A reneszánsz művészete

Készítette: Schieber Andrea 14.G

1.Építészet

2.Szobrászat

3.Festészet, grafika
ÉPÍTÉSZET
Jellemzői: a gótika függőleges tagolása helyett a vízszintes irány hangsúlyozása (párkányok,
ablakkeretek), nyugodt egyensúly, egyszerű szépség, a vonalak és a tömegek harmóniájának kutatása, a
formák alá- és fölérendelése helyett mellérendelés, egységes térformálás, szimmetria. A világi építészet
jelentősége megközelítette az egyházi építészetét. A legfontosabb építészeti feladatok a paloták, városi
és vidéki kastélyok, polgári bérházak, villák, városházak, egyetemek, könyvtárak, színházak, kórházak
– az egyházi építészetben továbbra is a templomok és kolostorok.

Alaprajzok: központos, görögkereszt alakú vagy kilencosztású tértípus.

Boltozatok: keresztboltozat, csehboltozat, kolostorboltozat, cikkelyes kupola, kazettás síkfödém
Homlokzat: nyers kővel vagy négyszögű, faragott kővel díszítik
Mezzanin: félemelet. Alacsonyabb, alárendelt helyiségeket tartalmazó elemeket, kis ablakokkal.
Pilaszter: a falból kiugró pillér, lábazattal és fejezettel
Lizéna: függőleges falság
Vonóvas: a boltozat oldalnyomásának ellensúlyozására a félköríves boltíveknél
Épületdíszítő elemek: attika, gyámkő, akantuszlevelek, puttók, stukkó, gazdag koronázópárkányok,
delfinek, rozetták, Palladio-motívum
Sgraffito: a színes vakolatrétegekből rétegesen kikapart díszítés
Bástyák: város-, várfalakon óolasz, újolasz bástyák
1. ÉPÍTÉSZET

Filippo Brunelleschi: Ospedale degli innocenti, Firenze

A reneszánszban újítás: az ember értékké válik (humanizmus), ilyen intézmények jöhetnek
létre (árvaház, gyermeknevelő intézet). A gótika után eltűnnek a csúcsívek, helyette
árkádok. Oszlopsor  antik klasszikus stílus újraélesztése.
 A kupola átmérője nagyobb,
mint a római Pantheoné (42,70
m), több, mint 44 méteres.
Ráadásul 55 m magasságból
emelkedik, és ez eleve korlátozta
az építés körülményeit: ez túl
magas, nem volt ekkora fa
Európában, tehát zsaluzat
építése nem volt lehetséges.
Brunelleschi azonban megoldást
talált erre a problémára, és a
kupola megépült.
Az építkezés méreteiről sokat
elárul, hogy Brunelleschi mintegy
4 millió téglát használt föl a
kupola építéséhez, nem is szólva
a gerendákról és más beépített
anyagokról.

Filippo Brunelleschi: Santa Maria del Fiore-dóm kupolája, Firenze

Filippo Brunelleschi: San Lorenzo templom, Firenze
Leon Battista Alberti: Santa Maria Novella-templom homlokzata, Firenze

Alberti: „Tíz könyv az építészetről”, az egy iránypontos perspektíva kidolgozója

(Brunelleschivel együtt).
A Santa Maria Novella-templom: tökéletes síkidomra törekvés, kör rajzolható köré
(ugyanolyan széles, mint amilyen magas). Bazilikális elrendezés, középső rész magasabb,
mint az oldalhajók.
Guliano da Sangallo: Palazzo Farnese

Vízszintes formák dominálnak, ókorból merít.

