Mégis létezik szerelem első látásra!

– gondolja Angus Caldwell, a

sikeres építési vállalkozó, amikor találkozik Skyjal, a vörös
démonnal. Csakhogy a gépezetbe homokszem kerül, mert kiderül,
hogy Sky férfi, méghozzá híres drag queen, és a véletlenek
vígjátéka gyorsan drámába csap át.
A sors azonban újabb tréfát űz velük, amikor ismét összesodorja
őket.
Angus élete sarkaiból fordul ki, mert rájön, hogy Sky férfiként is
vonzza, mint a mágnes. Belső vívódása, az érzések és a homofób,
bigottan vallásos nevelés harca a lelkében az összeomlás felé
sodorja, és nem talál kapaszkodót.
Sky Summers igazi különc, az élet császára. Családja és barátai
mindenben támogatják, bármihez nyúl, sikerre van ítélve. Bárkit
megkaphat, akit megkíván. Csak szerelmi élete nincs – és nem is
lehet –, mivel aromantikusként vallja, hogy képtelen az érzelmi
kötődésre.
Magukkal és egymással vívott harcaik belső utazásra invitálják az
olvasót. Vajon sikerül-e megtalálniuk a harmóniát, az egymáshoz
vezető utat?
A Festett testek harmadik kötete mélyebb hangvételű, komolyabb
témákat boncolgat, de természetesen nem marad el a humor és
az erotika sem!
Becca Prior népszerű sorozatának új része is tartogat
meglepetéseket.
 Becca Prior

Festett testek
(three)
Becca Prior: Festett testek (three)

Copyright © Becca Prior, 2018

© newkids kiadó, 2018
ISBN 978-615-00-1936-9

Kiadja a LAF Kft., Budapest, 2018

Felelős kiadó: Lugosi D. Dömötör
Tel: +36 70 243 3530

Fotó:
Somfai Lídia
Borítóterv:
Becca Prior
A szöveget gondozta:
Széplábi András
Olvasószerkesztők:
Hayden Moore, Berky Tünde, Daphne Efstratiadu
Nyomdai előkészítés:
Fontoló Stúdió
Nyomta és kötötte:
KORREKT Nyomdaipari Kft.

További köteteinket megrendelheti a

www.beccaprior.hu oldalon!

© Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve

rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes
mű, sem annak egy része, semmilyen formában – akár elektronikusan vagy
mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem
sokszorosítható.
 Bebinek!
Ez a tizedik könyvem. Mintha tíz gyerekem lenne.
Pedig igámból csak egy van, a tökéletes! Minden percet köszönök,
minden mosolyt, minden ölelést!
Szeretlek…
Anyaaa
 Kedves Olvasó!

A Festett testek sorozat lassan ugyanúgy hozzám a szívemhez, mint A

tanítványok, pedig nem gondoltam volna, hogy valaha belefogok még
egy hosszú sorozatba, ami évekig betölti a gondolataimat. Most mégis
ott tartunk, hogy éppen az ötödik könyvön dolgozom, és izgatottabb
vagyok, mint valaha, hogy az, amit a kezedben tartasz, vajon ismét
elnyeri-e a szívedet.
Ez a könyv jubileum. A tizedik! Nem volt még annyira régen, hogy
ne emlékeznék az első, semmihez nem hasonlítható, eufórikus
boldogságához. Persze minden megjelent könyv egy-egy külön ünnep,
más és más emlékeket idéz, újabb mérföldkőként beépülve az
életembe. Felfoghatatlan, hogy három év alatt mennyi minden történt.
Olyan, mintha egy álomban élnék, és bevallom, eszemben sincs
felébredni!
Sokan talán azt hiszik, a sokadikra már elfásul egy író, és nem
érinti meg olyan mélyen egy újabb kötet megjelenése, mint a
korábbiak.
Ez nem így van!
Olyan, mintha mindegyik a gyermekem lenne. És én is – mint
minden szülő – mindig a legkisebbet, a legfiatalabbat féltem a
legjobban, hogy a rideg világ sebet ne ejtsen rajta.
Remélem, ezt is szeretni fogátok, és a szívetekbe fogadjátok!
Nagyon jó szórakozást kívánok hozzá!
Becca
UI: Nagyon köszönöm, hogy megvetted a könyvemet, és nem
illegálisan töltötted le a netről (remélhetőleg), ezzel támogatva a
további kötetek megjelenését. Nem üres frázis, amikor azt mondom,
Te vagy az, akin múlik a jövőm. Lojalitásod, szereteted és
támogatásod nélkül sehová sem juthatnék. KÖSZÖNÖM!
UUI: Várlak a Facebookon az olvasói csoportban és a Hivatalos
Oldalon is! <3
 Alabástrom

– És úgy felidegesített, hogy egész éjjel nem tudtam aludni –

mondta Sky Marcynak, aki egy presszókávéval próbált
kedveskedni.
Ilyen korai órában még alig voltak a klubban, leginkább azok,
akik még haza sem mentek.
– Azért valljuk be, te sem vagy vétlen a dologban… –
válaszolta a pultoslány, és belekortyolt a saját capuccinójába. –
Nem kellett volna meghagynod abban a hitben, hogy egy nőnek
udvarol.
– Nem udvarolt, hanem durván és bénán nyomult. Ha neki
szabad játszadoznia, akkor nekem is! – vágta rá durcásan a férfi.
– Nagyon vékony a határvonal a szemétség és a
játszadozás között.
Sky tudta, hogyne tudta volna, hogy a lánynak igaza van, de
esze ágában sem volt bevallani.
– Mindegy! Egyetlen csók volt. Nem kellett volna ennyire
kiakadnia.
Marcy szája sarkában kaján vigyor jelent meg.
– Tudod, Fran, nem lehet mindenki mindenevő. Értem és
elfogadom, hogy neked teljesen mindegy az illető neme, de azért
valljuk be, kevesen vagytok, akik ennyire függetleníteni tudjátok
magatokat a nemi identitásoktól.
– Mindig mindenki ezzel jön! Oké, vágom, hogy ez másoknak
furcsa, de azért nem ok arra, hogy valaki ennyire kiakadjon. Egy
csókban semmi nincs, amitől ki kellene vetkőznie magából.
Ráadásul teljesen begerjedt. Jó kis csók volt… – halkult el a
hangja, és az emlékeibe merült.
Marcy kedvtelve nézte a profilját. Imádta, ha duzzogott.
Francis egyik védjegye volt ez. Nem volt igazán nőies az
attitűdje, sőt, aki nem ismerte, macsónak gondolhatta volna, de
amikor durcásan lebiggyesztette az alsó ajkát és összehúzta a
szemöldökeit, amíg egy mély barázda rajzolódott ki köztük,
olyankor morcos kamaszlánynak látszott. Marcy sokáig nem is
értette, egy ilyen helyes pasiból hogyan lesz egy óra alatt
gyönyörű vadmacska, de aztán jobban megfigyelte, és rájött a
dolog nyitjára. Sky magasan ülő arccsontjai, szép ívű
szemöldöke, dús ajkai, és állának élesen kirajzolódó körvonala
volt a kulcs. Valamint az, hogy mesterien sminkelt. Egyedülálló,
grafitszürke szemeit sötét, füstös színekkel hangsúlyozta, aztán
hosszú, sűrű műszempillákkal koronázta meg. Onnantól
mindenki csak a szemeit tudta nézni, meg esetleg tökéletes
ajkát, amit málnaszínű szájfénnyel emelt ki. Bár Marcy abszolút
heterónak gondolta magát, azt azért be kellett látnia, hogy
iszonyatosan felizgult, ahányszor Skyt beöltözve látta. Pláne
mert a színpadon olyan magával ragadó, annyira karizmatikus
volt, hogy olyankor Marcy nem is tudott mást csinálni – a
kiszolgálás is szünetelt, amíg Francis adott elő –, csak nézni és
csodálni kivételes tehetségét.
– Jól van, ne sértődj meg! Vagyis tudod mit, sértődj csak
meg! Imádom nézni, ahogy puffogsz – nevette el magát a lány.
Fran szája széle megrándult, aztán egy félmosoly vibrált
szexi ajkán.
– Hülye picsa!
– Te vagy az! – vágott vissza Mar, majd elindult, hogy rendet
tegyen a pultban.
Szeretett reggeles lenni. Olyankor a vendégek is csendes
melankóliában üldögéltek, és halkan beszélgettek. A zene sem
dübörgött, inkább halk háttérzajként funkcionált. Régen zárva
voltak délelőtt, de a főnök rájött, hogy a klubtagok nonstop
nyitvatartási akarnak, és komoly igény van a reggelire is, ezért
változtattak az üzletmeneten. Az Anyway mára igazi menedék
volt a különcöknek, akik jobban érezték magukat itt, mint otthon.
 Sky megitta a kávéját, aztán lecsúszott a bárszékről és
felvette a bőrdzsekijét. Nem is tudta, mihez kezdjen a napjával.
Még mindig az előző esti történéseken agyalt, és képtelen volt
szabadulni az emlékektől. Meglepetésére a haragon kívül egy
másik érzés is bujkált benne, bár inkább csak halványan pulzált
a markánsan villogó düh mögött. Caldwell illata vele maradt,
ahogy a szája ízét is tökéletesen fel tudta idézni, és a
sóvárgáshoz hasonló tompa vágy motoszkált a testében.
Próbálta elűzni, aztán elnyomni, de egyikkel sem járt sikerrel.
Végül úgy döntött, nem vesz róla tudomást. Remélte, hogy ez
működni fog.

Délután, miután befejezte a karburátorcserét a Tornádón, otthon

ült és egy magazint lapozgatott, amikor csengettek. Ásított,
mielőtt felállt, és megfogadta, hogy nemsokára alszik egy
nagyot. Ez volt a titkos fétise. A nappali alvás. Ha lehetett volna,
simán felcseréli a két napszakot. Éjjel bármire képes volt, de
egész nap húzta az ágy.
Kisétált az előszobába, de csak az ablakon nézett ki, mert
esze ágában nem volt beengedni valami házaló ügynököt.
Odakinn azonban Ink anyja állt teljes harci díszben, amin annyira
meghökkent, hogy azonnal kitárta az ajtót.
– Céline! Minek köszönhetem a megtisztelő látogatást?
A nő behömpölygött mellette, de nem válaszolt a
köszöntésre, hanem egyenesen begyalogolt a nappaliba, és
lehuppant Sky foteljába, amitől a férfi kicsit ideges lett. Nem
szerette, ha rajta és Baltazáron kívül más is beleült. Néha
szembesült vele, hogy hajszál választja el a mániákusoktól.
– Képzeld, Russ rávette Gideont, hogy utazzanak el –
közölte a nő fejhangon, miközben felnyúlt, és egyik kezével
kihúzta a hajtűt, ami széles karimájú, halványlila kalapját tartotta,
majd a látványos darabot a lábtartóra tette.
 – Nem hiszem, hogy Russ vette rá. Ha jól sejtem, Ink már
hetek óta készült erre, csak a bemutatóig nem volt ideje
tervezgetni.
– Ink? Miért akart volna pont a születésnapján elutazni? –
hökkent meg az asszony.
– Hogy a szerelmével töltse egy nyugodt helyen? – kérdezett
vissza némi éllel a hangjában Sky.
– És én? És mi? Velünk nem akart ünnepelni? – hadonászott
maga előtt a nő.
– Nos, én nem vagyok olyan közeli barátja, hogy
számítanék. Maximum Leon és Ely. Önnel pedig, gondolom,
bepótolja az ünneplést, ha hazajön. Nagyfiú már, nem biztos,
hogy a mamájával akarja tölteni a jeles napot.
Céline egy gyilkos pillantással szúrta le, majd megigazította
a haját, és úgy tett, mintha nem érezte volna a mellékzöngét Sky
hangjában.
– Nyilván így van, de a felnőttek abban különböznek a
gyerekektől, hogy nemcsak a saját vágyaikat, érdekeiket tartják
szem előtt, hanem a körülöttük élőket is. Ink azelőtt mindig
felköszöntött a születésnapján, lévén hogy nekem köszönheti az
életét.
– Ez nagyon kedves szokás! – mosolyodott el Sky, és
hátratúrta szemébe hulló fehérszőke tincseit. – Milyen jó, hogy
végre társra talált, és van valaki, aki ugyanolyan fontos neki,
mint az anyukája. Végre ő is úgy gondoskodhat valakiről, ahogy
öntől tanulta – válaszolta, és most már nem lehetett nem
észrevenni a felhangot.
– Azt akarod mondani, hogy rátelepedtem? Hogy túlzásba
viszem?
– Dehogy! – rázta meg a fejét Sky, és magában remekül
mulatott. Céline arca már nemcsak a pirosítótól kapott színt,
hanem a pipától is. – Sőt! Azt próbálom megfogalmazni, hogy
Ink olyan mély érzésű és ragaszkodó, ami fantasztikus, és ennek
nyilván a gyerekkori élményei adnak alapot.
Ezzel kifogta a szelet a nő vitorlájából, aki csak tátogott, mert
Sky nem volt partner abban, hogy Russellt szidják és okolják, sőt
abban sem, hogy Ink viselkedését kritizálják.
– Megkínálhatom egy teával? Esetleg egy kis süteménnyel?
Sinclair csomagoltatott nekem az este.
– Nem, köszönöm! – állt fel az asszony, és sebtében a
fejébe nyomta a levendulalila kalapot, ami úgy festett, mintha a
szél félig lefújta volna róla. Ráfért volna egy tükör előtti igazítás,
de Sky a világért sem mondta volna meg neki. – Megyek, a
barátnőimmel ebédelek, ha már a fiam nem kíváncsi rám.
Francis csak bólintott, hogy tudomásul veszi a dolgot. Nem
evett meszet, hogy még egyszer megszólaljon, és esetleg
maradásra bírja a nőt.
Nem tudta volna megmondani, mitől annyira ellenszenves
neki, hisz előző este jóformán hájjal kenegette, amíg hazafelé
autóztak, és olyan negédesen kedves volt, amitől majdnem
csömöre lett. Talán ez volt az első intő jel. Ha valaki túl
kedvesen viselkedik, az általában nem természetes állapot,
inkább arra szolgál, hogy palástolja az igazi énjét. Akik
természetükből adódóan kedvesek, azok sosem ilyen
hivalkodóan, ennyire szembetűnően csinálják. A második
balsejtelem akkor fogta el, amikor Ink születésnapja került
terítékre. Céline hátulról mellbe támadta az ötlettel, hogy
szervezzenek meglepetésbulit. Sky először nem is tudta, mit
feleljen, hisz nem voltak annyira jóban, hogy ő legyen a
házigazda. Kérdezte is a nőt, hogy miért nem Russell-lel
egyeztet ezzel kapcsolatban, de az asszony azt válaszolta, Russ
olyan elfoglalt a munkahelyén, hogy nem akarja terhelni. Aztán
bevetette a „Ha te sem érsz rá, akkor megoldom egyedül!”
szöveget, amivel persze célba talált, és még megfejelte egy „Ink
olyan zárkózott, rajtad és Leonon kívül nincsenek barátai.”
kijelentéssel, amire nem mondhatta azt, hogy én sem vagyok az.
Igazából nagyon kedvelte Beaumont-t, és örült neki, hogy
mostanában közelebb kerültek egymáshoz. Az évekkel korábbi
kis afférjuk a feledés homályába merült, és végre talán esélyük
volt arra, hogy másfajta kapcsolatot alakítsanak ki.
– Kérlek, ne említsd Inknek, hogy itt jártam! Nem akarok
belőle bonyodalmat. Nem is számít az egész, lényeg, hogy jól
érezzék magukat – mondta Céline ismét túl kedvesen, miközben
kifelé kacsázott az ajtó felé.
– Rendben – felelte Sky, és örült, amiért azt nem ígérte meg,
hogy Russ előtt sem szólja el magát véletlenül.
– Drága vagy! Köszönöm a teameghívást, hamarosan élek
majd vele! – csípte két ujja közé Sky arcbőrét Céline, és kicsit
megrázta, ahogy kiskorában a nénikéi tették vele a családi
ebédeken. Már akkor is gyűlölte ezt a mozdulatot, de annyira
meghökkent az ígéreten, ami a nemlétező meghívásra
vonatkozott, hogy nem is reklamált. – Viszlát, Francis, legyen
szép napod!
– Önnek is, asszonyom! – válaszolt Sky, majd becsukta az
ajtót a nő mögött.
Csak állt ott percekig, és azon agyalt, hogy ezt csak álmodta-
e? Annyira valószerűtlen volt az egész, hogy úgy döntött, alszik
rá egyet, hátha elfelejti.

Keith egyre növekvő szkepticizmussal figyelte, ahogy a

munkások a vízvezetékkel kínlódnak. Le merte volna fogadni,
hogy nem lehet kicserélni a hibás szakaszt. Ezeréves, rozsdás
vacak volt, aminek az anyaga annyira elöregedett, hogy a
legprofibb szerelő sem tudott volna hozzáhegeszteni egy új
darabot. Manapság már amúgy is PVC-vel szerelnek, így elég
ritkán találkoznak ilyen ősrégi rendszerrel.
Egy idősebb, hatvan felé járó szaki a füle tövét vakargatva
nézte a frissen kivésett részt, és benne a muzeális darabot,
aztán maga mellé húzta a szintén múltszázadi hegesztőgépet,
amin két palack állt, és belobbantotta az először narancsos,
majd kékes lánggal égő pisztolyt. Az arcára billentette a
hegesztőpajzsot, aztán közelebb lépett, és eltakarta a látványt
Keith elől.
A férfi legyintett, és otthagyta őket, majd lesétált a lépcsőn,
és nekidőlt a szétszerelt színpad elemeinek, amik katonás
rendben várták a szállítókat. A telefonján ellenőrizte az e-
maileket, és kicsit felvidult, amikor az ügyvédjétől kapott levélben
azt olvasta, a befektetők igent mondtak a szerződésre. Így
megszabadul attól az ingatlantól, amit négy éve áron alul vett,
busás haszon reményében, de a városvezetés döntéseinek
köszönhetően a lepratelepből nem lett szabadidős negyed, így a
nyakán maradt. Már csak ettől a régi gyártól kellene
megszabadulnia, de senki nem akarta megvenni és milliókat
költeni az építkezésre, mivel elhelyezkedését tekintve a világ
végén volt. Márpedig ezzel a kócerájjal az égvilágon semmit
nem lehet kezdeni – gondolta Keith, majd még egyszer
körülnézett az óriási épületben.
A régi szerelőcsarnoknak volt valami ódon bája, ami
megfogta a szemlélőt, ahogy Chambers-t is anno, amikor
először látta. A régi, szintén rozsdás oszlopok valaha halványkék
színben pompáztak, kiemelve a szépen megmunkált
oszlopfőket, és a lépcsők részletgazdag, kovácsoltvas korlátait.
A hatalmas, osztott üveges ablakok tengernyi fényben fürdették
a tágas teret, amiből a három, emeleti galéria is kapott
bőségesen. Egyszóval volt benne valami klasszikus, valami
megfoghatatlanul beszédes, mintha letűnt korok emlékét idézné.
Mintha az emberek, akik valaha e falak között dolgoztak, még
mindig ott jártak volna, és a beszűrődő fénypászmákban néha
kirajzolódott volna az alakjuk.
Keith nagyot sóhajtott. Szerette ezt a gyárat, és amikor
megvette, remélte, hogy valaki kitalál egy forradalmi
hasznosítási ötletet, ami új életet lehel az öreg falakba. Mára
persze lemondott erről a tervről, és már annak is örült volna, ha
telekárban el tudja adni. A költségeit egyelőre fedezte a
Beaumont kiállításáért kapott bérleti díj – hála Leonard
Chambers megalomániájának, és annak, hogy annyi pénzük
van, mint a pelyva –, de hosszú távon muszáj volt
megszabadulnia a kócerájtól. Nem tartogathatta holmi
személyes érzelmi kötődés miatt. Ez is csak egy az ügyletei
közül, és szerette volna bebizonyítani, hogy Amanda súlyosan
tévedett, amikor impotens baromnak nevezte. Bár valószínűleg
nem az üzleti sikertelenségére célzott, Keith mindig ebbe a hitbe
ringatta magát. Vagy legalábbis próbálta bebeszélni magának,
hogy nem a szexuális teljesítőképességére vonatkozott.
Ahogy ott állt, és a gondolatai cikáztak az exneje és az üzleti
ügyei között, egyszer csak egy mély, karcos hang szólalt meg
mellette:
– Készen vagyunk, uram. Ha jónak látja, csinálnék egy
nyomáspróbát.
Keith megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, aztán ráfókuszált az
öreg mesterre.
– Meghegesztette?
A férfi bólintott.
– És maga szerint nem robban szét abban a pillanatban,
ahogy ráadjuk a nyomást?
– Ebben nem vagyok biztos, uram, de reményeim szerint
bírni fogja! – mosolyodon: el a bajusza alatt az öreg, akinek
hiányzott a bal felső metszőfoga, amitől kicsit csibészes lett a
fizimiskája.
 – Elvitetem onnan a képeket, ha netán mégsem váltaná be a
hozzá fűzött reményeket – mondta Keith. A férfi ismét bólintott,
aztán visszaindult a félemeleti galériára. Caldwell szólt a két
fogdmegnek, hogy emeljék le és vigyék biztonságos helyre a két
hatalmas festményt, ami a csővel szemközti falon lógott, aztán
leült a lépcsőre – tisztes távolban a lehetséges kitöréstől –, és
titokban imádkozni kezdett. Teltek a percek, a munkások
emeletenként nézték a víznyomást, az öreg értő szemmel
vizsgálgatta a hegesztéseket, Keith pedig ismét elunta magát.
Ahogy lenézett, egy sor fekete flittert látott meg a lépcső és a
korlát közé szorulva. Azonnal lehajolt, és kipiszkálta onnan, majd
úgy vette a kezébe, mintha valami értékes kincset fedezett volna
fel. Az agyát azonnal elöntötték az emlékek, amiktől egyszerre
tört rá szexuális izgalom és undor. Ez a keverék kikészítette. A
lelkiismeret-furdalás és önutálat csak hab volt a tortán. A kis
darab Sky ruhájáról szakadhatott le, talán épp akkor, amikor
pont itt feszítette a korlátnak a testét, hogy birtokba vegye a
száját – gondolta Keith, és máris megborzongott az emlékre,
ahogy a nő, vagyis – dehogy nő! – ahogy a pasas elolvadt a
karjai között.
Hányingere lett. Ezen a napon sokadszor. Pontosan
annyiszor, ahányszor felállt a farka. És ez a két dolog együtt
ijesztő elegyet alkotott. Miért reagál ilyen hevesen a teste,
amikor már tisztában van vele, hogy Sky nem nő, hanem férfi?
Miért nem képes kiverni a fejéből a csókot? Mert életed egyetlen
szenvedélyes nyelvcsatája volt, amikor nem azt érezted, hogy
egy halat kell szájon át lélegeztetned – replikázott a tudatalattija,
mire a tenyerébe temette az arcát. Nem akart erre gondolni.
Skyra sem akart gondolni.
– Remekül tart, uram! – kiáltott a szaki a fal mellől, mire Keith
felnézett, és elégedetten elmosolyodott.
 – Szép munka, uraim, hálásan köszönöm! Kérem,
maradjanak telefonközelben, hátha mégis meggondolja magát –
somolygott Caldwell.
– Természetesen – biccentett az öreg, aztán utasította a
segédeit, hogy pakoljanak el, és vigyék le a lifttel a
hegesztőberendezést. – A számlát kinek állíthatom ki? –
kérdezte a szaki, mire Keith kivett a belső zsebéből egy
névjegyet és a kezébe adta. – Köszönöm!
– Én köszönöm, hogy azonnal kijöttek, és megoldották.
Bevallom őszintén, kételkedtem benne, hogy javítható.
– Láttam már rosszabbat is – nevetett az öreg, aztán a
kantáros nadrágjába süllyesztette a névjegyet, kezet rázott
Keith-szel, és elindult a többiek után.
Miután magára maradt, Caldwell csak állt a korlátra
támaszkodva, nézte a fekete angyalokat, akik hatalmas
vásznakon álltak körülötte, mind-mind a saját harcát vívva. Volt
egy, aki a sötét folyóparton állt, és épp arra készült, hogy a
fekete habok közé vesse magát és megszabaduljon az életétől.
Úgy érezte, maximálisan megérti. Ő is valami ilyen kiutat tartott a
legvalószínűbbnek. Szerinte ez nem megfutamodás, nem is
gyávaság, hanem észszerű döntés. Mert mi van akkor, ha a baj
nem kívül van, ha nem a környezeted, nem a döntéseid, és nem
is az események szerencséden fordulatai miatt kerülsz
kilátástalan helyzetbe, hanem belül rothaszt valami, amitől
képtelen vagy megszabadulni? Akkor az egyetlen logikus
megoldás az, ha véget vetsz a nyomorodnak.
 Burgundivörös

Az április elseje tényleg bolondok napja volt. Angus Keith

Caldwell legalábbis így érezte. Már reggel arra ébredt, hogy az
ismerősei mind baromságokat osztottak meg a Twitteren, aztán
a volt felesége hívta azzal a hírrel, hogy mégis a
vagyonmegosztási per mellett döntött, mert talált egy ügyvédet,
aki szerint jó esélyei vannak. Keith próbált értelmesen érvelni, és
elmagyarázni, hogy a lakáson kívül, amit zokszó nélkül
otthagyott neki, semmire sem számíthat, hiszen a házassági
szerződésükbe is belefoglalták, hogy nem lesz közösen szerzett
vagyonuk. Amanda sosem dolgozott, de imádott pénzt költeni,
és élt is a lehetőséggel, amíg házasok voltak. A férfi pedig
szemet hunyt a tékozlás felett, mert örült, ha a felesége békén
hagyta, és nem nyaggatta az elégtelen szex miatt. Most azonban
úgy tűnt, egy hiéna akaszkodott rá, aki ügyvédi talárba bujtatva
próbálta lehúzni. Keith pár mondat után feladta, és ráhagyta a
dolgot. Ha Amanda mindenét el akarja veszíteni, hogy egy
élősködő jogászt gazdagítson, akkor tegye. Neki ehhez már
semmi köze. Sokadszor adott hálát, amiért nem született
gyerekük. Akkor minden más lenne. Így azonban csak a
múltjának egy szelete volt az együtt töltött négy év. Egy keserű
és rágós szelet, amit még most sem tudott megemészteni. Sokat
gondolkodott azon, vajon miért ment bele egyáltalán, ha a
szerelem szikrája sem pislákolt bennük soha – mert tudta, hogy
az exnejét éppúgy hidegen hagyta a dolog, mint őt –, és végül
arra jutott, hogy a szüleinek akart megfelelni. Az anyja akkor már
rákos volt, és bár a doktorok azzal hitegették, hogy a drága
kezelések akár gyógyulást is hozhatnak, Keith tudta, hogy
maximum másfél évük maradt. Azt is tudta, hogy az anyja egész
életében arra várt, hogy a fia családot alapítson és továbbvigye
az örökséget, ami ugyan pusztán a névből, és a tönkretett
renoméból állt, mégis makacsul ragaszkodott a látszathoz.
Az idősebb Angus ugyanis egész életében egy senkiházi
léhűtő volt, aki az apjától örökölt vagyont játszotta el. Azt
mondják, a gazdagságba született, elkényeztetett gyerekek
képtelenek megismételni szüleik sikereit, és legtöbbször
elkótyavetyélik a szerzett javakat. Nos, erre élő bizonyíték volt az
öreg. Bár pénzügyi tanácsadónak mondta magát, hiszékeny
öregeken kívül senki sem bízta rá a pénzét. Akik pedig bedőltek
mézesmázos modorának, hangzatos szónoklatainak a pénzügyi
befektetések különleges tudást igénylő világáról, azok éveken át
abban a hitben éltek, hogy szépen gyarapszik a megtakarításuk,
miközben Caldwell egész nap az online pókeroldalakon
vesztette el a pénzüket. Mire Keith betöltötte a tizenötöt, alig
maradt valamijük, viszont úsztak az adósságban. Az, hogy
egyáltalán szóba álltak velük az emberek, és kifelé egy
viszonylag normális család képét mutatták, mind az anyjuknak
volt köszönhető, aki emberfeletti munkával és törődéssel tartotta
fenn a látszatot.
Keith és a testvére, Olivia viszonylagos nyugalomban nőttek
fel, és fogalmuk sem volt róla, mekkora bajban vannak. Csak
akkor döbbentek rá, amikor elég nagyok voltak hozzá, hogy
átlássák a helyzetet. Az öreg addigra már ivott is, ami
megnehezítette a dolgukat. Még agresszívebb lett, a tudata
beszűkült, és a viselkedése még elviselhetetlenebb lett. Nem
hallgatott a szép szóra, hiába győzködték mindhárman. Már csak
az ital és a játék érdekelte. A mámor, amit a ritka és
jelentéktelen győzelmekkor érzett. A gyakori és jelentős
veszteségek okozta bűntudatot pedig egy üveg olcsó brandybe
fojtotta.
Keith húga abban a pillanatban csomagolt össze és
menekült el otthonról, ahogy elvégezte a középiskolát.
Leköltözött délre a nagynénjükhöz, és munkába állt egy helyi
varrodában. Azt mondta, inkább egy varrógép mellett rohad
meg, de nem hallgatja tovább az apjuk véget nem érő
szitokáradatát, amivel a bevándorlókat szidta, akik elveszik a
tisztességes amerikaiak munkalehetőségeit. Ha valaki rá mert
volna kérdezni, hogy ő miért nem dolgozott soha életében,
nyilván kitépte volna a nyelvét, de ekkora esztelenség senkiben
fel sem merült.
Az idősebb Angus csak akkor nem szidta a más országokból
betelepülőket, amikor az elfajzott beteg állatokkal volt elfoglalva,
akik megfertőzik a gyerekeket. Ez alatt természetesen a
melegeket értette, akiket szerinte ki kellene irtani. Meg volt róla
győződve, hogy az ország vezetői is ezen az állásponton
vannak, vagy ha a mostani feka szardarab nem is – Obama ezt
a becenevet érdemelte ki tőle –, az ő korában még így gondolták
az okosok. Ezért is fejlesztették ki az AIDS-et, amit ügyesen a
büdös niggereken teszteltek Afrikában. Remekül működött is a
dolog, és a buzik hullottak, mint a legyek, de a vírus mutálódott,
és sajnos a normális emberekre is veszélyes lett, ami nagyon
sajnálatos, mert ha nem így történt volna, mára az összes
homokos alulról szagolná az ibolyát. Szerinte lehet, hogy a
buzivírus is mutálódott, és az elmúlt évtizedekben sokkal több
áldozatot szed, mert régen tizedennyi tetves buzernyák nem volt,
az biztos.
Keith ezt majdnem minden nap meghallgatta, amíg el nem
költözött. Márpedig mindent megtett, hogy mihamarabb
elszabaduljon. Huszonkét évesen vágott bele a vállalkozásába,
amihez az anyja az egész életében kuporgatott, dolláronként
összespórolt pénzét adta oda.
A fiú éjt nappallá téve dolgozott, hogy meghálálja a bizalmat.
Először egy építési vállalkozó mellett segédkezett, ami remek
lehetőség volt, hogy kitanulja a fortélyokat. Gondosan választotta
ki az első ingatlant, amit megvett, és a két kezével újította fel,
amit csak tudott, aztán fél év múlva busás haszonnal adta el. Két
évvel később már öt komolyabb házzal üzletelt, és amikor
megismerte Amandát, már egész szép kis vagyonnal
rendelkezett. Ekkor derült ki, hogy az anyja rákos, és bár
Penelope az egész életében gyakorolt alázatos nyugalommal
fogadta a hírt, Keith-t nagyon megviselte. Minden kezelést
kifizetett, minden lehetséges gyógymódot felkutatott. Azonban
hamarosan az utolsó reménysugár is kihunyni látszott. Ekkor
vette el Amandát, hogy az édesanyja álma beteljesüljön, és még
lássa, ahogy a fia családot alapít. Keith sosem vallotta be, de
Penelope halála megkönnyebbülést is hozott a mérhetetlen
gyász mellett. Ugyanis attól a naptól fogva nem nyomasztotta a
gondolat, hogy gyermeket kell vállalnia a nővel, akit, ha nem is
gyűlölt, de sosem szeretett.
A kapcsolatukat ugyanolyan kompromisszumként élte meg,
mint azt, hogy hetente járt az apjához, végighallgatta a szokásos
monológokat, amik az idő előrehaladtával egyre gyűlölködőbbek
és egyre fanatikusabbak lettek. Az anyja halála pedig
felgyorsította a folyamatot, mert már nem volt senki, aki szelíd
szóval a realitás talaján tartotta volna az öreget.
Így telt az idő egészen tavaly nyárig, amikor Amanda kezdett
agitálni a baba mellett. És Keith akkor szembesült saját életének
legnagyobb kihívásával. Hónapokig agyalt, belemenjen-e a
dologba, de végül a lelkiismerete nem engedte. Mert az a saját
döntése volt, hogy hazugságban élt, de egy ártatlan gyermeket
nem akart kitenni az ezzel járó folyamatos feszültségnek.
Az otthoni háború két hónappal később tört ki, amikor
Amanda rájött, hogy Keith mindent megtesz az esetleges
gyermekáldás ellen. Azon ritka alkalmakkor, amikor sikerült
tartós merevedést összehoznia, még véletlenül sem élvezett el a
nőben, aki gyorsan átlátott a szitán, és óriási cirkuszt rendezett.
Keith pedig egy hirtelen őszinteségi rohamában elárulta, hogy
nem akar gyereket. Innentől pokol lett az életük. Amanda minden
harmadik mondatába képes volt beleszőni egy ezzel kapcsolatos
megjegyzést, majd később, ahogy elmérgesedett a vita, már
akkor is ezzel frusztrálta, ha nem is beszélt vele. Az összes
barátjuknak állandóan azt ecsetelte, hogy Keith nem akar tőle
gyereket. Mártíromságának jeleként petesejtet adott a soha nem
is látott unokatestvérének, és identitást épített abból, hogy mégis
képes volt legalább egy apró darabot reprodukálni saját
magából, ha az Isten azzal bünteti, hogy nem szülhet sajátot,
pedig neki az anyaság jelentene mindent.
Amikor Keith gyanút fogott, hogy Amanda még aljasabb
eszközt próbál beverni, és valaki mástól akar teherbe esni,
azonnal megkérdezte a jogászát, aki felvilágosította, hogy a
házasság alatt született gyermekért akkor is ő lesz a felelős, ha
nem ő a biológiai apa. Rögvest beadta a keresetet, Amandát
pedig megfenyegette, hogy a lakást sem tarthatja meg, ha
várandós lesz a válóper alatt. Végül közös megegyezéssel
váltak el, és a továbbiakban már csak másodkézből hallotta,
hogy az exneje kígyót-békát kiabál rá. Így aztán elmaradtak a
barátnak hitt haverok is, elsősorban az ő hibájából, mert nem
volt kedve ismét végighallgatni a szexuális teljesítőképességére
és a nemzőképtelenségére vonatkozó utalásokat.
Mire észbe kapott, egyedül volt, mint az ujja. A részeges és
egyre követelőzőbb apjával a nyakán nem sok örömöt tartogatott
számára az élet. A szexet egyáltalán nem kívánta, bár jelentkező
lett volna bőven. Egy viszonylag tehetős, elvált férfi válogathat,
akár tyúk a kendermagban, de Keith senkivel sem találkozott, aki
felkeltette volna az érdeklődését.
Egészen az egy héttel korábbi kiállításmegnyitóig, amire el
sem akart menni. És milyen jól tette volna, ha otthon marad,
ahogy máskor, és nézi a tévét vagy videójátékozik! Csakhogy,
valami különös véletlen folytán, épp aznap érezte azt, hogy ki
kell mozdulnia, és ideje lenne szocializálódni is. Így hát
felöltözött, és elment a bemutatóra, mert kíváncsi volt, a két buzi
festő mit kezd a gyárával, ami szerinte óriási melléfogás volt, ha
egy kiállítás helyszínét kellett kiválasztani. Meglepetésére a hely
életre kelt a képek által, és a remekül elhelyezett világításnak
köszönhetően. A régi, ócska lépcsők és korlátok avittnak, egy
letűnt kor büszke emlékének tűntek. Ha nem lett volna gond a
vízvezetékkel, még talán jól is érezte volna magát. És persze
akkor, ha nem botlik bele abba a szélhámosba, akit ma is
szívesen megfojtott volna puszta kézzel. Mióta megesett az a
csók, elméje hátsó zugából gyakran kikukucskált a mumus,
amivel gyerekkora óra riogatták, és néha, ha nem utasította
rendre saját magát, attól rettegett, hogy ő is elkapta a vírust,
aminek a létezését minden épeszű ember tagadta, de amiről
annyit hallott az apjától. Mert azóta – ha akarta, ha nem – egyre
gyakrabban idézte fel azt a jóleső érzést, ami akkor járta át,
amikor Skyt tartotta a karjaiban.
Persze azzal vigasztalta magát, hogy nőnek hitte, és
leggyakrabban sikerült is ezzel magyaráznia az egészet, de
valahol mélyen ott motoszkált a tudat, hogy ez nem így van.
Mivel bolondok napja volt, előre rettegett, hogy a kollégái
milyen baromsággal fogják ma kikészíteni. A szokásosnál is
kevesebb kedve volt bemenni az irodába, de erőt vett magán,
megborotválkozott és felöltözött, aztán ivott még egy kávét, míg
végül nagy sóhajjal csukta be frissen vásárolt házának ajtaját.
Odakinn hétágra sütött a nap, és a madarak vidáman
csicseregtek. A városi kertészek már beültették az összes
ágyást és útszegélyt. Ettől a fák is kedvet kaptak, és ripsz-ropsz
virágba borult minden. Keith imádta a tavaszt, így némileg jobb
kedvre derült a látványtól, de általános depresszióján ez nem
sokat segített. Unottan ült be a kocsijába, és még unottabban
sorolt be a reggeli csúcsforgalomba.
Egy baleset miatt úgy beállt a főút, hogy sokan ki is szálltak,
és beszélgetni kezdtek az út mellett, de neki semmi kedve nem
volt idegenek hülyeségeit hallgatni. Előkotorta a laptopját,
rácsatlakoztatta a mobilját, aztán random szörfözni kezdett a
neten.
Hamar a kedvenc oldalán kötött ki, ahol öreg autókat kínáltak
megvételre. Mindig is szeretett volna egy Mercury Customöt,
olyat, mint a nagyapjának volt, és ami valamiért gondtalan
gyermekkorát juttatta eszébe. Már régóta keresgélt egy
lepukkant darabot, mert a felújítottak vagyonokba kerültek.
Szeretett volna elmolyolni vele, ha már olyan házat vett, aminek
dupla garázsa van.
Amikor meglátta, hogy potom tizenkétezer dollárért van egy
eladó, először ezt is árpilisi tréfának gondolta, de nem tudta
megállni, hogy gyorsan küldjön egy emailt a kereskedőnek.
Remegni kezdett, amikor két perccel később megjött a
válasz, hogy valóban eladó az autó, méghozzá sürgősen, ezért
ilyen olcsó. A műszaki állapot nem is érdekelte, hisz mit várhat
az ember egy több mint hatvanéves darabtól, ezért azonnal
visszaírt, hogy megveszi. Miután elutalta a foglalót, csak
vigyorgott, mint egy idióta, mert annyira boldog volt. Betelefonált,
hogy oldjanak meg mindent helyette, majd az útpadkán
átdöcögve visszafordult, maga mögött hagyva a káoszt, amit az
okozott, hogy öt autónak kellett félrehúzódnia a dugóban, csak
azért, hogy ki tudjon szabadulni.
A testét átjárta a várakozás izgalma, ami egyre fokozódott,
ahogy a külváros felé haladt. Mire odaért a kereskedéshez, már
izzadt a tenyere, és a füle is zúgott egy kicsit. Az udvaron
azonban ott várta az álomautó, amire annyi éven át vágyott. Meg
sem nézte, csak kifizette a maradékot, és megadta a címet, hogy
hová szállítsák, hisz a forgalmi engedélye ezer éve lejárt, majd a
nagydarab főszer kezét rázogatta meghatottan, mintha neki
köszönhetné a különleges meglepetést.
Visszafelé autózott a városba, amikor csörgött a telefonja, és
a csengőhangból azonnal tudta, hogy az apja az. Annyira boldog
volt, hogy örömmel fogadta a hívást, és vigyorogva szólt bele:
 – Szia! Na mit vettem? Találd ki, mit vettem pár perccel
ezelőtt!
– Agyat? Már azt is árulnak? – kérdezte röhögve az öreg.
– Apaaa!
– Jól van! – enyhült meg az idősebb Angus, és hangosan
belekortyolt valamibe. Keith sejtette, hogy nem egy pohár vízbe.
– Egy újabb házat? Vagy egy elhagyott telepet?
– Hideg! – mosolygott Keith.
– Az szerencse, mert a melegeket ki nem állhatom! –
röhögött fel ismét az öreg.
– Jó, hagyjuk! – kedvetlenedéit el a fiú. – Miért hívtál?
– Hogy fizesd be a csekkeket, mert kijött a felszólítólevél!
– Apa, abban maradtunk, hogy a rezsit te fizeted – válaszolta
Keith. Természetesen nem okozott volna gondot, hogy azt is
magára vállalja, de azzal csak annyit ért volna el, hogy az
öregnek több marad piára, márpedig így is túl sok volt a keret.
– Azt akarod, hogy ne maradjon kajára sem? Hát milyen
gyerek vagy te?! Mi anyáddal mindenünket nektek adtuk, hogy jó
sorban nevelkedhessetek, és most ez a hála? Egy
felkapaszkodott, beképzelt kis seggfej lettél, aki a saját apját
hagyja nyomorogni, hogy többet harácsolhasson össze?
– Apa! Ne játszd a mártírt! Elég szép nyugdíjat kapsz, ami
meglepő, mert nem hittem volna, hogy nem iszod el a nyugdíj-
biztosításodat, úgyhogy telne belőle mindenre…
– Anyád rejtegette előlem – motyogta az öreg, ami elegendő
magyarázat volt arra, hogy egyáltalán honnan volt neki ilyen
megtakarítása. Penelope nyilván a háztartási kiadásokból spórolt
még erre is, és gondoskodott róla, hogy öregkorára se maradjon
bevétel nélkül. – De ez nem ok arra, hogy egy smucig disznó
legyél! Úgy ki vagy tömve lóvéval, hogy azt sem tudod, mihez
kezdj vele. Olivia mesélte ám!
Keith nem hitte, hogy a húga bármit is mesélt volna az
öregnek, lévén hogy csak sátoros ünnepeken hívja fel, de
eszébe jutott, hogy előző héten, húsvétkor beszélhetett vele.
Talán elkotyogott valamit, amiből az öreg ezt a következtetést
vonta le.
– Nem vagyok kitömve! Nem megy rosszul az üzlet, de
minden pénzem új ingatlanokba fektettem. Most épp nem
vagyok eleresztve, apa.
– Mellébeszélés, kisfiam, de én ezt nem veszem be! Ha
neked nem érek annyit, hogy pár százast rám költs, akkor többet
ne is hívj!
– Mindig te hívsz, apa, és rendszerint azért, hogy levegyél
egy kis pénzre. Ha nem a számlák miatt, akkor valami mást
találsz ki, mindketten tudjuk.
– Az anyád picsáját, te kis korcs! – horkant fel az öreg. – Ha
még egyszer ilyet ejtesz ki a szádon, kitagadlak!
Keith nagyot sóhajtott. Eszébe jutott, amit az anyja kért a
halálos ágyán, ezért beletúrt rövid, fekete hajába, feltolta az
orrán a napszemüvegét, és halkabban válaszolt:
– Bocsánat! Nem úgy gondoltam. Jól van, kifizetem a
számlákat…
Az apja elégedetten morgott valami olyasmit, hogy „ajánlom
is”, de ezt már Keith alig hallotta, mert közben az öreg letette a
telefont az asztalra, és hallatszott, hogy üveggel és pohárral
csörömpöl. Keith kinyomta, mert nem akarta hallani a
szitokáradatot, ami ezután következett, és amit oly sokszor
képtelen volt megszakítani. Néha önkínzásként hallgatta végig a
véletlenül bekapcsolva felejtett telefonba behallatszó, válogatott
mocskot, ami mind őt jellemezte az apja szerint.
 Citromsárga

Heathcliff olyan ideges volt, hogy belülről kirágott egy darabot a

szájából. Már félórája várt, ami egy örökkévalóságnak tűnt, de
még mindig nem szólították. Ely sztoikus nyugalommal ült
mellette, bár a gyerek feszültsége rá is átragadt. Próbált higgadt
felnőtt módjára viselkedni, de közel állt hozzá, hogy idegesen
tekergetni kezdje a haját, vagy rágja a körmét egy kicsit. Ráült a
kezeire, hogy megakadályozza magát az ilyen gyerekes
dolgokban, és inkább a többi fiatalt nézte. Az igazgatói iroda előtt
kialakított kis váróban négyen ültek, valószínűleg ugyanabból az
okból, mint ők. Egy rózsaszín tincseit fonott copfokba rendező
kislány, akit az anyukája kísért el; egy raszta hajú srác egyedül,
és két tök egyforma fiú, akik egypetéjű ikrek lehettek. Még a
fejüket is ugyanarra az oldalra döntötték, ahogy unottan
várakoztak. Mindenki felettébb gazdagnak és önteltnek látszott.
Bár ők is márkás darabokat viseltek – hála a Leonnal érkezett
gazdagságnak –, mégis úgy érezte, kilógnak a sorból.
– Heathcliff Harding – szólalt meg a kiskosztümöt és kedves
mosolyt viselő középkorú nő, aki kilépett az irodából.
Mindketten felpattantak, és felé siettek, ő pedig kitárta az
ajtót és beinvitálta őket.
– Mr. Prescott, nagyon örülök, hogy megismerhetem –
nyújtott kezet az igazgató, aki fiatalabb volt, mint amire Ely
számított. – Leon már sokat mesélt önről. – Ely elvörösödött.
Tudta, hogy Chambers ismeri a dirit, de arra nem számított,
hogy ennyire jóban lennének. – Ezek szerint te vagy Heath,
akiről pedig Leonon kívül Ink is ódákat zengett már.
Heath a nagybátyjáéhoz hasonló arcszínben pompázott,
mire leültek a kényelmes bőrfotelokba.
 – A munkáid egy részét már láttam, így én is
meggyőződhettem róla, hogy nem indokolatlanul dicsérnek –
mosolygott rá a férfi. – Kérlek, mondd el nekem, miért pont
nálunk szeretnél tanulni, és mik a terveid a jövőddel
kapcsolatban.
Heath mély lélegzetet vett. Nem számított ilyesmire. Hozott
még rajzokat meg két akvarellt, és arra gondolt, hogy esetleg
művészettörténeti kérdéseket tesznek fel neki. De hogy a
terveiről beszéljen, arra nem volt felkészülve. Neki ugyanis nem
voltak tervei. Igazából azt sem tudta, hogy kerül ő ebbe a puccos
magániskolába, mármint azon kívül, hogy Leon beprotezsálta.
Nyilvánvaló volt, hogy akik ide járnak, azoknak sokkal
konkrétabb elképzelésük van a jövőjükről.
– Én csak tanulni szeretnék – nyögte ki nagy nehezen.
A válaszát néhány másodperces csend követte, ami alatt
Heath szíve sem vert, aztán az igazgató szélesen elmosolyodott.
– Ez az a válasz, amit évek óta nem hallottam, és amiért
most nagyon hálás vagyok neked!
Heath nem igazán értette az egészet.
– Tudod, akik mostanában jelentkeznek, azok általában azt a
választ adják, hogy híres művészek akarnak lenni, és ebben a
mondatban nem a művészen szokott lenni a hangsúly. A
képzőművészetet is elérte a XXI. század. Már nagyon kevesen
vannak, akik egyszerűen tanulni akarnak, mert él bennük a vágy,
hogy olyasmit alkossanak, ami maradandó érték. Inkább azok
akarnak festők, szobrászok lenni, akiknek nem sikerül a
színművészeti, és a sajtószakra sem veszik fel őket. Szóval
egyfajta rövidebb útnak tekintik az ismertség felé, és abban a
hitben élnek, hogy ha elég meghökkentő, amit csinálnak, akkor
gyorsan befuthatnak vele. Csakhogy a modern művészet sokkal
összetettebb, sokkal gazdagabb a pár évszázaddal korábbinál,
amikor csak az volt a választási lehetőség, hogy falra vagy
vászonra dolgozz, esedeg szobrász legyél. Ma már akad, aki
tüllből, vasalóval alkot, és a munkái fantasztikusak. Minden nap
feltűnik egy új művész, aki más anyagokkal, más perspektívában
dolgozik. Így viszont sokkal nehezebb a pálya.
Heath bólintott.
– Én nem tudom, elég tehetséges vagyok-e egyáltalán. Csak
azt tudom, hogy belehalnék, ha nem csinálhatnám. Ezen kívül
semmi más nem érdekel. Minden szabad percemet rajzolással
töltöm, sőt néha azokat is, amit inkább matekkal vagy
történelemmel kellene.
A diri kedvesen elmosolyodott.
– Ezeket a tantárgyakat itt is tanulnod kellene, ha
felveszlek…
– Igen, tudom, uram, de legalább lenne miért. Ha a
művészeti tárgyakkal foglalkozhatnék elsősorban, akkor erőt
tudnék venni magamon.
Az igazgató Elyra nézett.
– És ön, Mr. Prescott? Elég elszánt ahhoz, hogy mindenben
támogassa a fiatalembert?
Ely határozottan bólintott.
– Nem hiszem, hogy sokat tudnék neki segíteni azon kívül,
hogy hajlandó vagyok eltűrni a szobájában felhalmozott
könyvkupacokat és a mindenfelé szétdobált rajzokat, de Leon és
Ink elkötelezetten állítják, hogy mindenben segítségére lesznek.
– Nos, azt nem kétlem – bólintott az igazgató. – Én pontosan
arra voltam kíváncsi, mennyire tudja tolerálni a művészetet az
otthonában. Tudja, mint a zenészek első szárnypróbálgatásait.
Amikor a hangszer még csak arra jó, hogy fülsértő zajt
csapjanak vele. Valami ilyesmi van a művészekkel is. Eleinte
sosem lehet tudni, melyik irányzat vagy anyag fogja magához
láncolni őket, és ehhez rengeteget kell próbálkozniuk.
– Heath-nek saját műterme van az új házban, amit Leon
előrelátóan beletervezett, így nem kell a nappaliban kerülgetnem
a készülő műveket – vigyorodott el Ely.
 – Chambers nagyon komolyan veszi, hogy művész leszel –
nézett a gyerekre a diri.
– Néha úgy érzem, túlértékel – válaszolta szerényen Heath.
– Nos, nem én leszek, aki gátat szab az álmaidnak!
Heathcliff és Ely egyszerre néztek fel döbbenten. Nem lehet
ennyire egyszerű!
– Szeretettel köszöntelek az Akadémián, és sok sikert
kívánok a tanulmányaidhoz! Az iskola kiemelt ösztöndíját
nyerted el, ami igazság szerint azelőtt a tiéd volt, hogy beléptél
volna azon az ajtón. Bocsáss meg, amiért próbára tettelek!
Augusztusban találkozunk a beavatáson!
Heath csak hápogott, de Ely sem igazán találta a szavakat.
Aztán egymásra néztek, és a fiú örömében a nagybátyja
nyakába ugrott.
– Köszönjük, Mr. Lloyd! – fordult az igazgató felé könnyes
szemmel Ely.
A diri pedig érzett egy kis lelkiismeret-furdalást. Ez a gyerek
amúgy is megérdemelte volna az ösztöndíjat, ha nem
Chambersszel fizetteti ki.

