10.

Tétel
Beutazó csoportja számára a legjellemzőbb jegyek ismertetésével röviden mutassa be a
különböző építészeti stílusokat magyarországi és célnyelvi országok példáin!
- Román építészet
- Gótikus építészet
- Reneszánsz építészet
- Barokk építészet
- Klasszicista építészet
- Szecessziós építészet
- Magyarországi példák
- Külföldi példák

A román építészet
Román stílusnak, illetve romanikának nevezzük az európai országok 11. és 12. századi
műalkotásainak együttesét. A román kor az ezredforduló környékén kezdődött és a francia  gótika
elterjedéséig, a 13. század elejéig tartott.
A román stílus elnevezés arra utal, hogy az új iskolák Róma ókori művészetéből merítettek. A római
stílus, azaz „Le roman style” elnevezést a 19. század első felében, Franciaországban honosította meg
Arcisse de Caumont művészettörténész, s ezt később a magyar művészettörténet a kifejezés
tükörfordításával, román stílus néven örökítette át. A román stílus nem azonos a romániai
stílusjegyekkel.

A romanika művészetének kialakulására nagymértékben hatott a Karoling-korszak művészetének és

kultúrájának tekintélye, amelynek nyomát néha felfedezhetjük a legrégebbi román stílusú épületeken.
A román-kori művészet legfőképp a volt nyugatrómai birodalom területén alakult ki, Itáliában (jelentős
bizánci hatással keveredve), Provence-ban, a spanyol határterületeken, a Rajna-menti német
területeken, ésBritannia egy részén (erős kelta hatással). A Karoling-kor vége az ezredforduló
környékére tehető. Ekkor virágzásnak indult a szerzetesi életforma, és valóságos építési láz
tapasztalható. Az építészeti technikák tökéletesedtek, újra feléledt az érdeklődés a klasszikus
díszítőművészet iránt. Rövid időn belül számtalan új épületet emeltek ezeknek túlnyomó többsége
templom. A román kori műalkotások összessége, a templomok, a kőbe faragott épületplasztikák, az
Utolsó ítélet és a pokol jelenetei, a feszületek és a Krisztus kereszthalálára emlékeztető szertartási
tárgyak egy halotti kultusz benyomását keltik.

A román-stílusú templom alkotórészei és épületelemei 

Előcsarnok Főhajó Apszis

1
 Narthex vagy átrium: a templom előcsarnoka, már az ókeresztény templomépítészetben is
megtalálható, általában nem fedett épületrész.
 a nyugati szárny vége, amiből gyakran fedett előcsarnokot alakítottak ki
 homlokzat, általában nyugat felé tájolva
 főhajó

Mellékhajók Négyezet Kereszthajó

 mellékhajók
 négyzet és a felette emelkedő négyezeti torony
 négyezetből kiinduló kereszthajó
 a szentélynégyszög vagy kórus
 a kórushoz csatlakozó apszis
 a szentélykörüljáró, amelyből esetenként kápolnák nyílnak

Kórus Szentélykörüljáró Kápolnák

A szentélykörüljáró helyett előfordulnak apszisok is, amelyek a mellékhajó meghosszabbításában

a főapszis mellett helyezkednek el, a templom keleti végén. A szentélykörüljáró a gótika
kápolnakoszorúinak előzményeként foghatók fel. Kéttornyos és egytornyos homlokzat is egyaránt
előfordul, ritkább viszont a templom elé épített előcsarnok. A szentélyben, amely eredetileg
csak apszisból áll, találjuk az oltárt is, amit többnyire magasabb padlószinttel és korláttal vagy
magas szentélyrekesztővel különítenek el. A szentélyrekesztő előtt gyakran cibóriummal fedett
népoltár található. Jellegzetessége a román-kori templomoknak a kúpos torony, toronypár is. A
templomok lehetnek hosszanti vagy centrális elrendezésűek.

2
Hosszanti elrendezésű épületek 

Speyer, székesegyház

 bazilika : a leggyakrabban előforduló román-kori épülettípus. A középhajó általában annyival

magasabb, mint az oldalhajók, hogy a templomteret a gádorfalba vágott ablakokkal világították
meg. (Hildesheim, St. Godehard templom)
 teremtemplom: a kora középkori háztemplom egy továbbfejlesztett változata. Az apszis nem
ugrik ki az épületből, a belső térben nincsenek oszlopok, a falakba nagyméretű ablakokat vágtak
(Schortens-Sillenstede templom)
 csarnoktemplom: a három hajó azonos magasságú, a templom megvilágítását az oldalfalakba
vágott ablakokkal oldották meg. Főleg Európa délnyugati területein elterjedt templomfajta.
 álbazilika: az álbazilika mellékhajói kissé alacsonyabbak, mint a főhajó, de nem annyival, hogy
gádorfalakat alakítsanak ki, így az épületek megvilágítását ennél a típusnál is csak a falakba
vágott ablakokkal lehetett megoldani. A csarnoktemplom egyik változatának tekinthető. Ez a
templomtípus is Európa délnyugati területein, főleg Poitouban gyakori. (Poitiers, St. Pierre)

Mantova, San Lorenzo templom

Centrális elrendezésű épületek 

A centrális épület minden eleme egy középponthoz igazodik, az alaprajz lehet kör-, négyzet-, sokszög
alakú. Az apszisok, kápolnák és kapuzatok legtöbbször az alaprajz részei. A centrális templom lehet:

 nyolcszög alaprajzú (Aachen, palotakápolna)

 sokszög alaprajzú (Drüggelte, kápolna)
 kupolás körtemplom (Mantova, San Lorenzo)
 négykaréjos alaprajzú (Monmajour, Saint Croix)
 kombinált alaprajzú (Gravedona, S. Maria del Tiglio)

3
Nyugati homlokzat 

Trier, székesegyház, nyugati homlokzat

A román-kori templomok gyakran erődítményszerűek, melyet a tornyos homlokzat még jobban
kihangsúlyoz. A homlokzat az épület legdíszesebb oldala, itt található a kapuzat. Tagolása változatos,
a kaput sokszor bonyolult díszítésekkel emelték ki. A homlokzat lehet keresztmetszeti, ilyenkor
szerkezetéből következtetni lehet a belső tér alakjára, vagy elleplező, amikor eltakarja az épület belső
körvonalait. A homlokzatok típusai:

 torony nélküli homlokzat

 egytornyos homlokzat
 kéttornyos homlokzat
 háromtornyos homlokzat
 nyugati kereszthajó-homlokzat középtoronnyal
 apszisos, tornyos homlokzat

Keleti homlokzat 

Caen, Saint-Etienne apátsági templom, keleti homlokzat

Eredetileg a kórusból, a kóruskörüljáróból és a szentélykörüljáróból állt. Később gyakran félköríves
kápolnákat építettek hozzá, ezek az ún. szentélykörüljáró-kápolnák. Ezen kívül a keleti homlokzathoz
tartozhatnak még mellékapszisok, a kórushoz időnként újabb kereszthajót építettek, amelynek
négyezete fölött emelkedik a kóruskereszthajó tornya. A keleti homlokzat típusai:

 lépcsőzetes szentély
 főapszis mellékapszisokkal
 szentély öt apszissal

4
 sokszögű apszis
 szentélykörüljáró és kápolnakoszorú
 szentélykörüljáró három apszidiolával
 szentélykörüljáró és sugárkápolnák

A templombelső 

Speyer, a székesegyház főhajója

A templomokban a középhajó falát gyakran többszintesre építették. Az árkádok fölött egy vagy több
karzatot alakítottak ki az épület méretétől függően, a gádorfalba ablaksorokat vágtak. A
felépítménynek négy típusát különböztetjük meg:

 egyszintes felépítmény
 kétszintes felépítmény
 háromszintes felépítmény
 négyszintes felépítmény

A boltozat és a kupola 
Az ókeresztény bazilikában alkalmazott síkfödémet fokozatosan felváltotta az egyszerű dongaboltozat.
A főhajó és a kereszthajó találkozásánál keresztboltozatot hoztak létre, a találkozási pontokat
bordákkal erősítették meg. Kupolákat általában a négyezetek fölé építettek. A boltozat típusai:

 dongaboltozat
 csúcsíves dongaboltozat
 keresztboltozat

A kupolákból háromféle típust különböztetünk meg:

 sarokfülkéken, illetve csengelyeken nyugvó kupola

5
 kupoladobon nyugvó kupola
 bordás kupola

Jáki templom, főkapu

Kapuzatok és ablakok 
A kapuk esetében nagyszámú és sokféle változatról beszélhetünk, mind építészeti, mind díszítési
szempontból. A kapuzat lehet:

 egyszerű félköríves
 bélletes
 oszlopos

A román-stílusú ablakot tekinthetjük a kapuzat lekicsinyített másának. Az ablak típusai a következők:

 egyszerű félköríves
 félköríves ikerablak
 bélletes félköríves ablak, amelynek változata lehet
 egyszerű legyezőablak
 ötrészes legyezőablak
 négykaréjos ablak
 hosszúkás négykaréjos ablak
 száras lóhereablak
 félkerékablak

6
 Vezelay, Sainte-Madelaine apátsági templom, figurális fejezet

Pillérek és fejezetek 
Az épület súlya a pillérekre nehezedik, az oldalnyomást a falak és az esetleges támpillérek fogják fel.
Keresztmetszetük szerint a pilléreknek öt típusa van:

 körpillér
 négykaréjos pillér
 keresztpillér
 pillér féloszlopokkal
 pillérköteg

A román-kori legkorábbi oszlopfejezet valószínűleg a piramisfejezet volt, majd díszítése fokozatosan

egyre bonyolultabbá vált, így végül eljutottak a figurális fejezetig. Az oszlopfejezeteknek öt különböző
formáját különböztetjük meg.

 piramisfejezet
 kockafejezet
 ión fejezet
 díszfejezet
 figurális fejezet

7
 donga (3) és keresztboltozat(4)

Román templom belsejét szemléltető rajz (1/a a mellékhajó keresztboltozata, 1/b pillérek kötege)

A román stílus Magyarországon

A 10. század közepén Géza fejedelem és a nemzetségfők felismerték, hogy a magyarságot be kell
illeszteniük a megszilárduló nyugati országok közösségébe. Felvették tehát a kereszténységet és
szövetséget kötöttek a szomszédos feudális országokkal. A népvándorlás és a kalandozások
korszakának vége egy lassú folyamatot indított el, amelynek eredményei az ország képét lényegesen
átformáló építkezésekben is megmutatkoztak.

A Géza által bevezetett törvény, miszerint minden tíz falu köteles egy templomot emelni, a 11. század
végére teljesült. Ekkorra a nomád életmódot végleg felváltotta az új, feudális rend, illetve a keresztény

8
életmód és szokásrendszer. Kiépült az ispánságok szervezete, valamint a királyi és nemzetségi
birtokrend. A 13. század utolsó negyedéig az országot erős központi hatalom jellemezte, a király nem
engedélyezte a nagybirtokos főnemesség számára, hogy kővárakat építsenek. 

Magyarországon a román stílust az építészetben három hatás alakította: 

- a Kárpát-medencébe érkező ősmagyarok legelső városaikat a római kori pannóniai települések

maradványain alapították - nem véletlenül. Hatással kellett, hogy legyen rájuk az antik római építészeti
magas technikai színvonala: a számukra ismeretlen kő-, fa-, téglahasználat, amellyel a honfoglalás
korára ugyan jórészt elpusztult, de mégis tanító erejű várakat, erődöket, fürdőket és utakat hozták
létre; 
- a keletről magukkal hozott nomád lovas kultúrát, a kunyhó- és faházépítést később a német földről,
Itáliából, majd a francia területekről érkező szerzetesek, és mesteremberek tudásával ötvözték; 
- a kalandozások nyomán látott, tapasztalt európai kultúra (gazdag, középkori városok, kolostorok,
később kővárak) lehetett a harmadik hatás a magyar (építészeti) kultúra fejlődésére. 

Királyi rendelet nyomán épültek fel az első monumentális építmények: a székesfehérvári bazilika (az
épületnek sajnos csak alapfalai maradtak ránk), majd a királyi palota Esztergomban, amelynél
egyébként egy korai, a még római alapokra épült lakótorony falait használták fel (és amely 1180-
ban, tűzvészben pusztult el). 

1. a székesfehérvári bazilika maradványai légifelvételen

Géza teremtette meg az alapokat a királyi vármegyék rendszerének kiépítéséhez. Az államalapítást

István kezdte el, számos építkezés azonban nem fejeződhetett be az uralkodása idején, hanem az
utódaira maradt. A királyi várak körül a 11. század végét nagyarányú építkezés jellemzi, ekkorra
épültek fel a székesegyházak és a kolostortemplomok, valamint az első alárendelt templomok és
kápolnák, ám sajnos jórészt fából, így szinte teljesen megsemmisültek. A később épült körkápolnák
közül részben, vagy egészben egy-kettő viszont ma is látható. A kora Árpád-korban az is
meghatározta egy-egy nemzetség hatalmát, hogy mekkora körtemplomot birtokolt. 

Ma Őskün áll egy körtemplom, amely egy római őrtoronyra épült, és Magyarországon egyedülállóként,
jelenleg szinte teljesen az eredeti állapotában áll. 

9
 2. román körtemplom Őskün

Az első templomok meglehetősen dísztelenek voltak, a nyugatról hívott mesterek, például kőfaragók
ebben a korban még csak a belső terekben alkalmazták a szobrászatot. 

A székesegyházak és a kolostortemplomok egyaránt árkádokkal három hajóra osztott terű,

kereszthajó nélküli bazilikák mintájára épültek. Ehhez a típushoz tartozott az I. Géza által 1074 után
alapított váci székesegyház (ma már klasszicista épület áll a helyén, ugyanis kétszer is romba
döntötték, előbb a tatárok, aztán a törökök), az 1075-ben alapított garamszentbenedeki bencés
apátsági templom (amely négyszer porig égett, mindannyiszor újjáépítették), végül a somogyvári
Szent Egyed apátsági templom. 

3. Somogyvári Szent Egyed apátsági templom

Az 1064-ben leégett pécsi székesegyház újjáépítését valószínűleg azonnal megkezdték – ez volt a kor
egyik legnagyobb, a 12. századba is átnyúló építészeti vállalkozása. A székesegyházat egyébként
szintén többször átépítették, mai formáját 1891-ben kapta. 

10
 4. pécsi székesegyház
Istvánt abban is követték az utódai, hogy még életükben igyekeztek megalapítani saját monostorukat.
Boldván található egy református templom, amely mellett még láthatók a 12. századi monostor romjai. 

5. monostorrom Boldván

A 13. században épült Mánfán, majd Egregyen és Csempeszkopácson egy-egy kő- illetve
téglatemplom, valamint az ócsai templom, amely a román stílus egyik legszebben megőrzött
műemléke. 

6. csempeszkopácsi román templom

11
 7. ócsai román templom

Késői román stílusban épült a 13. század végén a veleméri templom, és a csarodai templom is,
amelynek 13–17. századi belső falfestése talán a legértékesebb és legszebb román stílusú, falusi
templomunkká teszi. A vizsolyi templom pedig már (itt nyomták az első magyar nyelvű, Károli Gáspár-
féle Bibliát) már gótikus hatást mutat. 

8. veleméri késő román templom

9. vizsolyi templom

12
A román kori, világi építészet szép példái a cseszneki vár, amelyet a tatárjárás után, a 13. század
végén építettek, és a füzéri vár. 

