ÓKORI ROMAIÖLTÖZKÖDÉS

ÉS STILUS
• Azon évezred folyamán, melyen át a rómaiak a történet színpadán szerepeltek, az öltözésük
módia és általában véve a viseletük (Vestimentum, vestis) sok változáson ment keresztül, de
azért a rómaiak épp úgy mint a görögök ezen a téren is meglehetosen konzervativok maradtak,
mert nagyjában mindvégig megorizték a viselet alapformáját.
• Már osrégi idoben, férfiak és nok egyaránt, ingalakú, testhez simuló ruhát öltöttek magukra,
melek neve tunica volt. A tunica fölé vetették a férfiak a köpenyszerú togát, a nok a pallát.
Lehetséges, hogy a legrégibb idöben ez az utóbb emlitett köpeny egymagában is takarta a
testet, de a római férfi rendes házi és dolgozó ruhája a térdig éró tunica volt.
• Eleinte, úgy latszik, nem voltak ujjai a tunicanak, de késöbben hol hosszabb, hol g rövidebb
újjakkal volt ellátva. A diszesebb tunicánál a vállrészek a könyökig értek le és az újak a kar alsó
részét is takarták. A hosszú, bokáig éro tunicak (tunicae talares) viseletét asszonyosnak,
férfiúhoz nem illö viseletnek tartották.
• A római férfi és no ruhatárának alapjat szintén a görög chitónnak és himationnak megfelelo
ruhadarabok képezték, amelyek egy része azonban a görög változattal ellentétben szabással
készült. Az ingruhát itt tunicának nevezik, e fölött a férfiak különbözo köpenyeket viseltek.
Közülük az egyik, a toga eleinte félkör, majd ellipszis alakúra szabott, nagyjaból 5 méter hosszú
lepel-ruha volt, amelyet kizárólag a római polgárok ölthettek fel. A szokásoknak
• megfelelo, szép elrendezése általában segitséget igényelt. A toga egyik végét bal vállukon
átvetették, aztán a szövetet a hátukon áthozva jobb kariuk alatt elorevitték, majd a szövet végét
hátrafelé E ismét átvetették a bal vállukon. A nök a tunica fölé olykor ujabb hosszú ingruhát
öltöttek, a stolát; majd az utcan testüket még egy köpenybe, a pallaba burkolták. A nadrág a
rómaiaknál sem volt elterjedt ruhadarab, mindazonáltal a legionáriusok öltözködésében szerepet
kapott. A rómaiak egyaránt viseltek szandált és különbözo fazonú zárt cipóket. Jellegzetes a
katonák borszijakból összeállitott, szögekkel kivert talpú csizmája. A fejüket
• - akárcsak a görögöknél - leginkább a nok fedték be, többnyire a köpenyükkel. A férfiak esetében a
toga végének a fejre borítása vallásos gesztus volt - igy tettek áldozat bemutatásánál vagy imabal
vállra.
• •A togát jó minôségú, természetes fehérségú
• gyapjúból kellett szóni, ami igen sokba került.
• Noi viselet - stola és palla
• •A kései köztársaságkorban a stolat ugyanúgy a római asszonyok szimbólumának tekintették, mint a férfiak
esetében a
• togát. A köztársasági idökben és a lulius-
• Claudius dinasztia
• alatt minden olyan asszonynak joga volt viselni, aki egy romai polgárral törvényes házasságban élt.
• •Az frott források a ruhadarab ket jellemzö tulajdonságáról
• emlékeznek meg: a stola félig takarja
• elmondásakor.
• A görög és római viseletet változatos formájú és anyagú ékszerek egészitették ki: fejdiszek, fülbevalók,
nyakláncok, gyûrûk és karkötök.
• A férfiak viselete - toga és köpenyek
• •Toga és köpenyek (pallium)
• A tunica felett többféle, különbözo formájú leplet, köpenyt viselhettek a romaiak. Mind
• nok, mind a férfiak által viselt leplek elrendezésere,
• felredózésére jellemzo, hogy azt mindig a bal vállon
• kezdik, es innen vezetik a haton keresztül át a test
• jobb oldalára, majd elore és végül vissza a
• Öltözetüket remekül megmunkált arany- és borostyánékszerekkel díszitették. A legáltalánosabban viselt lábbeli a szandál volt, amelynek
szine és formaja viselóje társadalmi hovatartozását és rangját fejezte ki, pl. a patriciusok pirosat, a szenátorok feketét viseltek. A nok a
kényelmes viselet mellett hegyesorrú cipöt is hordtak.
• Amíg a görögöknél a testápolás a természetes szépséget hangsúlyozta, addig a rómaiak rafinált kozmetikai eliárásokat ismertek és
alkalmaztak.
• •A római borfeldolgozás igen fejlett volt, már a korai idöktöl nagyfokú specializáció és mívesség jellemezte.
• Számos technikai újítás, igy a növényi cserzés
• elterjedése is valószinúleg a római hóditasnak
• viselójének lábfejét, és jellemzök rá azok az institának nevezett pántok, amelyek a vállakon láthatok. A noi tunica csak hosszaban és
valószinúleg szineiben különbözött a férfiakétól.
• • Altalánosságban elmondható, hogy a nök szinesebben
• öltözködtek, mint a ferfiak, akik ruhatáruk alapszineként a
• fehéret preferálták, egyes szinek pedig kifejezetten noiesnek
• számítottak, mint például a sárga különbözo árnyalatai.
• Saruk, szandálok, cipök, lábbelik hajviselet és ékszerek
• Rómában divat volt a nök hajának szókitése, festése és a póthaj viselése.
• • A szandálviselés szokása nyilvánvalóan a mediterrán térségbol érkezo hatásra terjedt el az
• Itáliától északra eso provinciákban.
• •A nök sarujainak talpa keskeny, elegansan ivelt
• formaju, mig a ferfiakhoz és valószinúleg a fiúgyermekekhez is társitható darabokra az ido elore
• haladtával egyre inkább a kiszélesedo elülso rész
• jellemzo, amely akár a 15 centimétert is elérheti.
A RÓMAIAK HAJVISELETE

