Ének –zene érettségi SZAKKIFEJEZÉSEK

A capella : Hangszerkíséret nélküli, tisztán énekes (kórus) zene.

a tempo : Eredeti tempóban. Rövid eltérés után visszatérés az eredeti időmértékhez (tempóhoz).

Accelerando : Gyorsítás

adagio : Tempójelzésként jelentése lassan. Művek lassú tétele vagy önálló művek címe.

alaphang: A hangsor kezdőhangja, a darab befejező hangja, a hármashangzat alsó hangja.

aleatória : Véletlenszerűség a komponálásban. XX. századi zenei irányzat. (alea=latinul kocka) Nem
határozza meg a mű minden részletét, egyes megoldásokat az előadóra bíz.

Alla breve: Olyan ütem, melynek ritmikai alapegysége a félkotta. A 4/4 gyors változata, melyben a 4 hangsúly
helyett csak 2 van ( 2/2). Jelzése: függőleges vonallal áthúzott C.

allegro : Gyorsan, vidáman.

Allemande: Régi német, páros ütemű középgyors/ lassú népi tánc. A barokk szvitek nyitó, vagy II. tétele.

alt: Mély női v. gyermekhang.

Alteráció : A zenei hangok módosítása fél hanggal módosító jelek használatával . Felfelé:  , lefelé: b.

Álzárlat: A kadenciának az a fajtája, amikor a feloldás a dominánsról (D) az első fok (T) kivételével valamely
más akkordon történik ( VI.fok).

A dúr-moll hangrendszerben annak az akkordlépésnek az elnevezése, amelynek során a domináns hangzatra

nem a megszokott tonika következik, hanem más harmónia, rendszerint valamilyen, a VI. fokra épülő hangzat.

ambitus: Hangterjedelem. A legmélyebb és a legmagasabb hang közötti távolság.

andante: lépve, járva.

aranymetszés: Olyan arányosság, amely a természetben és a művészi alkotásokban is gyakran érvényesül. A

rövidebb rész úgy aránylik a hosszabbhoz, mint a hosszabb rész az egészhez. (Fibonacci-számsor: 2-3-5-8-
13…)

ária: Dal, ének. Hangszerkíséretes szólóének (opera, oratórium, kantáta része).

atonalitás: Hangnem nélküli zene. Hangnemnélküliség.

Attacca: Megállás nélkül folytatva. Rendszerint olyan tételek végén áll, melyek után megszakítás nélkül
következik az utána álló tétel.

Autentikus zárlat: Funkcionális irányba történő zárlat. ( D – T, T – S, S – D) funkcionális irányba történő

zárlat: a dúr-moll hangrendszerben a befejező akkordlépés elnevezése, amikor a dominánst tonika követi.

ballada: Eredetileg középkori olasz táncdal, mai jelentése szerint drámai feszültségű, tragikus tárgyú elbeszélő
költemény, rendszerint énekhangra. A romantikában hangszeres darabok címeként is szerepel.

bariton: közepes mélységű férfi énekhang.

Basso continuo: Generálbasszus. A barokk művekben a dallamot alátámasztó, harmóniákkal kísérő

basszusszólam. Csak magát a basszus szólamot jegyezték le, a hangzatokat számozott basszus jelölte.
Megszakítás nélkül hangzó állandó basszus.
basszus: A legmélyebb férfi énekhang.

bicinium: Kétszólamú énekgyakorlat.

bitonalitás: Kéthangneműség. Két különböző dúr vagy moll hangnem egyidejű szerepeltetése.

Bolgár ritmus: A bolgár népzene bonyolult, aszimmetrikus ritmusa, melyet Bartók honosított meg a
műzenében. A bolgár ritmus alapértékei 2:3 ill. 3:2 viszonyban vannak egymással. Ezekből az
alapegységekből két vagy háromtagú egységek formálódnak, s ezen egységekből jönnek létre az
ütemek. Legkisebb olyan egység, melyben 2 és 3 arányú részek vannak, az 5/8 (vagy 5/4).

bővített hármashangzat: alaphang+nagy terc, alaphang+bővített kvint

(két nagy terc egymáson: d-m-szi).

