GARADNA-KOVÁCS TANYA LELŐHELY PATICSLELETEINEK RÉSZLETES

ELEMZÉSE

Készítette: Tóth Krisztián

Régészet alapszakos bölcsész

Konzulens: Dr. Pusztainé Dr. Fischl Klára

egyetemi adjunktus

1
Tartalomjegyzék Error! Bookmark not defined.
1. BEVEZETÉS ..............................................................................................................................................3
1.1 Célkitűzés ......................................................................................................................................3
1.2 Módszertan ....................................................................................................................................3
1.3 Mi a patics? ....................................................................................................................................5
1.4 Információk Garadna-Kovács tanya lelőhelyről............................................................................6
1.5 További adatok a lelőhely épületeiről és a germán házakról .........................................................9
2. VIZSGÁLATOM EREDMÉNYEI .................................................................................................................10
2.1 Az épületek vázszerkezeteinek jellemzése ..................................................................................10
2.2 Egyéb jegyeket hordozó paticsok leírása.....................................................................................35
2.3 A konstrukciók értelmezése.........................................................................................................44
3. EGY HASZNÁLATI TÁRGYTÍPUS SZINTÉN AGYAGBÓL: A SZÖVŐSZÉK NEHEZÉKEK............................46
4. AZ ELKÜLÖNÍTETT EGYSÉGEK JELLEMZÉSE...............................................................................................48
5. ÖSSZEFOGLALÁS: ...............................................................................................................................61
6. Irodalomjegyzék ............................................................................................................................62

2
1. BEVEZETÉS
1.1 Célkitűzés

A dolgozat célja, hogy részletesen bemutassa a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében-, azon belül is a

Hernád folyó völgyében található Garadna-Kovács tanya lelőhely (35284) területén előkerült
paticsleleteket. (A lelőhely az épülő M30 autópálya Miskolc-Tornyosnémeti C építési szakaszába
esik.) Az elemzés legfőbb célkitűzése, minél több információt megtudni az egykor Garadnán állt
germán házakról, azok építészeti és szerkezeti elemeire fókuszálva.

Fontos megjegyezni, hogy a dolgozatban olyan leletcsoport kerül bemutatásra, amelynek elemzésére
nincs kidolgozott régészeti módszertan. Ezért, mint azt a későbbiekben látni lehet majd, saját módszer
alapján jellemeztem a paticsleleteket. A munkafolyamatban konzulensem mellett Bittner Bettina
nyújtott segítséget.

1.2 Módszertan

2020 július elején 114 darab M30 ládából elkezdtem különválogatni a kő-, állatcsont-, és
kerámialeleteket. Utóbbiakat külön ládákba téve, felirattal láttam el majd a Nemzeti Múzeum
elszállította azokat. Innentől már kizárólag paticsokkal dolgoztam (26242 darab): egy adott ládában
lévő objektumhoz tartozó összes paticsot egyszerre fotóztam le (1. ábra), illetve átválogatva,
átvizsgálva a darabokat megtartásra, illetve leselejtezésre kerültek. Az olyan darabok, amelyek ép
félköríves-, hasított-, és levéllenyomatokat tartalmaztak, illetve egyéb, mint például nagyon sima
felületű, szabályszerű félkörívben hajló, vagy kaviccsal soványítottak voltak, megtartásra kerültek.
Amelyeken nem voltak fellelhetők az előbb említett jegyek azokat leselejteztem. 679 darab fotó készült
a selejtezett paticsokról, adataikat Excel táblázatba vittem fel (2. ábra).

3
 1. ábra Selejtezéskori paticsfotók

2. ábra A paticsselejtezéskor használt Excel táblázat adatai

A selejtezés után 14 ládányi leletanyag maradt (1393 db: az eredeti mennyiség 5,3%-a, összsúlya 638
kg). Ezeket leltároztam: a paticsokat már egyenként fotóztam (4936 db fotó készült róluk összesen),
illetve különböző adatokat vittem fel róluk egy újabb Excel táblázatba (3.ábra). Ilyen adatok voltak
például: a méret, súly, soványítás, megtartás, illetve, hogy megpróbáltam házrészekhez társítani az
adott darabokat.

A Kovács-tanyai paticsdarabok második elemzési fázisa: 2021 áprilisa és szeptembere közt az előző
két év ásatásai során nagyobb mennyiségben előkerült paticsok vizsgálatát végeztem. Ekkor összesen
114227 db paticstöredékkel dolgoztam amelyek összsúlya 4,4 t. A selejtezést követően kb. 1750 db
paticcsal dolgoztam tovább amelyek súlya 315 kg volt. Ez a súlyérték az eredeti mennyiség 7%-a.

4
 3. ábra A leltározáskor használt Excel táblázat adatai

1.3 Mi a patics?

Pelyvával (pázsitfüvek hártyás murvalevele) illetve egyéb növényi származékokkal kevert sár és
agyag, melyet az épület vázszerkezetét adó cölöpök közé, vékony vesszőkből-ágakból font falazat
mindkét oldalára tapasztottak. Ez a feltapasztott réteg az idők során megszilárdult, a legtöbb esetben
pedig kiégett és a falszerkezetet adó képletek lenyomata negatívként megmaradt a darabokban. 1 A sár
és agyag keverékéből álló paticsba különböző soványítóanyagokat kevertek, amelyek leggyakrabban
pelyvadarabok helyett szalmaszárak voltak, de ezek mellett megjelentek különböző szervetlen anyagok
is, mint például a kavics, homok, kagylóhéj, kerámia és paticsdarabok. A kagylóhéj esetében
valószínűsíthető, hogy nem szándékosan került bele az agyagba, azonban a kavicsokkal történő
soványítást már inkább szándékosnak tartom, ugyanis számos Kovács tanyáról előkerült paticsleletben
2
volt akár több nagyobb szemű kavics is. (Ezekről kimutatás is készült). Bittner Bettina azt a
megállapítást tette az általa Polgár-Csőszhalom és Polgár-Bosnyákdomb (neolitikus) lelőhelyeken
vizsgált paticsokon, hogy aszerint adagolták a soványítóanyagot az agyaghoz, amely szerkezeti
elemhez kívánták azt felhasználni. Az iszapolt, tiszta agyag a padkák, tapasztott padlók esetében voltak
megfigyelhetők. Közepes mennyiségű pelyva, illetve szalma alkalmazása a fal tapasztásokban volt
megfigyelhető, erőteljes soványítást pedig az épület födém részénél alkalmaztak, így kevésbé terhelte

1
Bittner (2016) 33.
2
Bittner (2016) 33.

5
súly az épületet. 3 Ezen megfigyelések kevésbé voltak azonosíthatók Garadna-Kovács tanya lelőhely
paticsainak esetében.

A lenyomatok formái alapján két főcsoportot lehet elkülöníteni: ívelt és lapos felületű lenyomatokat.
A vessző-, gally-, ág- és rönklenyomatok az előbbi csoportba tartoznak míg utóbbiba a hasított felületű
léc-, deszka-, és gerenda lenyomatai. Az íves lenyomatok esetében a következő mérettartományokat
lehet megkülönböztetni: vessző- (0,1–0,5 cm), gally-(0,6–1 cm), ág- (1,1–12 cm), rönklenyomat (12
cm felett), A hasított lenyomatokat képező faanyag szélességét nem lehet pontosan behatárolni mert a
legtöbb esetben nem marad meg teljes egészében a hasított fa negatívja a megtört paticsdarabokon,
4
illetve a hasításra szánt rönkök mérete eltérő. Az előbb említett lenyomattípusok mindegyike
előfordult Kovács tanya lelőhelyen, előfordulásukra példákat fotókkal a 2. fejezetben hozok.

1.4 Információk Garadna-Kovács tanya lelőhelyről

A 35284 lelőhelyet (másik névváltozattal Garadna-elkerülő út 1. lelőhely), a nagy kiterjedésű germán

települést 1999-ben a Herman Ottó Múzeum régészei fedezték fel a 3. sz, főút szélesítését és
nyomvonal módosítását megelőző terepbejárások alkalmával. A lelőhely területe a községtől
északkeletre 500-1200 m-re, egy 160 m-es tengerszint feletti magasságban elterülő folyóteraszon, a
Bársonyos patak partvonalához közel, ÉÉK-DDNy irányban helyezkedik el 5 (4.ábra).

4. ábra: Garadna-Kovács tanya lelőhely poligonja (piros vonallal jelölve) illetve tőle délnyugatra a mai település északi része

3
Bittner (2016) 34.
4
Bittner (2016) 35.
5
Csengeri, Pusztai (2008) 89.

6
A feltárást 2002 őszén kezdték el, de a csapadékos időjárás, a kis létszám és a párhuzamosan zajló
novajidrányi leletmentés miatt lassan haladtak a munkálatok. Az ásatás folytatására 2003 májusától
került sor: a 6100m2 nagyságú feltárandó területet két részre osztva tárták fel. Ekkor már sikerült
érdemi előrelépést tenni a munkálatokban ugyanis 346 stratigráfiai egységet sikerült azonosítani,
amelyek egy (vagy esetleg több) császárkori germán településhez tartoztak. 2003 novemberében az
elkészült út vízelvezető árkainak falában végeztek leletmentést a múzeum munkatársai. A nyugati árok
mindkét falában 525 m hosszan, a keleti árok mindkét falában pedig 560 m hosszúságban összesen 96
régészeti jelenséget lehetett dokumentálni, amelyekből 88-at datáltak a császárkorba. A többi objektum
a középső neolitikus bükki kultúrába, valamint a késő bronzkori (RBD-HA1-Gáva kultúra) időszakba
tartozott. A 96 jelenséget gödrök, 27 négyszögletes tüzelőhely, 5 földbe mélyített épület részlete,
6
oszlophelyek és rétegek képezték. Az út menti árkokban előforduló jelenségek alapján csak
következtetni lehet a lelőhely É-D irányú kiterjedésére, és arra vonatkozóan sincsen pontos adat, hogy
a Bársonyos értől milyen távolságra lehetett a telep keleti és nyugati széle.7

2018-ban kezdődött a lelőhely teljes felületű feltárása az M30-as autópálya építéséhez kapcsolódóan.
A feltárást a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságának vezetése alatt Tóth
Krisztián és Csergő Ákos vezette. Ekkor 9345 m2 területről távolították el a humuszt gépi erővel,
melyből 1680 m2 felületen magasabban hagyták meg a szubhumusz alatt jelentkező kultúrréteget mert
itt erősen paticsos rétegre bukkantak. 2019 tavaszától került sor az omladékréteg feltárására: a paticsos
omladék elbontása után kirajzolódtak egy földfelszíni épület oszlophelyei, amely mérete körülbelül
8x4 méter lehetett. A szeptemberben befejeződött munkálatok után 2020 augusztusában kezdődött a
következő feltárási időszak, amely során az előző évekből kimaradt, a Bársonyos-patak partján fekvő
területet tárták fel. 2783m2-t humuszoltak le amelyből 2019m2 bizonyult régészetileg pozitívnak. A
feltárás a korábbi ásatások alapján elvárt objektumsűrűséget és diverzitást hozta: itt is előfordult olyan
objektum, amely kizárólag paticsot tartalmazott. A 2020 szeptember 10-én befejeződött ásatás fontos
eredménye, hogy valószínűleg felfedezték a germán település észak-keleti határát árokkal és
megerősített folyóparttal. Szintén feltártak földbe mélyített házakat, cölöpszerkezetes épületeket,
tárológödröket. A császárkori leletek mellett őskori-, Árpád kori-, és késő középkori leletek is
napvilágot láttak. A germán településeken gyakori, hogy a gödröket később szemetesgödörként
hasznosították és egész állatvázak-kutyavázak találhatóak meg bennük: ez a jelenség megfigyelhető
volt Pusztai Tamás és Csengeri Piroska 2002-2003. évi feltárásán és a napjainkban zajló ásatási
munkák folyamán is. További közös kapcsolat a két ásatás között, hogy mindkét fázisban kerültek elő
átégett oldalfalú, négyzet alakú tüzelőgödrök, amelyek egy része csoportban helyezkedik el.