Keith alig várta, hogy végezzen a melóval, és végre hazafelé

vehesse az irányt. Kivételesen vásárolt egy üveg bort, mert úgy
gondolta, az igazi ünnepléshez az dukál, aztán tövig nyomta a
gázpedált hegynek felfelé, míg rá nem fordult a kanyargós
Crocker Avenue-ra. Amikor beállt a garázsba, először ki sem
szállt a kocsiból, csak nézte az új jövevényt, aki ott állt,
rozsdarágta doblemezekkel, megmattult lökhárítókkal, öregesen
megereszkedett kasztnival.
– Helló, öreglány! Meglátod, egy kis ráncfelvarrás, és szebb
leszel, mint új korodban!
 Rákacsintott a Mercuryra, és meg mert volna esküdni rá,
hogy a jobb első fényszóró visszakacsintott rá.
A nap már estébe hajlott, amikor először nézett az órájára.
Fél hét volt, és ő nyakig olajosan próbálta rábírni a csotrogányt,
hogy beinduljon, de hiába az új akksi és gyertyák, valami miatt
az önindító csak köszörült és köszörült, mégsem röffent be a
motor.
– A hétszentségit neki! – káromkodott elkeseredetten, aztán
egy rongyba törölte a kezét, és úgy ahogy volt, az üvegből ivott
néhány kortyot. – Még hogy üzemképes! Meg a kis faszom, az! –
dühöngött tovább, de azért újra próbálkozott. Hamar belátta,
hogy ebből nem lesz semmi, és azt is, hogy az ő tudása ide
kevés. Kell egy szerelő, aki ért az öreglány nyelvén. Nem látszott
túl bonyolultnak, pláne a mai autók berendezéseihez képest, de
biztosan megvannak a trükkök, amikről neki fogalma sem volt.
Az is lehet, hogy egy használhatatlan lomot vett, amiből sosem
lesz autó, de erre gondolni sem akart. – Ne félj, kerítünk valakit,
aki rendbe hoz! – ígérte a csotrogánynak, aztán amikor lecsukta,
meg is paskolta a motorháztetőt.
Felballagott a házba, alaposan kezet mosott, majd előszedte
a mirelit pizzát, és betette a sütőbe. Amíg várta, hogy készen
legyen, a telefonját nyomkodta, hogy találjon egy alkalmas
szakembert. Aztán eszébe jutott, hogy Roger nemrég vett egy
öreg Eldoradót de nem mert egyedül dönteni, így felkért egy
pasit, aki régi kocsikat újít fel hobbiból. Már tárcsázta is a
kollégáját.
– Helló, Roger, öreg fiú! Bocs, hogy este zaklatlak!
– Semmi gond, főnök, csak kérlek, ne mondd, hogy valami
halaszthatatlan, mert épp randira készülök!
– Nem, semmi sürgető – mosolyodon: el Keith. – Csak annak
a szerelőnek az elérhetősége kellene, akit magaddal vittél autót
venni. Szereztem egy Mercuryt, de az istennek sem akar
beindulni.
 – Hű, valami Summersnek hívják, és a Myrde Avenue végén
lakik, az utolsó házban. Szerintem menj ki, és csengess be
nyugodtan.
– Nincs meg a száma?
– A régi telómat beleejtettem egy festékesvödörbe, úgyhogy
odalett a névjegyzékem. De könnyen megtalálod, mivel az
előkertben három roncs áll. El sem tudod téveszteni.
– Hát, oké! – felelte Keith, és közben a villával szorította
füléhez a mobilját, mert a sütő pittyegett, hogy lejárt az idő. –
Köszi, haver! Egy kalappal a randidhoz!
– Köszi, rám fér. Egy bombázó a jelöltem.
Keith azt akarta mondani neki, hogy lessen be a szoknyája
alá, mert érhetik meglepetések, de a saját nyelvébe harapott,
mielőtt kicsúszott volna a száján.
– Kapd el! – válaszolta helyette, aztán bontotta a vonalat.
Gyorsan megette a fele pizzát, aminek amúgy is fűrészpor
íze volt, és átöltözött. Tiszta farmert és egy sima, fehér pólót vett
fel tornacipővel. Imádta a lezserebb cuccokat, de a munkája
miatt legtöbbször ingben és zakóban töltötte a napjait.
Nagy gázzal farolt ki a garázskapun, és a megengedettnél
jóval gyorsabban hajtott. Nem akart késő este alkalmatlankodni
egy idegennél, de nem hagyta nyugodni a dolog. Legalább
abban biztos akart lenni, hogy az ipse elvállalja a munkát.
A Myrde Avenue elég hosszú volt, és gyéren beépített.
Kétszer is azt hitte, az utca végén jár, de mivel nem látott
roncsokat az előkertben, még tovább hajtott, amíg el nem érte az
aszfalt végét. Ez már tényleg az isten háta mögött volt, ami azt
illeti. Egy takaros kis ház állt a mellette zöldellő domb tövében,
amit nyilván az utcában zajló építkezések alatt hordtak össze az
emberek. Az előkertben tényleg állt három kocsi, de nem sima
roncsok, hanem értékes oldtimerek, bár avatatlan szemnek nem
tűntek többnek, mint bezúzásra váró csotrogányoknak. A házban
égett a villany, az ablakokon kiszökő fény sárga pászmái éles
vonalakat rajzoltak a kertre.
Keith kiszállt, aztán odaballagott a kapuhoz. Bentről
kutyaugatás hallatszott, ezért nem sokat habozott, mielőtt
megnyomta a csengőt. A tulaj úgyis rájön, hogy valaki van
odakinn, ha a kutyája habzó szájjal vergődik az ajtó előtt.
Pár másodperccel később egy közepes testű keverék kutya
szaladt ki a házból, és egy hang kikiáltott, hogy „Egy pillanat!”.
Keith kereste a legbarátságosabb, legkedvesebb
arckifejezését, mert jó benyomást akart tenni a pasasra.
Valamiért úgy képzelte, az apjával egykorú fészer lehet, aki régi
kocsik felújításával egészíti ki a keresetét. Kétkezi munkás, aki
mindenhez ért. Aztán oldalra fordult, és meglátta a kis Mini
Morrist, ami bezavart az elképzeléseibe, de nem volt ideje
újragondolni a dolgot, mert a lépcsőn feltűnt egy magas, vékony
alak, mezítláb, egyetlen fehér atlétában és farmerben.
Hidrogénszőke haja világított a szürkületben.
– Jó estét! Mi járatban? – kérdezte, majd ahogy közeledett,
meg is torpant, aztán oldalra biccentette a fejét. – Te mit keresel
itt?
Keith erőltette a szemét, és kicsit bánta, hogy nem tette be a
kontaktlencséjét, de amúgy is teljesen meghökkent a szokatlanul
nyers szavaktól. Elsőre fogalma sem volt, mi történik, kivel
keverheti össze a srác, de amikor az agya végre felismerte a
hangot, annyira ledöbbent, hogy szólni sem tudott.
– Mit akarsz, Angus? – kérdezte ismét Sky, és érezte, hogy
egyre jobban felmegy a pumpája. Ez a nyomorult képes volt
kinyomozni a címét, hogy idejöjjön cirkuszolni? – Nem volt elég a
jelenet a megnyitón? Mit mondhatnék még?
Keith csak állt és kereste a szavakat. Szeretett volna
elsüllyedni vagy láthatatlanná válni, de ezek a képességek
sajnos nem álltak rendelkezésére.
– Én nem…
 – Mi nem? – lépett közelebb Sky, és kinyitotta a kaput. Úgy
döntött, nem fog az utcán balhézni, inkább becibálja a pasit a
házba.
– Én nem tudtam, hogy te vagy – nyögte ki végre Caldwell.
– Igen, ezt már letisztáztuk. Elnézést, amiért nem szóltam!
Balul sült el a dolog, de csak egy ártatlan csók volt. Ne szívd
mellre, csak felejtsd el!
– Nem úgy értem – túrt fekete hajába Keith, mire Sky
kíváncsian fürkészte az arcát. – Egy kocsi miatt jöttem. Roger
Taylor adta meg a címet.
Sky erőltette az agyát, de nem rémlett neki a név.
Összehúzta a szemöldökeit.
– Nem ismerem.
– Dehogynem! Segítettél neki, amikor a Cadillac Eldorádóját
vette.
Francisnek végre beugrott a dolog.
– Már emlékszem. És?
– Vettem egy öreg Mercuryt, de nem akar beindulni.
Felhívtam, és megadta a címedet. Nem tudtam, hogy te vagy az.
Végre összeállt a kép. Most már mindketten zavarban voltak.
Keith csak néha mert az arcára nézni, de többnyire kerülte a
tekintetét, és látszott, hogy bárhol szívesebben lenne, mint ott.
Sky bánta, hogy nekiesett, de számára egyértelműnek látszott,
miért van ott a férfi. Ilyen véletlenek ugyanis csak a könyvekben
meg a filmekben vannak.
– Óóó… – válaszolta, és a farmernadrág övbújtatójába
akasztotta a hüvelykujját, miközben a másik kezével még mindig
tartotta a kaput. A kutya a lábánál ült, és kettejük között
kapkodta a fejét, mindig azt nézve, aki beszélt. Ő is zavartnak
tűnt. – Akkor gyere be! – nyögte ki végül Sky, mert úgy érezte,
nagy bunkóság lenne, ha elküldené azok után, amit vele tett.
– Nincs rá szükség. Igazából csak meg akartam kérdezni,
elvállalod-e a javítást, és el akartam kérni a számodat.
 Fran szája széle egy picit megrezzent, de nem lett belőle
mosoly. Keith szerette volna tudni, mire gondolhatott, de nyilván
esélye sem volt, hogy kiderüljön.
– Látatlanban nem vállalok el semmit. Először meg kell
néznem a kocsit – válaszolta Sky. – És a garázsom foglalt,
úgyhogy ide nem hozhatod.
– Az nem gond, nálam van elég hely. A Crocker Avenue-n
lakom. Ha eljönnél és megnéznéd, azt nagyon megköszönném.
Természetesen megfizetem az idődet!
Sky érezte, hogy a pulzusa picit megemelkedik, amin
elcsodálkozott. Nyilván a fura szituáció miatt, de határozottan
izgatott lett a dologtól.
– Rendben. Holnap elmegyek, és megnézem, ha az jó
neked.
– Tökéletes! – válaszolta Keith, előkapta a tárcáját, kivett egy
névjegyet, majd gyorsan visszasüllyesztette a zsebébe. – Akkor
holnap reggel kilenc körül? – kérdezte végül.
– Inkább délben – válaszolta Sky, mire a férfi már csak
bólintott, és zsebre tett kezekkel elhátrált, amíg elég nagy
távolság lett kettejük között, és csak utána fordult sarkon, hogy a
kocsijához siessen. Sky megvárta, míg beindítja, aztán nagy
gázzal elhajt, és csak akkor csukta be a kertkaput, amikor a
fényszórók már eltűntek a szeme elől.
– Hát bazmeg, ez nem lehet igaz! – morogta, majd maga elé
engedte Baltazárt, aki serény farokcsóválással jelezte, hogy
egyetért vele.
 Delfinszürke

– Micsoda? – kérdezte hajvonalig szaladt szemöldökkel Ink.

– Azt hazudta, hogy egy kocsi miatt ment el hozzád?
Skyt meglepte, amit a férfi mondott, pár másodpercig nem is
tudott válaszolni, de aztán átgondolta, és elvigyorodott.
– Szerinted nem azért?
– Ugyan már! – röhögött fel Ink. – Képes volt venni egy
kocsit csak azért, hogy a közeledbe férkőzhessen. Ilyen
véletlenek nincsenek, haver.
– Most, hogy így mondod, lehet benne valami. Én totál
bevettem, hogy nem tudta, ki vagyok.
– Akkor most kvittek vagytok. Egyszer te verted át,
másodszor meg ő.
Sky már teljes szájszélességgel vigyorgott.
– Ha így van, akkor mégsem annyira heteró…
– Ha így van, akkor nyugodtan kiderítheted – válaszolta
somolyogva Beaumont.
– Nem fog merni próbálkozni, az tuti. A múltkori hiszti után
segget csinálna a szájából.
– Igen, valószínűleg sokáig tartana, mire elszánja magát. De
ahogy téged ismerlek, arra sem lesz ideje, hogy rájöjjön, mit is
akar valójában, és máris alattad nyög majd.
Sky szíve hatalmasat dobbant. Ezek a reakciók, amiket
mostanában produkált, annyira meglepték, hogy nem is tudott
napirendre térni felette.
– Hát, ami azt illeti, nem bánnám, ha valahogy be tudnám
cserkészni. De szerintem nős.
– Miből gondolod? – kérdezte halkan Ink, és a mellkasára
húzta a bóbiskoló Russ fejét, ami kezdett lecsúszni róla.
– Nem is tudom. Olyan nős feje van…
 – Ha Caldwellről van szó, neked mindig ilyen furcsa
látomásaid vannak. Elsőre azt mondtad, hogy meleg, most meg
azt, hogy nős.
– A kettő nem zárja ki egymást, mivel eddig is azt mondtam,
hogy még magának sem vallja be. Az ilyenek korán nősülnek és
gyerekeket csinálnak, hogy legyen értelme a dolognak, valamint
azért, hogy visszatartsák magukat a fertőtől.
– Egy gyerek mitől tartja vissza?
– Fogalmam sincs. De rengeteg középkorú, nős pasi jár le a
klubba, akiknek otthon nagykamasz gyerekeik vannak, és egy
nett feleségük is.
– Igazad van, én is ismerek párat. Mindegyik azt mondja, ő
heteró, csak szereti az izgalmas kalandokat és az újdonságot.
– Aha… Azért jár le tíz éve ugyanabba a klubba, és azért tart
ki egy kissrácot, mert a változatosság élteti.
Fran felnevetett és Ink vele tartott.
– Mindegy, engem nem zavar, bárki bármit csinál, amíg
másoknak nem árt vele.
– Ez egy necces kérdés. Ha kiderül a dolog, márpedig előbb-
utóbb ki szokott, akkor a családja valószínűleg nem azt
mondaná, hogy fájdalommentesen úszták meg az egészet. Az
asszonyok helyében nem is tudom, mit kezdenék magammal, ha
kiderülne, hogy a férjem évtizedeken át átvert, és a családi idill
csak egy álom, egy hazugsághalmaz, ami épp a fejemre dől.
Beaumont kinyúlt, és az éjjeliszekrényen tapogatott a
cigarettája után. Végül kikotort egy szálat, és a fogai közé lökte.
Amikor meggyújtotta és az első slukkot mélyen letüdőzte, Russ
fintorogva elhúzódott és a másik oldalára fordult. Ink utánahajolt
és a vállára nyomott egy puszit, aztán kikelt az ágyból, és úgy
ahogy volt, pucéron ment ki a teraszra.
– Igen, ebben igazad van.
– Amúgy utólag is boldog születésnapot!
 – Honnan tudod, hogy most volt? – húzta össze a
szemöldökét Gideon, aztán ledobott egy fürdőlepedőt a
nyugágyba, és leheveredett.
Sky egy pillanatra lefagyott. Hirtelen nem tudta, mit
válaszoljon. Ha megmondja, hogy Céline-től, akkor további
kérdésekre kell válaszolnia, és nem akart belebonyolódni a
hatalmi harcba, ami most Ink anyja és Russell között folyik.
– Ja, a Face-en láttam, hogy valaki felköszöntött.
– Nincs is kiírva az adatlapomon – felelte Ink.
– Várj, akkor lehet, hogy Leon mondta.
Beaumont érezte, hogy valami nem stimmel, és épp rá akart
kérdezni, amikor a szintén meztelen, és végtelenül kívánatos
Russell lépett ki az ajtón.
– Hová lettél? – kérdezte durcásan, amitől Inknek azonnal
felállt a farka.
– Álmodban is fintorogtál a cigitől, ezért kijöttem.
– És kivel beszélsz? – huppant le mellé Russ, és hosszú,
éppen pipacspirosra égett lábát átdobta Ink combjain.
– Skyjal. Képzeld, az ipse, aki a cirkuszt rendezte a
megnyitón, vette egy oldsot, csak azért, hogy újra
találkozhasson vele.
Russ összehúzta vörös szemöldökeit, és kellett néhány
pillanat, amíg összerakta a dolgot, de amikor sikerült, hangosan
felnevetett. A fejét Ink vállgödrébe fektette, és onnan szólt bele a
telefonba.
– Gratulálok! Egyetlen csók, és beléd szeretett.
– Ne rohanjunk ennyire előre, és kérlek, ne riogass
ilyesmivel! – nevetett fel Sky. – Nem erősségem a szerelem.
Russellnek eszébe jutott, amit Ink mondott Francisről.
Aromantikus, tehát nem képes romantikus érzelmekre.
– Attól, hogy te nem, ő még szerethet – válaszolta.
 – Jobban szeretném, ha állatias ösztönök hajtanák, hogy
végre megdugja valaki. Szívesen lennék én, aki bevezeti a
fiúszexbe.
– Meghiszem azt! – röhögött Ink. – A szüzek mindig is erős
hatással voltak rád.
Sky majdnem csípőből csapta le a magas labdát, de hála az
égnek, időben kapcsolt.
– Igen. Van bennük valami felkavaró. A félelmeik és a
vágyaik harca, amíg eljutnak odáig, hogy valóban akarják.
– És te mindig segítesz a döntésben – szúrta oda Russ, aki
közben ráérősen csókolgatta és nyalogatta Ink egyik bimbóját.
– Tévedsz! – vágta rá Sky, – Sosem! Pont ezt a részt
élvezem a legjobban. Kurva izgató látni, ahogy vergődnek.
Mindig megvárom, amíg ők könyörögnek.
– Komolyan? – kérdezte kíváncsian Ink.
– A legkomolyabban! Sosem dugok meg senkit, aki nem
akarja ezer százalékosan.
– Mindig azt hittem, passzív vagy – dünnyögte Russ.
– Úgy emlékszem, láttad már, hogy nem – mosolyodott el
Sky, mire a másik kettő egy pillanatra lemerevedett, és Russ
fülig vörösödött.
– Akkor uni? – kérdezte, hogy ne nyúljon túl soká a csend.
– Inkább aktív vagyok, de nem vetem meg a másik oldalt
sem, ha olyan valaki akar megdugni, akiben látok perspektívát.
Csak a legnagyobb macsók esélyesek erre. De amúgy miért
gondolja mindenki, hogy passzív vagyok?
– Mert női ruhában jársz? – kérdezett vissza kedvesen Ink.
– Nem járok abban. Az a munkám. Nem kellene
összekeverni! Nem vagyok travi! Nem érzem magam nőnek, és
nem az a kinkem, hogy harisnyában dugjanak.
– Nekem úgy tűnt, élvezed – mondta Russ, Beaumont pedig
azon agyait, hogyan kellene villámgyorsan rövidre zárni ezt a
beszélgetést, mert a farka már kövér cseppeket ejtett a hasára,
amit Russ igazságtalanul figyelmen kívül hagyott.
– Élvezem a munkámat! Szeretek a színpadon állni és
énekelni. Szerencsétlenség a szerencsében, hogy ezt női
ruhában kell tennem.
– Nem feltétlenül. Miért nem próbálkozol meg egy
tehetségkutatóval? – érdeklődött Russell, de aztán Ink
megelégelte, és a tarkójánál fogva lefelé tolta a fejét. Russ
rávillantotta a leghuncutabb vigyorát, aztán olyan lelkesen
cuppant a farkára, hogy Ink öblöset nyögött.
– Oké, srácok, örülök, hogy feldobom a szexuális életeteket.
Leteszem, mielőtt Ink elharapja a száját. De amúgy azért, mert
mind humbug, és nem fogom feladni a kényelmes életemet, meg
a jól fizető állásomat egy álomért.
– Jó döntés! Mármint az, hogy leteszed – válaszolta a fogai
között szűrve Ink, aki tág pupillákkal nézte, amit Russell művelt.
Az ujjai az új tetkóra simultak, ami még fólia alól kellette magát.
Rájött, hogy kibaszott izgató a hófehér nyakra varrt széles minta.
Aztán a tekintete Russ ujjaira siklott, amik a tövénél támasztották
a péniszét, és a gyűrű látványától majdnem el is élvezett.
– Akkor sziasztok! Jó nászutat! – szakította meg a hívást
Sky, de még percekig visszhangzott a fejében az utolsó néhány
mondat. Ezredszer is elvetette az ötletet. Nem fog egy Simon
Cowellnek nyalizni, és kiszolgáltatni magát, csak azért, hogy
manipulált műsorokban szerepelhessen. Ő ennél többre tartja
magát!

Keith olyan ideges volt egész este, hogy végül feladta, és alvás
helyett felöltözött, hogy futni menjen. Megpróbálta maga mögött
hagyni a sürgető kérdéseket, vagy legalább annyira lehagyni
őket, hogy egy lélegzetvételnyi szünethez jusson. Addig űzte
magát, amíg úgy nem érezte, menten összeesik.
Visszakanyarodott a háza felé, aztán már csak kocogott, de
ahogy lassított, és már nem kellett megküzdenie minden
légvételért, a fojtogató kétségek ismét rátörtek, azzal fenyegetve,
hogy megint napokra mély depresszióba taszítják. Próbált az
egykori terapeutája által javasolt módszerrel élni, és higgadtan
nézni mindent, ahelyett, hogy csapongó gondolatokkal zúzatná
az agyát. Óvatosan lehántani a héjat, és megszemlélni a
rétegeket, hátha úgy jobban megérti a saját problémáit. A válása
után segített a dolog, és rájött, hogy saját kudarcaként éli meg,
azért nem tud továbblépni. Most azonban sokkal mélyebbre
kellett volna ásnia, és bár a tudatalattija halkan duruzsolt,
azonnal elnyomta, még a leghalványabb gondolatot is messzire
űzve. Inkább sprintelni kezdett, mintha az életéért futna. Tudta,
hogy ez nem pusztán képletes hasonlat.

Másnap reggel úgy ébredt, mint akit összevertek. Este megitta

az üveg bort, aztán még néhány pohár jeges gint is ráküldött,
hogy biztos legyen a hatás. Az ital, négy Xanaxszal együtt,
annyira kiütötte, hogy a kanapén ájult tudattalan álomba, és hét
órán át azt sem tudta, hol van. Sőt, egy percig még azután sem,
hogy magához tért. Amikor rájött, és beugrottak az előző napi
történések is, lélegzetvisszafojtva várta az ismerős szorongást,
ami a bőre alatt szokott bizseregni, és az őrületbe kergeti. Várta,
hogy a soha ki nem mondott érzések, a maguk felkavaró módján
a tudatába férkőzzenek, és tovább mérgezzék, de szerencsére
semmi sem történt. Megjegyezte magának, hogy ez a kombó
remek hatásfokkal bír, és kell vennie egy rekesz bort meg két
üveg Four Pillarsot, mielőtt a nap lemegy. Ma ugyanis nehéz
dolga lesz.
Francis Summers – már nem csak a nevét tudta, mivel egy
órán át böngészte a közösségi oldalait – nemsokára beállít, hogy
megnézze a kocsiját. Most már bármit megtett volna, hogy
visszacsinálhassa az egészet. Valamilyen megmagyarázhatatlan
okból úgy gondolta, holnaptól soha többé semmi nem lesz olyan,
mint azelőtt. És ez az érzés olyan mélyen fészkelte be magát az
agyába, hogy lassan minden mást elnyomott. Megrázta a fejét,
és emlékeztette magát, hogy mit mondott a pszichiáter: Keith,
fogadja el, hogy néha a tudatalattija akar uralkodni a tudatán.
Muszáj kordában tartania, vagy kicsúszik a kezéből az irányítás.
Amikor teljesen elbizonytalanodik, szó szerint csukja rá az ajtót a
belső szörnyre, és vegyen mély levegőt! Mondja el tízszer, hogy
mindenben ön dönt, és a döntéseit alaposan megfontolja.
Tudatosítsa, hogy nem egy evező nélküli csónak, amit a
hullámok kedvükre dobálhatnak, hanem egy felnőtt ember,
akinek mindig van választása. Ez az egyetlen, amit szem előtt
kell tartania. Hogy mindenben ön dönt!
Mire idáig ért, már egyenletesen lélegzett. Ha ő dönt –
márpedig ő dönt! – akkor minden rendben lesz.
Ezzel a gondolattal állt fel a kanapéról, bár meg kellett
kapaszkodnia a szekrényben, mert a világ egy pillanatra a feje
tetejére állt. És abban a másodpercben rájött, hogy ha egy
pillanat alatt fenekestől fordulhat fel minden, akkor arra neki
vajmi kevés befolyása van. Rohant a vécéig, hogy kiüríthesse a
gyomrát.

Két órával később csengettek. Keith már percek óta a felhajtót

nézte a konyhaablakból, de amikor a Mini megállt, és a magas
alak kihajtogatta magát a kormány mögül, ismét rájött a
rosszukét, ezért gyorsan a fürdőbe ment, és felöklendezett egy
kis epét, mivel mást már nem tudott. Elröhögte magát a saját
nyomorán, és egy korty szájvízzel öblögetett a konyháig, majd a
mosogatóba köpte, épp amikor Sky másodszor tenyereit a
csengőre.
 – Jövök már! – kiáltotta Keith, és ivott pár korty vizet, ami
olyan jólesett megviselt nyelőcsövének, mintha valami gyógyír
lett volna.
Mielőtt kinyitotta az ajtót, még egyszer az előszobatükörbe
pillantott, de rájött, hogy pocsékul fest, ezért behunyta a szemét,
vett egy mély lélegzetet, és lenyomta a kilincset.
A küszöbön ott állt Francis Summers, a legjobb formájában –
legalábbis Keith remélte, hogy ennél jobban nem nézhet ki –, és
fogkrémreklám mosollyal nézett le rá. Mellette úgy érezte magát,
mint egy újrahasznosított vécékefe.
– Hú, de szarul nézel ki! – közölte a srác, és begyalogolt
mellette a házba.
Keith a vécékefés hasonlatra gondolt, és rájött, hogy ezek
szerint telitalálat.
– Köszi, kedves vagy! Neked is szép napot!
– Bocs, nem akartalak megbántani. Gondolom, nemcsak
rosszul nézel ki, hanem úgy is érzed magad. Macskajaj?
– Valami olyasmi.
– Arra van pár remek receptem. Mi van itthon? – kérdezte
Sky, és máris indult a konyha felé, mintha otthon lenne.
Kinyitotta a fridzsidert, aztán kihúzogatta a fiókjait, és közben hol
hümmögött, hol örömteli hangokat hallatott.
Keith-t hatalmába kerítette egy rossz érzés. Utálta, ha valaki
azonnal otthonosan mozog mások lakásában. Elvárta, hogy a
vendégei feszengjenek egy kicsit, ahogyan ő érzett, ha idegen
otthonokba lépett be.
– Nos, egyik bevált receptemhez sincs meg minden, de
mindenből van, ami elviekben jót tesz neked. Csinálok egy
turmixot, megiszod, és kutya bajod sem lesz.
– Most akkor macska vagy kutya? – kérdezte szerinte
humorosan Keith, mire Sky ránézett, a két szemöldökét a
homloka közepére húzta és várt. – Oké, szar poén volt – nyögte
ki egy nagy sóhaj kíséretében Keith, és lerogyott a székre az
ablak előtt, majd a kis reggelizőpultra könyökölt.
– Ja, hogy ez vicc volt? – mosolyodott el Sky. Tudta, hogy
szemét, amiért még szekálja is a láthatóan ramaty állapotban
lévő férfit, de valamiért élvezte a szituációt.
– Nem lehetne, hogy csak kávét igyak?
– Nem. Azt már ittál, és még mindig háborog a gyomrod. Ide
gyömbér kell!
– Gyömbér? Muszáj? – kérdezte undorodva Caldwell.
– Szerintem mindenki tudja, hogy ha szar a gyomrod,
gyömbért vagy kólát kell innod.
– Azt tudom, de te most valamit kotyvasztani akarsz, nem?
Inkább kiszaladok a boltba, és hozok egy nagy üveg Kinley-t.
– Az sem lenne rossz, de hé! Bízz már bennem egy kicsit! –
nyomta vissza a vállára tenyerelve Sky, amikor Keith fel akart
állni.
– Most komolyan?! – nézett fel rá a férfi, mire Sky hangosan
felröhögött, még a fejét is hátrahajtotta.
– Meddig fogod még felemlegetni azt a szerencsétlen
csókot? – nézett le rá még mindig mosolyogva.
Szinte kisfiús volt, amikor a szemei is nevettek, és az arca
két oldalán apró horpadások rajzolódtak ki. Ezeket Keith eddig
nem vette észre, de esküdni mert volna rá, hogy még életében
nem látott ilyen bájos mosolyt. Az amúgy hideg és kicsit
felsőbbrendű attitűd, amit eddig Skyból látott, szertefoszlott, és a
helyét egy jóképű, magabiztos pasi vette át, akit el sem tudott
volna képzelni női ruhában.
Túl sokáig nézhette, mert Sky morgott valamit, és ellépett
mellőle. Keith szólni akart, ki is nyitotta a száját, de rájött, hogy
fogalma sincs, hogyan kérdezhetné meg, amit akar.
– Nyögd már ki! Jobb, ha túlesünk rajta az elején – mondta
Sky, és közben egy darab gyömbért hámozott egy kis késsel,
amit aztán beledobott a répával, almával és banánnal telerakott
turmixgépbe.
– Te most akkor… mármint hogy lány vagy… vagy nem? –
nyökögte Keith, és amikor ezzel végzett, szerette volna leharapni
a saját nyelvét.
– Vagy nem… – válaszolta háttal állva Sky. Ennél többet
nem mondott, és bár Keith oldalát kifúrta a kíváncsiság, nem volt
mersze tovább forszírozni a dolgot.
Sky bekapcsolta a gépet, Keith pedig a fülére tapasztotta a
tenyerét. A zajtól annyira felerősödött a fejfájása, hogy ismét
hányinger kerülgette.
– Már kész! – húzta el Keith kezeit Sky, és elé tette a nagy
pohárba öntött trutyit, aminek nemcsak a színe, de a szaga is
fura volt.
– Mi van benne? – vizslatta gyanakvó tekintettel a löttyöt
Keith.
– Szerintem nem akarod tudni. Csak idd meg, és húsz perc
múlva sokkal jobban leszel.
– Vagy ismét belebeszélhetek a kagylóba – motyogta Keith.
– Ahogy elnézlek, szerintem e nélkül is – állapította meg Sky.
– Nem tudom, mit ittál, de máskor inkább válassz mást!
mosolyodott el, de ezúttal csak félig, inkább úgy, mintha kicsit
sajnálná. Keith magában azt felelte, hogy a lófaszt nem! Hisz
még most is ott volt benne a régen várt csend, a kiüresedett
elme, amire annyira vágyott. Kis ár volt ez a rossz közérzet
azért, amit cserébe kapott. Bármikor hajlandó volt megfizetni. De
nem válaszolt, csak bólintott, aztán inkább felemelte a poharat
és egy húzásra kiitta. Meglepetésére nem is volt olyan rossz.
Édes volt, bár volt valami furcsa benne, ami nem illett teljesen a
gyümölcsök ízeihez, és illatosabb volt, mint amire vágyott, a
kurkumának és a gyömbérnek köszönhetően, de jéghideg volt,
és egészen a gyomárig érezte, ahogy lehűti elkínzott szerveit.
 – Na ugye, hogy simán meg lehetett inni? – vigyorgott Sky,
és a maradékot egy másik pohárba öntötte, majd ő is kiitta. –
Imádom a smoothie-kat!
Keith nem válaszolt, mert nem mert beszélni, hátha a turmix
inkább visszajönne, csak nézte a férfit. Skynak le kellett hajolnia,
hogy ne verje be a fejét a felső konyhaszekrénybe, ha látni
akarta a pultot. Magas alakja valószerűtlenül ruganyosnak
látszott, ahogy tett-vett. A lépései olyanok voltak, mintha
gumiszőnyegen járna, vagy gömbölyű lenne a talpa. A karjai
vékonyak voltak, de ahogy lecsavarta a turmixgép tetejét, majd
ahogy a hűtőbe pakolta vissza a maradékokat, egy hosszú ér
rajzolódott ki a felkarja belső oldalán, ami végigfutott, egészen a
csuklójáig, és a bicepsze is szépen megfeszült. A vállai szélesek
voltak, talán egy kicsit szélesebbek a kelleténél, és Keith azon
csodálkozott, hogyan gondolhatta róla, hogy nő, amikor annyira
pasis volt, mint amilyen ő szeretett volna lenni egész életében.
Aztán rájött, hogy a mellek zavarták meg. Ki figyel a széles
vállakra, ha két, viszonylag nagy mellet tolnak az arcába?! Mire
idáig ért gondolatban, már lejjebb kalandozott a pillantása, és
rájött, hogy Sky feneke viszont ugyanolyan remek, mint amikor a
testre simuló, fekete ruhában látta.
Sky a konyhaablakban tükröződő arcot nézte, és magában
mulatott. Ezek szerint Inknek igaza volt, és a pasi tényleg miatta
vette a kocsit.
Nos, ha így akar játszani, ő nem fogja tönkretenni a dolgot.
Imádta a szerepjátékokat, és úgy döntött, ezt is annak fogja fel.
Sokkal élvezetesebb lesz, mintha rögtön a tárgyra térnének. Ha
Keith játszadozni akar, ő remek partnere lesz!
 Égkék

– Ő lenne az – mutatott a garázs hátsó felében nyugodtan és

türelmesen várakozó Mercuryra Keith.
– Ó, helló, asszonyom! – köszöntötte némi pátosszal a
hangjában Sky, olyan mély tónusban, amitől Keith gyomra
megremegett. Abban a pillanatban érezte először, hogy van
bennük valami közös, még akkor is, ha egyébként szöges
ellentétei egymásnak.
Francis végigfuttatta hosszú ujjait a díszlécen, mintha egy
gyönyörű nőt érintene először, aztán odalépett, kinyitotta az
ajtót, és lehajolt, hogy meghúzza a kis kart, ami egy roppanás
kíséretében engedte szabadon a motorháztetőt. Keith is
visszatartotta a lélegzetét, ahogyan Sky is, amíg lassan és
óvatosan felnyitotta a rozsdás kasztnit. – Lássuk, mit rejtegetsz a
ruhád alatt, gyönyörűm! – suttogta a férfi, amitől Keith ismét
megborzongott. Francis hangja olyan intimitást adott a
pillanatnak, mintha valóban valami titkot lesnének meg, vagy
olyasmit, ami mindenki más elől rejtve marad. – Ez igen! – nyúlt
be a motortérbe Sky, és szakavatott mozdulatokkal ellenőrizte a
kábeleket, aztán kihúzta a nívópálcát, és megnézte az
olajszintet. – Megpróbáljuk beröffenteni? – kérdezte Keith-hez
fordulva, még mindig kissé áhítatosan, a szemeiben izgatott
csillogással.
Keith csak bólintott, és beült a vezetőülésbe, aztán ráadta a
gyújtást, de csak a már megszokott köszörülés hallatszott.
– Oké, várj egy kicsit! – kiabált Sky, mire Keith levette a lábát
a gázpedálról, ami amúgy is reszketett, mint a nyárfalevél. – Egy
pillanat, és hozom a táskámat! – mondta Sky, majd ruganyos
lépteivel kisietett a nyitott garázskapun.
 Egy perccel később már vissza is jött, kezében egy óriási
sporttáskával, ami messziről is súlyosnak látszott. Letette a
földre, szétnyitotta, és lehajolt, hogy keressen benne valamit.
Keith azon kapta magát, hogy a szűk farmerbe bújtatott
combokat nézi, és a fenekét, aztán amikor tudatosodott benne,
azonnal elkapta a tekintetét, és emlékeztette magát, hogy Sky
egy férfi, ő pedig nem egy köcsög, hogy a seggét bámulja. Erőt
vett magán, és a saját ujjait nézte, amik úgy szorították a
kormányt, mintha egy veszélyes szerpentinen hajtana éppen.
– Meg is van! – emelt fel egy racsnis kulcsot Sky, aztán
visszalépett, és eltűnt a motorháztető takarásában. Némi
csattogás, halk káromkodás hallatszott, aztán Sky kihajolt, újabb
szerszámokat vett elő, és ismét zörgött valamivel. – Most
próbáld! – mondta egy idő után, amit Keith örökkévalóságnak
érzett.
Amikor ismét megfogta a slusszkulcsot, és óvatosan
elfordította, a szokásos köszörülés pár másodperc után köhögő
hangra váltott, majd az autó egy rázkódással beindult. Sky
akkorát fütyült, hogy Keith dobhártyája is beleremegett, de nem
érdekelte, mert ő is eufórikus boldogságot érzett, és torokhangon
felnyikkant, mielőtt a vigyor szét nem feszítette a száját.
– Gyönyörű a hangja! – mondta Sky, ahogy odalépett a férfi
mellé, kezeit egy olajos rongyba törölgetve.
– Igen! – lelkendezett Keith, és megsimogatta a
kormánykereket.
– Adj neki egy kis gázt, hadd halljam, hogy pörög fel!
Keith engedelmeskedett, és óvatosan erősebben taposta a
pedált.
– Oké! – mondta Sky. – Ha nem bánod, én próbálnám meg.
Csak akkor érzem, hogy muzsikál a motor.
– Persze! – csúszott át az anyósülésre egyből Keith, és
nézte, ahogy a magas alak begörnyedve ül be a helyére, aztán
azt, ahogy Sky szeme körbejár a műszerfalon, a kárpitokon, és
végül azt, ahogy hihetetlenül hosszú ujjai ráfonódnak a
sebváltóra. Az jutott eszébe, hogy ha összetámasztanák a
tenyerüket, az övé gyerekkéznek nézne ki a férfié mellett, de el
is hessegette a gondolatot, és próbált koncentrálni.
– Van valami kis mellékzörej, ami aggaszt – közölte Sky,
miután gázfröccsökkel kínálta meg a csotrogányt. – És nyilván ki
kell cserélni az összes ékszíjat, sőt talán a láncot is.
Keith bólogatott, és gyorsan válaszolt:
– Bármit, amit jónak látsz! Szeretném, ha olyan lenne, mint
újkorában.
Sky bólintott, még néhányszor benyomta a gázpedált, majd
leállította a kocsit.
– Oké! Elvállalom, ha nem lesz hiszti, hogy ez már sok,
ennyit nem akarok rákölteni. Az alkatrészek aranyárban vannak,
és nehéz hozzájutni ahhoz, ami kell. Az oldsok különleges
jószágok. Lelkük van. Nem lehet lekezelően beszélni róluk, mert
megsértődnek. A gondoskodást azonban meghálálják! – nézett
komolyan Keith-re, aki még hevesebben bólogatott.
– Nekem minden pénzt megér. Gyerekkorom óta őt
kerestem.
Sky fürkészte egy pillanatig. Talán egy hajszállal tovább,
mint indokolt lett volna. A tekintete kutató volt és komoly, Keith
pedig elhallgatott, és érezte, ahogy kicsit elvörösödik. Szégyellte,
amiért úgy viselkedett, mint egy óvodás. Mielőtt mondhatott
volna valamit, hogy mentse a helyzetet, Sky lassan
elmosolyodott, és a gribedlik kirajzolódtak mindkét oldalon.
Keith úgy olvadt el, mint a napon felejtett vaj. A férfi valahogy
olyan erőt és magabiztosságot sugárzott, amitől minden
reakciója sokkal értékesebbnek tűnt. Az a fajta volt, amilyen
Keith mindig lenni szeretett volna. Aki már az iskolában
kiemelkedik a többiek közül. A különc, aki mégis úgy tesz,
mintha minden cselekedete természetes lenne. Aki képes
felvenni a ruhákat, amiket más soha az életben nem hordana,
akkor sem, ha fegyvert fognak a halántékához. Az, aki más
zenét hallgat, és nem érdekli, hogy a többiek mit szólnak hozzá.
Aki furán viselkedik, végig kívülálló marad, mégis mindenki
szeretne a kegyeibe férkőzni. Keith nagyon jól ismerte ezt a
típust. Ő volt az ellentéte. Gyerekként ő volt, aki mindig
különleges akar lenni, de küszködése leginkább arra
korlátozódik, hogy beleolvadjon az átlagba. Aki mindig attól
retteg, mit szólnak mások ahhoz, amit tesz, visel, mond. Akinek
az a legnagyobb elismerés, ha észre sem veszik, mert akkor úgy
érzi, közéjük tartozik.
– Jó válasz! – szólalt meg Sky hirtelen, és kezet nyújtott.
Keith kicsit bénán rázta meg, de már meg sem lepődött, hogy
egy kézfogásba is belesülhet. Ha Francis Summersszel
kapcsolatos, akkor semmi sem történik normálisan. Ez már
szinte törvényszerű.
– Utalnék a számládra némi pénzt, hogy megvehesd a
szükséges alkatrészeket.
– Szó sem lehet róla! – rázta meg a fejét Sky, amitől elöl
hosszabb, jégszőke tincsei az arcába hullottak. – Mindent a te
nevedre veszek, és küldöm a számlákat, amiket csak azután kell
kifizetned, ha már megérkeztek. Lehet, hogy heteket kell
várnunk rájuk.
– Rendben, ahogy gondolod – bólintott Keith. Nem volt
hozzászokva, hogy bárki is hitelezzen neki, de ha Sky így intézi
a dolgokat, neki az is megfelel. – És a munkadíj?
– Órabérben dolgozom. Az ilyen öreg szépségek ugyanis
rendszerint nem várt meglepetéseket tartogatnak. Hetven dolcsit
szoktam kérni.
Keith szemöldöke meglibbent, de idejében uralkodott magán.
A szakértelmet meg kell fizetni.
– Értem.
 – Még azt kellene megbeszélnünk, hogy mikor tudok
dolgozni rajta. Mivel nem nálam van, hanem nálad,
alkalmazkodnunk kell egymás időbeosztásához.
– Vagy adok egy kulcsot a garázshoz, és bármikor
dolgozhatsz, amikor ráérsz.
Most Sky húzta fel csodálkozva a szemöldökét.
– Miért bíznál meg bennem ennyire?
– Most bíztam rád a legféltettebb kincsemet. A garázskulcs
nem akkora nagy cucc – mosolyodott el Keith, pedig igazság
szerint ő is teljesen meglepődött, amiért ilyen felajánlást tett.
Rendszerint bizalmatlan volt, és elővigyázatos. Sosem
engedett volna idegeneket a házába.
– Rendben, akkor így lesz a legegyszerűbb – vigyorodott el
Sky, és ahogy Keith a szemébe nézett, volt ott még valami, de
hirtelen nem tudta, mi lehet az. Mintha a mosoly is inkább egy
kis kaján vigyor lett volna. Nem értette, de kénytelen volt
annyiban hagyni. Csak nem kérdezheti meg, hogy mire gondol
éppen Sky.
Kiszálltak az autóból, Sky összepakolta a szerszámait,
lecsukta a motorháztetőt, és még egyszer végigsimogatott a
kocsin.
– Hogy hívják? Van már neve? – kérdezte.
Keith felkapta a fejét, és majdnem rávágta, hogy nincs, de
rájött, hogy az nem lenne jó húzás.
– Még nincs. Gondolkodtam már rajta, de még nem akadtam
rá a megfelelőre.
Sky bólintott.
– Nem baj, csak majd szólj, ha megvan. Szeretek
beszélgetni velük, amíg dolgozom.
Caldwellből majdnem kibukott egy kacaj, mert
nevetségesnek találta a dolgot. Oké, hogy van, aki elnevezi a
kocsiját, mint egy háziállatot, de ezt gyerekesnek és
szánalmasnak érezte. Mégsem mert még mosolyogni sem.
Tudta, hogy Sky nem venné jó néven, ha elárulná, amit gondol.
Visszamentek a lakásba, és Keith elővette a garázskapu
pótkulcsát, majd átnyújtotta Skynak.
– A garázsban van kézmosó, de vécé csak a lakásban. –
Már akkor tudta, hogy hülyeség volt egyáltalán felhozni, mert így
saját magát hozta kellemetlen helyzetbe. – Adjak a bejárati
ajtóhoz is?
A hangja mintha elvékonyodott volna a mondat végére, és ez
Sky figyelmét sem kerülte el. Érezte, hogy most értek el Angus
tűrőképességének határára.
– Nem kell, köszi! Megoldom a kertben – vigyorgott rá, aztán
a tenyerébe zárta a kulcsot, elfordult, és otthagyta a férfit, aki
megkönnyebbülten sóhajtott.
– Viszlát!
– Szia! – köszönt vissza Sky, és bár Keith nem látta, az
arcán most sokkal egyértelműbb kifejezés honolt.

Leon Inkkel Skype-olt, miközben Maud megpróbált megtalálni

egy feljegyzést az íróasztalán.
– És milyen a nyaralás? Minden oké?
– Persze. Megkértem Russ kezét, és igent mondott – közölte
balta arccal Beaumont, amitől Leon helyben ugrott egyet a
székében.
– Hogy mit csináltál?!
– Megkértem, hogy jöjjön hozzám.
– Micsoda? Hogyhogy? Mi ez a kapkodás?
Ink felnevetett.
– Nyugalom, Oroszlánkirály, nem lehetsz mindenben te az
úttörő. Tudod, nálad az volt a nagy szó, hogy össze akartál
költözni Elyjal. Muszáj voltam überelni… Mi ugyanis már együtt
lakunk.
– Oké, de csak most jöttetek össze hivatalosan. Nem korai
ez egy kicsit?
– Tudod, haver, én is abban a cipőben jártam, mint te.
Majdnem elszúrtam, és így jött ki a lépés. Amúgy is tök mindegy,
hogy mikor. Van jelentősége?
Leon még nem igazán kapott levegőt, annyira ledöbbent az
egészen. A gondolatai egymást kergették, és úgy érezte,
felrobban. Félrelökte Maud kezét, aki előtte nyúlkált, mire a nő
felé fordult, és halkan megjegyezte.
– Ne csináld a fesztivált! Örülj vele! A féltékenység nem
méltó hozzád!
Chambers ettől csak még idegesebb lett, de valahol
betalálhattak a nő szavai, mert vett pár mély lélegzetet, és
próbált lecsillapodni.
– Na jó! Majd ha hazajössz, elmagyarázod a miérteket.
– Úgy lesz! De nem ezért hívtalak.
– Gondoltam, hogy az eljegyzésetek nem lett volna elég
indok arra, hogy megkeress – húzta fanyar mosolyba a száját
Leon.
– Ne legyél gizda! – szólt rá a barátja. – Ha sietsz, és veszel
egy gyűrűt Elynak, még tarthatunk páros esküvőt.
– Még csak az kellene – dünnyögte Leon és rágyújtott egy
cigire –, hogy veled kelljen versenyeznem a ki néz ki jobban
olimpián.
Ink hangosan kacagott.
– Az esélytelenek nyugalmával indulhatnál ezen a
megmérettetésen.
– Na jó, fejezd be, te beképzelt majom! Térj a tárgyra!
– Oké – erőltetett komoly kifejezést az arcára Ink. – Mióta
eljöttünk, azon gondolkodom, hogy a gyártelepet meg kellene
tartanunk. A megnyitó óta motoszkál a fejemben. Sky azt
mondta, remek szórakozóhelyet lehetne csinálni belőle, és alig
kellene rá költeni.
– Szórakozóhelyet? – húzta össze a szemöldökeit Leon.
– Aha! Azt mondja, járt Budapesten, és ott a romkocsmák
mennek a legjobban. Most amúgy is minden divat, ami retró.
Leon az álián sercegtette a borostát, amíg gondolkodott.
– Azt mondod, látsz benne fantáziát?
– Remek adottságai vannak.
– A világ végén van.
– Nem, csak messze a házaktól, ami nekünk pont jól jön.
Nem valami praktikus, ha a szomszédok naponta hívják rád a
jardot.
Leon bólintott.
– Ez igaz.
– A busz feljön a dombra, csak két sarkot kell sétálnia annak,
aki nem kocsival jön. Az, hogy nem a belvárosban van, tényleg
lehetne hátrány, de ilyen jellegű szórakozóhelyet ott nem is
tudsz kialakítani. Óriási a telek, akár szabadtéri bulihelyszíneket
is nyithatunk tavasztól őszig, és bent is három szint áll
rendelkezésünkre. Ha az ósdit ötvözöd a modern minimállak
abból remek keverék lesz. Exkluzív romhalmazt csinálunk belőle.
Neked úgyis vannak belsőépítész hajlamaid. Most kiélhetnéd
őket. Ha gondolod, felesben csinálhatnánk.
– Miért van hozzá szükséged rám? – kérdezte egy kis
tanakodás után Leon. – Farzsebből ki tudod fizetni, ha akarod.
– Mert megszoktam, hogy az üzlettársam vagy. Valamiért
úgy érzem, nélküled nem is akarom csinálni. Sok energia és idő
kell hozzá. Felügyelni kell, és az első hónapokban ott kell
lennünk, hogy odaszoktassuk a sznob milliomosokat.
– Ááá… szóval a nevemre van szükséged – válaszolta
fanyalogva Chambers.
 – Lófaszt, Leon! – csattant fel Ink. – Nincs szükségem rád.
Egyszerűen veled akarom csinálni, mert együtt remekül
működünk és megbízom benned.
– A barátságok gyakran mennek rá az üzletre – válaszolta
még mindig szkeptikusan Leon.
– Ezek szerint a barátom vagy? – nevetett fel Ink. Valamiért
olyan felszabadult és közvetlen volt, mint még sosem. Leon el is
gondolkodott azon, vajon Russell és az eljegyzés tette-e ezt
vele. Mert ha igen, akkor ha kell, ő lesz a koszorúslány a lagzin,
csak mielőbb legyen meg.
– Hülye barom! – válaszolta pikírten, de azért az ő szája is
kunkorodott már.
– Ja, és Leon… leszel a tanúm? – kérdezte mintegy
mellékesen Ink, de ahogy Chambers a monitorra nézett, látta
rajta a feszült aggodalmat.
– Persze, hogy leszek, te kretén! Én tépem le a pöcsödet, ha
nem veszed el, és nem szereted életed végéig Russellt. Tudod,
hogy mennyire csípem a búráját.
– Igen, tudom. Az övé nyilván Ely lesz.
– Ki más? – mosolyodon: el Leon. Már látta is maga előtt,
ahogy az anyakönyvvezető előtt ők ketten állnak az ifjú pár
mögött. Valamiért a kép megmelengette a szívét. – Anyád mit
szólt? – jutott eszébe hirtelen, mert a képzeletbeli esküvőn most
Céline zaklatott arca tűnt fel, ahogy az első sorban ül egy
hatalmas kalapban, és az alól nézi sunyin az ifjú párt.
– Még nem tudja. Gondoltam, ezt inkább személyesen
mondjuk el neki. Szerintem odalesz a boldogságtól, hogy
szervezheti az esküvőt.
– Szerintem is – válaszolta félszívvel Leon. Nem merte
felhozni az aggályait.
– Na jó, mennem kell, mert szerintem Russ megint elaludt a
napon, és meg kell fordítanom, hogy egyenletesen süljön –
röhögött Ink.
 – Menj csak! És oké, benne vagyok a romkocsmában.
Igazából az első mondatodnál beleszerettem a gondolatba.
Mindig is vágytam egy saját klubra.
– Nagyon örülök! – lelkendezett Beaumont. – Akkor vedd
meg, és minél előbb kezdjünk neki a munkának. Jó lenne a
szezonra kinyitni!
– Oké, intézem – nézett Leon Maudra, aki sértetten,
keresztbe tett karokkal ült az íróasztal sarkán, és várt.
– Pár nap és otthon vagyunk! – köszönt el Ink, aztán
kinyomta a laptopot.
– Mi van? – nézett fel az asszisztensére Leon. – Most azért
duzzogsz, mert nem hagytam, hogy előttem matass, miközben
beszélek?
– Azért duzzogok, mert veszel egy kocsmát, amit megint
nekem kell csinálnom, de fizetésemelésről hallani sem akarsz.
Leon majdnem visszavágott, hogy mióta Inkkel közös a
galéria, Maud feleannyit sem dolgozik, de meggondolta magát. A
nőnek igaza volt.
– Már megint itt tartunk? – kérdezte, de mielőtt Maud
belefogott volna a szónoklatába, folytatta: – Mi lenne, ha azt
mondanám, a következő csekkre írj annyit, amennyit jónak látsz,
és ha megnyitottuk a klubot, újratárgyaljuk a dolgot?
Maud csak hápogott.
– Én döntsem el, mennyi legyen a fizetésem?!
– Ki más? Mindig azt mondod, fogalmam sincs, mennyit
dolgozol. Akkor nem dönthetem el én. Jól megy a bolt, és
nélküled sehol sem lennék, ezt tudom. Valamint akkor sem
hagytál itt, amikor süllyedni látszott a csónak. Megérdemled,
hogy megfizesselek, de olyan kicsinyes lenne dollárokon
vitatkozni. Annyi lesz a fizetésed, amennyit szerinted
megérdemelsz.
– Nem! Kizárt, hogy eladjam magam az ördögnek! – tartotta
fel tiltakozva a mutatóujját Maud. – Nem vagyok hülye, Leo! Ha
most ellágyulok, és hagyom magam átverni, megveszel kilóra,
és soha többé nem mondhatok nemet semmire. Komolyan
ennyire hülyének nézel? – kérdezte, a szemhéját félig
leeresztve, fenyegetően villogtatva a szemét.
– Oké, de egy próbát megért – nevette el magát Leon. – És
majdnem belesétáltál a csapdámba. Mindig mondom, hogy túl
okos vagy, bassza meg! Meg azt is, hogy túl jól ismersz.
Már Maud is mosolygott.
– Legyen kétezerrel több, így oké? – kérdezte Leon, és
békülékenyen a nő felé nyújtotta az üres kávéscsészét, hogy
töltse meg neki.
– Igen, az úgy rendben van. És megtarthatom a lelkemet…
– Egyelőre! – hajolt előre, és nyomott egy puszit a felé nyúló
kézre Leon, aztán előszedte a telefonját, és keresni kezdte
Caldwell számát.
 Fókabarna

Sky az egyik beszállítójával csetelt, és durván alkudozott az

alkatrészekre. Közben azon agyalt, vajon Angus tényleg képes-e
ennyi pénzt kiadni csak azért, hogy a közelébe férkőzhessen.
Amikor ott volt nála, semmit nem vett észre, csak annyit, hogy a
férfi megnézte a fenekét, és néhányszor rajta felejtette a
pillantását, de olyasmi nem történt, amire számított. Sem
kétértelmű megjegyzések, sem gyenge próbálkozások. Inkább
úgy látszott, Angus tényleg a kocsi miatt kereste meg. De annak
semmi értelme nem volt. Szerelő több is van, és Sky kizártnak
tartotta, hogy a sors vagy a véletlenek játszottak közre a
dologban. Majd kiderül! – mondta magának, és próbált
koncentrálni, hogy minél jobb árat érhessen el.
Amikor végül megállapodtak, elégedetten dobta félre a
telefonját, és feltette a lábát a tartóra, ami az ősrégi, füles fotel
előtt állt. Baltazar csak erre várt, és máris felugrott, majd a
legkönyörgőbb tekintetét vette elő.
– Oké, nem kell ezt csinálnod! – mosolyodott el Sky. –
Gyere, te kis szaros!
A kutya egyből lihegni kezdett, a farka a magasba
emelkedett, és már sehol sem volt bús ábrázata, ahogy a nyelvét
kilógatva, vidáman átszökkent a fotelra, egyenesen Sky ölébe,
majd kényelmesen elhelyezkedett, és fejét belefúrta Francis
hasába.
– Ugye tudod, hogy amikor erre rászoktál, marokkutya voltál
és maximum fél kiló? – kérdezte teljesen feleslegesen a férfi,
aztán a göndör szőrbe fúrta az ujjait, és masszírozni kezdte a
kutyus hátát. – Akkora kéjenc vagy! – lágyultak el a vonásai,
ahogy Baltazar elégedetten elfeküdt, és a nyelve rálógott Sky
alkarjára.
 Így üldögéltek egy darabig. Csak a kutya egyre lassabb
lihegése törte meg a csendet, Sky gondolatai pedig
elkalandoztak. Eszébe jutott Angus hangja, és egy picit
megugrott a pulzusa. A következő emlék már a bemutató estéje
volt, ahogy a férfi közelebb lépett hozzá és a szájára hajolt. A
csók íze most is azonnal felderengett, és Sky azon kapta magát,
hogy lehunyja a szemét, mert úgy jobban kiélvezheti. Pislogott,
és megrázta a fejét.
– Nem lesz jó, ha túlságosan beleéled magad! – mondta
figyelmeztetően, aztán inkább kinyúlt, kezébe vette a telefonját,
és megnézte az üzeneteit.