Bruitizmus: Zajzene. Ez az új irányzat az 1910-es években jött létre. Művelői lemondtak a zenei
hangról. Úgy vélekedtek, hogy mivel a kor emberét a nagyváros lármája, a gépek zaja veszi körül,
ezért a zenéjét is ezekből kell létrehoznia. A zajzene zenéjét hagyományos hangszereken hozzák létre.

Cantus firmus: A középkori zenei szerkesztés alapja a „ meghatározott dallam”, amely a tenor
szólamban, de akár más szólamban is felhangzik. Az a fődallam, amelyet a többi szólam alárendelt
szerepben vesz körül.

coda: Zeneművek befejező része, függelék. Utójáték.

concerto: Egy szólóhangszerre és zenekarra komponált zenemű. „concertare” versenyezni. 3tételes.

concerto grosso: Több szólóhangszerre, hangszercsoportra és zenekarra írt kompozíció. A barokk

kor hangszeres zenéjének meghatározó műfaja. Zenekarra írt, nagyobb szabású, többtételes mű,
amelyben a szólisták kis csoportja (concertino) és a teljes zenekar (tutti vagy ripieno) áll szemben
egymással.

crescendo: dinamikai utasítás. A hangerő fokozatos növelése, erősítése. Rövidítése: cresc.

da capo: Elölről. A darab elejétől történő ismétlés a "fine" feliratig.

dalciklus: Összefüggő versek sorozatára írt, több dalból álló kompozíció. ( romantika)

dalforma: A kéttagú-, háromtagú- és triós forma régebben használt neve.

daljáték: zenei betétekkel tarkított vígjáték. A német Singspiel tükörfordítása.

decrescendo : dinamikai utasítás. Halkítás. A hangerő fokozatos csökkentése. decresc.

dinamika: hangerősség.

Divertimento: jelentése: szórakoztató zene. Többtételes zenemű rendszerint

kamarazenekarra.Kötetlen formájú, könnyed hangvételű hangszeres zenemű. A bécsi klasszika óta
ismert műfaj, tételeinek száma 3 és 8 között váltakozik;

dodekafónia : 12 fokúság. A 20. századi zene meghatározó irányzata, amely a szabad atonalitásból
és az expresszív zenei stílusból fejlődött ki. Kifejlesztője a Schönberg volt.

Dolce: lágyan, gyengéden.

Domináns: a funkciós zenei rend három funkciójának egyike, a dúr és a moll hangnem V. foka,
illetve az arra épülő hangzatok jellegének meghatározása.

dór: modális hangsor, ré-sor vagy lá-sor fivel.

duett: két szóló énekhang együttese, vagy operai jelenete.

duó: két egyforma vagy különböző hangszer együttese. Kizárólag két hangszer játékát értjük alatta.

dúr: Hétfokú hangsor, dó-sor (ión).

dzsessz (jazz): az afro-amerikai népzenei hagyományok, a néger spirituálék, a fúvószenekarok és az

európai tánczene elemeink ötvözetéből jött létre a XIX-XX. század fordulóján. Az 1920-as évekre vált
nemzetközileg is ismertté, majd jelentős hatást fejtett ki a többi zenei irányzatra is. Ma is folyamatosan
fejlődik, új stílusok jelennek meg. A jazz szó jelentése: lelkesedés, lendület, izgalom. Általános
jellemzője a páros metrum, élénk, változatos ritmika és az improvizatív (rögtönző) előadásmód.
Tipikus hangszerei a trombita, szaxofon, klarinét, zongora, dobfélék.

dúr hármashangzat: alaphang+nagy terc+tiszta kvint (nagy terc fölött kis terc: d-m-s).

egészhangú skála: egy oktávon belül hat olyan hangból álló sor, amelynek mindegyike egymástól
nagy-szekund távolságra van.

egynemű kar: a vegyeskarral ellentétben olyan összeállítású kórusmű, amelyben csak férfiak vagy
csak nők szerepelnek.

előjegyzés: a vonalrendszer elején elhelyezett módosító jelek, azaz a hangokat fél hanggal megemelő
-ek és fél hanggal leszállító b-k. Közvetlenül a kulcs után állnak. Érvényességük az egész sorra
kiterjed.

