RENESZÁNSZ FESTÉSZET ITÁLIÁBAN

A QUATTROCENTO FESTÉSZETE
quattrocento eleji nagy triász: Brunelleschi – építész; Donatello – szobrász; Masaccio - festő - firenzei
1400 –as évek: két stílus, a reneszánsz és az internacionális gótika együttélése, és kölcsönös hatása jellemzi
Firenze: vezető szerepe a művészi újítások terén folytatódik – gazdasági és művészeti virágzás jellemző a korra

A quattrocento jellemzői: a való világ mintájára alkotott művészi világ ábrázolásához a megfelelő eszközök megteremtése
a a perspektíva egyre tökéletesebb megoldása
a tömeg és tér, fény-árnyék egyre tökéletesebb ábrázolása színek, formák segítségével
differenciálódó egyéni stílusok – egyéni megoldások
eszmék és érzelmek kifejezése a látható világ elemeinek segítségével,
de:. sokszor háttérbe szorulnak a művészi szerkesztés – kompozíció - szempontjai,
a részletek ábrázolása, a történet gyakran helyettesíti az érzelmek, eszmék kisugárzását.

Masaccio (1401 - Róma, 1428 ?) gúnynevének jelentése: ronda nagy Tamás; életéről keveset tudunk.

Stílusa: elsőként alkalmazta a Brunelleschi által kidolgozott, lineáris perspektíva

módszerét a festészetben
visszafogott színvilág - a testek tömegszerű érzékeltetése
Az arcok és a kezek plasztikus formáit a fény-árnyék kezelés természethű
alkalmazása teszi súlyossá,
nem álltak rendelkezésre antik mintaképek, csak Donatello szobrai.

 Masaccio: Szentháromság, firenzei Santa Maria Novella templom, 1425. k.

A lineáris perspektíva első, programszerű alkalmazása
Fiát felmutató Atyaisten, Krisztus + a gyász tanúi:
Mária és Szent János + térdelő két donátor (megrendelő)
E jelenet alatt, grisaille technikával megfestve, egy csontváz -az emberiséget szimbolizálja
különböző térrétegekben jelennek meg a figurák:
a hierarchikus alárendeltséget a perspektíva támasztja alá.

 Masaccio: a firenzei Santa Maria del Carmine templom Brancacci-kápolnájának freskóciklusa

Szent Péter életének jelenetei
Masaccio legfontosabb alkotása: a Giotto-i törekvések folytatása: súlyos testek - szilárd statika
szigorúan aláomló, tömör drapériaredők – tömbhatás
Az arcok és mozdulatok energiája - finom árnyalatok (antik filozófusok, donatellói próféták, anya, ifjak, )
Adógaras: „Add meg Istennek, ami istené, az embernek ami az emberé”
mindenkor magára az emberre koncentrált.

elveteti a megelőző kor komor homályát és misztikumát:

Jézus maga is emberi lény
méltóságteljes személyiségek + köznapi típusok
- mélységes emberközelség
anatómiájuk még nem természettudományos ismereteken:
inkább az intuíción alapul,
hátterében fénnyel átitatott táj - hiteles levegő-, fény- és térillúzió
- valóságos atmoszféra

Gentile da Fabriano - Előkelő családból származik – kevés információ

az internacionális gótika hatása - Észak- és Közép-Itália szerte elterjesztette az internacionális gótikát.
abban az időpontban érkezik Firenzébe, amikor Észak-Itália és Franciaország udvarainak szokásait kezdték utánozni
 Gentile da Fabriano: Királyok imádása 1423 oltárkép

a szent tartalom háttérbe szorul a divatos külsőségek

mögött.
gótikus keret - előteret betöltő udvari nép valóságos
állatsereglettel
udvari díszfelvonulásként jelenítette meg: pompás
brokátruhába öltözött három király
végtelennek tűnő menet gótikus ívekben kanyarog

internacionális gótika hatása

A quattrocento második felének vezető mesterei Firenzében: az internacionális gótika

hatása jobban érvényesül
Északi festők és az itáliai művészet együttes hatása
Dekoratív színesség, vonalas hatás + Lágy érzelmeség
Festői: Paolo Uccello, Fra Angelico, Fra Filippo Lippi,

szerzetesfestők: Fra Angelico, Fra Filippo Lippi

Fra Angelico (1400-1455), - dominikánus szerzetes - mélyen vallásos művészet - áhítatos, finom Madonna-képek festője
1438-tól a firenzei San Marcó kolostorban élt és alkotott: tíz éven át az emeleti cellákban freskókat fest
Stílusa: két stílushagyomány ötvözésének jellegzetes példája
internacionális gótika - Angelico festészetében meghatározó : természeti részletek aprólékos ábrázolása
az alakok kecses, érzelemdús beállítása
alapvető újításai: a kompozíció, színkezelés, perspektíva, arcábrázolás, tájkép terén.

.
 Fra Angelico: Angyali üdvözlet

Masaccio hatása: az alakok plasztikus kiképzése, tartózkodó emelkedettség

a temperafesték finoman részletező használata és ragyogó színek.

Felszabadította a firenzei táblaképfestészet zárt jellegét:

a való világot is bevonta munkájába -igazi virágok az előtérben, panoráma
- a forma összefogása nagy távlat segítségével
méltóságteljes érzelmesség és a sokszínű elbeszélés – nyugalom, tisztaság, béke
pontosan alkalmazza a lineáris perspektívát

 Fra Filippo Lippi (1406 k.–1469): Madonna a gyermekkel és angyalokkal, 1465.

Hétköznapi életből választott, valós karakterek, bájos madonnák

Betekintés a firenzei otthonok hétköznapjaiba

– a vallásos téma átfordítása a profán világba

A geometriai szemlélet képviselői:

Paolo Uccello - (Firenze, 1397 - Firenze, 1475) "Uccello" (madár) gúnynév – madarakat, állatokat ábrázoló képei miatt
Stílusa: kísérletező, felfedező személyiség: a perspektíva szerelmese - a térábrázolás szélsőséges lehetőségeit kutatta
. Sokszögű geometriai formák térbeli torzulásának jelenségével foglalkozott – geometrizáló szemlélet

 Uccello: A San Romano-i csata 1456. - három nagyméretű táblakép

Cosimo de Medici megrendelésére a firenzei hadsereg 1432-ben Siena fölött aratott győzelméről
 A lovak a lehető legkülönfélébb beállításban, erős rövidülésben
a földön fekvő, páncélos vitéz, a földön heverő, törött lándzsák
kijelölik az enyészvonalat
a természet részletformáinak aprólékos megfigyelése
élénk színek, faliszőnyegszerű kompozíció: soha nem szakadt el
teljesen az internacionális gótika hatásától Dekoratív részletek +
gondos mértani felépítés – furcsa szürrealizmus

 Uccello: Szent Görgy megszabadítja a hercegnőt 1456.

kevésbé nyilvánvaló perspektivikus fogások

profilban ábrázolt hercegnő - alakja megnyúlt, gótikus jellegű.

Ízlésváltozás: a festményt vászonra festette: a kép hordozható vagyontárgy

lesz.

