AZ ŐSKŐKOR - i. e. IX.

évezredig
Három főbb korszaka:
Alsó paleolitikum
Középső paleolitikum
Felső paleolitikum

Alsó paleolitikum: i. e. 1 milliótól 60 000-ig

 Az ősember mindenevő
 használta a tüzet
 tagolt beszéd, marokkő, szakóca
 legfontosabb létalap: vadászat
 vörös festékkel- alaktalan foltok a falakon

Középső paleolitikum: i. e. 55 000- 30 000

 szilánk eszközök
 homo sapiens
 hordákban éltek
 vadászati módszerek tökéletesítése

Felső paleolitikum: i. e. 30 000- 10 000

 pattintott kőeszközök
 ősközösségi társadalom-munkamegosztás
 speciális eszközök
Az őskőkor hitvilága
Az ekkori karakteres vallás hitvilága a későbbi vallások gyökereihez vezetnek vissza.
Az őskori műalkotásoknak a mindennapi élettel a legszorosabban összefüggő
szerepük volt.
 barlangi állatábrázolások, sziklakarcok
 nőidol
 festett, karcolt eszközök
 nem beszélhetünk szépérzékről, dekoráló hajlamról, díszítményekről
 a sziklafestmény és szobor varázslás eszköze
 varázsló=megjelenítő művész
 homo sapiens-konkrét tartalmat ábrázolt
 nőidolok-nemi jegyek kihangsúlyozása
 kevés agyagtárgy
 barlangreliefek, napon szárított nőidolok és kezdetleges kunyhók maradtak fent
 edények háncsból és agyagból
 felső paleolitikum végén- letelepült életforma, kezdetleges földművelés, állattenyésztés

Mezolotikum: i. e. 9000-5500
 jégkorszak vége-kedvezőbb éghajlati viszonyok növény és állattenyésztő társadalmak
 helyi jellegek kialakulása volt jellemző- nagyon sok csoport különült el
 szélesebb kulturális egységek
 anyajogú nemzettségi társadalom
 rokon nemzetségek törzsek alakulnak ki
Agyagmunkák
 apró női és különböző állatfigurák
o napon szárított, ritkán égetett tárgyak
 kőből faragott edényekfőzés
 nem nagyon készítettek kerámiaedényeket
 ha mégis: kezdetlegesek, vastag falúak, díszítetlenek

Közel-Kelet i. e. kb. 7000-től

 itt válik az agyagedények készítése legkorábban gyakorlattá

 életmód váltás szükségessé tette az agyagedények készítését
 kiégetés általános gyakorlattá vált a napon szárítással
 talajba készített tűzgödrök

Az égetést csak akkor kezdték el tudatosan alkalmazni, amikor tartós edényekre lett szükség.
Újkőkor:
Közel-Keleten i. e. 5500-3000,
Európában i. e. 3000-1900
 korai földművesek kerámiát használtak főző és tároló edénynek
 csiszolt kőeszközök
 szakóca ------> kőbalta
o ezt nevezzük az újkőkor forradalmának
 sárból, vályogból építettek házakat
 alapvető változás a letelepedés, földművelés, élelemteremtés
 rokon nemzettségek törzsekké alakulnak
 anyajogúnemzettségmatriarchális társadalom világkora
 természeti jelenségek tiszteleteNap és Hold kultusz

Agyagművesség:
 munkamegosztás fokozódása
 elkülönülnek a szakmák
 kialakul a kerámiaművességnők gyakorolták
A kerámia leletek három csoportba sorolhatóak:

 termékenységkultusz az élőkszolgálatában
 halottkultusz
 mindennapi életben használatos eszközök

A termékenységkultusz:
 világszerte nagyszámú nőidol
 elsődleges nemi jegyek túlhangsúlyozása, a többi testrész elnagyolt ábrázolása jellemezte
 kb. 8-15 cm
 égetett szobrok voltak ezek
 helyi eltérések: embertípus magassága, díszítő ornamentika különbözősége
 legszebb közismert leletek: Kyklád-szigetvilág, Kőrös kultúra Vénusz-szobrai
 edényszobrok

Halottkultusz
 urnaedény, arcosedény, házedény és ember alakú edényhamvasztásos temetkezés
 sok sírmellékleta túlvilágon a holtat szolgálni
Mindennapi életben használatos eszközök:
 megváltozott életformaúj igényekhálónehezékek, ékszerek, gyerekjátékok
 kialakulnak a főbb edénytípusok: folyadék és gabonatárolásra alkalmas edényformák
 természetes formájú edények- kobaktök, koponya stb.
 áttértek az általános igényeknek jobban megfelelő, absztrakt formákra