Enharmónia : azonos hangzású, de különböző elnevezésű hangok viszonya. Két egymás melletti
törzshangból származik, az alsó felemelésével, illetve a felsők leszállításával.

eol: lá-sor = természetes moll hangsor

expozíció: A fúgában a téma első előfordulása. A szonátaformában az első nagy formai egység,
amelyben a tétel legfontosabb zenei gondolatainak bemutatása történik. Tonikáról a domináns
hangnembe érkezik.

expresszionizmus: a XX. század elejének egyik művészeti irányzata; realista ábrázolás helyett
elvont, szubjektív  lelki tartalmat igyekszik kifejezni.

férfikar: férfihangokból álló kórus.

folklorizmus: A XX. századi zene irányzata, amely a népzenét ill. annak törvényszerűségeit,
jellemzőit felhasználva alakít ki nemzeti jellegű zenét.

forte: dinamikai jel; erősen, hangosan

fríg: moll jellegű modális hangsor; mi –sor, lá sor tá-val.

fúga: Jelentése: futás, kergetőzés. A polifónia legmagasabb rendű szerkesztési elve. A fúga
továbbfejlesztése a kezdeti imitációs műveknek és kánonoknak. Lényege abból áll,hogy egy rövid
zenei frázist (részt) több szólam több ütemen keresztül ,főleg rokonhangnemben ismétel,mintha egyik
a másikat pihenés nélkül kergetné, hajszolná, mialatt a többi szólam a saját dallamát játssza.
Legnagyobb mestere: Johann Sebastian Bach.

giusto: feszes, kötött tempóval, pontos ritmusban.

gyermekkar : szoprán, mezzo, alt hangú gyermekekből álló kórus.
hangköz: két hang közötti távolság.
hangnem : a dallamok és hangzatok hangjainak hovatartozása (tonalitás).
hangnevek : különféle hangrendszerekhez tartozó hangok elnevezése.
hangsor : a zenei hangok lépcsőzetes elrendezése (skála).
hangszercsoportok : vonós, fafúvós, rézfúvós és ütőhangszerek csoportjai. A hangszereket
csoportosíthatjuk a hangadásuk, vagy kezelésük módja szerint. A hangadás módja szerint vannak
hangszerek melyeknél: a levegő (aerofon hangszerek), megfeszített húr (kordofon hangszerek),
kifeszített hártya (membrafon hangszerek) és rugalmas merev test (idiofon hangszerek) rezgése állítja
elő a hangot. A hangszer kezelésének módja szerint léteznek fúvós, ütő, vonós, pengetős, billentyűs
hangszerek.

hangzat: legalább három különböző hang egyidejű megszólaltatása (akkord).

hexachord: 6 szomszédos hangból álló hangsor.

homofon : függőleges szerkesztés. A dallam általában a fölső szólamban van, a többinek alárendelt
szerepe van (kíséret). A polifónia ellentéte.

imitáció : utánzás. A kánonban megismert szigorú körmozgás szabadabb formája, mely az

ellenpontozó művészet lehetőségeinek nyújt teret. Többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben
valamely szólam egy másik szólam dallamát időbeli eltolódással utánozza, legtöbbször más hangról
indulva.

improvizáció: rögtönzés.

induló : eredetileg katonai menetelést serkentő, lépés tartását segítő zene (Marsch).

instrumentális: hangszeres.

intermezzo : közjáték. Az opera két jelenete vagy felvonása között előadott önálló, más karakterű
darab; operák jelenetei közé beiktatott zenekari részlet; 19. sz.-tól önálló karakterdarab is.

kadencia (népzene) : a sorzáró hangok alaphanghoz viszonyított, számozott felsorolása.

Kadencia ( műzene) : A versenymű zárótételében megszólaló zárlat , amikor a szólóhangszeres

bemutatja technikai tudását, virtuozitását. A zenekari kíséret nélkül megszólaló kadenciát kezdetben
a szólista rögtönözte.

kamarazene: kis hangszer együttesre írt zenemű, melyben az egyes hangszerek önálló szólamot
játszanak.

kánon: az imitáció legszigorúbb formája, amikor egy szólam menetét egy vagy több szólam időbeli
eltolódással hangról hangra utánozza.

kantáta : barokk műfaj, áriákból, duettekből, recitativókból, kórustételekből felépülő kisebb

terjedelmű zenekari kíséretes mű, egyházi v. világi témájú. (cantare=énekelni).

kidolgozás : a szonátaforma középső része, amelyben rokon hangnemek érintésével dolgozza föl a
megismert témákat a zeneszerző.

korál : protestáns népének.