„Szia, Aby vagyok, Ely unokahúga. Azt szeretném

kérdezni, áll-e még az ajánlatod a csajos nappal
kapcsolatban?"

Kellett pár másodperc, amíg rájött, ki az és mit akar tőle, de

aztán elmosolyodott. Az aranyos kislány a bemutatóról.

„Persze! Hétvégén megtarthatjuk, ha az jó nektek" – válaszolta

sebesen.

„REMEK!" – jött az üzenet egy pillanattal később.

„Átjössz?"

„Ha megadod a címet, akkor délután háromra ott leszek!"

„Jefferson Street 33. VÁRUNK!"

Sky egy lájkot dobott válaszul, aztán azon agyalt, mit is kell
megtanulnia egy lánynak, ha a sminkről van szó. Pár perccel
később már a kedvenc youtubereit nézte, és próbálta összerakni
gondolatban, mit vigyen magával szombaton.
A hét gyorsan telt. Általában tizenegy körül ért oda Angus
házához, és délután négyig szerelt. Vanda – mert magában így
nevezte el az öreglányt – nagyon trükkös kis autó volt ám. Úgy
tűnt, majdnem mindene ép, de amihez csak nyúlt, szétporladt a
kezei között. Ahhoz képest, hogy eredetileg mennyi munkára
számított, mostanra úgy érezte, sohasem lesz kész. Már
megbeszélte a fényezőkkel, hogy a következő héten átviszi, de
le kellett mondania, mert pénteken jött rá, hogy szét kell szednie
az egész motort, ahhoz pedig komolyabb szerszámokra is
szüksége lesz. Át kell hoznia a krokodilemelőt, hogy le tudja
engedni a motort, és kell egy gyűrűkészlet meg két dugattyú.
Még azt sem tudta, honnan akaszt le ehhez az évjárathoz.
Épp magában szentségeit, amikor valaki mellé hajolt a
motortérbe.
– Rossz hírek? – kérdezte a hang, amit minden este
felidézett. Úgy megugrott, hogy beverte a fejét a motorháztetőbe.
– Bocsáss meg! Nem akartalak megijeszteni – mondta
szabadkozva Keith.
– Semmi baj, csak nem számítottam rád. Mivel mindennap
később jöttél haza, mint ahogy én elmentem.
Keith pontosan tudta ezt, mert bár nem vallotta be, de hétfő
óta igyekezett korábban elslisszolni, csakhogy rendszerint
közbejött valami, ami miatt bent kellett maradnia az irodában. De
ma péntek van, és ilyenkor amúgy is lelép az egész iroda
legkésőbb kettőkor, ő pedig ma kivételesen elsőként távozott,
anélkül, hogy ellenőrizte volna a többiek munkáját.
– Igen, de pénteken mindig korábban végzek – mosolyodott
el a fejét vakargató Sky láttán, aki egy olajos farmert, és egy
valaha fehér atlétát viselt.
– Értem. Nos, Vanda jól kifogott rajtam – csóválta meg szőke
fejét Francis.
– Vanda?! – kérdezett vissza csodálkozva Keith.
 – Ó, bocsánat. Ne haragudj! Természetesen úgy hívod,
ahogy csak szeretnéd, hiszen a tiéd. Csak muszáj voltam nevet
adni neki, mert másképp nem tudtam veszekedni vele.
Keith egy pillanatig kicsit mérgesen nézett, de aztán
elvigyorodott.
– Tetszik a Vanda. Illik rá.
Sky szája is széles mosolyba szaladt, és kirajzolódtak a
gribedlik, amikről Keith nem volt képes levenni a szemét.
– Ugye? A másik esélyes név a Sandra Dee volt, de végül ez
nyert.
– A Grease-ből? – hökkent meg Keith.
Sky bólintott.
– Ugyanolyan kis alattomos ez is.
Visszahajolt a kocsiba, és a motor alatt kotorászott. Meztelen
karjain vibráltak az izmok, amiket csak kiemelt a fekete olaj és az
izzadtság. Keith pillantását most ez ejtette rabul. Próbált mást
nézni, de nem sikerült. Végül azzal magyarázta, hogy irigy.
Hetek óta készült lemenni a kondiba, de mindig talált valami
kifogást. Bezzeg a csokira és a kis jutalomfalatokra meg
magyarázatot talált, egy komplett ideológiát gyártott, csak azért,
hogy lelkiismeret-furdalás nélkül ehesse őket.
– És hogy haladsz? – kérdezte, de a torka valamiért porzott,
ezért olyan rekedten, hogy rá sem ismert a saját hangjára.
– Hát, mondhatnám, hogy jól, de az nagy hazugság lenne…
A helyzet az, hogy most jöttem rá, szét kell szednem a motort,
mert valamelyik gyűrű recseg benne, és az a gyanúm, hogy két
hengernél dugattyút is kell cserélnem. Ahhoz pedig a vezérlést is
szét kell kapnom, plusz át kell hoznom a krokit, és legalább egy
hét kell még. Ráadásul nem jött meg az ékszíj, két gömbfej
pedig nem jó ehhez az évjárathoz.
– Óóó… – biggyedt le Keith szája.
Sky ismét elcsodálkozott. Azt hitte, a férfi palástolni fogja, de
valójában örül, hogy még nincs kész. Csakhogy, ha valójában
arra ment ki a játék, amit ő és Ink feltételeztek, akkor megoldotta
volna, hogy találkozzanak, ehelyett egész héten hiába várta,
egyszer sem ért haza.
Mert várta… Bármennyire akarta maga elől is eltitkolni, és
hiába mondogatta, hogy nem érdekli, a szeme sarkából mindig a
kocsifelhajtót figyelte, és az utolsó utáni pillanatig maradt, amíg
már rohannia kellett, hogy beérjen a klubba. Kétszer a sminkjét
is csak összecsapta, mert késésben volt, de Angusszel nem
sikerült összefutnia.
– Ne félj, meggyógyítom, csak egy picit tovább fog tartani –
mondta, ahogy felegyenesedett és a kezét egy rongyba
törölgette.
– Persze, elhiszem, csak valamiért nehezemre esik a
várakozás. Nagyon szeretném már kipróbálni az utakon.
– Elhiszem! Nagyszerű lesz hasítani vele az országúton. De
ahhoz még elég sok mindent kell rajta rendbe szedni –
mosolygott rá Sky.
– Igen, tudom. Minden nap megnéztem, meddig jutottál, és
magamtól is rájöttem, hogy messze a cél, mert egyre több
ócskavas gyűlik a papundeklin a sarokban – mutatott a kiszedett
és félredobott alkatrészekre Keith.
– Amit lehet, visszateszek, de lássuk be, az egészet megette
a rozsda – bólintott Sky.
– Ne szabadkozz! Cserélj ki mindent, amit kell. Mondtam,
hogy nem fogok nyafogni a pénz miatt. És csináld, ameddig
szükség van rá!
– Oké! – bólogatott Sky. – De mára elegem van. És mivel
szabadnapos vagyok, úgy döntöttem, elmegyek és eszem
valami rendeset, mert egész héten szendvicsen éltem.
Keith hamarabb beszélt, mint ahogy átgondolta volna:
– Nekem is az volt a tervem, hogy beugrom a Lolindába,
mert napok óta báránybordát ennék. Náluk a legjobb! Nem
tartasz velem?
 Sky hirtelen nézett rá, és még a keze is megállt a levegőben,
amin addig serényen dörzsölgette az olajfoltokat.
– Vacsorázni hívsz?
Keith úgy vörösödött el, ahogy a lámpa szokott pirosra
váltani, egyik pillanatról a másikra.
– Nem úgy… Csak gondoltam, ehetnénk együtt.
Majdnem hozzátette, hogy már mondtam, nem vagyok buzi,
de lakatot tett a szájára, és próbált jó fej lenni. Meg akarta
ismerni Skyt. Nyitni akart a világ felé. Mindig is tudta, hogy az
apjának nincs igaza a melegekkel kapcsolatban, travit meg talán
életében nem látott, ahogyan ő sem, ezért itt volt az ideje, hogy
elfogadja és megpróbálja megérteni őket.
– Rendben! Nagyon szívesen – válaszolta Sky. Nézte, ahogy
Angus arcán elömlik a mosoly, és egy hajszál választotta el,
hogy felnyúljon és végigsimítson az ajkán, de rájött, hogy olajos
a keze. Aztán meg arra, hogy valószínűleg kapna érte egy
bazinagy pofont.
– Haza kell mennem lezuhanyozni és átöltözni.
– Rendben. Érted menjek? – kérdezte kedvesen Caldwell.
– Nem kell, találkozzunk ott – válaszolta gyorsan Sky, aztán
magát szidta, amiért nem hagyta, hogy a férfi érte menjen. De
túlságosan zavarban volt a saját érzései miatt, és mire észbe
kapott, már késő volt.
– Oké. Foglalok asztalt hatra – bólintott Keith.
– Ott leszek! – hajolt le a táskájáért Sky, aztán biccentett, és
kisétált a garázskapun.
Keith még sokáig állt moccanatlanul, és a világért be nem
ismerte volna, hogy még mindig a levegőt szimatolja, mert Sky
benzinnel és motorolajjal kevert illata bekúszott az orrán és rabul
ejtette az érzékeit.

Sky egy szál bokszerben állt a szekrénye előtt, és vajúdott. Nem

akart kiöltözni, de nem akart prosztónak látszani. Nem akarta a
full buzit tolni, de nem akart álszent módon heterónak öltözni
sem.
Kivette a halványlila inget, aztán visszaakasztotta. Ugyanezt
eljátszotta a rózsással is, majd a fekete nadrágját is lehúzta, és
felvett egy bővebb farmert. Aztán belebújt egy fekete, v-nyakú
pólóba, és a tükör felé fordult.
– Na nem, ez nem én vagyok! Kit akarok áltatni? Őt vagy
magamat? – kérdezte, és lerántotta magáról a ruhákat, majd
villámgyorsan felvette, ami először a keze ügyébe került, és
kisietett az ajtón.

Keith korábban érkezett. Valamiért úgy gondolta, az a jobbik

eset, ha ő vár Skyra. Nem tudta elviselni, ahogy a férfi nézte őt.
Sokkal intenzívebben, mint bárki más. A szürke szemek a
hosszú pillák árnyékában olyan mélynek tűntek, mintha
különleges képességekkel rendelkezne. Mintha belelátna a
fejébe. És ez a gondolat aggodalommal töltötte el. Mivel ő sem
akart szembesülni a saját gondolataival, rettegett, hogy a férfi
tudomást szerez róluk.
A pincértől csak egy ásványvizet kért, mondván, hogy majd a
barátjával rendel bort a vacsorához. A barát szót még sokáig
ízlelgette, miután magára maradt, és úgy érezte, édes, mint a
csokoládé.
Amikor a magas alak belépett a terembe, valahogy lelassult
az idő. Az emberek önkéntelenül felnéztek, aztán ott ragadt a
pillantásuk. A halványkék, az ujjain és a gallérján vastagon
hímzett ingben, és szűk, teljesen testre simuló, hófehér
farmerben érkező férfi mágnesként vonzotta a tekinteteket. A
kezein legalább hat gyűrű csillogott, a csuklóján egy ezüst
karkötő, ahogy kigombolt inge alól is kilátszott egy feszes
ezüstlánc. Keith abban a pillanatban látta meg benne először
azt, akivel az első találkozásukkor összeakadt a pillantása. A
szürke szemek most is ugyanúgy néztek rá, kicsit kihívóan, kicsit
fölényesen. Sky maga volt a megtestesült önbizalom, Keith
pedig érezte, ahogy a hatása alá kerül. És azt is, mennyire
jelentéktelennek érzi önmagát. Valószínűleg azon az estén is ezt
érezhette, csak az ital tette olyan bátorrá, hogy megszólította. Ha
józan lett volna, egyetlen pillantásától inába szállt volna a
bátorsága.
– Helló! Bocs a késésért! – kért elnézést Sky, és lehuppant a
székre Keith mellett.
– Semmi baj! – nyögte ki nagy nehezen a férfi. – Tíz perc
még belefér.
Sky rámosolygott, és most engedte el először a pillantását,
hogy körülnézzen az étteremben. Az emberek zavartan kapták el
a tekintetüket, és újra kanálcsörgés és halk duruzsolás
kezdődött.
– Miért néztek ennyire? – kérdezte egy kis habozás után.
Keith majdnem rávágta, ami először az eszébe jutott, de
aztán keresett egy másik választ.
– Mert remekül nézel ki. Ide általában unott, negyvenes
házaspárok járnak, akik nem nagyon látnak hozzád hasonlót.
Ez a verzió egy gyengített, finomított változata volt annak,
amit gondolt, de azért Sky kivillanó fogsora és a behorpadó
gribedlik megfeleltek a várakozásainak.
– Te is jól nézel ki! – mondta a férfi, és oldalról végigsvenkelt
Keith-en.
A fekete, szabott nadrág és ing volt a mentsvár, amit akkor
vett fel, ha végképp nem tudta eldönteni, miben kellene
megjelennie. Lezserebb volt, mint a nyakkendős, öltönyös
változat, de még a komfortzónáján belül. Mindig laza akart lenni,
de igazság szerint feszélyezte, ha farmerban és pólóban ment
emberek közé.
– Uraim! Sikerült kiválasztani a bort?
 – Egy pillanat, még nem tudjuk, mit eszünk – válaszolta egy
picit ingerülten Keith. Nem szerette, ha valaki türelmetlenkedik
vele. – Hova ez a kapkodás?
– Bocsánat! – somfordáit el a pincér, Sky pedig az étlap
mögé rejtette a vigyorát. Tetszett neki a határozott és férfias
Angus, és nem bánta volna, ha még egy kicsit hepciáskodik.
– Nem baj, ha egy angussültet kérek? – kérdezte, amikor
már nem bírta magában tartani. Amúgy nem volt oda a steakért,
de ma este képtelen lett volna kihagyni.
Keith szája megvonaglott.
– Nem! Egyél bátran. Az apámon kívül senki sem szólít így,
ezért nem veszem magamra.
– Pedig nagyon illik hozzád! – tette le az étlapot Sky. – A
Keith olyan átlagos és semmitmondó. De egy Angus, az más.
Olyan komoly és tiszteletet parancsoló.
Caldwell felnézett, és kivételesen ő fúrta a pillantását a
szürke szemekbe. Tudni akarta, hogy Sky most bolondot csinál
belőle vagy komolyan gondolja. A grafit íriszek közepén lassan
tágultak a pupillák, ahogy farkasszemet néztek, de Sky állta a
próbát, és nem is mosolygott.
– Ha szabad, én így hívnálak. A név fontos. Sokat elmond
valakiről.
Keith mosolyodott el elsőnek.
– Te is egy fura fazon vagy. A névmániád például egészen
érdekes. De ahonnan a családom származik, ott minden
második férfi Angus. Skót felmenőim vannak.
Sky szája széle is felkunkorodott.
– Ez is érdekes, mivel nálunk nagyon ritka név. Egyébként
sosem tagadtam, hogy különc vagyok.
Néhány percre csend telepedett rájuk, amíg Keith is
kiválasztotta a vacsorát, aztán megrendelték, és persze bort is
kértek, majd az elégedett pincéren mulattak egy jót.
 – Neki meg a bor a mániája – közölte halkan Sky, ahogy az
alacsony, kerek hasú pasas elsétált az asztaluktól. – És neked?
Neked mi a fétised?
Ez a szó úgy hangzott Sky szájából, mint valami obszcén
kifejezés, pedig ahogy Keith ránézett, nem látott mást, csak
kíváncsiságot. Nyelt egy nagyot, próbálta kiverni a fejéből a
zavaró gondolatokat, és értelmes választ adni.
– Az öreg autókon kívül?
– Csak most vettél egyet, úgyhogy ez inkább egy álom volt,
amit valóra váltottál. A hétköznapokban mi a mániád? –
magyarázta el jobban a dolgot Sky.
– Nem igazán van… – mondta vontatottan Keith, amikor
rájött, hogy benne semmi különleges nincs. Pont olyan unalmas
és szánalmas, mint amilyennek kinéz.
– Mindenkinek van, legfeljebb még nem jött rá – felelte Sky.
Keith ezen elgondolkodott volna, de kínosnak érezte az
ismét közéjük furakodó csendet. Nem akarta elveszteni a
kontaktust, ami észrevétlenül kialakult kettejük között. Nem járt
társaságba, így nem is igazán tudta, hogyan kell tartalmas
beszélgetést folytatni valakivel, akit nem ismersz.
Szégyenszemre mindent most kell megtanulnia, majdnem
harmincévesen, túl egy házasságon.
– Visszatérve a nevekre, te mikor kaptad a Sky becenevet?
– Tizennégy évesen, amikor egy nyár alatt hirtelen majdnem
húsz centit nőttem. Égimeszelő lettem, és rám ragasztották.
Keith szerette volna látni a kamasz Francist, a gyereket,
akiből ez a kivételes ember lett. Mert érezte, hogy Sky nemcsak
külsőségeiben tér el az átlagostól, és az identitása nem az, hogy
meleg vagy transzvesztita, hanem egy valódi ritkaság, egy
született különc, aki mindig lázad, mindig diktál, és bárki, aki
megismeri, a bűvkörébe kerül. Kizártnak tartotta, hogy van olyan,
akire nem gyakorol nagy hatást.
 – Akkor már lányruhákban jártál? – kérdezte, mielőtt
átgondolta volna, aztán már késő volt visszaszívni. A félelem
átszáguldott rajta, de mielőtt teljesen elvörösödött, Sky
elmosolyodott és oldalra biccentette a fejét.
– Nem járok lányruhákban, Angus. Ha abban járnék, most
egy nő ülne itt.
Ez a lehetőség fel sem merült Keith-ben, és csak most jött
rá, hogy ha Sky travi lenne, akkor valószínűleg a vacsorához is
nőnek öltözött volna.
– Akkor mi vagy? – hajolt önkéntelenül közelebb, és érezte,
ahogy a grafit szemek pillantása ismét az agyába hatol.
– Arra vagy kíváncsi, hogy mi a nemi identitásom, vagy
inkább arra, hogy mik a szexuális preferenciáim?
A kérdés túl összetett volt, tekintettel arra, hogy Keith abban
a pillanatban azt sem tudta, hogy hívják. Ismét érezte azt a
vonzalmat, amit akkor este, attól függetlenül, hogy most egy
jóképű, kifejezetten helyes pasival ült egy asztalnál, és nem
foghatta arra, hogy nőnek hitte.
– Khmm… azt hiszem, azt sem tudom, mi a különbség.
Az őszintesége meglepte Skyt. Arra számított, hogy egy
sablonos választ kap. Erre a kérdésre mások ugyanis
legtöbbször azt adtak, mivel az emberek nyolcvan százaléka
nem is fogta fel.
– Szívesen elmesélem! – felelte kedvesen Sky, és az ölébe
terítette a damasztszalvétát. – Biszexuális vagyok, vagyis inkább
úgy fogalmaznék, hogy pomoszexuális, de ez olyan hülyén
hangzik. Nem érdekel, hogy ki melyik nemhez tartozik, ha
szexről van szó. – Látta az Angus nyakán liftező ádámcsutkát,
de úgy döntött, most már elmond mindent, hátha a férfi képes
lesz megérteni, ha elfogadni nem is. – Vagyis, ha valaki vonz, és
ágyba akarok bújni vele, akkor nem nézem, hogy fiú vagy lány.
Eddig világos? – kérdezte, mire csak heves bólogatást kapott
válaszul. – Nem tudom, meleg vagyok-e vagy sem, mivel
aromantikus vagyok. – Itt már nem hagyhatta figyelmen kívül a
kék szemekbe költöző értetlenséget, sem az Angus homlokán
időző szemöldököt. – Nem vagyok képes érzelmi kötődésre –
magyarázta meg röviden. – Nem szeretek bele senkibe, így nem
tudom megmondani, hogy kihez vonzódnék lelkileg.
– Hű, kell egy kis idő, amíg ezt feldolgozom – sóhajtott egy
nagyot Keith. – Őszintén mondom, teljesen össze vagyok
zavarodva.
Sky elmosolyodott, és önkéntelenül megfogta Keith kezét.
– Nincs ezzel semmi baj! Mindenki így van vele, de te vagy
az első, aki be is vallja!
Keith agya kiürült, és az egymást kergető gondolatok a
semmibe hullottak. Csak nézte a nagy kezet, ami az ő feleakkora
kézfejét takarta el, és úgy tűnt, kilőtték a világűrbe, mert nem
hallott semmit, nem is érzékelte a külvilágot.
Sky azonnal észrevette, hogy a férfi lefagyott, és
gondolatban egy nagy tockost adott magának, amiért szabadjára
engedte azt a Skyt, akit otthon akart hagyni.
– Bocs, rossz szokás, hogy mindenkihez hozzáérek. Le
kellene szoknom róla, de valamiért nehezemre esik kordában
tartani a kezeimet. Amikor pedig beöltözöm, akkor egyenesen
tűrhetetlen, amit művelek.
Keith végre magához tért, amikor Sky nagy kezei eltűntek az
asztal alatt.
– És tulajdonképpen miért öltözöl be, ha nem vagy travi, se
transznemű?
– És crossdresser sem vagyok – válaszolta rögtön Sky, bár
Keith azt sem tudta, mit jelent. – Azok, akik azt élvezik, ha a
másik nem ruháit hordhatják – magyarázta meg Sky, amikor
rájött, hogy a férfi elvesztette a fonalat.
– Ja, így már legalább tudom, miről beszélsz – nevetett fel
Keith.
 – Szóval ez nekem csak a munkám, egy jelmez, amit
felveszek, mint a színészek. De az az igazság, hogy óhatatlanul
kialakul hozzá egy másik személyiség, ami a női
jellemvonásokat, viselkedésformákat szedegeti magára, és minél
tovább viseled nap nap után, annál természetesebben bújsz bele
a bőrébe. Mire észbe kapsz, ott van ő, ugyanabban a testben,
mint te, és ahogy besminkelsz és felveszed a parókádat, már át
is alakultál.
Keith ámuldozva hallgatta. Ismét maga előtt látta a gyönyörű
nőt, aki szintén Sky volt, és minél tovább nézte, annál jobban
észrevette a közös vonásokat.
– Tudod, ez egy kicsit ijesztő, majdnem tudathasadásos
állapot, pláne ha te egyébként is mindenevő vagy a szexben.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szexeltem már pasikkal
úgy, csak azért, mert így hálózhattam be őket. Aki erre bukik, az
megkaphatja, ha akarja…
Keith szája úgy kiszáradt, mint a sivatag. A boráért nyúlt, és
pont leszarta, mennyire illetlen, amikor úgy hajtotta fel, mint egy
pohár vizet.
Sky magában mulatott rajta, de aranyosnak találta a zavarát,
és meg is értette. Nem számított rá, hogy ilyen témák kerülnek
terítékre, de határozottan megkönnyebbült, amiért legalább tiszta
vizet önthetett a pohárba.
– Vannak, akik erre buknak? – kérdezte rekedten Keith.
– Persze! Mindenféle fétis létezik, a legtöbbre nem is
gondolnál.
– Úgy beszélsz ezekről a dolgokról, mintha te viszont
mindegyikkel tisztában lennél.
Sky egy pillanatra elhallgatott, és ismét komolyan nézett rá.
Látszott, hogy vajúdik, milyen választ adjon. Keith nem tudta
eldönteni, hogy izgatott vagy retteg.
 – Nézd, őszinte leszek veled. Tartozom neked ennyivel az
első esténk után… – kezdett bele Sky, mire Keith ismét töltött, és
kiitta, mielőtt a férfi folytatta volna.
Hála az égnek, a pincér közben szervírozta a vacsorát, így
volt ideje egy kicsit összeszednie magát, mielőtt kettesben
maradtak, és Sky ismét közelebb hajolt.
– A klub, ahol dolgozom, egy afféle menedék. Egy zárt közeg
azoknak, akik bizonyos szempontból kilógnak a sorból. Pontosan
a szexuális preferenciájuk vagy a fétiseik miatt. És nemcsak
azért dolgozom ott, mert ott van travishow, hanem azért, mert én
is egy vagyok közülük…
Keith annak örült, hogy nem vett egy falatot sem a szájába,
mert most egészen biztosan megfulladt volna.
– Mit szeretsz? – kérdezte, a sajátjánál sokkal mélyebb,
enyhén reszkető hangon, és képtelen volt mást nézni, csak Sky
halványpiros, fénylő ajkait látta, ahogy beszélt. Már rég azt
nézte, csak fogalma sem volt róla. A mély, szuggesztív hang,
amin a férfi beszélt, odavonzotta a pillantását, ő pedig, híján
minden önkontrollnak, ott is felejtette.
– Nincs semmi, amit most ki tudnék emelni. Úgy
fogalmaznék, hogy nem igazán vannak gátlásaim, és nyitottan
állok mindenhez.
Keith, ha eddig megvolt lepődve, akkor most hullott
atomjaira. Mindig érezte, hogy ők ketten egymás inverzei, de
ezen ledöbbent. Nem elég, hogy nőnek öltözik, amikor dolgozik,
amúgy pedig autószerelő, aki pasis és szexi és menő, de még
egy szexuális ragadozó is, aki bármire kapható. És ezzel
szemben itt van ő, aki menőnek akar látszani, de egy farmert
sem tud hordani, és zakóban jár, hogy úgy tűnjön, összeszedett
és férfias. Ingatlanokat ad és vesz, jól keres, de se hobbija, se
szenvedélye, és ami a legnagyobb szakadék volt kettejük között:
egy félimpotens barom, aki még sosem jött rá, miről beszélnek
az emberek, amikor a szexet istenítik, holott szerinte csak nyűg,
egy társadalmilag kötelező aktus, amitől az identitásod függ. A
tűzijáték és az eufória olyan távol állt a szextől, mint ő Skytól.
Nem ugyanabban a világban éltek. És közben látta a másik
szemében a ki nem mondott titkokat, a sokat sejtető, fülledt
történeteket, amiket ő már mind átélt. Látszott, hogy nehéz lenne
neki újat mutatni, és az is, hogy minden pillanatát élvezte. Saját
akaratából élt át ezernyi szexuális perverziót, míg Keith még egy
rendeset sem élvezett, kivéve ha egyedül volt.
Sky szinte érezte az érzelmi tornádót, ami átsöpört Angusön.
Látta a kétségbeesést, a szégyent, az undort, a kíváncsiságot és
az irigységet. Csak nem tudta megmagyarázni, és nem merte
feltenni a kérdéseit. Látta, ahogy a férfi bezárkózik, magára
csukja a képzeletbeli kertkaput, és a lakatot is ráteszi.
– Nem olyan extra ez, mint amilyennek hangzik ám – próbált
finomítani, de már elkésett vele. – Tudod, a hálószobák sok titkot
rejtenek, csak senki nem beszél róluk.
– Én is nézek pornót – válaszolta rezignáltan Keith, és enni
kezdett.
Sky néhány pillanatig még nézte, és ezer dolog tolakodott a
nyelvére, de lenyelte őket, aztán ráküldött egy kis véres steaket,
és átkozta magát, amiért ilyen szókimondó. Most aztán olyan
messzire űzte az épp feloldódó, és lassan közelebb kerülő
Angust, amennyire csak lehetett.
 Grafitszürke

A szombat reggel a szokásosnál is nehezebbnek tűnt Keith

számára. Borzasztóan másnapos volt, sőt, ami azt illeti,
sokadnapos, mert egész héten a már bevált koktélt fogyasztotta:
leitta magát és gyógyszert vett be rá. A szervezete egész héten
küzdött a mérgek ellen, de vitte a kötelességtudat, és a rengeteg
feladat. Most azonban, amikor nem kellett korán kelnie, és
magára húznia a szokásos álcát – hogy ő egy rendezett életet
élő, jómódú polgár –, simán elhasznált és depressziós volt.
Nehézkesen kászálódott ki az ágyból, és a konyhába ment.
A gyomra olyan rossz volt, hogy a kávé gondolatától is
bukfencezni kezdett. Tanácstalanul álldogált, és úgy érezte, ha
nem talál valami kiutat saját, egyre hangosabb gondolatainak
útvesztőiből, inkább alámerül a lápban, és hagyja, hogy végre
ellepje a mocsár. Szuicid hajlamai is felszínre törtek, és az
eddigieknél sokkal markánsabban rajzolódott ki a lehetséges
kiút, ami sokkal könnyebb volt, mint szembenézni saját
esendőségével.
Eszébe jutott, hogy Sky csodaturmixa után mennyivel jobban
érezte magát, és az is, hogy kedden beszerzett egy jó nagy
adagot az összes hozzávalóból, így egy kicsit felderült, és a
gyors javulásban bízva nekiállt, hogy elkészítse a legjobb
ellenszert.
Tíz perccel később egy nagy légvétel után felhajtotta a
moslékzöld katyvaszt, és a nappaliba ment, hogy ledőljön a
kanapéra, amíg hatni kezd.
A telefonja kitartó zümmögésére riadt fel a szendergésből, és
kontaktlencse híján úgy vette fel, hogy nem is tudta, ki keresi.
– Halló!
– Szia, Keith! Leon vagyok. Nem hívtál vissza…
 – Ó, basszus! – fogta be a saját szemét Caldwell. – Ne
haragudj, teljesen kiment a fejemből.
Chambers még hét elején hívta fel, és tett egy elsőre is
visszautasíthatatlan ajánlatot, ami ráadásul azzal kecsegtetett,
hogy Keith álma is valóra válik, és a régi gyárépületet nem
dózerólják le, hanem új életre kelhet.
– Megbeszélted a jogászoddal? – ütötte a vasat Leon.
– Igen, meg, és nem látjuk semmi akadályát a dolognak.
Egy pillanatnyi csend után jött a válasz, és Leon hangja
diadalmámorról árulkodott:
– Ez nagyszerű! Akkor alá is írhatnánk a szerződéseket!
– Miért ilyen sürgős? – húzta össze a szemöldökeit Keith.
Valamiért úgy gondolta, egy ingatlan adás-vétel sohasem
kapkodós dolog.
– Mert Ink holnap jön haza, és meg akarom lepni vele. Ha
ma nem írjuk alá, még a végén visszakozik, és azt egyikünk sem
szeretné.
Keith mérlegelt, és rájött, hogy ebben igaza van a festőnek.
Ha ez a lehetőség füstbe megy, akkor csak jóval olcsóbban,
telekáron szabadulhat az így is ráfizetéses ingatlantól.
– Oké, rajtam ne múljon!
– Pláne, hogy te feledkeztél meg a dologról, és rendkívül
gáláns ajánlatot tettem… – szúrta be Leon, amiből Keith azonnal
tudta, hogy Chambers sem hülye. – Úgy döntöttem, hogy ez az
ajánlat ma estig él. Ha csak holnap írjuk alá a szerződést, akkor
százezerrel kevesebbet kapsz érte.
Keith azonnal felült. Próbálta figyelmen kívül hagyni a fejébe
nyilalló fájdalmat, és felfelé igyekvő zsigereit.
– Oké, oké, nem kell fenyegetőzni! Én is szeretném, és már
elnézést kértem. Zsúfolt hetem volt.
– Nekem is, de azért azt fejben szoktam tartani, ha egy
vagyont akarnak hozzám vágni.
 Keith hallgatott. Úgy gondolta, állapotához képest elég sokat
tűrt a kioktatásból.
– Bejössz az irodába? – kérdezte egy lélegzetvételnyi szünet
után.
– Nem megyek sehová. A kocsi szervizben van, és amúgy
sincs kedvem kimozdulni. A szerződést kinyomtatom, te pedig
átjöhetsz aláírni – válaszolta lekezelően a festő, amitől Caldwell
egyik szeme tikkelni kezdett. Nehezen tolerálta a
nagyképűséget, bár a szakmájából kifolyólag szinte állandóan
szembesült vele.
– Oké. Két óra múlva lehet?
– Lehet – válaszolta Leon, és le is tette a telefont.
– Beképzelt barom – motyogta Keith, és visszadőlt a
párnákra.

Sky egy nagy, szétnyitható kozmetikustáskával állt a rakparti ház

küszöbén, és lebiggyesztett ajakkal konstatálta, hogy
Chambersék háza tényleg gyönyörű. Amikor egy kedves,
idősödő asszony beinvitálta és elkérte a kabátját, már úgy érezte
magát, mint egy proli, aki véletlenül keveredik úri társaságba.
– Máris szólok Mr. Prescottnak, addig foglaljon helyet!
– Én Abyhez jöttem – válaszolta Sky, mire a nő tetőtől talpig
végigmérte, és felcsapott állal lépett vissza.
– Abigailhez?
– Hozzá és a barátnőjéhez – válaszolta kimérten Sky.
Hozzáfűzhette volna, hogy mi járatban van, de az asszony
gyanakvó magatartása és lenéző pillantása elvette a kedvét a
magyarázkodástól.
– Máris szólok nekik – sütötte le a szemét a nő, amikor rájött,
hogy túlzásba esett. – A nevét legyen szíves!
 – Francis Summers – biccentett a férfi, majd a konyhába
sétált, letette a nagy táskát a földre, és felült a pult mellé.
Pár másodperccel később halk sikkantások hallatszottak az
emeletről, és máris kivágódott az egyik ajtó, aztán a két kislány
lavinaként dübörgött le a lépcsőn.
– Sky! – ölelte át azonnal Aby, és csillogó szemekkel nézett
fel rá.
Francis automatikusan lehajolt, és arcon csókolta a gyereket,
majd a félénkebb, de láthatóan izgatott kislányhoz fordult.
– Francis vagyok, de szólíts csak Skynak.
– Melody Marshall.
A tétova kézfogás nem kerülte el Sky figyelmét, ahogyan az
sem, hogy a lány arcán szabályos pírrózsák rajzolódtak ki.
– Hol tartjuk a szeánszot? – kérdezte a férfi, mire Aby
elgondolkodott, és a száját ütögette a mutatóujjával.
– A szobámban is csinálhatjuk, de akkora tükör, ami előtt
hárman is elférünk, csak itt van – mutatott az egyik falra, ami
előtt egy kényelmes szófa állt.
– Az remek lesz, de kellene egy takaró vagy valami, nehogy
összekenjük az új bútort, mert Leon megöl – bólintott Sky.
– Hozok! – vágta rá Aby és már el is indult az emeletre, hogy
keressen valamit, amivel letakarhatják a krémszínű kárpitot.
– Kérhetek addig egy pohár vizet? – fordult most a zavartan
ácsorgó Melody felé Sky.
– Persze! – válaszolta a szép, nyurga kamaszlány.
– Heath hol van? – próbált beszélgetést kezdeményezni a
férfi, hogy oldja a gyerek zavarát. Úgy emlékezett, hogy látta
őket kézen fogva.
– Elment a kondiba a haverjaival.
– Ti együtt jártok, igaz?
– Igen – pirult el még jobban a kislány.
– Szoktál sminkelni? – nézte meg alaposabban a hibátlan
arcbőrű, bociszemű gyereket Sky.
 – Szeretnék, de nem tudom, mi állna jól. A lányok az
osztályban inkább úgy néznek ki, mint akik egy súlyos baleset
nyomait akarják eltüntetni.
Sky szélesen elvigyorodott.
– Tudom, miről beszélsz. Az a baj, hogy a reklámok
állandóan a jól fedő alapozókat hirdetik, miközben a hozzátok
hasonló fiataloknak még bőven elég egy BB krém is, ami
természetes fedést biztosít, kicsit mattit, de nem lesz
maszkhatású.
Melody érdeklődve hallgatta, és végre kezdett felengedni egy
kicsit.
– Mi az a BB krém?
– Az egy nappali ápoló, amiben van színezék is – válaszolta
Aby, aki lefelé jött a lépcsőn, kezében egy nagy pokróccal, ami
leért a földig. – Csak az ágytakarómat találtam.
– Az tökéletesen megfelel! – mosolygott rá Sky. – Nos,
csajok, először pakoljuk ki a felszerelést, és ismerkedjünk meg
az eszközökkel!
A két gyerek azonnal nekilátott, és izgalommal fedezték fel a
nagy táska kincseit, Sky pedig türelmesen magyarázta, melyik
ecset mire való, milyen applikátorral visszük fel az anyagokat, és
egyáltalán milyen sorrendben. Aztán rátértek az arcformákra, és
arra, hogy kinek mi állna jól.
– Aby, neked szív alakú arcod van, aminél nem sokat kell
korrigálni. Elég egy kis halvány pír, egy pici satír a szemed külső
sarkába, egy kis magas pigmenttartalmú, fehér vagy krémszínű
szemhéjpúder belülre, és szempillaspirál. Esetleg halvány
szájfény, ha szeretnéd. A szemed alatt viszont majdnem áttetsző
a bőröd, így oda ajánlanék egy kis korrektort.
A kislány értően bólogatott, és összeszedegette a szükséges
anyagokat.
– És nekem? – kérdezte Melody, de még mindig nem mert
Sky szemébe nézni.
 – Neked kerekded az arcformád, óriási szemeid vannak, az
ajkaid teltek. Veled sem lesz sok dolgunk. Azt mondtad,
természetes hatást szeretnél, amit kreol bőrnél könnyen el
tudunk érni. Egy kis barnás-bronzos csillogást azért tennék a
szemhéjadra, aztán barna szempillaspirált, és alulra egy pici
füstös satírt, hogy kiemeljük a szemeid szépségét, viszont
megtanítalak kontúrozni, hogy úgy tűnjön, az arccsontod sokkal
markánsabb, mint valójában. Legfeljebb nem használod majd a
mindennapokban.
– Ú, az de jó! – lelkesedett Aby.
– Oké – bólintott a kislány, és közelebb csúszott, mert eddig
elég nagy távolságot tartott kettejük között.
– Megkérdezhetem, miért tartasz tőlem? – fordult felé Sky,
amikor magára kente fel a vastagabb alapozót, hogy be tudja
mutatni a műveleteket.
– Én nem… vagyis… – jött ismét zavarba Melody. – Szóval
nem tudom, hogyan viselkedjek. Mármint azt tudom, hogy néha
nőnek öltözöl, de most olyan pasis vagy. Másra számítottam –
vallotta be.
Sky felé fordult, és rámosolygott, amitől a gyerek picit
felengedett.
– Semmi baj! Én nem vagyok transzvesztita, csak a munkám
miatt öltözöm nőnek. Napközben autókat szerelek.
– De meleg vagy? – bukott ki a kérdés a gyerekből, amin ő
maga is meghökkent.
Sky elgondolkodott, eszébe jutott az előző esti beszélgetés
Angusszel, és rájött, hogy ezt most nem fogja elmagyarázni két
kamasznak.
– Nagyjából igen. Van ezzel valami gond?
– Nem, dehogy! – mosolyodott el félszegen a kislány.
Sky rájött, hogy azzal lenne gond, ha nem lenne meleg.
Innentől sokkal oldottabb lett a hangulat, és mire Leon lefelé jött
a lépcsőn, a lányok már egymás szavába vágva kérdezgették
Skyt, aki nevetve csitította őket.
– Oké, egyszerre csak egy dolgot beszéljünk meg! A
műszempilla kényes dolog, macerás a használata, és
egyikőtöknek sincs igazán szüksége rá, de egy olyan alkalomra,
amikor komoly hatást akartok elérni, bátran feltehetitek. Neked a
majdnem egyforma hosszúságú, c-ívű lenne jó – kotort a
dobozába, majd Aby kezébe adott egy tasakot –, neked pedig
legalább tizenötös, j-ívűt ajánlanék, mert különben hozzáér a
bőrödhöz, és elmaszatolja a szemhéjpúdert.
– Mi van itt? – kérdezte nevetve, mégis egy leheletnyi
rosszallással a hangjában Chambers. – Nem korai még ez?
Sky felpillantott, aztán kezet rázott a férfival, és hasonló
stílusban válaszolt:
– Egy nő mindig nő, és sosincs elég korán, hogy
megtanuljon bánni az ilyen dolgokkal. Ebben a házban pedig
senki sincs, aki alkalmas lenne rá, hogy megtanítsa nekik a
lényeget.
Leon elgondolkodott, végignézett a két kislányon, akik olyan
csillogó szemekkel és boldogan mosolyogtak, hogy elszálltak a
kétségei.
– Igazad van! És nálad jobb mesterük nem is lehetne! –
veregette meg Sky vállát.
– Belőled is éjkirálynőt tudnék faragni – kacsintott rá Francis,
amin Aby hangosan kuncogni kezdett. – Elyból meg egyenesen
szépségkirálynőt!
– Hű, de megnézném Elijah-t full sminkben – ábrándozott
Melody. – Az arca így is hibátlan, mi lenne, ha ki is lenne
sminkelve?
– Felejtsétek el! – morgolódott Leon.
– Ne legyél transzfób! – szólt rá Sky.
 – Nem vagyok az, de te meg ne legyél erőszakos. Nem
minden meleg érez késztetést, hogy sminkeljen és harisnyába
bújjon.
– Szerintem inkább félsz, hogy rákap a dologra. Manapság
már nem csak a meleg fiúk sminkelnek, és pláne nem azért,
hogy nőnek nézzenek ki. A kozmetikai cégek sorra jönnek ki a
férfiaknak készült sminktermékekkel. Az emósokról még nem is
beszéltünk. A mostani trendek pedig abszolút az ő malmukra
hajtják a vizet. Divat lett a manikűr, a körömlakk, a nőies
ruhadarabok. A feminin vonulat alattomosan kúszott be a
divatba, és ha megnézed az haute couture bemutatókat, az állad
is leesik.
– Uűű, láttad a nyári Gucci trendet? – élénkült fel Aby,
miközben óvatosan a szempilláit festette egy spirállal.
– Igen! Imádom! – nézett rá a tükörben Sky.
– Én nem láttam – mondta csalódott hangon Melody.
– Ha készen vagyunk, megnézzük? – kérdezte Abigail.
– Persze! – vágta rá Sky.
Leon csodálkozva hallgatta a párbeszédet. Ezek szerint
létezik olyan felnőtt férfi, aki önszántából akar időt tölteni
kamaszokkal. Vagy Sky ennyire magányos lenne?! Rájött, hogy
nem feltétlenül, hiszen Russell is szíves-örömest foglalkozott a
gyerekekkel, míg neki hónapok kellettek, hogy egyáltalán ne
kapjon agyfaszt, amiért két szófosó van a házban, akiknek
sűrűbben vannak hangulatingadozásai, mint neki, gyakrabban
hisztiznek, és meg vannak róla győződve, hogy mindent tudnak,
sőt, csak ők tudnak jól mindent. Mára Ely lassan ráébresztette,
hogy nem kell velük folyamatosan vitába szállnia, és felesleges a
készenléti állapot, mert ezek a veszekedések a gyerekekben
semmilyen nyomot nem hagynak, és pár óra alatt el is felejtik
őket, míg Leon napokig rágódott egy-egy összezörrenésen.
Amikor végre el tudta engedni a dolgot, akkor szerette meg a
gyerekeket. Kissé nehezen kerültek a fejében helyükre a dolgok,
de mára büszkén mondhatta, hogy felnőttként kezeli a rázós
helyzeteket.
– Barnaby azt mondta, ha ez jön divatba, ő lesz a végső
ellenállás egyik tagja – kacagott Aby.
– Ő a barátod? – kérdezte Sky, mire a kislány csak bólintott,
és tovább fésülgette a szemöldökét, de Leon majdnem
belefulladt a kávéjába, amit pont lenyelni készült. – Megértem!
Egy fiatal, heteró fiú sosem venne fel ilyesmit. Kivéve azok, akik
már korán rájönnek, hogy ez kell a csajoknak. Mindig is a
különcökre buktak – kuncogott Sky, a két kislány pedig
helyeslőén bólogatott és vele nevetett.
Leon csak állt, kezében a csészével, mozdulatlanul,
miközben az agya a teljes vészreakciós programot futtatta, és
magában sikoltozott. Abynek barátja van? Ki az? Hol van? Ha
egy ujjal is hozzányúl, kettétöröm, mint egy ropit!
Annyira elmerült a saját vérszomjas gondolataiban, hogy
nem is hallotta a csengőt. Csak akkor eszmélt fel, amikor Nessa
kinyitotta az ajtót, és Keith Caldwell besétált rajta.
– Helló! – köszönt az egész csapatnak a férfi, de amikor a
tükörben meglátta az ismerős arcot, majd végignézett Skyon,
úgy ledöbbent, hogy köpni-nyelni nem tudott.
Most aztán tényleg meghasonult.
Sky egy koptatott, hasított farmert viselt, hozzá egy bő,
fekete pólót, és mezítláb volt. Csakhogy a férfitest most női
arcban folytatódott. Az első este megismert, lélegzetelállító
szépség nézett vissza rá a tükörből, aki kivételesen nem volt
kihívó, sőt, inkább mintha zavarba jött volna. Lesütötte a szemét,
és csak halkan köszönt vissza. Keith meg is feledkezett a
többiekről.
– Hozom a szerződést! – mondta Leon, miután megrázta a
kezét, és valószínűleg neki is megvolt a maga baja, mert észre
sem vette, hogy Keith épp nincs magánál.
 – Jó napot! – köszöntek illedelmesen a lányok, majd
elvonultak, hogy lemossák az arcukat, és utána egy estélyi
sminkkel próbálkozzanak.
– Hát te? – kérdezte tényleg zavarban Sky, amikor végre
elég erőt gyűjtött, hogy megforduljon. Nem értette, mitől érzi azt,
amit, egyáltalán miért érdekli, mit szól hozzá Angus, de valamiért
azonnal meg akart szabadulni az arcát fedő festékrétegtől, és ki
akart szaladni a házból is. Addigi vidámsága semmivé lett. Talán
a férfi szemeiben gyulladó apró lángoktól, amik bár neki szóltak,
mégsem úgy, ahogy ő szerette volna. Angus le sem tagadhatta,
mennyire letaglózta a látvány. A szája elnyílt, a szemei fekete
kútként meredtek Skyra, és az orrcimpái szélesre tágultak.
– Leon és Ink megveszik a gyárat. Kocsmát akarnak csinálni
belőle. És te? – kérdezett vissza a férfi.
– A lányokat tanítom sminkelni – felelte Sky, miközben
elővett egy törlőkendőt, és felemelkedett a tükörig, hogy legalább
a rúzst eltüntethesse a szájáról.
– Ne! – szakadt ki Keith-ből, mire Sky azonnal felemelte a
fejét, és pár másodpercig farkasszemet néztek.
– Oké – válaszolta halkan, és visszaült a sarkaira.
– Megnézhetlek közelebbről? – kérdezte a férfi, Sky pedig
bólintott, és érezte, hogy a vastag smink alatt elvörösödik. Nem
értette a saját reakcióit, sem a dühöt, ami legbelül kicsit marta a
gyomrát.
Angus közelebb sétált, mintha tojásokon járna, de a szemét
le nem vette róla. – Már nem emlékeztem, miért ment el az
eszem aznap este… – mondta halkan, amikor megállt Francis
előtt, és egészen közelről nézte elbájoltan.
– És miért? – kérdezte Sky, bár rettegett a választól.
– Elképesztően gyönyörű vagy ilyenkor – felelte Angus, és
látszott, hogy tényleg teljesen lenyűgözi a látvány. – Ha létezne
egy ilyen nő a valóságban, lehoznám neki a csillagokat is!
 Sky épp valami epéset akart válaszolni, de a lányok
csicseregve tértek vissza a mosdóból, és Leon is lefelé trappolt a
lépcsőn.
– Kell két tanú. Sky, leszel az egyik? – kérdezte Chambers,
aztán elment megkeresni Nessát, hogy ő legyen a másik.
Francis csak bólintott, és valamiért olyan fájdalmat érzett,
hogy belesajdult a szíve. Egyre inkább hitt benne, hogy Angus
valóban egy elkötelezett heteró, aki csak részegen szédült bele,
és azért akadt ki annyira, mert végtelenül csalódott volt, amikor
kiderült, hogy nem is egy nő.
Feltápászkodott, még elmagyarázta a lányoknak, hogy
milyen sorrendben alapozzák le az arcukat, aztán átballagott az
étkezőbe, ahol Leon az asztal fölé hajolt, és épp lendületes
kézírással szignózta a lapokat. Sky nem nézett Angusre, sőt,
igyekezett figyelmen kívül hagyni a jelenlétét. Nem tudta, miért,
de szabadulni akart a rossz érzéstől, és ez csak így sikerülhetett.
– Lányok, bocs, de most jutott eszembe, hogy haza kell
mennem. Baltazárhoz jön a doki, hogy beoltsa.
– Van kutyád? – nézett rá mosolyogva Aby, aki épp a tussal
kínlódott, hogy egyenes vonalat tudjon húzni vele. – Milyen
fajta?
– Fajtiszta korcs – mosolyodott el Sky, aztán véletlenül
Angusre pillantott, aki még mindig őt nézte megbabonázva, és
arcmimikájával tökéletesen lekövette az övét, mintha utánozni
akarná.
– Nekünk mikor lehet állatunk? – kérdezte Abigail Leont, aki
egy cigarettával a kezében állt a teraszajtóban, és láthatóan
olyan ideges volt, hogy szinte vibrált. Sky azon gondolkodott,
egyáltalán minek vette meg a gyárat, ha ennyire befeszül a
dologtól.
– Majd ha képesek lesztek felelősséget vállalni érte.
– Miért ne lennénk képesek? – kérdezett vissza a kislány.
 – Te még arra sem vagy képes… – kezdett bele Leon, de
hamar rájött, hogy megint nem tudja kontrollálni az indulatait, és
majdnem elszólta magát Aby pasijával kapcsolatban –, hogy
meglocsold a virágokat – mondta helyette az első dolgot, ami
eszébe jutott.
– Ez nem is igaz! Nessa mondta, hogy ne locsoljuk ketten,
mert kirohadnak – replikázott a gyerek, mire Leon csak bólintott,
mintha a válasz egyáltalán nem is érdekelte volna, és mélyet
szívott a cigarettájából, aztán a csikket elnyomta a teraszajtó
előtti hamutálban, és visszalépett a házba.
– Na és akkor mikor lehet állatunk? – erőszakoskodott Aby.
– Majd megbeszéljük! – tért ki a válaszadás elől Leon.
Sky a fürdőbe ment, és lemosta magáról a vakolatot, de
közben úgy érezte, szeretné a bőrét is lenyúzni. Még sosem volt
ilyen csalódott. Konkrétan féltékenységet érzett az arc iránt, amit
ő festett magának. Miért nem kell Angusnek csak úgy, ahogy
van? Miért a női arc ejti rabul, amikor az is ő? Miért nem
vonzódik hozzá, vagy ha igen, akkor miért nem vallja be
magának? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak az
agyában. Miután a nagyját letakarította a sminklemosóval,
szappant nyomott a tenyerébe, és alaposan felhabozta, aztán
bőségesen leöblítette. Amikor a serkenő szakáll a tenyerét
karcolta, szerette volna levakarni az arcáról. Teljes
meghasonulás – közölte magával, majd egy törölközőbe temette
az arcát, és próbálta figyelmen kívül hagyni zavaros érzéseit.
Amikor visszatért, Leon és Angus éppen kezet ráztak. Úgy
tűnt, megbeszélték a továbbiakat és búcsúznak.
– Te is gyalog jöttél? – kérdezte végre a normális hangján
Caldwell, ami furcsa váltás volt az előző, áhítattal teli, halk
suttogás után.
Sky csak bólintott. Nem érzett elég erőt magában, hogy
válaszoljon.
 – Akkor mehetünk együtt – közölte a férfi, Sky pedig
toporzékolni szeretett volna. Bármihez nagyobb kedve lett volna,
mint közösen zötykölődni a buszon.
 Hattyúfehér

