16.

tétel
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Életrajz

• kevesen vannak, akik nála jobban őrizték az emberi értékeket és a humánumot

• szül.: Lübeck, 1875. június 6.
• bátyja, Heinrich Mann is híres író volt
• 1901: A Buddenbrook ház
• 1903: Tonio Kröger
• 1905: házasság: Katja Pringsheim (– az első érettségiző nő Münchenben)
• 1912: Halál Velencében
• 1924: A varázshegy
• 1929: Nobel-díj
• 1930: Mario és a varázsló
• 1933 eleji párizsi körútjáról a fasizmus miatt már nem térhetett haza. Svájcban, majd 1938-tól az
Egyesült Államokban élt.
• aktív fasizmusellenes tevékenység
• 1933-43: József és testvérei
• 1939: Lotte Weimarban
• 1944: A törvény
• 1947: Doktor Faustus
• 1951: A kiválasztott
• 1952: ismét Svájcban telepedett le
• 1953: Egy szélhámos vallomásai
A megtévesztett
• elhunyt: 1955. augusztus 12.

Mario és a varázsló

• az 1930-ban kelettkezett mű egy 1926-os olasz tengerparti nyaralás élményéből keletkezett

↓
feszült légkör
• műfaj: novella vagy elbeszélés → egy-két mellékszál
↓
egységesebb cselekmény
nem nagyon történik helyszínváltoztatás

• elbeszélői nézőpont: narrátor → mindenttudó, mindenről tájékozott

→ személyesség, "tanú voltam" alapállás
→ értékelője az eseményeknek → nem az olvasó értékel
• alapvető hiba: rosszkor érkeztek meg a nyaralóhelyre
→ augusztus, még tele volt a helység olasz vendégekkel, s hozzájuk képest mindenki
másodrendű
• I. rész: ↓
→ első attrocitás: a római hercegi család kifogásai miatt, annak ellenére, hogy a gyerek már
kigyógyult a szamárköhögésből, el kellett hagyniuk a szállodát és
átköltözni egy másikba

→ második attrocitás: a strandon meztelen a kislány → a nemzeti méltóság megsértése

→ büntetést kell fizetniük, mert megsértették a "közerkölcsöt"
• II. rész:
→ sor kerül a bűvész Cipolla "vendégjátékára", amely messze felülmúlta az addigi
kellemetlen élményeket

→ az elbeszélő családostul, a két kisgyermekkel megy az előadásra

→ kezdettől kételkedik: Helyes-e elvinni a gyerekeket? Nem kellene-e hazamenni?
→ gyermekmotívum elengedhetetlen: a romlatlanság, a tisztaság képzete társul
hozzá már a strandon is ↔ olasz úri gyerekek

→ Cipolla:
› nyomorék hipnotizőr → külsőleg is undorító
› bármennyire ellenszenves, valóban azt tesz az emberekkel, amit akar
↓
a Mann családdal is azt tesznek az első részben amit akarnak
› Cipolla éjszakai ember, mágiája csak ekkor érvényesülhet valóságosan és
jelképesen
› célja: az akarat megtörése, s ezután valamilyen megszégyenítő helyzetbe hozás
› tevékenysége közben hazafias szólamokat hangoztat, s ezekbe fasisztoid eszméket
fűz bele
› a közönség cinkosa lesz – Thomas Mann is –, mert "szakmai" tudása lenyűgözi

→ a római úr esete
› egy római úr kijelenti, hogy őt akarata ellenére nem lehet táncolásra kényszeríteni
› Cipolla az ő ellenállását is megtörte
› az elbeszélő így kommentálta ezt:
"Ha jól értettem meg az eseményt, ez az úr harckészségének tisztán negatív
voltán bukott el. Nem-akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit
nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat: valamit nem
akarni és egyáltalában semmit sem akarni, tehát a parancsoltat mégis
megtenni, talán túl közel áll egymáshoz, semhogy a szabadság eszméje ne
kerülne közöttük kutyaszorítóba."
↓
a változásért, a szabadságért tenni kell

→ Cipolla elhiteti Marioval, hogy ő a szerelme, s a lány szerepében csókot kér és kap tőle
› legtitkosabb és legbensőségesebb érzéseiben, viszonzatlan szerelmében csúfolja
meg
› megszégyeníti
› magához térve lelövi a varázslót
› elbeszélő:
"rettenetes vég, szörnyű, végzetes befejezés. És fölszabadító vég
mégis – nem tehetek róla, így kellett és így kell éreznem!"

• az elbeszélésben egyszer sincs leírva a fasizmus szó

→ trükkök, szemfényvesztés → mázt von a hatalom köré → lenyűgözés
→ ha nem 1930-ban járnánk, nyilván másként formálódott volna a történet, s részben más
lenne a jelentésköre
→ így azonban a példázat melehetős egyértelműséggel konkretizálja a minden időkre
érvényes igazságot
↓
az embereket soha nem szabad megalázni, legszentebb érzéseikből tilos csúfot űzni
az ilyenfajta cselekedet mindig emberellenes
• 1930 táján egész Európa egészére veszedelem volt a Cipollák színrelépése
• a Mario és a varázsló látnoki írás
› csak 1933-ban nyeri el teljes értelmét, s a valóságban csak 1945-ben hangozhat el a
"felszabadító vég" kijelentése
› azonban nemcsak egyetlen politikai helyzet allegoriájaként olvasandó
› éppen a teljes politikai konkrétság hiánya, a varázsló "művészi" tevékenysége
mélyíti el a szimbolikus jelentéskört