Avar Temeto Es Telepreszlet Nyiregyhaza PDF

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei III.

Avar temetô- és teleprészlet Nyíregyháza
és Tiszavasvári határából
Istvánovits Eszter – Lôrinczy Gábor
Bevezető
A megyében az 1990-es évek közepétől kezdődtek meg a nagyobb beruházásokat megelő-

ző feltárások, de a nagy volumenű régészeti munkák a 2000-es évek elejétől indultak meg (Kurucz
2008. 55.). Az elmúlt bő másfél évtizedben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nagyberuházásokat
(autópálya és elkerülő utak, gázvezetékek nyomvonalai, határátkelők, ipari parkok, áruházak terü-
lete, anyagnyerő helyek stb.) megelőző feltárások során valamivel több mint 1.600.000 m2-nyi terü-
let került feltárásra.1 Ezek az ásatások a terület régészeti-történeti kutatásában szinte új időszámítás
kezdetét jelentik.
Közülük azonban mindössze 33 lelőhelyen kerültek elő avar kori telep- és temetőrészletek,2
ahonnan jól megfigyelt és dokumentált sírok, gazdag forrásértékkel rendelkező régészeti, embertani
és archaeozoológiai leletanyag került a múzeumi gyűjteménybe. Ez az eddig eltelt közel 150 évben
ismertté vált lelőhelyek számához, a régészeti leletanyaghoz képest nemcsak hatalmas mennyiségi
növekedést, de minőségi változást is jelent. A megváltozott helyzetet jól jelzi, hogy a 2002-es le-
lőhelykataszterben (Adam 2002.) nem szerepelt a
megye területén előkerült telepnyomról szóló szó-
cikk, míg ma már több mint tíz nagy felületű tele-
pülésrészlet ismert, sőt sok esetben egy-egy telep
és temető – földrajzi közelségük alapján – feltéte-
lezhetően összetartozik.
1. kép
Nyíregyháza és Tiszavasvári elhelyezkedése
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
Fig. 1
Situation of Nyíregyháza and Tiszavasvári in Szabolcs-Szatmár-Bereg County
1
Jósa András Múzeum munkatársainak feltárásain kívül a Magyar Nemzeti Múzeumnak a megye területén végzett ásatásai-
A
ról összefoglalóan lásd Szabó 2012. 19., 22. A Nemzeti Örökségvédelmi Központ feltárási munkálatairól lásd Lukács 2013.,
Kurucz–Lukács 2017.
2
Ezeket a lelőhelyeket a teljesség igényével áttekinti Takács 2018.
NyJAMÉ LIX–II. 2017. 035–178. 35

Az „új időszámítás” csak akkor valósul meg, ha megtörténik a feltárt leletanyag publikálása
és értékelése. Így lehetővé válna – bevonva a korábbi évtizedekben feltárt, még közöletlen és feldol-
gozatlan leletanyagot – megírni a terület és a tágabb régió, a Felső-Tisza-vidék avar kori település-
történetét: a terület betelepítésének idejét, a betelepülök származását, kiindulási helyét, a megtelepe-
dés ütemét, röviden a Nyírség VII–VIII. századi birtokbavételét. Reális eredmények reményében ezt
csak az ásatók és a korszakkal foglalkozó régészek összefogásával, a munkák koordinálásával, ezt a
célt kitűző projekt keretében, több évi (évtizednyi) munkával lehet megvalósítani.
Az elkészítendő regionális összefoglalóhoz szeretnénk hozzájárulni az itt közreadott két te-
mető- és egy teleprészlet közlésével és rövid értékelésével (1. kép). A két temetőben megfigyelhető
temetkezési szokások és a leletanyag értékelését és értelmezését elsősorban a szűkebb régió, a Nyír-
ség és a Hajdúság területéről ismert sírok és temetők bevonásával próbáltuk meg elvégezni.
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő3
Tiszavasvári Hajdúnánással szomszédos szélén, a Hajdúnánásra vezető műúttól nyugat-

ra mintegy 1,5 km-re, a Keleti-főcsatornától keletre 1300 méterre, a kelet–nyugati Hajdúnánási-
2. kép
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: az ásatás helyszíne
Fig. 2
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: excavation spot
3
A közhiteles nyilvántartás szerint a 31861. számú lelőhely.
36
3. kép
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: a feltárt temetőrészlet
Fig. 3
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő:
excavated cemetery part
tápcsatornától (a hajdani Utasértől) északra 250–300

méterre, gázvezeték bővítését megelőző feltárás so-
rán 2008 november–decemberében – egy északnyu-
gat–délkeleti, alacsony (95,4–96,4 m tengerszint felet-
ti) dombhát déli nyúlványán (2. kép) – egy avar kori
soros temető 26, zömében bolygatott sírját tártuk fel
(3. kép) Istvánovits Eszter vezetésével (Istvánovits
2009.).4 A temetkezések között 3 sír alakú (üres sír)
és egy leletanyag nélküli, kör alaprajzú objektum ke-
rült elő. A földmunka megkezdése előtt Bacskai Ist-
ván detektoros vizsgá-
latot végzett, melynek
során egy Faustina de
nart talált (4. kép).
4. kép
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: fémkeresővel talált
szórvány római ezüstdenar
Fig. 4
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: Roman silver
denarius found by metal detector
A temető sírjai5
1. sír (I. tábla 1., 5. kép 1–4.): T. K–Ny 85–265º. H. 175

cm, sz. 66-73 cm, m. 40 cm. Téglalap alakú, lekerekített
sarkú, jól rajzolódó szürkésfekete, sárga szemcsés folttal
jelentkezett a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalaj-
ban. Északnyugati sarkában a gép a humuszoláskor egy, or-
ral nyugati irányban fekvő borjúkoponya felső részét boly-
gatta meg. A sír nyugati végében, a felső rétegből, állatjá-
ratokból egy borjú lábcsontjainak töredékei kerültek elő. A
sír keleti végében a nyesési szint alatt 14-15 cm-rel feküdt
az állat két csonkolt hátsó lábcsontja anatómiai rendben. A
bal lábcsontok nagyjából a sír déli, míg a jobbak az északi
4
z ásatáson munkatársként Jakab Attila régész, Bocz Péter technikus, Svéda Csaba rajzoló, Szmolár Edit restaurátorsegéd,
A
konzulensként Kurucz Katalin vett részt.
5
Az ásatás leletanyaga 2018.1.1–17.1. leltári számon, az ásatás dokumentáció a 2009.136 számon található a Jósa András
Múzeumban. A leletanyagot Szmolár Edit restaurálta. A rajzos táblákat Beleznai Gabriella készítette. Munkájukért köszönet
illeti őket.
37
5. kép
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–4: 1. sír, 5: 2. sír, 6–7: 3. sír, 8: 4. sír, 9: 5. sír
Fig. 5
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–4: grave 1, 5: grave 2, 6–7: grave 3, 8: grave 4, 9: grave 5
38
sírfallal párhuzamosan feküdtek, lábujjakkal nyugati irányban, a sír közepe felé dőlve. A nyesési szint alatt 30
cm-rel jelentkeztek egy kirabolt Inf. I. korú (4–5 éves) gyermek6 vázmaradványai (koponya és hosszúcsontok
töredékes állapotban) a sír keleti végében, a jobb hátsó borjúláb alatt. A sír keleti alja enyhén teknős, a végét
15 cm-rel túlbontottuk. A sír hosszoldalain, a sarkokhoz közel két-két, már a nyesési szinten kirajzolódó ívelt
kiugrás eltérő betöltése függőlegesen a sír aljáig megfigyelhető volt.
Mellékletek: 1. A sír felső rétegéből egy szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa, a koponya és a lábcson-
tok töredékei, valamint az atlas7 került elő. Az állat marm. 102,3 cm. 2. A sír betöltésében egy 1,5 éves
juh részleges, csonkolt maradványának csonttöredékei. 3. A sír betöltésében ételadomány maradvá-
nya: egy 1,5 éves juh d. hum. diaph.8
2. sír (I. tábla 6., 5. kép 5.): T. K–Ny 120–300º. H. 180 cm, sz. 75 cm, m. 60-68 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sír szürke, egynemű foltja jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalaj-
ban, mivel azonban állatjára-
tok erősen tarkították, a felső
5-15 cm-es részen a sír széle-
it túlbontottuk. A nyesési szin-
ten, az északi hosszoldal köze-
pe táján, valamint a felső 0-25
cm vastag rétegben szórványo- 6. kép
san állatcsonttöredékek kerül- Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: szórvány bronzpánt az 1. sír közeléből
tek elő. A sír közepe enyhén
Fig. 6
kiszélesedett, ami a rablóakna
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: bronze band, stray find near grave 1
következménye (és magyaráz-
za a felsőbb szinten szabálytalanul jelentkező folt alakját). A rablóakna betöltése egynemű sötétszürke volt, a
sír sárga szemcsés betöltésébe beásva. A nyesés szintje alatt 35-45 cm közt kerültek elő egy Inf. II. korú (14–
15 éves) gyerek szétdobált csonttöredékei. Az enyhén szűkülő falú sírban a koponya a gödör keleti végében, a
hosszúcsontok a sír közepén összedobálva, 12-20 cm-rel a sír alja felett kerültek elő.
Mellékletek: 1. Kerek átmetszetű vaskarika ívelt töredékei (I. tábla 3.) a jobb alkar helyén, néhány állatcsont
alatt, illetve a bordák és a csigolyák között. Átm. 4,1 cm. 2. Négyzetes vascsat (I. tábla 2.) az egyik me-
dencelapát mellett. A csatkarika közepén külön tengelyen van kialakítva a pecek. 3,7×3,8 cm. 3. Vas-
lemez töredéke (I. tábla 4.) 35 cm mélyen a déli fal nyugati harmadánál, a bordák és karcsonttöredék
mellett. 0,7×0,5 cm. 4. A sír alja felett 45-50 cm-rel, a betöltéséből egy adultus juh részleges, csonkolt
maradványai. Az állat marm. 67,2 cm.
3. sír (II. tábla 1–3., 5. kép 6–7.): T. K–Ny 92–272º. H. 205 cm, sz. 85 cm, m. 60 cm. A téglalap alaprajzú, le-
kerekített sarkú sír szürkésbarna folttal jelentkezett a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. A nyesési
szint alatt 10 és 40 cm között szétszórtan, rendszer nélkül szarvasmarha csonttöredékek kerültek elő. A töre-
dékes állkapocs a sír közepén, egy csonkolt lábcsont töredékei a sír déli fala mellett, a keleti felében, a többi
a sír nyugati felében feküdt. A gödör fala az alja felé enyhén szűkült. 45-50 cm mélységben egy sötét, 190 cm
hosszú, 55 cm széles folt rajzolódott ki. Innentől a sír aljáig egy Inf. I. korú (5–7 éves) gyerek szétdobált csont-
vázának maradványait bontottuk ki. A koponya töredékei a sír keleti végében, a hosszúcsontok a sír közepe tá-
ján, 5-8 cm vastag földrétegen feküdtek. A két hosszoldalon, egy-egy 10-15 cm magas, enyhén szűkülő padkát
alakítottak ki. A cölöpök elszíneződése a padkák jelentkezési szintjén vált láthatóvá. A sírgödör aljának két vé-
gén – a két padkán belül – egy-egy fekete folt rajzolódott ki: nyugaton 50 cm, keleten 35 cm szélességben. Kb.
6
A csontok a Jósa András Múzeumban 2016.6.l–24. leltári számon találhatók.
7
Itt és a többi sírnál azért fontos az atlas jelenlétének kiemelése, mert a nyúzott állatbőrben maradó fej (tarkó mögötti) levá-
gását bizonyítja.
8
Bacskai István fémkeresővel az 1. sírtól 12,8 m-re keletre, illetve 40 cm-re délre egy átlyuggatott bronzpántot talált a nyesési
szint alatt 5-10 cm-rel. Nem egyértelműen régészeti lelet (6. kép).
39
10 cm-nyit mélyedtek le, faluk meredek volt. Mindkettő északi és déli széléhez egy-egy kerek lyuk csatlako-
zott, melyek áttörték a padkát, a keletiek cölöplyukszerűen hegyesedtek.
Mellékletek: 1. Trapéz alakú, töredékes vascsat (II. tábla 4.) a két másodlagos helyzetben fekvő combcsont kö-
zött, a térd felőli végüknél. 3,6×3,3 cm. 2. Elporladt bronzkorrózió a bal combcsont térd felőli végén.
3. Elporlott ezüstlemez és egy 0,5 cm hosszú, 0,3 cm átmérőjű, gömbölyű fejű kis bronzszegecs, vala-
mint egy szabálytalan alakú 0,8×1,2 cm-es kis vaslemezke (II. tábla 6–7.) a bronzkorróziótól 10 cm-re
délnyugatra. 4. Kör metszetű, enyhén ívelt vashuzaltöredék (II. tábla 5.) az előbbi alatt, annak felsze-
dése után. Valószínűleg a csat darabja. H. 2,7 cm. 5. A sír betöltéséből egy 15–18 hónapos szarvas-
marha részleges, csonkolt maradványai és az atlas. Az állat marm. 107,4 cm.
4. sír (III. tábla 1., 5. kép 8.): T. K–Ny 90–270º. H. 260 cm, sz. 95 cm, m. 85-88 cm. A téglalap alaprajzú, lekere-
kített sarkú sír szürke foltja élesen kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. A sír nyugati
végében, a jelentkezési szint alatt kb. 25-50 cm között kerültek elő egy szarvasmarha szétszórt csonttöredékei.
A nyesési szint alatt 55 cm mélységben szürkésbarna, sárga foltos kevert földben egy maturus (50–59 éves),
robusztus, europid (cro-magnoni jelleg) férfi szétdobált csontjai hevertek a sír nyugati felében (koponya, hos�-
szúcsontok, borda, medence). A két singcsont és a lábfej in situ a sír alján 2-3 cm vastag betöltésen feküdt. A
férfi homlokcsontján traumás sérülés (ütés?) nyoma, a csípő- és vállízületben degeneratív ízületi porckopás, a
homlokcsont belső felszínén a férfiaknál ritka csontdudorok (anyagcsere probléma nyoma) látszik. Három háti
csigolya jobb oldalán szalag elcsontosodás és egy kapocsképződmény figyelhető meg. A combcsont hátsó fel-
színén található hosszanti kiemelkedések a tapadóizmok megerőltetésének nyomai – feltehetőleg hosszan tartó,
állandó lovaglásra vagy erősebb fizikai munkára utalnak.
A lefele enyhén szűkülő sírgödörben, 50 cm mélységben, a sír két hosszoldalában kb. 8-10 cm széles,
lejtős padka jelentkezett, majd innen ismét összeszűkült a sír az aljáig, ahol már csak 247 cm hosszú és 50 cm
széles volt. A sír két hosszoldalának keleti végén (a nyugatin csak a déli oldalon) egy-egy félköríves kialakítású
kiugrás volt. Faluk függőleges, leértek a gödör aljáig, áttörve a padkákat is.
Mellékletek: 1. Ezüstlemez apró töredékei (III. tábla 3.) 50 cm mélyen a két hosszúcsont és egy borda között a
sír északi szélénél. 1,3×1,4 cm. 2. Ezüstlemez apró töredékei (III. tábla 8., 12.) kb. 55 cm mélyen, a sír
déli szélének közepe táján, a medencecsont alatt. 3. Lapos, téglalap keresztmetszetű, szögletes vas-
csat töredékei (III. tábla 15.) a medencelapáttól északra 5 cm-re, kissé mélyebben. H. 1,6 cm, sz. 2,7
cm. 4. Szabálytalan ovális alakúra hajlított, egyik végén kör metszetű, a másikon lapos vastárgy (III.
tábla 14.) a vascsat közelében. 0,9×1,2 cm. 5. Barnásfehér kovapattinték (III. tábla 11.) az 1. mellék-
lettől kb. 20 cm-re dél-délkeletre. 1,2×1,4×1,8 cm. 6. Áttetsző kovapattinték (III. tábla 10.) az előző-
től 15 cm-re nyugat-délnyugatra. Felületének egy kis részén fehér kéreggel. 1,2×1×2,2 cm. 7. Össze-
omlott vastárgy – talán líra alakú csiholó maradványai (III. tábla 13.) kb. 60 cm mélyen az 1. lelettől
keletre 10 cm-re. Meghatározása nem egyértelmű, a töredékek között lehet a 3. melléklet része is. A
leghosszabb töredék h. 3,3 cm, sz. 3 cm. A kovák miatt lehet, hogy valóban csiholó, ez esetben h. kb.
8,8 cm. 8. Szögletes ezüstlemez (övveret/szíjvég?) töredéke (III. tábla 2.) a sír alján, a vascsattól ke-
letre, a medencelapáttól 5-10 cm-re délnyugatra. Kb. 2 cm. 9. Fényes fekete, gömb alakú opak üveg-
gyöngy (III. tábla 7.), furatában vékony, kör metszetű bronz huzaldarabka. Talán egy fülbevaló(?) ma-
radványai. A gyöngy átm. 0,9 cm, m. 0,8 cm, furatának átm. 0,1 cm. A huzal h. 0,8 cm. 10. Ezüstlemez
(övveret?) apró töredékei (III. tábla 6.) a sír alján, a gyöngytől északra 5 cm-re. 2,5×2,5 cm, illetve
1,2×2,5 cm. A nittszeg h. 0,4 cm. 11. Vékony ezüstlemez töredékek, az egyik egy helyen átlyukasz-
tott (III. tábla 5.) – valószínűleg övveret maradványai – a sír alja felett kb. 10 cm-rel. 12. Ezüstlemez-
ből készült nagyszíjvég apró töredékei (III. tábla 4.) a sír alja felett kb. 10 cm-rel, a déli szélén. Felső
szélének közepénél egy kis szegeccsel ütötték át, melyet a hátoldalon derékszögben ráhajlítottak egy
1 mm vastag anyagra. Előlapján 3 mm szélesen körben a korrózió más színű: valamiféle díszítésre
utaló nyom lehet. H. kb. 4,5 cm, sz. 2,3 cm. 13. Barnásfehér kovapattinték (III. tábla 9.), felületének
egy kis részén kéreggel, a sír földjében. 0,9×1,8×1,9 cm. 14. A sír betöltésében egy juh keresztcsont-
jának töredéke (sacrum IV. fr.). 15. A sír betöltésében egy adultus szarvasmarha részleges, csonkolt
40
7. kép
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–2: 6. sír, 3: 8. sír, 4: 9. sír, 5: 10. sír, 6: 12. sír, 7–8: 13. sír, 9–10: 14. sír, 11: 15. sír
Fig. 7
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–2: grave 6, 3: grave 8., 4: grave 9, 5: grave 10, 6: grave 12, 7–8: grave 13,
9–10: grave 14, 11: grave 15
41
maradványa. 16–18. A sír betöltésében három, 1,5 éves szarvasmarha részleges, csonkolt maradvá-
nya és az egyik állat atlasa. 19. A sír betöltésében egy vízimadár nyolc csonttöredéke.
5. sír (I. tábla 5., 5. kép 9.): T. K–Ny 100–280º. H. 183 cm, sz. 70 cm, m. 10 cm. A felszín alatt kb. 45-50 cm mé-
lyen a gép megbolygatta egy felnőtt vázának a combcsont közepétől lefelé eső részét. A sír szürke foltja csak a
koponya táján rajzolódott ki a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajon. A sekély mélységben hanyatt fek-
vő, nyújtott helyzetű, senium (60–x éves) nő közepes megtartású váza alatt 8-10 cm betöltés volt. Koponyája
előrebillenve, karcsontjai a bordák mellett nyújtva, lábcsontjai egymással párhuzamosan feküdtek. A sírgödör
formáját csak a csontváz felszedése után lehetett pontosan tisztázni.
Melléklete nem volt.
6. sír (II. tábla 8., 7. kép 1–2.): T. K–Ny 98–278º. H. 195 cm, sz. 90 cm, m. 65-68 cm. Téglalap alakú, lekere-
kített sarkú, barnásszürke, sárga szemcsés, állatjáratokkal tarkított foltja jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött,
löszös-agyagos altalajban. A nyesés szintje alatt 15 cm-rel a sír két hosszoldalán 5-20 cm széles, lefelé szűkülő
padka rajzolódott ki. Már ezen a szinten előkerült néhány állatcsonttöredék a sír két végében. A gödör innentől
kezdve 185×75 cm-esre szűkült. A sír keleti felében, a felszíntől 50-55 cm mélyen szarvasmarha állkapcsa, láb-
csontjai és csonttöredékei kerültek elő. A nyugati végen, a sír aljába ásott gödörben, illetve a „fülekben” egy ha-
lomban emberi és állati csontmaradványok hevertek nagyobb mennyiségben: marha állkapocs és végtagcson-
tok. Közvetlenül alattuk a sír közepén egy Inf. I. (5–6 éves) gyerek – valószínűleg fiú – két koponyatöredéke
került elő. A függőleges oldalú, félköríves alaprajzú „fülek” a sír hosszoldalába vájva a nyesési szinttől indultak
és áttörték a padkát. A keleti végen nagyobbak, a nyugatin kisebbek, utóbbit állatjáratok erősebben bolygatták.
Mellékletek: 1. A sír betöltésében egy subadultus szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa. Az állat marm.
116 cm. 2. A sír betöltésében egy kb. 2,5 éves szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa. Az állat
marm. 111,7 cm. 3. A sír betöltésében egy kb. 1,5 éves szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa.
4. A sír betöltésében egy kb. 6 hónapos szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa és atlasa. Az ál-
lat marm. 90,2 cm. 5. A sír betöltésében egy neonatus szarvasmarha töredékes koponyája.
7. objektum: Átm. 55-60 cm, m. 10-12 cm. Kör alaprajzú, íves aljú gödör. Egynemű szürkésbarna betöltése jól
kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. Belőle lelet nem került elő.
8., fordított tájolású sír (IV. tábla 1., 7. kép 3.): T. Ny–K 253–73º. H. 107 cm, sz. 56 cm, m. 29 cm. Téglalap
alakú, íves végű, szürke, állatjáratokkal erősen bolygatott, halvány folttal jelentkező sír a sárgásszürke kö-
tött, löszös-agyagos altalajban. Az Inf. I. gyerek (magzat)
vázából csak apró szilánkok, illetve 1-2 fog maradt meg, a
többi elporladt. A fogak és a gyöngyök a sír nyugati felé-
ben voltak, ezek alapján valószínűsíthető, hogy fejjel nyu-
gatra feküdt. A fogak, a csontszilánkok és a leletek 3-4
cm magas betöltésen feküdtek. A sír délnyugati sarkában
8. kép
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: 1, 3–4: 8. sír, 2: 21. sír, 5: 20. sír,
6: 26. sír, Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő: 7, 11, 12,
15: 78. sír, 8–10, 13–14: 72. sír, 11: 16. sír, 12: 33. sír
Fig. 8
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő: 1, 3–4: grave 8, 2: grave 21,
5: grave 20, 6: grave 26, Nyíregyháza–Oros, Nyulaska,
Szék-dűlő: 7, 11, 12, 15: grave 78, 8–10, 13–14: grave 72,
11: grave 16, 12: grave 33
42
kerek cölöplyuk rajzolódott ki: átm. 13 cm, m. 33 cm; az északi hosszoldal nyugati végében egy félköríves gö-
dör: átm. 15 cm, m. 19 cm. A délkeleti sarokban bizonytalanul jelentkezett egy folt, mely lehetett állatjárat is.
Mellékletek: 1. Üveggyöngy a sír nyugati végén, kb. a koponya helyén. Fényes, vörös alapon öt, síkból enyhén
kiugró, sárga szemes rátétdíszes és körülöttük ötszörös-ötszörös fényes, fehér hurokfolyatott rátétdí-
szes, átlátszatlan (opak) lapított gömb alakú üveggyöngy (IV. tábla 5., 8. kép 1.). Mindkét oldalán bá-
zisos furata hengeres. Átm. 1,2 cm, m. 0,8 cm, furatának átm. 0,4 cm. 2. A gyöngy alól egy kör met-
szetű vashuzal töredéke (IV. tábla 8.). H. 2 cm. (A 2., 8. és 10–12. számú töredék összetartozhatott.)
3. Kúpos bronz lemezcsengő (IV. tábla 4.) ettől 10 cm-re keletre az oldalán fekve, fülével nyugati
irányban. Füle ovális, felül elvékonyodó. Eredetileg vasnyelve volt, de annak csak apró csonkja ma-
radt meg. Pereme sérült. Átm. 2 cm, m. 2,2 cm, fülének átm. 0,7 cm. 4–6. Két kisebb és egy nagyobb
gömbölyű, sárga, átlátszatlan (opak) üveggyöngy hengeres furattal (IV. tábla 2., 8. kép 3.) a csengő
mellett, a fogak környékén. Átm. 0,7-0,95 cm, m. 0,5-0,8 cm, furat átm. 0,25-0,3 cm. 7. Ugyanott egy
bronzveret szabálytalan háromszögletű töredéke (IV. tábla 3.) egy nitt helyével. Peremén két sorban
poncolt pontokból képzett vonallal díszített. Alatta kis foltban sötétbarna elszíneződés, illetve egy
1 cm átmérőjű szürke folt látszott. 1,3×1,3 cm. 8. Kör metszetű, vékony vashuzalból hajlított tárgy
(karperec?) (IV. tábla 13.) a verettől délre. Átm. kb. 3,5×4,6 cm. 9. Kétágú, négyszög átmetszetű,
bronzból öntött övfüggesztő (IV. tábla 12.) a sír délkeleti sarka irányában. H. 4,5 cm, m. 3,3 cm, v.
0,3 cm. 10. Kör metszetű, vékony huzalból hajlított vaskarika (karperec?) töredékei (IV. tábla 7.) fe-
küdtek az övfüggesztőtől kb. 20 cm-re északra. H. 1,7 cm, illetve 2,4 cm. 11. Kör metszetű, vékony,
enyhén íves vashuzal a sír északkeleti sarkában (IV. tábla 9.). H. 2,5 cm. 12. Kör metszetű, vékony
vashuzal töredékei (IV. tábla 10.) bontás közben a sír délkeleti sarkában állatjáratból. Hosszuk együt-
tesen kb. 5,5 cm. 13. Hordó alakú, sérült borostyángyöngy (IV. tábla 6., 8. kép 4.) bontás közben a sír
nyugati végében. Egyik oldalon bázisos, másikon behúzódó bázisú kónuszos furattal. H. 1,4 cm, átm.
0,8 cm, furat átm. 0,2 cm. 14. Öt db kör metszetű zárt vaskarikából összerozsdásodott sodronytöredék
(IV. tábla 11.) az északkeleti cölöplyuk(?)ból. A két ép karika egymással párhuzamosan áll, a töredé-
kes daraboknál nem látszik, hogyan fűzték össze őket. Átm. 0,9 cm.
9. sír (IV. tábla 14., 7. kép 4): T. K–Ny 80–260º. H. 202 cm, sz. 93 cm, m. 70-75 cm. A téglalap alakú, nyuga-
ti végén íves, keleti végén lekerekített sarkú, szürke folttal jelentkező sírgödör jól kirajzolódott a sárgásszürke
kötött, löszös-agyagos altalajban. A nyesési szint alatt 25-40 cm között széttöredezett, kupacokban elhelyezke-
dő, törött állatcsontokat (marhakoponya és lábmaradványok) bontottunk ki. 50-60 cm mélységben az állat- és
emberi csontmaradványok keveredve kerültek elő. Egy Inf. II. (8–10 éves), enyhe mongolid jellegekkel ren-
delkező gyerek csontjai és állatcsontok keveredve feküdtek a sír alján, a gödör nyugati felében. A sír fala lefele
szűkült, az alján 185 cm hosszú és 55 cm széles volt.
Mellékletek: 1. Szögletes vascsat töredéke (IV. tábla 15.) kb. 50 cm mélyen a sír nyugati végében egy borda
és egy medencelapát között. Sz. 2,4 cm. 2. Vascsat töredéke (IV. tábla 16.) az északi sírfal mellett,
a gödör közepétől kissé nyugatra. 2×2,2 cm. 3. A sír betöltésében egy adultus ló részleges, csonkolt
maradványa, közte az atlasa. Az állat marm. 138,9 cm. 4. A sír betöltésében egy kb. 1,5 éves szar-
vasmarha részleges, csonkolt maradványa. 5. A sír betöltésében egy adultus juh részleges, csonkolt
maradványa.
10. sír (V. tábla 2., 7. kép 5.): T. K–Ny 73–253º. H. 110 cm, sz. 43 cm, m. 14-16 cm. Téglalap alakú szürke
foltja jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. A sír nyugati végében az állatcsontokat
már a gép megtalálta és megrongálta, ugyanez történt a keleti végen fekvő edénnyel. Az Inf. I. (2–3 éves) gye-
rek vázából csupán néhány fog és koponyatöredék maradt meg 8 cm mélyen a gödör keleti végén. Az emberi
és állatcsontok, valamint az edény 4-6 cm vastag betöltésen feküdtek.
Mellékletek: 1. Korong nélkül formált, barnásfekete edény (V. tábla 1.) az oldalán, a koponyától északkeletre. A
humuszolás során a gép megrongálta. Pereme enyhén kihajló, legnagyobb átmérője kissé a hasvonal
fölött van. Kerámiazúzalékkal soványított, közepes égetésű edény. Felülete mázzal fedett, néhány
43
részletén a simításhoz használt textil nyoma is kivehető. Alja enyhén kitüremkedik. Sok töredékből
összeragasztott, hiányos. M. 15,2 cm, pátm. 9,8 cm, fátm. 6,5 cm. 2. A sír nyugati végében, a nye-
sés szintjén adultus juh részleges maradványa: koponyája és két csonkolt lábcsontja. Az állat marm.
65,5 cm.
11. sír (VI. tábla 2.): T. K–Ny 90–270º (A fogak és az edény helyzete alapján.). A mai felszíntől 45-50 cm mé-
lyen gépi munka során sírfolt nélkül került elő egy Inf. I. korú (3–4 éves) gyerek néhány foga és azoktól nyu-
gatra 60 cm-re egy edény gép által megbolygatott maradványa.
Mellékletek: 1. A gép által félbenyesett, oldalán fekvő edény a fogaktól nyugatra 55-60 cm-re. Korong nélkül
formált, barnásfekete, enyhén kihajló peremű fazék (VI. tábla 3.). Legnagyobb átmérője vállmagas-
ságban van. Kerámiazúzalékkal soványított, közepes égetésű. Sok töredékből ragasztott, hiányos. M.
13,7 cm, pátm. 9,3 cm, fátm. 7,3 cm. 2. Kör metszetű vaskarika töredékei (VI. tábla 1.) a fogak kö-
zött. Átm. 1,7 cm.
12. sír (VII. tábla 1., 7. kép 6.): T. K–Ny 87–267º. H. 145 cm, sz. 58 cm, m. 12-16 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sír szürke foltja jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. A gépi
humuszolás a sír nyugati végében megbolygatta egy juh vagy kecske maradványait. A sekély mélységű sírban
fekvő Inf. II. (8–9 éves) gyermek (lány?) koponyájának maradványa, jobb alkarjának töredékes csontjai, vala-
mint helyükről elmozdult lábcsontjai 3-5 cm vastag betöltésen feküdtek. A sír nyugati végén pregnánsan, a ke-
letin halványan jelentkeztek a hosszoldalak síkjából kiugró „fülek”. A nyugatiak félköríves alaprajzúak, átm.
kb. 20 cm. A délnyugati 5-6 cm-nyit – cölöplyukszerűen – bemélyedt a sír aljába. A két „fülrész” között a sír
végében 5-6 cm vastag fekete réteget figyeltünk meg. A fülek a nyesési szinttől indultak, a köztük lévő fekete
betöltés csak a sír alján jelentkezett. A keleti végen inkább csak sarkosabb lett a gödör a „fülek” bontása után.
13. sír (VII. tábla 4., 7. kép 7–8.): T. K–Ny 99–279º. H. 213 cm, sz. 72 cm, m. 23 cm. A téglalap alakú, íves
végű, egynemű szürke sírfolt jól láthatóan a mai felszín alatt 75 cm-re jelentkezett a sárgásszürke kötött, löszös-
agyagos altalajban. A sírban egy adultus (30–35 éves), mongolid jellegekkel rendelkező férfi rossz megtartá-
sú, hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű vázmaradványa feküdt. Koponyája összeroppant, bal karcsontjai nyújtva, a
jobb alkar és a kézcsontok a medencelapáton feküdtek. Bal vállcsontja és a teljes mellkasa hiányzott: valószínű-
leg állatjárat bolygatta meg. A vázmaradvány alatt mintegy 10 cm vastag sárga szemcsés barna, kevert réteget
figyeltünk meg. A sír két hosszoldalának mindkét végén, a sírgödrön belül egy-egy ovális, 30-40×15-20 cm-es
gödör jelentkezett, melyek 5-10 cm-nyit mélyedtek a sír aljába. Az állatjáratok által bolygatott gödrök formáját
nem lehetett egyértelműen tisztázni.
Mellékletek: 1. Álló téglalap alakú, téglalap keresztmetszetű vascsat (VII. tábla 7.) pecekkel északra, a kereszt-
csonton. 3,1×3,5 cm. 2. Mellette egy másik, enyhén íves oldalú szögletes vascsat töredékei (VII. tábla
6.). H. 3 cm, sz. kb. 2,6 cm.
14. sír (VII. tábla 5., 7. kép 9–10.): T. K–Ny 90–270º. H. 235 cm, sz. 80 cm, m. 40 cm. Téglalap alakú, kes-
keny, sötétszürke, egynemű foltja jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. A sír észa-
ki hosszoldala mellett 8-10 cm mélységben egy kissé íves, 10-16 cm széles padka jelentkezett, vele szemben
a déli oldalon a gödör enyhén kiszélesedett. Ez a forma a sírrablás során alakult ki. A sír hosszoldalai lefele
enyhén szűkültek, sz. 65-70 cm volt. A sírban egy adultus (23–39 éves), europid típusú, mongolid jellegekkel
rendelkező, valószínűleg nő hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, jó megtartású váza feküdt. A rablás során a ko-
ponya a helyéről kibillent, bal mellkasát és medencéjét bolygatták. A váz alatt mintegy 10 cm vastag betöltést
bontottunk ki. A sír két hosszoldalának két-két végében a nyesett felszíntől induló „fülek” a sír aljáig értek. A
fülek átm. 15-20 cm.
44
9. kép
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: 17. sír, 2: 19. sír, 3–4: 20. sír, 5: 21. sír, 6: 22. sír, 7: 23. sír, 8: 25. sír, 9: 26. sír
Fig. 9
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: grave 17, 2: grave 19, 3–4: grave 20, 5: grave 21, 6: grave 22, 7: grave 23,
8: grave 25, 9: grave 26
45
15., fordított tájolású sír (VII. tábla 3., 7. kép 11.): T. Ny–K 280–100º. H. 110 cm, sz. 43 cm, m. 8 cm. A sö-
tétszürke, jól látható, egynemű folttal jelentkező sírfolt jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos
altalajban. Az Inf. I. (1,5–2 éves) gyerek rossz megtartású, hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, 71-72 cm hosszú
vázának csontjai a nyesés szintjén jelentkeztek és 2-3 cm vastag betöltésen feküdtek. A kissé hiányos, de rabo-
latlan vázat csak az állatjáratok bolygatták meg.
Melléklet: 1. A széttöredezett koponya maradványai alatt vaskarika(?) töredékei (VII. tábla 2.). Átm: kb. 2 cm.
16. objektum: T. K–Ny 110–290º. H. 196 cm, sz. 144 cm, m. 40 cm. A téglalap alaprajzú, lekerekített sarkú gö-
dör, középtájon sárga szemcsés betöltéssel, szürkésfekete folttal jelentkezett a sárgásszürke kötött, löszös-agya-
gos altalajon. Illeszkedik a sírsorba. Falai enyhén szűkültek lefelé, alja kissé teknős, betöltése egynemű. A sárga
szemcsés betöltés az objektum tetején csak néhány cm mélységig volt megfigyelhető. Nem lehet egyértelműen
eldönteni, hogy sír volt-e vagy sem.
17. sír (VIII. tábla 1., 9. kép 1.): T. K–Ny 95–275º. H. 90 cm, sz. 45 cm, m. 15 cm. Sötétszürke, állatjáratok-
kal kevert folttal jelentkezett a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. Az Inf. I. (1 éves) gyermek rossz
megtartású, 66-67 cm hosszú vázmaradványa hanyatt, nyújtott helyzetben feküdt, 3-5 cm vastag betöltésen.
Néhány csontját állatjárat bolygatta meg.
18. sír: T. K–Ny 108–288º. H. 123 cm, sz. 50 cm, m. 15-20 cm. A sötétszürke, állatjáratokkal kevert folt jól ki-
rajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban a mai felszíntől 55 cm mélyen. Lefele enyhén ös�-
szeszűkült, alja felé íves kialakítású volt. Benne sem csontot, sem leletet nem találtunk.
19. sír (VIII. tábla 14–15., 9. kép 2.): T. K–Ny 85–265º. H. 297 cm, sz. 150 cm, m. kb. 130 cm. Szabálytalan
alakú, a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban jól kirajzolódó folttal jelentkezett, melynek keskenyeb-
bik, északi fele szürke, míg a déli, szélesebb fele sárgás kevert betöltésű. A jelentkezési szinttől 20 cm-es mély-
ségig szétszórtan ló-, szarvasmarha- és juhcsontok kerültek elő a nyugati felében. Köztük egy ló állkapocstö-
redék zöld elszíneződéssel, de maga a tárgy nem került elő. A kevert betöltés a sír középső harmadában 60 cm
mélységig volt megfigyelhető. Ez a betöltés ívelt aljú, a sír közepén mélyebb, míg a két szélén sekélyebb. Ez
alatt a sír teljes szélességét kitöltő, 6-20 cm vastag szürke beiszapolódott rétegben marhakoponya és lábcsontok
kerültek elő 66 cm mélyen, a sír déli felében. Alatta fekete-sárga vízszintes rétegek voltak további állatcson-
tokkal 100 cm mélységig a sír közepén. Ez alatt csaknem teljesen sárga volt a betöltés. Ebből a rétegből továb-
bi csontok kerültek elő. 120 cm mélyen feltört a talajvíz. A sír keleti felében szétszórtan több állattól származó
csont került elő. A sír alján, egy szürke rétegben – itt feljött a talajvíz – egy adultus (30–39 éves) nő csontjai
szétszórva hevertek. Az enyhén torzított, mongolid jelleget mutató koponya a sír keleti végében került elő, de
nem az eredeti helyén. A lábcsontok a nyugati végen szétszórva feküdtek. Valószínűleg csak a jobb combcsont
volt eredeti helyzetben.
Mellékletek: 1. Bronz nittszeg (VIII. tábla 2.) bontás közben a sír északnyugati részében, kb. 70 cm mélyen, egy
állatfog alatt. Egyik végén visszahajlított, a másik végénél apró alátéttel ellátott, szögletes metszetű.
H. 0,9 cm. 2–3. Egy-egy darab bronz nittszeg (VIII. tábla 3–4.) ugyancsak bontás közben a sír keleti
felében, 90-95 cm mélyen. H. 0,85-0,90 cm. 4. A betöltésben maturus (16–18 éves) ló részleges, cson-
kolt maradványa, közte az atlasa. Az állat marm. 134,0 cm. 5. A betöltésben infans (10–12 hónapos)
ló részleges, csonkolt maradványa. Az állat marm. 133,3 cm. 6. A betöltésben infans (6 hónapos) ló
részleges, csonkolt maradványa. 7. A betöltésében adultus (8–10 éves) szarvasmarha részleges, cson-
kolt maradványa, közte az atlasa. 8. A betöltésben adultus (6–7 éves) szarvasmarha részleges, cson-
kolt maradványa, közte az atlasa. Az állat marm. 112,2 cm. 9. A betöltésben infans (8–10 hónapos)
szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa. 10. A betöltésben infans (6 hónapos) szarvasmarha
részleges, csonkolt maradványa. 11. A betöltésben adultus juh részleges, csonkolt maradványa. 12. A
betöltésben juvenis (kb. 1,5 éves) juh részleges, csonkolt maradványa.
46
20. sír (VIII. tábla 9., 9. kép 3–4.): T. K–Ny 90–270º. H. 135 cm, sz. 45 cm, m. 31-33 cm. Sötétszürke betöltésű
foltja jól láthatóan jelentkezett a mai felszín alatt 65 cm-rel a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. A
nyesési szint alatt 10 cm-rel az északnyugati sarokban egy juhkoponya feküdt az állkapcsán, orral délnyugatra.
Az egyik csonkolt lábcsontja a sír délnyugati sarkában, a másik részben a juhkoponya alatt feküdt. A nyesési
szint alatt 30 cm-re került elő egy Inf. I. (2–3 éves) gyermek vázmaradványa. Koponyája szétroppant, felsőteste
és a juh két hátsó lábcsontjai a bolygatás során tűnhettek el. A gyerek lábcsontjai in situ feküdtek 2-3 cm vas-
tag betöltésen. A sír két hosszoldalának keleti végén egy-egy, a nyesés szintjétől induló „fület” figyeltünk meg,
melyek nem értek le a gödör aljáig. Az északkeleti átm. 23 cm, m. 21 cm, a délkeleti átm. 25 cm, m. 23 cm.
Mellékletek: Bontás során az alábbi leletek kerültek elő. 1. Hordó alakú, félig átlátszó zöld üveggyöngy (VIII.
tábla 5., 8. kép 5.) a furatában bronzlenyomattal. Egy helyen készítéskor keletkezett „hiba” (egy töl-
cséres lyuk) látszik, melyben ugyancsak bronzkorrózió figyelhető meg. H. 0,9 cm, átm. 0,7 cm, fu-
rat átm. 0,15 cm. 2. Dinnyemag alakú, félig átlátszó vízzöld üveggyöngy (VIII. tábla 6.) töredékei. 3.
Félgömbös ezüstlemez két apró töredéke (VIII. tábla 7.). Átm. kb. 1,8 cm. 4. Apró vasmaradványok
(VIII. tábla 8.). 5. Fiatal (kb. 1,5 éves) sertés felkarcsontja (d. hum. diaph.) a juhkoponya alatt. 6. A
sír felső rétegében egy kb. 1,5 éves (szarvatlan) juh részleges, csonkolt maradványa, közte az atlasa.
Az állat marm. 64,3 cm.
21., fordított tájolású(?) sír (VIII. tábla 10., 9. kép 5.): T. Ny–K 280–100º. H. 170 cm, sz. 80 cm, m. 32 cm.
Szürkésbarna foltja jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban, déli felét egy állatjárat
bolygatta meg. A sír az alja felé szűkült. Az alján a sír h. 145 cm, sz. 50 cm. Az Inf. I. (1,5–2 éves) gyermek
koponyatöredékei a gödör nyugati végében kerültek elő. A sír két hosszoldalának mindkét vége közelében egy-
egy félköríves „fül” jelentkezett. Ezek fala függőleges, a nyesési szinttől indultak és elérték a sírgödör alját.
Átm. 20-28 cm, m. 26-29 cm.
Mellékletek: 1. Kissé aszimmetrikus, sötétvörös, fényes, lyukacsos alapon négy-négy, síkból erősen kiugró, ér-
des, lyukacsos anyagú fehér kör+áttetsző világoskék (félgömb alakú) dudoros rátétdísz és körülöttük
négyszeresen-négyszeresen hurkolt fehér, érdes és lyukacsos anyagú hurokfolyatott rátétdíszes, átlát-
szatlan (opak), kétszeresen összetett üveggyöngy (VIII. tábla 11., 8. kép 2.) a jobb mellkas táján bon-
táskor. Mindkét oldalán bázisos furata enyhén kónuszos. H. 0,9 cm, átm. 0,6 cm, furat átm. 0,25 cm.
2. Ugyancsak a bontáskor mozdult ki a fej táján egy kör átmetszetű, vékony bronzhuzalból hajlított,
kissé elvékonyodó végű karika. Átm. 1,1-1,2 cm. Eredetileg valószínűleg egymásra hajlított végű volt
(VIII. tábla 12.). 3. A sír felső rétegében kb. 1,5 éves szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa.
22. sír (VIII. tábla 13., 9. kép 6.): T. K–Ny 85–265º. H. 99 cm, sz. 44 cm, m. 7 cm. Bizonytalanul kirajzolódó,
állatjáratokkal kevert folttal jelentkezett. A keleti végén Inf. I. (0–1 éves) csecsemő koponyatöredéke került elő
a sír alján, melynek azonban egy részét a gép elgyalulta.
23. sír (IX. tábla 1., 9. kép 7.): T. K–Ny 90–270º. H. 220 cm, sz. 98 cm, m. 60-65 cm. Szürke, sárga szemcsés
foltja jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban, a mai felszín alatt 60 cm-re. A sír két
hosszoldali fala ferde padkával lefele meredeken összeszűkült. Az alján h. 200 cm, sz. 52 cm. Az Inf. II. (14–16
éves) gyermek rablás utáni vázcsontjai a sír alján, középen összedobálva kerültek elő. A koponya egy része a
keleti végen feküdt. A lábszárcsontok in situ, 2-3 cm vastag betöltésen feküdtek.
Mellékletek: 1. A betöltésében egy kb. 1,5 éves szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa. 2. A sír nyugati
végében, a betöltésében adultus ló két hátulsó lábvégcsontjának töredékei. 3. A betöltésében adultus
juh hátulsó lábvégcsontjának töredékei.
24. sír: T. K–Ny 95–275º. H. 178 cm, sz. 83 cm, m. 35 cm. A sírsorban halványan és bizonytalanul rajzolódott
ki egy sárga betöltésű folt. A betöltést 35 cm mélységig lehetett megfigyelni.
47
25., kettős sír (IX. tábla 2., 4., 9. kép 8.): T. K–Ny 100–280º. H. 260 cm, sz. 117 cm, m. 88 cm. Szürke foltja
a felszín alatt 80 cm-rel jelentkezett, közepén téglalap alakú, sárga szemcsés betöltéssel a sárgásszürke kötött,
löszös-agyagos altalajban. A metszetfalon U alakban megfigyelhető sárga szemcsés betöltés csak a felső 40
cm-ben látszódott, alatta az egész betöltés egynemű volt. Ferde padkaszerűséget bontottunk ki a lefelé szűkü-
lő gödörben. H. 247 cm, sz. a fejnél 78 cm, a lábnál 64 cm. A sír nyugati felében a padkát a rablás során rész-
ben megsemmisítették. A felső 40 cm-ben néhány kisebb töredékes állatcsont (állkapocs, juh lábcsont) került
elő. Az antropológiai vizsgálat alapján két egyén maradványai, egy adultus (30–39 éves), robusztus férfi és egy
senium (60-x éves), gracilis nő kb. 80 cm mélységtől lefelé, a sír közepén összedobált csontjai hevertek. Alat-
tuk kb. 10 cm kevert betöltés látszott.
Mellékletek: 1. Téglalap alakú vascsat töredékei (IX. tábla 3.) az összedobált csontok közt, kb. a combcsont he-
lyén. 3,4×4,2 cm. 2. A betöltésben egy kb. 2,5 éves szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa. 3.
A betöltésében adultus juh részleges, csonkolt maradványa. 4. A betöltésében egy 10–12 hónapos juh
hátulsó csonkolt lábvégcsontjának töredékei.
26., fordított tájolású, padmalyos sír (X. tábla 1., 9. kép 9., 10. kép 1–3.): T. Ny–K 256–76º. H. 230 cm, sz. 100
cm, m. 45 cm. A sír foltja jól kirajzolódott a sárgásszürke kötött, löszös-agyagos altalajban. Az északi oldalon
keskeny téglalap alakú, egynemű fekete, míg a déli oldalon téglalap alakú, sárga szemcsés foltként jelentkezett.
Déli felében a nyesés szintje alatt 25 cm mélyen egy 45 cm széles padkát bontottunk ki. Ezen a szinten a betöl-
tése az északi felében egynemű feketésszürke volt. Ebben a sávban került elő a kissé bal oldalán fekvő, erőteljes
vázizomzatú, a koponyát tekintve kissé indiffernsbe hajló szexualizációjú, maturus (50–59 éves), mongolid jel-
legekkel bíró férfi közepes megtartású vázmaradványa már a kevert betöltésben. Csigolyáin degeneratív porc-
kopás nyoma figyelhető meg, amely a csigolyák szélein jelentkező csontmegnagyobbodás formájában jelentke-
zik, ebben az esetben még a folyamat a nyakcsigolyákon közepes fokozatú, az ágyékcsigolyákon kifejezettebb
gyulladást eredményezett. Feltehetően hosszan tartó lovaglás (vagy erősebb fizikai munka) eredményezett ki-
sebb-nagyobb kiemelkedéseket az izomtapadási területeken (a combcsonton, a sípcsonton és a felső végtagon).
A padmaly két vége és északi oldala íves kialakítású volt. A koponya kissé jobbra csavarodott, az arc-
koponya felfele nézett. A vázmaradvány féloldalas helyzetben, a padmaly déli oldalán fekve került elő, a jobb
karcsont a szegycsontra visszahajlítva, a bal derékszögben a medencén feküdt.
Mellékletek: A bal lábszárcsont alsó vége alatt egymáson keresztben az alábbi tárgyak feküdtek. 1–3. Három
darab téglalap alakú vaslamella. Az egyiknek – h. 7,75 cm, sz. 2,3 cm – a két szélén középen egy-egy
fűzőlyukkal (X. tábla 8.), a másikon – h. 7,15 cm, sz. 1,9 cm – ugyanott, valamint az egyik végén a
sarokban egy fűzőlyukkal (X. tábla 9.), a harmadikon – h. 7,2 cm, sz. 1,7 cm – középen, de csak az
egyik szélen egymás mellett két, az egyik végén középen egy fűzőlyukkal (X. tábla 5.). 4. Felső nyél-
állású, hosszú nyéltüskés, egyélű, egyenes vaskés (X. tábla 6.). Hegye hiányzik. H. 9,2 cm, nyéltüské-
je 4,9 cm, sz. 1,7 cm. 5. D alakú vascsat (X. tábla 4.) hozzátapadt ovális metszetű rövid vaspálcikával.
2,4×2,8 cm. 6. Egyélű vaskés töredéke (X. tábla 7), talán a 4. szám alattihoz tartozik, bár annál jóval
keskenyebb H. 5,2 cm, sz. 1,3 cm. 7. Sárgásfehér kovapattinték (X. tábla 3.), az egyik oldalán vaskor-
rózióval a vaskéstöredék mellett. H. 2,4 cm, sz. 1,1 cm, v. 0,45 cm. 8. Egy szem szabálytalan korong
alakú fekete üveggyöngy (X. tábla 2., 8. kép 6.) hengeres furattal a vaskés töredék mögött. Átm. 1,4
cm, m. 0,7 cm, a furat átm. 0,6 cm.
27. sír (XI. tábla 1., 10. kép 4–5.): T. K–Ny 98–178º. H. 287 cm, sz. 172 cm, m. 105 cm. A sír foltjának kele-
ti, szürkésfekete része jobban, a kevertebb nyugati kissé bizonytalanul rajzolódott ki a sárgásszürke, kötött, lö-
szös-agyagos altalajban. A jelentkezéstől 10 cm mélyen az északi és a keleti oldalon egy-egy 8-10 cm széles
padka jelentkezett, innentől a sírgödör 148 cm-re szűkült. A keleti oldalon az egynemű réteg alatt sárga szem-
csés, fekete a betöltés. Az északkeleti saroknál 70 cm szélességben, 35-40 cm mélyen fekete, egynemű a betöl-
tés, míg a többi részen sárga szemcsés fekete. 40 és 75 cm közötti mélységben szétszórtan állatcsonttöredékek,
egy maturus (40–50 éves) férfi csonttöredékei, valamint néhány kerámia- és kisebb vastöredék került elő. A
nyesés szintje alatt 65 cm-re az északi hosszoldalon egy 70 cm széles padka jelentkezett. Ehhez kapcsolódva
a sír keleti végében egy 30 cm átmérőjű, a nyeséstől mérve 115 cm mély cölöplyukszerű gödröt bontottunk ki.
48
10. kép
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–3: 26. sír, 4–5: 27. sír, 6: a feltárás, 28: a feltárás helye kelet felől
Fig. 10
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–3: grave 26, 4–5: grave 27, 6: excavation, 28: location of the excavation
from the east
49
A padka magassága 25 cm volt. A sír nyugati végétől 50 cm-re egy 35 cm átmérőjű, elhegyesedő lyuk mélyedt
a padkába a sír aljáig. A nyugati végen, a lemélyedő részen egy juh lábcsontja feküdt in situ. A sír lemélyített
részének alján a robusztus váz rablás utáni maradványai kerültek elő, csak a bal lábfej csontjai maradtak ere-
deti helyzetben.
Mellékletek:9 1. U alakú, téglalap keresztmetszetű bronzpánt (XI. tábla 3.) a sír északi fala közelében. Mindkét
vége elkalapált. H. 1,7 cm, sz. 1,1 cm, v. 0,1-0,3 cm. 2. L alakban meghajlított, hosszában három se-
kély horonnyal tagolt szélű ezüstpánt és egy töredék (XI. tábla 10.) a sír délkeleti sarkában. Az egyik
töredék alsó részén kis szegecsfej van. H. 1,3 cm, illetve 2,9 cm, sz. 0,5 cm. 3. Szögletes vascsat töre-
dékei (XI. tábla 4.) H. 3,5 cm. 4. Kör metszetű, enyhén íves vaspálca töredékei (XII. tábla 1.) bontás
közben az északi fal közelében. H. 4,8 cm. 5. Téglalap alakú vascsat töredékei (XI. tábla 2.) bontás
közben az északi fal közelében, a Ny–K-i középtengelytől kissé keletre, az előző tárggyal együtt. H.
3,5 cm. 6. U alakú, téglalap keresztmetszetű bronzpánt (XI. tábla 6.) a sír keleti harmadának közepe
táján. Két vége elkalapált. Sz. 1,15 cm, m. 1,35 cm, v. 0,1-0,3 cm. 7. Ezüstveret ónbetétjének töredékei
egy L alakú felszerelő bronzfül töredékével (XI. tábla 12–13.) a sír északnyugati negyedének közepén.
H. 0,8 cm, v. 0,1-0,3 cm. 8. Szabálytalan alakú vasrög (XII. tábla 2.) a déli oldal közepe táján, a szé-
létől kb. 20-30 cm-re. 9. L alakban meghajlított, egyik szárán kör metszetű, a másikon ellaposodó fel-
szerelő bronzfül (XI. tábla 5.) az egyik páncéllemeztől keletre 10 cm-re. H. 0,8 cm, v. 0,1-0,3 cm 10.
Vasoxiddal konzerválódott falenyomat (XI. tábla 14.) az L alakú bronz felszerelő fül közelében, attól
északkeletre. 11. Félgömbös fejű kis bronz nittszeg töredéke (XI. tábla 7.) a sír nyugati végén. H. 0,6
cm. 12. Egyik végén hegyesedő, a másikon tompa, kör metszetű, nyitott rosszezüst karika (XI. tábla
11.). Átm. 2,1 cm. 13. L alakú, téglalap metszetű, egyik végén hegyesedő felszerelő bronzfül (XI. táb-
la 8.). H. 1,05 cm. 14. Szétkalapált fejű, kis alátétlemezes bronznitt (XI. tábla 9.) bontás közben meg
nem figyelt helyről. H. 0,5 cm. 15. Hosszúkás vastöredék farostmaradványokkal (XII. tábla 18.). H.
2,1 cm. 16. Vaslamella töredékei (XII. tábla 12.) egy bokacsont mellett a sír délkeleti harmadának kö-
zepe táján, a betöltésében. Az egyik valószínűleg egy téglalap alakú lemez sarka. 1,5×1,9 cm, 1,3×1,9
cm, 1,3×1,7 cm, 0,9×1,1 cm. 17–18. L alakban összerozsdásodott két darab, nagyjából téglalap ala-
kú vaslamella töredékei (XII. tábla 5–6.) egy koponyacsont töredék mellett az előzőtől nyugatra kb.
30 cm-re. Az egyik lemez egyik vége kissé íves és keskenyedő, a másik vége egyenes. Utóbbi olda-
lon, a sarkokon egy-egy kitört fűzőlyuk vehető ki. Az íves széltől 2,2 cm-nyire, a két hosszanti szél
közelében egy-egy fűzőlyuk látszik (az egyik kitörött). A lemez h. 6 cm, sz. 3,5-3,8 cm. Hasonló a
másik lemez. Egyik végén lekerekített sarkú, a másik ferdén vágott. A letöredezett hosszanti szélen,
a ferdén vágott rövid oldal sarkánál egy helyen fűzőlyuk van. 6,4×3,6 cm. 19. Vaslamella töredéke a
téglalap alakú lamella mellett. Sarka lekerekített. 3,1×3,3 cm, v. 0,25 cm. 20. Vaslamella két töredé-
ke (XII. tábla 3., 8.) a sír déli falához közelebb. 2,2×3 cm, 0,9×1,7 cm, v. 0,2 cm. 21. Vaslamella két
töredéke (XII. tábla 7.) a sír keleti végében. 2,2×2,4 cm, illetve 1,5×2 cm. 22. Szögletes vaslamella
töredéke (XII. tábla 13.) az előző darabtól északnyugatra kb. 30 cm-re. A szélén egy fűzőlyukkal. Ra-
gasztott. 2,6×4,4 cm, v. 0,2 cm. 23. Vaslamella töredékei (XII. tábla 4.) az előző lamellától 10-15 cm-
re délre. H. 1,1 cm, illetve 2,5 cm. 24. Vaslamella töredéke (XII. tábla 11.) a 9. számú vaslemeztől
észak-északnyugatra 30 cm-re. 1,8×2,7 cm, v. 0,2 cm. 25. Vaslamella töredéke (XII. tábla 10.) – az
egyik rövidebb szélénél fűzőlyukkal – a gödör nyugati harmadában, a sír tengelyében. 1,6×1,3 cm, v.
0,2 cm. 26. Vaslamella töredéke (XII. tábla 17.) az U alakú bronzfülecskétől nyugatra 25-30 cm-re.
1,9×2,5 cm, v. 0,2 cm. 27. Vaslamella töredéke (XII. tábla 9.) összerozsdásodva a sír déli oldalának
közepe táján, a gödör szélénél. H. 1,6 cm, sz. 0,9 cm, v. 0,2 cm. 28. Vaslamella töredékei (XII. táb-
la 16.) a sír közepe táján. 2,1×2,8 cm, v. 0,2 cm. 29. Vaslamella töredéke, közepén egy fűzőlyukkal
(XII. tábla 14.) a sír bontása közben. 2,8×3,7 cm, v. 0,2 cm. 30. Vaslamella töredékei (XII. tábla 15.)
a sír felső rétegének betöltésében, az állatcsontok szintjén. 1,7×2,5 cm, 1,9×1,9 cm, 1,5×2 cm, 1×1,9
cm. 31. Vaslamella töredéke a betöltésben (XII. tábla 19.). 2,6×2,9 cm, v. 0,2 cm. 32. Vaslamella
9
betöltésben – főként a lemélyedő részen, különösen pedig a sír alján – sok helyen vaskorróziót találtunk, amely nagy való-
A
színűséggel elporlott lemezek maradványa.
50
töredéke a betöltésben (XII. tábla 20). 6,3×2,8 cm, 4×2,9 cm. 33. A betöltésben adultus (6–8 éves)
egész ló csontvázából származó csonttöredékek. Marm. 137,3 cm. 34. A betöltésben adultus (4–5
éves) szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa, közte az atlasa. Marm. 126,4 cm. 35. A betöl-
tésben kb. 2,5 éves szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa, közte az atlasa. Marm. 109,4 cm.
36. A betöltésben kb. 10–12 hónapos szarvasmarha részleges, csonkolt maradványa. 37. A betöltés-
ben adultus juh részleges, csonkolt maradványa. Marm. 59 cm. 38. A betöltésben kb. 6 hónapos juh
részleges, csonkolt maradványa.
28. objektum: A humuszoláskor a keleti részen talált kevés csont, melyet a gép talált (az összesítőn bejelöltük).
A sírok régészeti leletanyaga
A 26 síros temetőrészlet 10 sírjából – a temetkezések közel 38%-ából – nem került elő érté-
kelhető leletanyag, a kevés leletanyagban a tárgytípusok igen kis számban vannak képviselve. Kro-
nológiai szempontból értékelhető nemesfém tárgyat az egész temető területén nem találtunk, ami
egyértelműen a sírok kirablásával magyarázható – különösen, ha figyelembe vesszük a több temet-
kezésben előforduló apró ezüstlemez veret-, valamint fülbevaló maradványokat –, és egyben felhív-
ja arra a figyelmet, hogy az ún. szegény/gyér leletanyaggal rendelkező temetők szegénysége igen
relatív.
Fülbevaló
A furatában bronz huzaldarabkát tartalmazó fekete, gömb alakú üveggyöngy (III. tábla 7.)
valószínűleg egy gyöngycsüngős fülbevaló csüngője volt. A fülbevalótípus legutóbbi összefoglalója
során a csüngő átmérője szerint felállított tipológia alapján (Balogh–Pásztor 2015. 581.) ezt a da-
rabot (átm. 0,9 cm) a nagy gyöngycsüngős fülbevalók körébe sorolhatjuk. Pontosabb típus- és idő-
rendi besorolása a karika és a függesztőtag hiánya miatt nem lehetséges.
Ez a fülbevalótípus – bár ritkán – előfordul férfi- és fiúviseletként is a VII. században (Ba-
logh–Pásztor 2015. 593.). A maturus férfi sírjából (4. sír) előkerült ezüst övveretek igen töredékes
maradványai nem teszik lehetővé a fülbevaló pontosabb keltezését. Az eddig ismertté vált példá-
nyok alapján a tiszavasvári darab a Tiszántúlon előkerült legészakibb példány.
Egy Inf. I. gyermek sírjából (20. sír) származó két apró félgömbös lemeztöredék (VIII. táb-
la 7.) alapján egy ezüst gömbcsüngős fülbevalóra gondolhatunk. A töredékekből kikövetkeztethető
gömb átmérője kb. 1,8 cm lehetett. Az ilyen gömbcsüngővel készült fülbevaló gyakori és általános
típus volt a kora avar kori viseletben.
Talán egy harmadik fülbevaló valószínűsíthető a 27. sírból előkerült, egyik végén elhegye-
sedő, a másikon egyenes, kör metszetű, 2,1 cm átmérőjű, nyitott rosszezüst karika (XI. tábla 11.)
alapján.
A gyöngyök
Három Inf. I. gyermek (8., 20., 21.) és egy férfi (26.) sírjából került elő gyöngy. A gyerme-
kek nyakukon viselték. A maturus férfi esetében a bal láb alá helyezett tarsolyt díszíthette. Esetünk-
ben gyöngyfüzérekről nem beszélhetünk, hiszen mindössze 1-4 szem került elő egy-egy sírból, így
összetétel vizsgálata nyilvánvalóan nem jöhet szóba.
Összesen 9 értékelhető színű és formájú gyöngy fordult elő a feltárt leletanyagban (8. kép
1–6.). Köztük az alábbi típusok különíthetők el. Anyaguk szerint 8 üveg és 1 borostyán. Forma alap-
ján:
51
1. Lapított gömb, díszítetlen egytagú: 3 db sárga opak üveg a 8. sírból (Inf. II.).
2. Gyűrű alakú, egytagú díszítetlen: 1 db opak fekete fényes üveg a 26. sírból (férfi).
3. Lapított gömb, egytagú, 5 dudoros rátétdíszes, ötszörös hurokfolyatott opak üveg 1 db a
8. sírból (Inf. II.).
4. Iker lapított gömb, négy szemes, négyszeres hurokfolyatott opak üveg 1 db a 21. sírból
(Inf. I.).
5. Hordó alakú, átlátszó 1 db üveg a 20. sírból (Inf. I.).
6. Dinnyemag alakú, átlátszó 1 db üveg a 20. sírból (Inf. I.).
A 8. sír két kisebb és egy nagyobb sárga opak nyomott gömb alakú gyöngye (IV. tábla 2.,
8. kép 3.) a kora avar kor legkorábbi időszakától a VII. század végéig általánosan elterjedt típus,
mely a VII. század második harmadának végétől visszaszorulóban volt (Pásztor 1995. 72., Pásztor
2012. 478., Pásztor 2014. 291.). Csaknem ugyanezt mondhatjuk el a temetkezés szemesgyöngyéről
(IV. tábla 5., 8. kép 1.), melynek párhuzamai bizánci érmével keltezett sírokból is ismertek (Pász-
tor 1995. 72–73.). A szemesgyöngyökre általában igaz, hogy a legkorábbi horizonttól a VII. szá-
zad végéig viselték (Pásztor 1995. 74., Pásztor 2008. 314., Pásztor 2012. 480–481.), így a 21. sír
egyetlen szem példányára (VIII. tábla 11., 8. kép 2.) is ez vonatkoztatható azzal a kitétellel, hogy az
1 cm-nél kisebb átmérőjű példányok – amilyen a mi darabunk is – már inkább a VII. század közepe
utáni időszakra jellemzőek (Pásztor 2008. 318., Pásztor 2014. 296.).
A dinnyemag alakú gyöngyök a VII. század második negyedében megjelennek (Pásztor
2003. 339–341., Pásztor 2008. 317.). A tiszavasvári példány szétesett, közelebbi formája nem álla-
pítható meg, így pontosabb kronológiája kérdéses. A temetőrészlet többi lelete alapján valószínűleg
a legkorábbi csoport képviselője lehet.
A további két gyöngyszem közelebbi kormeghatározást nem tesz lehetővé, megjelenésük a
többi lelet meghatározta kronológiai kereteket nem feszíti szét.
Bronz lemezcsengő
Nemcsak a temető tárgyai között, de a Tiszántúl avar kori temetőiben is igen ritka leletnek
számít a füles kiképzésű, kúpos bronz lemezcsengő (IV. tábla 4.). A tárgytípus legújabb gyűjtése
alapján szinte csak a Dunától nyugatra fekvő temetők szokatlan lelete.10 Bár ritka, de nem teljesen
ismeretlen tárgy a Tiszától keletre. A még publikálatlan Szegvár–oromdűlői temetőben három Inf. I.
és egy juvenis leány mellől került elő egy-egy – de öntött – bronzcsengő.
Vas karperecek
A ránk maradt töredékek alakja, vastagsága és kikövetkeztethető átmérője alapján nagy a
valószínűsége annak, hogy a 2. és 8. sírból előkerült ívelt töredékek vas karperecek voltak az Inf. I–
II. gyermekek sírjában (I. tábla 3., IV. tábla 10., 13.).
Általánosságban elmondható, hogy a kora avar kori tiszántúli sírokban jóval ritkábban je-
lennek meg karperecek, mint a késő avar időszakban (Lőrinczy–Rácz 2014. 162.). Ha előfordul-
nak, akkor inkább sima vas-, valamint bronzhuzalból készült példányok (pl. Garam 1995. 304.).
Vascsat
A legáltalánosabb lelet a temetőben a vascsat, melyek döntő többsége a sírrablások követ-
keztében igen töredékes állapotú. A nyolc sírból előkerült darabok – a töredékek alapján – változa-
tos formájúak lehettek: négyzetes (2.), trapéz (3.), téglalap (13., 25.), D alakú (26.). Méretük 2,4×4,2
cm között változik.
10
Gulyás Bence szíves szóbeli közlése.
52
Préselt övveretek
Két férfi sírjában voltak veretes övre utaló lemeztöredékek. A 4. sírban eltemetett maturus,
europid férfi övvereteinek, kis- és nagyszíjvégeinek díszítetlen – a rablás következtében értékelhe-
tetlen – ezüsttöredékei kerültek elő (III. tábla 2–6.). A 27. sírban fekvő, ugyancsak idős férfi egyko-
ri veretes övét az ezüstveretek ónbetétjei, L alakú bronz felszerelőfülek, bronz nittszegek és bordás
ezüst szegélypánt apró töredékei jelzik (XI. tábla 3., 5–10., 12–13.). Ezek a maradványok az övve-
retek tipológiai besorolását és kronológiai értékelését nem teszik lehetővé.
A szűkebb területről nem ismeretlen a veretes övek előfordulása. A Tiszavasvári–koldus-
dombi temető 1., maturus, és a 21. sírjában fekvő adultus férfit – ugyancsak kisméretű verettöre
dékek alapján – sok mellékszíjas, préselt ezüstveretekkel díszített övvel temették el (Gulyás–Lő
rinczy 2018. s. a.). Ezen kívül a vizsgált mikrorégióból csak a Nyíregyháza–Moszkva u. 9. (Tej-
üzem) területén előkerült sírból származik két ezüstlemezből és merevítő oldallécből álló szíjvég
(Lőrinczy 2001. 191.). Ez az egyszerű övtípus kizárólag férfisírokban fordul elő és az egész Tiszán-
túlon használatban volt a VII. század első kétharmadában.
Kérdés, hogy a 3., Inf. I. gyermek, valamint a 19., adultus nő sírjából előkerült bronz nitt-
szegek és bronzszegecsek (II. tábla 7., VIII. tábla 2–4.) vajon veretes öv tartozékai-e, vagy más mel-
léklethez tartozhattak. Hasonlóan kérdéses a 8. sírban eltemetett magzat sírjából előkerült szabály-
talan háromszög alakú, díszített peremű bronzveret töredék (IV. tábla 3.) értelmezése.
Kétágú bronz akasztóveret

