A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLIV.

KÖTET (2021)
RÉGÉSZET

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK
NÓGRÁD MEGYÉBEN 2021-BEN
TÓTH KRISZTIÁN (ÖSSZEÁLLÍTOTTA)
Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján

2021 folyamán a korábbi évekhez képest jóval több régészeti kutatás folyt Nógrád
megyében. Jelen tanulmányban megpróbáltam összegyűjteni nemcsak a Dornyay Béla
Múzeum által végzett régészeti munkákat, hanem a megyében történt összes régészeti
kutatást. Jelen gyűjtésbe nem kerültek bele azok a feltárások, melyek teljesen negatív
eredménnyel zárultak, esetleg még ismert régészeti lelőhelyet sem érintettek. A publi-
kációt két fő részre osztottam: régészeti feltárásokra és terepbejárásokra.
Az ásatásokat négy kategóriába lehetett sorolni: teljes felületű megelőző feltárá-
sok (2), próbafeltárások (11), régészeti megfigyelés keretében végzett feltárások (6),
tervásatások/leletmentések (3). Az utolsó kategóriába egyelőre nem teljesen besorol-
ható a Kisbárkány határában végzett Szigeti Judit vezetésévéle megvalósuló feltárás.
Itt több intézmény fogott össze önkéntesekkel dolgozva, és mint tervezett feltárás
legfőbb célként egy pusztuló 11. századi temető leletmentésére irányult. A Dornyay
Béla Múzeum két megelőző feltárása két külön projekthez kapcsolódott, azonban egy
lelőhelyet érintett.
A terepbejárások és közösségi régészeti kutatások is megszaporodtak a megye terü-
letén. Összesen 16 lelőhely kerül itt bemutatásra, azonban a Magyar Nemzeti Múzeum
közösségi régészeti csoportja ezek mellett még további 30 lelőhelyen végzett kutatást,
amelyek egy része eddig ismeretlen volt a régészettudomány számára.

282
 1. térkép: feltárások és leletmentések:

1. Bárna – Római kat. templom (49450)

2. Bátonyterenye–Kisterenye – Római kat. templom (46067)
3. Buják – Római kat. templom (86767)
4. Dorogháza – Római kat. templom (új régészeti lelőhely)
5. Galgaguta – Naperőmű (új régészeti lelőhely)
6. Hont – Babat (80383)
7. Hont – Csitár (80389)
8. Karancslapújtő – Középkori Bocsár (70175)
9. Kisbárkány – Kukely-tanya (97847)
10. Kishartyán – Római kat. templom (93267)
11. Ludányhalászi – Bab-szeg (új régészeti lelőhely)
12. Mátranovák – Római kat. templom (új régészeti lelőhely)
13. Mátraszőlős – Királydomb (30773)
14. Salgótarján–Zagyvaróna – Római kat. templom (46557)
15. Somoskőújfalu – Római kat. templom (72321)
16. Szente – Ófalu (93517)
17. Szuha – Római kat. templom (42106)
18. Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1. (31514) gázvezeték
19. Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1. (31514) üzemanyagtöltő
20. Pásztó – Ciszterci templom és kolostor (34401)
21. Pásztó – Belváros, Történeti városmag (93607)
22. Vizslás – Római kat. templom (46893)

283
1. Bárna, Petőfi Sándor utca, 475 hrsz.
Római katolikus templom (Nagyboldogasszony) (49450)

Őskor, Kora újkor

Az „EGYH-KCP-20-P-0126 azonosító számú, Salgótarján város és környéke egyházi

életének és egyházi intézményeinek fejlesztése” című projekt keretében tervezett föld-
munkálatokhoz kapcsolódóan végeztünk 2021. szeptember 8 – szeptember 15. között
a templom körül próbafeltárást. A feltárásban részt vett az ArchaeoJedi Kft.
A mai település központjában, a Bárna patak mellett húzódó korai településrész
déli végén, a pataktól nyugatra húzódó dombháton, részben támfallal és kerítéssel
övezett területen áll az egyhajós templom, amelynek szentélye nyugat, főhomlokzata
kelet felé tájolt. A templomról középkori adatot nem ismerünk. Az 1731-es Canonica
Visitatio a régebbi templomot, mint romos, temetővel körülvett épületet említi. A mai
templom 1809-1822 között épült.
A feltárás során négy szelvényt nyitottunk: Az első szelvényt a hajótól délre a sek-
restye és a déli lépcső közötti részen, a másodikat a hajó főhomlokzata előtt, a harmadi-
kat a templomtól északra, azzal párhuzamosan, a negyediket a templom északi oldalá-
ra merőlegesen, a szentély és a hajó csatlakozásánál. A templom északi falánál nyitott
szelvényben egyértelműen bebizonyosodott, hogy a ma álló templom egy periódusban
épült a 19. század elején. Sem a szentély, sem pedig a hajó nem egy korábbi templom
része. Több, építkezéshez köthető objektumot vagy réteget is sikerült feltárni, de ezek
egyike sem keletkezhetett a 19-20. század előtt. A templom körül sírokat vagy temetke-
zésre utaló nyomokat nem találtunk, így a jelenlegi templom semmiképpen sem lehet
azonos helyen az 1731-ben leírttal. A hajó keleti homlokzata előtt húzott szelvényben
egy cölöplyuk került elő, amelynek betöltésében néhány 17-18. századi kerámiatöredé-
ket találtunk. A cölöplyuk körüli nyesésből szórványosan egy őskori és néhány 16-17.
századi kerámiatöredék került elő. A cölöplyuk vélhetően a templom építkezéseihez
tartozhatott, de az sem zárható ki, hogy egy korábbi, ismeretlen rendeltetésű és kiterje-
désű objektum maradványa.
A feltárás munkatársai: Bodó Balázs, Szolnoki Tamás, Bíró László, Vizi Péter, Balázs
Péter, Lelkes Ákos, Jászberényi Linda, Kaposvári-Bodrogi Szabina, Molnár Antal.

Bodó Balázs

2. Bátonyterenye – Kisterenye –
Római katolikus templom (Szent István vértanú) (46067)

Középkor, Kora újkor

A Váci Püspökséggel kötött keretszerződés alapján, 2021. augusztus 25. – szep-

tember 9. között elvégeztük a Bátonyterenye - Kisterenye, Szent István út, hrsz: 147
alatti római katolikus templom (Szent István vértanú) „EGYH-KCP-20-P-0126 azono-
sító számú, Salgótarján város és környéke egyházi életének és egyházi intézményei-
nek fejlesztése” című projekt keretében tervezett földmunkálatokhoz kapcsolódó pró-
bafeltárást.

284
1. kép: Bárna – Nagyboldogasszony római katolikus templom alaprajza
a próbafeltárás szelvényeivel.

285
 Kisterenye templomára az első, ismert írott forrás már a 15. században utal, amikor
a települést Egyházasterenyének nevezték az oklevelek. Bár a falu temploma az 1332-
es pápai tizedjegyzékben nem szerepel, feltételezhetően már akkor is létezett. A 16. szá-
zadban a települést elfoglalta a török, de azt csak az 1680-as években hagyták fel rövid
időre, majd a visszafoglalást követően a lakosok visszatértek. A templomról a 17-18.
században több egyházlátogatási könyv is ismert, amelyben viszonylag pontos képet
kapunk a templom építéstörténetéről: a mai templom nyugati részén állt a középkori
egyház, amelyet a 17. században is csak felújítottak. A 18. században hozzáépítették
a nyugati tornyot, majd 1838 és 1844 között felépítették a ma is látható templomot.
Az ásatáson hat szelvényt nyitottunk. A feltárás során hamar világossá vált, hogy
a terasz, amelyen ma a templom fekszik, jelentős tereprendezésen ment keresztül az
évszázadok folyamán. A templom déli oldalán meghúzott kutatóárkokban (4-5. szel-
vény) modern és újkori feltöltési rétegekre bukkantunk. Az 5. szelvényben kb. 50 cm
mélységben villámhárító és vízelvezető cső került elő. 1 m mélységben egy betonakna
széle került elő, mellette modern műanyagzacskó darabjai.
Az északi oldalon ugyanakkor már 15-20 cm mélységben jöttek elő a sírok, ame-
lyek szinte az altalajba voltak beleásva. 30 cm mélységben előkerült a sárga, agyagos,
teljesen steril altalaj. A 3. és 6. szelvényekben egy eddig ismeretlen épület maradványai
kerültek elő. A vastag, 90 cm széles falak törtkőből készültek, de néhány tégla is meg-
figyelhető volt bennük. A téglalap alakú épület befut a templom mai északi fala alá, de
ezen a részen erősen bolygatott volt. Feltehetően a barokk falak építésekor bontották
vissza ilyen mértékben. A téglalap alakú “helyiség” negyedik, déli fala elválik az U ala-
kú falazattól. Ebben nem lehetett téglákat megfigyelni és igen sekélyen volt alapozva.
A falalapozásnak csupán csak az alsó kősora került elő, néhány esetben pedig csak egy
habarcsos szint, amelyen a kövek feküdtek. A feltárt épületet a templom északi sek-
restyéjeként lehet értelmezni, amelyet az írott források már 1674-től kezdődően em-
lítettek. A sekrestye biztosan két periódusban épülhetett fel, amelyre a falelválásokból
lehetett következtetni.
A 3. és a 6. szelvényekben az altalaj felett egy sárgás, habarcsszemcsés, altalajhoz
hasonló réteg került elő, amelyben nagy mennyiségű szórvány embercsont, valamint
in situ sírok is voltak. A 3. szelvényben két sír került elő. Az egyik egy erősen bolyga-
tott gyermeksír, amelyet a sekrestye fala mellé szorosan temettek. A másik sír egy fel-
nőtt elhunytat rejtett, amelynek a koponyáját az újkori bolygatások már elpusztították.
A jobb középső ujján pántgyűrű is volt. A 6. szelvényben szintén a fal mellé igazított,
keletelt sírt tártunk fel.
A szentély falaira nyitott 1-2. szelvényekben már kisebb volt a tereprendezés mér-
téke. A 2. szelvényben 50 cm mélységben jelentkezett a sárga altalaj, amely felett egy
sárgásbarna, kissé agyagos sírföld volt megfigyelhető. Ebben nagy számban kerültek
elő szórvány embercsontok és koporsószegek is. Ennek a rétegnek a folytatása került
elő az 1. szelvényben, a mai szentély fala mentén, amelyben négy, erősen bolygatott
temetkezést sikerült feltárni. A sírok itt is keleteltek voltak, körülöttük sírbeásás nyo-
ma nem volt megfigyelhető. A temetkezéseket egyfelől a barokk templom szentélyé-
nek fala, másfelől pedig egy kb. 60 cm széles, észak-déli irányú falazat bolygatta. Az
egyik sír esetében azt is meg lehetett figyelni, hogy a falat közvetlen a sírra helyezték rá,
a fal keleti oldalán ugyanis előkerültek az elhunyt lábszárcsontjai is. A sírokból keltező
értékű lelet nem látott napvilágot, de a kevert sírföldben egy 14. századi Mária-denár
jelezte a temető és a templom korát. A 60 cm széles, észak-déli tájolású fal keleti oldalán

286
2. kép: Kisterenye - Szent István vértanú római katolikus templom alaprajza a templom
északi oldalához kapcsolódó sekrestye ortofotójával. A temetőben 18. századi kerámia,
egy gyűrű és Mária dénár látták napvilágot.

287
17-18. századi objektumok voltak. A fal keleti oldalát két cölöphellyel is megbolygatták,
amelyek közül az északiban még az in situ cölöp is előkerült. Az egyik gödör tetején egy
18. századi teljes fazék hevert. Bár a sírok szintjéig a szelvény keleti oldalán már nem
mélyültünk, az altalajig leásott objektumok esetében egyértelműen megfigyelhető volt,
hogy a sírföld az észak-déli fal keleti oldalán is folytatódik. Ennek alapján a falat körí-
tőfalként lehet értelmezni, amely – valamilyen ismeretlen oknál fogva – leszűkítette az
addigi temető területét, s a 17-18. században már csak a településhez kapcsolódó objek-
tumok ismertek innen. A templomtól keletre, a mai temető területén több esetben ta-
láltunk középkori és kora újkori kerámiákat, amely arra utalt, hogy a temető területén
is volt középkori, kora újkori megtelepedés. A templom környezetében feltárt, települé-
sekhez köthető objektumok – gödrök és cölöphelyek – arra utalnak, hogy a kora újkori
falu a templom környezetében keresendő.
A feltárásban a Dornyay Béla Múzeum munkatársai, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének hallgatói, valamint az Archaeojedi
Kft. munkatársai vettek részt. Munkánkat a múzeum fémkeresős önkéntesei, Hajdú
Lajos és Pásztor Kázmér segítették.

Rakonczay Rita

3. Buják, Római Katolikus Templom, Hősök tere 5. (86767)

Őskor (bronzkor)

2021 szeptemberében gázvezeték fektetéséhez kötődő régészeti megfigyelést vé-

geztünk a bujáki római katolikus templom kertjében. Itt a kb. 40 m hosszú, 30 cm szé-
les, illetve 1,1 m mély árokban a felszíntől számítva 30-50 cm mélységben sárgásbarna
színű, kevert réteg mutatkozott, mely alatt sötét barna színű, agyagos anyagú réteget
figyelhettem meg.
A gázvezeték bekötési pontján, közvetlenül a templomfal mellett egy szürkés barna
színű, égett paticsdarabos és faszénszemcsés, kissé hamus betöltésű gödör került elő
(3. kép). Keleti oldalát a templom nyugati zárófala vágta, míg nyugati szélét a koráb-
bi fűtőberendezéshez kötődő olajtartály beásása bolygatta meg. A déli metszetfalban
a templomfal mellett egy másik beásás is bolygatta az objektumot. Betöltéséből políro-
zott felületű, fekete és vörös színű, feltételezhetően bronzkori kerámiatöredékek kerül-
tek elő. A gödör pontos méreteit a korlátozó tényezők miatt nem tudtuk meghatározni.
A templom alapfala ezen a szakaszon egységes képet mutatott, a törtköves falazatot
sárgás színű, homokos anyagú habarccsal rakták. Beásási árka nem jelentkezett, az ős-
kori objektumot függőlegesen, egyenesen vágta.
A régészeti megfigyelés munkatársaként a dokumentációban részt vett Tóth
Krisztián régész.
Szolnoki Tamás

288
 3. kép: bronzkori gödör közvetlenül a templom fala mellett.

4. Dorogháza, Temető, hrsz: 1/2

Római katolikus templom (Szent Kereszt felmagasztalása) (új régészeti lelőhely)

Középkor, kora újkor

Az „EGYH-KCP-20-P-0126 azonosító számú, Salgótarján város és környéke egyhá-

zi életének és egyházi intézményeinek fejlesztése” című projekt keretében tervezett
földmunkálatokhoz kapcsolódóan végeztünk 2021. augusztus 16 – 31. között a temp-
lom körül próbafeltárást. A feltárásban részt vett az ELTE-BTK – Régészettudományi
Intézete és az ArchaeoJedi Kft.
A Ménkes patak völgyében fekvő települést 1296-ban, templomát 1335-ben, a pá-
pai tizedjegyzékben említik először. A település és a templom a 16. század közepén
elpusztul, de rövidesen újra települ. A 17. század végén romosként említett templom
helyett 1758-ban építették fel a ma látható templomot, a külön álló fa haranglábbal.
A jelenlegi harangláb 1811 után épült. A templom a település központjától nyugatra
lévő temető dombjának keleti oldalán helyezkedik el.
Az ásatás során összesen 6 szelvényt nyitottunk a felmerülő kérdések tisztázására.
Az első szelvényt a hajó nyugati falának és a sekrestyének a csatlakozásánál, a másodikat
a harangtorony keleti oldalánál, a harmadikat a hajó és a szentély keleti falának csatla-
kozásánál, a negyediket a szentélypoligon északkeleti oldalára merőlegesen, az ötödiket
a szentély keleti falánál és végül a hatodikat a szentély záradékára merőlegesen.

289
4. kép: Dorogháza – Szent Kereszt felmagasztalása római katolikus templom alaprajza
a próbafeltárás szelvényeivel.

290
 Az ásatás során bebizonyosodott, hogy az álló templom nem azonos a középkori
plébániatemplommal. Középkori elődje részben a szentély (és esetleg a sekrestye) alatt,
részben pedig attól északra és keletre húzódott. A feltárás alapján a középkori épületnek
legalább két periódusát sikerült elkülöníteni. A jelenlegi szentély északkeleti fala alatt
egy attól eltérő, külön alapozási kiugrással is rendelkező korábbi fal visszabontott ma-
radványa került elő. Vélhetőleg ezzel a fallal függ össze a szentélytől északra feltárt két
falmaradvány is. Az épület, amelynek falait a jelenlegi szentély építésekor visszabontot-
ták, kerámialeletek alapján valószínűleg a 14-15. századra datálható. A szentélytől keletre
egy korábbi periódusba tartozó, agyagba rakott alapozású fal maradványai is előkerültek.
A fal koráról jelenleg csak annyit lehet bizonyosan állítani, hogy a 14-15. századi fal épí-
tésekor visszabontották. A korábbi épület így valószínűleg a 13-14. században épülhetett.
Ez megfelel annak a ténynek, hogy a település temploma már szerepel a pápai tizedjegy-
zékben. A feltárt maradványok nem teszik lehetővé a templom alaprajzának meghatá-
rozását, valamint azt sem tudjuk megmondani, hogy pontosan milyen épületrészhez
tartoztak. A templom pusztulása egy 1532-es éremlelet alapján legkorábban a 16. szá-
zad első felében történhetett. A templom körüli temető maradványait a hajótól keletre
találtuk meg. Az erősen bolygatott, kevert sírföldben talált érme alapján (Hunyadi János
kormányzó) a temető legkésőbb a 15. század második felétől már használatban volt.
A bolygatott sírföldből néhány viseleti tárgy, közöttük egy párta maradványai kerültek
elő. Két temetkezés, a szentélyvégződéstől északra, már az újonnan felépített templom-
hoz igazodott. Kiásásukkal roncsolták a már visszabontott középkori falmaradványokat.
A feltárás munkatársai: Bodó Balázs, Tóth Krisztián, Bíró László, Rakonczay Rita,
Szilasi Attila Botond, Vizi Péter, Balázs Péter, Árvai Mirtill, Lenge Anna, Galambos
Dorka, Pásztor Kázmér, Hajdú Lajos, Tóth Péter.
Bodó Balázs