Keith már nem is tudta, miért akarta, hogy együtt menjenek

vissza a városba. Csak ült a buszon Sky mellett, aki a telefonját
nyomkodta, és próbált valami épkézláb témát kitalálni, amiről
beszélgethetnének, de semmi értelmes nem jutott eszébe.
– Azt mondtad, hogy valami klubban lépsz fel esténként…
Sky nem nézett fel, csak foghegyről válaszolt:
– Igen, az Anywayben.
– Az hol van?
– A Tenderloin negyedben.
Ezzel a mondattal le is tudta az útbaigazítást, és ismét teljes
figyelmét a telefonjának szentelte.
– Mondtam valamit, amit nem kellett volna? – kérdezte egy
perc után Keith. Nem értette, Sky miért lett olyan fagyos, ha a
vacsoránál egészen jól elbeszélgettek.
– Nem, semmit – válaszolta Sky, de pont abban a
hangnemben, amitől Keith szőre égnek állt. Amanda is mindig
ezt játszotta vele.
– Ezt ne csináld! Gyűlölöm.
Sky most először nézett fel. Meglepte Angus reakciója. Még
soha senki nem mondta ki, bár mindenki utálja, ha ezt csinálják
vele.
– Oké – válaszolta megilletődve. – Csak valahogy fura, hogy
amint kisminkelem magam, máris érzem a vonzalmadat, de ha
magamat adom, akkor úgy tűnik, egyáltalán nem érdekellek.
– Miért érdekelnél? – nézett rá csodálkozva Angus. – Vagyis
érdekelsz, sőt, kifejezetten izgalmasnak talállak, de hogy
vonzódnék hozzád, ha pasi vagy? Nem vagyok meleg.
 – Biztos? – kérdezte összehúzott szemöldökkel Sky. – Meg
ne haragudj, de ahogy az első estén is mondtam, szerintem te
nem vagy egészen heteró.
– Már hogyne lennék? – kérdezte felháborodva Keith. –
Soha nem érdekeltek a férfiak!
A hangja valahogy túl vékonyan szólt, ráadásul igyekezett
halkan beszélni, nehogy valaki meghallja.
– Nem tudom. Valamiért úgy gondolom, elnyomod az
érzéseidet.
– Erről te nyilván sokkal többet tudsz nálam – vágott vissza
Keith, finoman utalva arra, amit Sky mondott, hogy képtelen
romantikus érzelmeket táplálni valaki iránt.
– Ott a pont! – bólintott Sky, de a hangja ismét átment a
kimért, unott tónusba.
– Miért akarod rám erőltetni, hogy meleg vagyok? – kérdezte
halkan Keith. Tényleg érdekelte, Sky vajon miért hozta fel ezt.
Letisztázták már az első este is, hogy nem az.
– Mert a szád mást mond, mint a testbeszéded.
Keith csodálkozva nézett rá, és látszott, hogy köpni-nyelni
nem tud.
– Néha, amikor azt hiszed, nem látom, úgy nézel, hogy majd
kiesnek a szemeid. Vandán van ám visszapillantó is – kacsintott
a férfire Sky, aki fülig vörösödött. – És az étteremben, amikor
hozzád értem, láttam, ahogyan reagáltál.
Keith le volt döbbenve. Nemcsak azon, hogy Sky kiszúrta,
amikor rajta felejtette a pillantását, hanem azon, hogy a
vacsoránál történteket is így megjegyezte.
– Irigy vagyok, mert mindig ilyen kisportolt akartam lenni.
Ezért nézlek. Az étteremben pedig csak lefagytam. Apám igazi
homofób. Sosem ismertem senkit, aki a saját neméhez vonzódik,
Leon és Ink előtt. Most tanulom elfogadni, és bizony van, amikor
még nem tudom hová tenni a dolgokat. Ahogy megfogtad a
kezem, hirtelen azt hittem, ki akarsz velem kezdeni.
 Sky elgondolkodott. Eszébe jutott, amit Ink mondott még az
elején, de az alapján, amit Angus állított, szinte kizárt volt, hogy
igaza legyen.
– Tényleg véletlenül jöttél el hozzám? – kérdezte, és
pillantásával szinte átszúrta Angust.
– Persze! – felelte őszintén a másik, amitől Sky még jobban
elkedvetlenedett. – Azt hitted, hogy miattad mentem, és a kocsi
csak alibi volt? – húzta fel a szemöldökét Caldwell.
– Ink szerint igen.
– Kitárgyaltatok Inkkel? – nyelt nagyot Keith. A férfi, akinek a
szemeiben állandó fájdalom csillog, nagy benyomást tett rá,
amikor először találkoztak. A gondolat, hogy Sky és ő
kibeszélték a háta mögött, valahogy összehúzták a zsigereit.
– Csak elmeséltem neki, hogy váratlanul beállítottál, mire azt
mondta, hogy nyilván nem véletlenül.
– Nos, annyira véletlenül, hogy amikor kiderült, te vagy az,
majdnem el is futottam – vallotta be Keith. – Halálosan
kellemetlen volt az egész.
Sky bólintott.
– És azóta is kerestem a jeleket, hátha igaza van – folytatta
halkan Sky.
– Mármint abban, hogy utánad kosiatok? Hogy akarok tőled
valamit? – csodálkozott Keith.
– Valami olyasmi.
Néhány másodpercig csendben ültek, és mindketten a
gondolataikba merültek. Keith rágódott az elhangzottakon, és a
szokásosnál is hangosabban dübörögtek benne azok az
elnyomott kérdések, amiket sosem tett fel magának sem. Amik
miatt gyógyszerekre ivott, hogy meg ne hallja őket.
Sky pedig csalódott volt. Ő sem értette, hogy miért, de
határozottan rosszulesett neki ez az egész dolog. Ha Angus
tényleg heteró, és neki esélye sincs, hogy behálózza, akkor oda
a jó móka. Pedig mióta a kocsiját szerelte, azóta tervezgette,
hogyan csavarja el a fejét.
– Sajnálom! – bökte ki Keith.
– Mit? – kérdezte azonnal Sky.
– Ha hiú reményeket ébresztettem benned. Be kell vallanom,
én nagyon élveztem a közös vacsorát, és reménykedtem, hogy
lesz folytatása.
Sky le volt döbbenve.
– Most ecsetelted, hogy nem vagy meleg, és egyáltalán nem
vonzódsz hozzám.
Már Keith is padlót fogott.
– Mi köze egymáshoz a kettőnek? Nekem szimpatikus vagy,
és mivel nem sok barátom van… Pontosabban nincsenek
barátaim, örültem, hogy találtam valakit, akit kedvelek.
Sky kinyitotta a száját, és majdnem lekezelő hangnemben
válaszolt, valami olyasmit, hogy öribarit nem így szereznek az
emberek, de Angus nyílt, barátságos pillantása a torkára
forrasztotta a szavakat.
– Igazából én is jól éreztem magam – felelte helyette, és
elmosolyodott. – Ha már ilyen őszinték vagyunk, és kitárgyaljuk
azokat a dolgokat, amiket épeszű ember fel sem hoz egy
beszélgetésnél, kérdezhetek valamit?
Keith érezte, ahogy a pulzusa megemelkedik, de próbált
nyugodtan bólintani.
– Mi van veled? Olyan, mintha állandóan szerepet játszanál.
Lehet, hogy ez tévesztett meg. Van benned valami disszonancia,
egy mellékzönge, amit nem tudok hová tenni. Sosem látlak
jókedvűnek, sem dühösnek. Az első esténket leszámítva olyan
érzésem van, mintha állandóan le lennél szedálva.
Keith benntartotta a levegőt, és csak akkor fújta ki, amikor
döntésre jutott. Ha barátot akar, akkor nem sokáig rejtőzködhet
Sky elől.
 – Nemrég váltam el. Amanda, az exfeleségem kiszívta az
életerőmet. Már mellette rászoktam a nyugtatókra, de mióta
szétmentünk, gyakran iszom is. Ez a kettő együtt jó arra, hogy
ne akarjam felvágni az ereimet.
Sky ledöbbent. Na, erre végképp nem számított.
– Megcsalt? Vagy te őt?
– Megcsalt, de az csak hab a tortán. A házasságunk már
előtte is halott volt.
– Miért? – kérdezte most már tényleg kíváncsian Sky. Amit
Angus mondott, az tökéletesen megmagyarázta a férfit
körüllengő állandó mélabút.
– Erről nem vagyok képes őszintén beszélni józanul –
közölte halkan a férfi, ami ismét meglepte Skyt.
– Akkor leigyuk magunkat? – kérdezte mosolyogva.
– Mi lenne, ha leinnánk magunkat, és nem beszélnénk a
házasságomról meg a kudarcaimról? – fordult felé Keith, és
percek után először a szemébe nézett.
Volt benne valami rendkívül sajnálatra méltó, valami, ami
nem hagyta hidegen Skyt sem. Ő is volt már mélyponton
életében, nem is egyszer, és most, hogy tudta, Angusnek barátai
sincsenek, és valószínűleg a homofób apuka sem alkalmas arra,
hogy segítsen a gyerekének az érzelmi mélyrepülés
időszakában, képtelen volt lelépni a színről. A kétségbeesett
tekintet, ami a tengerkék, fáradt szemekből áradt felé, szinte
odaszögezte a busz műbőr üléséhez.
– Jó, de akkor ne csak simán igyunk, hanem mulassunk! –
felelte egy széles mosoly kíséretében, és a karjával meglökte a
férfi vállát.
– Mármint? Mit értesz ez alatt?
– Menjünk el egy klubba, és táncoljunk, igyunk,
szórakozzunk! Ha kettesben a nyakára hágunk egy üveg piának,
attól semmi sem változik.
 – Miért, ha elmegyünk és részegen randalírozunk, attól igen?
– vigyorgott vissza Keith. Bár még életében nem volt diszkóban,
és a tánc sem volt lételeme, mégis bizsergette a gondolat, hogy
belevesse magát az éjszakába. Ilyen lehetőség egyhamar nem
jön szembe vele, az tuti.
– Mondd csak, milyen sűrűn jársz el bulizni? – kérdezte
gyanakvóan Sky. Fejben már összerakta a választ, de hallani is
akarta.
– A soha az mennyire sűrű? – kérdezte bátortalanul Angus.
– Akkor ma este elveszem a szüzességedet! – kacsintott rá
Sky, és máris a telefonja fölé hajolt, hogy kiválassza, hová is
vigye a férfit.
Keith pedig próbálta leplezni, mit váltott ki belőle az utolsó
mondat. Mivel épp meggyőzte Skyt, hogy ő a heterók
legheteróbbika, most itt volt az ideje, hogy önmagában is
leszámoljon a kételkedő hangokkal.

Az este túl gyorsan jött el. Keith épp csak szundikált két órát,
mert a tudat, hogy nemsoká elindul az éjszakába, azzal a
szándékkal, hogy bulizni fog, nem hagyta nyugodni. Miután
feladta a pihenési kísérletet, inkább lezuhanyozott és
megborotválkozott, aztán azon agyait, hogy mit vegyen fel.
Végül természetesen a megszokott kombó mellett döntött, és
kivasalta a fekete ingét. Kiválasztott egy drága órát, mert azt
olvasta valahol, hogy a nők arra különösen gerjednek, aztán
befújta magát parfümmel, és egy kicsit bezselézte a haját. Tűkön
ülve várta a kilenc órát, mert Sky azt ígérte, akkor megy érte.
Amikor a kis Mini bekanyarodott a ház elé, ő már a
konyhában állt, és jóleső izgalommal figyelte, ahogy a férfi
kihajtogatja magát az alulméretezett kocsiból, majd ruganyos
lépteivel a bejárat felé közeledik.
Egy fekete skinnyfarmer és egy fehér, a nyakánál gombos,
vékony pulcsi volt rajta, ami olyan remekül állt neki, mintha egy
divatlapból lépett volna ki. Széles mellkasára ráfeszült az anyag,
a nyakánál hanyagul kigombolt részen pedig látszott hibátlan,
barna bőre, és a vékony aranylánc, amit viselt.
Angus vidáman nyitott ajtót, és megörült, mert Sky is
rávillantotta ezerwattos mosolyát, de aztán hirtelen
összeráncolta a homlokát, és egy nagyot sóhajtott.
– Mi van? – kérdezte Keith, és ő is végignézett magán,
ahogy a férfi tette.
– Angus, nem tárgyalásra megyünk, hanem bulizni. Ebben
nem jöhetsz!
– Miért? Ez a legjobb ruhám – közölte a férfi, és lesimította a
frissen vasalt Battistoni gallérját.
– Azért, mert egy dizsibe megyünk, ahol a legtöbb vendég
tini vagy nagyon fiatal, te pedig úgy nézel ki, mint apám a
házassági évfordulójukon.
Keith lefagyott. Ő is tudta, hogy nem igazán követi a divatot,
de azt nem hitte volna, hogy ciki, ahogy öltözik.
– Oké, mutasd a gardróbot! – adta ki a parancsot Sky, és be
is lépett mellette az ajtón, hogy elejét vegye a további vitának.
Caldwell megsemmisülve ment előre a hálószobába, és
elhúzta az óriási, tükrös ajtót.
– Nem sok mindent fogsz találni, ami tetszene – jósolta
Skynak, és hátralépett, hogy átengedje a szekrényt.
– Már venni sem tudunk, az én ruháim pedig nem
gyerekméretűek – válaszolta kissé bosszúsan Francis.
– Na! – szólt rá Keith, és mérgesen csípőre tette a kezeit. –
Nem hordok gyerekméretet.
– Oké, oké, bocsánat! – visszakozott Sky, de a szája szélén
apró kis mosoly játszott, ami nem kerülte el Keith figyelmét.
Először még mérgesebb lett, de aztán rájött, hogy ezek olyan
pasis kis beszólások, amikhez ő nincs hozzászokva, de amúgy
mindig is vágyott rá, hogy legyen egy barátja, akivel húzzák
egymást. – És ezek? – kérdezte Sky, ahogy a legfelső polcra
pakolt, soha nem használt kupacot emelte le.
– Azok ócskaságok – közölte Keith, és lemondóan legyintett.
Csakhogy Sky nem hagyta annyiban, és letette a kupacot az
ágyra, aztán elkezdte átnézni. Kihúzott egy régi farmert és egy
fehér, ujjatlan pólót, vagyis inkább tanktopot, amit még Amanda
vett neki régen, amikor meg akarta győzni, hogy a sportos,
fiatalos stílus is jól áll neki.
– Kizárt! – rázta meg a fejét Keith, amikor Sky elé tartotta a
ruhákat. – Nem csinálok magamból bohócot!
– Angus, figyelj! – lépett közelebb Francis, amitől Keith egy
kicsit ledöbbent. Máris érezte a jellegzetes, citrusos illatot, amire
pontosan emlékezett a megnyitóról, és ami teljesen
összezavarta az érzékeit. – Akkor csinálsz magadból bohócot,
ha egy klubba ebben a szerkóban akarsz lejönni. Ha esetleg arra
is gondolnál, hogy felcsípj egy dögös csajt, akkor nem árt, ha te
sem egy megkeseredett, koravén pöcsnek látszol.
– Miért, amúgy annak látszom? – kérdezte a szürke
szemekbe nézve Keith. Sky válasza valamiért jobban érdekelte,
mint az, hogy mit gondolnak majd róla a klubban a nők.
Sky vajúdott. Nem akarta megbántani, pláne most, hogy már
tisztában volt vele, milyen mélyen van a gödörben, de ahhoz
sem akarta hozzászoktatni, hogy kesztyűs kézzel bánik vele,
vagy azért hazudik, hogy Angus jobban érezze magát. Tartotta a
szemkontaktust, és lassan bólintott.
– Egy kicsit lezserebbnek kellene lenned! Hidd el, nem dől
össze a világ, ha nem ingben és zakóban lépsz ki az ajtón.
Legnagyobb meglepetésére Angus bólintott, és gombolni
kezdte az ingét, Sky pedig vigyorogva hátralépett, hogy
lezuttyanjon a kényelmes ágyra. Egyetlen lökéssel feltornázta
magát az ágyvégig, és nekitámaszkodott az uszadékfából
készített támlának.
– A házad berendezése szöges ellentétben áll a
ruhatáraddal – közölte, de közben Angust nézte, aki épp kibújt
az ingéből, a fotelre dobta, majd a nadrágját is kigombolta.
– Hogy érted? – kérdezte a férfi, de hála az égnek nem
nézett rá, mert akkor észrevette volna az éhes pillantást, amit
Sky hirtelen el sem tudott volna rejteni.
Angus alacsony volt, de mindene teljesen arányos. Sky
gyűlölte, hogy a lábai olyan hosszúak, mintha a derekáig
érnének, és azt is, hogy a kölyökkori kajakozástól túl széles lett a
válla. Caldwell teste viszont tökéletesnek tűnt, még akkor is, ha
nem volt kockás a hasa, sőt, egy pici párna ölelte körül a
csípőjét, de épp csak akkora, amibe istenien bele lehet
kapaszkodni, vagy bele lehet harapni, ha odakerül az ember. A
combjai és a lábai meglepően izmosak voltak, ahogyan a háta is,
és a vállain gyönyörűen kirajzolódott egy ér, ami körbefutott a
karján, és a könyöke alatt már kifejezetten izgatóan dudorodott.
És nem csak az az ér…
Angus épp kibújt a nadrágjából, és szépen összehajtotta,
mielőtt letette a fotel karfájára, aztán felegyenesedett, hogy
odalépjen az ágyra dobott farmerért. Magában fortyogott, és
még mindig nem hitte el, hogy fel kell vennie ezeket a szakadt
darabokat, ezért most sem figyelt, pedig ha nem magával lett
volna elfoglalva, hallhatta volna a halk nyögést, ami Sky száján
csúszott ki, amikor meglátta a hófehér alsón kirajzolódó méretes
szerszámot.
Na nee!— mondta magában Francis, és erőszakkal
elfordította a fejét. A büdös francba! Túl jó teste van!
– Komolyan gondolod, hogy ebben kiteszem a lábam az
utcára? – fordult felé Keith, amikor már magára rángatta a régi
farmert, és az oldala közepéig kivágott pólót.
 Sky ismét ránézett, és nyelt egy nagyot. Angus remekül
festett összezilált, fekete hajával, hibátlan, kreol bőrével. A
fenekére tökéletesen feszült rá a két számmal kisebb farmer, és
a karján hangsúlyos lett a finoman domborodó bicepsz is. Sky
kétszer is végignézett rajta tetőtől talpig, amitől Keith torkára
forrtak a további szitokszavak. Amikor a férfi felállt, és egyetlen
lépéssel mellette termett, majd a tükör felé fordította és mögé
állt, már levegőt sem vett. Érezte Sky leheletét a vállán és a
nyakán, és látta a szürke szemekben csillogó, elégedett
pillantást.
– Nézz már magadra, bazmeg! Istenien nézel ki! Az összes
csaj a lábaid előtt fog heverni. Pláne, ha nincsenek botlábaid.
Keith visszagondolt arra az időszakra, amikor a gimiben
állandóan házibulikba járt, és imádta, hogy a fiúk közül csak ő
mert táncolni, mert a többiek olyan darabosak voltak, mint a
bakaszar.
– Ha a tánc olyasmi, mint a biciklizés, akkor talán elkaristolok
a parketten – válaszolta szerényen.
– Pont olyan! – kacsintott rá Sky, aztán felemelte a kezét, és
beletúrt Keith hajába.
Hosszú ujjai a fejbőrén szántottak végig, amitől Keith egész
teste libabőrös lett, aztán a férfi bele is markolt a tincseibe, és
alaposan összekócolta őket. Amikor úgy ítélte meg, hogy elég
lesz, egy-két mozdulattal eligazgatta – de csak annyira, mintha
Keith most kelt volna ki az ágyból –, és elégedetten lépett hátra.
– Tökéletes! – emelte fel a kezét, és hüvelykujját feltartva
vigyorgott ezerrel. – Olyan jó pasi vagy, hogy rád sem ismerek! –
tetézte az eddigieket, Keith pedig bizonytalanul sandított a
tükörbe.
– Esküszöl, hogy ez így normális, és nem rajtam fog röhögni
az egész klub?
– Esküszöm! Ha nem jön oda három csaj az első egy
órában, akkor bármit kérhetsz! – bólintott Sky. – És ha nem
érzed jól magad vagy szar a buli, akkor hazahozlak, és leiszom
magam veled.
Ez az ígéret elég kecsegtető volt ahhoz, hogy Keith lassan
elforduljon a tükörtől, és az ágyon heverő kupacból kihalásszon
egy farmerdzsekit.
– Ezt felvehetem legalább? Úgy érzem, mintha meztelen
lennék.
Bárcsak az lennél! – gondolta Sky, de csak bólintott, és
bambán vigyorgott, mintha az agya szabadságra ment volna.
Rég nem kívánt meg így senkit. Azzal is tisztában volt, hogy a
tiltott gyümölcs még édesebb, vagyis azért gebed meg Angusért,
mert elviekben sosem kaphatja meg. Délután már arról
fantáziált, hogy női ruhában környékezi meg, amikor a férfi ismét
elég részeg lesz hozzá, de aztán elhessegette a gondolatot. Ez
olyan aljasság lenne, amit Angus soha nem bocsátana meg neki,
de ami még rosszabb, önmagának sem tudná elfelejteni.
– Jó, akkor induljunk, mielőtt meggondolom magam! – lépett
ki a szobából Keith, Sky pedig követte.
 Kadmiumsárga

A klub még nem volt zsúfolt, amikor odaértek. Bár már fülledt
meleg volt, és a tánctéren is álltak néhányan, még elég lanyha
volt a hangulat. Mindenki pohárral a kezében lézengett, vagy az
asztalok mellett ült, és igyekezett szintre inni magát. Sky
otthonosan mozgott, látszott, hogy gyakran jár oda, ezért Keith
követte a bárpulthoz, elvette, amit a férfi a kezébe nyomott,
aztán a sarkában loholva igyekezett lépést tartani a magas
alakkal, ahogy átvágtak a termen, hogy a kis dobogón álló
asztalok egyikéhez jussanak. Sky lefordította a „foglalt” táblát,
levetette magát a jobb napokat megért kanapéra, és
megpaskolta maga mellett.
– Ülj le! Még korai ácsorogni. Legalább egy óra, amíg
beindul a buli.
– Akkor minek jöttünk ilyen korán? – kérdezte kissé
lehangoltan Keith. Még mindig feszengett a ráadott ruhákban.
Úgy érezte, mindenki őt nézi, mert vérciki a szerkója.
– Mert ilyenkor kell felmérni a terepet, és meginni, amit
később kiizzadunk. Amikor már lépni sem tud az ember, akkor
jobb, ha nem kell sűrűn sorba állni a pultnál.
– Értem – bólintott Keith, de közben arra gondolt, hogy még
szarabbul érzi magát, mintha otthon maradt volna, és simán
megissza a két deci alkoholt a négy bogyóval, mint máskor.
Sky előrehajolt, amihez széttette a lábait, így a combja teljes
hosszában Keith lábához simult. Hirtelen el is felejtette, amit
addig gondolt, mert csak arra tudott figyelni, milyen forróság árad
Francisből, és ez mennyire felbolygatja az érzékeit.
– Igyál, aranyom, mert úgy nézel ki, mint aki mindjárt
összecsinálja magát!
 Az aranyom teljesen természetesen hangzott a szájából,
mégis megütötte Keith fülét. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a
kifejezést akkor használja, amikor éppen nem a pasis Sky van
soron. Keith kiitta a vodkát, aztán gyorsan belekortyolt a
narancslébe, amit valaki az asztalon hagyott, mert majdnem
félrenyelt, és az ital nagyon marta a torkát.
– Normális vagy? – kapta ki a kezéből az üveget Sky. –
Soha, semmibe nem iszol bele, amit nem előtted nyitott ki a
pultos!
Keith kitágult szemekkel bámult rá, és nem értette az
egészet.
– Angus, olyan vagy mint egy tini, aki először megy le az
éjszakába. Nem ihatsz bele akármibe, de még a saját italodba
sem, hogyha nem figyeltél rá egyfolytában. Belekeverhetnek
bármit! Mire magadhoz térsz, egy idegen helyen fekszel,
kifosztva, megerőszakolva, és azt sem tudod, kik és mit tettek
veled. Attól, hogy ez általában lányokkal történik meg, a veszély
ugyanakkora.
Keith csak most jött rá, miről beszél a férfi. Persze, ő is
hallotta a rémes történeteket, de valahogy sosem jutott eszébe,
hogy belőle is lehet áldozat. Hatalmasat nyelt, és próbált nem
elvörösödni, de érezte, hogy meddő harcot vív. Az arca már
lángolt.
Sky látta, mennyire zavarba jött, és meg is sajnálta egy
kicsit. Nyilván fel sem merült benne a lehetőség, ha még soha
nem volt ilyen helyen, ráadásul egy pasi, aki nem tekinti magát
lehetséges célpontnak. Márpedig a kis, helyes nyunyó, akinek
most látszott, nagyon is felkeltheti a figyelmét a vadászó
aberráltaknak.
– Oké! Nincs semmi baj! Csak én is megijedtem, és
túlreagáltam – mondta halkabban, és nagy tenyerét Angus
térdére fektette, hogy megnyugtassa.
 – Nem mehetnék inkább haza? Rossz ötlet volt – válaszolta
a férfi, és lesütötte a szemét.
Sky szeretett volna a saját arcába öklözni. Angus így is túl
feszült volt, látszott, hogy az idegen környezet nincs rá jó
hatással, és Sky már azt is megbánta, hogy átöltöztette. Jobb
lett volna, ha hagyja, hogy a fekete szerelésében jöjjön. Mert
most, ahogy összehúzta magán a farmerdzsekit, nehogy
kilátsszon a kivágott trikó, annyira szánalomra méltó volt, hogy
Skynak is összeugrott a gyomra.
– Adj még egy kis időt! Ha egy óra múlva is haza akarsz
menni, szó nélkül hazaviszlek, és megisszuk az üveg Skyy-t,
amit a konyhapulton láttam.
Keith egy megadó sóhajjal bólintott. Bármit megadott volna,
ha abban a pillanatban hazamehet, de nem akart selejtnek
látszani, akkor sem, ha belül tökéletesen tisztában volt vele,
hogy az. Ráadásul szégyellte magát, amiért lebukott, hogy
pusztán a neve miatt vett egy üveg méregdrága vodkát.
Sky felállt, intett a pincérlánynak, aki készségesen indult
feléjük.
– Négy vodkát, egy narancslevet és egy kólát – próbálta
túlkiabálni az éppen felhangosodó zenét Sky, majd visszaült
Angus mellé.
Hirtelen megváltozott a hely rezgése. Mindenki izgatottan
helyezkedett. A parketten állók is letették az üres poharakat a
körben álló asztalokra vagy a pultra, és három lány máris ütemre
rázta magát, ahogy dübörögni kezdett a zene. Pillanatok alatt
megtelt a tánctér, és mire Keith végignézett az embereken, már
igazi diszkóhangulat vette körül. Testek tömege hajladozott a
ritmusra, és olyan volt, mintha hirtelen megduplázódott volna a
közönség.
– Ilyen tömeg lesz? – kérdezte félve, mire Sky elmosolyodott
és bólintott.
– Ennél sokkal többen lesznek.
 Keith máris leizzadt. Utálta a zsúfolt helyeket, és még jobban
gyűlölte, hogy mindenki magasabb nála, kivéve a nőket, akik
között azért akadt néhány alacsonyabb, bár őket is tizenöt centis
sarkak emelték a többiekkel egy szintre.
A pincérlány mélyen lehajolva tette az asztalra az italokat,
betekintést engedve push up kosarakkal kozmetikázott
dekoltázsába, aztán elvette a pénzt Skytól, de mielőtt felállt
volna, rákacsintott Keith-re, és közelebb hajolt.
– Ha bármit kérsz, csak ints!
Mire a férfi felfogta a szavait és bólintott, a lány már el is
fordult, és ringó csípővel olvadt az emberi masszába.
– Egy! – mondta Sky, és úgy vigyorgott, mint a tejbetök.
– Tessék? – húzta fel a szemöldökét Keith.
– Azt mondtam, három csaj egy óra alatt. Egyet már be is
zsákoltál.
Keith összeráncolta a homlokát, és próbálta felfogni, amire
Sky utalt.
– Mi? A pincérlány? Mert azt mondta, szóljunk, ha kérünk
még valamit? Ő is a jattból él.
– Ugyan már, Angus! Le se szarja a többieket. Ekkora
tömegben egész éjjel dolgozik, és bőven kap borravalót. Az
ajánlat neked szólt, és bármire vonatkozott… – nyomta meg
jelentőségteljesen a szót, ami szerinte az ajánlat lényege volt.
– Oh! – pirult el megint Angus, amitől olyan bájos és annyira
üde lett az arca. Sky szerette volna ölbe venni, és kifulladásig
csókolni. A tudat, hogy erre semmi esélye, az őrületbe kergette.
Mielőtt Keith felocsúdott volna a kábulatból, máris két
cicababa lépett az asztalukhoz.
– Sziasztok! Vártok még valakit? Vagy ideülhetünk? –
kérdezte a festett vörös, fiús frizurát, és falatnyi topot viselő lány,
aki mögött félszegen ácsorgott a barátnője.
 – Pont titeket vártunk! – válaszolta azonnal Sky, Keith pedig
ledöbbent, hogy vághat ilyen gyorsan az agya, amikor ő még fel
sem fogta a kérdést.
A lány szélesen elmosolyodott, amitől kivillant a szemfogára
ragasztott kristály, és Keith meglepetésére azonnal mellé
csusszant, míg a félénk, hosszú, fonott copfot, és sokkal
visszafogottabb koktélruhát viselő barátnője Sky mellé ült le, de
csak a kanapé szélére, mintha ott sem lenne.
– Kérhetünk nektek egy italt? – kérdezte Sky, és ő is előrébb
csúszott, hogy egy vonalba kerüljön a szeplős, babaarcú lánnyal.
– Fran vagyok – mutatkozott be udvariasan.
– Samantha – engedett el egy szűk mosolyt a lány, és
kérdőn a barátnőjére nézett.
– Igen, nagyon kedves vagy, Fran. Kala vagyok. És téged
hogy hívnak? – fordult ki derékból, hogy Keith-re nézzen.
– Angus Keith Caldwell – mutatkozott be a férfi, és nem
értette, min kuncogott fel a lány.
– Csak Keith – szólt közbe Sky, aztán felállt, hogy intsen a
pincérnek, de a lány figyelme valahogy elkerülte.
– Lécei, szólj a barátnődnek, hogy hozzon egy kört! – nézett
le Angusre.
– Van barátnőd? És itt dolgozik? – húzódott el a széles,
kiálló arccsontú, divatosan sminkelt lány.
– Dehogy! Csak nemrég próbálkozott be nála a csaj –
válaszolta Sky, ezzel emelve Keith ázsióját, aki még mindig csak
kapkodta a fejét, és nem értette, mi történik körülötte.
Amikor Sky ismét intett a fejével, hogy mozduljon már, akkor
végre feltápászkodott, szemével megkereste a pincérlányt, aki
csodák csodájára azonnal felé fordult, és már indult is, mintha
kötélen húzná magához.
– Mit hozhatok? – kérdezte egyenesen Keith-től, de közben
gyilkos pillantással mérte végig a két új jövevényt.
– Mit kértek, lányok? – fordult a csajok felé Sky.
 – Két tequilát – vágta rá az alacsonyabb, de láthatóan
talpraesettebb Kala.
– És nekünk még egy kört – tette hozzá Sky, aztán visszaült
a helyére.
Félig a másik lány felé fordult, aki a térdére próbálta ráhúzni
a ruháját, és ugyanolyan kívülállónak látszott, mint Keith. Sky
hálát adott az égnek, hogy egymás között így osztották le őket a
csajok, mert lelki szemeivel már maga előtt látta, ahogy Angus
és Samatha csendben ülnek egymás mellett, mint két rakás
szerencsétlenség.
– Szereted a helyet? – kérdezte a lánytól, akinek enyhén
kiguvadtak a szemei, mielőtt válaszolt.
– Most vagyok itt először.
– Akárcsak a barátom – válaszolt fejével Angus felé intve
Sky.
– Tényleg? – élénkült fel a kis copfos.
– Igen! Azért hoztam le, hogy bebizonyítsam neki, igenis
vannak normális, jó fej emberek az ilyen helyeken is. De nem
hittem volna, hogy ilyen hamar belebotlunk két ilyen kedves,
barátságos lányba.
Samantha nem válaszolt, nem is tudott erre mit felelni, csak
bólintott és édesen elpirult. Skyt annyira hidegen hagyta, mint
egy kétismeretlenes egyenlet. De az évek meg a rutin simán
helyettesítette a lelkesedést, így anélkül tudott vele beszélgetni,
hogy rá koncentrált volna. A szeme sarkából mindvégig Angust
figyelte, aki egy ugyanolyan tapasztalt róka horgára akadt, mint
amilyen ő volt. Kala is félkézzel irányította az eseményeket, és a
harmadik mondat után már bedőlt a kanapé háttámlájára, fél
karját lazán átvetette Angus feje mögött, és közelebb hajolt
hozzá. Sky magában mulatott, mert ő mindig előre tudta, mit lép
majd a lány, és rendre be is jöttek a jóslatai. Amikor
negyedórával és két itallal később felálltak, hogy táncolni
menjenek, Kala úgy fogta meg Angus kezét, mintha hozzá
tartozna, és maga után húzta a parkettre, egyenesen a tömeg
közepébe, hogy alkalma nyíljon még közelebb kerülni hozzá.
Sky lebiggyesztette a száját, ahogy maga előtt terelgette
Samanthát, és a lány feje fölött figyelte a ragadozót. Szerette
volna megfogni és ölben kicipelni az utcára, hogy csak ott tegye
le, és közölje vele, hogy menjen a picsába. Persze, erre semmi
racionális magyarázat nem volt a féltékenységen kívül, amit
viszont nem volt hajlandó beismerni még magának sem, így
aztán egy nagy sóhajjal becsukta a szemét, és nyugalmat
erőltetett magára.
Amikor ők is betipegtek a tömegbe, és Samatha ijedten
fordult felé, megesett rajta a szíve.
– Nyugalom, sok jó ember kis helyen is elfér. Nem lesz
semmi baj! Csak engedd el magad! – ölelte magához, és ringatni
kezdte a zene ütemére, aprókat lépve, inkább egy helyben
toporogva. Kellett pár perc, mire a lány legalább annyira
felengedett, hogy végre átölelte a nyakát, és már kevésbé zihált.
– Nagyon jól táncolsz! – füllentette Sky, és a lányt picit
oldalra rendezte, hogy ne érjen össze a csípőjük, mert akadt egy
kis problémája. Keith ugyanis a kanapé mögé dobta a kabátját,
amikor felálltak, és most ott állt, karnyújtásnyira tőle, a bőrét
verejték párája lepte be, és úgy táncolt, mint egy isten. Minden
porcikája mozgott külön-külön, és volt benne valami ösztönös,
valami magával ragadó. Abban a pillanatban nem az a
szerencsétlen picsagyümölcs volt, aki addig ott gubbasztott
mellette, hanem egy igazi jó pasi, aki a mozgásával is maga köré
gyűjtheti a legmenőbb csajokat. Ahogy rázta magát, a fenekére
minden pillanatban ráfeszült a farmer, a karja alatt kivillant az
oldala, és ha felemelte a kezét akkor a bordái íve, és néha a
mellbimbója is, aminél izgatóbbat Sky nem látott az elmúlt
időszakban. Sőt, azt sem tudta felidézni, látott-e már valaha ilyen
izgató dolgot. És ezek az ingerek mind szűretlenül ömlöttek az
agyába, a lüktető zenével, a testek tömegének bódító ringásával
együtt. Olyan merevedése lett, amire máskor büszke lett volna,
de ebben az esetben kifejezetten zavarta, mivel egy szűzlányt
próbált közben meggyőzni arról, hogy ő teljesen veszélytelen, és
jó kezekben van.
A helyzet csak rosszabbodott, amikor Angus kék szemeinek
vidám, szikrázó pillantásával akadt össze a tekintete. A mindig
mélabús, és számára pont ettől izgalmas pasi most egy egészen
új oldalát mutatta meg, ami még nagyobb hatást gyakorolt Skyra.
Kala már fél karral Angus nyakát ölelte, és szabályos
csípőkörzésekkel dörgölőzött hozzá, amit a férfi láthatóan
nagyon élvezett, mert egyből átfogta a lány derekát, és egy
ütemmel később lekövette a mozdulatokat is. Úgy lambadáztak
az istenverte tömegben, mintha erre gyakoroltak volna az elmúlt
hónapokban. Sky majd szétpukkadt a pipától. Ő akarta magához
ölelni, ő akarta a karjaiba venni, és hagyni, hogy a testük
összesimuljon. Ő akarta érezni Angus illatát, a forróságot, ami a
testéből árad. Azt akarta, hogy rá nézzen olyan leplezetlen
vággyal, amivel most épp a rajta tekergőző lányt figyelte.
Erőszakkal szakította el a pillantását. Úgy tett, mintha
minden a legnagyobb rendben lenne, és magában elhatározta,
hogy ez után az este után lazábbra veszi a figurát. Mert az
mégsem járja, hogy egy pasi után egye a fene, aki egyáltalán
nem vonzódik hozzá, az meg pláne nem, hogy kitöltse minden
éber gondolatát. Mivel még életében nem akadt olyan, akit ne
kapott volna meg legfeljebb a harmadik nekifutásra, nyilván a
vadászösztöne hajtaná, de ő nem egy agyatlan seggfej, aki ne
tudna parancsolni magának.
El is fordult, és lenézett a lányra, aki apró lépésekkel követte,
és meglepően jól mozgott.
– Tényleg remekül táncolsz! – bókolt neki, mire Samatha
felpillantott, édesen elpirult, és gyorsan a füle mögé igazította
elkóborolt tincseit. Angyalarcú lányka volt, óriási, kék szemekkel,
amik eléggé emlékeztettek Angus íriszeire ahhoz, hogy egy
kicsit lekössék Sky figyelmét.
– Eddig csak az iskolai bálokon meg a társastáncon
próbáltam – válaszolta Sámántha.
– Meg otthon a tükör előtt, nem igaz? – kacsintott rá Sky,
mire a lány, ezen az estén először, őszintén felnevetett.
– Most megfogtál!
Sky magában kipipált egy szintet, és közelebb húzta.
– Szerencse, hogy kimerészkedtél a toronyszobádból,
hercegnő! Itt az ideje, hogy a gyönyörű pillangó szárnyat
bontson! – duruzsolta a fülébe, és közben ügyesen lehúzta a
gumit a copf végéről, aztán ujjaival szétrázta a hullámos
tincseket.
A lány egy másodpercre lefagyott, de amikor felpillantott, és
a szürke szemekbe nézett, pár szívdobbanás alatt elveszett.
Mire Sky ismét mozogni kezdett és őt is magával ragadta, már
kezdte elhinni, hogy végre kibújhat a csigaházból és elengedheti
magát. Néhány perccel később már önfeledten táncolt és
vidáman énekelt. Sky örült neki, hogy sikerült feloldódnia, annak
meg különösen, hogy ez számára nagyobb szabadságot
eredményezett, mert Samantha elengedte és kicsit hátralépett,
hogy nagyobb helye legyen, aztán komolyan bedobta magát.
Skynak nem volt más dolga, csak vigyázni, hogy el ne sodorja a
tömeg, és néha bíztatóan rámosolyogni, amitől a lány egyre
inkább kivirult.
Mindeközben Sky azzal volt elfoglalva, hogy véletlenül se
nézzen Angus és Kala felé, mert úgy érezte, egy hajszál
választja el attól, hogy most ő akarjon hazamenni, de azonnal. A
saját érzései teljesen összezavarták.
Amikor valaki már vagy harmadszor ütődött neki erőteljesen,
úgy érezte, menten felrobban. Hirtelen fordult meg, hogy néhány
keresetlen szóval tegye helyre az illetőt, de amikor Angus
vigyorgó arca töltötte ki a látóterét, és ismét nekilökte a csípőjét,
Sky mérge azonnal elpárolgott.
– Szuper a buli! – kiabálta túl a zenét Angus, és a
hüvelykujját is felmutatta, hogy nyomatékot adjon a szavainak.
Kala úgy lógott rajta, mint egy félvállra dobott kabát, és hagyta,
hogy a férfi kedvére pörgesse, forgassa.
– Azt látom, hogy nálad már beakadt a horog rendesen –
hajolt a füléhez Sky, mire Angus harsányan felnevetett, és
bólogatott, aztán átkarolta a lányt, és áthelyezte a testsúlyát,
hogy egy egész fordulatot megtegyen vele.
– Nálad is alakul – mondta Keith a következő pillanatban,
ahogy ismét egymás mellett álltak. – Már ha egyáltalán fel
akarod szedni – tette hozzá halkan. – Csak miattam nem kell ám
ezt csinálnod! – nézett fel bűntudattal a szemében.
Sky majdnem rávágta, hogy akkor pakoljunk és menjünk
innen a francba, de aztán rájött, hogy azzal teljesen ellent
mondana mindannak, amit ígért, amit magáról állított.
– Dehogy! Semmi gond! Bejön nekem – hazudta, amitől egy
kicsit megugrott a gyomra. Gyűlölte, ha nem mondhatta ki az
igazat. Az egész életét azzal a jelszóval élte, hogy vagy
megszoksz vagy megszöksz, és mindig büszke volt rá, hogy
senki kedvéért nem játszik szerepet.
– Akkor jó! – olvadt le a félelem Keith arcáról, majd ismét
elfordult, és átfogta Kalát, aki azonnal lépett utána, és felvette az
új ritmust.
– Nem iszunk valamit? – kérdezte Samantha, aki teljesen
kipirulva lihegett.
– Dehogynem! – ölelte át fél kézzel a derekát Sky, és kifelé
vezette a tömegből, majd a bárpultnál kért egy gin-tonikot a
lánynak, magának pedig egy dupla vodkát jéggel, aztán még
egyet a biztonság kedvéért. Ezt az estét nem bírta tovább
józanul.
 – Ugyanezt! – szólalt meg mellette Angus hangja, mire Sky
az ég felé emelte a tekintetét.
Nem lehet igaz, hogy egy percre sem szabadulhatok tőle!—
gondolta keserűen. – Valami baj van? – kérdezte Angus, és
közben pénzt dobott a pultra. Kala mögötte állt, szorosan átölelte
a derekát, és fejét a férfi lapockájára hajtotta.
– Nem, semmi, csak valamiért szar a gyomrom.
– És gondolod, hogy ettől jobb lesz? – vigyorgott rá Keith,
aztán rá emelte a poharát, és lehúzta az italát.
Sky nézte a nyakát, ahogy óriásit nyel, és egy hajszál
választotta el, hogy ráhajoljon és végigcsókolja. Érezni akarta a
sós ízt, a feszes bőrt, a serkenő borostát az ajkai alatt.
– Amíg tart a hatása, addig igen. A holnap meg kit érdekel? –
válaszolta, és most először értette meg, amit Angus korábban
mondott. Hogy ki kell ütnie magát, mert nem bírja a belső
feszültségeket. Ha nem húzza ki a dugót, ő is szó szerint
felrobban, az már biztos.
– Igen, így van! – nevetett rá a férfi, és közben felnyúlt, hogy
hátratúrja izzadt, fekete tincseit. Ahogy felemelte a kezét, és
kilátszott borotvált hónalja, meg a finom, fehér hús a felkarja
belső oldalán, Sky már nyelni sem tudott. A tanktop nedvesen
tapadt Angus mellkasára, és átütöttek rajta a kis, hegyes
mellbimbók, sőt, mintha a felső két izomkocka is kirajzolódott
volna a gyomránál. Sky rájött, hogy a puha kis has csalóka volt,
mert amúgy izmosabb, mint gondolta volna.
– Táncolunk még? – kérdezte Samantha, mire Kala és
Angus hevesen bólogatni kezdtek, Sky pedig szeretett volna
szárnyra kapni, és meg sem állni Afrika déli csücskéig, mint a
vándormadarak.
– Menjünk fel az emeletre. Ott más a zene.
– Milyen? – kérdezte azonnal Keith, de közben indult Sky
után, aki már maga előtt tolta Samanthát.
 – Retro – válaszolta, és a válla felett nézett hátra, de így
csak Angus feje búbját látta, olyan közel álltak egymáshoz.
– Azt szeretem! – ujjongott a férfi, és megfogta Sky derekát,
mert hátulról tolta a tömeg.
Már csak ez hiányzott! – gondolta Francis, ahogy a finom kis
ujjak enyhén belemélyedtek a húsába, és Keith forró tenyere
átsütött a vékony pulóveren. A húsz méter, amit toporogva tettek
meg ebben a formában, maga volt az örökkévalóság, és Sky
ismét azon kapta magát, hogy félkemény, mert képtelen volt
száműzni a felettébb színes, szagos, nedves gondolatokat, amik
a fejében keringtek, mint keselyűk az áldozat fölött.
Mire a lépcsőhöz értek, már képtelen volt elviselni, ezért
megfogta Angus kezét, és maga elé penderítette, mit sem
törődve a csimpánzbébiként kapaszkodó Kalával. Amikor a lány
erélyesen arrébb akarta tolni, hogy utolérje Keith-t, Sky teljes
súlyával beleállt a mozdulatba, és elzárta előle, majd
elégedetten hallotta az elsuttogott káromkodást, és hagyta, hogy
a lány megkerülje őt. Így azonban csak Samantha másik oldaláig
jutott, ahol feladta, és egy sóhaj kíséretében beszélgetni kezdett
a barátnőjével.
– Mik a terveid? – kérdezte Sky Angus füléhez hajolva, aki
azonnal picit felé fordult, így majdnem összeértek az ajkaik.
– Mire gondolsz? – nézett rá zavartan a férfi.
– Hazaviszed? – intett a fejével Kala felé Sky.
– Majd hívok neki egy taxit – felelte értetlenül Angus.
Sky halkan felnevetett.
– Nem úgy értem, pupák! Hazaviszed magaddal?
Angus szemöldökei a homlokára csúsztak.
– Szerinted belemenne?
– Barátom, neked tényleg fogalmad sincs a nőkről! Ez a csaj
készre van főve. Semmi más vágya nincs, csak hogy hanyatt
döntsd. Bár ahogy elnézem, hátulról szereti…
 Angus csuklott egyet meglepetésében, amin Sky megint
remekül szórakozott.
– Első este?!
– Angus, nem akarok kioktatónak tűnni, de úgy látom,
valóban sejtelmed sincs, hogy megy ez manapság. A nők
ugyanúgy vadásznak, mint a férfiak, és el is várják, hogy a
végén megkapják, amit akarnak.
Látszott, ahogy Keith lefagyott, és meg is torpant egy
pillanatra. Skynak meg kellett fognia a derekát, és előrébb
mozdítani, mert a tömeg nem nagyon hagyta, hogy feltartsák.
Ahogy a tenyere rásimult a meztelen bőrre, Sky ujjaiból
veszélyes ingerületek százai futottak szét a testében, amik közül
a legtöbb az ágyékában végezte. Felsóhajtott, mert elege volt
már a lázas állapotból, amit Angus váltott ki belőle. A
tapasztalatlansága csak még izgatóbbá tette Sky számára, amit
maga sem értett, hiszen eddig főleg olyanokkal kavart, akik már
mindent kipróbáltak, és pontosan ismerték a saját vágyaikat.
– Én nem hiszem, nekem… – motyogta Keith oldalra
fordulva, de a végét nem mondta ki, mert rájött, hogy inkább élve
ásatja el magát, minthogy megossza Skyjal a merevedési
problémáit.
– Figyelj, nem akarok ünneprontó lenni, de ha ez a csaj
kielégítetlenül marad, kikaparja a szemed.
Keith pupillái azonnal összehúzódtak a félelemtől, és volt
valami az arckifejezésében, amit Sky profilból is azonnal
felismert, ahogy a férfi lehajtotta a fejét. Szégyen suhant át az
vonásain, amitől az egész tartása is megváltozott.
– És Samantha? – nézett fel végül kínlódva Keith.
– Ő a szüzességét jött elveszteni – mondta egy fagyos
mosollyal Sky.
– Mi?! Szűz? Megmondta? – hüledezett Angus, és
átpillantott Sky előtt, hogy lássa a lányt.
– Nem kellett. Süt belőle.
 – Értem – bólintott Keith, és sebesen űzte az agyát.
Ha Skynak igaza van – márpedig valószínűleg jobban tudja,
mi folyik itt, mint ő –, akkor nagy szarban van mindenképpen.
Ha hazaviszi a lányt és felsül, akkor talán soha többé nem
mer kockáztatni. Ha nem megy bele, akkor meg örökké az fogja
nyomasztani, hogy lett volna lehetősége, de elszalasztottá.
– Amúgy én nem javaslom, hogy beengedj egy idegent a
házadba. Az értékeid szanaszét hevernek, és a keresztnevén
kívül nem tudsz róla semmit.
Keith ismét lefagyott. Ezekre nem is gondolt. Hogy egy nő is
veszélyt jelenthet, a második sokk volt neki ezen az estén.
– Akkor mit csináljak? – kérdezte kétségbeesve.
– Van itt egy kis motel a sarkon. Néha kiveszek náluk szobát
pár órára, bár elviekben ilyesmit nem lehet. És mivel én sem
úszom meg, hogy kihasználják a testemet, mehetünk együtt… –
válaszolta lassan, megfontoltan Sky, mert közben az ő agya is
teljes kapacitáson üzemelt. Akart is segíteni, meg nem is. Mivel
legszívesebben ő vitte volna szobára Angust, saját magát is meg
kellett győznie, hogy más opciót ajánljon fel a férfinak.
– Sokat ittam és gyógyszereket szedek. Mi van, ha nem
megy? – kérdezte torokhangon, szinte krákogva a férfi, amitől
Skynak az álla is leesett. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy
ilyen probléma is felmerülhet.
– Máskor is előfordult már? – kérdezte, mire Keith csak
halványan bólintott, mintha már ez is felemésztené az
erőtartalékait. Skyban azonnal helyükre pattantak a
puzzledarabok. Ezért a szégyen, ami korábban kiült az arcára.
– Ezt neked kell eldöntened, cimbi. De ha nem mered vagy
nem akarod, akkor most kell lekoptatni őket.
Keith vajúdott. Tényleg olyan jól indult az este, és évek óta
először felszabadultnak érezte magát. Bár ő nem akart semmit a
lánytól, mégis jólesett neki a nyílt közeledés, mert azt éreztette
vele, hogy ő is kellene még valakinek, hogy neki is lehet még
esélye az életben. Csakhogy Kala semmit nem mozgatott meg
benne. Azon kívül, hogy a hiúságát legyezgette a csinos lány
leplezetlen vonzalma, még annyira sem hozta lázba, mint az új
divattrendek. Az eszébe sem jutott, hogy ez is egy játszma, ahol
mindkét fél el akar érni valamit, és nem csak az ő érdekei
fontosak. Kala szexpartnert keresett, és ő egészen idáig úgy tett
– még akkor is, ha tudtán kívül –, mintha szívesen állna
rendelkezésére.
Közben felértek az emeletre, de Keith kedve már el is ment
az önfeledt táncikálástól. Odafenn is olvadt emberi masszára
emlékeztető tömeg hömpölygött, csak sokkal kellemesebb
zenére, mint odalenn a tuc-tuc.
– Mi a faszt csináljak? – bukott ki belőle, és ismét a hajába
szántottak az ujjai.
Sky látta az őrlődését, de hiába agyait, csak egyetlen
eshetőség maradt fenn a lehetőségekből, ami mindkettejük
számára megnyugtató lehet.
– Nézd, nem ismerjük még egymást elég jól, és nem is
ajánlanám fel, ha nem én hoztalak volna ebbe a helyzetbe…
– Na mi van? Táncolunk? – fixrakodott közéjük Kala,
kiszakítva őket a kis buborékukból, ahol eddig a kinti világot
szinte kizárva, a saját problémáikba merültek mindketten.
– Elmegyünk a mosdóba – válaszolt Angus helyett Sky, aki
azonnal látta, hogy a férfi épp padlót fogott. Pillanatok alatt
alakult vissza azzá a rakás szerencsétlenséggé, aki azt sem
tudja, mit keres ott egyáltalán.
– Oké! – válaszolta a lány, és Samanthával elindultak a
másik oldal felé.
Sky azonnal ismét megfogta Keith derekát, talán egy picit
meg is simogatta a lágy bőrt, amit az ujjai alatt érzett, és a
füléhez hajolt.
– Menjünk ki a teraszra egy kicsit!
 Keith bólintott, és hagyta, hogy Sky maga előtt tolja, míg át
nem vágtak a tömegen, és ki nem estek a szintén zsúfolt, de
legalább tavaszi szellővel átjárt teraszra.
– Mit akartál mondani? – fordult felé Keith, bár csak annyi
helye volt, hogy majdnem egymáshoz simulva álljanak, és neki
fel kellett fordítania az arcát, hogy Sky szemébe nézhessen,
amihez amúgy semmi kedve nem volt. Inkább elsüllyedni
szeretett volna szégyenében, mint a magabiztos és lehengerlő
Sky Summers acélszürke íriszeibe bámulni.
Legnagyobb meglepetésére azonban nem csak ő volt
zavarban. Sky szemei is összevissza villogtak, mielőtt végül
megállapodtak, és viszonozták a pillantását.
– Szóval, amit mondani akarok, az elsőre talán fura lesz, és
nem is ajánlanám fel, ha látnék más lehetőséget. Szakíts félbe,
ha tévedek!
Keith nyelt egy nagyot, érezte, hogy túl gyorsan józanodik ki,
és remegve várta az ötletet.
– Mi lenne, ha négyesben mennénk szobára? – Mielőtt
folytathatta volna, Angus máris határozottan rázta a fejét.
– Az ki van zárva! Ha felsülök magamban is, képzeld,
mennyire esélytelen, hogy melletted egyáltalán labdába rúgjak?!
Az őszintesége ismét letaglózta Skyt. Néha meglepő volt,
ahogy kibuggyantak belőle a komoly dolgok, míg máskor képes
volt egy semmiség felett is percekig lamentálni.
– Oké, csak egy ötlet volt! – visszakozott Sky, és a kezeit is
azonnal levette Angus derekáról. A visszautasítást teljesen
magára vette, és hiába mondogatta a józan esze, hogy ez nem
neki szól, semmi nem segített.
– Menjünk vissza és táncoljunk velük még egy kicsit, aztán
hívok neki egy taxit, és hazaküldöm, vagy itt hagyom, ha nagyon
hisztizik – közölte Keith lemondó hangnemben, fájóan józanul,
vidám és lehengerlő önmaga árnyékaként. – Te pedig azt
csinálsz a lánnyal, amit akarsz. Hazamegyek én is taxival.
 Sky szerette volna az arcába ordítani, hogy le se szarja a
lányt, táncolni sincs kedve, és ez az egész este nem róla szól,
hanem Angusről, de némán bólintott, és sarkon fordult, hogy
visszamenjen az izzó katlanba. Már el is lépett, amikor Angus
ujjai a bicepszére simultak, és a férfi finoman visszahúzta.
– Francis, köszönöm az ajánlatodat!
Sky azonnal megperdült.
– Ne köszönd! Hülyeség volt. És igazából nem is arról szólt,
hogy téged kisegítselek. Csak látni akartam a formás seggedet,
és nézni, ahogy megdugsz egy csajt, ha már nekem nincs
esélyem nálad!
A szavak lavinaként buktak ki a száján, és már nem lehetett
visszaszívni őket. Angus arcán a döbbenet a hitetlenkedéssel
futott versenyt, de mielőtt győztest hirdethettek volna, Sky már el
is fordult, és ezúttal az ő arca égett a szégyentől.
 Lombzöld

