JOHN STANLEY

KLASSZIKUS ZENE
Mesterek és mesterművek a kezdetektől napjainkig

KOSSUTH KIADÓ
 A kiadás alapja
John Stanley: Classical Music.
The great composers and their masterworks.
First published in 1994 by Mitchell Beazly an imprint of Octopus Publishing Group Ltd,
2-4 Heron Quays, Docklands, London E14 4JP
Revised edition 2005

Fordította
Draskóczy Piroska

Szakmailag gondozta
Fehér András

ISBN 963 09 4835 4

Minden jog fenntartva

© Octopus Publishing Group Ltd 1994, 2005

© TextJohn Stanley 1994, 2005
© Kossuth Kiadó 2006
© Hungarian translation Draskóczy Piroska 2006

Felelős kiadó Kocsis András Sándor

a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója
A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja
A kötetet Tóth Emese szerkesztette
Műszaki vezető Kun Gábor
www.kossuth.hu I e-mail: kiado@kossuth.hu
Printed in China
Tartalom
Előszó Nigel Kennedy és Solti György 6
Bevezetés 7
Útmutató az olvasónak 9

Bevezető 10 A középkor és A barokk kor A klasszikus kor

a reneszánsz 38 64 96

A zeneszerző Kiválasztott zeneszerzők Kiválasztott zeneszerzők Kiválasztott zeneszerzők

a társadalomban Bingeni (Szent)
12 Hildegárd 50
Perotinus 51
Az emberi hang: Guillaume de Machaut 52
az első hangszer Guillaume Dufay 53
18 Johannes Ockeghem 54 Marc-Antoine Charpentier 81
josquin Desprez 55
Korok és hangszerek Thomas Tallis 56
22 Giovanni Pierluigi
da Palestrina 57
Együttesek és zenekarok Orlande de Lassus 58
32 T omás Luis de Victoria 59
William Byrd 60
John Dowland 6 1
Carlo Gesualdo 62
Andrea és
Giovanni Gabrieli 62
További zeneszerzők 63
Claudio Monteverdi 76 Christoph Willibald Gluck 108
Gregorio Allegri 77 Franz Joseph Haydn 109
Heinrich Schütz 78 Luigi Boccherini 111
Giacomo Carissimi 79 Wolfgang Amadeus Mozart 1 12
Jean-Baptiste Lully 80 Muzio Clementi 1 14
Luigi Cherubini 115
Johann Pachelbel 82 John Field 116
Henry Purcell 82 Daniel-Fran~ois-Esprit
Arcangelo Corelli 84 Auber 117
Fran~ois Couperin 85 Giacomo Meyerbeer 118
Antonio Vivaldi 86 Franz Berwald 119
T omaso Albinoni 87 Franz Schubert 120
Johann Sebastian Bach 88
Georg Friedrich Handel 90 További zeneszerzők 121
Georg Philipp Telemann 92
Jean-Philippe Rameau 93
Domenico Scarlatti 94
Thomas Arne 95
További zeneszerzők 95
A, középkor,
es a reneszansz
Xll-XVI. század

A középkori Európa királyságok és kisebb-nagyobb fejedelemségek szabdalta

földrész, ám vallása a nemzeti sokszínűség ellenére is közös, társadalmai pedig
szigorúan hierarchikusak. A XII. és a XIII. században az egyház növekvő
hatalma konfiiktushoz vezetett a pápák és a világi uralkodók között. A késő
középkort beárnyékolták a járványok- fekete halál (pestis), kolera, tífusz-,
az Anglia és Franciaország közötti, nagy erőforrásokat felemésztő háború,
a parasztlázadások. A XVI. század fordulópontot jelentett: a reformáció
megkérdőjelezte a katolikus egyház egyeduralmát, és kezdetét vette a vallási
háborúk időszaka. Az új nemzetállamok hatalmas birodalmakat épftettek,
az egész világra kiterjesztve befolyásukat.

A kor legfőbb épftészeti remekei az égbe törekvő román és gótikus sti1usú

katedrálisok; az ezek mellett működő iskolákból jöttek létre az egyetemek.
Noha a a művészet Isten dicséretét tekintette a legmagasztosabb feladatnak,
létezett egy nem vallásos, világi irodalmi irányzat is, melynek részét képezték
az Artúr-mondakörhöz kapcsolódó lovagregények és más remekművek­
például Dante Isteni Színjátéka és Chaucer Canterbury meséi. A XV. század
közepén feltalált könyvnyomtatás biztosftotta a születő reneszánsz eszméinek
gyors terjedését. Leonardo da Vinci, Michelangelo és a kor többi reneszánsz
mestere az ókori görög kultúrfiból merftett ihletet, művében az emberábrá-
zolást tekintve a legszebb kihívásnak.
A Xl. századig még a templomon kívül is csak olyan zene szólt, mely
a vallásos áhftatot szolgálta; bibliai történeteket, szentek legendáit mutatták
be. A párizsi Notre-Dame-ban - a XII. század folyamán -az egyházi zene-
szerzők összhangzatot hoztak létre azzal, hogy újabb dallamvonalakkal
egészftették ki a gregorián egyszólamúságot. A trubadúroknak a szerelem
örömeiről és fájdalmairól szóló énekeiben virágzott immár a világi zene is.
Ockeghem és Josquin Desprez munkássága szintén hozzájárult a zene
fejlődéséhez, a XVI. századi olasz Lassus és angol Byrd vokális műveiig hatóan.

Kiválasztott zeneszerzők
Bingeni Dufay 53 Lassus 58 Perotinus 5 1
Hildegárd 50 Gabrieli 62 Machaut 52 Tallis 56
Byrd 60 Gesualdo 62 Ockeghem 54 Victoria 59
Dowland 61 Josquin Desprez 55 Palestrina 57

Stefan Lochner: Utolsó ítélet, 1440 körül.

A középkori ember életében a káosz látszott uralkodni, a mindennapokat
irányíthatatlan erők - áradások, pestis, éhínség, háború - bitorolták 39
A középkor és a reneszánsz
kor emberei számára számtalan
A veszélyt tartogatott az élet. A
mindennapos élelmiszerhiány,
a pénz szűkössége, az állandó harcok,
a betegségek és járványok, valamint a
politikai instabilitás állandó fenyegetést
jelentett. Az egyetlen megtartó erőt
a vallás kínálta. Az egyház az emberek
életének középpontjában állt: hataln1as
volt, gazdag és sokak kenyéradója. A
vallás, a zene és a kultúra valamennyi
fontos területe közötti szoros kapcsolat
természetesnek, sőt megkérdőjelezhe­
tetlennek látszott.
A középkor előtti kultúra
A korai zene az istentisztelet szerves Kép egy XV. századi hóráskönyvből.
részeként szájhagyomány útján terjedt A zene a keresztény istentisztelet
évszázadokon át, amíg a IX. században szerves része - szerzetesek halotti misén
ki nem alakult a lejegyzésére szolgáló énekelnek
hangjegyírás. A zene számos európai
nyelvben használatos elnevezése az ógörög musziké szóból
származik. A görögök (Platón, Arisztotelész és Püthagorasz)
által kialakított zenei eszmék képezték a nyugat-európai
zenei fejlődés alapjait, miután a rómaiak átvették a görög
kultúrát. Az ókori Görögországban használt hangszerekkel -
lírákkal, fuvolákkal - többnyire költeményeket kísértek.
Az a tény, hogy a korai keresztény egyházi zene nem igé-
nyelte a hangszerek használatát, részben pogány eredetükkel
magyarázható.
A kereszténység a Római Birodalom egész területén el-
terjedt, és a IV. századra hivatalos vallássá vált. Az egyház
befolyása folyamatosan növekedett, miután egyre több
földbirtokra, így egyre nagyobb gazdaságra tett szert. N éme-
lyeket kiábrándított a virágzó római társadalom anyagiassága,
s tiltakozásképp jöttek létre az első, az önmegtagadásnak és
a vallásgyakorlásnak szentelt kolostorok. Rómát és a nyugati
tartományokat állandó felfordulás jellemezte, de a birodalom
keleti része stabil maradt, ahol az elkövetkező ezer évben
a Bizánci Birodalom virágzott, Konstantinápoly főváros irá-
nyításával. . formája az organum volt.
ZENEI FEJLEMÉNYEK
GREGORIÁN ÉNEK. Az egyszólamú latin éneknek a római egyház
liturgiájában gyökerező korai formája; a miseliturgiában
használt dallam.
40
A középkorban az ókori görögök és
rómaiak klasszikus kultúrájának, hagyo-
mányának kincseit a keleti birodalomban
őrizték. Nyugaton a Római Birodalom
hanyatlásával a klasszikus műveltség és
a művészetek gyakorlásának egyetlen
biztonságos helyei a kolostorok marad-
tak, amelyek a nyugtalan és bizonytalan
időkben felbecsülhetetlen értékű biztos
menedéket kínáltak. Istenfélő híveik
adományaiból meggazdagodva és fontos
földbirtokosokká válva a kolostorok
megengedhették maguknak, hogy a leg-
jobb építészeknek, festőknek, szobrá-
szoknak és zeneszerzőknek adjanak
megbízásokat - s ezáltal a művészetek fő
pártfogóivá váltak. Itália kivételével csu-
pán a papság működtetett iskolákat és
gondoskodott az oktatásról, ezért nem
meglepő, hogy a kultúrát nagymérték-
ben meghatározta és áthatotta a vallás.
Korai keresztény zene
A korai keresztény zenét az ének különböző formái jel-
lern.ezték; területenként eltérő stílusok jöttek létre. A Szent
Ambrus-féle ének Milánóban alakult ki, nevét a város
IV. századi püspökéről kapta, aki elsőként jegyezte le.
Spanyol- és Franciaföldön egyedülálló liturgikus zenei kincs
jött létre, míg Róma városának templomi zenéje teremtette
meg a későbbi nyugati zene alapjait. A nagyszámú hagyo-
nünyos, egyszólamú éneket I. Gergely pápa gyűjtötte össze
a VI. században. (gregorián ének). Ez a gyűjtemény képezte
a római katolikus egyház zenei alapját. A IX. században
bővült a repertoár: az· énekek új szövegekkel és zenével
kiegészítve gazdagabb, összetettebb hangzásúakká váltak.
Egy radikálisan új elv is érvényesült akkortájt, amely tovább
gazdagította a zenét, valamint századokon át érvényesülő új
irányt adott neki.
Ez az újítás a polifónia, mely több külön dallamvonal alkal-
mazását hozta (szemben a korábbi egyetlen dallamvonallal). Fő
Miniatúra Erasmus Ciolek püspök pontiftkáléjából, Krakkó, 15 I 0.
Elkülönültek a társadalom különböző rétegei, a középen e/helyezkedő
püspöktől a balján és jobbján álló nemeseken át az előtérben álló
szegényekig. A bal oldali galérián harsonások láthatók
A középkor és a reneszá,nsz
A középkor és a reneszánsz

A Római Birodalom
A 800. év karácsonyán Rómában Nagy Károly frank királyt
császárrá koronázta III. Leó pápa. Az addig hivatalosan
a Római Birodalom (Bizánc) fennhatósága alatt álló pápa
és a Nyugat ezzel függetlenné vált Bizánctól. A hatalmas,
változó kiterjedésű politikai és katonai hatalom (962-től,
I. Ottó uralkodásától Német-római Császárság) ezer éven át
magában foglalta azt a területet, amely nagyjából megfelel
a modern kori Németországnak, Észak-Olaszországnak és
Franciaország egy részének. A középkorban az uralkodó
dinasztiát szoros szálak füzték a pápához, s ez a politikai és
vallási szövetség hangsúlyossá tette a Római Birodalom
nyugati és keleti fele között egyre mélyülő szakadékot. A XI.
században a római nyugati egyház és a keleti ortodox (bi-
zánci) egyház közötti viszony romlása az 1054-es egyház-
szakadáshoz vezetett.
A IX. és X. században a Nagy Károly frank király, majd
I. Ottó és utódai (szász dinasztia követte Nagy Károlyét)
ösztönzésére l:tjjáéledtek a klasszikus müvészetek. Nyugat-
Európában a XI. század végén az építészetben és a kézirat-
illusztrációban kiteljesedett a (klasszikus római hagyományai
miatt) románnak nevezett új stílus. Ebben a stílusirányzatban
római, germán és bizánci hatások érvényesültek a helyi hagyo-
mányok n1ellett.
A román kor jellemzői leginkább a kolostorok és templo-
mok építészeti emlékeiben érhetők tetten; a korszak díszítő­
müvészete magabiztosságot sugall, pompás épületei és monu-
mentális szobrai a hatalmas Isten előtt hódolnak.