Köchel–jegyzék : Mozart műveit rendszerező, sorszámozó tudományos kiadvány („Köchel-

Verzeichnis” röv. KV. vagy K.). Ludwig Köchel osztrák zenekutató 1862-ben állította össze.

kromatika : a hétfokú hangrendszer kibővítése félhanglépésekkel (=színezés, görög szó). Fél

hangokból álló skála.

kvartett : négy énekesből vagy hangszerjátékosból álló együttes.

kvintett : öt énekesből vagy hangszerjátékosból álló együttes.

Kvintkör: a dúr és a moll hangnemek ábrázolása előjegyzésük jellege és száma szerint kör alakban C
hangról indulva kvint hangközönként haladva.

Largo: szélesen. A leglassabb tempóra utaló jelzés.

legato: kötve

Lento: lassan

líd: modális hangsor, fá-sor vagy dó-sor fivel.

Lied: Dal. A romantika korában kialakul dal nemzetközi neve (német szó). Irodalmi értékű vers
megzenésítése, melyben az énekszólam és a zongora kíséret zeneileg egyenrangú.

lokriszi : modális hangsor, ti-sor vagy lá-sor tával és mával.

madrigál: /Reneszánsz./ A szó eredete: mandriale = pásztordal. Többszólamú énekegyüttesre írt

hangszerkíséret nélküli mű. Szövege világi tárgyú,nemzeti nyelvű.

Maggiore: A dúr hangnem olasz neve.

mazurka: 3/4-es lengyel népi tánc.

Melizma: Egy szövegszótagra énekelt több hang. Melodikus díszítés, hajlítás.

metronóm: A zeneművek tempóját pontosan meghatározó szerkezet. Johann Nepomuk Mälzel

szabadalmaztatta 1816-ban.

metrum: időmérték, ütemmérték, a zenei ritmus beosztása.

mezzoforte: középerősen.

mezzopiano: közepesen halkan.

mezzoszoprán: az alt és a szoprán közt fekvő női , illetve gyermekhang.

Minore: A moll hangnem olasz neve.

mise: a katolikus istentisztelet fő formája. Állandó (Kyrie, Gloria, Credo, Santcus-Benedictus, Agnus
Dei) és változó részekből áll (Introitus, Graduale, Alleluja, Offertorium, Communio). A halotti mise
neve Requiem.

mixolíd : modális hangsor, szó-sor vagy dó-sor tával.

Mixtúra: Kevert játék; az orgona egyik regisztertípusa, amelynél az alaphanggal együtt annak
részhangjai is azonos hangerővel szólalnak meg. 2. Párhuzamosan mozgó, azonos felépítésű akkordok
sora.

moderato: mérsékelten, mérsékelt gyorsasággal.

moll : (molle, mollis = lágy – jellemzője a kis terc). Hétfokú hangsor, lá-sor (eol).

motetta: / Reneszánsz/. Vallásos szövegre komponált többszólamú, latin nyelvű kórusmű.

neoklasszicizmus: XX. századi irányzat, amely korábbi korszakok szellemét, főként a barokk kort
idézi fel. A romantika érzelmességével és énközpontúságával fordult szembe. Többnyire megőrizte a
tonalitást.
neuma: görögül "intés". A 9-12. sz. írásmódja. Kezdetben a dallam irányát mutatták, a
hangmagasságot, hangközt, ritmust nem jelezték. Az egyes szótagokra eső hangokat 1-1 jellel vagy
jelcsoporttal ábrázolták.

női kar: szoprán, mezzo, alt vagy ezek bontásából álló kórus

nyitány: operák, oratóriumok, színpadi kísérőzenék és balettek hangszeres bevezető zenéje.

opera: "opera in musica" = zenei műalkotás. Az egyik legösszetettebb zenei műfaj, a vokális és
hangszeres zenével dráma és líra, színjátszás s tánc, díszlet és jelmez társul. Alapja a szövegkönyv.
Általában nyitány vezeti be és felvonásokra tagolódik. Zenéjében áriák, duettek, tercettek stb.,
recitativók, kórusbetétek, zenekari részek váltják egymást.

opus: mű, munka. Egy zeneszerző kompozícióinak a sorszámát jelzi. Jele: Op.

oratórium: / Barokk/ Oratioima. Több részes, drámai-elbeszélő jellegű, többnyire bibliai témájú.
Szóló énekhangra, kórusra és zenekarra komponált mű, melyet hangversenyszerűen adtak elő. Áriákra,
recitativókra, zenekari és kórustételekre tagolódik. Fontos a kórus drámai szerepe(turba),a nép
megszemélyesítője. Az elbeszélő (testo), recitativókban magyarázza a cselekményt.

