Brigetiói falfestmény a 2.

századból

A tatai Vármúzeumban lettek kiállítva az 1960-ban egy leletmentés során előkerült,

majd két év ásatás után feltárt római falfestmény részletek.

A brigetioi római légióstábor melletti polgári település (canabae) egyik kőalapozású,

de vályogtéglából emelet magánépületének nagy szobája falát díszítő festményeket
valószínűleg a markomann háborúk idején pusztítottak el1, majd a 3. század elején
lebontott épület törmelékeit elplaníroztak2, így a kiállított leletegyüttest nagy területen
szétszórva találták meg.

A római szobaként elnevezett kiállítási terem (11. kép) falfestményei a nagy számú
lelet ellenére igen töredékes formában vannak kiállítva. Magyarországon a
Pompejiben talált összefüggő falfestményekhez hasonló emlékek eddig még nem
kerültek elő, a hajdani Pannónia területén feltárt falfestményekre mindenhol ez a
töredékesség jellemző. A 30 év alatt rekonstruált római terem azonban így is jól
érzékelteti az antik művészet leginkább „római” részét, a falfestészetet.

A feltáráskor az összefüggésében rekonstruált freskórészeket nagy területen, akár

egymástól 20 méter távolságban is szétszóródva találták meg3, a kiegészítés mentes
rekonstrukciót így az is indokolhatja, hogy egyes, a már a rómaiak által „elszórt”
hiányzó freskórészletek töredékei előkerülhetnek, a ma még fel nem tárható
területekről is. Az elplanírozás miatt nem lehet teljesen bizonyossággal állítani, hogy
a falfestmények töredékei egy szobához tartoztak, azonban a rekonstrukciót
megalkotó Bíró Endre ásatási megfigyelései alapján az egy terembe való elhelyezést
gondolta leginkább valószínűnek, annak ellenére, hogy a freskók elkészítésének
technikája nem egységes, fresko és szekko, azaz nedves, illetve száraz vakolatra való
kivitelezési mód egyszerre jellemző a terem díszítésére. 4 A szobán végig futó frízek
és a mennyezet egységes összetartozó díszítése is az egy helyiséges elképzelést
támasztja alá.

                                                                                                               
1  BÍRÓ  2001;  25.  
2  BILKEI-­‐FITZ    1990;  271.  
3  BÍRÓ  2001;  25.,  27.  
4  BÍRÓ  2001;  4.  
A szoba rekonstruált5 méretei alapján nem tekinthető római léptékben különösen
nagynak, azonban a kb. 11 méteres hosszúsága és csaknem 5 méteres szélessége
alapján képet alkothatunk arról, hogy egy Rómától távolabbi és a korabeli
magaskultúrák peremén levő provinciális városban is milyen jelentős mértékben
hatott a ma is impozáns római anyagi kultúra. Különösképpen akkor, ha figyelembe
veszük, hogy az épület tulajdonosa bár biztosan több volt mint egy átlagosan tehetős
római polgár, de azért semmiképpen sem tartozhatott a birodalom elitjéhez.

A faldekoráció stílusa, művészettörténeti besorolása

A terem festett díszítése leginkább a pompeji III. stílusra, az Augustus kor

falfestészetének alkotásaira emlékezetet. A festmények minősége alapján a képeket
itáliai „vándor” művészeknek tulajdonítják 6 , mivel a 2. században még nincs
megfelelő pannóniai szaktudás ilyen színvonalú alkotás elkészítéséhez. A
megállapítás alátámasztható azzal is, hogy a falon lévő szellőzőnyilás (ablak)
befalazása miatt újonnan kialakuló falrész eltérő stílusban, alacsonyabb színvonalon
lett díszítve.7

Ha a keltezést lehetővé tevő egyéb leletektől, történelmi események idejétől

eltekintünk a szoba festményei csak a terem mennyezetének díszítései alapján ítélhető
2. századi munkának 8, a falak pompeji III. stílusából az 1. századi készítésre is
gondolhatnánk, azonban a stílus tovább élésére sok példa ismert. A pompeji III. stílus
szakított a pompeji II. stílus architektonikus faldekorációval. A falak itt valóságosak,
nem akarnak megfestésükkel áttört illúziót kelteni, elrugaszkodnak a korábban
jellemző valóság ábrázolástól, megjelennek a Vitruviusnak nem tetsző „modern” és
fantasztikus ábrázolások, a mitológiai témák megjelenítése a falakon kialakított
táblakép illúzióját keltő formában. Erre a stílusra a falak ténylegességének,
9
térelválasztó szerepének kiemelése jellemző. A falakat Pompejiben és

                                                                                                               
5  BÍRÓ  2001;  27-­‐28.  
6  BÍRÓ  2001;  4.  
7  BÍRÓ  2001,  3-­‐4.  
8  BÍRÓ  1998;  119.  
9  CASTIGLIONE  1971,  108-­‐109.  

