Kétarcú haladás

Bemutató: Volvo V70 2.0T

A sportos kombik reneszánszát éljük. S noha a Volvo korábban nem sportosságáról híresült el, az átrajzolt V70
mindenképp illeszkedik e szegmensbe.

Az S80 megkurtított platformjára épülő V70 vizuálisan sokkalta fejlettebb elődjénél. Kedvező tulajdonságai
azonban itt nem merülnek ki, hiszen erősebb, biztonságosabb és jobban felszerelt, mint a most kifutó típus.
A Volvo családi stílusjegyei itt is azonnal szembeötlenek: vállas ajtók, szögletes ablakok, égigérő hátsó lámpák
és a Buickoknál is hasonlóan alkalmazott hűtőrács-a-lökhárítóban front. S jóllehet e megoldás újszerűen stílusos,
jóval olcsóbb, mint a motorháztetőbe integrált maszk. A teljes orr-rész azonban harmonikusabb, mint nagyobb
testvérénél, mivel itt nem folyik egybe a lökhárító és a rács síkja, illetve az alatta húzódó fekete „koptatócsík”
sem szakad meg fölöslegesen.
A V70 dinamizmusát a hangsúlyozottabb ékalak, a döntöttebb szélvédő és a fényszórók sötétített kontúrja is
kiemeli. Nem tudni, a Volvo lassanként miért szokik le a stabil és biztonságos markolós kilincsekről, melyek
helyét süllyesztettek foglalták el. Ezzel csorbát szenved a svédek biztonság-image-e, melyet tetéz az első
biztonsági övek csekély hossza is, mert így termetes embernek gyakorlatilag nem adatik elegendő mozgástér.
Formailag haladó az utastér és a műszerfal ízléses designja, mely szintén az S80-at idézi. Noha a V70 még teljes
egészében Volvo-fejlesztés, a műszerfal élei, háromszögei már eszünkbe juttatják a Ford New Edge filozófiáját.
Kár az időzítésért.

Figyelemre méltó az autó kétarcú minősége. Az elődjénél meghökkentő 65 százalékkal merevebb karosszéria
rései pontosak, végre szűkek és a festés is a magas mércét képviseli. A nehézkesen mozgó ajtók, a bőrhuzatok
olykor slampos varrása, a mozgolódó A-oszlop burkolat és a labilis tetőkárpit azonban joggal húzza magasra az
ítészi szemöldököt.
Puha, kényelmes, elektromosan állítható ülések fogadnak, s a négy irányban állítható kormánynak köszönhetően
viszonylag hamar meglelhető egy kényelmes helyzet. Az optimálishoz képest azonban túl magas az üléspozíció,
s a deréktámaszt sem kezeli szívesen senki, akiknek vastagabbak ujjai egy hárfa húrjánál. A pedálrend jó, a fék
precizitása és nyomáspontja nem. Az ABS és a DSTC ellenben dicséretesen dolgozik.

A motorháztető alatt lapuló öthengeres turbó kellemes partner. Futáskultúrája, vibrációi alapján inkább a 6–1
képlet juthat eszünkbe, a gyorsításkor felmorajló hang pedig a 4+1-et idézi. A töltőnyomás kiegyensúlyozott
megérkeztével a teljesítmény már elragadóan mozgatja a terjedelmes karosszériát. A kormányzás kellően pontos,
ellenben erőszükséglete kissé nagy. Az A-oszlopokat keresztben összekötő kormányoszlopmerevítés a C70
kabriót juttatja eszünkbe, hiszen – keresztrúd ide, vagy oda – a kormánykerék sajnos itt is apró táncot jár
tekintélyesebb úthibákon áthajtva. A multifunkciós kormány viszont nem túllihegett, kezelni pontosan,
egyszerűen lehet.
A V70 adaptív ötsebességes automatája egyszerre képviseli a modern és régies hajtásláncok érzetét. A Volvo
képes teljesen kiegyensúlyozottan, selymesen is váltani, sokszor azonban nem várt, illetlen rántások térítenek
magunkhoz. Furcsa, hogy az Aisin-Warner váltót nem sikerült jobban a motorkarakterisztikához hangolni. Az
ergonómia példás, viszont szokni kell a kiváló hangképű Dolby ProLogic hifi kissé szétszórt funkcióit.
Ha szól a zene, nincs semmi zavaró. Ha kikapcsoljuk, fülünkbe mászik az Újkor Volvóira oly jellemző, zavaróan
erős futóműzaj. A menetviselkedés, a rugózási és legördülési komfort szerencsére nem látja kárát a zörgésnek,
így Volvónk lengéskényelme és aktív biztonsága jó osztályzatot érdemel.
Nem kevésbé fejlett a tradicionális Volvo-adu, a passzív biztonság sem. Felzárkózva a Hondához, Mercedes-
Benzhez és BMW-hez, a V70 is intelligens légzsákokkal és legendásan stabil struktúrával vigyáz a törékeny,
filigrán utasok és gyerekek életére.

A V70 teli van különféle ötletekkel, melyek közül némelyik zseniális, némelyik csak korlátozottan használható.
Az elektronikus gyerekzár, az egyszerűen, célszerűen, így mintaszerűen előrehajtható hátsó ülés az előbbi
kategóriába sorolható, az üvegtartóval együtt nem használható labilis „reggelizősarok” az utóbbiba.
A mégoly sok kapcsoló és gomb ellenére is nagyban javítja a biztonságot az integrált telefon is.
A környezetvédelem pedig csupa nagybetűvel íródott a svédek tervezőasztalain. A bőr cserzésétől a műanyagok
habosításáig minden zöld és környezetbarát; de a pálmát a PremAir rendszer viszi el (lásd Autó+ Plusz ??? sz.).
A Ford amerikai fejlesztőrészlege dolgozta ki a szmogevő szisztémát, melynek segítségével a V70 a talajközeli
ózont varázsolja értékes levegővé. A Volvo hűtőjén áthaladó, káros ózon reakcióba lép annak speciális
bevonatával, ami a gázt átalakítja. Mindez, s a később bevezetendő ULEV-normás motorok jelentős lépcsőt
képviselnek majd Földünk egészségének javítása érdekében. Zöldcsuhás szerzetesünk (környezetbarát) így
joggal jókedvű.
Megállapíthatjuk, hogy a V70-nel a Volvo nagyot lépett felfelé a környezetvédelem, a design és a használható
ötletek grádicsán. Furcsa azonban néhány visszás változtatás a biztonság és a belső minőség terén. E
problémákat viszont majdnem teljesen feledteti a becsülendő karosszériaminőség, a márka kedvező fogadtatása
és presztízse. ...De csak majdnem.

©2000 AuTalk Infotainment – Szilvásy Bence