A középkori Európa: a kultúra terjedése

A XII. századra némileg bonyolultabbá vált Nyugat-Európa
társadalma. A kolostoroktól független iskolák létrehozásával
(például az új katedrálisok n1ellett, mint az észak-fran-
ciaországi Chartres-ban) az oktatás új, egyházon kívüli lehe-
tőségei kínálkoztak. Emellett általában a művészetek - így az
építészet, a zene és az irodalom - újfajta igényeket igyekez-

ZENEI FEJLEMÉNYEK
POLIFÓNIA, GÖR. 'TÖBBSZÓLAMÚSÁG'. A független dallamvonalak
egyről kettőre,háromra vagy akár négyre való növelése révén
kifejlődött
zenei stílus, amely nagyobb mélységet és komplexitást
eredményezett. Századokon át alakult, virágkorát a Xlll-XVI.
században érte el.
ORGANUM. A korai polifónia főleg kórusokra írt, néha orgonával kísért
formája. Kezdetben a szólamok párhuzamosak és azonos
ritmusúak voltak. Ahogy továbbfejlődött a forma, az alsó
szólam volt az alapdallam, a többi szólam számára némi
ritmikus szabadság is megengedett. Fejlődésének csúcsát
Perotinus munkásságával a XII. században érte el
az organum.
MOTETTA. Polifonikus kompozíció, mely kezdetben az egyszólamú-
ságon alapult és hagyományosan három részből állt.
Mindegyik részt más-más tempóban és - nem mindig egyházi
latin - szöveggel énekelték. Az eredetileg vallásos forma
a XIII. századra a világi zenében is szerephez jutott. A középkor
későbbi szakaszában a motetta a zenei kompozíciók
fő műfajává vált; gyakran orgona kísérte.

42
 A középkor és a reneszánsz

tek kielégíteni. Egy olyan kor kezdődött el, melyben egye-

temek létesültek, és az udvarok befolyásos pártfogókká vál-
tak. Ezzel együtt a zene és a többi művészet számára tovább-
ra is nélkülözhetetlen maradt az egyház pártfogása.
A román stílust a XII. század közepe táján a gótika váltotta
fel, a középkor második nagy művészeti irányzata, amely több
niint száz évet uralt. A gótikus építészet az összefutó ívek elvét
alkalmazta, díszes kőmennyezeteket és hatalmas, díszített abla-
kokat hozva létre. A nehézkes, monumentális román stílus
után a gótikus építmények - karcsú oszlopaikkal és lélegzet-
elállító magasságukkal - ünneplésre terrnettek. Arányaik és
anyagaik felerősítették a hangot, ami különösen inspirálóan ha-
tott a zeneszerzőkre, akik új technikák segítségével felségesen
szárnyaló zenével töltötték meg a teret.

A Notre-Dame-iskola
A párizsi Notre-Dame-székesegyház vált a nyugati zene egyik
meghatározó központjává. A régi román épület helyében lé-
tesítendő gótikus katedrális építésének megbízását 1160-ban
adták ki. Az elkészültéig eltelt 80 év alatt nagy mennyiségű
vallásos polifonikus zene született. Leoninus francia költő és
zenész, a székesegyház kanonokja megírta Magnus Ziher organi
(Organumok nagy könyve) című, az egyházi év anyagainak
gyűjteményét. Utóda, Perotinus az organum forma bővíté­
sével (például a világi zenéből kölcsönzött ritmikus elemek
átvételével), valamint új formák hozzáadásával folytatta a
munkát. A Notre-Dame-iskolában alakult ki - nagyrészt
Perotinus újításainak hatására - a motetta (mely lényegében
egynél több szólamra írt kompozíció).

Világi zene: a trubadúr hagyomány

A világival szemben a liturgikus zene középkori fejlődése vi-
szonylag jól dokumentált. De annak ellenére, hogy nem je-
gyezték le ugyanabban a formában, a vallásos mellett a világi
zene is fejlődött, a XII. századi Franciaországban pedig már ki-
alakult hagyományról beszélhetünk.
Az egyház gazdag pártfogónak bizonyult, ám a főnemes­
ség még gazdagabbnak. A különbség abban állt, hogy a főne­
messég kisebb hangsúlyt fektetett a tudományokra. A világi
kultúra elveit ritkán rögzítették írásban a XII. századig, ami-
kor is fejlődésnek indult a nemzeti nyelvű irodalom, és a fel-
sőbb osztálybeliek közül egyre többen tanultak meg olvasni.
A keresztes hadjáratok, a lovagi eszmék és az udvari élet kor-
szakában a vitézség, a lovagiasság, az állhatatosság és az udva-
riasság emelkedett a legfőbb erénnyé. A kor új királyi és her-
cegi udvaraiban olyan nemesekre volt szükség, akik éppúgy
megállták a helyüket a táncteremben és a lovagias szerelem-
ben, mint a vadászaton és a csatában - s a költészet, a zene
nyelvén ugyanolyan tökéletesen meg tudtak nyilatkozni,
mint a háborúskodás és a sportok eszközeivel.

jean Fouquet miniatúrája a Notre-Dame-ról, XV. század közepe.

A székesegyház uralja a körülötte elterülő várost, hangsúlyozva
a vallás meghatározó voltát a középkorban

43
A középkor és a reneszánsz

Ebben a környezetben alakult ki nova néhány korai példája is: Philippe

a középkori francia világi zene. Leg- de Vitry francia zeneszerző öt, lovagi
korábbi előadói a ménestrelek, akik fa- szerelemről írt dala.
luról falura vándorolva a kezdetleges Az ars nova, amely az elkövetkező
szórakoztatás biztosításából éltek. néhány évszázadban a legjelentősebb
Közülük kerültek ki a trubadúrok hatást gyakorolta a zenére, Vitrynek
(Észak-Franciaországban a trouvere-ek), egy a XIV. század elején írt értekezése
a nemességhez tartozó költő-zene­ nyomán kapta az elnevezését. Az érte-
szerzők, akik a lovagi szerelemről, kezés felvázolta a hangjegyírás és az
valamint a napi politikai és erkölcsi összhangzat újszerű fejleményeinek
kérdésekről szóló dalokat adtak elő. elméletét. Az irányzat legfontosabb
Németországban hasonló szerepet töl- zeneszerzője mindemellett Guillaume
töttek be a MinnesCingerek (akiket a szé- de Machaut.
lesebb körben ismert Meistersangerek - Illusztráció egy francia Bibliából, 1250 körül. Mind mennyiségileg, mind a jel-
mesterdalnokok - váltottak fel). Ha- Középkori zenészek egy ünnepségen lemző motetta és polifonikus dalok to-
sonló énekesek nyilván Angliában, (balról jobbra) fidulán, tekerőlanton, vábbfejlesztésében kiemelkedett kor-
Spanyolországban és Itáliában, vagyis hárfán és pszaltériumon játszanak társai közül. Az ars antiqua korlátozó
Európa-szerte járhattak udvarról jellegű egyszólarn.ú zenéje és organu-
udvarra, ám a róluk fennmaradt források igen szűkszavúak. ma helyett szabadabb ritmust alkalmazott, valamint növelte
A trubadúrok zenéje (a fejlettebb, új polifonikus vallásos a többszólamú dalok komplexitását.
zenével ellentétben) monofonikus és viszonylag korláto-
zott terjedelmű, de újításként számos, meghatározott szer- Vallási és politikai ellentétek
kezetű formája alakult ki. Ezek közé tartozott a ballade és Az itáliai nemességgel és kardinálisokkal való viszálykodás
a rondó, melyek hatással voltak a vallásos polifonikus zene időszaka után a pápai udvar 1309-ben - V. Kelemen alatt -
szerzőire is. a provence-i Avignonba költözött (avignoni fogság), és csak
1377-ben tért vissza a Szentszék Rómába, XI. Gergely veze-
Társadalmi és zenei fejlemények tésével. Halála után az itáliai és francia párt külön pápát
A városok Európa-szerte fejlődésnek indultak, s ezzel egyide- választott, ami a nyugati egyházszakadás (1378-1414) és
jűleg a mezőgazdaság is. A tudomány központjaiban - Bolo-
gna, Oxford, Cambridge és Párizs a XIII. század elején, Prága
és Heidelberg a XIV. században - igényes épületek adtak ott-
hont az egyetemeknek. Míg a pápai hatalom erős maradt, a ko-
lostorok befolyását folyamatosan csökkentették a városköz-
pontok új intézményei, a székesegyházak, amelyek maguk is
iskolákat alapítottak (Lyon, Chartres).
A zene terén 1250 táján csökkent az organum és a vele
rokon müfajok jelentősége, és a következő ötven évben a
világi és a liturgikus művekben a középkori motetta vált
uralkodó műfajjá. 1150-től egészen 1300-ig egymás mellett
léteztek az új és a régi liturgikus zeneművek. A korszakot
az ars antíqua (régi művészet) névvel illették a történészek -
szemben az utána következő ars nova (új művészet) irány-
zattal. A Le roman de Fauvel (Fauvel története) című szati-
rikus költeménnyel a korszak zen éj ének meglehetősen
gazdag antológiája maradt ránk. Ebben megtalálható az ars

ZENEI FEJLEMÉNYEK
MONÓFONIA, GÖR. 'EGYSZÓLAMÚSÁG'. Egyetlen dallamú zenemű;
a polifónia kialakulása előtt uralkodó stílus, amelyet az utóbbi
azonban nem szorított ki teljes mértékben.
BALLADE ÉS RONDÓ. A középkori többszólamú ének (megzenésített
költészet) formái; a rondó ismétlődő szöveg- és zenei részeket
tartalmazott. (A két forma nem azonos a későbbi zongoraballadával,
illetve a XVII. századi rondóval.)