10. cseszneki várrom

 
11. így nézhetett ki a cseszneki vár

12. füzéri várrom

13
 Gótika
A gótika az érett középkor művészetének egyik irányzata. Az elnevezést először pejoratív értelemben
használták a reneszánsz korban, a sötétnek vélt középkor művészetét illették vele a fényesnek
tartottantik művészettel szemben. Az akkori olaszokban mélyen élt a barbár pusztítások emléke,
ezért goticónak, barbárnak mondták. Az elnevezést egyébként Giorgio Vasari óta használja
a művészettörténet (csakúgy, mint az antikvitás kifejezést). Számos vonatkozásban különbözik a
középkor másik stílusirányzatától, a romanikától. Mivel egyes országokban a gótika eltérő
időpontokban jelent meg, sokszor a két irányzat kortárs (nem beszélve a szintén kortárs iszlám s
bizánci művészetről), tehát nem egymást váltották fel, még csak nem is átmeneti
stílussal győzedelmeskedett a gótika a romanika felett. A kettő összehasonlítása és értékelése
valójában egymás nélkül nehezen értelmezhető, mert ugyanannak a kulturális közegnek
megnyilvánulásai. A gótikát archeológiai kultúrának kell tekinteni. Egyrészt, mert emlékei részben
elpusztultak, másrészt, mert a mai emlékek (főképp az épületek) a 19. században nem kerülték el a
historizáló műemlékvédelem átépítéseit (például a budavári Mátyás-templom). Az archeológiai
kultúrák megértéséhez pedig egyfajta szellemi rekonstrukciót kell végezni. Erre a célra jól használható
kézikönyvek születtek.

Társadalmi háttér

A gótikus művészet társadalmi hátterénél gyakran az egyre erősödő polgárságot, a céheket nevezik

meg mint a művészet fejlődésének fontos tényezőit. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a nagyobb
megrendelők továbbra is a királyok, az egyház és az udvarok voltak. Csak ezek után említhető meg a
városi polgárság szerepe. A céhes szervezetek valóban fellendítették a termelést mind az ipari, mind
a művészeti termékek esetén (sorozatban gyártott kisebb kegyeleti tárgyak). Céhekbe tömörültek az
építőmesterek (úgynevezett építőpáholyok), az ötvösök, a szobrászok és a festők, gyakran más
céhekkel együtt (festők például orvosokkal és gyógyszerészekkel). Önálló festőműhely csak népesebb
városban volt. Az is gyakori volt, hogy egyetlen város egy egész vidék megrendeléseit látta el
(például Körmöcbánya az egykori Bars vármegyét). A művészek nem számítottak egyéniségnek,
erősen függtek a megrendelőtől és annak elvárásaitól.
A polgári vonatkozású művészetet gyakran világi művészetnek mondják. Ez a nézet nem tartható,
mert a polgárok megrendelései kegyképek voltak. A középkori művészetben nem lehet elkülöníteni
vallási és világi típusú művészeteket.

Építészet
A gótikában a félkörívet fölváltja a csúcsív, így a súlyos falszerkezetek könnyebbé válnak. A csúcsív
ugyanis a boltozat terheit meredekebben vezeti le, kisebb az oldalnyomása. Ennek köszönhetően
karcsúbbak lehetnek a terhet hordó oszlopok, pillérek. Így sok terhet hordó fal szükségtelenné válik,
ezért oda nagyobb ablakokat lehet beépíteni, tehát az épület is világosabb lesz. Kívülről gyakran
támpillérek támasztják a falakat, amin néha fiatornyok is ülnek. Az ablakokban megjelenik a faragott
kőcsipke, más néven mérmű (ami a német Maßwerk tükörfordítása). A boltozatokat is változatosan
díszítik.
A gótikus stílus hamar meghonosodott a világi művészetben. A várak, melyek eredetileg a
hadviseléshez alkalmazkodtak, egyre díszesebbek, lakályosabbak lettek, főleg a bejáratok
kaputornyaiban, a lovagtermekben, a kápolnákban. Sok helyen a dómok mesterei maguk faragták a
paloták köveit. A városok egyre zsúfoltabbak voltak, ezért sok helyen külső falöveket építettek. A
lakóházak a polgárok gazdagodásával egyre igényesebbek, díszítettebbek lettek. Gyakoriak voltak a
nemesek részére épített lakótornyok. Kialakulnak a középületek különböző fajtái, melyek kiképzése,
díszítése a polgárság növekvő hatalmát, gazdagságát hirdette. Ekkor épültek az első egyetemek,
kollégiumok is.

14
 A carcassonne-i St. Nazaire székesegyház egyik rózsaablaka
Európa különböző országaiban a gótika különbözőképpen fejlődött. Franciaországban a stílus
jellegzetességei először a Párizs melletti Saint-Denis-i apátság karoling kori templomának
átépítésénél figyelhetők meg. A gyors egymásutánban következő székesegyház-építkezéseken forrtak
ki a francia katedrális-gótika jellegzetességei, melyek szomszéd országokban is elterjedtek.
Angliában a gótika a 12. század második felében jelent meg, és a 16. század közepéig tartott. Hosszú
korszaka átmeneti, korai (1180–1250), érett vagy dekoratív (1250–1360) és késői vagy függőleges
(1360–1550) stílus-szakaszokra oszlik. Ez utóbbinak 1480 utáni változata a Tudor-stílus. A 13.
század folyamán alakultak ki az alaprajzi elrendezés és a felépítés jellegzetes angol vonásai. A
magasba törő francia felépítés helyett itt terek és tömegek jellegét a vízszintes terjeszkedés adja.
Spanyolország nagy gótikus templomai francia mesterek révén a franciaországi székesegyházak
alaprajzát és felépítését követik. A mór építészet hatása – különösen később – a mindent elborító
gazdag díszítésben mutatkozik.
Itáliában a helyi adottságoktól és hagyományoktól, így főként az antik római építészettől idegen gótika
nehezen honosodott meg. A templomok alaprajza, felépítése és szerkezeti megoldása egyszerűbb a
franciákénál. A belső terek hagyományosan tágasak, a térarányok alacsonyabbak, a fő- és az
oldalhajók magasságkülönbsége kisebb, az egyes térrészek kevéssé különülnek el. Az erőteljes
függőleges tagolást kerülik. Az elnyújtott tömegek és a nagy falfelületek inkább vízszintesen tagoltak.
Németországban a már kiforrott francia gótikát vették át, részben a burgundiai és ciszterci
példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak alaprajzát és felépítését követve. A 13. század
végére kialakultak a stílus sajátos helyi vonásai is. Így a körüljárós, kápolnakoszorús szentélyek
mellett a fő-, gyakran az oldalhajók végéhez is egyszerű, sokszögzáródású szentélyeket építettek. A
köz- és a lakóépületek az észak-német városokban jobbára téglából, gazdagon tagolt, oromzatos
homlokzattal, a birodalom más vidékein jelentős részben favázzal (Fachwerk) épültek.

A gótikus építészet Magyarországon

Magyarországon a gótika a XIII. század második felében kezd meghonosodni, és a XVI. század
elejéig virágzik. Meghonosodásában a ciszterciek, majd a kolduló rendek templom építkezéseinek volt
jelentős szerepe. Kezdetben a francia, majd német, később a cseh, osztrák hatás érződik.

A magyarországi gótika alkotásai méreteiben és kiképzésükben szerények. A francia és a német

gótika erősen tagolt templomtömegeivel szemben a lényegesen kisebb hazai templomok inkább zárt,
tömbszerű megjelenésűek, homlokzataik egyszerűbbek, kevésbé áttörtek.

Gótikus építészetünk alkotásai a töröktők megszállt területeken jórészt elpusztulnak. Emlékei jobbára
az ország mai területének töröktől meg nem szállt nyugati, északi és északkeleti vidékein, továbbá a
Felvidéken és Erdélyben maradtak ránk.

A templomok sokkal alacsonyabbak pl. soproni ferences templom.

A csarnoktemplomokban egyforma magasak a hajók, a fő és mellékhajót csak árkádsor választja el,

nincs trifórium és üvegablak. A mellékhajó fala sem hármas osztású (általában): csak üvegablak
(rózsaablak) van. Pl. szászsebesi templom.

15
XV. sz. Háló és csillagboltozat. Pl. Nyírbátor: Szt. György templom, sűrű háló

Reneszánsz

A reneszánsz, mint tudjuk Itáliában alakult ki, jellemzője a világias, profán légkör. Míg a középkor
századaiban az élet értelmét a túlvilági életre való felkészülésben látták, addig a reneszánsz ember a
földi életet állította központba: harmóniában akart élni e földi létben és boldog lélekként üdvözülni a
túlvilágon. Ez az új humanista világnézet új stílust hívott életre, mintaképévé az élet teljességét
tükröző antik (görög és római) művészet vált, ennek újjászületését (reneszánsz) hirdették. Az egyházi
mellett hangsúlyos szerepet kapott a világi építészet is. Esztétikai kritérium lett a harmónia, a
szimmetria és a tér centrális felfogása, térlefedéseknél a kupola. Tudatos távlati hatásokra törekedtek,
felfedezik a perspektívát, a fény és az árnyék játékát. Antik épülettagozatokat újítanak fel: pl. párkány,
bábos korlát, ballusztrád. Megjelenik a stukkó (gipszdíszítmény), elsődlegessé válik a belső
márványburkolat használata (nálunk elsősorban a sütői vörös márvány, síremléknek is). Jellegzetes a
sgrafitto (két vagy több eltérő színt vékony vakolatrétegben hordanak egymásra és így kaparják ki a
díszítést), a száraz (secco) és nedves (fresco) vakolatra felhordott falfestés, a pártázatos oromzat.
Gyorsan hódít a színes, mázas kályhacsempék, fajansz, majolika divatja.

Összefoglalva a reneszánsz építészet fő jellemzői:

 arányosság, szimmetria
 erős vízszintes tagoltság - árkádokkal, ablaksorokkal, párkányokkal, oszlopokkal
 antik építészeti elemek alkalmazása - timpanon, oszloprend, lépcsősor, átriumos belső
udvar (görög) és kupola (római)
 legkedveltebb épülettagozat: párkányok, oszlopfők, konzolok és korlátok (balusztrád-
kőbábokból kialakított korlát)
 legkedveltebb díszítmények: akantuszlevelek, rozetták, gyöngysorok, bőségszaru,
gyümölcs és virágfüzérek, valamint meztelen gyermekalakok, a puttók
 az épület belekomponálása a tájba

A reneszánsz építészet a 15. század elején a közép-itáliai Toszkánában alakult ki. Onnan terjedt át a
század folyamán Itália más területeire, majd a 16. század kezdetén Európa országaira. Az új stílus
átvételében és meghonosításában mindenütt jelentős szerepet játszottak az itáliai kapcsolatok és az
itáliai mesterek. Itália reneszánsz építészetében a kora reneszánsz a 15. század húszas éveitől a
század végéig tartott. Legjelentősebb központja Firenze. Az építészetben ez a korszak az alapvetés,
az elvek és a gyakorlati módszerek kikísérletezésének ideje. A fejlett reneszánsz kora a 16. század
első fele. A művészeti élet központja s a legnagyobb építkezések színhelye ekkor az Egyházi állam
fővárosa, Róma. Az elvek ekkorra már letisztultak. Az ókor alkotásait alaposabban ismerő, az
elméletben is jártas mesterek biztos tudással, de mindig a feladathoz illő eredetiséggel alkalmazzák a

16
klasszikus formákat. A késő reneszánsz idején, a 16. század harmadik negyedében a reneszánsz
világa kezd felbomlani. Az építészetben kettős folyamat figyelhető meg. A téralakításban nagyobb
szabadságra, a mozgás élményét keltő változatosságra törekszenek. Ugyanakkor a formálás
elmerevedik. Az oszloprendek alkalmazását megmásíthatatlan szabályok szigorítják.

Firenze: dóm - kupola.

A gótikus székesegyházat a 16. század közepén kezdték építeni. Amikor Brunelleschi 1420-ban
átvette a munkát, készen állt a hosszház s a boltváll magasságáig felfalazva a kupolatér. Rá a
befejezés feladata hárult. A 40 m-t meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettős héjú
kolostor boltozatot épített. A szerkezet tulajdonképpen még gótikus. A boltsüvegek együttműködését a
két héj közé elhelyezett bordák és az azokat egymáshoz kapcsoló haránt irányú konzolok biztosítják.
Ezen túl azonban vannak olyan szerkezeti, építéstechnikai sajátosságai, amelyek forradalmian
újszerűek. A vastagabb belső héjban Brunelleschi halszálkafalazással 64 rejtett, spirálvonalban
felhaladó bordát alakított ki. Ezek segítségével elérte, hogy a boltozatban a gömbkupolához hasonló
erőjáték keletkezett, vagyis az építés minden szakaszában szerkezetileg önhordó volt. Nem igényelt
teljes aláállványozást, rendkívül gazdaságosan, függőállványról lehetett falazni. A város házai fölé
magasodó, hatalmas kupola nemcsak technikai szempontból a század egyik csúcsteljesítménye; a
szépsége is lenyűgöző. Megérdemelten vált Firenze jelképévé. (A művészettörténet a reneszánsz
építészet kezdetét a firenzei dóm kupolaépítésétől számítja.)

A firenzei dóm

17
 Pazzi kápolna, Firenze

     

Firenze: Cappella Pazzi.  Brunelleschi legfontosabb s egyben a firenzei kora reneszánsz egyik

legjelentősebb műve a Pazzi család megbízásából a Santa Croce kolostor udvarán épült. A kápolna
térrendszerének központi egysége a kupolatér. Ahhoz kapcsolódik kétfelől egy–egy harántdongával
fedett térszakasz, a bejárattal szemben pedig egy négyzetalaprajzú szentély-kápolna. Előtte  
oszlopos előcsarnok húzódik. Ezt az oszlopcsarnokot összekötő hídnak szánta a természetes külső
világosság és a gondosan kialakított belső tér puhán eloszló szórt fénye, árnyékot nem vető
megvilágítása között.  A tagozás teljes rendszerét a kupolatér szentélykápolna felőli oldalának
formarendje határozza meg. A szentély félkörívben záródó nyílását egy-egy pilaszter s a rájuk
támaszkodó archivolt keretezi. Mellette két oldalról keskenyebb, szintén pilaszterrel határolt
falszakaszok helyezkednek el. A kápolna belsejében Brunelleschinek sikerült megvalósítania az
értelemnek azt a bizonyos derűs fényét, mely lágyan árad szét anélkül, hogy árnyékot vetne és a
belső térnek valami sajátosan valószerűtlen, mértani hatást ad.

Mantova: San Andrea templom. (alaprajz, külső és belső képe)

Ez az építészeti alkotás az antik Róma monumentális épületeit idézi. A dongaboltozatos főhajóhoz két
oldalról 3–3 nagyméretű, kazettázott harántdongával fedett s teljes felületével a főtérre nyíló kápolna
csatlakozik. A nagy kápolnák kisebb, négyzet alaprajzú, zárt kápolnaterekkel váltakoznak. Ez utóbbiak
a főhajóból nézve hatalmas pillérek benyomását keltik. A mantovai San Andreában a súlyos
faltestekkel körülhatárolt tér egysége érvényesül. A hosszhajós templomoknak ez a típusa a késő
reneszánsz építészetben fejlődött tovább. A főhomlokzat a reneszánsz egységteremtő szándékának
érdekes példája. Alberti külön előcsarnokot épített a tulajdonképpeni homlokfal elé, s azon méretben
és formában pontosan megismételte a főhajó egy diadalívnyi egységét. A különbség csak annyi, hogy
kívül ezt a hármas motívumot timpanonnal zárta le. A megoldás vitatható, nem is nagyon talált
követőkre.