A római Palazzo Farnese, a XVI. század eleső felének legfontosabb római
palotája. A firenzei palotatípus és a tengelyes térszervezés ötvözése.
Michelangelo Buonarotti: Szent
Péter-bazilika kupolája és
oldalhomlokzatok, Róma
A művész a szerződésben kikötötte, hogy minden
ellenszolgáltatás nélkül, kizárólag Isten iránti
szeretetéből szolgálja az egyházat. Michelangelo
elsősorban a tervek egyszerűsítésére törekedett
(nem őt bízták meg először!), elhagyta azokat az
elemeket, amelyek gyengíthették a falak teherbíró
képességét, ugyanis a kupolát teljesen áttervezte.
Michelangelo kupolája a firenzei dóméra hasonlít,
így amit elvett a terjedelemből, visszaadta
magasságban. Már nem érte meg a kupola
felépítését, de fennmaradt részletes terve, amely
alapján kisebb változtatásokkal felépítették. Ma ez
a kupola jellemzi leginkább a székesegyházat
hatalmas, 131 méteres magasságával. Olyan nagy
hatással volt a későbbi építészekre, hogy nagyon
sok helyen felhasználták szerkezeti megoldásait.
Franciaország, Chambord
kastély

Jellegzetes, a reneszánsz stílusjegyeket

a hagyományos középkori francia
építészettel vegyítő külseje az egyik
legszebb francia kastéllyá teszi. A
chambord-i a Loire menti
kastélyok közül a legnagyobb.
Az építész kiléte ismeretlen,
feltehetően Domenico da
Cortona Domenico tervezte és
lehetséges, hogy Leonardo da Vinci is
közreműködött az épület terveiben.
Sárospataki Rákóczi vár
A magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb
alkotása. A magyar 500 Ft-os hátoldalán a sárospataki vár
látható. A várkastély magva a közel négyzetes alaprajzú, ötszintes
Vörös-torony. Legalsó szintjének rézsűs homlokfalai keskeny
lőrésekkel áttörtek.
Királyi palota, Buda
Az európai udvarok közül szinte itt honosodott meg elsőként
az Itáliában született reneszánsz építészeti stílus, majd innen terjedt tovább
északnak, Prága és Krakkó felé.
Az ablak- és ajtókeretek itáliai mintára, reneszánsz modorban, márványból
készültek
2. SZOBRÁSZAT
Az emberi test és a természet megjelenítése a maga
„természetességében” történik. Előtérbe kerül az aktábrázolás, az
emberi világi érzésvilág. Művészi fantáziával kutattak tudósok, tudós
alapossággal dolgoznak művészek (aránytanok, anatómia). További
jellegzetességek:
- szépség és öntudat együtt jelenik meg
- egyéni jellemábrázolás a portrékon
- távlattani törvények
- a lovas szobrokon a ló és lovas egységes mozgása
2. SZOBRÁSZAT

Donatello: Dávid Verocchio: Dávid

A Mediciek számára kútfiguraként készült, bronz Bronz szobor. A kora reneszánsz
szobor. Dávid itt serdülő ifjú, mint a bibliában. öntudatos ifjúideálja.
Koszorún áll a mezítelen fiúalak, lábai előtt a
legyőzött Góliát. Jobb karjában egyenes kard,
baljában a kő, amelyet parittyájába szán. Fején
kalap, azon a dicsőség koszorúja.
Michelangelo: Dávid

Meztelen ifjú a hagyományos kard vagy a Góliát-

fő nélkül, pusztán a parittyával, de azt is a háta
mögött tartja. Nem a tizenötödik század
hagyományos Dávidját követi, inkább az ókori
Herkules típushoz közeledik. A végtagok és a fej
helyzete, az alak teljes meztelensége, a karok
ellenirányú, kontrasztáló mozgása mind
megtalálhatók az antik szarkofágok Herkules
figuráin.
Elődeivel szemben Michelangelo nem is próbálja
Dávid életének egy meghatározott eseményét
bemutatni, inkább azonosítja Dávid típusát
Herkulesével.
Michelangelo: Pietá, Róma
A Pietà több kisebb mű után az első alkotás, amely a 24 esztendős Michelangelo
számára meghozta a hírnevet. A szoborcsoport, amint olasz címe a „Pietà” (a
„Fájdalmas anya”) mutatja, azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária a keresztről
levett Jézust gyászolja. A szobor a római Szent Péter-bazilika egyik oldalkápolnájában
látható.
Michelangelo: Mózes, Róma