44
 A középkor és a reneszánsz

a középkori pápaság legmélyebb válsá- gondolata sötét kísértetként uralta a kor-

gának kezdetét jelentette. Az avignoni szakot. A müvészetekben megújulást
pápák fényes udvartartása, új adórend- eredményező korszakot erős pesszi-
szere Európa-szerte ellenszenvet váltott mizmus hatotta át, amely többek között
ki. Angliában a hitújító John Wyclif - a haláltánc állandó témájában is meg-
korát száz évvel megelőzve - hintette nyilvánult.
a vallásos elégedetlenség magvát; visz-
szautasította a pápai hatalmat, valamint Humanizmus és reneszánsz
latinról angolra fordította a Biblia egyes Itáliában Firenze volt a zenei központ;
részeit, hogy az egyszerű em~berek is a költő Petrarca humanista eszméit az
megértsék. ókori Róma klasszikus civilizációja
Anglia és Franciaország között ihlette. Petrarca elsőként tekintette sö-
133 7 és 1453 zajlott a százéves háború tét korszaknak a korát megelőző ezer
- e modern kori megnevezés 116 évig A Le roman de Fauvel című, XIV. századi évet. Saját évszázadát szintén barbár-
tartó konfliktussorozatot takar. A há- mű egyik oldala. nak tartotta, és meggyőződése szerint
ború nagyrészt Franciaországban pusz- Az allegorikus költemény egyik jelenetében csupán a klasszikus tudon1ány újjá-
tított, többé-kevésbé vidéki-regionális a szamár Fauvel a Szerencse lányának élesztésével remélhető a társadalmi ha-
szinten, és legalább annyira nevezhető ágyába mászik be (felső kép) ladás. A humanista nézetek, valamint a
francia polgárháborúnak, mint nem- festészet és a szobrászat kialakulóban
zetközi konfliktusnak. lévő új stílusa együttesen elindította az
Az állandó háborúskodás és vallási lázongás rnellett Európa itáliai reneszánsz mozgalmat, amely rendkívüli hatást gyako-
éhínségtől és járványoktól is szenvedett. A több, egymást rolt Európa-szerte a XIV., XV. és XVI. században és a ké-
követő, gyenge termést hozó év után a legyengült lakosságot sőbbiekben is.
járványok tizedelték - a fekete halál a század folyamán, sőt A világi és vallási témákat egyaránt feldolgozó reneszánsz
az elkövetkező századokban is jó néhány alkalommal visszatért. müvészet a klasszikus ókorból merített. Az egyéni emberi ké-
A túlélőket az isteni büntetéstől való félelem kerítette hatal- pességeket magasztalta, és olyan innovatív technikákat hasz-
mába, ami azután felelősök felmutatásához, boszorkányüldö- nált, mint a térszerüséget a festészetben. A kor számos nagy fes-
zésekhez vezetett. Bárki gyanússá válhatott: az eretnekség tője - Leonardo da Vinci, Michelangelo - egyben tudós, épí-
tész, mérnök és költő is volt.
1384-től 1477-ig négy nagy hatalmú és jó politikai
érzékkel megáldott herceg uralta Burgundiát, amely Észak-
Európa leggazdagabb régiójává vált. A burgundiai hercegek
uralma alatt a flandriai városok müvészete az itáliainak
versenytársa.
Általánosan elfogadott, hogy a zenei reneszánsz itt vette
kezdetét. A XV. század első felében a burgundiai dinasztia

Részlet A. Lorenzetti Jó és rossz kormányzás című ciklusából,

1338-1339.
Lorenzetti freskói a születő városok nyüzsgését örökítik meg

A halál diadalát ábrázoló freskó, Pisa, 1350 körül.

A halált ábrázoló festmények megszokottak voltak a középkorban,
különösen a pestis pusztításai után

45
A középkor és a reneszánsz

udvara Európa intellektuális, müvészi és zenei központja. Piero del/a Francesca Egy ideális város című műve, 1475 körül.
Európa legnagyobb müvészi tehetségeit pártfogolta, köztük Az utópisztikus ábrázolás a reneszánsz gondolkodásban
festőket (Hubert és Jan van Eyck) és zeneszerzőket - többek központi szerepet játszó rend és harmónia keresését tükrözi
között Guillaume Dufay-t, akit francia létére szoros szálak
füztek Itáliához. John Dunstable és mások új zenei tech- Michelangelo tanulmánya a Sixtus-kápolna mennyezetéhez,
nikákat hoztak Angliából, amelyek hatottak a burgundiai XVI. század.
stílusra. Önálló vallásos zenei formaként egyre fontosabbá A humanizmus korában a meztelenség megjelent a nyugati művészetben
vált a mise, miközben a világi zenében kialakult a chanson
(többszólamú francia dal), valamint az ars nova korszakból
isrn.erteknél szabadabb formák. Ezeket a - jellemzően vilá-
gi, de időnként vallási témákat is feldolgozó - dalokat
gyakran kísérték a középkori hárfával, lanttal, fuvolával
és orgonával.
A XV. század második felében a zenében az úgynevezett
frankoflamand iskola emelkedett ki.
Nevét a jón1ódú és viszonylag stabil Németalföldről
származó zenészekről kapta, bár nem kötődött egyet!en
helyhez. Az iskolához tartozó zenészek Európát beutazva
egyszerre vették át és te1jesztették a stilisztikai újításokat, és
nagyon keresettek voltak a főnemesi udvarokban. A három_
legkiemelkedőbb zeneszerző: Ockeghem, Obrecht és
Josquin Desprez. Társaikkal együtt kifejlesztették azokat a
technikákat, arnelyek a XVI. századi zene nagy részének
alapjául szolgáltak, és hatással voltak a későbbi fejlődésre is.
A frankoflamandok a burgundiai zenében szokásos három-
szólamúság korlátait túllépve négy (a mai szopránnak, altnak,
tenornak és basszusnak megfelelő) szólamra írták müveiket,
ami nagyobb ritmikai változatosságot és expresszivitást tett
lehetővé.

ZENEI FEJLEMÉNYEK
CHANSON. Általában világi témájú, háromszólamú dal, amely egy vokális
és két hangszeres szólamból áll. A XV. és XVI. században népszerű.

46
 A középkor és a reneszánsz

Itália és az érett reneszánsz

Itália, a kor egyik legfőbb európai kulturális központja külön-
álló városállamokból állt. Mantova és Ferrara megmaradt füg-
getlen, virágzó hercegi udvarnak; Nápoly és Milánó idegen
uralomtól szenvedett. Velence látványosan virágzott, és híres
volt pompás ünnepélyeiről. Firenze a hatalmas Medici család
uralmát élvezte, mely nagy befolyásra tett szert Itáliában, és
rendkívüli tehetségeket pártfogolt - Michelangelót, Botticellit
és Leonardo da Vincit.
A gyakran a klasszikus mítoszok jegyében tartott ünnep-
napok és ünnepségek esen1ényszámba mentek, melyeken a lát-
ványosságokat a zene egészítette ki.
A XVI. században Itália főképp a zenében játszott fontos
szerepet. A zene a társadalmi életben-érintkezésben nél-
külözhetetlen művészetté vált, és a zeneszerzők kihasználták
a kísérletezést is lehetővé tévő világi formák szabadságát.
Meglepő gyorsasággal új zenei formák alakultak ki, amit
a (nyomtatásnak köszönhető) gyors terjesztés lehetősége is
A reformáció elősegített. A világi zenében egy új harmóniarendszer alakult
Az új zenei technikák gyorsan terjedtek, nem csupán a német- ki, amely felváltotta az addigit. Virágkorát élte a madrigál
alföldi zenészek utazásainak, hanem a XV. század közepén fel- (a megzenésített költészet kifinomult formája), különösen a
talált nyomtatásnak köszönhetően is. Az első nyomdagép a század végén, öt- vagy hatszólamúvá vált bonyolultabb for-
németországi Mainzban készült 1450-ben, majd az új mé- májában. Lelkesen fogadták az Erzsébet-kori Angliában, ahol
dium gyorsan ismertté vált egész Európában, és 1501-ben meg- ekkortájt jött létre az air, a hangszeres (gyakran lant) kíséretü
kezdődött a zenernűvek nyomtatásban való kiadása is. A törté- szóló énekhangra írt dal. Franciaországban kevésbé volt nép-
nelemben először lehetett könnyen, olcsón és széles körben
terjeszteni az információt a tudást egyre inkább igénylő embe-
rek között.
Az inform~ációterjesztés új módját üdvözölték mind-
azok, akik fogékonyak voltak a reneszánsz eszmék iránt.
A katolikus egyházon belüli növekvő elégedetlenség szintén
kifejezésre juthatott, s az egyház vezetőinek, tagjainak, szer-
vezetének, tanításának megújítására-megújulására való
törekvést a reformáció hirdette meg. 1517-ben Martin
Luther német Ágoston-rendi szerzetes 95 tételben fejtette ki
nézeteit, majd kidolgozta a reformáció alapvető tanításait
(ágostai hitvallás). Három évvel később az egyház kiátkozta,
melyet követően teljes egészében tagadta a pápa autoritását.
Luther tiltakozása a prédikátorok révén terjedt, de egyben
a nyomtatott szó, a könyv révén is. Luther fellépésével
csaknem egy időben, Svájcban'Ulrich Zwingli hirdette meg
a visszatérést az evangéliumhoz, később Jean Calvin genfi
tevékenysége jelentette a reformáció továbbfejlődését.
A XVI. század második felében már a kálvinisták vezették a
refornunozgalmat.
1534-ben VIII. Henrik király szakított a római egyházzal, s
létrehozta az angol államegyházat (anglikán egyház).
1558-ban, VI. Edward és Mária rövid uralkodását követően
I. Erzsébet került az angol trónra, aki 1571-ben 39 tételből
álló hitvallást fogadtatott el a parlamenttel, melynek értelmében
az egyház feje a király. I. Erzsébet uralkodása idején virágoztak
a müvészetek; Rómától való függetlensége miatt az angol ud- A Jó Fülöp vadászata című festmény részlete, az elveszett eredeti
var számos európai festőt és zenészt vonzott, akik felpezsdítet- XVI. századi másolata.
ték a szigetország kulturális életét. A burgundiai herceg vadászata, 1430-ban tartott esküvője előestéjén

47
szen'.i a madrigál, ehelyett a többszólamú chansont kedvelték,
n1elyben a zenét elsősorban a költemény szövegének ritmusá-
hoz illesztették. A vallásos zenében kevesebb gyökeres válto-
zás történt, ugyanakkor a világi zene több újítása is hatott rá.
A vokális egyházi zene fő müfajai továbbra is a mise és a mo-
tetta, án1 ezeknek további új változatai jöttek létre. A vallásos
polifónia Palestrinával és Lassusszal teljesedett ki. Az egyházi
zenére hatással volt a reformáció is, amely a protestáns isten-
tisztelet új zenei formáinak, így az angol anthem és a kálvinis-
ta zsoltárok kialakulásához vezetett.
48
Az ellenreformáció
A reformáció Európa-szerte megállíthatatlanul terjedt, ezért
a katolikus egyház összehívta a tridenti zsinatot, hogy belső
reformot kezdeményezzen. A zsinat 1541és1563 között há-
rom. ülést tartott, de az eredmények csak tovább mélyítették
a frakciók közötti ellentéteket, és megerősítette a katolikus
és protestáns tanok közötti különbségeket. A zsinat elátkozta
azt, amit alatton10s megrontásnak tekintett a müvészetek-
ben, így a zenében is. Az egyház megtiltotta az érzékiség,
valamint nünden olyannak az ábrázolását, amely isten-
 A középkor és a reneszánsz

David Vinckboons búcsút ábrázoló festménye,

XVI. század.
A kép fejlett várost ábrázol; a piaci standon
hangszereket árusítanak

spanyol király hatalmas birodalom uralkodója volt, ám

az Amerikában harácsolt kincsek nagy részét elveszítette
a Franciaország, Németország, a törökök és a földközi-tenge-
ri berber kalózok ellen vívott folyamatos háborúkban. A kü-
lönböző háborúk ellenére Európában a népesség gyara-
podott, és a városok virágoztak. A tengerentúli te1j eszkedés
révén bővült a kereskedelem, és az új tern1elési módszerek
folyamatosan átalakították a mezőgazdaságot. A nyomtatás
felgyorsította a kulturális és politikai változásokat, és elősegí­
tette az öröklődő főnen1ességen kívüli társadalmi csoportok,
a középosztályok megerősödését.
A XVI. század végén a humanizmusból és a reneszánszból
táplálkozó protestantizmus megosztottságot mutatott: sokszínű
irányzatai gyors társadalmi változásokat indítottak el. Ellenre-
formációs erőfeszítéseinek köszönhetően a katolikus egyház-
nak sikerült némileg megerősítenie a változások folytán meg-
ingott hatalmát és befolyását, de a protestantizmus immár eltö-
rölhetetlennek bizonyult. A kulturális élet többi területéhez
hasonlóan a zene is fejlődött. A korábbi századokban kialakult
az ars nova mozgalom, és hihetetlenül gyorsan megjelentek
az új zenei technikák. A századforduló pedig a zenetörténet
újabb nagy fordulópontjának bizonyult.

káromlónak tűnhet. Dekrétuma szerint a zenének jámbor-

nak kell lennie és Isten dicséretét zengeni; Palestrina alkotá-
saihoz hasonló tisztaságú művek születését ösztönözte.