18
 San Pietro in Montorio - Tempietto, Róma (1502)

Róma: Tempietto. A fejlett reneszánsz első nagy jelentőségű emléke. Róma egyik dombján, a San
Pietro in Montorio kolostor udvarán épült, azon a helyen, ahol a legenda szerint Péter apostolt
keresztre feszítették. Rendeltetése az volt, hogy a kereszt helyét keretbe foglalja. Ennek megfelelően
kis méretű. Tulajdonképpen egy járható belső terű, épületté megnövelt ereklyetartó. A Tempietto kör
alaprajzú, kettős héjú félgömbkupolával lefedett rotunda (a tér átmérője mindössze 4,5 m). A
hengertestet kívül 16 római dór oszloppal képzett, megközelítően a magasság kétharmadáig felnyúló
folyosó veszi körül. Az oszlopok körpárkányt hordanak, a fölött könnyed hatású, balluszteres mellvéd
emelkedik. Az oszlopok rendje pilaszter tagozatként rávetül a rotunda felületére. A pilaszterek között
mind a két szinten váltakozva félköríves és egyenes záródású fülkék, ill. ablakok helyezkednek el. A
kis templom néhány lépcsőfokkal megemelt alépítményen áll. A Tempietto az ókori Vesta templomok
mintájára épült körperipterosz. A reneszánsz első olyan alkotása, mely formáival és egész
rendszerével valóban az antik építészetet élesztette újjá. Ezt fejezi ki a neve is. Olaszul a "tempio"
pogány templomot jelent. A "tempietto" ennek kicsinyítő képzős alakja, jelentése szerint tehát az ókori
szentélyekhez hasonló pogány templomocska.

Német területen a reneszánsz a 16. század elején kezdődött s a 17. század közepéig tartott. Az új
stíluselemek feltűnése az első időszakban még eléggé véletlenszerű. Csak a 16. század második
felében jut fokozottabb jelentőséghez. Akkor bővülnek régebbi kastélyok új reneszánsz szárnnyal, s
akkor alakulnak ki az Itáliával szoros kapcsolatban álló gazdag kereskedővárosok - Augsburg,
Nürnberg, München - patrícius lakóházain a stílus jellemző helyi vonásai. A zsúfolt beépítésű
városokban a lakóházak többnyire keskeny, mély telekre épülnek. A lefedésük meredek hajlású
nyeregtető. Az utcára néző homlokzatot több emeletes, gazdagon díszített, lépcsős oromzat zárja le.
A részletképzésben észak-itáliai formák keverednek a francia építészetből átvett elemekkel és
németalföldi díszítőmotívumokkal. A német reneszánsz jelentős emlékei a heidelbergi várkastély és a
nürnbergi Pellerhaus. Heidelberg: várkastély. - a középkori együttest a 16. század közepén
Ottheinrich választófejedelem, fél évszázaddal később pedig IV. Frigyes választófejedelem bővíttette
reneszánsz szárnyépületekkel. Az Ottheinrichsbau homlokzata kétemeletes, hálós tagolású.
Érdekessége, hogy a pilasztert minden második ablakközben szoborfülke helyettesíti. A részletekben
az antik motívumok szabadon átformálva, festői összeállításban jelennek meg. A főpárkány fölött
eredetileg két díszes kiképzésű, a lakóházakéhoz hasonló oromzat emelkedett. A Friedrichsbau az
észak-itáliai késő reneszánsz hatását tükröző, kissé szabályszerűbb formákkal lényegében a mellette
álló, korábbi kastélyszárny tagolás rendszerét ismétli.

19
Oroszországban a reneszánsz a 15. század végétől a 17. század közepéig tartott. Kialakulásában itt
is jelentős szerepük volt az itáliai mestereknek. A stílus azonban már az indulásnál helyivé
színeződött. Térformálásban, a tömeg képzésében az itáliai mesterek is a középkori orosz építészet
hagyományaihoz igazodtak. A kor legjelentősebb emléke a moszkvai Kreml nagyszabású együttese.
A Moszkva folyó partján emelkedő magaslaton fekszik. Kiépítése III. Iván cár idején kezdődött. A nagy
munkában az orosz mesterek mellett részt vettek itáliai építészek is, közöttük Aristotele Fioravanti, aki
azelőtt Mátyás szolgálatában Magyarországon is dolgozott. A Kreml együttesének neves reneszánsz
emlékei az Uszpenszkij-székesegyház, a Nagy Iván harangtorony és a Granovitája-palota.
Lényegében hozzájuk tartozik, de az erődfalon kívül épült a Vaszilij Blazsennij-templom.

Franciaországban a reneszánsz a 16. század elején jelent meg s a 17. század első negyedéig
tartott. Kialakulásában döntő szerepet játszottak azok a hadjáratok, amelyeket 1494-től kezdve két
évtizeden át a francia királyok vezettek Itália ellen. A hadjáratok során kétszer is sikerült Milánót
elfoglalniuk. A hódítás mind a két esetben átmeneti volt, de hatásában így is nagy jelentőségű.
Alkalmat adott arra, hogy a francia nemesek egy tekintélyes része megismerhesse az új stílust.
Észak-Itáliában a reneszánsz középkorias, lombard változatával kerültek kapcsolatba. Olyan
épületeket láttak, mint a paviai Certosa, amelynek homlokzatára középkori módon, zsúfolt díszítésként
rakódtak rá a klasszikus formák. A gótikához szokott franciáknak ez megkönnyítette az új stílus
befogadását.

Hazatérve a lombard emlékek mintájára kezdték kastélyaikat korszerűsíteni. Eleinte megbízásokkal

átcsábított vagy erőszakkal magukkal vitt itáliai mestereket foglalkoztattak. Azok mellett nevelődtek ki
a reneszánsz módszert a francia hagyományok szellemében alkalmazni tudó hazai építészek. A
francia reneszánszban az egyházi építészet részaránya elhanyagolhatóan csekély. A legfontosabb
feladat a kastély. Kezdetben a meglevő, régi kastélyokat alakíttatják át vagy bővítik új szárnnyal.
Később jelennek meg a szabályos alaprajzú, új épületek. Ezekben a négyszögű udvart derékszögben
csatlakozó szárnyak veszik körül. A fejlődés folyamán azután a bejárat felőli szárnyat kerítés-fal váltja
fel, majd az is elmarad, s az alaprajz U alakúvá változik. A típus fejlődésének ezt az utolsó szakaszát
a francia kastélyépítészet a kora barokk idején éri el. A tömegforma sokkal bontottabb, mint Itáliában.
Jellemzője a meredek hajlású, sokszor díszes kéményekkel gazdagított magas tető és a főpárkány
fölé emelkedő, oromzatos tetőablak. A francia kora reneszánsz legnevesebb emlékei a Tours-i
tartományban, a Loire folyó mentén épült Blois-i, Chambord-i kastélyok; a fejlett
reneszánsz időszakából a legfontosabb a párizsi Louvre.

20
 Blois: kastély.

A szabálytalan alaprajzú középkori várkastélyban a 15-16. század fordulóján XII. Lajos építtetett egy
átmeneti stílusú, nagyobbrészt még gótikus szárnyat. Ezt követ-te másfél évtizeddel később a kora
reneszánsz I. Ferenc szárny. Az udvar felé néző kétemeletes homlokzat hálós tagolású. A pilaszterek
kiosztása azonban esetleges, a tengelytávolságuk változó. Jellemző vonása, hogy az ablakok a
párkány és a pilaszter keretébe foglalt falmező teljes felületét áttörik. A nyílások így függőlegesen
egymáshoz kapcsolódó, hangsúlyos motívummá állnak össze; hatóerejüket a főpárkány fölött díszes
oromzatú tetőablak fokozza. Az ilyen ablakos axisok ötletszerűen váltakoznak kevésbé hangsúlyos,
tömör axisokkal. A megjelenés festőiségét növeli a homlokzat síkja elé kiugratott, szerkezetében még
gótikus, áttört csigalépcső. A külső - a terep lejtése miatt háromemeletes - homlokzatot zárterkélyes,
íves és egyenes záródású loggiák sora tagolja.

Chambord: kastély. A francia kora reneszánsz első szabályos alaprajzú kastélya. Terveit itáliai művész készítette, de a
kivitelezők francia mesterek voltak. Főépülete négyzet alaprajzú, háromszintes - a középkori várak lakótornyaira emlékeztető-
sarokbástyákkal kialakított "donjon". Közepén kettős menetű csigalépcső emelkedik, ahhoz négy oldalról, görögkereszt alakban,
boltozott előcsarnokok kapcsolódnak. A keresztszárak sarkaiban és az íves sarokbástyákban minden szinten egy-egy több
helyiségből álló lakosztály helyezkedik el.

Angliában a reneszánsz a 16. század közepén kezdődött s a 17. század utolsó harmadáig tartott. A
befejeződés időhatára azonban nehezen állapítható meg, mert bizonyos szempontból a
reneszánszhoz sorolható az angol barokk építészet klasszicizáló – palladianus – irányzata is. A 16.
század első negyedéig terjedő korai időszakban a kastélyok sajátos típusa alakult ki. Jellemzője az
erősen megbontott alaprajz s a tagolt tömegforma. Központja a több szint magasságot átfogó, tágas
hall. A köré szerveződik az épület főtömege, amelyhez az átlók irányában előrenyúló, néha toronyként
megemelt sarokpavilonok csatlakoznak. A külső megjelenés a Tudor-kori későgótikára, a függélyes
stílusra emlékeztet. A homlokzatokat kőbordákkal osztott, nagyméretű ablakok törik át. A
részletképzésben, különösen az oromzatok alakításánál, a németalföldi díszítőművészet befolyása
érvényesül. A 17. század második évtizedétől az angol építészetben Palladio stílusa kezdett egyre
erősebben hatni. Az ebből kibontakozó szigorúbb irányzat, a palladianizmus továbbélt a barokk idején
is. A századfordulón az angol építészet uralkodó irányzata lett. Az angol reneszánsz kastélyok korai
típusának jellemző emléke a Wollaton Hall.

21
Nottinghamshire. Wollaton Hall. Központja a tömegében erősen kiemelt, két szinttel az épület fölé
magasodó hall: ennek sarkait fönt konzolosan kiugratott, hengeres formájú kis bástyák díszítik. A hall
központi tömegét veszik körül az egyemeletes, a sarkokon kiugratásokkal képzett oldaltraktusok.
Ezekhez újabb kiugratással magasabb, díszes oromzatú sarokpavilonok kapcsolódnak. Az alaprajz
úgy terjed szét, hogy a központos elrendezés ellenére minden helyiség közvetlen, természetes
megvilágítást kap. Ezt szolgálják a homlokzat nagy felületeit megnyitó, kő-bordákkal osztott ablakok.

Európa országai közül elsőként Magyarország kapcsolódott be a reneszánsz fejlődésébe. A korszak

nálunk a 15. század hetvenes éveitől a 17. század közepéig, egyes területeken a század végéig
tartott. Az új stílus átvételét az Itáliával fennálló régi kapcsolatokon túl nagyban segítették a középkori
magyar építészet formálási sajátosságai. A magyar gótika - az itáliaihoz hasonlóan - kerülte a faltest
erős áttörését. Tömör síkokkal határolt, zárt tömegeket alakított. Ehhez a hagyományhoz jól
illeszkedtek a reneszánsz rokon jellegű törekvései. Az új stílus először a királyi építkezéseken
jelentkezett. Az alapos humanista műveltséggel rendelkező reneszánsz uralkodó, Mátyás király olasz
mestereket hívott az udvarába, s jelentős megbízásokkal, bőkezűen támogatta a művészeteket.
Mátyás halála után, a Jagello korban Bakócz Tamás esztergomi érsek volt a reneszánsz
leghatékonyabb pártolója. A stílus meghonosításában két olasz mester játszott meghatározó szerepet:
a firenzei Chimenti Camicia és a dalmát származású Giovanni Dalmata. A magyarországi reneszánsz
fejlődése két nagy szakaszra tagolódik. Az első, a korai szakasz 1541-ben Buda elestével zárul. Azt
követően, az ország három részre szakadása után a továbbhaladás feltételei területenként eltérő
módon alakultak. A török támadásoknak leginkább kitett Dunántúlon az erődített építkezés került
előtérbe. A viszonylag veszélytelenebb Felvidéken a stílus más irányú változata bontakozott ki. A
független fejedelemséggé lett Erdélyben pedig egy új fejlődésmenet kezdődött, amelynek külön is
megvan a maga korai, fejlett és késői szakasza. Ez a három - területileg elkülönülő, de egymásra
kölcsönösen ható - fejlődésvonal együtt a magyar reneszánsz második korszaka. A magyar
reneszánsz korai szakaszának legfontosabb emlékei a budai királyi palota, a visegrádi királyi palota,
a simontornyai vár, az esztergomi Bakócz-kápolna, a gyulafehérvári Lázói-kápolna és a sárospataki
vár.

Simontornya: vár. - középkorban keletkezett, a 15. sz. közepén gótikus stílusban kiépített várat a 16.
sz. elején alakították át. A két-emeletes keleti szárny külső homlokzatán szemöldök párkánnyal záródó
kőkeresztes ablakok nyílnak. Ez az ablakforma jellemző a Mátyás-kori építkezésre, töredékei Budán
és Visegrádon is fennmaradtak. Az udvari homlokzat elé reneszánsz loggia épült. A simontornyai vár
a királyi építkezések közvetlen hatását tükrözi. A kor egyik jelentős emléke,  jó állapotban maradt
fenn, s lehetőséget ad arra, hogy a mintáját adó, de jobban elpusztult Mátyás-kori palotákról teljesebb
képet kapjunk.

Bakócz kápolna, Esztergom - a görögkereszt alaprajzú kápolnát új kupola fedi, oldalfalait díszes fél
pillérek keretezik, négy fülkéjének íves mennyezetét kazettás faragványok borítják, a fél pillérek és a
félköríves fülkék vonala által határolt belső falmezőket finoman faragott növényi indadísz ékesíti.
Belsejének vörös márvány borítása meleg, ünnepélyes hangulatot áraszt. Nemesen arányos
térkompozíciójának, kifinomult részletformáinak legközelebbi stiláris rokonai a századforduló
építészetében találhatók meg. n Firenzéhez vezet a kápolna fehérmárvány oltára is, melyet Andrea

22
Ferrucci 1519-ben Bakócz megrendelésére az Arnó parti városban faragott. Az építmény tiszta és
érett reneszánsz formáival jelentős hatást gyakorolt az egykorú magyar művészetre.

Lorántffy-loggia, 1646–1647. Sárospatak, Rákóczi-vár

Az együttes a 15. század végétől 1660-ig fokozatosan épült ki. Magját, a későközépkori tornyot,
későbbi nevén Vörös-tornyot 1500 táján a Pálócziak építették. 1526-ban Perényi Péter birtokába
került. 1534-től ő építteti a toronyhoz a rombusz alaprajzú, sarokbástyás belső vár körítő-falait és a
városmagot övező külső várfalakat. A Vörös-tornyot - öt szintjén fiókos dongaboltozatos termekkel -
lakótoronnyá építteti át, és kívül-belül reneszánsz faragványokkal díszítteti. A vár-udvar keleti oldalán
palotaszárnyat emeltet, amit 1563-ban Gábor fia fejez be. E szárny emeletét, majd az udvart övező
többi szárnyat pompás késő-reneszánsz termek sorával 1616 és 1660 között I. Rákóczi György és
felesége Lorántffy Zsuzsanna építteti ki. Az 1703-ban és 1737-ben leégett várkastélyt igénytelen
barokk helyreállítások után a XIX. században romantikus ízlésben erősen átépítették. A hatalmas,
négyzet alaprajzú (21 X 21 m) Vöröstorony, bár tetőzetét 1702-ben lerombolták, nagyrészt megőrizte
16-17. századi alakját és 1540 körüli, reneszánsz faragványait. Legszebbek oromzatos kapuzata és a
negyedik szint nagy részét elfoglaló "nagy palota" címer- és figurális díszű nyíláskeretezései. A
Perényi-szárny földszintjét 1563-ból való keretezések díszítik, 1540 körüli fa-ragványai, a nagy
hármas árkád és a kandalló a 19. századi átépítéskor részben átalakítva kerültek mai helyükre.

