17.

Ismertesse a játék fogalmát, jellemezze a játékfajtákat és jelentőségüket a gyermek

fejlődésében. Értelmezze a játék és tanulás kapcsolatát, valamit mutassa be a játék
szerepét a társas kapcsolatok alakulásában!

A játék az az emberi tevékenység, amely végigkíséri az ember és az emberiség egész

életét.
A játék önként, szabadon választott tevékenység, melyben nincs kényszer. Célja az
örömszerzés, a játéktudat önmagáért való tevékenység és feszültségcsökkentést
eredményez.
A játék objektív feltételei: legyen elegendő idő, hely, eszköz, a gyermekek igényei szerint
legyen a játék, a játékterek mesterséges, természetes környezet kialakítása meglegyen, a
játékeszközök rendelkezésre álljanak.
Szubjektív feltételek, a pedagógiai szakember a játék mozgatórugója, jelentősége van a
felkészültségének, a játék pszichológiai ismerete, a játékhangulat megteremtése,
gyermekszeretet, jó szervezés.
A játéktevékenység fejlődése különböző életkori szakaszokban: Piaget a játékfajtákat az
értelmi fejlődés szakaszainak megfelelően csoportosította.
Az első szakasz az utánzás, a gyermek és a tárgyak, amit manipulál, utánoz,
babátsétáltat, mások cselekvését utánozza, konyhai játékok, főzés, takarítás.
Második szakasz a szimbolikus játék és szerepjáték.
Harmadik szakasz: családi játékok, színház játszása, szabályjáték.
Játékfajták: szabályjáték, barkácsolás, drámajáték, szerepjáték, fejlesztő játék,
konstrukciós játék.
A játék személyiségra gyakorolt hatásai: a játékban mindig a játszani akarás készteti a
gyermeket. Csökkenti a felgyülemlett feszültséget, a jó és a rossz dolgok előkerülnek a
játékban. A társas kapcsolata jobban alakul, megtanulja a szabályok betartását és
elfogadását.
Az éntudatot felváltja a mitudat, együtt játszunk. A játék alatt fejlődik a képzelet, az
emlékezet, a megfigyelőképesség, a kreativitás, a tűrőképesség és az időérzék.
A pedagógiai és családsegítő munkatárs szerepe a játéktevékenységben: óvodában a
játékkörnyezet kialakítása, balesetmentesség, konfliktusok megszüntetésre, gyermek
kívánságára a játékba való bekapcsolódás.
Az iskolában, az életkornak megfelelő játékok ajánlása, szabályok betartatása,
egészséges életmódra nevelés a szabadban játszható játékok ajánlásával, a játékeszközök
előkészítése, a sérülést okozó játékeszközök kivonása.
A játéktevékenység fejlődése - A gyakorlójáték A csecsemő pszichés fejlődése a mozgás
gyakorlásán keresztül zajlik – a pszichomotoros fejlődésben a megismerő funkciók és a
mozgás fejlődése összekapcsolódik. A saját mozgásukon keresztül szereznek tapasztalatokat
önmagukról és a világról. Ez az alapja a gyakorló- és funkciójátéknak. A gyakorlójáték során a
saját testük működését és a környező tárgyak tulajdonságait próbálgatják: a kezükkel
manipulálnak, összehangolják a látásukat a kézmozdulataikkal, sokszor megismételnek egy-
egy mozdulatot, „begyakorolják”, majd új variációkat találnak ki. A hangjukkal is játszanak
(gőgicsélés), különféle módon helyet változtatnak, megtapasztalják a környezetükben lévő
tárgyak tulajdonságait, a kezükkel, szájukkal, összes érzékszervükkel gyűjtenek élményeket.
„Mire való?” – a funkciójáték, majd konstrukciós játék Egyéves korukra már megtapasztalják,
milyen érzés megfogni a tárgyakat, de még nem tudják, hogy mire lehet használni őket.
Tapasztalatszerzésük, kísérleteik arra irányulnak, hogy a tárgyak lehetséges funkcióira
rájöjjenek. A korábbi gyakorlójáték, amikor még csak fogdosták, rágcsálták, nézegették a
tárgyakat, funkciójátékká alakul: lassan megértik a tárgyak jelentését, elkezdik
rendeltetésszerűen használni őket. A funkciójáték később is megmarad a gyermekek
játéktevékenységei között, de egyre bonyolultabbá, magasabb szintűvé válik. A harmadik
életév táján játékukat már egyre inkább áthatja a tudatos tervezés, a konkrét céllal való
„építkezés” – ezt nevezzük „konstrukciós játék”-nak, amiben a funkció gyakorlása és az
alkotás, a fantázia működése összekapcsolódik.
Szerepjáték, szimbolikus játék Az utánzás képessége vezet át a szimbolikus vagy
fantáziajátékok világába. A szimbolikus játék első megnyilvánulása a „mintha-játék” – 1 éves
kor körül (egy-egy gesztust utánozva úgy tesz, mintha…) Az óvodáskorban a „mintha-játék”
gazdag, összetett szerepjátékká fejlődik, amiben ők maguk személyesítenek meg alakokat.
A szerepjátékok fokozatos fejlődésének első szintje nagyjából a 3-4 évesekre jellemző; ebben
a gyerekek a cselekvést utánozzák, pl. kopognak, kalapálnak. Később, a 4-5 éveseknél a
tárgyaknak nő meg a jelentőségük: az orvosi táska teszi orvossá az orvost. A szimbolikus
játékot úgynevezett „kettős tudat” jellemzi: a gyerek érti, mi a képzelet és mi a valóság (nem a
homokból készült sütivel akar jóllakni, ugyanakkor elvárja, hogy mi is „együnk” vele).
Szabályjáték A szabályjátékok ugyan már óvodáskorban megjelennek, de inkább a felnőttek
irányítása mellett (körjátékok, bújócska, fogócska). Nehéz betartani a szabályokat; a
a gyereket
„kettős szabálytudat” jellemzi: egyrészt a szabályok egy „felsőbb hatalmat” jelenítenek meg,
ezért az azoktól való eltérés feszültséget, traumát vált ki. Ugyanakkor, ha egy szabály
kellemetlen, azt önkényesen variálja, és még nem érti, hogy a szabály a közös játék
alapfeltétele. Vagyis a szabályjátékokban való részvétel a szociálisés értelmi érettség bizonyos
fokát feltételezi, s majd inkább a kisiskoláskorra lesz jellemző (labdajáték, versenyjáték,
kártya, sakk stb.). Kisebbekkel a szabályjátéknak inkább a funkciójátékjellege „működik”:
kártyákat párosítani, kockával dobni, bábuval lépni stb