Felfedezések és változások
A XVI. század Európájában a királyok megerősítették abszo-
lút uralmukat, s hatahnas hadseregek és erőforrások felett
rendelkeztek. Nemzetek indultak expedíciókra, a hódítás
vágyától hajtva. Az Újvilágot ekkor fedezték fel a spanyolok,
és élvezték, n1ajd felélték az onnan áradó javakat. I. Károly

49
Kiválasztott zeneszerzők
hatot előadtak Hildegárd rendházának
apácái. Az egyetlen férfiszerepet - az ör-
dögét - a titkára játszotta.
A költészet és egyszersmind a zene
iránti rajongása okán Hildegárd Symphonia
armonie celestium revelationum (Az égi jele-
nések egybehangzó harmóniája) cÍlnmel
Hildegárd egybegyüjtötte kompozícióit. A ml.ívet
folyamatosan bővítette, és ebből valók az
Bingeni Hildegárd (1098-1179) ajánlott lemezen hallható szekvenciák és
himnuszok.
AJÁNLOTT MŰ
Hildegárd inkább misztikusnak, mint
Szekvenciák és himnuszok
zeneszerzőnek tartotta magát - „toll Is-
Lemez: A feather on the breath of God
Hyperion CDA66039 ten leheletén" (ami az ajánlott lemez cí-
Gothic Voices/Christopher Page me is). Legtöbb munkája szóló ének-
Máriának ajánlott, hangszerrel kísért hangra írt, mélyen vallásos szövegű,
és kíséret nélküli áhítatos versek lenyűgöző
Portré-miniatúra a Liber divinorum operum hosszú, áradó dallamú kompozíció. Az 0
felvétele: kivételes tisztasággal
előadott rajongás.
simplicis hominis ( 1230 körül) című illusztrált ]erusalem címűben Jeruzsálemet ahhoz a
kéziratból zárdához hasonlítja, amelyet maga alapí-
KIEMELKEDŐ MŰVEK tott a Bingen közeli Rupertsbergben,
Ordo virtutum
iratában rögzítette. Ordo virtutum cím.ű egy, a normannok által porig rombolt
allegorikus színműve az erényekről szóló kolostor helyén. Hildegárd 1179 őszén
Hildegárd tízgyermekes nem.esi család- beszélgetésekből áll, melyek közül tizen- halt meg Rupertsbergben.
ba született a német Bemersheimban.
Nyolcéves korában Jutta von Spenheim,
a Bingen közelében lévő bencés kolostor
mellett működő női rendház apátnőjé­
nek gondjaira bízták. Jutta halála után
Hildegárd lett az apátnő, majd nem
sokkal később, 1141-ben lángnyelveket
látott aláhullni az égből. Ettől kezdve
annak szentelte életét, hogy megkísérel-
je kompozíciókban, költeményekben
és színdarabokban kifejezni misztikus
vízióit.
Látomásainak köszönhetően Hildegárd
a korabeli nőkhöz képest nagy befolyásra
és tekintélyre tett szert. A vallásos és dip-
lomáciai tevékenység ötvözésével több
térítő utat is tett Németföldön tíz év le-
forgása alatt. Termékeny író és kiváló
orvos volt, munkái a tudomány és a mű­
vészetek szoros és megtermékenyítő
kapcsolatát tükrözik. Term.észetrajzi és
orvosi írásai mellett számos lírai költe-
ményt zenésített meg, profetikus és
szimbolikus látomásait Scivias című kéz-

Hildegárd látomása a Liber divinorum

operum simplicis hominis ( 1230 körül)
című illusztrált kéziratból.
„A Rajna Szibillája"-ként ismert Hildegárd
sikert ért el mint a zeneszerző,
mint diplomata és mint misztikus elmélkedő

50
Perotinus
Perotinus Magnus ( 1165-1220 körül)

AJÁNLOTT MŰ
Conducti és organa
Lemez: Sacred Choral Works
ECM New Series 837 751-2
Hilliard Ensemble/Paul Hillier
Hét férfi szólam adja vissza Perotinus
zenéjének komplex szövését. A felvétel
helyszíne Boxgrove Rendház, Sussex; eredetileg
nagy gótikus katedrálisokban hangzott fel e mű.

KIEMELKEDŐ MŰVEK
Exiit sermo V. Sed sic
Sancte Germane
V. 0 sancte Germane

Perotinus életének részleteit homály fe-

di. Amit tudunk róla: a Notre-Dame-is-
kola, a XII. században a· Notre-Dame
székesegyház pártfogása alatt működő
fontos zeneszerző- és énekescsoport két
nagy mesterének egyike volt, és talán ka-
nonok is. Az iskola többek között har-
móniákat alkalrn.azó zenedarabokat - az-
az nagyon korai polifonikus műveket -
hozott létre. Perotinus zenéjének szépsé-
ge és komplexitása messze felülmúlta az
akkoriban szokásos alapszintű polifoni-
kus formákat.
A valamivel korábban a Notre-
Dame-ban működő zeneszerző, Leoninus csodálatosan felerősítette e lenyűgöző Az amiens-i katedrális főhajója,
Magnus liber organi (Az organum nagy zenét. Robert de Luzarches építész munkája,
könyve) nagy polifonikus zenei ciklust Az ajánlott lemez két felvétele, a Se- 1218-1236.
állított össze az egyházi év minden derunt principes és a Viderunt omnes (mely Pompás boltíves kórus, remek akusztika:
fontos ünnepére. Perotinus bővítette a talán az 1198-as karácsonyi ünnepekre ké- a gótikus építészet ajándéka
gyűjteményt, valamint javított a hang- szült) négyszólamú. Az ezen művek részét az egyházi zene számára
jegyíráson. Feltételezhetően ő maga nem képező (tenornak nevezett) egyszerű szó-
szerzett zenét, ehelyett továbbfejlesztette lam hosszú, kitartott hangjait egy énekes jezésmódok megalkotásának jellegzetes
Leoninus és mások műveit. Leoninus adhatta elő, vagy egyszerű orgonán játsz- példái.
a szokásoknak megfelelően főleg két hatták. A felső szólamok rövidebb hango- Perotinus Leoninus mellett a nyugati
énekszólamra írt. Perotinus kompozí- kat énekeltek változatos ritmusokban. zenetörténet legkorábbi, név szerint em-
ciói három-, sőt négyszólamúak. Mi- Mindkét darab ugyanolyan hosszú, mint lített, többszólamú műveket komponáló
után rendkívüli szépségű, sokszólamú egy klasszikus szimfónia vagy verseny egy zeneszerzője volt.
műveket alkotott, nagy hírnévre tett tétele - az adott kor körülményei között
szert. A hatahnas, új gótikus Notre- rendkívüli teljesítményt képviselnek Pe-
Dame visszhangzó belső tere bizonyára rotinus mesterségének, az új zenei kife-

51
Kiválasztott zeneszerzők

Machaut
Guillaume de Machaut ( 1302-1377)

AJÁNLOTT MŰ
Messe de Notre Dame
Hyperion CDA66358
The Hilliard Ensemble/Paul Hillier
Az egyetlen zeneszerző által megzenésített állandó
miserészek legrégebbi fennmaradt példája. Az egyes
szólamokat kettesével megszólaltató tapasztalt
énekesek csodálatos gördülékenységgel adják elő
a zenét. A ráadás két francia nyelvű mű, melyek
egyike 9z ügyesen szerkesztett A végem a kezdetem.

KIEMELKEDŐ MŰVEK
Hoquetus David
Foy porter, honneur garder
je ne cesse de prier, „Le lai de la fonteinne"
Ma fin est mon commencement

A valószínüleg Rein1s környékén szüle-

tett Machaut a XIV. századi Franciaor-
szágban virágzó ars nova mozgalom kép-
viselője. 1323-tól Luxemburgi János
cseh király udvarában élt, ahol mintegy
húsz évig titkárként szolgált, és nagy tisz-
teletnek örvendett költőként, zeneszer-
zőként. Az udvarral együtt utazott, de
adminisztráció helyett egyre több időt
töltött zeneszerzéssel. Első igazolt szer-
zeménye a reimsi érsek megválasztása
alkalmából írt motetta (1324). János
királytól Machaut több javadalmat is ka-
pott, mindenekelőtt az 1337-ben elnyert
reimsi kanonokságot. Ott telepedett le
1340-ben, feladva az udvarban végzett
hivatali tevékenységét, de 1346-ig, a ki-
rály haláláig (crécyi csata) annak szolgá-
latában maradt.
Machaut a szinkopált ritmus egyik leg-
korábbi alkalmazója volt, továbbá élen
járt a kísérletezésben - vallásos és világi
müveiben egyaránt. A Hoquetus David
korát n1egelőző, tisztán instrumentális ze-
nemü. Machaut az addig lehetségesnek
tartottnál nagyobb hangterjedelmü ének-
hangokra írt. Összesen több mint 140
(nagyrészt polifonikus) müvéből mintegy
tízet találtak saját gyüjteményein kívül,
ami arra enged következtetni, hogy félté-
kenyen őrizte alkotásait. Miután az
1340-es évek végén Franciaországban ki-
tört a pestis, szerzeményeinek igényes
gyüjteményeit állította össze pártfogói,
köztük János, Berry hercege és a későbbi
V. Károly francia király számára. Az egye-
dülálló, gyönyörűen illusztrált kézirat-
okban motetták, ballade-ok és sok más
forma található nagyszámú költeményé-
vel együtt.
Francia miniatúra, XIV. század.
Allegorikus jelenet, amelyben a Természet
felajánlja három gyermekét Machaut-nak:
az Értelmet, a Retorikát és a Zenét
Machaut Messe de Notre Darne (N otre-
Dame-i mise) a kor legismertebb több-
szólamú zeneműve. Főbb részeit (Kyrie,
Gloria, Credo, Sanctus/Benedictus és
Agnus Dei) az akkor szokásos egyszóla-
múság helyett polifonikus formában írta
meg. A mü egyben az első, egyetlen ze-
neszerző által alkotott rnisék közé tarto-
zik (korábban különböző szerzőktől
származó müvekből állították össze). Ez,
valamint újító ritmikus technikája mér-
földkővé teszi a mise mint önálló forma
fejlődésében.
Kézirat illusztrációja, XIV. század.
Énekesek irattekercsről (rotulus)
éneklik Machaut egyik művét

52
 A középkor és a reneszánsz

nikák befogadásában: disszonáns hango-

Dufay
Guillaume Dufay ( 1400-1474)
AJÁNLOTT MŰ
Chansonok
Lemez: The Garden of Zephirus
Hyperion CDA66 l 44
Gothic Voices/Christopher Page
A polifonikus dalokban felidéződik a lovagias
szerelem művészete, az énekesek teljes mértékben
megragadják a zene lényegét. Hallgatás közben,
a szövegfordításokat olvasva, életre kel
a reneszánsz világa.
A Le champion des Dames miniatúrája,
Franciaország, XV. század.
Dufay portatív orgonával és zeneszerző
kollégája, Gilles de Binchois ( 1400-1460)
hárfával - a vallásos, illetve a világi zene
képviselőiként
kat is használt, például az ajánlott felvé-
telen is hallható Mon cuer me fait című
műben. Chansonjai újfajta mozgékony-
ságról is tanúskodnak, amely a m.agasabb
szólamok alkalniazásából eredt (aminek
Machaut volt az egyik úttörője), és lehe-
tővé tette, hogy a zeneszerzők nagyobb
hangtcrjedelemre írjanak. Zenéjét, me-
lyet talán hangszerrel - középkori hár-
fával - kísértek, áthatja a szerelem és a
gyengédség.
1436-ban IV. Jenő pápa a szülővárosa,
Cambrai székesegyházának kanonokságát
adományozta Dufay-nek, aki 1458-ban
telepedett le és ott is maradt 1474-ben be-
következett haláláig.