Organum: a korai többszólamúság elnevezése. A gregorián dallammal oktáv, kvint vagy kvart
párhuzamban halad több szólam.

orgonapont: hosszan kitartott, az orgonapedálra emlékeztető mély hang, amely fölött különféle
harmóniák váltakoznak, ezek tőle egészen távol eső, hangnemidegen hangzatok is lehetnek.

ostinato : ismétlődő ritmus- vagy dallamkíséret (=makacs).

parlando : elbeszélve, beszédszerűen. A beszéd ritmusához igazodó szabad ritmikájú előadásmód.

partitúra = vezérkönyv. A zenemű minden szólamát magában foglalja. Az egyidejűleg szereplő

szólamok egymás alatt, vízszintesen futnak egy ütemvonallal összekötve.

passacaglia: A barokkban variációsorozat, melynek jellegzetessége, hogy egy basszusdallam

ostinatoszerűen ismétlődik.

passió : /Barokk/ Jelentése: szenvedés. Jézus szenvedésének és halálának története, az evangéliumok

alapján. Oratórikus mű.

pentachord: 5 egymást követő hangból álló hangsor.

pentatónia: ötfokúság; 5 hangra épülő hangrendszer. Elméletben a kvintkör 5 első hangjából áll (C-G-
D-A-E), melyek hangsorrá rendeződnek a zenei térben (C-D-E-G-A). A hangrendszer más és más
hangjáról kiindulva más és más móduszát kapjuk meg. Így létezik: lá-, dó-, ré-, mi-, szó pentaton. A
pentaton hangsorból hiányoznak a kis szekund lépések, ill.a ti és a fá szolmizációs hangok.

periódus: A klasszikus formálás legkisebb, alapvető egysége. Két, rendszerint egyenlő hosszúságú
(2x48 ütem) tagból áll. Az „előtag” és az „utótag” kérdés-feleletet alkotva kiegészítik egymást.
Közepén elérjük a dominánst( V.fok), a végén tonikával (I.fok) zárul.

piano: halkan (p)

Plagális zárlat: a dúr-moll hangrendszer egyik befejező akkordlépése, amelyben a domináns helyett a
szubdominánsról lép a tonikára.
polifon: Vízszintes szerkesztés. A szólamok egyenrangúak és végigkomponáltak. Jellegzetessége az
imitáció és az ellenpont. Fontos műfajai a kánon és a fúga.

preludium = előjáték

Presto: nagyon gyorsan, sebesen

Quodlibet: A 16-17. század irodalmában különféle dallamok és szövegek tréfás, többszólamú

kombinációja. Lehetett instrumentális, vagy vokális. Készülhetett tisztán világi vagy népi anyagból,
vagy feldolgozhatott egyházi énekeket.

recitativo = énekbeszéd

refrén : a versszakok végén visszatérő azonos tartalmú és dallamú szakasz.

Repetitív zene: Az 1960-as évek jellegzetes irányzata. Repetícióismétlés. Lassú fejlesztésű

ismétlődésekből és rövid formaegységekből álló, folyamatosan építkező zene.

Ritornello: 1. a régi firenzei énekes formákban refrénszerű szövegvisszatérés. 2. A 17-18. századi

vokális művekben és zenekari concertókban a hangszeres zenekari közjáték elnevezése. 3. A
rondóformában a visszatérő epizód neve.

rondó : francia körtánc. Rondó forma: A b A c A d A… A rondó téma változatlan megszólalásai

közé különböző zenei anyagú epizódok ékelődnek.

rubato : szabadon

Scherzo: "tréfa"; a klasszikus szimfóniák és szonáták gyors, vidám karakterű tétele. A menüettből
fejlődött ki, átvette annak háromrészességét, da capo formáját.