Lorántffy Zsuzsanna építkezéseinek legszebb fennmaradt részletei a róla elnevezett déli szárny
boltozatos termei és címerdíszes, 1643 évszámos mellvédű, kis zárterkélye, az északkeleti sarok
emeleti kerek erkélyszobája, a Sub Rosa, stukkódíszes boltozatán figurális és virágdíszes festéssel
1651-ből, továbbá a tornyot a Perényi szárnnyal összekötő oszlopos árkádos loggia és feljárata.

Nyírbátor, harangtorony, az egyházi faépítészet egyik emléke.

Báthory István adományából épült a 16. században.

A késő reneszánsz fa harangtorony méretével és korával is kitűnik: a közel 30 méter magas, tölgyfa
gerendákból ácsolt torony a mai Magyarország legnagyobb méretű fa haranglába, 1640 körül készült.
Tölgyfából ácsolt míves munka. Galériája valamint zsindelyezett szoknyája miatt kissé bástyaszerű
benyomást kelt. Különlegesen szép az erkélygaléria íveinek s a fiatornyoknak a megmunkálása. Az
egész építmény kitűnik tiszta szerkezetével s szabatos ácsmunkájával. 

A török megszállás másfél évszázada alatt a hódoltsági területen majdnem mindenütt épültek török
imaházak, derviskolostorok, fürdők s a keleti életvitelnek megfelelő, sajátos rendeltetésű más
épületek. A magyar építészet fejlődésvonalából ezek kiesnek, de mint történelmünk egy szakaszának
emlékei szervesen hozzátartoznak a múlthoz, s ami megmaradt belőlük – pl. Pécsett – napjainkban is
a város-kép meghatározó eleme. A török imaház, a dzsámi általában négyzet alap-rajzú, kupolával

23
fedett centrális épület. Úgy tájolták, hogy a bejárat tengelyében kiképzett imafülke, a mihráb Mekka
irányába mutasson. A belső jellegzetes formaeleme a négyszögű térből a kupola alapköréhez
átvezető sztalaktit-boltozat és a mihráb fülke ahhoz csatlakozó felső lezárása. A dzsámi teréhez a
bejárat felől rendszerint három boltszakaszos előcsarnok kapcsolódott. Mellette karcsú torony, a
mináré emelkedett, ahonnan a müezin szava imára szólított. A hódoltság első éveiben többnyire a
keresztény templomokat alakították dzsámivá. Ezeknél a hajó déli falába alakítottak ki imafülkét s a
tornyot használták mináréként. Eredeti alakját a legépebben a pécsi Jakováli Hasszán pasa-
dzsámi őrizte meg.

Jakováli Hasszán pasa dzsámija, 16. sz. második fele, ma török történeti és művészeti múzeum, a
mellette álló 12 szögletű minarettel a legépebben megmaradt török imahely. Berendezése az eredeti
török imaházak hangulatát idézi. Szinte csak az előcsarnoka hiányzik, a mináréja majdnem teljes
magasságában megmaradt.

Idrisz Baba türbéje, török síremlék, Pécs (1591)

Kórház területén találjuk a török kori sírhelyet, Idrisz Baba türbéjét. A sírhelyen nyugvó török férfiú
személyéről csak keveset tudunk. Evlia Cselebi török utazó, "igazhitű orvosnak" nevezi, Ibrahim
Pecsevi szerint csodatévő jövendőmondó volt. A nyolcszög alaprajzú, kupolás sírhely az 1500-as
években épült. A török hódoltság után 1686-ban a jezsuiták vették birtokukba, és a pestiskórház
kápolnájává alakítottak át, majd a pestises betegeket oltalmazó Szent Rókusról nevezték el. (Ennek
emlékét őrzi a Rókus-domb neve.) Később a katonaság lőporraktárnak használta. 1912-ben részben
feltárták és restaurálták, de mai alakját csak 1961-ben történt műemléki helyreállítása után kapta meg.
Ekkor tárták fel Idrisz Baba sziklába vágott sírhelyét, ahol megtalálták a benne ép állapotban lévő
csontvázát is. A türbe berendezését, a síremléket, a hímzett takarót, az imaszőnyeget a Török
Köztársaság kormánya adományozta. Ez a türbe a magyarországi török építészet jelentős emléke,
csupán a budai Gül Baba sírja ismert még ezen kívül. Mindkettő a mohamedánok zarándokhelye.

A hőforrások vizét felhasználva a török korban számos fürdő épült. A központi részük általában egy
süllyesztett vízmedencével kiképzett, sokszög alaprajzú kupolaterem, amelyhez vetkőző, pihenő,
melegedő és egyéb kiszolgáló helyiségek csatlakoznak. A budai Rudas fürdőt, a Király fürdőt és a
Császár fürdőt Szokollu Musztafa pasa építtette a 16. század második felében, s török eredetű a
budai Rác fürdő is.

24
 Rudas fürdő, nyolcoszlopos, kupolás török fürdő, Budapest (1566)

A Rudas Gyógyfürdő a budai alsó hévizekkel táplált legnagyobb fürdő. Közelében 21 melegvizű forrás
van. A Rudas gyógyfürdő helyén már Zsigmond korában is működött fürdő, de az igazi fejlődése a
fürdőnek a török időktől számítható, a fürdő neve akkor zöldoszlopos fürdő (direkli ibidzsaszi) volt. Az
eredeti török építményből máig megmaradt a kupolacsarnok, amelyet négyzet alaprajzú fal határol. A
középpontban nyolcszögű, több lépcsős medence van, amely fölött a kupolát a medence sarkain álló,
összesen nyolc oszlopon nyugvó csúcsíves hevederek tartják. A kupola teret – ugyancsak
nyolcszögben futó folyosó veszi körül. A sarkokban gazdagon tagolt sztalaktit-boltozatok vannak. A
kupolát több sorban elhelyezkedő, kis nyolcszög keresztmetszetű felülvilágító nyílások törik át. A
Rudas gyógyfürdő Buda 1686-iki ostromakor épen maradt., ezután a királyi kamara Buda városának
adományozta. A fürdő jelenleg is a magyarországi török épületemlékek egyik legjelentősebb tagja.

A török fürdők kupolájának két megoldása ismert: az egyiknél a kupolát oszlopok tartják, erre a
legszebb példa a Rudas fürdő. A másiknál a gömbkupola közvetlenül a fürdőcsarnok határfalain,
illetőleg zömök pillérein nyugszik. Ide tartozik a Király fürdő centrális tere, a típus legszebb
képviselője. Története a török fürdőké között talán a legérdekesebb. Önálló melegvíz-bázisa
építésekor sem volt és ma sincs. Felmerül a kérdés: miért építették a törökök a fürdőt távol a
forrásoktól? Ennek csak egyetlen magyarázata lehet: Buda várának falain belül nem volt fürdő, a
törökök viszont a várható ostrom idejére is igyekeztek biztosítani a fürdés lehetőségét. Ezért az akkori
Kakas-kapu mellett, annak belső oldalán felépítették a fürdőt, és vörösfenyő távvezetéken a mai
Lukács fürdő helyén vagy közvetlen környékén lévő lőpormalom melletti fürdőből vezették ide a meleg
vizet. A fürdő építését a "Arszlán" (Oroszlán) néven ismert budai pasa kezdte meg 1565-ben.
Időközben azonban megkapta a szultántól a selyemzsinórt, így a félbemaradt munkát utóda, Szokollu
Musztafa fejezte be. A központi rész egy többlépcsős, nyolcszög alaprajzú medencét magába foglaló
kupolacsarnok. A kupolát tartó zömök pillérek között mély fülkék vannak. A csúcsíves ablakok fölé,
keramittal fedett, rózsaszínű gömbkupola borul. A fényt hatszögű felülvilágító nyílások adják. Egészen
a közepén lévő medencéjének négy oldalán oroszlán-szájakból éjjel-nappal tiszta meleg víz folyik. A
török uralomnak véget vető 1686-os ostrom szinte eltörölte a föld színéről az alsó külváros apró
épületeit. A fürdő azonban - szinte csodálatos módon - túlélte az általános pusztulást.

A reneszánsz a magyar történelem egyik legnehezebb korszakát kísérte végig; emlékeinek

megismerése a Mátyás uralkodásától a Rákóczi szabadságharcáig terjedő időszakról szerzett
ismereteinket teszi teljesebbé, színesebbé. Emlékei bizonyítják, hogy a magyarországi népek

25
 alkotó fantáziája, művészetpártoló kedve, teremtő géniusza a török megszállás legnehezebb
évtizedeiben sem pihent, a gazdasági és társadalmi lehetőségekhez mérten tevékenyen
munkálkodott és nem csekély lépéssel lendítette előre nemzeti műveltségünk ügyét.

Barokk építészet

A barokk korában az építészet legjelentősebb feladatai az ellenreformációs egyház templomai, a

királyi és a fejedelmi kastélyok, valamint a főúri megbízók és a vagyonos polgárok városi palotái. A
stílus azonban széles körben elterjedt, tekintélyes számban épültek a nagy alkotások hatását tükröző
polgári lakóházak is. Az előző korok gyakorlatához mérten lényegesen megnő a városépítészet
jelentősége. Oroszországban Nagy Péter idején egységes terv szerint új főváros épült (Szentpétervár,
a mai Leningrád), Rómában sugárutak megnyitásával a véletlenszerűen nőtt középkori várost
rendezték. Egész városrészek képét átformáló nagyszabású együttesek, városi terek keletkeztek.
Ekkor alakult ki s vált számottevő művészi feladattá a kertépítés. A francia kastélyok körül - s azok
mintájára Európa-szerte mindenütt hatalmas parkokat telepítettek. Tovább fejlődött a reneszánsz
idején kialakult új-olasz erődrendszer. A katonai építészetben az itáliai hadmérnökök helyét a franciák
vették át. A legnevesebb erődépítő mester a 17. században, a francia Vauban.

Róma, Il
Főúri barokk
Gesú Protestáns, copf stílus
stílus
alap

Főúri barokk stílus: Ha egy barokk épületen végigmegyünk, váratlan feltárulásokkal, meglepő,
dinamikus hatású terek bontakoznak ki előttünk. A barokk építészet az axis mentén szervezett terek
csoportját egy hangsúlyos, a haladás célját kijelölő, uralkodó térmotívumnak rendeli alá. Az
önállóságuktól megfosztott mellékterek feladata a hatás fokozása és a főélmény hangulati
előkészítése. A téralakítás barokkra jellemző módszere tehát a különböző értékű, rangsorolt terek
egymás alá, ill. fölé rendelése. A barokk palota térsorának egyik legfontosabb eleme a

belépőt fogadó tágas előcsarnok, amelyből ünnepélyes hatású - általában többkarú - lépcső vezet fel
az épület középtengelyében elhelyezett első emeleti díszterembe. Ehhez csatlakoznak két oldalról a
szalonok. A paloták és a kastélyok dísztereinek jellegzetesen barokk típusa a francia építészetben
kifejlődő, folyosószerűen elnyújtott galéria. A templomépítészetben a leggyakoribb a római Il
Gesú mintáját követő hosszirányú térelrendezés. Mellette azonban igen jelentősek a
központos térszervezetek is. Az itáliai barokk legsajátosabb, a fejlődést döntően
meghatározó nagy alkotásai többségükben centrális terek. Alaprajzukra általában
jellemző az ívesen hajlított vagy ellentétes ívekből összemetsződő, bonyolult
kontúrvonal, továbbá az elliptikus forma gyakori alkalmazása. A városi tér a
barokkban mindig valamilyen - hangsúlyos épület előtere. Copf stílus, protestáns
barokk: Nyugodt, egyszerű. Világos áttekinthetőség jellemzi. Elnevezését az akkor
divatos fonat (copf) parókáról kapta. 1760-1790-ig tartotta magát. Barokk palota:
legjelentősebb tere a tágas előcsarnok, ahonnan díszes lépcső vezet az első
emeleti díszterembe. Fontos szerep jutott a szalonnak, és a díszudvaroknak.
Jellegzetes elem a bábos avagy fonatos korlátokkal övezett széles szabadlépcső.
Díszes vázákat helyeztek el a kapuzatokon. Az erkélyeket ún. atlaszok (férfialakok)
támasztották alá. (atlasz = a görög mitológiában az égbolt hordozója) Hermák = emberi felsőtestben
végződő, alátámasztásul szolgáló négyzetes, a falsíkból kiugró pillérek.

26
 Összefoglalva a barokk építészet legfőbb stílusjegyei:

 legjelentősebb feladatai az ellenreformációs egyház templomai, kastélyok és polgári

lakóházak
 városépítészet (Szentpétervár, Róma)
 hatalmas parkok létesítése, ágyások, nyírt bokrok, szobrok, szökőkutak
 dinamikus hatású terek, pl. tükörtermek
 különböző rendeltetésű terek rangsorolása
 folyosószerű elnyúló galéria
 egymás után fűzött centrális terek, ellipszis és nyolcszög
 hullámvonal, csigavonal, kagyló-, és csigamotívum
 erőteljes fény-árnyék hatások
 pompa, pátosz, ünnepélyesség fokozása, rengeteg aranyozás
 térlefedésre fiókos donga boltozat
 templomoknál "látszatkupola", "égbe nyíló" freskók Pl. jobb kép - a kupola valódi
magassága mindössze kb. 40 cm (trinitárius templom, Pozsony)
 sok oszlop, gyakoriak a csavart oszlopok
 díszes, monumentális lépcsősorok
 kovácsolt vas kapuk, kerítések, rácsok

A barokk építészet a 16. század végén Itáliában alakult ki, onnan terjedt át a következő század
folyamán Európa többi országára. Kiteljesedésének nagy korszaka Itáliában 17. század utolsó
negyedéig, Franciaországban a 18. század kezdetéig tartott. Német területen, a Habsburg monarchia
országaiban és Oroszországban a stílus virágkora a 18. század első felére esik. Nem mindenütt tudott
gyökeret ereszteni. Anglia pl. nem fogadta be, ott a barokk idején is a klasszikus hangvételű
palladiánus irányzat volt az uralkodó. A felvirágzás után fokozatos szigorodást hozó átmeneti korszak
következett, a klasszicizáló késő barokk kora, mely a 18. század végén a klasszicizmusba
torkollott. Itáliában a barokk korai szakasza a 16. század nyolcvanas éveiben kezdődött s a 17.
század első negyedével zárult. Vezető mestere Giacomo della Porta, aki az 1500-as évek közepe
táján vált Róma vezető építészévé. A római Il Gesú, élete főműve, az első barokk stílusúnak
tekinthető templom. A reneszánsz által közkedvelt centrális elrendezés helyett a hosszhajós
elrendezés dominál. A kereszthajó és az oldalkápolnák méretét kisebbre vette, így a templom kupolája
még dominánsabb szerephez jutott.  A század utolsó negyedéig tartó fénykorban a stílus fejlődése két
úton haladt. A hagyományokat jobban tiszteletben tartó klasszikus irányzat legnagyobb mestere
Lorenzo Bernini. Vele szemben Francesco Borromini, a másik irányzat vezéregyénisége. Rajtuk kívül
még jelentős tevékenységet fejtett ki Velencében pedig Baldassare Longhena.