KIEMELKEDŐ MŰVEK
Missa Ecce ancilla Domini
Missa Ave regina celorum
Missa Se la face ay pale
Missa L'homme armé
Nuper rosarum flores/Terribilis est locus iste
Dufay a XV. század legjelesebb fran-
cia zeneszerzője. Az észak-franciaországi
Cambrai mellett született zenész a város
katedrálisában kórista fiúként kezdte pá-
lyafutását. Felnőtt éveinek nagy részében
Európában élt és utazott, többek között a
római pápai kórusban énekelt 1428 és
1436 között. Dufay a fontos kulturális
szerepet betöltő burgundiai udvar vezető
zeneszerzője lett. Pártfogói a legmaga-
sabb egyházi és állami körökből kerültek
ki - Franciaország, Németalföld és Itália
befolyásos udvaraiból.
1420-1426 között keletkezett művei
a Malatesta családhoz fűződő kapcsola-
tairól tanúskodnak: Vassilissa ergo (1420)
motetta, Cleofe Malatesta és Theodorosz
Palailogosz peloponnészoszi despota es-
küvőjére, Resvellies vous ballade V. Már-
ton pápa unokahúgának, Vittoria Co-
lonnának Carlo Malatestával kötött es-
küvője alkalmából (1423) és Apostola glo-
rioso motetta.
Dufay ily módon többféle hatás alatt
fejlődött. Zenei stílusa a késő középkori
francia hagyományok (ars nova) és az itá-
liai utazása során megismert korai rene-
szánsz stílusok szintézise. Ezenkívül hatott
rá az angol John Dunstable is, aki Dufay-
jel egy időben tartózkodott Burgundiában.
Dunstable természetesebb és kifejezőbb
polifonikus zenét alkotott, és ez a megk~­
zelítés a személyes érzelmek megismerését
célzó humanista és reneszánsz törekvések-
kel harmonizált.
Dufay mindig a megfelelő időben volt
a megfelelő helyen, ráadásul valamennyi
élethelyzetéből ki tudta hozni a legjob-
bat. A burgundiai udvarban betöltött po-
zíciójának köszönhetően a kor legjobb
énekeseivel és zenészeivel dolgozhatott
együtt. Nem volt különösebben innova-
tív, ám kompozíciói technikailag igé-
nyesek és rendkívül melodikusak. Szá-
mos művét Európa nemesi családjainak
megbízására írta, gyakran fontos nyilvá-
nos és társadalmi események vagy vallá-
sos ünnepek alkalmából.
A . más zeneszerzők által képviselt
eszmék alkalmazásával az egyházi zene
megújítóinak élvonalába került. Éle-
tében a mise vált a vallásos zenei
kifejezésmód legfontosabb műfajává;
több teljes, polifonikus misét írt, ame-
lyekben világi és liturgikus témákat is
felhasznált (ami a XV. században kezdett
általánossá válni).
Nagyszámú, tisztán világi művet is írt,
különösen rondákat, a XIV. században A Szent Lúcia legendája mesterének
közkedvelt ballade-oknál szerényebb, festménye, 1485 körül.
bensőségesebb chansonokat. Számos A Mária, a mennyek királynője részlete három kö-
rondója bizonyítja tehetségét az új tech- zépkori furulyával, hárfával, cimbalommal és lanttal

53
Kiválasztott zeneszerzők
Ockeghem
Johannes Ockeghem ( 1425-1497)
AJÁNLOTT MŰ
Rekviem
ASV Gaudeamus CDGAU 168
The Clerk's Group/Edward Wickham
Ockeghem legtöbbször felvett s egyik leginkább
enigmatikus műve. A kórus szép, vegyes hangzású.
A nagy beleéléssel és remek stílusérzékkel előadott
felvétel a zenész műveiből készültek legjobbjai
közül való. A kiváló lemezen Brumel és De la Rue
művei is megtalálhatók.
KIEMELKEDŐ MŰVEK
Missa Pro defunctis
Missa Prolationum
Missa Mi-mi
Missa Ecce ancilla Domini
Ockeghem életéről kevés feljegyzés ma-
radt fenn. A frankoflamand zeneszerző
valószínűleg T ermonde-ban született.
Egy forrás 1443-ban az antwerpeni
székesegyház énekeseként említi, egy
vagy két évvel később pedig I. Károly
Bourbon herceg alkalmazásában állt
Moulins-ben.
A szép hanggal és nagy diplomáciai
érzékkel megáldott Ockeghem az életét
három, egymást követő francia király
Chansonnier de Tournai,
XV. század.
A szerelmi énekek és balladák e híres
kéziratában Ockeghem és kortársa,
josquin Desprez művei is fellelhetők
54
szolgálatában töltötte. 1452 táján
VII. Károly királyi kápolnájának énekese
lett Párizsban, ahol kiváltságos helyzetet
élvezett. A Királyi Kápolna Mesterévé
lépett elő, majd megszakítások nélkül
szolgált a királyi udvarban XL Lajos
és VIII. Károly uralkodása alatt. Több
ízben a tours-i Szent Márton-apátság
kincstárnoka és a párizsi Notre-Dame
kanonoka. Élete nagy részét Francia-
országban töltötte, de utazott Spanyol-
országba és Brugge-be is - részben
a király diplomáciai misszióját teljesítve.
Az utolsó, vele kapcsolatban fennmaradt
udvari feljegyzés 1488-ból származik,
amikor egy nagycsütörtöki misén vett
részt, arnelyen VIII. Károly megmosta
a szegények lábát.
A XV. század folyamán egy sor új
kompozíciós technika alakult ki.
Ockeghem nem volt forradalmár, de
nem is követte mereven a hagyományo-
kat. Bizonyára tudott az új fejlemények-
ről, és alkalmazni is tudta valamennyit
a műveiben. Vallásos zenéjének egyik
jellemzője a dallamok széles áradása:
hosszú, szárnyaló dallamvezetést alkal-
mazott, gyakran az összes szólamnál
(nem úgy a XIV. századi motetták). Eh-
hez nem csupán zenei képzeletre volt
szüksége, hanem szerkesztési készségre
is, hogy a darab „müködjön". A díszített,
áradó dallamvonalak előadását meg-
könnyítendő Ockeghem mindinkább
négy szólamot használt három helyett. Van Eyck: A genti oltár. Részlet, 1432.
Míg Dufay nemzedéke - magasabb han- Angyalok kórusa. Van Eyck a burgundiai
gok alkalmazásával - felfelé bővítette a udvarban tevékenykedett, és nyilván
hangterje,delmet, Ockeghem és kortársai jól ismerte annak kórushagyományát
viszont egyre nagyobb mértékben integ-
rálták a basszus regisztert. zett. Vallásos zenéjéhez hasonlóan itt 1s
Világi énekeiben, a burgundiai hagyo- hosszú, kecses dallamvonalakat alkalma-
mányt követve, elsősorban rondókat szer- zott és kifejező hanghatásokat hozott létre,
melyekben tökéletesen összecsengtek a szó-
lamok, az összetettség ellenére könnyed
dallarnosságot eredményezve.
A királyi pártfogás mellett zenész kol-
légái is nagyra becsülték; barátai voltak
Binchois, Dufay és J osquin Desprez
zeneszerzők. Ockeghem jelentősége
mindenekelőtt nagy kifejezőerejű, dalla-
milag aszimmetrikus építkezésű polifóniá-
jában rejlik. Halálakor Josquin rekviemet
írt a tiszteletére.

Josquin Desprez
Josquin Desprez ( 1440-1521)
AJÁNLOTT MŰVEK
Missa Pange lingua
Missa La sol fa re mi
Lemez: Two Masses
Gimell CDGIM009
The Tallis Scholars/Peter Phillips
A mise két különböző megzenésítésében
az előadók rendkívül tiszta hangon énekelve
közvetítik a szöveg érzelmi üzenetét.
KIEMELKEDŐ MŰVEK
Nymphes des bois/Requiem,
La déploration sur la mort de Johannes
Ockeghem
Missa L'homme armé super voces
musicales
Missa De beata vergine
Missa Hercules Dux Ferriarae
Miserere mei, Deus
Stabat mater dolorosa/Comme
femme desconforté
Josquin Desprez - gyakran csak Jos-
quinként emlegetik - a frankoflamand
iskola és a korai reneszánsz legnagyobb
zeneszerzője. Az 1500 körüli időszak
leghíresebb mestere volt, kortársai „a ze-
ne fejedelmé''-nek nevezték. Egyházi
műveinek stílusa megegyezik Ock-
eghem iskolájának imitáló a cappella stí-
lusával. A már életében és halála után is
nagyra becsült zeneszerzőt ugyanolyan
jelentősnek tartják, mint Bachot vagy
Beethovent a maga idejében. Josquin
minden addigi zeneszerzőnél sikere-
sebben tette magáévá a rendelkezésre
álló kompozíciós technikákat, mester-
ségbeli tudását gazdag képzelőerővel
alkalmazva.
Az észak-franciaországi Burgundiában
született J osquin sok jeles frankofla-
mand elődjének példáját követve Itáliába
utazott. 1459-től 1472-ig a milánói szé-
kesegyházban énekelt, ezt követően pe-
dig a Sforza család milánói udvarában.
Később Rómába költözött, és 1486-tól
Luca del/a Robbia éneklő angyalokat ábrázoló
domborműve, 1435 körül
több mint tíz éven át a pápai kórus tagja.
Egy ideig XII. Lajos francia király udvari
zeneszerzője, majd Itáliába visszatérve
karnagy lett Herkules ferrarai herceg
udvarában. 1504-ben visszatért Francia-
országba; Condé-sur-l'Escaut Notre-
Dame-templomának prépostjaként tevé-
kenykedett haláláig.
J osquin talán Ockeghem tanítványa
volt, és biztosan épített az Ockeghem
A középkor és a reneszánsz
által mesterien alkalmazott komplex
harmóniákra és kifinomult technikákra,
amelyek jellemzőek voltak a német-
alföldi zeneszerzőkre. Stílusának ru-
galmassága és gördülékenysége az olasz
hatást igazolja. Kora megszokott formái-
ban írt (mise, motetta és chanson), de a
„szófestés" alkalmazásával az érzelmek
szabadabb kifejezését érte .el. A szófestés
a szó jelentéséhez igazítja a zenei hang-
zást, például: a latin descendit vagy ascendit
szavakat ereszkedő, illetve emelkedő
dallammal látták el (mint a Míserere
motettában), így hangsúlyozva a mű ér-
zelmi vonatkozásait. A késő középkori
zeneszerzők zenéjének középpontjában
az intellektualitás és a már-már mate-
matikai komplexitás állt - ezzel szemben
J osquin a szöveg érzelmi tartalmához
igazította a zenét, így a hallgató első
alkalommal a hangzás (és nem a szöveg)
alapján ragadhatta meg a művek monda-
nivalóját.
J osquin terjedelmes és változatos
munkásságának kiteljesedése a gazdag
harmóniájú, leleményes és finom dalla-
mú Missa Pange lingue. A kor kedvelt
műfaja a missa parodia (miseparódia),
melyben egy létező - vallásos vagy világi
- mű részeit használták egy új darab alap-
jául. Josquin az Ockeghem egyik chan-
sonján alapuló Malheur me hat címlí és a
valószínűleg egy régi keresztes vitéz-
dalon alapuló Uhomme armé című miséi-
ben fordult e műfaj felé.
J osquin az egyik első zeneszerző, aki az
Ószövetség történetei alapján szerzett mo-
tettákat, ami eredetiségét mutatta. Motet-
táit és chansonjait gyakran négy szólamra
írta, nagy mélységgel és hangte1jedelem-
mel, valamint változatos hangulatokat ki-
fejezve. Az általa ábrázolt lelkiség és
együttérzés a középkor végét jelentette a
zenében, és az első olyan zeneszerzővé tet-
te J osquint, aki valóban megfelelt a rene-
szánsz eszméinek.
A Nymphes des bois kézirata,
1497.
Az Ockeghemet sirató énekben
josquin vastag fekete hangjegyekkel
hangsúlyozta a gyászt
55
Kiválasztott zeneszerzők

Tallis
Thomas Tallis ( 1505-1585)

AJÁNLOTT MŰ
Spem in alium
Linn Records CKCD233
Magnificat/Philip Cave
Zeneileg és technikailag Tat/is nagyszerű,
40 szólamú motettájának legjobb felvétele.
A mű finoman, de erőteljesen halad a csúcspont felé,
minden belépése tökéletes, minden szünet pontosan
a helyén van. A lemez Tol/is további műveit is
tartalmazza, kiváló előadásban.

