Utercht-i U n i ó t a hét északi t a r t o m á n y - G e l d e r n hercegség,
Z ü t p h e n grófság, H o l l a n d , Z e e l a n d , Utrecht, Friesland t a r t o m á n y o k
- hangsúlyozottan n e m azért hozták létre hogy a Gent-i pacifikációt
felbontsák, h a n e m ellenkezőleg azon belül m a r a d v a , azt s z o r o s a b b r a
fűzzék, szembeszállva é p p e n a déliek Arras-i U n i ó b a n jelzett kiválási
törekvéseivel szemben. Árulkodik erről az Utrecht-i U n i ó szövege is:
„Ezek a (tartományok) egymástól n e m fognak elválni, n e m is válhat
nak el, és el n e m szakadhatnak végrendelet, szerződés, a d o m á n y o
zás... adásvétel, csere, békeszerződés, vagy bármi más ok követ
keztében." Tehát mintegy a Gent-i pacifikáció újabb megerősítésére
hozták létre az Utrecht-i Uniót, fenntartva egyúttal azt a jogot, hogy
kívánságra bármelyikük kiválhat a N é m e t - r ó m a i Birodalom keretei
ből. (Nyilván a svájci példa lebeghetett előttük, amit é p p e n szoros
protestáns kapcsolataik miatt alaposabban ismerhettek.) E n n e k elle
nére a különválás az északi (szinte teljesen kálvinista) és a déli (zömé-
42
ben katolikus lakosságú) t a r t o m á n y o k k ö z ö t t állandósult, megte
remtve ezzel a politikai lehetőséget a későbbi két külön állam - H o l
landia és Belgium - létéhez.
a) Az Utrecht-i U n i ó m o n d h a t n i az első újkori quasi alkotmánylevél
vagy alaptörvény, amely i m m á r o n egy új önállóan kialakuló állam
alapszerződésének t e k i n t h e t ő . M a g a a szöveg is utal erre a szem
p o n t r a : „Az említett t a r t o m á n y o k összeköttetésbe lépnek egymás
sal, szövetkeznek és egyesülnek, m i n t h a ö r ö k időktől kezdve ösz-
szeköttetésben lettek volna, hogy egymás mellett kitartsanak,
m i n t h a csak egy t a r t o m á n y v o l n á n a k . Hozzáteszik: „Egymást
megvédik, erősítik és oltalmazzák m i n d e n k i ellen, - bárki is legyen
az - aki a k a r a t u k ellenére u r a l k o d n i akar rajtuk." (Ebben közve
tetten m á r a köztársasági k o r m á n y f o r m a is b e n n e foglaltatik.)
b) Ezt a védelmi és segítségnyújtási kötelezettséget megkísérelték
konkretizálni is a szerződésben (Így nevesítenek támadási okokat,
a m i k o r a fenti segítség kötelezettsége fennáll: a genti szerződés
miatt; a D o n J u a n n a l szembeni fegyveres felkelés miatt; ha azért
m e r t M á t y á s főherceget elismerték k o r m á n y z ó j u k n a k ; vagy az ő
kölcsönös kapcsolatuk miatt; avagy a r ó m a i katolikus vallás erő
szakos visszahelyezése miatt; illetve a szövetkezett t a r t o m á n y o k
statusában 1 5 5 8 - a t k ö v e t ő változások miatt; továbbá a jelen
(Utrecht-i Unió) miatt „...végül akármi más ok, ürügy alapján egy
fejedelem vagy bárki az említett t a r t o m á n y o k , rendek, városok
vagy h ű b é r e k ellen törne...".)
c) A védelmi passzusok u t á n , akárcsak a régi koronázási eskükben,
garantálják m i n d e n a szövetségben részt vevő tartomány, város,
testület, h ű b é r vagy személy addig megszerzett jogait, kiváltságait
és „dicséretes" szokásait. N a g y o n érdekes kitétele az Uniónak,
hogy ha ezen kiváltságok vagy jogok tekintetében a résztvevők k ö
zött vita t á m a d n a , a k k o r : „ezeket a rendes bíróság, d ö n t ő b í r ó s á g
vagy barátságos egyezkedés útján intézik el."
Az Utrecht-i U n i ó XIII. passzusa k ü l ö n is rendelkezik a vallássza
b a d s á g kérdéséről. Alapszabálya, hogy: „...el kell még hárítani az
akadályokat, amik a vallásszabadság útjában állnak. M i n d e n k i m a
radjon meg vallásában, és senkit vallása m i a t t ne h á b o r g a s s a n a k ,
m i n t ezt a genti pacifikáció is előírja." U g y a n a k k o r különbséget tesz
a szövetkezett t a r t o m á n y o k vallásszabdsága ügyében, amennyiben
előírja, hogy H o l l a n d és Z e e l a n d t a r t o m á n y o k lakosságának jogában
43
áll vallását szabadon megválasztani. M í g a többi t a r t o m á n y v o n a t k o
zásában hivatkozik arra a vallásbékére, amit még Mátyás főherceg köz
benjárásával kötöttek a többi rendek. Számukra ez a Mátyás féle vallás
béke az irányadó azzal a feltétellel, hogy ez a résztvevőknek érdekében
áll, illetve: „...az egyháziak és világiak javát és igazát szolgálják",
d) Szövetségi h a t á s k ö r ö k e t is rendezi, tehát az egyesült t a r t o m á n y o k
közös ügyeit. Közülük a legfontosabbak:
1. békekötés és h á b o r ú indítás;
2. adókivetés;
3. az egész szövetséget érintő ügyek.
M i n d e z e k e t csak közös tanácskozás útján, illetve ezt k ö v e t ő szava
zással lehet eldönteni, amihez szótöbbség szükséges. É r d e k e s , hogy a
m ű k ö d ő rendi gyűlések messze befolyásolják e testületi m u n k á t :
„A szavazatokat oly m ó d o n kell összegyűjteni, a m i n t az általános
rendi gyűlésen szokásos. Lehet t e h á t megbízott útján is szavazni...". E
szövetségi kérdések eldönthetelensége esetére a h e l y t a r t ó k a t jelölik ki
döntőbíróul.
Jeleztük, hogy az egész m o z g a l m a t t ö b b e k k ö z ö t t gazdasági k é r d é
sek is motiválták. Így é r t h e t ő az a rendelkezése az Uniónak, h o g y k ö
zös legyen: a mértékegység; pénzügyek; pénzárfolyam.
M i n d e z e k a közösség t u d t a és beleegyezése nélkül n e m változtat
h a t ó k meg.
2 . 1 . 1 . Az Utrecht-i U n i ó szervezete
L á t h a t ó tehát, hogy az Utrecht-i U n i ó csak a legalapvetőbb k é r d é

sekben rendelkezik. A szükséges önállóság m e g t e r e m t é s é n túl a leg
fontosabb kérdéseket szabályozza, így a szabadságok, és a közös
ügyek kérdését. Lényeges, hogy az Unió szemléletét a k o m o l y fegy
veres harc ellenére egy nagyfokú pacifikus szemlélet hatja át, illetve
a résztvevők a u t o n ó m i á j á n a k feltétlen tisztelete. M i n d e z e k a távla
t o k b a n is elegendő biztosítékot nyújtottak a szövetség tartós fennma
radásához.
Természetesen ebből a védelmi szerződésből azonnal n e m születik
új állam. Ehhez m é g szükséges volt, hogy az Utrecht-i Unió tagjai
1581-ben megfosztották II. F ü l ö p ö t u r a l k o d ó i jogaitól, mivel meg
sértette a nép és az u r a l k o d ó közötti „szerződést". M i n d e z t a „Plak-
44
k a a t van Verlatinghe" elnevezésű o k m á n y b a n tették, amely tkp. a
holland függetlenségi nyilatkozatot jelenti. Ezt k ö v e t ő e n új u r a l k o d ó t
választottak m a g u k n a k Anjou René herceg személyében. E n n e k halá
la u t á n (1584) felkérték I. Erzsébet angol királynőt az államfői tiszt
ség ellátására. Ám Erzsébet maga helyett kegyencét, Leicester grófot
küldte az Egyesült T a r t o m á n y o k vezetőjének. M i d ő n Leicester pucs-
csal teljhatalmat a k a r t szerezni tulajdonképpen, menekülésre késztet
ték 1588-ban. Ettől kezdve m á r n e m keresett többé külföldi államfőt
m a g á n a k a lassan állandósuló köztársaság.
Bár a köztársasági államformát sohasem deklarálták, az Utrecht-i
Unió alapján m ű k ö d ő Egyesült T a r t o m á n y o k gyakorlatilag önálló ál
l a m k é n t funkcionált. Szuverenitásukat a spanyolokkal folytatott több
évtizedes harc után az 1648-as Wesztfáliai béke ismerte el, amely vég
leges jelleggel például Svájc kiszakadását is a N é m e t - r ó m a i Biroda
l o m b ó l csak e k k o r p r o k l a m á l t a . Az így kialakuló államszervezet leg
fontosabb szerve a k ö z é p k o r i rendi gyűlés u t ó d a a „Staten G e n e r a a l " ,
azaz most m á r országos p a r l a m e n t , ahova a t a r t o m á n y i p a r l a m e n t e k
„Gewestelijke S t a t e n " delegálták képviselőiket. M i n d e n t a r t o m á n y
beleegyezése szükséges volt a végleges döntés meghozatalához az
országos p a r l a m e n t b e n , amely a döntési folyamat elhúzódását ered
ményezte. E n n e k ellenére a szakirodalom ezt nagy pozitívumként ér
tékeli, hiszen a sorozatos egyeztetések révén megszületett döntések
t a r t ó s a b b a k n a k bizonyultak, illetve az a u t o n ó m i á k kölcsönös tisztele
te alapján nagyban fejlesztették a holland politikai kultúrát, más vé
leményének akceptálását.
Az így kialakuló államszervezet élén a helytartó, a S t a d h o u d e r állt
1588 u t á n . Elsődleges hatáskörét képezte:
a) a szárazföldi és tengeri katonai erők irányítása;
b) a városi vezetők az ún. „regent"-ek kinevezése is.
M a g a a Stadhouder-i tisztség viselője rendszeresen az Orániai csa
lád tagjai közül került ki, amit talán segíthetett a katolikusok orgyil-
kosságának áldozatává lett Orániai Vilmos (1584) személye körül
kialakult nemzeti nimbusz is. A Stadhouder-t elvileg választották,
majd 1697-től a tisztség örökletessé vált az O r á n i a i h á z o n belül.
(Ebben az is közrejátszhatott, hogy az akkori helytartó, III. Orániai
Vilmos, II. Jakab angol király lányát vehette feleségül.)
45
2 . 1 . 2 . Korabeli államtudomány
Az Egyesült Tartományoknak az Utrecht-i Unió alapján köztársaság

k é n t való stabilizálódását ó h a t a t l a n u l elősegíthette az is, hogy
ugyanezen időben éppen a felkelőkkel szimpatizálva két kitűnő gondol
k o d ó is közreműködött a németalföldiek közül: Althusius és Spinoza.
a) Althusius a f o r m á l ó d ó Utrecht-i U n i ó időszakában volt az északi
E m d e n városának syndicusa. M á r tisztségénél fogva is szükségsze
rűen bekapcsolódott a Staten G e n e r a a l döntési folyamatába. Ez is
inspirálhatta politikai traktátusának 1603-as megjelentetését, ami
a korabeli kálvinista g o n d o l a t o k n a k a h a t a l o m m a l kapcsolatos el
képzeléseit összegzi. Hazai s z a k i r o d a l m u n k b a n Kovács István vizs
gálta Althusius politikai g o n d o l k o d á s á t és a n n a k hatását. M u n k á s
ságából, illetve a n n a k megállapításaiból k i e m e l e n d ő n e k tartja:
1. Althusius elkülöníti a rendes törvények k ö z ü l az a l a p t ö r v é n y fo
galmát (NB. Kálvinnál is az egyik legfontosabb kérdés volt a tör
vények osztályozása!)
2. Az alaptörvény olyan polikai p a c t u m , amely alapján a résztvevők
egy állam m e g a l a p í t á s á b a n megállapodnak.
3. Az alaptörvény m ó d o s í t á s á h o z elengedhetetlen az o r s z á g l a k ó k
hozzájárulása.
4. Létezhet egy állam alaptörvény nélkül is, de nincs akadálya, hogy
ilyet bármikor létrehozzanak az országlakosok.
5. Az állam normális m ű k ö d é s é h e z tartozik bizonyos ellenőrző köze
gek, az ő és Kálvin szóhasználatában „eforusok", h a t a l o m , illetve
k o r m á n y á s t ellenőrző tevékenysége.
6. Az alaptörvény megsértése az á l l a m a l k o t ó szerződés felbontásá
h o z vezet, ezért ilyenkor az u r a l k o d ó illetve a magistratus (kor
mányzat) eltávolítandó.
7. Az a l a p t ö r v é n y megsértésének m e g á l l a p í t á s á r a e l s ő s o r o n az
„eforusok" hivatottak, de szükség esetén m a g a a n é p is megteheti.
8. Az alaptörvényt ért sérelem esetén a n é p n e k n e m c s a k joga a h a t a
l o m m a l szembeni fellépés, de kötelessége is.
Látható, hogy a mű megjelenési idejére, 1603-ra az Utrecht-i Unió
ra alapított új állam megalakítása N é m e t a l f ö l d északi részén nagyjá
ból befejezett volt jogilag. Tehát Althusius munkája t u l a j d o n k é p p e n
ezen politikai eseménysornak a közjogi megfogalmazását adta, még
pedig egyértelműen Kálvinnak a h a t a l o m r ó l vallott felfogása alapján.
46
b) Spinoza Benedictus (eredeti nevén Despinoza Baruch) tekintélyes,
spanyol vagy p o r t u g á l területekről menekült zsidó család ivadéka,
aki Észak-Németalföldön, A m s t e r d a m b a n született és alkotott
( 1 6 3 2 - 1 6 7 7 ) . Eredetileg a rabbinikus t u d o m á n y o k k a l foglalko
zott, majd amikor filozófiai vitái miatt A m s t e r d a m hitközsége ki
zárta soraiból, latin t u d o m á n y a segítségével elkezdett skolasztiká
val, majd később t e r m é s z e t t u d o m á n y o k k a l is foglalkozni. Korán
híressé vált, széles k ö r ű t u d o m á n y a miatt a Pfalz-i választó meg
hívta a Heidelbergi Egyetem tanárául, de haláláig inkább önálló
g o n d o l k o d ó m a r a d t . A k o r b a n is sokoldalú munkásságából külön
is kitűnik politikai/filozófiai traktátusaival (Tractatus theologico-
politicus, 1 6 7 0 és a Tractatus politicus, amely csak halála u t á n je
lent meg).
Spinoza politika t u d o m á n y i tevékenységének fő jellemzője az
előbb elemzett Althusiussal szemben, h o g y írásai az erős k ö z p o n t o s í
tott h a t a l o m alátámasztását sugallják. Ebben egyesek szerint szerepe
lehet az i d ő k ö z b e n megváltozott Németalföldi politikai viszonyok
nak is, amely a helytartói kormányzással kicsit az egyeduralom felé
m o z d u l t el. Az a l k o t m á n y t u d o m á n y (főként Kovács István) újabb ér
tékelése szerint Spinoza jogi g o n d o l k o d á s á b a n azonban két elkülönít
h e t ő fázis figyelhető meg.
Ugyanis az első ilyen jellegű munkájában, az 1670-es theologico-
politico t r a k t á t u s á b a n érdekes m ó d o n még a korlátlan vagy ha úgy
tetszik abszolút h a t a l o m híve:
1. Spinoza szerint ugyanis ha egyszer valaki l e m o n d o t t az önvédelem
jogáról (akár ö n k é n t , akár kényszer hatására) az köteles feltétlenül
engedelmeskedni az alávető irányába.
2. Sőt azt is kiemeli, hogy b á r k i kezében van is a parancsolás joga,
azt megilleti az a jog, h o g y úgy cselekedjen, ahogy neki tetszik.
3. A h a t a l o m illetve a k o r m á n y z á s formájának állandóságát hirdeti,
mivel a n n a k megváltoztatása az állam megszűnését veszélyezteti.
M á s o d i k , halála u t á n megjelent m u n k á j á t , a Tractatus politicust
viszont m á r másfajta szellemiség hatja át. Itt különösen az alkotmány
g o n d o l a t felbukkanását tartja a szakirodalom fontosnak:
1. Az á l l a m h a t a l o m törvényi szabályozottságát elemzi, s kifejti, hogy
a m e g h o z o t t törvények m a g á t a h a t a l m a t is kötik.
2. A h a t a l o m szerkezetét vagy h a t a l o m megalapítását célzó szerződé
seket kiemeli az általános törvények alól, még ha n e m is használja
47
Althusius alaptörvény fogalmát. Ám ezek kapcsán lehetőnek tart
ja e különleges törvényekkel szembeni intézkedéseket is a hatalom
részéről a „közérdek" kívánságára.
3. Az arisztokratikus k o r m á n y f o r m á t részesíti mégis előnyben, a
monarcikussal szemben. E n n e k kapcsán emeli ki a „hatalomgya
korlásra v o n a t k o z ó törvényeket", m i n t a törvények közül a leg
fontosabbakat.
4. Ezért a h a t a l o m g y a k o r l á s törvényeit k ü l ö n g a r a n c i á k k a l kell k ö r
bevenni. Ezek egyike lehet egy a k o r m á n y z ó tanácson belüli kista-
nács, amely a hatalomgyakorlás ellenőrzésére hivatott.
5. A hatalomgyakorlásra v o n a k o z ó t ö r v é n y e k n e k á l l a n d ó a k n a k ,
szinte ö r ö k é r v é n y ű e k n e k kell lenni. E n n e k é r d e k é b e n az ezek
megváltoztatását célzó javaslatokat is k o m o l y a n szankcionálná
(halálbüntetés stb.).
6. A rendes törvényektől elkülönített, tehát a hatalomgyakorlásról
szóló törvényeket további speciális g a r a n c i á k k a l v é d e n é illetve a
megsértőire k ü l ö n felelősségrevonást alkalmazna.
A szakirodalom Spinoza tevékenységét abban összegzi, hogy első
ként tesz javaslatot a hatalomgyakorlásra v o n a t k o z ó írott törvények
révén a későbbi, tulajdonképpeni chartális a l k o t m á n y o k megfogal
mazására illetve alkalmazására.
2.2. Angol alkotmányozás a polgári forradalom

korában
2 . 2 . 1 . A középkori angol államszervezet
A középkori angol állam t ö b b egyedi sajátossággal is rendelkezik,

nemcsak azért, m e r t egy a kontinenstől elkülönült szigeten helyezke
dik el, ami ráadásul több száz évig E u r ó p a p e r e m t e r ü l e t é n e k is számí
tott. Az 1066-os n o r m a n n hódítást m e g e l ő z ő e n m á r t ö b b náció járt a
szigeten, ezért az m i n d etnikailag, m i n d jogszokásaiban is m e g l e h e t ő
sen tarka képet m u t a t o t t . Így például a n o r m a n n o k a t megelőző d á n
hódítás nyomai egészen a XV századig érzékelhetőek voltak a sziget
ország keleti felében. A „Danelaw/danisch l a w " , m i n t k ü l ö n szokás
jog itt még e k k o r is olyan helyi jognak számított, ami alapján h o z t á k
a bírósági ítéleteket.
48
A n o r m a n n hódítás a k o n t i n e n s N o r m a n d i a hercegségének vi
szonylag centralizált rendszerét ültette át a szigetországba. E n n e k
meggyökeresedését az is elősegítette, hogy az angol u r a l k o d ó család,
a Plantagenet dinasztia, é p p e n n o r m a n d i a i származása okán még év
századókon keresztül bírt h ű b é r b i r t o k o k a t a középkori Franciaország
területéből, így N o r m a n d i á t , Anjout, Aquitaniát stb. Tehát folyama
tosan rendelkezett k a t o n a i és szellemi utánpótlással a kontinensen lé
vő rendszer további átültetéséhez. Ugyanakkor ezen rendszert m á r az
itt tapasztalt hiányosságok miatt Angliában megfelelő korrekcióval
t u d t a alkalmazni. Így míg a h ű b é r i rendszer általánossá válása átme
netileg a legnagyobb e u r ó p a i királyságokban (Franciaország, N é m e t
r ó m a i Birodalom) általában feudális széttagolódást és jogi partikula-
rizmust eredményezett, addig Anglia sokáig meg t u d t a őrizni a köz
ponti k o r m á n y z a t számára a korai centralizáció eredményeit. Közü
lük n é h á n y jellemzőbbet említünk:
1. A királyi a d o m á n y elsősorban sokáig ideiglenes jellegű. Ö r ö k a d o
m á n y t (feudumot) csak egyházi célra adnak. Így tartósan a király
a legnagyobb birtokos. N e m véletlen, hogy az 1100-as években,
amikor Angliában is rögzül a k o r o n a közjogi fogalma, akkor az an
gol k o r o n á t megillető jogok: az igazságszolgáltatás, illetve bizo
nyos fontos b i r t o k o k n a k és gazdagabb egyházaknak a k o r o n á h o z
tartozása.
2. A király sokáig m e g tudja őrizni k a t o n a i h a t a l m á t (mellesleg ezt az
a szociológiai tény is elősegíti, hogy az uralkodóval betelepülő
n o r m a n n o k idegeneknek számítanak az angolszászok között, azaz
fokozottabban ráutaltak a király támogatására az „őslakossággal"
szemben). A király katonai h a t a l m á n a k egyik jellegzetessége, hogy
a kialakuló h ű b é r i piramisban változatlanul m e g m a r a d a király
közvetlen k a t o n a i utasítási joga, amit elég k o r á n az 1086-os Salis-
bury gyűlés rögzített. (Majd valószínűleg innen másolja azt át Szép
Fülöp Franciaországba.) M á s i k jogosítványa, hogy a szabadoknak
nemcsak katonai szolgálatot, de bizonyos pénzszolgáltatást is kell
hadikiadásokra fizetni az u r a l k o d ó számára (ez a koncentráltabb
h a d e r ő teszi sokáig lehetővé az angol királyok tartós birtoklását a
kontinensen).
3. A jogszolgáltatás koncentrálásával szintén a központi kormányza
tot erősítik. Egyrészt elég k o r á n kialakul az udvari bíráskodás (a
k o r o n a joga!), ill. t ö b b k ö z p o n t i bíróság, másrészt m i n d a vidékre
49
kiküldött u t a z ó b í r á k , m i n d pedig a b é k e b í r á k kinevezése végig ki
rályi jogkör m a r a d . Ez elősegíti a szokásjog, a c o m m o n law egysé
gesítését is. Szintén a k ö z p o n t i ill. királyi bíráskodást erősítette,
hogy az 1164-es C l a r e n d o n i C o n s t i t u t i o k és az 1179-es Claren-
doni Assisa szerint az egyháziak ügyeinek nagy része (világi birtok
pereik és bünetőügyeik) az u r a k o d ó ill. a királyi b í r ó s á g o k elé tar
toztak.
4. N a g y o n h a m a r kezd állandósulni az u r a l k o d ó mellett egy központi
közigazgatással és annak írásbeliségével foglalkozó réteg, eleinte a
clericusok közül, majd a „klerk" önálló k ö z p o n t i királyi hivatal
n o k k á válik. Ezek szintén az uralkodói h a t a l o m feltétlen támogatói.
5. Fentiek körét tovább bővíti az angol u r a l k o d ó k n a k a k o n t i n e n s e n
lévő birtokaikról átszármazó híveinek sora. A N o r m a n d i á b ó l ,
Aquitaniából stb. átkerülő, gyakran csak szerencsét p r ó b á l ó lova
gok a Plantagenet család feltétlen híveinek számítanak és a köz
ponti k o r m á n y z a t o t erősítik. Ez u t ó b b i réteg jelenlétéhez az az an
gol hűbérjogi gyakorlat is hozzájárul, hogy a szigetországi birto
k o k kis területe, ill. ezek megtartása végett az angol u r a l k o d ó k
előszeretettel használják az ún. „kamarai h ű b é r t " . Ez azt jelentet
te, hogy az u r a l k o d ó egy bizonyos jövedelmet, vagy k o n k r é t évi
pénzösszeget adott ú g y m o n d h ű b é r b e . (NB. az angol király évi
5 0 0 fontot volt köteles m á r az 1100-as években fizetni Flandria
grófjának h ű b é r címén. Cserébe viszont a flandriai grófnak - aki a
francia és angol királynak egyaránt hűbérese volt - katonai segít
ségként 5 0 0 lovagot kellett adnia az angol király hívására, ha erre
Angliában vagy N o r m a n d i á b a n avagy más a k o n t i n e n s e n lévő bir
tokain volt szüksége. Ugyanekkor a flandriai gróf a francia király
nak csak 20 lovagot bocsátott rendelkezésére.)
6. Fentiek világossá teszik, hogy a királyságban fokozott jelentőséget
nyertek a pénzügyek. Így m á r k o r á n kiemelkedik a királyi kúriá
ból az „ E x c h e q u e r " hivatala, amely a királyi jövedelmek kezelését
látja el. (Számadásaikat 1 1 5 6 és 1833 k ö z ö t t folyamatosan meg
őrizték.)
Sőt külön e jövedelmek kapcsán keletkező p e r e k r e külön bíróság
is alakult ki a „ C o u r t of E x c h e q u e r " . (Megjegyzendő, hogy ez az ud
vari bíróság a „ C o u r t of C o m m o n Please"-el, az általános udvari bí
rósággal és a „ C o u r t of King's Bench"-el, a királyi táblával együtt al
k o t t a a h á r o m nagy udvari c o m m o n law bíróságot.)
50
A külön pénzügyi hivatal önállósodását, amellett, hogy idegen
minták, így a pápai k a m a r a m ű k ö d é s e is elősegíthették, indokolttá
tette még az a tény, hogy az angol király m á r az 1200-as években le
hetőséget ad a hűbéri hadi kötelezettség p é n z e n való megváltására.
Ez a „scutagium" vagy pajzspénz. M i n d e z e k a tények elősegítik az
Exchequer-i hivatal további differenciálódását: Kincstárra (Treasury)
és Főszámvevőszékre.
Ez az erősnek t ű n ő királyi h a t a l o m az 1200-as évekre, főként kül
politikai tényezők együtthatására k o m o l y pénzügyi válságba kerül és
meggyengül. Ezek a következők:
a) II. R i c h á r d Szentföldi hadjáratából való hazatértében osztrák
fogságba esik, a h o n n a n csak nagy váltságdíj árán szabadul, amit
óriási a d ó t e h e r r e l tud Anglia kifizetni;
b) Földnélküli J á n o s harcba keveredvén a francia királlyal sorra ve
szíti el a k o n t i n e n s e n lévő angol birtokokat;
c) a király ugyanezen i d ő b e n a pápával is viszályba kerül a canterbury
érseki szék betöltése kapcsán, amiből csak pápai hűbériség elisme
résével, ill. pápai h ű b é r a d ó v a l menekülhet.
Ezek együttesen országos felháborodást keltenek, hiszen a lecsök
k e n ő angol b i r t o k o k h o z most m á r r o p p a n t u l e m e l k e d ő állami kiadá
sok járulnak. Az e k k o r i n d u l ó politikai m o z g a l m a t 1215-ben a M a g
na C h a r t a kiadásával véli a k ö z p o n t i k o r m á n y z a t lecsillapítani. Ám a
M a g n a C h a r t a kiadása t u l a j d o n k é p p e n az angol rendi fejlődés kivi-
rágzását indítja el.
2 . 2 . 2 . Az angol rendek a parlamenti viszonyok tükrében
Megjegyzendő, hogy Angliában a hűbéri rendszer sajátosságaiból

következően az egyes r e n d e k politikai szerepe kicsit másként jelent
kezik a politikai k o r m á n y z á s b a n való részvételben. Így:
1. A p r a e l á t u s o k h a g y o m á n y o s rendje kicsit eltér a kontinens hason
ló rendi szervezeteitől:
- Az egyház korai időktől fogva szoros állami felügyelet alatt állt.
Például az angol királyok a főpapi székek megüresedésekor a k á n o
ni választást, a canonica electiot gyakorta a királyi udvarban, quasi
conclavé-ban tartatták meg. Így a k o r o n a m i n d e n k é p p e n érvénye
síthette a választásnál a jelölttel kapcsolatos akaratát.
51
- Számos gazdag egyház korai időktől fogva közvetlen királyi kegy
uraság alá tartozott. Ilyen helyeken erős közvetlen uralkodói fel
ügyelet érvényesült, ami akár anyagi javak elvonását is jelenthette.
Ebben szerepet játszhatott az a tény is, hogy Anglia hosszú ideig pá
pai hűbériség alá helyezkedett. A Szentszéknek ezért külön a d ó t fi
zetett Anglia, aminek egy részét bizonyára az angol egyháziaktól is
igyekezhetett beszedni a kincstár. D o k u m e n t á l t tény, hogy Angliá
ban is megillette a k o r o n á t , illetve a kincstárat a vacantiában, tehát
üresedésben lévő egyházi javadalmak évi haszna, a „jus spolii". Bi
zonyos esetekben előszeretettel használták ezt a jogot az egyház
közvetett adóztatására. Hiszen még I. Erzsébet idejéből is tudjuk,
gyakran, akár évtizedekig is betöltetlenül hagyott k o m o l y a b b
jövedelmű püspöki székeket.
- Angliában a korai keresztyén térítés sajátosságaiból a d ó d ó a n a
p ü s p ö k ö k mellett legalább olyan egyházpolitikai súllyal, sőt néha
nagyobbal is bírtak, egyes tekintélyes a p á t o k . Mivel a korai idők
térítését, az ír szerzetesi m o z g a l o m hatására számos helyen a korai
„minster"-ek végezték, így az egyházi vagyon jelentősebb része a
k o l o s t o r o k n á l c s a p ó d o t t le.
- Az angol reformáció során a VIII. H e n r i k alatt bekövetkezett sze
kularizáció elsősorban a kolostori v a g y o n o k a t érintette. Velük
szemben az ún. püspöki vagyon nagyjából érintetlenül m e g m a r a d t .
Így a p ü s p ö k ö k a kezdeti reformációs i d ő k b e n alkalmakként szin
te a politika játékszereivé váltak. Mivel féltették m é g m e g m a r a d t
egyházi vagyonukat, így az u r a l k o d ó k vallási orientációjának meg
felelően közülük számosan voltak é p p e n katolikusok vagy aktuáli
san ismét protestánsok (ld. azt a gyors politkai váltást, amit vallá
silag a következő sor jelez: VIII. H e n r i k / előbb katolikus majd
protestáns; fia VI. E d v á r d / p r o t e s t á n s ; H e n r i k idősebb leánya a
„véres" M á r i a - Aragóniai Katalintól -/ bigott katolikus; I. Erzsé
bet / ismét protestáns; míg a Stuartok / erősen szimpatizáltak a
katolicimussal).
- Így a reformációval előálló „Ecclesia A n g l i c a n a " p ü s p ö k i vezetői
(éppen az apátoknak a szekularizáció miatti kiesése miatt) lényege
sen meggyengültek politikailag a k o n t i n e n s hasonló egyházi veze
tőihez képest. Erre a bizonytalanságra t ö b b d o l o g is utal:
a) T ö b b e k k ö z ö t t a VIII. H e n r i k alatt igen k o r á n törvényileg legali
zált protestantizmus Angliában csak 1 5 7 1 - b e n , I. Erzsébet u r a l k o -
52
dása alatt fogalmazhatja meg a maga hittételeit az ún. „39 Hitcik-
kely"-ben.
b) Angliában számos biblia-fordítás készül, míg végül csak az 1600-
as években I. J a k a b uralkodása alatt rögzül a máig használatos Ja
kab féle Biblia és az általános i m a k ö n y v az ún. Book of C o m m o n
prayer.
c) A bizonytalanság további jele, hogy míg a korai reformációs kezde
tek miatt az Ecclesia Anglicana napjainkig külső megjelenésében a
protestantizmus lutheri ágával r o k o n , addig a hittételek kései meg
fogalmazása miatt dogmatikailag kálvinista vallásnak számít.
- A p ü s p ö k ö k rendjének jelzett politikai meggyengülése összhatásá
ban gyengíti a L o r d o k H á z á b a n játszott szerepüket is. Ezzel függ
het össze, h o g y a m e g e r ő s ö d ő puritanizmus a forradalom során
é p p e n a p ü s p ö k ö k tagságát függeszti fel pár évtizedre a L o r d o k
Házában.
2. A L o r d o k H á z á n a k másik rendje a peer-eké is szintén egyedi sajá
tosságokkal bírt:
- Az angol arisztokrácia sem létszámilag, sem birtokait tekintve
n e m m é r k ő z h e t e t t a k o n t i n e n s egyes nagyobb országának arisztok
ráciájával, m é g akár egy magyarral sem. Tudniillik a szigetország
kicsinysége, valamint a szeparálódás a szorosabb értelemben vett
Angol királyságon belül is, ú g y m i n t Wales-re, majd a később csat
lakozó Skóciára és Írországra, p o n t o s a n az elaprózódás irányába
hatott.
- A „nagyszámú és szegényes arisztokrácia" fogalmát csak erősítette
az angol b i r t o k a d o m á n y o z á s i gyakorlat. Köztudott, hogy ún.
ö r ö k b i r t o k o t , t e h á t f e u d u m o t csak ritkán és nehezen a d o m á n y o z
tak a n o r m a n n u r a l k o d ó k t ó l kezdve. Ezért lett olyan közkedvelt a
„ m i n s t e r " alapítás és majd ebből a „trustee" intézménye, hiszen az
u r a l k o d ó csak k o l o s t o r alapításához adott eleinte végleges a d o
m á n y t . Így azután az arisztokrácia minster alapításával p r ó b á l t
ö r ö k b i r t o k h o z jutni, ami azt eredményzi, hogy számos esetben
csak virtuális minsterek léteztek, amelyek legfeljebb egy-egy család
ö r ö k b i r t o k á t legalizálták.
- A később kialakuló feudális birtokrendszer végig m a g m a r a d ó an
gol sajátosssága továbbá a szórtság. Az u r a l k o d ó k tudatosan töre
k e d t e k arra, h o g y egy-egy b á r ó i család kezében összefüggő na
gyobb b i r t o k t e s t e k lehetőleg ne k o n c e n t r á l ó d j a n a k , h a n e m a bir-
53
t o k o k szerte az országban helyezkedjenek el. Ez szükségszerűen
adott egyfajta mobilitást az angol arisztokráciának. Távlataiban ez
m i n d e n k é p p e n odahat, hogy az angol arisztokrácia é p p e n szétszórt
birtokain utazgatva, valamint a racionális gazdálkodás okán kény
telen értékesíteni a k ü l ö n b ö z ő szétszórt b i r t o k o k o n megtermelt ja
vakat. Így a kontinens arisztokráciájától eltérően k o r á n gyökeret
vert az angol arisztokráciában egyfajta commercializációs szellem,
ami Bizánc óta legfeljebb csak az itáliai bárókkal r o k o n í t h a t ó .
- Másik sajátossága az angol arisztokráciának egy quasi nyitottság.
Ugyanis az angol hűbéri rendszer sajátosságaiból következően
mindig csak a család elsőszülött, illetve legidősebb tagja ö r ö k ö l t e
a családi b i r t o k o t és ezzel a főnemesi r a n g o t . M a g y a r szemmel
szokatlan, hogy ugyanazon bárói család fiatalabb tagjai m á r a
„ c o m m o n s " - b a , azaz a köznemesség soraiba tartoztak. Ugyanak
kor ez egy várományosi helyzet is volt, m e r t az idősebb ág kihal
tával a fiatalabb ág a u t o m a t i k u s a n folytathatta a család főnemesi
rangját, illetve használta birtokát.
- Az angol arisztokrácia fenti keresztmetszete világosan mutatja,
hogy a L o r d o k H á z á b a n összegyűlő peer-ek politikailag önmaguk
ban n e m eléggé súlyosak, akárcsak egy magyar főnemesi tábla. Kü
lönösen nyilvánvaló ez, ha tekintettel vagyunk az egyháziak fent
vázolt szerepére is. Ugyanakkor a fenti öröklés jogi meghatározott
ság, hogy az alsóházban, a H o u s e of C o m m o n s - b a n a l o r d o k n a k
közeli rokonaik, gyakran fiatalabb testvéreik ülhettek, mint egy-
egy grófság által delegált képviselők, egyúttal objektíve lehetőséget
adott a két h á z n a k a szokásosnál szorosabb együttműködésére.
[NB. az angoloknál máig ünnepelt parlament „robbantási n a p " (no
vember 5.) is úgy eshetett meg, hogy a p a r l a m e n t épületének - G u y
Fawkes által történt - aláaknázásáról titokban számosan tudtak a
puritán alsóházi honatyák közül. Így az egyik alsóházi követ szólt a
L o r d o k H á z á b a n ülő sógorának, hogy egy bizonyos n a p o n ne m e n
jen el a parlamenti ülésre. Ezért t u d ó d o t t ki az összeesküvés, illet
ve menekült meg a p a r l a m e n t épülete.]
3. Az alsóház d o m i n á n s politikai csoportja, a grófságok által delegált
lovagok, a c o m m o n e r e k :
- Sajátosságaikat meghatározta többek között a fent említett öröklés
jogi tény, tehát, hogy gyakran híres bárói családok fiatalabb ágaiból
származtak, ami egyfajta politikai tekintélyt kölcsönzött számukra.
54
- Másik különlegességük a kutatások szerint mobilitásuk. A com-
m o n e r e k rendje lefelé n e m alkotott zárt egységet, abba külön kirá
lyi a d o m á n y nélkül is később beszámítódhattak a tekintélyes bérlők
és más vagyonosabb elemek. N ö v e l t e ezt a lehetőséget a X V - X V I .
századtól Angliában is meginduló furcsa állami gyakorlat, a tisztsé
gek adásvétele. Ez azután a még zártabb francia rendszerben is az
ún. hivatali nemesség létszámgyarapodását eredményezi.
- Fentiekből következhetett, illetve a szigetország kis területéből,
így a kevés a d o m á n y o z h a t ó birtokból, hogy a lovagrendűek szíve
sen vállaltak királyi m e g b i z a t á s o k a t , amelyek ugyan „nobile offi-
cium"-nak, t e h á t fizetés nélküli állami szolgálatnak minősültek.
Ezek távlatilag viszont, é p p e n az ismertség révén m e g h o z h a t t á k a
m a g u k anyagi hasznát is. K ü l ö n ö s e n ilyen jellegzetességnek tartot
ták többek k ö z ö t t az u t a z ó bírói / békebírói tisztségért folytatott
lovagi „tülekedéseket".
- A c o m m o n e r e k számára a gazdasági életben való aktív részvétel
ugyanúgy n e m számított dehonesztálónak, akárcsak az angol arisz
tokrácia k ö r é b e n . Ez elősegítette, hogy legfeljebb csak a vagyonos
ság, s n e m pedig a származás o k á n létezhetett k ö z ö t t ü k egyfajta
kasztszellem a társadalom szegényebb rétegeivel szemben. De a
gazdasági életben játszott szerepük erősítette az ún. társadalmi
szövetben való szervesebb beágyazódásukat.
- A c o m m o n e r e k társadalmi statusából és vagyoni helyzetéből k ö
vetkezően közülük számosan vannak jelen a középkori angol szel
lemi élet központjaiban, a k ü l ö n b ö z ő college-kben, illetve egyete
m e k e n . K ü l ö n ö s e n a reneszánsz időszak ad erre számos példát,
elegendő itt Wolsey kardinális esetére utalni.
4. Speciális szerep jutott Angliában a középkori v á r o s o k n a k :
- M á r a létszámuk is feltűnő e kis szigetországban. Közülük is Lon
d o n , fontosságával k o r á n kiemelkedik. N e m k ü l ö n b e n a stratégiai
szerepük miatt n é h á n y k i k ö t ő az ú n . „ Ö t város vagy Öt k i k ö t ő " .
Ezek a u t o n ó m i á j u k mellett is gazdaságilag kénytelenek a k ö z p o n
ti h a t a l o m rendelkezésére állni.
- A „ B o r o u g h " statust, ami a kiváltságolt v á r o s n a k felel m e g , kirá
lyi adománylevelekkel ún. „charter "-ekkel lehetett elnyerni. Az
ilyen status itt is közvetlen királyi földesuraságot eredményezett,
aminek kincstári s z e m p o n t b ó l elengedhetetlen haszna volt a v á r o
sok közvetlen adóztatása.
55
- A „ B o r o u g h " status a p a r l a m e n t kialakulásával közvetlen parla
menti képviseleti jogot is jelentett. Mivel a charter-ek a d o m á n y o
zásának hosszú ideig törvényi korlátja n e m volt, így az u r a l k o d ó k
kormányzati taktikájuknak megfelelően b ő v í t h e t t é k a b o r o u g h - k
sorát. Ez k ü l ö n ö s e n a Parlament szerepének növekedésével vált
fontossá. Egy-egy engedetlen p a r l a m e n t esetében sorozatosan azt
látjuk, hogy hirtelen megugrik n e m c s a k a m e g h í v o t t városok, de
az általuk k ü l d ö t t követek száma is. Így a v á r o s o k képviselete lát
hatólag m á r a XVI. századtól egyfajta alkupozíciót jelent majd a
r e n d e k és az u r a l k o d ó között. Hiszen é p p e n velük tudja majd
majorizálni az u r a l k o d ó a H o u s e of C o m m o n s - b a n a döntéshoza
talt. (Arról is vannak adatok, hogy míg egyik p a r l a m e n t i ülésen
csak húsz „ b o r o u g h " képviseltethette magát, addig a következőre
m á r száz várost hívott m e g az u r a l k o d ó . Az 1500-as évek elején
előfordul, hogy nagyjából ugyanennyi város kétszázon felüli dele
gátussal képviseltette magát a H o u s e of C o m m o n s - b a n ) .
2 . 2 . 3 . Az angol abszolutizmus eredménye: a két forradalom

és a parlament szuverenitásának rögzülése
Az angol abszolutizmus kezdetei I. (Tudor) Erzsébet uralkodásá

nak második felére nyúlnak vissza. N é m e l y t ö r t é n e t í r ó álláspontja
szerint a „szűz" királynő elunta, h o g y m i n d e n p a r l a m e n t i ülésszak
- amíg Erzsébet fiatalabb volt - a l e e n d ő férjével, majd öregedvén az
u r a l k o d ó n ő ö r ö k ö s é n e k kijelölésével kívánt elsősorban foglalkozni.
Mivel saját bevételei az u r a l k o d ó i birtok hasznán, valamint bizonyos
v á m o k o n és más kisebb jövedelmeken túl n e m voltak, így elméletileg
rá volt kényszerítve a p a r l a m e n t összehívására az a d ó megajánlása
végett. Az említett személyes o k o k miatt viszont Erzsébet n e m hívja
össze a p a r l a m e n t e t több évtizedig. Kieső adójövedelmét pedig szá
m o s , lassan feledésbe m e r ü l t h ű b é r i címen járó szolgáltatás p é n z e n
való befizetésével pótolja, illetve kedvenc tanácsosa, Cecil javaslatára
elkezdi - abusus-ként - a m o n o p ó l i u m o k kiárusítását. Ezek együttes
haszna jó ideig lehetővé tette a királynő számára a p a r l a m e n t nélküli
kormányzást.
Utódai, a Stuartok sajátos szituációban k e r ü l n e k Anglia trónjára.
Számukra mintegy menekülést jelent a brit k o r o n a a lényegesen sze-
56
gényebb, s a skót klánok által belpolitikailag kiszámíthatalanná tett
Skóciából, hiszen így tisztességes o k u k van az országukból való „tör
vényes eltávozásra". Ezt a menekülési ösztönt csak fokozza az ekkor
ra m e g e r ő s ö d ö t t skót reformáció, amelynek olyan közismert harcos
p r é d i k á t o r a i voltak, m i n t a méltán híres K n o x , akik azt hirdették,
hogy Angliától eltérően a király n e m feje, h a n e m csak tagja („mem-
b e r " ) a presbiteriánus p r o t e s t á n s egyháznak.
( N B . a k o r b a n az a n g o l o k Stuart I. Jakab e g y i k u r a l k o d ó i é r d e m é n e k tudták

be, hogy harminc éven át életben tudott maradni a skótok között! Hiszen azok
m é g anyját, az E r z s é b e t által majd v é r p a d r a k ü l d ö t t Stuart Máriát, k o r o n á s ki
r á l y n ő j ü k e t i s é p p e n kivégzési s z á n d é k u k m i a t t k é s z t e t t é k S k ó c i á b ó l v a l ó m e n e
külésre!)
A Stuartok uralkodásuk során igazából h á r o m nagy irányzat ke

reszttüzébe kerültek, s valószínűleg a kevesebb kormányzati tapaszta
latuk is okozza, hogy m i n d e n második n e m z e d é k ü k n e k el kell buknia
(I. Károly, II. Jakab).
- Egyrészt Angliában a többévszázados parlamenttel való k o r m á n y
zás révén kialakult egy tényleges és egyúttal közjogi h a t a l o m m e g
osztás az u r a l k o d ó és a p a r l a m e n t k ö z ö t t . Ezt a Stuartok első perc
től kezdve n e m t u d t á k érzékelni.
( N B . k o r a b e l i f o r r á s o k szerint szinte zavart d ö b b e n e t t e l , majd már-már utál

k o z v a fogadja a z a n g o l o k o v á c i ó j á t E d i n b o r o u g h - t ó l L o n d o n i g , a z Erzsébet ha
lála u t á n b e é r k e z ő t r ó n ö r ö k ö s I. Jakab, az e l s ő Stuart u r a l k o d ó . O r s z á g u k b a n ,
S k ó c i á b a n u g y a n i s i s m e r e t l e n v o l t a királyi h a t a l o m ilyenfajta tisztelete. S ő t o t t
é p p e n a k i r á l y o k e l l e n i ö s s z e e s k ü v é s v a g y é p p e n m e r é n y l e t v o l t a fentiek szerint
a gyakoribb példa.)
- Másrészt a S t u a r t o k , k ü l ö n ö s e n I. J a k a b államelméleti m u n k á i b ó l
tudjuk, hogy a z abszolut h a t a l o m hívei, mivel u r a l m u k a t Istentől
származtatják, s é p p e n ezért azt k o r l á t o z h a t a t l a n n a k tartják. (I.
Jakab nézetei azért is m e g h ö k k e n t ő e k , m e r t egy olyan országból
érkezik Angliába, ahol a skót presbiteriánus egyház nemcsak, hogy
m e g e r ő s ö d ö t t , de gyakran a király összehívása nélkül is ülést tart,
a G e n e r a l Assembly-t. Sőt é p p e n a skót királyi hatalom gyengesé
ge, s a harcos skót presbiteriánusok miatt egyházi szerveik, a pres
bitériumok gyakran m é g állami feladatokat is átvállalnak.)
- H a r m a d r é s z t e k k o r r a erősödik meg a reformáció dinamikusabb
ága Angliában is, a p u r i t a n i z m u s , amely viszont a kálvini tanok
57
alapján korlátozott uralkodói h a t a l m a t ismer (ld. K n o x fenti m o n

datát!), illetve a z s a r n o k u r a l k o d ó v a l szembeni fellépést hirdeti, a
reformáció dogmatikai továbbvitele mellett. Különösen ez az
utóbbi jelentősebb külső, legalábbis szellemi támogatásra számít
hat. Jól tükrözik ezt a korabeli a d a t o k a skót presbiteriánusok k ö
réből, akik szükségszerűen szorosabb kapcsolatba kerülnek az an
gol p u r i t á n o k k a l a Stuart abszolutizmus erősödése láttán, hiszen ez
óhatatlanul Skócia-beli pozícióikat is veszélyezteti. U g y a n a k k o r
történeti források szólnak arról, h o g y az I. Károly uralma vége fe
lé kiélesedő helyzetben számos neves külföldi protestáns egyházi
személyiség jelenik m e g L o n d o n b a n , m é g például C o e m e n i u s is,
az angol p u r i t á n o k szellemi támogatására.
Az első Stuartok (I. Jakab és I. Károly) alatt így kiéleződő ellentét
a k o r o n a és a p a r l a m e n t k ö z ö t t arra készteti a kormányzati k ö z p o n
tot, hogy újabb m ó d s z e r e k bevezetésével erősítse pozícióit. Ez két
irányban is megfigyelhető:
Gazdasági téren a helyzet n e m javul, ami a k o r o n a jövedelmeit
illeti, viszont a kincstár pénzügyi helyzete további megoldásra ösztö
nöz. A p a r l a m e n t összehívásának h a l o g a t á s á v a l elestek az adójöve
delmektől, vagy ha hívtak is össze p a r l a m e n t e t (pl. mindössze négy
ről t u d u n k I. Jakab alatt), akkor az m é g az Erzsébet-korinál is lénye
gesen kevesebb a d ó t szavazott meg a királynak.
Az így kieső jövedelmek egy részét az Erzsébet féle módszerekkel
pótolták, így bizonyos régi h ű b é r i szolgáltatások felelevenítésével (pl.
az Öt k i k ö t ő katonai segélye) vagy a m o n o p ó l i u m o k t o v á b b i k i á r u
sítása.
( N B . ez o l y a n furcsa „ m o n o p ó l i u m " r e n d e l k e z é s e k e t is szült, m i n t h o g y a l o n

d o n i M e r c h a n t A d v e n t u r e s elérte a z u r a l k o d ó n á l , h o g y zárassák b e a H a n z a l o n
doni kirendeltségeit.)
További jövedelemforrás lett az ún. gyámsági a d ó . Ugyanis, ha

valamely k o r o n a h ű b é r e s halála esetén kiskorú ö r ö k ö s ö k e t h a g y o t t
maga u t á n , a k k o r a b i r t o k o t a kincstár útján k i k ü l d ö t t tisztviselővel,
a királyi gyámmal felügyelték a kiskorúság idejére. Ez a gyakorlat
ban egy, a nemesi b i r t o k o t terhelő m o n d h a t n i rendszeres a d ó n e m m é
vált. (tkp. hasonlít ez az egyháziak esetén érvényesített jus spolii-
hez, a m i k o r a m e g ü r e s e d e t t egyházi j a v a d a l o m jövedelme a kincstár
ba került.)
58
A d ó k hiányában a király ráfanyalodott a k ö l c s ö n ö k felvételére. Ez
i d ő n k é n t az u d v a r m é r t é k t e l e n e l a d ó s o d á s h o z vezetett (egyes
irónikus források szerint a l o n d o n i k e r e s k e d ő k gyakran inkább aján
dékba adtak a megszorult Stuart királynak bizonyos összegeket, mint
hogy kölcsönt nyújtsanak, aminek visszafizetése eleve reménytelen
volt!). Megjegyzendő, hogy a g y a r m a t o k ekkor m é g olyan kis létszá
mú lakossággal rendelkeztek, hogy o n n a n k o m o l y a b b jövedelemre
egyelőre szintén n e m lehetett számítani.
Említésre méltó, a kincstári ügyek végleges rendbetételére még I. Er
zsébet idejében felvetett az a kezdeményezés, ami I. Jakab alatt fulladt
be véglegesen. A kicstári tervezet gyakorlatilag - m á r ebben a korai
időben - az ún. „civillista" bevezetését jelenthette volna. A tervezet sze
rint, (szülőatyja Robert Cecil, Erzsébet kedvenc tanácsosa) ha a parla
ment a király udvarának eltartására hajlandó megszavazni egy rendsze
res évi összeget, akkor cserébe a király l e m o n d o t t volna az összes m o
nopóliumról illetve regale jogon gyűjtött jövedelméről. Mivel ebben az
ajánlatban a c o m m o n e r e k az angol parlament adómegajánlási jogának
elsorvasztását gyanították, n e m voltak hajlandóak ráállni az alkura. Így
az évtizedeken át tervezgetett ún. „Great Contract" sem jöhetett létre
az u r a l k o d ó és parlamentje között.
A Stuart u r a l k o d ó k egyre inkább ellentétbe kerülvén a parlament-
tel, i d ő n k é n t erőszakos módszerekhez is folyamodtak. Így például
gyakran fordult elő a p a r l a m e n t i képviselő szólásszabadságának a
megsértése. Erre rendszeresen a parlamenti ülésszak berekesztése
u t á n került sor, a m i k o r a Towerba került képviselőt m á r nehezen tud
ták hazatért képviselőtársai kisegíteni a bajból.
I. Jakab kiélezte a helyzetet az egyházzal is. Az angol presbiteriá-
nusok ugyanis tőle várták, hogy a skót minta alapján felszámolja a
püspöki hierarchiáját m e g ő r z ö t t anglikán egyházi szervezetet és ki
építi itt is a presbitériumokat. A puritán követelésekből viszont az
u r a l k o d ó csak a bibliafordítást és az általános imakönyvet véglegesí
tette, p r e s b i t é r i u m o k r ó l pedig hallani sem akart, é p p e n a számára
rossz skót tapasztalatok alapján. Ám rosszabbá tette a helyzetet azzal,
hogy a megújított liturgikus szövegek h a s z n á l a t á r a esküt tetetett le az
anglikán p a p o k k a l . Közülük viszont a puritán érzelműek megtagad
ták az eskü letételét, m i r e az u r a l k o d ó elmozdította az ilyen hely bé-
kebíráit, m o n d v á n képtelenek fenntartani k ö r z e t ü k b e n a rendet.
59
Az e felett t á m a d t rossz k ö z h a n g u l a t o t fokozta, hogy az udvar egy
re szorosabb kapcsolatot épített ki az anglikán p ü s p ö k ö k k e l , újra
tisztségeket kaptak, s közülük olyan h a n g a d ó személyiségek voltak a
király oldalán, akik a k a t o l i k u s o k k a l való szimpátiájukról voltak is
mertek. Különösen e r ő s ö d ö t t ez az irány az A r m i n i á n u s m o z g a l o m
angliai megjelenésével, amely hollandiai kálvinista irányzatról t ö b b e n
úgy hitték, hogy uniót hoz létre a p r o t e s t á n s o k és R ó m a között. Sőt
fia, a későbbi I. Károly számára katolikus feleséget keresett. A több
ségében p u r i t á n szellemű angolok elítélték I. J a k a b n a k ezeket a lépé
seit, illetve erősítette azt a terjedő általános gyanút, hogy a király ti
tokban katolikus.
II. Károly alatt tovább n ő t t az elégedetlenség, illetve vált feszülteb
bé a viszony az uralkodó és az alattvalók között. Többször összehívott,
majd pár nap után feloszlatott paramentjéből nehezen tudott adót ki
csikarni. Ugyanakkor háborúba keveredvén Franciaországgal és Spa
nyolországgal tulajdonképpen a hadiállapotnak megfelelően járt el.
Így a h á b o r ú s helyzetre tekintettel az ország nagy részén statáriá-
lis eljárást vezetett be, a békebírák tevékenységét pedig felfüggesztet
te. Erőszakkal t o b o r z o t t k a t o n á k a t , akiket a j ó m ó d ú a k h o z kvártélyo-
zott be eltartásra.
( N B . a statáriális eljárás a k ö v e t k e z ő k m i a t t v o l t ö n k é n y e s . U g y a n m á r a XIII.

században e l i s m e r t joga a h a d s e r e g v e z e t ő i n e k , h o g y a k a t o n á i k felett b í r á s k o d
nak. Ez a k a t o n a i b í r á s k o d á s a „rózsák h á b o r ú j á n a k " i d e j é n ö l t s z é l e s e b b m é r t é
ket, a m i k o r m é g felségsértés m i a t t is k a t o n a i b í r ó s á g járt el. Ám a T u d o r k o r s z a k
ban elhalványul a k a t o n a i b í r á s k o d á s , s fő j e l l e m z ő j e , h o g y c i v i l e k felett s o h a s e m
v o l t h a t á s k ö r e . II. Károly e z t a kialakult j o g e l v e t t ö r t e át r e n d e l k e z é s é v e l , m i v e l
polgári s z e m é l y e k felett is a k a t o n a i b í r ó s á g k e z d e t t ítélni!)
A d ó híján kényszerkölcsönöket vetett ki, m é g a nemességre is. Ka

tolikus felesége miatt pedig az egyháziakkal és a p u r i t á n o k k a l gyűlt
meg a baja.
Úgyhogy a belső r e n d fenntartására az u r a l k o d ó a m á r elődei által
is i d ő n k é n t alkalmazott rendkívüli b í r á s k o d á s t tette szinte általános
sá, hogy az ellenállást letörje. A rendkívüli bíróságokra azért volt
szükség, m e r t a h a g y o m á n y o s c o m m o n law bíróságokra n e m lehetett
az uralkodói akaratot rákényszeríteni. Így a m á r eddig is m ű k ö d ő kü
lön bíróságok, mint a Stair C h a m b e r (= Csillagkamara) mellé egy sor
újat hoztak létre. Ilyenek voltak az Egyházügyi Főbizottság, az Észa
ki Tanács, a Walesi Tanács. (Mindezek eljárásának általános jellem-
60
zője, hogy h a t á s k ö r ü k fokozatosan bővült, s ugyanakkor az előttük
folyó b ü n t e t ő p e r e k b e n n e m a l k a l m a z t á k a jury rendszert.)
A legnagyobb p r o b l é m á t I. Károly nyílt abszolutizmusba hajló
kormányzása jelentette. Uralkodása során legfeljebb a Titkos Taná
csot (Privy Council) kérdezte m e g k o r m á n y z a t i ügyekben, ám a m á r
h a g y o m á n y o s n a k m o n d h a t ó p a r l a m e n t e t egyre i n k á b b mellőzte.
A f o r r a d a l o m kitörése előtt például mintegy tizenegy esztendeig n e m
tartott p a r l a m e n t e t . (NB. ha lehet ezt m é g csak tovább erősítette ké
sei u t ó d a II. Károly, aki tizennyolc évig n e m írt ki választásokat!) Ezt
a hibát fokozta, h o g y - emlékeztetve a fent m o n d o t t a k r a - viszony
lag erősnek m o n d h a t ó , majdnem szolidaritás volt az egyes parlamen
ti r e n d e k között. Ez az összefogás lehetett azután az alapja a királlyal
szembeni nyílt fellépésnek.
2 . 2 . 4 . A kialakuló történeti alkotmány és az alkotmányos

monarchia példája (a „Bill"-ek és alkotmánylevelek
korszaka)
1. Petition of Right = J o g o k Kérvénye

A jelzett ellenállás egy szolidabb formája b o n t a k o z o t t ki II. Károly-
lyal szemben m é g u r a l m a kezdetén 1 6 2 8 - b a n . Az uralkodóval elége
detlen r e n d e k m é g a rezisztencia „ a l k o t m á n y o s " formáját választot
ták. A parlamenti m ű k ö d é s szabályainak megfelelően egy kérvény
ben, egy p e t i t i o b a n összegezték kívánságaikat. (NB. a kérvényezési
jog ma is alapjognak minősül Nagy-Britanniában.) A kérelem alkot
mányjogi újdonsága egyrészt a M a g n a C h a r t á r a való hivatkozás,
amit a szakirodalom azért is nagyra értékel, m e r t egy kis történeti
csúsztatással az eredetileg egy szűkebb társadalmi rétegnek (a n e m e s
ségnek) a d o t t kiváltságokat m á r m i n d e n alattvalóra kiterjesztettnek
értelmezi. Másrészt a petitioval t u l a j d o n k é p p e n a p a r l a m e n t megfo
galmazza saját h a t á s k ö r é t is, ami az u r a l k o d ó beleegyezésével tör
vénnyé válik. Ezekben m á r az a l k o t m á n y g o n d o l a t lényeges elemeinek
felbukkanását látják.
A főbb követelések (a Petitio 8 szakasza összegzi) tulajdonképpen
I. Károly k o r m á n y z a t i végleteit tükrözik vissza, így:
- „az Ön ( m á r m i n t a király) alattvalói örökölték azt a szabadságot,
hogy n e m kényszeríthetők semmiféle a d ó , hozzzájárulás, megaján-
61
lás vagy más hasonló teher fizetésére, amely n e m a p a r l a m e n t k ö
zös egyetértésvei lett megállapítva." Ezért kérik, hogy a jövőben
senki se kényszerüljön ilyenek fizetésére. (tkp. a költségvetési jog
csírája.);
- „hogy szabad e m b e r t ne lehessen a jövőben az előbb említett m ó
d o n b e b ö r t ö n ö z n i vagy őrizetbe v e n n i " (a személyes szabadság ga
ranciája, amit majd a H a b e a s C o r p u s Act részletez);
szűnjék meg a törvénytelen k a t o n a i beszállásolás;
- a hadijog alkalmazását szüntessék meg, illetve az erre v o n a t k o z ó
felhatalmazásokat vonják vissza.
Az ekkor m é g mérsékelt Károly a szokásos formulát írja a Petitio-
ra: „Legyen ez törvény aszerint, ahogy ez k í v á n t a t o t t . " Jellemző,
hogy a királyi megerősítést k ö v e t ő e n pár n a p m ú l v a az u r a l k o d ó fel
oszlatja a parlamentet.
A szakirodalom szerint a Petition of Rights m u n k á l a t a i b a n parla
menti oldalról n e m kis szerepet játszhatott a k o r kiváló jogásza
E d w a r d Coke, aki egyidőben a Parlament Alsóházának is elnöke, te
hát „Speaker" volt. G o n d o l a t a i b ó l általában k e t t ő t szoktak kiemelni.
Egyrészt ő fogalmazza meg először Angliában, h o g y a törvények is fe
lülbírálhatók, mégpedig ha azok ellenkeznek a c o m m o n l a w és ter
mészetjog elveivel és szabályaival. Tehát a m á r k ö z é p k o r b ó l ismert
„ m é r ő m é r t é k " - k é n t kezeli a természetjogot. M á s r é s z t szintén első
megfogalmazója a bírói függetlenségnek is, hiszen a bíró szerinte csak
a törvényeknek és a szokásnak van alávetve, a n n a k ellenére, hogy
megbízatását a királytól kapta. I n n e n é r t h e t ő meg, h o g y a bírói füg
getlenségről majd külön parlamenti h a t á r o z a t rendelkezik Angliában.
2. Az első alkotmánylevelek C r o m w e l l t ő l valók.
Ezek előzményeként szükséges megemlíteni, h o g y a f o r r a d a l o m
1641-es kitörése u t á n a n n a k sikerét két tényező is jelzi. Egyrészt az
uralkodóval szembeni ellenállás politikai c e n t r u m a a Parlament lesz,
ami a fentiekből következik. U g y a n a k k o r a tét az, hogy ki tud előbb
önálló és erős hadsereget szervezni a k i r o b b a n ó p o l g á r h á b o r ú b a n : a
király vagy a p a r l a m e n t . A p a r l a m e n t sikere a n a g y o b b , amit elsősor
ban társadalmi támogatottságának is k ö s z ö n h e t . M ö g ö t t e áll ugyanis
az angol népesség egész presbiteriánus - tehát az egyházat a kálvini
értelemben önálló, csak a presbitériumok által irányított egységek
k é n t megszervezni kívánók - csoportja. Ezek, mivel az Ecclesia Ang-
licana-t akarják megtisztítani - többek között a püspöki hierarchiát ki-
62
iktatni és a m e g m a r a d t pápás szertartási elemeket elhagyni - nyerik a
puritán (purifikátor) nevet. Közöttük eleinte szélsőségesebb irányzatok
is megbújhatnak, majd a fegyveres harc kitörése után politikai szerepet
is kapnak, így a levelierek és a diggerek. A leveller a legbefolyásosoabb
irányzat lesz, m e r t a parlament hadseregének vezető tisztjei közülük
kerülnek ki. Szellemi vezetőjük az ismert J o h n Lilburne, akinek nevé
hez fűződik egy alkotmánytervezet, mégpedig az Aggreement of the
People = a N é p Szerződése n y o m á n egy újabb, immár a levellerek ér
dekeit is kifejző alkotmánylevél megfogalmazása: az Anglia szabad né
peinek szerződése.
Agreement of the People. Tulajdonképpen a k o r b a n m á r természe
tesnek t ű n ő , k ü l ö n ö s e n H o l l a n d i a példája után, új államszervezési el
vet a társadalmi szerződést konkretizálja egy elképzelt, jövőbeni Ang
liában. Ez é r t h e t ő e n formáját tekintve k ö z t á r s a s á g lehetne, ahol a ha
talom forrása a szerződő n é p . Ezért a választójog szabályai alaposan
kidolgozottak, hiszen a n é p képviselőiből alakult, egykamarás parla
m e n t g y a k o r o l h a t n á , a n é p nevében a főhatalmat. Ugyanakkor tevé
kenységének eszmei korlátját is megfogalmazzák, m o n d v á n , hogy ha
tásköre csak m i n d a z o k r a az ügyekre terjedhet aki, amit a nép n e m
tart fenn ö n m a g á n a k . Láthatjuk, hogy erősek a hollandiai áthallások,
az Utrecht-i Unió szabályainak megjelenése a tervezetben, ami a kor
viszonyai k ö z ö t t természetes is. Hiszen az ü l d ö z ö t t angol p u r i t á n o k
sorozatosan m e n k ü l n e k a C s a t o r n a másik oldalán lévő, ekkor m á r
szuverén, p r o t e s t á n s köztársaságba. É r t h e t ő , ha eszméiket o n n a n
hozzák, ahogy ezt k o r á b b a n jeleztük é p p e n a sajátos kálvinista irány
zat, az A r m i n i a n i z m u s kapcsán. Tehát a szerződéses g o n d o l a t illetve
a n é p n e k ú n . „ a l k o t m á n y o z ó h a t a l o m " - k é n t való megjelenítése a
N é p s z e r z ő d é s legnagyobb alkotmányjogi újításai. Különösen a vá
lasztójog kapcsán hangoztatták, hogy ez olyan alapjog, amely termé
szettől fogva illet meg m i n d e n embert. Természetesen a forradalom
p u r i t á n h a n g u l a t á n a k megfelelően e n n e k volt egy kis vallásos
színezete, m e r t azt hirdették, h o g y csak az egész népet megillető vá
lasztójog hozhatja el „Isten országát". Ám ez az ország az egyenlő jo
gú emberek, egyforma joga alapján áll. Az egyenlő jogoknak pedig
nincs más céljuk, mint a szabadság biztosítása. Közülük is kiemelik a
vallásszabadságot, mint a szabadságjogok koronáját.
M i n d e z e k t o v á b b g o n d o l á s a k é n t fogható fel a Lilburne nevével

fémjelzett „Anglia szabad népeinek szerződése" című másik forradal-
63
mi alkotmánytervezet. Ez az A g r e e m e n t of the People-n túl m á r
egyértelműbben a köztársasági formát javasolja, a k o r á b b i hatalmi
szervezet m o n d h a t n i drasztikus átalakításával. Ez többek k ö z ö t t egy
n a g y o n lecsökkentett létszámú e g y k a m a r á s p a r l a m e n t b e n (negyven
tag), illetve a választójognak a k o r b a n lehető legnagyobb m é r t é k ű ki
terjesztésével kísérletezik.
E forradalmi elméletek mellett, bár az államszervezeti változásokat
t á m o g a t ó , de kevésbé radikális elméletek is megjelentek. K ö z ü l ü k is
kiemlkedik J o h n Locke munkássága, aki 1 6 5 1 - b e n megjelent m u n k á
jában a szerződéses államfelfogás híve. Szerinte az e m b e r e k társulási
ösztöne hozza létre az államot. M é g p e d i g azért társulnak, h a n g o z t a t
ja Locke, hogy megvédjék a t u l a j d o n u k a t és a s z a b a d s á g u k a t . Tehát
ezt a kettőt kezeli legfőbb é r t é k k é n t (NB. majd így jelenik m e g a fran
cia Deklarációban is!) Bár az állam h o z létre különbséget az e m b e r e k
k ö z ö t t a tulajdon tekintetében, azzal, h o g y m e g k ü l ö n b ö z t e t i a tulaj
d o n o s o k a t , de m i n d e z t a közjó é r d e k é b e n cselekszi. Így egyúttal fel
rajzolja az állami k o r m á n y z a t i tevékenység eszmei korlátait is:
- egyrészt az állam törvényhozása, mely az e m b e r e k k ö z ö t t i sze
mélyválogatás nélküli jogegyenlőséget kell, hogy szolgálja;
- a tulajdon védelme, hiszen az a d ó kivetéséhez szükséges a polgá
r o k személyes illetve képviselőik útján való hozzájárulása; (éppen
ezért mindezek garanciája, hogy)
- a t ö r v é n y h o z ó h a t a l o m másra át n e m r u h á z h a t ó .
A szakirodalom felhívja a figyelmet, hogy ugyanezen időben Locke-
al szemben egy másik angol közíró H o b b e s pedig - hasonló alapokon
elindulva - éppen az abszolut hatalmat fogja eszmeileg legalizálni.
„Leviathan" című munkájában H o b b e s szintén a népszerződésére épít.
Nála az államalkotás a „társulási cél" az emberek biztonsága, azaz az
egymással szembeni támadás elleni védelem. Ám ha ennek érdekében
létrehozzák az államot, akkor ezzel a szerződéses aktussal á t r u h á z z á k
minden h a t a l m u k a t a hatalom gyakorlójára (bár ez nála is lehet sze
mély vagy testület). Íly m ó d o n az uralkodónak a néppel szembeni bár
mely intézkedése n e m vonható bírálat alá, azt n e m lehet jogtalanság
nak tekintni. Az uralkodó hatalma ezért Hobbes-nál korlátlan, sőt az
uralkodó határozhatja meg akár vallásügyi törvényeket is, illetve az
emberek védelme érdekében rendelkezhet azok tulajdonáról. H o b b e s -
nál is van korlátja az uralkodói h a t a l o m n a k , de ez sajátosan, é p p e n a
középkori gyökereken fogant, azaz a hatalom korlátja annak forrása, az
64
isteni akarat, s ebből következően a természeti törvények. Ugyanakkor
elismeri, hogy ez a korlátlan hatalom csak addig áll fenn, a természet
törvényeiből következően, amíg megvédelmezi alattvalóit.
I n s t r u m e n t of G o v e r n m e n t = K o r m á n y z a t i eszköz. Ez már
C r o m w e l l h a t a l o m r a kerülése u t á n , 1 6 5 3 - b a n keletkezett okmány.
Létrejöttének indokául két magyarázat is felhozható. Az egyik a fen
tiekből közvetkező, hogy a Cromwell-lel h a t a l o m r a került indepen-
dens dominanciájú k o r m á n y z a t eleve alakotmánylevélben képzelte el
a hatalmi viszonyok rögzítését. (NB. ezt látszik alátámasztani, hogy
1 6 4 7 . folyamán a h a d s e r e g vezető tisztikara többször is megvitatta az
Agreement-et, s a z o k o n még maga C r o m w e l l is szükségesnek tartot
ta jelenlétét - figyelmeztet az alkotmánytörténet.)
A másik lehetséges magyarázat, hogy C r o m w e l l e k k o r r a , olyan lé
nyegesen átalakította a h a g y o m á n y o s angol kormányzati rendszert,
hogy mintegy az újítások legalizálására készíttetett alkotmányt. (Ezt
az i n d o k o t egyébként számos más ország későbbi a l k o t m á n y á b a n fel
b u k k a n n i látjuk.) A leglényegesebb változások a következők voltak:
- m é g 1 6 4 1 - b e n megszüntették az összes ún. Ö n k é n y b í r ó s á g o t és az
egyházi bíróságokat,
- 1 6 4 2 februárban kizárták a L o r d o k házából a p ü s p ö k ö k e t ;
- 1 6 4 5 . a feudális földtulajdoni viszonyok lebontása, így a király fő-
h ű b é r ú r i jogának és a királyi gyámságnak az eltörlése;
- 1 6 4 6 . a püspökségek megszüntetése, vagyonuk állami kezelésbe
vétele;
- 1 6 4 8 . a király pere és 1 6 4 9 . január 3 0 . I. Károly kivégzése;
- 1 6 4 9 . február a L o r d o k H á z á n a k megszüntetése (Csonka Parla
m e n t ) , a Privy Council felszámolása, a királyi jogok vagy p r a e r o -
gatívák bíróságának (praerogative courts) megszüntetése;
- valamint az Admiralitás és a Treasury (kincstár) m ű k ö d é s é n e k fel
függesztése;
- 41 tagú Államtanács, Council of the State felállítása.
Ez az intézkedéstömeg valóban radikális átalakulást h o z o t t a ha
g y o m á n y o s kormányzati s t r u k t ú r á b a n , így é r t h e t ő a törekvés ennek
jogi szentesítésére. Az I n s t r u m e n t of G o v e r n m e n t tulajdonképpen a
Népszerződés államkormányzati ötleteit mintegy realizálja. Így a
köztársasági államformát (a köztársasági forma csak Angliára és Íror
szágra v o n a t k o z o t t , Skóciára n e m ! ) , élén - egy addig ismeretlen tiszt
séggel - a l o r d p r o t e k t o r r a l . (NB. e tekintetben szintén tetten érhető
65
a hasonlóság a holland típussal. M i k é p p e n C r o m w e l l n e m vállalta a
köztársasági elnöki vagy királyi címet, úgy n e m vállalta a n n a k idején
már Orániai Vilmos sem, s ezért m a r a d t a k ott is egy ideiglenes állam
fői címnél, a Stadhoudernél.) A l o r d p r o t e k t o r t á m o g a t ó j a az Állam
tanács volt, akik együttesen a parlamenti ülésszakok k ö z ö t t jogalko
tási jogosítvánnyal is rendelkeztek, azaz rendeleteket alkothattak,
amit utólag az összeülő p a r l a m e n t n e k jóvá kellett hagynia.
Az egykamarás (400 tagú), királyi jóváhagyás nélküli p a r l a m e n t
szintén i n d e p e n d e n s idea. H o g y ehhez megfelelő t á m o g a t o t t s á g o t
szerezzenek, szabályozták az általános választójogot („general suf-
frage"), amelyet elsősorban ingatlan v a g y o n h o z vagy a n n a k bír-
lalásához k ö t ö t t e k . Ezzel nagyfokú t á m o g a t o t t s á g o t szerezhettek vidé
ken a visszaszoruló városok rovására, s egyúttal sugalmazták az új
földtulajdonosoknak (gondoljunk a p ü s p ö k i vagyon szétosztására) il
letve nagybérlőknek gazdasági statusuk újfajta garantálását. (NB.
Cromwell családja is egykori kolostori b i r t o k o t szerzett, illetve bé
relt. Ezért jegyzik meg róla történetírók, hogy é r t h e t ő ellensége volt
m i n d e n rekatolizációs vagy csak az egykori egyházi vagyon felülvizs
gálatát célzó törekvésnek.)
Ám a Cromwell mellett állandósuló katonákból álló Államtanács
olyan mértéktelenül dominált a politikai határozatok meghozatalában,
hogy az új egykamarás parlament az asszisztencia szerepére szorult
vissza, majd többszöri feloszlatás után szét is kergetik. Tehát az alkot
mányos rendezés gyakorlati eredménye egy nyílt katonai diktatúra lett.
„ H u m b l e Petition a n d Advice" = „Alázatos kérelem és t a n á c s "
1 6 5 6 . C r o m w e l l k o r m á n y z á s á n a k második alkotmánylevele. E n n e k
kiadását több tényező is sürgetővé tette. A köztársaság külföldi kap
csolatai m e g r o m l o t t a k az addigi jó szomszéddal, a h o l l a n d o k k a l az
1 6 5 l - e s N a v i g a t i o n Act = Hajózási törvény miatt. Ez, mivel Angliá
ba csak angol hajón engedett árut bevinni, egyértelműen a holland
hajózás és kereskedelem letörésére irányult.
1655-ben teljes katonai kormányzást léptetett életbe C r o m w e l l ,
amikor megszüntette a county-kat és helyettük az országot tizenegy
k a t o n a i körzetre osztotta. Elükre t á b o r n o k a i t állította, akik nemcsak
a katonaság helyi kényszereltartására szorították a helyi gentry-ket, de
amolyan erkölcscsőszként rettentő katonás fegyelmet tartottak a civil
lakosság körében is. M i n d e z , a folyamatossá váló pénzügyi problé
mákkal együtt feszegette az új köztársaság alkotmányos kereteit.
66
A Cromwell-i k o r m á n y z á s f e n n m a r a d á s á b a n érdekeltek elkezdték
m é g 1 6 5 5 őszén terjeszteni a „ H u m b l e Petition"-t, r ö p i r a t k é n t ,
amely végül is alkotmánylevél lett. E b b e n az előterjesztők „alázato
san" több d o l g o t is javasoltak:
- C r o m w e l l k o r o n á z t a s s a meg m a g á t , s tegye örökletessé királyságát
(egyes a d a t o k szerint az új a l k o t m á n y ötlete C r o m w e l l vejétől
származott! Ez egyúttal é r t h e t ő v é teszi a kérelemmel kapcsolatban
az „alázatos = h u m b l e " jelző használatát);
- állítson fel újra felsőházat ( O t h e r H o u s e ) ;
- az országos főtisztségek kinevezéséhez p a r l a m e n t i hozzájárulás le
gyen szükséges;
- csak a p a r l a m e n t legyen jogosult bármiféle a d ó t kivetni,
- vallásszabadság m i n d e n p r o t e s t á n s n a k , kivéve a katolikusokat és
az új szektákat.
Bár C r o m w e l l k o r o n á z á s a e l m a r a d t , azonban bizonyos részletek
megvalósultak az elképzelésből. Így felállították az új felsőházat, amit
„ O t h e r H o u s e " - n a k neveztek, s ide C r o m w e l l meghívása alapján le
hetett bejutni.
Ám a sorozatos pénzügyi g o n d o k előre jelezték a rendszer csődjét:
egyrészt C r o m w e l l a S t u a r t o k n á l gyűlölt kényszerbeszállásolást ren
delte el újra a k a t o n á k eltartására; másrészt ő is bevezette a kényszer-
kölcsönöket a City bankáraival szemben. U g y a n o d a jutott, a h o n n a n
elindultak. Halála és fiának rövid k o r m á n y z á s utáni lemondása sza
bad u t a t a d o t t a Stuart-restaurációnak, illetve a „dicsőséges forrada
lomnak".
3. Bill of Rights = J o g o k T ö r v é n y e 1 6 8 9 . , és a személyes szabadság
jogok ( H a b e a s C o r p u s Act 1679.)
Az első törvény, a Bill of Rights, a „dicsőséges forradalom" d o
k u m e n t u m a , a Stuartok férfi ágának az elűzését, s a parlamentáris m o
narchia kodifikálását jelenti. Az 1 6 5 8 - 1 6 8 9 . közötti időszak két Stuart
uralkodója (II. Károly és II. Jakab) n e m bizonyultak ügyes kormány
zóknak. Bár II. Károly t r ó n r a kerülésekor gyakorlatilag az összes lénye
ges gazdasági rendelkezését a forradalomnak érvényben hagyták, ami a
korábbi feudális gazdasági struktúra végleges felszámolását jelentette a
földtulajdonban és kereskedelemben egyaránt. A közvélemény még a
Cromwell-pártiakkal kapcsolatos véres leszámolást is elfogadta.
Ám ugyanúgy kiéleződtek ellentéteik a parlamenttel, az adóztatás,
illetve vallásügyi kérdésekben, lévén hogy a két utolsó Stuart katolikus
67
lett. Ez ösztönözhette őket arra, hogy ismételten aktívan beavatkoztak
vallásügyi kérdésekbe és a m á r eltörölt, rossz emlékű vallásügyi bizott
ságot, mint bíróságot (The court of comissioner for ecclesiastical caus-
es = Vallásügyi Megbízottak Bírósága) ismételten felállították. Ez
ellen tiltakozik többek között a Bill of Rights is (3. art.) Különösen sé
relmezték, hogy: „Sok jó protestáns alattvalót lefegyverzett és ugyan
akkor a pápistákat felfegyverezte és szolgálatába állította, m i n d k e t t ő t
a törvény ellenére." (Bill of Rigths. 6. art.) M i n d e z e k az ellentmondá
sok m a g u k b a n h o r d o z t á k a restauráció b u k á s á t . Az ezt lezáró doku
m e n t u m a Bill of Rights, amely tulajdonképpen akár az eddigi „közjo
gi f o r r a d a l o m " alkotmánylevélszerű összegzését is jelenti.
Elsőként a f ő h a t a l o m m a l kapcsolatos szabályokat szokás kiemelni
az o k m á n y b ó l . Közülük is a legfontosabb, hogy a S t u a r t o k fiú ágának
elűzésével a h a t a l m a t a leányági l e s z á r m a z ó i k n a k juttatják. Tehát a
lényeges újdonság, hogy az uralkodó p á r - O r á n i a i Vilmos és felesé
ge, Stuart M á r i a - a p a r l a m e n t b e n összegyűlt, m é g a k ö z é p k o r i fogal
m a k n a k is megfelelő, r e n d e k hozzájárulásával és akaratából került
hatalomra. (Tehát n e m isteni jogon és n e m öröklés jogán!) K ö z é p k o
ri jellegű a szabály, a m e n n y i b e n a r e n d e k quasi „választják" az ural
k o d ó k a t , u g y a n a k k o r az új államelmélet jele, h o g y szerződésszerűen
adják át a hatalmat. Tehát a h a t a l o m forrása t u l a j d o n k é p p e n a n é p ,
illetve az őket képviselő p a r l a m e n t lesz. [A Bill of Rights szövege (12.
art.)] szerint: „az említett egyházi és világi L o r d o k , v a l a m i n t a
K ö z r e n d ű e k ... most e »nemzet« teljes és szabad képviseletében össze
gyűltek".) E szerződéses k o n c e p c i ó b ó l k ö v e t k e z ő e n é r t h e t ő e k m e g
azok a majdani polgári k o r m á n y z á s t is elősegítő jogi k o r l á t o k , ame
lyek keretei k ö z ö t t adják át a hatalmat.
Bár a későbbiekben t o v á b b r a is örökléssel kívánják betölteni a
trónt, mégis szigorú szabályokat alkalmaznak a t r ó n ö r ö k l é s s e l k a p
csolatosan. (Ez a megoldás h a s o n l í t h a t ó a korabeli közjog által
„öröklésbe oltott választás"-nak nevezett rendszerhez.) Előírják,
hogy a tényleges királyi h a t a l m a t csak maga Orániai Vilmos gyako
rolhatja. Haláluk u t á n az a „nevezett h e r c e g n ő (Stuart M á r i a ) vér sze
rinti örököseire szálljon". E n n e k hiányában k ö v e t k e z n e k A n n a d á n
h e r c e g n ő (szintén II. Jakab leánya) és örökösei. Ezek kihalása esetén
pedig Orániai Vilmos vér szerinti örököseire szálljon a k o r o n a . (Mi
vel e szabályt majd a t r ó n ö r ö k l é s i törvény is megismétli, alkotmány-
jogilag felvethető, hogy a W i n d s o r - h á z kihalása vagy elmozdítása ese-
68
tén a mai holland királyi családot illetné Anglia koronája! Ezt termé
szetesen a k o r b a n megfelelő dinasztikus kapcsolatok is alátámasztot
ták. Hiszen Orániai Vilmos édesanyja, szintén M á r i a a szerencsétlen
sorsú I. Károly leánya volt. Így a restaurációval trónra került két
Stuart u r a l k o d ó II. Károly és II. J a k a b tulajdonképpen első fokú u n o
katestvére volt O r á n i a i Vilmosnak. Azaz II. Jakab leányágának kiha
lása esetén az öröklési p a r e n t é l á n egy fokkal feljebb lévő Orániaiak,
mint szintén leányági r o k o n o k , ö r ö k ö l h e t n é k az angol k o r o n á t , tehát
ugyanazon családnak egy másik ága.)
A Bill of Rights u g y a n a k k o r a királyi h a t a l o m számos korlátját fel
sorolja:
- a királynak nincs h a t a l m a a törvények alól kivételt tenni (a privi
légium a d o m á n y o z á s tilalmát jelenti, illetve egyúttal azt az elvet is,
hogy a törvény a királyt is köti!);
- a király a p a r l a m e n t hozzájárulása nélkül semmiféle a d ó t nem
szedhet, illetve a n n a k szedése törvénytelen (a költségvetési jog
megfogalmazása);
- az alattvalókat megilleti a petitionálás, tehát a kérelmezés joga az
uralkodóhoz;
béke idején a király á l l a n d ó hadsereget n e m t a r t h a t ;
- „a protestáns alattvalókat ö n v é d e l m ü k céljából megilletik a rend
jüknek megfelelő és törvény által engedélyezett fegyverek" (szabad
fegyverviselés joga, de csak a p r o t e s t á n s o k n a k ! ) ;
- túlzott ó v a d é k o t követelni, vagy bírságot kiszabni n e m lehet, illet
ve kegyetlen és rendkívüli büntetések alkalmazása tilos.
Személyes szabadságjogok a másik legfontosabb szabályozási cso
portja a Bill of Rightsnak, tehát az u r a l k o d ó t , mint egyik szerződő fe
let megillető jogosítványokkal szemben felsorolja a másik szerződő
fél az alattvalók jogosítványait is:
- tulajdonképpen a jogegyenlőséget fogalmazza meg a Bill azzal a
szabállyal, amelyik tiltja az u r a l k o d ó n a k a törvények alóli kivéte
lezés gyakorlatát.
( N B . források utalnak rá, h o g y a k o r b a n o l y a n l á t v á n y o s e s e t b e n , m i n t a
k a t o l i k u s vallású E. H a l e s , akit ú g y n e v e z e t t ki az u r a l k o d ó a h a d s e r e g tiszt
jévé, h o g y f e l m e n t e t t e őt a Test A c t (ld. alább) alapján m i n d e n tisztviselő és
k a t o n a t i s z t s z á m á r a k ö t e l e z ő e n e l ő í r t p r o t e s t á n s e s k ü alól!);
69
- a kérelmezés m á r fent említett jogosítványát garantálja, azzal,
hogy megtiltja az u r a l k o d ó n a k ilyen esetekben a letartóztatás vagy
más retorzió alkalmazását;
- bár korlátozottan, csak a p a r l a m e n t tagjaira v o n a t k o z t a t v a , de m á r
deklarálja a szólásszabadságot;
- az esküdtek kiválasztásának szabályozásával t u l a j d o n k é p p e n a
rendes, azaz törvényes bírósági eljárást garantálja;
- a törvénytelen letartóztatás tilalma, amely ha úgy tetszik a H a b e a s
C o r p u s Act ismételt megerősítése.
Tehát a H a b e a s C o p r u s Act k o r á b b a n született a Bilinél, de a leg
korábbi szabályok a személyi szabadsággal (azaz a törvénytelen letar
tóztatással kapcsolatban) visszanyúlnak a M a g n a C h a r t á r a , illetve a
Petition of Rights-ra. Angliában ez a kérdés azért nyert k ü l ö n ö s jelen
tőséget, m e r t az u r a l k o d ó k kiépített abszolutista adminisztráció híján
a bíróságokkal kívánták k o r m á n y z a t i a k a r a t u k a t érvényesíteni. A ren
des bíróságok előtt való idézés és megjelenés szabályai a c o m m o n law
szerint is régtől szabályozottak voltak. Ám az ö n k é n y b í r ó s á g o k előtt
való megjelenésre csak kényszeríteni lehetett az alattvalókat, rendsze
rint törvénytelenül.
Ezen gyakorlat általánossá válása ellen emelte fel a szavát a Petit
ion of Rights. M i n t láttuk, a Stuart restauráció e b b e n a kérdésben
szintén folytatta az elődök gyakorlatát, ami végül k ü l ö n törvény szü
letéséhez vezetett 1679-ben.
A H a b e a s C o r p u s Act t u l a j d o n k é p p e n egy büntetőeljárási sza
bályt, az előzetes l e t a r t ó z t a t á s t emeli a l k o t m á n y o s garancia szintjé
re, amit csak az abszolutizmus k o r á b b i a b u s u s á b ó l t u d u n k m e g é r t e
ni. A „ H a b e a s C o r p u s - vagy Alias et Pluries H a b e a s C o r p u s W r i t "
eredetileg olyan bírói p a r a n c s volt, amely é p p e n a g y a n ú s í t o t t sze
m é l y n e k a királyi bíróság elé állítását célozta. I d ő k folyamán ebből
alakul ki az a gyakorlat, amely az alapos és t ö r v é n y e s o k r a alapítva
ismeri el a letartóztatás jogosságát. Így az lesz a bírói g y a k o r l a t és
szokás, h o g y a fogvatartott k é r e l m é r e a majdan eljáró f ő b í r ó s á g
megvizsgálhatta a fogva t a r t á s o k a i t , j o g o s s á g á t . A m i n t az a
H a b e a s C o r p u s Act-ből is k i d e r ü l , a S t u a r t a b s z o l u t i z m u s ezt a szo
kást sértette m e g számos a l k a l o m m a l , illetve a fogva t a r t á s t eszköz-
lő személyek, t e h á t a foglyok őrizői g y a k r a n k é s l e k e d t e k az efféle
bírói p a r a n c s o k továbbításával. Elterjedőben volt az a g y a k o r l a t is,
hogy a foglyokat n e m Anglia területén helyezték el előzetes letar-
70
tóztatásba, h a n e m á t k ü l d t é k Skóciába vagy esetleg más, a tengeren
túli g y a r m a t r a .
Az új, 1 6 7 9 - b e n , tehát m é g II. Károly uralkodása alatt született
törvény számos garanciát tartalmaz egyrészt az alapos ok nélküli tör
vénytelen letartóztatásokkal szemben, másrészt jogosnak t ű n ő vád
esetén is a szabadlábon való védekezést kívánta elősegíteni. F ő b b sza
bályai a következők:
- a vádlott letartóztatása esetén hat ó r á n belül joga volt kérni, hogy
adják kezéhez az elfogatási p a r a n c s o t ;
- az elfogatási parancs birtokában (vagy ha a kiadás megtagadását es
küvel tudják bizonyítani) a letartóztatott illetve „nevében bárki
m á s " kérhette a H a b e a s C o r p u s Writ-et, azaz bírói előállítási paran
csot, a letartóztatás jogosságának megvizsgálása végett a londoni
főbíróságoktól (Court of Chancery / Kancelláriai Bíróság; C o u r t of
Exchequer / Kincstári Bíróság; Kings Beanch / Királyi Tábla; C o u r t
of C o m m o n Please / Általános Polgári Bíróság);
- ha a jogosult főbíróságok vagy bíráik megtagadják e törvény alap
ján a H a b e a s C o r p u s Writ kiadását, akkor: „fizessenek egyenként
b á n a t p é n z k é n t a fogolynak vagy a sértett félnek 5 0 0 fontot";
- ha a fogoly maga két törvénykezési szakban szándékosan elmu
lasztja a H a b e a s C o r p u s Writ kérelmezését, a k k o r elveszti a jogát
ilyen bírói parancs későbbi kiállíttatására;
- a H a b e a s C o r p u s Writ-et kiküldték a fogva t a r t ó szervnek, amely
köteles volt jelentést tenni a kiállító főbíróságnak h á r o m n a p o n
belül a fogva tartás okairól, illetve záros h a t á r i d ő n belül elő kellett
állítania a b e b ö r t ö n z ö t t személyt. (NB. a letartóztatottnak meg
kellett fizetnie a szállítási költségeket, illetve kezességet kellett vál
lalnia érte, hogy ú t k ö z b e n n e m szökik meg.);
- e h a t á r i d ő k a korabeli Anglia közlekedési viszonyaihoz igazodtak.
Az előállítási h a t á r i d ő t a bebörtönzés helyének L o n d o n t ó l való tá
volsága alapján állapították meg (legkésőbb 20 n a p ) ;
- amennyiben a fogvatartók m e g t a g a d n á k akár az elfogatási parancs
vagy az illető személy előállítását úgy pénzbüntetései sújtandók.
(Az első esetben 1 0 0 , míg a m á s o d i k esetben 2 0 0 font a bünteté
sük.) Így azután: „alkalmatlanná válik vagy fog válni hivatalának
viselésére és ellátására.";
- ha ugyanazon vétségért ismételt letartóztatást rendelnének el, ak
k o r a gyanúsított védelme érdekében a törvény az ilyen ismételt
71
fogva tartást szintén szigorúan bünteti (jogosulatlanul fogságra
vetőknek 5 0 0 fontot kell fizetni a sértett javára.);
- az előállított személy fogvatartási okainak megvizsgálása után a bí
róság háromféle döntést h o z h a t o t t :
1. indokolatlannak tartván a fogva tartást, s z a b a d o n bocsátást
rendelt el;
2. indokoltnak tartva a fogva tartást, visszaküldte az őrizetbe;
3. bár indokoltnak tartotta a fogva tartást, mégis bizonyos okokra
tekintettel, óvadék ellenében szabadlábra helyezést rendelt el
(ezen óvadék túlzott volta miatt tiltakozik majd a Bill of Rigths).
A H a b e a s C o r p u s Act h a t á l y a :
- n e m terjedt ki a törvény hatálya a hűtlenség és felségsértés bűncse
lekményének eseteire;
- n e m esett a törvény hatálya alá másfajta, tehát n e m bűncselek
m é n y miatti őrizetbe vétel;
- területi hatályát tekintve alkalmazása kiterjedt egész Anglia terüle
tére, beleértve Walest, valamint a Jersey és Guernsey szigeteket is;
- az őrizetes személy n e m k ü l d h e t ő ezentúl fogva tartásra más n e m
angol területekre (Skóciába, Írországba, Jerseybe, G u e r n s e y b e ,
Tangierba) vagy más tengerentúli területekre. (Tehát tilos a fog
lyok deportálása!).
A Habeas C o r p u s Act-el kapcsolatosan kifogásként hozza fel a
szakirodalom egyrészt, hogy nehézkes eljárás volt, másrészt igen költ
séges, tulajdonképpen csak a m ó d o s a b b a k t u d t á k igénybe venni. Új
ra szabályozás illetve kiegészítés e téren 1 8 1 6 - b a n t ö r t é n t . A változá
sok lényege:
- magát az eljárást egyszerűsítik;
- kiterjesztik mindenfajta fogva tartásra;
- lecsökkentik az óvadék összegét.
4. Act of Settlement = Trónöröklési törvény (1701.)
Az 1701-ben megszületett törvényt az tette szükségessé, h o g y ak
kor halt meg száműzetésben II. J a k a b , s a törvényes angol király O r á
niai Vilmos m á r özvegyen és leszármazók nélkül élt. A Bill of Rights
fent elemzett trónöröklési szabályai szerint tehát most A n n a dán her
cegné (NB. férje, György dán herceg III. Frigyes dán király m á s o d i k
fia, aki o t t h o n n e m került t r ó n r a , s majd felesége A n n a angol király
nővé koronázásakor is megelégszik a hercegi címmel) leszármazotta-
inak kellett volna követnie Vilmost és M á r i á t az angol t r ó n o n . Ám
72
mivel ezt megelőzően Anna egyetlen fia (Vilmos, Gloucester hercege)
is meghalt, így Anna esetleges trónra kerülése esetére, illetve az ő u t ó d
nélküli halála utáni időre kellett rendezni a trónöröklés kérdését.
A trónöröklés kérdésében kinyilvánítják, hogy az öröklési sorrend
ben A n n a u t á n II. Jakab h a r m a d i k lányának, Erzsébetnek (aki szintén
m e g m a r a d t protestánsnak), a H a n n o v e r i választófejedelemnek a le
származottai következhetnek. A n n a ( 1 7 0 2 - 1 7 1 4 ) uralma után, való
ban a hannoveri ágból való I. György (II. Jakab dédunokája) örökölte
az angol k o r o n á t , s ma is a H a n n o v e r i - h á z , m i n t a Stuartok leányági
utódai „ W i n d s o r - h á z " néven alkotják az angol királyi családot.
Újra megerősítik az anglikán egyház és a protestáns vallás dominan
ciáját, mert a királyi családból: „mindazon személyek, akik kibékültek
vagy kibékülnek vagy egyesülnek a római Szentszékkel, vagy egyházzal,
vagy a pápai vallást gyakorolják, vagy pápistával kötnek házasságot
kizáratnak, és a törvény alapján örök időkre képtelenek lesznek örö
kölni, birtokolni vagy élvezni a k o r o n á t és a királyi kormányzás jogát
ebben az országban". Majd biztonság végett még hozzáteszik, hogy:
„A jövőben a k o r o n á t birtokló bármely személynek csatlakoznia kell az
Anglikán Egyház közösségéhez a törvény rendelkezése szerint."
Az így trónra kerülő mindenkori, protestáns vallású, uralkodónak
koronázási esküt kell tennie. Ekkor pedig meg kell esküdni a Mária ki
rálynő féle esküszövegre, azaz a Bill of Rights-ra. Ugyanekkor (mivel
feltehetőleg idegen származásúak lesznek a jövőben Anglia királyai) to
vábbi korlátokat állítanak az u r a l k o d ó kormányzási hatalma elé:
- Ha n e m angol születésű lesz a király, akkor Anglia csak a parla
m e n t hozzájárulásával kötelezhető arra, hogy olyan területekért
folytasson h á b o r ú t , amelyek n e m t a r t o z n a k az angol k o r o n á h o z .
- Továbbá a jövőben az u r a l k o d ó csak a p a r l a m e n t hozzájárulásával
hagyhatja el Anglia területét (tehát n e m lehet folyamatosan absen-
tista, azaz távollévő).
- M i n d e n k o r m á n y z a t i ügy, amely az ország törvényei vagy szoká
sai alapján a Titkos Tanács (Privy Council) h a t á s k ö r é b e tartozik,
ezentúl is m i n d i g csak ott intézhető el, mégpedig a tanács javasla
ta és határozata alapján.
- N e m angliai születésű személy ezentúl sem a Titkos T a n á c s n a k ,
sem a p a r l a m e n t alsóházának tagja n e m lehet, illetve semmiféle
közhivatalt vagy tisztséget n e m tölthet be.
73
- A király kegyelmezési jogát is k o r l á t o z z á k , a m e n n y i b e n a parla

m e n t által felelősségre v o n t személynek n e m a d h a t az u r a l k o d ó
kegyelmet.
Mindezek a szabályok, ahogy azt Anglia későbbi története is m u t a t
ja, egységes alkotmánylevél híján is alkalmasak voltak arra, hogy egy
részt a király kormányzati hatalmát a parlamentáris m o n a r c h i a kere
tei közé szorítsák, illetve hogy az államkormányzatban a p a r l a m e n t
dominanciáját, illetve elsőbbségét az uralkodóval szemben, megerősít
sék. Ennek tudatában is voltak az Act of Settlement-et alkotó p a r l a
ment tagjai, m e r t ugyanezen törvényben kijelentik (IV art.), h o g y az
uralkodó köteles megtartani Anglia törvényeit: „Mivel Anglia törvé
nyei egyben a nép veleszületett jogai..." A „veleszületett j o g o k " han
goztatása pedig megfelel a kor államelméletében a népfelségről és így
az államalkotó szerződésekről vallott felfogásoknak, ha úgy tetszik
ezen államelméletnek a jogszabályi lecsapódásai, vagy tükrei.
2 . 2 . 5 . A parlament működésére v o n a t k o z ó szabályok
A parlamenti szuverenitás Anglia legféltettebb a l k o t m á n y o s érté

kei közé tartozik. Kialakulásának kezdetei természetesen a M a g n a
Chartára nyúlnak vissza. Fontos m é r f ö l d k ő ebből a s z e m p o n t b ó l az
1320-as szabályzat, a „ M o d u s Tenendi P a r l a m e n t u m " , amely rögzí
ti, hogy a c o m m o n e r e k részvétele nélkül, csak az egyházi és világi lor
dokkal, érvényesen p a r l a m e n t n e m t a r t h a t ó . Tehát az előkelők taná
csa, m i k é n t azt Franciaországban is láthatták, n e m helyettesítheti a
parlamentet. Ugyanekkor kimondják, hogy a c o m m o n e r e k megjele
nése esetén, a meghívott, de m e g n e m jelent, t e h á t távol lévő l o r d o k
nélkül is t a r t h a t ó viszont törvényesen p a r l a m e n t .
A későbbiekben az adómegszavazás és a törvényalkotás j o g á n a k a
megerősítése lényeges. Ezt a hangsúlyossá váló parlamenti szerepkört
tovább erősíti az a gyakorlat, hogy fontosabb ügyekben, elsősorban mai
szóhasználattal politikai perekben rögzül a parlamentnek, mint legfel
sőbb bíróságnak a bíráskodási jogköre. M i n d e z e k ellenére az angol
közjogi szóhasználatban a parlament h á r o m tényező együttműködését
jelentette: a király, a lordok háza és az alsóház. Erre használták ango
lul a „King in Parliament" = a király a p a r l a m e n t b e n - vagy helyeseb
ben a parlamenttel - kifejezést, amely elsősorban a közös jogalkotásban
74
nyilvánult meg. Így lesz azután a törvény egyúttal majd a parlamenti
szuverenitás megtestesítője, amint azt fentebb is láthattuk.
Különösen ezért érdekes, hogy éppen a Stuartok korára, amikor
leginkább kiéleződik a király és parlament ellentétében a parlament
igénye az elsőbbségre, jelenik meg J o h n Locke elmélete. Locke tanítá
sait tulajdonképpen az u r a l k o d ó angol közjogi felfogásra építi. A szak
irodalom szerint (Kovács István) háromféle h a t a l m a t különböztet
meg, úgymint a t ö r v é n y h o z ó , a végrehajtó (ebbe beleértve a bírói
hatalmat is) és az állam k ü l s ő funkcióit megvalósító hatalmat. Ezek
közül éppen az angol h a g y o m á n y o k alapján természetesen a törvény
h o z ó hatalmat tartja elsődlegesnek. A törvényhozó hatalom fel
adataiból pedig k ü l ö n kiemeli azon törvényhozási aktusokat, amelyek
a törvényhozó h a t a l o m létrehozására irányulnak. Ebben m á r egyesek
szerint az egyik legfontosabb alkotmányos gondolat jelenik meg. Kü
lönösen azok után, hogy e n n e k a törvényhozó h a t a l o m n a k - ter
mészetjogi alapon a - a korlátait is megnevezi. (A törvényhozó ha
talom felelőssége a törvények állandóságáért, vagy a törvényhozó
hatalom át n e m r u h á z h a t ó , illetve, hogy döntéseivel a polgárok tulaj
d o n á n a k elvonásáról n e m intézkedhet, bár jogosult a tulajdonnal kap
csolatos rendelkezések meghozására.)
A t ö r v é n y h o z ó h a t a l o m , amelynek n e m kell állandóan ülésezni
Locke szerint, köteles g o n d o s k o d n i a törvények állandó végrehajtá
sát végző szervről. E tekintetben a legfontosabb tétele a t ö r v é n y h o z ó
és végrehajtó h a t a l o m elválasztásának szükségessége. Ezt a szükséget
még - é p p e n természetjogi szemlélete miatt - az emberi természetből
vezeti le, m o n d v á n , h o g y elválasztás hiányában a t ö r v é n y h o z ó k haj
lamosak l e n n é n e k a saját egyéni ö n ö s érdekeik szerint igazítani az ál
taluk m e g h o z o t t törvények végrehajtását (emlékezzünk majd, hogy a
francia forradalom során az egyik legfontosabb intézkedése az első
1 7 9 l - e s a l k o t m á n y n a k , h o g y azok akik részt vettek az alkotmány
meghozatalában azok a k ö v e t k e z ő ciklus T ö r v é n y h o z ó Gyűlésében
m á r képviselőként n e m v e h e t n e k részt!).
Az állami külügyi funkcióit Locke föderatív h a t a l o m n a k nevezi, s
azt tartja, hogy ezen esetben viszont a fentiekkel ellentétben a tör
v é n y h o z ó és föderatív h a t a l o m egybekapcsolása szükséges.
Végül az egész hatalmi rendszer konstrukciója m ö g ö t t , mint egy
m é r ő mérték, szerepelteti a népet, akinek az érdekében kell, hogy mű
ködjön az egész szervezet. Abban az esetben, ha a nép úgy tapasztal-
75
ná, hogy a törvényhozó h a t a l o m visszaél a rábízott h a t a l o m m a l , jo
gosan lázad fel ellene és ruházza esetleg másra a h a t a l m a t . Erre Isten
ad erőt a népnek, s az menti fel korábbi, a h a t a l o m m a l kapcsolatos kö
telességei alól is. Ezen resistencia jog megfogalmazása több szempont
ból is érdekes. Egyrészt szinte tételesen egybeesik a Kálvinnál megfo
galmazottakkal. Ugyanakkor Locke élete jelentős részében, oxfordi
professzorságából II. Jakab által száműzve, Hollandiában élt. O n n a n
Orániai Vilmossal tér vissza hazájába. M á r értelmeztük a kálvinista ta
n o k realizálódását a H o l l a n d köztársaságban. Tehát Locke tanításait
leegyszerűsítve úgy is felfoghatjuk, hogy a hollandiai kálvinista t a n o k
összegzéseként, az angol parlamenti szuverenitásra építve az Orániai
Vilmos féle hatalomváltást szerette volna eszmeileg legalizálni.
Lényegében ez nemcsak eszmeileg, h a n e m , de facto is aktuális
kérdés volt a kor Angliájában. Két alkalommal is, m é g p e d i g rövid
időn belül, két hatalomváltást is törvényesen kellett megoldani. Az
egyik a Stuart-restauráció ideje, a m i k o r II. Károlyt visszahívják. Itt
merül fel, hogy C r o m w e l l fiának l e m o n d á s a u t á n ki jogosult az ural
k o d ó t visszahívni. E k k o r M o n k t á b o r n o k a z e k k o r m é g m e g sem
választott Speakernek kiadta az utasítást, hogy a m é g élő csonka par
lament tagjait hívja össze, akik majd megszavazzák az u r a l k o d ó
visszahívását.
( N B . csak C o v e n t i o n P a r l i a m e n t - n e k n e v e z i k , é p p e n a legalitás k é t s é g e s s é g e
miatt. A C o n v e n t i o n Parliament k i l e n c h ó n a p i g ü l é s e z e t t . ) F e l h a t a l m a z á s u k a t a
p a r l a m e n t i s z u v e r e n i t á s o n túl m é g a j o g f o l y t o n o s s á g e l m é l e t é v e l is alátámaszt
ják. Ezt n e m c s a k a z u t o l s ó ú n . h o s s z ú p a r l a m e n t s z i m b o l i k u s feltámasztásával
reprezentálják, h a n e m a z a z e l m ú l t forradalmi i d ő s z a k o t m e g n e m t ö r t é n t n e k te
k i n t v e II. Károly u r a l m á n a k k e z d e t é t , apja I. K á r o l y k i v é g z é s é n e k napjától szá
mítják. ( T e r m é s z e t e s e n e n n e k is v o l t n é m i e l ő z m é n y e . U g y a n i s a p a r l a m e n t a z u
tán hívta vissza II. Károlyt, m i u t á n az e g y n y i l a t k o z a t o t tett „ D e c l a r a t i o n of
Breda" (Brédai n y i l a t k o z a t , m i s z e r i n t apja h a l á l o s í t é l e t é n e k aláíróit k i v é v e
általános a m n e s z t i a lesz.)
A másik alkalom 1 6 8 8 . , Orániai Vilmos meghívása az angol trón

ra. M a g á t Vilmost is sajátosan hét angol lord hívta m e g egy levélben,
akikről később a szakirodalom úgy emlékezik, hogy a „dicsőséges he
tek". A meghívólevélben mindössze annyi volt, h o g y fegyveres invá
ziója esetén támogatásra számíthat. Vilmos p a r t o t ért, győzött, mivel
rövid időn belül m i n d e n k i átállt az oldalára, s ez alatt II. J a k a b Fran
ciaországba menekült. Ezek u t á n hatvan peer kérte fel Vilmost az ál-
76
lamügyek átmeneti vitelére, aki r ö g t ö n összehívta a parlamentet, de
ő még n e m volt törvényes király. (Hiszen II. Jakab életben volt, sem
miféle jognyilatkozatot ki n e m adott, s h á r o m leánya mellett volt fia
is, a t r ó n ö r ö k ö s walesi herceg.)
Ezért az így összeülő gyülekezet magát n e m is hívta parlamentnek,
h a n e m egyszerűen csak „covent"-nak vagy „convention"-nak. Ám
maga a p a r l a m e n t azért n a g y o n is lényeges döntést hozott. Kijelen
tette, hogy II. J a k a b megszegte az u r a l k o d ó és a nép k ö z ö t t fennálló
szerződést, az ország a l k o t m á n y á t kívánta felborítani jezsuitákkal
szövetségben, illetve megsértette a legalapvetőbb jogokat, majd elme
nekült, s ezzel t u l a j d o n k é p p e n l e m o n d o t t a kormányzásról. Így meg-
ü r ü l t n e k nyilvánítják az angol trónt. Tehát egy forradalmi, de a kor
ban n e m ismeretlen államelméleti tételre, a népszerződésre alapozva
bocsátották el az angolok m e g u n t uralkodójukat, II. J a k a b o t és he
lyette leányát és vejét hívták m e g az angol t r ó n r a .
Tehát a két u r a l o m v á l t á s (II. Károly, illetve Orániai Vilmos és M á
ria t r ó n r a kerülése) legalizálása a p a r l a m e n t h a t á r o z a t á v a l történt,
ami csak erősítette az angol p a r l a m e n t szimbolikus erejét, illetve
politikai szupremáciáját. U g y a n a k k o r a Bill of Rigths és az Act of
Settlement egyértelműen mutatják, hogy az angol politika józanul
g o n d o l k o d o t t e hatalomváltáskor „ a m i d ő n a l e e n d ő u r a l k o d ó k jogo
sítványait a k o r lehetőségeihez képest erősen korlátozták."
A p a r l a m e n t ilyetén felértékelődése magával hozta, hogy a m ű k ö
désével k a p c s o l a t o s a n is számos részletszabály szülessen, amelyek je
lentős része garanciális értékű és a p a r l a m e n t i kormányzást elősegítő
intézménynek bizonyult a későbbiekben. Ezek az alábbiak:
1. 1629-ben született a T h r e e Resolutions, a H á r o m cikkelyes törvény.
( N B . m e g s z ü l e t é s é n e k t ö r t é n e t e i k ö z é tartozik, h o g y II. Károly feloszlatta

az e n g e d e t l e n p a r l a m e n t e t . Ám a k é p v i s e l ő k erőszakkal s z é k é b e n maradásra
k é n y s z e r í t e t t é k a S p e a k e r t , l o r d F i n c h - e t , m i n d a d d i g m í g határozataikat m e g
n e m hozták.)
E szerint:
- aki a p a r l a m e n t jóváhagyása néküli a d ó beszedésre bujtogat vagy
ezt tanácsolja, az országnak és közbékéje ellenségének minősül;
- aki a p a r l a m e n t i jóváhagyás nélküli törvénytelen a d ó t befizeti szin
tén közellenség;
- aki a vallás területén akar újítást bevezetni úgyszintén közellenség.
77
(NB. ennek bütetőjogi k ö v e t k e z m é n y e van, hiszen az ilyen, m o s t
m á r b ű n c s e l e k m é n y t elkövetett személy főbenjáró büntetéssel sújt
ható.) Tehát e h a t á r o z a t n y o m á n , amely a Petition of Rights jóváha
gyása u t á n született, a p a r l a m e n t n e k sikerült rögzíteni, h o g y m i n d az
adó ügyeket, m i n d pedig a vallás ügyeit saját h a t á s k ö r é b e t a r t o z ó n a k
vallja.
2. 1 6 4 1 . Triannial Act, a forradalom kitörése előtt keletkezett. Szin
tén h á r o m p o n t b a n rögzíti a szabályokat:
- parlamentet h á r o m évenként kell tartani;
- a p a r l a m e n t n e m oszlatható fel az ő hozzájárulásuk nélkül;
- e hozzájárulás is csak ötven nap u t á n a d h a t ó meg, azaz ötven na
p o n belül n e m oszlatható fel a p a r l a m e n t .
Megjegyzendő, hogy e szabályt majd 1 6 9 4 - b e n ismételten m e g e r ő
sítik. Később 1704-ben pedig kiterjesztik hét évre a p a r l a m e n t i ülés
szakot.
3. Test Act vagy Tanúságtételi törvény, 1 6 7 3 . Ezen az anglikán vallás
politikai pozicióit erősítő h a t á r o z a t szerint az esküben m e g kell ta
gadni a katolikus vallás alapvető hittételeit, így az oltáriszentséget
és a p á p á n a k való engedelmességet. Ezt az esküt le kellett tenniük:
- az á l l a m i tisztviselőknek;
- a p a r l a m e n t tagjainak;
- a bíráknak;
- a katonatiszteknek.
(Megjegyzendő, hogy a Test Act t u l a j d o n k é p p e n egy p a r l a m e n t i
reagálás volt II. Károlynak 1 6 7 2 - b e n k i a d o t t rendeletére, a „Dec-
laration of I n d u l g e n c e " = T ü r e l m i rendelet-re. Ebben az u r a l k o d ó
felfüggesztette azon törvények alkalmazását, amit a p a r l a m e n t m á r
k o r á b b a n h o z o t t az anglikán egyházzal szemben álló katolikusok és
ún. „ n o n c o n f o r m i s t á k " büntetésére. Ezt a T ü r e l m i rendeletet a par
lament tiltakozására visszavonta, s helyette iktaták törvénybe a Test
Act-et.)
Fontos a későbbiek szempontjából, h o g y majd II. Jakab bukását
éppen az idézi elő, hogy sorozatosan felmentést ad a Test Act alól ka
tolikus főtisztviselőknek és tiszteknek, illetve újra életbe lépteti a
Declaration of Indulgence-t.
4. A költségvetési jog az 1672-es p a r l a m e n t i határozatra v e z e t h e t ő
vissza. Ekkor alakítja ki a p a r l a m e n t a költségvetés m e g h a t á r o z á -
78
sának k e t t ő illetve h á r m a s lépcsőjét. Tudniillik úgy rendelkezik a
parlament, hogy:
- az Alsóház jogosult megszavazni a költségvetési kiadásokat;
- ugyanígy az ő joga az ennek fedezetéül szolgáló adó megszavazása;
- a m á r megszavazott költségvetést csak külön felhatalmazási hatá
rozat u t á n lehet végrehajtani, azaz a beszedett a d ó t elkölteni. Ez
utóbbit hívják majd A p p r o p r i a t i o n Bill, azaz Költségvetés-végre
hajtási törvénynek. 1 6 9 4 - b e n rögzítik, hogy a Költségvetési tör
vény mindig az Alsóházban terjesztendő elő, továbbá hogy a Lor
d o k H á z a azon ne eszközöljön változtatásokat. Ez a szabály mint
ha az A g r e m e n t of the People szellemét, azaz az egykamarás par
lamentet idézné.
5. A bírói függetlenség védelme érdekes m ó d o n a történeti okok mi
att szintén a p a r l a m e n t i hatáskör szabályozásának keretében került
rögzítésre. Az önkénybíróságokkal kapcsolatos addigi rossz ta
pasztalatok feltétlen hozzájárultak, hogy az u r a l k o d ó n a k a bírósá
gokai kapcsolatos jogait korlátozzák. Ennek e r e d m é n y e k é n t szüle
tett szabályok szerint:
- a bíró addig m a r a d h a t hivatalában amíg jól viseli magát, az angol
jogi axióma szerint: „ q u a m d i u se bene gesserint";
- elmozdítására csak a p a r l a m e n t i hozzájárulás b i r t o k á b a n kerülhe
tett sor;
- a pénzügyi befolyásolás elkerülése érdekében a bírák fizetését
ezentúl mindig a p a r l a m e n t állapítja meg.
2 . 2 . 6 . Kabinetkormányzás
Kezdete feltehetően az 1600-as évek első felének arra a gyakorla

tára vezethető vissza, a m i k o r elsőként T h o m a s C r o m w e l l , I. Erzsébet
kedvenc politikusa (akinek majd a későbbi l o r d p r o t e k t o r távoli anyai
ági r o k o n a . Ennek, m á r m i n t a l o r d p r o t e k t o r n a k , familiája éppen az
előd emléke iránt való tiszteletből veszi fel családi n e v ü k mellé a
C r o m w e l l t is) látva az Alsóház szerepének növekedését megválasztat
ja magát képviselőnek a H o u s e of C o m m o n s - b a . Egy főrendi házi
tagnak a „ c o m m o n s " - b a n való megjelenése világosan jelezte a politi
kai viszonyok átalakulását, illetve a T u d o r o k alatt bekövetkezett erő
eltolódást a p a r l a m e n t javára.
79
A kabinetkormányzás megerősödéséhez az a tény is hozzájárulha
tott, hogy az angol uralkodók Orániai Vilmostól kezdve - történettu
dományi kifejezéssel - ún. „absentista", azaz távollévő u r a l k o d ó k ,
egészen a XVIII. század végéig. Hiszen m á r Orániai Vilmos, majd pe
dig az Orániai házat k ö v e t ő H a n n o v e r - (ma Windsor-) házbeli kirá
lyok is előszeretettel t a r t ó z k o d t a k Anglián kívüli b i r t o k a i k o n , a k o n
tinensen. Így az angol p a r l a m e n t és a k o r m á n y szükségszerűen rá volt
utalva - é p p e n ebből a viszonylagos önállóságból következően - egy
fajta sajátos kormányzati m e c h a n i z m u s kialakítására, m o n d h a t n i a
fővárosban csak i d ő n k é n t megjelenő, s n é h a angolul még jól sem be
szélő uralkodóval szemben.
[ N B . e l g o n d o l k o z t a t ó , h o g y a H a b s b u r g o k is csak a XVIII. században, a m i k o r

N y u g a t - E u r ó p á b ó l már kiszorultak, v i s z o n t helyreállt a t ö r ö k kor után M a g y a r o r
szág területi e g y s é g e , kezdtek el magyarul tanulni. Ha nincs m ö g ö t t ü k a császári
c í m , akár olyan helyzetbe is kerülhettek v o l n a M a g y a r o r s z á g g a l kapcsolatban, m i n t
a H a n n o v e r i - h á z Angliával. N e m véletlenül van o l y a n álláspont a Pragmatica
Sanctio tárgyalásakor a p o z s o n y i o r s z á g g y ű l é s b e n , h o g y a n n a k elfogadását elvileg
akadályozza az a tény, h o g y így M a g y a r o r s z á g , egy királyság, lesz alárendelve egy
hercegségnek. H i s z e n a H a b s b u r g o k a császári c í m e s e t l e g e s h i á n y á b a n (ld. M á r i a
Terézia) m i n d ö s s z e osztrák f ő h e r c e g e k , akárcsak a W i n d s o r - h á z , a m e l y e r e d e n
d ő e n , az a n g o l királyi c í m nélkül m i n d ö s s z e a H a n n o v e r i h e r c e g s é g titulusát bírja.]
A kabinet fogalmilag a (Privy Council) Titkos Tanácson belül ki

alakított szervezet. A Titkos Tanács a T u d o r o k óta az á l l a m k o r m á n y
zat legfontosabb k ö z p o n t i szerve. Ám összetétele és létszáma m i n d i g
uralkodói elhatározás e r e d m é n y e . Viszonylag nagy létszámú, akár az
ötvenet is elérő testületté duzzad a Privy Council, így a m i n d e n n a p i
kormányzásban nehézkes a m ű k ö d t e t é s e . Így alakul azután ki, hogy a
legfontosabb ügyágazatokat vezető királyi titkárokat egy kisebb cso
portba, a Kabinetbe tömörítik, s idővel közülük rangban az elsőt
majd Prime minister, azaz miniszterelnök elnevezéssel illetik.
Fontos kiemelni, hogy é p p e n a fent említett o k o k (parlamenti szu
verenitás, illetve gyakorta absentista u r a l k o d ó ) értelemszerűen vezet
nek el oda, hogy a Kabinet, tehát a k o r m á n y m ű k ö d é s é é r t elsősorban
a p a r l a m e n t i r á n y á b a tartozik jogi és politikai felelősséggel.
A Kabinet tagjai a X V I I I - X I X . századra: a belügy, külügy, h a d ü g y
és gyarmatügy államtitkárai, n e m k ü l ö n b e n a területi referaturákból
India, illetve Írország ügyeinek államtitkára, valamint Skócia lord
helytartója. A Kabinet feje az u r a l k o d ó , távollétében a p r i m e minis-
80
ter. Az u r a l k o d ó és a Kabinet k ö z ö t t viszont megoszlik a külügyi ha
táskör gyakorlása.
A Kabinet m ű k ö d é s é n e k legfontosabb elvei, amelyek történetileg
alakultak ki:
- Györgytől élő gyakorlat az u r a l k o d ó t ó l független Kabinet m ű k ö
dése. E k k o r t ó l m á r alig fordul elő az u r a l k o d ó személyes elnök
lése.
- Így m á r az u r a l k o d ó n e m c s a k a törvényekhez, de a Kabinet véle
ményéhez is kötve van.
- Az u r a l k o d ó az államtitkárok (miniszterek) közül egyet a parla
menttel egyetértésben, a választásokon győztes párt tagjai közül
szokott kinevezni, mint p r i m e minister. Eleinte a Treasury-t, a
Kincstár első lordját (öt lordja van a Kincstárnak) bízza meg, aki
később rendszeresen a pénzügyminiszter funkcióját látja el.
- A Kabinet tagjai alá vannak rendelve a prime minister irányításának.
- A Kabinet tagjával szemben, ha bizalmatlanság nyilvánul meg a
p a r l a m e n t b e n , a k k o r le kell m o n d a n i a .
- A Prime minister l e m o n d á s a az egész Kabinet lemondásával jár.
2 . 2 . 7 . Parlamenti szuverenitás
Az angol polgári átalakulás legfontosabb máig h a t ó e r e d m é n y e a

Parlament szuverenitásának, t e h á t az u r a l k o d ó v a l szembeni elsőbb
ségének t ö r t é n e t i kialakulása és a l k o t m á n y o s elvként való rögzülése.
Ezt az angol a l k o t m á n y t ö r t é n e t b e n Dicey az alábbiakban foglalta
össze:
- elsődleges m a r a d t a „King in Parliament" elve, azaz az angol par
l a m e n t közjogilag h á r o m tényező - a király, a L o r d o k H á z a és a
Képviselőház - együttesét jelenti közjogi nyelven;
- e közjogi értelemben vett p a r l a m e n t az amely Angliában törvény
alkotásra, illetve t ö r v é n y e k eltörlésére egyaránt jogosított;
- e p a r l a m e n t e n kívül nincs semmilyen más szerv vagy személy, aki
nek törvény alapján joga lenne a parlamenti törvényhozást meg
semmisíteni vagy a szervet eltávolítani (a király n e m áll felette a
törvénynek!);
- ezért m i n d e n p a r l a m e n t i h a t á r o z a t o t , amely jogot alkot, eltöröl
vagy megváltoztat, az angol bíróságok alkalmazni fognak, mivel a
81
parlamenti törvényhozást senki n e m bírálhatja felül (nincs alkot
mánybíráskodás);
- a p a r l a m e n t törvényhozói hatalma korlátlan;
- míg az uralkodónak a Bill of Rights óta tilos kivételezni a törvény
alól, addig ilyet a parlament megtehet. Ennek leggyakrabban előfor
duló formáját az ún. „indemnity" törvények jelentik. Az indemnity
törvény alkotására akkor kerül sor, ha az elkövetett cselekmény az
elkövetés idején törvény szerint b ü n t e t e n d ő volt, de bizonyos poli
tikai okok indokolttá tehetik az ez alól való kivételes parlamenti fel
mentést (pl. ilyen lesz a budget jog állandósulásával az új pénzügyi
év kezdetén új költségvetés hiánya, ill. felhatalmazás a régi budget
alapján való gazdálkodásra).
- jelenti más oldalról a parlamenti szuverenitás azt is, h o g y nincs más
k o n k u r á l ó törvényhozó h a t a l o m .
( N B . e r e d e t i l e g a király a T i t k o s Tanáccsal e g y ü t t alkotta a t ö r v é n y e k e t .

A parlamenti t ö r v é n y a l k o t á s kialakulásával p á r h u z a m o s a n az u r a l k o d ó m é g
gyakorolja a Tanáccsal e g y ü t t a r e n d e l e t e k kiadásának jogát. S ő t , VIII. H e n r i k
alatt arra is történik kísérlet, h o g y ún. P r o c l a m a t i o n a l i s t ö r v é n y e k e t a l k o t h a s
s o n az u r a l k o d ó a p a r l a m e n t nélkül. Ám ezt 1 6 1 0 - b e n az a n g o l bírák ü n n e p é
lyes tiltakozása n y o m á n eltiltják! Így a P r o c l a m a t i o visszaszorul a p a r l a m e n t
összehívására és a t ö r v é n y felhatalmazása alapján készült királyi r e n d e l e t e k
kibocsátására.);
- önállóan a p a r l a m e n t egyik háza sem alkot törvényt (bár a L o r d o k

H á z á n a k jogkör szűkítése u t á n ma ez m á r más értelmet nyert);
- a p a r l a m e n t mindegyik háza önálló bírája saját ügyeinek;
- a p a r l a m e n t jogalkotására a választók akarata közvetlenül nincs
befolyással, az ő joguk csak a képviselők megválasztása;
- bár az angol jog jórészt bíró alkotta jog, ám a bíróságok eljárásaik
során a p a r l a m e n t által alkotott szabályt n e m semmisíthetik meg.
Így a bírói jogalkotás alárendelt a p a r l a m e n t j o g a l k o t á s á n a k .
A p a r l a m e n t szuverenitásának lehetséges korlátai: az erkölcsi tör
vény; királyi felségjogok; korábbi p a r l a m e n t i h a t á r o z a t o k .
Fenti tételek további konzekvenciái a parlamenti szuverenitással
kapcsolatban:
- nincs törvény, amit a p a r l a m e n t m e g ne változtathatna;
- nincs különbség Angliában rendes törvény és a l k o t m á n y t ö r v é n y
között;
82
- szoros k a p c s o l a t b a n van ezért a p a r l a m e n t i szuverenitás és az írat
lan vagy t ö r t é n e t i a l k o t m á n y fogalma. Tudniillik azért nincs írás
ba foglalva (Dicey itt e l l e n m o n d Tocqueville véleményének, aki
szerint az angol a l k o t m á n y íratlan volta a n n a k lényegéhez t a r t o
zik!) m e r t az a p a r l a m e n t akarata szerint b á r m i k o r megváltoztat
ható;
- a p a r l a m e n t i h a t á r o z a t o t senki sem nyilváníthatja Angliában ha
tálytalannak.
III. Fejezet
3. A KLASSZIKUS A L K O T M Á N Y O Z Á S
IDŐSZAKA
3 . 1 . Az USA alkotmányos rendszerének kialakulása
3 . 1 . 1 . Az amerikai angol gyarmatok függetlenségi háborúja
Az amerikai függetlenségi h á b o r ú utáni alkotmányozás története

úgy é r t h e t ő meg, m i n t a n n a k a nagy általános a l k o t m á n y o s küzde
lemnek a része, amely az a l k o t m á n y o s k o r m á n y z a t é r t m i n d Angliá
ban, m i n d pedig a g y a r m a t o k o n évszázadok óta folyt. Az amerikaiak
az angol a l k o t m á n y o s jogok sérelme miatt lázadtak és a francia felvi
lágosítók olyan nézetei, m i n t a szabadság, egyenlőség és testvériség,
amelyek inkább az e m b e r i n e m általános szabadságáért és mintegy új
vallásért kerültek a f o r r a d a l o m k ö z p o n t i gondolatai közé, az ameri
kaiakra kisebb hatást gyakoroltak, m i n t a T h o m a s Paine és J o h n
A d a m s közvetítésével J o h n Locke és k ü l ö n ö s e n az ő teóriáját tovább
fejlesztő M o n t e s q u i e u nézetei.
E g y e t é r t h e t ü n k azzal a megközelítéssel, h o g y az az amerikai politi
kai elit, amely az a l k o t m á n y t megfogalmazta, m á r csak iskolázottsága
folytán is t u d a t o s a n t ö r e k e d e t t az a l k o t m á n y o s k o r m á n y z a t megvaló
sítására. Így t ö b b s é g é b e n az angol a l k o t m á n y o s s á g garanciáit kíván
ta biztosítani, de természetjogi a l a p o n . J o h n A d a m s írta: „Az angol
szabadságjogok n e m a királyi tanács vagy p a r l a m e n t a d o m á n y a i , ha
n e m eredeti jogok, egy eredeti szerződésből folyó feltételek", James
Otis pedig: „ha valamely p a r l a m e n t i törvény természeti jog ellen vol
na, mely változhatatlanul igaz, a törvény kinyilvánítása ellentétes len
ne az ö r ö k igazsággal, méltányossággal és igazságossággal és e n n e k
következtében érvénytelen l e n n e " . Az alkotmányosságnak mint elv
nek a megfogalmazásához m á r h o z z á t a r t o z o t t tehát egy „ m a g a s a b b "
vagy „ a l a p " - j o g n a k feltételezése, a k o r m á n y z a t „ k ö r ü l h a t á r o l t " hatal
m á n a k a felfogása, a személyes szabadságok, a c s o p o r t o k és társasá
gok m ű k ö d é s é n e k szabadsága, végül az eljárás (bírói) garanciái, a m e
lyek érvényesítik ezeket a jogokat.
84
A 17. századi angol politikai elméleti irodalom körében J o h n Locke
tevékenysége különösen jelentős az amerikai alkotmányozás történe
tében. A kolóniák számára írt egy modell alkotmányt, amelyet Észak-
és Dél-Karolina elfogadott, de n e m lépett életbe. Ez az alkotmány
mégis ismert az amerikai politikai irodalomban, s számos állam alkot
mányozásában mintául is szolgált. 1690-ban megírott műve, a „Két ér
tekezés a k o r m á n y z a t h o z " (Two Treatises of G o v e r n m e n t ) pedig - kü
lönösen M o n t e s q u i e u közvetítése révén - meghatározó jelentőségűvé
vált a függetlenségi h á b o r ú idején keletkezett alkotmányokra. M a d i -
son írja a Federalist egyik cikkében: „Az orákulum, akivel tanácskoz
tak és akit idéztek e t é m a k ö r b e n a híres M o n t e s q u i e u . " Locke nézetei
közül a k o r m á n y z a t o t létesítő consensus és a törvényhozó h a t a l o m el
sődlegességének tétele ragadja meg elsősorban az amerikai politikai
gondolkodást. Gyakran idézett, s a forradalmi a l k o t m á n y o k b a n intéz
ményesen is megfogalmazott alkotmányos követelmény az „Állam
t ö r v é n y h o z ó , végrehajtó és föderatív h a t a l m á r ó l " írott fejtegetése.
Idézett m ű v é n e k XII. fejezetében olvashatjuk a későbbiekben M o n -
tesquieu-tól idézett hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos téte
lét „... megfelelően rendezett államokban, ahol úgy veszik figyelembe
az egész érdekét, ahogy kell, a törvényhozó hatalom külön személyek
kezében van letéve, akiknek, ha megfelelő m ó d o n összegyűlnek, ha
talmuk van arra, m a g u k b a n vagy másokkal együtt, hogy törvényeket
alkossanak, de miután megalkották, ezeket elkülönítik tőlük és ők ma
guk is alá lesznek vetve az általuk h o z o t t törvényeknek; ez olyan új és
őket közelről érintő kötöttség, amely figyelmezteti őket, hogy a közjó
érdekében alkossák meg a törvényeket".
Az amerikai gyarmati államok egy része a függetlenségi háború ide
jén megfogalmazott alkotmányában a 18. századi angol polgári ra
dikalizmus politikai gondolkodója T h o m a s Paine nézeteit tette ma
gáévá. A t ö r v é n y h o z ó testület p r i m á t u s a , a népfelség elve az angol
k o r o n a és a p a r l a m e n t gyámhatósága alól éppen szabaduló gyarmati
államok progresszív polgársága számára példakép gyanánt szolgált.
T h o m a s Paine „Közösségi t u d a t " ( C o m m o n Sense) című művében
kifejtett nézetei között különösen az u r a l k o d ó (ill. a kormányzói) ha
talom k o r l á t o z á s á n a k g o n d o l a t a válik forradalmi ideológiájuk köz
ponti gondolatává. Ugyanebben a korban Blackstone tanításai is a leg
szélesebb k ö r b e n ismertté váltak az amerikai egyetemek közvetítésé
vel. Blackstone nézeteinek summázata: az angol k o r m á n y z a t kiválósá-
A KLASSZIKUS ALKOTMÁNYOZÁS IDŐSZAKA
85
ga az, hogy a n n a k minden része egymást á l l a n d ó a n fékezi. Ez a véle
mény alapja az amerikai alkotmányos elvnek: „a fékek és egyensú
lyok" rendszerének.
A 18. század m á s o d i k felében az angol k o r m á n y z a t legerősebb té
nyezője volt a l o r d o k háza. Ha a miniszterek a l o r d o k k a l politikai
k o m p r o m i s s z u m o t k ö t ö t t e k , a k o r m á n y t n e m lehetett a p a r l a m e n t
ben m e g d ö n t e n i , természetesen szélsőséges b ű n c s e l e k m é n y n e k m i n ő
síthető tevékenység kivételével. A l o r d o k tulajdonosi jogaik révén a
választópolgárok széles köreit befolyás alatt t a r t o t t á k , m i k é n t azt a
korabeli választási visszaéléseket b e m u t a t ó d o k u m e n t u m o k bizonyít
ják. A k o r r u p c i ó is m i n d e n n a p i jelenség volt. Az angol p a r l a m e n t te
hát n e m gyakorolt egyértelműen v o n z ó példát az amerikai alkot
m á n y t kidolgozó „atyák" számára. A kabinet m o d e r n formája, vagyis
az első miniszter és az általa összeállított k o r m á n y , valamint a parla
m e n t kapcsolatrendszere, odaértve a miniszteri felelősség intézmé
nyét is, még csak keletkezőben volt, hiszen e m o d e r n intézmények a
19. század termékei. Hozzáfűzhetjük, hogy é p p e n az amerikai gyar
m a t o k elszakadásának, majd a francia f o r r a d a l o m n a k traumája segí
tette az angol végrehajtó h a t a l o m reformját, amelyet az amerikai füg
getlenségi h á b o r ú idején az angol radikálisok szűk k ö r e sürgetett.
3.1.1.1. A gyarmati kormányzat
A g y a r m a t o k k o r m á n y z a t á n a k az angol intézményekkel kiépült

rendszere a Stuart u r a l k o d ó k k o r á r a nyúlik vissza. A gyarmati kor
szak államainak belső jogtörténete kicsinyben ismétlése az ö n k o r
mányzatért, parlamentarizmusért vívott h a r c n a k , amelyet Nagy-Bri
tanniában folytattak és érdekazonosságot t e r e m t e t t k ö z ö t t ü k és az
angol whigek között. A királyi k o r m á n y z ó n a k a g y a r m a t o k helyi tör
vényhozó testületeihez való viszonya h a s o n l ó m i n t a Stuart u r a l k o d ó
ké az alsóházhoz. A brit p a r l a m e n t h e z h a s o n l ó a n az amerikai gyar
m a t o k o n is az volt a cél, h o g y a k o r m á n y z ó h a t a l m á t ellenőrzés alá
vonják. Ebben a küzdelemben az amerikai n é p által választott gyűlé
sek, különösen a függetlenségi h á b o r ú idején, alakítják ki a köztársa
sági formájú végrehajtó h a t a l o m igényét.
A koloniális karták praktikus céllal írott alkotmányok, illetve szer
ződések voltak, amelyek az illető állam politikai struktúráját hosz-
86
szabb-rövidebb időre megfogalmazták. Virginia első kartája 1606-ból,
amelyben még kevés demokratikus vonás volt, n e m mulasztotta el ki
jelenteni, hogy „a lakosság rendelkezzék és élvezze mindazon szabad
ságot, választójogot, immunitást m i n d a z o n célból és szándékkal, aho
gyan az adva van a mi Angol B i r o d a l m u n k b a n " - a királyi szentesítés
tehát hasonló jogokat ígért, mint az angol alkotmányos rendszerben
biztosított jogok. De hozzáfűzhetjük: ahogyan I. Jakab Angliában n e m
tartotta be ígéreteit, a g y a r m a t o k o n sem segítette azok érvényre jutá
sát. Virginia második és h a r m a d i k kartája (1609 és 1612) még mindig
n e m tekinthető egy népi választáson alapuló kormányzatnak. Csak az
1 6 2 1 . évi O r d i n a n c e and C o n s t i t u t i o n létesíti az első képviseleti gyű
lést (az egész g y a r m a t b i r o d a l o m b a n az elsőt). M a r y l a n d 1632-ben
a d o m á n y o z o t t kartája biztosítja a tulajdonosok jogait. H a s o n l ó a n
Connecticut (1639), Providence (1643), Massachusetts (1643), vagy
William Penn által alkotott G o v e r n m e n t for Pennsylvania, azaz a Penn
sylvania k o r m á n y z a t á n a k rögzítése (1682). Connecticut és R h o d e
Island kivételével a királyi k a r t á k mindegyike királyi k o r m á n y z ó t ne
vez ki, amely mellett tanács m ű k ö d i k , gyarmati gyűlés létezik, ame
lyet elektorok által m e g h a t á r o z o t t időre választanak és olyan bírósági
szervezet, amely a békebíróságon nyugszik és a county court-ok (me
gyei bíróságok) is megfelelő számban m á r kiépültek. E bíróságoktól
fellebbezés a k o r m á n y z ó h o z történik, aki ily esetben a tanáccsal együtt
jár el. Massachusettsben és Pennsylvaniában a legfelsőbb bíróság a
k o r m á n y z ó által kinevezett testület. - A főbíróságoktól bizonyos meg
határozott esetekben (hűtlenségi és árulási ügyekben - felony, treason)
fellebbezés nyílt a L o n d o n b a n székelő Privy Council-hoz (királyi szű
kebb tanács). - A gyarmati a l k o t m á n y o k b a n körülírt szerveket és mél
tóságokat egyenként vizsgálva a következő állapítható meg:
A királyi k o r m á n y z ó a politikai h a t a l o m letéteményese. Hivatalát
az u r a l k o d ó kegyéből és tetszéséig birtokolta. N a g y m é r t é k b e n füg
getlen a n é p által választott gyűléstől. A k o r m á n y z ó i tanács a kor
m á n y z ó kreatúrája. A k o r m á n y z ó m i n t a legfőbb adminisztratív és
végrehajtó h a t a l o m , feje a hadseregnek. J o g a van elmozdítani és meg
bízni a fontosabb katonai és civil méltóságviselőket és új hivatalokat
létesíteni. Kegyelmezési joga kiterjedt m i n d e n ügyre, kivéve a treason
és felony ügyeket, amelyekben a végső döntést Angliában hozták.
A k o r m á n y z ó fontos feladata, hogy a gyűléseknek törvényeket ajánl
jon. Kiadjon rendeleteket (executive orders), hogy a gyűlés által al-
87
k o t o t t jogot végrehajtsa. Vétót gyakorol a törvényhozásban. Váro
soknak és községeknek, engedélyez vásárokat és piacokat, ellenőrzi a
sajtót és természetesen kézben tartja a gyarmat külkapcsolatait, bele
értve az indiánokkal való kapcsolatot is. - M á r itt megjegyzendő,
hogy a gyarmati k o r m á n y z ó jogállásának ez a tág k ö r ű körülírása m o
dellként fog szolgálni az Amerikai Egyesült Államok a l k o t m á n y á b a n
az elnöki hatalom körülírásakor.
A kormányzói hatalom legerősebb gátja a gyarmati gyűlés. Ezt a nép
választotta elektorokkal. A választhatóság, valamint a választói jogo
sultság vagyoni és egyéb kvalifikáción nyugodott. A gyűlés hatásköre
nincs mindig precízen körülírva. Állandó feszültség volt egyrészt a kor
mányzó és a gyűlés, másrészt a gyűlés és a kormányzói tanács között.
A legfontosabb jog, ami a gyűlést megillette, az adóztatás és költségve
tés ellenőrzése. A gyarmati államok között különleges jogi helyzetet él
vezett R h o d e Island és Connecticut állam, m e r t ezekben az államokban
a gyűlések olyan nagy hatáskörrel rendelkeztek, hogy a kormányzót és
a kormányzói tanácsot is egy évi időtartamra választották.
A gyarmatok és az u r a l k o d ó , valamint az angol p a r l a m e n t közötti
küzdelem színtere a g y a r m a t o k o n a gyűlés és a k o r m á n y z ó közötti
küzdelem. Ezt a harcot szórványosan kísérte a lakosság harca az ak
tív és passzív választói jogosultság kibővítéséért. A másik tendencia,
amely figyelemmel kísérhető a g y a r m a t o k alkotmányfejlődésében,
hogy a gyűlések jogkörének növekedése lépésről lépésre korlátozta a
k o r m á n y z ó hatáskörét. E n n e k az a l k o t m á n y o s k ü z d e l e m n e k jelentős
intézménye volt a gyarmatok gyűléseinek az a szokása, hogy speciális
bizottságokat hoztak léte a jogok érvényesítésére.
A bírói h a t a l o m n e m ért el független státust, jóllehet általában a bí
róságok autoritása az egyes ügyek eldöntésében biztosított volt.
M i n t h o g y azonban a főbíróságoktól a m á r említett treason és felony
ügyekben a Privy Councilhoz (Titkos Tanács) lehetett, illetve kellett
fellebbezni, e fellebbezés politikai fegyverként h a t o t t a végrehajtó és
a t ö r v é n y h o z ó hatalom közötti k ü z d e l e m b e n .
A Függetlenségi Nyilatkozatban felsorolt sérelmek elsősorban a
k o r o n a ellen irányultak és a végrehajtó hatalom befolyása ellen szól
tak, ugyanakkor a törvényhozói és bírói h a t a l o m önállóságát kíván
ták biztosítani. Amikor a függetlenségi h á b o r ú idején az egyes gyar
mati államokban új a l k o t m á n y o k kiadására került sor, a z o k b a n a tör
v é n y h o z ó hatalom elsődlegességét kívánták biztosítani.
88
3.1.1.2. Alkotmányozás a függetlenségi háború idején
A függetlenségi h á b o r ú idején a gyarmati a l k o t m á n y o k a t nemcsak

m ó d o s í t o t t á k , h a n e m R h o d e Island és C o n n e c t i c u t kivételével - ahol
erre n e m volt szükség - teljesen újraszerkesztették. - 1 7 7 6 . május 10-
én, két h ó n a p p a l a Függetlenségi Nyilatkozat deklarálása előtt a kon
tinentális kongresszus sürgette mindegyik gyarmatot, hogy vizsgálja
felül a l k o t m á n y á t , és m i n t kívánatos, biztosítsa a n é p teljes és szabad
képviseletét. A legtöbb államban speciális választást tartottak az al-
k o t m á n y o z ó gyűlések létrehozására. A választói és választhatósági jo
got számos államban liberalizálták. Így például N e w H a m p s h i r e - b a n
m i n d e n felnőtt férfi, akinek 100 dollár értékű birtoka volt, választó
jogot nyert. N e w York államban a képviselet k ö r é t is kibővítették, a
képviselők száma 35-ről 1 0 7 főre bővült. Pennsylvániában még in
kább egyenlősítő jellegű választójogot fogadtak el. M á s államokban,
mint Virginia, Dél-Karolina, M a r y l a n d a forradalmi törvényhozásban
való egyenlő képviseletért folyó h a r c kiélezett formát öltött. Bár lé
nyegi különbségek is voltak az új a l k o t m á n y o k között, mégis számos
közös vonás is felfedezhető a forradalmi alkotmányozás termékeiben.
Így mindegyik reflektált a népszuverenitást biztosító felhívásra -
mindegyikben szűkítik a végrehajtó h a t a l o m prerogatíváit, és többé-
kevésbé széles k ö r ű Bill of Rights-eket fogadnak el, két államban eze
ket a szabadságjogi deklarációkat oly fontosnak tekintették, hogy az
a l k o t m á n y elé írt bevezetőben helyezték el. M e l y e k azok a vonások
ezekben az a l k o t m á n y o k b a n , amelyek a föderatív alkotmányt kidol
gozó atyákra hatottak?
a) A h a t a l m i ágak megosztása inkább elméletben, mint a gyakorlat
ban volt kimunkálva. Az új a l k o t m á n y o k a k o r m á n y z a t h á r o m
ágát: a végrehajtó, a t ö r v é n y h o z ó és a bírói h a t a l m a t - formailag
is elkülönítve - írták körül.
b) Az új a l k o t m á n y o k b a n a végrehajtó h a t a l o m feje vértelen árnyéka
csupán a hatalomteljes, független királyi k o r m á n y o z ó n a k . E téren
nyilvánult m e g leginkább a gyarmati rendszerű államok sérelme a
királyi k o r m á n y o z ó k k a l szemben. Kilenc á l l a m b a n a törvényhozás
választotta m e g h a t á r o z o t t időre. C s a k N e w H a m p s h i r e , Vere
m o n t , Massachusetts, N e w York államokban választotta őket a
n é p . Tíz államban mindössze egy évig m a r a d t a k méltóságukban. -
A vétójogot illetően k ü l ö n ö s e n jelentős eltérések vannak az álla-
89
m o k között. Massachusettsben a k o r m á n y z ó i vétót k é t h a r m a d o s
törvényhozói újraszavazással le lehet győzni. N e w York államban
a vétójog megoszlik a k o r m á n y z ó és a tanács között. A k o r m á n y
zói jogosítványok közül a kinevezési jog erősen limitálva volt és
m i n d e n lényeges ügyön megoszlott a k o r m á n y z ó i tanáccsal. A vég
rehajtó hatalom korlátozásának álláspontja kifejezetten írásba volt
foglalva M a r y l a n d a l k o t m á n y á b a n : „a végrehajtó hatalom élén ál
ló h a t a l o m tartóssága veszélyes a szabadságra nézve". Megállapít
hatjuk, hogy Massachusetts, s N e w York államok alkotmányait ki
véve, a k o r m á n y o z ó i hatalom korlátozottsága n e m volt v o n z ó az
alkotmányozó atyák számára, a m i k o r a föderatív a l k o t m á n y t meg
fogalmazták, hiszen erős elnöki h a t a l m a t k í v á n t a k létesíteni.
c) A politikai hatalom legfőbb letéteményese az államok új forradalmi
alkotmányaiban a nép által választott törvényhozás. Ezért az alkot
m á n y o k többségében még a k o r m á n y z ó választása sem a n é p által
közvetlenül, h a n e m a törvényhozás által történt. A törvényhozó
testület h á r o m állam (Pennsylvania 1789-i, Georgia 1 7 7 7 - 1 7 9 0 ,
Vermont 1 7 7 7 - 1 8 3 6 ) kivételével két kamarás. Az alsóház, a képvi
selőház a legtöbb államban a nép által egy éves terminusra választott
testület. A képviselet alapja n a g y o n eltérő az egyes államokban.
A választhatóság tulajdonosi kvalifikáció által szabályozott a legtöbb
esetben. A felsőház - a szenátus - a k o r m á n y o z ó i tanács kibővített
formája. Maryland kivételével, mely elektori kollégiummal válasz
totta ezt a testületet, a többi állam népi választással élt. A szenátori
méltóság időtartama 2 - 5 év, a választhatóság feltétel magasabb kva
lifikáció, mint a képviselőházba t ö r t é n ő választásnál.
d) A legtöbb államban nemcsak a k o r m á n y z ó , h a n e m a bírák is
törvényhozástól függtek. A g y a r m a t o k o n a legtöbb b í r ó (a béke
bírótól a fellebbviteli bíróság bírájáig) kinevezett méltóság volt, a
kinevezést a k o r m á n y z ó és a kormányzósági tanács gyakorolta.
A legtöbb államban érvényesült az angol jogból ismert kitétel: „a
jó magatartásig" t ö r t é n ő szolgálat elve (quamdiu se b e n e gesser-
int). Az új a l k o t m á n y o k b a n , n é h á n y állam kivételével a bírákat a
törvényhozásban választották.
A bíráskodás rendszere n e m sokat változott a gyarmati k o r m á n y
zathoz képest. A bírói alkotmányos felügyelet (judical review) a tör
vényhozás m ű k ö d é s e felett m é g n e m volt meg. Az a vélemény alakult
ki, hogy a törvényhozás a bírája a saját h a t a l m á n a k . Egyes államok-
90
ban, mint Pennsylvania, N e w York, N e w H a m p s h i r e ún. ellenőrző
bizottság létesült „biztosítani, hogy az a l k o t m á n y t m i n d e n részében
sérelem nélkül tartsák b e " , az azonban n e m volt világosan kinyilvá
nítva, hogy az ellenőrző bizottság milyen magatartást tanúsítson az
alkotmányellenes törvényekkel szemben.
A forradalmi a l k o t m á n y o k m á r keletkezésük idején is kiváltottak
bizonyos kritikai megjegyzéseket. Így elsősorban azt, hogy az egyen
súly a h á r o m hatalmi ág k ö z ö t t nincs biztosítva, h a n e m ehelyett
mindegyikben a törvényhozási elsőbbség biztosított. M á s o d s o r b a n ,
hogy a t ö r v é n y h o z ó testület népi választása folytán az ún. „többségi
t y r a n n u s " veszélye fenyeget. - Jellemző, hogy m é g Jefferson is, aki
erősen a francia felvilágosodás eszméinek befolyása alatt állt, Jegyze
tek Virginia helyzetéről (Notes of the State of Virginia) című írásában
kritika tárgyává teszi a t ö r v é n y h o z ó testület túlsúlyát. A gyarmati ál
lamokban az alkotmányozás belső küzdelmek, sőt gyakran véres pol
gárháborús jelenetek kíséretében m e n t végbe. T h o m a s Paine-nek az a
gondolata, hogy az örökletes törvényhozás éppolyan tarthatatlan,
mint az örökletes bírói vagy örökletes zsűri tagság és éppoly abszurd,
mint az örökletes matematikusság vagy egy örökletes babérkoszorús
költő - teljes elismerésben részesült a g y a r m a t o k tehetős polgárai k ö
zött, de m e g r e m e g t e k attól az ugyancsak Paine-től származó nézetre,
hogy a gazdagság „ n o p r o o f of g o o d c h a r a c t e r " n e m a kiváló jellem
próbája.
A forradalmi h á b o r ú idején jelentős csere következett be a gyarma
tok hivatali vezetésében is. A loyalistákat eltávolították a hivatalok
ból, hivatásköri korlátozásokat vezettek be számukra. Dupla vagy há
romszoros a d ó fizetésére kötelezték őket, sőt a „due process of law"
jogát is m e g t a g a d t á k velük szemben. - T ö b b államban még az egyhá
zi a d ó fizetésének kötelessége alól is feloldották a lakosságot. Az
egyes államokban jelentős földelkobzásra és földkisajátításra is sor
került.
A függetlenségi h á b o r ú idején a l k o t o t t a l k o t m á n y o k - N e w York
államét leszámítva - a végrehajtó h a t a l o m alárendelt pozícióját fogal
m a z t á k meg a k o r m á n y z a t o n belül. A főhatalom (a kormányzó)
jogállását elsősorban a megválasztás rövid i d ő t a r t a m a , valamint a
t ö r v é n y h o z ó testület által t ö r t é n ő választás ténye korlátozta, de a ta
nácsadó testület megalkotásával ugyancsak fékezték azt. Egyes álla
m o k a l k o t m á n y a , mint például Virginiáé deklarálta is a főhatalom
91
korlátozásának okát. „Ő (a kormányzó) a kormányzati hatalmát az ál
lamtanács tanácsával gyakorolja, megfelelően ezen c o m m o n w e a l t h jo
gaival és n e m fogja prerogatívákkal Anglia jogának, törvényeinek és
szokásának megfelelően." A népszuverenitást megvalósító törvény
hozó testület p r i m á t u s á t igényli Paine levele, aki szerint „tekintettel
arra, hogy amit E u r ó p á b a n végrehajtó h a t a l o m n a k neveznek, az egy
politikai fölösleg, vagy káosza az ismeretlen dolgoknak, a végrehajtó
hatalmat a törvényhozás alá kell rendelni, a törvényhozás a szuverén
hatalom hordozója". - Az államok alkotmányaiban (különösen a
forradalom első éveiben írottakban) a törvényhozás mindenhatósága
valósult meg, a végrehajtó hatalom és a n n a k feje majdnem védtelen
volt. A törvényhozás kontroll alatt tartotta, sőt még az alkotmány ál
tal biztosított tevékenységi körébe is beavatkozott. - N e w York állam
alkotmánya kivétel volt. M i n d e n e k e l ő t t azért, m e r t az alkotmány
megfogalmazására n e m közvetlenül a h á b o r ú kezdetekor, h a n e m egy
év múltán került sor, amikor a környező államok negatív tapasztalata
már tanulságul szolgált. Az állam katonai helyzete veszélyes volt, erős
végrehajtó h a t a l m a t igényelt, lakossága társadalmilag konzervatívabb
volt más államok kispolgári tömegeinél. Végül egyes kiemelkedő sze
mélyiségek hatása (Jay, Livingston, Morris) ugyancsak az erős kor
mányzói jogkör felé hajlították az alkotmány szövegezőit. Ebben az al
kotmányban a k o r m á n y z ó jogkörét két választott tanács: a szenátori
kollégium és néhány főbíróból álló ún. revíziós bizottság ellenőrizte.
A k o r m á n y z ó k jogkörének vizsgálata felveti a kérdést, melyik ál
lam alkotmánya szolgál alapul a szövetségi a l k o t m á n y b a n az elnök
jogkörének kidolgozására. - Az amerikai t u d o m á n y o s i r o d a l o m állás
pontja szerint a szövetségi a l k o t m á n y elsődleges modellje N e w York
állam a l k o t m á n y a volt. Megjegyzendő - s ez a föderatív a l k o t m á n y
ban nagy jelentőségű, hogy a k o r m á n y z ó k a t o n a i és a k ü l k a p c s o l a t o
kat irányító szerepe kihangsúlyozott tétel. A t ö r v é n y h o z ó testület
működésével kapcsolatban a törvénykezdeményezés jogát, az igaz
ságszolgáltatással kapcsolatban pedig a kegyelmezési j o g k ö r t fogal
mazza meg. M i n d e h h e z járul az alkotmányjogilag legjelentősebb jog
kör: az elnöki vétó a törvényjavaslatokkal szemben. Ami az elnöki
h a t a l o m létesítésének módját illeti, azt N e w York állam a l k o t m á n y a
elektorokra és n e m közvetlenül az állampolgárokra, illetve a törvény
hozásra bízza. A hivatali i d ő t a r t a m o t illetően a h á r o m évre szóló
megválasztás után az újraválasztás nincs korlátozva.
92
Massachusetts a l k o t m á n y a és az alkotmány sorsa jól példázza, mi
lyen történelmi események irányították a létrehozóit. Az 1778-ban
alkotott első tervezetben a végrehajtó h a t a l m a t egy 27 tagú testület
re bízták, majd e javaslat elvetése u t á n a k o r m á n y z ó r a ruházzák, akit
azonban é v e n k é n t újraválasztanak és kormányzati cselekményeit a
törvényhozás felsőházának kontrollja alá helyezik. A tervezetet szá
m o s városban a végrehajtó h a t a l o m gyengesége miatt elvetették,
majd 1 7 8 0 - b a n egy teljesen újrafogalmazott tervezetet fogadnak el,
amely a végrehajtó h a t a l o m megfogalmazásában N e w York állam
a l k o t m á n y á t követi. Massachusetts a l k o t m á n y á n a k kidolgozására
leginkább J o h n A d a m s nézetei h a t o t t a k . J o h n Adams nézeteinek
központi kérdése, hogy a közvetlen d e m o k r á c i a helyébe a közvetett
demokrácia, az első k a m a r a „túlsúlyával" szemben pedig a második
k a m a r a „fékező" hatása érvényesüljön. Később M a d i s o n fejti ki sok
oldalúan e politikai tételt.
3.1.1.3. A Konföderációs Cikkelyek
Az amerikai történeti i r o d a l o m , s n y o m á b a n az európai, a Kon

föderációs Cikkelyeket jelentőségéhez képest negatívan értékelte.
A „demokrácia túlkapásai", a h á b o r ú utáni depresszió és infláció a
kormányzati rendszerek különbözősége ellenére m i n d e n államban je
len volt. Oly sokat hallhattunk a föderatív k o r m á n y z a t előtti kor
mányzat gyengeségeiről, hogy eredményeit elfeledjük - írja P. O d e -
gard. Elfeledjük, hogy hét évig ( 1 7 7 4 - 1 7 8 1 ) az „United States" egy
teljesen szabályozatlan, „ n e m a l k o t m á n y o s " testület által: a Konti
nentális Kongresszus által irányítva egy sor történelmi jelentőségű
tettet hajtott végre. Elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, védelmi
és t á m a d ó szövetségeket k ö t ö t t külső hatalmakkal, kontinentális had
erőt szervezett, összegyűjtötte a dollárok millióit saját hitelére és ki
építtetett egy tengeri flottát.
1 7 7 6 júniusában a Kontinentális Kongresszus két bizottságot bí
zott meg: a) az egyik a Függetlenségi N y i l a t k o z a t o t fogalmazta meg,
b) a másiknak az volt feladata, hogy előterjessze a konföderáció ter
vezetét. A m á s o d i k bizottság 1 7 7 7 n o v e m b e r é b e n terjesztette elő ter
vezetét, majd hosszú vita következett, míg 1 7 8 1 januárjában Virginia
is elfogadta és M a r y l a n d is ratifikálta a Konföderációs Cikkelyeket,
93
amely a kongresszus végső ratifikációs aktusával életbe is lépett. To
vábbi nyolc évig ( 1 7 8 1 - 1 7 8 9 ) tehát a Kontinentális Kongresszus kor
m á n y o z t a az országot egy olyan d o k u m e n t u m alapján, amely m i n d e n
hatalmat a törvényhozásba helyezett é p p olyan m é r t é k b e n , m i n t a
forradalom idején keletkezett állami a l k o t m á n y o k . A Konföderációs
Cikkelyekben körülírt hatalmi szervezet szerint a kongresszus megbí
zott egy bizottságot ( C o m m i t t e for States) a végrehajtó h a t a l o m gya
korlásával. Ez a bizottság volt felhatalmazva, h o g y tagjai közül éven
ként e l n ö k ö t válasszon, melynek hivatala legfeljebb h á r o m évig tart
hat, s a bizottság a k o r m á n y lényeges feladatait látta el. N e m vitatha
tóan a bizottság tevékenysége elsősorban az a k k o r folyó háborúval
volt kapcsolatos, s a Cikkelyekben ez terjedelmét tekintve fő kérdés
ként szerepelt. Mégis találunk jelentős utalásokat, ha n e m is kielégí
tő megoldásokat egyéb fontos állami feladatokra. Így a kongresszus
fel volt hatalmazva, hogy megbízzon más bizottságokat, tisztviselő
ket, amennyi szükséges arra, hogy intézze az Egyesült Államok jelen
tősebb ügyeit. A kongresszus kétségtelenül k o n c e n t r á l t a a t ö r v é n y h o
zó és végrehajtó h a t a l m i tevékenységet is. Azt is hozzáfűzhetjük, hogy
a bírói hatalom bizonyos vonásait is birtokolta, fel volt hatalmazva,
hogy fellebbezés során eljárhat oly vitákban, amelyek fennállnak
vagy ezután keletkeznek k e t t ő vagy t ö b b állam k ö z ö t t , de n e m volt
joga b í r á s k o d n i privát személyek k ö z ö t t és a privát személyek és a
központi k o r m á n y z a t között, kivéve a föld magántulajdonára vonat
k o z ó kérdéseket.
Kevés figyelmet szentel a politikai i r o d a l o m a jogtörténetileg oly
fontos oklevélnek, mint a kongresszus által 1787-ben elfogadott
N o r t h w e s t O r d i n a n c e . - Ezt az oklevelet méltán nevezhetjük a Kon
föderációs Kongresszus Bill of Rights-ének, s a későbbekben nagy sze
rephez jutott abban, hogy a Föderációs Alkotmány m á r tartalmazzon
bizonyos alapvető szabadságjogokat. Ilyenek voltak: a vallásszabad
ság; a jog a writ of habeas corpus-hoz; a trial by jury (a zsűri igény
bevételének joga) és védelem a „kegyetlen és szokatlan büntetésekkel
szemben"; végül a tulajdon védelme, amely szerint a kisajátítás során
teljes vagyoni elégtétel jár. Ugyanennek a jogszabálynak a h a r m a d i k
szakasza az iskolák és a nevelés intézményeinek felállítását írja elő.
A korabeli kiemelkedő amerikai személyiségek, m i n t Jefferson
vagy J o h n Marshall, elismerve a Cikkelyek hiányosságait, n e m fukar
k o d t a k az elismeréssel sem. K ü l ö n ö s e n Marshall - a későbbi főbíró -
94
„első nemzeti a l k o t m á n y " - n a k nevezi és oly okiratnak, amely a „per-
petual u n i o n " (örökös egység) eszméjét megerősítette.
N e m v i t a t h a t ó , hogy a kongresszus k o r m á n y z a t á n a k másfél évtize
de, különösen a Konföderációs Cikkelyeknek nyolc éve alatt született
meg az Egyesült Államok.
A g o n d o s elemzés n e m hagyhatja figyelmen kívül azokat a hiányos
ságokat, amelyek miatt a Cikkelyek egy idő múltán n e m elégítették
ki az igényeket, és amelyek miatt a föderációs alkotmány megfogal
mazására került sor. M e l y e k ezek a hiányosságok?
1. A C o m m i t t e e kivételével h i á n y o z t a k a k ö z p o n t i végrehajtó h a t a
l o m azon szervei, amelyek a kongresszus által alkotott jogot érvé
nyesíthették volna;
2. M i n d e g y i k államnak egyenlő szavazata volt a C o m m i t t e e - b e n , s
m i n d e n adminisztrációs intézkedéshez 13 közül 9 állam jóváha
gyására volt szükség;
3. N e m volt bíróság a jog érvényesítésére és az államok bíróságainak
koordinálására;
4. Később leginkább felhánytorgatott hiányosság - nem volt joga a
kongresszusnak a kereskedelem szabályozására és az adószedésre.
G o n d o s elemzés során megállapíthatjuk, hogy a kongresszus hatal
m á n a k gyengesége n e m a h a t a l o m hiányában keresendő elsősorban,
h a n e m abban, hogy hiányoztak a h a t a l o m érvényesítéséhez szükséges
eszközei. Papírforma szerint a kongresszus hatalma kiterjedt a kül
kapcsolatokra, a h á b o r ú és a béke ügyére, a gazdasági fejlődés szem
pontjából szükséges érmeverés, súly- és m é r t é k egységesítésének jogá
ra, a postahivatalok létesítésére, a kongresszus szárazföldi és tengeri
hadereje tisztjei kiképzésére, továbbá hitellevelek kibocsátására. Tar
talmazta továbbá a Konföderációs Cikkelyek az állampolgárság oly
fontos kérdéseinek szabályozását is m i n t azt, hogy m i n d e n állam pol
gárát a másikban a helyi lakosságot megillető jogok illetik m e g ; az át-
település-jogot; m i n d e n államban egyenlő hitelt kellett adni a másik
államban lefolytatott jogi eljárásnak és a kiállított okleveleknek.
M i n t h o g y az Egyesült Államok ebben az i d ő b e n konföderáció és n e m
föderáció, természetesen a h a t a l o m gyakorlására szükséges végrehaj
tó h a t a l o m az egyes á l l a m o k n á l volt.
Az a l k o t m á n y o z ó gyűlés összehívását t ö b b kísérlet előzte meg az
zal a céllal, h o g y a Konföderációs Cikkelyek hiányosságait pótolják.
Írásban, szóbeli nyilatkozatban számos indítvány hangzott el a „fő hi-
95
ányosságok" - ahogyan akkor látták - kiküszöbölésére. 1 7 8 2 - b e n
H a m i l t o n hatására N e w York állam lépett fel azzal az ajánlattal, hogy
bízzanak meg egy C o n v e n t i o n - t a Cikkelyek revíziójára, de k o n k r é t
intézkedésre n e m került sor. 1 7 8 3 . február-márciusban jelent m e g P.
Webster pamfletje az Értekezés A m e r i k a t i z e n h á r o m á l l a m á n a k poli
tikai uniójáról és a l k o t m á n y á r ó l (A Dissertation on the Political
Union and Constitution of the thirteen United States of America).
Ebben javasolta:
1. föderális k o r m á n y z a t létesítését adóztatási joggal;
2. a hatalmi ágak különválasztását t ö r v é n y h o z ó , végrehajtó és bírói
ágra;
3. kétkamarás törvényhozást föderális szinten;
4. k ö z p o n t i k o r m á n y létesítését a delegált (átruházott) h a t a l m a k gya
korlására, melyek közvetlenül terjednek ki az államok polgáraira,
a többi (nem delegált) hatalmak a z o n b a n maradjanak az egyes ál
lamoknál.
G. Washington a főbb államok k o r m á n y z ó i h o z fordult 1 7 8 3 jú
niusában és szorgalmazta az új megállapodást, amely az államok és az
unió fennmaradásának egyedüli biztosítéka.
1785-ben Virginia és M a r y l a n d küldöttei M o u n t Vernon-ban talál
koztak és elhatározták négy állam összehívását (Virginia, M a r y l a n d ,
Pennsylvania, Delaware) az őket é r d e k l ő ügyek, de elsősorban keres
kedelmi e g y ü t t m ű k ö d é s megvitatására. M i k o r e meghívást Virginia
t ö r v é n y h o z ó gyűlésén felvetették, kiemelték a kereskedelem fontos
ságát: „fontolják meg, mily m é r t é k b e n szükséges kereskedelmi k a p
csolataikban az egységes rendezés közös érdekeik és e g y ü t t m ű k ö d é
seik érdekében". 1 7 8 6 januárjában h a t á r o z a t o t fogadtak el, hogy
szeptemberre összehívják A n n a p o l i s b a azt a gyűlést, amely a megfe
lelő reformokat végrehajtja. Ezt a h a t á r o z a t o t 9 állam megszavazta,
de n e m jött el négy állam. U g y a n a k k o r azonban e gyűlésen bizottsá
got választottak, hogy felhívást fogalmazzon meg. A bizottság felhí
vását H a m i l t o n fogalmazta meg: „... hogy megfontolják az Egyesült
Államok helyzetét, hogy ajánlatokat tegyenek bizonyos elképzelések
re, amelyek szükségesek a szövetségi k o r m á n y z a t a l k o t m á n y á n a k ki
dolgozására, amely megfelel az unió állapotának".
96
3.1.1.4. Az alkotmányozó gyűlés tevékenysége
Az a l k o t m á n y o z ó gyűlés megnyitását 1 7 8 7 . május 14-re tervezték,

de május 2 5 - é n került rá sor. Május 25-én hét állam jelenlétében (a
szükséges q u o r u m ) m e g n y i t o t t á k az ülést, majd csatlakoztak később
a többiek, csak R h o d e Island bojkottálta kezdettől végéig az ülé
sezést. R o b e r t M o r r i s jelölésére W a s h i n g t o n t egyhangúlag elnökké,
majd William J a c k s o n t H a m i l t o n jelölésére titkárrá választották.
Washington bizottságot jelölt ki az eljárási szabályok kidolgozására.
E bizottságnak négy tagja közül az egyik H a m i l t o n . Volt tehát egy
végrehajtó bizottság és egy C o m m i t t e e of the W h o l e (közgyűlés).
(A feljegyzések az ü l é s e z é s e k r ő l v á z l a t o s a k . J a c k s o n jegyzeteit 1 8 4 0 - i g n e m is
publikálták, h e l y e t t e M a d i s o n feljegyzései r é v é n vált i s m e r t t é a z a l k o t m á n y o z ó
g y ű l é s t e v é k e n y s é g e . A g y ű l é s e n s z a b a d vita folyt, a k ü l d ö t t e k gyakran v á l t o z t a t
ták v é l e m é n y ü k e t , k o n s z e n z u s r a t ö r e k e d t e k . A m e g v á l a s z t o t t 7 4 d e l e g á t u s b ó l 5 5
v e t t részt a v i t á b a n . A d e l e g á t u s o k t ö b b s é g é r e j e l l e m z ő , h o g y praktikus g o n d o l
k o d á s ú e m b e r e k , n e m c s u p á n a k ö z ö s s é g é r d e k é v e l (a n e m z e t t e l ) , h a n e m saját ál
l a m u k k a l is a z o n o s u l t a k . S z e m b e n a k é s ő b b kialakult n é z e t e k k e l , a k ü l d ö t t e k
n e m v o l t a k h ő s ö k és f é l i s t e n e k , t ö b b s é g ü k m ű v e l t , s v a g y o n i l a g is t e h e t ő s , a tár
s a d a l m i elit tagja. K o r b a n n a g y a z e l t é r é s , m í g Franklin e k k o r m á r 8 1 é v e s ,
J o n a t h a n D a y t o n N e w J e r s e y b ő l m i n d ö s s z e 2 6 é v e s . H a m i l t o n , aki n a g y szere
p e t vitt e p o l i t i k a i f o l y a m a t b a n , 30 é v e s . A k ü l d ö t t e k átlagéletkora 50 év. H i v a
tásra n é z v e a k ü l d ö t t e k fele jogász, 9 ü l t e t v é n y e s , illetve hajózási v a g y ipari vál
l a l k o z ó , 6 p é n z ü g y i s z a k e m b e r , stb. 15 r a b s z o l g a t a r t ó t u l a j d o n o s v a n k ö z ö t t ü k .
N e v e l t s é g i szintet t e k i n t v e a z 5 5 d e l e g á t u s k ö z ü l 2 6 amerikai k o l l é g i u m o t v é g
zett, 1 1 angliai e g y e t e m e t , m í g 7 f e l s ő f o k ú m a g á n t a n u l m á n y o k a t folytatott,
v a g y i s t ö b b m i n t k é t h a r m a d u k f e l s ő f o k ú v é g z e t t s é g ű v o l t . Á l l a m i tisztségviselői
gyakorlattal t ú l n y o m ó t ö b b s é g ü k r e n d e l k e z e t t . 2 6 a t ö r v é n y h o z á s b a n , 1 4 bíró
k é n t t e v é k e n y k e d e t t , 7 k o r m á n y z ó k é n t , 8 0 % - u k szolgált a k o n g r e s s z u s b a n , 20
p e d i g a f o r r a d a l o m veteránja v o l t . )
Virginia kormányzója, E d m u n d R a n d o l p h május 29-én 15 p o n t b ó l

álló h a t á r o z a t o t terjesztett be a k o n v e n c i ó n a k . Ezt a tervezetet James
M a d i s o n dolgozta át, s ez a resolutio az alapja az USA a l k o t m á n y á
n a k . A „Virginia Plan" (ahogy a k k o r nevezték) a Konföderációs Cik
kelyek radikális megváltoztatását jelentette. - Az egykamarás kong
resszus helyébe k é t k a m a r á s t ö r v é n y h o z á s t létesített, egyik k a m a r a a
n é p küldötteiből a népesség számának megfelelően, a másodikat
elektorok által választották, akiket a törvényhozás választ. - A végre
hajtó h a t a l m a t a törvényhozás választotta volna. A végrehajtó hata
l o m n a k általános hatásköre van a nemzeti jogalkotás végrehajtására.
97
- A terv létesít a föderáció számára b í r ó s á g o k a t is, végül egy
„Council of Revision" kapcsolódik a végrehajtó h a t a l o m h o z , mely
voltaképpen a n o r m a k o n t r o l l t hivatott ellátni. - Legvégül a Virginia
Plan szerint a k ö z p o n t i k o r m á n y z a t mindegyik állam számára garan
tálja a köztársasági államformát.
William Paterson N e w Jersey k ü l d ö t t e nyújt be egy olyan terveze
tet, amely a „ N e w Jersey P l a n " névvel v o n u l t be a jogtörténetbe. E
tervezet elsősorban a kisebb államok érdekeire volt tekintettel. A p o
pulárisan Small State Plan-nek nevezett 9 tételben javasolta a Konfö
derációs Cikkelyek revízióját, ezek közül a jelentősebbek:
- növelje a kongresszus hatalmát, m e g a d v a neki az adóztatás és a ke
reskedelem szabályozásának jogát;
- létesítsen jól kiépített végrehajtó h a t a l m a t a törvények és szerző
dések végrehajtására;
- létesítsen olyan legfelsőbb bíróságot, amelyet a végrehajtó hata
lom nevez ki, amelynek bíráit jó magatartásukig hivatalban kell
hagyni. E bíróságot fel kell ruházni a n o r m a k o n t r o l l a l is.
A viták során megegyezés született oly kérdésekben, h o g y mely
ügyek tartoznak a föderális h a t á s k ö r b e . Így:
- megállapítani és begyűjteni az a d ó t ;
- szabályozni a kereskedelmet;
- kifizetni a konföderáció adósságait;
- a pénzügyek szabályozása;
- a szerződések védelme;
- a szükséges h a t a l o m gyakorlása a h h o z , h o g y a föderációs meg
egyezést életben lehessen tartani.
A főbb v i t a p o n t o k voltak:
- a képviselet alapja, beleértve azt a kérdést is, hogy a rabszolgák be
számítsanak-e a mandátumszerzést jelentő lakosságszámba;
- a kongresszus hatalma kiterjed-e a rabszolgakereskedelemre;
- az elnök hatalmi jogosultságai és választásának módja.
A jogtörténeti vizsgálódás számára a föderatív a l k o t m á n y intéz
ményei közül a t ö r v é n y h o z ó testület két kamarájának, a képviselő
háznak és a szenátusnak szabályozása, valamint a végrehajtó h a t a l o m
fejének, az elnöknek a jogállását rögzítő szabályok kialakulása a leg
jelentősebb. A legfelsőbb bíróság vitatott funkciója, a n o r m a k o n t r o l l
ugyanis n e m az alkotmányban, h a n e m a n n a k születése u t á n másfél
évtizeddel a Jefferson-i adminisztráció idején született m e g .
98
A képviselet kérdésében jelentős különbség volt a Virginia Plan és
a N e w Jersey Plan között. Az előbbiben m i n d k é t k a m a r á b a n az álla
m o k a lakosságszám szerinti képviseletet kapták - ez nyilván a na
gyobb államok számára volt kedvező. Az u t ó b b i b a n a Konföderációs
Cikkelyek példájára az á l l a m o k egyenlő képviseletet nyertek volna a
második k a m a r á b a n . A képviselet kérdésében k ü l ö n ö s e n élénk vita
tárgya volt a föderális t ö r v é n y h o z ó testület első kamarájának (a
kongresszus képviselőházának) választási módjáról. A tervezet negye
dik szakasza szerint: „a nemzeti törvényhozás első kamaráját az egyes
államok polgárai választják". Felmerült az a javaslat, hogy a képvise
lőket az egyes á l l a m o k törvényhozásai delegálják.
[Virginia k ü l d ö t t e ezzel s z e m b e n ( G e o r g e M a s o n a Virginiai J o g o k D e k l a r á

ciójának e g y i k szerzője) a n é p széles k ö r ű választási j o g o s u l t s á g a m e l l e t t argu
m e n t á l t , m e r t a z „ A k o r m á n y z a t d e m o k r a t i k u s e l v e i n e k nagy e r e d m é n y e " . H o z
záfűzte a z o n b a n , h o g y n e m k í v á n s z é l s ő s é g e k i g eljutni: „ A z s z ü k s é g e s , h o g y biz
tosítsuk a n é p m i n d e n o s z t á l y á n a k jogait". Virginia m á s i k k ü l d ö t t e (James
M a d i s o n ) , a k i k n e k álláspontja m á s k é r d é s e k b e n is j e l e n t ő s e n b e f o l y á s o l t a az al-
k o t m á n y o z ó atyákat, a s z é l e s k ö r ű v á l a s z t ó j o g alapján a n é p által választott f ö
deratív t ö r v é n y h o z á s m e l l e t t v o l t , „a n é p i választás a n e m z e t i t ö r v é n y h o z á s e l s ő
kamarájában, a s z a b a d k o r m á n y z a t b á r m e l y t e r v é n e k l é n y e g e " . H a m i l t o n m é g a
s z e n á t u s r ó l s z ó l ó vitát m e g e l ő z ő e n k ü l ö n t e r v e z e t e t nyújtott be a b i z o t t s á g b a n a
szenátusra n é z v e , d e e z e n t ú l m e n ő e n a k é p v i s e l e t t é m a k ö r é b e n , v é g ü l a z e l n ö k
jogállását is k ö r v o n a l a z t a . Bár az ő t e r v e z e t e és az a l k o t m á n y o z ó g y ű l é s által el
f o g a d o t t a l k o t m á n y k ö z ö t t j e l e n t ő s eltérés m u t a t k o z i k , a z általa előterjesztett v é
lemény erősen befolyásolta az alkotmányozó tevékenységet.]
H a m i l t o n nézeteit így summázza R o b e r t Yetes: „a föderális tör

vényhozás két ágból tevődik össze és én m e g kívánom adni kivétel
nélkül mindenféle jogszabály megalkotásának korlátlan hatalmát an
nak. A testületeket a n é p h á r o m évre kerületenként választja. A sze
n á t u s t az erre a célra a n é p által választott elektorok válasszák meg,
és azok maradjanak életfogytiglan hivatalban. A végrehajtó h a t a l o m
n a k h a t a l m a v a n m i n d e n jogszabályt megvétózni. H á b o r ú t indít és
békét k ö t (a végrehajtó hatalom feje - azaz az elnök - Sz. K.) a sze
nátus tanácsának figyelembevételével. Egyedül irányítja a k a t o n a i
ügyeket, küld követeket és kinevez m i n d e n katonatisztet, m i n d e n el
ítéltnek - az árulás kivételével - kegyelmet adhat a szenátus tanácsa
nélkül. A törvényhozás nevezi ki a b í r á k a t m i n d e n államban anélkül,
hogy abban az állam k o r m á n y z a t a k ö z r e m ű k ö d n e . M i n d e n állam
olyan jogszabálya, amely a föderális j o g n a k ellentmond, hatálytalan.
99
A hadsereg egésze és s tisztek kinevezése a nemzeti k o r m á n y z a t alá le
gyen rendelve".
A szenátus fölötti vitát június 26-án folytatta le az a l k o t m á n y o z ó
gyűlés, legélesebb vita a szenátori tisztség i d ő t a r t a m a fölött alakult ki.
H a m i l t o n és egy kisebb t á b o r a szenátusban mintegy l o r d o k h á z á t kí
vánt látni. Massachusetts küldötte a tervezetben szereplő azt a téltelt,
hogy a szenátorokat hat évre válasszák, kívánta úgy m ó d o s í t a n i , hogy
e g y h a r m a d u k a t kétévenként cseréljék. M a d i s o n felszólalását tekint
hetjük a legjelentősebbnek e t é m a k ö r b e n . A szenátus a l k o t m á n y o s
céljából indul ki: „az első, hogy védje a népet saját törvényhozóival
szemben, m á s o d s o r b a n , hogy védje az átmeneti b e n y o m á s o k r ó l ,
amelyek vezethetik, legyen megosztva a bizalom az e m b e r e k külön
böző testületei között, akik képesek ellenőrizni és fékezni e g y m á s t . . .
a k o r m á n y z a t o t úgy kell létesíteni, hogy m i n d e n egyes ágának legyen
lehetősége megszerezni a szükséges ismereteket a k ö z érdekeiről ... a
számos tagból álló képviselet tévedhet, telve lehet indulatokkal, rész
rehajlással. Végül az a l k o t m á n y o z ó gyűlés többségi szavazattal azt a
változatot fogadta el, hogy a s z e n á t o r o k a t h a t évi i d ő t a r t a m r a válasz
szák, de e g y h a r m a d részben kétévenként cseréljék őket.
Az augusztus 7-i ülésen került sor a képviselőház tagjainak válasz
tását r e n d e z ő választójogi javaslat vitájára. A javaslat (IV rész, 1. sza
kasz) szerint: A képviselőház tagjait m á s o d é v e n k é n t kell választani
az uniót alkotó államok polgárai által.
[A választók kvalifikációja l e g y e n u g y a n o l y a n i d ő r ő l i d ő r e , m i n t az e g y e s ál

l a m o k v á l a s z t ó i é , akik saját t ö r v é n y h o z á s u k l e g n é p e s e b b kamaráját választják". -
Pennsylvania k ü l d ö t t e ( M o r r i s k o r m á n y z ó ) a z e l e k t o r o k (választók) k v a l i f i k á c i ó
jára utalást kívánja t ö r ö l t e t n i , m i n t a m e l y a f r e e h o l d e r e k (szabad paraszti tulaj
d o n o s o k ) szavazati jogainak m e g v o n á s á t j e l e n t e n é . P e n n s y l v a n i a m á s i k k ü l d ö t t e
c s a t l a k o z o t t M o r r i s javaslatához. A t o v á b b i a k b a n vita b o n t a k o z o t t ki a free
holderek választójoga körül.]
Legjelentősebbnek mégis C o n n e c t i c u t képviselőjének, Oliver

