Leiner Laura: „Bízz bennem” Iskolák Országos Versenye

II. trilógia első kötet

Az első trilógia után, amikor megtudtam, hogy megjelent a második is, azt gondoltam,
biztosan nem lehet olyan jó, mint az első volt. Viszont mindenképpen meg szerettem volna
tudni, hogyan alakítja az írónő tovább a könyv sorozat folytatását, ezért választottam ezt a
könyvet. Az előítéleteim azonban szertefoszlottak, már az első pár oldal után.
Az ifjúsági regény középpontjában négy 11.-es kamaszt láthatunk. Az álltaluk megélt,
hol bonyodalmas, hol örömteli vagy éppen szomorú pillanatok és azoknak tanulságai, a mai
fiataloknak szól. A cselekmény középpontjában az IOV (Iskolák Országos Versenye) áll, amit
tavaly a Szirtes gimnázium nyert meg. Ezáltal az iskola négy diákja rettegett címvédőkként
egy évvel később újra indulhat a versenyen. (Egy iskola győzedelem esetén kétszer indulhat a
megmérettetésen, viszont igen csekély számban fordult elő eddig, hogy kétszer egymás után
nyertek is volna).
A tavalyi csapat tagjai nem szeretnének újra részt venni, így új csapatot kell Kocsis
igazgatónak választania. Az előzőleg megrendezett verseny miatt nagy volt a felhajtás a
Szirtesbe járó gyerekek között, így szinte az összes diák beküldte a jelentkezését. Az
igazgatóúrra nagy nyomás nehezedett: mely négy diákja lehet képes a címvédésre amellett,
hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek és előítéletek súlya alatt, ami az
interneten és a táborban éri majd őket? Végül azonban nem a tanulmányaikban kiemelkedő
diákokat választ. Az egyik játékos Major Sára lesz, aki tehetséges táncos, de egy balul elsült
buli után kirúgták a csapatából és fegyelmit kapott, ráadásul a történtek miatt megbélyegezetté
vált az iskolában. Mellette három hozzá hasonló sorsú társával vesz részt a versenyen. A négy
név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt a tanulók körében. Ettől függetlenül
az igazgató bízik a döntésében, így elindítja a küzdelemre a Szirtes színében – pirosban -
Major Sárát, Pap Dominiket, Felcser Vivient és Fehér Rajmundot. Kísérőként pedig az igen
katonás, fizika szakos Tahi tanárurat kéri fel.
A könyv fejezetekre bontva veszi végig az eseményeket. Maga a cselekmény egy
szálon fut időben előrefelé haladva. E/1 személyben Sára meséli el, hogy épp mi történik. Az
ő szemszögéből kapunk betekintést az IOV két hetes-élménytáborának első öt napjába.
A négy főszereplőt a legtöbben úgy ismerik: „mint Sára, a kirúgott, Rajmund, a zűrös,
Dominik, a bunyós, és Vivi, a ribanc’’. Bár erősen kétséges, hogy a sok ronda pletykából
mennyi igaz és mennyi a hazugság, egyikőjük sem tagadta le soha, hogy hoztak nagyon rossz
döntéseket. Mindegyikük azért jelentkezett a versenyre, hogy végre tiszta lappal
indulhassanak. A velük szemben fenntartott előítéletek miatt általánosságban ki vannak
közösítve. Emiatt lettek túlélők, nem érdeklik őket, hogy mások mit gondolnak róluk, de nem
is zárkóznak el a külvilágtól. Ezért is választotta őket az igazgatóúr. „ Dunning-Kruger-
hatásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor valaki minél kevesebbet tud egy dologról, annál
biztosabb a saját hozzáértésében az adott témával kapcsolatban - magyarázta Kocsis igazgató.
- Mint jelen esetben a szirtes tanulói, akik annak ellenére, hogy vajmi keveset értenek az IOV-
hoz, teljesen biztosak abban, hogy ők tudják a legjobban, hogy kit kellene küldenünk és kiket
biztosan nem. Éppen ezért, ha esetleg láttok is kommenteket, nem szabad vele törődni –
nyugtatta a versenyzőket.”