• •A férfiak nem szerették, sot, meglehetosen tiltakoztak

• a nok felesleges felcicomázása ellen. Úgy
• tartottak, hogy
• a szépségápolási fortélyokat arra találták ki, hogy az eredetileg rossz küllemú nök elkendözhessék vele, vagy
• jobb színben tüntethessék fel nem éppen tetszetos
• adottságaikat. igy a férfiak többsége becsapva érezte
• magát, és sokszor gúnyos megjegyzésekkel illették az önmagukra túlzottan adó, piperézkedo hölgyeket.
• •A legosibb hajviselet: hosszú hajukat magasan
• feltekerték kontyba a fejük tetejére, és szalagokkal
• kötötték körül. A római szépségápolás meghatározó
• kellékei voltak az olajos alapanyagú illatszerek és festékek
AZ ÓKORI RÓMAI MÚVÉSZET

• Az ókori Róma civilizációja Róma város központjában több mint 1000 évig uralta
• Európa nagy részét. A múvészet virágzott ebben az idöben, és a gazdagok és a nagyhatalmak
gyakran használták tetteik és örökségük emlékére.
• A császárkorra kialakult a sajátos római épitészet. A jellegzetes városi létesitmények elnyerik
végso formájukat: a központi fórum körül álló templomok, a curia, a basilika, a paloták. A
lakossag szórakoztatásárol amphiteätrumok, cirkuszok, színházak es fürdök gondoskodtak.
• SZINHÁZ
félkör alakú orkhesztra, több emeletes szkéné, ami diszes
homlokzatú és a nézötér falával azonos magasságú volt,
az elotte emelt színpadon játszottak.
AMPHITEATRUM

föld illetve ko padsorokkal övezett elliptikus szabad tér,

gladiator- és állatviadalok, sportolás szinhelye.
Például: Colosseum.
CIRKUSZ
kocsiversenyek, szárazföldiés tengeri harcjátékok
bemutatására szolgálták, tulajdonképpen az
amphiteátrumok szerkezetéböl indultak ki. Példaul: Circus
Maximus.
BASILIKA
nagy sarnok, amely a vásárcsarnok és a törvényszék
céljait egyesiti. Legöbbször háromhajós, a fohajo
magasabb és a mellékhajók fölé
RÓMAI SZOBOR

• A római szobor fontos szerepet játszott a római mindennapi életben. A szobrok teljes szobrok,
mellszobrok (csak az ember fejének szobrai), dombormúvei (szobrok, amelyek egy fal részét
képezték) és szarkofágok (szobrok a sírokon) voltak.
• Az ókori rómaiak szobrokkal diszitettek számos helyen, köztük középületek, közparkok,
maganhazak es kertek.
• A római szobrászatot nagymértékben befolyásolta a görög szobor. Valójában a római szobrok
közül sok csak görög szobor masolata volt. A gazdag rómaiak szobrokkal diszitették nagy
otthonaikat.
• Sokszor ezek a szobrok önmaguk vagy Öseik voltak. A szobrok további népszerú témái között
voltak istenek és istennök, filozófusok, híres sportolók és sikeres tábornokok.
A RÓMAI MELLSZOBOR

• Az ókori Roma egyik legnépszerübb szobortipusa a mellszobor volt. Ez sak a fej szobra. A
gazdag romaiak az oseik mellszobrát otthonuk pitvarába helyeznék.
• Ez volt a módja annak, hogy megmutassák származasukat.
RÓMAI FESTÉSZET

• A gazdag rómaiak otthonainak falát gyakran festmények diszitették. Ezek a festmenyek freskok
voltak, amelyeket közvetlenül a falakra festettek. Ezeknek a festményeknek a többségét az
idök folyamán megsemmisitették, de néhányukat Pompei városban orizték, amikor azt egy
vulkán kitörese temette el.
MOZAIKOK

• A rómaiak színes csempékböl mozaikokat is készitettek. A mozaikok jobban át tudták élni az

ido próbaját, mint a festmények.
• Néha a burkolólapokat közvetlenül a mozaik helyére helyezték el. Máskor a csempéket és az
alapot egy mühelyben készitenék el, és az egész mozaikot késobb telepitenék. A mozaikok
múvészetek lehetnek a falon, de dekorativ padlóként is müködhetnek.
ÉRDEKES TÉNYEK AZ ÓKORI RÓMAI MÚVÉSZETRÖL

• Az emberek szobrai annyira népszerúvé valtak, hogy a múvészek tömeg nélkül készitsenek
szobrokat test nélkül, fej nélkül. Aztán amikor bejött egy megrendelés egy bizonyos személy
számára, faragták a fejet, és hozzáadták a szoborhoz.
• A római császárok gyakran sok szobrot készitettek a tiszteletükre és a város körül helyeztek el.
Ezt arra használták, hogy megemlékezzenek gyözelmeikröl és emlékeztessék a hatalmon lévó
embereket.
• Néhany görög szobor sak a rómaiak által készitett masolatok révén marad
fenn.
• A gazdag rómaiak ko koporsojat diszes faragások borítanák.
ÓKORI GÖRÖG VÁROS