Mint Dávid szobrán, itt is a kitörés előtti

pillanatban ábrázolja a bibliai alakot, a
feszültség felső fokában, amikor megtudja, hogy
a népe bálványt imád. A szobor felsőteste az
alsótesthez képest sokkal erőteljesebb, aminek
az az oka, hogy eredetileg magasabban
helyezték volna el, így az alsótest nem látszott
volna.
A szarvak jelenléte pedig a Biblia téves
fordításából következik: a fejet körülvevő
fénysugarakat szarvaknak fordították. A szarvak
jelenléte egyébként csak fokozza az agresszív
benyomást.
3. FESZTÉSZET ÉS GRAFIKA

Az általános emberi szépség megjelenítésével párosul a részletekig menő megfigyelés. Élő

modell után is rajzoltak, festettek. Megfigyelhető a táj és az ember összhangja. A belső élmények
az arcon és a testtartáson tükröződnek. Jellemzői:
- a rajz élessége
- a perspektíva (=távlati ábrázolás)
- a kiterjedés, térhatás, a tömeg reális, természethű ábrázolása
- tértagolás: az előtér, középtér, háttér, világos elkülönítése
- sfumato: a fény- és árnyékhatár gyengéd, füstszerű átmenete
- clair obscur: a sötét-világos átmenete érzékletes ábrázolása
- grafika: réz- és fametszetek
- rajz: ceruza-, tus-, ezüstvessző-, szénrajzok

A németalföldi és német festészet az ember halandó voltának mély átérzéséből fakadó realista
szemlélet a jellemző. Az embereket leginkább felöltözve ábrázolják, s pontosan leírják
környezetüket, akár tájban, akár szobabelsőben vagy templomban jelenítik meg őket. Az aprólékos
részletezés a XVII. századig jellemző marad.
3. FESTÉSZET ÉS GRAFIKA

Fra Angelico: Angyali

üdvözlet
Gábriel arkangyal éppen
megérkezik Máriához, hogy tudassa
vele az örömhírt: gyermeket vár. Ez a
csend és nyugalom több dolognak
is köszönhető a képen: a színek – bár
a színskála minden színét
tartalmazza – visszafogottak, az
szereplők mozdulatai finomak,
lágyak.
Carlo Crivelli: Angyali
üdvözlet

Egy pazar, részletekben és

szimbólumokban rendkívül
gazdag, aprólékos
igényességgel megfestett
ornamentikát elénk táró
kép, tökéletesen bemutatja
a művész perspektivikus
szakértelmét.
Leonadro da Vinci: Mona Lisa