Elesworth (az Egyesült Államok majdani főbírája 1 7 9 6 - 1 8 0 0 között)
felfogását tarthatjuk. Véleménye szerint a b u r z s o á választójogi jogo
sultság: „Taxation and representation o u g h t to go t h o g e t h e r " (az
adófizetés és képviselet együtt jár). - Joggal veti fel, h o g y a freehol-
dereken kívül a k e r e s k e d ő k n e k vagy kézműveseknek, illetve m a n u
faktúra tulajdonosoknak ugyancsak joguk van e fontos állampolgári
jogot gyakorolni.
100
( M o r r i s a korabeli A n g l i a választási v i s s z a é l é s e i r e g o n d o l v a veti fel „ A z arisz
tokrácia a k é p v i s e l ő h á z b ó l nő ki. Adjatok v á l a s z t ó j o g o t a n é p n e k , m e l y n e k nincs
tulajdona és a z o k eladják a g a z d a g o k n a k v á l a s z t ó j o g u k a t " . M i é r t ? M e r t tudatla
n o k és n i n c s saját akaratuk. A t u d a t l a n és f ü g g ő h e l y z e t b e n l é v ő n e k k e v é s az ér
d e k e l t s é g e a k ö z ü g y e k b e n . M a s o n M o r r i s v é l e m é n y é r ő l kimutatta, h o g y a z o k a z
a n g o l o k iránti e l ő í t é l e t b ő l s z á r m a z n a k . )
A „freehold" tipikus angol minősítés, kereskedők és egyes tulajdo

nosok éppúgy részt vállalnak a közérdek formálásában. M a d i s o n a jö
vő eseményeire utalva, a választójognak a freeholdhoz kötését n e m
tartja helyénvalónak, m e r t „... a jövő időben a nép nagyobb része n e m
szabad paraszt lesz, h a n e m más tulajdonos". További hozzászólások
után a kvalifikáció törlése mellett szavazott a küldöttek nagy része.
Az a l k o t m á n y o z ó gyűlés m ű k ö d é s é t M a d i s o n élénk publicisztikai
tevékenysége kíséri, ezt az amerikai történetírás ma is fontos forrás
k é n t kezeli. A Federalistban megjelent írásai közül politikai filozófiá
ját leginkább azok jellemzik, amelyekben a társadalmi ellentétek
szükségességének elismerése mellett az „ é r d e k c s o p o r t o k " m ű k ö d é s é t
ismeri fel, s az állami politikai intézmények feladatának tartja, hogy
ezeket az ellentéteket elismerjék. A Federalist 10. számában jelenik
m e g egyik legtöbbet vitatott írása, Az u n i ó m i n t védelem a p á r t o s k o -
dással szemben (The U n i o n as a Safeguard against Domestic Faction).
( E b b e n az í r á s m ű b e n a b b ó l i n d u l ki, h o g y a k ö z ü g y e k e t j e l e n t ő s m é r t é k b e n
- ha n e m teljesen - a p á r t o s k o d á s fertőzi m e g . „A p á r t o s k o d á s által, a m e l y alatt
azt é r t e m , h o g y a p o l g á r o k e g y b i z o n y o s s z á m a - t ö b b s é g v a g y k i s e b b s é g - e g y e
sül é s e g y ü t t m ű k ö d i k k ö z ö s s z e n v e d é l y b ő l v a g y é r d e k b ő l , s z e m b e f o r d u l m á s p o l
g á r o k jogaival v a g y a k ö z ö s s é g á l l a n d ó é r d e k e i v e l . A p á r t o s k o d á s l e k ü z d é s é n e k
két é r v é n y e s m ó d j a v a n : e g y i k a p á r t o s k o d á s o k á n a k m e g s z ü n t e t é s e , v a g y h a t á s u
kat e l l e n ő r i z n i . I s m é t k é t m ó d v a n a z o k m e g s z ü n t e t é s é r e : l e r o m b o l n i a szabad
s á g o t , m e l l y e l é r v é n y r e jutnak, a m á s i k : m i n d e n p o l g á r n a k u g y a n o l y a n v é l e
m é n y t , é r z ü l e t e t , é r d e k e t adni. I g a z s á g o t m o n d o k , h o g y a z e l s ő o r v o s s á g rosz-
s z a b b , m i n t m a g a a kór. N e m k e v é s b é o s t o b a d o l o g e l t ö r ö l n i a s z a b a d s á g o t
- a m e l y a p o l i t i k a i élet l é n y e g e - csak azért, m e r t a p á r t o s k o d á s t táplálja . . . Az
e m b e r i k é p e s s é g e k k ü l ö n b s é g e , a m e l y b ő l a t u l a j d o n is e r e d , elháríthatatlan aka
dálya az é r d e k e k a z o n o s s á g á n a k ... a l e g á l t a l á n o s a b b és tartós forrása a p á r t o s
k o d á s n a k a t u l a j d o n e l t é r ő és n e m e g y e n l ő m e g o s z t á s á b a n van. A k i n e k van és
a k i n e k n i n c s t u l a j d o n a , m i n d i g e l t é r ő é r d e k ű lesz . . . M e z ő g a z d a s á g i é r d e k , gyár
ipari é r d e k , k e r e s k e d e l m i é r d e k , p é n z e m b e r e k é r d e k e . . . n ö v e k s z i k e g y civilizált
t á r s a d a l o m b a n é s k ü l ö n b ö z ő o s z t á l y o k r a osztja, k ü l ö n b ö z ő é r z e l m e k k e l é s n é z e
tekkel. E z e n e l t é r ő é r d e k e k formálják a m o d e r n t ö r v é n y h o z á s fő feladatait és a
p á r t o k a t és p á r t o s k o d á s t , a m e l y a k o r m á n y z a t m ű k ö d é s é b e n közrejátszik ...
A t a n u l s á g , a m i l e v o n h a t ó , h o g y a p á r t o s k o d á s o k á t m e g s z ü n t e t n i n e m l e h e t , leg-
101
feljebb hatását l e h e t f e l ü g y e l e t alatt tartani." A d e m o k r á c i a és köztársaság fogal
m á t M a d i s o n sajátosan értelmezi. A d e m o k r á c i á t , m i n t s z á m o s kortársa, a d e m a
g ó g i á t ó l félti, a k ö z t á r s a s á g o t p e d i g a v á l a s z t h a t ó és az a m e r i k a i r e n d s z e r n e k
m e g f e l e l ő politikai r e n d s z e r n e k fogja fel.)
Két nagy szempontból van különbség a d e m o k r á c i a és köztársaság

között - írja említett cikkében: 1. a k o r m á n y z a t delegáltsága, ez u t ó b
bi szerint a polgárok egy kicsiny számát választják meg, 2. a p o l g á r o k
nagy száma, az ország nagyobb része, amelyre a választás joga kiter
jed. Első különbség, hogy egy választott testületnek közvetítésével,
amelynek becsületességébe az illető ország bizalma összpontosul,
hazaszeretetüket és igazságszeretetüket i d ő n k é n t vagy részlegesen
megfontolás tárgyává kell tenni ... az a kérdés származik: kisebb vagy
nagyobb közösség képes-e jobban kiválasztani saját és a k ö z javának
őrzőit? ... A föderális alkotmány szerencsés összekapcsolása az érde
keknek: a nagy és átfogó érdekek a nemzeti, amíg a helyiek az állami
törvényhozásban valósulnak meg.
Az alkotmányozó gyűlés m ű k ö d é s é t közel egy h ó n a p p a l annak be
vezetése után legszemléletesebben M a d i s o n n a k Jeffersonhoz írott le
vele mutatja be. Fő e r e d m é n y n e k tekinti, hogy a föderációt egyáltalán
megalkotta, bár annak önkéntes és egységes elismerése n e m remél
hető. A kormányzat alapelveinek tekinti a végrehajtó hatalom és
törvényhozás elkülönülését és stabil megfogalmazását, s hogy az al
k o t m á n y köztársasági k o r m á n y z a t o t létesített. Demarkációs vonalat
húztak - írja - a föderatív k o r m á n y z a t és az egyes államok kormány
zatának jogkörei között oly m ó d o n , amely a föderatív k o r m á n y n a k a
közös célokhoz szükséges hatalmat biztosítottak, ugyanakkor a kicsi és
nagy államok eltérő igényeit is egyensúlyba hozták. M a d i s o n szerint a
gyűlés leginkább vitatott kérdése az elnöki hatalom volt. M i n d e n e k
előtt azon a kérdésen alakult ki „ u n a l m a s " és „ismételt" vita, milyen
m ó d o n történjék az elnöki hatalom létesítése. Végül az elektorokkal
t ö r t é n ő választást fogadták el általános megelégedéssel. H a s o n l ó vita
alakult ki a hivatal időtartamát tekintve. Csak kevesen voltak amellett,
hogy az határozatlan időtartamú legyen, végül két nézet csapott össze,
egyik amelyik hosszabb időtartamot (7 év), míg a másik, amely ennél
rövidebb i d ő t a r t a m o t (pl. 3 év) javasolt. M i n d k é t nézet a korlátlan új-
raválasztási lehetőség mellett volt. - Azok a viták, amelyek a hatalom
mértékére vonatkoztak, főleg két kérdést érintettek: az elnöki kineve
zési jogkörét és a törvényhozási kontrollját, a vétót. Végül az abszolút
102
vétó elvetésével az elnöki vétó hatálytalanítását minőségi többséghez
kötötték. - A jogtörténeti vizsgálódás szempontjából fontos, hogy már
az alkotmányozó gyűlésen felszólalók sürgették, hogy a törvények fe
lülvizsgálatába a bírói h a t a l o m is kapcsolódjék be.
Az elnöki hatalom erőssége mellett érvel Hamilton a Federalistban,
még a gyűlés működése idején. A cikkből kitűnik a szándék: N e w York
állam polgárainak megnyerése a föderációs alkotmánytervezet számára.
3.1.1.5. Az alkotmány ratifikációja
Az alkotmánytervezet VII. Artikulusa szerint kilenc állam ratifiká

ciója elegendő a h h o z , hogy az alkotmány életbe léphessen.
(Egyes k ü l d ö t t e k az a l k o t m á n y t e r v e z e t e t n e m írták alá, e g y e s á l l a m o k p e d i g a

ratifikációt csak h o s s z ú vita u t á n , k e v é s s z a v a z a t t ö b b s é g g e l v é g e z t é k el. G e o r g e
M a s o n V i r g i n i a k ü l d ö t t e azzal a z i n d o k o l á s s a l tagadta m e g a z a l k o t m á n y t e r v e z e t
aláírását, h o g y az új k o r m á n y z a t m o n a r c h i k u s és arisztokratikus, Elbridge Gerry
M a s s a c h u s e t t s b ő l sokallta a h a t é v e s s z e n á t u s i i d ő t , h i á n y o l t a , h o g y a z a l k o t m á n y
n e m nyújt b i z t o s í t é k o t a m o n o p ó l i u m o k e l l e n , h o g y k e d v e s a rabszolgatartó ál
l a m o k n a k azzal, h o g y a r a b s z o l g á k 3 / 5 - é t beszámítja a l a k o s s á g s z á m b a , a m e l y
u t á n a k é p v i s e l e t jár, s v é g ü l a Bill of R i g h t s hiánya miatt.)
A ratifikáció szempontjából nagy jelentősége volt annak, hogy azt

speciálisan erre a célra választott k o n v e n c i ó k által és n e m az államok
törvényhozása által rendelték végrehajtani.
N e w York á l l a m b a n h o s s z ú i d e i g tartó és éles vita kísérte a ratifikációs eljá

rást. A föderalisták n é z e t e i n e k alátámasztására J. M a d i s o n a Federalist X I . c i k k é
b e n a z a l k o t m á n y o z ó g y ű l é s t e v é k e n y s é g é t „ a c o n v e n t i o a l k o t m á n y a l k o t ó joga"
c í m ű írásában e l e m z i . K i e m e l i , h o g y 1 3 állam k ö z ü l 1 2 á l l a m delegátusa v e t t
részt a v i t á b a n , h o g y a k o n f ö d e r á c i ó s k o n g r e s s z u s elfogadta j o g o s n a k eljárásukat,
é s h o g y m a g a N e w York á l l a m tette m e g a z e l s ő javaslatot e g y K o n f ö d e r á c i ó s
C i k k e l y e k revízióját s z o l g á l ó g y ű l é s összehívására. M i t l e h e t tehát a g y ű l é s legali
tása e l l e n f e l h o z n i ?
A föderalisták és antiföderalisták küzdelme m ö g ö t t eltérő é r d e k ű

c s o p o r t o k állnak. A föderalisták reprezentálják az egyházi, kereske
delmi m a n u f a k t ú r a tulajdonosi, bankári és általában a hitelezői é r d e
keket. Az antiföderalisták a farmereket (különösen az eladósodott
farmereket) és a városi m u n k á s o k a t . M i n d k é t rétegnek tartanivalója
volt az új föderatív állam gazdasági-, hatalmi körétől. Azok k ö z ö t t az
103
államok között, amelyek elsőként ratifikálták az alkotmányterveze
tet, akadnak olyan államok, amelyek eredetileg ellenezték a Virginia
Plant-t, mint Delaware, N e w Jersey, Connecticut, M a r y l a n d . A viták
ban, amelyek a ratifikáció körül folytak, a föderalisták mindvégig
előnyben voltak. Az új a l k o t m á n y mellett kiállt a kor értelmiségének
két jelentős rétege, a klerikusok és a jogászok. M ö g ö t t e álltak az üz
leti körök, délen pedig az ültetvényesek. T ö b b p é n z ü k volt, szerve
zettebb agitációt folytattak, p r o g r a m j u k kidolgozott, s n e m tagadás
ra, h a n e m aktivitásra irányított. A föderalisták igénye az abban a kor
ban a további állami fejlődés szempontjából jelentős k ö z p o n t i kor
mányzat iránt több s z e m p o n t b ó l korszerű volt:
1. általános szükséglet m u t a t k o z o t t az erős k o r m á n y z a t r a , k ü l ö n ö s e n
a brit békeszerződés betartása miatt;
2. a növekedés lehetősége oly k o r m á n y alatt, amely összetartja a
nemzetet;
3. erős kézre volt szükség a belső lázongások elfojtására, ahogyan azt
a Shay felkelés mutatta.
[Az á l l a m o k t ö b b s é g é b e n a ratifikáció s i m á n , k e v é s e l l e n z ő szavazattal m e n t

v é g b e . Így: D e l a w a r e b a n e g y h a n g ú a n , P e n n s y l a v n i a b a n 4 6 : 3 a r á n y b a n , N e w Jer
seyben egyhangúan, Connecticutban az erős antiföderális m o z g a l o m ellenére
1 2 8 : 4 0 arányban. M a r y l a n d b a n 6 3 : 1 1 a r á n y b a n , M a s s a c h u s e t t s b e n azzal a k i k ö
téssel t ö r t é n i k a ratifikáció kis s z ó t ö b b s é g g e l ( 1 8 7 : 1 6 8 ) , h o g y k i e g é s z í t i k a Bill of
Rights-al. U g y a n e z t a z utat járta Virginia é s N e w York á l l a m is. 1 7 8 8 j ú n i u s - j ú
liusban már 9 állam ratifikálta, m i e l ő t t N e w York és Virginia ratifikálta v o l n a .
M é g i s , a z e m l í t e t t k é t állam n é l k ü l aligha l e h e t e t t v o l n a f ö d e r á c i ó r ó l beszélni.
N e w York v é g ü l 1 7 8 8 . július 2 8 - á n 3 0 : 2 7 a r á n y b a n f o g a d t a e l a z a l k o t m á n y t .
A ratifikációt k í s é r ő viták az a l k o t m á n y jellegét i l l e t ő e n f o l y t a t ó d t a k az amerikai
a l k o t m á n y t ö r t é n e t i i r o d a l o m b a n , a legújabb i d ő k b e n k ü l ö n ö s e n a z a l k o t m á n y
gazdasági é r t e l m e z é s e került e l ő t é r b e . ]
3 . 1 . 2 . Az Amerikai Egyesült Államok föderális intézményei
3.1.2.1. A föderációs elv érvényesülése az alkotmányos

gyakorlatban
A föderalizmus értelmezése m i n d szervezeti formáját, m i n d pedig

a föderációs állam céljait és feladatait illetően az állami föderációt lé
tesítő atyák idején erős bizonytalanságot m u t a t o t t . H o g y egységes
104
n e m z e t vagy szuverén államok elsődlegessége a d ö n t ő tényezője a fö
derációnak - volt a vita tárgya. E vita lényege: mivel az államok léte
megelőzte az u n i ó é t , az u n i ó az államok alkotása, tehát a föderáció
szervezetét és m ű k ö d é s é t az á l l a m o k alakíthatják. Akik amellett
érveltek, hogy az u n i ó inkább nemzet, m i n t államok szövetsége az al
k o t m á n y p r e a m b u l u m á r a hivatkoztak, míg az ellentétes tábor az al
k o t m á n y V. cikkében körülírt alkotmányváltoztatás feltételeit helyez
te előtérbe. Az a l k o t m á n y p r e a m b u l u m á b a n olvashatjuk: „ M i , az
Egyesült Államok n é p e , abból a célból, h o g y tökéletesebb egyesülést
alkossunk, igazságosságot létesítsünk, biztosítsuk a belső békét, gon
doskodjunk a közös védelemről, mozdítsuk elő az általános jólétet és
óvjuk m e g a szabadság áldásait m a g u n k és u t ó d a i n k számára, rendel
jük és megállapítjuk ezt az a l k o t m á n y t az Amerikai Egyesült Államok
részére". Az alkotó atyák, hangzik az érvelés n e m sorolják fel az ala
pító államokat, m i n t tették a konföderációs cikkelyekben. Különösen
kiemelik az a l k o t m á n y p r e a m b u l u m á n a k azt a tételét, amely később
a M a r b u r y c. M a d i s o n ügy kiindulópontjává válik. „ T h e Constitu-
tion ... the s u p r e m e L a w of the L a n d , Az a l k o t m á n y az ország legfel
s ő b b joga." Továbbá az amerikai alkotmányjogi i r o d a l o m b a n is ki-
hangsúlyozottan az u n i ó t m e g a l a p o z ó t é n y e z ő k é n t fogalmazzák meg,
hogy a p r e a m b u l u m az a l k o t m á n y alkotójaként a népet jelöli meg, a
népszuverenitást, s n e m az egyes államok szuverenitását jelöli meg al-
k o t m á n y o z ó tényezőként. Kiemelik továbbá a n n a k jelentőségét is,
hogy a föderatív a l k o t m á n y taxatív hatalom átruházását részben
pozitív m ó d o n , a később látott formában rögzítik, részben pedig ne
gatív felsorolásban is. Újabbkori meghatározásként foghatjuk fel a fö
deráció t a r t a l m á n a k megjelölése k ö r é b e n azt a felfogást, hogy a föde
rális állami k o r m á n y z a t kapcsolatrendszere n e m egyszerű, h a n e m
összetett jelenség és n e m statikus, h a n e m a változó k ö r ü l m é n y e k n e k
megfelelően i n t e r p r e t á l h a t ó , s végül, hogy azok a jogi alapelvek,
amelyek a Legfelsőbb Bíróság n o r m a k o n t r o l l j á b a n testesülnek m e g
leginkább, az idők folyamán ugyancsak állandó változásban vannak.
A föderáció t a r t a l m á n a k ilyen táguló m e g h a t á r o z á s á t vallók t ö b b

nyire abból i n d u l n a k ki, h o g y a hatáskör ugyan taxatív felsorolásból
áll, de az a l k o t m á n y bizonyos jogi fellépést, ill. joggal való élést min
den államnak tilt, illetve elrendel. Ez az alapvető szabadságjogok ga
ranciáját, s egyben a legfontosabb alapelveket jelenti; így az „ex post
facto l a w " és a „bill of a t t a i n d e r " tilalmát (a visszaható erejű jog al-
105
k o t á s á n a k , valamint a fej- és jószágvesztő ítélete k i m o n d ó ítéletek ki
szabásának tilalmát) továbbá az á l l a m h a t a l o m m ű k ö d é s é t meghatá
rozó tényezőkét, hogy senkit sem lehet jogszerű eljárás nélkül meg
fosztani életétől, tulajdonától és s z a b a d s á g á t ó l . S végül formálisnak
t ű n ő , de a korabeli E u r ó p a feudális társadalmát figyelembe véve jel
lemző tilalomként fogalmazódik meg: nemesi privilégiumok és címek
létesítése egyaránt tilos.
A föderációt kiterjesztően értelmezők további érve az A l k o t m á n y
I. cikk 8. szakaszának a h h o z a pontjához fűződik, amely a Kongresz-
szusnak igen tágan é r t e l m e z h e t ő törvényalkotási jogot ad. E szerint
ugyanis jogában áll a Kongresszusnak, „hogy megalkossa m i n d a z o
kat a törvényeket, amelyek szükségesek és a l k a l m a s a k az előbbi fel
h a t a l m a z á s o k n a k és m i n d e n más, ezen a l k o t m á n y által az Egyesült
Államok k o r m á n y á r a vagy bármelyik minisztériumára (departement)
vagy tisztviselőre r u h á z o t t h a t a l m a k n a k a végrehajtására". Ez a két
ségtelenül tág k ö r ű megfogalmazás közrejátszott a n n a k az e l h ú z ó d ó
vitának kibontakozásában, amely egyik oldalról az államok szuvere
nitásának elsődlegességét képviselő r e p u b l i k á n u s o k , másrészről pedig
a föderáció jogkörét őrző, sőt tágító a centrális h a t a l m a t erősíteni
akaró föderalisták k ö z ö t t évtizedeken keresztül folyt, s amelynek
egyik kiemelkedő eseménye a Legfelsőbb Bíróság szerepének és jog
k ö r é n e k kialakulása körül folyó harc Jefferson k o r m á n y z a t a alatt.
A kiterjesztő értelmezésre való törekvés indokolja, h o g y vizsgálat
tárgyává tegyük az „ á t r u h á z o t t " , taxatíve felsorolt h a t a l m a k jellegét.
a) A hatalmi ágak megosztásán nyugvó képviseleti d e m o k r á c i á n kívül
a föderációs rendszer az amerikai alkotmány egyik jellegzetessége.
A föderáció olyan alapvetően m e g h a t á r o z ó tényező, hogy a bur
zsoá alkotmányosság kialakulásának vizsgálata során a hazai iroda
lomban a nyugat-európai alkotmányozással összevetve az USA al
k o t m á n y t és emberi jogi deklarációit - a kontinentális - különösen
a francia alkotmányozás m ö g é helyezik. M i n d e n e s e t r e az alkot
m á n y születésének idején, s m é g száz évig kardinális kérdésként ke
zelte m i n d a korabeli politika, m i n d pedig a mai amerikai t u d o m á
nyos irodalom a föderáció kérdését. „Az államok viszonya a föde
rális k o r m á n y z a t h o z volt alkotmányos rendszerünk fő kérdése."
[E k é r d é s m e g o s z t o t t a a kis és n a g y á l l a m o k a t , s a k o m p r o m i s s z u m o t az álla
m o k e g y e n l ő (két-két szenátorral t ö r t é n ő ) k é p v i s e l e t e j e l e n t e t t e a s z e n á t u s b a n , a
K o n g r e s s z u s e l s ő kamarájában. A f ő k o n f l i k t u s t o v á b b á a z o k k ö z ö t t a d ó d o t t ,
106
akik ( m i n t a föderalisták, s k ö z t ü k H a m i l t o n j e l l e m z ő e n ) az a l k o t m á n y b a n egy új
á l l a m , új n e m z e t s z ü l e t é s é t ü n n e p e l t é k , m í g a t ö b b i e k , így a virginiai iskola és
szerzőik közül k ü l ö n ö s e n Jefferson az államok szuverenitásának elvét helyezték
e l ő t é r b e . Két irányzat k ö z ö t t foglalt h e l y e t M a d i s o n , aki a l e g t ö b b e t tette az el
l e n t é t e s n é z e t e k áthidalására. A z állami s z u v e r e n i t á s t e l ő t é r b e h e l y e z ő virginiai
iskola a z á t r u h á z o t t é s f e n n t a r t o t t h a t a l m a k p o n t o s m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é t h a n g s ú
lyozta, míg végül a nevezetes 10. alkotmánykiegészítésben ennek megfogalmazá
sát ki is h a r c o l t á k . ]
Az 1791-ben született alkotmánykiegészítés általános garanciát

nyújt. - É p p e n e túlzott általánossága folytán később jóval a „moder
nizációs" folyamatot k ö v e t ő e n , s a N e w Dealhoz fűződő Legfelsőbb
Bíróságon folyó ügyekben, tehát a huszadik század közepén előbb
úgy hivatkoztak rá a centralizácós h a t a l o m elleni harcban, mint al
k o t m á n y o s elvre, majd a k o r politikai küzdelmeinek engedve, for
málissá degradálták azt. A keletkezésének idején azonban a virginiai
iskola sikerének számított e meghatározás: „Azok a hatalmak, ame
lyeket az a l k o t m á n y n e m a d o t t m e g az Egyesült Államoknak, sem
n e m tiltott m e g az államoknak, az illető államoknak vagy a n é p n e k
v a n n a k fenntartva".
Kiemelt jelentőségűnek tarthatjuk, hogy míg a Virginia Plan-ben
az Egyesült Á l l a m o k n a k joga volt a föderáció tagjait erővel, kényszer
rel szorítani a kötelességek tejesítésére - ez az alkotmányból kima
radt. Majd a p o l g á r h á b o r ú idején a 19. század közepén vált k ö z p o n
ti kérdéssé az U n i ó egységes fellépésének fegyveres kikényszerítése.
M í g Lincoln elődje B u c h a n a n elnök a déli államokkal szemben n e m
kívánt fegyveres eszközöket igénybe venni, Lincoln elnöki esküjének
betartását látta abban, h o g y megvédje az a l k o t m á n y t .
b) A föderatív h a t a l o m terjedelmét állami céljaiknak megfelelően az
a l k o t m á n y o z ó atyák gazdasági, kül- és belbiztonsági, valamint az
egyes állampolgárok egyéni jogainak garanciája érdekében építet
ték ki.
A föderáció gazdasági céljait az a l k o t m á n y oly m ó d o n biztosítja,
hogy egyrészt felsorolja a fenntartott jogokat e téren a föderatív ál
lam törvényhozása - s e n n e k megfelelően a végrehajtó h a t a l o m részé
re is, ill. tilt az egyes á l l a m o k n a k bizonyos gazdasági tevékenységet.
Így a föderatív a l k o t m á n y I. cikk 8. szakaszában a kongresszusra ru
házza és ezáltal az Unió hatáskörébe utalja az adóztatás jogát (bizo
nyos a d ó f o r m á b a n és ez a későbbiekben vitatott lesz). „A kongresz-
szusnak hatalma van arra, hogy kivessen és beszedjen egyenes adókat,
107
behozatali vámokat, illetékeket és fogyasztási a d ó k a t az adósságuk fi
zetése és az Egyesült Államok közös védelméről és az általános jólét
ről való g o n d o s k o d á s végett." Az egyes államok a d ó - és vámkivetési
jogát viszont korlátozta ugyanez a szakasz: „... m i n d e n behozatali
vám, illeték, fogyasztási a d ó legyen egyforma m i n d e n ü t t az Egyesült
Államokban". Folytatólagosan e szakaszban újabb felhatalmazást ta
lálunk a föderáció számára, „hogy kölcsön vegyen pénzt az Egyesült
Államok hitelére". Újabb felhatalmazást a kereskedelemmel kapcso
latban, a híres „interstate c o m m e r c e l a w " clausuláját: „hogy szabá
lyozza a kereskedelmet idegen nemzetekkel és az egyes államok k ö
zött és az indián törzsekkel". A kereskedelmi jog egységesítésének,
amely több mint száz évet várat magára csíráját jelentik e sorok:
„ H o g y létesítsen egységes szabályozást a h o n o s í t á s r a és egységes tör
vényeket a csődre v o n a t k o z ó a n m i n d e n ü t t az Egyesült Á l l a m o k b a n " .
(Jól m u t a t t a e m e g h a t á r o z á s , h o g y h a s o n l ó a n az a n g o l gazdasági j o g a l k o t á s
h o z , n e m a d o k t r i n é r liberalizmust, h a n e m az ipar fejlesztésével és a b e l s ő p i a c
biztosításával az A d a m S m i t h - f é l e k ö z g a z d a s á g i e l v e k e t tették m a g u k é v á . A kor
t ö r t é n e l m i e s e m é n y e i t f i g y e l e m b e v é v e a z i d é z e t t t é t e l e k k ö z ü l l e g n a g y o b b jelen
t ő s é g ű m é g i s az E g y e s ü l t Á l l a m o k h i t e l e z ő i n e k n y ú j t o t t garancia v o l t . E n n e k a je
l e n t ő s é g e o l y a n k i e m e l k e d ő , h o g y s z á m o s t ö r t é n é s z , így a 2 0 . század egyik legje
l e n t ő s e b b amerikai t ö r t é n é s z e Beard, e h h e z kapcsolja a f ö d e r a l i z m u s t m o z g ó s í t ó
főbb társadalmi e r ő k e t . )
A mai történeti i r o d a l o m (Beard híres, illetve hírhedtté vált néze

tei után i m m á r több mint ötven esztendővel) a gazdasági célkitűzések
között jelölik meg a pénzverés jogát, s a n n a k tilalmát az egyes álla
m o k v o n a t k o z á s á b a n . Az idézett cikkely 10. szakasza tilalom formá
jában fogalmazza m e g a föderáció pénzverésének jogát, egyéb, az
önálló nemzetközi szerződések kötését is érintő tilalmak közé helyez
ve: „Egyik állam sem léphet be semmiféle n e m z e t k ö z i szerződésbe,
szövetségbe vagy kötelékbe; n e m a d o m á n y o z h a t zsákmányokat és
megtorlási engedélyeket, n e m verhet p é n z t , n e m b o c s á t h a t ki
hitelleveleket...". Fő p r o b l é m a k é n t az a d ó d o t t , hogy Anglia azzal vá
dolta az államokat, h o g y az angol hajók legénységét „elcsábítják", s
az angol valóban k e m é n y tengerészeti fegyelmi viszonyokhoz képest
előnyösebb feltételekkel t o b o r o z n a k m a g u k n a k legénységet a keres
kedelmi hajózásban.
c) A föderáción belül a gazdaságot é r i n t ő j o g o k n a k , v a l a m i n t az
a d ó z t a t á s j o g á n a k összefüggése az USA területi és gazdasági növe-
108
kedése folytán az idők folyamán egyre jelentősebbé vált. Akik a
gazdasági irányítás aktivitását a k o r m á n y z a t i szinten ellenezték, el
lene voltak a magas a d ó k n a k is, illetve a föderális adóztatásnak.
A vita további tárgya az volt, h o g y föderális szinten vagy az álla
m o k szintjén történjék-e az adóztatás, illetve a helyi és föderális
k o r m á n y z a t adókivetési joga növekedjék-e. A m o d e r n kor a 19.
század vége óta pedig azt a fő p r o b l é m á t veti fel, hogy az államok
helyi pénzügyi eszközökkel helyt tudnak-e állni a föderális kor
mányzat adóztatási igényeivel szemben.
d) Az a l k o t m á n y o z á s idején a Federalist Papers-ben J o h n Jay négy
cikkben fejtette ki indokait az u n i ó mellett. Ezek közül olyanok is
szerepeltek, amelyek a gazdaságon kívül n a g y o n lényegesek, neve
zetesen a k ü l b i z t o n s á g kérdése. Ő m u t a t rá arra, hogy a négy mil
lió ember, aki óriási területen szétszórva él, olyan ambiciózus rivá
lisokkal (gyarmatosítókkal) találja szembe magát, mint Anglia,
Franciaország, Spanyolország. H a m i l t o n pedig a belső felkeléstől
és lázadástól félve a r ó m a i és g ö r ö g történelem tyrannusait idézi,
m i n t olyan rendszereket és veszedelmeket, amelyek az anarchiából
hiába kerestek kutat. Az a l k o t m á n y t létrehozó atyák az alkotmány
IV cikkének 4. szakaszában a belső zavargások elleni föderális vé-
delmet is megfogalmazták. „Az Egyesült Államok őrködik a köz
társasági államformának a Szövetséghez tartozó m i n d e n államban
való fenntartása fölött és m i n d e g y i k ü k e t megvédi betörés ellen; és
a t ö r v é n y h o z á s n a k , vagy a k o r m á n y n a k (mikor a törvényhozás
n e m hívható össze) felhívására belső erőszak ellen".
e) Az alkotmány g o n d o s k o d i k a külső biztonság és belső béke fenntar
tása érdekében a föderális k o r m á n y z a t - személyesen az elnök - ve
zénylete alatt álló h a d e r ő r ő l is. (Elnöki hatalomról ld. később)
H e n r y A d a m s Jefferson első elnökségéről írott monográfiájában
hosszasan fejtegette Jefferson g o n d o l k o d á s á t arról, hogy a kereske
delmi e g y ü t t m ű k ö d é s az államok között nagyobb összetartó erő,
m i n t a hadipotenciál fokozása. N e m hagyható figyelmen kívül
azonban az a l k o t m á n y b a n is megtalálható az a szakasz, amely a re
guláris hadseregen kívül az egyes államok polgárőrségéről (milicia)
rendelkezve, azt is az elnök főparancsnoksága alá helyezi.
f) A föderatív állam céljai és fő feladatai k ö r b e n az általános jólét
b i z t o s í t á s á n a k célkitűzését is rögzíti az alkotmány. Az alkotmány
t ö r t é n e t b e n „welfare clausula" (jóléti szakasz)-ként állandó vizs-
109
gálat és értékelés tárgyává lesz, k ü l ö n ö s e n a huszadik századi al
kotmányfejlődést tárgyaló m ű v e k b e n . - Az alkotmányozás idején
H a m i l t o n a föderalizmus vezéralakja kiterjesztő értelmezést a d o t t
e szakasznak, amikor egyébként a t ö r t é n e l e m által igazolható m ó
d o n az általános jólét fogalmát összefüggésbe hozta az oktatással,
a s z a k t u d o m á n y o s ismeretek terjesztésével, s az a l k o t m á n y b a n is
az (I. cikk 8. szakaszban) rögzített föderációs kötelességgel, „a
hasznos t u d o m á n y o k " fejlesztésével.
A sokirányú egyensúlyi rendszerből, amely az Amerikai Egyesült
Államok kormányzati szerveit jellemzi, az u n i ó és egyes á l l a m o k kor
m á n y z a t a i közötti egyensúly jellemzi elsősorban a föderációt. Az
u n i ó kormányzata fennállásának első korszakát az egyes államok ha
talmának túlsúlya jellemezte. Az unió k o r m á n y z a t á n a k gyengesége
azonban átmeneti állapot volt, m e r t még mielőtt W a s h i n g t o n elhagy
ta az elnöki széket (elnök 1 7 8 9 - 1 7 9 7 ) , egyre e r ő s ö d ö t t az elnöki ha
talom, k ü l ö n ö s e n a külpolitikai összefüggések miatt, de azért is, m e r t
olyan fontos kérdéseket kellett rendeznie m i n t a közhitelek visszafi
zetése, a kereskedelem újraszervezése, az ipar fejlesztése, h o g y csak a
legfontosabb gazdasági jellegű feladatokat említsük. Az amerikai p o
litikatörténet nagy alakjaként jellemzett H a m i l t o n az első kabinet
pénzügyminisztere már kezdetben olyan u t a k r a terelte az u n i ó pénz
ügyi irányítását, amely a későbbiekben is m e g h a t á r o z t a a föderáció
törvényhozásának és az u n i ó gazdasági tevékenységének irányát. Az
állami protekcionizmus rendszerének alkalmazásával a kincstár fel
adatát n e m csupán a bevételek és kiadások egyensúlyának megállapí
tására korlátozta, h a n e m segítségére sietett a magánvállalkozásoknak
előnyös pénzügyi eszközök és szabályozás biztosításával. H a m i l t o n
legnagyobb sikere mégsem az állam pénzügyi politikájának megala
pozása általában, h a n e m a n n a k megvalósítására alkalmas nemzeti
b a n k létesítése, amely az u n i ó egységes pénzügyi politikájának alap
pillére lett.
Az alkotmány, mint az államok közötti szerződés a föderáció leg
felsőbb szintű szabályozása, amelynek tekintélyét az A l k o t m á n y VI.
cikke a következőkben alapozza meg: „Az alkotmány, és az Egyesült
Államok eszerint h o z o t t törvényei és az Egyesült Államok hatalma
alatt k ö t ö t t vagy k ö t e n d ő szerződések, a h a z a legfőbb törvényei, és
m i n d e n egyes állam bírói ehhez kötve v a n n a k , valamely állam alkot
m á n y á b a n vagy törvényében foglalt bármilyen ellentétre való tekin-
110
tet nélkül". E rendelkezésből következik az egyes államok szabályai
nak n o r m a k o n t r o l l j a , amelyet az u n i ó Legfelsőbb Bírósága lát el a
M a r b u r y v. M a d i s o n ügy kapcsán kiformált feltételek szerint: „mind
azok, akik m e g h a t á r o z o t t keretek k ö z ö t t írott alkotmánnyal rendel
keznek, úgy tekintenek rá, mint a n e m z e t által kialakított alapvető és
kimagasló törvényre és k ö v e t k e z é s k é p p e n m i n d e n ilyen k o r m á n y el
mélete az kell, hogy legyen, hogy a törvényhozás olyan törvénye,
amely e l l e n t m o n d az a l k o t m á n y n a k , semmis".
g) Az A l k o t m á n y revíziója, amely egyik garanciája a föderáció tar
tósságának, a m e n d e m e n t (kiegészítés) formájában történik. A kez
deményezés a kongresszust és az egyes államok törvényhozását
egyaránt megilleti. Az A l k o t m á n y V. cikke szerint: „a kongresszus
bármikor, a m i k o r m i n d k é t ház k é t h a r m a d a szükségesek ítéli, m ó
dosításokat javasolhat ehhez az a l k o t m á n y h o z vagy az összes álla
m o k k é t h a r m a d a t ö r v é n y h o z á s á n a k folyamodására gyülekezetet
(convention) hív össze, hogy javasoljon módosításokat, amelyek
m i n d k é t esetben összes szándékuk és céljuk tekintetében érvénye
sek, m i n t e n n e k az a l k o t m á n y n a k a részei, amikor azokat a külön
b ö z ő á l l a m o k h á r o m n e g y e d é n e k t ö r v é n y h o z á s a vagy gyülekeze
tek azokat h á r o m n e g y e d részben jóváhagyták...". Ugyanez a cikk
előírja viszont, h o g y az államoknak a szenátusban való egyenlő
képviseletét n e m lehet megváltoztatni. Az egyes államok által tör
t é n ő ratifikációnak hét év alatt kell m e g t ö r t é n n i e . Jelenleg 26
alkotmánykiegészítés v a n , amelyek közül az alkotmány szempont
jából a legjelentősebbek az 1 8 0 4 . évi az elnök választásáról, az
1 9 1 3 . évi a s z e n á t o r o k közvetlen választásáról és az 1 9 3 3 . évi az
elnök h a t a l o m b a lépésének meggyorsításáról, valamint az 1 9 5 1 .
évi az elnök újraválasztásának (két alkalom) szabályozásáról és vé
gül az 1 9 6 7 . évi (25.) az elnöki szék megüresedésének megakadá
lyozásáról.
h) Az egyes á l l a m o k h a t á s k ö r é b e n m a r a d ó ügyek igen jelentős részét
adják a k o r m á n y z a t i funkciónak, jóllehet a centralizációs folyamat
k ü l ö n ö s e n a 2 0 . században figyelemre méltó. M i n d e g y i k á l l a m n a k
van saját a l k o t m á n y a . Az alkotmány IV cikk 4. szakasza szerint:
„Az Egyesült Á l l a m o k ő r k ö d i k a köztársasági államformának szö
vetséghez t a r t o z ó m i n d e n államban való fenntartása fölött".
A tagállamok mindegyikében - N e b r a s k a kivételével - kétkamarás
törvényhozás van. Az e l n ö k ö k e t a törvényhozás újraválasztásával
111
egy időben választják, j o g k ö r ü k hasonlatos az U n i ó elnökének jog
köréhez. Megállapítható a z o n b a n , hogy az államok törvényhozá
sának a jelentősége az unió t ö r v é n y h o z á s á h o z képest korlátozott.
Jelentős eltérés az u n i ó és az egyes á l l a m o k a l k o t m á n y o s gyakor
lata k ö z ö t t az, hogy az egyes államok alkotmányai ismerik a köz
vetlen demokrácia olyan intézményét m i n t a referendum (népsza
vazás) és recall (visszahívás). A n é p i kezdeményezést - bizonyos
számú aláírással - az állam törvényhozása bírálja felül, ha a tör
vényhozás elutasítja, a k k o r kerülhet sor a r e f e r e n d u m r a . A recallt
O r e g o n vezette be 1 9 0 8 - b a n , jelentése: a választott tisztviselők
visszahívása olyan feltételekkel m i n t a népi kezdeményezésé. M e g
jegyzendő, hogy a w e i m a r i alkotmány az amerikai tagállamok al
k o t m á n y á n a k ezt az intézményét átvette.
3.1.2.2. A választójog
A választójogot az alkotmány szerint m i n d e n tagállam maga hatá

rozza meg, így az államok eltérően rendelkeznek. Az a l k o t m á n y o z ó k
mindössze az állampolgársági és életkori, s természetesen ekkor még
a nemi minősítési feltételt h a t á r o z t a meg. Az A l k o t m á n y I. cikk 2.
szakasza a képviselőház, a 3. szakasza a szenátus v o n a t k o z á s á b a n sza
bályozza a képviseletet: „A képviselőház az egyes államok n é p e által
m i n d e n második évben kiválasztott tagokból tevődik össze és a vá
lasztóknak m i n d e n államban olyan minősítéssel kell rendelkezniök,
amilyet az egyes állami törvényhozás legnagyobb létszámú ágának vá
lasztóitól követelnek meg". A szenátusra nézve p e d i g így rendelke
zik: „Az Egyesült Államok szenátusa m i n d e n állam részéről ezek tör
vényhozása által hat évre kiválasztott két s z e n á t o r b ó l tevődik össze
és mindegyik szenátornak egy szavazata v a n " . A választói jogosultsá
got több alkotmánykiegészítés érintette az idők folyamán, az egyes ál
l a m o k eltérő szabályozásában is nivellálódás tapasztalható.
A választói jogosultságot az egyes államokban eltérő cenzusok kor
látozták. Voltak államok, amelyekben adófizetéshez vagy katonai
szolgálatra való alkalmassághoz k ö t ö t t é k , míg más államokban az in
gatlantulajdon szolgált alapjául. Legjellegzetesebb - angol m i n t á r a -
az ingatlan tulajdona u t á n i cenzus, azaz negyven vagy ötven acre sza
bad földtulajdon, vagy e n n e k megfelelő városi ingatlan u t á n járt sza-
112
vazati jog. Voltak olyan államok, ahol a vallási hovatartozás ugyan
csak jelentős cenzus volt.
A p o l g á r h á b o r ú u t á n az Egyesült Államok állampolgárainak vá
lasztójogát sem az u n i ó , sem az egyes államok n e m vonhatják el és
n e m csorbíthatják faj, szín, megelőző szolgasági állapot miatt. A hu
szadik században pedig a nemi hovatartozás miatt, illetve az adófize
tés elmulasztása miatt. A legújabb alkotmányfejlődés szerint szavaza
ti jog illeti m e g az U n i ó 1 8 . életévüket betöltött polgárait.
Az amerikai választójogi gyakorlatban ma is v a n n a k a feketék
egyenjogúságát é r i n t ő negatív jelenségek. Így pl. 1965-ig (a második
állampolgársági törvényig) rasszista jellegű diszkriminációk bizonyos
hatása ma is érvényesül. (Így pl. 1 9 8 4 - b e n Észak-Karolinában a feke
ték közül belajstromozva Észak-Karolinában 4 3 % , N e w Yorkban
4 5 , 2 % , F l o r i d á b a n 5 0 , 3 % , G e o r g i á b a n 5 1 , 9 % , Connecticutban
5 2 % , Virginiában p e d i g 5 3 , 6 % lett.)
A választások lebonyolítása bonyolult formában történik. A vá
lasztások rendszerében a primaries (elsőfokú választások, helyeseb
ben: jelöltek, illetve e l e k t o r o k választása) különleges jelentőséggel
bírnak. Az alkotmányfejlődés kezdetén szorosan fűződtek, de még
ma is k ö t ő d n e k az ún. „caucus"-hoz ( p á r t o n k é n t i jelölőgyűléshez).
A caucus által elfogadott ajánlatokat a városokban és countykban
rendezett (ős) választói gyűléseken fogadták el. A függetlenségi h á b o
rú utáni politikai fejlődésbe is beépült e régi intézmény. A föderalis
ták (az erős k ö z p o n t i k o r m á n y z a t hívei) álltak szemben a republiká
nus irányzattal. Az 1800-as választások alkalmával - amikor a r e p u b
likánus Jefferson győzött - a föderalisták megszervezték, hogy az
elektorok előzetesen az ő jelöltjeik mellett kötelezzék el magukat.
1 8 0 4 óta a kongresszusi caucus á l l a n d ó közjogi intézménnyé vált.
1 8 2 9 - b e n a z o n b a n mint kizárólagos intézményt megszüntették a szo
ros p l a t f o r m h o z kötöttséget, de a kifejezés maga m e g m a r a d t . M a i ér
telme szerint a caucus a pártvezetők és pártszervezők gyűlése, ahol
előkészítik a jelöléseket, amelyeket a primaries (elsőfokú választások)
elé tárnak. A caucus által elfogadott jelöléseket az ú n . conventions
(választási nagygyűlés) erősít meg. - A reformtörekvések, amelyek a
2 0 . század elején b o n t a k o z t a k ki, o d a vezettek, hogy a pártgyűlések
helyébe az ún. „directe p r i m a r i e s " formáját vezették be, ahol m á r
n e m a p á r t o k rendezvényein, h a n e m a választási területi gyűléseken
állítottak jelölteket a p á r t o k , de a jelöltek kiválasztása a választó pol-
113
gárt illette meg. Első alkalommal az 1913-as elnökválasztáson kül
dötték azokat a jelölteket a national c o n v e n t i o n b a , akik az új típusú
primary jelöltjei voltak. Wilsont m á r ilyen gyűlés jelölte. Ugyancsak
az 1 9 1 3 - b a n ratifikált 17. alkotmánykiegészítés tette lehetővé, hogy
a szenátorokat közvetlen népi jelöléssel válasszák meg.
Az amerikai p á r t o k szervezete nagy vonalakban a következő:
A pártokon belül állandó bizottságok (committe) m ű k ö d n e k , s vannak
időszakos pártgyűlések (conventions). A bizottságok intézik a folyó
pártügyeket, a gyűlések jelölik a hivatalos pártjelölteket a különböző
tisztségekre. - Állandó bizottságok m ű k ö d n e k a városokban, városi ke
rületekben, countykban (grófság), kerületekben (districts). Ez utóbbiak
mint kongresszusi választási kerületek váltak jelentőssé. A kisebb admi
nisztratív egységekben rendezik meg a primaryt, itt választják meg a
jelölteket mind a helyi tisztviselőket, m i n d pedig a kongresszusi kül
dötteket. Ily m ó d o n különbséget lehet tenni a város, kerület, állam, va
lamint „nemzeti" convention között. A kerületi gyűléseken állítják a je
lölteket a kongresszusi képviseletre. Az ún. „national convention" állít
ja a jelöltet az elnöki tisztségre. - a primary jelentősége az előbbiekből
kitűnik. Az ui. meghatározza a felsőbb szintű jelöléseket is. Ugyanak
kor a pártfőnökök (boss-ok) jelentősége is óriási, hiszen a k a m p á n y o k
irányítása az ő kezükben van, s a primary keretében kiválasztott jelöl
tek közötti vetélkedésben nagy szerephez juthatnak.
Ámbár a 2 0 . századi reformok demokratizálták, a pártoktól függet
lenebbé tették a választási rendszert, mégis meghiúsulhat az az alapelv,
amelyet az alkotmány fogalmazott meg, vagyis az „egyenlő képviselet
a Házban, az emberek egyenlő számában" - ha az államokban a kong
resszusi választókerületek határát oly m ó d o n húzzák meg, hogy egyes
szavazók vagy körzetek nagyobb súlyt kapjanak másoknál. A polgárok
lakhelye n e m törvényes ok szavazatuk korlátozására, illetve túlsúlyo-
zására. A társadalom és a civilizáció jellege azonban hihetetlen gyorsa
sággal változik. Az amerikai t á r s a d a l o m k o r á b b a n kifejezetten vidéki,
ma városi karakterű. A képviseleti rendszer, amely n é h á n y évtizede jo
gos és becsületes volt, archaikussá és elavulttá válhat. A képviseleti
kormányzásban személyekre irányul a képviselet és a szavazók szava
zatának súlya n e m függhet a lakhelytől. A lakosság számaránya szük
ségképen az a kiindulópont, amelyet illetően a vita a választókerüle
tek kijelölésében jelentőséggel bírhat. Ez világos és szigorú parancsa az
alkotmányban biztosított „egyenlő elbánás elvének".
114
A választási kerületek önkényes kijelölése (gerrymandering) a fen
ti o k o k miatt egyike a leginkább vitatott kérdéseknek a legújabb kori
alkotmányfejlődésben.
[ 1 9 6 0 - b a n 4 1 0 ezer lakosra jutott e g y k é p v i s e l ő , a k é p v i s e l ő k létszáma p e d i g

változatlanul 4 3 5 f ő . E g y 1 9 2 9 - b e n k i a d o t t föderális t ö r v é n y elírta, h o g y a kerü
letek m e g a l k o t á s á n á l a s z o m s z é d o s és ö s s z e f ü g g ő t e r ü l e t e k e t jelöljék ki választá
si k e r ü l e t e k k é n t . M é g i s a k ü l ö n b ö z ő m a n i p u l á c i ó k f o l y t á n , a m e l y e k gyakran a
fanatikus p á r t h ű s é g e r e d m é n y e i , n y i l v á n o s s á g r a kerültek b o t r á n y o s e l t é r é s e k a
v á l a s z t ó p o l g á r o k s z á m á n a k m e g o s z l á s á b a n . Így pl. N e w York k e r ü l e t b e n a re
p u b l i k á n u s k e r ü l e t e k á t l a g o s a n 3 9 8 4 4 0 , m í g a d e m o k r a t a k e r ü l e t e k átlagosan
4 2 6 4 4 1 f ő v e l k a p t á k m e g a m a n d á t u m jogát. A m o n d o t t k ü l ö n b s é g e k ellenére
N e w York-i k e r ü l e t e k b e n n e m sértették m e g a t ö r v é n y r e n d e l k e z é s e i t , m e r t a z
eltérés a h i v a t a l o s a n m e g á l l a p í t o t t , illetve eltűrt 1 5 % - o n belül volt. N e m így C a -
liforniában, a h o l a z 1 9 6 1 - b e n lezajlott újrafelosztás m e g m u t a t t a , h o g y e n n é l
n a g y o b b e l t é r é s e k i s v a n n a k ( 4 3 % - o s s z a v a z a t t ö b b l e t , illetve 2 7 % - o s hiány eltű
rése). A szavazati a r á n y o k k ö z ö t t i e l t é r ő m e g o s z t á s l e g i n k á b b a v á r o s o k a t sújtot
ta. K é r d é s e s a z o n b a n a v é d e k e z é s m ó d j a . ]
Megjegyzendő, h o g y a Legfelsőbb Bíróság egészen a legutóbbi idő

kig elhárította a kérdésben való állásfoglalást azzal, hogy az „politi
kai és n e m jogi természetű". Ez volt a helyzet az 1 9 4 6 - b a n h o z o t t
döntésében is, míg alig húsz év múltán m á r elismerte a kérdés jogi
természetét.
[Két eset v á z l a t o s leírása p é l d a é r t é k ű . (Az 1 9 4 6 - o s eset: Illionis-ban 1 9 0 1 óta

n e m v o l t kerületi újrafelosztás, t e h á t óriási e g y e n l ő t l e n s é g m u t a t k o z o t t a k o n g
resszusi k e r ü l e t e k k ö z ö t t . Pl. C h i c a g o e g y i k k e r ü l e t e 1 1 2 1 1 6 , m í g m á s i k kerüle
t e 9 1 4 0 5 6 v á l a s z t ó t k é p v i s e l t . C o l e g r o v e p r o f e s s z o r é s társai k i akartak harcolni
a k o r m á n y z ó és h i v a t a l n o k a e l l e n e g y ő k e t i g a z o l ó ítéletet, a m e l y szerint a léte
ző k o n g r e s s z u s i felosztás é r v é n y t e l e n és k ö v e t e l i k az újrafelosztást m i n d a 26
illionisi k é p v i s e l ő i k ö r z e t b e n a d d i g is, a m í g a t ö r v é n y h o z ó k újrafelosztási tör
v é n y t n e m a l k o t n a k . Érvük a z v o l t , h o g y ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t n é h á n y
illionisi k e r ü l e t b e n a s z a v a z ó k m e g v a n n a k fosztva az „ e g y e n l ő j o g v é d e l e m t ő l " és
attól a j o g t ó l , h o g y s z a v a z a t u k teljes é r t é k ű l e g y e n . A kerületi föderatív bíróság
elutasította a k e r e s e t e t , a l e g f e l s ő b b b í r ó s á g p e d i g a k é r d é s t 4 : 3 arányban p o l i
tikai t e r m é s z e t ű n e k n y i l v á n í t o t t a és a d ö n t é s h o z a t a l t elutasította. Egy másik eset
b e n , a Baker v. Carr ü g y b e n ( 1 9 6 2 ) az ü g y már a T e n n e s s e e - i t ö r v é n y h o z á s
kudarcával v é g z ő d ö t t . Itt u g y a n c s a k 1 9 0 1 ó t a n e m v o l t újrafelosztás, bár e g y ál
lami t ö r v é n y a z újrafelosztást 1 0 é v e n k é n t i p e r i ó d u s b a n előírta.]
A népességben nagy eltolódás van a vidéki kerületekből a városok

felé, m i k é n t az államok lakosságszámában is nagy a mobilitás.
115
3.1.2.3. A kongresszus szervezete és működése
A kongresszus szerveinek m ű k ö d é s i szabályai n e m találhatók meg

részletezően az a l k o t m á n y b a n , h a n e m azt a politikai gyakorlat és
egyes fontosabb r e f o r m o k szabályozták.
Az alkotmány I. cikke szerint a képviselőház választja meg speak-
erjét és egyéb tisztségviselőit, a speaker szerepe a legjelentősebb. Az
angol alsóház speakerje politikai súlyát tekintve jelentéktelenebb
amerikai megfelelőjéhez hasonlítva. A többségi választmány és a ház
többségi pártjának vezetője jelöli személyét, s ez a m e g h a t á r o z ó jelle
gű. Elnöksége alatt a p a r l a m e n t i eljárás k o r r e k t s é g é t és pártatlanságá
nak fenntartását kell szolgálnia. Fontosságát a hivatali hierarchiában
az a tény is mutatja, hogy az alelnök u t á n a s p e a k e r n e k van a legna
gyobb esélye az unió elnöki tisztségére. A speaker - eltérően az u n i ó
alelnökétől, aki e hivatalából folyóan a szenátus elnöke - a képvise
lőházak rendesen megválasztott tagja és az is m a r a d , amíg el n e m ve
szíti m a n d á t u m á t . Bár a speaker jelentősége hanyatlott 1 9 1 0 előtt
m ű k ö d ő elődeihez képest, mégis ő a k ö z p o n t i figurája a t ö r v é n y h o
zási küzdelmeknek.
A kongresszusi tisztségviselők hierarchiájában a speaker után a
többségi vezető (whip) a legjelentősebb személyiség, őt is a pártválaszt
mány választja. A w h i p és segítői képviselnek m i n d e n államot és min
den pártfrakciót. Ok a szemei és fülei a speakernek. Éberen ő r k ö d n e k
a tagok és a kormányzati politika összhangja fölött, az ő feladatuk a
pártvezetés és a tagok közötti összhang megteremtése. Fontossági sor
rendben a nagyobb állandó bizottság elnökei következnek a rangsor
ban. A bizottságok elnökei gyakran kerülnek konfrontációba az unió
elnökével és a kabinet tagjaival az általuk képviselt szakterületeken.
Kongresszusi bizottságok és a bizottsági h a t á r o z a t h o z a t a l . - Az al
k o t m á n y létesítésének idején m i n d e n bizottság csak „ v á l o g a t ó " bi
zottság volt, s m i n d e n javaslat és tervezet egy speciális bizottság elé
került megfontolásra. Ahogy az ügyek száma n ő t t , a bizottság elé ke
rült megfontolásra. Ahogy az ügyek száma n ő t t , a b i z o t t s á g o k száma
3 5 0 fölé emelkedett, ekkor n é h á n y szabállyal r e n d e t t e r e m t e t t e k a bi
zottságok káoszában, majd az idők folyamán a t á r g y k ö r ö k szerint
csoportosultak. A 19. század végén az állandó bizottságok száma egy
re növekedett. W. Wilson még mint egyetemi tanár jelentős könyvet
írt a kongresszusi k o r m á n y z a t r ó l . E b b e n a bizottságokkal b e h a t ó a n
116
foglalkozott. T ö r t é n e l m i példákra hivatkozva az európai parlamentá
ris h a g y o m á n y o k k a l összevetve értékeli tevékenységüket. Elsőként
azt a s o m m á s megállapítását emelhetjük ki, amelyet az amerikai és
angol törvényhozásra egyaránt érvényesnek tartott, hogy ti. a bizott
ságok a jogalkotás legjelentősebb szervei. Ugyanakkor az angol rend
szerrel összevetve úgy találja, hogy az amerikai bizottságok n e m érik
el a kellő színvonalat. A legjelentősebb különbséget az angol és ame
rikai bizottságok k ö z ö t t abban látja, hogy míg Angliában egy ilyen bi
zottság m ű k ö d i k , amelynek azok a pártvezetők a résztvevői, akik
ugyanabban az i d ő b e n a k o r m á n y végrehajtó h a t a l m á n a k részesei,
addig A m e r i k á b a n a k é t p á r t i b i z o t t s á g o k a végrehajtó h a t a l o m t ó l el
szigetelten m ű k ö d n e k a törvényhozás k ü l ö n b ö z ő ügycsoportjaiban.
Az összevetés, amelyet W. Wilson a francia rendszerrel is elvégez, ah
hoz a legfontosabb következtetéshez vezeti, hogy az angol és francia
rendszerben a kabinet k o r m á n y z á s - a t ö r v é n y h o z ó és végrehajtó ha
talom szoros kapcsolata - valósul m e g éles ellentétben az amerikai
rendszerrel, amely a két hatalmi ágat elválasztva arra törekszik, hogy
azok ellensúlyozzák egymást.
W. W i l s o n elnöksége ( 1 9 1 2 - 1 9 2 0 ) idején a kongresszusi bizottsá
gok valóságos elburjánzását figyelhetjük meg. 1913-ban a képviselő
házban hatvanegy állandó bizottság volt, a szenátusban pedig hetven
négy. A többszörös átszervezés e r e d m é n y e k é n t 1 9 4 5 - b e n , Roosevelt
elnök halála u t á n m é g m i n d i g negyvennyolc állandó bizottság volt a
képviselőházban és h u s z o n k e t t ő a szenátusban. A második világhábo
rú után a 7 9 . kongresszus ( 1 9 4 5 - 1 9 4 7 ) létrehozott egy bizottságot a
p r o b l é m á k t a n u l m á n y o z á s á r a , 1 9 4 6 - b a n pedig elfogadta a T ö r v é n y
hozást Átszervező T ö r v é n y t . C s ö k k e n t e t t e az állandó bizottságok
számát, g o n d o s k o d o t t a kongresszusi pénzügyi ellenőrzés revíziójá
ról, növelte a bizottságok személyzetének anyagi ellátását. A reform
e r e d m é n y e k é n t a képviselőházban a bizottságok száma tizenkilencre,
a s z e n á t u s b a n tizenötre csökkent. A törvény ugyanakkor a megma
radt á l l a n d ó b i z o t t s á g o k h a t á s k ö r é t növelte, és felhatalmazta őket a
minisztériumok és végrehajtó szervek felügyeletével. Ez n e m új a
kongresszus t ö r t é n e t é b e n , de új az átfogó szabályozás ténye. - az ál
landó bizottságok létszámának csökkentése azt jelentette, hogy a spe
ciális albizottságok létszáma, valamint az azoknak dolgozó szakembe
rek létszáma á l l a n d ó a n növekszik. 1 9 5 2 - b e n már 6 0 0 állandó alkal
mazottja volt a bizottságoknak.
117
( M e g j e g y z e n d ő , h o g y a k o n g r e s s z u s s z a k e m b e r e i n e k l é t s z á m a m é g így is
m e s s z e alatta m a r a d az e l n ö k i hivatal által f o g l a l k o z t a t o t t a k l é t s z á m á n a k , t e h á t a
létszám e m e l k e d é s e n e m annyira a k o n g r e s s z u s i h a t á s k ö r n ö v e k e d é s é t , m i n t in
kább a b o n y o l u l t a b b s z a k k é r d é s e k m i a t t s z ü k s é g e s s z a k s z e r ű s é g e t i g é n y l ő m u n
k a f o l y a m a t o t jellemzi.)
A kongresszus m ű k ö d é s e szempontjából k ü l ö n ö s jelentőségűek a

két k a m a r a közös bizottságai. A föderáció hatalmi k ö r é n e k növeke
désével a jogalkotó tevékenység szakszerűsége folytán egyre nagyobb
igény mutatkozik a közös bizottságokra. A közös bizottságok tagjait
általában úgy állítják össze, hogy a t é m a érdekeltjeit és szakértőit
vonják be. A bizottságok összetételét elméletileg a k a m a r á k m a g u k
határozzák meg, a gyakorlatban azonban a pártválasztmányok és
konferenciák, a pártvezetők és senior képviselők.
A törvénytervezetek benyújtása és bizottsági tárgyalásuk bonyolult
folyamata jól érzékelteti az egyes bizottságok m u n k á j á n a k jelentősé
gét is. A bilit (törvénytervezetet) a szenátus vagy egy képviselő nyújt
ja be. Gyakorlatilag a legtöbb bilit a végrehajtó h a t a l o m vagy érdek
c s o p o r t o k készítik elő és adják át a s z e n á t o r n a k vagy képviselőnek.
Az angol p a r l a m e n t h e z h a s o n l ó a n az állami bevételekre irányuló tör
vényjavaslatokat a képviselőház kezdeményezi, a szenátus - eltérően
a L o r d o k H á z á t ó l - ezekben a törvényjavaslatokban is m ó d o s í t á s o k a t
terjeszthet elő, ill. elfogadásukat m ó d o s í t á s o k h o z kötheti. - M i n d e n
egyéb törvényjavaslatot m i n d k é t h á z b a n el lehet indítani. - A legna
gyobb körültekintést igényli az a kérdés, h o g y melyik bizottság k a p
ja meg a tervezetet előzetes tárgyalásra. A bizottság kiválasztása azért
fontos, m e r t az egyik bizottság összetétele folytán támogathatja, má
sik ellenezheti a bilit. A kijelölési viták kérdéseiben a speaker d ö n t a
képviselőházban, a többségi vezető a s z e n á t u s b a n .
A bizottsági h a t á r o z a t h o z a t a l a törvény megszületésének vagy el
vetélésének legfontosabb mozzanata. A bill a bizottsági elnök kezé
ben van. Megsemmisítheti a bilit úgy, hogy visszautasítja - egykor ez
volt az általános - de úgy is, ahogy egy taktikus elnök napjainkban te
szi, hogy félreteszi, késlelteti. Ha azt határozza a bizottsági elnök,
hogy a bill tárgyalását kezdeményezi, intézkedése a következő: re
ferálni rendeli a bilit egy albizottságban. Az albizottság elnöke lesz
t o v á b b i a k b a n a jogszabály m e g a l k o t á s á n a k kulcsembere. Elhalaszt
hatja vagy félreteheti szükség esetén a tervezetet. Ha a bilit kedvező
en ítéli meg, következő lépésként információkat kér az érdekelt pár-
118
toktól, konzultál a végrehajtó h a t a l o m m a l , hogy az hogyan értékeli a
bilit. Az é r d e k c s o p o r t o k az eljárásnak ebben a szakaszában ugyancsak
megjelennek tevékenységükkel. Ha a biliben foglalt ügy fontos, az al
bizottság kihallgatásokhoz (megkeresésekhez) folyamodhat.
A J o g s z a b á l y a l k o t ó Bizottság (Committes of Rules) egyfajta „ud
v a r m e s t e r e " a háznak, s m i n t ilyen, praktikus értelemben a legfonto
sabb a bizottságok közül. A h o g y a n az ügyek és a kongresszusi bizott
ságok száma m e g n ö v e k e d e t t , szükségessé vált a vitákat behatároló
szabályok felállítása. A szükséges vitákat, módosításokat béníthatja a
vég nélküli vita. Ezek kikerülésére ad felhatalmazást a képviselőház e
bizottságnak, hogy írja elő a viták idejét és szorítsa m e g a módosítá
sok számát. Ülésszakonként 5 0 - 8 0 törvényjavaslat kerül e bizottság
speciális szabályozása alá. M e g s z a b h a t j a a szavazás módját, a viták
i d ő t a r t a m á t . Jelentései m i n d e n i d ő b e n privilegizáltak, kivéve az
Egész H á z Bizottságát és a Konferencia Bizottság jelentéseit. H a t á s
k ö r e olyan jelentős, hogy a tervezetet a tárgy szerinti bizottság kiha
gyásával is megszerkesztheti. K ü l ö n ö s e n azt a privilégiumát vitatják,
amely kivonja döntéseit a Floor ellenőrzése alól. A kongresszus plé-
n u m á n a k van lehetősége arra, hogy a bizottság indokolatlan befolyá
sát kizárja. A tárgy szerinti bizottságtól közvetlenül m a g á h o z rendel
heti a bilit. Ténylegesen azonban erre ritkán kerül sor. A p l é n u m o n
t ö r t é n ő eljárás (Floor action) a bill következő állomása. Itt a legfon
tosabb törvényhozási kérdésekben is a vita egy ó r á n át tarthat. Ha a
tervezetet részben leszavazzák, a bilit vissza kell küldeni a bizottság
h o z átalakítás céljából. A képviselőház elhatározhatja, hogy átalakul
egy ún. Egész H á z Bizottságává. Ez azért előnyös, m e r t kisebb a ha
tározathozatalhoz szükséges létszám, szabadabb a vita.
A billen gyakran történik módosítás. Ha a bilinek m e g h a t á r o z o t t
formája van, a k k o r módosítás n e m lehetséges, h a n e m a vita után sza
vazás következik. Ha a bill formája kötetlenebb, akkor a módosítás
lehetséges.
A törvényalkotás k ö v e t k e z ő lépése a bill megalkotása során a sze
n á t u s eljárása. A szenátus k o r m á n y z a t i szerepének megítélése egyike
a m i n d e n k o r i politikatörténet legvitatottabb kérdéseinek. Az ameri
kai szenátus h a t á s k ö r e , h a s o n l ó a n az ugyancsak föderatív Svájc tör
vényhozásához, rendelkezik a jogszabály m e g a k a d á l y o z á s á n a k lehe
tőségével, sőt h o l t p o n t r a is juttathatja a törvényt. Sajátossága az USA
szenátusának ugyanakkor, hogy m i n d e n állam azonos létszámú (két-
119
két) szenátorral vesz részt tevékenységében az a l k o t m á n y rendelkezé
se szerint és azzal a kikötéssel, hogy az a l k o t m á n y n a k ez a szakasza
n e m m ó d o s í t h a t ó . - Az alkotmányozás során az U n i ó megszületésé
nek feltétele volt az államok egyenlő szenátusi képviselete. - Társa
dalmi hátterét tekintve a szenátus és a képviselőház n e m fejez ki ak
kora különbséget, mint az angol törvényhozás két kamarája, mégis
W. Wilson joggal állapította meg, hogy a s z e n á t u s b a n a gazdasági elit
van túlsúlyban.
A szenátusi eljárás a törvényalkotás s o r á n különbözik a képvise
lőház eljárásától. K ü l ö n b ö z ő m ó d o s í t á s o k a t t e h e t n e k és fogadhatnak
el a szenátus megfelelő bizottságai, az erőviszonyok a két ház bizott
ságai között azonban eltérőek. Ezeknek a különbségeknek a kiegyen
súlyozására m i n d k é t ház tagokat küldhet egy ideiglenes bizottságba,
az ún. Konferencia Bizottságba. A ház elnöke és a szenátus többségi
vezetője nevezi ki tagjait, akik tevékenységük során gyakran teljesen
átírják a bilit. Bármit p r o d u k á l is a z o n b a n e bizottság, m i n d k é t kama
rában ezt az eljárást követően szavazásra kerül a sor.
Ha a képviselőház és a szenátus elfogadta a törvényjavaslatot, mi
előtt azok t ö r v é n y e r ő r e e m e l k e d n é n e k , az Egyesült Államok elnöke
elé kell terjeszteni őket. Az elnök egyetértése esetén aláírja, ellenke
ző esetben ellenvetéseivel együtt visszaküldi a kongresszus azon ka
marájának, amely a törvényjavaslatot k e z d e m é n y e z t e ; e k a m a r a az
ellenvetéseket részletesen feltünteti naplójában és hozzálát a törvény
javaslat újbóli tárgyalásához. A m e n n y i b e n az új tárgyalás u t á n a ka
mara k é t h a r m a d a elfogadja a törvényjavaslatot, ezt az ellenvetésekkel
együtt a Kongresszus másik kamarájának kell megküldeni, amely azt
hasonló m ó d o n újra tárgyalás alá veszi. A törvényjavaslat a kongresz-
szus tagjainak k é t h a r m a d a által t ö r t é n e t elfogadása esetén törvény
erőre emelkedik. - M i n d e n ilyen esetben a z o n b a n a kongresszus
m i n d k é t kamarájában igennel vagy n e m m e l kell szavazni és a tör
vényjavaslat mellett és ellen szavazó személyek nevét a két k a m a r a
naplójában fel kell tüntetni. A m e n n y i b e n valamely törvényjavaslatot
az elnök az eléje terjesztéstől számított 10 n a p o n belül n e m küldi vis
sza, az ugyanolyan m ó d o n törvényerőre emelkedik, m i n t h a aláírta
volna, kivéve, ha a kongresszus elnapolása miatt a visszaküldés n e m
lehetséges. Ez az ún. „zsebvétó" esete, amely az e l n ö k ö k által olyan
esetben alkalmazott módszer, amelyek szélsőséges e r ő p r ó b á t jelente
n e k az elnök és a kongresszus között.
120
Az ellenőrzés
A végrehajtó h a t a l o m ellenőrzése a kongresszus által a kongresz-

szusi b i z o t t s á g o k b a n történik. A kongresszusi állandó bizottságok
hoz k a p c s o l ó d ó ügyekben m á r a törvényhozást előkészítő tevékeny
ség során alkalom nyílik a végrehajtó h a t a l o m m e g h a t á r o z o t t szervé
nek m ű k ö d é s é t kritika tárgyává tenni. A vizsgálatok többségére azon
ban az elnök megbízása, ill. felkérése alapján kerül sor. Végül folynak
vizsgálatok - inkább t u d o m á n y o s felméréseknek lehet nevezni - az
Unió állapotát (gazdasági, szociális, stb.) illetően is.
A kiterjedt vizsgáló gépezet szervezete elég egyszerű. M i n d e n na
gyobb kormányfunkció mellé megfelelő állandó bizottság, albizott
ság, ill. egyesített bizottság van szervezve. E bizottságok működését az
előzőekben a törvényhozást előkészítő tevékenység kapcsán láthattuk.
M i n d e n bizottság és albizottság a vizsgálat során meghallgatásokat
foganatosít, amelyek közül egyesek nyilvánosak a közönség előtt, má
sok zártak. Tanúkat hallgatnak meg, továbbá a szekértők sokaságát,
központi szerveket keresnek meg, érdekcsoportok véleményét teszik
mérlegelés tárgyává. Jelentéseket készítenek részben saját vizsgálódá
suk e r e d m é n y e k é n t , vagy kutatótestületeket k é r n e k fel és az ügyben
érdekelt szerveket keresik meg, akik jelentéseket készítenek. A bizott
sági jelentések gyakran terjedelmes, nehezen kezelhető irathalmazzá
nőnek, de az összegyűjtött információk és szakértői vélemények érté
kesek a megfelelő állásfoglalások kialakítása szempontjából.
Az albizottságokat m u n k á j u k során elárasztják a k ü l ö n b ö z ő érdek
c s o p o r t o k véleményükkel, amelyekben jól szervezett partikuláris
érdekek nyilvánulnak meg. Az ellentétes érdekek ütközése folytán a
vélemények elemzése és értékelése felelősségteljes és nehéz m u n k a .
E m u n k á t a bizottságok segédszemélyzet igénybevételével folytatják.
Így pl. 1 9 2 9 - b e n állította fel a Kongresszus saját szerveként a Gener
al Accounting Office-t (Legfőbb Állami Számvevőszék).
A vizsgáló b i z o t t s á g o k tevékenységét nézve megállapíthatjuk,
hogy azok i n k á b b bírói jellegűek, mint törvényhozói tevékenységet
m e g a l a p o z ó a k , a n n a k ellenére, hogy bizonyos részben n e m vitatha
tóan a jogalkotás megalapozását is szolgálják. - A bizottságok m ű k ö
désük során a vizsgálatokból gyakran politikai ügyeket kreálnak és
v é l e m é n y ü k e t a nagy nyilvánosság elé viszik. E vonatkozásban a bi
zottsági e l n ö k ö k képességei és szelekciós tehetségük a legfontosabb,
121
amellyel a bizottsági tagokat kiválasztják és a k ö v e t e n d ő eljárást meg
határozzák. Természetes a rivalizálás a kongresszus és a végrehajtó
testület között majdnem m i n d e n kongresszusi vizsgálatban. A politi
kai indítékok fokozódnak, ha a kongresszus, a bizottság és a Fehér
H á z más-más p á r t által ellenőrzött. Republikánus kongresszusi bi
zottságok vizsgálják a d e m o k r a t a adminisztrációt vagy fordítva, ez
sokkal kedvezőbb az ügy é r d e m é t illetően, hiszen inkább igyekeznek
feltárni a hibák gyökereit, m i n t h a a bizottság és a Fehér H á z ugyan
a n n a k a p á r t n a k a kezében volna.
Bizonyos ésszerű megfontolások a z o n b a n h a t á r t szabnak a vizsgá
ló bizottságok tevékenységének. M á r 1 7 9 2 - b e n m é g ma is érvényes
h a t á r o k a t szabtak. Az abban állt, hogy a kongresszus csak a végrehaj
tó h a t a l m i szervek fennhatósága alá t a r t o z ó tevékenységet vizsgál
hatja. Sem a bizottságnak, sem a H á z n a k nincs joga meghallgatni a
minisztereket, azok egyedül az e l n ö k n e k felelősek, a bizottsági meg
hallgatásukhoz is a President engedélye szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság is felismerte a bizottsági vizsgálatok jelentő
ségét és korlátozásuk szükségességét. A Bíróság véleménye szerint a
kongresszus és az államok törvényhozása szempontjából nagy jelen
tősége van a vizsgálatoknak, amelyek nélkülözhetetlen információkat
tartalmaznak és fegyvert jelenthetnek a k o r r u p c i ó , hozzá n e m értés és
felforgatás ellen. H a t á r t kell szabni a z o n b a n m ű k ö d é s ü k n e k a közsza
badság érdekében. Így az á l l a m p o l g á r o k m a g á n ü g y e i t egyik ház bi
zottsága sem vizsgálhatja. Ez alól a legújabban h o z o t t bírósági d ö n
tés olyan kivételt tesz, hogy a közfunkciót gyakorlók e mentességet
n e m élvezhetik.
A kongresszusi vizsgáló bizottságok közül a m á s o d i k világháború
után az Amerika-ellenes tevékenységet, a belső b i z t o n s á g o t vizsgáló
bizottságok kiemelkedő szerephez jutottak. N e m találunk az ameri
kai t ö r t é n e l e m b e n napjainkig több olyan bizottságot, amely ilyen
sokszor riasztotta volna a társadalmat, amely annyi vitát keltett vagy
ilyen súlyos kérdéseket érintett volna. H á r o m bizottság vizsgálta a
belső biztonságot, a felforgatást és k o m m u n i s t a beszivárgást (az álla
mi szervekbe). Az a n t i k o m m u n i s t a láznak t ö b b oka volt. Az első, a
k o m m u n i s t a hatalom a Szovjetunióban és a n n a k riasztó gyakorlata.
Továbbá a kiábrándulás, amely a m á s o d i k világháború fegyverbarát
ságát a h i d e g h á b o r ú b a fordította. H a r m a d i k ok, a k o m m u n i s t a befo
lyás erősödése a h a r m a d i k világ országaiban. Ilyen tényező volt to-
122
vábbá a koreai h á b o r ú által o k o z o t t szenvedés és a félelem a t e r m o
nukleáris h á b o r ú t ó l .
A bizottságok szervezésének ma is igen fontos elve a rangidősség.
Ez az elv a bizottságokban a z o k n a k a p á r t t a g o k n a k a befolyását biz
tosítja, akik a leghosszabb ideig megszakítás nélkül látják el közfunk
ciójukat. Ha egy képviselő elveszti m a n d á t u m á t , természetesen rang-
idősségét is elveszti, m é g ha a k ö v e t k e z ő választáson vissza is kerülne
a házba. A szenátusban m é g az albizottságokba t ö r t é n ő kinevezések
nél is a rangidősség d o m i n á l .
3.1.2.4. Az Egyesült Államok föderális bírósági szervezete
Az A l k o t m á n y III. cikk 1. szakasza szerint „Az Egyesült Államok

bírói hatalma egy Legfelsőbb Bíróságot, és olyan alacsonyabb rendű
bíróságokat illet, amelyeket a kongresszus időről-időre rendel és léte
sít. M i n d a legfőbb, m i n d az alacsonyabb bíróságok bírói megtartják
tisztségüket jó viselkedésük alatt és szolgálataikért m e g h a t á r o z o t t
i d ő k ö z ö k b e n fizetést k a p n a k , amely n e m c s ö k k e n t h e t ő tisztségükben
való m a r a d á s u k alatt. A hatáskört illetően a 2. szakasz szerint az ki
terjed a jog és méltányosság terére t a r t o z ó m i n d e n esetre, amelyek az
alkotmányból, az Egyesült Államok törvényeiből és a hatóságuk alatt
k ö t ö t t és k ö t e n d ő szerződésekből erednek. A h a t á s k ö r b e t a r t o z ó sze
mélyek k ö r é t illetően a nagykövetek, követeket és konzulokat érintő
ügyekben és azokban, amelyekben egy állam szerepel félként, az el
sőfokú bírósági h a t á s k ö r a Legfelsőbb Bíróságot illeti meg. A h a t á s
k ö r t o v á b b i k ö r ü l í r á s a territoriális (területi). A tengerek, a hajózha
tó vizek jogára v o n a t k o z ó eseteket, az állam és más állam polgárai
közötti eseteket, ideértve továbbá az állam és másik állam közötti
ügyeket, amelyek bizonyos vitatható földdarabokra vonatkoznak. Az
állam és polgárai, külföldi államok polgárai és alattvalói közötti
ügyek tartoznak e k ö r b e .
A Legfelsőbb Bíróság kilenc bíráját (a létszámot n e m az alkot
m á n y rögzíti, tehát megváltoztatható) h á r o m eljárási lépcsőben neve
zik ki. Az első lépésben az elnök jelöl, a m á s o d i k b a n a szenátus elvet
vagy megerősít, h a r m a d i k b a n az elnök kinevez.
123
[ M í g 1 7 8 9 é s 1 9 0 0 k ö z ö t t a s z e n á t u s a z e l n ö k jelöltjeinek e g y h a r m a d á t v e
tette vissza, 1 9 0 0 é s 1 9 6 8 k ö z ö t t m i n d ö s s z e e g y e t . 1 9 6 8 ó t a i s m é t s z i g o r o d o t t a z
eljárás. M e g á l l a p í t h a t ó , h o g y 1 9 0 0 e l ő t t f ő l e g p á r t s z e m p o n t o k d ö n t ö t t e k a k i n e
v e z é s n é l , m é g 1 9 0 0 után e l s ő s o r b a n m i n ő s é g i k ö v e t e l m é n y e k . A N e w D e a l h e z
f ű z ő d ő bírósági gyakorlat (ld. k é s ő b b ) k a p c s á n m e r ü l t fel a B í r ó s á g r e f o r m j á n a k
s z ü k s é g e , a m e l y v é g ü l elmaradt. A z amerikai t ö r t é n e l e m n a g y bírói e g y é n i s é g e i
k ö z ü l t ö b b e n e l ő z ő l e g j e l e n t ő s állami f e l a d a t o t láttak el. Így J o h n M a r s h a l l , aki
J o h n A d a m s e l n ö k államtitkára (minisztere) v o l t . C h a r l e s E v a n s H u g h e s (ld. N e w
D e a l kapcsán) p e d i g u g y a n c s a k államtitkár, majd a R e p u b l i k á n u s Párt e l n ö k j e
löltje v o l t 1 9 1 6 - b a n . ]
A Legfelsőbb Bíróság legfontosabb feladata a jog szerinti kor

mányzat, a joguralom (Rules of Law) fenntartása, vagyis hogy a kor
mányzat és a n n a k tisztviselői mindig jogszerűen járjanak el. E n n e k
értelmében kötelesség 1. fenntartani az a l k o t m á n y szupremáciáját
(főuralmát); 2. biztosítani a föderális jog egységes magyarázatát; 3. az
államok egymás közötti és az u n i ó és államok közötti ellentéteket
feloldani. Utóbbi k é r d é s k ö r b e n h o z o t t d ö n t é s e k ritkák. A 2. kérdés
körben h o z o t t döntések egyre n ö v e k v ő jelentőséggel bírnak. A legel
lentmondásosabb jogi gyakorlat az 1. k é r d é s k ö r b e n alakult ki, az
alkotmányos rend fenntartásának ugyanis t ö b b aspektusa van: így az
állami és föderális h a t a l o m jellegének értelmezése, vagyis magyaráz
ni a föderális k o r m á n y z a t h a t á s k ö r é n e k határait. [Ez a magyarázat
különösen az első nyolc, valamint a 14. és 1 5 . alkotmánykiegészítés
kapcsán (ld. később) jelentős.]
Az 1 7 8 9 . évi föderális Bírósági T ö r v é n y kiépítette a föderális bí
róságok hálózatát és összhangba hozta a helyi (állami) bírósági szer
vezettel. Tökéletes hatásköri elhatárolódás a z o n b a n n e m lehetséges.
Az alapelv szerint az állami bíróságok járnak el m i n d a z o n ügyekben,
amelyeket alkotmány vagy föderatív törvény n e m v o n el hatáskörük
től. Így pl. a b ü n t e t ő ügyekben a helyi bíróságok járnak el, kivéve, ha
föderális törvényhozás a föderális b ű n ü l d ö z é s tárgyává teszi az egyes
kiemelten súlyos bűncselekményeket (pl. 1 9 3 5 - b e n szabályozták az
FBI - föderális bűnüldözés - h a t á s k ö r é b e t a r t o z ó legsúlyosabb bűn
cselekményeket), illetve v a n n a k olyan bűncselekmények, amelyeket
az alkotmány maga föderális szinten rendel üldözni (pl. hazaárulás,
erre v o n a t k o z ó rendelkezéseket ld. a jog bemutatásánál). A bíróságok
szervezetét tekintve: első fokon általában egyes bírák járnak el. A jury
használata m i n d polgári, m i n d b ü n t e t ő ügyekben elterjedt és az
1 7 9 1 . évi alkotmány-kiegészítések k ö r é b e n biztosított. A bíróságok is
124
nagy változatosságban alakultak ki az egyes államokban. (Így külön
családjogi, fiatalkorúakra v o n a t k o z ó stb. bíróságok.) Csak a közigaz
gatási és kereskedelmi bíróságok nyertek egységes szabályozást. - Az
egyes államokban szervezett állami főbíróság (amely egyes államok
ban ügyosztályokra tagolódik) fellebbviteli fórumként jár el és fel
ügyeli az alsóbbfokú bíróságokat. Az államok nagy száma miatt u t ó b
bi időkben t ö b b állam részére egy közös főbíróságot létesítettek.
A fellebbviteli bíróságok h a t á s k ö r e a jogkérdésekre korlátozódik,
vagyis n e m a tényállási kérdések körül kialakult vitákra. Az államon
k é n t szervezett föderális főbíróság h á r o m bíróból álló testületekben
jár el, esetenként az egész bíróság egy testületet formál. Végül vannak
speciális föderális bíróságok m i n t pl. a nemzetközi kereskedelem
ügyeire szervezett bíróság.
Az állami és föderális bíróságok hatásköri ütközéseinek csökkenté
sére kidolgoztak bizonyos elveket. Így csak állami bíróságok járnak el
az említett b ü n t e t ő ügyekben, viszont a föderális igazságszolgáltatás
szervei járnak el szerzői jogi ügyekben, m e r t az alkotmány maga is ezt
a jogterület szabályozását a kongresszus hatáskörébe utalta. De ilyenek
a Sherman Actból fakadó ügyek (ld. később), azaz az anti-trust ügyek.
Az 1 7 8 9 . évi bírósági törvény föderális bírósági hatáskörbe utalta
a „cases of admiralty a n d m a r i t i m e jurisdiction" eseteit, azaz a tenge
részeti és haditengerészeti ügyeket.
Megjegyzendő továbbá, hogy 1875-ig számos esetben föderális
kérdésekben is i n d í t o t t a k eljárást az állami bíróságoknál. Bizonyos
ü g y c s o p o r t o k b a n 1 8 7 5 u t á n is választást e n g e d n e k a feleknek a per
bíróság megválasztásánál.
Az Egyesült Á l l a m o k Legfelsőbb B í r ó s á g á n a k m ű k ö d é s i rendjét
illetően elsődleges, hogy csak peres ügyekben d ö n t és n e m alkot el
méleti állásfoglalásokat. Gyakorlatilag kell egy olyan ügyfél - peres
fél - aki sérelmet szenvedett. Addig n e m intézhető támadás a fenn
álló jog ellen, amíg abból közvetlen kár n e m származott. A bíróság
m ű k ö d é s é n e k első évtizedeiben elsődleges a föderalizmus fenntartá
sa érdekében h o z o t t ítélkezés volt. Az A l k o t m á n y VI. cikke szerint
ugyanis az A l k o t m á n y az Egyesült Államok által alkotott jogként az
ország legfőbb joga. A híres M a r b u r y v. M a d i s o n ügyben egy bírói ki
nevezés aláírásának elmulasztása miatt indult eljárás, amely 1803-ban
Marshall főbíró jelentős elveket rögzítő ítéletével végződött (ld. fö
deralizmusról szóló részt).
125
A Legfelsőbb Bíróság kiterjedt hatáskörét mutatja, hogy m i n d e n
évben több ezer ügy érkezik hozzá, de csak n é h á n y százat fejez be,
azokat, amelyeket döntésre érettnek és fontosnak ítél.
A bíróság ügyrendje: az ülésszak o k t ó b e r t ő l júniusig tart, a nyári
szünetben mindegyik bíró fellebbezési körzetét járja, illetőleg a per
iratokból készül a következő ülésszakra. Az o k t ó b e r i nyitó ülés után
két hétig meghallgatásokat végez. M i n d e n ügyre a meghallgatás a d o t t
n a p r a és i d ő p o n t r a van kitűzve. ( M i n d e n ügyre egy óra, fél-fél óra
terjedelemben az ellenérdekű feleknek.) A l k a l m a n k é n t kívülállók vé
leményének meghallgatására is sor kerülhet, ( é r d e k c s o p o r t o k , jogászi
testületek). Az ülések nyilvánosak, az ügyvédeknek és ügyészeknek
külön székek v a n n a k fenntartva.
[A b í r ó s á g tárgyalásairól csak r ö v i d j e g y z ő k ö n y v k é s z ü l , a s z ó b e l i m e g n y i l a t
k o z á s a d ö n t ő . A bírói k é r d é s e k g y a k r a n szakítják m e g az ü g y v é d e k e l ő a d á s a i t .
A z ü g y logikájának m e g é r t é s e é r d e k é b e n f e l t é t e l e z é s e k e t i s m e g f o g a l m a z h a t n a k .
A bírók m i n d e n p é n t e k e n k o n f e r e n c i á t tartanak, a m e l y e n m e g v i t a t j á k az ü g y e
ket, s a b e f e j e z e t t e k f e l ő l szavaznak. Az ü l é s e z é s e l ő t t i s z ü n e t e k b e n (két-két hét)
t a n u l m á n y o z z á k az ü g y r e v o n a t k o z ó iratokat és e l ő k é s z í t i k a d ö n t é s t . Az elutasí
tó d ö n t é s t n é g y b í r ó n a k kell e l ő k é s z í t e n i . - A p é n t e k e n k é n t i ü l é s e k titkosak, m é g
a titkárok s i n c s e n e k jelen.]
Az ügyben való megnyilvánulás a legidősebb bíróval kezdődik és

k o r szerint halad végig, míg a szavazás a legfiatalabbal kezdődik és
ugyancsak k o r szerint halad. A d ö n t é s megerősítése az alsóbbfokú bí
róság d ö n t é s é n e k vagy visszautasítása. Az ügyeket többségi szavazat
tal döntik el.
O p i n i o n of the C o u r t - azaz a bíróság döntését írásban m e g i n d o
kolják. A d ö n t é s t a főbíró fogalmazza meg, ha ő a többségi d ö n t é s
ben részt vett, ha a kisebbségi véleményhez csatlakozott, a k k o r a leg
idősebb bíró a többségi véleményt (dissenting opinion-t) a kisebbségi
csoport egy bírója fogalmazza meg. A separate o p i n i o n elkülönített
véleményt - a kisebbségi véleményen belüli eltérést fejez ki.
A Legfelsőbb Bíróság ügyrendjére k e r ü l n e k azok az ügyek, a m e
lyekben a területi fellebbezési bíróságok egymásnak e l l e n t m o n d ó íté
letet hoztak, u g y a n a z o n jog megítélésében, t e h á t tisztázni kell a jogi
helyzetet.
A Legfelsőbb Bíróság véleménye t ö b b részből á l l . Az első rész az
érvelések sora, a másik rész az alkotmány, illetve a h i v a t k o z o t t jogsza
bály idézését tartalmazza, a h a r m a d i k rész a bíróság véleményét alá-
126
támasztó nézeteket és az előbbi bírósági állásfoglalások felidézését
tartalmazza, míg a negyedik rész az üggyel kapcsolatos jogi alapelvet
(alapelveket) fejti ki, s végül az ún. holdinggel zárul. Ez a holding a
legfontosabb része a véleménynek, mivel a törvény, 111. jogszabály
bizonyos vitatott pontjának értelmezését jelenti.
(A v é l e m é n y t ö b b i r é s z e a h o l d i n g o t támasztja alá. A h o l d i n g j e l e n t ő s é g e az
amerikai j o g n a k - az a n g o l j o g h o z h a s o n l ó a n - kialakult c o m m o n l a w jellege m i
att óriási. A b í r ó é r t e l m e z é s é n e k v á l t o z á s a az é p p e n p r e c e d e n s ü l s z o l g á l ó ü g y r ő l
f o g a l m a z ó d i k m e g b e n n e . E n n e k alapján tudják m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a g y a k o r l ó jo
g á s z o k a h a s z n á l a t o n kívül k e r ü l ő p r e c e d e n s e k e t az új g y a k o r l a t t ó l v a g y tudják
é r v e l é s ü k s o r á n k i m u t a t n i , h o g y a z általuk v i t a t o t t ü g y e k r e m i é r t v o n a t k o z i k
v a g y n e m v o n a t k o z i k a z ú j o n n a n kialakult p r e c e d e n s . )
3.1.2.5. A végrehajtó hatalom és az elnök
Az u n i ó e l n ö k é n e k a hatásköre igen szűkszavúan van rögzítve az

a l k o t m á n y b a n , de a rövidség ellenére kitűnik, hogy már az unió szü
letése idején is erős elnöki h a t a l m a t létesített az alkotmány. A rövid
és általános m e g h a t á r o z á s előnye volt, hogy az idők folyamán a funk
ció g y a r a p o d á s á n a k lehetősége nyitott volt. Az A l k o t m á n y II. cikke
szerint a végrehajtó h a t a l o m az Egyesült Á l l a m o k elnökére van ru
házva. Az 1. szakasz az elnöki hivatal i d ő t a r t a m á t négy évben hatá
rozza meg, újraválasztását n e m korlátozza.
( W a s h i n g t o n e l n ö k m é r t é k t a r t ó h a t a l m a a z e l n ö k s é g e t kétszeri m e g v á l a s z t á s
ra k o r l á t o z t a , s ez m i n t e g y s z o k á s s á vált. A 2 0 . századi a l k o t m á n y f e j l ő d é s s o r á n
R o o s e v e l t e t n é g y a l k a l o m m a l ruházták fel az e l n ö k i h a t a l o m m a l . A h o s s z ú e l n ö
ki h a t a l o m visszahatására 1 9 5 1 - b e n a 2 2 . a l k o t m á n y k i e g é s z í t é s csak az e l n ö k
kétszeri választását e n g e d i m e g . )
Az a l k o t m á n y b a n m é g az á l l a m o k képviselőháza által választott

e l e k t o r o k választották, míg a 1 2 . alkotmánykiegészítés (1804) pri
m a r y által választott e l e k t o r o k r a bízza az elnökválasztást. Az elnök
v á l a s z t ó e l e k t o r o k m e g v á l a s z t á s á r a m i n d e n szökőév n o v e m b e r első
hétfője utáni s z e r d á n kerül sor, a m i k o r az amerikai n é p többségi
szavazással egy f o r d u l ó b a n a 10 év i d ő t a r t a m r a összeállított lista
szerinti helyezést figyelembe véve d ö n t á l l a m o n k é n t az elnöki elek
torokról.
127
[Ezek száma m e g e g y e z i k a W a s h i n g t o n b a k ü l d e n d ő k o n g r e s s z u s i k ü l d ö t t e k
számával (azaz 4 3 5 + 1 0 0 + 3 = 5 3 8 , a h á r o m k ü l d ö t t C o l u m b i a District után
jár). A választott e l e k t o r o k ö s s z e g y ű l n e k d e c e m b e r b e n az ő á l l a m u k f ő v á r o s á b a n ,
hogy megválasszák az elnököt és alelnököt az elektori m a n d á t u m o k többségével.
2 7 0 szavazat s z ü k s é g e s a z é r v é n y e s m e g v á l a s z t á s h o z . ]
A következő év j a n u á r 6-án a kongresszus két háza előtt a lelépő

alelnök, aki a szenátus elnöke, hivatalosan proklamálja a választás
e r e d m é n y é t a leadott listák szerint, amelyeket az államokból hozzá
címeztek. U g y a n a z o n hó 2 0 - á n az 1 9 3 3 . évi 2 0 . a m e n d e m e n t szerint
az elnök hivatalba lép. F u n k c i o n á l á s á n a k kezdete március 4. Az el
n ö k munkaképtelensége és halála esetére a 2 5 . alkotmánykiegészítés
tartalmaz rendelkezéseket. Az elnök ideiglenes akadályoztatása ese
tén (pl. kórházi kezelés) az elnök m a g a szabályozza a helyettesítését,
de lehet h o g y erről n e m g o n d o s k o d i k . Első esetben deklarációval for
dul a szenátus elnökéhez és a képviselőház speakerjéhez. Akadályoza-
tása megszűnését ugyancsak így jelzi. Ha az elnök n e m intézkedett, az
elnökhelyettes és a kabinetet alkotó államtitkárok többsége határoza
tot hoznak a kérdésben, vagy a Kongresszus többségi h a t á r o z a t o t al
kot, amelyet m i n d k é t ház e l n ö k é n e k megküld.
Az elnök jogkörének leírását az A l k o t m á n y II. cikk 2. szakasza tar
talmazza. E szerint:
a) az elnök a főparancsnoka az Egyesült Államok hadseregének, ha
j ó h a d á n a k (és ma m á r a légierőnek is);
b) az elnök p a r a n c s n o k a a tagállamok népfelkelésének is;
c) hatalma van a szenátus meghallgatásával és beleegyezésével szer
ződések kötésére azzal a feltétellel, hogy a h h o z a s z e n á t o r o k két
h a r m a d a hozzájárul;
d) a szenátus meghallgatásával kinevezi a nagyköveteket, követeket
és konzulokat, a legfelsőbb bíróság bíráit és az Egyesült Államok
többi tisztségviselőjét.
Az 1 8 8 3 . évi törvény (Pendleton Act) szerint az elnök a m e r i t sys-
tem szerint nevezheti ki a tisztviselőket, ami azt jelenti, hogy elsősor
ban a hozzáértést kell alapul vennie, ami bizonyos stabilitást jelent a
közfunkciók gyakorlása terén. Az elnök k a t o n a i h a t a l m á t illetően
m á r az u n i ó fennállásának első éveiben vita b o n t a k o z o t t ki a födera-
listák és köztársaságiak között. A 19. és 2 0 . század t ö r t é n e l m i esemé
nyei e vitát felszínen tartották. A nukleáris h á b o r ú veszélye - illetve
a n n a k elhárítása - különleges intézkedéseket igényelt. - N a p j a i n k b a n
128
az elnöki h a t a l o m erősségét a t é m a szakértője T h . C r o n i n úgy jelle
mezte, hogy a Fehér H á z m i n d e n h a t ó s á g a eltávozott „a fékek és
egyensúlyok" rendszerétől. Az A l k o t m á n y II. cikk 2. szakasza a há
b o r ú indítását a Kongresszus h a t a l m i k ö r é b e utalta, de ideiglenes in
tézkedést az elnök elrendelhet. Az elnök n ö v e k v ő katonai jogkörének
korlátozására a legújabb i d ő b e n 1973-ban került sor. Kambodzsa
1 9 7 3 . augusztus 15-i bombázása után az elnök hatalmát a hadviselés
terén korlátozták. A törvény szerint 48 órával a h a d i gépezet megin
dítása u t á n az e l n ö k n e k í r á s b a n kell indokolnia a hadviselés okát és
körülményeit. Az amerikai h a d e r ő t 60 n a p n á l t o v á b b n e m lehet
igénybe venni kongresszusi felhatalmazás nélkül. 6 0 , illetve 90 n a p
után a kongresszus h o z h a t d ö n t é s t a fegyveres erő visszarendeléséről
és ez a h a t á r o z a t nincs alávetve az elnöki vétónak. Az 1 9 7 3 . évi War
Powers Act azonban n e m o l d o t t a m e g a Kongresszus és elnök közöt
ti feszültséget a h á b o r ú indításának kérdésében.
Az elnök és a vezető tisztségviselők felelősségre v o n á s á t az alkot
mány I. cikk 3. szakasza a kongresszusra r u h á z z a . E szerint „A sze
n á t u s egyedül rendelkezik a vád alá helyezés esetében való ítélkezés
hatalmával. M i k o r ebből a célból üléseznek, esküt vagy ünnepélyes
fogadalmat tesznek. M i k o r az Egyesült Államok elnöke felett ítélkez
nek, a főbíró (Chief Justice) elnököl, és senkit sem lehet elítélni a je
len lévő t a g o k k é t h a r m a d á n a k hozzájárulása nélkül. A vád alá helye
zés eseteiben az ítélet n e m terjeszkedhet túl a hivatalból való elmoz
dításon és az Egyesült Államokban bármilyen tisztséggel járó bizalmi
vagy jövedelmező hivatal birtoklására és élvezésére való képtelenség
k i m o n d á s á n ; de az elítélt fél mindazonáltal a vádemelés, tárgyalás,
ítélet és b ü n t e t é s számára a törvény szerint kötelezett és alávetett ma
rad." Az A l k o t m á n y II. cikk 4. szakasza közelebbről határozza meg a
felelősségre vonás o k á t : az Egyesült Államok elnökét, alelnökét és
összes polgári tisztségviselőit megfosztják tisztségüktől árulásért,
megvesztegetésért vagy más súlyos bűncselekményekért és vétsége
kért való vád alá helyezés és elítélés esetében.
Az elnöki vétó és elnöki törvénykezdeményezés terén az Alkot
mány I. cikk 7. szakasza megengedi az elnöknek, hogy a Kongresszus
törvényjavaslatával szemben vétóval éljen. A vétó elhárítható mind
két h á z k é t h a r m a d o s többségi szavazatával. Az elnöki vétó a 19. szá
zad elején m é g igen ritka volt, de a 2 0 . században a lobbizás kialaku
lásával az e l n ö k ö k ezt az eszközt is használatba vették. F. Roosevelt
129
635 vétót gyakorolt, s azt csak 10 alkalommal sikerült elhárítani.
Utódai közül Eisenhower élt legtöbbször ezzel az eszközzel (181
alkalommal). Az elnöki vétóval összefüggésben alakult ki az ún.
pocket veto (zsebvétó). Ez úgy történik, hogy az elnök n e m írja alá a
törvényt a m e g a d o t t időn belül (10 n a p ) , h a n e m berekeszti a törvény
hozás ülésezését. A Kongresszus csak az újabb ülésen tudja megismé
telni eljárását. Az elnök törvénykezdeményezési joga a 2 0 . században
egyre növekszik. Elsődleges oka az elnöki h a t a l o m erőssége és az,
hogy az elnök kezében gyűlnek össze a legfontosabb információk.
a) Az elnök törvénykezdeményezésre felkérhet képviselőt, aki be
nyújtja az adminisztráció által kidolgozott javaslatot.
b) Az elnök direkt m ó d o n is - üzenet formájában - élhet a törvény
kezdeményezés jogával.
c) Amennyiben a törvénykezdeményezés jelentősége indokolja, az el
nök összehívhatja a „négy nagyot" (elnökhelyettes, speaker, a t ö b b
ségi és kisebbségi vezető), hogy a felmerült ellentéteket elsimítsa.
d) Végül az elnök a közvélemény n y o m á s á r a is kezdeményezhet tör
vényt, amiként azt az 1 9 6 4 . évi Civil Rights Act (polgári jogi tör
vény) kapcsán tette, a feketék jogállásának szabályozása érdekében.
3 . 1 . 3 . Az Észak-amerikai Egyesült Á l l a m o k jogrendszere
3.1.3.1. Jogforrások
Az angol gyarmatok a függetlenségi h á b o r ú t m e g e l ő z ő i d ő b e n el

sősorban az anyaországból h o z o t t joggal éltek, amelyet a helyi tör
v é n y h o z ó testületek a gyakorlati céloknak megfelelően összefoglaló
törvényekben rendeztek, a szükséges újabb jogigényeket a helyi jog
alkotás kielégítette. A 17. és a 18. században az anyaországban is a
c o m m o n law teljesen kiszorítja a helyi szokásjogot. A c o m m o n law
alkalmazása ugyanis jól képzett bírói kart igényelt. A függetlenségi
h á b o r ú t k ö v e t ő évtizedekben az amerikai angol g y a r m a t o k o n hason
ló folyamat zajlik le. P l y m o u t h C o l o n y területén (amely a későbbi
Massachusetts része lett), az 1680-as években m é g az angol helyi jog,
s n e m a c o m m o n law dominált. 1 7 2 0 - b a n viszont m á r a c o m m o n law
formulákat gyakran használta a bíróság. M á s amerikai angol gyarma
t o k o n hasonló a helyzet. M a r y l a n d b a n az angol c o m m o n law formu-
130
lák először 1 7 1 8 - b a n b u k k a n n a k fel a bírói döntésekben. A c o m m o n
law a g y a r m a t o k o n is a képzett bírói kar megjelenésével és m ű k ö
désének általánossá válásával járt együtt. J o h n Adams feljegyzéseiből
kitűnik, hogy a jogászok és bírók a 18. század k ö z e p é n m á r úgy gon
dolták, hogy a c o m m o n law hatása általános. A c o m m o n law ame
rikai befogadását Blackstone k o m m e n t á r j á n a k amerikai alkalmazása
segítette elő, amely az egyetemeken kötelező tananyag volt. (Black
stone: C o m m e n t a r i e s on the Law of England, 1 7 6 5 - 1 7 6 9 ) A 19.
század végétől a Digest System m á r m ű k ö d i k , amely 1685-től dolgoz
za fel a bírói döntéseket bizonyos „kulcsszavak" szerint. Azt azonban
tudni kell, mely d ö n t é s e k élnek még, s melyeket haladtak meg az
idők folyamán. Ebből a s z e m p o n t b ó l jelentős forrás az 1887-től fo
l y a m a t o s a n p u b l i k á l t b í r ó i h a t á r o z a t o k gyűjteménye (National
R e p o r t e r System).
A kodifikáció követelménye a 19. század közepétől egyre h a t á r o
zottabban fogalmazódik m e g k ü l ö n ö s e n az egyes jelentősebb álla
m o k b a n . Így David Dudleey Field ( 1 8 0 5 - 1 8 9 4 ) neves N e w York-i
ügyvéd hatására a kodifikációs irányzat felerősödött. 1847-ben két
bizottság is alakult. Az egyik a polgári és b ü n t e t ő eljárás reformja, a
másik az egész jogrendszer kodifikálása érdekében. A bizottság 1 8 4 8 -
ban megalkotta a polgári eljárásjogi k ó d e x e t , amelyet 1849-ben ha
tályba léptettek á t m e n e t i jelleggel. A polgári és b ü n t e t ő eljárásjog tel
jes k ö r ű kodifikálására 1 8 5 0 - b e n került sor, de csak 1882-ben lépett
a k ó d e x hatályba. M á s államokban hasonló kodifikációs m u n k á l a t o k
kezdődtek.
Az anyagi jog kodifikálása rögösebb úton haladt. Az 1857-ben lét
rehozott bizottság felbomlott. N e w York államban 1879-ben a tör
vényhozás elfogadta ugyan a magánjogi kódexet, de a jogásztestület
nyomására a k o r m á n y z ó megvétózta. A kodifikációról kialakult nézet
eltérések során Field legnagyobb ellenzője C. Carter megjelentette írá
sát, amelyben „a mi c o m m o n law rendszerünk" kodifikációját (azaz
összegyűjtő tevékenységet) sürget. A kialakult vita analóg az európai
kontinensen e k k o r r a lezajlott, illetőleg még folyó vitákkal, amelyek
közül a leghíresebbet Savigny neve fémjelzett. (Az összefüggésre a
magánjogot tárgyaló fejezetben visszatérünk.) Field törekvése mégis
sikert hozott, m e r t a N e w York-i eljárásjogi k ó d e x hatására 30 állam
hasonló k ó d e x e k e t alkotott. 16 állam átvette a b ü n t e t ő anyagi jogi és
eljárásjogi k ó d e x e t és további 5 (így Kalifornia is) a magánjogi kodi-
131
fikációt is. Ma a legtöbb államnak van magánjogi k ó d e x e , de ezek in
kább tekinthetők jogszabályok gyűjteményének. A büntetőjogi és ke
reskedelmi jogi állami kodifikáció ugyancsak folyamatosan lezajlott, a
föderatív jog kodifikációja pedig a 2 0 . században t ö r t é n t meg.
A 19. század nagy tudósai: J o s e p h Story a H a r w a r d Jogi Iskola ta
nára, a Legfelsőbb Bíróság bírája, valamint J a m e s Kent, N e w York ál
lam kancellárja és az amerikai t ö r v é n y k ö n y v e k első nagy rendszere
zője hosszú munkássága során összegezte az amerikai államok ősi jog
alkotásait é p p e n úgy mint a befogadott c o m m o n law amerikai formá
ját, valamint az újabb kodifikációkat. Az ő m u n k á s s á g u k ma is alap
ját jelenti az amerikai jogi g o n d o l k o d á s n a k .
3.1.3.2. Állampolgári jogok, szabadságjogok
Az európaitól eltérő sajátossága az amerikai t á r s a d a l o m n a k m á r a

gyarmati korszakban is, hogy állampolgárait n e m köti olyan m é r t é k
ben a születési jog, m i n t E u r ó p á b a n . Találóan jegyzi m e g Toquelville
az amerikai demokráciáról írott m ű v é b e n : „ A m e r i k á b a n egy idegen
től n e m azt tudakolják ki ő, h a n e m , h o g y mihez ért". Ez a jellegzetes
sége az amerikai t á r s a d a l o m n a k olyan erős, hogy m é g a „szerződéses
szolgák" esetében (akiket kitelepítők, kivándorlást szervezők n é h á n y
évi szolgaságra kötelezték), a szerződésekben k i k ö t ö t t é k , hogy a k ö
telezettek négy, illetve hét év után szabaddá válnak, h o g y földet biz
tosítanak számukra hátországban cca 50 acre m é r t é k b e n , továbbá,
hogy a szabad ember szavazati jogainak birtokába fognak kerülni, s
végül, hogy azokat a vallási és polgári szabadságjogokat élvezik, m i n t
a helyi lakosok.
Az amerikai t á r s a d a l o m n a k további sajátossága, hogy a gyarma
tokra t ö r t é n ő kitelepülési folyamat közel kétszáz éve alatt az európai
államok közül előbb Angliából, később N é m e t o r s z á g b ó l és Franciaor
szágból is vallási üldözöttek települtek ki, s a n é m e t fejedelmek túl
kapásai elől szabadulók ugyancsak. A 19. század végétől pedig a k ö
zép-európai államok nincstelenjei keresnek kenyeret az új hazában.
A kitelepülők nagyon vegyes nemzetiségi és etnikai k ö r b ő l jöttek.
Igen jelentős és ugyancsak eltérő az európai helyzettől az állam és
egyház, illetve vallás megítélése. 1776-ig ugyan kilenc amerikai gyar
mati államban van hivatalos vallás és a közjogi korlátozást is ismerik,
132
de a katolikusok, zsidók, dissenter protestánsok is rendelkeznek alap
vető jogokkal, így a szervezkedés jogával. A diszkrimináció a hivata
lok elnyerésében nyilvánult meg. ( N e m véletlen, hogy é p p e n ezt tilt
ja a föderációs alkotmány.) K i m u t a t h a t ó továbbá az összefüggés a te
lepesek 17. századi vallási ö n k o r m á n y z a t á n a k kiépítése, valamint a
lelkiismereti és abból fakadóan a szólásszabadságuk jogának megerő
södése között. Az amerikai t u d o m á n y o s i r o d a l o m b a n közkeletű fel
fogás e n n e k az összefüggésnek a kihangsúlyozása. Az angliai tapasz
talatok késztették a telepeseket saját vallási szervezeteik kiépítésében.
E tapasztalatok eltérőek, m i k é n t az egyházszervezeti formákban is
különbségek v a n n a k . A z o n b a n az, hogy ö n m a g u k alakították ki szer
vezeti formájukat, m á r m e g a d t a azt a lehetőséget, hogy a vallási szer
veződés u t á n a politikai szerveződés útjára lépjenek, s végül a teljes
polgári jogegyenlőség biztosításához jussanak el.
A vallásszabadság kérdése, közelebbről a választott felekezethez
tartozás és a n n a k kinyilvánítása a korabeli amerikai számára n e m csu
p á n emberi jog volt, h a n e m a m i n d e n n a p i boldogulást is m e g h a t á r o
zó tényező. M é g az üzleti életben való sikerét, „üzleti erkölcsét" is ga
rantálta a vallásosság. M a x Weber szerint az Egyesült Államokban az
egyházi szervezethez tartozás fontos eleme az üzleti sikernek.
Az amerikai angol g y a r m a t o k o n az első Declaration of Rights
(New York, 1765) hangsúlyozta ugyan a gyarmati népeknek a brit k o
r o n á h o z való hűségét, u g y a n a k k o r k ö v e t e l m é n y k é n t jelölte meg,
hogy a g y a r m a t o k n é p é t ugyanazok a jogok illessék meg, mint Nagy-
Britannia „ b e n n s z ü l ö t t " lakóit. A m á s o d i k Deklaráció (Philadelphia,
1 7 7 4 . okt. 14.) az „angol p o l g á r " jogait természetes és elidegeníthe
tetlen jogként jelöli meg. U g y a n a k k o r felsorolja a sérelmeket, ame
lyeket a g y a r m a t o k az anyaországtól elszenvedtek.
A Függetlenségi N y i l a t k o z a t ( 1 7 7 6 . júl. 4.) M á r a polgárháború
m e n e t é b e n keletkezik, s elsődleges témája az anyaországtól való el
szakadás, a függetlenség kinyilvánítása, m i u t á n hosszú listáját adja a
g y a r m a t o k n a k az angol k o r o n á t ó l elszenvedett sérelmeinek. A sza
badságjogok katalógusa szűkre szabott, m e r t az egyes államok alkot
mányaiban rögzítésüket feltételezi. „ M i ezeket az igazságokat magá
tól é r t h e t ő e k n e k tartjuk, hogy m i n d e n e m b e r egyenlőnek van teremt
ve, hogy mindnyájan az Isten által bizonyos (velük született) el n e m
idegeníthető jogokkal v a n n a k felruházva, ilyenek: az élet, a szabad
ság és a boldogságra való törekvés; hogy ezen jogok biztosítására kor-
133
mányzatok alakultak az e m b e r e k között, kiknek jogos hatalma a kor
mányzottak beleegyezésétől ered; hogy valahányszor a k o r m á n y z a t i
m ó d a célokat veszélyezteti, a n é p n e k jogában áll azt megváltoztatni
vagy megsemmisíteni, s új a l k o t m á n y t t e r e m t e n i . . . „ - Az állampol
gárok jogállásáról a Konföderációs Cikkelyek is rendelkeztek oly m ó
d o n , hogy az államok polgárai a másik államban a befogadó állam
polgárainak jogállását élvezik. Az A l k o t m á n y I. cikk 8. szakasza pe
dig felhatalmazza a kongresszust, hogy az állampolgárságot szabályo
zó törvényt alkosson.
Az első állampolgársági törvény, amelyet 1 7 9 0 - b e n alkottak, igen
rövid, a betelepülő fehér férfiak és családjuk két évi helybenlakásához
fűzi az állampolgárságot. 1 7 9 5 - b e n ezt az i d ő t a r t a m o t m á t öt évben
jelölték meg, míg az 1 7 9 8 - b a n alkotott „Idegenekről szóló t ö r v é n y "
és a „Lázadási T ö r v é n y " , amelyeket J o h n A d a m s elnöksége idején al
kottak, főleg Franciaországból kitelepülni a k a r ó forradalmi elemek
befogadásától kívánt elzárkózni. E törvények nagy ellenállást váltot
tak ki, s nagymértékben vezettek az ún. „ 1 8 0 0 . évi f o r r a d a l o m h o z " ,
valójában a föderalisták u t á n a köztársasági elnökjelölt (Jefferson)
győzelméhez. Jefferson újra öt évre szállította le az állampolgárság
megszerzésének idejét, de jó erkölcsi magatartáshoz és állampolgár
sági eskühöz k ö t ö t t e azt.
A Virginiai N y i l a t k o z a t az állam a l k o t m á n y á h o z csatolt dekla
ráció, amelyet 1 7 7 6 . június 12-én adtak ki, tizenhat cikkelyben sorol
ta fel az állampolgári és emberi szabadságjogokat. Ez a deklaráció
- amely az amerikai államok deklarációi közül a legteljesebb és leg
precízebb a garantált jogokat illetően - előképe részben a föderatív
a l k o t m á n y b a n megfogalmazott tételeknek, részben pedig az alkot
m á n y h o z később - 1791-ben - csatolt első tíz alkotmánykiegészítés
nek, amelyet az amerikai Bill of Rights-ként ismer a t ö r t é n e l e m . Az
első cikkely tartalmazza azt a jogi deklarációt, amely a függetlenségi
nyilatkozat tételeiben is visszatér: „ M i n d e n e m b e r n e k a természet
rendje szerint veleszületett jogai vannak, amelyektől ha társadalmi
közösségbe is kerül, semmiféle szerződés m e g n e m foszthatja, vagy
utódaitól azokat el n e m veheti; ilyenek: az élet és szabadság élvezete,
ezzel kapcsolatosan a tulajdon megszerzésének és birtoklásának, a
boldogságra és biztonságra irányuló törekvésnek, valamint azok el
nyerésének joga". A második és h a r m a d i k cikkely a népszuverenitást
kifejező képviselet jellegét, s a képviselők felelősségét, valamint a
134
k o r m á n y z a t célját fogalmazza meg. Ez utóbbit úgy körvonalazza,
hogy „A k o r m á n y z a t mindig a n é p , a nemzet, a közösség együttes
jólétéért, v é d e l m é é r t és biztonságáért v a n . . . " . A negyedik cikkely a
jogegyenlőséget, a privilégiumok és hivatalok átörökítésének tilalmát
mondja ki. A t ö r v é n y h o z ó , végrehajtó és bírói h a t a l o m szétválasztá
sa mint a l k o t m á n y o s garancia ugyancsak a deklaráció része (5. sza
kasz). A tulajdonjog garanciája, az adóztatással kapcsolatos garanciák
- hogy ti. e fontos jogokat csak törvény szabhat m e g vagy módosít
hat - a h a t o d i k szakaszban van lerögzítve. A hetedik szakaszban az
angol p a r l a m e n t a r i z m u s régi e r e d m é n y e , a törvények felfüggesztésé
nek tilalma a végrehajtó h a t a l o m részéről ad biztosítékot a gyarmati
állam polgárainak. A nyolcadik, kilencedik és tizedik szakasz rögzíti
a b ü n t e t ő eljárásjogi garanciákat, amelyek az 1 7 9 l - e s Bill of Rights-
ban is kiemelt helyet k a p n a k , és amelyekben ugyancsak az angol
c o m m o n law bírósági eljárásának garanciáit veszik át (vád o k á n a k a
megjelölése, a védelem bizonyítékainak érvényesítése, a jury bírósági
eljárás biztosítása, stb.). A tizenkettedik szakasz a sajtószabadságot, a
tizenhatodik pedig a vallás- és lelkiismereti szabadságot garantálja.
3.1.3.3. Az amerikai Bill of Rights (1791)
A föderatív állam és az egyes államok alkotmányaikban és az

azokhoz írott deklarációkban egyaránt elkötelezték m a g u k a t az ál
l a m p o l g á r o k szabadságjogainak biztosítására, ill. védelmére. A sza
badságjogok m é r t é k é r e nézve a z o n b a n eltérő az egyes államok alkot
m á n y o s gyakorlata. Az i d ő k folyamán kérdésessé vált, hogy a föde
rációs j o g k ö r terjedelme a szabadságjogok védelme terén milyen
m é r t é k ű . Az 1 7 9 1 - b e n elfogadott első tíz kiegészítés, az amerikai Bill
of Rights: a szövetségi k o r m á n y z a t m ű k ö d é s e terén elismert és garan
tált jogokat tartalmazta. A 10. kiegészítés, amelyet több szakértő fon-
tosabbnak tart, m i n t az összes többit együttvéve, a föderatív állam és
egyes államok h a t á s k ö r é t határolja el. E szerint „azok a hatalmak,
amelyeket az alkotmány n e m a d o t t m e g az Egyesült Államoknak, sem
n e m tiltott m e g az államoknak, az illető államnak vagy n é p e k n e k
v a n n a k fenntartva". Ettől függ, h o g y a Legfelsőbb Bíróság, mint a fö
deráció k o r m á n y z a t i intézménye, normakontrollját milyen szabad
ságjogokra nézve és az államok jogainak milyen m é r t é k ű tiszteletben
135
tartása mellett gyakorolja. A Legfelsőbb Bíróság m ű k ö d é s é n e k egyik
érdekes jogtörténeti jellegzetessége é p p e n az, hogy saját hatáskörét
hogyan bővíti az idők folyamán a n e m föderatív a l k o t m á n y b a n biz
tosított, h a n e m az egyes államok alkotmányozásában szereplő sza
badságjogok terén. A másik ugyancsak jelentős p r o b l é m a a szabad
ságjogok érvényesítésében azok korlátainak megjelölése. Egyetlen
szabadságjog sem abszolút jellegű. Így csak példaszerűen említve a
szólásszabadság n e m jelent jogot mások jogos érdekeinek sérelmére,
s különösen n e m becsületének megsértésére. A gyülekezési szabadság
n e m jelentheti azt, hogy összegyűljön egy c s o p o r t egy forgalmas he
lyen, ahol a közlekedés biztonságát veszélyezteti. A vallásszabadság
n e m gyakorolható a büntetőjog megsértésével (egyes szekták jogelle
nesnek m o n d h a t ó kultuszaira gondolva). A szabadságjogok időbeli,
vagy esetekhez fűzött korlátait is m e g lehet továbbá h a t á r o z n i . Így
például tilos h á b o r ú idején a k i k ö t ő b e érkező hajókról írni, m e r t az
információt jelenthet az ellenség számára stb.
A Legfelsőbb Bíróság jogértelmező tevékenységét tekintve hosszú
ideig tartózkodás volt tapasztalható az egyes államok által biztosított
szabadságjogokat illetően. 1 8 3 3 - b a n kifejezetten m e g is fogalmazza
tartózkodását a Legfelsőbb Bíróság, amikor M a r s h a l l főbíró döntése
a Baron v. Baltimore ügyben azt jelentette ki, h o g y az USA Bill of
Rights-a n e m jelent korlátozást az egyes államok számára, h a n e m
csak a föderatív k o r m á n y z a t számára.
Az amerikai alkotmány első tíz kiegészítésének (Bill of Rights)
k ö r é b e n az első kiegészítés által biztosított sajtó- és gondolatközlési
szabadságnak különös jelentősége van. A nyilvánosság és a sajtó a
közvélemény formálásának eszköze, a politikai intézményrendszer
kontrollját jelenti. A szólásszabadság szorosan k ö t ő d i k a d e m o k r á c i a
m o d e r n értelmezéséhez. A huszadik században a két világháború ide
jén két törvényi korlátozás t ö r t é n t : 1 9 1 7 - b e n , illetve 1940-ben.
1 9 1 7 - b e n , a kémkedésről k i a d o t t törvény értelmezése céljából szü
letik a Schneck v. United States-ügy, amely Pennsylvaniában m ű k ö d ő
föderatív bíróságról került a Legfelsőbb Bírósághoz. A bíróság azt
tartotta az ügy elbírálása során a szólásszabadság h a t á r á n a k , hogy a
gondolatközlés által „világos és fennálló" veszélyhelyzet keletkezik-e,
illetve ilyen helyzetben fejtik-e ki tevékenységüket az ügy alanyai.
„A kérdés m i n d e n esetben az, vajon a szavakat olyan k ö r ü l m é n y e k
közepette használták és a szavak természete olyan-e, hogy világosan
136
fennáll a veszély olyannyira, hogy a kongresszus jogosult azt megaka
dályozni. Ez megközelítés kérdése. A m i k o r egy nemzet h á b o r ú t visel,
sok olyan d o l o g akad, amely e l m o n d h a t ó ugyan békeidőben, de há
ború idején olyan akadályt támaszt a háborús törekvések ellen, hogy
k i m o n d á s u k n e m t ű r h e t ő el az alatt az idő alatt, amíg a férfiak harcol
n a k . . . „ Figyelemre méltó a z o n b a n , h o g y m á r ugyanabban az évben,
amikor a d ö n t é s megszületett (1919) az Abrams v. United States-ügy-
ben H o l m e s bíró különvéleménye az első alkotmánykiegészítésben
foglalt szabadságjog liberális értelmezését vallja: „amikor az e m b e r e k
rájönnek arra - mondja H o l m e s -, hogy az idő kikezdett nagyon sok
harcos hitet, azt is hajlandók elhinni, még inkább, mint saját maga
tartásuk alapjai tekintetében fejeznék ki a hitüket, hogy a megkívánt
végső jó inkább elérhető az eszmék szabad áramlása útján, és hogy az
igazság legjobb próbája a g o n d o l a t h a t a l m a maga, hogy elismertesse
magát a kialakult v e r s e n y b e n . . . " .
1 9 2 5 - b e n alkotta m e g a Legfelsőbb Bíróság a Gitlow v. N e w York
ügyben azt az állásfoglalást, amelyre a második világháború utáni ún.
„ k o m m u n i s t a p e r e k b e n " hivatkoztak. A bíróság véleményét Sanford
bíró fejtette ki. A vád két p o n t b ó l állt. Az első szerint a gyanúsított
tanácsolta és szükségesnek t a r t o t t a a k o r m á n y z a t megdöntését erővel
és jogtalan m ó d o n oly irat publikálásával, melynek címe „The Left
W i n g M a n i f e s t o " (Baloldali manifesztum). Másodszor, hogy kinyom
tatott, publikált és terjesztett egy bizonyos iratot „A Revolutionary
Age" (Egy forradalmi korszak) címmel, amelyben ugyancsak azt a
tant terjesztette, hogy a szervezett államhatalmat erővel és jogtalan
eszközökkel kell m e g d ö n t e n i . A Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta,
hogy a Manifesto egy absztrakt tan-e a k o r m á n y z a t megdöntéséről,
vagy pedig cselekvési p r o g r a m . „Alapvető elv - mondja a Legfelsőbb
Bíróság állásfoglalása -, amelyet régen kialakítottunk, hogy a szólás-
és sajtószabadság, amelyet az a l k o t m á n y biztosít, n e m jelent abszolút
jogot a szólásra és publikálásra felelősség n é l k ü l . . . H o g y az állam is
gyakorolja r e n d f e n n t a r t ó hatalmát, h o g y büntetheti azokat, akik visz-
szaélnek a szabadsággal, megsértik a közjólétet, terjesztik a k o r r u p t
közerkölcsöt, bűncselekményre hívnak fel vagy megzavarják a közbé
kességet, ez n e m is lehet kérdéses."
1 9 4 9 - b e n az USA tizenegy k o m m u n i s t a pártvezetője ellen indult
eljárás az 1 9 4 0 - b e n k i a d o t t Smith törvény megsértése miatt. E tör
vény 2. és 3. szakasza szerint b ű n c s e l e k m é n y n e k minősül tanácsolni
137
és tanítani az Egyesül Államok k o r m á n y z a t a erőszakos m e g d ö n t é s é
nek feladatát, kívánatosságát vagy szükségességét, vagy a k o r m á n y z a t
valamely tisztviselője megöletését. Továbbá szervezni vagy szervezni
segíteni valamely társaságot, c s o p o r t o t vagy gyűlést, hogy tanácsolja
nak vagy tanítsák vagy bátorítsák az Egyesült Államok k o r m á n y z a t á
nak erőszakos megdöntését. Tilos továbbá ilyen szervezet tagjának
lenni. A Dennis v. United States-ügyben Vinson főbíró nyilvánította
ki a bíróság véleményét, Frankfurter viszont a később idézendő ellen
véleményt formálta. Vinson szerint a k o m m u n i s t a vezetők véleménye
azt a marxista-leninista d o k t r i n á t tartalmazza, amely ajánlja a létező
demokratikus állam k o r m á n y z a t á n a k erőszakos m e g d ö n t é s é t azért,
hogy a k o r m á n y z a t n a k k o m m u n i s t a formáját érjék el. Az erőszakot
pedig azért tartják szükségesnek, m e r t az u r a l k o d ó osztályok ebben
az államban sohasem járulnának hozzá a békés átalakuláshoz. Frank
furter eltérő véleménye azért érdemel k ü l ö n ö s figyelmet, m e r t jog
történeti utalást tartalmaz a bíróság k o r m á n y z a t i szerepére. „A bíró
ság n e m képviseleti testület. N e m szolgál a d e m o k r a t i k u s társadalom
jó reflexeként. ítélete a legjobb információn alapul és szűk h a t á r o k
között m o z o g . . . A t ö r t é n e l e m tanítása, h o g y a bírói h a t a l o m függet
lensége akkor van leginkább veszélyeztetve, ha a bíróság belekevere
dik a napi indulatokba és felvállal közvetlen felelősséget a politikai,
gazdasági és szociális n y o m á s é r t . "
Frankfurter és más bírák állásfoglalása alakította ki a Legfelsőbb
Bíróságon ma is u r a l k o d ó két szembenálló irányzatot. Az egyik az ún.
aktivisták irányzata, amely a Legfelsőbb Bíróságot a napi politikai
küzdelmek színterévé teszi, míg az ún. passzivisták a bíróság tevé
kenységét a jogi szférán belül a kiegyensúlyozó és védekező reflex
céljaira használják, elismerve azt, hogy a választott testületeknek, a
népképviseleteknek a feladata föderális és állami szinten egyaránt az
adott korszak társadalmi p r o b l é m á i r a reagálni.
Az idők folyamán bizonyos alapelvek alakultak ki a Legfelsőbb
Bíróság gyakorlatában a szólás-, sajtó-, gyülekezés-, és egyéb jogok
gyakorlatának terén. E jogok m e g e n g e d h e t ő és n e m m e g e n g e d h e t ő
gyakorlására a „clear and present d a n g e r " (a nyilvánvaló és jelen lé
vő veszély) fogalmát a m á r idézett ügyek kapcsán fogalmazta m e g a
bíróság. Ilyen további elvek a rossz szándék („bad tendency") és az
első kiegészítés kiváltságos helyzetének értelmezése („preferd posi-
tion of the First A m e n d m e n t " ) . A „clear and p r e s e n t d a n g e r " értei-
138
mezése n e m egyöntetű. Így a Dennis-ügyben Vinson azt fejtegeti,
hogy a veszélynek n e m kell nyilvánvalónak és jelenlévőnek lenni,
hogy a tilalom a k k o r is érvényesül, ha a cselekedeteket n e m kezdték
meg: „bizonyára n e m jelentheti, hogy mielőtt a k o r m á n y megállapít
hatja, hogy ö n m a g á t védi, kellene várnia míg a puccsot végrehajtják,
hogy az elképzeléseket kivitelezik". - Ezzel az érveléssel szemben a
„First A m e n d e m e n t preferd p o s i t i o n " Black bíró megfogalmazása
szerint (ugyancsak a Dennis-ügyben, de hivatkozva C a r d o z o bíró vé
leményére, amelyet az 13 évvel előtt fogalmazott meg): „Mindig meg
voltam győződve, hogy a First A m e n d e m e n t alapköve kormányza
t u n k n a k , hogy e szabadságok garantálása a legfőbb védelem más sza
badságjogok lerombolásával szemben". M e g á l l a p í t h a t ó , hogy a First
A m e n d e m e n t preferált helyzetére való hivatkozás arra van figyelem
mel, hogy a n é p képes szerepet játszani a k o r m á n y z a t b a n , s ugyanak
k o r az említett szabadságjogok limitálása képtelenné teszi a k o r m á n y
zati folyamatokba való részvételre.
A Legfelsőbb Bíróság jogbiztosító tevékenysége az idők folyamán
egyre bővülő tendenciát m u t a t a z o k o n a területeket is, amelyek az
alapító atyák idején, de azt k ö v e t ő évszázadokban is az állami tör
vényhozás tárgyaiként szerepeltek, s amelyekben a föderatív kor
mányzat k ü l ö n ö s e n ó v a k o d o t t az állami szuverenitás tiszteletben tar
tására. Ilyennek m o n d h a t ó a vallásszabadság kérdése, amely azt
jelentette az amerikai gyakorlatban, hogy az egyes államok saját
törvényhozásuk tárgyaiként több-kevesebb toleranciát m u t a t t a k az
államukban más vallásukkal szemben. A Legfelsőbb Bíróság legújabb
kori gyakorlatát jól jellemzi az az ügy, amelyet 1961-ben tett mérle
gelése tárgyává, s amelyben n e m kevesebbről van szó, hogy egyik ál
lam a l k o t m á n y á b a n foglalt vallási vonatkozású tételt nyilvánította az
USA alkotmányával szemben állónak. A Torcaso v. Watkins-ügyben
kelt a figyelemreméltó vélemény. Az ügy alapját az jelentette, hogy
Mr. Torcaso-t kinevezték N o t a r y Public-nak (közjegyzőnek) M a r y
land államban. M i e l ő t t hivatali megbízását átvette volna, ki kellett je
lentenie, h o g y hisz Istenben. M a r y l a n d állam Declaration of Rights
3 7 . Art. szerint ugyanis „ n e m szükséges más kijelentés a hivatal elnye
réséhez, m i n t a n n a k kijelentése, hogy hisz Istenben". M i n t h o g y M r .
Torcaso megtagadta a kijelentést, n e m ítélték oda a hivatalt. Torcaso
fellebbezett a döntés ellen. Black bíró nyilvánította ki a Legfelsőbb
Bíróság véleményét: „ M a r y l a n d vallási tesztje a közhivatal elnyerése
139
terén alkotmányellenes beavatkozás a k é r e l m e z ő (Mr. Torcaso) véle
mény- és vallási szabadságába és e n n e k következtében n e m hajtható
végre vele szemben." A Legfelsőbb Bíróság ezek u t á n az a l k o t m á n y
VI. Art-nak megfelelően d ö n t ö t t , amely úgy szól, hogy „sohase kí
vánjanak meg az Egyesült Államokban valamely valláshoz tartozást
kifejező esküt vagy ünnepélyes fogadalmat bármilyen tisztséghez
vagy köz általi megbízáshoz".
Az emberi és állampolgári szabadságjogok érvényesülése terén a
Legfelsőbb Bíróság ma is k i e m e l k e d ő szerepet visz. Tevékenysége el
sősorban a jogok megőrzésére irányul, de ugyanilyen fontosnak mi
nősül a jogokkal való visszaélés kizárása, illetve a z o k n a k az elveknek
kidolgozása, amelyek szerint h a t á r t kíván szabni a szabadság gyakor
lásának. N e m hagyható figyelmen kívül, h o g y az egyes államok alkot
mányos gyakorlata m i n d a bíróság k o o r d i n á l ó tevékenysége, m i n d
pedig saját állami k o r m á n y z a t u k m ű k ö d é s e révén egyre precízebb, a
m i n d e n n a p i élet igényeihez a l k a l m a z k o d ó .
3.1.3.4. Az amerikai feketék jogi helyzetének rendezése

a polgárháború idején (13., 14., 15.
alkotmánykiegészítés, Polgári Jogi Törvény)
A függetlenségi h á b o r ú u t á n az u n i ó t az ipar, pénzügy, szállítás és

mezőgazdaság terén viharos fejlődés jellemezte, amely az északi és
déli államok érdekellentétét a rabszolgaság kérdésében kiélezte. Az
északi államoknak az olcsó m u n k a e r ő megszerzése elementáris érde
ke volt. A feketék jogi helyzete körüli harc első állomása az ún. Mis
souri k o m p r o m i s s z u m volt, amelynek lényege, h o g y az északi álla
m o k az u n i ó bővítését attól tették függővé, hogy a kérelmező állam
rabszolgaellenes-e. A jogi döntés lényege, h o g y ahány új állam rab
szolgaság mellett áll, ugyanannyi államot vegyenek fel az ellenzők k ö
zül, s ezáltal az erőegyensúly a h a t a l o m b a n állandósul. A másik jelen
tős ügy D r e d d Scott néger rabszolga ügye volt, akinek személyét
érintve, de általánosságban megfogalmazva a Legfelsőbb Bíróság ki
jelentette, hogy a feketék n e m t e k i n t h e t ő k állampolgárnak. A kérdést
kiélezte az, hogy Lincoln elnök jelölése idején hitet tett a rabszol
gafelszabadítás mellett. Elnöksége kiváltotta a déli államok ellenállá
sát, előbb Dél-Karolina, majd 10 déli állam 1 8 6 0 - 6 1 telén kilépett az
140
unióból. 1 8 6 1 . februárjában rendezett kongresszusukon pedig elfo
gadták „az amerikai államok konföderációja" elnevezésű rabszolga
tartó alkotmányt. 1 8 6 1 - b e n k e z d ő d ö t t a négy évig tartó polgárhábo
rú. A h á b o r ú kezdetétől nyilvánvaló volt, hogy az északiaknál van a
nagyobb gazdasági h a t a l o m , de az első h á b o r ú s időkben a délieké
volt a győzelem. A katonai siker terén fordulatot h o z o t t a Lincoln ál
tal pártfogolt H o m e s t e a d Act (családi birtok törvény). Ez a törvény
m i n d e n farmernek jogot ad, h o g y 160 acre földhöz jusson 10 dollár
illeték lefizetése ellenében. Ötévi ott tartózkodás és a föld megműve
lése esetén a föld a farmer tulajdonába kerül.
A fekete rabszolgák ügyében hozott első elnöki intézkedés az 1 8 6 3 .
január l-jén publikált kiáltvány, amely k i m o n d o t t a a lázadó ültetvé-
nyesek tulajdonában lévő rabszolgák szabadon bocsátását, a felszaba
dításukat az e l ő r e n y o m u l ó északi csapatok feladatává tette. Ez a kiált
vány a négerek széles tömegeit vonta az északi zászlók alá. 1865-ben
az északiak számára a katonai győzelem elérkezett, de öt nappal a győ
zelem u t á n Lincoln elnök az ültetvényesek ügynökének áldozata lett.
A 1 3 . alkotmánykiegészítést, amelyet 1865-ben alkottak meg, Lin
coln kiáltványában foglaltakat a legmagasabb szintű jogforrás rangjá
ra emelte. A déli államokban a z o n b a n ún. Fekete Kódexeket alkottak,
amelyek a felszabadítottak polgári jogait erősen korlátozták. Az első
polgári jogi törvény (1866) feladata é p p e n az volt, hogy megvédje a
felszabadítottakat a nyílt diszkriminációtól a házasságkötés, a m u n
kavállalás és ingatlanszerzés terén. A törvény alkotmányos jellegét ta
g a d ó nézetek, k ü l ö n ö s e n pedig A n d r e w J o h n s o n elnök vétója arra
bírták a radikális republikánusokat, hogy a törvény jelentősebb intéz
kedését a 14. alkotmánykiegészítés formájában fogalmazzák meg.
A 14. kiegészítés, amelyet 1868 júliusában ratifikáltak, első szaka
szában a „ d u e process of l a w " (jogok egyenlő védelmét) terjeszti ki a
felszabadítottakra. A kiegészítés második szakasza a föderális képvi
selet csökkentésével fenyegeti m e g azokat az államokat, amelyek a
2 1 . életévet betöltött férfiaktól fajra tekintettel tagadják m e g a válasz
tójogot. Végül a 1 5 . alkotmánykiegészítés (1870) kifejezetten tiltja a
jogi diszkriminációt a választójog gyakorlása terén: „Az Egyesült Ál
l a m o k polgárainak szavazati jogát sem az Egyesült Államok, sem pe
dig bármely állam n e m tagadhatja m e g vagy korlátozhatja faj vagy
előző rabszolgaságbeli állapot miatt".
141
A feketék felszabadítását k ö v e t ő évtizedekben jogi helyzetüket
előbb az 1 8 7 5 . évi kiegészítő polgári törvénykönyv, majd 1 8 7 7 - b e n a
R e d e m p t i o n , azaz az északi és déli államok közötti megegyezés szab
ta meg. Ez utóbbi az egyes államokban a helyi szabályozás rendsze
rét teszi lehetővé. A fekete k ó d e x e k brutális diszkriminációját elve
tették ugyan, de a fehérek jogi szupremációját kialakították. Az egyes
államok törvényhozásában megjelentek az ú n . szegregációs törvé
nyek. A szegregáció, vagyis elkülönítés a feketéknek a fehérektől el
különített helyet jelölt ki a bíróságokon, az iskolákban, k ó r h á z a k b a n ,
de m é g a t e m e t ő k b e n is. A helyzet fenntartásában fontos szerepet ját
szott a Legfelsőbb Bíróság. A m i k o r a Kongresszus 1 8 8 3 - b a n az egyes
államok jogfosztó rendelkezéseire reagálva „az egyenlő védelem el
vét" újra biztosítani akarta, a bíróság elzárkózott. 1 8 8 3 - b a n öt ügy
ben h o z o t t döntést, amely érintette a feketék jogi helyzetét és az
1 8 7 5 . évi polgári jogi törvény hatályát érvénytelenítette. Az 1 8 7 5 . évi
törvény ugyanis a szegregációt szabálysértésnek minősítette. A Bíró
ság e fontos jogterülettől elzárkózott, az elzárkózás csak a 2 0 . évszá
zadban enyhült, amikor újabb polgári jogi k ü z d e l m e k indultak a fe
keték jogainak biztosítására.
Az amerikai feketék jogegyenlőségi küzdelme a fekete középosz
tály megerősödésével a 19. század végére vált m a r k á n s jelenséggé az
amerikai társadalomban. 1 9 0 9 - 1 0 - b e n hozzák létre a színesbőrűek
érdekeinek védelmére alakított ligát, amely azóta is m ű k ö d i k . A liga
sikeresen tevékenykedett a legfelsőbb bírósági d ö n t é s e k felülvizsgála
ta érdekében és e g y ü t t m ű k ö d ö t t a fehérek a l k o t m á n y o s ligájával.
A progresszív éra idején kimagasló amerikai egyéniségek részéről
nagy anyagi és erkölcsi támogatást k a p o t t . Tevékenysége az ország
akkori szellemi központjában, N e w Yorkban összpontosult. A liga ér
d e m e , hogy Wilson adminisztrációja idején, 1 9 1 5 - b e n hosszú küzde
lem u t á n a Legfelsőbb Bíróság hatálytalanította a „nagypapa sza
kaszt" (grandfather clause-t), amely szerint egyes államokban azok a
feketék, akik más államból v á n d o r o l t a k be és nagyapjuk n e m rendel
kezett szavazati joggal, csak külön intelligencia teszttel bocsáthatók
az u r n á k elé. A Legfelsőbb Bíróság 1 9 1 7 - b e n az ú n . lakhelyi szegre
gációt is hatálytalanítja, ezzel megnyitja az utat a szegregációs törvé
nyek elleni általános támadás előtt.
A N e w Deal és a négerek egyenjogúsági k ü z d e l m e k ö z ö t t i össze
függés n e m szándékos elnöki politika a n é g e r k é r d é s b e n , h a n e m a
142
N e w Deal kedvező szociálpolitikáját jellemzi. A feketék a második
világháború után újabb h a r c o t indítottak a szegregáció teljes lerom
bolására. Ezen a téren nagy e r e d m é n y az 1 9 6 4 - b e n k i a d o t t újabb
polgári jogi törvény. A törvény a z o n b a n n e m végét csak kezdetét je
lentette a hatvanas évek nagy fekete megmozdulásainak.
3.1.3.5. A női választójog biztosítása

(19. alkotmánykiegészítés)
A 2 0 . század elején a több szempontból is gyorsan változó amerikai

társadalomban elkerülhetetlenné vált a n ő i választójog biztosítása. Az
o k o k a t keresve a nagy gazdasági-társadalmi átalakulást jelölhetjük
meg elsősorban. A feketék kérdésének és nőkérdésnek összefüggését
jól mutatja az az adat, hogy a n ő k m u n k á b a állása a feketék között
gyakoribb, mint a fehér n ő k között. (A fekete n ő k 4 1 % - a munkavál
laló, míg a fehér n ő k n e k 17%-a 1910-ben.) Ugyanilyen összefüggés
tapasztalható a b e v á n d o r l ó k k ö r é b e n is, ahol a n ő k foglalkoztatottsá
ga nagyobb mint a többgenerációs amerikaiak körében. - A női válasz
tójogot a progresszív m o z g a l o m (kifejtését ld. a N e w Deal kapcsán)
vette programjába. 1 9 1 2 - b e n Washington és Kalifornia államon kívül
még hat államban tettek javaslatot a női választójogra.
1 9 1 5 - b e n a női választójogért k ü z d ő szervezetek párttá formálód
tak, amelynek tevékenysége az egész u n i ó r a kiterjedt, sőt a két világ
h á b o r ú közötti i d ő b e n a nemzetközi n ő m o z g a l o m b a n is jelentős sze
rephez jutott. A föderális törvényhozás lehetőségét megerősítette,
hogy 1 9 1 7 - b e n további öt állam törvényhozása m e g a d t a a n ő k n e k az
elnökválasztói „előválasztásra" (primary) a jogot. M é g jelentősebb,
hogy 1 9 1 6 és 1 9 1 9 k ö z ö t t N e w York államon kívül további hét állam
törvényhozása fogadta el a saját állami szervekben a választói jogo
sultságot. Az amerikai törvényhozásban W. Wilson elnök páratlan
m é r t é k ű kiállása a női választójog mellett nagyot lendített az alkot
mánykiegészítés sikerén. Az amerikai törvényhozás m e n e t é b e n n e m
gyakori, bár n e m egyedüli m ó d o n a női választójogot biztosító alkot
mánykiegészítés előkészítését egy külön erre a célra létesített bizott
ságra bízták. A bizottság sikerrel fogadta el pozitív véleményét a
Szabályalkotó Bizottságban. A kongresszus a képviselőházi szavazás
alkalmával a k é t h a r m a d o s többséget N e w York állambéli nagy létszá-
143
mú képviselők támogatásával tudta biztosítani. Az alkotmánykiegé
szítés sikere kétségesebb volt a szenátusban. Wilson elnök 1 9 1 8 .
szeptember 30-án üzenetet intézett a szenátushoz, amelyben hivatko
zott az európai államokban lezajlott fontos változásokra, hogy ti.
azok a n ő k választójogát többségükben m á r elismerték. Az elnöki
üzenet szerint „a demokrácia azt jelenti, h o g y a n ő k is részt vehes
senek a demokrácia gyakorlásában a férfiak oldalán, velük egyenlő
m ó d o n " . A szenátusi szavazáson két szavazattöbbséggel mégis lesza
vazták az alkotmánykiegészítést. Az új kongresszust az elnök 1 9 1 9
májusára hívta össze. A rendelkezésre álló i d ő b e n a női választójog
hívei a hiányzó szenátori szavazatok megszerzésén fáradoztak. Az új
kongresszus képviselőháza m é g előnyösebb szótöbbséggel szavazta
meg a kiegészítést mint elődje. 1 9 1 9 . június 4-én k é t n a p o s vita után
újra a szenátusi szavazás d ö n t ö t t az alkotmánykiegészítés sorsáról.
Ezúttal kedvező volt a döntés. A szenátus nagy többséggel (66:30)
szavazta m e g a javaslatot. Az alkotmánykiegészítés hatálybalépéséhez
a föderatív alkotmány ö t ö d i k fejezete szerint az államok h á r o m n e
gyedének ratifikációja szükséges. Tíz állam törvényhozása megtagad
ta a ratifikációt, ezek közül mindössze egy volt északi (Delaware), a
többi déli állam volt. 1 9 2 0 - b a n a 1 9 . alkotmánykiegészítéssel a föde
rális a l k o t m á n y b a n hatályba lépett a női választójog.
Jellemző az amerikai föderális alkotmányozásra és az egyes álla
m o k törvényhozására, hogy a n ő k politikai jogainak elismerése után
még hosszú időnek kellett eltelni a h h o z , h o g y a n ő k általános jog
egyenlőségét megfogalmazó alkotmánykiegészítés, a 2 7 . , de jelenleg
sem elfogadott tervét a kongresszus elfogadja. Az a tény, hogy az ál
l a m o k b a n n e m k a p o t t ratifikációt a tervezet, jól mutatja, h o g y az ún.
„pozitív diszkrimináció" (amelyet állítólag élveznek az amerikai nők)
elvét elvetve a teljes egyenjogúsítás mellett nyilatkozzanak meg. A 2 7 .
alkotmánykiegészítést egyébként ismét egy d e m o k r a t a elnök, Ken
n e d y kezdeményezte 1961-ben, majd a N i x o n által k i k ü l d ö t t bizott
ság 1969-ben terjesztette elő pozitív véleményét, amelyet 1 9 7 0 - b e n
törvényhozási vita követett. A kongresszus két alkalommal tárgyalta,
míg 1972-ben elfogadta a javaslatot. A ratifikációs többséget a z o n b a n
n e m sikerült megszerezni.
144
3.1.3.6. A föderális büntető anyagi jog és eljárásjog
A föderális b ü n t e t ő anyagi jogra, ill. eljárási jogra az alkotmány

több helyen tartalmaz előírásokat, de összefüggő szabályozást n e m al
kot. Az a l k o t m á n y I. cikk 9. szakasza a H a b e a s C o r p u s paranccsal
kapcsolatos fontos intézkedést tartalmaz. Megjegyzendő, hogy az an
gol jogrendszerrel teljes összhangban biztosítja az előzetes fogva tar
tás garanciáját. Azt rendeli, h o g y „A H a b e a s C o r p u s parancs előjoga
n e m függeszthető fel, kivéve, ha a lázadás vagy betörés eseteiben a
köz biztonsága k í v á n n á " . Nyitva m a r a d azonban a kérdés, hogy a
m o n d o t t esetek egyáltalán m i k o r állapíthatók meg, ki és m i k o r dek
larálja a H a b e a s C o r p u s parancs hatályának felfüggesztését. Amikor
Lincoln elnök felfüggesztette a p o l g á r h á b o r ú b a n a H a b e a s Corpust,
a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az elnöki
rendeletet, m e r t az elnök függesztette fel és n e m a kongresszus.
Ugyanez a szakasz kimondja azt is, hogy semmiféle Bill of Attainder
(fej- és jószágvesztő ítélet) vagy visszaható erejű b ü n t e t ő t ö r v é n y n e m
hozható.
Az a l k o t m á n y III. cikkelyében (amely bíróságról szól) a 2. szakasz
h a r m a d i k bekezdése és a 3. szakasz a b ü n t e t ő eljárásjog másik fontos
garanciáját adja. „Az összes bűncselekményeket, a parlamenti vád alá
helyezés eseteit kivéve, esküdtszék tárgyalja és az ilyen tárgyalást ab
ban az államban tartják, amelyben a m o n d o t t bűncselekményeket el
követték, de ha egyik államon belül sem követték el, a tárgyalás olyan
helyen vagy helyeken megy végbe, ahogyan a kongresszus törvénnyel
rendelkezett." - A kongresszusra tartozik továbbá „az árulás bünteté
sének megállapítása, de árulásért semmiféle elítélés n e m eredményez
het megbecstelenítést, vagy jószágelkobzást, kivéve az elítélt személy
élete t a r t a m á r a " .
Az amerikai Bill of Rights k ö r é b e n a negyediktől a nyolcadikig
terjedő öt alkotmánykiegészítés részletezve sorolja fel a b ü n t e t ő eljá
rási garanciákat, illetve az a l k o t m á n y b a n m á r biztosított „due process
of l a w " (őt megillető eljárás) részletezését adja. A személy, az irat, és
ingóságok tekintetében nyújt garanciákat az indokolatlan kutatások
kal szemben, a letartóztatást a negyedik kiegészítés elfogató parancs
h o z köti. Az ö t ö d i k kiegészítés k ü l ö n ö s e n jelentős, m e r t a nagy (vád)
esküdtszék eljárásához köti a főbenjáró, illetve súlyos bűncselekmé
nyekben való eljárás jogát. (Ezzel az a l k o t m á n y idézett rendelkezését
145
megismétli.) Ez alól kivételt a hadi jog, illetve katonai eljárás jelent,
ahol speciális szabályok érvényesülnek. Ugyanez a kiegészítés a két
szeres eljárás tilalmát rögzíti (hogy ti. senki sem v o n h a t ó kétszer fe
lelősségre ugyanazon cselekményért). Biztosítja továbbá az angol, ill.
amerikai eljárás fontos garanciáját, hogy ti. „ n e m kényszeríthető bár
milyen bűnügyben, hogy ö n m a g a ellen tanúskodjék". - Ezzel az e u r ó
pai kontinens egyes államaiban ekkor m é g érvényesülő kényszerval
latást zárja ki. Érdekes m ó d o n ugyanez a kiegészítés ad garanciát az
ellenszolgáltatás nélküli kisajátítással szemben: „magánvagyon n e m
v e h e t ő el közhasználatra igazságos ellenszolgáltatás nélkül". A h a t o
dik kiegészítés az angol és francia polgári forradalmak fontos eljárá
si garanciáját rögzíti: „ M i n d e n bűnvádi eljárásnál a v á d l o t t n a k joga
van a gyors és nyilvános tárgyaláshoz, amelyet a n n a k az államnak és
kerületnek pártatlan esküdtszéke tart, amelyben a bűncselekmény
történt, és amely kerületet megelőzően törvény állapított m e g és jo
ga van (ti. a gyanúsítottnak), hogy a vád természetéről és o k á r ó l fel
világosítást kapjon, hogy szembesítsék az ellene valló tanúkkal, hogy
a javára szóló t a n ú k megszerzésére kényszereljárást és saját védelmé
re ügyvédi segítséget vegyen igénybe". A hetedik kiegészítés a húsz
dollárt m e g h a l a d ó p e r é r t é k ű c o m m o n law esetekben az esküdtszéki
tárgyaláshoz való jogot biztosítja, s ily esetben is csak a c o m m o n law
szerinti szabályok érvényesíthetők. A felsorolt kiegészítések egyértel
m ű e n mutatják, hogy az angol c o m m o n law intézményei az u n i ó
olyan területein is alkalmazásra kerültek, ahol az előző gyarmati álla
p o t miatt francia, spanyol, esetleg holland jog érvényesült. A Bill of
Rights v o n a t k o z ó szakaszai a büntetőjog területén egységes eljárást
biztosítottak. Az idők folyamán egyre terjedelmesebb föderális bün
tető eljárási k ó d e x b e n rögzítették a szabályokat. Jelenleg a p r ó l é k o s a n
megfogalmazott, a gyakran h o z o t t kiegészítéseket is tartalmazó tör
vénykönyv van hatályban.
A föderális büntetőjog és eljárásjog fontos szervezete az FBI
(Federal Bureau of Investigation), azaz a Föderális N y o m o z ó Hivatal.
A Hivatalt 1908-ban alapítják és hatáskörét többször kiterjesztik az
esedékes büntetőpolitika céljainak megfelelően. Ilyen aktuális rendel
kezés volt pl. az 1946-ban alkotott Atomic Energy Act végrehajtására
az FBI-nak adott felhatalmazás, hogy az atomenergiával foglalkozók
személyes megbízhatóságát garantálja. Jelentős a Hivatal hatásköré
ben szervezett (1935) o k t a t ó és t u d o m á n y o s kutatás céljait szolgáló
146
Akadémia, amely a föderális szintű n y o m o z á s tisztjeit képezi, de az
egyes államok szakértő gárdáját is képezi, t u d o m á n y o s kiadványokat
és folyóiratot publikál.
3.2. A francia alkotmányozás száz éve
A francia alkotmányozás, amely é p p e n változatosságánál fogva

napjainkig mintául szolgál, egyúttal alkalmas n é h á n y általános jellem
ző kiemelésére.
1. Egyik ilyen a „szuverenitás" g o n d o l a t , illetve a n n a k jogi megjele
nítése. A francia felfogás a „népszuverenitás"-ra épít. Ez ellentétes
vagy más m i n t az angol politikai felfogás, ahol láthattuk, hogy
m e g h a t á r o z ó történeti ok miatt a „Parlament szuverenitása" ala
kult ki.
2. A francia népszuverenitás g o n d o l a t egyenes folyománya a francia
felvilágosodás g o n d o l k o d ó i által hirdetett eszméknek, így többek
között - ahogy a szakirodalom is hangsúlyozza - Rousseau társa
dalmi szerződésről vallott felfogásának. Szerinte is létezett egy ál
lamalapító szerződés, a „ p a c t u m u n i o n i s " , ám e n n e k keretében az
e m b e r e k alávetették m a g u k a t a közakaratnak, a „volonté g e n e r a l
nak, amit az állam jelenít meg.
3. A társadalmi szerződés e felfogásából következik, hogy az alávetés
o k á n az e m b e r e k n e k a k ö z h a t a l o m t ó l vissza kell kapniuk jogaikat.
Így válnak az emberi és állampolgári jogok a francia alkotmányos
g o n d o l a t alapkérdésévé. E n n e k fő tétele a szabadságjogok kataló
gusán túl e jogok szabad gyakorlása illetve az e m b e r e k közötti
egyenlőség érvényesítése.
4. A társadalmi szerződés és népszuverenitás összekapcsolásának ered
ménye a kormányzati hatalomnak a népképviseleti szerv irányába
való felelőssége, tehát a miniszteri felelősség intézményesítése.
5. A k o r m á n y z a t i h a t a l o m felett érvényesíthető politikai kontroll mi
att kiemelkedő szerep jut a népképviseleti szervnek, illetve az en
nek alapját k é p e z ő választójognak. Így azután a választásra jogo
sultak - szavazással - töltenek be lehetőleg m i n d e n tisztséget az ál
lamszervezetben (NB. m é g az egyházi tisztségeket is!).
147
3 . 2 . 1 . A forradalom előzményei
A francia rendiség köztudottan az egyik legkorábbi kezdetek közé

tartozik. Ám már kialakulásakor - 1302-ben hívják össze az États
généraux-t, az Általános rendeket - akadályozta kiteljesedését a hason
ló korai (angol, aragón, magyar) rendiséggel szemben több tényező:
1. Ekkor ugyanis a Francia Királyságban Szép F ü l ö p királlyal é p p e n
a k ö z p o n t i h a t a l o m átmeneti m e g e r ő s ö d é s é n e k vagyunk tanúi.
Fülöp Ágosttól ugyanis idáig terjed az az időszak, amelynek során
felszámolják a t a r t o m á n y u r a s á g o k a t a X I V századra, s helyreáll a
„francia k o r o n a egysége".
2. Szinte elsőként a k o r b a n , a m e g e l ő z ő időszak differenciált hűbéri
rendszerével szemben, az ország területének egyesítésével sikerül
deklarálni, hogy a hűbéresek elsősoron a k o r o n á n a k t a r t o z n a k h ű
séggel. Tehát a közvetlen h a d m o z g a t á s t akadályozó elvet (a hűbé
resem hűbérese n e m az én hűbéresem) kiküszöbölik, ahogy az a
korabeli Angliában m á r az 1086-os Salisbury gyűlés óta m ű k ö d i k .
3. 1 3 1 8 - b a n Szép F ü l ö p n e k sikerült rendszeresítenie a királyi tanács
(Grand et Secret Conseil) üléseit, ami ettől kezdve h a v o n t a ülése
zik. Ezért m á r havi tanácsnak is hívják (Conseil des M o i s ) és jogi
szakértőkből, az ún. legistákból, t e h á t a király világi jogászaiból
áll. E k k o r r a m á r szintén rendszeresen m ű k ö d i k a királyság pénz
ügyeit kezelő Kamara is.
4. A francia király szintén e tájban a helyi igazgatás felügyeletét is
megszerezte a „bailli" tisztség bevezetésével (akik gyakorlatilag át
vették a prevot-ok szerepét). A bailli vidéken, a kijelölt kerületé
ben a „baillage"-ban, a királyt képviselte (bíráskodásban felle-
bezési fórum, a helyi királyi hűbéresek felügyelője). A bailli szemé
lyének jelentőségét fokozta, hogy tagjai voltak az említett királyi
tanácsnak (NB. a francia szólás szerint ezért m o n d t á k , hogy ahol
a bailli, ott a király!)
5. Az 1300-as években erősödik meg a k ö z p o n t i bíróság, a Párizsi
P a r l a m e n t szerepe. M é g a „pair"-ek bírósága is ebbe olvad be.
A „case r o y a u x " , azaz a királyi ügyek fogalmának kialakításával
egyre több ügyet abszorbeál más bíróságoktól.
6. Kialakulnak ugyan a t a r t o m á n y i rendi gyűlések is, ám összehívá
sukat a király kezdeményezte a bailli-n keresztül. Így döntéseik
kézben tartása n e m o k o z h a t o t t g o n d o t a k ö z p o n t i h a t a l o m n a k .
148
7. Az országos rendi gyűlés, az États g é n é r a u x feladata elsősorban az
a d ó k megszavazása volt. A francia király a pápai hatalom tiltako
zása ellenére m é g az egyházakat is megadóztatta. 1 4 3 9 - b e n a száz
éves h á b o r ú idején sikerült a királynak elérni, hogy a rendek állan
dó h a d i a d ó t szavaztak meg, így ettől kezdve rendszeres összehívá
suk - a k ö z p o n t i h a t a l o m szempontjából - értelmét vesztette.
8. Ezt támasztotta alá az a tény is, hogy a legisták m a g y a r á z a t a (rex
est i m p e r a t o r in r e g n o suo), azaz a királyi h a t a l o m korlátlansága,
miatt n e m alakul ki az États généraux-n a király és a r e n d e k együt
tes t ö r v é n y a l k o t á s a . A király a legisták jóvoltából egyedül alkotja
o r d o n n a n c e - i t . Bár e n n e k becikkelyezése a Párizsi Parlament, mint
főbíróság joga, ám ellenállása esetén, ha a király személyesen meg
jelent (l'ist de justice) vagy „beküldte a Parlamentbe az ő bírói szé
k é t " a bíróság kénytelen volt az o r d o n a n c e - t hatályba léptetni. Az
az m é g a jogalkotás utólagos kontrollja is á t t e v ő d ö t t más fórumra,
a rendi gyűlés helyett.
( N B . n e m c s a k Párizsban m ű k ö d ö t t P a r l a m e n t , h a n e m t a r t o m á n y i s z i n t e
k e n is v o l t P a r l a m e n t , m i n t az a d o t t t a r t o m á n y f ő b í r ó s á g a , a párizsihoz ha
s o n l ó jogszabály felülvizsgálati joggal. Kutatások szerint a z 1 7 0 0 - a s é v e k v é
gén összesen 12 tartományi parlament működött.)
Tehát elmondhatjuk, h o g y a fenti tényezők miatt, a százéves hábo

rú sikeres befejezése u t á n az 1500-as évek elején Franciaország sike
resen kezdhetett hozzá az abszolutizmus kiépítéséhez.
Az abszolutizmus ismeretes évei alatt az országos rendi gyűlés tel
jesen elsorvadt. M á r a százéves h á b o r ú u t á n is csak kétszer hívták
össze ( 1 4 6 8 , 1 4 8 4 ) , majd 1 4 8 4 után pedig hetven évig újra nem. Így
az 1614-es utolsó összehívás szinte természetesnek tűnik. E n n e k a
fentieken túl további okai lehettek.
Valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy a viszonylag nagylét
számú és gazdag polgárság - a k o r m á n y z a t i k ö z p o n t pénzhiánya mi
att - nemességet és hivatalt egyaránt vásárolhatott (NB. őket hívják
majd „taláros" n e m e s e k n e k a régi, a „ k a r d " nemességével szemben),
így a lehetséges társadalmi ellenállás egy jelentős rétegét sikerült a
k ö z p o n t i h a t a l o m n a k ezen módszerekkel pacifikálni.
Vidéken ugyan elvileg m e g m a r a d t a t a r t o m á n y i rendi gyűlés tartá
sának eszméje, de leginkább csak a p a p s á g tartotta ezt a gyakorlatot
(Burgundia, Bretagne, Languedoc), azok viszont egészen 1789-ig. E
t a r t o m á n y i egyházi rendi gyűléseket tíz évenként hívták össze.
149
Külön p r o b l é m á t jelent majd 1 7 8 8 - 8 9 - b e n az États g é n é r a u x ösz-
szehívása kapcsán, hogy tisztázni kell t a r t o m á n y o n k é n t a tartományi
rendi gyűlés összehívásának mikéntjét, m é g p e d i g ahol volt azt újra
össze kellene hívni, ahol pedig felfüggesztették ott szintén újra kell
kezdeményezni a m ű k ö d é s é t . Érdekes érvelés hangzik el a király és
tanácsosai részéről, miszerint az is akadályozza a t a r t o m á n y i r e n d e k
összehívását, hogy 1 6 1 4 óta új területekkel is g y a r a p o d o t t Franciaor
szág, s ott még nincs kialakítva a rendi gyűlések tartásának módja.
(Ilyen utólagos területgyarapítás e r e d m é n y e k é n t a következő t a r t o
m á n y o k voltak rendi gyűlés nélkül: Roussillon, Artois, Flandria, El
zász, Lotaringia és Korzika.)
A másik ok maga az esetlegesen ülésező États g é n é r a u x m ű k ö d é s i
rendje. Bár a királyi összehívást k ö v e t ő e n az egyes r e n d e k e t a baillik
összehívták az ő baillage-aik keretében. Itt a h á r o m r e n d (papság,
nemesség, polgárság) nemcsak a k ü l d e n d ő k ö v e t e k e t választotta meg,
h a n e m azokat tkp. követutasítással is ellátta, amit Franciaországban
„panaszfüzetek"-nek neveztek. Elvileg, akárcsak M a g y a r o r s z á g o n a
delegált követek kötve lettek volna e füzetekben megírtakhoz. Ám a
rendi gyűlés helyén a h á r o m kúria k ü l ö n ülésezett, k ü l ö n terjesztette
fel határozatait a királyhoz, ami é p p e n az így kialakuló szervezeti
megosztottságuk miatt eleve kizárta a h a t á r o z o t t , egységes fellépést
az uralkodóval szemben. Így lesz majd értelme a francia forradalom
kezdeteinél a h a r m a d i k r e n d azon követeléseinek, hogy maradjanak
együtt, közösen ülésezzenek.
Végül nagymértékben segíthette az États G é n é r a u x elhalását, hogy
m á r a XIV századtól létezik egy az Általános r e n d e k gyűlését helyet
tesítő, akár rendinek is felfogható szerv, a „ n o t a b l e s " gyűlés. Ez tulaj
d o n k é p p e n n e m más, mint egy kibővített királyi tanács, a m i t elsősor
b a n az különböztetett meg az États G é n é r a u x - t ó l , hogy tagjait a ki
rály személyre szóló meghívóval - bár gyakran a helyi r e n d e k javas
latára - hívta össze. Mivel n e m rendelkeztek követutasítással, s rá
adásul ők m á r együtt üléseztek, h a t é k o n y a b b p a r t n e r n e k bizonyultak
a k ö z p o n t i hatalom számára, m i n t az États G é n é r a u x .
M e g j e g y e z z ü k , h o g y m i n d e z a francia r e n d i s é g i d ő s z a k o s e r ő t l e n s é g é r e utal.
H i s z e n ilyen ö t l e t e k m á s e u r ó p a i á l l a m k o r m á n y z a t á b a n i s f e l m e r ü l h e t t e k . Erre
utal t ö b b e k k ö z ö t t az a n g o l r e n d e k n e k a z o n h a t á r o z a t a , a m e l l y e l a h a s o n l ó ural
k o d ó i k e z d e m é n y e z é s t sikerült m e g a k a d á l y o z n i u k . U g y a n i s a z 1 3 2 0 - b a n k e l e t k e
z e t t „ M o d u s T e n e n d i P a r l a m e n t u m " s z ö v e g e s z e r i n t A n g l i á b a n a király tarthat
150
p a r l a m e n t e t a c o m m u n i t a s s a l a m e g h í v o t t p ü s p ö k ö k , g r ó f o k és bárók nélkül is,
m é g h a e z e k arra a r e n d e s m e g h í v á s e l l e n é r e s e m j e l e n n é n e k m e g . Á m h a n g s ú
lyozzák: „... e l l e n k e z ő e s e t b e n : s e m m i f é l e p a r l a m e n t se l e g y e n , bár az é r s e k e k ,
p ü s p ö k ö k , g r ó f o k és b á r ó k , m e g az ö s s z e s pares jelen l e n n e is a királlyal, a m i k o r
a c o m m u n i t a s o k ... n e m v o l n á n a k b i z o n y o s o k o k b ó l h a j l a n d ó a k eljönni, n o h a
p a r l a m e n t r e hívták v o l n a ő k e t , a h o g y a n d e jure kell."
A gyenge rendiség miatt h a m a r egy sikeres abszolutizmus b o n t a

k o z h a t o t t ki Franciaországban, ahogy azt m á r k o r á b b a n tárgyaltuk.
Ám az abszolutizmus kései szakaszában felerősödtek m i n d a kor
mányzati, m i n d a társadalmi ellentmondások. Ezt csak fokozták a ki
alakuló polgári államok látványos gazdasági és politikai sikerei (ld. a
Franciaországnál jóval kisebb Anglia és H o l l a n d i a példáját). M i n d
ezek a felvilágosodás szellemi erjedésével együtt előkészítői lettek egy
nagyon is viharos polgári átalakulásnak a XVIII. századvég Francia
királyságában.
Fenti ellentmondásokat jól reprezentálja az a két nyilatkozat amely,
egyrészről a francia királyi udvar álláspontját foglalja össze a királyi
h a t a l o m lényegéről (tkp. az abszolut u r a l k o d ó i hatalom klasszikus
összegzése), illetve az erre a d o t t Párizsi Parlament, tehát a legfelsőbb
bíróság válasza, h o g y az ő felfogásukban mik is a nemzet jogai. M i n d
ez a vita igen röviddel a f o r r a d a l o m kitörése előtt zajlott: a királyi
nyilatkozat 1 7 8 7 n o v e m b e r é b e n h a n g z o t t el a Párizsi Parlament ülé
sén, míg a Parlament kiáltványba foglalt nyilatkozata 1788 máju
sában kelt. M i n d k e t t ő t azért é r d e m e s röviden b e m u t a t n i m e r t a leg
világosabban körvonalazza azokat az elvi álláspontokat, amik a for
radalom során összecsapnak.
a) A királyi álláspont, vagy az „ősi nemzeti m a x i m á k " :
- a királyságban egyedül a király rendelkezik szuverén h a t a l o m m a l ,
- a király csak Istennek tartozik számadással a hatalom gyakorlásáról;
- a királyt és a n e m z e t e t egyesítő kötelékek természettől fogva fel-
bonthatalanok;
- a király és n e m z e t egységét csak ezen egység örökletes volta bizto
síthatja;
- a n e m z e t é r d e k e , hogy vezetőjének (tkp. a királynak) jogait sem
milyen sérelem ne érje;
- a király a n e m z e t szuverén vezetője, s így a nemzettel kizárólagos
egységbe t a r t o z n a k ;
151
- a t ö r v é n y h o z ó hatalom függetlenül és megosztás nélkül csak a ki
rályban testesül meg. (NB. ennél az összegzésnél a Párizsi Parla
m e n t 1766-os határozatára hivatkozott az udvar, s a hatalom jo
gainak fenti s u m m á z a t á t „ősi nemzeti m a x i m á k " - n a k nevezi.);
- fentiekből következően a rendi gyűlés összehívása a király kizáró
lagos joga;
- ennek megítélése a király judiciumára tartozik;
- semmiféle rendkívüli h a t a l o m r a nincs szükség, amely a király mel
lett a k o r m á n y z á s b a n k ö z r e m ű k ö d n e , elegendő az Államtanács
igénybevétele.
b) Mivel időközben zavargásokra is sor került, illetve a Párizsi Parla
m e n t bíráit is konfiniálják vidékre más, a királyi rendelkezésnek
e l l e n t m o n d ó főurakkal együtt (pl. O r l é a n s hercegét, a király r o k o
nát), ezért tartotta szükségesnek a Parlament, hogy a k ö z p o n t i ha
talom törvénytelenségével szemben, „amelyek k o m p r o m i t t á l h a t
ják a nemzet jogait vagy ígéreteit" (mondja az o k m á n y ) közzéteszi
nyilatkoztát. E szerint:
- Franciaország m o n a r c h i a , amelyet a király a t ö r v é n y e k n e k megfe
lelően k o r m á n y o z . M é g p e d i g ezek az „ a l a p v e t ő t ö r v é n y e k " a k ö
vetkezők:
- Az u r a l k o d ó h á z joga a t r ó n h o z , amely ö r ö k ö s ö d é s jogán szerezte
tik meg, fiú ágon és az elsőszülöttség rendje szerint (leányági ö r ö
kösödés kizárva).
A nemzet joga viszont (tkp. a királlyal szemben):
- az „adók szabad elfogadása" a szabályosan összehívott rendi gyű
lés közbejöttével (burkolt b u d g e t jog);
- a nemzet jogát alkotják a t a r t o m á n y o k szokásjogai és kiváltságai,
- a nemzet joga a bírák elmozdíthatatlansága;
- úgyszintén a p a r l a m e n t e k azon joga, h o g y a királyi rendeletek tör
vényességét felülvizsgálják, s csak azokat hatályosítsák „amelyek
megfelelnek a t a r t o m á n y a l k o t m á n y o s törvényeinek és a királyság
alaptörvényeinek.";
- ide tartozik az a m i n d e n állampolgárt megillető jog, hogy csak ter
mészetes bírái előtt v o n h a t ó felelősségre, m é g p e d i g „akiket a tör
vény számára kijelöl" (a törvény előtti egyenlőség korai megfogal
mazása);
- végül a nemzet illetve állampolgár joga, hogy „kizárólag a k k o r le
het bármilyen paranccsal bárkit letartóztatni, ha késedelem nélkül
152
illetékes bírái kezére adják." (az előzetes letartóztatás garanciája, a
H a b e a s c o r p u s mása).
Ez utóbbiak sokban emlékeztetnek az angol forradalom jogalko
tására, illetve a későbbiek folyamán a francia forradalmi jogalkotás
termékeiben is újra m e g f o g a l m a z ó d n a k . (NB. Rousseau népszerződé
sére is hasonlít, hiszen az u r a l k o d ó és n e m z e t viszonyát szerződéssze
rűen foglalja keretbe, amit az u r a k o d ó n a k is meg kell tartania!)
Az a l k o t m á n y t ö r t é n e t szempontjából pedig arra kell felhívni a fi
gyelmet, h o g y m i n d k é t o k m á n y tulajdonképpen, ha sűrítetten ugyan,
de magába foglalja egy alkotmánylevél lényegét. Hiszen m i n d k e t t ő
rendelkezik a főhatalom statusáról és legfontosabb jogosítványairól,
így a n n a k k o r m á n y z a t i h a t a l m á r ó l , s m á r a polgári jogok valamiféle
összegzését is adja. Azt m o n d h a t j u k tehát, hogy a francia forradalom
kezdetén n e m c s a k az államelméleti g o n d o l k o d ó k , illetve majd a n e m
zetgyűlési képviselők beszédeiből rajzolódik ki a lehetséges alkot
m á n y koncepciója, h a n e m az - úgy tűnik - gyakorlatilag készen állt
a k o r hivatalos jogászságának g o n d o l k o d á s á b a n is. Ez tulajdonkép
pen m e g k ö n n y í t e t t e , illetve egyúttal érthetővé is teszi, hogy miért si
került a f o r r a d a l o m első fázisában nagyobb atrocitások nélkül egy
k o m p r o m i s s z u m o s m ó d s z e r r e l , de látványosan rövid idő alatt a feu
dális rendszert lebontani, s helyette a polgári alkotmányosság alapja
it lerakni. A francia f o r r a d a l o m nagy szerencséje, hogy a résztvevők
felismerték ezt a történelmi pillanatot.
3 . 2 . 2 . A forradalom első fázisában született alkotmányos

dokumentumok
A) Az A l k o t m á n y o z ó Nemzetgyűlés megalakulása t ö b b lépcsőben

történt:
- 1 7 8 7 - b e n a f o k o z ó d ó pénzügyi válság miatt a király összehívta a
N o t a b l e s gyűlését, amely utoljára 1 6 2 7 - b e n ülésezett. Itt többek
között előterjesztették a kiváltságosok megadóztatásának tervét.
Erre a N o t a b l e s tagjai csak politikai e n g e d m é n y e k árán lettek vol
na hajlandóak. Ettől kezdve általános sürgetés m i n d e n francia p o
litikai erő részéről az États G é n é r a u x összehívására.
- 1 7 8 7 augusztusában és n o v e m b e r é b e n az u r a l k o d ó m ó d o s í t o t t
pénzügyi tervezetét a Párizsi Parlamenttel, azaz a Legfelső Bíróság-
153
gal vitattatja meg, illetve királyi r e n d e l e t k é n t kívánja hatályba lép
tetni. Hosszas vita u t á n is csak azt érik el, hogy a „séance r o y a l e "
átalakul királyi parancsra „lit de justice"-é, ami azt jelenti, hogy a
Párizsi főbíróság, azaz a Parlament köteles - akarata ellenére, kirá
lyi utasításra - a parancsot beiktatni a hatályos szabályok közé.
(Jellemző, hogy a tiltakozó Orleans hercegét, illetve a tiltakozó bí
rákat is átmenetileg vidékre száműzik.)
- Az u r a l k o d ó i visszaélésekkel szemben 1 7 8 8 . május 3-án a Párizsi
Parlament közzé teszi a nemzet jogait t a r t a l m a z ó „alaptörvénye
ket", amelyeket a k o r m á n y z a t n a k is be kell tartania. Ezt k ö v e t ő e n ,
mivel a Párizsi Parlamentet a vidéki Parlamentek is t á m o g a t t á k a
királyi rendeletekkel szemben, ezért az u r a l k o d ó felszámolja a Pá
rizsi Parlamentet, s helyette egy k o r á b b a n m ű k ö d ö t t , de időköz
ben m á r megszüntetett ún. Plenáris Törvényszékre bízzák a Párizsi
Parlament korábbi hatáskörét.
- A n e m szűnő országos elégedetlenség és engedetlenség miatt a
k o r m á n y z a t meghátrál és 1 7 8 8 . augusztus 8.-án elrendelik az
États G é n é r a u x összehívását 1 7 8 9 . május elsejére.
- 1 7 8 9 . május 5-én az États G é n é r a u x , az Általános rendi gyűlés
megnyitása Versaillesben.
- 1 7 8 9 . június 17-én a h a r m a d i k r e n d kezdeményezésére m a g u k a t
Nemzetgyűléssé nyilvánítják. Ezt fejezi be június 20-án az ún.
„ L a b d a h á z i eskü", amelyben kinyilvánítják, h o g y addig n e m osz
lanak fel, amíg Franciaországnak a l k o t m á n y t n e m h o z n a k . Jogi
alapját a nemzetgyűlési tagok úgy fogalmazták meg, hogy: „sem
misem gátolhatja meg, hogy tanácskozásait (tkp. a Nemzetgyűlés)
ott folytassa, ahová a szükség kényszeríti őt, hiszen a N e m z e t g y ű
lés ott v a n , ahol tagjai összegyűltek, bárhol legyen is az." M a g a az
esküszöveg pedig így hangzott: „Esküszünk, hogy sohasem válunk
meg a Nemzetgyűléstől, s bárhol összegyűlünk, ahol a k ö r ü l m é
nyek megkövetelik, amíg létre n e m h o z t u k és szilárd alapokra n e m
fektettük a királyság a l k o t m á n y á t . "
- 1 7 8 9 . július 9. a Nemzetgyűlés ö n m a g á t A l k o t m á n y o z ó N e m z e t
gyűléssé nyilvánítja.
B) 1 7 8 9 . augusztus 4 - 5 - i h a t á r o z a t o k
Máig a legmeglepőbb döntése az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek,
ahogy és amilyen összhangban, egyetértésben valamennyi rend képvi-
154
selői (NB. még egy rendi országgyűlést hívtak egybe 1789-ben, azok
tagjai vannak jelen, akárcsak majd Magyarországon 1848 márciusában
Pozsonyban!) egymás u t á n ajánlják fel az előjogaikról, feudális kivált
ságaikról szóló lemondásokat. Ezzel gyakorlatilag jó példát is kívánnak
adni a királyi hatalomnak, másrészt a határozatok meghozatalával visz-
szafordíthatatlanná teszik a feudalizmus eltörlésének folyamatát. Bár
mennyire is fontosabb lesz alkotmánytörténeti szempontból a „Deklará
ció", mégis a leglényegesebb első lépést a polgári társadalmi struktúra
felépítéséhez jogilag az augusztus 4-5-i határozatok jelentették.
Fentiek mottójául a határozatokból azt lehet kiemelni, hogy ami
d ő n a t a r t o m á n y o k kiváltságait megszüntetik így fogalmaznak (10.
art.): „Mivel egy nemzeti alkotmány és a közszabadság sokkal előnyö-
sebb a t a r t o m á n y o k n a k azon kiváltságoknál amit eddig élveztek, s mi
vel a b i r o d a l o m valamennyi részének szoros egységéhez áldozatokra
van szükség ... kinyilvánítjuk, hogy minden sajátos kiváltság megszű
nik ... s átadják helyüket valamennyi francia természetes jogainak."
E h a t á r o z a t o k legfontosabbjai a következők:
1. „A N e m z e t g y ű l é s teljes egészében megszünteti a feudális rend
szert és kimondja, hogy megváltás nélkül felszámolja úgy a feudá
lis, m i n t az úrbéri jogokat és kötelezettségeket a személyes szol
gaságot és m i n d a z t , amit ez képvisel.";
2. m e g s z ű n n e k a feudális járadékok ( „ m a i n m o r t e " = jobbágyi holt
kéz; g a l a m b d ú c tartás földesúri joga; a kizárólagos földesúri va
dászati jog; az örökletes földjáradék stb.);
3. megszűnik a tized;
4. megszűnik a földesúri bíráskodás;
5. megszűnik a hivatalok adásvétele;
6. m e g s z ű n n e k a területi egységek (tartományok, kerületek, városok
stb.) kiváltságai;
7. m e g s z ű n n e k a személyes vagy dologi jellegű kiváltságok az a d ó
zás területén (közteherviselés!);
8. a római Kúria számára semmilyen pénzszolgáltatás n e m folyósít
ható, ugyanígy a helyi egyházak által élvezett k ü l ö n b ö z ő pénzügyi
jellegű szolgáltatások, s n e m növelhetők az egyházi javadalmak;
9. a király által a d o m á n y o z o t t járadékokat, kegydíjakat és fizetéseket
felülvizsgálják, s ezeket, ha jogosulatlan, eltörlik vagy csökkentik;
10. m i n d e n állampolgár „születési megkülönböztetés nélkül" betölt
het m i n d e n egyházi, polgári vagy katonai hivatalt;
155
11. XVI. Lajost, a királyt „ünnepélyesen a francia szabadság visszaál-
lítójává" nyilvánítják.
C) 1 7 8 9 . augusztus 2 6 - á n Deklaráció az E m b e r és Polgár jogairól