Velence -
Róma -
Róma - Szent Péter tér Santa Maria
Sant'Agnese
della Salute

Bernini az itáliai érett barokk kor legismertebb művésze volt, szenvedélyes szobrászként és kiváló
építészként egyaránt komoly hírnevet szerzett magának. Róma nem kis mértékben neki köszönheti
barokk arculatát. Legfontosabb munkája a római Szent Péter székesegyház köríves oszlopsora. Az

27
oszlopokon nyugvó áthidaló gerendázaton kőkorlát található, melyet az oszlopok felett szobrok
díszítenek. A háromhajós boltozott kolonnád keretezi a katolikus egyház középpontjaként számon
tartott Szent Péter teret. Rómában található a Sant'Agnese templom. A város patrícius negyedének
központjában, a hosszan elnyúló piazza Navona egyik oldalán áll. Építését Girolamo és Carlo Rainaldi
kezdte el. Borromini akkor vette át a munkát, amikor a falak már a talajszint fölé emelkedve elég
tekintélyes magasságban álltak. A térforma tehát lényegében adott volt, azon csak az arányok
módosításával s a részletekben tudott változtatni. A templom centrális elrendezésű. Tamburos
kupolával fedett négyezeti terét görögkereszt alakban harántdongás mellékterek bővítik. Kívül a
homlokzat - a kupola domborulatának ellenformájaként - homorú ívben hajlik. Öblösödése a
lépcsőzettel megemelt bejáratoknál kis előteret képez. Az ívelő szakasz sarokpontjain, a térfal
síkjában karcsú harangtornyok emelkednek. Borromini ezzel a centrális templomok tömegformájának
új típusát teremtette meg. A homlokzat néhány részlete nem a nagy mester elgondolása szerint
valósult meg. A befejezés előtt Carlo Rainaldi vette ismét vissza a munkát. Ő építette a főpárkány
fölött húzódó, tömör attikát és a két tornyot, s közben változtatott a terven. A hármas tömegcsoport
hatását azonban ez lényegében már nem érintette, a Sant'Agnese joggal sorolható Borromini művei
közé. Borromini építette a Falconieri palotát is, amely jelenleg a római Magyar Akadémia
épülete. Baldassare Longhena, a velencei barokk vezető mestere. Művei közül a legfontosabb
a Canale Grande torkolatánál álló fogadalmi templom, a Santa Maria della Salute. A város lakói egy
pestisjárvány után építtették, hálából a megmenekülésért. Típusa szerint az összetett centrális
tereknek abba a csoportjába tartozik, amelynél a tengelyre felfűzve több - önmagában is bővített
rendszerű - centrális tér kapcsolódik egymáshoz. A hajónak megfelelő főtér körüljáróval övezett
oktogon: alaprajza a ravennai San Vitaléra emlékeztet. Azon belül a kolostorboltozattal lefedett,
kétszintes kupolatér a milánói San Satiro sekrestyéjéhez hasonlóan épül fel. A földszintjét Colosseum-
motívumok sora keretezi, emeletén a fal vastagságában kialakított kis galéria kettős ívű árkádjai
nyílnak. A főtérhez a bejárattal szemben kupolával fedett s két oldalra íves apszisokkal bővülő
szentély csatlakozik. A különböző jellegű terek csoportját a tengely egyesíti s a feltárulás
változatossága gazdagítja barokk hatásúvá. A külső alakításában a velencei építészet hagyományos
díszítő-módszere érvényesül. A burkolat a teljes felületen s minden faragvány fehér márványból
készült.

Versailles

Franciaországban a barokk építészet a 15. század második negyedétől a 18. század közepéig, illetve
ha a klasszicizáló késői korszakot is hozzá vesszük, a század utolsó negyedéig tartott. Az itáliai
barokktól eltérő sajátossága, hogy stílusra jellemző megoldások itt nem a belső terek
szervezésmódjában alakultak ki, hanem főként a tömegformálásban, az épület és környezet szerves
kapcsolatát megteremtő kertművészetben és a belsőkben a felületképzésre szorítkozó
enteriőrművészetben. A francia barokk fénykorának stílusát rendszerint XIV. Lajos stílusának nevezik.
A francia barokkban az egyházi építészetjelentősége elenyésző, a fejlődést
meghatározó nagy alkotások a kastélyépítészet terén keletkeznek.

Versailles
Versailles díszkert
tükörterem

28
Versailles kastély: A helyén eredetileg egy kis méretű, korai barokk vadászkastély állt. Ezt kezdte el
átépíteni és bővíteni a művész-hármas: Levau, Lebrun és le Nötre. A munka első ütemében Levau
körülépítette a meglevő kastélyt, s ahhoz csatlakozva egy újabb, nagyobb méretű előudvart alakított
ki. Levau halála után Mansart vette át az irányítást. Az addig elkészült épülettömbhöz, mely a jelenlegi
kastély kertre néző nagy rizalitja, két oldalról belső udvarok köré elrendezett szárnyakat csatolt,
egységesítette a homlokzatokat s felépítette a kápolnát. Vele egyidejűleg Lebrun dolgozott az emeleti
termek díszítésén, s a park kialakításán. A 18. században is bővített, végső formájában a versailles-i
kastély egészében áttekinthetetlen, az együttes tengelyére merőlegesen elnyúló, megközelítően 500
m hosszú, terjengős épület. A homlokzatokat Mansart alakította ki, klasszikus hangvételű,
tartózkodóan elegáns architektúrával. A földszintet vakív-sor, az első emeletet választékosan formált
Colosseum-motívumok sora tagozza. A második emelet a főpárkányra ül rá. Az egyik oldalon a királyi,
vele átellenben a királynői lakosztály szalonjai. A királyi lakosztály termeit a Háború szalonja, a
királynő teremsorát a Béke szalonja zárja le. Közöttük húzódik a kastély legpompásabb helyisége a
központi Tükörgaléria. A folyosószerűen elnyúló terem oldalfalait márvány pilaszterek tagozzák s a
kertre nyíló ablakokkal szemben hatalmas tükrök díszítik. A boltfelületet dekoratív stukkó
keretrendszer osztja. A keretek között kimaradó, váltakozó nagyságú mezőket gazdag színhatású
festmények töltik ki. A kastély mögött terül el a versailles-i együttes legnagyobb értéke, az óriási park.
A sugárutak mentén szerveződő kertet virágdíszes teraszok, lépcsők, szökőkutak, tágas vízmedencék
gazdagítják. Van benne növényház, nyírott cserjékkel kiképzett labirintus, antik körtemplomot utánzó
pavilon, festői majorság, színház és az udvari élet kényelmét, a szórakozást szolgáló számos más
épület.

Angliában a 17. század első felében meghonosodó palladianizmus élt tovább a barokk idején is. A
stílus fejlődése különböző változatokon át a 19. sz. elején felvirágzó klasszicizmushoz vezetett. A
barokk néhány mester művén, az egyes részletekben, a formák plasztikusabb alakításában
érvényesült. London: Szt. Pál székesegyház:háromhajós, keresztházas templom. A hosszház
közepén a három hajó teljes szélességét elfoglaló, nyolcszög alaprajzú négyezet helyezkedik el;
ahhoz két oldalról egy-egy boltszakasznyi mélységgel rövid keresztszárak csatlakoznak. A mindkét
tengelyre nézve majdnem teljesen szimmetrikus rendszer bizonyos mértékű központosságot visz a
térhatásba. A hajókat hevederíveken nyugvó, csegelyes kupolasor, a négyezetet hármas kupola fedi.
A tér a hossztengely mentén bontakozik ki. A külső hangsúlyos elemei a barokkos gazdagsággal
formált két torony és a mögöttük emelkedő hatalmas kupola.

Bécs: Karl Borromkus templom

Az osztrák építészetben a barokk stílus a 16. század második negyedében jelent meg. Legértékesebb
alkotásai a 18. század első felében a világi építészet terén keletkeztek. Az osztrák mesterek
szerencsésen egyesítették az addigi fejlődés két fővonalát. Itáliából a térszervezés, a franciáktól a
tömegalakítás módszerét vették át s ezeket társítva a főúri kastélyok és paloták korszerű, a
reprezentáció barokk igényét maradéktalanul kiszolgáló új típusát alakították ki. Karl
Borromkus templom: barokk szellemében átfogalmazott kilencosztású centrális tér. Elliptikus alaprajzú
kupolateréhez a hossztengely mentén oszlopokkal tagolt előcsarnok, vele szemben mély, íves
záródású szentély csatlakozik, két oldalról pedig egy-egy keresztszár. Átlós irányban a főteret
elliptikus kápolnák bővítik. A részletek választékosan finomak, a magasba lendülő tér összhatása
emelkedetten előkelő. Az előcsarnokból két oldalra keskeny, folyosószerű helyiségek nyílnak. Az így
keletkező széles homlokzatot pavilonhoz hasonlóan formált, díszes barokk sisakkal záródó alacsony
tornyok szegélyezik. A középső szakasz íves átmenettel kissé előrelép, s hozzá lépcsőzettel
megemelt hatoszlopos portikusz kapcsolódik. A saroktornyok és a portikusz között egy-egy érdekes
harangtorony áll; a csigalépcsőt magukba fogadó hatalmas oszlopok, amelyeknek a törzsét

29
spirálvonalban felfutó dombormű díszíti, s fejezetükre ül rá a harangház. Ez a festői megjelenésű
templom tulajdonképpen az "örök város"-nak szóló tiszteletadás.

Német területen a harmincéves háborút lezáró westfáliai béke a feudális széttagoltságot rögzítette. Az

egymástól független fejedelemségekben és királyságokban a fejlődés egyenlőtlenné vált. Az
építészetben két dél német állam vívott ki magának vezető szerepet: a Bajor Választófejedelemség és
Frankföld. Mellettük jelentős még Szászország és Poroszország barokk építészete. Matthüus Daniel
Pöppelmann a szászországi barokk vezető mestere. Jelentős munkája a drezdai Zwinger, a város
erődfalai közötti területen, az ún. "zwinger"-ben épített díszudvar. A terv szerint ez egy nagyszabású
palota együttes része lett volna, de abból csak ennyi valósult meg. Mielőtt a munka elkezdődött, Erős
Ágost, az uralkodó Bécsbe és Rómába küldte építészét, hogy az ottani neves mesterekkel megvitatva
érlelje ki a végleges tervet.

A két oldalán patkóalakban bővített, négyszögű díszudvar, amit földszintes galériák s emeletes
pavilonok vesznek körül. Ünnepségek, látványos játékok rendezésére szolgált, ennek megfelelően az
architektúra is színpadias. A római barokk hatására valló, Colosseum-motívumos homlokzatokat
részletező gazdagsággal megfaragott pilaszterek, emberalakos hermapillérek, vázák, domborművek
és szobrok díszítik.

A harmincéves háború után az addig elmaradott feudális orosz monarchia létérdeke volt, hogy

bekapcsolódjék a fejlettebb európai országok felé irányuló tengeri kereskedelembe. Ezt a célt
szolgálta Nagy Péter alapítása, a Néva torkolatánál felépített új főváros. Szentpétervár, a mai
Leningrád fellendülésének nagy korszaka a 18. század közepére, Erzsébet cárnő idejére esik. Akkor
keletkeztek az orosz barokk leghíresebb alkotásai. Tervezőjük s egyben a kor orosz építészetének
vezető mestere az olasz származású Rastrelli.

Pétervár: Téli palota - görögkereszt alakú udvar köré szervezett, kétemeletes épület. Rizalitokkal
tagolt homlokzatainak jellegzetes motívuma az emeleteket átfogó, a párkány golyvázásával
hangsúlyozott nagyoszloprend. Rastelli a színezésben és a formálásban a külsőn is szívesen
alkalmaz enteriőr-jellegűvé finomított megoldásokat. A Téli palotánál a homlokzatok alapszíne zöld;
arra fehéren rajzolódnak rá a dekoratívabb részleteknél néha aranyozással is díszített tagozatok.

30
 Pétervár: Szmolnij kolostor.

Hatalmas udvar körül görögkereszt alakban elrendezett, egyemeletes épület, középpontjában a

főtemplommal s a görögkereszt négy belső sarkán kisméretű kupolás templomokkal. A főtemplom tere
kilencosztású. Tamburral megemelt kupolája körül - átlósan elfordítva - négy karcsú torony áll. A
festőivé bontott tömegforma az orosz középkor ötkupolás templomainak képét idézi. A részletképzés
jellege szerint a Téli palotáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt a fehéren világító tagozatok
mögött a homlokzat alapszíne kék.
 

Magyarországon az észak-itáliai és francia barokk a 17. század második negyedében jelent meg, az
osztrák császári udvar közvetítésével, osztrák változatban. Kezdeti, 1630 és 1700 közötti korszakában
a török jelenlét, a három részre szakadt ország bizonytalan háborús helyzete nem tette lehetővé a
barokk stílus széles körű elterjedését. A Habsburg-befolyás alatt álló királyi Magyarország területén
továbbra is a várépítészetben foglalkoztatott észak-itáliai hadmérnökök és építészek tevékenysége
jelentős. A reformáció 17. századi térhódításával szemben fellépő ellenreformáció a feudális reakciót
képviselő Habsburgok támogatásával jelentős szakrális építészeti tevékenységet folytatott a Nyugat-
felvidéken. A jezsuita templomok,  kolostorok, püspöki vagy érseki paloták a korszak fontos
építészeti alkotásai, melyek már a barokk stílus első hazai képviselői.

Nagyszo Esterházy kastély,

Barokk polgárházak
mbat Kismarton

A királyi Magyarország egyházi székhelyén, Nagyszombatban 1629-1637-ben épült jezsuita

templom a római Il Gesu típus egyszerűsített, két toronnyal kiegészített, bécsi mintára formált
változata. Homlokzatának jellegzetes motívuma az úgynevezett venetói ablaksor, mely típusteremtő
mintául szolgált. A világi építészeti megbízások eleinte kizárólagosan a bécsi udvar és a hozzá egyre
kevesebb számban hű főnemesség köréből kerültek ki, később azonban a polgárság is önálló
igényekkel lépett fel (lakó- és kereskedőház, város- és megyeháza stb.). A barokk kastélyépítészet
egyik kiemelkedő építészeti alkotása Esterházy Pál herceg, nádor kismartoni várkastélya.  A kastély
szabályos zárt tömbjének sarkaira már nem bástyák, csupán arra emlékeztető sarok rizalitok kerültek.
Az itáliai barokk homlokzatokkal ellátott épületet vizesárok övezte, annak szélein azonban már nem
várfalak, hanem balluszteres korlátok húzódtak, azon kívül pedig geometrikus barokk kert terült el.

Az első barokk főúri kastélyok építésének ideje egyben a korábbi, főként középkori eredetű
magánvárak pusztulásának kora is. Ennek oka kettős: egy gyökeres, a politika által befolyásolt
életmód- és szemléletváltozás, valamint a Habsburg-uralkodóházhoz fűződő aktuális kapcsolat. 1699-
ben a törökök kiűzése után, a karlócai béke aláírásával az ország a Habsburgok fennhatósága alá
került. A török elnyomást osztrák elnyomás követte. A 18. század elején kastélyok emelésére csak
azoknak az idegen származású nagybirtokosoknak volt lehetősége, akik az udvarhoz közeli
arisztokrácia tagjaiként – a török elleni háborúban szerzett érdemeikért – birtokot kaptak

31
Magyarországon. Az 1700-as évektől a magyar barokk építészet irányítását az olasz mesterektől az
osztrákok vették át.  Az 1690-es években kapcsolódott be a magyarországi stílusfejlődésbe a bécsi
barokk nagy mestere, Hildebrandt. Ő volt az, aki az itáliai és a francia barokk alapos ismeretében
képessé vált arra, hogy utánzás nélkül, új minőséget teremtő szintézissel mind a kettőből azt tartsa
meg, ami a másikat teljesebbé teszi: az itáliaiból az organikus térszervezést, az optikai hatások
gondos mérlegelését és a kifejező, szabadabb formálást, a franciából a térfűzés eleganciáját, a
pavilonos tömegalakítást, a környezetben való elhelyezés nyitottságát és a komponálás
fegyelmezettségét.

E szintézisre kitűnő lehetőséget kínált Savoyai Jenő herceg Ráckevén, a város határában fekvő,
művészi kerttel kiegészített nyári rezidenciájának felépítése. Az
épület jellege szerint itáliai típusú városi palota és a parkjában
szabadon álló francia kastély ötvözete, amely olyan franciás
műveltségű, de az itáliai életvitel látványosságait is kedvelő főúr
reprezentálására épült, akinek fényes bécsi udvartartása a
császáréval vetekedett. Az 1701–1702-ben
felépült kastélyhomlokzatainak tagozásában, a párkány, a nyílások
alakításában a 17. századi lombard és genovai építészet
megoldásaival találkozunk. Az alaprajz nyitott U alakú elrendezése,
a belső térfűzés hierarchiáját követő tömegtagolás egyértelműen
francia.

Az 1720-as évektől bontakozott ki a bécsi barokk második, nálunk is működő tevékenysége. A magyar
barokk egyházi építészet jelentős emlékei - Egerben a minorita templom és a váci székesegyház.

Ferences rend
Készült: Páduai Szent Antal minoritajelvénye (főbejárat
1758-1767 templom, Eger felett) évszámmal
(1771)

A templom a magyar barokk egyházi építészet kiemelkedő alkotása. Tervezőjének hosszú

ideig az egri vármegyeháza mesterét, Matthias Franz Gerlt hitték, az újabb kutatások szerint
azonban a külső és belső kialakítás alapján biztosra vehető K. I. Dietzenhofer szerzősége. 

32
 Belseje
Székesegyház, Vác
freskókkal

Canevale, a pályakezdő fiatal építész a korabeli Franciaország legradikálisabb, formai újításai

miatt forradalmi építészetnek nevezett stílusirányzatához közel álló művet alkotott Vácott.
Sima felületű, zárt tömbökből, szigorú mértani formákból s a legtisztább, legegyszerűbb
elemekből építette meg kupolás, toronysisakok nélküli székesegyházát.

Grassalkovich kastély, Gödöllő A kastély díszterme

Országos jelentőségű barokk műemlék Gödöllőn, a volt Grassalkovich-kastély, majd királyi nyaraló. A

jellegzetes magyar barokk stílusú kastélyt 1744-47 között Mayerhoffer András építette. (1867 után Ybl
Miklós alakította át és két kupolával díszítette.) Grassalkovich Antal gróf, a Magyar Királyi Kamara
elnökeként és Mária Terézia királynő bizalmi embereként nemcsak a magyar királyság
állameszméjének kompromisszumos visszaállításán fáradozott, hanem tudatosan életprogramjául
vállalta az építést, az építészeti mecenatúrát. 1723-ban, Gödöllő megvásárlásával vetette meg Pest
körüli 135 000 kataszteri holdnyi birtokainak alapját. 1735 táján itt kezdte el családi székhelyének
felépítését. Az építés több ütemben, az 1760-as évek végéig tartott. A barokk kastély kettős U alakú
díszudvarával, hét egyemeletes szárnyával, templomával, valamint lovardájával és istállójával,
franciakertjével egyedülálló méretű, a korabeli leírások által is dicsért reprezentatív együttest alkotott.
Hármas tagolású főhomlokzatának középrizalitját kettős kupola emeli ki, alatta az épület eszmei
centruma, az aranyos díszterem, melyhez kettős kétkarú díszlépcső vezet a földszinti kocsi
aláhajtóból. A dísztermet kétoldalt egy tengelyre felfűződő, reprezentatív emeleti teremsor övezi. A
gödöllői kastély a barokk építészet fénykorának jellegzetes kastélytípusát, az úgynevezett
Grassalkovich-stílust teremtette meg. A magyar barokk kastélytípus helyi jellegzetessége - a franciától
eltérően -, hogy az érkezőt nem a nyitott díszudvar, hanem az épület szélesebb, terpeszkedő,
ritmusosan tagolt főhomlokzata fogadja, míg az udvar a túloldalon, a kastélyparkkal alkot szerves,
intimebb egységet.

33
 Festetics kastély,
A kastély díszterme
Keszthely

A kastély mai helyén a középkorban a Gersei Pethő család kúriája állott, a nagy
szökőkút táján pedig a város Szent Márton temploma emelkedett. Köztük haladt el az országút. A
kúria helyén Festetics Kristóf 1745-ben kezdte meg a kastély építését. 10 évvel később átépítették,
bővítették. Ebben a formájában U alakú, földszintes, 34 helyiséget magába foglaló épület volt. 1770
körül közel kétszeres alapterületűre növelték.  A 18. század utolsó évtizedében Festetics György
folytatta az átalakítást, 1801-ben készült el a könyvtár ma is megcsodált díszes berendezése, három
évvel később a kápolna. Ekkor a kastély már kétemeletes, szintén U alaprajzú, gazdagan díszített és
fényesen berendezett volt.

 A barokk kastélyépítészet majdnem egyedülálló emléke, Hőgyész Apponyi-

kastélyának nagyméretű, belső udvaros, szigorú architektúrájú és zárt tömbje, négy sarkán
négy manzárdtetős rizalittal, az 1760-as évekből.

A klasszicizmus

A barokk és a rokokó szertelen túldíszítettségével és dinamizmusával szemben az új, görög stílusnak

is nevezett klasszicizmus építészete a nyugalmat és az egyensúlyt tartotta fontosnak. Az íves vonalak
helyett újból az egyenes vonalak váltak jellemzővé, a tiszta és egyszerű alaprajz, a vízszintes
tagoltság és a szigorú arányok mellett. Az épületeken antik görög díszítményeket, görög oszlopokat,
timpanont találunk. A barokk stílussal együtt háttérbe szorult az egyházi építészet is. A legfontosabb
feladat az új igényeknek megfelelő lakások építése, azon belül elsősorban a soklakásos városi
bérház. A lakóházak - a bérpaloták - megjelenése általában palotaszerű. A homlokzat azonban
egyszerűbb, a belső megosztottabb, a helyiségek alaprajzi és magassági mérete kisebb. A fényűző

34
pompa helyébe a hivalkodástól mentes, szerényebb díszítés lép. Fő törekvés a lakályosság, a meghitt
polgári kényelem biztosítása. Megkezdődik a városok vezetékes vízellátása és a csatornázás. A 19.
század harmincas éveitől kezd elterjedni a vezetéken szállított világítógáz használata. A
hagyományos középületek mellett különféle közigazgatási és kormányzati épületek bíróságok,
vásárcsarnokok, könyvtárak épülnek, s a korra különösképpen jellemző új típusokként megjelennek a
monumentális emlékművek, a közgyűjtemények bemutatására szolgáló múzeumok s a kereskedelmi
tevékenység központjai, a tőzsdék.

Az ókorhoz visszanyúló klasszicizmust az egyes országokban erősen átszínezte a társadalmi

viszonyok különbségeiből fakadó sajátos igény. Az antik építészet világa a francia forradalom
nemzedékének a demokrácia ésszerű rendjét, Napóleon korának a császárság fényét jelképezte. Az
angolok a természetességet fedezték fel benne. A németek számára a fenséges múltról tanúskodott.
A cári Oroszországot a monumentalitásával nyűgözte le. Ennek megfelelően a követésében is más-
más útra tértek. A stílus területre jellemző, külön változatait alakították ki.

A francia klasszicizmus korai szakaszának nagyjelentőségű irányzata a XVI. Lajos idején kibontakozó

forradalmi építészet. A forradalmat követő években a francia építészet a görög dór emlékek példájára
szigorú stílust alakított ki. Ez az irányzat a direktórium időszakáról elnevezett directoire: jellemző
emléke a párizsi Odeon. Napóleon császársága alatt a stílus megváltozott. A demokratikus
berendezkedésű görög városállamok helyett a római császárkorból vették a mintát. Az ebből kibomló
ünnepélyesebb stílusirányzat a császárságról elnevezett empire. Neves képviselője Jean Francois
Chalgrin, aki a kor általános gyakorlata szerint évekig tartózkodott ösztöndíjasként Rómában. Jelentős
művei Párizsban az Odeon és az Étoile diadalív.

Pantheon -
Odeon, Párizs Pantheon - 2
1

A Napóleon győztes hadjáratainak emléket állító, monumentális diadalív a Champs-Elysées

tengelyében épült. Méretei lenyűgözők: a magassága 50, a szélessége 45 m. A félkörű nyílás két
oldalán a pillérek homlokfelületét domborművek és szobrok díszítik. Közülük legismertebb Rude híres
szoborcsoportja, a Marseillaise (ez már a harmincas években készült, romantikus alkotás).
Párizs: Odeon színház. A forradalom idején leégett, korábbi színházat a direktórium éveiben Chalgrin
építette újjá. Az attika-falazattal leterhelt, súlyos hatású, négyszögletes tömböt kőkváderezés burkolja.
A felületek tömörségét csak a földszint zömök pilléreken nyugvó boltíves árkádsora s afölött a
keretezés nélküli ablakok nyílása bontja meg. Egyedüli dísze a főhomlokzat elé helyezett,
hangsúlyozottan egyszerű dór portikusz. A legnagyobb és legfontosabb francia klasszicista épület
Párizsban a Szent Genovéva, azaz a Pantheon. Soufflotmonumentális épülete új korszakot nyitott az
egyházi építkezésben. A templom építését XV. Lajos parancsára kezdték el, és Soufflot kapta a
megbízatást. A munkálatokat 1757-ben kezdték el, de Soufflot meghalt mielőtt az épületet befejezték
volna 1789-ben. A görög kereszt alakú, hatalmas dómmal megkoronázott templom 130 m hosszú, 82
m széles és 83 m magas. A korinthoszi oszlopcsarnok a római Pantheont idézi. A Szent Genovéva
templomot a francia forradalom idején alakították át a haza nagyjainak szánt temetkezési hellyé, amire
az épület homlokzatán látható felirat is utal: „A nagy embereknek a hálás haza". Mirabeau volt az első,

35
akit ide temettek, majd Voltaire és Rousseau hamvai követték, és Pierre valamint Marie Curie volt az
utolsó, akit ide hoztak.

Angliában a klasszicizmus korai szakaszának európai hírű nagy mestere Robert Adam. Az utána
következő két nemzedék építészei közül Robert Smirke munkássága emelkedik ki.

Old
Osterley Park House Levéltár, Edinburgh
College

Robert Adam mindenekelőtt az enteriőrművészetben volt felülmúlhatatlan. Az antik világát egyénien

visszaidéző, kifinomult díszítő-stílusa a klasszicizmus mestereire Európa-szerte erősen
hatott. Osterley Park House - a György korabeli Adam-stílust a szimmetria, a tiszta, egyenes vonalak
és a mozgalmasság jellemzi. Az épületen felfedezhető a görög-római építészet hatása. Az Old
College építését az építész 1789-ben kezdte, de halála miatt William Henry Playfair fejezte be. A
középen négyszögű, zárt belsővel ellátott klasszicista épületre 1883-ban került a nagy kupola, mely
Sir Rowand Anderson munkája. Az Old College-ben található a Felső-könyvtár (Upper Library), az
egyik legszebb terem Edinburgh-ben. Az edinburghi levéltár Robert Adam egyik legszebb épülete, a
híd északi végén. 1774-ben kezdte működését, majd több épülettel bővítették ki, de megmaradt
központi épületnek, ahol kiállításokat tartanak.

Robert Smirke, a legismertebb angol építész, a görög építészetet új életre keltő irányzat egyik
vezetője. Hűvösen klasszicizáló stílusának nagyszabású, ismert emléke a londoni British Museum. A
tötömbszerű,tisztán tagolt épületet az eredeti tervek alapján nem csak a homlokzati részen díszítette
volna ión oszlopsor, hanem az egész épületet övezte volna. A belső termekben is megtalálható
oszlopok egyaránt funkcionálnak díszítő- és tartóelemekként.

A német klasszicizmus két fontos központja Berlin és München. Az egyik Poroszország fővárosa; ott a

vezető mester s egyben az európai klasszicizmus nagy egyénisége Karl Friedrich Schinkel. A másik a
bajor királyság fővárosa; ott Leo von Klenze volt a legjelentősebb építész. Mindketten a klasszicizmus
egy-egy sajátos, külön vonalát képviselik. Karl Friedrich Schinkel kitűnően képzett, az ókort a tudós
alaposságával ismerő építész. Fiatalon festőként és díszlettervezőként dolgozott. Az akkor szerzett
gyakorlatnak köszönheti, hogy tökéletes műgonddal megkomponált épületei sohasem válnak
merevvé. A tömeg egyensúlya, a felülettagolás, a faltest és az áttörés aránya, a jól elhelyezett
plasztika életet visz a műveibe. Erre kiváló példa híres berlini színháza, a Schauspielhaus.

36
Az építész így beszél erről a
munkájáról: „Egy ilyen jelentős
nagyságú épületet megítélni
csak akkor lehetséges, ha
tisztában vagyunk azokkal a körülményekkel, melyek meghatározták az épület mind külső, mind belső
formáját. Ami az új Schauspielhaus-t illeti, fontosnak tartom felvázolni építésének bonyolult
körülményeit. Amikor elkészült, sokan felhatalmazva érezték magukat, hogy bizonyos részleteken
változtassanak. Vakságuk és tudatlanságuk miatt nem veszik észre azt, hogy pusztító változtatásaik
jóvátehetetlen károkat okoznak a teljes mű harmóniájában. Tulajdonképpen minél egyszerűbb a
feladat (mint például az alkotás mögött rejlő törekvés, hogy megragadja a szemlélő tekintetét), annál
kevésbé ismeri el a tömeg. Mégis ebben az egyszerűségben rejlik művészi értéke." 

Legfontosabb munkája az ókori szoborgyűjtemény bemutatására épített berlini Altes Museum.

Középpontja a bejárat tengelyében nyíló, kör alaprajzú kupolaterem. Azt fogja közre két oldalról egy-
egy belső udvar, s az így kialakult négyszöget veszik körül a két egymás fölötti szinten elhelyezett
kiállítási termek. A jól szervezett, áttekinthető alaprajz a kor múzeumainak típusteremtő mintája lett.
Hasonló rendszerben épült többek között a budapesti Nemzeti Múzeum is. Az Altes Museum
főhomlokzatán az épület teljes szélességében jón oszlopos csarnok húzódik, megemelt szintjére
pofafalak közé fogott lépcső vezet.

A berlini Neue Wache a német építész és festő, Karl Friedrich Schinkel

egyik korai alkotása. Az oszlopcsarnok és az oszlopok a Kr. e. a 7.
századból származó dór stílust követik. Az eredetileg a királyi őrségnek
szállást adó épületet 1931-ben az I. világháborúban elesettek
emlékművévé alakították át, majd az 1960-as évektől a fasizmus és a
háború áldozataira is emlékeztet. Leo von Klenze a bajor királyság vezető
építésze. Nagyszabású műve, s egyben a német romantikus
klasszicizmus jellemző emléke a regensburgi Walhalla. A Napóleon fölött
aratott lipcsei győzelem (1813) után épült, azzal a szándékkal, hogy a
győzelmet megörökítve a német egység erejét hirdesse. A mintát hozzá az athéni Akropolisz adta.
Egy dombtetőn a Parthenón rendszerét megismétlő, 8 X 17 oszlopos görög dór templom áll, melyhez
a domboldalban kialakított monumentális lépcsőzet vezet.

A társadalmi és gazdasági viszonyok sajátos fejlődése miatt a klasszicizmus nálunk szerényebb

keretek között bontakozott ki. A magyar építészetben nem voltak olyan feladatok, amelyek lehetőséget
adtak volna a francia vagy a német klasszicizmus formálás-módjának alkalmazására. Az igények s
abból következően az épületek is egyszerűbbek. Alakításukban a római császárkor vagy a görög ókor
idézése helyett inkább a hasznosság, a józan mértéktartásból fakadó gyakorlati szempont érvényesül.
Magyarországon a polgári átalakulásért, az ipar és a kereskedelem szabadságáért folytatott harc
egybefonódott az ország függetlenségéért a gyarmati elnyomás ellen vívott harccal. Vezetője nem a
polgárság volt, hanem elsősorban a köznemesség. A magyar klasszicizmus ennek a gazdasági és
politikai kényszerből haladóvá lett, de ugyanakkor a nemesi kiváltságaihoz is ragaszkodó birtokos
rétegnek a stílusa. Legjellegzetesebb alkotásai a közigazgatás és a fellendülő politikai élet vidéki
központjaiban épített megyeházák. Ekkor keletkezett többek között a pesti, székesfehérvári, makói és
a szekszárdi megyeháza. A birtokközpontokban - főként a Dunántúlon - számos főúri kastély épül. A
nagy alkotások hatására az új stílus válik uralkodóvá a köz nemesi építkezéseken, s a falusi
udvarházak, a kúriák példáját követve átveszi a népi építészet is. A klasszicista építészet az országos

37
átlagot jelentőségében messze meghaladó munkaterülethez a fővárosban jutott. Pest-Buda, de
különösen Pest a gazdasági élet, a politikai küzdelem, az öntudatosító nemzeti kultúra lendületesen
fejlődő központja volt. A 19. század első felében a lakossága megkétszereződött. A gyors ütemben
növekvő igények kielégítésére bérházak, gazdag polgári lakóházak, város-környéki villák, szállodák
épültek, a gazdasági és a kulturális fellendülés tanújaként pedig többek között kereskedő-székház,
múzeum és színház.

A középítkezés jelentős emlékei a budapesti Lánchíd és az Alagút. Megvalósításuk

mindenekelőtt Széchenyi István érdeme (a tervezője angol mérnök William Tierney Clark, volt a
Lánchíd kivitelező mestere, névrokona Adam Clark). A nagyarányú építkezéseket a műértő és
művészetpártoló József nádor intézkedésére az 1808-ban megalakult Szépítési Bizottság irányította.
Kidolgozták Pest rendezési tervét s a betartását biztosító építési szabályzatot. Csak olyan terv
kerülhetett kivitelre, melyet a bizottság ülésein megtárgyalt és jóváhagyott. A Szépítési Bizottság tagjai
Pesten kívül is vállaltak köz- és magánmegbízásokat s gyakran szerepeltek szakértőként vagy
bírálóként vidéki munkáknál. E tevékenységükkel hathatósan elősegítették a stílus terjedését. Az
egyházi megbízások részaránya az előző korszakhoz viszonyítva csökkent, de azért épült a
klasszicizmus idején is néhány nagyszabású székesegyház s több jelentős templom. Új típusú
feladatot jelentettek a reformált egyházak templomai. Ezek építésére II. József 1781-ben kiadott
türelmi rendelete után most nyílt lehetőség. Klasszicista építészetünk kiemelkedő mesterei Péchy
Mihály, Pollack Mihály és Hild József.

PÉCHY MIHÁLY - DEBRECENI NAGYTEMPLOM

Méretei: a középkori alapfalakon álló főhajó hossza 55 m, szélessége 15 m. A déli kereszthajó 38 m

hosszú, 14 m széles, a torony magassága 61 m. Az ülőhelyek száma 3000 körül van. A hajdani
alapokon formált mai templom mintája a mintegy református nemzeti stílusul elfogadott
klasszicizmusnak, számos múlt századi templom építészeti és szellemi példaképe. A templom
nevezetességei közül kiemelkedik az 1838-ban készült és 1995/96-ban újjáépített műemlék orgona,
mely az ország második legnagyobb mechanikus orgonája. 

POLLACK MIHÁLY - NEMZETI MÚZEUM

38
A múzeum alapítása egybeesett a magyar történelem jelentős korszakváltásával, az újkori nemzeti
öntudat kialakulásának és a polgári szabadságeszmék elterjedésének időszakával. 1802-ben gróf
Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenc császárhoz fordult engedélyért, hogy
Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó
hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. Az
épület tervezésével Pollack Mihályt bízták meg, a magyarországi klasszicista építészet jelentős
alakját, aki addigra már komoly hírnevet szerzett több impozáns épület tervezésével. Az építkezés
1837-1847-ig tartott. A múzeum 109 x 70 méteres téglalap alakú teret foglal el, két belső udvarral. A
párkány magassága a felszíntől mérve 24 m, beépített alapterülete 7894 négyzetméter, köbtartalma
pedig 157 600 köbméter. A nyolcoszlopos, római  stílusú portikusz 34,7 m széles és 27,3 méterrel lép
ki a homlokfal elé. A timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász alkotása:  középen
Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet,
balról a történelem és a  hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a
bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. Az épület belső  kiképzése a klasszicista stílusnak
megfelelő.

HILD JÓZSEF - ESZTERGOMI BAZILIKA

Az esztergomi bazilika az ország legnagyobb és rangban legelső székesegyháza. Rudnay János

esztergomi érsek határozta el, hogy Esztergom újra az ország egyházi központja lesz. A tervezéssel
Kühnel Pált bízta meg, majd annak halála után Packh János vette át a feladatot. Mikor Packh Jánost
meggyilkolták, Kopácsy József  Hild Józsefre bízta a munkálatok vezetését. Pénzhiány miatt meg
kellett változtatni az eredeti elképzeléseket, át kellett tervezni a Bazilikát. A szabadságharcot követően
az új érsek, Scitovszky János minden erejét arra fordította, hogy mihamarabb elkészüljön a templom.
1856. augusztus 31-én felszentelték a Bazilikát, bár déli tornya még nem készült el. A  klasszicizmus
egyházi építészetének jellemző alkotásai a kör alaprajzú rotundák. Hazánkban legszebb emléke
az esztergomi Szt. Anna templom:

39
A székesegyház építésén dolgozó Packh János műve. Alaprajza, a tér és a tömeg alakítása a
centrális épületek klasszikus mintáját, a római Pantheont követi. A kissé emelt ívű kupolával lefedett
teret a tengelykeresztben s az átlók irányában fülkék bővítik. Kívül a hengertesthez a párkány
magasságáig felnyúló négyszöghasáb - az előcsarnok tömbje csatlakozik. Előtte hatoszlopos dór
portikusz áll. Packh esztergomi temploma a klasszicizmus téreszményét megfogalmazó centrális típus
legkiérleltebb hazai példája. A polgári társadalom fejlődésének első szakaszában a klasszicizmus
kialakított egy olyan stílust, amely képes volt arra, hogy az ókor felidézésével a köz méltóságát
szolgálja. Az építészet demokratikusabb lett. Lecsökkent a távolság, amely azelőtt a reprezentatív
formálást a hétköznapibb feladatoktól elkülönítette. Az antik mintákhoz való ragaszkodás bizonyos
mértékig elmerevítette az építészetet, de következményeiben még ez is serkentő hatású volt.

A szecesszió

A századforduló építészete sokáig félreismert tevékenység volt, hiszen a modernizmus

létjogosultságához hozzá tartozott az azt megelőző "buja és értelmetlen formatobzódású" stílus
tagadása. A századforduló építészete azonban nem volt más, mint a polgári építészet kialakulására
jellemző historizmus és a kifejlett polgári építészet 20. századi formája, az un. funkcionalizmus közötti,
rövid ideig tartó, de folyamatában is szervesen illeszkedő átmenet. A 19. század utolsó évtizedeiben
beértek a gazdasági-társadalmi fejlődés tárgyi, szellemi-eszmei és személyi feltételei annak, hogy a
historizmus stílustobzódásának csődtömegét - az új anyagok és szerkezetek adta lehetőségekkel élve
- az emberi környezet alakításával, a tárgyak megformálásával foglalkozó művészek - köztük
elsősorban az építészek - végre felszámolják. Az átmenet a történelmi stílusok utánzásából a modern
építészetbe a történelmi formák tagadásával kezdődik. Az építész az addig használt formák
fegyvertára helyett a természethez és a nép hagyományos tárgyalkotó művészetéhez fordul. Elveti -
mert nincs többé szüksége rá - a történelmi oszloprendet, a boltozatot, minden immár felesleges,
valódi és áltörténelmi szerkezetet és formát s helyettük az üveg, a
kerámia, a vas, a vasbeton tulajdonságainak megfelelő formákat,
keres, vagy ilyeneknek vélt formákba kényszeríti hagyományos és új
anyagait, szerkezeteit. Megjelenik, élni kezd és mindinkább elterjed a
vázas és falkitöltő rendszer, a mesterségesen előállítható
felületburkolás (falak, mennyezetek, padozatok), a teherhordás és a
térelhatárolás különválasztását - s ezért szabadabb téralakítást -
biztosító új szerkezeti megoldások adta lehetőségekkel. Az új
természeti növényi eredetű ornamentika segítségével nemcsak az épületnek jelentős részeit kívánja
hangsúlyozni, de azt akár túlhajtva is, egyéni szabadságát is igyekszik demonstrálni. Nem zavarja
ebben az sem, ha az ilyen - sokszor a grafika hatását kereső - szándékok megvalósítása során végül
is, akarva-akaratlanul az anyagtulajdonságaival ellenkező megformálás az eredmény. Így keletkeznek
aztán a patkó alakú ablakok, a legfantasztikusabb hajlatokkal megformált párkányok, bizarr
oromzatok, buja növényindák szeszélyes vonalai szerint kovácsolt vas teherhordó szerkezetek, kapuk
és rácsok, függőleges és vízszintes irányban homorúvá és domborúvá, hullámossá gyúrt-hajlított
falsíkok. E rövid életű, alig két és fél évtizedig tartó felszabadult tobzódás mögött azonban komoly
erők és szándékok feszítenek: a dogmákká merevedett történeti kánonoktól való megszabadulás
jegyében, az új anyagok és szerkezetek adta - immár kipróbált - lehetőségek birtokában az ember új
igényeinek kielégítését szolgáló újfajta építészet megteremtése. Az építészét - és a képzőművészet -
e valóban korszakalkotó, bonyolult folyamatát megvalósító mozgalom elnevezése országonként más
és más. Angliában többnyire Modern Style-nak vagy Style Liberty-nek, esetleg csak egyszerűen
Liberty-nek, Franciaországban és Belgiumban Art Nouveau-nak (új művészet),
Németországban Jugendstilnek (fiatal stílus) hívják. Olaszországban a Stile
Liberty vagy a Stile Floreale (virágos stílus) egyaránt használatos. Ausztriában
a Sezession elnevezés dívik, ebből származik a nálunk
használatos szecesszió stílusmegjelölés ill. szecessziós jelző. A szecesszió
kerülte a szögben törő, egyenes vonalakat. A geometriai forma szabályossága
helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formákat
kedvelte. Arra törekedett, hogy az alakulóban lévő élet lendületét, a technikai
fejlődés hatására mind jobban felgyorsuló jelent közvetítse. De ugyanakkor volt
benne valami romantikus indíttatású szembefordulás is a modern világgal. A

40
gyáripar, a tömegtermelés ember-nyomorító személytelensége ellen tiltakozott. A termelés
folyamatában egyszerű eszközzé vált, mechanikus részmunkát végző embernek az alkotói
szabadságot akarta visszaadni. Hitt abban, hogy az egyéniség teljes értékű kifejtésére lehetőséget
nyújtó kézműves munka öröme, az alkotó tevékenységben nyert kielégültség a társadalom bajait is
orvosolni tudja.

Ez a felfogás még a romantika idején Angliában alakult ki. A 19. század közepének nagyhatású

teoretikusa, John Ruskin hangoztatta elsőként azt, hogy a megújulás érdekében vissza kell találni a
kézművesség megbecsüléséhez, ahhoz az anyag tiszteletén alapuló őszinteséghez, amellyel a
középkori mesterek dolgoztak. Ezt a meggyőződést képviselte s érvényesítette a gyakorlatban 
követője, Willian Morris. Ő volt a vezéralakja annak az erjedést indító iparművészeti mozgalomnak,
amely Angliából hamarosan átterjedt a kontinensre is, s amelynek szelleme áthatotta a századforduló
egész művészetét. Nem volt építész, mégis igen nagy hatással volt kora építésznemzedékére
elsősorban saját lakóházával a "Red House"-val, melyet barátja, Ph. Webb épített számára, híven
követve Morris elképzeléseit. A vörös színű nyerstéglából épült egyszerű ház minden részletében
átgondolt, és hogy az mindenben megfeleljen használójának, a berendezés elkészítésére
iparművészeti munkaközösséget alapított. A Vörös ház  a modern építészet előhírnöke.

Szépművész
Vörös Ház eti Iskola,
Vörös Ház, 1859
udvara Glasgow
(1897-1909)

A szecesszió legnevesebb angol építésze azonban Charles Rennie Mackintosh, aki szintén Morrison

példáját követte. Arra törekedett, hogy az épületet az egésztől a legkisebb részletig teljes egységben
alakítsa. Így tervezte s valósította meg 12 évi munkával a glasgow-i Szépművészeti Iskola épületét. A
tömegformában, a felületek tagolásában, a belső terek kiképzésében, a berendezésben mindenütt jól
áttekinthető geometriai rend uralkodik. A mértani formák szabályosságát azonban mindenütt
közvetlenné oldja néhány finoman meghajlított vonal, a felületet élénkítő dísz, a síkból kilépő
plasztikus tagolás vagy valamilyen gondosan mérlegelt aszimmetria. A főhomlokzaton pl. az
önmagában is aszimmetrikus, a középkori angol várkastélyok hangulatát idéző bejárat kissé eltolódik
a középvonalból. Tőle balra 3 ötosztású, jobbra pedig 2-2-öt-, ill. négyosztású nagy műteremablak
nyitja meg a falfelületet. A szabályostól való eltérés azonban érezhetően nem önkényes, a használat
természetes folyamatából következik. Ennek ad határozottabb nyomatékot az, hogy az anyagok
mindenütt, őszintén, takaratlanul jelennek meg, a formák szerkezetileg indokoltak, s a műves részletek
magukon viselik az anyagot megmunkáló ember keze nyomát. A belsők közül különösen szép az
olvasóteremként berendezett könyvtár.

Franciaországba kissé megkésve, a 90-es évek végén érkezik meg

az Art Nouveau, azaz "új művészet" akkor viszont virágba szökken
és - különösen Párizsban - az első világháborút megelőző másfél-két
évtized jellegzetes stílusává válik. Legismertebb képviselője Hector
Guimard, a jellegzetes párizsi metróállomások
építője. Auguste Perret nevéhez fűződik a 20. század egyik
legfontosabb építőanyagának, a vasbetonnak első építészeti 
alkalmazása. 1903-ban vasbeton vázzal épített Párizsban egy

41
hatemeletes lakóházat. Itt kell megemlíteni Tony Garnier nevét is, aki jelentős városépítészeti és
építészi tevékenységével a modern francia építészet egyik előfutára.  "Cité Industrielle" (1899-1904)
város tervét minden fontosabb épületfajtára lebontva elkészítette. A funkcionális város korai példája
volt.

Az angol mozgalommal párhuzamosan Belgiumban jelentős építész egyéniség kibontakozásának

lehetünk tanúi. Victor Horta műve, a brüsszeli Tassel-ház (1892-93) az első épület, amely a
szecesszió jegyében fogant.

Homlokzatán még érezhető, hogy a fiatal mester nem tudott teljesen elszakadni az eklektikától. A
felépítés szimmetrikus. A földszint tengelyében nyíló kapu fölött háromszintes, könnyed hatású zárt
erkélyt fognak közre két oldalról aránylag tömör szélességű falszakaszok. A szecesszió itt szinte csak
a formák vonalvezetésének finomságában s az erkély mellvédjeinek kovácsoltvas rácsán jelentkezik.
Annál merészebb, a kortársak számára meghökkentően új volt a belső. Az egymásba átnyíló terek
úgy kapcsolódtak egymáshoz, ahogy a használhatóság érdeke kívánta. Ez a lakóház-egykorú méltatói
szerint-olyan természetesen igazodott a tulajdonos életviteléhez, mint egy testre szabott, kényelmes
öltöny. Az egyszerű külsővel szemben a belső szinte pazarlóan gazdag kiképzésű. Minden nyíláskeret
egyedileg formált iparművészeti alkotás, s körülöttük a síkban kiterülő vagy lágy ívben hajló felületeket
stilizált növények folytonos mintázata díszíti. Legérdekesebb, a stílusra leginkább jellemző a lépcsőtér.
Az íves vonalú lépcső felső karja stilizált pálmafához hasonló, karcsú vasoszlopra támaszkodik, s
kovácsoltvas korlátja olyan, mintha szépvonalú indákkal hajladozva valami folyondár kúszna a fából
formált lépcsőfokok mellett.

Németországban 1892-ben a müncheni Sezession képzőművészeti kiállítás

nyomán keletkezett mozgalmat a Pan (1895), a Ver Sacrum (Szent Tavasz,
1895) valamint a Jugend (Ifjúság, 1896) című folyóiratok népszerűsítik. Ez
utóbbi egyben névadója is a Jugendstil elnevezésnek.
Legjelentősebb építész Peter Behrens. Az ő munkássága az AEG
elektromos Turbinagyár épületével már a racionalista építészetbe torkollik
(1908). Ez az első művészi igényességgel megtervezett ipari épület. Az
acélpillérek a hosszoldalon jelennek meg. Az acél mellett a másik, az épület
jellegét döntően meghatározó anyag az üveg. A pillérközöket a lábazati sáv
fölött teljes felületen üvegfal tölti ki. Behrens tanítványa volt Walter Gropius a Bauhaus iskola és
mozgalom későbbi megalapítója, akinek műve a Fagus Művek háromszintes műhelyépülete.
Különválaszotta egymástól a teherhordó és a térhatároló szerkezetet. A vasbeton váz pilléreire kivülről
rögzítette rá az üvegfalat úgy hogy a sarkokon csak az üvegfelületek találkoznak. Az 1911-ben
tervezett Alfeld-i "Fagus" gyárépülete és az 1914.-es kölni werkbund kiállításra készített minta-
gépgyár és iroda épülete már a modern építészet úttörő produktumai.

42
Az osztrák főváros a Jugendstil egy sajátos változatának volt a központja. A bécsi szecesszió vezető
építésze, a mozgalom nemzetközi vonatkozásban is jelentős személyisége Otto Wagner, fontosabb
művei: Bécs, Karlsplatz, metróállomás, 1894-1897., Bécs–Schönbrunn, metróállomás, 1894-1897.,
Bécs, az un. "Majolika-ház" /bérház/,1898-1899., Bécs–Steinhof, templom, 1902-1907. Bécs,
Postatakarék, 1904-1906.

Szecesszió
Metróállomás, Bécs Majolika ház
Pavilon

Legkedvesebb tanítványa, Joseph-Maria Olbrich, terve a bécsi Szecesszió kiállítási épülete. Az

emlékműhöz hasonló épület jellegzetes dísze a fém-levelekből formált, áttört mintájú gömbkupola.
Olbrich a bécsi Szecesszió csoportnak egyik alapítója volt.

Barcelonában, a katalán tartomány székhelyén a nemzeti azonosság keresésének jegyében a 19.

század utolsó évtizediben kibontakozik a Renaixenca szellemi mozgalom, amely a katalán élet
minden aspektusára, a nyelvre, zenére, irodalomra, a képzőművészetekre is kiterjed. Az építészetben
ez a katalán nemzeti jelleg keresésében nyilvánul meg s mint ilyen, ez a mozgalom ha eredményeiben
nem is mindig vagy alig különbözik a szecesszió egy sajátos, helyi változatától, jelentőségében és
hatásában jóval több annál: A katalán nemzeti öntudatra ébredés markáns megnyilvánulása és a többi
művészettel szervesen összeforrt hatékony eszköze. Antoni Gaudi a katalán, de mondhatjuk az
építészet történetének egyik legrendhagyóbb, utánozhatatlanul eredeti nagy egyénisége. Stílusát
nehezen lehet bárhová besorolni. A szecesszióra jellemző szabad formálás megtalálható nála is, de
az ő formáit az ösztönélet mélyéről a felszínre törő szenvedély hevíti. Kézműves gondossággal
alakított, megnyerő épületei néha a természeti alakzatokhoz hasonulva a mintázott anyag kifejező
erejével hatnak. Valamennyi műve Barcelonában épült. Közülük legjelentősebbek a Sagrada Familia-
templom, a Batlló-ház, a Mila-ház és a Colonia Güell kápolnája.

Sagrada Familia templom

43
A gótikus katedrálisok formáját idéző, meghökkentően különös épület. Alaprajza és térrendszere
szerint öthajós, keresztházas, szentélykörüljárós bazilika, a nyugati oldalon s a keresztházak
véghomlokzatain 4–4 toronnyal. Minden megvan rajta, ami egy gótikus
székesegyházhoz hozzá tartozik, de fantasztikussá átköltve. Az északi oldal hármas
kapuja fölött pl. az oromzat olyan, mintha folyékony láva dermedt volna rá; a nyílás
bélletében a felületre dúslevelű növények tapadnak; a 100 m magasra felnyúló,
hengeres tornyok alakja orsó alakú csigaházra emlékeztetnek és így tovább. Gaudi a
megfoghatatlannak, a hit valóságfölötti eszméjének adott tapinthatóan anyagi alakot.
Ezt szánta élete főművének. Fiatal korától, 1881-től kezdve több mint 40 éven át
dolgozott rajta. 1910 után más megbízást már nem is vállalt, hogy minden erejét
ennek szentelhesse. Haláláig azonban még így is csak a keresztház északi része
épült fel. Battló ház: Meglevő lakóházat alakított át Gaudi, olyan eredeti megoldással,
hogy a régebbi épületből megtartott szerkezeti rendszer szinte eltűnik az új formák
mögött. A Batlló-ház legsajátosabb része az utcai homlokzat és a tető. A földszint
kőbefaragott nyílásai, az első emelet ablaksora s a második emelet két szélső ablaka körül úgy
hajlanak s türemlenek a szabálytalan vonalú keretek, mintha valami hatalmas élőlény medencecsont-
darabjaiból lennének összerakva. Ehhez illően az emeleti ablakok nyílását osztó támaszok is comb-
vagy lábszárcsonthoz hasonlóak. A formálás organikus: az épület külső, a homlokzaton megjelenő
vázszerkezete az élővilág mintájára képzett csontváz alakját öltötte magára. A mázas kerámiával
kirakott tető is hasonlóképpen organikus forma: hullámzó felületeivel, hajladozó gerinc- és
ereszvonalával valami szelíddé szépült hüllőre emlékeztet. Ötemeletes, acélszerkezetű épület a - Milá
ház (La Pedrera, 1905-10).

Az építész egyik alapvető műve. Alaprajza megegyezik a Barcelona újabb negyedeiben emelt
házakéval, mindazonáltal egyszerűségével és plasztikai erejével korának modern érzékenységéről
tanúskodik. Falazott üregekként egymáshoz kapcsolódó térsejtjeivel, szabálytalanul hajló felületeivel,
egész megjelenésével olyan benyomást kelt, mintha sziklafalba vágott barlanglakások halmaza lenne.
Mesterségesen létrehívott s műves részletekkel kiképzett, de szándékosan esetlegesnek tűnő
természeti alakzat. Szabálytalan alaprajzú, minden részletében rendhagyó alkotás, Gaudi egyik
legjellemzőbb műve - a Güell család palotája, a kolónia kápolnája és parkja.

Itt lehet a legjobban megérteni sajátos alkotómódszerét. A tervezett templomból csak az alsó szint, a
kripta valósult meg. Ennek belső tere sejtelmes hatást kiváltó, formáival a gótikus belsőkre is
emlékeztető mesterséges barlang. Téglából falazott ferde oszlopok, nyers felületű, durván lenagyolt
kőtámaszok tartják a látszólag szeszélyesen bordázott boltozatot. A bejárat előtt éppígy esetlegesnek
tűnő, különbözőképpen ferdülő pillérek állnak. Az összhatás mégsem bizonytalan. Érezzük, hogy a

44
támaszok a legkedvezőbb helyzetet felvéve feszülnek a teher alá. Gaudi ezt modellen kísérletezte ki.
A mennyezetre felvázolt alaprajz jellemző pontjaira fonalhálót erősített s arra a terhelésnek megfelelő
súlyokat függesztett. A fonalháló így önmagától a statikailag legkiegyensúlyozottabb formába
rendeződött. A tényleges épület ennek a modellnek a talajra átfordított, nagyobb léptékű másolata.
Gaudí építészeti alkotásainak amorf, fantasztikus és szerves formái a görbe vonalak iránt
megmutatkozó rokonszenvéről vallanak. Építményeiben messze túlszárnyalta a szecesszió más
építészeinek legmerészebb álmait is.

Az első világháborút megelőző másfél évtized során a magyar építészet - sajátosan magyar utat
kereső - legkiválóbb képviselőinek szemléletére jelentős hatást gyakorolt a híres építészhármas,
Herman Gesellius, Armas Lindgren és Eliel Saarinen közös munkássága: az 1900-as párizsi
világkiállítás finn pavilonja, bank- és biztosítóintézeti székházépületeik (1901–1903), közös
műteremházuk (1903), a finn nemzeti múzeum épülete (1908). Figyelemmel kísérendő a világhírű finn
építész Eliel Saarinen 1904-ben nyert – önálló – pályaterve alapján épülő híres helsinki
pályaudvar kialakulása (1910–1914).

A Pályaudvar "U" alakú épülete az ország első vasbeton szerkezetű építménye. A román ívű főbejárat
két oldalán két-két óriás áll, kezében gömb alakú lámpatesttel. Az állomásépület 48 m magas
tornyának órája a város távolabbi részeiből is jól látható, a látvány Helsinki jellegzetessége.

A szecesszió sajátosan magyar irányzatának kezdeményező mestere Lechner Ödön. A kilencvenes

évek kezdetéig a historizmus divatos irányzatait követve történeti formákkal tervezett, s a szimmetria
rendjén alapuló, kötött komponálást később is megtartotta. Az eklektikától egy angliai utazás élményei
távolították el. Az angol romantika keleties alkotásaival ismerkedve az a meggyőződés alakult ki
benne, hogy az építészetet csak az ősforráshoz, a népművészethez visszanyúlva lehet megújítani.
Behatóan tanulmányozta a magyar népművészetet, majd a keleti népek művészetét, s azok
motívumaiból merítve teremtett egy nemzeti jellegű szecessziós díszítő-stílust. Így tervezte meg 1891-
ben a budapesti Iparművészeti Múzeumot (oldal tetején fehér épületrajz), s pár évvel később - szintén
a fővárosban - a Földtani Intézetet és a Postatakarékpénztár épületét. E két utóbbira jellemző a síkban
kiterülő homlokzat egységének hangsúlyozása s a felületet díszítő színes kerámiaburkolat.

Földtani Intézet Postatakarékpénztár

Az Iparművészeti Múzeum épületében a keleti elemek és a magyar népi motívumok harmonikusan

keverednek. A sajátos kompozíciójú és díszítésű, valóban értékes középületek sorába illik a Földtani

45
Intézet. Tizennégy beérkezett pályaműből választotta ki első díjazottként a bíráló bizottság a
tervet. A Postatakarékpénztár az építészettörténet értékelése szerint Lechner legjelentősebb alkotása.
Az épület keskeny utcákra néz, ezért az építész viszonylag dísztelen homlokzatot, de csodálatos
párkányt és tetődíszítést tervezett, amelyet a pécsi Zsolnay-gyár készített. Lechner kifejezetten
irodaház jellegű épületet alkotott. Az irodahelyiségeket szerényen, de művészi gondossággal
alakították ki, viszont a kor legélenjáróbb technikájával szerelték fel. Az építkezést 1900 júliusában
kezdték meg és 1901. december 6-án fejezték be. A kivitelezés tervezett csaknem 902 ezer
koronájával szemben a végső költség 1,127 millió korona volt. Az épület 1924 óta áll műemléki
védelem alatt.

Cifrapalota, Kecskemét Zebegény, templom Reök-palota, Szeged

Cifrapalotának nevezik a magyar népmesék világát idéző, Márkus Géza tervei alapján, a századelőn

emelt épületet Kecskeméten. Eredetileg városi bérháznak épült 1902-ben, földszintjén üzletekkel,
emeletén a Kereskedelmi Kaszinó egyesületi helyiségeivel. Színes majolika díszeire népművészeti
ihletettség a jellemző. Külön figyelmet érdemelnek az egyedi ajtók, ablakok és az épület színei: az
élénksárgák, a narancsok, a zöldek. Legnagyobb terme - a pávaterem - a szecesszió kedvelt
motívumait ötvözi látványos egységbe: a pávát, a virágot és a növényi indákat. Az épület ma a város
képtára, melyben a vidék európai rangú festőjének, Tóth Menyhértnek az életmű-kiállítása látható, a
19. és a 20. századi magyar festészet értékes gyűjteménye mellett. A zebegényi Havas
Boldogasszony plébániatemplom 1908-1909 között épült Kós Károly és Jánszky Béla tervei alapján. A
háromhajós, középkori mintákat követőszecessziós-magyaros stílusú épület előtt aszimmetrikusan
helyezkedik el a torony. A homlokzatot román kori és gótikus nyílásokra emlékeztető kapuzat és
ablakok törik át. A Reök-palota Munkácsy Mihály unokaöccse - Reök Iván vízügyi mérnök - számára
készült. Ez a ház talán Magyar Ede építész legkiemelkedőbb műve. Bejárta Európa nagy kulturális és
művészeti centrumait, és az ott szerzett tapasztalatait kamatoztatta Szegeden. Az épületet 1907-ben
emelték és egyedi formálása egész Európában kuriózumnak számít. Az erkélyeken és más helyeken
található csodálatos kovácsoltvas munkák Fekete Pált dicsérik.

46