28

alakításra is akadunk a narthex-féle nyugati helyiségekben. Igaz, hogy

a mellék apsisok hiányoznak, de hisz conjecturát állítok !
A nagytér épület maradványai, valamint a rajzolt templom-
alak és a zárdaszerü épület, mit a castellumból készíthettek, nagyobb-
szerü telepnek létezésére enged következtetni. Hogy mikor virágzott,
és minő lakosokkal volt benépesedve , arra természetesen történeti
adatok hiányában nem felelhetünk, azonban igen valószínűek ama
tények, hogy Sümegh a marahani főnökök birtokterületében fek-
szik, és hogy már a VIII. és IX. században igen virágzó keresztyén
telepek léteztek e tájon. Róka erre vonatkozólag a Chronotax után
mondja» 3 8 : «Qui (Pipin) inde reversus (ab everso H ringó) partem infe-
rior is circa lacum Pclissa Pannónia, ultra fi avium qui dicitur Rapa, et
sic usque ad Dravum fiuvium, et eo usque Dravus fluit in Danubium,
prout potestatem habuit, prmnominavit cum doctrina et ecclcsiastico of-
ficio procurarc populum, qui remansit de hunnis et sclavis de illis par-
tibus, Arnoni, Juvavensi Episcopo. — Hogy pedig már egyházi épü-
letek is léteztek e területen s pedig nagy számban, mutatja egy másik
helye az idézett auctornak 39, hol leírja, hogy Luipram püspök «consecra-
vit» 14 templomot, Adelvin: 12, és Dietmár egyet. A germanisált nevekből
ugyan nem ismerünk a mostani helyekre, úgy látszik azonban, mintha
leírt rommaradványunk egy lánczszemét képezné az említett vagy
körülbelül azon időben keletkezett egyházi épületeknek.
A dám Iván.

A S Z É K E L Y N. M Ú Z E U M ŐSKORI G Y Ű J T E M É N Y E .
(Fölolvastatott az országos régészeti és embertani társulat f. évi márczius havi ülésében.)

A székely n. múzeum egy lelkes honleánynak, özv. Cserey

Jánosné sz. Zathureczky Emília úrhölgynek köszöni eredetét. Alig
hatodfél éve, hogy a családi kinc.-ekből s néhai Vasady Gyula, a szé-
kely n. múzeum első őrének éremgyűjteményéből megvettetett alapja,
— s nincs három éve, hogy az alapítónő nagylelkű adományából a
székely nemzet közkincsévé vált, a midőn székhelye is Imecsfalváról
Sepsi-Szent-Györgyre tétetett á t : s ma már több, mint tízezer darab
tárgyat, érmeket és régiségeket, könyveket és okleveleket, képeket,
természetrajzi, ethnographiai és ipartárgyakat foglal magában.
Az őskori gyűjtemény, melyet szerencsém van a t. társulat előtt
röviden ismertetni, nem nagy, mind a mellett nem egy érdekes ada-
lékot szolgáltat praehistoricánkhoz.
A kőeszközök semmiben sem térnek el a magyarországi ismert