5. Galgaguta – Naperőmű (új régészeti lelőhely)

Népvándorláskor, Árpád-kor

A Solarpro Energy Hungary Zrt-vel, mint Megbízóval kötött megállapodásunk

alapján, 2021. szeptember 20. és 2021. szeptember 24. között elvégeztük a Galgaguta
– Naperőmű régészeti lelőhelyen, a 077/1, 077/5 és 077/6 hrsz-ú ingatlanokon a régé-
szeti megfigyeléshez kötött teljes felületű megelőző feltárást.
A humuszolt terület 1221 m² nagyságú volt, amiből 1186 m2 bizonyult régészetileg
pozitívnak.
A lelőhely Galgaguta településtől 1 km-re déli irányban a Galga folyó közvetlen bal
partján, attól 140 m-re déli kitettségű terasz lábánál helyezkedik el. A területet gyep fedi,
ami nem tette lehetővé a humuszolt területen kívül a lelőhely pontos lehatárolását.
A feltárás során egy, a 9-11. századhoz köthető település jellegzetes faluszéli telepje-
lenségeit sikerült dokumentálni. A domboldal déli lejtőjén álló műhelyek, sütőkemencék,
műhelygödrök és tárolóvermek egy klasszikus műhelykörzet képét mutatják. A települést
északról, a domb lejtőjének esésével párhuzamosan egy nagyobb U-átmetszetű árok hatá-
rolja. Ez valószínűleg a természetes csapadék elvezetése mellett, védelmi funkcióval is ren-
delkezhetett. Erre utalnak a benne lévő egymástól nagyjából 8 méterre lévő oszlophelyek
maradékai is (Obj. 9-10). Délről, a domb lábánál egy széles öntéstalajjal jelzett területet le-
hetett lehatárolni (SE 48), melyből némi, a telep időszakához kapcsolódó kerámiatöredéket

291
sikerült felgyűjteni a gépi humuszolásból. Nagy valószínűséggel ez a vizenyősebb – akár
időszakosan víz alatt lévő – terület határolta a hajdani települést déli irányból.
A feltárt területen jórészt tetőzettel rendelkező műhelygödrök (Obj. 6-7, 18; 4. kép),
szabadon álló (Obj. 8, 11), valamint műhelyhez kapcsolódó sütőkemencék (Obj. 12-13) és
tárolóvermek (Obj. 14-15; 1. kép) kerültek elő legalább két periódusból. A legkomplexebb
jelenségnek a település déli szélén álló nagyméretű műhely (Obj. 13; 2. kép) bizonyult, belső
szerkezeti elemekkel és sütőkemencével. A nagyjából 5,5 x 4 méteres, lekerekített sarkú tég-
lalap alakú, ÉK-DNy-i irányba tájolt műhely északi – rövidebb – falában bevágva egy ovális,
erősen átégett platnijú sütőkemencét sikerült dokumentálni (SE46; 3. kép). A félig földbe
mélyülő sütőalkalmatosság szája kövekkel volt megerősítve, platnija agyaggal kikent, erő-
sen átégett. A műhely északi padkáján lévő kemence mellett az épületben további lemélyí-
tett műhelyrészeket sikerült elkülöníteni: a DK-i sarkában egy nagyobb kör alakú mélye-
dés, valamint az ÉK-i oldalán egy további ovális műhelygödör került elő, amely a kemence
hamuzásával lehetett összefüggésben. Az épület tetejét egyrészt a műhely déli szélén meg-
talált – félig a rövidebb oldalfalába bevágott – szelemen (Obj. 19), valamint a hosszanti olda-
la mellett lévő, a ház tengelyének közepére tájolt kettős gerenda alakú hosszanti cölöplyuk
tartotta. A műhely bejárata valószínűleg az épület lépcsős, ÉNy-i sarka felől lehetett.
A másik félig földbemélyített kemencés műhelyt (Obj. 12) ezzel azonos tájolásban, az
előző jelenségtől nyugati irányba sikerült dokumentálni. Sajnálatosan a kemence szerke-
zete, felmenő falazata nem maradt meg, csak az átégett platnijának egy kisebb szakasza
(SE 40), mert északi irányból egy másik szabadon álló kemencét vágtak bele (Obj. 11) egy
későbbi periódusban. A kemence sütőfelületének a kialakításához össze nem illő kerá-
miatöredékeket használtak fel. A műhely tetőzetét tartó oszlophelyek nem kerültek elő.
Az ezzel a műhellyel szuperpozícióban lévő fiatalabb kemence (Obj. 11; 5. kép) te-
kintélyes mélységgel rendelkezik. A kemence hamuzógödrét, valamint magát a kemen-
cetestet mélyen beásták a domb szélébe (SE 41). A kemence szája ovális, a kemence
hasa és a platnija szélesen benyúlik a domb oldalába (nagyjából 120 centiméter mé-
lyen). A kemence platniját többször megújították, agyaggal lekenték, ellenben kerámia-
töredéket vagy kavicsot nem használtak a platni kialakításához. A hamuzógödrében
több sávban hamus / faszenes sávokat lehetett dokumentálni.
A településnek az objektumok alapján legalább két belső periódusa van. A műhely-
körzet első kemencéit rendre újabbakkal vágták el. A nagyobb – valószínűleg korábban
lefedéssel rendelkező – műhelygödörrel kiegészített kemencébe (Obj. 12), északról, fé-
lig a domboldalba vágva egy különálló sütőkemencét vágtak bele az előbbi felhagyása
után, míg a másik, idősebb fázishoz tartozó kemencébe (Obj. 8) délről ásták bele a nagy-
méretű műhelyhez kötött kemencét (Obj. 13).
Az előkerült leletanyag leginkább a 10-11. század időszakára keltezhető. Főleg
keményre kiégetett, oxidációs égetésen átesett lassú korongolt fazekak alkotják a ke-
rámiaanyagot. A legtöbb fazék kihajló, vágott peremű, oldalán leginkább hullámkö-
tegdíszítéssel, de néhány esetben csigavonallal, valamint egy esetben csigavonallal
kombinált hullámköteg is látható. Két fenéktöredéken fenékbélyeg / mesterjegy is ta-
lálható. A hagyományos kerámiaanyag mellett vágott álltacsontok, néhány jellegtelen
vastárgy töredéke, valamint kiégett agyagtapasztások töredékei kerültek elő.
A feltárás munkatársai: Tóth Krisztián ásatásvezető, Szilasi Attila Botond, Balázs
Péter, Ruman Patrik, Székely Kristóf, Turi Attila régészek és régésztechnikusok, vala-
mint Süle Gábor geológus és régésztechnikus.
Szilasi Attila Botond – Tóth Krisztián

292
5. kép: Galgaguta – Naperőmű lelőhely összesítő felszínrajza rektifikált ortofotóval,
valamint képek a két földbemélyített épületről, egy kemencerészletről és előkerült
leletekről.

293
6. kép: Válogatott eszközök Gábori Miklós, valamint a szerzők felszíni gyűjtéseiből.
Rajz: Zandler Krisztián (Ferenczy Múzeumi Centrum).

294
6. Hont – Babat (80383)

Paleolitikum

Ezen lelőhely is Hont-Csitárhoz hasonlóan a Börzsöny hegylábi részének és az

Ipoly-völgy teraszainak találkozásánál, a Csitári-patak és az Ipoly torkolatának közelé-
ben fekszik, a patak fölé magasodó dombháton. A csitári lelőhelytől vízmosásos völgy
választja el1.
A ’60-as években Gábori Miklós gyűjtéséből ismertek felső paleolitikus leletek in-
nen. 2002-ben azonosítottuk be a lelőhelyet, az azóta már beerdősült részről a hont-csi-
tárihoz hasonló középső paleolitikus leleteket gyűjtve2.
2021 augusztusában 5 négyzetméteres rétegtani szondát ástunk a lelőhelyen
a 2002-es gyűjtéshez legközelebb eső alkalmas helyen. A 70 cm vastag rétegsor laza
agyagos üledéket tárt fel, melynek színe sárgából fokozatos átmenettel változott vörö-
ses színűre. A feltárás során régészeti lelet nem került elő, noha a felszínen a szondától
kissé távolabb lejtő helyzetben gyűjtöttünk felső paleolitikus pattintott kőeszközöket.

Markó András – Zandler Krisztián

7. Hont – Csitár (80389)

Paleolitikum

A lelőhely a Börzsönyi-peremhegység és a Középső Ipoly-völgy kistájak találkozásá-

nál fekszik alacsony domblábi hátak és lejtők, valamint az Ipolyt D-ről kísérő teraszok
csatlakozásánál. Közvetlenül a KNy-i irányú Ipoly és a belé torkolló ÉD-i irányú Csitári-
patak torkolata fölé mintegy 75 m-rel magasodó dombháton található. A dombtető ab-
szolút magassága 230 m3.
Hont környékén az 1920-as években Majer István, majd pedig az ’50-es évektől
Patay Pál és Gábori Miklós helyszíni szemléiből váltak ismertté paleolitikus lelőhelyek4.
Lelőhelyünkről a ’60-as években Gábori Miklós gyűjtött bifaciálisan megmunkált esz-
közöket. Az évtized végén ásatást is végzett, melyről sajnos nem maradt fenn doku-
mentáció5. A ’90-es évek második felében T. Dobosi Viola és Simán Katalin végeztek
terepbejárásokat az Ipoly Parassapuszta és Drégelypalánk közti szakaszán megpróbál-
va beazonosítani a leírásokból addig ismertté vált gyűjtési pontokat. A szerzők Péntek
Attilával közösen azonosították be a Gábori ásatás helyszínét6 és 2011-től folyamatosan
folytatunk szisztematikus terepbejárásokat a területen.
2021 augusztusában 10 négyzetméteres feltárást végeztünk a 2002-ben újra azo-
nosított lelőhelyen. A több mint 200 pattintott kőeszköz kisebb részben mezőgazda-
ságilag bolygatott, nagyobb részben eredeti helyzetű, erősen kavicsos sárga agyagos
üledékből és vörösesbarna fosszilis talajból került elő. A feltárás során a felső paleo-

1 DÖVÉNYI 2010: 803-807.

2 ZANDLER 2012: 105-120.
3 DÖVÉNYI (szerk.) 2010: 803-807.
4 T. DOBOSI – SIMÁN 2000: 321-337.
5 GÁBORI 1964
6 T. DOBOSI – SIMÁN 2000: 321-337; ZANDLER 2010: 23-49.

295
7. kép: fent a lelőhely és környezete. Fotó Rupnik László (Ferenczy Múzeumi Centrum),
lent félkész bifaciális eszköz radiolarit kavicsból. Fotó: Markó András
(Magyar Nemzeti Múzeum).

296
litikus eszközöket a száradási repedésekhez illeszkedően függőleges, a levél alakú és
középső paleolitikus leleteket azonos rétegben, de jellemzően vízszintes helyzetben
dokumentáltuk, ami magyarázatot adhat az ipar kettősségére. A kétoldali megmun-
kálású levéleszközök és a Bükk K-i oldaláról több, mint 100 km-ről származó me-
tariolit nyersanyag jelenléte miatt a leletegyüttes kapcsolatokat mutat a már koráb-
ban sikeresen feltárt cserháti hasonló anyagú lelőhelyekkel. Emiatt fontosnak tartjuk
a kutatások folytatását.

Markó András – Zandler Krisztián

8. Karancslapújtő – Középkori Bocsár (70175)

Őskor, Újkor

A DOR-PET ÉPKER BT-vel, mint Megbízóval kötött megállapodásunk alapján,

2021. május 28-án elvégeztük a Karancslapújtő, 754 hrsz-ú ingatlanon a próbafeltárást.
A kutatást a „3182 Karancslapújtő, Petőfi út 8. sz. (754 hrsz) alatti ingatlanon bölcső-
de épület építése” elnevezésű beruházás munkálatai tették szükségessé. A humuszolt
terület: 88 m² nagyságú volt.
A próbafeltárás a középkori Bocsár település szempontjából régészeti vonatkozás-
ban negatív eredménnyel zárult, annak ellenére, hogy egy bizonyosan kései, 19-20. szá-
zadi feltöltési rétegből előkerült két feltételezhetően középkori, vagy kora újkori kerá-
miatöredék. A feltárás adatokat szolgáltatott a terület rétegviszonyaira, illetve 19-20.
századi történetére vonatkozóan.
A felső réteg egy sötétbarna agyagos réteg volt, amelybe közvetlenül a felszínről né-
hány rossz megtartású falalapozás és több, ismeretlen funkciójú recens bolygatás mé-
lyült bele. A falakat, amelyekről első szemrevételezésre is nyilvánvaló volt, hogy nem
régészeti korúak, bemérésük után elbontottuk. Az egységes textúrájú, sárgás kövekből
rakott falak nagyjából É-D-i irányban keresztezték az árkot. Korukat jól jelzi az a 20.
századi kerámiatöredék, amelyik a K-i fal alapozása mellől, a metszetfalból került elő.
A szóban forgó rétegből néhány 19-20. századi kerámia illetve a bolygatott részen né-
hány hasonló korú téglatöredék került elő. A felső réteg alatt, egészen a világosbarna
agyagos altalajig sötétszürke öntéstalaj volt megfigyelhető. A rétegből néhány apró,
erősen lekoptatott szélű őskori kerámia töredék került elő.
A sötétszürke réteg alatt az árok teljes felületén előkerült a világosbarna agyagos al-
talaj. Az altalaj jelentkezési szintjén három sötétszürke folt jelentkezett. Ezek megnye-
sése után négy kör alakú jelenség látszott, közülük kettő közvetlenül egymás mellett.
A jelenségeket félbevágva kibontottuk. Kis mélységű beásásoknak mutatkoztak,
amelyekből semmilyen leletanyag nem került elő. Az egyelőre ismeretlen rendeltetésű
beásások vélhetően valamilyen favázas épület vázszerkezetének cölöpjeihez tartozhat-
tak és nyilvánvalóan egy fentebbi szintről mélyültek be, bár ez csak alig kivehetően
látszott a tanúfalon. Betöltésük megegyezett a sötétszürke réteg anyagával, így annak
bontásakor a felületen nem is tudtuk megfigyelni őket.
Az előkerült jelenségeket és rétegeket a helyszínen az alábbiak szerint értelmeztük:
Legkorábbi réteg a világosbarna altalaj (3) volt, amire vélhetően a közelben folyó
Dobroda patak időleges kiöntéseiből, a patakvölgy mocsaras árteréből egy viszonylag

297
8. kép: Karancslapújtő – Középkori Bocsár lelőhely próbafeltárásának szelvénye
rektifikált ortofotón, a szelvény északi falának nyugati részlete és értelmezése,
valamint képek a leletanyagról és feltárásról.

298
vastag sötétszürke öntéstalaj (2) terült rá. A rétegben talált kevés, nagyon töredékes ős-
kori kerámia alapján a feltöltődés is részben ebben a korszakban történt. Amennyiben
a cserepek a Dobroda áradásaival, a patak által lettek idesodorva, úgy ez a tény egy azo-
nos korú telepet feltételez valahol a patak felsőbb részein.
Az öntéstalaj fölé, a benne talált kisszámú lelet alapján, egy 19-20. századi sötét-
barna feltöltési réteg (1) terült. A feltöltés esetleg összefügghetett az 1740 körül épült
Mocsáry kúria körüli park kialakításával. A park kialakításának idejét nem tudjuk, de
vélhetően a Mocsáry-Papp kúria 1820 körüli felépítése előtt történhetett, ugyanis az
már megbontja a park egységét. A sötétbarna feltöltésbe mélyedtek a megtalált 20. szá-
zadi alapfalak (4). Bizonytalan, hogy a feltárt gödörobjektumokat melyik szintről ásták
be, mindenesetre aligha származhatnak a 19. század előttről.
A feltárás munkatársai: Bodó Balázs, Tóth Krisztián régészek, Bíró László techni-
kus, Balga Richárd, Bercsényi Tamás és Bercsényi Péter önkéntesek.

Bodó Balázs

9. Kisbárkány - Kukely-tanya (97847)

Késő bronzkor, kora Árpád-kor

2021. október 9–17. között a Magyar Nemzeti Múzeum a Várkapitányság NZrt. be-
vonásával mentőfeltárást végezett Kisbárkány község határában, Szigeti Judit régész
vezetésével. Szakmai segítői Rózsa Zoltán, Tóth Krisztián és Vida István voltak.
A környezetéből markánsan kiemelkedő kis dombon embercsontokat és 11. szá-
zadra keltezhető ékszereket szántott ki az eke. Mindezek alapján kora Árpád-kori kis
temető pusztuló temetkezéseit sejthettük a területen. A 9 napos munka a helyi múze-
umok régészeinek (Salgótarján, Szécsény), illetve a múzeumbarátok hathatós segítsé-
gével valósult meg. Az önkéntesek oroszlánrészt vállaltak a terület humuszolásában,
a sírok bontásában, kipróbálhatták magukat a temetkezések rajzolásában és a vázak
felszedésében is.
A temető teljes területét sikerült megmentenünk, melynek eredményeképpen 24
sír került napvilágra 8 sírsorba rendezve, Ny–K-i tájolással, I. (Szent) István és I. (Szent)
László király uralkodása közti időszakból. A sírmező dombtetőre eső részét a talajmű-
velés elpusztította, így teljes terjedelmében közel 50 síros temető lehetett. A sírok két-
harmadában a korszakra jellemző ékszereket találtunk (hajkarikák, gyűrűk, gyöngyök)
és két érdekes temetkezési szokást rögzítettünk. Egyik a gyermeksírokban talált szokat-
lan nagyszámú gyűrűmelléklet, mely az elhunyt két kezén 2-2 db, illetve a test egyéb
pontjára helyezett temetési ajándékként értelmezhető 1-2 gyűrűékszer volt. Másik az
obulus szokása, mely az elhunyt túlvilági útjára kapott pénzérmét jelenti. A temető há-
rom sírjában talált I. (Szent) István és kettőben I. (Szent) László denárt az elhunyt szájá-
ba tették. A csontok felszedését a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai
végezték, mosásukat és vizsgálatukat is magukra vállalták.
A temető közvetlen szomszédságában egy földbemélyített házat, illetve három nagy
méretű gabonásvermet is feltártunk. Az objektumok a késő bronzkorba keltezhetők.
Előkerülésük és leletanyaguk egyaránt meglepetés számba megy, hiszen több, mint egy
tucat orsógomb, és egy agyagból készült állatfigura is származik a ház betöltéséből.

299
9. kép: Kisbárkány – Kukely-tanya feltárása rektifikált ortofotón
a feltárt sírokkal és képek a feltárásról.

300
 A lelőhely területén korábban többször is folytak régészeti kutatások, melyek legá-
lis, félillegális, illetve illegális kategóriába sorolhatóak. Ezeknek megfelelően szóbeszéd
kering több tucat nemesfém ékszer előkerüléséről, és maga a lelőhely neve is több né-
ven fut a különféle nyilvántartásokban. Ásatásunknak több célja is volt. A legfontosabb
ezek közül a pusztuló lelőhely leleteinek és leletösszefüggéseinek megmentése, amit
maradéktalanul teljesíteni tudtunk, és az ásatáson részt vevő több, mint 60 önkéntes
számára is tudatosítottuk munkájuk hasznosságát. Ezzel párhuzamosan ásatásunkat
precedens értékűnek is szántuk: ennek megfelelően szemléletünket a közösségi régé-
szet eredményeit bemutató szentendrei konferencián, 2021. november 13-án az ottani
hallgatóságnak is átadtuk.