Egymástól elszakadva értek vissza a terembe, mert Sky

dühében úgy vágott utat a tömegben, mintha macsétével
hadonászna. Keith lemaradt, bármennyire is igyekezett lépést
tartani. Amúgy sem volt teljesen magánál. Sky szavai
visszhangoztak a fülében, és hiába akart racionális maradni, az
agya leblokkolt, csakis Francis arca, a hangjából sütő düh, és a
saját magában végbemenő ijesztő változások kötötték le a
figyelmét. Sodródott az emberáradattal, érezte, ahogy más
testek görgetik maguk között, mint valami kavicsot a folyó
sodrása, de nem érdekelte. Amikor hirtelen egy kéz simult a
bicepszére, és vékony ujjak mélyedtek a bőrébe, majd
kirántották a még mindig mozgó humánmasszából, hirtelen azt
sem tudta, hol van.
– Már mindenütt kerestelek! – mondta durcásan Kala, de
azért ajkát lebiggyesztve átfogta a férfi nyakát, és ismét
rácsimpaszkodott.
– Bocs, picit szarul vagyok, kimentünk a teraszra.
A lány elhúzódott, hogy jobban lássa az arcát, és fürkész
pillantása gyorsan felmérte, hogy hazudik-e. Mivel valóban
falfehér volt, és a felső ajka fölött verejték gyűlt cseppekbe a
serkenő borostán, valamint a szemei lázasan csillogtak, átment
a hazugságvizsgálón, és a lány óvón magához húzta.
– Gyere, kerítsünk neked vizet!
Keith hagyta, hogy maga után húzza a pultig, és szó nélkül
megitta a két üveg ásványvizet, amit elé tett a pultos, majd
lehuppant a bárszékre, ami pont mellette szabadult fel.
– Jobb? – kérdezte reménykedve a lány, mire Keith pont azt
akarta válaszolni, hogy nem, aztán ügyesen kimenteni magát,
taxiba ülni, és gyorsan hazamenni, amikor meglátta Francist, aki
tőlük nem messze épp ráhajolt Samatha ajkaira, és csókolni
kezdte.
A látvány úgy lesokkolta Keith-t, hogy néhány másodpercre
működésképtelenné tette az agyát.
Fran óriási kezei majdnem átérték a lány derekát, ahogy
magához húzta, jégszőke, homlokába hulló tincseire színes
csíkokat festettek a diszkólámpák, lehunyt szemei alá pedig
fekete árnyékokat vetettek dús szempillái. Samantha
meglepődött, be is feszült egy pillanatra, de amikor Sky el akart
húzódni, gyorsan utánakapott, és a nyakát átfogva húzta vissza,
majd látszott, hogy elnyílik az ajka, és a csók már hevesebben
folytatódik.
Keith-re olyan hatással volt a látvány, mintha gyomron rúgták
volna. Nem tudta, hányni fog-e vagy elájul, vagy esetleg csak
összecsuklik, de azt tudta, hogy valami történni fog.
Már épp azon agyalt, hogyan kellene villámgyorsan a
mosdóba jutnia, hogy agóniájának ne legyenek szemtanúi,
amikor ismét nem bírta megállni, és a csókolózó párra nézett.
Sky szemei ezúttal azonban nem voltak lehunyva, hanem őt
nézte. Acélszürke szemeinek éles pillantása mintha az agyába
fúródott volna. Keith egy röpke pillanatig úgy érezte, minden
titka, minden mélyen őrzött szégyenteljes gondolata láthatóvá
válik Sky számára, és azonnal lesütötte a szemét. Csakhogy a
kép ráégett a retinájára, és képtelen volt szabadulni a férfi átható
pillantásának emlékétől. A szégyen és a kíváncsiság egyforma
erővel támadta le, és nem tudta, melyik kerül ki győztesen, míg
végül meg nem adta magát, és ismét felpillantott.
– Jobban vagy? – kérdezte az arcába hajolva Kala, ami
végre kirántotta abból a beszűkült tudatállapotból, ahol csak ők
ketten voltak Skyjal.
– Igen, sokkal – válaszolta a saját hangja, ami idegenül
csengett, ahogy a kéz is az övé volt, ami a lány csuklója után
nyúlt, és mire felfogta, mit csinál, már el is indultak a
táncparkettre, mintha ez lenne az egyeden lehetőség. Keith-nek
testen kívüli élménye volt, és bár a tudata bizonyos szinten tiszta
volt, az ösztönei ezúttal átvették az irányítást, és nem adtak
lehetőséget, hogy beavatkozzon az eseményekbe.
Maga elé húzta Kalát, és átölelte a derekát, mire a lány
nevetve engedte, hogy Keith vezesse, meghatározva a ritmust, a
lépéseket. Csípőjét automatikusan nekibillentette a férfinak,
aztán meglepetten felnyikkant, és eltátotta a száját.
– Keith! – sóhajtotta, és hozzádörgölőzött. Az arcára
elégedett kifejezés költözött.
Amikor Keith is rájött, mi váltotta ki a nagy örömöt a lányból,
meglepetésében majdnem felkiáltott. A nadrágját egy ígéretes
merevedés feszítette, és az egész teste lángolt.
Ijedtében ismét Francisre nézett, valamiért tőle várt
segítséget, de ugyanazt kapta, amit korábban: átható pillantást,
miközben a férfi még mindig csókolta a lányt, aki már teljes
testsúlyával a karjában lógott, mint a vámpírfilmeken az
áldozatok, miután a ragadozó kiszívta az utolsó csepp vérüket is.
Keith ismét elveszett a jegesen szikrázó szemekben, és csak
arra eszmélt fel, hogy Kala kettejük közé nyúlva simít végig a
péniszén.
– Hű, ez lenyűgöző – dicsérte nyíltan, ahogy teljes hosszán
végigsimogatott. Keith ránézett, még látta a szemeiben
fellobbanó vágyat, és abban a pillanatban kezdett lelankadni. A
lány elhúzta a kezét, helyette a mellkasának nyomta a melleit, és
egyre közelebb hajolt, míg el nem érte célját, és rátapadt Keith
ajkaira.
A férfi először el akart húzódni. A nedves száj, a lány illata
nem hozta lázba, sőt kicsit taszította is, de mielőtt bármit
reagálhatott volna, kétségbeesett tekintete ismét a szürke
szemek kíváncsi, ezúttal elmélyülő pillantásába botlott, és ott is
ragadt. Az acélszürke íriszekben csillogó érzelmek foglyul
ejtették, és magukhoz láncolták. Miközben Kala hegyes nyelve
érzékien simogatta a felső ajkát, Keith úgy merült el Sky ónixként
csillogó szemeinek éhes, vággyal átitatott tekintetében, hogy
elvesztette a kapcsolatot az őt körülvevő világgal, és a tudata
egy olyan helyre repítette, ahol csak ketten voltak. Sky és ő.
Együtt. Ha kinyújtotta volna a kezét, talán meg is érintheti, talán
magához húzhatja, hogy megkapja, amit akar. Mert akarta.
Akkor is, ha a maga köré épített hazugságfalak eddig megvédték
mindentől, ami bűnös vágyaiból fakadt. A tákolmány
szemvillanás alatt omlott le, és csak a fellebbenő por maradt ott,
ami puha fátyolként vette körül, mintha nyári napfény filterezné a
képet. Sky mintha egyre közelebb lépegetett volna, tehetetlen
bábként maga előtt cipelve Samanthát, aki ugyanúgy a hatása
alá került, mint Keith. És valóban, pár másodperccel később már
karnyújtásnyira álltak egymástól, mindketten egy női testhez
simulva, nedves, érzéki csókokba olvadva, mégis csak egymást
látták. Sky lassan pislogott, egy pillanatra mintha erőt gyűjtött
volna, majd átfordította Samanthát, hogy jobban lásson tőle,
aztán ismét Keith-re nézett. Az egyik keze óvatosan mozdult, és
olyan lágyan cirógatott végig Keith meztelen karján, ami Kala
hátát ölelte, mintha egy kolibri szárnya lenne. Ujjai épphogy
érintették, Keith épphogy érezhette, mégis, áramütésszerű
villámok cikáztak át rajta, amitől orron át nyögött, és érezte, hogy
a farka betonkeményen feszül a szűk farmerben.
Kala elégedett volt a fejleményekkel, ezért ismét lenyúlt, és
marokra fogta a nadrágon keresztül, aztán amennyire tudta,
izgatni kezdte.
A férfi belenyomta magát a kis tenyérbe, és ha tehette volna,
lenyúl, hogy lehúzza a sliccét és beengedje a kutató kezet, de
inkább átengedte magát a sokkoló ingereknek, és próbálta
nyújtani a pillanatot. Épp elindult a Love is a battlefield és lüktető
basszusokkal telt meg a tér, Keith szíve pedig vadul vert a
mellkasában. Sky ismét megcirógatta a karját, ezúttal egészen a
válláig, amitől lecsukódtak a szemei, és átáramlott rajta egy
érzés, olyan, amit csak kiütve, a bogyók és az ital hatása alatt
mert álmodni is. A neuronjai egymásnak adták az ingereket, ő
ismét nyögött, vadabbul csókolta a szájat, ami képzeletben
valaki máshoz tartozott, és közelebb lépett Francishez.
Mire észbe kapott, már ő is csak egy kézzel tartotta Kalát, a
másikkal pedig kinyúlt, és Sky oldalát próbálta elérni. Ahogy az
ujjhegyei megérintették, a férfi ösztönösen mozdult felé, majd
egészen közel araszolt, és a pupillái felemésztették a higanyra
emlékeztető szivárványhártyák maradékát, mielőtt az ő keze is
átsiklott Keith karjáról az oldalára, és ujjai meztelen bőrébe
mélyedtek. Ez már nem cirógatás volt, nem óvatos tapogatózás,
hanem inkább vággyal átitatott, kétségbeesett mozdulat, ahogy
először rásimította a tenyerét, majd belemarkolt a ruganyos
húsba.
Keith ezúttal hangosan nyögött Kala szájába, és az egész
teste megremegett, amit a lány elegendő visszajelzésnek
tekintett arra nézve, hogy remekül halad.
– Nem megyünk valami csendes helyre? – kérdezte egy
kicsit eltávolodva Keith szájától.
A férfi nem nagyon tudott válaszolni, mert Sky ujjai épp a
háta felé siklottak, és a derekát simogatták, ő pedig a szálkásan
izmos bicepszbe kapaszkodott, és azon fáradozott, hogy talpon
maradjon.
Keith könyörgő, ijedt tekintetére válaszul Sky csak a kezéért
nyúlt, és megszorította az ujjait, aztán húzni kezdte, miközben ő
is elvált Samantha ajkaitól, és elindult a lépcső felé.
Keith nem nagyon tudott magáról. Tudta, hogy amit csinál,
az minden józan észérvnek ellentmond, tudta, hogy rettenetesen
meg fogja bánni, de a szíve mélyén azt is tudta, hogy életében
először igazi vágyból cselekszik, még akkor is, ha nem az fog
következni, amit valóban szeretne. A kompromisszum valahogy
megnyugtatta. Így a saját maga által betegesnek gondolt vágyait
olyan köntösbe öltöztethette, amitől elfogadhatóak, vagy
legalább álcázhatóak lettek. Nem voltak kimondott szavak, nem
voltak egyértelmű bizonyítékok. Ennél közelebb sosem
kerülhetett volna ahhoz, hogy végre bepillantást nyerjen a gyűlölt
és vágyott világba, ami hétéves kora óta vonzotta, mióta először
értette meg, mit jelent az, hogy buzi.
Tíz perccel később – amikorra sikerült megszerezniük a
kanapé mögött hagyott kabátját, és végre kijutottak a szabadba
a két lány kissé tanácstalanul torpant meg a járdán.
Keith hirtelen szembesült a valósággal, aminek nem sok
köze volt a szemei előtt filmszerűen pergő vágyaihoz. Sky
szembefordult vele, és a két lányt figyelmen kívül hagyva kérdőn
nézett rá. Keith még egy pillanatig vacillált, és próbált a józan
esze maradékába kapaszkodni, de már nem volt mibe. Bólintott,
és érezte, ahogy az adrenalin lángolva zubog az ereiben.
– Van itt egy kis motel a sarkon… – kezdett bele Sky. –
Ismerem a tulaját.
A két lány egymásra nézett, Kala a fejével biccentett
Samanthának, mintha valami előre megbeszélt dolog lett volna
kettejük között.
– Oké, srácok, de együtt szeretnénk távozni.
Sky arcára olyan elégedett vigyor ült ki, hogy le sem
tagadhatta volna.
– Ezzel nem lesz semmi gond, mivel csak egy szobát
szeretnénk kivenni…
A lányok agya villámsebesen igyekezett feldolgozni az
információt, és amikor sikerült, Samantha lefagyott, Kala pedig
összehúzta a szemöldökeit.
– Közösen akarjátok?
Keith egyáltalán nem reagált. Mivel nem volt képes elhinni,
hogy ő ennek a szituációnak a részese, úgy tett, mintha ott sem
lenne, de Skynak a szeme se rebbent.
– Igen – válaszolta egyszerűen, és picit megemelte az állát,
jelezve, hogy így vagy sehogy.
 A lányok ismét egymásra néztek, majd Kala megfogta Sam
karját és picit arrébb húzta, hogy izgatott sutyorgásba kezdjenek.
A két férfi ott maradt, egymással szemben állva, szótlanul.
Keith magában imádkozott, hogy Sky meg ne szólaljon, mert ha
megtöri a révületet, amibe gyengéd érintései és a szemeiből
áradó vad vágy ringatta, tudta, hogy azonnal menekülőre fogja.
Francis is teljesen össze volt zavarodva. Bár tökéletesen
tudta, hogy mit akar, életében először semmi sem rajta múlott.
Már az is hihetetlen volt, hogy egyáltalán idáig eljutottak, és
Angus hajlandó lett volna szobára menni négyesben. Bele sem
mert gondolni, mivé fajulhat ez a dolog, mert most először érezte
a másik férfiból feltörő kétségbeesett akarást, és rájött, hogy
mindvégig igaza volt. Angus rejtőzködik, de nemcsak a világ,
hanem önmaga elől is, és talán most az egyszer volt képes
annyira felpuhítani az ellenállását, hogy esélye lenne beszökni a
saját magára szabott ketrec rácsai mögé.
A gondolatai sebesen kergették egymást, de mivel nem
kérdezhetett, és nem voltak válaszai, csak a saját vágyaitól
tüzelt, egyre vadabb képek villództak a szemei előtt.
– Sam hazamegy – közölte kissé ideges, hallhatóan
csalódott hangon Kala.
A két férfi ránézett, és kiült az arcukra a döbbenet.
Sky hirtelen a hosszú hajú, kedves arcú lányra nézett, aki
eddig úgy tűnt, már bármiben benne lenne, de most ott volt a
vonásain minden fájdalma. Neki az első lenne, és nyilván nem
pont úgy képzelte el, hogy egyből egy orgiába cseppen. Sky
megértette, de ebben a pillanatban nem volt képes mást érezni,
csak haragot. Legszívesebben karon ragadta volna a lányt, hogy
bevonszolja a motelbe és az ágyra hajítsa, hisz csak ő
választotta el attól, hogy végre Keith közelébe férkőzzön, és még
ha nem is kaphatja meg, de legalább nézze, hozzáérjen. Ha a
klubban engedte, kizárt, hogy szex közben elzárkózna legalább
a simogatástól. Aztán ki tudja, talán közben feloldódna annyira,
vagy a vágyai gyűrnék maguk alá, és akár még eget rengető
szexbe is torkollhatna az egész.
– És te? – fókuszált át azonnal a helyzethez alkalmazkodva
Sky. Mintha a másik lány már meg is szűnt volna létezni, úgy
zárta ki a tudatából, és minden erejével a rövid bubifrizurát és
még rövidebb szoknyát viselő Kalára koncentrált.
– Én?! Egyedül? Veletek? – kérdezte halkan, rekedten a
lány.
Sky már mozdult is és közelebb lépett. Mielőtt Keith
felocsúdhatott volna, derékon ragadta a lányt, magához rántotta,
és olyan hevesen csókolta meg, hogy Kala lélegzete az orrán át
szökött ki, és egy meglepett nyikkanás is követte, ami a torkából
tört fel.
Keith nem pislogott. Nem mert. Nem akart egyeden
momentumról sem lemaradni. Sky egész teste meghajlott, ahogy
az alacsony lány fölé tornyosult, egyik kezével a tarkóját, a
másikkal a derekát támasztva, hogy el ne essen. A csók külső
szemlélőként is forrónak, szenvedélyesnek tűnt, bár Keith
érezte, hogy pusztán a meggyőzés eszköze.
Az egész gyomra remegett, csillapíthatatlanul. Tudta, hogy
megszólalni nem tudna, és nem is lenne mit mondania. Nem ő
fogja meggyőzni a lányt. Sőt! Abban sem volt biztos, hogy a
megváltozott felállás mellett is bele mer-e menni az egészbe.
Édeshármas? Egyetlen nő, és ők ketten? A kudarctól való
félelem ismét rátört, úgy érezte, a golyói is vissza akarnak bújni
a hasüregébe. Óriásit nyelt, amikor mellette fékezett egy taxi,
amit Samantha intett le.
Mielőtt beszállt, még néhány másodpercig nézte a csókolózó
párt, és látta, hogy Sky már Kala feneke alá nyúlva szorítja
magához a lány testét.
– Ribanc! – mondta elég hangosan ahhoz, hogy mindenki
meghallja, majd becsússzant a hátsó ülésre, és becsapta az
ajtót. A taxis pont akkor lépett a gázra, amikor Sky és Kala
szétváltak, és nyálas arccal, csodálkozva néztek a kocsi után.
Mindhárman visszatartották a lélegzetüket. A lány
valószínűleg egy pillanatra szembesült azzal, mekkora hibát
követett el, és félő volt, hogy a lelkiismerete győz, ezzel húzva
keresztül a két férfi számításait.
– Ne már! Samantha egy tündér, meg is értem, hogy első
szexnek nem vállalta be, de te sokkal tapasztaltabbnak látszol.
Olyannak, aki tudja, mit szeretne kipróbálni, és imádja a szexet.
Gyerünk, Kala, most itt az alkalom! ígérem, felejthetetlen
éjszakád lesz!
A lány szeme Skyról Keith-re villant. Mintha tőle várná a
megerősítést, mintha nem lenne elég, ha Sky ígéri.
Keith is érezte, hogy a döntés most hirtelen az ő kezébe
került. Nem örült neki. Sokkal jobb volt, míg csak hagyta, hogy
az események elsodorják, és azt hazudhassa magának, hogy
mindez csak a véletlenek egymást követő, sorsszerű fonala, ami
behálózza, tehetetlenné téve őt. Most azonban mondhatta volna,
hogy nem…
– Kérlek! – nyögte ki olyan mély, szinte dörmögő hangon,
ami egyáltalán nem emlékeztetett a sajátjára, de ezen az estén
már semmin nem lepődött meg.
A lány az arcát fürkészte, és látta rajta az átsuhanó félelem
rándulását. Nem tudta mire vélni, de ahogy Skyra nézett,
ugyanaz a pillanatnyi bizonytalanság csillant a szemeiben, és
Kala ettől, maga sem tudta, hogy miért, de megnyugodott. Nem
két kiéhezett ragadozó akarta szobára csalni, hogy valami
ocsmányságot tegyenek vele, hanem két iszonyatosan helyes,
kanos pasi akarja vele kipróbálni a threesome-ot, ami neki is
nagyon izgatta a fantáziáját. Ha őszinte volt magához,
kifejezetten örült, amiért Sam lelépett a francba.
Bár neki a visszafogottabb, titokzatosan szomorkásnak ható
Keith jött be jobban, azért nem volt vak! Fran a maga lehengerlő
stílusával, láthatóan tengernyi önbizalmával és modell alkatával
nem volt elhanyagolható tényező. Bár az ilyenek az ágyban
általában szintén csak magukkal foglalkoznak, mint az életben
is, egy édeshármashoz remek összetételnek látszott a két pasi.
– Oké, fiúk – mondta magabiztosan, miután eldöntötte, hogy
ilyen lehetőség nem jön szembe többet az életben, vagy
legalábbis igen csekély az esélye.
Sky arca felragyogott, azonnal elkapta a derekát, és
belecsókolt a nyakába, jóleső borzongást előidézve a lányban.
Keith azonban nem mozdult, és igazából úgy tűnt, nem is igazán
van beszámítható állapotban.
Ahogy Kala ránézett, Sky követte a pillantását, aztán
gyorsan kinyúlt, karon ragadta a férfit, és elindult a nem messze
tőlük villogó hotel felirat felé.
– Nem igazán bírja az italt, de hamarosan jobban lesz! –
kamuzta szemrebbenés nélkül Sky, mire a lány bólintott, és
belekarolt a szédelegve lépegető Keith-be.
– Addig legfeljebb te szórakoztatsz – kacsintott rá Kala. Sky
megpróbált visszamosolyogni, de inkább vicsor volt, amit a
lányra villantott.
 Mézszín

A hotelszoba kicsi volt, de kellemesen berendezett. A franciaágy

tetején puha, fehér törölközők voltak felkupacolva, és az
ágynemű is frissen mosott-vasaltnak tűnt. A falakon kellemes,
sárgás fényt árasztó falikarok világítottak, az ablak előtt pedig
két kicsi fotel és egy kerek kávéházi asztal állt, rajta egy kissé
hervatag cserepes virággal. Az ággyal szemben íróasztal állt,
felette nagy tükör, és mellette egy komód. A padlószőnyeg
elnyelte lépteik zaját, ahogy egymás után, némán masíroztak be
az ajtón, majd zavartan megálltak a kis szoba közepén, az ágy
mellett.
– Igyunk valamit! – javasolta Sky, mire Kala bólintott, de
aztán Keith-re nézett és hozzátette:
– Szerintem neki már nem kellene…
– Nem, én csak vizet kérek – közölte a hangjára találva
Keith, mire Sky szemei azonnal felcsillantak, és kedvesen
rámosolyogott.
– Oké, máris hozom. Addig keresel valami zenét? – kérdezte
a férfitől, aki nagyon örült, hogy kapott valami feladatot, amivel
lefoglalhatja remegő kezeit, és egyfolytában sikoltozó énjét, ami
fülsiketítő hangokkal töltötte meg a fejét. Amíg a telefonját
nyomkodta, eszébe jutott, hogy a belső hangok ellen nincs
védelem, nincs füldugó, amivel kizárhatná őket, csak a
lobotómia, és rájött, miért választhatták olyan sokan régen,
amikor a sarlatánok azzal kecsegtették őket, hogy végre
elcsendesesítik a bennük tomboló szörnyetegeket.
Sky a minibár előtt guggolt, és átnézte a készletet, Keith
pedig véletlenül a fenekét bámulta, amire ígéretesen feszült rá a
nadrág, és a hátát, a lapockáinál gyönyörűen vibráló izmokat,
amit a vékony, fehér pulóver csak kiemelt.
 – Na, mi újság, szépfiú? Ugye tudod, hogy elsősorban a te
kedvedért vagyok itt? – lépett elé Kala, mire Keith felé fordult, és
most először nézte meg normális fényviszonyoknál. A magasan
ülő, kiálló arccsontok felett picit mandulavágású, csokibarna
szemek néztek rá. Huncut fények villogtak bennük, miközben a
két karját Keith vállára támasztotta, és a tarkója mögött
összefűzte az ujjait.
– Ugye te is akarod? – kérdezte komolyan a lány, mert nem
hagyta nyugodni egy érzés, hogy Keith talán csak szenvedő
alanya az egésznek.
– Persze! – vágta rá kicsit túl gyorsan Keith, és közben
benyomta a Deezert. A Paramore dallamai azonnal betöltötték a
szobát, és sokkal elviselhetőbbé tették a szűk helyet, ahol három
idegen volt összezárva egy elég nehezen kezelhető helyzetbe.
Ehhez vagy mattrészegnek kellett volna lenni, vagy valami
másra lett volna szükség, ami oldja a gátlásokat – gondolta
Keith, de nem volt ideje elmerengeni, mi lenne a legjobb
megoldás, mert Sky lépett hozzájuk, a lány kezébe nyomott egy
kis üveges valamit, Keith-ébe pedig egy ásványvizet, aztán
bekapott egy rágót, és vadul őrölni kezdte a fogai között. Közben
mindkettejüket átölelte nagy karjaival, és belehajolt Kala
nyakába, hogy végigcsókolja egészen a füléig.
A lány édesen dorombolt, de a szemeit nem vette le Keith-
ről, sőt a szabad kezét sem, amivel a mellkasán kezdett
kalandozni, miközben felhajtotta a barna löttyöt.
Keith erőszakkal próbálta tartani a szemkontaktust, bár
ezerszer szívesebben nézte volna Sky ajkait, néha kiszökő
nyelvét, amivel megcirógatta a lány bőrét. Ha azt nézheti, akkor
talán ismét megtapasztalhatta volna a merevedés okozta
elégedettséget, de így csak a félelmei erősödtek fel, és a belső
hangok, amik az ugye megmondtamról a lúzer vagyig terjedő
skálán játszottak a fejében. Próbálta elűzni őket, de minden
próbálkozása csak felbátorította az önbeteljesítő jóslatként
szajkózott mondatokat.
Amikor épp rászánta magát, hogy a végső lebőgés előtt
inkább kiszáll, és elmenekül a megalázó helyzetből, Sky ujjai a
tenyerébe siklottak – amit verejtéktől csatakosan lógatott az
oldala mellett –, és nyugtató köröket rajzoltak bele. Azonnal
érezte, ahogy a vére meglódul, pusztán ettől a pici, titkos
érintéstől, az intimitástól, amit ez az egyeden, jelentéktelen
mozdulat váltott ki belőle.
Megszorította a hosszú ujjakat, és nagy levegőt vett, aztán
közelebb lépett a lányhoz, és a nyaka másik oldalára hajolt.
Csókolni kezdte, és picit meg is szívta, mire a lány aprót
sikkantott tetszése jeléül és a hajába túrt. Keith behunyta a
szemét, és igyekezett kizárni mindent – hátha a gondolatai ismét
olyasmit vetítenek elé, amitől felizgul –, amikor Sky ujjai átfogták
a csuklóját és picit megszorították. Kipattantak a szemei, és az
olvadt ezüstszínű íriszekre fókuszáltak, amik Kala rövid haja alatt
pillantottak rá. A tekintetük összekapcsolódott, ahogyan az ujjaik
is, és attól a másodperctől kezdve sokkal nagyobb odaadással
csókolták a sós, selymes bőrt.
Sky másik keze felemelkedett, egy másodpercre bekúszott
Keith látómezejébe, amíg kioldotta a lány nyakában a masnit,
ami a ruháját tartotta. A nehéz anyag abban a pillanatban
engedett a gravitációnak, amikor a szalagok elváltak egymástól,
és a lány ott állt, egyeden falatnyi bugyiban, két férfitest között,
miközben a torkából doromboláshoz hasonló hangok törtek fel.
Sky elengedte Keith kezét, felnyúlt és tenyerébe vette az egyik
kis, kerek mellett, amin már ágaskodott a bimbó. Keith kicsit
kiegyenesedett, hogy lássa, és a hosszú ujjak szakavatott
mozdulatai megbabonázták.
Sky két ujja közé csípte a hegyes kis csúcsot és óvatosan
morzsolgatta, de közben felnyúlt – át Kala háta mögött –, és
Keith vállát markolta meg, aztán a karján simított végig, majd
maga felé húzta a csuklójánál fogva. Caldwell engedelmesen
lépett, és egy picit a lány mellé került, hogy észrevétlenül
érhessenek egymáshoz. Kala vállát csókolta, bal kezével a hasát
simogatta, mert egyáltalán nem érzett késztetést, hogy a
melleihez érjen, a többi erogén zónájáról nem is beszélve.
Sky nézte a kipirult arcot, a kitágult pupillákat, és látta Angus
szemeiben a vágyat. A vágyat, aminek semmi köze nem volt a
kettejük között álló, csinos és izgatott lányhoz. A vágyat, ami
csakis neki szólt, róla, általa lobbant olthatatlan lángra. Minden
apró mozdulata, cirógatása azonnali reakciókat váltott ki
Angusből, aki olyan érzékeny volt, mint egy felajzott íj húrja. Sky
bármit megadott volna, hogy kettesben maradhasson vele, és
kedvére játszhasson a testén, de tudta, hogy a férfi azonnal
visszavonulót fújna, ha az alibilány kilépne a szituációból.
Az egyik keze rutinosan tette a dolgát, robotpilótára
kapcsolva, de a tudata másik fele elmerült Angus szemének
fenekeden kútjában, a belőle áradó elfojtott szenvedélyben, az
ujjai alatt érzett vibráló remegésben.
Felsóhajtott, amikor végre sikerült úgy helyezkednie, hogy
elérje Angus oldalát, és a kivágott trikó alá nyúlhatott. A bőr forró
volt és száraz, a hasa felé egyre puhább, de mindenütt
ruganyos, selymes, ami arra csábította, hogy minden
négyzetcentiméterét végigcsókolja, harapja, simogassa. Most,
amikor ott álltak egy furcsa installációként, és ők ketten a
harmadik tudta nélkül egymással voltak elfoglalva, végre
szárnyra kapott benne a remény, hogy egyszer – ha sikerül
lehámoznia Angusről azokat a külső héjakat, amik alá rejtőzött –
talán megtapasztalhatják a testi gyönyörök egész tárházát.
Mindent, amit mutatni akart neki, amit vele akart átélni.
Keith vére száguldott, ahogy Sky óvatosan tapogató ujjai
felfedezték a törzsét – legalábbis amit elért belőle –, máris
érkezett a menetrendszerű merevedés, ami ismét elég impozáns
volt ahhoz, hogy rég nem érzett büszkeséggel töltse el. Ezért
nem is ellenkezett, amikor Kala a farmer dereka alá nyúlt, és
elkezdte végig kioldani a gombokat. Hagyta, hogy lehúzza róla a
nadrágot, egészen addig, amíg anélkül tudta, hogy el kellett
volna hajolnia Sky kényeztető ujjai elől. Keith megértette. Ő sem
tett volna semmit, ami elszakíthatja a férfitól, így aztán letaposta
a maradékot, és lábujjait a zoknijába akasztva azoktól is
megszabadult.
Lepillantott, és elégedetten nézett végig erőteljesen
dudorodó alsóján, aztán, ahogy felegyenesedett, meglátta Sky
arcát, aki az ajkát tiszta erőből beharapva bámulta a farkát,
olyan nézéssel, ami majdnem felgyújtotta a bokszerét.
Kala nem tétlenkedett, átfordult, és ugyanazt tette Skyjal,
mint korábban Keith-szel. A férfi azonban elengedte
mindkettejüket, és egyedül tolta le a nadrágját az alsójával
együtt, egyből bokáig, majd ki is lépett belőle. Szikrányi
szégyenérzet nélkül egyenesedett fel, és egyből a pulcsiját is
áthúzta a fején, majd a földre ejtene.
Kala és Keith egyszerre néztek végig rajta, és pontosan
ugyanazt érezték. A hat kocka, a szépen kidolgozott mellizmok
alá forduló, kis, sötét bimbók, és az erőteljes deltaív tövében
ékeskedő gyönyörű farok láttán összefutott a nyál a szájukban, a
hasuk aljából kiindulva pedig körkörös spirálban terjedt szét
bennük a vágy.
Nem lehetett hallani, ki nyögött fel hamarabb vagy
hangosabban, de a reakció mindhármukat meglepte. Vagyis
Keith reakciója. Sky félig leeresztett pillái alól nézett rá csillogó
szemekkel, Kala kifordult, hogy lássa az arcát, Keith pedig úgy
érezte, elsüllyed szégyenében. Gyorsan ráhajolt Kala vállára, és
végigharapta a kulcscsontjáig, majd maga felé fordította, és
vészreakcióként a melléig szántott az ajkaival. Az elterelő
hadművelet bevált, a lány azonnal elfeledkezett minden másról,
és átengedte magát a rátörő kéjnek. Sky mögé lépett, óvatosan
megfogta a derekát, és az ágy felé húzta, Keith pedig követte
őket, egyetlen pillanatra sem szüneteltetve az izgatást. Amikor a
lány Sky nagy karjaiba dőlve engedte, hogy a párnák közé
fektessék, Keith vele tartott, mellé térdelt, és erősebben szívta
az ajkai közé vett bimbót.
Érezte a combjához simuló másik testet, Sky testét, amint
melléjük rendeződött, és a szeme sarkából látta, ahogy Kala
jobb melle fölé hajol. Picit oldalra fordult, nehogy lemaradjon
valamiről, és érezte, ahogy a farka megugrik, amikor Sky nyelve
körülcirógatta a kis csúcsot. Aztán a szürke íriszek vonták
magukra a figyelmét, ahogyan a férfi is oldalra fordult, hogy
összekapcsolhassa a pillantásukat. Miközben a lányt
kényeztették, Francis keze Keith hátára simult, és átrajzolta a
bordái ívét, a csigolyáin futott végig, majd a derekát cirógatta
hosszú ujjaival, pont a szoros alsónadrág gumijánál.
Keith azonnal az oldalához kapott, és lejjebb tolta. Már
semmi másra nem vágyott, csak hogy mindenütt érezhesse Sky
ügyes ujjait. Mindenütt.
Az ösztönei átvették az irányítást, és anélkül mozgatták az
izmait, hogy az agya tudatos része jóváhagyta volna a
parancsokat.
Sky megőrült a mozdulattól. Most aztán már tényleg szerette
volna kilökni a lányt az ágyból, és végre azt tenni, amit
mindennél jobban szeretett volna. De helyette közelebb siklott a
szájával, és legalább az ajkai közé vette az Angus által addig
szopogatott bimbót. A tudat, hogy végre ismét megízlelheti a
nyálát, pillanatnyi elégtétellel töltötte el. Hát még az, amikor a
férfi ujjai a hajába szaladtak, és egyszer, csak egyetlenegyszer
végigsiklottak a fejbőrén. Aztán persze Keith megijedt a saját
tettétől, és azonnal visszavonulót fújt, de Sky boldog volt. Apró
lépések!— figyelmeztette magát, és rájött, hogy sajnos, ezen az
estén osztoznia kell a lánnyal, különben még annyit sem kap
Angusből, mint így. Kala megemelte a felsőtestét, apró fenekét
az ágyba nyomta, hogy még jobban felkínálja nekik a melleit, és
hogy össze tudja szorítani a combjait, amivel egyre erősödő
vágyát próbálta csillapítani. Sky szerette volna, ha továbbra is
ilyen kiszolgáltatott, és minél tovább várathatják, ezért lenyúlt, és
óvatosan lehúzta a bugyiját. A lány azonnal emelte a csípőjét,
hagyta, hogy kibújtassa a csipkés tangából, aztán azonnal szét
is tette a lábait, mert képtelen volt tovább várni. Sky tudta, hogy
nem húzhatja túl soká a dolgot, de ha a lányt kezdi izgatni, akkor
nem simogathatja tovább Angust, és ez a gondolat azonnal el is
vette a kedvét.
Keith is felmérte, hogy ha Sky a lányt kezdi kényeztetni,
akkor ő nem kap többet a simogatásból, ami nélkül úgy érezte,
azonnal értelmét vesztené az egész, ezért ő nyúlt a lány lábai
közé, és először az egész tenyerét simította a
szeméremdombjára, majd csak akkor kezdte óvatosan cirógatni,
amikor Kala erőszakosan felnyomta magát.
Sky lenézett, és megbabonázva figyelte, ahogy Angus
keskeny, hosszú ujjai szétválasztják a duzzadt nagyajkakat, és
gyengéden közéjük siklanak. A vágya már egekig ért, és az sem
érdekelte, ha a lányt kell megdugnia, csak közben hadd
foglalkozhasson Angusszel, hadd csókolja és simogassa, vagy
ami még jobban kielégítette volna, hadd vegye a szájába.
Megrázta a fejét, mert rájött, hogy ez nem az a közös
beleegyezésen alapuló szex, ahol mindenki tisztában van a saját
és a másik elvárásaival. Itt van egy gyenge láncszem, Angus, aki
egész eddigi életében arra törekedett, hogy elnyomja a vágyait.
Ismét a látványra koncentrált, és nézte, ahogy a kecses ujjak
lassan becsusszannak a lányba, aki azonnal teljesen széttárta a
lábait, két tenyerét a saját arcára szorította, és köztük lihegett
hangosan.
Maradj így! – üzente gondolatban Sky, és azonnal mozdult,
hogy kezelésbe vegye a csiklóját, ami teljesen kibújt már a
házából, annyira vágyott az izgatásra.
 Keith szemei kiguvadtak, miközben azt figyelte, ahogy Sky
becsúszik Kala lábai közé, és nyalogatni kezdi. Néhány pillanatig
meg is feledkezett arról, amit addig csinált, de a lány belső
izmainak figyelmeztető lüktetése végre kicsit észhez térítette, és
lassan ujjazni kezdte, mire Kala felnyögött, mert a dupla izgatás
végre kiszolgálta az igényeit. Próbált rámozdulni Keith ujjaira, de
Sky óriási kezei lefogták a csípőjét, és a férfi egy pillanatra
megszívta a csiklóját, Kala pedig felsikkantott, aztán elernyedt,
és mozdulatlanul zihált tovább.
Keith közelebb hajolt. Látni akart mindent. Leginkább Sky
nyelvét, ami rutinosan rótta a köröket, egyre mélyebb és
szenvedélyesebb nyögéseket kicsalva a lányból, aztán látta,
ahogy felnyúl, és a hüvelykujjával helyettesíti a nyelvét,
miközben az ajka lejjebb siklik, és amikor megérezte, hogy Sky
az ő ujjait nyalogatja, az alsója azonnal átázott a kibuggyanó
előnedvtől. Hagyta, hogy Francis kihúzza az ujjait és a szájába
vegye őket, és amikor Sky nyelve körbefonta, simogatta az
érzékeny ujjhegyeket, önkéntelenül a farkához kapott. Most nem
attól félt, hogy merevedési problémája lesz, hanem attól, hogy
idő előtt elélvez, ami legalább olyan ciki lett volna. Benyúlt az
alsójába, és a makkja alatt erősen rászorított a farkára, míg a
fajdalomtól le nem zsibbadtak a golyói is. Ezzel nyert egy kis
időt, de muszáj volt elvennie az ujjait Skytól, vagy a gyorssegély
értelmét vesztette volna.
Francis felpillantott, mert nem értette a hirtelen elutasítást, de
amikor meglátta a saját alsójában matató kezet és a Keith arcára
kiülő kínt, azonnal rájött, hogy mi történik. Féloldalasan
elmosolyodott, aztán visszahajolt, ismét nyalni kezdett, és
közben a saját, kétszer akkora ujjait nyomta a lányba, aki ívbe
feszült, és olyan hangokat adott ki, amik biztosan jelezték
Skynak, hogy másodpercei vannak az első orgazmusig.
 Ha rajta múlik, órákon át fog élvezni, míg ő végre közelebb
kerülhet Angushöz. Ha ez az ára, a lány élete legjobb szexét
kapja cserébe.
Felnyúlt, Angus hajába túrt – aki épp Kala csípőcsontját
cakkozta a fogaival –, és felnyomta a fejét egészen a melléig, de
nem azért, mert a lánynak akart jót, hanem mert cserébe
óvatosan oldalra fordult, aztán megfogta a bokszért, és lassan
lehúzta róla. Keith teste megfeszült, de Sky azonnal
megcirógatta a szabaddá váló részt, és várt egy kicsit, míg
elernyedtek az izmok, aztán átbuktatta Angus péniszén, ami
azonnal felsimult a hasára, attól függetlenül, hogy a gravitációval
kellett küzdenie. Ahogy négykézláb állt, Sky oldalról látta a
gyönyörű, egyenes szerszámot, ami Angus köldökénél ért véget,
és tényleg nagyon feszülhetett.
Sky nyála ömleni kezdett, amit Kala óriási nyögéssel és
ütemes összehúzódásokkal hálált meg, bevéve az első csúcsot
hosszúnak ígérkező útja során.
Keith lenézett Skyra, és a szemeiben annyi minden volt, amit
Sky nem is mert számba venni. Inkább felnyúlt, lehúzta Angus
kezét, ismét bekapta az ujjait, majd amikor alaposan benyálazta
őket, kettőt Kala combjai közé erőltetett, és ő nyomta fel őket
tövig, aztán még a saját mutatóujját is melléjük csúsztatta.
– Jézusom! – hörögte a lány, és most először emelte fel a
fejét, hogy lenézzen rájuk viharos orgazmusa után. – Isteniek
vagytok! – sóhajtotta, és elégedetten sóhajtozott, ahogy két
könyökére támaszkodva figyelte, amit a két férfi tesz vele. Sky
rávigyorgott, kivette az ujját, még egyet benyálazott, és
jelentőségteljesen a lányra nézett.
Kala megrázta a fejét, hogy visszatartsa, de ez a kérdés
csak költői volt, mert mielőtt bármit tehetett volna, Sky Keith ujjai
mellé furakodott, olyan mélyre, hogy a lány feje leesett a
lapockái közé, és a torkából artikulálatlan hangok törtek fel, Sky
pedig azonnal kihasználta a lehetőséget, és szabad kezével
Keith állát kapta el, majd maga felé fordította, és a szájára
tapadt.
Keith úgy meglepődött, hogy reagálni sem tudott. Először fel
sem fogta, ami történik, de amikor igen, olyan erős vágyhullám
söpört át rajta, hogy megremegett az egész teste. Sky szájának
punciíze volt, de most ez sem érdekelte, csak a fürge nyelv, ami
sürgetően tört a fogai közé, és a puha ajkak, amik éhesen falták
a száját. Beengedte és viszonozta a csókot, óvatosan szívva
meg a férfi nyelvét, aki halk, elégedett nyögéssel húzódott
vissza, és amikor eltávolodtak egymástól, még egyszer
visszahajolt, hogy egy puszit nyomjon Keith szájára. Ez az apró,
jelentéktelennek tűnő gesztus is ugyanakkora hatást gyakorolt
Keith-re, mint maga a mindent megváltoztató csók. A
mozdulatban rejlő érzelem, a vágy, hogy Sky kifejezze, mennyire
jólesett neki a szenvedélyes nyelvcsata.
Keith egyszerre omlott össze és repült a mennybe. Az
érzései kettészakították. Francis csókja volt az első, ami olyan
érzést keltett, mint amikor a vidámparkban a szabadesős játékon
zuhant a semmibe, a gyomra pedig úgy döntött, odafenn marad.
Ez volt élete első csókja, ami minden sejtjét megremegtette, az
agyát pedig kisütötte.
Hát mégis igaz?! – tört fel benne a kérdés, amit eddig száz
és száz alkalom cáfolt meg, mióta hetedikben először bújt el a
földrajzszertárban Julie-vel, hogy kipróbálják, milyen a nyelves
csók. Mégis létezik a mindent elsöprő, felejthetetlen érzés, amit
egyetlen csók, egyetlen pillanat kelt életre, és ami megpecsételi
a sorsodat? A következmények, hála az égnek, nem
tudatosultak benne, csak a mámoros öröm, hogy mégsem
képtelen a boldogságra. Elvigyorodott, ahogy Sky elhajolt, és ez
a mosoly, az őszinte öröm olyan mélyen érintette Francist, hogy
beleszédült. Angus csókja neki is különleges volt. Az édes,
odaadó száj, a kíváncsi, tapogatózó nyelv, és a férfiből feltörő,
ösztönös nyöszörgés a gerincében visszhangzott, hihetetlen
örömérzetet keltve benne, ami számára is újdonság volt.
Visszamosolygott, aztán felnyúlt és megsimogatta a gyönyörű
arcot, ami most kipirulva, élettel telve fordult felé, nem azzal a
fájdalmas, kitaszított kifejezéssel, amit mindig magán viselt.
Kala kezdett magához térni az ingerek kavalkádjából, és
ismét felemelte a fejét.
– Gyerünk fiúk, ki lesz az első? – kérdezte rekedten, mire
Keith félénken nézett Skyra, kimondatlanul is jelezve, hogy mitől
fél. Sky már értette, miért vannak a férfinek kudarcélményei a
szexben, és a tudat, hogy ő lesz a gyógyír, a végtelen hatalom
érzésével ruházta fel. – Óóó! – lepődött meg a lány, amikor
meglátta Angus ágaskodó péniszét, és azonnal érte nyúlt. – Ez
aztán a meseszép darab! – adózott egy pillanatnyi, bandzsítós
figyelemmel, míg az arca felé húzta, a férfi pedig
magatehetetlenül mozdult, hogy eleget tegyen a vágyainak.
Amikor a lány ajkai körülzárták, és a nyelve körbesimogatta a
makkját, Keith óriásit sóhajtott. Máris érezte, ahogy a vér
kiáramlik a barlangos testekből, és a közelgő szégyen szele úgy
csapta meg, mint a küszöbön álló vihar első hideg légáramlata.
Csakhogy, mielőtt bekövetkezett volna az elkerülhetetlen,
Sky a derekára hajolt, és végigcsókolta a gerincét, aztán picit
beleharapott a hátába, közvetlenül a feneke felett, amitől Keith
merevedése sosem látott méreteket öltött.
Kala ismét azt hitte, ő idézte elő a változást, és elégedett
torokhangokat hallatott, miközben hangosan cuppogva szopta
tovább, és lenyúlt, hogy Sky ujjait mélyebbre húzza magában.
– Pillanat, hozok gumit! – húzódott el Sky, és felállt az ágyról.
A földön heverő nadrágjából kivett néhány tasakot, amit Keith
élénk figyelemmel kísért. Amikor Sky felpillantott, és a bájos arca
nézett, egy puszit dobott neki, aztán visszaejtette a gatyáját, és a
fogaival kiszakította az egyik tasakot. Gyorsan magára húzott
egy kotont, de amíg a farka tövéig görgette, végig Angust nézte,
aki le nem vette róla a szemét. Sky tudta, hogy ő tartja életben a
férfi vágyát, ezért közelebb lépett, egészen az ágy széléig, és
lassan izgatta magát, hogy Angus kedvére nézhesse közben.
Lehajolt és a fülébe súgta:
– Megdugom helyetted, ha megígéred, hogy közben
simogathatlak.
Ahogy felegyenesedett, Keith szemeiben csak az óriási
pupillákat látta, és a férfi mellkasát, ami szabálytalanul
emelkedett, megküzdve minden légvételért.
Eltartott pár másodpercig, míg végül Angus bólintott, de az
arcán félelem és önvád apró villanásai futottak át.
Sky nem kockáztatott. Megkerülte Angust, gyorsan a lány
széttárt combjai közé helyezkedett, és egyből tövig hatolt. Tudta,
hogy nem kell finomkodnia, mert Kala a saját nedvében úszott,
és a hüvelye alig várta, hogy végre kitöltse valaki.
Amikor a lány felkiáltott, és még durvábban kezdett szopni,
Sky Angus combja alá nyúlt, és átemelte Kala testén, hogy a férfi
eltakarja őt Kala elől, aztán azonnal a hátára hajolt, és ismét
csókolni kezdte, ezúttal a lapockáit karcolva a fogaival.
Ütemesen mozgott a lányban, és egyik kezével a csiklóját
masszírozta közben, de ezek csak a begyakorolt mozdulatok
voltak, amikre egyáltalán nem figyelt. A tudata beszűkült Angus
kicsi, kerek fenekére, ami ott volt előtte, kéttenyérnyi
távolságban, azért könyörögve, hogy kényeztesse. Tudta, hogy
az még korai lenne, de azt is, hogy belepusztul, ha legalább egy
próbát nem tesz. Miközben erőteljesen rátapadt, és egy lila foltot
szívott Angus hátára, szabad kezével megcirógatta a fenekét, de
a férfi azonnal elrántotta magát, a lány torkára nyomva a farkát.
Kala felhördült, de nem ellenkezett, benyelte amennyit tudott, és
hagyta, hogy a nyála kétoldalt lefolyjon az állára. Sky azonnal
visszavonulót fújt, és feljebb hajtotta a lány lábait, aztán
közelebb csúszott a térdein. Angus vállába kapaszkodva húzta
magát egyre beljebb és beljebb, mellkasával a férfi hátának
csapódva minden behatolásnál.
 Keith alig kapott levegőt. Olyan érzés volt, mintha ők ketten
szexelnének. Sky minden előrenyomulásnál a hátára simult,
néha meg is csókolta a vállát, és öblös nyögései egyenesen
Keith fülébe zengtek. Az izzadtságuk összekeveredett, Keith
pedig érezte, hogy a gyönyör egyre gyorsabban közeledik.
Lenyúlt, Kala karját a lány szemeire fektette, és lefogta,
aztán ő is mozogni kezdett. Nem dugta durván a száját, de
ahhoz pont eléggé, hogy a lány moccanatlan maradjon. Aztán
kifordult, szabad kezével hátranyúlt, közelebb húzta Sky fejét, és
abban a pillanatban, ahogy ismét összeforrt a tekintetük, akkorát
élvezett, hogy a tudata teljesen kiürült, szinte vákuumot hagyva
maga után.
Sky ledöbbent. Nem számított rá, hogy Angus
kezdeményezne ezen az estén. Az, hogy magához húzta,
minden álmát felülmúlta, és a vonásaira kiülő vegytiszta kéj őt is
azonnal a mennybe repítette. Egy óriási döféssel hatolt még
mélyebbre, aztán rángatózva tűrte az orgazmus kínhoz hasonló
ingereit. Amikor feleszmélt, Angus átlátszóan kékre fakult
szemeibe nézett, aki az arcát fürkészte, és látszott, hogy ismét
összezavarodott.
Sky tudta, hogy a szex közben átélt dolgok óriási hatással
lesznek a férfire. Tudta, hogy Angus akár örökre meg is
undorodhat a dologtól, de amitől a legjobban félt: hogy Angus
saját magát gyűlöli meg.
– Ez isteni volt! – sóhajtotta Kala, ahogy kicsúszott kettejük
alól, és az ágy szélére hemperedett, hogy aztán felálljon, és
meztelenségével mit sem törődve a fürdőszobába menjen.
Sky agya vészreakciókat futtatott. Mindennél jobban
szeretett volna azonnal Angushoz bújni, kifejezni, mennyire
élvezte a titkos kis érintéseket, vagy végre szabadon csókolni,
magához ölelni, de moccanni sem mert, sőt a férfire nézni is félt.
– Francis, én… – kezdett bele Angus, de aztán elhalt a
hangja.
 – Kérlek, ne! – fordult felé azonnal Sky. – Nem kell
mondanod semmit. Tudom, hogy most úgy érzed, meg kell
fogalmaznod, meg kell magyaráznod, de hidd el, egyáltalán nem
kell!
Angus szemei kistányérnyira tágulva néztek vissza rá. Az
arcán a kétségbeesés és a szégyen rántotta fintorba az
idegeket.
– De én nem…
– Tudom, hogy nem vagy meleg, Angus. Elmondtad már,
többször is mint kellett volna. Azt is tudom, hogy nem lett volna
szabad ebbe belerángassalak. Én vagyok a hibás – szakította
félbe ismét Sky. – De ami történt, bőven belefér egy heteró
életbe is. Se magadnak, se nekem ne okozz most lelkiismeret-
furdalást!
Keith még néhány pillanatig nézte, de Sky képtelen volt
leolvasni róla az érzéseit. Aztán, amikor már ismét meg akart
szólalni, mert nem bírta elviselni a feszült csendet, Keith csak
bólintott, és a szája sarkában egy bátortalan, apró kis mosoly
villant.
Kala ebben a pillanatban lépett ki a mosdóból, és vigyorogva
közeledett feléjük.
– Na, fiúk, jöhet a második menet? – kérdezte, és beugrott
az ágyba, egyenesen kettejük közé, aztán átölelte őket a
karjaival, és közelebb húzta a fejüket. – Ti ketten remek
összhangban vagytok. Gyakran csináljátok ezt?
Keith azonnal megrázta a fejét, ami Skyban apró, szúró
fájdalmat keltett, de próbálta kizárni a tudatából.
– Nem igazán… – válaszolta kettejük nevében, de azért a
lányra villantott egy szívdöglesztő mosolyt. – De örülünk, ha
élvezted.
– Meghiszem azt! Samantha egy életen át bánhatja, hogy
nem mert belevágni.
 – Első szexnek nem pont ilyet képzel el az ember – nyomott
egy puszit a melle fölé Sky.
– Ennyire lerí róla, hogy szűz? – húzta fel tetovált
szemöldökét a lány.
– Ezt nem mondanám, de általában észreveszem.
Kala bólintott és elgondolkodott, aztán Keith-hez fordult.
– Te mindig ilyen szótlan vagy? Ő beszél helyetted? – bökött
állával Sky felé, miközben felnyúlt, és Keith fekete hajába
borzolt, aztán csücsörítve várta, hogy a férfi a szájára hajoljon.
– Nem vagyok a szavak embere – felelte Keith, de esze
ágában nem volt megadni neki, amit akart.
– Oké! – mondta engedékenyen a lány, és a csípőjét oldalra
mozdította, hogy egy kicsit hozzádörgölőzhessen. – És mivel
tudnék a kedvedben járni?
Keith lefagyott. Már percek óta csak azon járt az esze,
hogyan szabadulhatna el ebből a szituációból. Egyedül kellett
maradnia, hogy átgondolhassa, ami történt, és rendet tehessen
a fejében folyamatosan futó gondolatok között.
– Mi lenne, ha legközelebb folytatnánk? – kérdezte Sky,
mintha érezte volna, ahogy Keith bezárkózik és távolodik tőlük.
– Ennyi volt? – kérdezte csalódottan a lány, és
lebiggyesztette az ajkát. – Keith még meg sem dugott.
Nem is fog!— gondolta Sky, és majdnem felnevetett
kínjában. Ő benne lett volna még néhány menetben, akár
hajnalig is, de belátta, hogy erre semmi esélye sincs. A lányt
pedig ő sem kívánta, ezért az szóba sem jöhetett, hogy
kettesben maradjon vele.
– Ahogy vesszük – hajolt oda még egyszer, és a csontos
vállba harapott. – A szád lehet, hogy másként élte meg a dolgot.
Kala halkan felnevetett, és sziszegve húzódott el az éles
fogak elől.
Keith közben észrevétlenül le is csúszott az ágyról, és
gyorsan összekapkodta a ruháit, aztán a fürdőszobába osont.
 – Mindig ilyen? – halkította le a hangját Kala, ahogy utána
nézett, aztán kérdő tekintettel fordult Sky felé.
– Még újdonság neki, akárcsak neked. Nem mindenki
egyformán dolgozza fel ezeket a dolgokat. Van, aki a saját
vágyaitól is megretten.
– Mármint attól, hogy egy másik pasit is akar a szexben?
Hogy biszex? – kérdezte most a lány.
– Valami olyasmi – válaszolta Sky, és magában hálát adott
az égnek, hogy ezt a mondatot Angus nem hallotta. Ha rájött
volna, hogy a lány is észrevette, mi folyt kettejük között, még
jobban kiakadt volna, az egészen biztos.
– Szerintem ez oltári izgató! Én szívesen nézném azt is,
hogyha egymással foglalkoztok – mondta a lány, és a
szemeiben gyorsan tágultak a pupillák, csupán a gondolattól is.
Sky hazudott volna, ha azt mondja, hogy benne nem mozdult
meg azonnal valami, de azzal is tisztában volt, hogy nem
kaphatja meg, amit szeretne.
– Talán majd egyszer – kacsintott Kalára, és ő is feltolta
magát.
– Akkor mára tényleg ennyi? – próbálkozott még egyszer a
lány, de Sky már nem is válaszolt, csak ő is lehajolt, és belebújt
a bokszerébe. – A számodat megadod?
– Bejelöllek Facebookon – válaszolta egy megnyerő
vigyorral, de közben már azon agyait, hogyan vegye rá Keith-t,
hogy ne zárkózzon be teljesen.
– Kala Friedrich a teljes nevem, és egy fekete macska a
profilképem – mondta a lány, de a hangjából érződött, hogy ő is
tudja, ez a hajó már elment.
– Rendben – felelte elgondolkodva Sky, és próbálta magára
húzni az összegyűrt nadrágot.
Angus lépett ki a fürdőből, és tétován közeledett, láthatóan
zavartan. Fekete haja nedvesen csillogott, ahogy vizes kézzel
simította hátra, a trikója pedig úgy nézett ki, mintha egy kutya
szájából húzták volna ki. Végtelenül elveszettnek és
kiszolgáltatottnak látszott, amitől Sky gyomra összeugrott, és
úgy is maradt.
– Mehetünk? – kérdezte tőle Sky, és zsebre gyűrte a
zokniját, hogy azzal is időt spóroljon, majd féllábon ugrálva
próbált belebújni a cipőjébe.
Keith csak bólintott, és azonnal az ajtó felé indult.
– Te csak maradj, zuhanyozz le nyugodtan, vagy akár itt is
alhatsz, ha akarsz – mondta kedvesen a lánynak Sky, és egy
bocsánatkérő pillantással is megtoldotta a mondandóját.
– Oké – vágta rá kissé sértődötten a lány, és magára húzta a
takarót.
 Nugátbarna