Különös valószínűtlenség – nem törekszik tiszta realizmusra

A 15. század utolsó harmada: Firenze festészete

Sandro Botticelli (Firenze, 1444 - Firenze, 1510) a Mediciek udvarának költőivé finomult légkörét jeleníti meg
Medici-család számára készített mitológiai tárgyú festményeket, portrékat
Fiatalon nagy hatást gyakorolt rá a neoplatonisták köre: A Medicieknél alakult Firenzében a 15. sz. második felében
Megkísérelték összeegyeztetni Platón bölcseletét a kereszténységgel;
a kereszténység és hellenizmus keverékét keresik,:
az ókori pogányság becsületének helyreállítása: szépség iránti fogékonyság
ebből az időből származnak allegorikus festményei - 1470-es évek - pontos jelentésük bizonytalan.
egyéni látásmód: sajátos tartózkodó báj, borongós szépség - a perspektíva és anatómia kérdései nem érdeklik
az 1890–es években Savonarola hatására megtagadja addigi művészetét – megváltozik a stílusa is
Késői képei: extatikus öröm vagy bánat képei – idős korára visszavonultan él

 Sandro Botticelli: Vénusz születése (1478)

Szomorú Vénusz -
Könnyed formák – dallamos vonalívek, lágy zeneiség
Az internacionális gótika eleganciája az antik szépségkultusszal
övöződik

 Sandro Botticelli: Tavasz (1485)

Lorenzo di Pierfrancesco vásárolta háza díszítéséhez,
a témát egy humanista költő sugalmazta
Zephyr a szellő érintésére Flóra Tavasszá alakul át
szereplői: Mercurius, három grácia, a Tavasz, Flóra és egy
Zephürosz vagy az Északi szél által üldözött – nimfa.

Vénusz, mint szerelemistennő és minden teremtő erő istenője –

pogány mitológia - filozófiai és irodalmi utalásokban
jelenik meg – Firenze gazdagságát jelképezi

Botticelli nőtípusai rendkívül hasonlóak (Szűz Mária, Minerva,

Venus)
Giotto és Masaccio törekvéseinek folytatása Firenzén kívül:
A 15. sz. ra több hatalmi és kulturális központ jön létre : Firenze, Velence, Róma és a pápai állam
észak-itáliai kis fejedelemségek: Mantova, Urbino
művészeti központok kialakítására törekszenek kiváló mesterek megnyerésével

Észak-Itália festészeti központjai: Umbria – az egyik központ

Piero della Francesca (1410/20 k – 1492) Mukássága nem Firenzéhez, hanem Arezzóhoz és Urbinohoz kötődik
Művészetében sokféle hatás érvényesül - stílusának forrása a firenzei kora-quattrocento művészete

Stílusa: internacionális gótika eleganciája + Masaccio monumentalitása és tudatos fény- kezelése +

a németalföldi festészet tájábrázolási és technikai újításai (olajfesték alkalmazása).

letisztult tér és különös térhatás – kint és bent

Jellegzetes arcok - szoborszerű komolyság, monumentális, méltóságteli
alakok
Időből kiemelt jelenetek - mozdulatlanság –
összefoglaló, tömbszerű formák
tiszta, világító színek, sugárzó, hűvös fény – misztikum –
titokzatosság, némaság, megfagyott idő
 Piero della Francesca: Krisztus megkorbácsolása (1465-70)

Utolsó éveiben megvakul - Magányos mester – nincs követője

 Piero della Francesca: Arezzói Szent Ferenc templom freskói: Szent Kereszt legendája 1450 k.

az ember megváltásának bibliai története

és a kereszt tiszteletének biblia utáni legendája.
középkori legenda: a bűnbeesés fájának magja a halott
Ádám nyelve alatt volt – ebből a fából készült a keresztfa)
a Szent Fa motívuma Salamontól Konstantinon át
győzelemre vezet
Adámtól és az ószövetségtől az újszövetségig ívelő
jelenetek (Salamon és Sába találkozása, Konstantin csatája
Maxentiusszal, Heléna felfedezi a keresztet)
nagyszabású, monumentális csoportkompozíciók -
bensőséges, misztikus hangulatú jelenetek

 Piero della Francesca: Frederigo da Montefeltro és Battista Sforza portréja (1465-70)

az 1470-es évek elejétől az urbinói herceg udvari festője.

Megrendelő: az urbinói hercegi pár –
Montefeltro sikeres hadvezér és okos államférfi

Ragyogva szétáradó fény, tisztaság

Új szemléletű profilos portré: a korai reneszánszra jellemző
Önérzetes, öntudatos polgárok, uralkodók – büszke tartás
A háttere az unbriai táj – németalföldi képek, Jan van Eyck hatására

Észak-Itália festészeti központjai: Padova – a másik központ

az ókori Itália egyik legjelentősebb települése – antik emlékek

Andrea Mantegna Isola di Cartura, 1431 - Mantova, 1506

régészhajlamú művész: nevelőapja járt Görögországban, és jelentős régiséggyűjteménnyel rendelkezett
döntő hatással volt rá a firenzei művészet és az antikvitás tiszteletétől áthatott padovai környezet
Stílusa: archeológiai pontossággal örökítette meg a római faragványokat
első, aki az ókori töredékeket töredékességükben mutatta be - mikroszkópikus pontossággal ragadja meg a részleteket
freskóin antik diadalívekkel, portrédíszes szarkofágokkal is találkozunk
alakábrázolás szobrászias plaszticitása - megdöbbentő illuzionizmus

 Andrea Mantegna : A halott Krisztus (1500)

kísérletező kedv- a perspektíva szélsőséges alkalmazása

zordon szigorúság - előtérben a szögekkel átütött láb

- így sokkal nagyobbak a fejnél

 Andrea Mantegna: A mantovai Gonzaga udvar

a hercegi udvart és környezetét festette meg,

amelyen a Gonzaga-család összes tagja látható

a reneszánsz korszak legzavarbaejtőbb térélményt kínáló

műve: a terem kör alakú nyíláson át nyílik az ég felé
előremutató térélmény a későbbi korok megoldásai felé
– szemet becsapó illuzionizmus

A quattrocento festészetének vívmányai:

az építészet, szobrászat, festészet gazdagítása új műfajokkal: portré, táj ábrázolása.különféle képtípusok

a valóság meghódításáért folytatott küzdelem: a való világ mintájára alkotott művészi világ .

A természet utánzása: a látható világ elemeinek a felhasználása

a perspektíva és a fény-árnyék problémáinak felvetése
színek és tömegek harmonikusan megszerkesztett együttese a síkban,
eszmék és érzelmek kifejezése a látható világ elemeinek segítségével,

de:. sokszor háttérbe szorulnak a művészi szerkesztés szempontjai,

az aggályos részletek, a történet gyakran helyettesíti az érzelmek, eszmék kisugárzását.

-----------------------------------------------------------

Az érett reneszánsz Itáliában: a cinquecento festészete - a 15-16. sz.

fordulóján
századforduló újdonsága: a művészi szerkesztés és a lélekábrázolás elmélyítése.
A cinquecento emberszemlélete: hétköznapi fölé emelkedett lelkiállapotot sugárzó alakok
mozgalmasságukban is méltóságteljesek,
ifjúságukban tökéletesek
Három nagy művész határozza meg: Leonardo, Michelangelo, Raffaello: a klasszikus tökéletesség megteremtése
elméletben is jártas mesterek + biztos tudás + eredetiség.

A századfordulón Firenze stabilitása megrendül – új korszak a hanyatlás felé

Savonarola dominikánus szerzetes firenzei kolostorából prédikál a Mediciek ellen
(a reneszánsz pogány életöröme és az életformának legfőbb megszemélyesítői ellen)
életszigort, aszkézist prédikál – prédikációi hatására Firenze lakói megtérnek -műkincsek elpusztítása
sok művész kerül a hatása alá: Botticelli, Michelangelo
 A firenzei nép szónoklatainak hatására elűzi Lorenzo utódát: Firenze hanyatlása
Új központ: Róma. - művészetpártoló pápák - odavonzzák a mestereket.