Szigeti Judit, Rózsa Zoltán, Vida István

10. Kishartyán – Római katolikus templom (Mindenszentek Királynéja) (93267)

Középkor, Kora újkor

A Váci Püspökséggel kötött keretszerződés alapján, 2021. augusztus 26 – október

5. között elvégeztük a Kishartyán, Dózsa György út 36., hrsz: 221/1-2 alatti római ka-
tolikus templom (Mindenszentek királynéja) „EGYH-KCP-20-P-0126 azonosító számú,
Salgótarján város és környéke egyházi életének és egyházi intézményeinek fejlesztése”
című projekt keretében tervezett földmunkálatokhoz kapcsolódó próbafeltárást.
Kishartyán temploma – bár közvetetten, de – szerepel az 1332-ben elkészült pápai
tizedjegyzékben, ott ugyanis a papját említik. A templom ezek után csak a 18. század-
ban szerepel legközelebb írott forrásokban, amikor 1712-ben a szentély boltozatát le-
verték, a hajót nyugat felé bővítették és sík mennyezettel látták el. A faluhelyet azon-
ban már 1548-ban teljesen elpusztultként jegyzik fel, így feltételezhető, hogy a 16-17.
században az egyházat nem használták, s a templom szintén pusztulásnak indult. A 18.
század első felében a falu visszatelepült, s a templomot valamikor 1712 és 1734 között
renoválták. Egy másik forrás szerint 1740-ben építette Szitay József, ekkor a templom
a Hétfájdalmú Szűz titulust viselte. A nyugati homlokzaton lévő évszámok szerint
1936-ban és 1975-ben renoválták.
Az ásatáson hét szelvényt nyitottunk. A templom déli oldalán, az 1-3. szelvények-
ben kb. 30 cm mélységben elértük a középkori temető sírföldjét, egy sárgásbarna, agya-
gos réteget. Ebben nagyszámú embercsont utalt a korábbi temető tényére, valamint
a 3. szelvényben előkerült egy erősen bolygatott párta, legalább négy részletben, amely
mellett bronz hajtű és egy koponyatöredék is feküdt. A párta fémszálas lehetett, jól
megfigyelhető volt a háncs is, amelyre felerősítették, valamint a kék és fehér gyöngyök,
amelyekkel díszítették. Az elért szinten feltehetően a bolygatatlan sírok szintjét is elér-
tük, de ezt már nem tártuk fel.
Egyértelmű sírfoltok azonban csak a templom északi oldalára nyitott 6. szelvény-
ben kerültek elő, ahol azokat részben már a sárga altalajba ásták bele. A templom észa-
ki oldalán több esetben sikerült megfigyelni modern bolygatásokat, újkori gödörob-
jektumokat, amelyek elpusztították, megbolygatták a középkori, kora újkori temető
sírjait. Ezen a részen a bolygatott rétegekből több középkori, s Árpád-kori kerámia is
előkerült, valamint egy 16. századi érme is.

301
10. kép: Kishartyán - Mindenszentek Királynéja római katolikus templom összesítő
alaprajza. Előkerült a déli gótikus bejárat, valamint egy körítőfalként azonosítható
falszakasz. A templom falában másodlagosan felhasznált középkori faragványok
vannak. A temetőből egy párta töredékei és egy I. Miksa érme jött elő.

302
 Az ásatás leglátványosabb eredményei a templom építéstörténetét érintő megfigye-
lések. Az 1-2. szelvényekben előkerült a templom déli, gótikus, in situ bejárata, amely-
ről egyértelműen kiderült, hogy nem utólagosan lettek a gótikus faragványok a falba
illesztve. Ezen a részen a templom alapozása nem ugrik ki a felmenő falak síkjából,
ahogyan azt az egyértelműen középkori eredetű szentély esetében is meg lehetett fi-
gyelni. A szentély, valamint a templom déli falának alapozásában továbbá nem voltak
másodlagosan befalazott gótikus kőfaragványok. A déli fal felmenő falában már meg-
figyelhetők az 1712 körül elbontott boltozat elemei. Az alapozásokat a sekrestye, vala-
mint a templom északi falának tekintetében is vizsgálni lehetett. Az északi fal alapozá-
sa erősen kiugró, s legalább 2 m, benne az elbontott boltozat elemei is megfigyelhetők.
Az északi fal felmenő részeiben is rendkívül sok kváderkő látható, amelyek az egykori,
középkori templom kövei lehettek. A sekrestye alapfala igénytelenebb, silányabb mun-
ka, mint a szentély, vagy a hajó falainak alapozása. Ebben is megfigyelhető volt má-
sodlagosan befalazott középkori faragvány. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a szentély,
valamint a templom déli falának alsó része (az alapozással egyetemben) a középkor-
ból származik, míg az északi és a nyugati falak már a barokk kor emlékei. Az ásatás
során meg lehetett figyelni, hogy valamikor a barokk korban – feltehetően a boltozat
megszüntetésekor – a támpilléreket is részben visszabontották, s már csak esztétikai
funkciót láttak el. A templom északi oldalán fekvő sekrestye csupán a támpillérek visz-
szabontása után épülhetett, az egyik támpillér ugyanis a sekrestye falába van foglalva.
A templom nyugati előcsarnoka szintén egy későbbi kor emléke. Az itt feltárt alapozás
hasonlított a barokk falak kiugró alapozásához, de sokkal sekélyebben, mindössze 1 m
mélységig alapozták.
A templom északi oldalán előkerült egy 60 cm széles kelet-nyugat irányú falsza-
kasz, amely talán az egykori templom körítőfala lehet, amelyhez délről egy szélesebb
falazatú – talán kapuépítmény (?) – csatlakozott. Mivel a valószínűsíthető körítőfalat
csupán csak a templom északi oldalán találtuk meg, ennek rekonstrukciója egyelőre
nem lehetséges.
A feltárásban a Dornyay Béla Múzeum munkatársai, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének hallgatói, valamint az Archaeojedi
Kft. munkatársai vettek részt. Munkánkat a múzeum fémkeresős önkéntesei, Bercsényi
Péter, Bercsényi Tamás és Pásztor Kázmér segítették.

Rakonczay Rita

11. Ludányhalászi – Bab-szeg (új régészeti lelőhely)

Késő bronzkor

A GERGI HÁLÓ Kft-vel, mint Megbízóval kötött megállapodásunk alapján, 2021.

április 22-én és 23-án elvégeztem a Ludányhalászi – Bab-szeg újonnan előkerült régé-
szeti lelőhelyen, 0365/12 hrsz-ú ingatlanon a régészeti megfigyelés keretében végzett
feltárást.
A kutatást a Pösténypuszta (Szécsény) – Ludányhalászi közötti optikai összeköttetés
megnevezésű elektronikus hírközlési építmény építése beruházás munkálatai tették
szükségessé. A humuszolt terület 13 m² nagyságú volt, ami pozitívnak bizonyult.

303
 11. kép: Ludányhalászi – Bab-szeg lelőhely topográfiai térképen a feltárt jelenség
összesítő felszínrajzával rektifikált ortofotón és domborzatmodellen, valamint annak
profilképe és az előkerült leletanyag képe.

304
 2021. április 12-én régészeti megfigyelés során került elő egy régészeti jelenség az
optikai kábel kiásott árkának oldalfalában. A jelenség felvett gps pontja: 611. Az időjárás
csapadékossá válása miatt a jelenség feltárására 2021. április 22-én és 23-án került sor.
Gépi erővel az optikai kábel árkától 1-1 m-re nyitottunk szelvényt a 40 cm vastag
humusz eltávolításával. A szelvény mérete 5,6 x 2,3 m. A felület megnyesése és kitaka-
rítása után jól látszódott a régészeti jelenség (S1), melynek nyugati és keleti részét gáz
és vízvezeték vitte el. Foltban mintegy 3 m hosszú volt sötétszürke, kötött, helyenként
apró paticsszemcsés, kerámiás betöltéssel. Bontása során kiderült, hogy oldalai mentén
az aljához közel a szürkésbarna betöltés barnás kötöttbe megy át, azonban itt erősen
faszénszemcsés. A sötétebb betöltés is erősen faszénszemcséssé vált az aljához közel.
A kerámialeletek és néhány paticstöredék főként az aljához közel kerültek elő. Kibontása
után oldalfala meredek, alja egyenes lett. Legnagyobb hossza felső szélein mérve 3 m, al-
ján 2,7 m. Ny-K irányban szélessége nem meghatározható, dokumentálható szélessége
itt 1,3 m. A felszíntől mért legnagyobb mélysége 92 cm, a nyesett felszíntől mért legna-
gyobb mélysége 48 cm. Annak ellenére, hogy erősen bolygatott, megmaradt meredek
oldalfala és egyenes alja, valamint a főként betöltésének alsó részén előkerült paticsok,
sok faszénszemcse alapján feltételesen földbemélyített épületnek gondolnám. Azonban
ezt a későbbi korszakkal foglalkozó publikáló jobban meg tudja majd ítélni.
A kerámialeletek (melyek külső és belső oldalát is fényképeztem) alapján késő bronz-
kor időszakába sorolnám a jelenséget, azon belül talán a pilinyi kultúrába. Azonban a
pontos korszak meghatározásáért hálás köszönet a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum
kiváló régészének, illetve régész szakértőjének, Guba Szilviának, aki szerint a leleta-
nyag kései Piliny, esetleg korai Kyjatice, relatív kronológiában Bz CD – HaA.
A feltárt objektumról kézi rajzot és rektifikált ortofotót is készítettem. Mivel az ortofo-
tó pontossága 1 mm-en belül van és ez meghaladja a kézi rajzom pontosságát, így a felszín
digitalizálásához és a pozitív m2 számításához ezt vettem alapul. Ezen felül fotogrammet-
riával a 2021. április 23-án saját szememmel látott állapotot rögzítettem, így a későbbi
korszakkal foglalkozó publikáló ugyanazt tudja vizsgálni, amit én is megfigyeltem.
Az előkerült régészeti objektum környezete nem volt bejárható, mivel a közút mel-
lett gyep felszínborítás, a mellette található mezőgazdasági táblában pedig már 30
cm-es búza volt. A domborzatból adódóan azonban feltételezhető, hogy az Ipoly folyó
árterének szélén található kisebb domb lehet maga a régészeti lelőhely. Ludányhalászi
település déli szélétől 500 m-re déli irányban, a Nyerges-pataktól 500 m-re délkele-
ti irányban, a Ménes-pataktól 300 m-re északi irányban az Ipoly folyó bal teraszá-
nak szélén, egy a környezetéből 1,5 m-re kiemelkedő kisebb dombon helyezkedik el.
Kiterjedése mintegy 160 x 100 m.

Tóth Krisztián

12. Mátranovák – Római katolikus templom (új régészeti lelőhely)

Őskor, Kora újkor

A Váci Püspökséggel kötött keretszerződés alapján, 2021. szeptember 2 – október

4. között elvégeztük a Mátranovák, Nyírmedi út 10., hrsz: 853/1-2 alatti római kato-
likus templom (Nepomuki Szent János) „EGYH-KCP-20-P-0126 azonosító számú,

305
Salgótarján város és környéke egyházi életének és egyházi intézményeinek fejlesztése”
című projekt keretében tervezett földmunkálatokhoz kapcsolódó próbafeltárást.
Mátranovák középkori templomáról nem rendelkezünk írott forrással. A Szent
János tiszteletére emelt templomot 1710-ben említették először. Más források szerint
azonban csak 1744-ben építettek fel egy Keresztelő Szent János patrocíniummal ellá-
tott egyházat ezen a területen. Végül a ma is látható, Nepomuki Szent Jánosnak szentelt
templom 1800-ban épült fel, amelyet az épület főbejáratába vésett évszám is jelez.
Az ásatás során négy szelvényt nyitottunk a templomkertben. A templom nyugati,
északnyugati oldalán megnyitott szelvényekben kora újkori, valamint őskori kultúrré-
tegek és objektumok kerültek elő, amelyeket modern építkezésekhez köthető beásások
bolygattak. A modern humusz alatt egy kb. 50. cm vastag, sötétbarna, olykor feketés,
agyagos réteg húzódott, amelyből 16-18. századi kerámia került elő. Ez alatt egy szintén
agyagos, de fekete színű, vöröses agyagrögöket is tartalmazó réteg volt megfigyelhető,
amelyben őskori kerámia volt. Ezekbe a rétegekbe beleásva került elő a feltárás egyet-
len sírja. A keletelt sír betöltéséből viszonylag nagy számban jöttek elő kora újkori ke-
rámiaedények töredékei. Mivel ez volt az egyetlen sír, amely a megkutatott területen
jelentkezett, feltételezhető, hogy a korábbi temetőnek csupán a szélét találtuk meg. A II.
katonai felmérésen a mai templom helyén jelölnek egy nagyobb kőépületet, amelynek
tájolása és méretei megegyeznek a mai épülettel, s ettől északra egy temetőt, temető-
kertet ábrázoltak. Elképzelhető tehát, hogy a korábbi templom vagy legalábbis temető
valamivel északabbra helyezkedett el, s ennek az egyik szélső sírját sikerült feltárni.
A templom keleti és északi oldalán régészeti jelenségre nem bukkantunk. Ezekben
a szelvényekben a rétegsor árult el információt a lelőhelyről. A 3. és 4. szelvényekben
a humusz alatt megfigyelhető volt egy vékony, habarcsos építési réteg, amely talán a
templom építésével függhet össze. A rétegek minden esetben ráfutottak a kiásott falala-
pozásokra (a templom szentélyénél és a hajónál is). A templom keleti oldalán már 30
cm mélységben elértünk egy sárga, nagyon kemény, agyagos réteget, amelyben embe-
ri tevékenység nyomára nem bukkantunk. A réteg feltehetően altalajként azonosítha-
tó. Az ásatás során a templom falalapozásait is sikerült megvizsgálni. A sekrestye déli
oldalára, a szentély északi falára, valamint a templomhajó keleti falára nyitott szelvé-
nyekben világossá vált, hogy a falak valószínűleg egyszerre készülhettek, az alapozások
jellege között ugyanis különbséget nem lehetett megfigyelni – bár az alapozások alját
egyik esetben sem értük el.
Az ásatás eredményei alapján kijelenthetjük, hogy a korábbi templomot nem a mai
egyház szűkebb környezetében kell keresni. Erre utaló falmaradványok, vagy a temp-
lomhoz tartozó temető szórvány embercsontjai egyáltalán nem kerültek elő a lelőhe-
lyen. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a területen volt egy őskori, s egy kora újkori
megtelepedés is, amelynek a rétegsorait sikerült feltárni. A templomdomb keleti ol-
dalát, feltehetően a templom építésekor lenyesték, így itt régészeti rétegsor nem volt
megfigyelhető, az altalajt követően csak a templomhoz tartozó építési réteg került elő.
A lelőhelyen feltárt egyetlen, keletelt, kora újkori sírt feltehetően egy, a II. katonai tér-
képen is jelölt, északabbra fekvő temetőkert egyik legdélibb sírjaként lehet azonosítani.
A feltárásban a Dornyay Béla Múzeum munkatársai, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének hallgatói, valamint az Archaeojedi
Kft. munkatársai vettek részt. Munkánkat a múzeum fémkeresős önkéntese, Pásztor
Kázmér segítette.
Rakonczay Rita

306
12. kép: Mátranovák - Nepomuki Szent János római katolikus templom
összesítő alaprajza a feltárt egyetlen sír fotójával.

307
 13. kép: Mátraszőlős – Királydombon feltárt jelenségek összesítő felszínrajz
rektifikált ortofotón, valamint az objektumok profilképei és képek a leletanyagról.

308
13. Mátraszőlős – Királydomb (30773)

Késő bronzkor

Mátraszőlősön a Fő út. 2/2 hrsz-en végzett régészeti megfigyelés során, a Királydomb

nevű lelőhely területén, a mátraszőlősi autómosó mellett tervezett büfé építkezéseinél
két késő bronzkori gödröt tártunk fel. A büfé alapárkai melletti tükör nyesése után a
felül sárga homokos altalajban két sötétbarna folt mutatkozott, felszínükön őskori cse-
repekkel. Az 1. számú, a nyakánál 90, alul 175 cm széles, 80 cm mély, méhkas alakú gö-
dör a munkaterület északi sarkánál került kibontásra. A gödör sötétbarna, laza betölté-
sében különböző tárolóedények töredékei, viszonylag nagyszámú szövőszék vagy háló
nehezék, faszén és paticsmaradványok, illetve nagyobb kövek voltak. A 2. számú, 2m
széles, 65 cm mély, lefelé enyhén szűkülő oldalú gödörnek csak az egyik felét tudtuk
kibontani, mert a szelvényfal alá húzódott. Vörösesbarna laza betöltésében viszonylag
kevés kerámiát, paticsdarabokat, faszén maradványokat illetve köveket találtunk.
A feltárás munkatársai: Bodó Balázs, Tóth Krisztián, Bíró László, Jászberényi Linda.

Bodó Balázs

14. Salgótarján-Zagyvaróna, Fenyvesalja út 7. Hrsz.: 8642, 8643

Római katolikus templom (Szent András) (46557)

Őskor, Középkor

Az „EGYH-KCP-20-P-0126 azonosító számú, Salgótarján város és környéke egyházi

életének és egyházi intézményeinek fejlesztése” című projekt keretében tervezett föld-
munkálatokhoz kapcsolódóan végeztünk 2021. szeptember 9 – szeptember 28. között a
templom körül próbafeltárást. A feltárásban részt vett az ArchaeoJedi Kft.
A település fölötti temetődombon, a zagyvafői vártól délre cca. 250 m-re áll a város
egyetlen középkori eredetű temploma. Középkori eredete, in situnak tűnő műformái
(rézsűs ablakkeretek, armírozott falsarkok) alapján soha sem volt kérdéses.
A feltárás során hat szelvényt nyitottunk. Az elsőt a szentély keleti fala mellett an-
nak déli részén, a másodikat a szentély déli oldalára merőlegesen a szentély és a hajó
csatlakozásánál, a harmadikat a templommal párhuzamosan, attól délre, a negyediket
a templom északnyugati részével párhuzamosan, az ötödiket a hajó északi oldalára me-
rőlegesen, a hatodikat a hajó keleti részével párhuzamosan, attól északra. A templom
déli falánál nyitott szelvényben talált jelenségek alapján a hajó és a szentély egy pe-
riódusban épült. A szentélyvégződés is egy periódusban készült. Sajnos olyan leleta-
nyag, ami alapján a templom pontos datálását megkísérelhetnénk, nem került elő. Az
egyetlen, ami régészetileg bizonyos, hogy a 15. század közepén már állt. A templom
körüli temető sírjait az északi oldalon tártuk fel. Itt cca 120 cm mélységben, az altalaj
szintjén jelentkeztek a temetkezések. A sírokból datálásra alkalmas lelet nem került
elő. A terület korábbi használatára utal az az őskori gödör, amelyet a szentély keleti ol-
dalánál tártunk fel. A legnagyobb meglepetést azok a cölöplyukak jelentették, amelyek
főképpen a déli oldalon kerültek elő, de a szentélytől keletre illetve az északi oldalon is
jelentkeztek. Keletkezési idejük a 15. század harmadik negyedére, a huszita háborúk

309
14. kép: Salgótarján-Zagyvaróna – Szent András római katolikus templom alaprajza
a próbafeltárás szelvényeivel és képek az előkerült leletekről.