Ahogy kiléptek az éjszakai levegőre, Keith akkora lélegzetet vett,

hogy láthatóan bele is szédült, mert megtántorodott. Sky azonnal
utánanyúlt és megfogta a karját, de ahogy rájött, mit csinál,
azonnal átfutott rajta a rémület. Az izmai felkészültek rá, hogy
Angus kirántja a kezét, ezért nagyon meglepte, amikor a férfi
lassított, és csoszogva lépkedett mellette, mintha az összes
energiatartalékát elhasználta volna.
– Rosszul vagy? – kérdezte Sky, mert csak arra tudott
gondolni.
– Nem. Vagyis de, de nem úgy… – válaszolta Keith, de nem
nézett rá.
Csendben sétáltak egy darabig, vissza a klub felé, ami előtt
kisebb társaság cigarettázott, és hangosan beszélgetett.
– Nem merek kérdezni semmit – mondta Sky, amikor már
hallótávolságon kívül kerültek az idegenektől. Szeretett volna
beszélni Keith-szel, eloszlatni a kétségeit, válaszolni a
kérdéseire, de életében először úgy érezte, teheteden, és ezt
gyűlölte.
– Én gondolkodni sem merek – válaszolta kétségbeesetten
Angus.
Sky félelmei beigazolódni látszottak. Rájött, hogy ha
elválnak, ha a férfi egyedül néz szembe a saját démonaival, az
évtizedek alatt berögzült mechanizmusokkal fogja kezelni, és a
vége az lesz, hogy kárt tesz magában, vagy örökre elzárkózik
előle. Ez a lehetőség pedig rendkívül megviselte Skyt.
– Figyelj, Angus! – fordította maga felé a karjánál fogva. – Én
tudomásul veszem, hogy mit gondolsz, és azt is, hogy mit nem
akarsz. Tudom, hogy ez az este csak véletlenül végződött így,
és azt is, hogy józanul sosem mentél volna bele.
 Direkt mondta ezt. Egy mentsvárat ajánlott a férfinek, amibe
kapaszkodhat, ami mögé rejtőzhet. Bár a szíve mélyén azt
érezte, hogy Keith nagyon is vevő lenne arra, amit ő mutathatna
neki, de tisztában volt a korlátokkal is. – Mi lenne, ha
elfelejtenénk az egészet? Nem nagy ügy, és nem akarom, hogy
túl nagy jelentőséget tulajdoníts a dolognak. Te most váltál el,
nyilván nem sok ilyen tapasztalatod van az elmúlt évekből, de
ahonnan én jövök, ott ez semmiség. Szóval lépjünk túl rajta, és
menjünk, igyunk pár pohárral!
Keith felszínesen lélegzett. Sky mindegyik hosszú ujját
külön-külön érezte a bicepszén, látta a szürke szemekben
csillogó félelmet, amit nem tudott hová tenni, és érezte magában
a kitörni készülő szörnyek mocorgását, akik a bordáit rázták,
mintha az lenne a ketrecük. Rettegett a magánytól. Mindennél
jobban félt az egyedülléttől.
Bólintott, mert ez volt az egyetlen lehetősége, hogy legalább
haladékot nyerjen. Sky ismét az a magabiztos, megnyerő figura
volt, mint délután, és most úgy tűnt, nem fog tőle olyasmit várni,
ami további okokat szolgáltatna az önmarcangolásra.
Keith remélte, hogy ez valóban így van, mert azt is tudta,
hogyha az ösztönei ismét elragadják, semmire sem tudna nemet
mondani.
Még mindig vele volt Sky illata, az íze, bőrének tapintása, és
a fülében csengtek a hangok, amik az őrületbe kergették. A férfi
halk suttogása, a nyögései, és a hang, amit akkor adott ki,
amikor a csúcsra ért. Máris érezte, hogy az ágyékába vér
áramlik, ami annyira meglepte, hogy szólni sem tudott. Eddig
nem állt fel a farka, és ettől szenvedett. Most állandóan felállt, és
ez sem volt jobb semmivel. Pláne, hogy csak egyetlen ember
váltotta ki belőle ezt a hatást, és az nem egy dögös nő volt,
hanem egy macsós pasi. Megrázta a fejét, hogy elűzze a
makacs gondolatokat, amik újabb kérdéseket vetettek fel, és
amikre még mindig nem akart válaszolni.
 Sky elvigyorodott, és picit megszorította a karját, aztán
leintett egy taxit, ami araszolva közeledett az úton, utasokra
vadászva.
– Crocker Avenue 117. – mondta fejből Sky, ahogy Keith
után ő is becsúszott a hátsó ülésre.
Egész úton csendben ültek, és mindketten a gondolataikba
mélyedtek, bár Keith bármit szívesebben csinált volna, mivel így
az volt a menetrend, hogy egy erőszakos kérdés felugrott a
fejében, amit ő minden erejével el akart nyomni, és ez a
maradék erejét is felemésztette. Mire hazaértek, már olyan
ólmos fáradtság vett erőt rajta, hogy alig tudta bevonszolni
magát a házba.
Francis halkan követte. Úgy értelmezte, hogy Keith minden
igyekezete ellenére bezárkózott, és nem hajlandó kommunikálni
vele. Fájt neki az elutasítás. Arra gondolt, hogy ketten talán
könnyebben ki tudják bogozni a férfiben lévő zűrzavart. Biztos
volt benne, hogy segítségére lehetne, de ha Angus mereven
elzárkózik mindentől, akkor nem fog könyörögni neki.
Belépett mögötte a házba, automatikusan a hűtőhöz ment,
kivett két sört, és a bontott üveg vodkát, aztán egy nagy
szusszanással levetette magát a kanapéra. Töltött magának egy
pohár italt, fel is hajtotta, aztán a szájához emelte a sörösdobozt,
és közben felette Angust figyelte, aki úgy nézett ki, mintha
idegen bolygóról cseppent volna a Földre. Csak téblábolt, fel-le
járkált, mintha keresne valamit, és közben rendszeres
időközönként a hajába túrt, mintha azzal enyhíthetne a belső
feszültségein. Látszott, hogy hullafáradt, de az is, hogy nem mer
leülni, mert ha nincs mozgásban, akkor nem tud menekülni saját
maga elől.
– Gyere, igyál egyet, mert elszédülök tőled! – mondta
rekedtes, halk hangon Sky.
Keith megtorpant, mintha csak akkor vette volna észre, hogy
ő is ott van. Ahogy felnézett, egy másik arcot viselt, mint
korábban. Látszott, hogy a már megszokott, keserű, önvádló,
kételyekkel és félelmekkel teli énje kerekedett felül. Egy nagy
sóhajjal végül mégis elindult Francis felé, és engedelmesen
felhajtotta a vodkát, aztán kézháttal törölte meg a száját és
krákogott egy keveset. Ismét moccant a lába, hogy elinduljon, de
erőt vett magán, két kezével markolta meg a térdeit, és leült Sky
mellé, olyan közel, hogy majdnem összeért a combjuk.
– Ez nekem nem megy – közölte tömören, anélkül, hogy Sky
reménykedhetett volna bármi többletinformációban. Így azonban
reagálni sem tudott, mert félt, hogy amit mondana, az pont az
ellenkező hatást váltaná ki, mint szeretné.
Keith ismét a haját túrta, amitől az egész oldala kilátszott, és
Sky szeme azonnal odavándorolt. Egy ideig a halvány bőrön
időzött a pillantása, aztán, amikor elnyúlt a csend, hirtelen
felnézett, és Keith elgyötört, kétségbeesett tekintetével találta
szembe magát.
– Francis, ez rossz ötlet volt! – mondta most a férfi, és fel
akart állni, hogy kiszaladjon a világból.
Sky utánakapott, erőszakkal rántotta vissza, aztán magához
ölelte, és erősen tartotta.
– Nem, Angus, az a rossz ötlet, hogy képtelen vagy beszélni
a problémáidról, nem tudsz és nem is akarsz szembenézni a
kétségeiddel, nem mersz őszinte lenni saját magadhoz sem, és
a kitalált valóságodba menekülsz.
Keith halkan, de gyorsan szedte a levegőt, és kidülledt
szemekkel bámult rá. Ordítani akart, megcáfolni mindezt, de
hirtelen nem találta a szavakat. Mintha elvesztette volna a
kapcsolatot a beszédközpontjával, vagy egyáltalán az agyával is.
– Hidd el, nem akarlak bántani! Eszem ágában sincs
fájdalmat okozni neked! Bármit megtennék, hogy segíthessek
rajtad, mert ösztönösen érzem, hogy nagyon nagy a baj. De ha
kizársz, ha egyedül akarod megoldani a problémáidat, akkor
eszköztelen vagyok.
 – Ami az este történt, mindent megváltoztatott. Eddig azt
hittem, talán lehetünk barátok… – válaszolta megtörtén Keith.
– Lehetünk is! Hagyd már ezt a faszságot arról, hogy ami
történt, bármin is változtat! Én is becsíptem, nem tettem lakatot a
számra, és egyébként sem arról vagyok híres, hogy kordában
tartanám a vágyaimat. Megkívántalak, mert valahol motoszkált
bennem az az első este, amikor megismerkedtünk és nyomultál
rám. Vagyis nem rám, oké, értem – tette hozzá, amikor a fekete
szemöldök felszaladt Keith homlokán. – Lehet, hogy féltékeny
voltam a csajos énemre, aki bejön neked – vallotta be halkan
Sky. – De azért nem haragudhatsz valakire, mert vágyik rád! –
mosolyodon; el félszegen. – Ha csaj lennék, és nem jönnék be
neked, akkor finoman a tudtomra hoznád, és minden mehetne
tovább. Akár még flörtölnél is velem, amikor jó napod van, mert
élveznéd a rajongásomat. Az csak a beléd nevelt
meleggyűlöletből fakad, hogy nem tudsz mit kezdeni egy pasival.
Keith ledöbbent. Volt igazság abban, amit Francis mondott,
csakhogy volt ott még valami, amit neki kellett volna bevallania,
de mivel még mindig csak alapjáraton üzemelt az agya, inkább
csak bólintott.
– Nagyon fáradt vagyok. Nem tudok ma szembeszállni a
hülyeségeimmel – nyögte ki egy nagy sóhajjal, és azonnal el is
dőlt a kanapé kartámasza felé.
Sky már ettől is boldognak érezte magát. Örült, amiért
legalább nem kiabálta le a fejét, nem mondta, hogy baromság az
egész, és el sem zavarta. Nyitva hagyta a kaput kettejük között,
még akkor is, ha tisztán látszott, hogy ma nem lesz nagy átjárás
rajta.
Lenyúlt, megfogta Angus bokáit, felhúzta őket az ölébe, és
óvatosan masszírozni kezdte a talpát. Az anyja mindig ezt
csinálta vele gyerekkorában, ha valami olyasmi történt, amin
nem tudott segíteni, ahol a szavak is feleslegessé váltak, de ki
akarta fejezni, hogy szereti és támogatja. Életében először most
ő tette ezt valakivel, akit igazság szerint alig ismert, és amit
tudott róla, az sem töltötte el boldogsággal. Mégis… Volt ott
valami a mélyben, amit feltétlenül ki akart ásni, felszínre hozni,
mert érezte, hogy Keith igazi énje bezártan kuksol a sötétben,
vegetál és vár, míg egy vállalkozó kedvű kincskereső rá nem
talál. Szeretett volna ő lenni az, aki a napfényre hozza, és
először látja, ahogy tündököl.
Keith először el akarta húzni a lábát. Annyira intim, annyira
furcsa volt ez az érintés. Valakinek a talpát masszírozni, az egy
bensőséges gesztus, hacsak nem fizetnek érte. De annyira jó
érzés volt a nagy és meleg tenyerek érintése, a hosszú ujjak
ügyes fogásai, amik hol a lábujjait zongorázták végig, hol a talpa
puha bőrébe mélyedtek, és olyan pontokat nyomtak meg rajta,
ami a teste különböző részeibe vitte az ingerületeket, hogy aztán
lassan, porcikáról porcikára lazuljon el tőle. Pár perccel később
ismét beszédképtelen volt, de most azért, mert a nyála is
kicsordult, ahogy álomba merült.

Francis elgémberedett tagokkal ébredt. Hirtelen azt hitte, a

klubban van, de aztán körülnézett, és rájött, hogy Angus
Caldwell kanapéján ül, a lábai rendellenesen kicsavarodva
próbálnak kapaszkodni a karfába, és a feje a férfi oldalán
fekszik, ami szabályos, elnyújtott légvételektől emelkedik és
süllyed alatta. Picit oldalra fordult, és beleszimatolt a selymes
bőrbe, aztán ha már ott járt, óvatosan meg is csókolta, de aztán
gyorsan behunyta a szemét, és úgy tett, mintha ő is aludna,
amikor rájött, hogy ezért akár nagy árat is fizethet, ha Angus
rajtakapja a dolgon.
Amikor semmi sem változott, és a férfi továbbra is
egyenletesen szuszogott, Sky leleltározta magukat. Keith két
lába az ő mellkasának feszült, ő pedig átölelte őket, míg a kis,
formás lábfejek pont az ágyékáig értek. Érezte, hogy a reggeli
merevedés ma sem kerülte el, ami kisebb fennakadást
eredményezett a működésében, mert máris érezte, ahogy a
farka Keith talpának feszül. Minden erejére szüksége volt,
nehogy nekidörgölőzzön, és ezzel el is foglalta magát a
következő percekben. Pisilnie is kellett volna, de esze ágában
nem volt moccanni, nehogy felébressze a másikat, aki álmában
még sokkal szebb volt, mint éberen. Hosszú, fekete szempillái
az arcára simultak és halványan remegtek, a vonásai
ellágyultak, az ajkai résnyire nyíltak, a haja pedig a homlokába
hullott. A bőre kisimult, az állandóan ott tanyázó gondráncok
mind eltűntek, csak a serkenő borosta vetett szürkés árnyékot a
szabályos állra. Keith pólója eltekeredett, így szabadon hagyta
az egész oldalát, a fél mellkasát és hasát, amiket Sky ismét
jelentős időráfordítással tanulmányozott bandzsítva, mivel pont
rajta feküdt. A pici, formás bimbó csak tenyérnyire volt tőle,
ahogy a lágy hússal körülvett köldök is, ami arra csábította, hogy
beledugja a nyelvét. Keith bordái egy picit nyomták Sky arcát, de
lejjebb már lett volna mibe kapaszkodni az oldalán, ha végre
belemarkolhat. Ezek a gondolatok nem hagyták hidegen, és mire
észbe kapott, a csípője már önkéntelenül mozdult, hogy
megtegye, amit korábban tudatosan tiltott meg neki. Angus puha
talpához dörgölőzött, és a megkönnyebbüléstől fel is nyögött.
Amikor rájött, mit tesz, már késő volt. A férfi szemei azonnal
kipattantak, és míg pislogással próbált ráfókuszálni a közeli
arcra, édesen ásított is egyet.
– Helló! – mondta halkan Sky, és próbált elhúzódni, nehogy
Angus rájöjjön, mi történt.
– Szia! – mosolyodon: el Keith, és a reggeli ébredés utáni
első pillanatokban annyira fiatal volt, olyan bájos és gondtalan.
– Hogy aludtál? – kérdezte Sky, csak azért, hogy fenntartsa
ezt az állapotot.
– Jól! Nem is tudom, utoljára mikor aludtam altató nélkül –
válaszolta Keith, és megdörzsölte a szemeit, amitől a szempillái
összekócolódtak, ezért azokat simogatta egy darabig, hogy
visszaálljanak a helyükre, Sky pedig észrevétlenül nézhette
közben. Fél karjára emelkedett, hogy megszüntesse a kissé fura
helyzetet, amiben ő Angus mellkasán fekszik, nehogy a férfi ettől
kapjon frászt.
– Az remek hír! – mosolyodott el, ahogy az álomittas arcot
tanulmányozta. – A pia-gyógyszer kombó nagyon hamar kisüti
az agyat.
– Igen, tudom, de a kockázatok és mellékhatások eltörpülnek
amellett, amikor képtelen vagy elaludni, és úgy érzed, belehalsz,
ha valami nem kapcsolja ki végre a tudatodat.
– Ezt alvászavarnak hívják. Voltál vele orvosnál? –
érdeklődött Sky, de közben látta, ahogy Keith mellbimbója a
leheletétől összehúzódik, neki pedig ömleni kezdett a nyála.
– Voltam, még egyetemista koromban. Alváslaborban is
aludtam.
– És?!
– A végén adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy
alvászavaros vagyok, mintha addig nem tudtam volna, és felírtak
egy adag altatót.
– Ez csodás! – válaszolta dühösen Sky.
– Miért, szerinted mit tudnak csinálni vele? Megállapítják,
hogy milyen alvásfázisokat hagysz ki, azt is, hogy ez nem elég a
szervezeted működéséhez, ezért felírnak valami kemikáliát, ami
kicsapja a biztosítékot, és végre képes vagy négy órát
összefüggően aludni. Mi mást tehetnének?
Keith reggeli hangja olyan reszelős volt, a beszéde olyan
lassú és lomhán gördülő, ami egészen meglepte Skyt. Eddig
csak félig hadarva hallotta beszélni, és sejtelme sem volt, hogy
amikor nyugodt és kipihent, akkor ilyen szexi lehet.
– És valami alternatív kezelés? Teák, füstölők, masszázs,
fehér zaj, zene, aromafürdő?
Keith gurgulázva felnevetett.
 – Szerinted ezek használnak? Pláne olyasvalakinek, aki egy
hét alatt sem alszik össze annyit, mint más egy nap alatt?
– Fogalmam sincs, de egy próbát megérnek. Valamint egy
pszichológus is próbálkozhatna valamivel…
– Igen! Minden este idejöhetne, és hipnotizálhatna.
Már Sky is mosolygott.
– Nem a konkrét vészhelyzetre gondoltam, hanem arra, hogy
megtanuld oldani a belső feszültségeidet. A jóga is használhat.
– Jóóóógaaa? – lifteztette a hangját Keith. – Na, az lenne a
nagy hepaj, ha esténként a nappaliban állnék delfinbe.
– Én reggelente szoktam – válaszolta Sky, mire Keith-ben
bennrekedt a nevetés, és óriási szemekkel nézett rá.
– Most hülyéskedsz?
– Nem – rázta meg a fejét Francis. – Évek óta jógázom.
Oktatói vizsgám is van.
– Azt hittem, csak csajok jógáznak. Vagyis te félig… – vágta
rá meggondolatlanul Keith, de aztán elharapta a mondatot.
Sky majdnem leteremtette, de aztán erőt vett magán, és
inkább türelmesen válaszolt:
– Nem. Egy időben például leszerelt iraki katonákkal jártam
egy csoportba, akikről már lemondtak az orvosok. A jóga
csodákra képes, ha komolyan csinálod. Türelem és kitartás kell
hozzá, de tényleg hihetetlen dolgokat érhetsz el vele.
– Most hogy mondod, eszembe jutnak az öreg, keleti
mesterek, akik százévesen is össze tudják hajtogatni magukat.
– Nemcsak össze tudják magukat hajtogatni, hanem az
egész életminőségük más, mint nekünk. Nincsenek
mozgásszervi panaszaik, jól alszanak, kiegyensúlyozottak.
– És mindezt a jógának köszönhetik – mondta kissé
szkeptikusan Keith.
– Igen – válaszolta egyszerűen Francis. – Adhatnál neki egy
esélyt. Ha egy hónap alatt sem érzel javulást, akkor sem ártottál
vele magadnak, pláne a tested lesz érte hálás. Lehet, hogy
addigra rákapsz, és ha nem is oldja meg az alvászavarodat,
lehet, hogy az álmatlan óráidban is csinálhatod.
– Oké! – dünnyögte két ásítás között Keith. Valószínűleg
még nem állt át a nappali rutinra, amikor mindent elutasít és
mindenre kifogást keres.
– Jó, akkor zuhanyozzunk le, adj valami tréninget, és álljunk
neki!
Keith úgy ült fel, mint a jancsiszög.
– Ma? Most?
Sky féloldalas grimaszba húzta a száját.
– Sejtettem, hogy visszakozni fogsz…
Keith néhány pillanatig szótlanul ült és csak bámult rá, de
aztán rájött, hogy valóban mindig ezt csinálja. Minden alól
kibúvót keres.
– Jó – mondta egy cseppnyi meggyőződés nélkül, aztán a
lábait lecsúsztatta a földre, és felállt.
Sky érezte a hideg fuvallatot, ami Angus meleg testének
helyét töltötte ki, és kissé csalódott volt. Szíve szerint maradt
volna még abban a burokban, amiben bármiről beszélgethetnek,
ahová nem kúszik be a realitás, ahol mindketten önmagukat
adják.
– Megyek, letusolok az emeleten. Tiéd a lenti fürdő.
Törölközőt találsz a szekrényben – sorolta Keith, és elindult a
lépcső felé.
Sky még ült egy darabig a kanapén, amíg meg nem hallotta
a víz zubogását, aztán ő is felállt, kinyújtóztatta a gerincét, és
elindult, hogy a frissítő zuhany alá álljon.
Öt perccel később az Angus illatú tusfürdőtől megrészegülve,
egy törölközővel a derekán lépett ki a fürdőszobából, és
egyenesen a konyhába ment. Egész gyorsan megtalált mindent,
és dudorászva állt neki bacont pirítani a tojás alá, miközben
kávét főzött és teavizet melegített. Még mindig hallotta odafentről
a víz zubogását, és magában elképzelte a meztelen Angust,
amiről rögtön beugrottak az este emlékei, de elhessegette őket,
mert a törcsi sátrazni kezdett az ágyékán, ő pedig félt, hogy
Angus rajtakapja a dolgon, és ezzel véget is ér a
meglepetésekkel tarkított, csodás reggel.
Mire a férfi talpai lefelé csattogtak a lépcsőn, a reggeli
szépen fel volt tálalva, ínycsiklandó illatok töltötték be a házat, és
a teáskanna épp sípolni kezdett. Keith megtorpant a lépcső
alján, fél keze a korlátot markolta, és olyan döbbent képet vágott,
amin ő maga is elmosolyodott, amikor meglátta a tükörben.
Sky félmeztelenül, jobban mondva egy szál törölközőben
tett-vett a konyhában, ismét úgy, mintha otthon lenne, és halkan
dúdolva halmozta tányérra a pirítóst. Az asztal meg volt terítve,
ami önmagában is meglepte Keith-t, mivel általában tálcára
pakolta az ételt, és a tévé előtt lapátolta be. Nem is emlékezett,
ült-e valaha az étkezőasztalnál. De ennél nagyobb hatást
gyakorolt rá a férfi jelenléte, ami élettel töltötte meg a teret, és
amitől ő hirtelen idegennek, kívülállónak érezte magát. Mindig is
tudta, hogy nehezen osztozik a személyes terén másokkal, és az
Amandával való együttélés is tele volt feszültségekkel emiatt, de
már meg is feledkezett ezekről a dolgokról. A torka picit elszorult,
ezért nagyot nyelt, igyekezett eltüntetni az árulkodó jeleket az
arcáról, és közelebb merészkedett.
– Helló! – köszönt halkan, mire Sky felkapta a fejét, és
szélesen rámosolygott.
– Gondoltam, hasznossá teszem magam, amíg várok –
mondta serpenyővel a kezében, és a gusztusos omlettet egy
tányérra csúsztatta.
– Nem is tudom, reggeliztem-e már ebben a konyhában –
mondta Keith, és ő is mosolygott, bár a tekintete a tudta nélkül
Sky felsőtestén kalandozott, ami nem kerülte el a másik
figyelmét.
– Hát most fogsz!
 Francis először azt akarta kérni, hozzon neki valami
kényelmes ruhát, de rájött, hogy ha Angus kitágult szemekkel
nézi evés közben, akkor inkább félmeztelen marad. Amúgy sem
maga miatt öltözött volna fel, hanem azért, hogy a férfi he érezze
magát kellemetlenül.
A lábát maga alá hajtva ült le a székre, Keith pedig arról is
elfeledkezett, hogy hol van, mert valamiért az esze ezen a
reggelen szabadságra ment, és nem béklyózták a szokásos
fóbiái, a berögzült hülyeségei, és nem is érezte az állandó
frusztrációt, ami mázsás súlyként nehezedik a mellkasára.
– Isteni illata van! – mondta egy nagy nyelés kíséretében, és
ő is leült az egyik székre, aztán teát töltött mindkettejüknek, és
elvett egy szelet pirítóst.
– Nagyanyámtól tanultam a tökéletes omlettet, de nálad
persze se tej, se vaj. Remélem, azért így is ehető lett.
– Majd veszek – bólintott Keith, miközben egy recés késsel
szép csíkosra kente margarinnal a kenyerét.
Sky megkukult, és csak nézte kidülledt szemekkel, de
közben erőszakkal összeszorította a száját, nehogy kicsússzon
rajta valami meglepetésében. „Majd veszek”?! Ez sokadszori
átgondolás után is úgy hangzott, mintha a jövőben gyakran
reggeliznének együtt, amihez Angus beszerzi a szükséges
alapanyagokat. Sky a saját nyelvét rágcsálta, amíg el nem ült
benne a kényszer, hogy rákérdezzen az elgondolás
helyességére, aztán inkább beleszürcsölt a forró teába, amitől
azonnal könnybe lábadtak a szemei. Örült, amiért ettől legalább
észhez tért.
– Mesélj egy kicsit az életedről – kérte Keith, mintha ez
annyira egyszerű lenne.
– Mire vagy kíváncsi? – tette le a csészét Sky, és ő is elvett
egy pirítóst.
– Már többször szóba került a családod. Van testvéred? A
szüleid együtt vannak? Vagy elváltak? Itt élnek a közelben? –
sorolta a kérdéseit Keith, és közben jóízűen lapátolta a szájába a
szalonnás tojást. Gondtalannak és oldottnak látszott.
Sky nézte még egy darabig, és bekapott egy falatot, hogy
elnyújtsa a pillanatot. A férfi olyan hatással volt rá, amit önmaga
sem értett. Egy átlagos fiatalember, aki tele van gátlásokkal,
eddigi élete kudarcok sorozata, amiktől nem erősödött, csak
bezárkózott és megkeseredett. Néha, az ehhez hasonló
pillanatokban azonban, amikor nem viselte a cinizmus álarcát, és
nem keresett hibát mindenben, volt benne valami elragadó,
valami sejtelmesen izgalmas. A mélyben feszülő, bármikor
kitörni képes energiák, amiket Angus erőszakkal tartott féken,
ilyenkor finom vibrálást adtak a lényének, egyfajta kisugárzást,
amitől végtelenül izgalmasnak tűnt. Az ember úgy érezte,
szeretné megérinteni, hogy nem csak optikai csalódás-e az
egész, de persze Sky uralkodott magán, és inkább csak nézte,
mielőtt válaszolt:
– Igen, a szüleim együtt vannak, sőt, ami a legmeglepőbb,
szeretik is egymást. Tipikusan azok az emberek, akik sokat
civódnak, de csak lényegtelen dolgokon, a fontos kérdésekben
mindig egyetértenek. Tőlük tanultam meg, hogy a vita, az
ellenkező vélemény nem akadálya egy tartós, értékes
kapcsolatnak.
Keith érdeklődve hallgatta. Az ő szülei soha semmiben sem
értettek egyet, de nem is akartak túllépni a vitás kérdéseken.
Napokig képesek voltak ugyanazon rugózni, sőt, egyre jobban
elmélyíteni a konfliktusokat.
– Van két testvérem, egy bátyám és egy húgom, akik
messze élnek. Naomi most Európában dolgozik egy nemzetközi
kereskedelmi cégnek, Paul pedig repülőgépmotorokat tervez
Alabamában. Hálaadásra persze hazajönnek, de nagyon
hiányoznak…
Keith látta rajta, hogy valóban így van. Az arca megnyúlt, a
szemei picit bepárásodtak, és nagyot sóhajtott is.
 – A szüleim itt laknak a városban. Többek között azért nem
is költöztem el, hogy ne maradjanak teljesen magukra. Még
fiatalosak, mindketten dolgoznak, de hamarosan nyugdíjba
mennek, és szeretnék a közelükben lenni.
– Ez nem a húgod dolga lenne? – kérdezte Keith,
– Miért lenne az övé? – nézett rá csodálkozva Sky.
– Szerintem ez a lányok dolga.
– Miért? – hagyta abba az evést Sky. Nem akarta annyiban
hagyni a dolgot. Végre kibukott valami, aminek mentén talán
mélyebbre tudnak ásni.
– A szülőket általában a lányok gondozzák – magyarázta
Keith. A szavai mögött azonban nem érződött igazi
meggyőződés, inkább csak a megszokott klisék szajkózása.
– És ahol nincs is lánygyerek? Vagy a lány el van foglalva a
saját életével? Vagy nekik eleve úgy kell berendezkedniük, hogy
mindig tudjanak gondoskodni a szüléikről?
– Ezt nem mondtam – pillantott rá Keith. – De vannak
nyugdíjasotthonok is…
Sky várt pár pillanatot, amíg elcsendesedtek az indulatai.
– Nem szeretném, ha a szüleimnek be kellene költözniük egy
otthonba, amikor már segítségre van szükségük. Azt sem
szeretném, ha Naominak fel kellene adnia az álmait azért, hogy
hazaköltözzön és kéznél legyen, amikor kell. Sőt, Paulnak sem.
Mivel nekem itt is jó, én leszek az, aki bevállalja.
Keith csodálkozva nézte. Látszott, hogy most először
gondolkodik el a dolgon. Pár másodpercig csak nézte Skyt,
mielőtt bólintott.
– Ez észszerű.
– A te szüleiddel mi van? – kérdezett vissza Sky.
Keith arca azonnal megváltozott. Látszott, ahogy gyorsan
csapódnak a belső ajtók lelkének labirintusában.
– Anyám pár éve meghalt. Rákos volt. Apám alkoholista. Már
annyira be van szűkülve, hogy alig találom vele a hangot. Ritka
alkalom, amikor valóban beszélgetünk. Legtöbbször csak az
igényeit közli, és elvárja, hogy zokszó nélkül fizessem a
kiadásait.
Sky bólintott. Nem akart közbeszólni, pedig ezernyi kérdés
tolakodott a nyelvére.
– Testvérem nincs, amit csak most, felnőtt fejjel kezdtem el
sajnálni. Most érzem, hogy mennyire jó lenne valaki, aki ismer és
szeret úgy, ahogy vagyok.
Ismét egy olyan mondat, ami szíven ütötte Skyt. Neki ez
mindig alapból megvolt. A családja mindenestől elfogadta,
támogatta kezdetektől. Soha nem értékelték le a melegsége
vagy a hóbortjai miatt. Amikor tizenévesen először vitt haza
roncsautókat, hogy szerelgesse őket, az apja szó nélkül
kiürítette a régi fészert, hogy legyen műhelye, és ne kint kelljen a
kocsik alatt feküdnie az udvaron. Aztán vett neki egy régi emelőt
az egyik szerviz felújításakor, és egy hétig ásott, betonozott,
hogy Skynak kényelmesebb legyen. Amikor pedig énekelni
kezdett, az egész család szívesen hallgatta esténként, és
bíztatták, hogy próbálja meg valamelyik tehetségkutatót. Soha
nem vallotta be nekik, hogy fél. Ő ugyanis mindig attól rettegett,
hogy a külvilág nem olyan el- és befogadó, mint a közeg, amiben
létezik. Ahogy kamaszodott, gyorsan rájött, hogy a buborékot,
amiben lebeg, egyetlen apró tüske is kiszúrhatja, ő pedig egyre
gyorsulva zuhanhat a semmibe.
– És barátaid sincsenek? Sok embert ismerek, akik
választottak maguknak családot, és legalább úgy szeretik
egymást, és törődnek a másikkal, mintha vérségi kötelék tartaná
össze őket.
Keith ismét hallgatott, és a tányérjába bámult. Hirtelen feltűnt
minden régi emlék, újabb kudarcainak mementói. Végül
megrázta a fejét.
 – Nem vagyok túl jó a barátkozásban. Ha valakihez túl közel
kerülök, általában mondok vagy teszek valamit, amivel
tönkreteszem a dolgokat…
Sky szemöldöke felcsúszott, és ismét ezer kérdés merült fel
benne, de próbált lassítani. Keith még mindig az ébredés utáni
ütemben beszélt, megfontoltan, mégis sokkal nyitottabb volt,
mint eddig bármikor. Sky úgy érezte, mintha valami nagyon
törékeny dolgot tartana reszkető markában, ami egyetlen
mozdulatra összetörhet. Talán ez volt az átmeneti bizalom, amit
most kiérdemelt. Rettegett, hogy ha rosszat mond vagy kérdez,
Keith egy pillanat alatt visszahúzódik a csigaházába.
– Ezek nem olyan dolgok, amiket általánosítani lehetne.
Minden kapcsolat más. A szerelmi és a baráti kapcsolatok is.
Nem lehet következtetéseket levonni mindegyikre nézve abból,
hogy egy vagy néhány balul sült el.
Keith felnézett, és néhány másodpercre ismét összeakadt a
pillantásuk. Sky szürke íriszei most egészen másként néztek rá.
A máskor jeges tekintet, ami az acél hideg merevségét
sugározta, most inkább egy békés sziklára hasonlított, ami
visszaadja a nap melegét.
Mire észbe kaptak, a csend elmélyült, ők pedig elvesztek
egymás szemében. Keith nem is emlékezett rá, hogy valaha
átélt volna ilyesmit. Szavak nélküli kommunikáció volt, az
érzelmek áradata, amikor a szíved egyre gyorsabban ver, az
agyadban kavarognak a gondolatok, de te nem akarsz mást,
csak még néhány pillanatot abból a csendes, érintések nélküli
simogatásból.
Sky volt az, akinek inába szállt a bátorsága, és először
sütötte le a szemét. Nem mert többet elvenni belőle, mert félt,
hogy Keith ezt is tiltólistára teszi, bűnösnek és ártalmasnak
ítélve. Tudta, érezte, hogy ez több volt, mint egy sima
összenézés. Feloldódtak egymás pillantásában, és ott volt a
vonzalom, amit kár volt tagadni. Ott volt Keith szemében is, és a
szíve a puszta gondolattól majd kiugrott a helyéről. Ez pedig
teljesen összezavarta. Mert neki is volt valami, ami ugyanabba a
kategóriába tartozott, mint ami ellen az előbb beszélt
meggyőződéssel. Ő is ugyanúgy egy kalap alá vett minden
kapcsolatot, ahogyan a férfi. Ő is általánosított, és levonta a
konzekvenciát. Állította magáról, hogy nem képes romantikus
érzelmekre, pusztán azért, mert eddig nem akadt senki, aki
megdobogtatta volna a szívét. És most itt ült, egy majdnem
idegennel, aki ráadásul saját magának is állítja, hogy nem
vonzódik hozzá, ő pedig elolvad egyeden pillantástól, mint egy
taknyos tini. Mi ez, ha nem valami csapda, amibe ő dalolva sétál
bele?
 Okkersárga

Ink a galériában állt, és azon gondolkodott, hogyan tovább. Az

Angyalok mind szárnyra keltek, és máris gazdára találtak, tehát
a kiállítás után egyik sem kerül vissza a galériába, Leon képei
pedig csak az emeletet töltik meg. A szobrok jó, ha a folyosókat
elfoglalják, de a nagyterembe neki kell biztosítania a képeket.
Csakhogy semmi ötlete nem volt. Az elmúlt évet révületben
töltötte, és már akkor is érezte a változást, amikor még nem
találkozott Russell-lel. A vágyat, hogy kidolgozhassa magából a
sok fájdalmat, félelmet, amikkel évek óta küzdött. Talán pont
azért sikerülhetett, azért engedte közel magához a fiút, mert
mélyen belül már készen állt a továbblépésre.
Most azonban légüres térbe került. Nem voltak tervei, és
nem voltak ambíciói sem. Mindent elért, amit valaha remélt, és
semmi mást nem akart, csak otthon maradni Russ-szal, és nézni
ahogy főz.
Most jött rá, hogy amikor Leon járt ebben a cipőben, őt
mennyire felbőszítette a dolog. Milyen felelőtlenségnek érezte
akkor, hogy Chambers tájképeket meg csendéleteket fest,
amikor az aktjaira vár a fél világ. Most jött rá, hogy amikor végre
révbe ér az ember és megszűnik a belső feszültség, elmúlik a
kínzó fájdalom, mert valaki betölti az űrt, amit magadban érzel,
akkor valahogy már nem is olyan fontos az alkotás. Ettől a
gondolatmenettől úgy megijedt, hogy egy nagy légvétel után
felfújt arccal állt az üres galéria közepén, és nem merte
kiengedni a levegőt.
– Búvárnak készülsz? – szólalt meg mellette Sky hangja,
olyan közel, hogy Ink egy kicsit össze is rezzent.
– Bazmeg! – nyögte ki, amikor kirobbant belőle a levegő.
Sky hangosan felnevetett.
 – És mikor lettél te ilyen ijedős? – Megfogta Ink fél kezét,
magához húzta egy félvállas ölelésbe, és megveregette a hátát.
– Vége a nászútnak?
– Nem készülök búvárnak, csak most szembesültem vele,
hogy üres a galéria, és semmi kedvem dolgozni. Nem vagyok
ijedős, de mint látod, zárva vagyunk, ezért nem számítottam rá,
hogy valaki mellettem szólal meg. Olyan halkan jársz, mint egy
macska! És igen, a nászútnak vége. Tegnap este érkeztünk, de
ezt te valahonnan már tudod, ha itt vagy…
Sky nem engedte be az Inkből áradó negatív energiákat.
Rendületlenül mosolygott, és a férfi vállát fogta.
– Ha nincs ihleted, akkor ne fess! Csinálj mást. Írj könyvet
vagy taníts. Ha egyikhez sincs kedved, akkor ne csinálj semmit,
amíg fel nem buzog benned a munkakedv. Hidd el, hamarabb
történik meg, mint hinnéd. Csak ülj, és tiltsd meg magadnak a
munkát. Addig ne állj neki, amíg úgy nem érzed, hogy
szétrobbansz, ha nem csinálhatod.
Ink csodálkozva nézett rá, de belegondolt, és rájött, hogy van
benne valami.
– Oké! Ez nem is hülyeség. Honnan vetted?
– Anyámtól – vigyorgott Sky. – Ő mondta ezt nekem, amikor
épp hasonló válságban voltam.
– Nagyon bölcs dolog! Majd beszámolok róla, hogy bevált-e
– bólintott Ink, és elindult a pihenő felé. Sky magától értetődően
követte.
– És nálad mizu? Mi van Caldwell-lel?
– Ma nála aludtam – válaszolta somolyogva Sky, és nem
csalódott, mert Ink úgy perdült meg a sarkain, hogy
bakancsának gumitalpa fura nyikorgó hangot adott ki.
– Ott aludtál?!
– Igen, de nem úgy. Csak együtt buliztunk este, és utána
nem volt kedve egyedül hazamenni, ezért elkísértem, ittunk még
egy pohárral, aztán elájultunk a kanapén.
 – Együtt?
– Igen, de ruhában. Hozzá se nyúltam! – emelte fel a kezeit
Sky védekezőén.
– Még… – húzta féloldalra a száját Beaumont.
Francis megrázta a fejét.
– Nem fog menni.
– Mi? Miért? – kérdezte Ink, és közben kiszólt Trixinek, hogy
hozzon két kávét.
– Egyrészt sokkal sérültebb, mint hittem. Nem csak egy
látens meleg, aki magának hazudik. Sokkal mélyebb dolgok
vannak a háttérben, kezdve az apjával, aki egy homofób geci.
Ink figyelmesen hallgatta, aztán felült az egyik bárszékre, és
megvárta, míg Sky elfoglalja a másikat.
– És mi a másik ok?
Francis eddig reménykedett, hogy előző mondatának első
szava fölött elsiklanak, mert időközben inába szállt a bátorsága.
– Nem tudom, meg akarom-e beszélni ezt valakivel – vallotta
be őszintén.
– Persze, hogy meg akarod. Mindenki mindent meg akar
beszélni valakivel. A kérdés csak az, hogy velem akarod-e.
Sky pár másodpercig fürkészte.
– Figyelj, nem biztos, hogy én vagyok a megfelelő ember, ha
patthelyzetbe kerültél. Én abban éltem évekig, és az volt a vicc,
hogy magamat kényszerítettem bele. De például anyámmal
remekül lehet cseverészni ezekről a dolgokról – folytatta Ink.
Skynak beugrott Céline, meg a minden lében kanál
természete, és az is, hogy Ink régen elmesélte neki a furcsa
kapcsolatot, ami az anyjához fűzi. A hideg is kirázta a
gondolattól.
– Annyi az egész, hogy furcsa érzéseket vált ki belőlem.
Nem zúgtam bele, ezt már letisztáztam magammal, de eddig
abban a hitben éltem, hogy én nem tudok igazán vonzódni
senkihez – mondta inkább Beaumont-nak.
 Ink nem nevette ki, nem is bagatellizálta el a dolgot.
Alaposan megfontolta a válaszát.
– Lehet, hogy valóban nem tudsz. Caldwell azért vonz, mint
a mágnes, mert bárhonnan nézed, nem kaphatod meg. Most,
hogy már jobban ismered, a lelkiismereted is beszállt a
játszmába, amit először inkább dühből akartál véghezvinni. Azt
mondod, csak látens, tehát nincs tapasztalata fiúkkal.
Egyáltalán, biztos vagy ebben?
Most Sky bólintott.
– Igen. Néha rajtam felejti a pillantását, és a szem a lélek
tükre, mint tudod.
– Igen, ez valóban igaz. Ami a tekintetében van, azt nem
tudja elleplezni.
– Plusz tegnap este rábeszéltem egy édeshármasra, és
közben azért történt egy-két dolog…
Ink egyszerre húzta fel mindkét szemöldökét.
– Micsoda?
Trixi tűsarkainak kopogására felfüggesztették a beszélgetést,
de Ink alig tudta kivárni, amíg a nő lepakolt és kiment, máris
közelebb hajolt.
– Ne csigázz! Halljam!
Sky arcát pír színezte, ami nem volt megszokott. Ink azonnal
ki is szúrta, és magában megjegyezte, hogy Francis
határozottan kezd érzelmessé válni. A mindig rideg és
felsőbbrendű Summers, aki balta arccal mutat rá arra, akit
magával akar vinni szobára, és aki a végén még arra sem
hajlandó, hogy megigyon az illetővel egy italt, most már az előző
esti emlékeitől is elpirul. Itt valami nagyon nem a megszokott
kerékvágásban halad!
– Csak egy kis simogatás és egy csók, ennyi történt.
– Állj, állj, állj! Nincs olyan, hogy csak egy csók. Ki csókolt
meg kit és hogyan, és egyáltalán! Részleteket!
Sky még jobban elvörösödött.
 – És fejezd be ezt a pironkodást, mert teljesen befeszülök
tőle. Nem szoktál te ilyen szégyenlős lenni. Máskor simán
belemész a legrázósabb helyzetekbe is. Láttalak már hat
pasival, sőt egy kupac alján is, amin a lábakat sem tudtam
megszámolni.
Sky felnevetett.
– Igen, de mondom, hogy ez most más, és engem is
megijeszt. Nem erről beszéltem az előbb? – Idegesen jégszőke
hajába túrt, majd a feje tetején egy kis copfba fogta a csuklóján
tartott gumival.
Ink látta, hogy tényleg megviseli a dolog, ezért kettőt kortyolt
a kávéjába, és közben átgondolta a dolgot. Nem akart lekezelő
lenni, sem elviccelni a dolgot, de nem érezte magát jó alanynak
arra, hogy segítsen Skynak. Még önmagával sem volt teljesen
tisztában. A benne zajló változások is megrémisztették, és az,
hogy Sky is épp ezt az időszakot választotta a belső
átalakulásra, valahogy összerántotta a gyomrát. Mintha egyik
pillanatról a másikra vége lenne az általad ismert világnak. Az,
hogy Fran is tétova lépéseket tesz az ellenkező irányba, mint
amerre eddig tartottak, elvette az illúzióját annak, hogy ha Ink
terve mégsem jön be az új életre, bármikor visszatérhet a
régihez.
– Nézd, mindenki fél a változástól. Ez ösztönös! De általában
felesleges a para, mert a dolgok megoldódnak maguktól.
Valahogy kialakulnak. Tudom, ez olyan fatalistának hangzik, de
úgysem tudsz tenni ellene.
– Most a sorsról beszélsz? – kérdezte komolyan Sky.
– Fogalmam sincs, miről beszélek, haver! – röhögte el magát
Ink. – Csak azt tudom, hogy ha egy évvel ezelőtt valaki azt
mondja, Leonard Chambersszel lesz közös galériám, kiállítást
szervezek magamnak és házasodni készülök, simán kiröhögöm,
és közben még a térdemet is csapkodom.
 – Oké, most álljunk meg egy szóra! – hajolt Ink arcába Sky. –
Mi az, hogy házasodni akarsz? A nászutat csak hülyeségből
mondtam.
Beaumont egy másodpercig habozott, de aztán szélesen
elvigyorodott.
– Megkértem Russ kezét, és igent mondott.
– Na, ne szórakozz! – ingatta a fejét Sky.
– Most miért? Mi a baj ezzel? Ha már kivívtuk a jogokat,
éljünk is velük!
– Ugyan, Gide, itt nem erről van szó! Persze, házasodjanak
a melegek is, és alapítsanak családot. De te csak most tanulod
ezt a kapcsolatos dolgot, és valljuk be, némi hendikeppel indulsz
a versenyben. Nem kellene egy kis kifutási időt hagyni a
dolognak?
– Nem! – préselte össze az ajkait Ink. – Elveszem, mert el
akarom. És ő is akarja. Össze akarunk tartozni!
Ezúttal Sky tanulmányozta figyelmesen.
– Nézd, lehet, hogy úgy tűnik, irigységből szólok bele, vagy
rosszindulatból akarlak lebeszélni róla, de egyik sem igaz.
– Most, hogy mondod, mindkettőre találnék magyarázatot –
mondta kissé sértetten Ink.
Sky bólintott.
– Igen, és ott van a változástól való félelem, ami ugye
legtöbbször indokolatlan – motyogta, leginkább magának,
visszaidézve az Angusszel folytatott beszélgetést. – De azt
mondtad két perccel ezelőtt, hogy mindennek idő kell, és a
dolgok elrendeződnek.
– Igen, ezt a problémákra és a félelmekre mondtam. De itt
egyikről sincs szó. Szeretem, el akarom venni, és el is fogom…
– Ezzel most kit győzködsz, Gide? Magadat vagy engem? –
Mielőtt Ink válaszolhatott volna, folytatta: – Anyád mit szólt?
Természetesen Sky figyelmét nem kerülte el a Beaumont
arcára kiülő félelem.
 – Még nem mondtam el neki.
– Pontosabban, nem merted elmondani neki?
Ink csak bólintott.
– Fel sem mentem hozzá ma reggel. Nincs elég bátorságom
elé állni, és azt mondani, hogy elveszem Russellt.
– De miért? Azt hittem, anyáddal mesébe illő a kapcsolatod.
Miért ne örülne veled? Vagy attól félsz, ő is ugyanazt mondja,
amit én, hogy túl korai? És anyádtól még rosszabb lenne hallani,
mert benne és az ítéletében tökéletesen megbízol?
Ink szemei kiguvadtak, és egy darabig úgy tűnt, kifordulnak a
fejéből.
– Vagy, ami még rosszabb, anyád féltékeny Russellre, és
attól tartasz, keresztbe tesz neked?
Beaumont felnyögött, és az ujjaival masszírozta a szemeit,
majd az orrnyergét csípte az ujjhegyei közé.
– Ebben a sorrendben…
– Hű, barátom, egyik verzió sem egyszerű!
– Bizony, nem. Látod, amikor azt hiszed, már minden
megoldódik, akkor is akad valami, amin stresszelhetsz.
– De egy barátom azt mondta, felesleges parázni, mert a
sors úgyis mindent szépen elrendez.
– Azt nem mondtam, hogy szépen! – emelte fel
figyelmeztetően a mutatóujját Ink.
– Akkor térdre, imára, hogy minden elsimuljon! – veregette
meg a vállát Sky.
– Az nem árthat – itta ki a kávéja maradékát Ink, és közben
már a Miatyánkot próbálta felidézni, amit évek óta nem mondott
el.
Keith céltalanul autózott a külvárosban. Csak hagyta, hogy az út
bevigye a dombok közé, aztán le a partra, míg ismét dombok
között találta magát. Ezen a napon semmi sem volt normális, de
kivételesen egyáltalán nem bánta. Reggel, miután megkereste a
YouTube-on azt a jógavideót, amire előző reggel Skyjal
tornáztak, nekiállt a gyakorlatoknak, bár előtte behúzta a
sötétítőt, nehogy a szomszédok hülyének nézzék. Miközben
megpróbálta legalább megközelítőleg leutánozni, amit a
képernyőn látott, egyfolytában Sky járt az eszében. Nem is látta
a nőt, aki monoton hangon adta az instrukciókat és számolt a
légzéshez, hanem Francis sudár, hajlékony alakja derengett fel
előtte, ahogy könnyedén hajtogatja magát a leghihetetlenebb
pózokba, és közben egyenletesen lélegzik. Maga előtt látta
izgatóan kivillanó, kockás hasát, ami a tőle kapott póló alól
kukucskált ki, mivel legalább tizenöt centivel volt rövidebb, mint
kellett volna, és persze a fenekét is, amire a neki lábszárközépig
érő, puha pamutmelegítő feszült rá.
Előző reggel próbálta figyelmen kívül hagyni, aztán belülről
ette magát, amiért a szeme állandóan odatévedt. Véghezvitte a
szokásos ócsárlást, amit gyerekkora óta alkalmazott önmaga
ellen, és aminek mindváltott át egyik pózból a másikba, aztán
előrehajolt, és a fejét a térdeihez húzta. Keith már meg sem
próbálta nem nézni, csak falta a szemeivel, és pár percre azt is
engedte, hogy az előző este élményei újra feltörjenek belőle.
Mire végeztek, teljesen tudathasadásos állapotba került, ami
egy nappal később is kitartott. Feladta a harcot, nem küzdött
tovább. Ha az elmúlt majdnem két évtizedben nem tudta elűzni a
beteges gondolatokat, akkor most már esélye sincs rá. Most,
amikor egy élő kísértés sétált be az életébe, tűsarkakkal és női
ruhával álcázva. Egy démon, ami úgy váltogatta az arcait, mint
más a fehérneműt.
Az eszmefuttatással csak az volt a baj, hogy fel sem tudta
idézni a nőire sminkelt arcot, és ha eszébe jutott az első csókjuk,
Francist már férfiként látta. Ez pedig minden zsigerét
összerántotta, annyira megrettent tőle. A közös szeretkezés
képeit még be sem merte engedni a tudatába, mert sejtette,
hogy az utolsó kis falat is romba döntené, ami közte és bűnös
gondolatai között állt.
Mialatt végigcsinálta a jógaleckét, azon is gondolkodott,
vajon vett-e be este altatót, vagy csak három felest hajtott le,
amikor hazaért. Hiába próbált, nem emlékezett rá, arról pedig
fogalma sem volt, hány darab bogyó volt a dobozban.
Mindenesetre meglepően jól aludt. Ugyan csak három és fél
órát, de azt teljes öntudatlanságban, pihentetően. Ettől viszont
nemhogy kipihentebb lett, hanem épp az ellenkezője. Olyan
álmos volt egész nap, hogy a meetingen azt sem hallotta, amit a
kollégái mondtak, és csak harmadik felszólításra kapta fel a fejét.
Mindenre igent mondott, semmibe sem kötött bele, mert arra
sem volt energiája, hogy nyitva tartsa a szemét. Amikor a
titkárnője megkérdezte, jól van-e, csak annyit válaszolt, hogy
erős migrénje van, majd összeszedte a holmiját, és köszönés
nélkül sétált ki az irodából.
Azóta levezetett vagy kétszáz mérföldet, isten tudja,
hányadszor ment végig ugyanazon az úton, de nem is érdekelte.
Jó volt minden úgy, ahogy volt. Hazamenni nem volt kedve, az
irodába erőszakkal sem tudták volna visszarángatni, és ahhoz
sem volt ereje, hogy beüljön valahová. Embereket sem akart
látni, csak lebegni ebben a különös állapotban, amiben minden
olyan üdítően súlytalan. Most épp attól rettegett, hogy vége
szakad, és ő visszahullik a valóságba, ahol minden, amitől egész
életében óvta magát, a fejére zuhan.
Végül, négyórányi autózás után, arra lett figyelmes, hogy a
temető előtt áll, már ki tudja mióta, és ráérősen figyeli az
embereket, akik kis csokrokat szorongatva igyekeznek befelé.
Két éve nem járt ott. Két hosszú éve nem volt képes arra,
hogy kimenjen. Mert nem akarta elmondani az anyjának, hogy
kudarcot vallott. Vagyis úgy érezte, az anyja úgyis belelát a
gondolataiba, és tudja, hogy minden csak hazugság. Az
Amandával való kapcsolat, a házasság, minden. Amikor még élt,
Keith-nek eszébe sem jutott, hogy a színjáték az emberek
terepe. Aki fentről nézi az eseményeket, az azonnal átlát a
jelmezeken, és az álarc, amit magán viselt, többé nem óvja a
titkait. Amikor erre rájött, annyira megrettent, hogy többé nem
volt képes kimenni a sírhoz.
Most azonban kiszállt, egy mély lélegzetet vett, aztán átsétált
az úton, a kapu mellett álldogáló idős nénitől vett egy csokor
margarétát, és elszántan nekiindult az enyhe lejtőnek, ami a
ravatalozó felé vitt.
Már nem emlékezett, hogy pontosan melyik az anyja sírja –
hisz mind olyan egyformák, és ő a temetés óta nem járt nála –,
de ahogy felidézte, hogy merre ment a kis, elektromos autó, ami
a fekete koporsót vitte, hamar rátalált a parcellára, annak a
hetedik sorára, amiben már csak huszonnégyig kellett
elszámolnia, míg a fehér fakeresztek mellett lépdelt.
Amikor odaért, először csak állt. A gondolatai kusza
összevisszaságban kergették egymást, a szíve zakatolt.
Egyfolytában azt mantrázta, hogy bocsáss meg. Bocsáss meg!
Mama, bocsáss meg nekem!
Térdre rogyott saját kínzó gondolatainak súlya alatt, és sírni
kezdett. A könnyek megállíthatatlanul ömlöttek az arcán, sötét,
nedves csíkot hagyva a bőrén.
– Én megpróbáltam! Esküszöm, mindent megpróbáltam, de
nem megy! Nem tudok tovább hazudni, anyu!
Már zokogott. A térdére ejtette a kis csokrot, és a tenyerébe
temette az arcát.
– Tudom, hogy csalódást okozok neked! Tudom, hogy
megígértem… De látnod kell, hogy tiszta szívből gyűlölöm
magam ezért! Ha van isten, ő tudja, hogy nem adom meg
magam!
 Anyu, kérlek, segíts nekem!
Amikor elapadtak a könnyei, némán nézte a keresztet, és
várta a választ. Várt valami jelet. Egy akármilyen apró,
akármilyen jelentéktelen valamit, amiről tudja, hogy neki szól.
Egy üzenetet, hogy az anyja hallotta, megértette, amit mondott,
akkor is, ha nem foglalta szavakba, amit nem volt képes.
Egy órán át térdelt a fűben, amíg úgy nem érezte, hogy már
fel tud állni. Az izmai még mindig kocsonyásnak tűntek, de a
lábai nagy nehezen megtartották. A virágot ott hagyta a
harsányzöld fűben, a rendezett sorok között, és vele együtt a
kellemes, gondtalan hangulatot is, ami egész nap abba a hitbe
ringatta, hogy eljöhet egy boldogabb jövő.
 Palaszürke