Leonardo da Vinci (Vinci, 1452-Amboise, 1519):

művészet és tudomány határán - az itáliai reneszánsz egyik legsokoldalúbb alkotója
tudós alkat - a természet megfigyelése, a természeti jelenségek okainak kiderítése a fő törekvése

vallja, hogy a festészet nem választható el a tudománytól

- a művészetnek a természetet kell követnie
első, aki a rajzot arra használta,
hogy gondolatait és megfigyeléseit vázlatszerűen rögzítse
tanulmányozta az emberi test anatómiáját és arányait, az arckifejezések változásait
kidolgozta a levegőperspektíva és a vetett árnyékok problémáját
igyekezett megérteni a természetben zajló változásokat (víz és levegő mozgásformáit)
a természettudomány szinte összes ágával foglalkozott, a geometriától az optikán át az
anatómiáig,
a festészet mellett szobrászattal és építészettel is. foglalkozott
Milánóban a Sforzák hadmérnökként foglalkoztatták
Számos technikai találmány elméleti vagy gyakorlati megoldásával kísérletezett
(repülőgép, a tengeralattjáró, ágyú, a hidraulikus sajtó, a mechanikus szövőszék, a
csavarvágó gép stb.)
Festészete: festészeti életműve kevés darabból áll - befejezett festmények a tízet sem éri el.

1. Firenzei időszak:1481- ig: Firenzében az 1470-es években Verrocchio tanítványa

Kialakulnak önálló stílusának jegyei :

a sfumato alkalmazása, (párafátyol) = a kép fontos pontjainak árnyékolása,

ahol a kontúrok feloldódnak a fényben és színben, a színtónusok egymásba
mosódnak
-
Madonna és a gyermek Jézus címmel mozgalmas, de kiegyensúlyozott
kompozíciók –
a harmonikus háromszög kompozíció kidolgozása +
emelkedett szellemiség (a testi és lelki tökéletessség)

2. Milánói korszak: 1499-ig Lodovico Sforzának felajánlja szzolgálatait: hadmérnök, építész, festő és zenész
természettudományos érdeklődés kibotakozása: makro és mikrokomoszt vizsgáló tudós
jellegzetes portrék: teljesen egynemű, sötét háttér előtt kibontakozó, éles fénnyel megvilágított alakok,

 Leonardo da Vinci: Sziklás Madonna

az első érett reneszánsz alkotás, melyben Leonardo meghaladta a quattrocento festészetét:

tökéletes harmónia a fizikai létezés, a test és szellem, a természet és ember között.
A háttérben fantasztikus, teljesen kietlen sziklás táj
Leonardo Milánóban szembesült az Alpok hegycsúcsaival.
Gúlakompozíció - térben is szabályos háromszöget alkotó forma
Leonardo kidolgozott komponálási módszerének alapeleme.
a szereplők mindegyike jellegzetes gesztussal irányítja a figyelmet - a szemlélő végigjárja a
képet
komponálási módszere feszültséggel teli ellentét:
az előtér alakjai és a háttér kihalt motívumai között
festészeti eszközök: a domború hatást (plasztikát) vetett árnyékok teremtik meg,
a színek, a fényviszonyok, árnyékok a nézőtől való távolság függvényében változnak

 Leonardo: az Utolsó vacsora freskó a Santa Maria delle Grazie templom kolostor ebédlőjébe festette a
a freskófestés megújításával kísérletezett:, bitument tartalmazó kötőanyag segítségével olajjal fest a vakolatra.
Kísérlete nem sikerült, - a mű bomlásnak indult, - csak festékfoltok maradtak
a történetben rejlő drámai pillanat megragadása: amikor kiderül, hogy Jézust elárulta egyik apostola
 semleges környezet:
perspektivikus rövidülésben ábrázolt, síkfödémes belső tér
a kompozíciót önmagában zárt hármas csoportokra osztja:
dinamikus egységek
négyszer hármas ritmus - minden csoporton belü
ritmikusan ismétlődik a kék, zöld, sárga és vörös színek sorozata
a szereplők lelkiállapotának bemutatása - drámai gesztusokkal és
arckifejezésekkel
tökéletesen kiegyensúlyozott kompozíció

3. második firenzei korszak: 1500-1506

 Leonardo: Szent Anna harmadmagával

Gúla kompozícióban egymáshoz kapcsolt szereplők

titokzatos táji háttér- sziklás, folyóvölgy
a térábrázolásban új módszert alkalmaz – a levegőperspektíva megteremtése:
a háttérben lévő táj kékesszürke párába burkolózik

 Leonardo: Mona Lisa Gioconda (1503-06)

Egy firenzei kereskedő felesége -Titokzatos nőalak – sokféle értelmezés évszázadokon keresztül
Hagyományos tematika és új művészi eszközök a képi megoldásban :
a korábbi firenzei portrék deréktól fölfelé ábrázolták a modellt
összegezte festői eszközeit, -az arc, a fény és árnyék kezelése, a táj ábrázolása terén
a háttér: holdbéli táj - németalföldi festők hatására
arc és kezek sfumátós megfestése és a misztikus háttér:
elementáris hatást gyakorolt a cinquecento művészeire
eredménye feszültséggel teli mű -a közeli modell és a távoli táj között nincs kapcsolat

 Leonardo: Anghiari csata – nem fejezi be - másolatokból ismert

nem fejezi be - másolatokból ismert (Rubens festette)
dinamikus csoportkompozíció
- a firenzei Signoria megrendelése a Palazzo Vecchio nagytermének egyik falára
Anghiari városa mellett, 1440-ben a franciák ellen lezajlott győztes csatáról
lovas küzdelem főjelenete egy négy alak - a zászlóért folyó lovas csata
nem egy főnézetre komponált, hanem dinamikus szemléletre épül:
akkor bontakozik ki a mű, ha körbejárjuk

4. Róma: 1513-ig főként tudományos stúdiumok foglalkoztatják

5.Élete végén: Franciaország- I. Ferenc szolgálatában

Leonardo művészetének jelentősége: összegezi a művészet XV. sz.i quattrocento fejlődésének eredményeit
a művészeti eszközök tökéletesítése: perspektíva, anatómia, a fény-árnyék ábrázolásának végső megoldása
általános érvényű formatörvények megfogalmazására törekszik: mértani-építészeti képszerkesztés
(gúla, ill. ellipszis alakú kompozíció)
tárgyak harmonikus összekomponálásán túl a környezettel való összehangolása
Új emberszemlélet: a köznapi fölé emelkedett lelkiállapot

nincs igazi tanítványa – a reneszánsz harmóniaelv legtökéletesebb összegzője

Michelangelo Buonarroti Caprese, 1475 - Róma, 1564 az egyik legsokoldalúbb és legtovább alkotó művész
-egyszerre költő, építész, szobrász és festő
Magányos, heves és összeférhetetlen természet - csalódások során kialakult gyanakvás - tanítványai nem voltak.
új irányt ad a művészet fejlődésének - a barokk művészet kezdetei felé.
Stílusa: művészetének központi problémája az emberi test - az emberi testben kifejeződő ideális szépség
szépségeszményének egyik legfontosabb eleme az erő - emberi test heroikus nagyságának és szépségének bemutatására
az emberi cselekedetekben rejtőző erő - izmos testfelépítés, mozgalmas beállítások

1. Korai művek: Firenzében Ghirlandaio műhelyében tanul.

Lorenzo Medicinek feltűnik a tehetsége: bebocsátás a neoplatonisták humanista körébe- 3 év
- misztikus szépség-imádat - elszakadtak a vallásosság középkori formájától: az élet legfőbb értéke a szépség
Savonarola prédikációi – befolyásolhatták Michelangelot –
nagy változás következik be művészetében: elfordulás a szépségkultusztól
komor világszemlélet: távol áll a megelőző kor derűs életérzésétől, harmóniájától,
az élet súlyos kérdéseivel megküzdő, sokszor elbukó, hőssé magasztosított ember foglalkoztatja
életének két szembenálló pólusa: - antik szépségeszmény, hősi humanizmus
- keresztény erkölcsi felfogás nyugtalansága, önvádra késztető tépelődése
A Medicik elűzése után elhagyja a várost