6
Csengeri, Pusztai (2008) 89.
7
Soós (2015) 206.

7
2020 szeptemberében megelőző feltárás is zajlott a lelőhely területén Csergő Ákos vezetésével, amely
során egyetlen olyan gödör került feltárásra (S2346) ami tele volt paticcsal. Az objektum a lelőhely
középső harmadának déli határán, a feltárt terület keleti szélén található: 1 méter mély és 140 cm
átmérőjű, 239 kg paticsanyag származott belőle.

Jelen tanulmány a 2019-es és a 2020-as megelőző feltárás folyamán előkerült paticsleletek

feldolgázását tartalmazza.

A 2002-2003-as ásatás leletanyagát Soós Eszter dolgozta fel doktori disszertációjában. Munkája
alapján földbe mélyített épületekből összesen 26 került elő akkor a lelőhelyen. Az épületek nagyjából
5 csoportot alkottak a hosszan elnyúló lelőhely területén (5. ábra). Ezen épületcsoportok általa történő
meghatározása és leírása némi segítséget nyújtott kutatásom elvégzésében. Terepi azonosításukban
nehezítő körülmény volt az, hogy az északnyugati dombokról érkező sár- és iszapfolyások elborították
részben az épületeket, részben pedig a mellettük lévő gödröket, így a pontos rétegtani elhelyezkedés
megállapítása nem mindig volt megfigyelhető. Az északi épületcsoportot 5-6 jelenség alkotta melyek
K-Ny tájolásúak voltak, egymástól pedig 1-20 méter távolságra helyezkedtek el. A második
épületcsoport, amely feltehetőleg 9-10 épületből állt nagyjából a lelőhely középső részén helyezkedett
el, az északitól kb 40 méterre. 8 épület két párhuzamos DNy-ÉK irányú sorban helyezkedett el. A
harmadik objektumcsoporthoz egy épület és egy agyagnyerő gödör tartozott. A negyediket is csupán
2 épület alkotta, amelyek ugyancsak gödrökkel és tüzelőhelyekkel egészültek ki. Az ötödik csoport a
lelőhely déli részén jelentkezett. Hét egymáshoz közel leásott épület alkotta és szuperpozíció is
megfigyelhető egy esetben. 7

5. ábra Az épületcsoportok elhelyezkedése oválisokkal jelölve9

8
Soós (2015) 206-207.
9
Soós (2015) 340.

8
1.5 További adatok a lelőhely épületeiről és a germán házakról

A germán házakról eddigi ismereteink szerint általánosságban elmondható, hogy négyszögletesek vagy
kissé téglalap alakúak, lekerekített sarkúak. Az oszlophelyek száma 1-6 között, alapterületük 8-34 m2
között váltakozik, de jellemzően 12-20 m2 területűek voltak. A felmenő falakat agyaggal tapasztották
be. A padlózat döngölt/tapasztott. Vannak olyan komplexumok, ahol észlelhető, hogy ugyanazon a
helyen újították meg egymás után a házakat. Ritkán előfordul kemence a házon belül, annak egyik
sarkában. A földbe mélyített épületeken kívül ismertek a korszakból földfelszíni cölöpszerkezetes
épületek is.

Kovács tanya lelőhelyen összesen 26 földbe mélyített ház került elő. Ezen épületek oldalfalai és a
tetőszerkezetet tartó oszlopok elhelyezkedése alapján Soós Eszter több konstrukciót különbözetett
meg: földbe mélyített épületek a rövidebb oldalon 3-3 oszlophellyel (1.), földbe mélyített épületek a
rövidebb oldal közepénél 1-1, a hosszabb oldalak mentén 2-2 oszlophellyel (2.), földbe mélyített
kétoszlopos szerkezetű épületek (3.), földbe mélyített sokcölöpös szerkezetű épületek (4.) (6. ábra) és
földfelszínre épített cölöpszerkezetes épületek (5.). Megkülönböztette továbbá az azonosíthatatlan,
elpusztult épületek kategóriáját. 8

1. 2.

3. 4.

6. ábra Soós Eszter elkülönített konstrukciói a fenti szövegrészben leírt számozással jelölve

Az 1. kategóriába eső épületek oldalainak hossza 3-5 méter volt. Fontos információ, hogy előfordult a
tartógerendák ferdén történő beásása, amelynek következményeképpen a gerendák befelé dőltek. Ez a
jelenség volt megfigyelhető a 2. csoportba eső épületek esetében is. A padló egyenes, jellegtelen,
jelentkezett keményre taposott padlózat is. Jellemző volt a sarkokba ásott cölöphely. A 4. kategóriába
eső épületek oldalainak hossza 4,7-5,2 m volt. A cölöpszerkezet kialakítása változó, szabálytalan, nem
állandó formaiság alapján készült. A cölöpök az oldalfalak mentén voltak beásva: 3-4 darab volt egy
sorban és egymástól nagyjából egyenlő távolságra helyezkedtek el. 9

10
Soós (2015) 207-213
11
Soós (2015) 207-211

9
2. VIZSGÁLATOM EREDMÉNYEI

Kutatásom egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy átfogóbb, pontosabb képet adjak a Garadna-Kovács
tanya lelőhely területén feltárt germán házak cölöpszerkezetéről, tetőszerkezetéről és a sövényfalak
tulajdonságairól is. Fontos tényező továbbá, hogy sikerül-e egy, a fentebb leírt Soós Eszter kutatásában
is felvázolt különálló egységeket, épületeket, esetleg épületcsoportokat nekem is azonosítanom és
elkülönítenem. Ezen kérdésekre igyekszek választ adni ebben a fejezetben, illetve különböző
kimutatásokat is kifejtek. Ilyen kimutatás például, hogy a lelőhelyen belül mely objektumokból
kerültek elő kaviccsal kevert agyagból készült paticsok (mindezt térképen ábrázolva). Több olyan égett
agyagdarab van, amelyek jellegzetesen félkörívben hajlanak, vagy átmetszetben teljes kör alakúak:
ezen törededékek szövőszékek nehezékeinek darabjai voltak, amelyeket szintén ábrázoltam a feltárt
terület térképén, valamint külön fejezetben is ismertetésre kerülnek. Továbbá részletesen bemutatok
olyan paticstöredékeket, amelyek prezentálják azt, hogy egy adott ház falának külső felszínét
megújították azzal, hogy újabb agyagréteget vittek fel rájuk. Padlókra/padkákra utaló paticsdarabokat
és egyéb konstrukciókat is jellemzek. A továbbiakban tanulmányomat 4 részre osztom: ezen fejezetet
az épületeket alkotó különböző kostrukciók jellemzésével folytatom, majd az egyéb jegyeket magukat
hordozó paticsok jellemzésével, illetva a konstrukciók értelmezésével zárom. A harmadik-, rövid
fejezetben a szövőszék nehezékeket írom le. A negyedik fejezet az elkülönített egységekről szól.
Dolgozatomat összefoglalással zárom (5. fejezet).

2.1 Az épületek vázszerkezeteinek jellemzése

2.1.1: A falakat alkotó deszkák, lécek és lenyomataik leírása:

A lelőhelyen előkerült paticsok bizonyítják, hogy az egykoron állott épületek falait az alfejezet
címében leírt különböző fa-elemek is alkották. Jelenlétüket a paticsdarabokon megmaradt hasított
lenyomatok igazolják. Fontos kiemelni, hogy sok esetben sajnos nem lehetett eldönteni egy-egy adott
lenyomatról, hogy az például egy deszka vagy léc lenyomata-e. Ennek oka abban rejlik, hogy az
elemek vastagsága vagy szélessége nem mindig volt mérhető a töredékeken, hiszen sokszor előfordul,
hogy a hasítási felszín nem teljes egészében marad meg az adott darabon. A méretek meghatározása
azért lett volna fontos mert deszkáról a faipari meghatározás szerint akkor beszélhetünk, ha az adott
falap vastagsága nem több mint 4 cm, a szélesség pedig nagyobb a vastagság kétszeresénél. Így számos
esetben nem tudtam kellő bizonyossággal megállapítani, hogy egy deszka lenyomata látható-e az adott
10
töredéken. A léclenyomatok esetében kedvezőbb volt a helyzet, hiszen mivel a léc keskeny falap, több
esetben maradt meg a szélesség negatívja a paticsokon. A léc és deszka közti szélességi határt 5
centiméternél húztam meg: ha a hasítási lenyomat szélessége kisebb volt, mint 5cm akkor azt inkább
léclenyomatnak írtam le, ha nagyobb volt annál, akkor pedig deszkalenyomatnak. A lécek
tulajdonságairól még ezen alfejezet végén ejtek szót bővebben.

A léc és deszkalenyomatok különböző irányokban futnak, és különbözőféleképpen keresztezik

egymást a paticstöredékeken. Ezért a léc és deszka konstrukciókon belül létrehoztam 5 különböző
kategóriát, ami jól bemutatja szerkezetüket. Fontos megjegyeznem, hogy mivel a lelőhely paticsanyaga
erősen leselejtezett, a pontos darabszám-adatokat nem csak ebben a fejezetben, hanem az egész
dokumentumban némi fenntartással kell kezelni. Továbbá fontos információ, hogy jelen kategorizálás
csak az első vizsgálati etapban elemzett paticsoknál készült, a második vizsgálati fázisban ilyen jellegű
átfogó kimutatás nem készült a jóval nagyobb mennyiségű paticstömeg miatt. Az első csoportba olyan
konstrukciók tartoznak amikor 1 függőlegesen és 1 vízszintesen-, vagy több függőlegesen és egy
vízszintesen futó léc/deszka keresztezi egymást. Ilyen esetből volt legtöbb a lelőhelyen (79 darabon
fordult elő). A második csoportot azok a paticsok alkotják, amelyeken a léc/deszka lenyomatai (2
vagy 3 darab) egymás mellett vagy egymással párhuzamosan haladnak és azonos irányúak (34 darab
paticson jelentkezett). A harmadik kategóriába azok a paticsdarabok tartoznak, amelyeken a
léc/deszka hasítási lenyomata mellett megtalálható félköríves lenyomat is (13 töredéken fordult elő).
A negyedik osztályt olyan paticstöredékek alkotják, amelyeken a léc/deszka lenyomatok egy irányba,
egymás felé tartanak (3 darabon) végezetül pedig az utolsó csoportot egyedi esetek képviselik (2db
paticson jelentkeztek) (7. ábra). A továbbiakban az előbb leírt kategóriákat mutatom be fotókkal együtt.
A különböző léc és deszka konstrukciókat
képviselő paticsok csoportjainak előfordulási
aránya Garadna-Kovács tanya lelőhelyen
7.ábra
2%
10% 2% 1. csoport
2. csoport
26% 60% 3. csoport
4. csoport
5. csoport

1. csoport: 1 függőlegesen és 1 vízszintesen-, vagy 2 függőlegesen és 1 vízszintesen futó léc/deszka

keresztezi egymást. A lelőhely teljes területéről származnak ilyen paticstöredékek, ezért nem készült
elterjedést bemutató térkép a csoportra vonatkozóan.