KIEMELKEDŐ MŰVEK
0 nata lux de lumine
ln ieiunio et fletu
Salvator mundi
Salve intemerata virgo

az apátságot VIII. Henrik kolostor- és Hans Sebald Beham Hét bolygó sorozatának
szerzetesellenes intézkedéseinek hatására. részlete, 1539.
Az azt követő két évben kántorként dol- A fametszet fújtatókkal és pedálokkal
gozott Canterbury székesegyházában, működtetett kis pozitív orgonát ábrázol

majd a Chapel Royal tagjaként a királyi

Ismeretlen itáliai művész portrémetszete
Thomas Tallis életéről keweset tudni, no-
ha a korabeli vallásos zene egyik legjelen-
tősebb angol zeneszerzője volt. 1532-ben
orgonistaként alkalmazták a doveri ben-
cés rendházban, 1537-ben pedig a londo-
ni St. Mary-at-Hill templomban dolgo-
zott, valószínűleg szintén orgonistaként.
Körülbelül egy évvel később a Waltham-
apátságba költözött, melynek három or-
gonája és kórusa vonzotta. Biztosan ott
volt orgonista, amikor 1540-ben bezárták
udvarba került, ahol 1572-től William_
Byrd zeneszerző társával közösen látta el
az orgonistai teendőket. Az udvarban töl-
tött évtizedek alatt zeneszerzői munkássá-
gával szerzett nevet.
Pályafutása alatt négy uralkodó
(VIII. Henrik, IV. Edward, Tudor Mária
és I. Erzsébet) irányította Angliát, ám
Tallis, zenei képességeinek és diplomá-
ciai érzékének köszönhetően, mind a né-
gyet szolgálhatta. Főként vallásos zenét
szerzett, kezdetben latin nyelven a kato-
likus egyház számára, ni.ajd az anglikán
fordulat után angolul. 1575-ben Erzsébet
királynő kiváltságlevelet adományozott
Tallisnak és William Byrdnek kották
nyomtatására és értékesítésére - igaz, a
vállalkozás csak Tallis 1585-ben Green-
wichben bekövetkezett halála után vált
sikeressé. Első kiadványuk a 34, általa és
Byrd által írt latin n10tettát tartaln1azó,
Cantiones sacrae (Szent énekek) című
gyűjtemény.
A reformáció által elindított változá-
soknak megfelelően Tallis mellőzte a ko-
rábbi és korabeli angol zeneszerzők által
kedvelt cikornyás stílust, mégis technikai
bravúrokra volt képes. A Spern in aliurn
egyedülálló, 40 szólan1ú motetta, ame-
lyet nyolc, egyenként ötszólamú kórus
adott elő. A vélhetően I. Erzsébet negy-
venedik születésnapjára készült művet
talán csak kuriózumként tartanánk nyil-
ván, ha a szövegkezelésből adódóan nem
hordozna erőteljes üzenetet: „I have
never put my hope in any other but you,
0 God oflsrael ... " (Reménységem soha
nem_ volt más, mint te, Izrael Istene ... ).
Két szólarnmal indulva eljut a remény
kiáltásáig, melyet a csúcsponton az összes
szólam együttesen zeng.

56
 A középkor és a reneszánsz

Aktív korszaka az ellenreformáció

idejére esett. A tridenti zsinat keményen
cenzúrázta a művészeteket, így többek
között megtiltotta világi anyagok feldol-
gozását a vallásos művekben, valamint
a hangszerek túlzott használatát. Azt állí-
tották, hogy a polifonikus stílus túl dí-
Palestrina szes, az ilyen kompozíciók összetettsége
pedig inkább elhomályosítja, mint meg-
Giovanni Pierluigi da Palestrina ( 1525-1594) világítja az istentisztelet szövegeit. Egyes
reformerek azt sürgették, hogy ismét az
AJÁNLOTT MŰ
egyszerűbb monofónia uralkodjon a li-
Missa Papae Marcelli
turgiában. Híres (II. Marcell pápának
Lemez: Italian Sacred Choral Works
Archiv Produktion 415 5 l 7-2AH ajánlott) Missa Papae Marcelli című
Westminster Abbey Choir!Simon Preston művével Palestrina bizonyította, hogy
a polifonikus zene elég világosan ki tudja
KIEMELKEDŐ MŰVEK
Ismeretlen itáliai művész által készített portré, fejezni vallásos üzenetét ahhoz, hogy
Missa Aeterna Christi munera
Missa Assumpta est Maria 1590 körül eleget tegyen a zsinat előírásainak. A le-
Hodie Christus natus est genda szerint ezt a misét kifejezetten
Tu es Petrus vezetve. 1571-ben ismét kinevezték a a zsinatnak írta, de akár így van, akár
Cappella Giulia karmesterévé, és ezt a po- nem, Palestrinát e kompozíciója alapján
zíciót töltötte be haláláig. tartják egyesek „a templomi zene meg-
Palestrina termékeny zeneszerző volt: mentőjé"-nek.
elsősorban vallásos zenét, így miséket,
Palestrina valószínűleg az azonos nevű, motettákat és magnificatokat írt a capella
Róma közeli kisvárosban született, és (hangszeres kíséret nélküli) formában, to- Palestrina Misék első könyvének címoldala,
annak nevét vette fel. Rómában kapta vábbá világi és vallásos madrigálokat. Tel- 1594.
zenei neveltetését, ahol kórista fiú volt, jesítménye legjavát több mint száz miséjé- A metszet a zeneszerzőt mutatja,
és élete nagy részét is ott töltötte, többek ben nyújtotta. amint Ill. Gyula pápának ajánlja művét
között a Szent Péter-bazilikában, a late-
ráni San Giovanni-templomban és a
Santa Maria Maggioréban működött.
Először a palestrinai katedrális orgonistá-
ja és karmestere, majd 1551-ben kine-
vezték a Szent Péter-bazilika Cappella
Giulia (Gyula-kápolna) karmesterévé.
Ezalatt, 1554-ben adta ki miséinek első
könyvét, melyben III. Gyula pápát ne-
vezte meg pártfogójaként. Kevesebb
ni.int egy évvel később felvették a Sixtus-
kápolna pápai kórusába, de elbocsátot-
ták, amikor az új pápa cölibátusi rendel-
kezést hozott, mivel 154 7 óta házas volt.
Később a lateráni San Giovanni-tem-
plom karmestere (Lassus utódaként),
majd a Santa Maria Maggioréban töltötte
be ezt a pozíciót.
Az 1570-es években Rómában pusztító
pestisnek Palestrina felesége, két gyerme-
ke, fivére is áldozatul esett, és e tragédiák
hatására kezdett papnak tanulni. Felesége
halála után nyolc hónappal azonban elvett
egy gazdag özvegyet, és kiválóan megállta
a helyét, új felesége szőrmekereskedését
Kiválasztott zeneszerzők
Lassus
Orlande de Lassus ( 1532-1594)
AJÁNLOTT MŰ
Lagrime di San Pietro
Harmonia Mundi HMX298 1483
Ensemble Vocal Européen/Philippe Herreweghe
E mű Lassus hattyúdala, melyet mindössze néhány
nappal 1594-ben bekövetkezett halála előtt írt:
erőteljes zene Luigi Tansil/o szövegére egy férfi
bűntudatáról. Hangszínével Herreweghe
pontosan közvetíti a megindító mű érzelmességét,
fájó töprengéseit.
KIEMELKEDŐ MŰVEK
Psalmi Davidis poenitentiales
Lagrime di San Pietro
La nuit froid et sombre
Matona mia cara
Orlande de Lassus (Orlando di Lasso) a
vallásos zene egyik legjelentősebb alakja
a XVI. század második felében. Talán az
utolsó nagy frankoflamand mesterként
hihetetlenül termékeny volt: hatvanas
éveiben halt meg, s több mint kétezer
vallásos és világi művet írt.
Az Hainaut frankoflamand tartomány-
ban született zeneszerzőt gyönyörű hangja
58
j. Meysens portréja a 39 éves Lassusról
miatt az európai udvarok számára éneke-
seket kereső tehetségkutatók két vagy há-
rom alkalommal elrabolták. Tizenkét éves
korában Ferrante Gonzaga, V. Károly csá-
szár hadvezérének szolgálatába lépett.
Gonzagával Itáliában utazva Lassus megis-
merte a mantovai udvar, Szicília és Milánó
reneszánsz fényét.
Fiatal éveit Európa udvarai között
utazva és hercegeknek vagy az egy-
háznak dolgozva töltötte. 1550 táján egy
nápolyi tudós házában vállalt állást. Ezt
követően rövid ideig Rómában élt, ahol
először Firenze (akkor Rómában széke-
lő) érsekének, majd a lateráni Szent Já-
nos-bazilika karn1estereként dolgozott.
1554-ben, szülei súlyos betegségéről
értesülve, hazatért szülővárosába, Mons-
ba. Szülei halála után rövid ideig Ant-
werpenben élt, ahol több korai motettá-
jának és chansonjának kiadását szervezte.
Hamarosan Münchenbe költözött, ahol
énekesként alkalmazták V. Albert bajor
herceg kápolnájában. Élete végéig Mün-
chenben maradt, ahol 1558-ban elvette
Regina Wachingert, egy udvarhölgy
lányát.
Lassus idővel az udvar Kapellmeiste-
révé (karmester) lépett elő. Feladatai közé
tartozott az új zenészek kiválasztása, és
e célból továbbra is sokat utazott Euró-
pában. Zeneszerzői híre mindenütt meg-
előzte, de azokat az ajánlatokat követke-
zetesen visszautasította, amelyek otthona
elhagyását követelték volna, még a francia
királyét is.
Lassus nemcsak nagyszámú műve (70-
nél több mise, 4 passió, 500-nál több
motetta, 200-nál több olasz madrigál,
146 francia chanson, 93 német dal, 100
magnificat, 32 himnusz, litániák) okán
nevezhető a korabeli vallásos zene vezér-
alakjának, hanem alkotásai rendkívüli
színvonala miatt is. Számos stílust tett
magáévá, saját leleményét fontos itáliai,
francia, német és flamand hatásokkal öt-
vözve. Technikailag igényes madrigáljai
és chansonjai a hangulatok bámulatos
sokféleségét mutatják a melankolikustól
a komikusig, az érzékitől a könnyedig -
sőt a lármás bordalig. Hasonlóan meste-
riek vallásos kompozíciói is (melyekből
1500-nál többet írt). Számos miséje és
magnificatja mély lelkiséget tükröző
paródiafeldolgozás (mely létező világi
vagy vallásos témát használ fel). Zseniali-
tása motettáiban teljesedett ki, melyeket
az ellenreformáció szabályai szerint is el-
fogadható áhítatos, töprengő és vezeklő
szövegekre írt. Ezek legfontosabb is-
mérve az az expresszivitás, mellyel Lassus
a szent szövegek képi világát ábrázolta.
Részlet a zeneszerző Misék öt szólamra
című művének címoldalából.
A metszet a billentyűzetnél ülő Lassust ábrázolja
a müncheni bajor udvar zenészeinek körében

