Barokk viselete (1618-1730)

-II. XIV. Lajos korának divatja (1643-1715)-

A barokk kiteljesedése ezen időszakban

figyelhető meg. Az öltözködés egyre inkább a
végletek felé hajlott:

• a túldíszítettség, a pompakedvelés divattá

vált.
• a barokkosodás jelei főleg az élénk színek
alkalmazásában mutatkozott meg, a
korábbi sötét tónusokat feloldotta az
áttetsző tüll és a fényes felületű világos
selymek alkalmazása.

A túlzásokra hajló barokk öltözködés otthona

Franciaország volt. Az 1600-as évektől kezdve
Európa divatját évtizedeken keresztül a francia
udvar határozta meg, XIV. Lajos (Napkirály)
udvarának az öltözködésére a pompa és a festői
könnyedség volt a jellemző.

Férfi viselet

A férfi öltözködésben lényeges változások történtek: a finomkodó, különös pompa, főleg a

férfiviseletben nyilvánult meg, viseletük díszítettsége a nőkén is túltett. Ehhez társult a
„franciás” könnyed társalgási stílus, a híres francia udvariasság megjelenése.

• selyemharisnya
• a hímzett és csipkével díszített bő selyeming habosan buggyant ki a zeke alól. Az
ingujjakat 2-2 masnival kötötték át. A gallér helyére csipkezsabó került.
• a zeke ujja és hossza megrövidült, bolero jellegűvé vált Þ belőle alakul ki a mellény
• mindehhez tartozott a széles, térdig érő, bő nadrág, az ún. rhingrave. A nadrágot térd
alatt nagy csipkeszalaggal kötötték meg.
• Az öltözetük teljes felületét szalagcsokrokkal, masnikkal, fodrokkal, csipkékkel,
díszes aranyszegélyekkel díszítették.
• felöltőként a különböző anyagú, méretű, formájú köpenyeket viselték

A század utolsó negyedében ismét átalakulások történtek a férfi öltözetben:

• Megjelent a justaucorps (zsüsztokor) napjainkban is jellemző ruhadarabjai: a kabát

=habit, a mellény = gilet, és a nadrág = culotte: a harmincéves háború katonás,
nehézkes, kitömött, fokozatosan mellénnyé alakult zekéjét, felváltotta a hímzett
szalagokkal díszített, drága anyagokból készült, kabát, melyet a hosszú, szűk ujjú
brokátselyem mellény felett viseltek. A habitot (kabátot) szűkre szabták és nyitva
viselték, többnyire világos árnyalatú szövetekből készítették és színes selyemmel
 bélelték. Ez jól érvényesült az öltözéken,
mert a kabát szárnyát gyakran felhajtották
és rágombolták a derék hátulján
elhelyezett két gombra. Ez a forma
valószínűleg a lovaglás megkönnyítése
miatt vált szükségessé, később úgy
egyszerűsítették, hogy rögtön ferdére
szabták a kabát két oldalát. A kabátból
alakult ki később a frakk, majd a zakó.
• a kabát majdnem teljesen eltakarta a
leszűkült térdnadrágot, a culotte- t. Nem
volt olyan színpompás, mint a mellény,
rendszerint a kabát anyagából készült.
• a mellényt, a kabáthoz hasonlóan
gazdagon díszítették és többnyire azonos
anyagból készítették őket.
• a mellény alatt, a gazdagon hímzett,
csipkével díszített, csipkezsabós,
csipkekézelős fehér, bő selyeminget
viselték.
• az öltözetet a színes harisnya egészítette
ki, mely többnyire piros, vagy rózsaszín
volt, a ficsúrok színe pedig a világoskék
volt. A selyemharisnya olyan fontos eleme
volt az öltözködésnek, hogy külön királyi
manufaktúrát létesítettek a selyemharisnya
gyártására.
• A férfi viselet: bársonyból, csíkos és
moaré selyemből, vagy brokátból készült.
Kedvelt színei az arany, a skarlátvörös, a
meggypiros, a sötétkék és a barna voltak.
Felületét sűrű paszománysorral,
fémgombokkal, csipkével és hímzésekkel
díszítették.

Női viselet

A hivalkodó férfi viselet mellett a női viselet

valamivel egyszerűbb volt. A női sziluett ebben az időben karcsúvá, elegánssá, ugyanakkor
merevvé vált.

• divat megkövetelte karcsúságot fűzővel érték el. A fűző kb. félméteres, rugalmas
fémpántokkal merevített szövetdarab volt, mely melltől lefelé az egész törzset
összeszorította.
• a fűzőt, ujjas, vagy ujjatlan ingruhára, illetve blúzra (ingre) vették fel.
• a színes harisnyanadrágokra, illetve az e fölött viselt többnyire fehér színű, csipkés
bugyogókra vették fel a paniét = abroncsszoknyát, mely kezdte kiszorítani az egymás
felett több rétegben viselt, sűrűn ráncolt, bő szoknyákat, azonban általánossá viselet
csak a rokokó idején vált. A panié többnyire kúp alakú volt, de spanyol hatásra
megfigyelhető a lapított ellipszis alakú is. A panié megjelenésével továbbra is
 megfigyelhető a sokszoknyás viselet, csak a számuk lett kevesebb. A franciák külön
nevet adtak a szoknyáknak: legfelül a szerény, ez alatt a csintalan, legalul a titkos
szoknyadarabot viselték.