Russell és Heath egy kis büfékocsi előtt álltak a 5th Avenue

sarkán. Épp hotdogot tömtek magukba edzés után. Russell
gondolatban a kalóriákat számolta, amikor Heath megbökte a
könyökével.
– Ne már! Ne kelts bűntudatot bennem, amiért eszem!
– Benned nem is akarok! Kamasz vagy, egy igazi égetőmű.
Bármit megehetsz büntetlenül. De én nem azért járok le veled
edzeni, és futok Elyjal minden reggel, hogy egy kiflibe szorult
virsli tönkretegye az erőfeszítéseimet! – mondta komolyan, mire
a fiú felnyúlt, egyszerűen kivette a kezéből a fél hotdogot, és
beletömte a saját szájába.
– Nem mondhatod, hogy nem teszek meg érted mindent,
csak azért, hogy jobban érezd magad! – mondta teli szájjal, úgy,
hogy alig lehetett érteni.
– Te vagy a legjobb barát – nézte nyeldekelve Russ. A
gyomra hangosan korgott, jelét adva, hogy nem ért egyet a
döntéssel.
– Amúgy nem az a bajod, hogy pipaszár lábaid vannak?
Hogy nő rájuk izom, ha koplalsz? – kérdezte Heath, miközben
egy szalvétával igyekezett letakarítani a szájáról a ketchupöt.
– Eszem, csak ésszel. A szénhidrát az ellenség. Sok fehérje
és vitamin. Ez a tuti recept!
– Értem – bólogatott a fiú. – Csak ne meséld el, honnan
szerzed be a sok fehérjét!
Ezen mindketten felnevettek, és Russ egy kicsit elvörösödött.
– Komolyan mondtál egy szexes poént? – kérdezte, amikor
végre elcsitult, mire Heath pirult nyakig.
– Ne haragudj!
 – Dehogy haragszom! Boldog vagyok! Mert ez azt jelenti,
hogy kezdesz megbarátkozni a melegséggel.
– Kénytelen vagyok. Ha nem tudnád, egy meleg gerlepárral
élek egy fedél alatt.
– Még mindig turbékolnak? – kérdezte kíváncsian Russ, és
remélte, hogy a válasz igen lesz. Valahogy mindig Leonhoz és
Elyhoz mérte magát és Inket. Ők voltak az etalon.
– De még hogy! Agyamra megy, ahogy egymással
beszélnek. Totális nyáltenger.
– Miért, te hogy beszélsz Melodyval? Beszólogatsz neki? –
nézett rá kicsit rosszallóan Russ.
– Nem, de nem is gügyögök, mint egy óvodás.
– Miért, ki gügyög? – csodálkozott el Russell.
– Leon, bazmeg. Leon úgy beszél a nagybátyámmal, mintha
egy macskakölyök lenne. Esküszöm, a szájába adja a falatokat,
és akkor is terelgeti, ha az utcán megyünk. Tök ciki. Mintha Ely
egy fogyatékos lenne, aki képtelen a legalapvetőbb dolgokra,
mint a járás vagy az evés. Rászól, hogy igyon eleget, és
napközben félóránként hívogatja.
Russellben ellentétes érzések kavarogtak. Egyrészt örült,
amiért a barátai ilyen boldogok, másrészt fura volt hallani, hogy
Chambers így kifordult magából. Nem mintha Ink nem hasonlóan
viselkedett volna – a gügyögést leszámítva –, de ő el is mondta,
hogy teljes befolyást akar a párja fölött. Ehhez képest
meghagyta Russ önállóságát, és otthon is úgy viselkedett, mint
azelőtt.
– Légy egy kicsit türelmes velük – kérte Heath-t, akin látszott,
hogy tényleg fanyalog a dolgokon.
– Én próbálok! De amikor Melody is velünk van, egyszerűen
nem tudok jó pofát vágni hozzá. Miért nem tudnak normális
felnőtt módjára viselkedni?
Russell elgondolkodott a dolgon, és kiitta a kávéja
maradékát, mielőtt válaszolt.
 – Mondd csak, Heath, ha ezt egy heteró pártól látnád, ahogy
a férfi terelgeti a nőt, kedvesen a hátára fektetve a tenyerét, vagy
ahogy figyelmezteti, hogy igyon eleget, mert tudja, hogy képes
egész nap egy korty víz nélkül dolgozni, vagy azt, hogy
gondoskodóan viselkedik vele, akkor is felháborodnál?
Heathcliff gyorsan rá akart vágni valamit, de aztán becsukta
a száját, és némán meredt maga elé.
– Ha a válaszod az lenne, hogy heteróknál nem találnál
benne kivetnivalót, akkor még dolgoznod kell az elfogadáson –
mosolygott rá Russ, és megveregette a vállát. – Viszont nekem
most mennem kell, mert lesz egy megbeszélésem Sinclairrel az
étteremben.
– Már nagyon bedolgoztad magad – mosolyodon: el a fiú.
– A séf Európában van a lányánál, így minden rám hárul.
Lesz egy esküvő, valami parkban, nagy sátrakkal, lampionokkal
a fákon, vonósnégyessel, full felhajtással. Sznoblagzi. Ki kell
találnom valami ütőset, ami elég gizda, de még ehető.
– Nem is az számít, csak elég drága legyen – nevetett fel
Heath. – Ha kaviár árában adjátok, akkor ez a fajta a szart is
megeszi.
– Van benne valami, de tudod, hogy szeretem, ha
elégedettek a munkámmal.
– Igen, tudom – mosolygott rá a fiú. – Ezzel én is így vagyok.
– Mi hír a suliról? És mi van Mel apjával? – érdeklődött Russ,
miközben besoroltak az embertömegbe, és a gyalogátkelőn
tülekedtek.
– A suliból kaptam egy listát az ajánlott olvasmányokról, egy
csekket a tankönyvek áráról, és harminc e-mailt a tanároktól
meg a leendő csoporttársaimtól. Jövő héten lesz egy ismerkedős
délután, ami miatt nagyon izgulok.
– De hisz ezek remek hírek! – örvendezett Russ. – Alig
várom, hogy végre elkezdődjön!
 – Én is várom – pillantott rá szeretettel Heath. Imádta, hogy
Russell úgy lelkesedik, mintha az ő jövőjéről lenne szó. –
Melodyéknál állandóan áll a bál. Én természetesen be sem
teszem a lábam a házukba, mindig Mel jön át, de ezért is hallgat
az apjától. Az öreg kezd teljesen begolyózni. Azt hiszem,
mindegy lett volna, hogy ki az, aki a lányára pályázik,
mindenképpen megpróbálta volna elmarni. Nyilván azt hitte,
velem könnyebb dolga van…
– Ne gyűlöld ennyire! – állt meg a metrólejárat előtt Russ. –
Mindig jusson eszedbe, hogy ha nem ők lennének a szülei,
Melody nem lenne az, aki. Ők nevelték fel, és valószínűleg az
értékrendjét is tőlük vette át. Nem lehet akkora szörnyeteg az
apja, ha a lánya annyira imádni való.
– Ugye ezt a teóriát az anyámra nem akarod kiterjeszteni? –
kérdezte dühösen Heath, majd összepréselte az ajkait, némán
biccentett Russnak, aztán zsebre tette a kezeit, és gyors
léptekkel levágtatott a lépcsőn.
– Bassza meg! Ez az érvelésem kurva nagy léket kapott! –
morogta Russ, és egy nagy sóhaj után sarkon fordult, hogy a
buszmegálló felé induljon. Még sokáig agyait a dolgon, és rájött,
hogy igazából minden következtetés vagy elv, amit az
emberekkel kapcsolatban hiszünk, csak teória, a tapasztalataink
és a tudásunk alapján gyártott tézis, ami alól annyi a kivétel,
hogy már nem is érdemes alapelvként kezelni.

Sky elgondolkodva állt meg a kocsifelhajtón. Azonnal a

konyhaablakra pillantott, hátha felbukkan Angus arca, bár tudta,
hogy nem lesz otthon. Egy nagy sóhajjal szállt ki a Miniből, és
megkerülte az épületet, hogy a garázshoz jusson. Odabenn
kellemes hűvös fogadta, bár kint már jócskán belehúzott a nap,
és alaposan felmelegítette a levegőt.
– Helló, Vanda! – köszöntötte a csotrogányt, ami ma
valahogy sokkal jobban nézett ki, mint amikor utoljára látta.
Mintha várt volna Skyra, és kicsinosította volna magát. – Ma
nehéz napunk lesz. Légy együttműködő, és essünk túl a
műtéten! – kérte a kocsit, aztán odahúzta a krokodilt, és
beillesztette a motor tartóbakja alá.
Olyan hamar elszaladt a nap, hogy észre sem vette. Vanda
nem állt ellen az akaratának, de berozsdásodott csavarjai azért
nehezen adták meg magukat. Így aztán a könyörgéstől a
káromkodásig mindent bevetett, hogy végre leengedhesse a
motort, és hozzáláthasson az érdemi munkához. Amikor Angus
hangja szólalt meg a háta mögött, Sky olyan hirtelen akart
felállni, hogy tiszta erőből beverte a fejét a motorháztetőbe, ami
alatt dolgozott.
– Te még itt vagy? – kérdezte egy kis rosszallással Angus,
amit Sky azonnal kihallott a hangjából, és talán emiatt állt fel
óvatlanul. Annyira megszédült, hogy meg is tántorodott, és
amikor odakapott a fejéhez, azonnal érezte, ahogy a meleg vér
az ujjaira tapad.
– Jesszus! Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! –
ugrott oda azonnal Caldwell, egy pillanat alatt elfelejtve a fura
ellenérzést, amit az váltott ki belőle, hogy ott találta Skyt. Ő is
odanyúlt, és érezte, hogy vérzik, ezért már nem is engedte el,
hanem egyből az egymásra halmozott kerekekhez vezette és
leültette rá, aztán elé guggolt.
– Nézz rám! Jól vagy? Fel tudsz jönni a házba? Le kell
fertőtleníteni a sebet!
– Ebcsont beforr! – próbálta elbagatellizálni Sky, de az
arcára kiült a fájdalom.
 – Először is, egy rozsdás, olajos vacakkal ejtett sebet sosem
veszünk félvállról, másodszor pedig a fejsérülés nem játék!
Agyrázkódást is kaphattál.
– Ahogy Naomi mondaná, az kizárt. Ha nincs agyad, nem is
rázkódhat – válaszolta egy grimasszal Francis, de azért hagyta,
hogy Angus talpra állítsa, és felvezesse a házba.
A konyhában egy székre ültette, majd előszedte az
elsősegély dobozt, egy tiszta, hófehér rongyot, és egy tálba
langyos vizet engedett.
– Hajolj előre, hogy le tudjam mosni a vért, és lássam,
mekkora a seb. Lehet, hogy össze kell varrni.
– Ne idegesíts! – morogta Sky, de azért tette, amit mondott
neki.
Keith aggódva kezdte a tisztogatást, mert félt, hogy a sok vér
valami komoly sérülést jelez, bár tudta, hogy a fejsebek mindig
nagyon vérzékenyek. Gyerekkorában épp elégszer volt része
hasonlóban, úgyhogy gyakorlottan látta el. Lemosta a temérdek
vért Sky hajáról, majd gézlappal leitatta a sebet is, aztán
közelebb hajolt. Nem volt nagy vágás, pár milliméteres, de pont
a tarkójánál, a lágy részen, ahol mindig mozog a bőr.
– Most lefertőtlenítem – közölte, és alaposan belocsolta
hidrogén-peroxiddal, ami úgy habzott, mintha mosogatószert
öntött volna bele.
– Ez nem csíp – szűrte összeszorított fogai közt Sky, aki
felkészült a borzalomra.
– Miért kellene, hogy csípjen? Már nem alkohollal
fertőtlenítünk, mint harminc évvel ezelőtt.
– Ezt örömmel hallom, bár anyám a mai napig arra esküszik
– válaszolta Sky, aki letámasztotta a karjait a konyhaasztalra, és
rájuk fektette a homlokát.
Két oldalt gyönyörűen kirajzolódtak az izmok a vállain és a
felkarján, sőt a lapockái között is vibráltak. Keith próbált arra
koncentrálni, hogy a sebet lássa el, de azért a tekintete
állandóan elkalandozott, és az olajfoltos, barna bőr látványa
nagy hatással volt rá.
– Készen is lennénk, de le kellene ragasztani. Csakhogy a
hajas fejbőrre nem túl jó ötlet a ragtapasz – mondta, amikor már
betadinnal is alaposan bekente a sebet és a környékét.
– Borotváld le, ha kell – felelte Sky, és úgy érezte, bármeddig
el tudná viselni, hogy Angus matasson a fején. Kiskorától
imádta, ha a hajában turkálnak, ha a fejét simogatják, és most
amúgy is úgy érezte magát, mintha az összes ereje elhagyta
volna. Valószínűleg fel sem tudott volna állni, annyira erőt vett
rajta a fáradtság.
– Borotváljam le?! – hajolt oldalról az arca elé Keith. A
szemébe akart nézni, mert attól félt, félrebeszél.
Sky szemei azonnal felpattantak, és az íriszei
gyémántokként csillogtak. A tekintete szinte simogatta Keith
arcát, ahogy minden apró részletet megnézett rajta.
– Francis, jól vagy? Milyen nap van? – kérdezte
aggodalmasan Keith.
– Hétfő van, és igen, jól vagyok. És te, te hogy vagy, Angus?
A váratlan visszakérdezés nem tett jót Keith-nek. Nem is volt
rá felkészülve, és igazából válaszolni sem akart. Mert ahhoz,
hogy a válasza értelmes legyen, túl sok mindent kellett volna
elmondania.
– Jól vagyok, csak fárasztó napom volt – felelte inkább, és
erőszakkal elszakította magát Sky pillantásától, aztán próbálta
felidézni, amit a temetőben érzett, és fejben tartani, amit
megfogadott az anyja sírja előtt. Csakhogy minden igyekezete,
szent esküje ellenére, amint a férfi közelébe került, máris odavolt
a józan ész, az átgondolt stratégia. Úgy gondolta, hétvégéig
ismét nem futnak majd össze – mint az előző héten –, és ő
addigra szépen felépíti a leomlott bástyákat, újra felszereli a
szögesdrótot a lelkére, és megerősödik annyira, hogy képes
legyen ellenállni a kísértésnek. A vonzalomnak, amit most már
felesleges volt letagadnia, hisz olyan nyilvánvaló volt, mint a
levegő jelenléte.
– Történt valami? – kérdezte Sky, és egy gézlapot a fejére
szorítva felült, mert érezte, hogy a feszültség egyre nő, és Angus
titkolni próbál valamit.
– Nem. Az ég egy adta világon semmi! – bizonygatta a
másik, de azért elfordult, hogy Francis ne lássa az arcát, majd
felállt, és a mosogatóhoz sétált.
– Ha nem akarod elmondani, akkor mondd azt, hogy nem
szeretnél beszélni róla. De ha barátokat szeretnél magad köré,
akkor ezt egyszer és mindenkorra felejtsd el! – válaszolta
halkan, de nyomatékkal Sky.
– Mit? – fordult felé hirtelen Keith.
– Hogy mellébeszélsz és kamuzol. Semmi értelme. Aki
ismer, az úgyis tudja, és ezzel csak azt éred el, hogy nem fog
megbízni benned, mert érzi, hogy te sem bízol benne.
– Óóó… – eresztett el egy kaján, lenéző vigyort Keith. – Mert
te már mindent tudsz rólam? Két hete ismerjük egymást, és úgy
gondolod, simán analizálhatsz, és életmódtanácsokkal is
elláthatsz? – kérdezte, mire Sky megborzongott. Izmos karja
végig libabőrös lett egy pillanat alatt.
Mielőtt Keith egyáltalán felfogta volna, ami történik, Sky
felpattant, két hosszú lépéssel átszelte a konyhát, és olyan közel
állt meg, hogy ahogy előrehajolt, az orruk majdnem összeért.
– Nem vagyok jó a játszmázásban, Angus. Nekem sosem
kellett ezt csinálnom, és gyűlölöm a passzív-agresszív
embereket. Ne legyél az, mert alapjában véve egy kedves,
szerethető figura vagy. Önvédelemből reagálsz így, tudom, de
nincs mindig türelmem hozzá. Most például gecire nincs! –
sziszegte, és egy pillanatra oldalra fordította a fejét, kibámult az
ablakon, hogy lenyugodjon és összeszedje a gondolatait. A saját
hajába túrt, aztán ott is felejtette a kezét, mintha szeretné
lefoglalni valamivel.
 Keith pislogás nélkül nézte a fölé tornyosuló alakot, és a
meglepetéstől nem is tudott odafigyelni saját magára sem, így
alaposan megbámulta a trikó karkivágása felett ívelő, borotvált
hónaljat, és a Sky felkarján kanyargó ereket, amik a megfeszülő
izmokon futottak.
Amikor Francis visszafordult, még épp látta az éhes,
vágyakozó pillantást, és ez elszabadította az indulatait.
– Na, idefigyelj! – hajolt bele egészen a férfi arcába Sky. –Én
tényleg megpróbáltam veled türelmes lenni. Mindent elfogadni
úgy, ahogy adni tudod. Még az ösztöneimet és a vágyaimat is
elfojtottam, hogy neked könnyebb legyen. De amikor lekezelő
módon bánsz velem, amikor megjátszod magad előttem is, akkor
nehezen állom meg, hogy szembesítselek azzal, mennyire
felesleges, amit csinálsz.
– Miről beszélsz? – kérdezte halkan, vékony hangon Keith.
– Nem fogom kimondani helyetted! Megértetted? Nem
viszem el a balhét, hogy aztán legyinthess rá, és azzal a
hazugsággal intézd el magadban, hogy én is olyan vagyok, mint
akik eddig cserbenhagytak életedben. Nem tudom, miért sodort
elém az élet, azt sem tudom, hová vezet mindez. De nem fogok
eltűnni, és nem is foglak megbántani azzal, hogy lerántom a
leplet a kis színjátékodról. Csináld, ameddig jólesik, ahogyan
jólesik! – tárta szét a kezeit, egyikben tartva a véres gézt.
Keith nagyot nyelt. Értette, hogyne értette volna, amiről Sky
beszélt, és azt is tudta, hogy hallgatnia kellene, de az maga lett
volna a beismerés. Csakhogy azt nem engedhette meg
magának. És nem Sky miatt, hanem a magával vívott harc miatt.
– És akkor most ki beszél a magas lóról? És ki hiszi azt,
hogy mindent tud a másikról? – replikázott.
– Fejezd be! – dörrent rá Francis, de nem nézett rá, ami még
jobban felbőszítette Keith-t.
 – Ó, ugyan már, ne légy ennyire fölényes és kioktató! Azt
csinálok, amit akarok, és úgy ahogy akarom. Ha nem tetszik, ott
az ajtó, bátran sétálj ki rajta! Nem fogok sírni utánad.
Sky a fogai közt szívta tele a tüdejét levegővel. Az állán
vibrálni kezdett egy ideg, és a kezei ökölbe szorultak. Keith is
észrevehette volna a jeleket, de ő ismét elveszett az apró,
serkenő borosta, és a Sky nyakán lüktető erek megfigyelésében.
– Jól van, Angus, legyen, ahogyan akarod. Van az a pont,
ahol ki kell szállni, akkor is, ha nem akarsz, vagy magaddal
szúrsz ki, igaz?
Keith bólintott, nem is figyelt igazán. Megérezte a benzines,
olajos, mégis isteni illatot, amit Francis árasztott magából, és
néhány pillanatra ki is esett a szerepéből.
– Nos, én elértem ezt a pontot, és önvédelmi okokból most
valóban kisétálok azon az ajtón. De nem önszántamból, és nem
is azért, mert gyáva vagyok, mint te. Azért megyek el, mert
neked kell rájönnöd, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel, és
neked kell megtenned a szükséges lépéseket. Szerettem volna
segíteni neked ebben, de nem hagyod, ezért mostantól csak
magadra számíthatsz! De előtte szeretnék adni valamit, ami
megkönnyíti majd a döntésedet…
Mélyen Keith szemébe nézett, szinte hipnotizálta folyékony
higanyra emlékeztető, színjátszó íriszeivel. A férfi nem is tudta,
mire bólintott rá, de ez volt az egyetlen reakció, amit tenni tudott.
Francis olyan közel volt, pár ujjnyi távolságra, az illata betöltötte,
a pillantása felgyújtotta a lelkét. Nem is fogta fel, milyen
veszélyes fények villantak Sky szemeiben, csak azt látta, ahogy
a másodpercnyi fellángolás után az egész arca megváltozik.
Leolvadt róla a düh, és eltűnt róla a féken tartott indulatok nyoma
is. Épp kezdett megnyugodni, és a szíve is kevésbé zakatolt,
amikor Francis hirtelen felnyúlt, elkapta a nyakát, hosszú ujjaival
átfogta, és olyan erővel tartotta, hogy Keith moccanni sem tudott.
Mielőtt rájöhetett volna, mire készül, Francis már közeledett.
 – Neh! – lehelte Keith, de a szemei mást mondtak, mint a
szája. A pupillái pont olyan gyorsan tágultak, amilyen
sebességgel Sky ajka közeledett az övéhez, és bár tiltakozni
akart, a teste nem reagált. Mozdulatlanul állt, a fölé hajoló Sky
által hátrafeszített fejjel, kiszolgáltatva.
Amikor összeértek az ajkaik, Keith torkából szűkölésszerű
hang tört fel, amit lehetett volna ellenkezésnek hallani, ha utána
nem nyílt volna el a szája, és nem csukódtak volna le a szemei.
Francis nem hunyta be a sajátját, nézte, és figyelte minden
rezdülését, és csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor
érezte az ujjai alatt, ahogy Keith pulzusa száguldani kezd, de a
férfi egyetlen mozdulatot sem tett, hogy lefeszítse a kezét vagy
elhúzódjon tőle. Amikor Sky arra készült, hogy erőszakosan tör
be az ajkai közé, semmi ellenállásba nem ütközött, sőt egy kis
sóhaj is megcirógatta az arcát, amit Angus engedett szabadjára.
Francis a másik kezéből eldobta a véres gézt, és inkább a
férfi derekát ölelte át, magához rántva őt, aztán mindent
beleadott a csókba. A kis test engedelmesen simult az ő nyúlánk
alakjához, és Angus egy hajszállal elfordította a fejét, ami bőven
elég bizonyíték volt. Sky a nyelvével megkereste Angus
szájának érzékeny pontját, az alsó ajka belső oldalát, és
végigcirógatta. Amikor megérezte, hogy válaszul a kis, ügyes
nyelv az ő felső ajkát simogatja, majdnem elolvadt, de
figyelmeztette magát, hogy ez a játék itt nem ér véget, és ő nem
akarja önmagát csonkítani azért, hogy Angus megtarthassa a
látszatot. Még erősebben szorította magához, a hátát simogatta,
és belenyögött a szájába, amikor Angus merevedése a
combjának feszült. Az öröm nagy hullámban csapott át felette,
és ő is elvesztette a kontrollt néhány másodpercre, mialatt
nekitántorodtak a konyhapultnak, és Angus egy kis, fájdalmas
hangot hallatott. Sky azonnal hátrébb lépett. Érezte, ahogy a férfi
vele mozdul, nehogy elszakadjon egymástól az ajkuk. És ez a
mozdulat, ez a másodpercnyi áramszünet térítette észhez. Az
ujjai még Angus torkát fogták át, alattuk még száguldó vére
morajlott az ereiben, de ő már döntött. Ahogy elhajolt, még
érezte a forró, édes leheletet, ami panaszos sóhajként hagyta el
Angus ajkát, és végigcirógatott Sky arcán, aztán kinyitotta a
szemét.
Már Keith is éledezett a révületből, bár még nem fogta fel,
ami történt. Látta a távolodó arcot, a nyáltól fénylő, meggypiros
ajkakat, az óriásira tágult pupillákat Sky szemeiben, de látta a
változást is, ami a másodperc tört része alatt ment végbe rajta.
Sky még egyszer lehunyta a szemét, mintha valami szörnyű
dolgot akart volna azonnal kiverni a fejéből. A szemei körül
ráncolódott a bőr, annyira szorította őket, aztán, amikor ismét
ránézett, Keith már nyomát sem látta az előző, számára oly
kedves kifejezésnek.
– Ezt útravalónak kaptad. Ha végigjárod az utadat, és a
végállomás én leszek, örülni fogok neki. Ha mégis másfelé
indulsz az elágazásnál, akkor vigyázz magadra, és soha többé
ne keress! – mondta Sky, majd sarkon fordult, és a nyakán
csorgó vérrel mit sem törődve kisétált a házból.
Mire Keith magához tért a döbbenetből, már hallotta a
csikorgó kerekeket, amivel Sky kifarolt a garázs elől, és ahogy
kinézett az ablakon, látta a port, amit maga után hagyott.
Ahogy a porszemcsék lassan ülepedtek a levegőből, benne
is úgy tisztult le minden. Minden, amiről Sky beszélt. Elhagyta.
Elhagyta anélkül, hogy valaha is köze lett volna hozzá, és neki
eddigi életének legfájdalmasabb búcsúja volt ez, mert még
sosem érzett úgy senki iránt, mint Sky iránt.
Francis azt mondta, azért megy el, mert önmagát védi. Tőle.
Mert egy elátkozott, ártalmas fajzat, aki nem elég, hogy a saját,
de mások életét is tönkreteszi.
Mielőtt rájött volna, mit tesz, lehajolt és felemelte a véres
gézt a földről, aztán csak nézte, és próbált rájönni, vajon a saját
vérével lemoshatja-e azt a szégyent, amit érez. Vajon ha
megteszi, amit kamaszkora óta tervez, vége lehet-e ennek a
szörnyűségnek? Vele együtt elcsendesednek-e végre a hangok,
az állandóan gyötrő, kínzó hangok, amik szembesítik saját
nyomorával, azzal, hogy beteges vágyait képtelen lesz örökké
kordában tartani.
Nézte a véres gézt, aztán látta, ahogy egy könnycsepp esik
rá, és kis, lassan táguló körben rózsaszínre oldja az élénkpiros
vért. Benne is így növekedett a vágy, hogy végre vége legyen.
Végre nyugalmat akart, csendet. CSENDET!
 Rozsdavörös

– Jézusom! – kapta a szája elé a kezét Russell, amikor

meglátta a véres tenyérrel az ajtófélfának támaszkodó Sky-t.
– Szia, Russ, Ink itthon van? – kérdezte halk hangon,
láthatóan elég rossz bőrben Francis.
– Nincs, elment festéket venni.
– És bemehetnék, hogy megvárjam?
– Persze, hogyne! – állt végre el az útból Russell, aztán,
amikor Sky megtántorodott, a hóna alá nyúlt, és bekísérte a
nappaliba.
– Mi történt veled? – érdeklődött, miközben a kanapéra
akarta fektetni a férfit.
– Ne, oda ne! Gide megöl, ha összevérezem a párnákat.
– Ink le se szarja a párnákat, ha neked bajod esik – közölte
komolyan Russ, de hagyta, hogy Sky a földre üljön, elsősorban
azért, mert így legalább látta a sebet, amit a férfi egy vértől
ragacsos zsebkendővel szorított le.
– Semmi vész, csak belefejeltem egy motorháztetőbe.
Baleset volt. – Megpróbált felnézni, hogy nyomatékot adjon a
szavainak, de úgy beszédük, hogy egyből meg is gondolta
magát. – De elég szerencsétlenül történt, és azt hiszem,
agyrázkódásom van.
– Igen, szerintem is – bólogatott Russell, majd kisietett a
fürdőszobába, visszafelé pedig hozott egy üveg betadint, egy
tekercs gézt, és egy hófehér törölközőt.
– Hajolj előre! – szólította fel Skyt, aki egyből szót fogadott. –
Nem olyan csúnya, csak nagyon vérzik. Teszek rá egy kötést.
De látom, valaki már lekezelte. Vagy te csináltad tükörből?
– Nem. Caldwell kocsija a tettes, úgyhogy ő fertőtlenítette a
sebet.
 – Jó, de azóta már összetapperoltad, úgyhogy még egyszer
lekenem.
– Oké! – hagyta rá Sky. – Csak utána hadd dőljek le egy
kicsit.
– Rosszul vagy? – kérdezte Russ, és lejjebb hajolt, hogy
lássa az arcát.
– Hát eléggé. Úgy érzem, bármelyik pillanatban elájulhatok.
Azért nem is mentem haza. Féltem, hogy balesetet okozok, vagy
otthon vesztem el az eszméletem.
– Jól van, jól tetted. De azt ugye tudod, hogy ez nem játék?
Agyi ödéma is kialakulhat. Ha Ink megjön, beviszünk az
ügyeletre.
– Jó, majd meglátjuk – válaszolta Sky, de közben már
érezte, hogy lecsukódnak a szemei. Mire Russ hevenyészett
kötést rögtönzött a fejére, félig aludt.
– Nem bánnám, ha ébren maradnál! – mondta idegesen
Russell. – A filmeken is mindig azt mondják, nem szabad
elaludni.
– Azok a filmek, Russ. A valóságban, ha jól bebaszod a
fejed, akkor fáj, aztán kialszod. Hozol nekem két aszpirint?
– Persze! – bólintott Russ.
Öt perccel később Sky mélyen aludt a szőnyegen, a feje alatt
az összetekert törölközővel, miközben Russ remegő kézzel írt
üzenetet Inknek.

– Mondtam, hogy semmi bajom! Menjünk haza! – ismételte

ezredszer Francis, aki Ink és Russ között ült az ügyeletes kórház
ambuláns várójában.
– Én meg azt, hogy fejezd be a hisztit – válaszolta Ink. – Ne
zsörtölődj, attól nem végzünk hamarabb!
 Russt mulattatta a két férfi morgolódása. Ink, amint hazaért,
azonnal felébresztette Skyt, kikérdezte, hogy mi történt, és
ellentmondást nem tűrően közölte, hogy irány a kórház. Nem
érdekelte, hogy Francis egész úton nyafogott, sőt az sem, hogy
ki akart szállni menet közben. Egyszerűen rányomta a
gyerekzárat az ajtókra, és felhangosította a zenét. Amikor
beértek, üzent egy ismerős dokinak, hogy kint várnak rá, aztán
betessékelte Frant a rendelőbe, és válaszolgatott helyette, mert
a morcos idióta úgy döntött, némaságával bojkottálja a dolgot.
– Igen, doktor úr, tud beszélni, igazából csak szédül, lüktet a
feje és hányingere volt a baleset után.
– Jól van – mosolygott rá a doki. – A seb nem nagy, de azért
összevarrnám, mert rossz helyen van, és állandóan fel fog nyílni.
Le kell borotváljam a haját egy kis részen.
Mivel Sky nem reagált, a doki beleegyezésnek vette, és
először óvatosan körbenyírta ollóval, aztán egy eldobható
borotvával leszedte a maradékot, majd egy szűri után gyorsan
összeöltötte a sebet. – A biztonság kedvéért csináltatok egy CT-t
– mondta, és közben intett az asszisztensének, aki
villámgyorsan bepötyögte az adatokat, majd amikor készen
voltak, kikísérte őket a váróba, és azt mondta Frannek, hogy
szólítani fogják. Ennek több mint egy órája, de még mindig
semmi hír.
– Öt perc múlva felállok, és kisétálok innen! – közölte
komolyan Sky, mire Ink teljesen közömbösen azt válaszolta:
– Eltöröm mind a két lábadat. Legfeljebb azt is megcétézik.
Russ nem bírta tovább magába fojtani, halkan felkuncogott.
– Olyanok vagytok, mint két öreg házas – közölte kihajolva,
hogy Inket is lássa. – Ez nagyon aranyos.
Sky gyilkos pillantással nézett rá.
– Mókuska, ne akard, hogy megszorongassam a
mogyoródat!
 – Azt adja neked az isten! – lökte meg a könyökével Ink. –
Nézd, én bármit elviselek, basztass bátran, ha attól könnyebb,
de Russellt hagyd békén, ne kötözködj vele! – mondta komolyan.
– Ha ennyire félsz az orvostól, kérek neked egy szurit, amitől
ellazulsz.
– Kapd be, Gide! – közölte Sky, és a mellkasán keresztbe
fonta a karjait, majd egy nagy sóhajjal óvatosan hátradöntötte a
fejét a falnak, és lehunyta a szemeit. – Nem félek az orvosoktól,
de tök felesleges ez a cirkusz. Csak bevertem a fejem. Majd
meggyógyul. Nem kellett volna ekkora feneket keríteni a
dolognak!
– Akkor inkább mégis haza kellett volna menned – válaszolta
rezignáltan Ink. – Ha hozzánk jöttél, akkor a mi szabályaink
szerint játszunk. Vérben úszó fejjel nem kómázhatsz a
szőnyegemen csak úgy.
– És most, hogy már nem úszik vérben a fejem? – kérdezte
Sky, és Ink azonnal kihallotta a hangjából a kétségbeesést. Russ
is így lehetett a dologgal, mert előrehajolt és tanácstalanul nézett
Gideonra.
– Ennyire szarul vagy? – hajolt azonnal a barátja fölé
Beaumont. – Hívjak valakit?
– Mi? Nem! – nyitotta ki a szemeit Sky. – Nem a fejem miatt
nem akarok hazamenni. Vagyis most nem amiatt…
Ink nem kérdezett, csak várta, hogy folytassa. Sky
visszafektette a fejét, ismét becsukta a szemeit, és nagyot
sóhajtott.
– Összevesztünk Angusszel, és szar lenne most otthon
egyedül.
Ha Ink eddig félt, hogy Skynak agyrázkódása van, akkor
most halálra rémült, hogy még komolyabb a baj. Félrebeszél…
– Tessék? – kérdezte halkan, mintha valami nagyon nagy
titokról lenne szó.
 – Elegem lett a színjátékból, amiben mindig én tehetek
mindenről, mert könnyebb másra kenni, mint bevallani, hogy
hülye vagy.
– Ez igaz – mondta Russ, és Ink is bólintott.
– Ő ütött le? – kérdezte most Beaumont, mintha akkor állt
volna össze a kép. – Mondtam, hogy a látens melegek
veszélyesek, mert néha saját magukkal szemben is titkolni
próbálják, és ez agresszióba torkollhat.
– Nem, Gide, állj le! – intett Francis. – Bevertem a fejem a
motorháztetőbe, nem ő csapta rám – mosolyodott el. – Igazából
semmi sem történt, amiért meg akarna ölni, vagy legalábbis
amikor eljöttem, nem hajigált utánam késeket. Csak
szembesítettem vele, hogy önmagát is becsapja, és azt
mondtam neki, hogy hozza meg a döntését egyedül.
Russ összehúzott szemöldökkel nézett rá oldalról, aztán az
állát vakargatta.
– Ez mikor volt?
– Mielőtt hozzátok mentem.
– Annak több mint két órája. Hívtad azóta? – kérdezte Rus-
sell, aki előrébb csúszott a székén, és már egészen kifordult,
hogy jobban lássa Skyt.
– Miért hívtam volna? Most mondom, hogy ezzel a
felkiáltással hagytam ott.
– Mondd a címét! – pattant fel Russ, amire Ink is felkapta a
fejét, Sky pedig egyből felült.
– Miért? Mi van?
– Sky, most nincs időm elmagyarázni, de Inknek igaza van.
Ha komoly mentális problémát okoz neki az elfogadás, akkor ez
agresszióba is torkollhat, de ami valószínűbb, hogy maga ellen
fordul.
Francis még nem fogta fel, amit mondott, amikor Russ két
kézzel markolta meg a vállait, és finoman megrázta.
– Sky, mondd a címet! Gideon, add a kocsikulcsot!
Russ csak nyomta a csengőt, de közben már a telefonját
kereste, hogy kihívja a mentőket. Erezte, hogy baj van, és azt is
tudta, hogy ilyen esetekben minden perc számít. Még egyszer
utoljára rátenyerelt a gombra, de közben már beütötte a 911-et.
Pont kicsörgött a hívás, amikor látta, hogy a konyhaablak
függönye egy picit meglebben. Kinyomta a hívást, és közelebb
lépett.
– Caldwell, Russell Corn vagyok, Sky barátja. Kérem,
engedjen be! Tudni szeretném, hogy jól van.
Semmi válasz. Russ nem tudta, mihez kezdjen. Nem akart
feleslegesen mentőt vagy rendőrt hívni, de annyiban sem akarta
hagyni, mert nem tudott volna megbirkózni a bűntudattal, ha a
férfinek baja esik.
– Nézze, ne haragudjon, hogy ismeretlenül idejöttem, és
nem akarok vájkálni a magánéletében, de látni szeretném, hogy
jól van.
Keith a mosogatóra támaszkodott és zihált. Épp akkor ült le
az ágyára, és készítette az éjjeliszekrényre a doboz gyógyszert,
amikor valaki csengetett. Úgy megijedt tőle, hogy azóta is
szaporán kapkodta a levegőt. De az is lehet, hogy nem a
csengetéstől ijedt meg, csak az volt az inger, ami kiszakította a
révületből, abból a tudatállapotból, ahol az öngyilkosság tűnt az
egyetlen opciónak.
Most azonban, hirtelen visszazuhanva a valóságba, teljesen
megrettent saját magától. Szerette volna újra átgondolni, ismét
mérlegre tenni az érveket, de ez az idegesítő idegen ott
toporgott az ablaka alatt.
– Ha nem enged be, kihívom a zsarukat – közölte Russ, és
elővette a telefonját, hogy odatartsa az ablakhoz, amin ő ugyan
nem látott át a függöny miatt, de remélte, hogy Caldwell valóban
ott áll, és látja, hogy komolyan gondolja.
 – Kurva életbe! – dőlt rá a mosogatóra Keith. – Szállj már le
rólam, gyufafej!
– Utoljára kérem, engedjen be! – mondta Russ, Keith pedig
látta, hogy Mrs. Philips kilép a szemben álló házból, mert már ő
is felfigyelt a fiúra.
– Oké! – kiáltotta, majd elindult a bejárat felé, és résnyire
nyitotta az ajtót. – Most már láttad, jól vagyok. Elmehetsz! –
mondta, de a láncot nem akasztotta ki.
– Nem úszod meg ennyivel! – válaszolta Russ. – Ha semmi
alapja nem lenne annak, amit gondolok, már rég beengedtél
volna, vagy felháborodottan zavartál volna el.
– Miért, mit gondolsz? – nézett rá elkeseredetten Keith.
Épphogy megszabadult Skytól, máris egy másik önkéntes
lélekbúvár toporgott a küszöbén. Mi van, ez valami szekta?
– Azt, hogy beszélgetned kellene valakivel – mosolyodott el
Russell.
– És az a valaki te lennél? Egy idegen, aki azt akarja, hogy
beengedjem a házamba? Tényleg úgy nézek ki, mint egy idióta?
– Úgy nézel ki, mint aki épp egy krízisen megy keresztül.
Ismerem ezt az arcot, láttam már ilyet sokszor. Engedj be és
beszélgessünk! Ígérem, nem mondom el Skynak.
Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonja, és Russell
a pokolba kívánta Francist, amiért belezavar a dologba.
– Jól van? – kérdezte a mély hang, ami olyan izgatott volt,
hogy Russ biztosra vette, még Angus is hallotta.
– Igen, jól van. Nyugodj meg! – válaszolta, és közben Keith
szemébe nézett, mintha azt akarná bizonyítani, hogy igazat
mondott. – Minden oké. Mondd meg Inknek, hogy bemegyek a
konyhára, mert van még egy kis dolgom. Ti végeztetek? Mit
mondott az orvos?
Látta, ahogy Caldwell szemei kitágulnak, és azt is, ahogy
kicsit oldalra fordítja a fejét, hogy jobban hallja, amit Russ mond.
 – Oké – válaszolta rövid hallgatás után Russell, direkt azért
ilyen szűkszavúan, mert ez volt az egyeden aduttja. Letette a
telefont és zsebre is vágta, aztán csendben állt tovább.
– Hogy van? – kérdezte végül Angus, és kijjebb is nyitotta az
ajtót.
– Ha beengedsz, elmondom – mosolygott rá Russ.
– Ez zsarolás!
– Igen – válaszolta Russell, de nem tágított a lábtörlőről.
Keith nézte egy darabig, próbált dűlőre jutni, hogy mit is
tegyen, de végül egy nagy, lemondó sóhajjal behajtotta az ajtót
és leakasztotta a láncot.
Russell pillanatnyi habozás nélkül lépett be a házba, és
egyenesen besétált a nappaliba.
– Nálatok ez valami kiképzés része? Úgy járkáltok be idegen
lakásokba, mintha otthon lennétek? – kérdezte epésen Keith, aki
nem tudott napirendre térni a dolog felett, hogy Russell
ugyanúgy gyalogol bele az életébe, mint Sky tette a minap.
– Miért? Te megállsz a küszöbön, és ott intézed a dolgaidat?
Keith nem is válaszolt, csak követte, elment mellette, és a
zsúrkocsinál töltött magának egy italt.
– Nem kellene innod…
– Mondd csak, Russell, ugye ezt a nevet mondtad? – nézett
a másikra, aki egyből bólintott. – Szóval mondd csak, te valami
önkéntes pszichológus vagy? Mi közöd hozzá, hogy mit iszom,
mit csinálok, mit akarok?
– Nincs hozzá semmi közöm – rázta meg a fejét Russ. – De
ha igazam van, és valami meggondolatlanságot akartál tenni,
mert nem tudsz megbirkózni a problémáiddal, akkor hidd el, az
ital sem segít. Ha ismét leiszod magad, ahogy gondolom máskor
is, hogy egérutat nyerj, akkor csak egy nappal meghosszabbítod
a szenvedésed.
– Azt hiszem, ma te vagy az, aki ezt teszi – emelte rá a
poharát Keith, aztán kiitta az egészet.
 Russell értette a célzást, és magában örült, amiért a férfi
nem is akarta letagadni, amire készült. Aztán egy vészcsengő
csörömpölt az agyában.
– Bevettél valamit? Tettél valamit? – kérdezte, és azonnal
közelebb lépett.
Caldwell hátrahőkölt és lesütötte a szemét. Öntudatlan jelzés
volt, de Russ már vadászkutya üzemmódba kapcsolt.
– Mit vettél be? Mennyit? – kérdezte, és a karjainál fogva
megrázta.
Keith csak ingatta a fejét, de nem válaszolt. Annyira le volt
sokkolva, hogy nem is tudott volna. Russ az arcát, a szemeit
tanulmányozta egy pillanatig, aztán elengedte, és a kanapéhoz
lépett. Felrántotta a párnákat és alájuk nézett, aztán kivágtatott a
konyhába és a mosogatót vette szemügyre, majd a
szemetesben turkált.
Mindig visszanézett Keith-re, mert abban reménykedett, az
arca ad valami támpontot, ha jó nyomon jár. A férfi csak bámult
rá, de nem is moccant, így Russell felnyargalt az emeletre.
Egyetlen ajtót látott nyitva, ezért oda lépett be, és amikor az
éjjeliszekrényen meglátta a barna gyógyszeres dobozt, a szíve
majdnem kiugrott a helyéből. Felkapta, megrázta, és végtelenül
megkönnyebbült, amikor úgy érezte, majdnem tele van.
Elolvasta a címkéjét, és közben már lefelé csattogott a lépcsőn.
– Vettél be másik dobozból? – lépett Caldwellhez, aki egyből
megrázta a fejét, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy Russell
hazugságnak tartsa. – Jól van! – fújta ki a levegőt Russ, és
lerogyott a mögötte álló fotelba. – És most, Angus, kérlek, kínálj
meg engem is egy itallal!
Sky egy zacskó mirelit zöldborsóval a fején üldögélt, de látszott,
hogy majd szétrobban az idegtől. Ink a másik fotelban
rajzolgatott a vázlatfüzetébe. Amikor Russell belépett, egyszerre
kapták fel a fejüket, aztán Francis talpra is ugrott.
– Mi volt? – kérdezte köszönés helyett, és óriási léptekkel
szelte át a hallt.
– Hála az égnek, időben értem oda! – válaszolta egy
megkönnyebbült, de fáradt sóhajjal Russ.
– Micsoda? Miért? Mire készült? – nézett rá tányérnyira
tágult szemekkel, megnyúlt arccal Sky.
– Be akart venni egy nagy doboz altatót – közölte Russell, és
a hangjából kicsengett némi rosszallás.
– És erről én tehetek? – tárta szét a karjait Sky. – Most azt
akarod velem éreztetni, hogy én vagyok a hibás, amiért
öngyilkos akart lenni?
Russell egy percig farkasszemet nézett a robbanásig feszült
Skyjal, és magában újragondolta a véleményét.
– Nem – rázta meg végül a fejét, és a vállait is leejtette. –
Igazából nem te vagy a hibás, ahogyan ő sem. Egyszerűen így
alakult az élete. Minden efelé vitte gyerekkora óta.
– Ugyan már, Russ, ezt te sem gondolhatod komolyan! Az,
hogy nem tudja elfogadni saját magát, nem a körülményekből
adódik. Ezért csakis ő a felelős! – vágta rá Sky, és visszament,
hogy felvegye a zacskó borsót, majd ismét a fejére szorítsa.
– Nem mindenki olyan szerencsés, hogy a családja és a
barátai kapásból elfogadják. Angus apja egy homofób seggfej,
aki már akkor beleplántálta a buzigyűlöletet, amikor még
egyiküknek sem volt sejtelme arról, hogy később ilyen hajlamai
lesznek.
– És? Most már felnőtt, önálló ember, aki képes meghozni a
szükséges döntéseket.
– Attól, hogy ezt szajkózod, semmi sem oldódik meg! –
fordult felé Russ, miközben Ink elé lépett, és az ölébe
ereszkedett. – Nem érted? Ha kiskorodtól azt hallgatod, hogy a
melegek betegek, csökevények, akiket ki kellene irtani, aztán
rájössz, hogy te is egy vagy közülük, akkor az egész identitásod
megkérdőjeleződik. Ez nem egy olyan dolog, amire rájössz,
aztán közlöd a körülötted élőkkel. Vagyis abban az esetben, ha
tudod, hogy ez mivel járna…
– Miért, mivel járna? Azzal, hogy egészséges önbecsülést
építhetnél magadnak, miután megszabadultál a korlátolt
családodtól? – kérdezte Sky, és a szemében komoly indulatok
villogtak.
– Hát hogyne! Ha neked kellene hátat fordítanod a
családodnak egy olyan dolog miatt, amiről te magad is azt
gondolnád, hogy valamiféle deformitás, akkor könnyedén
megtennéd? Egyszerűen új életet kezdenél teljesen egyedül?
– Inkább, mint hogy tönkretegyem magam… – bólintott Sky.
– Nem érti! – sóhajtotta Russ, ezúttal Inknek, aki csendben
hallgatta a vitájukat.
– Nem. Nem érti, mert sosem kellett szembenéznie ilyen
dolgokkal. Sosem kellett szembefordulnia a családjával. Sosem
kellett lemondania valamiről egy másikért cserébe. És sosem
gondolt arra, hogy a saját érdekeit, vágyait háttérbe szorítsa
másokért.
Sky szemei kidülledtek. Vissza akart vágni, odavetni egy
lekezelő mondatot, de hiába pörgette ezerrel az agyát, semmi
nem jutott eszébe, ami ellenpélda lehetett volna Ink állításaival
szemben. Persze, ő is mondott le álmokról, tervekről, de azok
nem hasonlíthatóak ahhoz, amin most Angus megy keresztül.
– Ez gonosz volt! – szűrte a fogai között és felállt.
– Igen – hagyta rá Ink. – De ugyanakkor igaz is. Fájdalmas,
ugye? Ha szembesítenek valamivel, az sosem kellemes. Ha
lehiggadtál és képes leszel normálisan gondolkodni, akkor majd
vedd számba ezeket a dolgokat, és amit Caldwelltől várnál el,
máris más megvilágításba kerül. Engem utálhatsz bátran, de ha
nem gondolod át, amit mondtam, akkor ugyanazt csinálod, amit
ő.
Sky puffogva dobta a konyhaszigetre a borsót, aztán
felemelte a táskáját, és kissé imbolygó léptekkel elindult az ajtó
felé.
– Most elmegy? – kérdezte csodálkozva Russ.
– Persze! Nem bírja, ha valaki szembesíti az igazsággal.
– Nem vezethet ebben az állapotban. Agyrázkódása van –
állt fel az öléből Russ.
– Na és, nagyfiú már. Tőle is elvárható, hogy felelős
döntéseket hozzon, és tudja, mit kell, vagy nem kell tennie –
válaszolta Ink.
– És ha balesetet okoz, amiben vétlenek sérülnek meg?
Akkor is ezt fogod mondogatni? – nézett rá mérgesen Russell,
aztán felkapta a kocsikulcsot az asztalról, ahová dobta, és Sky
után sietett.
 Szurokfekete