Victori a
Tomás Luis de Victoria ( 1548-161 1)
AJÁNLOTT MŰVEK
Missa 0 quam gloriosum
Missa Ave maris stella
Lemez: Sacred Choral Works
Hyperion CDA66 I 14
Westminster Cathedral Choir/David Hill
Noha sokan tartózkodónak találják Victoria zenéjét,
az ezen a lemezen található művek örömteliek,
sőt gyönyörűek; a felvétel a zeneszerző minden
buzgalmát és szenvedélyét közvetíti.
KIEMELKEDŐ MŰVEK
Missa pro victoria
Officium defunctorum
Tenebrae Responsories
Victoria a XVI. század legnagyobb spa-
nyol zeneszerzője; a mélyen vallásos férfi
kizárólag vallásos zenét írt. Spanyolor-
szágot akkortájt az összes többi európai
országénál szigorúbb katolicizmus uralta,
melynek legszélsőségesebb megnyil-
vánulása az inkvizíció volt. A jezsuita
rendet 1534-ben alapította meg Loyolai
Ignác, valamint több új szerzetesrend
megalakulása tükrözte, hogy mély vallá-
sos buzgalom hatotta át az élet min-
den területét, így a templomi zene al-
kotásait is.
A tizenegy gyen;nek közül hetedikként
Ávilában született Victoria úgy nőtt fel,
hogy a vallás élete szerves részét képezte.
Két nagybátyja pap volt, és egyikük ki-
lencéves korában gondjaiba vette Vic-
toriát, miután annak apja meghalt. A fiú
a helyi jezsuita iskolában tanult és Ávila
katedrálisában énekelt.
Amikor hangja mutált, a katedrális
tisztségviselői és II. Fülöp spanyol király
arra biztatta, hogy Rómában folytassa
tanulmányait. A jezsuita Collegium
Germanicum (Német Kollégium) tagja-
ként papnak tanult és zenélt. Palestrina ek-
kor a közeli Collegium Romanum kar-
mestere volt, és valószínűleg tanította
A középkor és a reneszánsz
Victoriát, de az biztos, hogy a két zene-
szerző eszmecserét folytatott a zenéről.
Victoria több mint húsz évig niaradt
Rómában. 1575-ben pappá szentelték,
majd több állást töltött be tem~plomok­
ban és vallásos intézményekben. Zenei
fejlődése szempontjából hasonlóan fon-
tosnak bizonyult a Rómában élő vagy
odalátogató zeneszerzőkkel ápolt gyü-
mölcsöző kapcsolat. Victoria több szép-
séges könyvet adott ki a zenéről, és a
Missarum libri duo II. Fülöpnek szóló
ajánlásában kifejezte azon kívánságát,
hogy szeretne visszatérni szeretett Spa-
nyolországába. Kívánsága 1587-ben tel-
jesült, amikor a király a Madridban
visszavonultan élő Mária császárné,
II. Miksa özvegyének káplánjává nevezte
ki. Victoria élete végéig szolgált a zár-
dájában. A császárné 1603-ban halt meg,
s Victoria írta meg a rekviemjét, a nagy-
szerü Officium defunctorumot. 1611-ben
bekövetkezett haláláig már nemigen hal-
latott magáról.
Victoria niiséi négytől tizenkét szó-
lamra készültek, melyeket - újításként -
két vagy három kórusra osztott. Mun-
kássága ezenkívül motettákat, n1agnifica-
tokat és számos másfajta vallásos müvet
foglal magában. Zenéje a hazájára akko-
riban jellemző szenvedélyes, fatalista ka-
tolicizmust tükrözi. Míg az Officium
defunctorum mélyen töprengő, más miséi,
például az 0 quam gloriosum és az Ave 1na- El Greco: Feltámadás, 1596-1610 körül.
ris stella, örömtelibbek és a túlviláginál Spanyolország Európa legbuzgóbb katolikus
reménytelibbnek nmtatják a földi életet. országa volt; Victoria zenéje méltó
Valamennyi müve szenvedélyes hitéről El Greco festményeinek vallásos szenvedélyéhez
tanúskodik.
Victoria királyi pártfogójáról, II. Fülöpről
és harmadik feleségéről, Valois Erzsébetről
készült polikróm emlékmű, 1632
Kiválasztott zeneszerzők
Byrd
William Byrd ( 1543-1623)
AJÁNLOTT MŰ
Misék három, négy
és öt szólamra
ASV Gaudeamus CDGAU206
The Cardinall's Musick/Andrew Carwood
Minden részben két szólamot használva Carwood
megragadóan könnyed és kecses hatást ér el
a misékben. A XVII. századi angol templomi zene
legjobbjai közé tartozó művek jelentőségükhöz
méltó előadásban hallhatók.
KIEMELKEDŐ MŰVEK
Ave verum corpus
Nagymise
Come to me grieffor ever
Pavan s
Galliards
William Byrdöt „az angol zene atyja" -
ként tartják számon: ő a katolikus templo-
mi zene utolsó nagy angol zeneszerzője,
valamint a világi zene Erzsébet-féle
„aranykorának" első szerzője. I. Erzsébet
uralkodása alatt a katolikusok a vallásüldö-
zéstől tartottak. Byrd áhítatos katoliciz-
musát azonban tolerálta a királynő, annak
ellenére, hogy szoros kapcsolatban állt szá-
n10s ellenszegülővel (azokkal, akik nem
voltak hajlandóak alávetni magukat az
anglikán egyháznak).
60
Vandergucht portrémetszete, Haym után
Byrd fiatal éveiről keveset tudunk. Ta-
lán Thomas Tallis tanítványa volt Lon-
donban. A legkorábbi autentikus források
arról szólnak, hogy 1563-ban orgonista és
karmester a lincolni katedrálisban. 1570-
ben felkérést kapott, hogy énekesként
csatlakozzon a Chapel Royalhoz, de csak
két évvel később hagyta el Lincolnt, hogy
elfoglalja új állását. Még Londonban is
megkapta fizetésének egy részét a katedrá-
listól, további kompozíciók - anglikán
templomi zene - ellenében. 1572-ben a
Chapel Royal orgonistájává nevezték ki;
az állást kezdetben megosztotta Thomas
Tallisszal. Az elkövetkező mintegy húsz
évben az udvar szolgálatában állt.
1575-ben Tallisszal együtt királyi mono-
póliumot kapott kották nyomtatására és
eladására.
Az 1570-es évek végén, a katolikusül-
dözések idején Byrd a családjával elköltö-
zött Londonból, és a niiddlesexi Har-
lingtonban telepedett le. Feleségét, Julia-
nát nyilvántartásba vették, amiért nem
volt hajlandó részt venni az anglikán isten-
tiszteleteken, ami akkoriban kötelező volt.
1581-ben több jezsuitát kivégeztek.
Byrdnél házkutatást tartottak, de továbbra
is szabadlábon maradt. Az 1590-es évek
végén, Juliana halála és második házasság-
kötése után Essexbe költözött, ahol élete
végéig élt.
Byrd a müveit katolikus és anglikán
pártfogóknak egyaránt ajánlotta. Mun-
kásságára jellemzők az instrumentális és
a vokális, a világi és a vallásos, valamint
az anglikán és a katolikus müvek. Világi
vokális zenéjét általában szóló énekhang-
ra írta, melyet a kortársai által előnyben
részesített lant helyett violaegyüttes
kísért. Legjobb hangszeres müvei violára
írtak, ezenkívül mintegy 150 darabot -
köztük tánctételeket - írt billentyűs
hangszerekre is.
Számos anglikán vallásos szöveget
zenésített meg, így anthemeket is, de
legfennköltebb zenéje latin szövegekhez
(a katolikus egyház számára) készült, mint
például az Ave verum corpus című négy-
szólamú motetta. Három, négy és öt szó-
lamra írt három miséjében az utánzás jel-
legzetesen angol technikáját használja:
a kompozíció különböző részeiben külön-
böző szólamok által ismétel frázisokat.
Ezzel erős érzelmeket lehetett kifejezni,
és Byrd miséiben - amelyeket katolikus
hittársainak szánt - ez az érzelem a mély
vallásos meggyőződés hangján szólal
meg, így a zene erőteljes és dísztelen, de
alapvetően bizakodó.
Spinét, valószínűleg Velencéből, 1570 körül.
A bal oldali előlapon látható Tudor királyi címer
miatt „Erzsébet királynő virgináléjá"-nak nevezik