Sostenuto: vontatottan, kimérten

spirituálé: A néger vallásos zene legfejlettebb formája. Kialakulásában fontos szerepet játszott a himnusz,
zsoltár és főképpen a protestáns korál. Jellemzője a „shout”-stílus, a lüktető ritmika, válaszolgató énekmód,
csúszkálás és részben az európai harmóniavilág.

staccato : röviden, szaggatottan

szekvencia : Egy dallam egy hanggal feljebb vagy lejjebb ismétlődik.

Szeriális zene: A dodekafónia továbbfejlesztett változata. Zeneszerzési technika, amely számsorok

segítségével előre meghatározza mind az egyes hangok, mind a hangcsoportok valamennyi
paraméterét.

szextett: hat tagból álló hangszeres vagy énekes együttes, illetve az ilyen együttesre írt zenemű.

szillabikus: ének-típus, melynél egy szótaghoz egy hang tartozik

szimfónia:. szimfonikus zenekarra írt, általában négytételes mű. Tételei: gyors-lassú-menüett-gyors.

szimfonikus költemény: /romantika/ Szimfonikus zenekarra írt szabad formájú egybekomponált

programzenei mű. Programját rendszerint költemény vagy prózai mű határozza meg.
szonáta: A szonáta elnevezés az olasz sonare = hangzani igéből származik. Jelentése: hangzó darab.
Eredetileg tehát általában hangszeren megszólaló darabot jelölt csupán, gyakran vokális tételek
hangszeres átiratait. A 17. század közepe után több összetartozó tételből álló kompozíciót nevezünk
szonátának. A barokk szonáta az 1680-90-es években nyerte el végső alakját. A barokkban két típusa
volt, a sonata da chiesa és a sonata da camera. A 18. században született meg a klasszikus szonáta,
amely ciklikus 3-4 tételes műforma. I. tétel gyors-szonátaforma, II. tétel lassú-szonáta és rondóforma,
III. tétel menüett vagy scherzo, IV. tétel gyors - rondó vagy szonátarondó.

szoprán : magas női- vagy gyermekhang.

Szubdomináns: valamely hangsor IV. fokának, illetve a ráépített hármashangzatnak a neve.

szűkített hármashangzat : alaphang+kis terc, alaphang szűkített kvint (két kisterc egymáson: t,-r-f)

szvit : barokk műfaj. Stilizált táncok sorozata. 4 állandó tétele: Allemande, Courante, Sarabande és
Gigue. Szerepelhetnek még benne: Menüett, gavotte, bourrée, polonaise. A változatos karaktert és
nemzeti jelleget azonos hangnem fogja egybe.

tenor : magas férfihang.

tercett : három énekhangra írt zenemű.

Tonika: a tonalitás meghatározója, valamely hangsor I. foka, alaphangja.

Tranquillo: nyugodtan

trió: három hangszerre írt zenemű.

Tritonus: a bővített kvart és a szűkített kvint hangközök összefoglaló elnevezése.

tutti: Valamennyien. Klasszikus versenyművekben a teljes zenekari együttes által játszott rész.

ungaresca : XVI. századi magyar tánc (=magyaros). A dudával kísért hajdútánc-kanásztánc típusához
tartozik.

unisono : Egy szólam. A többszólamú zenében több szólam prím vagy oktáv párhuzamban ugyanazt
a dallamot énekli.

variáció : változat. Valamely zenei téma harmóniai, ritmikai vagy dallami átalakítása olyan módon,
hogy az eredeti téma felismerhető legyen.

vegyeskar: Női és férfi énekszólamokból álló énekegyüttes. /szoprán, alt, tenor, basszus/

verbunkos: Werbung = toborzó, a XVIII. sz. végén kialakult tánczene-típus. Jellemzői: pontozott
ritmusok, szinkópa, triola gyakorisága, bokázó záradék. Két szakaszból áll: hallgató(lassú),
friss(gyors).

vokális : énekes zene

vonósnégyes: kamarazenei műfaj I. és II. hegedű, brácsa és cselló szereplésével. Tételei: gyors-lassú-
menüett-gyors.

Zárlat: kadencia; két vagy több hangzat egymásutánja, amely megerősíti az utolsó akkord záró
jellegét, s ezzel lehetővé teszi a zenei forma teljessé válását. Beszélünk autentikus (V-I) és plagális
(IV-I) zárlatról. A klasszikus zene legáltalánosabb zárlata az I-IV-V-I fokokat követi.