A fiatalok jól teljesítenek a feladatokon, de nem várják, hogy ami korábban történt velük
(vagy éppenséggel nem is, de már rájuk ragadt) semmissé váljon az IOV-os teljesítményük
hatására, viszont szeretnének már tovább lépni. Major Sára régebben teljesen megbízott a
barátnőiben. Legjobban Szilviában (Sziszi), akit a legjobb barátnőjének tartott. Együtt jártak a
táncegyesületbe, mígnem az egyik tánctáborban a barátaival közösen éjjeli bulit rendeztek.
Egyik pillanatról a másikra eldurvult a helyzet. Egy alsóbb éves lány hirtelen fulladozni
kezdett az italától. Azonnal szóltak a tanároknak, akik hívták is a mentőt. Kiderült, hogy a
lány allergiás: a likőr, amiből ivott mogyorót tartalmazott. A lány később jobban lett, de a buli
szervezőit felelősségre vonták a történtek miatt. Sára, Szilvia és a másik két barátnőjük
csendben álltak, hallgatva a fenyegetődzéseket és szidásokat, amikor Sziszi minden
lelkiismeret-furdalás nélkül közölte a pedagógusokkal, hogy Sára a hibás egyedül. A többiek
elzárkóztak a témától, csak beleegyezően hallgattak. A döntő ok, ami véglegesen Sziszinek
kedvezett az volt, hogy a vásárolt szeszes italokat Sára táskájába pakolták és azoknak az
üvegeknek egy része még mindig ott lapult. Feláldozták a ”barátnőjüket”, hogy mentsék saját
magukat. Pedig azokat az italokat teljes egyetértésben, együtt vásárolták. Csakhogy ő vitte el
a balhét. Dühös volt, ennek ellenére nem kezdett vitatkozni, sem ujjal mutogatni. Nem látta
értelmét. ,,Nem, nem tettem meg neki azt a szívességet, hogy balhézok, nem adtam neki
lehetőséget arra, hogy támogatókat és szimpatizánsokat gyűjtsön, amivel aztán könnyít a
lelkiismeretén, mondván „jaj, de jó, más is így tett volna”. Szóval azóta sem tudta meg Sziszi,
hogy hányan adtak volna neki igazat.”
Mikor a botrányt követő hajnalban érte jöttek a szülei, a kétórás néma csendben töltött
kocsikázás után hazaérve ollóval levágta a haját, egészen rövidre. Onnantól kezdve nem csak
belsőleg szűnt meg hasonlítani a régi álbarátaihoz, hanem külsőleg is. Többé nem volt már a
régi Major Sára, csak az új. Aki nem átlagos és nem felszínes. Az apukájával megromlott a
kapcsolata, de az anyukájával szorosabb lett. Az igazságot csak a siket kisöccsének, Zalánnak,
Kocsis igazgató úrnak és a tábor egyik éjszakáján Rajmundnak mesélte el. Ki is Rajmund?
Ő az iskolai csínyeiről híres, de nem is tagadja. Róla a könyv folyamán kiderül, hogy
minden apró róla szóló, már-már híresnek tudható pletyka igaz, amire talán még büszke is. A
lányok oda vannak érte: ő jellemzően az „iskola rosszfiúja”. Ha jobban megismerjük,
valójában rendes srác és megvédi azokat, akiket szeret. Legtöbbször benne van a balhéban.
Nagyon sokat nem tudunk meg róla, de személy szerint nekem ő a kedvenc szereplőm, mivel
nem izgulja túl a helyzeteket, mindig képes vicces maradni és jó hangulatot teremteni. Úgy
érzem, hogy Sárával alakul köztük valami. Erre Vivi is utalgatott már, ahogy Rajmund is,
hogy tetszik neki a lány, ő az egyetlen, aki mindig Majornak becézi.
Vivien beavat a múltjába, miszerint az előző nyáron elég sokat bulizott és rossz
társaságba keveredett, kicsit elengedte magát. Bomba jó alakja van, amit nem félt
megmutatni. Így nem véletlenül elterjedtek bizonyos kétséges képek és sztorik, amelyek miatt
aztán elég erősen „elkezdte kapni az ívet”. Utóbb otthagyta a rossz társaságot, viszont a régi
barátai megvetették, és elfordultak tőle. ,,Belefáradtam, hogy bebizonyítsam másoknak,
megváltoztam. Úgysem számít. És már nem akarok megmutatni nekik semmit. Kizárólag
magamnak akarok megfelelni. És mielőtt bárki azt mondaná, hogy az nem nehéz,
megjegyzem, szerintem az a legnehezebb. Magunknak megfelelni.”