38 V i t a Praesul. Vesprém. Róka 7. lap.

39 I d é z e t t munka 3. lap.
 29

typusoktól. Vannak kifúrt kökalapácsok Lisznyóról, Osdoláról, Zabo-

láról, Uzonból, Szent- Katolnáról, Hilibről, mindegyik Háromszékből,
— továbbá Udvarhelymegyéből Bardőczról s Magyarországból Tószeg-
ről ; továbbá lapos celtek vagy vésők Nyújtódról, Tordosról, Nándor-
vályáról s Tószegről; egy 32 centiméter hosszú, egyik felén lapos,
másikon domború véső vagy köszörűkő Szacsváról, s ugyaninnen egy
15 centiméter hosszú s 8 centiméter vastag obűdián nucleus; továbbá
hetvennél több kova- és jaspis-szilánk különböző helyekről, főleg pedig
Bessenyőről.
A kalapácsok inkább nagyságra, mint anyagra és alakra nézve
különböznek egymástól. Nagyságuk 4—17 és fél centiméterig válta-
kozik. Anyaguk, dr. Szász István tanár úr meghatározása szerint,
főleg a Háromszéken lelt kalapácsoké : andesit, mely körülmény azért
is figyelemre méltó, mivel ez a kő ne ni Háromszéken nem fordul elő.
Az andesiten kívül van még csillámpala, a celteknél serpentin, homokkő
s trachit- és dacittuffa.
A lisznyói kalapács vagy inkább fokos anyaga dolerit s ennek
dús csillám- és magnesit-tartalma e különben alakra nézve is vala-
mennyi közt legszebb kőeszközünket az őskor valódi díszfegyverévé
/
teszi. Érdekes a tószegi serpentin kalapács is ; ez lyukánál ketté tört,
mind a mellett nem vetették el, hanem alantabb ismét kifúrták s ezzel
egyik példáúl szolgál arra, hogy az őskorban mily becse volt némely
kőnemnek, kivált olyan kőszegény vidéken, mint az Alföld.
Nagyobb kőkori lelet, mely telepre vagy temetőre mutatna,
tudtommal még nem került napvilágra a Székelyföldön. Az a két lelet,
mely a székely n. muzeumban a kőkort képviseli, a tószegi és tordos-
nándorvályai, Pest- és Hunyadmegyéből való.
A Tószegről került tárgyakat Antos János, Dolenszky Imre és
Márton Ferencz urak, meg báró Weigelsberg Edéné úrhölgy szíves-
ségéből bírja a székely n. múzeum. Ezek is, mint a n. múzeumban
levők, legnagyobb részt különböző csontszerszámokból, kifúrt agancs-
kalapácsokból, tűkből, árakból, vakarókból, tőrökből, vésőkből, állatfog-
amulettekből, továbbá apró bögrékből s egyéb agyagtárgyakból, úgy-
mint egy nagy urnából, közepén kifúrt vékony kis korongból, kanálból,
szűrőből, tűzpadból stb. állanak. Ezek közt egy sincs, mely a jól
ismert typusoktól eltérne; egy kifúrt, a furulidesekhez tartozó csigácska
azonban, mely ékszerül vagy amulettül szolgálhatott, minden esetre
egyik ritkább darabja a magyarországi kőkori tárgyaknak.
A tordosi és nándorvályai őstelepről való tárgyakkal Torma
Zsófia úrhölgy ajándékozta meg múzeumunkat.
A néhány lapos kőcelten, kova- meg jaspis-szilánkon és malomkő
töredéken kívül főleg agyagtárgyakból áll e lelet. Van benne egy
10 centiméter átmérőjű, közepén átfúrt vastag agyagkarika, aztán a
tószegihez hasonló kifúrt agyagkorong, agyag buzogányfej fele, szűrő-
edény töredékei, tüzpadok, s pontokból és vonalakból kombinált igen
 30