Több szempontból egyedi példánynak számít a 8. sírból előkerült kétágú, a két végének
visszapödrésével állatfejeket imitáló bronz akasztóveret (IV. tábla 12.). A hasonló, Kárpát-medencei
darabok értékelését 20 évvel ezelőtt Kiss Gábor végezte el. A kisszámú előfordulás ellenére formai
jegyek alapján több típust tudott megkülönböztetni, melyek döntő többsége a dunántúli temetők női
sírjaiból kerültek elő (Kiss 1998. 463. 4–5. kép).
A tiszavasvári darabhoz leginkább a jutasi 144. sír példánya hasonlít. Ennek füle négyszög-
letes, két végén gömbökké csökevényesedett fejek láthatók. Használati ideje a közép avar kor máso-
dik fele (MA II), így az egész csoportban ez a legkorábbi darab (Kiss 1998. 463. 5. kép 7). Vélemé-
nyünk szerint ez a keltezés nagyjából igaz a tiszavasvári példány sírba kerülésére is (pl. a 8. sírból
előkerült gyöngyök alapján). A jutasi és a tiszavasvári akasztóveretek két végén kialakított csökevé-
nyes (Jutas) vagy sematizált (Tiszavasvári) forma inkább az akasztóveret kialakulásának a kezdetét
jelzi, amikor még nem vált véglegessé a kétágú veret végeinek állatfej alakja.
A Tiszántúlon a tiszavasvári egyszerű formájú példányon kívül eddig csak a nagy sírszámú
tiszafüredi temető leletanyagából ismert néhány darab (Kiss 1998. 471., 5. kép 2., 5.). A tiszafüre-
di népesség számtalan sírmellékletének és temetkezési szokásának kitűnő dunántúli kapcsolatai is-
mertek. Kérdés, hogyan kerülhetett egy ilyen akasztóveret a Nyírség területére egy gyermek sírjába.
Vaskés
A temető egyetlen sírjában volt vaskés. Ez felső nyélállású, hosszú nyéltüskés, egyélű,
egyenes példány (X. tábla 6.). Töredékes, így mindössze 9 cm hosszú. A többi temetkezésből bizo-
nyára a sírrablások miatt hiányzik ez a gyakori sírmelléklet.
Csiholó, kova
Két maturus férfi temetkezéséből került elő kovapattinték. A 4. sírban három eltérő színű
kovához (III. tábla 9–11.) egy vascsiholó (?) társult, míg a 26. sírból a kovával (X. tábla 3.) együtt
egy vaskés töredéke (X. tábla 7.) – amely minden bizonnyal csiholóként funkcionált – került elő.
53
Páncéllamellák
Két, maturus korban elhunyt férfi temetkezéséből kerültek elő páncéllamellák. A 26., pad-
malyos sírban fekvő mongolid férfi kirabolt sírjában három darab, keskeny téglalap alakú, 1,7×7,75
cm körüli méretű vaslamella (X. tábla 5., 8–9.) feküdt.
A 27., közvetlenül mellette fekvő temetkezésből származó töredékek alapján minimum 6–8
db – néhány töredék szélessége alapján – az előzőeknél szélesebb (3,8-4 cm) típusú lamella való-
színűsíthető.
A Nyíregyháza–orosi – lejjebb ismertetett – temető 68. sírjában, egy adultus férfi bal comb-
csontjának felső végénél feküdt egy vaslamella (XXXIV. tábla 2.). Ez a viszonylag hosszú és széles
(8,1×4 cm) típushoz tartozik.
Meg kell említenünk, hogy az avar kor második felének elején használt Tiszavasvári–Petőfi
utcai temető 10. sírjából 4 db, erősen korrodált vaslemeztöredék került elő, melyet a publikáló pán-
céllemezként értelmezett (Fancsalszky 1999. 112., 125.).
Kerámiaedények
Két Inf. I. gyermek (10., 11.) sírjából származik egy-egy, egymással megegyező anyagú,
korong nélkül készített, kerámiazúzalékkal soványított, barna fazék. Az enyhén kihajló peremű,
agyagmázzal fedett felületű, 14-15 cm magas edényeknek a legnagyobb átmérője a hasvonal felett
van (V. tábla 1., VI. tábla 3.).
Technológiai és formai szempontból beleillenek az Alföldre jellemző kora és közép avar
kori, korong nélkül készített edények csoportjába (Vida 1999. 138.). A különböző mértékben, eny-
hén kihasasodó fazekak (Vida 1999. IIIA1/d. típus) nem tartoznak a legjellemzőbb edénytípusok
közé a Tiszántúlon. Maga a forma hosszú életű (Vida 1999. 119.).
Hasonló edény került elő Nyíregyháza–Repülőtérről (Vida 1999. Kat. Nr. 430., Lőrinczy
2001. 191.), valamint ismeretlen helyről valahonnan a Nyírség területéről (Vida 1999. Kat. Nr.
481–482.). Mivel ezek az edények szórványként kerültek múzeumi gyűjteménybe, használati idejük
meghatározásában nem segítenek.
A temetkezési szokásokról
A temetőrészlet helye
A temető sírjai a szabályozás előtti Utasér (ma a Hajdúnánási-tápcsatorna) kelet–nyugati
szakaszától északra mintegy 250-300 méterre, a környezetéből alig 1-1,5 méterre kiemelkedő észak-
nyugat–délkeleti dombhát délkeleti lábától mintegy 70 méterre feküdtek. A terület földrajzi képét
meghatározta, hogy a temető a Tiszavasvári és Hajdúnánás nyugati határában fekvő, nagyméretű,
mély fekvésű árterülettől (Glaser 1939. 301., Pók 1992. 12–14., Szabolcs vármegye 1996. 32–
33.) keletre másfél kilométerre, a terület meghatározó pontjától, a Lyukas halomtól nyugatra 750
méterre feküdt.
A sírok tájolása
A feltárt temetőrészlet 26 temetkezésének döntő többsége (18 sír) K–Ny-i tájolású.
A legnagyobb eltérést észak felé a 10. sírnál mértük (5°), dél felé a 16. és 18. sírnál (7–9°).
Mindezek mellett a kis sírszámú temetőrészlet négy temetkezésénél dokumentáltunk fordított, az ál-
talános fektetési irányhoz képest ellentétes tájolást. Ebben az esetben is megfigyelhető némi eltérés
a fő iránytól: a 15. és 21. sír 10°-kal északra, a 8. és a 26. sír 14–17°-kal délre tájolt.
54
A Tiszavasvári–Utasér-part-dűlői temető sírjainak K–Ny-i tájolása megegyezik a tiszán-

túli kora avar kori temetkezések döntő többségére jellemző K–Ny-i, illetve ÉK–DNy-i tájolással
(Lőrinczy 1992. 164–165., Lőrinczy–Straub 2005. 139., Lőrinczy–Rácz 2014. 171.), ugyanak-
kor sem a megye, sem a Tiszántúl területéről eddig az avar kor második felére keltezhető temetők
között nincs párhuzama.
A temetőrészlet négy temetkezése esetében figyeltük meg, hogy a sírok többségéhez képest
fordított irányban fektették az elhunytat. A 15. sírban az Inf. I. gyermek bolygatatlan vázhelyzete
valószínűsíti, hogy a 8. és a 21. sírban is – az Inf. I. gyermekek kirabolt sírjának nyugati végében
előkerült koponyatöredék alapján – Ny–K-i volt a tájolás. A 26., padmalyos temetkezésben bolyga-
tatlan volt a maturus férfi váza.
Az ellentétesen tájolt sírok egy-egy temetőn belül ugyan ritkák, de a jelenség minden na-
gyobb temetőben, temetőrészletben előfordul. A tiszavasvári temetőrészletben az egy felnőttnek és
a három gyermeknek a meghatározó irányítással ellentétes fektetése magas esetszámnak tekinthető.
Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a Ny–K-i tájolás az új korszak új tájolásának megjelené-
se a temetőben.11
A sírgödrök formája, mérete, a sírépítmények
Aknasírok
A tiszavasvári temetőrészlet sírjainak többsége – 23 temetkezés – a legáltalánosabb avar
kori sírforma, egyértelműen aknasír volt, bár a megfigyelés lehetőségeit néha objektív tényezők –
mint például a talajviszonyok, a sekély mélység vagy a sírrablás – nehezítették. Öt sírban padkát,
illetve az aknának padkaszerű beszűkülését figyeltük meg.
A felnőttek sírjának hosszúsága 213-297 cm, a középérték 250 cm körül van. Átlag feletti
mérete (260-297 cm) a 4., 19., 25., 27. sírnak volt. Ezek közül két-két sír egy-egy sírsorban feküdt.
A sírok szélessége 43-172 cm között változott, a középérték 105 cm körül van. A legszéle-
sebbre (117-172 cm) a 16., 19., 25. és 27. sír gödrét ásták. Ezek részben azonosak a leghosszabb sí-
rokkal, másrészt ugyanazokban a sorokban fekszenek, mint a leghosszabb sírok.
A temetkezések mélysége 60-180 cm között változott, az átlagos mélység 120 cm körüli.12
A legmélyebb temetkezések (4., 9., 19., 25., 27.) 130-180 cm között voltak. Ezek a temetkezések
azonosak a négy leghosszabb sírral.
A sírforma méreteinek és közvetve a benne eltemetett halott társadalmi szerepének méret-
adatokkal történő jellemzésére több lehetőség kínálkozik. Az egyik lehetőség a sír hosszának és szé-
lességének arányszáma (Istvánovits 1991. 35.). A temetőben mért adatok alapján a legkisebb érték
1,6 (27. sír), míg a legnagyobb 3,0 (20. sír), azaz a maturus férfi sírjának (27. sír) hossza közel más-
félszerese a szélességének, míg az Inf. I. korban elhunyt gyermek (20. sír) sírjának hossza három-
szorosa a szélességének. Ha az arányszámokat növekvő sorba rakjuk, akkor azt kell tapasztalnunk,
hogy az eltemetettek életkor és nem szerint keverten jelentkeznek.
A másik lehetőség a térfogatszámítás (Daim 1987. 71–76., Tomka 2003. 13., Lőrinczy–
Straub 2005. 139., Tomka 2005. 161.), amelynek az előző értékeléshez hasonlóan elsősorban egy
temetőn, egy közösségen belül lehet létjogosultsága. A tiszavasvári temető esetében a sírok térfogata
0,20–8,0 m3 között van. A temetkezések többsége – melyek nagy része gyermeksír –, 13 temetkezés
11
Ennek bizonyítása az előkerült régészeti leletanyag alapján nem lehetséges.
12
A területen a gépi humuszolás során 45-80 cm-t szedtek le. Hogy reálisabb értékekkel dolgozzunk, minden sír esetében a
nyesett felülettől felvett mélységhez síronként eltérő mélységadatot adtunk hozzá. Ezzel az értékkel dolgoztunk a térfogat-
számításnál is.
55
1,36 m3 alatt van. Öt felnőtt négy temetkezése (4., 19., 25. és 27. sír) kiemelkedik 3,21–8,0 m3 kö-
zötti térfogatával, egyúttal ez a négy leghosszabb sír.
A temetkezések méretadatait vizsgálva csupán 7 sír emelkedett ki valamelyik adatával.
Ezekben a sírokban eltemetettek nem és életkor szempontjából igen nagy változatosságot mutatnak.
A sírok hosszának és szélességének arányánál magas értéket mutató sírok csak kis számban azono-
sak a magas térfogatszámmal rendelkező sírokkal, sőt, a magas arányszámmal rendelkező temetke-
zések néhány esetében van csak kiemelkedő hossz- és szélességadat. Ennél a temetőnél egyértelmű,
hogy a sírok kiásása során végzett munka mennyisége – a magas térfogatszám – markánsan jelzi az
elhunytnak és családjának a közösségben elfoglalt kiemelkedő szociális helyzetét.
Padkás sírok
Öt sír esetében figyeltük meg, hogy a sírgödör kétoldali padkával mélyült. A kis esetszám
ellenére ezek a temetkezések a temetőrészlet sírjainak közel 19%-át jelentik. A sírok hosszoldalaival
párhuzamos padkákat Tiszavasváriban sajátosan alakították ki, itt ugyanis a padkák szélei nem sar-
kosak, hanem ferde kiképzésűek voltak.13 Az így kialakított sírokba két Inf. I., egy juvenis, valamint
két maturus korban elhunyt férfit temettek.
Padmalyos sír
A temetőrészlet egyetlen sírja (26.) esetében merült fel annak lehetősége, hogy az padma-
lyos volt. Erre utal, hogy a nyesési szinten két, egymástól jelentősen eltérő színű folt jelentkezett
egymás mellett (10. kép 2.). A szabályos téglalap alakú akna foltjának északi hosszoldalához – a
padmaly fölött – egy szabálytalan, elmosódott kontúrú, ovális folt csatlakozott. Ez a padmaly bol-
tozatának beszakadása/süllyedése során keletkezett, amikor a humusz alatti vadtalaj sötétebb anya-
gú tömege a világosabb altalajba süllyedt. A sír déli oldalán előkerült a padka. Az északi oldal két
végének a felülről ásott aknasírtól elütő íves kialakítása is a padmalyra utal.14 A sír északi oldalában
kivájt padmalyba az általános tájolási iránnyal ellentétesen, jobb oldalára fektetve, szinte csak be-
csúsztatták a padmaly száján a maturus férfit.15
Nem csak a temető területén, de a vizsgált régió avar kori sírjai között is ritka a padmalyos
temetkezés. Ezt eddig egyedül a Tiszavasvári–Eszenyi Miklós telkén feltárt sír esetében valószínű-
sítettük (Lőrinczy 1996. 184.).
Sírépítmények
A tiszavasvári temetkezések között 11 esetben figyeltünk meg olyan sírokat, amelyekben
sírépítményre utaló gödrök voltak. E kisszámú előfordulás két változatot mutat. Hét esetben a tég-
lalap alakú sírgödör hosszoldalainak falsíkjain 2–2 cölöplyukszerű kiugrás volt, míg négy temetke-
zésnél a sírgödrön belül alakították ki a négy cölöp helyét, többször a hosszoldalon húzódó padkák-
ba mélyedve, azokat áttörve. Mindkét változat esetében mindig a sírok hosszoldalain, a sarkokhoz
közel alakították ki a gödröket.
A sírépítménnyel rendelkező sírtípusba legnagyobb számban (7 eset) Inf. I-II. korban el-
hunyt gyermeket, három sírban adultus–maturus férfit és egy adultus nőt temettek. E mellett érde-
mes megjegyeznünk, hogy az öt padkás sír közül négy esetében figyeltünk meg sírépítményre utaló
gödröket.
13
Valószínűleg az idők során a padkák széle a rablás következtében a sírok teljes hosszában „lemorzsolódott”.
14
A padmalyos sírok formai sajátosságairól lásd Lőrinczy–Straub 2006. 54. j., Lőrinczy 2011. 150.
15
A testhelyzet arra utal, hogy a padmaly belsejében valamilyen szerves anyag (nemez, bőr?) lehetett, és emiatt nem tudták
beljebb fektetni az elhunytat.
56
A sírban elhelyezett cölöpök elszíneződését a sír aljától mérve általában 20-40 cm-es ma-
gasságban észleltük. Bár e sírok többségében gyermeket temettek el, és ezek viszonylag sekély
mélységűek voltak, ezek alapján csak az valószínűsíthető, hogy a cölöpök a sírban fekvő elhunyt
(és koporsója?) fölé nyúltak, de nem bizonyítható, hogy fölértek volna a korabeli talajszint fölé is.16
Üres sír
A temető keleti szélén, a II. sírsor déli szélén három olyan objektum (16., 18., 24.) került
elő, amelyek téglalap alakja, méretei, irányítása és betöltése megegyezett a feltárt sírokéval, illesz-
kedtek a temető sírsorába, de belőlük emberi váz maradványa nem került elő.
A halottak sírba helyezésének módja

Koporsóhasználat
A tiszavasvári temető sírjaiban koporsóra utaló famaradvány, illetve a koporsó lezárásához
használt vaskapcsok, vasszegek nem kerültek elő. Arra, hogy a temetések során az elhunytakat va-
lamilyen, lábakkal ellátott koporsóba/ládába temették, csak közvetett adatunk van. 11 temetkezés
esetében ilyen a vázcsontok alatt megfigyelt 3-10 cm – síronként azonos – vastag betöltés, amely
feltehetően lábakon álló deszkakoporsó egykori meglétére utal. A lábas koporsó használatára a sír-
gödör két végén, annak aljában mutatkozó lemélyítések utalnak, melyek a tiszavasvári temető 3 sír-
jában kerültek elő.17
A fentiek fényében a tiszavasvári temetőben – és így területünkön – nem a koporsó számít
különlegesnek, hanem amikor az elhunytat és a koporsót még valamilyen módon meg is védték a
sírba visszatöltött földtől. A tiszavasvári temető esetében erre szolgáltak a cölöpös szerkezetek, il-
letve a padmaly kialakítása.
A halottak helyzete
Az elhunytak legnagyobb része hanyatt, nyújtott helyzetben feküdhetett, a kar és a láb egy-
mással és a törzzsel párhuzamosan, kinyújtva helyezkedhetett el a kisszámú bolygatatlan temetkezé-
sek alapján. A temetőrészlet nagyfokú rablottsága és a rágcsálók bolygatásának következményeként
a legtöbb esetben az eredeti testhelyzet nem volt dokumentálható.
Kettős (többes) temetkezés

A temető 25. sírjában az antropológiai vizsgálat alapján egy senium nőt és egy adultus férfit
temettek el egy nem túl széles – kettős temetkezéshez képest keskeny – sírban (IX. tábla 2., 9. kép
8.). Ebben az esetben a két korcsoportnyi korkülönbség alapján valószínűbb az anya-fia, mintsem
házastársi kapcsolat feltételezése. Mivel a kirabolt temetkezés nagymértékben bolygatott volt, így
nem lehetett megállapítani, hogy kit fektettek a sír jobb és kit a bal felében. Minden jel szerint egy
időben és feltehetően egy koporsóban temették el a természetes úton elhunytakat.
Az itt bemutatott két temetőrészlet sírjai között egy-egy kettős temetkezés volt. Ezek nem
egyedi esetek, mert a megye területén öt lelőhelyről kilenc kettős sír előfordulásról tudunk.
16
sírépítményekről és értelmezésükről a régebbi szakirodalommal együtt részletesen lásd Balogh 2016. 44–45., 93–99.,
A
Bende 2017. 260–261.
17
Az avar kori koporsóhasználatról részletesen, a régebbi szakirodalommal lásd Balogh 2016. 46–46., 105–113., Bende
2017. 275–281.
57
Kállósemjén–Máté-tag, Nyugat, M3 194. lelőhely temetőrészlet öt sírjában volt kettős te-