310
időszakára tehető. Egységes rendszer egyelőre csak a déli oldalon, a 3. szelvényben elő-
került cölöpök esetében látszik. Itt nyolc cölöplyuk került elő, amelyek kisebb nagyobb
eltéréssel egy, a templom tengelyétől kissé eltérő irányú egyenes mentén rendeződnek.
A szelvény délkeleti sarkában megtalált négyzetes gödör is ebbe a vonalba illeszkedik,
így okkal feltételezhető, hogy ehhez a rendszerhez tartozik. Ettől a cölöpsortól délebbre
is előkerült három cölöplyuk, amelyek az előzővel nagyjából párhuzamos vonalba ren-
dezhetők. Ez alapján kizárhatjuk, hogy építési állványhoz tartoznának. Sokkal inkább
valószínű, hogy valamilyen erődítés részei lehettek. Koruk alapján valószínűleg a 15.
század 50-es éveiben készültek, amikor a zagyvafői várba befészkelt husziták tartották
ellenőrzésük alatt a környéket. A legkorábbi leletanyag az őskori gödör betöltésében
talált viszonylag nagyszámú kerámiatöredék. Árpád-kori leletanyag nem került elő (en-
nek végleges kimondása csak a leletanyag tisztítása után lesz lehetséges). A legkorábbi
középkori leletünk egy Szép Frigyes által veretett bécsi fillér a 14. század elejéről. Az
érem sajnos meddőből került elő, így csak valószínűsíthetjük, hogy az alsó barna sír-
földből származik. A legtöbb lelet a 15. század második feléből származik. A kerámiatö-
redékeken kívül egyértelműen olyan hadi eseményekre utaló leletek is vannak köztük,
mint számszeríj nyílhegyek és egy sarkantyú. Datálásukat megkönnyíti az a néhány
érem, amely velük egy rétegből került elő.
A feltárás munkatársai: Bodó Balázs, Szolnoki Tamás, Bíró László, Vizi Péter, Balázs
Péter, Lelkes Ákos, Jászberényi Linda, Kaposvári-Bodrogi Szabina, Molnár Antal.

Bodó Balázs

15. Somoskőújfalu, Vörösmarty utca 2, 1630 hrsz. Római katolikus templom

(Magyarok Nagyasszonya) (72321)

Kora újkor

Az „EGYH-KCP-20-P-0126 azonosító számú, Salgótarján város és környéke egyházi

életének és egyházi intézményeinek fejlesztése” című projekt keretében tervezett föld-
munkálatokhoz kapcsolódóan végeztünk 2021. szeptember 13 – szeptember 15. között
a templom körül próbafeltárást. A feltárásban részt vett az ArchaeoJedi Kft.
A Salgótarján-Fülek út melletti magasabb dombon áll a keletelt, egyhajós, oldal-
terekkel kereszt alaprajzúra bővített templom. A települést már 1341-ben említik, de
a templomról középkori forrást nem ismerek. A helytörténeti irodalomban forráshi-
vatkozás nélkül rendszeresen emlegetnek egy 1397-es dátumot, mint amikor a temp-
lom már fennállott. A jelenlegi templom Borovszky szerint a XVIII. század közepén,
Mocsáry szerint 1796-ban épült. A műemléki topográfia adatai szerint 1809-ben ki-
bővítették és renoválták, 1816-ban megnagyobbították és befejezték, 1848-ban zsinde-
lyezték és toronnyal látták el, végül 1898-ban gyökeresen renoválták a templomot.
A jelenlegi beruházás gyakorlatilag a templomkertet övező támfalakat érinti, így
szelvényeinket (2-4. szelvény) túlnyomó részt a támfal belső oldalának vizsgálatára nyi-
tottuk. A püspökséggel történt előzetes konzultáció alapján azonban lehetőséget kap-
tunk arra is, hogy a templomépület mellett is kutathassunk. Ennek megfelelően egy
szelvényt nyitottunk a szentély déli falánál is (1. szelvény)
A szentély déli falánál nyitott szelvényben előkerült egy korábbi periódus alapfa-

311
15. kép: Somoskőújfalu – Magyarok Nagyasszonya római katolikus templom
alaprajza a próbafeltárás szelvényeivel.

312
la, amelyhez képest később épült a mai félköríves szentély. A két periódus a templom-
belső levert vakolatú falfelületén is látszott. Sajnos az általunk megtalált korábbi pe-
riódust nem tudtuk pontosabban datálni, de a mellette talált 16. századi leletanyagot
tartalmazó sírföld alapján a 16. században már kellett itt templomnak állnia. A tám-
falakra vonatkozóan a feltárás igazolta azok nagyon leromlott állapotát. A falak bel-
ső, föld felőli oldala a legtöbb helyen szétfagyott, kiomlással fenyeget. Építésük a 20.
századra tehető. A korábbi, 19. századi térképek a templomkertnek még a jelenlegitől
eltérő alaprajzi elrendezését mutatják. A szentély déli oldalánál sikerült a templom
körüli temető egy sírját feltárnunk. Ezen kívül az 1-2. szelvényben talált szórvány
csontok bizonyítják az egykori temető létét. A sírföldből előkerült leletanyag alapján
a temetőt a 16. században használták. Ennél korábbi leletanyag nem találtunk. A 2.
árokban, a szentélytől keletre került elő egy cölöplyuk, de sem korát, sem pedig funk-
cióját nem lehetett megállapítani.
A feltárás munkatársai: Bodó Balázs, Szolnoki Tamás, Bíró László, Vizi Péter, Balázs
Péter, Lelkes Ákos, Jászberényi Linda, Kaposvári-Bodrogi Szabina, Molnár Antal.

Bodó Balázs

16. Szente – Ófalu (93517)

Árpád-kor

Kovács Mária 2655 Szente, Szent Erzsébet utca 34. szám (248 hrsz) alatti ingatlanon
lakóház bővítését végeztette. Ennek során a meglévő épülethez, annak keleti oldalához
egy 3,5 x 6 méteres szobát építettek. 2021. 07. 20-án régészeti megfigyelést végeztem a
jelzett ingatlanon, ahol kiásták az épületbővítés alapárkait enyhén délkeleti irányban a
meglévő teraszhoz kapcsolódva. A teraszra merőleges két árok 3,3 m hosszú, a terasszal
párhuzamos árok 5,8 m hosszú. Szélességük 40 cm, mélységük 90 cm. A déli árokhoz
egy 30 cm mély, 45 cm széles, 1,5 és 1 m hosszú alapárok csatlakozik. Az építtető elmon-
dása szerint a földmunkával érintett területen korábban vályogház állt. Ennek nyomai
jól látszottak az árok falában. A felső 40-50 cm-es réteg bolygatott, részben sárga agyag-
gal kevert volt. Ebből modern téglatörmelék, betondarabok, kövek, üvegdarabok ke-
rültek elő. Az alsó 40 cm vastag szürke homokos – humuszos feltehetően az eredeti hu-
muszréteg lehetett. Az e rétegből kitermelt földben 3 db Árpád-kori cserepet találtam.
A homogén rétegben objektum nyomát nem lehetett felfedezni, azonban a kerámi-
ák arra utalnak, hogy a középkori települést a 248 hrsz és közelében lehet sejteni.
Feltehetően a telek északi részén kezdődő domboldal évszázados eróziója nyomán a
korábbi talajfelszín mélyebben helyezkedik el, amelyből a 3 db Árpád-kori kerámiatö-
redék került elő.
Szente – Ófalu (93517) 2017-ben dr. Tomka Gábor bejelentésével került a nyilván-
tartásba. Mivel a bejelentés nem tartalmazott régészeti adatokat, így kiterjedését alátá-
masztó tudományos információk előkerüléséig csak archív státuszú poligont kötöttek
hozzá. 2018-ban Tóth Balázs és Zandler Krisztián végzett régészeti megfigyelést Szente,
Petőfi utca 5. szám alatt, amely során régészeti korú objektumot, leletanyagot nem talál-
tak. Szintén 2018-ban Tóth Balázs és Zandler Krisztián végzett régészeti megfigyelést
Szente, Kossuth út 74. szám alatti ingatlanon, ahol régészeti korú objektum, leletanyag

313
nem került elő. Jelen megfigyelés során előkerült szórvány Árpád-kori kerámiatöredé-
kek alapján a középkori település elhelyezkedése a templomtól északi irányban sejthető,
azonban kiterjedéséhez további pontosítás szükséges. Mindezen adatok figyelembevé-
telével javasoltam az archivált lelőhely új poligonnal történő nyilvántartásba vételét a
jelenlegi templom és körülötte elhelyezkedő déli kitettségű magasabb térszínen.

Tóth Krisztián

17. Szuha – Római katolikus templom/Kossuth utca 82. (42106)

Kora újkor, Újkor

A Váci Püspökséggel kötött keretszerződés alapján, 2021. augusztus 18–25. között

elvégeztük a Szuha, római katolikus templom, hrsz: 75 alatti Kisboldogasszony temp-
lom „EGYH-KCP-20-P-0126 azonosító számú, Salgótarján város és környéke egyházi
életének és egyházi intézményeinek fejlesztése” című projekt keretében tervezettföld-
munkálatokhoz kapcsolódó próbafeltárást.
Szuha templomáról nem ismert a középkorból írott adat. Az első források 1688-
ból és 1696-ból származnak, amikor a templomot már elhagyottként említik. Már
Borovszky Samunál szerepel, hogy a falu a török korban elnéptelenedett, majd a visz-
szafoglalást követően települt a mai helyére. Ezt alátámasztja Dorogháza Canonica vi-
sitatioja 1811-ből, amely szerint a jelenlegi templomot 1768-ban építették a régi temp-
lom köveiből. Ennek ellenére az egyhajós, poligonális szentélyzáródású templomot a
Nógrád megye műemlékeiben is középkori eredetűként jegyezték fel. A méreteiben és
kialakításában valóban középkorinak tűnő egyház nem keletelt, szentélye délkeleti tá-
jolású, északkeleti-keleti oldalán sekrestye kapcsolódik hozzá. A poligonális szentély
külső oldalához robosztus, szabálytalan kiosztású támpillérek csatlakoznak. Főbejárata
az északnyugati oldalán gótikus, ahogyan a sekrestyét és a szentélyt elválasztó ajtó-
keret is. A 2018-ban végzett részleges homlokzati felújítás után már felmerült, hogy
a templom mégsem középkori, ezt azonban régészeti ásatások hiányában nem lehetett
pontosan eldönteni.
A feltárás során két hosszú kutatóárkot nyitottunk. Az 1-es szelvényt a templom
szentélyénél, délnyugat-északkelet irányban, a 2-es szelvényt pedig a templom hossz-
tengelyében, az épület déli oldalán, északnyugat-délkelet irányban.
Az ásatás során már 30-50 cm mélységben elértük a sárga altalajt, a felső rétegek-
ben pedig semmi nem utalt középkori templomra, vagy az azt körülvevő temetőre. A
templomkertben és a szelvényekben sem kerültek elő szórvány embercsontok, de va-
kolattöredékek sem, s csupán pár darab 17-18. századi kerámiatöredék utalt arra, hogy
a területen lehetett valamilyen kora újkori megtelepedés is. Ezek a cserépdarabok azon-
ban a felső rétegekből modern szeméttel, valamint egy 1927-es kétfilléressel egyetem-
ben kerültek elő. A feltárt terület egyetlen észlelhető objektuma egy meszesgödör volt,
amelyet a templom sekrestyéjétől délre tártunk fel. A meszesgödör már a sárga altalaj-
ba lett mélyítve, s a benne talált háztartási hulladék (műanyag huzal, terméskőlapok)
alapján a 20. század második felére keltezhető.
Az ásatás tehát negatív eredménnyel zárult. A templom környezetében nem utalt
semmi korábbi épületre, korábbi templomra vagy középkori temetőre sem. De a későb-
bi korok építkezéseinek nyomait sem találtuk meg – kivétel ez alól a 20. század közepé-

314
16. kép: Szuha - Kisboldogasszony római katolikus templom
összesítő alaprajza a második szelvény fotójával.

315
re, második felére tehető meszesgödör. Feltételezhető, hogy – mivel a járószintek a be-
járatok miatt adottak voltak – a felső rétegeket a templomkert kialakításakor (füvesítés,
ültetések) folyamatosan cserélték.
Az 1. szelvényben nyitottunk geológiai szondát, azzal a céllal, hogy meggyőződhes-
sünk róla, hogy az elért szint valóban az altalaj-e, illetve, hogy jelentkeznek-e az altalaj-
ba ásott objektumok. A feltárt szondában 1 m mélységben még mindig a steril altalaj
jelentkezett, benne semmilyen emberi tevékenységre utaló jelenség nem került elő, így
valószínűsíthető, hogy a templomot valóban csak a 18. században építették fel histo-
rizáló stílusban, az egykori középkori templom köveiből, amikor Mária Terézia már
betiltotta a templomok körüli temetkezést.
A feltárásban a Dornyay Béla Múzeum munkatársai, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének hallgatói, valamint az Archaeojedi
Kft. munkatársai vettek részt. Munkánkat a múzeum fémkeresős önkéntese, Hajdú
Lajos segítette.

Rakonczay Rita

18. Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1. (31514)

Késő rézkor (Baden), Késő vaskor

A B&B Salgó Kft-vel, mint Megbízóval kötött megállapodásunk alapján, 2021. június
28. és 2021. július 07. között elvégeztük a Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1. régészeti lelő-
helyen, a 045/12, 045/18 hrsz-ú ingatlanokon a teljes felületű megelőző feltárást. A kuta-
tást a Szurdokpüspöki, 045/12 és 045/18 hrsz-ú ingatlanokon lévő nagy-középnyomású
földgázelosztó vezeték kiváltása beruházás munkálatai tették szükségessé. A humuszolt
terület 654 m² nagyságú volt, amiből 358,5 m2 bizonyult régészetileg pozitívnak.
A lelőhely Szurdokpüspöki településtől 830 m-re nyugatra, a Zagyva folyótól 200
m-re szintén nyugatra, a folyó jobb partjának teraszán helyezkedik el. A jelenlegi ku-
tatás a terasz közvetlen keleti szélén és középső részén történt. A lelőhelyen korábban
2002-ben Majcher Tamás, illetve Paszternák István végzett helyszíni szemlét. 2005-ben
és 2006-ban a 21-es úthoz kapcsolódóan Bácsmegi Gábor végzett ásatást a lelőhelyen.
2009-ben és 2013-ban Reményi László terepbejárással pontosította a lelőhelyet. 2014-
ben a 21-es út fejlesztése kapcsán Bóka Gergely próbafeltárást, majd szintén ez évben
Váczi Gábor teljes felületű feltárást végzett a lelőhelyen. 2020-ban az ipartelep kialakí-
tása során régészeti jelenségek kerültek elő, melyeket Tóth Krisztián helyszíni szemlén
mért fel. Ezután megfigyelés keretében 14 objektumot tárt fel, melyek a rézkor és a nép-
vándorláskor időszakából származtak. Az eddigi kutatások során a lelőhelyen telepü-
lésnyomok kerültek elő a rézkorból (Badeni kultúra), a bronzkorból (Hatvani kultúra),
a vaskorból, (Preszkíta és Kelta), a római korból (Szarmata), a népvándorláskorból (6-7.
század) és a középkorból. A népvándorláskorból és ismeretlen korszakból temetkezé-
sek is napvilágot láttak.
Az előkerült leletek alapján a telepjelenségeket két nagyobb korszakhoz lehet hoz-
zárendelni: egyrészt a bádeni időszak klasszikus fázisába tartozó gödrök és földfelszíni
házakhoz tartozó cölöplyukak, másrészt pedig a főleg a középkelta időszakhoz köthető
Lt C1-2 jelenségek – köztük két félig földbe mélyített épület – kerültek elő.

316
 A hosszanti árkokban a felmérés során az objektumok két kisebb koncentrációját
lehet megfigyelni: a feltárás nyugati felén lévő gödrök, valamint a szelvénysor keleti
oldalán lévő objektumok koncentrációja. A két terület között geológiai értelemben egy
markáns választóvonal helyezkedik el. Valószínűleg még a jégkorszak végén a két lö-
szösebb terület között egy mélyebben fekvő, inkább agyagos, erdei talajjal feltöltődött
depresszió alakult ki, melyen az azt követő holocén időszakban egy vizenyősebb terület
jött létre. Itt jól látható agyagos lerakódások és finomabb áthalmozódások figyelhetők
meg. A keleti és nyugati oldalon lévő két kisebb löszös kiemelkedésen indulhatott meg
a későbbi korokban – főleg és későrézkor a késővaskor időszakában – az intenzívebb
megtelepedés.
A humuszolás során a következő talajosodási szinteket sikerült a feltárással érintett
területen megfigyelni:
A szint: humusz – szántott és bolygatott, erőteljes bioturbációval
B szint: szürkésfekete, korábbi talajosodási szint („szubhumusz”) benne helyenként
paticsszemcsékkel
C szint: altalaj – jégkorszaki talaj, jórészt sárga löszös, helyenként kötöttebb erdőta-
lajok váltják.
A feltárt terület keleti felén nagy mértékű erózióval, vagy nagyarányú újkori talaj-
műveléshez és/vagy tereprendezéshez kapcsolható termőréteg veszteséggel kell szá-
molnunk. Ezen a részen szinte a teljes A szint hiányzik. A B szint könnyedén köthető
a bádeni földfelszíni házak egykori járószintjéhez. Talán a markánsabb, a B szint mar-
kolása utáni átmetszetben megjelenő paticsszintek is ezt jelzik.
Kelta időszak
A feltárás során két nagyobb kelta, félig földbemélyített négyszögletes épület került
elő. Mind a két a ház a korszak klasszikus jellemvonásait tükrözi. A lekerekített sarkú
négyszögletes épület hosszanti tengelyében helyezkednek el a ház rövidebb oldalához
közel a tetőt tartó szelemenek cölöpgödrei, míg a házon belül a belső tér osztására szol-
gáló kisebb karólyukak mélyednek a padlóba.
A kisebbik kelta gödörház a feltárási terület keleti oldalán, a nagyobb háztól enyhén
délkeleti irányba, kelet-nyugati tájolással helyezkedik el. A gödörház (STR 19) bontása
során nagy mennyiségű jellegzetes középkelta kerámiatöredéket és vágott állatcsonto-
kat, háztapasztás töredékeit, valamint egy nagyobb vassalakot sikerült feltárni. A lele-
tek alapján a kelta LT C1-2 időszakára, a kelta „koiné” klasszikus fázisára tehető: öblös,
enyhén gömbös testű tárolóedények és fazekak, nyakán rátett lécdísszel és besimított
vonallal, kihajló peremű korsók peremtöredéke, stb. A ház alján a délkeleti és délnyu-
gati sarkában két nagyobb méretű cölöplyuk került elő (STR 39 és 40). Ezek valószínű-
leg a tetőt tartó központi cölöpök vagy szelemenek gödrei lehettek. Betöltésük jól elkü-
löníthető volt a ház belső betöltésétől, így nagy valószínűséggel a ház felhagyása után
nem távolították el a szerkezetét az épületnek.
A feltárás központi helyén, gépi rábontás után egy tekintélyes méretű, szintén ke-
let-nyugati tájolású négyszögletes gödörház került elő. Óriási méretével (közel 5 x 5,5
méter) kettős, jórészt leégett omladékával és betöltésével, valamint a rengeteg részben
égett leletanyagával a korszak egyik kiemelkedő jelensége. Betöltésében számos kel-
ta kerámiát és paticsot sikerült feltárni. A kerámiák legnagyobb része a LT C1 és C2
időszakra keltezhető: durva, lassú korongolt és kézzel formázott nagyobb lekerekített
peremű fazekak, a nyakuk alatt rövid rátett ujjbenyomásos lécdísszel; erős hastörésű
S-profilált tálak, valamint éles válltörésű mélyhasú tálak; öblös testű korsók és göm-

317
bösebb testű tárolóedények élesen kihajló peremmel a nyakon besimított vonalakkal
keretezett rátett vízszintes bordadísszel; kisebb csuprok élesebb válltöréssel és bevágott
futó V-alakú ornamentikával, stb. A tapasztások nagy része karó- és vesszőlenyomatos,
néhány esetben deszkalenyomat is dokumentálható rajtuk. Emellett – főleg az északke-
leti negyedből – bádeni kerámiatöredékek és nagyobb mennyiségű, a korábbi időszak-
hoz köthető pattintott kőeszköz került elő másodlagosan. A felső betöltődés (STR 22) és
az alsó markánsan átégett omladékos réteg (STR 41) leletanyagának időrendje között
nagy különbséget nem lehet régészetileg megfogni. Feltételezhető, hogy a leégett házat
rövidesen pusztulása után feltöltötték egy másik – talán éppen gödörház – szemetes
anyagával.
A ház északkeleti sarkában lévő enyhén amorf égett omladékos réteget teljes egé-
szeben sikerült kipreparálni és pontosan ledokumentálni (STR 51). Az égett agyagda-
rabok (talán patics vagy háztapasztások) mellett nagy mennyiségben nagyon rosszul
kiégett szövőszéknehezékeket találtunk. A ház ÉNy-i negyedében emellett nagy meny-
nyiségű gúla formájú agyaglencse került elő, bár megtartani vagy kiemelni nem lehe-
tett azokat. Valószínűleg a ház leégésekor (STR 41) a sarokban álló szövőszék is a tűz
martalékává vált. Az itt összeroskadt szövőszéknehezékek alapján egy nagyobb állvány
lehetett itt, melyre ki nem égetett, csak kiszárított agyagnehezékeket kötöttek fel. Ezek
egy része égett át a tűzben, míg egy részük viszont csak agyag formájában gurult szét
a padlón (nagy valószínűséggel ezeket nem érte akkora közvetlen hő).
Az épület közepén megfigyelt kisebb oszlophelyek és egy nagyobb mélyedés felett
nagyobb köveket, valamint őrlőkő darabjait találtuk. Felmerülhet, hogy a szövés-fonás
mellett (mely tevékenységről az előkerült szövőszéknehezékeken kívül orsógombok
is tanúskodnak) gabona feldolgozásához kapcsolódó tevékenységet is folytathattak az
épületben.