változatos díszítéssel ellátott cserépdarabok. Legközönségesebb a két

mélyen bekarczolt vonal közt kisebb-nagyobb pontokból vagy vesszőcs-
kékből álló sárdíszítés. Némelyiknél a két vonal közét bekarczolt
harántos vonalak, másoknál körömbenyomások töltik ki. A köröm-
benyomás által előállított diszítésmód magában is előfordul, leginkább
három sorból álló párhuzamos vesszőcskéket képezve. Vannak cserép-
darabok, melyeken párhuzamos czikkczakkos vonalak képezik a díszí-
tést, másokon dudorok, magukban és czikkczakkos vonalakkal kom-
binálva. — A díszítésmód e változatossága a tordosi és nándorvályai
őstelep kőkori voltát nagyon kétségessé teszi, s ha megengedjük is,
hogy az itt talált tárgyak egy része csakugyan a kökorból való:
majdnem bizonyosnak vehetjük, hogy itt a legkülönbözőbb korbeli
maradványok találkoznak, miként a pilini vagy a szíhalmi őstele-
peknél, melyek a kőkorból benyúlnak a vaskorba.
Kő- és bronztárgyaink közt az átmenetet egy rézcsákány képezi,
mely a réztárgyak egyik legközönségesebb typusához tartozik. A nyél-
lyuk közepén van ; a penge jobbra és balra egyforma hosszúságban
terjed, s éle felé egyik oldalon a lyuk irányában szélesedik ki, másikon
a lyukkal derékszöget képezve (1. Lubbock. II. kötet. Bevezetés.
X X X I I I . lap, XIV. ábra). Leihelye a csernátoni csonka vár. Réz-
tárgyak Háromszéken egyebütt is kerültek elő, mint példáúl Besse-
nyőn, hol évekkel ezelőtt egyszerre mintegy 16 darab réz csákányt és
baltát találtak. Ezek közül egy a helybeli Mikó-tanoda birtokába
került, s azon díszes balta-typushoz tartozik, melyet a Lubbock
II. kötete bevezetésében a VIII. ábra (XXVI. lap) mutat.
Bronztárgyaink nagyobb részét két lelet: a zágoni és magyar-
kapusi szolgáltatja.
A zágoni bronzokat a községhez tartozó Cseremiáshely nevü
erdőben lelték s a székely n. múzeum Zágon község néhány darabját
Bartalits J.-né úrhölgy ajándékából bírja. A tárgyak leginkább vésőkből
sarlókból és karikákból állanak; a lelet föérdekét azonban egy bronz
edény felső része és egy lószerszám-dísz képezi. Az edénytöredék
15 centiméter átmérőjű, füllel ellátva, mely alant és fönt két-két
szeggel van hozzá erősítve; öble felé domborúan kivert négy pár-
huzamos sort képező pontokkal van díszítve. A lószerszám-dísz tíz
kisebb-nagyobb karikából van összeállítva. Felső részét egy tokkal
ellátott 3 centiméter átmérőjű kis karika képezi; a tok körívet képez
s egy 6 centiméter átmérőjű nagy karikát foglal magában, melyről
két, valamivel kisebb karika s ezek mindegyikéről 3—3 kis, 2*7 centi-
méter átmérőjű s alul peczekkel ellátott karika csüng le. A lelethez
tartozik továbbá egy közepe felé kidudorodó s hátsó felén füllel
ellátott boglár, egy szintén füles korong, és egy kés, melynek mar-
kolat-nyújtványa 3 lyukkal van ellátva, pengéjének felső része közepe
felé kidomborodik.
A magyar-kapusi lelet nagyobb részét szintén karikák, vésők és
 3i

sarlók képezik. Vannak aztán benne fürész-töredékek s két kés; az

egyiknek markolatnyújtványa hasonló a zágonihoz, pengéje kétszer
akkora, mint a markolat, felső része kidomborodik, s hegye fölfelé
kanyarodik; a másik késnek nyele végén karikával s ez peczekkel van
ellátva, pengéjének háta szintén domború s hegye kissé fölfelé kanya-
rodik, éle azonban nem egyenesen, hanem hátával párhuzamosan
megy. A lelethez tartozik még egy lemezdarab s öntési varrány-
darabok.
Egy kisebb leletet Biharmegyéből (Komó- vagy Korró-patak ?)
kaptunk. Ú g y látszik, öntőműhelyről való. Az egész lelet áll két
nagyobb és egy kisebb bronzrögből, két vésőtöredékből s két lószer-
számdíszből. Ezek egymáshoz mindenben hasonlók; négy küllővel
ellátott, 4 centiméter átmérőjű kereket képeznek, melyből kis kari-
kában végződő pálcza nyúlik ki.
Egyes darabok Futásfalváról, Kovásznáról, Sámsondról, a pesterei
barlangból s Martonosról kerültek hozzánk.
Az egyes tárgyak közt aránylag még legteljesebb sorozatot a
tokos vésők nyújtanak.
Peremes véső egy van csak, a zágoni leletből, melynek peremei
egészen összehajlanak.
A tokos vésők közt legegyszerűbb a sámsondi ; teljes egyen-
közényt képez (szélessége 5 és fél, hosszúsága 13 centiméter), díszítés
nélküli, fülét két kis dudor pótolja. Hasonló egyenközény alakú egy,
a zágoni leletből való tokos véső, az előbbinél azonban díszesebb, úgy
a tokkal, mint oldalaival párhuzamosan haladó 3—3 domború vonallal
van ékítve. — Más variatiót képeznek azok, melyek élüknél kissé széle-
sebbek, mint tokjuknál. Az átmenetet egy zágoni véső képezi, mely
tokjánál 4 és fél centiméter, s alant 5 centiméter széles, s egyszerű
vonaldíszítéssel van ellátva. Ide tartozik egy, a szent-erzsébeti híres
öntőmühelyből ide került véső, melynek összes díszítése egy a tok
felé folyton keskenyedő, az élétől kiinduló gerincz ; továbbá a pesterei
barlangban lelt véső; egy másik a magyar-kapusi leletből; egy Három-
széken talált, közelebbről meg nem határozható lelhelyü celt, mely a
tokkal párhuzamosan menő két domború vonallal, s ez alatt három
egymásba zárt félkörívvel van díszítve; s aztán két vonaldíszítéssel
ellátott celt a zágoni leletből.
A harmadik variatiót, melynek éle sokkal szélesebb a tokjánál,
szintén egy zágoni véső nyitja meg. Szélessége a toknál 3 és fél,
élénél 5 centiméter. Ele felé még jobban kiszélesedik egy másik,
melyet Futásfalván találtak; ez ugyanis a toknál 3 és fél, élénél hat
centiméter. Ide tartozik, de némileg eltér ezektől egy díszesen cise-
lirozott celt a magyar-kapusi leletből. Ez legkeskenyebb közepén, hol
2'2 centiméter széles, szélesebb (4 centiméter) tokjánál s legszélesebb
(6 centiméter) élénél.
 32