metkezés. Egy nőt és csecsemőjét, két gyermeket, két sírban egy-egy férfit és nőt, valamint egy férfit
és egy ismeretlen nemű személyt temettek közös sírba.18
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska 16. sírban két Inf. II. gyermek nyugodott (lásd lejjebb!).
Nyíregyháza–Rozsrétszőlő, Szelkó-dűlő M3, 214. lelőhely 81. sírja egy férfi és egy nő kö-
zös temetkezése.19
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 25. sír egy adultus férfi és egy senium nő közös nyughelye.
Tiszavasvári–Winenberger (2007) 3. sírban nőt és gyermeket (anya és lánya) találtak
együtt.20
Kettős temetkezés szinte minden nagyobb sírszámú megyei avar temetőben és temetőrész-
letben előfordul. Az egy temetőn belüli gyakoriság megfelel az általánosan jellemzőnek. A rendel-
kezésünkre álló nem- és koradatok alapján a közösen eltemetettek előfordulása változatos. Temettek
közös sírgödörbe férfit és nőt, két gyermeket, nőt gyerekkel, más késő avar temetőkben megfigyel-
tekhez hasonlóan. Nincs adat, megfigyelés arra, hogy az elhunytakat ne egy időben, természetes el-
halálozást követően temették volna el közös sírba.21
Részleges állatmellékletek
A temetőrészlet területén gyakorolt temetkezési szokások egyik markáns jellemzője, hogy
az elhunyt mellé 13 alkalommal (50%) tettek egészben vagy részlegesen állatot a sírba. A temetke-
zések nagymértékű kirablásának következményeként az állatcsontok döntő többsége szétszórtan,
másodlagos helyzetben és rendkívül hiányosan került elő, így nem lehet meghatározni az állatma-
radványok sírban elfoglalt helyét, helyzetét. Csak az valószínűsíthető, hogy minden sírban az el-
hunyt és koporsója fölé helyezték a vele temetett állatmaradványokat. Erre szolgálhattak a sírgödrök
hosszoldalai mentén kialakított padkák, illetve a cölöpökön elhelyezett deszkák. Ezekben az esetek-
ben is valószínűsíthető – ami általános a kora avar kori tiszántúli temetkezések esetében (Lőrinczy
1994. 319.) –, hogy az eltemetett állat maradványát minden esetben elválasztották a halottól.
Az archaeozoológiai vizsgálat – a maradványok rendkívüli töredékessége ellenére – az ál-
latok faj- és életkor meghatározásán túl meg tudta állapítani, hogy egy kivételével (a 27. sírban egy
adultus egész ló) valamennyi sírban részlegesen eltemetett állato(ka)t temettek.22 Ennél a közösség-
nél az állatok megnyúzásának gyakorlata az ún. csonkolt változat volt, azaz az állatbőrben benne ha-
gyott koponya mellett a radius és tibia disztális végén kettévágott hosszúcsontok (Lőrinczy 1992a.
110.) kerültek elő a sírokból. Ezt igazolja, hogy a koponyák és állkapcsok töredékein kívül csak a
lábcsontok töredékei kerültek elő, melyeken meg lehetett figyelni a radiusnak és tibiának vágással
történő elválasztását.
A temetkezésekből összesen 40, részlegesen eltemetett állat maradványait sikerült meg-
határozni. Legnagyobb számban a szarvasmarha került elő: 10 sírból 22 állat nagyrészt hiányos
csonttöredékei. A kiskérődzők közül 9 temetkezésből 12 juh maradványait lehetett azonosítani. Az
elhunytak mellé korosztálytól és nemtől függetlenül temettek lovat, szarvasmarhát, juhot. Az elte-
metett állatok döntő többsége fiatal. A szarvasmarhák 60%-a, a juhok 45%-a 1,5 évnél fiatalabb. Az
18
Az ásató, Lukács József szíves szóbeli közlése. Köszönet érte!
19
Az ásató, Pintye Gábor szíves szóbeli közlése. Köszönet érte!
20
Az ásató, Lukács József szíves szóbeli közlése. Köszönet érte!
21
A többes temetkezésekkel kapcsolatos adatok és elméletek részletes áttekintését az eddigi irodalommal lásd Balogh 2016.
99–105., Bende 2017. 283–286.
22
Ez alól kivételt jelent a 6. sír, ahol a neonatus marhának csak a koponyatöredékei, illetve a 23. sír, ahol az adultus lónak és
juhnak csak a két hátsó lábvégcsont töredékei voltak a kirabolt sírban.
58
öregebb juhokat 7 adultus korú képviseli. A lovak részben kivételnek tekinthetők, mert a legidősebb
(19. sír) mellett három adultus (9., 23., 27. sír) és két, egy évnél fiatalabb állat maradványait (19. sír)
helyezték a sírokba.
A tiszántúli kora avar kori temetkezések döntő többségére a részleges állatmelléklet nagy
száma jellemző. Az Utasér-part-dűlői temető állatmellékletes temetkezései közül kiemelkedik a
19. sírban nyugvó, mongolid, torzított koponyájú, adultus nő, akinek sírjában, a felső rétegben egy
maturus ló mellett két, egy évnél fiatalabb csikó, két adultus szarvasmarha, valamint két, egy évnél
fiatalabb borjú és két adultus juh maradványait helyezték el.
A haszonállat értéket tekintve a 19. sír után a 27. a következő, ahol a maturus férfi fölé egy
6–8 éves, egy egész lovat, egy-egy adultus és subadultus szarvasmarha, egy 1 évesnél fiatalabb bor-
jú, valamint egy adultus juh és egy 1 évesnél fiatalabb bárány bőrben hagyott koponyáját és láb-
csontjait tették a sír felső rétegébe.
Az állatmellékelteket tekintve még két sír emelkedik ki az átlagból. A maturus férfi (4.
sír) koporsója fölé egy adultus és három 1,5 éves juh, a 6. sírban fekvő Inf. I. gyermek sírjába egy
subadultus, egy-egy 2,5, illetve 1,5 éves szarvasmarha, valamint egy féléves és egy újszülött bor-
jú maradványait helyezték el. A kiemelkedően gazdag állatmellékletekkel rendelkező 4., 6., 19. sír
egy sorban feküdt.
A Tiszántúl más tájegységein megfigyelteknél (Lőrinczy–Straub 2005. 140.) valamivel
ritkább a részlegesen eltemetett állatmelléklet a régió kora avar kori temetkezéseiben. Eddig négy
temető 17 sírjáról tudtunk (Lőrinczy–Rácz 2014. 172.). A négy lelőhely közül az Utasér-part-dűlői
temető közvetlen szomszédságában helyezkedik el három, a koldusdombi temetőrészlet (Gulyás–
Lőrinczy 2018.), a kashalmi temetési terület (Lőrinczy–Rácz 2014. 143–153.) és az Eszenyi tel-
ken feltárt magányos sír (Lőrinczy 2002. 385.). A kashalmi állattemetkezések esetében a részleges
állattemetkezés csonkolt változatát dokumentáltuk, a koldusdombiaknál ugyanez valószínűsíthető.
Ezek alapján a megye/régió területén Tiszavasvári kora avar kori sírjaiban koncentrálódik a részle-
ges állattemetkezés, illetve annak csonkolt változata.
A közel azonos sírszámmal rendelkező koldusdombi és Utasér-part-dűlői temetőben elő-
került állatcsontanyagot érdemes összehasonlítanunk annak ellenére, hogy az utóbbi temető sírjait
kirabolták. A koldusdombi temető néhány temetkezésénél ugyanez valószínűsíthető. Koldusdomb
esetében rontják az értékelhetőséget az 50-es években elvégzett leletmentő ásatás körülményei és
kevéssé alapos dokumentáltsága.
Mindkét temető sírjait a kiemelkedő állatbőség jellemzi. Mindkét esetben a sírok több mint
50%-ából került elő részleges állattemetkezés. Az előbb felsorolt szempontok miatt a pontos állat-
számot nem ismerjük, de a rendelkezésünkre álló adatok összehasonlíthatóak. Az Utasér-part-dűlői
temetőben kilenc, egy évnél fiatalabb csikót, borjút, bárányt és tíz, 1,5 éves szarvasmarhát, juhot,
négy subadultus korban levágott szarvasmarhát, valamint 13 adultus lovat, szarvasmarhát és juhot
temettek el az elhunytakkal.
A koldusdombi 30 részleges állattemetkezés között 10 ló, 12 szarvasmarha és 8 juh volt. Az
életkor szerinti megoszlásuk szerint egy-egy Infans és subadultus juh és ló, 6 juvenis szarvasmarha
és ló, 8 adultus ló, szarvasmarha és juh, valamint 3 maturus szarvasmarha és ló volt köztük. Tizen-
egy állat esetében nem rendelkezünk az életkorra vonatkozó adattal.
Az életkoradatok alapján a két temetőben eltemetett állatállomány között jelentős kü-
lönbség mutatkozik. Míg az Utasér-part-dűlői temetőben az állatok döntő többsége fiatal, addig a
59
koldusdombi sírokból ebből az életkorból kisszámú, míg az adultus–maturus korúból nagyobb eset-
számban kerültek elő.23
Nem csak az életkor tekintetében jelentős a különbség. A koldusdombi sírokból előke-
rült 10 lóval szemben az Utasér-part-dűlői temetőben fele annyi lovat, ugyanakkor a koldusdombi
szarvasmarhák számának közel kétszeresét, a juhokénak másfélszeresét temették el. A két közös-
ség esetében a temetkezési rítus meghatározó része volt az állatok részleges – a nyúzott állatbőrben
benne hagyott koponya és csonkolt lábcsontok – eltemetése, de a két temető sírjaiban megfigyelhe-
tő eltérések a két közösség anyagi helyzetének különbségére és részben kronológiai, hitvilági elté-
résére utalnak.
Meg kell említenünk, hogy a város területén, az Utasér-part-dűlői és a koldusdombi te-
metőtől északra 3,5, illetve 5 km-re fekvő, a VII. század utolsó harmadától a VIII. század első
harmadáig használt Petőfi utcai temetőrészlet három sírjából is ismerünk részleges lótemetkezést
(Fancsalszky 1999. 112., 114., 116., 126.). A 10. és a 12. sír előre nyomtatott sírlapján található sír-
rajzon látható, hogy ezekben az esetekben a lókoponyán kívül a metacarpus és a metatarsus mellett
a radius és a tibia egészben, csonkolás nélkül feküdt a sírban.24 Ezekben az esetekben a részleges
lótemetkezésnek egy másik változatát dokumentálták, ahol az orsócsont és a sípcsont felső végénél
fejtették szét az állatbőrben hagyott lábcsontokat.
A kora avar korban a Tiszántúlon jellemző csonkolt változatot bizonyos időbeli hiátus után
váltja fel az avar kor második felében nyitott temetőkben a fejtett változat (Bende 2017. 314.).
Egész ló eltemetése
Az Utasér-part-dűlői 27., maturus férfi sírjából kerültek elő – a többi között – egy adultus,
egész ló vázából származó csonttöredékek. Ezek alapján Vörös István egyértelműen egész ló elte-
metésével számol ebben a sírban.
Egész ló eltemetése ritkaságnak számít a Tiszántúl kora avar kori temetkezéseiben. Az ed-
dig ismert lelőhelyek alig 10%-ánál van arról tudomásunk, hogy lovakat egészben temettek az el-
hunyt mellé. A részleges lovastemetkezésekhez viszonyítva a teljes lóvázat tartalmazó sírok aránya
a Tiszántúl területén 15% körül van. Az egész ló eltemetése ennél jóval ritkább esetnek számít a
régió sírjaiban. Az Utasér-part-dűlői 27. sír mellett csak a koldusdombi 1. sírba – mindkét esetben
maturus férfi mellé – temettek (a többi között) egy adultus lovat.
Tiszavasvári négy kora avar kori lelőhely 14 sírjából előkerült 19 ló között csak az említett
két egész ló került elő, ami a lovak 11%-át jelenti. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy erre a két
temetkezésre döntő többségükben ugyanazok a temetkezési szokások a jellemezőek, mint a két te-
mető többi sírjára. Ezekben az esetekben csak az egész ló mellékelése az egyedi. Ha egy sírban több
lovat helyeztek el, mindig az egész ló volt felszerszámozva.
A Szegvár–oromdülői temető fiatal szakaszában megfigyelhető állatmellékletek számának
növekedése egyes esetekben együtt jelentkezik az egész lóval történő temetéssel. Az eddigiek alap-
ján ez a VII. század 2–3. évtizedének fordulóját követő temetkezésekben tűnik fel. Mivel az egész
lóval temetkezés az ázsiai eredetű avarokhoz köthető (Bóna 1979. 17.), valószínű, hogy a tiszántúli
23
zt a különbséget nem módosíthatja jelentősen az sem, hogy Koldusdombról 10 állat esetében nem ismerjük az állatok
E
életkorát. A ránk maradt adatok alapján valószínű, hogy nem fiatal (Infans vagy subadultus) állatokról lehet szó. Viszont arra
szükséges odafigyelnünk, hogy az említett rossz ásatási körülmények miatt a fiatal állatok – főleg a juhok – csontmaradvá-
nyai esetleg elkallódhattak, megsemmisülhettek.
24
A 32. temetkezés sírlapján látható rajz annyira jelzésszerű, töredékes, hogy a fentieket ebben az esetben nem lehet megál-
lapítani.
60
közösségek sírjaiban megfigyelhető egész lóval temetkezés a Kárpát-medencében az avarok hatá-

sára történt.
Az ételmelléklet összetétele és helye a sírokban

A temetőrészlet sírjai között kicsi azoknak a temetkezéseknek a száma, ahol ételmellékletet
azonosíthatunk. Véleményünk szerint a nagyfokú sírrablás a magyarázata annak, hogy csak három
sír betöltéséből került elő ételmellékletként értelmezhető, többnyire töredékes állatcsont.
1. sír: Inf. I. gyermek mellől egy 1,5 év körüli juh felkarcsontja (d. hum. diaph.).
4. sír: maturus férfi sírjából egy juh keresztcsontjának töredéke (sacrum IV. fr.) és egy vízi-
madár 8 db csontja.
20. sír: Inf. I. gyermek mellől egy 1,5 év körüli sertés felkarcsontja (d. hum. diaph.).
A két gyermek sírjából (1., 20.) előkerült juh, illetve sertés felkarcsont jelzi, hogy az étel-
melléklet-adásban változás történt, mivel a kora avar korban a Tiszántúl területén a juh keresztcsont-
ja (sacrum) jellemző (Lőrinczy 1992. 165., Lőrinczy–Straub 2005. 141.), ahogy az Utasér-part-
dűlői 4. sírból előkerült darab illusztrálja.25
A tárgyi mellékletek és a viselet elemeinek szerepe a temetkezési rítusban
A temetőrészlet nagyfokú bolygatottsága, a viselethez tartozó gyöngyök, csengő, vaskari-

kák, vaskarperecek, vascsatok, vascsiholó és kovák, valamint a veretes öv maradványainak másod-
lagos helyzetben való előkerülése csak az alábbi – kisszámú melléklet sírbeli helyzetének – értéke-
lését teszi lehetővé.
Edény a sírban
A két Inf. I. korú gyermek sírjából egy-egy korong nélkül készített edény került elő. A
mikrorégió 10 kora avar lelőhelyének 29 sírjából ismerünk kerámiaedényt, ami igen magas arány,
hiszen a 17 lelőhely sírjainak 60%-át jelenti (Lőrinczy–Rácz 2014. 176.). Kitűnő példa erre az
Utaséritől északkeletre 1,5 km-re feltárt koldusdombi temető, ahol a 24 sír közül 12-ből került elő
sírkerámia. Mind a koldusdombi temető, mind a régió edénymellékletes sírjainak aránya kiemelke-
dő, mivel összességében a tiszántúli kora avar temetkezések minden 5. sírjába helyeztek csak kerá-
miaedényt (Lőrinczy 1998. 352.).
Egy másik összehasonlításhoz kellő alapot nyújt az a tény, hogy a nagy határú város terü-
letéről nagyszámú, a VII–VIII. századból származó temetőrészletet ismerünk. Az avar kor második
feléből származó hat temetőrészlet mellett (Lőrinczy 2002.) az elmúlt évtizedekben az Utasér-part-
dűlői mellett a Wienerberger téglagyár területén tártak fel két temetőrészletet (Lukács 2008.).
Az Utasér-part-dűlő edényes sírjainak arányához (8%) a Petőfi úti és a Wienerberger tég-
lagyár II. temető kerámiamellékletet tartalmazó temetkezéseinek aránya hasonló (10-10%), míg a
másik négy temetőrészletben található, agyagedénnyel eltemetettek aránya csak 1,5–6% között mo-
zog.26 A fentiek fényében a magas kerámiaszámmal rendelkező lelőhelyekről hatszor annyi sírkerá-
miával rendelkező temetkezést ismerünk, mint az utóbb említett lelőhelyeken.
Az Utasér-part-dűlői 10. sírban az edény a koponya mögött, a sír északkeleti sarkában, a 11.
sírban valószínűleg a láb környékén feküdt. A kora avar kori tiszántúli sírokban az edények döntő
többségükben a koponya mellől kerültek elő (Lőrinczy 1998. 352.). Így van ez a régió kora avar
25
A régió kora avar kori ételmellékleteiről lásd Lőrinczy–Rácz 2014. 175–176.
26
További két lelőhelyen feltárt 2-3 sír a kis esetszám miatt statisztikailag nem értékelhető.
61
temetkezéseiben is (15 eset): öt esetben a koponya bal oldala mellé, ötben a koponya mögé és egy-
egy alkalommal a jobb és bal váll mellé, illetve a bal mellkasra helyezték. Csupán három lelőhely
egy-egy sírjába kerültek az edények a jobb és bal lábszár külső oldala, illetve a jobb lábfej mellé. Ez
utóbbi temetkezések tájolása É–D, ami elüt a területen általános K–Ny-i, illetve ÉK–DNy-i tájolás-
tól (Lőrinczy–Rácz 2014. 176.).
Az Utasér-part-dűlői temető környékén az avar kor második felében használt tiszavasvári te-
metők közül négy lelőhely 7 sírjában a koponya mellé helyezték az edényt, míg 3 lelőhely 9 sírjában
a lábfej, lábszár közelébe.27 A fentiek alapján az avar kor második felében a területen eltűnik a fej
mellé helyezett edények dominanciája, kiegyenlítettebb lesz azok sírbeli helyzete.
Az Utasér-part-dűlői két edénymellékletes gyermek sírja és a koldusdombi temetőrészlet 12
sírja alapján a területre jellemzőnek mondhatjuk, hogy közel kétszer annyi Inf. I–II. korú gyermek,
mint felnőtt mellé helyeztek a sírba – döntő többségükben a koponya mellé – edényt. Az ezt követő
évtizedekben ez az állapot az életkor és a sírbeli helyzet alapján is döntően megváltozott.
Vaslamellák a sírokban
A kis sírszámú temetőrészlet két sírjából kerültek elő mellpáncél vaslamellái. A 26., pad-
malyos sírban fekvő erőteljes vázizomzatú, maturus, mongolid férfi bal lábszárcsontjának alsó vége
alatt keresztben, egymáson feküdt három vaslamella, két töredékes vaskés, egy vascsat és egy kova-
penge. Ezektől a koponya irányában 5-6 cm-re került elő egy szem korong alakú fekete üveggyöngy.
A leletek sírbeli helyzete és együttes elhelyezkedése azt valószínűsíti, hogy azok tarsoly tartozékai,
így nem a viselet részeként, hanem mellékletként kerülhettek a sírba. Tudatos cselekedet lehetett,
hogy a tarsolyt a padmaly belső oldala mellett fekvő bal láb alá helyezték.
Egészen más a helyzet a 27. sír esetében, ahol egy maturus férfi sírját a rablás során teljes
egészében felforgatták. Ezért nem állapítható meg, hogy az elszórtan, különböző helyeken és ma-
gasságokban előkerült vaslamellákat eredetileg hová helyezték.
A Nyíregyháza–orosi temető 68., adultus férfi sírjában fekvő vaslamella egyik oldalán vas-
oxiddal konzerválódott textilmaradvány és a sírbeli helyzete alapján feltehetően tarsoly tartalmához
tartozott.
A három temetkezés leletösszetételének jelentős különbsége – a 27. sír kirablása ellenére
vagy ez is – azt jelzi, hogy a három sírban nem teljesen megegyező célból és ez alapján nem azonos
helyre tették a lamellákat.
Eddig 10 kora avar tiszántúli temetkezésből ismertünk eredeti összefűzésükben elhelyezett
7-11 lamellából álló lemezsorokat (Lőrinczy–Somogyi 2018. s. a.). A páncélrészletek sírbeli hely-
zete változatos: a koponya jobb és bal oldala mellett éppen úgy előfordultak, mint a felsőtesten vagy
a lábcsontok közelében. Ezek alapján az Utasér-part-dűlői 27. sírban több helyen is elképzelhető a
páncélrészlet eredeti helye.
A sírrablásról
A temetőrészlet csupán négy temetkezése bizonyult bolygatatlannak: egy senium nő (5.) két
Inf. I. gyermek (15., 17.) és egy maturus férfi (26.) padmalyos sírja kerülte el a rablást. Meg kell em-
lítenünk, hogy ezek közül a 15. és a 26. sír fordított tájolású temetkezés.
A sírok 54%-át – azaz 14 temetkezést (1., 2., 3., 4., 6., 9., 13., 14., 18., 19., 20., 23., 25., 27.)
– kirabolták, az eltemetettek nemétől és korától függetlenül. A kifosztott sírok a temető teljes terüle-
tén előfordultak. Rablóakna foltját csak a 2. sírnál lehetett megfigyelni.
27
Négy lelőhely öt edényének helye ismeretlen.
62
A tiszántúli kora avar kori temetőkben találhatók kirabolt temetkezések, de a temető ilyen
mértékű kifosztása párhuzam nélküli a Tiszától keletre. Például Szegvár–Oromdűlőn – amelyik a
legnagyobb sírszámú kora avar kori tiszántúli temető – a temetőrészletben a síroknak csak 6%-a
esett a korabeli sírrablás áldozatául (Lőrinczy 2017. 139.).
Tiszavasváriban a sírok döntő többségének a kirablása az eltemetettek és az állatmaradvá-
nyok bomlása, az inak és izmok megsemmisülése után következhetett be. Erre utal, hogy az emberi
és állatcsontok hol össze-, hol szétdobálva, szétszórva, hol pedig egy halomban kerültek elő. Csak az
1. sír esetében lehetett megállapítani, hogy akkor rabolták ki, amikor a borjú két hátsó lábcsontjait
az inak még összetartották.
Öt Inf. I. korú gyermek sekély mélységben, a humusz aljára ásott sírjában a gyermekek
csontja valószínűleg az idők során felszívódott.
Ugyanakkor érdemes végiggondolnunk, mi hiányozhat a feldúlt, kirabolt temetkezésekből.
Azt el kell fogadnunk, hogy a temetkezések kifosztásának egyik (fő)célja a sírokban található ne-
mesfém lehetett. Ezeket nem tudjuk meghatározni és természetesen arra sem vállalkozhatunk, hogy
valamennyi síregyüttes eredeti összetételét rekonstruáljuk, de arra igen, hogy a rablás után a sírok-
ban maradt leletek alapján néhány megalapozott megjegyzést tegyünk.
A 26. sír páncéllamelláinak rekonstruált száma – minimum 6–8 db – alapján feltételezhető,
hogy azokat a maturus férfi támadófegyverzetének egyes részeivel együtt temethették el. Erre a már
említett síregyüttesek utalnak, ahol a 7–11 lamellából álló, eredeti összefűzésükben elhelyezett le-
mezsorokkal eltemetett férfiak mellett mindig kerültek elő fegyverek. Erre kitűnő példa a többi kö-
zött a Szegvár–sápoldali temetkezés (Bóna 1979. 5–9.) és a Szegvár–oromdűlői 33. sír (Lőrinczy–
Somogyi 2018.). Tehát az ismert példák alapján fel kell tételeznünk, hogy a sírrablók ebből a sírból
fegyvereket (is) vihettek el.
A temető három sírjába helyeztek részleges (9., 19., 23.), egybe pedig egész lovat (27.). A ti-
szántúli temetőkből nem ismerünk olyan sírokat, ahol lovakat ne lószerszámzattal (pl. vaszabla, vas
kengyelpár stb.) temettek volna el. A 27. sírban fekvő egész lovat, illetve a 19. sírban fekvő, adultus
nő mellé temetett három ló egyikét – az eddig ismert párhuzamok alapján – mindenképpen felszer-
számozva kellett, hogy a sírba helyezzék. A 9. sírban fekvő Inf. II. gyermek esetében számolhatunk
vaskengyel (és veretes lószerszám) nélküli lovastemetkezéssel. A zabla hiányát ebben az esetben ta-
lán a töredékessége magyarázhatná, de hogy mind a négy lovassírból hiányzik a zabla és a kengyel-
pár, annak egyetlen lehetséges magyarázata, hogy a rablás során ezeket elvitték.28
Amennyiben helyes a feltételezésünk, hogy a sírrablás során fegyvereket és lószerszámot is
vittek el, ez azt jelentheti, hogy a temetkezéseket nem egy időben, a temető felhagyása után, hanem
a sírokat nem sokkal a temetés után rabolhatták ki.
A fentiekkel azt próbáltuk illusztrálni, hogy nem biztos, hogy a szegényes leletanyagú sí-
rokban a családtagok elhunytjukat szegényesen temették el. Így a sírok és temetők értékelése és ér-
telmezése a jövőben összetettebb feladat kell, hogy legyen.
A temetőrészlet szerkezete
A feltárt temetkezések egy északnyugati–délkeleti dombhát délkeleti lábától délre mint-
egy 70 méterre kerültek elő. Mivel a tiszántúli kora avar kori temetők sírjai szinte mindig a táj-
ból kiemelkedő magaslat tetején és annak oldalában fekszenek, ezért feltételezhető, hogy ebben az
28
ermészetesen nyitva kell hagynunk ennek az esetnek a végső értelmezését addig, amíg bolygatatlan sírokból nem kerülnek
T
elő lószerszám (zabla, kengyel) nélküli lótemetkezések.
63
esetben is a temető (korai) sírjait a dombhátba és annak déli oldalába ásták be, és az előkerült sírok
a temető déli szélét jelenthetik.
A temetkezések öt, nagyjából észak–déli sorban, egymástól 3–12 méterre feküdtek, illet-
ve három „magányos” sír alapján még három sírsor feltételezhető. Ezek a magányos temetkezések
egy-egy sor déli sírjai lehetnek, mivel a tőlük délre fekvő terület sírmentes, viszont azoktól északra,
a dombhát irányában feltáratlan a terület.
A temetőrészlet kis sírszáma alapján nehéz megalapozott, egyértelműen igazolható össze-
függéseket találni a temetkezések között. De a sírok között található néhány kapcsolódást érdemes
megjegyeznünk. A juh és sertés felkarcsontját tartalmazó két gyermek sírjában (1., 20.) sírépítmé-
nyek voltak, és mindkét temetkezés a saját sírsorának déli szélén feküdt. Hasonló volt a temetőn be-
lül a 8. sír elhelyezkedése, mely Ny–K-i tájolása mellett tartalmazott sírépítményt, és leletanyaga a
temetőrészlet legkésőbbi horizontját jelzi.
A temetőrészlet a sírsűrűséget tekintve eltér az avar kori temetőkben megszokottól. Erre a
viszonylag nagy, változó méretű távolságra az egyik lehetséges magyarázat, hogy az üres terület a
közösség még élő tagjainak volt kihagyva. A másik – szerintünk valószínűbb – magyarázat maguk-
ból a sírokból következik.
A koporsóba fektetett elhunytat az aknasír esetében a felette keresztbe fektetett fákkal, míg
a padmaly esetében annak száját összegöngyölt állatbőrrel zárták el. Így az aknasírnak az alsó szint-
jét és a padmalyt a temetés során nem töltötték vissza földdel. Hasonló volt a helyzet az állatmarad-
ványok elhelyezését követően is, az akna felső szintjén, ahol az aknában elhelyezett állatmaradvá-
nyok helyigénye miatt a sírból kitermelt föld jelentős része már nem kerülhetett vissza a sírgödörbe.
Így az aknasírok esetében 1–3 m³ föld kimaradhatott a temetés során. Ebből a földből az elhunyt
fölé nem sírhantot, hanem inkább sírhalmot emeltek, amely a sírhantoknál jóval nagyobb területet
igényelt.29 A síroknak a megszokottnál jóval nagyobb távolságra megfigyelhető elhelyezkedése – a
többi között – a Szegvár–oromdűlői és a Székkutas–Kápolna-dűlői temetőben egyaránt dokumen-
tálható volt (Lőrinczy 2017. 156.).
A temetőt használó népesség30
A temetőrészlet 24, embertani szempontból vizsgálható sírjában 11 infans I. korban, há-

rom 8–15 év között, egy juvenis, négy adultus, három maturus és két senium korban elhunyt tagját
temette el a közösség. A magas gyermekhalandóságot jelzi a fiatal korban elhunytak nagy száma.31
A nagyszámú sírrablás ellenére hat elhunyt esetében sikerült az antropológiai vizsgálatok
során az embertani jelleg meghatározása. Egy europid férfi (4.) mellett egy mongolid beütésekkel
rendelkező europid nő (14.) és négy mongolid (9., 13., 19., 26.) egyén alapján az utóbbi embertani
típus túlsúlya jellemezhette az Utasér-part-dűlői közösséget.
A 19. sírban nyugvó, adultus, mongolid jellemzőkkel rendelkező nő koponyája enyhén tor-
zított volt. Kérdés, milyen mértékben reprezentálja a közösséget ez a meglehetősen alacsony eset-
szám.
29
gyanakkor azt is számításba kell vennünk, hogy a temetés során a visszatemetett, laza föld tömege a számított tömegnél
U
nagyobb helyet igényelt.
30
A temető embertani anyagának feldolgozását lásd Marcsik 2018a.
31
A gyereksírok magas számának egyik magyarázata, hogy a részleges állatmellékletek helyigénye miatt valamennyi sírt
(köztük a gyerekekét is) az átlagnál mélyebbre ásták, ezért maradhattak meg, ellentétben az általában sekély mélységű
gyereksírokkal.
64
Az Utasér-part-dűlőitől mintegy 1,5 km-re északkeletre fekvő koldusdombi temető 24 sír-

jából származó, meglehetősen töredékes és rendkívül hiányos embertani anyag alapján hét esetben
lehetett embertani jellegvariánst meghatározni.32 Három mongoloid felnőtt mellett ugyancsak há-
rom, mongolid jellegekkel rendelkező europid és egy europid tagját temette el itt a temetőt haszná-
ló népesség.
A két közösségben közel hasonló arányban élhettek az eltérő antropológiai jellemzőkkel
rendelkező emberek: a mongolidok nagyobb számaránya mellett europidok és mongolid beütéssel
rendelkező europidok. A két temetőben megfigyelhető kevert embertani jelleg jól illusztrálja a ti-
szántúli kora avar időszak heterogén népességét.
A két közösséget a fentiek mellett az is összekapcsolja, hogy a Tiszavasvári–koldusdombi
közösség elhunyt nőtagjai között is volt egy juvenis, europo-mongolid enyhén torzított koponyájú.
A két temetőben hasonlóan magas volt a gyermeksírok száma: az Utasér-part-dűlőben 46%, a Kol-
dusdombon 44%.
Felhívjuk a figyelmet arra az ellentmondásosnak tűnő helyzetre, hogy az Utasér-part-dűlői
temetőben egy maturus, europid férfi (4.) és egy maturus, mongolid férfi (26.) combcsontjának hátsó
felszínén megfigyelt izomtapadási helyek megerősödése feltehetően a gyakori lovaglás miatt alakult
ki, azonban éppen ebben a két sírban lótemetkezésre utaló csontok nem kerültek elő.
A temetőrészlet használati ideje
A feltárt, de korabeli rablásnak áldozatul esett temetkezésekből előkerült kisszámú és nem

túl változatos leletanyag a sírok keltezését csak nagy általánosságban teszik lehetővé.
A leletanyag egy része (vaskés, változatos formájú vascsatok, kovák, vas karperecek stb.)
datálásra nem alkalmas. Ugyancsak nem segítenek ebben a keskeny és hosszúkás, valamint a rövi-
debb, de szélesebb páncéllamellák és a korong nélkül készített, enyhén kihajló peremű, agyagmáz-
zal fedett felületű kerámiaedények sem. Az utóbbi két tárgytípus gyakori és általános a tiszántúli
VII. század első kétharmadában megásott sírok mellékletei között. Hasonlóan tág időhatárra keltez-
hetőek a préselt ezüst övveretek díszítetlen töredékei, a bordázott szegélypántok darabjai, valamint
a bronz felszerelő fülek, nittszegek. A kisszámú gyöngy használati ideje a VII. század középső har-
madára valószínűsíthető.
A temetőrészlet kezdetét a régészeti leletanyag alapján biztosan nem tudjuk meghatározni,
de használatának utolsó periódusára utalhat egyrészt – csupán a földrajzi közelség okán – a tiszafü-
redi temetőben a miénkhez hasonló gyöngycsüngős fülbevalók VII. század végi használatának kez-
dete (Garam 1995. 276., 400–412.), az ilyen ékszert tartalmazó tiszafüredi 166. sírt a VII. század
utolsó harmadára valószínűsítik (Balogh–Pásztor 2015. 600.).
Bármennyire hihetetlen, a ránk maradt leletanyagból – amennyiben jól határoztuk meg a
tárgy funkcióját – a legjobb keltező értékkel a 8. sírból előkerült kétágú, a két végén állatfejeket
imitáló bronz akasztóveret rendelkezik. A tiszavasvári példányt – feltételezve a temető folyamatos
használatát – az MA I. időszakra datálhatjuk. A jutasi példány MA II. keltezéséhez (Kiss 1998. 463.)
viszonyított korábbi időszakot a sír kora avar típusú gyöngyei erősítik.
Az akasztóveret dunántúli kapcsolatát valószínűsíti az ugyancsak a 8. sírból előkerült bronz
lemezcsengő, amelynek szintén arról a területről ismertek párhuzamai. Azt nem állítjuk, hogy ez a
két, a gyermek viseletét díszítő bronztárgy közvetlenül a Dunától nyugatra fekvő területről került az
32
A koldusdombi temető embertani feldolgozását és újraértékelését lásd Marcsik 2018.
65
Utasér-part-dűlői avar közösséghez, inkább azt tartjuk valószínűnek, hogy a Tiszafüred környékére
a Dunántúlról áttelepült valamelyik közösségtől származhatnak.33
Kis túlzással az mondhatnánk, bár a sírok ilyen mértékű kirablása miatt ránk maradt régé-
szeti leletanyag csak bizonytalan keltezést tesz lehetővé, de a sírokban megfigyelt temetkezési szo-
kások, az archaeozoológiai anyag összetétele és értékelése több és talán biztosabb támpontot kínál.
A temető sírjainak K–Ny-i tájolása, az általános aknasírok mellett előforduló padkás sírok,
a padmalyos temetkezés, a részleges állatmellékletek nagy száma és azok ún. csonkolt változata,
valamint az állatmellékletek elválasztása az elhunyttól, ételmellékletként juh hosszúfartő adása és
a koponya enyhe torzítása együtt csak a tiszántúli kora avar kori temetkezések jellemzői. Az egész
ló eltemetése ritka a Tiszántúl kora avar kori temetőiben, avar hatásra ez a temetkezési forma csak
a korszak fiatalabb szakaszában, a VII. század 2–3. évtizedének fordulója táján jelenik meg a terü-
let temetkezései között.
Az előbbiektől eltérően, már egy új időszakra utal a fentebb már említett bronzleleteken kí-
vül a temetőben megjelenő Ny–K-i tájolás, a sírépítmények kialakítása, a sírok két végén a lemé-
lyítések – a lábakkal ellátott deszkakoporsó – megjelenése, illetve halotti útravalóul a sertés és juh
felkarjának mellékelése.
A temetőt használó népesség települése
A temetőtől délre folyó Hajdúnánási-tápcsatorna (a hajdani Utasér) déli oldalán, a Hajdú-

nánás és Tiszavasvári közötti gázvezeték fektetését megelőzően 2009 tavaszán egy avar kori telep
részletét tárta fel Dani János. A sírok feldolgozásakor felmerült, hogy ez a teleprészlet esetleg az
Utasér-part-dűlőben kialakított temető közösségének faluja lehet.34
Az Utasér-part-dűlői temetőtől mintegy 500–550 méterre délnyugatra, az Utasér déli, a Ti-
szavasvári és Tedej között É–D-i irányban húzódó egykori mocsaras terület keleti partján fekszik a
Hajdúnánás–Nagy-Szállás-halmi-dűlő lelőhely. Ez a mai Keleti-főcsatorna és az Utasér által közbe-
zárt magasabb part, amelyet dél felől az egykori mocsár maradványa határol. A gázvezeték nyom-
vonalában feltárt település félig földbe mélyített, téglalap alaprajzú házaiból, a gödrökből és kemen-
cékből előkerült leletanyag (zömében jellegtelen kerámia, közte sütőharang töredéke) alapján a te-
lep használata inkább a VIII. század közepére, második felére tehető. Az Utasér-part-dűlői temető
két síredényének anyagához és formájához nem található a telepkerámiában párhuzam. Ezért a fel-
tárt temető- és teleprészlet nagy valószínűséggel nem egy időben funkcionált.
Összegzés
A Tiszavasvári–Utasér-part-dűlőben feltárt temetőrészlet – kifosztása után megmaradt – ré-

gészeti leletanyaga és a sírokban megfigyelt temetkezési szokások általános része beleillik a VII.
századi Tiszántúlról eddig kialakított régészeti képbe.
Nincs megfelelő támpont annak eldöntésére, hogy az avar seregek konstantinápolyi ve-
resége vagy a természetes népszaporulat és a megnövekedett állatállomány területigénye inspirál-
ta-e arra a Köröstől délre élő egyes közösségek tagjait, hogy a gyéren lakott területeket (például
33
em lehetetlen, hogy a koldusdombi temető sírjaiból előkerült facettált köpűjű lándzsahegy, néhány gyöngytípus, illetve a
N
pártaveret idekerülését (Gulyás–Lőrinczy 2018.) hasonlóan értelmezhetjük.
34
A temető feldolgozásáról egy baráti beszélgetés közben szerzett tudomást az ásató, Dani János, aki a két lelőhely lehetséges
kapcsolatát felvetette. Azonnal felajánlotta az ásatás dokumentációját és annak lehetőségét, hogy megtekintsük az előkerült
régészeti leletanyagot.
66
a Nyírséget) benépesítse. A ránk maradt régészeti leletanyag alapján a terület megszállása a 620-as
évek vége, a 630-es évek eleje lehetett. A fenti időszaknál korábbi avar típusú leletanyagról a Nyír-
ségből és a Nyíri Mezőségből a mai napig nem tudunk (Lőrinczy–Rácz 2014. 189.).
A régióból ismert temetőket létrehozó és használó közösségek – a temetkezési szokásokban
tükröződő mellékletek alapján – nagyállattartásból éltek. Sírjaik-temetőik (szállásaik) egymástól
való kis távolsága miatt pásztorkodó – és nem vándorló – állattartásukkal számolhatunk.35
A Tiszavasvári területén – a Csörsz-árok belső vonalán belül – ekkor kialakuló települési
tömb egyik meghatározó népessége lehetett az Utasér-part-dűlői közösség. Jelentős – anyagi és tár-
sadalmi – szerepükre sírjaik feltűnően magas arányú kifosztása utal.
A közösség kiemelkedő személye lehetett a 27. sírban eltemetett férfi, akit – a többi között –
lemezpáncéljának részletével, egész lóval és nagy mennyiségű/értékű állatmelléklettel temettek el a
temető legnagyobb sírjában. Kor- és fegyvertársa lehetett a koldusdombi 1. sírban elhantolt, ugyan-
csak maturus korban elhunyt férfinak, akivel eltemetett fegyveregyüttese – kard, lándzsa, csontos íj,
tegez, páncél – nemcsak az avar szállásterület északkeleti régiójában, hanem a tiszántúli kora avar
kori fegyveres férfiak között is kiemelkedő helyzetét jelzi (Gulyás–Lőrinczy 2018.).
Az Utasér-part-dűlői temető néhány sírjában megőrződött temetési sajátosságok és néhány
sírmelléklet egy újabb értelmezési lehetőséget nyújt a terület településtörténeti képének az eddigi-
eknél árnyaltabb megrajzolásához.
A Tiszántúlról eddig nem ismertünk olyan, a kora avar korban megkezdett és használt te-
metőt, amelybe az avar kor második felében – amelyet hagyományosan a közép és késő avar kornak
nevezett időszakra keltezünk – is temetkeztek volna (Lőrinczy 2016. 155., Bende 2017. 10.). Az
Utasér-part-dűlői temető sajátosságát az adja, hogy a csak a tiszántúli kora avar kori temetkezéseket
jellemző sajátosságok mellett megjelen-
tek a temető egyes sírjaiban az avar kor 11. kép
második felében általánossá váló sírépít- Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő: az ásatás helyszíne
mények, szórványosan a Ny–K-i tájo- Fig. 11
lás és az új időszakban feltűnő – a rablás Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő:
location of the excavation
35
A területről bővebben lásd Lőrinczy–Rácz 2014. 189–190.
67
12. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő: az ásatás ÉK felől (fotó: Balázs Attila)
Fig. 12
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő: excavation from northeast (photo by Attila Balázs)
következtében csak szórvány – leletanyag. Mindez a temetőnek a kora avar koron túlmutató hasz-
nálatára utal.
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő, avar kori temető és telep
A Nyíregyházát keletről elkerülő út É–D-i, tervezett nyomvonalszakasza három K–Ny-i

alacsony dombot vágott át. 2003–2004-ben az útépítést megelőzően mindhárom területet feltártuk
(11–12. kép). Az északi dombon igen gyér leletanyaggal jelentkező telepobjektumokat, a középső
dombon egy késő avar kori temető részletét tártuk fel, míg a déli dombvonulaton mindössze egyet-
len objektum került elő (13. kép). A temető és a telep egy korabeli érmeder két partján helyezkedett
el (Almássy–Istvánovits 2003., Istvánovits–Almássy 2004.).36
A temető sírjai
11. sír (XIII. tábla 1., 14. kép 1.): T. É–D 353–173º. H. 220 cm, sz. 90-98 cm, m. 14 cm.37 A kissé szabálytalan,
téglalap alaprajzú gödör északi fele 6-8 cm-rel szélesebb volt, déli sarkain egy-egy félköríves „kiöblösödés”
jelentkezett. A sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (50–60 éves), mongolid jellegekkel rendelke-
ző férfi vázmaradványa került elő 3-4 cm vastag betöltésen. A csontok már a nyesés szintjén jelentkeztek, így
a koponyája a nyesés során megsérült. A férfi mellkasa bolygatott (nem egyértelmű, hogy rabolt-e vagy újkori
bolygatás). Karja széttárva, a lábfej csontjai oldalt, „spiccelt” helyzetben feküdtek. A sír keleti oldala mentén
36
z ásatás leletanyaga 2008.1.1–65.2. leltári számon, az ásatás dokumentációja az adatbázisban található a Jósa András
A
Múzeumban.
37
A sírok mélysége a nyesett felülettől értendő. A területen a gépi humuszolás során 25-30 cm-t szedtek le.
68
három, a sír aljában mélyedő 30 cm átmérőjű, 18-25 cm