M á r megszületésekor a d o k u m e n t u m o t a Nemzetgyűlés a készülő
A l k o t m á n y bevezetőjének szánta. Az mintegy eszmei alapját képezi
az egész francia forradalmi alkotmányozásnak, s egyúttal szellemi
foglalatát azoknak az a l k o t m á n y o s elveknek, amelyek egyrészt a for
radalmat megelőző időszakban kikristályosodtak, másrészt, amelye
ket majd maga az 1 7 9 l - e s A l k o t m á n y fog konkretizálni. Egyébként
egy ilyen, az általános elveket összefoglaló d o k u m e n t u m készítéséről
m á r 1 7 8 9 . július 6.-án h a t á r o z a t születik. Külön fontosságot tulajdo
nít az alkotmányjogi i r o d a l o m a n n a k a ténynek, hogy a h a t á r o z a t ki
rályi szentesítés nélkül születik meg, azaz ezzel is a népszuverenitás
eszméjét kívánta az A l k o t m á n y o z ó Nemzetgyűlés manifesztálni. (NB.
ezért is kerülhetett a későbbi köztársasági a l k o t m á n y o k elejére p r e -
a m b u l u m k é n t , hiszen a m o n a r c h i k u s hatalom jóváhagyása nélkül ké
szült, a természetjogi elveket összefoglaló d o k u m e n t u m ) .
Megszületéséhez hozzátartozik, hogy különböző elképzelések létez
tek vele kapcsolatban. Egyrészt változatos elnevezési javaslatok láttak
napvilágot (Lafayette: J o g o k Deklarációja, vagy „Az emberi jogok dek
larációja", avagy „Az ember jogai a társadalomban", Sieyes: Deklaráció
az ember társadalmi jogairól), míg végül m a r a d t a végső forma.
Másrészt nagy vita folyt azon is, hogy az o k m á n y a leendő alkot
mány elejére vagy végére kerüljön. Az elhelyezés jogi szerepe természe
tesen n e m ugyanaz, hiszen ha az elején van az alkotmánynak, akkor
ebből dedukálom az egész alkotmányos rendszert, míg ha a végére te
szem, akkor éppen az alkotmányos konzekvenciák levonását jelenti az
emberi jogok tekintetében. A végső határozat után is fenntartották azt
a lehetőséget, hogy a majdani alkotmány végleges elfogadásakor eset
leg újra vizsgálják a Deklarációt, ami viszont elmaradt.
Igen fontos még az alkotmányjogászok szerint Sieyes elképzelése a
Deklarációról. Ő ugyanis alapvetően két részre kívánta osztani a Nyi
latkozatot. Úgymint első részében deklarálni kell a s z a b a d s á g o t és a
tulajdont, m i n t legfőbb értéket (NB. emlékezzünk J o h n Locke hason
ló korábbi kijelentésére), s a m á s o d i k részben felsorolandó jogokat
e n n e k mintegy alárendelve kezeljük, azaz azok csak a két fő érték
megvalósítását, illetve garantálását szolgálják.
156
Bevezetőjében az o k m á n y úgy fogalmaz, hogy: „Mivel a francia
n é p Nemzetgyűlésben összegyűlt képviselői úgy látják, hogy a társa
dalmi p r o b l é m á k n a k és a k o r m á n y o k romlottságának egyedüli oka az
ember jogainak n e m ismerése, elfelejtése vagy megvetése, úgy hatá
roztak, hogy ünnepélyes nyilatkozatban teszik közzé az ember termé
szetes, elidegeníthetetlen és szent jogait..." mégpedig a „Legfelsőbb
Lény jelenlétében és oltalma alatt..."
E jogokat n e m véletlenül szánták az Alkotmány bevezetőjéül, hi
szen a társadalmi szerződés gondolata, amely a francia a l k o t m á n y o
zás m ö g ö t t m e g h ú z ó d i k , s m i n t jeleztük már a Párizsi Parlament ál
lásfoglalásában is tetten é r h e t ő , óhatatlanul a szerződő felek jogosít
ványait összegzi. A szakirodalom ily m ó d o n különbözteti meg a Dek
larációban a személyes vagy emberi jogokat egyik oldalról, míg más
részt azokat az alapelveket sorolja fel, amelyek az eljövendő államra
vonatkoznak.
1. Így a személyes s z a b a d s á g o k illetve emberi jogok a következők:
a) Az ember s t a t u s á r a v o n a t k o z ó a n kijelentik, hogy: m i n d e n ember
szabadnak születik és az is m a r a d . M e g k ü l ö n b ö z t e t é s t az emberek
k ö z ö t t csak közjó vagy „közhasznosság" érdekében szabad tenni.
É p p e n ezért a p o l g á r o k egyformán betölthetnek m i n d e n hivatalt
képességük szerint, kizárólag e r é n y ü k és tehetségük szerinti meg
különböztetés alapján.
b) E szabad statusból következően a legfontosabb jogosítványok:
- a szabadság;
- a tulajdon;
- a biztonság;
- az elnyomással szembeni ellenállás;
c) a szabadság biztosítása, s egyúttal eszmei korlátai kijelölése érde
kében kimondja, hogy:
- a szabadság azt jelenti, hogy m i n d e n m e g t e h e t ő , ami másnak n e m
árt, ennélfogva korlátként legfeljebb más ember jogainak gyako-
rolhatósága állítható fel, amit pedig csak törvény szabályozhat;
- a t ö r v é n y csak azt tiltja, ami a társadalom számára ártalmas. Ebből
következően m i n d e n m e g t e h e t ő , amit a törvény n e m tilt, illetve
senki sem kényszeríthető olyan tevésre, amit törvény n e m ír elő;
- k o n k r é t szabadságjogként kiemeli a g o n d o l a t és véleménynyilvání
tás szabadságát, amely egyrészt hangsúlyozottan a lelkiismereti
szabadságot illetve a sajtó- és szólásszabadságot jelenti. M i n d k é t
157
szabadságfajtánál megfogalmaz k o r l á t o k a t , így a g o n d o l a t és véle
mény nyilvánításának szabadsága n e m sértheti a k ö z r e n d e t , míg a
szólás- és sajtószabadság kapcsán a törvény által előírt esetekben
felelni kell e szabadsággal való visszaélés miatt.
d) A tulajdonra v o n a t k o z ó a n kijelentik: „a tulajdon szent és sérthe
tetlen jog, senki sem fosztható meg tőle". Majd itt is kijelöli a kor
látokat: kivételesen akkor lehet elvonni a tulajdont, ha törvény
megállapítja a közérdeket, s akkor is csak igazságos és előzetes kár
talanítás alapján.
e) A biztonság kapcsán kifejezetten - a későbbiekben büntetőeljárási
n a k tekintett - garanciákat állapít meg, ú g y m i n t :
- törvényetelen előzetes letartóztatás tilalma (ám a törvényes felté
telek fennállta esetén, ha ellenállást tanúsít bűnössé válik, másrészt
viszont m e g kell büntetni az ö n k é n y e s k e d ő k e t , illetve ha szükség
telenül tartóztatnak le valakit);
- az ártatlanság vélelme;
- a nullum crimen sine lege és a nulla p o e n a sine lege elvek garan
tálása;
- a törvény előtti egyenlőség deklarálása: „a t ö r v é n y n e k a z o n o s n a k
kell lenni mindenki számára akár véd, akár b ü n t e t . "
2. Az államszervezet v o n a t k o z á s á b a n tett kijelentések:
- a szuverenitás a nemzettől származik, másfajta h a t a l o m , amely
n e m ebből ered nem létezik;
- az olyan társadalmaknak, ahol a jogoknak nincs garanciájuk és
n e m választották el a h a t a l m i á g a k a t „nincs a l k o t m á n y u k " ;
- a törvény a k ö z a k a r a t kifejeződése, ezért megalkotásában min-
dekinek jogában áll részt venni akár személyesen, akár képviselői
útján;
- a költségvetési jogot garantálja a p o l g á r o k számára (jogosultak az
a d ó t meghatározni, a hovafordításáról rendelkezni, a begyűjtést és
az elköltést n y o m o n követni, illetve bármely tisztviselőtől m i n d e r
ről számadást kérni);
- e jog kapcsán fogalmazza meg a közteherviselést, azaz adózás ter-
héből m i n d e n k i n e k egyformán kell részesednie, de mintegy kor
látként hozzáteszi „képességeiknek megfelelően";
- az ember és polgár j o g a i n a k biztosítására k a r h a t a l m a t h o z n a k lét
re. Ám ezt a különleges hatalmat m i n d e n k i javára, n e m pedig azok
egyéni hasznára lehet gyakorolni, akikre az rá van bízva.
158
Az a l k o t m á n y t ö r t é n e t felhívja a figyelmet, hogy a nagyon is egysé
ges felfogást t ü k r ö z ő Deklaráció megszületése kapcsán azért voltak
komoly tartalmi viták az A l k o t m á n y o z ó Nemzetgyűlés tagjai között.
Közülük is kiemelik, hogy az egyháziak a d o k u m e n t u m o t egy na
gyobb k o n c e p c i ó k e r e t é b e n , inkább a szerződéses formát megjelení
tő o k m á n y k é n t szerették volna megfogalmazni. Ez többek között azt
jelentette, hogy az egyházi képviselők egy része amellett érvelt, mi
szerint a jogokkal p á r h u z a m o s a n meg kell fogalmazni a polgár köte
lességeit is. A g o n d o l a t n e m múlik el n y o m t a l a n u l , m e r t majd az
1795-ös a l k o t m á n y jeleníti m e g e jogi k o m p l e x u m o t , mint a jogok és
kötelességek egységét. Az ötlet m a r a d a n d ó voltáról csak annyit, hogy
a Párizsi K o m m ü n jogi szabályozásán keresztül jut el az 1917-es szov
jet a l k o t m á n y o z ó k h o z , s innen kerül be a későbbi szocialista alkotmá
nyokba is a jogok és kötelességek együttes felsorolása.
D) A f o r r a d a l o m „egyházpolitikai t ö r v é n y h o z á s a " ( 1 7 8 9 . n o v e m b e r
2-án az egyházi v a g y o n szekularizációja; a szerzetesrendek meg
szüntetése 1 7 9 0 . február 1 3 . ; illetve a „ p a p s á g polgári alkotmá
n y a " 1 7 9 0 . július 12.)
1. Szekularizáció: Az ancien regime-nek olyan mértékű adósságot si
került felhalmoznia, hogy azzal a korabeli pénzügyigazgatás való
jában n e m boldogult. M á r az États Généraux-ra készült ún. „pa
naszfüzetekben" felmerült az egyházi javak szekularizációja. Nyil
ván halasztotta ezt a radikális lépést, hogy az egyháziak nagy része
pozitivan támogatta a társadalmi átalakulást. Mégis a kényszerítő
pénzügyi helyzet miatt n e m lehetett elodáznia döntést. A N e m z e t
gyűlés szerencséjére Talleyrand, ekkor még Autun p ü s p ö k e , tette
meg a szekularizációs javaslatot, mintegy felajánlva a papság va
gyonát a n e m z e t n e k ( 1 7 8 9 . október 10-i ülésen). Az ennek során
az átadás fejében megfogalmazott kívánságait a november 2-án h o
zott határozat messzemenően honorálta:
a) valamennyi egyházi tulajdon a nemzet kezébe kerül;

b) cserébe biztosítják:
- a szertartások anyagi hátterét;
- az egyházi személyek létfenntartását (ez Talleyrand kívánságának
megfelelően n e m lehetett kevesebb 1 2 0 0 livre-nél);
- a szegényekről való g o n d o s k o d á s t ;
Tudni kell, hogy a szekularizációt r ö g t ö n követte 1 7 8 9 . december
19-én az „assignata"-nak, a forradalmi p a p í r p é n z n e k a kibocsátása.
159
E n n e k fedezetét az imént nemzeti tulajdonba vett egyházi vagyon al
kotta, illetve az ingatlanok kiárusításából befolyt összeg. (Megjegy
z e n d ő , hogy az assignaták eredetileg aranyra átválthatóak voltak.)
2. A szerzetesrendek felszámolása ( 1 7 9 0 . február 13.) gondolata
m á r Talleyrand beszédekor is a levegőben lógott. A u t u n p ü s p ö k e
maga így szólt erről: „A nemzet tehát egyrészt kisajátíthatja a fel
függesztésre váró szerzetesrendek javait, ha biztosítja azon egyé
nek létfenntartását, akik e r e n d e k e t alkotják." Tehát februárban,
mintegy felhatalmazva e d ö n t é s r e h o z o t t h a t á r o z a t o t az Alkotmá
nyozó Nemzetgyűlés:
a) m i n d k é t n e m ű e k szerzetesrendjei és kongregációi ezennel meg
szűnnek és a jövőben hasonló szervezeteket n e m szabad alapítani;
a megszűnő r e n d e k tagjai választhattak;
b) - akik hajlandóak voltak elhagyni a r e n d h á z a k a t és erről esküt tet
tek a világi elöljáróság előtt, azonnal nyugdíjat k a p t a k ;
- akik n e m kívánták elhagyni a szerzet r e n d h á z á t azok számára kü
lön házakról g o n d o s k o d t a k , ahol a jövőben élniük kellett;
- az apácákat még maradási szándék esetén sem lehetett semmilyen
más kijelölt házba átköltöztetni;
- m i n d a z o n szerzetesrendi épületek, amelyek eddig is oktatási vagy
jótékonysági intézményeket fogadtak be, statusukat megtarthatták.
3. 1 7 9 0 . július 1 2 . megszületik a p a p s á g ú n . polgári a l k o t m á n y a . Ez
a határozat a k á n o n i jogra tekintet nélkül szól bele az egyház szer
vezetébe:
- ezentúl a püspökségeket összehangolták a d e p a r t e m e n t - e k k e l , az
az m i n d e n megye egy püspökséget alkotott. Ez azt jelentette, h o g y
a korábbi 148 püspökségből csak 83 m a r a d t m e g ;
- m i n d e n egyházi tisztséget ezentúl a választójog alapján szervezett
választással kellett betölteni;
- az egyháziak kötelezve voltak a rezidencia t a r t á s r a (azaz a helyben
lakásra).
3 . 2 . 3 . Az első monarchikus alkotmány ( 1 7 9 1 )
Ezen alkotmány 1 7 9 1 . szeptember 3-án fogadtatott el az Alkotmá

nyozó Nemzetgyűlés által, míg a király s z e p t e m b e r 13-án fogadta el.
Bár mindössze egy évig volt hatályban, hatását tekintve sokkal hosz-
160
szabb ideig t a r t o t t i d ő b e n , hiszen később számos ország alapul vette,
ahol a l k o t m á n y o s m o n a r c h i á t kívántak megteremteni.
U g y a n a k k o r n e m szabad elfelejteni, hogy az alább ismertetendő al
k o t m á n y hosszas politikai viták e r e d m é n y e , hiszen a feudalizmust
megszüntető legfontosabb rendelkezéseket k ö v e t ő e n mintegy két év
telik el, mire az alkotmány elfogadásra került. A lefolytatott viták
jelentős része fennmaradt, s abból sajátos n é z ő p o n t rajzolódik ki.
A „békés á t m e n e t " jegyében, s talán a jó értelemben vett testvériség
nek k ö s z ö n h e t ő e n a királypárti arisztokrácia ugyanúgy hallathatta
szavát, mint az egyszerű h a r m a d i k r e n d tagja. A viták jórészt akörül
forogtak, hogy tág h a t á s k ö r ű p a r l a m e n t , de egyúttal erős királyi ha
talom legyen-é az alapelv (ezt a m o n a r c h i s t á k képviselték), vagy pe
dig csak a l k o t m á n y o s m o n a r c h i a , ahol a népszuverenitásra alapítva
jelentősen csökkentett u r a l k o d ó i jogosítványokat lehetett elismerni
(Hazafias P á r t nézete).
Figyelemre m é l t ó , hogy a királypártiak érvelése é p p e n az angol
példára hivatkozva, kis csúsztatással, kísérli meg keresztülvinni a sa
ját elképzeléseit. E b b e n az erős királyi h a t a l o m mellett egy felsőház is
szerepet k a p o t t volna. Jól világítja m e g az említett kérdést Lally-
Tollendal m á r k i n a k (monarchista) m é g 1 7 8 9 . augusztus 31-én e
tárgyban t a r t o t t beszéde. Ebben elismeri a szuverenitás forrásaként a
népet illetve nemzetet, de az angol példa alapján mondja, hogy:
„...fölösleges lenne Ö n ö k e t m e g g y ő z n ö m arról, hogy a királynak a
t ö r v é n y h o z ó h a t a l o m integráns részének kell lennie." Továbbá: „az
alkotmány egyensúlyának fenntartása érdekében szükség van arra,
hogy a végrehajtó h a t a l o m rendelkezzék a t ö r v é n y h o z ó h a t a l o m egy
részével, de n e m az egésszel. E két h a t a l o m teljes egyesülése zsarnok
sághoz vezet, de teljes szétválasztásuk is..." Végül: „Azt mondjuk,
hogy szükséges kapcsolatot létrehozni a t ö r v é n y h o z ó és végrehajtó
h a t a l o m között. A t ö r v é n y h o z ó hatalom természeténél fogva meg
osztható, a végrehajtó (hatalom) pedig ugyanilyen alapon oszthatat
lan, ebből pedig az következik, hogy ez utóbbinak rendelkeznie kell
az előbbi h a t a l m á n a k egy részével." Majd befejezésül: „Azt kell tehát
kívánnunk, hogy a t ö r v é n y h o z ó testület h á r o m integráns részből te
vődjön össze: 1. a nemzet képviselőiből, 2. egy szenátusból, 3. és ki
rályból."
A hosszas viták k o m p r o m i s s z u m o s e r e d m é n y e az alkotmány v o
n a t k o z ó szövege, m e r t látni fogjuk, hogy ha önálló is lesz az egyka-
161
marás nemzetgyűlés, a törvényhozással kapcsolatosan a királynak kor
látozott vétójoga, illetve a kihirdetéssel kapcsolatosan jogosítványai
lesznek. Majd az 1793-as ún. jakobinus alkotmány első dolga lesz,
hogy mindezeket a k o m p r o m i s s z u m m a l kierőszakolt királyi jogosítvá
nyokat eltörölje, s már nyugodt lélekkel láthatnak hozzá 1793-ban,
ekkorra köztársaságban, kétkamarás parlament felállításához.
Az 1791-es a l k o t m á n y szerkezeti sajátosságai a következők:
1. Az alkotmány bevezető részét, p r a e a m b u l u m á t képezte a fent
elemzett Deklaráció az e m b e r és polgár jogairól. U g y a n a k k o r az
első rész ezeket a jogosítványokat bizonyos esetben kiegészíti vagy
konkretizálja. Ilyenként szokás feltüntetni: vallásszabadság, a gyü
lekezési szabadság jogosítványait, amelyet némelyek k o n k r é t a n
alkalmazhatónak véltek m á r az a l k o t m á n y alapján. További új
elemként szerepel a közsegély intézményesítése és az egységes
közoktatás bevezetése. E két utóbbi a csírája a századfordulón ki
virágzó szociális és kulturális jogoknak.
E jogoknak mintegy kiegészítéseként is felfogható, hogy részlete
sen rendezik az állampolgárság kérdését. Az állampolgárságot első
sorban születés jogán, m é g p e d i g az apa u t á n lehet megszerezni.
Ugyanakkor külföldiek számára is elérhetővé teszi a n n a k a megszer
zését, folyamatos ötéves itt-tartózkodás, bizonyos vagyonnal vagy
iparral, kereskedelemmel való foglalkozás illetve házasságkötés útján.
E szabályok együttesével gyakorlatilag megállapítják, hogy ki tar
tozik a francia nemzethez. Ez azért fontos, m e r t kijelentik, hogy a
szuverenitás birtokosa a nemzet.
Ám a további választójogi szabályok m á r a jogosítványok gya
korlásának bizonyos szűkítését jelentik. Hiszen m e g k ü l ö n b ö z t e t i k az
aktív (választó) és a passzív (választható) jogosultságot, azaz a köz
hatalom gyakorlásában való részvétel jogosítványát. Mivel e választó
jogok gyakorlása bizonyos vagyoni feltételekhez k ö t ö t t , így a társada
lom bizonyos elemei eleve k i z á r ó d n a k a politikai h a t a l m a t gyakorlók
köréből. (NB. a g y a r m a t o k lakosssága illetve a rabszolgák eleve n e m
tartoznak ebbe a körbe, rájuk n e m terjed ki az a l k o t m á n y maga sem!)
Az aktív és passzív választójog megkülönböztetésnél az a l k o t m á n y
jogászok előszeretettel hivatkoznak Sieyes értelmezésére. Szerinte
ugyanis v a n n a k a legfőbb jogosítványok, s z a b a d s á g és tulajdon, mint
valóságos emberi jogok, illetve az azok érvényesítésére szolgáló, m á r
a polgárt megillető politikai jogok. Ezen eszköz felfogás mégis, akár-
162
csak az antik d e m o k r á c i á k b a n egy szükebb k ö r r e szorítja vissza a tár
s a d a l o m b a n tényleges politikai aktivitásra feljogosítottak körét.
Egyébként az a l k o t m á n y szerkezeti konstrukciójában megfigyelhe
tő a korabeli á l l a m t u d o m á n y klasszikus tagolása: a terület, népesség
és főhatalom. Itt a népesség kerül az élre a nemzet fogalom jogi ga
ranciái miatt, majd ebbe beillesztve az államterület, és ezt fejezi be a
hatalomgyakorlás illetve résztvevőinek elemzése.
Az államterület m e g h a t á r o z á s á n a k újdonsága, hogy a középkori
tartományi beosztás helyett mesterségesen új 83 „ D e p a r t e m e n t " - e t ,
azaz megyét h o z létre. Ezek kerületekre, azok pedig járásokra oszla
nak. A közigazgatási beosztás ezen hármassága szinte végig m e g m a
rad a francia a l k o t m á n y o k b a n .
2. A k ö z h a t a l o m : Ez az 1791-es a l k o t m á n y a h a t a l o m m a l kapcsola
tosan h á r o m fontos m e g h a t á r o z á s t tartalmaz:
- A h a t a l o m forrása a nemzet. Ez a szuverenitásban testesül meg,
amely egy, oszthatatlan és átruházhatatlan. Így a nép egyetlen cso
portja sem sajátíthatja ki azt.
- A nemzet u g y a n a k k o r csak átruházással gyakorolhatja a hatalmát.
E n n e k kapcsán rögzítik a h a t a l m i ágak Montesquieu-féle elválasz
tását, ú g y m i n t t ö r v é n y h o z ó , végrehajtó és igazságszolgáltató hata
lom között. (Ugyanis ellenkező esetben a n e m z e t szuverenitásával
k o n k u r á l ó h a t a l o m j ö h e t n e létre, amely m á r a nemzet által ellen
őrizhetetlen.)
- Az előbbiekből szükségszerűen következik a k ü l ö n b ö z ő hatalmi
ágak által megvalósított h a t a l o m g y a k o r l á s n a k a nemzet által való
ellenőrizhetősége. E n n e k realizálására kétféle eszközt rendszeresít
az alkotmány, = egyrészt a választással való hatalomátruházást (ez
a t ö r v é n y h o z ó testületnél és a bírói h a t a l o m n á l lehetséges); =
másrészt a végrehajtó h a t a l o m esetében, amit a királyra bíz, a mi
nisztereknek a t ö r v é n y h o z ó h a t a l o m iránti felelősségével konstru
álja m e g az ellenőrzést.
3. A fentiekből látható, hogy ezért az a l k o t m á n y kulcskérdése lesz a
választójog, illetve a választások rendjének mikénti meghatározá
sa. Itt a m á r említett különbségtétel a lényeges: aktív választójo
gosultak (ezeknél a vagyoni m i n i m u m h á r o m m u n k a n a p n a k meg
felelő m u n k a b é r ) , illetve a passzív választójogosultak vagy választ
h a t ó k , illetve az a l k o t m á n y szövege szerint elektorrá választhatók
(itt m á r száz m u n k a n a p bérétől egészen négyszázig váltakozik a
163
feltétellista, a h h o z képes hogy valaki tulajdonos, bérlő vagy csak
alkalmazott-e, illetve, hogy vidéken vagy városban lakik-e.)
Ez a választójog elsősorban a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés tagjainak megvá
lasztására szolgál, s ebből a szempontból kell azt megítélni. Különleges
sége a fokozatosság. Ebből a szempontból két szabálya is lényeges:
a) A legelső választások az ún. „ősgyűlések"-en t ö r t é n n e k , ahol a me
gyei választó testületbe választanak elektorokat, akik így csak a
passzív választójogosultak közül k e r ü l h e t n e k ki. Ezek az elektorok
d ö n t i k el véglegesen, hogy az adott közigazgatási egységből, a
d e p a r t e m e n t - b ő l kik képviselik a n é p e t a t ö r v é n y h o z á s b a n ;
b) megválasztott nemzetgyűlési képviselő bármely, akárcsak aktív vá
lasztójoggal rendelkező polgár is lehet. Ám b á r m e n n y i r e is a n e m
zetet képviselik a törvényhozásban, utasítással n e m láthatók el
(szabad m a n d á t u m ! ) .
Garanciális jellegűek azok a szabályok, amelyek kizárnak egyes
elemeket a választhatóságból. Így:
- a miniszterek, illetve a k ö z p o n t i közigazgatás más vezető tisztvi
selői;
- különösen az a d ó és pénzügyi igazgatás alkalmazottai;
- m i n d a z o k , akik a királyi udvartartásban akár polgári akár k a t o n a i
alkalmazottak;
- a helyi közigazgatás vezetői és beosztott tisztviselői (polgármeste
rek, helyetteseik, a nemzetőrség parancsnokai stb.);
- a bírói tiszttel szintén összeférhetetlen a nemzetgyűlési képviselőség.
Sajátos szabálya lesz az a l k o t m á n y n a k , hogy a megválasztott n e m
zetgyűlési képviselők csak úgy v á l a s z t h a t ó k még egyszer újra, hogy a
következő törvényhozási szakaszt kihagyják. Így állt elő az a furcsa
ság, hogy az A l k o t m á n y o z ó Nemzetgyűlés nemegyszer karizmatikus
politikusai k i m a r a d t a k 1 7 9 1 u t á n a törvényhozásból. N é m e l y e k eb
ből azt a konzekvenciát is hajlamosak levonni, h o g y é p p e n az ilyen
meghatározó politikusi egyéniségek hiánya is segített eljuttatni a
francia forradalmat a közismert dikatórikus irányba.
4. A T ö r v é n y h o z ó Gyűlés elsődleges sajátosságai, h o g y egykamarás
és a megválasztott képviselők megbízatása csak két évre szól.
Különlegessége, é p p e n a jelzett politikai vita miatt, hogy egyrészt
a T ö r v é n y h o z ó Gyűlést összehívni n e m kell, m e r t az a l k o t m á n y r e n
delkezésénél fogva m i n d e n évben magától ül össze; másrészt, h o g y a
„Törvényhozó testületet a király n e m oszlathatja fel." Tehát ily m ó -
164
d o n egy sajátos autonómiája keletkezett a törvényhozásnak. (Gon
doljunk az angol p a r l a m e n t r e , ahol az önmagától összeülő p a r l a m e n
tet n e m is tartják szabályos p a r l a m e n t n e k , h a n e m csak conventionak:
„ c o n v e n t i o n parliament.") H a t á s k ö r e , illetve a működéssel kapcsola
tos szabályok ebből a különleges n é z ő p o n t b ó l é r t h e t ő k csak meg.
A T ö r v é n y h o z ó Gyűlés legfontosabb h a t á s k ö r e i :
- törvények önálló alkotása (a király csak javasolhat);
- önálló költségvetési jog (bevételek és kiadások meghatározása, il
letve zárszámadás joga);
- a miniszteri felelősség érvényesítése;
- h á b o r ú és béke kérdésében való végső d ö n t é s ;
- n e m z e t k ö z i szerződések ratifikálása (ezek e nélkül érvénytelenek).
Előírják még a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés működésével k a p c s o l a t b a n :
- m i n d e n év m á j u s á n a k elsején kell összeülni a gyűlésnek, mégpe
dig: „a legutóbbi törvényhozás üléseinek színhelyén." (tehát a tör
vényhozás maga határozza m e g ülésezésének helyét);
- a gyűlés a megnyitásától kezdve folyamatosan ülésezik („...joga
van addig folytatni üléseit, amíg szükségesnek tartja, és elnapolni
üléseit.")
- a megnyitás a k k o r következhet be, ha a hétszáznegyvenöt képvise
lőből h á r o m s z á z h e t v e n h á r o m képviselőt igazoltak (tehát a felét);
- a gyűlés megnyitása k o r e l n ö k vezetésével történik, amikor is meg
választják a gyűlés vezető tisztségviselőit: elnök, alelnök, titkárok;
- m ű k ö d é s k é p t e l e n n é válik átmenetileg a gyűlés, azaz „egyetlen tör
vényt sem h o z h a t " , ha tagjainak száma a kezdő h ó n a p b a n folya
m a t o s a n a megjelölt felényi létszám alatt m a r a d (ilyenkor r e n d e
letben kell felszólítani a távollevőket a megjelenésre);
- ha ezt követően sem növekszik a létszám, akkor „Május utolsó nap
ján létrehozzák a Törvényhozó Gyűlést, bármekkora is a létszámuk."
Fontos g a r a n c i á k a t jelent a képviselők s t a t u s á n a k védelme:
- a képviselők sérthetetlenek;
- semmilyen eljárás n e m indítható ellenük parlamenti tevékenysé
gükkel kapcsolatban, azaz: „amit m o n d t a k , írtak vagy tettek kép
viselői funkcióik gyakorlása s o r á n " ;
- megilleti ő k e t a m e n t e l m i jog. Bár tettenérés esetén vagy törvé
nyes határozattal letartóztathatók, de ellenük eljárás csak akkor
folytatható, ha a vád alá helyezéshez a t ö r v é n y h o z ó gyűlés hozzá
járult.
165
A törvényhozási eljárás szabályai:
- m i n d e n h a t á r o z a t o t h á r o m s z o r olvasnak fel, s ekkor mindig újra
k e z d ő d h e t felette a vita, ezt k ö v e t ő e n h a t á r o z h a t n a k ;
- tanácskozáshoz legalább kétszáz képviselő jelenléte szükséges, de
m i n d e n határozathozatalhoz abszolút többség kell,
- ha h á r o m s z o r utasítják el a határozattervezetet, a k k o r u g y a n a z o n
ülésszakban még egyszer m á r be n e m m u t a t h a t ó ;
- sürgősnek nyilváníthatja a gyűlés egy határozat tárgyalását, de en
nek okait elemezni kell a végső h a t á r o z a t b a n ;
- a határozatokat be kell m u t a t n i a királynak, akinek kétszeri vétó
joga van, a harmadik törvényhozási ciklus bemutatása után köteles
a király elfogadni és aláírni, ezzel nyerik el a „ t ö r v é n y " elnevezést,
- az így megszületett törvényt a végrehajtó h a t a l o m n a k (király, ill.
minisztérium) kötelessége az állampecséttel ellátni és kihirdetni.
A T ö r v é n y h o z ó Gyűlés a u t o n ó m i á j á h o z tartozik (így alakul ez
majd többek között Angliában is), h o g y bizonyos fontos k é r d é s e k b e n
önállóan, u r a l k o d ó i jóváhagyás nélkül d ö n t . Ezek a következők:
- belső, ún. eljárási kérdéseiben h o z o t t h a t á r o z a t o k n á l ;
- miniszterek felelősségre vonásának kezdeményezésénél;
- költségvetési törvényeknél.
5. A végrehajtó h a t a l o m
E n n e k a feje a király, mivel az a l k o t m á n y a végrehajtó hatalmat a
királyra ruházza, aki azt miniszterei és más „felelős" megbízottai út
ján gyakorolja. É p p e n ezért a végrehajtó h a t a l o m m a l kapcsolatosan
rendezik a király statusát.
A) A király:
- személye szent és sérthetetlen;
- hatalma örökletes, mégpedig fiú ágon az elsőszülöttség rendje sze
rint (a nőágat kizárta az a l k o t m á n y a királyság örökléséből);
- a király sem állhat, mint semmilyen más h a t a l o m a t ö r v é n y e k fe
lett, ő a n n a k a végrehajtója,
- t r ó n r a l é p t e k o r vagy nagykorúsága elérésekor esküt tesz az alkot
m á n y megtartására a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés előtt. E n n e k együtt
n e m létében proklamációt ad ki erről, s esküjét megismétli a gyű
lés összeültekor;
- megszűnik a király h a t a l m a :
a) ha az esküt n e m teszi le vagy visszavonja „ezzel l e m o n d királysá-
gáról";
166
b) ha a hadsereg élén a n e m z e t r e t á m a d ;
c) ha külföldre távozik, s a t ö r v é n y h o z ó gyűlés felszólítására sem tér
haza két h ó n a p o n belül!
- kifejezett vagy a t ö r v é n y fent említett lemondási okai esetén a ki
rály egyszerű á l l a m p o l g á r n a k minősül, s ekkor m á r a rendes tör
vények szerint elítélhető! (Gondoljunk a majdani p e r r e , amit a ki
rály 1 7 9 2 . augusztusi külföldre szökési kísérlete vált ki.);
- az eddigi királyi vagyon a nemzet tulajdona lesz. Így az u r a l k o d ó t
Nemzetgyűlés által megállapított „civillista" illeti meg, amiből
magát, családját és udvartartását, főként testőrségét eltartja. E cél
ra k ü l ö n g o n d n o k o t neveznek ki, aki a gazdálkodást felügyeli;
- a királyi család tagjai egyetlen választással b e t ö l t e n d ő hivatalra
sem választhatók m e g . Kiemelten tilalmazza az alkotmány a had
sereg főparancsnoki tisztség ellátását. Kivétel:
d) közvetlen királyi kinevezés alá t a r t o z ó hivatalok;
e) nagykövetek lehetnek, ha ehhez a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés hozzájárul.
B) A király helyettesítése:
- Ha király m é g tizennyolcadik életévét be n e m töltötte, régens áll
a királyság élén. Egyébként a kiskorú király felügyeletét anyja lát
ja el, k o r m á n y z a t i funkció nélkül. A régens n e m lehet a király fel
ügyelője. Ha anyja nincs a kiskorú királynak vagy újra férjhez
m e n t , a k k o r a felügyeletet a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés látja el.
- Szintén régenst kell állítani, ha a király elmebeteg lesz és ezt a
T ö r v é n y h o z ó Gyűlés h á r o m egymást k ö v e t ő ülésén megállapítja.
- A régens a király legközelebbi n a g y k o r ú (25 év) férfirokona (aki
letette az állampolgári esküt és n e m lehet más ország kijelölt ö r ö
köse). A család nőtagjai n e m lehetnek régensek.
- Ha az a l k o t m á n y által előírtak szerint nincs alkalmas személy a
családban, a k k o r választani kell a régenst.
- A régensválasztás az ú n . ősgyűlések feladata, ahol az elektorok
abszolút többséggel választják m e g a régenst, aki bármely francia
polgár lehet, akit az ősgyűlések „legméltóbbnak találnak" erre a
feladatra.
- A régens hivatalba léptekor szintén esküt köteles tenni.
- A régensnek, n e m k ü l ö n b e n a király felügyeletét ellátó anyjának az
o r s z á g b a n kell laknia. M i n d n y á j u k r a érvényes a király külföldre
távozásával kapcsolatos szabály.
167
C) A király funkciói és jogosítványai:
1. A végrehajtó hatalommal kapcsolatban:
- a király önállóan nevezi ki és menti fel a minisztereket;
- miniszterré n e m nevezhető ki: aki a nemzetgyűlés tagja, aki veze
tő igazságszolgálatási funkciót lát el;
- az állampolgári eskü a közhivatal (így a miniszteri is) vállalásának
feltétele;
- a király rendeletei csak akkor érvényesek, ha azokat az u r a l k o d ó
maga aláírta és egy miniszter ellenjegyezte;
- a király a k ö z r e n d és k ö z n y u g a l o m ő r e ;
- ennek megfelelően ő rendelkezik a szárazföldi és haditengerészeti
alakulatokkal, mivel ezek főparancsnoka;
- a külügyek irányítása szintén királyi h a t á s k ö r ;
- széles k ö r ű kinevezési jogosítvánnyal bír;
- a közigazgatási szervezet irányába utasítás adási joggal rendelkezik;
- a végrehajtó h a t a l o m h o z tartozó szerveknél ő gyakorolja a jutal
mazás jogát.
Mivel a király felelősségre n e m v o n h a t ó , itt szabályozza az alkot
mány a miniszteri felelősséget is. A miniszteri felelősség h á r o m esetét
különbözteti meg:
a) a biztonság és az alkotmány ellen elkövetett cselekedeteikért;
b) a tulajdon és más szabadságok ellen o k o z o t t sérelemért;
c) ügyágazatukban elkövetett „tékozlásért", tehát hivatali ténykedé
seikért, m i n t miniszterek felelnek. ( M a g á n e m b e r k é n t elkövetett
tetteikért a többi polgárhoz hasonlóan a rendes törvényszékek
előtt v o n h a t ó k felelősségre!).
Ám mindezen ügyekben a felelősségrevonási eljárás - m é g a mi
niszteri megbízatás megszűnte után is - csak a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés
engedélyével folytatható le. M a g a a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés királyi jó
váhagyás nélkül kezdeményezheti hivatalban lévő miniszter ellen a
felelősségre vonási eljárást. Az eljárást a Legfőbb N e m z e t i T ö r v é n y
szék előtt kell lefolytatni.
Ugyanakkor előírja az alkotmány, hogy a miniszterek a T ö r v é n y
h o z ó Gyűlés üléseinek kezdetekor m i n d a tervezett kiadásokról,
m i n d pedig az addigi kiadásokról zárszámadást kötelesek adni a gyű
lésnek.
2. A király jogai a törvényhozással k a p c s o l a t b a n :
- a király megnyithatja és bezárhatja az ülésszakokat;
168
- ha két hétnél hosszabb időre kívánja a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés tár
gyalásait elnapolni erről értesítenie kell a királyt. Ha a király az el
napolással vagy bezárással n e m ért egyet erről üzenetet küld a
gyűlésnek, amit az köteles tárgyalás alá venni;
- a király javaslatot tehet bizonyos kérdések megvitatására;
- a király m i n d i g összehívhatja a T ö r v é n y h o z ó Gyűlést, ha szerinte
az állam érdekei ezt megkívánják;
- m i n d e n a gyűléshez intézett királyi üzenetet egy miniszterének el
lenjegyeznie kell;
- a t ö r v é n y h o z ó testület n e m minősül tanácskozó testületnek, ha a
király jelen van.
6. Területi igazgatás
Az a l k o t m á n y legszűkszavúbb része. E n n e k több oka is lehet. Egy
részt a legfontosabbat, a területi beosztást tartalmazza az alkotmány:
83 d e p a r t e m e n t . E megyék kerületekre, majd ezek pedig járásokra
oszlanak fel. Másrészt fontos s z e m p o n t lehetett, hogy a területi köz
igazgatásnak n e m t u l a j d o n í t o t t a k a l k o t m á n y o s a u t o n ó m i á t . Annak
ellenére, hogy a közigazgatási tisztségeket választással töltötték be.
Ki is jelenti az alkotmány: „A közigazgatás tisztviselői n e m rendel
keznek képviselői jellegzetességgel. A n é p ideiglenesen megválasztott
megbízottai, akik a király felügyeletének és közigazgatási hatalmának
alárendelve közigazgatási funkciókat gyakorolnak."
Tehát itt m e g m a r a d t a h a g y o m á n y o s királyi közigazgatás korábbi
eszméje, s mivel e n n e k feje a király, n e m is kívántak részlet-szabályo
kat alkotni. Ám k ü l ö n figyelmet érdemel e téren a királynak engedett
általános törvényességi felügyelet.
E szerint a királynak j o g á b a n áll az alsóbb szintű közigazgatás in
tézkedéseit érvényteleníteni, ha azok ellentétesek a törvényekkel vagy
nekik szóló rendeletekkel. H a s o n l ó jogosítványt engedtek a felettes
közigazgatási szerveknek az alsóbbak irányába. Sőt e miatt a király
vagy a felettes közigazgatási szerv fel is függeszthette az alsóbb köz
igazgatási szerv m ű k ö d é s é t , amiről köteles volt a T ö r v é n y h o z ó Gyű
lést tájékoztatni. Ilyenkor a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés pedig nemcsak felül
vizsgálhatta a királyi intézkedést, h a n e m fel is oszlathatta a vétkes
közigazgatási szervezeti egységet. Ugyanekkor még b ü n t e t ő eljárást is
kezdeményezhetett a törvényhozás valamennyi tisztviselő ellen.
E n n e k kiemelése azért fontos, m e r t ez az alapja majd a későbbi
közigazgatási eljárásnak. Tudniillik a francia közigazgatási eljárásban
169
a közigazgatási perek sohasem kerülnek kívülre a közigazgatás szer
vezetén, mivel abban mindig a felettes közigazgatási f ó r u m o k , mint
fellebbezési hatóságok d ö n t e n e k , később legfelső szinten a Conseil
d'État, az Államtanács.
7. A bírói h a t a l o m r ó l
A bírói h a t a l o m r ó l elsősorban garanciális szabályokat fogalmaz
meg az alkotmány. A részleteket más törvényekre bízzák. Ez azzal is
összefügg, hogy a bírói h a t a l o m é p p e n a Montesquieu-féle tanítás és
az A l k o t m á n y o z ó Nemzetgyűlés által is vallott elvek alapján önálló
hatalmi ágnak minősült. Erre tekintettel csak az elvek és a bírói szer
vezet fő struktúrája került meghatározásra e k é p p e n :
- igazságszolgáltatást sem a törvényhozás sem a király n e m végezhet;
- az igazságszolgáltatás ingyenes;
- a bírói hatalmat a nép által választott bírák gyakorolják;
- a közvádlót „a nép fogja kinevezni";
- az igazságszolgáltatási szervezet h á r o m fokozatú, ú g y m i n t kerüle
ti és megyei törvényszékek, illetve felettük a Legfőbb Semmitő-
szék, járásokban csak békebírák m ű k ö d n e k ;
- ha két törvényszék is a megsemmisítésről nyilatkozott a p e r b e n ,
akkor m á r n e m kerülhet a per a Legfőbb Semmitőszék elé, h a n e m
ilyenkor a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés véleményét kell kikérni a törvény
ről (alkotmánybíráskodás csírája).
Számos eljárási garancia került m é g megfogalmazásra, amelyek tu
lajdonképpen a az előzetes letartóztatást, illetve a törvényes eljárást
voltak hivatva védeni. Ugyanitt szabályozzák a sajtóvétség alapjait is.
Ezek a garanciális szabályok majd csak N a p ó l e o n alatt a C o d e Penale
és a C o d e d'Isntruction Criminelle t ö r v é n y k ö n y v e k b e n n y e r n e k vég
leges törvényi befogadást.
8. Az a l k o t m á n y megváltoztatása
A szakirodalom külön kiemeli az alkotmány megváltoztatásának
szabályait. Ezt az alkotmány hetedik része tartalmazza mégpedig nyolc
szakaszban. A megváltoztatási eljárás két fontos alapelvre épült:
a) „a nemzetnek elidegeníthetelen joga megváltoztatni alkotmányát";
b) magát a megváltoztatást csak az erre a célra létrehívott speciális
gyűlés teheti meg, amely a rendes törvényhozási létszámot (hét-
szánegyvenhárom képviselő) választások útján a megyékből t o
vábbi kétszáznegyvenkilenc képviselővel kiegészíti. Az így kibő
vült testület jogosított quasi a l k o t m á n y o z ó gyűlésként eljárni.
170
Az eljárást r o p p a n t bonyolultan szabályozzák, mivel az említett spe
ciális gyűlés felállítására csak h á r o m törvényhozási ciklus után kerülhe
tett sor. Ezzel, s további részletszabályokkal tulajdonképpen a franciák
egy a gyakorlatban megváltoztathatatlan alkotmányt hoztak létre. Te
hát a valószínű cél is egy m a r a d a n d ó , állandó alkotmány létesítése volt.
3 . 2 . 4 . Az 1 7 9 3 - a s Jakobinus alkotmány és az 1 7 9 5 - ö s
Thermidori alkotmány
A) A J a k o b i n u s a l k o t m á n y (1793)
A király ismeretes 1 7 9 2 . augusztusi sikertelen szökési kísérlete
után a törvényhozás 1 7 9 2 . szeptember 21-én deklarálta a királyság
megszűntét és a k ö z t á r s a s á g kikiáltást. Erre bizonyos értelemben az
1 7 9 l - e s a l k o t m á n y is alapot nyújtott. Az a l k o t m á n y t hatályon kívül
helyezettnek nyilvánították, s r ö g t ö n ki is küldtek egy bizottságot az
új a l k o t m á n y megszövegezésére. E n n e k vezetője a híres francia filosz,
C o n d o r c e t volt. Addig is m a g u k a t n e m nevezték T ö r v é n y h o z ó vagy
A l k o t m á n y o z ó Gyűlésnek, h a n e m valószínűleg az angol forradalom
conventios parlamentjének mintájára nemzeti Konventnek.
A Condorcet-féle alkotmánytervezetet egy kibővített bizottsággal
1 7 9 3 júniusában átdolgoztatták. Az így elkészült tervezet vitája után
1 7 9 3 . június 24-én el is fogadták. A kész alkotmányt mintegy nép
szavazás alá b o c s á t o t t á k , m é g p e d i g az ősgyűlések vizsgálták meg.
E r e d m é n y e k é n t az 1 7 9 3 . augusztus 9-én megszámlált szavazatok sze
rint mintegy 1 8 0 0 0 0 0 személy szavazott mellette és 11 600-an elle
ne. Ám az így érvényessé vált alkotmény életbeléptetését a hadi viszo
nyokra tekintettel elhalasztották. Addig is cédrusfa ládába zárták, s a
K o n v e n t e l n ö k é n e k lábai elé helyezték, hogy m i n d e n konvent-tagot
emlékeztessen az a l k o t m á n y o s szabályokra.
Bár ez az a l k o t m á n y s o h a s e m lépett életbe mégis sokáig az alkot
mányjogi szakirodalom a „ l e g d e m o k r a t i k u s a b b " alkotmányozási kí
sérletként, folyamatosan s z á m o n tartotta. Ezért érdemes áttekinteni a
legfontosabb újdonságait.
a) a szuverenitás forrása változatlanul a n e m z e t ;
b) megszüntették az aktív és passzív választójog közötti különbséget,
ezzel kiszélesítették a választók körét, mivel a választójog gyakor
lását csak életkorhoz és egyhelyben lakáshoz kötötték;
171
c) eltörölték a rabszolgaságot;
d) a Deklarációt itt is az új a l k o t m á n y részének tekintették, de bizo
nyos kibővítéseket eszközöltek. Alkotmányjogászok kiemelik
Robespierre tervezetét, aki a tulajdont m á r n e m tekintette olyan
szent és sérthetetlen jognak. Inkább a m u n k á h o z való jogot és a
közsegélyhez, valamint az általános o k t a t á s h o z való jogot helyez
te előbbre. Új m é g a gyülekezési jog szabadságának a deklarálása;
e) a szabadságjogok között a legkiemeltebb újdonság az, h o g y ha a
k o r m á n y z a t megsérti a n é p jogait, akkor a h a t a l o m m a l való szem
benállás akár az egész n é p n e k vagy egy részének n e m c s a k joga,
h a n e m a „legszentebb és legelengedhetetlenebb kötelessége";
f) a hatalmi ágak elválasztásának elvét fenntartva, a törvényhozás
szervévé az egykamarás Nemzetgyűlést teszi. E n n e k létrehozása
hasonlít az 1791-es a l k o t m á n y b a n szabályozott m ó d h o z . Külön
érdekessége viszont a törvényalkotásnak, hogy a N e m z e t g y ű l é s
határozatát megküldik az ősgyűléseknek, s ha azok n e m tiltakoz
nak negyven n a p o n belül lesz a h a t á r o z a t törvénnyé. Ezzel egy ér
dekes újítást, egy quasi népszavazást sikerült beiktatnia a jogalko
tás m e n e t é b e ;
g) a végrehajtó h a t a l o m immár egy új szerv, a Végrehajtó Tanács ke
zébe kerül, amely 24 tagból állt. Kiválasztásuk az 1791-es alkot
mányból ismert képviselőválasztással r o k o n , a m e n n y i b e n elsőként
az ősgyűlések delegálnak e célra elektorokat, akik a megyék szá
m á n a k megfelelő számú jelöltet állítanak. K ö z ü l ü k a N e m z e t g y ű
lés választja m e g a 24 tagot. H a t á s k ö r ü k r e és felelősségükre v o
natkozóan nagy a hasonlóság az 1 7 9 1 - b e n a l k o t o t t a k h o z ;
h) a közigazgatási szervek és a bírák szintén választással k e r ü l n e k
pozicióikba. Ám ezeken a választásokon m o s t m á r a kiszélesített
választójog folytán nagy t ö m e g e k v e h e t t e k volna részt. E n n e k el
sősorban az esküdtbíráskodásban lehetett volna pozitív szerepe.
A fent vázolt 1793-as ún. J a k o b i n u s a l k o t m á n y csak egy alkot
mányjogi „ á l o m n a k " bizonyult. A valóság tényei, a kiéleződött h á b o
rús helyzet és belső e l l e n t m o n d á s o k (így forradalom-ellenes felkelé
sek, például Vendée-ben) arra kényszerítették a jakobinus vezetőket,
hogy a Konvent egy 1 7 9 3 . o k t ó b e r 10-i d e k r é t u m á v a l az a l k o t m á n y
hatálybaléptetését elhalasszák. (NB. az eredeti tervek szerint a h á b o
rú befejezéséig) Helyette - a K o n v e n t folyamatos ülésezése mellett -
bizonyos új, forradalmi szervek vették kezükbe az ügyek tényleges
172
irányítását. Közülük is két szervet szokás kiemelni, úgymint a Közjó
léti Bizottságot ( „ C o m i t é du salut public") és a Közbiztonsági Bizott
ságot („Comité du sureté générale").
A Közjóléti Bizottság, a maga tíz tagjával gyakorlatilag egy forra
dalmi k o r m á n y szerepét töltötte be. Bár formailag m ű k ö d ö t t a Vég
rehajtó Tanács, de a miniszterek és a t á b o r n o k i kar is a Közjóléti Bi
zottság felügyelete alá tartoztak. Eredeti feladata a Bizottságnak a
közellátás biztosítása lett volna, ám e n n e k során olyan széles hatás
k ö r t k a p o t t , hogy a többi szervek tevékenységét tulajdonképpen eli-
minálta. Ezt a helyzetet a K o n v e n t 1 7 9 3 . december 4-i d e k r é t u m a
legalizálta, mely deklarálta, hogy a K o n v e n t a legfőbb állami szerv, s
neki alárendelten a végrehajtás vezetője a Közjóléti Bizottság. Ugyan
a bizottság m ű k ö d é s é r ő l nyolc n a p o n k é n t jelentést kellett tennie a
K o n v e n t n e k , de m i n d e z n e m akadályozta m e g a jakobinus vezetőket,
hogy a f o r r a d a l o m igen h a m a r diktatúrába torkoljon, s kivégzések so
ra homályosítsa el a francia f o r r a d a l o m addig E u r ó p á b a n is csodált
eredményeit.
E diktatúra kibontakozását két szerv is elősegítette. Az egyik a fent
m á r említett Közbiztonsági Bizottság, a C o m i t é du sureté générale,
amely gyakorlatilag egy r e n d ő r m i n i s z t é r i u m és egy biztonsági vagy
titkosszolgálati hivatal feladatait egyesítette. Tevékenységének rossz
emlékét csak fokozta, h o g y a K o n v e n t reáruházta a Gyanúsakról szó
ló törvény ( 1 7 9 3 . szeptember 17.) kapcsán a biztonsági megfigyelé
seket, illetve a b ö r t ö n ü g y e t . M i n d e z t a diktatórikus folyamatot teljes
sé tette a Rendkívüli T ö r v é n y s z é k felállítása, amely sorra ítélte el és
végezte ki a f o r r a d a l o m számára ellenségesnek tartott elemeket, M á
ria Antoinette királynőtől kezdve számos girondista vezetőig. Termé
szetes, hogy ez a t e r r o r végül is a jakobinus vezetők felszámolását is
magával hozta. 1 7 9 4 februárjától elszabadult a p o k o l : először a „he-
bertisták", majd D a n t o n következett a guillotine alatt, végül 1 7 9 4 .
július 28-án ( T h e r m i d o r 10. az új n a p t á r szerint) maga Robespierre is
kivégzésre kerül h u s z o n k é t másik jakobius vezetővel együtt.
B) Az 1795-ös T h e r m i d o r i a l k o t m á n y
A jakobinusok bukását nagyban elősegítette, hogy a forradalom
neve alatt végrehajtott véres leszámolások mellett számos olyan intéz
kedést hoztak, amely a társadalom valamennyi, így a velük addig
szimpatizáló rétegeit is ellenük hangolta.
173
Így m é g 1 7 9 3 szeptemberében elrendelték egy egymilliárd frankos
kényszerkölcsön kivetését. Bár ez a vagyonosabb rétegeket érintette,
hiszen főleg a tízezer frank feletti v a g y o n o k adóztak k o m o l y a b b a n ,
mégis alkalmas volt a Konventtel szembeni elégedetlenség szítására.
Ezt csak fokozta az á r u h a l m o z á s r ó l szóló d e k r é t u m , amely bizonyos
mennyiségek felett megtiltotta magánszemélyeknek az alapvető élel
miszerek raktározását. Sőt, megsértés esetére halált rendelt. Így azu
tán bárki igen k ö n n y e n a Gyanúsakról szóló törvény hatálya alá es
hetett.
1 7 9 4 februárjától kezdve, aki n e m m i n ő s ü l t jó hazafinak vagyo
n á t elveszíthette. Ez a radikálissá váló elkobzási folyamat szintén fel
erősítette a jakobinusokkal szembeni ellenérzéseket.
Az 1 7 9 4 . T h e r m i d o r 9-én (Robespierre-ék elítéltetése, kivégzés
másnap!) elkezdődő korszak m é g egyenlőre az elűzött girondisták
visszatérését jelentette a Konventbe. A főleg a nagypolgárság támoga
tásával újjászerveződő h a t a l o m egyes vélemények szerint az 1791-es
alkotmányozáshoz szeretett volna visszatérni, de király nélkül. Így ma
rad is a köztársaság, ám az 1793-as Jakobinus alkotmány életbelépte
tésétől is szinte irtóznak. Így születik m e g a döntés új alkotmány alko
tásáról. Ez 1 7 9 5 . augusztus 25-én lép hatályba, az új francia időszámí
tás szerint a III. év a l k o t m á n y a néven, de az alkotmányjogi irodalom
közönségesen csak T h e r m i d o r i a l k o t m á n y n a k nevezi.
A T h e r m i d o r i a l k o t m á n y főbb jellegzetességei:
A vagyonosokat helyezi előtérbe, azaz egy századon át h a t ó elv ke
rül intézményesítésre, hogy az a legjobban érdekelt a k ö z h a t a l o m
gyakorlásában, akinek vagyona van (ld. virilismus). Erre fel is hívja a
figyelmet az alkotmányjogi irodalom, hogy m á r az alkotmányelőké
szítés vitájában e k é p p e n foglaltak állást: „Csak az a társadalom te
k i n t h e t ő civilizáltnak, ahol a v a g y o n o s o k k o r m á n y o z n a k . . . „
Ezt a szellemet egyértelműen erősíti a h a t a l o m forrásának a meg
határozása. M o s t m á r nincs n é p - és nemzetszuverenitás, h a n e m az al
k o t m á n y szerint a szuverenitás a p o l g á r o k é : „Puniversalité des
citoyens", azaz polgárok összességéé. Ám p o l g á r n a k csak az számí
tott aki a d ó t fizetett, tehát ily m ó d o n a nincstelenek addig felemelt
nek hitt rétege visszahullott korábbi állapotába.
Szintén ezt az irányt jelzi a választójogi szabályozás is, amely lé
nyegesen csökkenti az addigi aktív és passzív választójogosultak k ö
zötti megkülönböztetést. A lényeges cenzus az adófizetés igazolása,
174
ha valaki n e m fizet adót, tehát nincs vagyona, vagy jövedelme, kizá
r a t o t t a választók listájából. Új elem a választójogosultsági census
meghatározásánál az írni és olvasni tudás is. Egyébként az 1 7 9 l - e s
rendszernek megfelelően v a n n a k ősgyűlések, amelyek megyei szinten
elektorokat választanak, ők a további választójogosultak a k ö z p o n t i
szervek létrehozására.
Újdonsága a T h e r m i d o r i a l k o t m á n y n a k az emberi és polgári jogok
Deklarációjával kapcsolatos szabályozása. Egyrészt nagy vita volt a
Konventben, h o g y szükséges-e ezt odailleszteni az alkotmány elé.
Ugyanakkor a jogok listája kibővül az egyház régi követelésével, a
kötelességek megállapításával is. Sajátos viszont az alkotmányjogi
i r o d a l o m szerint e n n e k az értelmezése. Volt ugyanis olyan d o m i n á n s
vélemény a k o r francia politikai i r o d a l m á b a n és az a l k o t m á n y o z ó k
között, h o g y a j o g o k elsősorban az állam v o n a t k o z á s á b a n értelme-
z e n d ő k , azt kötelezik, míg a kötelességek, mint terhek jelentik az ál
l a m p o l g á r „jogosítványait." Az értelmezési p r o b l é m á k ellenére a
francia a l k o t m á n y o z ó k n a k egy m a r a d a n d ó alkotmányjogi kérdést si
került felvetniük, hiszen az állampolgári jogok és kötelességek együt
tes szabályozása ma is kardinális kérdése az a l k o t m á n y o k n a k .
Fontos módosulást, s egyértelműen a konzervatív irányzat térnye
rését jelzi két rendelkezése, egyrészt az egyenlőség fogalmát leszűkí
tették, s azt csak a törvény előtti egyenlőségre korlátozták; másrészt
kihagyják az ellenállási jogot, mint veszélyes jogosítványt. Sőt a gya
korlatban ezt további törvényekkel is tiltják, amennyiben fegyver
használatot engedélyeznek m i n d e n csoportosulás ellen, amely a k a t o
nai vagy r e n d ő r i feloszlatási felszólításnak n e m engedelmeskedik.
Sajátos megoldást t e r e m t a törvényhozás viszonylatában az alkot
mány. Formailag egy k é t k a m a r á s rendszerhez tér vissza. Ugyanis két
háza van, úgymint az Ö t s z á z a k Tanácsa és az Öregek Tanácsa. A két
tanács egymástól létszámban, illetve a tagok k o r á b a n és statusában is
különbözik (az Ötszázak Tanácsa h a r m i n c feletti férfiak testülete,
míg az Ö r e g e k Tanácsa negyven feletti nős vagy elvált férfiaké. N é
mely álláspont szerint az utóbbi szabály az egyháziak kizárását céloz
ta.) A tényleges jogszabályalkotás a nagyobb testülethez, az Ötszázak
Tanácsához tartozik. Ők terjesztik elő és vitatják meg a törvényterve
zetet. Ám csak a k k o r léphet életbe, ha a 2 5 0 tagú Öregek Tanácsa azt
approbálta, azaz megerősítette. Tehát itt egy új megoldást, a jogsza
bályalkotási k o n t r o l l t sikerült beépíteni a törvényhozási folyamatba.
175
Új szerv volt az öttagú D i r e k t ó r i u m is, amelyet az Ö r e g e k Tanácsa
választott meg az Ötszázak Tanácsának előterjesztésére. Sajátos fel
adatkört k a p o t t : egyrészt bizonyos külügyi feladatok és szerződések
megkötése, másrészt kinevezési kérdések tartoztak hozzá, de ő ren
delkezett a hadsereggel is. Ez a hatáskör, a n n a k ellenére, h o g y egyet
len tagja sem lehetett a közvetlen p a r a n c s n o k a a h a d s e r e g n e k m á r tu
lajdonképpen előrevetítette a Napóleon-féle későbbi katonai hata
lomátvételt. Ugyanakkor a D i r e k t ó r i u m eredeti feladata a törvények
végrehajtásának biztosítása és ellenőrzése volt.
A D i r e k t ó r i u m mellett, a volt konvent-bizottságok helyén ismét
miniszterek m ű k ö d t e k , mégpedig eleinte hat, majd később számuk az
ügyekkel együtt emelkedett.
3 . 2 . 5 . Alkotmányváltozatok száz éve, a francia minta

jelentősége
A T h e r m i d o r i alkotmány idejére m á r jelen volt az az új, sokáig ha

tó szellemi irányzat, a legitimismus, amely alapjaiban támadja a fran
cia f o r r a d a l o m m a l létrejött népszuverenitáson alapuló polgári állam
fogalmát. Fő képviselői elsősorban franciák voltak. J o s e p h de
M a i s t r e és Louis de B o n a l d , m i n d k e t t ő mélyen vallásos és főként pe
dig királypárti. A forradalom kitörése u t á n k e r ü l n e k külföldre, s ott
fogalmazták meg eszméiket az új francia állam ellen.
Különösen Maistre az aki a forradalom fő b ű n é ü l az egyház elleni
támadást teszi. Úgy látja, hogy a f o r r a d a l m á r o k gyors cselekvéseikkel
igazából semmit n e m teremtettek. A teremtés képessége az Istené.
A földi szabadságot pedig a királyoktól nyerték az e m b e r e k , így min
den szabad nemzet valamely királynak k ö s z ö n h e t i létrejöttét. Ezért a
köztársaság t a r t h a t a t l a n államforma. M i n d e z t 1 7 9 6 - b a n írta le, s
hozzátette, hogy a forradalom e r e d m é n y e a két nagy tartóoszlop, a
keresztyénség és m o n a r c h i a lesüllyesztése lesz. Ezt k ö v e t ő e n aki ér
telmes ember majd magától jő a királyhoz, h o g y segítse a szabadság
helyreállítását, amit csak m o n a r c h i a a d h a t meg. N e m kell félni a m o
narchia visszajövetelétől sem, m e r t az n e m lesz bosszúálló, hiszen
csak az anarchia jellemzője a bosszú, a király a r e n d őre.
H a s o n l ó a k Bonald-nak a teóriái is, aki eleinte a f o r r a d a l o m aktív
részese volt, majd a hatalmi h a r c o k kiéleződésével emigrált. Filozó-
176
fiai jellegű m ű v é t egy i d ő b e n jelenteti meg Maistre munkájával,
amelyben a felvilágosodás filozófiáját illetve a demokráciát illeti éles
kritikával. Szerinte az emberi ö n é r d e k é p p e n a széthúzást képviseli a
t á r s a d a l o m b a n . Ezért a kívánt h a r m ó n i á t csak egy király képes meg
teremteni.
Jelentős megjegyzése m i n d k é t szerzőnek a pápai hatalom, az ún.
„ u l t r a m o n t a n i z m u s " dicsérete. Felelevenítik a középkori teóriát, mely
szerint az Istentől származó pápai hatalom felette áll a világinak. A pá
pa csalhatatlan ezért m i n d e n hívőnek engedelmeskedni kell irányába.
Tehát a fentiekből látható, hogy a T h e r m i d o r i alkotmány idejére
eszmeileg m á r elkészült a restauráció legitimálása, s csak idő kérdése
annak realizálása. A n a p ó l e o n i hatalomátvétel, majd a Bourbon
restauráció lényegében ezekre a fenti eszmei irányzatokra is épített,
azokat felhasználta megújított hatalma legitimálásához. Ám ez n e m
jelentett stabilitást Franciaország számára. É r d e m e s ezért végigfutni,
hogy az a l k o t m á n y o z á s szempontjából hány ún. alkotmány jött is lét
re 1 7 9 1 . és 1 8 7 5 . között.
- 1 7 9 1 . szeptember 3. az ú n . m o n a r c h i k u s alkotmány;
- 1 7 9 3 . július 2 4 . augusztus 10. J a k o b i n u s alkotmány;
- 1 7 9 5 . augusztus 2 2 . az ún. „III. év alkotmánya", vagy m á s k é p p e n
a T h e r m i d o r i alkotmány;
- 1 7 9 9 . d e c e m b e r 1 5 . az ún. „VIII. év a l k o t m á n y a " , vagy m á s k é p
p e n a konzulátusi alkotmány;
- 1 8 0 2 . ( N a p ó l e o n ö r ö k ö s konzulsága) az ún. „X. év a l k o t m á n y a " ;
- 1 8 0 4 májusában az ú n . „XII. év a l k o t m á n y a " vagy a császársági al
kotmány;
- 1 8 1 4 . június 4. a „ C h a r t e Constitutionelle" vagy XVIII. Lajos okt
rojált a l k o t m á n y a ;
- 1 8 3 0 . augusztus 14. „ C h a r t a " vagy Lajos Fülöp-féle polgár király
ság a l k o t m á n y a ;
- 1 8 4 8 . n o v e m b e r 10. a „második köztársaság" alkotmánya;
- 1 8 5 2 . január 14. B o n a p a r t e Lajos alkotmánya;
- 1 8 5 2 . december, a l k o t m á n y m ó d o s í t á s o k : III. N a p ó l e o n császársá
gi a l k o t m á n y a ;
- 1 8 7 0 . február, III. N a p ó l e o n ún. parlamentáris alkotmánya;
- 1 8 7 1 . február - 1 8 7 5 . február, a l k o t m á n y t ö r v é n y e k vagy az ún.
történeti a l k o t m á n y o z á s ;
177
- 1 8 7 5 . február 2 5 . a „III. Köztársaság" a l k o t m á n y a . Lényegében
h á r o m a l k o t m á n y t ö r v é n y t tartalmaz. Elfogadási formája n a g y o n
emlékeztet a pár évvel előbbi osztrák Grundgesetz-ekre! Felfogha
tó egy újszerű m i n t a k é n t is E u r ó p á b a n , s lehet, hogy az E u r ó p á r a
nagyon is odafigyelő, kiegyezés utáni magyar politikusokat is
azért elégíti ki az alaptörvényekben és n e m a l k o t m á n y b a n való
szabályozás, hiszen nemcsak Ausztriában, de a kor Franciaorszá
gában is ezt látják! (tkp. hatályban 1940-ig.) Ezzel Franciaország
visszatért a történeti a l k o t m á n y o z á s h o z az addigi chartálissal
szemben. Ez az alkotmányozási forma teszi é r t h e t ő v é és indokolt
tá, hogy miért n e m szerepel a „Deklaráció az e m b e r és polgár jo
gairól" az alkotmányban, m i n t ahogy azt a k o r á b b i a k b a n viszont
szerepeltették!
IV. Fejezet
4. ALKOTMÁNYGONDOLAT
ÉS K O R M Á N Y Z Á S KELET-EURÓPÁBAN
4 . 1 . Az 1791-es lengyel alkotmány
A nyugati szláv törzseknek az O d e r a és a Visztula m e n t é n lakó cso

portja a I X - X . század folyamán a lengyel állam keretében egyesült.
A lengyel feudális társadalom kialakulása u t á n erős korai feudális ál
lam jött létre a Piastok uralma alatt a IX. század közepétől 1138-ig.
Ebben az évben bomlik fel az egységes állam, amikor Ferdeszájú
Boleszláv király végrendeletével felosztotta az országot négy fia közt.
A széttagoltság korszakának egyik m e g h a t á r o z ó eseménye volt,
amikor M a z ó v i a fejedelme a XIII. század elején a litvánok elleni vé
delem é r d e k é b e n behívta a n é m e t lovagrendet és birtokokat a d o m á
nyozott neki. Súlyos csapást m é r t e k a lengyelekre a m o n g o l o k , akik
1241-ben ide is betörtek, majd a század végén a cseh királyok hódí
tották meg a lengyel területeket. Lengyelország újraegyesítését
Kujávia fejedelme, Lokietek (Törpe) Ulászló kezdte meg, aki 1320-
ban K r a k k ó b a n királlyá k o r o n á z t a t t a magát. Az állam megszilárdítá
sát fia, III. K á z m é r ( 1 3 3 3 - 1 3 7 0 ) hajtotta végre. Őt I. (Nagy) Lajos
( 1 3 7 0 - 1 3 8 2 ) követte a t r ó n o n , akinek uralkodása alatt lengyel-ma
gyar p e r s z o n á l u n i ó jött létre. Ez Lajos halálával felbomlott s lánya,
H e d v i g (Jadviga) lett az u r a l k o d ó , akivel kapcsolatban 1384-ben fel
merült, h o g y a lengyel r e n d e k nőül adnák Jagelló Ulászló litván
nagyfejedelemhez. A tárgyalások e r e d m é n y r e vezettek és az 1385-ös
k r e w ó i egyezménnyel Litvánia Lengyelországhoz csatlakozott. A lit
v á n o k 1 3 8 6 - b a n (Európában utolsóként!) felvették a kereszténységet
s ezt k ö v e t ő e n Jagelló Ulászló feleségül vette Hedviget, ezzel egy sze
mélyben lengyel király és litván nagyfejedelem lett.
A lengyel-litván p e r s z o n á l u n i ó a XVI. század közepéig állt fenn,
amikor az 1569-es lublini unióval átalakult reálunióvá. E n n e k értel
m é b e n az államnak közös királya, országgyűlése, diplomáciája, pénz-
ALKOTMÁNYGONDOLAT ÉS KORMÁNYZÁS KELET-EURÓPÁBAN
179
rendszere volt, de külön közigazgatással, külön pénzügyi és katonai
igazgatással bírt. A reálunió államát K ö z - T á r s a s á g n a k , lengyelül
Rzecz-Pospolitának hívták, mely elnevezés eredetileg a szövetséget
k ö t ő lengyel és litván r e n d e k egyenlőségének kinyilvánítását szol
gálta. A későbbiekben az eredeti Köz-Társaság kifejezést elkezdték
egybe írni s így született m e g az általánosan használt Rzeczpospolita
- azaz Köztársaság - elnevezés, amely a nemesi közösség, a c o m m u -
nitas társaságát, társadalmát jelentette. Itt tehát n e m az antik d e m o k
ráciák köztársaság fogalmával állunk szemben, h a n e m egy speciális
„lengyel nemesi köztársasággal", amely a m ú g y az állam végső felosz
tásáig m o n a r c h i a volt.
Lengyelország a lublini unió értelmében területileg a Lengyel Ki
rályság és a Litván Nagyfejedelemség földjeiből állt. A Lengyel Ki
rályság, amelyet innentől kezdve K o r o n á n a k neveztek, a h á r o m ősi
lengyel területen (Nagy-Lengyelország, Kis-Lengyelország, M a z ó v i a )
túl magába foglalta az ún. Porosz Királyságot (más néven: Kelet-
Pomerániát), amely 1 4 6 6 - b a n az ún. Kulmi földekkel, a m a l b o r k i
u r a l o m m a l és a w a r m i a i püspökséggel együtt csatlakozott a Lengyel
Királysághoz. A K o r o n á h o z tartozott m é g az egykori Halicsi Fejede
lemségből létrehozott ún. V ö r ö s O r o s z o r s z á g , a Litván Nagyfejede
lemségtől elcsatolt területek és U k r a j n a , valamint h ű b é r u r a volt
1 5 2 5 - 1 6 6 0 között a Porosz Hercegségnek (a későbbi Kelet-Poroszor
szágnak). A Litván Nagyfejedelemség (vagy Litvánia) a "Wilnó (ma
Vilnius) körüli területeket, a Z m u d z i és Trocki Fejedelemségeket, Fe
hér-Oroszországot (Belorussziát), M y s z és Lachowicze, valamint
Szmolenszk k ö r n y é k é t foglalta magába. K o n d o m i n i u m , vagyis közös
birtoklású terület volt a Kurlandi Hercegség, valamint a mai Észt- és
Lettország nagy részét kitevő ún. Semigalia.
Ez az á l l a m k o n g l o m e r á t u m a XVII. század elején 9 9 0 0 0 0 négyzet
kilométert foglalt magába és E u r ó p a egyik legnagyobb államának szá
mított. A beköszöntött évszázad h á b o r ú i b a n azonban Lengyelország
r e n d r e a vesztes szerepét töltötte be, s az 1700-as évek elejére terüle
te 7 3 3 0 0 0 négyzetkilométerre csökkent. A n e m z e t k ö z i politikában
m á r n e m számított n a g y h a t a l o m n a k s az újonnan felemelkedett Po
roszország és Oroszország potenciális geopolitikai veszélyt jelentett a
Rzeczpospolita számára. A lengyel hűbéri függés alól e k k o r r a m e g
szabadult Porosz Hercegségnek a porosz király b r a n d e n b u r g i terüle
teivel való földrajzi kapocs megteremtése é r d e k é b e n szüksége volt a
180
lengyel nemesi köztársaság gazdaságilag legfejlettebb területeire:
Kelet-Pomerániára és N a g y Lengyelországra. Az orosz cárok lengyel
háborúit pedig a Lengyelországhoz csatolt orosz földek visszaszerzé
se motiválta. A XVIII. század első felének dinasztikus h á b o r ú i b a n
Lengyelország i m m á r o n n e m önálló részt vevő fél volt, h a n e m csak
segéderő, sőt sokszor csak felvonulási terület. Az ország földjén fel
váltva vonultak át az egymással harcoló osztrák, porosz és orosz sere
gek - utóbbiak raktárakat és t á b o r o k a t emelve gyakran itt is teleltek
át. Ezen t ú l m e n ő e n m á r ekkor felmerült Lengyelország felosztása.
Eredetileg ezt az elképzelést elsőként a svédek vetették fel a svéd-len
gyel h á b o r ú b a n ( 1 6 5 5 - 1 6 6 0 ) , s ezt újította fel I. Frigyes porosz király,
mikor 1 7 0 9 - b e n ilyen tartalmú javaslatot tett I. (Nagy) Péter orosz
cárnak. N a g y Péter ezt visszautasította, de 1720-ban arról szerződött
a porosz uralkodóval, hogy egyikük sem fogja támogatni Lengyelor
szág megerősödését, valamint ott államszervezeti reformok bevezeté
sét. Az oroszok 1724-ben Svédországgal, 1726-ban pedig a H a b s b u r g
Birodalommal k ö t ö t t e k ugyanilyen megállapodást. A térségbeli átren
d e z ő d ö t t erőviszonyok következtében a XVIII. század közepére Len
gyelországban de facto orosz p r o t e k t o r á t u s jött létre, s a cárok korlát
lanul beleszóltak a lengyel belpolitikába.
Milyen o k o k vezettek idáig? E n n e k a kérdésnek a megválaszolásá
hoz szükséges r ö v i d e n vázolni a lengyel államszervezet sajátosságait.
4 . 1 . 1 . A lengyel állam a felosztásokat m e g e l ő z ő időkben
A) Az u r a l k o d ó jogállása
A lengyel nemzeti u r a l k o d ó h á z , a Piastok k o r á b a n a királyi t r ó n a
nemzetségen belül ö r ö k í t ő d ö t t át. Ezt felváltotta a királyválasztás
gyakorlata a Jagellók t r ó n r a lépésétől fogva, de a dinasztia kihalásá
ig az u t ó d személyéről m é g az előd életében (viviente rege) határoz
tak. 1573-tól kezdve az új királyt m á r elődje halála u t á n választották
csak meg. A lengyel t ö r v é n y e k előírták ugyan, hogy a trónra lépőnek
v é r r o k o n s á g b a n kellett állnia a Piastokkal, de ettől az elvtől a XVII.
század közepétől kezdve megválasztott ún. „nemzeti királyok" (pl.
Sobieski, Poniatowski) esetében t ö b b alkalommal eltértek.
A királyválasztásban m i n d e n nemes személyesen vehetett részt,
1669-től azonban csak a katolikusokat illette ez a jog. A királyválasz-
181
tási eljárást törvény n e m rögzítette, a gyakorlat a z o n b a n h á r o m lép
csős rendszert alakított ki. Az első az ún. előkészítő országgyűlés
(szejm konvokacyjny) volt, melyet a p r í m á s hívott össze, s ahol a kü
lönböző nemesi c s o p o r t o k fegyveresen jelentek meg. Azonnal átala
kultak konföderációvá, hogy kiküszöböljék a liberum vetot, s megne
vezték jelöltjüket. Ezt követte a m á s o d i k fázis, a szintén a p r í m á s által
összehívott királyválasztó országgyűlés (szejm elekcyjny), ahol meg
hallgatták a t r ó n r a pályázó u r a l k o d ó k követeit, és m e g t a r t o t t á k a vá
lasztást. A választás e r e d m é n y é t a K o r o n a nagymarsallja hirdette ki,
a prímás pedig a megválasztottat királlyá nyilvánította. Ha a szava
zásnál kisebbségben m a r a d t nemesi p á r t az e r e d m é n y t n e m fogadta
el, akkor saját jelöltjét hirdette ki győztesként és a két t á b o r fegyve
res összecsapással rendezte el a vitát (1573 u t á n 9 királyválasztásból
4-en ez történt). A győztesnek alá kellett írnia a választási feltételeket
(pacta conventa), amelyekben kötelezettséget vállalt:
a) a hadsereg saját költségen való fenntartására;
b) az elveszett t a r t o m á n y o k visszahódítására;
c) a katolikus hit u r a l m á n a k , ill.;
d) a nemesi előjogok, az ún. Kardinális J o g o k garantálására.
A h a r m a d i k fázis a k o r o n á z ó országgyűlés (szejm koronacyjny)
volt, amikor a prímás m e g k o r o n á z t a a megválasztott személyt, aki es
k ü t tett ígéretei megtartására.
A király jogköre az i d ő b e n előre haladva egyre k o r l á t o z ó d o t t .
Korlátozás nélkül megillette az országgyűlés összehívási- és feloszla-
tási joga, a törvények megvétózásának joga, és a törvények kihirdeté
sének joga, valamint fogadhatta a külföldi követeket és rendjeleket
a d o m á n y o z h a t o t t . A k o r l á t o z á s o k élén az állt, h o g y a király n e m vet
hetett ki a d ó t , n e m h o z h a t o t t törvényt, n e m üzenhetett h a d a t és n e m
köthetett békét a szejm jóváhagyása nélkül. N e m illette m e g a ke-
gyelmezési jog sem. A legfontosabb tisztségviselőket ugyan ő nevezte
ki, de azok cselekedeteiért a király volt a felelős az országgyűlésnek.
A korlátozások csúcsát Valois H e n r i k 1573-as választási feltételei, az
ún. Articuli H e n r i c i a n i jelentették. Eszerint:
a) a lengyel királyt a jövőben szabadon választják;
b) a lengyel t r ó n n e m válhat örökletessé;
c) a király a szejm beleegyezése nélkül n e m k ö t h e t házasságot;
d) a szejm jóváhagyása kell a nemesi felkelés összehívásához;
e) és annak külföldre küldéséhez;
182
f) ha az u r a l k o d ó megszegi az előírásokat, a k k o r a nemeseket ellen
állási jog illeti meg.
A szejm 1 6 0 7 - b e n m á r azt iktatta törvénybe, hogy az u r a l k o d ó
szükség esetén leváltható, 1 6 3 1 - b e n n e m engedték meg a birtokszer
zést a király, ill. családtagjai számára, 1 6 4 1 - b e n pedig megtiltották,
hogy az u r a l k o d ó külföldre távozzon.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a lengyel király jogkörei
fokozatosan k o r l á t o z ó d t a k , mozgástere egyre szűkült, h a t a l m a elje-
lentéktelenedett a nemesi országgyűléssel szemben, és ez a tendencia
élesen szemben áll az u g y a n e b b e n a k o r s z a k b a n regnáló a nyugati
m o n a r c h á k abszolutisztikus h a t a l o m k o n c e n t r á c i ó j á v a l .
B) A rendi Országgyűlés (Szejm)

A k é t k a m a r á s országgyűlés felsőháza a szenátus 139 főből állt,
amelynek tagjai k ö z é a legfontosabb tisztségviselők tartoztak, így a
prímás (a szenátus elnöke), a r ó m a i katolikus p ü s p ö k ö k , a vajdák, a
várnagyok és a legfontosabb miniszterek. A szenátorokat a király
élethossziglan nevezte ki. N e m illette m e g őket törvénykezdeménye
zési jog és n e m változtathatták vagy vétózhatták m e g az alsóház d ö n
téseit. Az üléseken többségi szavazással d ö n t ö t t e k .
A másik k a m a r á t az alsóház alkotta, amelynek 170 képviselője a
vajdasági és megyei közgyűlések, a szejmikek kötelező utasítással el
látott követeiből állt. A követek félbeszakíthatták a tárgyalásokat a
kétévente összeülő szejmen, ha a törvény által előírt hat hét alatt n e m
sikerült h a t á r o z a t o t elfogadniuk.
1 6 6 9 - b e n alkalmazták először a liberum veto-t, vagyis egyetlen
követ vétója az egész addigi törvénykezést megsemmisítette és az or
szággyűlés azonnali felosztásával járt.
Az 1 5 7 3 - 1 7 6 3 k ö z ö t t eltelt 190 év alatt kb. 150 esetben ült össze
a szejm s ebből 53 alkalommal h a t á r o z a t elfogadása nélkül ért véget,
vagy megszakadt. 1 7 3 6 - 1 7 6 3 k ö z ö t t csak egyetlenegy országgyűlést
t u d t a k e r e d m é n n y e l zárni. M i n d e z e k ellenére csak 1768-ban szabá
lyozták első ízben, hogy a liberum veto-t milyen esetekben lehet csak
alkalmazni a szejm ülésein.
Ezek a tények n e m igényelnek k ü l ö n ö s e b b kommentálást, jól m u
tatják a korlátlan nemesi szabadság anarchiába fulladását, amit
kiválóan példáz a korabeli n é m e t k ö z m o n d á s is: „Könnyebb 30 0 0 0
183
lengyel fejét egyetlen kalap alá begyömöszölni, mint egyhangú hatá
rozatra bírni őket".
C) A konföderációk
Amennyiben egy javaslatot elvetettek a szejmben, akkor a követek
konföderációt alkottak, ami egy közös cél megvalósítására irányuló
fegyveres szövetség volt. A tagok ö n k é n t csatlakoztak, hűségesküt tet
tek és többségi szavazással d ö n t ö t t e k a célokról, ami biztosította a
konföderáció döntésképességét. H á b o r ú s veszély esetén maga a szejm
is konföderációvá alakult át. A XVII. századtól kezdve a k ö z p o n t i ha
talom elleni lázadás eszközeivé váltak és hozzájárultak a lengyel állam
szétzilálódásához. Tagjai saját marsallt és tanácsosokat választottak,
a d ó t vetettek ki, külön bíróságokat állítottak fel.
D) A vajdasági és megyei közgyűlések (szejmikek)

A szejmikek hatásköre általában egy közigazgatási egységre (vajda
ságra, megyére) terjedt ki. Ezek k ü l ö n b ö z ő célból ülhettek össze, ál
talában a király felszólítására. E n n e k alapján m e g k ü l ö n b ö z t e t t e k k ö
vetválasztó, beszámoltató, ülnökválasztó, bíróválasztó és gazdasági
szejmikeket. A 17. század közepéig fennálltak az egy-egy t a r t o m á n y
nemességét összefogó ún. generális szejmikek. Az üléseken általában
a helyi birtokosok jelentek m e g fegyvereseikkel és lengyelül folytat
ták a tanácskozást. A liberum veto-t eredetileg a szejmikeken vezet
ték be az egyhangú határozathozatal é r d e k é b e n . Kivételt képeztek az
országgyűlési követet illetve a törvényszéki ü l n ö k ö k e t megválasztó
szejmikek, m e r t itt többségi szavazással d ö n t ö t t e k .
A szejmikek fénykora az 1600-as évek k ö z e p é t ő l 1717-ig terjedő
korszak volt. A lengyel földön dúló k ü l ö n b ö z ő h á b o r ú k időszakában
a szejm tevékenysége megbénult s a közbiztonság m e g t e r e m t é s e , a
lakosság védelme, járványveszély elhárítása, a lakosság igazgatása a
szejmikekre hárult. A rendkívüli helyzetben szokássá vált, hogy a szej
mikek a királyi jogkörök egy részét is gyakorolni kezdték: a d ó t vetet
tek ki, sorozást rendeltek el, valamint szejmik k o r m á n y t neveztek ki.
Amikor azonban elmúltak a h á b o r ú k a szejmikek n e m szüntették m e g
előbbi tevékenységüket, így hozzájárultak a k ö z p o n t i h a t a l o m szétzi-
láltságának tartósításához. A szejmikek konzervatív, haladást gátló
mivolta tovább e r ő s ö d ö t t akkor, amikor a m á g n á s o k partikuláris ha
talmi törekvéseit kezdték szolgálni. A szejmikek „ a r a n y k o r a " 1 7 1 7 -
184
ben, a nevezetes „ n é m a szejmen" ért véget, a m i k o r II. Ágost király
megtiltotta a m a g á n h a d s e r e g e k tartását, a szejmikek üléseinek előre
kijelölését és a szejmik k o r m á n y o k alakítását.
E) K ö z p o n t i közigazgatás
A legfontosabb tisztségviselők:
- nagymarsall;
- u d v a r i marsall;
- kancellár;
- alkancellár;
- kincstárnok;
- hetman.
Az 1569-es lublini u n i ó t ó l kezdve ezeket a tisztségviselőket Litvá
n i á b a n is kinevezték p á r h u z a m o s a n . A méltóságviselőket az u r a l k o d ó
élethossziglan nevezte ki, ami azt jelentette, hogy nyilvánvaló árulás
esetén sem lehetett ő k e t leváltani. A tisztséget szerzett személy vi
szont élete t a r t a m á r a e l a d h a t t a a megszerzett méltóságot s ezt az
uralkodóval kellett megerősítettnie.
A nagymarsall a király melletti miniszter feladatát töltötte be, fel
adatát képezte a rendfenntartás, a köztisztaság megszervezése, az
árak szabályozása, a külföldi követek fogadása stb. A királyt m i n d e n
hová követnie kellett, távollétében az u d v a r i marsall helyettesíti.
A kancellárok a kül- és belügyeket intézték, őrizték a pecséteket,
írásba foglalták az u r a l k o d ó i h a t á r o z a t o k a t . Ezen túl az oklevél
kiadást intézték és 1504-től törvényességi felügyeletet is elláttak.
A kancellár és az alkancellár közül az egyik világi a másik egyházi sze
mély volt. Külpolitikában az európai ügyeket a lengyel, az orosz
ügyeket a litván kancellár intézte.
A k i n c s t á r n o k feladatát képezte az állami pénzügyek és a pénzve
rés felügyelete, a h a d s e r e g zsoldjának fizetése. Érdekesség, hogy el
lentétben a marsallokkal és a kancellárokkal, a kincstárnokok n e m
kaptak fizetést, és ez a tisztség k o r r u m p á l h a t ó s á g á n a k nyílt elismeré
sét jelentette.
A hadsereg főparancsnoka volt a h e t m a n , akit a király nevezett ki
- 1581-től élethossziglan - a szejm jelölése alapján. (A hetmani tiszt
séget m i n d i g m á g n á s töltötte be). Helyettese a „mezei h e t m a n " volt,
s m i n d k e t t ő távolléte (pl. fogsága) esetén az u r a l k o d ó ideiglenesen
regimentariust nevezett ki. A h e t m a n o k erős j o g k ö r ö k e t gyakoroltak:
185
saját rendeletet adhattak ki, nemesi címet a d o m á n y o z h a t t a k a harc
ban é r d e m e t szerzőknek, saját követet t a r t h a t t a k Konstantinápoly
ban, Bahcsiszerájban, Jasiban és Bukarestben. A h e t m a n o k sokszor
rivalizáltak a királlyal, a hadsereget felhasználták a szejm befolyáso
lására, ill. magánjellegű sérelmeik elintézésére. Féken tartásukat meg
nehezítette, hogy 1717-ig hűségesküt sem kellett tenniük, és csak
1764-től sikerült őket ellenőrizni azzal, h o g y tagjai lettek a K o r o n a ,
ill. Litvánia Katonai Bizottságának. R e t r o g r á d szerepüket jól bizo
nyítja, hogy az 1775 utáni r e f o r m o k a t és az 1 7 9 1 . május 3-i alkot
m á n y t m e g b u k t a t ó targowicei k o n f ö d e r á c i ó b a n a régi mágnáscsalá
dokból származó h e t m a n o k k ö z p o n t i figurák voltak.
A kisebb jelentőségű tisztségviselők közül k i e m e l k e d n e k a főtit
k á r o k , akik 1764-ig kizárólag egyházi személyek voltak és a titkos
diplomáciai levelezést intézték, valamint a referendáriusok, akik a ki
rályi bíróságok tevékenységét irányították.
F) A helyi közigazgatás
A helyi közigazgatási egységek elnevezése megye, élén a vajda állt,
akit a megye központjában lévő királyi várakat felügyelő v á r n a g y he
lyettesített. Azokat a megyéket, ahol a vajdák megszervezték saját hi
vatalaikat idővel vajdaságoknak kezdték hívni, a többi helyen meg
m a r a d t a megye elnevezés.
A vajdák a nemesi tanács élén álltak, a h o v á peres ügyekben a m e
gyei bíróságtól illetve a várbíróságtól lehetett fellebbezni. Irányítot
ták a helyi közigazgatást, valamint a helyben élő zsidó hitközségeket
és a v á r o s o k a t felügyelték.
Az u r a l k o d ó a 16. század elejétől az egyes t a r t o m á n y o k élére ún.
generális sztarosztákat illetve egy-egy vajdaság élére pedig sztarosz-
tákat nevezett ki élethossziglan. Ők voltak a vajdaság vagy a megye
tényleges urai. Ezeken a helyeken a királyt helyettesítették. H a t á s k ö
r ü k kiterjedt a királyi utasítások továbbítására, a királyi b i r t o k o k fel
ügyeletére, gondozására, valamint rendfenntartási és bíráskodási fel
adatokat is elláttak. A sztaroszta pallosjoggal rendelkezett, az általa
irányított várbíróság ítéleteit végrehajtathatta. Hivatala, az ún. várhi
vatal hiteles helyként szolgált.
186
G) Az igazságszolgáltatás intézményei
Az igazságszolgáltatás helyi intézményeitől (alkamarási, megyei,
várbíróság) 1578-ig az U d v a r i Bírósághoz lehetett fellebbezni. Ebben
az évben a király l e m o n d o t t az igazságszolgáltatás felügyeletéről a
r e n d e k javára, így jött létre a K o r o n a T ö r v é n y s z é k e , amelynek ülnö
keit a közgyűlések választották négy évre. 1581-ben felállították Lit
vánia T ö r v é n y s z é k é t is. Az udvari bíróságból vált ki a Referendárius
Bírósága, amely az u r a l k o d ó „úriszékeként" m ű k ö d ö t t , azaz a királyi
birtokok jobbágyainak ügyeit intézte.
A M a r s a l l Bírósága a királyi udvar közvetlen k ö r n y é k é n élők
pereiben ítélkezett, főleg közbiztonsági kérdésekben. Az Asessoria a
n é m e t városjogot használó királyi v á r o s o k n a k az egyháziakkal, neme
sekkel vagy egymással folytatott pereiben járt el első fokon a kancel
lár irányításával.
Az Országgyűlési Bíróság a szejm ülése alatt ítélkezett a legsúlyo
sabb ügyekben (felségsértés, hazaárulás, sikkasztás, hatalmaskodás
stb.). Ez volt az egyedüli bíróság, amelynek ítélete alapján alkalmat
lanság jogcímén fel lehetett m e n t e n i tisztségviselőt a hivatalából.
4 . 1 . 2 . A XVIII. század közepének reformhulláma
A lengyel államszervezet fenti bemutatásából kiviláglik a Köztársa

ság ellentmondásos m ű k ö d é s e . A lengyel nemesi köztársaság bukásá
n a k külső o k a k é n t a m á r elemzett külső hatalmi átrendeződést, első
sorban Oroszország megerősödését és befolyásának Lengyelországra
való kiterjesztését említhetjük. A legnagyobb g o n d o t mégis az okozta,
hogy ugyanebben az időszakban esett szét a központi hatalom a
Rzeczpospolitában. E n n e k egyik legfőbb oka a mágnás famíliák oli
garchikus u r a l m á n a k kiépülése. A tucatnyi kiskirály birtokait önálló
államként irányította az államban, melynek jövedelmei elérték a kirá
lyi uradalmak szintjét. Erősödésük bizonyítéka, hogy saját követeket
tarthattak külföldi u d v a r o k b a n . U g y a n e k k o r az államszervezet m ű k ö
désében m e g n ő t t a k o r r u p c i ó , a t ö r v é n y h o z ó , a végrehajtó és a bírói
h a t a l o m m ű k ö d é s e alárendelődött a mágnás családok érdekeinek.
A végrehajtó h a t a l o m irányításának egyre nagyobb részét ruházta
át arra a szejmre, amely a liberum veto-val b á r m i k o r megbénítható
volt, így az országgyűlés a 18. századtól kezdve már csaknem m ű k ö -
187
désképtelenné vált. Ez a helyzet a politikai életben m e g h a t á r o z ó sze
repet játszó csoportok mindegyikének tökéletesen megfelelt: a nemes
ségnek, m e r t megszabadította őt a királyi ellenőrzéstől, a mágnások
nak, m e r t garantálta érdekeik akadálytalan érvényesülését. A lengyel
állam átfogó reformja ezért elodázhatatlanná vált amennyiben n e m
akart az ország a felosztást kívánó hatalmak prédájává válni. A refor
m o k az utolsó pillanatban, 1764-ben, az új nemzeti király, Szaniszló
Ágost trónra lépésével kezdődtek el.
A törvényhozás reformja során a szejmikeken 1 7 6 4 - t ő l m i n d e n h o l
többségi szavazást vezettek be, és a birtoktalan kisnemesek elvesztet
ték szavazati jogukat. A szejmnek megalkották a házirendjét, az alsó
ház elnöke erősebb jogokat k a p o t t a r e n d f e n n t a r t á s b a n . Az ülés elé
kerülő ügyeket két csoportra osztottak: a kisebb ügyekben többségi
szavazást alkalmaztak, a legfontosabb ügyek megvitatásakor tovább
ra is érvényben m a r a d t a liberum veto. Fontos vívmány volt, hogy a
gazdasági jellegű h a t á r o z a t o k akkor is hatályba léptek, ha a szejm a
liberum veto miatt félbeszakadt. Parlamenti delegációkat h o z t a k lét
re a tárgyalások meggyorsítása érdekében, s e k k o r a szejm saját ha
táskörét átruházta a delegációra s felhatalmazta k ü l ö n ö s e n kényes és
vitatott kérdések eldöntésére.
A központi közigazgatáson belül miniszteri konferenciát alakítot
tak, amely a k o r m á n y munkáját látta el. Létrehoztak két kollegiális
tanácsot, a K a m a r a i és a K a t o n a i Bizottságot, amelyeket Litvániában
is megalakítottak. Új testületként szervezték m e g a Királyi Kabinetet,
amely az u r a l k o d ó n e m hivatalos szakmai tanácsadó testületeként
funkcionált. 1768-ban alakították meg a helyi közigazgatásban a köz
rendi bizottságokat, amelyeknek a sztaroszta is tagja lett. Ez utóbbi
testület bizonyult az egyik leghatékonyabb szervezetnek. Végül
ugyanebben az évben eltörölték a földesúri pallosjogot, amely az el
ső nagyobb rést ütötte a nemesség feudális kiváltságain.
A reformok szépen haladó hajója azonban zátonyra futott a vallási
kérdésben. A vallásszabadság törvénybe iktatását követelő n e m kato
likus vallású közösségek, az ún. disszidensek előterjesztését a szejm el
utasította, erre a protestánsok Poroszország, míg az o r t o d o x o k Orosz
ország közbenjárásáért folyamodtak. Az oroszok követük révén erő
szakkal és fenyegetéssel rábírták a szejmet egy kompromisszumos
javaslat elfogadására, de 1 7 6 8 . február 29-én a podóliai Bar városában
konföderáció alakult a katolicizmus, a nemesi előjogok és a nemzeti
188
függetlenség védelmére. Bar vára azonban nemsokára elesett az orosz
és lengyel csapatok ostroma alatt, s a lázadók Moldvába menekültek.
A nemzetközi helyzet időközben megváltozott, ugyanis az Oszmán Bi
rodalom egy ukrajnai m u z u l m á n - p o g r o m r a hivatkozva megtámadta
Oroszországot. II. Katalin c á r n ő a török háború és a konföderáció el
leni kétfrontos harcot n e m vállalta s elfogadta Poroszország 1768-as
ajánlatát Lengyelország felosztására. A tárgyalások a Habsburg biroda
lom bevonásával kibővültek s végül 1772-ben létrejött a megegyezés a
h á r o m birodalom közt, s Lengyelország egyharmadát bekebelezték.
A felosztó h a t a l m a k 1 7 7 3 - b a n összehívták a szejmet és elfogadtat
ták a területi változásokat. Emellett a disszidensek követeléseit rész
legesen teljesítették és m e g e n g e d t é k a n e m katolikusok vallásának
szabad gyakorlását.
A r e f o r m o k a z o n b a n n e m feneklettek meg, ugyanis 1773-ban a
belpolitikai nehézségekkel (Pugacsov-lázadás) k ü z d ő II. Katalin enge
délyezte egy új kormányszerv, az Á l l a n d ó Tanács felállítását. E n n e k
az új szervnek a h a t á s k ö r e az o k t a t á s o n kívül m i n d e n területre kiter
jedt. T ö r v é n y k e z d e m é n y e z é s i joga volt, követküldési joggal bírt és
- a miniszteri felelősség e l ő k é p e k é n t - tisztségviselőit az Országgyű
lési Bíróság felelősségre v o n h a t t a . A Tanács a főhivatalnokok m u n k á
ját és a törvények betartását ellenőrizte, valamint felügyelte a helyi
közigazgatási egységek tevékenységét. Az u r a l k o d ó tagja lett az Állan
dó Tanácsnak, de csak egy szavazattal rendelkezett.
Az egyik legjelentősebb újítás a N e m z e t i K ö z o k t a t á s i Bizottság lét
rehozása, amelyet E u r ó p a első kulturális minisztériumának tekinte
nek. Emellett megalakították a Kórházi Bizottságot, amely az egész
ségügy állami feladatának szervezését volt hivatott ellátni.
1776-ban állították fel a Kodifikációs Bizottságot, amelynek fel
adata a lengyel törvények összefoglalása, egységesítése és korszerű át
dolgozása volt. A Bizottság munkájának e r e d m é n y e k é p p e n 1778-ban
elkészült az új törvénykönyv, de 1780-ban a szejm elvetette a k ó d e x
megszavazását, sőt ö r ö k r e megtiltotta a n n a k újbóli napirendre tűzését.
1790-ben az országgyűlés úgy d ö n t ö t t , hogy az 1788-ban megvá
lasztott követek m a n d á t u m a i t meghosszabbítja, és új választások tar
tásával megkettőzi a szejm létszámát - ez volt az ún. négyéves szejm.
Az új országgyűlésen h á r o m párt jött létre: az u r a l k o d ó t és támogatóit,
valamint a mérsékelt reformokat szorgalmazó arisztokratákat t ö m ö r í
tő U d v a r i Párt, a változásokat szorgalmazó Reformpárt, valamint a re-
189
formellenes nemesekből álló Konzervatív Párt. A Reformpárt fontos
pozíciókat szerzett a központi közigazgatásban, de külpolitikájukat a
porosz szövetségre építette, amit n e m nézett jó szemmel Oroszország.
A Reformpárt viszont döntésre akarta vinni a dolgot, ezért 1 7 9 1 tava
szán - kihasználva a konzervatívok húsvét miatti távollétét - váratla
nul a szejm napirendjére tűzte a m á r előkészített alkotmánytervezetről
szóló szavazást. 1 7 9 1 . május 3-án a lengyel szejm törvénybe iktatta
E u r ó p a első, parlamentárisan elfogadott a l k o t m á n y á t .
4 . 1 . 3 . Az 1 7 9 1 . május 3-i alkotmány
Az alkotmánylevél már a p r e a m b u l u m á b a n a h a t a l o m legitimációs

forrásaként a népet jelöli meg: „ M i n d e n h a t a l o m a n é p akaratából
e r e d . " Az alkotmány tehát a népszuverenitás alapjára helyezkedett.
A IV § radikálisan új előírást hoz amikor kijelenti, hogy „a j o b b á
gyok a törvény és az ország k o r m á n y á n a k g o n d o s k o d á s a alatt áll
n a k " . Ezzel ugyan n e m megy el a jobbágyfelszabadításig viszont a sza
kasz m i n d e n k é p p e n áttörést jelent, m e r t így a k o r m á n y n a k jogalapot
teremtett a jobbágy-földesúri viszonyba való beavatkozásra. E n n e k
ellenőrzésével a Közrendi és R e n d ő r i Bizottságokat bízta meg. Ugyan
n e m hatalmazta fel a Bizottságot, hogy az előírás megszegése esetén
beavatkozzon, de az állami ellenőrzés létrehozásával megrendítette a
hagyományos nemesi kiváltságokat. A szabályozás erejét gyengíti,
hogy n e m kötelező előírásokat h a n e m csak ajánlásokat fogalmazott
meg pl. a földesúr és a jobbágy közötti szerződéskötésre, a r o b o t pénz
beli megváltására. Nagy pozitívuma viszont, hogy eltörölte az ö r ö k ö s
jobbágyságot és szabad költözködési jogot a d o t t a p a r a s z t o k n a k .
Az alkotmány az államforma tekintetében úgy rendelkezett, hogy
megszűnik a Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség uniója,
helyébe konföderatív a l a p o n n y u g v ó a l k o t m á n y o s m o n a r c h i a lép. Az
állam új intézményeinek hatásköre természetesen így m i n d k é t terü
letre kiterjedt, Litvániában is létrehozták a lengyel közigazgatási be
osztást.
A közjogi rendszer tekintetében az alaptörvény előírta, hogy a len
gyel t r ó n örökletessé vált: Szaniszló Ágost király halála u t á n a lengyel
k o r o n á n a k a Szász-dinasztiára kellett volna szállnia. A királyt megil
lette:
190
- a törvénykezdeményezési jog;
- az országgyűlés összehívása;
- a miniszterek kinevezésének joga (a minisztereket ő ajánlja a
szejmnek, aki aztán megválasztja azokat).
Az u r a l k o d ó i hatalmat a z o n b a n k o r l á t o z t a is az alkotmány:
- a király n e m számított t ö b b é k ü l ö n r e n d n e k ;
- elvesztette a törvények szentesítésének jogát;
- a felfüggesztő h a t á l y ú vétójogot. Utóbbit a szenátus kapta meg,
amelynek a király csupán egyetlen szavazati joggal rendelkező tag
ja volt.
A t ö r v é n y h o z ó szerv, a szejm, erős jogköröket kapott. A felsőház,
a szenátus tagjai politikai és igazságszolgáltatási kérdésekben vétójog
gal rendelkeztek, ha a z o n b a n az alsóház határozatát másodszor is ki
hirdette, az a u t o m a t i k u s a n életbe lépett. Kiemelt ügyekben az alsóház
döntése alapján a két h á z n a k együttes ülést kellett tartania. Az oligar
chikus törekvések m e g t ö r é s é n e k szándékát fedezhetjük fel abban az
előírásban mely szerint Szaniszló Ágost király halála után a felsőház
tagjait is az alsóházban ülő követek választják meg.
Az alkotmány az országgyűlési követeket a nemzet képviselőinek
ismerte el és f e n n t a r t o t t a a nemesség kizárólagos jogát a törvényho
zó h a t a l o m gyakorlására. Az alsóházban így a v á r o s o k 24 követe csu
p á n csak az őket é r i n t ő kérdésekben k a p o t t tanácskozási jogot, de
szavazati jog m á r n e m illette m e g őket. A polgárságra v o n a t k o z ó á p
rilis 17-i törvényt a z o n b a n az a l k o t m á n y szerves részének ismerték
el. Ez a jogszabály kinyilvánította, hogy a személyi sérthetetlenség és
a földbirtokszerzés joga megilleti a szabad királyi v á r o s o k polgárait
is. Ezen túl megnyíltak számukra az alsóbbrendű hivatalok, a bírósá
gi tisztségek, a katonatiszti pálya, valamint az alsószintű tisztségek a
k á p t a l a n o k b a n és az egyházi testületekben. A p o l g á r o k n a k a ne
mesekkel való jogegyenlőségének biztosítását az alkotmány tömeges
nemesítésekkel p r ó b á l t a elérni. Bizonyos állami szolgálatot ellátó
p o l g á r o k a t - k é r e l m ü k r e - azonnal nemesíteni lehetett, s a követke
ző szejmek mindegyikén 30 arra érdemes polgárt vettek volna fel a
nemesi r e n d tagjai közé. A mezővárosi polgárokra csak akkor vonat
koztak az előírások, ha a földbirtokos birtokán életbe léptette a tör
vényt, s ha engedélyezte a polgárainak földjük öröklési jogát.
Visszatérve az országgyűlésre: a követek megbízatása két évre
szólt, s ez alatt az idő alatt a király vagy a marsall hívására b á r m i k o r
191
meg kellett jelenniük. A szejm legfeljebb tíz napig ülésezhetett, rend
kívüli esetben legfeljebb száz napig.
Az alaptörvény végérvényesen eltörölte a liberum vetot. A d ö n t é
seket k é t h a r m a d o s vagy négyötödös többséggel hozták. Parlamenti
delegációkat továbbra is létrehozhatott a szejm, fontos ügyekben a de
legáció javaslatáról csak igennel vagy n e m m e l szavazhattak a követek.
A k ö z p o n t i igazgatásban új szerv jött létre: a 10 tagú Jogi Tanács,
amelyet az u r a l k o d ó vezetett. Ez a szerv ellenőrizte a a szaktárcák sze
repét betöltő kollegiális rendszerű bizottságok munkáját.
A király által javasolt személyek közül 16 minisztert - fele-fele
arányban lengyeleket és litvánokat - választott a szejm. Az alkot
m á n y megszüntette az u r a l k o d ó i felelősséget, és bevezette a miniszte
ri felelősséget. A szejm bizalmatlansági indítványt terjeszthetett be a
miniszterek ellen, és k é t h a r m a d o s többséggel d ö n t h e t e t t leváltásuk
ról. Az így leváltott minisztereket - a szejm javaslata alapján - az O r
szággyűlési Bíróság v o n h a t t a jogilag felelősségre.
A helyi közigazgatásban a m á r 1 7 8 9 óta országszerte m ű k ö d ő Ka
tonai és Polgári Közrendi Bizottságok felügyeletével a K ö z p o n t i Ka
tonai és Polgári Közrendi Bizottságot bízták meg. A helyi bizottságok
hatásköre a katonai ügyek mellett kiterjedt az ipar és kereskedelem
támogatására, a szegényügy intézésére, az iskolák segélyezésére.
A városigazgatás átszervezése során előírták a szabad királyi v á r o
sok egységes irányítását, megszüntetve ezzel a városok közt fennálló
korábbi megkülönböztetéseket. Az egyes városok élén m a g i s z t r á t u s o
kat h o z t a k létre, amelynek tagjait két évre választották. M e g s z ű n t
azonban a városok törvényalkotási joga, csupán rendeleteket hozhat
tak, azt is a Rendőri Bizottság jóváhagyásával.
A hadsereg átszervezése során az előírt 100 0 0 0 fős hadseregben
az alkotmány a szolgálati időt 8 évben állapította meg. A hadsereg el
látását a K a t o n a i Komisszariátus szervezte, a főparancsnokságot a
H a d ü g y i Bizottság látta el.
Az igazságszolgáltatás keretében eltörölték az úriszéket, helyette
folyamatosan m ű k ö d ő földesúri b í r ó s á g o k a t h o z t a k létre, a h o n n a n a
jobbágyok és a m e z ő v á r o s o k lakói két törvényszékhez is fellebbezhet
tek. Újdonság volt, hogy a földesúri bíróságok alkalmazottait 4 évre
választották és a városi bíróságoknál ügyvédet alkalmaztak a szegé
nyek védelmére. A bíróságok kollegiálisan ítélkeztek, a peres eljárást
lengyel nyelven kellett tartani.
192
4 . 1 . 4 . Az alkotmány sorsa és a lengyel állam felosztásai
A lengyel a l k o t m á n y b a a kijátszott konzervatívok n e m n y u g o d t a k

bele. 1 7 9 2 áprilisában l é t r e h o z t á k a targowicei konföderációt,
amelynek május 14-i nyilatkozatában érvénytelennek nyilvánították a
négyéves szejm törvénykezési eredményeit, s új választások kiírását
deklarálták. Ezzel p á r h u z a m o s a n százezres orosz sereg hatolt be Len
gyelországba - h a d ü z e n e t nélkül. Rövid h a r c o k után a király - látva
az ellenállás értelmetlenségét - csatlakozott a targowicei konföderá
cióhoz. Később ezt tette a R e f o r m p á r t többsége is, m i u t á n a külpoli
tikai szövetségesüknek hitt p o r o s z o k jogosnak ismerték el az orosz
inváziót. E k ö z b e n Poroszország és Oroszország m á r titokban meg
egyezett a m á s o d i k felosztás részleteiben, s 1 7 9 3 februárjában Szent
p é t e r v á r o n alá is írták az erről szóló szerződést. 1793 júliusában a lit
vániai G r o d n ó b a n ült össze az új szejm, amelynek jóvá kellett hagy
nia a m á s o d i k felosztást. Ez volt a híres „ n é m a szejm", mivel az orosz
ágyúkkal körülvett épületben lévő követek hallgatásukkal vették tu
domásul Lengyelország újbóli megcsonkítását.
A felosztások előtti országterület k b . egynegyedére csökkent állam
végső eltűnése m á r csak idő kérdése volt. Az 1794-ben kirobbant
nemzeti felkelést leverték és 1 7 9 5 - b e n h a r m a d s z o r , s i m m á r o n vég
érvényesen felosztották Lengyelország m a r a d é k á t az oroszok, a p o r o
szok és az osztrákok. A n a p ó l e o n i h á b o r ú k b a n 1 8 0 7 - b e n létrejött
Varsói Nagyhercegséget és a rövid életű Krakkói Köztársaságot n e m
számítva Lengyelország 1918-ig eltűnt a térképekről.
4 . 2 . A cári Oroszország kormányzása
4 . 2 . 1 . Új cári dinasztia: R o m a n o v o k
Oroszország a Romanov-dinasztia t r ó n r a kerülésével (1613) lépett

a XVII. századba. Az új cár, M i h á l y uralkodása idején ismét kiújultak
a lengyel h á b o r ú k , amelyek azzal végződtek, hogy Lengyelország el
ismerte ugyan az 1 6 3 4 - b e n k ö t ö t t békében Mihály cárt u r a l k o d ó n a k ,
de m e g t a r t o t t t ö b b orosz várost, köztük Szmolenszket. A h á b o r ú s k o
dás m e n e t é b e n új fordulatnak számított az u k r á n o k felkelése Bogdan
Hmelnyickij vezetésével, amelynek folyamán az u k r á n tanács (rada)
193
1654-ben k i m o n d t a a Lengyelországtól való elszakadást és Ukrajna
csatlakozását Oroszországhoz. A h á b o r ú befejeztével (1667) Lengyel
ország átengedte Oroszországnak Szmolenszket, Belorusszia egy ré
szét, a D n y e p e r bal partján lévő u k r á n földeket, valamint Kijevet és
környékét.
Szibériában kozák csapatok, saját kezdeményezésükből mindjob
ban keletre hatoltak. 1619-ben eljutottak a Jenyiszej partjáig s ott
megerősödve megalapították Krasznojarszk városát, majd a század k ö
zepén a Bajkál-tóig hatoltak. N é h á n y évtized alatt elfoglalták Kelet-
Szibériát az Ohotszki-tengerig. Elítélteket, lázadó elemeket száműztek
Szibériába, amely végtelen pusztáival kiválóan megfelelt erre a szerep
re. A ritkán lakott területeket lassan benépesítették földművelő lakos
sággal s ezzel Szibéria végérvényesen b e t a g o z ó d o t t Oroszországba.
A XVII. század végén az európai államok k ö z ö t t Oroszországnak
volt a legnagyobb területe (kb. 16 millió négyzetkilométer), de ez az
óriási b i r o d a l o m gazdaságilag e l m a r a d o t t volt a nyugati államokhoz
képest. A télen is hajózható tengerektől, n y u g a t o n a Balti-tengertől a
svéd, délen a Fekete-tengertől a t ö r ö k h a t a l o m zárta el. Életszükség
lete volt az országnak, hogy e t e n g e r p a r t o k h o z kijusson. H a d s e r e g e ,
közigazgatása, belső közlekedése ugyancsak megújításra szorult. I.
Péter cár ( 1 6 8 9 - 1 7 2 5 ) kezdte meg az ország reformálását. H a j ó h a d a t
építtetett, elősegítette nagy m a n u f a k t ú r á k létesítését, elsősorban a
hadsereg szükségleteinek a kielégítésére. A svédekkel folytatott há
b o r ú k során elfoglalta a Balti-tenger partvidékét és Karélia egy da
rabját. Utódai megszerezték Finnország egy részét ( 1 7 4 3 ) , majd II.
Katalin ( 1 7 6 2 - 1 7 9 6 ) a t ö r ö k ö k k e l folytatott h á b o r ú k s o r á n a Feke
te-tenger mellékét a Krím-félszigettel (1783). Az orosz állam e szá
zadban nagy szerepet játszott N y u g a t - E u r ó p a t ö r t é n e t é b e n . Erzsébet
c á r n ő uralkodása idején M á r i a Teréziával szövetségben h á b o r ú s k o
dott Poroszországgal a hétéves h á b o r ú alatt ( 1 7 5 7 - 1 7 6 1 ) . II. Katalin
pedig Poroszországgal és Ausztriával együtt részt vett Lengyelország
h á r o m s z o r i felosztásában ( 1 7 7 2 , 1 7 9 3 , 1795) e n n e k során visszasze
rezte a régi orosz földeket a Dvina m e n t é n ; Belorusziát, Volhinát,
azonkívül Lengyelország nagy részét is bekebelezte.
Ebben a korszakban alakul ki az államszervezet a z o n szerkezete,
amely a X I X . század második felének reformhullámáig szinte m o z d u
latlanságba d e r m e d v e tette Oroszországot E u r ó p a legkonzervatívabb
hatalmává.
194
4 . 2 . 2 . A Péteri és Katalini korszak reformjai
Az O r o s z b i r o d a l m a t érintő állam- és társadalomszervezeti refor

m o k ún. Péteri és Katalini hullámának áttekintése előtt meg kell vizs
gálnunk azt a pozíciót, amelyet egészen a X X . század elejéig egyetlen
reform sem érintett: a cári h a t a l m a t .
Oroszországban a cár kezében lévő f ő h a t a l o m abszolút, a népszu
verenitás elvének térhódítása n e m érinti meg, mivel a cári hatalom
egyedül és kizárólag Istentől s z á r m a z t a t o t t . Az orosz hatalomfelfogás
- zsidó és bizánci hatásra - m á r a Kijevi Rusz állam időszaka óta n e m
különböztette m e g élesen a h a t a l m a t és a h a t a l m a t ténylegesen gya
korló személyt, vagyis az istenkegyelmiség az isteni elrendeléssel azo
nosult. Ez az isteni elrendelés aztán az orosz h a t a l m i ideológia sark
köve volt egészen a cári rendszer X X . század elejéig tartó fennállásá
ig. M i n d e z t jogilag is alátámasztotta az 1716-os Hadseregszabályzat,
amely szerint „a cár egyedül csak Istennek felelős". E n n e k a felfogás
nak aztán megvolt a t á r s a d a l m i legitimációja is, s ezt jól mutatja egy
X I X . századi orosz k ö z m o n d á s : „a cár Isten által állíttatott".
Rátérve az orosz állami- és társadalomszervezeti átalakulásokra
előrebocsátjuk, hogy a Péteri és Katalini reformokat az intézményi
változásokra, s n e m az u r a l k o d ó i időszakok időrendi elkülönítésére
koncentrálva mutatjuk be.
N a g y Péter, Oroszország első nagy megújítója nyugati-európai ta
nulmányútjainak tapasztalatait felhasználva kezdett országa megre
formálásába. A cár számára a közigazgatás átszervezése volt a legsür
getőbb feladat, ezen belül is a k ö z p o n t i közigazgatásé. Első jelentős
intézkedése egy k o n k r é t esemény kapcsán született, n e m g o n d o s elő
készítés e r e d m é n y e k é n t . 1 7 1 1 - b e n a Fekete-tenger partvidékéért ví
vott t ö r ö k h á b o r ú miatti távolléte idejére állította fel a Szenátust. (Az
elnevezést a lengyelektől vették át.) A kilenctagú ideiglenes vezető
szerv m ű k ö d é s e azután állandóvá vált. Kisebb, főként hatásköri m ó
dosításokkal 1917-ig fennmaradt. Fontos ellenőrző szerepet töltött
be, főleg az állampénzügyek terén. Később, m á r Péter halála után
1 7 2 6 - b a n a Szenátus mellett megjelent a Titkos Tanács, amely a köz
p o n t i közigazgatás csúcsszerve lett.
A k ö v e t k e z ő államigazgatási reform m á r alapos e l ő m u n k á l a t o k
után született. Az eddigi kormányszékek, a p r i k á z o k folyamatosan
m ó d o s u l ó rendszere a XVIII. század elejére m á r szinte áttekinthetet-
195
lenné vált. A cár ezért nyugati országokba k ü l d ö t t megbízottakat,
hogy tanulmányozzák az ottani k ö z p o n t i intézményeket. Így jött lét
re 1717-ben a svéd mintára, valamint, n é m e t , cseh és sziléziai hatá
sokat is figyelembe vevő kollégiumok rendszere. A megalakított tíz
kollégium felépítése és funkciója m á r hasonlított a m o d e r n miniszté
r i u m o k é r a , amúgy ezt az elnevezést (minisztérium) a X I X . század ele
jén m e g is kapták a kollégiumok. A tárcák élén egy bojár állt, de he
lyettese m á r külföldi szakértő volt, akik a t a n á c s o s o k k a l kiegészülve
kollegiális rendszerben, többségi szavazással h o z t á k m e g döntései
ket. Illetékességi k ö r ü k tematikus és e g y n e m ű volt, n e m alakult k ö
zöttük területi alapon szervezett hivatal és szigorú belső szabályzat és
ügyrend alapján m ű k ö d v e végeztek operatív m u n k á t .
A helyi igazgatás területi egységeinek kialakítása végett az országot
Péter k o r m á n y z ó s á g o k r a , azokat p r o v i n c i á k r a osztotta s a provinciá
k o n belül kerületeket h o z o t t létre. Ezek a közigazgatási egységek
azonban még n e m bizonyultak szilárdnak. II. Katalin 1 7 7 5 - b e n re
formálja meg újra ezt a rendszert, amely a z o n b a n olyan t a r t ó s n a k bi
zonyult, hogy 1927-ig érvényben m a r a d t . A k o r m á n y z ó s á g o k s z á m á t
a c á r n ő rendelete megnövelte, 20 helyett 51-et alakított ki, k o r m á n y
zóságonként 3 0 0 - 4 0 0 ezer lakossal.
A Katalini reform megszüntette a provinciákat, s a rendszer másik
eleme a kerület lett 2 0 - 3 0 ezer lakossal.
A k o r m á n y z ó s á g élén az u r a l k o d ó által kinevezett és neki közvet
lenül alárendelt k o r m á n y z ó állt, akik hivatalból tagjai lettek a Sze
nátusnak s rendkívül széles jogkörrel irányították a s z á m u k r a rendelt
területet. M u n k á j u k a t öt különféle szerv segítette. Ezek közül a leg
jelentősebb a terület nemeseiből álló k o r m á n y z ó s á g i gyűlés volt.
A k a m a r a a helyi adóügyeket és az állami birtokok ügyeit intézte. Két
bírósági szerv m ű k ö d ö t t a kormányzóság területén, ahol így megvaló
sult a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztása. A főbíróság a kor
mányzóság fellebbviteli bíróságának funkcióját töltötte be, míg az ún.
lelkiismereti bíróság - amelynek mintájául az angol C o u r t s of Egality
szolgált - a beszámíthatatlannak nyilvánított e m b e r e k ügyeit, valamint
a többi hatóság ügykörébe n e m tartozó ügyeket intézte. A közjóléti hi
vatal foglalkozott a kórházak, menhelyek, iskolák és b ö r t ö n ö k p r o b
lémáival. A hivatalok élén elnök állt, aki kinevezett nemes volt.
A kerületekben általában a terület székvárosában m ű k ö d ő h á r o m
tagú bizottság végezte az ügyintézést, amelynek tagjait a helyi n e m e -
196
sek választottak m a g u k közül. A bírósági rendszert is az új közigazga
tási egységeket alapul véve szervezték újjá.
A kerületi bíróság feletti másodfokú hatóság volt a k o r m á n y z ó s á
gi bíróság, e felett a k o r m á n y z ó s á g i főbíróság állt s innen a Szenátus
h o z lehetett fellebbezni. A négyfokú bíráskodás r e n d e n k é n t volt elkü
lönítve. A bírákat a r e n d e k - tehát a nemesek, a v á r o s o k és állami p a
rasztok - k ü l ö n v á l a s z t o t t á k és a b í r ó s á g az illető rend ügyeiben volt
illetékes. A parasztság h á t r á n y o s megkülönböztetése itt is megvaló
sult, hiszen a paraszti bíróság élére nemest neveztek ki. Viszont a re
form felvilágosult jellegének bizonyítéka az angol H a b e a s C o r p u s Act
hatását t ü k r ö z ő szabály bevezetése, miszerint a letartóztatott sze
méllyel ismertetni kellett a vádat, illetve h á r o m n a p o n belül ki kellett
hallgatni.
A hadsereget I. Péter az e u r ó p a i államokban legelőször alapította
újoncozási rendszerre ( 1 7 0 5 ) . M i n d e n 2 0 - 2 0 ház, később m i n d e n
1 0 0 - 1 0 0 lélek egy-egy újoncot volt köteles állítani, felszereléssel,
esetleg lóval, akik szolgálati ideje életfogytig szólt. A nemesség és
papság ez alól teljesen m e n t e s volt, a kiváltságos kereskedőréteg
a z o n b a n ú j o n c o n k é n t 5 0 0 rubel váltságot volt köteles fizetni.
Az egyház Oroszországban mindig is alá volt rendelve az állam
nak, de ez a helyzet N a g y Péter idején m é g hangsúlyosabbá vált. A fo
lyamat azzal k e z d ő d ö t t , h o g y 1700-tól, Adrian pátriarka halálától
kezdve a cár 20 évig n e m töltötte be a pátriárkai széket. A nagy for
dulat aztán 1 7 2 1 - b e n következett be, a m i k o r az Egyházi Szabályzat
életbelépésével megszűnik a pátriárkai hivatal és e n n e k helyébe az
újonnan létrehozott kollektív testület, a Szent Szinódus kerül. A p r o
testáns k o n z i s z t ó r i u m o k formájára kialakított egyházi tanácsnak a
felső klérusból kikerülő tagjait a cár nevezte ki és a szervezet h a t á r o
zatait is a cár h a g y t a jóvá. Vezetője viszont m á r n e m egyházi, h a n e m
világi személy, a cár által kinevezett főügyész.
A t á r s a d a l m i szerkezetet átalakító cári jogalkotás élén Nagy Péter
azon ukáza áll, amely előírja, hogy a pomesztye birtok s z a b a d o n át
ö r ö k í t h e t ő , de csak egy t a g b a n . A baltikumi területek elfoglalása u t á n
pedig ottani m i n t á r a grófi és bárói címeket h o n o s í t o t t meg Oroszor
szágban. 1 7 2 2 - b e n bevezette az ún. r a n g t á b l á z a t o t , amely a közigaz
gatásban, a hadseregben és a hadiflottában szolgálókat 14 k ü l ö n b ö z ő
r a n g ú osztályba sorolta. Az első nyolc osztályba soroltak örökletes
nemességet kaptak, az alsó hat tagjai személyre szólót. E n n e k a ne-
197
mességnek kötelező volt szolgálatot vállalni a hadseregben, a flottá
ban és az állami bürokráciában, viszont a szabályos szolgálati hierar
chia megteremtésével kézzelfogható perspektíva t e r e m t ő d ö t t az ala
csony származású, de tehetséges fiatalok felemelkedéséhez.
A Péter utáni idők u r a l k o d ó i ukázai közül az 1 7 3 0 - b a n k i a d o t t el
törölte az egy t a g b a n i öröklést, ezt k ö v e t ő e n a földbirtokot a család
tagjai között meg lehetett osztani. 1 7 3 6 - b a n a n e m e s e k kötelező szol
gálatát 25 évre csökkentették, míg 1 7 6 2 - b e n végleg eltörölték.
A további jogszabályok közül kiemelkedik II. Katalin két rendele
te, a nemesi és a v á r o s o k n a k szóló kiváltságlevél, amelyeket a c á r n ő
1785-ben a d o t t ki. A nemesi kiváltságlevél a nemességet egységes
r e n d d é nyilvánította és a jogszabály összesítette az őket megillető ki
váltságokat. Eszerint a nemeseket:
- személyes adómentesség illeti m e g ;
- csak földjeik és j o b b á g y a i k u t á n kellett a d ó z n i u k ;
- felettük csak n e m e s ítélkezhetett;
- fővesztésre n e m ítélhetőek;
- testi fenyítés alól mentesek;
- bírói ítélet nélkül n e m lehet v a g y o n u k a t elkobozni;
- kizárólag őket illette meg a földbirtoklás joga (ez a jobbágyok ál
tal lakott földre is v o n a t k o z o t t ) ;
- korlátlanul létrehozhattak ipari üzemeket, kereskedhettek, vásáro
kat tarthattak.
A kiváltságlevél szabályozta a k o r m á n y z ó s á g i gyűlések munkáját
is. Eszerint a h á r o m é v e n t e összeülő nemesi gyűlés saját kebeléből vá
lasztotta vezetőjét, a m a r s a i k (a kifejezés a lengyel joggyakorlatból
került át) akinek személyét - a többi választott tisztviselővel együtt -
a k o r m á n y z ó n a k meg kellett erősítenie. A gyűlés viszont k o r m á n y z ó i
engedély nélkül, közvetlenül terjeszthette fel az u r a l k o d ó h o z az ál
l a m k o r m á n y z a t r a v o n a t k o z ó észrevételeit. A szabályozás a nemesség
egyfajta k o r l á t o z o t t ö n k o r m á n y z a t á t jelentette.
A városi kiváltságlevél a városi lakosságot h a t csoportba osztotta be:
1. ingatlantulajdonosok;
2. kereskedők;
3 . céhiparosok;
4. más városokból származó kereskedők;
5. az ún. „tekintélyes p o l g á r o k " (értelmiségiek, gyárosok);
198
6. az ún. poszádlakók, ahová m i n d e n k i beletartozott, aki az első öt
rendbe n e m került be.
A 2., 3. és 6. c s o p o r t b a t a r t o z ó k voltak a legtöbben és őket város
l a k ó k n a k nevezték. A hat csoport választotta meg a városfőt és a he
tente ülésező városi d u m á t . A létszámbeli különbségek dacára a hat
csoport szavazata egyenlő volt és így egyenlő számú képviselőt küld
hettek a tanácsba, azaz a d u m á b a .
A p a r a s z t o k helyzetének állami s z a b á l y o z á s á r a n e m került sor,
mivel Katalin u r a l m a fő támaszával, a nemességgel n e m akart szem
befordulni. M é g k o r t á r s a , M á r i a Terézia r e n d e l e t é h e z h a s o n l ó urbá
r i u m (szolgáltatások állami rögzítése) kiadását sem kockáztatta m e g
a c á r n ő . A k o r m á n y z a t , m i n t ahogy ezt az elemzett kiváltságlevelek
mutatják, felülről kényszerítve b e o s z t o t t a a t á r s a d a l o m egyes tagjait
valamely r e n d b e , így a p a r a s z t o k n a k is megvolt a k ü l ö n rendje.
H o g y ez milyen időtálló szabályozásnak bizonyult, mutatja a tény,
hogy a r e n d h e z való tartozás kötelezettségét csak 1 9 1 8 - b a n szüntet
ték meg.
4 . 2 . 3 . I. Sándor korszaka: Szperanszkij és Arakcsejev
S á n d o r cár ( 1 8 0 1 - 1 8 2 5 ) uralkodása első éveitől kezdve részt vett

a N a p ó l e o n elleni a n g o l - o s z t r á k - p o r o s z k o a l í c i ó h á b o r ú i b a n
( 1 8 0 5 - 1 8 0 7 ) és ezek vereségeiben (Austerlitz 1 8 0 5 , Eylau, Friedland
1807). A tilsiti b é k é b e n kénytelen volt hozzájárulni, hogy Oroszor
szág csatlakozik a N a p ó l e o n által elrendelt Anglia elleni kontientális
zárlathoz (1807). E n n e k ellenében N a p ó l e o n viszont hozzájárult az
E u r ó p a keleti felén folytatott orosz h á b o r ú k h o z ; Oroszország meg
hódítja Finnországot és az Aaland-szigetet (1809), valamint Besszará-
biát (1812).
A szövetség a z o n b a n n e m bizonyult hosszú életűnek, hiszen az
európai h e g e m o n i á é r t folytatott küzdelem ö n m a g á b a n is elkerülhe
tetlenné tette a fegyveres összeütközést. N a p ó l e o n n a k ahhoz, hogy
legyőzhesse Angliát, vagy semlegesítenie, vagy leküzdenie kellett
Oroszországot. I. S á n d o r pedig meg akarta szabadítani E u r ó p á t a
zsarnoktól.
1 8 1 2 j ú n i u s á b a n N a p ó l e o n G r a n d e Armée-ja m e g t á m a d t a Orosz
országot, de a hadjárat - az orosz n é p hősi ellenállása, a zord időjá-
199
rási viszontagságok, a felégetett föld taktikájának e r e d m é n y e k é n t -
csúfos vereséggel végződött. Az égő M o s z k v á b ó l való visszavonulás
jelezte az egész k o n t i n e n s e n a francia u r a l o m végét: két éven belül
orosz csapatok táboroztak Párizsban. I. Sándor győzelmére a Bécsi
Kongresszus ü t ö t t e rá a pecsétet: bekebelezte Lengyelország újabb
nagy szeletét a napóleoni korszakban létrehozott Varsói Nagyherceg
séget, s Varsó orosz várossá vált. H á r o m h ó n a p p a l később a cár sze
mélyes sürgetésére m e g k ö t ö t t é k a Szent Szövetséget, h o g y biztosítsák
a királyi és egyházi restaurációt a spanyol G u a d a r r a m á t ó l az Urálig.
A cárizmus az európai ellenforradalom győztes c s e n d ő r e k é n t lépett át
a X I X . századba.
I. Sándor uralkodásának második évében, 1 8 0 2 - b e n megújította a
központi igazgatást. E n n e k k e r e t é b e n először a Szenátus jogkörét
szervezte át és ettől fogva ez a testület látta el a legfelsőbb bíróság
funkcióját, valamint az állami ellenőrzés l e g m a g a s a b b szintű fórumá
n a k szerepkörét. Pár h ó n a p p a l később a kollégiumokat átszervezve
minisztériumokat h o z o t t létre a közigazgatás egyes ágazatainak irá
nyítására. A minisztériumok vezetői, a miniszterek csak a cárnak vol
tak felelősek külön-külön. N e m alkottak k ü l ö n testületet - tehát n e m
létezett minisztertanács - és miniszterelnöki posztot sem alapítottak.
1803-ban átszervezték az oktatásügyet. A b i r o d a l m a t h a t iskola
körzetre osztották élükön a k u r á t o r r a l , aki felügyelte az egyeteme
ket, g i m n á z i u m o k a t , és liceumokat, a tanítói és p a p i s z e m i n á r i u m o
kat, valamint a népiskolákat. Az addigi h á r o m egyetem mellé
(moszkvai, vilnói, tartui) a k ö v e t k e z ő években m e g a l a p í t o t t á k a ka-
zanyit, a harkovit, a szentpétervárit és a varsóit. Az e g y e t e m e k a u t o
n ó m i á t kaptak, m a g u k választhatták meg a t a n á r a i k a t és k i m o n d t á k
a t a n s z a b a d s á g elvét.
Az új idők alkotmányozási szele n e m kerülte el Oroszországot sem
és Sándor cár elérkezettnek látta az időt, hogy alattvalóinak alkot
mányt a d o m á n y o z z o n . E n n e k érdekében megbízta M i h a i l Mihajlo-
vics Szperanszkijt egy alkotmányos tervezet létrehozatalával.
Szperanszkij tervezete a k ö z p o n t i közigazgatásban egy Á l l a m t a n á
csot állított fel, amely a cár tanácsadó szervének szerepkörét játszot
ta s tagjait az u r a l k o d ó nevezte volna ki. A Szenátus jogköréből csak
a legfelsőbb bíróság funkcióját tartotta volna meg, a legfőbb ellenőr
zési funkciója megszűnt volna, így tisztán csak az igazságszolgáltatás
csúcsszervévé alakult volna át.
200
A parlamentáris formát is m e g h o n o s í t o t t a volna Szperanszkij a k ö
vetkező m ó d o n . A kerületekbe a földbirtokosok és az állami parasz
tok által választott d u m á k a t tervezett, amely h á r o m é v e n t e ült volna
össze, és ekkor választotta volna m e g a k o r m á n y z ó s á g i d u m a tagjait.
Az utóbbi ugyancsak h á r o m é v e n t e t a r t a n d ó ülésen választaná az össz-
oroszországi d u m a képviselőit, amely a törvényhozás szerve lett
volna az O r o s z B i r o d a l o m b a n . Évenkénti ülést, a költségvetés és cár
által beterjesztett törvényjavaslatok vitáját, valamint a miniszterek fe
lelősségre vonási jogát sorolta feladatkörébe Szperanszkij, de a cárt
ezen túl n e m korlátozza a d u m a , melyet jól m u t a t az u r a l k o d ó h o z in
tézhető panaszjoga is, amely egyértelművé teszi a hierarchiát.
A tervezet az ország lakosságát politikai s z e m p o n t b ó l h á r o m rész
re osztotta. Az elsőbe a nemesség tartozott, amely az általános polgá
ri jogok mellett kiváltságokkal is rendelkezett. A középréteget alkot
ták a kereskedők, a városi p o l g á r o k és az állami p a r a s z t o k , valamint
az i n g a t l a n t u l a j d o n o s o k . Ezek m á r kiváltságokkal n e m rendelkeztek,
csak politikai jogokkal. A h a r m a d i k csoport a m u n k á s n é p volt, ide a
többi parasztot és egyéb dolgozót sorolták korlátozott személyi jo
gokkal, de politikai jogok nélkül. A tervezet szerint választójogot
csak az első két csoportba t a r t o z ó k k a p t a k volna.
A jobbágyfelszabadítás kényes kérdésében Szperanszkij a H a b s
burg B i r o d a l o m b a n , II. József császár idején alkalmazott megoldással
élt volna, vagyis h o g y m i n d e n alattvaló személyében szabad státust
nyer el, de a földet továbbra is a nemesek t u l a j d o n á b a n hagyta.
Szperanszkij m ű v é n átüt a francia alkotmány napóleoni változatá
nak mintája, ami a hatalommegosztás óvatos alkalmazásával nagy
előrelépést jelentett volna egy a l k o t m á n y o s m o n a r c h i a irányába. De
ez a tervezet így is túl radikálisnak bizonyult a cár és a konzervatív
rétegek számára, ezért vitákat k ö v e t ő e n az a l k o t m á n y ideáját elvetet
ték, sőt m a g á t Szperanszkijt is száműzték 1812-ben. A tervezetből
mindössze az Á l l a m t a n á c s felállítása vált valósággá 1 8 0 9 - b e n , amely
tartós intézménynek bizonyulva egészen 1917-ig fennállt.
A belpolitikában m e g e r ő s ö d ö t t a retrográd irányzat, amit jól m u
tat a Szperanszkijt a cár bizalmas pozíciójában felváltó Alekszej
Arakcsejev megjelenése. Arakcsejev nevéhez fűződik a k a t o n a i tele
p e k létrehozása, melyeket 1 8 1 0 - b e n kezdtek el organizálni, majd
szervezésüket 1816-tól folytatták tovább. A m i n t á t a H a b s b u r g Biro
dalom katonai határőrvidékei jelentették. Ezt alapul véve h o z t á k lét-
201
re azt a rendszert, melynek lényege, h o g y a k a t o n á k a t letelepítik, akik
földművelés mellett katonai szolgálatot is teljesítenek. Így az elkép
zelés szerint a hadsereg eltartotta volna m a g á t s így az államkincstár
kiadási oldala is kisebb lett volna.
A valóság a z o n b a n egészen l é l e k n y o m o r í t ó e r e d m é n y t p r o d u k á l t .
A telepeken m i n d e n felnőtt férfinak a földművelés mellett állandó
katonai gyakorlatokon kellett részt vennie. A falvak életét militarizál-
ták, a ruhaviselettől a gyermekek étkeztetésén át az esti lefekvésig
m i n d e n t aprólékosan előírtak és a szabályzat megszegését szigorúan
büntették. A mezei m u n k á k a t e g y e n r u h á b a n , parancsszóra kellett vé
gezni és m é g a feleségeket is a hatóságok jelölték ki. A telepek azon
ban sem gazdaságilag, sem katonailag n e m váltották be a hozzájuk
fűzött reményeket, Sándor és u t ó d a a z o n b a n r a g a s z k o d o t t fenntartá
sukhoz. M é r e t e i r e jellemző az adat, hogy az akkori milliós hadsereg
egyharmada élt a katonai telepeken, amiket majd csak a krimi h á b o
rú után számolnak fel végleg.
4 . 2 . 4 . A dekabristák forradalmi m o z g a l m a
és alkotmánytervei
A napóleoni h á b o r ú k a t megjárt orosz tisztek a hadjáratok alkalmá

val megismerték a nyugati országok államberendezkedését, a gazda
sági és jogi r e f o r m o k a t és a progresszívebb társadalmi viszonyokat.
Visszatérve Oroszországba szembesültek az e l m a r a d o t t állapotokkal,
de bíztak abban, hogy a h á b o r ú előtt m e g k e z d e t t r e f o r m o k a t a cár
folytatja. A z o n b a n csalódniuk kellett, m e r t reakciós fordulat követ
kezett be. A kiábrándult nemestisztek ezt k ö v e t ő e n kezdtek titkos
szervezkedésbe, s így jött létre a dekabrista m o z g a l o m , ahogy azt ké
sőbb az 1825 december 14-i felkelésről elnevezték.
Először a H o n m e n t ő Szövetséget szervezték meg 1 8 1 6 - b a n szigo
rú konspirációs alapon, kizárólag katonatisztek részvételével. Ez ha
m a r o s a n feloszlott és új csoport alakult Közjó T á r s a s á g a néven, de
1821-ben a hatóságok t u d o m á s t szereztek a szervezkedésről és a
mozgalmat ismét újjáalakították.
E k k o r jött létre Ukrajnában Pavel Pesztyel vezetésével a Déli Szö
vetség, míg Szentpétervárott N y i k i t a M u r a v j o v az Északi Szövetséget
202
alapította meg. A két csoportosulás laza szálakkal tartotta egymással
a kapcsolatot.
Az Északi Szövetség t ö b b taggal rendelkezett és mérsékelt progra
m o t dolgozott ki. Muravjov alkotmánytervezetében a birodalmat az
Egyesült Államok illetve Svájc föderatív berendezkedésének mintáját
alapul véve akarta átalakítani. 13 szövetséges államra osztotta volna
Oroszországot, de m e g t a r t o t t a volna a m o n a r c h i k u s berendezkedést,
ahol a cár az Egyesült Államok elnökéhez h a s o n l ó a n jogosítványok
kal rendelkezett volna. (Érdekes, hogy abban az időben az USA is ép
pen 13 tagállamból állt.) Az amerikai minta követése nyilvánul meg
a p a r l a m e n t szervezeténél is: k é t k a m a r á s törvényhozás, ahol az alsó
házba a szövetségi államok lakosságuk száma szerint választanak kép
viselőket, míg a felsőházba m a g u k az egyes államok delegálnak 3-3
főt, összesen tehát 42-t. A két k a m a r á t cenzusos választójog alapján
6 évre választanák és k é t é v e n k é n t a tagok e g y h a r m a d á t kicserélték
volna. A tagállamok is k é t k a m a r á s p a r l a m e n t e k e t hoztak volna létre.
A szövetségi p a r l a m e n t t ö r v é n y h o z ó és ellenőrző feladatokat látott
volna el. A társadalmi viszonyok is mérsékelten változtak volna.
A jobbágyok csak személyükben lettek volna felszabadítva, földet
n e m k a p t a k volna, de a társadalmi r a n g o k felszámolását célul tűzték.
A Déli Szövetség radikálisabb p l a t f o r m o n állt. Pesztyel célul tűzte
a m o n a r c h i a felszámolását és k ö z t á r s a s á g megalakítását. A parla
m e n t e g y k a m a r á s , amit vecsének nevezett el és 5 évre választják a
férfiak általános választójoga alapján. Ez a vecse lett volna a kollek
tív államfő is egyben. A végrehajtás élére Pesztyel az öttagú d u m á t ál
lította volna, melynek m i n d e n évben egy tagját választják. A tervezet
radikalizmusa a rendi kiváltságok és a és a jobbágyság teljes eltörlé
sében, törvény előtti egyenlőségben és a m á r említett általános férfi
választójogban nyilvánul m e g leginkább. Az eljövendő köztársaságot
erősen k ö z p o n t o s í t o t t unitárius á l l a m n a k képzelte el, a nemzetiségi
viszályokat a n e m orosz n é p e k gyors asszimilációjával kívánta elke
rülni s csak a lengyelek önállóságát ismerte volna el.
A két társaság folyamatos egyeztetések után 1 8 2 6 nyarára tervez
te a hatalomátvételt, de 1 8 2 5 n o v e m b e r é b e n Sándor cár váratlan ha
lála kedvező helyzetet t e r e m t e t t , és az északiak azonnali cselekvésre
szánták el magukat.
A felkelést 1 8 2 5 . december 14-én I. M i k l ó s t r ó n r a lépése alkalmá
val a csapatok eskütételénél akarták a vezetők kirobbantani, de kellő
203
előkészítés n e m volt, s a kivonult csapatokat a cári tüzérség ágyútüze
szétszórta. Az Ukrajnában, az 1 8 2 5 . december végén kitört felkelést
a cári csapatok ugyancsak leverték, így a dekabristák m o z g a l m a vég
leg elbukott.
Az új cár, Miklós belpolitikájában a despotikus v o n á s o k m e g e r ő
södése a szembeötlő. Uralma alatt igyekezett olyan államszervet m ű
ködtetni, amely a lehető legalaposabban ellenőrzi az alattvalók életét
és elfojtja öntevékenységük m i n d e n formáját. E b b e n nagy szerepet
játszott az újonnan létesített u r a l k o d ó i titkos kancellária, amelynek
hírhedt III. ügyosztálya, a politikai rendőrség az egész b i r o d a l o m r a
kiterjedő széles titkosügynöki hálózatot h o z o t t létre. A szervezet
rendkívül hatásosan m ű k ö d ö t t s „áldásos" tevékenységének e r e d m é
n y e k é p p e n Miklós korszakát a legsötétebb r e n d ő r t e r r o r időszakának
k i t ü n t e t ő címével illetik.
A másik hírhedt intézmény a cenzúrahivatal volt. Az 1826-os cen
zúratörvény nemcsak a k o r m á n y és hatóságai ellen lázító sajtótermé
keket vagy irodalmi m ű v e k e t tiltja be, h a n e m azokat is, „melyek
gyengítik az e szerveket megillető tiszteletet". A cenzúravétséget el
követőkre súlyos büntetést szabtak ki.
A Miklósi-kor kevés pozitívumai közé tartozott a titkos kancellá
ria m á s o d i k ügyosztályának tevékenysége, amely kodifikációs m u n
kát végezve 1833-ra összegyűjtötte és kiadta a Ruszkaja Pravdától
k e z d ő d ő e n az összes orosz törvény szövegét. Ehhez hozzákapcsoltak
egy rövidebb összegzést (Szvod), amely az a k k o r hatályos törvénye
ket gyűjtötte csokorba.
I. Miklós uralkodása ( 1 8 2 5 - 1 8 5 5 ) idején forradalmak rázták m e g
E u r ó p á t , melyek elfojtásában „ m ú l h a t a t l a n é r d e m e k e t " szerzett
Oroszország. A korlátlan ö n k é n y u r a l o m , valamint a forradalmak el-
tiprásáért elvárt nagyhatalmi hála képzetének természetes következ
ménye volt, hogy az orosz csapatok 1 8 5 3 - b a n megszállták a T ö r ö k
Birodalomhoz tartozó d u n a i fejedelemségeket. I. M i k l ó s a z o n b a n hi
básan m é r t e fel b i r o d a l m á n a k helyzetét az európai nagyhatalmi k o n s
tellációban, s így s o d r ó d o t t bele a krími h á b o r ú b a ( 1 8 5 3 - 1 8 5 6 ) ,
amely Oroszország súlyos vereségét hozta, s kíméletlenül feltárta az
ország anakronisztikus elmaradottságát. A krími h á b o r ú következté
ben felszínre tört válság megoldásának kísérlete egyenes ú t o n vezetett
a jobbágyfelszabadításhoz.
204
4 . 2 . 5 . A jobbágyfelszabadítás Oroszországban
A jobbágykérdés megoldatlansága már régóta tehertételként nehe

zedett az O r o s z Birodalomra. A krími háború utáni válsághelyzet
azonban m á r a megoldást is kézzelfogható közelségbe hozta. A felül
ről irányított r e f o r m m e n e t é b e n először az új cár, II. Sándor megbí
zott egy főtisztviselőkből álló bizottságot, amely 1 8 5 9 augusztusára
elkészítette a m a g a tervezetét. A p r o b l é m a súlyának érzékelését m u
tatja a cár szokatlan lépése is. A földesurak véleményét is kikérte a
tervezetről s ukáza alapján e célból k o r m á n y z ó s á g i nemesi bizottsá
gok alakultak. Végül hosszas viták és előkészítő m u n k á l a t o k után a
cár 1 8 6 1 . február 19-én k i a d t a „a magánföldesúri p a r a s z t o k j o b b á
gyi függésének felszámolásáról" szóló manifesztumot.
A jobbágyfelszabadítás megvalósítási módjának c e n t r u m á b a n a
megváltás áll, amit a jobbágyságnak felszabadításáért és a k a p o t t föl
dért kellett fizetnie a földesúrnak. A megváltás nagyságába beleszá
m o l t á k a jobbágyi szolgáltatások értékét is. Az orosz megoldás alap
v e t ő e n tehát a p a r a s z t o k n a k j u t t a t a n d ó földért és a szolgáltatásokért
rendelte el a megváltás fizetését s ez lényegesen különbözik az amúgy
m i n t á n a k használt osztrák m ó d s z e r t ő l , ahol a földesúri kárpótlást
csak az e l m a r a d t jobbágyi szolgáltatásokért szabták ki.
A volt jobbágyok jogállása tekintetében a rendelet kimondja a sze
mélyi s z a b a d s á g o t , a földesúrtól való személyi függésük megszűnt.
T ö b b é tilos volt ő k e t eladni, elzálogosítani, önkényesen áttelepíteni.
Ettől fogva szabadon h á z a s o d h a t t a k és saját n e v ü k r e ingatlant szerez
hettek. Megjegyezzük, h o g y az orosz jobbágyfelszabadításból csak ez
valósult m e g m a r a d é k t a l a n u l .
A reform rendelkezése szerint a falvakban és a járásokban (néhány
községet magába foglaló területi közigazgatási egység) paraszti ön
k o r m á n y z a t o k a t alakítottak. Az ügyeket a férfi családfőkből álló
falugyűlés és a gyűlés által választott elöljáró, a bíró intézte. Utóbbi
első fokon d ö n t ö t t a parasztok egymás közti vitáiban. M á s o d f o k ú ha
tóságként j á r á s b í r ó s á g o k a t hoztak létre. A k o r m á n y z a t azonban fel
ügyelet alá helyezte a paraszti ö n k o r m á n y z a t o k a t , tevékenységüket a
helyi nemesség tagjaiból kikerülő b é k e b í r ó k ellenőrizték.
A manifesztum kétéves átmeneti időt írt elő s ez idő alatt kellett
megalkotni a rendelkezés gyakorlati végrehajtási m ó d o z a t á t rögzítő
ún. szabályzati i r a t o k a t . A két év letelte u t á n lehetett csak m e g k ö t n i
205
a földesúr és a parasztok közti szerződést az á t a d a n d ó föld és a kár
pótlás kérdésében. Amíg a végleges szerződést m e g n e m k ö t ö t t é k , ad
dig a parasztok ideiglenesen kötelezettek voltak, vagyis a régi szolgál
tatásokkal tartoztak a földesuruknak. A szerződések megkötésének
előmozdítására a nemesek (tehát az egyik érdekelt fél!) közül ún. bé
keközvetítőket neveztek ki. A rendelet a z o n b a n n e m szabott k o n k r é t
határidőt a szerződések megkötésére, ezért a földesurak n e m túlságo
san szorgalmazták a szerződéskötést. Ez a h h o z vezetett, hogy újabb
jogszabályt kellett hozni 1 8 8 1 - b e n , amelyben m á r kötelező erővel el
rendelték a szerződéskötést. Jellemző a visszás helyzetre, hogy 20 év
vel a jobbágyfelszabadítási manifesztum kiadása u t á n a parasztok
mintegy 15%-a még mindig ideiglenes kötelezett volt!
A földjuttatásnál a parasztok lakhelyüket és a háztelket k á r p ó t l á s
nélkül kapták meg. A szántóföld t e k i n t e t é b e n a föld minősége és
egyéb k ö r ü l m é n y e k r e tekintettel az országot 3 övezetre s ezen belül
4 - 9 régióra osztották fel. Az övezetekben és a régiókban eltérően
szabták meg a parasztoknak j u t t a t a n d ó maximális és minimális föld
mennyiséget. A h a t á r é r t é k e k k ö z ö t t m i n d e n faluban k ü l ö n megszab
ták az ott érvényes mértéket.
Ha az egykori jobbágy t ö b b földdel rendelkezett, m i n t amit a mér
ték megszabott, a felesleget a földesúr elvette, ha kevesebb földje
volt, akkor a földesúr azt a n o r m a alsó határáig kikerekíthette. A gya
korlat azt mutatja, hogy a földelvétel jóval gyakoribb volt, m i n t a kár
pótlás. Ezt megerősítik a történeti vizsgálatok adatai is, melyek sze
rint habár a parasztok általában a felső határ szerint vagy annál is na
gyobb m é r t é k b e n kaptak földet, a végelszámolás mégis azt mutatja,
hogy a k o r á b b a n általuk birtokolt földnél országosan mintegy 2 5 % -
kal kevesebbet kaptak s ez a földmennyiség a földesurak tulajdoná
ban m a r a d t .
Az orosz jobbágyfelszabadítás k ö z p o n t i eleme, a megváltási
szerződés megkötése eredetileg - az osztráktól eltérően - n e m volt ál
lamilag kötelező (csupán - ahogy m á r k o r á b b a n említettük - 1 8 8 1 -
után), csak ha az egyik fél a k a r t a , a k k o r vált azzá. Az 1861-es ren
delet főszabálya szerint ha m i n d k é t fél a k a r t a a szerződéskötést,
akkor a kárpótlási összeg 2 0 % - á t a p a r a s z t o k n a k készpénzben kellett
megfizetniük, a f e n n m a r a d ó 8 0 % - o t a földesurak k a m a t o z ó állam
k ö t v é n y b e n kapták meg. (Az államkötvényes forma az osztrák és a
porosz minta átvétele) A megváltási összeg t ú l n y o m ó részét tehát az
206
állam megelőlegezte s a parasztok ezt külön földadó formájában, 49
éven át fizették vissza k a m a t o k k a l megnövelve az orosz államkincs
tárnak.
A m e n n y i b e n csak a földesúr akart szerződést kötni, a paraszt el
lenben ezt n e m akarta, akkor csak az összeg 8 0 % - á t kellett a volt job
bágynak fizetnie, a 2 0 - o t elengedték. A z o n b a n ha a p a r a s z t o k meg
elégedtek az általuk addig birtokolt föld 2 5 % - v a l , akkor semmilyen
összeget n e m kellett fizetniük. Így azonban sok életképtelen koldus
telek keletkezett.
M a g á t a megváltási összeget - a p o r o s z módszer alapján - úgy szá
m í t o t t á k ki, h o g y pénzszolgáltatásra (obrokra) á t s z á m í t o t t á k az ösz-
szes szolgáltatást, és azt 6 % - k a l feltőkésítették, aztán az így k a p o t t
összegből kellett a megfelelő százalékot kiszámítani.
A rendszer lényeges eleme, hogy ott, ahol fennállt a falusi földkö
zösség, az obscsina, a törvény ezt továbbra is fenntartotta. Ez volt a
helyzet Oroszország legnagyobb részén. A megváltással megszerzett
föld n e m a p a r a s z t m a g á n t u l a j d o n á b a került, h a n e m az obscsina ke
zelésébe m e n t át. Az obscsina egyetemleges felelősséggel tartozott a
megváltás és az a d ó k megfizetéséért, ezen felül hatósági j o g k ö r t is
gyakorolt, m e r t előzetes hozzájárulása volt szükséges a falu elhagyá
sához. A szabad földtulajdon ezzel erősen k o r l á t o z ó d o t t , m e r t a föl
det eladni, m á s r a r u h á z n i , ö r ö k ö l n i n e m lehetett, l e m o n d a n i róla is
csak k ü l ö n szabályok szerint. (Az obscsinát majd a későbbiekben tár
gyalandó Sztolipini-földtörvények szüntetik meg.)
A cári család j o b b á g y a i r a a r e f o r m o t 1 8 6 3 - b a n terjesztették ki, de
itt egyből kötelező volt a szerződés megkötése. Az állami p a r a s z t o k
tekintetében 1 8 6 6 - b a n h o z t a k szabályt. Itt választhattak a megváltás
vagv a pénzjáradék további fizetése közt.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a jobbágyfelszabadítás Orosz
ország 75 millió lakosából legalább 32 milliót közvetlenül érintett.
Jelentősége abban áll, hogy a feudális jogviszonyok lebontásával elő
segítette a tőkés viszonyok szabadabb kibontakozását. Viszont ez fe
lemásan valósult meg, i d ő b e n elhúzódott, felülről valósították meg,
de megkésettsége ellenére is nagyjából megfelelt annak a m ó d n a k ,
ahogy ezt Kelet-Európa más országaiban megvalósították.
207
4 . 2 . 6 . A zemsztvo- és a városi törvény
A jobbágyfelszabadítással p á r h u z a m o s a n II. S á n d o r cár olyan to

vábbi reformintézkedéseket léptetett életbe, amelyek az államélet
egyes szféráiban érzékelhetően megváltoztatták az addig tisztán feu
dális típusú jogrendszert.
Elsőként 1 8 6 4 . j a n u á r l-jén az ú n . zemsztvo-törvény lépett ha
tályba, amely a helyi közigazgatás rendszerében, a kerületekben és a
k o r m á n y z ó s á g o k b a n választott ö n k o r m á n y z a t i testületeket létesített.
A kerületi zemsztvo k ü l d ö t t e k e t h á r o m k ú r i á b a n választották: a ne
mesek a városiak és a parasztok kúriájában. A törvény előírta a kül
d ö t t e k a r á n y á t , mi szerint a n e m e s és a parasztképviselők száma ki
egyenlített volt a kerületi gyűlésben. A k o r m á n y z ó s á g i zemsztvó-
gyűlés küldötteit a kerületi zemsztvogyűlésen választották, h á r o m év
re, de az előírás szerint itt m á r a nemesek alkották a zemsztvogyűlés
k é t h a r m a d á t . Országos szintű választott képviselőgyűlés n e m ala
kult, az ezirányú kezdeményezéseket a merev elutasítás jellemezte.
A zemsztvo saját a d ó t vethetett ki, saját költségvetése volt, felada
ta kiterjedt a helyi r e n d f e n n t a r t á s , közegészségügy és k ö z o k t a t á s
megszervezésére. A zemsztvo évente csak egyszer, m e g h a t á r o z o t t idő
ben ülésezett, ezért határozatainak végrehajtására létrehoztak egy ve
zetőséget, amely folyamatosan végezte munkáját. Az állami felügye
letet a k o r m á n y z ó gyakorolta, akinek engedélyeznie kellett a zemszt
vo intézkedéseit és azok végrehajtását.
A városok helyzetét az 1870-es városi törvény rendezte. A jogsza
bály a városokat az ország közigazgatási egységeinek rendszerébe il
lesztette be úgy, hogy a két fővárost (Szentpétervár, Moszkva) és a
nyolc legnagyobb lélekszámú várost k o r m á n y z ó s á g i , míg a többi vá
rost kerületi r a n g r a emelte. M i n d e g y i k városban d u m á t azaz városi
tanácsot választott a lakosság, s ez a d u m a választotta aztán meg a
végrehajtószerveket: a polgármestert és az intézőséget. A város tény
leges irányítója azonban a belügyminiszter által kinevezett városveze
tő volt s ez a tény m i n d e n k é p p e n korlátozta a városi ö n k o r m á n y z a t
szuverenitását.
A d u m á b a a porosz p a r l a m e n t háromosztályos választási rendsze
rét átvéve választották meg a képviselőket. Eszerint a város adófize
tő lakosságát h á r o m osztályba sorolták vagyonnagyság alapján, azaz
a választójogot vagyoni cenzushoz kötötték. Az így kialakított osztá-
208
lyok aztán egyenlő számú képviselőt küldtek a d u m á b a , ez viszont a
vagyonosabb rétegeknek létszámukhoz képest jelentősebb befolyást
eredményezett. A d u m a hatásköre a zemsztvokéhoz h a s o n l ó ügyekre
terjedt ki, m u n k á j u k a t a Szenátus felügyelte.
4 . 2 . 7 . A bírósági, az egyetemi és a hadseregreform
Az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét az 1 8 6 4 . n o v e m b e r 2 0 -
án hatályba lépő bírósági törvény újította meg, amely a közigazgatás
és a bíráskodás szétválasztását valósította meg. Az u t ó k o r ezt a refor
m o t tartja a legsikeresebbnek és legkövetkezetesebbnek, végrehajtását
- a többi törvénytől eltérően - n e m zavarták meg rendi konfliktusok.
A jogszabály új szervként a kormányzósági bíróságokat alapította
meg s ennek fellebbviteli hatóságaként tíz bírósági k a m a r á t . Innen a
Szenátus - mint legfelsőbb bíróság - polgári vagy bűnügyi osztályához
lehetett fellebbezni s ez a két osztály látta el a semmitőszék funkcióját
is. A törvény nagy erénye, hogy a törvény előtti egyenlőség elismeré
sével felszámolta a rendiséget az igazságszolgáltatás terén. A bírák el-
mozdíthatatlanok lettek, az igazságügyminiszter nevezte ki őket, ma
gas fizetést kaptak, de a poszt megszerzését m á r jogi végzettséghez k ö
tötték. B ü n t e t ő ü g y e k b e n - angolszász hatásra - meghonosították az
esküdtszék jogintézményét. Az addigi írásbeli eljárást felváltották a
nyilvános és szóbeli peres eljárással, ami az ügyvédi hivatást nagyban
felértékelte. A bírósági törvény nagy lépést jelentett Oroszország szá
mára a jogállamiság intézményeinek és megoldásainak irányába.
Az o k t a t á s ü g y b e n is elkezdtek fújni a reformszelek. M á r 1 8 5 5 -
ben m e g s z ü n t e t t é k a k o r l á t o z á s o k a t az egyetemi felvételiknél s két
év elteltével a cár hozzájárult az elődje által betiltott európai jog
rendszerek újbóli t a n r e n d b e vételéhez. Hosszas előkészítés u t á n az
tán 1 8 6 3 - b a n l á t o t t napvilágot az egyetemi szabályzat, amely hely
reállította és kibővítette az egyetemek autonómiáját. Az egyetemi ta
nács jogkörét jelentősen m e g n ö v e l t é k , t ö b b e k k ö z ö t t itt választották
a r e k t o r o k a t , a d é k á n o k a t és a professzorokat. A diákok fegyelmi
ügyeit választott professzori bíróság intézte. A t ö r v é n y megengedte
a d i á k o k n a k , h o g y k ö r ö k b e , egyesületekbe tömörüljenek. M e g s z ű n
tek a felvételi vizsgák, de szigorodtak a záróvizsgák ami emelte az
egyetemi képzés színvonalát.
209
Az egyetemi szabályzatot 1 8 6 4 végén egy középiskolai s t a t ú t u m
követte, melynek keretében a meglévő g i m n á z i u m o k mellé reálisko
lákat alapítottak. (Ennek a r e f o r m n a k a mintája a Thun-féle osztrák
modell volt.) M i n d k é t iskolafajtához négyosztályos a l g i m n á z i u m o k a t
rendeltek és megszüntették a felvételinél a rendi megkülönböztetést.
Ugyanebben az évben az elemi iskolai s t a t ú t u m m a l tették teljessé az
oktatási rendszert m e g h a t á r o z ó jogszabályanyagot.
A krími h á b o r ú b a n m e g r e n d ü l t orosz h a d ü g y szervezetét is átala
kították. A reformok közül ezt érlelték a legtovább. Első lépésként II.
Sándor t r ó n r a kerülését k ö v e t ő e n megszüntették a k a t o n a i telepeket.
Dimitrij Miljutyin t á b o r n o k lett 1 8 6 1 - b e n a hadügyminiszter aki
hozzálátott a katonai rendszer újjászervezéséhez. Az országot k a t o n a i
körzetekre osztotta, így közvetlen kapcsolat létesült a k ö z p o n t és a
csapatok között. (A mai napig fennáll ez a s t r u k t ú r a Oroszország
ban!) A katonai képzés reformjaként k a t o n a i tanintézeteket hoztak
létre szerte a b i r o d a l o m b a n . A h a d b í r ó s á g o t a bírósági reform elvei
nek megfelelően szervezték m e g és a h a d s e r e g b e n eltörölték a vessző-
zés büntetését.
A hadsereget újjászervező törvény 1 8 7 4 - b e n született m e g . Az ad
digi újoncozási rendszert felváltotta a m i n d e n 20 év fölötti egészsé
ges férfira kiterjedő általános hadkötelezettség. Az aktív k a t o n a i szol
gálat Nagy Péter k o r á b a n m é g életfogytig, később 25 évig tartott. Ezt
a rendelet 6 év sorszolgálatra és 9 év tartalékos szolgálatra csökken
tette. A sorszolgálat ideje műveltségi cenzussal c s ö k k e n t h e t ő volt:
elemi iskolai végzettséggel 4 évre, középiskolaival 2 évre, míg egye
temi diplomával fél évre. A születési kiváltságok tehát megszűntek
ezen a téren is.
A belpolitikai r e f o r m o k elindították a kapitalista jellegű gazdasági
átalakulást, melynek e r e d m é n y e k é p p e n óriási léptékben fejlődött az
ipari termelés, a közlekedés (több ezer km vasút épült), n ő t t a gazda
sági és kereskedelmi társaságok száma.
A gazdasági fejlődést egy - viszonylag - n y u g o d t külpolitikai hely
zet is segítette, mivel a lengyel felkelés ( 1 8 6 3 - 6 4 ) leverésén és az
orosz-török balkáni h á b o r ú n ( 1 8 7 7 - 1 8 7 8 ) kívül az orosz fegyverek
inkább hazai földön pihentek.
A reménykeltő fejlődés azonban III. S á n d o r ( 1 8 8 1 - 1 8 9 4 ) idején
megakadt, a reformfolyamat megállt, sőt bizonyos területeken (pl.:
cenzúra, bírósági szervezet) vissza is fordult. A legnagyobb p r o b l é m a -
210
nak az bizonyult, hogy a politikai intézményrendszert n e m érintették
változások, mozdulatlanságba d e r m e d t , s ezt m é g tetézte, hogy a
megváltáson alapuló jobbágyfelszabadítás nagyon v o n t a t o t t a n haladt:
mindez f o k o z ó d ó feszültséget eredményezett. A századforduló idejé
re a biztató gazdasági m u t a t ó k ellenére általános elégedetlenség volt
tapasztalható az egész b i r o d a l o m b a n .
4 . 2 . 8 . II. M i k l ó s és a cárizmus megújulási kísérletei
A századfordulón t r ó n r a lépett új cár, II. M i k l ó s ( 1 8 9 4 - 1 9 1 7 ) a

belső feszültségekkel terhelt helyzetben a p r o b l é m á k levezetésének
ősi módjával, a h á b o r ú v a l p r ó b á l k o z o t t . Megtalálta hozzá az ellensé
get is: J a p á n t . A cár a z o n b a n elszámította magát. K ö n n y ű győzelem
helyett a cári csapatok csúfos vereséget szenvedtek, s 1905 augusztu
sában Oroszország - területveszteséggel járó - békére kényszerült a
J a p á n Császársággal.
A katonai vereség az ország szemében megfosztotta az abszolút
u r a l k o d ó t legitimitásától. Lévén ő az állam egyszemélyi védelmezője,
a nép szemében n e m volt joga háborúvesztésre. M i n d e z e k a feszült
ségek és k u d a r c o k kiléptek a kezelhetőség m e d r é b ő l és forradalmi
m e g m o z d u l á s o k h o z vezettek. Az 1 9 0 5 . év folyamán gazdasági és p o
litikai sztrájkok, p a r a s z t m e g m o z d u l á s o k rázták meg a birodalmat, s a
forrongás kiterjedt a hadseregre és a flottára is. A politikai intéz
ményrendszer átalakítása elkerülhetetlenné vált.
1 9 0 5 . szeptember - o k t ó b e r havában a moszkvai nyomdászok ál
talános sztrájkjából országos m u n k a b e s z ü n t e t é s fejlődött ki, m i n d e n
termelési ág, a vasút, a posta alkalmazottai sztrájkoltak. A cár o k t ó
ber 17-én kiáltvánnyal akarta a m o z g a l m a t leszerelni. E kiáltvány
t ö r v é n y h o z ó d u m á t ígér. Ígéretet tesz továbbá arra, hogy megadja: „a
sérthetetlen polgári szabadságjogokat, a személyi szabadság, az egye
sületi-, szólás-, gyülekezési és szövetkezési szabadság alapelvein". Ígé
ri a cár, h o g y a d u m a a választójogot kiterjeszti „a lehetőségekhez ké
pest a lakosság a m a rétegeire, amelyek ezideig egyáltalán n e m része
sültek választójogban". Megígéri a manifesztum, hogy: „semmiféle
törvény n e m léphet életbe az állami d u m a hozzájárulása nélkül", a
nép választottjainak p e d i g meglesz a lehetőségük arra, hogy a kor
mány törvényes m ű k ö d é s é t ellenőrizzék.
211
II. Milós a manifesztum aláírása u t á n hozzájárult a minisztertanács
létrehozásához, amelynek tagjait, a minisztereket m o s t első ízben
n e m a cár, h a n e m a miniszterelnök választotta ki. E n n e k elnöke, s így
Oroszország történetének első miniszterelnöke Vitte gróf lett. Vitte
k o r m á n y a a dumaválasztások előkészítését és a „rendzavarások"
fegyveres elfojtását tekintette fő feladatának.
1905 decemberében a moszkvai felkelésben kulminált a forrada
lom, amely ezután - bár egyre c s ö k k e n ő erővel - m é g h ó n a p o k i g
t o m b o l t az egész országban. A k o r m á n y M o s z k v á b a n a hadsereget ve
tette be a felkelők ellen, b ü n t e t ő expedíciókat m ű k ö d t e t t e k Szibériá
ban a vasútvonalak m e n t é n és a nagyobb városokban, valamint a Bal
tikumban; a Lengyel Királyság területén egyenesen hadiállapotot ve
zettek be.
A k o r m á n y a másik fő területen, a dumaválasztások előkészítése
kapcsán is k o n k r é t m u n k á t végzett. 1 9 0 5 . december 11-én új válasz
tójogi törvényt fogadtak el, amely az 1 9 0 5 . augusztusi előző törvény
hez képest némileg kiszélesítette a „népképviseletet" oly m ó d o n , hogy
az addigi választásra jogosultak - földbirtokosok, városi lakosok, pa
rasztok - kategóriáit egy újabbal, a m u n k á s o k é v a l egészítette ki.
A választás n e m volt ugyan sem közvetlen, sem általános, sem
egyenjogú, de a lakosság igen jelentős része először k ü l d h e t t e el kép
viselőit a legfelsőbb t ö r v é n y h o z ó testületbe.
A politikai intézményrendszer átalakulásának folyamatából ki
emelkednek az 1 9 0 6 . április 23-i alaptörvények. Ezek valójában az
a l k o t m á n y t jelentették, bár maga a szó n e m szerepelt a d o k u m e n t u m
ban, hiszen az az abszolút hatalom korlátozásával asszociálódott.
Az alaptörvények fenntartották az egyeduralmat Oroszországban
azzal a rendelkezéssel, hogy: „A legfelsőbb egyeduralkodói hatalom az
összorosz imperátort illeti". Továbbá: „Az egész orosz állam területén
a kormányzati hatalom egész terjedelmében az i m p e r á t o r t illeti". Eb
ben a hatáskörben a cár u k á z o k k a l szabályozhatja a k ü l ö n b ö z ő kor
mányzati ágak egyes szerveinek létesítését. A cár a külügyek irányító
ja, joga van hadat üzenni, békét kötni és nemzetközi szerződéseket
kötni. A cár a hadsereg és a flotta főparancsnoka. Az állami d u m a és
az államtanács hatáskörébe n e m tartozik a külügyek tárgyalása.
A t ö r v é n y h o z ó h a t a l o m r ó l az alaptörvények úgy intézkednek,
hogy a cár „az Állami D u m á v a l és az Államtanáccsal egyetértésben
gyakorolja a t ö r v é n y h o z ó h a t a l m a t " . A törvényeket a cár megerősíti.
212
A d u m a és az államtanács az alaptörvényeket csak a cár javaslatára
veheti tárgyalás alá. Az o k t ó b e r 17-i Manifesztumból megtartotta ez
az alaptörvény azt a kijelentést, hogy: „semmiféle új törvényt n e m le
het az Államtanács és az Állami D u m a jóváhagyása nélkül alkotni, és
ez n e m érvényes a cár megerősítése nélkül".
A m á s o d i k k a m a r a vagy felsőház szerepét betöltő Államtanács tag
jainak egyik felét a cár nevezte ki, másik felét k ü l ö n b ö z ő köztestüle
tek választották, s az így összeállt Államtanács alkalmasnak t ű n t a du
ma ellensúlyozására.
Ebben az i d ő b e n ült össze a d u m a is, de a választásokon győztes
A l k o t m á n y o s D e m o k r a t a P á r t (Kadetpárt) n e m t u d o t t a k o r m á n n y a l
normális e g y ü t t m ű k ö d é s t kialakítani, ezért II. M i k l ó s 1 9 0 6 . július 8-
án, alig h á r o m h ó n a p o s m ű k ö d é s u t á n feloszlatta az első orosz tör
vényhozást. Az új választások e r e d m é n y e k é n t létrejött II. d u m a -
amely elődjénél sokkal baloldalibb összetétellel rendelkezett - sem
volt hosszú életű. 1 9 0 7 . június 3-án a k o r m á n y - megsértve az o k t ó
ber 17-i M a n i f e s z t u m o t - feloszlatta. Ez volt az ún. „államcsíny", de
ez m é g n e m jelentette az orosz „ p a r l a m e n t a r i z m u s " végét: kitűzték a
III. d u m á b a t ö r t é n ő választásokat, összehívását pedig 1 9 0 7 . n o v e m
ber 1-jére tervezték. A k o r m á n y a z o n b a n okult az első két d u m a ta
pasztalataiból, és megváltoztatta a választójogi törvényt, melynek k ö
vetkeztében a választásokon háttérbe szorultak a baloldali erők. Az
aggályos k ö r ü l m é n y e k ellenére a z o n b a n a III. d u m a egészen felha
talmazása lejártáig f e n n m a r a d t , majd megkezdte m ű k ö d é s é t a IV.,
melynek megbízatása 1917-ig tartott. Az u t á n a következő d u m a
megválasztására m á r csak 1 9 9 3 - b a n került sor. Vitte grófot Sztolipin
követte a miniszterelnöki székben ( 1 9 0 6 - 1 9 1 1 ) .
A jobbágyság 1 8 6 1 . évi megszüntetésekor a cári k o r m á n y fenntar
totta a régi faluközösséget azért, m e r t előnyösnek látszott megőrizni
a faluközösség tagjainak egyetemleges felelősségét az adótartozá
sokért és a megváltási összegekért. Az I. d u m a feloszlatása után a
Sztolipin-kormány 1 9 0 6 . n o v e m b e r 9-én törvényt adott ki (I. sztoli-
pini földtörvény), amelynek értelmében m i n d e n családfő, aki tagja a
földközösségnek, kérheti az ő egyéni földtulajdonának a kiadását.
A több részletben használatban levő földjei helyett joga volt a törvény
értelmében kérni a földtulajdona egy t a g b a n való kiadását. A III. du
ma ezt a sztolipini ukázt jóváhagyta, és ki is egészítette ( 1 9 1 0 . június
14-i II. sztolipini földtörvény) o l y k é p p , hogy k i m o n d t a a földközös-
213
ségek kötelező feloszlását és a földek m a g á n t u l a j d o n k é n t való elkü
lönítését. Ezzel összekapcsoltak egy akciót a szegényparasztok áttele
pítésére E u r ó p á b ó l Szibériába és Közép-Ázsiába.
M i n d e z e k e r e d m é n y e k é p p e n 1 9 0 8 és 1 9 1 5 k ö z ö t t 1 2 0 0 0 0 0 pa
rasztgazdaság adta el parcelláit, a Sztolipin-kormány pedig 2 és fél
millió parasztot telepített át az e u r ó p a i orosz részekről Szibériába. Az
agrárreform jelentőségének illusztrálására álljanak itt Trockij szavai:
„ha a törvényeket végrehajtották volna, az orosz proletáriátus 1 9 1 7 -
ben n e m t u d o t t volna h a t a l o m r a jutni".
V. Fejezet
5. ALKOTMÁNYGONDOLAT
ÉS AZ ÚJ SZABADSÁGJOGOK
5 . 1 . Németország 1918-as Weimar-i alkotmánya
5 . 1 . 1 . A N é m e t Szövetség állama és alkotmányozása
A Deutscher Bund, azaz a N é m e t Szövetség létrejöttének előzmé