Bádeni kultúra jelenségei

A feltárás teljes területén sikerült a bádeni kultúra időszakához köthető telepjelen-
ségeket feltárnunk. Úgy tűnik, hogy a korábbi kettős kiemelkedésű térszint mind a két
magaslatán intenzív megtelepedéssel kell számolnunk a későrézkor időszakából.
A feltárás nyugati oldalán két kisebb gödör, egy tárolóverem, valamint egy kisebb se-
kélyebb gödör szelete került elő (STR 16 és 17). A keleti és északi részen főleg cölöpszer-
kezetes földfelszíni házak oszlophelyei, valamint kisebb-nagyobb amorf anyagkinyerő
gödrök – a beruházással érintett keskeny szelvénybe eső – részei láttak napvilágot.
A kelta ház által elvágott kör alakú sekély gödörből (STR 20) nagy mennyiségű jel-
legzetes bádeni edénytöredék került elő: perem alatt ujjbenyomásos lécdísszel ellátott
fazekak, kisebb mericék fül- és oldaltöredékei. A STR 16 és 17 gödrök esetében szuper-
pozíció dokumentálható. Az idősebb korú STR 16 jelenség alatt egy kisebb, tekintélyes
mélységgel rendelkező cölöplyuk is előkerült (STR 31). Talán éppen ennek a nagyobb
amorf és sekély, feltételezhetően műhelygödörként funkcionáló jelenségnek a lefedését
tartotta.
A STR 29 és 30 cölöplyukak egy földfelszíni bádeni házhoz tartozhattak. A STR 29
betöltéséből többek között egy kisebb merice fültöredékét sikerült feltárni.
A STR 32 gödör betöltéséből már a gépi markolás során nagy mennyiségű vágott
állatcsontot – főleg marha bordákat – és kerámiát sikerült ledokumentálni. Az állat-
csontok között több használati eszköz is előkerült – talán egy bőrmegmunkálási eszköz
nagyon elkopott és törött lekerekített disztális vége. Emellett jellegzetes bádeni edény-

318
 17. kép: Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1. lelőhelyen gázkiváltás helyén végzett
teljes felületű feltárás összesítő térképe, a két késő vaskori épület összesítő
felszínrajza rektifikált ortofotón, valamint képek a belőlük előkerült edényekről
és két rézkori objektum profilképe.

319
töredékeket tártunk fel: kisebb mericék töredékeit, perem alatt rátett lécdísszel díszí-
tett fazekakat, stb.
A STR 33 gödör egy jellegzetes, talán gödörkomplexumhoz tartozó, többszörös
suvadásokkal tarkított betöltésű mélyedés. A leletanyagában többosztatú tál töredé-
ke és perem alatt ujjbenyomásos lécdísszel díszített fazekak perem- és oldaltöredékei
is megtalálhatóak. A tőle nyugatra lévő szintén egy nagyobb amorf gödörkomple-
xumhoz tartozó sekélyebb gödör betöltéséből (STR 34) a hagyományosnak mondha-
tó bádeni házikerámia mellett nagy mennyiségű aprólékosan díszített finomkerámia
töredékei, egy kőbalta töredéke, valamint egy rézből készült vékony, kettős végű he-
gyes ár került elő.
Általánosságban elmondható, hogy a bádeni gödrökből nagy mennyiségű pattintott
kőeszközt sikerült feltárni. Az előkerült darabok néhány kivételtől eltekintve a limno-
szilicitekhez tartoznak (a maradék főleg radiolarit). Az elsődleges szemrevételezésük
alapján klasszikus műhelyanyaghoz tartoznak. Nagy mennyiségű hulladék és félkész
eszköz jelzi a helyi eszközkészítő műhely meglétét. Emellett eszközök és retusált pen-
gék is előkerültek: többek között egy fúró a STR 34 betöltéséből.
A feltárás munkatársai: Bodó Balázs ásatásvezető régész, Tóth Krisztián régész és
Bíró László régésztechnikus (Dornyay Béla Múzeum), valamint Szilasi Attila Botond,
Balázs Péter és Komka Robin voltak (ArchaeoJedi Kft).

Szilasi Attila Botond – Tóth Krisztián - Bodó Balázs

19. Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1. (31514)

Késő rézkor (Baden)

A Jevcsák Oil Kft-vel, mint Megbízóval kötött megállapodásunk alapján, 2021. no-
vember 17. és 2021. december 15. között elvégeztük a Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1.
régészeti lelőhelyen, a 052/46 hrsz-ú ingatlanokon a teljes felületű megelőző feltárást.
A kutatást a Szurdokpüspöki, 052/46 hrsz alatt létesítendő üzemanyagtöltő állomás
beruházás munkálatai tették szükségessé. A humuszolt terület 5819 m² nagyságú volt,
amiből 2648 m2 bizonyult régészetileg pozitívnak.
A lelőhely Szurdokpüspöki településtől 850 m-re nyugatra, a Zagyva folyótól 200
m-re szintén nyugatra, a vízfolyás jobb partjának teraszán helyezkedik el. A jelenle-
gi kutatás a terasz közvetlen keleti szélén és középső részén történt. A lelőhelyen ko-
rábban 2002-ben Majcher Tamás, illetve Paszternák István végzett helyszíni szemlét.
2005-ben és 2006-ban a 21-es úthoz kapcsolódóan Bácsmegi Gábor végzett ásatást a le-
lőhelyen. 2009-ben és 2013-ban Reményi László terepbejárással pontosította a lelőhe-
lyet. 2014-ben a 21-es út fejlesztése kapcsán Bóka Gergely próbafeltárást, majd szintén
ez évben Váczi Gábor teljes felületű feltárást végzett a lelőhelyen. 2020-ban az ipartelep
kialakítása során régészeti jelenségek kerültek elő, melyeket Tóth Krisztián helyszíni
szemlén mért fel. Ezután megfigyelés keretében 14 objektumot tárt fel, melyek a réz-
kor és a népvándorláskor időszakából származtak. 2021 nyarán, szintén az ipartelep
területén Bodó Balász vezetésével további 25 objektum került elő a későrézkori báde-
ni kultúra, valamint a kelta időszakból. Az eddigi kutatások során a lelőhelyen telepü-
lésnyomok kerültek elő a rézkorból (Badeni kultúra), a bronzkorból (Hatvani kultúra),

320
a vaskorból, (Preszkíta és Kelta), a római korból (Szarmata), a népvándorláskorból (6-7.
század) és a középkorból. A népvándorláskorból és ismeretlen korszakból temetkezé-
sek is napvilágot láttak.
A feltárás során összesen 15 nagyméretű objektumot sikerült feltárni a későrézkori
bádeni kultúra időszakából. A település teljes területét egy kettős, egyenként átlago-
san 2,5-6 méter széles, egymástól nagyjából 8 méterre húzódó íves védműárok határol-
ja (Obj. 1-2, 11-12). A közel 3 méter mély V-átmetszetű árkok betöltése igen egységes,
kompakt és agyagos. Bontása során nem sikerült határozott szinteket elkülöníteni ben-
ne. A metszetek vizsgálata alapján az egyöntetűen barnás agyag felső harmada inkább
szürkésbarna, erősen meszes bemosódásokkal tarkított, míg az alsó 30 centiméteres
sáv főleg sárgafoltokkal kevert szürkésbarna löszös agyagból áll. A nagyon kevés lele-
tanyag leginkább ebből az alsó, vízjárta szintből került elő (néhány bádeni kerámiatö-
redék, kevés égett paticsdarab, valamint vágott állatcsont töredékei). Az így megfigyelt
szintek között határozott váltás nem jelent meg, csak finoman átmosódott, illetve át-
halmozódott sávok váltották egymást. Nagy valószínűséggel a teljes árok a telep felha-
gyása után is nyitva maradt és természetesen töltődött vissza. A kevés lelet, valamint
a vékony vízjárta alsó suvadás alapján viszont az árkot a használata során az itt lakók
rendszeresen karbantartották, tisztították azt.
A korábbi ásatások során már sikerült a telep védműárkának jónéhány szakaszát
feltárni, mind az északi, keleti és déli oldalán. A most feltárt közel 110 méter hosszú
délkeleti rész jól illeszkedik az eddig megismert sémához. Az óriási, közel 51 hektáros
település délkeleti, eddig egyetlen ismert bejárata minden bizonnyal itt helyezkedett
el. A kettős árok külső részén egy nagyjából 9 míg a belső oldalán egy közel 4 méte-
res nyílás látható. Az árkok szélei enyhén kiszélesednek, mindkét esetben lekerekítet-
tek. A bontásuk során sem a környezetükben, sem magukban az árkokban különálló
szerkezetnek a nyomát, lemélyedő cölöplyukakat, kapuzat vagy torony maradványát
nem találtuk. Jelenleg sajnos nem eldönthető, hogy milyen záródással rendelkezhetett
a védmű kettő árka a késő rézkor időszakában.
Az árkokkal lehatárolt területen belül jellegzetesnek mondható település széli
nagyméretű tároló vermeket és szemetesgödröket találtunk (Obj.3-8, 13, 15). A göd-
rök egyrétegű betöltéséből jellegzetes, a bádeni kultúra klasszikus időszakára jellem-
ző kerámiatöredékeket (kisebb mericék, kétosztatú tál töredékei, kannelúrás edények,
nagyméretű tárolóedények perem alatti ujjbenyomásos díszítéssel ellátott töredékei,
stb), állatcsontot, némi paticstöredéket és pattintott kőeszközöket sikerült feltárni. Az
egyik kerek gödör (Obj.7) bontása során óriási mennyiségű pattintott kőeszközre buk-
kantunk. A közel 1000 db töredék szinte mindegyike a szomszédos, néhány kilométer
távolságban lévő mátrai limnikus szilicitekből készült. A leletek összetétele és típusa
alapján biztosan műhelyanyag hulladékáról beszélhetünk: jórészt magkőalakító szilán-
kok és a debitázs-felszínt korrigáló szilánkok, valamint szétrobbant nyersanyagok és
elhasznált magkövek töredékei kerültek elő. A gödör betöltéséből emellett egy szinte
egésznek mondható töredékes állapotban lévő kétosztatú tál került elő (FNr.1), közvet-
lenül a koncentráltan lerakott kőeszközöket tartalmazó szint tetején.
A feltárás munkatársai: Tóth Krisztián ásatásvezető régész, Szilasi Attila Botond,
Balázs Péter, Vizi Péter, Iszak Dávid, Süle Gábor, Turi Attila, Horváth András és Száyer
László, régészek és régésztechnikusok, valamint bontómunkások.

Szilasi Attila Botond – Tóth Krisztián

321
18. kép: Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1. lelőhelyen üzemanyagtöltő állomás helyén
végzett teljes felületű feltárás összesítő térképe (1. dokumentációs felszín) rektifikált
ortofotón, valamint az árkok profilképei és kétosztatú tál fényképei.

322
20. Pásztó – Ciszterci templom és kolostor (34401)

Késő bronzkor (pilinyi kultúra), Középkor, Kora újkor

A Pásztó Városi Önkormányzattal, mint Megbízóval kötött megállapodásunk alap-

ján, 2021. február 23. és 2021. március 09. között elvégeztük a Pásztó – Ciszterci temp-
lom és kolostor régészeti lelőhelyen, 62 hrsz-ú ingatlanon a próbafeltárást. A kutatást
a Pásztó, 62 hrsz, TOP-1.2.1-16-NG1-2019-00017 Pásztó – Zsigmond király városa
c. projekt keretében közösségi épület építése beruházás munkálatai tették szükségessé.
A humuszolt terület: 86 m² nagyságú volt.
A lelőhelyen 1952-ben Patay Pál végzett helyszíni szemlét, illetve 1954-ben Genthon
István adatgyűjtést. 1963-ban Parádi Nándor végzett helyszíni szemlét. 1965-1968 kö-
zött és 1970-ben Valter Ilona végzett feltárásokat, melyek során a templomot és a ko-
lostor épületeit dokumentálták. 2009-ben és 2011-ben Majcher Tamás végzett ásatást a
lelőhelyen, illetve 2011-ben szintén Majcher Tamás régészeti felügyeletet.
A próbafeltárás során három kutatóárkot nyitottunk. Az 1-2. árkokat a tervezett
épület hosszanti falainak helyén, a 3. árkot a tervezett vizesblokk helyén.
A feltárás során értékes adatokat szerezhettünk Pásztó egyik központjának, a cisz-
terci monostor környékének stratigráfiai viszonyairól. Az eredmények jól megfeleltet-
hetők mindannak, amit a város történetéről az írott források alapján tudunk.
A felső vékony humuszréteg alatt a terület több pontján is találtunk recens épület-
maradványokat (falalapozások, padlófektető habarcs, az egykor itt álló óvoda homo-
kozójának maradványa, stb.). Vélhetően valamikor a 19. század második felében vagy
a 20. században épülhetett az a kelet-nyugati irányú pince is, amelyik a terület északi
részén került elő. Szintviszonyai alapján későbbinek kell lennie a 18. századi feltöltési
rétegnél. Alapozása alatt ugyanolyan cserepek voltak, mint az alább említendő 16-17.
századi feltöltési rétegben. A különböző történeti térképek tanúsága alapján, mint az
1793-as várostérkép, az 1844-es térkép, vagy az 1886-os kataszteri térkép, semmiféle
épületet nem állt ezekben az időkben a területen. A pince kialakítására így legkorábban
a 19. század hatvanas éveinek végén kerülhetett sor. A pince feletti épület egy 1973-as
képen még látszik, így betömedékelésére ez után kerülhetett sor, ami teljesen megfelel
a betöltésben talált nagymennyiségű recens üvegtöredéknek.
A humuszréteg alatt egy viszonylag vastag, sötétbarna feltöltési réteg húzódik. A fel-
töltés annak a nagyszabású építkezésnek az egyik fázisához tartozhat, amelynek során a
18. század első negyedében, részben a régi romok területén felépítik a ma is álló épületet.
Vélhetőleg ekkor készülhet el a domb szélénél ma is látható kerítésfal. A jelek szerint a fel-
töltés a kerítésfal felépítése után készülhetett el. A kerítés körüli külső terepszint ugyanis
nagyjából ott húzódik, mint a szóban forgó feltöltés alja. Ebből kikövetkeztethető, hogy a
kerítést először felfalazták az akkori terepszint fölé, majd a belső oldalánál egy feltöltéssel
alakították ki a kert szintjét. A feltöltési réteg alatt húzódó, változó vastagságú habarcsos,
téglás, köves réteg is a már említett 18. század eleji bontásokhoz/építkezésekhez köthető.
A habarcsréteg alatt egy nagyon vastag szürke, hamus, faszenes égett feltöltés hú-
zódik, amelyből sok 16. századra keltezhető kerámia került elő. A réteg keletkezése va-
lószínűleg ahhoz a történeti eseményhez kapcsolódik, amely Borovszky Samu megyei
monográfiájában olvasható (sajnos pontos forrásmegjelölés nélkül) az 1551-es évre vo-
natkozóan: „a törökök elől visszavonuló királyi hadak az erősséget fölgyújtották”. Az
esemény következtében a város portaszáma a felére csökkent. A réteg ezek szerint a

323
tűzvészt követő romeltakarítás során keletkezhetett. Sajnos az említett erődítés nyo-
mait nem sikerült megtalálnunk, pedig vélhetőleg a monostor közvetlen környezeté-
ben állhatott. Valamikor a planírozási munkákat követően épült fel az a fal, amelynek
alapárka már a feltöltésbe lett belevágva. Méretei alapján vélhetően kerítésfal lehetett.
Hozzá tartozó padlószint nem került elő.
Az égett rétegnél korábbi jelenség a terület déli felében, a monostortemplomhoz
legközelebb eső részen került elő. A rétegben néhány őskori cserepet találtunk. Késő
bronzkori, a pilinyi kultúrába tartozó urnadarabok és kisebb edények töredékei már a
monostor szentélyének valamint a monostorhoz tartozó műhelyépületeknek a korábbi
feltárása során is kerültek elő. A most talált kerámiatöredékek is ezekkel függnek össze.
A jelenlegi feltárás mélységében nem találtunk olyan réteget, amelyik egyértelműen
összefüggésbe hozható lenne a 12-16. század között működő kolostorral. Szórványként
ugyanakkor előkerültek 13. vagy 14. – 15. századig keltezhető leletek is. Nem került elő
az említett korszakból sem épületmaradvány sem temetőrészlet. Ez vélhetően a kora-
beli szintviszonyokkal magyarázható. Az ásatás eredményei alapján ugyanis úgy tűnik,
hogy a kolostortemplomtól északnyugatra a terep a 16. századig erős esést mutatott.
– Stratigráfiai egységek leírása:
1: Felső humuszréteg.
2: Óvoda és melléképületeinek maradványai. A helyiek elmondása szerint a területen
korábban óvodaépületek és egyéb létesítmények (pl. homokozó) álltak. Az árkokban
ezek alapfalmaradványai illetve padlóaljzatai látszottak.
3: Sötétbarna réteg (18. század?). A feltöltés valószínűleg a török kor utáni újjáépíté-
sekkel kapcsolatos. Vélhetően a dombot kerítő támfallal együtt készült. A szintviszo-
nyokból kikövetkeztethetően a korábbi terepszintre megépíthették a kerítést, majd
ennek belső oldalán a területet feltöltötték.
4: Vékony, változó vastagságú habarcsos bontási/építési réteg. A török kor utáni épület-
bontások vagy építkezések maradványa lehet.
5: Szürke, hamus, faszenes égett réteg. A hamus réteg egyértelműen valamilyen, a kör-
nyéket ért nagymértékű tűzvész után lett ide hordva. A rétegben talált kerámiák
alapján ez az esemény a város 1552-es leégése lehetett. A nagymértékű feltöltés célja
egyelőre nem ismert. Idejét a 16. század második felére vagy a 17. századra tehetjük.
6: Fal az I. árokban. A fal egyértelműen a hamus rétegbe lett beleásva, így nem keletkez-
hetett a 16. század közepe előtt.
7: Alapárok a fal északi oldalán. A fal északi oldalánál egy vékony sávban sárga agyagos
betöltés jelentkezett, amelyet a fal alapozási árkaként értelmeztünk.
8: Sötétbarna bronzkori altalaj (őshumusz?). A 2. árok déli végében egy kis szakaszon
lehetett megfigyelni. A földből néhány bronzkori cserép került elő.
9: Pince fala. A pince legkorábban a 19-20. században keletkezhetett. A különböző korai
térképek, mint az 1793-as várostérkép, az 1844-es térkép, vagy az 1886-os kataszteri
térkép semmiféle épületet nem jelöl a területen. Elvileg lehetne korábbi is, de akkor
érthetetlen lenne, hogy mit keres a betöltésében a 20. századi leletanyag. A pince
feletti épület egy 1973-as képen még látszik.
10: Pince betöltése. Nagymennyiségű recens 20. századi üveg.
A feltárás munkatársai: Bodó Balázs, Tóth Krisztián régészek, Bíró László, Jászberényi
Linda technikusok, Bercsényi Tamás, Bercsényi Péter, Pásztor Kázmér önkéntesek.