 Michelangelo: Dávid Firenze, 1501 - megbízás a városi tanácstól

a küzdelem előtti pillanatban nyugodt kontraposztban álló,

antik hérosz - Firenze szimbóluma
Góliát méretűvé nőtt - nyugodt testtartás, de izmaiban
feszültség
a nyugalmas beállítását ellensúlyozza arckifejezése:
a küzdelem előtti összpontosítás
feszültség - a visszafogott energia állapota
- ellentétes a klasszikus felfogással

 Michelangelo: Doni tondo - legkorábbi, festménye

középpontban megjelenő hármas csoport

egy szobrászi koncepció festészeti megvalósulása
bonyolult kompozíció: dinamikusan emelkedő és egyben körbeforduló mozgást
érzékeltető gúla
színhasználata. - élénk, tiszta színfelületek

2. Michelangelo Rómában 1496-tól: először lát nagy méretű antik szobrot

nem elégíti ki a klasszikus tökéletesség – felül akarja múlni
 Michelangelo: Pieta

képességei először bontakoznak ki teljességükben: bravúros megoldást talált

a két alak nem merev derékszögben metszi egymást
Mária a halott Krisztus vállát magasra emelve magához öleli -
tökéletes megoldás
Mária sem ül egyenesen - enyhe hajlás - oldottá függőleges tengely
lélekrajz mestere: a fájdalmas anyát nyugodt méltósága, a fájdalom néma szavait
mélyen aláfaragott redők, élénk fény-árnyék hatás
harmonikusan simulnak egybe az ellentétes viszonylatok
függőleges – vizszintes, férfi-nő, élő-halott, mezítelen, felöltözött alak.

 Michelangelo: A vatikáni Sixtus kápolna mennyezetének freskói 1512.

1508-ban megbízás II. Gyula pápától a Sixtus-kápolna boltozatának kifestésére
nem szívesen vállalta - II. Gyula síremlékének munkáit szakította meg -elsősorban szobrásznak tartotta magát
építészetileg tagolatlan, hatalmas terem - 4 éven át dolgozik rajta - emberfeletti erőfeszítés – csaknem felőrli erejét
közepen: világ teremtését és a bibliai őstörténet képsorozata
utolsó három kép: a természet teremtése - a teremtés urának megszemélyesített képe
A természetről nincs mondanivalója: művészetének egyedüli tárgya az ember - lelkének teremtő erejét vetíti ki
 a teremtés taglejtéses testi erőfeszítés képében: világosság és sötétség elválasztása,
Nap és a Hold teremtése
fiókboltozatok: ószövetségi próféták és pogány szibillák - kontrasztos színezés
hatalmas alakok:a szellemi munkát végző ember:
- a mozdulat szépsége, rajzbeli problémája érdekli
csavart alakok – minden oldalról megmutatja a testet
átkötők: ifjú rabszolgák (ignudi): füzéreket,
medaillonokat tartanak változatos testtartásokban
Az emberi test ornamentikaként - pózkatalógus - figura serpentinata
 Ádám teremtése, Sixtus kápolna – ellentétek összekapcsolása

 Michelangelo: tervrajz II. Gyula pápa síremlékéhez

első római megbízatása, II. Gyula pápától

az eredeti terv monumentális építmény:
három szintre osztott, négy oldalán 40 nagy szoborral díszített szobormű
próféták, alattuk rabszolgák ,
legtetején a pápa szarkofágon fekvő, angyalok tartotta alakja
később jelentősen egyszerűsíti: kétszintes
alsó zónában a középső fülkében, Mózes két oldalán Ráchel és Lea,
Mózes fölött a pápa szarkofágon fekvő, pontosabban könyökére támaszkodó figurája

 Mózes: II. Gyula pápa síremlékéhez

feszültséggel teli, erőteljes szobor -azt a pillanatot ábrázolja, amikor Mózes, a Sinai-hegyről
lejőve, a tízparancsolattal a kezében, felismeri, hogy népe a bálványimádás bűnébe esett
Arca feszült, az összevont szemöldök és az összeráncolt homlok –
a dráma pszichológiai érzékeltetése

Gúla kompozíció
csavarodó test – dinamikussá teszi
ellentétes irányba forduló testrészek - a cselekvésbe átcsapni készülő koncentráció
túllépett a nyugalmas, harmonikus, tehát statikus ábrázolásmódon,
amely még a Dávid-szobrot jellemezte.

 Haldokló, illetve Lázadó rabszolgák

1515-6 körül a részben befejezetlenül maradt síremlékhez tartozó

négy, jellegzetesen kicsavarodó pózban álló rabszolga
allegorikus jelentésük van

 Michelangelo: Mediciek sírkápolnája 1545. San Lorenzo, Firenze

X. Leo Medici pápa megbízása: a Medici-család tagjainak (Lorenzo és Giuliano) síremléke – befejezetlen
görög kereszt alaprajzú, kupolával fedett centrális tér - két szimmetrikus síremlék a szemben álló falaknál
a homlokzat három szintre tagolódik: fehér falból kiemelkedő, szürkés színü, kontrasztos építészeti tagozatok
pilaszterek közé szorított márvány síremlékek: .
oldalaikon gazdagon tagolt, alul ajtót,
fölötte üres falfülkét magába foglaló tagozatok
azt a benyomást keltik, mintha az építészeti formák szétfeszítenék kereteiket
sajátos michelangelói konfliktus: küzdelem a szabadság felé törő lendület
és a lendületet akadályozó külső korlátok kényszere között –
szakít a klasszikus harmóniával
az építészeti tagoláshoz tartozó szobrok egymásra válaszolnak:
tézis és antitézis kompozíciója
alsó zónában, a fal előtt szarkofágok - íves felületükön két-két allegorikus alak
felső zónában három-három, gazdagon tagolt kerettel ellátott falfülke
a középsőben Lorenzo, és Giuliano ülő figurája
 A szarkofágok allegorikus szobrai ellentétpárok

 Lorenzo Medici sírja, Medici sírkápolna 1545. San Lorenzo,

Firenze
Estet szimbolizáló férfi és a Hajnalt megtestesítő nő –

felettük Lorenzo elmélkedő életmódot szimbolizáló

figurája
gondolkodó, melankolikus tartás

 Giuliano síremléke - fejét felemelve, büszkén fordítja oldalra tekintetét

alatta az Éj és a Nappal figurái -felsőtestüket kicsavarva fordulnak oldalra

a négy alak szerepeltetése teljesen újszerű,: az allegorikus figurák

az elmélkedő és aktív életmód platóni ideái -
a halál és a halál utáni feltámadás körforgását, a lélek felemelkedését
szimbolizálják, magukba zárják a kezdet és a vég elválaszthatatlan egységét.

Michelangelo késői korszaka:

 Michelangelo: Utolsó ítélet - a Sixtus-kápolna oltára mögötti fal freskóval való díszítése

III. Pál pápa megbízása - keret és tagolás nélkül tölti be az egész hatalmas falat -
hatalmas, kavarodó embertömeg –
– kizárólag ruhátlan, dinamikus mozgásban ábrázolt emberi alakok
mozgásáradata
az üdvözültek felemeltetése a mennyei seregek közé,
a kárhozottak letaszítása a pokolra
a kétségbeesés és reménykedés különböző lelki állapotai,
mély együttérzés és súlyosan pesszimizmus között
központja a bírói tisztséget betöltő Krisztus - - fiatal, erőteljesen megformált,
heroikus teste parancsoló mozdulattal, győzedelmesen emelkedik ki
döbbenetes látomás a forrongó képzelet örvénylésében:
a saját bűnének végzetében elpusztuló emberiség
a manierista festészetre óriási hatást gyakorol, de a század végén már
megbotránkoztatta közönségét
Az ellenreformáció szelleme nyomán a pápa megbízásából a ruhátlan alakok
szeméremtestét leplekkel takarta el.