nyeihez hozzátartozik a N é m e t e k Szent R ó m a i Birodalmának 1 8 0 5 -
ös megszűnése, ami egyértelműen a napóleoni h á b o r ú k eredménye.
Igazából a N é m e t - r ó m a i Birodalom (Die Heilige Römisches Reich)
1648-tól, a Wesztfáliai békétől csak egy szimbolikus államegység. Az
egyes t a r t o m á n y o k közjogi különállását m á r az 1356-os N é m e t
Aranybulla állandósította, a m i n e k során a t a r t o m á n y o k n a k egy sor
kiváltságát kodifikálták. Ezek a kiváltságok idővel tovább bővültek,
ami a reformáció idejére m á r szimbolikussá tette a császári hatalmat,
s ezt csak betetőzte 1 6 4 8 .
A n é m e t királyi ill. császári h a t a l o m legfontosabb korlátai az aláb
biak:
- az u r a l k o d ó t a b i r o d a l o m fennállása alatt mindig választják, m é g
pedig a törzsi hercegek, s a választásnak eredetileg egyhangúnak
kellett lennie (kezdetben kettős választás esetén párbaj d ö n t ö t t ) ;
- a XIII. századra kialakuló fejedelemségek urai választanak, de k ö
zülük is a hét választófejedelem nélkül érvényesen n e m lehetett vá
lasztani (a hét választó: h á r o m egyházi - mainzi, kölni, trieri érse
kek - és négy világi - cseh király, szász herceg, brandeburgi őrgróf,
rajnai palotagróf);
- 1273-tól m á r csak ők választanak;
- 1 3 5 6 , a hét választóból m á r négy jelenléte esetén érvényes a válasz
tás, amihez egyszerű többség kell, azaz h á r o m (a választáson a
manzi érsek elnököl, a kölni érsek koronázza német királlyá Achen-
ben. Császárrá csak a római koronázással lehet a német király, ez
volt a R o m z u g , ahol a p á p a k o r o n á z t a császárrá az uralkodót. Utol
só ilyen 1452-ben volt, ettől kezdve Frankfurtban koronáztak);
ALKOTMÁNYGONDOLAT ÉS AZ ÚJ SZABADSÁGJOGOK
215
- a hadipajzs rendszer teljesen megszorította az u r a l k o d ó h a d m o z g a
tási jogát;
- adománykényszer, a mely szerint m i n d e n az u r a l k o d ó r a h á r a m l o t t
birtokot vagy h ű b é r t egy éven belül újra el kellett a d o m á n y o z n i a ;
- ellenállási jog, amit az 1356-os Aranybulla intézményesít, e szerint
az alkalmatlan u r a l k o d ó felett a rajnai palotagróf vezette fejedel
mi törvényszék ítéletet m o n d h a t o t t , s le is tehette trónjáról.
Ezzel szemben a legfontosabb t a r t o m á n y ú r i jogosítványok a k ö
vetkezők voltak:
- a hét választófejedelem birtokai n e m oszthatók fel, leszármazot
taik öröklik az elsőszülöttség rendje szerint, s a birodalmi m é l t ó
ságok is k ö z ö t t ü k örökletesek;
- pénzverési joguk van a t a r t o m á n y u r a k n a k ;
- vámszedési joggal is bírtak;
- megillette őket a bánya és sóregálé;
- bírói felségjog;
- személyük sérthetetlen, m i n d e n t á m a d á s ellenük felségsértésnek
minősült;
- birodalmi javak elidegenítése csak az ő írásos hozzájárulásukkal
érvényes;
- 1 4 9 5 , a Birodalmi Kamarai bíróság (Reichs-kammergericht) meg
szervezésével sorra szerzik meg a „jus n o n a p e l l a n d o " (fellebbezési
tilalom a Kamarai bírósághoz) és a „jus n o n e v o c a n d o " (elsőfokú
perkezdés tilalma a Kamarai bíróságnál) kiváltságait, így a császár
tól független t a r t o m á n y ú r i bírói a u t o n ó m i a keletkezik;
- 1 6 4 8 , külkapcsolatok önálló létesítésének joga a császár engedélye
nélkül.
Fentiekből látható, hogy a XVII. századra valóban csak formálissá
válik a császári hatalom. A további fennmaradását talán az is elősegí
ti, hogy létezik egy folyamatosan ülésező Birodalmi Gyűlés, amely
h á r o m k a m a r á b ó l állt. Első a választófejedelmi kollégium, a többi
t a r t o m á n y ú r k ü l ö n k a m a r á b a n ülésezett, illetve végül a birodalmi
városok kúriája. Két fő fogyatékossága volt a szervezetnek:
1. hiányoztak belőle a köznemesek, akik m i n d e n rendi gyűlésben a
gyülekezet hatékonyságának előmozdítói. N é m e t o r s z á g b a n csak a
tartományi rendi gyűléseken vettek részt;
216
2. a h á r o m k a m a r a vagy kollégium, m i k é n t a francia rendi gyűlésé
nél, itt is külön ülésezett, ami eleve meggyengítette egységes fellé
pésüket, illetve egységes határozat-kialakításukat.
5 . 1 . 2 . Rajnai Szövetség (Rheinbund)
N a p ó l e o n támadásai a Rajna völgyében m á r előrevetítették a né

m e t b i r o d a l o m felbomlását. A franciák ugyanis egyrészt elűzték a
Rajna bal partján lévő birodalmi birtokosokat. Arra kényszerítették a
n é m e t birodalmi gyűlést, hogy az elűzött b i r t o k o s o k n a k a Rajna jobb
partján nyújtsanak kárpótlást a a franciák által elszedett birtokaikért
a n é m e t b i r o d a l o m területéből. Tudni kell, hogy a Rajna völgye kivé
teles statusu volt régtől fogva a b i r o d a l o m szervezetében. Itt ugyanis
a sok birodalmi város mellett sok kisebb birtokos („compossessora-
tus") vagy akár lovagi rangú személy is volt („Reichsrichterschaft",
avagy „libera et i m m e d i a t a Imperii nobilitas"), akik n e m tartoztak
t a r t o m á n y ú r i függésbe. M e g t u d t á k őrizni közvetlen függésüket a
császártól illetve a b i r o d a l o m t ó l , azaz régi kifejezéssel ők „ i m m e d i a t "
vagy n é m e t ü l : „ u n m i t t e l b a r " tagjai voltak a b i r o d a l o m n a k , azaz biro
dalmi közvetlen statusban voltak, a régi n é m e t jog szerint „Reichs-
s t a n d " állásúak voltak. Ez azt jelentette, hogy birodalmi képviseleti
joggal bírtak. U g y a n a k k o r ez negatív irányban azt is eredményezte,
hogy az i m m e d i a t s a t u s s a l rendelkezőkkel szemben mindenki más
eleve csak m e d i a t állású lehetett.
A mostani 1801-es rendezést (Lunéville-i béke) k ö v e t ő e n a Rajna
jobb partján telepítették le ő k e t más kisebb szuverénekkel vagy tarto
m á n y u r a k k a l együtt. A birodalmi Gyűlés felállított egy kárpótlási bi
zottságot ( R D H = Reichs-deputaions-hauptschluss), amely a Rajna
jobb partján, főként a m é g m e g m a r a d t egyházi ingatlanok szekulari
zációjával k á r p ó t o l t a az elűzötteket (újabb kutatások szerint 112 k o
rábbi birodalmi i m m e d i a t statusu birtok szűnt meg, k ö z t ü k a h á r o m
nagy egyházi választófejedelemség is). Ezek tehát anyagi kárpótlást
kaptak, előjogokat és privilégiumaikat megőrizték - így többek k ö
zött bekerültek az új t a r t o m á n y főrendi kamarájába, m i n t Standher-
rek -, á m d e közjogi statusukat tekintve be kellett tagolódniuk a Rajna
jobb parti t a r t o m á n y o k valamelyikébe, azaz autonómiájukat elvesz
tették. (NB. számos Rajna jobb parti t a r t o m á n y jól is járt az ügylet-
217
tel, m e r t lényegesen növelhette területeit a mediatizáltak befogadásá
val. Megjegyzendő, hogy a mediatizáció k o r á b b a n is ismeretes volt a
német birodalmi közjogban, így például az 1700-as években számos
szász területü enclave lépett a szomszédos t a r t o m á n y o k valamelyikébe
át, azaz lett egy új t a r t o m á n y b a n mediatizált.) Így tehát elvesztették
közvetlen immediat kapcsolataikat a b i r o d a l o m m a l , s így mediates sta
tusúvá, azaz közvetettekké váltak. Ez a folyamat a „mediatizáció",
amelynek során több korábbi t a r t o m á n y ú r is csak a az eszmei rangját
őrizhette meg, de közvetlen t a r t o m á n y ú r i jogait n e m , őket hívták
mediatizált rangúaknak. Fontos kiváltságának tekintették továbbra is
házi törvényeik megtartását, illetve egyenjogú házasságkötési jogot a
szuverén államok uralkodó családjaival.
A másik nagyon fontos intézkedése N a p ó l e o n n a k az volt, hogy
rákényszerítette a Rajna jobb partján lévő területeket is egy francia
függőségű szövetség, a Rheinischer Bund vagy R h e i n b u n d , azaz Raj
nai Szövetség megalkotására. Majd ezután a továbbiakban azt is kie
rőszakolta, hogy forduljanak a Birodalmi gyűléshez és kérjék a köz
jogi kiválásukat a n é m e t b i r o d a l o m b ó l . A n é m e t birodalmi gyűlés a
katonai kényszer hatására engedett, s a Rajnai Szövetség tagjai kivál
tak a birodalomból. Ám ezzel de facto fel is b o m l o t t a b i r o d a l o m .
Ferenc császár m á r előre óvatosságból 1 8 0 4 - b e n felvette az osztrák
császári címet. A m i n e k megvolt az az előnye, h o g y ettől kezdve a
H a b s b u r g u r a l k o d ó k most m á r a saját j o g u k o n is szuveréneknek szá
mítottak E u r ó p á b a n , mint osztrák főhercegek n e m , m e r t Ausztria
még választófejedelemség sem volt. A választófejedelmi jogot a H a b s
burgok a Cseh királyság b i r t o k á b a n gyakorolták. H i s z e n addig, ha
éppen n e m volt császári címük, a k k o r csak a magyar királyi cím leg
alizálta őket E u r ó p a szuverénjei k ö z ö t t (ld. M a c u l a y t a n u l m á n y á t , aki
végig Mária Teréziát csak a m a g y a r o k királynője címmel nevezi meg,
mivel női m i v o l t a m i a t t n e m v á l a s z t h a t t á k m e g császárrá.)
A N a p ó l e o n által befolyásolt, illetve a Rajnai Szövetségbe kényszerí-
tett területek egyébként a hadjáratai során folyamatosan n ö v e k e d t e k .
Úgy hogy a szaktörténetírás szerint ezt a szövetséget m á r n y u g o d t a n
lehetett volna R h e i n - E l b e - D o n a u B u n d n a k is nevezni.
218
5 . 1 . 3 . N é m e t Szövetség (Deutscher Bund)
A n a p ó l e o n i h á b o r ú k a t lezáró 1815-ös Bécsi kongresszus szentesí

tette a n é m e t b i r o d a l o m felbomlását, sőt a mediatizációkat és I. Fe
rencnek az új, osztrák császári címét is. A m e g m a r a d ó n é m e t államok
együtteséből p e d i g létrehozta a Deutscher B u n d o t , a N é m e t Szövet
séget, amely gyakorlatilag 1867-ig, illetve az új n é m e t b i r o d a l o m ki
kiáltásáig 1870-ig állt fenn. A N é m e t Szövetség alapító o k m á n y a a
B u n d e s a k t e nevet viselte, s lényegében szuverén egységek államszö
vetségét, de n e m szövetségi államát legalizálta. Résztvevői h a r m i n c
négy n é m e t szuverén (a Porosz királyságot és Ausztriát is beleértve,
persze M a g y a r o r s z á g nélkül), illetve a m e g m a r a d ó négy birodalmi
város. A szervezet sajátosságai közé tartozott, hogy míg az egykori bi
r o d a l m o n kívüli területek n e m tartozhattak a Szövetségbe, addig
idegen szuverének é p p e n németországi birtokai kapcsán részesei let
tek a Deutscher B u n d n a k . Így Anglia királya H a n n o v e r r e l való per-
szonáluniója miatt, Dánia királya Schlesvig és Holstein hercegségnek
birtoklása miatt, illetve H o l l a n d i a királya bizonyos n é m e t területek
miatt.
A Duetscher B u n d alapvető célja a szövetség tagjainak megvédése
m i n d e n külső és belső támadással szemben. Erre a célra ugyan n e m
rendelkeztek közös hadsereggel, h a n e m a szövetség felszólítására a
tagállamok küldtek tehetségükhöz m é r t e n k ü l ö n b ö z ő katonai kontin
genseket. Mivel a két legnagyobb a hadsereggel rendelkező tagállam
Ausztria és a Porosz Királyság voltak, így é r t h e t ő e n az ő majorizálá-
suk jellemezte a szövetség katonai hadmozdulatait. Ugyanakkor ép
p e n ez a tény eleve m a g á b a n h o r d o z t a két n é m e t nagyhatalom rivali
zálását is a végső n é m e t egyesítés é r d e k é b e n .
A Bundesakte által létrehozott szövetségi szervezet a következő
volt, illetve az alábbiak szerint m ű k ö d ö t t . Testületi szerve a Bundes
tag, vagy Szövetségi gyűlés volt Frankfurt székhellyel, amelynek to
vábbi két testülete m ű k ö d ö t t , így:
1. A gyűlés p l é n u m a , amelyben m i n d e n résztvevő meghatározott szá
mú képviselővel, de inkább követtel képviseltette magát (tkp. a kül
dő államok nagykövetinek volt a konferenciája). A két legnagyobb
hatalom (Ausztria és Poroszország) négy-négy képviselővel rendel
kezett, s határozataikhoz k é t h a r m a d o s többségre volt szükség, de a
legfontosabbnak minősített kérdésekben csak egyhangú határoza-
219
tot lehetett hozni. Az összes lényeges kérdésben a p l é n u m n a k vagy
követi konferenciának volt hatásköre. Tanácskozásait Ausztria meg
bízottja vezette, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy valamelyik
Habsburg főherceget delegálták M e t t e r n i c h é k .
2. A bizottság vagy tanács („Engerer Rat"), amely a kisebb súlyú
ügyekben döntött, illetve előkészítette a p l é n u m üléseit. Itt m á r a
képviselet lényegesen szűkebb k ö r ű volt. Ami azt jelentette, hogy a
két legnagyobb hatalom vehetett részt egy-egy követtel, míg a töb
bi állam mintegy csoportosan, azaz t ö b b e n küldtek egy-egy képvi
selőt. Itt már a határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történt.
Az egész Bundestag m ű k ö d é s é t lelassította az a tény, hogy ál
lamszövetség lévén, a szuveréneket n e m lehetett korlátozni. Így a
Bundestag által h o z o t t h a t á r o z t o k csak úgy váltak az a d o t t tagállam
jogrendjének részévé, ha az a saját szabályai szerint becikkelyezte.
G y a k r a n előfordult, hogy kész elfogadott h a t á r o z a t o k tagállami be
cikkelyezés hiányában csak szűk k ö r b e n érvényesülhettek.
Ugyanakkor valamiféle állami közösség mégis létrejött a szövetség
tagállamai között, m e r t az egyes tagállamban polgárjoggal r e n d e l k e
zők számára előírták, hogy más államba átkerülve u g y a n a z o n jogál
lással bírjanak, m i n t az a d o t t tagállam polgárai (quasi közös állampol
gárság). Így tilos volt velük szemben bármilyen m e g k ü l ö n b ö z t e t é s al
kalmazása, különösen szabadságaik tekintetében. E „németközössé
get" t e r e m t ő szabályok a későbbiekben n a g y o n is fontosak voltak,
különösen azok, amelyek lehetővé tették az egyik n é m e t tagállam
polgárának a másik államban való tulajdonszerzést. E szabályok nél
kül, a szakirodalom szerint is, n e m jöhetett volna később létre a né
m e t egység.
Külön fontos kérdésként tárgyalja a szakirodalom az a l k o t m á n y o
zás problémáját. Tudniillik az 1 8 1 5 - ö s B u n d e s a k t e 1 3 . cikkelye elő
írta, hogy minden tagállamnak saját a l k o t m á n n y a l kell rendelkeznie:
„Landstándische Vervassung stattfinden". Ám ez a cikkely azon túl
két lényeges kérdésről hallgatott:
- mikorra kell elkészülnie az a l k o t m á n y n a k ;
- mit tartalmazzon a Landtändische Verfassung.
Ezt követően a n é m e t politikusi rétegben k o m o l y szakmai vita
b o n t a k o z o t t ki a tagállami alkotmányozás mibenlétéről. A legújabb
kutatások szerint meglepő m ó d o n az akkor é p p e n államszervezeti
modernizációval foglalkozó Porosz Királyság politikusai fogalmaz-
220
ták meg legélesebben egy m o d e r n m o n d h a t n i polgári a l k o t m á n y o s
ság követelményeit, m i n t a résztvevők alkotmányozásával szembeni
eszmei, politikai elvárásokat. A porosz elképzelések (főleg Stein,
H u m b o l d t és H a r d e n b e r g voltak az ötletszerzők) szerint a leglénye
gesebb k ö v e t e l m é n y e k az alábbiak:
- lehetőleg m i n d e n ü t t rendi alapon szerveződő képviseleti szerv,
t ö r v é n y h o z á s m ű k ö d j ö n , viszont a k ü l d ö t t e k szabad m a n d á t u m á
val (tehát egy félutas népképviseleti elv kombinálásával);
- a rendszeres összehívás kötelessége szabály legyen;
- ez a gyűlés rendelkezzék a törvényalkotás jogával;
- rendelkezzék a budget, tehát költségvetési jog meghatározásával;
- korlátozzák a t a r t o m á n y u r a k felségjogait;
- kapjanak az így egybegyűlt rendi képviselők védelmet a k o r m á n y
zatokkal szemben, illetve a l k o t m á n y u k védelmét garantálják;
- H a r d e n b e r g szerint k é t k a m a r á s rendszert kell bevezetni, ahol az
első k a m a r á t a mediatizáltak és nemesek, míg a második k a m a r á t
a választott k ü l d ö t t e k alkotnák.
Ez Bécs számára egy n a g y o n is radikális változtatási igényt fogal
m a z o t t meg, ezért M e t t e r n i c h kancellár ellenjavaslattal élt tizenkét
p o n t b a n („Zwölf Artikel") összefoglalva. Az e n n e k során k i r o b b a n t
vitát l e z á r a n d ó az 1 8 2 0 - b a n Bécsben összeülő konferencia megalkot
ta a „Wiener Schlussakte" című o k m á n y t , amely m e g p r ó b á l t a k o n k
retizálni a N é m e t Szövetség elvárásait a t a g á l l a m o k a l k o t m á n y o z á s a
i r á n y á b a . E n n e k legjellemzőbb pontja, hogy a kötelező szót törölték
a tizenkét p o n t b a n megfogalmazott új Bundesakte tervezetből, pedig
az e r e d e n d ő e n a „sollen" szóval kívánta kifejezni, hogy kell alkot
m á n y t alkotnia a tagállamoknak. (Ennek jelentőségét majd a az ún.
mulasztó h a t a l m a k esetében értékelhetjük.) Végül ezt a tervezetet a
Frankfurtban ülésező Bundestag is elfogadta, mint az 1815-ös alapí
tó okmány, a D e u t s c h e Bundesakte v o n a t k o z ó szakaszainak a m ó d o
sítását. A főbb k í v á n s á g o k a t pedig az alábbiakban összegezték:
- a B u n d e s t a g ő r k ö d i k az a l k o t m á n y o k létrehozásán (szankció
semmi!);
- a tagállamok u r a l k o d ó i d ö n t i k el, hogy mi m ó d o n alkotmányoz-
nak a d o t t államon belül (változatok a gyakorlatban:
a) m a r a d t a régi k ö z é p k o r i ;
b) csináltak egy m o d e r n újat;
221
c) egy vegyes rendszert alkottak, ahol a k ö z é p k o r i e r e d e t ű rendi
elemeket megtartva kombinálták azt a népképviseleti elvekkel;
d) négy tagállam, köztük Ausztria és Poroszország egyáltalán n e m
tett eleget az alkotmányozási kötelezettségének! Ők az ú n . m u
lasztó hatalmak.)
- a létező a l k o t m á n y o k csak alkotmányos ú t o n változtathatóak m e g ;
- a d o t t tagállam kérésére a Bund garantálja az a l k o t m á n y á t , azaz
megvédi az erőszakos megváltoztatástól (a r e n d e k és az u r a l k o d ó
egyaránt kérhette a garancia érvényesítését);
- „monarchisches Prinzip", tehát a m o n a r c h i k u s elv megfogalmazá
sa, amely azt jelentette, hogy az u r a l k o d ó az ország a l k o t m á n y a ál
tal csak bizonyos kérdésekben korlátozott, t e h á t egy m e g h a t á r o
zott körben kell mindössze igénybe vennie a r e n d e k vagy a képvi
seleti szerv k ö z r e m ű k ö d é s é t a döntésben.
Így alapvetően az a felfogás érvényesült, h o g y az u r a l k o d ó é p p e n
szuverenitása o k á n csak azon kérdésekbe vonja be a rendeket, ami
nek megvitatási jogát átruházza számukra, illetve engedményezi.
Tehát kisarkítva akár az abszolutista k o r m á n y z á s is e felfogás szerint
alkotmányos. Ehhez természetesen megvolt az e u r ó p a i m i n t a is, em
lékezzünk az 1814-es francia a Bourbon-restaurációt legitimáló, szin
tén oktrojált alkotmányra. (NB. ez az egyoldalú, u r a l k o d ó által a d o
m á n y o z o t t jog, esetlegesen a l k o t m á n y m é g sokáig jelen van a n é m e t
területek politikai felfogásában. G o n d o l j u n k csak az 1849-el k e z d ő
dő osztrák alkotmányozási kísérletekre, amelyek formálisan mindig
egy u r a l k o d ó által a d o m á n y o z o t t avagy oktrojált alkotmánylevelet je
lentettek egészen 1862-ig.)
5 . 1 . 4 . Az 1848-as Frankfurti alkotmányozás
Az ún. Frankfurti vagy m á s k é p p e n Paulskircheni a l k o t m á n y o z á s

előtt két dolgot m i n d e n k é p p e n szükséges kiemelni. Egyrészt az ú n .
Vormárz (nagyjából a mi r e f o r m k o r u n k n a k megfelelő n é m e t foga
lom!) időszakában a n é m e t területek szomszédságában két alkotmá
nyozás is végbemegy, mégpedig 1830-ban. Az egyik a belga alkot
mány, míg a másik az újabb francia dinasztikus vagy a d o m á n y o z o t t
alkotmány. Másrészt, feltehetően az előbbiek hatására a n é m e t terü
letek északi részén, a hannoveri G ö t t i n g á b a n , é p p e n az ottani jogi
222
oktatásra koncentrálva elindul egyfajta politikai m o z g a l o m egy m o
d e r n egységes n é m e t a l k o t m á n y iránt. M i n d k é t folyamat együttesen
hatással van az 1848-as Frankfurti vagy Paulskircheni alkotmányra.
A belga a l k o t m á n y t ö b b aspektusból is érdekes:
1. A belga a l k o t m á n y egy születőben lévő, új államot legalizáló társa
dalom alkotmányozása, ami természetesen m a g á n viseli a nagy
francia alkotmányozási mintákat. Mivel Belgium önállósága a ko
rábban említett Utrechti Unióból k i m a r a d ó Dél-németalföldi kato
likus t a r t o m á n y o k állammá szerveződését jelenti, ezért legnagyobb
feladatául az egységes nemzet megteremtését tűzi ki. Ellentétben a
korábbi alkotmányjogi szakirodalommal szerintünk az o k m á n y
é p p e n ezért beszél a belgák jogairól és n e m általában az ember és
polgár jogairól. H a s o n l ó a helyzet 1 8 4 8 - b a n a N é m e t Szövetség
területén is. Hiszen itt n e m k ü l ö n b e n az egyes tagállamokban élő
n é m e t nép valamiféle állami egységét szeretnék m e g t e r e m t e n i .
Így Frankfurt alkotmányjogi o k m á n y a is a n é m e t e k jogairól szól.
Ebben a m i n t a feltétlenül az 1830-as belga szöveg lehetett. Nyil
ván akár a forradalmi Angliát, akár a forradalmi Franciaországot
is nézzük, m i n d k e t t ő b e n az etnikai kontinuitás p á r h u z a m o s az
önálló állam kontinuitásával is. Így az újkorban kialakuló polgár,
vagy e n n e k jogi változata az állampolgár fogalmának a meghatá
rozása n e m jelenthetett ezekben a régi államokban g o n d o t . M í g
akár Belgiumot nézzük, ami akkor született, akár a n é m e t államok
szövetségét, amelyek kisállami feldaraboltságban, bár jogilag elis
m e r t e n szuverénül éltek, szükséges volt a szellemi és erkölcsi k o
hézió mellett az alakuló n e m z e t tagjainak jogi egységét, vagy in
kább együvé tartozásukat is hangsúlyozni.
2. Az 1830-as belga szabályozás másik nagy újdonsága első látásra
inkább technikai, de ha mélyebben vizsgáljuk r ö g t ö n feltűnik an
nak alkotmányos jelentősége. Tudniillik a belga szabályozás a pol
gár jogainak tekintetében kétszintű szabályozást vezet be. E sze
rint az a l k o t m á n y maga deklarálja a belgák jogait, mégpedig elég
széles katalóguslistával a francia minták alapján. Ám az egyes,
m o n d h a t n i sérülékenyebb jogok kapcsán odateszi azon kitételt,
hogy a n n a k a jognak ugyan nincsenek korlátai, hacsak arról külön
törvény mást n e m rendelkezik. Azaz megteremeti a külön, m á r
n e m alkotmányi szintű és ily m ó d o n m á r k o r l á t o z h a t ó jogi szabá
lyozás lehetőségét, sőt némelyek szerint egyenesen kívánalmát a
223
legfontosabb kérdésben a polgár jogainak terén. Eklatáns példa
k é n t szokták emlegetni a gyülekezési jogot, m i n t amihez az alkot
mány szerint m i n d e n k i n e k korlátozás nélkül joga van. Ám maga az
alkotmány hozzáteszi, hogy a szabad ég alatti gyűlések a r e n d ő r
hatósági szabályok alá tartoznak. Ezzel é p p e n az egyik legfonto
sabb elemét sikerül az egyes jognak, k o n k r é t a n a gyülekezési jog
n a k szoros állami felügyelet alá helyezni. H a s o n l ó a n rendelkezik
az 1848-as Frankfurti alkotmány is, de itt legalább k ü l ö n törvényt
emleget az alkotmány, amely a korlátozásokat tartalmazhatja.
3. Másik sajátossága a belga a l k o t m á n y n a k , ami azt mutatja, hogy ér
vényes a régi axióma: „ M a c h t stärker als R e c h t " , azaz a h a t a l o m
erősebb, mint a jog - ugyanis „elfelejtkeznek" az a l k o t m á n y o z ó k
és később a t ö r v é n y h o z ó k arról rendelkezni Belgiumban, h o g y az
alkotmánnyal ellentétes korábbi jogszabályok hatályon kívül he
lyeztessenek. Így a gyakorlatban a hatóságok úgy értelmezik - a
későbbi jog lerontja a régi jogot - elv ellenére, h o g y azok érvény
ben v a n n a k és alkalmazhatóak. H a s o n l ó eljárást a n é m e t Frankfur
ti alkotmány szabályozásában is felfedezni vél a szakirodalom. Ám
mivel a Frankfurti a l k o t m á n y n e m lépett életbe, így a tényleges ki
hatásait utólag nehéz megjósolni.
A Göttingai alkotmányozási j o g á s z m o z g a l o m közjogi előzménye
ihez tartozik, hogy 1 8 3 0 - b a n elhalálozván az a k k o r u r a l k o d ó III.
György, a s o r o n következő öröklési lineán csak egy leány volt a p r a e -
sumptiv t r ó n ö r ö k ö s , mégpedig a később olyan híressé vált Viktória.
Ő az angol Trónöröklési törvény szerint a p a r l a m e n t h a t a l m á b ó l
megszerezte az angol trónt, de az angol k o r o n á v a l 1 7 0 0 eleje óta per-
szonálunióban lévő H a n n o v e r - r e ez m á r n e m v o n a t k o z h a t o t t . O t t a
száli törvényekre hivatkozva Viktória apjának öccse került a H a n n o
veri Királyság trónjára. Ám az új u r a l k o d ó úgy kezdte uralkodását,
hogy visszavonta a régi rendi kiváltságokat, s helyettük egy jóval ked
vezőtlenebb alkotmányt oktrojált a h a n n o v e r i népességre.
A hannoveriek ezt az u r a l k o d ó i d ö n t é s t sérelmezték (holott emlé
kezzünk a Wiener Schlussakte szerint jogosítványa volt erre é p p e n a
Monarchieschesprinzip alapján). A Göttingeni Egyetem Jogi K a r á n a k
tanárai 1837-ben felszólaltak az ö n k é n y e s alkotmányozással szem
ben, ami végül is egyfajta diáklázadáshoz vezetett, mivel a diákok jó
része professzorait t á m o g a t t a a h a t a l o m m a l szemben. M i n d e n e s e t r e
a hatalom hét egyetemi tanárt elbocsátott, ami óriási felháborodást
224
váltott ki Németország-szerte, és serkentette a n é m e t egységre irányu
ló törekvéseket és ezzel összefüggésben a m o d e r n alkotmányozást.
Egyébként a h a n n o v e r i „ a l k o t m á n y o s " m o z g a l o m , amihez a diá
kok is csatlakoztak csak egyike volt a n é m e t f ö l d ö n a Vormärz idő
szakában k i b o n t a k o z ó szellemi m o z g a l m a k közül. Ugyanis a n é m e t
diákmozgalmak m á r 1 8 1 5 - b e n szervezett formát nyertek. Ugyanis a
N a p ó l e o n - e l l e n e s m o z g a l m a k korábbi önkéntesei a jénai diákokkal
1 8 1 5 - b e n létrehozták az egységes n é m e t diákmozgalom szervezetét
(„Allgemeine D e u t s c h e Burschenschaft", azaz Általános N é m e t Diák
szervezet). Továbblépést jelentett 1 8 1 8 o k t ó b e r e , amikor szintén Jé
nában tizennégy egyetem képviselői elfogadták a diákszervezet alkot
m á n y á t . A szakirodalom szerint ez a m o z g a l o m szerencsésen ötvözte
a p r o t e s t á n s filozófiai elveket az e k k o r tért n y e r ő új liberális és n e m
zeti eszmékkel. Ám az egyik diákszövetség tag meggyilkolta August
Kotzebuet, aki k o r á b b a n kigúnyolta a diákok szervezkedését. Erre a
n é m e t szövetség M e t t e r n i c h kezdeményezésére fellépett és megszü
lettek a h í r h e d t Karlsbadi h a t á r o z a t o k , amelyek a szövetség nevében
szigorú ellenőrzés alá rendelték helyezni az egyetemi oktatást, a sajtó
jogot, illetve az előzetes fogva tartást és a végrehajtást. Bár ezt a ha
tározatot n e m m i n d e n n é m e t állam hajtotta végre, inkább csak Auszt
ria és Poroszország, m i n d e z e k fokozták az elégedetlenséget, aminek
egyik megnyilvánulása lett a fent említett göttingai eset is.
M i n d e z összességében pozitívan h a t o t t a n é m e t liberalizmus terje
désére, ami távlataiban szintén az alkotmányozási igényeket erősítet
te. A n é m e t liberalizmus fő képviselői elsősorban értelmiségi, szabad
foglalkozású elemek voltak, akik eleve elhatárolták m a g u k a t a balol
daltól. F ő k é n t városi m o z g a l o m lévén, a tömegekhez való viszonya is
ambvivalens volt é p p e n a francia példák miatt. A szakirodalom két
nagy i r á n y z a t á t különbözteti meg a X I X . századi n é m e t területeken,
amelyek k o n k r é t területi régiókhoz is k ö t h e t ő k .
1. Időbeli elsőbbsége is az egykori Rheinbund területén kialakuló „ész
jogi", s ily m ó d o n a parlamentet k ö z é p p o n t b a állító irányzatnak
volt, amely főleg a francia szellemiség befolyása alatt fejlődött ki.
2. A másik a W ü r t e m b e r g és Schleswig-Holsteinhoz k ö t h e t ő csoport
a szerves államfejlődést preferálta, amely a történeti fejlődésnek
m e g h a t á r o z ó szerepet biztosít az államszervezet alakításában.
3. M i n t e g y h a r m a d i k irányzatként jelentkezik a 40-es évekre egy ra
dikális m o z g a l o m . Ez egyaránt kapcsolatokkal rendelkezett a né-
225
met diákmozgalmak irányába, sőt az észjogi irányzattal is együtt
m ű k ö d ö t t , de bizonyos popularista jellemzői is voltak. E n n e k
e r e d m é n y e k é n t legfontosabb követelésük a „korlátlan népszuvere
n i t á s " volt. Ugyanakkor hangsúlyt helyeztek a szociális kérdés
rendezésére, aminél elengedhetetlennek t a r t o t t á k az állam közre
m ű k ö d é s é t is. (NB. ez utóbbi nézet, az állam, m i n t a szociális biz
tonság őre - felfogás a későbbiekben m é g fontos szerepet játszik a
n é m e t államfejlődés Bismarck alatti időszakában.)
Az 1848-as Frankfurti alkotmánytervezet közvetlen létrejöttéhez
az 1848-as általános e u r ó p a i forradalmi m o z g a l m a k a t jelölhetjük
meg. E n n e k hatására a N é m e t Szövetség tagállamaiból egyes ellenzé
ki vezetők 1848 februárjában H e i d e l b e r g b e n összegyűltek. Itt m e g
egyeztek egy előparlament létrehozásban, amely előkészíti az összné-
m e t választásokat illetve m e g t e r e m t i ily m ó d o n az A l k o t m á n y o z ó
Nemzetgyűlés megalakítását. A V o r p a r l a m e n t vagy e l ő p a r l a m e n t hét
n é m e t állam 51 képviselőjével 1 8 4 8 . március 3 1 - é n Frankfurtban
össze is ült. A résztvevők közül a történetírás kiemeli Gustav von
Struve személyét, aki radikális nézeteket képviselt. Szerinte az Egye
sült Államok mintájára kellene létrehozni egy szövetségi köztársasá
got. Ezt a túl radikálisnak tartott felfogást számosan elutasították, s
inkább az angol alkotmányozás n y o m á n kívánták demokratizálni N é
metországot. M i n d e n e s e t r e az e l ő p a r l a m e n t elhatározta az A l k o t m á
nyozó Nemzetgyűlés összehívását, amely valóban össze is ült 1 8 4 8 .
május 18-án. A legkülönbözőbb szellemi irányzatokat képviselő
küldöttek valószínűleg francia m i n t á r a klubokba szerveződtek (a bal
oldali, köztársaságot kívánó klub a N é m e t H á z b a n , a liberális alkot-
m á n y o z ó k a W ü r t e m b e r g i Udvarban, a j o b b k ö z é p konzervatívjai a
Kaszinóban, míg a klasszikus jobboldal a K ő h á z b a n tartotta találko
zóit), amely elősegítette az egységes álláspont kikristályosodását.
Az A l k o t m á n y o z ó Nemzetgyűlés fennállása alatt két fontos d o k u
m e n t u m o t fogadott el:
1. A n é m e t n é p jogairól szóló Deklarációt ( 1 8 4 8 . d e c e m b e r ) ;
2. Az Alkotmányt ( 1 8 4 9 . március 28.)
A két o k m á n y szoros összefüggésben volt, a m e n n y i b e n a n é m e t
Deklaráció (nyilván a francia 1791-es mintájára) az A l k o t m á n y részét
képezte, a n n a k ugyanis a VI. Fejezete szól a „ N é m e t n é p a l a p j o g a i " -
ról. Mivel az a l k o t m á n y o z ó ülés helyéül a frankfurti Szt. Pál t e m p l o
m o t jelölték ki az a l k o t m á n y o z ó k , ezért azt az i r o d a l o m b a n „Pauls-
226
kirchen Vervassung"-nak, azaz Paulskircheni A l k o t m á n y n a k is szokás
nevezni.
Deklaráció a n é m e t nép jogairól:
- Ugyan ez is ajánlásként fogalmazódott meg, akár a Deutscher
Bund többi o k m á n y a , de alkalmazása mellett megfelelő garanciá
kat jelöltek ki az a l k o t m á n y o z ó k . E szerint: „ezeket (a jogokat) az
egyes n é m e t államok alkotmányai és törvényalkotásai sohasem
függeszthetik fel, illetve n e m korlátozhatják." Tehát a már E u r ó
pában a k k o r r a kialakított elidegeníthetetlen jogok kategóriájába
sorolják az alapjogokat.
- M e g h a t á r o z z a a n é m e t n é p fogalmát: „a n é m e t n é p azoknak az ál
l a m o k n a k a polgáraiból áll, akik a N é m e t Birodalmat alkotják".
- M i n d e n n é m e t n e k ezért lakhatási, ingatlanszerzési és iparűzési jo
ga van a N é m e t Birodalom bármely területén. Egyúttal rögzíti a
kivándorlás szabadságát is.
- Egyetlen állam sem tehet különbséget a saját és más n é m e t állam
polgárai között.
- A polgári jogoktól való megfosztást büntetésként nem lehet alkal
mazni (ez összefügg e jogok fent említett elidegeníthetetlen voltával).
- Megszünteti az osztálykülönbségeket, a hűbériséget, s egyúttal el
törli a nemességet és a címeket.
A D e k l a r á c i ó a k o n k r é t szabadságjogok közül felsorolja:
- tulajdon és a lakás sérthetetlenségre v o n a t k o z ó jogot;
- a szólás, sajtó és véleménynyilvánítás szabadságát, beleértve a val
lásszabadságot is;
- a tanszabadságot.
A Deklaráció egyúttal rögzít bizonyos a l k o t m á n y o s kötelezettsége
ket is, valószínűleg az 1795-ös francia alkotmány g o n d o l a t á n a k hatá
sára, így:
- a hadkötelezettség viszont m i n d e n k i r e egyformán vonatkozik;
- ugyanígy mindenki arányosan köteles hozzájárulni a közterhekhez.
A Frankfurti a l k o t m á n y föderációra v o n a t k o z ó szabályai:
- egyik legfontosabb alapelve a föderációra épülő egységes n é m e t
állam, tehát az államszövetségen túllépve i m m á r az államszövetség
felé közelít;
- e n n e k megfelelően világos különbséget tesz a szövetségi hatáskör
(ilyeneknek minősítik a következőket: közlekedésügy, ipar és ke-
227
reskedelem szabályozása, vámügyek és a fogyasztási adók) és az
egyes tagállamok hatásköre között;
- további egységes szabályozás alá tartozik az i m m á r o n polgári há
zasság;
- megszűnnek az államvallások és az egyházak polgári jogi társaság
gá alakulnak át.
A Föderáció szervei:
- Közös képviseleti szerv a Reichstag vagy Birodalmi Gyűlés. Két ház
ból állt volna, úgymint az általános, egyenlő és titkos szavazással,
közvetlenül választott Képviselőházból („Volkshaus"), illetve a tagál
lamok eltérő számú küldötteiből álló Felsőházból („Staatenhaus").
- Az egyes k a m a r á k képviselői szabad m a n d á t u m m a l rendelkeztek
volna, s ottani tevékenységükért semmilyen politikai felelősségre
n e m v o n h a t ó k (mentelmi jog)
- A törvényeket a két k a m a r a alkotta volna, amely felett a császár
nak csak suspensiv (felfüggesztő hatályú) vétójoga lett volna.
- A Birodalom közös feje és képviselője a „ n é m e t e k császára":
a) képviseli kifelé az államot;
b) a császár d ö n t ö t t volna h á b o r ú és béke kérdésében;
c) ám m i n d e n intézkedéséhez miniszteri ellenjegyzés szükségeltetett.
- A miniszterek viszont a Reichstagnak felelősek.
A Frankfurti a l k o t m á n y z á t o n y r a futása
- Az A l k o t m á n y o z ó Gyűlésben részt vevő tagállamok tekintélyesebb
része csak az államszövetséget t u d t a elfogadni, így n e m kívánták a
megszavazott a l k o t m á n y t végrehajtani (csak 28 kisebb állam m u
tatott erre hajlandóságot, de például a Porosz Királyság n e m ) .
- Sikertelen volt az államfő kiválasztása, mivel a porosz u r a l k o d ó
1849 április 3-án a felkérésre azt üzente, h o g y csak „Isten kegyel
méből, n e m pedig a pékek és szatócsok a k a r a t á b ó l " akar császár
lenni.
- A megfogyatkozott létszámú Frankfurti gyűlésből a porosz uralko
dó hazarendelte küldötteit, míg m á s o k m a g u k t ó l hagyták el a gyű
lést. A p o r o s z o k szembenállása fegyveres szétzavarás veszélyét
körvonalazta a gyűléssel szemben. Így azok m i n d e n engedelem
nélkül május 31-én áttelepültek W ü r t e m b e r g b e . O n n a n viszont a
belügyminiszter udvariasan kitessékelte az i m m á r csonka parla
mentet.
228
5 . 1 . 5 . A német egység állama és alkotmánya
Közismert, hogy a n é m e t egységet 1 8 7 0 - b e n a Porosz Királyság ve

zetésével t e r e m t i k m e g , s a k o r á b b a n lehetségesnek t ű n ő politikai al
ternatívák közül ez a kis n é m e t egységet, azaz Ausztria kizárását
jelenti. H o g y a Porosz Királyság lett a nagy egyesítő, ehhez több tör
ténelmi k ö r ü l m é n y is hozzájárult. U g y a n a k k o r a szintén történeti té
nyek h a t á r o z t á k meg, h o g y a potenciális egyesítők közül, miért ép
pen Poroszország lett a győztes. Közülük n é h á n y a t megemlítünk:
A n é m e t egyesítés lehetősége é p p e n a b i r o d a l o m k ö z p o n t i hatal
m á n a k eljelentéktelenedése miatt szükségszerűen a peremterületek
irányába t o l ó d o t t el. Közülük történelmileg Bajoroszágot, Ausztriát,
Szászországot és Poroszországot szokás számon tartani:
Bajorország ideális c e n t r u m lehetett volna éppen középpontias
földrajzi fekvése miatt, hiszen az egykori Sacrum R o m a n u m Imperi-
u m n a k , amely Dél-Itáliától H a m b u r g i g terjedt majdnem a földrajzi
középpontjában van. A X V - X V I . századdal felfutó nagy városai, mint
Augsburg, Regensburg stb. világosan mutatják azt a kereskedelmi cso
m ó p o n t szerepet, amit az Észak-déli kereskedelem közvetítésében be-
tölthetett. Ám a reformáció során u r a l k o d ó i m e g m a r a d v á n katolikus
hiten Bajorország képtelenné vált a területi terjeszkedésre, éppen a
katolikus Ausztria szomszédsága miatt. Bár a Kölni érsekségnek a ba
jor u r a l k o d ó család általi több évszázados betöltése együtt akkor Raj
navölgyi h a t a l o m m á is tette a t a r t o m á n y t mégis az abszolutista ver
senyfutásban a nagyobb hadsereg és növekvő területek híján háttérbe
szorult Ausztria mellett, a n n a k ellenére, hogy u r a l k o d ó családja a Wit-
telsbachok a n é m e t t a r t o m á n y u r a k közül a legrégibb szuverének.
Hozzájuk képest a H a b s b u r g o k is fiatalabb családnak számítanak.
Szászország a másik lehetséges k ö z p o n t o s í t ó h a t a l o m időben k o
moly előnyt szerez a bajorokkal szemben. Erős k ö z p o n t i hatalma, a
reformációra áttért ország gazdag bányáival és városaival (Lipcsei vá
sár) sikeres h a t a l o m n a k számított a XVI. századra. Ám a szomszéd
terjeszkedés, a Lengyel Királyság trónjának megszerzése zsákutcába
juttatja az eladdig gazdag hercegséget. Az eléggé üres lengyel kincs
tár, u g y a n a k k o r állandó harcaik az e r ő s ö d ő moszkvai h a t a l o m m a l
m i n d - m i n d a szász t a r t o m á n y i kincstár kiüresítését eredményezik.
Ráadásul a lengyel területek miatt k i r o b b a n ó h á b o r ú k , előbb a své-
229
dekkel, majd a p o r o s z o k k a l állandó hadszíntérré változtatják és el-
szegényítik a Szász Királyságot.
Ausztria és Poroszország a két versenyben m a r a d ó . Közülük Po
roszország lesz a győztes, m é g pedig azért m e r t Ausztriával ellentét
ben képes k o m o l y államszervezeti r e f o r m o k a t végrehajtani az 1 8 0 0 -
as években. Ezek főbb pontjai:
1. A N a p ó l e o n t ó l elszenvedett vereség hatására k o m o l y hadsereg-re
formot vezetnek be. E n n e k egyik fontos eleme, hogy a tisztikarba
való bejutást nyitottá teszik. Ez azt jelenti, nemcsak nemesi szár
mazásúak, h a n e m a legtehetségesebbek lesznek a tisztek.
2. 1 8 1 1 - 1 8 5 1 . között egy többlépcsős jobbágyfelszabadítást valósíta
nak meg. Első lépésben a leggazdagabb parasztok számára lehetővé
teszik az önkéntes örökváltságot. Ez m á r eleve haszonnal jár a jun
kerek számára, mivel ezen jobbágyok bizonyos földjeiket leadják a
megváltás fejében, sőt pénzt is fizetnek a fölbirtokosnak. További lé
pésekben a zselléreket is megkísérlik rávenni a felszabadításra. Ami
k o r 1 8 5 l - r e nyilvánvalóvá válik, hogy a legnagyobb akadálya a
megváltásnak a zsellérek szintjén a pénztelenség, akkor mezőgazda
sági bankot állít fel az állam, amely meghitelezi a parasztnak a job
bágyi szolgáltatás megváltását. Így a junker társadalom újabb jelen
tős tőkeinjekciót kap, képes lesz birtokát kapitalizálni, m o d e r n erő
gépekkel is felszerelni.
3. A jobbágyfelszabadításnak óriási társadalmi hatása lesz, így az ad
dig ö r ö k l ő d ő foglalkozások helyett egy nagyfokú mobilitás kiala
kulása a lakosság k ö r é b e n . Az felszabaduló m u n k a e r ő a kapitalizá
l ó d ó mezőgazdaságba és iparba egyaránt m u n k a e r ő - t a r t a l é k lesz.
4. Stein és H a r d e n b e r g k o m o l y államszervezeti r e f o r m o k a t valósít
meg az 1 8 2 0 - 3 0 - a s években. K ö z p o n t i szinten felállítják az Állam
tanácsot, amely elsődlegesen jogszabályelőkészítéssel foglakozik.
Tagjai a szokásos főtisztviselők mellett tekintélyes számú szakjo
gász, akik alapvetően biztosítják a d ö n t é s e k szakszerűségét. Felállí
tanak öt minisztériumot, amelynek élére miniszterelnökként a
kancellár kerül.
5. Helyi szinten k ü l ö n ö s e n a városok igazgatásának megreformálása
a fontos. Ez azt jelenti, hogy a városok választott igazgatási testü
lethez jutnak, amely d ö n t h e t a város igazgatási feladatai mellett,
annak költségvetési feltételeiről is. A k ö z p o n t legfeljebb jogsza-
230
bálysértés esetén avatkozik csak városok életébe. Így a városok
nagy h ú z ó e r ő t jelentenek a polgáriasuk viszonyok kialakításában.
6. Poroszország igazából 1648 óta, de az 1815-ös Bécsi kongresszustól
is megerősítve, dinasztikus alapon jelentős területeket szerző hata
lom lesz az Észak-Rajna völgyében. Ez az akkor jelentősen iparoso
dott és gazdag kereskedő és ipari polgársággal rendelkező terület túl
messze van a porosz területek magját alkotó Brandenburghoz. Po
roszország megkísérli az Észak-rajnai területeket gazdaságilag be
kapcsolni a Porosz Királyság, illetve a n é m e t államok gazdasági vér
keringésébe. Ezt szolgálta az Észak-német vámunió felállítása 1836-
ban. Ebből Ausztriát és a Dél-német államokat kihagyják. Viszont a
kiépülő vasutakkal Poroszország már kapcsolatot tud teremteni a
Rajna-völggyel. Így az ottani tőkét viszi át keletre Poroszországba,
ahol fellendíti a gazdaságot, míg a mezőgazdasági termékek egy ré
szét már a Rajna-völgyön keresztül értékesíti.
7. Poroszország ügyes katonai taktikázása 1 8 4 8 - 4 9 - b e n már előreve
títi a H a b s b u r g o k vereségét az egyesítési versenyben. J o b b hadsereg
szervezése ehhez biztosítja a katonai fölényt. Így a híres König-
graetzi győzelme Ausztria felett szabad kezet enged számára a né
met egyesítéshez, amit 1 8 6 7 - b e n létre is hoz az úgynevezett Észak
n é m e t Szövetséggel. Ezzel gyakorlatilag m á r megnyerte a n é m e t
egyesítést. Az ekkor m é g a szövetségből francia nyomásra kimara
dó Dél-német államok az 1870-es porosz győzelmet követően
kénytelenek csatlakozni az új n é m e t birodalomhoz, Ausztria nélkül.
Az 1867-es Észak-német Szövetség a l k o t m á n y a kis változtatások
kal az 1 8 7 0 - b e n Versaillesben kikiáltott n é m e t császárságnak is az al
k o t m á n y a lesz: 1 8 7 1 . április 16. Hivatalos nevén a N é m e t Birodalom
(„Deutsches Reich") és uralkodója a n é m e t e k császára („deutscher
Kaiser „) címet és n e m N é m e t o r s z á g császára nevet viseli majd. Az al
k o t m á n y legfontosabb jellemzői:
1. Tanulva a frankfurti kísérletből, ez az alkotmány következetesen
végigviszi a föderációs elvet. Ez a gyakorlatban egyrészt azt jelen
ti, hogy az állampolgárság közös, így a tagállamok bármelyikében
a más tagállami n é m e t személyt belföldinek kell tekinteni. M á s
részt, a tagállamok bizonyos k o r l á t o z o t t szuverenitást megőriznek,
saját u r a l k o d ó i k m é g udvartartásukat is, sőt n é h á n y a n közülük (pl.
Bajoroszág és Szászország) még korlátozott külképviseleti joggal is
bírtak. M e g m a r a d saját törvényhozásuk, igazgatási és bírósági
231
szervezetük. Ugyanakkor a szövetség elnöke a n é m e t császár, ezért
intézkedéseit is a szövetség nevében („Im n a m e n des Reiches") ad
hatja ki vagy pedig a szövetséges k o r m á n y o k r a hivatkozik, akik
nek nevében eljár. Ebből következik az is, h o g y a császárt n e m il
leti meg a szövetségi törvények szentesítésének joga (NB. viszont
vétójoga sincs!) h a n e m csak aláírja és kihirdeti őket.
2. Viszont elsődleges lesz a szövetségi illetve birodalmi közös szerve
zet és jog. T ö b b e k k ö z ö t t kimondják, hogy a birodalmi törvény
m i n d e n k o r megelőzi a tagállami törvényt, s ellentmondás esetén a
birodalmi jognak van elsőbbsége.
3. Taxative felsorolják, hogy a Szövetségnek illetve a b i r o d a l o m n a k
milyen kérdésekben van hatásköre. T ö b b e k k ö z ö t t a közös jogal
kotás területeit:
- alapvetően az állampolgárok statusával összefüggő ügyek (állam
polgárság, útlevélügy, költözködési jog, községi illetőség, idegen
rendészet);
- a gyarmatosítás és kivándorlás ügyei;
- a sajtóra és az egyesületekre v o n a t k o z ó szabályozás;
- kereskedelmi és váltójog, a szövetségi a d ó , illetve a p é n z é r m e ki
bocsátás és bankügyek;
- szabadalmi és szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyek;
- hajózás, közlekedés és útügy, valamint a posta és távírda ügy;
- a magánjog, a büntetőjog és az eljárási jogok;
- a hadsereg ügyei;
- közegészségügy.
Fontos elv m a r a d a n é m e t b i r o d a l o m fennállása alatt, h o g y m i n d
azok a kérdések, amelyek n e m k e r ü l t e k itt felsorolásra kizárólago
san a tagállamok h a t á s k ö r é b e t a r t o z n a k , azaz ők a l k o t h a t n a k róla
jogszabályt.
4. Feltűnő m ó d o n hallgat ez az alkotmány az alapvető polgári jogok
ról. Ez a Frankfurti deklaráció miatt furcsa. Az új jogi helyzet sze
rint ez a kérdés tagállami h a t á s k ö r b e tartozik. Ugyanakkor a jogi
szabályozás története szempontjából, ahogy azt a belga alkotmány
kapcsán jeleztük, m á r az az időszak, amikor Európa-szerte a nagy
alkotmányi deklarációkat kiegészítik vagy netalán helyettesítik az
alapjogokra vonatkozó külön törvényhozással. Ebből a szempont
ból a n é m e t példa is beleillik a korabeli szabályozási trendbe.
Ugyanakkor ilyen kényes kérdéseknek, mint az állampolgárság il-
232
letve a rendészeti ügyek, n e m k ü l ö n b e n a sajtó- és gyülekezési jog
nak szövetségi törvényhozási hatáskörbe utalása kérdésessé teszi a
szabályozás liberális szellemét.
5. Ugyanakkor a birodalom egész területén érvényesülő elv lesz a ha
talmi ágak elválasztása. Ennek akár garanciájaként is felfogható,
hogy bár az igazságszolgáltatás m e g m a r a d tagállami hatáskörben,
ám szövetségi szinten Lipcsében létrehoznak egy Szövetségi Legfel
sőbb Bíróságot, a „Reichsgericht"-et, ahol a vádhatóságot a birodal
mi főügyész, az „Oberreichsanwalt" gyakorolja. Lényeges még eb
ből a szempontból, hogy nemcsak a bírósági eljárás szövetségi tör
vényhozási hatáskörbe utalása segíti az egységes igazságszolgáltatást,
h a n e m az is, hogy egyöntetüen szabályozzák az egész birodalomban
a bírói képesítést együtt a bírói függetlenség garanciáival.
6. H i á n y k é n t említhetjük, h o g y az így kialakuló polgári n é m e t biro
d a l o m b ó l hiányzik az egységes költségvetési jog szabályozása szö
vetségi szinten. Így az a n n a k konzekvenciáit jelentő, a szövetségi
p a r l a m e n t m ű k ö d é s é n e k a l k o t m á n y o s garanciáit biztosító költség
vetési és zárszámadási jog n e m játszhat szerepet az u r a l k o d ó i hata
l o m m a l illetve a k o r m á n y esetleges túlkapásaival szemben. (NB.
érdemes itt emlékeztetni, hogy Bismarck 1862-től, még m i n t a N é
m e t Szövetség kancellárja költségvetés nélkül k o r m á n y z o t t számos
éven át. Csak a szövetségesek zúgolódásának hatására évekkel ké
sőbb készíttet egy indemnitási törvényt, ami felmenti őt egyúttal a
zárszámadási kötelezettség alól is!)
A szabályozás e téren egy felemás megoldást rögzít. Kimondja,
hogy a szövetség bevételére és kiadására évente javaslatot kell tenni,
éves szövetségi költségvetést kell megállapítani. Ám e n n e k forrása a
jelzett szövetségi ügyágazatokból befolyó jövedelem, amíg nincs szö
vetségi a d ó . Addig viszont a tagállamok saját költségvetésének kell
évente m e g h a t á r o z o t t a r á n y b a n hozzájárulni a szövetségi költségve
téshez. Viszont a hozzájárulási a r á n y megállapítása az u r a l k o d ó (a
szövetség elnöke) jogosítványa. Tehát n e m a szövetségi gyűlés, ha
n e m az u r a l k o d ó d ö n t a legfontosabb költségvetési kérdésben.
Továbbá a szövetségi h a d e r ő tervezett kiadásait „a Birodalmi Gyű
léshez csak tudomásulvétel végett és emlékeztetőül kell beterjeszteni"
az elnöknek, tehát a porosz u r a l k o d ó n a k . Garanciaként mindössze
annyit rögzít, hogy a szövetség összes kiadásairól az elnökség (az
uralkodó) évente köteles beszámolni a Birodalmi Gyűlésnek, a fel-
233
mentés megszerzése végett (ld. a fenti példát). Gyakorlatilag semmi
sé tehető ez a beszámolás kötelezettség, m e r t a szövetségi a l k o t m á n y
szerint a közös kiadások engedélyezése rendszerint egy évre szól,
„különleges esetben azonban az engedély hosszabb i d ő t a r t a m r a is
megadható."
7. Különösen gyengíti a szövetségi törvényhozás helyzetét, hogy a bi
rodalmi igazgatás feje a császár, aki ezzel a kancellárt bízza meg.
Ám a kancellár kiválasztására és felelősségére semmi befolyással
nincs sem a Bundesrat sem a Reichstag. Feltűnő, hogy a b i r o d a l o m
egész fennállása alatt n e m kerül sor a miniszteri felelősség szövet
ségi szinten t ö r t é n ő szabályozására.
8. A birodalom egységének fenntartása miatt k e r ü l h e t e t t sor arra,
hogy viszont a császár a hadsereg feje b é k e i d ő b e n és h á b o r ú b a n
egyaránt, illetve h a d ü z e n e t i és békekötési joga van. M i n d e n tagál
lam hadserege - Baj oroszágét leszámítva - az egységes birodalmi
hadsereg része, s így a császár parancsnoksága alatt áll (Bajororszá
gé csak h á b o r ú esetén). U g y a n a k k o r a haditengerészet egységesen
a császári vezénylet alá tartozik, s így neve is: császári haditenge
részet (NB. m i n d e z e k n e k majd az I. világháború kapcsán lesz sors
d ö n t ő szerepe).
Az Észak-német Szövetség illetve a N é m e t B i r o d a l o m államszerve
zete:
- a föderációs elvet két intézmény biztosítja: az elnök/császár, illet
ve a Szövetségi/Birodalmi Gyűlés;
- az elnök, császár tisztét a m i n d e n k o r i p o r o s z király személye jelen
ti, aki a H o h e n z o l l e r n e k házitörvényei szerint kerül a t r ó n r a ;
- az elnök, császár hatáskörei: a b i r o d a l o m külső képviselete, egyút
tal a hadsereg főparancsnoka, így megilleti a h a d ü z e n e t és b é k e k ö
tés joga m i n d e n előzetes engedély nélkül. M á s , szövetségi hatás
körbe tartozó kérdésekben csak úgy k ö t h e t n e m z e t k ö z i egyezmé
nyeket, hogy a Szövetségi Tanács előzetesen jóváhagyta, illetve a
Birodalmi Gyűlés utólag megerősíti;
- a Szövetségi, Birodalmi Gyűléssel kapcsolatos hatáskörei: az össze
hívás, elnapolás joga. Ő hirdeti a szövetségi törvényeket. Az ilyen
törvények végrehajtására rendeletalkotási joggal bír;
- kinevezési jogosítványa széles k ö r ű : kinevezi a kancellárt, m i n t bi
rodalmi miniszterelnököt, aki csak neki tartozik felelősséggel; a
b i r o d a l o m magasabb r a n g ú főtisztviselőit és katonatisztjeit;
234
- különleges hatásköre volt a „szövetségi, birodalmi executio". Ha
ugyanis valamely tagállam n e m teljesíti a szövetség határozatait és
rendeleteit, azokkal szemben kényszerítő intézkedéseket alkalmaz
hat. Ez kiterjed szükség esetén a katonai erő alkalmazására is, sőt
a katonai erővel végrehajtott executio végszükségben a tagállam
szuverenitásának felfüggesztését is eredményezheti.
A Szövetségi, Birodalmi Gyűlés
A központi képviseleti szerv két házból áll, a népképviseleti válasz
tások (általános, közvetlen és titkos, de a nők, k a t o n á k és cselédek ki
zárva) alapján összeülő Birodalmi Gyűlésből (Reichstag) illetve a tag
államokat képviselő Szövetségi Tanácsból (Bundesrat). Ez utóbbi a
tagállamok diplomáciai mentességet élvező követeiből áll, s k ö t ö t t
m a n d á t u m m a l rendelkeztek. A Szövetségi Tanács elnökét a császár
nevezte ki, mégpedig a kancellár személyében. A Birodalmi Gyűlést
h á r o m , később 1888-tól öt éves, m a n d á t u m á n a k lejárta előtt csak a
Szövetségi Tanács határozata alapján lehetett feloszlatni. A Birodalmi
Gyűlés tagjait mentelmi jog illette meg. Az érvényes birodalmi tör
vényhez a két kamara többségi határozata kellett.
K ö z p o n t i igazgatás
A k ö z p o n t i igazgatás feje a császár által kinevezett kancellár, aki
ellenjegyzi az u r a l k o d ó k o r m á n y z a t i ténykedéseit. Felelősségét külön
nem rendezték, így az csak a császár irányába állt fenn, míg a birodal
mi képviseleti szervek felé n e m . A kancellár helyettese az alkancellár
volt, s a végrehajtó h a t a l o m m i n d e n t e r r é n u m á n intézkedési joggal
bírt. A kancellár és alkancellár segítői az államtitkárok voltak, akik
egy-egy igazgatási ágazat főnökei lettek a gyakorlatban (NB. m i n d e n
tagállamnak m e g m a r a d h a t o t t a saját igazgatási apparátusa. A köz
p o n t i igazgatási szervek elsősorban csak a Szövetség, Birodalom szá
m á r a fenntartott ügyekben intézkedhettek).
5 . 1 . 6 . Kulturkampf, Kivételes törvény, Szociális törvények
Az 1871-től megszilárduló új n é m e t b i r o d a l o m politikáját szimbo

likusan jeleníti m e g a korszak nagy kancellár egyénisége O t t o von
Bismarck. A porosz kancellári székből a b i r o d a l o m kancellári m é l t ó
ságába, gyakorlatilag miniszterelnöki tisztségébe emelkedve 1 8 6 2 -
1 8 9 0 . k ö z ö t t meghatározója a n é m e t politikai életnek. Konzervatív
235
beállítottságú, erősen osztrák és ultramontán-ellenes egyéniségként
tartják számon. Így a h á r o m nagy politika-jogi változás, amely a biro
dalom első h á r o m évtizedében bekövetkezett óhatatlanul az ő nevé
vel kapcsolódik össze.
Kulturkampf
A pápai állam közismert 1870-es megsemmisülésével egy i d ő b e n
kerül sor Európa-szerte a politikai p á r t o k k ö z ö t t a d o m i n á n s a n k a t o
likus értékeket manifesztálók megjelenésére. Számos helyen ez a ke
resztényszocializmus, kereszténydemokrácia mozgalmával azonosul,
illetve teremt kapcsolatot. N é m e t o r s z á g b a n a C e n t r u m p á r t megje
lenéséhez vezetett, amely jelentősebb létszámban k a p o t t helyet a
Reichstagban. Ez viszont kiváltotta Bismarck kancellár aggodalmát,
aki az u l t r a m o n t á n elemek térnyerését látta ebben a politikai siker
ben. Így határozhatta el magát a n é m e t katolikus egyház elleni aktí
vabb fellépésre, amit a későbbi történetírás „ K u l t u r k a m p f " néven
aposztrofál. (NB. n e m speciális n é m e t jelenségről van szó. Ugyanis a
pápai h a t a l o m n a k 1 8 7 0 - b e n a Vatikánba való visszaszorulása, n e m
különben a mintegy erre a d o t t egyházpolitikai válasz, a pápai infalli-
bilitás, csalatkozhatatlanság d o g m a k é n t való elfogadása t ö b b e k k ö
zött Franciaországban is nagy ellenállást váltott ki. O t t is jelentősebb
egyházellenes intézkedésekre került sor. Ugyanígy a k o r dualista
Magyarországán, ahol a politikai k o r m á n y z a t , a liberális Eötvös
kultuszminiszterrel az élen a placetum regium jog felújítását javasol
ta Ferenc Józsefnek, mintegy politikai r e t o r z i ó k é n t az infallibilitás
meghirdetésére. Bár ez a hirtelen keletkezett vita elcsitulni látszott,
ám két évtized múlva mégis megérlelte a híres magyar egyházpoliti
kai törvényeket.)
Bismarck első lépései igen h a t á r o z o t t a k , gyakorlatilag az egyház és
tevékenységének állami felügyelet alá v o n á s á t éri el rövid idő alatt:
- 1 8 7 1 . július, feloszlatják a porosz kultuszminisztérium katolikus
ügyosztályát;
- 1 8 7 1 . december, a „szószék paragrafus" jogszabályba öntése, azaz
az állam megtiltotta az egyházak lelkészeinek, hogy szószékről p o
litikai témájú beszédeket tartsanak, amelyek a „közbékét veszé
lyeztetik". (NB. csak ilyen távolról é r t h e t ő m e g a későbbi szocia
lista N D K a l k o t m á n y á n a k vallásszabadsággal kapcsolatos azon
kitétele, hogy az egyházaknak jogukban áll a szószékről a társada
lom legfontosabb kérdéseivel foglalkozni!);
236
- 1 8 7 2 . március, iskolaügyi szabályok, amelyek de facto állami fel
ügyelet alá v o n t á k az egyházi iskolákat;
- 1 8 7 2 . a birodalmi gyűlés betiltja a jezsuita r e n d e t , majd 1875-öt
k ö v e t ő e n az összes szerzetesrendet a betegápolók kivételével;
- 1 8 7 3 . az ú n . „kultúrvizsga" elrendelése, ez azt jelentette, hogy az
egyházak lelkészeinek alkalmazásukat megelőzően állami szervek
előtt kellett műveltségüket bizonyító vizsgát tenniük;
- 1874-ben a katolikus egyházi vagyonok igazgatását protestáns min
tára választott világiak testületére bízták. Ugyanekkor megszüntetik
a n é m e t katolikus egyház állami pénzekből való támogatását;
- 1 8 7 5 . kötelező polgári házasság bevezetése.
Bismarck h a t á r o z o t t intézkedései, amelyek egyébként másutt is
megfigyelhetőek és beleillenek az állam és egyház elválasztását meg
késve szabályozó államok intézkedéseibe, ellenállást váltottak ki még
a protestáns konzervatívok k ö z ö t t is, k ü l ö n ö s e n az iskolák felügyele
te és az állami házassági jog miatt. Így végül Bismarck visszakozni
kényszerült, az 1878-as új pápaválasztás alkalmát kihasználva intéz
kedései jelentős részét visszavonta.
Kivételes törvény
Bismarcknak, mint afféle a régivágású konzervatívnak ö r ö k ö s
fenntartásai voltak a politikai élet új szereplőivel, a pártokkal szem
ben. Képtelen volt velük a reális párbeszédre, netalán az e g y ü t t m ű k ö
désre. Ez nemcsak a C e n t r u m p á r t fenti tevékenységére a d o t t reagá
lásait jellemezte. H a s o n l ó a n járt el a szintén akkortájt szerveződő
n é m e t m u n k á s m o z g a l o m m a l is. A szociáldemokrata párt (marxista
befolyású csoport) illetve a régibb Általános N é m e t Munkásegylet
1 8 7 5 - b e n G o t h a - b a n t a r t o t t egyesülő kongresszusa szintén kivívta
Bismarck ellenszenvét, k ü l ö n ö s tekintettel a csak n é h á n y évvel k o r á b
bi Párizsi K o m m ü n politikai emlékeire. Hosszas politikai munkával
elérte, hogy 1 8 7 8 - b a n m e g h o z t a a birodalmi gyűlés a „szociáldemok
rácia közveszélyes törekvései" elleni törvényt, az ún. „kivételes tör
vényt". Ez betiltott m i n d e n olyan egyesületet, pénzgyűjtést vagy más
mozgalmat, amely a fennálló társadalmi és állami r e n d megdöntésé
re törekedett. Nevesítették k ü l ö n a szociáldemokrata, szocialista il
letve k o m m u n i s t a szervezeteket. Bár egy ideiglenes szabályozásról
volt eredetileg szó, ám folyamatos hosszabbítással 1890-ig érvényben
volt.
237
Szociális törvényhozás
Ugyanakkor még a jogtörténetírás is s z á m o n tartja Bismarck szo
ciális törvényhozását. Ezt az a felismerés tette szükségessé, hogy az
i p a r o s o d ó , s a jobbágyfelszabadítással az iparba m u n k á s k é n t t ó d u l ó
szegény elemek valóban többségükben csak a l é t m i n i m u m o n éltek.
Eletükben bármilyen lényeges változás a családi összeroppanáshoz
vezethetett. Ugyanakkor a köztörténetírás véleménye szerint Bis
marck a szociális törvényekkel mintegy ellensúlyozni kívánta a m u n
kás szervezetekkel szembeni harcos politikai fellépését. Törekvései e
téren mindenesetre m a r a d a n d ó e r e d m é n y t hoztak, amelyek a k o r Eu
rópájában egy példa nélküli szociális hálót építettek ki az akkori vi
szonyok n é m e t munkásai k ö r é . E háló anyagi fedezetét pedig oly m ó
d o n teremtette elő, hogy a szükséges pénzeszközöket a munkavállaló
és m u n k á l t a t ó együttes befizetéseiből létrehozott alapokból, illetve a
m u n k á s betegsegélyező p é n z t á r a k b ó l kifejlesztett szakmai „szövetke
zetek" finanszírozták. Így Bismarck legfontosabb újításai:
- 1 8 8 3 - b a n vezette be a betegségi biztosítást, ami h á r o m n a p t ó l ti
z e n h á r o m hétig terjedő időre biztosított pénzbeli ellátást a beteg
munkavállalónak.
- 1884-ben születik meg a balesetbiztosítási törvény, amely nemcsak
a baleset miatti betegség vagy rokkantság esetére, de a halál bekö
vetkeztekor a hátramaradott családtagoknak is biztosított egyfajta
ellátást. A betegbiztosítással való szerves egybekapcsolódását szol
gálta, hogy a betegségbiztosítási idő, a tizenhárom hét után kerülhe
tett folyósításra, mégpedig a gyógyszerellátás költségeire tekintettel.
- 1 8 8 9 - b e n pedig a rendszert az öregségi és r o k k a n t s á g i biztosítás
tette teljessé. Ez m i n d e n hetven esztendőn felüli m u n k á s n a k álla
p o t á t ó l függően öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat biztosított.
5.1.7. A Weimar-i alkotmány
5.1.7.1. Előzmények
Az I. világháború a maga embertelen pusztításai mellett lényeges tár

sadalmi mozgásokkal is járt. Egyrészt a hosszú h á b o r ú miatt a katonák
aktív politikai életet kezdtek élni, örökös fegyverbenlétük, amely szer
vezett keretekben történt, növelte öntudatukat. Így a háború vége felé
238
már látni lehetett, hogy a leszerelő katonaság, ha n e m kezdenek velük
valamit, komoly társadalmi g o n d o k a t okozhat. (NB. egész Európában,
de különösen a háborút vereséggel végző államokban a katonaság p o
litikai szerepvállalása hasonló g o n d o k a t okozott. Elegendő itt az 1 9 1 8 -
as magyar őszirózsás forradalomra utalni. Nyilván a háborúban győz
tes hatalmak másként tudták kezelni ezt a társadalmi problémát.)
Másrészt a hosszas hadigazdálkodás során olyan rétegek is b e k a p
csolódtak szervezetten a termelésbe, akik addig attól távol voltak, itt
a g y e r m e k m u n k a mellett elsősorban a n ő k részvétele a fontos. Tehát
a t á r s a d a l o m b a n a szokásos struktúrák, így a N é m e t o r s z á g b a n jelen
tős súllyal rendelkező m u n k á s m o z g a l o m valamint a politikai pártok,
mellett két újabb jelentősen szervezett csoport is létezett: a hadsereg
ből hazatérő k a t o n á k és a h a d i ü z e m e k b e n szervezetten dolgozó nők.
Egyértelmű volt, hogy a szociális feszültségek növekedésével m i n d k é t
csoport intenzíven vesz részt a társadalmi folyamatokban.
Ezt a helyzetet a h á b o r ú végével fokozta az külpolitikai akció is,
amely a h á b o r ú utáni rendezést tervezgette. W i l s o n híres békepontjai
többek k ö z ö t t N é m e t o r s z á g számára, a területi változások mellett egy
belső t á r s a d a l m i és állami reformot is előírtak. Ez bizonyos értelem
ben egybeesett egyes n é m e t politikai k ö r ö k törekvéseivel is, akik a
h á b o r ú sikertelenségét látva a császár lemondatását javasolták, s hogy
adja át fiai egyikének a hatalmat. Ez talán m á r az 1890-es években,
Bismarck leváltását m e g e l ő z ő e n felmerült ötlet megújításaként is fel
fogható, amely az akkori u r a l k o d ó I. Vilmos halála (1888) után fiá
tól III. Frigyestől várta egy angol típusú polgári demokrácia megva
lósítását N é m e t o r s z á g b a n . Ám ott és a k k o r a beteg III. Frigyes h á r o m
h ó n a p u t á n meghalt, itt 1 9 1 7 - b e n pedig a császár, II. Vilmos n e m
akart l e m o n d a n i .
1918 n o v e m b e r e érleli m e g a forradalmi változásokat, amikor egy
általános felkelés hatására n o v e m b e r 9-én a császár végre benyújtja
lemondását, ám ezzel egy időben a birodalmi kancellár, Badeni Mik
sa szintén l e m o n d . A legitimitás jeleként a hatalmat átadja a n é m e t
szociáldemokrata p á r t az SPD vezetőjének Friedrich Ebertnek, mint
birodalmi kancellárnak. Ebert szociáldemokrata barátja Schedemann
viszont, amikor realizálja az általános tömegfelkelést, illetve a Berlin
ben kitört forradalmi mozgalmat: kikiáltja a köztársaságot. Ebben az
új helyzetben - amikor egyébként is óriási n y o m á s nehezedik a poli
tikai vezetésre - kettős feladatot kellett megoldani:
239
1. rendezni a h á b o r ú utáni helyzetet, m e g k ö t n i a békét;
2. az új köztársasági államformának megfelelő alkotmányt kidolgozni.
Ebert és társai a feladatok megoldásához t á m o g a t ó k a t illetve hát
országot kerestek. Kettős lépésre szánták el m a g u k a t :
1. megkötötték a híres E b e r t - G r o e n e r p a k t u m o t , amely a hadsereg
támogatását biztosította, ha a szociáldemokrata p á r t n e m engedi a
felkelések elfajulását a k i b o n t a k o z ó ún. szovjet típusú tanácsrend
szer irányába;
2. m e g k ö t ö t t é k a szakszervezeti vezetők a Stinnes-Legien-féle egyez
ményt, amely a nagyiparosok támogatását biztosította a szervezett
munkásság pacifikálása végett (nyolcórás m u n k a i d ő ! ) , az ún. sárga
szakszervezetekkel szemben.
Bár Ebert-éknek sikerült rövidesen összekülönbözniük az ideigle
nes k o r m á n y o n („Rat der Volksbeauftragten") belül a szocialistákkal,
s a kiszakadó szocialisták, illetve a k o m m u n i s t a szárny a Spartacus
csoport Berlinben felkelést r o b b a n t o t t ki, mégis 1 9 1 9 januárjában si
került általános választásokat tartani. A csak részlegesen győztes SPD
koalicióra kényszerült a C e n t r u m és más liberális pártokkal, ám sort
keríthetett - a szocialisták által egyébként ellenzett - A l k o t m á n y o z ó
Nemzetgyűlés összehívására. Tekintettel a n e m r é g a hadsereg segítsé
gével levert Spartacus felkelésre, így az A l k o t m á n y o z ó N e m z e t
gyűlést 1919 februárjában W e i m a r b a n nyitották meg, amely 1 9 1 9 .
augusztus 11-én hatályba léptette a Weimar-i Alkotmányt. (NB. Az
Alkotmányozó Gyűlés weimar-i helyszíne mellett szólhatott az a t o
vábbi politikai bizonytalansági tényező is, h o g y Bajorországban a bal
oldali p á r t o k 1919 áprilisában kikiáltották a Tanácsköztársaságot.
Bajorország helyzetének az új N é m e t o r s z á g k e r e t é b e n való véglegesí
tésére csak a tanácshatalomból kilépő k o m m u n i s t á k utáni átalakított
k o r m á n y teremtett lehetőséget.)
5.1.7.2. A Weimar-i alkotmány főbb jellemzői
Megtartja a korábbi föderációs formát, az állam „szövetséges bi

r o d a l o m " , amelyet tizennyolc (más források szerint csak tizenhét
Land volt. Lényeges különbség, hogy k o r á b b a n , 1871-et k ö v e t ő e n 25
tagállama volt a birodalomnak) tagállam (Land) vagy t a r t o m á n y al-
240
kot. Ugyanakkor azt is rögzítik, hogy a b i r o d a l o m államformája köz
társaság, ahol a h a t a l o m a n é p e t illeti meg.
A föderáció elvéből k ö v e t k e z ő e n az államhatalom, s így a törvény
h o z ó h a t a l o m megoszlik a L a n d o k illetve a b i r o d a l o m szervei között.
Az alkotmány jogalkotás v o n a t k o z á s á b a n h á r m a s kategóriát állít fel:
1. bizonyos kérdéseket kizárólagos birodalmi hatáskörbe v o n ;
2. míg m á s o k r a csak annyit m o n d , hogy a birodalmi jogalkotási ha
táskörbe tartoznak, nyilván az eredeti elképzelés szerint a szükség
nek megfelelően e k ö r a későbbiekben m ó d o s u l h a t ;
3. a b i r o d a l o m törvényhozási ú t o n egyes kérdések szabályozására v o
n a t k o z ó a n alapelveket állapíthat meg.
Tehát a többi k é r d é s b e n a L a n d o k n a k van eredeti jogalkotó hatal
m u k . Ugyanakkor, ha a b i r o d a l o m n e m él a számára fenntartott tör
vényhozási jogával, a k k o r a t a r t o m á n y jogosított az adott területen
jogalkotásra. M é g a korábbi 1871-es alkotmányból átvett szabály,
hogy: a b i r o d a l o m joga m i n d e n k o r megelőzi a t a r t o m á n y i jogot. Ez
viszont gyengíti az előbbi szabályt, mivel szövetségi törvény hiányá
ban a l k o t o t t szabály, u t ó l a g megsemmisülhet, ha a szövetség mégis
törvényt hoz. Valószínű az ilyen kétségek is involválhatták a Reichs-
gericht által elkezdett k o r a i a l k o t m á n y b í r á s k o d á s t .
Fontos kérdésnek kell t a r t a n u n k az alkotmány 17. szakaszának
azon megállapítását, hogy m i n d e n tagállamnak vagy t a r t o m á n y n a k sa
ját alkotmánnyal kell rendelkeznie. (Tehát az 1815-ös Bundesakte
meghatározását itt látjuk viszont!) Erre nézve alapelveket állapít meg.
A népszuverenitás elvéből következően fontos kérdés a választó
jog szabályozása. E n n e k alapjai szintén a fenti szakaszban kerülnek
szabályozásra. E szerint: „A népképviselet általános, egyenlő és titkos
választással valamennyi birodalmi n é m e t férfi és nő az arányos vá
lasztási rendszer alapelvei szerint választja." Tehát a női választójog
is intézményesítésre kerül elsőként E u r ó p á b a n . Ugyanakkor ezek a
szabályok érvényesülnek a községi választásokkal kapcsolatban is, a
választójogi k o r cenzus a 2 0 . életév.
Az állampolgárság, m i k é n t azt az 1871-es alkotmánynál láttuk k ö
zös, sőt m i n d e n n é m e t e t ugyanazok a jogok illetnek m e g bármely tar
t o m á n y b a n is tartózkodik, m i n t h a saját t a r t o m á n y á b a n lenne. Ennek
megfelelően szabad költözködési jogot deklarál az alkotmány: minden
német állampolgár bármely t a r t o m á n y b a n letelepedhet, s ott szaba
d o n ingatlant vásárolhat illetve bármely foglalkozást szabadon űzhet.
241
A klasszikus államszervezeti elveket érvényesíti, így többek k ö z ö t t
a h a t a l m i ágak elválasztását, bár ez az elnöki h a t a l o m kapcsán némi
csorbát szenved. A korábbi pozitív a l k o t m á n y o s szabályozási hagyo
m á n y o k a z o n b a n e téren szerencsésen továbbéltek. Különösen az
igazságszolgáltatásra vonatkozik ez. Ismét m ű k ö d i k szövetségi szin
ten Reichsgericht, azaz Szövetségi Legfelsőbb Bíróság. E n n e k tényke
désénél külön kiemeli a szakirodalom, hogy - akárcsak az USA-ban -
a gyakorlatban kezdett kialakulni egyfajta szövetségi alkotmánybírás
kodás a Reichsgericht kereteiben, amely a t ö r v é n y e k e t az a l k o t m á n y
hoz mérte, h o l o t t ilyen „ m é r ő m é r t é k " alkalmazásáról az a l k o t m á n y
n e m rendelkezett.
A birodalmi törvényhozás szerve a Birodalmi Gyűlés, amely ugyan
úgy kétkamarás, mint az 1871-es alkotmánynál m á r láttuk. A kettő k ö
zötti különbség is hasonló, amennyiben a Reichstag, a Birodalmi Gyű
lés vagy Képviselőház az általános választások alapján létrejövő intéz
mény, míg a Reichsrat, a Birodalmi Tanács a második kamara, változat
lanul a tagállamok küldötteiből összeálló szerv. Érdekes, s valószínűleg
francia minta alapján a népszuverenitásra visszavezethető szabály, hogy
akárcsak az 1791-es francia alkotmány szerint, itt is a Reichstag ö n m a
gától összeülő intézmény, mégpedig az alkotmány szerint m i n d e n év
novemberének első szerdáján. Erre ugyan formális meghívót küld a
Reichstag elnöke, akit egyébként a gyűlés maga választ. Ám önállósá
gának igen nagy korlátja a birodalmi elnök feloszlatási joga.
A kormányzásban végre érvényesül a miniszteri felelősség. Az al
k o t m á n y szerint ugyan a birodalmi elnök nevezi ki a kancellárt, illet
ve a kancellár előterjesztésére a minisztereket, ám ezeknek bírniuk
kell a Birodalmi Gyűlés bizalmát. Ha a Birodalmi Gyűlés a bizalmat
megvonja, akkor le kell m o n d a n i u k . Ugyanez érvényes a tagállamok
illetve L a n d o k k o r m á n y a i r a is.
A szaktörténetírás megjegyzi, hogy a miniszteri felelősség ilyetén
érvényesítése a gyakorlatban n e m igen érvényesült. A b i r o d a l o m el
n ö k e , ha bizalmatlanságot tapasztalt, inkább feloszlatta a p a r l a m e n
tet, mintsem a minisztereket m e n t e t t e volna fel. M e g t e h e t t e m é g azt
is, sőt a szakirodalom szerint gyakran éltek az e l n ö k ö k azzal a kivé
teles jogukkal, hogy a leszavazott törvényjavaslatot ún. szükségrende
let „ N o t v e r o r d n u n g " formájában hatályba léptették.
242
5.1.7.3. Alapjogok a Weimar-i alkotmányban
A Weimar-i a l k o t m á n y m i n d m á i g legértékesebbnek tartott részét

az állampolgári jogokról szóló rendelkezései adják. „A n é m e t e k alap
jogai és alapkötelezettségei" című fejezet, mintegy hatvan szakaszával
az a l k o t m á n y egyik legterjedelmesebb része. Talán ezért is a szakiro
d a l o m eléggé eklektikusnak tartja a fejezetet. Hiszen a klasszikus pol
gári alapjogok és kötelességek mellett az szervesen kiegészül bizonyos
szociális jogosítványokkal, de itt kap széles k ö r ű szabályozást a t u d o
m á n y a gazdasági élet is, n e m k ü l ö n b e n az egyházak. Ehhez az idéző
jelbe tett sokszínűséghez m i n d e n k é p p e n hozzájárul, hogy az Alkot
m á n y o z ó Gyűlés tanácskozásai idején a k o r m á n y egy koaliciós össze
tételű szerv volt, s emiatt az egyes p á r t o k nézeteiket óhatatlanul kife
jezésre akarták juttatni alkotmányos szabályokban is (ez magyaráz
hatja m e g például, hogy nyilván a C e n t r u m p á r t kérésére lett oly szé
les a vallásokkal foglalkozó fejezet).
Az alapjogok és kötelességek kategóriában valóban a klasszikus jo
gokról van szó, amely t ö b b e k k ö z ö t t számos tételében az 1848-as
frankfurti Deklarációnak az átvétele vagy továbbéltetése. Így többek
k ö z ö t t a törvény előtti egyenlőség, az állampolgárság, a szabad köl
tözködés joga, szólás, sajtó, tehát a véleménynyilvánítás joga, illetve
a gyülekezési és egyesületi jog alap szabályai. Ugyanitt kerülnek meg
határozásra a büntetőeljárás főbb garanciái.
Külön kiemelni e jogok közül a nemzetiségekre v o n a t k o z ó igen
e l ő r e m u t a t ó szakaszt érdemes. E szerint az idegen nyelvű nemzetisé
geket sem a törvényhozás, sem a közigazgatás n e m akadályozhatja
„szabad népi fejlődésükben". Sőt külön megilleti őket az anyanyelv
használata: a tanításban, a közigazgatásban és a jogszolgáltatásban.
Ez a szabály azért is érdekes m e r t egy évtizeddel később már a to
vábbfejlesztésnek lehetünk tanúi. É p p e n 1 9 3 3 - b a n kerül sor az évek
alatt elkészített k o n k o r d á t u m megerősítésére a Vatikán és a n é m e t ál
lam részéről. Diplomáciai források értesítenek arról, hogy itt, ebben
a nemzetközi szerződésben a n é m e t e k kezdeményezésére került be a
nemzetiségek anyanyelv használatának kiszélesítése az egyházi éle
tükben, a m e n n y i b e n az a d o t t nemzetiség esetén a n é m e t állam viszo
nosságot tapasztal az a d o t t nemzetiség anyaállamában élő n é m e t e k
kedvezményezésére (ahogy a k o n k o r d á t u m mondja kölcsönös „recip
rocitás" alapján). Ez a szabály úgy megtetszik a Vatikán megbízottai-
243
nak, hogy a megerősítő jegyzőkönyvben a Szentszék kötelezettséget
vállal, miszerint a jövőben m e g k ö t e n d ő k o n k o r d á t u m o k n á l ezentúl
mindig hasonló szabály elfogadtatására törekszik.
A szociális és művelődési jogok: a Weimar-i a l k o t m á n y t elsősor
ban a szociális a l k o t m á n y o k között tartja nyilván az a l k o t m á n y t u d o
mány. E kategorizálásra rászolgált. Anélkül, hogy itt a részletszabá
lyokban elmerülnénk, említjük meg a legfontosabbakat. Egyrészt a
felsorolt szociális jogok a m á r emlegetett Bismarck-i szociális tör
vényhozás eredményei. Két d o l o g kiemelése é r d e m e s :
1. Az alkotmány több helyen is hangsúlyozza, hogy a birodalomban
egységes a munkajog, valamint e terület szabályozását szintén biro
dalmi hatáskörbe utalja, konkrétan: a munkajogot, a szociálpoliti
kát, a szegényügyet és a jóléti gondozást. Az már az új idők jelenlé
tére mutat, hogy a szellemi m u n k a védelmét külön is hangsúlyozza
az alkotmány. Sőt szintén előremutató kötelességet fogalmaz meg az
állam számára, amennyiben a n é m e t tudomány, művészet és techni
ka eredményeinek nemcsak o t t h o n kell védelmet biztosítania, ha
n e m az állam nemzetközi szerződéseken keresztül törekedjen e terü
letek eredményeinek külföldön való védelmére és biztosítására.
2. Külön kiemelendő a dolgozók jogállására és szervezeteire vonat
k o z ó szabályok. Így a munkavállalókat egyenjogú p a r t n e r e k n e k
kell tekinteni a m u n k a a d ó k részéről, s együtt kell m e g á l l a p o d n i u k
a bérfeltételekben. M á r ismeri az a l k o t m á n y a kollektív szerződés
fogalmát is, hiszen kimondja, hogy a két fél ( m u n k a a d ó és m u n k a
vállaló) ezirányú szerződéseit el kell ismerni.
Elismeri a m u n k á s o k részvételi jogát az üzemi, kerületi és birodal
mi munkástanácsokban. A munkavállalók jogainak biztosítására ke
rületi és birodalmi munkástanácsok felállítását rendeli az alkotmány.
Mintegy garanciaként kerül megfogalmazásra a Birodalmi M u n k á s
tanács statusa. A szövetség köteles m i n d e n m u n k a ü g y i és szociális
törvényjavaslatot a birodalmi munkástanács elé terjeszteni. Ugyanak
kor a birodalmi munkástanácsnak az a d o t t területen önálló törvény
kezdeményezési jogot is ad. M i n d e z e k további szabályozása szintén
birodalmi törvényalkotási hatáskör.
Az oktatáshoz és művelődéshez való jogok skálája is széles. Alap
elv az általános tankötelezettség méghozzá tizennyolc életévig. Az is
kolaügy egésze állami felügyelet alá tartozik. E n n e k ellenére magán
iskolák is létezhetnek. Sőt a teológiai fakultások is m e g m a r a d n a k az
244
állami egyetemek mellett, azok karaiként. Ugyanakkor községeken
belül a „nevelésre jogosult k é r é s é r e " az illető vallásos világnézetének
megfelelő népiskolákat is kell szervezni. M i n d a z o n gyermekek, akik
számára anyagi viszonyaik miatt nehézségekbe ütközik a közép- és
felsőfokú oktatásban való részvétel, a z o k n a k közsegélyt, illetve neve
lési járulékot kell fizetni.
5.1.7.4. Az elnök jogállása
A szakirodalom egybehangzó álláspontja szerint a Weimar-i alkot

m á n y legkevésbé sikerült szabályozása a szövetségi elnök hatáskö
rének meghatározása. (A n é m e t szakirodalom őt „Ersatzkaiser"-nek,
azaz quasi pótcsászárnak vagy inkább császárhelyettesnek nevezi. Ar
ra nézve viszont nincs utalás, hogy ez kapcsolódik e a feudális korból
ismert császárhelyettes, a birodalmi vicarius intézményéhez.) A status
kialakításánál bizonyára h a t o t t a k a megelőző időszak szabályai, illet
ve, hogy a m á s o d i k n é m e t b i r o d a l o m 1871-es alkotmánya olyan fe
lemás m ó d o n rendezte az államfő jogállását. A Weimar-i a l k o t m á n y
szerint az elnök általános h a t á s k ö r e :
- Az államfő, a b i r o d a l o m elnöke, az egész n é p által választott sze
mély. (Egyes szerzők véleménye szerint itt a k o n t i n e n s e n kialakult
köztársasági funkció, tehát a prezidenciális k o r m á n y f o r m a és az
USA elnöki rendszerének n e m szerencsés kombinálásról van szó.)
Bármelyik n é m e t állampolgár megválasztható, aki h a r m i n c ö t ö d i k
életévét betöltötte. A megbízatás hét évre szól és megismételhető
új választással.
- A törvényhozással kapcsolatos jogosítványa, hogy feloszlathatja
Birodalmi Gyűlést, de u g y a n a z o n okból ismételten már n e m lehet.
Garancia m é g a feloszlatás ellen, hogy az új választást a feloszla
tást k ö v e t ő h a t v a n a d i k n a p r a ki kell írni. (NB. itt m á r hiányzik az
1871-es a l k o t m á n y b a n m é g meglévő garancia, hogy a feloszlatási
jogot csak a Bundesrat előzetes jóváhagyásával gyakorolhatta az
uralkodó!)
- A korábbiak tapasztalatai alapján ugyan felhatalmazott az elnök a
külkapcsolatokra és szerződéskötésekre, ám ezekhez a birodalmi
gyűlés hozzájárulása szükséges. Különösen ilyen a h á b o r ú és béke
kérdése, m e r t ez csak törvény útján lehetséges.
245
- Széles kinevezési jogköre van, s ezek egy része még át is ruházható.
- Megilleti a kegyelmezési jog, de amnestiát (általános kegyelem)
csak a birodalmi gyűlés adhat.
- Ő a hadsereg főparancsnoka, de hadsereggel kapcsolatos intézke
dései is miniszteri ellenjegyzéshez k ö t ö t t e k , m i n t általában a ren
deletalkotási joga.
- Ő nevezi ki és menti fel a birodalmi k o r m á n y t .
- Az elnök helyettese, akadályoztatása esetén a kancellár. Hosszas
akadályoztatás esetén külön birodalmi törvényt kell alkotni a he
lyettesítéséről.
- M i n d az elnök, m i n d a birodalmi k o r m á n y felelősségre v o n h a t ó ,
mégpedig az alkotmánybíróság előtt (az alkotmánybíráskodásról
külön törvény alkotását rendeli az alkotmány) A vádemelésre a Bi
rodalmi Gyűlés a jogosult, m é g p e d i g két együttes feltétel esetén:
1. ha az elnök vagy a k o r m á n y tagjai b ű n ö s m ó d o n megsértették
az alkotmányt vagy a birodalmi törvényt, 2. vádemelési indítvány
hoz legalább száz képviselő írásos hozzájárulása szükséges, s az in
dítvány felett minősített többséggel d ö n t e n e k .
Az elnök k ü l ö n ö s h a t á s k ö r e . Az a l k o t m á n y szerint kétféle rendkí
vüli hatásköre van az elnöknek:
1. M é g az 1871-es alkotmányból átvett szabály szerint, ha egy tagál
lam vagy t a r t o m á n y n e m hajlandó teljesíteni a birodalmi törvé
nyekből reá háruló kötelezettséget, akkor az elnök akár haderővel
is kényszerítheti erre őket.
2. „A N é m e t Birodalom közbiztonságának és közrendjének nagymér
tékű megzavarása és veszélyeztetése esetén a b i r o d a l o m elnöke in
tézkedéseket tehet a közbiztonság és a k ö z r e n d helyreállítására".
Ez kétfajta lehetőséget is biztosít az e l n ö k n e k , ú g y m i n t igénybe ve
heti a fegyveres erőket, másrészt az a l k o t m á n y b a foglalt alapvető jo
gokat „részben vagy egészben hatályon kívül helyezheti."
Ez utóbbi hatáskörre v o n a t k o z ó a n számos irodalmi t e r m é k szüle
tett, aminek itteni értékelésére nincs m ó d . Annyit szükséges kiemel
ni, hogy az alkotmány megszületésekor egy rendkívüli helyzet volt
N é m e t o r s z á g b a n . Elég itt a m á r említett Berlini forradalmi mozga
lomra és a Bajor tanácsköztársaságra utalni. Ráadásul jeleztük, hogy
milyen koaliciós k o r m á n y kerül h a t a l o m r a a választások u t á n . M i n d
ezek magyarázzák, de n e m mentik e n n e k a furcsa, inkább egy dikta
tórikus rendszernek megfelelő szabály alkalmazását. A szakirodalom
246
véleménye szerint azért is kell fenntartással kezelni ezt az elnöki ha
táskört, m e r t bár a Weimar-i a l k o t m á n y a lehető legszélesebb d e m o k
ráciát kívánta biztosítani, ám m i n d k é t elnöke, Ebert és H i n d e n b u r g
sajnos egyaránt többször is élt ezzel a rendkívüli helyzetekre alkotott
kivételes alkotmányi szabályozás adta politikai lehetőséggel.
5.2. Az 1917-es mexikói alkotmány
5 . 2 . 1 . M e x i k ó alkotmánytörténeti előzményei
Az Amerikai k o n t i n e n s e n lévő spanyol g y a r m a t o k szinte hosszú kí

gyóként nyúltak le az Egyesült államok déli részeitől, nagyjából a mai
Texas északi részétől Közép-Amerikán át, az A n d o k hegycsúcsain ke
resztül egészen a Tűzföldig. Ez az óriási terület hivatalos nevén az
„Indiák" egészen k o r á n két alkirályságra, egy északira és egy délire
volt felosztva. Az északi alkirályság k ö z p o n t i magja az aztékok terü
letén létesült mai M e x i k ó volt, a neve is M e x i k ó i alkirályság; míg a
déli az egykori inka b i r o d a l o m területén kialakított Peru alkirálysága
Lima k ö z p o n t t a l , közel a Csendes-óceánhoz.
B o u r b o n V. Fülöp alatt 1738-ban szervezik meg a harmadik alki-
rályságot, az Új-Granada-it, ami a Karibi térség, tehát Közép-Amerika
felértékelődését jelezte a spanyol k o r o n a számára. Ugyanakkor az
amerikai kontinensen intenzív terjeszkedő politikát folytató ango
lokkal való szembenállás változó sikereket hozott (pl. az 1740-es
években került angol ellenőrzés alá a Magellán-szoros, mégpedig a
Tűzföld szomszédságában. E területek elvesztésében szerepe volt a
portugál-angol összefogásnak is.) M i n d e z arra ösztönözte a spanyol
kormányzatot, hogy helyzetét Dél-Amerikában erősítse, így a portugá
lok szomszédságában létrehozta 1774-ben a negyedik alkirályságot a
La-Plata-it, Buenos Aires központtal.
Ugyanekkor sikeresen k a p c s o l ó d o t t be a franciák mellett az Észak-
amerikai függetlenségi h á b o r ú b a is. Az ezt lezáró 1783-as Versaillesi
békében a spanyol k o r o n a jelentős területi nyereséget könyvelhetett
el Északon, a m e n n y i b e n m e g k e z d h e t t e Arizona, C o l o r a d o és Califor-
nia gyarmatosítását, illetve hajózási jogot nyert a Mississippin. (Vi
szont a t ö r t é n e l e m tréfája, hogy a kontinensen, saját államterületén
247
lévő idegen gyarmatot, Gibraltárt máig n e m tudta visszaszerezni -
jegyzi meg az amerika-történetírás!)
A látványos területi gyarapodás a gyarmatok gazdasági jelentőségé
nek növekedésével és a lakosság létszámának szintén látványos meg
ugrásával járt (pl. az 1 8 1 0 - 1 4 között Cádizban m ű k ö d ő tkp. spanyol
alkotmányozó nemzetgyűlésben 18 millióra becsülték a s p a n y o l - a m e
rikai lakosságot.) A felvilágosodás eszméi, illetve Spanyolországnak
átmenetileg - N a p ó l e o n alatt - francia u r a l o m alá kerülése felfokozta
a gyarmati területeken a függetlenségi vágyat.
A történetírás szerint h á r o m koncepció volt k i a l a k u l ó b a n :
1. egyetlen kontinentális a m e r i k a i - s p a n y o l állam ( M i r a n d a terve);
2. Simon Bolivar viszont (leegyszerűsítve) a k ü l ö n b ö z ő , de önálló ál
lamok hívének bizonyult;
3. míg Tupac A m a r ú (José Gabriel) m á r m i n d e n „faj" békés együtt
élését képzelte el Peruban.
Ám a spanyolországi francia u r a l o m politikailag önvédelmére kész
tette a magukra m a r a d t spanyol gyarmatokat is. Így azok egy hosszabb
függetlenségi háború keretében 1824-re - Kuba, Puerto Rico és a Fü
löp-szigetek kivételével - m i n d kivívták a függetlenségüket. E h á b o r ú k
során születtek meg a nagy nemzeti h ő s ö k is a friss államalakulatok
számára (pl. Simon Bolivar). Érdekes m ó d o n , az egyház jelentős hatal
ma miatt egyedül M e x i k ó b a n ún. pap népvezérek álltak a független
ségi mozgalom élére, mégpedig Hidalgo és M o r e l o s nevűek. További
érdekessége e h á b o r ú k n a k , hogy a függetlenné váló egykori spanyol
gyarmatokon m i n d e n ü t t a köztársasági államformát vezették be.
Külön érdekessége a Közép-amerikai régiónak, hogy a francia for
radalom, majd N a p ó l e o n kontinentális harcai n e m hagyták érintetle
nül az ún. Karibi térséget sem, mivel az európai események ide is ek
kor már átgyűrűztek. M é g p e d i g az ún. Hispaniola körüli kérdés, a
későbbi Haiti függetlenedése kapcsán. Ez a sziget egy még korábbi
európai h á b o r ú lezárásának e r e d m é n y e k é n t 1 6 9 7 - b e n (Ryswicki bé
ke) két részre oszlott, amennyiben nyugati fele, a későbbi Haiti spa
nyol fennhatóság alól Franciaországhoz került, míg déli vagy keleti
fele, D o m i n i k a m e g m a r a d t Spanyolországnál. Haiti a francia forrada
l o m során a francia polgárokkal azonos jogokat nyert el.
1793-ban, emlékezzünk a rabszolgák felszabadítása m é g n e m tör
tént meg, egy nyilván az anyaországi szellemi erjedés hatására rab
szolga felszabadító m o z g a l o m indult meg. E n n e k e r e d m é n y e k é n t
248
vezetőjük L o v e r t u r e vezetésével a haitiak sikeresen vették fel a har
cot a szigetet elfoglalni a k a r ó spanyol és angol h a d e r ő k k e l szemben.
A győztes h á b o r ú u t á n L o v e r t u r e megszüntette a sziget feletti francia
uralmat, s 1 8 0 1 - b e n m á r önálló a l k o t m á n y t is alkotott, amely nyilván
francia mintára megszüntette a rabszolgaságot. Elszakadási t ö r e k v é -
sük N a p ó l e o n t is irritálta, aki jelentős katonai erőt k ü l d ö t t a sziget el
len. Haiti lakosai, vezérük francia b ö r t ö n b e hurcolása ellenére is
megvédték m a g u k a t a francia csaptokkal szemben, 1 8 0 4 elején pedig
kikiáltották a szabad köztársaságot. Állítólag ez a francia vereség
késztette N a p ó l e o n t az Észak-amerikai francia g y a r m a t o k némi át
rendezésére, így Louisiana eladására is a USA számára.
Haiti függetlenségét a későbbiekben is megőrzi, amit quasi n e m
zetközi garanciák erősítenek, így 1 8 6 2 - b e n a USA elismeri Haitit
önálló köztársaságnak, másrészt m é g 1 8 6 7 előtt sikerült k o n k o r d á t u
m o t k ö t n i ü k a Vatikánnal. Haiti megerősödése végül ha átmeneti ha
iti megszállás közbenjöttével is, de sikerült kivívnia a sziget keleti fe
lének is az önállóságát a spanyoloktól, így megszülethetett 1843-ra
D o m i n i k a köztársasága is. Az i d ő k ö z b e n annexióra készülő spanyo
lok m á r a USA n y o m á s r a is kénytelen voltak távozni a szigetek alól.
S z á m u n k r a fontos kiemelni, hogy tehát az 1800-as évek első felé
ben nemcsak M e x i k ó t ó l északra helyezkedik el egy m o s t m á r k o m o
lyabb múlttal r e n d e l k e z ő köztársaság, az Egyesült Államok Szövetsé
ge, de tőle keletre is megszűnik a gyarmati rendszer. Ez M e x i k ó szá
mára átmenetileg egyfajta védettséget is jelenthetett, másrészt olyan
erkölcsi példát, ami segíthette saját államának demokratizálását.
Ugyanakkor lényeges s z e m p o n t volt, hogy a USA déli részén, ellen
tétben az előbb említett szigetekkel m é g mindig dívott a rabszolgaság.
A rabszolgaság ilyen közeli létezése k o m o l y befolyással lesz M e x i k ó
esetében m i n d a belső társadalmi folyamatokra, m i n d pedig az ország
területének alakulására, ami az ún. Texas-i kérdésben r o b b a n majd ki.
5 . 2 . 2 . M e x i k ó alkotmányozása
M e x i k ó egykori spanyol gyarmati területe, amely az Új Spanyolor

szág alkirályság nevet viselte, a M a d r i d i liberálisok bíztatására sza
k a d t le az anyaországtól, Spanyolországtól 1820-ban. A m o z g a l m a t
vezető kreol származású, tehát amerikai fehér Augustin Iturbide a le-
249
m o n d a t o t t spanyol alkirály u t á n m a g á h o z ragadva a hatalmat kikiál
totta M e x i k ó függetlenségét és m a g á t I. Augustin néven császárra is
koronáztatta. Ám uralma rövid ideig tartott, m e r t 1 8 2 3 - b a n a köztár
saságpártiak l e m o n d a t t á k , s ezzel M e x i k ó átalakult respublikává.
1824-ben alkották meg a M e x i k ó i Szövetséges Köztársaság alkot
mányát. Ám ekkorra már az államterület is kisebb lett, m e r t a Közép
amerikai Egyesült Tartományok k i m o n d t á k kiszakadásukat M e x i k ó
ból. (Ez gyakorlatilag Guatemalát, Salvadort, H o n d u r a s t , Nicaraguát
és Costa Ricát jelentette.) Közben 1830-ban megszüntették a rabszol
gaságot. Ez közvetlenül kihatott az újabb államterület-váltásokra. Ezt
követően ugyanis még egy területi csökkenést kellett elszenvednie M e
xikónak. Ez az USA részéről történt. A legészakibb t a r t o m á n y Texas,
amelyben egyre több amerikai (USA-ból) kezdett letelepedni és földet
műveltetni rabszolgákkal, n e m engedelmeskedett a rabszolgafelszaba
dításnak. 1836-ban az akkori mexikói elnök fegyveres csapatokkal
próbálta az ellenálló helyőrségeket térdre kényszeríteni. Ám átmeneti
győzelem után maga is fogságba eset, s csak úgy szabadulhatott, hogy
elismerte Texas függetlenségét, bár ezt a kikényszerített egyezményt a
mexikói kongresszus n e m ismerte el. Ugyanakkor Texas önállósága há
borút vont maga utána M e x i k ó és az USA között. Ez végül átmeneti
eredménnyel Texasnak az USA-hoz csatlakozásával végződött.
1857-ben új alkotmányt alkottak. Ehhez hozzájárult, hogy Texas
1836-os függetlenségét elismerő Santa A n n a elnököt egy liberális cso
portnak sikerült eltávolítani az elnöki székből, s így számos liberális re
formot léptettek életbe. Az 1857-es alkotmány ezen változások alkot
mányjogi rögzítése: föderális szerkezetű államszövetség felállítását, ál
lam és egyház elválasztását, a jezsuiták száműzését, illetve az egyházi
vagyon szekularizációját. Mindezek m ö g ö t t azok a jelentős társadalmi
mozgások is meghúzódtak, amelynek eredményeként M e x i k ó kezdett
kevert lakosságú lenni. Hiszen a rabszolgafelszabadítást követően m á r
n e m volt akadálya a fehérek, az indiánok illetve a behurcolt fekete rab
szolgák ivadékai közötti házassági kapcsolatoknak. Természetesen
mindez számos társadalmi ellentmondást is magában hordozott, külö
nösen az önálló állam nehezen finanszírozhatóságát. (Ekkor még n e m
ismerték az olajforrásokat M e x i k ó b a n , s így csak a hagyományos ezüst
bányászat volt a fő állami jövedelmi forrás. A kaliforniai aranyláz is
később kezdődött.) Az államadóságok fizetésének átmeneti felfüggesz
tése 1861-ben eredményezte a közismert III. Napóleon-féle beavatko-
250
zást, s egy nemzetközi intervenció eredményeként átmenetileg létrejött
Habsburg Miksa mexikói császárságának intermezzóját.
1 8 8 4 . az igazi fordulat éve, m e r t ekkor került az elnöki hatalomba
Porfirio Diaz, aki k a t o n a létére is meg tudta őrizni a hatalmat 1 9 1 1 -
ig. Bár a szakirodalom „jószándékú d e s p o t á n a k " címezi, mivel kato
nai u r a l m a alatt az addigi d e m o k r a t i k u s e r e d m é n y e k felszámolását
kívánják jelezni, ám másik oldalról a junták szokásos bizonyítási szán
dékával k o m o l y e r e d m é n y e k e t ért el. Itt elsősorban a közigazgatás át
szervezése, a r e n d ő r i szervezet kiépítése, a t a r t o m á n y i k o r m á n y z ó k és
helyi kiskirályok, a caudillok megfékezése a legfontosabbak. M ö g ö t
te ott van még a látványos infrastuktúra kiépítése, a vasút és közút,
illetve az ezüst és i m m á r az olaj b ő v ü l ő kitermelése is. M i n d e z jelen
tős külföldi, elsősorban USA-tőke bevonásával történt, ami egyik for
rása lett a M e x i k ó i F o r r a d a l o m n a k .
5 . 2 . 3 . A z 1 9 1 7 - e s alkotmány
A mexikói 1917-es alkotmányozást az alkotmányjogi irodalom a

Weimari-val együtt a korai nagy szociális alkotmányozási kísérletek kö
zött tartja számon. M e x i k ó b a n a m á r említett társadalmi ellentmondá
sok a külföldi tőkével szembeni nemzeti ellenállást szültek, ugyanakkor
vidéken a hagyományos nagy latifundiumok uralma ellen sorozatos pa
rasztfelkelések robbantak ki. A bányászat és fejlődő ipar viszont egy
már szervezett munkásságot is kitermelt. E h á r o m eredő együttese se
gítette a mexikói liberálisokat 1916-ban a forradalom kirobbantásá-
hoz. A helyzetet komplikálta az USA többszöri beavatkozási kísérlete.
M a g a a f o r r a d a l o m a Porfirio Diaz előtti demokratikus e r e d m é
nyek restituálását kívánta elsősorban, ám a munkásság és a parasztság
aktív részvételével természetesen az ő követeléseik is h a n g o t kaptak.
Így a fő követelések a n a g y b i r t o k o k államosítása, az idegen tőke visz-
szaszorítása, a m u n k á s v é d ő szabályok megalkotása, és az iskolaügy
körül kristályosodtak ki. M i n d e z e k n e k az alkotmány hű t ü k ö r k é p e
lesz. 1 9 1 6 - b a n ült össze az A l k o t m á n y o z ó Gyűlés, amely 1 9 1 7 . ja
nuár 31-én fogadta el az amerikai földrész egyik legdemokratikusabb
alkotmányát, melynek jellegzetességei a következők:
- mivel fő célkitűzés volt az 1857-es liberális alkotmány szabályai
nak helyreállítása, bizonyos szabályokat teljesen átvettek abból;
251
- az állam szövetséges köztársaság, ahol a h a t a l o m forrása a n é p .
Ugyanakkor tilos a rabszolgaság bármely formája. Nincsenek ne
mesi címek, ö r ö k l ő d ő előjogok vagy méltóságok. M e x i k ó i Egye
sült Államok m i n d e n lakosa jogosult bármilyen fegyver viselésére,
amit törvény n e m tilt.
- viszont számos a külföldieket k o r l á t o z ó szabálya is van: így tulaj
d o n t csak mexikói születésűek vagy h o n o s í t o t t a k szerezhetnek.
Külföldiek csak a külügyminiszterrel k ö t ö t t megállapodás alapján
juthattak tulajdonhoz, mégpedig azon feltétellel, hogy a megszer
zett tulajdonnal kapcsolatban alávetik m a g u k a t a m e x i k ó i törvé
nyeknek. Ám az országhatárnál 100 k m - e n belül, míg a vizeknél
50 km-en belül semmilyen tulajdont n e m szerezhetnek. A szabá
lyok megszegésével szerzett külföldi tulajdon a n e m z e t r e száll.
Szigorúak a rendészeti szabályok is: bár a külföldieket is megillet
nek bizonyos „emberi jogok", de az uniónak, illetve k o r m á n y á n a k jo
gában áll bírói eljárás nélkül kiutasítani a külföldit, ha személye n e m
kívánatos. Külföldiek az ország politikájába semmilyen m ó d o n be
n e m avatkozhatnak, illetve részt n e m vehetnek. H a d s e r e g b e n vagy
más rendészeti szervekben békeidőben külföldi n e m vehet részt. A ha
ditengerészetnél bármilyen tisztség vagy megbízatás csak született m e
xikóiak által tölthető be. Sőt a hajók és repülők legénysége legalább
k é t h a r m a d részben mexikói születésű kell, hogy legyen.
Az állampolgárságra v o n a t k o z ó szabályok é p p e n a fentiek miatt
igen részletesek. Azt születéssel vagy honosítással lehet megszerezni.
Külföldiek M e x i k ó b a n született gyermeke n a g y k o r ú lévén megsze
rezheti az állampolgárságot honosítás útján, ha erről nyilatkozik a
Külügyminisztérium előtt. Honosítással megszerezhetik a „köztársa
ságban letelepedett latin fajúak." Valamint az, aki az ország területén
öt éve tartózkodik.
Ahogy a Weimar-i alkotmánynál látjuk már itt is együtt tárgyalja az
alkotmány a mexikóiak kötelességeit is. A kötelességek legfontosabbjai:
- iskolai oktatásban részvétel;
- honvédelmi képzésben szintén részt kell venni és katonáskodási
kötelezettséget kell teljesíteni;
- a közterheket a törvény által megállapított arányos és egyenlő
mértékben kell viselni.
Az 1857-es szabályok megújítása eredményezi az állam és egyház el
választásának szigorú szabályozását. E szerint az egyháznak és szerve-
252
zeteinek n e m ismerték el a jogi személyiségét, így tulajdont sem szerez
hettek. Csak mexikói születésű egyén lehetett lelkész. Ám az egyháziak
nak semmiféle választójogot n e m engedtek, így tilos volt számukra a
politikai tevékenység m i n d e n fajtája. (NB. emlékezzünk, hogy M e x i k ó
függetlenségének élharcosai pedig éppen pap-vezérek voltak!) Sőt még
az egyháziak öröklési jogát is korlátozták. Az oktatásügyben megtiltot
ták alapfokú iskola létesítését egyháziak és szervezeteik számára. Csak
a polgári házasság érvényességét ismerte el az alkotmány.
5 . 2 . 4 . Az állampolgári jogok (szociális és kulturális jogok)
Az a l k o t m á n y garantálja m i n d e n m e x i k ó i számára a szokásos sze

mélyi s z a b a d s á g o t biztosító garanciákat. E szabályok érdekessége,
hogy k ü l ö n részletezik többek között, hogy a r e n d ő r s é g vagy a had
sereg m i k o r léphet be a magánlakásba.
A véleménynyilvánítás szabadságát szintén garantálják. Külön ki
emelten szabályozza a vallásszabadság kérdését, de azt é p p e n a fent
említett o k o k miatt például csak a t e m p l o m o k r a korlátozza. Vallás
gyakorlásra szolgáló új helyiségeket csak belügyminiszteri engedéllyel
lehet létesíteni. Általában is rögzíti az állam beavatkozási jogát a val
lásgyakorlás kérdéseibe. U g y a n a k k o r tartalmazza az USA ismeretes
alkotmánykiegészítését is: „A kongresszus vallásfelekezetet létesítő
vagy betiltó törvényt n e m h o z h a t . " , amit az állam és egyház elválasz
tása semleges vagy passzív garanciájaként szokás értelmezni.
A legfontosabb kérdések a tulajdon szabadságával kapcsolatosak.
A külföldiek és az egyház tulajdonszerzési korlátozásáról fent szól
tunk. A 2 7 . szakaszban kijelentik, h o g y a „földek és vizek tulajdonjo
ga eredettől fogva a n e m z e t e t illeti, s így a n n a k állott és áll jogában
azok tulajdonjogát az egyes egyénekre átruházni, s ezáltal m a g á n t u
lajdont létesíteni." Ezen elv deklarálásával gyakorlatilag legalizálják a
szekularizációt és más államosításokat is. Sőt hozzáteszi, h o g y a n e m
zetnek jogában áll a magántulajdonra közérdekből korlátozásokat be
vezetni. Egyúttal a szokásos garanciát is tartalmazza, hogy a tulajdont
csak k ö z é r d e k b ő l és kártalanítás mellett lehet kisajátítani. Ugyanak
kor elsősorban csak született m e x i k ó i a k tulajdonszerzését ismerik el.
A parasztság földhöz juttatását célozta, hogy a kongresszus illetve
a tagállami t ö r v é n y h o z á s o k r a bízták a b i r t o k o l h a t ó földterület nagy-
253
ságának meghatározását. Nyilván az ezen felüli államosításra kerül.
Ebből a feleslegből kell földhöz juttatni a nincsteleneket. A szabályo
zást még a családi vagyonra is kiterjeszti, aminek k ö r é t a helyi tör
vényhozás határozza meg. Az így m e g h a t á r o z o t t családi vagyon vi
szont: „elidegeníthetetlen lesz és n e m lehet sem lefoglalás, sem pedig
jelzálog tárgya." Ugyanakkor e fenti szabályok csak alapelveknek mi
nősültek, s igen széles hatáskört nyertek a tagállamok e téren.
A munkajog és szociális védelem a legaprólékosabb szabályozá
sával vetekedik akár a Weimar-i a l k o t m á n y ilyen irányú szabályaival,
illetve egyúttal a későbbiekben m i n t a lesz számos alkotmányozás
számára. Alapjogként rögzítik, hogy senki sem kényszeríthető m u n
kavégzésre beleegyezése és megfelelő díjazás nélkül. Továbbá m u n
kaszerződés csak a törvény által m e g h a t á r o z o t t i d ő n belüli szolgál
tatásra kötelez, illetve ha a m u n k a s z e r z ő d é s a dolgozó hibájából
meghiúsul, akkor csak polgárjogi felelőssége áll fenn, más irányú
kényszerítés vagy felelősségre vonás n e m eszközölhető.
Külön fejezet foglalkozik a m u n k a és társadalmi g o n d o s k o d á s r ó l
címmel. Tilos a n ő k és tizenhat éven aluliak éjjeli foglalkoztatása, t o
vábbá tilos a 14 éven aluliak munkavégzése, tilos n ő k n e k szülés előtt
h á r o m h ó n a p t ó l nehéz m u n k á n való alkalmazása. További garanciá
lis szabályok még: ez a törvényes m u n k a i d ő t , a m u n k a b é r t , m u n k a
bérpótlékot, ami száz százalék, a m u n k á s számára a m u n k a a d ó la
kásbiztosítási kötelezettsége, szociális létesítmények és üdültetés
megszervezése, a közegészségügyi szabályok és a biztonsági előírások
betartatása igen részletesen szerepel.
Deklarálja a szakszervezeti szerveződés jogát és ezzel együtt a
sztrájkjogot. Az elbocsátásokat szigorú feltételekhez köti. Új intéz
ményként a munkavállaló és m u n k a a d ó közötti vitát döntőbizottsá
gok elé utalja. Külön szabályokban megállapítja, hogy m i k o r semmi
sek a munkaszerződések. Igen részletesen szabályozza a közhivatalno
ki jogot is, akárcsak a Weimari-ban is. Fontos új elem a Szövetségi
Egyeztető és Békéltető Bíróság felállítása, mely gyakorlatilag szövetsé
gi munkaügyi bíróságként működik.
Az oktatással kapcsolatos jogokat, egyúttal m i n t kötelezettségeket
m á r elemeztük. Itt csak annyit t e n n é n k hozzá, h o g y a papnevelés te
kintetében is további k o r l á t o k a t állít fel, m á r m i n t az ott szerzett is
mereteknek a közoktatás területén t ö r t é n ő beszámítását tilalmazza.
254
Ugyanakkor a széles k ö r ű jogosítványok egyik gyengítője az itt is
megjelenő újkori szabály, hogy a k ö z t á r s a s á g elnöke h á b o r ú s veszély
vagy más a társadalmi békét zavaró k ö r ü l m é n y miatt e jogok gyakor
lását felfüggesztheti. E felfüggesztési jog garanciája, hogy a miniszter
tanács hozzájárulása illetve a kongresszus jóváhagyása szükséges hoz
zá. Sőt, ha a kongresszus n e m ülésezik, a k k o r a n n a k állandó bizott
sága is jóváhagyhatja a korlátozást.
VI. Fejezet
6. A L K O T M Á N Y O S VÁLTOZÁSOK
ÉS K O R M Á N Y Z Á S AZ I. VILÁGHÁBORÚ
UTÁN
6 . 1 . A Wilsonismus és a N e w Deal
6 . 1 . 1 . Az elnöki hatáskör és az államszervezet
W. Wilson politikai karrierjének közel négy évtizede jól bizonyít

ja, hogy a „fékek és egyensúlyok" rendszerében állandó mozgás van.
A második világháború és az utána jövő évek ugyancsak ezt bizonyít
ják. F. D. Roosevelt hosszú ideig tartó erős elnöki hatalmát ismét a
kongresszus túlsúlya váltotta fel. Aligha t é v e d h e t ü n k azonban, ha a
ma Egyesült Államát m i n t az erős elnöki hatalom politikai rendszerét
megvalósító k o r m á n y z a t o t jellemezzük.
W. Wilson már egyetemi tanári pályája során elsők k ö z ö t t reagált
az amerikai alkotmány m ű k ö d é s é n e k új jelenségeire. Az alkotmányo
zó atyák által k i g o n d o l t és a korabeli föderális államban jól m ű k ö d ő
fékek és egyensúlyok rendszere m á r n e m hatékony, állapítja meg.
„... mi egy olyan alkotmány alatt élünk, amely lényegesen különbözik
attól, amelynek imádatában éltünk, mint sajátosnak és összehasonlít-
hatatlannak birtokában." A legjelentősebb kritikai megjegyzése az,
hogy az amerikai alkotmány n e m egy k o m p l e t t rendszer és nem több
mint első lépcsőfok a szerveződés fokán. Alig nyújt többet mint az
alapelvek rögzítését. A kritikai megjegyzéshez azonban igen termé
keny gondolatként jegyzi meg: „ H a a szabályozásban túlmegy a m o n
d o t t a k o n , elveszti elaszticitását és a l k a l m a z h a t ó s á g á t . . . alkotmányunk
azért m a r a d meg, m e r t egyszerű". Ma e megállapítás közhelyszerű
igazságnak tűnik, m e r t a huszadik század második felében publikáló
politológusok és történészek mindegyike felismeri ezt az összefüggést
az alkotmány egyszerűsége és hajlékonysága között. A X I X . századvé
gi felfogással szemben a z o n b a n igen merész megállapításnak tűnt.
Az angol parlamentáris rendszer erényeit hiányolja az amerikai
k o r m á n y z a t b ó l , hogy ti. az angol p a r l a m e n t nyilvános ülésein a vég
rehajtó h a t a l m a t a szükséges cselekvésekre készteti, felelősségre von-
256
hatja. Ezzel szemben a prezidenciális rendszer az esetek többségében
n e m ismeri a törvényhozási f ó r u m o n a vitát, a k o r m á n y sorsa n e m
függ attól, s a n é p ezért n e m is méltatja figyelemre. A kongresszusnak
kiemelkedő szerepe van ugyan, de viták nélkül m ű k ö d i k . Az angol
p a r l a m e n t a r i z m u s elkötelezett híveként Wilson éles szemmel figyelte
meg, hogy a törvényhozás hatalma megosztott a sok állandó bizott
ság között, amely a nép által n e m v o n h a t ó felelősségre.
Az Egyesült Á l l a m o k elnökének szerepkörében és jelentőségében
beálló változás a 2 0 . századi amerikai alkotmányfejlődés egyik jellem
zője és nagymértékben k ö t ő d i k Wilson első világháború idejére eső el
nökségéhez. Az államelnök méltóságának és kormányzati felelőssé
gének sajátos rendezése egyedülálló a demokratikus alkotmányok
között, s csak olyan államok alkotmányában található meg, amelyek
az Egyesült Államok alkotmányát tekintették modellnek (Franciaor
szág). Gyakorlati következménye ez annak, hogy az elnöki hatáskör
egyre bővülő tendenciát m u t a t a 2 0 . században n e m csak Amerikában.
Az elnökség természetét azonban n e m csak az alkotmányfejlődés
korszakai és a s o k a s o d ó állami feladatok határozzák meg, h a n e m a
méltóságot gyakorlók személyiségi jegyei is. H á b o r ú s idők vagy krí
zishelyzetek nagyobb jelentőséget kölcsönöznek az elnöki tisztség
nek. A történelmi k ö r ü l m é n y e k és személyes adottságok találkozása
adja egy-egy elnök sikerességét vagy kudarcát. Egy elnök sem foglal
ta el tisztségét nagyobb rátermettséggel mint W. Wilson, sikerességét
mégis vitatja a politológiai i r o d a l o m , k ü l ö n ö s e n az első világháború
utáni nemzetközi konfliktusok rendezése terén. Vitathatatlan azon
ban, hogy a m o d e r n korszakban állandósuló krízishelyzet az ő elnök
ségétől k e z d ő d ő e n hangsúlyozza ki az elnök politikai jelentőségét.
M i n t h o g y a z o n b a n az elnökválasztás, a kongresszusi tagok választá
sa, valamint a s z e n á t o r o k választása eltérő időközben és időtartam
mal történik, lehetővé válik, hogy az elnök pártja a kongresszusban,
vagy a n n a k valamelyik kamarájában kisebbségre jusson és a „fékek"
vele szemben jobban érvényesüljenek.
Az elnök és a kongresszus m u n k a k a p c s o l a t á r ó l az alkotmány csak
nagyon vázlatos m e g h a t á r o z á s t tartalmaz. Az alkotmány előírja, hogy
„az elnök i d ő r ő l i d ő r e a kongresszusnak információt ad az unió hely
zetéről". A két elnök kormányzása idején ez az üzenet gyakorivá vált,
míg k o r u n k b a n rendszeres évenkénti beszámoló jelentés az elnököt
számadásra kötelezi.
ALKOTMÁNYOS VÁLTOZÁSOK ÉS KORMÁNYZÁS...
257
Az állam költségvetésének problémája k ü l ö n ö s e n fontossá vált a
Keynes-i gazdaságpolitikai nézetek széles k ö r ű elfogadása miatt, ame
lyek az állami beavatkozást igényelték a gazdasági növekedés és fog
lalkoztatottság serkentésére. A védelmi költségek fokozatosan ugyan
csak a financiális s z e m p o n t o k a t helyezték előtérbe, s növelték az el
nöki intézkedések súlyát. Az elnöknek a d o t t jelentős alkotmányos
jogkörök a hadvezetés terén tevékenységét a kongresszussal szorosan
összekapcsolták m á r a kezdeti időben is. K ü l ö n ö s e n jelentős e kap
csolat azért is, m e r t az elnöknek mint kormányfői és hadsereg pa
rancsnoki jogkörében végzett tevékenységéért felelősség n e m ruház
h a t ó át, illetve a funkcionálisan á t r u h á z o t t h a t á s k ö r ö k é r t is az elnök
maga felelős. Az elnökre a Kongresszus u g y a n a k k o r ad h o c jelleggel
új és új feladatokat ruházhat át. Az elnök diszkrecionális hatalma a
szabályalkotásban és egyéb m ó d o n is megnyilvánulhat. E n n e k jelen
tősége különösen h á b o r ú esetén s z e m b e t ű n ő . M á r Lincoln is az ame
rikai történelem egyik legfontosabb változtatását: a feketék felszaba
dítását előbb elnöki deklaráció formájában rendelte el, s csak később
került sor az alkotmánykiegészítésre. Wilson elnök, n o h a vigyázott,
hogy az első világháború idején katonai és diplomáciai döntéseinek
megnyerje a szenátust és képviselőházat, valójában fontos intézkedé
seket kezdeményezett „saját j o g o n " is. Ugyanez az elnöki h a t a l o m n ö
vekedés mutatkozik meg a korai N e w Deal intézkedésekben is. Az el
nöki kezdeményezések a kiemelt jelentőségű törvényhozási tárgyak
k ö r é b e n megsokasodnak a 2 0 . században.
A wilsoni adminisztráció jelentős reformjai aligha é r t h e t ő k anélkül
az újszerű pártvezetési kapcsolat nélkül, amelyet ő vezetett be, a de
m o k r a t a p á r t b a n és F. D. Roosevelt is modell é r t é k ű n e k tartott. Az
újfajta kapcsolat legjelentősebb mozzanata, hogy felvette a h a r c o t a
„same old gang"-al (egyhangú régi b a n d a ) , amely a d e m o k r a t a p á r t o t
eluralta. Ez a küzdelem a „boss"-okkal (főnökök) szemben m á r 1 9 1 0 -
ben jellemezte Wilsont, amikor megnyerte N e w Jersey k o r m á n y z ó s á
gát a p á r t n o m e n k l a t ú r a ellenében. Az új k o r m á n y z ó és barátai egy
sor reformtörvényt vittek keresztül az állam törvényhozásában már
1911-ben. E szociálpolitikai ihletésű törvényhozás élénk vitát váltott
ki a p á r t b a n még 1 9 1 2 - b e n is. Jellemző m ó d o n az elnökválasztás
k a m p á n y a során Wilson megígérte a szociálpolitikai törvényhozás
folyamatának fenntartását. Alig van elnök az amerikai t ö r t é n e l e m
ben, aki olyan teljes és messzemenő kontrollt épített volna ki pártja
258
fölött, m i n t é p p e n W. Wilson, m á r elnökségének első évében. Az
1 9 1 2 . évi elnökválasztást követő h ó n a p o k b a n értésére adta a d e m o k
rata p á r t vezetőségének, h o g y progresszív elemekkel kívánja felújíta
ni a pártot. Az 1 9 1 3 . év a p á r t o n belül a konzervatív szellemű párt
politikusok és a r e f o r m o k b a n progresszív rivalizálásának éve volt.
Wilson m á r az első elnöki ciklusának befejezése előtt valóságos „mes
terévé" vált pártjának, aki jelentős változtatásokat hajtott végre a
p á r t b a n és a p á r t p r o g r a m b a n is.
Az első világháború küszöbén W. Wilson, a princetoni egyetem
professzora személyében d e m o k r a t a párti elnököt választott az Egye
sült Államok n é p e (1912). Elnöki programjának foglalata az „Új sza
badság" (New F r e e d o m ) , amely az elnök politikai gondolatait népsze
rű formában teszi közzé. A p r o g r a m főbb pontjai, illetve politikai
mondanivalója a következőkben összegezhető: a társadalomban legin
kább figyelemre méltó jelenség a k o r m á n y z a t és az üzleti világ kapcso
lata. A kormányzat a korporációk kontrollja alá került, a korporáció
kat pedig speciális és n e m nemzeti érdekek irányítják. Az egész üzleti
világra nyomasztólag hat, a vállalkozások részére pedig előnytelen az
üzleti világ alá került kormányzat. Elviselhetetlen, hogy a kormányzat
ilyen nagy m é r t é k b e n kerüljön ki a nép kezéből. Politikai krédója ab
ban összegezhető, hogy szükséges „oly kormányzat biztosítása, amely
az általános n e m pedig a speciális érdekekre irányul". Ez a nép rész
vételének bekapcsolását jelenti a kormányzatba, ugyanakkor a födera
tív kormányzat megerősítését is az egyes államokkal szemben.
Wilson elnöksége négy alkotmánykiegészítést eredményezett, míg
előtte négy évtizedig n e m éltek az alkotmánykiegészítés lehetőségével
( 1 8 7 0 - 1 9 1 3 ) . A 1 6 . alkotmánykiegészítés ( 1 9 1 3 . február 3.) a Kong
resszust felhatalmazza a d ó k szedésére, amelyek k ü l ö n b ö z ő források
ból (nem kizárólag az egyenes a d ó k b ó l származnak) és egyforma
m é r t é k ű beszedési kötelezés alá estek (fej szerinti adózás). Az új a d ó
zási r e n d b e n az államok gazdasági terhelhetőségét vette alapul. Az
alkotmánykiegészítés az adóztatás formáját liberalizálta, ezzel az
Unió pénzügyi alapjait megerősítette. A 17. alkotmánykiegészítés
( 1 9 1 3 . április 8.) a szenátorok választását oly m ó d o n rendezte, hogy
azokat a nép válassza ugyanolyan m ó d o n , ahogyan az illető állam tör
vényhozásának népesebb ágát (alsóházát) választják. A 1 8 . alkot
mánykiegészítés ( 1 9 1 9 . január 16.) az alkoholtilalmat vezette be,
amelyet a z o n b a n , m i n t h o g y igen sok visszaélésre vezetett, már 1 9 3 3 -
259
ban a 2 1 . alkotmánykiegészítés hatályon kívül helyezett. Végül Wil-
son elnöksége idején alkották m e g a 19. alkotmánykiegészítést,
amely szerint „Az Egyesült Államok polgárainak az a joga, hogy vá
lasztójoggal rendelkezzék, n e m t a g a d h a t ó meg, vagy n e m v o n h a t ó el
az Egyesült Államok vagy az államok részéről nemi hovatartozás
szerint". (Az alkotmánykiegészítés t ö r t é n e t é n e k kifejtését ld. előbb.)
M é g jelentősebbnek tekinthetjük a z o n b a n Wilson elnök kormányza
tának azokat az intézkedéseit, amelyek igazi e r e d m é n y r e Roosevelt
kormányzata idején vezettek, de megfogalmazásukat és reformkénti
felfogásukat Wilson szorgalmazta: a m u n k a t á r s a d a l m i védelmét és
az állam gazdasági szerepének fokozását. (Kifejtését ld. később.)
F. D. Roosevelt közéleti pályafutása 1 9 1 0 - b e n , N e w York állam
szenátorává választásával k e z d ő d ö t t . A D e m o k r a t a Párt színeiben in
duló fiatal politikus szakított nagybátyja T h . Roosevelt republikánus
elkötelezettségével. Ebben az évben az egész országban a d e m o k r a t á k
értek el sikereket, a képviselőházi m a n d á t u m o k n a k közel h á r o m ö t ö
dét szerezték meg. W. Wilson politikája iránt h a m a r felébredt Roose
velt érdeklődése, politikai karrierjének jelentős állomása Wilson el
nöksége idején a tengerészeti minisztérium államtitkári beosztása,
ahol éles szemmel fedezte fel a k o r m á n y z a t békepolitikája ellenére a
közelgő h á b o r ú veszélyét. Roosevelt közéleti pályájának igen jelentős
állomása volt az a közel négy év, amelyet N e w York állam k o r m á n y
zójaként töltött el a világgazdasági válság idején. 1 9 3 0 - b a n igen éle
sen fogalmazta meg azokat a nézeteit, amelyek élete s o r á n mindvégig
jellemezték: „ N e m fér kétség a h h o z , hogy a k o m m u n i s t a eszmék az
egész országban erőre fognak kapni, ha n e m tudjuk a d e m o k r á c i a ré
gi eszményeit és eredeti céljait támogatni... Az Egyesült Á l l a m o k b a n
nemcsak a k o m m u n i z m u s veszélyével kell s z e m b e n é z n ü n k , h a n e m
azzal a veszéllyel is, hogy az egész gazdasági és politikai h a t a l o m
azoknak a kezében összpontosul, akiket a régi g ö r ö g ö k oligarchák
nak neveznek".
A N e w Dealben megfogalmazott gazdasági elképzelések - amelye
ket külön fejezetben tárgyalunk - megfelelnek államszervezeti re
formjai is. Alapgondolata: az adminisztráció pénzügyi kihatásainak
csökkentése, az a d ó t e r h e k mérséklése, a közigazgatás m o d e r n i z á c i ó
ja, melyről azt m o n d o t t a , hogy „a lovas kocsik k o r á b ó l " való, amikor
a lakosság kis közösségekben élt. E n n e k megfelelő forma a városi k ö
zösség volt, amikor még nincsenek költséges szakigazgatási feladatok.
260
A helyi közigazgatásban a 2 0 . században a szakigazgatási és helyi szer
vek p á r h u z a m o s m ű k ö d é s e miatt a költségek növekedtek. A Roose
velt által m e g h i r d e t e t t r e f o r m o k a t megelőzően a közigazgatási re
form szükségessége m á r általánosan elfogadott volt.
A N e w Deal első két évi sikerei u t á n ( 1 9 3 3 - 3 5 ) Roosevelt annak
meghosszabbítását tervezte. A Legfelsőbb Bíróság 1935 májusában és
1936 januárjában h o z o t t döntéseivel a N e w Deal a két legfontosabb
törvényt - az ipari és mezőgazdasági rekonstrukciós törvényt (kifej
tését ld. később) - alkotmányellenesnek minősítette. Felmerült tehát
a Legfelsőbb Bíróság és az elnöki adminisztráció átalakításának prog
ramja.
Az államszervezeti reform előzménye az volt, hogy az 1 9 3 4 . évi
kongresszusi választásokon a d e m o k r a t á k tovább növelték előnyüket,
Roosevelt pedig hitet tett a N e w Deal folytatása mellett. Az elnökre
kettős n y o m á s nehezedett. Az egyik oldalon - főleg a kisemberek ér
dekképviseletei - a társadalombiztosítási rendszer kiépítését sürget
ték, másik oldalon a liberális gazdaságpolitika hívei azt ellenezték.
A Legfelsőbb Bíróság döntése u t á n n é h á n y nappal került sor az ún.
„kis N e w D e a l " vagy m á s k é n t Wagner-törvény benyújtására, amely
az U n i ó t ö r t é n e t é n e k legfontosabb szociálpolitikai reformjait tartal
mazta. Az 1 9 3 6 . évi elnökválasztás után Roosevelt a második elnöki
ciklusban az államszervezeti reformokat kívánta tető alá hozni. M a
ga m ö g ö t t érezve a kongresszusi többséget 1 9 3 7 januárjában tervbe
vette a Legfelsőbb Bíróság reformját. Eszerint a föderális bíróságokon
a m á r 10 éve hivatalban lévő bírák mellé, ha elérték a 7 0 . életévet, az
elnök a szenátus hozzájárulásával még egy bírót nevez ki. Ily m ó d o n
a bírák életkorát figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróságon a létszám
15 főre emelkedett volna a 9 fő helyett. A kinevezhető 6 új bíró meg
változtatta volna a d ö n t é s e k b e n kialakított szavazati arányokat. A re
form m e g h i r d e t e t t célja a „bírák kiemelése" n e m győzte meg a re
form ellenzőit. M é g az elnök hívei is ellenezték a reformot, a szená
tusban k ü l ö n ö s e n éles ellenérzést váltott ki. H a s o n l ó elzárkózás volt
tapasztalható az 1 9 3 6 - b a n megfogalmazott adminisztrációs reform
mal szemben. De a két reform sorsa eltérő. M í g a Legfelsőbb Bíróság
reformjára n e m került sor, a bíróság ítélkezésének iránya megválto
zott (ld. N e w Deal tárgyalása alkalmával), a kormányzati reformot
tető alá hozták.
261
Az elnöki apparátus testületi reformja 1936-ra nyúlik vissza. Az El
nöki Bizottság a Végrehajtó H a t a l o m r ó l tudósokból álló testület volt.
A bizottság 1937-ben referált Rooseveltnek, jelentése e kitétellel kez
dődött: „az elnöknek segítségre van szüksége", azaz az elnöki feladat
kör olyan mértékben bővült, hogy már személyes titkársággal nem lát
ható el. Az Executive Office (Elnöki Hivatal) 1939 nyarán létesült az
1939. évi Újjászervezési Törvény alapján. Ez az új hivatalszervezet
„korszakalkotó az amerikai intézménytörténetben" írja egy amerikai
közjogász, m e r t széles hatáskörű hivatalt létesít a kormányzaton belül.
A reform célja a jogszabály szerint: biztosítani, hogy az elnök folyama
tosan legyen tájékoztatva, segíteni neki a problémák előre látásában és
a jövőre vonatkozó p r o g r a m o k tervezésében. Kímélni kell az elnök
munkaidejét, biztosítani a szolgálatot az alárendeltekkel szemben a
kormányzati intézkedésekben. A 2 0 . század hetvenes éveiben tizennégy
bizottság m ű k ö d ö t t a hivatalban. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a
Nemzetvédelmi Bizottság (NSC - National Security Council) és a költ
ségvetési bizottság ( O M B - Office of M a n a g e m e n t and Budget), amely
nek feladata a költségvetés elkészítése az elnök felügyelete alatt.
A harmincas években a Legfelsőbb Bíróság krízise, amelyet az o k o
zott, hogy a bírák n e m „megtalálták", h a n e m „csinálták" a jogot,
ugyanakkor a bírói eljárásnak fontos elemét felszínre hozta: h o g y ti.
a bírói eljárásnak elvitathatatlan és b e l e é r t e n d ő része a jogalkotás.
A nagy probléma, hogy az általa létrehozott vélemény, mint alkotó
eleme a jog nagy épületének, ne lépjen túl a n n a k egész rendszerén.
Az angol rendszer korszakokkal előbb m e g o l d o t t a a kérdést. Régóta
leredukálták a bírák szerepét a szükséges m i n i m u m r a . Az igazságszol
gáltatás mérséklésével a p a r l a m e n t előnyére. (Megjegyzendő t e r m é
szetesen, hogy a L o r d o k H á z a Főbírósága mint a legfőbb jogértelme
ző szerv m e n n y i b e n mentesíthető az igazságszolgáltatás p r i m á t u s á n a k
elismerésétől.)
Az amerikai rendszerben a fő kérdés, milyen m é r t é k b e n és milyen
eszközökkel építheti a bíróság a jogot. Egyes bírók nézeteikben prag
matikus álláspontot képviseltek és a bíróság jogalkotó tevékenységét
a minimálisra kívánták korlátozni. A másik tradíció számára a bírói
jogalkotás n e m esetleges, h a n e m a szíve a bírósági eljárásnak. Kreatív
tevékenységüket ideáik vezérlik.
Régi történet, hogy H o l m e s bíró kifejezésre is juttatta azt a véle
ményt, hogy az ő feladata csupán a jog végrehajtása. Ugyanakkor
262
olyan alapvető szabadságjog mint a szólásszabadság védelme terén
túllépett kollégái szűkmarkú értelmezésén a szólásszabadságot illető
en. A két nagy 2 0 . századi jogász H o l m e s és Brandeis a h h o z a véle
m é n y é h e z k ö t ö t t e magát, hogy az igazságszolgáltatás a jog szerint
történjék és ö n m a g á b a n az a l k o t m á n y értelmében a föderális és ha
talmi ágak szétválasztásának tiszteletben tartásával. E n é z ő p o n t sze
rint a Legfelsőbb Bíróság funkciója az alkotmányos egyensúly megőr
zése a k o r m á n y z a t m ű k ö d ő intézményei között.
M i n d k é t álláspont fellelhető a C o u r t gyakorlatában. Legtalálóbb-
nak Stone b í r ó véleményét találhatjuk, aki bizalmas barátjának,
1955-ben, hosszú pályája végén írta: „a mérleg nyelve ingott egyik
végletből a másikba, és a t ö r t é n e l e m megismétli önmagát. A Bíróság
ma é p p e n olyan veszélyben van, hogy t ö r v é n y h o z ó és alkotmányal
k o t ó testület legyen, a jogban beleszőve saját előítéleteit, mint volt
annakidején".
Vitatott kérdése az amerikai politológiai i r o d a l o m n a k és hozzáfűz
hetjük, a történészek is eltérően értékelik azt a kérdést, hogy milyen
volt Roosevelt kapcsolata a D e m o k r a t a Párthoz, mennyire támasz
k o d h a t o t t a d e m o k r a t a p á r t v e z e t ő k r e . Az amerikai t ö r t é n e l e m b e n a
nagy p á r t o k és az elnök viszonya sok szempontból vizsgálható. Egyik
s z e m p o n t az és ez k ü l ö n ö s e n jelentős a Roosevelt adminisztráció
szempontjából, hogy az elnök a pártvezetőket, illetve pártvezetést
elsősorban a Kongresszusban, vagy a végrehajtó hatalom terén kíván
ja-e hasznosítani. M á r A n d r e w Jackson elnök határozott módosítást
hozott (a p o l g á r h á b o r ú után) amikor a p á r t dominanciáját a Kong
resszusról a végrehajtó h a t a l o m r a helyezte. T h e o d o r Roosevelt, W.
Wilson és F. D. Roosevelt számára m á r a p á r t o n belüli szűkebb ta
nácsadói k ö r is rendelkezésre állt a végrehajtó h a t a l o m jobb irányítá
sára. Ez a belső kör k ü l ö n ö s e n F. D. Roosevelt adminisztrációjában
volt nagy súlyú. 1938 óta a belső kör „staff"-á (elnöki adminisztrá
ció) n ő t t e ki magát. Ebbe tartozik a Fehér H á z kabinetjének tisztvise
lői kara éppen úgy, m i n t az Executive Office staff-ja. Eredetét tekint
ve az „agytröszt" m á r ismert tevékenységére nyúlik vissza. A staff
Roosevelt alatt a D e m o k r a t a Párt vezetőjével James Farley-vel har
m o n i k u s kapcsolatban volt m i n t a Kongresszusban, m i n d a helyi tes
tületekben. Roosevelt m á s o d i k elnöki m ű k ö d é s e korszakában a
„ N e w D e a l e r s " (az „új irányt képviselők") egy szilárdabb politikai
c s o p o r t k é n t m ű k ö d t e k . Ugyanebben a ciklusban m i n d a pártban,
263
mind pedig a Kongresszusban m á r ellentétek t á m a d t a k e csoport és a
D e m o k r a t a Párt vezetői között. Az ellentét kiélesedett Roosevelt Leg
felsőbb Bíróságot érintő „reformelképzelései" n y o m á n , majd 1 9 3 8 -
ban a szenátori és képviselőházi választások alkalmával is. Az ellentét
Farley, a p á r t vezére és a N e w Dealer-ek k ö z ö t t ugyan a h á b o r ú s évek
elején lecsillapodott, majd 1 9 4 4 - b e n újra fellángolt, s elmérgesedett
1944-ben az elnökhelyettesség feletti vitában, hogy ti. az Wallace-t
vagy T r u m a n t illesse-e. Roosevelt e kérdésben taktikázó szerepet vál
lalt, úgy tűnt, hogy visszakozott a p á r t o n belüli ellenzékkel szemben.
A Kongresszuson belüli ellentétek miatt 1 9 4 3 - b a n m á r elkeseredett
volt, az a gondolat foglalkoztatta, hogy Wendell Willkie-vel társulva
egy új liberális pártot alakít. Willkie halála a z o n b a n ebben megakadá
lyozta. Roosevelt halála u t á n nyilvánvalóvá vált, hogy a D e m o k r a t a
Pártnak van egy szárnya, a „ N e w D e a l e r s " szárny. Ezek programjuk
nak tekintették a N e w Deal törvényhozás továbbépítését, amelyet
Roosevelt 1 9 3 5 - 3 8 - a s elnöki munkája kezdett meg. Ellentéteik a
Kongresszussal n e m csitultak, sőt élesedtek. M e g m u t a t k o z i k ez ab
ban, hogy T r u m a n a „Fair D e a l " p r o g r a m o t csak az elnöki pártfrak
cióra támaszkodva t u d t a érvényesíteni 1 9 4 8 - b a n m . A Roosevelt utá
ni események, különösen a Republikánus Párt súlynövekedése, majd
az elnöki hatalomról szóló 2 2 . alkotmánykiegészítés története azon
ban n e m é r t h e t ő Roosevelt elnök ellentmondásos, személyes öröksé
gének vizsgálata nélkül.
6 . 1 . 2 . A N e w Deal - az Amerikai Egyesült Államok

gazdasági jogalkotása és a Legfelsőbb bíróság
gyakorlata
6.1.2.1. Az Egyesült Államok gazdaságpolitikájának

jellemzése a századfordulón
A gazdaság kormányzati szabályozása egyidős a gyarmati államok

megszületésével. Az egyes államok és ö n k o r m á n y z a t o k szintjén jelen
tek m e g e szabályok. A t é m á k : a mértékegységek, az áruk minőségé
nek garanciája, bizonyos exportcikkek állandó m i n ő s é g é n e k garan
ciája és ellenőrzése. A legtöbb állami szabályozás a 19. század utolsó
negyedében - a p o l g á r h á b o r ú utáni évtizedekben - látott napvilágot.
264
A jogi szabályozás kiterjedt az áruk előállításának feltételeire, a bér
m u n k a foglalkoztatásra, a gyári felügyeletre és az áruk cseréjére, a
verseny szabályozására, illetve a m o n o p ó l i u m o k visszaszorítására. Az
egyes államok a gazdasági politika szintjén jelentkező jogi szabályo
zás terén két eltérő tradíciót követtek, amelyek a tevékenység jelleg
szerint különültek el. Így k o r á n megfigyelhető az eltérő szabályozás a
szállítás, hírközlés, közszolgáltatás speciális intézményeiben és a sza
bad verseny szempontjából nyitottabb területek (ipar és egyéb szol
gáltatás) terén. Megfigyelhető továbbá, hogy a jelzett időben, vagyis
a 19. század utolsó n e g y e d é b e n a speciális gazdasági szabályok mel
lett speciális testületek alakultak ki a gazdasági szféra irányítására
vagy ellenőrzésére. Külön vizsgálatot igényel mint speciális amerikai
jelenség az amerikai antitrust jog, amely m i n d e n sajátossága mellett
(mint amilyen a bírói joggyakorlat által kialakított értelmezés rend
szere) gyökereit tekintve az angol jog intézményeire nyúlik vissza (így
az Erzsébet idején k i a d o t t m o n o p ó l i u m e l l e n e s jogalkotásra).
A szabad versenyt akadályozó trustok ellen a föderális jogalkotás
h á r o m nagy törvénye irányult. Jellemző m ó d o n m i n d h á r o m 1890
után és az első világháborút megelőző i d ő b e n jelent meg. A Sherman
Act (1890), a Clayton Act (1914) és a Federal Trade Commission Act
(1914) - utóbbi egy föderális hivatalt h o z o t t létre a föderális törvé
nyek végrehajtására.
A m o n o p o l e l l e n e s állásfoglalás föderális szintű megfogalmazására
m á r Jefferson és k ö r e az a l k o t m á n y megfogalmazása idején kísérletet
tett, amikor az a l k o t m á n y szövegébe is be akarta foglaltatni a m o n o
p ó l i u m o k tilalmát, nyilván az angol történelmi tapasztalatokon okul
va. E korai kísérlet a z o n b a n sikertelen maradt, kivéve az alkotmány
I. cikk 10. szakaszának m á s o d i k fordulatában az államok által kivet
h e t ő a d ó k r a v o n a t k o z ó rendelkezéseket. E szerint „Egyik állam sem
vethet ki, a Kongresszus beleegyezése nélkül, bármilyen illetéket,
vagy v á m o t a b e h o z a t a l o k r a vagy kivitelekre, kivéve, ami teljesen nél
külözhetetlen az ő törvényes felügyeletének a végrehajtásában, és a
bármely állam által a behozatalokra és kivitelekre kivetett összes vá
m o k és illetékek tiszta h o z a d é k a az Egyesült Államok kincstárának
használatára szolgál; és az összes ilyen törvények alá v a n n a k vetve a
kongresszus felülvizsgálatának és ellenőrzésének".
Az egyes államok jogalkotása már az u n i ó születését megelőzően,
de m é g inkább k ö v e t ő e n kifejezte azt a populáris félelmet, hogy a
265
gazdasági hatalom koncentrációja kevesek kezében a szabad verseny
ellen hat és az egyén vállalkozási szabadságát korlátozza. Ugyanez a
félelem nyilvánult meg közel egy évszázad m ú l t á n a S h e r m a n tör
vényben. A polgárháború után az ipar nagyfokú és gyors fejlődése az
üzleti szervezet nagy változásaira vezetett, sorra keletkeztek a m o n o
p ó l i u m o k , e korszakot az amerikai történeti i r o d a l o m „Trust Era"-
nak nevezi. A fogalom a „trust device" (bizalmas ügyintézés) J o h n D.
Rockefeller által használt kifejezés. Rockefeller sikeres üzleti vállal
kozásai során az olajüzlet monopolizálására t ö r e k e d e t t . Az üzletben
részt vevők zárt egyesülését hozta létre, h o g y ellenőrzést tartsanak
fenn a meglehetősen nagy létszámú cég felett. A „trust" feladata volt
az árrögzítés, a piac felosztása, kizárólagos ügyintézés az ár rögzítésé
re és más intézkedések, közös jellemzői a n n a k a nyers versenynek,
amellyel a trust-ön kívüli cégekkel szemben felléptek. A c o m m o n law
értelmében ez a gyakorlat tiltott volt m i n t a kereskedelem és ipar ész
szerűtlen korlátozása. De a jog betű szerinti alkalmazása alól kibúvót
kerestek és találtak. A „trust"-ök sora alakult 1 8 7 0 és 1 8 8 0 között.
A trust-ök féktelen praktikái a kis üzletemberek, az agrárius érdekel
tek és a kiskereskedők hangos elégedetlenségét váltották ki. Politika-
történetileg k i m u t a t h a t ó a n jelentősen járultak hozzá az ún. populista
párt kialakulásához, amely viszont a progresszív m o z g a l o m , illetve a
progresszív párt történelmi előzménye. A S h e r m a n Act a n n a k a szé
les k ö r ű föderális szintű törvényhozásért folyó h a r c n a k az ered
m é n y e , amely a m o n o p ó l i u m o k a t és a trust-öket állami ellenőrzés alá
kívánta vonni. A k e t t ő ( m o n o p ó l i u m és trust) ugyanis a korabeli gaz
dasági g o n d o l k o d á s b a n szinonim fogalomként jelentkezett.
A S h e r m a n Act rövid törvényi rendelkezésekkel él, kifejezései min
denki által érthetők, jogilag a z o n b a n magyarázatra szorul. Megálla
pítja, hogy „ m i n d e n szerződés, egyesülés és megegyezés, amely az
ipar korlátozására irányul, törvényellenes" és hogy „ m i n d e n személy,
aki m o n o p ó l i u m b a n részt vállal vagy ilyenre kísérletet tesz, egyesül
vagy egyetért, vétkes (guilty of a m i s d e m e a n o u r - azaz vétséget k ö v e t
el). Az elkövetett cselekmény pénzbírsággal és szabadságvesztéssel
vagy mindkettővel b ü n t e t h e t ő és a törvény szabad utat enged a bün
tető- és polgári peres eljárás megindítására. A törvény kiegészítések
kel ma is hatályban van. E kiegészítések közül jelentős az 1 9 5 5 - ö s ,
amely a kiszabható pénzbírságot 5 0 0 0 dollárról 50 0 0 0 dollárra
emelte, valamint az az 1 9 3 7 - b e n m e g a l k o t o t t törvény, amely szerint
266
a „fair trade l a w " szerződések kivételt jelentenek a törvény hatálya
alól. Ezek olyan szerződések, amelyek megengedik a kiskereskedők
nek, hogy m a n u f a k t ú r a á r a k o n árusítsanak. A törvény hatálya alól az
idők folyamán a kivételek széles köre alakult ki. Így az államok kö
zötti kereskedelem terén a közműveknél, ahol a szabad versenyt ép
pen a föderális szintű jogalkotás és jogalkalmazás korlátozta. Végül a
szállítás terén is kialakult számos jogi intézkedés, amely kizárja éppen
a felhasználók biztonsága érdekében a szabad versenyt. Ez utóbbi te
rületet n e m is tekinti az amerikai jogi i r o d a l o m a Sherman-törvény
hatálya alá eső területnek.
A Sherman-törvény végrehajtása során számos ügy - a törvény egy
szerű fogalmazása miatt - a bírói jogalkalmazás során szűkítő vagy tá
gító értelmezést nyert. 1 8 9 5 és 1 9 1 1 között közel négyezer cég került
a trust-ök befolyása alá. Számos iparág, amely addig kis- és középüze
mekkel m ű k ö d ö t t , kevésszámú óriási vállalkozás által irányított tevé
kenységgé alakult. A legtöbb iparágban a 2 0 . század elejére jellemző
vé vált ez a folyamat.
A Clayton Act és a Federal Trade Commission Act (1914) részben a
Sherman-törvény k u d a r c á n a k köszönheti létét. M i n d k é t törvény szem
ben a Sherman-törvénnyel jogilag pontosabban körülhatárolt fogal
makkal dolgozik. A F T C Act két fő területe a „verseny tisztességtelen
eszközeinek" kiküszöbölése, valamint az élelmiszer, gyógyszer, kozme
tikumok stb. területén alkalmazható hamis felhasználási útmutatások
tilalma. A két újabb törvény megszületéséhez nagymértékben járult
hozzá a Legfelsőbb Bíróság egy sokat vitatott és hivatkozott ítélete
1911-ben, az United States v. Standard Oil C o m p a n y (New Jersey). E
döntés alakította ki a „Rule of Reason" elvre való hivatkozást. A com-
m o n law régi szabálya, hogy azok a szerződések, amelyek ésszerűtlenül
akadályozzák a kereskedelmet, n e m érvényesíthetők. A Sherman Act
alkalmazása során a Legfelsőbb Bíróság véleményében megfogalmazott
álláspont szerint n e m m i n d e n szerződés - amely az ipar korlátozására
irányul - tilos, h a n e m csak azok, amelyek „ésszerűtlen korlátozásai az
iparnak". Annak a megállapítása, hogy egy vitatható üzlet ésszerű vagy
ésszerűtlen-e, változatos és bonyolult jogi értelmezésre vezet. Az 1914-
ben alkotott törvény célja ennek a homálynak eloszlatása volt. A két
törvény lényeges politikai változást m u t a t az előző állapothoz képest.
Először: a monopolisztikus gyakorlat speciális eseteit tiltja és n e m álta
lános tilalmat fogalmaz meg, másodszor: létrehoz egy kormányzati
267
szervet, a Federal Trade Commissiont, amely jogosult az antitrust jog
alkotás folyamatos adminisztrációját ellátni. Valójában az F T C és az
Igazságügy Minisztérium közös tevékenységéről van szó. A h á r o m em
lített törvény az antitrust politika alapja. A szabad vállalkozások klasz-
szikus gazdaságfilozófiája: a szabadverseny a gazdaságban, vagyis hogy
egyetlen cég se kaphasson domináns szerepet a piacon vagy a termelés
ben. A szabadversenyes gazdaság feltételei között is kialakul azonban
egy optimális gazdasági feltételrendszer, amely mellett a vállalkozás ha
tékonysága fenntartható a decentralizált gazdasági egységek között.
1920 után az F T C azon bíróságok befolyása alá került, amelyek a meg
szorító gyakorlat helyett inkább felbátorították az ipari társaságok fej
lődését az „intelligent cooperation" vagyis az ésszerű együttműködés
elismerésével. N e m akadályozta meg tehát a jog azt az óriási összeolva
dási hullámot, amely az 1920 és 1 9 3 2 közötti időben a vállalatok lét
számában beállt. 1933 és 1935 között (a N e w Deal jogalkotása és a bí
rói gyakorlat együttes hatására) az ipari kontroll - ellentmondásosan
ugyan, de m ű k ö d ö t t .
1 9 4 0 u t á n az antitrust politika újraéledt és újra vizsgálat tárgyává
vált. Egyik jelentős tényezője az új korszaknak a nagy cégek konst
ruktív szerepének felismerése, továbbá a n n a k a belátása, hogy bizo
nyos iparágakban magas t ő k e k o n c e n t r á c i ó valósul m e g és ez magá
ban a felismerése, hogy a nagy cégek n e m m i n d e n ár és termelési p o
litikája van ellenére a közérdeknek. A gazdaság jogi szabályozásában,
valamint a Legfelsőbb Bíróság e k ö r b e n h o z o t t p r e c e d e n s é r t é k ű ítél
kezése terén jelentős korszak a századfordulót k ö v e t ő két évtized.
Ekkor alakul ki a Bíróság m ű k ö d é s é n e k az az irányzata, amelynek
megváltoztatását majd csak a N e w Deal-hoz fűződő állásfoglalások
ban kísérhetjük figyelemmel.
6.1.2.2. A progresszivizmus mint a gazdaságpolitika alapja
Az új megoldásra v á r ó feladatok a 2 0 . század elején olyan sokszor