Bodó Balázs – Tóth Krisztián

324
19. kép: Pásztó – Ciszterci templom és kolostor lelőhely végzett próbafeltárás
kutatóárkai rektifikált ortofotón és néhány lelet, valamint az előkerült
középkori kőfal fényképei. Alul az 1. kutatóárok nyugati falának
háromdimenziós modelljéből kinyert profilképe és értelmezése.

325
21. Pásztó – Belváros, Történeti városmag (93607)

Középkor, újkor

Pásztó belvárosának déli részén, a Csillag tér 21. szám alatt új épületrész alapozá-
si munkáihoz kötődő régészeti megfigyelést végeztem 2021. október 11-én. E mun-
ka során egy 3,3 m hosszú, 30 cm széles, illetve 70 cm mély árokban dolgoztak, ahol
a felszíntől számítva -20 cm mélységig a modern kori járószint, illetve annak alapozása
jelentkezett. Ez alatt az árok legalsó szintjéig sötétbarna színű, téglatörmelékes, kevert
réteg mutatkozott. Ebből a rétegből középkori és kora újkori, valamint 18-19. századi
kerámiaanyag került elő.
A katonai felmérések tanúsága szerint az újkorban elsőként a telek északi részén
állt lakóház. Később – talán a 19. században – ehhez hozzáépíthettek egy, az utca vona-
lával már párhuzamosan futó épületrészt a telek utcafrontján. A beruházással érintett
déli épületszárny 20. századi hozzáépítés eredménye lehet.
Az előkerült leletanyag is alátámasztja, hogy a telek ezen része a középkortól a 19.
század végéig beépítetlenül állhatott, vagy csekély beépítettség jellemezhette. Ezzel ma-
gyarázható a tág időhatárok között mozgó leletanyag előfordulása, illetve a barna színű
réteg nagymértékű bolygatottsága is.
Fokozott figyelem övezte a földmunkát, hiszen a szomszédos telken álló ház alatt
középkori pince húzódik. Félő volt, hogy átnyúlik a Csillag tér 21. számú telek alá, amit
így esetleg rongálhatna a beruházás. Szerencsére a pince, vagy más épített örökség nem
mutatkozott a helyszínen.

Szolnoki Tamás

20. kép: Pásztó, Csillag tér 21 sz. alatt nyitott árok fényképe.

326
22. Vizslás, Kossuth Lajos út, 74 hrsz. Római katolikus templom
(Szeplőtelen fogantatás) (46893)

Kora újkor

Az „EGYH-KCP-20-P-0126 azonosító számú, Salgótarján város és környéke egy-

házi életének és egyházi intézményeinek fejlesztése” című projekt keretében terve-
zett földmunkálatokhoz kapcsolódóan végeztünk 2021. augusztus 24 – szeptember
1. között a templom körül próbafeltárást. A feltárásban részt vett az ELTE-BTK –
Régészettudományi Intézete és az ArchaeoJedi Kft.
Az egyhajós, keletelt, poligonális szentélyzáródású, nyugati homlokzati tornyos
templom a település központjától északnyugatra, a Kossuth utca felett emelkedő domb-
hát déli végén áll. A templomot több Canonica Visitatió tanúsága szerint is a községben
birtokos Gosztonyi család építtette 1680 körül. A feltételezések szerint ez az adat a kö-
zépkori templom újjáépítéséről szól. 1731-ben átépítették, majd 1754-ben helyreállí-
tották. A tornyot 1814-ben építették hozzá.
Az ásatás során összesen 6 szelvényt nyitottunk a felmerülő kérdések tisztázására.
Az első szelvényt a hajó nyugati falának és a toronynak a csatlakozásánál, a másodi-
kat a hajó déli oldalánál, a harmadikat a szentély keleti falának északi részénél, a ne-
gyediket a szentély északi oldalán, az ötödiket a templomtól északnyugatra kissé sré-
gen és végül a hatodikat a hajótól északabbra a templom tengelyével párhuzamosan.
A szentély északi részén előkerültek a közelmúltban lebontott támpillérek maradvá-
nyai. A szentély északi oldalán talált, arra merőleges támpillér egyértelműen későb-
bi a szentély falánál. A szentély keleti falának északi sarkán talált falmaradványról
nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy másodlagos-e a szentélyhez képest, noha
egyéb információink alapján ez erősen valószínűsíthető. A torony falának alapozásá-
nál egyértelműen látszott, hogy utólagos a hajó nyugati homlokzatához képest, ami
megfelel a történeti források adatainak, miszerint a torony 1814-ben épült hozzá
a 18. századi templomhoz. Az ásatás során, datáló leletek híján nem sikerült sem cá-
folni, sem pedig megerősíteni a templom középkori eredetét. A területről egyetlen
szórvány 16-17. századra datálható zöld mázas kerámiatöredék került elő, amely ön-
magában nem alkalmas építéstörténeti kérdések eldöntésére. A templom körül sehol
sem került elő temetkezés. Szóbeli információ alapján (Bocsi Sándor helytörténész)
a templomhoz tartozó 18-19. századi temető, a múlt század hatvanas éveinek közepén
került elő, a templomtól kissé távolabb, a templomdomb aljában, a Kossuth úton a je-
lenlegi élelmiszerüzlet elődjének építésekor a munkagép rengeteg sírgödröt tárt fel,
melyből emberi csontok, ruhafoszlányok, olvasószemek is előkerültek. A hajó nyuga-
ti homlokzata előtt húzott 1. szelvényben egy sekély mélységű cölöplyuk került elő,
amelynek betöltésében leletanyag nem volt. Helyzeténél fogva vélhetően a hajó építé-
sekor keletkezett. Ugyanitt egy recens beásás is előkerült. A templomtól északkeletre,
az 5. szelvényben, egy méhkas alakú cca. 180 cm mély gödör került elő. Betöltésében
leletanyag nem volt, de a szája recens, téglás, köves, habarcsos törmelékkel volt el-
tömve, ami alapján aligha keletkezhetett a 19-20. század előtt. A templomtól északra
húzott 6. szelvényben, annak északi szélénél is mutatkozott egy az előző gödörhöz
hasonlóan eltömedékelt objektum, de ennek kibontását nem végeztük el az alábbiak
miatt. Egyrészt a szelvénybe csak a széle esett bele, másrészt a benne talált recensnek
tűnő betöltés alapján ez sem lehet a 19-20. századnál korábbi.

327
 A feltárás munkatársai a múzeum részéről: Bodó Balázs, Bíró László, Szilasi Attila
Botond, Vizi Péter, Balázs Péter, Rakonczay Rita, Árvai Mirtill, Lenge Anna, Galambos
Dorka, Sólyom Lili.
Bodó Balázs

21. kép: Vizslás – Szeplőtelen fogantatás római katolikus templom alaprajza

a próbafeltárás szelvényeivel.

328
 2. térkép: terepbejárások és közösségi régészeti kutatások:

1. Csécse – Bogaras felső (40687)

2. Diósjenő – Magashegy (új régészeti lelőhely)
3. Erdőtarcsa – Teczlak (új régészeti lelőhely,
4. Galgaguta – Funduspuszta (32567)
5. Ipolytarnóc – Strand (új régészeti lelőhely)
6. Jobbágyi – Tenk (46877)
7. Kétbodony – Bodony (93499)
8. Kétbodony – Táblák (új régészeti lelőhely)
9. Legénd – Ófalu (93501)
10. Palotás – Keleti rétre járó dűlő Dél (új régészeti lelőhely)
11. Rétság – Felső-mező Észak (új régészeti lelőhely)
12. Salgótarján-Zagyvapálfalva-Temető (58475)
13. Szanda-Várhegy, Péter-hegy és Bolha-hegy (40148, 40149 és 40160)
14. Sámsonháza-Templomrom (új régészeti lelőhely)
15. Szuha – Pusztatemplom (35171)
16. Szurdokpüspöki – Pusztafalu (93637

329
1. Csécse – Bogaras felső (40687)

Középső rézkor

A MNM Kubinyi Ferenc Múzeuma és a debreceni Déri János Múzeum munkatársai

a Csécse határában található, 40687 azonosító számú őskori lelőhely, feltételezhetően
egy középső rézkori temető hitelesítő kutatását folytatták. A lelőhely Csécse keleti ha-
tárában, a települést Pásztóval összekötő műút déli oldalában található a Bogaras nevű
dűlőben. A területen 2005-ben a KFM akkori munkatársai (Bácsmegi Gábor, Guba
Szilvia és Nicklas Larsson) egy kisebb szondázó kutatást végeztek. A két, kézi erővel fel-
tárt szondában sok apró kerámiatöredéken, kőeszközön és limnoszilicit nyersanyagon
kívül egyéb régészeti jelenség nem került elő. Az újabb kutatásokat részben a terület-
ről azóta a múzeumba került korhatározó tárgyak (pattintott nyílhegyek, rézkori csün-
gő), valamint a lelőhelyről gyűjtött újabb információk, részben pedig a modernebb,
nagyobb hatékonyságú fémkereső műszerek elterjedése indokolták. A területen 2021-
ben intenzív, szisztematikus terepbejárásra, valamint fémkeresős kutatásra került sor.
A felszíni gyűjtést a lelőhely keleti és déli felén tudtuk elvégezni, mely során nagymeny-
nyiségű hidro-limnokvarcit nyersanyagot, pattintékot, szilánkot, valamint obszidián
szilánkot, nagyon apró kerámiatöredékeket eredményezett. A leletszóródás alapján
pontosítottuk a lelőhely keleti és déli határait. A lelőhely északi és nyugati részén, a te-
rület növényzeti fedettsége miatt felszíni leletgyűjtés csak korlátozottan végezhettünk,
ezért a további kutatás 2022-ben folytatódik.

Bálint Marianna – Dani János – Guba Szilvia – Nicklas Larsson

22. kép: Csécse – Bogaras felső lelőhely felszínborítása a terepi kutatás idején.

330
23. kép: Diósjenő – Magashegy régészeti lelőhelyen 2008-ban illegális fémkeresős
tevékenységből származó rendőrség által lefoglalt arany ékszeregyüttes.

331
2. Diósjenő-Magashegy (új régészeti lelőhely)

Késő bronzkor (Kyjatice-kultúra), Római kor, Kora népvándorláskor, Árpád-kor

A 2008-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került, illegális fémkereső tevékeny-

ségből származó, rendőrség által lefoglalt hun kori arany ékszeregyüttes lelőhelyé-
nek módszeres kutatását folytattuk.7 A késő bronzkori (Kyjatice-kultúra) alig kivehe-
tő sáncokkal körülvett, a hegytetőn kialakított településén bár igen erős nyomokat
hagyott a második világháború, de terepbejárás során felmértük a megfigyelhető
erődítés nyomokat. A bronzkoriak mellett Árpád-kori kerámiatöredékeket is gyűj-
töttünk, valamint az önkéntesekkel végzett fémkeresős kutatás során egy bronzko-
ri tokos véső, egy római császárkori hagymagombos fibula került elő, a korábban a
rendőrségi helyszíni szemle során talált szintén római kori vas gyűrűfibula mellé.
A középkori szórványos megtelepedést egy liliomos díszű ezüst fejesgyűrű és egy kis-
méretű vas szigony jelezte.
Diósjenő tágabb környékének topográfiai kutatása
A Magyar Nemzeti Múzeum önkénteseivel sorozatos és módszeres régészeti te-
repbejárásokat, műszeres lelőhely- és leletfelderítést folytattunk. Lehetőség szerint
egy-egy zárt földrajzi egységen a lehetséges összes régészeti lelőhely feltérképezését
céloztuk meg.8
Hajnal Zsuzsanna

3. Erdőtarcsa – Teczlak (új régészeti lelőhely)

Neolitikum (Lengyel-kultúra)

Nógrád megye őskori településhálózatának topográfiai kutatásához Erdőtarcsa kül-

területén található, a légifotókon is jól felismerhető, mindeddig ismeretlen korú körá-
rok helyszíni azonosítását végeztük el 2021 októberében.
A vizsgált terület Pest, Nógrád és Heves megye határán található, közigazgatásilag
Erdőtarcsa délkeleti szegletében. A körárok az Erdőtarcsát Nagykökényessel (mellékút
száma: 21 152), valamint a Verseget Héhalommal összekötő (mellékút száma: 2109)
utak és a Tarcsai-patak által bezárt területen található, az egykori Teczlak-majortól
délkeletre. A Tarcsai-patak ÉNy-i irányból egy viszonylag szűk völggyel torkollik
a Bér-patakba, közvetlen Nagykökényes északi határában. A Tarcsai-patakot délről egy
határozottan kiemelkedő magaspart kiséri, ennek központi, legmagasabb részén talál-
ható a körárok a 153,9 abszolút magasságon. A légifotókon egy körárok határozottan
kirajzolódik, esetleges kisebb belső gyűrű (?) elmosódva látszódik. A területen a bejá-
rás alkalmával szemmel is érzékeltük a meglévő árkot, amely egy sekély, kb 30-40 cm
mélységű, 2-3 méter széles gyűrűként jelentkezett. A körárok belső része felszíni lelta-

7 HAJNAL-ÓDOR 2021, 501-517.

8 Diósjenő határában két bronzkori magaslati telep: Magas-hegy és Pogányvár lelőhelyeket érin-
tettük, mindkét helyről korábban a MNM-ba bekerült régészeti anyag alapján Kyjatice-kultúra
lelőhelyeit mértük fel és kezdeményeztük hatósági nyilvántartásba vételüket. Egy középkori vár,
Csehár állapotának ellenőrzése zajlott, a leletanyag eloszlásának felmérése intenzív terepi kuta-
tással. A Börzsöny hegyeitől keletre fekvő dombos, síksági területen, Diósjenő (15), Borsosberény
(3), Érsekvadkert (9), Patak (2), Rétság (2) határában 31 lelőhelyet vizsgáltunk, melyek a neoliti-
kumtól a kora újkorig minden korszakot felöleltek.

332
24. kép: Erdőtarcsa – Teczlak lelőhely Google maps felvételen, topográfiai térképen.
valamint a leletanyag és a bejárás idején készült fényképfelvételek.

333
nyagban gazdag, intenzív megtelepedésről tanúskodik. A leletanyag között elsősorban
jellegzetes későneolit (Lengyel-kultúra) kerámiát, több kőeszköz töredéket, őrlőkövet,
és paticsot gyűjtöttünk.

Guba Szilvia - Nicklas Larsson

4. Galgaguta - Funduspuszta (32567)

Középkor, újkor

Helyi kezdeményezésre az ELTE Régészettudományi Intézetével közösen 2021.

november 20-án terepbejárást, illetve műszeres lelőhelyfelderítést végeztünk
a Galgagutához tartozó Funduspusztán, ahol a Galga-patak szintjétől mintegy 24 mé-
terrel magasabban emelkedő erődített helyet vizsgáltuk.
A terepbejárást szisztematikusan, a körárokra, illetve védett területre koncentrál-
tan végeztük. Ez utóbbi helyszínen hamar feltűnt, hogy viszonylag nagy mennyiségű
kovácsoltvas szög található a felszín közvetlen közelében, illetve 20 centiméteres mély-
ségben. A 15 darab tárgy nagy formai változatosságot mutat, de többségében testük
négyzetes átmetszetű, míg fejük téglalap alakú volt. Kimondottan középkori jellegű,
úgynevezett babapiskóta fejű szög is előfordult.
A védett terület délnyugati részén, ahol a talaj eróziója magasabb fokú volt, 10 da-
rab kerámiatöredék is előbukkant. Ezek 90%-a 13-14. századi volt, egy darabot pedig
17-18. századra kelteztünk. A domb északkeleti részén egy 14. századi peremtöredéket
találtunk kovácsoltvas szög társaságában.
A védett területen, a mesterségesen alakított domb tetején kisebb-nagyobb gödrök,
illetve szabályos alakzatban kiemelkedő földhalmok jelzik egy építmény helyét. Ezek a
légifelvételekből készült ortofotón, illetve a digitális fotogrammetria segítségével létre-
hozott háromdimenziós modellen is markánsan elkülönülnek a környezetüktől. Ettől
nyugatra, az egykori körárkon kívül régi, felhagyott sírhelyeket is azonosítottunk.
A jelenleg a Miniszterelnökség által kezelt közhiteles nyilvántartásban szereplő
32567 számú lelőhely régi református temetőként szerepel az adatbázisban. Galgaguta
a 18. században települt újra evangélikus vallású szlovák lakosokkal. A Magyar Nemzeti
Levéltár Országos Levéltára családi fondokból (Zichy család) kiemelt térképek részlegé-
ből egy olyan, 1839-re keltezett térképet ismerünk (S 17 - No. 56.), amin az evangélikus
temető felirat szerepel a kutatott terület megnevezéseként. Ismert ugyanebből az állo-
mányból egy 19. századi térkép (S 17 - No. 71.), amin a „Rudera antiqua Ecclesia” felirat
szerepel, azaz a temető egykoron egy templomot vehetett körül.
A megközelítőleg lekerekített háromszög alaprajzú védett területet egy körárok és
egy sánc határolhatta, melyen belül egy templom maradványai rejtőzhetnek. A helyszí-
nen talált szögek nagy valószínűséggel ennek a tetőzetéhez, és/vagy fa szerkezeteihez
tartozhattak. A kutatás jelen állása szerint nem tudjuk meghatározni a pusztulás idejét,
de támpontot adhat, hogy a 19. század elején már romként említik. A terület korábbi
hasznosításáról árulkodhat a középkori kerámiaanyag, így nem lehet kizárni azt sem,
hogy itt a középkorban és a kora újkorban is templom állhatott. Számos kérdést vet fel
az egykori körárok is, hiszen elképzelhető, hogy a török időkben ilyen módon fokozták
a templom védelmi képességeit. A 13-14. századi leletanyag és a körárokkal védett terü-

334
 25. kép: Galgaguta – Funduspuszta lelőhelyen végzett fémdetektoros kutatás
nyomvonala és előkerült leletek pontjai rektifikált ortofotón, valamint panorámaképe.