mély gödör volt. A nyugati oldalnál a középső jól, a láb fe-
lőli végében halványan, a fej felőli részen egyáltalán nem
látszódott.38
Mellékletek: 1. Trapéz alakú vascsat (XIII. tábla 3.) a sír
északkeleti sarkában. Felületét vasoxiddal kon-
zerválódott bőrmaradvány borítja. 4,2×4,4 cm. 2.
Trapéz alakú vascsat (XIII. tábla 2.) pecekkel nyu-
gat felé a bal medence felett. Felületét több helyen
vasoxiddal konzerválódott bőrmaradvány borítja.
3,3×2,6 cm. 3. Subadultus sertés humerusa a ko-
ponya bal oldala mellett, a sír tengelyére merőle-
gesen, 3 cm vastag betöltésen.
12. sír (XIII. tábla 5., 14. kép 2–3.): T. É–D 353–173º. H.
225 cm, sz. 87 cm, m. 24-37 cm. A nagyjából téglalap alap-
13. kép
rajzú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (45–
Nyíregyháza–Oros,
50 éves), mongolid jellegű (szajáni típusú) nő vázmaradvá-
Nyulaska, Szék-dűlő:
nya került elő. A koponya enyhén balra fordult. A bal kar-
csontokat állatjárat mozdította el.
a feltárt temető-
Mellékletek: 1. Trapéz alakú vascsat (XIII. tábla 4.) a bal és teleprészlet
medence szeméremrészéhez függőlegesen hozzá- Fig. 13
tapadva, pecke a keleti oldalon nyílt. 3,8×4,8 cm. Nyíregyháza–Oros,
2. Fekete, bikónikus, kissé omlékony orsógomb Nyulaska, Szék-dűlő:
(XIII. tábla 6.) a bal combcsont közepe táján, an- excavated cemetery
nak belső oldala felett 10 cm-re. Törésvonalán be-
and settlement part
karcolt halszálkadíszítés fut körbe, tetején és alján
ehhez csatlakozva további ferde rovátkolás díszí-
ti. M. 1,7 cm, átm. 2,9 cm, 13,65 g. 3. Adultus juh
humerusa közvetlenül a koponya mögött, a sír ten-
gelyére merőlegesen.
13. sír (XIV. tábla 1., 14. kép 4.): T. É–D 355–175º. H. 135
cm, sz. 75 cm, m. 40 cm. A téglalap alaprajzú, lekerekített
sarkú sír északi fele 135 cm hosszúságban maradt meg in
situ, a többi részt egy újkori bolygatás megsemmisítette.
A sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (35–39
éves) nő vázmaradványa feküdt medencétől felfelé. A ko-
ponya erősen megrongálódott, jobb karcsontjai és mellka-
sa hiányos.
Mellékletek: 1. Sárga, fekete törésű, korong nélkül készített,
vékony falú edény apró, kopott oldaltöredéke a be-
töltésben.
14. sír (XIV. tábla 2., 14. kép 5.): T. É–D 0–180º. Foltja
nem volt megfigyelhető. A sírban egy Inf. I. (6–7 éves) gye-
rek hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű vázmaradványa feküdt.
38
z állatjáratokkal erősen bolygatott homokos talajban minden ilyen megfigyelés – akárcsak a sírfoltoké – rendkívül bizony-
A
talan volt.
69
14. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 11. sír, 2–3: 12. sír, 4: 13. sír, 5: 14. sír, 6: 15. sír, 7: 16. sír
Fig. 14
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 11, 2–3: grave 12, 4: grave 13., 5: grave 14, 6: grave 15,
7: grave 16
70
15. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 16. sír, 2: 17. sír, 3: 18. sír, 4–5: 19. sír, 6: 21. sír, 7–8: 22. sír
Fig. 15
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 16, 2: grave 17, 3: grave 18, 4–5: grave 19, 6: grave 21,
7–8: grave 22
71
A földmunka során a gép kissé széthúzta. A vázból a megrongálódott koponya, a vállöv, a jobb alkarcsont, a
jobb lábcsont és a bal lábszárcsont maradt meg in situ.
15. sír (XIV. tábla 5., 14. kép 6.): T. É–D 354–174º. H. 237 cm, sz. 100 cm, m. 41-47 cm. Foltja a többi sírnál
mintegy 30 cm-rel mélyebben jelentkezett. A téglalap alaprajzú, lekerekített sarkú síron belül 20-22 cm mély-
ségben kirajzolódott a koporsó foltjának barna sávja. H. 170 cm, sz. 58 cm. A sírban egy adultus (35–39 éves),
europid (crB-x) típusú, mongolid jellegekkel rendelkező nő vázmaradványa került elő. Válla erősen fel volt
húzva, mellkasa összenyomódott, jobb alkarcsontja eltört és elcsúszva feküdt. A sír aljában, a négy sarokban
egy-egy folt rajzolódott ki. Az északi oldalon 1-2 cm mély gödrök volt, a délkeleti átm. 30-32 cm, a délnyugati
h. 37 cm, sz. 22 cm. M. 6-7 cm.
Mellékletek: 1. Ívelt oldalú, trapéz alakú vascsat (XIV. tábla 4.) a jobb medencelapát szeméremcsonti részéhez
függőlegesen hozzátapadva. Felületét vasoxiddal konzerválódott bőrmaradvány borítja. H. 3,9 cm, sz.
3,5 cm. 2. Állatcsont (csigolya és lapocka?) a jobb boka vonalában a koporsó végénél.
16., kettős sír (XV. tábla 1., 14. kép 7.): T. É–D 352–172º. H: 205 cm, sz: 105 cm, m. 20-24 cm. A közepesen
jól látszó folttal jelentkező, téglalap alaprajzú, lekerekített sarkú sírban két fiatal vázmaradványa kerülte elő. A
koporsó foltja nem volt megfigyelhető, de a vázak helyzete alapján – karcsontjaik csaknem összeértek (15. kép
1.) – közös koporsó tételezhető fel. A sír nyugati felében egy Inf. II. (12–14 éves) gyerek hanyatt fekvő, nyúj-
tott helyzetű vázának maradványai kerültek elő. Koponyájának csak apró maradványai őrződtek meg 2-3 cm-
rel magasabban, mint a másik koponya. Mellkasa hiányzott.
Mellékletek: 1. Megvastagodó karikájú, nyitott, ovális bronz csatfej (XV. tábla 8.) a bal felkarcsont alsó har-
madánál, a belső oldalon. A megvastagodó részen keresztmetszete lekerekített sarkú négyzet. 1,7×2
cm. 2. Fekete, bikónikus, rossz megtartású, korong nélkül készített, omlékony orsógomb (XV. tábla
6.) a bal alkar felső végén, furatával Ny–K-i irányban. Töredékes. M. 2,5 cm, átm: 2,6 cm. 3. Egye-
nes, egyélű vaskés töredéke (XV. tábla 9.) hegyével lefelé a bal alkarcsont belső oldalánál. H. 6,2 cm,
sz. 1,5 cm. 4. Ívelt oldalú, trapéz alakú vascsat (XV. tábla 2.) a bal medence helyén, pecekkel nyu-
gatra. 2,3×3,8 cm. 5. Bronzlemezből préselt veret(?) apró töredéke (XV. tábla 7.) a jobb combcsont
felső végének külső oldalától 5 cm-re. 0,5×0,7 cm. 6. Subadultus sertés humerusa a jobb boka külső
oldala mellett.
A sír keleti felében egy Inf. II. (8–10 éves) gyerek hiányos vázmaradványa került elő. Hanyatt fekvő,
nyújtott helyzet váz, koponyája bal oldalára és előrebillenve feküdt, jobb bordái és a bal felkarcsontja hiányzott.
Mellékletek: 1. Szétomlott vascsat(?) két töredéke (XV. tábla 3.) a combcsontok között. Az egyik töredék a res-
taurálásnál szétomlott. H. 2,7 cm. 2. Egyenes, egyélű vaskés (XV. tábla 5.) a bal combcsont középé-
nél, a belső oldalon. H. 9,8 cm, sz. 1,4 cm. 3. Hatszög keresztmetszetű, hasáb alakú, sötétbarna kar-
neolgyöngy (XV. tábla 4., 8. kép 11.) a koponyától északra 20 cm-re.
17. sír (XVI. tábla 1., 15. kép 2.): T. É–D 0–180º. H. 227 cm, sz. 93 cm, m. 53-56 cm. Téglalap alaprajzú, leke-
rekített sarkú sír, melyben 6-7 cm mélységben kirajzolódott a koporsó foltja. H. 190 cm, sz. 58 cm. A sírrablók
a koporsóra ástak rá. A maturus (50–59 éves) férfi vázmaradványából csak a koponya, néhány hosszúcsont- és
pár apró csonttöredék került elő visszadobálva a koporsón belül. In situ csak a lábszárcsont maradt.
Mellékletek: 1. Trapéz alakú vascsat töredékei (XVI. tábla 6.) az északi oldalon keresztbe fordult hosszúcsont
nyugati végénél. Sz. 3,2 cm. 2. Valószínűleg az előző csat töredéke és egy 0,5 cm hosszú, ellapított
fejű kis bronzszegecs (XVI. tábla 3.) a vascsat töredékeitől délre 5 cm-re. 3. Nyolcas alakú, lapos tég-
lalap metszetű vascsat töredékei (XVI. tábla 4.) az in situ jobb lábszár felső végének külső oldalától
5 cm-re. 3,8×4,4 cm. 4. Csatpecek(?) (XVI. tábla 2.) a koporsó délkeleti oldala mellett. H: 2,8 cm. 5.
Szabálytalan alakú bronz verettöredék (XVI. tábla 5.) az északi oldalon keresztbe fordult hosszúcsont
keleti vége mellett. 1,1×1,8 cm. 6. Fekete, belül drapp felületű, korong nélkül készített edény oldaltö-
redéke a betöltésben. 7. Sertés (M2 sup) és marhafog (s. P3 sup) a sír betöltésében.
72
18. sír (XVII. tábla 1–3., 15. kép 3.): T. É–D 352–172º. H. 265 cm, sz. 120 cm, m. 51-56 cm. Téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sír. Már a nyesésben jól kirajzolódott a koporsó foltja: a nyugati oldalon sötétszürke, a keleti
és az északi oldalon barna, délen fekete sáv látszott. A koporsón belüli rész keleti fele sárga, a nyugati szürke.
H. 203 cm, sz. 68 cm. A sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, senium (60-x éves), europid nő vázmaradvá-
nya feküdt. Koponyája jobb oldalára fordult. Jobb mellkasát és jobb karját állatjáratok erősen megbolygatták.
Lába „békapózban” feküdt. A sír északnyugati sarkában egy 30×30 cm-es, 8 cm mély, az északkeletiben egy
15-20 cm átmérőjű ovális, 4-5 cm mély, a délnyugati sarokban 13-24 cm-es ovális, 5 cm mély, a délkeleti sa-
rokban 25×25 cm-es, 3-4 cm mély gödör volt. Ez utóbbit átszelve, a gödör keleti szélével párhuzamosan, 10-15
cm széles, 3-4 cm mély árok futott.
Mellékletek: 1. Ívelt oldalú, trapéz alakú vascsat (XVII. tábla 4.) a jobb medence felett. Hátoldalán vasoxiddal
konzerválódott textilmaradvány van. H. 5,3 cm, sz. 3,2 cm. 2. Két vaskés egymáson a két medencela-
pát között. Az egyik egyélű, egyenes, középső nyélállású (XVII. tábla 5.), a tok és a nyél famaradvá-
nyaival. A nyélnyújtványon a famaradványok egy 4 mm széles sávban hiányoznak, ahol egy szögecs
helye látszik – valószínűleg pántolt volt. H. 9,3 cm, sz. 1,3 cm, a nyélnyújtvány h. 3,1 cm. 3. Egyélű,
egyenes, középső nyélállású vaskés (XVII. tábla 6.) a tok és a nyél famaradványaival. A tok peremét
egy 2,5 mm-es pánt merevítette. Két darabba tört, hiányos. H. 8,8 cm, sz. 1,3 cm. 4. Subadultus ser-
tés comb- és lábcsont kezdete a jobb lábvégnél. 5. Kívül fekete felületű, téglaszínű törésű, homokos-
szemcsés anyagú, korongolt, durva kivitelű, kívül hullámos felületű, egyenes oldaltöredék a betöl-
tésben.
19. sír (XVIII. tábla 1., 15. kép 4.): T. É–D 0–180º. H. 228 cm, sz. 76 cm, m. 24-30 cm. A téglalap alaprajzú sír
északi sarkai lekerekítettek, déli vége íves kialakítású volt. Benne maturus (45–50 éves), mongolid jellegű férfi
hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű vázmaradványa került elő. Jobb kézcsontjai a medencén feküdtek.
Mellékletek: 1. Egyik végén átlyukasztott, a másik végén törött, keskeny vaspánt (csiholó) (XVIII. tábla 2.)
a bal medencelapáton, a gerincoszlop vonalára merőlegesen. H. 4,5 cm, sz. 1,2 cm. 2. Barna ko-
vaszilánk (XVIII. tábla 3.) a vaspánt mellett. 2×0,8 cm. 3. Juvenis juh lapockája és hosszúcsontjai
(humerus és femur, scapulae) keresztben a jobb lábszárcsontokon (15. kép 5.).
20. sír (XVIII. tábla 8.): T. É–D 346–166º. H. 215 cm, sz. 78 cm, m. 46-51 cm. A téglalap alaprajzú, lekerekített
sarkú sírban 15-20 cm mélyen kirajzolódott a koporsó foltja. H. 178 cm, sz. 48 cm. Benne egy maturus (50–59
éves), europid férfi hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű vázmaradványa került elő. A koponya helyzete párnára utal.
A kar szorosan a testhez simult. A sír délkeleti végében egy 23×32 cm-es, 3-4 cm mély, szabályos gödör volt.
Mellékletek: 1. Vaskés nyélnyújtványa (XVIII. tábla 4.) famaradványokkal, valamint egy másik töredék a ko-
ponya jobb oldala felett. H. 4,2 cm, illetve 3,1 cm, sz. 1,3 cm. 2. Vascsat kampós végű pecke (XVIII.
tábla 5.) a vaskéstöredékekkel együtt. H. 3,8 cm. 3. Ómega alakú vascsat (XVIII. tábla 6.) a jobb me-
dencelapáton. 2,6×3 cm. 4. Juh combcsontja a bal combcsont középvonalában, a koporsó szélénél. 5.
Inf. sertés koponyatöredéke a betöltésben. 6. Adultus juh humerus-töredéke a betöltésben. 7. Vízima-
dár tibia-töredéke a betöltésében.
21. sír (XVIII. tábla 7., 15. kép 6.): T. ÉNy–DK 338–158º. H. 128 cm, sz. 56 cm, m. 7-9 cm. A téglalap alaprajzú
sír északi vége íves, a déli lekerekített sarkú volt. Már a nyesés szintjén jelentkeztek egy felnőtt egyén elham-
vasztott csontmaradványai, melyek 7 cm mélységig három nagyobb csomóban kerültek elő. Közülük a középső
volt a legnagyobb. A déliben koponyatöredékek is akadtak, a többi hosszúcsont volt.
Melléklet: 1. Adultus juh combcsontjának vége(?) a középső kupacban lévő hamvak alól.
22. sír (XVIII. tábla 9., 15. kép 7.): T. É–D 352–172º. H. 235 cm, sz. 80 cm, m. 30-37 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sírban egy maturus (50–59 éves), kevés mongolid jelleggel bíró europid férfi hanyatt fekvő,
nyújtott helyzetű vázmaradványa került elő. A sérült koponya a jobb oldalán feküdt. A mellkas csontjai hiá-
nyoztak. A lábcsontok szétterpesztve feküdtek. A combcsontok a combnyaknál természetellenesen helyzetben,
73
kifordulva feküdtek. A férfi nyomorék lehetett: a bal lábszárcsont rövidebb volt és sérült (15. kép 8.), a sípcsont
és singcsont összenőtt.
Mellékletek. 1. Szürkésfehér kovapattinték (XVIII. tábla 10.) a bal medencelapát mögött 5-6 cm-re, a bordák
helyén. 2×1,2 cm. 2. Egyélű, egyenes vaskés (XVIII. tábla 11.) – nyélnyújtványán vasoxiddal kon-
zerválódott famaradványokkal – a bal comb felső végének külső oldalánál. H. 13,1 cm, sz. 1,7 cm.
23. sír (XIX. tábla 1., 16. kép 1.): T. É–D 358–178º. H. 218 cm, sz. 84 cm, m. 27-33 cm. Téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sír nyugati felébe csúszva egy hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (40–50 éves), kevés
mongolid jelleggel rendelkező europid (crB-x) férfi vázmaradványa feküdt. A koponya a bal oldalán feküdt.
Mellékletek: 1. Trapéz alakú vascsat (XIX. tábla 6.) a bal alkarcsont közepe alól, előoldalán vasoxiddal kon-
zerválódott textilmaradvánnyal. 3,1×3,9 cm. 2. Egyenes, egyélű vaskés (XIX. tábla 2–3.) hegye a bal
alkarcsont közepe alól, a csat mellett, a nyélnyújtvány töredéke a bal alkarcsont közepének belső ol-
dalánál. A nyélnyújtványon famaradványok látszanak. H. 4,8 cm, illetve 7,1 cm. A nyélnyújtvány h.
5,5 cm, a tok pereménél valószínűleg pántolt. A penge sz. 1,1 cm. 3. Vaspánt két töredéke (0,9-1,1
cm), egy vaslemez (1,1×1,8 cm) és egy téglalap keresztmetszetű vastöredék (2,3×1,2×0,8 cm) a bal
medencelapát alól (XIX. tábla 4., 7–9.). 4. Sárgásfehér, szabálytalan alakú kovaszilánk (XIX. táb-
la 5.), kis részen a kéreg maradványával a bal medencelapát alsó szélénél. 1,3×1,9 cm. 6. Juvenis
juh állkapcsa a bal lábcsont külső oldalánál, a sír délkeleti sarkában. 7. Subadultus sertés femur- és
patellamaradványa a betöltésben. 8. Szürkésdrapp külső felületű, fekete törésű, korong nélkül készí-
tett edény két apró, agyonkopott oldaltöredéke a betöltésben. 2,1×1,4 cm, illetve 2,6×1,8 cm.
24. sír (XX. tábla 1., 16. kép 2.): T. É–D 358–178º. H. 218 cm. sz. 85 cm, m. 58–63 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sírban a lábnál 25 cm, a fejnél 31 cm mélyen a nyesés szintje alatt rajzolódott ki a koporsó
foltja. H. 182 cm, sz. 58 cm. Benne egy senium (60-x éves), mongolid (szajáni-x) jellegű férfi erősen bolyga-
tott vázmaradványa került elő zömében a koporsón belül. A mellkas in situ volt, de a koponyát kifordították, a
medencétől lefelé kirabolták, a csontokat a gödör déli végébe hajigálták.
Melléklet: 1. Egyenes, egyélű vaskés (XX. tábla 2.). Pengetöredéke a fatok maradványaival a jobb alkarcson-
ton, amely nagyjából a jobb combcsont helyén feküdt. H. 7,8 cm, sz. 1,4 cm. Markolatnyújtványa fa
maradványokkal a jobb medencelapát külső széle mellett. H. 3,6 cm, sz. 1,5 cm. A tok peremén 0,4
cm széles pántolás helye látszik.
25. sír (XX. tábla 3–4., 16. kép 3.): T. É–D 354–174º. H. 238 cm, sz. 90 cm, m. 78 cm. A nyesésnél jól elkülö
nült a sír és a rablógödör foltja. A folt átm. 160×90 cm. A sír északi végébe ásott rablógödör betöltése 35 cm
mélységig sötét, kevert, ettől lejjebb a sír betöltésével azonos volt. A téglalap alaprajzú, lekerekített sarkú sír-
ban hanyatt fekvő, senium (60-x éves), mongolid jellegű férfi vázmaradványa került elő. Medencétől felfelé ki-
rabolták, in situ csak a lábcsontok feküdtek. A rablógödör alján két állkapocs került elő.
Mellékletek: 1. Egyik végén lekerekített, két lyukkal átütött rövid vaspánt (XX. tábla 5.), feltehetőleg vascsi-
holó a csontok között. H. 3,8 cm, sz. 1,4 cm. 2. Mellette szürkésfehér kovapattinték (XX. tábla 7.).
1,6×1,4 cm. 3. Vékony, kétrét hajlított vaspánt, valószínűleg vascsipesz töredéke (XX. tábla 6.) az
előbbiek mellett. H. 2 cm, sz. 0,7 cm.
26. sír (XXI. tábla 1., 16. kép 4.): T. É–D 358–178º. H. 230 cm, sz. 63–78 cm, m. 20-22 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírgödörben egy hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű, igen robusztus, adultus (35–39),
mongolid férfi vázmaradványa került elő. 11 cm mélyen íves végű folt vált el bizonytalanul. H. 216 cm, sz. 74
cm, alja kissé íves volt. Ez, valamint a váz helyzete koporsóra utal. A jobb alkar elmozdult, az állkapcson ke-
resztben feküdt (16. kép 5.).
Mellékletek: 1. Korong nélkül formált, fekete, barna foltos edény (XXI. tábla 5., 17. kép 3.) állt közvetlenül
a koponya mögött. Enyhén kihajló pereme a szélén duzzadtabb, legnagyobb átmérője a has vonalá-
ban van, alja felé erőteljesen szűkül. Felületét agyagmáz fedi. Egyik oldalán a hasvonal felett 4–5
74
16. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 23. sír, 2: 24. sír,
3: 25. sír, 4–5: 26. sír, 6–7: 27. sír, 8: 28. sír, 9–10: 29. sír
Fig. 16
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 23, 2: grave 24., 3: grave 25, 4–5: grave 26, 6–7: grave 27,
8: grave 28, 9–10: grave 29
75
17. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 27. sír, 2: 40. sír, 3: 26. sír, 4: 45. sír
Fig. 17
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 27, 2: grave 40, 3: grave 26, 4: grave 45
benyomkodott pontkörös díszítés látható. M. 13,6 cm, pátm. 9 cm, fátm. 6,3 cm. 2. Trapéz alakú vas-
csat (XXI. tábla 3.) pecekkel a koponya irányában a jobb mellkas felső harmadában. 2,9×3,1 cm. 3.
Egyenes, egyélű vaskés töredékei (XXI. tábla 4.) a combcsontok és a lábszárcsontok közül. H. 9,3 cm,
76
18. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 60. sír, 2: 72. sír, 3: 74. sír, 4: 78. sír, 5: 73. sír
Fig. 18
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 60, 2: grave 72, 3: grave 74, 4: grave 78, 5: grave 73
77
sz. 1,2 cm. 4. Kívül sárga foltos, fekete törésű, korong nélkül készített kisebb edény kihajló perem-
töredéke a betöltésben. 1,5×2,3 cm. 5. Kívül téglaszínű, belül sárga felületű, fekete törésű, homokos
anyagú, belső felületén durvított, korongolt(?) edény oldaltöredéke befésült vízszintes vonalköteg-
gel díszítve (XXI. tábla 2.) a betöltésben. 3,8×2,3 cm. 6. Kívül szürke felületű, fekete törésű, korong
nélkül készített edény oldaltöredéke a sír északi végében. 2,8×2,3 cm. 7. Tyúk csontjai (s. scapula, d.
ulna, s. femur) a sír betöltésében.
27. sír (XXII. tábla 1., 16. kép 6.): T. É–D 355–175º. H. 231 cm, sz. 75 cm, m. 74-77 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sírgödörben hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (35–39 éves), europid (pamíri) típusú
férfi vázmaradványa feküdt 6-10 cm vastag betöltésen. A koponya előrebillent, a jobb lábszárcsont kissé elmoz-
dult. A nyesés alatt 54 cm mélyen koporsó foltja rajzolódott ki. H. 190 cm, sz. északon 50 cm, délen 40 cm. A
sír nyugati szélén az alsó 10 cm betöltésben kevés faszén-lenyomat volt megfigyelhető.
Mellékletek: 1. Négyzet metszetű, elhegyesedő végű vashuzal (XXII. tábla 2.), talán ár(?) az állkapocs jobb
oldala alatt K–Ny-i irányban. H. 5,1 cm. 2. Téglalap alakú vascsat töredéke (XXII. tábla 8.) a jobb
medence fölött, a csigolyák alatt. 3,3×2,6 cm. 3. Egyenes hátú, egyélű vaskés (XXII. tábla 9.)
a jobb medencelapát mellett, az alkar belső oldalánál. A nyélnyújtvány vége letört. A pengén és a
nyélnyújtványon vasoxiddal konzerválódott famaradvány van. H. 12,1 cm, sz. 1,4 cm, h. 5,6 cm. 4.
Vassarló (XXIII. tábla) a medence és a jobb térd közötti területen (16. kép 7.). Nyélnyúlványa a sír
nyugati oldalával párhuzamosan, hegye a keresztcsonton feküdt. A nyélnyúlványhoz tompaszögben
csatlakozik a nyak, amely egyenletes íveléssel megy át a pengébe. A penge felső fele egyenesen fut
a csúcsig. A téglalap keresztmetszetű nyélnyújtvány egyik oldalán, az alsó 7 cm hosszon vasoxiddal
konzerválódott falenyomat van. H. 34 cm, ebből a nyélrész 11,9 cm, sz. 2,3 cm. 5. Téglalap alakú
vascsat (XXII. tábla 6.) a bal medence alsó csücske alól. 3,3×2,9 cm. 6. Szürkésfehér kis kovaszilánk
(XXII. tábla 7.) a bal combcsont belső oldalánál. 1,9×1,6 cm. 7. Sárga felületű, külső felületén sárga-
fekete foltos, kevés nagyobb kerámiazúzalékkal soványított, kissé homokos anyagú, korong nélkül
készített, enyhén kihajló peremű, vállban öblösödő, vágott aljú edény (XXII. tábla 3., 17. kép 1.) a bal
lábcsontok külső oldalánál. M. 18,6 cm, pátm. 9,8 cm, fátm. 8 cm. 8. Kerek átmetszetű vastárgy töre-
déke (XXII. tábla 5.) – talán csatpecek – a betöltésében. H. 2,8 cm. 9. Piros festékrög(?), talán okker
a váz felszedése után a sír középvonalában, annak északi végén. 2,5×2×1,5 cm. 10. Fekete, korongolt,
jó anyagú, bikónikus orsógomb negyede (XXII. tábla 4.) a betöltésében. Egyik csonkakúpján bekar-
colt kettős vonal, a másikon 2-2 bekarcolt vonal közé karcolt kettős cikkcakk díszíti. M. 1,6 cm. 11.
Világos téglaszínű külső felületű, fekete törésű, korong nélkül készített edény apró, kopott oldaltöre-
déke a koporsón kívül, a jobb combcsont közepének vonalában. 1,6×2 cm. 12. Juh femurja és patellája
a koponya mögött, attól 20 cm-re.
28. sír (XXI. tábla 7., 16. kép 8.): T. É–D 350–170º. H. 222 cm, sz. 64-68 cm, m. 35-43 cm. A téglalap alapraj-
zú, északi végén lekerekített sarkú, déli végén íves kialakítású sírban maturus (50–59 éves) mongolid nő ha-
nyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű vázmaradványa került elő. A koponya a bal oldalán feküdt, az alkarcsontok a
helyükről elmozdultak (állatjárat?). A jobb láb kissé térdben meghajlítva feküdt.
Melléklet: 1. Téglalap alakú vascsat (XXI. tábla 6.) keletre néző pecekkel a jobb medencelapáton. 4,4×3,2 cm.
29. sír (XXIV. tábla 1., 16. kép 10.): T. É–D 349–169º. H. 235 cm, sz. 72-84 cm, m. 39-45 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban egy juvenis (18–20 éves) férfi(?) hanyatt, nyújtott helyzetben fekvő vázmaradvá
nya került elő 4-5 cm vastag betöltésen. A koponya kissé jobbra és előre billent, a jobb alkarcsont elmozdult
(állatjárat). A jobb lábcsont térdben kissé meghajlítva „csámpásan” befelé fordult. A váz helyzete koporsóra
utal, felszedése után a váz alatt egy 145×42 cm-es ovális, 1–2 cm vastag kevert réteg (koporsó?) látszódott.
Mellékletek: 1. Fekete, gyenge kivitelű, bikónikus orsógomb töredékei (XXIV. tábla 9.) a koponya mögött, az
elcsúszott szegycsont alatt. A törése felett és alatt, valamint a tetejénél és aljánál egy-egy ferde rovát-
kákból álló, körbefutó díszítősor van. M. 3,6 cm, átm. 3,6-3,8 cm. 2. Téglalap alakú vascsat töredékei
(XXIV. tábla 10–11.) a koponyától balra, az elcsúszott alkarcsont északi végénél, valamint a bal me-
dencelapát felső szélénél. 2,8×kb. 3,8 cm. 3. Aranyozott bronz fülbevaló (XXIV. tábla 4.) a koponya
78
alatt kb. 3 cm-re. Karikája kör keresztmetszetű bronzhuzalból hajlított, nyitott, külső oldalához négy
kisebb gömböt, azok alá egy nagyobb gömböt forrasztottak. A karika átm. 2,1 cm, a kisebb gömbök
átm. 0,24 cm, a nagyobb gömb átm. 0,4 cm. 4. Szarvasmarha lapockából (scapula) kivágott, téglalap
alakú tarsolyzáró (XXIV. tábla 2.) – valószínűleg másodlagos helyzetben – a koponyaalap vonalá-
ban, a koponya bal oldala mellett, díszített oldalával fölfelé (16. kép 9.). Peremén körben ferde rovát-
kolások, ezen belül karcolt téglalap van, középen 3×5 pont-kördísz ferde vonalakkal „láncba kötve”.
Tövise (spina) felfelé álló részét három helyen átfúrták. 6,3×2,8 cm, v. 1,1 cm, a lyukak körmérete
5-6 mm. 5. Vékony bronz huzalkarika (XXIV. tábla 3.) két töredéke a jobb kézfej helyén. H. 1,4, il-
letve 0,6 cm. 6. Pontosan nem meghatározható nyugat-európai ezüstpénz töredéke (XXIV. tábla 5.,
12.) a jobb kézfej helyén. Átm: 0,7-0,8 cm. 7. Egyenes, egyélű vaskés(?) töredéke (XXIV. tábla 8.) a
bal térd csontjai alatt. A penge végének egyik oldalán vasoxiddal konzerválódott nagyobb textilma-
radvány, a másik oldalon keresztirányú farostmaradék látható. Valószínűleg ugyanennek a késnek a
nyélnyújtványa (XXIV. tábla 7.) a bal boka alatt. H. 13 cm, sz. 1,6 cm. 8. Adultus sertés medence-
csontja (pelvis) a koponya mögött kb. 10 cm-re. 9. Három darab fekete, kívül-belül sárga foltos, ko-
rong nélkül készített, kopott oldaltöredék a felkarcsont külső oldalánál, a középvonalában, illetve a
sírföldben.
30. sír (XXV. tábla 1., 19. kép 1.): T. É–D 358–178º. H. 198 cm, sz. 65-72 cm, m. 32-39 cm. A téglalap alapraj
zú, lekerekített sarkú sírban egy Inf. II. (10–12 éves) gyerek hanyatt fekvő, nyújtott testhelyzetű vázmaradvá-
nya feküdt 2-3 cm vastag betöltésen. Mindkét karjának csontjai és a deréktáji rész elmozdult (állatjárat/boly-
gatás?).
Mellékletek: 1. Téglalap alakú vascsat (XXV. tábla 3.) a jobb comb felső végének belső oldalánál, pecekkel
keleti irányban. 4,8×3,8 cm. 2. Lapos keresztmetszetű vashuzal (vasár?) (XXV. tábla 2.) a bal alkar
alsó végénél. H. 5 cm. 3. Egyenes hátú, kissé ívelt pengéjű, egyélű vaskés (XXV. tábla 4.) a bal comb-
csont felső végének külső oldalánál, heggyel a láb felé. Mindkét oldalán vasoxiddal konzerválódott
bőr(?)tok maradványai látszanak. H. 10,2 cm, sz. 1,5 cm. Nyélnyújtvány h. 3,9 cm. 4. Subadultus ser-
tés comb- és csigolya(humerus)maradványa a sír végében fekvő lábfej csontjai és a lábszárcsontok
vége között. Marmag. 74,5 cm.
31. sír (XXV. tábla 5., 19. kép 2.): T. É–D 356–176º. H. 180 cm, sz. 70 cm, m. 12-20 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sírban egy maturus (50–59 éves), europid nő hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű vázmaradványa
került elő 2-3 cm vastag betöltésen. Már a nyesési szinten előkerültek a csontok. A koponya kissé balra fordult,
a nyak tájékát állatjárat bolygatta meg. A bal kézcsontok a medencelapáton feküdtek. A lábcsontok helyzete
alapján csizma lehetett rajta.
Mellékletek: 1. Barnásfekete, korong nélkül készített edény agyonkopott töredékei a jobb kéznél, illetve a be-
töltésben. 1,1×1,6 cm, illetve 1,8×0,7 cm. 2. Tyúk s.-d. femurja a betöltésében.
32. sír (XXV. tábla 6., 19. kép 3.): T. É–D 347–167º. H. 210 cm, sz. 80 cm, m. 14-18 cm. A téglalap alaprajzú,
északi végén íves végű, déli végén szögletes sarkú sírban egy adultus (30–39 éves) nő hanyatt fekvő, nyújtott
helyzetű vázmaradványa feküdt 3-4 cm vastag betöltésen. Koponyáját a szántás erősen megrongálta. Karcsont-
jai szorosan a bordák mellett feküdtek – koporsós temetkezés volt. A sír négy sarkán egy-egy 8-10 cm mély ke-
rek gödröt bontottunk ki, melyek a rengeteg állatjárat miatt bizonytalanul jelentkeztek (19. kép 4.).
Mellékletek: 1. Két darab szürke, kopott, korong nélkül készített kerámiatöredék a bal térdnél a sírföldben.
2,6×1,9 cm, illetve 2×2,1 cm. 2. Adultus juh fél combcsontja (humerus és pubis) a jobb comb külső
oldala táján, a sír alja alatt, állatjáratból. 3. Tyúk s.-d. femurja, s. pelvis-e és d. tibiotarsus-a a sír be-
töltésében.
33. sír (XXV. tábla 9., 19. kép 5.): T. É–D 353–173º. H. 223 cm, sz. 67-76 cm, m. 34-40 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú, a koponya felé kissé szélesedő sírgödörben hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (35–
39 éves), europo-mongolid jellegű (turanid-x típusú) nő vázmaradványa került elő 8-10 cm vastag betöltésen.
79
19. kép
Nyíregyháza–
Oros, Nyulaska,
Szék-dűlő
1: 30. sír, 2: 31. sír, 3–4: 32. sír, 5: 33. sír, 6: 34. sír, 7: 35. sír, 8: 37. sír, 9: 39. sír
Fig. 19
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 30, 2: grave 31, 3–4: grave 32, 5: grave 33, 6: grave 34,
7: grave 35, 8: grave 37, 9: grave 39
80
A nyesett felszín alatt 15-20 cm mélységben kissé szabálytalan alakú foltként jelentkezett a koporsó elszínező
dése. H. 195 cm, sz. 60 cm.
Mellékletek: 1. Négyszögű, lecsapott élű, égszínkék üveggyöngy (XXV. tábla 7., 8. kép 12.) a homlokcsont fe-
lett 5 cm-re a betöltésben. 0,8×0,6×0,6 cm. 2. Középen átfúrt kerek bronzlemez (XXV. tábla 8.) az áll-
kapocs jobb oldalán. Átm. 2,1 cm. 3. Tyúk koponyatöredéke, s. femurja és tibiája a jobb lábszárcsont
belső oldalán, középtájon. 4. Három darab cseréptöredék a váz felett a sírföldben.
34. sír (XXVI. tábla 1., 19. kép 6.): T. É–D 355–170º. H. 246 cm, sz. 88 cm, m. 31-43 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban egy senium (60-x éves), mongolid jellegű férfi robusztus vázmaradványa került elő
erősen bolygatva. Csak a lábcsontok maradtak in situ.
Mellékletek: 1. Egyenes, egyélű vaskés (XXVI. tábla 2.) a sír közepe táján, a kulcscsont, lapockatöredék és két
csigolya társaságában. H. 15,2 cm, sz. 1,6 cm.39 2. Juvenis sertés humerusa a betöltésben.
35. sír (XXVI. tábla 4., 19. kép 7.): T. É–D 357–177º. H. 228 cm, sz. 80-84 cm, m. 19-23 cm. A téglalap alapraj
zú sírban egy juvenis (18/20–22 éves) mongolid jellegű férfi(?) hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű vázát a talajla-
zító a bal váll és a jobb medence vonalában megrongálta.
Mellékletek: 1. Négyszögletes vascsat töredékei (XXVI. tábla 3.) a sír különböző részeiből. A töredékek h. 2,5
cm, 2,2 cm, 2,2 cm. 2. Juvenis sertés humerusa a betöltésben.
36. sír (XXVI. tábla 7.): T. É–D 0–180º. H. 146 cm, sz. 72 cm, m. 15 cm. Téglalap alaprajzú, lekerekített sarkú
sírgödör emberi maradvány nélkül.
Melléklet: 1. Egy lófog a betöltésben.
37. sír (XXVI. tábla 6., 19. kép 8.): T. É–D 358–178º. Megfigyelhető sírfolt nélkül, a nyesési szinten hanyatt
fekvő, nyújtott helyzetű, Inf. I. (5–6 éves) gyerek váza. Koponyáját és felsőtestét a szántás, illetve a gép elhúz-
ta. In situ a medence és a lábcsontok maradtak meg.
Szórvány: 1. Barnásszürke, szemcsés, lassú korongon készített edény oldaltöredéke a sír környékén. 2,8×
1,6 cm.
38. sír (XXVII. tábla 1.): T. É–D 356–176º. H. 224 cm, sz. 78 cm, m. 16 cm. A téglalap alaprajzú, lekerekített
sarkú sír déli végében egy adultus(?) nő(?) bal sarokcsontja került elő.
Melléklet: 1. Fekete, korong nélkül készített, durva kivitelű bögre kihajló peremtöredéke és egy apró, kopott
nyaktöredéke a betöltésben. 2,4×5,1 cm, illetve 2,2×1,2 cm.
Szórvány: 2. Fekete, lassú korongon készített, kissé homokos anyagú edény oldaltöredéke az alsó harmadból a
sír környékén. 3,5×4,2 cm.
39. sír (XXVII. tábla 2., 19. kép 9.): T. É–D 351–171º. H. 208 cm, sz. 71-78 cm, m. 28-34 cm. A téglalap
alaprajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (30–35 éves), mongolid jellegű
(szajáni-x típusú) nő vázmaradványa volt. A koponya a bal oldalán feküdt. A mellkasi rész hiányos: rabolt vagy
állatjáratok bolygatták. A deréktól lefelé, a jelentkezési szint alatt 23 cm-rel sikerült megfigyelnünk a koporsó
42 cm széles, lekerekített sarkú foltját.40
Mellékletek: 1. Sárgás felületű, szürke, homokos anyagú, korongolt orsókarika (XXVII. tábla 3.) a bal alkar-
csont közepének vonalában kb. a koporsó szélénél. Átm. 4,1 cm, v. 0,7 cm, 15,74 g. 2. Ovális vas-
csat(?)íves töredéke a keresztcsont alsó végénél. H. 1,2 cm. 3. Juvenis sertés humerusa és femurja a
jobb lábszár alsó végénél és a lábfejnél.
39
Restaurálásnál a hegye eltűnt.
40
A lábfej állása alapján az ásatók csizma egykori meglétére gondoltak.
81
20. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 40. sír, 2: 41. sír, 3: 42. sír, 4: 43. sír, 5: 44. sír, 6: 60. sír, 7: 61. sír,
8: 62. sír, 9: 63. sír
Fig. 20
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 40, 2: grave 41, 3: grave 42, 4: grave 43, 5: grave 44,
6: grave 60, 7: grave 61, 8: grave 62, 9: grave 63
82
40. sír (XXVII. tábla 6., 20. kép 1.): T. É–D 350–170º. H. 213 cm, sz. 68-82 cm, m. 30-32 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban egy hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (30–39 éves), mongolid jellegű
(szajáni-x típusú) nő, valamint egy Inf. I. (2–3 éves) gyermek vázmaradványa feküdt 1-2 cm vastag betöltésen.
Mellékletek: 1. Sárga foltos, nagyobb kerámiazúzalékkal soványított anyagú, kihajló peremű, középen öblösö-
dő, enyhén profilált aljú, korong nélkül készített fekete bögre (XXVII. tábla 5., 17. kép 2.) állt a bal
vállnál. Alján egy 4 cm átmérőjű kerek lyuk van, pereme még a sírba tétel előtt kicsorbult. M. 13,1
cm, pátm. 8,3 cm, fátm. 6,4 cm. 2. Trapéz alakú vascsat (XXVII. tábla 4.) a medence alól. 3,5×3 cm.
41. sír (XXVIII. tábla 1., 20. kép 2.): T. É–D 349–169º. H. 225 cm, sz. 68-79 cm, m. 18-21 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (40–45 éves), europid–mongolid jelle-
gű (turanid típusú) férfi vázmaradványa feküdt. A nyeséstől számítva 5 cm mélységben, a koponya felé széle-
sedő koporsó foltját figyeltük meg. H. 213 cm, sz. 45-55 cm. Valószínűleg rabolt sír: a koponya a jobb oldalán
feküdt, a mellkas csontjait össze-vissza hajigálták, a láb is elcsúszott. A sír két végében 25-28 cm széles és a
sírgödör teljes szélességében látható sekély mélységű gödör húzódott.
Melléklet: 1. Juh humerusa a bal lábfej külső oldalától 15-20 cm-re, a koporsón kívül.
42. sír (XXVIII. tábla 2., 20. kép 3.): T. É–D 352–172º. H. 165 cm, sz. 54 cm, m. 9-14 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, Inf. II. (8–10 éves) gyerek vázmaradványa feküdt. A
koponyát és a jobb mellkast kiszántották. A bal kézcsontok a medencén feküdtek.
43. sír (XXVIII. tábla 3., 20. kép 4.): T. É–D 355–175º. H. 230 cm, sz. 65-68 cm. m. 36-38 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (23–25 éves), enyhe mongolid jelleggel
bíró europid (crB) típusú nő vázmaradványa. A nyesés alatt 25-30 cm mélységben kirajzolódott a koporsó kör
vonala. H. 210 cm, sz. 57 cm. A koponya a bal oldalára fordult. A bal karcsont a medencelapát alatt feküdt. A
sír északi végében, a sarkokban egy-egy 28 cm átmérőjű, 1-2 cm mély gödröt bontottunk ki.
Mellékletek: 1. Négyszögletes vascsat (XXVIII. tábla 5.) a bal medencelapát felső szélénél. 2,9×2,9 cm. 2. Ju
venis sertés csontjai (costae, femur) a sír betöltésében. 3. Szürke, vékony falú, korongolt(?) edény ko
pott kis oldaltöredéke a betöltésében. 2,6×1,8 cm.
44. sír (XXVIII. tábla 4., 20. kép 5.): T. É–D 0–180º. H. 208 cm, sz. 68-75 cm. m. 41-42 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (25–30 éves), europid típusú (gr. med-x),
mongolid jellegekkel rendelkező nő vázmaradványa került elő. A nyesett felszín alatt 24 cm mélységben rajzo-
lódott ki a koporsó elszíneződése. H. 203 cm, sz. 65 cm. A mellkas csontjai kissé összenyomódva, a karcsontok
enyhén széttárva kerültek elő.
Mellékletek: 1. Adultus juh humerusa a bal lábszárcsont közepén, keresztben. Marmag. 60 cm. 2. Pontosan nem
meghatározható állatcsontok a lábszárcsontok között középtájon.
45. sír (XXIX. tábla 1.): T. É–D, 0–180º. H. 139 cm, sz. 66 cm, m. 30 cm. A téglalap alaprajzú, lekerekített sar-
kú sír északi vége íves kialakítású. Mindössze pár apró csonttöredék maradt a vázból.
Mellékletek: 1. Fekete foltos, sárga felületű, fekete törésű, jó kidolgozású, korong nélkül készített, enyhén ki-
hajló peremű, vállban öblösödő edény (XXIX. tábla 2., 17. kép 4.) a sír déli végében. M. 20,7 cm,
pátm. 8,8 cm, fátm. 7,4-7,8 cm. 2. Juvenis juh humerusa a sír északi harmadának közepén, 5 cm mé-
lyen. 3. Inf. sertés csonttöredéke (d. dp4 sup.) ugyanott.
60. sír (XXIX. tábla 3., 20. kép 6.): T. É–D 359–179º. H. 252 cm, sz. 74 cm, m. 46-47 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, erős testalkatú, adultus (30–39 éves), enyhe és kevés
mongolid jelleggel rendelkező europid nő vázmaradványa feküdt. A nyesett felszín alatt 5-10 cm mélységben
koporsó(?) elszíneződését figyeltük meg. H. 185 cm, sz. 58 cm. A gerincoszlop alsó része hiányos volt.
83
Mellékletek: 1. Íves oldalú, szögletes vascsat töredékei (XXIX. tábla 4.) a jobb medencelapát felső szélénél.
3,6×3,4 cm. 2. Fekete, kívül szürke foltos felületű, belsejében drapp, kevés kerámiazúzalékkal sová-
nyított, korong nélkül készített, kihajló peremű, vállánál öblösödő, vágott aljú edény (XXX. tábla 1.,
18. kép 1.) állt a jobb boka külső oldalánál. Pereme belül kb. 3-4 mm széles sávban fekete, eltérően
az edény belsejének drapp színétől. Az alja igen durva kidolgozású, az alj szélén körben 1,5 cm szé-
lességben mintegy „rákenték” az agyagot. M. 16,6 cm, pátm. 11,4 cm, fátm. 8,5 cm. 3. Eldolgozott
külső felületű, szürke, külső-belső felületén világosabb, sötétebb törésű, korong nélkül készített edény
enyhén íves, vastagabb oldalfalából faragott orsókarika (XXIX. tábla 5.) a bal sarokcsont belső oldala
mellett. Egyik oldalának szélei erősen kopottak. Átm. 4×4,2 cm, v. 1,1 cm, 23,02 g. 4. Sertés csigo-
lyája a koponya mögött, a sírgödör alja felett 8-10 cm-rel.
61. sír (XXX. tábla 2., 20. kép 7.): T. É–D 358–178º. H. 246 cm, sz. 75 cm, m. 29-31 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (40–50 éves), europid–mongolid jellegű
(turanid típusú) férfi41 vázmaradványa került elő 10 cm vastag betöltésen. A csontok helyzete alapján koporsó-
ban temethettek. A láb környékén a betöltésben faszén lenyomatokat lehetett megfigyelni.
Mellékletek: 1. Íves oldalú, négyszögletes vascsat (XXX. tábla 5.) a jobb medencelapát peremén. Csuklós ré-
szét vasoxiddal konzerválódott bőrmaradvány fedi. 3,4×3,7 cm. 2. Vaskarika (XXX. tábla 6.) ferdén
a bal medence szeméremcsonti részén. Felületét vasoxiddal konzerválódott bőrmaradvány fedi. Átm.
5 cm. 3. Egyenes pengéjű vaskés (XXX. tábla 4.) a bal medence és a kézfej között. Hegye hiányzik.
Rövid nyélnyúlványán mindkét oldalán famaradványok látszanak. A nyélnyúlvány egyik élén egy
íves „kiemelkedés” van (kerek vas szegecsfej?), amely talán a késtok függesztőfüle lehetett. H. 14,3
cm, ebből a penge 12,1 cm, a penge sz. 1,6 cm. 4. Kívül-belül szürke felületű, fekete törésű, kevés
kerámiazúzalékkal soványított anyagú, vékony falú, igen durva kidolgozású, kihajló peremű, össze-
roppant edény apró töredékei a bal lábfejtől délre. Maradványait rágcsálók húzták szét. 5. Sertéscsi-
golya a betöltésében.
62. sír (XXX. tábla 3., 20. kép 8.): T. É–D 340–160º. H. 212 cm, sz. 90 cm, m. 22-29 cm. A téglalap alaprajzú,
íves végű sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (35–39 éves), enyhe mongolid jelleggel rendelkező
europid típusú nő vázmaradványa feküdt. A mellkasi részt állatjáratok erősen megbolygatták: ezek a csontok a
sírban szerteszét hevertek.
Mellékletek: 1. Juvenis sertés csontjai (scapula és humerus) a koponya bal oldalánál. 2. Teknőspáncél apró tö-
redékei ezektől 10 cm-re északkeletre.
63. sír (XXXI. tábla 1., 20. kép 9.): T. É–D 355–175º. H. <150 cm, sz. 68 cm, m. 11-18 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, Inf. II. (12–13 éves) gyerek vázmaradványa került
elő. A felsőtestet – a medencétől fölfelé – kiszántották. A jobb kéz csontjai a medencén feküdtek.
Mellékletek: 1. Egyélű, íves pengéjű sarló pengéjének három töredéke (XXXI. tábla 2.) a bal alkar helyén, a
bal comb felső végénél és a kézfej belső oldalán.42 H. 10,2+8,2 cm, sz. 1,9 cm. 2. Subadultus sertés
humerusa a lábszárcsont alsó felén keresztben. Marmag. 65,2 cm.
64. sír (XXXI. tábla 3.): T. É–D 8–188º. H. 240 cm, sz. 90-99 cm, m. 14-20 cm. A téglalap alaprajzú, lekerekí-
tett sarkú gödör üresnek bizonyult.
65. sír (XXXII. tábla 1., 21. kép 1.): T. É–D 353–173º. H. 218 cm, sz. 80 cm, m. 64-68 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban egy senium (60-x éves) europid (pamiri-x) nő hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű
vázmaradványát találtuk. A nyesett felület alatt 14-22 cm mélységben koporsó foltja jelentkezett. H. 195 cm,
41
A medence és a láb állása inkább nőre utalt, a koponya azonban nagyon férfias.
42
A legkisebb töredék hozzátartozása kérdéses.
84
21. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 65. sír, 2: 66. sír, 3: 67. sír, 4: 68. sír, 5: 69. sír, 6: 70. sír, 7: 71. sír,
8: 72. sír, 9: 73. sír
Fig. 21
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 65, 2: grave 66, 3: grave 67, 4: grave 68, 5: grave 69,
6: grave 70, 7: grave 71, 8: grave 72, 9: grave 73
85
sz. 55 cm. 40 cm mélységben nagyobb mennyiségű faszén került elő a medence feletti részen. A koponya kissé
balra fordult, mindkét lábszárcsont kissé elcsúszott.
Mellékletek: 1. Kívül-belül téglaszínű, fekete törésű, peremén belül 1,5 cm szélesen fekete, kevés kerámiazúza-
lékkal soványított, korong nélkül készített, eldolgozott felületű, vastag falú, kihajló peremű, vállban
öblösödő, enyhén profilált talpú edény töredékei a betöltésben. 2. Barna külső felületű, fekete törésű,
homokos anyagú, omlékony, korong nélkül készített edény kissé elvékonyodó, kihajló pereme és ol-
daltöredéke. 2,5×2 cm, 3×3,7 cm. 3. Szürke külső felületű, fekete törésű, homokos anyagú, omlékony,
korong nélkül készített edény kopott oldaltöredéke. 3,5×2,3 cm. 4. Szürke, homokos anyagú, korong
nélkül készített edény kisebb oldaltöredéke. 2,8×2,1 cm. 5. Sárga, homokos anyagú, korong nélkül
készített edény puha anyagú oldaltöredéke. 4×2,4 cm. 6. Íves oldalú, trapéz alakú vascsat (XXXII.
tábla 3.) a jobb combcsont közepe alatt. 4,3×3,7 cm. 7. Íves vastöredék (8 alakú láncszem töredé-
ke?) (XXXII. tábla 2.) a betöltésében. 2,7×1 cm. 8. Subadultus sertés csontjai (2 vert. lumbalis db, d.
humerus) a koporsó déli végében.
66. sír (XXXIII. tábla 3., 21. kép 2.): T. É–D 358–178º. H. 254 cm, sz. 83-93 cm, m. 48-55 cm. A téglalap
alaprajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, senium (60-x éves), europid (crA-x) férfi
csontváza került elő. A koponya a bal oldalára fordult, a karcsontok kissé széttárva, a bal lábszárcsont elmoz-
dulva feküdt.
Mellékletek: 1. Kör keresztmetszetű vaskarika (XXXIII. tábla 6.) a jobb mellkas alsó szélénél. Átm. 5,7-5,8 cm.
2. Téglalap átmetszetű, kissé íves, végén kampóba hajlított vaspánt (XXXIII. tábla 1.) a bal kézfej
nél. Az íves részen kerek „kidudorodás” van (talán csiholó töredéke?). H. 3,5 cm, sz. 0,6 cm. 3. Egye-
nes, egyélű vaskés (XXXIII. tábla 5.) a bal combcsont felső végének külső oldalánál, élével kifelé,
nyélnyúlványával a koponya felé. Hegye letörött. H. 15,7 cm, ebből a nyélnyúlvány 4,4 cm, rajta
famaradványokkal. Sz. 1,5 cm. 4. Trapéz alakú vascsat (XXXIII. tábla 2.) a bal lábszár alsó végénél.
3,4×4 cm. 5. Téglalap alakú vascsat (XXXIII. tábla 4.) a bal lábszártól kifelé 10-15 cm-re. 5,4×3,6
cm. 6. Apró cseréptöredékek a betöltésben, melyek a mosásnál elporladtak. 7. Juvenis sertés csontjai
(humerus és scapula) a betöltésben.
67. sír (XXXII. tábla 4., 21. kép 3.): T. É–D 350–170º. H. 194 cm, sz. 70-78 cm, m. 32-33 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban egy Inf. I. (2–3 éves) gyerek bolygatott vázának maradványai kerültek elő. A
nyesett felszín alatt 11 cm mélységben jelentkezett a koporsó elszíneződése. H. 173 cm, sz. 58 cm. A gödör
északi vége 50 cm hosszan „üres” volt. A gyerek koponyája a gödör közepe táján feküdt kissé a bal oldalára
fordulva. A bal felkarcsont és a két lábcsont maradt meg.
68. sír (XXXIV. tábla 1., 21. kép 4.): T. É–D 358–178º. H. 226 cm, sz. 95 cm, m. 44-47 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (35–39 éves), europo–mongolid (turanid-x)
férfi vázmaradványa feküdt átlósan. A nyesett felszín alatt 15-20 cm mélységben kirajzolódott a koporsó betöl-
tése. H. 208 cm, sz. 63 cm.
Mellékletek: 1. Négyszögletes vascsat (XXXIV. tábla 3.) a bal medencelapáton, peckével nyugatra. Felületéhez
vasoxiddal konzerválódott textilmaradvány tapadt. 3×3,5 cm. 2. Egyenes vaslamella (XXXIV. táb-
la 2.) keresztben a bal combcsont felső végénél. Rövidebb végeinek közepén egy-egy lyuk látszik, a
hosszú oldalak mentén 2×2-2×2 lyuk van. Egyik oldalán vasoxiddal konzerválódott textilmaradvány
van. H. 8,1 cm, sz. 4 cm. 3. Juvenis sertés csontja (d. pelvis) a sír déli végében, a gödör szélétől 25
cm-re. 4. Sárga külső, drapp belső felületű, fekete törésű, korong nélkül készített edény kisebb oldal
töredéke a sír északkeleti részén, a váll magasságában, a koporsón kívül, a nyesés alatt 10-15 cm
mélységben. 3,1×2,6 cm.
86
69. sír (XXXIV. tábla 6., 21. kép 5.): T. É–D 3–183º. H. 233 cm, sz. a koponyánál 90, a lábnál 74 cm, m. 32-36
cm. A téglalap alaprajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (23–25 éves), euro-
pid típusú nő vázmaradványa került elő.
Mellékletek: 1. Fekete, korongolt, bikónikus orsógomb két kisebb töredéke (XXXIV. tábla 4.) a betöltésben. A
lyuk körüli részt bevagdalták, oldalán körbefutó, mélyen metszett vonalakkal, illetve a szélén egy kör-
befutó, mélyen karcolt hullámvonalköteggel díszítették. M. 1,5 cm. 2. Vascsat töredékei (XXXIV. táb-
la 5.) a medence alatt, a szeméremcsont előtt, a combcsontok közt. 3. Szürke külső felületű, téglaszínű
törésű, homokos anyagú, korong nélkül készített edény kopott kis oldaltöredéke bontás közben. Mé-
retei: 1,8×1,2 cm. 4. Téglaszínű külső-belső felületű, fekete törésű, homokos anyagú, korong nélkül
készített, vékony falú edény kopott kis oldaltöredéke a sír betöltéséből. Méretei: 1,5×2,2 cm. 5. Sárga
foltos, fekete, homokos anyagú, korong nélkül készített, vékony falú edény kopott kis oldaltöredéke
rágcsáló fognyomaival a betöltésben. 1,9×1,2 cm. 6. Sertés humerusa a koponya mögött, a sír szélénél.
70. sír (XXXII. tábla 5., 21. kép 6.): T. É–D 357–177º. H. 216 cm, sz. 72-73 cm, m. 39-40 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (40–50 éves) mongolid (szajáni-x) nő
vázmaradványa feküdt. A nyesés szintje alatt 28 cm-re kirajzolódott a koporsó foltjának részlete. Sz. 52 cm. A
váz mellkasának felső része, valamint bal alkarcsontja hiányzott.
Mellékletek: 1. A vázcsontok felszedése során a bal combnyaknál szerves anyag került elő, amely a csontra is
rátapadt és fekete elszíneződött rétegben jelentkezett. 2. Juh scapula a betöltésben. 3. Téglaszínű kül-
ső felületű, fekete törésű, homokos anyagú, korong nélkül készített edény töredezett, kopott, kissé
íves oldaltöredéke az alj indításával a sír nyugati szélétől 10 cm-re, a síron kívül. 7,5×3,9 cm.
71. sír (XXXV. tábla 1., 21. kép 7.): T. É–D 357–177º. H. 251 cm, sz. 87-94 cm, m. 35-37 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban egy hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, senium (60-x éves) nő vázmaradványa ke-
rült elő. Mellkasa és bal felkarja hiányzott, a bal lapocka a töredékes koponya felett került elő. A nyesett felszín
től 21-25 cm mélységben jelentkezett a koporsó foltja. H. 210 cm, sz. 62 cm.
Melléklet: 1. Vascsat töredéke (XXXV. tábla 2.) a jobb combcsont közepének belső oldalánál. H. 2,9 cm.
72. sír (XXXVI. tábla 1., 21. kép 8.): É–D 350–170º. H. 228 cm, sz. 67-77 cm, m. 61-64 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, juvenis (16–18 éves), vékony csontozatú, mongo-
lid jellegekkel rendelkező fiatal europid (gr. med-x) vázmaradványa került elő. A koponya erősen előrebukott.
Mindkét kar igen szorosan a bordák mellett, a bal felkarcsont a mellkason feküdt. A nyesési szint alatt 44 cm
mélyen jelentkezett a koporsó sárga-szürke betöltése. H. 126 cm, sz. 40 cm.
Mellékletek: 1. Kevés faszén a bal oldalon, a combcsont táján szétszórtan. 2. Kívül fekete foltos, kívül-belül
drapp felületű, fekete törésű, nagy szemcséjű kerámiazúzalékkal soványított, tojás testű, kihajló pere-
mű, vágott aljú edény (XXXVI. tábla 9., 18. kép 2.) állt a koponya bal oldala mellett. Pereme törede-
zett, felülete mázzal fedett. Pátm. 9,7 cm, m. 19,9 cm, fátm. 7,5 cm. 3–5. Üveggyöngyök a nyakcsigo-
lyák alatt, a jobb bordák között (XXXVI. tábla 5–6., 8. kép 8–10., 13–14.): 2 db sárga és egy fekete
opak apró gömbölyű, és 2 db vízzöld átlátszó dinnyemag alakú példány bronz fűzőhengerrel (h. 1,3
cm, sz. 1 cm), valamint egy sötétzöld üveggyöngy töredékei.43 6. Egy szem vízzöld, átlátszó, dinnye-
mag alakú üveggyöngy (XXXVI. tábla 5.) bronz fűzőhengerrel a betöltésben. 1×1 cm. 7. Kerek, lapos
szemekből összefűzött vaslánc töredéke (XXXVI. tábla 8.) az áll alatt, illetve a bal mellkas alsó szélé-
nél. 4×1,7 cm, 1,5×1,4 cm, 3,5×1,4 cm. 8. Íves oldalú, trapéz alakú vascsat (XXXVI. tábla 4.) a jobb
medence külső oldalánál, a kézfejnél. 3×3,2 cm. 9. Korong nélkül készített, fekete, bikónikus orsó-
gomb (XXXVI. tábla 7.) a bal kar helyén, kb. a felkar vége felé. Ragasztott, apró hiányokkal. M. 2,5
cm, átm. 2,7 cm, 14,47 g. 10–11. Gímszarvas agancsából faragott két darab vékony lemez feküdt egy-
máson a comb között, középtájon, a sír tengelyére merőlegesen, 5-6 cm vastag betöltésen (XXXVI.
tábla 2–3.). A bekarcolt fonatmintával díszített, hosszában enyhén domború csontlap (XXXVI. tábla
43
A zöld töredékek és az egyik apró sárga gyöngy a restaurálás során porrá omlott.
87
2.) előlappal felfelé feküdt. Az alatta lévő lemez az előzőhöz hasonlóan kissé íves, belső oldalát há-
rom karcolt, koncentrikus körök között bekarcolt, keretelt, két sraffozott téglalap díszíti (XXXVI. táb-
la 3.). Hátlapjuk irdalt, oldalaik és széleik sérültek, részben hiányosak. 7,4×1,5 cm. 12. Subadultus
juh femurja a koponya mögött. Marmag. 64,2 cm. 13. Kerámiatöredék a bal medence külső oldalánál.
73. sír (XXXV. tábla 4., 21. kép 9.): T. É–D 345–165º. H. 138 cm, sz. 55-58 cm, m. 49 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, Inf. I. (3–4 éves) gyerek váza feküdt. A koponya
a jobb oldalára billent. A csontok többsége elenyészett, csak a jobb comb és a két lábszár maradt meg. A nye-
sett felszín alatt 23 cm mélységben kirajzolódott a koporsó foltja. A teknős aljú koporsó fala meredek, alja felé
ívesen szűkült. H. 103 cm, sz. 32 cm.
Mellékletek: 1. Fekete, helyenként sárga foltos, elsimított felületű, kevés apró kerámiazúzalékkal soványított,
korong nélkül készített, vágott aljú edény (XXXV. tábla 5., 18. kép 5.) feküdt az oldalán, a koponya
mögött, a koporsón kívül, szájával nyugatra. Kissé kihajló pereme egy helyen csorba, vállban öblösö-
dő, felülete mázzal fedett. M. 13,8 cm, pátm. 9,2 cm, fátm. 7,2 cm. 2. Subadultus sertés humerusa a
gyerekkoponya és az edény között. Marmag. 66,8 cm. 3. Kevés bronzkorróziót figyeltünk meg a ko-
ponya arc előtti részénél. 4. Sárga külső felületű, fekete törésű, homokos anyagú, korong nélkül ké-
szített edény apró, kopott oldaltöredéke a betöltésben. 1,7×1,7 cm.
74. sír (XXXV. tábla 6., 22. kép 1.): T. É–D 3–183º. H. 133 cm, sz. 60-65 cm, m. 31-32 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban egy Inf. I. (1,5–2 éves) gyerek hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű vázmaradványa – a
koponya és két kisebb csonttöredék – feküdt.
Mellékletek: 1. Kívül szürke, téglaszín foltos felületű, belül – a perem 3 cm-es sávját kivéve – színteres, fekete
törésű, kevés kerámiazúzalékkal soványított, kihajló peremű, középtájon hasasodó, vágott aljú edény
(XXXV. tábla 3., 18. kép 3.) állt a koponya jobb oldala mellett. Pereme csorba, alja kitüremkedő, fe-
lületét agyagmáz fedi. Egyik oldalán, csak az edény legnagyobb kihasasodásán mintha fekete festés
látszódna. M. 14,7 cm, pátm. 8,4 cm, fátm. 6,6 cm. 2. Juh foga (d. M1 sup.) a betöltésben.
75. sír (XXXVII. tábla 1., 22. kép 2.): T. É–D 353–173º. H. 221 cm, sz. 82 cm, m. 33-38 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (35–39 éves), mongolid (szajáni-x) típu-
sú, némi europid jelleggel rendelkező nő vázmaradványa feküdt. A koponya kissé a bal oldalára billent, a jobb
karcsont távol feküdt a bordáktól.
Melléklet: 1. Sertés csontjai (3 vert. cervicalis, 1 vert. thoracalis d. scapula) a koponya fölött, a sír sarkában, a
koponyától északnyugatra 15 cm-re.
76. sír (XXXVII. tábla 3., 22. kép 3.): T. É–D 3–183º. H. 251 cm, sz: 82-92 cm, m. 63-64 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (40–45 éves), mongolid (szajáni-x)
férfi vázmaradványa került elő. A koponya enyhén a jobb oldalára billent. A jobb karcsont a bordáktól kissé tá-
volabb, a bal a medencén feküdt.
Mellékletek: 1. Ívelt oldalú, trapéz alakú vascsat (XXXVII. tábla 2.) pecek nélkül a jobb medence szemérem-
csonti részén. Hátoldalát vasoxiddal konzerválódott bőrmaradvány fedi. 3,9×3,8 cm. 2. Marha(?)
hosszúcsontja a jobb térd külső oldalán. 3. Subadultus juh tibia, astragalus, calcaneum a betöltésben.
Marmag. 60,1 cm. 4. Kívül piszkosszürke, belül téglaszínű, korong nélkül készített edény kis oldal-
töredéke a jobb lábszárcsont külső oldala mellett, középtájon. Belsejét rágcsálók erősen összerágták.
3,2×2,3 cm.
77. sír (XXXVII. tábla 5., 22. kép 4.): T. É–D 351–171º. H. 229 cm, sz. 76-86 cm, m. 63-65 cm. A téglalap alap
rajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, adultus (25–30 éves), europo–mongolid (tura
nid) nő vázmaradványa feküdt. A bontás során több helyen faszenet figyeltünk meg: kb. 50 cm mélységben a
medence és a jobb combcsont feletti betöltésben, a jobb lábszár alatt. A faszén jelentkezési szintjén figyeltük
88
22. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska,
Szék-dűlő 1: 74. sír, 2: 75. sír,
3: 76. sír, 4: 77. sír, 5–6: 78. sír,
7: 79. sír, 8: 87. sír, 9: 88. sír
Fig. 22
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 74, 2: grave 75, 3: grave 76, 4: grave 77, 5–6: grave 78,
7: grave 79, 8: grave 87, 9: grave 88
89
meg a koporsó elszíneződő foltját. H. 210 cm, sz. 70 cm. A jobb alkarcsont hiányzott, a jobb lábszárcsonton ke-
resztben töredékes hosszúcsont feküdt.
Mellékletek: 1. Rendkívül kopott, fekete, bikónikus, korong nélkül készített orsógomb (XXXVII. tábla 6.) tö-
redékes állapotban a koponyától északkeletre 10-15 cm-re. Mag. 1,5 cm, átm. 2,8 cm, 10,18 g. 2. Fe-
kete, bikónikus, korongolt, külső felületén 6 sekélyen bekarcolt vonallal díszített, hiányos orsógomb
(XXXVII. tábla 4.) a jobb vállnál. Mag. 2,3 cm, átm. 3,1 cm, 17,17 g. 3. Juh femurja a betöltésében.
4. Egy edény oldaltöredéke 50 cm mélyen, a gerincoszlop alsó harmada felett (elkallódott).
78. sír (XXXVIII. tábla 1., 22. kép 5.): T. É–D 353–173º. H. 224 cm, sz. 75-79 cm, m. 58 cm. A téglalap
alaprajzú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (40–45 éves), mongolid nő
vázmaradványa került elő. Mintegy 20-25 cm mélységben rajzolódott ki a koporsó foltja. H. 220 cm, sz. 63 cm.
A koponya a jobb oldalára fordult, a jobb alkarcsont hiányzott.
Mellékletek: 1. Kívül-belül sárga foltos, fekete anyagú, kihajló peremű, összeszűkülő nyakú, középtájon hasa-
sodó, enyhén profilált talpú, korong nélkül készített edény (XXXVIII. tábla 2., 18. kép 4.) állt a kopo-
nyától balra 10 cm-re, a sír keleti fala mellett (22. kép 6.). Az edény koponya felé eső hasán 3-4 cm
átmérőjű, nagy valószínűséggel szándékosan faragott lyuk volt. Hiányos. M. 14,1 cm, pátm. 9,1 cm,
fátm. 7,2 cm. 2. Egy-egy gömbölyű, zöld üveg- (h. 0,6 cm, átm. 0,9 cm), hatszög alapú hasábos zöld
üveg- (h. 1,1 cm, sz. 0,5 cm), lapított hatszög alapú hasábos karneolgyöngy (h. 1 cm, sz. 0,74 cm) az
áll előtt (XXXVIII. tábla 4., 8. kép 7., 11., 15.). 3. Egy-egy darab sokszögű, enciánkék üveg- (h. 0,9
cm, sz. 0,6 cm), gömbölyű zöld üveg- (h. 0,6 cm, átm. 0,8 cm) és irizáló – talán fekete –, törött göm-
bölyded üveggyöngy (XXXVIII. tábla 4., 8. kép 7., 11–12., 15.) az atlas alatt. 4. Trapéz alakú vascsat
– kis textilmaradvánnyal az alsó oldalán (XXXVIII. tábla 3.) – a jobb medencelapát szeméremcsont-
ján. 3,3×3,2 cm. 5. Vízimadár (lúd?) hosszúcsontja és bordái (d. humerus, d. radius, d. ulna, s. femur)
a jobb lábfej végénél. 6. Kívül-belül világos téglaszínű felületű, fekete törésű, kopott, korong nélkül
készített, vastagabb, kopott oldaltöredék a betöltés felső rétegéből. 3×3,9 cm. 7. Szürke, vékony falú,
sok kis fehér szemcsével soványított, korongolt kis oldaltöredék ugyanott. 1,6×2,1 cm.
79. sír (XXXIX. tábla 1., 22. kép 7.): T. É–D 351–171º. H. 223 cm, sz. 64-74 cm, m. 61-62 cm. A téglalap alap-
rajzú, lekerekített sarkú sírban egy maturus (40–50 éves), europid (cr jellegű), mongolid vonásokkal rendelke-
ző nő hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű vázmaradványa került elő. A koponya kissé jobbra billent. A mellkast és
alkarcsontot állatjárat bolygatta meg. A két lábszárcsont ugyancsak elmozdult a helyéről.
Mellékletek: 1. Kör keresztmetszetű huzalból hajlított, egyik részén elvékonyodó ovális vaskarika/vascsat?
(XXXIX. tábla 4.) a bal alkarcsont közepe alatt. 2,5×3 cm. 2. Kívül-belül szürke felületű, barnás tég-
laszínű törésű, kissé homokos anyagú, korongolt kis tál enyhén duzzadt peremtöredéke a jobb térd
külsejénél. 4,4×1,6 cm. 3. Vízimadár(?) és tyúk két femurja és egy tibiatarsusa (lumbosacrale fr., d.
pelvis fr., s.-d. femur, s.-d. tibiotarsus) a betöltésében.
86. sír (XXXVIII. tábla 5.): T. É–D 352–172º. H. 156 cm, sz. 60 cm, m. 5-14 cm. A téglalap alaprajzú, lekere-
kített sarkú sírgödörben emberi váz nem került elő.
87. sír (XXXIX. tábla 2., 22. kép 8.): T. É–D 350–170º. H. 282 cm, sz. 90 cm, m. 46 cm. A téglalap alaprajzú,
lekerekített sarkú sírban egy robusztus, maturus (50–59 éves), europo–mongolid (turanid-x) férfi vázmaradvá-
nya került elő 4 cm vastag sötét betöltésen. A nyesett felszín alatt 32-38 cm mélységben rajzolódott ki a koporsó
foltja. H. 210-218 cm, sz. 55-60 cm. Koponyája kissé jobbra előrebillent. Bal felkarja keresztbe fordult a mellen
(állatjárat?). A sír északi végében két kerek, 20 cm átmérőjű 2 cm mély gödör volt.
Mellékletek: 1. Téglalap alakú vascsat (XXXIX. tábla 5.) a jobb bordák között. 2,2×2,6 cm. 2. Subadultus ser-
tés csontjai (3. vert. thoracalis, s. humerus) a jobb lábszárcsont felső végének külső oldalánál. 3. Sár-
gásszürke, homokos anyagú, korongolt edény oldaltöredéke a betöltésben. 2,5×2,6 cm. 4. Fekete, bel
sejében téglaszínű foltos, kevés barna kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített edény
oldaltöredéke a betöltésben. 4,6×3,4 cm.
90
88. sír (XXXIX. tábla 3., 22. kép 9.): T. É–D 358–178º. H. 242 cm, sz. 80-90 cm, m. 42 cm. A téglalap alapraj-
zú, lekerekített sarkú sírban hanyatt fekvő, nyújtott helyzetű, maturus (50–59 éves), europid (crA-x) férfi váz
maradványa feküdt 5-6 cm vastag betöltésen. Koponyája jobbra és kissé előrebillent, mellkasa hiányos. A ko-
ponya felé szélesedő koporsó elszíneződése jól kirajzolódott. H. 235 cm, sz. 50-75 cm.
Mellékletek: 1. Vascsat töredéke (XXXIX. tábla 6.) a jobb csuklónál. 3,1×1,7 cm. 2. Szürke-barna foltos, sza
bálytalan alakú kova (XXXIX. tábla 7.) a bal medence szeméremcsont felőli részén. 5,6×3×1,6 cm. 3.
Juvenis sertés csontjai (vert. cervicalis, 2 vert. thoracalis, d. humerus) a lábszárcsont közepén kereszt-
ben. 4. Szürke, korongolatlan edény oldaltöredéke a betöltésben. 1,6×1,6 cm.
89. sír: T. É–D, 7–187º. H. 133 cm, sz. 60-65 cm, m. 21-24 cm. A téglalap alakú, lekerekített sarkú sírgödörben
emberi váz nem került elő.
A sírok régészeti leletei