 Michelangelo: Rondanini Pietá

életművében jelentős helyet foglalnak el a Pieta-szobrok.
utolsó műve Krisztust nem fekve, hanem állva összeeső pozícióban
ábrázoló Pieta

torzó. - közvetlenül halála előtt radikálisan megváltoztatta elképzelését:

a szobor tömegéből nagy egységeket faragott le
- Krisztus élettelen alakja már nem erőteljes, izmos test,
torzó-voltában és szokatlan drámaiságában az idős, élettől búcsúzó géniusz alkotása,
amellyel saját magának állított emléket.

Raffaello Santi (Urbino, 1483-Róma, 1520)- az érett reneszánsz stílus egyik megformálója -
egy urbinói festő fia – Bramante rokona, a római cinquecento harmadik nagymestere,
rendkívüli alkalmazkodóképesség - az eredmények összegezője
Stílusa: Leonardo komponálási módszeréből merít, Rómában a michelangelói tanulságokkal felvértezve az ideális szépséget
kereste, klasszikus tökéletesség: a forma szépsége és kifejező ereje, festői lágyság,
a kompozíció tökéletes egysége és gazdagsága
Késői művein - a harmónikus és kiegyensúlyozott, ideálisan szép stílus felbontását indítja el
a manierizmus festészetének egyik előkészítője – átmenetet képez az új generációhoz

 Raffaello: Mária eljegyzése - Korai stílus-

mestere, Perugino hasonló tárgyú művét fölülmúlja.

harmóniája a peruginói előképeket követik
a kép mozgalmassága, az alakok plasztikus megformálása különbözik mesterétől
tágasabb tér, alakok elrendezése kevésbé merev
mozdulatok szabadabbak, kecsesebbek és változatosabbak;
a színezés gazdagabb és harmonikusabb;
az építészeti háttér ötletes, világos kompozíció

1504-ben érkezett Firenzébe (négy év): stílusa jelentősen megváltozott

kialakult egyéni festésmódja –
Leonardo komponálási módszerének tanulságait hasznosítja
képeinek többsége portré, házi használatra szánt, kisméretű Madonna-kép
sokalakos gúlakompozíció variációi –
az önmagába zárt forma belső dinamizmusának kifejtése
belső mozgalmasságát a csoporton belüli alakok elhelyezésének módja, mozgásuk iránya
adja

 Raffaello: Esterházy Madonna

A sorozat legkésőbbi darabja - befejezetlen

A háttér bővül: antik épületek romjaival. -Rómában festette

Raffaello Rómában – a Stanzák: rokona, a pápai főépítész, Bramante segítségével jutott megbízáshoz Rómában
II. Gyula pápa magánlakosztálynak négy termét festi ki: a Stanzák
- három stanza és a Sala di Costantino - Kiegyensúlyozott, tömegekből komponált freskók

 Raffaello: Athéni iskola – az 1. helyiségben, a Stanza delta Segnatura-ban található– a pápa magánkönyvtára
Raffaello érett stílusa –
perspektivikusan ábrázolt, dongaboltozattal fedett csarnok
előterében az antik filozófia legfontosabb szereplői
szakít a kissé merev, peruginói módszerrel,
- a figurák szorosan álló alakjai egységes csoportokat alkotnak
szimmetrikus kompozíció - csoportfűzése egy félkört alkot,
minden alak önmagában dinamikus, zárt forma
középpontban két figura: Platón és Arisztotelész - ellentétes
mozdulatok -kiegyensúlyozzák egymást.
 a platóni és arisztotelészi filozófia ellentéteiben rejlő harmónia keresése
tézis és antitézis összhangja: a rend és a mozgalmasság, - a szimmetria és a dinamizmus együttese
Michelangelo rejtett portréja az előtérben egy kőtömbre utólag beillesztett Hérakleitosz alakjában

 Raffaello: Az oltáriszentség disputája - a hit-tudományt

jelképezi
az Athéni iskola párja, kiegészítője a szemközti falon:
az antik filozófiát, a platonizmust, és a keresztény teológiát
egymással összeegyeztethető tanításoknak vélték
a katolikus vallás diadalát, az Eucharisztiát jeleníti meg (Jézus
megtestesülését borban és kenyérben).
Atya – Jézus Máriával és Keresztelő Szent Jánossal,
Alatta: 12 választott igaz: Péter, Dávid, Szt. Lórinc, Ádám, Szt. Pál

két kisebb falon a Parnasszus, illetve az Igazságosság allegóriája

a költészet allegóriájának csúcsán a múzsákkal körülvett Apollo
jelenik meg

Raffaello portréművészete - életművét végigkísérik a portrék és mutatják stílusának változását

 Raffaello: Maddalena Doni képmása 1505 körül - Korai műve

leonardoi hagyományok:
közeli nézet, negyed profil, egyik kezét a kép alsó szélén lévő paravánra helyezi
táji háttér -a németalföldi festészet hatására firenzei és umbriai tájfestészet motívumai
- szembesült Leonardo portréfestészetének újdonságával (Mona Lisa)

valóságosabb táj, valóságosabb figura

hétköznapibb, mint Leonardo

 Raffaello: X. Leó pápa és két unokaöccse

Késői római korszak - személyes hangvétel-

a korábbi korszakától jelentősen eltérő, lefokozott színvilág

egynemű, szinte monokróm háttérből kibontakozó arcképek

késői művek: a klasszikus harmónia felbomlása –

az új generáció elvetette a szimmetrikus és arányos kompozíciót, a klasszikus gúlát, a harmonikus színeket

 Héliodorosz kiűzése, Vatikáni Stanzák

Heliodorus - szíriai hadvezér büntetéséről
a jeruzsálemi templom kincseit akarta elrabolni,
a templom védelmére megjelenő angyalok.
- az Egyház érdekében történt isteni beavatkozás

elcsúsztatott középpont
többrétegű, tagolt (nem egységes tér)
Több csomópont
Egzaltált alakok
 Raffaello: Borgo égése – A Stanza dell'Incendiónak, azaz a Tűzvész termének egyik főjelenete
847-ben a Szent Péter bazilika előtti városrészben, a Borgóban, hatalmas tűz ütött ki: IV. Leó pápa megjelent a
vatikáni palota erkélyén, és imája hatására a tűz kialudt
az érett reneszánsz felbontása, a manierista festészet egyik előfutára
a kép tere több rétegre van osztva
- a tér mélységi viszonyait többszörös takarás bizonytalanítja el
kompozíció mozgalmas: az előtér, a háttérhez hasonlóan,
aszimmetrikus
A jobb oldali figuracsoport nyugodt tömegét ellensúlyozza a bal oldali
részlet, az tűzvész jelenete.
A legfeltűnőbb egy aránytalanul elnyújtott, meztelen férfi
- az égő házból a falon leereszkedve menekül.
- jelenlétét semmi nem indokolja, szerepe a drámaiság fokozása
Raffaello szakít a centrális perspektíva által megszabott, reneszánsz
térábrázolás szabályaival,
az emberi alakok ábrázolásának reneszánsz arányrendszerével