Dowland
John Dowland ( 1562-1626)
AJÁNLOTT MŰ
Lachrime, or Seven teares
Harmonia Mundi HMU90 7275
Paul O'Dette (lant); The King's Noyse
A Lachrime központi szerepet tölt be Dowland
instrumentális művei között, melyet a virtuóz
lantjátékos Paul O'Dette gyönyörűen kelt életre.
A melankolikus műveket egyfajta higgadtság jellemzi,
amely századok múltán is megindítja a hallgatót.
KIEMELKEDŐ MŰVEK
Fortune my foe
Dalok válogatása, 1-4. könyv
John Dowland a legnagyobb angol lantos-
ként és dalszerzőként ismert. A XVI. szá-
zad végén a lant az együttesek énekének
kísérőhangszerévé fejlődött, és Angliában
kialakult a dal egy formája, az air. Ez a
lanttal vagy violákkal kísért szólóének
népszerübbé vált, mint a madrigál.
Dowland airok zeneszerzőjeként alkotott
kiemelkedőt.
A zeneszerző sokat utazott Európá-
ban, részben azért, mert nem sikerült
állást találnia királyi lantosként. Tizen-
A középkor és a reneszánsz
hét évesen némi időt töltött Párizsban,
Sir Henry Cobham, a francia király kö-
vetének szolgálatában. Ezalatt áttért a ka-
tolikus hitre, és nyilván részben ezért
érezte magát jobban az európai kon-
tinensen. Meg volt róla győződve, hogy
katolicizmusa miatt elfogultak vele
szemben az angol udvarnál. Az 1590-es
években különböző német udvaroknál
fogadták Dowlandet, így Braunschweig
hercege és a hesseni őrgróf Kasselben,
továbbá Itáliában. Firenzében más elége-
detlen angol katolikusokkal találkozott,
akikről kiderült, hogy Erzsébet királynő
meggyilkolására készülnek. Dowland
azonnal Nürnbergbe költözött, ahol
1595 noven1berében megírta az Angliá-
ban lévő Sir Robert Cecilnek, hogy mi-
re készülnek a katolikusok. Ezt követően
valószínüleg visszatért Hessenbe.
1598-ban Dowlandet - nagyon magas
fizetésért - lantosként alkalmazták Ke-
resztély dán király udvarában. Öt évvel
később, niiután megkapta a pénzt leg-
újabb zenekönyvéhez, visszatért Lon- Marx Unverdorben által készített lant, 1580
donba, ahol Anna királynővel talál-
kozott. 1605-ben visszatért Dániába, de Dowland nagyszámú müvet szerzett
szaporodó adósságai ismét haza kénysze- szólólantra, többnyire táncok formájában,
rítették; 1609-ben Lord Walden szolgá- ezenkívül vallásos zenét, például zsoltáro-
latába állt, aki jó kapcsolatokat épített ki kat, valamint négy air-könyvet (1597-
felsőbb körökben. 1612 októberében 1612), amelyeket széles körben kiadtak, és
Dowland végre lantosi állást kapott I. Ja- rendkívül népszerüek lettek. A zeneszer-
kab királynál. Udvari pozíciója ellenére zőről szóló leírások szélsőségek között in-
Angliában soha nem tett szert akkora is- gadozó személyiséget sejtetnek. Felváltva
mertségre, mint külföldön. mondják „jó kedélyü ember" -nek, aki
„jogszerü vigassággal tölti napjait", illetve
„melankóliával teli" -nek. Ezt a kettőssé­
get zenéje is tükrözi: könnyed és dallamos
angol aiijei ellentétben állnak komorabb
darabjaival, mint az „ln darkness let mee
dwell" (Hadd maradjak a sötétségben). In-
tenzív zenei expresszivitást tudott hozzá-
rendelni a költeményeihez ritmikai esz-
közök, valamint szófestés segítségével.
Lágyabb, elégikusabb dalaiban alkotott
egyedülállót.
Részlet Sebastian Vrancx Ünnepség
egy palota kertjében című festményéből.
A zenélés mint kedvtelés; az énekeseket
egy lant, továbbá korai vonós
és fafúvós hangszerek kísérik
61
Kiválasztott zeneszerzők
Gesualdo
Carlo Gesualdo ( 1560-161 3)
AJÁNLOTT MŰ
11 quarto libro di madrigali
Glossa GCD920907
La Venexiana/Carlos Cavina
Olaszország egyik vezető régi zenei együttesének
nagyszerű előadása. A fájó harmóniák megzenésítése
nagyszerű élménnyé teszi Gesualdo madrigáljai
Negyedik könyvének felvételét.
KIEMELKEDŐ MŰVEK
Responsoria
A zeneszerző a Gesualdóban lévő oltár
részletén, XVII. század eleje
A vad temperamentumú Carlo Gesualdo
ugyanolyan hírhedtté vált felesége és an-
nak szeret?je meggyilkolása miatt, mint
amilyen hírnevet szerzett zenéje által.
A klasszikus zene egyik nagy kísérletező­
je egyedi megközelítést választott madri-
gáljaiban.
Don Carlo Gesualdo itáliai nemes volt,
Venosa hercege. Élete nagy részét Ná-
polyban töltötte, nagybátyja érsekségében.
Kezdetben álnevet használt, hogy titkolja
a zeneszerzés iránti szenvedélyét, ám a
diszkréció ne1?- volt az erőssége. Maria
d' Avalosszal, saját unokatestvérével kötött
házassága 1590-ben tragikus véget ért,
amikor Gesualdo rájött, hogy neje vi-
szonyt folytat egy másik nemessel: mind-
kettejüket meggyilkolta. Ezt követően sa-
ját neve alatt folytatta zenei pályafutását.
62
1594-ben a konvencióknak sokkal in-
kább megfelelő házasságot kötött
Leonora d'Estével, Alfonzó ferrarai her-
ceg unokahúgával. A házastársak nagy-
részt külön életet éltek, de a ferrarai ud-
var, zenei és művészeti központ lévén,
ideálisnak bizonyult Gesualdo számára.
1593 és 1596 között itt adta ki első négy
madrigálkönyvét. 1597-ben visszatért
Gabrieli
Nápolyba; az évek múltán kifejezetten Andrea Gabrieli ( 1510-1586)
életunttá vált, ezért mindinkább a ze- Giovanni Gabrieli ( 1554/7-1612)
nének szentelte életét. Híresztelések
AJÁNLOTT MŰVEK
keringtek egy esetleges válásról, és felve-
Vallásos kórus-
tődött, hogy vajon épelméjű-e. Beteges
és instrumentális művek
hódolatot tanúsított elhunyt nagybátyja Lemez: A Venetian Coronation, 1595
iránt, továbbá gondot okozott neki acsa- HMV Classics HMV575606-2
lád kihalása. Leonorától született egyet- Gabrieli Consort and Players/Paul McCreesh
A velencei polifonikus zene ragyogását,
len fia 1600-ban meghalt; e tragédia hatá-
pompáját és ünnepélyességét - az énekhangok
sára készíttette a gesualdói kapucinusok és a rézfúvósok tekintetében - mutatja
templomában lévő híres oltárt, amely őt, egy velencei dózse koronázására szánt,
Leonorát, az imádott nagybácsit és a Andreától és Giovannitól való zene
hipotetikus rekonstrukciója.
gyermek tiszta lelkét ábrázolja.
Gesualdo valószínűleg Pomponio KIEMELKEDŐ MŰVEK (GIOVANNI)
N enna tanítványa volt, harmóniai Hodie Christus natus est
merészsége révén a leghíresebb az ln ecclesiis
Quem vidisitis pastores
úgynevezett kromatikusok között, akik
Sonata a IS
az antik kromatika felélesztésével pró-
bálkoztak.
Gesualdo abban az átmeneti időszak­ A két rokon (nagybáty és unokaöcs) ve-
ban alkotott, amikor a reneszánsz szabá- lencei zeneszerzőt általában együtt emlí-
lyos stílusát lassanként felváltotta a ba- tik, ám mindketten sajátos helyet kaptak a
rokk drámaisága, amely szélsőséges és zenetörténetben. A XVI. század végén
szenvedélyes egyediséget vitt zenéjébe. Velence gazdaságilag és kulturálisan fel-
Mindez a madrigáljaiban nyilvánult meg lendült; a világi és vallási ünnepek mind
leginkább (különösen az 1611-ben gyakoribbá váltak.
kiadott ötödik és hatodik könyvben).
A hangulatváltozások kifejezésére - me-
lyek ingadozó lelkiállapotát tükrözték -
drasztikus kromatikát (a diatonikus lépés
„elszínezése" félhangnyi fel- vagy lefelé
módosítással) használt.
Noha a madrigál szabályai szerint
komponált, és kortársaihoz hasonlóan
három-öt szólamú, kíséret nélküli mű­
veket írt, újszerű technikáival n1.essze
megelőzte a korát, egészen az excent-
rikusság határáig. Stílusa nem hatott az
utána következő nemzedékekre, bár
Stravinskyt lenyűgözték madrigáljainak
kromatikus kísérletei. Szerzeményei
mégis eredeti hangot képviselnek, mely
mesteri tudása és vitathatatlanul
impozáns érzelmi ereje révén válik
érthetővé.

A Gabrielik fontos pozíciókat töltöttek
be Velencében Adrian Willaert kiváló
frankoflamand zeneszerző után, aki
1527-től volt a város karmestere.
A fiatal Andrea Gabrieli, Willaert tanít-
ványaként, minden bizonnyal énekelt a
San Marcóban, orgonált a San Geremia-
templomban. Albert herceg kíséretében
utazva Németországban találkozott Las-
susszal. 1555-ben a San Marco karmeste-
révé nevezték ki, majd nevet szerzett ze-
neszerzőként, orgonistaként és tanárként.
Haláláig ott működött.
Madrigáljai könnyedebbek és gazda-
gabb lelkiségűek voltak, mint kortársaié;
témáit ritmikus szerkezetekkel díszítette.
Kifejlesztette azt a vallásos zenei stílust,
amely egyaránt megfelelt a San Marco
kívánalmainak és a velenceiek pompa-
kedvelésének. Ehhez több, a templom
galériáin elhelyezett kórust (cori spezzati,
azaz egymástól bizonyos távolságra elhe-
lyezett kórusok) helyezett el, melyeket
gyakran kísértek hegedűkből és violák-
ból vagy kornettekből, trombitákból,
harsonákból és fagottokból álló hang-
szeregyüttesek, illetve orgona. Az ilyen,
több kórust alkalmazó vagy antifónás
művek jellemzőek voltak a kor velencei
zenéjére.
Giovannit az itáliai érett reneszánsz ze-
ne legjelentősebb képviselőjeként tartják
számon. Nagybátyja tanította, és Giovanni
a nyomdokaiba lépve többek között szin-
tén Albert herceg udvarában szolgált, vala-
mint 1585-től 1612-ben bekövetkezett
haláláig a San Marco orgonistája volt.
Giovanni az első zeneszerző, aki a
„concerto" kifejezést használta, mégpedig
1587-ben megjelent, saját és Andrea mű­
veit tartalmazó, Concertí círnű publikáció-
jában. Noha elsősorban orgonistaként
működött, legfontosabb instrumentális
kompozíciója közül jó néhányat együttes-
re írt. Tizennégy szólamra és hangszerekre
szóló, In ecclesíís című motettája a kor
egyik legjobb többkórusos műve, amely-
ben már a barokkra utaló értelemben vett
szólistákat is alkalmaz. Giovanni használta
a (velencei hagyomány részét képező) dia-
lógustechnikát is: az énekhangokkal ellen-
tétes önálló hangszeres kíséretet.
Giovanni munkássága, illetve az, hogy
kiváló zeneszerzőket tanított (Heinrich
Schütz), nagy hatást fejtett ki az Alpokon
túl, Ausztriában és Németországban. And-
rea és Giovanni egyaránt fontos szerepet
játszott az itáliai érett reneszánsz zen éj é-
ben; Giovanni, mindenekelőtt kifejezőbb
kompozíciós stílusával, összekapcsolja a
reneszánsz és a barokk kort.
Velence felü lnézetbő 1, j. Heintz,
XVII. század.
A Gabrielik korában Velence büszke
és (Uggetlen köztársaság
A középkor és a reneszánsz
További zeneszerzők
Bár a középkorban az egyház a zene fő
pártfogója, a Carmina Burana - világi dalok
XIII. századi gyűjteménye- bizonyítja, hogy
a művészetet nem lehetett szigorú korlátok
közé szorítani. A dalok Carl Orff által készí-
tett, aktualizált változatát először 193 7-ben
adták elő.
Az egyház közvetlenül nem befolyásolhatta
a XII. és XIII. századi trubadúrok alkotói
szabadságát sem: énekesek és költők az udvar-
lás, a lovagiasság, a kaland, a szerelem dicsére-
tét zengték. Termékeny zeneszerzők, például
a francia Bernart de V entadorn
(1130-1190) ésJaufréRudel (XII. század
közepe) igényesebb szórakoztatást nyújtottak,
mint a 1nénestrelek, akik fényűző középkori
lakomákon és lovagi tornákon szerepeltek.
Németföld udvari énekesei a Minnesangerek
- örökségükre tám.aszkodott Wagner a Die
Meistersinger von Nümbe1g (A nürnbergi
mesterdalnokok) című operájában. Itáliában
a világi zene a XIV. században élte első virág-
korát: Francesco Landini (1325-1397)
és a vallonJohannes Ciconia (1335-1411)
madrigálokat, chansonokat és táncdalokat írt,
olyan nagy írók szövegeire, mint Dante,
Petrarca és Boccaccio.
A Brit-szigetek középkori zenéje több
remeket is fel tud mutatni, köztük említhető
a Worcester Jragrnents (Worcesteri töredékek),
illetve a Sumer is icurnen in (Jön a nyár).
A XV. század végének remeke a vallásos
műveket tartalmazó Eton Choirbook (Etoni
kóruskönyv) című gyűjtemény, melynek
nagyszabású darabjait az angol gótika
canterburyi, winchesteri és yorki katedrálisai
ihlették.
Victoria volt a spanyol katolicizmus
erejének és gazdagságának XVI. század végi
összesítője, de az ország korábbi- mind
vallásos, mind színházi - zenei hagyományai
is jeles zeneszerzőket inspiráltak.Juan del
Encina (1468-1529) Mas vale que trocar
és Fata la parte dalai maradtak fenn, valamint
Francisco de Peiíalosa (1470-1528)
liturgikus zenéje, a Nuncafué pena mayor című
mise. Kolun1busz Kristóf idejében nagyszámú
dal született a XV. század végi, sokat vitatott
utazásokról.
63