A viselet leletei
A fülbevaló
A temető egyetlen sírjából (29.), egy juvenis férfi(?) koponyája alól került elő egy apró
gömbös (Balogh 2016. 158.) vagy bogyócsüngős (Gulyás–Lőrinczy 2018.) aranyozott bronz fül-
bevaló (XXIV. tábla 4.). Ezt a típust elsősorban a közép és a késő avar korra jellemző női ékszer-
készlet részeként tartják számon (Garam 1984. 99–101.). A régió publikált leletei között csak a kora
avar kori Tiszavasvári–koldusdombi 1., maturus férfi sírjából előkerült példányt említhetjük (Gu-
lyás–Lőrinczy 2018.).
Gyöngyök – vaslánc
Egy Inf. II. gyermek (16.), egy juvenis (72.), egy adultus (33.) és egy maturus (78.) nő sírjá
ból került elő gyöngy. (Ez a sírok 6,8%-át jelenti.) Valamennyien a nyakukon viselték. A 72. sírból
előkerült vaslánc töredékek közül az áll alatti darab a nyaklánc záró tagja, míg a bal mellkas alsó
szélénél fekvő töredék talán tarsolytartozék lehetett.
Ahogyan a tiszavasváriak esetében, gyöngyfüzérekről ebben az esetben sem beszélhetünk,
hiszen két esetben 1-1 szem, két esetben pedig 6, illetve 7 szem fordult elő. Ennek megfelelően az
összetétel vizsgálata nem jöhet szóba.
Összesen 13 értékelhető színű és formájú gyöngy fordult elő a feltárt leletanyagban (8. kép
7–15.). Köztük az alábbi típusok különíthetők el. Anyaguk szerint 11 üveg és 2 karneol. Forma alap-
ján az üveggyöngyök a következő típusokba sorolhatók:
1. Lapított gömb alakú, díszítetlen egytagú kölesgyöngy: 2 db sárga és 1 db fekete opak a
72. sírból (juvenis).
2. Üvegrúdból vágott, ún. rövid hengeres: 2 db zöld a 78. sírból (maturus).
3. Négyszög átmetszetű, sokszögű, téglatest alakú, opak égszínkék: 2 sírból (33.: adultus;
78.: maturus) egy-egy darab.
4. Hatszög alapú hasábos, opak zöld: 1 db a 78. sírból (maturus).
5. Dinnyemag alakú vízzöld, átlátszó: 3 db a 72. sírból (juvenis).
A 2 db karneolgyöngy ugyanahhoz a típushoz tartozik: lapos, hatszög alapú hasábosak. A
16. (Inf. II.) és a 78. (maturus) sírból származik egy-egy szem. Jelen ismereteink szerint keltezésre
nem alkalmasak (Pásztor 2012. 483.).
A miniatűr – ún. köles- – gyöngyök, amilyeneket a 72. sírban találtunk (8. kép 8–9.) elsősor
ban a VII. század közepére / második felére – VIII. század első harmadára jellemzőek, majd egészen
a IX. századig divatban maradtak (Pásztor 1995. 73., Pásztor 2008. 315., Pásztor 2012. 479.).
91
A VII. század utolsó harmadától vannak jelen a rövid hengeres és a különféle hasábos gyön-
gyök a nyakláncokban (Pásztor 2012. 481.). Ennek megfelelően az ún. rövid hengeres (8. kép 7.)
darabok székkutasi párhuzamait Pásztor Adrien a VII. század harmadik harmadától a IX. század első
harmadáig keltezte (Pásztor 2003. 336.).
Sokszögű gyöngyeink párhuzamai a császárkortól a X. századig megtalálhatók (Pásztor
1995. 75–76. – további irodalommal), így keltezésre nem alkalmasak.
A hatszög alapú hasábos üveggyöngyök a császárkorban már elterjedtek. A közép és késő
avar időszakban szórványosan ugyan, de fel-feltűnnek (Pásztor 2014. 293.).
A nyíregyháziakhoz hasonló dinnyemag alakú vízzöld gyöngyök elsősorban a Tiszától ke-
letre bukkannak fel a VII. század közepén (ezen belül a többi között a Tiszavasvári–Petőfi utcai te-
metőben), és a század végétől mind ritkábbak (Pásztor 2008. 317., Tab. 2).
A gyöngyök teljes spektrumát véve figyelembe, leginkább a VII. század utolsó harmadára –
esetleg a VIIII. század elejére keltezhetőek (vö. Pásztor 2008. Tab. 2).
Bronzkorong
Egy adultus nő (33.) állkapcsának jobb oldala mellett, az élén állt egy középen átfúrt kerek
bronzlemez (XXV. tábla 8.). Funkciója jelen pillanatban nem meghatározható. Egy párhuzamát tu-
dunk említeni a Tiszántúlról, a Szentes–kistőkei temető 60., ugyancsak női sírjából. Ez egy 2,7 cm
átmérőjű, szintén kissé domború, középen lyukas bronzkorong44 (Bende 2017. 197.).
Vascsatok, bronzcsat
Az orosi temetkezések legáltalánosabb és így a leggyakoribb lelete az egyszerű vascsat: 29
sírból 34 darab került elő. Ezek között legnagyobb számban a sima trapéz alakú (9 db), annak ívelt
(4 db) és íves oldalú (2 db) változata. Ezt követi a téglalap (7 db), a négyszögletes (3 db) és annak
íves oldalú (2 db) formája. Egyedinek számít a nyolcas és az ómega alakú vascsat.
Méreteik természetesen széles skálán – 2,6×2,2-5,4×3,6 cm – változnak. Hosszúk 2,6-5,4
cm, szélességük 1,7-4,2 cm. Hat esetben a töredékek alapján nem lehetett megállapítani a csat for-
máját, hét esetben a méreteit. Hasonlóan változó a csatok keresztmetszete: kerek, ovális, téglalap és
négyzet egyaránt előfordult.
A temető egyetlen sírjából (16.) került elő egy megvastagodó karikájú, nyitott, ovális bronz-
csat feje.
Vaskarikák
Három idős korban elhunyt felnőtt sírjából került elő egy-egy vaskarika. Egy szögletes ke
resztmetszetű (61.) a szeméremcsonton, egy kerek metszetű, közel azonos átmérőjű (66.) egy férfi
jobb mellkasán. Egy kerek metszetű, ovális, az előzőeknél valamivel kisebb méretű darab (79.) egy
nő bal alkarcsontjának közepe alatt feküdt. A 61. sír példányának felületét vasoxiddal konzerváló-
dott bőrmaradvány fedte.
A megyéből csak egy példányt tudunk említeni, a 46 síros Nyíregyháza–mandabokori te-
mető É–D-i tájolású 30. sírjából került elő egy férfi(?) bal kézfeje alól egy trapéz alakú vascsat mel-
lett egy 4,7 cm átmérőjű vaskarika. A nagy sírszámú Tiszafüred–Majorosi temető igen sok sírjából
– például 37., 46., 72., 171., 272., 279., 396. és 972. – a nők bal, míg a férfiak jobb oldalán fordultak
elő vaskarikák (Garam 1995. 13., 18., 26., 39., 41., 54., 115., Abb. 4–6., 10., 16., 23., 45.).
44
Koszta József Múzeum ltsz. 55.76.271.
92
Préselt bronzveret töredékek

Két sírból (16. és 17.) kerültek elő préselt veret(?) apró bronztöredékei. Meghatározásuk –
hogy veret töredékei – kérdéses.
Vaskések
A temető 12 sírjából került elő 15 darab, egyenes, egyélű, középső nyélállású vaskés. 10
példánynál maradt meg a tok és a nyél vasoxiddal konzerválódott famaradványa. Egy kés nyélnyújt
ványának famaradványán (18.) egy 4 mm széles sáv hiányzik, ahol egy szögecs helye látszik, ami
egy pánt egykori meglétére utal. E mellett a 23. és a 24. sír vaskés tokjának pereménél lehetett doku-
mentálni egy keresztpánt egykori meglétét. Egy másik darabnál (61.) a nyélnyúlvány egyik élén egy
íves „kiemelkedés” (kerek vas szegecsfej?) van, amelynek a késtok felfüggesztésében volt szerepe.
Mivel sok a töredékes, hiányos kés, méreteikre csak a kevés ép példány alapján tudunk kö
vetkeztetni. Maximális hosszúságuk 14-15 cm, legnagyobb szélességük 1,3-1,7 cm között volt. A
kisszámú, de épen maradt nyélnyúlványok alapján azok hossza 3,1-5,5 cm között változott.
Csont tarsolyzáró
Egy juvenis férfi(?) sírjából (29.) került elő egy szarvasmarha lapockájából (scapula) ki-
vágott, téglalap alakú tarsolyzáró (XXIV. tábla 2.). Az avar kori tarsolyzárókat formai jegyek alap-
ján 7 csoportba sorolták (Tobias 2011.). Az orosi darab a 7c5. típusba, a különböző módon díszített,
négyszögletes tarsolyzárók (Tobias 2011. 284. 14. kép A.) közé tartozik. Ennek a tárgytípusnak a
kisszámú előfordulása a Tiszától nyugatra, a Duna–Tisza közéről és a Dunántúlról ismert (Tobias
2011. 284.).
Az orosi tarsolyzár előlapjának peremén körben ferde rovátkolások láthatók, ezen belül egy
téglalapot karcoltak rá, középen pedig 3×5 pont-kördíszt, melyeket karcolt vonalakkal „láncba kö-
töttek”, azaz ún. futóspirál vagy futókutya motívummal díszítették, ahol a két kört átlós érintő köti
össze (Nagy 1998. 380.). Ennek a díszítésnek tarsolyzáron csak két jó párhuzama ismert, mindket-
tő az avar szállásterület nyugati pereméről: Mödling–An der goldenen Stiege (A) 263. sír, illetve
Zillingtal–Unterer Kapellenberg (A) D 576. sír (Tobias 2011. 293.). A Duna–Tisza közéről a Jász-
apáti–Nagyállási út 211. sírból előkerült sima csontlapok díszítése (Madaras 1994. Taf. 32. 211: 2)
emlékeztet erősen az orosi darabéra.
Csiholók, kovák
Mindössze a temető hét sírjából került elő csiholó és/vagy kovapattinték, illetve tarsolyra
utaló lelet. A kisméretű kovák mellett egyetlen nagyobb méretű került elő (88.). A sírok többségébe
a kovával együtt szabálytalan alakú vaslemez töredékeket – a sírbeli helyzetük alapján – csiholókat
helyeztek.
A tárgyi mellékletek
Érme
Ritka és különleges leletnek számít a 29. sírban nyugvó fiatal férfi(?) jobb kézfeje helyén
előkerült – legnagyobb valószínűséggel – Meroving-kori ezüstdenar töredéke (XXIV. tábla 12). Is-
mereteink szerint az orosi darabon kívül eddig csupán az avar településterület nyugati szélén, két
avar sírból került elő egy-egy nyugat-európai ezüstérme. Az ausztriai Siegleß (Siklósd) határában
feltárt 42 síros késő avar – korai Karoling-kori temető 11/1 sírjában egy 15–18 éves fiatalembert te-
metettek el, a többi között egy lándzsával. Az alsó állkapcsa alatt egy – halotti obulusként mellékelt –,
93
822/823–840 között vert Christiana-Religio denar feküdt (Talaa–Herrmann 2010. 231.). A másik
temetkezés a Pozsonypüspöki határában épülő elkerülő út területén végzett megelőző feltárás során
megmentett, közel 500 síros, az avar kor második felében használt temető egyik sírja. Ennek mel-
lékleteként került elő egy 771–793 között, Nagy Károly által veretett jó megtartású, átfúrt érme.45
A három érme egymástól eltérő módon került a sírba. Míg az orosi példány – temetkezés-
beli helyzete alapján – valószínűleg tarsolyban volt, addig a siklódi denar halotti obulusként, míg a
pozsonypüspöki átfúrt darab nyakdíszként kerülhetett a sírba.
Csontlemezpár (skatulyafedél)
A temető 72. sírjában egy juvenis egyén combcsontja között feküdt egymáson a gímszarvas
agancsából faragott két vékony, keresztben kissé íves, hosszában enyhén domború, díszített előlapú
lemez (XXXVI. tábla 2–3.).
A rendszeresen párban előkerülő csontlemezeket Bóna István után ma már a kutatás faska-
tulyák borítólemezeiként értelmezi (Bóna 2000. 149–150., Balogh 2014. 255., Lőrinczy–Rácz
2014. 162., Balogh 2016. 248–249.).
A két lemez külső oldalát eltérő motívumok díszítik. Az egyik lemezt bekarcolt négyszala-
gos fonatminta (Nagy 1998. 382.), a másikat három karcolt, koncentrikus körök között bekarcolt,
keretelt, két sraffozott téglalap díszíti.
A közel szabályos téglalap alakú, 5–7 cm hosszú lemezpárok többnyire női sírokból kerül-
tek elő a könyök, a medence és csípő környékéről (Balogh 2016. 248.). Az orosi sírban – ha nem
számolunk a lemezpárok elmozdulásával – akkor a faskatulya valamilyen szerves anyagon lóghatott
le az övről. Mivel a csontlemezek hátoldala irdalt, feltehetően falemezre voltak ragasztva.
A Tiszavasvári–kashalmi 34. sírból ismerünk egy hasonló, nagypatás bordájából faragott
lemezpárt, de azoknak az egyik végük félköríves (Lőrinczy–Rácz 2014. 162.), és ebben elütnek az
előbb említett típusú lemezektől. Az ebből a temetkezésből előkerült solidusok és érmeutánzatok kö-
zös előfordulása, valamint a sír C14 vizsgálati eredménye alapján a faskatulyát tartalmazó kashalmi
temetkezést a VII. század 30-as–40-es éveire valószínűsítettük (Lőrinczy–Rácz 2014. 183–184.).
Az orosi példány sírba kerülését a vele előkerült dinnyemag alakú gyöngyök alapján in-
kább a VII. század utolsó harmadára, a századforduló idejére valószínűsíthetjük. Nemcsak eltérő
időszakban használták és helyezték sírba, de minden valószínűség szerint eltérő származású közös-
ség egy-egy tagja hozta magával a Nyírség területére a két egyedi kivitelű és díszítésű piperedobozt
a Tiszántúlnak azon északi területére, ahonnan eddig még nem ismertünk hasonló csontlemezeket.
Valójában nem a kenőcs vagy por tárolására szolgáló fa piperedobozok használata, hanem
azok két szembeni oldalának csontlemezekkel díszítése volt az az újdonság, amely először az avar
birodalom központi szállásterületén, a Duna–Tisza közén jelent meg. Jó példa a díszes csontlapok
késői megjelenésére az északnyugat-kaukázusi Moscsevaja Balka VIII–IX. századi temetőjében
előkerült, fából faragott, elcsúsztatható fedelű skatulya (Ierusalimskaja 2012. risz. 48: v).
Orsógomb és orsókarika
Az avar temetők női sírjainak leggyakrabban előforduló mellékletei az orsó agyagtarto-
zékai. Az orosi temető kilenc sírjából 10 darab került elő: hét sírból orsógomb, kettőből orsókari-
ka. Az itt általános fekete, bikónikus orsógombok többsége korong nélkül formált darab, csak há-
rom esetben (39., 69., 77.) beszélhetünk korongoltról. Magasságuk 1,5-3,6 cm, átmérőjük 2,7-3,8
cm között változik. A mérhető darabok súlya 10,18-17,17 gramm között van. Palástjukat öt esetben
45
h ttp://m.ujszo.com/online/regio/2017/06/27/egyedulallo-leletet-talaltak-a-d4-es-epitesenel – utolsó letöltés 2017. augusztus
10.
94
díszítették – eltérő mintával: bekarcolt kettős vonallal, ferde rovátkákkal, bekarcolt halszálkamintá-
val, hullámvonalköteggel. A két orsókarika korongolt szürke edény falából faragott. Átmérőjük (4,1
cm) és súlyuk (15,74-23,02 g) jóval nagyobb, mint az orsógomboké.46 Így feltehetően más módon
használhatták.
Általánosan elfogadott vélemény szerint az orsókarikák inkább a kora avar korra, míg az
orsógombok az avar kor második felére jellemzőek (pl. Csallány 1943. 165., László 1955. 72.,
Kovrig–Korek 1960. 292.).
Kerámiaedények
A temető 10 sírjából került elő fekete, korong nélkül készített, kerámiazúzalékkal soványí-
tott edény. Többségük felületét agyagmáz fedte. Formájuk nem túl változatos. Jellemző az enyhén
kihajló rövid perem és az összeszűkülő nyak. A 13-20 cm magas edényeknél a különbség csak a leg-
nagyobb öblösödés elhelyezésében mutatkozik. Az alacsonyabbakat középtájon a különböző mérté-
kű kihasasodás jellemzi (Vida 1999. IIIA1/d. típus), a magasabb típusra az ugyancsak eltérő mérté-
kű, a váll magasságában megfigyelhető öblösödés (Vida 1999 IIIA1/c. típus) a jellemző. Egy edény
teste tojás alakú (72. sír).
Technológiai és formai szempontból ezek – akárcsak a Tiszavasvári–Utas-ér-part-dűlőiek –
beleillenek az Alföldre jellemző kora és közép avar kori, korong nélkül készített edények csoportjá-
ba (Vida 1999. 138.). Az enyhén kihasasodó fazekak nem tartoznak a legjellemzőbb edénytípusok
közé a Tiszántúlon, de maga a forma hosszú életű (Vida 1999. 119.). Szinte minden orosi edénynek
található párhuzama a megye területéről ismert avar kori temetőkből.47 Egyetlen edény (26. sír) fe-
lületét díszítették: a hasvonal felett 4-5 benyomkodott pontkörrel.
Vassarlók
A 27. sírból előkerült sarló a legáltalánosabb típus (XXIII. tábla), ahol a nyélnyúlvány tom
paszögben csatlakozik a nyakhoz, amely egyenletes ívben megy át a pengébe. A penge felső fele a
csúcsig egyenes. A sírba fanyéllel együtt helyezték el: a nyélnyújtványon 7 cm hosszan vasoxiddal
konzerválódott falenyomat látszik. A 63., bolygatott sírból egy íves pengéjű sarló három töredéke
került elő (XXXI. tábla 2.).
Az avar kor második feléből származó sírok általános, ha nem is gyakori melléklete a vas-
sarló. A 35 éve összeállított listán (Somogyi 1982. 1. kép) ilyen szempontból fehér folt a megye te-
rülete. Azóta ez a helyzet jelentősen megváltozott. Egyrészt kiderült, hogy a kora avar kori Tiszavas
vári–koldusdombi temető 21. sírja tartalmazta egy sarlópenge két töredékét,48 másrészt ismertté vált
Tiszavasvári–Zöld-Mező tsz temetőjének két temetkezéséből egy-egy – pontosan nem meghatá
rozható típusú – vassarló (Fancsalszky 1999. 130.), valamint előkerült egy példány Tiszalök–Kö
vestelek 100. sírjából.49
Ezekből a temetkezésekből jellegzetes, korjelző leletek nem kerültek elő. A temetők többi
síregyüttesei alapján elfogadható Somogyi Péter véleménye, hogy a VII. század harmadik harma-
dától vált elterjedtté a sarló sírba helyezése (Somogyi 1982. 193–194.). Az orosi 27. sírból a sarló
46
A szűkebb régió orsókarikáiról lásd Lőrinczy–Rácz 2014. 154., 179.
47
Pl. 27. sír = Tiszabercel–Vékás-dűlő 3. sír (Vida 1999. Taf. 48: 2), 40. sír = Tiszavasvári–Petőfi u. 39. sír (Vida 1999. Taf.
48: 1), 45. sír = Tiszaeszlár–Sinkahegy 3. sír (Vida 1999. Taf. 57: 2), 72. sír = Tiszaeszlár–Sinkahegy 22. sír (Vida 1999.
Taf. 55: 4), 74. sír = Tiszavasvári–Zöld Mező tsz 30. sír (Vida 1999. Taf. 51: 3), 78. sír = Tiszaeszlár–Bashalom 2. sír (Vida
1999. Taf. 48: 3).
48
A kora avar kori sarlós sírokról legutóbb Balogh 2016. 269–271., Gulyás–Lőrinczy 2018.
49
Lőrinczy Gábor közöletlen ásatása.
95
mellett előkerült kora avar típusú edény és a hullámvonal köteggel díszített orsógomb együttesen
erre az időszakra valószínűsíti a temetkezés idejét.
Vaslamella
A temető 68. sírjában előkerült vaslamelláról (XXXIV. tábla 2.) feljebb, a tiszavasvári te-
mető páncélmaradványai kapcsán már szóltunk.
A temetkezési szokásokról
A temető helye
A Nyírpazonytól keletre, egy névtelen tó (I. Katonai Felmérés térképlapja), később Vár rét-
je nevű, mély fekvésű terület (II. Katonai Felmérés térképlapja) nyugati szélén, nagyjából egy nyu-
gat–keleti, a környezetéből alig fél méterre kiemelkedő domb tetején, a nyugati és déli oldalon ke-
rültek elő az É–D-i tájolású temetkezések (23. kép).
A terület a Közép-Nyírség kistáj része, melyre a futóhomokkal és a löszös homokkal fedett,
enyhén hullámos hordaléksíkság a jellemző. A folyószabályozás, csatornázás előtt a területre a szá-
raz, gyér lefolyású, mély fekvésű, állóvizes részek voltak jellemzőek, a szárazabb időszakokban a
lápos rét (gyep) és a homokövezetek váltakoztak (Dövényi 2010. 222–223.). Jelentősebb élővíz a
temetőtől nyugatra bő 1 km-re, a középkorban Kallo fluvius néven említett – ma Kállai–főfolyásként
ismert, csatornázott – ér volt.
A sírok tájolása
A feltárt temető 59 sírjának 91%-a (54 sír) É–D-i tájolású. Ha szigorúan vesszük a mért
fokértékeket, akkor a fő tájolási iránytól nyugat felé 5 temetkezés (20–21., 32., 62. és 73. sír) tér el
2–11°-kal, amely tartomány É-ÉNy-nak határozható meg.
A lelőhely tágabb környékéről (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) csak kevés, az orosihoz
hasonló részletes tájolási adattal rendelkező, az avar kor második felére keltezhető temetővel ren-
delkezünk. A lelőhelyek többségénél (20 esetben) a tájolásról semmilyen információnk sincs. Meg-
lepő módon a Nyíregyháza–orosi temető É–D-i tájolásával megegyező adattal (13 lelőhely) rendel-
kezünk a legmagasabb számban.50 Emellett csupán hat lelőhely sírjaira jellemző az É-ÉNy, míg négy
temető sírjainál az ÉNy-i tájolás a domináns.51 A fentiek alapján vitathatatlan a területen az avar kor
második felében használt temetők esetében az északi irány dominanciája, ugyanakkor hiányzik a
Kárpát-medencei avar temetőkre erre az időszakra közismerten jellemző Ny–K-i tájolás.
Bár nem tűnik jelentős különbségnek az É–D, É-ÉNy–D-DK, illetve az ÉNy–DK-i tájo-
lású sírok közötti fokokban mért eltérés, a rendelkezésünkre álló adatok alapján az É–D-i tájolású
50
ivel részletes tájolási adattal a megyei lelőhelyek nagy többségénél nem rendelkezünk, így csak az ásatók által megadott
M
főbb tájolási irányokat hasonlíthattuk össze.
51
Ennek a különbségnek a jelentőségét az sem csorbítja, hogy az 1980-as évek előtti leletmentések, ásatások során az esetek
többségében csak az égtáj megadásával jelezték a sírok tájolását, így az adatoknak közel fele magában hordozza a pontat-
lanság lehetőségét, hiszen az irány megadásához nem járul számadat.
Több bizonytalanságot rejt a fokban mért tájolási adatok összevetése a régi ásatásokon rögzített irányokkal, illetve az újabb
ásatásokról szóló ásatási jelentésekben írt általános tájolási irányokkal. Ez utóbbiak publikálása után válik lehetővé a fenti-
eknél részletesebb elemzés. Éppen ezért, amíg a megye területén az elmúlt 15 évben feltárt késő avar kori temetők közlése
nem történik meg, nem érezzük feladatunknak a mikrorégió avar temetkezési szokásainak a fentieknél részletesebb elemzé-
sét. Mindenesetre jó összehasonlítási lehetőségre ad majd alkalmat, hogy már most három, földrajzilag jól körülhatárolható
régió – a Kisalföld (Tomka 1975.), a Duna–Tisza köze (Balogh 2016. 39–41.), illetve a Körös–Tisza–Maros köze (Bende
2017. 250–254.) – avar kori temetőiben megfigyelt tájolási adatok összegyűjtése és értékelése megtörtént.
96
temetkezések döntő többsége az Ér folyótól keletre, míg az ÉNy–DK, illetve az É-ÉNy–D-DK-i

tájolású sírok/temetők többsége Tiszavasvári és tágabb környékére jellemző, kisszámú átfedéssel.
A megye – és általában a Tiszántúl – területéről eddig ismert kora avar kori temetők sír-
jainak tájolására az ÉK-i és a K-i irány a jellemző, az É–D-i tájolás csupán esetlegesen fordul elő
(Lőrinczy 1992. 164.). A síroknak ilyen irányítása ugyancsak kis számban (3–4%) van jelen az avar
kor második felében a Körös–Tisza–Maros közén használt temetők és sírok esetében (Bende 2017.
251. 1. táblázat).
A sírgödrök formája, méretei, a sírépítmény
Aknasír
A sírok mindegyike a korszakban általános aknasír volt. A méretük változó, attól függően,
hogy gyermeket, fiatalt vagy felnőttet temettek el.
A felnőttek sírjának hosszúsága 208-282 cm, átlagértékük 240-250 cm között mozog. Átlag
feletti mérettel (251-254 cm) a 71., 76., 60., 66. sír rendelkezett, míg a két leghosszabb sír (18., 87.)
265, illetve 282 cm. A 18. sír kivételével a másik négy hosszú sír a II–IV. sírsorban feküdt (24. kép).
A sírok szélessége – 54-120 cm között változott – esetében nem figyelhető meg markáns
különbség a gyerekek és felnőttek temetkezései közt. Az átlagérték 80-90 cm, a legszélesebbre (93-
120 cm) a 11., 68., 18., 15. sír gödrét ásták. Három széles sír a déli, VII. sírsorba, míg egy-egy az V.
és a II. sírsorban feküdt (24. kép).
A felnőttek temetkezéseinek mélysége 50-108 cm, az átlagos mélység 77 cm körüli.52 A leg
mélyebb temetkezés (95-108 cm) a 25., 27., 65., 72., 77. sír volt. Közülük két-két-két sír a temető
középső II. – IV. – V. sírsorában feküdt (24. kép).
Ha a sírok hosszúságának és szélességének arányát vizsgáljuk (Istvánovits 1991. 35.), az
orosiak esetében ez az érték 2,20–3,48, az átlag 2,77–2,87 körül határozható meg. A felnőttek temet-
kezési adatait vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb érték (3,23–3,48) a 26., 28., 43., 60.,
61., 79. – öt női és egy férfi – sírnál figyelhető meg. A három déli sírsorban egy-egy nő temetkezése
(26., 43., 79.), a középső sorban egymás közelében egy-egy férfi és nő (60., 61.), míg a III. sírsorban
szintén egy nő sírja (28.) helyezkedett el (24. kép). Meg kell említenünk, hogy három sorban fekvő
négy sír (26., 28., 60., 61.) igen közel feküdt egymáshoz.
A sírok méreteinek és közvetve az eltemetett halott társadalmi szerepének egy méretadattal
történő szemléletes jellemzésére (Daim 1987. 71–76., Tomka 2003. 13., Lőrinczy–Straub 2005.
139., Tomka 2005. 161.) érdemes elvégeznünk a temetkezések térfogatának értékelését.
Esetünkben a térfogat 0,23–2,67 m³ között változott, a középérték 1,44 m³ körül határozha-
tó meg. A 17., 18., 27., 66., 76. és a 87. sír térfogata a legnagyobb (1,79–2,67 m3), de egyik se éri el
a sírok átlagának kétszeresét. A nagy térfogatú temetkezések a temetőn belül elkülönülnek (a temető
északnyugati negyedében és a déli sírsorban voltak) a magas méretaránnyal jellemezhetőektől, négy
eset kivételével, amelyek azonosak a leghosszabb sírokkal.
A megvizsgált hossz- és szélességadatok, valamint ezek egymáshoz viszonyított aránya, a
mélység és a térfogatszámítás során 20 sír emelkedett ki valamelyik adatával. Ezek döntő többsé-
gében adultus–maturus, maturus, illetve seninum nőket és férfiakat temettek el. Az idős korban el-
hunytak mellett csupán egy Inf. II. leány (72.) sírja a mélységével, egy juvenis nő (43.) temetkezése
a sír hosszának és szélességének magas arányértékével emelhető ki.
52
területen a gépi humuszolás során 25-30 cm-t szedtek le. Ezért – hogy reálisabb értékekkel dolgozzunk – minden sír
A
esetében a nyesett felülettől felvett mélységhez egységesen 30 cm-t adtunk hozzá. Ezzel az értékkel dolgoztunk a térfogat-
számításnál.
97
A hosszúság és szélesség arányánál magas értéket mutató sírok nem azonosak a magas tér-
fogatadatúakkal. Sőt, a magas arányszámmal rendelkezőek között nincs kiemelkedő hosszúság- és
szélességadatunk. Így, véleményünk szerint, a sír készítése során végzett munka mennyiségét és az
elhunytnak és családjának a közösségben elfoglalt kiemelkedő szociális helyzetét jelen esetben in-
kább a nagy és mély – tehát magas térfogatértékű – sírok jelzik.
Sírépítmény
Egyetlen esetben (11.) került elő a téglalap alakú sírgödör hosszoldali falsíkjainak nyugati
oldalán 1, a keletin 3 cölöplyukszerű kiugrás. Itt felmerülhet egy sírépítmény egykori megléte, de a
gödör sekély mélysége miatt ez nem bizonyítható.
Üres sírok
A temető területén öt olyan objektum (36., 38., 64., 86., 89.) fordult elő, amelyben sem em-
beri, sem állati maradvány nem volt. Alakjuk, méretük, irányításuk és betöltésük megegyezett a te-
metkezésekével, illeszkedtek a temető északi sírsorainak nyugati széléhez, sőt valamennyi „üres sír”
a temető északnyugati szélén vagy annak közelébe került elő.
Hamvasztásos sír
A temető 21. sírjában egy pontosabban nem meghatározható felnőtt egyén elhamvasztott
maradványai kerültek elő három nagyobb kupacban.
A halottak sírba helyezésének módja
Koporsóhasználat
Miközben a temető sírjaiból sem koporsóvasalás, sem koporsószeg, sem vas ácskapocs nem
került elő, az üres sírokat nem számítva az elhunytakat tartalmazó 54 sír 56%-ában, azaz 30 temet-
kezés esetében lehetett megfigyelni koporsós temetkezést. Ezek döntő többségében (21 esetben) a
koporsó hosszát és szélességét, két esetben csak a szélességét tudtuk dokumentálni, míg három eset-
ben a vázcsontok helyzete, négy ízben a csontváz fektetési szintje és a sír alja között megfigyelt, el-
térő vastagságú (2-10 cm) betöltés alapján lehet az egykori koporsó meglétére gondolnunk.
A felnőttek esetében a koporsók hossza 178-235 cm, szélessége 42-75 cm. A leghosszabb
és legszélesebb koporsóban (88.) egy maturus–senium férfit temettek el. A koporsók hozzávetőleges
magasságára csak jelentkezési szintjükből visszaszámolva következtethetünk. Ezek szerint (gyer-
mekek és felnőttek esetében egyaránt) a koporsók magassága 10-56 cm között változott. A nyolc
dokumentálhatóan legmagasabb koporsó 30-56 cm közötti, adultus–maturus és senium korú négy
nő és négy férfi sírjában volt.
A megfigyelhető koporsók döntő többségükben téglalap alakúak, mindkét végük egyenes.
Csupán három esetben dokumentáltuk a koporsó láb felőli félköríves kialakítását.
A koporsós sírok a temető teljes területén előfordultak, nagy valószínűséggel mindenkit ko-
porsóban temettek el. Egyes esetekben a koporsó hiányát a többi között a rossz talajadottság, illetve
az egyes sírok sekély mélysége magyarázhatja.
7 esetben figyeltünk meg a sír aljába, egy esetben a sír oldalába mélyedő gödröket. E kisszá
mú eset is több változatot képvisel. Három temetkezésnél (15., 18., 32.) a koporsó négy sarka alatt,
egynél (20.) a koporsó délkeleti, kettőnél (43., 87.) a koporsónak a koponya mögötti két sarka alatt,
míg további egy ízben (41.) a sír két végében, annak teljes szélességében, a koporsó két vége alatt
kerültek elő a sír aljába ásott gödrök. Ezekben az esetekben a sír aljába mélyedtek a gödrök, így a
koporsó lábai miatt készülhettek, és ezekben a temetkezésekben minden esetben koporsó is volt.
98
A koporsók – a sírokban megfigyelt elszíneződésük alapján – vasszerelékek nélkül készült,