és eltérően értékelt szellemi irányzatot h o z t a k létre, amelyet gyűjtő
névvel „progresszivizmusnak" neveznek. T h e o d o r Roosevelt 1 9 1 1 -
ben - jellemző m ó d o n m á r n e m elnöksége idején, h a n e m lapszerkesz
t ő k é n t - jól felismerte a progresszív m o z g a l o m megosztottságát.
„A fele közülük a vidéki t o r y k bizonyos fajtája - írja - amely vissza
268
kíván térni olyan gazdasági feltételekhez, amelyek 60 év előttiek,
harc a trösztökkel és az üzlet visszavezetése a régi stílusú versenyző
egységekre. A másik fele kívánta az üzlet megakadályozhatatlan mű
ködéséhez társítani a k o r m á n y z a t megnövelt felelős hatalmát a nagy
üzlet felett." A progresszivisták e másik irányzata a „jóléti állam" ide
áját alakította ki, amelyhez a Kongresszus aktív k ö z r e m ű k ö d é s é t tár
sította, de fel kell ruházni a megfelelő végrehajtói h a t a l o m szerveit is
a beavatkozás jogával. T h . Roosevelt a második irányzatot tekintette
igazi progresszivizmusnak.
A jóléti á l l a m szószólói méltán látták t á m o g a t ó i k a t az ipari m u n
kásságban, bár az k o r á n t s e m t e k i n t h e t ő m u n k á s m o z g a l m i irányzat
nak. Az ipari m u n k á s o k helyzete az ipari fellendülés éveiben abszolút
értelemben is r o m l o t t , n e m csupán relatíve. A kérdésről szóló szak
m u n k a k i m u t a t t a , hogy az átlag amerikai m u n k á s n a k a heti keresete
a jelzett i d ő b e n ( 1 9 0 0 - 1 9 2 5 ) alacsonyabb volt mint 1 8 9 0 előtt.
A m u n k á s o k helyzetét tovább r o n t o t t a a fékezhetetlen bevándorlás.
Jellemzője a progresszivizmusnak, hogy elsősorban a középosztály
á l t a l m e g h a t á r o z o t t irányzat. Számos olyan reformot kezdeményezett
és vitt végbe, amely az üzletemberek számára is hasznos volt, s ezért
üzleti k ö r ö k t á m o g a t á s á t is élvezte. Közös jellemzője a progresszivis-
táknak az, hogy jó k o r m á n y z a t o t , kormányzati reformokat igényel
nek. Ezért jelentős szerepet vitt a progresszivisták t á b o r á b a n a jogá
szi h i v a t á s k ö r h ö z t a r t o z ó értelmiségi csoport. További jellemzője a
progresszivizmusnak, hogy az ipari m o n o p ó l i u m o k , a vasúti társasá
gok és a finánctőke megfékezésére t ö r e k e d t e k és kezdeményezői vol
tak olyan állami r e f o r m o k n a k , amelyek a gazdaság föderális ellenőr
zését szolgálták a W i l s o n - k o r m á n y z a t idején. Így a Federal Trade
C o m m i s s i o n és a Federal Reserve Board létesítése (az első az államok
közötti kereskedelem intézményeinek m ű k ö d é s é t felügyelte majd irá
nyította, míg u t ó b b i n a k a válságok elhárításában jutott nagy szerep).
A progresszivizmus az első világháború idején jó szolgálatot tett a
nemzeti erők összefogásával, a h á b o r ú által kikényszerített erős kont
rollt az üzleti vállalkozások felett t á m o g a t t a , a m u n k a v é d e l e m intéz
ményeit kialakította, a vasúti szabályozás kiterjesztését szorgalmazta,
a környezetvédelem jogi szabályozásának kezdeteit kikényszeríttette,
s habár igen megosztotta a m o z g a l m a t mégis az ő támogatásukkal
kapták m e g a n ő k alkotmánykiegészítés formájában a női választójo
got, a n ő m o z g a l o m szervezésének egyik legfontosabb eszközét.
269
T h . Roosevelt már elnöksége első évében sürgette a Kongresszus
ban a kereskedelmi és munkaügyi bizottság létesítését, amelynek el
sődleges feladata a tények feltárása, hogy az antitrust jog alkalmazha
tó legyen. Politikáját ő maga „square deal" (tisztes ügyintézés) névvel
látta el, amelynek a megegyezés volt a kulcsmotívuma. Megegyezés és
a m u n k a a d ó k és munkavállalók, a kiskereskedők, kisvállalkozók és a
konszernek között. Elnökségének első évi üzenetében ( 1 9 0 1 . decem
ber) meghirdette a trustokra és k o r p o r á c i ó k r a v o n a t k o z ó politikáját,
amelynek lényege: végrehajtani a létező jogot, fenntartani a föderális
kormányzat felügyeletét és szabályalkotó jogait az államok közötti ke
reskedelemben. A Kongresszus jogalkotása elsősorban a közlekedést és
hírközlést érintette. 1903-ban a jogszabály elrendeli: a vasutak kötele
sek publikálni díjtételeiket. Az 1 9 0 6 . évi törvény a folyami hajózásra
is kiterjeszti a rendelkezést. Az 1 9 1 0 - b e n alkotott törvény - m á r Taft
elnöksége idején - csak tovább folytatta a megkezdett lépéseket, ami
kor az előbbi törvények hatályát a táviratra és a telefonra is kiterjesz
tette. Az 1906. évi törvény felhatalmazta az Interstate C o m m e r c e
Commissiont, hogy nem csupán a díjtételek ellenőrzésére szorítkoz
zék, de szükség esetén annak meghatározására is. Taft elnökségéhez
k ö t h e t ő a M a n n Elkins törvény (1910), amely megerősítette az Inter
state C o m m e r c e Commission pozícióját, a m i k o r kereskedelmi bírósá
got h o z o t t létre a bizottságtól megfellebbezett ügyekre.
Taft elnökségének mérlegéhez tartozik, hogy az 1910-es kongresz-
szusi választásokon a d e m o k r a t á k á t ü t ő sikert értek el, 1 8 9 2 óta elő
ször nyerték meg a képviselőházi választásokat, s t ö b b keleti államban
d e m o k r a t a k o r m á n y z ó került a végrehajtó hatalom élére. Így N e w Jer
sey államban W. Wilson, az USA későbbi elnöke. A d e m o k r a t á k gyors
előretörésének elsődleges oka az a nagy ár-bér feszültség volt, amely a
századfordulót követően alakult ki. 1910-ben T h . Roosevelt az
„ O u t l o o k " c. lap társkiadójaként újra a közélet porondjára lépett. E
lap hasábjain fogalmazta m e g politikai nézeteit, amelyeket „Új na
cionalizmus" címkével látott el. N e m csupán a tisztességes k o r m á n y
zati politikát, a „nagy üzlet" megrendszabályozását, környezetvédel
m e t hirdetett, h a n e m a társadalom megújítását politikai akciók révén.
Nézetei tartalmazzák a Legfelsőbb Bíróság döntésének kritikáját is.
Ezek a döntések Taft elnök kormányzata idején a föderális t ö r v é n y h o
zás szociális tartalmú jogalkotása ellen irányultak. 1 9 1 0 - b e n elmon
d o t t beszédében Th. Roosevelt ugyanazokat a g o n d o l a t o k a t fogalmaz-
270
za meg, mint amelyeket W. Wilson n é h á n y év múltán (1913-ban) ki
adott könyvében megismételt a N e w Freedom-ban.
T h . Roosevelt 1 9 1 1 februárjában bejelentette, hogy harcba száll a
következő évi elnökválasztáson. Politikai programjának fontos ele
mei voltak: törvényalkotás kezdeményezése, sőt referendum sürgeté
se a sürgős társadalmi p r o b l é m á k orvoslása, továbbá a Legfelsőbb Bí
róság jogi döntéseinek felülvizsgálata. Barátja B r o o k Adams találóan
írta, a Legfelsőbb Bíróság jogot formál, hogy „ h a r m a d i k törvényho
zó kabinet g y a n á n t " működjék. Végül T h . Roosevelt 1 9 1 2 . augusztus
5-én Chicagoban megalapítja a Progresszív P á r t o t . A p á r t megalakí
tása válságba s o d o r t a a Republikánus Pártot, kiszorítva mind a libe
rális, m i n d pedig a progresszív elemeket a pártból. Egyben lehetőség
nyílott arra, hogy a d e m o k r a t a p á r t sikerrel vehessen részt az elnök
választáson. Az elnöki k a m p á n y b a n h á r o m jelölt szállt ringbe: Taft,
T h . Roosevelt és W. Wilson, valójában a küzdelem a két utóbbi k ö
zött élesedett ki. A kérdés tehát leszűkült a n n a k eldöntésére, hogy a
Progresszív p á r t jelölte: T h . Roosevelt, avagy a progresszivista p r o g
r a m m a l induló d e m o k r a t a W. Wilson lesz-e az USA elnöke. Az elnök
választáson végül W. Wilson lett a győztes. - 1 9 1 2 - b e n egy hosszan
t a r t ó folyamat i n d u l meg az amerikai politikai életben: T h . Roose
velt kettős alapelve volt a szociális biztonság és igazságosság itthon
és élénk vezetőszerep a nemzetközi életben. Ezt az irányt a későbbi
demokrata elnökök fenntartották.
A legnagyobb jelentőségű, a gazdasági életet is érintő jogszabályok
Wilson elnökségének első két évében m á r megszülettek. Elnökségé
nek első évében a Federal Reserve Act ( 1 9 1 3 . december) látott n a p
világot, amely a föderális b a n k o t és árfolyamrendszert szabályozta.
Az áttekinthetetlen b a n k r e n d s z e r ugyanis az 1907-es tőzsdepánikhoz
n a g y m é r t é k b e n járult hozzá. A t ö r v é n y 12 kerületet h o z o t t létre,
mindegyikben föderális bank m ű k ö d ö t t magántőkések befektetésé
vel, de feljogosítva bankjegy kibocsátására. A törvény által létesített
ma is jelentős b a n k a Federal Reserve Board elnöki felhatalmazással,
de pénzügyminiszteri ellenőrzés alatt felügyelte a b a n k o k leszámíto
ló tevékenységét és ellenőrizte a 12 helyi b a n k egész üzleti tevékeny
ségét. A törvény lehetőséget biztosított arra, hogy további b a n k o k
csatlakozzanak és egy átfogó b a n k h á l ó z a t épülhessen ki állami fel
ügyelet alatt. Ezt az intézkedést a legfontosabb pénzügyi intézkedés
nek tekintik az amerikai t ö r t é n e l e m b e n . Az a törvényt pedig, amely
271
1914-ben a Federal Trade C o m m i s s i o n t létesítette és az ugyanezen
évben megalkotott Clayton Act-ot a gazdasági jogalkotás egyik alap
pillérének tekinthetjük. Utóbbi törvény egyik szakasza deklarálja,
hogy a szakszervezeteket n e m lehet jogtalan társulásokként tekinteni,
hogy a sztrájkok, bojkottok ö n m a g u k b a n n e m b ü n t e t h e t ő k . A fenti
törvények n e m merítik ki a Wilson-adminisztráció reformtörvény al
kotásának listáját. Példaszerűen említhető m é g a m u n k á s o k szociális
biztonságát szolgáló járadékrendszer, a g y e r m e k m u n k a tilalma és
életkori korlátozása k ü l ö n b ö z ő iparágakban differenciált m ó d o n .
Az egyes államok által alkotott jogszabályok, amelyek az államok
közötti kereskedelmet is érintették, föderális szabályozás hiányában
csupán az alkotmány föderatív jogkört megszabó rendelkezése (nem
zetközi kereskedelem klauzulája) alapján is k e r ü l h e t t e k a Legfelsőbb
Bíróság elé. Bizonyos tipikus sérelmek e k k o r is keletkeztek, így az
egyes államok áruinak importkorlátozása saját áru é r d e k é b e n . Gyak
ran jelentkeztek összetett p r o b l é m á k , így az áru behozatalának ti
lalma az állam lakóinak egészségvédelme, ill. erkölcsi védelmével pá
rosulhatott. Ezek a példák mutatják, hogy a kérdésessé tett állami
törvények érintették az államok közötti kereskedelmet, de ugyanak
kor az egyes államoknak fenntartott j o g k ö r ö k e t (rendészet, egészség
védelem stb.) is.
Az 1890-et (Sherman-törvény) megelőző időben a C o u r t a föderá
lis szabályozás híján az államok jogalkotását tiszteletben tartotta.
1876-ban ítélkezése során elvként rögzítette, h o g y az egyes államok
- kongresszusi szabályozás híján -, szabályozhatják a vasúti és közle
kedési formák ügyeit is, beértve a hajózás kérdését is. De az előzőek
ben látott kongresszusi jogalkotás n é h á n y évtizeden belül ezeket a kér
déseket rendezte. A Kongresszus csakhamar megalkotta az Interstate
Commerce Act-ot (1887) vagyis az államok közötti kereskedelem sza
bályozását, s p á r h u z a m o s a n ezzel a m á r említett Interstate C o m m e r c e
Commissiont. A század végén a Legfelsőbb Bíróság az állami beavat
kozást (föderális állami) szűkítő értelmezését adta, de tíz év u t á n
(1905) m á r megjelenik a föderális törvényhozás tágabb értelmezése.
Megjelenik az ún. „passzivista" irány (ma is használt kifejezés), amely
a bíróság szerepének visszafogását, önmérsékletét jelentette.
A Clayton-törvény előzményéhez tartozik a Legfelsőbb Bíróság
társadalompolitikailag jelentős döntése: 1 9 0 8 - b a n elutasította azt,
hogy kielégítő logikai összefüggést találjon a m u n k á s m o z g a l m i (szak-
272
szervezeti) tevékenyég és a kereskedelem szabad gyakorlása között.
Jogtalannak m o n d o t t a ki a vasúti dolgozók elbocsátását arra való hi
vatkozással, hogy szakszervezeti tagok, n o h a a szakszervezetek ebben
az időben is gyakori kezdeményezői voltak a sztrájkoknak. A föderá
lis állam szabályozó tevékenységének bírói mérlegelésében jelentős
mozzanat volt a W. Wilson elnök k o r m á n y z a t a idején a gyermek
m u n k a tilalmát r e n d e l ő t ö r v é n y n e k az a kitétele, amely a gyermek
m u n k a p r o d u k t u m á t kitiltja az államok közötti kereskedelemből. Jel
lemző a bíróság véleményét kifejtő Day bíró, valamint a dissentinget
(ellenvéleményt) benyújtó H o l m e s bíró véleményének szembeállítá
sa. Day bíró felidézi egy más ügyben Marshall bíró által alkotott véle
ményt: „ahhoz a kérdéshez érkezünk m i n d e n vita alkalmával, miben
áll az Unió Kongresszusának hatalma a jogalkotás terén. A hatalom
szabályalkotása azt jelenti, hogy szabályt alkosson, amely által a keres
kedelem irányítva lesz" (ezzel Day bíró - és a Legfelsőbb Bíróság -
n e m értett egyet). H o l m e s bíró szerint viszont: „A jogszabály megtil
totta bizonyos áruk részvételét az államok közötti kereskedelemben.
A Kongresszusnak van hatalma szabályozni az ilyen kereskedelmet
határtalan időre. Senki sem állíthatja, hogy a szabályozás n e m tartal
mazhat tilalmat. A szabályozás tilalmat jelent és ha az államok közöt
ti kereskedelem szabályozásáról van szó, n e m kétséges, hogy a szabá
lyozás megtilthatja a kereskedésnek olyan részét, amelyet a Kongresz-
szus fontosnak lát tiltani".
6.1.2.3. A New Deal - jogalkotása
A N e w Deal-t Roosevelt elnöki kampánya idején, 1932 júliusában

hirdette meg. M á r a kiadott jelmondat is mutatja, hogy n e m forradal
m a t akart, h a n e m a régi amerikai életmód és gondolkodásmód védel
mét: „A farmokon, a nagyvárosokban, a vidéki városokban és falvak
ban polgártársaink milliói azt remélik, hogy régi életmódjuk és gondol
kodásmódjuk n e m vész a múltba. Ezek a milliók n e m várhatnak hiába
és n e m fognak hiába várni. M e g f o g a d o m önöknek, megfogadom ma
gamnak, hogy „ N e w Deal"-t nyitok az amerikai nép számára".
Az „Új i r á n y v o n a l " sürgetővé vált a válság h a r m a d i k évében, ami
k o r 1 9 3 3 elején az elnöki pozícióváltást megelőzően, erős pénzügyi
válság alakult ki, a b a n k o k presztízse megingott. Ezért Roosevelt el-
273
ső elnöki intézkedése a b a n k r e n d s z e r szanálása volt. A Kongresszus
elfogadta a „rendkívüli törvényt a b a n k o k r ó l " . E n n e k értelmében a
szövetségi tartalékokról kölcsönt nyújtottak a b a n k o k n a k ; a pénz
ügyminiszter megtiltotta a betétek tömeges kivételét, elrendelte az
arany kivitelének tilalmát. A bankügyeket a z o n b a n n e m ez a törvény,
h a n e m a N e w Deal részeként megjelent b a n k t ö r v é n y r e n d e z t e :
1. az ötezer dollárnál kisebb betétek kifizetését szavatolta;
2. szétválasztotta a kereskedelmi és beruházási b a n k o k a t ;
3 . m ű k ö d é s ü k e t ellenőrizte;
4. a kisbetétesek érdekvédelmére társulást h o z o t t létre.
1933 tavaszán törvényjavaslat s o r o z a t o t terjesztett elő Roosevelt
- az elnöki tanácsadók előkészítésével - a N e w Deal részeként. Első
ként a Polgári Tartalékok H a d t e s t é r ő l szólót, amely a m u n k a n é l k ü l i
fiatalok katonai felügyelet alatti táboroztatását, k ö z m u n k á k végzését
rendelte. 1933 nyarától a válság i d ő t a r t a m a alatt mintegy 2 5 0 ezer fi
atalt kapcsoltak be e m u n k á b a . A m u n k a n é l k ü l i e k részére felállítot
ták a Szövetségi Gyorssegélyező Hivatalt. Az állami szerveket átme
neti jelleggel, 1935-ig terjedő működési határral állították fel, amiből
látható, hogy az állami direkt beavatkozást á t m e n e t i jellegűnek tekin
tették. A szociálpolitikai p r o b l é m á k o n kívül az ipar és mezőgazdaság
rekonstrukciójára is - ugyancsak átmeneti hatállyal - p r o g r a m o t , s
a n n a k megfelelő szervezetet hoztak létre. A N e m z e t i Újjászervezés
Hivatala a Federal Trade C o m m i s s i o n kibővítésével létesült. Feladata
az üzleti élet racionalizálása, a külkereskedelem fejlesztése, a hírköz
lés fejlesztése, és a gazdaság pénzügyi irányításának megszervezése
volt. Ez utóbbi, azaz az R F C (Reconstruction Finance C o r p o r a t i o n -
Pénzügyi Helyreállítási Bizottság) a föderális b a n k k ö l c s ö n ö k odaíté
lésével, azaz a gazdaság állami segélyezésével foglalkozott. A m e z ő
gazdasági válság n y o m á n 1933 májusában farmersztrájk b o n t a k o z o t t
ki. A Kongresszus a mezőgazdaság helyreállításáról h o z o t t törvénnyel
elsősorban az árstabilizációt kívánt végrehajtani és ezért a vetési terü
let és állatállomány csökkentését írta elő. A p r o g r a m második része a
farmereknek olcsó kölcsönt nyújtott. Megjegyzendő, hogy a m e z ő
gazdaság belső „irányítására" farmerek által a l k o t o t t bizottságot hoz
tak létre, a beavatkozást pedig á t m e n e t i n e k tekintették. Az ipar hely
reállításáról szóló törvény (NIRA) első részében a „tisztességes ver
seny" fogalmát határozta meg, majd piaci szabályozást és termelési
útmutatást alkalmazott. A törvény 7. fejezetére a m u n k á s o k jogait
274
biztosította kollektív szerződések kötésére és szakszervezetek alapítá
sára. Ugyanez a szabály megtiltotta a g y e r m e k m u n k a alkalmazását.
Megállapította továbbá a minimális m u n k a b á r t és maximális m u n k a
hetet. A 7. szakasz egyébként keretszabályozás volt, amely figyelembe
vette az egyes államok eltérő sajátosságait, tehát n e m sértette az álla
m o k önállóságát. Az ugyancsak két évre bevezetett törvény sorsa kö
t ő d ö t t a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásához. 1935 májusában az ipa
ri és mezőgazdasági rekonstrukcióval kapcsolatos, majd 1936-ban a
Wagner-törvénnyel kapcsolatos állásfoglalást alakította ki a Legfel
sőbb Bíróság. A Legfelsőbb Bíróság előtt két lehetőség állt. Vagy a
Kongresszus jogalkotását tágabb értelmében felfogó véleményt követi
(ld. előbb H o l m e s külön véleményét) vagy a kongresszus jogalkotását
megszorítóan értelmező eddigi gyakorlatát. A N e w Deal jogalkotással
szembeni állásfoglalásra 1935 májusában került sor. (A Schechter
Poultry C o . V United States ügy) H u g h e s főbíró (W. Wilson nevezte
ki 1916-ban) fejtette ki a bíróság véleményét. Alkotmányjogilag azt az
érvelést tarthatjuk fontosnak, amely a föderatív k o r m á n y illetékeségét
az alkotmány 10. kiegészítésére hivatkozással vetette le. De felmerült
az a kérdés is, hogy a válság időszakában a föderatív k o r m á n y milyen
mértékben avatkozhat be az ipar és kereskedelem szabad gyakorlásá
ba, utalva itt a NIRA (National Industrial Recovery Act) bérrögzítést
előíró rendelkezésére. H u g h e s , ill. a bíróság véleménye szerint:
„Bár a törvény érvényessége az alkotmány kereskedelmi záradéká
ra épül, a n n a k 3/a) szakasza n e m az államok közötti és külkereskede
lem eseteire korlátozódik. Az abban foglalt megállapításokból és a
fellebbviteli bíróságnál benyújtott kérelemből úgy t ű n h e t , hogy a 3/a)
fejezetet azért tervezték, hogy korlátlan törvényhozási hatalmat jut
tassanak érvényre. ... A n n a k meghatározásában, hogy milyen messzi
re m e h e t a szövetségi k o r m á n y az államokon belüli tranzakciók ellen
őrzésében azon az alapon, h o g y érintve van az államok közötti keres
kedelem, van egy szükségszerű és jól kialakult megkülönböztetés a
közvetlen és közvetett h a t á s r ó l . "
A C o u r t a k o r m á n y szabad versenyt korlátozó illetéktelen beavat
kozásának bélyegzi a bér- és m u n k a i d ő rögzítését.
A Legfelsőbb Bíróság hatálytalanító ítélete után néhány nappal a
Wagner-törvényt a Kongresszus mindként háza elfogadta. A Wagner
törvény („Kis N e w Deal") szerint a munkásszervezetek működését tilos
megakadályozni, tilos a kollektív szerződések megtagadása is. A mun-
275
kaügyi konfliktusokat a törvény által létrehozott igazgatóság, majd má
sodfokon a munkaügyi bíróság intézi. Nagysikerű lépés a társadalom
biztosítás rendszerének kiépítése is. Ezzel kapcsolatban Roosevelt gon
dolatait így összegezte: „ N e m látok o k o t arra, miért ne tartozna min
den gyerek születésétől kezdve a társadalombiztosítás rendszerébe. Ha
felnő, tudnia kell, hogy öregségi nyugdíjat kap attól a társadalombizto
sítási rendszerről, amelyhez egész életében tartozott. Ha n e m dolgozik,
segélyt kell kapnia. Ha beteg vagy megrokkant, akkor is jár neki a se
gély". A törvényt a Kongresszus elfogadta, 1935 augusztusában lépett
hatályba. A „szervezett m u n k a " , ahogy később a törvényt nevezték,
nem Roosevelt kizárólagos műve. Jellemző, hogy mikor Wagner a tör
vényt beterjesztette, még nem egyértelműen állt mellé. M r s . Perkins
szerint (aki Roosevelt munkaügyi minisztere volt, ismert feminista), az
elnök „sohasem mozdította ujját a törvényért". A törvény mellé ügyes
politikai lépéssel a Legfelsőbb Bíróság határozata után állt. A kis N e w
Deal rendelkezéseivel az átfogó társadalombiztosítási rendszer az ame
rikai jog részévé vált. A Wagner-törvény sem kerülhette el a Legfelsőbb
Bíróságot. A Carter Co. V Carter ügyben a Legfelsőbb Bíróság vélemé
nye szerint (többségi határozat) a törvénynek azt a hatásköri intézkedé
sét, amely a munkaviszonyból fakadó viták eldöntésébe a m u n k a a d ó
kat és munkavállalókat egyaránt bevonja, érvényteleníteni kell. Érde
kessége az ügynek, hogy H u g h e s főbíró már különvéleményt formált,
amely mutatja „pálfordulását", a föderális hatáskör kiterjesztése irá
nyába, illetve a kongresszusi jogalkalmazás elsődlegességének elismeré
se felé. 1 9 3 6 - 3 7 - b e n a kollektív szerződés értelmezése miatt egy sor
ügy került a bíróság elé, amelyekben a munkaszerződések individuális
jellegét vitatták a peres felek.
Az 1938-ban alkotott Fair Labor S t a n d a r d Act ( 1 9 3 8 . június 25.)
a „kis N e w Deal"-ben szabályozott m u n k a ü g y i kérdéseket egyértel
m ű e n újraszabályozza. A D e p a r t e m e n t of Labor (munkaügyi államtit
kárság, ill. minisztérium) keretében m u n k a i d ő - és munkabér-osztályt
létesítettek. Létesítettek továbbá egy gyermekekkel foglalkozó irodát
(Children's Bureau) a 16 év alatti, továbbá a 1 6 - 1 8 év közötti fiatal
k o r ú a k foglalkoztatásának intézésére. A törvény lényeges része az,
amely p o n t o s a n meghatározza azon ügyeknek k ö r é t , amelyek a tör
vény hatálya alá tartoznak.
Az United States v. Derby ügy a Legfelsőbb Bíróság előtt m á r az
1938-ban kiadott törvény alkalmazása n y o m á n keletkezett. A törvény
276
egyenes folytatásaként munkaügyi kérdéseket rendezett. Az ügy, ame
lyet 1941-ben tárgyalt a bíróság, m á r az „önmegtartóztató" bírák túl
súlyát mutatja. A Legfelsőbb Bíróság véleményét Stone bíró ismertette:
„Jóllehet a gyártás ö n m a g á b a n n e m államközi kereskedelem, de az
előállított áruk államok közötti kereskedelmi szállítása m á r az és az
ily szállítás megtiltása a Kongresszus által vitathatatlanul a kereskede
lem szabályozása."
A Wagner és Fair Labor Act céljaként fogalmazza meg a törvények
megfelelő interpretálásaként:
„A jelen szabályozás m o t í v u m a és célja k i m o n d o t t a n az, hogy ér
vényt szerezzen a kongresszusi elvnek, amely azt az elvet vallja, hogy
az államközi kereskedelem n e m t e h e t ő versenyeszközzé olyan áruk
forgalmazásával, amelyek az előírt feltételeknél kedvezőtlenebb m u n
kaügyi politika e r e d m é n y e i ... Bármilyen célúak is a kereskedelemre
v o n a t k o z ó szabályozások, amelyek n e m sértenek valamilyen alkot
mányos előírást, a Kongresszus hatáskörébe tartoznak a kereskedel
mi záradék é r t e l m é b e n . "
6.2. A Szovjetunió kialakulása és korai alkotmányai
6 . 2 . 1 . Az I. világháború - a szovjet hatalom létrejötte
Az 1905-ös f o r r a d a l o m és az I. világháború kitörése közötti rövid

időszakban Oroszország olyan politikai fejlődésen m e n t keresztül,
melyhez foghatót egész addigi t ö r t é n e l m e során n e m tapasztalt. De a
lakosság valamennyi rétege elégedetlenkedett. A parasztok, bár hely
zetük érezhetően javult, továbbra is földről álmodoztak, s úgy vélték,
a földesúri birtokrendszer eltörlése m i n d e n gondjukat megoldaná.
A m u n k á s o k , akiknek helyzete úgyszintén fokozatos javulásnak in
dult, bizonyos megszorításokkal ugyan, de jogot szereztek gazdasági
sztrájkok folytatására, 1912-től pedig beteg- és balesetbiztosítást kap
tak. Ezután m u n k a i d ő - c s ö k k e n t é s é r t és életszínvonal növelésért har
coltak. A fiatal orosz polgárság politikai jogainak bővítését követelte,
részt kívánt venni az ország politikai apparátusában, a forradalmi
p á r t o k magvát alkotó orosz értelmiség pedig forradalmat, szabadsá
got akart. A b i r o d a l o m összes n e m orosz népe szemben állt a hata
lommal.
277
Ebben a helyzetben lépett be Oroszország az antant-hatalmak olda
lán az I. világháborúba. Az orosz hadsereget kiábrándító vereségek ér
ték, ami még tovább fokozta a válsághangulatot. 1 9 1 6 végén a hábo
rú okozta kifáradás, a fronton elszenvedett k u d a r c o k s az áremelkedés
következtében általános elégedetlenség lett ú r r á mindenfelé, amit még
tovább fokozott Petrográd és M o s z k v a élelmiszer ellátásának romlása.
A helyzet súlyosbodásának következményeként 1 9 1 7 februárjában
Petrográdban zavargások kezdődtek, amelyek s p o n t á n jellegűek vol
tak, n e m állt m ö g ö t t ü k egyetlen p á r t sem. Az O r o s z Birodalom fővá
rosában kitört forradalmi m o z g a l o m n e m azért b o n t a k o z h a t o t t ki ve
zetés nélkül is, m e r t olyan erős lett volna - hivatásos forradalmárok
szerint nagyon is gyenge, kudarcra k á r h o z t a t o t t volt -, h a n e m azért,
m e r t ellenfele, a cári rend olyannyira megingott.
Február 27-én este mintegy harmincezer k a t o n a ö z ö n l ö t t e el a Du
mát, s e n n e k e r e d m é n y e k é p p e n megalakult az ideiglenes D u m a
bizottság, amely n e m sokkal később megalakítja az Ideiglenes Kor
m á n y t s közleményt ad ki: „magára vállalja a k o r m á n y z á s és a köz
r e n d helyreállítását". A Duma-bizottság megalapítása előtt n é h á n y
órával szervezték m e g az első szovjetet, s így létrejött a két, p á r h u z a
m o s hatalmi c e n t r u m .
Miközben Petrográdban megalakult a két hatalmi k ö z p o n t , az orosz
cár mohijlovi főhadiszállásáról a főváros felé igyekezett, ám D n o állo
másán felkelő katonák feltartóztatták. Március 2-án II. Miklós lemon
dott a trónról, miután az öt frontparancsnok támogatását élvező Alek-
szejev tábornok közölte vele, hogy csak ezen az á r o n folytathatják a há
borút Németországgal. A monarchia m e g b u k o t t Oroszországban.
Gyakorlatilag a februári polgári d e m o k r a t i k u s f o r r a d a l o m győzel
métől jelenlévőnek tekinthetjük az Ideiglenes K o r m á n y és az Egyesült
Szovjetek által gyakorolt kettős h a t a l m a t . A helyzet elmérgesedésé
nek megakadályozására „ ö s s z e k ö t ő b i z o t t s á g o t " hoztak létre az Ide
iglenes K o r m á n y és a Pétervári Szovjet k ö z ö t t . A polgári k o r m á n y z a t
ezzel időt nyert, fokozatosan m e g e r ő s ö d ö t t és hozzáfogott a h a t a l o m
megszilárdításához. A k o r m á n y a z o n b a n szinte változatlanul vette át
a régi állami bürokráciát és a k o r m á n y z a t i szervek m ű k ö d é s é b e n is
csak jelentéktelen változásokat eszközölt. Ily m ó d o n fokozatos poli
tikai válságba keveredett, és ezen a koalíciós Ideiglenes K o r m á n y
megteremtése (mensevik és eszer belépés: 1 9 1 7 . május 2.) sem vál
toztathatott. Ilyen előzmények u t á n Oroszországban a d e m o k r a t i k u s
278
köztársaság felé vezető út végleges elzáródásával járt a júliusi válság
(petrográdi zavargások), amely egyben a kettős hatalom megszűnését
is jelentette. A helyzet ezt követően egyre inkább súlyosbodott, a
politikai élet anarchikus k é p e t m u t a t o t t . Csak a bolsevikok - Lenin
h a t á r o z o t t fellépésének e r e d m é n y e k é p p - ígértek határozott változá
sokat, s egyértelműen jelezték igényüket az egyre gyengülő hatalmi
pozíciók elfoglalására.
1 9 1 7 folyamán a tehetetlenségtől megbénult Oroszországban a
h a t a l o m kétszer is egyetlen lökéstől o m l o t t össze. M i n d februárban,
m i n d o k t ó b e r b e n kiderült, hogy a k o r m á n y a kritikus pillanatban
semmiféle t á m o g a t á s t n e m élvez, semmiféle védelemre n e m számít
hat. Az Ideiglenes K o r m á n y ellenállásra képtelensége következtében
a bolsevik h a t a l o m á t v é t e l szinte vér nélkül m e n t végbe.
1917. október 25-én (november 7-én) délután a bolsevikokhoz hű
csapatok elfoglalják a szentpétervári Téli Palotát, az Ideiglenes Kormány
székhelyét, majd még aznap este összeül a Szovjetek II. Összoroszorszá-
gi Kongresszusa, amely megerősíti az Ideiglenes Kormány megdöntését
és a bolsevik hatalomátvétel tényét és fontos határozatokat hoz. Ezek
kel a történésekkel m e n t végbe a marxista-leninista történetírás által ké
sőbb legendává emelt „Nagy Októberi Szocialista Forradalom".
A Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusának határozatai k ö
zül kiemelkedik két d e k r é t u m a békéről és a földről. A békéről szóló
d e k r é t u m m i n d e n hadviselő népet és k o r m á n y t annexió és hadisarc
nélküli békekötésre szólít fel s a béketárgyalások i d ő t a r t a m á r a h á r o m
h ó n a p o s haladéktalan fegyverszünetet javasol. A földről szóló dekré
t u m pedig megvalósítja a parasztság régi vágyát, a földtulajdonszer
zést, m i k o r kijelenti, h o g y „a föld ezennel m i n d e n (nyílt vagy bur
kolt) megváltás nélkül a dolgozó nép tulajdonába kerül".
A Kongresszus emellett új államhatalmi szervet is alkotott. Létre
hozta a N é p b i z t o s o k Tanácsát ( N T ) , amely a k o r m á n y feladatait töl
tötte be és megválasztotta a n é p b i z t o s o k a t , azaz a minisztereket. Az
NT elnöke Lenin lett, a külügyi népbiztos Trockij s a nemzetiségügyi
pedig Sztálin. Az NT felhatalmazása eredetileg az a l k o t m á n y o z ó
nemzetgyűlés összehívásáig szólt.
Az oroszországi politikai rendszer meghatározására hivatott, az
összes állampolgár által szabadon választandó alkotmányozó nemzet
gyűlés összehívásáról még az Ideiglenes K o r m á n y d ö n t ö t t s ezt a hata
lom új birtokosai, a bolsevikok is tiszteletben tartották. A nemzetgyű-
279
lési választásokat aztán az októberi fordulatot követően meg is tartot
ták. Annak eredménye azonban nem a bolsevikok elképzelései szerint
alakult: a szocialista pártok (eszerek, mensevikek) 5 9 , 6 % - o t , a bolsevi
kok 24%-ot, míg a polgári p á r t o k 16,4%-ot értek el. Az 1 9 1 8 . január
5-én (január 18.) összeülő Alkotmányozó Nemzetgyűlés határozottan
tiltakozott a szovjethatalom ellen, ami a valóságos hatalmat kezében
tartó bolsevikok számára kellemetlen beszéd volt s a rájuk oly jellemző
radikális határozottsággal oldották fel a konfliktust. M á s n a p a bolsevi
k o k által odavezényelt őrség parancsnoka kijelentette: „Az őrség elfá
radt." s ezekkel az elhíresült szavakkal feloszlatta a nemzetgyűlést.
A szovjethatalom jogi legitimációját tehát más m ó d o n kellett a bol
sevikoknak véghezvinni. A Szovjetek III. Összoroszországi Kongresz-
szusa kidolgozta az új szovjet alkotmányt, amelyet aztán a Szovjetek
V. Összoroszországi Kongresszusa fogadott el 1 9 1 8 . július 10-én.
Az alkotmány első részében „A dolgozó és kizsákmányolt n é p jo
gainak deklarációját" találhatjuk. Ebben m á r alaptörvényi szinten
nyilvánítják ki a p r o l e t á r d i k t a t ú r á t , m i k o r az a l k o t m á n y alapvető fel
adatául szabják, hogy „felállítsa a városi és falusi proletariátus és a
legszegényebb parasztság diktatúráját." A legmagasabb szintű jogi le
gitimáció rangjára emelődik a hatalomátvétel: „ m i n d e n k ö z p o n t i és
helyi h a t a l o m a szovjeteké", ill. „...a k i z s á k m á n y o l ó k n a k n e m lehet
helyük a h a t a l o m egyetlen szervezetében sem. A h a t a l o m n a k teljes
egészében és kizárólag a dolgozó t ö m e g e k és teljes jogú képviseletük
- a m u n k á s - k a t o n a - és p a r a s z t k ü l d ö t t e k szovjetjeit kell megillet
nie". A hatalomátvétel kézzel fogható bizonyítékaként deklarálták az
államosítást, azaz a b a n k o k , a gyárak, az ü z e m e k , a bányák, a vasutak
és a többi termelési és közlekedési eszköz állami t u l a j d o n b a került.
Az államforma tekintetében az a l k o t m á n y deklarálja, hogy „Az
oroszországi Szovjet Köztársaság szabad n e m z e t e k szabad szövetségé
nek alapján mint a nemzeti szovjet köztársaságok szövetsége alakul
meg.". Létrejött tehát az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista
Köztársaság (OSZFSZK).
Az általános alapelvek k ö z ö t t mondja ki az alkotmány:
- a lelkiismereti szabadságot;
- az állam és egyház szétválasztását;
- a vallási és - új elvként - a vallásellenes p r o p a g a n d a szabadságát;
- a sajtószabadságot;
- az egyesülési, gyülekezési- és szervezkedési szabadságot;
280
- a „ m u n k á s o k és szegényparasztok számára" a teljes és ingyenes ok
tatást;
- a „szocialista haza v é d e l m é r e " az általános hadkötelezettséget;
- állampolgári kötelezettséggé teszi a m u n k á t és kihirdeti a jelszót:
„Aki n e m dolgozik, ne is egyék!"
- megszüntet mindenfajta kiváltságot és előjogot.
A p r o l e t á r internacionalizmus elvét szem előtt tartva az alaptör
vény az oroszországi állampolgárságot megadja minden „munkával
foglalkozó és a munkásosztályhoz tartozó külföldinek".
A politikai- és szabadságjogok e széles katalógusát vizsgálva azt hi
h e t n é n k , hogy a d e m o k r á c i a az 1918-as szovjet alkotmányban eled
dig soha m e g n e m járt magasságokba emelkedett. Azonban a figyel
mesebb tanulmányozás megmutatja, hogy ez csak a dolgozó töme
gekre v o n a t k o z o t t . H i á b a ír ugyanis a 2 2 . szakasz az állampolgárok
egyenlő jogairól, m i k o r a következő szakaszban - a munkásosztály
érdekeire hivatkozva - „megfosztja jogaitól azokat a személyeket és
csoportokat, akik és amelyek a szocialista forradalom érdekeinek ká
rára használják ki e jogokat". A jogfosztottak kategóriáját azután té
telesen is felsorolja a jogszabály a választójogról szóló részben, ahol
deklarálják, hogy ezek a személyek n e m v á l a s z t h a t n a k és n e m vá
laszthatók. Ide sorolták:
- általában azokat, akik n e m m u n k á b ó l szerzett jövedelemből éltek
(pl. t ő k e k a m a t b ó l , b é r m u n k a utáni nyereségből, vállalati jövede
lemből stb.);
- a kereskedőket;
- a szerzetesek, az egyház és a vallások papjait;
- a cári rendőrség, csendőrség, titkosrendőrség tagjait;
- a volt u r a l k o d ó h á z képviselőit;
- az elmebetegeket, gyengeelméjűeket, a gyámság alatt állókat;
- a bűncselekményért elítélt személyeket.
Jól látható, hogy általában azokat sorolták ide, akik a bolsevikok sze
rint a „kizsákmányoló osztályba" és „azok kiszolgálói" közé tartoztak.
A szovjethatalom felépítéséről szólva az alkotmány legfőbb állam
hatalmi szervként a legalább évente összeülő Szovjetek Összoroszor-
szági Kongresszusát (Kongresszus) jelöli meg, amely a kormányzósági
szovjetkongresszusok, valamint a városi szovjetek képviselőiből áll
össze. A kongresszusok közti időben a Kongresszus feladatkörét a
Kongresszus K ö z p o n t i Végrehajtó Bizottsága (KVB) tölti be. A kor-
281
mány szerepkörét továbbra is a N é p b i z t o s o k Tanácsa látja el, amely a
Kongresszusnak illetve a KVB-nek felelős. A szovjet hatalom helyi
szervezetébe a szovjetek helyi kongresszusai (területi, kormányzósági,
járási, kerületi szinten), illetve ezek végrehajtó bizottságai tartoztak.
Az alkotmány ezen túl részletezi a felsorolt szervek hatáskörét, a
választási rendszer és a költségvetési jogok kérdéseit, s az utolsó, 17.
fejezetében rendelkezik O S Z F S Z K címeréről és zászlajáról.
A szovjethatalom jogi deklarációja mellett azonban még nyitott
kérdés volt, hogy a p o l g á r h á b o r ú s viszonyok, valamint nemzeti
mozgalmak kereszttüzében széthullott egykori cári b i r o d a l o m helyén
milyen - unitárius vagy föderatív - állam jöjjön létre. M á r 1 9 1 7 á p
rilisában, a szentpétervári bolsevik pártkonferencián felmerült a gon
dolat, hogy a birodalmat a „népek testvéri szövetségévé" alakítsák át,
de ezt n e m erőszakkal, h a n e m közös állam létrehozására irányuló ön
kéntes megegyezéssel kell megvalósítani. A hatalomátvételt k ö v e t ő e n
a N é p b i z t o s o k Tanácsa 1 9 1 7 . n o v e m b e r 4-én (november 17.) az
Oroszország népeinek jogairól szóló d e k r é t u m á b a n az államalkotó
n é p e k szabad önrendelkezési jogát deklarálta, a különválást és az
önálló államalakítást is beleértve. Emellett a d e k r é t u m kinyilvánítot
ta Oroszország népei egyenlőségének és szuverenitásának elismeré
sét, valamint mindenféle nemzeti és nemzeti-vallási előjog és k o r l á t o
zás megszüntetését. Ebben a d o k u m e n t u m b a n t e h á t m é g n e m szere
pel a föderáció létrehozatalának igénye.
Az önállósult, vagy önállósuló államok szerződéses alapon létrejö
vő föderációjának lehetősége először a N é p b i z t o s o k T a n á c s á n a k a
függetlenedő Ukrajna k o r m á n y á h o z , az U k r á n R a d á h o z intézett
1 9 1 7 . december 3-i (december 16.) kiáltványában jelenik meg: „ M i ,
a N é p b i z t o s o k Tanácsa elismerjük a nemzeti U k r á n Köztársaságot,
a n n a k jogát az Oroszországtól való a z o n n a l i elváláshoz, illetve arra,
hogy a független Ukrajna föderatív viszonyba lépjen vagy más hason
ló szerződéses viszonyt alakítson ki az Oroszországi Köztársasággal".
Az u k r á n állam elismerése mellett a z o n b a n a kiáltvány leszögezte,
hogy az Ukrán R a d á t n e m tekinti az ukrajnai „dolgozó és kizsákmá
nyolt t ö m e g e k " teljes jogú képviselőjének, mivel támogatást nyújt a
Szovjet-Oroszországot t á m a d ó ellenforradalmi e r ő k n e k és a maga te
rületén ellenségesen viszonyul a szovjetekhez. A m e n n y i b e n a Rada 48
ó r á n belül az előbbi sérelmeket n e m orvosolja, úgy az NT „a R a d á t
az oroszországi és ukrajnai szovjethatalommal nyílt hadiállapotban
282
levőnek fogja tekinteni". Az NT tehát internacionalista alapon állva
az ukrajnai szovjetek nevében is eljárásra és nyilatkozattételre jogosí
t o t t n a k tekintette magát.
A bolsevikoknak a n é p e k önrendelkezési jogáról vallott felfogása
a gyakorlati megvalósítás terepére érve módosult, „letisztult". Bebi
z o n y o s o d o t t , hogy a n e m z e t e k önrendelkezési jogának gyakorlása és
a szocialista forradalom ügye k ö z ö t t konfliktus keletkezik akkor, ha
ezt a jogot n e m a „dolgozó osztályok" szovjetjei, h a n e m a nemzeti
burzsoázia sajátítja ki. Ezt a sajátos felfogást aztán hivatalos formában
is kifejtette és fel is oldotta Sztálin, a nemzetiségi ügyek népbiztosa a
Szovjetek III. Összoroszországi Kongresszusán, é p p e n Ukrajna példá
jára hivatkozva: „az önrendelkezés elvét n e m valamely nemzet bur
zsoáziájának, h a n e m e nemzet dolgozó tömegeinek önrendelkezési
jogaként kell értelmeznünk. Az önrendelkezés elvének a szocializmu
sért folyó h a r c eszközének kell lennie, ezt az elvet alá kell rendelni a
szocializmus elvének".
A szocialista típusú önrendelkezési jog megszületése után a már hi
vatkozott 1918-as szovjet alkotmány a 1 1 . szakaszában intézkedik a
nemzeti a u t o n ó m i á k alakításának lehetőségéről: „Az egymástól sajátos
életmódjuk és nemzeti összetételük alapján különböző területek szov
jetjei a u t o n ó m területi szövetségekben egyesülhetnek, és ezeknek az
élén ... a szovjetek területi kongresszusai és azok végrehajtó szervei áll
nak. Ezek az a u t o n ó m területi szövetségek, a föderáció alapelvei
szerint az Oroszországi Szocialista Föderatív Szovjet Köztársasághoz
t a r t o z n a k . " Ennek alapján aztán sorra alakultak az autonómiák egy
részt - a későbbi a u t o n ó m területek előképeiként - nemzeti a u t o n ó
miák m u n k á s k o m m u n a formában (pl. Volgai N é m e t M u n k á s K o m m u
na, Karéi Finn M u n k á s K o m m u n a ) , másrészt ún. szovjet köztársaság
ok, amelyek önálló államisággal rendelkező területrészek voltak, de az
O S Z F S Z K részeként léteztek, n e m attól független államként (pl. Krimi
Taurid Szovjet Szocialista Köztársaság, Doni Szovjet Köztársaság). Az
alkotmány elfogadását követően az intervenció és a polgárháború egy
időre megakadályozta az autonómiák alakítását. A hadi helyzet válto
zásával és a bolsevik ellenőrzésű területek növekedésével azonban pár
huzamosan folytatódott az időlegesen megakadt folyamat, ami 1919
második felében indult újra és 1 9 2 2 végére fejeződött be. Új a u t o n ó m
szovjet köztársaságok (pl. Tatár, Baskír, Kirgiz stb.) és a u t o n ó m terüle
tek (pl. Csuvas, Kalmük, M a r i stb.) alakultak egymás után.
283
Felmerül a kérdés, hogyan alakult a viszony az O S Z F S Z K k ö z p o n
ti szervei és az egyes a u t o n ó m i á k közt? A KVB 1 9 2 0 - b a n feljogosí
totta a Nemzetiségi N é p b i z t o s s á g o t arra, hogy - a szövetség érdeke
inek megvalósítását ellenőrizendő - m e g b í z o t t a k a t küldjenek az
egyes a u t o n ó m i á k végrehajtó szervei mellé. Ugyanígy küldtek az au
t o n ó m i á k is ilyen megbízottakat az említett Népbiztossághoz, hogy
közvetlenül tájékozódjanak a szövetségi ügyekről. 1 9 2 1 - b e n ezekből
a képviselőkből nemzetiségi szovjetet alakítottak a Nemzetiségi N é p
biztosság mellett tanácskozási joggal az összes nemzetiségi kérdése
ket érintő szövetségi ügyekben.
Az Oroszországi F ö d e r á c i ó megszilárdulása mellett az egykori cá
ri b i r o d a l o m h o z tartozó egyéb területek helyzete is egyre tisztább ké
pet m u t a t o t t . Egyes területek a h á b o r ú s viszonyok közt végleg elsza
k a d t a k és teljesen önálló, független á l l a m o k a t a l k o t t a k (Finnország,
Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország).
M á s területeken 1921-re a p o l g á r h á b o r ú vége felé, n e m kis mér
tékben a Vörös H a d s e r e g „internacionalista segítségének" k ö s z ö n h e
tően önálló szovjetköztársaságok jöttek létre. (az U k r á n SZSZK, az
Azerbajdzsán SZSZK, a G r ú z SZSZK, a Hivari Szovjet Köztársaság, a
Buharai Köztársaság és a Távol-Keleti D e m o k r a t i k u s Köztársaság).
Az O S Z F S Z K 1 9 1 9 tavaszától ezekkel az államokkal kétoldalú szer
ződéseket k ö t ö t t , ezeket „katonai-politikai szövetségeknek" nevez
ték. Ezek a szerződések a z o n b a n elégtelennek bizonyultak, mivel
Moszkva gyakran megsértette a köztársaságok szuverenitását, bele
avatkozott belügyeikbe és ez folyamatos konfliktust eredményezett a
kétoldalú viszonyokban. A helyzet feloldását a Szovjet-Oroszországi
k o m m u n i s t á k egy megalakuló új szocialista államszövetség képében
látták. Ezzel kapcsolatosan két k o n c e p c i ó alakult ki: Sztálin a u t o n o -
mizálási elképzelése és Lenin föderalizációs terve. Sztálin az új állam
szövetséget úgy hozta volna létre, hogy a köztársaságok beléptek vol
na az O S Z F S Z K - b a . Lenin ezzel ellentétben föderatív alapú egyesü
lést képzelt el egyenrangú viszony alapján. A k ü z d e l e m b ő l a lenini
föderációs modell került ki győztesen és az Oroszországi és K a u k á
zuson túli Föderatív, illetve az U k r á n és a Belorusz N e m z e t i Köztár
saságok egyesülésével 1 9 2 2 . december 3 0 - á n megalakult a Szovjet
Szocialista Köztársaságok Szövetsége, azaz a Szovjetunió.
284
6 . 2 . 2 . Alkotmányozás 1 9 2 4 - t ő l 1 9 3 6 - i g
Az új államnak 1 9 2 4 . j a n u á r 31-én lépett hatályba az alkotmánya,

amely kifejezetten csak az állami viszonyokkal összefüggő kérdéseket
szabályozta. Az alaptörvény lényegében n e m is intézkedik másról,
mint a szövetség létrehozásáról, a szövetségi államok közti viszony
ról és a szövetségi állami szervekről. Az alkotmányjogi i r o d a l o m eze
ket az ún. államszervezeti a l k o t m á n y o k csoportjába sorolja s így hiá
ba keressük az állam és az állampolgár közötti alapintézményeket, va
lamint a társadalmi berendezkedést taglaló szabályokat.
Az alkotmány alapján a tagköztársaságok saját k o r m á n y o k a t ala
kíthattak, lakóik egységes szövetségi állampolgárságot kaptak. A Szov
jetek Központi Végrehajtó Bizottsága (SZKVB), amely az évente
egyszer összeülő a szovjetkongresszusok közti időben gyakorolta a
legfelső t ö r v é n y h o z ó i hatalmat, a Szövetségi Tanácsból és a N e m z e
tiségi Tanácsból állt. A Szövetségi Tanácsot a Szovjetunió Szovjet
kongresszusa választotta a szövetségi k ö z t á r s a s á g o k képviselőiből,
mindegyik lakosságának a r á n y á b a n . A Nemzetiségi Tanácsot a szö
vetségi és a u t o n ó m szocialista k ö z t á r s a s á g o k képviselői és az O S Z F -
SZK a u t o n ó m területeinek képviselői alkották. Az SZKVB évente
h á r o m s z o r ült össze, s ülései k ö z ö t t az SZKVB Elnöksége járt el a ne
vében. Közös végrehajtó szervek jöttek létre egyesített népbiztossá
gokként. Ide t a r t o z o t t a M u n k á s - P a r a s z t Felügyelet, a hadügyi és kül
ügyi népbiztosság és a Legfelső N é p g a z d a s á g i Tanács. Az alkotmány
a Legfelsőbb Bíróság, valamint a „ n é p ellenségei" ellen fellépő Egye
sített Állami Politikai Igazgatóság ( O G P U ) és a szövetségi köztársa
ságok szervezetének szabályozásával zárul.
A megalakult új föderatív állam m ű k ö d é s e a gyakorlatban azonban
m á r n e m m i n d e n b e n igazolta a szépen lefektetett elveket. A centrali
záció e r ő s ö d ö t t és szélesedtek az egyesített igazgatás és az apparátu
sok m ű k ö d é s i területei. M e g g y ő z ő képet k a p u n k , ha összevetjük az
1 9 2 2 . d e c e m b e r 3 0 - á n elfogadott szövetségi szerződés (Szerződés) és
az 1924-es a l k o t m á n y (Alkotmány) első fejezetébe felvett szövetségi
szerződés előírásait:
- a Szerződés a Szövetség h a t á s k ö r é t a közös fegyveres erők szer
vezési a l a p j a i n a k m e g á l l a p í t á s á r a terjeszti ki, míg az a l k o t m á n y
a fegyveres e r ő k szervezetét és vezetését nevezi szövetségi fel
adatnak;
285
- a Szerződés szerint a nemzetközi k a p c s o l a t o k b a n csak a Szövetsé
get képviselhetik a szövetségi szervek, az a l k o t m á n y nem engedi
meg az egyes szövetségi köztársaságoknak önálló nemzetközi kap
csolat létesítését;
- a Szerződés a szövetségi szerveknek csak a szövetség külső h a t á r a
inak megváltoztatását engedte meg, az a l k o t m á n y ellenben a szö
vetségi köztársaságok közötti h a t á r o k m e g v á l t o z t a t á s á n a k kérdé
seit is szövetségi hatáskörbe utalja;
- a Szerződés csak a köztársasági és a helyi adórendszer megállapí
tását említi, az a l k o t m á n y szerint a szövetségi szervekhez tartozik
általában az a d ó k és illetékek megállapítása vagy megállapításuk
jóváhagyása.
Ezek a példák jól illusztrálják a centralizációs tendenciák m e g e r ő
södését, amit a gyakorlat is jól m u t a t . A Szövetség k ö z p o n t i igazgatá
si szervei rendszeresen megsértették a szövetségi köztársaságok önál
ló hatáskörét és rendszeresen eljártak az alkotmány szerint köztársa
sági hatáskörbe utalt ügyekben. A lenini föderalizációs elképzelés
ugyan elvi „alkotmánylevéli" szinten nyert, de a végrehajtás során
mégis a sztálini központosítást érhetjük tetten.
A szovjet alkotmány megváltoztatásáról „Sztálin elvtárs kezdemé
nyezésére" d ö n t ö t t e k a VII. Szovjetkongresszuson 1 9 3 5 . február 6-án,
majd az előkészítő m u n k á t k ö v e t ő e n az ún. „sztálini a l k o t m á n y "
1 9 3 6 . december 5-én lépett hatályba.
Az új alaptörvény d e m o k r a t i k u s alapjogokat biztosított a szovjet
állampolgároknak: szólás-, gyülekezési és sajtószabadságot, m u n k á
hoz-, pihenéshez-, társadalombiztosításhoz-, művelődéshez való jogot,
szabad vallásgyakorlásra és szertartások végzésére. Ugyanakkor lehe
tőség nyílt vallásellenes p r o p a g a n d á r a is, valamint garantálta a lakhely
és a levéltitok sérthetetlenségét. A lakhelyet ugyan n e m lehetett szaba
d o n megváltoztatni, de m i n d e n k i n e k m e g a d t á k a választójogot. Ez
volt az egyik nagy újdonsága a jogszabálynak, mivel m i n d e n állampol
gárra kiterjedő egyenjogúság kimondásával és a titkos, közvetlen,
egyenlő esélyen alapuló választási rendszer bevezetésével megszün
tette az ún. jogfosztottak (az előző rendszer „haszonélvezői") kategó
riáját. Mindezeket a jogokat „a dolgozók érdekeinek megfelelően, a
szocialista rend megerősítése céljából" garantálták, de azt is világosan
k i m o n d t á k , hogy „aki a szocialista r e n d megingatását akarja, az a n é p
ellensége". (Utóbbi tétel lett aztán a jogi alapja az ebben az időszakban
286
kibontakozó ún. sztálini nagy terrornak, melynek során az osztályharc
állandó élesedésének jelszavával Sztálin a személyes hatalmával szem
benállókat likvidálta a pártelitből és a társadalomból egyaránt.)
A t á r s a d a l m i r e n d r ő l szólva az a l k o t m á n y a Szovjetuniót a m u n
k á s o k és a p a r a s z t o k szocialista á l l a m á n a k deklarálja. Az állam gaz
dasági alapját a gazdaság szocialista rendszere és a m u n k a - és terme
lési eszközök szocialista tulajdona képezte. A szocialista tulajdon for
mája állami tulajdon vagy szövetkezeti - kolhoztulajdon.
Az államszervezetet áttekintve lényegében ugyanazokat a szerve
ket találjuk, m i n t az 1924-es a l k o t m á n y b a n , annyi eltéréssel, hogy az
ottani ÖKVB-t itt a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének hívják,
amelynek ugyanígy Szövetségi és Nemzetiségi Tanácsa, és Elnöksége
- m i n t kollektív államfő - van.
A föderáció bővüléséről szólva először is vissza kell utalnunk,
hogy a Szovjetuniót négy szovjet k ö z t á r s a s á g (Ukrán SZSZK, Belo
rusz SZSZK, Kaukázuson túli S Z F S Z K és az Oroszországi SZFSZK)
szerződése hozta létre 1 9 2 2 . d e c e m b e r 30-án. 1 9 2 5 - b e n az üzbég és
a T ü r k m é n SZSZK, 1 9 3 1 - b e n a Tadzsik SZSZK csatlakozott a Szö
vetséghez. Az 1 9 3 6 - o s a l k o t m á n y elfogadásával tizenegyre emel
kedett a köztársaságok száma (a megszűnt Kaukázuson túli SZFSZK
alkotórészeiből az Örmény, az Azerbajdzsán és a Grúz SZSZK csatla
kozott, míg az addig O S Z F S Z K - b a tartozó Kazah és Kirgiz a u t o n ó m
köztársaságok szövetségi köztársaságokká alakulva váltak az unió
tagjaivá).
Végezetül a Szövetségből való kilépés jogáról szólnánk. Az 1 9 2 4 -
es alkotmány az összes szövetségi k ö z t á r s a s á g hozzájárulásához k ö
tötte a föderációból való szabad kilépés jogának módosítását, hatá
lyon kívül helyezését vagy gyakorlásának valamilyen korlátozó felté
telekhez kötését. Viszont az 1936-os a l k o t m á n y fenntartja ugyan a
kilépés s z a b a d s á g á n a k jogát, azonban törli az előzőekben leírt külön
leges biztosítékot.
Sztálin az 1 9 3 6 - o s a l k o t m á n y r ó l azt m o n d t a , hogy: „ez a doku
m e n t u m azt bizonyítja, hogy amiről milliók á l m o d n a k még most is a
kapitalista országokban, az a Szovjetunióban már megvalósult". Való
ban, milliók hitték a kapitalista országokban, hogy a szocializmus ál
ma valóban megvalósult a Szovjetunióban, de a szovjet állam valódi
arcát még hosszú évekig n e m látták tisztán.
287
Ezzel együtt megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunió létrejöttével a
világ e g y h a r m a d á n elkezdték megvalósítani a szocializmust, amely a
X X . század elején begyűrűző kapitalista társadalmi, gazdasági és p o
litikai intézményrendszeri válság egyik alternatív válaszadási kísérle
teként kért helyet m a g á n a k a t ö r t é n e l e m lapjain.
6.3. A fasizmus államkormányzati megoldásai
A X X . század első évtizedeiben a kapitalista társadalmi és gazda

sági rendszer n a g y m é r t é k ű válságba jutott. Az I. világháború utáni
versailles-i békerendszer ellentmondásos sorsa egyrészt nemzeti sérel
m e k e t okozott, amely a nacionalizmus és a sovinizmus újjáéledésével
járt. Másrészről az akkori világrend fő mozgatórugója, a liberalizmus
került válságba. Ez a liberalizmus a klasszikus liberális gazdaságpoli
tikát, vagyis a szabadversenyes kapitalista szisztémát, illetve a társa
d a l o m viszonylagosan szabad mozgási és összeszerveződési lehetősé
gét jelentette, u t ó b b i n belül a vizsgálódásunk szempontjából fontos
parlamentáris politikai és jogi intézményrendszerrel. A világháborút
követő válság heves sztrájkmozgalmak, agármozgalmak, n e m egy
esetben m u n k á s m o z g a l m i forradalmak képében m u t a t k o z o t t m e g és
ez nyilvánvalóvá tette a szociális és t á r s a d a l m i válságot. Emellett
nagyfokú kiábrándultság volt tapasztalható Európa-szerte a parla
mentáris-képviseleti demokrácia intézményeiből, ami politikai válsá
got jelzett. A helyzet a nagy gazdasági világválság ( 1 9 2 9 - 3 3 ) idején
vált drámaivá és megkerülhetetlenné tette a p r o b l é m a megoldását va
lamennyi állam számára. Választ kellett adni arra a kérdésre, hogy az
új gazdasági és társadalmi politikát milyen m ó d o n alkotják meg.
Alapvetően két út létezett: a d e m o k r a t i k u s berendezkedés átalakítá
sa, vagy d i k t a t ú r a bevezetése. A kulcskérdés az volt tehát, h o g y a tár
sadalmi tömegeket milyen új módszerekkel és eszközökkel sikerül
konszolidálni és újraszervezni. A d e m o k r a t i k u s b e r e n d e z k e d é s válasz
adási kísérletei közül mi az amerikai N e w Deal-t e m e l n é n k ki, melyet
más helyen részletesen tárgyalunk.
A diktatórikus válaszadási kísérletek közé egyrészt az előbbiekben
tárgyalt szocialista állammodellt, másrészt a fasiszta államszervezetet
soroljuk és az alábbiakban e n n e k részletes kifejtését tesszük meg.
288
6 . 3 . 1 . A fasizmus uralomra jutása Olaszországban
Az I. világháború u t á n Itáliában forradalmi helyzet alakult ki.

1919-ben és 1 9 2 0 - b a n sztrájkok, földfoglalások, gyárfoglalások ráz
ták meg Olaszországot s m i n d e h h e z hozzájárult a béketárgyalások
k u d a r c a is. Az ún. „vörös két év" alatt t ö b b mint kétmillió munkás
sztrájkolt, 30 millió m u n k a ó r a esett ki a termelésből. Zavaros, válsá
gos helyzet u r a l k o d o t t m i n d e n ü t t . E b b e n a szituációban alakult meg
1919 őszén a fasiszta m o z g a l o m , amelynek két irányzata alakult ki:
a városi „plebejusforradalmi" fasciók mozgalma és a squadrizmus.
A s q u a d r i z m u s , az agrárfasiszta m o z g a l o m a földfoglalókkal szemben
alakult ki. Az ellenséget nemcsak a lázongó parasztokban és k o m m u
nistákban látták, h a n e m akcióikkal a vidéki közigazgatást is támad
ták. Eltávolították a polgármestert, a választott községi vezetőket,
fizikai erőszakot és fenyegetést egyaránt alkalmazva lemondásra
kényszerítették a tanácstagokat. K ö z p o n t i irányítás alá tartozó fegy
veres alakulatokkal rendelkeztek.
1 9 2 0 augusztusában Észak- és Közép-Itáliában a m u n k á s o k renge
teg gyárat foglaltak el, ahol üzemi tanácsokat alakítottak, s a véde
lemre v ö r ö s gárdákat h o z t a k létre. Ezekkel szemben léptek fel agresz-
szív akcióikkal a városi fasciók csoportjai. A vidéki és a városi fasisz
ta offenzívát aktívan segítette a Giolitti-kormány, (leszerelt katona
tisztek fasiszta c s o p o r t o k h o z vezénylésével, fegyverek átadásával stb.)
amely ezzel a támogatással igyekezett ellensúlyozni a forradalmi nép
mozgalmakat.
1 9 2 0 őszén a squadrizmussal egyesültek a fasciók, s 1 9 2 1 novem
berében R ó m á b a n megalakult a N e m z e t i Fasiszta Párt, élén tíztagú
vezetőség állt, melyből kiemelkedett befolyásával Mussolini.
A fasiszták a k o r m á n y t tették felelőssé a sztrájkokért s a tartomá
nyi székhelyek megszállásával fenyegetőztek. Mussolini Udinében
szeptember 2 0 - á n ú n . „nemzeti p r o g r a m o t " hirdetett. „A fasizmus
programja - kiáltotta Mussolini - egyszerű: k o r m á n y o z n i akarjuk
Olaszországot". Az udinei megnyilatkozás azt a célt is szolgálta, hogy
Mussolini elkötelezze m a g á t a m o n a r c h i a mellett, s ezáltal elnyerje
III. Viktor E m a n u e l támogatását, ami sikerült is neki. O k t ó b e r 5-én
m á r azt a célt tűzte a fasiszták elé, hogy „meg kell szüntetni azt az el
l e n t m o n d á s t , hogy a fasizmus államon kívül kormányozza az álla
m o t " . A h ó n a p végén, o k t ó b e r 24-én N á p o l y b a n rendezett kongresz-
289
szus m á r a „Marcia su R o m a " - t készítette elő. A Facta k o r m á n y le
m o n d á s a október 27-én megnyitotta az utat a fasizmus hatalomátvé
telére. Az összevont, de gyengén felfegyverzett fasiszta menetoszlo
p o k - mintegy harmincezer e m b e r - R ó m á t ó l 3 0 - 4 0 kilométerre
megálltak és várták a támadási parancsot. A r ó m a i helyőrség huszon
nyolcezer jól felszerelt embere sikerrel állhatott volna ellen. Az ural
k o d ó azonban 28-án reggel a Facta által eléje terjesztett, az ostromál
lapot kihirdetéséről szóló o k m á n y aláírását megtagadta. Mussolinit a
fővárosba hívták, ő azonban csak akkor volt hajlandó R ó m á b a men
ni, ha megbízást kap a kormányalakításra. Ezt m e g k a p t a és 1 9 2 2 . ok
tóber 30-án a fasizmus k o r m á n y r a jutott O l a s z o r s z á g b a n .
H a t a l o m r a jutása u t á n Mussolini késedelem nélkül hozzálátott a
fasiszta államszervezet kiépítéséhez. Első rendeletével a fegyveres r o
hamosztagokat reguláris milíciává, rendőrséggé alakította Mussolini
főparancsnoksága alatt.
A parlamentáris rendszert több lépésben számolták fel. Leghatéko
nyabb intézkedés az 1 9 2 3 . n o v e m b e r 18-án kiadott új választójogi
törvény volt, amelyet Acerbo miniszterelnökségi államtitkár dolgo
zott ki. A törvény alapján, amelyik lista relatív ( 5 0 % + 1 ) többséget
szerez a választásokon, az a m a n d á t u m o k 6 6 % - á t nyeri el a parla
m e n t b e n . Az Acerbo-törvény által tartott 1 9 2 4 . április 6-i választások
a kegyetlen terror ellenére sem hoztak elsöprő fasiszta győzelmet: az
5 3 6 parlamenti helyből 3 7 4 - e t szereztek csak meg. 1 9 2 4 . június 10-
én a feketeingesek meggyilkolták M a t t e o t t i szocialista képviselőt, s ez
válságot r o b b a n t o t t ki. E n n e k e r e d m é n y e k é p p e n nyilvánvalóvá vált,
hogy nyílt fasiszta diktatúra n e m vihető vége, így Mussolini kényte
len volt továbbra is parlamentáris keretek közt mozogni.
A válságnak 1 9 2 5 . j a n u á r 3-án Mussolini parlamenti beszéde, az
ún. „ m á s o d i k államcsíny" vetett véget, amelyet k ö v e t ő e n szabadság
jogokat betiltó rendelkezéseket a d t a k ki, s elkezdték felszámolni az
ellenzéki p á r t o k a t .
Ezt követően 1 9 2 5 . december 24-én törvényt bocsátottak ki a kor
mányfő és a kormány hatalmáról. Eszerint a minisztertanács elnökének
hivatalos megnevezése kormányfő (capa del governo) lett. Az új elneve
zésben kifejeződött a kormányfőre ruházott széles közjogi hatáskör,
ugyanis addig a miniszterelnök mint „első az egyenlők között" foglalt
helyet a minisztertanácsban, az új törvénnyel azonban a kormányfőt a
minisztertanács fölé helyezték, s kezében összpontosult a teljes végre-
290
hajtó hatalom. Ettől fogva csak a királynak tartozott felelősséggel, aktu
saihoz n e m volt szüksége a parlament hozzájárulásához, viszont az ő
előzetes hozzájárulása kellett a parlamenti törvény tárgyalásához.
A végrehajtó hatalom jogkörének kiteljesítése céljából elfogadták
az 1 9 2 6 . j a n u á r 31-i törvényt, amellyel a k o r m á n y t felhatalmazták,
hogy p a r l a m e n t i vita és jóváhagyás nélkül törvényeket alkothasson.
A p a r l a m e n t szerepét arra redukálták, hogy a törvényeket u t ó l a g (a
törvény közzétételét k ö v e t ő legalább h a r m a d i k ülésen, de legkésőbb
két éven belül) c s u p á n b e m u t a t t á k t u d o m á s u l vétel végett. A tör
vényhozó és a végrehajtó h a t a l m a t tehát a k o r m á n y , illetve a kor
m á n y f ő kezében ö s s z p o n t o s í t o t t á k .
A fasiszta államszervezet kiteljesedésének folyamatában a követke
ző lépés a helyi ö n k o r m á n y z a t i rendszer felszámolása volt. Elsőként
1 9 2 4 . február 4-én megszüntették a falvakban a községekben és a vá
r o s o k b a n a helyi ö n k o r m á n y z a t o t . A törvény a testületi és választá
sos közigazgatást egyetlen, királyi kinevezéstől függő tisztséggel a
p o d e s t a intézményével helyettesítette, aki a megszüntetett községi ta
nács, a községi képviselőtestületet és a polgármester funkcióit vette
át. 1 9 2 6 áprilisában a megyékben (provinciákban) bevezették a kor
m á n y által kinevezett és csak neki felelős prefektusok rendszerét,
majd 1 9 2 8 júliusában a t a r t o m á n y i ö n k o r m á n y z a t i szervet a rectora-
tussal váltották fel, amely egy elnökből és egy elnökhelyettesből állt.
A fasiszta p á r t és az állam összeolvadásának jogszabálya az 1 9 2 8 .
december 9-i törvény, amely a fasiszta párt régebbi vezető testületét a
Fasiszta N a g y t a n á c s o t átalakítja egy új, közjogi testületté. A törvény
kimondta, hogy a Fasiszta Nagytanács „csúcsszervezet amely az 1 9 2 2
októberének forradalmából keletkezett rendszer egész tevékenységét
koordinálja és integrálja". A Nagytanács elnöke a kormányfő, titkára
a fasiszta párt főtitkára. Tagjaik közé a legfőbb állami és párttisztségek
tartoztak, így - többek között - a parlament házelnöke, a miniszterek,
a Tudományos Akadémia elnöke, a nemzetőrség főparancsnoka, a
korporációs szervek elnöke és a fasiszta párt titkárai. Tagságuk h á r o m
évre szólt, és mentelmi jogot élveztek. Jogkörébe tartozott:
- a k o r m á n y f ő kijelölése (vagyis ide került a parlament egykori joga);
- a 4 0 0 p a r l a m e n t i képviselő kijelölése;
- a fasiszta p á r t m u n k á j á n a k és politikai i r á n y á n a k m e g h a t á r o z á s a ;
- a p á r t t i t k á r á n a k és vezetőjének kinevezése;
- törvényjavaslatok benyújtása a királynak.
291
Ennek a szervezetnek a felállásával megvalósult az állam és a fa
siszta p á r t integrációja - Mussolinival az élen, akinek hatalma szinte
korlátlanná vált.
A parlamentarizmus még fennálló keretei közül m á r csak a válasz
tási rendszert és magát p a r l a m e n t e t kellett felszámolni. A választási
rendszert formális népszavazássá züllesztik az 1 9 2 8 . május 17-i vá
lasztójogi törvénnyel. Eszerint a képviselőválasztás h á r o m lépcsőben
történik:
1. ajánlás;
2. kijelölés;
3. választás.
Az ajánlásra egyrészt a fasiszta szakmai szervezetek, a szindikátu
sok (800 fő), másrészt az országos jelentőségi kulturális, művészeti és
egyéb szervezetek (200 fő) voltak jogosultak. Ezekből 4 0 0 főt jelölt
ki a Fasiszta Nagytanács. A választás s o r á n az egész országot egy vá
lasztási kerületté nyilvánították, de m i n d e n községben kialakítottak
szavazó körzeteket. A szavazás az egész 4 0 0 fős listára igennel vagy
n e m m e l történt.
A választói jogosultak k ö r e az 1 9 2 6 . április 3-i t ö r v é n y b e n felállí
tott fasiszta szakmai szervezeteknél hozzájárulást fizetőkből, az évi
100 lira a d ó t fizetőkből, a valamilyen m é r t é k ű szociális támogatás
ban részesítettekből és - újdonságként - a katolikus klérus tagjaiból
vagy az állam által elismert felekezet lelkészeiből állt össze. (Ez u t ó b
bi gesztus nagyban hozzájárult az 1929-es lateráni egyezményhez,
amelyben - az 1 8 7 0 óta fennálló a ex lex állapotot felszámolva - az
Olasz Királyság és a Vatikán kölcsönösen elismerte egymást).
A p a r l a m e n t végleges felszámolása aztán az 1939-es Fasciók és
K o r p o r á c i ó k K a m a r á j á n a k a létrehozásával következett be (a Kama
rát lásd bővebben a korporációs rendszer kifejtésénél), s ezzel az olasz
fasiszta államszervezet kiteljesedett.
6 . 3 . 2 . A náci N é m e t o r s z á g közjogi változásai
A nemzeti szocializmus u r a l o m r a kerülését ( 1 9 3 3 . január 3 0 . : Hit

ler birodalmi kancellárá való kinevezése) k ö v e t ő e n n e m a l k o t o t t új
a l k o t m á n y t ö r v é n y t , mégis alapvetően átalakította N é m e t o r s z á g köz
jogi rendszerét.
292
E n n e k a nyitányaként 1 9 3 3 . február 2 8 - á n megjelent a birodalmi
elnök rendelete „a n é p és az állam védelmére" amely a Weimar-i al
k o t m á n y híres 4 8 . Cikkelyét (a birodalmi elnök szükségrendelet al
kotási joga) felhasználva hatályon kívül helyezte az alkotmány azon
paragrafusait, amelyek a személyi szabadság, a szólásszabadság, a
sajtószabadság, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a le
véltitok és a tulajdonjog v é d e l m é t deklarálták. A szabadságjogok kor
látozásán túl a jogszabály halálbüntetés kiszabását rendelte el a ha
zaárulással, gyújtogatással, szabotálással, a k o r m á n y tagjai ellen elkö
vetett merénylettel, valamint lázadással vádolt személyek számára.
A L a n d o k , azaz a tagállamok szuverenitását sértette akkor, amikor a
k ö z p o n t i k o r m á n y n a k jogot a d o t t bármely Land belügyeibe való köz
vetlen beavatkozásra, „ha a n n a k hatóságai n e m h o z n a k kellő intézke
dést a r e n d és a közbiztonság helyreállítására".
A nácik új közjogi rendjét megalapozó törvényre sem kellett sokat
várni. 1 9 3 3 . március 2 3 - á n született meg felhatalmazási törvény.
A jogszabály kimondja, hogy birodalmi törvényeket az a l k o t m á n y b a n
megállapított eljárás mellőzésével a k o r m á n y is alkothat. Ez a törvény
még a parlamentáris rendszer kereteinek szabályos megtartásával szü
letett, mivel a birodalmi gyűlés és a birodalmi tanács a Weimar-i al
k o t m á n y b a n előírt minősített szótöbbséggel fogadta el és a birodalmi
elnök m á s n a p aláírta és kihirdette. Azonban a parlamenti ellenőrzés
innentől kezdve megszűnt, s ez a törvény formailag is jogszerűvé tett
mindenfajta önkényes intézkedést.
A felhatalmazási t ö r v é n y tartalma eredetileg n e m terjedt ki a biro
dalmi gyűlés és a birodalmi tanács szervezetére és a birodalmi elnök
jogkörére és a felhatalmazás csak a meglévő k o r m á n y r a volt érvényes
1 9 3 7 . április 1-jéig. Az 1 9 3 4 . j a n u á r 30-i törvény azonban megszün
tette az előbbi korlátozásokat és k i m o n d t a , hogy a k o r m á n y új alkot
mányjogot is megállapíthat. A felhatalmazás i d ő t a r t a m á t többször
meghosszabbították, s az a náci rendszer egész fennállása alatt hatály
ban m a r a d t .
Fontosságát jelzi Carl Schmitt n é m e t jogászprofesszor korabeli vé
leménye, aki „az új N é m e t o r s z á g ideiglenes a l k o t m á n y t ö r v é n y é n e k "
nevezte, s a jogszabályt jellemezve írta, hogy „A nemzetiszocialista ál
lam közjogának t u d a t á b a n kell lennie annak, hogy a politikai vezetés
abszolút elsőbbsége a mai állam alapvető törvénye. E n n e k az alapve
tő törvénynek következetes alkalmazása megszünteti a t ö r v é n y h o z ó
293
és a végrehajtó h a t a l o m liberális-alkotmányos különválasztását, s így
a k o r m á n y valódi t ö r v é n y h o z ó joggal rendelkezik".
Ezt követően a nácik hozzáláttak a német közigazgatási rendszer át
alakításához. Az 1 9 3 3 . április 7-i törvény alapján a birodalmi elnök a
kancellár javaslatára a birodalmat alkotó tagállamok élére birodalmi
helytartót nevezett ki, akinek feladatául szabták, hogy működési terü
letén maradéktalanul érvényesítse a kancellár politikai vezetését. Ha
táskörébe tartozott a tagállami törvényhozás összehívása, feloszlatása,
a kormányok, valamint a bírák és a tisztségviselők kinevezése, elbo
csátása, a tagállami törvények kihirdetése, valamint kegyelmezési jog
gyakorlása. Az 1 9 3 4 . január 3 1 . törvény pedig m á r a tagállamok tör
vényhozásait is megszüntette. A Landok kormányait ugyanakkor a bi
rodalmi k o r m á n y alá rendelte, a helytartókat pedig a birodalmi Belügy
miniszter ellenőrzése alá helyezte. A törvény k i m o n d t a , hogy az egyes
tagállamok szuverenitása a birodalomra száll s az államok a biroda
lomba beolvadt területek ún. GAU-k lettek, élükön Gauleiterekkel.
A folyamat betetőzése az 1 9 3 4 . február 14-i törvény, amely felszá
molta a Reisratot, azaz a birodalmi gyűlést. Ezt k ö v e t ő e n az államisá
gukat vesztett L a n d o k csak a gauleitereken keresztül érintkeztek a
kormánnyal. A helyi önkormányzatiság megszüntetése pedig az 1 9 3 5 .
január 30-i községi törvényben következett el, amely az egész községi
szervezetet a birodalmi k o r m á n y t ó l tette függővé.
A t ö b b p á r t r e n d s z e r kiiktatását jelentette az 1 9 3 3 . július 14-i tör
vény, amelyben az új p á r t o k a l a p í t á s á n a k megtiltása mellett deklarál
ják, h o g y a z N S D A P N é m e t o r s z á g egyetlen p o l i t i k a i p á r t j a .
A p á r t pedig egyenesen közjogi testületté lett nyilvánítva az 1 9 3 3 . de
cember 1-jei t ö r v é n y b e n , amelyben a p á r t és az állam összeolvadását
jelzi az a rendelkezés is, mely szerint a p á r t vezére a b i r o d a l o m kan
cellárja, az alvezérek pedig a b i r o d a l o m miniszterei és helytartói.
Az állam politikai egységét volt hivatott magyarázni a nemzeti szo
cialisták jogi doktrínája a „totális á l l a m r ó l " amely h á r m a s tagolású:
állam-mozgalom-nép. „A szoros értelemben vett állam statikus poli
tikai rész, a m o z g a l o m a dinamikus politikai elem, a n é p pedig az
apolitikus oldal, amely az oltalom alatt és a politikai d ö n t é s e k árnyé
kában növekedik".
A vezérelv kiteljesedéséhez, azaz a törvényhozó, végrehajtó és bírói
hatalom egy kézben egyesítéséhez, vagyis a korlátlan egyszemélyi dik
tatúrához a következő lépést a H i n d e n b u r g elnök halálát követő 1 9 3 4 .
294
augusztus 1-jei törvény jelentette. A jogszabály a birodalmi elnök joga
it időbeli korlátozás nélkül Hitlerre ruházta, s így - az elnöki és a kan
cellári tisztséget egyesítvén - Hitlert a n é m e t állam fejévé tette.
A h a r m a d i k hatalmi ágat a bírósági rendszert sem kímélték a
nácik. 1 9 3 4 áprilisában politikai b ü n t e t ő ü g y e k b e n elvonták a Biro
dalmi Bíróságtól a legfelsőbb fórum jelleget, és azt egy N é p b í r ó s á g r a
ruházták, amelynek tagjait Hitler nevezte ki. Felszámolták a bírák
ítélkezési függetlenségét is, mivel előírták, hogy a F ü h r e r törvény
vagy rendelet formájába ö n t ö t t döntéseit a bírónak s e m m i k é p p e n
sem áll jogában vizsgálgatnia. 1 9 3 4 . július 13-án pedig Hitler „a né
met n é p legfelsőbb bírájává"vált.
Végül megállapíthatjuk, hogy N é m e t o r s z á g b a n ezzel végső jogi
formát öltött a korlátozás nélküli h a t a l o m k o n c e n t r á c i ó , kiteljesedett
a Führer-állam. M i n d e z t rendkívül jól összefoglalta H a n s Frank, aki
az 1 9 3 8 . június 18-i n é m e t jogakadémián tartott beszédében egyér
telműen kijelentette: „A F ü h r e r n e m fölötte álló törvényelőírások
alapján valósít meg egy alkotmányt, h a n e m n é p e jövőjét szolgáló tör
ténelmi t e t t e k k e l . . . A H a r m a d i k Birodalom közjoga a F ü h r e r törté
nelmi akaratának jogi megformulázása... H o g y a F ü h r e r egy formá
lis, írott a l k o t m á n y szerint k o r m á n y o z - e vagy sem, az n e m elsődleges
fontosságú jogi kérdés. Jogi kérdés csak az, hogy a F ü h r e r a maga fá
radozásaival n é p e életét biztosítja-e."
A náci közjogi rendszer fent említett vonásai nagyban r o k o n í t h a -
tóak a fasiszta Olaszország államberendezkedésével. A közös sajátos
ságokat e fejezet végén összegezzük a fasiszta államszervezet általános
jellemzőinek számbavételével. A fasisztoid államrendszer eme két
alapmintája - azaz Olaszország és N é m e t o r s z á g - k ö z ö t t azonban kü
lönbségek is k i m u t a t h a t ó a k . E n n e k kimerítő bemutatása n e m célunk,
de tragikus jelentősége kapcsán ki kell t é r n ü n k a nácik által kimun
kált n ü r n b e r g i faji törvényekre.
A nemzetiszocialista ideológia szerves részét képezte a biológiai
determinizmust h i r d e t ő fajelmélet. E szerint a kialakítandó „új r e n d "
megteremtéséhez alapvetően szükséges, hogy a történelmi idők kez
detétől létező „magas r e n d ű fajt visszahelyezzék jogaiba". Ez - ter
mészetesen - a g e r m á n faj, amelyet m e g kell tisztítani a különféle ká
ros hatásoktól, hogy létrejöhessen a tiszta árja faj, melynek uralnia
kell a világot. Erre az ideológiai alapra épülve fogalmazódtak meg
295
törvényhozási szinten azok a jogszabályok, amelyek faji a l a p o n az ál
l a m p o l g á r o k egy részétől m e g v o n t á k állampolgári jogaikat.
A h á r o m jogszabályt tartalmazó h í r h e d t nürnbergi faji törvényeket
1 9 3 5 . szeptember 15-én fogadták el: a birodalmi zászlóról szóló tör
vényt, a birodalmi polgárságról szóló törvényt és a „ n é m e t vér és a
n é m e t becsület v é d e l m é r ő l " szóló törvényt.
A birodalom polgára „csak az a n é m e t vagy r o k o n vérből szárma
zó állampolgár lehet, aki magatartásával bizonyítja, hogy kész hűség
gel szolgálni a n é m e t népet és birodalmat". Az állampolgári jogosult
ság alapja e szerint a politikai lojalitás. A „ n é m e t vér és a n é m e t be
csület védelméről" szóló törvény megtiltja a házasságkötést és a n e m i
kapcsolatot zsidók és németek, vagy r o k o n vérből származók között.
Az így k ö t ö t t házasságok akkor is semmisek, ha külföldön kötötték.
Ezen felül megtiltja 45 év alatti n é m e t vagy r o k o n vérű nő zsidó ház-
tartásokban való alkalmazását. Az idézett tilalmak megszegőit bör
tönbüntetéssel sújtják.
Az 1 9 3 5 . n o v e m b e r 14-én m e g h o z o t t a „kevert v é r ű e k r ő l " szóló
törvény az előző jogszabályokat egészíti ki. Az antiszemita diszkrimi
náció jogi kifejeződése a 4. szakasz, mely szerint zsidó n e m lehet a bi
r o d a l o m polgára, őket kizárja a politikai jog g y a k o r l á s á b ó l és meg
tiltja s z á m u k r a közhivatal viselését. Az 5. szakasz pedig azt határoz
za meg, hogy ki minősül a nácik szerint zsidó származásúnak.
A zsidók és nem-zsidók p o n t o s elhatárolásával a rasszista diszkri
mináció jogi legitimációt nyert a náci N é m e t o r s z á g b a n . Ezt k ö v e t ő e n
egymást követték a zsidóságot sújtó rendeletek, melyek hatályát a há
ború alatt megszállt területekre is kiterjesztették. A nácik szövetsége
seikre is erőteljes nyomást gyakoroltak, ami ezekben az országokban
hasonló törvények megalkotására vezetett (pl. magyar zsidó törvé
nyek). E folyamat vezetett aztán a h á b o r ú vége felé a h o l o c a u s t h o z ,
melyet az emberiség X X . sz.-i t ö r t é n e t é n e k soha el n e m feledhető
tragédiájaként őriz az emlékezet.
6 . 3 . 3 . A korporációs rendszer
A k o r p o r á c i ó s rendszer olyan állami politikát takar, amely az

egész t á r s a d a l m a t testületekbe, k o r p o r á c i ó k b a szervezi, és azt szoro
san alárendeli az államnak. Ezt olyan m ó d o n éri el, h o g y a m u n k a -
296
a d ó k a t és a m u n k a v á l l a l ó k a t iparági és szakmai k o r p o r á c i ó k b a tö
möríti és ezt a szervezetet beilleszti az állam struktúrájába. A k o r p o
rációs rendszer idővel a politikai képviseleti szerv - azaz a p a r l a m e n t
- helyébe lép és így az állammal való összefonódása teljessé válik -
ekkor beszélhetünk k o r p o r a t í v államról.
Az elsőként az olasz fasizmus által megvalósított korporációs rend
szer elméleti előfutárjaként A d a m Müller, M e t t e r n i c h herceg udvari
filozófusának munkásságát kell m e g e m l í t e n ü n k . Elképzelése egy
olyan „rendi á l l a m r ó l " szólt, amely a termelés szabályozására és az
osztályérdekek egyeztetésére szerveződött. Az állam rendjei és osztá
lyai megfeleltek a középkori r e n d e k n e k és feudális osztályoknak, de
k o r p o r á c i ó k , testületek formájában m ű k ö d v e irányították volna a
társadalmi élet valamelyik területét.
A k o r p o r á c i ó s g o n d o l a t aztán a X X . század fordulójára került
megint előtérbe a keresztény szindikalizmus mozgalmában főleg
francia, n é m e t , osztrák és olasz területeken. Kiemelkedő képviselői
közé t a r t o z o t t O t h m a r S p a n n osztrák közgazdász ( 1 8 7 8 - 1 9 5 0 ) és
Guiseppe Tonilo ( 1 8 4 5 - 1 9 1 8 ) , aki XIII. Leo p á p a tanácsadójaként
hatást gyakorolt a n n a k „ R e r u m N o v a r u m " című enciklikájának tar
talmára. Ebben az egyház az osztályok békéjét és egymásrautaltságát,
az osztályharc tagadását, a m u n k á l k o d ó , serény és jótékony tulajdo
nos megbecsülését hirdette a d o l g o z ó t ö m e g e k n e k s egyúttal a gazda
gok méltányosságában jelölte m e g a dolgozók jobb életkörülményei
nek egyetlen és igazságos forrását.
6 . 3 . 4 . Az olasz korporatív állam
Ezek a g o n d o l a t o k illetve a keresztény szindikalizmus egyéb elkép

zelései köszöntek vissza az Olasz N é p p á r t - amely a vatikáni vezetés
sel megalakított D o l g o z ó k Olasz Szövetségének politikusait t ö m ö r í
tette - 1919 januárjában megjelent p r o g r a m a d ó iratában. A 12 p o n
tos p r o g r a m b ó l kiemelkedik az az elképzelés, amely a tulajdon és a
m u n k a összes f o r r á s á n a k az összefogását jelöli m e g azzal a céllal,
hogy a két elem egymást igazságosan kiegészítse. A fasiszta p á r t k o
rai programjaiban megtalálhatóak ezeknek a g o n d o l a t o k n a k az átvé
telei, hiszen a fasiszta m o z g a l o m egyik bázisát é p p az egykori szindi-
kalisták alkották. Másrészt e g o n d o l a t o k befogadása, majd saját céllá
297
emelése teljességgel jellemző arra az a m ő b a s z e r ű p r a g m a t i z m u s r a ,
amely a fasiszta „ f o r r a d a l o m " sajátja volt. Ahogy Mussolini a korai
p á r t p r o g r a m r ó l írta 1 9 3 2 - b e n : „ n e m élt semmiféle doktrínális terv a
lelkemben. Doktrínája a cselekvés doktrínája volt. A fasizmus cselek
vési szükségből született tevékenység volt".
A fasiszta teoretikusok aztán így m e g is kreálták a saját korporatív
állami teóriájukat, amely szerint a X I X . századi egységmozgalom Itá
liában csak politikai értelemben volt sikeres, s a fasizmusra vár a fel
adat, hogy egy gazdaságilag integrált államot h o z z o n létre.
Szükséges volt azonban annak tisztázása, hogy a fasiszta mozgalom
hogyan viszonyul a magántulajdonhoz. A párt 1 9 2 1 n o v e m b e r é b e n
publikált új programja az állam gazdasági és társadalmi berendezkedé
sét illetően kinyilvánítja, hogy a „fasizmus elismeri a magántulajdon
társadalmi szerepét, amely egyszerre jog és kötelesség". A gazdaság á l
lami irányítása - pontosabban az állam és a gazdaság összefonódása -
tehát a fasiszta elképzelések szerint n e m igényli a m a g á n t u l a j d o n meg
szüntetését, sőt, annak stabilizálása mellett sorakozik fel. Ez tehát
alapvetően megkülönbözteti a szocialista államfelfogástól, amely elve
ti a magántulajdon létét.
Az így m e g n y u g t a t o t t tőkés c s o p o r t o k aztán m á r n e m gátolták a
fasiszták h a t a l o m r a kerülését s a hatalomátvétel utáni évben 1 9 2 3 .
december 21-én a G y á r i p a r o s o k Országos Szövetsége és a fasiszta
szakmai szervezetek szövetsége m e g k ö t ö t t e az ún. Vidoni p a k t u m o t .
Ebben k i m o n d t á k , hogy „a szakmai szervezkedést n e m szabad arra az
elvre alapozni, amely szerint a tőkések és m u n k á s o k közötti érdekel
lentétek kibékíthetetlenek h a n e m erősíteni kell az egyes m u n k a a d ó k
és munkások, valamint a szakszervezetek közötti egyre szívélyesebb
kapcsolatok megteremtésének szükségességét." M i n d k é t fél részéről
felállítottak egy öttagú bizottságot, amely felelős volt azért, hogy
„kormányfő által megjelölt irányelvek alapján folyjon a szakszerveze
ti tevékenység." A szakszervezetek állami irányítás alá helyezése m á r
ebben a p a k t u m b a n megjelent.
A következő lépés a korporatív állam m e g t e r e m t é s é n e k útján a ri
vális, szabad szakszervezetek prefektusi felügyelet a l á helyezése volt
1924 j a n u á r j á b a n . A rendelet alapján a prefektus jogosult volt a szak
szervezetek könyvvezetésébe betekinteni, bizottságot állíthatott fel
alapjaik kezelésére, jogsértés esetén pedig feloszlathatta ő k e t és ren
delkezhetett vagyonuk felhasználásáról. A prefektusi felügyelet he-
298
lyébe 1 9 2 5 - b e n a rendőrségi felügyelet lépett, majd a többpártrend
szer megszüntetését jogi formába ö n t ő 1 9 2 6 . n o v e m b e r 5-i törvény
hatálya a szakszervezetekre is kiterjedt: m i n d e n olyan szervezetet,
amelyről feltételezhető volt, hogy antifasiszta beállítottságú, kötele
zően feloszlattak.
A rivális szakszervezetek háttérbe szorítása után i m m á r o n megtisz
tított terepen kezdhetett neki a fasiszta államirányítás a korporációs
rendszer alapjainak lerakásához. 1 9 2 6 . április 3-án kihirdették a kor
porációs rendszer egyik alapjogszabályát, a sztrájkjog eltörléséről
szóló törvényt. Az 1 9 2 6 . évi április 3-án k i a d o t t törvény 3 fejezetben
és 23 cikkelyben átfogóan rendezte:
- a kollektív szerződéseket;
- az új szakmai szervezeteket, a szindikátusokat;
- a munkajogi jogviták eldöntésének rendjét;
- eltörölte a sztrájkjogot.
A törvény alapján a munkavállalók és m u n k a a d ó k szakmai szerve
zetei akkor i s m e r h e t ő k el, ha a szervezet az illető iparban a meghatá
rozott földrajzi területen m ű k ö d ő k legalább tíz százalékának részvé
telén alapul. Ugyanez v o n a t k o z i k a szabad foglalkozásúakra is. A
munkavállalók és m u n k a a d ó k szövetséget h o z n a k létre, amely össze
k ö t ő szervezettel m ű k ö d i k . A szövetségek s t a t ú t u m o k alapján mű
k ö d n e k , amelyeket a királyi d e k r é t u m erősít meg.
„A törvényesen elismert szövetségek jogi személyek és működési
területükön törvényesen képviselik az a d o t t szakma valamennyi
m u n k a a d ó j á t , munkavállalóját, mesteremberét vagy szabadfoglalko
zásúját, akár be v a n n a k iratkozva a tagok közé, akár n e m " . Ezzel
megvalósult a kényszerképviselet intézménye. A törvény a szövetsé
gek területi tagozódását és szervezetét is rögzíti, míg a 8. szakasz a
községi, járási és megyei szövetségek fölötti felügyeleti jogot a prefek
tusra és a megyei igazgatási tanácsra ruházza, míg a tartományi, tar
t o m á n y k ö z i és országos szövetségek felett az illetékes miniszter gya
korol felügyeletet.
A 10. szakasz a kollektív szerződésekről rendelkezik: „A m u n k a
adók, munkavállalók, kisiparosok, valamint szabad foglalkozásúak
szövetségei által m e g k ö t ö t t és törvényesnek elismert kollektív m u n
ka-szerződések hatályosak a kategória valamennyi munkaadójára,
munkavállalójára, kisiparosára és szabad foglalkozású személyre, akik
nevében a kollektív szerződést m e g k ö t ö t t é k " .
299
A törvény II. fejezete ( 1 3 - 1 7 . szakaszok) a m u n k a ü g y i b í r á s k o d á s
ról rendelkezik. A tizenhat „fellebbezési bíróság" a m u n k a ü g y i jogvi
táknak d ö n t ő fóruma. A jogvitákat előzetesen ún. d ö n t ő b i z o t t s á g o k
b a n , illetve békéltető b i z o t t s á g o k b a n készítik elő, illetve megkísérlik
eldönteni. A bíróságokon a speciális tanácsok a törvény 14. szakaszá
nak megfelelően h á r o m bíróból állnak, egy tanácsvezető bíróból és
két fellebbviteli bírósági tanácsosból, azon kívül m é g „a termelés és
m u n k a kérdéseiben járatos két á l l a m p o l g á r b ó l " . A laikus tagoknak a
vizsgált ügyekben érdektelennek kell lenniük és teljes jogú tagjai az
ítélkező testületnek. A m u n k a ü g y i bíróság illetékessége a kollektív
szerződések értelmezésére, a felek szerződéskötési jogvitáiban való
döntésre terjedt ki.
A törvény III. fejezete a kizárásról és sztrájkról rendelkezik. A 18.
szakasz szerint m i n d k e t t ő t tiltja a törvény. A részvevőket p é n z b ü n t e
téssel, a szervezőket és vezetőket pedig szabadságvesztés büntetéssel
fenyegeti. Különösen figyelmet érdemel a 2 1 . szakasz, amely a poli
tika indíttatású sztrájkot k ü l ö n ö s e n súlyos büntetéssel fenyegeti.
A korporatív államrendszer kiépítésének k ö v e t k e z ő állomása az
1 9 2 6 . július 2-i királyi d e k r é t u m . Ez a K o r p o r á c i ó s M i n i s z t é r i u m
megszervezését rendeli el, illetve a K o r p o r á c i ó k N e m z e t i T a n á c s á n a k
felállítását írja elő. A tanács feladata, hogy véleményt nyilvánítson a
k ü l ö n b ö z ő k o r p o r á c i ó k a t vagy t ö b b k o r p o r á c i ó szövetségét illető
kérdésekben. A tanács kiegyenlítésre törekszik: a gyáriparosok és
nagybirtokosok elismert országos m u n k a a d ó i és munkavállalói szer
vezeteinek egy-egy képviselője, a testnevelési és pihenései szervezet
képviselője a Balilla szervezet (a fasiszta ifjúsági szervezet) képviselő
je, az anya- és gyermekvédelmi szervezetek képviselői v a n n a k jelen.
Mindegyiküket négy évre királyi d e k r é t u m nevezi ki.
A d e k r é t u m 4 2 . szakasza szerint az 1 9 2 6 . április 3-i törvényben
előírt k ö z p o n t i összekötő szervek országos jellegűek. Ezek egyesítik
a különféle termelési ágak m u n k a a d ó i és munkavállalói szindikátusa
it, szövetségeit. Az így összekötött szervek képeznek egy k o r p o r á c i ó t .
A k o r p o r á c i ó n e m jogi személy, h a n e m állami közigazgatási szerv.
A korporációt a Korporációk Minisztere rendelettel alapítja meg.
A 4 6 . szakasz szerint m i n d e n k o r p o r á c i ó n a k van egy tanácsa, mely
be a m u n k a a d ó k és a munkavállalók szindikátusai egyenlő számú
képviselőt delegálnak.
300
Az olasz fasiszta állam legünnepeltebb törvénye a „ C a r t a dei
L a v o r o " azaz a M u n k a a l k o t m á n y 1 9 2 7 . április 21-én, R ó m a alapítá
sának emléknapján született m e g . A négy fejezetből és harminc cik
kelyből álló jogszabály inkább deklaratív, mint konstitutív, részlete
sen taglalja a fasiszta államszervezet és a gazdasági élet, az állam és a
termelés összefüggéseit. Az 1-10. cikkek a korporatív államról, a
1 1 - 2 3 . cikkek a kollektív munkaszerződésekről és azok biztosítéká
ról, a 2 3 - 2 5 . cikkek a m u n k a k ö z v e t í t ő hivatalokról, a 2 6 - 3 0 . cikkek
pedig a jóléti g o n d o z á s r ó l , nevelésről és oktatásról szólnak.
A deklaratív jelleg szép bizonyítékát találjuk az alábbi szakaszok
ban. Az első cikkely szerint „az olasz nemzet ... erkölcsi, politikai és
gazdasági egységet alkot, amely teljes egészében a fasiszta államban
testesül m e g . " A 2. szakasz a m u n k a értelmezésének fasiszta k o n c e p
ciója: „a m u n k a m i n d e n szervezeti és kiviteli, értelmi és technikai
alakjában t á r s a d a l m i kötelesség". A m u n k a a d ó k és a munkavállalók
jogi helyzetét, viszonyát érintve a 6. szakasz „a m u n k a a d ó k és a m u n
kások jogi egyenlőségét" hirdeti, de a 7. szakasz m á r arról szól, hogy
„A termelés terén a k o r p o r a t í v állam a magánkezdeményezést tekin
ti a n e m z e t érdekét szolgáló leghatásosabb eszköznek", de „miután a
termelés, megszervezése nemzeti é r d e k ű tevékenység, a vállalat veze
tője az állammal szemben felelős a termelés irányításáért". A m u n k á s
„aktív m u n k a t á r s a " a vállalatnak, amelynek vezetése a m u n k a a d ó t il
leti meg. A 9. szakasz az állam szerepét tisztázza: „Az állam csak ak
k o r avatkozik be a termelésbe, ha a magánkezdeményezés valamely
téren hiányosnak bizonyul, vagy ha az állam politikai érdekei forog
nak k o c k á n . " Jogi s z e m p o n t b ó l talán a legjelentősebb a 10. szakasz,
amely munkaviszonnyal kapcsolatos jogvitákat illetően a bírósági el
járást megelőző békéltető eljárást kötelező m o z z a n a t k é n t rendeli.
A 11. szakasz megállapítja a kollektív szerződések kötelező t a r t a l m á t ,
amelyek a m u n k a r e n d r e , p r ó b a i d ő r e , a díjazás mértékére, a n n a k ki
fizetésére és az ó r a b é r r e v o n a t k o z n a k .
A K o r p o r á c i ó k N e m z e t i Tanácsának reformjára 1 9 3 0 - b a n került
sor. ( 1 9 3 0 . évi március 20-i 2 0 6 . számú törvény), amely a politikai és
gazdasági döntések integrációját valósította meg. Kiépítette azt a b ü
r o k r a t i k u s szervezetet, amelyben a döntések születtek (osztályok, al
osztályok, különleges állandó bizottságok, közgyűlés és k ö z p o n t i
k o r p o r á c i ó s bizottság). Az osztályok a gazdasági tagolódásnak felel
nek meg. Így szabadfoglalkozásúak és művészek osztálya, iparosok és
301
kézművesek osztálya, mezőgazdasági, kereskedelmi, szárazföldi szál
lítás és belföldi hajózás, tengeri és légi szállítás, végül a pénzintézetek
osztálya. A jogszabály 3. szakasza szerint az állam k o r p o r á c i ó s rend
szerének egészét érintő kérdésekben a gazdasági élet irányítói és a
p á r t , valamint állami vezetők együttesen d ö n t e n e k . A K o r p o r á c i ó k
Nemzeti Tanácsának tagjait a k o r m á n y f ő javaslata alapján királyi
d e k r é t u m m a l nevezik ki. A tanácsot a m u n k a a l k o t m á n y b a n (Carta
del Lavoro) foglalt elvek végrehajtására kell összehívni ezen kívül a
termelési és munkafegyelem kérdésében készítendő jogszabályok elő
készítése során látnak el fontos feladatot.
A fasizmusban két irányzat harcolt az 1930-as évek elejéig ideoló
giai téren: a korporativisták elsősorban a volt nacionalisták vezetésé
vel közös szervezetekbe kívánták szervezni a m u n k a a d ó k a t és a m u n
kavállalókat. A másik a szindikalisták irányzata, akik p á r h u z a m o s a n
létező, de egymással szoros kapcsolatot t a r t ó szervezetet kívántak lét
rehozni. Az ideológiai küzdelemből a k o r p o r a t í v irányzat hívei kerül
tek ki győztesen s ezt a fordulatot tükrözi az 1 9 3 4 . február 5-én ki
hirdetett új korporációs törvény. A jogszabály Olaszország gazdaságát
h u s z o n k é t szektorra osztotta és mindegyik szektor élére egy-egy kor
p o r á c i ó t állítottak. A h u s z o n k é t testület a szakmai szindikátusokra
épült. Az adott gazdasági szektorhoz t a r t o z ó szakmai szervezetek a
megfelelő k o r p o r á c i ó b a egy-egy képviselőt küldtek, és egy főt dele
gált a fasiszta p á r t is. A hierarchikus rendszer k ö v e t k e z ő szintjén a
K o r p o r á c i ó k N e m z e t i Tanácsa állt, amelyet a K o r p o r á c i ó s Minisz
t é r i u m n a k rendeltek alá, a Duce, a vezér azonban k o r m á n y f ő i m i n ő
ségében a rendszer csúcsán áll. A k o r p o r á c i ó k feladata, hogy kidol
gozzák a gazdasági kapcsolatok kollektív rendezésére és a termelés
egységes szabályozására v o n a t k o z ó n o r m á k a t , valamint a szolgáltatá
sok és termékek árait, díjszabásait.
A végső lépcsőfok az 1 9 3 9 . j a n u á r 19-i törvény, amely a parla
mentarizmus felszámolásának utolsó fejezeteként megszüntette a
képviselőházat és felállította a Fasciók és K o r p o r á c i ó k T a n á c s á n a k
Kamaráját. A Szenátust továbbra is meghagyta a törvény, és feladatát
taglalva elrendelte, h o g y a Kamarával összedolgozva „ e g y ü t t m ű k ö d
n e k a K o r m á n n y a l a törvények megalkotásában". Az új k a m a r a a
N e m z e t i Fasiszta Párt O r s z á g o s T a n á c s á n a k és a K o r p o r á c i ó k O r s z á
gos T a n á c s á n a k tagjaiból állt, akik tehát alanyi j o g o n , előző tagságuk
jogán lettek képviselők. Ezeket az ún. „nemzeti t a n á c s o s o k a t " a kor-
302
mányfő nevezi ki. A k a m a r a m ű k ö d é s é t költségvetési főbizottságban
és törvényhozási b i z o t t s á g o k b a n fejti ki. A szavazás nyíltan történik.
Az elfogadott törvénytervezetet a szenátuson keresztül a vezérhez, az
az a k o r m á n y f ő h ö z kell felterjeszteni. Az olasz fasiszta korporációs
rendszer ezzel teljessé vált.
6 . 3 . 5 . Korporatív intézmények Európa más területein
a) N é m e t o r s z á g
A náci hatalomátvétel után ( 1 9 3 3 . január 30.) a párt egyes radiká
lisai m e g p r ó b á l t á k irányításuk alá v o n n i a gazdasági szervezeteket és
kialakítani egy, a Mussolini által l é t r e h o z o t t h o z hasonló korporatív
államot. Ezt ugyan n e m t u d t á k megvalósítani, m e r t a gazdaság veze
tő pozícióiba Hitler konzervatív üzletembereket ültetett, de végül
mégis az olasz modellhez h a s o n l ó k ö z p o n t i gazdaságirányítás jött lét
re N é m e t o r s z á g b a n .
E n n e k nyitányaként 1 9 3 3 . május 2-án megszüntették a hagyomá
nyos szakszervezeteket és az 1 9 3 3 . május 19-i törvényben a kollektív
szerződések intézését és a „szociális béke" fenntartását ún. m u n k á s -
bizalmikra bízták. Ezek lényegében a m u n k a a d ó k és a náci m u n k a
szervezet bizalmi emberei voltak és a vállalat vezetőjével együtt üzemi
tanácsot alkottak. A tanácsnak az volt a feladata, hogy előmozdítsa és
„elmélyítse a kölcsönös bizalmat a vállalati kollektíva környezetében".
A m u n k a új náci rendjének kialakítására az 1 9 3 4 . o k t ó b e r 24-i
törvény létrehozta a N é m e t M u n k a f r o n t o t (Deutscher Arbeitsfront,
DAF). A szervezet a m u n k a a d ó k a t , a munkavállalókat tömörítette.
N e m volt független, h a n e m az N S D A P részévé nyilvánították, veze
tőit a p á r t soraiból kellett kijelölni. Célkitűzése szerint: „A N é m e t
M u n k a f r o n t az az eszköz, amellyel a p á r t szabályozza, alakítja, for
málja és irányítja a n é m e t dolgozók életét, és ezzel együtt a n é m e t
gazdaságot a maga törekvései szerint, a nemzetiszocialista világnézet
szerint, amelyet képvisel, valamint a nemzetiszocialista politika célja
inak megfelelően" A feloszlatott szakszervezetek helyébe lépő DAF a
munkaközvetítésen, bérszabályozáson kívül érdemi - főleg érdekvé
dő - feladattal n e m bírt, helyette a dolgozó t ö m e g e k rendszer-kon
formizmusát volt hivatott kialakítani. Ebben az értelemben ugyan
csak jelentős funkciót töltött be a Kraft durch Freunde (Erő az ö r ö m -
303
ből) elnevezésű új szervezet, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy
m u n k a után a dolgozóknak sportolási és szabadidős lehetőségeket
nyújtson, s az „ ö r ö m e r ő t " gerjesszen a n é p b e n , ezzel a nemzetiszo
cialista értelemben vett kollektív szellemet magasztalja, és arra m o z
gósítsa a tömegeket. Rajta kívül egyetlen szervezett társadalmi, sport
vagy szabadidős csoportosulás sem m ű k ö d h e t e t t a Birodalomban.
Az 1 9 3 4 . n o v e m b e r 27-i törvény elrendelte a tulajdonosi gazdasá
gi csoportok megszervezését. Létrejött hat fontos birodalmi csoport:
a gyáriparé, a kereskedelemé, a kisiparé, a b a n k o k é , a biztosítóké és
az energiaiparé. Ezek a korporatív szervek szoros kapcsolatba kerül
tek a valódi gazdasági erőkkel, mivel a birodalmi c s o p o r t o k vezetői
(Leiterek) vagy közvetlenül képviselték a m u n k a a d ó k a t , vagy ezek bi
zalmi emberei voltak. Ez a jogszabály létrehívta m é g a birodalmi gaz
dasági k a m a r á t is, de sem ez, sem a birodalmi c s o p o r t o k szervei n e m
voltak felruházva olyan jogkörrel, amellyel valóban beleszólhattak
volna a gazdasági életbe. A piaci feltételrendszer szabályozása helyett
technikai feladatokat láttak el, mint a piac elemzése vagy a termelési
technika és a kereslet koordinálása.
A n é m e t m u n k a e r ő t egyre inkább m u n k a h e l y h e z kötötték. 1 9 3 4 -
ben előírták, hogy szakképzett fémipari m u n k á s o k a t csak a m u n k a
közvetítő hivatal írásos engedélyével lehet foglalkoztatni. Megtiltották
az ipari állások hirdetés útján való betöltését. Ugyancsak 1934-ben ad
ták ki a híres „rabszolgatörvényt" amely alapján a mezőgazdaságban
dolgozók csakis a hatóság engedélyével m e h e t t e k el más munkahely
re. A m u n k a k ö n y v intézményét 1935 februárjában vezették be, tilos
volt m u n k a k ö n y v nélkül dolgozót alkalmazni. Az 1 9 3 5 . június 2 6 - á n
kibocsátott birodalmi m u n k a s z o l g á l a t r a v o n a t k o z ó törvényben előír
ták, hogy m i n d e n 19 és 25 év közti férfi és nő köteles valamilyen köz
hasznú m u n k á t végezni, valamint az állami m u n k a k ö z v e t í t ő hivata
lok kizárólagos foglalkoztatási jogot k a p t a k . Megszabhatták, hogy
kit, milyen m u n k á r a és hova szabad felvenni.
1 9 3 6 o k t ó b e r é b e n H e r m a n G ö r i n g vezetésével felállították a
Négyéves Terv H i v a t a l á t , amely a gazdasági főhatóság szerepét töl
tötte be. E n n e k egy 1938-as rendelete bevezette a m u n k a ü g y i soro
zást, ami arra kötelezett minden n é m e t e t , hogy ott dolgozzon, ahová
az állam küldi. A m u n k a a d ó n e m bocsáthatta el alkalmazottját az ál
lami munkaközvetítő jóváhagyása nélkül.
304
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a nácik gazdaságirányítási rend
szere tartalmazott sok korporatív elemet, de az n e m érte el azt az
átfogó mélységet, m i n t az olasz modellben. Emellett sokkal erősebben
és nyíltabban érvényesült a m u n k a a d ó k befolyása, mint Itáliában.
A Tervhivatal felállítása pedig m á r teljes egyértelműséggel a h á b o r ú
előkészítését tűzte ki célul a n é m e t gazdaság elé s ezzel végképp hát
térbe szorultak a korporatív ideológia társadalomalakító elemei.
b) A spanyolországi Franco rendszer

Spanyolország gazdasági lemaradása egyrészt évszázados o k o k r a
vezethető vissza, s ezt a gazdasági világválság csak tovább fokozta.
A gazdaság fellendítését és a társadalmi változások levezénylését n e m
tudta véghezvinni az 1 9 3 6 - b a n legálisan h a t a l o m r a kerülő Népfront
kormány, m e r t a júliusban kitört jobboldali katonai lázadás polgárhá
borúvá szélesedett.
1 9 3 7 . április 19-én létrejött a Falange-mozgalom és a Franco által
vezetett N e m z e t v é d e l m i J u n t a egyesülésével a F E T y J O N S . Ezen
egységpárt két csoportja t ö b b fontos kérdésben, mint például: köz
társasági erőkkel szembeni retorzió illetve p á r t o k , érdekvédelmi szer
vezetek és a p a r l a m e n t a l i z m u s felszámolása egyetértett.
1 9 3 8 . március 6-án kibocsátották az ún. M u n k a Chartáját (Fuero
de Trabajo), amely átvett n é h á n y megfogalmazást, a Falange-program-
ból, s megalapozta a fasiszta szindikátusok szervezését, de ugyanakkor
leszögezte a magántulajdon védelmét: „a gazdaság m i n d e n tényezőjét
termelési vagy szolgáltatási ágak szerinti vertikális szakszervezetekben
kell összefoglalni."
Ez a munkajogi törvény a Falange szellemében általános, a szemé
lyiségtől elidegeníthetetlen joggá deklarálta a m u n k á t , ám egyidejű
leg az isteni p a r a n c s r a hivatkozva morális o k o k b ó l megengedhetet
lennek m o n d t a ki a sztrájkot. A jogszabály deklaratív jellegű, m e r t
főként elvi kijelentéseket tett, az öregségi, rokkantsági, anyasági, bal
eseti, betegségi biztosításokat csak megígérte, megjegyezve, hogy ez
n e m azonnali, h a n e m csak távlati törekvés.
1 9 3 9 elején sok helyütt m ű k ö d t e k még a M u n k á s Szakszervezetek
Spanyolországi Szövetségének, a C E S O - n a k szervezetei, a z o n b a n jú
lius k ö z e p é n teljes egészében beolvasztották őket a F E T y J O N S - b a .
Az 1 9 3 9 . augusztus 8-i törvény, amely az állam szervezetét újra meg
határozta a szakszervezeteket is érintette, a Munkaügyi Minisztérium
305
hatásköréből a FET y J O N S hatáskörébe utalta őket. 27 ágazatban meg
indult a Falange vezette „nemzeti szindikátusok" szervezése, amelyekbe
a munkásoknak, az alkalmazottaknak és a munkáltatóknak egyaránt kö
telező volt belépni. Ezek általában a tömegek feletti ellenőrzés eszközei
voltak, ezt bizonyítja, hogy még a legalsóbb szinteken is kinevezett ve
zetők voltak. 1940 januárjában törvény rendeli el, hogy a szakszerveze
tekben minden tisztséget, a FET y J O N S tagjaival kell betölteni.
1 9 4 0 . j a n u á r 16-i d e k r é t u m t ö r v é n y b e n a vertikális szakszerveze
tek kizárólagosságát megerősítik és az egyéb szakmai szervezetek
megszüntetésének szükségességét is kimondják. Ez a jogszabály félre
érthetetlenül szertefoszlatott m i n d e n érdekvédelmi illúziót. Ö t ö d i k
cikkelye kimondja:
„ M i n d a z o k a t az egyesületeket, amelyek az 1 9 3 8 . o k t ó b e r 26-i tör
vény 16. cikkelye alapján nyerték el vagy kérelmezték feltételüket az
Egyesülések Regiszterébe, és tevékenységük célja egészében vagy
részben a szakmai vagy az osztályérdek védelme, alá kell vetni az e
törvény előző cikkelyeiben rögzített n o r m á k n a k . "
A törvényhez kapcsolódó újabb, 1 9 4 0 . december 6-i d e k r é t u m le
szögezte: a szakszervezeti m o z g a l o m „nem magánszemélyek csopor
tosulásainak hálózata, amelyeknek az állam többé vagy kevésbé fon
tos hatásköröket enged át, h a n e m a 26 p o n t (a Falange-mozgalom
programpontjai - K. K.) szellemében, amely szerint Spanyolország
gazdasági értelemben a t e r m e l ő k hatalmas szindikátusa, a szindikaliz-
m u s egész Spanyolország g a z d a s á g á n a k politikai formája".
Összehasonlítva a spanyol és az olasz korporációs modellt megálla
píthatjuk, hogy míg az olasz fasiszta modell üzemi szinten osztályjel-
legű m u n k a a d ó i illetve munkavállalói egységek k o m p l e x u m a , addig a
spanyol szakszervezetek kialakításában az üzem mint gazdasági és tár
sadalmi sejtnek az egysége szerepel. A kialakult rendszer az előzőek
ben felvázolt fasiszta típusú gazdaságirányítási modellektől m é g abban
is eltér, hogy viszonylag hosszabb ideig, az ötvenes évekig fennállt.
c) A francia Vichy-rezsim
A francia Vichy-rendszer létezését csatlós e g y ü t t m ű k ö d ő k é n t kezd
te 1940-ben a francia katonai összeomlás után, majd Franciaország
egészének n é m e t megszállása (1942) u t á n a nácik b á b á l l a m á v á vált.
A korporációs szisztéma kialakítását m á r 1 9 4 0 - b e n elkezdték. El
sőként a mezőgazdaságot szervezték át k o r p o r a t í v a l a p o n az ún. „Pa-
306
raszt C h a r t a " kiadásával. A törvény 2. cikkelye meghatározza a kor
porációt, mint a szakszervezetek egyesülését s ennek lépcsőzetesen
felépített, centralizált, termelői ágak szerint szétválasztott formája va
lósult meg: a helyi mezőgazdasági k o r p o r á c i ó s szakszervezet - regio
nális, vagy megyei mezőgazdasági u n i ó - nemzeti korporációs szer
vezet. M i n d e n szakmai kapcsolatot, a m u n k a r e n d s z e r t a korporációs
szabályzatok rögzítettek. Ezeket a rendszabályokat a helyi szervezete
ken belül létrehozott egyeztető bizottságok állapították meg, amely
be a m u n k a a d ó k és munkavállalók egyenlő számú képviselőt küldtek.
Különösen jelentős a k o r p o r á c i ó jogszabályalkotási hatásköre. A tör
vény sorsához hozzátartozik, h o g y alkalmazására még a Vichy kor
mány által felügyelt országrészekben is csak részlegesen került sor, de
csupán 1 9 4 6 márciusában helyezik végleg hatályon kívül.
A másik jelentős jogszabály az 1 9 4 1 . o k t ó b e r 4-én kiadott törvény,
a M u n k a Chartája. Az ipart és kereskedelmet m e g h a t á r o z o t t számú
foglalkozási csoportra osztották s a szakmák tagjait k o r p o r á c i ó s szak
szervezetekbe t ö m ö r í t e t t é k . A törvény létrehozta a szociális bizottsá
gok korporációs rendszerét, m i n d e n szakmában megalakítva a helyi,
regionális és nemzeti szinten szerveződő testületeket. A helyi szociá
lis bizottságokban a t a g o k n a k h á r o m egyenrangú csoportját alapítot
ták meg: a m u n k á s o k , az a l k a l m a z o t t a k és az egyéb dolgozók kate
góriáját. A bizottságok szakmai és szociális jellegű funkciókat láttak
el (bérek, kollektív szerződés kérdése, felmondás stb.) Az állami fel
ügyelet a k o r m á n y b i z t o s o k o n keresztül valósult meg, „aki alá rende
lik az érintett szakmát vagy foglalkozási ágat".
A M u n k a Chartáját 1 9 4 4 júliusában törölték el és állították vissza
Franciaországban a nagy történelmi múltra visszatekintő szakszerve
zetek m ű k ö d é s i szabadságát.
6 . 3 . 6 . A fasiszta államszervezet általános vonásai
A fasiszta államrend közjogi állapotának valamint a korporációs

gazdaságirányítási modell sajátosságainak bemutatása u t á n felsorolás
szerűen összegezzük a fasiszta államszervezet jogi s z e m p o n t b ó l leg
fontosabb jellemzőit.
307
1. A hatalommegosztási elmélet gyakorlatának tagadása.
Ez magába foglalta:
a) A parlamentáris rendszer felszámolását;
b) Az államfői és a kormányfői poszt személyi és jogköri egyesítését,
amely a vezérelvben csúcsosodik ki;
c) Az államgépezet abszolút centralizálását, melynek élén a k o r m á n y
áll, amely a végrehajtás mellé m a g á h o z ragadja a törvényhozást is
és azt ún. kivételes törvényekkel valósítja m e g .
2. A választási rendszer formális népszavazássá alakul át;
3. A t ö b b p á r t r e n d s z e r felszámolása, melynek a helyébe a közjogi tes
tületté minősített és az élet m i n d e n szegmensét ellenőrzése alatt
tartó egyetlen p á r t lép;
4. A helyi önkormányzatiság megszüntetése a k ö z p o n t n a k alárendelt
tisztviselők alkalmazásával;
5. A gazdaság k o r p o r á c i ó s , hivatásrendi átszervezése.
VII. Fejezet
7. ÁLLAM ÉS E G Y H Á Z ELVÁLASZTÁSA
A POLGÁRI KORSZAKBAN
7 . 1 . A reformáció főbb államszervezeti újításai
7 . 1 . 1 . Kálvini reformáció: egyházszervezeti újítások
E kérdés kapcsán feltétlenül emlékeztetni kell azokra a főbb okok

ra, társadalmi változásokra, amelyek egyáltalán a reformációt magát
előkészítik. Ma már egyértelműen láthatjuk, hogy az egyházszervezet
XVI. század eleji nagy megújítási m o z g a l m á n a k kiváltó és kezdemé
nyező okai alapvetően a középkori államkormányzatban keresendők.
Az állammal szimbiózisban élő egyház objektíve n e m v o n h a t t a ki ma
gát az államszervezet korbeli módosulásai során bekövetkező válto
zások alól, illetve eleinte képtelen volt védekezni a vele szemben
megnyilvánuló fokozottabb állami igényekkel szemben. Így történel
mi távlatokban e l m o n d h a t ó , hogy az államkormányzatok maguk is
jórészt felelősek a középkori egyházszervezetben m á r a XV század
ban beinduló laicizálódási folyamatokért.
Így említhető meg a k o r b a n egyre látványosabban tért nyert köz
ponti képviseleti m o n a r c h i á k új típusú á l l a m k o r m á n y z a t a , amely a
k ö z p o n t i igazgatási szervezet fokozott megerősödésével járt. Ennek
az új tendenciának két legfőbb jele, hogy a zsoldos hadsereg alkalma
zásának terjedésével egyre i n k á b b nő a k ö z p o n t pénzügyi igénye, il
letve a b ő v ü l ő állami adminisztráció mind nagyobb számban alkal
mazta a litterátus embereket. Tehát a zsoldos hadseregek megjelené
se és a k ö z p o n t i állami adminisztráció kibővülése a leglátványosabb
jelenségek a k o r fejlettebb államaiban. A késő középkori államkor
m á n y z a t o k ekkor m é g csak a jelzett igényeket érzékelték, ám az ezek
fedezetére szolgáló pénzügyi eszközök hiányoztak.
Az államok k o r m á n y z a t á n a k többsége a fenti kérdéseket az egyház
aktív bekapcsolásával kívánta megvalósítani, elsősorban is a korláto
zott állami bevételek miatt az egyházi vagyon igénybevételével. Bár
Magyarországról ismertes a példa, miszerint a M á t y á s halála utáni ki-
ÁLLAM ÉS EGYHÁZ ELVÁLASZTÁSA A POLGÁRI KORSZAKBAN
309
rályválasztó országgyűlésen összeállított választási feltételek, a condi-
tiok egyik kiemelt passzusa, hogy a király ezentúl n e m fogja adóztat
ni az egyházakat; feltehető, hogy ez más európai államokban is így
történt. M á t y á s apósáról, Aragóniai Ferdinándról írják a történeti
források, hogy új zsoldos hadseregének eltartásához nemcsak orszá
gai egyházait adóztatta meg, h a n e m megtette m a g á t m i n d h á r o m spa
nyol lovagrend nagymesterének is, ami a lovagrendek v a g y o n á n a k
állami pénzügyi tartalékként való m ű k ö d é s é t is elősegítette a lovag
r e n d e k katonai kontingenseinek alkalmazása mellett. Leggyakoribb
eszközként írnak a k o r b a n arról, hogy a m é g létező hűbéri rendszer
m a r a d v á n y a k é n t az - u r a l k o d ó k hűbéreseiként is szereplő - egyhá
ziak katonáskodási kötelezettségét előszeretettel váltatta m e g az ál
l a m k o r m á n y z a t pénzzel (NB. az angol m ű v é s z e t t ö r t é n e t b e n elfoga
dott álláspont szerint a hatalmas angol katedrálisok építtetése n e m
csak a britanniai egyháziak művészetszeretetével m a g y a r á z h a t ó , ha
n e m többek k ö z ö t t így - óriási építkezésekbe kezdve - p r ó b á l t a k m e g
védekezni a k ö z p o n t i királyi jövedelemelvonással szemben is.).
H a s o n l ó viselkedést m u t a t n a k az á l l a m k o r m á n y z a t o k a k ö z p o n t i
adminisztráció fejlesztése kapcsán. M á r a létszám-gyarapítás is látvá
nyos, hiszen a középkori egyetemet végzettek jelentős része k o r á b b a n
egyházi tisztségeket töltött be. Az egyház szerencsére igényelte a
kiművelt fők alkalmazását az egyházigazgatásban. Ám a XV század
végére általános jelenség lesz, hogy az egyetemet végzettek állami ad
minisztrációban helyezkednek el, így n e m is szenteltetik fel p a p p á
magukat. Ugyanakkor az állam pénzeszközök híján az új adminisztrá
ció „fizetését" megkísérelte áthárítani az egyházi jövedelmekre. Egy
re növekszik azok száma, akik k ö z p o n t i királyi tisztviselőként díja
zásukat az u r a l k o d ó kinevezése alá tartozó valamely jelentősebb egy
házi javadalomból húzzák. (NB. közismert, hogy m á r N a g y Lajos a
frissen alapított pécsi egyetem tanárainak n e m állami fizetést adott,
h a n e m megtette őket a szomszédos királyi felügyelet alatt álló
Pozsegai káptalan kanonokjaivá, azok jövedelmeit rendelvén a p r o
fesszoroknak fizetésül). M a g y a r o r s z á g o n az 1500-as évek elején pél
dául úgy lesz valakiből királyi kinevezéssel egri p ü s p ö k , h o g y m é g a
legalsóbb egyházi r e n d e k e t sem vette fel. A n e m z e t k ö z i szakirodalom
is számos további példával szolgál. Emlegetik VIII. H e n r i k udvari or
vosát, aki legalább hét egyházi javadalmat élvezett, ám feltehető,
hogy az u r a l k o d ó egészségi állapotának frissen tartása lévén a fő fel-
310
adata, ezen alája rendelt egyházi intézményeket sohasem látogatta,
csak azok jövedelmeit húzta. Olyan érsekről is t u d n a k a források
Franciaországban, aki életében először akkor került be saját székes
egyházába, a m i k o r t e m e t n i vitték holttestét.
A forrásokból az is egyértelmű, hogy az ilyen új, királyi feladato
kat ellátó „egyháziak" m á r teljesen a világiak életmódjához igazod
nak a m i n d e n n a p o k b a n . U g y a n a k k o r a királyi tisztviselők jövedelme
inek az egyházi v a g y o n r a ily m ó d o n t ö r t é n ő telepítése szinte előre jel
zi a majdani reformáció saecularisatios tendenciáit.
A reformációt előkészítő folyamatok másik vonulata a h u m a n i z
m u s b a n b o n t a k o z i k ki. A reneszánsz nagy szellemi áramlata a szelle
miek terén n e m c s a k az ókoriak iránti csodálatot hozta magával, ha
n e m Konstantinápoly elestével az E u r ó p á b a áramló g ö r ö g irodalom
iránti fokozott érdeklődést is. Ez pedig óhatatlanul a nyelvtudás lát
ványos gyarapodása mellett a források fokozott tiszteletével járt, az
az a nevesebb h u m a n i s t á k elkezdték a Szentírást, illetve annak ókori
forrásait és i r o d a l m á t is, ha lehet eredetiben t a n u l m á n y o z n i . Ne fe
ledjük, hogy Luther M á r t o n az Újtestamentum Pál-i szövegeinek ala
pos elemzésével jut el üdvözülés t a n á h o z , illetve Kálvin J á n o s n a k is
első nagyobb munkája a Seneca k o m m e n t á r o k elkészítése.
Erasmust, a R o t t e r d a m i t tartják a nagy kezdeményezőnek a kibon
takozó Biblia-kritika terén. Az ő Újtestamentum fordítása ugyanis
egyértelművé tette, hogy a k ö z é p k o r b ó l rájuk h a g y o m á n y o z o t t szent
írási szövegek az eredetivel egybevetve sokban p o n t a t l a n o k , sőt itt-
ott csúsztatást tartalmaznak. Ráadásul a legfontosabb kérdéseknél,
így például az üdvösség tannál is előfordulnak ilyen „félrefordítá
sok". Ezért is m o n d t a a korabeli szólás szarkasztikusan, hogy a refor
máció tojását Erasmus tojta, s azt L u t h e r csak kiköltötte.
A fenti folyamatok együttese párosulva L u t h e r M á r t o n által 1 5 1 7 -
ben meghirdetett, az eredeti forrásokból k i b o n t h a t ó új üdvösség tan
nal, n e m k ü l ö n b e n az őskeresztyén egyház gyakorlatán alapuló ún.
egyetemes p a p s á g elvének felújításával alapjaiban rázta meg a tradi
cionális k ö z é p k o r i egyházat. M i n d e z egybeesett, valószínűleg a fo
k o z ó d ó állami adóztatás miatt, az Európa-szerte n ö v e k v ő népi elége
detlenségekkel. Ezek összességükben olyan átható erejű társadalmi
változásokat indítottak el, amelyeknek csak szellemi kezdete a refor
máció, míg zárópontjuk majd a polgári állam lesz az állam és egyház
elválasztásának meghirdetésével.
311
Az a korai reformáció során m i n d e n k é p p e n s z e m b e t ű n ő , hogy az
újítások a sikerek ellenére is csak bizonyos területekre korlátozód
nak. Itt a dogmatikai és liturgiai újításokkal n e m foglalkoznánk, ha
n e m csak az állam és egyház kapcsolatára figyelnénk mindössze. Eb
ben a körben látványos e r e d m é n y a protestánssá lett országokban
egyrészt a hazai egyház és a p á p a kapcsolatának megszüntetése, más
részt a saecularisatio radikális végrehajtása.
Mivel maga Luther is úgy látta, hogy az egyház megreformálásá
ban a Szentszék passzivitása miatt a világi h a t a l o m r a hárul a feladat,
kézenfekvő volt a lutheri reformációt k ö v e t ő országokban, hogy a
pápával való kapcsolat megszüntetése után annak, m á r m i n t a pápai
h a t a l o m n a k a helyébe belépett az a d o t t terület világi főhatalmának
gyakorlója. Klasszikus példája e n n e k az angol reformáció kezdetéül
szolgáló Act of Supremacy, amely lényegében csak arra szorítkozott,
hogy kijelentette a máig érvényes szabályt: az angol egyház feje n e m
a pápa, h a n e m a király. (Jól jellemzi az angol reformáció kezdeti el
sődlegesen politikai indíttatását, hogy az egyházfőségen és a saecular-
isation túl más változás VIII. H e n r i k alatt n e m következik be, hiszen
a lényeget, a protestáns hittételeket az ún. 39 hit cikkelyt csak máso
dik leánya I. Erzsébet uralkodása alatt, tehát j ó n é h á n y évtizeddel ké
sőbb tartják szükségesnek összegezni). Bár az így kialakuló, számos
más helyen is megvalósuló formát a kezdeti n é m e t példák alapján,
mintegy szemérmesen, „Landeskirchen-regiment"-nek nevezzük, ám
ez valójában az államegyháziság egy felújított változata. Jól szolgálta
ezt, hogy ezeken a területeken általában m e g m a r a d a p ü s p ö k i rend
szer vagy legalábbis h a m a r létrejön helyette az ún. superintendeciák
hálózata, tehát egy viszonylag stabil egyházszervezet az u r a l k o d ó n a k
alárendelten. É p p e n erre tekintettel fogalmazták m á r m e g k o r á b b a n
egyes írók, hogy n é m e t területeken hosszú ideig evangélikus t e m p l o
m o k vannak, ám Lutheránus egyház nincs.
Figyelemre méltó e területeken az egyházi v a g y o n elvétele is, mi
vel az szinte m i n d e n ü t t a világi h a t a l o m közbejöttével történt. Ennek
is ma már világosan elkülöníthető két típusát ismerjük, úgymint az
angolt és a németet. Az angol különlegessége, hogy azt a király friss
egyházi főhatalmára alapítva hajtják végre. Közismert, hogy az angol
keresztyénség kezdeteinél az ír minta hatására a m o n o s t o r o k játszot
ták eleinte a fontosabb szerepet, így az egyházi vagyon is elsősorban
ott k o n c e n t r á l ó d o t t . A király élve felülvizsgálati jogával sorra számol-
312
ja fel a k o l o s t o r o k a t , illetve vagyonukat a megromlott, a kiküldött
királyi bizottságok által is gyakran tisztátalannak ítélt szerzetesi élet
miatt. Az ily m ó d o n királyi kézre jutott egyházi vagyonból az ingó ja
vakat elárvereztették. Az ingatlanok egy kisebb részéből mintegy
nyugdíjalapot létesítettek az arra érdemes korábbi szerzetesek számá
ra, míg a földbirtokok további jelentősebb része a királyra háramlott,
aki a n n a k nagy részét azután eladományozta, így teremtve nagyobb
létszámú arisztokráciát a k o r á b b a n a rózsák háborújában igencsak
megfogyatkozott angol peerek mellé. Ha drasztikusan akarunk fogal
mazni, akkor azt is m o n d h a t n á n k , hogy az angol megoldás az egyhá
zi vagyon elherdálását jelentette, bár gazdaságtörténetileg igazolt
tény, hogy az angol gazdaságnak ily m ó d o n ekkor adott ingatlan in
jekció majd száz évvel később az egyik motorja lesz az angol polgári
f o r r a d a l m a t is e l ő k é s z í t ő l á t v á n y o s a b b gazdasági fejlődésnek.
(Megjegyzendő, hogy az angol reformáció során először csak a m o
n o s t o r o k vagyonát saecularisálják, ám a VIII. H e n r i k idejére n e m ke
vésbé jelentős püspöki v a g y o n o k m e g m a r a d n a k . É p p e n ezzel, a püs
pöki vagyon elvételének fenyegetettségével, tehát az irányításuk alatt
m e g m a r a d ó egyházi vagyon féltésével játszik eleinte dicstelen szere
pet az angol p ü s p ö k ö k egyrésze a reformáció során. Hiszen számo
san közülük e n n e k érdekében a királyi h a t a l o m feltétlen kiszolgálói
vá válnak, s lesznek egyik n a p a reformáció, majd a politikai irány
változásával a katolikus restauráció átmeneti hívei).
A n é m e t m i n t a jellemzője viszont, hogy elsősorban a városokra
épít, ott kifejezetten városi m o z g a l o m a reformáció. Így a változások
is m á s k é p p e n zajlanak le. Különösen igaz ez a az egyházi vagyon fel
használására, ahol azt mivel k o r á b b a n is a város valamilyen befolyás
sal bírt p a t r ó n u s i jogánál fogva azok igazgatására, így most is elsősor
ban közcélra fogják felhasználni. A példák szerteágazóak, hiszen van
ahol m á r igen k o r á n ú n . Religionsfondokat h o z n a k létre, amiből a
közösségi vallásos tevékenységet, illetve a korábbi feladatok közül az
iskolákat és a szegénygondozást finanszírozzák. Ugyanakkor azt is
tudjuk, hogy Genf városában az egyházi vagyon elvétele éppen a vá
ros m e g m a r a d á s á t szolgálta, a m e n n y i b e n az akkor folyó h á b o r ú k so
rán Genfre kivetett hadisarcot jórészt ebből fedezték. (Megjegyez
nénk, h o g y a M a g y a r o r s z á g o n is elsődlegesen n é m e t hatásra kibonta
kozó reformáció a saecularisatio terén szintén követi a n é m e t mintá
kat. A legkorábbi hazai törvények, így például az 1 5 4 8 . évi XII. tc. a
313
megszűnt egyházi javadalmakat az iskolák illetve a szegény alsópap

ság támogatására rendelik fordíttatni, amiből majd később kialakul a
közismert Vallásalap, a Fundus religionis illetve másik irányban a Ta
nulmányi alap).
A fentiek mellett a reformáció, de elsősorban a kálvini, jelentős
szervezeti változásokat is h o z o t t az új egyház k o r m á n y z a t á b a n . Kál
vin J á n o s ismert újításai, az a u t o n ó m e g y h á z k o r m á n y z a t kiépítése ép
pen a lutheránus egyház tapasztalatai vagy inkább tanulságai alapján
jött létre. Lutheránus országokban ugyanis, ahogy m á r jeleztük a k o
rábbi egyháziak által gyakorolt legfelsőbb k o r m á n y z a t i jogosítványo
kat a világi főhatalom gyakorlója vette át. Így az új protestáns egyház
ismételten alárendelődött a h a t a l o m n a k , m é g h a ez a h a t a l o m a k o
rábbi spirituálissal szemben alapvetően saecularis jellegű is volt.
M i n d e z pedig főként arra vezethető vissza, hogy az egyházalapító Lu
ther M á r t o n elsősorban a vallás megújítása során a dogmatikai kér
désekre helyezte a fő hangsúlyt, míg m a g á n a szervezet kimunkálásán
kevesebbet dolgozott, n e m ezt tartotta fontosnak.
Kálvin János viszont a Wittenbergi egyetemen t a n á r o s k o d ó Luther
rel szemben alapvetően n e m a t u d o m á n y oldaláról indult el a refor
máció irányába, h a n e m egy Párizsban és főleg pedig Orléansban isko
lázott jogászként („licencié es lois"-nak minősíti egy korabeli ok
mány), akit megfogott az új, a k o r b a n evangéliuminak („évangé-
liques") nevezett vallás. Egy hirtelen bekövetkezett megvilágosodás
hatására - „subita conversio", ahogy Kálvin maga is írja - csatlakozott
az új tan híveihez, ami rövidesen a Franciaországból való menekülést
is eredményezi számára. Tehát igen h a m a r szembekerült a hatalom
mal. Ez még egy néhányszor ismétlődik életében, amennyiben nem
csak Franciaországból kell rövid visszatérése után ismételten m e n e
külnie, h a n e m az őt befogadó Genf városa is egy ízben prédikátor
társával, Farel-el együtt átmenetileg száműzi falai közül. Úgy látszik
Kálvinnak élete során n e m volt szerencséje a h a t a l o m m a l .
Genf városának Kálvinnal szembeni t a r t ó z k o d á s á r a jellemző fényt
vet az az újabb kutatási e r e d m é n y is, miszerint Kálvin egész élete so
rán soha n e m nyerhette el a teljes genfi polgárjogot. A genfi p o l g á r o k
tudniillik h á r o m jogi kategóriába soroztattak. Az őslakos leszárma
zottak vagy teljes polgárjoggal rendelkezők („citoyen", azaz csak k ö
zülük kerülhetett ki a várost irányító legfelső tanács, a Petit Conseil
tagsága), a korlátozott jogosítványokkal rendelkező m á s o d i k csoport,
314
akiket főleg b e v á n d o r o l t a k és ivadékaik („bourgeois") alkottak, illet
ve a teljesen jogtalan, p o n t o s a b b a n politikai jogok nélküli, a városban
csak tartózkodási joggal bíró idegenek ( „ h a b i t a n t " ) . Jogosítványaik
korlátozottságára jellemző, hogy nemcsak szavazati és fegyverviselési
joguk n e m volt, de semmilyen közhivatalt n e m viselhettek, kivéve ér
dekes m ó d o n a szellemieket. Ebbe a papi funkciók mellett beleértet
ték a városi iskolában való tanítás lehetőségét.
Kálvin a h a r m a d i k kategóriából egy idő u t á n előrukkolhatott a
bourgeois-i statusuak közé, ám citoyen élete végéig n e m lehetett, így
többek között n e m volt választható a várost ténylegesen k o r m á n y z ó
huszonnégy tagú tanácsba, a Petit Conseil-be. Így n e m számítódha
tott a genfi „Messieurs de G e n e v e " vagy röviden „Seigneurie", tehát
a várost vezető urak közé. Fontos t u d n i , hogy Kálvin egyházszerveze
ti reformjai u t á n is a Petit Conseil fenn kívánta m a g á n a k tartani a fel
ügyeleti jogot a genfi református egyház felett. Így többek k ö z ö t t ab
ban, a k o r b a n n e m lényegtelen kérdésben is m a g á n a k vindikálta a
végső döntést, hogy ha az egyházi consistorium valakit méltatlannak
talált az úrvacsora vételre, tehát ideiglenesen vagy véglegesen ki kí
vánta azt zárni sorai közül. Kálvinnak emiatt, azaz az egyházi testület
d ö n t é s é n e k világiak által szándékolt felülvizsgálata miatt, nemegyszer
meggyűlt a baja a Petit Conseil uraival.
S z á m u n k r a úgy tűnik, hogy Kálvin jogászi műveltsége, n e m k ü l ö n
ben a h a t a l o m m a l való gyakori szembenállása őt egyházának éppen
a h a t a l o m t ó l való szeparálására ösztönözhette. Így nála merül fel leg
k o r á b b a n és legtisztábban a világi és egyházi h a t a l o m , azaz az állam
és egyház elválasztásának igénye. M i n d e z e k e t pedig jogászi ismeretei
birtokában m e g p r ó b á l t a szervezeti garanciákkal is biztosítani. A con
sistorium vagy későbbi szóhasználattal presbitérium valószínűleg a
fentiek fényében értékelhető világosabban. Ám az így létrejött klasz-
szikus a u t o n ó m i á v a l rendelkező egyházközség bizonyos, hogy min
den időkben kiállhatja a m e g m a r a d á s próbáját, de é p p e n országos
szervezettsége hiányában mégis sérülékeny lehetett egy-egy erőszako
sabb k ö z p o n t i h a t a l o m m a l szemben. Kálvin egyházszervezésének ezt
a tudatos „szervezeti h i á n y á t " a történelem során szerte megpróbál
ják majd p ó t o l n i az egyes református egyházak a m a g u k országos
szervezeteinek a létrehozásával.
A consistorium eredeti felállításakor n e m szolgált másra, mint az
egyháztagok fegyelmezett életének a kontrollálására. De ez csak egy
315
formális felügyelet féle lehetett, s talán csak jóval Kálvin halála után
n ő t t ki belőle - az i d ő n k é n t rossz szájízzel emlegetett - erkölcsrendé
szeti funkció. Megjegyzendő, hogy a legújabb kutatások fényében el
képzelhető, miszerint a consistorium ősforrása a n é m e t területeken,
egyes városokban felfedezhető „Ehegericht", tehát ún. házassági bí
róság. Talán ennek a családi viszonyokat ellenőrző feladata lehetett a
minta a genfi consistorium megalapítására, amit megerősíteni látsza
nak a korabeli adatok is. E szerint első idejében a consistorium első
sorban házassági ügyekkel foglalkozott Genfben is.
Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy Kálvin Genfből való
száműzetése alatt Strasbourgban m á r láthatott m i n t á t állam és egyház
kapcsolatára. Az itteni rendszer - miszerint a városi magistratus d ö n t
az egyházból való kiközösítés, tehát tisztán egyházi kérdésében -, ta
lán éppen kedvezőtlen tapasztalatai indítják el Kálvint egy másik
irányba. (Figyelemreméltó, hogy más svájci városokban, így Zürich
ben illetve Báselben szintén a városi hatóság feladata a kiközösítés. Ér
dekes, hogy Baselben az 1530-as években a neves Oecolampadius lép
fel annak érdekében, hogy világosan külön kell választani az egyházi
és állami bíráskodást. E n n e k érdekében szükségesnek látta egyházi
törvényszék felállítását, ami többek között éppen a közösségből való
egyházi kizárás kérdésében d ö n t h e t n e . H a s o n l ó igényről t u d u n k a
korban Ulm városából is.)
A consistorium vagy később presbitérium felállításával az egyház
igazgatáson belül is világosan ketté vált a spirituális és saecularis fel
a d a t . Hiszen az elsőt a lelkészre bízták, míg a m á s o d i k m e g m a r a d t a
főként világiakból álló testület, a presbitérium h a t á s k ö r é b e n . Ha úgy
tetszik így egy kettős vagy két szintű különválasztás is megfigyelhető.
Egyrészt általában is Genf városában az egyház ügyeit különválaszt
ják a város politikai igazgatásától, míg egyházon belül pedig az előbb
jelzett elhatárolást valósítják meg. Az elválasztás csírája tulajdonkép
pen m á r Luther tanításaiban is jelen van, hiszen ő újítja fel a régiek
re visszamenve, a hit által való üdvözülés mellett az egyetemes p a p
ság gondolatát. Ily m ó d o n bár a reformáció során is lelkészi funkció
m a r a d a szentségek, a „ s á k r a m e n t u m o k " kiszolgáltatása, de a gyüle
kezet tagjainak a helyi egyházkormányzatba való bevonásával, igaz
képviseleti alapon, de meg tudják valósítani az addig megoldhatatlan
n a k látszó kérdést is, azaz a nép intenzív bekapcsolását az egyház éle
tébe az egyetemes papság eszméje alapján. A korábbi k ö z é p k o r i meg-
316
oldással szemben a most m á r a spiritualitás területére visszaszorított
lelkész csak erkölcsi h a t a l o m m a l rendelkezhetett a gyülekezetben, s
igencsak karizmatikus egyéniségnek kellett lennie, ha az egyházköz
ség saecularis ügyeit is d ö n t ő m ó d o n akarta befolyásolni. Erre egyéb
ként Genfben a fentiek alapján é p p e n minimális politikai jogokkal
rendelkező Kálvin egyénisége a példa.
Ezzel a formával nemcsak az őskeresztyén egyház kezdeti eljárási
rendjéhez tért vissza a reformált egyház, h a n e m a korabeli k ö r ü l m é
nyek között egy politikai üzenetet is tartalmazott, amennyiben a kö
zösségből b á r k i csak személyes képességei, vagy Isten előtti érdemei
alapján emelkedhet ki. E n n e k megítélésére pedig a közösség, amely
ben él, a jogosított. M ö g ö t t e s g o n d o l a t k é n t pedig ott húzódik, egy
előre csak az egyházkormányzati h a t a l o m laikusok által t ö r t é n ő
végzése és egyúttal ellenőrzése is. Jól jelzi ezt az irányt a kálvini ala
p o k o n elinduló francia reformáció is, ahol például a kezdeti idők
bevett gyakorlata szerint m i n d e n protestáns klerikust két választott
világi kísért el az egyházkerületi ülésekre, s a lelkész csak azok hoz
zájárulásával nyilatkozhatott.
M i n d e n k é p p e n m e g e m l í t e n d ő , ahogy Kálvin a m o d e r n egyház
igazgatási formát kialakítja Genfben. A „népszavazással" t ö r t é n ő el
fogadtatás, ami nyilvánvalóan a városi politikai kultúra hatása, az el
fogadott szabályok szavazásokkal való ismételt megerősítése, illetve
az Ó-testamentumi f o r m á n a k a felújításával a z o k n a k a nagy ü n n e p e
ken való ismételt publikációi, azaz felolvasásai m i n d e n k é p p e n egy új
szerű hatalomgyakorlás számára tartalmaztak további üzeneteket.
Egyúttal pedig a törvény és a világi h a t a l o m konstituálására is új for
rást m u t a t t a k , hiszen távlataiban majd ebből a gondolatból nő ki a
felvilágosodás népszuverenitás elmélete. A n é p n e k , mint alkot
m á n y o z ó h a t a l o m n a k kálvini felfogása nélkül n e m lenne é r t h e t ő a
francia f o r r a d a l o m A l k o t m á n y o z ó Nemzetgyűlése, illetve annak új
szerűen legalizált tevékenysége. Ami m ö g ö t t természetes eszmei hát
térként, akár t ö b b évszázados v o n u l a t k é n t a társadalmi szerződés
gondolata, vagy a gyakorlatban, a fejlettebb rendiségű országokban
ténylegesen fungáló belső államszerződések sora h ú z ó d i k meg.
Tehát ellentétben a lutheránus megoldással, ahol a felettes világi
hatalom is beleszólhatott az alsóbb szintű egyházközség ügyeibe is, itt
és így - Genf v á r o s á b a n - kizárták ebből a világi hatalmat. (Megjegy
z e n d ő , hogy a későbbiekben majd több helyen ismét szoros összefo-
317
nódás alakul ki a kálvini egyházszervezet és a helyi politikai hatalom
között. Ennek az a kézenfekvő oka, ld. nálunk D e b r e c e n városa, hogy
a városi magistratus gyakran egybeesik a presbitériumi tagsággal is.
Ez azonban semmit sem von le az elv: politikai és egyházi h a t a l o m
különválasztásának kálvini igényéből.)
Éppen ezért n e m véletlen a berzenkedés az e k k o r r a m á r megszilár
duló lutheránus, azaz „Landeskirchen-regiment" rendszerben m ű k ö
dő államok vezetői részéről a kálvini megoldással szemben. T ö b b e k
között a száz évvel későbbi Angliában így lehet ez majd nagy politi
kai harcok kiindulópontja, hiszen az angol p u r i t á n o k kálvini megol
dási rendszere p o n t o s a n a VIII. Henrik-féle Act of Supremacy-val
szemben, azaz a királlyal szemben igényelte m a g á n a k az egyházköz
ségnek az önálló egyházkormányzati jogát. H a s o n l ó viszolygás ta
pasztalható a presbitériánus rendszerrel szemben az 1600-as évek
Magyarországán is. Erdélyben pedig é p p e n politikai csatározásokig
visz el a vita, hiszen öreg Rákóczi György a politikai tények, de n e m
törvények alapján egyfajta Landeskirchen-regiment-et kíván érvénye
síteni az erdélyi fejedelemségben (gondolunk itt t ö b b e k k ö z ö t t az er
délyi reformátio szélsőséges hajtását, a judaizánsokat m e g t ö r ő ún.
Dési complanatio-ra is), míg a felesége, Lórántffy Zsuzsanna körül
csoportosuló, az angol p u r i t á n o k eszméi által á t h a t o t t személyek ép
p e n a presbitériánus elveket, azaz az önálló e g y h á z k o r m á n y z a t o t kí
vánták érvényesíteni.
7.1.2. A hatalom reagálása: vallásügyi törvények

ellenreformáció
A reformáció kezdeti elsöprő hatása előbb-utóbb beleütközik a sok

helyen katolikusnak m e g m a r a d ó k ö z p o n t i h a t a l o m ellenállásába. Az
eredmény nyilván a politikai, illetve gyakorta k a t o n a i erőviszonyok
függvénye. A vegyes vallásúvá váló országokban a vallásháborúkat le
záró egyezmények a vallásbékék, amelyek betagolódva az adott or
szág jogrendjébe általában állami törvények formájában is megjelen
tek. Ez m á r egyúttal állam elméletileg a t ö r v é n y fogalmának
supremáciáját, a n n a k állandóságát és m i n d e n k i r e kötelező voltát is
jelzi. Ugyanakkor e vallásszabadságot biztosító t ö r v é n y e k képezik
majd az eszmei alapot a polgári korszaknak a m i n d e n k i számára lel-
318
kiismered szabadságot biztosító jogához. Vallástörténeti érdekesség,
hogy m i n d a vallásbékék, illetve az ezeket transzformáló állami tör
vények általában egy-egy vallás számára biztosítottak garanciákat,
szabad vallásgyakorlatot. A reformáció valamennyi ágát felölelő val
lásszabadság k ö z t u d o t t , h o g y egyedülállóan csak a kicsiny erdélyi fe
jedelemségben valósult m e g viszonylag k o r á n az 1568-as Tordai or
szággyűlésen.
E vallásbékék és vallásügyi törvények akkor m u t a t t á k meg politi
kai jelentőségüket, a m i k o r mintegy százados késlekedés után a pápai
h a t a l o m megindította az ellenreformációt. A késlekedésnek több oka
is lehet. Egyrészt a reformáció k o r á n a k pápái a reneszánsz igazi kitel-
jesítői voltak. Ez m i n d a kultúra iránti érdeklődésükben, óriási épít
kezéseikben (Medici p á p á k ) , látványos hadjárataikban (ld. II. Gyula),
vagy politikai cselszövéseikben (Borgia Sándor) és n e p o t i z m u s u k b a n
egyaránt m e g m u t a t k o z i k . A reformáció során bekövetkező európai
visszaszorulásukat úgy tűnik n e m tragikusan élték meg, pedig ott le
begett előttük az Észak-Balkánon illetve az Adrián át Itáliába igyekvő
oszmán h a t a l o m réme is.
A pápai h a t a l o m számára nyilván egyfajta megnyugtatásul szolgált,
hogy a reformáció elsősorban észak-, k ö z é p - és kelet-európai jelen
ség. Valahogy a M e d i t e r r á n u m k i m a r a d t ebből. E n n e k t ö b b összete
vője is lehet, amit itt részleteiben n e m kívánok elemezni. Ma már
k ö z t u d o t t , hogy az Ibériai-félszigeten t o m b o l ó Szent Inkvizíció, az
autodafék mellett egy nagy tanulsággal is szolgált, miszerint valóban
lényeges p r o b l é m á k k a l terhelt a korabeli keresztyén egyház. Így a fel
világosultabb főinkvizítorok az eretnek gyanús elemek irtogatása
mellett egyfajta csendes m o d e r n i z á c i ó t is elindítottak a spanyol egy
házban, aminek e r e d m é n y e a reformáció elmaradása. Szokás itt
X i m e n e z bíborosra, Spanyolországnak a X V - X V I . század fordulóján
élt prímására hivatkozni. 0 nemcsak a szerzetesrendeket szorította rá
a krisztusi eszmény betartására, de bizonyos engedetlen egyháziak
vagyonát elkoboztatta és szociális célokra fordíttatta. Különösen a
Németalfölddel való politikai kapcsolatok révén eleinte spanyol terü
leteken is visszhangzottak Erasmus tanításai. Sőt X i m e n e z indíttatá
sára létrehozták az ún. Poliglottát, a Bibliának latin, görög és héber
nyelvű p á r h u z a m o s szövegeit tartalmazó változatát, alapos korabeli
t u d o m á n y o s elemzésekkel kiegészítve. Mi több, még a fontosabb bib
liarészek kasztíliai fordítását is elkészítették az 1500-as évek elején.
319
H a s o n l ó a helyzet Itáliában is. Itt a kezdeti új-arisztotelianus kör
tanításaiból kisarjadó eszméket valló személyeket, a későbbi antitrini-
tarius mozgalom észak-itáliai képviselőit viszonylag rövid m ű k ö d é s
után igen h a m a r száműzték. A Svájcba m e n e k ü l ő néhány t u d ó s u t á n
nincs n y o m a k o m o l y a b b reformációs m o z g a l o m n a k az itáliai-félszi
geten. Szintén győzelemként könyvelhette el a Szentszék, hogy a nagy
h u g e n o t t a harcok ellenére Franciaország végül is katolikusnak m i n ő
sült. Itt volt ugyanakkor egy hatalmas új lehetőség: a gyarmatosítással
megtéríthető „vad e m b e r e k " tömegei, ami csak az őskeresztyénség
apostolait ért kihívással volt összehasonlítható. Ez nemcsak térítési,
de szervezési p r o b l é m á k a t is felvetett, hiszen félő volt, hogy óriási
gyarmataik birtokában a spanyol és portugál területek keresztyén
egyházai leszakadhatnak R ó m á t ó l az Újvilággal együtt. E tények
együttese végül is megérlelte R ó m á b a n a h a t á r o z o t t a b b fellépést.
Ehhez először az eszmei alapokat kellett tisztázni, amit az évtize
dekig ülésező Tridenti zsinat meg is tett. H á r o m fontos téren h o z o t t
eredményeket. Egyrészt dogmatikailag megerősítette szentháromság
tanát, vagy m á s k é p p e n a katolikus egyház is végre megfogalmazta
magát hittételeiben a protestánsokkal szemben. Másrészt végrehaj
totta a k á n o n i jog egységesítését a C o r p u s Juris C a n o n i c i megjelente
tésével, harmadrészt az 1500-as évek k ö z e p é n V Sixtus megkezdte az
egyházkormányzat modernizációját a testületi k o r m á n y z á s , a congre-
gatiok bevezetésével. Ugyanakkor a g y a r m a t o k o n is hatalmas tapasz
talatokat szerzett a katolikus egyház a megtérítésben régi és új szer
zetes r e n d e k csatasorba állításával. M i n d e z e k birtokában m á r fel
merte vállalni a válaszlépést az e u r ó p a i k o n t i n e n s protestánssá váló
hatalmaival szemben is. Szerencséjére ehhez k a p ó r a jött az új európai
államkormányzati divat, az abszolutizmus is.
Az abszolutizmus, amely a társadalom m i n d e n rétegét felügyelni
akarta kormányzati eszközeivel, mintegy megirigyelve a protestáns
országok által bevezetett Landeskirchen-regiment-eket katolikus or
szágokban szintén alkalmazni kezdte ezt a megoldást. M ó d s z e r ü k ele
inte R ó m a tiltakozásával találkozott, így például a szinte protestáns
u r a l k o d ó módjára egyházait k o r m á n y z ó II. F ü l ö p ö t figyelmeztette a
pápa, aki csak annyit válaszolt követe útján, hogy: „there is no p o p e
in Spain". Európa-szerte a k ö z p o n t i á l l a m k o r m á n y z a t differenciáló
dásával külön az állami egyházkormányzatra specializálódott köz
p o n t i szervek jönnek létre. Így a francia királyi tanácsok egyikéről a
320
Conseil des Dépeches-ről tudjuk, hogy ezen közigazgatási ügyekkel
foglalkozó tanács szakosodott a francia királyság egyházi ügyeinek ál
lami intézésére. H a s o n l ó a M a g y a r Királyságban a H e l y t a r t ó Tanács
mellett majd, azon belül létrehozott Ecclesiastica comissio.
A szervezetileg m e g e r ő s ö d ö t t abszolutista k o r m á n y z a t o k katolikus
u r a l k o d ó k esetén természetes szövetségesei lettek a Szentszéknek el-
lenreformációs politikájában. Itt a részletek eléggé közismertek ah
hoz, hogy mélyebben ne foglalkozzunk velük. Inkább csak az ered
m é n y e k r e hívnánk fel a figyelmet. A francia államban a királyi család
dal r o k o n s á g b a n álló hercegek vezette h u g e n o t t a csoportok katonai
ereje és jogi privilégiumai („Nantes"-i edictum) ellenére a régensként
k o r m á n y z ó Medici Katalin, majd a két kiskorú t r ó n ö r ö k ö s alatt az ál
lamügyeket vezető két miniszter: Richellieu és M a z a r i n bíborosok
kormányzati tehetsége elegendő volt nemcsak a h u g e n o t t á k vissza
szorítására, h a n e m az országból való tömeges száműzetésükre is.
Bár az 1648-as Wesztfáliai béke m a j d h o g y n e m paritást eredménye
zett a n é m e t b i r o d a l o m vallási erőviszonyaiban katolikusok és p r o -
testások között, mégis a H a b s b u r g u r a l k o d ó h á z katolikus volta újabb
lehetőséget kínált annak keleti területein, így k o n k r é t a n Ausztriában
és M a g y a r o r s z á g o n a vallási viszonyok megváltoztatására. Először
Ausztriában sikerült leszoríttatni a protestáns többséget, majd a M a
gyar Királyság következett sorra. Ám ez nehéz diónak bizonyult, m e r t
a közvetlen bécsi k o r m á n y z a t alá fogott, önállóságát vesztett Erdélyi
fejedelemségben is a D i p l o m a L e o p o l d i n u m - b a n kénytelenek voltak
a korábbi vallási állapotok megtartását megígérni. A szűkebb értelem
ben vett M a g y a r o r s z á g protestáns többségével pedig é p p e n a val
lásbékék, illetve azok törvényekbe való becikkelyezése miatt n e m
boldogultak. E k k o r jött, talán jezsuita ötletre az ú n . unitus vallás, a
közönségesen csak g ö r ö g katolikusnak m o n d o t t , addig n e m létezett
felekezet létrehozása. A térítő szerzetesek, a jezsuiták vezetésével a
magyarországi o r t o d o x vallásúakat: r o m á n o k a t , ruszinokat és szerbe
ket vették célba, őket a rítusuk megtartásával és n é h á n y más kisebb
k o m p r o m i s s z u m m a l rávették a Rómával való unióra, (innen a nevük,
hogy unitus) s így m á r az ország protestáns többségét mindjárt m i n o
ritássá lehetett változtatni.
Tehát ha földrajzilag összegezzük az ellenreformáció eredményeit
azt látjuk, hogy a Skandináv területek, Nagy-Britannia, egyes n é m e t
fejedelemségek, H o l l a n d i a és némely magyarországi területeket leszá-
321
mítva E u r ó p a zöme ismét katolikus a XVIII. században. Egyúttal vi
szont az sem elhanyagolható jelenség, hogy egyes államokból nagy
népességelvándorlás indul meg éppen a vallási intolerancia miatt. Ez
a vándorlás két irányú, amennyiben m a g á n a k o n t i n e n s e n az egyik
legnagyobb befogadó a vallási o k o k miatt ü l d ö z ö t t e k számára végig a
XVIII. században a protestáns Poroszország. K ü l ö n ö s e n a francia
hugenották jöttek ide szívesen. Míg bizonyos h u g e n o t t a csoportok,
illetve az angol puritánok jelentős számban m á r az 1600-as években
elkezdték kivándorlásukat az amerikai k o n t i n e n s r e . Ne felejtsük el,
hogy az amerikai kontinensen m á r 1 6 2 3 - b a n megalapítják angol pu
ritánok a H a r v a r d o t (más források szerint csak 1 6 3 8 - r a tehető a
fundatio, mégpedig J o h n H a r v a r d p u r i t á n lelkész által tett hagyomá
nyából. Az időeltérés lényegtelen, inkább a m i n d e n k é p p e n korai idő
p o n t a meglepő az Újvilágban!).
Tehát nemcsak a katolikus hatalmak végeztek egyfajta vallási tiszto
gatást országukban, de p á r h u z a m o k megfigyelhetők bizonyos protes
táns államokban is. Azaz a polgári korszakot megérlelő X I X . század
hoz az európai államok többsége a lehetőségei között egyfajta vallási
egyneműséggel, intoleranciával, illetve az egyházi ügyek erős állami
irányításával érkezett el. M i n d e z együtt járt a pápai h a t a l o m abszolu
tisztikus jellegének XVIII. századi erősödésével is. Ez utóbbi azért
problematikus, m e r t a pápai állam maga k o r á b b a n sem élte át a rendi
fejlődés k ü l ö n b ö z ő szakaszait, így kormányzata a korabeli abszolutis
ta világi hatalmakéhoz képest is erősen torz vonásokat mutatott. Ez
azután majd Itália egyesítése kapcsán fogja éreztetni sajnálatos hatását,
hiszen a m o d e r n nemzeti állam - az egyesítéshez kellő geográfiai elő
nyökkel rendelkező Szentszék nélkül, sőt ellenében valósul meg.
7 . 1 . 3 . A francia protestantizmus
Franciaország példája azért is különösen érdekes, m e r t k ö z t u d o t t ,

hogy a francia származású Kálvin J á n o s n a k (eredeti nevén Jean
Cauvin) egyik leghőbb vágya volt a Genfben való megtelepedés után,
hogy a reformáció magvait szülőhazájában, Franciaországban hintse
el. Az egyháztörténeti kutatásokból ma m á r elég világosan látszik,
miszerint az, hogy ez a tevékenység annyira hatásos lett, k ö s z ö n h e t ő
a francia államhatalomnak is, mivel eleinte számos embert, akik az
322
„evangeliques" táborral szimpatizáltak külföldre száműztek, s ezek
főleg Genfben vagy esetleg Strasbourgban k ö t ö t t e k ki. Így volt egy
„ m u s t á r m a g " , amiből kiképezhető volt a Franciaországba k ü l d e n d ő ,
franciául igét h i r d e t ő r e f o r m á t o r o k csoportja. Korabeli feljegyzések
szerint a reformátio legbiztosabb jele volt Franciaországban, hogy a
megtérni a k a r ó v á r o s o k Genfbe küldtek prédikátorért. Állítólag Kál
vin távoli álma lett volna a francia királynak evangéliumi hitre téríté
se. E francia missziónak köszönhetjük a híres Kálvin féle Institutiok
új francia nyelvű, s i m m á r o n egzaktabb megfogalmazását is.
E n n e k a m u n k á n a k e r e d m é n y e a protestantizmus, inkább a kálvi
nizmus r o h a m o s terjedése, az ún. „ h u g e n o t t a félhold" kialakulása. Ez
holdsarlószerűen Boredeaux-tól Provance-n át egészen az Il de Fran-
ce-ig fogta k ö r ü l a katolikus francia t ö m b ö t . Természetesen a félhold
c e n t r u m a Genf és k ö r n y é k e . Az átmeneti látványos sikerek után, ami
d ő n az új francia p r o t e s t á n s o k nyilvános hitbeli megvallása odáig fa
jult, hogy pamflettjeikkel kihívták a politika haragját, hiszen I. Ferenc
hálószoba-ajtajára is akasztottak egyet, m e g k e z d ő d ö t t ellenük vi
szonylag h a m a r a politikai leszámolás is. I. Ferenc halála után a ré-
gensként k o r m á n y z ó Medici Katalin által szentesített Szent Bertalan
éji mészárlás t u l a j d o n k é p p e n előrevetítette a francia h u g e n o t t á k sor
sát. A Nantes-i e d i k t u m csak időleges közjátéknak bizonyult, s rövi
desen bekövetkezett a végleges felszámolásuk.
Ha a francia protestantizmus bukásának látványos okait keressük,
akkor több tényezőre is figyelhetünk. Egyrészt Kálvin valószínűleg
helyesen látta meg, h o g y egyház és állam szoros kapcsolata miatt a
középkori Franciaországban az elsődleges feladat a politikai hatalom
átállítása az új mozgalom oldalára, ha biztos sikert akar elérni. Hiszen
másutt is azt látjuk, hogy ha a h a t a l o m c e n t r u m a katolikus m a r a d , ott
előbb-utóbb k o m o l y politikai illetve fegyveres t á m a d á s o k n a k lesznek
kitéve a protestánsok. Talán az e r ő s ö d ő francia-német ellentétek, il
letve a n é m e t területeken felgyorsult reformáció szintén az azzal va
ló szembenállásra késztette a francia politikai hatalmat. Ezt az irányt
a kiskorú u r a l k o d ó k alatt k o r m á n y z ó két francia egyházfő - Richel-
lieu és M a z a r i n - csak tovább erősítették. A politikai vezetés ugyanis
elég világosan felismerte, hogy a kálvinizmus politikai jelentéstartal
ma m a g á b a n h o r d o z h a t j a egy politikai forradalom lehetőségét is.
Különösen látszik ez M a z a r i n ideges reagálásában, illetve az angol
forradalom példájával való fenyegetőzésében.
323
Ugyanakkor viszont a hatalom megfelelő jogi lehetőségekkel is
rendelkezett. Hiszen I. Ferencnek a pápával k ö t ö t t Bolognai k o n k o r
d á t u m a még csak tovább erősítette a gallikán h a g y o m á n y o k a t , tehát
a francia állam politikai hatalmát az egyház felett. Természetesen ez
az állami szupremácia jól illeszkedett a k o r abszolutisztikus k o r m á n y
zati megoldásaiba.
Viszont a francia kálvinizmusnak volt egy n a g y o n fontos politikai
eszmei hatása. Ugyanis a francia kálvinizmus is eleinte a vallási türe
lem álláspontján volt. Tehát h a s o n l ó a n más országok megoldásaihoz
elsősorban szellemi eszközökkel vitatkozott a katolikusokkal, illetve
a valláskülönbséget n e m érezte politikai választóvonalnak vagy a
francia k o r o n a iránti hűtlenségnek sem.
Külön államkormányzati érdekessége is van e n n e k az időszaknak.
Hiszen a francia k o r m á n y z a t átmenetileg megkísérelte megvalósítani
a katolicizmus és a protestantizmus szervezett egymás mellett élését.
Az itt k i m ó d o l t megoldások pedig majd számos más államban is fel
tűnnek, így például a hasonló politikai szituációba került katolikus
nak m a r a d t H a b s b u r g u r a l k o d ó k és a protestáns magyarországi ren
dek vonatkozásában. Emiatt is érdemes felemlíteni n é h á n y francia
állami egyházkormányzati elemet. Így átmenetileg, az 1598-as N a n -
tes-i e d i k t u m n y o m á n a p r o t e s t á n s o k szabad vallásgyakorlatot kap
tak a protestáns n e m e s e k birtokain, továbbá egyes városokban. M é g
pedig egyrészt azon városokban, ahol az e d i k t u m o t megelőző két
évben m á r protestáns vallásgyakorlat volt, illetve közigazgatási egy
ségenként (baillage) kijelölt két-két városban. (Mindebben n e m nehéz
felismerni a másfélszáz évvel későbbi magyarországi artikuláris helyek
intézményének elődjét.) Fontos e n g e d m é n y volt a francia protestán
sok számára, hogy az ottani „artikuláris" helyeken szabad iskola-ala
pítási joggal is rendelkeztek. Egyúttal nagyfokú kölcsönösséget írt elő
a rendelet a két nagy felekezet között iskolák, kórházak és temetők
együttes használatában. Ugyanakkor a katolikusokat megillette a kato
likus istentisztelet tartásának a joga az „artikuláris" helyeken is.
Nyilván az u r a l k o d ó IV H e n r i k korábbi p r o t e s t á n s vallásával ma
gyarázható az a különleges engedmény, illetve jogi biztosíték, ahogy
megkísérelték biztosítani felsőbb szinten is a p r o t e s t á n s o k szabadsá
gát. Egyrészt az u r a l k o d ó külön p r o t e s t á n s b í r ó s á g o k a t h o z o t t létre
ügyeik támogatására, sőt a Párizsi P a r l a m e n t b e n is előírták meghatá
rozott protestáns bíró részvételét. Másrészt bizonyos politikai garan-
324
ciákat is a d o t t IV H e n r i k . Úgymint rendszeres államsegélyt a protes
tánsok számára, továbbá két ágenst tarthattak az u d v a r b a n vallásügyi
sérelmeik képviseletére (emlékezzünk majd az 1700-as években a bé
csi u d v a r b a n t a r t ó z k o d ó magyar protestáns ágensekre!), s végül igazi
garanciaként n é h á n y fontos várat is átadtak az új vallás híveinek - fi
zikai biztonságuk védelmére - a protestáns többségű vidékeken.
A m i d ő n viszont bekövetkeztek a sajnálatos már említett vérengzé
sek (NB. ezt megelőzte az ún. „conjuration d'Amboise", amikor szél
sőséges h u g e n o t t á k megkísérelték elrabolni II. Ferencet) radikálissá
váltak a francia p r o t e s t á n s eszmék is. Egy új irányzat tagjai, akiket a
szakirodalom „ m o n a r c h o m a c h i á n u s o k " - n a k nevez azt hirdették,
hogy a n é p n e k nemcsak joga, de kötelessége is szembeszállni a zsar
noki h a t a l o m m a l , jóval túllépve így Kálvinon, aki legfeljebb az ellen
állás jogát ismerte el a zsarnoki u r a l o m m a l szemben. Kisarkítva: a
francia m o n a r c h o m a c h i á n u s o k Isten iránti kötelességként fogták fel
a h a t a l o m m a l való szembenállást, amiből azután logikusan levezet-
hetővé vált az isteni jog - emberi jog - m i n d e n k i t megillető természe
tes jogok, illetve elidegeníthetetlen jogok eszméje. E n n e k azután
egyik természetes elemeként fogalmazódik majd meg a francia Dek
larációban a biztonsághoz való jog.
Emlékeztetni kell, hogy e korai francia g o n d o l k o d ó k is Kálvin
n y o m á n kezdetben m é g n e m a lázadást, a „seditiot" hirdetik. H a n e m
a „magistratusoknak" ismerik el a jogát, azaz bizonyos politikailag
legalizált testületeknek, szerveknek az ellenállási jogát definiálják a
h a t a l o m m a l szemben. M i n d e n e s e t r e ezek az eszmék még oly távoli
területeken is szinte rímelnek, mint például az erdélyi fejedelemség
ben Báthori G á b o r elbocsátása után megjelenő számos fejedelmi con-
ditio. Ezekben é p p e n a magistratusoknak, így a fejedelmi tanácsnak,
illetve az országgyűlésnek a d n a k jogot arra, hogy az istentelenné vá
ló kormányzással hivatalosan szembeszálljanak, s a hatalom gyakor
lójától intézményesített keretek között váljanak meg. Ugyanakkor ez
a teljesen újnak t ű n ő eszme szoros r o k o n s á g o t m u t a t az egész közép
k o r o n végigvonuló, a Karolingok óta elismert hatalom legalizálási
eszmével, a n n a k hatalomelméletével: az idoneitással. Nincs ebben
semmi furcsaság, hiszen a szakirodalom mára m á r meggyőzően bizo
nyította, h o g y Kálvin eszméi újdonságuk mellett is szorosan k ö t ő d
nek a k ö z é p k o r i teológiához, m i n d megváltástanával, m i n d a belőle
325
kifejlesztett predestinációs elméletével, m e r t azok m á r a korábbi teo
lógiai iskolákban is bőven tetten érhetők.
A m e g e r ő s ö d ő ellenreformáció viszont szövetkezve a francia kirá
lyi hatalommal hosszas harcok után, de felszámolta a tömeges kálvi
nizmust Franciaországban. Cserében viszont el kellett tűrnie a Szent
széknek is, hogy a francia egyházat é p p e n a gallikán h a g y o m á n y o k
alapján, még jobban alárendeljék a világi h a t a l o m n a k . A Bolognai
k o n k o r d á t u m folytatásaként a M a z a r i n nevelte X I V Lajos által 1 6 8 1 -
ben összehívott „Assamblée du clergé" megerősítette a gallikán téte
leket. K i m o n d t a a királyi h a t a l o m függetlenségét az egyháztól, sőt a
conciliarismust megújítva a p á p a személyének és döntéseinek zsinati
alárendeltségét hangsúlyozta; illetve deklarálta, hogy a Szentszék
francia egyházi kérdésekben köteles alkalmazkodni a francia törvé
nyekhez és szokásokhoz.
Távlataiban szintén az egyház háttérbe szorulását hozta az E u r ó p a -
szerte a XVIII. századra kivirágzó személyes vallásosság, a spanyol és
más híres miszticizmusok, illetve a n n a k sajátos k ö z é p - és kelet-euró
pai (eredetileg protestáns) hajtása a pietizmus is. A személyes vallá
sosság előtérbe állítása, amelynek felújítása kétségtelenül a protestan
tizmus é r d e m e , szükségszerűen eltávolítja a hívőt az egyháztól. Az Is
tennel való közvetlen kapcsolat keresése óhatatlanul az egyént állítja
előtérbe az egyházzal szemben, illetve egyfajta távolságtartást sugall.
A személyiség teológiai oldalról való ilyetén kihangsúlyozása viszont
majd találkozik a francia felvilágosodásnak az emberi szabadságról il
letve az ember jogairól vallott tanításaival. Egyúttal szellemi előkészí
tője a francia felvilágosodásban oly nagy szerepet játszó deizmusnak,
a személytelen Istennek.
7.1.4. Állam és egyház elválasztása 1 7 9 2 - b e n
Állam és egyház fent jelzett szoros kapcsolatából következően a

francia forradalom főbb eszmei vezetői, egyes k u t a t á s o k szerint, ele
inte n e m kívántak végletes szakadást előidézni egyház és állam k ö
zött. Ugyanis az abszolutizmus idején állam által ellenőrzött egyház,
ha n e m is ilyetén formában de számukra is felhasználhatónak tűnt,
amennyiben a korábbi időkben kialakult szokásnak megfelelően bizo
nyos tevékenységi formákat meghagytak volna az egyház h a t ó k ö r é -
326
ben (ezen eszmét jól láthatjuk letükrözve II. József esetében is, aki a
p a p o k a t állami tisztviselőknek tekintette egyes „állami" feladatok,
így házasságkötés vagy anyakönyvezés ellátásánál).
Az állammal szoros e g y ü t t m ű k ö d é s r e kényszerült eleve is az egy
ház, hiszen az 1789-es nagy átalakítás egyik lényeges mozzanata ép
p e n az egyházi vagyon saecularisatioja volt. Érdekessége az egyházi
vagyon elvételének, hogy azt jelentős m é r t é k b e n támogatták egyházi
ak is. Egyrészt a szegény alsópapság eleitől fogva szimpatizált a társa
dalom átalakításával. M í g a műveltebb f ő p a p o k egy része m á r k o r á b
ban pártolta a r e f o r m o k a t , így például egyesek komolyabb egyházi
közigazgatási r e f o r m o k a t is megvalósítottak, mint a fiziokrata híré
ben álló Toulouse érseke is. Az ő reformjait még II. József is hasznos
nak tartotta t a n u l m á n y o z n i franciaországi útja során. Ezek után n e m
meglepő, hogy Talleyrand, ekkor még, mint A u t u n p ü s p ö k e , maga
tett javaslatot az A l k o t m á n y o z ó Nemzetgyűlésben az egyházi vagyon
államosítására. Tehát egyház és állam k ö z ö t t az 1 7 8 9 - 9 1 közötti idő
szakban, ha n e m is m i n d e n ü t t teljes nézetazonosság, de mégis egyfaj
ta normális e g y ü t t m ű k ö d é s i készség figyelhető meg. (Csak zárójelben
jegyezzük meg, h o g y a forradalmi m o z g a l m a k kezdetén, amikor a ki
rály k ü l ö n b ö z ő t r ü k ö k k e l próbálta megakadályozni a h á r o m rend
együttes ülését, a k k o r a papság rendje rendszeresen csatlakozott a
h a r m a d i k r e n d h e z , így 1 7 8 9 . június 2 2 - é n és 24-én).
Az egyháziak többsége részéről megnyilvánuló szimpátia teszi le
hetővé további fontos intézkedések megtételét. Így a híres augusztus
4-i j o g l e m o n d ó éjszakán belenyugosznak az egyházi tized eltörlésé
be, ezt követi majd n o v e m b e r b e n az egyházi vagyon m á r említett ál
lamosítása. Sajátos ígéret is elhangzik, h o g y ettől kezdve, cserébe az
á t e n g e d e t t egyházi v a g y o n é r t az egyházi szertartások költségeit az
állami költségvetés állja, illetve a p a p o k a t , m i n t tisztviselőket az ál
lam fizeti. Ebben a nagy e g y ü t t m ű k ö d é s i h a n g u l a t b a n é r t h e t ő meg,
hogy a híres D e k l a r á c i ó továbblép a korábbi h a g y o m á n y o s vallássza
badság eszmén és m á r a g o n d o l a t és lelkiismereti szabadságot rög
zíti. Így szól a 10. szakasz: „Senkit sem lehet zavarni véleményei
m i a t t , még vallásos véleményei m i a t t sem, feltéve, hogy ezeknek a
kinyilvánítása n e m zavarja a t ö r v é n y által megállapított k ö z r e n d e t . "
(Jellemző, h o g y a f o r r a d a l m á r o k jelentős részének deista felfogása
jelen van a Deklaráció megfogalmazásában. M á r a bevezetőben
hangsúlyozzák, h o g y a Deklaráció megállapítja az „ember természe-
327
tes, elidegeníthetetlen és szent jogait ...a Legfőbb L é n y n e k jelenlé
tében és védelme alatt..")
Állam és egyház ezen összerendezett m ű k ö d é s e legelőször akkor
látszik megbomlani, a m i d ő n az 1 7 9 0 . júliusi törvényhozás hozzányúlt
az egyházi közigazgatási beosztáshoz. Előírták az állami területi beosz
tás és az egyházi közigazgatási beosztás kötelező egybeesését, tehát a
politikai megye területe azonos lesz egy-egy püspökség területével.
Ennek során nemcsak számos középkori püspökséget szüntettek meg,
h a n e m az egyházi tisztségek betöltésére is új m ó d o t állapítottak meg:
a választást. M é g p e d i g a püspöktől kezdve lefelé az egyházi hierarchi
át az adott közigazgatási kerület választójogosultsággal rendelkező
polgárai választják. Mindezek biztosítására k i m o n d t a a törvény, hogy
a papság köteles esküt tenni az új alkotmányos berendezkedés megtar
tására. Az eskü megtagadóit állásvesztéssel sújtják. Egyúttal a gallika
nizmus szellemében megtiltják a p ü s p ö k ö k n e k a R ó m á h o z való felleb
bezést. Ez viszont m á r szakadást idézett elő az egyháziak között.
Fontos kiemelni, hogy az 1791-es m o n a r c h i k u s a l k o t m á n y b a beke
rül a fenti szabályok lényege, azaz az egyházi tisztségnek választással
t ö r t é n ő betöltése. A p a p o k a t , m i k é n t a T ö r v é n y h o z ó Gyűlés képvise
lőit, illetve a bírákat a helyi, választó jogosultsággal rendelkező pol
gároknak kell választani az A l k o t m á n y előírása szerint. A hierarchi
kus katolikus egyházban választás bevezetése contradictio in adjecto.
Ugyanakkor a kálvini h a g y o m á n y o k alapján Európa-szerte protestáns
területeken az összes egyházi tisztséget valamilyen m ó d o n választás
sal vagy ahogy a kálvinisták hirdetik „elhívással" lehet csak betölteni.
M i n t h a jelen lenne e francia a l k o t m á n y o s szabályozásban „Jean Cu-
vain" szelleme.
Ettől kezdve viszont a papság egyre nagyobb számban kezd csatla
kozni a k ü l ö n b ö z ő forradalom-ellenes m e g m o z d u l á s o k h o z . A forra
dalomtól való elfordulásukat csak erősítik az 1 7 9 1 őszén h o z o t t
újabb törvények, amelyek aláírása ellen a király ugyan vétót használ,
de e törvények ekkortól a papságot az emigránsokkal együtt kezdik
kezelni. Ám míg az emigránsokat csak birtokelkobzással fenyegethe
tik meg, addig az egyháziak számára ismét előírják az eskü letételét az
a l k o t m á n y r a . Az ezt elmulasztókat felelőssé tehetik a t e r ü l e t ü k ö n
t á m a d t népi zavargásokért. Ugyanezen szabályokat megismétlik egy
évvel később az 1 7 9 2 . augusztusi d e k r é t u m o k b a n , amelyek m á r a ki
rályi h a t a l o m felfüggesztése után születtek. E d e k r é t u m o k az esküt le
328
nem tevőket újabb szankcióval, deportálással fenyegetik meg. A hely
zetet a király 1792-es p e r e tovább élezi.
Az 1792-es év gyökeres változást eredményez a francia forradal
m á r o k egyház-felfogásában. A fenti folyamat során megérlelődik
b e n n ü k az állam és egyház tökéletes elválasztásának g o n d o l a t a és en
nek jogszabályi megfogalmazása is. M a g a az ötlet eredetileg is jelen
van a francia deisták k ö r é b e n . Különösen élesen fogalmazta azt meg
m á r Rousseau, aki szerint keresztény k ö z t á r s a s á g n e m lehetséges. Bár
elismeri a vélemény szabad nyilvánításának jogát mégis azt mondja,
hogy: „De m i n d e n k i , aki azt meri m o n d a n i az Egyházon kívül nincs
üdvösség, azt ki kell űzni az államból." Rousseau elismeri egy legfőbb
lény, a g o n d o s k o d ó Istenség létét, akinek személyéhez bizonyos pol
gári hitvallási d o g m á k a t fűz (ezek: a jövő élet, az igazak boldogsága,
a gonoszok b ű n h ő d é s e , a társadalmi szerződés és a törvények szent
sége). E d o g m á k a t m e g v e t ő k e t viszont a társadalomból száműzni kí
vánja, alkalmatlanok lévén a közösségi együttélésre. E radikális taní
tások, m i n t jeleztük megjelentek bizonyos korabeli jogszabályokban,
s v é g e r e d m é n y ü k b e n az állam és egyház tökéletes szeparálásához, sőt
bizonyos értelemben szembenállásához vezettek el. Ez ellen egy a va
gyonától teljesen megfosztott egyház m á r n e m t u d o t t védekezni.
H o g y pedig az egyháziak számára m e g m a r a d t egyetlen jogosítvány
a politikai jogok gyakorlása útján való beleszólási lehetőséget is el
vágják, a választójogi szabályozás útján manipulálják az egyháziaknak
a közéletből való kiszorítását. Egyetlen jellemző példa erre az 1 7 9 5 -
ös alkotmány, ahol az Öregek tanácsába csak nős vagy elvált férfiak
választhatók. Ezzel a szabállyal é p p e n a papság t u d a t o s kizárása k ö
vetkezik be a törvényhozási folyamatból. Tehát politikailag a társada
lom perifériájára sikerült kiszorítani az egykor nagyhatalmú francia
egyházat.
Formai változás a francia állam és egyház kapcsolatában N a p ó l e o n
idejében érkezik el. A m e g h a t á r o z o t t társadalmi rétegeknél kifejezet
ten a stabilitásra t ö r e k v ő u r a l k o d ó egyes látszatintézkedésével meg
békélésre kényszeríti az egyházat. Bár a p á p á t fogságra vető, s magát
a p á p a jelenlétében császárrá k o r o n á z ó N a p ó l e o n n a k taktikailag is
feltétlen szüksége volt egy hatalmával szemben toleráns egyházra. Így
N a p ó l e o n k o n k o r d á t u m á b a n kiegyezett a pápával, ám tulajdonkép
pen az egyház feletti világi h a t a l o m jogosítványait n e m engedte át.
Szűk k ö r ű , egyházi vagyonnal kapcsolatos kárpótlása is erre utal. Az-
329
az a francia állam és egyház kapcsolata elindult a napjainkig tartó lát
szatra politikai semlegesség útján, ám a gyakorlatban ez az egyházak
és testületeik feletti állami ellenőrzés megvalósulását jelenti. A fran
cia államhatalom szerencséjére ezt még a gallikanizmus h a g y o m á n y a
is elősegítette.
7.3.5. Állam és egyház elválasztása a polgári