Dominikkal, még nem igen sikerült beszélgetnie Sárának, szóval róla (még) nem tudunk
sok mindent, azon kívül, hogy nagyon szemfüles, hosszú barna haja van, és tavaly valamiért
(ami még szintúgy nem derült ki) ő is kapott fegyelmit.
A társaságot elkísérő Tahi tanár úr, eleinte kétkedik a társaság ártatlan céljaiban, ebből
sok vicces helyzet adódik. Legfőképpen Rajmunddal hadakozik. Mindig rajtuk tartja a
szemét, de az idő elteltével kezd a szívéhez nőni a csapat. Egyre erősebbek és összetartóbbak
a gyerekek:„… szomorúan Vivire néztem. - Sajnálom, ami veled történt - szóltam őszintén.-
Köszi - biccentett. - Tudod, mit? Neked el is hiszem - pillantott rám őszintén. - Meg
Rajmundnak és Dominiknek is. - Igen, valahogy mind a négyünknek hasonlóan defektesen
alakult az élete - állapítottam meg. - Az biztos. Kocsis jól beletrafált. Vajon tudta előre, hogy
jól fogunk működni? Így együtt? Csapatként? - kérdezte.- Szerintem Kocsis az egyetlen, aki
tudta - bólintottam. - A többi a Dunning-Kruger - gondoltam át.- Jaja - nevetett fel...”
. . A könyv eddigi legfőbb tanulsága szerintem, hogy az életben nem minden az, aminek
látszik. Sokszor úgy döntünk és ítélkezünk, hogy közben nem is tudjuk az igazságot. Eddig
nagyon tetszett a történet, várom, hogy elolvashassam a következő részét is. Azoknak a
tinédzsereknek ajánlom, akik éltek már át nehéz időszakot. Esetleg ki voltak közösítve. Mivel
betekintést nyerhetnek másnak a hasonló helyzetébe, ezáltal láthatják, hogy nincsenek
egyedül.
A kedvenc részletem a könyvben szereplő utolsó megpróbáltatás. Amikor a csapat két
tagja (Sára és Vivi) éjszakai próbatételen vesz részt. A feladat egy bátorság próba, az
elhagyatott pusztában. Viszont az elején ezt még csak sejteni lehet, egészen horrorisztikus
érzés lehet a szereplőknek kint a vadonban kószálni éjjel, arra várva, hogy elkezdődjön a
verseny. Mégis mindent átitat a humor. A piros csapat lánytagjai várakozva, épp a barátaikkal,
a bézs srácokkal beszélgetnek: „- Hol van Róbert (a főszervező)? - kérdezték Zétényék,
amikor feltűnt nekik, hogy nincs ott velünk.- Passz. Egy ideje nincs mögöttünk. Ahogy a
többi szervező is eltűnt - közöltem. - Na jó, persze - dünnyögte Keri. - Hallom a fülemben az
igazgatónőm szavait. Menjél, Keri, az Iskolák Országos Versenyére… - magyarázta. - Jó kis
feladatok lesznek ott, Keri - tette hozzá még mindig az igazgatóját imitálva. - Erre, hallod, itt
állok éjjel a Hortobágy kellős közepén matekosként, és mindjárt összeszarom magam -
közölte, mire akaratlanul is elnevettük magunkat. - Hol egy egyenlet, megoldom, de vigyenek
már vissza innen - fokozta, mi pedig egyre jobban röhögtünk. - Nyugi, nem kell félni - sétált
oda hozzánk Jani a sötétkékektől, és megnyugtató próbált lenni, de a bézsek azonnal
félbeszakították. - Te könnyen beszélsz futó vagy - szólt rá Keri. - De én matekosként itt
halok meg, Zétény meg maximum németül próbál segítséget kérni - avatott be minket a
csapatának erősségeibe.” A piros lányoknak sikerült tovább jutniuk. (Szerencsére a bézs fiuk
is összehozták, nagy nehezen). Így tovább fog folytatódni a csapatok közti verseny.
Kíváncsian várom!