KÁIN GYERMEKEI (2014)

- Gabesz (Nagy József) azért szúrta le a nevelőjét, akihez segítségért fordult, mert az
vissza akart élni az intézeti gyerek kiszolgáltatott helyzetével, zaklatta.

- Palit egy lopás miatt még gyerekként feljelentették és börtönbe csukatták saját szülei.
Ezt nem tudta feldolgozni a kamasz fiú, és apját halántékon lőtte.

- Zsolt pedig képtelen volt tovább tűrni az iszonyatos megaláztatást, hogy anyja ismert
kurva volt, aki ráadásul a korabeli fiatal fiúkkal feküdt le. Mikor az egyik barátja a
szeme láttára mászott rá az alkoholtól kiütött anyjára, leszúrta őt.

„A 14 és 22 éves kor közti időszak az, amikor mindannyian megtaláljuk magunkat, és

megtanuljuk, hogyan kell majd élni, viselkedni és ügyeket intézni a felnőtt életünkben. Amíg
én gimnáziumba jártam és a legtöbbet tanultam az életről, addig ők bent voltak olyan
emberek között, akik szintén különböző bűncselekmények miatt voltak börtönben; ők is
tanultak, de mintha ők a bűnözőképzőben töltötték volna ezt az időszakot. Ők erre lettek
kiképezve; abba a suliba jártak, ami ilyen végzettségű embereket dob ki. Ez nyilván
meghatározza azt, hogy milyen életet folytathatnak. Persze kell egy saját döntés is; biztos,
hogy ki lehet törni ebből, de borzasztóan nehéz.” (Gerő Marcell, rendező)

Barcsai Zsolt a Felnőttpszichiátriai Osztályának gondozottjaként beszél önmagáról úgy,

ahogyan a Bebukottak láttán nem gondoltuk volna, hogy képes lehet rá. Választékos, elemző,
intelligens, miközben a trió tagjai közül az ő belvilága a legtitokzatosabb. A börtönökben kb.
tizenhét évet letöltő Barcsai sokat rágód(hat)ott a múltján, a sorsán. Ellentétben a – látszólag –
kevéssé tépelődő többiekkel. A fedél és munkanélküli Nagy József Gábor zaklatásnak tekinti
a stáb jelenlétét. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gelej faluban élő Pásztor Pali pedig
mintha tabusította volna a számára (is) máig megmagyarázhatatlan gyilkosságot, és annak
következményeit.

Barcsai ki is mondja: mindig „pszichopatának” gondolták – de már nem nevetnek rajta.

Anyja…bár azt mondja, mindent megadott a fiának – noha azt sem tudja, mikor szülte őt.

… felnőve sem tudtak szabadulni a bűnüktől. A frusztráltságot és kilátástalanságot utódaikra

is örökítették. Saját gyerekeiket eltaszították, vagy éppen a gyerekeik tagadták meg őket.

A film egy melankolikus, lehangoló helyzetjelentés a látszólagos szabadságról, a múlt

láthatatlan béklyóitól való szabadulás lehetetlenségéről.