Spanyol reneszánsz

A XVI. század húszas éveitől a spanyol

világuralmi törekvések, majd a meghódított
területek fölötti uralom megtartása alakította ki a
spanyol nemes zárkózott, merev, hozzáférhetetlen
magatartását, melyet az udvari etikett szigorú
szabályai is meghatároztak.
Ennek megfelelően átalakult a viselet is, melyet
rákényszerítettek a meghódított területek
lakosságára, amely a XVI. század második felében
egész Európa viseletét átalakította.
Az Amerikából özönlő arany káprázatos luxust
hozott, az arannyal túldíszített divat
megmerevedett. II. Fülöp udvarában a szigorú
etikett és az előírások mellett szinte vallási téboly
uralkodott. A fanatikus katolicizmus és az
inkvizíció minden területen érvényesítette
befolyását. Az ellenreformáció szigorú
világnézetét fejezte ki, a színeket, formákat,
részleteket a legaprólékosabban előírta.

A férfi öltözet ingből, zekéből, nadrágból és súlyos

anyagból készült, derékig vagy csípőig érő köpenyből
állt.
Az ing magas, fodros gallérban végződő nyakú volt, ez a
kézelőn is megismétlődik. Majd ez a fodros gallért alakul
át egy hatalmas keményített vászongallérrá (malomkerék
gallért), ezt már külön tették a nyak köré.
Efölé vették a zekét, mely teljesen zárt és mellrészt
kitömték. Elől a derék megnyújtására ék alakban
kipárnázták, ezt nevezték liba hasnak.
A nadrágjuk rövid, térd alá majd combközépig ért, ezt
puffancsnadrágnak nevezték. Az alsó nadrágot kitömték
és a szalagból álló fölső összefogta a bőséget.
Kötött harisnyát viseltek.
Hajviseletük a malomkerék gallér miatt rövid volt,
kecskeszakállat növesztettek és merev selyem vagy
bársonykalapot viseltek.

Női viselet pontosan a megfelelője a férfiaké. Párnázták az ujjakat, a vállakat, a kebleket. A

spanyolgallér és a kézelő elengedhetetlen volt a nőknél is. A hajuk is ehhez igazodik. Apró
csigákba fésülték a fejtetőre majd ott dróttal, betéttel magasítják.
Felsőruhájuk szűk, a váll magasan záródik. Fémfonalas hímzés, gyöngyök díszítik. A
felsőtestet laposra merevítették halcsonttal vagy drótokkal. A hosszú ujjak fehér fodorral
végződtek. A felkart buggyokkal hangsúlyozták, kedvelték a díszujjakat.
Az alsóruha csak az ujjaknál és a deréktól lefelé szétnyíló szoknya alól látszik ki. A földig érő
alsószoknyát kúpalakú merevítőre feszítették. A felsőszoknya így ránctalan, merev. Elöl
többnyire nyitott, a csípő köré vont párnaréteg révén a csípő kiszélesedett.
Esetenként egy ropát borítottak magukra, ami
egy köpenyhez hasonló egybeszabott felsőruha.
A cipőjük magas fatalpú (koturnusz), ez eléggé
merev járást biztosított a hölgyeknek.

A spanyol viselet a század végére egész

Európát uralta. Az alaptípusokon azonban az
egyes nemzetek különféleképpen változtattak.