A negyedik változatot egy zágoni s egy magyar-kapusi keskeny,

s az ötödiket egy zágoni tompa élű véső képezi.
Balta három van a székely múzeumban, mind a három Három-
székből. Ezek közt a legdíszesebb azon typushoz közeledik, melyet
Eubbock II. kötetének bevezetésében a XVI. ábra ( X X X I V . lap)
mutat, bár ennél egyszerűbb. Tokjának metszete fönt befelé hajló
körívet képez, alant háromszög alakú nyújtványnyal van ellátva;
pengéje éle felé kiszélesedik.
Sarlók a zágoni és magyar-kapusi leletből vannak. Egyet kivéve
(zágoni), a markolat végén mindegyik el van látva dudorral; két sarló
a magyar-kapusi leletből markolat nélküli. A penge általában véve
keskeny, csak a dudornélküli sarlóé széles s némelyik vége felé föl-
kanyarodik.
Szintén e két leletből valók a karikák. A zágoniak 7—10 centi-
méter átmérőjűek, mindegyik nyilt, végök felé keskenyedő gömbölyded
pálczát képeznek s minden díszítés nélküliek. Díszítés nélküliek a
magyar-kapusiak is; ezek közt a töredékeken kívül 15 nyilt s 3 zárt
karika van, valamivel kisebbek (5—8 centiméter átm.) a zágoniaknál
s végök felé szintén keskenyedő, de lapos pálczát képeznek.
Kard mindössze is csak egy van, az is töredék. A markolat
nélküli typushoz tartozik, a penge tövén kiszélesedik s két lyukkal
van ellátva. Leihelye Kovászna.
Egy 16 centiméter nagyságú miniature-kardot Martonosról kap-
tunk ; markolat helyett a penge tövén kis peczekkel van ellátva.
Bronz tárgyaink sorozatát egy kis hengeralakú, három soros
tüskével ellátott buzogányfej, egy nyílcsúcs s egy 11 és fél centiméter
hosszú végén kis gombbal, alább négy kis dudorral ellátott tü zárja be.
Ezek után nincs más hátra, mint hogy a t. társulattól bocsánatot
kérjek, hogy türelmét ennyi ideig igénybe vtttem, s ismertetésemet
bevégezzem. Nagy Géza,
a székely n. múzeum őre.

ERDÉLY ÉRMÉSZETE.*

E czímen akarok rövid tájékoztatást a d n i a t. t á r s u l a t n a k azon munkásságról

és vívmányokról, a melyek az erdélyi érmészet terén a legújabb időig az
irodalomban felmerültek.
Altalánosságban kimondhatjuk azt, hogy bár az erdélyi érmészet a hazai-
val, a magyarral, szorosan összefügg; bár rövidebb időközre terjed ki, s egy
egészen kis terjedelmű tartományra szorítkozik: sokkal változatosabb tartalmú,
mint a magyar, s talán épen ez volt az oka, hogy aránylag nagyobb számú
müvelökre is talált.
Az ország történelmi fejlődéséből kifolyólag akkor veszi kezdetét, mikor
Erdély különálló fejedelemséggé alakul, vagyis a nagyváradi békétől, 1538-tól, és

* F e l o l v a s t a t o t t az o r s z á g o s régészeti és e m b e r t a n i társulat f o l y ó évi ápril h ó 25-én tartott

ülésében.