Edénykészítés:
A legkorábbi edények még vaskosak és nehezek, a legkezdetlegesebb eljárással készültek
(marokedény technikával). Egy maroknyi lány agyagot a közepén egy pontban mélyítgetve és
formázva készültek ezek az edények. A másik kezdetleges eljárás az agyagtömből kifaragás volt. A
szögletesebb edényeket több kilapogatott agyagdarabból építették össze (házurnák). Nagyobb
edényeket agyaggyűrűkből állítottak össze amiket aztán összedolgoztak.
Szabályos szimmetrikus formákat bőr vagy textil kötényben, az ölükben forgatva készítettek el.
Hamar általánossá vált az ölben felrakott technika. Azt is megfigyelték, hogy különböző anyagok
belekeverésével az agyagba, befolyásolni tudják az agyag képlékenységét. Különböző finomságú
homokot, zúzott kőport és növényi rostokat használtak.
A kiégetés eleinte a tűzhelyhez hasonló gödörben történt ezért sok a foltos, rosszul kiégetett tárgy. A
minőség javítása érdekében fontos volt tökéletesíteni az égetést és egyre speciálisabb tűzhelyekben
égettek. Ha az égetőgödör aljára lyukat vágtak, a beáramló levegő kb. 100 C fokkal magasabb
hőmérsékletet biztosított. Az ásott verem kemence újabb tökéletesítése volt amikor az égetőgödör
köré alacsony agyagfalat építettek.
Az edényformák általában arányosak és jól tagoltak voltak. Ebben a korszakban már beszélhetünk
esztétikai érzékről, de a díszítő szándék csak a bronzkor végétől figyelhető meg. A "minták"
tulajdonképpen fontos jelentéstartalmak szimbólumai voltak. Már csak a leggyakoribb jelek értelmét
ismerjük. Így például a spirál és a meander a termékenység szimbóluma, eredete egészen a
jégkorszakig vezethető vissza. A háromszög és a rombusz a női nemiség szimbóluma, a zegzug minta
a víz jele, a szem és a háromszög a termékenységé. A vörös szín mindig a termékenységet, az életet
és a lelket szimbolizálta.
Európa újkőkora:
 két nagy kultúrkör virágzott:
 megalit kultúra
o sajátos edényforma: gömb, félgömb
o kis bevésett minta csont és fa eszközökkel a lágy agyagfelületébe
o gyakran alkalmazott zegzugminta, a szem és a háromszög
o Anglia, Spanyolország, Észak-Afrika

 A szalagdíszes kerámia
o vörös, fehér és fekete színekkel festették a kerámiákat
o Magyarországon-bükki, lengyeli, herpályi, tiszai kultúra

A Kárpát-medence újkőkora
A legősibb neolitikus kultúra a Kőrös kultúra. Állattenyésztő, pásztornép volt, mely vadászattal,
halászattal és földműveléssel is foglalkozott. Fejlett kézműipara volt, a szövés, fonás, csont- és kő
megmunkálás mellett szép kerámiákat készítettek. Gerendavázas, sárfalú nagy házakat építettek.
A vastag falú kezdetleges diszű edényeken kívül kis számban előkerültek vékony falú, díszítetlen,
fényezett felületű, bíborvörös vagy májszínűre festett edények is. Néha fekete és fehér festést is
alkalmaztak. Magasabb színvonalúak a női és állatfigurák. Kiemelkedő alkotások a kisméretű (10 cm)
"Vénuszok" , azaz ember alakú edények: Gorzsai Vénusz, felgyői ember-madár alakú edény.
Jelentősek még az edények falára nagyvonalúan rámintázott ember- és állatfigurák, valamint
hombáredények kecske- és nőábrázolással
A vonaldíszes kerámiák
 Kőrös-kultúra meggyökeresedése után alakul ki először a Dunántúlon
 egyszerű, gömbölyű formájúak, tökhéjedényekre hasonlítanak
 Ívek, spirálok, zegzugvonalak, laza, ritmikus ismétlődése
 csöves talpú tál
 A tárgyakat karcolták, de festették és fényezték is