11
A vízszintesen és függőlegesen futó lenyomatokat alkotó léc/deszka kereszteződésénél a fa-elemek
vagy közvetlen érintkeztek egymással (8. ábra) vagy távolság van közöttük, amit megszilárdult agyag
tölt ki (9.ábra). Utóbbi esetben a két fa közti disztancia 1-5cm között alakult, de átlagosan 2,6 cm.
Olyan paticsokon, amelyeken 2 függőlegesen futó léc/deszka lenyomat van és 1 vízszintes, a
vertikálisan futó negatívok közti távolság 1,5-4,4cm között változik, átlagosan 2,85cm. Szinte minden
esetben kiugró borda választja el egymástól a két vertikális lenyomatot, ami a még folyékony anyag
benyomódása a két fa közti résbe (10. ábra). Ezek a viszonylag nagy mértékű, különböző disztanciák
azt mutatják, hogy a lelőhely lakosai nem fordítottak figyelmet a különböző fa-elemek pontos
elhelyezésére az épületek építésekor. Fontos itt megjegyeznem, hogy a függőlegesen futó azonos
irányú lenyomatok párhuzamosak, ez esetben mégsem számítottam bele a 2. csoportba a szóban forgó
darabokat, hiszen vízszintesen futó hasított lenyomatot kereszteznek. Egész gyakori jelenség, hogy a
horizontálisan futó lenyomatot keresztező vertikális(ok) ferdén, pontosabban a vízszinteshez képest
ferdén metszik azt (11. ábra). Ez származhat a 1.4 fejezetben leírt, Soós Eszter által megállapított
adatból, miszerint voltak olyan házak, amelyek gerendái befelé dőltek hiszen, ha valóban előfordult ez
a jelenség a lelőhelyen akkor ez a dőlés fizikailag kihatással lehet a lécek/deszkák ferdeségeire is.

B
A

C D

8. ábra: Az 1886-os objektum 83. paticsa. A függőlegesen haladó (deszka)lenyomat szürke vonalakkal jelölve, a közvetlenül alatta vízszintesen húzódó
lenyomat pedig feketével (B). A vízszintesen futó (léc)lenyomat hasításai (C) szürke vonalakkal jelölve (D)

12
 A B

9. ábra: Az 1886-os objektum 57. paticsa. A vertikálisan futó (deszka)lenyomat bordó színnel, a horizontálisan futó (léc)lenyomat feketével jelölve.
Továbbá piros színű négyzettel jelölve a két fa-elem közti rést kitöltő megszilárdult, kiégett agyag.

A B

C D

10.ábra: Az 1886-os objektum 31. paticsa. A 2 vertikálisan futó (léc)lenyomat világosszürke és sötétszürke vonalakkal jelölve, illetve a köztük lévő
kiugró borda piros téglalappal keretezve (B). A két függőleges lenyomat alatti vertikális (léc)lenyomat hasításai (C) fekete vonalakkal jelölve (D).

13
 A B

11. ábra: az 527-es objektum 12. paticsa amelynek vertikálisan futó, szürke vonalakkal ábrázolt (deszka)lenyomata ferdén áll a horizontális irányban
futó feketével ábrázolt (léc)lenyomathoz képest (B).

Természetesen, mint a nem egyenlő nagyságú fa-elemek közti rések-, a ferdén futó elemek ily módon
történő létrehozása is lehet véletlen, vagy nem fordítottak rá figyelmet.

2. csoport: Egymás mellett és egymással párhuzamosan, azonos irányban haladó

léc/deszkalenyomatok. A lelőhely északi részének kivételével mindenhonnan kerültek elő ilyen
darabok (16 objektumból), de leginkább a terület középső részéről (12. ábra).

12. ábra: A 2. csoportot képviselő paticsok előkerülési helyei a lelőhely területén sárga csillagokkal jelölve 10

A feltételezhetően vertikálisan futó lenyomatok közötti rést (az első csoportban leírtakhoz hasonlóan)
agyag tölti ki (13.ábra), de itt is előfordult, hogy az elemek közvetlen egymás mellett helyezkedtek el.
A lenyomatokat alkotó egykori lécek/deszkák között a távolság ebben a kategóriában 1,1-3,8cm között
mozog, átlagosan 2,5 cm. Ezen értékek már kisebb eltérést mutatnak a fa-elemek közt, mint az 1.

12
A dokumentumban szereplő összes elterjedést mutató térkép esetén fontos információ, hogy nem mindegyik objektum
volt megtalálható a kapott, objektumokat jelölő ortofotó-térképen ezért egyes csoportok előfordulási helyei nem a
teljesesség igényével jelennek meg a lelőhely térképeken

14
csoportban. Gyakori eset, hogy az egyik függőlegesen futó lenyomat egyenes síkjához képest a
mellette húzódó másik azonos irányú negatív megdőlve áll és ezáltal sarkot alkotnak (14.ábra): ez azt
jelenti, hogy a két derékszöget alkotó falap felszíne közti űrt tapasztották be agyaggal (15.ábra).
Szintén előfordul az is, hogy 3, feltehetően vertikálisan haladó (a haladási irány bizonytalansággal
terhelt) lenyomat halad egymás mellett, és ezek a hasított felszínek különböző irányokba dőlnek
(16.ábra): ennek a kivitelezésnek nem találtam meg a vázszerkezetben való szerepét. Esetleg a
lenyomatot hagyó rönk felszínét hasították szándékosan így (trapéz alakú hasábot vágtak ki belőle?),
de ezesetben már rönk konstrukcióról beszélünk és nem lécről, deszkáról. Ezen 2. csoport fa-elemeinek
esetében is megfigyelhető a ferdeség jelensége (11. ábrán ábrázolt patics esetében például enyhén
ferde).

A B

13. ábra: A 132-es objektum 21. paticsa. A két vertikálisan futó (léc)lenyomat (szürke vonalakkal jelölve) és a közöttük lévő rést kitöltő megszilárdult
agyag (pirossal keretezve)

A B

14.ábra: Az 557A obj. 4. paticsa. A jobb oldali (sötétszürkével jelölt) vertikálisan futó lenyomat síkjával megdőlten áll a másik függőleges lenyomathoz
(világosszürke) képest és derékszöget (pirossal jelölve), sarkot alkotnak

15
 15. ábra A sarkot kitöltő patics feltételezett helye egy példaként bemutatott ház szerkezetében (piros kerettel jelölve) (illusztráció)

B
A

C D

16. ábra: Az 1192-es obj. 28. paticsa, amelyen a 3 egymás melletti vertikális (léc)lenyomat felületeinek különböző irányba történő dőlése látható,
amelyek így némileg trapéz alakot adnak (világosszürke, sötétszürke. és fekete vonalakkal jelölve) (C és D). A lenyomatokat kis bordák választják
el egymástól. Továbbá az ábra D részén piros ívvel jelölve a külső fal felszíne.

3. csoport: Léc/deszkalenyomatok félköríves negatívokkal együtt. Hozzátevőlegesen a lelőhely

középső részén elhelyezkedő objektumokból kerültek elő az ebbe a kategóriába tartozó paticsok (17.
ábra).

16
 17. ábra A 3. csoportba tartozó paticsok előkerülési helyei világos-sárga színű csillagokkal jelölve

A félköríves lenyomatok (amelyek ebben a csoportban a gally-, és áglenyomatok voltak) vagy

közvetlen érintkeztek a lenyomatokat hagyó lécekkel/deszkákkal (18.ábra), vagy távolságukat kiégett
agyag tölti ki (19.ábra). A disztancia a kétféle lenyomattípus között 1,7-5,5cm között változik,
átlagosan 3,15cm. A köríves lenyomatokat hagyó gallyak és ágak vagy a lécek és deszkák rögzítését
szolgálták, vagy a lécek és deszkák képezték az esetleges sövényfal fő tartóelemeit és fonták köréjük
a vékonyabb fa-elemeket.

Előfordultak olyan, a csoportba tartozó paticsdarabok amelyeken a kétféle lenyomattípus mellett jelen
volt a töredéken a külső fal felszíne is (az első elemzési fázis esetében is). Ezen darabok lényegesek a
konstrukciók értelmezésének szempontjából (lsd. 2.3 fejezet). Ilyen külső falfelszínnel és
lenyomattípusokkal rendelkező paticsok jóval nagyobb számban kerültek elő a 2021-es vizsgálati
fázisban (44 darabon jelentkeztek). A kétféle elemtípus közti (alkalmazott) távolság átlagosan 2,3 cm
volt (20. ábra). Ezek közt előfordultak olyan töredékek amelyeken a hasított lenyomatok mellett csak
kisebb átmérőjű félköríves lenyomatok (gallyak és vesszők) haladtak. Minden bizonnyal a kisebb
gallyak ezesetben a lécek vagy deszkák átkötésére, rögzítésére szolgáltak (21. ábra).

A B

18. ábra: Az 1430-as obj. 1. paticsa. A keskeny léc(lenyomat) (szürke vonalakkal jelölve) közvetlen érintkezett az alatta elhaladó áglenyomatokkal
(barna ellipszisekkel jelölve), pontosabban az egyikkel biztosan (B).

17
 A B

19.ábra: Az 553. obj 1. paticsa. A hasított (deszka)lenyomat (sötétszürke vonalakkal jelölve) és a nagyméretű áglenyomat (barna ellipszissel) közötti
rést megszilárdult agyag tölti ki, távolság van közöttük (B).

20. ábra: A 150/II/30.1 paticsa a 2021-es vizsgálatból. A nagy áglenyomat vagy karó (sárga színnel) kettő hasított lenyomat (fekete színnel) közt
húzódik

21. ábra: Az 1192.31 paticsa a 2021-es vizsgálatból. Megfigyelhető rajta, hogy a léc/deszka hasított lenyomata (fekete színnel) alatt húzódtak az
átfonásra, megerősítésre szolgáló kisebb gallyak lenyomatai (sárga körvanalak)

18
4. csoport: Egymás felé tartó léc/deszkalenyomatok a paticsokon. 3 objektumból (S1901+586 kidobott
föld, S557A, S745) kerültek elő ilyen darabok a lelőhely középső, szélesebb harmadából. (22. ábra).

22. ábra A 4. csoportba tartozó paticsok előkerülési helyei a lelőhely területén narancssárga csillagokkal jelölve

Mivel a lenyomatok mindegyike kivétel nélkül érintkezik egymással és merőlegest alkottak, ezen
darabok is léc/deszka alkotta sarkokból kerülhettek ki (23. ábra).

A B

C D

23.ábra: A 745.obj 4. paticsa. A hasított lenyomatok egymásba érnek (sötétszürke és világosszürke vonalakkal jelölve) (B és D) és merőlegest alkotnak

5.csoport: Egyedi léc/deszka konstrukciókat képviselő paticsok. 2 különböző objektumból kerültek

elő ezek a töredékek (S644, S1886), amelyek körülbelül a lelőhely középső szakaszán találhatók meg
(24. ábra).

19
 . ábra A 2 darab 5. csoportba tartozó patics előkerülési helye a lelőhely területén

Az 1886-os objektum 81. paticsán a 3 hasított lenyomat teljesen eltérő irányokban halad (25. ábra).