ácsolt deszkakoporsók lehettek.
A halottak helyzete, kettős sír

Az elhunytakat – az elhamvasztott személyen kívül (21. sír) – hanyatt, nyújtott helyzetben
helyezték a koporsóba, majd a sírba. A sírok döntő többségében egy elhunytnak ásták a gödröt, csak
a 16. sírban temettek el két inf. II. (egy 8–10 és egy 12–14 éves) gyermeket. Feltételesen testvérek-
nek tarthatjuk őket.53
A csontos húsétel-mellékletek összetétele és helye a sírokban (1. táblázat)
Az állatcsontanyag magas aránya arra utal, hogy az ételmelléklet-adás szokása a közösség

temetkezési szokásainak fontos része lehetett. A fajok gyakoriságát tekintve a sertés áll az élen, ezt
követi a juh és kisebb arányban a háziszárnyas. Ételmellékletként döntő többségében juvenis és sub
adultus sertések és adultus juhok egyes testrészeit adták.
Az archaeozoológiai vizsgálat szerint 41 sírból (a temetkezések 76%-ból!) került elő étel-
mellékletre utaló csontmaradvány. Halotti útravalóként mellékelt csontos húsétel maradványa 16
nő, 14 férfi, három fiatal és 6 gyermek sírjában volt. Az ő életkormegoszlásuk: 6 Inf. I–II., 3 juvenis,
5 adultus (4 nő +1 férfi), 13 adultus–maturus (9 nő + 4 férfi), 4 maturus (2-2 férfi és nő), 3 maturus–
senium (3 férfi) és 5 senium (4 férfi +1 nő) egyén. Ezt még kibővíthetjük a 21., hamvasztásos és egy
ismeretlen nemű egyén sírjával.
Ételmellékletként a sertésételek dominanciája jellemező: 22 esetben fordult elő, 8 női és 7-7
férfi- és gyermeksírban. Az elhunytak életkori megoszlását tekintve 5 Inf I–II., 3 juvenis, 1 adultus,
5 adultus–maturus, 2-2 maturus és senium, 3 maturus–senium korban elhunyt kapott csontos sertés-
húst. 15 temetkezésből az állat felkarcsontja került elő, melyek közül 7 hátcsigolyával, lapockával
és combcsonttal együtt. Sertés combcsontja egyszer magában fordult elő, egyszer bordával együtt,
hátcsigolyák három, medencecsont egy temetkezésből származik.
Az elhunytak életkora, neme és a sertésnek ételmellékletként adott testrészei között nem ta-
lálható összefüggés, hacsak az nem, hogy egy Inf. II. leányon(?) kívül valamennyi gyermek sertés-
húst kapott ételmellékletként.
A sertés mellett juhok testrészei kerültek elő nagyobb számban (14 eset) ételmellékletként.
A sertéshústól eltérően a juh testrészeit döntő módon az idősebb generáció tagjai kapták: 1 Inf. I.
mellett 2 adultus, 5 adultus–maturus, 1 maturus és 3 senium korban elhunyt. Így aztán nem meglepő
a nemi összetétel, 6 férfi és 5 nő mellett csak egy leány sírjából származik juhcsont. 7 esetben comb-
csont, melyek közül 2 esetben felkarcsonttal és lapockával, 3 ízben felkarcsont magában, míg 1-1
temetkezés tartalmazott állkapcsot és lapockát. Ritka eset, hogy két állat testrészeit mellékelték egy
sírban. Ebben a temetőben egy-egy sírban került elő juh- és marhacsont, illetve juh és tyúk együtt.
Az orosi közösség ételmelléklet-adásában igen kis szerepe volt a szárnyasoknak. Csupán
öt (4 nő + 1 férfi) sírból került elő tyúk, míg egyből (nő) házilúd. Kizárólag felnőttek – két adultus,
három adultus–maturus és egy maturus – kapták mellékletül, öt esetben csak magában a háziszár-
nyas részét. A tyúkok esetében legkedveltebb a comb volt, egy esetben alsó combbal együtt, míg a
házilúd végtagjaival a törzs egy részlete is előkerült.
Ételmellékletként a marhának minimális szerepe lehetett, mivel csak egy sírból került elő
marhacsont, annak meghatározása is kérdéses.
53
A kettős temetkezésekről lásd még feljebb, a tiszavasvári temető értékelésénél megfogalmazottakat!
99
Valamennyi faj síron belüli elhelyezése változatos. Az ételmellékletek több mint egyhar-
madát az alsó végtagok mellett (15 eset), a jobb oldalon nyolc, míg a bal oldalon négy alkalommal
– mindig juhcsontok – találtuk. 10 temetkezésnél a koponya mellett, illetve mögött, míg 16 esetben
a betöltésből, illetve ismeretlen helyről kerültek elő. Bár az ismeretlen helyen előkerült ételmellék-
letes esetek magas száma minden következtetést bizonytalanná tesz, azt érdemes megjegyeznünk,
hogy a felsőtest mellett nem került elő csontos húsételre utaló állatcsont.
Az ételmellékletes sírok temetőn belüli elhelyezkedése viszonylag egyenletes, lefedi a tel-
jes területet. Nem különülnek el a sertés- és a juhcsontokat tartalmazó temetkezések.
Sír / Elhunyt Elhunyt neme/ Állatfaj/ Állat életkora/ Állat testrésze/ Állat sírbeli helyzete/
Grave életkora/Age Sex of dead Animal Animal’s age Animal’s body part Animal’s situation
of dead species in grave
11. maturus férfi/male sertés/pig subadultus felkarcsont/humerus koponya bal oldala/
skull left side
12. maturus nő/female juh/sheep adultus felkarcsont/humerus koponya mögött/
behind skull
15. adultus nő/female csigolya, lapocka?/
–
vertebra, scapula?
16. Inf. I. gyerek/child sertés/pig subadultus felkarcsont/humerus jobb boka/right ankle
Inf. I. gyerek/child
18. ad.–mat. nő/female sertés/pig subadultus combcsont/femur
19. senium férfi/male juh/sheep juvenis felkar-, combcsont, jobb lábcsonton/right
lapocka/humerus, legbone
femur, scapula
20. senium férfi/male juh/sheep adultus combcsont/femur bal combcsont/
left femur
21. hamvasztott/ – juh/sheep adultus combcsont/femur
cremated
23. senium férfi/male juh/sheep juvenis állkapocs/mandibula bal lábcsont/
left legbone
26. ad.–mat. nő/female tyúk/hen – combcsont/femur betöltés/fill
27. ad.–mat. férfi/male juh/sheep combcsont, térdkalács/ koponya mögött/
–
femur, patella behind skull
29. Inf. II leány?/girl? sertés/pig adultus medencecsont/pelvis koponya mögött/
behind skull
30. Inf. II gyerek/child sertés/pig subadultus felkar-, combcsont, lábfej/foot
csigolya/humerus,
femur, vertebra
31. maturus nő/female tyúk/hen – combcsont/femur betöltés/fill
32. adultus nő/female juh/sheep adultus fél combcsont, jobb comb, betöltés/
tyúk/hen – felkar-, combcsont/half right limb, fill
femur, humerus, femur
33. adultus férfi/male tyúk/hen – combcsont, sípcsont/ jobb lábszár/right leg
femur, tibia
34. senium férfi/male sertés/pig juvenis felkarcsont/humerus betöltés/fill
35. juvenis fiú?/boy? sertés/pig juvenis felkarcsont/humerus betöltés/fill
39. ad.–mat. nő/female sertés/pig juvenis felkar-, combcsont/ jobb lábszár/right leg
humerus, femur
100
Sír / Elhunyt Elhunyt neme/ Állatfaj/ Állat életkora/ Állat testrésze/ Állat sírbeli helyzete/
Grave életkora/Age Sex of dead Animal Animal’s age Animal’s body part Animal’s situation
of dead species in grave
41. ad.–mat. férfi/male juh/sheep – felkarcsont/humerus bal lábfej/left foot
43. juvenis nő/female sertés/pig juvenis combcsont, borda/ betöltés/fill
femur, costa
44. ad.–mat. nő/female juh/sheep adultus felkarcsont/humerus bal lábszár/left leg
45. – – sertés/pig infans felkarcsont/humerus betöltés/fill
60. adultus nő/female sertés/pig – csigolya/vertebra koponya mögött/
behind skull
61. ad.–mat. férfi/male sertés/pig – csigolya/vertebra betöltés/fill
62. ad.–mat. nő/female sertés/pig juvenis felkarcsont, lapocka/ koponya bal oldala/
humerus, scapula skull left side
63. Inf. I. gyerek/child sertés/pig subadultus felkarcsont/humerus lábszárcsont/leg bone
65. senium nő/female sertés/pig subadultus felkarcsont, csigolya/
humerus, vertebra
66. mat.–sen. férfi/male sertés/pig juvenis felkarcsont lapocka/ betöltés/fill
humerus, scapula
68. maturus férfi/male sertés/pig juvenis medencecsont/pelvis betöltés/fill
69. juvenis nő/female sertés/pig juvenis felkarcsont/humerus koponya mögött/
behind skull
70. ad.–mat. nő/female juh/sheep – lapocka/scapula betöltés/fill
72. Inf. II. juh/sheep subadultus combcsont/femur koponya mögött/
leány/girl
behind skull
73. Inf. I. gyerek/child sertés/pig subadultus felkarcsont/humerus koponya mögött/
behind skull
75. ad.–mat. nő/female sertés/pig lapocka, csigolya/ koponya mögött/
–
scapula, vertebra behind skull
76. ad.–mat. férfi/male marha?/ infans hosszú-, sípcsont, jobb térd, betöltés/
cattle? subadultus ugró és sarokcsont/long right knee, fill
bone, tibia, astragal,
calcaneum
77. adultus nő/female juh/sheep – combcsont/femur betöltés/fill
78. ad.–mat. nő/female lúd/goose – hosszúcsont, bordák/ jobb lábfej/right foot
long bone, costae
79. ad.–mat. nő/female tyúk/hen – comb-, síp-, bokacsont/ betöltés/foot
femur, tibia, tarsus
87. mat.–sen. férfi/male sertés/pig subadultus felkarcsont, csigolya/ jobb lábszár/right leg
humerus, vertebra
88. mat.–sen. férfi/male sertés/pig juvenis felkarcsont, csigolya/ lábszárcsont/legbone
humerus, vertebra
1. táblázat
A csontos ételmellékletek összetétele és helye a sírokban
Table 1
Composition of bony food offerings and their place in the graves
101
Az ételmelléklet-adás szempontjából az orosi temető egyik sajátossága a sertésételek domi-

nanciája (22 esetben), míg a másik, hogy a sertéshúst a juh testrészeinek magas előfordulási aránya
(14 eset) követi.
Ha nem is ilyen magas számban, de az ételmellékletek hasonló arányának előfordulásáról a
megye nyugati részéről tudunk beszámolni, a Tiszavasvári és Tiszalök területén feltárt, az avar kor
második felére keltezhető temetőrészletekből. Példaként említhetjük az itt bemutatott Tiszavasvári–
Utasér-part-dűlői temető két – sírépítményeket is tartalmazó – gyermeksírját (1., 20.), amelyekben
juh és sertés felkarcsontjai voltak. A Tiszavasvári–Petőfi úti, 96 síros temetőrészlet (Fancsalszky
1999. 110–127.) 14 sírjából, a temetkezések 15%-ából került elő csontos ételmellékletre utaló ma
radvány, melyek döntő többsége (10 eset) sertés felkarcsontja. Ezt követi a három temetkezésből
előkerült juh felkarcsont, majd az egy sírból ismertté vált tyúk szárnya és combcsontja.54 A Tisza-
vasvári–Zöld Mező tsz telepén feltárt 45 sírból (Fancsalszky 1999. 127–133.) csupán két temet-
kezés tartalmazott ételmellékletet, mindkettőben sertés felkarcsontja feküdt. Tiszavasvári–Béke tsz
(Városföld) 30 síros temetőrészletének (Fancsalszky 1999. 134–138.) 5 sírjából maradt meg szá-
munkra állatcsontmelléklet. Közülük kettő sertés, három juh felkarcsontja. Tiszavasvári–Téglagyár
publikálatlan 30 síros temetőrészletének (Lőrinczy 2002. 386.) egy sírjából sertés felkarcsontja,
míg egy-egy temetkezésből juh felkarcsont, illetve állkapocs került elő. Végül Tiszalök–Kövestelek
közel 100 síros temetőjének (Lőrinczy 2002. 382.) 19 sírjába – a temetkezések 19%-a – helyeztek
el csontos húsételt. Ezek megoszlása: sertés felkarcsont 8 esetben, juh karcsont 6 sírban, míg lúd
szárnya, combcsontja 4 temetkezésben fordult elő. Összességében a Nyíri Mezőség öt temetőjének
közel 300 sírjából 43-ban (14%) volt csontos ételmelléklet, melyek közül 23 sír (54%) tartalmazott
sertés felkarcsontot.
Összehasonlításként vethetünk egy pillantást a Körös–Tisza–Maros közének az avar kor
második felében használt temetőire, ahol a sertéscsontok előfordulása csupán szórványosnak tekint-
hető (Bende 2012. 668.). A legmagasabb számú felbukkanása (5 eset) a Szegvár–szőlőkaljai teme-
tőben volt, ahol sertés különböző testrészei – koponyarészletek, felkar, combcsont, hát-, ágyék- és
farokcsigolyák, bordák, lapocka stb. – kerültek elő. Bende Lívia szerint ez azt jelezheti, hogy a faj-
hoz kapcsolódó mellékletadási rítus ennél a közösségnél még kevéssé volt letisztult (Bende 2012.
668.). Ugyanebben az időszakban a Duna–Tisza közén az állatfajok gyakorisági sorrendjében a ser-
tés az utolsó helyen állt (Balogh 2016. 137.).55
Ezek az adatok azt jelzik, hogy az orosi népességgel együtt a Nyírség területén a VII. század
utolsó harmadától kezdődően kialakított temetők népességének temetkezési szokásai között megha-
tározó szerepe volt az elhunyt mellé halotti útravalóul sertéscombot helyezni.
A tárgyi mellékletek szerepe a temetkezési rítusban
Az edények helye a sírban

A temető 10 sírjából került elő kerámiaedény vagy annak töredékei. Bár csak a sírok 18%-a
tartalmazott síredényt, mivel gyerek (2), nő (2) és férfi (4), illetve Infans I.-től a juvenis korún át a
54
tiszavasvári temetők publikációjába (Fancsalszky 1999. 110–127.) egyrészt általános (állatcsont), másrészt az
A
archaeozoológiai meghatározástól jelentősen eltérő megnevezések szerepelnek. Kérésünkre az itt említett tiszavasvári és
tiszalöki avar temetők anyagának archaeozoológiai meghatározását Vörös István végezte el és adta át nekünk. Segítségéért
köszönet illeti!
55
Meg kell jegyeznünk, hogy Szabó János Győző úttörő jellegű cikkében (Szabó 1981.) megfogalmazott következtetéseit nem
lehet egy az egyben összevetni az elmúlt években történt feldolgozások értékelésével, mert pl. Szabó J. Győző – ahogyan
az ő munkáját megelőző feldolgozások sem – nem tettek különbséget a részleges állattemetkezések és az ételmellékletek
között.
102
maturusig minden korosztály képviselve van, mégis azt kell mondanunk, hogy általánosnak tekint-
hető szokásról van szó, még ha nem is kapott minden elhunyt edénymellékletet.
Az edények zömükben (26., 40., 72., 73., 74., 78. sír) a koponya mellett álltak. Az edénymel
lékletes sírok többségükben a temető központi részén helyezkedtek el, a déli szélén húzódó két, két
és fél sorban, illetve az északi két sorban nem fordultak elő. A sírok északi (koponya felől) végébe
helyezett edényeket tartalmazó temetkezések – kettő kivételével – a temető központi részének nyu-
gati, míg edényeket a lábnál tartalmazó sírok mindegyike a keleti felében került elő.
Vassarlók a sírokban
A 27. sírban fekvő, europid (pamiri) típusú, adultus férfi jobb combcsontjának külső oldala
mellett és a jobb medencelapátján, hegyével a keresztcsonton feküdt egy vassarló (16. kép 7.). Az
Inf. II. gyerek bolygatott sírjában (63.) a bal alkar helyén, a bal combcsont felső végénél és a kézfej
belső oldalánál kerültek elő a sarló töredékei. Ebben az esetben csak valószínűsíthetjük, hogy a te-
metés során egy ép sarlót helyeztek el a gyermek bal oldalára, illetve mellé.
A Tiszavasvári–Zöld Mező tsz területén feltárt 19. és 23. sírban fekvő férfi bal alkarcsont-
jánál került elő sarló (Fancsalszky 1999. 130.). Ezzel szemben Tiszalök–Kövestelek 100. sírjában
egy vassarló nyele egy adultus (23–39 éves) nő56 jobb alkarcsontja és a medencelapátja, pengéje a
felkarcsont alsó vége és a bordák között, élével-hegyével kifele feküdt. A sír további melléklete egy
kék dinnyemag alakú gyöngy volt.
Ezekben az esetekben semmi jel nem mutatott arra, hogy a sarlót babonás okokból helyez-
ték volna az elhunytak mellé. Mivel kézközelben feküdtek, véleményünk szerint munkaeszközként
mellékelték. Hogy mikor és miért a jobb és mikor a bal oldalra rakták, az további vizsgálatot igé-
nyel. Lehet esetleges a helyzetük, de az sem zárható ki, hogy a jobb- vagy balkezesség függvénye.57
Orsógomb, orsókarika a sírban

A kerámia orsógomb az egyik legjellegzetesebb avar kori sírmelléklet. Az orosi temető 9
sírjából előkerült 10 darab átlagos mennyiségnek számít. Orsógomb három női, két férfi és egy Inf.
II. korú gyermek, orsókarika két nő sírjából került elő. Általában nők és leányok mellékleteként is-
mert, de előfordulnak férfisírból is.58 Öt adultus, kettő juvenis és egy-egy Infans II., illetve maturus
korban elhunyt mellé helyeztek orsót.
Sírbeli helyzetük általában változatos, de az orosi temető hat sírjában a bal oldalon, ugyan-
akkor különböző helyeken – a koponya bal oldalánál (77.), a felkar végénél (72.), a bal alkar felső
végénél (16.), az alkar közepének vonalában (39.), a combcsont közepe táján (12.), a bal sarokcsont
belső oldala mellett (60.) – került elő. Csupán egy ízben volt a jobb oldalon, a lapockacsont felső vé-
génél (77.). Ugyanakkor ebben a sírban egy másik orsógomb a koponya bal oldalánál feküdt. Két sír
betöltéséből, bontás közben került elő orsógomb, ezek eredeti helyzetét nem lehetett meghatározni.
Előfordulásuk a bal oldalon, a koponyától a bokáig terjedő sávban utalhat arra, hogy a teljes
orsó került a sírba, nemcsak maga a nehezék.
56
Marcsik Antónia meghatározása.
57
sarlók sírbeli helyzetéről legutóbb egy-egy régión belüli nagyobb kitekintéssel lásd Balogh 2016. 269–270., Bende 2017.
A
295–296.
58
Pl. Bende 2017. 295. A Körös–Tisza–Maros közén előkerült 9 férfisírból 7 esetben embertani vizsgálat támasztja alá a nem
meghatározást, hasonlóan az orosi esethez.
103
A sírrablásról
Csupán egyetlen sír esetében (25.) lehetett megfigyelni, hogy a sírfolton belül kirajzoló
dott a rablógödör foltja. Ennek ellenére a vázak bolygatottságából egyértelműen meg lehet állapí-
tani, hogy 11 sír (11., 17., 22., 24., 25., 34., 41., 67., 70., 71., és a 88.) – a temetkezések 20%-a – ki
volt rabolva, nem számítva az üres sírokat, melyek értelmezése kétséges.
A bolygatott vázmaradványok helyzete alapján biztonsággal kijelenthető, hogy a foszto
gatók a rablóaknát a még ép koporsóra ásták rá – mert a bolygatott csontok a koporsó vonalain be-
lül kerültek elő –, ugyanakkor a maradványok helyzete alapján az inak és az izmok bomlása már
befejeződött. Amennyiben ezek a megfigyelések valósak, akkor a sírokat a temetést követően vi-
szonylag rövid időn belül – és nem egyszerre, egy időben – rabolták ki.
Egy Inf. I. korú gyerek mellett nyolc férfi és két nő temetkezését bolygatták meg. Az egy
adultus–maturus korún kívül a többiek a maturus és a senium korcsoportba tartoznak.
Hat temetkezés esetében nem lehetett eldönteni egyértelműen, hogy a mellkasi rész hiányát
korabeli rablás vagy állatjárat magyarázza. Itt kell megjegyeznünk, hogy a sírok értékelését ala-
posan megnehezíti, hogy nyolc, sekély mélységű temetkezést talajlazító, szántás vagy földmunka
bolygatott meg. Csupán 27 temetkezés esetében jelenthető ki biztosan, hogy a temetkezést sem ko-
rabeli rablás, sem állatjárat, sem pedig újkori gépi munka nem érintette. Csak egy-két sírnál merült
fel, hogy a mellkas csontjainak többsége az idők során elenyészett/felszívódott.
A kirabolt temetkezések nem csoportosulnak a temetőrészen belül, valamennyi sírsorban
előfordul 1-3 eset. Közülük kettőben mongolid (szajáni-x), három-háromban mongolid, illetve mon
golid jellegű europid típusú egyén feküdt, míg másik három temetkezés esetében nem lehetett em-
bertani jelleget meghatározni.
A temető használati ideje
A tárgyi hagyaték szegényesnek mondható, amit részben magyaráz a sírok közel egynegye-
dének rablottsága. Az övhöz tartozó, maradandó anyagból készült leletek – vascsatok, vaskarikák,
vaskések – nem nyújtanak támpontot a temető használati idejének megállapításához. Az orsógom-
bok és az orsókarikák aránya (7:2) inkább az avar kor második felére irányítja a figyelmünket. Az
egyetlen – bogyócsüngős – fülbevaló típusa a VII–VIII. században általános női ékszer. Az orosi sír
kerámia száma relatíve magas – bár nem éri el a kora avar kori átlagot (Lőrinczy 1998. 352.) –, de
az edények formája és kivitele megegyezik az általános tiszántúli kora avar kori edények sajátossá-
gaival. A keltezésben csupán néhány lelet alapján lehet – ha nem is a temető – néhány temetkezés
idejét valószínűsíteni.
A négy temetkezésből származó 13 szem gyöngy pontos kronológiai meghatározásra nem
alkalmas. Összességükben leginkább a VII. század végére – VIII. század elejére kell gondolnunk
az egyes típusok divatja, illetve a gyöngykészlet összetétele alapján. Ezt a kronológiát elsősorban a
dinnyemag alakú gyöngyök korai változatának megjelenése valószínűsíti.
A 29. sírból előkerült, a viselethez tartozó téglalap alakú csont tarsolyzáró típusának kis-
számú előfordulása a Duna–Tisza közéről és a Dunántúlról ismert (Tobias 2011. 284.). A tarsolyzár
előlapját díszítő ún. futóspirál vagy „futókutya” motívum (Nagy 1998. 380.) a tarsolyzárokon csak
az avar szállásterület nyugati pereméről, a mödlingi 263. és a zillingtali 576. sírból ismert. A tarsoly-
zárókkal együtt előkerült háromrétegű egysoros csontfésű (Mödling) és a préselt bronz övveretek
(Zillingtal) alapján ezeket, az avar településterület nyugati szélén előkerült temetkezéseket a VII.
század utolsó harmadában, esetleg a VII–VIII. század fordulóján áshatták meg.
104
A tarsolyzáróhoz több szálon kapcsolódik az avar kori sírokban igen ritka és különleges le-
letnek számító nyugat-európai, legnagyobb valószínűséggel Meroving-kori ezüstdenar (XXIV. tábla
12.), melyet 675–750 között vertek. Ez a tarsolyzáróval eltemetett (29. sír) juvenis férfi(?) jobb kéz-
fejénél került elő. Mind a tarsolyzáró, mind az ezüstérme az avar birodalom nyugati széléhez kap-
csolja a sírt, és annak lehetséges legkorábbi megásását a VII. század utolsó harmadára vagy a VIII.
század első évtizedére valószínűsíti.
Egy másik irányú kapcsolatot jelez a 72. sírból előkerült, faskatulya két oldalát takaró, elté-
rő motívumokkal díszített csontlemezpár. Analógiáinak többsége – a legutóbbi értékelésük szerint –
a Duna–Tisza közén, a két folyó menti szűkebb sávra korlátozódva a kora avar korszak második fe-
lében, a VII. század második negyedében – középső harmadában terjedtek el (Balogh 2016a. 135.,
1. térkép). Az orosi példány sírba kerülését – a vele előkerült dinnyemag alakú gyöngyök alapján –
inkább a VII. század utolsó harmadára, a századforduló ideje tételezhetjük fel.
A 27. sír vassarlója, illetve a 63. sír sarlótöredékei általános, ha nem is gyakori mellékletek
az avar kor második felében. A megye területéről előkerült többi példánnyal együtt az orosiakat a
27. sírból – illetve a temető többi temetkezéséből – előkerült kora avar típusú edény alapján inkább
a VII. század harmadik harmadára, sem mint a VIII. századra keltezhetjük.
Összességében megállapítható, hogy a temető régészeti leletanyagában nem található sem
biztosan csak a kora avar kora, sem pedig a VIII. századra keltezhető leletanyag. Ezek hiányában és
a temető néhány keltezhető lelete, valamint azok párhuzamai alapján az látszik a legvalószínűbb-
nek, hogy a temetőt viszonylag rövid ideig, a VII. század utolsó harmadában, illetve egyrészt az azt
megelőző, másrészt az azt követő évtizedben használhatták.
A temető szerkezete
A környezetéből alig 0,5 méterre kiemelkedő, nagyjából kelet–nyugati domb tetején, illetve
annak nyugati és déli hajlatában kerültek elő a temetkezések hét rövidebb-hosszabb, kelet–nyuga-
ti sorban, egymástól 1-2,5 méter távolságra (11–12., 23. kép). Nagy valószínűséggel a temető tel-
jes területét feltártuk, mivel a sírokat három oldalról sírmentes terület zárja, csupán az merülhet fel,
hogy a keleti szélen – a domb keleti hajlatán – fekhet egy-egy sír a feltárt területen kívül. Ennek
23. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő lelőhely az Első és Második Katonai Felmérésen
Fig. 23
The site of Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő on the First and Second Military Survey
105
valószínűsége is kicsi, mert a legdélebbi, 79. sír kivételével a többi temetkezéstől a sírok átlagtávolsá
gától nagyobb, 2-2,5 méter sírmentes terület esett a szelvénybe. Legrosszabb lehetőséget tekintve
maximum 1-3 sír – az így feltételezett temető sírjainak 1-2%-a – lehet a feltárt területen kívül.
A viszonylag alacsony sírszám, a „szegényes” leletanyag, valamint a sírrablások következ-
tében előállott helyzet alapján nehéz megalapozott, egyértelműen igazolható összefüggéseket találni
a temetkezések között. De a sírok közötti néhány kapcsolódást érdemes megemlítenünk.
Elsősorban meg kell jegyeznünk, hogy az É–D-i tájolású temetkezések kelet–nyugati so-
rokban fekszenek. Hat teljes és a temető északi és déli szélén két-két sír által jelzett megkezdett sír-
sor rajzolódik ki (24. kép). A sírok topográfiai elhelyezkedése mellett a sírsorok tudatos kijelölését
valószínűsíti, hogy a különböző antropológiai jegyek – taxonómiai, morfológiai és öröklődő jelleg-
zetesség – szerint meghatározott kapcsolatok alapján az egyes sírokban nyugvókról feltételezhető,
hogy azonos rokonsági körbe tartoztak (Marcsik 2018a.). Az embertani jellemzők vagy azok hiá-
nya alapján valószínűnek látszik, hogy az itt megtelepült közösség 8 családból állhatott, és minden
család külön sírsorba temetkezett.
A temetőn belül a nők és a férfiak sírja részben elkülönült egymástól. A temető északkeleti
negyedében (1–4. sor) a nőket, az északnyugatiban a férfiakat, míg a temető déli felének sírsoraiban
(5–7.) többségében férfiakat temettek. A nők a sírsorok – és így a temető ezen részén – a széleken
helyezkedtek el.
A temető teljes területén előkerültek különböző, kiemelkedő méretekkel rendelkező sírok,
melyek döntő többségében adultus–maturus, maturus, illetve seninum korú nőket és férfiakat temet-
tek el. Ezek közül a hat legnagyobb térfogatú temetkezést érdemes kiemelnünk, mivel ezek többsé-
gében europid jellegekkel rendelkező felnőttek feküdtek.
A síredénnyel eltemetettek a temető központi részén feküdtek. Azok a sírok, melyekben a
koponya mellett volt az edény – kettő kivételével – a temető nyugati felében, míg a láb felőli edé-
nyeket tartalmazó sírok mind a temető keleti felében kerültek elő. Ezzel ellentétben – már a magas
esetszám következtében is –, a sertés- és a juhcsontokat tartalmazó sírok nem különülnek el egy-
mástól a temetőn belül.
A kirabolt sírok nem csoportosulnak, valamennyi sírsorba előfordult 1-3, melyek többségé-
ben mongoloid jegyekkel rendelkező felnőtteket temettek el.
A temetőt használó népesség
Embertani alkatát tekintve a temetőt használó közösség heterogén. A 44 felnőtt közül 38

esetében lehetett meghatározni az embertani típust/jelleget. Köztük van 8 europid és 9 mongolid
jellegekkel rendelkező europid (összesen 17 személy). A közösség nagyobbik részét a hat mongo-
lid (szajáni-x) és hat, pontosabban nem meghatározható mongolid, hat europid-mongolid (turanid)
típusú és a három mongolid jellegű egyén jelenti, összesen 21 személy. Hat felnőtt esetében (11%)
nem lehetett meghatározni az embertani típust.
A népesség tagjainak halálozási korát vizsgálva aránytalanságot vehetünk észre: az 40 fel-
nőttre csupán 11 Inf. I–II. gyermek és 3 juvenis fiatal jut, azaz a várható gyerekhalandósághoz ké-
pest kevés az előkerült gyermek. Az elhalálozási életkorcsoportok ilyen arányú megoszlása alapján
ez egy elöregedő közösség volt.
A vázmaradványokon nincs megerőltető munkavégzésnek (néhány felkarcsont kivételé-
vel), sem harci sérülésnek, sem pedig betegségnek nyoma.59
59
A temető antropológiai feldolgozását lásd Marcsik 2018a.
106
24. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő: a feltárt temetőrészlet
Fig. 24
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő: excavated cemetery part
107
A közösség eltérő embertani jegyek-

kel rendelkező felnőtt tagjainak sírjai a teme-
tőn belül nem különülnek el. Annyit azonban
érdemes megjegyeznünk, hogy az europo-
mongolid (turanid) jegyekkel rendelkező két
nő (33., 77.) és három férfi (41., 61., 87.) sírja
egy-egy sírsor közepén került elő.
A kirabolt temetkezések közül kettő-
ben mongolid (szajáni-x), három-háromban
mongolid, illetve mongolid jellegű europid je-
gyekkel rendelkező felnőtt nyugodott, míg má-
sik három temetkezés esetében nem lehetett
embertani jelleget meghatározni.
A közösség tagjai között élhettek szláv
származású személyek, akik elhunyt felnőtt
társuk sírját a temető sírsorába illesztve ásták
meg (21. sír). Elhamvasztása előtt még egy juh
combját helyeztek mellé, ami beleillik a közös-
ségre jellemző általános temetési gyakorlatba.
Az embertanilag kevertnek mondható
lakosság temetője ugyanakkor több szempont-
ból egységes. A sírokat következetesen É–D-i
tájolással jelölték ki. Nagy valószínűséggel
mindenkit koporsóban temettek el. Az ételmel
léklet-adás szokása a közösség temetkezési
szokásainak jellemző és általános része volt.
Mongolid és europid típusú személyek mellé
egyaránt helyeztek kerámiaedényt. Az állatok
sírokba helyezett változatos testrésze azt jel-
zi, hogy a fajhoz kapcsolódóan a mellékletadá-
si rítus még nem volt kiforrt. Az ételmelléklet-
adásban a változás egyik jele, hogy míg a juh
testrészeit döntő módon az idősebb generáció
tagjai kapták, addig szinte minden gyermek
sertéshúst kapott útravalóul.
A temető szomszédságában feltárt