A kép 77 x 53 cm nagyságú, nyárfatáblára olajjal

festett portré. Egy rejtélyes, megfontolt
választékossággal teli, bölcsességet sugárzó női
mosoly egy érdekes tájban. Sokak szerint talán az
egész festészet történetének legismertebb
alkotása.
eonardo soha nem nevezte el a képet
(a reneszánsz idejében még nem volt szokás a
képeknek címet adni). A Mona Lisa címet Giorgio
Vasari, az életrajzírója adta 31 évvel a művész
halála után.
Leonardo hídja
Leonardo da Vinci sok zseniális tervrajza közül az egyik egy
olyan hidat ábrázol, amelyet a saját szerkezete tart össze, a
megépítéséhez tehát sem szögekre, sem kötélre nincs
szükség, csak egyenes fadarabokra. Egy ilyen hidat a
középkori katonák gyorsan felállíthattak, ha például egy
kisebb patakon kellett átkelni.
Leonardo da Vinci: Sziklás Madonna
A háttérben kibontakozó fantasztikus, teljesen kietlen
sziklás táj megalkotásában minden bizonnyal nagy
szerepet játszott, hogy Leonardo Milánóban járva
szembesült az Alpok meredek, magas hegycsúcsaival.
Ebbe a kietlen tájba helyezte négy alakból álló
kompozícióját, amely az egyik első példája annak a
gúla kompozíciónak, amely a 16. század elején már
nemcsak Leonardo, de Michelangelo és Raffaello
komponálási módszerének is alapelemévé vált.
A gúlakompozíció alkalmazásának lényege, hogy a
középpont felé emelkedő, a síkban háromszöget alkotó
forma térben is szabályossá válik, és a középső alak, ez
esetben Mária köré szerveződő csoport
kiegyensúlyozott összképet ad.
Leonardo színkezelése már ezen a képen is követi a
később általa leírtakat: bármely szín, akár a
természetben megjelenő zöld különböző árnyalatai,
akár a drapériák élénk vörös, vagy kékeszöld felületei, a
fényviszonyok, az árnyékok és a nézőtől való távolság
függvényében változnak meg.
Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora
Leonardót a történetben rejlő drámai pillanat megragadása érdekelte: az a pillanat, amikor kiderül,
hogy Jézust elárulta egyik apostola. A kompozíció minden eleme a szereplők lelkiállapotának
bemutatására, a figurák pszichológiai jellemzésére irányítja a figyelmet. A környezet ezért teljesen
semleges, perspektivikus rövidülésben ábrázolt, síkfödémmel fedett, belső tér, amelynek hátterében
három egyenes lezárású ablakon keresztül nyerünk rálátást a fénnyel teli tájra. Ebből a szinte
egynemű, sötét háttérből emelkednek ki az alakok, a fehér asztal mentén egy sorban elhelyezkedő
tizenkét apostol, és középen, e csoportból kiemelkedve, Jézus alakja. Leonardo pontosan
kiegyensúlyozott kompozíciót alkotott, amelyben a tizenkét alak hármas csoportokra oszlik. Az
apostolok és Jézus ruhájának színei, illetve e színfoltok elosztása a képen, a négyszer hármas ritmust
követi: minden csoporton belül ritmikusan ismétlődik a kék, zöld, sárga és vörös színek sorozata. A
falkép tehát minden szempontból követi Leonardo komponálási elveit.
Michelangelo Buonarotti:
Sixtus-kápolna
mennyezetfreskói
A Vatikánban található Sixtus-
kápolna mennyezetfreskója Michelan
gelo remekműve, a világ egyik
legismertebb alkotása és az 540 m²-es
területével legnagyobb
egybefüggő freskója. Egyedülálló
tablója az Ószövetség szereplőinek és
eseményeinek.
Piero della Francesca: Krisztus ostorozása
Hans Holbein: A követek