A B

C
D

25.ábra: Az 1886-os obj. 81. paticsa melyen 3 különböző irányba tartó hasított lenyomat látható. A B képen a sötétszürke vonalakkal jelzett valamikori
léc keresztezte a világosszürke vonalakkal jelzett lécet. A D képen a 3 lenyomat látható a paticsdarab ellenkező oldalán fekete vonalakkal jelölve

A 644-es objektum 2. paticsán is 3 léc negatívja fut. Az egyik a fal felszíne felé tart, a 2. lenyomat
pedig egy oldalon helyezkedik el a 3. lenyomattal, (de haladási irányuk nem teljesen azonos) és így
haladnak az 1. lenyomat felett (26. ábra).

20
 A
B

C D

26.ábra: A 664-es obj. 2. paticsa. A falfelszín (piros vonallal jelölve) felé haladó léclenyomat (fekete vonalakkal) (B). A darab másik oldalán a némileg
ellentétes irányú másik két lenyomat (sötét-, és világosszürke vonalakkal jelölve) és az alattuk haladó fal felé futó lenyomat (D)

A két darabon lévő különböző egyedi konstrukciókat nem sikerült vázszerkezeti részekhez társítanom.

A lécek szélessége:

A második vizsgálati fázisban azonosítottam 8 darab olyan paticsot amelyeken behatárolható volt az
egykoron alkalmazott lécek szélessége. Ez alapján megállapítottam, hogy a lelőhelyen átlagosan 3,1cm
szélességű léceket alkalmaztak az épületek vázszerkezeténél. A szélességet a téglalap alakú hosszanti
negatívokban előfurduló hasítások (legtöbb esetben) derékszögben kiszögellő szélei alapján lehetett
lehatárolni (27.ábra).

2021-es elemzésem során 559 darab olyan patics volt amin megfigyelhetők voltak hasított lenyomatok.

21
 27. ábra: A 280/I/44.3 és 557nyesés.1 paticsain látható lécek négyszöges bemélyedései fehér áttetsző színnel és piros kerettel jelölve

2.1.2: A falakat alkotó nagyobb ágak-, esetleg rönkök és lenyomataik jellemzése:

Az egykor álló falakat a léceken és deszkákon kívül egyaránt alkották nagyméretű ágak és rönkök is.
A fejezet ezen részében olyan paticsdarabokat mutatok be, amelyek az említett fa-elemek legalább 5cm
átmérőjű lenyomatait hordozzák magukon. Nagy méretű, kör átmetszetű elemek lehettek a sövényfal
fő tartóágai is, azonban ezek lenyomati átmérője jóval 5cm alatt marad. 5cm és 3cm közötti átmérőjű
félköríves lenyomatokat tartalmazó paticsokból a 2021-es elemzés során 24 darabot azonosítottam.

5 cm átmérő feletti lenyomatok (mindkét vizsgálati fázisból) csupán 11 darab paticson fordultak elő,
melyek közül a legtöbb a lelőhely középső szakaszán került felszínre (28.ábra). A legnagyobb átmérőjű
lenyomatok 6,2 cm-esek voltak (2 töredéken is).

28.ábra: A nagyobb félköríves lenyomatokkal rendelkező paticsok előkerülési helyszínei a lelőhely területén piros csillagokkal jelölve

22
 A B

29.ábra: A 736. obj. 6. paticsán két-, feltehetően rönk lenyomata is megtalálható (fekete ívekkel jelölve) (B)

A
B

30..ábra: A 736. obj 7. paticsa nagyméretű áglenyomattal/rönklenyomattal. Negatívja fekete ívvel jelölve (B)

A B

31.. ábra: Az 1886-os obj 90. paticsa, amelyen egy rönk lenyomata látható fekete félkörívvel jelölve (B)

23
2.1.3: Sövényfal konstrukciók leírása:

A lelőhely területéről legnagyobb számban a sövényfalakat alkotó fa-elemek lenyomatait hordozó

paticsok kerültek elő. Szinte nem is lehet olyan objektumot példaként felhozni, amelyből ne került
volna elő sövényfal töredék. Ez azt jelenti, hogy a teljes lelőhely területén széleskörben alkalmazták
ezt az építészeti konstrukciót.

A sövényfalakat karók vagy cölöpök köré font vesszőkből, gallyakból és ágakból készítették. Ezen
elemek méretbeli elkülönítéséről az 1.2 fejezetrészben írtam. A vesszőkkel a gallyak és ágak fonatait
rögzítették, erősítették meg. A paticsok bizonyítják, hogy mely elemtípusokat alkalmazták egymás
mellett. Ennek megfelelően csoportokat hoztam létre a különböző méretű elemek felhasználása szerint:
használtak ágat ággal (1.), gallyat gallyal(2.), ágat gallyal(3.), gallyat vesszővel(4.), ágat vesszővel(5.),
vesszőt vesszővel(6.), és olyan darabok is előfordultak amelyen mindhárom elemtípus lenyomata
megtalálható volt (7.). Viszonylag sok olyan töredék volt, amelyen annak a karónak, vagy vastagabb
ágnak a lenyomata is megtalálható, amely köré a fonatokat készítették (lsd. az alábbi alfejezet végén).
A továbbiakban az elkülönített 7 csoportot fogom jellemezni. Számszerű adatokkal, hogy egy adott
kategóriából pontosan hány darab került elő a lelőhely területén, nem rendelkezem a korábbi selejtezés
miatt, így százalékos eloszlást bemutató kördiagram sem készült. A 7 csoport lehatárolása az első
vizsgálati fázisból származó adatok alapján történt.

1.csoport: Olyan paticsok csoportja, amelyeken 2 vagy több áglenyomat fut egymás mellett (32. ábra).
A negatívok elhelyezkedhettek közvetlenül egymás mellett, vagy távolság volt közöttük, amely 0,55-
8cm között alakult, átlagosan 2,15 cm volt. Ez a disztancia egész nagy mértékű, tehát nem mindenhol
ugyanolyan sűrűn helyezkedtek el az ágak.

A B

32.ábra: Az 1756-os obj. 1. paticsa két egymás mellett futó (egymástól 0,5 cm-re lévő) áglenyomattal (A) fekete körívekkel jelölve (B)

24
2.csoport: Olyan paticsok csoportja, amelyeken 2 vagy több gallylenyomat fut egymás mellett
(33.ábra). A lenyomatok itt is vagy közvetlenül egymás mellet helyezkedtek el, vagy távolság volt
közöttük (ezen csoportnál nincsenek centiméteres adataim).

A B

33.ábra: Az 1539-es obj. 3. paticsa, amelyen 2 gallylenyomat fut közvetlenül egymás mellett (fekete szaggatott körvonallal jelölve) (B)

3.csoport: Olyan paticsok csoportja, amelyeken ág-, és gallylenyomat is megtalálható (34.ábra). A

lenyomatok ebben a kategóriában is lehetnek közvetlenül egymás mellettiek is.

34.ábra: Az 592-es obj. 5. paticsa, amelyen nem közvetlen egymás mellett lévő ág-, és gallylenyomat fut (fekete szaggatott körvonallal jelölve az ág és
a gally) (B)

25
4. csoport: Olyan paticsok csoportja, amelyeken gally-, és vesszőlenyomat fut (35. ábra). A
lenyomatok ebben a kategóriában is lehetnek közvetlenül egymás mellettiek is.

35.ábra: A 610. obj. 3. paticsa, amelyen egy gally-, és egy vesszőlenyomat fut nem közvetlenül egymás mellett (fekete szaggatott vonallal jelölve a két
elem-típus) (B)

5. csoport: Olyan paticsok csoportja, amelyeken ág-, és vesszőlenyomat fut (36. ábra). A
lenyomatok ebben a kategóriában is lehetnek közvetlenül egymás mellettiek is.

A B

36.ábra: A 446-os obj. 2. paticsa, amelyen egy ág és egy vessző lenyomata fut nem közvetlenül egymás mellett (fekete szaggatott körvonallal jelölve a
két eltérő lenyomattípus) (B)

26
6. csoport: Olyan paticsok csoportja, amelyeken 2 vagy több vesszőlenyomat fut (37. ábra). A
lenyomatok ebben a kategóriában is lehetnek közvetlenül egymás mellettiek is.

A B

37. ábra: A 857-es obj. 1. paticsa, amelyen két, nem közvetlenül egymás mellett futó vesszőlenyomat látható (kék szaggatott körvonalakkal jelölve) (B)

7. csoport: Olyan paticsok csoportja, amelyeken mindhárom lenyomattípusból megtalálható legalább

1 darab (38.ábra). A lenyomatok ebben a kategóriában is lehetnek közvetlenül egymás mellettiek is.

38.ábra: A 1213-as obj. 1. paticsa, amelyen 2 ág-, 1 gally-, és 2 vesszőlenyomat fut (fekete szaggatott vonalakkal jelölve) (B)

A 2021-es elemzés során sövényfalból származó töredékekből 940 darabot azonosítottam. A fentebb
bemutatott elemek különböző felhasználási csoportjai alapján az egyes ágak, gallyak, vesszők között
minden esetben lemértem a távolságot, így meg tudtam határozni az egyes fa-elemek közt előforduló
átlagos disztanciát. Vessző-, és vesszőlenyomat közt 0,9 cm-, vessző-, és gallylenyomat között szintén 0,9

27
cm az átlag távolság. Gally-, és gallylenyomat, illetve gally-, és áglenyomat között is egyaránt 1,2 cm a
disztancia. Ág-, és áglenyomat közt fordult elő a legnagyobb átlagos távolság, 1,7 cm. Végezetül ág-, és
vesszőlenymat között 1,3 cm volt a disztancia. Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a lelőhelyen sűrű
szerkezetű sövényfalak állhattak.

Vastagabb karók, cölöpök lenyomatai, amelyek a sövényfal fő tartóelemeit képezhették : 17 darab

olyan paticsot azonosítottam, amelyek ebbe a külön kategóriába tartoznak (39.ábra). Az ilyen típusú
paticsok jellemzői, hogy egy nagyobb áglenyomat (karó) negatívja mellett jelen kell lennie kisebb
átmérőjű lenyomatoknak, (gally-, vesszőlenyomatoknak) amelyekkel körülfonták a karót. Ezen
tulajdonság csak az említett 3 paticson teljesül, tehát a 17 töredékből csak 3 darabról (40. ábra) biztos,
hogy a sövényfalazat fő tartóeleménél helyezkedett el. A kérdéses 14 paticstöredék mindegyikén
csupán 1 darab, minimum 2 centiméter átmérőjű ág lenyomata található meg: minden olyan
paticsdarabot, amelyen volt legalább egy 2 cm-es ág negatívja, azt ebbe a kategóriába soroltam az első
vizsgálati fázis során. Az ágnegatívok átmérője, az összes ebbe a csoportba tartozó darabon 2-4,9cm
között változott, átlagosan 2,9cm. A 3 darab patics az S1227 (41.ábra), S132D és S556C
objektumokból kerültek (a lelőhely középső sávjában helyezkednek el) elő. A többi 14 töredék
esetében előfordul, hogy több darab egy adott jelenségből származik (például az 1876-os objektumból
3 töredék származik).

A második vizsgálati etapban már csak azokkal a paticsdarabokkal foglalkoztam mélyrehatóan,

amelyek biztosan sövényfal karói mellől kerültek ki. 6 ilyen töredéket sikerült azonosítanom,
amelyekből megallapítható, hogy a legtöbb esetben gallyat alkalmaztak a karók körülfonására, de
előfordult még a vessző ilyen célú használata is. Összesen tehát 9 darab töredék áll rendelkezésre a
lelőhelyről, amelyek ebbe a kategóriába tartoznak biztosan (40.ábra).

39.ábra: Karók, cölöpök helyzete (piros nyilakkal jelölve) a sövényfalazatban (illusztráció)

28
 40.ábra: A sövényfalazat külön alcsoportjába tartozó paticsok előkerülési helyei a lelőhely területén. (Bordó körökkel jelölve a 9 patics-, azonos
színű csillagokkal jelezve pedig a többi 14 darab töredék helye)

A
B

41.ábra: A 1227-es obj. 50. paticsa, amely biztos, hogy egy sövényfal karó/cölöp tapasztása volt (A). Az áglenyomat (fekete félkörívvel) 3,3cm
átmérőjű, közvetlenül mellette pedig gallylenyomat (0,7cm átmérőjű) fut (vastag barna görbével jelölve) (B)

29
2.1.4: A tetőszerkezet leírása:

A Garadna-Kovács tanyán állt házak tetőszerkezetének vizsgálata során megállapítottam, hogy a

területen elenyésző számú olyan patics került felszínre, amely a födém szerkezeti részének
sajátosságait hordozza. Ezek a sajátosságok szintén a léc és gerendalenyomatok, de ezúttal olyan
töredékekről lenne szó, amelyeken nem található meg a külső fal felszíne. Szintén fontos jellemző,
hogy a tetőszerkezetből származó égett agyagdarabok erősen soványítottak voltak (ilyen paticsokból
minimális számú került elő (40.ábra)) mert így kevesebb súly terhelte az adott épület többi részét. Ez
egyben azt is jelenti, hogy ezen darabok nagyobb eséllyel porladtak szét és lettek az idő martalékává.
Egy másik eshetőség a födém-darabok hiányára, hogy a tetőszerkezetet alkotó fa-elemeket be sem
tapasztották friss agyaggal: a lécek, gerendák nem maradnak meg az utókor számára.

Csupán 4 darab paticson tudtam felismerni a fentebb ismertetett jellemzőket. Ebből 3 darab az S527
objektum gödréből került elő. A negyedik darab szintén gödörből került elő (S1740). A két jelenség
egymástól 14 méterre található meg a lelőhely középső szakaszán (43, 44, 45.ábra).

42.ábra: A valószínűleg tetőszerkezetet alkotó paticsok előkerülési helyei a lelőhely középső szakaszán (türkizkék karikákkal jelölve)

A tetőszerkezetről így talán majd a jövő germán telepeken történő régészeti feltárásai adnak majd több
információt, azonban, ha továbbra sem kerülnek elő a födémmel összefüggésbe hozható paticsok,
akkor egyre bizonyosabb lesz, hogy nem alkalmaztak tapasztást a tetőszerkezeti egységeken. Ez
véleményem szerint egyre valószínűbb forgatókönyv, hiszen a 2021-es vizsgálatom során sem találtam
bizonyíthatóan tetőszerkezetből származó paticsokat, illetve olyan töredéket sem, ami utalhat arra,
hogy tetőzetből származik.

30
 B
A

43.ábra: Az 527-es obj 4., növényi anyagot nagy mennyiségben tartalmazó (A) paticsa egy deszka hasított lenyomatával (B)

44. ábra Az 527-es obj. 6. paticsa, amely szintén nagy mennyiségben tartalmaz növényi nyersanyagot. Léc lenyomata fut rajta végig

A B

45.ábra: Az 1740-es obj. 2. égett paticsa, amely már csak közepes mennyiségben tartalmaz soványítóanyagot, de méretéhez képest könnyed. 2 db
léclenyomat fut rajta, az egyik ívesen hajlik(B), de ez lehetséges, hogy az erős égés hatása

31
2.1.5: A padlózatról:
Soós Eszter doktori disszertációjában olvasható, hogy a lelőhelyről származnak tapasztott vagy döngölt
padló-darabok, a mostani 2019-es ásatás anyagában azonban egyetlen padlótöredék sem került elő. A
leltározás közben olyan paticsokat vártam, amelyek tiszta agyagból épülnek fel és egyik felszínük
sima. Bár nem teljes mértékben egyenes felszínű töredékeket vártam, hiszen a padlódarabok felszínébe
gyakran belenyomódtak az adott házban használt használati tárgyak elemei (pl: gyékényből font
szőnyeg) azonban mégis teljesen sima felületű és érdekes módon sokszor már-már fehéres színű
darabok jelentkeztek. Ezen töredékek nagyon jellegzetesek, és azért nem társítottam őket a padlózat
részéhez mert számos esetben egyenetlen felszínükön amorf vagy kerekded alakú sekély lenyomatok
voltak. Természtesen voltak olyan töredékek is, amelyek esetében nem fordultak elő az előbb említett
lenyomatok, csak az egyenetlen felszín (a sima felület ellentétes oldalán). Az előbbiekben megemlített
darabok alapján két csoportot hoztam létre: sima és egyenetlen felszínű paticsok lenyomatok nélkül
(57 darab) (1. csoport), illetve sima és egyenetlen felszínű paticsok lenyomatokkal (54 darab)
(2.csoport) (46.ábra). A darabszámok összesítettek, mindkét vizsgálati fázisból ennyi paticsot
azonosítottam.

Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen építészeti egység részét alkották egykoron ezek a sima felületű
paticstöredékek? Az első vizsgálati fázis során az az eshetőség tűnt valószínűnek, hogy az ilyen
töredékek tárolóvermek faldarabjai lehettek, olyan földbe ásott agyagtárolóké, amelyek vázát
kiégették, hogy az agyag ne nedvesedjen át. Sima oldaluk a gödör belseje felé nézhetett, az egyenetlen
oldal pedig kifelé, és az ezekben lévő negatívok nagyobb gyökerek lenyomatai lehetnek. Megerősítés
volt ebben a feltételezésben, hogy az egyik negatívokkal rendelkező patics olyan gödörből került elő,
(S745) amelyet a selejtezési naplóban tárológödörként írtak le, illetve, hogy 2 patics esetében azok
sima felszínén (S2008 és S498) agyag-rárakódások vannak (49.ábra).

A 2021-es elemzési fázisban azonban értelmet nyert, hogy ezen paticsok amorf negatívjait kerekded
kavicsok alakították, ugyanis 4 darab kavicsot tartalmazó patics jelentkezett a kategóriából (3 példa az
52-54. ábrákon). Mivel a lelőhely leletanyagában platnidaraboknak leírt töredékek közt is jelentkezett
kavicsdarabos példa (szám szerint 2 darab-bár ezek kisebb kavicsokkal soványítottak (55. ábra)) a
kategória paticsainak építészeti egységben való rendeltetésére egy másik forgatókönyv született 11, az
pedig továbbra is valószínűtlen, hogy padlóból származnának. Az Árpád-korban olyan kemencék is
feltárásra kerültek melyek alját vagy sütőfelületét kerámiatöredékekkel tapasztották ki a jobb hőtartás
érdekében (56. ábra 1213). Valószínűsíthető, hogy a garadnai lelőhely esetében a kemence aljába sűrűn

13
Bittner Bettina segítségével
14
https://moramuzeum.hu/asatasok-az-m43-as-nyomvonalan/
15
http://kubinyimuzeum.hu/hu/foeldbelatok/41-tudomanyos-tevekenyseg.html

32
betapasztott kavicsokkal kívánták elérni ugyanezt a célt. A fentebb említett agyag-lerakódások
valószínűleg megszilárdult salakcseppek lehettek (49. ábra).

A sima felületű paticsok csoportosítása

49% 1. csoport
51%
2. csoport

46. ábra

47.ábra: Az 1.csoportba tartozó paticsok előkerülési helyei a lelőhely területén (világosszöld csillagokkal jelölve)

48.ábra: A 2. csoprtba tartozó paticsok előkerülési helyei a lelőhely területén (zöld csillagokkal jelölve)

33
 A B

49.ábra: A 2008.obj 4. paticsa (A), amelynek sima felületén nem agyag-lerakódások, hanem valószínűleg salakcseppek vannak (keskeny piros
nyilakkal jelölve)(B)

50. ábra: Az 552D obj. 1. paticsa, amely az 1. csoportba tartozik: sima felületű patics hátoldalán negatív nélkül

51.ábra: A 498 obj. 1. paticsa, amely a 2. csoportba tartozik: sima felületű, hátoldalán sűrűn elhelyezkedő negatívokkal (kerekded vagy félkör alakú
lenyomatok keskeny piros körökkel jelölve)

34
 2
52. ábra: A 308. obj. 1 sima felületű paticsa, amelynek egyenetlen oldalába kavics van beleágyazódva (B) (2021-es etapból)

53. ábra: A 2291 obj. 3. sima felületű paticsa, amelynek egyenetlen oldalába kavics van beleágyazódva (B) (2021-es etapból)

54. ábra: Kivágat a 169. obj. 5. sima felületű paticsából, amelynek egyenetlen felszínébe 3 kavics ágyazódik bele (2021-es etapból)

35
 55. ábra A 2021-es elemzés során azonosított platnitöredék (1934.1 )kisebb kavicsokkal (piros körökkel jelölve) soványítva

56. ábra Példák kerámiadarabokkal kirakott kemence sütőfelületre/aljra Makó-25. sz. lelőhelyen (A) és Nógrádkövesd-Világosoldalon (B)

2.2 Egyéb jegyeket hordozó paticsok leírása

2.2.1: A külső fal felszínének jellemzése

A sövényfalakat jelző különféle lenyomatos paticsok mellett szintén nagy számban kerültek elő (kb.
790 eset) az olyan töredékek, amelyeken a külső fal felszíne is megtalálható (57.ábra). Az egész
lelőhely területén megtalálhatóak voltak az ilyen darabok. Felismerésükben nagy segítségemre
szolgáltak ebben a kategóriában Bittner Bettina Polgáron tett megfigyelései. A külső falazat felülete
sövényfal-, és hasított lenyomatos töredékek oldalain jelentkezett (58.ábra). Sok esetben
megfigyelhetők rajtuk, hogy sekély félköríves lenyomatok húzódnak érdes, jellegzetes
felszínükön(59.ábra). Ezeket a lenyomatokat minden bizonnyal ágakkal vitték fel a még friss
agyagrétegbe, de az ujjal való kivitelezés sem kizárható (60.ábra). Ezen sekély lenyomatok szerepe
valószínűleg a felületnövelés volt, vagy csupán így simították és terítették szét a friss, nedves agyagot.
Lehetséges, hogy díszítő értékkel is bírtak.

36
 A

57.ábra: A 736-as obj. 1. paticsa a külső fal felszínével (vékony piros négyszöggel jelölve)(B)

A B

C D

58.ábra: A külső falazat felülete sövényfal (A,B), és hasított lenyomatos paticsok oldalain (C,D)

37
 A B

59.ábra: Az 1886-os obj. 32. paticsa, amely sekély félköríves lenyomatokkal rendelkezik (B képen barna ellipszisekkel jelölve)

60.ábra: A 760C obj. 5. paticsa, amelynek külső fali felszínén valószínűleg emberi ujjlenyomat negatívja látható

A 2021-es ásatási fázisban 793 darab külső falas töredéket sikerült azonosítanom.

2.2.2: Az olyan paticsok jellemzése, amelyeken bizonyítható a falfelszín

megújítása újabb agyagréteg felvitelével
Mind a sövényfalat alkotó-, és mind a hasított lenyomatos paticsok külső fali felszínén bizonyítható az
a jelenség, hogy a már megszilárdult, kiégett felületre újabb agyagréteget vittek fel. Néhány esetben
az előző fejezetrészben említett sekély lenyomatokba is rákenték vastagon a friss agyagot. 37 darab
ilyen patics került felszínre összesen (mindkét vizsgálati fázisból), amelyek közül 11 töredék az 1886-
os objektumból származik. A darabok a lelőhely északi harmadának kivételével jelen voltak az egész
területen (61.ábra).

38
 61. ábra A réteg megújított paticsok előkerülési helyszínei a lelőhely területén kék csillagokkal jelölve

agyagréteggel az 1769-es obj. 1. paticsán

62.ábra: Megújítás vékony

63.ábra: Megújítás vastagabb réteggel az 1227-es obj. 33. paticsán. A két réteg elkülönülését a köztük lévő kis repedés is alátámasztja (zölddel
keretezve)

39
 A B

64.ábra: A külső fal felszínének sekély lenyomataiba felvitt új agyagréteg az 1886-os obj. 46-,(A) és 33.(B) paticsán

65.ábra: Megújítás két réteggel az 1886-os obj. 28. paticsán. A: alapréteg (sötétszürke). B: az első új réteg (barna színű). C: a legújabb réteg
(téglaszínű)

2.2.3: Kavicsokkal soványított/kevert paticsok

Mint azt a bevezetésben említettem, a lelőhelyen az agyag kavicsokkal történő soványítása vagy
keverése véleményem szerint szándékos volt, hiszen sok esetben nagyobb méretű kavicsok is
megtalálhatók a paticsokban (67.ábra) a kisebb méretűek mellett (66.ábra), illetve feltehetően a
kemencék aljának betapasztásába is alkalmazták őket (lsd. 2.1.5. fejezet). A legtöbb esetben folyami
kavicsokat alkalmaztak soványítás céljára, amelyek minden bizonnyal a Hernád nagyobb kiöntései
által kerültek a település közelébe, területére. Mindkét vizsgálati fázisból összesen 220 darab ebbe a
kategóriába tartozó patics került elő a területen, amelyek a lelőhely egészén elterjedtek voltak.

40
 66.ábra: Az 1704-es obj. 3. paticsa, amely kis méretű kavicsot (kavicstöredéket tartalmaz)

A B

67.ábra: Nagyméretű kavicsot tartalmazó patics (1964. obj 4.paticsa)

41
2.2.4: Nem a házak szerkezeteihez tartozó növényi lenyomatok a paticsokon: a
levéllenyomatok
Mindkét elemzési fázisból összesen 42 darab olyan patics származik a lelőhelyről, amelyeken
levéllenyomatot tudtam azonosítani (68.ábra). A levelek az épületeket alkotó konstrukciók bármely
részébe belekerülhettek (nem szándékos cselekedet eredményeképp) a hígabb agyag feltapasztása
során. A levelek erezetük és alakjuk által fontos archeobotanikai információkat hordozhatnak a terület
és annak környezetének flórájáról. Előfordul. hogy a paticsokon nem a levél teljes lenyomata-, hanem
csak egy része látható a törések miatt (71.ábra)

68. ábra A levéllenyomatos paticsok előkerülési helye a lelőhelyen. Látható, hogy legtöbb esetben a terület középső harmadából származnak az ilyen
töredékek.

69. ábra: Levéllenyomat az 1886-os obj 25. paticsán (pirossal keretezve)

42
 70.ábra: Levéllenyomat az 1660-as obj. 7. paticsán

71.ábra: Egy levéllenyomat fele a 768ÉK obj. 3. paticsán

43
2.3 A konstrukciók értelmezése

Ahhoz, hogy megállapítsam a Garadna-Kovács tanya lelőhelyen állt épületek szerkezetét, a

legfontosabb információkat a következő lenyomatcsoportok adták: hasított lenyomatok félköríves
lenyomatok mellett, sövényfal-, hasított lenyomatos paticsok külső fal felszínével. Ezek a darabok arra
engednek következtetni, hogy nagy valószínűséggel favázas sövényfalas épületek álltak a területen.

Ennek a házépítészeti megoldásnak 4 fajtája ismeretes. Az első amikor a ház fő falait csak cölöpök
vagy oszlopok alkotják és az építmények belső tereit sövényfal választja el. Ezt a megoldást a
lelőhelyen kizártnak tartom a Soós Eszter által leírt építétészeti adatok okán, miszerint az épületeken
belül nem találtak oszlop-, vagy cölöphelyeket.

A második megoldás amikor a sűrűbben álló nagyobb oszlopok közeit fonták be gallyakkal és ágakkal
(72.ábra). Ezt a konstrukciót azért vetem el vagy csökkentem minimálisra az esélyét mert egyik
elemzési fázisban sem találtam olyan paticsot, amelyen látható lenne az, hogy a félköríves lenyomatok
közvetlenül a hasított lenyomat irányába tartanak és merőlegest alkotnak vele, hiszen ebben az
eljárásban a faoszlopba lyukat fúrtak és abba illesztették a gallyakat, illetve akkor nem léteztek volna
azok a darabok, amelyek a vastagabb karókhoz, cölöpökhöz, illetve lécekhez vagy deszkákhoz
rögzített gallyakat demonstrálják.

72. ábra: Gerendák közé elkészített sövényfal vastag karók nélkül (illusztráció)

A harmadik kivitelezési forma amikor a sövényfalazat belül (a ház belsejéhez közelebb) magasodik
és előtte, kívül közvetlenül található meg a lécekből, deszkákból, gerendákból álló falszerkezet. A
negyedik fajta eljárás az előző ellentéte: a sövényfal található meg kívül. Az első vizsgálati fázisban
vizsgált paticsok alapján a 3. konstrukció alkalmazását tartottam a legvalószínűbbnek, hiszen
valamivel több olyan paticstöredék volt, amelyen a deszkák, lécek által hagyott hasítások közelebb
helyezkedtek el a külső fal felszínéhez.

A 2021-es elemzés során még nagyobb figyelmet fordítottam a külső falas töredékekre és a rajtuk
húzódó lenyomattípusokra. Az azonosított darabok (44 töredék) átvizsgálása során megállapítottam,
hogy a két különböző negatívforma mindegyike jellemzően ugyanakkora távolságra helyezkedett el a

44
falfelszíntől. Gyakran előfordult. hogy a karók vagy nagyobb ágak lenyomatai párhuzamosan futottak
a hasított lenyomatokkal és a negatívok szorosan helyezkedtek el a másikhoz. Összességében az a kép
kezd kirajzolódni, hogy ezen eltérő típusú fa-elemek egy sorban helyezkedtek el a falban, együtt,
vegyesen alkalmazták őket. Egy, a lentebbi ábrákon látható (73,74. ábra) falszerkezetet valószínűsítek,
azzal a különbséggel, hogy a függőleges fa-elemek sűrűbben álltak, valamint a négyszögletes
eleme(ke)t is körülfonták.

73. ábra A Garadna-Kovács tanya lelőhelyen állt épületek valószínűsített falszerkezete (illusztráció)

74. ábra: Képes példa a lelőhely területén valószínűsített falszerkezetre, amelyen jelölésre kerültek a korábban bemutatott paticscsoportok helyei azaz,
hogy milyen fajta konstrukciók lenyomatait őrizhették meg. Látható továbbá, hogy a szögletes elemek által közrefogott sövényfalazatban kerek karók
vannak. 14

14
https://faustinepau.tumblr.com/post/105557559741/wattle-and-daub-wattle-and-daub-is-one-of-the

45
3. EGY HASZNÁLATI TÁRGYTÍPUS SZINTÉN AGYAGBÓL: A SZÖVŐSZÉK NEHEZÉKEK

A lelőhely területéről (mindkét vizsgálati fázisból) összesen 43 darab ilyen töredék került elő (75.ábra),
amelyek minden bizonnyal szövőszékek nehezékei lehettek. 25 esetben megfigyelhető volt a rajtuk
áthaladó üreg nyoma, 18 esetben nem. 2 darab nehezék töredék maradt meg szebb állapotban (76, 77
és 78.ábrák), amelyek a 977-es-, és 1886-os objektumokból kerültek elő. A nehezékek jó háztartásjelző
tárgyak.

75. ábra A szövőszék nehezék-darabok előkerülési helyei a lelőhelyen lila csillagokkal jelölve. Piros kerettel az 1886-os-, és citromsárga kerettel a 977-
es objektum helyzete. Látható, hogy az ilyen töredékek csak a terület légdélibb szakaszáról hiányoznak.

B
A

76.ábra: 977.obj 4.: szövőszék nehezékének töredéke. A képen piros körvonallal jelölve a rajta megtalálható nyílás egy megmaradt része. B képen
látható, hogy a nyílás keresztezi a darabot, gallyal készíthették (barna ellipszissel jelölve a lenyomat)

46
 77. ábra: A 977-es obj. 4. (nehezék)darabjának alja, Kaviccsal kevert (piros körvonallal jelölve)

B
A

78.ábra: 1886. obj. 19. Kúpos alakú szövőszék nehezék-töredék. A képen piros körvonallal jelölve a rajta megtalálható nyílás egy megmaradt része. B
képen látható, hogy a nyílás keresztezi a darabot, gallyal készíthették (barna ellipszissel jelölve a lenyomat)

47
4. AZ ELKÜLÖNÍTETT EGYSÉGEK JELLEMZÉSE

A lelőhely területén a településen belüli egységek elkülönítése kizárólag a paticsleletek-, illetve a

kapott selejtezési naplóban szereplő objektum-leírások segítségével történt. Az elkülönítés több
szempont alapján zajlott.

Az egyik ilyen szempont a leletanyag homogén jellege. Ez például azt is jelenti, hogy egy területileg
lehatárolható egységben (amely más objektumok csoportjától különállóbb) előkerült paticsok
szervesanyagtartalma egységesen alacsony vagy akár magas. Továbbá egységes lehet például a
paticsok színe, jellege is. A szín az adott épület égési hőfokáról árulkodik.

Történhet a lehatárolás olyan paticsdarabok alapján melyek különböző építészeti konstrukciókat

prezentálnak a lelőhely egy adott területén, hiszen a különböző lenyomatcsoportok egy adott ház
különböző házrészeinek jelenlétét bizonyítják (minden paticsfajtából kell lennie egy adott egységben).
Tehát összességében elmondható, hogy egy települési egységből előkerült paticsanyag sosem
különbözik dominánsan egymástól.

További fontos tényező lehet az egyidejűség, azonban ez az aspektus ebben a leletanyagban

kiegészülve a selejtezési naplóban kapott információkkal, nem volt vizsgálható.

Garadna-Kovács tanya lelőhelyen (mindkettő elemzési fázis paticsleletei alapján) 7 egységet

azonosítottam, ezek részletezése következik a továbbiakban.

4.1 Az 1. egység:
Az első egység a feltárt terület legészakibb részén található (79,80.ábra). Viszonylag jól lehatárolható,
elkülönül a tőle délre lévő paticsokat tartalmazó gödröktől. Az bizonyos, hogy legalább két épület állt
itt. Az első az S474-es objektum, amelyben kemence (S1513), cölöphely (S1511), és gödör (S1512)
jelentkezett. A cölöphely betöltéséből szövőszék nehezék-töredék is előkerült ami háztartásjelző.
S1512 a kemence szemetesgödre lehetett. Az építmény mérete kb. 4,4x3,4 méter. A második épület
az elsőtől 19-13 méterre délnyugatra található, belső objektumok nélkül került kibontásra. Az S150
szubhumusz réteg határolja ami a két épület között is fekszik ugyanakkor. Az építmény pontos mérete
ismeretlen. A paticsok jellege alapján kijelenthető, hogy a 474-es épület omladéka minden bizonnyal
belekerült a szubhumusz rétegbe: ezt támasztják alá a mindkét jelenségből egyaránt előkerült
deszka/léc-, sövényfalat-, és külső falat demonstráló paticsdarabok. Az S262 esetében, amely
vélhetően ház foltja, nehezebben lehet megállapítani az előző mondatban leírtakat, hiszen a 262-es
épületből csak 2 darab megtartott töredék áll rendelkezésre, amelyek közül az egyik sövényfalból
származó patics, a másik pedig egy külső fal darab. Mivel azonban ezek a darabok is nagyon hasonló
jellegűek az S150 szubhumusz rétegben talált paticsokkal több mint valószínű, hogy kerültek
48
paticsdarabjai a szubhumusz rétegbe. Lehetséges, hogy a területen állt egy 3. épület is: a 474-es
épülettől keletre ugyanis jelentkezett mégegy cölöphely (S1532) (80.ábra). Nem lehet bizonyítani.
hogy lakóépülethez-, vagy különálló, esetleg gazdasági építményhez tartozott-e, a pontos méretei is
ismeretlenek. Az egység összes paticsa enyhén soványított.

79.ábra: Az első egység helyzete piros kerettel jelölve

1513

47 1

3
2

80. ábra: Az 1. egységet alkotó objektumok helyzete, az alkotó épületek a megfelelő számozással jelölve

4.2 A 2. egység:
A második egység az elsőtől kb. 12-13 méterre délkeletre található a lelőhely északi harmadán
(81,82.ábra). 1 épület állhatott területén: ezt az S1931 cölöplyuk jelzi amely közvetlenül az S1549
gödör mellett helyezkedett el, amelyből szövőszék-nehezék töredéke is előkerült. Ettől a 2 objektumtól
északra, kb. 9 méterre terül el az S1460 omladékréteg, amely véleményem szerint nagyon valószínű,
hogy az itt állt építmény omladéka. Az egység lehatárolásakor, nehézséget okozott meghatározni, hogy

49
az első egységben említett S262 épület omladéka-e az S1460? Azonban míg a 262-es épületből és a
mellette húzódó S150 rétegből fele-fele arányban voltak megtalálhatók a hasított-, és áglenyomatos
paticsok, addig az S1460 omladékdarabjai többnyire sövényfal-töredékek voltak, továbbá az S1460
paticsai valamivel nagyobb mértékben soványítottak. Tehát az ebben az egységben állt építmény
valószínűleg nagyobb méretű volt (mint az első egységben szereplő épületeké), de pontos méretei
ismeretlenek. Az épülethez két gödör tartozhatott (S1539 és S1463), azonban ezen objektumokról nem
lehet tudni, hogy tároló-, szemetes-, vagy munkagödrök voltak-e. Előbbi és utóbbi objektumok esetén,
belőlük többségében szintén sövényfal-töredékek kerültek ki a második elemzési fázis során is. Az
S1463-at északról az S1472 kiégett gödre érinti: lehetséges, hogy tűzhely/kemence állt itt és az S1463
a szemetesgödre? Ezt a 2021-es vizsgálat sem tudta sajnos bizonyítani.

81.ábra: A 2. egység helyzete sárga kerettel jelölve.

1432
1472
1931

82.ábra :A második egység helyzete, objektumai és épületének

iterjedése (szaggatott vonallal jelölve a bizonytalanság miatt)

50
4.3 A 3. egység:
Ez az egység a másodiktól kb. 17 méterre délkeletre található a lelőhely északi harmadán. (83, 84.ábra)
Területe keleti irányban is folytatódik, azonban áthalad rajta egy jelenkori földút, emiatt pontosabb
kiterjedése ismeretlen. Legalább 1 épület állt itt. Ezen épület cölöphelye az S1881 amely az S1660
tárológödrével közös metszetet alkot. Ebből a gödörből körülbelül fele-fele arányban kerültek ki
hasított lenyomatos és sövényfal-paticsdarabok. Tőle kb. 1,2 méterre északkeletre található meg az
S1699 gödre melynek középső részén erősen paticsos omladékréteg jelentkezett. Az objektum északi
részén őrlőkő is felszínre került. Ebből a gödörből is kerültek ki hasított lenyomatos és
sövényfalpaticstöredékek. S1699-től 2 méterre északnyugatra helyezkedik el az S1704 kis gödre
melyből túlnyomórészt csak hasított lenyomatos paticsok kerültek elő. Az egységbeli paticsdarabok
szembetűnően tömörebbek, mint a 2. egység esetében (az S1704-ben mindenképpen).

83.ábra: A 3. egység helyzete a lelőhely területén ( zöld vonallal illetve szaggatott vonallal jelöve)

1881

84.ábra: A 3. egység és épületének körülbelüli kiterjedése az objektumaival együtt.

51
4.4 A 4. nagy egység:
A harmadik egységtől délre és délnyugatra található a lelőhely középső harmadának északibb részén
(85.ábra) A terület ezen része objektumokkal nagyon sűrűn tarkított, amelyek kevésbé különülnek el
egymástól: ezek miatt a tényezők miatt körülményesebb volt az egység-, és a hozzá tartozó objektumok
meghatározása, feltérképezése. 2 alegységre osztottam fel, amelyek között a legkisebb távolság kb 9
méter: a 4/A alegység helyezkedett el északabbra, minden bizonnyal 3 épület állt területén. A 4/B
egység helyezkedett el délebbre, szintén 3 épület alkothatta. A két alegység között egy épület
állhatott(S602 cölöphely jelzi), amelyet nem sikerült egyik kisebb egységhez sem társítanom, nem
lehet tudni, hogy melyikhez tartozott (86.ábra).

85.ábra: A 4. nagy egység helyzete (sötétkék sokszöggel jelölve) a lelőhely területén

4/A

4/B

86.ábra: A két alegység körülbelüli elhelyezkedése (4/A halványkék-, 4/B sötétkék színnel). A köztük lévő épület feltételezett kiterjedése szürke sokszöggel
jelölve.

52
A 4/A egység jellemzése: Kiterjedését körülbelül 600 m2-nek határoztam meg. 16 objektumból áll
amelyek közül a legnagyobb kiterjedésű az S1750 gödörkomlexum, amellyel kapcsolatban az a
feltételezésem, hogy a 3 épület közös munkagödrei, munkaterülete lehetett (a 4/B egységnél is hasonló
a fennállás). Az alegység 1. épülete S1738-nál (amely omladékréteg) jelentkezett 6 cölöphellyel,
mérete kb. 4,2x3,5 méter volt. Legnagyobb mértékben félköríves lenyomatú paticsok kerültek elő
belőle. A 2. épület, ami nagyjából 5 méterre délkeletre fekszik az elsőtől, az S641, amelyből kb.
felefele arányban származik hasított lenyomatos-, és félköríves negatívos patics. Az építmény pontos
kiterjedése ismeretlen (becsléseim szerint kb. 5x7 méter de ez az adat nagy bizonytalansággal terhelt),
cölöplyukjainak száma úgy szintén. Tartozott hozzá kemence (S1843) és egy közepén megtalálható,
az építményel egyidős tárológödör (S1863), amelyből sok hasított lenyomatos töredék került feltárásra.
Az S1863 közvetlenül az S1876 gödör mellett felszik, amelyből 5 szövőszék nehezék-darab látott
napvilágot. A 3. épület a másodiktól és az elsőtől is egyaránt kb. 13 méterre helyezkedett el, tőlük
nyugat-délnyugati irányban. Az S1826 cölöphely jelzi amely az S1824 gödör északnyugati szélénél
került elő. Ezen építmény kiterjedésének mérete is nagyon bizonytalan, de körülbelül 6x7,5 méter
lehetett nagysága. Nyugati szélénél két gödör-, S530 és S527 jelentkezett. Előbbiből leginkább
sövényfal-darabok-, míg utóbbiból hasított lenyomatos paticstöredékek származnak, de az S527-ben
szövőszék nehezékének darabja is előkerült. Az épület feltételezett déli szélénél fekszik az S600 gödör,
melyből megintcsak nagyobb mértékből kerültek felszínre hasított lenyomatos paticsok.

1.
1773
526

1826 641
2.
1843
3.

87.ábra: A 4/A egység épületei (a kék szín különböző árnyalataival jelölve és számozva) és objektumai, az S1750-es gödörkomlexum

53
A 4/B egység jellemzése: Az előző alegységtől délre, 9 méterre helyezkedik el. 3 épület, 2 gödör és az
S131-S132-S133 gödörkomplexum alkotta. Legnyugatabbra fekvő épülete (1.) az S557, amely kb.
3,7x2,0 méter nagyságú volt és sarkainál 1-1 oszlophely volt megtalálható. 2 darab szövőszék
nehezékdarab került elő belőle, illetve több hasított lenyomatos patics mint félköríves. Az építmény
egybeér az S556-os gödörrel, amelyben vegyeses kerültek elő az előző mondatban említett
paticstípusok. A 2. épület az előzőtől 3 méterre, keletre húzódik: S587. Területe kb 4x2,5 méter, 3
cölöphellyel jelentkezett, illetve kevés lenyomat nélküli paticcsal. Tőle közvetlenül északnyugatra az
S586 gödre jelentkezett több hasított negatívos paticcsal mint félköríves lenyomatossal, valamint
szövőszék nehezék-töredékkel. Talán az S587 épülete felülrétegzi a gödröt. A harmadik építmény, a
másodiktól 1-1,1 méterre északkeletre húzódik, száma S610. Mélyen földbe mélyített K-Ny tájolású.
Méretei 3,3x2,2 méter. 6 cölöphellyel jelentkezett. A belőle kikerülő megtartott lenyomatos paticsai
kb. felefele arányban képviselik mindkét lenyomattípust. Csakúgy, mint a 4/A egységben, itt is
megtalálható egy gödörkomplexum az S610 épülettől 6 méterre keletre. A gödrök magukba foglalják
az S1887 gödrét, az S1889-, S1908 vörösre égett paticsos rétegeket, valamint az S1886 faszenes
réteget, amely rétegből a lelőhely területén a legnagyobb mennyiségben kerültek elő paticsok (171 kg
és 1942 darabköztük 1 darab szövőszék nehezék-töredékkel). Az S131 gödör egykorú az S1889 és
S1908 rétegekkel.

1889
1887
3
1
2

88.ábra: A 4/B egység épületei (számozva és a kék szín különböző árnyalataival jelölve) és objektumai (kék körvonallal jelölve a gödörkomplexum)

54
Mint azt már ezen alfejezet elején említettem, a két egység területe közötti S602 objektum
környezetében is állhatott egy építmény, melyet cölöphely jelez. Az épület méreteiről nincsenek
adataim, körvonalai nem látszódnak. S602-ben túlnyomórészt hasított lenyomatos paticsok kerültek
elő, a tőle kb 4 méterre nyugatra lévő S592 gödréből pedig leginkább sövényfal konstrukciók
származnak. A közvetlenül S592 melletti S1818 gödörből újfent több hasított lenyomatos
paticstöredék látott napvilágot. A 2021-es vizsgálat során sem került elő olyan patics ami alapján az
S602-t és közvetlen környezetét valamely egység területéhez lehetett volna társítani.