  2  
Herculaneumban is nagyobb, egységes színnel festett mezők tagolják nem engedve
kilátást a képzeletbeli tájra. 10

A terem kialakítása, a festmények elhelyezkedése

A négyzet alaprajzú teremként rekonstruált szobának a padlója felett egy kb. 40 cm

magas a pompeji I. stílus hagyományát követő márványt utánzó lábazat11 fut körbe.
A szoba falait váltakozó sárga és vörös színű mezőkre osztották, minden egyes mező
centrumában egy egy mitológiai jelenet lett ábrázolva. A sárga és vörös mezőket
fekete, különböző illúziónáris szobor, gyümölcs, növény, madár ábrázolásokkal
díszített választó mezők keretezik.

A sárga és vörös mezők felett tojássor díszítésű stukkó fut, majd egy fekete alapú,
szintén mitológiai jelenetekkel díszített, festett frízsor került kialakításra. A rövidebb
oldalfalak frízei Poseidonnak és feleségének Amphitritének tengeri menetét
ábrázolják, a hosszabbik oldalon lévő fríz töredékes, állat-, illetve
kentaurküzdelemmel.12 A frízt egy újabb, de már színes, vörös és égkék alapú,
váltakozóan Ámor, illetve női alakokkal díszített stukkósor zárja közvetlenül a
mennyezet alatt. A keskeny oldalfalakon a fríz felett egy-egy díszített lunetta van az
íves mennyezet miatt keletkező tér kitöltése érdekében, mindkettőben középen nyitott
ékszeresládikát ábrázoltak virágos, leveles környezetben, egyiken galambok, másikon
Ámorok veszik ki az ékszereket. Egy nagyobb ajtó lehetett az egyik hosszanti és egy
kisebb az egyik keskenyebbik falon.13 A szokatlan részben íves, részben vízszintes
mennyezeten, annak dongaboltozatos részén fehér alapra stilizált, diagonális
elrendezésű indahálózatot festettek, az így kialakított egyező oldalszélességű
indanégyzeteken belül stilizált babérkoszorúkban szirom és madár alakok, emberfejek
szabályos rendszerben váltakoznak. Eltérő a mennyezet két hosszanti keskeny,
vízszintes része mintázatának növényornamentikája, melyen sárga, fekete és kék
körökben ábrázolt madarakat jelenítettek meg. A mennyezet, a vörös és sárga színű
mezőket elválasztó sötét tónusú mezők és sötét frízek lugas hatást keltenek.

                                                                                                               
10CASTIGLIONE  1979,  178.  
11  BILKEI-­‐FITZ    1990;  271.  
12  BÍRÓ  2001;  24.  
13  BÍRÓ  1998;  118-­‐119.  

  3  
A mennyezetet nyolc medaillon tagolja (3-3 a dongaboltozat indítása felett szabályos
távolságra egymással szembe elhelyezkedve, 2 pedig közöttük a dongaboltozat
záradékvonalán). A felső medaillon egyikébe Ganümédész elrablásának mitológiai
jelenetét festették, a többiben különböző meghatározhatatlan férfi és női alak
található. A terem művészi kompozícióból következőleg valószínűleg az isteni szféra
tagjai, de a meghatározásukat segítő jellemző tárgyak, illetve egyéb tárgyiasult
attribútum hiányában nem beazonosíthatók.

Mitológiaia „táblaképek”

Jobban azonosíthatók viszont a vörös, illetve sárga mezők közepén lévő mitológiai
témájú festmények szereplői, amit részben a képek felismerését megkönnyítő
felirattöredékek (IUDICA_PAR_(Párisz ítélete); FRUGIFER (Ceres (Demeter), Liber
(Dionüszosz)- termést(gyümölcs)hozó); _OM_TEUS (Prométheusz); MARS, ILIA
(Rea Silvia)), részben az ábrázolások (Aphrodité varázserejű öve; Danaé ládája és a
halászháló; lenyilazott tengeri szörny és Herkules a nemeai oroszlán bőrével; széttárt
karú szárnyas Ikarosz alak az égen; női alakból kinővő babér és Apollón íja; „Trója”
várfala) segítik.