 Raffaello: Krisztus színeváltozása 1518-20 - Raffaello utolsó korszaka

Krisztus a Tábor hegyén, három alvó apostolával, illetve Mózes és Illés prófétákkal.
Tanítványaival együtt lejött a hegyről, az összegyűlt sokaság szeme láttára kiűzte az
ördögöt egy fiatal fiúból.)
felső rész: nyugodt összhangzású, zárt összefoglaló formába komponált,
méltóságteljes mozdulatok
alsó: az ördöngős gyermek meggyógyításának jelenete.
betegségtől gyötört test, kétségbeesett hozzátartozók,
drámai ellentét: a felső jelenet élesen elkülönül az előtér eseményeitől
feldúlt tanítványok - valószerűségében túl van a reneszánsz világán.
bővebben alkalmazott fény-árnyék ellentétek;
a gesztusok eszköztára drámaibb, de mesterkéltebb – teátrális
sötét háttérből élesen előtűnő, surló fénnyel megvilágított ruhák –
a klasszikus harmónia felbontása –a manierizmus alapvető jellegzetességei meg -

-------------------------------------------------------------------------

A VELENCEI FESTÉSZET
állandó kapcsolat a Kelettel - sokáig hű a bizánci művészethez.
A reneszánsz itt későn jelent meg: a quattrocento második felében, a 15. sz. hatvanas éveitől

A firenzei és a velencei festészet közötti alapvető különbség a rajzhoz való viszony

A firenzei festészeti hagyomány szerint minden ábrázoló művészeti ág alapja a rajz.
A velencei festészetben a levegőperspektíva és a sfumato alkalmazása, a tónusos festészet voltak a legfontosabbak

Bellini festőcsalád, - Velence vezető művészei és a velencei reneszánsz első nagy festői , a velencei festészet megalapozói

Jacopo Bellini - az apa (Velence, 1400 k. - Velence, 1470/71) kevés hiteles művét ismerjük,
az internacionális gótika stílusát követő - dekoratív stílus.
Gentile Bellini (1429 k.-1507) átvette apja műhelyének vezetését,
Portréfestőként a kor politikai életének jelentős alakjait festette meg

Giovanni Bellini (Velence, 1430 k.- Velence, 1516) - a család legjelentősebb tagja.
Mantegna lineáris, a kontúrokat kiemelő stílusa, és
az erős rövidülések alkalmazása korai műveire is jellemző
bensőséges hangulatú Madonna-képek –
az előtérben, mellvéd mögött, félalakban ábrázolt Szűz, kezében a gyermekkel,
általában színes drapéria-háttér előtt áll, a kép szélein a venetói síkság

stílusa: fénnyel átjárt, poétikus hangulat

világos és fénylő színek, a fény érzékeltetése,
Finom nőalakok, fiatal, szelid Madonnák
Velencei érett reneszánsz festészet: Giorgione és Tiziano
A 15. század utolsó évtizedének -Velencéjében megváltozott a kulturális klíma
a szellemi élet fölpezsdült: egyensúlyt teremt a szárazföld, hódítását célzó ambíciók, valamint a kereskedelmet éltető és
kelet felé kiutat kereső diplomácia között.
Firenze hanyatlása is hozzájárult - a humanizmus és a megújuló stílus Velencében talált otthonra
Bellini család: az idill igénye: Mária-gyermek kompozíciók: a naplemente fénnyel átjárt lágy kultúrtáj- idill intim formája
Tanítványaiknál: Az idill új igénye összetalálkozott az új műveltségeszmény kifejezésének vágyával - kifinomult életstílus

Giorgione (Castelfranco 1477/78 - Velence, 1510) rövid pályafutás - döntő hatással volt Velence művészetére
Műveinek nagy része elpusztult - kevés a dokumentum - nehezen megfejthető kompozíciók
számos újítás - döntő hatással volt Velence művészetére

stílusa: a rajz szerepe visszafogott - lágy körvonal

minden forma puha és fénnyel átitatott - leonardói sfumato
ezer árnyalatban ragyogó, erőteljes színek
visszafogott figurák, szemlélődő hangulat
- megfejthetetlenül bonyolult témaválasztás
tájkép kiemelkedő szerepe a kompozícióban

 Giorgione: Három filozófus (1507)

sajátos "értelmezhetetlenség” - Giorgione műveinek legfontosabb kézjegye

a figurák különféle ruházata különös, meditatatív jellegű beállítás,

főszereplővé előlépő sziklás táj -
félárnyékos melankólia, a tájrészletek drámai megformálása
zengő, kontrasztokkal teli színharmónia.

 Giorgione: Alvó Vénusz

szabadban, táji háttér előtt fiatal meztelen nő fekszik egy drapérián

antik szobrokról ismert, szép forrnák –
szűzies szépség – mintává válik: mítosz és valóság összeolvasztása
embert és tájat egybefogó, isteni szépség, harmónia
az antik mítosz jelenvalóságáról, megvalósítható álmáról szól

 Giorgione: A vihar
cselekvés nélküli, kapcsolatot egymással nem létesítő, titokzatos figurák – rejtély
"természet-allegória"
szuggesztív erejű, tájképi környezet

Tiziano Vecellio (Pieve di Cadore, 1488 k. - Velence, 1576) Roppant jelentős életmű - hosszú életút
vallásos és mitológiai témák, portrék festőjeként is kiemelkedő - pestisben halt meg, örökségét Rubens vette át
stílusa: lendületes, oldottan festett formák
cselekvő, erőteljes alakok, könnyed mozdulatok – nagyvonalú kompozíciók
ragyogó, erős színek – a valóság varázslata - derü, életöröm árad a képeiből
A korai Tiziano
 Tiziano: Égi és földi szerelem 1515 k talányos téma
Vénusz kétféle ábrázolása – allegória –eszményített szépségek
allegória a szerelemről, a múló időről, az állhatatosságról és az örök szépségről
tökéletes elegancia: a természettel harmóniában élő halandó és halhatatlan értékek
lankás venetói táj, antik szarkofág, drága kelme, vagy tiszta ruhátlan test
jellegzetesen tizianói alkotás; valóságos és mitológiai elemek összeszövése
nyári alkony hangulata - telt, érzéki színek , eszményítő ábrázolás

Az érett Tiziano - a kor nagy uralkodóiról készített portréinak pazar sora: méltóság és a realizmus egyensúlya
nagyszerű kapcsolatteremtő képesség

 Tiziano: V.Károly német-római császár portréja

uralkodó-udvaronc viszony kapcsolja a festőt a császárhoz –

megértésen alapuló mély intellektuális viszony

egy szellemes, ép lelkű ember előtt tiszteleg - közben fölvillantja a velenceiség díszletét:
a jellegzetes brokát-hátteret a pallazo-architektúra részletével,
a nagyszerű észak-itáliai tájat a maga aranyló fényeivel,
gazdag flórájával.

 Tiziano (Giorgione?): Koncert a szabadban

allegorikus és mitológiai kompozíció - álomszerű, tétova hangulat

választékos öltözékű ifjú - földön ülve lantot penget,
mellette pásztor ül durva zekében, meztelen
társnőik egyike a zenének adja át magát, másik vizet merít egy márványkútból.
intellektuális és arisztokratikus jelenet,
művészet – fiatalság – szépség együttese –
titokzatos a kép jelentése

 Tiziano: Urbinói Venus 1538

sok mitológiai tárgyú képet festett - Ovidius Metamorphoses című művéből

merítik témájukat - pl. Danae
nyugodtabb stílus: az istennőt ébren,
egy árnyékos szobában ágyon fekve ábrázolja, ölebbel és szolgálókkal
érzékiség: nem istennő, hanem egy velencei szépasszony.