1533-ban Londonban festette ifj. Hans

Holbein a Követek című képet, a
leghíresebb anamorfózist használó
festményt. A kép két életnagyságú
férfit ábrázol, illetve egy elnyújtott,
amorf formát, amely látszólag
értelmetlenül uralja a kép alsó
negyedét. A különös részlet akkor válik
érthetővé, ha nem a szokásos módon
nézzük a képet, hanem ferde szög alól:
ekkor egy emberi koponya képét látjuk
meg.
Hans Holbein: Rotterdami Erasmus
Raffaello Santi: Athéni iskola
Raffaello a képen sok száz esztendő
legkiválóbb elméit vonultatta fel, köztük
számos ismert kortársát, s a szereplők közül
legalább két tucatot ma is azonosítani
tudunk. A Raffaello által római stílusúnak
ábrázolt antik épület belsejében Platónt
láthatjuk középen, ősz hajjal és szakállal,
vörös köpenyben. Jobb kezével felfelé
mutat, amivel nevezetes ideatanára utal:
e szerint a világ dolgai, amelyeket mi
valóságnak hiszünk, csupán egy
magasabb rendű eszmény utánzatai.
Platón alakjában az idős Leonardo da
Vincit ismerhetjük fel, míg a mellette álló
Arisztotelész a reneszánsz másik kiválósága,
Michelangelo vonásait viseli.
Matthias Grünewald: Isenheimi oltár
Az 1512 és 1516 között készült oltár többszörösen kihajtható szárnyakból áll,
összesen háromféle látványt kínál. Csukott állapotában
a Keresztrefeszítés jelenetét, nyitott állapotában az Angyali
üdvözlet, Angyalkoncert, Krisztus születése, és a Feltámadás jeleneteket
ábrázolja.
Dürer: Önarckép tájjal
A legnagyszerűbb német művészek egyik
kiemelkedő és igen sokoldalú alakja, aki
maradandó és nagy hatású életművet
hagyott maga után festmények, grafikák,
művészetelméleti írások formájában.
Dürer: Apokalipszis fametszet
sorozat
Első nagyszabású grafikai alkotása az 1498-ban
készült Apokalipszis fametszet-sorozat. Ez egy 15
nagyméretű lapból álló sorozat, amely János
apostolnak a Mennyei Jelenésekről szóló szövegét
illusztrálta. A lapok drámai feszültséggel és
expresszív erővel jelenítik meg a bűnei miatt az
emberiségre zúduló csapások vízióit. Ezek a
nagyszabású, felfokozott érzelmi hatást mutató
látomások, a reformáció és a német parasztháború
előestéjén, a századforduló világvége-váró
hangulatában, a kor minden borzalmát,
szorongását és nyugtalanságát kifejezésre juttatják.
Bosch: Gyönyörök kertje
A Gyönyörök kertje Hieronymus Bosch egyik legismertebb
műve, triptichon, melyet Földi Paradicsomnak is hívnak. A triptichon
hármas oltárkép, egy-egy behajtható szárnnyal. A két oldalszárny
becsukva, a fő képet védi.
Bruegel: Parasztlakodalom
A kép bő anekdotázó kedvvel adja elő
a pillanat történéseit, de a sok szellemes
megfigyelésnél is fontosabb az a
benyomásunk, amellyel
Bruegel kompozícióteremtő képessége
hat ránk.
A számos ember és jelenet
felvonultatása közepette Bruegel képe
sem nem zavaros, sem nem túlzsúfolt.
Bruegel a háttérbe nyúló asztallal és a
figurák mozdulatainak gondos
megkomponálásával a csűr ajtajában
tolongó tömegről az előtér két étellel
megrakott tányérokat felszolgáló
emberéig vezeti tekintetünket, s onnan
újból visszairányítja a tálak
szétosztásában segítő vendég
mozdulatával a vigyorgó menyasszony
kicsiny, ám mégis központi figurájára.
Hieronymus-Corvina címlapja
MANIERIZMUS

A manierizmus eredetileg pejoratív elnevezés, erőltetettséget,

modorosságot jelentett. A manierizmus összetett jelenség
megtalálható és kimutatható a szellemi élet minden területén, de
főleg a képzőművészetben és az irodalomban.

Építészet jellemzői:
- az épületet elszigeteli a közvetlen környezettől, magasabb
síkra emeli, szűkre zárja a kilátást
- szűk falmezőt telezsúfolja díszítményekkel
- az udvar hosszú utcának tűnik
- a homlokzat egyenlőtlen közökben elhelyezett pillérekkel
tagolódik
Michelangelo Buonarotti: Bibliotecha Laurenziana előcsarnoka
Giorgio Vasari: Uffizi-udvar
Giacomo Barozzi Vignola: Farnese-palota
Festészet jellemzői:

- a korai manierizmus az érett reneszánsz mesterek

műveiben is jelentkezik (Raffaello, Michelangelo)
- új, bonyolult, bizarr, torz formák megjelenése a
művészetben
- az ábrázolás a mélység irányában bontakozik ki
- a szereplők tere tölcsérszerűen fúródik a térbe
- mellérendelő szerkesztés
- túlhajtott eredetiség, szubjektivitás
- irrealitás, fantasztikum
- groteszk, abszurd világ
Tintoretto: Szent Márk tetemének elvitele
Giuseppe Arcimboldo: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél