Egyiptomi öltözködés

Egyiptom enyhe éghajlata kedvezett a

lenge öltözék elterjedésének, a klímának
megfelelően kevés és kisméretű ruhákat
hordtak. A ruhák könnyű, vékony
szövött anyagokból-gyapotból, lenből,
kendervászonból készültek. Elsősorban
fehér színben használták őket, de
előfordult mintás és színes anyagból
előállított ruha is. A lepelszerű öltözet
dús redőivel jól szigetelte a bőrt,
változatos szépséget jelentett,
ugyanakkor nem volt elhanyagolható az
a jellegzetessége sem, hogy nem engedte
meg a hirtelen mozdulatokat.
Az egyiptomi öltözék bázisát a
kalaszirisz és az ágyékkötő adta.
Mindkét öltözködési formának számos típusváltozata bukkant fel az egyiptomi birodalom
több évezrede alatt, de a ruházat alapjául mindig e két ruhadarab szolgált.
Az emberek tisztsége, foglalkozása megszabta, hogy milyen ruhát viselhettek, milyen
díszítéssel és ékszerrel. A férfiak és a nők hasonló ruhadarabot hordtak.
Eredetileg az egyiptomi nők egyszerű vászonkendőt viseltek, melyet körbetekertek az
alsótestükön, a derekuknál pedig megcsomózták. Később a férfiak és a nők egy kalaszirisznek
nevezett hosszú ruhadarabot viseltek. Mind az anyaga, mind a formája nagyon változó volt.
Ez a ruhadarab, amelyet részben a derék, részben közvetlenül a mell alatt erősítettek
magukhoz, alsótestet fedő, majdnem a bokáig érő ruhadarab volt, az egyik vállra szalaggal
felkötve hordták. Egy másik fajtája eléri a nyakat is; olykor ujjatlan, máskor rövid és szűk,
megint máskor bő és hosszabb ujjú. Bősége is különböző, hol bő és ráncos, hol pedig oly szűk
volt, hogy a járást csak az anyag rugalmassága tette lehetővé.
Valószínű, hogy kétféleképpen készítették. Az egyik fajtát kör alakúra hurkolták, hogy a ruha,
járás közben táguljon. A másikat több darabból szabták és varrták. Az alacsonyabb rendű nők
is kalasziriszt hordtak, csak ők ennek a rövidebb formáját, mivel a földeken dolgoztak ezért
nagyobb mozgás igényük is volt.
Sok ezer évig a legfontosabb
férfiöltözék az ágyékkendő volt
(Senti). Eredetileg ez volt az
egyetlen ruhadarab, a felsőtest
csupaszon maradt. Az
alacsonyabb rendűeké egyszerű,
fehér redőzetű volt, az előkelőké
és az uralkodóké hímzett, drága,
dús redőzetű. Csupán az anyag
díszessége és ráncainak változó
finomságú vezetése
különböztette meg az uralkodót
az alattvalóktól. Mindig balról
jobbra hajtva vették magukra.
Később megjelentek a szűk, zárt és durva anyagból készült kabátot is, melyet szintén övvel
erősítettek magukra.
Kr.e.2ooo körül a gazdagok két ágyékkendőt
viseltek. (egy rövidebb alsót és egy hosszabb felsőt)
Az előkelők díszes vállgallért viseltek, mely sűrűn
mintázott, színesre festett len vagy bőrcsíkokból,
vagy fémből készült. Drágakövekkel, gyöngyökkel
díszítették.
A fáraók ugyan úgy általános viseletet viseltek, mint
mások, csak ők sokkal díszesebb kivitelben. Ám
csak az uralkodók hordták az áttetsző, test köré
tekert köpenyt, a halkot
Az előkelő férfiak és nők díszes nyakékeket viseltek,
melyek kör alakúak és hátul záródtak. Többnyire
mezítláb jártak, csak az előkelő férfiak vehettek fel
az utcán szandált. (keskeny bőrcsíkokkal erősítették
a lábfejhez a bőrtalpat.)
A férfiak és a nők is gazdag, aranyból és
nemesfémekből, zománcból, elefántcsontból készült ékszerek et hordtak. A szépségápolásra
nagy hangsúlyt fektettek.

A világ első sztrájkja is a kevés olaj és a szépítőszer miatt tört ki a piramisépítők között.