335
26. kép: Ipolytarnóc – Strand lelőhely elhelyezkedése topográfiai térképen,
légifelvételen és a II. katonai felmérés térképszelvényén.

336
let nagysága tipológiai alapon viszont megfelelne egy „szokványos” 13-14. századi ne-
mesi magánvár méretének. Így elképzelhetőnek tartjuk azt lehetőséget is, hogy ebben
az időszakban itt egy kisebb méretű erősség állt, ahova később, talán már a középkor
folyamán templomot emeltek, körülötte pedig temetőt létesítettek. Az mindenesetre
egyértelműnek tűnik, hogy a lelőhelyen középkori emlékek előkerülésével számolni
kell, azonban további következtetések levonásához, a kérdések megválaszolásához
tervszerű régészeti feltárás szükséges.
A kutatásban munkatársként részt vett Rakonczay Rita Szilvia és Szolnoki Anderko
Anna régészek az ELTE Régészettudományi Intézetének képviseletében, a munka ko-
ordinálását a Dornyay Béla Múzeumtól Tóth Krisztián, illetve Szolnoki Tamás régészek
végezték.
Szolnoki Tamás

5. Ipolytarnóc – Strand (új régészeti lelőhely)

Késő bronzkor

Szintén topográfiai kutatás keretén belül próbáltuk egy 2012-ben előkerült ké-
sőbronzkori kis edény előkerülésének körülményeit tisztázni. Ipolytarnóc-Strand el-
nevezésű területen, az emlékműtől délre Gulyás János tarnóci lakos egy kisméretű
edényt talált. A helyszín Ipolytarnóc belterületétől délnyugatra kb. 350 méterrel, köz-
vetlen az Ipoly-parton található. A helyiek hívják strandnak, régebben a gyerekek ide
jártak fürödni, ezt a helyszíni szemle alkalmával helyi horgászok is megerősítették.
A jelen állapotában az Ipoly szabályos, ÉK-DNy-i irányú, egyenes folyószakaszt alkot, a
történeti térképeken azonban jól látszódnak a szabályozás előtti meanderek. Egy ilyen
meander ívében, annak nyugati oldalán, egy kisebb hordalékkúpon található a lelő-
hely. Hasonló geomorfológiával jellemezhető több, hasonló korú hamvasztásos temető
is a környékről (pl. Litke), vagyis az ős-Ipoly sziget-szerűen kiemelkedő hordalékkúpjait
alkalmasnak találták a későbronzkorban temető kialakítására. Sajnos a pontos kiterje-
dése nem állapítható meg, a szabályozás és a gát kialakítása során feltehetően részben
megsemmisült.
Guba Szilvia - Nicklas Larsson

6. Jobbágyi – Tenk (46877)

Római kor, Kora népvándorláskor

2021 novemberében a Szurdokpüspöki – Hosszú-dűlő 1. lelőhelyen végzett meg-

előző feltárás humuszolása idején a Dornyay Béla Múzeum önkénteseivel (Bercsényi
Tamás, Bercsényi Péter, Hajdú Lajos, Tóth Péter) fémdetektoros kutatást is végeztünk
a beruházás területén. E kutatás során régészeti lelet nem került elő. A feltárási terület-
től 250 m-re déli irányban, a 21. sz. főúttól keletre a szántóföldön kiemelkedett egy kis
domb, amelyen szántott volta, valamint a negatív eredmény miatt esélyesnek tűnt, ha
már összejött a társaság, esetleg lelet is kerüljön elő. Erre a területre részben kiterjed
Jobbágyi – Tenk régészeti lelőhely poligonja. A rövid, 2-3 órás bejárás során főként ró-

337
mai érmek kerültek elő és két fibula, melyek közül az egyik egy 5. századi lévai típusú
ruhakapcsoló törött darabja. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a lelőhelyen nemcsak
római korral, hanem kora népvándorláskori jelenségekkel is számolni kell. December
folyamán a Szurdokpüspöki, üzemanyagtöltő megelőző feltárásáról Balázs Péter régész
is bejárta a dombot, melynek során egy Drag. 37 típusú sigillata töredéket talált. Az
előkerült fémleleteket az Archaeojedi Kft. restaurálta, amiért ezúton is hálás köszönet.

Tóth Krisztián

27. kép: válogatás Jobbágyi – Tenk lelőhelyen előkerült leletekből. 1. lévai típusú fibula,
2. terra sigillata töredék, 3. átfúrt ezüst Vespasianus érme.

7. Kétbodony – Bodony (93499)

Középkor, Kora újkor

Boskó Szabolcs a Kétbodony, Tó út 17. (251 hrsz) telken lakóházának bővítését vé-
gezte. Ennek során a meglévő épülettől északi, északkeleti irányban ásnak alapárkokat.
2021. 04. 09-én régészeti megfigyelést végeztem a területen, ahol a meglévő épület mel-
lett, attól északkeleti irányban kiásták a bővítés alapárkait. Mindhárom alapárok 5 m
hosszú, szélességük 30 cm. A déli árok mélysége 90 cm, az északi árok mélysége 110
cm. A déli árokból modern téglával kevert agyagos kevert betöltés került elő. A keleti
és északi árokból homogén barna agyag került elő. A kiásott alapárkokban régészeti
leletet, vagy a 93497 sz. lelőhelyre utaló bármilyen nyomot nem sikerült megfigyelni.

338
2019-ban Bodó Balázs végzett próbafeltárást az evangélikus templomnál. Ennek során
régészeti lelet nem került elő és a legkorábbi jelenség a 18. században épült templom
alapozása volt. A források alapján nem igazolható, hogy a 17. század előtt két Bodony
település létezett volna, így Bodó Balázs feltételezte, amennyiben egy településsel lehet
számolni, azt a Romhányhoz közelebb eső Felső-Bodonnyal kell azonosítani.
Mivel a lelőhely a Forrás-árok egykori mocsaras árterén nem lehetett, így megpró-
báltam terepbejárással azonosítani. Ehhez a kutatáshoz Tóth Herman múzeumi önkén-
tes is csatlakozott. Először a templom és a kivitelezési terület feletti temetőbe mentünk,
de sem a vakondtúrásokban, sem egyéb bolygatásokban kultúrréteg nyomát, sem régé-
szeti leletet nem lehetett felfedezni. A Kétbodony története című kötetből egy adatra let-
tünk figyelmesek, miszerint a szájhagyomány alapján Bodony eredetileg a Szécsénkére
vezető út mentén, a ma Rostás dűlő területén lehetett.9 Ezután eme dűlőbe vettük az
irányt. A dűlő északnyugati részén mindjárt, ahogy a szántóföldre léptünk Árpád-kori
kerámiákat találtunk. Jól látható volt a szántásban a környező barna agyagos talajhoz
képest a nagyméretű szürke folt, ahol a kerámiák előkerültek. A bejárás során még vö-
rös festésű 14. századi kerámiát, valamint egy bronz csatot és egy Ferdinánd-érmét is
találtunk. Így nyilvánvalóvá vált, hogy a helyi emberek emlékezetével összhangban a
középkori Bodony település a Rostás dűlőben keresendő. A lelőhely Kétbodony tele-
pülés délkeleti szélétől 100 m-re keleti irányban, a Rostás dűlő északnyugati részén,
a Szécsénke felé vezető közút közvetlen közelében, attól délre helyezkedik el.

Tóth Krisztián

8. Kétbodony – Táblák (új régészeti lelőhely)

Késő bronzkor

Boskó Szabolcs a Kétbodony, Tó út 17. (251 hrsz) telken lakóházának bővítését végzi.
Ennek során a meglévő épülettől északi, északkeleti irányban ásnak alapárkokat. 2021.
04. 09-én régészeti megfigyelést végeztem a területen, ahol a meglévő épület mellett,
attól északkeleti irányban kiásták a bővítés alapárkait. A kiásott alapárkokban régészeti
leletet, vagy a 93497 sz. lelőhelyre utaló bármilyen nyomot nem sikerült megfigyelni.
Mivel a lelőhely a Forrás-árok egykori mocsaras árterén nem lehetett, így megpróbál-
tam terepbejárással azonosítani. Ehhez a kutatáshoz Tóth Herman múzeumi önkéntes
is csatlakozott. Először a templom és a kivitelezési terület feletti temetőbe mentünk, de
sem a vakondtúrásokban, sem egyéb bolygatásokban kulturréteg nyomát, sem régészeti
leletet nem lehetett felfedezni. Azonban a temetőtől 200 m-re északkeleti irányban nagy-
méretű szürke foltot láttunk a szántóföldön. Ezt bejártuk, melynek során késő bronzko-
ri kerámiatöredékek kerültek elő. Megpróbáltam a sötétebb foltot gps-el körbemérni.
Ezalatt Tóth Herman még a folttól déli irányban 100 m-re is talált késő bronzkori kerámi-
át. Így véletlenül egy késő bronzkori településre akadtunk, amely a Kétbodony – Táblák
nevet kapta. A lelőhely Kétbodony település északi szélétől 200 m-re északkeleti irányban
a Kétbodonyi-patak jobb teraszán helyezkedik el. Kiterjedése mintegy 200 x 300 m.

Tóth Krisztián

9 BAGYINSZKI – BAGYINSZKI 2005, 41.

339
9. Legénd – Ófalu (93501)

Középkor

Less Bálint 2619 Legénd, Petőfi Sándor út 24. szám (338/1 hrsz) alatti ingatlanon
lakóház építését végeztette. 2021. 09. 24-én Tóth Krisztián régészeti megfigyelést vég-
zett a jelzett ingatlanon, ahol kiásták a tervezett épület alapárkait. Az árkok 60 cm
szélesek, mélységük 60-80 cm között változik. Legtöbb részén az árkoknak a korábbi
épületből származó recens rétegek, hulladék volt megfigyelhető. Néhány részen ere-
deti szürkésbarna homogén, kissé agyagos talaj volt. Az árkok a pataktól mintegy 15
m-re találhatók. Régészeti lelet, vagy beásás nyoma nem került elő és ezen a területen
nem is várható. A 93501 sz. archivált régészeti objektum létezése a területen nem volt
azonosítható.
Legénd – Ófalu (93501) 2018-ban dr. Tomka Gábor bejelentésével került a nyil-
vántartásba. Mivel a bejelentés nem tartalmazott régészeti adatokat, így kiterjedését
alátámasztó tudományos információk előkerüléséig csak archív státuszú poligont
kötöttek hozzá. Bienik Jánosnál azonban már 1917-ben a következőket olvashatjuk:
„A községnek eredetileg szebb fekvése volt, mert — a hogy ezt régi latin egyházi okiratok
bizonyítják, — valamikor a falu ott terült el, ahol most a róm. kath. régi kis templomocs-
ka áll csöndes elhagyott magányában. Ez a kis templom is ó hitű, szerb templom volt
valamikor, a régi falu alatta terült el, csak a gyakori törökpusztítások és vízkiöntések
következtében kezdett később feljebb, magasabb fekvésű helyekre épülni. 1594 előtt
a község lakosai is görög hitvallású ráczok voltak s a népajkán élő hagyomány szerint

28. kép: Legénd - Ófalu lelőhelyről előkerült

14. századi ezüst kapocspár hímtagja és könyvszíj szíjvége.

340
a neve is a községnek más volt. E helységet a török 1594.-ben tűzzel elpusztította, szerb
lakosait rabszolgaságba magával vitte. Majd kálvin —, tehát helvét hitvallású magyarok
költöztek az elhagyott faluba.”10
2016-ban jelent meg Tyekvicska Árpád tanulmánya a templomról, melyben
minden lehetséges adatot összegyűjtött és azt a tudományos közösség számára be-
mutatta.11 Mindezen adatokból kiindulva Legénd középkori helyét valahol a jelen-
leg is használatban lévő római katolikus templom környékén lehetett sejteni, ezért
2021. július 15-én Bodó Balázzsal és Bíró Lászlóval terepbejárást és fémdetektoros
kutatást végeztünk a templomtól keletre található területen. Ez volt az egyedüli be-
járható terület, amin hiányos gyep volt. Ennek következtében közepes látási viszo-
nyok mellett viszonylag sok Árpád-kori és 14. századi kerámiát gyűjtöttünk, illetve
igen sok emberi csonttöredék, koponyatető darab is volt a felszínen. Tóth Krisztián
fémdetektor segítségével rövid idő alatt egy vas kés, bronz lemez és egy fél patkó
mellett egy 14. századi ezüst kapocspár ún. hímtagját, valamint egy talán 15. száza-
di könyvszíj borító szíjvégét találta.12 A szakirodalom és a régészeti kutatás adatai
alapján nagy valószínűséggel a középkori település a mai római katolikus templom
közelében lehetett.
Bodó Balázs – Tóth Krisztián

10. Palotás – Keleti rétre járó dűlő Dél (új régészeti lelőhely)

Neolitikum, Bronzkor

A palotási tó keleti teraszán 2021. október 13-án terepbejárására és fémdetektoros

kutatására került sor Balga Richárd, Szolnoki Tamás és Tóth Krisztián részvételével.
A bejárás nyomvonalait Garmon oregon 600t, Garmin X64 és Garmin e-trex gps-ekkel
rögzítettük, az előkerült leletek helyén pontot vettünk fel.
A terepbejárást a terület déli szélén kezdtük, ahonnan keleti irányban felmentünk
a domboldalra a vizsgált terület sarkára. A zártkerti övezet keleti széle mellett tárcsá-
zott szántók voltak, amik a bejáráshoz jó látási viszonyokat teremtettek. Egymástól
10 m-es távolságra haladtunk végig a vizsgált terület keleti középső részéig. Régészeti
lelet, vagy arra utaló nyom nem került elő. Innen a kerítés miatt nem tudtunk északi
irányban kimenni a szántőföldre. Itt mindenhol gyep felszínborítás volt, ami nem
tette lehetővé a leletek megtalálását. A terület északkeleti sarkától nyugati irányban
lefelé a domboldalon ismét tárcsázott szántón lehetett haladni jó látási viszonyok
mellett. Itt középtájon található egy enyhe plató, ahol előkerült egy őskori eredetű
limnoszilicit magkő töredéke. Tovább lefelé haladva jól látszódott, hogy a barna agya-
gos talaj fekete kötött humuszosba vált át főként a vizsgált terület nyugati harmadá-
nak szélétől. Itt kezdtek el jelentkezni a neolitikus és bronzkori kerámiatöredékek.
A terület északnyugati sarkától az erdőn keresztül folytattuk utunkat, melyben az
avar rossz látási viszonyokat teremtett, azonban néhány vakondtúrásban így is sike-
rült kerámiákat találni. A terület délnyugati részén azonban sem a vakondtúrások-

10 BIENIK 1917, 3.
11 TYEKVICSKA 2016, 233-290.
12 Ezúton köszönet a tárgyak pontos meghatározásáért Mordovin Maximnak!

341
ban, sem a kisebb bolygatott felszíneken, az út melletti fűvel nem borított területe-
ken, valamint a terület déli részén található frissen tárcsázott kisebb területen nem
találtunk leleteket.
A terepbejárással párhuzamosan Balga Richárd a vizsgált terület nyugati részét, az
erdőt pásztázta fémdetektorral. Fémlelet nem került elő, csak rengeteg modern hulla-
dék, azonban eme kutatás során is kerültek elő régészeti korú kerámiák.
Mindezek után együttes erővel a vizsgált terület középső részén átvágó úton pró-
báltunk néhány bejárható területet találni. Több telken a fémdetektorral semmi sem
került elő. Egy helyen a terület középső részé volt egy kisebb frissen forgatott földdarab,
azonban régészeti lelet itt sem került elő.
Összesen 13 darab régészeti korú lelet került elő. Ezekből 11 db kerámia, egy talán
kohósalak és egy magkő. A limnoszilicit és a kerámiák kevesebb, pelyvával soványított
darabjai a neolitikum időszakához, a kívül-belül vörös, valamint a talán kerámiazúza-
lékkal soványított kerámiák a bronzkor időszakához köthetők.

Tóth Krisztián

11. Rétság – Felső-mező Észak (új régészeti lelőhely)

Bronzkor, Vaskor (kelta), Népvándorláskor, Árpád-kor

A vizsgált terület fémdetektoros kutatására 2021. október 1-én Tóth Krisztián és

Balga Richárd részvételével került sor. A bejárás nyomvonalát Garmin Oregon 600t
gps-el rögzítettük.
A terepbejárást a vizsgált terület délnyugati részén kezdtük. Ennek során a cseme-
ték közötti sorközökben kiválóan lehetett haladni és a felszín tökéletes lehetőséget biz-
tosított arra, hogy régészeti lelet előkerüljön. A fémdetektoros kutatás során régészeti
lelet nem kerül elő, csak modern hulladék.
A vizsgált terület terepbejárására 2021. október 2-án került sor Tóth Krisztián rész-
vételével. A csemeték közötti sorközök talajmarózva voltak, amit pár nappal korábbi
eső megáztatott, így jó látási viszonyok adódtak. A területen barna agyagtalaj figyel-
hető meg, helyenként szürkés foltok találhatók, melyeken nagy mennyiségű sóderes
kavics is előfordul. Mivel az eső az esetleges kerámiákról is lemosta a földréteget, így
különösen jó látási viszonyok voltak a terepbejáráshoz. A bejárást a terület délnyugati
sarkában kezdtem és minden sorközt bejártam (megtett út 5,72 km). Így gyakorlatilag
az egész terület felszínét meg lehetett figyelni. Minden előkerült régészeti leletnél gps
pontot vettem fel.
Összesen 30 darab régészeti korú kerámiát találtam. Ezek közel fele őskorhoz
(bronzkor és késő vaskor), másik fele népvándorláskorhoz és Árpád-korhoz tartozik.
Minden lelet egy pontot kapott és nem fordult elő egy adott pontban kerámiasűrűsö-
dés. A leletek koordinátája alapján készült kernel sűrűség felhívta arra a figyelmet,
hogy tervezett földmunkák során hol várható intenzívebb régészeti érintettség.