településrészlet
Míg a temető egy É–D-i alacsony (ten-

gerszint felett 107 m) dombháton fekszik, tőle
25. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő: a feltárt településrészlet
Fig. 25
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő: excavated settlement part
108
északra településnyomokra bukkantunk (12–13., 25. kép). Egy-két objektum a síroktól nyugatra, il-
letve délre is előkerült. Összesen 41 objektumot60 (33 gödröt, 3 cölöphelyet, 1 árkot, 3 házat és 1
tűzhelyet) bontottunk ki.
1. objektum: gödör. A feltárt terület szélén jelentkező objektum. A sárga homokos altalajban foltja elúszóan,
nehezen lehatárolhatóan rajzolódott. Kicsit szabálytalan, hosszan egyenletesen, majd középen meredekebben
lemélyülő gödör. Betöltése a felső 20 cm-en sötétszürke, egynemű, alatta világosabb szürke, egynemű, alatta
sárgásbarna, illetve alján 180 cm átmérőjű körben, 20 cm vastagon feketével kevert sárga. Átm. 480 cm, m. 65
cm. 250 cm szélesen nyúlt a szelvénybe. A nyesés szintjétől a gödör aljáig találtunk cserepeket.
Leletek: 1. Fekete, kívül barna foltos, homokos anyagú, korong nélkül készített, vastag falú, kihajló, elvéko-
nyodó peremű kisebb bögre peremtöredéke. Pátm: 13,3 cm (XL. tábla 1.). 2. Kívül-belül barna, fekete
törésű, kissé homokos anyagú, korong nélkül készített, vékonyabb falú edény egyenes oldaltöredé-
ke, külső felületén mélyebben befésült vízszintes, ez alatt sekélyebben befésült függőleges vonalkö-
teggel díszítve (XL. tábla 4.). 3. Kívül-belül drapp, fekete törésű, kissé homokos anyagú, kerámiazú-
zalékkal erősen soványított, belül érdes tapintású (csaknem durvított), korong nélkül készített edény
durvább kivitelű oldaltöredékei. 4. Kívül szürke, belül drapp felületű, fekete törésű, homokos anya-
gú, kevés kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített edény vastagabb oldaltöredéke. 5.
Szürke, kevés nagyobb barna kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített, vékonyabb falú
edény enyhén íves hastöredéke (XL. tábla 5.). 6. Kívül-belül sárgásdrapp, szürkésfekete törésű, ho-
mokos, apró kavicsos anyagú, kevés, kerámiazúzalékkal soványított, közepesen vastag falú, korong
nélkül készített edény enyhén íves oldaltöredéke (XL. tábla 6.). 7. Kívül-belül sárgásdrapp, szürke tö-
résű, kissé homokos anyagú, korong nélkül készített edény enyhén íves oldaltöredéke. Külső felüle-
tén egy hullámos és egy egyenes vonal lenyomat látszik. 8. Fekete, külső felületén sárga foltos, kissé
homokos anyagú, kevés, nagyobb kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített edény íves
oldaltöredékei, illetve vágott aljának indítása. 9. Szürkésfekete, belül sárga felületű, kívül sárga fol-
tos, kissé homokos anyagú, kevés nagyobb kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített
edény kissé íves oldaltöredékei, az egyiknek a belsejében kidolgozáskor keletkezett ujjbenyomás lát-
szik (XL. tábla 2.). 10. Kívül eldolgozott, piszkosdrapp, fekete foltos, belül téglaszínű felületű, szür-
késfekete törésű, vékonyabb falú, korong nélkül készített edény egyenes oldaltöredéke. 11. Szürke,
kívül egyenetlen felületű, belül eldolgozott, korong nélkül készített edény egyenes oldaltöredéke. 12.
Kívül sárgásdrapp felületű, fekete törésű, kissé homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványí-
tott, korong nélkül készített, közepesen vastag falú edény oldaltöredéke. Külső felületén az eldolgo-
zásból származó egyenetlenség látszik. 13. Szürkésfekete, belül sárga, kívül téglaszínű foltos, nagy
drapp kerámiazúzalékkal erősen soványított, korong nélkül készített edény egyenetlen felületű, véko-
nyabb falú, íves oldaltöredéke. 14. Szürkésfekete, nagy szürke kerámiazúzalékkal erősen soványított,
korong nélkül készített edény vékonyabb falú egyenes oldaltöredéke az alj indításával, melynek külső
felülete letöredezett. 15. Belül téglaszínű, kívül szürke felületű, fekete törésű, kevés nagy kerámiazú-
zalékkal soványított, korong nélkül készített nagyobb fazék vágott aljtöredéke a felmenő fal indítá-
sával. Belsejében az eldolgozás nyomaival. Fátm. kb. 12 cm. 16. Sárga, szabálytalan alakú, homokos
anyagú, kopott tapasztásdarabok. 17. Szürke, szabálytalan alakú égett két kő és egy szivacsosra égett
salak? 18. Vaddisznó jó megtartású teljes alsó metszőfoga (L= 55 mm).61 19. Meghatározhatatlan, ta-
lán szarvasmarha bordatöredéke. 20. Állatcsont 4 db szétmállott szilánkja.62
2. objektum: gödör. Nagy, kör alaprajzú, egynemű szürke betöltésű gödör. Átm. 310-330 cm, m. 30 cm.
60
ödrök: 1–5., 7., 9–10., 46–47., 49–53., 55–57., 59., 80–85., 92–93., 99–103. objektum; cölöphelyek: 6., 101/2., 104. ob-
G
jektum; árok: 48. objektum; házak: 54., 58., 90. objektum, tűzhely: 91. objektum
61
A telepobjektumok állatcsontjait Vremir Mátyás meghatározásai alapján adjuk meg.
62
Az ételmaradványokra utaló csontanyagon észrevehető különböző mállási stádium és megtartás nem egy eseményhez köt-
hető, a kitöltésbe valószínűleg nem egyidejűleg kerülhettek be.
109
Leletek: 1. Apró, szabálytalan alakú, omlékony kis téglaszínűre égett agyagrög. 2. Lyukacsos, világosszürke,
szabálytalan alakúra hasadt nagyobb kő.
3. objektum: gödör. A szögletes objektum DK-i sarka bizonytalanul jelentkezett. ÉK-i részén gyengén vagy
egyáltalán nem átégett, különböző formájú agyagnehezékek, illetve agyagkoloncok jelentkeztek közelítőleg
egy körvonal mentén. Itt 12-16 cm-re lemélyedt a gödör és a fölötte lévő részen sterilnek tűnő sárga betöltés
húzódott. Az objektum betöltése alapvetően kormos szürke, az alján még kormosabb fekete, égett rögökkel tar-
kázott. 160×160 cm körüli, m. 25 cm.
Leletek: 1. Szabálytalan alakú, ismeretlen rendeltetésű vastárgy. 2,5×1,5 cm (XLI. tábla 2.). 2. Kívül-belül
drapp, fekete törésű, kissé homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül ké-
szített edény vékony, enyhén kihajló pereme, mely felülről ferde, sűrű bevagdosással díszített (XLI.
tábla 1.).63 3. Fekete, korong nélkül készített edény kissé deformálódott enyhén kihajló pereme, me-
lyet felülről ferde, sűrű bevagdosással díszítettek (XLI. tábla 1.). 4. Kívül-belül sárga foltos, fekete
törésű, korong nélkül készített edény enyhén kihajló kisebb peremtöredéke, mely felülről ferde, sűrű,
mély bevagdosással díszített (XLI. tábla 3.). 5. Kívül drapp, fekete törésű, kissé homokos anyagú,
korong nélkül készített edény enyhén kihajló, elvékonyodó kisebb peremtöredéke (XLI. tábla 4.). 6.
Sárga, homokos anyagú, nagyon kevés nagy kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített,
durva kivitelű sütőharang(?) duzzadt pereme, külsején mély ferde bevágással (XLI. tábla 5.). 7. Sár-
gásszürke, homokos anyagú, korong nélkül készített, kissé kihajló, apró perem. 8. Sárgásszürke kül-
ső-belső felületű, fekete törésű, homokos anyagú, korong nélkül készített, vastagabb falú edény(ek)
enyhén íves oldaltöredékei. 9. Sárga külső felületű, fekete törésű, homokos anyagú, belül eldolgozott,
korong nélkül készített, vékony falú edény(ek) enyhén íves oldaltöredékei. 10. Kívül kormos, szür-
ke, belül sárga felületű, fekete törésű, kissé homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított,
korong nélkül készített, vékony falú edény oldaltöredéke. 11. Kívül sárga felületű, szürkésfekete tö-
résű, kissé homokos anyagú, kevés világos nagy szemcséjű kerámiazúzalékkal soványított, korong
nélkül készített, vastag falú edény enyhén íves oldaltöredéke. 12. Sárga, kissé homokos anyagú, ke-
vés szürke kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített, rendkívül vastag falú edény ki-
sebb oldaltöredéke. Talán a sütőharanghoz tartozott. V. 2,4 cm. 13. Kívül piszkosfehér, belül szürke
felületű, téglaszínű törésű, kerámiazúzalékkal erősen soványított, omlékony, korong nélkül készített
edény oldaltöredéke. 14. Világos téglaszínű, szürke foltos, vékony falú, kevés apró kerámiazúza-
lékkal soványított, korong nélkül készített kisebb edény oldaltöredéke. 15. Sárga, korong nélkül ké-
szített, nagy szemcséjű kerámiazúzalékkal erősen soványított anyagú edény egyenes oldaltöredéke,
mely lemezesen kettévált. 16. Sárga, homokos anyagú, korong nélkül készített, kevés kerámiazúza-
lékkal soványított, kisebb, egyenes oldaltöredék. 17. Belül sárga, kívül szürke felületű, fekete törésű,
kissé homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított, belsejében eldolgozott felületű, korong
nélkül készített nagyobb fazék vastag falú vágott aljtöredéke. Fátm. kb. 11 cm (XLI. tábla 6.). 18. Kí-
vül-belül szürkéssárga, fekete törésű, kissé homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított,
korong nélkül készített fazék enyhén profilált, vágott aljtöredéke (XLI. tábla 7.). 19. Kívül-belül vilá-
gosszürke, külső felületén fekete foltos, fekete törésű, kissé homokos anyagú, korong nélkül készített
fazék vágott aljtöredéke. Fátm. kb. 10 cm (XLI. tábla 8.). 20. Kívül letöredezett világosszürke, fekete
törésű, kissé homokos anyagú, korong nélkül készített kisebb fazék vágott aljtöredéke. Valószínűleg
az előzőhöz tartozik. 21. Kívül-belül sárgásdrapp, belül fekete foltos felületű, fekete törésű, kissé ho-
mokos anyagú, korong nélkül készített kisebb fazék vágott aljtöredéke. 22. Szabálytalan alakú, om-
lékony, kicsi, téglaszínűre égett agyagrög. 23. Szabálytalan alakú kődarab. 8,4×6,2×5,1 cm. 24. Csi-
kó nagyon mállott, részben égetett (parázsolt) töredékes medencecsontja (pelvis). 24. 3 db mállott és
égetett állatcsonttöredék/szilánk.64
63
A 2–4. tétel alatti három peremtöredék valószínűleg ugyanahhoz az edényhez tartozott.
64
Az ételmaradványok különböző mértékű mállása nem egyidejű betöltésre utal.
110
4. objektum: gödör. Szabályos, téglalap alaprajzú. Betöltését több helyen átégett agyagrögök tarkázták. Alja
egyenes, fala kissé meredek. 285×220 cm, m. 30 cm. A keleti felében kevesebb, a nyugatiban jóval több kerá-
miát találtunk.
Leletek: 1. Szürke, belső felületén sárga, homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított, korong nél-
kül készített, kissé kihajló, felülről ferdén sűrűn bevagdalt, vékony peremtöredék (XLII. tábla 1.). 2.
Fekete, külső-belső felületén sárga foltos, homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított,
korong nélkül készített, kissé kihajló peremtöredék (XLII. tábla 2.). 3. Fekete, külső-belső felületén
sárga foltos, homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított, hullámos felületű, vékony falú,
korong nélkül készített edény kopott nyaktöredéke. 4. Fekete, belül drapp felületű, homokos anya-
gú, vékony falú, korong nélkül készített edény kissé íves, eldolgozott felületű nyaktöredéke. 5. Feke-
te, külső felületén sárga, illetve sárga foltos, homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított,
vastagabb falú, korong nélkül készített edény(ek) oldaltöredékei. 6. Sárga, fekete foltos, homokos
anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított, rendkívül vastag falú, korong nélkül készített edény –
esetleg sütőharang(?) – oldaltöredéke. 7. Szürke, kevés nagy kerámiazúzalékkal soványított, vékony
falú, korong nélkül készített edény két oldaltöredéke. 8. Sárgásszürke, fekete foltos, homokos anyagú,
korong nélkül készített edény erősen kopott vastagodó oldaltöredéke. 9. Kívül drapp, belül világos-
szürke felületű, fekete törésű, homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül
készített nagyobb, vékony falú edény egyenes aljtöredéke a felmenő fal indításával. 10. Kívül sárga,
belül világosszürke felületű, fekete törésű, homokos anyagú, kevés kerámiazúzalékkal soványított,
korong nélkül készített nagyobb, vékony falú edény egyenes aljtöredéke a felmenő fal kis indításával.
Valószínűleg összetartozik az előbbivel. 11. Kívül-belül sárgásdrapp, fekete törésű, homokos anyagú,
kevés kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített edény enyhén profilált aljtöredéke a fel-
menő fal indításával. Fátm. kb. 8 cm. 12. Kívül-belül sárgásdrapp, fekete törésű, korong nélkül készí-
tett edény(ek) kisebb, töredezett két aljtöredéke a felmenő fal indításával. Valószínűleg összetartoz-
nak az előbbivel. 13. Szabálytalan alakú, kisebb, kopott, téglaszínűre égett agyagrögök. 14. Ívelt végű
téglalap alakú fehér kőpattinték. 1,8×3,6 cm (XLII. tábla 3.). 15. Téglatest alakú szürke, három olda-
lán lehasadt, a negyedik oldalán legömbölyített csiszolókő. 7×3,9×3 cm. 16. Barna szemcsés szürke
apró, égett, omlékony kődarabok. 17. Juh metatarsus (fr), femur (fr), fibula (fr), femur epiphysis (fr),
meglehetősen mállott állapotban, égetés és harapás nyomaival. 18. Nem meghatározható 6 db mállott
állatcsontszilánk.65
5. objektum: gödör. Koromfoltos betöltésű gödöralj. 75×54 cm, pár cm mély. Benne leletet nem találtunk.
6. objektum: cölöplyuk. Egynemű szürkéssárga betöltésű, ívelt aljú cölöplyuk. Átm. 28 cm, m. 16 cm. Benne
leletet nem találtunk.
7. objektum: gödör. Szinte teljesen elszántott, szürke betöltésű gödöralj. Benne leletet nem találtunk.
8. objektum: újkori jelenség.
9. objektum: gödör. Kör alaprajzú, szürke betöltésű, ívelt oldalú gödör. Átm. 100-118 cm, m. 30 cm. Benne le-
letet nem találtunk.
10. objektum: gödör. A legdélebbi domb egyetlen objektuma. Kör alaprajzú, ívelt oldalú gödör. Betöltése fehér
és kevés fekete szemcsés szürke. Átm. 195-205 cm, m. 30 cm.
Leletek: 1. Világosszürke, szabálytalan alakú, szemcsés kődarab. 4,6×3,6×3,2 cm.
65
Az ételmaradványok valószínűleg egy esemény termékei, egyidejű betemetődés feltételezhető.
111
46. objektum: gödör. Ovális folttal jelentkezett, amelybe egy újkori kerítésoszlopot ástak bele, ennek szögletes
foltja vágta. Átm. 78×96 cm, m. 30-35 cm. Betöltése sárgásszürke. Nagy részét az újkori beásás tönkretette.
Benne leletet nem találtunk.
47. objektum: gödör. A település feltárt részének északi szélén 155×170 cm-es ovális folttal jelentkező gödör.
Jelentkezésétől 20 cm mély. Alja felé kissé íves. Betöltése egynemű szürke. A közepébe újkori kerítésoszlopot
állítottak. Benne leletet nem találtunk.
48. objektum: árok. Jól rajzolódó folttal jelentkezett. 55 cm széles, ÉK–DNy-i irányú, enyhén ívelődő árok.
ÉK-i vége a feltáratlan rész alá futott. Déli vége csaknem egyenes. 11,5 m hosszan tudtuk követni. Mélysége
változó: 25-40 cm. Metszete U alakú. Benne leletet nem találtunk.
49. objektum: gödör. Jól látszó kerek folttal jelentkezett: 186-200 cm átmérőjű. Alja felé kissé íves, sekély. A
nyeséstől mért legnagyobb mélysége 24 cm. Középen 150 cm átmérőjű részen szürke, kevés sárga szemcsés
betöltésű, szélén körben egy sávban sárgásszürke. Nehezen elváló szélű gödör. Benne leletet nem találtunk.
50. objektum: gödör. Jól rajzolódó folttal jelentkezett. Ovális alaprajzú, szürke, egynemű betöltésű. 267×200
cm. Alja íves. Legnagyobb mélysége 60 cm.
Leletek: 1. Világosszürke, belső felületén téglaszínű, korong nélkül készített, kissé homokos anyagú edény
agyonkopott oldaltöredéke. 2,8×3,8 cm.
51. objektum: gödör. Lekerekített sarkú téglalap alaprajzú, ÉÉK–DDNy-i tengelyű gödör. H. 280 cm, sz. 206
cm. Alja felé kissé íves, sekély. A nyeséstől mért legnagyobb mélysége 35 cm. Középen 130 cm átmérőjű ré-
szen 12 cm vastag sötétebb szürke, alatta egynemű szürke iszapos betöltésű. Benne több jellegtelen kisebb cse-
réptöredék és kevés állatcsont volt, valamint egy kő.
Leletek: 1. Kívül-belül drapp felületű, szürke törésű, korong nélkül készített edény kisebb peremtöredéke, a pe-
remen felülről ferde bevagdalásokkal díszítették. 2,4×3,5 cm (XLIII. tábla 5.). 2. Világossárga, ko-
rong nélkül készített edény egyenes, elvékonyodó, vastag peremtöredék. Talán sütőharang darabja.
3,3×4,5 cm (XLIII. tábla 3.). 3. Fekete, kívül-belül szürke foltos, kissé homokos anyagú, korong nél-
kül készített kisebb edény válla, kissé íves nyakkal és a kihajló perem kívül letöredezett indításával.
4,3×4,6 cm (XLII. tábla 4.). 4. Kívül világos téglaszínű, szürkésfekete törésű, korong nélkül készített,
kevés kerámiazúzalékkal soványított nagyobb edény közepesen vastag falú, íves hastöredéke. 5,5×8,6
cm. 5. Kívül világosszürke, fekete törésű, kevés kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készí-
tett vékonyabb falú oldaltöredék. 3,5×4,4 cm. 6. Szürke, homokos anyagú, téglaszínű szendvicses
törésű, lassúkorongolt(?) edény vastag falú, érdes felületű, kissé íves oldaltöredéke. 3,7×2,6 cm. 7.
Kívül drapp felületű, szürke törésű, homokos anyagú, korong nélkül készített vékonyabb falú edény
aljtöredéke felmenő fal nélkül. 3×4,6 cm. 8. Szürke külső, sárgásszürke belső felületű, szürkésfeke-
te törésű, nagyon kevés kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített edény oldaltöredéke.
3×3,6 cm. 9. Drapp külső felületű, szürke törésű, kissé homokos anyagú, érdes tapintású, nagyon ke-
vés kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül készített edény vastag falú, kissé íves oldaltöredé-
ke. 4,3×5,5 cm. 10. Fekete, kissé homokos anyagú, korongolt, vékony falú, nagyobb edény váll- és
nyaktöredéke, 3 körbefutó, mélyen bekarcolt párhuzamos vonallal díszítve. 7,3×4,9 cm (XLII. tábla
7.).66 11. Szürke, homokos anyagú, lassúkorongolt kisebb edény, érdes tapintású, belül letöredezett fe-
lületű kisebb aljtöredéke. 3,3×3,1 cm (XLII. tábla 6.). 12. Három darab szürke külső felületű, sárga tö-
résű, kissé kerámiazúzalékos, lyukacsos, szabálytalan alakú paticsdarab. 5,5×3×2,1 cm, 3,2×3,2×1,4
cm, 4×2,3×1,3 cm. 13. Szabálytalan alakú, élesen hasadó, lyukacsos, világosszürke kődarab.
4×3,2×2,5 cm. 14. Subad. szarvasmarha alsó masodik zápfoga (m2). Mállott, enyhén égetett, gomba-
telep jelenlétével. 15. Subad. szarvasmarha metatarsus fr., meglehetősen mállott és égetett állapotban.
66
Ez a töredék talán egy korábbi – kora népvándorlás kori(?) – anyagból került ebbe az objektumba.
112
16. Valószínűleg szarvasmarha bordatöredékek, enyhén égetett állapotban, gyökérnyomokkal. 17.

Juv. juh metatarsusa. prox. fr., nagyon mállott és égetett állapotban. 18. Juv. sertés maxilla sup. fr.;
pelvis fr.; incisivus, enyhén mállott és égetett állapotban. 19. Házilúd femur és radius fr., enyhén mál-
lott és égetett állapotban.67
52. objektum: gödör. Kissé elúszó, bizonytalan, kerek folttal jelentkezett. Átm: 200 cm. Lefelé szűkült. A felső
45 cm vastag réteg szürke, egynemű. Ez alatt tovább mélyült és kissé szűkült a gödör. 60 cm mélyen feltört a
víz. 45 és 60 cm közt kevert iszapos betöltést bontottunk ki. Benne leletet nem találtunk.
53. objektum: gödör. Jól látható, nagyobb – 330×280 cm-es –, ovális folttal jelentkezett. Betöltése szürke, isza-
pos. Benne feljött a talajvíz és olyan mértékig áramlott be oldalról, hogy nem is tudtuk teljesen kibontani. A je-
lentkezési szinttől ívesen szűkült kb. 30 cm mélységig, majd innen erősen méhkasosodott. Mélysége 110 cm. A
leginkább összeszűkülő részen átmérője 205×160 cm, alul körben mintegy 30 cm-t bővült.
Leletek: 1. Fekete, szürke foltos, kissé homokos anyagú, korongolt fazék kihajló nyakú, alacsony, függőleges,
elvékonyodó peremű töredéke. 3,5×3,9 cm (XLIII. tábla 6.). 2. Szabálytalan alakú, fehér kovaszilánk.
2,2×1,3 cm (XLIII. tábla 7.). 3. Két darab téglaszínű, homokos anyagú, szabálytalan alakú paticsda-
rab. 7,6×5,7×2,3 cm, 3,9×3,1×2,4 cm. 4. Piszkosfehér, puha, szabálytalan alakú tapasztásdarab(?).
5×3,1×2,6 cm. 5. Ló alsó előzápfog (p3 vagy p4) fr. nagyon mállott állapotban.68
54. objektum (26. kép): ház. 335×325 cm-es, lekerekített sarkú négyszög alakú, Ny–K-i folttal jelentkezett.
Betöltése felül iszapos barnásszürke, alul egynemű, mintegy 15 cm vastag sötétszürke réteget figyeltünk meg.
ÉK-i negyedében szarvasmarha koponyarészét találtuk a szarvakkal (26. kép 2.). A jelentkezéstől 40-50 cm mé-
lyen jelentkezett az objektum egyenes alja: itt végig megfogható volt egy 1-2 cm vastag letaposott(?) sározás
(26. kép 3.). A keleti és a nyugati oldal közepén egy-egy cölöplyukat bontottunk ki (26. kép 4.). Ezek mélysé-
ge a padlószinttől 20 cm, illetve 30 cm, a ház jelentkezési szintjétől 62 cm, illetve 71 cm, átmérőjük 25 cm, il-
letve 30 cm. A ház a keleti oldalán érintkezett az 50. objektummal, mely a folt alapján mintha metszette volna.
Leletek: 1. Ívesre lecsiszolt végű, ovális metszetű csonteszköz töredéke. 3×1,6×1,1 cm (XLIII. tábla 4.). 2. Sár-
ga külső felületű, szürke törésű, korong nélkül készített edény kissé homokos anyagú apró oldaltö-
redéke. 2,3×1,5 cm. 3. Szürke, korongolt, rendkívül vékony falú, pici, kigyűrt peremű, csonkakúpos
nyakú, íves hasú edény töredékei. A nyak és váll találkozásánál sekély bekarcolt, körbefutó vonal lát-
szik, a nyakán csaknem láthatatlanná kopott besimított hullámvonal díszítés volt. 4,3×6,8 cm, 2,3×4,5
cm, 1,9×3 cm, 1,5×2 cm, 2,2×1,8 cm (XLIII. tábla 1.). 4. Szürke, helyenként téglaszínű foltos, csak
részben kiégetett kúpos agyagnehezék, illetve két további töredék. A nehezéket két oldalról elkezd-
ték átfúrni, de a két furat nem találkozik. Átm: 9×7,3 cm, m. 9,5 cm. 8,5×4,6×3,2 cm, 6,8×3,5×2,8
cm (XLIII. tábla 2.). 5. Szarvasmarha agykoponya fr. szarvcsapokkal (szarvcsap L= 61 mm dext.,
58 mm sin.) enyhén mállott és égetett állapotban; metacarpus dext. fr. vágási (kés?) valamint égési
nyomokat mutatva. 6. Juh M2 fr. 7. Sertés állkapocs fr. m2-3, mállott állapotban, 3 db égett fogtöre-
dék, 2 db thorakális csigolya hosszmenti vágásnyomokkal, adent. max. sup. fr. égett, juv. ulna fr. 7.
Házityúk tarsometatarsus fr. 8. Meghatározhatatlan 16 db állatcsonttöredék/szilánk égési és/vagy ha-
rapás- és törésnyomokkal. Egyes példányokon gyökérnyomok látszanak. Két szilánkon gyomorkor-
rózió nyomai jelentkeznek.69
67
telmaradványokról van szó, nagy vonalakban azonos égési állapotban, viszont nagyon különböző a mállásuk és változatos
É
a gomba- és/vagy gyökérnyomok jelenléte vagy hiánya, ami nem egyidejű felhasználásra és a betemetődésre utal. A csont-
anyag egy része biztosan a kút felhagyása után kerülhetett a betöltésbe.
68
Sokáig – évtizedekig – hevert betemetetlenül.
69
Nagyon változatos konyhahulladék, mállásuk nagy vonalakban egységes, a fragmentációhoz hozzájárultak nagytermetű
kutyák is (harapásnyomok, gyomorkorrózió). A feldolgozás nyomai (hasítás, vágás) egyaránt jelentkeznek marha végtag-
csonton, valamint sertés hátcsigolyákon és egyéb csonttöredékeken.
113
26. kép
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 54. objektum
Fig. 26
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő feature 54
55. objektum: gödör. A feltárt terület nyugati szélén nagyobb gödör jelentkezett jól látszó folttal. A feltárt te-
rületre mintegy fele „esett”. Átm: 365 cm. Fala meredek, alja egyenes. Betöltése 20-25 cm vastagon egynemű
fekete, alatta egynemű szürke. Mélysége 30-35 cm.
Leletek: 1. Drapp felületű, fekete törésű, kicsi, kettőskónikus, korong nélkül készített orsógomb. Két egyenlőt-
len félből tevődik össze, törése éles. M. 1,3 cm, átm: 2,6 cm (XLII. tábla 5.). 2. Fekete, talán lassú-
korongon készített edény vékony falú vágott aljának töredéke. 4,4×1,6 cm. 3. Fekete, kívül eldolgo-
zott felületű, kevés fehér szemcsés anyagú, valószínűleg lassúkorongon készített edény oldaltöredé-
ke, belsejében a korongolás nyomaival. 3,3×2,8 cm. 4. Szürke, téglaszínű foltos, szabálytalan alakú
114
csillámpala darab. 3,8×2×1,4 cm. 5. Szarvasmarha radius dist. fr., ph 1/IV, tibia fr. dist epiph., borda
fr. merőleges vágás(kés?)nyomokkal. Mállottak és égettek. Részben jelentkeznek enyhe gyökérnyo-
mok. 6. Nem meghatározható 15 db csonttöredék többé-kevésbé mállott és égetett állapotban. Több
ségükön gyökérnyomok jelentkeznek.70
56. objektum: gödör. Nagyméretű, kerek, 240×260 cm-es folttal jelentkező objektum. A déli oldalán lépcsős,
az északi felében íves volt. A felső 10-30 cm vastag réteg, mely észak felé vastagodott, egynemű szürke. Alat-
ta a gödör közepén 140 cm átmérőjű körben közepén 20-25 cm vastag, széle felé vékonyodó, szürke pettyes
sárga betöltést bontottunk ki. A gödör alján sárga pettyes szürke betöltés látszott. Mélysége 70 cm. Alján fel-
tört a talajvíz.
Leletek: 1. Subad. ló melső ph. 2 (L=44 mm, Psz= 51 m, Dsz=49 mm); mellső ungual ph. (L=45 mm, sz=66
mm) mállott állapotban; radius prox. fr.; humerus dist. fr.; tibia diaf. fr. vágás- és hasításnyomokkal.
2. Ló? caput femori fr.; hátcsigolya fr. 3. Juh metacarpus sin. fr., hosszanti irányban vágásnyomok-
kal, enyhe égés-, valamint gyökérnyomokkal. 4. Meghatározhatatlan 18 db csonttöredék enyhén égett
állapotban.71
57. objektum: gödör. Bizonytalanul látszó, 220×164 cm-es ovális folttal jelentkezett. Alja felé íves gödör. A fel-
ső 25 cm vastag réteg 140 cm átmérőjű körben sárga pettyes szürke, alatta egynemű szürke volt a betöltés. A
gödör alján feltört a talajvíz. Benne leletet nem találtunk.
58. objektum (27. kép): ház. Nagy, ovális alaprajzú, sötétszürke folttal jelentkező ház(?), melynek kb. 78 cm át-
mérőjű kemencéje a keleti oldalon „kiugrott” a fal síkjából. K–Ny-i tengelyű. A kemencével együtt kb. 580 cm
hosszú. A méret egyértelműen azért nem határozható meg, mivel pont a kemencerészt egy újkori beásás alapo-
san megrongálta. Sz. 408 cm. A kemence felmenő fala a déli oldalon pár cm magasan megmaradt, a sütőfelület
kb. negyede volt bontható a nyugati oldalon. A tapasztás alatt cserepekkel rakták ki a sütőfelületet (27. kép 3.).
Ezek igen omlékony, korong nélkül készített, gyenge minőségű darabok. A kemencétől nyugatra ívesen 20 cm-t
mélyült a gödör. Ennek alja erősen hamus – nyilván ez volt a kemence hamuzó gödre. Ez a „lépcső” kb. 20-30
cm széles, majd ismét ívesen mélyült a nyesési szint alá 35 cm-rel. Ezen a részen egy sárga, sterilnek tűnő ré-
teget figyeltünk meg, amely alá „futott” egy kormos réteg – nem zárható ki, hogy valamiféle tapasztás vagy sá-
rozás volt. A gödör alján 10 cm vastag szürke, iszapos réteget találtunk, felette a betöltés nagy része egynemű
szürke volt, csupán a nyugati végen, 185×100 cm-es foltban némileg sötétebb szürke, kissé faszenes. Magának
az ovális gödörnek az alján egy keleti és egy nyugati nagy foltban fekete, kemény, padlószerű réteget bontot-
tunk ki. Ezen a fekete kemény részen kormos a betöltés. A gödör oldala kissé meredek, ívesen ment át az aljba.
A kemencétől ÉNy-ra egy kerek foltban, melynek átmérője 28 cm, kemény – a padlóhoz hasonló – réteget fi-
gyeltünk meg. Az objektumban bontás közben feltört a víz (27. kép 2.).
Leletek: 1. Szürke, korongolt, vékony falú, külső felületén elsimított kis edény kissé íves vállú, egyenes peremű
kopott töredéke. A váll tagoltan válik el a nyaktól. 3,3×2,4 cm (XLIV. tábla 1.). 2. Fekete, kívül drapp
foltos, apró kavicsos anyagú, kézi korongolt edény kívül letöredezett, egyenes oldala. Belsejében lát-
szanak a korongolási csíkok. 3,2×2,3 cm. 3. Szürke, erősen homokos, apró kavicsos anyagú, koron-
golt, vékonyabb falú edény íves oldaltöredéke. 5,4×2,9 cm.
Leletek a kemence tapsztásából: 1. Szürke, kívül-belül sárga foltos, korong nélkül készített, elvékonyodó, ki-
hajló peremű, alja felé vastagodó falú, vágott aljú kisebb edény töredékei. Pereme enyhén kihajló, fer-
dén bevagdalt. A díszítés érdekessége, hogy a megtalált töredéken „megfordul” a minta, azaz a bevag-
dosás nem egy irányban futott körbe (XLV. tábla 2.). 2. Sötétszürke, külső felületén helyenként drapp
70
konyhahulladék mállása egységes, viszont a gyökérnyomok megoszlása különböző beágyazódási mélységekre és pillana-
A
tokra – a gödör folyamatos feltöltődésére utal.
71
Az ételmaradékok közül a juhon kívül kitűnik a fiatal ló jelenléte. A mállás egységes, az égetés nem jellemző, a gyökérnyo-
mok hiányoznak. Vágásnyomok jelentkeznek lábszár- valamint kéztőcsontokon. Valószínűleg a csontanyag nagy része egy
esemény terméke, egyidejűleg és elég hamar kerültek a betöltésbe.
115
27. kép
Fig. 27
116
foltos, igen durva kivitelű, korong nélkül készített edény íves vállú nagyon kopott töredékei. 3. Kívül-
belül téglaszín foltos felületű, fekete törésű, korong nélkül készített, vékony falú edény kihajló pere-
mű, íves nyakú két töredéke. A peremen felülről sekély benyomkodásokkal díszített. 6×5,1 cm, 4×4,8
cm (XLIV. tábla 3.). 4. Kívül drapp felületű, szürkésfekete, korong nélkül készített edény enyhén ki
hajló peremtöredéke. 3,3×2,5 cm (XLIV. tábla 2.). 5. Kívül-belül téglaszínű felületű, szürke törésű,
korong nélkül készített edény enyhén kihajló peremtöredéke. 2×2,8 cm. 6. Kívül-belül piszkos tégla-
színű felületű, fekete törésű, korong nélkül készített, puha anyagú edény erősen kopott, durva kivitelű
két oldaltöredéke. 5,5×3,3 cm, 6,9×2,8 cm. 7. Kívül-belül kopott, sárga felületű, fekete törésű, korong
nélkül készített, vastagabb falú, kissé íves kopott oldaltöredék. 5,4×4,4 cm. 8. Kívül-belül piszkos sár-
ga felületű, fekete törésű, korong nélkül készített edény megvastagodó, erősen kopott, durva kivitelű
két oldaltöredéke közvetlenül az alj feletti részről. 4,5×6 cm, 4,2×5 cm. 9. Kívül-belül téglaszínű fe-
lületű, fekete törésű, korong nélkül készített edény vastag falú aljtöredéke az enyhén profilált oldalfal
indításával. 5,5×5,5 cm (XLIV. tábla 5.). 10. Subad. ló maxillatöredéke (L P2-M3=151 mm), enyhén
mállott állapotban; 2 db végtagcsont fr. 11. Juv. sertés humerus dext. fr, enyhe harapás és égetés nyo-
mokkal. 12. 2 db csontszilánk meglehetősen mállott állapotban, égetett, szétrágott, gyomorkorróziót
és gyökérnyomokat mutat. 13. 6 db apró csontszilánk részben harapás- és égésnyomokkal.72
59. objektum: gödör. Nagy kerek folttal jelentkezett. Átm. 250-270 cm. A déli oldalán 50 cm mélyen egy lép-
csőt bontottunk ki. Alja íves. A felső 20-40 cm vastag réteg sárga pettyes szürke, alatta körben sárga, középen
sárga pettyes fekete volt a betöltés. Ez utóbbi betöltés a gödör alját is kitöltötte. Alján feltört a talajvíz. A széle
és alja bizonytalanul vált el a steril környezettől. Benne leletet nem találtunk.
80. objektum: gödör. Ovális, a keleti szélén kiugró folttal jelentkező, 130×135 cm átmérőjű gödör. Alja felé
enyhén szűkült. M. 20 cm. Betöltése egynemű szürke. Benne leletet nem találtunk.
81. objektum: gödör. Kerek folttal jelentkező, a jelentkezési szinten 146×168 cm átmérőjű objektum. A felső ré-
szen mintegy 20-30 cm vastagon a betöltése szürke, sárga pettyes. Ez alatt középen 30 cm vastag, majd elvéko
nyodó, körben a szélen ismét vastagodó sárga réteg jelentkezett. A széleken a sárga, csaknem sterilnek tűnő ré-
teg alá egy szürke betöltésű réteg nyúlt be. Alul fekete, sárga bemosódásokkal tarkázott betöltésű. Méhkas ala-
kú. Mélysége 63 cm, középen íves kis lemélyedés látszik, itt 65-70 cm mély. Átmérője az aljánál 180-185 cm.
Alján feltört a talajvíz. Benne leletet nem találtunk.
82. objektum: gödör. 145-150 cm átmérőjű, kerek folttal jelentkező telepobjektum. Alja enyhén íves. Mélysége
50 cm. Fala függőleges, illetve enyhén méhkasos. 25 cm sárga foltos szürke betöltésű, illetve – főleg a kele-
ti oldalon – sárga, csaknem sterilnek tűnő réteg alatt sárga pettyes fekete. Alján feltört a talajvíz. Benne leletet
nem találtunk.
83. objektum: gödör. Kisebb kerek, bizonytalan folttal jelentkező gödör. Nem zárható ki, hogy egy fa gyökeré-
nek helye. Átmérője 110×100 cm. Alja középen lemélyed. Betöltése felül egynemű szürke, alul egynemű feke-
te. M. 20 cm. Alján feltört a talajvíz. Benne leletet nem találtunk.
84. objektum: gödör. Szabályos kerek foltjába középen újkori oszlopot ástak bele. Átm: 145 cm. Nyugat felé
mélyült. Legnagyobb m. 30 cm (az újkori oszlop ennél mélyebbre hatolt). Betöltése sárga foltos szürke. Alján
feltört a talajvíz. Benne leletet nem találtunk.
72
fiatal lómaradványok tafonómiai szempontból teljesen elkülöníthetőek a többi csontanyagtól. Betemetődésük hamar
A
bekövetkezett. A további ételmaradékok – habár különböző időtartamon keresztül – hosszan betemetetlenül maradtak. Az
emésztési nyomok is arra utalnak (a kutya akár egy hét után is kiöklendezheti a csontszilánkokat), hogy egyes csonttöre-
dékek a telepen belül szállítódtak, illetve a kutyák szét- vagy összehordták, tehát nem egy bizonyos konyha hulladékairól
van szó. Ezt részben felszínközeli betemetődés követte (akár a ház lepusztulása után).
117
85. objektum: gödör. 155 cm átmérő-

jű, kerek, igen rosszul kirajzolódó folt-
tal jelentkezett. M. 18 cm. Alja íves.
Beleástak egy újkori kerítésoszlopot.
Betöltése barnásszürke. Benne leletet
nem találtunk.
90. objektum (28. kép): ház. A teme-

tő déli végénél jelentkező objektum
(lásd a 13. képen).73 Lekerekített sar-
kú téglalap alakú foltja szépen kiraj-
zolódott. Ny–K 357–177º tájolású,
285-293×315-345cm-es házszerű ob
jektum. M. 10-12 cm. Betöltése bar-
násszürke. Alján foltokban letaposott
padló látszott. Nyugati és keleti rövi-
debb falának közepénél egy-egy cö-
löplyuk látszott. Ezek betöltése egy-
nemű szürke. Átm. 30, illetve 40 cm.
Mélységük a padló szintjétől 20 cm.
Az objektumban kevés cserepet és ál-
latcsontot találtunk. DNy-i sarka kissé
túlbontott.
28. kép
Szék-dűlő 90. objektum
Fig. 28
Szék-dűlő feature 90
Leletek: 1. Fekete, szürke foltos, szemcsés anyagú, korongolt, vékony falú, íves vállú, kihajló peremű, lassúko-
rongon(?) készített kisebb edény 4 töredéke. 5,8×7,1 cm, 3,5×2,6 cm, 3,1×1,7 cm, 2,5×1,4 cm (XLVI.
tábla 1.). 2. Kívül-belül téglaszínű, belül koromfoltos, fekete törésű, homokos anyagú, korong nélkül
készített nagyobb edény nehéz anyagú, vágott alja. 8,8×10,5 cm. Fátm. 8,8 cm (XLIV. tábla 4.). 3. Feke-
te, szürke foltos, kissé homokos anyagú, korong nélkül készített edény 3 oldal- és 1 aljtöredéke. 5×3,1
cm, 2,9×2,7 cm, 3,3×2,4 cm, 2,5×1,9 cm. 4. Téglaszínű, szürke foltos felületű, fekete törésű, kissé ho-
mokos anyagú, korong nélkül készített edény 3 oldal- és 1 aljtöredéke. 4,8×2,8 cm, 3,5×3,2 cm, 2×2,5
cm, 3,1×1,4 cm. 5. Kívül-belül barnásszürke felületű, fekete törésű, kissé homokos anyagú, vékony
falú, korong nélkül készített edény 5 db oldaltöredékei. 3×3,7 cm, 3,2×3,6 cm, 4×2,8 cm, 2,4×3,7 cm,
2,2×1,3 cm. 6. Piszkos sárga, homokos anyagú, korong nélkül készített 3 edény egy-egy kopott oldal-
töredéke. 3×4,4 cm, 3,3×2,5 cm, 2,8×2,7 cm. 7. 2 db lapos, világosszürke, szemcsés, omlékony ho-
mokkő darab. 7,8 ×4,1 cm, 5,3×3,5 cm. 8. Szarvasmarha scapula fr., humerus sin. fr., costa fr., illetve
73
elyzete miatt a géppel tovább szedettük észak felé a humuszt, de a következő 15-20 m hosszú szakaszon több régészeti
H
jelenséget nem sikerült megfigyelnünk.
118
szarvcsap fr., mállott, gyökérnyomokat mutat. 9. Adultus kecske? mandibula dext. fr., mállott, gyö
kérnyomokkal.74
91. objektum: tűzhely? 62×52 cm-es ovális átégett folt jelentkezett a temető szélénél. Alja íves. M. 10 cm. Be-
töltése vörös, égett. Benne leletet nem találtunk.
92. objektum: gödör. A szürkéssárga agyagos altalajban sötétszürke, sárga szemcsés, kerekded folt látszott. Ívelt
oldalú, teknős aljú gödör. Betöltése sötétszürke, a felső 2-3 cm-ben erősen sárga szemcsés. Átm. 86 cm, m. 42
cm. Alján feljött a talajvíz. Benne leletet nem találtunk.
93. objektum: gödör. Lekerekített sarkú négyszög alakú, fekete foltként jelentkezett a sárga-szürke agyagos
altalajban. Alja felé enyhén ívelt, szűkülő, ívelt aljú cölöplyuk. Betöltése fekete. Alján 1-2 cm vastag szürke
agyagréteg húzódott. Átm: 32 cm, m. 42 cm. Benne leletet nem találtunk.75
99. objektum: gödör. A sötétbarna altalajban erősen hamus, barnás, ovális foltként jelentkezett. Középen tojás-
dad alakú, kormos rész látszott sárga szemcsékkel. A széle felé koncentrikus körökben változott a színe a vilá-
gos szürkésbarna felé. Ívelt oldalú és aljú gödör. Alján 10-15 cm vastagon szürkésbarna a betöltése, felette 5-8
cm vastag koromréteg húzódott, majd sötétszürke és világosszürke réteg, amely felett a gödör közepén erősen
kormos folt látszott. Átm. kb. 110 cm, m. 45 cm.
Leletek: 1. Kívül-belül drapp felületű, fekete törésű, kevés kerámiazúzalékkal soványított, korong nélkül ké-
szített edény kissé duzzadt perem- és vastagabb falú két íves oldaltöredéke. 5,3×5,8 cm, 7,9×5 cm,
5,2×2,4 cm. 2. Kívül világos téglaszínű felületű, fekete törésű, kevés kerámiazúzalékkal soványított,
korong nélkül készített, vastagabb falú edény 5 db oldaltöredéke. 8,3×5 cm, 4,2×3 cm, 5,7×2,3 cm,
3,3×2,4 cm, 2,2×1,9 cm. 3. Sárgásszürke, homokos anyagú, kopott, korong nélkül készített edény kis-
sé íves nyaktöredék. 4,5×3,5 cm. 4. Fekete, homokos anyagú, korongolt, apró kaviccsal soványított,
igen vastag falú edény vágott, elvékonyodó aljtöredéke. 5,6×7 cm (XLVI. tábla 2.). 5. Sárgásszürke,
puha anyagú, korongolt, kopott, kívül letöredezett oldaltöredék az alj indításával. 6,4×5,5 cm (XLVI.
tábla 3.). 6. Acélszürke, szemcsés, korongolt, vékony falú edény oldaltöredéke a belsejében erős ko-
rongolási csíkokkal. 7×9,9 cm (XLV. tábla 1.). 7. 2 db szürke, szabálytalan alakú, kissé lyukacsos kő-
darab. 3×2,5×1,7 cm, 3×1,8×1,3 cm.
100. objektum: gödör. Sötétszürke-feketés, hosszúkás folttal jelentkező objektum a szürkéssárga, agyagos al-
talajban. Ívelt oldalú, teknős aljú gödör. Betöltése sötétszürke, körben sárga szemcsékkel. A metszetfal északi
oldalán feljött a talajvíz, a gödör errefelé mélyült. H. 344 cm, sz. 80 cm, m. délen 40 cm, északon 50 cm. Ben-
ne leletet nem találtunk.
101. objektum: gödör. A feltárt terület nyugati szélénél lekerekített sarkú négyszög alakú, sötétszürke, sárga
szemcsés, paticsos, vörös szemcsés folt jelentkezett a szürkéssárga agyagos altalajban. Betöltése sötétszürke,
egynemű, alja felé néhol sárga szemcsékkel. A feltárt részre 246 cm hosszan és 96 cm mélyen „nyúlt be”. Az
objektum ÉK-i részében egy gödör jelentkezett (101/1. objektum), melynek közepén egy cölöplyuk maradvá-
nyát figyeltük meg (101/2. objektum), DK-i oldalán is látszott egy gödör foltja, melynek nem adtunk külön szá-
mot. Benne leletet nem találtunk.
101/1. objektum: gödör. A 101. objektum ÉK-i felében/negyedében sötétszürke, egynemű betöltésű gödör. Alja
csaknem egyenes, oldala ívelt. Átm. 90 cm, m. 30 cm. Benne leletet nem találtunk.
101/2. objektum: cölöplyuk. A 101. objektum közepén jelentkező cölöplyuk. Betöltése vörösesbarna. Alja
egyenes, oldala íves. Átm. 30 cm, m. 4-6 cm. Benne leletet nem találtunk.
74
Az azonos mállás és gyökérkorrozió elég gyors, egyidejű és mélységű betemetődésre utal.
75
A 94–98. számot tévedésből nem adtuk ki.
119
102. objektum: gödör. A sárgásszürke altalajban sárga szemcsés szürke, szabályos kör alakú folttal jelentkező
gödör. Betöltése a felső harmadában-felében szürke, „rozsdafoltos”, jobb alsó részében a metszetben agyagré
teg látszott. Alul sötétszürke, feketébe hajló. Alját a feltörő talajvíz miatt nem tudtuk megfigyelni. Alja felé fo-
kozatosan szűkült, fala meredek. Átm. 108 cm, m. 86 cm. Benne állatcsontot találtunk, mely azonban elkalló-
dott.
103. objektum: gödör. A szürke altalajban enyhén ovális, a nyugati oldalán határozott sötétszürke folttal jelent-
kező gödör. Oldala ívelt, alja teknős. Átm. 90×96 cm, m. 40 cm. Benne állatcsontot találtunk, mely azonban
elkallódott.
104. objektum: cölöplyuk? A szürke altalajban kisméretű, fekete, szabályos kör alakú folttal jelentkező objek-
tum a 103. gödörtől északra. Oldala ívelt, alja teknős. Betöltése homogén fekete. Átm. 68 cm, m. 37 cm. Talán
cölöplyuk volt. Benne leletet nem találtunk.
Szórvány: 1. Fekete, kívül szürke foltos, homokos-szemcsés anyagú, korongolt kisebb oldaltöredék. 3,1×2,2
cm. 2. Szürke korong nélkül készített edény kisebb, kopott oldaltöredéke. 2,7×1,7 cm.
Az objektumok zöme (28 jelenség) egy csoportban helyezkedett el egy 20×60 méteres négy
szögben (25. kép). Az északi csoporttól 90-95 méterre kezdődik a temető. Az északi teleprésztől 28-
40 méterre a sírok irányában – azaz délre – további 5 (4 gödör és 1 cölöplyuk) objektumot bontot-
tunk ki egy 20 méter átmérőjű körön belül. A síroktól É-ra és ÉK-re 10-15 méterre további 5 objek-
tum (ismét 4 gödör és 1 cölöplyuk) helyezkedett el. A temető északkeleti szélétől északra találtuk a
91. számú tűzhelyet, míg a legdélibb síroktól délre 8 méterre a 90. számú házat, a temető DNy-i sar-
kától 40 méterre délre a 10. számú gödröt. Egy szondaárokban, a település legsűrűbb részétől nyu-
gatra mintegy 35-40 méterre elhelyezkedő gödör (1. objektum) jelzi, hogy a falu nagyobb területen
húzódhatott. A fentiek alapján az is egyértelmű, hogy rendkívül szétszórtan (13. és 25. kép).
Felmerül a kérdés, hogy a telep és a temető összetartozhatott-e vagy sem. Ehhez vizsgáljuk
meg a település leleteit is! Első pillantásra elmondható, hogy meglehetősen kevés értékelhető tár-
gyat találtunk. 27 objektum (65,8%) egyáltalán nem tartalmazott leletet,76 további 1-ben77 csak állat-
csont volt, valamint 2 esetben78 kő, illetve agyagrög. Állatcsontot mindössze 10 objektumból gyűj-
töttünk (24,4%), az is rendkívül fragmentált volt.79
Egyetlen fémleletről számolhatunk be a 3. objektumból származó vastárgyról, amelynek
funkcióját azonban meghatároznunk nem sikerült (XLI. tábla 2.).
A 11 kerámiát tartalmazó objektumból kb. 86 edény – zömében kicsi – töredékei kerültek a
nyíregyházi Jósa András Múzeumba.80 A cserepek túlnyomó többsége korong nélkül készített edény
része (kb. 75 edény, azaz 87,2%). Általában kerámiazúzalékkal soványítottak, olykor homokot is
tartalmaznak. 5 cserép lassúkorongon készített edény töredéke, 6 pedig gyorskorongolt. Utóbbiak
között előfordult jól iszapolt, szürke edény éppúgy, mint szemcsés fazék cserepe. A gyors korongol-
takkal együtt talált korongolatlan darabok anyaga némileg eltér azoknak az objektumoknak a lele-
teitől, amelyekben nem volt ilyen technikával készített cserép. Ez alapján felmerült annak lehetősé-
ge, hogy két különböző korú település maradványairól beszélhetünk. Az 54. objektum vékony falú
76
5–7., 9., 46–49., 52., 57., 59., 80–85., 91–93., 100–104. objektum.
77
56. objektum.
78
2. és 10. objektum.
79
Ezzel a jelenséggel kapcsolatban az állatcsontokat meghatározó és leltározó Vremír Mátyás arra gondolt, hogy enyvkészí-
téshez aprították fel a csontokat. Információját köszönjük!
80
Az edények darabszáma erősen hozzávetőleges, mivel a töredékek kicsik és igen nagy hányaduk korong nélkül készített.
120
edénye, valamint a 99. objektum szemcsés alj-, illetve oldaltöredéke alapján leginkább egy kora
népvándorlás kori falu maradványaira rétegződhetett rá egy későbbi – népvándorlás kori – másik
település. Erre utal a lelőhelyen feltárt egyetlen szuperpozíció is: az 50. gödör vágta az 54. házat.
Mindezek alapján nagyon feltételesen az 53., 54., 55. és 99. objektumot a korábbi, az 1., 3., 4., 50.,
51., 58., 90. objektumot a későbbi népvándorlás kori településhez tartozóként sejthetjük. A két idő-
szakot a kerámia alapján meglehetősen nehéz meghatároznunk. A korábbi település a szemcsés ke-
rámia – elsősorban a 99. objektum szemcsés aljtöredéke, valamint az 51. objektumba bekerült szem-
csés válltöredék – alapján esetleg gepida kori. A későbbi periódus jellegzetességei a korong nélkül
készített, kihajló, bevagdalással díszített peremű fazekak. E mellett van egy-két olyan töredék, mel�-
lyel kapcsolatban felmerült, hogy azok sütőharang maradványai. Ezek alapján az együttes keltezhe-
tő akár az avar időszakra is. Így elképzelhető, hogy a temető népességének lakóhelye volt.
Összefoglalás – történeti kitekintés
Az orosi temetőt kialakító közösség 8, esetleg 10 családból – többségében az idősebb ge-