Tiziano késői művei

16. század második felétől -sajátos ideológiai és stiláris változások: magánélet tragédiái (felesége elvesztése),
a közéletben zajló események (V. Károly visszavonulása, II. Fülöppel kialakított kevésbé bensőséges viszony).
a tridenti zsinat pontosan érzékelhető kulturális üzenete
az új generáció más, komplikált új modora nyomot hagyott az idősödő mester vásznain
 Tiziano: Marszüasz megnyúzása (1559)

Drámai stílus: remegő fény - feloldódik a tömeg és forma a színben

 Tiziano: Pietá (1576). -kései remekmű, a saját síremlékére készített

monokromitásig fokozott világos-sötét ellentétpár kontrasztja,
a test megtöretettségét kiemelő gravitáló beállítás
antik motívumkincs (épületrészletek, puttó-angyal
szigorú egyházi ideológiai offenzíva hangulata
(az Eklézsia diadala a Zsinagóga fölött)
a szép halál apoteózisa.

----------------------------------------------------------------------------

A későreneszánsz:
a manierizmus festészete és szobrászata Itáliában - 16. sz. második fele
a 16. századi a harmadik évtized eleji változások: az érett reneszánsz kiegyensúlyozott, harmonikus stílusától jelentősen eltért
a klasszikus harmónia felbomlása: megteremtői Raffaello és Michelangelo.
Itáliából Németalföldre, majd Franciaországra terjed
antiklasszikus tendencia: az új generáció képviselői már elvetettek szimmetrikus és arányos kompozíciót,
a klasszikus gúla-formát és a harmonikus színhasználatot

A reneszánsz alapelveinek eltorzítása: szándékosan lemond a természet utánzásáról - Irreális hatások keresése
Világos, áttetsző, hideg színek, eltúlzott formák és drámai mozgások jellemzik
A kompozíciók mozgalmasak, keresettek, sokszor rafináltan bonyolultak: merész vágásokra építő térhatás –
torzított perspektíva,
A figurák arányainak megnyújtása - keresett mozdulatok, kimódolt elrendezés
A manierista modorosság, bizarrság jobban törekszik az érzéki hatások visszaadására
a mesterségbeli tudást helyezi előtérbe: célja a rejtett értelmek képszerű ábrázolása: az embléma

Összefoglalva a manierista festészet fő jellemzői:

új, bonyolult, bizarr, torz formák megjelenése
az ábrázolás a mélység irányában bontakozik ki
a túlhajtott eredetiség, szubjektivitás
téma mitológiai, de homályosak, kétértelműek, fantasztikusak és groteszkek
érzékiség, kacérság - főleg Franciaországban erotikus
realizmus és formalizmus
külső jegyekkel hangsúlyozott lélekábrázolás
össze nem illő arányok
kemény, hideg éles és élénk színek

A manierista festészet Firenzében:

JACOPO PONTORMO Jacopo Carrucci (1494-1556) a korai firenzei manierizmus egyik jellegzetes művésze
Nyugtalan, neurotikus, szorongó festő – egész életében új formákat keresett
a 18. sz-ban melankolikus hangvételük miatt elpusztították a műveit

Stílusa: Dürer hatására felhagy a klasszicizmussal – expresszionista jellegű, saját stílus

 A klasszikus komponálási mód felbontása: túlzsúfolt kompozíciók,
alakjai a reneszánsz arányokkal , színhasználatuk a Leonardói örökséggel szakít.

 Pontormo: Vizitáció 1530.

alapvetően új és eredeti szín és fénykezelés
melankólia, fájdalmas magába fordulás

 Pontormo: Levétel a keresztről 1526-28

Körben elrendezett, ritmusosan és harmónikusan összefonódó, nyugtalan alakok csoportja

Minden résztvevő mintha révületben, időn és téren kívül lebegne
Az aszimmetrikus kompozíció csúcsán a fájdalmas Mária,
az eszmei középpontban a halott Krisztus teste
fénylően remegő, természetellenes színek
- a tört színárnyalatok kedvéért elhagyja a klasszikus színharmóniát
A nehézkedési erő törvényeivel dacolnak az emelkedő, aláhulló alakok

Agnolo Bronzino (Firenze, 1503 - Firenze, 1572) A Mediciek udvari festője

Híresek a portréi: rendkívüli emberábrázoló képesség és élettelen és érzelemmentes megformálás
fagyosan előkelő modelljei mereven, élettelenül tekintenek ki a képből.
A ruhák, drapériák anyagait élethűen érzékeltette, mesterkélt és tökéletes elegancia

 Bronzino: Toledói Eleonóra a fiával 1540 (Cosimo felesége)

hűvös tárgyilagosság- szomorúság és tartózkodás

mesterkélt művészi elegancia

 Bronzino: Vénusz, Ámor és az Idő (A Szerelem allegóriája)

- Mitológiai tárgyú, allegórikus kompozíciók:

Hideg erotika – végtelenül pontos rajz,
márványfehér testek, sima felület - színek, kristályszerű színezés
a bűnös szerelem - szimbólumok

A manierizmus Észak–Itáliában: Correggio és Parmigianino

CORREGGIO (1490 k. - Correggio, 1534) - az illúziókeltés és az érzelmek kifejezésének mestere
Stílusa: Lágyan megformát, érzéki figurák: gyöngéd színek, vibráló fényeffektusok, mozgás és illuzionisztikus térábrázolás
kifinomult és gazdag stílus - Michelangelo és Raffaello művészetének élményéből
 Correggio: Pármai székesegyház kupolafreskói 1530

A kupola nyolcszögletű alapzat fölé emelkedik

-. felületét kerek ablakok törik meg,
témája: Mária égbe emelkedése bibliai alakok és repülő angyalok mennyei
"alagútján" át,
A túloldalon mennyei hírvivő (Jézus) üdvözli.
- győzelem, az isteni dicsőség mindent elárasztó hatása
a drapériákat túlvitte az ablakkeretek szélein – az illúzió fokozására
kavargó részletek egységbe rendezése

 Correggio: Pásztorok imádása

Két részre osztott kompozíció

égi és földi jelenet
A fény a gyermek testéből árad: új képtípus –
A későbbi barokk kor festői utánozzák megoldásait

Parmigianino (Párma, 1503-1540)

első nemzedék egyik legkülönösebb képviselője alkímiával is foglalkozott
A manierizmus legkifinomultabb mestere
Stílusa: Michelangelo hatására alakult:
kecses figurákat fest – kicsavart, ill. elegáns és kifinomult mozdulatokkal
a perspektivikus térábrázolás és az arányrendszer eltorzítása

 Parmigianino: Hosszúnyakú Madonna –

korszak egyik legfontosabb alkotása - befejezetlen
az előtér és a háttér alakjai egymástól szigorúan elhatárolva, egymás alá rendelve jelennek meg
Manierista térszerkesztés: ellentmondások sora: pl. az oszlopsor aránya, a kicsavart helyzetek,
Az arányok, a mozdulatok keresett eleganciája

 Parmigianino: Önarckép domború tökörben

az előtér és a háttér arányai játékos módon torzulnak el a domború
tükörben

-------------------------------------------------------------------------
Későreneszánsz és manierista festészet Velencében
Velence cinquecento értékeinek folyamatos őrzése, pompásabb változatának kialakítása

Jacopo Tintoretto (Velence, 1518 - Velence, 1594)

heves természet (az il Furioso - a dühöngő - névvel illették) pestisben halt meg.
harcolnia kellett megbízásokért. - Fizetségül csak a használt anyag értékét kérte - nemesi származó feleség - hozomány