Tóth Krisztián

342
29. kép: felül a Rétság – Felső-mező Észak lelőhely terepbejárásának nyomvonala
és az előkerült leletek pontjai rektifikált ortofotón, alul a leletek kernel sűrűsége,
valamint középen a leletekről készül fénykép.

343
12. Salgótarján-Zagyvapálfalva-Temető (58475)

Őskor, Középkor

A 2022-ben száz éves Salgótarján évfordulójára készülve Bodó Balázs történeti ku-
tatásokat végez a város területén húzódó egykori középkori és kora újkori települések-
ről. Emiatt ellátogattunk a zagyvapálfalvai temetőbe (Hősök útjai temető, Hősök útja
2.) 2021. december 1-én.
A történeti és régészeti információk alapján tudjuk, hogy a 21-es főút és a vasúti
pálya, valamint a Hősök útja csomópontban kiterjedt lelőhelykomplexum húzódik.
A 19-20. század építkezései jelentős károkat okozhattak a szemlével érintett, valamint
a többi lelőhelyek (36398, 57132) állapotában is.
A temető területe szinte teljesen fedett, egyedül a nem, vagy nem teljesen beépí-
tett síremlékek esetében tanulmányozhattuk a sírföldet. A temető északi részén egy na-
gyobb méretű mesterséges bevágásban is létesítettek sírokat, ahol szerencsés módon
a domb természetes talajviszonyaira is fény derült. Ezen a részen a 20-30 cm vastag
humuszréteg alatt sárgás színű, löszös anyagú réteg mutatkozott. A domboldal ma-
gasabban fekvő részén a sűrű bozótosban is találtunk sírokat, de már csak elenyésző
számban.
A domboldal Karancs-patakra néző része déli kitettségű, lankásan emelkedik, va-
lamint párhuzamosan fut a patakkal, így megtelepedésre valóban ideális feltételeket
teremthetett. A temető déli részén 2 darab őskori, valamint a 3 darab középkori ke-
rámiát találtunk, míg északi részén 1 darab középkori kerámiatöredék került elő.

30. kép: Salgótarján-Zagyvapálfalva – Temető 2021. december 1-én készült fényképe.

344
A körülmények miatt nem tudjuk ezeket réteghez kötni, de a legtöbb esetben jól lát-
ható volt, hogy a sírok mellől/helyén termelték ki a feltöltéshez szükséges, leleteket is
tartalmazó földet.
A lelőhely nehezen kutatható a sűrű fedettség miatt, így csak korlátozott lehetősé-
gek adódnak a régészeti információk kinyerésére. Az új sírgödrök ásásakor viszont
hasznos lenne a régészeti jelenlét, hiszen az előkerült leletanyag is alátámasztja,
hogy őskori és középkori objektumokat rejt a föld, melyek ha lassan is, de folyama-
tosan pusztulnak.

Szolnoki Tamás

13. Szanda Várhegy, Péter-hegy és Bolha-hegy (40148, 40149 és 40160)

Késő bronzkor, Kora vaskor, Népvándorláskor, Középkor

A Nógrád megyei Szanda határában emelkedő Várhegy a Cserhát egyik legimpo-

zánsabb vulkáni eredetű hegye, ahol a Péter-hegyként nevezett nyugati csúcsot hosszú
nyereg, az ún. Bolha-hegy köti össze a Várhegynek nevezett keleti csúccsal. A Várhegy
elnevezést a hegy egészére és a középkori várnak helyet adó keleti csúcsára egyaránt
használják. Nyugat felé, a Péter-hegy egykor 545 m magas csúcsán korábban középko-
ri rotunda állt (azonosító: 40149), ám ez mára teljesen elpusztult, és helyén a külszíni
andezit-fejtés bányaudvara tátong. A keleti, 528 m magas csúcson a Szandavár közép-
kori romjai (azonosító: 40160) emelkednek. A két csúcsot összekötő nyergen – az ún.
Bolha-hegyen –, különösen annak északi oldalán, a hegycsúcsok lábáig felfutó impo-
záns sáncok láthatók (azonosító: 40148). Ez az erődítés korábban valószínűleg a hegy
tömbjének egészére kiterjedt, de a délnyugati oldalon végzett bányaművelés nagyobb-
részt elpusztította, kisebbrészt meddővel fedte el. A középkori kőépületek korábbi feltá-
rásaival ellentétben a sáncokkal körülvett őskori magaslati településen célzott kutatás,
régészeti ásatás még nem folyt. Jelenlegi ismereteink, a korábban szórványként talált
és a felszínen gyűjthető cserepek alapján a földvár építése a későbronzkor végére, a ko-
rai vaskor elejére valószínűsíthető.
A 2021. évi fémkereső műszerrel végzett lelőhely-felderítés célja az őskori sáncok,
illetve az általuk közrefogott területen található településnyomok kronológiai helyze-
tének tisztázása volt. A detektoros kutatás eredményeképpen a sánccal ölelt területen,
annak utólagos használatára utaló késő vaskori településnyom került lokalizálásra.
Ezen túlmenően főleg középkori szórvány vastárgyakat találtunk. A terepbejárás során
kézi GPS vevővel rögzítettük a sáncok nyomvonalát és ezáltal a korábban ismerthez
képest korrigáltuk a lelőhely sáncokkal határolt kiterjedését.
A kutatás V. Szabó Gábor (Eötvös Loránd Tudományegyetem) és Tankó Károly
(MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészettudományi Kutatócsoport) szervezésében,
Tóth Krisztián (Dornyay Béla Múzeum) és Guba Szilvia (Kubinyi Ferenc Múzeum) ré-
gészek közreműködésével, az ELTE régészhallgatói és a Nógrád megyei önkéntesek se-
gítségével valósult meg.

Tankó Károly

345
14. Sámsonháza-Templomrom (új régészeti lelőhely)

Középkor

2019. januárjában Horváth Tünde régész Balga Richárd múzeumi önkéntes beje-
lentése nyomán középkori templom maradványait lokalizálta Sámsonháza határában.
Ezt követően megtörtént a lelőhely bejelentése, de védelem alá azóta se került.
2021. október 13-án lakossági bejelentést követően helyszíni szemlét tartottam
a fenti címen Balga Richárd múzeumi önkéntessel közösen. Célunk a két évvel ez-
előtt már felfedezett lelőhely állapotának vizsgálata, illetve újabb bejelentés meg-
indítása volt.
A lelőhely jelenleg mar-
halegelő, amit a helyi mezőgaz-
dasági szövetkezet használ. A
terület növényzettel fedett, en-
nek ellenére kőtörmelék, cson-
tok, illetve szórvány középkori
kerámiaanyag is jelentkezett
a felszínen. Nagyobb mennyi-
ségű kőanyagot találtunk a le-
lőhelyet kettéválasztó bozótos
aljában, amit valószínűleg a
korábbi szántóföldi munkák
során gyűjtöttek össze. Ezek
között nagyon rossz állapotú
faragott követ is találtunk.
A 20. század második felé-
ben készült topográfiai térké-
pek a vizsgált területtől észak-
keletre fekvő részt templom
mögötti dűlő néven ismerik.
A 19. századi kataszteri fel-
mérésen temetőt jelölnek a
vizsgált helyen, ami még a II.
katonai felmérésen is megje-
lenik. Ezek alapján feltételez-
zük, hogy az újkorban temető
lehetett a helyszínen, melyet
korábban egy templom körül
alakítottak ki.

Szolnoki Tamás

31. kép: faragott kő Sámsonháza

– Templomrom lelőhelyről

346
15. Szuha – Pusztatemplom (45171)

A szuhai római katolikus templom környezetében végzett próbafeltárás meg-

erősítette, hogy a templom csak a 18-19. században épülhetett, így az Eötvös Loránd
Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének hallgatóival, valamint a múzeum
önkéntes fémkeresőseivel karöltve 2021.09.04-én a falu határától mintegy 500 méter-
re, az erdőben fekvő Pusztaszuha néven ismert területet fémkereső műszerek segítsé-
gével bejártuk. A területen már az 1954-es Nógrád megye műemlékei című munkában
is egy félköríves apszissal ellátott, román kori templomot említettek.13 Egy 1876-os ta-
gosítási térképen is bejelölték a helyét, ahol egy félköríves apszissal és kereszthajóval
ellátott, keletelt templom alaprajza látható. A falubeliek elmondása megerősítette eze-
ket az adatokat. Tóth Zoltán István polgármester elmondása szerint a múlt században
a község lakosai kőbányaként használták és több ház építéséhez hordták be a faluba
innen a köveket. Mivel feltehetően ez a templom lehet a falu korábbi, középkori temp-
loma, a területet műszeres terepbejárás keretében akartuk azonosítani és hitelesíteni.
A tisztás mellett az erdős területen megfigyelhető volt egy lekerekített téglalap ala-
kú kiemelkedés, amelynek a lejtőjén több esetben habarcsos kőtörmelék volt látható.
Ezek a kövek a kiemelkedés helyén jelentkeztek, máshol az erdőben és a környéken
nem lehetett látni a felszínen köveket, így alapvetően tájidegennek tűntek. Ez alapján
már lehetett feltételezni, hogy itt korábban valóban egy épület állhatott. Épített jelenség
létére utalt továbbá, hogy az egyik fémkeresős gödörben, a terület keleti részén, kb. 10-
15 cm mélységben tiszta fehér, vakolat- és habarcstörmelékes omladékréteg került elő.
A kiemelkedéstől északkeletre egy sík platót lehetett megfigyelni. A fémkeresős kutatás
csupán csak szerény eredményeket hozott - többségében 17-18. századi kovácsoltvas
szögek kerültek elő, amelyek az épület zsindelytetejéből származhatnak. Egy-két szög
talán koporsószög lehetett. A fémleletek mellett két kerámiatöredék látott még napvi-
lágot, az egyik 16. századi fehér kerámiából készült fazék darabja, a másik talán késő
Árpád-kori fazéktöredék. A megfigyelt jelenségek, a szögek, valamint a kevés kerámia-
töredék arra utalnak, hogy a középkori falu és temploma valóban e helyen keresendő.
A terepbejárás résztvevői: Rakonczay Rita régész, Árvai Mirtill, Lenge Anna,
Sólyom Lili régészhallgatók (Eötvös Loránd Tudományegyetem), Tóth Krisztián régész
(Dornyay Béla Múzeum), Bakos Balázs, Bercsényi Péter, Bercsényi Tamás, Hajdú Lajos
önkéntesek.

Rakonczay Rita

16. Szurdokpüspöki – Pusztafalu (93637)

2021. 03. 05-én régészeti kutatómunkát végeztünk Szurdokpüspöki település ha-

tárában, melynek során egy a középkorból származó települést sikerült azonosíta-
nunk. A közhiteles nyilvántartásban 93637 számon szerepel Szurdokpüspöki – Ófalu
(archivált) régészeti lelőhely, melynek poligonja a jelenlegi község falumagját öleli fel.
Azonban a falu lakosai tudják, hogy a középkori település a Szentkereszt kút közelé-
ben, a Pusztafalu nevezetű helyen található. Már 1938-ban Gallus Sándor végzett ku-
tatást a forrás környékén annak apropóján, hogy a „Pusztafalu”-ként ismert területről

13 NÓGRÁD MEGYE MŰEMLÉKEI 1954, 413-414.

347
Oroszi József asztalosmester középkori cserepeket és honfoglaláskori kengyelt és zab-
lát gyűjtött. Leírja, hogy a Szentkereszt kút a földben kővel van kirakva és egykor vastag
falú épület állt körülötte.14 1956-ban Patay Pál is járt a területen. Jelentésében leírja,
hogy Szurdokpüspöki község középkori templomának romjai a Pusztafalu-dűlőben
még 1912-ben is látszottak.15 1864-ben Kovács Gergely bíró így írta le a falu régi he-
lyét: „Köztudomásilag a község hajdan nem azon a helyen hol az jelenben áll, hanem
innen killyebb, két hegy között mintegy Katlanban – a Mátra hegy tövében – feküdt, s
minthogy ez egy Szurdokot képezett, nagyon hihető, hogy ez időben csak Szurdoknak
neveztetett, a püspöki név mint gyaníthatni csak később ragasztatott hozzá.” Ezt a népi
emlékezetetet erősítik meg a Hollósdombon álló középkori templomrom és körülöt-
te talált cserépdarabok.16 2005-ben Raczky Pál és Gutay Mónika végzett terepbejárást
ezen a területen. Ekkor pattintott kőeszközöket, szilánkokat, megkövet, gyártási hulla-
dékot, megmunkált nyersanyagot, őskori, bronzkori, Árpád-kori fenékbélyeges és kö-
zépkori kerámiákat találtak.
2021. 03. 05-én rövid kutatást végeztünk, hogy azonosítsuk a Pusztatemplomot.
A Szentkereszt kúttól közelítettük meg a lelőhelyet. Jelenleg szántóföldi művelés alatt
áll a terület, azonban a szántásban és a kitakarított dombtetőn nagyon jól láthatók az
egykori templom maradványai. Fehér habarcsos, köves sávok jelzik a falát. A templom
sarkain gps pontokat vettünk fel (505-510). Tájolása Ny-K. A templom déli fala mellett
végeztünk rövid fémdetektoros kutatást, melynek során két kovácsolt vasszög mellett
egy középkori érme (gps pont 511) és egy középkori könyvveret (gps pont 512) került
elő. A templom tornya és bejárata feltehetően a nyugati oldalán lehetett, mert itt a falra
utaló nyomok keskenyebbek, mintegy 6 m szélesek. A templom hossza 30 m, széles-
sége 14 m (7. térképmelléklet). A terepbejárás során kerámiát is gyűjtöttünk, melyek
az Árpád-korba és középkorba keltezhetők, illetve két kovácsoltvas szög is előkerült.
A lelőhely Szurdokpüspöki településtől mintegy 200 m-re keleti irányban, a Szentkereszt
kút közvetlen közelében, attól északnyugati irányban helyezkedik el. Kiterjedése mint-
egy 420 x 300 m. A kutatás során összegyűjtöttem a légifelvételeket és ortofotókat és
megnéztem az I. katonai felmérést. Utóbbin egy épületet jelölnek a településtől keleti
irányban. Ráadásul a térképszelvényt georeferálva ez az épület szinte oda esik, ahol a
templomrom található.
Összességében tehát elmondható, hogy a kutatás új eredményeket hozott. Sikerült
Szurdokpüspöki község középkori templomát és települését azonosítanunk. A közhi-
teles nyilvántartásban szereplő 93637. sz. régészeti lelőhely (Szurdokpüspöki – Ófalu)
nem a jelenlegi település központjában található, hanem a mai településtől keleti irány-
ban 200 m-re a Szentkereszt kút mellett. Ezen a területen három nyilvántartott régé-
szeti lelőhely található: Szurdokpüspöki – Hollósdomb (41793), Szurdokpüspöki – 25.
lelőhely (53476), Szurdokpüspöki – 26. lelőhely (53477). E három lelőhelyen a paleo-
litikumtól a középkorig több korszakból kerültek elő régészeti leletek. Célszerű volna
a három lelőhelyet egy nyilvántartási szám alatt, egy poligonnal kezelni.
A kutatás résztvevői: Tóth Krisztián (régész), Bercsényi Tamás (fémdetektor),
Bercsényi Péter (fémdetektor) önkéntesek.

Tóth Krisztián

14 MNM Régészet Adattár 146.

15 MNM Régészeti Adattár 391.
16 SZOMSZÉD 1992, 71.

348
 32. kép: lent Szurdokpüspöki település déli része és a Szentkereszt kút környéke
az I. katonai felmérés és topográfia térkép átfedésben lévő térképszelvény részleten.
Fent az I. katonai felmérés georeferált térképszelvényének kivágata egy objektummal,
mely közel egybeesik a középkori templom sarkain felvett gps pontokkal.
Középen a templomnál végzett rövid terepbejárás leletei.

349
 IRODALOM
BAGYINSZKI Ferenc – BAGYINSZKI Ferencné
2005 Kétbodony története. Kétbodony.

BIENIK János
1917 A legéndi ág. hitv. evang. egyház története. A reformáció 400 éves jubi-
leuma emlékére, 1517-1917. Budapest.

DÖVÉNYI Zoltán (szerk.)

2010 Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi
Kutatóintézet, Budapest
GÁBORI Miklós
1964 A késői paleolitikum Magyarországon. In: Régészeti tanulmányok III.
Szerk: Gerevich László. Budapest.

HAJNAL Zsuzsanna – ÓDOR János

2021 A Hun-Period gold assemblage from Diósjenő-Magashegy. Preliminary
report. In: Attila’s Europe? Structural transformation and strategies
of success in the European Hun Period. Szerk: Rácz Zsófia – Szenthe
Gergely. Budapest. 501-517.

Nógrád megye műemlékei

1954 Magyarország Műemléki Topográfiája III. Szerk: Dercsényi Dezső.
Budapest.

SZOMSZÉD András
1992 Egy falunak két temploma. Szurdokpüspöki.

T. DOBOSI Viola –SIMÁN Katalin

2000 Upper palaeolithic in the region of Hont village. In: Á la recherche de l’hom-
me préhistorique. Szerk: Ringer Árpád – Mester Zsolt. (ERAUL 95.) 321-337.

TYEKVICSKA Árpád
2016 Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária
templom környezetének története a 14. század végéig. A Ferenczy
Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34. Új Folyam
2. Szentendre. 233-290.

ZANDLER Krisztián
2010 Paleolit telep Hont-Csitáron. In: Régészeti tanulmányok Patay Pál tiszte-
letére. Studia Archaeologica in honorem Pauli Patay. Szerk: Guba Szilvia
– Tankó Károly. Szécsény. 23-49.

ZANDLER Krisztián
2012 Késő középső és felső paleolit szórvány leletek Hont-Babatról. Neograd
2012. A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve XXXVI. Salgótarján. 105-120.

350
 KRISZTIÁN TÓTH (COMPILED)

ARCHAEOLOGICAL INVESTIGATIONS
IN NÓGRÁD COUNTY IN 2021

During 2021 much more archaeological research was carried out in Nógrád coun-
ty than in the previous years. In present study I tried to collect not only the archaeo-
logical work carried out by the Dornyay Béla Museum, but also all the archaeological
research done in the county. Excavations that ended with completely negative result,
or even didn’t concern known archaeological site were not included in this collection.
I have divided the publication into two main parts: archaeological excavations and
fieldsurveys.
Excavations could be divided into four categories: full-scale preventive excava-
tions (2), trial excavations (11), excavations carried out in the framework of archae-
ological observation (6), planed excavations / rescue excavations (3). The excava-
tion carried out under the leadership of Judit Szigeti next to the settlement called
Kisbárkány cannot yet be fully classified in the last category, because several insti-
tutions joined forces and were carried out with volunteers, moreover it was planned
and the main goal was to save a dilapidated cemetery from the 11th century. The two
preventive excavations of the Dornyay Béla Museum were related to two separate
projects on the same archaeological site.

Fieldsurveys and community archeological research have also proliferated in the

county. A total of 16 sites are presented here, but the community archeological team
of the Hungarian National Museum has carried out research on a further 30 sites,
some of which have been unknown until now.

351
33. kép: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Dornyay Béla Múzeum közös ásatási
szelvénye Bátonyterenye - Kisterenyén a római katolikus templom falánál.

34. kép: Ásatási szelvény bontása Dorogházán a római katolikus templom falánál.

352