Franciaországban, a szigorú elválasztás kontinentális
példája
A Francia Forradalmat k ö v e t ő e n N a p ó l e o n kezdett új kapcsolato

kat az egyházzal. E n n e k politikai oka, hogy császári címének legiti
málásához szüksége volt a p á p a hallgatólagos támogatására. Az 1 8 0 1 -
ben k ö t ö t t k o n k o r d á t u m eredményei:
a) A francia egyház n e m kapja vissza vagyonát.
b) De az állam deklarálja, hogy a franciák többségének vallása a ka
tolikus vallás.
c) A p ü s p ö k ö k e t ismételten az államfő nevezi ki (ellentétben az
1 7 9 l - e s alkotmány püspöki szabályaival), s a p á p a csak a missio
canonica-t, tehát a megerősítési jogot gyakorolja.
d) Az egyházi hivatalviselőket ezentúl ismét az állam fizeti.
e) A katolikus egyházzal kapcsolatos állami elismerést és anyagi t á m o
gatást kiterjesztik a lutheránusokra, reformátusokra és zsidókra is.
f) Ugyanekkor ez egy korlátozott elismerés, mivel a jogi konfliktusok
esetén a világi jog bír elsőbbséggel az egyházi joggal szemben (NB.
a gallicanismus régi tétele, hogy a k á n o n i jog felett a francia vilá
gi jog elsőbbséggel bírt I. Ferenc Bolognai k o n k o r d á t u m a óta.)
g) M e g m a r a d t az állami házassági jog és az állami bíráskodás házas
sági ügyekben, így az anyakönyvek is államiak lesznek.
1809-ben N a p ó l e o n egy új, quasi Egyházügyi H i v a t a l t állít fel.
E n n e k feladata egészen 1905-ig bizonyos mérsékelt állami támogatá
sok eljuttatása az egyes felekezetek számára. Így a felekezetek egyhá
zi pénzügyi intézményei ezen állami hivatalnak alárendelten m ű k ö d
nek az elválasztás ellenére.
1870-et k ö v e t ő e n kiéleződik Franciaországban is az állam és egy
ház viszonya, itt is „ k u l t u r k a m p f " zajlik. E n n e k fő mozgatója az
antikleriklis párt. Ám Németországgal ellentétben n e m követi meg-
330
egyezés. Ellenben 1 9 0 5 - b e n új állami törvény születik egyház és ál
lam végleges elválasztásáról, amely szigorú szeparáció mintája:
a) Az i d ő k ö z b e n visszakerült egyházi vagyont ismét szekularizálják,
még az egyházi épületeket is (így ezek fenntartása elsősorban álla
mi költségvetésből történik).
b) Az egyházi személyek állami fizetést kapnak.
c) Ezentúl m i n d e n állami támogatás tilos m é g az oktatási intézmé
n y e k n e k is. Így megszüntetik a Napóleon-féle rendelkezések nyo
m á n 1809-től eddig rendszeresen nyújtott állami támogatást a fe
lekezeteknek.
d) A négy „ t ö r t é n e l m i " egyház szabadon folytathatja hitéleti tevé
kenységét, s e n n e k fenntartására híveitől a d o m á n y o k a t fogadhat el.
e) A szerzetesrendeket és más egyházi egyesületeket csak külön álla
mi engedélyezési eljárás és regisztráció u t á n engedik m ű k ö d n i . Az
engedélyt végső soron a p a r l a m e n t adja, törvényben.
1 9 4 5 - ö t k ö v e t ő e n kissé oldódik a szigorú szeparáció. E n n e k oka,
hogy a francia egyháziak m i n d k é t h á b o r ú b a n a hazafiasság számos
példáját m u t a t t á k . Változások:
a) M e g m a r a d ugyan az állam és egyház elválasztásának elve, de
egyúttal m e g m a r a d a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos
szintű garantálása (szabad n e m hívőnek lenni) is.
b) A négy történeti egyház hitélete állami kontroll nélküli.
c) Ám 1 9 2 l - e s m o d u s vivendi eredményeképpen a katolikus püspök
kinevezési jog a CIC alapján most m á r a pápát illeti, de minden ki
nevezés előtt a Szentszék konzultálni köteles a francia kormánnyal.
d) A szerzetesrendek és más vallási egyesületek esetében egyszerűsí-
tettebb lesz az engedélyezési eljárás, amennyiben az Államtanács
t á m o g a t ó javaslata alapján államfő vagy k o r m á n y adja ki a m ű k ö
dési engedélyt.
e) Garancia az engedély megadásánál, hogy a megtagadást az állami
szerveknek i n d o k o l n i kell. Ezek a vallási testületek változatlanul
csak magánjogi jogi személyiséggel bírnak.
f) Bár ily m ó d o n idővel kialakult egy a vallási közösségekre v o n a t k o
zó k ü l ö n jog, amely különbözik az általános egyesületi jogtól, ám
az engedélyezett vallási közösségek továbbra is állami ellenőrzés
alatt állnak. Ezt az ellenőrzést a korábbi k ö z p o n t i szinttől ma m á r
leadták a helyi prefektusok hatáskörébe.
g) Az egyházi támogatással kapcsolatos felfogás is módosult:
331
- az állampolgár adója egy részét felajánlhatja egyházának;
- létrehozhatók olyan egyházi jellegű alapítványok, amelyek az egy
házakat támogathatják. Ezen új alapítványok m á r közvetlenül is
k a p h a t n a k költségvetési támogatást, amit azután átutalnak a fele
kezeti iskolai oktatás finanszírozására;
- az engedélyezett vallási közösségek az engedély alapján jelentős ál
lami a d ó kedvezményben részesülnek, így é r d e m e s számos vallási
egyesülés számára ezt az engedélyezett formát használni.
7.2. Felekezetek közötti koordináció: a német példa
A n é m e t b i r o d a l o m b a n az Augsburgi vallásbéke fő elve a „cuius

regio eius religio" alapján az egyes t a r t o m á n y o k világosan elkülönül
tek vallásilag. M i n d e n ü t t a t a r t o m á n y ú r határozta meg a lakosság val
lását. Ezt csak tovább erősítette az 1648-as Westfáliai béke, amely a
t a r t o m á n y o k n a k még a külügyi kapcsolattartás jogát is megadta.
Mégis különbség volt a katolikusnak m a r a d ó és a protestánssá váló
t a r t o m á n y o k között, a m e n n y i b e n a protestáns t a r t o m á n y o k b a n két
jelentős dolog mégis történt:
1. A pápai hatalom helyébe a t a r t o m á n y ú r lépett, így m o s t m á r ő
gyakorolt főfelügyeleti jogot az új protestáns egyház felett. Ez az
egyházfenségnek nevezett jogosítvány k ü l ö n ö s e n lutheránus vi
szonylatban jelentette:
- a superintendensek (tkp. püspök) kinevezési jogát;
- az egyházi közigazgatási beosztás m e g h a t á r o z á s á n a k a jogát;
- csak az ő engedélyével lehetett összehívni zsinatot, ahol megbí
zottja elnökölt, s a h a t á r o z a t o k a t jóváhagyás végett be kellett neki
mutatni.
2. Protestáns területeken m e g t ö r t é n t a saecularisatio: ez t a r t o m á n y i
szinten a t a r t o m á n y ú r v a g y o n á t gyarapította; míg a v á r o s o k b a n a
tanács tette rá a kezét a m á r k o r á b b a n is a v á r o s é n a k tekintett
vagyonra, ebből ún. Religions f o n d o k a t csináltak. (Ezekből a
vallásalapokból finanszírozták a közösség szociális és oktatási fel
adatait.)
1805-ben a napóleoni támadás e r e d m é n y e k é n t kialakuló helyzet
ben megtörténik a mediatizáció. E n n e k k e r e t é b e n a Rajnán túli volt
szuveréneket elszenvedett vagyoni káraikért kárpótolják. E n n e k alap-
332
ja, hogy az egész b i r o d a l o m b a n , de különösen a Rajna-völgyben az
összes m é g eddig m e g m a r a d t egyházi vagyont saecularisálják. Ez el
sősorban a püspökségek és k á p t a l a n o k vagyonát érinti, de a helyi plé
bániák kisebb v a g y o n á t erre a célra n e m veszik igénybe.
Az 1815-ös bécsi kongresszust k ö v e t ő e n a kialakuló N é m e t Szö
vetségi k á r p ó t l á s i egyezményt k ö t az egyházakkal az elszenvedett va
gyoni kártérítés miatt. Egy m e g h a t á r o z o t t összeget ajánlanak fel az
egyes egyházaknak kárpótlás fejében. Ezt a kárpótlást az elmúlt két
száz év politikai viharai ellenére mindig valorizálták, s ma is ez képe
zi a n é m e t egyházi vezetés fő jövedelmét, amelyet az állam rendsze
resen ma is folyósít a p ü s p ö k s é g e k n e k .
A jelenlegi helyzet a vallási közösségek közötti koordinációs rend
szerrel jellemezhető. E n n e k alaptételei a hatályos n é m e t alkotmá
n y o n nyugszanak:
a) Az állam és egyház elválasztásának elvét vallja az alkotmány, s
ezért semleges az egyházzal szemben az állam.
b) Ugyanakkor az állam a fenti tételből következően ezt a semlegessé
get, é p p e n a sokfelekezetűségből következően pozitívan, a feleke
zetek közötti h a r m ó n i á t és egyenjogúságot megteremtve értelmezi.
c) Jelenti ez t ö b b e k k ö z ö t t az egyén lelkiismereti, vallásszabadságá
nak a lehető legteljesebb biztosítását.
d) E n n e k garantálásaként az állam az egyházaknak különleges státust,
az ún. köztestületi státust biztosítja.
e) Ennek k e r e t é b e n elősegíti az iskolai hitoktatás érvényesülését, il
letve állami egyetemeken teolódiai k a r o k működését.
f) Lehetővé teszi a hitéleti tevékenységet a kórházakban, szociális in
tézetekben stb.
g) Külön tábori lelkészi szolgálatot m ű k ö d t e t .
h) Közösen o l d a n a k m e g szociális feladatokat állami és egyházi kari
tatív tevékenység keretében.
i) A közszolgálati m é d i á b a n az egyházaknak megfelelő jelenlétet biz
tosít az állam.
j) Az egyházak anyagi támogatásának biztosítására az állam szedi be
az egyházi a d ó t és juttatja el az egyes államilag elismert felekeze
teknek.
333
7 . 2 . 1 . Az egyházi adó kérdése N é m e t o r s z á g b a n
A n é m e t alkotmányos rendszerben m i n d a z o n egyházaknak illetve

vallási közösségeknek, amelyeknek sikerült elérni a különleges - köz
jogi testület - státusát jogot adnak arra, hogy az állami adónyilván
tartás alapján híveiktől rendszeresen egyházi a d ó t szedjenek. Fontos
ebből a szempontból a n é m e t Alkotmánybíróság azon állásfoglalása,
hogy bármely n é m e t állampolgárnak joga van állami hatóság előtt ki
nyilvánítani, hogy n e m tartozik egyetlen felekezethez sem, így tőle
n e m lehet egyházi a d ó t beszedni.
Az egyházi adó beszedését az állam vállalja magára, s ennek két
módja lehetséges:
1. A m u n k á l t a t ó k vonják le alkalmazottaiktól az a d ó t a jövedelem
m e g h a t á r o z o t t százalékában. Ez történetileg kialakult keretek k ö
zött történik: D é l - N é m e t o r s z á g b a n 8 % , míg Észak-Németország
ban 9 % .
2. Az ún. szellemi szabadfoglalkozásúak esetében az állami a d ó h a t ó
ság teljesíti a levonást. Az így összegyűjtött összegeket azután az ál
lami szervek utalját át az említett egyházaknak, mégpedig katoli
kus viszonylatban a területileg illetékes egyházmegyéknek, míg
protestáns viszonylatban a t a r t o m á n y i egyházaknak.
Az egyházi adó mellett természetesen jogukban áll az egyes egyhá
zaknak híveiktől a d o m á n y o k a t is gyűjteni, amelyek a d ó m e n t e s e k .
Az egyházak a számukra begyűlő összegekről bár a világi közjog
szerint elszámolni n e m kötelesek mégis figyelemreméltó az e n n e k
kapcsán kialakult gyakorlat. Egyrészt m i n d e n egyház ún. a d ó t a n á c s o t
állít fel egyházmegyénként, illetve t a r t o m á n y o k k é n t , amelyek az ille
tékes egyházi szervek tanácsadó szerveiként m ű k ö d n e k , s főként vilá
gi szakértőkből állnak. E mellett az egyes egyházak évente közzéte
szik költségvetésüket, amely egyrészt a bevételeiket tartalmazza a for
rások megjelölésével, másrészt bemutatják zárszámadásukat is, amely
a hovafordításokról és azok m é r t é k é r ő l tájékoztat. Ezzel a módszer
rel kívánják a hívők egyháztámogatását a jövőben is elnyerni.
334
7.3. A passzív semlegesség mintája: az USA

Az Egyesült Államokban m é g inkább meghatározó a történeti fejlő
dés az állam és egyház kapcsolatában. Ugyanis a kivándorló telepesek
zöme éppen vallási üldöztetése miatt hagyta el a kontinenst, élükön az
angol puritánokkal. Emiatt a kialakuló gyarmati telepeken teljesen
természetes és általános felfogás volt, hogy a vallás az a terrénum, ahol
a politikai h a t a l o m n a k nincs keresnivalója. Ez a fajta természetesség
vezethet oda, hogy az eredeti alkotmány n e m is tartalmaz rendelkezé
seket - a kontinenstől eltérően, ahol m á r ekkorra m i n d e n n a p o s a k a
vallásszabadságról szóló törvények - a vallásszabadságra vonatkozóan.
Ez a hiányosság nyilvánvalóan a k k o r kezd érződni, amikor a fran
cia forradalom Deklarációjában m á r szerepeltetik a lelkiismereti és
véleménynyilvánítási szabadságot is, illetve az Amerikai Egyesült
Államok területe idővel kezd olyan területekkel is gyarapodni így Új-
M e x i k ó és K a n a d a egyes részei, ahol d o m i n á n s a n katolikusok a lako
sok. M i n d e z e k együttesen is o d a h a t n a k , h o g y az első alkot
mánykiegészítés 1 7 9 1 - b e n m á r megfogalmazza a vallásszabadsággal
kapcsolatos máig egyetlen alkotmányos szabályt. Jellemző, hogy ez a
szabadság együtt kerül szabályozásra, ugyanazon alkotmánykiegészí
tés második fordulataként, a szólás, a sajtó, a gyülekezés és petício-
nálás jogával, azaz a véleménynyilvánítás együttes garantálásával.
Az 1791-es alkotmánykiegészítés elődjeként is értelmezik n é m e
lyek az 1776-os Virginiai Nyilatkozatnak a vallásszabadsággal kap
csolatos kijelentését. Ám ettől garanciálisabb jellegű a fenti 1791-es
első alkotmánykiegészítés. Ez a kiegészítés tulajdonképpen két alkot
m á n y o s tilalom megfogalmazásával szabályozza egyrészt a vallás- és
lelkiismereti szabadságot, másrészt az állam és egyház elválasztásának
elvét. K o n k r é t a b b a n , az alkotmánykiegészítés kimondja:
1. tilos az államnak bármi olyan törvényt alkotni, amely valamilyen
vallást alapítana (establischment clause);
2. tilos az államnak olyan törvényt alkotni, amely bármely hit vagy
vallás szabad gyakorlását akadályozná (free exercise clause).
A fenti negatív meghatározás egyúttal az állam és egyház elválasz
tásának passzív rendszerét is jelenti. Hiszen a fenti szabályozás alap
ján a kialakuló amerikai gyakorlat szerint tilos többek között bár
miféle állami támogatást is nyújtani, bármelyik vallásnak, m e r t ezzel
é p p e n az említett alkotmányos klauzulákat sértenék. Tehát az ameri-
335
kai a l k o t m á n y o s felfogás szerint az állam e téren abszolút semleges
ségre, azaz passzivitásra kötelezett.
Bár hosszú ideig a jelzett alkotmánykiegészítésben rögzített garan
cia elegendőnek tűnt a lelkiismereti és a vallásszabadság kérdésének
alkotmányos rendezésére, ám az e századi társadalmi fejlődés m á r új
p r o b l é m á k a t vet fel. Ennek elsődleges oka, h o g y az USA a nagyfokú
bevándorlás következtében eléggé vegyes vallásúvá vált, ahol keresz
tyén vallás mellett m á r több más vallás és felekezet is tömegesen léte
zik. Ugyanakkor az egyházi tevékenység költségvetési támogatásának
tilalma is számos p r o b l é m á t felvet. Új alkotmányi szabályozás hiányá
ban e kérdések a Legfelsőbb Bíróságnál, m i n t alkotmánybírósági
funkciót is ellátó szervnél kulminálnak. Így a jelenlegi helyzet első
sorban csak az a S u p r e m C o u r t ilyen ügyekben folytatott bíráskodá
si gyakorlata alapján értelmezhető.
Számos ellentmondásos döntés u t á n egyértelműen állást foglalni
látszott a Supreme C o u r t az ún. L e m o n test-nek 1 9 7 1 - b e n t ö r t é n t
megállapításával. E n n e k keretében azt, h o g y a Legfelsőbb Bíróság ál
tal vizsgált törvény alkotmányos-e, azaz n e m ütközik a fenti klauzu
lákba, h á r o m s z e m p o n t n a k kell megfelelnie:
1. kifejezetten világi jellegűnek kell lenni a törvénynek, k ü l ö n ö s e n
célját tekintve;
2. n e m szabad sem elősegíteni sem gátolni az egyházak m ű k ö d é s é t a
két alkotmányos klauzulának megfelelően;
3. semmilyen m ó d o n n e m eredményezheti a vizsgált törvény az ál
lam és egyház összefonódását.
A fentiek alapján kialakuló legfelsőbb bírósági gyakorlat e n n e k el
lenére itt-ott ingadozásokat is m u t a t .
Külön kiemeli a szakirodalom, hogy a L e m o n test ellenére is, ha
egy törvény vagy alkotmányos gyakorlat ütközni látszik a jelzett két
klauzulával mégis a l k o t m á n y o s n a k t e k i n t e n d ő , ha azt a történetiség
megerősíti. Egy ügyben a Legfelsőbb Bíróság k ü l ö n kiemelte, hogy
m i n d a z o n alkotmányos gyakorlat, amely hosszú ideje folytatódik és
szélesebb k ö r b e n elfogadott, megerősítheti az a l k o t m á n y b a ütközés
látszata ellenére is a kérdéses gyakorlat alkotmányosságát. Így t u d t á k
például a l k o t m á n y o s a n értelmezni az egyes t ö r v é n y h o z ó k által
m e g t á m a d o t t kongresszusi ima több száz éves gyakorlatát. E n n e k ke
retében ugyanis m i n d e n kongresszusi ülésszak kezdetén, m á r a Kon
tinentális Kongresszus óta egy protestáns lelkész imát m o n d az új tör-
336
vényhozási szakasz kezdetén. Ezt a kifogásolt szokást csak az alapító
atyák szándékára való visszautalással és a n n a k több száz éves töretlen
gyakorlatával t u d t a a l k o t m á n y o s n a k értelmezni és ily m ó d o n elfo
gadtatni a Legfelsőbb Bíróság.
M i n d e z e k a jelek arra utalnak, hogy a színes vallási élettel bíró
USA sem kerülheti meg hosszú távozna valamilyen új, kiegészítő al
k o t m á n y o s szabályozás szükségességét, különösen azok után, hogy a
gyakorlati életben számos ún. szekta é p p e n a vallásszabadság feltét
len elvét, illetve a semleges elválasztás elvét kihasználva még végletes
cselekvésekre is ragadtatja magát. H a s o n l ó feszítő erő lehet a vallá
sok állami t á m o g a t á s á n a k kérdése. Az amerikai szabályozásból követ
kezően az egyházak semmiféle hivatalos állami, költségvetési támoga
tásban n e m részesülhetnek. Az amerikai egyházak csak és elsősorban
a hívők a d o m á n y a i b ó l tartják fenn magukat. Ez jelenleg az ottani jó
léti társadalom lehetőségeiből a d ó d ó a n nyilván n e m is okoz nagy
p r o b l é m á t . Kérdés, hogy hosszú távon mégis fenntartható-e ez az al
k o t m á n y o s gyakorlat.
VIII. Fejezet
8. A KÖZIGAZGATÁSI JOG,
KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSJOG KIALAKULÁSA,
T Ö R T É N E T I FEJLŐDÉSE
8.1. Közigazgatási jog, mint jogág kialakulása
8 . 1 . 1 . Ius publicum - droit administratif
A közigazgatási jog kialakulása a polgári társadalom modernizá

lódó jogrendszerének a jelensége, és következménye a polgári alkot
mányosság kialakulásának, illetve a kartális polgári a l k o t m á n y o k el
fogadásának. K o r á b b a n n e m létezett, h a n e m a köztevékenységre vo
natkozó jogot egységesen a ius p u b l i c u m foglalta magában. A ius
publicum a k ö z é p k o r folyamán azokat a jogokat foglalta magában,
amelyek differenciálatlanul a h a t a l o m gyakorlásának alapjait, és a
társadalom a d o t t osztályainak a h a t a l o m m a l összefüggő személyi stá
tusát, a h a t a l o m gyakorlásában való részvétele módját adta. Ez a ius
p u b l i c u m t e h á t egyszerre intézményeket és eljárásokat, „igazi" jogo
kat jelentett, a mai jogrendszerekhez hasonlítva leginkább „alkot
m á n y j o g n a k " volt t e k i n t h e t ő .
A polgári t á r s d a l o m , illetve a n n a k az a l k o t m á n y o k b a n való rög
zítését k ö v e t ő e n ius p u b l i c u m differenciálódott, az elsődlegesen az
alkotmányos h a t a l m a k szintjére v o n a t k o z ó alkotmányjogtól meg
különböztetve jött létre az állam kormányzását végző, alapvetően az
államhatalom gyakorlását kézben tartó intézményeknek alárendelt ál
lami tevékenység szervezetére és m ű k ö d é s é r e v o n a t k o z ó jog, mint
közigazgatási jog.
A közigazgatási jog, m i n t a jogrendszer része, mint sajátos jogág
Franciaországban alakult ki, s a francia jogszemlélet alapján terjedt el
a kontinentális E u r ó p á b a n . A közigazgatási jog francia megnevezése
a „droit administratif", szó szerint az igazgatás jogát jelenti. Az „ad-
minisration" - adminisztráció (ügyek szolgálatszerű intézése) - és a
jog szó összekapcsolása a z o n b a n az angol és a francia jogi nyelvben
k o r á b b a n is létezett, - „administration of law", „administration de la
justice" -, és általában a jogszolgáltatást jelentette, amely javarészt
338
bírói jellegű jogszolgáltatás volt, amely bírói jogszolgáltatás azonban
még n e m differenciálódott a mai szemléletünk szerinti b ü n t e t ő , illet
ve magánjogi bíráskodásra, illetve m a g á b a n foglalta a klasszikus bírói
és a királyi tisztviselők és a földesúri h a t a l o m tisztségviselői által tör
ténő - gyakorta n e m peres, közvetlen jogszolgáltatási tevékenységet.
A közigazgatási jog jogi jellegének elméleti alapjait a felvilágoso
dás politikai g o n d o l k o d ó i , filozófusai teremtették meg, amennyiben
a polgári elvek alapján m ű k ö d ő alkotmányos törvényhozás alá ren
delni g o n d o l t á k a h a t a l o m gyakorlásának m i n d e n n a p o s eljárásait és
szerveit, ezzel kifejezve a n n a k politikai és jogi értelemben vett végre
hajtó jellegét. A polgári a l k o t m á n y o s s á g elvei, s azon alapulva a pol
gári a l k o t m á n y o k teremtették meg a „végrehajtó h a t a l o m " fogalmát,
amely eredetileg a p a r l a m e n t i törvények végrehajtására hivatott ál
lami szervezetet és a n n a k tevékenységét jelentette, s amely é p p e n a
törvényekhez kötöttsége révén nemcsak államtani, politikai, h a n e m
közvetlenül jogi, közjogi fogalom is volt. Általában M o n t e s q u i e u ha
talommegosztásról szóló gondolatait szokták idézni a végrehajtó ha
talom tényleges szerepéről, de ennél jóval következetesebb megfogal
mazásban fejti ki Rousseau a „ T á r s a d a l m i szerződés"-ben a végrehaj
tó h a t a l o m jogi kötöttségét, amennyiben a főhatalom voltaképpeni
hivatása a törvények végrehajtása, érvényesítése, cselekvésének hatá
rait az „általános a k a r a t k é n t " felfogott törvények szigorúan kijelölik,
és a m e n n y i b e n a végrehajtó h a t a l o m hatalmi helyzetével visszaélve
n e m korlátozza magát a t ö r v é n y e k b e n meghatározott, a polgárok ál
tal közvetlenül m e g a l k o t o t t „általános akarat" végrehajtására, a tár
sadalmi szerződés alanyait, a p o l g á r o k a t közvetlenül megilleti a főha-
talommal szembeni ellenállás, a n n a k „kicserélésének" joga. A „droit
administratif" megnevezés, a végrehajtás adminisztratív ügyintézés
jellegére utal, s ezzel a n n a k a kormányzati hatalomtól, annak jogától
való megkülönböztetését tartalmazza.
8 . 1 . 2 . A közigazgatás anyagi és szervezeti joga
A polgári p a r l a m e n t e k szisztematikus törvényhozása elsősorban is

m e g h a t á r o z t a a végrehajtó h a t a l o m m ű k ö d é s é n e k irányát, feladatait,
azaz cselekvésének kereteit. E n n e k során a kulcskérdés „mit tehet,
mit kell tegyen" a végrehajtó h a t a l o m , s az ezt m e g h a t á r o z ó törvény-
A KÖZIGAZGATÁSI JOG, KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSJOG...
339
hozásból eredeztethető a közigazgatás „anyagi joga". A feladatok
megvalósításának, a jogi keretek biztosításának igénye következtében
szükségessé vált a polgári állam többé-kevésbé egységes, a törvények
végrehajtásával megbízott szervezetrendszerének a kialakítása, vagyis
a voltaképpeni közigazgatási szervezetrendszer létrehozása. Ezért a
polgári alkotmányossághoz szorosan h o z z á t a r t o z o t t az állam szerve
zeti egységesülése is.
A közigazgatási jognak, m i n t jogágnak t e h á t két alapvető forrása
volt, a közigazgatás elé tűzött célok, feladatok tevékenységi korlátok
törvényes megfogalmazása, illetve a közigazgatás szervezetére vonat
kozó jog. Az előbbi a közigazgatás hatásköri rendjét rögzítő anyagi
jog, az utóbbi szervezeti jog. E szervezeti jog k ü l ö n b ö z ő jogot jelen
tett a közigazgatás k ü l ö n b ö z ő szintjein. A k o r m á n y z á s , illetve a kor
mányzatnak közvetlenül alárendelt szintjén az a l k o t m á n y o k o n túlme
nő törvényi szabályokat általában n e m , vagy csak igen részlegesen
hoztak, a közigazgatás alsóbb szintjein a z o n b a n igen k o r á n elfogad
tak törvényi szabályokat a helyi, területi igazgatás legáltalánosabb
szerveinek, a polgári állam ö n k o r m á n y z a t a i n a k a rendszeréről, struk
túrájáról.
A polgári alkotmányozás eredeti modelljét a z o n b a n igen k o r á n
megtörte a kormányzati h a t a l o m tényleges m ű k ö d é s é n e k gyakorlata,
amely nagyon k o r á n elismertette a törvények keretei k ö z ö t t az álta
lános végrehajtó hatalmi, - a gyakorlatban az u r a l k o d ó i - rendelke
zések jogi jellegét, ezzel tompítva a törvényhez k ö t ö t t s é g kizárólagos
követelményét. Ez a feudális abszolutizmusból „átemelt" gyakorlat, s
e n n e k alapján b o n t a k o z o t t ki a közigazgatás rendeletalkotása. A köz
igazgatás rendeletalkotását eleinte csak kivételesnek, „a szükség
helyzetek" által kivételesen i n d o k o l t n a k tekintették, majd k é s ő b b e
rendeletalkotás szisztematikusabbá vált, s a közigazgatási, rendeletal
kotásra csupán azt a követelményt tartották i r á n y a d ó n a k , hogy az a
törvények felhatalmazása alapján, illetőleg a törvény végrehajtását
szolgáló további részletszabályok k ö r é b e n maradjon. E n n e k az elv
nek a keretei között is csakhamar m e g n ö v e k e d e t t a közigazgatás ren
deletalkotó tevékenysége, elsősorban a k o r m á n y z a t , a k ö z p o n t i köz
igazgatás szintjén. Ez a n n a k k ö s z ö n h e t ő , hogy a polgári átalakulás
korszakának rendészeti, a közrendet, az alapvető szabadságjogokat
biztosító állama a X I X . század folyamán fokozatosan átalakult gazda
sági beavatkozó, illetve szolgáltató állammá, közigazgatása „szolgál-
340
tató közigazgatássá". E fejlődés e r e d m é n y e k é n t az eredetileg kivéte
les közigazgatási jogszabályalkotó tevékenység hatalmas tömegű ren
deletalkotó tevékenységgé vált, illetve a fokozatos alkotmányos „re
f o r m o k " e r e d m é n y e k é n t megszűnt az az általános követelmény, hogy
a közigazgatási rendeletalkotás kizárólag a törvényi felhatalmazás
keretei közötti, illetve az a n n a k a végrehajtására szolgáló további
részletszabályok szükségességességre tekintettel történhet. A konti
nentális E u r ó p a legtöbb államában elismerték a közigazgatás eredeti
jogszabályalkotó jogát, amelynek egyedüli korlátja a jogszabályok
hierarchiájának elve, azaz azok n e m lehettek ellentétesek az alkotmá
nyokkal, illetve a törvényekkel. E k ö v e t e l m é n y t azonban gyengítette,
hogy E u r ó p á b a n csak a II. világháború u t á n h o z t á k létre az alkot
mánybíróságokat, addig é r d e m b e n alkotmányossági n o r m a k o n t r o l l
n e m volt. A közigazgatási jog fogalma ennek alapján mechanikusan
kiterjedt a rendeletalkotással létrehozott jogra, amely később nem
csak a közigazgatás „számára" megfogalmazott jog volt, h a n e m kü
lönböző m é r t é k b e n kiterjedt az egyéb (pl. magánjogi) jogokra is.
Különösen a X I X . század utolsó harmadára az Európa-szerte kiala
kuló jogállam növelte meg a közigazgatás anyagi és szervezeti jogát.
A jogállam alapgondolata, az állam működésének teljes joghoz kötése
volt, ezért a következetes jogállamban az állami m ű k ö d é s egészére vo
natkozóan jogszabályokban kellett meghatározni a jogot. Ez döntően a
közigazgatásra v o n a t k o z ó joganyag megtöbbszörözését jelentette.
E fejlődésből legkinkább Anglia „lógott ki". Angliában ugyanis
már a polgári alkotmányosság kialakulását megelőzően alapvető al
k o t m á n y o s jognak, elvnek tekintették a törvények elsődleges jogfor
rás jellegét, amely törvények a p a r l a m e n t és az u r a l k o d ó közös alko
tása „the king in the Parliament". Az u r a l k o d ó „saját" rendeletalko
tását csak az u r a l k o d ó t megillető „prerogatívák" k ö r é b e n tartották
elfogadhatónak. U g y a n a k k o r a jog messze n e m a formális értelemben
kiadott jogszabályok, így t ö r v é n y e k h e z vagy rendeletekhez k ö t ö t t jog
volt, h a n e m a bírói, elsődlegesen a c o m m o n law bírói gyakorlat joga.
A polgári f o r r a d a l o m e r e d m é n y e n e m a jogrendszer hagyományainak
újjal való felváltása, m i n t inkább a jogrendszer tartalmának a polgári
igényeknek megfelelő t a r t a l o m m a l való megtöltése volt. A hagyo
mányos állami és jogi keretek egészen a X I X . század utolsó h a r m a d á
ig alkalmasaknak bizonyultak. A n g l i á b a n n e m alakult ki a végrehaj
tó h a t a l o m g o n d o l a t a , illetve az angol politikai filozófusok, illetve
341
jogtudósok élesen bírálták a kontinentális, elsősorban a francia fejle
ményeket. E n n e k következtében n e m alakult ki szisztematikus köz
igazgatási szervezet sem, a k o r m á n y z á s szintjén e l d ö n t e n d ő ügyeket
- pl. az angol p a r l a m e n t törvényekben - Private Bill, törvényhozási
eljárásban d ö n t ö t t e el. A helyi igazgatás szintjén is sokáig fennmarad
tak a hagyományos ö n k o r m á n y z a t i szervezeti keretek, amelyek bizo
nyos elvei máig is élnek. A neves angol alkotmányjogtudós, Dicens,
1 8 8 5 - b e n kiadott híres m ű v é b e n kifejezetten tagadta a közigazgatási
jog szükségességét.
8 . 1 . 3 . A közigazgatás jogi felelőssége, a fiscus teória
A közigazgatás döntéseinek jogszerűsége és helyessége feletti k o n t

roll automatikusan felveti e d ö n t é s jogi természetének kérdését: jogi
értelemben „hibás-e" a közigazgatás, ha döntése felülvizsgálatra, en
n e k során korrekcióra szorul? A h a t a l o m felelősségének gondolata
n e m volt magától é r t e t e n d ő , tekintettel arra, hogy a h a t a l o m gyakor
lása végső soron az u r a l k o d ó felségjogából eredt, s a h a g y o m á n y o s
jogszemlélet szerint az u r a l k o d ó n e m v o n h a t ó felelősségre. Bár a
polgári forradalmak e felfogást megrengették, s pl. u r a l k o d ó k a t fele
lősségre is vontak, ezeknek az eljárásoknak a jogszerűsége később is
vitatott volt, s a forradalmak utáni restaurációk g o n d o s k o d n i igye
keztek az uralkodói felelőtlenség fenntartásáról. Ezt a felelőtlenséget
p ó t o l t a a polgári a l k o t m á n y o s s á g „ellenjegyzés" intézménye, amely
nek alapján az ellenjegyző a hibás döntésért „ m a g á r a vállalta" a fele
lősséget, az ellenjegyzés nélkül azonban a d ö n t é s n e m volt végrehajt
h a t ó . Mivel az a l k o t m á n y o s m o n a r c h i á k b a n a végrehajtó h a t a l o m , a
közigazgatás az u r a l k o d ó kezében m a r a d t , kétséges volt, h o g y a fele
lősségi viszonyok h o g y a n alakíthatók ki. Igazi m e g o l d á s t csupán a
parlamentáris k o r m á n y z a t alakíthatott, ki, amelyben az u r a l k o d ó
m á r n e m rendelkezett a közigazgatás felett, hiszen azt a parlamenti
többség által „delegált" miniszter vezeti.
A közigazgatás jogi felelősségének megteremtésére a magánjog
alapján kifejlődött a kincstár, a fiscus felelősségének az intézménye.
E n n e k alapja az, hogy az államfő vagyonát m e g kell k ü l ö n b ö z t e t n i az
állam vagyonától, az állam v a g y o n a felett rendelkező „jogalany" a
kincstár. Bár a kincstár maga alapjában véve közjogi, közigazgatási
342
jogi személy, az általa kezelt vagyon azonban - mint az állam diffe
renciálatlan vagyona - magánjogi jellegű, ezért ha az állam, a köz
igazgatás jogellenesen k á r t okoz, a k á r é r t a kincstár beperelhető, és
a magánjog alapján k é r h e t ő a kártérítés. Ez a megoldás ö n m a g á b a n
n e m jelentette a hibás d ö n t é s „megsemmisítését", korrekcióját, csu
pán a hiba következményeinek a kompenzációját. M i n d a d d i g , amíg a
X I X . század utolsó h a r m a d á b a n kialakuló jogállamban meg n e m te
r e m t e t t é k a közigazgatás döntései, „ a k t u s a i " feletti szisztematikus bí
rósági kontrollt, e félig magánjogi jellegű kártérítési felelősség volt a
közigazgatás jogi felelősségét m e g t e r e m t ő intézmény. A közigazgatá
si eljárásjognak a jogállamban kialakuló szisztematikus „jogvitás eljá
rásai" t e r e m t e t t é k m e g a közigazgatás „ n e m magánjogi" felelősségét,
amelyek d ö n t ő e n a hibás h a t á r o z a t o k korrekcióját jelentette. A köz
igazgatási jog alapvető elvei és intézményei n e m csekély m é r t é k b e n e
felelősségre, k o r r e k c i ó r a kidolgozott megoldásokból ered, elsősor
ban Franciaországban, amely mintául szolgált az egész kontinentális
Európában.
8 . 1 . 4 . A közigazgatás eljárási joga
A közigazgatás m i n t végrehajtó tevékenység az általánosan megfo

galmazott törvények alapján, azok érvényesítésére járt el. E tekintet
ben m ű k ö d é s e kettős, egyrészt eljár a törvény keretei között m ű k ö d ő
k o r m á n y z a t által kitűzött célok teljesítésére, k o n k r é t feladatokat tel
jesítve, mint bármely más személy vagy szervezet, Másrészt a törvé
nyek érvényesítése jogokat és kötelezettségeket érintő döntésekkel
történik, amelynek „közjogi" alapja az, hogy a közigazgatás a közér
deket képviseli, ezért k ö z h a t a l o m m a l rendelkezik. A közhatalom joga
annyit jelent, hogy m á s o k r a kötelező döntéseket hozhat. E döntések
célját, a döntések hatásköri elosztását a közigazgatási anyagi és szerve
zeti joga tartalmazza. A klasszikus jogágak - büntetőjog, magánjog -
esetében a polgári állam joga a kontinentális E u r ó p á b a n kialakította
az anyagi jog és a bírósági ítélkezésre vonatkozó eljárásjog kettősségét.
A büntetőjog „anyagi jogának" megfelel a büntethetőségre, a bünteté
sek rendszerére, a büntetőjogi felelősség alapjaira, az egyes bűncselek
mények meghatározására v o n a t k o z ó jog, míg eljárásjogának a bünte
tő ítélkezésre, illetőleg a b ű n t e t ő ítélethez vezető hatósági és bírósági
343
cselekményekre vonatkozó jogot feleltethetjük meg. H a s o n l ó m ó d o n
- bár kisebb pontossággal - lehet megfeleltetni a magánjogokban az
anyagi jog és az eljárásjog kettősségét. Az anyagi jog és az eljárásjog e
kettőssége a m o d e r n , polgári jogrendszerek kialakulásához kapcsoló
dó vívmány.
Azonban jogtörténet hosszú korszakaiban n e m létezett külön bün
tető „anyagi" és „eljárási" jog, még kevésbé volt így a magánjogokban.
M i n d a büntetőjog, mind a magánjog - polgári jog - végső soron a bí
róságokon eldöntött helyzeteken, a bíróságok által kidolgozott d ö n t é
seken alapult, amely döntések vegyesen tartalmi és eljárási szempon
tok alapján kidolgozott döntések voltak. Elég emlékeztetni akárcsak a
római jogra is, ahol a császári peres eljárás kialakulásáig az alanyi jog
egyet jelentett a keresettel való rendelkezéssel, akár az igen szigorú ci
viljogi, akár a rugalmasabb, az igényekhez alkalmazkodóbb prétori ke
reseteket tekintjük. H a s o n l ó a helyzet a k ö z é p k o r hosszú évszázadai
ban, ahol a büntetőjog és a magánjog egyaránt az ítélkezési fórumok
gyakorlatát jelentette, ez adta a jog szakmai alapjait, ismerni a jogot
egyet jelentett azzal, hogy ismerjük a bíróság, illetve a hatóság tevé
kenységét, ideértve azt is, hogy az e l d ö n t e n d ő kérdésben milyen elvek
alapján fog dönteni. Az anyagi jogi elvek, megoldások, a kifinomult
jogi technikák alapja a jog számos területén a bírói tevékenység volt,
ezért nyugodtan m o n d h a t ó , hogy a jog tartalmi kérdéseit d ö n t ő e n az
eljárásokra való reakcióként dolgozták ki, mindaddig, a m e d d i g létre
nem jöttek a nagy anyagi- és eljárásjogi kódexek, elsősorban a C o d e
Civil, és C o d e de Procedure, illetve a C o d e Penal (amelyek aztán álta
lános mintául szolgáltak). Sőt, Angliában, a c o m m o n law esetében,
még a modernizálódó angol társadalomban is erénynek tartották a jog
eljárásjogi jellegét, gyakorlatilag az első átfogó bírósági törvény meg
hozataláig. N o h a mai g o n d o l k o d á s u n k alapján természetesnek tűnik,
hogy beszélünk ókori és középkori büntetőjogról és b ü n t e t ő eljárás
jogról, magánjogról és a magánjogi eljárások jogáról, ez sok v o n a t k o
zásban csak a mai szemléletünk visszavetítése olyan k o r o k b a , amelyek
maguk e világos különbségtételt n e m tették meg. M é g leginkább a ká
nonjogban találhatjuk meg a kánoni anyagi jog és a k á n o n i eljárásjog
kettősségét, s ez szintén történeti örökség, mivel a kánonjog a késői
császárkori római jognak, mint hivatali jognak az örököse. N e m vitás,
hogy az anyagi- és eljárásjogok e világos megkülönböztetése a nagy
kodifikációk eredménye, maguk a m i n t a a d ó k ó d e x e k ösztönöztek a
344
külön jogágak elismerésére, és a kontinens egyetemein az azokkal fog
lalkozó külön tanszékek kialakítására.
A közigazgatás eljárásjogára sok tekintetben n e m alkalmazható a
klasszikus jogágak analógiája: egyrészt n e m volt ezt megelőzően
olyan joganyag, amely a d o t t állami gyakorlatot foglalt volna jogba, ez
az állami gyakorlat m a g a is csak a X I X . század folyamán alakult ki,
és alakult ki ezzel p á r h u z a m o s a n az erre v o n a t k o z ó joganyag. Ha a
közigazgatásnak általában n e m volt önálló joga, még kevésbé lehetett
relatíven önállónak t e k i n t h e t ő anyagi és eljárásjoga. A közigazgatás
anyagi jogát értelemszerűen n e m lehetett, és n e m lehet a nagy b ü n t e
tő és polgári t ö r v é n y k ö n y v e k mintájára kodifikálni, és ennek megfe
lelően n e m n a g y o n lehetett ezzel az eljárást szembe állítani. Ezért a
közigazgatási jog esetében aligha beszélhetünk a közigazgatási eljárás
jog „ a u t o n ó m " kialakulásáról és fejlődéséről.
Bizonyos v o n a t k o z á s b a n mégis helytálló a klasszikus jogágak ana
lógiája. Ahogy a jogtörténet nagy korszakain keresztül a büntetőjog
és a b ü n t e t ő eljárásjog, illetve a magánjog és a magánjogi perjog ösz-
szekapcsolódva fejlődött, úgy fejlődött (és bizonyos értelemben fej
lődik ma is), a közigazgatás anyagi- és eljárásjoga, szorosan össze
kapcsolódva, egymást feltételezve. Ezért az eljárásjog fejlődésének
áttekintése óhatatlanul m a g á n a k a közigazgatási jognak a fejlődését
jelenti, attól el n e m választható.
A közigazgatási eljárásjog értelmezése a jogállam koncepcióból
ered. A jogállam a közigazgatás egészét a „jog u r a l m a " alá helyezi,
ezért n a p i r e n d r e kerül a közigazgatás döntéseinek jogszerűsége,
vagyis megfogalmazódik, hogy biztosítékokat kell kidolgozni a köz
igazgatás jogszerűségére. Ez a közigazgatás feletti bíráskodás rend
szeresítését jelentette. A közigazgatási eljárásjog első, alapvető értel
mezése szerint a közigazgatási eljárás n e m más, mint a közigazgatás
jogokat és kötelezettségeket, é r d e k e k e t érintő döntései feletti „igaz
ságszolgáltatási", vagy „igazságszolgáltatás-szerű" eljárás, amelyet
közigazgatási, esetleg rendes b í r ó s á g o k , bírói eljárásban folytatnak
le. A felülvizsgálat tárgya a közigazgatás döntése, amelyet a francia
jogban meggyökeresedett terminológiával közigazgatási aktusnak
neveztek. A közigazgatási eljárás tehát a közigazgatási aktus megvizs
gálása, jog- és célszerűsége feletti jogorvoslat. A közigazgatás első
döntése, az aktus meghozatala előtti közigazgatási tevékenységet, az
aktus meghozataláig vezető cselekményeket n e m tekintették jogi kér-
345
désnek. Később meggyökeresedett, hogy az aktus meghozatala előtti
cselekmények sorozatára a „ n e m jogvitás közigazgatási eljárás", az
aktus felülvizsgálatára a „jogvitás közigazgatási eljárás" fogalmát al
kalmazták. A folyamatot az egyes, „ m i n t a a d ó " országokban vizsgál
juk részletesen.
8 . 1 . 5 . A közszolgálati jogok
A közigazgatásban alkalmazott tisztviselők munkajogi, alkalmazá

si helyzetére v o n a t k o z ó „szolgálati j o g " alapjainak kialakulása jóval
megelőzte a közigazgatási jog létrejöttét. H a g y o m á n y o s alapja az
u r a l k o d ó által alkalmazott tisztviselők, és az u r a l k o d ó k ö z ö t t i vi
szony, hagyományos értelemben „szolgai" viszony. Ez szisztematikus
r e n d b e n először Poroszországban, illetve Franciaországban vált sajá
tos „joggá". A közszolgálati jog „ m o d e r n i z á l á s a " szintén Franciaor
szágban t ö r t é n t , a rendszer elveit N a p ó l e o n határozta meg, elsősor
ban a hadsereg katonai szolgálati viszonyainak alapulvételével. E n n e k
megfelelően a köztisztviselő a k o r m á n y z a t h o z (az u r a l k o d ó h o z ) h ű ,
a n n a k parancsait teljesítő hivatalnok, tevékenységét a szolgálati fe
gyelem határozza meg, e szolgálati fegyelem szabályait általánosan a
közszolgálat joga rendezi, de személyre szólóan meghatározza egyéni
kinevezése, amelyben pontosítják személyes kötelezettségeit. A köz
szolgálatban tehát n e m érvényesül a „munkavállalói" szabadság elve.
Cserében a köztisztviselő privilégiumokat élvez: stabil jövedelmet,
nyugdíjat, betegség esetére g o n d o s k o d á s t , családjának biztosítják a
megfelelő színvonalon való élet lehetőségét, gyermekeit jobb iskolá
ba küldheti, előnyt élvez a közszolgálatba való belépés s o r á n . . . stb.
E n n e k p o n t o s m é r t é k é t is a közszolgálati jog határozza m e g . M a g a
N a p ó l e o n gyakorlatilag katonai szolgálatnak tekintette a közszolgá
latot, g o n d o s k o d o t t a megfelelő szintű közszolgálatra való képzés ki
alakításáról, amelynek keretében a tisztjelöltekkel együtt képezték a
megfelelő szintű közigazgatási tisztviselőket (pl. az École Politech-
nique-ben. A francia közszolgálatnak ez az elve alakította ki a k ö z
szolgálati karrier lehetőségét is - más közszolgálati jogok esetében ez
n e m volt garantálva, pl. Poroszországban. A n a p ó l e o n i rendszer ter
mészetesen eleinte csupán a közszolgálat viszonylag szűk területeire
terjedt ki, a X I X . század, illetve a X X . század folyamán - párhuza-
346
mosan a közigazgatási jog fokozatos fejlődésével - terjedt ki „vala
mennyi közigazgatási szolgáltatás területére. A közszolgálati jogok
nak ez a francia mintája ösztönözte a X I X . század közepén a sajátos
angol közszolgálati jog kialakítását. A közszolgálatnak a közigazgatá
si joggal való szoros kapcsolata alapján a „klasszikus" közszolgálati
jogot is a közigazgatási jog részének tekintették (és tekintik), szem
ben az egyéb foglalkoztatási viszonyokra alkalmazott munkajoggal.
8.2. A közigazgatási eljárásjog fejlődése
8 . 2 . 1 . Az eljárás és az eljárásjog klasszikus

igazságszolgáltatási modellje
Az európai jogi kultúra h a g y o m á n y a i n alapuló állam- és jogélet

ben, ill. az állam- és j o g t u d o m á n y o k b a n az eljárás fogalma elsősorban
az igazságszolgáltatással k a p c s o l ó d o t t össze, és alapvetően a római
jog peres eljárása volt az eredeti minta. Az ilyen peres eljárás lénye
ge, hogy az állam jogszolgáltató szervei - az esetek többségében lai
kus p o l g á r o k b ó l álló b í r ó s á g o k - semleges pozícióban döntenek az
előttük megjelenő felek - alapvetően szóban elhangzó - vitájában,
akik közül az egyik, a panaszos fél jogában megsértettnek érzi magát
és ezért jogvédelmet kér. A per lényege a vita lefolytatása és annak
e r e d m é n y e k é n t a döntés meghozatala. A döntés a felek által előadot
tak, valamint szintén elsősorban szóban előadott bizonyítékok - pl.
tanúvallomások - alapján a bíróság meggyőződése alapján születik.
Az ókori R ó m á b a n a büntetőügyek is jelentős részben - néhány állam
elleni, vagy közvetlenül a közösséget károsító cselekmény kivételével -
magánfelek vitájának a módjára folytak.
A legkorábbi i d ő k b e n az eljárás szorosan összekapcsolódott szak
rális r í t u s o k k a l , s részint e n n e k h a g y o m á n y a k é n t a klasszikus pert is
rítus-szerű kötöttségek jellemezték, amelyek azután is nagyon sokáig
m e g m a r a d t a k , a m i k o r a szakrális jelleg lekopott: kialakultak az azo
nos típusú ügyekre egyaránt v o n a t k o z ó performulák. Az eljárás tehát
h a g y o m á n y o s a n formális, amin azt érthetjük, hogy p o n t o s a n megsza
bott, azonos cselekmények alkalmazandók az eljárások adott szaka
szaiban. Egyes ügytípusoknak természetesen kialakultak a „saját" el
járási cselekmény-rendje.
347
Eredetileg az eljárás maga a jogot jelentette, hiszen joga csak an
nak volt, aki azt az adott eljárásban érvényesíthette, s e n n e k megfele
lően azt, hogy kinek milyen eseti tényállás mellett milyen joga volt,
hagyományosan elsősorban az eljárás formulái h a t á r o z t á k meg.
A közbűncselekmények - hazaárulás, majd később az emberölés
...stb. - esetében a tisztségviselő magisztrátus folytatta le a n y o m o
zást, g y ő z ő d ö t t meg a cselekmény és az elkövető bűnössége felől,
majd ítéletet is m o n d o t t , azonban a súlyos büntetéseket csak népgyű
lés erősíthette meg, s e k k é n t a népgyűlés előtt folyt le a perszerű el
járás. A tisztviselők h a t a l m á n a k tartalmát kitevő egyéb állami cselek
vések - amit a mai terminológiával közigazgatási cselekményeknek
neveznénk - általában n e m jogi, h a n e m politikai cselekményeknek
számítottak, ekként a magisztrátusi igazgatás formátlan és n e m jogi
ténykedésnek minősült.
A császárkorban, k ü l ö n ö s e n a n n a k későbbi szakaszában a jogszol
gáltatás eljárása jelentősen átalakult: a felek szóbeli vitáját felváltot
ta a kérelmek és válaszok írásban való előterjesztése, a bíró jogban
jártas hivatalnok bíró volt, aki a császár, illetve a császár jogban jár
tas t a n á c s a d ó j á n a k az i r á n y m u t a t á s a i szerint volt köteles eljárni, s
akinek a kezét m e g k ö t ö t t e , hogy a d o t t bizonyítási eszközöket csak
m e g h a t á r o z o t t m ó d o n vehetett figyelembe - pl. az okirattal t ö r t é n ő
bizonyítás erősebb volt a tanúvallomásnál, ez utóbbi esetében egy
tanú n e m volt elegendő (unus testis nullus testis), de a tanúk a d o t t
társadalmi állása is é r t é k s o r r e n d e t e r e d m é n y e z e t t ... stb., a b ü n t e t ő
ügyek egyre nagyobb számban kerültek át a magánjognak számító jo
gokból a hivatalból ü l d ö z e n d ő eljárások területére.
A hivatalnokok eljárásában tehát közvetlenül összekapcsolódott a
h a t a l o m (igazgatás) m ű k ö d é s e a klasszikus igazságszolgáltatási funk
ciókkal, s ennek az ára a klasszikus eljárási modell részleges feladása
volt. A keresztény egyház a császárkori eljárások mintájára alakította
ki a maga igazságszolgáltatását, s ez vált alapjává a kánonjogi p e r n e k ,
amely a XIII. sz. fordulóján alakult ki klasszikus formájában. Elve a
n y o m o z a t i elv volt, amely szerint az eljáró bírónak hivatalból kell a
„tárgyi igazságot" kiderítenie.
Az igazságszolgáltatás rendszerének k ö z é p k o r i európai fejlődése
sok tekintetben hasonló m ó d o n alakult, mint a r ó m a i b i r o d a l o m b a n :
a laikus bírák előtt folyó tradicionális cselekményekre a l a p o z o t t , a
fejlődés kezdetén a közösség egésze elött folyó eljárástól fokozatosan
348
a hivatásos h i v a t a l n o k - b í r ó előtti n y o m o z a t i eljárássá vált, amiben a
kontinentális E u r ó p á b a n rendkívül nagy szerepe volt a kánonjogi
eljárásnak. Ezzel az eljárás egybe olvadt a(z uralkodói) hatalom intéz
ményeivel, az igazságszolgáltatás közigazgatássá (a kor fogalmai sze
rint a k ö z r e n d biztosításává), illetve a közigazgatás igazságszolgálta
tássá vált, egyben a z o n b a n a felek jogvitájában pártatlan pozícióban,
az eljárásban a vita kölcsönösségére, a felek (legalábbis az azonos tár
sadalmi állásúak esetében) egyenlő jogainak érvényesülésére vigyázó
bíró n a g y o n is a közigazgatási h a t a l o m cselekvő eszközévé lett. Ang
liában, ahol a jogrendszerben alapvető szerepet játszó c o m m o n law
- Westminsteri - bíróságok kevésbé válhattak a királyi h a t a l o m m ű
ködésének közvetlen eszközévé, az ítélkezésben előszeretettel külön
bíróságok szervezésével igyekezett a h a t a l o m befolyásolni az igazság
szolgáltatást, amely bíróságok eljárása m é g kevésbé felelt meg a klasz-
szikus igazságszolgáltatási elveknek. A különbíróságok eljárása a kon
tinentális országok esetében is gyakorta kényelmesebb megoldás volt,
m i n t az egyébként a királyi igazságszolgáltatáshoz tartozó fokozato
san kialakult k ö z p o n t i bíróságok átalakítása.
8 . 2 . 2 . Az eljárásjog átalakulása, a közigazgatás eljárásjogi

helyzete
A polgári átalakulás az államszervezet és m ű k ö d é s e alapvető átala

kításával együtt lényegesen átalakította az eljárásjogot is. E n n e k so
rán újból a l a p v e t ő elvvé és az igazságszolgáltatás intézményévé vált a
klasszikus m o d e l l , amellyel összefüggésben alkotmányos joggá lépett
elő a bírói függetlenség intézményes biztosítása, az ítélkezésnek a
közigazgatástól való elválasztása, amely a b ü n t e t ő ü g y e k b e n az eljá
rásnak n y o m o z a t i (közigazgatási) valamint bírói szakaszra való osztá
sával valósult meg.
Az eljárás a z o n b a n - k ü l ö n ö s e n a törvényi pozitivizmust valló kon
tinentális polgári jogrendszerekben - n e m elsősorban arra kellett irá
nyuljon, hogy a felek jogvitájában a feleknek legmegfelelőbb, jogilag
elfogadható m e g o l d á s t a d ó d ö n t é s születhessen, h a n e m arra, hogy a
döntés a jog - t ö r v é n y h o z ó - vélelmezett a k a r a t á n a k legyen megfele
lő. Ehhez általánossá vált a jogvitás helyzetek megoldásait absztrakt
m ó d o n m e g h a t á r o z ó törvények megalkotása - elsősorban a francia
349
forradalmi, ill. napóleoni k ó d e x e k mintájára, ha esetenként jelentős
időbeli lemaradással is, - s az eljárás a törvény legmegfelelőbb alkal
mazására, végrehajtására irányult. Ezzel kialakult az anyagi jog fogal
ma, területe. A j o g t u d o m á n y pedig az igazságszolgáltatásban n e m
elsősorban a feleket megillető egyéni j o g o k n a k - alanyi jogoknak, -
h a n e m az anyagi jognak, m i n t tárgyi jognak a védelmét, illetve a tör
vény végrehajtását látta.
Az anyagi jog „önállósodásának" további k ö v e t k e z m é n y e , hogy az
igazságszolgáltatásban az eljárásjogot az anyagi jogoktól függetlenül
értelmezték - polgári eljárásjog, b ü n t e t ő eljárásjog - amelyek azt a
célt szolgálták, hogy a klasszikus modell alapján k ö z r e m ű k ö d ő fele
ket az anyagi jognak „megfelelő", azzal megegyező megoldásra vezes
sék, az eljárásjog tehát egy vélelmezett p r o g r a m o z o t t d ö n t é s „ t e c h n o
lógiájává" vált.
A közigazgatásban azonban az eljárás és az eljárásjog ilyen átala
kulása, ill. átértelmezése n e m m e n t végbe. M í g az abszolutista állam
korában a közigazgatás a maga egészében a h a t a l o m szabad m ű k ö d é
sének a területe marad, a polgári átalakulás folyamán a közigazgatás
cselekvési szabadsága n a g y m é r t é k b e n szűkült, hiszen a k o r m á n y z a t o t
parlamenti - törvényhozási - ellenőrzés alá helyezték, ill. a közigaz
gatás átalakult „végrehajtó h a t a l o m m á " , s feladata é p p ú g y a törvé
nyek, illetve az a l k o t m á n y o k b a n és a t ö r v é n y e k b e n m e g h a t á r o z o t t
közérdek érvényesítése, végrehajtásának minősült, m i n t az igazság
szolgáltatásé. A közigazgatásban a z o n b a n a jogszemlélet megelége
dett a közigazgatás szervezetének és a feladatai általános, ill. többé-
kevésbé tételes meghatározásával.
A h h o z tehát, hogy mit tehet, mit tegyen a közigazgatás, hol, mi
lyen közérdek az amit képviselnie, realizálni kell, ill. milyen szerve
zetre bízható e közfeladatok ellátása, törvényi m e g h a t á r o z á s , vagy
legalábbis törvényben a d o t t felhatalmazás kellett. Azt a z o n b a n , h o g y
p o n t o s a n mi a közérdek t a r t a l m a , és h o g y a n érvényesíthető, t o v á b b
ra is a közigazgatás cselekvési s z a b a d s á g á b a n állt eldönteni. Ebben
az értelemben tehát a közigazgatás eljárása n e m jogi, h a n e m politikai,
ill. később a szervezési technikák megjelenésével szervezési kérdés
m a r a d t , amelyben a politikai vagy szervezési racionalitás d ö n t ö t t . Eb
ben az értelemben t e h á t a közigazgatási eljárás olyan n e m jogi eljá
rás, amelynek a lényege, hogy a cselekvő k o r m á n y z a t m e g h a t á r o z z a
a közigazgatás által ellátandó feladatokat, a neki alárendelt közigaz-
350
gatás pedig a jogon túl, elsősorban cselekvését m e g h a t á r o z ó kor
m á n y z a t i a k a r a t o t hajtja végre. A közigazgatás legyen szakszerű, de
ez a közigazgatás belső kérdése, eljárásai belső, a polgárokra csak p o
litikai, és n e m jogi értelemben tartozó kérdés. M i n d e z t alátámasztot
ta, hogy a p o l g á r o k életébe való közigazgatási beavatkozás ekkor még
aránylag csekély volt, a p o l g á r o k a t érintő tevékenysége alapvetően a
k ö z r e n d e t biztosító rendészetből állt.
M i n d a m e l l e t t a közigazgatás adott döntései is érintették a polgá
r o k magánéletét, e n n e k kapcsán tehát a d o t t a k volt a közigazgatással
szembeni konfliktusok lehetősége is. A közigazgatás cselekvési sza
badsága elvének alapján azonban ilyenkor a polgár n e m számolhatott
különösebb jogvédelemmel, a z o n b a n az sem lehetett a végső megol
dás, hogy semmilyen jogvédelem ne legyen. A X I X . század h a r m a d i k
h a r m a d á r a gyakorlati p r o g r a m m á vált a jogállam megteremtése.
A közigazgatási eljárás és eljárásjog m o d e r n kérdései ennek kapcsán
elsősorban a jogvédelem intézményeivel kapcsolatosak.
8.2.2.1. A közigazgatási jog - eljárás és eljárásjog

Franciaországban
A francia közigazgatási jog és közigazgatási eljárásjog alapvető v o

n á s a , alapja, hogy a forradalmi átalakulás n y o m á n alkotmányos sza
bályként megfogalmazva tudatosan elválasztották a közigazgatást az
igazságszolgáltatástól. E n n e k megfelelően a kialakuló francia köz
igazgatás egyetlen szerve sem láthatott el az igazságszolgáltatás köré
be sorolt tevékenységet, viszont az igazságszolgáltatás sem k a p h a t o t t
semmilyen a közigazgatás tulajdonképpeni tevékenységi, működési
k ö r é b e sorolt feladatot. E n n e k az eljárással, ill. az eljárásjoggal k a p
csolatban az volt a k ö v e t k e z m é n y e , hogy a francia közigazgatás és
közigazgatási jog n e m tért vissza az angolhoz hasonlóan a klasszikus
igazságszolgáltatási modell alkalmazására, és tudatosan felvállalta a
n y o m o z a t i eljárás-szerű m ű k ö d é s t . Ebben az értelemben tehát a bírói
tevékenység n e m nyújthatott garanciákat a közigazgatási hatalomgya
korlással potenciálisan együtt járó visszaélések ellen. Mégis a francia
eljárásjog máig tartó fejlődése é p p e n ezeknek a garanciáknak a foko
zatos megteremtésével függ össze.
351
Az első aránylag korai fejlemény, hogy a közigazgatási j o g t u d o
mányban megjelent a közigazgatási aktus fogalma. Ez valójában ma
gánjogi gyökerű fogalom, a m e n n y i b e n a magánjogban kivételesnek
tekintett egyoldalú jogalakító akaratnyilatkozat alkalmazását a köz
jog, közigazgatási jog alapvető szabályává tette, s e szerint az állam,
a közigazgatás, általában a h a t ó s á g o k ilyen egyoldalú jogalakító aka
ratnyilatkozatokkal juttatják érvényre politikai a k a r a t u k a t . Tehát a
közigazgatási aktus teremti meg a kapcsolatot az aktuális állami poli
tika és a jog világa között.
Az eljárásjog szempontjából az aktus fogalomnak az a következmé
nye, hogy a közigazgatás m ű k ö d é s é t , cselekvését az aktus ketté oszt
ja kiadása előtti, lényegében véve előkészítő, ill. kiadása utáni sza
kaszra. A mindmáig - bár ma m á r jóval árnyaltabban megfogalmazott
- uralkodó francia felfogás szerint az aktus kiadását megelőző szakasz
a közigazgatás politikai, illetve bürokratikus cselekvésének a területé
re tartozik, tehát n e m jogi kérdés, s ezért nincs is szükség az előkészí
tő szakaszra vonatkozó jogintézmények kialakítására. Ezzel szemben
az aktus m á r jogi kérdés, hiszen vizsgálható a n n a k jogi elfogadható
sága, érvényessége. Történetileg a francia közigazgatási eljárásjog
ez utóbbira vonatkozik, s p á r h u z a m o s a n alakult ki a közigazgatási
aktusok jogorvoslati rendszerének a fejlődésével. A N a p ó l e o n által
(a korábbi királyi tanács átalakításával) megszervezett Államtanács
- Conseil d'État - 1806-ban k a p o t t feladatává vált, hogy a közigazga
tás döntései elleni p a n a s z o k a t megvizsgálja, bár döntései az államfő
számára csupán döntési javaslatok voltak. Először 1849-ben h o z o t t
„saját nevében" döntést, de javaslatai gyakorlatilag hatályba léptek.
N o h a e panaszok n e m voltak a magánjogi keresethez hasonlíthatók,
- csupán az aktus valamely hibájára (esetleg csupán méltányosságra)
hivatkozva az érvényét vitatták, - mégis ennek alapján az aktus meg
vizsgálását vitás ügyben t ö r t é n ő eljárásnak tekintették, s ennek alap
ján közigazgatási jogvita fogalmával határozták meg. A további lépés
a közigazgatási jogorvoslati rendszer kiterjesztésével, illetve rendszere
zésével 1872-ben következett be, amikor az Államtanácson belül a
jogvitás ügyekkel foglalkozó bizottságot a u t o n ó m , bíróság-szerű intéz
ménnyé alakították, s ezzel megteremtették a közigazgatási jogorvos
lati eljárás általános - quasi igazságszolgáltatási, igazságszolgáltatás
szerű - rendjét.
352
A jogvitás eljárás n é h á n y általánosan érvényesnek tartott eljárási
jogelv átvételétől eltekintve n e m a klasszikus magánjogi modellre
épül. M a g a az eljárás is kettős lehet, hiszen jogorvoslatot lehet kérni
magától az a k t u s t h o z ó szervtől, vagy a n n a k felettesétől. Ez a köz
igazgatási jogorvoslati kérelem. E n n e k eldöntésére semmilyen továb
bi eljárási szabály n e m vonatkozik, viszont a jogorvoslat teljes lehet.
Erre az eljárásra tehát azt lehetne m o n d a n i , hogy az n e m más, mint
az aktus előkészítésére irányuló n e m jogvitás közigazgatási eljárás ki
terjesztése a jogvitás eljárásra. A m á s i k forma a közigazgatási bíró
h o z előterjesztett jogorvoslati kérelem, amelyre v o n a t k o z ó a n már
v a n n a k eljárási kötöttségek - pl. a bíró köteles h a t á r o z a t o t hozni,
amelyet indokolni köteles, az eljárásban a felek kölcsönösen kifejthe
tik álláspontjukat, a megvalósul a pártatlanság elve ... stb. - ugyan
akkor a közigazgatási bíró cselekvési, döntési szabadsága is korláto
zott, továbbá csak m e g h a t á r o z o t t jogcímek szerint, azok alapján lehet
a közigazgatási b í r ó h o z fordulni. Eltér a magánjogi tradicionális eljá
rástól az is, h o g y az eljárást a n y o m o z a t i elvnek megfelelően a köz
igazgatási bíró szervezi, irányítja, s az eljárás elsősorban írásbeli cse
lekményekből áll. M a g a az eljárás tehát a klasszikus magánjogi és a
később kialakult n y o m o z a t i eljárásnak mintegy a keveréke, alapvető
en a n y o m o z a t i elv az u r a l k o d ó .
M i n d e h h e z hozzá kell azonban tenni, hogy a francia közigazgatá
si jog alapvető elvei, jellegzetes intézményei sok esetben m i n d anya
gi, általában azonban eljárási értelemben a jogvitás közigazgatási el
j á r á s b a n , a n n a k t ö b b mint egy évszázados t ö r t é n e t e során alakultak
ki. E fejlődési folyamat részlegesen hasonlítható az anyagi és eljárás
jog klasszikus összekapcsolódásából származó fokozatos római jogfej
lesztéshez.
Ami az aktus kiadását megelőző „nem jogvitás" közigazgatási eljá
rást illeti, azt eredetileg éppen úgy mint az angol közigazgatásban nem
t a r t o t t á k a közigazgatási jogra t a r t o z ó n a k , e tekintetben tehát a köz
igazgatás cselekvési szabadsága teljes. Az elmúlt évtizedben azonban
egyre inkább szükségesnek látták az eljárásjog egyes intézményeit erre
is kiterjeszteni, illetve a külföldi minták és azok tapasztalatai alapján
időről-időre felmerül a e n n e k az eljárásnak is átfogóbb jellegű jog alá
rendelése. Részleges eljárásjogot fogadtak el 1983-ban egyes közpon
ti (állami) közigazgatási eljárásokra, újra fogalmazták a közigazgatás
hallgatása esetén k ö v e t e n d ő eljárást, a kérelemre induló eljárások ese-
353
tén kötelezővé tették az ügyfél jogai szempontjából lényeges kérdések
ben a tájékoztatást, azt, hogy a döntés előtt kikérjék a érintettek véle
ményét és a döntésre tartalmára v o n a t k o z ó indokaikat (a védekezés
elvének sajátos megvalósítása), az elutasító döntések esetében pedig az
indokolást. H a s o n l ó a n fokozatosan meggyengítették a n n a k a - fran
cia közigazgatásban egyébként h a g y o m á n y o s - szabálynak az erejét,
hogy titokra való hivatkozással akadályozzák az ügyfél tájékozódását
- csupán meghatározott és kivételes titkok esetében lehet akadályokat
gördíteni, - illetve meghirdették az átlátható közigazgatás elvét,
amelyből következőleg hivatalból kötelező a tájékoztatás.
Összefoglaló jelleggel tehát e l m o n d h a t ó , h o g y a francia közigazga
tási eljárás, ill. eljárásjog n e m követi a klasszikus igazságszolgáltatási
modellt, a n n a k ellenére, hogy a legfontosabb jogi eljárásban megtalál
h a t ó k a n n a k alapelvei. Az eljárás túlnyomórészt a n y o m o z a t i elvre
épül, ezen belül a z o n b a n erős garanciák léteznek az ügyfelek jogainak
védelmére. Az eljárás egyre j o b b a n jogi eljárássá válik. A francia m o
dell mindazon országokban mintául szolgál, amelyekben a francia
közigazgatás és jogrendszer gyakorlata jelentős befolyással volt.
8.2.2.2. A közigazgatási eljárás és eljárásjog Angliában

és az Egyesült Államokban
Angliában a X I X . sz. nagy részében a közigazgatás feladatait (pl.

útügyek, szegényügyek) a megyei szinten jogszolgáltatásként eljáró
békebírák látták el, tradicionális igazságszolgáltatási eljárásban, s ez
a közigazgatási tevékenység csak 1 8 8 8 - b a n a megyei tanácsok létre
jöttével került e szervezetek kezébe. A békebírák a z o n b a n az angol
jog szintén tradicionális elvei szerint döntéseikért személyes felelős
séggel t a r t o z t a k , s e felelősséget a királyi - k ö z p o n t i - bíróságok előtt
lehetett érvényesíteni elsősorban ún. prerogatív writek - a közigazga
tásnak címzett bírói utasítások - révén, de egyéb büntetőjogi és kár
térítési felelősség is fenn állt, az arra v o n a t k o z ó „anyagi j o g " szabá
lyai szerint. A jogvédelem útja t e h á t az volt, h o g y valahányszor új
közigazgatási feladat és azt ellátó k ö z p o n t i vagy területi közigazgatá
si szerv jött létre, lehetőség szerint kiterjesztették ezek m ű k ö d é s é r e a
bírósági jogvédelmet. A bírói jogvédelemnek ez az intézménye az,
amit általánosan ismerten A.V. Dicey a j o g u r a l o m (rule of law) fogai-
354
maként, és az angol jogrendszerre v o n a t k o z ó alkotmányos szabály
ként értelmezett, s amely kapcsán kiemelte, hogy a közigazgatás
u g y a n a n n a k a j o g n a k van alávetve mint b á r k i m á s , a jogsértésért a
közigazgatás - ill. eljáró tisztviselője - u g y a n o l y a n felelősséggel tar
tozik mint h a s o n l ó jogsértés esetén bárki m á s , s a joguralom tenge
lyében é p p e n ezért a bírósági jogszolgáltatás áll. E gondolatból az is
következik, hogy nincs szükség a bíróságitól k ü l ö n b ö z ő sajátos „köz
igazgatási eljárásra", hiszen a jogvédelem enélkül is tökéletesen meg
valósítható. E n n e k jegyében a közigazgatás eljárása m e g m a r a d a
politika, a k o r m á n y z a t i racionalitás területének, s n e m alakult ki spe
ciális közigazgatási eljárás jog.
A z o n b a n Angliában is v é g b e m e n t a közigazgatás proliferációja, s a
X X . sz. elején m á r hatalmas közigazgatási gépezet m ű k ö d ö t t . A mi
niszteri felelősség alapján a p a r l a m e n t gyakorta h o z o t t létre olyan bi
zottságokat, amelyek a d o t t közigazgatási ágazat a d o t t jogvitákkal
kapcsolatos kérdéseit vizsgálták meg, s alakították ki a közigazgatás
jogszerű m ű k ö d é s é r e v o n a t k o z ó álláspontjukat, majd elsősorban
ezekből, illetve a m ű k ö d é s ü k b ő l e r e d ő m i n t á k n y o m á n jött létre a
közigazgatási d ö n t ő b i z o t t s á g o k (administrative tribunals) rendszere,
amelyek tehát a közigazgatási jogvédelem eszközeivé váltak, s velük
egy speciális jogorvoslati fórumrendszer alakult ki. Eljárásuk során a
klasszikus eljárás modell alkalmazására t ö r e k e d t e k , a szóhasználat
szerint igazságszolgáltatás-szerűen, azaz a felek kontradiktórius sze
rű meghallgatása alapján a jogvitában pártatlan pozícióban való d ö n
tésre t ö r e k e d v e . Jellemző az eljárásra a h a g y o m á n y o s angol igazság
szolgáltatásban kiforrott elvek átvétele, alkalmazása.
M i u t á n az angol jogrendszerben az „anyagi jog" egy jelentős része
- a c o m m o n law, ill. az equity law - akkor alakult ki, amikor a köz
igazgatás m é g é r d e m i társadalomszervező feladatokat n e m látott el, s
ennek következtében a bírósági gyakorlatban az ügyek d ö n t ő többsé
gére nézve n e m alakulhatott ki a megfelelőnek tekintett klasszikus
megoldás, ill. h a g y o m á n y o s bírói eljárás, a közigazgatási döntőbizott
ságok lényegében a végső döntési f ó r u m o k voltak, s ennek megfele
lően az angol közigazgatási jog igencsak kaotikussá vált.
Ezért a II. világháborút k ö v e t ő e n időről-időre napirendre tűzték a
közigazgatási eljárással kapcsolatos kérdések megvizsgálását és ennek
e r e d m é n y e k é n t r e f o r m o k a t dolgoztak ki. Az 1 9 5 7 - b e n kiküldött bi
zottság (Franks committee) javaslatára fogadta el az angol t ö r v é n y h o -
355
zás az „Igazgatási D ö n t ő b i z o t t s á g o k r ó l és a k ö z m e g h a l l g a t á s r ó l "
szóló törvényt (Tribunals a n d Inquiries Act), melyet 1 9 7 1 - b e n és
1992-ben módosítottak. E törvény rendszerezte a D ö n t ő b i z o t t s á g o k
szervezetére, irányítására v o n a t k o z ó alapvető szabályokat, megnyi
totta a bizottságok jogi jellegű döntéseinek a bírósági felülvizsgálata
előtti utat, előírta, hogy a döntéseket a d ö n t é s h o z ó k i n d o k o l n i k ö t e
lesek ...stb.
Eljárásjogi intézmény a közmeghallgatás (public inquiries), amely
nek a célja, hogy az a d o t t döntéssel érintettek t u d o m á s t szerezhesse
nek a tervezett döntésről, a n n a k kapcsán kifejthessék véleményüket,
illetve a közmeghallgatás során m ó d nyíljon az ellentétes érdekek, vé
lemények ütköztetésére, esetleges k o m p r o m i s s z u m kialakítására. El
járási szabályok v o n a t k o z n a k a felek értesítésére, az eljárás lefolytatá
sára, vezetésére, a döntés nyilvánosságra hozatalára, indokolására, a
döntéssel szemben a bíróság előtt kifogás emelésére. A közmeghall
gatás eljárását építési, városrendezési, területfejlesztési, e r ő m ű , k ö z ú t
építése, környezetvédelmi ügyekre irányozták elő.
Ha a diszkrecionálisnak tekintett döntési j o g k ö r ö k r e v o n a t k o z ó a n
nincs is eljárásjog, n e m írott jogként általános eljárási elvként érvé
nyesnek tartják a bírói joggyakorlat e r e d m é n y e k é n t kialakult ú n .
„ésszerű igazságosság" elvét (natural justice). Az elv a tisztességes el
járás követelményét fogalmazza meg, amely két ősi alapvető eljárási
elvet fog át:
- senki n e m lehet saját ügyének bírája, ill.
- a n n a k akinek terhére folyik az eljárás m ó d o t kell a d n i a tisztessé
ges védekezésre.
Az első az elfogultságot kívánja k i k ü s z ö b ö l n i , a m á s i k az érintett
védekezési jogát biztosító meghallgatás kötelezettségét. Ezek álta
lános, valamennyi jogi eljárásra érvényes elvek, az igazságszolgálta
tásban azonban ezen elvekből jól kidolgozott, a bírói esetjog által k ö
vetkezetesen követett intézmények vannak. A közigazgatásnak a z o n
részében azonban, amely esetében nincs bírói felülvizsgálat, ezek az
intézmények „pozitív jogi" értelemben természetszerűleg h i á n y o z n a k
- erre utal az angol (natural) terminológia. M e g kell a z o n b a n m o n
dani, hogy a kilencvenes években az angol közigazgatási j o g t u d o
m á n y b a n is erőteljesen hangsúlyozzák a h a g y o m á n y o s a n diszkrecio
nálisnak tekintett döntési tevékenységre irányuló eljárás t ö r v é n y b e n
356
t ö r t é n ő kodifikálásának szükségességét, e tekintetben é p p e n az uniós
országok többségének gyakorlatára hivatkozva.
Összefoglalásul t e h á t e l m o n d h a t ó , hogy a közigazgatási eljárás
n a k az angol k ö z i g a z g a t á s b a n h á r o m jelentése v a n : egyrészt jelenti a
diszkrecionális döntési j o g k ö r eljárását, ebben a v o n a t k o z á s b a n n e m
jogi, ill. eljárásjogi, h a n e m politikai, vagy technikai fogalomról van
szó; m á s o d s z o r jelenti az igazságszolgáltatás-szerű eljárást, amely
m á r jellegzetesen jogi fogalom, és t u l a j d o n k é p p e n az igazságszolgál
tatási modell közigazgatási szerveknél való, némileg egyszerűsített
alkalmazására utal; végül a b í r ó s á g o k n a k a közigazgatási döntések
feletti jogorvoslati j o g k ö r b e n való eljárására utal, amely eljárás az
angol jog szerint n e m magánjogi eljárás, h a n e m teljes egészében a
közigazgatási jog területére tartozik, n o h a ez az eljárásjog lényegileg
megegyezik a magánjogi bírói eljárással. A közigazgatási eljárás jogi
értelemben t e h á t alapvetően a magánjogi modellre épül. Az angol
modell m i n d a z o n országokban mintául szolgál, amelyekre az angol
közigazgatás és jogrendszer gyakorlata jelentős befolyással volt.
Az angol jogrendszert átvevő Egyesült Á l l a m o k b a n alapjában véve
az angolnak megfelelő m ó d o n értelmezték és alkalmazták a közigaz
gatási eljárás fogalmát. Itt is kialakultak a klasszikus közigazgatási
szervezetek mellett olyan közigazgatási szervek, amelyek jogvitás
ügyekben h o z t a k d ö n t é s e k e t a d o t t közigazgatási feladatokat illetően.
A közigazgatási eljárásnak eredetileg itt is kettős fogalma alakult ki,
a politikai, ill. a közigazgatás-tudományi tartalmú n e m jogi és a jogi
jelentésű, amely itt is a bírósági jogorvoslati gyakorlatot jelentette.
A közigazgatási jog maga is két jogterületet jelentett, egyrészt köz
igazgatási h a t á s k ö r ö k r e és az azt megvalósító szervezetekre v o n a t k o
zó jogot, illetve a jogorvoslati jellegű eljárásjogot. Az eljárásjoggal
kapcsolatban ki kell emelni, hogy az a l k o t m á n y b a n külön alapvető
elvként és m i n d e n igazságszolgáltatásra v o n a t k o z ó szabályként fogal
mazták meg a „ D u e Process of L a w " - a kellő, méltányos eljárás - el
vét, amely m i n t anyagi jogi elv az alapvető jogok önkényes, i n d o k o
latlan korlátozásának tilalmát mondja ki, m i n t eljárási elv a felek
meghallgatásának, érdekeik kellő mérlegelésének, illetve e mérlegelés
eljárásban való biztosításának kötelezettségét jelenti. Az elv elsősor
ban az igazságszolgáltatásra vonatkozik, azonban a bíróságok a köz
igazgatási d ö n t é s e k feletti ítélkezési gyakorlatukban m a r a d é k t a l a n u l
kiterjesztik a közigazgatási d ö n t é s e k r e . E n n e k egyik legfontosabb el-
357
járásjogi következménye, hogy a klasszikus k o n t r a d i k t ó r i u s eljárást
megkövetelték m i n d e n olyan esetben, ahol arra egyáltalán értelmesen
lehetőség van. A Legfelsőbb Bíróság a z o n b a n elvi jelleggel k i m o n d
ta, hogy a due process elvét csupán olyan eljárásokban kell a köz
igazgatás cselekvési s z a b a d s á g á t m e g k ö t ő elvként a l k a l m a z n i , a h o l
közvetlenül az ügyfelek jogai érintettek, illetve e j o g o k k o r l á t o z á s á
ról van szó. A klasszikusan a közigazgatás diszkrecionális jogának te
kintett ügyekben nem.
A második világháborút megelőző i d ő k b e n egyre fontosabbá vált a
feladatokat megvalósító közigazgatási cselekvés módja, m é g p e d i g
n e m „közigazgatás technikai", h a n e m a közigazgatási h a t a l m a t jogi
garanciákkal k o r l á t o z ó értelemben. 1 9 4 6 - b a n aztán kidolgozták és
elfogadták a Szövetségi Közigazgatási Eljárási T ö r v é n y t , amely a szö
vetségi közigazgatási szervezetekre v o n a t k o z ó a n m e g t e r e m t e t t e az el
járás viszonylag szabatosan megfogalmazott jogi garanciáit, m e g h a t á
rozta a közigazgatási hatalomgyakorlás eszközeit, m é r t é k é t . N e m
sokkal később a t a g á l l a m o k számára kidolgoztak egy eljárási modell
törvényt (Revised M o d e l State Administrative P r o c e d u r e Act), amely-
lyel megegyező „saját" törvényeiket azóta a tagállamok d ö n t ő t ö b b
sége elfogadta, így ma m á r nemcsak szövetségi szinten van eljárási
törvény.
Emellett természetesen m e g m a r a d a b í r ó i j o g o r v o s l a t i rendszer, s
e n n e k a j o g a n y a g á t is közigazgatási eljárásjognak tekintik. Az Egye
sült Államokban tehát a közigazgatási eljárás ma m á r általánosan el
fogadott értelemben tisztán jogi fogalom, s m i n t ilyen elsődlegesen
a közigazgatási h a t a l o m g y a k o r l á s törvényes keretek k ö z ö t t t a r t á s á
ra, az érintett felek j o g a i n a k az eljárásban való védelmére i r á n y u l .
Ilyen értelemben a közigazgatási eljárás az USA-ban is a magánjogi
m o d e l l r e épül, a n n a k elveit és m ó d s z e r e i t veszi át. Ez azt is erősíti,
hogy szoros kapcsolat van a t u l a j d o n k é p p e n i közigazgatási szer
veknél folyó eljárás joga és az arra v o n a t k o z ó bírói esetjog k ö z ö t t .
A közigazgatás cselekményei közül a n e m jogi jellegű, ill. n e m jogi
v o n a t k o z á s ú a k r a n e m is alkalmazzák az eljárás szót, i n k á b b az a m e
rikai közigazgatásban egyébként is előszeretettel a l k a l m a z o t t (köz)-
igazgatástudományi „business m a n a g e m e n t " , ill. e h h e z h a s o n l ó kife
jezéseket használnak.
358
8.2.2.3. A közigazgatási eljárás és eljárásjog Németországban
és Ausztriában
N é m e t o r s z á g b a n és Ausztriában a közigazgatási jog és az eljárásjog

problémája némileg m á s k é n t m e r ü l t fel. M i n d e n e k e l ő t t ki kell emel
ni, hogy m i n d k é t országban jóval később merült fel a közigazgatás, il
letve a közigazgatási eljárás valódi joghoz kötése, ill. a közigazgatási
döntésekkel érintettek sajátos jogvédelmével összefüggő garanciák
megteremtése. A u s z t r i á b a n csupán a kiegyezés utáni alkotmányosság
teremtette m e g az a k k o r már u r a l k o d ó nyugat-európaihoz hasonló
közigazgatási és igazságszolgáltatási struktúrákat, addig a közigazga
tás megőrizte abszolutisztikus jellegét, pl. az első fokú igazságszolgál
tatási és közigazgatási h a t á s k ö r ö k e t a k ö z p o n t i irányítású járási hiva
talok gyakorolták, tehát végső s o r o n n e m lehetett beszélni a közigaz
gatás külső kontrolijáról. Ugyanígy N é m e t o r s z á g b a n összességében
csupán az egységes n é m e t állam u t á n tűzhették n a p i r e n d r e a közigaz
gatási eljárás általános korszerűsítését, az eljárási garanciák megte
remtését.
A közigazgatási eljárásra v o n a t k o z ó alapvető kérdéseket a közigaz
gatási j o g t u d o m á n y dolgozta ki. A kérdés itt is az volt, hogy vajon a
klasszikus igazságszolgáltatáshoz t a r t o z ó n a k tekintsék-e a közigazga
tási eljárást vagy sem. A j o g t u d o m á n y n e m az igazságszolgáltatás „el
fajult" esetét, igazságszolgáltatás-szerű eljárást látott a közigazgatási
eljárásban, h a n e m kifejtette azt a tant, amely szerint mind a közigaz
gatási eljárás, m i n d a klasszikus igazságszolgáltatási eljárás valójában
ugyanazon d o l o g két sajátos megoldása, azaz az államcélok konkreti
zálásának sajátos módja, útja. M í g az igazságszolgáltatás esetében ez
egy jogvitás eljárás során közvetett m ó d o n történik, a közigazgatási
eljárásban az államcélok közvetlenül valósulnak meg. A közigazgatá
si eljárás t e h á t n e m igazságszolgáltatás, h a n e m az államcélok közvet
len megvalósítása, és mint ilyen ö n m a g á b a n zárt, belső folyamatait
tekintve teljes rend. A közigazgatás döntései elleni p a n a s z o k bírói fe
lülvizsgálata sem igazságszolgáltatás tehát, h a n e m a n n a k a vizsgála
ta, hogy a közigazgatás törvényesen m ű k ö d i k - e , a törvényességen el
s ő s o r b a n jogszabályszerűséget, a jogszabályoknak való megfelelést
értve.
A közigazgatási jog, ill. a közigazgatási eljárásjog a közigazgatás
törvényességének a mércéje. E n n e k az elvnek megfelelően a jogvita
359
n e m a megsértett alanyi jogok védelmére - ez lenne a klasszikus igaz
ságszolgáltatási minta szerinti jogvitás eljárás, - h a n e m a tárgyi érte
lemben vett jognak - a jogrendnek, m i n t n o r m a t í v r e n d n e k - a sérel
me kiküszöbölésére irányul, s e n n e k megfelelően nincs különleges
szerepe a bírói jogorvoslatnak - pl. a felettes szervek általi, vagy
egyéb törvényességi k o r r e k c i ó k h o z viszonyítva. E n n e k jegyében a
közigazgatási eljárás éppen úgy k ó d e x á l a n d ó , s ezzel a törvényességet
biztosítandó eljárás, mint a magánjogi, illetve büntetőjogi klasszikus
eljárás, s csupán a n n a k a kérdése, hogy - míg a b ü n t e t ő és polgári
igazságszolgáltatás n é h á n y ügytípusra k o r l á t o z h a t ó - van-e értelme a
közigazgatás ezernyi fajta ügyét nagyjából azonos eljárási r e n d alá
rendelni. E n n e k a g o n d o l a t n a k a jegyében született meg 1 9 2 5 - b e n az
osztrák közigazgatási eljárási, közigazgatási végrehajtási, közigazga
tási büntetőjogi törvény, amelyek átfogták a közigazgatás eljárásának
egész folyamatát.
Az eljárás e vonatkozásban tehát folyamatszerű, jogilag m e g h a t á
rozott cselekmények sorozata, amely é p p e n úgy teljes, ahogyan teljes
az igazságszolgáltatási eljárás egészen a végrehajtásig. A közigazgatá
si eljáráson belül a z o n b a n elkülönült a tulajdonképpeni közigazgatá
si b ü n t e t ő eljárásjog, illetve a n e m elsősorban b ü n t e t ő jellegű köz
igazgatási tevékenységre v o n a t k o z ó jog. Az osztrák m i n t a modellül
szolgált Közép- és Dél-Európa n é h á n y országa számára, (Jugoszlávia,
Csehszlovákia, Lengyelország), amelyek h a s o n l ó eljárási törvényeket
alkottak. E koncepció - amelynek értelmében a törvényesség éppany-
nyira az államot, a jogszabályok adta jogrendet, m i n t a n n a k polgára
it szolgálja - később kiválóan beleillett a törvényesség szocialista k o n
cepciójába is, ezért a szocialista o r s z á g o k a törvényesség megerősíté
sének eszközéül lényegileg az osztrák mintájú eljárásjogi törvényeket
fogadtak el, a m i k o r ez politikailag i n d o k o l t volt.
N é m e t o r s z á g b a n az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való
elválasztását 1849-ben a frankfurti a l k o t m á n y b a n m o n d t á k ki, azaz
a közigazgatás n e m láthatott el ítélkező funkciót, de az abszolutiszti
kus kormányzás miatt itt is csak később t ű z h e t t é k n a p i r e n d r e a jog
állam programjának a megvalósítását, de az egyenetlen társadalmi
politikai fejlődés következtében a k ü l ö n b ö z ő n é m e t államokban
k ü l ö n b ö z ő időben és t a r t a l o m m a l : egyesekben - pl. Baden - a bíró
ságoktól eltérő m ó d o n eljáró, a közigazgatáson belüli fellebbezési
gyakorlatból kialakuló közigazgatási „ b í r ó s á g o k r a " bízták a közigaz-
360
gatási jogvitákat (a kameralista gyakorlatból átemelve, ill. a francia
közigazgatáson belül jogorvoslat mintájára). A másik - nagyobb hatá
sú, a liberális elveknek jobban megfelelő - tézist R. Gneist fejtette ki,
aki az angol ö n k o r m á n y z a t i modell alapján az ö n k o r m á n y z a t i elvet
N é m e t o r s z á g b a is átemelni kívánta, s a közigazgatási feladatokat el
látó ö n k o r m á n y z a t o k függetlenségével csupán a jogszolgáltatással
kapcsolatos vitáknak független bírósághoz való telepítését látta össze
egyeztethetőnek, de ez a bíróság n e m lehetet a polgári ügyekben el
járó általános bíróság - porosz, ill. észak-német gyakorlat, de később
a w e i m á r i államban a rendes b í r ó s á g o k h o z való közelítését is javasol
ták. M i n d e n e s e t r e a bírósági k o n t r o l l általános rendszerének a hiá
nya miatt a n é m e t közigazgatási jog, ill. eljárásjog intézményeinek
kialakulása kevésbé t á m a s z k o d h a t o t t a bírói joggyakorlat e r e d m é n y e
ire, mint akár az angol, akár a francia m o d e l l b e n , ill. az osztrák a köz
igazgatási bíróságéra.
Ez kiemelte a közigazgatási j o g t u d o m á n y szerepét. Az alaphangot
O t t o M a y e r adta meg, aki a közigazgatási jogszolgáltatás lényegének
is az igazságszolgáltatás-szerű - a klasszikus modell elemeit tartalma
zó jogvitás - eljárást látta, a m e n n y i b e n ez is az alanyi jogok védelmé
re irányul, míg m i n d e n olyan területen, a h o l a közigazgatás diszkre
cionális jellegű feladatot ellátva jogalakító m ó d o n lép fel, k i z á r t n a k
t a r t o t t a a közigazgatási jogszolgáltatás fogalmának alkalmazhatósá
gát. A szisztematikusan kialakított a tárgyi jogra, ill. a törvényesség
re k o n c e n t r á l ó közigazgatási jogvédelmi gyakorlatra t á m a s z k o d ó , a
közigazgatási eljárás a u t o n ó m i á j á n a k tanát kidolgozó osztrák köz
igazgatási j o g t u d o m á n y jelentősen h a t o t t a n é m e t t u d o m á n y r a , de az
O t t o Mayer-i nézetekkel a n é m e t t u d o m á n y később sem szakított.
Az egyetemeken u r a l k o d ó közigazgatási jogtudomány, ill. annak
n y o m á n a közigazgatási jog alapvető fogalomként kezelte a francia
gyakorlatból és t u d o m á n y b ó l átvett közigazgatási aktus fogalmát,
amit szintén O t t o M a y e r alapozott meg. A közigazgatás gyakorlata
lényegében véve az a k t u s o k t a n á r a támaszkodva alakította ki a maga
hivatali eljárásait, elsősorban az aktusok érvényességi feltételeinek, a
hibás aktusok t a n á n a k alapján, s csakhamar a közigazgatási jogszabá
lyok is alkalmazni kezdték. Így tehát az angol vagy a francia „jogvitás"
közigazgatási eljárások híján is k o m o l y eljárásjogi - és ezzel összefüg
gően - anyagi jogi j o g d o g m a t i k a alakult ki, magát az aktust is egyszer
re eljárásjogi, és anyagi jogi jogintézményként határozva meg.
361
A német eljárásjog továbbfejlődése a II. világháború utáni meg
szálláshoz kapcsolódik, a szövetséges nyugati h a t a l m a k igyekeztek a
maguk jogállami gyakorlatát a n é m e t viszonyokra „oktrojálni". Az
egyes n é m e t államokban újjászervezték a k o r á b b a n létező közigazga
tási b í r ó s á g n a k tekintett szerveket, a z o n b a n m o s t m á r elsősorban a
közigazgatási a k t u s o k k a l érintett j o g o k a t v é d ő , funkciót k a p t a k , a
vitatott közigazgatási a k t u s o k a t á l t a l á n o s a n m e g t á m a d h a t ó v á tették.
(Csak p é l d a k é n t említjük, hogy a közigazgatási aktusnak a jelenleg
hatályos közigazgatási eljárási t ö r v é n y b e n m e g h a t á r o z o t t fogalmát
gyakorlatilag az angol megszálló katonai hatóság rendelete m á r tar
talmazta.) A következő d ö n t ő lépés az önálló közigazgatási b í r ó
ságok 1 9 5 2 - b e n t ö r t é n t összállami szintű megszervezése, és a k ö z
igazgatás aktusai elleni bírói jogorvoslat generálklauzulával való ál
talánossá tétele volt (a bírói út az alkotmányjogi viták kivételével
m i n d e n közjogi vita eldöntésére szolgál). Ezzel a nyugat-európai m o
dellhez hasonló jogorvoslati rendszert valósítottak meg, de az osztrák
modellből átvették a közigazgatási bíróság különállását, és a polgári
bíróságtól eltérő közigazgatási bírói eljárásjogot, amelyet ma n e m köz
igazgatási (eljárás)jognak, h a n e m sajátos igazságszolgáltatási eljárás
jognak tekintenek. Ugyancsak u r a l k o d ó n a k tekinthető az a nézet,
mely szerint a közigazgatási bíráskodás igazi célja a tárgyi jogrend vé
delme, n o h a ez éppenséggel alanyi jogok védelmére irányuló jogviták
útján történik.
Bár e k k é p p e n a közigazgatási eljárásjoggal kapcsolatos g o n d o l k o
dás és intézményrendszer sokban átvette az osztrák mintát, az aktus
kiadását megelőző eljárásra részint a h a g y o m á n y o k miatt, részint
m e r t elegendőnek tartották az aktustant, részint m e r t kérdésesnek
tűnt, hogy lehetséges-e egyáltalán a sokféle, igen eltérő anyagi jogi
ügyet egységes eljárásjog alá v o n n i , n e m kívántak általános jelleggel
eljárásjogi törvényt elfogadni (ez n e m jelenti persze, hogy n e m volt
eljárásjog, illetve egyes sajátos eljárásoknak - pl. pénzügyi, adóügyi,
társadalombiztosítási ... stb. - megvoltak a m a g a külön törvényi és
rendeleti szintű általános szabályai). 1 9 6 0 - b a n a z o n b a n a Bécsben
tartott, az államjogot o k t a t ó t a n á r o k tanácskozásán kinyilvánították
egy ilyen törvény kívánatosságát, amelyet aztán hosszas előkészítés
u t á n 1 9 7 6 - b a n fogadott el a t ö r v é n y h o z á s . Az alapvető i n d o k a az ak
tus kiadását megelőző eljárás törvényességének a biztosítása, egyúttal
a későbbi jogvitákhoz a kellő törvényi alap biztosítása volt.
362
Összefoglalva: az osztrák és a n é m e t eljárásjog gyakorlatilag elsza
k a d t a klasszikus modelltől, kialakítva a közigazgatás „saját" eljárás
jogát, amelyet az anyagi jogtól elválasztott közigazgatási eljárásjog
n a k tekint - a törvényi szabályozáson túl ez a leglényegesebb eltérés
a francia modelltől, - ugyanúgy, m i n t ahogy elválik a magánjog vagy
a büntetőjog anyagi joga a megfelelő eljárásjogoktól. Az eljárásjog a
közigazgatási jogrend törvényességének az eszköze, s csak m á s o d
lagosan az alanyi jogok védelmének, n o h a a jogállam alkotmányos
elvei alapján az alanyi j o g o k védelme is alapvető fontosságú. Az ala
nyi j o g o k „végső" védelme k ü l ö n közigazgatási bíróságok igazság
szolgáltatásként felfogott eljárása útján történik, de a törvényesség
általános védelme itt is az előtérben áll. Ez a bírói eljárás maga n e m
a közigazgatási jog része, a közigazgatási eljárás tehát csupán a
klasszikus (vagy kevésbé klasszikus) közigazgatási szervek jogokat
érintő a k t u s a i n a k a k i a d á s á r a v o n a t k o z ó eljárásjogot öleli fel, a né
m e t eljárásjogban a z o n b a n n e m c s a k az egyoldalú hatósági akarat
nyilatkozatot vagy intézkedést tekintik a k t u s n a k , h a n e m a közigaz
gatási szerződések megkötését is.
8.3. A közigazgatási eljárásjog fejlődése

Magyarországon
8 . 3 . 1 . Az eljárás és az eljárásjog alapjai a modernizálódó

közigazgatási rendszerben
A közigazgatási eljárás fejlődésére nagyjából ugyanazok a t e n d e n

ciák a m e g h a t á r o z ó a k , m i n t az előbbiekben tárgyalt országok eseté
ben, s ezek közül természetszerűleg az osztrák kapcsolatok a legin
kább m e g h a t á r o z ó a k . A k i i n d u l ó p o n t a kiegyezés, amely megalapoz
ta a magyar közigazgatási rendszert, s amelynek n y o m á n kiépültek a
magyar közigazgatás jellemző intézményei.
Az elvben az 1848-as alapállapotot visszaállító kiegyezési intéz
m é n y r e n d s z e r b e n a közigazgatási eljárásra v o n a t k o z ó k i i n d u l ó p o n t
egyrészt a megszerveződő k ö z p o n t i - kormányzati - közigazgatási
szint eljárásai, ill. a közigazgatás alapvető szintjének minősített vár
megyei, ill. törvényhatósági közigazgatás eljárásai. M i n d k e t t ő ha
g y o m á n y o s a n „formátlan-diszkrecionális" eljárás. A modernizáció
363
első lépése a közigazgatási és igazságszolgáltatási eljárások elválasz
tása, az igazságszolgáltatás „államosítása" ( 1 8 6 9 ) . E n n e k n y o m á n a
törvényhatósági feladatok közül a „csekély súlyú", a közigazgatási
bűntetőbíráskodás k ö r é b e sorolt egyes cselekmények kivételével ki
emelték a bíráskodási feladatokat. Egyebekben változatlan m a r a d az
az alapelv, amely szerint a megye teljes ö n k o r m á n y z a t t a l intézi belső
ügyeit, s ez természetszerűleg kiterjedt az ügyintézés eljárására is. Az
1870-es (első) T ö r v é n y h a t ó s á g i törvény (majd 1 8 7 1 - b e n az első Köz
ségi törvény, ill. 1872-ben a fővárosi törvény) n y o m á n a törvényha
tósági ügyintézés kiterjedt a vármegye által közvetített „állami" köz
igazgatási feladatokra, a vármegyei t ö r v é n y h a t ó s á g o k e végrehajtási
és ö n k o r m á n y z a t i szerepkörükben m e g h a t á r o z t á k az alsóbb szintű,
(városi, községi ügyintézést), s ebben az értelemben a vármegyei köz
igazgatás valójában másodfokú hatósági közigazgatási f ó r u m m á vált.
E rendszerben az ügyintézés és a felügyelet jogait tekintve n e m vált
el egymástól a „belső" és a p o l g á r o k ügyeivel közvetlenül foglalkozó
„külső" ügyintézés, az eljárás m i n d e n bonyolultsága mellett e g y n e m ű
eljárás volt. Sajátos intézménye volt, hogy a főispáni felügyeleti, ill. a
törvényhatósági bizottságot megillető felirati jog gyakorlása során a
miniszternek diszkrecionális joga volt a t ö r v é n y h a t ó s á g i h a t á r o z a t o k
végrehajtása foganatosításának eltiltására másrészről az állampolgá
rokat a sérelmes ö n k o r m á n y z a t i h a t á r o z a t o k ellen 15 n a p o s h a t á r i d e
jű fellebbezési („folyamodási") jog illette meg, amelyet az alispán, ill.
törvényhatósági jogú városok esetén a polgármester 8 n a p o n belül
kellett a miniszterhez felterjesszen. Ezzel valójában teljes közigazga
táson belüli, végső soron k o r m á n y z a t i d ö n t ő f ó r u m m a l rendelkező
jogorvoslati rendszer jött létre. (A községek és egyéb v á r o s o k h a t á r o
zatait előzőleg a vármegyéhez lehetett fellebbezni, amelynek h a t á r o
zatára m á r a megfelelő miniszteri jogorvoslat v o n a t k o z o t t . )
Az angol közigazgatási tisztviselők felelősségi (indirekt közigazga
tási igazságszolgáltatási) szabályához hasonlítható szabály szerint a
tisztviselők anyagi felelősséggel t a r t o z t a k m i n d a z o n kárért, amelyet
vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) akár cselekvéssel, akár m u
lasztással az államnak, a törvényhatóságnak, községnek, vagy bár
mely állampolgárnak okoztak, ha a kárt a megfelelő jogorvoslattal
n e m lehetett elhárítani, s amely felelősség alapján a köztisztviselő tel
jes kártérítéssel tartozott. E kártérítés megítélése a bíróság igazság
szolgáltatási h a t á s k ö r e volt, tehát bármely közigazgatási d ö n t é s , eljá-
364
rás, intézkedés során - kár és vétkesség esetén - m ó d nyílott igazság
szolgáltatási eljárásra, ha n e m is a határozat, intézkedés egyidejű
megsemmisítésével. Ha a tisztviselő n e m volt közvetlenül a h a t á r o z a
tért felelőssé t e h e t ő , vagy vagyontalansága miatt a k á r t megfizetni
n e m t u d t a , az őt utasító testület tagjai, ill. a h a t ó s á g m a g a tartozott
a k á r megtérítésével.
Ezzel tehát létrejött egy sajátosan „egységes", kettős funkciójú
közigazgatási eljárási rend, amelynek lényege, hogy a jogorvoslati
rendszeren keresztül egyrészről biztosította a centralizáló állam köz
p o n t i szervei s z á m á r a a közigazgatási rendszer feletti felügyeletet - az
egységesség itt annyit jelent, hogy az eljárási r e n d a közigazgatási jog
orvoslatot tekintve n e m k ü l ö n b ö z t e t közvetlenül hatósági és egyéb
n e m hatósági közigazgatási ügyek között, - másrészről megteremtet
te az eljárás jogállami elveknek megfelelő igazságszolgáltatási k o n t
rolljának alapjait. Ugyanakkor m i n d e n szinten az eljárás maga alap
vetően diszkrecionális m a r a d t , a döntés kialakítására a lassan kiépü
lő anyagi j o g o k o n túl közelebbi eljárási szabály n e m v o n a t k o z o t t , az
eljárás n e m jogvitás eljárás, jellegét tekintve inkvizitórius volt.
Az 1 8 7 6 - b a n törvény alapján az állami és a vármegyei közigazga
tási szolgálatok képviselőiből létre h o z o t t közigazgatási bizottság
funkciója némileg m ó d o s í t o t t a az eljárási rendet, a m e n n y i b e n egy
részről a jogorvoslati j o g o k a t k a p o t t a vármegyében m ű k ö d ő köz
igazgatási szervek h a t á r o z a t a i n a k felülvizsgálatára, s amennyiben ez
m á r h a r m a d f o k ú felűlbírálat volt (pl. község → vármegye → köz
igazgatási bizottság), h a t á r o z a t á t m á r n e m lehetett a miniszterhez fel
lebbezni, m á s o d f o k ú h a t á r o z a t o t pedig akkor, ha az eltért az első fo
kú h a t á r o z a t t ó l , ennél jelentősebb volt azonban, hogy a főispán jogot
k a p o t t m i n d e n , így a vármegyei ö n k o r m á n y z a t i ügyben h o z o t t h a t á
r o z a t o t is a miniszterhez felülvizsgálatra felterjeszteni, a „ r e f o r m " te
hát a centralizációs, felügyeleti funkciókat erősítette az eljárási ren
den keresztül, s egyúttal jelentősen megerősítette a megyei állami
közigazgatást. N é m i l e g h a s o n l ó , egyes vonásaiban azonban speciális
eljárási r e n d e t alakítottak ki az adózás rendjét illetően, amely az ön
kormányzati és állami hatóságok sajátos e g y ü t t m ű k ö d é s é r e épült. Az
adóigazgatásban egyúttal létrejöttek a másodfokú eljárásban a jogvi
tás eljárás egyes elemei (adófelszólamlási bizottság eljárása).
365
8 . 3 . 2 . A jogorvoslati rend centralizációs jellegű m ó d o s u l á s a ,
ill. a közigazgatási bíráskodás bevezetése
Az eljárási r e n d további, elvi jelentőségű változtatása az 1 8 8 3 - b a n

megszervezett pénzügyi közigazgatási bíróság felállítása volt, amely
átvette a k o r á b b a n a pénzügyminiszterhez fellebbezett h a t á r o z a t o k
elbírálását, s ezzel jelentős lépést tett a jogállami elvek megvalósításá
ra (ez egybe esett a jelentősebb a d ó z ó k érdekeivel). M á s v o n a t k o z á s
ban is e r ő s ö d ö t t a közigazgatás bírói kontrolja, a m e n n y i b e n egyre
több olyan ügy, amelynek jelentős anyagi v o n z a t a volt k e r ü l h e t e t t
fokról fokra a rendes bíróságok elé, általános magánjogi peres eljá
rásban - pl. gyámok vagyonkezelése, anyakönyvi ügyek, ... stb.
Az 1 8 8 6 . évi M á s o d i k T ö r v é n y h a t ó s á g i t ö r v é n y bevezette a kor
m á n y általi megsemmisítési jogot a főispán által „hivatalból" felter
jesztett törvényt vagy rendeleteket sértő, ill. az állam érdekeire sérel
mes törvényhatósági - a fővárost kivéve - h a t á r o z a t o k r a , h a t á r i d ő
korlát nélkül, s a k o r m á n y egyidejűleg új eljárást is elrendelhetett, ill.
adott esetben a h a t á r o z a t o t meg is változtathatta. A hivatalból t ö r t é
nő felülvizsgálat mellett az állampolgárok is jogot k a p t a k , h o g y a ha
t á r o z a t o k ellen 30 n a p o n belül a k o r m á n y h o z p a n a s z t a d j a n a k be, ha
a határozat ellen m á r n e m volt további fellebbezési lehetőség, ill. a
főispán azt n e m terjesztette fel hivatalból. A panaszok alapján törté
nő felülvizsgálatra azonban a megváltoztatás joga m á r n e m v o n a t k o
zott. Ezzel az eljárási r e n d jelentősen bonyolulttá, a h a t á r o z a t o k sor
sa - a jogerő problémája - bizonytalanná vált. M e g kell a z o n b a n
m o n d a n i , hogy az egyes közigazgatási feladatokat m e g h a t á r o z ó tör
vények és rendeletek az a d o t t feladatok k ö r é b e n számos kifejezetten
eljárási rendelkezést fogalmaztak meg, elsősorban a n n a k jegyében,
hogy a közigazgatási eljárásokban tetten é r h e t ő k legyenek egyes a
jogvitás eljárásokra jellemző elemek, ill. a jogállam igényeinek meg
felelően az eljáró hatóságra egyes kötelezettségeket - pl. h a t á r i d ő k
betartása - róttak.
A jogállam intézményének nagyon jelentős lépése volt 1 8 9 6 - b a n a
Közigazgatási Bíróság megszervezése. A bíróság létrehozatala a kor
m á n y liberalizációs politikájának az egyik e r e d m é n y e , amely szer
vesen illeszkedett részint a közigazgatás, részint egyéb jogterületek li
beralizációs intézményeinek sorába - pl. m o d e r n házassági jog és
anyakönyvezés ... stb. A közigazgatási bíráskodás az addig a k o r m á n y
366
számára fenntartott felülvizsgálati jogok jelentős részét „átvette",
amit a v o n a t k o z ó 1 8 9 6 . évi. X X V I . tv. taxatív felsorolással h a t á r o z o t t
meg - elsősorban olyan ügyekről volt szó, amelyek anyagi vonzatú
kötelezettségekkel kapcsolatosak. Ez a közigazgatási bíráskodás tehát
szintén a magánjogi igazságszolgáltatáshoz közelálló m ó d o n alakult
ki, de természetesen a viták tárgya n e m magán-, h a n e m közjogi k ö t e
lezettségekből e r e d ő követelésekre v o n a t k o z o t t . Ezekbe az ügyekbe a
miniszterek felügyelet címén sem a v a t k o z h a t t a k b e , ill. a bírói felül
vizsgálat kiterjedt az a d o t t ü g y c s o p o r t o k k o r m á n y és szabályren
deletei törvényességének elbírálására is - ez igen lényeges eltérés a
magánjogi igazságszolgáltatás elveitől és gyakorlatától. A bíróság a
rendes bírósággal megegyező jogállású szerv volt, eljárása lényegében
jogvitás eljárás volt, n a g y m é r t é k b e n a magánjogi bíráskodás elemeit
beemelve.
Az közigazgatási eljárás rendjét illetően a továbblépés az 1 9 0 1 . X X .
tc. megalkotásával történt. A törvény a közigazgatási ú t o n t ö r t é n ő jog
orvoslati rendszer egyszerűsítésére irányult, s lényege szerint meg
szüntette az állami és a törvényhatósági (önkormányzati) h a t á r o z a t o k
jogorvoslati rendjének különbözőségét: h a r m a d f o k ú közigazgatási
határozatok elleni fellebbezéseket kizárta, kizárta a h a r m a d f o k ú fel
lebbezést, ha az első és másodfokú határozat megegyezett, értelemsze
rűen kizárta a közigazgatási bíróságnál m e g t á m a d h a t ó határozatok el
leni fellebbezést. N o h a a minisztert ezek szerint n e m m i n d e n esetben
illette m e g az adott közigazgatási ügy elbírálásának a joga, de az érin
tettek felülvizsgálati kérelemmel fordulhattak az ügy tárgya szerint il
letékes miniszterhez, akit e jogkörben megilletett a megsemmisítés jo
ga, ha a sérelmezett határozatot h o z ó - alsóbb fokú - közigazgatási
szervnek n e m volt az ügyben hatásköre vagy illetékessége, ill. ha az el
járása (s n e m az érdemi döntése) törvényt, kormányrendeletet, sza
bályrendeletet sértett.
Ezzel t u l a j d o n k é p p e n kialakult az egységes, a közigazgatási b í r ó
sági eljárásokkal ö s s z h a n g b a h o z o t t jogorvoslati rend, amely m a g a a
közigazgatáson belül n e m jogvitás eljárásnak minősült, n o h a a jog
orvoslati k é r e l m e k alapja természetszerűen az ügyfeleknek a h a t á r o
zatokat vitató kérelme volt. A törvényt gyors ü t e m b e n követték
1 9 0 2 - 1 9 0 5 k ö z ö t t a k ü l ö n b ö z ő községi, a vármegyei és a g y á m h a t ó
sági ügyviteli szabályzatok.
367
8 . 3 . 3 . A közigazgatási büntetőbíráskodás
A közigazgatási eljárás sajátos területe a közigazgatási b ü n t e t ő b í

ráskodás volt. Az igazságszolgáltatás és közigazgatás 1869-es elvá
lasztása után a büntetőjogi igazságszolgáltatás a m o d e r n büntetőjogi
és alkotmányos elveknek megfelelően a bíróságok feladatává vált, de
az is természetes, hogy m a r a d t olyan „büntetési" t a r t o m á n y - általá
ban csekély súlyúnak tekintett ügyekben, de egyes esetekben más
o k o k b ó l is, - ahol a közigazgatási szervek jártak el. Az 1 8 7 8 - b a n
megalkotott m o d e r n büntetőjogi t ö r v é n y k ö n y v u t á n 1 8 7 9 - b e n elfo
g a d t á k a k i h á g á s o k r ó l szóló törvényt, amely a kihágásokként m e g h a
tározott cselekményekre büntetést írt elő, de amelyek egy részében az
eljárást n e m b ü n t e t ő bíróság, h a n e m közigazgatási szervek - r e n d ő r -
bírák, községi bíró - folytatták le. Ezekre az eljárásokra n e m terjedt
ki az 1897-es b ü n t e t ő eljárási törvény, viszont az 1901-es törvény
ilyen rendelkezéseket is tartalmazott. E n n e k alapján 1909-ben belügy
miniszteri rendelet (rendőri b ü n t e t ő eljárási szabályzat) alakította ki
az ilyen eljárások rendjét, amelyben m ó d volt a klasszikus igazságszol
gáltatási - (magán)vádló, terhelt, bíró közötti kontradiktórius - eljá
rásra, de ez n e m volt kötelező (a tiszti ügyész akinek a feladatkörébe
tartozott az ilyen ügyek vádképviselete, m e g t a g a d h a t t a azt), s ilyen
k o r az eljárás a hatóság és az ügyfél közötti h a g y o m á n y o s közigazga
tási inkvizitórius m ó d o n folyt - pl. a hatóság m i n d e n további eljárás
nélkül pénzbüntetésre irányuló b ü n t e t ő p a r a n c s o t a d h a t o t t ki, ha a
feljelentésben foglaltakat illetően n e m kételkedett. Ehhez h a s o n l ó a n
folyt a „kisebb jövedéki kihágás" ügyében folytatott jövedéki b ü n t e
tő eljárás a pénzügyigazgatóságok előtt.
8 . 3 . 4 . A közigazgatási eljárás a II. világháború végéig
További fontos lépés volt 1 9 0 7 - b e n a H a t á s k ö r i Bíróság felállítá

sa, amely a rendes és a közigazgatás bíróság közötti hatásköri viták
eldöntésére volt hivatott, de h a t á s k ö r é b e tartozott a n n a k az e l d ö n t é
se is, hogy adott ügy vajon a közigazgatás szerveire, vagy a közigaz
gatási bíróságra tartozik-e.
A korszak sajátos történelmi t e r m é k e a t ö r v é n y h a t ó s á g o k a t a kor
mány, miniszter rendelete, határozata, intézkedése ellen, a törvény-
368
hatósági hatáskör megsértése, vele szemben hatósági jog törvényelle
nes gyakorlása, vagy egyéb törvény vagy szabály megsértése címén
előterjeszthető „garanciális p a n a s z " , amelyet a közigazgatási bíró
sághoz lehetett előterjeszteni. Ezzel tehát a k ö z p o n t i - állami -
közigazgatás és az ö n k o r m á n y z a t i (középszintű) közigazgatás közötti
viták is igazságszolgáltatatási útra terelődtek, s a garanciális panasz in
tézménye ebben a vonatkozásban erősítette a közigazgatási eljárás egy
ségességét, hiszen előzőleg a közigazgatáson belüli viták általánosan
n e m voltak az igazságszolgáltatás elé vihetők, továbbá jelentős lépés
volt a közigazgatás egészének az igazságszolgáltatás kontrollja alá
helyezését illetően is. Ha e panaszt a sérelmes rendelkezés kiadását
követő 30 n a p o n belül terjesztették elő, akkor a n n a k a végrehajtásra
halasztó hatálya volt, továbbá a közigazgatási bíróság a felek b á r m e
lyikének kérelmére s o r o n kívül kellett d ö n t s ö n , hogy ezzel a közigaz
gatás m ű k ö d é s é t é r d e m b e n ne lehessen akadályozni. Volt azonban
olyan ügy is, amelyben megszüntették a közigazgatási bírósághoz for
dulás lehetőségét - pl. a cselédjogi viszonyokban, ahol teljes volt a tör
vényhatósági szabályozási és egyedi hatósági döntési jogkör.
Az I. világháború természetszerűleg m e g a k a s z t o t t a a közigazgatá
si eljárásjog fejlődését, ill. általában csökkentette a jogvitás eljárások
lehetőségét, a jogorvoslati rendszer garanciái kevésbé érvényesülhet
tek. A világháború utáni, a közigazgatási viszonyokat alaposan felfor
dító korszak jogi é r t e l e m b e n 1 9 2 0 - b a n zárult le, amikor a t ö r v é n y h o
zás semmisnek nyilvánította a f o r r a d a l m a k k o r á n a k jogrendszerét, s
egyben „visszaállította" a dualista k o r b a n kialakított közigazgatási
struktúrát.
1 9 2 9 - b e n a közigazgatás rendezéséről h o z o t t törvény egyebek
mellett az eljárásban a jogorvoslati rendet egyszerűsítette, amennyi
ben az addig a közigazgatásban fontos szerepet játszó testületi h a t ó
sági tevékenységet megszüntetve az egyszemélyi döntési jogköröket
tették majdnem kizárólagossá, rövidíteni kivánták a jogorvoslati ha
táridőt, valamint m á s o d f o k ú h a t á r o z a t ellen a t o v á b b i a k b a n c s u p á n
jogszabálysértés miatt lehetett helye felülvizsgálati kérelemnek. Az
eljárás módosítása t e h á t a döntési h a t é k o n y s á g o t kívánta szolgálni.
Ugyancsak 1 9 2 9 - b e n miniszterelnöki rendeletet adtak ki „A közhi
v a t a l o k és k ö z i n t é z m é n y e k ügyrendjéről". A rendelet az ügyintézési
folyamatot, az ügykezelés rendjét, a n n a k lépéseit fogta át, tehát a
hivatal tevékenységére v o n a t k o z ó belső szabályozás volt, de t e r m é -
369
szetesen ezzel a „külső" eljárás hatékonyságát is növelni akarta, to
vábbá előírta, hogy az ö n k o r m á n y z a t o k ügyrendjeit összhangba kell
hozni a rendelet szabályaival. Az ügyrendi rendelet tehát a döntési fo
lyamat, tevékenység menetébe nyúlt bele, ezzel létrejött az első fokú
döntést megelőző eljárási kérdések egyfajta sajátos „szervezeti eljá
rásjoga", amely persze jogi értelemben n e m v o n a t k o z o t t közvetlenül
a hatósági ügyintézéssel érintett állampolgárokra, s ezért n e m volt
igazi eljárásjog, de a döntés kidolgozásának jogrendje új g o n d o l k o d á
si m ó d jele volt. A r e n d e l e t n e k az ö n k o r m á n y z a t o k r a utaló részeit
n e m hajtották végre, s az állami közigazgatásban sem volt az általá
nos végrehajtáson „ ő r k ö d ő " kormányzati szerv. Az 1929-es törvényt
1933-ban módosították, továbblépve a jogorvoslati rendszer egysze
rűsítése felé. A törvény szerint a k ö z p o n t i , miniszteriális hatóságok a
továbbiakban m á r n e m voltak közigazgatási hatósági ügyekben ügy
d ö n t ő hatóságok, a hatósági eljárás lezárult az alsóbb - közép fokú -
szinteken. A jogorvoslat e lényeges elvi m ó d o s í t á s a szükségképpen
érintette a bírói jogorvoslat rendszerét is, ezért a k o r m á n y elvben er
re tekintettel, a közigazgatási bírósági törvénnyel való összhangba
hozásig, ill. a jelentkező gazdasági válság során a k o r m á n y z a t számá
ra biztosítandó cselekvési jogkör megerősítése érdekében elhalasztot
ta a törvény hatálybalépését, s az azután a világháború során n e m is
lépett soha hatályba, később pedig egyszerűen lekerült a n a p i r e n d r ő l .
Az ügyrendi rendelet, de részben a törvény kiadása a közigazgatás
hatékonyságára vonatkozó szemléletváltozásról tükröződik. A har
mincas évek elejétől aztán e szemléletmód hivatalos intézményként is
megfogalmazódott a közigazgatás racionalizálásának kormány
programjában, amely elsősorban M a g y a r y Z o l t á n nevéhez kötődik.
A p r o g r a m kitűzte az eljárás, ill. az eljárásjog korszerűsítését is, amely
re elsősorban az 1925-ben elfogadott osztrák, ill. ennek mintájaként
elfogadott többi közép-európai eljárásjogi törvény hatott ösztönzőleg.
Az eljárásjogi törvény kérdései m á r a század első évtizedétől foglalkoz
tatta a magyar közigazgatási j o g t u d o m á n y t , legkonkrétabb formában
a racionalizálásra irányuló p r o g r a m keretében Valló József dolgozott
ki javaslatot, s ennek keretében törvénytervezetet 1937-ben. valamint
hasonló jellegű rendtartást Szitás József 1939-ben. Megalapozottsá
guk ellenére végül is csupán „ t u d o m á n y o s " m u n k á k maradtak.
370
8.3.5. Az eljárás és az eljárásjog a II. világháború után
A kiegyezés utáni modernizációs közigazgatásban az eljárás és az

eljárásjog lényegében a korabeli jogállam felfogásoknak megfelelően
a jogorvoslati rendszerre, ezen belül a jogvitás eljárások jelentőségé
nek fokozatos kiterjesztésére k o n c e n t r á l t - a világháborúk korszakát
kivéve, amelybe bele é r t e n d ő a h á b o r ú r a való felkészülés, ill. a há
b o r ú k utáni reorganizációs szakasz is. Ugyanakkor a magyar köz
igazgatási jogorvoslati rendszer mindvégig biztosította a kormányzat
számára a teljes közigazgatási döntési rendszer ellenőrzését is. A vi
l á g h á b o r ú u t á n az eljárás, ill. az eljárásjog tartalma megváltozott, s
sokáig egyre kevésbé a jogorvoslat, mint inkább a kormányzati-poli
tikai ellenőrzés vált fontossá: győzött az állam racionalitásának elve,
ezen nem annyira az ügyintézés hatékonyságaként m e g r a g a d h a t ó
racionalitást, mint inkább az államcélok megvalósíthatóságának a ra
cionalitását kell érteni.
E tendencia m á r h á b o r ú utáni reorganizációs szakaszban m e g m u
tatkozott, az 1933-as törvény hatályba léptetése végleg lekerült a
n a p i r e n d r ő l , az 1929-es törvény elvben hatályban maradt, de meg
változott a közigazgatási szervezeti rendszere, s ezzel a fórumrend
szer. M i n é l inkább biztosította a koalíción belül a k o m m u n i s t a párt a
közigazgatás ellenőrzését, annál kevésbé válhatott p r o g r a m m á a jog
állam p r o g r a m j á n a k teljes megvalósítása, de az igazán radikális szakí
tás természetesen csupán az 1949-es a l k o t m á n n y a l , ill. az azzal össze
függő reformokkal t ö r t é n t meg. 1949-ben felszámolták a közigazga
tási b í r á s k o d á s t , jogköreinek kisebb részét polgári bírósághoz, más
ügyeket a megszervezett közigazgatási irányítású döntőbizottsá
gokhoz telepítették, nagyobb részüket azonban most m á r csak a köz
igazgatáson belül lehetett vitássá tenni. 1 9 5 0 - b e n megszervezték a
tanácsigazgatási rendszert - e n n e k során az 1929-es törvény egyes
rendelkezéseit hatályon kívül helyezték, - amelyben d ö n t ő e n hierar
chikus döntési és ellenőrzési rendszerek alakultak ki, de eljárásjogról
a szocializmus k o r m á n y z a t i rendszerének ebben a korszakában ér
d e m b e n n e m lehetett beszélni, valójában a teljesen ágazati hierarchi
kus m ó d o n megszervezett közigazgatás k ö z p o n t i szervei lényegében
diszkrecionális m ó d o n és sokban ilyen t a r t a l o m m a l d ö n t ö t t é k el az
ügyeket, s e l m o n d h a t ó , hogy továbbra sem volt igazi különbség a
közigazgatás „belső" és hatósági eljárásoknak minősültek, a hatósági
371
eljárások viszont egyoldalú végrehajtásnak, k ü l ö n ö s e b b garanciális
jogvédelem nélkül. Egyes államigazgatásnak m i n ő s ü l ő ügyek azonban
továbbra is bíróság elé voltak vihetők, pl. nyugdíj viták, baleseti, be
tegségi járadékokkal kapcsolatos viták, de a választói névjegyzékbe
való felvétel, vagy kihagyás kérdése is p e r e l h e t ő volt, a megfelelő
„ r e n d e s " bíróság előtt.
A közigazgatási eljárás ezen „egyszerű szigorúsága" é r d e m b e n a II.
tanácstörvénnyel, ill. a panasztörvénnyel o l d ó d o t t , m i n d k e t t ő a
törvényesség „helyreállításának" a koncepciója jegyében. A tanács
törvény újra szabályozta a jogorvoslati rendszert, a panasztörvény
alapján pedig m ó d nyílt a hatósági d ö n t é s e k szinte korlátlan megvál
toztatására és megsemmisítésére a felettes hatóságok által. Ezzel ter
mészetesen a törvényesség érdekében a jogbizonytalanság is meg
jelent. Mindazonáltal ettől kezdve véglegesen m a r k á n s különbség
alakult ki az állampolgárok ügyeit intéző hatósági eljárás, és a polgá
rokat közvetlenül n e m érintő „belső eljárás" k ö z ö t t , ez utóbbiakra a
jogorvoslati rendszer természetszerűleg n e m terjedt ki, a tanácsrend
szerben - eltérően a kiegyezés u t á n vármegyei ö n k o r m á n y z a t i rend
szertől - n e m volt szükség a „belső m ű k ö d é s " jogorvoslati jellegű
kontrolljára, erre az irányítás - n e m kevésbé bizonytalan - kategóri
áját használták. M á r 1 9 5 4 - b e n n a p i r e n d r e került az államigazgatási
eljárás általános szabályait t a r t a l m a z ó törvény előkészítése, a tör
vény (Áe.) kibocsátására azonban csak 1 9 5 7 - b a n , az 1956-os felkelést
követő konszolidációs politika jegyében kerülhetett sor.
II. RÉSZ
MAGÁNJOG
A POLGÁRI
KORSZAKBAN
I. Fejezet
1. JOGFORRÁSOK, A KODIFIKÁCIÓ
PROBLÉMÁJA
A polgári korszak magánjogi jogrendszerének modernizálása a

főbb európai államokban eltérő i d ő b e n és m ó d o n történt. A k ü l ö n b
ségek okai részben az eltérő politikai berendezkedésben, részben a
gazdasági szervezet eltérő jellegében, ill. a jogi tradícióban kereshe
tők. Így abban, hogy forradalmi átalakulás e r e d m é n y e k é n t követke
zett be a polgári korszak magánjogának átalakulása vagy az átalakulás
lassú folyamat e r e d m é n y e volt. Az európai polgári rendszerek sajá
tosságaként megállapítható, h o g y a polgári átalakulást megelőzően is
sor került teljes vagy részleges kodifikációra a magánjog terén, ahol
pedig kodifikáció n e m történet, ott is a jog összegyűjtésére, k o m m e n
tálására került sor. M e g h a t á r o z ó a jogforrások rendszerének alakulá
sa szempontjából az is, ami a bíróságok tevékenységének összehango
lására és modernizálása terén történt. A bíróságok m ű k ö d é s é n e k ösz-
szehangolása szervezeti r e f o r m o k és az alkalmazott jog rendezése ál
tal valósult meg.
A jogforrások története szempontjából jelentős a 1 7 - 1 8 . századi
európai j o g t u d o m á n y megváltozott viszonya az addig u r a l k o d ó sze
r e p e t játszó szokásjogi gyűjteményekhez és a r ó m a i joghoz való vi
szonylatában. A r ó m a i jog a k o n t i n e n s addig kialakult „ius c o m -
m u n e " (közös joga) volt. A r ó m a i joggal szembeni megváltozott vi
szonyt jól mutatja a neves francia jogtudós, D o m a t 1 6 9 7 - b e n megje
lent munkája, amelyben a szerző a magánjog rendszerét vázolja fel, a
r ó m a i jogot csak hivatkozási alapként kezeli és n e m jogintézményi
m e g h a t á r o z ó tényezőként. A m e g h a t á r o z ó jogintézmények bemutatá
sa a hazai francia jog alapján történt. Az európai magánjogi rendsze
rek közös sajátossága továbbá, h o g y a 1 7 - 1 8 . században a t ö r v é n y h o
zási folyamatok körüli viták uralták a j o g t u d o m á n y t is. A felvilágo-
MAGÁNJOG A POLGÁRI KORSZAKBAN
376
sult abszolutizmus felkarolta a kodifikációs törekvéseket. A 19. szá
zadra a nemzetállam eszménye általánosság vált, de n e m került ellen
tétbe a felvilágosodással. A felvilágosodás kodifikációs céljai tovább
élnek a század folyamán a legtöbb európai államban és hatásukra még
az amerikai jogban is v é g b e m e n t a kodifikáció általános vagy részle
ges formában.
E u r ó p á b a n a kodifikáció mintaállamának Franciaország tekinthető,
a napóleoni korszakban létrehozott kodifikációt tankönyvünk a szak
jogági fejlődéstörténet áttekintése során tárgyalja. Azokban az álla
m o k b a n , amelyekben a jog átalakulása n e m egy történeti periódusban
történt, h a n e m az állami egység kialakulásának a függvénye volt, a jo
gi reformok és a kodifikáció t ö b b lépcsőfokban történt, így N é m e t o r
szágban és Olaszországban. Az angol speciális jogfejlődési folyamatot
pedig meghatározza az a tény, hogy az egységes bírói szervezet külön
böző fórumai már a k ö z é p k o r b a n is folyamatosan m ű k ö d t e k és az ál
taluk megfogalmazott jogelveket (precedenseket) publikálták, ezért a
törvényalkotás nagyobb m é r t é k b e n a 19. század második felében, fő
ként a gyors gazdasági fejlődés következményeként történt.
A jogösszegyűjtés és kodifikáció termékeny vitája az angol és né
m e t jog t ö r t é n e t é b e n b o n t a k o z i k ki. Az angol jogtörténetben Black-
stone kommentárjai és B e n t h a m jogi utilitarizmus tanában ugyanaz a
szembenállás látható, mint a n é m e t jog területén Savigny és T h i b a u t
eltérő álláspontjában. Blackstone kommentárjai 1 7 6 5 - 6 9 - b e n jelen
tek meg ( C o m m e n t a r i e s on the Laws of England). Jelentősége n e m
jogelméleti fejtegetéseiben van, amelyet sokan idéztek és sokan bírál
tak, h a n e m abban, hogy az angol jogot a h a g y o m á n y o s konzervatív
szemléletben sikeresen foglalta össze közvetlenül a törvényhozási re
formkorszakot megelőzően. Hű képet a d o t t a reformkorszaknak ar
ról, ami r e f o r m á l a n d ó volt. Az amerikai jogra gyakorolt óriási hatá
sát megerősítette a közös nyelv és a bírósági rendszer m ű k ö d é s é n e k
közös formái. - A 18. század gazdag angol társadalmát felváltja a 19.
században az ipari forradalom k ö v e t k e z m é n y e k é n t fellépő nyugtalan
ság és kritikai szellem. E n n e k t e r m é k e B e n t h a m és k ö r é n e k m u n k á s
sága. Blackstone jelentőségét a ma számára a 19. század második fe
lében fellépő ú n . „történeti irányzat" adja meg. 1765-ben Bentham
joghallgatóként látogatja Blackstone előadásait O x f o r d b a n . Olyan
időszakban, amikor a n n a k kommentárjai napvilágot láttak. Szerinte a
nagyszerű előadások csekélyszámú hallgatóságot vonzottak. Bentham
JOGFORRÁSOK, A KODIFIKÁCIÓ PROBLÉMÁJA
377
maga is h a m a r o s a n szembekerült a neves professzorral. A k o m m e n
t á r o k h o z fűzi kritikai észrevételeit. Szemléletük eltérő jellege abból
fakadt, hogy Bentham n e m elégedett meg a jogelvek ismertetésével,
a m ö g ö t t ü k álló érdeket, hasznot is kutatta. M é g a közjogi ellenállás
jogosságát is abban látta, hogy valószínű hátrányai kisebbek legyenek
mint előnyei. A „ c o m m o n l a w " az „íratlan árnyékjog" a bírói jogal
kotás és szokásjog terméke, amely B e n t h a m szerint a h a g y o m á n y o s
jogászi módszer által kidolgozott „jogászi mitológia", ami csak arra
jó, hogy a bíró feltolja m a g á t a törvényhozás helyébe ahelyett, hogy
engedelmeskedne neki. B e n t h a m munkássága a legszorosabb össze
függésben van a francia forradalommal és a n a p ó l e o n i kodifikációval.
N e m véletlen, hogy 1802-ben jelenik m e g Párizsban egyik legjelentő
sebb műve, az „Értekezés a magán és b ü n t e t ő t ö r v é n y h o z á s r ó l " . T ö b
bi munkája is a 19. század első h á r o m évtizedében az angol p a r l a m e n
ti reformról, az ö n k o r m á n y z a t reformjáról, valamint az igazságszol
gáltatás reformjáról m a r a d a n d ó hatást gyakorolt mind az angol mind
pedig a francia jogi és alkotmányos r e f o r m o k r a .
A polgári k o r s z a k b a n kodifikációról csak akkor beszélhetünk, ha
az egyes jogterületeken módszerbelileg olyan újrafogalmazás jön létre,
amely a törvényszöveg világos, fogalmilag körülhatárolt és egységes
megfogalmazását adja az illető jogintézményeknek. Ez olyan értelme a
kodifikációnak, amelyet a kodifikáció nagy ellenzője, a porosz igaz
ságügy-miniszter és neves jogtudós (római jogász) Savigny is méltá
nyolt, hiszen az általa képviselt nézet szerint a kodifikáció előfeltétele
az egységes és letisztázott jogfogalom, amelyet a j o g t u d o m á n y eszkö
zeivel lehet elérni. É p p e n ez az előfeltétel hiányzott a magánjog terén
a feudalizmus különböző formáit megvalósító európai társadalmak
ban. A hűbéri és jobbágyi jogokból származó kötöttségek, a rendi jog
alkotás különböző előjogai, a születés sorrendjéből és nemi különbsé
gekből folyó eltérő jogi helyzet a magánjogi kodifikációt késleltette és
egyben kijelölte a jogi reformok sorrendiségét is. - Ugyanakkor a bün
tető anyagi jogi és eljárásjogi intézmények egyszerűsítése és humanizá
lása jelentékeny mértékben m e g t ö r t é n t a felvilágosult abszolutizmus
keretei között. A modernizálás e jogágakban is gyorsabban és nagyobb
hatékonysággal m e n t végbe a polgári korszakban.
A polgári kodifikációs m u n k á l a t o k előfeltétele a törvény előtti
egyenlőség biztosítása a l k o t m á n y b a n , vagy a l k o t m á n y o s d o k u m e n
t u m b a n . A privilégiumnak, mint társadalmi r e n d h e z fűződő „jognak"
378
helyét a m i n d e n állampolgárra érvényesülő törvény követelménye
váltja fel. Az a követelmény, hogy a törvény legyen a kötelező mér
ték, mellyel egyenlően m é r i k ki az igazságot. Ez a kodifikációs moz
galmak fő m o t í v u m a , amely a 18. és 19. században a kontinentális
Európában kibontakozott.
A törvény m i n t elsőrendű jogforrás a kontinentális E u r ó p á b a n ép
p e n úgy mint Angliában m á r a feudalizmus évszázadaiban megjele
nik. Uralkodói r e f o r m o k biztosítani akarták általuk a fennálló jog
rend stabilitását. De a feudalizmus idején kiadott törvényekben hiá
ba keresnénk az ú n . általános részt. Ha találunk bevezető szakaszo
kat, azok többnyire a törvény érvényesülési k ö r é r e (területi hatályá
ra, más jogforrásokhoz való viszonyára t ö r t é n ő hivatkozás) utal. Az
„általános rész" mint polgári korszak kodifikációs követelménye a
jogegyenlőség követelménye. Az általános részben megjelenik a jog
alanyoknak elvont megfogalmazása, az általános alany („aki") formá
jában, ami elsősorban technikai egyszerűsítés, m e r t a jog egyenkénti
címzettjeinek felsorolásától eltekint. N e m tekint el azonban - külö
nösen a magánjogi kodifikáció k ö r é b e n - a jogi n o r m a címzettjeinek
állampolgári vagy egyéb állandó „statusának" (nem, életkor) megha
tározásától. Az általános rész t ö b b m i n t technikai megoldás, célja a
törvény popularizálása, hiszen az a d o t t társadalom egészéhez fordul.
Az absztrakcióra való törekvés azonban tévedésekre is vezethet, sőt
az alkalmazást lehetetlenné teheti (elég utalni a jakobinus diktatúra
katekizmus-szerű, rövid magánjogi kódextervezetére). Az általános
rész nagy fokú absztrakciója a laikus számára az új törvényt érthetet
lenné teszi, tehát célját n e m éri el. Az általános rész legfontosabb jel
lemzője, hogy abban v a n n a k lefektetve az illető k ó d e x által szabályo
zott szakjogág alapelvei. Így a magánjogi kodifikációt illetően az
általános ügyleti képesség, amely a korai kapitalizmus viszonyai
között akár igazságtalanság felkeltésére is alkalmas, pl. a munkaszer
ződésnél, a m u n k a b é r megállapításánál. Ugyanakkor az általános jog
képesség megfogalmazása d e m o k r a t i k u s intézmény is, m e r t a vagyon
szerzés jogával m i n d e n k i t felruház szemben a rendiséggel, ahol pl.
csak a nemesek rendelkeztek lovagi birtokkal, vagy csak a polgár fog
lalkozhatott iparral és kereskedelemmel. Az általános ügyleti képes
ség azonban n e m terjed ki a n ő k r e , akik jogi cselekvőképességükben
a polgári korszakban hosszú ideig k o r l á t o z o t t a k maradtak.
II. Fejezet
2. A M A G Á N J O G EGYES I N T É Z M É N Y E I
ANGLIÁBAN
A tulajdonjog k ö r é b e n beálló változások m i n d a földmagántulaj

d o n t , m i n d pedig az ipari és kereskedelmi tulajdont illetően a Tudor
abszolutizmus idején k e z d ő d t e k . Pollock m ű v e az angol földbirtok
jognak a kontinentális földbirtokjoghoz képest m u t a t k o z ó eltéréseit
emeli ki. Így m á r az abszolutizmus k o r á t megelőzően az 1 2 9 0 . évi sta
t ú t u m o t és ugyancsak I. E d w a r d idejéből származó ún. holtkézi sta
t ú t u m o t , m i n t amelyek az angol jogra jellemző bizalmi tulajdon
(trust) és földhasználati jog (uses) sokféle formájához vezettek. Az
1535-ben (VIII. H e n r i k ) kiadott Act of Uses, valamint az 1 5 4 4 . évi
végrendelkezésről szóló törvény a 19. század törvényekig a jogi igé
nyeket kielégítette.
A z 1 2 9 0 . évi Q u i a e m p t o r e s s t a t ú t u m r e n d e z t e a hűbéri v i s z o n y o k a t , k ü l ö n ö
s e n az a l h ű b é r e s v i s z o n y o k létesítését, i l l e t ő l e g az ezek m i a t t kialakult kusza jogi
h e l y z e t e t . M á r a M a g n a C h a r t á b a n azt r e n d e l t é k , h o g y a s z a b a d h ű b é r e s n e k ti
l o s birtokát a l h ű b é r b e adni o l y a n m é r t é k b e n , h o g y a m e g m a r a d t részből a h ű b é r
úr felé tartozását ne tudja teljesíteni. Az 1 2 9 0 . évi s t a t ú t u m már azt r e n d e l t e ,
h o g y a szabad h ű b é r e s t e t s z é s e szerint a l h ű b é r t létesíthet, v a g y eladhatja, de csak
úgy, h o g y a j o g u t ó d a j o g e l ő d hűbérurával k ö t e l e z e t t m a r a d , s u g y a n a z o n h ű b é
ri s z o l g á l a t o k a t teljesíti m i n t e l ő d j e , k ö z v e t l e n ü l fizetve. (Pollock 6 5 . )
A z u g y a n c s a k I . E d w a r d idején a l k o t o t t Statute o f M o r t m a i n ( h o l t k é z r ő l s z ó
ló t ö r v é n y ) p a p i , ill. világi t e s t ü l e t e k részére n e m e n g e d i az ingatlan átruházást.
E t ö r v é n y i t i l a l o m m e g k e r ü l é s é r e alakul ki az ú n . „uses" és a „trust" eljárás. E
szerint a z i n g a t l a n v a g y o n v a l ó s á g o s h a s z o n é l v e z e t é t n é v l e g e s t u l a j d o n o s o k n e v e
alá rejtették, akiket a r e n d e s b í r ó s á g o k e l i s m e r t e k . E z e k az e l ő t é r b e tolt s z e m é
l y e k - t ö r v é n y e s h ű b é r e s k é n t v a l ó beiktatás r é v é n - m e g v é d t é k a h a s z o n é l v e z e t
re j o g o s u l t a t s z á m o s e s h e t ő s é g e l l e n (pl. a rózsák háborúja idején a j ó s z á g v e s z t ő
í t é l e t e k t ő l ) . A h a s z o n é l v e z e t r e j o g o s u l t a t a t ö r v é n y e s birtokossal s z e m b e n a kirá
lyi h a t a l o m , ill. királyi kancelláriai b í r ó s á g v é d t e m e g .
380
A Statute of U s e s m e g p r ó b á l t a a n é v l e g e s és t é n y l e g e s tulajdont i s m é t egyesí
teni. A t ö r v é n y ( 1 5 4 4 ) a v é g r e n d e l k e z é s r e v o n a t k o z o t t . A t ö r v é n y l e h e t ő v é tette
a h ű b é r b i r t o k e g y h a r m a d á n a k , a paraszti b i r t o k n a k p e d i g teljes e g é s z é b e n t ö r t é
n ő átruházását.
Az 1 5 3 5 . évi t ö r v é n y a birtokperek á t t e k i n t h e t ő s é g e é r d e k é b e n elrendelte a tu
lajdon-átruházásoknak a birok fekvése szerint illetékes b í r ó s á g o n v a g y a W e s t m i n s -
teri b í r ó s á g o n t ö r t é n ő bejegyzését (enrolled). (Pollock 1 9 1 4 . 8 2 . , 8 3 . , 8 9 . old.)
Az ipari és kereskedelmi jogviszonyok terén is jelentős változások

álltak be m á r az angol forradalmat megelőző évtizedekben. A tőkés
fejlődést a z o n b a n akadályozták a Stuartok alatt gyakran a d o m á n y o
zott m o n o p ó l i u m o k , továbbá az egyébként végrehajthatatlan 1 5 6 3 .
évi tanoncszabályozás, amely csak a legalább évi 40 shilling jövedel
mű freeholderek (szabad parasztok) fiainak engedélyezte a céhekben
t ö r t é n ő t a n o n c k o d á s t . A közösségi földek elkerítése miatt a falusi la
kosság nincstelen tömegei városokba tódultak. Ezt törvények akadá
lyozták. M á r egy 1 6 2 1 - b e n h o z o t t törvény megtiltotta a birtoktala-
n o k n a k a nagyvárosokba való betelepülést. A törvényt n é h á n y év
múlva engedélyezés váltja fel, amely a m o n o p o l i s t á k n a k megengedi a
m u n k a e r ő toborzását. A bányászatból és iparból élő b é r m u n k á s o k
b é r m i n i m u m á t törvények biztosították az állami szegényadó terhére.
A bel- és külkereskedelmet társaságok uralták. A 17. század elején
a társaságok m á r fegyveres hajórajokat biztosítottak a távolsági ke
reskedelem védelmére. Óriási gyarmati vállalkozásokat hoztak létre
állami segítség nélkül. A gyarmati vállalkozók a City leggazdagabb
polgárai közül kerültek ki, akik a parlamenti ellenzékkel szoros
kapcsolatot létesítettek. Jellemző, hogy a Gondviselés-sziget Társaság
- amelyet 1 6 3 0 - b a n a nyugat-indiai spanyol gyarmatosítás ellen ala
kítottak - pénztárosa a parlamenti ellenzék vezéralakja: Pym, s ha a
társaság névsorát olvassuk, m i n t h a a parlamenti ellenzék névsorát ol
vasnánk. Ez a társaság szervezte és pénzelte a koronával szembeni el
lenállást a tőkés társulások régi formája az ú n . regulated c o m p a n y
(szabályozott társaság) n e m felelt m e g a nagy tőkebefektetéseknek,
m e r t a tagok saját tőkével, önállóan, egyéni kockázattal m ű k ö d t e k ,
vagyis közös célra t ö r e k v ő személyi társulások voltak. Az új típusú
társulás, a joint-stock c o m p a n y már a tőkék társulását jelenti, az egye
sített tőkét közös vállalkozásra használják, a nyereséget és veszteséget
a befektetések arányában osztják meg. A m o d e r n tőkés részvénytársa
ságnak ez a kezdeti formája a 16. század második felében az angol gaz-
A MAGÁNJOG EGYES INTÉZMÉNYEI ANGLIÁBAN
381
daságban általánossá vált és lehetőséget biztosított arra, hogy valaki
csak pénzével vegyen részt a vállalkozásban. A tőke u r a l k o d ó formája
a 16. század második felében a kereskedelmi tőke. A század közepén
még csak két társaság m ű k ö d ö t t a külkereskedelemben, míg a század
végére hat újabb szervezet keletkezett. A külkereskedelmi társaságok
közül kiemelkedik a Kelet-indiai Társaság.
2 . 1 . Az angol forradalom idején beálló változások

a tulajdonjog körében
Az 1640 előtti Anglia gazdaságilag robbanásszerű fejlődésben volt a

mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben egyaránt. A forradalom
előtt és alatt a tulajdonjog terén jelentős változtatások történtek. A for
radalom előtti évtizedekben a kincstár és főarisztokrácia tulajdoni része
sedése a földbirtok állományában jelentősen csökkent, ugyanakkor a
gentry földbirtok állománya jelentősen nőtt (cca. 8 0 % ) . A copyholder
(ld. később), azaz a feudális bérlők súlya még mindig jelentős, a parasz
ti földművelőknek mintegy harmadát tették ki. Helyzetük mind politi
kailag, mind gazdaságilag elsősorban a nagybirtoktól függött.
A hosszú p a r l a m e n t ( 1 6 4 0 - 1 6 6 0 ) törvényei közül jelentős a be
kerítésről, a királyi földtulajdonról (1646) és a hűbéri gyámságról
h o z o t t törvény 1656-ban. E törvények elhárították az előző tilalmi
rendelkezéseket, amelyek a közösségi földek bekerítését tiltották, s
ezáltal szabad utat engedtek a nincstelenné váló paraszti t ö m e g e k n e k
az ipari és egyéb foglalkozások felé. U g y a n a k k o r m e g k ö n n y í t e t t é k az
elkerített (azaz a földesúr tulajdonába kerülő) földek értékesítését bá
nyaművek és egyéb létesítmények céljára. Az 1646-os törvény a kirá
lyi, ill. főhűbéresi járadékok törlésével a h ű b é r b i r t o k o t forgalomké
pessé tették. Megjegyzendő, hogy a copyhold intézmény viszont n e m
szűnt meg, a n n a k megszüntetésére csak a 19. és 2 0 . században h o z o t t
törvényekkel került sor.
Amíg a hűbéres a földet k a t o n a birtokban tartotta, amellyel k ö t e
lezettségek jártak, e kötelezettségeket a 1 3 . és 14. századi törvények
rendezték. A 17. századra m á r a katonai h ű b é r helyén bonyolult tu
lajdoni viszonyok alakultak ki. A katonai h ű b é r célja a hadi technika
változásával megszűnt. - Az ún. segélypénzeket (aids) a h ű b é r ú r n a k
alkalmi költségeire (váltságdíj, fiának lovaggá ütése, legidősebb leá-
382
nyának kiházasítása) előbb önkéntesen, később kötelezően szolgáltat
ták. Utóbbi k e t t ő t a földbirtok évi jövedelmének huszadrészében ál
lapították meg a 1 3 . és 14. századi törvények.
Az örökösödési illeték (relief), amelyet a teljes k ö r ű ö r ö k ö s fizetett
a földbirtok átvételekor a birtok egyévi jövedelmét jelentette.
A gyámság (Wardship) gyakorlása folytán az u r a l k o d ó , ill. más hű
bérúr az ö r ö k ö s gyámja és vagyonának kezelője lett, jövedelméről
n e m t a r t o z o t t számadással. - Összevetve a szabad paraszti birtok ese
tén a gyám n e m a földesúr, h a n e m a legközelebbi r o k o n , aki az örök
lési r e n d b ő l ki volt zárva. A törvényes gyámság ezen formája a gyá
m o l t 14. életévével megszűnt és ő maga választott gyámot a teljes kor
eléréséig. A gyám számadással t a r t o z o t t . A h a d i h ű b é r e k megszűnése
után (1656) ez a gyámsági szabály vált általánossá. Ugyanakkor a tör
vény felhatalmazta az apát a kiskorú gyermekei számára szabad vá
lasztás szerint g y á m o t rendelni. Egy 1 8 8 6 - b a n alkotott törvény sze
rint pedig az a p á t túlélő a n y a a gyám és halála esetére ő is rendelhet
gyámot a kiskorúak részére. (Pollock i. m. 5 7 - 5 8 . )
A földről való szabad rendelkezés a hadihűbér megszűnésével kö
vetkezik be. Ezt a törvényt II. Károly alatt az első p a r l a m e n t b e n (Ga
vallér Parlament) hirdették ki. H a b á r ez n e m említi, az az 1646-ban
alkotott törvény megismétlése - a köztársaság alatt h o z o t t törvénye
ket ugyanis később alkotmányellenesnek nyilvánították. Az új parla
menti törvény mégsem egyéb m i n t az előbbi, csak formailag jobb ki
adásban. A h a d i h ű b é r terhes kötelezettségei megszűnnek, továbbá
m i n d e n ilyen jószágról szabad volt végrendeletileg is intézkedni. Ez
zel a h ű b é r e k szabad majorsági b i r t o k k á váltak.
A szabad polgári tulajdont a feudális jogrendszer bizonyos m a r a d
ványai, m i n t c o p y h o l d , illetve a családi h i t b i z o m á n y továbbra is kor
látozták. A tőkés mezőgazdaság h á r o m feltételét az angol forradalom
mégis biztosította.
1. A kiváltságos bíróságok megszűnésével megszűnt a bekerítéseket
fékező állami e r ő ;
2. M e g s z ű n t a feudális tulajdon hűbéri kötöttsége és a királyi főtulaj-
d o n b ó l származó kötöttségek egész rendszere;
3. A c o p y h o l d e r függés fenntartásával és a bekerítések lehetőségé
nek fenntartásával a földesúr tőkés gazdálkodását előmozdította.
383
A c o p y h o l d e r a f ö l d e s ú r b i z o n y o s f ö l d t e r ü l e t e i n e k b i r t o k o s a , azt a f ö l d e s ú r
akarata szerint és a b e v e t t s z o k á s o k szerint m ű v e l i . A b i r t o k o l y a n b i z t o s , m i n t
ha tulajdon l e n n e . Az uraság j o g k ö n y v é b e a f ö l d e s ú r v a g y tiszttartója a b e f o
g a d o t t c o p y h o l d e r e k sorába f ö l j e g y e z t e . J o g u k a „ m á s o l a t o n " ( c o p y ) n y u g s z i k .
Átruházás e s e t é n illetéket fizetnek a f ö l d e s ú r n a k , h o g y az h o z z á j á r u l j o n az átru
h á z á s h o z . Egyre i n k á b b p é n z b e l i bért fizettek, a 1 3 . és 1 4 . s z á z a d b a n a h a s z o n
bér l e g m a g a s a b b ö s s z e g é t . A c o p y h o l d ö r ö k h a s z o n b é r l e t , v a g y i s a l e s z á r m a z ó k r a
átszáll.
B l a c k s t o n e ( C o m m e n t a r i e s II. 9 5 . ) szerint a c o p y h o l d e r e k „ e m b e r e m l é k e z e
tet m e g h a l a d ó i d ő ó t a folytatott s z a k a d a t l a n birtoklással a f ö l d e s ú r j o g a i n a k s z o
kással b i z t o s í t o t t jogát s z e r e z t é k m e g a földre". P o l l o c k szerint v i s z o n t az a n g o l
szász i d ő k b e n a n o r m a n n h ó d í t á s után s o k a n g o l r a r á k é n y s z e r í t e t t f e l t é t e l r e n d
szer, m i v e l a n o r m a n n o k k a l s z e m b e n e l l e n s é g e s e n v i s e l k e d t e k . ( P o l l o c k i. m. 4 3 . )
Az i r o d a l o m b a n gyakran k e v e r t é k a „nativus" ( ő s e a c o l o n u s ) j o b b á g g y a l , ill.
a y e o m a n (szabad paraszt) f o g a l m á v a l . Az újabb t u d o m á n y o s i r o d a l o m á l l á s p o n t
ja i n k á b b P o l l o c k n é z e t e i t támasztja alá.
Az angol f o r r a d a l o m idején a tőkés termelés érdekeit szolgálta az

a törvény is, amely a céhrendszert megszüntette, s ezzel a szabad ipar
űzés akadályát elhárította. A t e r m é k e k minőségi ellenőrzése a későb
biekben kialakuló szakmai közösségek (kamarák), valamint az állami
felügyelet később kialakult intézményeinek feladata lesz. E törvények
nyitottak utat a 18. század nagy gazdasági fellendülésének, az ipari
forradalomnak.
Az árutermelés érdekeit szolgálta a C s o n k a P a r l a m e n t n e k 1 6 5 1 -
ben h o z o t t Hajózási T ö r v é n y e , amely 2 0 0 évre megalapozta az angol
kereskedelem előjogait. E törvény értelmében Angliába gyarmati te
rületekről árut csak angol hajó h o z h a t o t t , az e u r ó p a i t e r m e l ő ország
saját hajóján szállított áruit pedig magas v á m m a l sújtották. E törvényt
hasonló törvények követték, a törvényben biztosított v é d ő v á m r e n d
szere 1850-ig m a r a d t hatályban, a m i k o r a m o d e r n nemzetközi keres
kedelmi viszonyok között fenntartani n e m volt célszerű.
2 . 2 . A 19. században bekövetkező változások

az angol tulajdonjogban
Az angol földtulajdonjogi rendszerben és az öröklési jogban a 19. szá
zadban lényeges változások történtek. A közösségi földek (községi és vá
rosi) tulajdonjogának rendezése sürgetővé vált, minthogy a városok
gyors fejlődése a beépítésre váró telkek, üdülőtelkek, parkok iránti
384
igényt növelte. Az országok sok vidékén meglévő közösségi rétek, erdők
a feudalizmus idején osztatlan közösségi földként nem voltak egyéni tu
lajdonban. A bekerítéseket szorgalmazó és támogató jogfejlődés ezeket
parlagként hagyott urasági földként kezelte, amelyeket közösségi hasz
nálat (favágás, legeltetés stb.) terhel. A 19. század elején (1801) alkotott
törvény, amelyet 1845-ben tökéletesített formában kiadtak, külön ható
ságot bízott meg a bekerítések felügyeletével. Az 1 8 4 5 . évi törvény már
jelzi a század második felében bekövetkező változást: gondoskodik a
községi ingatlanok fenntartásáról, a nagyvárosok közelében lévő sza
bad terek bekerítését parlamenti engedélyhez köti. A nagyvárosok - kü
lönösen L o n d o n - környékén rendkívül szaporodó építkezés miatt a te
lekárak felszöktek, s azzal fenyegettek, hogy az üdülőparkok áldozatul
esnek. Az 1871-ben hozott kancelláriai bírósági döntés mutatja a fordu
latot, amely a közösségi földekkel kapcsolatos eljárásban bekövetkezett.
E döntés szerint a közösségi földhasználatot és annak tartósságát bírósá
gi döntés állapítja meg. Az 1876. évi törvény átfogóan rendezi a közsé
gek földtulajdonáról és földhasználatáról rendelkező jogokat. E törvény
a földesúr részére n e m tulajdoni, h a n e m csak felügyeleti jogot enged.
Ugyanez a törvény a történelmi emlékek és üdülőparkokról is rendelke
zést tartalmaz. A szabályozás iránya a továbbiakban is a közösségi jogok
fenntartása volt. A jelzett folyamat a városi telkek jogi helyzetét is befo
lyásolta. A városi építkezésterületek jelentékeny része ugyanis a földbir
tokosok tulajdonában maradt, akik hosszú időre (99 év) csak bérbe ad
ták az építkezési telket. Az óriási bérleti díjak a lakóházak építését csak
igen magas lakbér szedése mellett tették kifizetővé.
A hűbéri jogintézmények továbbélését mutatja a családi hitbizo-
m á n y intézménye, amely a 19. században jelentős változáson m e n t át.
A feudális tulajdon k ö t ö t t öröklési rendje az angol jogban - a konti
nentális joghoz h a s o n l ó a n a hadi hűbérrel összefüggésben - m á r k o
rán kialakult, s a hadi h ű b é r hanyatlása után is f e n n m a r a d t az első
szülöttségi jog. A k ö t ö t t öröklési rendszer olyan általánossá vált,
hogy a királyi bíróságok gyakorlatát átvevő hűbéri bíróságok még a
copyholdra is kiterjesztették. A rózsák háborúja után h o z o t t már is
m e r t e t e t t törvény - az 1 5 3 5 . évi Act of Uses - korlátozta a birtokát
ruházásokat és a végrendelkezést is szabályozták 1544-ben. A szoros
rendszerű családi hitbizomány intézménye a Stuart restauráció ide
jén, az 1 6 8 5 . évi törvény által k a p o t t átfogó rendezést, amely az
1 8 3 3 . évi törvényig m a r a d t hatályos.
385
A h i t b i z o m á n y tervrajza: A (aki k e z d e t t ő l teljes t u l a j d o n o s ) átruházási ok
m á n n y a l fiára, B-re é l e t f o g y t i g tartó h a s z o n é l v e z e t e t r e n d e l (esetleg v é g r e n d e -
letileg). A z u t á n B l e g i d ő s e b b fiára (aki e s e t l e g m é g n e m is létezett) s z e m é l y i l e g
k o r l á t o z o t t öröklési r e n d d e l t ö b b n y i r e f i ú - á g o n t ö r t é n ő ö r ö k l é s t r e n d e l . D e ren
d e l k e z i k arról is, h o g y B m á s o d i k és e s e t l e g t ö b b i fiai is s o r j á b a n ö r ö k ö l j e n e k .
Arra a ritka esetre, h o g y az e m l í t e t t e g é s z törzs kihalna, a n e t á n m e g m a r a d ó va
g y o n „a jogi és igazi ö r ö k ö s ö k n e k " jár, akiket v é g r e n d e l e t nélküli ö r ö k l é s e s e t é n
a v a g y o n a m ú g y is m e g i l l e t n e .
A 19. század elejére már elviselhetetlenné vált a rendszer merevsé

ge, hiszen a hitbizomány haszonélvezőjének gyakran a családi juttatá
sok miatt is lehetetlen volt nagyobb beruházásokat tenni a birtokon.
Ezért elvként a gyakorlatban kiképződött, majd az 1 8 3 3 . évi törvény
elismerte, hogy 1. a hitbizományi birtok az összes v á r o m á n y o s hozzá
járulásával felszabadíthatóvá válik, 2. megkötése csak m e g h a t á r o z o t t
időre lehetséges, vagyis a még élő jogosított halálától számított 21 év
múltán lejár. A törvény rendelkezései ellenére az angol földbirtoknak
jelentékeny része még a legújabb k o r b a n is hitbizománnyal terhelt,
mert a várományosok nem élnek a felszabadítás lehetőségével. A 19.
század második felében a jogszabályok lehetőséget biztosítottak az
időszakos földesuraknak nagyobb rendelkezési jogra, ugyanakkor a
nagyobb hitbizományok mellé g o n d n o k o k a t (trustes) rendeltek, akik
a bonyolult jogi kapcsolatokat képesek áttekinteni és intézkedni. Az
1882. évi (Settled Land Act) a „korlátozott tulajdonosnak" a jószágon
okszerűbb gondoskodást tesz lehetővé, amennyiben az a hitbizomány
természetével összefér. Így joga van a jószágot egy részében eladni,
bérbe adni vagy róla másként rendelkezni, akkor is, ha az alapítólevél
ezt nem teszi lehetővé. Csak a földúri kastély, és az öröklött családi ér
tékek elidegenítéséhez kell bírósági jóváhagyás. Feltétel továbbá, hogy
az eladott föld ára dologi terhek vagy zálogjog megváltására vagy pe
dig javíttatására fordítható. (Pollock 9 9 - 1 0 4 . , 1 6 7 - 1 6 8 . )
III. F e j e z e t
3. A M A G Á N J O G ALAKULÁSA
A FRANCIA FORRADALOM, A K O N Z U L Á T U S
ÉS A CSÁSZÁRSÁG IDEJÉN
A francia abszolút m o n a r c h i a jogrendszerének - a területi szétta

goltság mellett - másik jellegzetes vonása volt intézményeinek ellent
mondásossága. Az ingatlantulajdon kötöttségei, a szerződéskötés kor
látai beleütköztek az áruforgalom követelményeibe. A francia forra
dalom jogalkotása előtt kettős feladat állt a jogrendszer egységesítése
egyfelől, korszerűsítése másfelől. A polgárság egységes, kiszámítható
és á t t e k i n t h e t ő jogot követelt. A jogági kodifikáció igénye és tagadá
sa egyaránt jelen volt a francia t u d o m á n y o s i r o d a l o m b a n ebben az
időben. C o n d o r c e t igényelte azt és a későbbekben a kodifikációban
tevékeny részt vállalt, míg M o n t e s q u i e u a c o u t u m e (szokásjog) barát
ja maradt. A vita a f o r r a d a l o m b a torkollott. A kodifikáció igénye a
cahiers (panaszfüzetek) kiemelt témája lett, s ez különösen a magán
jogra v o n a t k o z o t t . A korabeli magánjog kritikáját a felvilágosodás
személyiségei is megfogalmazták, így Linguet találó megjegyzése sze
rint általánossá vált az a nézet, hogy „van kánonjogunk nagyrészt ha
talomnélküli t ö r v é n y h o z ó k r a alapítva, több mint gyanús iratokra,
dekretálisokra, amelyek hamisnak v a n n a k elismerve, van római jo
gunk a b i r o d a l o m déli részén, régi formákba gyűjtve, tele ütközések
kel a szabályok hézagaival, amelyek sem erkölcseinknek, sem a kor
m á n y z a t n a k n e m felelnek meg. Van francia jogunk, egy bizarr gyűjte
m é n y e a nevetséges és ellentmondásos rendelkezéseknek, amelyek
f e n n m a r a d t a k egy olyan helyzet szabályozásaként, amelyet a t ö r t é n e
lem emléktárgyként m e g ő r z ö t t " . A kodifikáció igényeit Servan fogal
mazza m e g a l e g t ö m ö r e b b e n : „Legkevésbé részrehajló, szám szerint a
legkevesebb és legrövidebb, a legtisztábban é r t h e t ő és általában vég
rehajtható, ahogyan csak lehet, íme a közszabadság alapja." C o n
dorcet megfogalmazása szerint a jog alapuljon az ésszerűségen, em-
A MAGÁNJOG ALAKULÁSA A FRANCIA FORRADALOM...
387
berségen és természetjogon. A panaszfüzetekben általános igényként
jelenik meg az alapvető magánjogi r e f o r m o k igénye, m i n d h á r o m
rendnél. Párizs h a r m a d i k rendjének panaszfüzetében olvashatjuk:
„... a törvények tárgya, hogy biztosítsa a szabadságot és a tulajdont.
Végrehajtása emberséges és igazságos, világos és általános legyen. Fe
leljen meg az erkölcsnek és a nemzeti természetnek; hogy egyenlően
segítse a citoyent m i n d e n társadalmi osztályból és m i n d e n r e n d b ő l . "
A bizonytalan és ellentmondásos joggal szemben mintegy „jogi kate
kizmust" kívántak, ami szinte h u m o r o s a n leegyszerűsített kodifiká
ciós kísérlethez vezetett a jakobinus diktatúra idején.
3 . 1 . Agrárkérdés
A magánjog területén az egyik legnagyobb jelentőségű p r o b l é m a

az agrárkérdés megoldása volt. A 18. században a francia társadalom
agrárjellegű volt, ami kifejeződött abban a tényben, h o g y népességé
nek cca. 80%-a a parasztsághoz tartozott. Az agrárviszonyok átalakí
tása p o n t o s a n tükrözte a forradalom m e n e t é b e n bekövetkezett válto
zásokat, ezért egyes szakaszai e n n e k függvényében értelmezhetők. Az
első szakasz mozgatórugója az 1789-es n é p f o r r a d a l o m , ezen belül is
a „nagy félelem"-nek nevezett parasztfelkelések sorozata. Az Alkot
m á n y o z ó Nemzetgyűlés először szembefordult a paraszti követe
lésekkel, azonban kénytelen volt levonni a t ö m e g m e g m o z d u l á s o k
konzekvenciáit. 1 7 8 9 . augusztus 4-én elfogadta a J o g l e m o n d ó Nyi
latkozatot illetőleg augusztus 5 - 1 1 . k ö z ö t t az e n n e k végrehajtásául
szolgáló d e k r é t u m o k a t . Ezek megszüntették a személyes szolgáltatá
sokat, az úriszéket, a földesúri m o n o p ó l i u m o k a t valamint a r o b o t o t ,
mégpedig kártalanítás nélkül. A dologi szolgáltatások szabályozását
később h o z a n d ó d e k r é t u m o k r a hagyták. M i n t h o g y a megváltás m ó d
ját és egyáltalán a feudális járadékok sorsát n e m tisztázta a J o g l e m o n
dó Nyilatkozat, m á r o k t ó b e r 9-én bizottságot küldött ki az Alkotmá
nyozó gyűlés a kérdés tisztázására. A forradalmi események második
lépéseként 1790-ben konkretizálták az elvi rendelkezéseket. 1 7 9 0 -
ben a m e g m a r a d t dologi szolgáltatásokat szerződésből e r e d ő (a föl
desúri földhasználat ellenszolgáltatásként teljesített) kötelezettségnek
nyilvánították, melyek megválthatóak voltak. Az év folyamán részle
tesen szabályozták a megváltás mértékét is. A megváltási összeg pénz-
388
szolgáltatás esetén az évi érték húszszorosa, természetbeni szolgálta
tás esetén huszonötszöröse volt.
1790-ben áruba bocsátották a nemzeti javakat is. A törvény értel
m é b e n nagy táblákban árverés útján kellett azokat értékesíteni. En
nek az lett a k ö v e t k e z m é n y e , hogy csak a gazdagabb parasztok és a
polgárság t u d t a k abból vásárolni. ( G o d e c h o t - 197. old. - szerint cca.
6 0 % - á t gazdag p o l g á r o k vásárolták fel.) A faluközösségi földek sza
bályozására is sor került. Az ún. „harmadolási t ö r v é n y " (triage),
amely a közösségi földeket egy h a r m a d részében a földesuraknak en
gedte át m é g a forradalmat m e g e l ő z ő i d ő b e n , 1 7 9 2 - b e n Robespierre
javaslatára hatálytalanították. 1 7 9 2 szeptemberében a föld gyakorla
tilag szabad forgalom tárgya lett. Ezzel a földkérdés n e m zárult le.
A jakobinus diktatúra idején alkotott d e k r é t u m o k a földről a sze
gényparasztság érdekeit szolgálták. Az 1 7 9 3 . évi július 17-én kelt
k o n v e n t rendelet szerint: „Az összes korábbi, feudális jogokkal össze
függő földesúri adók, robotszolgáltatások, m i n d az állandóak, m i n d
az esetlegesek ideértve az elmúlt év augusztus 25-i rendelettel érvény
ben hagyottakat is, kárpótlás nélkül eltöröltetnek." Az ún. ventôsi
d e k r é t u m , amely a szegények ingyenes földhöz juttatásáról szólt,
1 7 9 4 . február 26-án kelt. Saint Just indítványára k i m o n d o t t a a k o n
vent - természetesen hosszú vita e r e d m é n y e k é n t : „a Köztársaság
m i n d e n községe összeállítja a s z ű k ö l k ö d ő hazafiak lajstromát, ame
lyen fel kell tüntetni nevüket, k o r u k a t , foglalkozásukat, gyermekeik
számát és k o r á t ... A Közjóléti Bizottság javaslatot készít arra vonat
kozólag, h o g y milyen m ó d o n kell kártalanítani a nincsteleneket a for
r a d a l o m ellenségeinek javaiból."
M i n d k é t d e k r é t u m o t 1796-ban és 1797-ben visszavonták. A feudá
lis használati forma (örökös haszonbérlet) n e m állt vissza, a haszon
bérleti szerződések maximálisan 99 évig tartó hatállyal köthetők.
(Godechot 660.)
A korszak földkérdését tárgyaló m u n k a megjegyzi, hogy thermi-
dor 9 előtt (ez a jakobinus diktatúra vége) kevés emigráns földet ad
tak el. A t h e r m i d o r i k o n v e n t ugyan kiárusította a nemzeti javakat, de
a szegényparasztság igényeinek figyelmen kívül hagyásával. Az agrár
kérdés megoldásának végső mérlegeként megállapítható, hogy az
egyházi birtokok megszűntek, a nemesség birtokai mintegy felére
csökkentek. A parasztság tulajdonába került a földeknek mintegy fe
le (azt megelőzően cca. e g y h a r m a d a volt paraszti tulajdon). Fennma-
389
radt a faluközösségi tulajdon, m e g e r ő s ö d ö t t a polgárság részesedése
a földtulajdonból. Az átalakulás igazi nyertese a gazdag polgárság és
a gazdag parasztság volt.
Az 1 8 0 6 . évi március 30-i, valamint 1 8 0 8 . március 1-jei dekrétu
mokkal N a p ó l e o n visszaállította az „ u t ó ö r ö k ö s nevezést" (hitbizo-
mány), amelyet a majorátus formájában „férfiról férfira, elsőszülött
ségi alapon létesítettek". Ez a birtokforma: elidegeníthetetlen és az
„államtanács és császár felügyelete alatt áll". Ezzel az intézkedéssel a
császár saját arisztokráciát konstruált. A hercegi r a n g b a n állóknak
magas járadékot (200 0 0 0 frank) a b á r ó k n a k szegényebbet (5000
frank) rendelt. ( G o d e c h o t 661.)
3.2. Ipar és kereskedelem
Az ipar és kereskedelem szabadsága az ancien regime idején n e m