Az egyik hosszanti falon hat (az ajtótól a befalazott ablakig sorrendben: Aphrodité és
valószínűleg Adonisz; Párisz ítélete a három istennő szépségéről; Danaé és Perszeusz
ládájának kihalászása a tengerből; Heraklész megszabadítja Hészionét a víziszörnytől;
Prométheusz megformálja az embereket; Mars és Ilia szerelme), összesen pedig tíz
(az egyik rövidebb falon az ajtó mellett: Daidalosz és Ikarosz; a másik hosszanti
falon: Liber, Ceres, Libera; a befalazott ablak alatti rövidebbik falon: Apollón és
Daphné; Trója fala) mitológiai eseményt tudtak rekonstruálni, de a mezők alapján
minden bizonnyal néhány darabbal több lehetett.

A legjobban Párisz ítéletét lehetett rekonstruálni (1. kép). A képen jól látható a három
istennő és előttük, valamint a pásztorként – báránnyal és pásztorbottal – ábrázolt
Párisz előtt Hermész a szárnyas saruval és a jellegzetes karimás kalappal. A kép bal
felső sarkában látszik Pallasz Athéné lándzsája, majd a feltételezett Aphrodité mellett
Héra a királyi pálcával. Ilia és Mars ábrázolásnál lándzsás Marson és a feliraton kívül

  4  
jól felismerhetővé teszi a megfestett mitológiai eseményt a Romolus és Rémus
ábrázolás a szoptató farkassal (2. kép).

Az előbbiekkel szemben Ikaroszból csak egy kitárt kar és szárny részlet látszik, ami
csak a körülötte lévő kék háttértöredékek miatt nem azonosítható valamely más
szárnnyal ábrázolt istenséggel például Nikével, vagy akár egy halotti geniusszal (3.
kép). Hasonlóan kevés értékelhető töredék van a Trója falaként értelmezett
„táblaképen”, melynek középső részén, ahol a lényeges mitológiai jelent játszódik,
csak egy ruhafoszlány, egy hajkorona vehető ki, így csak találgatni lehetne arról, hogy
mit ábrázolhat (4. kép).

Apollón és Daphné kép meghatározásánál szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert

bár kevés a töredék, de Apollón íja és főleg a bal oldali erősen hiányos női alak vállán
megjelenő babérlevelek egyértelműen eligazítanak a szereplők kilétével kapcsolatban
(5. kép). A Liber, Ceres, Libera képen igazából csak az egyik alak látszik a háromból,
azonban a frugifer felirat és az, hogy hárman lehetnek a képen árulkodó (6. kép). A
frugifer Dionüszoszhoz (Liber), de Cereshez is kapcsolható, akit a Severus korból
származó érmén ezzel a melléknévvel illetnek.

A Prometheus ember teremtése témájú képnek nemcsak jól kiegészíthető

felirattöredéke van, hanem látható, hogy a központi szereplő sárból formázza meg
emberi alakokat (7. kép). Danaé és Perszeusz ládájának kihalászása a fennmaradt
töredékekből mind Dané, mind a láda, illetve a háló részletei alapján rekonstruálható
(8. kép), ezzel szemben Heraklész és Hészionét ábrázoló festmény már kevésbé
egyértelmű, pedig itt is közepesen sok töredék volt meg, a „lenyilazott” víziszörny
adhat némi támpontot (9. kép). Adonisz és Aphrodité jelenetben Aphrodité
azonosítható testhelyzete alapján és a kezében lévő öv miatt, azonban Adonis már
nem annyira biztos (10. kép).

Összeségében megállapítható, hogy a töredékesség ellenére szinte az egész szoba

rekonstruálható, néhány jellemző újabb árulkodó festményrészlet szerencsés
megtalálásával a megmaradt kevés kérdés is megoldható lesz a jövőben.

IRODALOMJEGYZÉK:

  5  
BILKEI-FITZ 1990 Bilkei Irén-Fitz Jenő: Kultúr és művészet (In: Pannónia Régészeti
Kézikönyve, szerk: Fitz Jenő, Mócsy András, Akadémia Kiadó, Budapest 1990)
BIRO 1998 Bíró Endre: Falfestmények Brigetio canabaejából (In: Acta Archeologia
Brigetionensia Ser.I. Vol. I., szerk: Borhy Láaszló, Budapest-Komárom, 2000) 118-
119.
BIRO 2001 Bíró Endre: II. századi falfestmény Brigetioból (Kiállításvezető a tatai
Kuny Domonkos Múzeum állandó kiállításához II., Tata, Vár, 2001)
CASTIGLIONE  1971  Castiglione   László:   Római   művészet,   Corvina   Kiadó,   Budapest,  
1971  
CASTIGLIONE   1979   Castiglione  László:  Pompeji,  Herculaneum,  Gondolat  és  Magyar  
Helikon  Kiadó,  Budapest,  1979  
 
Képek:  

 
 

  6  
   7