A fűző és a panié felett viselt női ruha már három részből állt:

• felsőruha = manteau: a többnyire nehéz atlaszból, vagy bársonyból készült. A

manteau gazdagon díszített, gazdag redőzetű uszályos szoknyarésze össze volt varrva
a derékkal, melyek mindig azonos anyagból készültek. Az uszályos szoknya elől
nyitott széleit gyakran felhajtották és kétoldalt, valamint hátul terebélyesen
beráncolták. Ezt a hatást később egy, a szoknya alá tett kispárnával, farbetéttel
fokozták, így létrejött az ún. francia, vagy párizsi far, a Cul de Paris. A ráncolás
következtében kilátszott a manteau-tól mindig eltérő színű alsószoknya. A manteau
mély kivágású felsőrészébe tüll, muszlin, festett virágmintás géz redők kerültek. A
ruha ujja legfeljebb könyékig ért és tölcséresen kibővülő végét többszörös
csipkefodor díszítette = pagodaujj.
• háromszögletű fűzőbetét: a felsőruha kivágását zárta le a derékon, kezdetben tűkkel
rögzítették a manteau-hoz.
• alsóalj, alsószoknya = jupe Þ a mai szoknya megfelelője
Otthon azonban manteaut nem viselték, hanem egy sokkal kényelmesebb háziköntöst
vettek fel, a későbbi contouche-t = repülő ruha = robe volante, mely a négligéből
alakult át.
• A felsőruhát olykor egy kis méretű, igen dekoratív csipkekötény egészítette ki.

• A női viseletek: korábbi nehéz anyagok helyett, a fényes felületű, vékonyabb

szövetekből, taftból, broséból, moiré selyemanyagokból készültek, melyek új viselési
formát követeltek. Kedvelt színei, a sárga, az almazöld, borvörös, a világoskék. A
világos és élénk tónusokat egyaránt kedvelték, melyeket arany- és ezüstszálakkal
fényűzően hímezték.
• Férfiak és nők felöltőként továbbra is a különböző köpenyeket viselték.

Lábbelik

a férfiak sarokkal ellátott csatos félcipőket viseltek, mely a nőknél is általánossá vált. A piros
sarok viselése királyi kegy volt.

• a férfi – és női cipők gyakran brokátból, vagy damasztból készültek, melyet

kicserélhető rozetták (szalagokkal megkötött, vagy varrt díszítés), masnik és
gyöngyök díszítettek.

Hajviseletek, fejfedők

• A francia öltözködés fontos eleme volt ebben a korban: a

paróka: már 1640 körül elkezdték viselni, amikor divattá
vált a férfiak körében a hosszú haj viselete, mellyel nem
mindenkit áldott meg a természet. A század vége felé
Európa-szerte, a polgári körökben is elterjedt és idővel a
természetes hajat egyre kevésbé utánozta. A paróka
 kezdetben barna, vagy fekete volt, a XVII-XVIII.
század fordulóján divat lett az égvörös, vagy
aranyszőke paróka. Idővel divatos frizurának csak a
paróka számított, ezért a férfiak is lemondtak saját
hajuk ápolásáról, a paróka alatt a hajukat, rövidre
vágták, vagy leborotválták. A paróka hosszú, fürtös,
középválasztékos, az ún. allonge (alonzs) paróka
volt. Olyan nagy volt a kereslet a parókák iránt, hogy
az olcsóbbakat már nem emberi hajból, hanem
birkagyapjúból, kecske -, vagy lószőrből készítették.
• a férfiak szakállat a parókához nem viseltek,
legfeljebb csak egy pici bajuszt.
• a nők hosszú hajukat, vagy leengedve, loknikba
rendezve, vagy magasan feltornyozva viselték,
melyet fontange (fontanzs) frizurának neveztek, a
fejtetőre helyezett magas csipkefőkötőről a fontange-
ról. A fontange szalagokból, tüllből, csipkéből és
batisztból készült orgonasípra emlékeztető fejdísz,
melyet drótvázra erősítettek. A feltűzött hajukat
műhajjal, szalagokkal, gyöngyös pártaszerű
főkötőkkel díszítették.

Fejfedők:

• a férfiak otthon házisapkát vettek fel.

• a nők és a férfiak egy széles karimájú, háromszögletű filckalapot viseltek, melyet
strucctollal díszítettek.
• asszonyoknál továbbra is jellemző a főkötő viselete.

Ékszerek és egyéb kiegészítők

Nők és férfiak drága karkötőket, gyűrűket és fülbevalókat viseltek. A drágakövek közül a

gyémánt volt a legkedveltebb.

• nőknél közkedvelt volt a nyakat szorosan körbefogó gyöngysor. A női viselethez a

hosszú kesztyű, a kézmelegítő muff, a legyező és a bot
• a férfi viselethez a széles, hímzett vállszalagon = bandalléron függő kard és
sétapálca tartozott.