neráció tagjaiból – állhatott. A kisszámú, kronológiai értékű leletanyag alapján a VII. század utolsó
harmadában telepedhettek meg a Csörsz-árok külső vonalának belső oldalánál és a VII–VIII. század
fordulójáig, első évtizedéig használhatták temetőjüket.
Sírjaik É–D-i tájolása ebben a régióban – ami a szórványos kora avar kori előfordulás elle-
nére – idegennek mondható, hasonlóan ahhoz, hogy az elhunyt mellé halotti útravalóul sertéshúst,
leggyakrabban combot mellékeltek. Mindezek új közösségek betelepedésére utalnak függetlenül at-
tól, hogy a sírkerámia formája és sírbeli helyzete – a koponya mellett – tiszántúli kora avar kori kap-
csolatra utal. A sírrablások után ránk maradt leletek (pl. csont tarsolyzár, ezüstérme) arra utalnak,
hogy szoros kapcsolatuk lehettek az avar birodalom nyugati határterületén élőkkel, talán egy belső
migrációs hullám keretében onnan költöztek az avar szállásterület keleti peremére.
Ez a közösség egyike volt azoknak, amelyek a Nyírség területének VII. század második ne-
gyedében történő megszállását (Lőrinczy–Rácz 2014. 189.) követő újabb hullámban, már nagyobb
létszámmal és sűrűbben telepítették be a Csörsz-árok nyírségi belső és külső sánca közötti területet,
mint a kora avar kor végén idetelepült népesség.
A terület VII. század utolsó harmadában történt új jövevények általi benépesítése – az egyes
temetőkben megfigyelhető, egymástól eltérő temetkezési szokások alapján – több irányból történhe-
tett. A belső migráció irányának meghatározása csak az új temetők közlése és a régi feltárások fel-
dolgozása, illetve az avar szállásterület regionális vizsgálata után történhet meg.
A most ismertetett telep és temető közössége a kevésbé ismert külső – a múlt század má-
sodik felében Ördög-árok néven még ismert, de azóta beszántott – védműnek a belső oldalánál „az
avar határsávban” került elő. Ennek az észak–déli árokszakasznak a nagyhalászi határba eső helyné-
vi bizonyítékait Kiss Lajos gyűjtötte össze (Kiss 1961. 268.). Ez a külső sánc a Kis-Tiszától (Lónyai-
csatorna) kiindulva nagyjából a Nagyhalász–Kemecse–Napkor–Nagykálló vonalon dél felé haladva
húzódott Nyírábrányig (Istvánovits–Kurucz 1992. 33., Lőrinczy 2001. 187., Istvánovits 2003.
249., Lőrinczy 2013. 33.), ahol csatlakozott a már nem csak helynevekben, hanem a valóságban ma
is meglévő Csörsz-szakaszhoz (Garam–Patay–Soproni 2003. 42.).
A kora avar korinál sűrűbb településhálózatot és nagyobb létszámot nemcsak a Nyíri Mező
ség (Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszavasvári) területéről ismertté vált régi és új temetők, hanem az el-
múlt 15 évben Nyíregyházától keletre feltárt új lelőhelyek avar kori telep- és temetőrészletei – pl.
Kállósemjén–Máté-tag (M3/194.), Kállósemjén–Újszőlőskert (M3/195.), Máriapócs–Pócsi-pap-
dűlő (Mol 23. lh.) stb. – is jelzik. Az újonnan előkerült temetők és telepek részben megváltoztatták
121
az avar településterület keleti határáról eddig kialakult képünket. Ezeknek a topográfiai helyzete
és a Magy–Pócspetri térségében feltűnő Ördög-hát helynév, valamint a Pócspetri határában feltárt
É–D-i irányú kettős árok vonala (Masek 2012. 249–250.) az előbbiekben vázolt észak–déli vonal-
tól – Nagykálló magasságában – keletebbre tolják (pontosítják) a külső Csörsz-árok eddig feltétele-
zett nyomvonalát.
Az ún. külső Csörsz-árok rekonstruálható Szabolcs megyei szakasza mentén és attól keletre
az elmúlt évtizedek nagyberuházásait megelőző nagy felületű ásatásokon nagyszámú – temetők nél-
küli – teleprészletet (pl. Kántorjánosi–Homoki-dűlő, Pócspetri–Nyírjes, Felső-erdőszél) tártak fel.81
A publikált teleprészleteket az ott előkerült kerámiaedények formája és készítési technikája alapján
az avar időszakra keltezték (Bajkai 2012., Bajkai 2017.). Az ásatásokkal egy időben megszaporodó
(döntő többségükben szórvány) fémleletek – melyek a tervezett beruházások előtti felszíni (többnyi-
re fémkeresős) gyűjtés során, illetve részben a megelőző feltárásokon kerültek elő82 – földbe kerülé-
se, az előzőekhez hasonlóan az avar időszakra tehető.
Mi lehet a magyarázata annak, hogy a Csörsz-ároktól nyugatra eső területen viszonylag sű-
rűn kerültek elő avar telepek és csontvázak, temetők, ugyanakkor ettől a vonaltól keletre az elmúlt
15 év nagyfelületű ásatásain az avar időszakra keltezhető telepek feltárása és szórvány fémleletek
felbukkanása mellett nem kerültek elő temetkezések.
Míg az észak–déli sánc két oldalán megfigyelhető hasonlóság (pl. a kerámiaművesség) kor-
jelző, addig a jelentősnek tekinthető eltérés (csontvázas sírok megléte vagy hiánya) alapján talán el-
térő etnikumot tételezhetünk fel.83
A Csörsz-árok külső sáncától keletre élő népesség etnikumára utalhat az orosi temető 21.
hamvasztásos sírja. A hamvasztáson kívül ugyanakkor a temetési rítus régészetileg megfigyelhető
jelenségei – a sírt az avar temető sírsorába illesztve ásták meg, és a temető többi temetkezéséhez ha-
sonlóan ételmellékletként egy juh combját adták halotti útravalóul – az avar közösség rítusával azo-
nos. A szűkebb és tágabb régió, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye területén kirajzoló-
dó VII–VIII. századi avar szállásterületen ez ideig csak a Nyíregyháza–orosi 21. sír és Kállósemjén–
Máté-tag avar temetőjének egy sírja volt hamvasztásos temetkezés, illetve ez utóbbi temető néhány
sírja esetében merült fel a jelképes vagy szórthamvas temetkezés lehetősége. Mivel általában a ham-
vasztásos temetkezési rítust tartják a legmegbízhatóbb szláv etnikumjelzőnek, ezért feltételezhető,
hogy az orosi és a kállósemjéni sírba eltemetett személy és hozzátartozói – akik a hamvasztást és a
temetést intézhették – szláv származásúak voltak.
Bár Bóna István az V. század végétől számol szláv megtelepedéssel a Felső-Tisza-vidéken
(Bóna 1993. 119–120.), ennek a régiónak egy kisebb, az általunk vizsgált területhez közelebb eső
81
lelőhelyeket először Lukács József (Lukács 2013.), majd a teljesség igényével Takács Melinda gyűjtötte össze (Takács
A
2018.).
82
Pl. öntött bronz kisszíjvég – Császló, 9. lelőhely, kék üveg(?)betétes arany fülbevaló – Porcsalma, indadíszes öntött bronz
kisszíjvég – Záhony, Kántorjánosi, Tivadar stb. (közöletlen leletek a Jósa András Múzeumban).
83
A külső védmű két oldalán élő, eltérő etnikumú népesség mellett a sánc nagy valószínűséggel eltérő természetföldrajzi
környezetet, és ebből következően különböző életformát, életmódot is elválasztott. Ehhez csak igen apró adalék, hogy
Kántorjánosi–Homoki-dűlő avar kori telepének négy objektumából a fajmegoszlás tekintetében szarvasmarha állatcsontjai
kerültek elő legnagyobb számban (Vörös 2012. 493., 1–2. táblázat), miközben a szabolcsi VII–VIII. századi avar teme-
tőkben ételmellékletként a sertés, a juh és a szárnyas maradványai a dominánsak, míg a szarvasmarha jelenléte elenyésző.
A Csörsz-árok szabolcsi külső sáncának elválasztó szerepére adalék lehet az Árpád-kori Szabolcs és Borsova vármegye kö-
zös határvonala (Németh 1972.) hosszú szakaszon pontosan egybeesik a védmű vonalával. Míg a Csörsz-ároktól nyugatra,
a későbbi Szabolcs megye területének avar kori megtelepedését számos temető és telep igazolja, addig a későbbi Borsova
vármegye területe az avar megtelepedésen kívül esett. Hogy az avar időszakot megelőző természetföldrajzi és etnikai kü-
lönbözőség milyen hatással lehettek az avar szállásterület és az Árpád-kori vármegyék határainak kijelölésénél, az további
kutatásokat igényel.
122
részén, a Rétköz területén szláv betelepüléssel csak a honfoglalás, illetve főleg a tatárjárás után szá-
molhatunk (Istvánovits 2003. 448.). Így a régészet oldaláról eddig csupán az előbb említett két te-
metkezés utal szórványos szláv jelenlétre a Csörsz-árkon belül a VII. században. A két temetőben
feltárt csontvázak és hamvasztásos temetkezések aránya áttételesen jelezheti a Csörsz nyugati olda-
lán élő avar–szláv lakosság arányát is.
Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy az orosi és a kállósemjéni avar közösség
elhamvasztott tagja a Csörsztől keletre élő népesség közül települhetett át a védmű nyugati oldalán
élő avarok közé. Természetesen ezt a feltételezést az említett telepek feldolgozása során elvethetik
vagy megerősíthetik. Ebben a munkában már úttörő feladatot végzett Bajkai Rozália, aki közzétette
és értékelte Kántorjánosi–Homoki-dűlő és Pócspetri–Nyírjes, Felső-erdőszél avar kori teleprészle-
teit (Bajkai 2012., Bajkai 2017.). Szerinte az avar szállásterület belső régióiból ismert, formában
és kivitelben hasonló kerámiaanyag alapján a kántorjánosi teleprészlet használata „a 7. századra,
annak is inkább az elejére keltezhető” (Bajkai 2012. 418.). Ezt az időszakot a két lelőhely kerámia-
anyagának jelentős mértékű hasonlósága mellett a hajdúnánási 1. objektum (ház) betöltéséből elő-
került Pápa típusú tarsolycsat (Fodor 2012. 712.) keltezi a VII. sz. első felére (Bajkai 2012. 412.).
A település részletes feldolgozása során a szerző a kántorjánosi néhány kerámiatöredéken
látható beszurkált kör alakú díszítés (Bajkai 2017. 306. 4. tábla 4., 5., 6. tábla 1). értékeléséhez leg-
közelebbi párhuzamként az itt bemutatott Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 26. sírból előke-
rült edény (XXI. tábla 5.) díszítését említi (Bajkai 2017. 306.). Mint a fentiekből kiderül, az előzetes
véleménnyel ellentétben az orosi temetőrészletet, így benne a 26. sírt a VII. század utolsó harmadá-
ra, esetleg a VII–VIII. század fordulójának környékére keltezzük.
A másik – formai és díszítésbeli – jó párhuzamot a Rákóczifalva B. sír edényében látja.
Mint említi, ezt a temetkezést a sír publikálói a 670–680-as évek tájára keltezték (Bajkai 2017.
307.). Így újabb véleménye szerint a kerámiaanyag összes jellemzői alapján a telep használata a VII.
századra keltezhető (Bajkai 2017. 307., 308.).
A kántorjánosi edénytöredékek díszítéséhez említett analógiák arra utalnak, hogy a Csörsz-
árok külső sáncától 15 km-re keletre fekvő telepen (Bajkai 2017. 293.) az élet nagyjából az orosi
temető és telep használatával egy időben folyt.84
Abban igaza van Bajkai Rozáliának, hogy a Csörsz-árok legkülső vonala nem jelentett ko-
moly akadályt az avar leletek használata, viselése szempontjából (Bajkai 2017. 307.). De az em-
berek számára sem, hiszen a sánc külső vonalától keletre előkerült, avar készítésű apró fémtárgyak
nem maguktól kerültek oda, illetve a sánctól nyugatra fekvő csontvázas temetőkben eddig – még ha
szórványosan is – előkerült hamvasztásos sírok a kelet–nyugati mozgást valószínűsítik.
A két temetőrészlet és telep közlésével és feldolgozásával szeretnénk hozzájárulni a ré-

gió VII–VIII. századi történetének a teljesség igényével történő majdani összefoglalásához. Ha az
északkeleti avar határterületen az elmúlt évtizedekben előkerült temetők és telepek közlése és rész-
letes értékelése megtörténik, akkor válik lehetővé a tágabb terület részletesebb településtörténeti
képének az eddigieknél jóval árnyaltabb megfogalmazása. A fenti megállapítások egy része addig
marad feltételezés.
84
hajdúnánási 1. házat a belőle előkerült Pápa típusú tarsolycsat csak terminus post quem keltezi, azaz az ilyen típusú
A
csatokat tartalmazó zárt síregyüttesek leletkombinációja alapján meghatározott használati idő – a VII. század eleje (Garam
2001. 109.) – előtt nem kerülhetett a csat a hajdúnánási ház betöltésébe. Hogy mikor, mennyivel később, azt „magányos”
előkerülése miatt nehezen lehet behatárolni, már csak azért is, mivel a ház betöltéséből a vele együtt előkerült kerámia a
VII. századra jellemző, de a VIII. század első évtizedeiben is gyakori a Tiszántúlon. Talán nem véletlen, hogy publikálója a
hajdúnánási teleprészlet használati idejét a VII. századra határozta meg (Fodor 2012. 713.).
123
Köszönetnyilvánítás
Cikkünk nem készülhetett volna el számtalan kolléga segítsége nélkül. Köszönetet mon-
dunk a lelőhelyekre vonatkozó, az ásatási előzetes jelentéseken felüli kimerítő adatokért Dani János-
nak, Jakab Attilának, Lukács Józsefnek, Pintye Gábornak, Takács Melindának és Váczi Gábornak.
Törekedtünk arra, hogy a velünk megosztott szakmai információkat csak olyan mértékben vegyük
igénybe, amire feltétlen szükség volt mondanivalónk alátámasztására.
Az itt közzétett két temető és a szabolcsi avar kori embertani anyagnak az elmúlt évtized-
ben történt meghatározását Marcsik Antóniának, a Jósa András múzeum avar kori archaeozoológiai
leleteinek az elmúlt évtizedekben végzett folyamatos meghatározását Vörös Istvánnak köszön-
jük. Az embertani anyagokat Szathmáry László leltározta, a tiszavasvári állatcsontokról Berendi
Elisabetától és Vörös Istvántól, a nyíregyháziakról Vremir Mátyástól és Vörös Istvántól kaptunk
információkat.
A lelőhelyek felmérését, a térképek elkészítését Veszprémi Lászlónak köszönjük! A teme-
tők régészeti leleteinek restaurálását Szinyéri Péterné, Takácsné Varga Ágnes, Dankóné Németh Eri-
ka és Szmolár Edit végezte. A tárgyrajzokat és az illusztrációs táblák szerkesztését Beleznai Gab-
riella grafikusnak, a régészeti, antropológiai és archeozoológia leletek gondozását, napi munkánk
segítését Mester Andrea gyűjteménykezelőnek, az igen rossz megtartású ezüstérme meghatározását
Tóth Csabának (Magyar Nemzeti Múzeum), a két ausztriai avar síregyüttesre vonatkozó informáci-
ókat Tobias Bendeguznak köszönjük!
Irodalom
Adam 2002.
Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Hrsg. József Szentpéteri. VAH
XIII. Budapest 2002.
Almássy–Istvánovits 2003.
Almássy Katalin – Istvánovits Eszter: Nyíregyháza, Oros, Szék-dűlő. RKM 2003. (2004)
262.
Bajkai 2012.
Bajkai Rozália: Avar kori településrészletek Kántorjánosi és Pócspetri határában. [Awa
renzeitliche Siedlungsreste in den Gemarkungen von Kántorjánosi und Pócspetri.] In: Ante
viam stratam. A Magyar Nemzeti Múzeum megelőző feltárásai Kántorjánosi és Pócspet-
ri határában az M3 autópálya nyírségi nyomvonalán. Szerk. Szabó Ádám – Masek Zsófia.
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 2012. 407–480.
Bajkai 2017.
Bajkai Rozália: Avar kori településrészletek a Nyírségben. Kísérlet a Kántorjánosi-Homoki-
dűlő nyugati pereme (M3-52. sz.) lelőhely avar kori kerámiaanyagának statisztikai szem-
pontú elemzésére. [Avar Settlement Remains in Nyírség. Tentative Statistical Analysis of
Avar Ceramics at Kántorjánosi-Homoki-dűlő nyugati pereme (Site no. M3-52).] In: Hadak
útján XXII. Visegrád, 2012. október 2–4. Szerk. Merva Szabina. Altum Castrum. A viseg-
rádi Mátyás Király Múzeum füzetei 9. Visegrád 2017. 289–322.
Balogh 2014.
Balogh Csilla: Kora avar kori sírok Felgyő-Kettőshalmi dűlőben. [Early Avar Graves from
Felgyő, Kettőshalmi dűlő.] In: Avarok pusztái. Tanulmányok Lőrinczy Gábor 60. születés
napjára. / Avarum solitudines. Archaeological studies presented to Gábor Lőrinczy on his
124
s ixtieth birthday. Szerk. Anders Alexandra – Balogh Csilla – Türk Attila. Opitz Archaeo
logica 6. – Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar
Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 2. Budapest 2014. 243–278.
Balogh 2016.
Balogh Csilla: Régészeti adatok a Duna–Tisza közi avarok történetéhez. [The history of the
Avars in the Danube–Tisza interfluve as reflected in the archaeological record.] Studia ad
Archaeolgiam Pazmaniensia. A PPKE BTK Régészeti Tanszékének kiadványai 6. Szerk.
Major Balázs – Türk Attila. Budapest 2016.
Balogh 2016a.
Balogh Csilla: Csontlemezes skatulyák és dobozkák a Kárpát-medence avar kori anyagá-
ban. [Bard-boxes and Small Cases Decorated with Carved Bone Plates in the Carpathian
Basin from the Avar Period.] Dolg. (IX) XIX. 2014. (2016) 131–158.
Balogh–Pásztor 2015.
Balogh Csilla – Pásztor Adrienn: Az avar kori nagy gyöngycsüngős fülbevalók. [Large bead-
pendant earrings from the Avar period.] In: Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatói-
nak XXIV. konferenciája, Esztergom 2014. november 4–6. / Conference of young scholars
on the Migration Period, Esztergom, November 4–6. 2014. Studia ad Archaeologiam Paz
maniensia. A PPKE BTK Régészeti Tanszékének kiadványai 4. – Magyar Tudományos
Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadvá-
nyok 3. Szerk. Balogh Csilla – Major Balázs. Budapest–Esztergom 2015. 581–625.
Bende 2012.
Bende Lívia: Lószerszámos temetkezések, áldozati állatok és ételmellékletek a Körös–Ti-
sza–Maros köze késő avar kori temetőiben. [Bestattungen mit Pferdegeschirr, Tieropfer und
Speisebeigaben in den späawarezeitlichen Gräberfeldern des Gebietes zwischen Kreisch/
Körös, Theiβ/Tisza und Mieresch/Maros.] In: Thesaurus Avarorum. Régészeti tanulmányok
Garam Éva tiszteletére. / Archaeological Studies in Honour of Éva Garam. Szerk. Vida
Tivadar. ELTE Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézet – Magyar Nemzeti
Múzeum – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest 2012.
645–678.
Bende 2017.
Bende Lívia: Temetkezési szokások a Körös–Tisza–Maros közén az avar kor második felé-
ben. [Bestattungsbräuche in der zweiten Hälfte der Awarenzeit im Gebiet zwischen Körös,
Theiß und Maros.] Studia ad Archaeolgiam Pazmaniensia. A PPKE BTK Régészeti Tanszé
kének kiadványai 8. Szerk. Major Balázs – Türk Attila. Budapest 2017.
Bóna 1979.
Bóna István: A szegvár-sápoldali lovassír. Adatok a korai avar temetkezési szokásokhoz.
[Das Reitergrab von Szegvár-Sápoldal. Beiträge zu den frühawarischen Bestattungssitten.]
ArchÉrt 106. 1979. 3–32.
Bóna 1993.
Bóna István: A honfoglalás előtti kultúrák és népek. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
monográfiája 1. Történelem és kultúra. Szerk. Cservenyák László. Szabolcs-Szatmár-Bereg
Megyei Önkormányzat, Nyíregyháza 1993. 63–137.
Bóna 2000.
István Bóna: Ein frühawarisches Gräberfeld in der Unio-Sandgrube von Várpalota.
CommArchHung 2000. 123–160.
125
Csallány 1943.
Csallány Dezső: A Deszk D. számú temető avar sírjai. [Les tombes avares du cimetière de
„Deszk D”.] ArchÉrt III: 4. 1943. 160–173.
Daim 1987.
Falko Daim: Das awarische Gräberfeld von Leobersdorf, Niederösterreich. Studien zur
Archäologie der Awaren 3: 1. Veröffentlichungen der Kommission für Frühmittelalterfor
schung. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1987.
Dövényi 2010.
Magyarország kistájainak katasztere. Szerk. Dövényi Zoltán. MTA Földrajztudományi Ku-
tató Intézet, Budapest 2010.
Fancsalszky 1999.
Fancsalszky Gábor: Három avar kori temető Tiszavasváriban. [Drei Awarenzeitlichen Grä
berfelder von Tiszavasvári.] CommArchHung 1999. 107–141.
Fodor 2012.
Fodor István: Avar kori lakóházak Hajdúnánáson. [Awarenzeitliche Grubenhäuser in Haj
dúnánás.] In: Thesaurus Avarorum. Régészeti tanulmányok Garam Éva tiszteletére. / Ar
chaeological Studies in Honour of Éva Garam. Szerk. Vida Tivadar. ELTE Bölcsészettudo-
mányi Kar Régészettudományi Intézet – Magyar Nemzeti Múzeum – MTA Bölcsészettudo-
mányi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest 2012. 709–720.
Garam 1984.
Éva Garam: Spätawarenzeitliche Goldgegenstände im Ungarischen Nationalmuseum. [Ké-
sőavar kori aranytárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum Népvándorláskori Gyűjteményében.]
FA 35. 1984. 87–109.
Garam 1995.
Éva Garam: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Cemeteries of the Avar Period
in Hungary 3. Akadémiai Kiadó, Budapest 1995.
Garam 2001.
Éva Garam: Funde byzantinischer Herkunft in der Awarenzeit vom Ende des 6. bis zum En
de des 7. Jahrhunderts. Hrsg. Éva Garam –Tivadar Vida. MonAvarArch 5. Budapest 2001.
Garam–Patay–Soproni 2003.
Éva Garam – Pál Patay – Sándor Soproni: Sarmatisches Wallsystem im Karpatenbecken.
RégFüz II. 23. 2003.
Glaser 1939.
Glaser Lajos: Az Alföld régi vízrajza és a települések. Földrajzi Közlemények 67: 4. 1939.
297–308.
Gulyás–Lőrinczy 2018.
Gulyás Bence – Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei IV. A tisza
vasvári–koldusdombi kora avar kori temető. [Avar finds from Szabolcs-Szatmár-Bereg
County IV. Early Avar graves from Tiszavasvári–Koldusdomb.] Nyíregyháza 2018. s. a.
Ierusalimskaja 2012.
Анна Александровна Иерусалимская: Мощевая Балка: необычный археологический
памятник на Северокавказском шелковом пути. Государственный Эрмитаж, Санкт-
Петербург 2012.
126
Istvánovits 1991.
Istvánovits Eszter: Adatok a Felső-Tisza-vidék 4–5. századi történetéhez a tiszadobi teme
tő alapján. [Beiträge zur Geschichte des oberen Theißgebiets in dem 4–5. Jahrhundert.]
MFMÉ 1984/85-2. (1991) 29–53.
Istvánovits 2003.
Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád-kori emlékanyaga. [Das landnahme- und
arpadenzeitliche Nachlassmaterial des Rétköz.] Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. –
Magyarország honfoglalás és Árpád-kori sírleletei 4. Nyíregyháza 2003.
Istvánovits 2009.
Istvánovits Eszter: Tiszavasvári, Utasér-parti-dűlő. RKM 2008. (2009) 302.
Istvánovits–Almássy 2004.
Istvánovits Eszter – Almássy Katalin: Nyíregyháza-Oros, Nyulaska, Szék-dűlő. RKM 2004.
(2005) 256.
Istvánovits–Kurucz 1992.
Istvánovits Eszter – Kurucz Katalin: Mátészalka és környékének története az őskortól a
népvándorláskorig. In: Mátészalka története. Szerk. Ujváry Zoltán. Ethnica, Debrecen
1992. 21–84.
Kiss 1961.
Kiss Lajos: Régi Rétköz. Akadémiai Kiadó, Budapest 1961.
Kiss 1998.
Kiss Gábor: A késő avar kori állatfejes övforgók és akasztóveretek. [Spätawarenzeit
liche Gürtel- und Hängebeschläge mit Tierkopfverzierung.] MFMÉ – StudArch 4. 1998.
461–496.
Kovrig–Korek 1960.
Ilona Kovrig – József Korek: Le cimetière de l’époque avare de Csóka (Čoka). Acta
ArchHung 12. 1960. 255–297.
Kurucz 2008.
Kurucz Katalin: Nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárások Szabolcs-Szatmár-Be-
reg megyében 1993–2008 között. [Large scale excavations preceding construction projects
in Szabolcs-Szatmár-Bereg County, 1993–2008.] NyJAMÉ L. 2008. 55–66.
Kurucz–Lukács 2017.
Kurucz Katalin – Lukács József: Egy autópálya feltárásának tapasztalatai. Az M3 autópálya
Nyíregyháza–Vásárosnamény közötti szakaszának kutatásai (2009–2011). In: Mikroszkóp-
pal, feltárásokkal, mintavételezéssel, kutatásokkal az archeometria, a geoarcheológia és a
régészet szolgálatában. Szerk. Sümegi Pál. Szeged 2017. s. a.
László 1955.
Gyula László: Études archéologiques sur l’histoire de la societé des Avars. ArchHung 34.
1955.
Lőrinczy 1992.
Lőrinczy Gábor: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásokhoz. A tájolás. [An
merkungen zu der frühawarenzeitlichen Bestattungsriten. Die Orientierung.] NyJAMÉ
XXX–XXXII. 1987–1989. (1992) 155–171.
Lőrinczy 1992a.
Gábor Lőrinczy: Vorläufiger Bericht über die Freilegung des Gräberfeldes aus dem 6.–7.
Jahrhundert in Szegvár-Oromdűlő. Weitere Daten zur Interpretierung und Bewertung der
partiellen Tierbestattungen in der frühen Awarenzeit. CommArchHung 1992. 81–124.
127
Lőrinczy 1994.
Lőrinczy Gábor: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásokhoz. (A fülkesíros te-
metkezés.) [Bemerkungen zu den frühawarenzeitlichen Bestattungssitten. (Die Stollengrä
ber.)] In: A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. / Von
der Steinzeit bis zum Mittelalter. Studien zum 60. Geburtstag von Ottó Trogmayer. Szerk.
Lőrinczy Gábor. Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szeged 1994. 311–335.
Lőrinczy 1996.
Lőrinczy Gábor: Kora avar kori sír Szentes-Borbásföldről. [Ein frühawarenzeitliches Grab
in Szentes-Borbásföld.] MFMÉ – StudArch 2. 1996. 177–190.
Lőrinczy 1998.
Lőrinczy Gábor: Kelet-európai steppei népesség a 6–7. századi Kárpát-medencében. Ré-
gészeti adatok a Tiszántúl kora avar kori betelepüléséhez. [Osteuropäische Steppenbevöl
kerung im 6. und 7. Jahrhundert im Karpatenbecken. Archäologische Beiträge zur früh
awarenzeitlichen Einsiedlung des Gebietes jenseits der Theiß.] MFMÉ – StudArch 4. 1998.
343–372.
Lőrinczy 2001.
Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei I. [Avarian grave finds from
Szabolcs-Szatmár-Bereg County.] NyJAMÉ XLIII. 2001. 185–196.
Lőrinczy 2002.
Lőrinczy Gábor: Tiszavasvári–Büdi kenderföld, Tiszavasvári–Dózsa telep, Tiszavasvári,
Eszenyi telek. In: Adam 2002. 385. Tiszavasvári–Petőfi út, Tiszavasvári–Téglagyár, Tisza
vasvári–Városföldje, Tiszavasvári–Zöld Mező tsz. In: Adam 2002. 386.
Lőrinczy 2011.
Lőrinczy Gábor: A fülkesír. A padmalyos sír. In: Régészeti kézikönyv. Főszerk. Müller Ró-
bert. Magyar Régész Szövetség, Budapest 2011. 147–151.
Lőrinczy 2013.
Lőrinczy Gábor: Nagyhalász múltja a régészeti leletek tükrében. In: Nagyhalász krónikája.
Szerk. Csonka Ottó – Istvánovits Eszter. Nagyhalász Város Képviselőtestülete, Nagyhalász
2013. 33–44.
Lőrinczy 2016.
Lőrinczy Gábor: A tiszántúli VI–VII. századi sírok és temetők sajátosságai. A kora avar kori
népesség továbbélése a VII–IX. században a Körös–Tisza–Maros közén. [Characteristic
features of 6th–7th century burials and cemeteries east of the Tisza. Survival of Early Avarian
Age population between Rivers Körös, Tisza and Maros.] NyJAMÉ LVIII. 2016. 155–176.
Lőrinczy 2017.
Gábor Lőrinczy: Frühawarenzeitliche Bestattungssitten im Gebiet der Grossen Ungarischen
Tiefebene östlich der Theiss. Archäologische Angaben und Bemerkungen zur Geschichte
der Region im 6. und 7. Jahrhundert. Acta ArchHung 68. 2017. 137–170.
Lőrinczy–Rácz 2014.
Lőrinczy Gábor – Rácz Zsófia: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei II. Tiszavas-
vári–Kashalom-dűlő kora avar kori temetkezései. [Avarian finds from Szabolcs-Szatmár-
Bereg County II. Early Avarian graves from Tiszavasvári–Kashalom-dűlő.] NyJAMÉ 56.
2014. 141–217.
Lőrinczy–Somogyi 2018.
Gábor Lőrinczy – Péter Somogyi: Archäologische Aussagen zur Geschichte der Gro
ßen Ungarischen Tiefebene östlich der Theiß im 6. und 7. Jahrhundert. Grab 33 des
128
f rühawarenzeitlichen Gräberfeldes von Szegvár-Oromdűlő. In: Lebenswelten zwischen

Archäologie und Geschichte. Festschrift für Falko Daim zu seinem 65. Geburtstag. Teil 1.
Hrsg. Jörg Drauschke – Ewald Kis linger – Karin Kühtreiber – Thomas Kühtreiber – Gab
riele Scharrer-Liška – Tivadar Vida. Monographien des Römisch-Germanischen Zentral
museums Band 150, 1. Mainz 2018. 231–250.
Lőrinczy–Straub 2005.
Lőrinczy Gábor – Straub Péter: Alpi típusú övgarnitúra a szegvár-oromdűlői 81. sírból. [Al
pine-type set from Szegvár-Oromdűlő, grave 81.] ZM 14. 2005. 137–167.
Lőrinczy–Straub 2006.
Lőrinczy Gábor – Straub Péter: Az avar kori padmalyos temetkezésekről. Szempontok a
Kárpát-medencei padmalyos temetkezések értékeléséhez. [Über die awarenzeitlichen Ni
schengräber. Angaben zur Bewertung der Nischengräber des Karpatenbeckens.] Arrabona
44: 1. 2006. 279–316.
Lukács 2008.
Lukács József: Tiszavasvári, Kashalma-dűlő. RKM 2008. (2009) 302.
Lukács 2013.
Lukács József: Avar korszakos lelőhelyek az M3 újabb szakaszán. In: http://www. mnm-
nok.gov.hu/wp-content/uploads/2013/03/ Lukacs_Avar_M3_uj_lelohelyek.pdf – utolsó le-
töltés 2016. VII. 15.
Madaras 1994.
László Madaras: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Jászapáti. Das awarische Corpus 2.
Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen – Budapest 1994.
Masek 2012.
Masek Zsófia: Római császárkori települések Kántorjánosi és Pócspetri határában. [Kaiser
zeitliche Siedlungen in den Gemarkungen von Kántorjánosi und Pócspetri.] In: Ante viam
stratam. A Magyar Nemzeti Múzeum megelőző feltárásai Kántorjánosi és Pócspetri határá-
ban az M3 autópálya nyírségi nyomvonalán. Szerk. Szabó Ádám – Masek Zsófia. Magyar
Nemzeti Múzeum, Budapest 2012. 179–342.
Marcsik 2018.
Marcsik Antónia: Tiszavasvári–Koldusdombi kora avar temető antropológiai anyagának ta-
xonómiai és patológiai jellemzői. 2018. s. a.
Marcsik 2018a.
Marcsik Antónia: A Nyíregyháza–Oros, Nyulaska és a Tiszavasvári–Utasér-part-dűlői avar
kori temetők antropológiai anyagának taxonómiai és patológiai jellemzői. NyJAMÉ 2018.
s. a.
Nagy 1998.
Nagy Margit: Ornamenta avarica I. Az avar kori ornamentika geometrikus elemei. [Orna
menta Avarica I. Die geometrischen Elemente der awarenzeitlichen Ornamentik.] MFMÉ
– StudArch 4. 1998. 377–459.
Németh 1972.
Németh Péter: Borsova határvármegye természeti földrajza. [Die Naturgeographie des
Grenzkomitates Borsova.] NyJAMÉ 12–14. 1969–1971. (1972) 45–54.
Pásztor 1995.
Pásztor Adrien: A kora és közép avar kori gyöngyök és a bizánci éremleletes sírok kronoló
giai kapcsolata. [Die chronologische Beziehung der Perlen und byzantinische Münzen füh
renden früh- und mittelawarenzeitlichen Gräber.] SMK XI. 1995. 69–92.
129
Pásztor 2003.
Pásztor Adrien: A székkutas-kápolnadűlői avar kori temető gyöngyleletei. [Die Perlen des
awarenzeitlichen Gräberfeldes von Székkutas-Kápolnadűlő.] In: B. Nagy Katalin: A szék
kutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Monographia Archae
ologca. Szerk. Bende Lívia – Lőrinczy Gábor. Szeged 2003. 331–370.
Pásztor 2008.
Adrien Pásztor: Ergebnisse der typochronologischen Untersuchung awarenzeitlicher Per
lenfunde in Ungarn – Perlentracht in der Früh- und Mittelawarenzeit. Antaeus 29–30. 2008.
307–324.
Pásztor 2012.
Pásztor Adrien: A Lesencetomaj-Piroskereszt avar kori temető 39. sírjának gyöngysora.
[Die Perlenkette aus Grab 39 des awarenzeitlichen Gräberfeldes von Lesencetomaj-Pi
roskereszt.] In: Thesaurus Avarorum. Régészeti tanulmányok Garam Éva tiszteletére. / Ar
chaeological Studies in Honour of Éva Garam. Szerk. Vida Tivadar. ELTE Bölcsészettudo-
mányi Kar Régészettudományi Intézete – Magyar Nemzeti Múzeum – MTA Bölcsészettudo
mányi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest 2012. 477–488.
Pásztor 2014.
Pásztor Adrien: Gyöngyleletek a szegvár-oromdűlői avar kori temető szűrőkanalas sírjai-
ban. [Beads from the burials with strainer-spoons of the Avar period cemetery at Szegvár-
Oromdűlő.] In: Avarok pusztái. Régészeti tanulmányok Lőrinczy Gábor 60. születésnapjára.
/ Avarorum solitudines. Archaeological studies presented to Gábor Lőrinczy on his sixtieth
birthday. Szerk. Anders Alexandra – Balogh Csilla – Türk Attila. Opitz Archaeologica 6. –
MTA BTK MÖT Kiadványok 2. Martin Opitz Kiadó – MTA BTK MŐT, Budapest 2014.
291–312.
Pók 1992.
Pók Judit: Szabolcs vármegye katonai leírása 1782–1785. Fordította és jegyzetekkel ellát-
ta Pók Judit. Szabolcs-Szatmár megye Levéltárának Kiadványai 9–10. Nyíregyháza 1992.
Somogyi 1982.
Somogy Péter: A kárpát-medencei sarlós temetkezési szokás eredete. [Ursprung des Bestat
tungsbrauches mit Sichel im Karpatenbecken.] ArchÉrt 109. 1982. 191–200.
Szabó 1981.
Szabó János Győző: A Mátra-vidéki avarkori temetők állatcsont leleteinek néhány tanulsá-
ga. [Einige Lehren aus der tierknochen Funde der Awarenzeitlichen Gräberfeldern im Mát
ra-Gebiet.] SzMMÉ 1981. 65–82.
Szabó 2012.
Bevezető. A kántorjánosi és pócspetri lelőhelyek. In: Ante viam stratam. A Magyar Nemzeti
Múzeum megelőző feltárásai Kántorjánosi és Pócspetri határában az M3 autópálya nyírsé
gi nyomvonalán. Szerk. Szabó Ádám – Masek Zsófia. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
2012. 15–26.
Szabolcs vármegye 1996.
Szabolcs vármegye (1782–1785). Szerk. és bevezető: Pók Judit. Szabolcs-Szatmár-Bereg
Megyei Levéltár Kiadványai, Közlemények 11. Nyíregyháza 1996.
Takács 2018.
Takács Melinda: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye késő avar kori lelőhelyeinek rövid kata-
lógusa. Nyíregyháza 2018. s. a.
130
Talaa–Herrmann 2010.
Dorothea Talaa – Ingomar Herrmann: KG Sigleß, OG Sigleß, PB Mattersburg. Fundberichte
aus Österreich 49. 2010. 230–234.
Tobias 2011.
Bendeguz Tobias: Avar kori tarsolyzárók a Kárpát-medencében. [Awarenzeitliche Taschen
verschlüsse im Karpatenbecken.] MFMÉ – StudArch 12. 2011. 277–312.
Tomka 1975.
Tomka Péter: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. A tá-
jolás. [Beiträge zu den Bestattungsarten der Bevölkerung von Kisalföld in der Awarenzeit
II. Orientierung.] Arrabona 17. 1975. 5–90.
Tomka 2003.
Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei. Kettős- és
többes temetkezések. [The Latest Results of the Research Focussing on the Funeral Cus
toms in the Avar Age. Double and Multiple Burials.] Arrabona 41. 2003. 11–56.
Tomka 2005.
Tomka Péter: Korai avar sírok Börcs-Nagydombon (Győr-Moson-Sopron megye). [Früh
awarenzeitliche Gräber in Börcs-Nagydomb (Kom. Győr-Moson-Sopron).] ArchÉrt 130.
2005. 137–180.
Vida 1999.
Tivadar Vida: Die awarenzeitliche Keramik I. VAH 8. 1999.
Vörös 2012.
Vörös István: Kántorjánosi–Homoki-dűlő állatcsontmaradványai. [The Animal Bone Relics
at the Site Kántorjánosi–Homoki-dűlő.] In: Ante viam stratam. A Magyar Nemzeti Múzeum
megelőző feltárásai Kántorjánosi és Pócspetri határában az M3 autópálya nyírségi nyom-
vonalán. Szerk. Szabó Ádám – Masek Zsófia. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 2012.
487–518.
Istvánovits Eszter
e-mail: istvanov@josamuzeum.hu
Lőrinczy Gábor
e-mail: lorinczyg@gmail.com
Avarian finds of Szabolcs-Szatmár-Bereg County III

Avarian Age cemetery and settlement parts from
the vicinities of Tiszavasvári and Nyíregyháza
During preventive excavations of recent decades in Szabolcs-Szatmár-Bereg County, Avari-
an cemetery parts were investigated at several sites. In our present work, we publish Avarian graves
from two sites: Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő and Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő, and a
settlement part found near the Nyíregyháza cemetery. In 2004, on the track of the eastern by-pass
road of Nyíregyháza, at two sides of a former waterbed, we excavated Avarian graves and settlement
131
features on two, E–W oriented sand hills. This cemetery, consisting of 55, N–S oriented graves
belongs to one of the easternmost Late Avarian cemeteries. The find material of the graves is poor:
clay vessels, iron knives and buckles, spindle whorls and a large number of sheep and pig bones.
In Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő, in the western part of the town bordering Hajdúnánás, in 2008,
an excavation preceding the extension of a gas pipeline was conducted. At a western appendix of a
low, NNW–SSE directed hill, 21 mostly looted Avarian graves came to light. Grave-goods of this
cemetery proved to be poor too: clay vessels, iron buckles, beads and lamellas of an armour. This
cemetery part is significant, because in many cases the burial rite continues traditions of the Early
Avarian Age (E–W orientation, truncated animal bodies, etc.).
Eszter Istvánovits
e-mail: istvanov@josamuzeum.hu
Gábor Lőrinczy
e-mail: lorinczyg@gmail.com
132
I. tábla
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: 1. sír, 2–4, 6: 2. sír, 5: 5. sír
Pl. I
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: grave 1, 2–4, 6: grave 2, 5: grave 5
133
II. tábla
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–7: 3. sír, 8: 6. sír
Pl. II
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–7: grave 3, 8: grave 6
134
III. tábla
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 4. sír
Pl. III
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő grave 4
135
IV. tábla
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–13: 8. sír, 14–16: 9. sír
Pl. IV
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1–13: grave 8, 14–16: grave 9
136
V. tábla
Pl. V
137
VI. tábla
Pl. VI
138
VII. tábla
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: 12. sír, 2–3: 15. sír, 4, 6–7: 13. sír, 5: 14. sír
Pl. VII
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: grave 12, 2–3: grave 15, 4, 6–7: grave 13, 5: grave 14
139
VIII. tábla
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: 17. sír, 2–4, 14–15: 19. sír, 5–9: 20. sír, 10–12: 21. sír, 13: 22. sír
Pl. VIII
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: grave 17, 2–4, 14–15: grave 19, 5–9: grave 20, 10–12: grave 21, 13: grave 22
140
IX. tábla
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: 23. sír, 2–4: 25. sír
Pl. IX
Tiszavasvári–Utasér-part-dűlő 1: grave 23, 2–4: grave 25
141
X. tábla
Pl. X
142
XI. tábla
Pl. XI
143
XII. tábla
Pl. XII
144
XIII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3: 11. sír, 4–6: 12. sír
Pl. XIII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3: grave 11, 4–6: grave 12
145
XIV. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 13. sír, 2: 14. sír, 3–5: 15. sír
Pl. XIV
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 13, 2: grave 14, 3–5: grave 15
146
XV. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 16. sír
Pl. XV
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő grave 16
147
XVI. tábla
Pl. XVI
148
XVII. tábla
Pl. XVII
149
XVIII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3: 19. sír, 4–6, 8: 20. sír, 7: 21. sír, 9–11: 22. sír
Pl. XVIII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3: grave 19, 4–6, 8: grave 20, 7: grave 21, 9–11: grave 22
150
XIX. tábla
Pl. XIX
151
XX. tábla
Pl. XX
152
XXI. tábla
Pl. XXI
153
XXII. tábla
Pl. XXII
154
XXIII. tábla
Pl. XXIII
155
XXIV. tábla
Pl. XXIV
156
XXV. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–4: 30. sír, 5: 31. sír, 6: 32. sír, 7–9: 33. sír
Pl. XXV
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–4: grave 30, 5: grave 31, 6: grave 32, 7–9: grave 33
157
XXVI. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–2: 34. sír, 3–4: 35. sír, 6: 37. sír, 7: 36. sír
Pl. XXVI
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–2: grave 34, 3–4: grave 35, 6: grave 37, 7: grave 36
158
XXVII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 38. sír, 2–3: 39. sír, 4–6: 40. sír
Pl. XXVII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 38, 2–3: grave 39, 4–6: grave 40
159
XXVIII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 41. sír, 2: 42. sír, 3, 5: 43. sír, 4: 44. sír
Pl. XXVIII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 41, 2: grave 42, 3, 5: grave 43, 4: grave 44
160
XXIX. tábla
Pl. XXIX
161
XXX. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 60. sír, 2, 4–6: 61. sír, 3: 62. sír
Pl. XXX
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 60, 2, 4–6: grave 61, 3: grave 62
162
XXXI. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–2: 63. sír, 3: 64. sír
Pl. XXXI
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–2: grave 63, 3: grave 64
163
XXXII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3: 65. sír, 4: 67. sír, 5: 70. sír
Pl. XXXII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3: grave 65, 4: grave 67, 5: grave 70
164
XXXIII. tábla
Pl. XXXIII
165
XXXIV. tábla
Pl. XXXIV
166
XXXV. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–2: 71. sír, 3, 6: 74. sír, 4–5: 73. sír
Pl. XXXV
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–2: grave 71, 3, 6: grave 74, 4–5: grave 73
167
XXXVI. tábla
Pl. XXXVI
168
XXXVII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 75. sír, 2–3: 76. sír, 4–6: 77. sír
Pl. XXXVII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: grave 75, 2–3: grave 76, 4–6: grave 77
169
XXXVIII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–4: 78. sír, 5: 86. sír
Pl. XXXVIII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–4: grave 78, 5: grave 86
170
XXXIX. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1, 4: 79. sír, 2, 5: 87. sír, 3, 6–7: 88. sír
Pl. XXXIX
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1, 4: grave 79, 2, 5: grave 87, 3, 6–7: grave 88
171
XL. tábla
Pl. XL
172
XLI. tábla
Pl. XLI
173
XLII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3: 4. objektum, 4, 6–7: 51. objektum, 5: 55. objektum
Pl. XLII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3: feature 4, 4, 6–7: feature 51, 5: feature 55
174
XLIII. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–2, 4: 54. objektum, 3, 5: 51. objektum, 6–7: 53. objektum
Pl. XLIII
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–2, 4: feature 54, 3, 5: feature 51, 6–7: feature 53
175
XLIV. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3, 5: 58. objektum, 4: 90. objektum
Pl. XLIV
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1–3, 5: feature 58, 4: feature 90
176
XLV. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 99. objektum, 2: 58. objektum
Pl. XLV
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: feature 99, 2: feature 58
177
XLVI. tábla
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: 90. objektum, 2–3: 99. objektum
Pl. XLVI
Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő 1: feature 90, 2–3: feature 99
178

Avar Temeto Es Telepreszlet Nyiregyhaza PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Avar Temeto Es Telepreszlet Nyiregyhaza PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei III.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei III.

Istvánovits Eszter – Lôrinczy Gábor

A megyében az 1990-es évek közepétől kezdődtek meg a nagyobb beruházásokat megelő-

NyJAMÉ LIX–II. 2017. 035–178. 35

Tiszavasvári Hajdúnánással szomszédos szélén, a Hajdúnánásra vezető műúttól nyugat-

tápcsatornától (a hajdani Utasértől) északra 250–300

1. sír (I. tábla 1., 5. kép 1–4.): T. K–Ny 85–265º. H. 175

A sírok régészeti leletanyaga

Kétágú bronz akasztóveret

A Tiszavasvári–Utasér-part-dűlői temető sírjainak K–Ny-i tájolása megegyezik a tiszán-

A sírgödrök formája, mérete, a sírépítmények

A halottak sírba helyezésének módja

Kettős (többes) temetkezés

Kállósemjén–Máté-tag, Nyugat, M3 194. lelőhely temetőrészlet öt sírjában volt kettős te-

közösségek sírjaiban megfigyelhető egész lóval temetkezés a Kárpát-medencében az avarok hatá-

Az ételmelléklet összetétele és helye a sírokban

A tárgyi mellékletek és a viselet elemeinek szerepe a temetkezési rítusban

A temetőrészlet nagyfokú bolygatottsága, a viselethez tartozó gyöngyök, csengő, vaskari-

A temetőt használó népesség30

A temetőrészlet 24, embertani szempontból vizsgálható sírjában 11 infans I. korban, há-

Az Utasér-part-dűlőitől mintegy 1,5 km-re északkeletre fekvő koldusdombi temető 24 sír-

A temetőrészlet használati ideje

A feltárt, de korabeli rablásnak áldozatul esett temetkezésekből előkerült kisszámú és nem

A temetőt használó népesség települése

A temetőtől délre folyó Hajdúnánási-tápcsatorna (a hajdani Utasér) déli oldalán, a Hajdú-

A Tiszavasvári–Utasér-part-dűlőben feltárt temetőrészlet – kifosztása után megmaradt – ré-

Nyíregyháza–Oros, Nyulaska, Szék-dűlő, avar kori temető és telep

A Nyíregyházát keletről elkerülő út É–D-i, tervezett nyomvonalszakasza három K–Ny-i

három, a sír aljában mélyedő 30 cm átmérőjű, 18-25 cm

A sírok régészeti leletei

Préselt bronzveret töredékek

temetkezések döntő többsége az Ér folyótól keletre, míg az ÉNy–DK, illetve az É-ÉNy–D-DK-i

A sírgödrök formája, méretei, a sírépítmény

A halottak sírba helyezésének módja

A koporsók – a sírokban megfigyelt elszíneződésük alapján – vasszerelékek nélkül készült,

A halottak helyzete, kettős sír

A csontos húsétel-mellékletek összetétele és helye a sírokban (1. táblázat)

Az állatcsontanyag magas aránya arra utal, hogy az ételmelléklet-adás szokása a közösség

Az ételmelléklet-adás szempontjából az orosi temető egyik sajátossága a sertésételek domi-

A tárgyi mellékletek szerepe a temetkezési rítusban

Az edények helye a sírban

Orsógomb, orsókarika a sírban

A temető használati ideje

A temetőt használó népesség

Embertani alkatát tekintve a temetőt használó közösség heterogén. A 44 felnőtt közül 38

A közösség eltérő embertani jegyek-

A temető szomszédságában feltárt

Míg a temető egy É–D-i alacsony (ten-

8. objektum: újkori jelenség.

16. Valószínűleg szarvasmarha bordatöredékek, enyhén égetett állapotban, gyökérnyomokkal. 17.

85. objektum: gödör. 155 cm átmérő-

90. objektum (28. kép): ház. A teme-

Összefoglalás – történeti kitekintés

Az orosi temetőt kialakító közösség 8, esetleg 10 családból – többségében az idősebb ge-

A két temetőrészlet és telep közlésével és feldolgozásával szeretnénk hozzájárulni a ré-

f rüh­awa­ren­zeitlichen Gräberfeldes von Szegvár-Oromdűlő. In: Le­benswelten zwischen

Avarian finds of Szabolcs-Szatmár-Bereg County III

You might also like

f rühawarenzeitlichen Gräberfeldes von Szegvár-Oromdűlő. In: Lebenswelten zwischen