érvényesült. Különösen a gabonakereskedelmet illetően, amely Fran
ciaországnak mint agrárországnak fontos gazdasági ágazata volt. Ga
bonahiány idején és az abból fakadó ínség elkerülése érdekében ár
szabályozásra is sor került. A belkereskedelem belső v á m o k által és a
rossz útviszonyok miatt is korlátozott volt. A 18. században két alka
lommal is sor került a kereskedelem liberalizációjának kísérletére,
mindkét alkalommal k u d a r c b a fulladt.
A régi gazdasági szervezetet (céhek, k a m a r á k , hivatási k o r p o r á c i
ók) a forradalom felszámolta. Az 1 7 9 1 . évi (március 2-i) d e k r é t u m
Allarde képviselő javaslatára megszüntette a régi gazdasági szerveze
ti formákat, az intézkedéssel az ipar és kereskedelem szabaddá vált.
Szabad iparűzést vezettek be, de n é h á n y iparágat (mint aranyműves-
ség) vagy hivatást (gyógyszerészet) külön szabályozás alá vontak. Az
iparűzést ö n k o r m á n y z a t i engedélyhez k ö t ö t t é k , amely hivatali ellen
őrzéssel és adókivetéssel járt. Az ipar és kereskedelme szabadsága a
gazdasági válság miatt társadalmi m e g m o z d u l á s o k r a vezetett. Az ár-
maximálás és b é r m i n i m u m biztosítása é r d e k é b e n a m u n k á s o k utcára
vonultak. A párizsi tetőfedők 1 7 9 1 . évi m e g m o z d u l á s a vezetett a Le
Chapelier törvény kiadására, amely a bérkövetelések érdekében foly
tatott szerveződést (mind a m u n k á s o k m i n t a munkavállalók részéről)
tiltotta. Ez a sztrájktilalom 1864-ig m a r a d t hatályban. ( G o d e c h o t
216-217.)
390
Angol m i n t á r a szabályozták a találmányi szabadalmakat, a N e m
zetgyűlésben szorgalmazták az egységes mértékrendszer bevezetését
is, utóbbira a z o n b a n csak később került sor. A kereskedelem libera
lizálása miatt később pedig a h á b o r ú s események miatt is az ipar és
kereskedelem korlátozására, az államhatalom drasztikus beavatko
zására (jakobinus diktatúra idején ármaximálás) került sor. A keres
kedelem és ipar liberalizálását, u g y a n a k k o r a megfelelő szervezetek
kiépítését a n a p ó l e o n i korszak hajtotta végre.
A forradalom idején számos jogszabály született az alapvető magán
jogi követelményeket illetően. Az egyes törvények előkészítették a
Code Civil-t (magánjogi kódex) és a C o d e de Commerce-t (kereskedel
mi kódex). A Nemzetgyűlés majd a jakobinus konvent, később a ther-
midori konvent többször is visszatért a magánjogi és kereskedelmi jogi
kodifikációra. Így az Alkotmányozó Nemzetgyűlés már 1 7 9 1 . szeptem
ber 2-án megfogalmazta: „Polgári törvénykönyvet kell készíteni az
egész királyság számára." Az a tervezet, amelyet Cambaceres 1793-ban
a Konventben előterjesztett mindössze 719 szakaszban (három könyv
ben: a személyekről, a dolgokról és a kötelmekről) követte a tradi
cionális formát a polgári jogi normarendszer rendezésére. Alapelveit
tekintve megszabta a következő évtizedek magánjogi kodifikációjának
alapjait, mindenekelőtt azonban a kötelmi és kereskedelmi jog alapját
jelentő szerződési szabadság alapelvét, amelyet a törvénytervezet az ál
talános rendelkezések k ö r é b e n rögzít. „... ezek a jogok állanak: a szer
ződési képességből, hogy szerezzen, elidegenítsen és rendelkezzék java
iról minden olyan intézkedéssel, amelyre a jog felhatalmazást ad."
A forradalmi jogalkotás m e g t e r e m t e t t e a n a p ó l e o n i kodifikáció
alapintézményeit, a szerződési jog alapjává egy egységes szerződési
fogalmat tett, ezzel a kereskedelmi kodifikáció számára is lényeges
alapelvet teremtett, mintegy kijelölve a speciális szerződési fajták szá
mára az eltérés, elhatárolódás lehetőségét.
1 7 9 4 szeptemberében Cambacerés h á r o m fő kérdést fogalmaz
meg, amely a szabályozás alkalmával elsődleges fontosságú:
1. a személyek szabad rendelkezési joga,
2. a javak használatának szabadsága a személyek szükséglete szerint,
3. a jövedelmező foglalkozás biztosítása (nem szociális értelemben,
h a n e m a pályák nyitottsága szempontjából).
A jogszabályok visszavezethetők a „szabadság, tulajdon és szerző
dési szabadság" alapelveire.
391
N a p ó l e o n új bizottságot küld ki, amelyen belül h á r o m fő az „írott
jog országát" (római jog hatását m u t a t ó jogterület) képviseli, míg
Tronchet c o u t u m e jogászként van jelen. - A bizottság tevékenysége a
forradalmi jogalkotás figyelembevételével történt. 1801-től 1803-ig
36 részlet jogszabályt a d n a k ki, 1 8 0 4 . március 21-én egységbe fog
lalják a C o d e Civilt, amely 1 8 0 7 - b e n a C o d e N a p o l e o n elnevezést
nyerte el.
A törvénykönyv bevezető szakaszai a hatálybalépésről és a törvény
kötelező jellegéről szólnak. Jelentősnek tarthatjuk azt a rendelkezést
(6. szakasz), amely szerint „A közrendet és jó erkölcsöket illető törvé
nyeket magánszerződések által megváltoztatni n e m lehet." Ugyancsak
jelentős a 7. szakasz, amely szerint „a polgári jogok gyakorlása n e m
függ össze az állampolgársággal..." E szakasznak mintegy kiegészítése
a 1 1 . szakasz, amely viszonosság elvéből kiindulva a külföldieknek
olyan magánjogi jogosítványokat biztosít, mint amelyet a franciák él
veznek az illető államban. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a C o d e
Pénal (büntetőjogi k ó d e x , 1810) büntetési rendszerében mellékbünte
tésként szereplő „polgári halál" fogalmának körülírása a 2 5 . szakasz
ban: „A polgári halál folytán elveszti az elmarasztalt m i n d a z o n va
gyonhoz való tulajdonjogát, amivel bírt, öröksége megnyílik örökösei
előtt, kikre vagyona úgy száll, mint ha ő természetes halállal és vég
rendelet nélkül halt volna m e g . " A 1 4 4 - 3 8 7 . szakaszokig a személyek
ről szóló részben a házassággal, a családgyermeki jogállással és a há
zasságból fakadó vagyonjogi kérdésekkel foglalkozik. A 3 8 8 . szakasz,
mivel a magánjogi rendszer egészére érezteti hatását e fejezetünkben
is kiemelhető. Így „ 3 8 8 . A kiskorú bármely nembeli egyén, ki huszon
egyedik évét be n e m töltötte," Ugyancsak kiemelt jelentősége és más
jogágak szempontjából is jelentős volta miatt (pl. a kiskorúak keres
kedelmi ügylet folytatására adott engedély miatt) a családi tanács in
tézménye, amelyet a törvénykönyv 4 0 6 - 4 1 1 . szakaszai rendeznek.
A 4 0 6 . szakasz kimondja, hogy e tanács akár a kiskorú rokonai, hite
lezői vagy más érdekeltek kérelmére és szorgalmazása folytán hivatal
ból, a kiskorú lakhelyének békebírája által hívható össze. Tagjai: hat
r o k o n vagy sógor, akik vagy ugyanazon községből valók, vagy abból a
községből, ahol a gyámság megnyílik. Megjegyzendő egyáltalán a csa
ládi tanács a természetes gyám: atya, ill. anya nemlétében tevékenyke
dik. Lényeges továbbá, hogy a családi tanács tagjai felerészben az
atyai, felerészben az anyai ágról kerülnek ki.
392
A k ó d e x h á r o m könyvből áll. Az első könyv az említett személyi
részt tartalmazza, a második könyv a dolgokról, amely leginkább ró
mai jogi befolyás alatt áll, s a h a r m a d i k könyv a tulajdon különféle
szerzésmódjáról, azaz élők közötti jogügyletről, ill. halál esetére szóló
rendelkezésekből áll. A 2 2 8 1 szakaszból álló törvénykönyv általános
jellemzéseként megállapíthatjuk, hogy az kompromisszum a régi szo
kásjog és a forradalmi jog között. Tartalmi jellemzését tekintve a tu
lajdonjog intézményei állanak a szabályozás középpontjában, még a
családjogi viszonyok is a tulajdonjog szempontjából közelíthetők meg.
A tulajdonjogot a k ó d e x 5 4 4 . év 5 4 5 . szakasza rendezi: „ 5 4 4 : A tulaj
d o n azon jog, amelynél fogva a dolgokat korlátlanul élvezhetni és
azok fölött rendelkezhetni, csak a törvény vagy szabályrendeletek által
tiltott m ó d o n ne használtassanak." „ 5 4 5 : Senkit sem lehet kényszerí
teni tulajdonának átengedésére, ha csak n e m a közhaszon szempont
jából, s akkor is igazságos és előzőleg t ö r t é n ő kárpótlás mellett." -
A tulajdon tehát abszolút jog. A tulajdonjog meghatározásának első
mozzanata a javak feletti korlátlan uralom. A második mozzanata a
rendelkezés (elidegenítés, terhelés), amely az áruforgalom szükséglete
inek megfelelően van szabályozva. A harmadik összetevő a használat,
amelynek korlátja csak mások jogainak tiszteletben tartása lehet. M e g
jegyzendő, hogy a restauráció korában számos bírósági állásfoglalás ír
ta elő a „jóhiszemű használat" feltételrendszerét. (Pl. tilos a szomszéd
zavarása érdekében feketére mázolni a falakat.) A tulajdon kisajátítása
- mint, amelyet fontossága miatt m á r a 1 7 8 9 . évi deklaráció is rende
zett, a kisajátítás feltételeként az előzetes kártérítést teszi.
A kötelmi jog terén az 1 1 3 4 . szakasz a gazdasági liberalizmus meg
nyilvánulásaként előírja, hogy a törvényesen k ö t ö t t szerződés kihat
m i n d a z o k r a , akik megalkották, s csak a törvényben biztosított okok
miatt lehet megszüntetni. Ugyanakkor a kötelmek realizálása során
jóhiszeműséget ír elő. A törvénykönyv 1 1 0 8 . szakasza (a római jogi
hatást mutatva) a szerződés érvényességéhez négy kelléket igényel: a
felek beleegyezését, a szerződési képességet, bizonyos tárgyát, amely
a kötelezettség lényege, végül a kötelezettség alapját (jogcímét).
A szerződési szabadság körében említhető, hogy a munkaszerződé
sek vonatkozásában csak m e g h a t á r o z o t t időre és meghatározott m u n
kára k ö t h e t ő k szerződések. Tiltja a korlátlan időre szóló lekötést, nyil
ván a jobbágyi viszonyok kötöttségének megakadályozása céljából.
393
A C o d e de C o m m e r c e (kereskedelmi törvénykönyv) megjelenését
nemcsak a polgári jogi törvénykönyv, de a polgári eljárásjogi k ó d e x
is megelőzte. Ez utóbbi 1806-ban jelent meg. M i n d k é t törvénykönyv
számos utalásra ad lehetőséget, amelyet a kereskedelmi t ö r v é n y k ö n y v
ki is használt, különösen a polgári joggal r o k o n i n t é z m é n y e k megfo
galmazása alkalmával, illetve a kereskedelmi bíráskodás kapcsán.
A C o d e de C o m m e r c e , amely 1 8 0 7 . szeptember 15-én a törvény
hozás által elfogadott törvénnyé vált, a m e g e l ő z ő e k b e n é p p e n úgy
élvezte a kereskedelem akkori szervezeteinek (kamarák) t á m o g a t ó jó
váhagyását, ahogyan 1673-ban m e g a l k o t o t t elődje, a C o d e Savary. J.
G o d e c h o t szerint: „Rendelkezéseinek legnagyobb részében a Col-
bert-i o r d o n n a n c e - o k : az 1 6 7 3 . évi kereskedelmi és az 1 6 8 1 . évi ten
geri k ó d e x szabályait foglalja m a g á n b a n " (677. old.) A k ó d e x négy
könyvből és 648 szakaszból áll. Terjedelmét tekintve tehát n e m tar
tozik a nagyformátumú jogalkotásokhoz. Szerkezete mutatja a t u d o
mányos kódexszerkesztés követelményeit. A fogalmak csoportosítása
az általánostól a különös felé haladva épül fel. Az egyes ügyletfajták
körében, amelyek a kereskedelmi jog speciális tárgyai, k ü l ö n ö s e n je
lentős a váltójog és a tengeri kereskedelmi jog, ezek a k ó d e x e n belül
is elkülönült fejezetekben találhatók.
Az első könyv első címe a kereskedő fogalmát határozza meg és
szemben a feudalizmus kódexeivel (Allgemeines L a n d r e c h t , ill. C.
Savary) n e m egy szervezethet való tartozásból, h a n e m a tevékenység
ből indulva ki. A k e r e s k e d ő által vezetett könyvelésről hosszan ren
delkezik, amelyet a kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos bírósági el
járás szempontjából t a r t h a t u n k fontosnak, hiszen a jogvitákban bizo
nyítékként szolgálnak a bejegyzések.
A társasági formákat a tizennyolcadiktól az ötvenedik szakaszok
szabályozzák. A társasági formák a következők:
1. társas cég, amelyet több személy létesít azzal a céllal, hogy közös te
vékenységet folytassanak. Ebben csak név szerinti részvétel lehetsé
ges. Akik társultak, a kötelezettségek viselésében is szolidárisak.
2. a betéti társaság körülírásakor a t ö r v é n y kiemeli, hogy a tagok
m e g h a t á r o z o t t tőkével vesznek abban részt és a vállalkozást közös
név alatt viszik. A társultak közül egy vagy t ö b b felelős a h a r m a
dik személyek felé. A felelősséget a tag tőkéjének elvesztéséig ter
jedően rögzíti.
394
3. a részvénytársaság n e m áll egyetlen társ neve alatt sem, h a n e m azt
a vállalkozás tárgya szerint határozzák meg. A részvények tulaj
donjogát a társasági könyvbe való betekintéssel lehet megállapí
tani. A részvények eladása a könyvbe való beírással és az enged
m é n y e z ő aláírásával történik. Jelentős, hogy a törvény az állam
k o r m á n y z a t á n a k engedélyezéséhez, ill. jóváhagyásához köti a rész
vénytársaság keletkezését. Az engedélyezéssel egyidőben az alapító
okiratot is közzé kell tenni. A változtatások a társaság alapításá
ban, ill. feloszlatásában a bírósághoz t ö r t é n ő bejelentést teszik
szükségessé. Ha a társaságnak t ö b b kerületben van székháza, ezt az
eljárást m i n d e n illetékes bíróságon m e g kell ismételni.
A C o d e de C o m m e r c e által szabályozott jogintézmények körében
a váltójog az egyik legjobban szabályozott jogterület ( 1 1 0 - 1 8 9 . sza
kaszok). A váltótulajdonos jogai és kötelezettségei részletes szabályo
zásán kívül a teljesítés, a hiányos teljesítés és a váltó lejártához fűzött
követelményeket részletesen szabályozza.
A váltójogi rendelkezések a kereskedelmi jogi törvényhozás kérdé
sei k ö r é b e tartoznak. Az egyes jogrendszerekben vagy önálló formát
öltve külön jogi szabályozás tárgyai (mint pl. a n é m e t jogalkotásban)
vagy m i k é n t a francia jogban az egységes kereskedelmi kodifiká-
cióban rendezik e kérdéskört. Franciaországban a váltószabályozást
már a C o d e Savary (1673) is magában foglalta.
A C o d e de C o m m e r c e r e n d e l k e z é s e i a v á l t ó j o g l e g j e l e n t ő s e b b kérdéseire ter
jednek ki. Az általa a l k a l m a z o t t f o g a l o m m e g h a t á r o z á s o k a k é s ő b b i e u r ó p a i k o d -
i f i k á c i ó b a n p é l d a é r t é k ű e k . A v á l t ó l e g n a g y o b b j e l e n t ő s é g ű formáját, az i d e g e n
v á l t ó t a 1 1 0 . szakasz s z a b á l y o z z a . A jogszabály e l s ő s o r b a n a váltó m e g h a t á r o z ó
m o z z a n a t á t és t ö b b n y i r e á l t a l á n o s formáját s z a b á l y o z z a , h o g y ti. a h e l y k ü l ö n b s é g
léte (a fizetést r e n d e l ő és teljesítő k ö z ö t t ) i n d o k o l j a a v á l t ó kiadását. Ez a r e n d e l
k e z é s adta m e g a v á l t ó t ö r t é n e t i jellegét, azaz a k i b o c s á t ó a n e k i átadott p é n z ö s z -
szeg fejében arra k ö t e l e z t e m a g á t , h o g y m e g h a t á r o z o t t m á s h e l y e n , r e n d s z e r i n t
más p é n z n e m b e n t ö r t é n j é k a fizetés. A v á l t ó t e h á t az v o l t , amit a n e v e is kifeje
zett, p é n z v á l t á s , c s a k h o g y n e m u g y a n a z o n a h e l y e n é s k ö z v e t l e n ü l , h a n e m k ü l ö n
b ö z ő h e l y e n és a v á l t ó l e v é l k ö z v e t í t é s é v e l . A h e l y k ü l ö n b s é g az i d é z e t t C o d e de
C o m m e r c e szakaszban is kifejezésre jutott, de n e m vált esszenciális k e l l é k é v é a
későbbi váltójogi szabályozásnak.
A C o d e de C o m m e r c e i d é z e t t szakasza l é t e s í t ő e l e m k é n t sorolja fel a v á l t ó
m e g n e v e z é s é t ( h o g y ti. v á l t ó és n e m e g y é b é r t é k p a p í r ) , a kiállításának d á t u m á t ,
a f i z e t e n d ő ö s s z e g e t , a n n a k a s z e m é l y n e k m e g n e v e z é s é t , akinek k ö t e l e s s é g e a fi
z e t é s teljesítése, a kifizetés h e l y é t és idejét a fizetés teljesítésének m ó d j á t (azaz,
h o g y m i l y e n p é n z v a g y áru v a g y e g y é b érték f o r m á j á b a n történik). A r e n d e l k e -
395
zést, a m e l y m á s s z e m é l y r e irányul, v a g y a n n a k m e g j e l ö l é s é t , h o g y a v á l t ó t a
k i a d ó m a g a k ö t e l e s fizetni (ún. saját v á l t ó ) u g y a n c s a k fel kell tüntetni. A v á l t ó n
k ö t e l e s e k azt is feltüntetni, h o g y a r e n d e l k e z ő az e l s ő , m á s o d i k , h a r m a d i k stb.
váltótulajdonos-e.
A C o d e de C o m m e r c e a v á l t ó által érintett m i n d h á r o m s z e m é l y t fel kívánja
tüntettetni. Így a) a k i b o c s á t ó ( i n t é z m é n y e z ő ) , b) a k ö t e l e z e t t ( i n t é z m é n y e z e t t ) ,
aki által a kifizetést teljesítik, c) az i n t é z m é n y e s (akinek a kifizetést teljesítik).
A t ö r v é n y a f o r g a t m á n y , azaz az átruházás létére is utal, i l l e t ő l e g a n n a k l é t e z é s e
e s e t é n k ö t e l e z ő e n előírja a v á l t ó n t ö r t é n ő f e l t ü n t e t é s é t . A k ü l ö n b ö z ő j o g r e n d s z e
r e k b e n (olasz, francia, stb.) a 1 6 . s z á z a d b a n s z o k á s s á vált a v á l t ó t b e m u t a t ó (az
i n t é z m é n y e s ) m e g j e l ö l é s e h e l y e t t a v á l t ó t rendeletre kiállítani, s az átruházást a
váltóra n y i l a t k o z a t formájában rávezetni. Ezt a n y i l a t k o z a t o t k e z d e t b e n a v á l t ó
előlapra v e z e t t é k fel, a 1 7 . s z á z a d b a n F r a n c i a o r s z á g b a n s z o k á s s á vált a v á l t ó há
tára v e z e t n i , azaz a f o r g a t ó n e v é t feltüntetni. Az e l s ő o l y a n t ö r v é n y E u r ó p á b a n ,
a m e l y a f o r g a t m á n y t m i n t b e v e t t i n t é z m é n y t s z a b á l y o z t a a z 1 6 7 3 . évi C o d e
Savary v o l t . A t ö b b s z ö r i forgatás n e h e z e n h o n o s o d o t t m e g , F r a n c i a o r s z á g b a n
a z o n b a n n e m tiltották. A franciák liberalizmusát mutatja, h o g y csak a „Billets en
b l a n c " - o t (amely t e h á t n e m tünteti fel a k ö t e l e z e t t e t ) , v a g y i s a k i t ö l t e t l e n v á l t ó t
tiltották.
A váltójog egyik leglényegesebb intézménye az „elfogadás", azaz a

váltónyilatkozat, hogy valaki magát a váltóban foglalt fizetési megha
gyás teljesítéséra váltójogilag kötelezi. M i n t h o g y a fizetési meghagyás
az intézményezettnek van címezve, ehhez képest az elfogadás is az ő ré
széről történik. Nincs azonban kizárva, hogy oly személy is elfogadhas
sa a váltót, aki nincs megjelölve, mint intézményezett. A k ó d e x 1 2 1 . és
140. szakasza úgy rendelkezik, hogy annak a személynek a váltóelfoga
dását is kötelezőnek kell tekinteni, akinek neve mint intézményezett
nek neve nem szerepel a váltón. A törvénykönyv 126. szakasza pedig
azt a nem ritka esetet szabályozza, amikor egy harmadik személy az
„intervention" (közbelépés) útján a kötelezettől vagy elfogadótól átvál
lalja a teljesítést, akkor az ő neve is az elfogadó nyilatkozattal együtt a
váltóra kerül. - A m á r idézett 140. szakasz a „szolidaritásról" a jogér
vényesítés szempontjából különösen jelentős. Az összes váltót aláíró
személyt a kötelezett személy mellett kezesként jelöli meg.
A legterjedelmesebb része a t ö r v é n y k ö n y v n e k a második könyv
ben szabályozott tengeri kereskedelmi jog ( 1 9 0 - 4 3 6 . szakasz). E sza
kaszokban részletesen szabályozza a jogalkotó a hajóra magára, a ha
jó r a k o m á n y á r a , a hajó személyzetére (különösen a kapitányra) és a
hajó tulajdonára v o n a t k o z ó rendelkezéseket.
396
A C o d e de C o m m e r c e h a r m a d i k könyve a csődről és vagyoni bu
kásról rendelkezik ( 4 3 7 - 6 1 4 . szakasz) - magyar szövegét (ld.: Nagyné
Szegvári Katalin: J o g és gazdaság. Függelék)
A törvénykönyv a csőd beálltát ahhoz az eseményhez köti, hogy a
kereskedő a kifizetéseket beszünteti. A súlyosan eladósodott vagy csa
lást elkövető kereskedő vagyonbukottnak tekinthető. A törvénykönyv
4 3 9 . szakasza különbséget tesz az egyszerű vagyonbukott és a csaló
vagyonbukott között. Az előbbi esetben vétségi bíróság, míg utóbbi
esetben a bűntetteket tárgyaló (megyei szintű) büntető bíróság jár el.
A kifizetések megszüntetését követő harmadik n a p o n a kereskedelmi
bíróság jegyzője számára nyilatkozatot kell leadni, és a csődeljárás meg
indul. Amennyiben társaságról van szó, a csődöt bejelentő nyilatkozat
nak a társaság tagjainak nevét és lakcímét is be kell jelenteni.
A C o d e de C o m m e r c e negyedik könyve ( 6 1 5 - 6 4 8 . szakaszok) a ke
reskedelmi bíróság szervezetét és eljárását szabályozza. A kereskedelmi
bíróságok számát valamint azt, hogy kereskedelmük mértéke miatt
mely városokban legyen bíróság, a közigazgatási szervek határozzák
meg. A kereskedelmi és polgári jogi bíróság székhelye többnyire, de
nem feltétlenül esik egybe. Lesz olyan kerület, ahol egyetlen polgári bí
róság sem, míg több kereskedelmi bíróság is működik. A kereskedelmi
bíróságok szervezeti felépítését a törvénykönyv 6 1 7 . szakasza rendezi.
E szerint minden kereskedelmi bíróság áll elnökből, bírákból és helyet
tesítő bírákból. A bírák száma n e m lehet kevesebb mint kettő és n e m
lehet több mint nyolc, az elnököt n e m beszámítva. A kereskedelmi bí
róság tagjait a kereskedelmi kamara közgyűlése választja listáról, ame
lyet a kereskedők notabilitása (legelőkelőbb kereskedők) alkot a leg
idősebb, legtapasztaltabb, rendszeretetéről ismert és kiegyensúlyozott
lelkületű házfőnökök (cégek vezetői) közül. A listát a prefektus, az ön
kormányzat vezetője foglalja írásba és a belügyminiszter erősíti meg.
IV. Fejezet
4. MAGÁNJOGI INTÉZMÉNYEK
NÉMET FÖLDÖN
4 . 1 . Porosz agrárreformok, a polgári jogegyenlőség

első lépései
A francia forradalom és napóleoni h á b o r ú k idején az egyes n é m e t

államokban, a Rajnai Szövetség tagállamaiban, a francia magánjogi és
kereskedelmi jogi intézményeket vagy teljes egészében vagy részlege
sen bevezették. E n n e k következtében az állami önállóságot megtartó
államokban is - m i n t Poroszország jelentékeny része - reformokra
került sor. Poroszország politikai és jogi elitje erős konzervatív befo
lyás alatt állt és ezért csak részleges reformokra szorítkozott az egye
temeket, állami pénzügyeket, városokat, az egész közigazgatást, a
hadsereget és az agrárviszonyokat illetően. M i n t h o g y Poroszország
agrárállam volt, az agrárreform elsődleges jelentőségű volt.
A kapitalista mezőgazdasági tulajdonviszonyok reformista, azaz a
feudális társadalom érdekeit figyelembe vevő reformjára az 1806-ban
bekövetkező katonai összeomlás u t á n került sor. A reformot megelő
zően rendkívül eltérő volt a jobbágyság egyes rétegeinek helyzete.
A jogilag biztonságos helyzetben az ö r ö k h a s z o n b é r l ő k voltak, akik a
használati jogot ( d o m i n i u m utile) kötöttség nélkül átörökíthették.
A jobbágyok másik kategóriája csak életfogytig használta földjét és
halála u t á n a földesúr jelölte ki, hogy u t ó d a i közül ki kapja meg a
használat jogát. A jobbágyság alsóbb rétegei: bérlők, házas és házat
lan zsellérek voltak.
Az 1 8 0 7 . évi (október 9-i) Stein e d i k t u m (Stein a porosz elsőmin
iszter, ill. kancellár) csak részben szólt a jobbágykérdésről. Jelentősé
ge elsősorban abban állt, hogy a nemesség és polgárság egyenlő jogi
státusát biztosította. Így m á r az 1. szakasza lehetővé tette, hogy a ne
mes polgári tulajdont, a polgár - sőt a paraszt is - nemesi birtokot
szerezhessen. A 2. szakasz pedig megengedte, hogy n e m e s ember
„rendjének sérelme nélkül" ipart folytathasson. Ily m ó d o n a paraszt
398
polgári a polgár pedig paraszti státusba kerüljön, a nemes ugyancsak
státust változtathasson. - A jobbágyfelszabadítást illetően csak az el
ső két paraszti kategória számára h o z o t t azonnali rendelkezéseket,
míg a többinek 1 8 1 0 u t á n r a datálva a személyi függését felszámolta.
A földhasználat jogáról, a n n a k megváltásáról n e m rendelkezett. Az
igazi p r o b l é m a a megváltás fizetése körül alakult ki. A megváltás nél
küli tulajdonrendezés katasztrófa lett volna a nemesi birtok részére,
amelynek sem elegendő tőkéje, sem elegendő eszköze n e m volt. A pa
raszti m u n k a e r ő és termelési eszköz elvonása a nemesi birtok meg
semmisítésével lett volna egyenlő.
A kapitalista földtulajdon kialakításában a következő jelentős lé
pés a H a r d e n b e r g e d i k t u m volt 1811-ben. Az ediktum rendelkezései
szerint a dologi függésből e r e d ő jobbágyi kötelezettségek valamennyi
kategória által megválthatók m é g p e d i g úgy, hogy az első két kategó
ria a földesúr kérésére a használt telek e g y h a r m a d á t adja át, a többi
kategória a felét. - E rendelet a földesurak elkeseredett ellenállása
miatt n e m volt végrehajtható. Ezért az 1 8 1 6 . évi újabb rendelettel
korlátozták az 1 8 1 1 . évi e d i k t u m egyes rendelkezéseit, a korlátozás
valójában új szabályozást jelentett. Az 1 8 1 6 . évi rendelet szerint csak
a leggazdagabb paraszti réteg válthatta volna meg földjét. Végül az
1 8 5 0 . évi Manteuffel e d i k t u m rendezte a kérdést. M i n t h o g y az eltelt
évtizedekben a földesurak a belső rendezéssel a paraszti birtok jelen
tős részét megszerezték, a megváltást csak pénzben lehetett végrehaj
tani. A paraszt az évi járadék tizennyolcszorosáért jutott földhöz. Ha
elegendő pénze n e m volt az erre a célra létrehozott mezőgazdasági
hitelbank kölcsönéhez fordulhatott, s ezzel hosszú időre terhet vál
lalt. A reformot 1865-re fejezték be. E félévszázados rendezés vég
e r e d m é n y e k é n t kialakult helyzet szerint tőkéhez jutott a nagybirtok,
egy igen szűk gazdagparaszti réteg alakult ki, az önálló paraszti réteg
jelentékeny része a z o n b a n mezőgazdasági proletárrá vált. E körből a
fejlődő ipar és a militarizálódó hadsereg nyerhetett utánpótlást.
( H a t t e n h a u e r 89.)
A magánjogi kodifikáció n e m volt sürgős Poroszországban. Magá
ról a kodifikáció szükségességéről is vita alakult ki. A n a p ó l e o n utá
ni korszakban a megszülető Deutscher Bund tagállamaiban az addig
befogadott C o d e Civil a Rajnai Szövetség államaiban sértetlenül vagy
változtatásokkal tovább élt. Ahol n e m fogadták be - mint Poroszor
szág jelentékeny részén - a nemzeti ellenállás elutasította, s részleges
MAGÁNJOGI INTÉZMÉNYEK N É M E T F Ö L D Ö N
399
modernizálásra került sor. Így az ALR (Allgemeines L a n d r e c h 1794)
több reformmal egészült ki. Az alaposabb reformokra, ill. az új tör
vénykönyvre - akkor már birodalmi szintű jogalkotásra - csak a 19.
század végén került sor. A kodifikáció sorsára nagy kihatással volt
Thibaut és Savigny vitája, amelyre 1 8 1 4 - b e n került sor. A vita köz
ponti kérdése a n é m e t kodifikáció előfeltételeinek és lehetőségeinek
tisztázása volt.
1814-ben jelent m e g W. Rehberg könyve „A C o d e N a p o l e o n - r ó l
és annak nemzetközi bevezetéséről". Ebben azt a véleményt rögzítet
te, hogy „Egy n é p , amelynek ö r ö k l ö t t életviszonyait, szokásait és
nyelvét fel kell adni, leértékelődik" és m é g rosszabbnak vélte az ön
kéntesen átvett jogot. T h i b a u t egy saját n é m e t magánjogi törvény
könyv iránt volt elkötelezett. Tehát n e m állítható szembe Savignyval
oly m ó d o n , hogy ő a francia jog másolását, míg Savigny a n é m e t jog
önállóságát kívánta volna biztosítani. T h i b a u t nemcsak a magánjog,
h a n e m az eljárásjog és büntetőjog kodifikációját is kívánta.
Savigny vitairata a „ K o r u n k hivatása a törvényhozásban és jogtu
d o m á n y b a n " címmel m á r 1 8 1 4 - b e n megjelent. Ebben kifejtette, hogy
a törvényhozás nehéz munkájához m é g n e m jött el az idő. A kodi
fikáció egyébként is kulturális hanyatlást fejez ki. A jelen feladata,
hogy a r ó m a i jogot, mint általános n é m e t jogot (gemeines Recht)
minden jogi fakultáson mint fő tárgyat oktassák. Egyedül a j o g t u d o
m á n y (amelyet a r ó m a i joggal azonosított) a méltó jogforrás. E meg
határozás után a római jognak mint császári jognak a szerepe is meg
o l d ó d o t t , hiszen a N é m e t Római Szent Birodalom felbomlása (1806)
u t á n kérdésessé vált. A császári jogot felváltotta a t u d o m á n y o s jog
(Professoren Recht).
Amit Savigny a nemzeti törvénykönyvvel szemben el akart érni az
a francia forradalom előtti állapot helyreállítása, vagyis konzervatív
célkitűzés volt. Nézeteivel n e m állt egyedül, de eléggé okos volt ah
hoz, hogy belássa, a régi jogi helyzet n e m állítható vissza, m i n t h o g y a
régi jogi egység a múlté volt. A n é m e t földön időközben h á r o m nagy
kodifikáció hatott, vagy volt hatályban: az Allgemeines Landrecht, a
C o d e N a p o l e o n és az 1 8 1 1 . évi Osztrák Általános Polgári Törvény
könyv (OPTK). Így a római jog számára behatárolt érvényességi kör
maradt. A n é m e t birodalmi magánjogi kodifikációt közel száz évre el
ódázta ugyan, de olyan elméleti alapokat teremtett ő és iskolája, ame
lyen liberális ellenzői létrehozták a Bürgerliches Gesetzbuch-ot (BGB).
400
4 . 2 . Kodifikáció Ausztriában (OPTK)

M í g Poroszországban a magánjogi kodifikáció évtizedekre halasz
t ó d o t t , A u s z t r i á b a n a M á r i a Terézia által elindított magánjogi kodi
fikációs m u n k á l a t o k átmeneti, majd tartós e r e d m é n y e k e t hoztak. Az
1767-re kidolgozott 8 vaskos k ö t e t b e n rögzített C o d e x Teresianus
tervezte n e h é z áttekinthetősége miatt n e m vált hatályos törvénnyé,
de a későbbi kodifikáció alapját jelentette. A további erőfeszítések
m e g h o z t á k első e r e d m é n y ü k e t . 1 7 8 6 - b a n kihirdették a családjog és
személyi jog alapintézményeit szabályozó II. József-féle Törvény
könyvet. II. József halála után egy új (Martini Károly által vezetett)
bizottság folytatta a javaslat kidolgozását, végül a magánjogi törvény
könyv tervezete 1796-ra elkészült. A javaslatot megküldték az összes
egyetemnek, illetve ezek jogi fakultásainak, valamint az egyes tar
t o m á n y o k k o r m á n y z a t á n a k . A tervezetet 1 7 9 7 - b e n Nyugat- majd
Kelet-Galíciában hatályba is léptették. A beérkezett javaslatok és a
praxisban nyert tapasztalatok után megszületett az Osztrák Polgári
T ö r v é n y k ö n y v végleges formája, amelyet II. Ferenc császár 1 8 1 1 . jú
nius 1-jei hatállyal hirdetett ki.
Az O P T K rendszerében eltér a h a g y o m á n y o s , pandektajogi felosz
tástól (általános rész, dologi jog, kötelmi jog, családjog és öröklési
jog), a C o d e Civil-hez h a s o n l ó a n h á r m a s beosztású. A k ó d e x I. része
a személyi jog, II. része a dologi jog, III. része a személyi és dologi jo
gok meghatározásáról címet viseli. Utóbbi cím annyiban megtévesz
t ő , h o g y ez a rész főként kötelmi jogi rendelkezéseket tartalmaz.
A k ó d e x összesen 1 5 0 2 szakaszból áll. Ami az O P T K jellemzését ille
ti: a t ö r v é n y k ö n y v jellegzetesen r e f o r m k ó d e x . Így a természetjogi el
veknek megfelelően deklarálja az egyének törvény előtti egyenlősé
gét. Progresszív és a feudális szabályozástól eltérő az a rendelkezés,
amely szerint bárki jogosult tulajdont szerezni, sőt a tulajdonjog sza
bályozása is teljesen a burzsoá elvek szerint történik. „A tulajdonjog
az a szabadság, miszerint valaki a d o l o g állagával, s a n n a k hasznaival
kénye szerint bánhatik és abból m i n d e n k i mást kizárhat." Ez a tulaj
donjog tehát abszolút és korlátlan. Másrészt azonban a törvénykönyv
magán viseli k o r á n a k gazdasági-társadalmi k ö r ü l m é n y e i t és az egyes
burzsoá jogi elvek elfogadása mellett gyakran állít fel kivételeket a fe
udális jog szellemében. Így felemás a k ó d e x b e n egyes dologi jogi vi
szonyok szabályozása: a parasztság m e g m a r a d t dologi függéséből
401
e r e d ő kötelezettségeinek, az osztott tulajdon koncepciójának fenntar
tásával szabályozza az O P T K az ö r ö k h a s z o n b é r l e t e t . Ugyanígy védte
a jogalkotó a feudális nemesi tulajdonjog egyik legjellegzetesebb in
tézményét a családi h i t b i z o m á n y t is. E n n e k célja a nagybirtok felap-
rózódásának megakadályozása, a főúri családok politikai befolyásához
szükséges vagyon megőrzése. A családi hitbizományt - amely az alapí
tó által meghatározott r e n d szerint öröklődik, tilos elidegeníteni,
rendszerint megterhelni is csak a hitbizományi vagyon gyümölcseit il
letően lehet, magát az állagot nem. A családi hitbizomány alapításához
a család megegyezésén, illetve az alapítólevélen kívül megköveteli a
k ó d e x az u r a l k o d ó jóváhagyását is. Az O P T K a hitbizományi öröklés
öt formáját ismeri.
Az O P T K vagyonjogi rendelkezései közül egyik legjelentősebb és
legnagyobb hatású a telekkönyv, amelynek kötelező vezetése lényege
sen megkönnyítette az ingatlanforgalmat és azzal, hogy nagyobb ga
ranciát nyújtott a hitelező részére, elősegítette a hiteltevékenység
megélénkülését. A rendelkezések szerint valamennyi ingatlan helyze
tét fel kellett tüntetni a bárki által m e g t e k i n t h e t ő nyilvános telek
könyvben. A b i r t o k l a p az ingatlan p o n t o s fekvésére, nagyságára, a
föld minőségére v o n a t k o z ó a d a t o k a t tartalmazta, az úgynevezett tu
lajdoni lap a tulajdonos személyét, valamint az esetleges jogi korlá
tozásokat (pl. haszonélvezet), végül a teherlap azokat a terheket
tüntette fel, amelyek az ingatlannal kapcsolatban fennálltak. A terhek
bejegyzése a telekkönyvbe a rangsor elvének megfelelően, beérkezési
s o r r e n d b e n t ö r t é n h e t meg, ugyanígy hajtották végre - esetleges vég
rehajtásnál - a hitelezők kielégítését is.
Az OPTK-ra jellemző világos stílusának, k ö z é r t h e t ő s é g é n e k d ö n t ő
szerepe volt abban, hogy a szükséges változtatásokkal több m i n t egy
évszázadig - 1916-ig - volt hatályban. A k ó d e x részben az Ausztriá
hoz fűződő szoros politikai kapcsolatok, részben a szomszédság miatt
is, jelentős befolyást gyakorolt a magyar jogfejlődésre is. A bírói gya
korlat már a k ó d e x megjelenését k ö v e t ő e n t ö b b rendelkezését átvet
te. 1 8 5 3 és 1 8 6 1 k ö z ö t t egész M a g y a r o r s z á g o n hatályosult a k ó d e x ,
de hatása alatt t ö r t é n t h a z á n k b a n a feudális tulajdonviszonyok felszá
molása is.
402
4 . 3 . A kereskedelmi és váltójogi szabályozás

német földön
A kereskedelmi jog kodifikációjának igénye az általa rendezni
kívánt életviszonyok fejlettségének függvénye. A 18. század végén a
német kereskedelmet azok a feltételek szabták meg, amelyek a biro
d a l o m b a n a westfáliai béke u t á n (17. század közepén) uralkodtak.
A b i r o d a l o m 3 1 4 birodalmi rendiséget élvező szuverén területből és
1475 birodalmi lovagi birtokból állt. Az erős politikai széttagoltság
egységes birodalmi gazdaságpolitikát n e m tett lehetővé. Mindegyik
állam saját gazdaságpolitikát folytatott határain belül, egységes biro
dalmi vámterület n e m volt, a vámtarifát az egyes L a n d o k határozták
meg. Ez különösen Poroszországban jelentett sajátos helyzetet, ahol a
nyugati, rajnai területeken szabad áruforgalom volt, míg a keleti terü
leteken az egyik t a r t o m á n y b ó l a másikba, sőt t a r t o m á n y o n belül is át
m e n t ő v á m o t kellett fizetni. Bonyolult vámrendszer alakult ki. A ke
reskedelem formája és szerkezete is igen fontos abból a szempontból,
hogy a jogalkotó milyen jogintézményi megoldásokat keresett. A né
met külkereskedelem súlypontja a tengeri kikötővárosokban, ezen
belül is a h a n z a v á r o s o k b a n volt. Ezt a régi tradíciók táplálták, e vá
rosok rendelkeztek a legjobb személyes külkapcsolatokkal és jól m ű
k ö d ő hírszerzésük is volt. E v á r o s o k b a n a saját n e v ü k b e n m ű k ö d ő
(egyéni cég) k e r e s k e d ő k voltak elsődlegesen jelen, de ismerték a ke
reskedelmi társaságokat is. Az állam által is t á m o g a t o t t m o n o p o l t á r
saságok, amelyek H o l l a n d i á b a n és Angliában, valamint Dániában és
Svédországban is fontos szerepet játszottak n é m e t földön még n e m
voltak m e g h a t á r o z ó a k . (Kellenbenz 5 7 - 5 8 . )
A belkereskedelem szempontjából d ö n t ő jelentőségű az a változás,
amely a 19. század elején a vámrendszer átalakításában m e n t végbe.
Stein b á r ó a n a p ó l e o n i h á b o r ú k végeztével 1 8 1 4 - 1 5 . évi átalakulás
kapcsán írja: „ m i n d e n belső v á m o t le kell bontani, birodalmi vám
szükséges." Stein b á r ó 1805-ben dolgozott ki vámtörvényt az összes
belső (porosz) vám megszüntetésére, 1 8 0 7 - b e n pedig Bajorország
szüntette m e g a belső v á m o k a t , s ugyancsak ebben az évben W ü r t -
temberg is. N é h á n y éven belül több n é m e t fejedelemség követte a
példát. - A n é m e t birodalmi területek egységét m i n t politikai célkitű
zést a Rajnai Szövetség léte előmozdította. Egy Frankfurtban megje
lenő folyóiratban (Der Rheinische Bund), amely 1806-tól jelent meg,
MAGÁNJOGI INTÉZMÉNYEK NÉMET F Ö L D Ö N
403
számos szerző cikkét publikálták, akik amellett nyilatkoztak, hogy az
egyesülés elkerülhetetlen ( Z o r n Wolfgang, 9 9 - 1 0 3 . )
A u s z t r i á b a n a prekapitalista k o r s z a k o t ( M a n u f a k t u r z e i t a l t e r )
1 7 5 0 és 1830 közé helyezetten vizsgálta a t u d o m á n y o s i r o d a l o m .
Adatai figyelemreméltóak m i n d a b i r o d a l o m n é m e t , m i n d azon kívül
első területeire nézve. Az ipar és kereskedelem sajátosságait elsősor
ban a n é m e t örökös t a r t o m á n y o k r a szorítkozva tárgyalják. A városi
lakosság aránya Ausztriában jóval alacsonyabb mint h a s o n l ó k o r b a n
a n é m e t t a r t o m á n y o k b a n , de felülmúlja a b i r o d a l o m keleti felében, a
magyarországi városi lakosság létszámarányát, ahol a lakosságnak
mindössze öt százaléka a városlakó. Ausztriában 1 7 8 6 után, amikor a
k ö t ö t t jobbágyság intézménye megszűnik a n é m e t t a r t o m á n y o k b a n és
a cseh-morva t a r t o m á n y o k b a n , a társadalmi mobilitás növekszik.
A jozefinista időkből származó technikával szerkesztették azokat a
statisztikai tabellákat Ausztriában, amelyek a gyárak és m a n u f a k t ú r á k
számát ágazatonként m u t a t t á k ki. E szerint 1 8 2 8 - b a n 1703 ipari üze
m e t számoltak össze a n é m e t t a r t o m á n y o k b a n . E n n e k mintegy felét a
manufaktúrák tették ki. Az ipari kapacitás az 1790-es adatokkal ösz-
szevetve mintegy m e g d u p l á z ó d o t t . A m a n u f a k t ú r á k m á r n e m meny-
nyiségi, h a n e m minőségi szerepet játszottak.
A francia C o d e de C o m m e r c e az európai és ezen belül n é m e t jog
alkotásra közvetlenül és közvetve egyaránt hatott. Közvetlen hatást
lehet kimutatni, ahol a n a p ó l e o n i u r a l o m idején bevezették, illetve,
ahol a „saját" jogi kodifikáció a 19. század első h a r m a d á b a n végbe
m e n t . Ilyen volt a holland, a spanyol, a w ü r t t e m b e r g i kodifikáció.
Ezek a k ó d e x e k az intézményeket gyakran szó szerinti f o r m á b a n vet
ték át.
A francia kereskedelmi k ó d e x e n kívül - főként Poroszországban, a
későbbi kodifikáció államában - jelentős forrásként élt az 1 7 9 4 - b e n
kiadott Allgemeines Landrecht v o n a t k o z ó része.
Az ALR kereskedelmi jogi szabályozási k ö r é b e v o n t jogintézmé
nyeket a II. rész 7 - 1 5 . fejezeteiben lehet megtalálni. E fejezetekben
szabályozott jogintézmények h á r o m nagy csoportba sorolhatók:
1. Amelyek a kereskedők rendjét és szervezeteit tárgyalják, beleértve
a cégvezetők jogkörét, a cég külső képviseletét szabályozó n o r m á
kat, az ügyvezetőkre v o n a t k o z ó intézkedéseket, továbbá a keres
kedelmi alkalmazottakra és egyéb személyzeti tagokra v o n a t k o z ó
j o g k ö r ö k szabályozását.
404
2. Azokat a jogi n o r m á k a t szabályozó c s o p o r t o t (jogszabálycsopor
tot) amely a társasági formákat tartalmazza, mint a közkereseti
t á r s a s á g o t (Offenes Handelsgesellschaft) és betéti társaságot
(Kommanditgesellschaft).
3. Végül a kereskedelmi ügyleteket. - Ez a csoportosítás megfelel az
Allgemeines Deutsches Handelsgesetzbuch (1861), valamint a
Bürgerliches Gesetzbuch megalkotása u t á n újra fogalmazott H a n
delsgesetzbuch szabályozási rendszerének is.
A n é m e t kereskedelmi és váltójogi kodifikáció t ö r t é n e t é t tárgyaló
m u n k a ( G o l d s c h m i d t Levin: H a n d b u c h des Handelsrecht. Zweite
Auflage. Erlangen, 1874.) a francia jognak a n é m e t kereskedelmi jog
ra gyakorolt hatásáról írja, hogy az a k ü l ö n b ö z ő p e r i ó d u s o k b a n elté
rő. Így az első p e r i ó d u s b a n (napóleoni h á b o r ú k idején és közvetlenül
követően) a hatás erős, (Württenbergi kodifikáció - 1839). E n n e k
hatása n y o m o n k ö v e t h e t ő a frankfurti tervezeten, majd a porosz ter
vezet bizonyos v o n á s o k a t megtart, de teljesen önálló jogi m u n k á n a k
fogható fel. ( G o l d s c h m i d t i. m. V o r w o r t IX.)
Az 1848/49-es forradalmi eseményeket megelőzően, azaz az ún.
Vormärz időszakban a Deutscher B u n d b a n lezajló kodifikációs viták,
a létrejövő jogalkotások, illetve a w ü r t t e m b e r g i tervezet érdemel fi
gyelmet. A Deutscher B u n d jogalkotó szerv a Bundesversammlung
(Szövetségi Gyűlés) m á r 1 8 1 5 júniusában létrehozott Bundesakte-ban
(19. szakasz) elrendelte egy Frankfurtban t a r t a n d ó gyűlésen a keres
kedelmet és általában a forgalmat érintő tanácskozás megrendezését;
jelentős fejleménye, h o g y 1 8 1 7 - b e n először majd 1832-ben újra fel
vetik a váltójog reformját, amely a váltórendtartásról alkotott tör
vénnyel e r e d m é n y r e vezetett. A cégjogról 1 8 3 8 - b a n , a részvényjogról
1839-ben alkottak törvényt. Végül 1 8 4 8 / 4 9 - b e n az első fontosabb
kereskedelmi jogi jogalkotás, a v á l t ó t ö r v é n y megszületik és az Alkot
mánygyűlés k ö z r e m ű k ö d é s é v e l létrejön az első általános kereskedel
mi törvénytervezet is. Erről a tervezetről írja Goldschmidt, hogy az
az 1 8 5 7 - 1 8 6 1 k ö z ö t t m e g a l k o t o t t porosz, majd birodalmi törvény
e l ő m u n k á l a t a . (Goldschmidt 5 0 - 5 1 . )
A Frankfurti Tervezet publikálása u t á n W ü r t t e m b e r g sürgetésére
1 8 5 6 februárjában a n é m e t szövetségi gyűlésben h o z o t t határozatra
Poroszország a Kereskedelmi Jogi T ö r v é n y k ö n y v tervezetének elké
szítéséhez hozzáfogott. Az első tervezetet ugyanezen évben az igaz
ságügyi és kereskedelmi minisztérium által összehívott szakértői bi-
405
zottság elé terjesztették, majd a m u n k á l a t o t m é g ugyanezen évben
publikálták. - A tervezet első h á r o m könyve a N ü r n b e r g i Bizottság
asztalán feküdt m á r 1 8 5 7 januárjában. Az a feladat, h o g y irányelve
ket dolgozzanak ki ne csak egy porosz kereskedelmi törvény számá
ra, h a n e m modellt alkossanak, amely általánosan érvényesíthető, ki
tűnik a porosz törvénytervezet bevezetéséből: „a kereskedelem álla
p o t á b a n beálló jelentős megegyezések miatt m i n d a nézetek, m i n d a
szokásokat illetően jelen v a n n a k és k o m p e t e n s oldalról kifejezésre
juttatták a kereskedelmi ügyeket illetően a jogegység igényét n e m
csak a porosz államokban, h a n e m az egész N é m e t o r s z á g b a n . "
A nürnbergi bizottság tervezetének rendszere:
1. a k e r e s k e d ő k rendje;
2. a kereskedelmi társaságok;
3. a kereskedelmi ügyletek;
4. a tengeri kereskedelem;
5. a kereskedelmi csődeljárás;
6. a kereskedelmi bíráskodás.
A jogi n o r m á k e beosztása mutatja, hogy a kereskedelmi szerveze
tekre vonatkozó jogi rendezés még jobban elkülönül e kereskedelmi
ügyletekről, mint az egyébként reá h a t ó württembergi tervezetben.
A porosz tervezet egyik legjelentősebb része a társaságokról, s ezen be
lül is a társasági vagyonról szóló rész, m e r t ez ellenállás után, de beke
rült az A D H G B - b e (Allgemeines Deutsches Handelsgesetzbuch). A p o
rosz tervezet indoklása a legfontosabb jogi következményeknek tartja:
- A társaság mint elkülönült jogi személy a bíróság előtt p e r e l h e t ő ,
a társaság saját neve alatt (a cég neve alatt), ingatlant és egyéb k ö
veteléseket szerezhet.
- A társaság vagyona szavatol a hitelezőknek. A társaság tagjainak
nem egy bizonyos rész joga van a társasági vagyon kitevő egyes ré
szeken, hanem csak egy részszámítás-lehetősége az elszámolás során.
- Az a tag, aki belép a kereskedelmi társaságba, a társaság előtt a be
lépést megelőzően a többi taghoz h a s o n l ó kötelezettséget köteles
elismerni.
Ezeket az alapelveket a társasági jog terén ugyan k é s ő b b változtat
ták és differenciálták, de lényegében m i n d a mai napig érvényben
vannak. A porosz tervezet vezetői ugyanis elfogadták azt a fontos el
vet, hogy m i n d e n kereskedelmi társaság egy jogi személy k a r a k t e r é
vel rendelkezik, de ezt szó szerint n e m m o n d o t t á k ki. Az indoklásban
406
azonban teljesen nyilvánvalóvá válik: „A kereskedelmi társaság önál
lóan rendelkezik jogokkal és kötelezettségekkel, valamint különleges,
a társaság tagjainak magánvagyonától teljesen elkülönített vagyonnal,
amely jogi alapelvként van elismerve." Ezzel a megfogalmazással a
porosz tervezet szerzői a későbbi k o r o k jogi differenciálásának utat
nyitottak.
A tervezet h a r m a d i k könyve ( 2 1 1 - 2 5 3 . szakaszok) egy sorát jelö
lik m e g a z o k n a k a kötelmi és dologi jogi szabályoknak, amelyek
többnyire legalábbis az alapintézmények szintjén Poroszországban
hatályos m i n d h á r o m jogterületen mint magánjogi n o r m á k hatályban
voltak. (Így: szavatosság, a szerződésszegés esetén fizetés, kártérítés
mértéke, foglaló és b á n a t p é n z ) . E szakaszok azonban csak a kereske
delmi jogi jogviszony alanyaira, s n e m általában a magánjogi szerző
dő felekre érvényesülnek.
Az A D H G B mint az első nagy német kodifikáció Németországban
mintegy lezárása a 19. századi európai kereskedelmi jogi kodifikáció-
nak. A kódexet méltató egyik mű szerint: „Azért csúcspont, m e r t min
den végbement kereskedelmi jogi kodifikációnak elemeit tartalmazza
és ezáltal a n é m e t és római jogi gondolkodást termékenyen ötvözi.
„Entente Cordial" a francia és n é m e t jog között, s ezt teszi érthetővé
az A D H G B nagy hatását a későbbi latin kodifikációk számára."
(Raisch: Die Abgrenzung. 116.) Az A D H G B közvetlen példaképe az
előzőekben tárgyalt porosz tervezet, amely olyan jogterületen jött lét
re, ahol a francia kodifikált és helyi szokásjog és a porosz jog egyaránt
érvényesült. A N ü r n b e r g i Bizottság, amikor megkezdte tanácskozását,
az osztrák kereskedelmi jogi kodifikációnak m á r két tervezete is ren
delkezésre állott: az ún. „miniszteriális" és a „revideált" tervezet. A mi
niszteriális tervezet már 1855-ben kész volt és később a Birodalmi Ta
nács bizottsága dolgozott rajta. - A porosz tervezet a N é m e t Szövetség
tagállamainak többségében megfelelő megoldás volt, ugyanakkor a
Nürnbergi Bizottság egyhangúlag úgy döntött, hogy a porosz tervezet
számára „az osztrák kormányzatnak tervezetei jóllehet nem minden
szakaszát fogadnák el, teljes figyelemben részesüljenek." Ez a jogi össz
hang indokolja, hogy az A D G H B - némileg eltérő szerkezettel, és jog
intézmény különbséggel (pl. tengeri kereskedelem jogát osztrákok n e m
veszik át) Ausztria, majd később ugyancsak eltéréssel (kiegészülve a
szövetkezeti joggal, amely a porosz, ill. a német kodifikációban elkülö
nülten jelenik meg) (1875) a magyar jogalkotás is átveszi.
407
4.4. A német polgári törvénykönyv

(Bürgerliches Gesetzbuch) BGB
A kodifikáció munkálatai 1873-ban indultak meg, m i u t á n hosszas
t u d o m á n y o s viták után egy a l k o t m á n y m ó d o s í t á s által is kötelezve, a
birodalmi törvényalkotó szervek a civilisztika valamennyi területének
normatív rendezését birodalmi hatáskörbe utalták.
M á r 1874-ban öt szakértőből álló előzetes bizottságot küldtek ki
a kodifikáció előkészítésére. 1881-ben egy tizenegy tagból álló bi
zottság a későbbi elnevezés szerint „Első Bizottság" alakult a törvény
javaslat tervezetének kidolgozására. A bizottság elnöke a n e m sokkal
előbb létesített Kereskedelmi Főbíróság elnöke, Pape volt. A bizott
ság többsége gyakorló jogászokból állt, de helyet k a p o t t b e n n e több
neves jogtudós is, így Planck (a Paulskirche alkotmányozásában részt
vevő neves tudós) és Windscheid, a pandektajog egyik irányzatának
neves képviselője. Az ő k ö z r e m ű k ö d é s ü k adta m e g az első tervezet
szellemiségét és formáját. Egyes jogintézmények megfogalmazása so
rán az 1864-ben kialakított Dresdai Tervezetet a bizottság 1 8 8 8 - b a n
tette közzé, valamint az általa kidolgozott javaslatot is. Ez a tervezet
nagy és heves vitát váltott ki. A viharos kritika k ö r é b e n mintegy hat
száz észrevétel és javaslat látott napvilágot. A javaslatok közül kiemel
kedett O t t o Gierke „A n é m e t polgári törvénykönyv javaslata és a né
m e t jog" ( 1 8 8 8 - 8 9 ) , valamint A n t o n M e n g e r bécsi professzornak az
ún. „katedraszocializmus" nagy alakjának „A polgári jog és a tulaj
donnélküli társadalmi osztályok" (1891) c. vitairata. O t t o Gierke a
törvénytervezet individualizmusát kifogásolta, míg M e n g e r a tervezet
szociálpolitikai közömbösségét kárhoztatta. Kritikájuk o d a vezetett,
hogy később a törvénybe „szociális olajcseppek" kerültek. Ez közre
hatott abban, hogy a törvénytervezet hiányosságait felismerve a né
met szövetkezeti törvény - 1 8 8 9 - (kifejtését ld. később) napvilágot
látott. Szociális olajcseppnek fogható fel a „bérleti jog" és „szolgála
ti j o g " terén fellelhető szociális motiváció is. 1 8 9 0 - b e n az ún. „ M á
sodik Bizottság" kezdte meg tevékenységét, az általa készített terve
zet 1895-ben látta meg a napvilágot. Ugyanebben az évben beterjesz
tették a törvényhozásba. A második tervezet számos v o n a t k o z á s b a n
megtartotta az első tervezet hibáit, hogy ti. túlságosan absztrakt és
dogmatikus fogalmakat alkotott. Jelenkori méltatója F. Wieacker
„életidegenségét" rója fel. A pandektajog örökségét a szigorú p e d a n -
408
téria jellemezte. A második tervezet kis módosítással került a Birodal
mi Tanácstól a Birodalmi Gyűlésbe. A „ h a r m a d i k tervezetként" elne
vezett javaslat az „ E m l é k i r a t n a k " nevezett indoklással együtt m á r
1896-ban a Birodalmi Gyűlés napirendjére került. A p l é n u m vitája
csak néhány intézményt érintett, amelyek a politikai viták gyújtó
pontjába kerültek, m i n t az egyesületalkotási jog, illetve a házassági
jog. Az elsőt a liberálisok a másodikat a konzervatívok kritizálták. Az
egyesületi jogként nyilvántartott jogi szabályozás a liberális kritika el
lenére a BGB egyik legjobban kidolgozott része a jogi személyekről
szóló fejezetben. A törvényt 1 8 9 6 . augusztus 18-án hirdették ki és
1 9 0 0 . január l-jétől lépett hatályba.
A BGB a n é m e t polgári jog egységét teljes egészében n e m valósí
totta meg. Az egység elsősorban azért m a r a d t el, m e r t az egyes n é m e t
államok arisztokráciája (főként pedig a több tucatnyi még meglévő
vagy egykori fejedelmi dinasztia) szívós harcot vívott azért, hogy a
jog egyes területein „a közjoggal való szoros kapcsolatuk m i a t t " ma
radjanak hatályban az érdekeiket sokkal jobban biztosító ún. „állami"
törvények. E politikai e r ő k tevékenységét mutatja a BGB-t hatályba
léptető törvény III. fejezete „A polgári törvénykönyv viszonya az ál
lami törvényekhez", melyet ún. kivételes törvénynek is neveznek,
m e r t számos fontos kérdésben kizárja a BGB alkalmazását. Így pl. a
bányatulajdonra v o n a t k o z ó a n az állami törvények rendelkezései ma
radtak irányadók, ez azt jelentette, hogy az egyes n é m e t államokban
a föld m é h é n e k kincsei állami tulajdonnak minősültek, más államok
ban viszont a felszíni ingatlan tulajdonjoga kiterjedt az alatta fekvő
ásványkincsekre - vagy azok jelentős részére. Így történetesen a 19.
század végén Sziléziában a vasérc, a szász államokban, valamint H a n
noverben a szén, a nyugat-poroszországi területeken a barnaszénva-
gyon tulajdonjoga az ingatlan tulajdonosát illette meg.
4.5. A BGB szerkezete
A k ó d e x öt könyvből áll a pandektajogi felfogásnak megfelelően.

Az I. Könyv az Általános rész, azokat a szabályokat tartalmazza, ame
lyek a polgári jog egésze szempontjából irányadóak. Tehát a fizikai és
jogi személyek fogalma, jogaikra és felelősségére stb. v o n a t k o z ó alap
tételek, továbbá a dolgok, ügyletek, h a t á r i d ő k stb. fogalmát. A II.
MAGÁNJOGI INTÉZMÉNYEK NÉMET F Ö L D Ö N
409
Könyv a p a n d e k t a j o g t u d o m á n y rendszerétől eltérően a kötelmi
jogviszonyokra v o n a t k o z ó szabályokat tartalmazza 6 1 3 szakaszban.
A h a g y o m á n y o s felosztástól való eltérést a jogalkotó azzal i n d o k o l t a ,
hogy a k ó d e x későbbi részeiben (pl. a dologi jogi szabályozásban) sok
kötelmi jogi elem van, ezért a hátralévő h á r o m könyv számára a k ö
telmi jog mintegy általános rész gyanánt szolgál. A k ó d e x n e k ez a
könyve a k ö t e l e m r e v o n a t k o z ó általános szabályok rögzítése mellett
(mint pl. a kötelem tartalma, tejesítés ideje, helye és formái, az adós,
valamint hitelező jogai-kötelezettségei stb.) tartalmazza az egyes k ö
telmi szerződések k o n k r é t szabályait is. A k ó d e x n e k ez a része telje
sen r ó m a i jogi hatást tükröz. A k ó d e x III. könyve 4 4 3 szakaszban az
ún. dologi jogi n o r m á k a t foglalja írásba, tehát a birtokra, tulajdonra,
szolgalmakra, stb., valamint a tulajdonszerzés különféle módjaira v o
natkozó szabályait.
A BGB-t egy sor a gazdasági életet érintő jogszabály kiadása kísér
te, mint a vámjogi szabályozás ( 1 8 9 8 ) , a csődeljárás (1898) szabályo
zása. Legjelentősebb azonban az A D H G B megváltoztatása volt. 1 8 9 7 .
o k t ó b e r 5-én fogadta el a törvényhozás a H G B - t (kisnémet kereske
delmi törvénykönyvet). A BGB-be emelték át az ú n . általános rendel
kezéseket. A H G B megszületésével megszűnt az a jogi egység, ame
lyet az A D H G B a két jelentős n é m e t állam (Poroszország és Ausztria)
k ö z ö t t 1 8 6 2 - b e n megvalósult. - A BGB ún. általános részébe került
intézményeket (természetes személyek, jogi személyek, egyesülési
jog, a dologi és kötelmi jog alapintézményei) élénk vitát váltottak ki,
sokan úgy vélték, hogy azok inkább a jogi s t ú d i u m o k , m i n d a tör
vénykönyv részei.
A BGB életbe léptetése után a k ó d e x és a gyakorlati élet követelmé
nyei egyre távolabb kerültek. Novellák, kiegészítő törvények jogszol
gáltatás és a j o g t u d o m á n y vitték közelebb a magánjogi szabályokat a
változott körülményekhez. Ettől függetlenül az első két évtizedben a
fogalmakhoz ragaszkodó „jogi pozitivizmus" volt jellemző a n é m e t bi
r o d a l o m joggyakorlatára. Ezzel szemben az ún. „szabadjogi iskola" és
„ é r d e k j o g t u d o m á n y " igényelte, hogy a bíró hajlékonyabban igazod
jék a törvényekhez. Következmény, hogy az ú n . generálklauzula
(általános elvek) egyre nagyobb jelentőségűek lesznek, az általános el
vekből t ö r t é n ő kiindulás egyszerűsített eljárást tett lehetővé, ugyan
akkor a jogi garanciák érvényesülésére (joghoz kötöttség) rosszul
h a t o t t és a nemzetiszocialista igazságszolgáltatásban visszaélésekre
410
vezetett. (Schlosser 1 6 0 - 1 6 1 . ) A nemzetiszocialista rendszerben a
„népidegen" BGB-vel szemben új kodifikációt „Volksgesetzbuch" (né
pi törvénykönyv) terveztek, a javaslat 1942-re elkészült, de a rend
szer összeomlása megakadályozta a törvény megszületését. A máso
dik világháború után új fejezet k e z d ő d ö t t a kodifikáció, ill. a n é m e t
magánjog fejlődéstörténetében, amely különösen a munkajog és csa
ládjog terén vezetett tartós e r e d m é n y e k r e .
V. Fejezet
5. VÁLTOZÁSOK A S Z Á Z A D F O R D U L Ó N :
SZÖVETKEZETI JOG.
A SZOCIÁLIS JOGALKOTÁS.
A JÓLÉTI ÁLLAM JOGALKOTÁSA
A tőkés gazdaság fejlődése a 19. század m á s o d i k felében m i n d a

francia m i n d a n é m e t jogalkotásban új intézmények megjelenésére
vezetett. - A C o d e de C o m m e r c e egységes rendszeréből fontos intéz
ményeket kiemeltek és újraszabályozták. Így már 1 8 3 8 - b a n új csőd
törvénnyel a k ó d e x szigorú szabályait (kereskedők büntetőjogi fele
lőssége, elzárása) m ó d o s í t o t t á k . A társasági formákat illetően az
újabb rendelkezés az 1 8 6 3 . és 1 8 6 7 . évi törvényekben jelenik meg.
Az 1 8 6 3 . évi t ö r v é n y a korlátolt felelősségű társaság formáját létesí
tette, míg az 1 8 6 7 . évi t ö r v é n y újraszabályozta azt. A korlátolt fele
lősségű társaság jogi szabályozása ezzel n e m zárult le, m e r t az 1 9 2 5 -
ben kiadott törvény, amelyre a n é m e t társasági formák is hatottak,
olyan társasági formát kívánt létesíteni, amely a kisvállalkozók érde
keinek legjobban megfelel. E törvény szerint a társaság tagjainak szá
ma nincs maximálva, de a l é t s z á m m i n i m u m o t rögzíti a törvény, hét
főben állapítva azt meg. Az 1 8 6 7 . évi törvény pedig megszabta a tár
sasági tőke m i n i m u m á t (25 ezer frank). A korlátolt felelősségű társa
ság nagy kedveltségnek ö r v e n d e t t a második világháború után is. Az
1 9 5 0 . d e c e m b e r 31-i felmérés szerint a társaságok 5 9 % - a ebben a
formában m ű k ö d ö t t , míg a részvénytársasági formát a vállalkozások
mintegy 1 5 % - a választotta. A törvényt 1 9 5 3 - b a n úgy változtatták
meg, hogy a korlátolt felelősségű társaság vagyoni m i n i m u m á t egy
millió frankban állapították meg. A csődeljárást újraszabályozó,
1940-ben k i a d o t t törvény a felszámolási eljárás jogi szabályait a kor
látolt felelősségű társaságokra is kiterjesztette.
N é m e t o r s z á g b a n a társasági formák közül a részvénytársasági for
ma volt a legelterjedtebb a 2 0 . század fordulóján. A részvénytársasá
gok gyors fejlődését és t ő k e g y a r a p o d á s u k ü t e m é t jól érzékelteti, hogy
412
míg a 19. század k ö z e p é n csak 2 5 5 millió m á r k a fekszik a részvé
nyekben, addig 1 9 0 8 - b a n csak Poroszországban a részvénytársasági
tőke m á r a 8 milliárd m á r k á t is meghaladta. 1870-ban a liberálisok
harcot indítottak az Észak-német Szövetség képviselőházában az
A D H G B - b e n a részvénytársaságokra kötelező az állami engedélyezé
si rendszer törlésére, törekvésüket a röviddel előbb lezajló hasonló
célú francia jogalkotás alátámasztotta. Az Észak-német Szövetség
1 8 7 0 . január 11-i törvénye a részvénytársaság engedélyezését meg
szüntette, aminek következtében a n é m e t vállalati rendszer átmeneti
leg a spekulánsok martaléka lett. A spekulánsok a vállalatalapítást
megsokszorozták, u g y a n a k k o r a t ő k e h á n y a d jelentősen csökkent. Ez
a jelenség á t m e n e t i bizalmatlanságot keltett a részvénytársasági for
mával szemben, és sürgette a csődeljárás újraszabályozását, az 1 8 7 9 .
évi csődtörvény kiadását. Az új csődtörvényt t u d o m á n y o s méltatója
szerint: „a csődtörvényt t u d o m á n y o s jogösszehasonlító előkészület
jellemezte, továbbá az, hogy g o n d o s a n figyelembe vette a jogegyesí
tés igényeit." (Wieacker, F. 278.) A társasági törvényt már 1 8 8 4 - b e n
újraszabályozták. Az alapítási feltételeket szigorúan szabályozták és
ez a formai kötöttség volt jellemző a Bürgerliches Gesetzbuchban a
gazdasági egyesületek alapítása terén is. Az állami ellenőrzést ugyan
csak megszigorították a részvénytársasági formában m ű k ö d ő vállala
tokkal szemben. ( H a t t e n h a u e r : Die Geistesgeschichtlichen Grundla-
gen. 2 4 8 - 2 5 0 . )
A szövetkezeti jog elméleti megalapozása a n é m e t j o g t u d o m á n y
ban jól n y o m o n k ö v e t h e t ő értékváltást tükröz. A szövetkezetek köz
vetlen összefüggésben v a n n a k a múlt század második felének szociá
lis problémáival. O t t o Gierke a szövetkezeti jog karakterizálását adja
1 8 6 9 - b e n írott munkájában, olyan i d ő b e n , amikor a n é m e t szövetke
zeti jogi szabályozás kezdeténél tartottak. A szövetkezetek társada
lompolitikai jelentőségét, az o k o k a t , amelyek a szövetkezést szük
ségessé teszik, kevés g o n d o l k o d ó ismerte fel olyan világosan mint ő.
A Genossenschaft (szövetkezet) a n é m e t magánjog új intézménye, a
kistőkések és a m u n k a n é l k ü l i v é váló m u n k á s o k intézménye, „Typisch
Deutschrechtlich" (tipikusan n é m e t jogi fogalom) írja Gierke n é m e t
méltatója, H a n s H a t t e n h a u e r . Gierke a n é m e t szövetkezetet nemcsak
szociális szükséglet kielégítőjeként fogta fel, h a n e m a régi közösségi
intézmények újrafogalmazását látja b e n n ü k . A szövetkezet a n é m e t
földön nagy múltra visszatekintő „egyesület"-ből sarjad ki, amely
VÁLTOZÁSOK A SZÁZADFORDULÓN: SZÖVETKEZETI JOG...
413
közgazdasági feladatokat teljesít magánjogi eszközökkel: „A szövet
kezet és n e m a k a m a r a az utódja a céhnek". ( H a t t e n h a u e r : 1 6 7 - 1 7 4 ,
188-202, 250-253.)
A gazdasági személyi társulások és a szövetkezetek, m i n t a szemé
lyi társulásoknak egyik formája, a dolgozó osztályok gazdasági önál
lósága szempontjából jelentősek főként azokban a gazdasági ágakban,
ahol a személyes m u n k a a m e g h a t á r o z ó , a tulajdon nélküli osztályok
ugyanis n e m teljesen nincstelenek - vallja e felfogás - m e r t valami
lyen materiális vagy szellemi tulajdonuk van. A túlhatalom, amelyet
a m o d e r n nagyipar terén a tőke-tulajdon elért, magával hozza, hogy
az egyre n ö v e k v ő vagyonnal szemben a népesség egyre nagyobb része
relatíve tulajdonnélkülivé válik. A munkásosztály ezek közé tartozik.
De n e m csak a b é r m u n k á s o k a gyárban és földeken, h a n e m egyre in
kább az önálló kisiparosok és mezőgazdasági tulajdonosok is létük
ben v a n n a k fenyegetve. A kapitalista tőkés társulások éles kritikáját
jelenti az a megállapítás, hogy a hatalmas tőkeképződések az e m b e
rek közötti privát kapcsolatokat feloldják, a létrejövő organizációk
tényleges tartalmukat tekintve h a t a l m i szervezetek, „Die Arbeit ist
rechtlos in I h m " (A m u n k a jognélküli b e n n e ) . (O. Gierke: Rechts-
geschichte, 1036.)
5 . 1 . Szociális jogalkotás
A szövetkezetekben az önsegély elve n e m c s a k gazdasági kategória,

h a n e m erkölcsi is, jelentősége a dolgozók gazdasági önállósága szem
pontjából nagy.
N é m e t földön a szövetkezés első nagy apostola H e r m a n Schultze-
Delitzsch, aki az 1848-as porosz a l k o t m á n y o z ó gyűlés k ü l d ö t t e k é n t
szembesült a munkanélküliség által o k o z o t t n y o m o r óriási méretei
vel. A jobbágyrendszer felszámolására tett intézkedések, továbbá a
céhrendszer felszámolása Poroszországban 1 8 4 5 . évi iparrendtartás
által, amely az iparűzést egyben lakhelyhez köti, a m u n k a s z e r z ő d é s t
pedig az önálló iparos és segédszemélyzet közötti szabad megegyezés
tárgyává teszi, (134. §) a m u n k a j o g terén a privát a u t o n ó m i á t vezeti
be. A törvény végén található büntetőrendelkezések azonban azt
mutatják, hogy a túl nagy szabadságban az állam mégsem érdekelt.
A m u n k a v á l l a l ó k , akik m u n k a b e s z ü n t e t é s b e n á l l a p o d n a k m e g
414
(sztrájk), egy évig t a r t ó b ö r t ö n n e l sújthatók. Ugyanez a büntetés szab
h a t ó ki a m u n k á t önkényesen otthagyókra. A N é m e t Szövetségen be
lül ezután vált t é m á v á a m u n k a felszabadítása.
A porosz 1 8 6 9 . évi i p a r t ö r v é n y szélesebb alapokra helyezi a m u n
kajogi szabályozást. Az 1 8 4 5 . évi törvénnyel szemben megszünteti a
sztrájktilalmat és a kedvezőbb m u n k a b é r e k érdekében t ö r t é n ő egye
sülés tilalmát. Szabályozza a fiatal m u n k á s o k képzését és a gyári m u n
káról tartalmaz rendelkezéseket. Azt a belátást tükrözi, hogy a „ m u n
k a a l k o t m á n y " n e m teljesen a szabad erők játékának függvénye. E tör
vény megnyitja az utat a közjogi jellegű szabályozás előtt, amelyre
majd a bismarcki szociálpolitikai jogalkotás alapulhat. Az utolsó visz-
szaszorítási kísérlet, amelyet a szervezett munkával szemben N é m e t
országban alkalmaztak az 1 8 7 8 . évi szocialista törvény, amely szerve
zési tilalmat rendelt olyan szervezetekkel szemben, „amelyek szociál
d e m o k r a t a , szocialista és k o m m u n i s t a tevékenységgel a fennálló álla
mi és társadalmi r e n d e t m e g d ö n t e n i igyekeznek." A törvény 1890-ig
volt hatályban, a m i k o r nyilvánvalóvá vált, hogy a megélénkülő m u n
k á s m o z g a l o m m a l szemben új és differenciáltabb megoldást kell alkal
mazni. Az állami g o n d o s k o d á s kiterjesztése egy új „szociális" állam
képét idézte fel.
A szövetkezeti jogi jogalkotás a polgári átalakulás első évtizedei
ben elfogadott szociálpolitikai ihletésű törvények közül a legjelentő
sebbnek m o n d h a t ó . A szövetkezeti törvényjavaslatot 1866-ban nyúj
tották be a porosz törvényhozásban. A vita során elhangzott, hogy
külön törvényi szabályozásra n e m kerülne sor, ha a társaságok jogi
szabályozása során figyelembe vették volna a szövetkezetek igényeit.
A szövetkezet m e r ő b e n új társulási formát jelentett az európai jog
ban. A szövetkezetek alapelve az önsegély, amely az állami beavatko
zással szemben azt az igényt jelentette, hogy a tagok takarékossága és
egymással szembeni szolidaritása adjon segítséget a tagságnak. 1848
és 1866 között, alig húsz év alatt Poroszországban a hitelszövetkeze
tek nagy hálózata fejlődött ki. 1865-ben megjelent törvényt - amely
az Észak-német Szövetség égisze alatt jelenik meg, - 1889-ben köve
ti a b i r o d a l m i jogalkotás, olyan i d ő b e n , amikor Bismarck szociálpoli
tikai jogalkotása is a befejezéséhez közeledett.
Az állam feladatköre az emberi m u n k a e r ő v e l szemben a század vé
gén (19. század) alapvetően megváltozott. A tanult szakemberek k é p
zése és anyagi jólétük biztosítása az államok elsődleges feladatává
415
vált. A képzési költségek megtérültek. É p p e n ilyen fontos kérdéssé
vált a technika ellenőrzése. Az a u t ó , a gépek elterjedése a gyárakban
és k ö z u t a k o n új veszélyt jelentett. A r e n d ő r á l l a m kifinomultabb for
m á b a n visszatért. Az európai államokban sorra jelennek m e g a jog
szabályok a veszélyes, egészségtelen és n e m megfelelően m ű k ö d ő
üzemekről. A környezet védelme állami cél lett. ( H a t t e n h a u e r : E u r o -
páische Rechtsgeschichte. 6 4 7 - 6 4 9 . )
Az állam szerepének változását mutatja a társadalombiztosítási
törvényhozás és a n n a k hatása az a l k o t m á n y értelmezésében. Az állam
feladatvállalása az állam és egyén viszonylatában megváltozik. Az új
törvényhozás deklarált célja a m u n k á s t a gazdasági rizikóval szemben
biztosítani. A társadalombiztosítás az eddigi segélyezési rendszerrel
szemben új elemként tartalmazza, hogy a jogosított igényét a közzel
szemben érvényesítheti. Ez a jogi igény: kezdete a jóléti á l l a m n a k .
A társadalombiztosítási intézmények Angliában, Franciaországban
és N é m e t o r s z á g b a n egyaránt kialakultak, de az állami társadalombiz
tosítási rendszer mintaállama a bismarcki N é m e t o r s z á g lett. - A sze
génygondozás régi formája N é m e t o r s z á g b a n is a községekhez tapadt
(miként Angliában), de a szükséget szenvedőnek n e m volt igényjogo
sultsága támogatásra, mások döntésétől függött. A támogatás mértéke
is a hatóság engedélyezésétől függött. Ezt a rendszert meghagyta az
1 8 7 5 . évi segélypénztári törvény, amely a tiltakozások ö z ö n é t idézte
fel a munkás-önigazgatás hiánya miatt. Láthatóvá vált, hogy új és át
fogó rendszert kell kialakítani. A községi segélyezési rendszer hát
ránya volt továbbá az is (akárcsak Angliában), hogy a segélyezetteket
kirekesztette a választójog gyakorlásából, ezáltal m á s o d r e n d ű állam
polgárokká tette őket.
5.2. Állami szociálpolitika, jóléti állam
A szociális biztonságra való jog ma alapjog a nyugati társadalmak

ban, amelyet a l k o t m á n y o k b a n , kodifikált jogban vagy szociális tartal
mú törvényekben biztosítanak. H o g y mit é r t ü n k szociális biztonság
alatt, abban a szociológia és a tételes jog más-más megfogalmazást ad.
T á g a b b értelemben a családi életet é r i n t ő és művelődési lehetősége
ket biztosító jogokat is odaérthetjük, míg szűkebb értelemben a m u n
kavégzés lehetőségét érintő rendelkezéseket tekinthetjük a kérdés-
416
k ö r h ö z tartozónak. További szűkítést jelenthet a fogalmi k ö r ö n belül
az, hogy a szociális t a r t a l m ú intézkedések állami természetűek-e.
A jogtörténetben elsősorban ezeket az intézményeket tárgyaljuk. -
A szociálpolitika, amelyet az állam gazdasági politikájával és ennek
következményeként az állami pénzügyi intézkedésekkel, a budgetben
(költségvetésben) biztosított anyagi eszközökkel.
Az egyén szociális biztonsága felől közelítve a kérdést, a régmúlt
időkben, de m é g k o r u n k b a n is elsősorban n e m az állam, h a n e m a csa
lád, a gazdasági szférán belüli m u n k a m e g o s z t á s , vagy e célokra létre
h o z o t t társadalmi szervek, esetleg egyházi intézmények g o n d o s k o d
nak a szociális biztonságról. A szociálpolitikával foglalkozó állami
intézkedések k ö r e az idők folyamán tágul, s egyre magasabb szintű
jogalkotás és jogalkalmazás tárgya lesz.
A m o d e r n társadalmakban - értve ez alatt azt az időt, amelyben
szociális intézkedések elkülönült jogintézményekben jelennek meg -
vagyis a 18. század vége és a 19. század eleje óta szoros összefüggés
be kerültek a m e g h a t á r o z o t t ideológiai és politikai csoportokkal,
amelyek p r o g r a m o k b a n fogalmazták meg az ilyen irányú célkitűzése
ket. I d ő b e n h á r o m korszakot k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k meg. Az első a 19.
században kezdődik, mintegy a polgári átalakulás függvényében és a
2 0 . század 20-as éveinek végéig tart és a legszorosabb összefüggésben
van a „ m u n k a k é r d é s e k k e l " , vagyis a b é r m u n k á t é r i n t ő problémákkal.
Így: a m u n k a e r ő kizsákmányolásának megakadályozásával vagy leg
alább korlátozásával és egy szociális m i n i m u m biztosításával. - A ké
sőbbiekben a gazdasági „esélyegyenlőség" célkitűzése jelenik meg.
A szociálpolitikának ez a második korszaka a második világháború
utáni i d ő k b e n végződik, de bizonyos törekvésekkel ma is tart, az ún.
„jóléti állam" fogalmában teljesedik ki. Jellemzői: a munkapiacba
t ö r t é n ő h a t h a t ó s állami beavatkozás, és a „gyengék" (hátrányos hely
zetűek csoportjai) támogatása. A munkanélküliség kezelése a segélye
zésen t ú l m e n ő állami intézkedésekkel (átképzés, munkaközvetítés,
stb.) A h a r m a d i k korszak a 2 0 . század h a r m a d i k harmadával kezdő
dik, amelyben a „budget-tehermentesítés", konszolidálás jegyében az
állami szociálpolitika újrarendezése, vagyis a jóléti állam reformjának
igénye jelenik meg. F ő k é n t a konzervatív politika megfogalmazásai
beszélnek a „szociális h á l ó " szűkítésének szükségéről. Ez a kérdéskör
a z o n b a n n e m a jogtörténeti vizsgálódás tárgya, legfeljebb olyan mér
tékben, hogy a h a n g o z t a t o t t érvelések a múltban is elhangoztak. E
417
szerint az állami támogatás a szükséges versenyszellemet gátolja, illet
ve jogosulatlan haszonélvezői vannak.
Az első periódusra jellemző, hogy az állami szociálpolitika kilép az
elvont megfogalmazás célkitűzései köréből. Pl. m á r az Allgemeines
Landrech (1794) állami feladattá teszi az elesettek támogatását, sőt a
földesúr ilyenirányú kötelezettségeiről is szól.
Később az a l k o t m á n y o k a munkavégzés feltételeinek biztosításáról
szólnak, a munkafelügyelet, gyermek- és női m u n k a korlátozása lesz
az állami szabályozás tárgya.
A társadalombiztosításra való igény 1848 u t á n jelenik meg, ugyan
a k k o r a francia jakobinus a l k o t m á n y m á r 1 7 9 3 - b a n állami feladattá
teszi az elesettekről való g o n d o s k o d á s t és n a g y o n szerény m é r t é k b e n
intézkedéseket is tesz az állam e cél érdekében (a betegek ellátására
szociális intézkedéseket tesz - orvossággal való ellátásuk pl.). A né
m e t birodalmi a l k o t m á n y (1871) p r e a m b u l u m a szerint pedig az
állam feladata az állami terület és jog védelme és a n é p jólét fölötti
g o n d o s k o d á s . A m i k o r a nyolcvanas években a társadalombiztosítás
vitája folyt, az ellenzék részéről figyelmeztetéseket fogalmaztak meg,
hogy miért fordítja a b i r o d a l o m pénzügyi erejét a társadalombiztosí
tásra. Senki sem g o n d o l t a ugyanakkor, h o g y az államnak csak a fenn
álló jog megőrzésére kellene szorítkozni, s h o g y a jóléti g o n d o s k o d á s
n e m állami feladat. Bismarck n e m ü t k ö z ö t t nagy ellenállásba, amikor
azt fejtette ki, h o g y az államot n e m a jólszituáltak részére találták ki,
h a n e m a tulajdonnélküliek szükségleteit kell szolgálnia. Elméleti ar
gumentációt n e m a d o t t elő, h a n e m csak az 1 8 8 1 . évi császári t r ó n b e
szédre hivatkozott, ezzel is jelezve azt az álláspontját, amely szerint ő
„csak az u r a l k o d ó első alattvalója" és a közjólét is elsősorban az ál
lamfő g o n d o s k o d á s á n a k tárgya. Jól jellemzi a kancellár eljárását,
hogy az állami szociálpolitika e fontos intézményeit n e m az alkot
m á n y h o z , h a n e m a császári trónbeszédhez k ö t ö t t e . (Benöhr, H a n s ,
Peter: Verfassungsfragen 1 3 2 - 1 3 3 . )
A társadalombiztosítási jogalkotás első intézménye a balesetbizto
sítás, amelynek tervezete 1 8 8 1 februárjában császári deklarációval lé
pett a megvalósulás útjára. 1 8 8 1 . június 2 5 - é n a Bundesrat (a tagál
l a m o k küldötteinek kamarája) elutasította, a császárnak h á r o m újabb
üzenete a második tervezetet 1 8 8 3 . júniusában sem t u d t a m e g m e n t e
ni az újabb visszavetéstől. Végül általános vita u t á n a Bundesrat majd
a Reichstag (birodalmi törvényhozás alsó kamarája) is elfogadta és
418
1 8 8 4 . július 6-án hirdették ki mint törvényt. A betegségbiztosítás el
ső meghirdetése az 1 8 8 2 . április 27-i trónbeszédben történt és 1884.
december l-jén hatályba is lépett. A rokkantsági és öregségi biztosí
tás - m i n t a társadalombiztosítás legjelentősebb intézménye - terve
zete 1 8 8 7 n o v e m b e r é b e n vált publikussá, majd egy évvel később a
trónbeszédben t ö r t é n ő állásfoglalás u t á n , hosszú vita kíséretében fo
gadta el a törvényhozás, s t ö r v é n y k é n t 1 8 8 9 . június 22-én tették köz
re. A k ö v e t k e z ő k b e n egy sor kiegészítés látott napvilágot 1911-ig,
amikor a t á r s a d a l o m b i z t o s í t á s átfogó rendszerét alkotta meg a n é m e t
jogalkotás.
Bismarck példátlan értékű társadalombiztosítási rendszere a sze
génygondozásból az állami szociálpolitikába vezette át a társadalom
többségét kitevő m u n k á s o k és alkalmazottak jelentékeny részét.
A n é m e t modell a h á b o r ú éveiben sikeres és használható volt. A há
ború u t á n a frontról hazatérők elárasztották a m u n k a e r ő p i a c o t , a
középosztály pedig a h á b o r ú miatt (infláció stb.) elszegényedett.
A megtakarított javak, gyakran a békés öregkor biztosítékai, az inflá
ció martalékaivá váltak. A privát szociális intézmények (magánbizto
sítás) csődöt m o n d t a k . Egyedül az államra hagyatkozhatott a bérből
és fizetésből élők széles k ö r e . Az állam tehát szükségszerűen vált jó
léti á l l a m m á . A jóléti állam u g y a n a k k o r t ú l m u t a t a „Sozialstaat" bis-
marcki intézményein is, azaz a társadalombiztosítás rendszerén.
A jóléti állam a kontinensen a szociáldemokrácia politikai hátteré
vel a Weimari a l k o t m á n y b a n nyerte el az alapjogok által jellemzett,
nagyvonalakban a mai napig érvényes formáját. Az alkotmány má
sodik fő részében a „közösségi élet" c. részben az anyaságvédelmet
állami g o n d o s k o d á s tárgyává tette. Az iskola és képzés c. részben a tu
d o m á n y n a k , a művészetnek és oktatásnak nyújtott védelmet. A „gaz
dasági élet" c. részben pedig fellelhető a legtöbb államilag garantált jó
léti szakasz.
Bizonyos fontos gazdaságpolitikai intézmények, amelyeket előbb
h o z o t t törvények rendeztek, a l k o t m á n y o s szintre kerültek. Így az
uzsora tilalma, a földhasználat k ö r é b e n a lakáscélú telekjuttatást ter
jedelmes szakasz (155.) rendezi. A m u n k a e r ő különleges v é d e l m é t
ígéri egységes törvényi szabályozás formájában az a l k o t m á n y (157.).
A m u n k a és tőke viszonyára - illően egy szociáldemokrata ihletésű
a l k o t m á n y h o z - nagy g o n d o t fordít. A munkavállalók részvétele az
üzemi tanácsban, a Birodalmi M u n k á s t a n á c s és Gazdasági Tanács
419
(165) létesítése mutatja az állami g o n d o s k o d á s intézményes bizto
sítását.
A két világháború k ö z ö t t i i d ő b e n az e u r ó p a i gazdaság - győztes és
vesztes államok egyaránt - két alkalommal is gazdasági válságot éltek
át, egyre inkább előkerült a válságjog k ö r é b e t a r t o z ó jogintézmények
megjelenése. 1931-ben jelent m e g a R e r u m N o v a r u m c. pápai encik-
lika 4 0 . évfordulója alkalmából a Q u a d r a g e s i m o A n n o c. enciklika,
amelynek nagy é r d e m e volt, h o g y az egyház szociálpolitikai célkitű
zéseit a n e m keresztények számára is é r t h e t ő v é tette. A R e r u m
N o v a r u m 1 8 9 1 - b e n a szocializmus és liberalizmus k ö z ö t t kívánt
olyan alternatívát t e r e m t e n i , amely alkalmas keresztény orientáltságú
m u n k á s m o z g a l m a t elindítani. A századforduló u t á n ez az irányzat
N é m e t o r s z á g b a n és Olaszországban számos k ö v e t ő r e talált és keresz
tény szocialista p á r t o k szerveződtek. A két világháború közötti idő
ben a „létező szocializmus" rendszerének ellentmondásai é p p e n
olyan élességgel m u t a t k o z t a k m e g m i n t a tőkés világ belső p r o b l é m á i .
Amerikában az „anti-trust" jogalkotás (ld. későbbi fejezetben) kínált
receptet az állami beavatkozásra. Ugyanakkor olyan szélsőséges rend
szer is kialakult m i n t a fasizmus n é m e t és olasz irányzata (tárgyalásu
kat ld. később). M i n d e z e k az irányzatok a szociálpolitikában új meg
oldásokat kerestek és hoztak. A m á s o d i k világháború után pedig a fa
siszta rendszerek bukása után az amerikai jogi m e g o l d á s o k kerültek
n a p i r e n d r e a nyugati tőkés országokban.
III. RÉSZ
BÜNTETŐJOG
ÉS BÜNTETŐELJÁRÁS
I. Fejezet
1. A M O D E R N K O R I B Ü N T E T Ő J O G
1.1. A tudomány
1.1.1. Korszakhatár: Beccaria műve
Ritkán fordul elő a t u d o m á n y b a n , hogy valamely t u d o m á n y á g kor

szakhatára egyetlen eseményhez lenne k ö t h e t ő , a m o d e r n k o r i bünte
tőjognál mégis ez történt: az új időbeli szakasz Cesare Beccaria:
A bűntettről és a büntetésről című művével vette kezdetét. A m u n k a
előzményeként egy nagy p o r t kavart büntetőügy szolgált: 1 7 6 1 o k t ó
berében a franciaországi Toulouse városában öngyilkos lett egy jog
hallgató, s n o h a a n y o m o k b ó l és a haláleset körülményeiből bizonyos
ra lehetett venni, hogy öngyilkosság történt, a városban, ahol az a hie
delem élt a katolikusok között, hogy m i n d e n protestáns szülő köteles
megölni gyermekét, ha az át akar térni a katolikus hitre, valóságos tö
meghisztéria alakult ki, aminek az lett a következménye, hogy az ön
gyilkos fiatalember 68 éves apját, Jean Calast kivégezték, fivérét szám
űzték, női családtagjait pedig kolostorba küldték, A Calas-eset azon
ban hamarosan országos üggyé terebélyesedett: Voltaire r ö p l a p o t írt
róla, kikényszerítve ezzel a perújrafelvételt, s ez utóbbi során bebizo
nyosodott a Calas-család ártatlansága. Az abban a korban k o r á n t s e m
példátlan justizmord a t u d o m á n y n a k is lökést adott, p é l d á n a k okáért
egy páduai kávéházi társaság is elhatározta, hogy elemzi az itáliai bün
tetőjogi állapotokat: ez lett „A bűntettről és a büntetésről".
Beccaria - E u r ó p á b a n rendkívüli népszerűségre szert tett - m ű v e
alapjaiban forgatta fel az akkori b ü n t e t ő j o g - t u d o m á n y t . Kiinduló
pontja az volt, hogy „természeténél fogva igazságtalan az a büntetés,
amely túlmegy a közjólét megóvásának szükségén", azaz a b ü n t e t ő
jognak csupán a társadalom védelme lehet a célja. E n n e k é r d e k é b e n
a legitim hatalom (értsd: t ö r v é n y h o z ó ) csak t ö r v é n y e k b e n állapíthat
m e g az egyes cselekményekre büntetést. Ez a nézet m á r m a g á b a n fog
lalja az u t ó b b klasszikussá lett büntetőjogi jogelveket: a) a n u l l u m
BÜNTETŐJOG ÉS BÜNTETŐELJÁRÁS
424
crimen sine lege (nincs bűncselekmény törvény nélkül, azaz csak

olyan cselekménye miatt lehet bárkit is üldözni és büntetéssel sújtani,
amelyet a cselekmény elkövetése előtt h o z o t t törvény bűncselek
m é n n y é minősített), b) a nulla p o e n a sine lege (nincs büntetés tör
vény nélkül, azaz egy cselekmény elkövetőjével szemben csak olyan
büntetést lehet alkalmazni, amelyet a cselekmény elkövetése előtt
m e g h o z o t t törvény rendelt az elkövetőre az a d o t t cselekmény jogkö
vetkezményeként) és c) a nulla p o e n a sine crimine (nincsen büntetés
bűncselekmény nélkül, azaz csak a törvényben bűncselekménnyé mi
nősített cselekményeket lehet büntetéssel sújtani) princípiumát.
Beccaria eljárásjogi és büntetéstani kérdésekkel foglalkozott hang
súlyosan a m ű v é b e n . A büntetés célját abban határozta meg, hogy az
akadályozza m e g , hogy az elkövető újabb k á r o k a t o k o z z o n embertár
sainak, illetve tartson vissza m á s o k a t attól, hogy hasonló károkat
okozzanak. Ennélfogva a jó büntetés olyan, amely leginkább hat a
cél: az előbb említett speciális és generális prevenció irányába, á m d e
a vele sújtott személyt n e m teszi ki sanyargatásnak, kínzásnak. M a g á
tól értetődik, h o g y ezzel elvetette a kínvallatás (tortúra) jogintézmé
nyét. Ugyanígy elvetette a halálbüntetést is, morális (ahogy N a g y Ka
talin c á r n ő megfogalmazta: „Büntessük a gonosztevőket, de ne utá
nozzuk őket!") és hasznossági ellenvetéseket (ahogy azt X X . századi
statisztikai a d a t o k is messzemenőkig alátámasztották, nincsen szoros
korreláció a bűncselekmények száma, súlyossága és a halálbüntetés
alkalmazása között) egyaránt felvonultatva. Beccaria szerint n e m a
büntetés súlyosságának van elsősorban visszatartó hatása, h a n e m sok
kal inkább annak, h o g y a büntetés minél gyorsabban kövesse az elkö
vetett cselekményt (ebben az esetben ugyanis az elkövető a bűncse
lekményt és a büntetést össze fogja kapcsolni, az egyiket o k n a k a má
sikat pedig o k o z a t n a k tekintve), illetve, hogy bizonyosan kövesse azt,
hiszen a büntetés elmaradhatatlansága a leginkább preventív hatású.
Ugyanitt a szerző a büntetések arányosságát is lényeges s z e m p o n t k é n t
említette: azt nevezetesen, h o g y minél súlyosabb az elkövetett cselek
mény, annál súlyosabb büntetés tapadjon hozzá és fordítva. Ez az ará
nyosság (proporcionalitás) elve, a későbbi k o r o k b ü n t e t ő k ó d e x e i át
vették ezt is.
A MODERNKORI BÜNTETŐJOG
425
1.1.2. Büntetőjogi iskolák
A m o d e r n k o r i b ü n t e t ő j o g - t u d o m á n y két m a r k á n s a n elkülönülő
irányzata másban-másban kereste a bűnözés okait.
A) A szociológiai iskolák. Az ún. szociológiai irányzatok a krimi
nalitást társadalmi o k o k r a vezették vissza. Nézeteik igazolását a X I X .
század elejétől az igazságszolgáltatás területén is rendszeressé váló
statisztikai felmérések adataiban vélték megtalálni. G u e r r y m á r
1833-ban azt hangoztatta m ű v é b e n („Franciaország erkölcsi statiszti
kájára v o n a t k o z ó t a n u l m á n y o k " , ezt tekintik az első t u d o m á n y o s
színvonalú kriminológiai m u n k á n a k ) , hogy az egyén szegénysége
vagy éppen gazdagsága szorosan kihat esetleges bűnözésére. Adolf
Quetelet ( 1 7 9 6 - 1 8 7 4 ) belga m a t e m a t i k u s , csillagász, statisztikus ku
tatási eredményeit m á r általánosította, és azt állította, hogy az embe
ri viselkedés területén - éppúgy, m i n t a természeti jelenségek k ö r é b e n
- számszerűen m é r h e t ő törvényszerűségek v a n n a k . Korszakos művé
ben (Az e m b e r r ő l és képességei fejlődéséről, értekezés a társadalmi fi
zikáról, 1835.) a bűnözés állandóságára következtetett összegyűjtött
adataiból, azt a társadalom szükségszerű velejárójának tartotta, s úgy
vélte, hogy a b ű n ö z ő magatartás a cselekvő (itt: bűnelkövető) sze
mély fizikai és társadalmi adottságai által determinált. Quetelet volt
az, aki kidolgozta a ma is használt bűnözési hajlam (kriminalitási rá
ta, kriminalitási m u t a t ó ) fogalmát, amely azt mutatja meg, h o g y száz
ezer vétőképes lakosra h á n y jogerősen elítélt személy jut.
A kriminálszociológiai irányzat, amelynek legjelesebb képviselője
Gabriel Tarde ( 1 8 4 3 - 1 9 0 4 ) francia bíró, szociológus volt, eleinte a
mikrokörnyezeti k r i m i n o g é n h a t á s o k r a fordított nagyobb figyelmet:
azt vizsgálták, hogy a szűkebb lakókörnyezet, a család m e n n y i b e n hat
közre abban, hogy valaki bűnelkövetővé váljék. Vizsgálódásaikat
u t ó b b kiterjesztették a társadalmi k ö r n y e z e t r e , a h o l természetesen
szintén lehetett találni a b ű n ö z é s irányába taszító jelenségeket
(makrokörnyezeti k r i m i n o g é n hatások). Ez u t ó b b i a k frappáns bizo
nyítékát szolgáltatta M a y r n é m e t statisztikus, aki elemezve az 1 8 3 5
és 1 8 6 1 közötti gabonaárakat, megállapította, h o g y szoros kapcsolat
van a g a b o n a á r a k változása és a bűnözés k ö z ö t t : átlagosan 20 pfen-
ningnyi áremelkedés a kriminalitási m u t a t ó n 1 egységnyi növekedést
indukált. ( H a s o n l ó a n szoros korrelációt talált Jekelfalussy József a
426
magyarországi m u s t t e r m é s és az erős felindulásban elkövetett élet el
leni cselekmények alakulása között.)
B) A biológiai iskolák. A bűnözés okait az egyénben kereső krimi-
nálbiológiai irányzatokhoz szintén több elképzelés tartozott. Legis
m e r t e b b múlt századi képviselőjük Cesare L o m b r o s o ( 1 8 3 6 - 1 9 0 9 )
torinói b ö r t ö n o r v o s , b ö r t ö n i g a z g a t ó , aki kriminálantropológiai el
képzeléseivel nagy vihart kavart. Tanításainak lényege, hogy a bűnös
magatartást biológiai tényezők, vagyis az egyénnel született sajátossá
gok determinálják. Ezek a biológiai tényezők az ún. stigmák: a lapos,
hátraeső h o m l o k , a kiszögellő szemöldökív, a elálló fülek, a lenőtt
fülcimpa a biztos jelei annak, hogy az illető előbb vagy u t ó b b b ű n ö
ző lesz. A potenciális b ű n e l k ö v e t ő k e t L o m b r o s o h á r o m csoportba so
rolta: az elmebeteg (gyengeelméjűek, paranoiások) bűnözőkkel és a
bűnözésre hajlamosakkal, tehát azokkal szemben, akik bizonyos k ö
r ü l m é n y e k között b ű n ö z ő viselkedést tanúsítanak, megelőző intézke
déseket javasolt: javítóintézeti, gyermekmenhelyi elhelyezést, pénz
büntetést, feltételes elítélést, a született b ű n ö z ő k e t azonban selejtezni
javasolta halálbüntetéssel, életfogytiglani szabadságvesztéssel.
A biológiai irányzatok a két világháború között erősödtek meg
újra. Ezek egyike az intelligenciavizsgálatok révén kívánt következte
téseket levonni a b ű n ö z ő k személyére a n n a k a századelőn népszerű
t u d o m á n y o s tételnek a segítségével, hogy az intelligencia az ember
veleszületett, örökletes tulajdonsága, s hogy az alacsony intelligencia
a bűnözés oka. Ezt látszott igazolni az amerikai G o d d a r d és Haley
vizsgálatának e r e d m é n y e , hogy tudniillik az elítéltek körében megle
p ő e n sok volt az alacsony intelligenciahányadosú személy. Csakhogy
a M u r c h i s o n által a k a t o n a s á g h o z bevonult újoncok mint kontroll
csoport k ö r é b e n végzett vizsgálódások ugyanilyen e r e d m é n y t hoztak,
amiből egyértelműen következik, hogy nincs szignifikáns eltérés a bű
n ö z ő k és a n e m b ű n ö z ő k elmeállapota (intelligenciája) között.
A két világháború k ö z ö t t némely kriminológusok iker- és családfa
kutatásokkal szándékozták bizonyítani a bűnözés biológiai okait. Ők
a bűnözési hajlamot a k r o m o s z ó m á k által m e g h a t á r o z o t t tulajdonság
n a k tekintették. Az irányzat hívei sűrűn hivatkoztak Lange n é m e t fi-
ziológusnak „A bűnözés mint sors" című könyvére (1929). Ebben a
szerző leírja, hogy az általa megvizsgált 13 egypetéjű ikerpárból tíz
esetben m i n d k e t t ő , h á r o m esetben pedig csak az egyik személy lett
b ű n e l k ö v e t ő , míg a 17 kétpetéjű ikerpárnál két esetben lett mindket-
427
tő b ű n ö z ő , 15 esetben csak az egyikük. Ezekkel az adatokkal a bűnö
zés örökletességét vélték bizonyítani. Csakhogy a további kutatások
bebizonyították, hogy az ikrek életútjának alakulásánál szerepe van
k ü l ö n b ö z ő környezeti, gazdasági, morális és szociális t é n y e z ő n e k is.
Az említetteken kívül természetesen voltak más irányzatai a krim-
inálbiológiai iskolának, á m b á r n e m annyira jelentősek, m i n t az eddig
felsoroltak. M e g e m l í t h e t ő például a mélylélektani irányzat (neves
képviselője Sigmund Freud), amely a bűnözést az ösztönös hajlamok
ra, a tudatalatti folyamatokra vezeti vissza. Ide s o r o l h a t ó a krim-
inálendokrinológiai irányzat, amely szerint a b ű n ö s viselkedés n e m
más, mint valamelyik e n d o k r i n mirigy m ű k ö d é s i zavara. Végül ide
sorolható az Ernst Kretschmer nevével fémjelezhető kriminálbio-
tipológiai irányzat, amely a bűnözést a testalkattal és a jellemtípusok
kal hozta összefüggésbe.
C) A közvetítő irányzat. M i n d a szociológiai, m i n d a biológiai is
kolának azt a hibát rótták fel leginkább a h o z z á é r t ő kortársak, hogy
abszolutizálták alapgondolatukat: az egyik csak a k ö r n y e z e t b e n , a
másik csak a bűnelkövető személyében látta a bűnözés okait. A köz
vetítő irányzat, amelyet szokás külön iskolának minősíteni, m e g p r ó
bálta összebékíteni e s z e m p o n t o k a t . A leginkább Franz v o n Liszt
( 1 8 5 1 - 1 9 1 9 ) , Prins és van H a m e l által kidolgozott elképzelés (neves
magyarországi képviselője Irk Albert, H a c k e r Ervin, V á m b é r y Rusz-
tem) é p p e n ezért különbséget tett az egyénen kívüli (exogén), illetve
az egyénen belüli (endogén) kriminológiai tényezők között, hang
súlyozva, hogy m i n d k é t területnek része van abban, h o g y valaki
bűnelkövetővé válik. A II. világháborúig u r a l k o d ó irányzat jelentős
é r d e m e k e t m o n d h a t m a g á é n a k abban, hogy a X X . század első har
m a d á b a n büntetőjogi r e f o r m o k m e n t e k végbe:
1. lazították a tettarányos (proporcionális) büntetési rendszert,
2. egyéniesítették a büntetéseket (individualizáció),
3. biztonsági intézkedéseket kezdtek alkalmazni,
4. hogy büntetőjogi s z e m p o n t b ó l ekkortól k ü l ö n kezelték a fiatalko
rúakat.
428
1.2. A tettközpontú büntetőjog
1.2.1. Alapelvek
N e m sokkal a forradalmi évek előtt egy francia büntetőjog-refor

mer az alábbiakban összegezte véleményét hazája büntetőjogairól.
„Egyenlőtlenek a büntetések, változnak a bűntettesek rangja szerint.
A büntetések kegyetlenek és barbárak, a büntetőjogi viszonyok alap
ja a halálbüntetés és a testcsonkítások tömeges alkalmazása. A bünte
tések önkényesek, a bűncselekmények rosszul v a n n a k differenciálva
és a p o l g á r o k m i n d e n alkalmat nélkülöznek a regresszió visszaélései
vel szemben. Az előítéletek, a szenvedélyek alakítanak elképzelt bűn
cselekményeket, a büntetőjog túlterjed a társadalmi viszonyokon s
behatol a lelkiismereti kérdésekbe is."
E véleményt gyakorlatilag bárhol papírra vethették volna Európá
ban a XVIII. században. Azt sem kell hosszabban bizonygatni, hogy az
é p p e n politikai h a t a l o m r a t ö r ő polgárságnak az ilyen büntetőjog és
b ü n t e t ő eljárásjog n e m felelt meg: a rendi előjogok helyett jogegyen
lőséget, az embertelen testi büntetések helyett sokkal h u m á n u s a b b
szabadságbüntetéseket, partikularizmus helyett egységes országos jo
got, a politikát kiszolgáló bírói ö n k é n y helyett pedig bírói független
séget akart. H a t a l o m r a kerülése után ezért - történelmi léptékkel mér
ve - n a g y o n gyorsan átalakította ezt a jogterületet, kidolgozva az ún.
klasszikus büntetőjogi iskola tanait. Milyen princípiumok jellemzik
leginkább ezt az irányzatot?
1. T e t t k ö z p o n t ú s á g . Tekintettel arra, hogy a k ö z é p k o r i b ü n t e t ő
jog egyik legsúlyosabb hibájának azt r ó t t á k fel kritikusai, hogy a
büntetések az elkövetők r e n d i állása szerint (is) változnak, a klasszi
kus büntetőjogi iskola az elkövetett tettet, a b ű n c s e l e k m é n y t helyez
te figyelme k ö z é p p o n t j á b a (ezért is nevezték t e t t k ö z p o n t ú b ü n t e
tőjognak, t e t t k ö z p o n t ú büntetőjogi iskolának). Olyannyira, hogy az
elkövető személyét szinte egyáltalán n e m vizsgálta (ez ellentétes is
lett volna a jogegyenlőség m e g h i r d e t e t t elvével): n e m számított,
hogy az e l k ö v e t ő milyen származású, milyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t él,
de m é g az sem, hogy először vagy n e t á n sokadszor követett el vala
milyen bűncselekményt.
2. Proporcionalitás. A proporcionalitás vagy arányosság elve azt
jelenti, h o g y a b ü n t e t ő t ö r v é n y b e n m e g h a t á r o z o t t büntetések az elkö-
429
vetett cselekmények súlyosságához illeszkednek, azzal arányosak.
M i n d e z n e m táliót jelent természetesen, h a n e m rendszerbéli arányos
ságot: ha az a d o t t k ó d e x b e n a gyilkosság (szándékos emberölés) a
legsúlyosabb bűncselekmény és azt bünteti a törvény halállal, akkor
az összes többi bűncselekményre ennél e n y h é b b büntetést lehet csak
kiszabni.
3. Individuáletikai felelősség. M i n t fentebb látható, a m o d e r n k o r i
b ü n t e t ő j o g - t u d o m á n y irányzatai élesen különválaszthatók aszerint,
hogy az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetése mellett szóló d ö n
tését determináltnak vagy i n d e t e r m i n á l t n a k tekintették: a biológiai és
a szociológiai iskolák egyaránt azt állították, h o g y az elkövetőnek
- akár magában, akár a környezetében rejlő o k o k miatt - nincs is más
választása, csak a bűncselekmény elkövetése (determinista irányzat).
Ezzel szemben a klasszikus büntetőjogi iskola hívei az indeterminiz
m u s talaján álltak: úgy vélték, h o g y az i n d i v i d u u m döntése a szabad
akaraton nyugszik, ennélfogva az elkövető szabad akaratából d ö n t ö t t
a bűncselekmény elkövetése mellett (mint ahogy h o z h a t o t t volna ez
zel ellentétes d ö n t é s t is).
4. Bűnösségi elv. A klasszikus büntetőjogi iskola a bűncselekmény
elkövetéséért való felelősséget a bűnösséghez kötötte. A bűnösség ak
kor volt megállapítható, ha az illetőnek - az individuáletikai felelősség
ből is következően - felróható volt a cselekmény elkövetése, illetve ha
az elkövetésben feltalálható volt a szándékosság vagy a gondatlanság.
1.2.2. Általános jellemvonások a korszak büntetőtörvényeiben
1. A büntetőtörvények rendszere. A korszak büntetőtörvényei jó

részt trichotom rendszerűek, azaz a b ü n t e t e n d ő cselekményeket bűn
tettekre, vétségekre és kihágásokra osztották fel. E c s o p o r t o k a t a bűn
cselekmény súlyossága alapján különböztetik meg egymástól: értelem
szerűen a bűntett a leginkább s a kihágás a legkevésbé társadalomra
veszélyes. Ez utóbbi eseteket általában külön törvénybe szokták össze
gyűjteni, n e m is annyira azért, hogy ezeket a cselekményeket m e g t o
rolják, h a n e m inkább a súlyosabb jogsértéseket m e g e l ő z e n d ő (pl. a
koldulás társadalomra veszélyessége n e m m o n d h a t ó jelentősnek, még
is kihágássá szokták minősíteni és büntetni szokták, m e r t a koldulás
melegágya jónéhány vagyon elleni bűncselekménynek).
430
2. A b ü n t e t ő j o g kodifikáltsága. A korszak valamennyi k ó d e x e
deklarálta a n u l l u m crimen sine lege (nincs bűncselekmény törvény
nélkül), illetve a nulla p o e n a sine lege (nincs büntetés törvény nélkül)
tételt. Az előbbi azt jelenti, hogy b ü n t e t n i csak az olyan cselekedete
ket lehetett, amelyeket m á r a cselekmény elkövetése előtt jogszabály
(törvény) b ű n c s e l e k m é n y n e k minősített. Az utóbbi ezzel szemben azt
m o n d t a ki, h o g y az elkövetett cselekményt csak olyan büntetéssel le
het sújtani, amelyet a cselekmény elkövetése előtt jogszabály (tör
vény) büntetésül kilátásba helyezett.
A n u l l u m c r i m e n és a nulla p o e n a elvének deklarálása elsősorban
a jogbiztonság szempontjából jelentős (hiszen az elkövetőt n e m érhet
te meglepetés: a cselekmény elkövetésekor t u d h a t t a , hogy bűncselek
m é n y t követ el, s h o g y milyen büntetéssel kell számolnia). Emellett
azonban a két p r i n c í p i u m t ö r v é n y b e iktatása kizárta az analógiát is, s
ezzel a bíróságot elzárta attól a lehetőségtől, hogy átvegye a törvény
h o z ó szerepét.
3. A hatályosság kérdései. A korszak büntetőtörvényei a hatályosság
kérdéskörét feltűnően egyformán kezelték. Talán a legfontosabb idevá
gó tétel, hogy a kódexek az időbeli hatály kapcsán nem ismerték el a
törvény visszaható hatályát: igaz, ha elismerték volna, azzal megsértik
a nullum crimen és a nulla p o e n a alapelveit. Ennek az lett a következ
ménye, hogy az eljárások során mindig az elkövetéskori anyagi jogot
alkalmazták. Egyetlen kivétel volt csupán a szigorú kötöttség alól: ha a
cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új k ó d e x egyáltalán nem, vagy
enyhébben büntette a cselekményt, mint az elkövetéskor hatályban lé
vő, akkor az új k ó d e x szabályait alkalmazták (ami praktikusan azt je
lentette, hogy a cselekményt n e m , vagy enyhébben büntették).
Ami a b ü n t e t ő k ó d e x e k területi hatályának kérdését illeti, ez a kor
szak t ö b b elvet is kidolgozott.
A h o n o s s á g i elv azt jelentette, hogy m i n d e n állam gyakorolja a sa
ját állampolgárai feletti b ü n t e t ő h a t a l m a t , függetlenül attól, hogy ő
hol és milyen bűncselekményt követett el.
A területi elv szerint az a d o t t állam területén bárhol és bármikor
elkövetett bűncselekmény kapcsán az a d o t t állam joghatósága érvé
nyesül. Az állam területén ennél az esetnél nemcsak az országhatárok
által körbezárt területet kell érteni, h a n e m a külföldi államokban lé
vő képviseletek területét, a hadihajók, kereskedelmi hajók, illetve ké
sőbb a r e p ü l ő g é p e k fedélzetét is.
431
Az állami önvédelmi elv alapján pedig az a d o t t állam b ü n t e t ő jog
hatósága érvényesült az adott állam épsége ellen indított vagy szerve
zett támadás kapcsán, függetlenül attól, h o g y a cselekményt hol és ki
követi el (a m o d e r n világban, a terrorizmus o k á n van e n n e k k ü l ö n ö s
jelentősége).
4. Kiadatás. Nyilvánvaló, hogy a most ismertetett, a területi ha
tállyal kapcsolatos elvek i d ő n k é n t összeütközésekhez vezettek az
egyes államok között, hiszen egy-egy ügyben való eljárásra alkalmasint
több állam is jelentkezett. E büntetőjogi kollíziót leginkább kétoldalú
nemzetközi egyezmények voltak hivatva feloldani, amelyekben az ér
dekelt államok mindig részletesen szabályozták a kiadatás intézmé
nyét. Ez is a m o d e r n k o r i büntetőjog találmánya (számolatlanul találni
feljegyzéseket arról, hogy a valamikor háromszáz államocskát is ma
gában foglaló n é m e t területen milyen k ö n n y ű volt a b ü n t e t ő igazság
szolgáltatás elől a szomszédos állam területén találni m e n e d é k e t , ahol
már n e m lehetett üldözni az elkövetőt), legalábbis intézményesített
formájában. Lényege, hogy a bűncselekmény elkövetőjét az egyik ál
lam kiadja a másik államnak, hogy az utóbbi ítélkezzen felette. E n n e k
a gyakorlatnak azonban korlátja is volt: az a bevett szokás, hogy saját
állampolgárát egyik állam sem adta ki másik államnak.
A területi hatály k ü l ö n b ö z ő elveiből k ö v e t k e z ő , az egyes nemzeti
jogok közötti összeütközést a másik oldalon a ne bis in i d e m princí
p i u m a tartotta k o r d á b a n : az a nézet, hogy senki sem b ü n t e t h e t ő
többször ugyanazért a bűncselekményért (ami a napi gyakorlatban
azt jelentette, hogy azt, aki büntetését az elkövetés helyének államá
ban [területi elv] m á r letöltötte, saját államában [honossági elv] m á r
n e m büntették m e g ugyanazért a cselekményért).
5. S t á d i u m o k . A stádiumok, azaz a szándékos bűncselekmények
szakaszolása területén a klasszikus iskola inkább csak továbbfejlesz
tette és rendszerezte elődei nézeteit, s e m m i n t új rendszert állított vol
na fel, hiszen az idevágó fogalmakat, jogintézményeket - részeiben
legalábbis - a középkori, sőt az ókori büntetőjog is ismerte, csak n e m
így hívta és n e m ugyanazt értette alatta.
A m o d e r n k o r i büntetőjog a szándékos b ű n c s e l e k m é n y e k n e k há
r o m stádiumát különbözteti meg:
a) az előkészületet;
b) a kísérletet;
c) a befejezett bűncselekményt.
432
Ezek csak szándékos bűncselekményekre vonatkozhatnak, gondat
lanságból elkövetett bűncselekményeknél fogalmilag kizárt az előké
szület és a kísérlet. Az előkészület a cselekmény elkövetésének lehető
vé tételét, majdani végrehajtásának megkönnyítését foglalja magában
(pl. a gyilkosságnál használni kívánt fegyver beszerzése). A kísérletnél
az elkövető megkezdi a cselekmény végrehajtását, de azt részlegesen,
hiányosan valósítja m e g (rálőtt ugyan a sértettre, de n e m találta el).
Befejezett bűncselekménynek pedig a teljes egészében véghezvitt cse
lekmény számít, olyan, amelynek eredménye van (holttest, az áldozat
pénztárcája a zsebeshez kerül, a becsületsértő kijelentés nyilvánosan
elhangzott stb.).
Ami e stádiumok büntethetőségét illeti, ott hasonló a helyzet, mint
volt az újkori törvénygyűjtemények (Carolina, Praxis Criminalis) ide
jén: ha a törvény egyáltalán büntette (előkészületnél csak azokat bün
tette, amelyek előkészületi szakaszukban is sui generis bűncselek
mények, pl. szövetség alakítása lázadás elkövetésére vagy párbajra
kihívás; kísérletnél a bűntettét mindig, a vétségét kivételesen, a kihá
gás kísérletét sohasem büntették), akkor a büntetés elvileg ugyanolyan
súlyos lehetett, m i n t befejezett cselekménynél, a bírói gyakorlat azon
ban mindig enyhébb volt az előkészület és a kísérlet megítélésében.
6. Tettesség és részesség. Ugyancsak a rendszerezés jutott feladatul a
klasszikus iskolának a tettesség és részesség fogalmai kapcsán, hiszen
ezeket a jogintézményeket is használták a megelőző korok. A korszak
büntetőkódexeiben a tettességnek két fajtája volt: a) a közvetlen tettes,
amikoris a cselekmény elkövetésére irányuló szándék a cselekményt
megvalósító személynél van meg, illetőleg a közvetett tettes, amikoris
a szándék hordozója idegen erőt használ fel cselekménye végrehajtásá
hoz (tipikus esete ez utóbbinak az állattal, illetve a vétőképtelen gyer
mekkel elkövettetett bűncselekmény).
Részességről a k k o r beszélünk, ha valamely b ü n t e t e n d ő cselek
m é n y megvalósításában t ö b b személy m ű k ö d i k közre szándékosan (a
g o n d a t l a n k ö z r e m ű k ö d é s fogalmilag kizárt). E személyek lehetnek:
a) felbújtók (amikor valaki más személyt bűncselekmény elkövetésé
re szándékosan rábír);
b) társtettesek (ilyenkor a bűncselekményt t ö b b e n , kölcsönös szán
dékkal, közösen, egymás tevékenységéről tudva követik el);
c) bűnsegédek. Ez utóbbi csoportnál megkülönböztethető a fizikai, il
letve a pszichikai bűnsegéd: az előbbi valamilyen eszközzel, tárgy-
433
gyal segíti a cselekmény elkövetését (kölcsönadja a vadászpuskáját,
hogy a tettes azzal lelőhesse ellenségét), az u t ó b b i a majdani elkö
vető már végleges elhatározását erősíti valamilyen magatartásával
(hosszas ecsetelése annak, hogy az elrabolni szándékozott pénzből
mennyivel k ö n n y e b b lesz majd az élet).
7. Szándékosság és g o n d a t l a n s á g . A szándékosság és a gondatlan
ság között m é g az újkori törvények is csak esetenként k ü l ö n b ö z t e t t e k
(de például a súlyos gondatlanságot egészen a legújabb időkig a szán
dékossággal tekintették egyenlőnek), ennélfogva e fogalmak végleges
tisztázása, illetve továbbontása a klasszikus iskolára m a r a d t . Az új né
zetek szerint a bűncselekményt el lehetett követni szándékosan és
gondatlanságból.
A szándékosságon belül meg lehet k ü l ö n b ö z t e t n i :
1. az egyenes szándékot (ilyenkor az elkövető előre látja cselekménye
következményét és akarja is azt);
2. az eshetőleges szándékot (ilyenkor az elkövető előre látja cselek
ménye e r e d m é n y é t és belenyugszik abba).
A gondatlanságnak szintúgy két fajtája van:
1. luxuria esetén az elkövető előre látja cselekménye lehetséges k ö
vetkezményét, eredményét, de k ö n n y e l m ű e n bízik a n n a k elmara
dásában;
2. a negligencia (hanyagság), amikor az elkövető n e m is látja a követ
kezményeket, jóllehet látnia kellett volna azokat.
8. Büntethetőségi akadályok. A korszak büntetőjoga a legnagyobb
újításokat talán abban hozta, hogy kidolgozta és rendszerezte az ún.
büntethetőségi akadályokat. Ezekkel az akadályokkal, illetve ezek né
melyikével természetesen m á r a középkori b ü n t e t ő j o g b a n is találkoz
ni, de teljesen esetleges volt az, hogy az eljáró bíróság figyelembe vet
te-e, s m i k é n t ezeket a k ö r ü l m é n y e k e t (az e l m e h á b o r o d o t t elkövetőt
pl. gyakran enyhébben büntették szellemi képességei okán, máskor
meg - ugyancsak emiatt - é p p e n súlyosabban).
A) A büntethetőséget kizáró o k o k . A büntethetőségi akadályokat a
klasszikus büntetőjogi iskola - máig ható érvénnyel - két nagyobb cso
portba sorolta: a büntethetőséget kizáró és a büntethetőséget megszün
tető okok kategóriájába. A büntethetőséget kizáró o k o k n a k a cselek
mény elkövetésekor kellett fennállnia, s ha fennálltak, akkor az elköve
tő cselekményét n e m is tekintették bűncselekménynek. Az ide tartozó
szempontokat h á r o m jelentősebb alcsoportba lehet sorolni:
434
1. a beszámítást kizáró o k o k ;
2. a bűnösség hiánya;
3. a társadalomra veszélyesség hiánya.
A beszámítási képesség a büntetőjogban a testi, értelmi és erkölcsi
fejlettségnek azt a legkisebb m é r t é k é t jelenti, amellyel a cselekmény
elkövetőjének rendelkeznie kell a h h o z , hogy büntetőjogilag felelős
ségre v o n h a t ó legyen. A beszámítást kizáró okoknál tehát éppen ez
állandó vagy pillanatnyi fejlettség hiányzik. Ez az eset áll fenn az ön
t u d a t l a n á l l a p o t b a n elkövetett cselekményeknél (pl. hipnózis, p a t o
lógiás részegség), a m i k o r csak átmenetileg, illetve a k ü l ö n b ö z ő elme
betegségben (ennek egy korabeli s z a k m u n k a 16 fajtáját sorolta fel)
szenvedő elkövetőknél, amikor pedig állandó jelleggel szünetel a nor
mális e l m e m ű k ö d é s . Ugyancsak ide sorolták az ellenállhatatlan erő és
fenyegetést, a m i k o r az elkövetőt erős és számára leküzdhetetlen fizi
kai vagy pszichikai kényszerrel veszik rá a bűncselekmény elkövetésé
re. Végül itt kell megemlíteni a vétőképtelenséget, amely azt jelenti,
hogy bizonyos életkorú b ű n e l k ö v e t ő személyek eleve büntetlenséget
élveztek. A vétőképesség határa változó volt E u r ó p a országaiban: ál
talában a 12. életévet jelölték m e g ilyenül (ami kétségtelenül jóval
magasabb, mint a r ó m a i jog által használt 7. életév), á m d e n e m min
dig vették szigorúan: egy múlt századi s z a k m u n k a említi, hogy 1 8 3 3 -
ban Angliában felakasztottak egy 9 éves gyermeket, m e r t két p e n n y
értékű festéket lopott.
A bűnösség h i á n y á r ó l mint büntethetőséget kizáró okról tévedés
esetében lehet beszélni: ilyenkor az „ e l k ö v e t ő " a b ü n t e t e n d ő cselek
m é n y lényeges ismérveire nézve tévedésben van, e tévedése miatt k ö
vetett el valamilyen b ü n t e t e n d ő cselekményt, de m e r t az elkövető
akarata n e m irányult e b ü n t e t e n d ő cselekmény elkövetésére, őt bün
tetni sem lehet (tipikus esete ennek, ha valaki tévedésből másnak a
kalapjában távozik a kávéházból).
A t á r s a d a l o m r a veszélyesség hiánya jogos védelemnél és végszük
ségnél áll fenn. Jogos védelemről akkor beszélünk, ha a későbbi elkö
vető személyét vagy vagyonát közvetlen és jogtalan támadás éri, és a
m e g t á m a d o t t személy bűncselekményt elkövetve védekezik. A h h o z
azonban, hogy jogos védelemre lehessen hivatkozni, a védekezésnek
h á r o m feltételt is teljesítenie kellett:
1. csak olyan lehetett, amely a támadás elhárításához szükséges;
2. a t á m a d á s t m á s k é n t n e m lehetett elhárítani;
435
3. a védekezésnek arányosnak kellett lennie a támadással (nem lép
hette túl a támadás mértékét).
Végszükségről akkor lehet beszélni, ha a véletlenül keletkezett
életveszélyes helyzetből valaki magát vagy valamely hozzátartozóját
csak más e m b e r személye vagy vagyona ellen elkövetett b ü n t e t e n d ő
cselekmény által volt képes m e g m e n t e n i .
B) A büntethetőséget m e g s z ü n t e t ő o k o k . A büntethetőségi akadá
lyok másik nagy csoportját a b ü n t e t h e t ő s é g e t m e g s z ü n t e t ő o k o k al
kották: ilyenkor a bűncselekmény elkövetése u t á n olyan változások,
k ö r ü l m é n y e k álltak be, amelyek miatt a b ű n e l k ö v e t ő t n e m b ü n t e t t é k
vagy ő m á r n e m volt b ü n t e t h e t ő . E csoportba mindössze h á r o m eset
tartozott. Az elkövető halála értelmetlenné tette a büntetőeljárás
folytatását vagy az elkövető bármilyen m e g b ü n t e t é s é t (ez n e m min
dig volt így, a középkori b ü n t e t ő j o g o k b a n gyakran előfordult, hogy a
holttesten is végrehajtották a büntetést). Ugyancsak megszüntette a
büntethetőséget, ha a büntetőeljárás megindítása előtt vagy folyama
alatt államfői kegyelemben részesült az elkövető (értelemszerűen
ilyenkor eljárási és n e m végrehajtási kegyelemről beszélhetünk). Vé
gül az elévülés említhető meg, az az eset, a m i k o r a bűncselekmény
elkövetése és a büntetőeljárás megindítása k ö z ö t t m á r túlságosan
hosszú idő telt el a h h o z , hogy továbbra is é r d e k fűződjön az eljárás
megkezdéséhez.
1.2.3. Kodifikációk
A m o d e r n k o r i büntetőjog t ö r t é n e t e nagyszerű példa arra, hogy az

európai kontinentális jogban az egyes nemzeti jogrendszerek m e n n y i
re egyformán kezelték ugyanazt a p r o b l é m a k ö r t . E n n e k magyarázata
részint a nemzetközivé lett t u d o m á n y b a n kereshető, abban, hogy
egyes tudósok nézetei, következtetései n a g y o n h a m a r elterjedtek
(amit n e m csak az iparivá fejlődött k ö n y v n y o m t a t á s , a kifejlődő n e m
zetközi postaszolgálat, a kiépülő egyetemi hálózat segített, h a n e m az
is, hogy a X I X . században, különösen a n n a k második felében r e n d
kívül élénk nemzetközi t u d o m á n y o s élet folyt a b ü n t e t ő j o g o k terü
letén, p é l d á n a k okáért k é t - h á r o m é v e n k é n t b ö r t ö n ü g y i kongresszu
sokat, büntetőjogi találkozókat szerveztek a k k o r i b a n ) . H a s o n l ó a n
fontos ok azonban, hogy a polgári korszak - é p p e n m e r t a kodifiká-
436
ció ekkortól a jogbiztonságot is szolgáló tipikus jogalkotói módszer
nek számít - ún. t í p u s k ó d e x e k e t p r o d u k á l t , amelyet aztán a többi ál
l a m o k előszeretettel használtak fel saját kodifikációs munkájuk so
rán, nota bene sokszor szószerinti fordítását adva a mintául használt
törvénynek. Erre a dicsőséges sorsra jutott a francia jogalkotás két
m e g h a t á r o z ó t e r m é k e , a magánjogi kérdéseket szabályozó C o d e Ci
vil, illetve a b ü n t e t ő j o g o t hosszú időre r e n d e z ő C o d e Penal.
A) A C o d e Penal. A francia b ü n t e t ő törvénykönyvet, a C o d e
Penalt N a p ó l e o n adta ki 1 8 1 0 - b e n , s 1 8 1 1 . január l-jén lépett hatály
ba. A k ó d e x 4 könyvből áll, összesen 4 8 4 szakaszból. A bevezetés és
az első két könyv általános részi kérdéseket szabályoz: a törvény
könyv hatályát, a bűncselekmények osztályozását (a C o d e Penal tri-
c h o t o m i k u s rendszerű volt, t e h á t bűntett, vétség és kihágás k ö z ö t t
különböztetett), a kísérletet, a büntetésnemeket, a büntetések végre
hajtásának módját, a szabadságvesztés-büntetések generális minimu
m á t és m a x i m u m á t , az elítélés jogkövetkezményeit, a visszaesést, a
részesség eseteit, illetve részben a bűncselekményt kizáró és enyhítő
k ö r ü l m é n y e k e t (figyelembe vette a k ó d e x az ún. esztelenségi állapo
tot, az ellenállhatatlan erőt, a fiatal- és az öregkort). A h a r m a d i k
könyv a mai k ü l ö n ö s résznek megfelelő passzusokat tartalmazta: a
törvényi tényállásokat (tehát az egyes b ű n t e t t e k és vétségek definiá
lását, az elkövetési m ó d o k a t ) , valamint az egyes cselekményekre ki
szabható büntetéseket. A k ó d e x negyedik könyve a r e n d ő r i b ü n t e t ő
bíráskodás területére eső jogsértéseket taglalta, azaz a legkevésbé jog
sértő cselekményeket, a kihágásokat (ma ezeket szabálysértéseknek
hívjuk).
Büntetési rendszerét tekintve a C o d e Penal még az átmenet kóde
xei közé sorolható, m e r t miközben a szabadságvesztés-büntetést széles
körben alkalmazta (ez tekinthető a k ó d e x tipikus büntetési formájá
nak), addig a régi büntetési n e m e k h e z is visszanyúlt: megszégyenítő
büntetésként használta a pellengért, de használta a tüzes vassal való
megbélyegzést is, azt meg végképp csak a helyi tradíciókkal lehet ma
gyarázni, hogy a halálos ítélet végrehajtása előtt levágni rendelte a szü
lőgyilkosok jobb kézfejét. (Nyilván azért, m e r t a korabeli jogalkotók
ez utóbbi büntetésben vélték megtalálni leginkább az elrettentés esz
közét.) Újdonság az is, hogy a büntetés kiszabása kapcsán a k ó d e x
gyakran a d o t t lehetőséget a bírói mérlegelésre. Ez többek között ab
b a n is megnyilvánult, hogy a törvény a kiszabandó büntetések nagy-
437
ságát viszonylag tág h a t á r o k között állapította meg, a z o k n a k csak az
alsó és felső határát rögzítette. (Tehát csak azt m o n d t a ki, hogy az
adott bűncselekményre kettőtől öt évig terjedő szabadságvesztést kell
kiszabni, de e h á r o m évnyi differenciával a bíró tetszése szerint gaz
dálkodhatott.)
B) A bajor Btk. Kétségtelen, a C o d e Penal sok tekintetben forra
dalmian új b ü n t e t ő törvény volt, sikeréhez a z o n b a n nemcsak színvo-
nalassága, h a n e m az is hozzájárult, h o g y a n a p ó l e o n i fegyverek ex
portálták a m e g h ó d í t o t t területekre. Ez magyarázza, h o g y a korszak
büntetőjogi forrásai közül szintén k i e m e l k e d ő jelentőségű 1813-as
bajor b ü n t e t ő törvénykönyv, amelynek m e g a l k o t á s á b a n d ö n t ő szere
pe volt Anselm Feuerbachnak, az egyetemes b ü n t e t ő j o g t u d o m á n y ki
magasló képviselőjének, nagyban hasonlít a C o d e Pénalhoz. A bajor
k ó d e x az egyes bűncselekmények törvényi tényállásának m e g h a t á r o
zásakor az alapeseteken kívül m e g h a t á r o z minősített (súlyosító körül
m é n y t tartalmazó) és privilegizált (enyhébb büntetést m e g e n g e d ő )
tényállásokat. (Ez m á r az individualizáció, az egyéniesítés irányába
m u t a t , amely majd száz évvel később fog igazán jelentőségre szert
tenni az európai b ü n t e t ő jogalkotásban.) A k ó d e x n e m ismeri el a ha
lálbüntetés és a testcsonkítás alkalmazhatóságát, általános büntetés
n e m e a szabadságvesztés. E n n e k viszont b ű n t e t t e k esetében h á r o m
(börtön, dologház, v á r b ö r t ö n ) , míg a vétség szankciójaképpen két faj
táját (fogház, várfogság) különbözteti meg. E fokozatok eltérő meg
nevezése részben a büntetés i d ő t a r t a m á n a k különbözőségét, részben
pedig a büntetés végrehajtásában t ö r t é n ő eltéréseket tükrözi.
C) A Csemegi-kódex. A többszöri p r ó b á l k o z á s u t á n 1 8 7 7 - b e n a
képviselőház elé került, majd u t ó b b 1 8 7 8 . évi V törvénycikként elfo
gadott és 1 8 8 0 - b a n hatályba lépett magyar b ü n t e t ő t ö r v é n y k ö n y v a
t e t t k ö z p o n t ú b ü n t e t ő jogalkotási irányzat egyik csúcsteljesítménye.
A m o d e r n szerkesztési elveknek megfelelően két fő egységre: általá
nos és különös részre tagolt t ö r v é n y k ö n y v t r i c h o t o m i k u s rendszerű
volt (a bűntetteket és a vétségeket az 1 8 7 8 . évi V. tc., a kihágásokat
pedig az 1 8 7 9 . évi X L . tc. szabályozta). Az individuáletikai felelősség
talaján álló, bűnösségi elvet valló, a n u l l u m c r i m e n és a nulla p o e n a
elveit deklaráló törvénykönyv h á r o m főbüntetést ismert: a halálbün
tetést (amelyet a z o n b a n viszonylag ritkán alkalmaztak, hiszen a k ó
dex hatálybalépése és az I. világháború k ö z ö t t i h a r m i n c ö t évben 38
kivégzést hajtottak végre az a k k o r 20 milliós M a g y a r o r s z á g o n ) , a sza-
438
badságvesztést és a pénzfőbüntetést, ezek mellett azonban mellék
büntetéseket is kiszabhatott a bíróság (pl. hivatalvesztés). A Btk. is
merte a korrekcionalizáció jogintézményét: a bírónak azt a lehetősé
gét, hogy b ö r t ö n helyett fogházbüntetést szabjon ki és ezáltal az elkö
vetett cselekmény b ű n t e t t i jellegét vétséggé minősítse.
D) Az olasz törvény. Az 1 8 9 0 - b e n hatályba lépett olasz Btk., a
Codice Zanardelli (Olaszországban a jelentősebb kódexeket és törvé
nyeket az őket benyújtó igazságügyi miniszter neve szerint idézik) a
klasszikus büntetőjogi iskola utolsó kimagasló alkotása. N e m ismeri a
halálbüntetést (a legsúlyosabb büntetés az életfogytig tartó fegyház),
rendkívül tág büntetési kereteket szab m e g (például a börtönbüntetés
általános m i n i m u m a 3 n a p , leghosszabb tartama 24 év), ezáltal nagy
fokú egyéniesítést tesz lehetővé a bíró számára. Kisebb súlyú bűncse
lekmények esetén megengedte a törvénykönyv, hogy a bíró ne hozzon
ítéletet, h a n e m csak bírói dorgálásban részesítse a terheltet (ez utóbbi
a tárgyalás végén, ünnepélyes keretek között elhangzó bírói figyelmez
tetés, hogy a terhelt máskor ne kövessen el b ü n t e t e n d ő cselekményt).
H a s o n l ó a n e l ő r e m u t a t ó volt az a rendelkezése, hogy az egy h ó n a p n á l
rövidebb t a r t a m ú elzárást vagy fogházbüntetést az elítéltek ne bün
tetésvégrehajtási intézetben, h a n e m lakásukon - mintegy szobafogság
ként - töltsék le. Érzékelve a bűnözési szokások változását, a k ó d e x
szabályozta a visszaesést, megkülönböztetve az egyszerű visszaesést
(amikor a korábbi elkövető büntetése kiállása után újra bűncselek
m é n y t követ el) a k ü l ö n ö s visszaeséstől (amikor az elkövető szabadu
lása u t á n ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményt követ el).
1.3. A tettesközpontú büntetőjog
1.3.1. Változások a bűnözésben és a büntetési m ó d o k b a n
A X I X . század utolsó negyedére n y u g v ó p o n t r a jutott az európai

büntetőjog: e k k o r r a kiteljesedtek a klasszikus büntetőjog tanításai, de
e k k o r r a m á r a b ö r t ö n r e n d s z e r e k harca is véget ért, aminek e r e d m é
n y e k é n t a fokozatos rendszer s vele a rabnevelés ideája m i n d e n ü t t di
a d a l m a s k o d o t t . H o s s z ú ünneplésre a z o n b a n mégsem volt alkalom:
ugyanezekben az években-évtizedekben ugyanis speciális elkövetői
439
csoportokat észleltek a bűnözésben, továbbá azt, hogy a visszaeső
bűnelkövetők száma jelentős m é r t é k b e n m e g n ő t t .
Ez utóbbi változásokra többféle magyarázat is kínálkozik:
1. Elsőként a statisztika t u d o m á n y á n a k fejlődése említhető, amely a
X I X . század második felében válik államilag t á m o g a t o t t , mi több:
használt diszciplínává. M á s ágak mellett a bűnügyi statisztika is
olyan szintre jutott ezekben az évtizedekben, hogy megbízható
adatokkal t u d o t t szolgálni a kriminalitás tendenciáiról. Ily m ó d o n
természetesen az is n a g y o n gyorsan kiderült a szakemberek számá
ra, hogy speciális elkövetői rétegek és többször m e g b ü n t e t e t t sze
mélyek a d n a k leginkább m u n k á t a bíróságoknak.
2. A visszaesők nagy számára részben magyarázat az is, hogy a Bec
caria utáni b ü n t e t ő jogok fizikailag n e m semmisítették m e g az
b ű n e l k ö v e t ő k e t (azaz sokkal kevesebb volt a halálbüntetés, mint a
XVIII. század végéig), akiknek ily m ó d o n lehetőségük volt vissza
eső bűnelkövetővé válniuk. Ez természetesen n e m magyarázat va
lamennyi visszaesőre, de egy részükre igen.
3. Emezeknél m i n d e n bizonnyal fontosabb ok volt, hogy ezekben az
évtizedekben (tehát a X I X . század m á s o d i k felében, h a r m a d i k har
m a d á b a n ) Európa-szerte sokkal h a t é k o n y a b b lett a b ű n üldözése.
Kiépült a b ü n t e t ő igazságszolgáltatás - i m m á r véglegesnek tekint
h e t ő - infrastruktúrája, miközben jelentős fejlődés következett be
a bűnüldözés eszközeiben, módszereiben is. Az előbbire a közigaz
gatás és az igazságszolgáltatás szétválasztása, az általában h á r o m
vagy négy fokozatú, országosan egységes és állandóan m ű k ö d ő bí
rósági szervezetrendszer kiépítése, a r e n d ő r i b ü n t e t ő b í r á s k o d á s le
válása, a katonai büntetőbíráskodás elkülönülése, a r e n d ő r s é g e k és
a csendőrségek szervezeti kiépítése és államosítása h o z h a t ó fel pél
daként, az utóbbira pedig a rendőrségi nyilvántartások felállítása,
a bertillonage és a daktiloszkópia.
A) Bűnügyi nyilvántartás. E u r ó p a első bűnügyi nyilvántartását Itá
liában szervezték meg 1865-ban. M i n d e n törvényszék mellett nyil
vántartási részleget h o z t a k létre, amelyek a rendes b ü n t e t ő , valamint
a katonai és a tengerészeti bíróságok által jogerősen elítélt személyek
adatait tárolták. Az adatgyűjtés először a bíróságok illetékessége sze
rint t ö r t é n t (az a d o t t bíróság által elítéltekről, illetőleg a bíróság ille
tékességi területén született elítéltekről gyűjtötték és rendszerezték az
információkat), utóbb az Igazságügyi M i n i s z t é r i u m mellett szerveztek
440
egy központi nyilvántartást. A k a r t o t é k o k b a n az elítélt, illetve az el
ítélt szüleinek valamennyi személyi adata mellett fel kellett tüntetni
az ítélet lényegi részeit (eljáró bíróság, büntetés mértéke és kiszabásá
nak ideje, elkövetett cselekmény). A rendszerben névre (leánykori és
csúfnévre egyaránt) lehetett leginkább keresni. G o n d o s a n ügyeltek
arra, hogy az a d a t o k mindig aktuálisak legyenek. Az adatbázisból
nemcsak a hatóságok, h a n e m magánszemélyek is kérhettek informá
ciót (az persze n e m volt biztos, hogy az ügyész hozzájárult azok meg
adásához). Az olasz nyilvántartási rendszer más államok számára is
mintául szolgált.
B) Bertillonage. A bertillonage névadója Alphonse Bertillon fran
cia a n t r o p o l ó g u s , kriminalista, a párizsi rendőrség személyazonosító
hivatalának későbbi főnöke, aki az emberi test k ü l ö n b ö z ő részeinek
mérésén, illetőleg arcképen (ekkorra m á r elterjedt a fényképezés
technikája) és részletes személyleíráson alapuló személyazonosító
rendszert d o l g o z o t t ki. E n n e k lényege azon a felismerésen alapult,
hogy az emberi test bizonyos tagjai, részei a felnőtt embernél m á r alig
változnak. Ezeket (test- és derékmagasság, kartávolság, a k o p o n y a
hossza és szélessége, a jobb fül, a bal alkar, a balkéz kisujja) p o n t o s a n
m e g m é r t é k , s feljegyezve ő k e t egy személyi lapra, a h h o z az illetőről
készült fényképet mellékelve, a különös testi ismertetőjeleket (sebhe
lyek, anyajegyek, forradások) is g o n d o s a n regisztrálva, hatásos azo
nosító került a b ű n ü l d ö z ő hatóságok kezébe. A rendszer legnagyobb
előnye abban állt, h o g y a felvett m é r e t e k k ö n n y e n osztályozhatók,
ennélfogva a kartotékrendszerből k ö n n y e n előkereshetők voltak. Ez
a rendszer „a gyakorlatban bámulatosan bevált", n e m véletlen, hogy
a világ számos országában bevezették. A bertillonage-t az ujjlenyo
mat-azonosítás m ó d s z e r é n e k kidolgozása taszította le trónjáról.
C) D a k t i l o s z k ó p i a . A daktiloszkópia az ujjbegyrajzolat segítségé
vel végzett személyazonosításnak a X I X . század végén kialakult gya
korlati ága, gyakorlatilag ujjlenyomat-vizsgálatot jelent. A módszer
elméleti megalapozása Sir Francis Galton nevéhez fűződik (erről
szóló műve 1 8 9 2 - b e n jelent meg), aki elsősorban angliai lakosokon
végzett vizsgálatai alapján kimutatta, hogy az ujjlenyomatok az élet
folyamán n e m változnak, hogy típusokba rendezhetők, és hogy az
ujjlenyomatokat alkotó ún. bőrléceknek v a n n a k olyan egyedi sajátos
ságai, amelyek alapján m i n d e n e m b e r m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő a másik
tól. A daktiloszkópiának a gyakorlatban való felhasználása Richard
441
Edward H e n r y angol rendőrtisztviselőnek tulajdonítható, aki olyan
osztályozási rendszert dolgozott ki, amely révén a tett színhelyén talált
ujjlenyomatról megállapítható, hogy benne van-e a rendőrségi nyilván
tartásban vagy sem. A Galton-Henry-féle rendszer - megbízhatósága
okán - nagyon gyorsan elterjedt a rendőrségi gyakorlatban. Felépítet
ték a rendőri szervek által felvett ujjlenyomatok központi nyilvántartá
sát. Ennek alapja a tízujjas daktiloszkópiai nyilvántartás, amelyet az
adott ország jogszabályaiban megjelölt személyekről - rendszerint be
vándorlókról, bűnözőkről, csavargókról - vettek fel. Ennek révén a ha
mis nevet, eltérő adatokat használó bűnözőket, a bűncselekmény hely
színén n y o m o t hagyó ismeretleneket viszonylag k ö n n y e n lehetett azo
nosítani.
D) Büntetések és intézkedések. M i n t tehát fentebb olvasható volt,
a X I X . század utolsó h a r m a d á b a n új elkövetői rétegeket, s a vissza
esők számának hirtelen megugrását észlelték a krimináistatisztikával
foglalkozók. Az új tendenciákra előbb a t u d o m á n y o k művelői, de
n e m sokkal később a jogalkotók is reagáltak, s figyelmüket a bűncse
lekmények elkövetőire fordították. Új korszak k e z d ő d ö t t a b ü n t e t ő
t u d o m á n y o k t ö r t é n e t é b e n , a t e t t e s k ö z p o n t ú büntetőjog.
Az X I X - X X . század fordulója k ö r n y é k é n észlelt új elkövetői réte
gekkel szemben a jogalkotók a büntetés helyett (monista felfogás)
vagy a büntetés mellett, azaz a kitöltött büntetés u t á n (dualista felfo
gás) végrehajtandó ún. biztonsági intézkedéseket alkalmaztak.
M i k ö z b e n m i n d k e t t ő joghátrány, a büntetések és a biztonsági in
tézkedések két lényeges s z e m p o n t b ó l is eltérnek egymástól.
1. A büntetés a bűncselekmény súlyához igazodó joghátrány, ennél
fogva a b ü n t e t e n d ő cselekmények és a büntetések k ö z ö t t p r o p o r -
cionalitás, rendszerbeli arányosság fedezhető fel. Ebből követke
zően a büntetés m é r t é k é t (idejét) a bírósági ítéletben előre megha
tározzák. Ezzel szemben a biztonsági intézkedés olyan joghátrány,
amely n e m az utolsó elkövetett (bűn)cselekményt, h a n e m az elkö
vető egyéniségéből következő társadalomra veszélyességet általá
ban „bünteti". K ö n n y e n előfordulhatott tehát, hogy a jelentékte
len kárt okozó betöréses lopást a bíróság csupán egy-két év sza
badságvesztéssel h o n o r á l t a , ám u g y a n a k k o r ugyanaz a bíróság az
elkövetőt - a szabadságvesztés-büntetés u t á n l e t ö l t e n d ő - akár
8 - 1 0 évre is dologházba utalta. Ilyenkor a bíróság n e m az elköve
tő legutolsó betörését szankcionálta, h a n e m azt, h o g y e legutolsót
442
megelőzően u g y a n ő m á r négyszer volt büntetve, példának okáért
ugyancsak vagyon elleni bűncselekményekért.
2. A szabadságvesztés-büntetés az európai büntetőjogban majdnem
mindig h a t á r o z o t t időre szólt: az eljáró bíróság p o n t o s a n megha
tározta ítéletében, h o g y az elítéltnek - p é l d á n a k okáért - 4 év hat
h ó n a p o t kell leülnie a b ö r t ö n b e n . Ezzel szemben a biztonsági in
tézkedés m i n d i g határozatlan i d ő t a r t a m ú , amelynek hossza az in
tézkedés eredményességének (az elítélt megjavulásának) függvé
nye. Ha t e h á t a bíróság ítélete legalább h á r o m év dologházra szólt,
akkor az elítélt előtt csak az volt bizonyos, h o g y h á r o m évnél k o
r á b b a n n e m szabadulhat. E h á r o m év letelte u t á n aztán (általában
évenként) kérvényezhette, h o g y helyezzék szabadlábra. A büntetés
m a x i m u m á t sem feltétlenül határozták m e g a bírósági ítéletben,
arra inkább csak a törvények a d t a k eligazítást. (A törvényi maxi
m u m o k t ö b b országban is elérték a 10 évet.)
E) Individualizált büntetések. A X I X . század végétől a tettesre
figyelő b ü n t e t ő j o g m i n d a z o n á l t a l n e m c s a k a büntetőjogi intézkedé
sekkel, h a n e m magával a büntetéssel is megpróbálta szolgálni az
egyéniesítést, az individualizációt. Két módszer is népszerű volt (és e
népszerűség a mai napig tart):
1. a p r ó b á r a bocsátás;
2. a feltételes elítélés.
M i n d k e t t ő ugyanarról a tőről fakad, abból az elgondolásból neve
zetesen, h o g y az első ízben megtévedt, n e m súlyos bűncselekményt
elkövető e m b e r t n e m szükséges azonnal materiális büntetéssel sújta
ni (még kevésbé szabadságvesztés-büntetéssel), valószínűsíthető
ugyanis, h o g y valamilyen h a t h a t ó s jogi figyelmeztetés is visszatartja
újabb bűncselekmény elkövetésétől.
A p r ó b á r a b o c s á t á s t Massachusetts állam intézményesítette 1 8 7 8 -
as törvényében. Az eljárás lényege az, h o g y a bíróság - anélkül, hogy
ítéletet h o z n a , s ezáltal bűnösségét megállapítaná - a bűncselekmény
elkövetőjét bizonyos p r ó b a i d ő r e (általában 1-3 évre) szigorú szabá
lyokhoz k ö t ö t t (tisztviselői) felügyelet mellett (ezt az ún. pártfogó fel
ügyelő látja el) feltételesen szabadon hagyja.
A p r ó b á r a bocsátás az Egyesült Á l l a m o k o n kívül m é g Angliában
vert gyökeret, E u r ó p a többi állama ugyanis a feltételes elítélés m ó d
szerét pártfogolta. Ez u t ó b b i t Belgium jogalkotói foglalták először
törvénybe m é g 1 8 8 8 - b a n . Ez a jogszabály megengedte, hogy a bíró-
443
ság a b ű n t e t t vagy vétség miatt első ízben elítélt egyén büntetésének
végrehajtását - ha a büntetés a hat havi fogházat n e m haladta meg -
m e g h a t á r o z o t t időre (legfeljebb öt évre) felfüggeszthesse. Szemben a
p r ó b á r a bocsátással tehát ebben az esetben van ítélet, ez az ítélet el
marasztaló (azaz kimondja a terhelt bűnösségét), de a kiszabott bün
tetés végrehajtását elhalasztják. A m ó d s z e r visszatartó ereje abban
van, hogy ha a terhelt a p r ó b a i d ő alatt újabb bűncselekményt követ
el, akkor a k o r á b b a n elhalasztott büntetést is le kell ülnie.
1.3.2. A speciális elkövetői csoportok szankcionálása
A X I X - X X . század fordulóján a büntetőjog t u d o m á n y á v a l és napi

gyakorlatával foglalkozók új elkövetői c s o p o r t o k a t észleltek. Ezek a
következők voltak: A) az elmebeteg vagy gyengeelméjű elkövetők;
B) az iszákosok; C) a közveszélyes m u n k a k e r ü l ő k ; D) a m e g r ö g z ö t t
bűntettesek és E) a gyermek- és fiatalkorú elkövetők.
A) Az elmebeteg vagy gyengeelméjű elkövetők. Az elmebetegek
vagy gyengeelméjűek által elkövetett bűncselekmények annyiban spe
ciálisak, hogy az ilyen elkövetőt a m o d e r n k o r i büntetőjog ritkán bün
tette, hiszen a gyengeelméjűség vagy az egyéb elmebetegségek büntet
hetőséget kizáró o k n a k számítottak. Ám ettől m é g az ilyen személyek
által elkövetett bűncselekmények veszélyesek voltak a társadalomra,
az egyes államok tehát védekeztek ellenük. E védekezésnek két
formája volt ismeretes ebben a korszakban. Az egyiknél a t ö r v é n y h o
zások n e m tették lehetővé a bíróságok számára, h o g y a (büntethető
séget kizáró ok miatt) felmentett (helyesebben n e m büntetett) elme
beteg, beszámíthatatlan elkövető további sorsát befolyásolja. Ezt a
módszert választotta N é m e t o r s z á g , Franciaország és Magyarország.
A másik megoldási m ó d alapján a beteg b ű n e l k ö v e t ő t a bíróság
gyógyintézetbe utalhatta. Ez a beutalás határozatlan időre szólt (hi
szen a gyógyulás ideje előre n e m volt m e g h a t á r o z h a t ó ) , s az intézet
ből elbocsátani bárkit is a közigazgatási h a t ó s á g n a k volt hatásköre.
B) Az iszákos elkövetők. Ami az iszákos (mai szóval: alkoholista)
b ű n e l k ö v e t ő k büntetőjogi kezelését illeti, ott m i n d e n e k e l ő t t azt kell
megemlíteni, hogy az európai b ü n t e t ő jogalkotások nagy része soká
ig n e m foglalkozott ezzel az elkövetői csoporttal. Ahol mégis, ott az
alkalmazott eszközök n a g y o n is eltérőek voltak.
444
Az egyik végletet Olaszország jelentette, ahol az 1899-es Btk. pri
vilegizálta az iszákosságot. Ez azt jelentette, hogy a beszámíthatatla-
nokra és a korlátozottan beszámíthatókra vonatkozó rendelkezéseket
alkalmazták az iszákosokra is, amivel gyakorlatilag azt érték el, hogy
az ittas elkövetőt enyhébben büntették ugyanazért a bűncselekmény
ért, m i n t a józan kollégáját. (A jogszabályokban ugyan n e m , de a bíró
sági gyakorlatban h a s o n l ó a n kezelték a kérdést Magyarországon is.)
A másik végletet Anglia ugyancsak 1898-as törvénye jelentette: itt
a bűncselekményt elkövető szokásszerű iszákost (értsd: alkoholistát) a
bíróság büntetés mellett vagy helyett m a x i m u m 3 évre az iszákosok in
tézetében helyezhette el. H a s o n l ó megoldást dolgozott ki a norvég
jogalkotás, aholis 1 9 0 0 óta az alkoholista elkövetőket legfeljebb 3 évi
időtartamra gyógyintézetbe utalhatta a bíróság. Az alkoholisták kény
szergyógykezelésének gyakorlatát u t ó b b az európai államok nagy
része átvette. Példaként említhető itt Jugoszlávia 1929-ből való és
Lengyelország 1932-es törvénye (mindkettő - szokatlan m ó d o n - a
büntetés kiállása után küldte kényszergyógykezelésre az elkövetőket).
C) A közveszélyes m u n k a k e r ü l ő k . Közveszélyes m u n k a k e r ü l ő k n e k
azokat hívták, akik életmódjukból eredően követtek el bűncselekmé
nyeket, vagy ha n e m is követtek el ilyeneket, életmódjuk okán min
dig a b ű n ö z ő é l e t m ó d h a t á r á n mozogtak. Ide sorolták akkoriban a
csavargókat, prostituáltakat, üzletszerűen kolduló személyeket. Az
ilyen kétes egzisztenciák ellen m á r századok óta léteztek E u r ó p á b a n
az Angliában H o u s e of correction, N é m e t a l f ö l d ö n Spinnhuiz, Raspe-
huiz, a H a n z a v á r o s o k b a n fenyítőház, Belgiumban koldustelep, Fran
ciaországban dologház elnevezés alatt ismert intézetek. Közös jellem
zője ezeknek, hogy a beutalás határozatlan i d ő t a r t a m r a t ö r t é n t : Bel
giumban például 2 - 7 évre, N o r v é g i á b a n 3 - 6 - é v r e , M a g y a r o r s z á g o n
1-5 évre. A dologházak elsődleges funkciója - nevéből is a d ó d ó a n -
nem a büntetés, h a n e m a m u n k á r a nevelés, bizonyos foglalkozások
megtanítása (szakképzettség megszerzése), illetőleg a társadalmilag
konvencionálisnak tekintett é l e t m ó d r a nevelés.
D) A m e g r ö g z ö t t bűntettesek. M e g r ö g z ö t t bűntettesek alatt (ne
vezték őket közveszélyes b ű n ö z ő k n e k is) azokat értették, akik m á r
többedszer álltak bíróság előtt: a visszaesőket, többszörös visszaeső
ket. Mivel a társadalom szempontjából ez az elkövetői réteg rendkí
vül veszélyes volt (illetőleg az a mai napig is), törvényszerű, hogy ve
lük szemben meglehetősen szigorú módszereket alkalmaztak a kora-
445
beli európai büntetőjogok. Ez a szigorúság a határozatlan tartamú
büntetésekben öltött testet.
A határozatlan tartamú büntetéseknek t ö b b formája is létezett. Az
egyik a Franciaországban h o n o s relegáció intézménye, amelyet 1 8 8 5 -
től alkalmaztak. Lényege, hogy a többszörös visszaeső b ű n e l k ö v e t ő
ket - utolsó büntetésük kitöltése után - élethossziglanra valamely
gyarmatra szállították. Ha egyéni relegáció t ö r t é n t , a k k o r m u n k a
kényszer n e m érvényesült, az elítélt a g y a r m a t o n szabadon k ö t h e t e t t
munkaszerződést. C s o p o r t o s relegációnál a z o n b a n m u n k a k é n y s z e r is
volt. A relegáció tehát életfogytiglanra szólt, de ha az elítélt jó maga
viseletet tanúsított, legkevesebb hat esztendő múlva visszatérhetett az
anyaországba. Felső határ azonban n e m volt m e g h a t á r o z v a : k ö n n y e n
előfordulhatott tehát, hogy a javulásra n e m sok hajlandóságot m u t a
tó elítélt élete végéig sem látta viszont szülőföldjét.
A relegáció megítélése k o r á n t s e m egyértelmű. A francia jogalko
tók biztonsági intézkedésnek minősítették, m e r t ha n e m így tesznek,
akkor sértik a ne bis in i d e m (kétszeres b ü n t e t é s tilalma) elvét. Azzal
azonban, hogy a relegációt a biztonsági intézkedések közé sorolták, a
visszaható hatály tilalmán és az arányosság elvén esett sérelem (hiszen
az utolsó jogsértés, ami u t á n életfogytiglani relegációra ítélték az
elkövetőt, akár bagatell ügy is lehetett). De a társadalom védelme ak
kortájt még fontosabb s z e m p o n t volt, m i n t bizonyos jogelvek betar
tása: a javíthatatlannak tekintett többszörös visszaesők közül 1 8 8 6 -
ban 1 6 1 0 személyt küldtek a g y a r m a t o k r a (igaz, ez a szám később év
ről évre csökkent).
A határozatlan tartamú elítélés (határozatlan tartamú szabadságvesz
tés) igazi népszerűségre az Egyesült Államokban tett szert. A módszer
lényege itt is az, mint Franciaországban: az elítélt kiszabadulása a bün
tetésvégrehajtási intézetből tényleges megjavulásától függött; mivel pe
dig ennek idejét a bíróság előre nem volt képes m e g m o n d a n i , h a n e m
az csak a végrehajtás során derült ki, a büntetés végét a büntetésvégre
hajtási intézet vezetője vagy - gyakrabban - a mellette m ű k ö d ő testü
let jelölte ki. A különbség mégis annyi a francia és az amerikai megol
dás között, hogy ez utóbbi sokkal közelebb volt a büntetéshez, mint a
büntetőjogi intézkedéshez: mivel az amerikai a monista felfogást követ
te, nehéz elkülöníteni a büntetést az intézkedéstől.
Az Egyesült Államokban a határozatlan t a r t a m ú szabadságvesztés
nek két formája alakult ki:
446
- Az egyiknél a büntetés (törvényben szabályozott) általános maxi
m u m a (25 év) a határ, m e r t h o g y az eljáró bíró csak a végrehajtás
fokozatát határozta meg. Ezt a m ó d s z e r t használták O h i o állam
ban 1 8 8 5 után.
- A másik változatnál az eljáró bíró határozta m e g a büntetés maxi
m u m á t , de ezen belül is a büntetésvégrehajtási intézet igazgatója,
illetve az intézet mellett m ű k ö d ő tanács b á r m i k o r szabadlábra he
lyezhette az elítéltet, ha őt megjavultnak ítélte. Sőt, ha a szabad
lábra helyezett személy hat h ó n a p o n keresztül kifogástalanul visel
kedett, büntetését kitöltöttnek tekintették. Ezt a változatot az
elmirai intézetben kezdték el alkalmazni még 1 8 7 6 - b a n , de 1 9 0 7 -
ben m á r 17 tagállam használta. Igaz, a forma közben kicsit válto
zott: a bíróság n e m csak a maximális, h a n e m a büntetés minimális
m é r t é k é t is m e g h a t á r o z t a ítéletében.
A X X . századra a z o n b a n n é m i k é p p változott a helyzet: ekkortájt
m á r a m e g r ö g z ö t t bűntettesek ellen használható büntetőjogi intézke
dést egyenesen „megelőzési letartóztatásként" emlegették, célozva
arra, hogy n e m feltétlenül kellett a kirívóan antiszociális egyénnek
bűncselekményt elkövetnie a h h o z , hogy határozatlan időre valami
lyen intézetbe kerüljön. A legradikálisabb az 1 9 3 l - e s olasz megoldás
volt: itt m á r a bűncselekmény elkövetésének veszélye is elegendő volt
a preventív intézkedés elrendeléséhez (ami a gyakorlatban mezőgaz
dasági telepre vagy dologházba utalást jelentett). E u r ó p a más állama
iban m á s k é n t hívták az intézményt (Magyarországon szigorított d o
logháznak, Jugoszláviában őrizetnek, R o m á n i á b a n b ü n t e t ő kolóniá
nak), lényege azonban m i n d e n ü t t ugyanaz volt: az elkövetőt 10 évre
(Jugoszlávia, Románia) vagy akár még hosszabb időre is (Magyaror
szág) kivonta a forgalomból.
E) A gyermek- és fiatalkorú elkövetők. A speciális elkövetői réte
geken belül is sajátos helyzet állt elő a fiatalkorúak büntetőjoga
vonatkozásában. A korszak első felében a t e t t k ö z p o n t ú büntetőjogi
iskola n e m tett különbséget aszerint, hogy az elkövető hány éves, en
nélfogva az első bűncselekményét elkövető fiatalkorút - elvben leg
alábbis - ugyanúgy büntették, mint a többszörös visszaesőt. E helyzet
tarthatatlansága n a g y o n h a m a r kiderült, s a tettesközpontú b ü n t e t ő
jog lényeges változásokat hozott. Igaz, e változások n e m voltak előz
m é n y nélküliek: E u r ó p a nyugati felében m á r a X V I - X V I I . században
kialakultak a csírái a későbbi, fiatalkorúakra szabott intézeteknek.
447
Némileg leegyszerűsítve a tényleges helyzetet, a X I X . század végi
Európában h á r o m nagyobb csoportba sorolták a problémás fiatalokat:
1. az elhagyott gyermekek, akiknek n e m voltak szüleik (vagy azért,
m e r t ők elhaltak vagy azért, m e r t elhagyták gyermekeiket);
2. a bűnelkövető, de büntetőjogilag felelősségre n e m v o n h a t ó gyer
m e k e k és fiatalkorúak (vétőképtelenek, betegek);
3. a bűnelkövető és büntetőjogilag felelősségre v o n h a t ó fiatalkorúak
(a g y e r m e k k o r ú a k a t a m i n d e n h o l ismert vétőképességi k o r h a t á r
miatt n e m lehetett eljárás alá vonni).
E h á r o m csoportból az első k e t t ő n e m tartozik a büntetőjog felség
területére. Az ő nevelésük, gondozásuk az állam dolga, illetőleg kari
tatív egyesületek ö n k é n t vállalt feladata. A h a r m a d i k csoport már
büntetőjogilag is értelmezhető kategória, velük kapcsolatban azon
ban gyökeres változások zajlottak le az elmúlt 1 0 0 - 1 5 0 évben. A leg
fontosabb változás talán az volt, hogy a nevezettekkel szemben n e m
büntetéseket, h a n e m intézkedéseket ajánlott alkalmazni a tettesköz
p o n t ú iskola (hiszen nevelésük volt a cél, n e m megbüntetésük). Az in
tézkedések kiszabásánál teljes az egyéniesítés: teljesen az eljáró bíró
ra volt bízva, hogy melyik intézkedést alkalmazza (sőt, gyakran m é g
az is, hogy ennek m e k k o r a legyen az i d ő t a r t a m a ) . Ezek mellett E u r ó
pa több országában különbíróságot állítottak fel a fiatalkorúak ügye
inek tárgyalására (fiatalkorúak b í r ó s á g a ) , amely k ü l ö n perjogi szabá
lyokat alkalmazva ítélkezett. Az első ilyen bíróság 1 8 9 9 júliusában
Chicagoban kezdte m e g m ű k ö d é s é t , o n n a n aztán h a m a r átvették a
többi tagállamok, illetőleg Anglia és N é m e t o r s z á g , valamint 1 9 1 3 -
ban Magyarország is.
A fiatalkorúakra alkalmazható intézkedések:
1. a dorgálás;
2. a p r ó b á r a bocsátás;
3. a javító nevelés, javítóintézeti elhelyezés;
4. a fiatalkorúak fogháza.
A dorgálás abban állt, hogy a bíróság a nyilvános tárgyaláson a fi
atalkorú terhelthez ünnepélyes k o m o l y intelmet intézett, amelyben
figyelmeztette őt arra, hogy újabb b ű n t e t t vagy vétség elkövetése ese
tén szigorú büntetést fognak rá kiszabni.
A p r ó b á r a bocsátás az az eset, amikor a bíróság a bűnösséget meg
állapító ítélet nélkül bizonyos p r ó b a i d ő r e - szigorú szabályokhoz k ö
tött felügyelet mellett - a fiatalkorút feltételesen szabadon hagyja.
448
A felügyeletet az ún. pártfogó felügyelő látja el, akinek számos fel
adatot és bizonyos esetekben szigorú h a t á s k ö r ö k e t adott a jogalkotó.
A pártfogó felügyelőnek figyelemmel kellett kísérnie pártfogoltja éle
tét, h a v o n k é n t jelentést kellett tennie a bíróságnak védence magavi
seletéről. A m ó d s z e r t az 1870-es években az Egyesült Államokban
szabályozták első ízben t ö r v é n y b e n (a X X . század elején m á r közel
harminc tagállam használta), de az évtized végén m á r Angliában is
rendelkeztek róla.
A javító-nevelés zárt intézetben, h u z a m o s a b b időn keresztül törté
nő nevelést jelentett, amelyet a serdületlenekkel, tehát a 1 5 - 1 6 éves
nél fiatalabbakkal szemben alkalmaztak. Erre szolgáló intézetek
E u r ó p a nyugati felében m á r a XVI. században is m ű k ö d t e k ugyan,
m o d e r n k o r i jelleggel azonban az Angliában 1 8 5 4 - b e n megalkotott ja
vító iskolai törvény, illetve az 1866-os ipariskolai törvény ruházta fel
ezeket.
A fiatalkorúak fogháza olyan büntetésvégrehajtási intézet, ahova a
serdült fiatalok, illetve a fiatal felnőttek kerülhettek, tehát azok, akik
m á r betöltötték 1 5 - 1 6 . életévüket. Az ilyen intézetek közül a legran-
gosabbnak az angliai Borstal intézeteket tartotta a szakirodalom,
amelyeket 1 9 0 8 u t á n állítottak fel a szigetországban. Ide voltak be
u t a l h a t ó k a 1 6 - 2 1 éves k o r b a n fegyházzal vagy fogházzal sújtott cse
lekményt elkövető fiatalok, ha bűnelkövetési hajlamuk miatt és meg
javításuk é r d e k é b e n célszerűnek t ű n t őket szabadságvesztésre ítélni.
A beutalás legalább egy és legfeljebb h á r o m évre szólhatott. A Borstal
intézetekhez hasonlók m ű k ö d t e k az Egyesült Államokban (ott Refor-
m a t o r y k n a k hívták őket), továbbá Belgiumban és H o l l a n d i á b a n .
II. Fejezet
2. BÜNTETŐELJÁRÁSJOG
2 . 1 . A tudomány nézetei
Cesare Beccaria m ű v e a büntetőeljárásjog területén is korszakos je

lentőségű volt. A szerző szót emelt például amellett, hogy törvény
kell megállapítsa a b ű n c s e l e k m é n y e k n e k azokat a gyanúokait, ame
lyek indokolttá teszik a terhelt őrizetbe vételét. O s t o r o z t a a korabeli
E u r ó p a b ö r t ö n e i n e k elrettentő állapotát, továbbá azt a szintén általá
nosnak t e k i n t h e t ő gyakorlatot, h o g y az őrizeteseket n e m különítették
el egymástól az általuk elkövetett cselekmények súlyossága avagy
aszerint, hogy az illető először vagy sokadszor állt-e b ü n t e t ő h a t ó s á g
előtt. Beccaria pártfogolta az esküdtszék intézményét (ilyenek akko
riban csak az angol jogterületeken m ű k ö d t e k ) , r ö g t ö n javasolva azt is,
hogy a laikus személyeket sorshúzással és ne kijelöléssel delegálják az
ítélkező f ó r u m o k b a . Állást foglalt a n ő k tanúzási képessége mellett,
ami ugyancsak merész javaslat volt akkoriban, hisz száz-százötven év
vel megelőzte a n ő k választójogának deklarálását. Éles szavakkal os
torozta az inkvizitórius eljárási rendszerek által meghonosított, a vád
titkosságára v o n a t k o z ó szabályt, „a szokás által szentesített nyilván
való visszaélésnek" minősítve azt. Ugyancsak éles szavakkal vetette el
az általa kegyetlenségnek t a r t o t t kínvallatás (tortúra) intézményét,
amely ü t k ö z ö t t az ártatlanság vélelmével. Végül síkraszállt a védelem
hez való jog u t ó b b klasszikussá lett alapelve mellett.
2.2. A vegyes eljárási rendszer
A m o d e r n k o r i b ü n t e t ő j o g o k kialakulásáig két eljárási rendszer ala

kult ki az e u r ó p a i eljárásjogokban: az akkuzatórius (vagy vádelvű) és
az inkvizitórius (vagy nyomozóelvű) eljárási rendszer. Tiszta eljárási
450
rendszerek az e u r ó p a i j o g t ö r t é n e t b e n sohasem voltak, az azonban
mégis kijelenthető, hogy a vádelvű eljárás volt u r a l k o d ó az ókori és a
feudális korszakban (nagyjából tehát a XV századig), míg a n y o m o z ó
elvű a késő-feudális és az újkor évtizedeiben. A vegyes eljárási rend
szer a polgárság h a t a l o m r a kerülése után kezdte meg diadalútját.
N e v é t o n n a n kapta, hogy elveit és lényegi intézményeit a két elődtől
vette át, azokat természetesen elegyítve. Jól példázza ezt, hogy a ve
gyes eljárási rendszerben lefolyó eljárás k ü l ö n b ö z ő szakaszaiban más
más módszernek biztosít túlsúlyt: az eljárás megindulásakor, illetve a
tárgyalás előkészítése során a nyomozóelvnek, míg a bírósági szakasz
ban a vádelvnek.
2 . 2 . 1 . A büntetőeljárás alapelvei
A) Officialitás (hivatalbóliság). Az officialitás elve azt jelenti, hogy

az eljárás hivatalból indult meg, azaz a bűncselekményeket az állam hi
vatalból üldözte. Ez egyben azt is magában foglalta, hogy az eljárás
megindításához n e m volt szükséges vád, elég volt csupán a gyanú (ala
pos gyanú) fennállta. V á d csak a b ü n t e t ő p e r megindításához szüksé
geltetett (a büntetőeljárás természetesen jóval több, mint a büntető
per: az előbbi például magában foglalja a nyomozás szakaszát is).
B) Legalitás. A legalitás annyit tesz, hogy a vádhatóság (ügyészség)
köteles volt vádat emelni, ha a bűnvádi eljárás törvényes feltételei
fennálltak.
C) O p p o r t u n i t á s . E n n e k áttörése az o p p o r t u n i t á s alapelve, amely
megengedte, hogy a v á d h a t ó s á g (ügyészség) mellőzze a vádemelést,
ha valamilyen fontos állami érdek a b ű n t e t t üldözése ellen szólt. Ilyen
érdek lehetett, ha az üldözés nehézségeivel n e m állt arányban az el
érhető közhaszon: ha például az elkövetett bűncselekmény társada
lomra veszélyessége rendkívül alacsony, u g y a n a k k o r az elkövető sze
mélyének kiderítése rendkívül költséges eljárás lenne.
D) I m m u t a b i l i t á s . Az immutabilitás alapelve kizárta a perbeli sze
mélyek rendelkezését az állam b ü n t e t ő igénye felett. Praktikusan ez
azt jelenti, h o g y nevezettek n e m helyezhették érdekeiket az állam
b ü n t e t ő igénye elé, azaz pl. n e m ejthették el a vádat, ha u t ó b b m á r
n e m kívánták az elkövető m e g b ü n t e t é s é t (mert például a nyomozás
kiderítette, hogy a b e t ö r ő n e m más, mint a feljelentést tett sértett r o -
BÜNTETŐELJÁRÁSJOG
451
kona). E princípium alól u g y a n a k k o r volt kivétel is: Európa-szerte is
merték ebben a korszakban a főmagánvádló jogintézményét, aki ren
delkezett a vád felett, hiszen visszavonhatta azt vagy például ugyan
csak közismert volt a magánindítvány visszavonhatósága, amellyel a
sértett - m e g h a t á r o z o t t bűncselekmények kapcsán - az állam b ü n t e
tő igényét egyszerű nyilatkozattal megakadályozhatta.
E) Az anyagi igazság elve. Szemben az akkuzatórius (vádelvű) el
járási rendszerrel, a m o d e r n k o r i eljárások az anyagi igazság elvének
talaján álltak: az igazságszolgáltatás célja t e h á t az volt, h o g y a bírói
határozatban (ítéletben) megállapított tények és a valóság történései
egybevágjanak. A garanciális biztosítékokon túl e n n e k megvalósulá
sát segítette pl. az az egyetemesen alkalmazott szabály, h o g y a bírósá
got a bizonyítás során n e m kötik a felek indítványai, vagy az, h o g y a
bíróság határozata ellen jogorvoslatnak van helye.
F) A funkciómegosztás elve. Szemben az inkvizitórius ( n y o m o z ó
elvű) eljárási rendszerrel, a vegyes eljárási rendszerben a h á r o m eljá
rási főfunkció - vád, védelem, ítélkezés - elvált egymástól: m i n d
egyik főfunkciót más-más személy látta el az eljárás folyamán.
G) Szabad bizonyítási rendszer. Szemben az inkvizitórius eljárás
sal, a vegyes rendszerben szabad bizonyítási rendszer érvényesült. Ez
annyit tesz, hogy az eljárás során az eljáró bíró a bizonyítékokat sza
b a d o n mérlegelhette: az ő megítélése alá tartozott, hogy a felhozott
bizonyítéknak m e k k o r a jelentőséget tulajdonít, milyen súlyúnak érté
keli azt. Az alapelvnek két formája létezett: a francia megoldás sze
rint a bíró a jogszabályi keretek k ö z ö t t saját lelkiismerete alapján
d ö n t ö t t , míg a n é m e t megoldásnál szintén szabadon lehetett értékel
ni a bizonyítékokat, de a b í r ó n a k az indokolásban ki kellett fejtenie,
hogy az adott bizonyítékot miért olyan súlyúnak értékelte.
H) Szóbeliség és közvetlenség. H a s o n l ó a n az akkuzatórius perhez
és ellentétben az inkvizitórius eljárással, a vegyes rendszer b ü n t e t ő p e
re szóbeli és nyilvános volt. Közülük a szóbeliség elve azt jelenti,
hogy az eljáró bíróság a per személyeivel szóban k o m m u n i k á l t , és íté
letét a szóban előadott bizonyító anyagra alapozta. Logikus következ
m é n y e ennek, hogy a per legfontosabb szakasza ezáltal a k o n t r a d i k -
tórius eljárást lehetővé tevő tárgyalás lett, ahol a per személyeinek
m e g kellett jelennie.
Közvetlenség alatt az é r t e n d ő , hogy az eljárás során a bíróság n e m
közvetítőkön keresztül, h a n e m közvetlenül találkozott és érintkezett
452
a per személyeivel és a bizonyítási eszközökkel. M a g á t ó l é r t e t ő d ő e n
ez az alapelv sem érvényesülhetett teljesen tisztán: az eljáró bíróság
például n e m személyesen, h a n e m kiküldött bíróval hallgattatta ki a
távol lakó és idős, beteges, tehát a bíróság elé nehezen idézhető ta
nút, amiként ugyanez a bíróság u g y a n e n n e k a t a n ú n a k a vallomását
tartalmazó jegyzőkönyvet természetesen bizonyítékként kezelte és ér
tékelte.
I) Nyilvánosság. Ennél az alapelvnél frappánsan megmutatkozik a
m o d e r n k o r i büntetőeljárási rendszer vegyes jellege: az eljárás némely
szakaszaiban ugyanis - az inkvizitórius eljáráshoz h a s o n l ó a n - a jog
alkotó kizárta (pl. a n y o m o z a t i szakasz), míg másokban - az akkuza-
tórius eljáráshoz h a s o n l ó a n - m e g e n g e d t e a nyilvánosságot (pl. a ház
kutatás kényszercselekményénél vagy a bíróság előtti tárgyaláskor).
A nyilvánosságnak a korszak eljárásjogában h á r o m fokozatát külön
böztették meg. Az ügyfélnyilvánosság csak a per személyeinek jelen
létét engedte m e g az eljárási cselekménynél, azaz tulajdonképpen ki
zárta a nyilvánosságot; ez volt a helyzet a nyomozati cselekmények
megtételekor, a m i k o r a n y o m o z á s sikere é p p e n h o g y a nyilvánosság
kizárását követelte meg. A másik véglet a népnyilvánosság esete, ami
kor bizonyos k o r l á t o k k ö z ö t t bárki jelen lehetett az adott eljárási cse
lekménynél. Tipikus esete e n n e k a tárgyaláson való részvétel joga
(ahova azonban a gyerekeket pl. n e m engedték be). A kettő k ö z ö t t
volt továbbá egy h a r m a d i k fajta (bizalmi) nyilvánosság is: ezt leg
gyakrabban kényszercselekmények (pl. házkutatás) foganatosításakor
alkalmazták, és az volt a lényege, hogy az eljárási cselekménynél a pe
res felek bizalmát élvező t a n ú k is részt vehettek (általában 2-2 fő).
J) A laikus elem részvétele a b ü n t e t ő igazságszolgáltatásban. A pol
gári kor büntetőeljárásjoga alapelvi szintre emelte azt a követelményt,
hogy a laikus, t e h á t (többségében) n e m jogász polgárokat beemelje a
b ü n t e t ő igazságszolgáltatás döntéshozói közé. A kívánalomnak nyil
vánvalóan politikai okai voltak: a feltörekvő polgárság sokszor szó
szerint is a saját bőrén volt kénytelen megtapasztalni az elfogult ítél
kezési gyakorlatot. Különösen állt ez a politikai jellegű büntetőügyek
re, ahol az állami (ennélfogva a hatalomtól függő) szakbíróság részre
hajlása még inkább szembeötlő volt s bevett gyakorlatnak számított.
A korszak folyamán két megoldási változat alakult ki:
1. az esküdtszék;
2. a Schöffe-rendszer.
453
Az előbbi intézménye több száz év alatt tisztult le Angliában, on
nan került át a kontinentális jogrendszerbe a X I X . század elején s vit
ték szét E u r ó p a országaiba a n a p ó l e o n i fegyverek. Lényege, hogy a(z
általában 3 fős) szakbíróság mellé egy 12 fős testületet rendeltek a
b ü n t e t ő p e r b e n , amely testületnek lett dolga e l d ö n t e n i a p e r b e n fel
merült ténykérdéseket. (Az eljárásban m e g k ü l ö n b ö z t e t t e k ugyanis
tény- és jogkérdéseket, ez utóbbiak eldöntését a szakbírákra hagyva.)
A Schöffe-rendszerben ezzel szemben az esküdtek (Schöffék, ü l n ö
kök) n e m alkottak külön testületet, h a n e m a szakbírák mellett m i n t a
h á r o m - ö t fős bíróság (elvileg) egyenrangú tagjai vettek részt az ítélet
meghozatalában. A cél itt is ugyanaz volt, m i n t az esküdtbíróságok
nál: ellensúlyozni a szakbírák esetleges hatalmi függését-elfogultsá-
gát, illetőleg pótolni a szakbíráknak a k ü l ö n b ö z ő foglalkozásokkal, a
szürke hétköznapokkal kapcsolatos ismereteinek hiányát.
2 . 2 . 2 . A vegyes rendszer általános jellemvonásai
A) Az egyéni szabadság és az a l k o t m á n y o s j o g o k kímélete. Az