89.ábra: A mind hovatartozásból-, mind kiterjedésből kevés információt adó S602 cölöphelynél álhatott épület és a feltételezett hozzá tartozó gödrei a
két alegység között

55
4.5 Az 5. egység
Az 5. egység a lelőhely középső harmadán helyezkedik el a feltárt terület nyugati peremén. 10
objektumból áll, amelyek között van 1 épület, (S445) és a véleményem szerint hozzá tartozó 1
cölöphely (S467) is. Az építmény mérete kb. 5,5-5x3 méter. Tőle 3 méterre északkeletre található az
S440 gödörkomplexum: újra fennáll az az egységbeli szerkezet, miszerint egy adott egység
épületeihez/épületéhez 1 komplexum is tartozott (lsd. 3.4 alfejezet). Ezen gödör keleti részén S461nél
szövőszék nehézék-darab került elő. Az építménytől 50 cm-re északra helyezkedett el az S446 gödre
amelyből több félköríves lenyomatos patics került elő mint hasított negatívos (csakúgy mint S440 és
S482 esetében). Az S467 és az épület belseje felé közelebb eső S485-ös gödör tartalmazott több
léc/deszkalenyomatos paticstöredéket. Az S1227-es obj. az S445 déli falánál került elő, amely 57 darab
félköríves negatívos paticsot tartalmazott a lenyomat nélküliek mellett.

90.ábra: Az 5. egység helyzete (lila kerettel jelölve)

4611408
1409
445

91.ábra: Az 5. egység objektumai: többek között az S445-ös épület és a gödörkomplexum (sötétkék kerettel jelölve)

56
4.6 A 6. egység:
A 6. egység a lelőhely déli harmadának legészakibb részén terül el az előzőtől kb 14-15 méterre
délkeleti irányban (92.ábra) 3 épület, gödörkomplexum (melyből szövőszék nehezék-darab is
előkerült), és egyéb gödrök, cölöphelyek alkották. Az egység legnyugatibb részén állhatott az 1. épület
amelyet az S740 gödrében feltárt 2 cölöphely (S2011 és S2012), illetve az onnan előkerült szövőszék
nehezék-darab jelez. A gödörből vegyesen jelentkeztek hasított lenyomatos-, és félköríves lenyomatos
paticsok. Az építmény pontos méretei ismeretlenek, lehetséges, hogy a második épülettel megegyező
méretű volt. Feltételezésem szerint az épület északkeleti szélénél/sarkánál helyezkedik el az S745-ös
gödör amelyből többnyire hasított lenyomatos paticstöredékek származnak. A 2. épület (S760) az
elsőtől kb. 6-7 méterre keletre terül el. Északi szélénél, tőle kb 70 centiméter távolságban terül el az
S750 gödörkomplexum, amely egy újabb bizonyíték arra, hogy egy adott egység épületeihez 1
gödörkomplexum is tartozott. Az építmény lekerekített sarkú négyzet alakú, 5x6 méter nagyságú és
többnyire félköríves negatívos paticsdarabok kerültek ki belőle, valamint egy szövőszék nehezékének
darabja is. Déli szélétől 1,6 méterre délre található az S757-es gödör, amely túlnyomórészt hasított
lenyomatos paticsokat tartalmazott. A 3. épület szintén négyzet alakú de lekerekített sarkú. Tájolása
Ny-K, mérete kb. 3,5x5 méter, tehát valószínűleg a másik két építménytől valamivel kisebb kiterjedésű
volt. 8 oszlophelyet azonosítottak benne amelyeket S1948-S1967 közötti stratigráfiai számokkal láttak
el. Északi szélétől kb 70 centiméterre északra található meg az S769 gödre, amely miután beszűkül
kiszélesedik (S768). Ezen két objektumből vegyesen jelentkeztek hasított lenyomatos-, és félköríves
lenyomatos paticsok. Az épület déli szélétől kb 1,2 méterre délre helyezkedik el az S844-es gödör,
amely az S845 gödrét vágja: belőlük többnyire félköríves negatívos paticsok kerültek elő. Valószínűleg
az egységhez tartozott még az S872-es gödör amelyből kővel és kaviccsal kevert omladék jelenkezett,
valamint átágett fás réteg. Nem eldönthető, hogy melyik épülethez tartozott: lehetséges az is, hogy egy
olyan építményhez kapcsolódik, amely már kívül esik a feltárt terület nyugati határánál (93.ábra)

92.ábra: A 6. egység helyzete a lelőhely területén

57
 2012
2011
1 2 767
1940

1948-1967
3

93. ábra: A 6 egység 3 épülete (számokkal és a zöld szín különböző árnyalataival jelölve), gödörkomplexuma, az S872-, és további objektumai

4.7 A 7. egység
A hetedik-, egyben utolsó egység a lelőhely déli harmadán húzódik, a hatodiktól kb. 25 méterre,
délnyugatra. 3 épület alkothatta. Az 1. épületet az S1186 és S1184 cölöphelyek jelzik, melyek
egymástól kb 80 centiméterre helyezkednek el. Az S1184 déli felén beásás jelentkezett, ahonnan a
mindkét típusú lenyomatot képviselő paticsok kerültek elő. Az építmény nagyságára vonatkozó
adataim nincsenek, pontos mérete ismeretlen. A második épület az elsőtől kb. 20 méterre délkeletre
található. Az S974 cölöphellyel jelentkezett, ami nagy valószínűséggel egybeér az S975 gödörrel,
amely többségében hasított lenyomatos paticsokat tartalmazott. Sajnos ezen építmény méretei is
ismeretlenek, azonban valószínűsítem, hogy déli irányba terjedhetett ki leginkább, az S977 gödre felé,
amelyből szövőszék nehezék-darab is napvilágot látott. A harmadik épület az S1111 lekerekített sarkú
téglalap alakú épülete. 5 darab cölöphely származik belőle, amelyeket S2026-S2030 közötti
számértékekkel jelöltek. A jelenségen belül egy gödör jelentkezett (S2008), amely az építménnyel
egykorú: betöltéséből szövőszék nehezék-darab és többnyire sima felszínű-, tárológödör
oldalfaltöredékeinek titulált darabok jelentkeztek. Az épület mérete kb. 4,1x4,7 méter, többnyire
hasított lenyomatos paticsok láttak belőle napvilágot. Ezen egység területén nem található meg
gödörkomplexum mint az a 4/A-, 4/B-, 5.-, és 6. egységek esetében történik.

58
 94. ábra: A 7. egység helyzete a lelőhely területén (bordó kerettel jelölve.

1
.

974

3
2026-2030

95.ábra: A 7. egység objektumai és épületei

59
4.8: A települési egységek rövid összegzése
Garadna-Kovács tanya lelőhelyen 7 egységet tudtam elkülöníteni (96. ábra) az én adataim-, illetve a
kapott selejtezési naplóban szereplő információk alapján, amelyek azt is mutatják, hogy a feltárt
területen valószínűleg 19 épület állt, melyek közül 7 építménynek bizonytalan a pontos mérete. Az
első-, második-, harmadik-, és hetedik egységet csakis házak alkották. A negyedik egységtől egészen
a hatodikig egy épület-, vagy egy épületcsoport mellett gödörkomplexum is állt.

2
3
4

96. ábra Az elkülönített egységek helyzete a lelőhely területén

60
5. ÖSSZEFOGLALÁS:

Jelen dokumentum kb. 1 éves munkafolyamat eredménye. Több mint 140 ezer paticsdarabot
átvizsgálva, a megtartásra kerülő kb. 3150 darab töredékből származott a legtöbb információ. Fontos
adatforrásul szolgált továbbá Bittner Bettina Polgár településen végzett paticsokat vizsgáló
tanulmánya, Soós Eszter 2015. évi doktori disszertációja a Hernád-völgy településtörténetéről,
valamint Csengeri Piroska és Pusztai Tamás előzetes jelentése a Garadna-Kovács tanya lelőhelyen
2003-ban végzett feltárásokról.

Kutatásom fő célkitűzésének megfelelően, a különböző konstrukciók nyomait magukon viselő paticsok

bemutatásán és csoportosításán át, a településen belüli egységek lehatárolásán és leírásán túl azt
megállapítást tettem, hogy a Garadna-Kovács tanya településen állt épületek falait feltehetően egyaránt
alkották sövényfal konstrukciók, illetve deszkákból, lécekből álló vázszerkezet. Nagy valószínűséget
tulajdonítok annak, hogy a karók és a szögletes faelemek egy vonalban, sűrűn helyezkedtek el. Fontos
megállapítás továbbá, hogy a deszkákat, léceket is körülfonhatták kisebb gallyakkal rögzítés céljából.
A tetőszerkezetről a paticsok nem hordoztak érdemi információt, ám ez lehetséges, hogy azért van így
mert a födémet alkotó fa elemeket nem tapasztották be agyaggal. Ha a jövőben feltárásra kerülő germán
települések esetében ez szintén így lesz, akkor ez az állítás egyre jobban meg fogja állni a helyét. A
Soós Eszter által leírt tapasztott padlózatból egyetlen darabot sem tudtam azonosítani, ugyanis az olyan
töredékek, amelyek a padlóhoz hasonló jegyeket hordoztak magukon valószínűleg kemencék aljának
tapasztásai voltak.

61
 6. Irodalomjegyzék

Bittner Bettina (2016): A bedőlt falak néma falak? A lenyomatos paticsok vizsgálatának lehetőségei a
késő neolitikumban az Alföldön. In: TISICUM A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok
évkönyve XXV. 2020. 07. 09-i megtekintés,
https://www.academia.edu/35807530/A_bed%C5%91lt_falak_n%C3%A9ma_falak_A_lenyomatos_
paticsok_vizsg%C3%A1lat%C3%A1nak_lehet%C5%91s%C3%A9gei_a_k%C3%A9s%C5%91_neo
litikumban_az_Alf%C3%B6ld%C3%B6n

Csengeri Piroska, Pusztai Tamás (2008): Császárkori germán település a Hernád-völgyében. In: Veres
László, Viga Gyula (szerk.) Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLVII. (2008), a miskolci Herman Ottó
Múzeum, Miskolc. 83.

Kubinyi Ferenc Múzeum: Földbelátók-Elfeledett Árpád-kori falu Nógrádkövesd határában. In:

http://kubinyimuzeum.hu/hu/foeldbelatok/41-tudomanyos-tevekenyseg.html (Letöltés: 2021.
szeptember 13)

Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Ásatások az M43-as nyomvonalán. In:

https://moramuzeum.hu/asatasok-az-m43-as-nyomvonalan/ (Letöltés: 2021. szeptember 13)

Soós Eszter (2015): A Hernád-völgy településtörténete a Kr. u. 1-4/5. században. Régészet és

történelem. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar,
Budapest. 206-340.

Quai 9. 3/4: Wattle and daub. In: https://faustinepau.tumblr.com/post/105557559741/wattle-and-daub-

wattle-and-daub-is-one-of-the (Letöltés: 2021. szeptember 20)

62