Stílusa: képzeletbeli világot és fantasztikus alakot alkotott: dinamikus kompozíciók - Parmigianino és Michelangelo befolyása
mesterséges fénnyel végzett kísérletek : selyembe öltöztetett viasz- és agyagfigurák – miniatűr ablakokkal, ajtókkal
ellátott faházacskák műhelyének mennyezetére függesztette - alulról tanulmányozva a rövidüléseket.
- a megfelelő világítás kipróbálása
Utolsó évek : az emberi alak bonyolult poziciói és különös fényhatások összekapcsolása
 Tintoretto: Zsuzsánna és a vének

idillikus, - nélkülöz minden túlzott drámaiságot.

olümposzi derű és megdicsőült érzékiség
- fénylő test – különleges tértagolás

 Tintoretto: Szent Márk holttestének megtalálása -

a Szent Márk csodatételei sorozatból
Az érett reneszánsztonális színharmóniájának eleven cáfolata-
az árnyalatok monokrómia felé hajolnak
a fő ellentétpár nem a színek kontrasztjára,
hanem a világos-sötét ellentétpárra van kihegyezve
a centrális perspektíva hagyományainak felrúgása:
huzatos folyosó, enyhe madárperspektíva,
valószerűtlenül rövidülő tér:
a főszereplők drámai rövidülése a cselekményt új dimenzióval gazdagítja

 Tintoretto: Utolsó vacsora - San Giorgio Maggiore

fantasztikus fényhatások:
fény árad a Krisztust körülvevő aurából, az apostolok glóriájából,
merész kompozíció: hosszú asztal - a terem mélyébe viszi a tekintetet;
szélfútta ruhájú figurák,

PAOLO VERONESE (Verona, 1528 - Velence, 15889 -a cinquecento értékeinek őrzése, pompásabb változat kialakítása

Stílusa: allegorikus és mitológiai kompozíciók: nagy apoteózisok:

színházi jelenetekhez hasonló komponálás: az arisztokrácia gazdag életstílusának új helyszíneivel
Lakomák, udvaroncok, luxusállatok, a szelíd venetói táj - megpróbálta szakrális kompozícióiba is átmenteni e légkört
állandóan visszatérő figuratípusok: a délceg. ifjú, a robusztus aggastyán, a szőke dáma
A szépség érzéki kultusza és világias természete - konfliktusba került a tridenti zsinat szemléletével

 Paolo Veronese: Lakoma Lévi házánál 1573. St. Giovanni e Paolo kolostor számára

A festett, illuzionisztikus architektúrát sokalakos kompozícióval kombinálja:

téma az Utolsó Vacsora - az egyházi inkvizíció felállíthatatlannak találta a
Bibliában le nem írt részletek miatt - pl. az asztal előtt álló Magdolna alakját egy
kutyával cserélte fel (a harmonikusabb kompozíció kedvéért)
túlzott világiassága miatt
az inkvizíció eretnekség vádjával vizsgálatot indított ellene.
a szereplők számának szokatlan kibővítése - Michelangelónak Utolsó ítélete az
igazolás (a főszereplőket elnyomják a mellékalakok és kísérők tömege).
a fényűzés kellékeinek túlhangsúlyozása –
Veronese végül megváltoztatta a kép címét
utánozhatatlan színskála - felhős ég, vörös kelmék, felcsillanó aranyló színek

 Veronese: Kánai menyegző 1563 San Giorgio Maggiore-kolostor

ebédlője.

hatalmas vászon - több mint száz szereplő:

a kor hercegeinek és hölgyeinek képmása.
Veronese: egy csoport zenész között viola da bracción játszik,
Tiziano nagybőgőn kíséri
 Veronese: Mars és Vénusz (1580

mitológiai tárgyú képek: ürügy meztelen velencei hölgyek –

egészséges, élettől duzzadó testek ábrázolására.

 .Veronese: Velence apoteózisa, Dózsepalota, Nagytanács díszterme

teátrális kompozíció - felül, fényűző öltözékben trónol Adria királynője,

körülötte istenek és hősök, alul hölgyek és lovagok; a köznép zűrzavaros tömege.
Építészeti elemek : balusztrádok, oszlopcsarnokok, erkélyek és galériák -
- óriási embersereglet: a festmény közepén ábrázolt jelenet részese és nézője.

Későreneszánsz és manierista szobrászat Itáliában: 16. század

Michelangelo életműve határozza meg – példakép, minta

A manierista szobrászat jellemzői: ugyanolyan, mint a festészet

Torzított perspektíva, a figurák arányainak megnyújtása, mozdulataik keresettsége,
eszményi stílus elérésére törekvés
Kitűnően megoldott realista részletekből valami soha nem létező, egészen irreális felépítése
Túlfinomultság, keresetten elegáns, választékos magatartás - kizárólagos udvari megrendelők

Benvenuto Cellini - A 16. század legnyughatatlanabb művészegyénisége - Változatos élet

bronzszobrok, ötvösművészeti remekek, kisplasztikák, bronz érmék
művei jelentős részét uralkodói megrendelésre készítette - I. Ferenc fontainebleau-i udvarában
Franciaországból visszatérve, I. Cosimo de Medici firenzei nagyherceg szolgálatában állt

 Benvenuto: Cellini Sótartó

Neptunusz és egy nimfa a tenger szimbólumaival

Víz és a Föld allegorikus ábrázolása

 Benvenuto Cellini:. Perszeusz fő műve Firenzében

Dávid: a köztársasági öntudat szimbóluma,

a Medusát lefejező Perszeusz: a Mediciek hatalmának jelképe
ruhátlan alak, klasszikus arányokat követő beállítás. kiegyensúlyozott kontraposzt
szobor talapzata manierista: a groteszk elemekkel gazdagított antik istenek figurái
művészi eszközökkel kihasználja a fehér márvány és a barnás bronzanyagai és színei közötti
kontrasztot
 Benvenuto Cellini I. Cosimo de'Medici nagyherceg portréja

előzményei a római kori császárportrék, - Hadrianus márványbüsztje -

fejének különös erőt kölcsönöz a szigorú tekintet, az összeráncolt szemöldök, -
a cselekvésre kész koncentráció jegye
- valódi uralkodói erény
szemeinek középrészén, a szembogár helyén üregeket látunk
– római minta

 Giambologna: Appenínek. Firenze melletti Pratolino kertje

sziklából kiemelkedő hatalmas figura - a természet része

A manierizmus furcsaságainak jellegzetes példái a kertek
mesevilágba illő szobrokkal, szabálytalan kerti épületekkel,
mesterséges barlangokkal díszített zárt kert

Műelemzési szempontok:

1. Művészeti ág
2. Műfaj
3. Az ábrázolás témája
4. Fő képi motívumok
Használ-e az ábrázolás jelképes motívumokat – ha igen akkor mi azok jelentése?
5. A mű rendeltetése, funkciója
6. A kompozíció –elrendezés jellemzői – geometriai sémája
7. A nyugalom, / feszültség, / mozgás - kifejezései a kompozíción belül
8. A térábrázolás módja – a tértípus jellemzői
9. A térmélység megteremtésének eszközei
10. Az arányok
11. A színek és színkontrasztok szerepe
12. A színek térhatása
13. Színszimbolika

Ellenőrző kérdések:

A quattrocento mesterek fő vívmányai Firenzében és Firenzén kívül?

A cinquecento korának meghatározó mesterei, és fő alkotásai?
A velencei festészet egyéni hangvétele a velencei művészek munkásságában?
A reneszánsz harmóniaelv felbomlásának jelei a festészetben - az egyes alkotók munkáságában?
A manierizmus kialakulásának okai?
A manierizmus jellemzői?
A manierista stílus megjelenése az itáliai mesterek munkáiban?
A manierizmus mesterei Itálián kívül?