inkvizitórius (nyomozóelvű) eljárási rendszer talán legmarkánsabb
jellemvonása az volt, hogy feltétlenül m e g akarta állapítani a terhelt
bűnösségét. E cél érdekében meglehetős nagyvonalúsággal b á n t a sza
badságjogokkal, s ennek az lett a k ö v e t k e z m é n y e , hogy - m i n d e n bi
zonnyal - számtalan ártatlant is elítélt. A vegyes rendszer ezzel szem
ben azt is meghirdette, hogy az állami érdekek (a büntetés) lehetőleg
összhangba kerüljön az egyén a l k o t m á n y o s jogaival. E n n e k é r d e k é
ben a terheltet önjogú ügyfélnek tekintette, a jogok korlátozása pedig
egységes (állampolgári jogegyenlőség) volt és lehetőleg t ö r v é n y b e n
szabályozott. M i n d e n n e k többek k ö z ö t t az ártatlanság vélelme elvé
nek meghirdetése lett a következménye, ami két n a g y o n lényeges k ö
vetkezménnyel járt:
1. a bizonyítási teher a vádlóra hárult;
2. a terhelt és hozzátartozói n e m voltak kötelesek m a g u k ellen bizo
nyítékokat szolgáltatni, és nem voltak b ü n t e t h e t ő k , ha így jártak el
(szemben az inkvizitórius korszakkal, amely ismerte az ún. enge
detlenségi büntetéseket).
B) Vádképviselet. A vegyes eljárási rendszer idejére a büntetőjog
már teljes egészében közjogiasult, azaz m i n d e n bűncselekmény köz-
454
b ű n t e t t n e k (crimen) minősült. M i n d e b b ő l logikusan következik,
hogy az eljárásokat m e g i n d í t ó vádat egy olyan állami hatóság látta el,
amely hivatalból vádemeléssel foglalkozott. Ez az elv sem érvényesült
azonban tisztán. Ennélfogva a vádképviseletre két megoldás létezett:
1. az állami v á d m o n o p ó l i u m rendszere, ahol csak a hatóság képvisel
heti a vádat (s ezért m i n d e n vád közvád);
2. az előbbivel ellentétben az állampolgár (általában sértett) is képvi
selhette a vádat. E n n e k ismét két formája létezett a tárgyalt kor
szakban:
a) a k o n k u r e n s vádjog rendszere, a magánvád, amikor bizonyos, ta
xatíve m e g h a t á r o z o t t m a g á n v á d a s bűncselekmények (mint pl. a le
véltitok megsértése, a magánlaksértés, a k ö n n y ű testi sértés) esetén
(általában) a sértett is vádképviselőként léphetett fel;
b) a szubszidiárius vádjog rendszere, a p ó t m a g á n v á d , amikor abban
az esetben, ha a hatósági vádképviselő a közvádat elejtette vagy
esetleg vádat sem emelt, a sértett a folytathatta a vád képviseletét,
képviselhette azt a bíróság előtt.
A k o n k u r e n s vádjog engedélyezése általános volt az európai jog
szabályokban. A szubszidiárius vádjog skót találmány, s mindössze
Ausztriában, illetőleg M a g y a r o r s z á g o n talált k ö v e t ő k r e a jogalkotók
körében.
C) Az állam feladatai a b ü n t e t ő igazságszolgáltatás terén. A pol
gári korszak büntetőeljárásában - szervei által - sokkal m a r k á n s a b
ban volt jelen az állam, m i n t a m e g e l ő z ő k o r o k b a n . E n n e k talán leg
fontosabb oka, h o g y a m á r teljesen közjogiasult büntetőjog o k á n a
büntetőeljárásban a tényállást az állami szerveknek kellett felderíte
niük (mégpedig legtöbbször kényszerintézkedések igénybevétele
mellett). E feladat ellátására új állami o r g a n i z m u s o k a t h o z t a k létre
vagy régieket jelentősen átszerveztek. Ily m ó d o n elkülöníthetők az
eljárás k ü l ö n b ö z ő funkciói. Az új szervek k ö z ö t t elsőként e m l í t e n d ő
m e g a közvádlói h a t ó s á g k é n t fellépő ügyészség, amelynek voltak
ugyan előzményei a francia perjogban, de a kontinentális jogrend
szerben e k k o r i b a n h o n o s o d o t t csak m e g az intézmény. Ugyancsak
e k k o r épült ki a közvád előkészítésére rendszeresített r e n d ő r s é g
(csendőrség), s e k k o r i b a n k ü l ö n ü l el a bírósági szervezetrendszeren
belül a vizsgálat teljesítésére h i v a t o t t vizsgálóbírói tisztség, valamint
válik le a vizsgálat felügyeletére és a k ö z b e n s ő eljárásban való hatá
rozásra a v á d t a n á c s testülete. Végül m e g e m l í t e n d ő , hogy - a szabad-
455
ságvesztés b ü n t e t é s é n e k tipikussá válásával - ugyancsak a polgári
korszakban nyerte el mai formáját a büntetésvégrehajtás szervezet
rendszere.
D) Garanciális biztosítékok rendszere. A vegyes rendszer legna
gyobb újítása kétségkívül az volt, hogy a garanciális biztosítékok
egész rendszerét építette a büntetőeljárás szabályai közé. E biztosíté
kok feladata elsősorban az volt, hogy megakadályozzák ártatlan sze
mélyek elítélését, illetve az, hogy kizárják az esetleges bírói elfogult
ságot. Garanciális biztosítékként használták:
- a védelem szabadságát, amely ebben a k o r s z a k b a n m á r nemcsak a
terhelt védekezési lehetőségét, h a n e m v é d ő (ügyvéd) k ö z r e m ű k ö
dését is jelentette. A védő k ö z r e m ű k ö d é s e eleinte csak a bírósági
tárgyalás szakaszára k o r l á t o z ó d o t t , de pl. az olasz b ü n t e t ő per
rendtartás már a v é d ő n e k a nyomozási szakaszban való k ö z r e m ű
ködését is lehetővé tette;
- a vizsgálóbírót, aki a n y o m o z á s törvényességére felügyelt;
- a vádtanácsot, amely egyrészt szakértő felügyeletet gyakorolt a
vizsgálóbíró tevékenysége felett, másrészt pedig - a vád alá helye
zési eljárás keretében - d ö n t ö t t a v á d n a k a bíróság elé vitele kér
désében (ami egyben azt is jelentette, hogy a testület megakadá
lyozhatta azt, hogy általa bizonytalannak minősített váddal b ü n t e
tőpert lehessen indítani bárki ellen is);
- a bírói függetlenség intézményét, amely a X I X . század elején-köze
pén lett u r a l k o d ó felfogás E u r ó p a államaiban, s amely azt célozta,
hogy a politikai hatalom sem direkt (pl. a bíró utasítása a k o n k r é t
bűnügyben), sem indirekt m ó d o n (pl. a bíró kényszernyugdíjazása)
ne befolyásolhassa a b ü n t e t ő igazságszolgáltatást;
- a laikus elem részvételét az ítélkezésben (erről lásd az alapelveknél
írtakat);
- a közvetlenség és szóbeliség alapelvét, amely kizárta azt, h o g y a bí
róság, illetve a peres felek által n e m ismert és érzékelt bizonyíté
k o k o n és állításokon alapuljon az ítélet;
- nyilvánosságot, amelynek gyakorlati jelentősége abban volt, hogy
a tárgyaláson - de sokszor az egyéb eljárási cselekményeknél is - a
hallgatóság soraiban helyet foglaló újságírók az eseményekről tá
jékoztatták olvasóikat, alkalmasint visszatartva ezzel az ü g y d ö n t ő
személyeket bármiféle jogsértés elkövetésétől;
456
- a jogorvoslatok rendszerét, amely azt biztosította, hogy a per fősze-
mélyei az általuk sérelmesnek tartott ü g y d ö n t ő határozatot megtá
madhassák, lehetővé téve ezáltal az anyagi igazság érvényesülését.
2 . 2 . 3 . A per személyei
A m o d e r n k o r i büntetőeljárás viszonylag sok változást h o z o t t a per

személyeinek k ö r é b e n is: részint új szereplők jelentek meg az eljárás
ban, részint pedig megváltozott a régi szereplők státusa. A korszak
b ü n t e t ő p e r é n e k résztvevőit öt csoportba lehet sorolni, úgymint a) fő-
személyek, b) mellékszemélyek, c) ü g y d ö n t ő személyek, d) vádképvi
selők, e) segédszemélyzet. (Az alábbiakban csak az új szereplőkről
esik szó részletesebben, illetőleg azokról, akiknek a jogállása lényege
sen változott.)
a) Főszemélyek. A főszemélyek közé továbbra is a sértett és a ter
helt tartoztak. (Ez u t ó b b i elnevezés gyűjtőfogalom, a nyomozati sza
kasz gyanúsítottját, a bírósági szakasz vádlottját, illetve a végrehajtá
si szakasz elítéltjét is jelenti.) Közülük a terhelt helyzete lényegesen
megváltozott ebben a korszakban, hiszen míg az inkvizitórius eljárá
si rendszerben csupán tárgya volt az eljárásnak (akinek a jogokat - az
eljárás sikere é r d e k é b e n - csak n a g y o n szűken mérte a jogalkotó), ad
dig a polgári korszakban a terhelt ismét ügyféllé lett (mint volt az
akkuzatórius eljárási rendszerben). A jogok kibővítését már csak az
anyagi igazság elvének érvényesülése is indokolta (hiszen ha az ellent
m o n d á s lehetősége ki van zárva, a k k o r az n e m igazságszolgáltatás,
h a n e m csak üldözés). A m o d e r n b ü n t e t ő p e r b e n tehát a terhelt n e m
eljárási tárgy, h a n e m ügyfél, akinek a jogai csak annyi korlátozás alá
esnek, a m e n n y i b e n arra az eljárás érdekében feltétlenül szükség van.
N e m kényszeríthető tehát beismerésre, sőt, nyilatkozni sem tartozik,
m e r t 1. m i n d e n állítás bizonyítása a vádló kötelessége, 2. a n e m egy
értelműen bizonyított v á d a k a t pedig n e m lehetett a terhelt kárára ér
tékelni.
b) Mellékszemélyek. A korszak ennél a csoportnál n e m hozott lé
nyegi újításokat. Ami a k o n k r é t személyeket illeti, ide sorolhatók a
tanúk, a szakértők vagy a terhelt v é d e l m é t ellátó ügyleti képviselők,
az ügyvédek.
457
c) Ü g y d ö n t ő személyek. A korszak büntetőeljárásjoga ennél a cso
portnál hozta a legtöbb változást. A jogalkotások ugyanis kényesen
vigyáztak arra, hogy a megelőző korszakban olyannyira gyakori jus-
tizmordok, alaptalan vagy elfogult ítéletek, koncepciós perek emitt
lehetőleg ne fordulhassanak elő. E n n e k érdekében több új személy is
megjelent az ü g y d ö n t ő személyek k ö z ö t t (vizsgálóbíró, vádtanács, es
küdtszék), míg a m á r régtől ismert b í r ó n a k jelentősen átalakították a
jogi státusát.
1. A vizsgálóbíró az eljáró bíróság tagjai közül kijelölt bíró volt, aki
n e k az volt a feladata, hogy őrködjön a n y o m o z á s törvényessége,
illetve teljessége felett, valamint hogy az általa bizonytalannak ítélt
vádakat ne engedje a tárgyalási szakaszba jutni. Feladatából a d ó
d ó a n tehát a vizsgálóbíró az eljárás törvényességének egyik garan
ciális biztosítéka volt.
2. A vádtanács szintén garanciális biztosítékként m ű k ö d ö t t . A vádta
nács tagjait szintén az eljáró bíróság tagjai közül jelölték ki, funk
ciója egyrészt az volt, hogy szakértő felügyeletet gyakoroljon a
vizsgálóbíró tevékenysége felett, másrészt pedig az, hogy - a vád
alá helyezési eljárás keretében - d ö n t s ö n a vádnak a bíróság elé vi
tele vagy az eljárás megszüntetésének kérdésében.
3. M i k ö z b e n Angliában ezer esztendő óta folyamatosan m ű k ö d ö t t , a
kontinentális jogban csak az 1791-es francia a l k o t m á n y óta ismer
ték az esküdtszék intézményét: az akkori jogalkotó ugyanis úgy ta
lálta, hogy ez a forma a legalkalmasabb arra, hogy a laikus elem
(ez n e m jelentette azt, hogy jogvégzett e m b e r ne lehetett volna es
küdt) részt vegyen a b ü n t e t ő igazságszolgáltatásban. A jogintéz
m é n y helyét az 1808-as francia k ó d e x jelölte ki végérvényesen a
büntetőeljárás folyamatában, de h a m a r elterjedt E u r ó p a más álla
maiban, s a X I X . század ötvenes-hetvenes éveire m á r majd m i n d e n
államban m e g p r ó b á l k o z n a k vele (van, ahol kétszer is: Belgiumban
pl. Waterloo után eltörlik a testületet, de 1 8 3 0 - b a n újra bevezetik,
Ausztria, Spanyolország kicsit később ugyanígy tesz).
T ö b b lényeges különbség van a z o n b a n az angol, illetve a francia
mintájú esküdtszék között:
- M í g Angliában külön vádjury és ítélőjury, addig a k o n t i n e n s e n
csak egy esküdtszék m ű k ö d ö t t , amely az ún. ténykérdések felett
ítélt. Ide számították azt, hogy megvalósult-e bűncselekmény,
hogy milyen bűncselekménynek minősül az a d o t t cselekmény, s
458
hogy a terhelt-e a b ű n ö s (világos ezekből, hogy n e m csak ténykér
désekről ítélt a k o n t i n e n s esküdt polgára).
- Az angol ítélőjury e g y h a n g ú a n hozta meg elmarasztaló verdiktjét,
a k o n t i n e n s esküdtszékeiben ugyanehhez az egyszerű (7 szavazat)
vagy a k é t h a r m a d o s többség (8 szavazat) is elegendő volt.
- Az angol esküdt lelkiismerete és a törvény alapján hozta meg d ö n
tését, a francia e s k ü d t e k n e k viszont csak a józan eszük, a lelkiisme
retük szerint kellett feleletet adniok a bírói kérdésre, nekik n e m is
volt szabad a törvényre g o n d o l n i u k .
Az esküdtszéki tagságot Európa-szerte cenzusokhoz kötötték (bár
arra is volt példa, mint az 1 8 7 2 utáni Franciaországban, hogy eltekin
tettek ezektől a feltételektől). Leggyakrabban az életkori (általában be
töltött 3 0 . életév), a műveltségi (írni-olvasni tudás, iskolai bizonyít
vány), illetve a vagyoni (meghatározott nagyságú vagyon birtoklása,
fizetett adó összege), esetleg helybenlakási (Németország 1877-es tör
vénye) cenzusokat alkalmazták, az egyes országokban természetesen
eltérő tartalommal. A feltételeknek megfelelő személyeket - általában
területi közigazgatási egységenként - összeírták, ez lett az esküdtek
alaplajstroma. Ebből vagy éves lajstromot (Franciaország, Magyaror
szág) vagy r ö g t ö n szolgálati lajstromot sorsoltak (mint Ausztriában)
vagy állítottak össze (mint pl. Franciaországban és Magyarországon),
s közülük hívták be az adott ügy tárgyalásához a 30 esküdtet.
4. A m o d e r n k o r i büntetőeljárásban a bíró személyében is lényeges
változások következtek be. M ó d o s u l t m i n d e n e k e l ő t t az eljárásban
b e t ö l t ö t t szerepe: az inkvizitórius eljárási rendszerhez képest
- ahol ő látta el m i n d h á r o m eljárási főfunkciót - veszített jelen
tőségéből, á m b á r aktív szereplője m a r a d t az eljárásnak. Lényege
sebb ennél, h o g y a bíró jogi státusa is jelentősen megváltozott: a
polgári rendszerek ugyanis m e g h i r d e t t é k a bírói függetlenség
p r i n c í p i u m á t , s e n n e k megvalósulása é r d e k é b e n sorozatban szü
lettek m e g a k o n t i n e n s ilyen tárgyú törvényei. A szabályok az
egész k o n t i n e n s e n n a g y o n egyformák voltak: túl azon, hogy a bí
r ó t az a d o t t ügyben h o z a n d ó ítélet kapcsán senki n e m utasíthat
ta, a bíró n e m volt állásából e l m o z d í t h a t ó , n e m volt áthelyezhető
és m e g h a t á r o z o t t k o r elérése előtt nyugdíjazható. A bírói füg
getlenség szabályai általában összekapcsolódtak a bírói összefér
hetetlenség és a kvalifikáció passzusaival: az előbbi a gazdasági
politikai befolyásolhatóság lehetőségét kívánta kizárni, az u t ó b b i
459
pedig magas szakmai k ö v e t e l m é n y e k e t t á m a s z t o t t a bírói kar tag
jaival szemben.
d) A vád képviselői. A korszak büntetőeljárásjogában a vád képvi
seletére h á r o m személy volt jogosult.
1. A büntetőjognak legerőteljesebben a XV-XVII. században tetten
érhető közjogiasodásával p á r h u z a m o s a n jelentősen m e g n ő t t az el
járásokat megindító vádképviselő szerepe. K ü l ö n ö s e n igaz ez
Franciaországra nézve, ahol n e m s o k á r a - ministere public néven -
intézményesült is hivatala, s az 1670-es O r d o n n a n c e m á r őt bízta
meg - a sértett panaszának (ma úgy m o n d a n á n k : feljelentésének)
hiányában is - a vád képviseletével. A vádképviseletből a forrada
lom idejére v á d m o n o p ó l i u m lett, s ezzel p á r h u z a m o s a n a napóle
oni törvényhozás kiépítette az állami ügyészség szervezetrendsze
rét, amely egy, a m i n d e n k o r i k o r m á n y n a k alárendelt, szigorú hie-
rarchiájú állami szervet takart, amelynek elsődleges feladata a
büntetőeljárások megindítása, illetőleg a vád képviselete. E u r ó p a
más országaiban kivétel nélkül francia m i n t á r a szervezték m e g a
közvádlói szervezetet, különbséget leginkább a k o r m á n y t ó l való
függés erősségében, illetve a bíróságoktól való függetlenségben ta
lálni k ö z ö t t ü k (a n é m e t államokban pl. az ügyészeket a bírák k ö
zül választották).
2. Taxatíve meghatározott bűncselekmények esetében (pl. k ö n n y ű
testi sértés, levéltitok megsértése) a vádat a sértett is képviselhette:
ilyenkor beszélünk magánvádlóról. Ezek azonban csak magánvádas
bűncselekmények lehettek: olyanok tehát, amelyeket a jogalkotó
eleve kevésbé tartott veszélyesnek a társadalomra, és a sértettre bíz
ta annak eldöntését, hogy kívánja-e az államtól jogsérelme megtor
lását. A magánvádló léte általános volt az európai jogszabályokban.
3. Végül m e g e m l í t e n d ő a p ó t m a g á n v á d l ó , amely skót gyökerű jogin
tézmény, s amely Skócián kívül csak Ausztriában és Magyarorszá
gon volt ismert. A p ó t m a g á n v á d l ó itt szintén azonos volt a sértet
tel: ő olyan esetekben képviselhette a vádat, a m i k o r az a n n a k k é p
viseletére jogosított ügyész a vád képviseletét megtagadta vagy a
vádat elejtette (a p ó t m a g á n v á d lehetősége tehát csak közvádas
ügyekben merülhetett fel).
A magánvádló és a p ó t m a g á n v á d l ó az ügyészéhez nagyon h a s o n l ó
jogokat gyakorolhattak, azzal a különbséggel természetesen, hogy
kényszercselekményt (pl. motozás) egyikőjük sem r e n d e l h e t e t t el.
460
Ugyanakkor m i n d a m a g á n v á d r a , m i n d a p ó t m a g á n v á d r a igaz, hogy
azok képviseletét az ügyész b á r m i k o r át-, illetve visszavehette.
e) A segédszemélyzet. Ide sorolhatók a bírósági hivatalszolgától
kezdve a f o g d a ő r ö n át a halálos ítéletet végrehajtó h ó h é r i g mind
azok, akik a büntetőeljárás s o r á n a hivataloknak, illetőleg azok tiszt
ségviselőinek segédkeztek.
2 . 2 . 4 . A per lefolyása
A) A rendes eljárás. A vegyes rendszer büntetőeljárása öt szakasz

ra osztható, úgymint a) előkészítő szakasz, b) közbenső szakasz, c)
tárgyalási szakasz, d) perorvoslati szakasz, e) végrehajtási szakasz.
a) Az eljárás előkészítő szakasza két részre oszlott.
- A nyomozati szakban a b ű n ü l d ö z ő szerveké (rendőrség, csendőrség)
volt a főszerep, m e r t nekik volt tisztük az esetleges vádemeléshez
szükséges adatok megszerzése, illetőleg megállapítása. Az eljárás
nyomatékos (alapos) gyanú alapján, ügyészi döntésre indult meg.
- A vizsgálati szakban az addig összegyűjtött a d a t o k n a k bírói megál
lapítása, illetőleg kiegészítése t ö r t é n t annak érdekében, hogy ezál
tal d ö n t e n i lehessen arról, van-e helye tárgyalás elrendelésének
vagy pedig meg kell szüntetni a büntetőeljárást. A vizsgálati szak
tehát n e m más, m i n t szakmai felügyelet a nyomozás felett. A fel
a d a t o t ellátó vizsgálóbíró többféle percselekményt is végezhetett
munkája során, p é l d á n a k o k á é r t kihallgathatta a terheltet, szemlét
vagy szakértői vizsgálatot rendelhetett el stb. Ténykedésének ered
m é n y e k é n t vagy t o v á b b e n g e d t e az ügyet a következő szakaszba
vagy pedig megszüntette az eljárást. A vizsgálat lehetett fakultatív
vagy - a legsúlyosabb bűncselekmények kapcsán - kötelező.
b) A k ö z b e n s ő szakasz a vád alá helyezési eljárást foglalta magá
ban. A vád alá helyezés a vádtanács előtt lezajló, garanciális jellegű el
járási egység, amelynek az volt a célja, hogy a megalapozatlan vádak
ne jussanak a tárgyalási szakaszba. Lefolyása E u r ó p a nagyobbik ré
szén a francia forma szerint m e n t végbe: itt az öt tagból álló vádta
nács a vádiratot az ügyész jelenlétében tartott ülésen bírálta el, amely
nek e r e d m é n y e k é n t vagy vád alá helyezte a terheltet vagy meg
szüntette az eljárást. A d ö n t é s tehát n e m k o n t r a d i k t ó r i u s tárgyaláson
született, a tanács d ö n t é s e k o r a terhelt és védője n e m lehetett jelen.
461
Angliában a vád alá helyezési eljárás a vádjury előtt folyt, szintén n e m
k o n t r a d i k t ó r i u s eljárásban: a tárgyaláson csak a vád tanúit hallgatták
meg, a védelemét n e m , sőt, magát a terheltet sem. A h a r m a d i k for
m á t Ausztria használta (1873), innét vette át M a g y a r o s z á g (1896): ez
arról volt nevezetes, hogy a vád alá helyezési eljárás fakultatív volt.
Ez azt jelenti, hogy a közbenső szakasz két m ó d o n m e h e t e t t végbe,
vád alá helyezéssel vagy közvetlen idézéssel. V á d alá helyezésre akkor
került sor, ha a vádiratra a terhelt valamilyen - akár formai, akár tar
talmi - kifogást tett. Ezzel szemben közvetlenül idézték a terheltet a
tárgyalásra, ha ő a vádirat kapcsán n e m élt semmilyen kifogással.
c) A tárgyalási szakasz a megjelentek számbavételével indult, amit
a vádirat felolvasása, tehát a vád ismertetése követett: az ügyész p o n
tosan megnevezte az általa vádolt személyt és a jogforrást is megjelöl
ve meghatározta azt a bűncselekményt (illetőleg a n n a k minősítését),
amellyel a terheltet vádolta. Ezután a v á d l o t t kihallgatása követ
kezett, majd a bizonyítás. Ez utóbbi keretében a bíróság t a n ú k a t hall
gatott ki, szakértői véleményt kért be, szembesítést végzett, szemlét
tartott (ez olyan bírói cselekmény, amikor a bíróság vagy a n n a k egy
tagja a törvényben előírt alaki szabályok megtartása mellett a bűnügy
valamely fontos k ö r ü l m é n y é t saját közvetlen tapasztalata alapján ál
lapítja meg és foglalja jegyzőkönyvbe), illetve egyéb rögzített bizonyí
tékokat értékelt (ez u t ó b b i h o z s o r o l h a t ó k pl. az iratok, később a
fényképek, film- és hangfelvételek). Ezt k ö v e t ő e n a vád és a védelem
képviselője e l m o n d t á k perbeszédeiket (ennek során értékelték a bizo
nyítási eljárásban történteket), majd az utolsó szó jogán a vádlott ka
p o t t lehetőséget véleményének kifejtésére. Ezután a bíróság visszavo
nult ítélethozatalra, majd pedig kihirdették az ítéletet.
d) Perorvoslat alatt a fél perbeli cselekményét értették, amellyel a
bíróság határozatát - ha az a törvénnyel, az anyagi igazsággal vagy a
fél érdekével ellenkezett - a n n a k megsemmisítése vagy megváltozta
tása érdekében m e g t á m a d t a . M i k é n t az egész eljárás, a perorvoslati
szakasz is feltűnően hasonló volt egész E u r ó p á b a n , szinte m i n d e n h o l
ugyanazt a négy vagy öt perorvoslati formát ismerték:
1. a felfolyamodást, amely az eljárás során h o z o t t végzéseket (pl.
rendbírság kiszabása);
2. a fellebbezést, amely az eljárást lezáró, de n e m jogerős ítéletet tá
m a d t a meg, m i n d k e t t ő t eggyel magasabb fórum elé terelve;
462
3. a semmisségi p a n a s z t , amely az alsóbíróságnak fellebbezéssel meg
n e m t á m a d h a t ó ítélete ellen irányuló s az ügynek a jogi kérdések
szempontjából a felsőbíróságok által eszközlendő felülvizsgálatát
célzó perorvoslat;
4. a perorvoslat a jogegység érdekében azt a jogorvoslatot jelenti,
amelyet az ügyészség vezetője bármely büntetőbíróságnak tör
vénysértő jogerős határozata ellen a legfelsőbb bírói fórum előtt
nyújthat be, m é g p e d i g időbeli megkötés nélkül;
5. végül a perújrafelvételre olyan új tény vagy adat előkerülésekor
került sor, amelyek lényegesen befolyásolták volna a b ü n t e t ő p e r
végkimenetelét, s amely a már jogerősen befejezett b ü n t e t ő p e r b e n
a tévedések orvoslása céljából a b ü n t e t ő eljárásnak újbóli lefolyta
tását eredményezi.
A XVIII. század végén m e g e r ő s ö d ö t t a reformatio in peius tilalma,
ami annyit jelentett, h o g y a felsőbíróság n e m súlyosíthatta az alsóbí
róság által k i m o n d o t t büntetést. Ezt nevezik a mai napig is súlyosítá-
si tilalomnak.
e) Az eljárás utolsó szakaszában a jogerős ítélet végrehajtása törté
nik (erről lásd a k ö v e t k e z ő fejezetet).
B) Tárgyalás az e s k ü d t b í r ó s á g előtt. Esküdtbíróságnak nevezték
azt a bírói f ó r u m o t , amelynek az általában 3 fős szakbírói testület
mellett az általában 12 tagú esküdtszék is része volt. Az esküdtbíró
ság előtti tárgyalás az esküdtszék megalakításával kezdődött. A tár
gyalásra beidézett 30 esküdt közül először kisorsolták a 24 esküdtet
és a 6 p ó t e s k ü d t e t , akik közül a vád és a védelem felváltva, m i n d e n
indokolás nélkül visszautasíthatott bárkit, úgy azonban, hogy a végén
12 esküdtnek és 2 p ó t e s k ü d t n e k kellett maradnia. Az esküdteknek (és
a p ó t e s k ü d t e k n e k ) a tárgyaláson végig jelen kellett lenniük, jogállá
suk a szakbíróéhoz hasonlított. Az esküdtbíróság hatásköre az egyes
államokban természetesen k ü l ö n b ö z ő volt, de a sajtóval kapcsolatos,
valamint az egyéb politikai színezetű bűncselekményeket (uralkodó
ház tagjának sérelmére elkövetett, illetve államellenes bűntettek), to
vábbá a hosszabb szabadságvesztéssel fenyegetett cselekményeket ál
talában esküdtbíróságok elé vitte az egyes n e m z e t e k jogalkotója.
A tárgyalás a bizonyítás befejezéséig ugyanúgy folyt le, mint a ren
des eljárás során. A bizonyítás u t á n azonban egyelőre n e m a perbe
szédek következtek, h a n e m az esküdtekhez intézendő kérdések indít
ványozása, illetve megszövegezése. Ezek a kérdések a tényekre vonat-
463
koztak (ténykérdések, szemben a jogi szaktudást igénylő jogkérdések
kel, amelyekre a bírák adhattak választ), s úgy kellett ő k e t feltenni,
hogy azokra igennel vagy n e m m e l lehessen válaszolni. (Pl.: Igaz-e,
hogy X. Y. vádlott Nagygeresden 1 9 1 6 . n o v e m b e r 12-én este 10 óra
kor a T. F. tulajdonát képező házat, amelyben T. F. és családja lakott
és akkor b e n t is t a r t ó z k o d o t t , szándékosan felgyújtotta? Igen vagy
nem?) A kérdések megszövegezése s a perbeszédek után a bíróság el
n ö k é n e k fejtegetéseivel folytatódott a tárgyalás, amelynek során az
elnök megmagyarázta a laikus e s k ü d t e k n e k a k a p c s o l ó d ó jogszabá
lyoknak az ügy eldöntése szempontjából lényeges passzusait. Ezután
az esküdtszék visszavonult tanácskozásra, u t ó b b döntését (a verdik
tet) azonban m á r természetesen a tárgyalóteremben hirdették ki. Ha
ez elmarasztaló volt, akkor a szakbírák v o n u l t a k vissza tanácskozás
ra, hogy ítéletet hozzanak.
M e g e m l í t e n d ő még, hogy a bírák d ö n t é s é h e z n e m m i n d e n esetben
volt szükség az esküdtszék verdiktjére. Az angol jog szerint pl. beis
merés esetében a bíró az esküdtek meghallgatása nélkül is maraszta
ló ítéletet hozhatott. A norvég p e r r e n d t a r t á s szerint pedig ha a bírói
tanács egyhangúlag arra a megállapodásra jutott, hogy a vád tárgyá
vá tett cselekmény n e m b ü n t e t h e t ő (pl. m e r t elévült), az esküdtek
megkérdezése nélkül volt h o z h a t ó felmentő ítélet.
A most ismertetettől némiképp eltért az angol eljárás. A leglényege
sebb különbség talán az volt, hogy az angol esküdtszék kizárólag a vád
levél elfogadása vagy el n e m fogadása tárgyában d ö n t ö t t (tehát n e m
kérdésekre feleltek az esküdtek). Ugyanakkor közeledett is egymáshoz
az angol és a kontinentális eljárásjog, hiszen míg a vádjury előtti eljárás
a X I X . század végéig tipikus és általánosan használt eljárás volt, a szá
zad végén egyre inkább előtérbe került az ún. információs eljárás, oly
annyira, hogy 1933-ban megszüntették a vádjuryt. (Az információs el
járás nem egyéb, mint a vádjury mellőzésével t ö r t é n ő vádemelés, amely
hivatalból és a magánfél kérelmére egyaránt történhetett.)
2 . 3 . Kodifikációk
Egyöntetű volt a vélemény a XVIII. század végi E u r ó p á b a n , hogy

a büntetőeljárásjog sürgős r e f o r m o k r a szorul: a m é g m i n d i g zajló
b o s z o r k á n y p e r e k , a bírói stallumok ö r ö k ö l h e t ő s é g e , a t o r t ú r a s ű r ű
464
igénybevétele, a halálbüntetések gyakori alkalmazása szükségessé
tették ezt. A változások a forradalmi Franciaországot érték el legha
marább.
A) A francia C o d e d'instruction criminelle. Franciaországban az
A l k o t m á n y o z ó N e m z e t g y ű l é s 1 7 9 1 szeptemberében egy egészen új
vádrendszerű b ü n t e t ő p e r r e n d t a r t á s t alkotott. Ez a törvénykönyv el
törölte az 1670-es O r d o n n a n c e - o t , a hozzácsatolt utasítással az eljá
rást az esküdtszéki rendszerhez igazítja és érvényesíti a m o d e r n k o r i
büntetőeljárásjogi alapelveket. A bírói h a t a l o m gyakorlását a közigaz
gatástól elválasztott szervekre testálta, biztosította a törvény előtti
egyenlőséget, a védelemhez való jogot, továbbá a tárgyalási szakasz
ban a nyilvánosságot. A bírósági tárgyaláson érvényesítteti a szóbeli
ség, a közvetlenség (percselekményeiket a felek joghatályosan csak az
ítélethozatalra hivatott bíróság előtt tehetik meg), továbbá a kon-
tradiktórius eljárás (a vád és a védelem kölcsönös meghallgatása és
egyenjogúsága) elvét. A Nemzetgyűlés m á r 1 7 9 1 januárjában meg
szüntette a k ö t ö t t bizonyítást, illetve a k ö t ö t t bizonyítékok rendsze
rét és helyébe azt írta elő, hogy a bírák meggyőződésük alapján d ö n t
hetnek, azaz a bizonyítékokat szabadon mérlegelhetik.
Az igazi áttörést a z o n b a n N a p ó l e o n 1 8 0 8 - b a n kihirdetett C o d e
d'instruction Criminelle-je jelentette, amely a vád- és n y o m o z ó r e n d
szer elegyeként az ún. vegyes büntetőeljárási rendszert valósította
meg. A C o d e penallal együtt 1 8 1 1 . január l-jén hatályba lépett bün
tető p e r r e n d t a r t á s szerint vád nélkül nincs eljárás, de ha m á r sor ke
rült a vádemelésre, a bíróság a vádló akaratától teljesen függetlenül is
d ö n t h e t e t t az ügyben. A b ü n t e t ő k ó d e x trichotómikus rendszeréhez
igazodva hatásköri s z e m p o n t b ó l a b ü n t e t ő p e r e k e t h á r o m csoportba
sorolta: a b ű n t e t t e k az esküdtbíróságok, a vétségek a törvényszékek,
a kihágások pedig a r e n d ő r i büntetőbíróság elé tartoztak. A n y o m o
zást, illetőleg a per előkészítését az 1670-es O r d o n n a n c e szellemében
végezték: az eljárás ekkor n y o m o z ó elven alapult, írásbeli és titkos
volt. A vizsgálatot az ügyész kezdeményezésére a vizsgálóbíró végez
te a gyanúsított védőjének bevonása nélkül. Az eljárás második részé
ben, tehát a tárgyalás folyamán a vádelv, a nyilvánosság, a szóbeliség,
a k o n t r a d i k t ó r i u s tárgyalás és a védelem szabadsága, valamint az ügy
félegyenlőség elve érvényesült. Ez utóbbit az is segítette, hogy a bű
nösség jogerős kimondásáig vélelmezték a terhelt ártatlanságát, oly-
465
annyira, hogy a kontinentális eljárásjogban m é g beismerés esetén sem
volt mellőzhető a bizonyítás.
A C o d e d'instruction criminelle s ezzel a vegyes rendszer először
a z o k o n a területeken terjedt el, amelyeket N a p ó l e o n csapatai m e g h ó
dítottak (Belgium, Hollandia, egyes n é m e t államok). Jellemző azon
ban - s ez bizonyítja a vegyes rendszer h a l a d ó voltát - hogy az új
szisztéma lényegi intézményei a francia u r a l o m megszűnte után is
m e g m a r a d t a k ezekben az államokban, sőt 1848 táján továbbiak csat
lakoztak melléjük: a X I X . század utolsó h a r m a d á r a a vegyes rendszer
m á r egyeduralkodó volt E u r ó p á b a n .
B) A magyar eljárási k ó d e x . A C o r p u s Juris H u n g a r i c i b e az 1 8 9 6 .
évi X X X I I I . törvénycikként bevonult magyar b ü n t e t ő p e r r e n d t a r t á s
(Bp.) az európai büntetőeljárásjog-történet kimagasló színvonalú k ó
d e x é n e k tekinthető. Számtalan é r d e m e közül elsőként az említhető,
hogy a Bp. a fő- és a p ó t m a g á n v á d jogintézményével h a t h a t ó s a n kor
látozta az állami v á d m o n o p ó l i u m o t . Szintén lényeges, hogy az es
küdtszék intézményét ( 1 8 9 7 . évi X X X I I I . tc.) kiterjesztette a k ö z ö n
séges és a politikai cselekmények feletti ítélkezésre egyaránt, hogy a
terhelt eljárásjogi helyzetét az ügyfélegyenlőség eszméjének megfele
lően kívánta szabályozni. A Bp. által szabályozott eljárás k ö z é p p o n t
jában a főtárgyalás állt, aminek olyan következményei voltak pl.,
hogy a nyomozástól n e m kívánta a teljes igazság feltárását, megelége
dett annyival, a m e n n y i a vádemeléshez elegendő volt. H a s o n l ó a n
fontos, hogy világosan érvényesültek a szabad bizonyítás elvei, ami
ként az is, h o g y a lehető legkövetkezetesebben igyekezett megvaló
sítani a vádelvet. Ugyanakkor az egyén jogainak (alapvető emberi
jogok) védelmében valószínűleg a legmesszebb m e n t el a kortárs per
jogok közül. Erre vall például, hogy - szemben a francia vagy az olasz
kódexszel - m á r az előkészítő szakaszban is m e g e n g e d t e a v é d ő köz
reműködését.
III. Fejezet
3. BÜNTETÉSEK ÉS VÉGREHAJTÁSUK
3 . 1 . Korszakolás. A büntetések humanizálódása
A büntetések, illetőleg azok végrehajtása szempontjából E u r ó p a

eddigi t ö r t é n e t é b e n két korszak k ü l ö n í t h e t ő el: a) a testi büntetések,
illetőleg b) a szabadságbüntetések korszaka. Az első szakasz nagyjából
az 1700-as évek végéig t a r t o t t , e n n e k évszázadai alatt a bűncselek
m é n y elkövetéséért kirótt büntetést szinte kizárólag az elkövető tes
tére m é r t é k : lefejezték, kitépték a nyelvét, m e g b o t o z t á k , kalodába
zárták stb. M á s b ü n t e t é s szinte n e m is volt, talán csak a vagyoni bün
tetéseket (bírságok, vagyonelkobzás) lehet olyanként említeni, ami
n e m az elítélt testét sanyargatta.
A Beccaria fellépését k ö v e t ő n é h á n y évtizedben a helyzet gyöke
resen megváltozott: az a lényegi változás, amely az 1700-as évek má
sodik felében a b ü n t e t ő j o g o t jellemezte E u r ó p á b a n , a büntetésvégre
hajtás területén is tetten érhető. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezek a
változások kölcsönhatásban voltak egymással: a büntetőjog h u m a n i
zálódása m a g a u t á n v o n t a a végrehajtás emberségesebbé válását is. El
terjed t e h á t az ún. szabadságbüntetés, amelynek m á r n e m az volt az
elsődleges célja, h o g y fizikai fájdalmat okozzon az elítéltnek, h a n e m
ehelyett csupán szabadságától fosztotta m e g őt.
A változás természetesen n e m egyik n a p r ó l a másikra játszódott le:
n é h á n y évtizedre a n n a k ellenére szükség volt, hogy a büntetési for
mák lecserélése - történeti léptékkel mérve - rendkívül gyorsan meg
történt. Sok ország eltörölte például a halálbüntetést, igaz, többségük
egy-két évtized múlva visszaállította azt (lásd a következő p o n t b a n ) .
Angliában a X I X . század első h a r m a d á b a n enyhítették jelentősen az
addig kegyetlen büntetési rendszert. M e g s z ü n t e t t é k a n ő k testi bün
tetését, a halálbüntetést e k k o r t ó l akasztással és n e m felnégyeléssel
hajtották végre. Az 1848-as szabályozás kiemelkedő jelentőségű,
BÜNTETÉSEK ÉS VÉGREHAJTÁSUK
467
amennyiben a büntetési rendszer általános enyhítését hozta, s a halál
büntetést csak a gyilkosság és a felségsértés eseteire tartotta fenn.
1837-ben eltörölték a megszégyenítő büntetések nagy részét: a bot
büntetést és a korbácsolást ugyanis meghagyták a csavargókra és a
közszemérem megsértőire. Franciaországban szintén az 1830-as
években szakítottak azzal a szokással, h o g y az élet elleni cselekmény
elkövetéséért halálra ítélt elkövetőnek közvetlenül kivégzése előtt, a
bitófa alatt lecsapták az egyik kézfejét. Liszt adatai szerint Berlinben
1823-ban volt az utolsó megégetés, a kerékbetörést H a n n o v e r b e n
1840-ben, Poroszországban pedig 1851-ben törölték el.
3.2. A kódexek büntetési rendszere
A m o d e r n k o r i büntetőjog egyik találmánya, hogy az alkalmazott

büntetéseket n e m a célzott e r e d m é n y szerint kategorizálták (pl. test
fenyítő- és testcsonkító büntetések), h a n e m súlyosságuk alapján osz
tották két osztályba, m e g k ü l ö n b ö z t e t v e ezzel a fő- és mellékbünteté
sek csoportját. M i n d k é t kategóriában rendkívül változatos képet m u
tatott az európai szabályozás.
Ami a főbüntetések legsúlyosabbikát, a halálbüntetést illeti, min
denekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy ez a büntetési n e m a m o d e r n
kori büntetőjogban már n e m rendes, h a n e m csak rendkívüli büntetés:
míg a XVIII. században a cselekmények jelentős, ha n e m t ú l n y o m ó
részére halálbüntetést helyeznek kilátásba (egyes a d a t o k szerint ekko
riban Franciaországban 1 1 5 , Angliában 2 4 0 cselekményt toroltak
meg halállal), addig a X I X . században - ha egyáltalán létezett - csak
a legsúlyosabb élet elleni cselekményeket (ez 4 - 6 eset b ü n t e t ő k ó
dexenként) fenyegették ezzel a büntetési n e m m e l . De alig volt állam
E u r ó p á b a n , amely a XVIII. század m á s o d i k felében vagy a X I X . szá
zadban hosszabb-rövidebb ideig ne p r ó b á l k o z o t t volna a halálbün
tetés nélküli büntetőjoggal. A halálbüntetést ellenző ún. abolicionista
m o z g a l o m különösen az 1700-as évek utolsó h a r m a d á b a n (Toscana,
Ausztria, Oroszország), illetve az 1800-as évek közepe táján (Ro
mánia, Portugália, Hollandia, Olaszország) ért el jelentős - á m d e át
meneti - sikereket, míg végül a X X . század végére alig m a r a d t né
hány állam E u r ó p á b a n , amely továbbra is halálbüntetéssel riogatná
polgárait.
468
A főbüntetések másik nagy csoportja, a szabadságvesztés-bünteté
sek az iméntihez h a s o n l ó a n változatos képet mutattak. Abban leg
alábbis, hogy az egyes államok milyen fokozatait alkalmazták ennek
a büntetési n e m n e k . M a j d n e m m i n d e n h o l h á r o m vagy négy fokoza
tot ismertek (fegyház, fogház, államfogház, elzárás), de például Fran
ciaország, Olaszország ö t ö t (kényszermunka, fegyház, fogház, állam
fogház, elzárás), Ausztria, N o r v é g i a pedig kettőt (súlyos b ö r t ö n és
egyszerű b ö r t ö n , illetve fogház és elzárás).
A mellékbüntetések az egykor volt becsületbüntetésekkel mutat
nak r o k o n s á g o t , hiszen mindig valamilyen súlyosabb büntetés mellett
(innen a mellékbüntetés kifejezés) voltak csak alkalmazhatók (miként
az a középkori megszégyenítő büntetéseknél is jellemző volt). A m o
d e r n k o r i mellékbüntetéseket a polgári és politikai jogoktól való teljes
és végleges megfosztás, az ún. polgári halál helyett kezdték alkalmaz
ni, mégpedig két m ó d o n : vagy úgy, hogy valamilyen büntetési n e m
hez k ö t ö t t é k (pl. a fegyházbüntetéshez, ebben az esetben az ilyen
büntetéssel sújtott elítéltnek a u t o m a t i k u s a n a mellékbüntetés követ
kezményeit is el kellett viselnie), vagy úgy, hogy m e g h a t á r o z o t t bűn
cselekmények elkövetéséhez (pl. hivatalvesztésre ítélték azt, aki fog
lalkozása k ö r é b e n követett el végrehajtható szabadságvesztéssel h o
norált cselekményt). Az ide s o r o l h a t ó büntetések többfélék lehetnek:
1. megakadályozhatták az állampolgár politikai jogainak, foglalkozá
sának gyakorlását (hivatalvesztés);
2. v o n a t k o z h a t t a k a bűncselekmény elkövetése során használt eszkö
zök, illetőleg a bűncselekménnyel létrehozott dolgok elkobzására;
3. arra, hogy a külföldi elkövető a büntetése letöltése u t á n hagyja el
az országot (kiutasítás).
3.3. A szabadságkorlátozó büntetések
M i k ö z b e n igaz az, hogy - különösen a X I X . század utolsó harmadá

tól - a szabadságbüntetések rendszerében a szabadságvesztés-bünteté
sek voltak túlsúlyban, n e m szabad megfeledkezni az 1860-as, 70-es
évekig rendszeresen alkalmazott szabadságkorlátozó büntetésekről
sem. Ezek abban különböztek leginkább a szabadságvesztő büntetések
től, hogy n e m vonták ugyan el teljesen az elítélt fizikai szabadságát, de
akadályozták annak teljes gyakorlását. F ő b b formái az alábbiak voltak:
469
A) A kitiltás. A kitiltás a korszak szinte valamennyi b ü n t e t ő k ó
dexében megtalálható mellékbüntetés: e n n e k révén kötelezte az
adott állam a saját polgárát, hogy a megnevezett települést, netán na
gyobb területi egységet hagyja el. Megszorítás n a g y o n kevés létezett:
talán csak azt lehet említeni, hogy illetőségi községéből (ez leginkább
a mai állandó lakóhelynek felel meg) csak n a g y o n ritkán lehetett bár
kit is kitiltani.
B) A kiutasítás. A kitiltással szemben a kiutasítás olyan mellékbün
tetés, amely az országban t a r t ó z k o d ó idegen állampolgárra v o n a t k o
zott: bírósági ítéletben arra kötelezték a külföldit, h o g y hagyja el az
ország területét.
C) Rendőri felügyelet. A rendőri felügyelet alá helyezés n e m mellék
büntetés, h a n e m közigazgatási (általában rendőrhatósági) intézkedés.
Ebben n e m vonják meg az illető szabadságát, viszont arra kötelezik,
hogy meghatározott időközönként vagy i d ő p o n t o k b a n jelentkezzen a
hatóságnál, lakhelyének vagy tartózkodási helyének változását ugyan
ott jelentse be, bizonyos időben tartózkodjék a lakásán.
D) Deportáció. A deportáció javarészt politikai bűntettesek szám
űzését jelentette, amelyet általában államköltségen, sokszor a család
tagok utaztatását is fizetve hajtottak végre. Ritkán párosult vele m u n
kakényszer. M á r az ókori Hellászban (ostrakismos) és R ó m á b a n is
ismert jogintézmény volt (bár ezek sokszor önkéntes száműzetések
voltak, a várható büntetés előli menekülések). A m o d e r n korban Fran
ciaország és Oroszország intézményesítette: előbbi pl. az Ördögsziget-
re (Dreyfus kapitány), a Szent József szigetre, utóbbi Szibériába küld
te állampolgárait.
E) Transzportáció. A „ b ű n ö s gyarmatosítás", azaz a transzportáció
a köztörvényes b ű n ö z ő k n e k , az államköltségen végrehajtott valamely
gyarmatra szállítása, ahol ők általában k é n y s z e r m u n k á t voltak k ö t e
lesek végezni, s ahol bizonyos idő eltelte után visszatérhettek a civil
életbe, ám a g y a r m a t o t (gyarmati telepet) n e m hagyhatták el.
A transzportációt szinte mindegyik olyan e u r ó p a i állam alkalmaz
ta, amelynek voltak gyarmatai. A sort Anglia nyitotta meg, ahol
1682-ben és 1 7 1 7 - b e n az intézményt m i n t a súlyos b ű n e l k ö v e t ő k
rendes büntetési módját szabályozták. Az elítélteket e k k o r i b a n k ü l ö n
hajóval, 2-300 fős c s o p o r t o k b a n szállították Amerikába, ahol bérlők
vették meg ő k e t rabszolgák módjára, hogy ültetvényeiket műveljék.
Mivel 1775-ben az amerikai g y a r m a t o k tiltakoztak a „ b ű n ö s gyarma-
470
tosítás" ellen, 1788-tól a frissen felfedezett Ausztrália az új célterület.
(Az első 7 3 6 elítélt 1 7 8 8 . január 26-án szállt partra A r t h u r Philip
k o r m á n y z ó vezetésével, s alapította meg a későbbi Sydney városát.)
Lényeges változásokat a következő század közepe táján jegyeztek fel
az intézményről: 1 8 3 9 - t ő l n e m lehetett n ő k e t transzportálni Angliá
ból, 1857-től pedig férfiakat sem.
Franciaország 1 7 9 1 - b e n iktatta törvénybe a kényszermunka-bün
tetés eme végrehajtási módját. A francia jogalkotó meglehetősen libe
rálisan viszonyult az elítéltekhez: m e g e n g e d t e a jó magaviseletűek-
nek, hogy megnősüljenek, m a g á n o s o k n á l dolgozzanak, igaz, azt m á r
n e m engedte meg, hogy a gyarmati telepet elhagyják.
Oroszország szintén ismerte a transzportáció intézményét (itt
katorga volt a neve, amely kis gályát jelentett, az elítélteket ezzel szál
lították át a Kaszpi-tengeren). Egyes a d a t o k szerint 1 8 0 7 és 1 8 9 9 k ö
zött 9 0 0 ezer e m b e r t ítéltek el így; a végrehajtásnak hét fokozata volt,
fokozatonként r o m l ó k ö r ü l m é n y e k k e l , amelyek közül megemlíten
d ő , hogy sokan ó l o m b á n y á k b a n dolgoztak és hogy a fegyelmezés esz
köze a b o t b ü n t e t é s volt.
F) Relegáció. A relegációt Franciaország alkalmazta 1885-től: a
többszörös visszaeső b ű n e l k ö v e t ő k e t élethossziglanra valamely gyar
m a t á r a szállította. Ha egyéni relegáció t ö r t é n t , akkor munkakényszer
n e m érvényesült, az elítélt a g y a r m a t o n szabadon k ö t h e t e t t m u n k a
szerződést. C s o p o r t o s relegációnál azonban munkakényszer is érvé
nyesült.
A d e p o r t á c i ó , a transzportáció, de különösen a relegáció a h a t á r o
zatlan t a r t a m ú szabadságvesztés-büntetés előfutárainak tekinthetők.
Ez azt jelenti, hogy a büntetés időtartama ezekben az esetekben nagy
m é r t é k b e n függött az elítélt magaviseletétől: a n n a k általában csak a
m i n i m u m á t határozták meg, hogy m i k o r lett vége, az leginkább attól
függött, hogy az elítélt m e n n y i r e m u t a t t a a javulás jeleit. A relegá
ciónál m i n d e z azt jelentette, hogy az elítélt legkevesebb hat esztendő
múlva - jó magaviselete esetén - az anyaországba is visszatérhetett.
Felső határ a z o n b a n n e m volt meghatározva: k ö n n y e n előfordulha
tott tehát, hogy a javulásra n e m sok hajlandóságot m u t a t ó elítélt éle
te végéig sem látta viszont szülőföldjét.
471
3 . 3 . A szabadságvesztő büntetések;
börtönrendszerek
Azzal, hogy a m o d e r n k o r i b ü n t e t ő j o g b a n a testi büntetések helyett
a szabadságbüntetés lett a leggyakrabban alkalmazott büntetési m ó d ,
rendkívüli m é r t é k b e n m e g n ő t t a z o k n a k a büntetésvégrehajtási intéze
teknek a szerepe, ahol e szabadságvesztést az elítéltek eltöltötték.
Előzményét e büntetésvégrehajtási intézeteknek a megelőző idők
ben gyakorlatilag n e m lehet megtalálni: a szabadságvesztés az ó k o r b a n
és a középkor nagy részében n e m rendes büntetési eszköz, h a n e m csak
egyfajta biztonsági intézkedés, amelyet leginkább a mai vizsgálati fog
sággal lehet azonosítani. Valamelyes változást a XVI. század közepétől
lehet tetten érni: az akkoriban felépülő javítóházak, dolgozóházak
- mint amilyen a L o n d o n melletti Bridewell 1550-ből, a nürnbergi
1585-ből, az amsterdami 1595-ből, a h a m b u r g i 1614-ből - lesznek a
későbbi b ö r t ö n ö k elődei. Az is igaz azonban, hogy ezek az intézetek
ekkoriban még javarészt szociális színezetűek, hiszen n e m elsősorban
bűnelkövetőket, h a n e m csavargókat, koldusokat, fiatalkorúakat utal
tak az intézetbe, sőt, alkalmasint pénzért is lehetett ide beutalót ven
ni. N e m is az volt az intézmények célja, hogy büntessen, h a n e m a
m u n k á r a nevelés és a javítás.
Később, a XVII-XVIII. században m á r rendszeresen szabnak ki
ugyan fogságbüntetést, ám azt m é g n e m b ö r t ö n b e n hajtják végre.
A büntetés kapcsán tapasztalható rendezetlenség m i n d a z o n á l t a l kezd
visszaszorulni. A nagyobb v á r o s o k b a n jól-rosszul b ö r t ö n ö k e t ( p o n t o
sabban: b ö r t ö n ö k k é n t is használt intézeteket) építenek: IX. Kelemen
pápa a fiatalkorúaknak szánt San M i c h e l e t R ó m á b a n 1 7 0 4 - b e n , Ber
linben 1712-ben, M i l á n ó b a n 1766-ban. A szakirodalom egyöntetű
abban a véleményben, hogy az első igazi b ö r t ö n t M á r i a Terézia épít
tette a flandriai G e n t b e n 1 7 7 3 - b a n , de u g y a n e k k o r i az első magyar
intézet is a Pozsony melletti Szempcen. Változást h o z t a k ezek az évek
annyiban is, hogy igyekeztek emberi k ö r ü l m é n y e k e t t e r e m t e n i az
intézetekben. Ekkortájt írta (1777) az elrettentő francia börtönálla
p o t o k a t a saját b ő r é n is megtapasztalt J o h n H o w a r d A b ö r t ö n ö k álla
potáról című korszakos művét, amely n e m c s a k azért jelentős, m e r t
kendőzetlenül b e m u t a t t a az elképesztő európai b ö r t ö n á l l a p o t o k a t ,
h a n e m m e r t új célkitűzésként papírra vetette: n e m megsemmisíteni
kell az elkövetőt, h a n e m megjavítani. N é h á n y évtized m ú l t á n aztán
472
az akkor m á r a büntetésvégrehajtásban e g y e d u r a l k o d ó b ö r t ö n ö k b e n
kísérletet is tettek erre.
Kialakulásának idején még természetesen n e m voltak fokozatok: a
végrehajtás szigorúsága szempontjából a fogház, a fegyház, némely
helyeken az államfogház csak később vált el a b ö r t ö n t ő l . A büntetés
foganatosításának m ó d s z e r e szempontjából azonban már a kezdetek
től voltak különbségek, hiszen eltérő b ö r t ö n r e n d s z e r e k alakultak ki.
A) A magánelzárás (magánzárka) rendszere. Ennek a b ö r t ö n r e n d
szernek két változata volt:
1. A magányrendszerben vagy pennsylvaniai (philadelphiai) rend
szerben az elítéltek - azért, hogy magukba szállva megutálják bű
nüket, s ezáltal megjavuljanak - b ü n t e t é s ü k teljes idejét elkülönít
ve töltötték el: n e m c s a k k ü l ö n zárkában aludtak és dolgoztak, de
m é g a sétán sem találkoztak senkivel. Az első ilyen intézetet Cher
ry Hillben (Philadelphia) nyitották meg 1818-ban (más m u n k á k
szerint 1 8 2 8 - b a n ) .
2. Az elkülönítési rendszer belga találmány (ezért belga rendszernek
is gyakran említik). Itt is szegregálták az elkövetőt, mint a p e n n
sylvaniai rendszernél, de itt gyakran volt látogatója: a b ö r t ö n
igazgató, az intézet tanítója, lelkésze (tehát n e m a r o k o n a ) . Az el
különítés itt is teljes volt: az elítéltnek külön iskolai és templomi
fülkéje volt, itt is csak egyedül sétálhatott, sőt, ha az intézeten be
lül közlekedett, álarcot kellett viselnie.
A magányrendszer sokáig népszerű volt egyes országokban, a n n a k
ellenére, hogy n a g y o n h a m a r kiderültek hátrányai: a mozgáshiány
miatt (a zárkák 25 m³-nél kisebb légterűek voltak) sok volt a beteg
(izomsorvadás), az állandó egyedülléttől pedig sokan megőrültek.
E n n e k ellenére Belgium összes büntetésvégrehajtási intézete e rend
szer alapján m ű k ö d ö t t 1870-től, legfeljebb azt a felső határt húzták
meg, hogy a magánelzárás n e m lehetett 10 évnél hosszabb. Ugyanitt
1920-ig viseltek álarcot az elítéltek. Franciaországban 1951-ben még
törvény írta elő, hogy a hosszabb időre elítélteket büntetésük első há
r o m évében m a g á n y r e n d s z e r ű elzárásban kell tartani.
B) A hallgató rendszer. Az először 1 8 2 0 - b a n a N e w York állambe
li A u b u r n b e n alkalmazott hallgató rendszer (nevezik ezért auburni
vagy osztályrendszernek is) lényege az volt, hogy az éjjelre magánzár
kákba elkülönített, de nappal közös helyiségben dolgoztatott elítél
teknek a közös m u n k a ideje alatt n e m volt szabad megszólalniuk. Aki
473
a tilalmat megszegte, azt - egyesek szerint ostorral, más k u t a t ó sze
rint korbáccsal - fenyítették meg. (S ha e fenyítés miatt fájdalmában
jajgatott, akkor ismét megverték, hiszen n e m lett volna szabad semmi
lyen hangot hallatnia. E sajátos rendszabályozás kitalálása révén szer
zett magának kétes dicsőséget az auburni fegyintézet vezetője, Lynds
kapitány, akit a rabok „Új T o r q u e m a d a " - n a k neveztek, nyilván n e m
alaptalanul találva hasonlóságot a századokkal k o r á b b a n Spanyolor
szágban tevékenykedő hírhedt inkvizítor és a p a r a n c s n o k között.) Az
itteni foglyokat kezdetektől osztályokba is sorolták, a magasabb
osztályokban - ahova a jobb magaviseletű elítélteket sorozták - több
kedvezményt biztosítva. N é h o l ez utóbbit a jegyrendszerrel is kombi
nálták: a rabok magaviseletét osztályozták (ezt először a genfi fegy
házban alkalmazták, ezért genfi rendszernek is hívják a módszert) és
bizonyos pontszám elérése után az illető magasabb osztályba léphetett,
egyúttal több kedvezményhez juthatott. A X X . század fordulójára az
tán a hallgatást már elejtették, helyette az osztályozásra fektették a fő
hangsúlyt.
C) A fokozatos rendszer. A fokozatos rendszer a X I X . század k ö
zepén alakult ki, nagyjából egy időben kezdték alkalmazni angol és ír
változatát.
1. Az angol rendszerben h á r o m fokozatban hajtották végre a szabad
ságvesztést k i m o n d ó ítéletet. Az elítélt büntetése első 9 - 1 8 h ó n a p
jában éjjel-nappal m a g á n z á r k á b a n volt, azzal a céllal, h o g y az
állandó egyedüllét megbánásra és javulásra késztesse. A m á s o d i k
fokozatba kerültek már csak éjszaka voltak m a g á n z á r k á b a n , n a p
pal közös m u n k á n vettek részt. E b b e n a fokozatban alkalmazni
szokták az osztály- és jegyrendszert is (lásd a hallgató rendszer
kapcsán írtakat). Végül a h a r m a d i k fokozatot az elítélt feltételesen
szabadlábon töltötte, azaz elhagyhatta a fegyintézetet. Ide azonban
csak akkor kerülhetett, ha büntetésének legalább a h á r o m n e g y e d é t
(nők a k é t h a r m a d á t ) kitöltötte, az életfogytiglani szabadságvesz
tésre ítélt pedig legalább húsz évet töltött m á r a fegyintézetben.
A feltételes szabadlábra helyezés a normális polgári élethez való
visszatérést jelentette, hiszen az egykori elítélt szabad e m b e r k é n t
élhetett. És ha a feltételes szabadság ideje alatt semmilyen kifogás
n e m merült fel ellene, akkor - s é p p e n ez volt a m ó d s z e r nagy
horderejű újítása - büntetése f e n n m a r a d ó részét elengedték. Az
angol fokozatos rendszer nagyon népszerű volt E u r ó p á b a n : alkal-
474
mázták N é m e t o r s z á g b a n , H o l l a n d i á b a n , Olaszországban, Finnor
szágban, Svédországban, N o r v é g i á b a n és Magyarországon is.
2. M é g az angolnál is n a g y o b b sikert aratott az ír fokozatos rendszer.
A Sir Walter Crofton országos börtönfelügyelő által (ezért nevezik
az ír rendszert C r o f t o n - r e n d s z e r n e k is) 1 8 5 6 - b a n bevezetett szisz
téma h a s o n l ó k é p p e n épült fel, m i n t az angol rezsim. Egyetlen iga
zán lényeges különbség volt csupán: a nappali közös m u n k a és a
feltételes szabadlábra helyezés közé beiktatott ún. közvetítő inté
zet. Akit ide szállítottak, az m á r félig szabad ember volt: szabadon
választhatott m a g á n a k m u n k á t , s csak éjszakára kellett visszatérjen
a fegyintézet falai közé. M i n t a feltételes szabadságnál, itt sincs fe
gyelmi b ü n t e t é s : bármilyen kihágást követett el az illető, a u t o m a
tikusan visszakerült a fegyintézetbe.
A közvetítő intézetnek két célja volt: részint az elítélt reszocializá-
lásának megkönnyítését volt hivatva szolgálni, részint pedig „a társa
d a l o m n a k vele szemben táplált bizalmatlanságát" eloszlatni. E r e d m é
nyesen tette ezt, m e r t m i k ö z b e n Crofton visszavonulása után az ír
rendszer Írországban gyakorlatilag megszűnt, addig E u r ó p a más tája
in - Finnországtól M a g y a r o r s z á g o n át Olaszországig - továbbra is szí
vesen alkalmazott büntetésvégrehajtási módszer volt.
D) A javító (vagy Elmira) rendszer. A N e w York állambeli Elmira
mintaintézetében 1 8 7 6 óta alkalmazott javító rendszer alapeszméje
az volt, hogy a b ü n t e t é s célja n e m a megtorlás, h a n e m a javítás, az át
alakítás. E n n e k megfelelően az elítéltek szorgalmát és jóviseletét kü
lönösen h o n o r á l t á k . A r e n d s z e r b e n 4 osztály m ű k ö d ö t t , a frissen be
utalt rab a 3. osztályba került, a h o n n a n jegyei alapján (ezeket m u n
kavégzésére és tanulására kapta) m e h e t e t t a 2. osztályba, de akár a 4.-
be is. Tekintettel a z o n b a n arra, hogy a kedvezmények szempontjából
az egyes osztályok k ö z ö t t lényeges különbségek voltak, az elítéltnek
érdeke volt a magasabb osztályba kerülni. Leginkább az elsőbe: az ide
t a r t o z ó k a t ugyanis hat havi kifogástalan viselet u t á n feltételesen sza
badlábra helyezték, ha pedig feltételes szabadsága alatt hat h ó n a p i g
kifogástalanul viselkedett, büntetését kitöltöttnek tekintették.
IV. RÉSZ
AZ ÁLLAM KÜLSŐ
MEGJELENÍTÉSE
I. Fejezet
1. A HERALDIKA ÉS ALAPSZABÁLYAI
1.1. A címerhasználat kialakulása
A címerek kialakulása, m i n t személy azonosítására szolgáló szim

bólum, az általános felfogás szerint a keresztes h á b o r ú k h o z k ö t h e t ő .
E k k o r ugyanis elemi szükségletként lépett fel a Közel-keleti harcok
ban megjelenő európai lovagság nemzetközi k o n t i n g e n s é b e n a biztos
azonosítás igénye. Ezeknek a korai m e g k ü l ö n b ö z t e t ő jelvényeknek fő
jellemzője:
a) eleinte valószínűleg csak a sisakon használták, m i n t sisakdíszt (ld.
a francia „cimiere" = sisakdísz korai kifejezést);
b) ilyen m e g k ü l ö n b ö z t e t ő jeleket elsősorban a nemesség soraiba tar
tozó lovagság viselhetett, míg kíséretük: a csatlósok ebből ki vol
tak zárva;
c) a sisakon használt jelvény szükségszerűen a pajzson is alkalmazás
ra került, ami m á r a mai felfogás szerinti k o n k r é t címert jelenti.
(NB. olyan nézet is van, h o g y a híres Bayeux-i falikárpit - amely
az Angliát 1 0 6 6 - b a n elözönlő n o r m a n n h a r c o s o k a t jeleníti m e g -,
illetve a k á r p i t o n ábrázolt h a r c o s o k pajzsdíszei m á r tulajdonkép
p e n a legkorábbi címerek lennének!)
Az így kialakuló szimbólumrendszer a címerekre épül, mégis visz-
szautal a korábbi kezdetekre. Így:
a) a szó heraldikai értelmében teljes címernek a pajzson megjelenő
szimbólum illetve a címerfedél vagy siskadísz együttesét tekintik;
b) megjelenik a címer mellett a címerjel használata is. E n n e k ábrázo
lására és használatára ugyancsak h a s o n l ó állandóság jellemző mi
ként a címereknél. Ám a címerjel - a címerrel ellentétben - soha
sem kerül pajzsra, azt m i n d i g állandó háttér nélkül ábrázolják.
Használatának fő szabálya m a r a d , hogy az csak a n e m e s kíséretét,
vagy udvartartását illeti, míg a címertulajdonos saját m a g a és csa-
AZ ÁLLAM KÜLSŐ MEGJELENÍTÉSE
478
ládja a pajzson ábrázolt címert használja, ami külső szimbólum
rendszerében is eltér a címerjeltől;
c) eleinte m i n d e n k i s z a b a d o n maga választhatta meg címerét. A X I V
századtól kezd elterjedni az u r a l k o d ó k általi a d o m á n y o z á s , ami
később kizárólagos címerszerzési formává válik. E n n e k ellenére
számos helyen k o r l á t o z o t t a n f e n n m a r a d és elismert az önkéntes cí
merfelvétel szokása, m é g ha szűk keretek k ö z ö t t is (ld. a vezető
egyháziak máig élő ö n k é n t e s saját címer kialakításának, illetve ön
kéntes címerfelvételének szokását).
Az európai címerhasználat állandósulásával kialakul egy külön tu
domány. Ezt pedig az eredetileg a címereket nyilvános ünnepségeken
illetve lovagi t o r n á k o n megjelenítő és magyarázó h e r o l d o k r ó l heral
dikának nevezik el. A heraldika tehát a címerek t u d o m á n y a , illetve az
általuk k i m u n k á l t szabályrendszerek szolgáltak alapul az európai ál
l a m o k c í m e r a d o m á n y o z á s á r a , azok használatára, valamint e téren az
állami ellenőrzés kialakítására.
A címer k ü l ö n b ö z ő elnevezéseiben is utal a k o r fegyveres rendsze
rével való kapcsolatára, illetve h a d i t o r n á n o k o n és h á b o r ú k b a való
használatára. M a g y a r u l címernek nevezzük a pajzsra helyezett jel
vényt, ami a francia cimiere = sisakdísz szóból jön. Bár itthon a ké
sőbbi pajzs és sisakdísz m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e k é n t a középkori magyar
nyelvben csak a sisakdíszre az „orrjegy" kifejezést is használták. Lati
nul h a g y o m á n y o s a n az oklevelek az A r m a = fegyver szót alkalmaz
zák, aminek megfelel a n é m e t Waffen = fegyver kifejezés is.
H o l h a s z n á l t á k hivatalosan a címereket? Erre többféle lehetőség
volt:
a) lovagi t o r n á k o n ;
b) p e r d ö n t ő bajvívásokon;
c) h á b o r ú k b a n ;
d) később a címerek elterjedésével p á r h u z a m o s a n a címerek megje
lennek m é g a pecséteken és a zászlókon is.
A címerek „ m a g á n h a s z n á l a t a " roppant változatos. Szokás volt a ko
rai időkben azoknak a ruházaton való megjelenítése. Innen származtat
ható az a még múlt században is élő gyakorlat, hogy egy-egy uralkodó
heroldja egy másik udvarban urát képviselve hivatalos alkalmakon az
államcímert, illetve annak színeit megjelenítő ruházatot hordott.
A m i n d e n n a p i használati tárgyakból a főként fémből készülteket
diszítették címerrel (kupák, tálak stb.). U g y a n a k k o r a saját birtokban
A HERALDIKA ÉS ALAPSZABÁLYAI
479
lévő vár, kastély, illetve kegyúri t e m p l o m o k m i n d k ü l ö n lehetőséget
adtak a címerek megjelenítésére. A magánkegyúri jogok foglalatában
az ún. tiszteleti jogok k ö z ö t t az egyik különleges jogosítvány volt a
kegyúr családi címerének a t e m p l o m b a n való elhelyezése. K ü l ö n szo
kás rendszere alakult ki a temetés során a címerhasználatnak. Eleve
m á r az elhunyt ravatalát, az ún. „castrum doloris"-t b o r í t o t t á k be az
elhunyt ún. halotti címerével. M a g á t a címert a temetési szertartás so
rán külön is h o r d o z t á k . E n n e k végső lecsapódása a sírt fedő k ö v e k e n
való kifaragása a címereknek, amelyek máig szinte a legtöbb tudósí
tást a d n a k a korabeli címerhasználati divatról.
Elkülönült szabályrendszere alakult ki a címerszerzésnek. Eredetileg
csak a fegyverképes férfiak hordtak címereket, így főleg hozzájuk köt
hető a címerszerzés szabályozása. Legkorábban valószínűleg mindenki
maga választotta címerét, azaz későbbi szóhasználattal ún. önkényes cí
merfelvétel történt. Ma már csak az egyháziak esetében m a r a d t fenn az
önkéntes címerfelvétel. Szokás volt hadi viszonylatokban a felettes cí
merelemének az átvétele is, ami az adott katonai csoporthoz tartozást
fejezte ki, aminek éppen a hűbéri kapcsolatok miatt volt jelentősége.
Ugyanakkor a XIII. században hirtelen kivirágzó címerhasználat során
az újabb kuatások szerint a korábbi idők pogány szimbólumai is átmen
tésre kerülhettek. Ilyennek tekintik például a lengyel heraldikában a
családi címerekben oly gyakori ún. r ú n a jeleket. Magyar viszonylatban
Györffy György fejtette ki hatásosan nemzetségi címereinkben a koráb
bi nemzetségi totemállatok továbbélésének lehetőségét a címerekben.
(NB. szerinte a törzsfői genusokból származó családok esetében minde
nütt kimutatható az oroszlán, mint címerállat, amit azután az Á r p á d o k
családi címerében megjelenő hét oroszlánnal is összefüggésbe hoz.)
É p p e n a sokszínűségből a d ó d ó szabálytalanságok illetve a herol
d o k tevékenységének e r e d m é n y e k é n t a X I V . századra m á r kialakult
nak m o n d h a t ó nemcsak a címerhasználat de egyáltalán a címerszer
zés szabályozása is. C í m e r t lehetett szerezni:
a) n ő k esetében házasságkötéssel;
b) gyermekek esetében születéssel, illetve az ezzel egyenértékű: tör-
vényesítéssel és örökbefogadással;
c) adományozással;
d) N y u g a t - E u r ó p á b a n kereskedelmi adásvétellel is.
E n n e k tükrében kialakultnak m o n d h a t ó igen k o r á n az is, hogy, kik
n e m h a s z n á l h a t t a k címert:
480
a) kezdetben a n ő k (mivel n e m voltak fegyverképesek);
b) az egyháziak;
c) az u r a l k o d ó ;
d) a p o l g á r o k és más n e m t e l e n e k .
Idővel ez a szabály o d a szelídül, hogy a fentiek csak sisakot n e m
viselhettek címerpajzsukon. M i n d e n e s e t r e a szabály szoros össszefüg-
gést m u t a t a korabeli peres eljárással is. Hiszen p e r d ö n t ő párviadal
esetén é p p e n a fentiek (a n ő k , az egyháziak, a király és a n e m nemes
rendűek) n e m állhattak ki személyesen bajvívásra, h a n e m maguk he
lyett viadort, latinosan pugilt kellett alkalmazniuk. (NB. forrásokból
tudjuk, hogy a XIII-XIV. században m á r a magyar királynak is állan
dó pugilja van, aki per esetén bajt ví a király helyett és nevében.)
A későbbi fogalmaink szerinti címer t ö b b összetevőből állt:
a) címerpajzs, rajta a címeralakkal illetve címerképpel;
b) sisak a sisakdísszel;
c) sisak helyett más címerfedél: k o r o n a vagy csak egyszerűen sisak
nélküli sisakdísz, m á s k é p p e n o r o m d í s z ;
d) sisaktakarók;
e) pajzstartók vagy t e l e m a n o k ;
f) j e l m o n d a t (devise) és csatakiáltás;
g) u r a l k o d ó i címereknél címersátor.
1.2. A címerábrázolás általános szabályai
Legfontosabb szabály, hogy a címerpajzs tulajdonképpen t ü k ö r

k é p . Tehát sohasem szembe nézetből, h a n e m fordítva, a viselő olda
láról értelmezzük, illetve olvassuk. E n n e k megfelelően a pajzs „heral-
dikailag jobb", azaz előkelőbb oldala a szembe n é z ő szerinti bal oldal,
míg a „heraldikai b a l " oldal a szembe n é z ő szerinti jobb oldal. Bármi
lyen pajzsra helyezett szimbólum címernek minősíthető, ha ábrázolá
sa megfelel a heraldika szabályainak. Így az üres pajzs, azaz „tar
pajzs" is címer. E n n e k az üres felületnek az egyszerű díszekkel való
kitöltése a „damaszkolás" vagy „ h í m " .
A címeralakokat vagy c í m e r k é p e k e t a pajzson az ún. heraldikai
m á z a k k a l ábrázoljuk. E n n e k h á r o m csoportja van:
a) színek: v ö r ö s , kék, zöld, fekete és bíbor;
b) fémek: arany és ezüst (rendszerint sárgával és fehérrel ábrázoljuk);
481
c) szőrmék vagy b u n d a b ő r ö k : hermelin, mál vagy evet (a szürke m ó
kus bundája).
Főszabály ezek alkalmazásánál, hogy csak egymást váltva használ
hatók. Azaz színre fém és fémre csak szín következhet.
A pajzs alakjára nézve igazából nincs kialakult szabály. Bármilyen
pajzson ábrázolható a c í m e r k é p , ami a t ö r t é n e l e m során előfordult.
(Közép- és Kelet-Európa államai heraldikájának különlegessége a tár
csapajzs gyakori használata, illetve e n n e k az olasz reneszánszban
kifejlesztett sajátos változata az ún. „lófejű pajzs") Kivétel ez alól az
angol heraldika. O t t máig m e g k ü l ö n b ö z t e t i k a férfiak és n ő k pajzsát.
A férfiaké ugyan ott is tetszőleges lehet, ám a n ő k csak a rombusz
alakú ún. „ r u t a p a j z s o n " használhatják családi címereiket. M é g p e d i g
az angol szabály szerint a nő rendes pajzsot csak házassága t a r t a m a
alatt használhat, tudniillik a férje címerpajzsát használhatja, de a n n a k
is csak a bal oldalát. M í g férjhezmenés előtt, illetve válás u t á n k ö t e
lesek visszatérni a rutapajzs használatára.
Megjegyezzük, h o g y a n ő k címereinek rutapajzson való ábrázolá
sa általánosan elterjedt lehetett a k ö z é p k o r i E u r ó p á b a n . Ékes példája
e n n e k az ún. Ausztriai M a r g i t féle falikárpit, amely 1 5 2 8 - b a n ké
szült. E kárpit a maga díszes reneszánsz szimbólumaival és címerei
vel az 1515-ös híres H a b s b u r g - J a g e l l ó házassági szerződést, illetve
feltehetően a n n a k öröklési jogi konzekvenciáit kívánta manifesztál
ni. A kárpit címerei e n n e k megfelelően (NB. II. Lajos magyar király
1 5 2 6 - b a n meghalt, t e h á t a kárpit az ő halála u t á n készült.) felül az
a k k o r m á r magyar királlyá k o r o n á z o t t H a b s b u r g I. F e r n i n á n d illet
ve magyar felesége Jagelló A n n a , míg az alsó s o r b a n a korábbi m a
gyar királyi pár II. Lajos és H a b s b u r g M á r i a címereit ábrázolta. Fel
t ű n ő , hogy m i n d k é t királynő címere a k á r p i t heraldikai bal oldalán
helyezkedik el, s királynői mivoltuk ellenére is csak rutapajzson jele
nítették m e g azt, míg férjeiknek a rendes pajzsos címer járt ki, az
u r a l k o d ó k a t megillető k o r o n á s címerfödéllel. További érdekesség,
h o g y a k á r p i t o t valószínűleg m e g r e n d e l ő illetve készíttető Ausztriai
M a r g i t , az akkori N é m e t a l f ö l d kormányzója, aki I. M i k s a n é m e t
r ó m a i császár leánya volt Burgundiai M á r i á t ó l , bár saját címerét a
k á r p i t k ö z e p é r e helyeztetve, azt szintén csak rutapajzson ábrázoltat
ta, címerfödélként pedig mindössze főhercegi k o r o n á t helyeztek paj
zsára, ellentétben az ábrázolt r o k o n hölgyek királyi k o r o n á s rutapaj
zsával.
482
A pajzson ábrázolt c í m e r k é p e k idővel megsokasodhattak. Ugyanis
a p o p u l á c i ó növekedésével, illetve a házasságkötésekkel növekedett a
címerekkel bírók száma. (Idővel a n ő k is az öröklési szabályok válto
zása miatt kezdtek címert használni ld. feudum femininum, az egyhá
ziak n e m k ü l ö n b e n stb.) Angliában máig élő szabály, hogy ha valaki a
család utolsó nőtagját veszi feleségül, akkor köteles annak címerét
most m á r saját családi címerébe beépítve viselni.
T ö b b címer együttes ábrázolása esetén eleinte a címerpajzsok egy
más mellé helyezésével érték el a kívánt együttes szimbolikát. Majd
két fő változat alakult ki t ö b b címer együtt ábrázolására:
a) pajzsok egymásra helyezése;
b) a pajzs többszörös osztása, k ü l ö n ö s e n negyedelése.
Az első változat esetén, ha t ö b b pajzsot helyezünk egymásra, ez
legfeljebb h á r o m m a l lehetséges. Ilyenkor az elnevezések alulról kö
zép, azaz a legkisebb felé haladva: alappajzs vagy öregpajzs, boglár
pajzs, legbelül pedig a szív pajzs. A legfontosabb (gyakran a régibb)
címerelem természetsen legbelül a szív pajzsban található. Negyede
lés vagy más többszörös osztás esetén a pajzs heraldikai jobb felső sar
kából haladva folyamatosan sorszámozzuk a mezőket. Egyszerű ne
gyedelés esetén a legfontosabb (esetleg legrégibb) címerelem az első
m e z ő b e n helyezkedik el, míg többszörös osztásnál a pajzs mértani k ö
zéppontjában lévő m e z ő n .
A negyedelés kapcsán kell szólni a pajzs klasszikus osztóvonalairól.
A pajzs függőleges osztását nevezzük hasításnak, míg a vizszintes osz
tását vágásnak. Tehát ilyen értelemben olvasható az angol állam
címerről, hogy az egy k ö z é p e n egyszer hasított, ill. vágott pajzsot
jelent. Ugyanígy például a magyar államcímer olvasata: középen egy
szer hasított, míg jobb oldali mezejében hétszer vágott pajzs.
Szintén a több címerkép elhelyezését szolgálja az angol heraldika
által kedvelt szarufa, ill. ágas, amely a pajzs terén legalább h á r o m cí
m e r k é p ábrázolását teszi lehetővé. Ezek tulajdonképpen a pajzs ha
rántosztásából fejlődtek ki. Az oldal vagy harántosztás k ü l ö n b ö z ő je
lentésű, attól függően, hogy a harántosztást a heraldikai jobb vagy
bal oldalról végzem. Ezt a klasszikus heraldika egyébként „címertö-
rés"-nek nevezi. A heraldikai jobb harántosztás a közép-európai he
raldikában a család fiatalabb ágnak a jelölésére szolgál. A heraldikai
bal harántosztás az ún. „ b a s t a r d " ágat, azaz a család törvénytelen
kapcsolatból való származását jelenti. Számos ma is élő nyugat-euró-
483
pai arisztokrata család büszkélkedik ilyennel, hiszen valamelyik ős
anyjuk egykoron valamelyik u r a l k o d ó kedvese volt. A kapcsolatból
származó gyermekeket általában arisztokrata címmel látta el a tör
vénytelen apa, az u r a l k o d ó , s rendszerint m e g e n g e d t é k a családi cí
mer használatát is egy balharánt pólya, tehát a bastard jel alkalmazá
sával. T ö b b s z ö r ö s jobb ill. balharánt osztás eredményezi a sakkozott
vagy heraldikai pontossággal rutázott pajzsot.
A pajzsnak vizszintes osztással, tehát vágással keletkező részeiből
- ha csak két vágást alkalmazunk - nevezzük a felső h a r m a d o t pajzsfő
nek, míg az alsó harmadot pajzstalpnak. Ennek a hierarchia szempont
jából van jelentősége. Különösen kiemelkedik a pajzsfő, mivel az e
helyen ábrázolt címerkép hivatott jelezni az alárendeltséget. Ez családi
viszonylatban az öröklésre jogosított helyét jelzi az öröklési paren-
télában, míg közjogi viszonylatban a személy vagy testület alárendeltsé
gét valamely hatalomgyakorló, illetve a címeradományozó irányába.
M a g á n viszonylatokban m i n d m á i g az angol heraldika használja
előszeretettel a pajzsfőt a születési sorrend megjelölésére (elsőszülött
= torna gallért k a p ; míg a másodszülött = holdsarlót; végül a harma
dik fiú = egy ötágú csillagot), amit a régi heraldika gyakran „címertö-
rés"-nek nevez. Ennek a jelzésnek jelentőségét különösen kiemeli,
hogy az angol hűbéri jog szabályai szerint a vagyon csak az elsőszülött
fiút illette. Közjogi viszonylatokban, különösen városok és más testü
letek esetén itt, a pajzsfőben szokás ábrázolni az a u t o n ó m i á t a d o m á
nyozó vagy megerősítő személy (rendszerint uralkodó) címerének egy
jellegzetes elemét, ami ily m ó d o n szimbolikusan is hivatott jelezni az
alárendeltséget. (NB. a régi hűbéri láncolatban a vazallus rendszerint
ide emelte át a hűbérura címerének egyik elemét!) M í g a pajzstalp a
fontossági sorrendben legutolsó jelnek a helye.
N y u g a t - E u r ó p á b a n , különösen a spanyol és portugál, de néha
francia heraldikában is előszeretettel alkalmazták a pajzsok keretelé
sét. Ez a „ b o r d e u r " vagy keret eredetileg az Ibér-félszigeten arra szol
gált, hogy azon jelezzék a feleség címerének valamely jellegzetes ele
mét. Ráadásul azt többször megismételve. Tehát a kereten elszórva
például csiilagokat, vagy bástyákat stb. találunk. Később bizonyos
fontosabb elemek is itt a kereten k e r ü l h e t t e k jelölésre, k ü l ö n ö s e n ha
nagyon összetett volt a címer. De arra is van példa, hogy valamely
magánszemély vagy testület egyik pajzsmezejében az állami címert al
kalmazhatja ilyen kereteit megoldással.
484
Tehát összefoglalóan azt m o n d h a t j u k , hogy a heraldika történeté
ben több lehetőség is kialakult a s z i m b ó l u m o k fontosságának illetve
a hierarchizáltságnak kifejezésére. Egyrészt a legrégibb a negyedelt
pajzs első mezeje. T ö b b e s osztatú pajzsnál viszont a pajzs közepe.
M í g egymásra tett pajzsoknál a szívpajzs a lényeges jel helye. Ám
pajzsfő alkalmazásánál ez a felső h a r m a d a hierarchizáltság kitünte
tett helye. Végül a pajzs kerete is alkalmas lehet bizonyos elemek fon
tosságának hangsúlyozására.
M a g a a pajzs elhelyezése is esetenként jelentőséggel bírhat. Így a
közép-európai heraldikában a pajzsot rendszerint a címert a d o m á n y o
zó u r a l k o d ó nevének az irányába döntik, rendszerint az oklevél felső
sarkában balra, azaz a heraldikai jobb irányába mivel ott kezdődik az
u r a l k o d ó titulusa. Ez egyúttal a tisztelet kifejezését is szolgálja. A né
met birodalmi címeradományozásoknál m á r ez nem figyelhető meg,
mivel rendszerint az oklevél közepére festették a címert. H a s o n l ó a
helyzet a címerben lévő címerképekkel is, amennyiben az ábrázolt élő
lényeknek az a d o m á n y o z ó neve, tehát a heraldikailag jobb felé kell
fordulni. Közismert jelzés a felfelé fordított pajzs, ami m á r régtől fog
va a közép-európai heraldikában az „ultimus familiae", azaz a család
utolsó tagjának jelzésére szolgált, a n n a k temetésén.
1.3. Mesteralakok és címerképek
A címereken ábrázolt alakokat, képeket h a g y o m á n y o s a n két nagy

csoportba osztja a heraldika. Egyik a „heroldalak vagy mesteralak",
míg a másik a tulajdonképpeni „címerkép". A címerkép kategórián
belül is m e g k ü l ö n b ö z t e t n e k :
a) élő világ lényei és jelenségei;
b) képzeleti alakok;
c) mesterséges alakok.
Heroldalak vagy mesteralak a pajzs geometriai osztásával jön létre.
M á r az emlegetett függőleges, vízszintes és harántosztások is némely
szerző szerint a mesteralak kategóriájába is sorozhatók, különösen a ru-
tázott pajzs. Ilyen geometriai osztásból jellegzetesek: a cölöp, a pólya, a
szarufa, ill. a keresztek. A cölöp két párhuzamos hasítás eredménye, ami
a pajzs egyharmadát kell hogy jelentse. Az ily m ó d o n h á r o m mezőre
osztott pajzsnak ha eltérőek egymástól a mázai, akkor a középső függő-
485
leges osztásból keletkezett mezőt cölöpnek hívjuk. Ugyanezen osztás
vízszintesen, tehát két vágás eredményeként pólyát hoz létre. Pólyát
mindig csak párhuzamos osztások eredményeznek. Páratlan vágások
esetén pedig csak vágásos címerről beszélünk. Ezért mondjuk, hogy a
magyar államcímer jobb oldali mezeje n e m pólyás, mivel hétszer vágott.
A keresztek kategóriájában két nagy c s o p o r t k ü l ö n ü l el, úgymint a
hosszú egyenes szárú latin kereszt, másrészt az egyenlő szárú g ö r ö g
kereszt. E u r ó p a a g ö r ö g kereszttel a keresztes h á b o r ú k s o r á n ismer
kedik meg, főleg a lovagrendek közvetítésének eredményeként máig is
használják.
A latin kereszt eredete az ún. Antonius vagy „füles" keresztre megy
vissza, amelynek egyik változatát a Kopt egyház ma is használja. Je
lentésében egyesek a régi egyiptomi életszimbólumra vezetik vissza.
A gyakorlati életben, katonai viszonyok között a késő-római hadse
regben nyert jelentőséget. Itt az eredeti légió-jelvényt, a lándzsanyél
re tűzött sasmadarat, mint a győzhetelen n a p n a k a p o g á n y szimbólu
m á t cserélték le az ugyanezen lándzsára tűzött kereszttel. Ez a lándzsa
tetején elhelyezett táblába rajzolva, m á r m i n t a kereszt, görögösen
„ l a b a r u m " elnevezéssel bírt a bizánci b i r o d a l o m b a n . A magyar kirá
lyok, így m á r valószínűleg Szt. István is ezt veszik át, ahogy azt az Ist
ván utáni h a r m a d i k királyunk I. András T i h a n y b a n lévő sírfedőlapján
ma is látható. Így szerepel András fiának, S a l a m o n királynak a pén
zein is h á r o m egyenes hosszú ún. k ö r m e n e t i vagy latin kereszt. (NB.
elsősorban n e m egyházi jelentése van, h a n e m , csak annyit tesz, mint
a katonai hatalom, azaz az i m p é r i u m gyakorlója keresztyén ember.)
Érdekes még, hogy a Skandináv világ máig ezt a hosszú k ö r m e n e t i ke
resztet vízszintes helyzetben ábrázolja ill. használja.
Ez a kereszt azután Bizáncban m e g k e t t ő z ő d i k , amit III. Béla h o z át
Magyarországra. Az ő uralkodásától kezdve nagyjából folyamatosan
ez a királyi jelvény M a g y a r o r s z á g o n . Jelentése:
a) a királyi hatalom jogosítványai;
b) a hatalomgyakorlók k ö r e .
E kettős kereszt változatai még az egyenlő szárú ún. lotharingiai
kettős kereszt, amely magyar hatásra, N á p o l y o n keresztül, a magyar
királylányokai k ö t ö t t nápolyi házasságok révén került oda, illetve ké
sőbb o n n a n (szintén házasságokkal) Franciaországba. Ugyanakkor az
o r t h o d o x egyház, elsősorban az orosz egyház ezt a kettős keresztet
m á r h á r m a s keresztként használja. ( M e g k ü l ö n b ö z t e t e n d ő az ún. pá-
486
pai h á r m a s kereszttől, mivel a p á p á é , akárcsak a magyar kettős ke
reszt a felső részén - egymással p á r h u z a m o s a n - tartalmazza a h á r o m
egymástól eltérő m é r e t ű keresztszárat. Ugyanakkor az orosz egyház a
harmadik keresztszárat lent a keresztszár alsó h a r m a d á b a n ferdén és
n e m vízszintesen ábrázolja.)
Az egyenlő szárú g ö r ö g kereszt divatja, különösen az X alakú ún.
Szt. András kereszt, a keresztes h á b o r ú k révén lesz ismeretes a nyu
gat-európaiak számára. K ü l ö n ö s e n ez utóbbit használják előszeretet
tel máig a k ü l ö n b ö z ő lovagrendek. Kiemelkedik e keresztek sorából
az ún. Jeruzsálemi kereszt: ez egy egyenlő szárú talpas kereszt, amely
nek belső sarkaiban is egy-egy szintén egyenlő szárú kis g ö r ö g kereszt
van. Eredetileg ez a Jeruzsálemi Királyság címere volt, ma pedig a
Szent Sír lovagrend tagjai használják ezüst alapon vörös színben.
A címerképek közül az első az élő világ lényei és teremtményei.
Közülük is eleinte a harcos állatokat használták nagy előszeretettel,
különösen az oroszlánt. Az oroszlán jellegzetessége, hogy mindig tá
m a d ó , tehát ágaskodik h á t s ó lábain, k a r m a i előre nyújtva, míg farka
a hátával p á r h u z a m o s . E n n e k végén egy bojt is van, majd a XV. szá
zadtól a heraldikai oroszlán farka megkettőződik. Heraldikai leo-
p á r d n a k kell tekinteni az oroszlánt:
a) ha sétál,
b) szembenéz,
c) szája „ m a l o m v a s " alakú,
d) farkát pedig a hátára csapja. Tipikusan ilyen címerállat az angol ál
lamcímeré, ahol az első és negyedik vörös m e z ő b e n h á r o m sétáló
arany leopárd látható.
M á s t á m a d ó állatokat is kedveltek, így a sast és a hozzá hasonló
ragadozó m a d a r a k a t , amelyeket szintén szárnyaikat széttárva, csőrei
ket kinyitva, támadásra készen ábrázoltak. Az állatok esetében a
támadásra alkalmas eszközeik (karom illetve csőr) mindig más heral
dikai mázzal van ábrázolva. Ezt „fegyverzettség"-nek hívjuk. Így pél
dául az osztrákok címerállatának heraldikai olvasata: kétfejű fekete
sas arannyal fegyverzett.
Kedvelte a heraldikai ábrázolás az emberalakot is, illetve a külön
böző e m b e r i végtagokat (fej, k a r o k esetleg lábak). Lényeges szabály
az élőlények v o n a t k o z á s á b a n , hogy a lény deréktól fölfelé látható,
akkor a heraldikai elnevezése: „ e l t ű n ő " , míg ha testének k é t h a r m a d a
látszik, akkor „ n ö v e k v ő " .
487
Külön képi világ a virágoké. Közülük is a heraldikai rózsa és a li
liom tartozik a klasszikus címerképek közé. F o n t o s t u d n i , hogy a he
raldikai rózsa mindig ötszirmú. A liliom n e m feltétlenül fehér, illetve
ezüst, hiszen a francia királyi címer kék m e z ő b e n arany liliomokat
mutat. Ha liliomnak m é g a p o r z ó i is ábrázoltatnak, a k k o r ún.
„flórenci" liliommal van dolgunk. A k ö z é p - és kelet-európai heraldi
ka ezeket a virágokat mindig valamilyen alátámasztással ábrázolja,
így főként kéz tartja vagy sisakon van stb.
Az élő világból ábrázolják még a n a p o t (mindig tizenhat sugara
van) a h o l d a t (heraldikai jobbról nyitott az újhold, heraldikai balról
fogyó hold, míg a vízszintes alakú a holdsarló). Az olasz heraldika újí
tása a k ü l ö n b ö z ő tárgyak alátámasztására a hegy illetve h a l o m (ott a
hármas h a l o m t ó l egészen a hetesig találhatók különféle variációk, így
pl. a Chiggi családé hetes h a l o m ) .
Képzeleti a l a k o k tulajdonképpen jórészt ún. mesebeli állatok és
szörnyek. Leírásuk egy ókori állattani t a n k ö n y v ö n alapszik, amit a
középkori szerzetesek rengeteg torzítással másoltak illetve adtak visz-
sza, s ezt hívták „Bestiarium"-nak. Közülük is kiemelkednek néhá
nyan, így: a griff (oroszlán és sas keveréke), a sellő (női test és halfa
rok együttese), basiliskus (tarajos sárkánykígyó), a kétfejű sas, illetve
a szárnyas oroszlán (régi perzsa királyi jelvények), valamint az uni
kornis (egyszarvú).
Mesterséges a l a k o k közé m i n d e n t besorolunk, ami az emberi kéz
alkotása, így akár egy betűt vagy csavart is. Általában és legrégebbről
főként az épített alakzatokat kedveli e k ö r b e n a heraldika, így főleg
városkapuk, t o r n y o k és bástyák ábrázolására került gyakorta sor.
(NB. ilyen mesterséges alak az Esterházy család hercegi ágának címe
rében a boglárpajzson lévő „L" betű, ami azt jelzi, h o g y a család ezen
ága, a fraknói, a hercegi címet Lipót császártól k a p t a ) .
1.4. Sisakok, címerfödél, sisakdísz, sisaktakarók,

pajzstartók, jelmondat
Eredetileg - ahogy m á r említettük - a sisak, illetve a rajta lévő

dísz, jel szolgált a lovagok megkülönböztetésére. Például arany sisak
ja csak a királynak lehetett. Ezt a fontosságát m i n d m á i g őrzi az an
gol heraldikában, ahol a sisak a d o m á n y o z á s á r a csak az u r a l k o d ó jo-
488
gosult, s azt is csak arisztokratáknak, b a r o n e t t címtől felfelé juttatja.
O t t ugyanez a szabály érvényes a pajzstartókra is. H a s o n l ó fontossá
got nyert a franica heraldikában, ahol elsősorban címerfödélként
n e m is sisakot h a n e m inkább k o r o n á t kezdtek alkalmazni.
Ettől lényegesen eltér Közép- és Kelet-Európa heraldikája, ahol a
pajzson mindig előszeretettel alkalmazták a sisakokat, később m á r a
n ő k é n is. Itt csak az egyháziak és a király jelentenek kivételt. Az
egyháziak címerpajzsát mitra vagy bíborosi kalap fedi. Az u r a l k o d ó
címerpajzsán pedig errefelé m i n d i g k o r o n a található. A francia gya
korlat, az az h o g y k o r o n á t á b r á z o l u n k a pajzson címerfödélként
ugyanakkor átvételre kerül a n é m e t b i r o d a l o m b a is, sőt M a g y a r o r
szágra is eljut. A n é m e t rendszerező heraldika kialakít egy sorrendet.
E szerint a sisakra helyezett k o r o n á k ága jelzi a rendi betagozódást:
lovag, k ö z n e m e s ötágú, b á r ó hétágú, míg gróf kilencágú, végül a
herceg tizenegy ágú k o r o n a használatára jogosult sisakján. Ettől lé
nyegesen eltér az angol heraldika, amely viszont a németalföldi és
Skandináv világ heraldikájára h a t o t t ez ügyben. Itt lehetséges és az a
gyakori, hogy a c í m e r a d o m á n y o z á s n á l csak pajzsot és rajta sisakdíszt
vagy oromdíszt a d o m á n y o z n a k sisak használati jog nélkül.
A sisaktakaró vagy régi magyar szóval „foszlány" eredetileg a lo
vag sisakkal b o r í t o t t fejét v é d h e t t e . Ma m á r csak díszítésre használ
ják, amelynek alapszabálya: a sisaktakaró hullámos fodra kívülről
mindig színt, míg belső fordulataikban fémet m u t a t n a k . E sisaktaka
r ó k az újkorban eltünedeznek, sőt a reneszánsztól megfigyelhető egy
erőteljes újítás, amely a címerpajzsot lombkoszorúval veszi körbe, ez
a „chartouche".
A címer eredetileg is tulajdonosának az identifikálására szolgált.
A lovagrendi címerek elkezdik elterjeszteni a jelmondat (devise) di
vatját. Ez a címerben ábrázolt címerképet akár konkretizálhatja vagy
jelentéstartalmában bővítheti. M i n d i g a címerpajzs alatti szalagon
használják. Ezzel szemben ha valamilyen j e l m o n d a t h o z hasonló kife
jezés vagy csak egy szó kerül a pajzs fölé, akkor az már csatakiáltás
nak minősül. Ettől a skóciai heraldika tér el, amelyik éppen fordítva
használja az előbb említett jeleket. Divatos lett a jelmondat az állam
címerek alatt is, különösen ahol az u r a l k o d ó család magán-, azaz csa
ládi címere vált államcímerré, ld. Anglia. Ugyanakkor Magyarorszá
gon az államcímer sohasem tartalmazott jelmondatot.
II. Fejezet
2 . A Z ÁLLAMCÍMEREK
ÉS H A S Z N Á L A T U K RENDJE
Az államcímerek nagyjából a c í m e r a d o m á n y o z á s idejében kezde

nek általánosak lenni, azaz rendszerint a királynak van családi címe
re és csak később alakul ki az u r a l k o d ó i vagy államcímer. Ez össze
függésben van a k ö z é p k o r i államfogalom kezdetlegességével is.
Ugyanakkor általánosnak m o n d h a t ó , Magyarországot leszámítva,
hogy az u r a l k o d ó családok magáncímerei vagy azok egyes elemei vál
nak az állam címerévé. Ez természetesen azt eredményezheti, hogy
dinasztiaváltás esetén szükségszerűen címerváltás vagy módosulás k ö
vetkezik be.
Az a d o m á n y o z á s elterjedésével kitüntetésképpen szokás lesz az
u r a l k o d ó i címer egy-egy elemét szintén a d o m á n y o z n i , de sohasem a
teljeset. Ennek heraldikai megjelenítésére a m á r fent elemzett szabá
lyok nyújtanak eligazítást, amelyek jelzik a pajzson lévő helyek ki
emelt sorrendjét. Különösen közületi vagy testületi címerekben figyel
h e t ü n k meg ilyen nagyfokú állandóságot. Így például az Árpád-korban
m á r szabad királyi státust élvező városok címereinek zömében is az
Á r p á d o k családi címere a vörös és ezüst vágások rendre megjelennek.
H a s o n l ó a k a nyugati példák is.
A régi u r a l k o d ó i , illetve államcímerekből itt k e t t ő alakulását illet
ve leírását közüljük é p p e n régiségüknél fogva. Az angol államcímer
kezdetei a XII. századra n y ú l n a k vissza. Ekkor m á r a sétáló, akkor
m é g oroszlánnak m o n d o t t , h á r o m állat szerepel az angol király címe
reként. Legalábbis 1 1 9 8 - b a n m á r így jelenik m e g I. Oroszlánszívű Ri
chárd nagypecsétjén. (NB. I. Richárdtól olyan töredékes pecsét is
imeretes, amelyiken m é g valószínűleg csak két, de ágaskodó oroszlán
van kivésve.) II. H e n r i k halálakor, h á t r a h a g y o t t özvegye 1204-ben, a
híres Aquitániai E l e o n ó r a készíttet az I. R i c h á r d é h o z hasonló (özve-
490
gyi) felségpecsétet, a h á r o m lépegető oroszlánnal. A legkorábbi cí
mertekercs 1 2 5 5 - b e n szintén úgy tudja, hogy: „Anglia királya vörös
pajzsot visel, rajta h á r o m arany oroszlánnal."
Ezt a címert azután a X I V században, amikor Szép Fülöp francia
király fiai sorra kihalnak, megváltoztatják. Mivel az egyetlen túlélő
ö r ö k ö s III. Edvard angol király felesége a Capeting Izabella lesz, ak
kor jogot formál az angol királyi család a francia k o r o n á r a is. Bár a
királyságot m e g n e m szerezhetik, pedig száz éves háborúba b o n y o
lódnak érte, ám igényüket a francia k o r o n a iránt heraldikailag is
kifejezésre juttatják. Ez azt jelenti, h o g y negyedelik az angol királyi
címerpajzsot, s az első m e z ő b e (kék m e z ő b e n arany liliomok) a fran
cia királyi címert helyezik el igénycímerként. Erre az elhelyezésre az
a heraldikai szabály is o k o t ad, hogy a francia királyság régibb, mint
az angol. Így azután a m á s o d i k m e z ő b e kerülnek az angol l e o p á r d o k
(a h a r m a d i k mező a másodikat, míg a negyedik az elsőt ismétli ek
kor). A m i d ő n 1 3 7 6 - b a n V Károly francia király a saját királyi címe
rében a liliomokat h á r o m b a n rögzíti, a módosítást Anglia is átveszi és
ettől kezdve az angol királyi címerpajzs első kék mezejében h á r o m
arany liliom látható.
A francia címer - heraldikai elhelyezését tekintve is - egészen N a
p ó l e o n császárságáig így látható az angol királyi címerben, de akkor
megszűnvén a francia királyság (1801-et követően) végre kiveszik azt
az angol címerből. I d ő k ö z b e n a Stuart család t r ó n r a kerülésével a
Skót királyi címert is megjelenítik. Ez kerül I. (Tudor) Erzsébet halá
la után 1 6 0 3 - b a n I. (Stuart) J a k a b t r ó n r a léptekor a negyedelt angol
királyi pajzs h a r m a d i k mezejébe (arany m e z ő b e n vörös kettős kereten
belül ágaskodó v ö r ö s oroszlán ábrázoltatik). Majd miután egyesítik
az Ír királyságot is Angliával (már VIII. H e n r i k királyság rangjára
emeli az ír területet, de csak I. Jakabtól folyamatos az angol címer
ben) a negyedik m e z ő b e n megjelenik az ír államcímer (kék m e z ő b e n
arany hárfa, ezüst húrokkal).
Lényegében tehát az 1600-as években véglegesen rögzül az angol
királyi címer. Változások csak annyiban t ö r t é n n e k , hogy a Stuartokat
k ö v e t ő királyi családok az államcímer pajzsára, boglárpajzsban ráte
szik a saját családi címereiket is. Így Orániai Vilmos, amikor feleségé
vel Annával uralkodik, majd az ő gyermektelen haláluk után az 1 7 0 1 -
es Act of Settlement szerint a Stuartok másik leányága a H a n n o v e r i
hercegi család következik, (ez a ma is u r a l k o d ó dinasztia Windsor
AZ ÁLLAMCÍMEREK ÉS HASZNÁLATUK RENDJE
491
névvel) ők szintén elhelyezik boglárpajzsban a H a n n o v e r i hercegség
címerét. Ez a helyzet egészen 1837-ig, amikor IV Vilmos leánya, Vik
tória kerül az angol trónra. Ő a családi törvények szerint csak az an
gol k o r o n á t örökölheti, míg apjának öccsei folytatják az uralkodást a
most m á r királyság rangjára emelkedett H a n n o v e r b e n (indoklásul azt
hozzák fel, hogy a száli törvények szerint nő n e m örökölheti a trónt).
Ettől kezdve máig a H a n n o v e r i család két ágban - egy angol királyi
és egy H a n n o v e r i hercegi - él. Ám Viktória angliai uralkodásával
megszűnvén tehát a perszonálúnió Anglia és H a n n o v e r között, ki is
veszik a boglárpajzsot az angol királyi címerből.
Tehát a Viktóriától máig használt angol államcímer: egy negyedelt
pajzs, amelynek első és negyedik vörös mezejében h á r o m sétáló arany
leopárd van, míg második arany mezejében kettős, liliomokai megra
kott vörös keretben vörös oroszlán ágaskodik, h a r m a d i k kék mezejé
ben ezüst húrú arany hárfa ábrázoltatik. A pajzson arany sisakot v ö r ö s
béletű arany k o r o n a fed, amelyen jobbra néző arany leopárd áll. Sisak
takarók: arany és ezüst. A pajzsot a heraldikai jobb oldalról ágaskodó
k o r o n á s arany oroszlán, míg bal oldalról arany szarvú fehér unikornis
tartja. J e l m o n d a t o k : a címerpajzsot a térdszalagrend jelvénye öleli
körbe, amelyen annak jelmondata ( „ H o n i soit qui mal y p e n s e " = az
a rossz, aki rosszra gondol) olvasható, míg a címer együttes alatti
m o n d a t szalagot a: „Dieu et m o n D r o i t " (= az én Istenem és jogom)
felirat díszíti. A királyi címerhez külön, országonkénti más címerjel is
tartozik. Maga a Windsor-ház is külön quasi családi címerjelet hasz
nál, ami különbözik az államcímerhez kapcsolódóktól.
Ugyanakkor Angliában is az államcímer történeti alakulása szoro
san összefüggött az u r a l k o d ó által birtokolt területekkel, amit régi
idők óta a hivatalos, a királyi kancelláriák által használt királyi cím
volt hivatva kifejezni. Hiszen a királyi címben szereplő területek
önálló címerelemként jelennek meg az u r a l k o d ó i címerpajzson. Az
angol u r a l k o d ó ma is használatos címe ezért a k ö v e t k e z ő : „Isten
kegyelméből... Nagy-Britannia, Észak-Írország és más birtokai, illet
ve területei Egyesült Királyságának királya (avagy királynője), a N e m
zetközösség feje, a hit védelmezője."
M a g y a r o r s z á g címere különbözik fejlődéstörténetében az angol
tól. Egyes utalások arra m u t a t n a k , hogy n á l u n k e r e d e n d ő e n k ü l ö n
szimbóluma volt a királyi h a t a l o m n a k , ami i d ő b e n megelőzte m é g a
címerviselés divatját is. A főhatalom m á r említett legkorábbi és leg-
492
m a r a d a n d ó b b szimbóluma az egyes, majd III. Bélától a kettős kereszt
speciális jelentéstartalommal (tehát a főhatalom jogosítványai és a ha
talomgyakorlók köre). Az Á r p á d - h á z n a k természetesen szintén volt
családi címere, amit a kutatások a vörös/ezüst vágásokkal azonosí
tanak. Fontos szabály ezekkel kapcsolatban, hogy a kettős keresztes
jelvényt, majd címert csak az u r a l k o d ó h á z m e g k o r o n á z o t t tagjai visel
hették (így a király és felesége), míg akikre n e m került sor az uralko
dásban, azok használták az 1190-es évektől feltűnő vágásos családi
címert. Az u r a l k o d ó t kettős keresztes címer nemcsak életében, ural
k o d ó i ténykedései során illette meg, h a n e m halálában is. Így például
III. A n d r á s m á s o d i k felesége jóval férje u t á n , az 1350-es években halt
meg egy svájci k o l o s t o r b a n , s az ezen alkalomra elkészített temetési
zászlain is h á r m a s h a l m o n kettős keresztet ábrázoltak.
E szabályozottnak t ű n ő címerhasználatban csak Imre és II. András
uralkodása jelent egy rövid kivételt, amikor az u r a l k o d ó i felségpecsé
ten, így t ö b b e k k ö z ö t t az Aranybullán is, n e m a kettős keresztes címer,
h a n e m a sávok, rajtuk hét sétáló oroszlánnal jelentek meg királyi cí
merként. IV. Béla, II. A n d r á s fia viszont m á r visszatért nagyapja III.
Béla kettős keresztjéhez. Ezt k ö v e t ő e n Luxemburgi Z s i g m o n d i g az ál
lami felség pecsét mindig a kettős keresztet mutatja, ahogy arról az
1 4 4 0 . évi törvényhozás m e g is emlékezik. Ez m á r annyira á t m e n t a
köztudatba, h o g y Z s i g m o n d fogsága idején is, az i n t e r r e g n u m alatt,
amikor a királyi tanács országtanácsként k o r m á n y z o t t , akkor külön
új felségpecsétet vésettek, amelyen a kettős keresztet ábrázolták, míg
a köriratában a híres szöveg „Sigillum sacrae c o r o n a e " , azaz a Szent
k o r o n a pecsétje - szerepelt.
Ugyanakkor a vegyes házi királyoktól kezdve megfigyelhető a tö
rekvés, hogy címerviselésükben, ami óhatatlanul új címerelemek be
kerülését jelentette az állami használatba, kifejezetten hangsúlyozták
az Árpád-házzal, a „Szentkirályok"-kal való rokonságot. Ez elsősor
ban abban nyilvánult meg, hogy az Á r p á d o k családi címerét, a vágá
sokat k o m b i n á l t á k saját címerelemeikkel. Leghíresebb közülük, a
még az országalmára is rákerülő Anjou-kompozíció, amely a vágáso
kat egyesítette egy pajzson az Anjou-liliomokkal. Ám ezt az egyetlen
esetet leszámítva a f e n n m a r a d t emlékek következetesen azt mutatják,
hogy e királyok is csak mintegy magánhasználatra szánták új címer
kompozícióikat és felség ténykedéseiknél m e g m a r a d t a k a kettős ke
reszt mellett. K ü l ö n ö s e n feltűnő ez Z s i g m o n d esetében, aki m é g né-
493
met-római császárként is a legelőkelőbb helyen a birodalmi sas mel
lett a magyar kettős keresztet használta.
A ma is ismert magyar címer I. Jagelló Ulászló uralkodása alatt
alakul ki és H u n y a d i M á t y á s alatt rögzül. Ez végül is a legrégibb
elem, a kettős kereszt és az Á r p á d o k vágásos címerének az egyesíté
séből jött létre. Bár I. Ulászló csak négy évig u r a l k o d o t t ( 1 4 4 0 - 1 4 4 4 ) ,
ám címeralkotása m a r a d a n d ó n a k bizonyult. M á t y á s helyez az ily m ó
d o n egyesített pajzsra (jobb oldal a vágásokat, míg bal oldal a kettős
keresztet mutatta) címerfödélként a S z e n t k o r o n a stilizált változatát.
I. Ferdinánd uralkodása alatt a bécsi ábrázolások - címertanilag he
lyesen - az egyesített címer heraldikai jobb oldalán ábrázolták a ket
tős keresztet, tehát az előkelőbb helyen, míg a vágások bal oldalra ke
rültek. Később ők is visszatértek a korábbi f o r m á h o z , s végül is így az
I. Ulászló-féle változat rögzül.
A magyar címer pajzstartói az Anjou korig vezethetők vissza, ez
pedig a kor lovagi ideáit tükrözi, mivel a pajzsot sárkány, a „ d r a c o n "
tartotta vagy inkább őrizte. Egészen Z s i g m o n d i g n y o m o n k ö v e t h e t ő
e n n e k alkalmzása, aki szintén előszeretettel alkalmazott hatalmi tény
kedéseinél sárkány szimbólumot, amit jelez az általa alapított Sár
k á n y r e n d is. Ám élete vége felé, megbánva bűneit, többek között a
b ű n b á n a t egyik jeleként leveszi a sárkányokat a magyar címer mellől
és azt angyalokkal állítja k ö r b e (Egyes híradások tizenegy angyalról is
tudnak.). H u n y a d i M á t y á s h á r o m r a mérsékli az angyalos pajzstartók
számát. Végül M á r i a Terézia egyik rendelkezése mondja ki, hogy két
angyal tartja a magyar állami címert. A Dualizmus idejében született
egyik magyar belügyminiszteri rendelet pedig előírta, hogy ezek az
angyalok sohasem női alakként, h a n e m mindig serdülő ifjakként, ba
jusz és szakáll nélkül ábrázolandók. U g y a n a k k o r a francia forradalom
hatására nálunk is elterjed 1848-tól pajzstartók helyett az ún. car-
touche, azaz zöld l o m b o k alkalmazása, amelyek rendszerint tölgy és
olajág voltak. A Dualista k o r szabályozása lehetővé tette mindkét-féle
pajzstartó használatát.
A m a g y a r országcímeren sohasem használtak sisakot, h a n e m állan
dó címerfödél volt a Szentkorona. M e g e m l í t e n d ő még, hogy ellentét
ben a nyugat-európai címerekkel a magyar állami címer j e l m o n d a t o t
sem tartalmazott. Ez arra vezethető vissza, hogy az állami felségjel
vény itt n e m az u r a l k o d ó m a g á n c í m e r é b ő l lett, h a n e m m á r keletke
zésekor saját önálló, közjogias jelentéstartalmat h o r d o z o t t . Így jel-
494
m o n d a t o k csak a hadi zászlókon jelennek meg Magyarországon, azok
is legkorábban Bocskai idejéből, amelyek a címer mellé voltak appli
kálva. (Korábbi n y o m o k a t a zászló anyagának romlandósága miatt
sem igen lehet keresni.)
A m a g y a r állami címer olvasata: középen egyszer hasított pajzs,
amelynek a jobb oldali mezeje hétszer vágott, s a vágások vörössel
k e z d ő d n e k és ezüsttel végződnek; míg baloldali vörös mezejében
zöld h á r m a s h a l o m n a k arany k o r o n á s közepéből ezüst kettős kereszt
emelkedik ki. A pajzsot a Szentkorona fedi.
2 . 1 . A címeradományozás és használatának
állami szervei, az állami címerek használata
2 . 1 . 1 . Címeradományozás és szervei
Eredetileg m i n d e n címer ún. önkényesen felvett címer volt. Jelez

tük, hogy az 1300-as évek hozzák m e g az uralkodói c í m e r a d o m á n y o
zás divatját. Az a d o m á n y o z á s ettől kezdve csendben besorolódik az
u r a l k o d ó i felségjogok közé. Ezt elősegíti, hogy N y u g a t - E u r ó p á b a n
szoros kapcsolatba kerül a nemesi status és a címer, azaz a lovagnak
címerrel is kellett rendelkeznie. É p p e n a lovagi intézmény n e m z e t k ö
zi jellegéből következett, hogy m i k é p p e n a lovaggá avatást is bármely
tekintélyesenb lovag végrehajthatta, később leggyakrabban az ural
k o d ó , így idegen u r a l k o d ó k e n n e k mintájára természetesen saját or
száguk határain kívülieknek is a d o m á n y o z n a k címert. A hazai a d o
mányozást tovább komplikálta, hogy a H a b s b u r g u r a l k o d ó k , hol
birodalmi c í m e r a d o m á n y t tettek, h o l meg csak magyar királyi felség
jogon végezték az a d o m á n y o z á s t . Bárki, aki szuverénként elismert
volt, a korabeli E u r ó p á b a n a d o m á n y o z h a t o t t címert, így az erdélyi
fejedelem is, sőt még a r ó m a i p á p a is világiak számára.
Az 1400-as évek közepétől figyelhető meg azon szokás rögzülése,
hogy egyrészt ettől kezdve N y u g a t - E u r ó p á b a n mindenkitől, aki lovag
volt elvárták, hogy rendelkezzen a d o m á n y o z o t t címerrel, másrészt az
adományozási jog a szuverénekre k o r l á t o z ó d o t t . N e m volt ilyen szo
ros kapcsolat Közép- és Kelet-Európában. Werbőczi ki is mondja
H á r m a s Könyvében, hogy nálunk a címer a nemességnek n e m kellé
ke, h a n e m csak ékessége.
495
Ennek ellenére az 1500-as évektől errefelé is az u r a l k o d ó i a d o m á
nyozás válik dominánssá. Ezt két dolog is elősegítette, egyrészt elfogy
tak az eladományozható birtokok, holott itt M a g y a r o r s z á g o n elsősor
ban a birtokadományozás ténye nemesített, így hát helyette m a r a d t a
puszta armális adása. Másrészt zsoldos katonaságra való állami pénz
eszközök híján gyakran tömeges nemesítésbe kezdtek m i n d a Habs
burg uralkodók, mind az erdélyi fejedelmek, különösen a hódoltság
peremén. Az így címeres levéllel m e g n e m e s e d ő k bár birtokot alig vagy
semmit sem kaptak, de nemessé válva adózniuk n e m kellett. Ugyanak
kor az állami hadsereg számára, ha n e m is annyira korszerű, de még
is létszámában n e m kis katonai utánpótlást jelentettek. H a s o n l ó o k o k
megfigyelhetők a tömeges nemesség kialakulásánál, m i n d a k ö z é p k o
ri Lengyel Királyságban, mind az Ibér-félsziget királyságaiban.
A c í m e r a d o m á n y o z á s u r a l k o d ó i jogként való állandósulása h á r o m
dolgot eredményezett:
a) az u r a l k o d ó más szerveket is b e v o n t az a d o m á n y o z á s lebonyolítá
sába;
b) ettől kezdve állami szervek jogosultak voltak a címerhasználat el
lenőrzésére;
c) címerviták esetén szintén állami szervek bíráskodtak.
a) A címeradományozásban az u r a l k o d ó mellett k ö z r e m ű k ö d ő
szerveknek két nagy típusa alakult ki. N y u g a t - E u r ó p a régibb király
ságaiban (Anglia, Franciaország, Aragónia stb.) elsősorban ún. címer
királyokat nevezett ki az u r a l k o d ó segítőiül. Ebből fejlődik ki idővel
a címerhivatal. Közép- és Kelet-Európában viszont általában a királyi
kancelláriák m a r a d t a k , m i n t általános udvari oklevélkiállítók a cí
m e r a d o m á n y o z á s királyi főszervei. Á t m e n e t e t képez ebből a szem
p o n t b ó l a n é m e t birodalom, ahol sokáig hallunk címerkirályokról,
mégis a Bécsben székelő H a b s b u r g o k a kancelláriát veszik igénybe e
célra rendszeresen, mint a b i r o d a l o m császárai. Viszont errefelé is
hallunk később címerhivatalról.
A nyugat-európai forma folyamatosan Angliában m a r a d t fenn,
ezért azt érdemes b e m u t a t n u n k . Az angol király m á r a XV században
leadta a c í m e r a d o m á n y o z á s jogát a címerkirályainak (King Arms).
A király magának csak a sisak, illetve a c í m e r t a r t ó k a d o m á n y o z á s á t
tartotta fenn. A címerkirályok segítői a h e r o l d o k lettek, míg ezek se
gédei vagy apródjai az ún. „persevant"-ok. Eredetileg h á r o m címer
király létezett Angliában: északi, déli és nyugati. Hozzájuk csatlako-
496
zott negyedikként a legmagasabb angol kitünetés, illetve rend, a „Térd
szalagrend" címerkirálya. Idővel a nyugati címerkirály hivatalát fel
számolták, s az északi és déli címerkirály így a két részre osztott
szigetországban szigorúan k ö r ü l h a t á r o l t területen gyakorolta az a d o
mányozást. Hozzájuk képest a térdszalagrend címerkirálya általános
h a t á s k ö r ű n e k m o n d h a t ó . Ám a c í m e r a d o m á n y o z á s t együttesen egy
címerügyi kollégiumban gyakorolták, ahol a h á r o m címerkirály mel
lett a főudvarmester vagy szertartásmester elnökölt, királyi megbízás
ból. Tulajdonképpen erre építve létezik máig az angol k o r o n á b a n a
Címerhivatal, ahol az a d o m á n y o z á s adminisztratív aktusait elvégzik,
illetve az alapítástól, az 1500-as évektől kezdve az adományozás té
nyét hivatalosan nyilvántartják ú n . címerkönyvekben.
A címerkirályok segítői a h e r o l d o k . Eredetileg királyi hírvivők, il
letve kisebb rangú királyi k ö v e t e k lehettek, akik az u r a l k o d ó megbí
zásából alkalmakként képviselték őket. E munkájuk során kötelesek
voltak r u h á z a t u k o n a k ü l d ő u r a l k o d ó címerét ábrázolni illetve visel
ni. Később a c í m e r h o r d á s állandósulásával a legtöbb helyen a címer
királyok mellé, azok segédeiként rendeltettek. Angliában máig ők a
tulajdonképpeni c í m e r a d o m á n y o z á s tényleges előkészítői és lebonyo
lítói, illetve az a d o m á n y o z á s nyilvántartásának felelősei. Ők kezdték
vezetni é p p e n a fenti o k o k miatt a címerek nyilvántartására először
az ún. címertekercseket, majd a címerkönyveket. Ma is a címerado
mányozásért f o l y a m o d ó k elsőként a h e r o l d o k h o z fordulhatnak, ők a
quasi első fokú fórum.
Mellettük léteztek a m á r említett persevantok, vagy herold segé
dek, akikből idővel, ha tehetségesek voltak akkor h e r o l d o k lettek. Így
elsősorban a h e r o l d o k kiküldötteiként jártak el. A hanyatló heraldika
korában ez a status m i n d e n ü t t elsorvad, így m á r a Címerhivatalba sem
kerülnek be. (Megjegyzendő, hogy az új korban annyira újra virágzik
a címerhasználat m i n d magánosok, m i n d testületek által, hogy példá
ul az angol u r a l k o d ó kénytelen volt a Címerhivatal tehermentesítésé
re külön címerkirályt kinevezni Kanadába és külön Ausztráliába.)
Közép- és Kelet-Európában a fent leírt szabályos r e n d n e m szilár
dult meg. Bár a n é m e t b i r o d a l o m b a n címerkirályról és h e r o l d o k r ó l is
hallunk. M í g Itáliában, a M a g y a r Királyságban vagy a lengyeleknél
nincsenek címerkirályok csak legfeljebb h e r o l d o k (pl. m á r Z s i g m o n d
királynak is volt magyar heroldja, akit az Aragón királyságba k ü l d ö t t
követségbe, ahol ruházata alapján eleinte t ö r ö k n e k nézték). Ugyanak-
497
kor az udvari fő címerhivatal teendőit változatlanul errefelé - ahogy
jeleztük - a kancellária látja el. Ebből következően a c í m e r a d o m á n y o
zási jog megosztása és a hatáskörök delegálása sem következett be,
ahogy azt az angol példán bemutattuk. Errefelé az újkorig változatla
nul uralkodói jogosítvány és ténylegesen az uralkodó által gyakorolt
jog a címeradományozás. Ezért az a d o m á n y o z á s o k nyilvántartása is a
kancellária feladata m a r a d t (NB. a legtöbb a d o m á n y így nálunk Esz
tergomban őrződött meg, a Prímási levéltárban, mivel az esztergomi
érsek 1848-ig viselte a főkancellári címet. Így az a d o m á n y o z á s o k
nyilvántartása mellett feltehetően azok expediálása is az ő feladatkö
rébe tartozott.) Ugyanakkor a Porosz Királyságban viszont szerveztek
Címerhivatalt, ami a n é m e t egység létrejötte után, 1870-et követően
az egész második német birodalom vonatkozásában ellátta a címer
ügyi teendőket.
b) Címerhasználat ellenőrzésére hagyományosan a lovagi tornák,
illetve a hadjáratok adtak eleinte lehetőséget. Angliában és azokban
az országokban ahol a címerkirály hivatala állandósult, ott u r a l k o d ó i
megbízatás alapján e címerkirályok a szokásos hadi mustrák mellett
egyúttal címerellenőrzést is elrendeltek, amit a terület illetékes köz
igazgatási főnökével (Angliában a county vezetőjével, a főispánnal)
együtt bonyolítottak le. Erről nemcsak jelentést kellett tenniük az
uralkodónak, mint a címerügy országos vezetőjének, h a n e m a hibás
címerhasználat korrigálását is ekkor végezték el. E címerszemléket
azután okiratba is foglalták.
A címerszemléknek, illetve a címerhasználat ellenőrzésének kettős
jogi jelentősége volt. Egyrészt ezeken a szemléken derült ki, hogy ha
netalán illetéktelenek kerültek be a lovagi statusba valódi jogalap nél
kül. Másrészt azokban az országokban, ahol a hűbéri birtokok k ö t ö t t
öröklési rendje érvényesült, ilyenkor lett nyilvánvalóvá, ha netán va
laki nem tisztességesen szerezte örökségét. Kis túlzással azt is m o n d
hatjuk, hogy egy telekkönyv nélküli világban egyfajta birtoknyilván
tartásra is lehetőséget adott. Angliában m i n d e h h e z hozzájárult, hogy
a fiúágban kihaló családok címereit leányörökös esetén a n n a k férje
köteles volt saját címerébe beépíteni.
c) Címerügyi bíráskodásra - éppen a hűbéri jog o k á n - m i n d e n ü t t
legfőbb szinten az uralkodó volt jogosult. Angliában és más Címerhi
vatallal rendelkező országokban az adományozást végző címerügyi
498
kollégium a király nevében, helyette bíráskodott a főudvarmester ve
zetésével. M é g az 1950-es években is voltak ilyen címerperek.
Közép- és Kelet-Európában szintén egy speciális bíróság ítélkezett
címerügyekben. Így a magyar kuriális bíróságok közül a Curia Mili-
taris (= udvari becsületbíróságnak fordítják) járt el ilyen ügyekben.
Tekintettel a m á r említett Werbőczi-féle szabályra, errefelé kevés
ilyen per folyt. Mégis ha címerügyi vita támadt, s az elkerült a Curia
Militaris elé, akkor azon kivétel nélkül a legfőbb h ű b é r ú r a király,
mindig személyesen bíráskodott.
2 . 1 . 2 . Az államcímer használata
A kialakuló uralkodói címerek egyúttal ország-, illetve mai kife

jezéssel államcímerként rögzültek. Ez viszont ily m ó d o n „állami tu
lajdont" képezett, azaz elsődlegesen az u r a l k o d ó mellett az állami
szervek voltak csak jogosítva a n n a k használatára. Ugyanakkor az ál
lami szervek bizonyos ténykedéseiknél, így a bíróságok ítélkezés so
rán pecsétjeiken, kötelesek voltak azt használni. Mivel az országcí
merek kialakulásukban az u r a l k o d ó címerre vezethetők vissza így
sokáig szoros volt a k ö t ő d é s egy adott u r a l k o d ó illetve az ő címere,
így például hivatalos pecsétje között.
Különösen a hamisítások miatt védték az uralkodói címerek pecsé
teken való használatát. Ha az elveszett, akkor az elveszés pillanatától
kezdve m i n d e n avval kiállított o k m á n y hamisnak minősült, illetve az
új pecsét elkészülte után azzal meg kellett erősíteni. H a s o n l ó a n jártak
el az u r a l k o d ó halála esetén is. Ilyenkor gyakran külön országgyűlési
határozatban rendelték el a bírói pecsétek összetöretését, s ily m ó d o n
a bíráskodásnak is a szünetelését az új u r a l k o d ó megkoronázásáig.
Legalább ilyen fontoságot tulajdonítottak az uralkodói címereknek a
pénzverés keretében, hiszen a m o n e t á é k hitelességét is az azon sze
replő hivatalos u r a l k o d ó i címer hitelesítette.
Az államcímerek ilyen kitüntető védelme átkerült az újkorba is,
m o n d h a t n i napjainkig folyamatos. M e g e r ő s ö d ö t t az a szemlélet, hogy
az államcímert csak az állami szervek jogosultak és kötelesek használ
ni. Így magánszemélyeknek az állami címer használatáról rendszerint
külön törvényt szokás hozni, bár számos részletkérdést csak egy-egy
miniszteri rendelet vagy a szokás szabályoz.
499
Fontos ebből a szempontból, hogy ahol m o n r a c h i á k léteznek ott
az állami címerek használatának engedélyezését és ellenőrzését a
m e g m a r a d ó Címerhivatalok látják el. M í g ahol a monarchia megszű
nik vagy nincs címerhivatal, ott elsősorban a miniszterelnökségekre
hárul ez a feladat. H a s o n l ó szabályozás érvényesült a dualista M a
gyarországon is, annak ellenére, hogy fennállt a monarchia. (Itt bi
zonyos hatáskör megoszlást figyelhettünk meg, a mennyiben a ma
gánszemélyeknek való c í m e r a d o m á n y o z á s jogát az u r a l k o d ó tovább
gyakorolta, mégpedig a király személye körüli miniszter illetve az
u r a l k o d ó polgári kabinete közbejöttével. Ugyanakkor a magyar ál
lamcímerrel kapcsolatos jogosítványok m á r a miniszterelnökség ha
táskörébe tartoztak.)
A m a g á n o s o k által való állami címerhasználat általános szabályai
az alábbiakban foglalhatók össze:
1. magánszemély csak erkölcsi és politikai feddhetetlenség esetén fo
l y a m o d h a t o t t állami címerhasználatért;
2. vagy személyének vagy pedig az általa előállított illetve forgalma
zott termékeknek kellett feltűnően kiválóaknak lenniük (ld. kirá
lyi udvari szállító címet);
3. pénzintézetek - a nemzeti b a n k o k kivételével - csak k ü l ö n törvé
nyi felhatalmazás alapján nyerhettek ilyen jogot;
4. m i n d a z o k , akik állami egyedárusítási jogot szereztek (ld. d o h á n y
és alkohol) az egyedárusítási joggal automatikusan jogot nyertek e
tevékenységi körükben állami címert használni;
5. mind az állami egyedárusítási jog megszűnte, m i n d a folyamodás
kori feltételek megváltozása a felhatalmazás megszűntét, illetve
vissszavonását eredményezte;
6. jogosulatlan állami címerhasználat megfelelő b ü n t e t ő szankciót
v o n t maga után (kihágás vagy vétség).
III. Fejezet
3. A ZÁSZLÓK ÉS N E M Z E T I SZÍNEK
AZ ÚJKORI HATALMI SZIMBOLIKÁBAN
3 . 1 . Zászlók
A zászló használata régibb, mint a címereké, ám a címerek haszná

latának elterjedésével a zászlók a második helyre szorultak vissza,
mint szimbólumok. A zászlók legkorábbi formáikban általában ún.
fecskefarkúak, vagy legalább a felső h a r m a d a jelentősen hosszabb
hegyben végződik. E n n e k az a magyarázata, hogy a ma használatos
tégalalap alakú zászlókkal szemben ezek a legkisebb fuvallat hatására
is kifeszültek, azaz láthatóvá vált a rajtuk lévő ábrázolás. Másik fon
tos dolog, hogy különbséget tesznek zászló és lobogó között. Zászló
nak csak a rúdra rögzített jelvényt tekintjük. Ezzel szemben a lobogó
mindig zsinórral felhúzható a t a r t ó r ú d r a . A kettő megkülönböztetése
ellenére a tartalmi értékük egyforma és általában a rajta lévő ábrázo
lat is. Inkább a szokás szabályozza, hogy mikor használunk zászlót és
mikor lobogót. Hajózásban általánosnak m o n d h a t ó (akár kereskedel
mi, akár hadi) a lobogók alkalmazása, ott a zászló kivételes formának
tekinthető.
A címerek kialakulásával annyiban összekapcsolódik a kétféle jel
vényrendszer, hogy a zászlókon rendszeresen alkalmazzák a címe
reket is. Sőt éppen a két jelvénynek a hadseregben betöltött szerepe
miatt, különösen a katonai, ill. a hadmozgatásoknál a zászlóknak
adott esetben fontosabb szerep jutott. N e m c s a k m e r t messziről job
ban láthatóak voltak. Ismeretes, hogy m á r az 1300-as években a kirá
ly koronázásokon nálunk is külön említik az ország zászlaját. Későb
bi koronázásokról tudjuk, hogy azon egy-egy országot a saját külön
címeres zászlaja szimbolizált. Ezzel állták körbe a k o r o n á z ó t e m p l o m
ban az avatandó királyt, de ezeket vitték a koronázási menetben is.
Külön jelentőséget nyert a hűbéri hadseregekben a felettes zászlójá
nak használata, illetve a h ű b é r ú r zászlójának viselése, mint külön k ö -
A ZÁSZLÓK ÉS NEMZETI SZÍNEK AZ ÚJKORI HATALMI...
501
telesség jelentkezik. Ezt azokból a példákból is láthatjuk, amikor bün
tetést szabnak ki, mert az ellenérdekű fél zászlaját viselték. Ilyen adat
még 1300-as évekből, amikor például a magyar fennhatóság alá ke
rült Ragusának köteleznie kellett magát a magyar király zászlajának
és címerének jövőbeni hivatalos használatára.
A lovagi, illetve a hűbéri világ hanyatlásával a m a g á n o s o k zászló
használata lassan elhalványul. Egyes területeken és periférikusan csak
a temetési zászlók formájában m a r a d t fenn. Ugyanakkor a közösséget
megjelenítő zászlók egészen napjainkig jogi jelentőséggel bírnak, így
használatukat is állami szabályok tartalmazzák.
Napjainkig a zászlóknak (rendszerint természetesen a lobogó is ér
tendő alatta) következő nagyobb fajai léteznek:
1. Personalflag vagy személyi zászló, ami a mindenkori államfőt illeti
meg. Lényegesen eltér a többi zászlótól, hogy ez gyakran négyzet
alakú. A rajta lévő ábrázolás is sajátos, amennyiben egyik oldalán
az adott állami címer szerepel kivételesen pajzs nélkül, míg a hátol
dalán az államfő monogramja rendszerint cartucheban. Mivel az ál
lamfőt illeti meg így használata is az ő állami tevékenységéhez kö
tődik, amit ritkábban állami szabály, inkább a nemzetközi szokások
és a nemzetközi viszonosság szabályoz. (Ma Magyarországon ilyet
nem használnak. Korábban mindig volt personalflagja a magyar ál
lamfőknek, még H o r t h y k o r m á n y z ó n a k is. A környező államokból
a csehek, lengyelek és a jugoszlávok használnak personalflagot, míg
Nyugat-Európában ez máig természetes kelléke az államfő szimbo
likus külső megjelenítésének).
2. Nemzeti zászló. Ez a francia forradalom óta E u r ó p á b a n rendsze
rint trikolor. N á l u n k régtől fogva háromszínű. Külső alakját te
kintve általában 2/3 és 1/3 arányú a hossza és szélessége. Általános
szabálynak m o n d h a t ó , hogy m i n d e n állampolgárt megillet annak
még magánviszonylatban való használata is. Ám a magyart kivéve
éppen ezért ezen nem szokták megjeleníteni az államcímert. Ter
mészetesen annak illetlen használata vagy megbecstelenítése meg
felelő b ü n t e t ő szankciót v o n maga után.
3. Állami zászló. Hasonlít külső megjelenésében a nemzeti zászló
hoz, ám ez már tartalmazza, rendszerint középen pajzsban az
államcímert. Viszont e n n e k használatára csak az állami szervek jo
gosítottak illetve egyúttal kötelezettek is. Az állami zászló haszná
latában eddig az európai k o n t i n e n s államainak gyakorlata annyi-
502
ban külöbséget tett, hogy azt bíróságokon nem alkalmazták, ott
csak az államcímer került megjenítésre. Újabban az amerikai föld
rész hatására kezd terjedni itt is egyes bíróságokon való használata.
4. Kereskedelmi zászló. Külső megjelenésében nagyjából azonos a
nemzeti zászlóval. Annyiban is hasonlít hozzá, hogy n e m alkal
mazzák rajta általában az államcímert. Így jelenik meg a kereske
delmi forgalom olyan területein is, mint a légi forgalom vagy a fo
lyami, illetve tengeri hajózás.
5. Katonai zászló. A legarchaikusabb mind tartalmát, mind formáját
tekintve. Általánosnak m o n d h a t ó , hogy a hadi zászlók vörös szí
nűek voltak. Így jelenítik ezt meg a középkori krónikák is (vagy a
véres kard körbe hordozása nálunk. Ám ugyanezt német területe
ken az ún. „hadipajzs"-nak köztereken való kihelyezésével oldot
ták meg). A hadi zászlók őrizték meg többek között legtovább a
fecskefarkos formát is. Tulajdonképpen az állami zászló egyik faj
tájának is tekinthető, így formájáról és használatáról igen részletes
szabályok és szokás van gyakorlatban. A magyar hadi zászlót
1848-ban változtatták át először vörösből ezüst színűre és vették
körbe lángnyelv illetve fogazás formájában a nemzeti színekkel.
A hadi zászló mindig tartalmazza az államcímert. Ugyanakkor a
hadsereg k ö r é b e n a leggyakoribb a zászló helyett lobogó alkalma
zása. Külön kategóriát képez a hadi zászlókon belül, ha van hadi
tengerészet, így a haditengerészeti zászló. Ennek sajátossága, hogy
az államcímert n e m középen, h a n e m a zászló első h a r m a d á b a n
jelenenítik meg, ami a tengeri szélviszonyokkal függ össze.
6. Külön kategóriát képeznek az egyes helyi ö n k o r m á n y z a t o k vagy
t a r t o m á n y i régiók zászlai. Külső formájukban s a megjelenített jel
vények tekintetében gyakorta ezek is archaikus elemeket őriznek.
Funkcióját tekintve a helyi címerekkel együtt, az adott területi
egység helyi identitásának kifejezésére szolgál. Sokáig csak a szo
kás szabályozta használatát, míg ma m á r általában helyi rendeletek
írják elő alkalmazását. Fontos megjegyezni, hogy napjainkban
rendszerint állami szabályok rendelkeznek a nemzeti, ill. állami
zászlók és a helyi zászlóknak bizonyos állami alkalmakon való k ö
telező együttes használatáról.
A ZÁSZLÓK ÉS NEMZETI SZÍNEK AZ ÚJKORI HATALMI...
503
3.2. Nemzeti színek

Alkalmazásuk valószínűleg legalább olyan régi, mint a zászlóké.
Tehát időben feltehetően a címerek előtti időkbe nyúlik vissza. Erre
utalnak azok a néprajzi kutatások is, amelyek szerint a keleti hitvilág
ban a színek különös, szimbolikus jelentőséggel bírnak. Indiában
vagy Kínában például még az egyes égtájaknak is m e g h a t á r o z o t t szí
nek felelnek meg. Így országonként külön vizsgálat tárgyát képezhet
né a nemzeti szín eredetének kérdése.
Európában is kiemelkedik a h a t a l o m h o z k ö t ő d ő e n az arany illetve
a bíbor, mint uralkodói színeknek a használata. Valószínűleg régibb
időkre megy vissza a fehérnek vagy ezüstnek (az istenek illetve a szel
lemvilág színe) illetve a kéknek szintén a h a t a l o m h o z k ö t h e t ő szin-
szimbolikája. (Megjegyzendő, hogy napjainkig csak az egyház tudta
megőrizni a színeknek a tudatos differenciált színhasználatát).
Tudatos összekapcsolást, illetve megerősítését a francia forradalom
mal nyerik el a színek. Az ún. nemzeti szín, mint közjogi fogalom ek
kortól van jelen a közjogtudományokban. A francia forradalom há
r o m b a n határozta meg a francia nemzeti szint, ami gyakorlatilag Párizs
addigi színeinek a kibővítését jelentette, illetve tudatos elhatárolást a
francia királyok kék/arany címermázaitól. (Eddig még nem vizsgálták,
hogy a színek ilyen hármassága esetleg mutat e kapcsolatot a forrada
lom híres hármas jelszavával - egalité, fraternité, liberté -, vagy attól
teljesen független.)
Az az átütő erejű hatás, amit a francia forradalom eszmevilága Eu
rópára gyakorolt eredményezi, hogy m i n d e n ü t t a polgári átalakulá
sok során előtérbe került a nemzeti színek meghatározása. Általában
a hagyományos címermázakat bővítik egyébként ki trikolorra.
M a g y a r o r s z á g o n a nemzeti színek valószínűleg szintén nagyon
régi időkre m e n n e k vissza. Erre utal, hogy az egész m a g y a r szokás
rendszerben t u d a t o s a n így használják a h á r o m színt. T ö b b e k között
esküvőn és temetésen egyaránt. (A menyassszonynak h á r o m napig
tartó lakodalmában h á r o m színű r u h á t kell viselnie, ú g y m i n t fehéret,
zöldet és végül vöröset.)
Legkorábban állami használatban H u n y a d i M á t y á s idejében a kan
cellária által használt selyem pecsétsodratokban jelenik m e g vörös,
ezüst, zöld összeállításban. (A t ö r ö k idők alatt m i n d k é t országrészben
tudatos használatát látjuk.) Erdélyben például a fejedelmi beiktatá-
504
soknál (Báthori Z s i g m o n d o t , amikor Meggyesen fejedelemnek iktat
ják, akkor a t e m p l o m szentélyét zöld szőnyeggel terítik le, arra állíta
nak egy fehér szőnyeggel beborított karosszéket, s abba ültetik a vö
rösbársony-ruhás fejedelmet.) A Pozsonyból, a koronázásokról fenn
m a r a d t leírások és képek m á r egyértelműen a H a b s b u r g o k tudatos
magyar színhasználatát mutatják ezen alkalmakkor. Így például a ko
ronázó Szt. M á r t o n t e m p l o m o t és a kormányzás megkezdését celeb
ráló t e m p l o m o t (ahol vitézeket avattak és az u r a l k o d ó szimbolikusan
bíráskodott elfoglalván székét) nemzeti színű szőnyegekkel, illetve
posztóval kötik össze. Ezek után é r t h e t ő , hogy az 1848-as hazai tör
vényhozás mindössze annyit rendelkezik, miszerint a nemzeti szín ősi
jogaiba visszaállíttatik. M i n d e k i számára annyira természetes lehetett
- a fentiek szerint - melyek t e k i n t e n d ő k a nemzeti színeknek, hogy
azoknak felsorolása m á r feleslegesnek tűnt.
AJÁNLOTT IRODALOM
I. RÉSZ
K Ö Z J O G ÉS KÖZIGAZGATÁSI JOG
1. A L K O T M Á N Y G O N D O L A T FEJLŐDÉSE
T. P. T A S W E L L - L O N G M E A D : English constitutional History (by A.

L. P O O L E ) L o n d o n 1 9 2 9 .
S. I. J E N N I N G S : M a g n a C h a r t a a n d its influence in the World today.
London.1965.
JAMES C. H O L T : M a g n a Carta a n d the Idea of Liberty. Florida
1982.
O T T O GIERKE: Political theories of the M i d d l e Age. (by F. W.
M A I T L A N D ) Cambridge-Bristol. 1 9 9 6 .
H A N S H A T T E N H A U E R : Europaeische Rechtsgeschichte. Heidel-
berg. 1 9 9 2 .
KÁLVIN J Á N O S : A keresztyén vallás rendszere (Institutio Religionis
Christianae). I—II. k. Pápa. 1 9 0 9 .
KOVÁCS ISTVÁN: N y u g a t - E u r ó p a alkotmányai. Bp. 1 9 8 8 .
KOVÁCS ISTVÁN: Alkotmányjogi d o k u m e n t u m o k . In: Az emberi
jogok d o k u m e n t u m o k b a n . Bp. 1 9 7 6 .
H Á L Á S Z - K O V Á C S - S Z A B Ó (szerk.): Az állampolgárok alapjogai és
kötelességei. Bp. 1 9 6 5 .
H A J N Ó C Z I G Á B O R : Az ideális város a reneszánszban. Bp. 1 9 9 4 .
KATUS L Á S Z L Ó : A k ö z é p k o r t ö r t é n e t e . Bp. 2 0 0 1 .
2. A LEGKORÁBBI A L K O T M Á N Y O S
SZABÁLYOZÁSOK
P O Ó R J Á N O S (szerk.): Kora újkori egyetemes történeti szöveg

gyűjtemény. Bp. 2 0 0 0 .
A N D E R L E Á D Á M : Spanyolország t ö r t é n e t e . Bp. 1 9 9 2 .
AJÁNLOTT IRODALOM
506
O W E N C H A D W I C K : A reformáció. 1 9 9 8 .
W E R N E R PARAVICINI: M e r é s z Károly. Bp. 1 9 8 9 .
T. ERSKINE MAY: T h e constitutional H i s t o r y of England. I—III. vol.
L o n d o n , N e w York, Bombay. 1 8 9 6 .
E. N. G L A D D E N : H i s t o r y of Public Administration. I—II. vol. Lon
don 1972.
W. H O L S W O R T H : H i s t o r y of English Law. L o n d o n . 1 9 7 2 .
S. I. J E N N I N G S : Cabinet G o v e r n m e n t . C a m b r i d g e . 1 9 5 9 .
F. W. M A I T L A N D : T h e Constitutional H i s t o r y of England. C a m
bridge. 1 9 6 5 .
A. V. DICEY: Bevezetés az angol alkotmányjogba. Bp. 1 9 0 2 .
C O N C H A G Y Ő Z Ő : Újkori a l k o t m á n y o k . I-II. k . Bp. 1 8 8 8 . 3 .
3. A KLASSZIKUS A L K O T M Á N Y O Z Á S I D Ő S Z A K A
A D A M S , HENRY: T h o m a s Jefferson első elnöksége. ( 1 8 0 1 - 1 8 0 5 )

Budapest, 1 9 8 6 .
BEARD, C H A R L E S : Az Egyesült Államok a l k o t m á n y á n a k gazdasági
értelmezése. Budapest, 1 9 8 3 .
B I S H O P - H I L L M A N - H E N D E L : Basic Issues of American D e m o c -
racy. N e w York, 1 9 6 5 .
C O R V I N , E. S.: Issues of American Democracy. N e w York, 1 9 6 5 .
O D E G A R D , P E T E R H . - B A E R W A L D , H A N S : T h e American Repub-
lic. Its G o v e r n m e n t and Politics. N e w York, 1 9 6 4 .
D o c u m e n t s of American History. Ed. C o m m a g e r . N e w York, 1 9 4 5 .
T h e President: Roles a n d Powers. Ed. H A I G H T , DAVID E., J O H N -
S T O N LARRY P. Chicago, 1 9 6 5 .
G O E B E L F.: H i s t o r y of the S u p r e m e C o u r t of the United States anti-
cedens and beginnings to 1 9 0 1 . In: Ten major issues in american
politics. Ed. Hofstadter. R. N e w York, 1 9 6 8 .
KASTNER, M I C H A E L A. CHABERSKI, S T E P H E N G. KELLY D.:
American G o v e r n m e n t . N e w York, 1 9 7 7 .
GISQUEL, J E A N : D r o i t donstitutionnel et institutions politiques.
Paris, 1 9 8 7 .
CLAUDE-ALBERT C O L L I A R D : Libertés publiques. Paris. 1 9 6 8 .
L. DUGUIT: D r o i t Constitutionnel. Paris. 1 9 0 7 .
AJÁNLOTT IRODALOM
507
A. ESMAIN: C o u r s élémentaire d'histoire du d r o i t francais. Paris.
1925.
A. ESMAIN: Elements de droit Constitutionnel. Paris. 1 9 2 7 .
Les constitutions de la France depuis 1 7 8 9 , (par Jacques G O D E -
C H O T ) Garnier-Flammarion. Paris. 1 9 7 0 .
J. G O D E C H O T : Les Institutions de la France sours la Revolution et
l'Empire. Paris. 1968
J E A N O R I E U X : Talleyrand. Frankfurt. 1 9 7 2 .
J Á N O S I F E R E N C : A l k o t m á n y o k gyűjteménye. I—II. k. Pest. 1 8 6 7 .
M O N T E S Q U I E U : A törvények szelleméről. Bp. 2 0 0 0 .
A N a g y Francia F o r r a d a l o m D o k u m e n t u m a i . ( s z e r k . H A H N E R Péter)
Bp.1999
J. TARLE: N a p ó l e o n . B p . 1 9 6 7 .
4. A L K O T M Á N Y G O N D O L A T ÉS K O R M Á N Y Z Á S
KELET-EURÓPÁBAN
A Z 1791-ES L E N G Y E L A L K O T M Á N Y
HÜPPE, SIEGFRIED: A lengyel alkotmány története. Budapest, 1 8 9 4 .

T O P O L S K I , JERZY: Lengyelország t ö r t é n e t e . Budapest, 1 9 8 9 .
R I N G ÉVA: „Lengyelországot az anarchia tartja fenn?" (A nemesi
köztársaság válságának anatómiája) Budapest, 2 0 0 1 .
PALMER, ROBERT: T h e Age of D e m o c r a t i c Revolution (A political
history of E u r o p e a n d America 1 7 6 0 - 1 8 0 0 . N e w York.
T h e Historical Atlas of Poland. Ed. W. C Z A P L I N S K I - T . L A J D O -
G O R S K I . Wroclaw, 1 9 8 6 .
Új- és Legújabbkori Egyetemes T ö r t é n e t i Szöveggyűjtemény, IV köt.
Budapest, 1 9 6 8 .
J. K L O C Z O W S K I - L . M Ü L L E R O W A - J . SKARBEK: A katolikus egy
ház Lengyelországban. Budapest, 1 9 9 4 .
A History of Poland. By: O. H A L E C K I . L o n d o n a n d Henley. 1 9 8 3 .
B Ó N I S - S A R L Ó S : Egyetemes állam- és jogtörténet. Budapest, 1 9 5 7 .
AJÁNLOTT IRODALOM
508
A CÁRI O R O S Z O R S Z Á G K O R M Á N Y Z Á S A
ÉS A S Z O V J E T A L K O T M Á N Y O Z Á S
H E L L E R , M I H A I L - N Y E K R I C S , A L E K S Z A N D R : Orosz történelem
I—II. Budapest, 1 9 9 6 .
F O N T MÁRTA-KRAUSZ T A M Á S - N I E D E R H A U S E R EMIL-SZVÁK
GYULA: Oroszország t ö r t é n e t e . Budapest, 1 9 9 7 .
E u r ó p a t ö r t é n e t e . Szerk.: G U N S T PÉTER. Debrecen, 1 9 9 3 .
19. századi egyetemes t ö r t é n e t 1 7 8 9 - 1 8 9 0 . Szerk.: VADÁSZ SÁN
D O R . Budapest, 1 9 9 8 .
Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba. Szerk.:
H O R V Á T H PÁL. Budapest, 1 9 9 3 .
A Szovjetunió szövetségi alkotmánya. Szerk.: D R . KOVÁCS IST
VÁN. Budapest, 1 9 8 2 .
R O M S I C S I G N Á C : N e m z e t , nemzetiség és állam. Budapest, 1 9 9 8 .
PIPES, R I C H A R D : Az orosz f o r r a d a l o m története, Budapest, 1 9 9 7 .
V O. KLAJUCSERSZKIJ: Russzkaja isztorija (Polij kursz lekaj) 1-3.
Moszkva, 1 9 9 5 .
V V L E O N T O V I C S : Isztorija Liberalizma v rossziji (1762-1914)
Moszkva, 1 9 9 5 .
P. SZ. G R A C I A N S Z K I J - L . SZ. M A M U T - O . V M A R T I S I N : Iszbriju
politicseszkih i pravovih ucsenyij X I X . v. Moszkva, 1 9 9 3 .
N I E D E R H A U S E R E M I L : Kelet-Európa története. Budapest, 2 0 0 1 .
E. I. I N D O V : Z a k o n o d a t y e l s z t v o p e r i n d a raszoveta abszoljutyizma.
Moszkva, 1 9 8 7 .
PIPES, R I C H A R D : T h e F o r m a t i o n of the Soviet Union. H a r v a r d
University Press, 1 9 6 4 .
NY. BERGYAJEV: Az orosz k o m m u n i z m u s értelme és eredete. Buda
pest, 1 9 8 9 .
Magyarország a n a g y h a t a l m a k erőterében (Tanulmányok O r m o s M á
ria 7 0 . születésnapjára)
In: SASHALMI E N D R E : A szerződéselmélet és az orosz hatalmi
ideológia n y u g a t o s o d á s a N a g y Péter alatt. Pécs, 2 0 0 0 .
GILL, J. G R A E M E : T h e Origins of the Stalinist political System.
Cambridge, 1990.
S E T O N W A T S O N , H U G H : T h e Russian E m p i r e 1 8 0 1 - 1 9 1 7 .
Oxford, 1967.
RIASANOVSKY, N I C H O L A S V: A History of Russia. N e w York, 1973.
AJÁNLOTT IRODALOM
509
KRAUSZ TAMÁS: Bolsevizmus és nemzeti kérdés. Adalékok a n e m
zeti kérdés bolsevik felfogásának t ö r t é n e t é h e z ( 1 9 1 7 - 1 9 2 2 ) . Bp.,
1989.
5. A L K O T M Á N Y G O N D O L A T ÉS AZ ÚJ
SZABADSÁGJOGOK
A N D E R L E Á D Á M : Spanyolország t ö r t é n e t e . 1 9 9 2 .
LYNN V. F O R S T E R : M e x i k ó t ö r t é n e t e . Bp., 1 9 9 9 .
19. századi egyetemes t ö r t é n e t ( 1 7 8 9 - 1 8 9 0 ) (szerk. V A D Á S Z SÁN
D O R ) Bp. 1 9 9 8 .
2 0 . századi egyetemes t ö r t é n e t ( 1 8 9 0 - 1 9 4 5 ) I—II. k. (szerk. D I Ó S Z E -
G I - H A R S A N Y I - K R A U S Z - N É M E T H ) Bp., 1 9 9 9 .
A. J. PEASLEE: Constitution of N a t i o n . I—III. vol.
Békeszerződés az Egyesült Államok és M e x i k ó között. 1 8 4 8 . (ford.
K Ö K É N Y ANDREA) Szeged, 2 0 0 1 .
B. M I R K I N E - G U E T Z E V I T C H : Les constitutions de l ' E u r o p e n o u -
velle. Paris, 1 9 2 8 .
K. B U C H E I M : Das deutsche Kaiserreich 1 8 7 ? - 1 9 1 8 . M ü n c h e n , 1969.
H . P L A N I T Z : Deutsche Rechtsgeschichte.Graz, 1 9 5 0 .
H . H A T T E N H A U E R : Europaeische Rechtsgeschichte.
E. R. H U B E R : D o k u m e n t e zur deutschen Vervassungsgeschichte.
Stuttgart, 1 9 6 3 .
H . M I T T E I S - H . LIEBERICH: Deutsche Rechtsgeschichte. M ü n c h e n ,
1969.
M o d e r n e Deutsche Vervassungsgeschichte ( 1 8 1 5 - 1 9 1 8 ) (hrsg. Enst-
Wolfgang Böckenförde). Köln, 1 9 7 2 .
GILBERT BADIA: Histoiren de l'Allemagne c o n t e m p o r a i n e 1 9 1 7 -
1 9 6 2 . Paris, 1 9 6 2 .
M. F U L B R O O K : A concise History of Germany. C a m b r i d g e , 1 9 9 0 .
RUSZOLY J Ó Z S E F : Alkotmány, választójog és választási rendszer a
N é m e t Szövetség tagállamaiban ( 1 8 1 5 - 1 9 4 8 ) . Miskolc, 1 9 9 1 .
W . S I E M A N N : Die Frankfurter N a t i o n a l v e r s a m m l u n g 1 8 4 8 - 4 9 .
Frankfurt am M a i n . 1 9 7 6 .
AJÁNLOTT IRODALOM
510
6. A L K O T M Á N Y O S V Á L T O Z Á S O K ÉS K O R M Á N Y Z Á S
AZ I. VILÁGHÁBORÚ U T Á N
W I L S O N I S M U S ÉS A N E W D E A L
W I L S O N , W . : T h e N e w F r e e d o m . Leipzig, 1 9 1 8 .
W I L S O N , W . : Congressional G o v e r n m e n t . N e w York, 1 9 6 0 .
ROOSEVELT, F. D.: Blick vorwärts. Berlin, 1 9 3 3 .
C H A P M A N , C. C . - S H U L E R , N. R.: W o m e n Suffrage and Politics.
Washington, 1 9 6 9 .
B E R N S T E I N , B. J . - M A T U S O W , A. J. (Ed.) Twentieth Century Ame
rica. N e w York, 1 9 7 2 . Constitutional C h a n g e . A m e n d e m e n t Poli
tics and S u p r e m e C o u r t Litigation since 1 9 0 0 . Ed. Clement E.
Vose. L e x i n g t o n Books, 1 9 7 2 .
A FASIZMUS Á L L A M K O R M Á N Y Z A T I MEGOLDÁSAI
STUART, I. W O O L F (Ed.) E u r o p e a n Fascism. L o n d o n a n d Edin-

bourgh, 1968.
A R E N D T , H A N N A H : T h e origins of Totalitarism. N e w York. 1 9 5 8 .
BARACHER, KARL, D I E T R I C H : Die deutsche Diktatur. Enstehung,
Struktur, Folgen des Nationalsozialismus. Köln, 1 9 7 2 .
S C H W E I T Z E R , A R T H U R : Big Business in the T h i r d Reich. Bloo
mington, 1964.
T O K O D Y G Y . - N I E D E R H A U S E R E.: N é m e t o r s z á g története. Buda
pest, 1 9 7 2 .
C., S C H W A R Z E N B E R G : Il sindaculismo fascista. M i l a n o , 1 9 7 2 .
J. W. D. T R Y T H A L L : El Candillo, N e w York, 1 9 7 1 .
O R M O S M Á R I A : Nácizmus-fasizmus. Budapest, 1 9 8 7 .
M A N N , G O L O : N é m e t o r s z á g története. 1 9 1 9 - 1 9 4 5 . Budapest, 1 9 9 3 .
H E A D E R , A . - W A L E G . D. P.: A short history of Italy. Cambridge. H.
P 1963.
SARELLI, A U G U S T I N O : Itália története. Athenaeum.
Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba (Az olasz
imperializmus jogának forrásai.) Kézirat. Összeállította: H A J D Ú
LAJOS. Budapest, 1 9 7 0 .
KIS ALADÁR: Olaszország története 1 7 4 8 - 1 9 6 8 . Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1 9 7 6 .
AJÁNLOTT IRODALOM
511
KIS ALADÁR: Az olasz fasizmus t ö r t é n e t e . Bp., 1 9 7 0 .
H A T T E N H A U E R , HAAS: Die Geistesgeschichtlichen G r u n d l a g e n
des deutschen Rechts. Heidelberg-Kalsruhe, 1 9 8 0 .
C O L L O T T I , E N Z O : A náci N é m e t o r s z á g . Budapest, 1 9 6 5 .
Akik n y o m o t hagytak a 2 0 . századon. 3. Diktátorok-diktatúrák. N a p
világ Kiadó, Budapest, 1997. (Ormos Mária, Székely Gábor, Krausz
Tamás, Harsányi Iván, Pankovits József, Erdélyi Tibor írásai.)
O R M O S MÁRIA: Mussolini. Budapest, 1 9 8 7 .
O R M O S MÁRIA: Hitler. Budapest, 1 9 9 4 .
DR. EGYED ISTVÁN: Új irány a m o d e r n a l k o t m á n y o k b a n . Buda
pest, 1 9 3 5 .
M U S S O L I N I , B E N I T O : A fasizmus doktrínája. Firenze, 1 9 3 5 .
MUSSOLINI, B E N I T O : A korporációs államról (beszédek) Függelék:
A Munka-alkotmány és eredményei, A korporatív állam szervezeté
ről. Firenze, 1940.
E. J. H O B S B A W M : A szélsőségek kora. Budapest, 1 9 9 8 .
HARSÁNYI IVÁN: A Franco-diktatúra születése. Budapest, 1 9 9 8 .
F U L B R O O K , MARY: N é m e t o r s z á g története. Budapest, 1 9 9 3 .
C O R T Á Z A R , GARCIA D E - V E S G A , G O N Z Á L E Z : Spanyolország
története. Budapest, 2 0 0 1 .
N A G Y N É SZEGVÁRI KATALIN: J o g és gazdaság. Budapest, 1 9 9 9 .
7. Á L L A M ÉS E G Y H Á Z E L V Á L A S Z T Á S A
A POLGÁRI K O R S Z A K B A N
A. E. M c G R A T H : Kálvin. Bp., 1 9 9 6 .
O W E N C H A D W I C K : A reformáció. Bp., 1 9 9 7 .
P A N D E R S O N : Az abszolutista állam. Bp., 1 9 8 9 .
T. P. T A S W E L L - L A N G M E A D : T h e constitutional History. L o n d o n
1929.
G. G. GERVINUS: Bevezetés a tizenkilencedik század t ö r t é n e t é b e .
Bp., 1 8 8 6 .
H. K O E N I G S B E R G E R : T h e G o v e r n m e n t of Sicily u n d e r Philip II, of
Spain. L o n d o n , 1 9 5 1 .
C S I Z M A D I A A N D O R : Az állam és egyházak jogi kapcsolatainak ala
kulása és gyakorlata a H o r t h y - k o r s z a k b a n . Bp., 1 9 6 6 .
AJÁNLOTT IRODALOM
512
BERKI F E R I Z : K á n o n o k könyve. Bp., 1 9 4 6 .
C. J. H E F E L E : Konziliengeschichte. Freiburg, 1 8 7 5 .
Az állam és egyház elválasztása. Faludi F. Akadémia. 1 9 9 5 .
G O D E H A R D J. EBERS: Staat u n d Kirche im n e u e n Deutschland.
München, 1930.
8. A K Ö Z I G A Z G A T Á S I J O G , K Ö Z I G A Z G A T Á S I
ELJÁRÁSJOG KIALAKULÁSA, T Ö R T É N E T I
FEJLŐDÉSE
R Á C Z ATTILA: A törvényesség és a Közigazgatás, Bp. 1 9 9 0 .

J . H U I Z I N G A : H o m o Ludens
F R A N C O I S BURDEAU: Historie de l'administration francaise de 18ͤ
e
au 2 0 siécle. M o n t c h r e s t i e n , 1 9 8 9 .
G E O R G E S L A N G R O D : P r o c é d u r e administrative e t D r o i t adminis-
tratif. Revue International des Sciences Administratives 1 9 5 6 .
RAINER P I T S C H A S : V e r w a l t u n g s v e r a n t w o r t u n g u n d Verwaltungs-
verfahren. C . H . Beck'sche Verlagsbuchhandlung, M ü n c h e n 1 9 9 0 .
R A C Z ATTILA: Jogállam és közigazgatás (kézirat)
PÉTERI Z O L T Á N : Jogállamiság és alkotmány: eszmetörténeti
kérdések, Állam és J o g t u d o m á n y , 1 9 9 4 . 3 - 4 .
T O L D I F E R E N C : A közigazgatási h a t á r o z a t o k bírósági felülvizsgála-
ta, Akadémiai Kiadó, Bp.
M A R T O N Y I J Á N O S : Államigazgatási h a t á r o z a t o k bírósági felülvizs
gálata, KJK, Bp. 1 9 6 0 .
J E A N R I V E R O : D r o i t administratif, Dalloz, Paris 1 9 9 0 .
W A D E - B R A D L E Y - E W I N G (eleventh edition): Constitutional and
Administrative Law, L o n g m a n , L o n d o n and N e w York.
A. V. DICEY: Bevezetés az angol alkotmányjogba, Bp. M a g y a r
T u d o m á n y o s Akadémia, Ford: Tarnai J á n o s .
W. A. R O B S O N : Justice a n d administrative Law. L o n d o n , Bp. 1 9 5 1 .
H A N S KELSEN: Tiszta jogtan, Budapest, 1 9 8 8 .
O T T O MAYER: Deutsches Verwaltungsrecht I.
WALTER JELLINEK: Verwaltungsrecht 3. Aufl.
H A N S S P A N N E R : De la p r o c é d u r e administrative n o n contentieuse,
Revue Internationale de Sciences Administratives 1 9 5 9 .
AJÁNLOTT IRODALOM
513
PETER BADURA: Das Verwaltungsverfahren, In: Allgemeines Ver-
waltungsrecht, Walter de Gruyter, Berlin, N e w York, 1 9 9 4 .
CSIZMADIA A N D O R : A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII.
századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1 9 7 6 .
N É M E T H Y KÁROLY: A közigazgatási eljárás egyszerűsítése, Bp. 1 9 0 3 .
T O L D Y F E R E N C : Az államigazgatási eljárás általános szabályai.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1 9 5 7 .
TOLDI-PÁKAY: Az államigazgatási eljárás á l t a l á n o s szabályai,
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1 9 5 9 .
F O N Y Ó - V A R G A : Az államigazgatási eljárás általános szabályai: Bp.,
1964.
II. RÉSZ
M A I T L A N D , F. W . : T h e C o n s t i t u t i o n a l H i s t o r y of E n g l a n d .
Cambridge, 1 9 6 5 .
BARG, N. A.: C r o m w e l l és kora. Budapest, 1 9 5 2 .
P O L L O C K , F R E D E R I C K : Az angol földbirtokjog. Budapest, 1 9 1 4 .
HANKISS E L E M É R - M A K K A I L Á S Z L Ó : Anglia az újkor küszöbén.
Budapest, 1 9 6 5 .
H O L S W O R T H , W . : A history of english law. L o n d o n , 1 9 7 2 .
S T E E N S G A R D , N . : Carracks, Caravans a n d C o m p a n i a . K o b e n h a v n ,
1973.
Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba. (Burzsoá for
rások L) Budapest, 1 9 8 8 .
G O D E C H O T , J.: Les institutions de la France sous la revolution et
l'empire. Paris, 1 9 6 8 .
JEANNENEY, J. M . - P E R R O T M A R G U E R I T E : Textes de droit
e c o n o m i q u e et social francais. 1 7 8 9 - 1 9 5 7 . Paris, 1 9 5 7 .
L E P O I N T , G.: Histoire des institutions de droit francais. Paris, 1 9 5 2 .
G O D E C H O T , J.: La Revololution de 1 8 4 8 . Paris, 1 9 7 1 .
W I L H E L M , WALTER: Gesetzgebung u n d Kodifikation in Frankreich
im 17. u n d 18. J a h r h u n d e r t . In: Ius C o m m u n e . Veröffentlichungen
des M a x - P l a n c k - I n s t i t u t s für E u r o p ä i s c h e R e c h t s g e s c h i c h t e .
Frankfurt a m M a i n , 1 9 6 7 .
Les Cinq Codes. Ed.: J O H A N N C R A M E R . Koblenz. é. n.
AJÁNLOTT IRODALOM
514
C O I N G , H E L M U T : Die europäische Privatrechtsgeschichte der
neueren Zeit als einheitliches Forschungsgebiet. In. Ius C o m m u n e .
1967.
H A T T E N H A U E R , H A N S : Europäische Rechtsgeschichte. Heidel-
berg, 1 9 9 2 .
H A T T E N H A U E R , H A N S : Die geistesgeschichtlichen G r u n d l a g e n
des deutschen Rechts. Karlsruhe, 1 9 8 0 .
Wirtschaftliche Situation in D e u t s c h l a n d u n d Österreich um die
blende v o m 18. z u m 19. J a h r h u n d e r t . Stuttgart, 1 9 6 9 .
RAISCH PETER: Die A b g r e n z u n g des Handelsrechts v o m Bürger-
lichen Recht als Kodifikationsproblem im 19. J a h r h u n d e r t . Stutt
gart, 1 9 6 2 .
G O L D S C H M I D T , L : H a n d b u c h des H a n d e l s r e c h t . 1 8 7 5 .
WIEACKER, F.: Privatrechtsgeschichte der Neuzeit. Göttingen, 1952.
GIERKE, O T T O : Rechtsgeschichte der D e u t s c h e n Genossenschaft.
Berlin, 1 9 6 8 .
S C H L O S S E R , H A N S : G r u n d z ü g e des N e u e r e n P r i v a t r e c h t s
geschichte. 7. Auflage. H e i d e l b e r g , 1 9 9 3 .
B E N Ö H R , H A N S , P E T E R : Verfassungsfragen der Sozialver-
sicherung nach den Reichstagsverhandlungen v o m 1 8 8 1 bis 1889.
In: Zeitshcrift der Savigny Stiftung für Rechtsgeschichte. 1 9 8 0 .
III. RÉSZ
B Ü N T E T Ő J O G ÉS B Ü N T E T Ő E L J Á R Á S
B A L O G H J E N Ő : Fiatalkorúak és a büntetőjog, 1 9 0 9 .
BECCARIA, C: Bűntett és büntetés, Budapest, 1 9 6 7 .
B I N D I N G : Strafrechtliche u n d Strafprozessuale Abhandlungen, 1 9 1 5 .
B O N G E R : Criminalité et conditions é c o n o m i q u e s , 1 9 0 5 .
C H A R L E S : Histoire d u d r o i t pénal, 1 9 5 5 .
D A L L O Z : C o d e d'Instruction Criminelle et C o d e Pénal, 1 9 2 6 .
DU BOYS: Histoire du droit criminel, 1 8 5 8 .
E S M E I N : Histoire de la p r o c é d u r e criminelle en France, 1 9 5 9 .
F E U E R B A C H : L e h r b u c h des gemeinen in Deutschland gültigen pein-
lichen Rechts, 1 8 4 0 .
F I N G E R : Lehrbuch de D e u t s c h e n Strafrechts, 1 9 0 4 .
AJÁNLOTT IRODALOM
515
FINKEY F E R E N C : A fiatalkorúak büntetőjoga Észak-Amerikában,
1913.
FINKEY F E R E N C : A szabadságvesztés büntetések. In: Büntetéstani
problémák, Bp. 1 9 3 3 .
H O E G E L , H . : Geschichte des österreichischen Strafrechts. Wien,
1904.
H O R V Á T H T I B O R : A büntetési elméletek fejlődésének vázlata, Bp.
1981.
IVES: A history of penal m e t h o d s , 1 9 1 4 .
LAINGUI: Histoire de droit pénal, 1 9 8 5 .
M E R C I E R : Crime and criminals being the jurisprudence of crime,
1918.
N A G Y F E R E N C : Intézkedések a büntetőjog szankciórendszerében.
Bp., 1 9 8 6 .
PIKÉ: A history of crime in England, 1 8 7 6 .
W E I N R E B : Criminal law, 1 9 6 9 .
IV. RÉSZ
A Z Á L L A M K Ü L S Ő MEGJELENÍTÉSE
HATALMI SZIMBOLIKA
ÁLDÁSSY ANTAL: C í m e r t a n . B p . 1 9 2 3 .
BÁRCZAY OSZKÁR: A heraldika kézikönyve. Bp. 1 8 9 7 .
BÉRTÉNYI IVÁN: Új magyar címertan. Bp. 1 9 9 8 .
H . BEDINGFELD-P. G W Y N N - J O N E S : Heraldry. N e w Jersey. 1 9 9 3 .
JAKUB H R D L I C K A : Prazská heraldika. (Prague heraldry-Prager
Heraldik). Prága 1 9 9 3 .
M. M c L A G A N : Lines of successions H e r a l d r y of the royal families of
Europe. London. 1989.
IVÁNFI EDE: Magyarország címerei. Bp. 1 9 8 9 .
NYÁRY ALBERT: A heraldika vezérfonala. Bp. 1 8 8 6 .
H . d e VRIES: Wapens van N e d e r l a n d e n . A m s t e r d a m . 1 9 9 5 .
Készült: Regiszter Kiadó és N y o m d a Kft,

Egyetemes Polgarikor

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Egyetemes Polgarikor

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Kisteleki Károly, Lövétei István,

Nagyné Szegvári Katalin,

© Kisteleki Károly (I. Rész: 4., 6.2., 6.3.,)

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet,

4.4. A n é m e t polgári törvénykönyv:

A tananyag elkészítését alapvetően két s z e m p o n t vezérelte: egy­

Ha az európai a l k o t m á n y g o n d o l a t megjelenését keressük, akkor

1.1. A rendi szabadságok és hatásuk

A rendi szabadságok kialakulása elméleti gyökereiben visszavezet­

(Jól jellemzi ezt a felfogást M a c h i a v e l l i k ö v e t k e z ő kijelentése a francia királyi

A rendi jogok katalógusának kialakulásától függetlenül m á r a k o ­

Ez a megoldás egyébként logikusan levezethető a hivatkozott

1.2. Középkori államelméletek

A középkori politikai g o n d o l k o d á s egyik alaptétele, é p p e n az ural­

H o g y az egyház is ehhez h a s o n l ó szerveződés, m á r m i n t corpus

( N . azt is h o z z á t e s z i k , h o g y a p o p u l u s t e r m é s z e t e s e n d ö n t h e t úgy, miszerint a

Az universális m o n a r c h i á t megjelenítő N é m e t - r ó m a i Birodalom­

1.3. A reformáció és a protestáns államfelfogás

Korábban jeleztük, hogy a L u t h e r féle kezdeményezés számos új­

nak m i n d kialakításában, m i n d gyakorlásában -: „... m e d d ő volna, ha

( N B . a korabeli erdélyi f e j e d e l e m s é g u r a l k o d ó választási c o n d i t i ó i b a n is csak

1.4. Az ideális társadalom/állam fogalma

M á r Kálvin János kapcsán is rögzült a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t b e n ,

Az 1 5 7 9 - b e n létrejött Utrecht-i U n i ó tulajdonképpen a későbbi

L á t h a t ó tehát, hogy az Utrecht-i U n i ó csak a legalapvetőbb k é r d é ­

Az Egyesült Tartományoknak az Utrecht-i Unió alapján köztársaság­

2.2. Angol alkotmányozás a polgári forradalom

2 . 2 . 1 . A középkori angol államszervezet

A középkori angol állam t ö b b egyedi sajátossággal is rendelkezik,

2 . 2 . 2 . Az angol rendek a parlamenti viszonyok tükrében

Megjegyzendő, hogy Angliában a hűbéri rendszer sajátosságaiból

2 . 2 . 3 . Az angol abszolutizmus eredménye: a két forradalom

Az angol abszolutizmus kezdetei I. (Tudor) Erzsébet uralkodásá­

( N B . a k o r b a n az a n g o l o k Stuart I. Jakab e g y i k u r a l k o d ó i é r d e m é n e k tudták

A Stuartok uralkodásuk során igazából h á r o m nagy irányzat ke­

( N B . k o r a b e l i f o r r á s o k szerint szinte zavart d ö b b e n e t t e l , majd már-már utál­

alapján korlátozott uralkodói h a t a l m a t ismer (ld. K n o x fenti m o n ­

( N B . ez o l y a n furcsa „ m o n o p ó l i u m " r e n d e l k e z é s e k e t is szült, m i n t h o g y a l o n ­

További jövedelemforrás lett az ún. gyámsági a d ó . Ugyanis, ha

( N B . a statáriális eljárás a k ö v e t k e z ő k m i a t t v o l t ö n k é n y e s . U g y a n m á r a XIII.

A d ó híján kényszerkölcsönöket vetett ki, m é g a nemességre is. Ka­

2 . 2 . 4 . A kialakuló történeti alkotmány és az alkotmányos

1. Petition of Right = J o g o k Kérvénye

M i n d e z e k t o v á b b g o n d o l á s a k é n t fogható fel a Lilburne nevével

- A király kegyelmezési jogát is k o r l á t o z z á k , a m e n n y i b e n a parla­

2 . 2 . 5 . A parlament működésére v o n a t k o z ó szabályok

A parlamenti szuverenitás Anglia legféltettebb a l k o t m á n y o s érté­

A másik alkalom 1 6 8 8 . , Orániai Vilmos meghívása az angol trón­

( N B . m e g s z ü l e t é s é n e k t ö r t é n e t e i k ö z é tartozik, h o g y II. Károly feloszlatta

Kezdete feltehetően az 1600-as évek első felének arra a gyakorla­

[ N B . e l g o n d o l k o z t a t ó , h o g y a H a b s b u r g o k is csak a XVIII. században, a m i k o r

A kabinet fogalmilag a (Privy Council) Titkos Tanácson belül ki­

Az angol polgári átalakulás legfontosabb máig h a t ó e r e d m é n y e a

( N B . e r e d e t i l e g a király a T i t k o s Tanáccsal e g y ü t t alkotta a t ö r v é n y e k e t .

- önállóan a p a r l a m e n t egyik háza sem alkot törvényt (bár a L o r d o k

3 . 1 . Az USA alkotmányos rendszerének kialakulása

3 . 1 . 1 . Az amerikai angol gyarmatok függetlenségi háborúja

Az amerikai függetlenségi h á b o r ú utáni alkotmányozás története

3.1.1.1. A gyarmati kormányzat

A g y a r m a t o k k o r m á n y z a t á n a k az angol intézményekkel kiépült

3.1.1.2. Alkotmányozás a függetlenségi háború idején

A függetlenségi h á b o r ú idején a gyarmati a l k o t m á n y o k a t nemcsak

3.1.1.3. A Konföderációs Cikkelyek

A tananyag elkészítését alapvetően két s z e m p o n t vezérelte: egy

A rendi szabadságok kialakulása elméleti gyökereiben visszavezet

A rendi jogok katalógusának kialakulásától függetlenül m á r a k o

A középkori politikai g o n d o l k o d á s egyik alaptétele, é p p e n az ural

Az universális m o n a r c h i á t megjelenítő N é m e t - r ó m a i Birodalom

Korábban jeleztük, hogy a L u t h e r féle kezdeményezés számos új

L á t h a t ó tehát, hogy az Utrecht-i U n i ó csak a legalapvetőbb k é r d é

Az Egyesült Tartományoknak az Utrecht-i Unió alapján köztársaság

Az angol abszolutizmus kezdetei I. (Tudor) Erzsébet uralkodásá

A Stuartok uralkodásuk során igazából h á r o m nagy irányzat ke

( N B . k o r a b e l i f o r r á s o k szerint szinte zavart d ö b b e n e t t e l , majd már-már utál

alapján korlátozott uralkodói h a t a l m a t ismer (ld. K n o x fenti m o n

( N B . ez o l y a n furcsa „ m o n o p ó l i u m " r e n d e l k e z é s e k e t is szült, m i n t h o g y a l o n

A d ó híján kényszerkölcsönöket vetett ki, m é g a nemességre is. Ka

- A király kegyelmezési jogát is k o r l á t o z z á k , a m e n n y i b e n a parla

A parlamenti szuverenitás Anglia legféltettebb a l k o t m á n y o s érté

A másik alkalom 1 6 8 8 . , Orániai Vilmos meghívása az angol trón

Kezdete feltehetően az 1600-as évek első felének arra a gyakorla

A kabinet fogalmilag a (Privy Council) Titkos Tanácson belül ki

Az amerikai történeti i r o d a l o m , s n y o m á b a n az európai, a Kon

[Virginia k ü l d ö t t e ezzel s z e m b e n ( G e o r g e M a s o n a Virginiai J o g o k D e k l a r á

H a m i l t o n nézeteit így summázza R o b e r t Yetes: „a föderális tör

[A választók kvalifikációja l e g y e n u g y a n o l y a n i d ő r ő l i d ő r e , m i n t az e g y e s ál

A „freehold" tipikus angol minősítés, kereskedők és egyes tulajdo

Az alkotmánytervezet VII. Artikulusa szerint kilenc állam ratifiká

N e w York á l l a m b a n h o s s z ú i d e i g tartó és éles vita kísérte a ratifikációs eljá

A föderáció t a r t a l m á n a k ilyen táguló m e g h a t á r o z á s á t vallók t ö b b

A mai történeti i r o d a l o m (Beard híres, illetve hírhedtté vált néze

A választójogot az alkotmány szerint m i n d e n tagállam maga hatá

Megjegyzendő, h o g y a Legfelsőbb Bíróság egészen a legutóbbi idő

A Legfelsőbb Bíróság legfontosabb feladata a jog szerinti kor

Az angol gyarmatok a függetlenségi h á b o r ú t m e g e l ő z ő i d ő b e n el

Tehát elmondhatjuk, h o g y a fenti tényezők miatt, a százéves hábo

A gyenge rendiség miatt h a m a r egy sikeres abszolutizmus b o n t a

Ezen alkotmány 1 7 9 1 . szeptember 3-án fogadtatott el az Alkotmá

A T h e r m i d o r i alkotmány idejére m á r jelen volt az az új, sokáig ha

A nyugati szláv törzseknek az O d e r a és a Visztula m e n t é n lakó cso

A lengyel államszervezet fenti bemutatásából kiviláglik a Köztársa