A bükki kultúra
 fejlődésben önálló
 kerámiaművesség legmagasabb szintjét képviseli
 mai igények szerint iparművészetnek tarthatnánk
 vékony fal, egyszerű, páthuzamosan karcolt, geometrikus minták
 gyakorlat, jó szerkesztési készség, technikai tudás tette lehetővé az edények készítését
 könnyed, elegáns edények
 őskori edényművesség egyik csúcsa
A tiszai kultúra
 rokon vonások a bükki kultúrával
 technikája jóval durvább
 mediterrán jellegű
 hosszú egyhelyben lakásvastag hulladék és omladék réteg
 sok nagyméretű élelemtároló edény
 házak oromzatán agyag állatfejek
 minden házban kerámiából készült háziszentély
 temetőkben első magyarországi fém tárgyak
 szobrok, ember és állat alakú edények, csörgők, oltárok
 férfiisten ábrázolás- „Kronosz”
 patriarchális társadalom előkészítése
 minden ház szentélyében volt istenségszobor
 karcolt szövetminták vagy festés

Rézkor a Kárpát-medencében- i. e. 2500-1900

 pásztorkodás háttérbe szorítja a földművelést
 komoly cserekereskedelem a termény felesleg miatt
 réz szerszámok a sírokban
 réz ékszerek mellett arany ékszerek is
 tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrák temetőiben szigorú rítus
 edény készítés virágzik
 újabb és újabb formák
 sötét bevonat, dudorok, plasztikus állatfejek
 ritka a karcolt motívum
 gyakori a negatív minta
 réztárgyak nem importból kerültek a sírokba
 Centerben föltárt három ember alakú urna
Európa
 késő neolitikumban nyomon követhető a harang alakú és a zsinórdíszes kerámia népe
 az edények gömbölyű fenekűek, vörösre égetettek, fényezett felületűek
 elborítják felületüket a zegzugminták
 Nyugat-Európában fésűs kerámia a leggyakoribb
 újkőkori nép csúcsos, nagy méretű edényformákat fésűvel karcolt mintákkal látta el

Bronzkor
A Kárpát-medencében (i. e. 2000-600-ig)
A Balkán felől a bronzkészítést ismerő, indoeurópai nyelvet
beszélő törzsek telepedtek le. A Kárpát-medencében
akkor bőségesen található réz és ón ötvözésével bronzot
hoztak létre. A betelepült népek sokoldalú kereskedelmet
folytattak a Balkán és Fekete-tenger vidékén élő
emberekkel. Az iparos és kereskedő réteg megerősödött, a
nemzettségi társadalom felbomlott. Az egyik legfontosabb
nyersanyag az agyag volt, amelyet az edény készítésen
kívül gabona tároló vermek és házak kitapasztására is
használtak. A kisapostagi kultúra jellegzetes edénydíszítése
a mész- berakás volt.

A füzesabonyi kultúra edényei a magyarországi bronzkor legtökéletesebb készítményei. A

mintaelemek mértani pontosságú összeválogatása, elrendezése fényezett felülete jellemzi.
 A kisapostagi kultúra jellegzetes
edénydíszítése a mész-berakás volt;
urnasírokban temetkeztek.

Egyiptom és Mezopotámia:
A folyami magaskultúrák már i. e. 3000 évvel
ismerték a fazekas korongot, itt készültek az első
mázas edények melyekre a festett díszítés mód volt
jellemző.

Égei kultúra, Ciprus

A tök formájú edények átalakulnak magas színvonalú kerámiatárgyakká, megtartva sajátos
formavilágukat. A krétaiak már használtak fazekas korongot és Európában Mükénében készítettek
először korongolt edényeket.
Távol-Kelet: Kína ás Japán
Szürke agyagból, három lábú edényeket készítettek. Japánban ekkor Jömön vagy Dzsómon stílus
uralkodott. Mindkét nép művészetére saját formavilág jellemző.

Amerika:
A legkorábbi agyagedények 2000 évvel később jelentek meg mint Európában és a Közel-Keleten.
Többnyire engobe-os festés, polírozott felület és karcolt minták szerepeltek a háztartási edényeken.

A vaskor elején a hallstadti kultúra edényei a

fémedényeket utánozták. Az őskor utolsó
szakaszában, i. e. 500 körül a kelták népesítették
be Európát, s az ő kultúrájuk vált uralkodóvá. Ők
használták először Európában a fazekaskorongot.
Szabályos, tojásdad formájú edényeiket csíkokkal,
mértanian stilizált növényi formákkal, festéssel
díszítették. Oxidációsatmoszférában égettek és
tárgyaikat fényesítették.