Egy darabig csendben autóztak. Russ a GPS-t figyelte, mert

levette róla a hangot. Muszáj volt egy kicsit rendezgetnie
csapongó gondolatait. Tulajdonképpen hálás volt, amiért Sky
duzzogott, és nem kezdeményezett beszélgetést, vagy ami még
rosszabb lett volna, vitát.
Mire kijutottak a zsúfolt belvárosból, és a csendesebb
környéken jártak, mindketten lenyugodtak egy kicsit.
– Ne haragudj Inkre, hidd el, nem akart rosszat! – mondta
egy idő után Russell. Azt végképp nem akarta, hogy Sky és
Gideon eltávolodjanak egymástól, most, amikor végre ismét
szorosabbra fűzték a barátságukat. Kedvelte a nyakigláb,
szókimondó Francist, és örült, hogy Beaumont-nak Chambersen
kívül is van barátja.
– Tudom, de nem volt igaza… Legalábbis nem mindenben.
Persze, nekem ezerszer könnyebb volt, hisz a családomnak nem
is kellett co-znom, mindenki tudta, hamarabb mint én. De azért
egyetlen meleg vagy biszexuális sem ússza meg harcok nélkül
az életét. Ezt nyilván te is tudod. És ha nem is a szexuális
orientációm miatt, de nekem is meg kellett hoznom olyan
döntéseket, amik meghatározták a jövőmet. Esetleg olyanokat,
amik áldozatokkal jártak.
Russ oldalról sandított rá, és remélte, hogy Sky kifejti ezt
bővebben, de a cseresznyepiros ajkak összefeszültek, és a férfi
keresztbe tette a karjait is.
Újabb titokzatos pasas – sóhajtotta magában Russ. Ink is
elég volt neki, és nem örült, amiért Francis is ezt a csapatot
erősíti.
– Elárulod, hogy mik voltak azok? – kérdezte halkan, és
várta a választ.
 – Nem lényeges. Nem panaszként mondtam, és teljesen
értelmetlen felróni őket bárkinek. Olyan dolgok miatt kellett
lemondanom, másvalamiről, amikről senki nem tehet, és senki
sem presszionált. Az én döntésem volt, nem is bánom, de akkor
is nehéz volt megtenni.
Ezzel nem vagyok előrébb – gondolta Russ, de azt azért
megjegyezte, hogy kifaggassa Inket, hátha neki elmesélte Sky.
– Tudod, abban igazad van, hogy mindenkinek meg kell
vívnia a saját csatáit, és az élet mindig tartogat valamit, amire
nem számítunk. De Caldwell sokkal nehezebb helyzetben van az
átlagosnál. Ha végiggondolod az életét, te is rájössz, hogy kellett
lennie valami más mozgatórugónak is… Nem hiszem, hogy az
alkoholista apja miatt indult el a vakvágányon. Amúgy biztos,
hogy meleg?
– Ha nem lenne az, vagy legalábbis nem vonzódna a
pasikhoz is, akkor most nem akart volna benyelni egy százas
doboz Ativant.
– Ebben van valami. Mégsem téged hibáztat.
Tulajdonképpen rólad csak kedvesen beszélt.
– Mit mondott? – fordult azonnal feléje Sky, és feljebb is tolta
magát az ülésben. Russ érezte az azonnal feléledő feszültséget,
amiből levonta a konzekvenciát.
– Annyit mondott, hogy irigyel, amiért ennyire önazonos
vagy, és felnéz rád, amiért bármit fel mersz vállalni, anélkül,
hogy egy pillanatig hezitálnál a dolgon.
Sky élesen szívta be a levegőt, aztán kibámult az ablakon.
Látszott, hogy átgondolja a hallottakat.
– Azt is mondta, hogy rengeteget tanult tőled, és hogy
mennyire élvezte a közösen eltöltött időt…
Sky felhorkant.
– Meghiszem azt! Életében nem élvezett még akkorát
szerintem!
Most Russ nyaka roppant, ahogy hirtelen ránézett.
 – Lefeküdtetek egymással?!
Sky megrázta a fejét.
– Nem. Arra nem lett volna hajlandó. Egy lánnyal feküdtünk
le közösen, de elhiheted, mintha ott sem lett volna. Alibibaba volt
csupán.
Russnak egyből felrémlett a srác, akit Ink vitt fel anno.
– Ez a módszer néha célravezető…
– Ugye? – vigyorgott rá Sky. A hirtelen elvörösödő Russ
egyértelmű jele volt annak, hogy Ink is valami hasonlóval
próbálkozott.
– De ezek szerint nálatok nem jött be teljesen. Keith annyit
szűrt le belőle, hogy egy csődtömeg az élete.
– Mert az is! Ez egy remek megállapítás!
– Sky, állj le! – szólt rá Russell.
– Hagynád, hogy végigmondjam? – nézett rá szúrós
pillantással Francis. – Az lett volna a folytatás, hogy éppen ezért
azt is be kellene látnia, itt az ideje a változásnak. A
változtatásnak. Annak, hogy fordítson a kockán, és végre örömét
lelje a saját életében. Nyilván nem kell a homofób, alkoholista
faterjának elmondania. Mások sem rukkolnak elő minden szarral
a szüleiknek. Felnőtt emberek, néha más államban vagy
földrészen élnek, és nem érzik szükségét, hogy a szerelmi
életükről beszámoljanak. Neki sem kellene…
– Ebben igazad van. Abszolút! – bólogatott Russell. – Simán
élhetne teljes életet, szerethetne, akit csak akar, és az apjának
nem kellene tudnia róla. De úgy érzem, van valami a mélyben,
ami belülről rágja, és amit nem árult el nekem. Nyilván nem fogja
a legbelső félelmeit egy idegennek elmondani. Neked sem
beszélt róla? Nem tudod, mi lehet?
Sky elgondolkodott. Egy darabig ismét csendben autóztak,
és csak akkor szólalt meg, amikor Russ lefékezett a háza előtt.
– Nem beszélt róla, de láttam néhány képet a falon. Az
édesanyja volt rajtuk meg a testvére, és Angus az anyjával.
Senki másról nem láttam képeket a házban, csak róluk. Mintha
az apja nem is létezne.
– Megértem. Amit az öregről mesélt, bőven elég indok rá.
– Az anyukája rákban halt meg pár évvel ezelőtt. Amikor
Angus már az exfeleségével volt.
– És ez mire utal szerinted? Az anyja is homofób volt, de őt
imádta, és ettől hasonult meg ennyire?
– Igen, ez egy lehetséges magyarázat – bólintott Sky. – De
már sosem fog kiderülni. Nem hiszem, hogy látom még.
– Erre azért ne igyál lúgot! – mosolyodott el Russ. – Amúgy
te szeretnéd látni? Vonzódsz hozzá? – kérdezte kerekperec.
Sky kinyitotta a száját, de aztán nem jött ki rajta hang.
Néhány másodperces tátogás után csak megrázta a fejét.
– Csak kedvelem. És azt hiszem, sajnálom. Segíteni
szerettem volna neki…
Russ elég okos volt ahhoz, hogy ne szálljon vitába és ne
erősködjön a férfivel. Ink mellett megtanulta, hogy az ilyen típusú
emberek nehezen tűrik a gyors váltásokat, pláne ha a saját
magukról alkotott elképzeléseiken kellene változtatniuk. Az, hogy
mások milyennek látnak, néha pont az ellentéte annak, amit
magadról hiszel.
– Talán ő is átgondolja, és megkeres majd.
– Ugye nem lesz baja? Mi van, ha pár óra múlva ismét úgy
érzi, elege van? Iszik is, tudod?
– Igen, láttam az üres üvegeket a konyhaszekrényben,
amikor benéztem a kukába. Ez megnehezíti a helyzetet. Az
alkohol kemény szer. Legalább olyan nehéz lejönni róla, mint a
drogokról.
Sky ismét helyeslőén bólogatott.
– És Angus nem az a nagy harcos, mint látjuk. Pedig látta az
apját, ahogy teljesen leépült a piától. Vagy talán épp ezért
szokott rá ő is.
 – Azért még ne mondjunk le róla! Az emberek képesek
meglepetéseket okozni.
– Nekem a kutyából nem lesz szalonna szólás jutott
eszembe – válaszolta Sky, és kinyitotta a kocsiajtót. – Kösz a
fuvart, Russ. Kedves tőled!
– Ne légy ilyen szkeptikus! – hajolt át az ülésen Russ, és
megrázta a nagy kezet, amit Sky felé nyújtott.
– Alapjáraton nem vagyok az, de ez a mai vita kicsit lehúzott.
Tényleg.
– Caldwell mesélte, hogy a veszekedésetek végén azt
mondtad, meg kell hoznia egy döntést. Azt is mondta, hogy
számára csak egyetlen út maradt.
– Ez elég rosszul hangzik. Miből gondolod, hogy nem tesz
kárt magában?
– Megbeszéltem vele, hogy ha már eddig halogatta, akkor ad
még pár napot, és holnapra megbeszéltünk egy találkozót.
Megpróbálok beszélni a fejével. Addig utánanézek, hátha van
valami a közösségi oldalain, amiből kiindulhatok.
– Nincs fenn semmi. Semmi a világon – rázta a fejét Sky,
Russ pedig elmosolyodott. Ezek szerint Francis már csekkolta az
összeset.
– Akkor is kitalálok valamit!
– Én is ilyen magabiztosan kezdtem – nézett rá lehangoltan
Sky. – De sok sikert!
– Köszi! Majd beszámolok a fejleményekről.
– Oké – hagyta rá Sky, és a fejét fogva elindult a ház felé.
– Te jól vagy? Egyedül hagyhatlak? – kiabált utána Russ.
– Persze! Pátyolgasd csak Angust!
Russ bólintott – bár Sky ezt nem láthatta –, aztán lassan
megfordult, és visszafelé gurult a csendes utcában. Útközben
azon gondolkodott, mennyire szívesen látná együtt Francist és
Caldwellt. Talán a nyílt és bátor Sky segítene lebontani a falakat,
amiket Keith maga köré emelt.
Sky csak forgolódott. A feje még mindig hasogatott, és néha
szédült is, amit csak azzal tudott megszüntetni, ha kinyitotta a
szemét és felült. Így viszont képtelen volt pihentető álomba
merülni. A gondolatai egymást kergették a fejében, és hol
magára volt mérges, amiért az ösztöneit figyelmen kívül hagyva
közeledni próbált Angushöz, hol a férfit hibáztatta, amiért
képtelen küzdeni saját magáért. De minden kör végén azt dobta
ki a gép, hogy ez veszett fejsze nyele, és túl kell lépnie rajta.
Szeretett volna pár hónappal idősebb lenni, mire az emlékek
megfakulnak és jelentéktelenné válnak, mert abban a
pillanatban, ahogy felrémlett a csókjuk, máris minden észérv a
semmibe hullt, őt pedig maga alá temette a vágyakozás. Szinte
érezte a kis test odaadó puhaságát, ahogyan Caldwell behódolt
neki, a nyelvén érezte édes izét, az orrában a jellegzetesen
fanyar, mentás illatot. Bár ő akarta megleckéztetni Angust, a
dolog kissé balul sült el, mivel képtelen volt szabadulni a
képektől, amik elméjében villództak. A lehunyt szemen remegő
pillák, az arcán a pír, ami annyira szexi, és a vonásain átfutó
zavart rettegés, amikor Sky elhúzódott. Az ujjaiban érezte még a
lüktető erekben pulzáló vér zubogását, ami szinkronban volt a
saját mellkasában zakatoló szívétől űzött pulzusával. Ott és
akkor magáévá tehette volna, ezt ő is tudta, és remélte, hogy
Angus is rájön idővel. A kérdés csak az, vajon mit fog kiváltani
belőle a felismerés. Hagyja-e végre, hogy eltitkolt, elnyomott
vágyai a felszínre törjenek, vagy inkább még egy lakatot tesz
lelkének arra a kis zugára, ahová száműzi őket? Sky
tehetetlennek érezte magát. Már Angusnél is így érzett, és talán
ez volt a mozgatórugója annak, amit tett. Egész életében azt
viselte a legnehezebben, ha nem tehetett semmit egy adott
dologért, vagy olyan szituációba keveredett, ahol nem rajta múlt
a végkifejlet.
Addig hergelte magát, míg végül kikászálódott az ágyból,
hogy igyon egy pohár vizet. A feje úgy nyilallt, hogy egy
pillanatra meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában, és az is
opció volt, hogy lehányja a küszöböt. Végül úrrá lett a
rosszulléten és lassan kiegyenesedett, aztán kitámolygott a
konyhába. Baltazar körülötte ugrált és nyüszített. Láthatóan
nagyon meg volt ijedve.
– Nyugi, semmi baj, csak kicsit szarul vagyok – mondta a
kutyának, de nem mert lehajolni, hogy megsimogassa. – Mindjárt
jobb lesz, csak iszom egy kortyot.
A csapnál végül az arcát is megmosta hideg vízzel, és ettől
mintha tényleg kicsit jobban érezte volna magát. Nem volt ereje
visszamenni az ágyba, ráadásul fogadni mert volna rá, hogy ha
vízszintesbe kerül, akkor ismét kezdődik a ringlispílezés, ezért
lerogyott az egyik székre, és hagyta, hogy Baltazar a lábai közé
helyezkedjen és a combjára hajtsa a fejét.
– Jól van, cimbi, nyugodj meg! – mormogta halkan, és a
bozontos szemöldök felett vakargatta a kutya fejét. Válaszul
halk, elégedett nyüszögést kapott, és Baltazar feltette az egyik
mancsát is a térdére, hogy jelezze, rá mindig számíthat. –
Hozhatnál egy aszpirint – vigyorgott rá Sky, és rájött, hogy
mennyire magányos lenne, ha nem fogadta volna örökbe a kis
korcsot, akit négy testvérével egy építkezésen dobott ki valami
felelős állattartó évekkel korábban. Türelmesen simogatta a
kutya fejét, amíg Baltazar meg nem nyugodott, és le nem feküdt
a lábához a földre. Sky kortyolta a vizet, és próbálta elterelni a
gondolatait a fájdalmairól. Az asztalon heverő telefonért nyúlt, és
végigpörgette az értesítéseit. Látta, hogy van egy üzenete Elytól,
és meg is lepődött rajta, hogy a srác tudja a számát.
Megnyitotta, és összehúzott szemöldökökkel olvasta a sorokat:
 Kedves Sky,
Nagyon köszönöm, hogy foglalkoztál a lányokkal.
Aby azóta szigorúan sminkben hagyja el a házat, de szerencsére,
éjszakára még lemossa.
A kérdésem az, hogy hol vegyek neki kontúrpalettát?
Ely

Skynak a füléig szaladt a szája. Annyira jólesett neki a rövid

üzenet, meg az is, hogy Elijah elkérte a számát Abytől vagy
Inktől, és írt neki. Gyorsan begépelte, hogy menjen a Nyxbe,
aztán egy linket is keresett a megfelelő termékhez, majd
megszokásból átkattintott az Instagramra. Unottan tekergette a
falát, amikor eszébe jutott valami, és kikereste a képet, ami
évekkel korábban készült Angus családjáról. A képet nem
Caldwell tette ki, hanem a volt felesége, de be volt rajta jelölve,
így hamar rátalált. Kinagyította a képet, és alaposan megnézte
Amandát. A nő nem volt igazi szépség, de az arca kifejezetten
attraktív volt. Óriási szemei voltak, és széles, kiugró arccsontjai.
A haját egészen rövidre vágatta, afféle bob frizurára, és bár
alacsony volt, mégis nyúlánknak hatott, mivel nem lehetett több
negyvenöt kilónál. Ahogy Sky alaposabban megnézte, észrevett
rajta valamit. A nőnek csak a szája mosolygott, a szemeiben
inkább keserűséget látott. Mintha állandó csalódottság sütött
volna a vonásairól, és ha Sky beleképzelte magát a helyzetébe,
meg is értette. Lehet, hogy Amanda nem jött rá, mi az, ami a
férje és közte áll, de azt biztosan érezte, hogy valami olyasmi,
amit ő képtelen lesz megoldani. Egy pillanatra meg is sajnálta a
nőt. Persze, Angus szemszögéből is kínszenvedés lehetett a
házasság, de a nő, aki gyanútlanul szállt fel erre a vonatra, csak
későn jöhetett rá, hogy rossz irányba halad, amikor már nem
tudott visszafordulni. A képen ott volt még Angus anyja és apja
is, ezért Sky feljebb vette a fényerőt a kijelzőn, hogy jobban
lásson, aztán előredőlt, és egy percre a tenyerébe támasztotta
az arcát, amíg ismét csillapodott a lüktetés a fejében. Angus
apján egyértelműen látszott az idült alkoholizmus. Az erek rég
szétpattantak az orrán és az arcán, a bőre felpüffedt, vizenyős
szemeiben alig látszott értelem. De az anyja igazi szépség volt,
akire a fia majdnem mindenben hasonlított. Az ébenfekete haj,
amin csillogott a napfény, a mélyen ülő, mégis élénk tekintetű
szemek, a majdnem tökéletesen szimmetrikus vonások, és a
kicsit fitos orr, mind-mind remekül mutattak a női arcon is. És
szívből mosolygott, ahogy egyik karjával Angust, a másikkal
Amandát ölelte át.
Sky megborzongott, ahogy a pillantása Caldwellre siklott.
Olyan volt, mintha egy terroristák által fogvatartott szerencsétlent
kényszerítettek volna arra, hogy mosolyogjon a kamerába, és
azt üzenje az otthoniaknak, hogy minden rendben van vele. Egy
olyan túsznak látszott, akire fegyvert fognak a lencse másik
oldalán. A néma kiáltás, a segítségkérés ott csillogott a könnyes
szemekben, és a szája körül kirajzolódó túl erős ráncok is
egyértelműen megmutatták, mennyire erőlködött, hogy
kicsikarjon magából egy mosolynak hazudható vicsort.
Sky szíve megugrott, a gyomra összerándult. Angus annyira
sajnálatra méltó volt a képen, olyan kiszolgáltatott, olyan
kétségbeesett. Sky egy pillanatra átérezte az ő helyzetét is.
Csak annyiban különbözött a leendő feleségéétől, hogy ő önként
indult a rossz irányba. Sky nem tudta eldönteni, melyiküknek
lehetett nehezebb. Caldwellnek, akinek az első pillanattól kezdve
hazugságokra kellett építenie, vagy a nőnek, aki lassan jött rá,
hogy egy működésképtelen kapcsolatba sétált bele? Vajon
melyikük látta be hamarabb, hogy élhetetlen a házasságuk?
Vagy Angus meddig ment el az önámításban, és meddig az
áltatásban, hogy fenntartsa a látszatot? Amennyire megismerte,
simán rá tudta vágni, hogy a végsőkig. Aki képes a boldogságát
feláldozni egy látványtervért, az bármire hajlandó, hogy
megőrizze a külsőségek által nyújtott biztonságot. Mert Angus
rettegett. Mégpedig attól, hogy imádott anyja rájön a turpisságra.
Valószínűleg az ő kedvéért ment bele az egészbe. Lehet, hogy a
nő itt már beteg volt, talán már azt is tudták, hogy
gyógyíthatatlan. Sky nézte az arcokat, próbált az álarcok mögé
látni, de nyilván egy kép alapján komoly következtetéseket
levonni balgaság lett volna. Végül egy nagy sóhajjal letette a
telefont, és a lábánál békésen alvó kutyára nézett.
– Fogalmad sincs, mennyire jó, hogy nem embernek
születtél!
 Türkizzöld

Heath a suli előtt várta Melodyt, amikor az ismerős autó

bekanyarodott a sarkon. A gyomra azonnal bukfencezett, a
térdei megroggyantak, és a jól ismert pánik kezdett eluralkodni a
szervezetén. Látta, hogy Upton kiszáll a kocsiból és körülnéz, de
hiába próbált behúzódni a fa mögé, aminek támaszkodott, a férfi
azonnal észrevette, és határozott léptekkel elindult felé. Heath
érezte, ahogy egy izzadságcsepp indul el a homlokán, a haja
tövétől a halántékán át, és az egész teste remegni kezd. Mire a
férfi hallótávolságon belül került, Heath már majdnem össze is
rogyott.
– Kérlek, ne ijedj meg! – mondta nyugodt hangon Upton, és
az egyik kezét maga előtt tartotta, tenyérrel a fiú felé. – Csak
beszélni szeretnék veled, és reméltem, hogy itt talállak.
– Mit akar? – kérdezte remegő hangon Heath. Rettegett,
hogy a férfi ott fogja megalázni, ahol a legfájdalmasabb lenne.
Ha az iskolatársai tudomást szereznek a szégyenéről, akkor neki
vége, a szó szoros értelmében. Egy másodperc alatt lejátszódott
benne a történet, és mire felnézett, a kétségbeesés már teljesen
átjárta.
– Beszélnem kell veled.
– Ezt már mondta! De muszáj pont itt? – nézett körül félve
Heath.
– Ha elhívnálak valahová, eljönnél velem? – kérdezte halkan
Upton, és amikor a fiú azonnal megrázta a fejét, bólintott. – Ezért
jöttem ide. Gondoltam, nyilvános helyen vagyunk, így könnyebb
lesz.
– Mit akar tőlem? – kérdezte még halkabban Heath, és
ijedten nézett körül, hogy van-e valaki a közelükben.
 – Melody nem beszél velem, és lassan már Ursula sem –
mondta a férfi, és kerülte Heathcliff tekintetét. – Szívességet
szeretnék kérni. Közvetítenél köztem és a lányom között?
A fiú annyira ledöbbent, hogy csak tátogott.
– Pont én?
– Ki más? – nézett végre rá Upton. A hangja egyszerre volt
dühös és elkeseredett.
– Nos, talán egy szakember. Egy családterapeuta…
– Te hiszel ezekben a baromságokban? Mit tudna egy
idegen a mi kapcsolatunkról? Telebeszélné a fejünket, és
elvárná, hogy házi feladatokat oldjunk meg, aztán beszámoljunk
az eredményeinkről. A hideg kiráz a gondolatra, hogy egy idegen
vájkáljon a magánéletünkben.
Heath közbe akart szólni, érvelni, de ahogy a férfit nézte,
elszállt belőle a késztetés.
Leonnal sokat beszélgettek az ominózus este óta, és
Chambers azt mondta, sajnálja Uptont, amiért a saját
rövidlátósága fogja tönkretenni az eddig hibátlannak látszó
életét. Eleinte Heath nem értette, miről beszél, de ahogy most
végignézett a férfin, Leon minden szava értelmet nyert. Upton az
átizzadt ing nyakán próbálta kilazítani a nyakkendőt, a zakója
vállára korpa hullott gyérülő hajából, és a szemei alatt akkora
karikák sötétlettek, mintha valaki bemosott volna neki. Heath egy
kicsit jobban érezte magát, amikor rájött, hogy a férfinek
legalább annyira nehezére esik mindez, mint neki.
– Nézze, nekem semmi közöm hozzá, hogyan oldják meg a
családi problémákat. De nem hiszem, hogy tudnék ebben
segíteni. Kicsit furcsa lenne, ha én agitálnék Melodynál…
A férfi kiguvadt szemekkel nézett rá, és látszott, hogy
átgondolja a dolgot.
– Annyit azért megtehetnél, hogy megpróbálsz beszélni vele.
Tudom, hogy nagyon megbántottam, de azt hittem, idővel
elsimulnak majd a dolgok. Mi mindig őszinték voltunk
egymáshoz, és reméltem, hogy ez most is átsegít majd a
konfliktuson.
Heath az arcába akarta vágni, hogy Melody már régen nem
mer vele őszinte lenni, pontosan azért, mert rájött, hogy az apja
az igazság álarca mögé bújva igyekszik bigott elveit belé
sulykolni, de inkább hallgatott.
– Ha te mondanád neki, hogy a család fontos, és hogy
próbálja megérteni az én álláspontomat is, akkor talán
elgondolkozna a dolgon.
– Miért, mi az álláspontja? – kérdezte Heath, bár akármit
szívesebben hallgatott volna, mint Uptont. Tudta, hogy amit most
fog hallani, az fájdalmas lesz, mivel az iskola előtt nem verheti
be az orrát ismét.
– Nézd, én nem akartam rosszat! Vagyis… – helyesbített a
férfi, amikor Heath elfordította a fejét. – Rosszul sült el, és igen,
tényleg elhamarkodottan ítéltem, de nézd egy kicsit az én
szemszögemből. Ha a te gyereked kezd el járni egy kétes hírű
fiúval, te nem próbálnád megvédeni?
– Tőlem nem kell megvédeni! Szeretem, és sosem ártanék
neki – válaszolta összeszorított fogai között Heath.
– Oké, megértem, hogy dühös vagy, de hidd el, én csak a
legjobbat akartam Melodynak!
– Ezt elhiszem… Csak tudja, azzal van a baj, hogy azt is
maga dönti el, mi a jó neki. Fel sem merül magában, hogy ő is
képes szem előtt tartani a neki fontos szempontokat.
– Hogy tudná? – nézett rá véreres szemekkel Upton. – Még
gyerek! Pontosan az a dolgom, hogy megóvjam a kamaszkori
ballépésektől. Mivel én már megtapasztaltam, és szeretném, ha
neki nem kellene…
– Lehet, hogy ez is a tanulási folyamat része. Hogy van, amit
nem lehet elmagyarázni, meg kell tapasztalni. A fiatalság arról
szól, hogy kialakítsuk a saját értékrendünket, nem pedig arról,
hogy átvegyük a szüleinkét – idézte Leont Heath, és életében
először büszke volt Chambersre, amiért ilyen dolgokat hallhatott
tőle. – Ez már egy másik világ, mint amiben önök felnőttek, és
van, amit talán másképp kellene csinálni, mint az előttünk járó
generációk.
– Hű, de okos a fiatalember! – biggyesztette le a száját
Upton. – Ezeket a magvas gondolatokat honnan bifláztad be?
– A nevelőapámtól hallottam – felelte Heathcliff és kihúzta
magát. – Mi ugyanis beszélgetünk…
– Melyiktől a két buzi közül? – kérdezte Upton, és a nyakán
szabályosan lüktetni kezdett az ér, ami a vért az arcába
pumpálta. Kezdett rákvörösre váltani.
– Azt hiszem, befejeztük a beszélgetést – halkította le a
hangját Heath.
– Na ugye?! Te sem szívesen vernéd nagydobra, hogy két
homokos játssza nálatok anyut és aput… – vigyorodott el
elégedetten a férfi.
– Nem titok – felelte Heath. – A közös képeinket mindenki
láthatja. Csak maga gondolja, hogy ez még ma is szégyenletes
dolog. A melegség ugyanolyan természetes, mint az, hogy az
emberek között vannak seggfejek.
Upton szemei ismét kiguvadtak, Heath pedig elégedett volt,
mert a kis beszólása betalált.
– Válogasd meg a szavaidat, fiacskám!
– Hála az égnek, nem vagyok a maga fiacskája! De a
lányocskája ott áll a háta mögött, és szerintem az utolsó három
mondatot tökéletesen hallotta. Ha megfordul, mindjárt el is
mondhatja neki, hogy mi járatban van.
Upton akkorát nyelt, hogy az ádámcsutkája felakadt túl
szorosra húzott nyakkendőjén, aztán lassan, a vállait felhúzva
fordult meg.
Melody szikrázó szemekkel állt kisterpeszben, és szinte
vibrált a feszültségtől.
 – Mit keresel itt, apu? – kérdezte, és kis kezeit ökölbe
szorította az oldalánál.
– Csak beszélni akartam veled, és megkértem a fiúdat, hogy
segítsen nekem.
– Velem akartál beszélni, és közben véletlenül lebuziztad a
szüleit? Az iskola előtt? Idejöttél, hogy megkérd, járjon közben a
kedvedért, aztán a beszélgetés ismét errefelé kanyarodott? –
kérdezte vészjósló hangon a lány.
– Ez a gyerek mindig kihoz a sodromból. Nem akartam
vitatkozni, de olyan magas lóról beszélt velem, hogy nem tudtam
uralkodni magamon – válaszolta az apja.
– Apu, már elmondtam neked, de még egyszer
megismétlem: a továbbiakban nem akarok veled ezekről
beszélni. Miért nem látod be, hogy mindkettőnknek jobb lenne,
ha csak a hétköznapi dolgokra szorítkoznánk? Teljesen más
állásponton vagyunk bizonyos témákkal kapcsolatban, és úgy
érzem, már elég nagy vagyok ahhoz, hogy önálló véleményem
legyen. Miért nem akarod ezt elfogadni?
Heath a szeme sarkából látta, hogy Aby rohan le a lépcsőn,
ezért megfogta Mel kezét.
– Ott jön Aby, és ő nehezebb pálya, mint én. Elé megyek, és
lecsillapítom, oké?
Melody azonnal odafordult, látta a szélvészként közeledő
Abigailt, és sejtette, hogy Heath-nek igaza van.
– Persze, menj csak! Semmi baj. Ezt mi lerendezzük apával.
– Biztos? – nézett a szemébe komolyan Heath.
– Igen, minden rendben lesz! – bólintott Melody.
Miután Heath elsietett, és nem messze tőlük megállította a
húgát, aztán átölelte a vállát, és elterelte a park felé, Upton egy
darabig még utánuk nézett.
– Kislányom, biztos, hogy ez a jó választás? Találhatnál
magadnak egy rendes fiút… Tudom, hogy lázadni kell a te
korodban, de ne a saját károdra!
 Melody vett néhány mély lélegzetet, mielőtt válaszolt.
– Ő a legrendesebb fiú, akit ismerek, és nem akarok mást.
Szeretem, és ő is szeret. Komolyan vesz, meghallgat, és sosem
dorgál meg, ha mást gondolok valamiről.
– És ha ő is buzi lesz attól, amit otthon lát? Akkor mihez
fogsz kezdeni? – nézett rá az apja.
– Jézusom! – temette a tenyerébe az arcát Melody. – Ezért
nem akarok beszélni veled. Minden szó, amit kiejtesz a szádon,
maga a tudatlanság, és nálad ez még magabiztossággal is
párosul. Ha vetted volna a fáradságot, hogy utánaolvass
ezeknek a dolgoknak, akkor szívesen beszélgettem volna veled.
De minden alkalommal egyre nagyobb köztünk a szakadék, mert
te csak szajkózod a baromságokat, és azt hiszed, ezt értem
teszed. Apu, miért nem érted meg, hogy én ezt képtelen vagyok
elviselni? Minden nap összetöröd a képet, amit eddig rólad
őrizgettem magamban.
Upton kapásból rá akart vágni valamit, de Mel feltartotta a
kezeit.
– Nem! Elég! Mondtam, hogy befejeztem! Nem akarok többet
erről beszélni!
Az apja meglepődött a határozott hangon. Vissza is vett a
vehemenciából, és kedvesebb hangon kérdezte:
– Oké, én is befejeztem. Majd rájössz magadtól. Hazajössz
velem?
Melody megrázta a fejét.
– Nem megyek ma haza.
– Mi az, hogy nem jössz haza? Arról volt szó, hogy csak
hétvégén maradhatsz ki.
– Holnap nincs iskola, és ma vendégek jönnek. Megígértem
Nessának, hogy segítek a főzésben.
– Ki az a Nessa?
– Elyék házvezetőnője.
 – Ó, de puccosak vagyunk! – vicsorgott Upton. – Már úgy
beszélsz, mintha ott laknál. Azért azt ugye tudod, hogy még
mindig eltilthatlak tőle, és nem kell elengednem éjszakára.
Melody olyan hirtelen szívta be a levegőt, hogy szinte sípolt.
– Megteheted – válaszolta komolyan. – Beszéltél erről
anyuval?
Upton megrázta a fejét.
– Nem. De ehhez semmi köze. Egyedül is meghozhatom azt
a döntést, hogy elegem van ebből a fertőből! Indulás haza! –
adta ki a parancsot, és meg is fordult, hogy elinduljon a kocsi
felé. Arra számított, hogy Melody követi, és könyörögni kezd.
Egészen elcsodálkozott, hogy apelláta nélkül tartott vele. Amikor
beültek az autóba, a kislány egyből bekötötte magát, miközben
fél kézzel üzenetet írt a telefonján.
Upton egy pillanatra el is gondolkozott, de aztán megrántotta
a vállát, és kifordult a parkolóból.
Hazáig egyetlen szó sem hangzott el köztük, így a férfi
lassan meg is nyugodott. Úgy érezte, végre visszakapja az
irányítást az élete fölött, és minden a helyére kerül, mivel a lánya
is belátja, hogy még mindig ő fogja a kormányt.
Amikor bekanyarodtak a házuk elé, Ursula kint állt a saját
kocsijának támaszkodva, keresztbe font karokkal. Upton a
lányára nézett, de Melody arca kifejezéstelen volt. A gyerek
gyorsan kiszállt, ahogy megálltak, és egyből bement a házba,
amit Upton nem értett, de nem is foglalkozott vele. Felkészült az
újabb komoly vitára a feleségével, mivel az elmúlt heteket is ez
töltötte ki.
– Nem kell a cirkusz, drágám! Hidd el, jobb lesz ez így. Ha
egy kicsit szorosabban fogjuk, azzal csak jót teszünk neki. Nem
kell neki a buzikkal partyzni hét közben. Azért mindennek van
határa. Egyszer még hálás lesz ezért!
A felesége a háta mögé nyúlt, és elővett egy mappát, aztán a
férje kezébe adta.
 – Mi ez? Mi történt? – kérdezte Upton, és elfehéredő arccal
hajtotta ki a kartonfedelet.
– A válási papírok. Beszéltem az ügyvédemmel. Az lesz a
legjobb, ha elköltözöl egy lakásba, amíg eladjuk a házat, de ha
te nem szeretnél, akkor megyünk mi Melodyval.
Upton szemei gyorsan futották át a sorokat, és ahogy haladt,
a döbbeneté egyre nőtt.
– Micsoda? Te el akarsz válni? Mégis miért? Hagyod, hogy
ez a népség éket verjen közénk? Mindig ugyanazt gondoltuk az
élet dolgairól. Miért akarod most felrúgni a házasságunkat? –
nézett értetlenül Ursulára.
– Nem, Donald, mi sosem gondoltuk ugyanazt az élet
dolgairól, csak te úgy tettél, mintha a hallgatásom beleegyezés
lenne, én pedig elég hülye voltam ahhoz, hogy a viták elkerülése
érdekében próbáltam tartani a számat. Csakhogy Melody már
felnőtt, és remekül látja, ami felett én szemet hunytam. Így már
semmi értelme a színlelésnek.
– Miről beszélsz? – kapta el a karját Upton. A hófehér lapok
úgy hullottak körülöttük, mint az óriási tollpihék, ahogy elejtette a
dossziét. – Mi egy csapat vagyunk!
– Nem, mi sosem voltunk egy csapat. Ugyanis te nem vagy
csapatjátékos! – mondta a felesége, és lefejtette magáról az
ujjait. – Ha az lennél, megkérdezted volna, mit gondolok az
egészről, de én hetek óta csak azt hallgatom, ahogy szapulod
azt a jóravaló gyereket és a szüleit.
– De hát buzik! – kiáltotta Upton.
– Te meg egy barom vagy – mondta Ursula, és átlépett a
földön heverő papírokon.
Melody ebben a pillanatban jött ki a házból, és a kocsit
megkerülve beszállt az anyja mellé, aki közben már be is
indította a Toyotát.
– Kérlek, mire hazajövök, döntsd el, hogy te mész el, vagy
nekem kell – szólt ki az ablakon a nő.
 – Nem megyek sehova! Ez az otthonom! – vágta rá igazi
dühvel Upton.
Ursula bólintott.
– Rendben. Legyen így! – azzal kitolatott a felhajtóról. –
Elhoztad, amit kértem? – kérdezte a lányától, amikor már az
úton gurultak.
– Igen, bepakoltam neked pár napra – adta át a hátizsákját
Melody.
– Köszönöm – válaszolta az anyja szűkszavúan, és egy
kicsit megbicsaklott a hangja.
– Anyu, miattam nem kell ezt tenned! – fogta meg a kezét a
kislány.
– Ezt magamért teszem! – mosolygott rá könnyes szemekkel
az anyja.
 Umbra

Keith arra ébredt, hogy a szemébe süt a nap. Furcsállta a dolgot,

de nem volt ideje foglalkozni vele, mert épp azon gondolkodott,
hogyan öli meg a szomszédot, aki ismét vasárnap hajnalban állt
neki megnyírni a sövényt.
Egy nagy ásítással ült fel, aztán a fejét vakargatta, amíg
viszonylag fel nem ébredt. Nehézkesen tápászkodott fel, mert
úgy érezte, mintha átment volna rajta egy úthenger.
Bár este, miután Russell elment, már nem ivott, inkább
elment futni, aztán éjjelig nézte a Comedyt, de az álom messzire
elkerülte. Végül kínzó gondolatai elől ismét a jógába menekült,
de ezúttal keresett egy videót kezdőknek. Meglepő módon,
pillanatok alatt kikapcsolta, messzire űzte az alattomosan
közeledő szuicid ötleteket, és egy órára megadta neki a
szabadságot, amire annyira vágyott. Amikor végzett, az jutott
eszébe, milyen nagyszerű lehet úgy élni, hogy nem nyomaszt a
saját alsóbbrendűséged állandó tudata. Vajon milyen lehet csak
simán létezni, élvezni az életet, nem a tonnás súlyok alatt
roskadozni, amit ő érzett a vállain.
De már másnap volt, és a reggellel együtt érkeztek a
szokásos dilemmák. Most azonban igyekezett elkergetni őket,
hiszen Russellnek megígérte, hogy délután találkoznak a
városban, és kimennek a Mountain Lake parkba sétálni egy
nagyot. Először totális baromságnak tartotta a dolgot, és csak
azért mondott rá igent, hogy megszabaduljon az idegesítően
pozitív, mindent kimondó, megmagyarázó sráctól, aki idegenként
úgy tett, mintha fontos lenne neki, hogy mi van vele. Keith már
ezzel sem tudott mit kezdeni, de azzal a gondolattal pláne nem,
hogy két férfi a nap közepén sétálni menjen egy közparkba.
Totál buziknak fognak nézni bennünket – gondolta amikor
egyedül maradt, aztán hisztérikus nevetésben tört ki, amint
rájött, hogy ez a mondat tökéletesen fedi a valóságot,
amennyiben épp nem hazudja önmagának is, hogy ő egy
normális ember.
De mára az előző napi neurózis kicsit messzebbre
távolodott, és valahogy minden világosabbnak, tisztábbnak
hatott. Keith főzött egy kávét, és szokásával ellentétben kiült vele
a hátsókertbe, a teraszra, feltette a lábát a másik székre, és
ráérősen kortyolta a forró, keserű feketét, amíg a telefonját
nyomkodta.
Megnézte a heti jelentéseket az irodából, és elégedetten
konstatálta, hogy nagyon jól ment minden. Két ingatlant adtak el
a héten, közel ötven százalékos haszonnal, ami ritka jó biznisz
ebben az iparban. Annyit keresett, hogy ha az év további
időszakában csak az iroda fenntartási költségeit termelik meg,
akkor sem kell aggódnia. Innentől minden megkeresett dollár a
felesleges gazdagság pilléreit erősíti. Szerette a tudatot, hogy
bármit megvehet, bár sokkal jobban vágyott arra, hogy bármit
megtehessen. Évek óta próbálta magát pénzért kapható
dolgokkal kompenzálni, és sokáig hitt is benne, hogy egy új autó,
egy drága nyaralás vagy egy különleges óra kárpótolja, de mára
rájött, a tárgyak olyanok, mint a drog: amint megszerezted, már
a következőn jár az eszed. Rájött, hogy ezt a mondást az
öregétől tanulta, aki persze mindig nővel mondta, de neki meg
sem fordult a fejében az a verzió. Ezen is elvigyorodott. Napról
napra érezte, ahogy eddig viszonylag mélyre elásott bűnös,
beteges hajlamai a felszínre törnek. Úgy volt vele, hogy a
döntést már meghozta. Nyilván nem fog együttélni ezzel a belső
fertővel, de ha már itt kell hagynia ezt a koszos sártekét, akkor
kivesz még pár napot magának, mielőtt megteszi. Hová
rohanjon? A pokol nem megy sehova, és jövő héten is ugyanaz
lesz a műsor odalenn.
 Ettől az elhatározástól olyan végtelenül megkönnyebbült,
hogy szárnyalni tudott volna. A telefonján benyomta a Deezert,
és betette a fülesét, hogy ne zavarja a szomszédokat. Ahogy a
képernyőre nézett, az álla is leesett. Majdnem tizenegy óra volt.
Hirtelen ugrott fel, és ijedten szaladt be a házba, hogy a
konyhai órán ellenőrizze az időt, de az is ugyanazt mutatta.
– Mi a retkes franc?! – forgolódott tanácstalanul. Nem értette
a dolgot, és azonnal rátört a szorongás. Úgy érezte, lemaradt
valamiről vagy elkésett valahonnan. Gyorsan számba vette a
dolgait, és igyekezett tudatosan lenyugtatni magát. Vasárnap
van, semmi dolga nem lett volna, és amúgy is, hová ez a nagy
sietség, amikor elhatározta, hogy az utolsó napokat kiélvezi,
amennyire lehetséges. Egy óriási sóhajjal a konyhapultra
támaszkodott, és automatikusan átváltott jógalégzésre. Egy
perccel később felegyenesedett, és vigyorogva ment ki a
fürdőszobába. Amikor benézett a tükörbe, hirtelen lefagyott az
arcáról a mosoly.
– Bipoláris lettem – közölte az arcképével a hirtelen
hangulatingadozások megfejtéseként, majd farkasszemet nézett
saját magával, míg végül felnevetett. – Azt is leszarom! Írd a
többihez! – pillantott a plafonra, aztán bekapcsolta a borotváját,
és dúdolgatva nyírni kezdte a borostáját.

Három órával később meglepő jókedvvel sétált a Mountain Laké

park bejárata felé. Élvezte, ahogy a kis kavicsok ropognak a
talpa alatt, és azt is, hogy kellemes meleg napfény simogatta az
arcát. Figyelte az embereket, és valamiért ma nem érezte magát
annyira kívülállónak. Csak akkor múlt el a jókedve, amikor egy
meleg pár sétált vele szembe, láthatóan elmélyülve a
beszélgetésben. A magasabb, testesebb srác pórázon sétáltatott
egy kutyust, aki kajla füleivel összevissza szaladgált előttük, hol
egy lepkét kergetve, hol csak ugrálva a magasra nőtt fűben.
Keith szíve elfacsarodott a látványtól. Nem volt benne semmi
különleges, semmi szokatlan, ő mégis úgy érezte, azok ketten
olyasmit csinálnak, amit nem lenne szabad. Ha melegek is, ezt
azért nem kellene nagydobra verniük. Az alacsonyabb,
nagyjából vele egy magas fiú észrevette fürkésző pillantását, és
kedvesen rámosolygott, amitől Keith azonnal elvörösödött. Úgy
érezte, ez a gesztus nem volt véletlen, sem természetes. Mintha
egy titkos csoport tagjai lennének, akik minden adandó
alkalommal jelzik, hogy észrevették egymást. Gyorsan lesütötte
a pillantását, és megszaporázta a lépteit.
Alig várta, hogy elhaladjon mellettük, és csak akkor lélegzett
fel, amikor maga mögött hagyta őket. Már nem is volt kedve az
egészhez. Csak haza akart menni, és meginni pár felest.
– Hahó! – állt fel előtte a padon ülő Russell, aki mellett
majdnem elsétált. – Nem vettél észre? – kérdezte vidáman, és
egyből kezet is nyújtott.
– Bocs, elgondolkodtam – rázta meg a jobbját Keith. Mestere
volt az azonnali elleplezésnek. Egész életében ezt csinálta.
– És min? – kérdezett vissza Russell, és minden további
nélkül elindult tovább. Keith-nek csak egy pillanatra kellett
lassítania.
– Hogyhogy min? – nézett rá zavarodottan a férfi.
– Min gondolkodtál annyira?
– Ezt nem szokás megkérdezni, mivel ez általában csak
kibúvó – válaszolta Keith önmagát is meglepve. Valahogy a
végső döntés meghozatala sokkal szókimondóbbá,
bevállalósabbá tette. A „nincs vesztenivalóm” és az „innentől
mindegy, mit teszek” alattomosan vette át az irányítást az eddig
keményen kordában tartott elme felett.
– Igaz, hogy nem szokták megkérdezni, de az állításod
második fele egy nagy kamu. Tényleg elgondolkodnak az
emberek. Néha egészen elvesznek a saját gondolataik között.
Csak nem szeretik elmondani a félelmeiket. Mert a mélázások
mögött általában azok állnak.
Keith megtorpant. Nem emlékezett, hogy a srác előző nap is
ennyire idegesítő lett volna, de most határozottan az agyára
ment.
– Mindig ilyen kekeckedős vagy?
– Általában igen. De ez nem kekeckedés – válaszolta
egyszerűen Russ. – Tényleg érdekel, hogy min agyaltál annyira.
– De miért?
– Hogy miért érdekel? – nézett a szemébe Russell, de Keith
azonnal elfordította a fejét, mert nem akarta, hogy bármit is
leolvasson az arcáról.
– Aha. Miért vagy itt? Miért gondolod, hogy segíthet rajtam,
ha sétálsz velem? Miért gondolod, hogy bármin is változtat?
Egyáltalán mi közöd az egészhez? – sorolta egy szuszra, mielőtt
ismét a szokásos stratégia mellett dönt, és hallgatásba
burkolózik.
– Fogalmam sincs! – nevetett fel Russell. – Tegnap az volt
az érzésem, komolyan fontolgatod, hogy eldobod az életed, amit
rettentően rossz döntésnek tartok, mivel csak egy van belőle, és
ha az öngyilkosság után gondolod meg magad, akkor már késő.
– Most viccelődsz ezen? – torpant meg és nézett rá
keményen Keith.
– Nézd! – fordult felé Russell, és ő is viszonozta a komoly
pillantást. – Nem tudom, te mit vársz tőlem. Eljöttél, és ennek
nagyon örülök. Rettegtem, hogy nem leszel itt, és nekem kell
kimenni a házadhoz, hogy a tűzoltókkal betöressem az ajtót. Ez
nem vicces dolog, de lásd be, nem sok mindent tehetek. Nem
ismerlek, Sky szerint barátaid sincsenek, akiket
megkereshetnék, hogy nagy a baj. Azt mondják, akik ilyen
lépésre szánják el magukat, azoknak gyakran nincs kihez
fordulniuk. Arra gondoltam, talán nálad is ez a baj. Hogy senki
sincs, akivel megbeszélhetnéd a dolgaidat. Talán segítene, ha
kiadnád magadból a frusztrációidat és megfogalmaznád a
problémáidat.
– És ezt veled fogom megtenni, akit nem is ismerek? –
nézett rá kikerekedő szemekkel Keith. – Ez elég bután hangzik.
– Nem hangzik butábban, mint az, hogy valaki eldobja az
életét, mert nem tud megküzdeni a saját félelmeivel. És miért ne
mondanád el egy idegennek? Mi a tét? Ha tényleg komolyan
gondolod, hogy befejezed a földi létet, akkor mit számít, kinek és
mit mondasz el?
Keith ledöbbent. Nagyon korrekt kis eszmefuttatás volt, amit
Russ rögtönzött neki, ráadásul pont azt hallotta viszont, ami
benne is motoszkált reggel óta. Nézte még egy darabig a fiút, aki
tiszta tekintettel, őszintének látszó érdeklődéssel viszonozta a
pillantását.
– Van benne valami – adta meg magát félig Keith. – De attól,
hogy valaki arra a döntésre jut, hogy képtelen tovább csinálni,
még nem lesz közlékenyebb.
– Ezt is megértem. De mondd csak, Angus, neked mi az, ami
miatt kilátástalan az életed? Gyógyíthatatlan beteg vagy?
Tönkrementél anyagilag, és tele vagy adósággal? Szerelmi
bánatod van, és úgy érzed, soha senki nem töltheti be az űrt,
amit maga után hagyott?
Russell felsorolása valahol sértette Keith-t.
– Senki nem hív Angusnek.
– Kivéve Skyt – mosolygott rá Russ, aki a kezeit a háta
mögött összefűzve bandukolt mellette.
– Kivéve Skyt… – ismételte meg Keith, aztán a tavon
úszkáló hattyúkat nézte.
– Szóval? – erőszakoskodott Russ.
– Csak ezek lehetnek elegendő indok rá? – pillantott rá a
férfi, aztán közelebb ment a parthoz.
 Russell követte, majd leült a fűbe, és kényelmesen keresztbe
tette a lábait.
– Lehetek őszinte? – kérdezte. – Ha már te nem vagy az, és
meg sem akarod próbálni.
Keith egy grimaszt vágott, aztán ő is leült.
– Ha azt mondom, hogy nem, az változtat valamin?
– Nem – rázta meg a fejét Russ. – Akkor is elmondom.
– Akkor legyél.
– Számomra semmi nem elegendő indok arra, hogy valaki
öngyilkos legyen. Ugyanúgy, ahogy arra sem, hogy más életét
vegye el. Olyan dühös leszek a gondolattól, hogy ép,
egészséges emberek játszanak istent, hogy szét tudnék
robbanni.
A hangjából valóban sütött az indulat. Keith nem is tudta
megállni, ránézett, és a kék szemek ezúttal úgy szúrták át a
pillantásukkal, mintha jégcsapok hatoltak volna az agyába.
– Arról nem beszélve, hogy akiről eddig hallottam a
környezetemben, az mind hülyeség volt. Egyszerű problémák
felnagyítása. Beszűkült tudatállapotban hozott felelőtlen döntés
volt mind!
– Azért az elég fura, hogy most te ítélkezel mások felett,
holott nem láttál bele az életükbe, vagy legalábbis nem
mindegyikébe, gondolom.
– Nem is kell! Ugyanis mindenki hagy búcsúlevelet, vagy
előre közli, mint te.
– Én nem akartam közölni. Te másztál bele az életembe.
– Hidd el, ha én nem megyek oda, akkor is hagytál volna
valami nyomot magad után. Esetleg felhívtad volna az apádat,
és olyasmit mondasz neki, ami a halálod után majd kellő
bűntudatot kelt benne. Mind ilyenek vagytok!
Most már egyértelműen kihallatszott az alig leplezett
ellenszenv, amin Keith egészen elcsodálkozott.
 – Nem nagyon értem, a terápiádnak ez melyik része, de ez
valami szembesítés a saját hibáimmal? Mert ha így van, akkor
szerintem nem valami jó úton jársz. Ettől egyetlen szuicid sem
fogja megmásítani a döntését.
– Te komolyan azt hiszed, hogy azért vagyok itt, mert meg
akarom másítani a döntésedet? Hogy aztán nekem is
lelkiismeret-furdalásom legyen, amíg élek, amiért biztosan nem
tettem meg mindent, vagy nem tettem eleget?
Keith nem válaszolt, csak felhúzta a szemöldökét.
– Mondok valamit, mivel felhatalmaztál, hogy lehetek őszinte.
Magasról szarok rá, hogy kinyírod magad vagy sem, bár Sky-t
sajnálom, mert totál padlót fog fogni miattad. Azért vagyok itt,
mert a barátom előző szerelme öngyilkos lett, és közelebbről
akartam látni egy hasonló idiótát, hátha akkor rájövök a
mozgatórugókra. Az izgat, hogy te milyen baromsággal tetted
magad tönkre? Mert az egy faszság, hogy a körülmények
áldozata vagy. Persze, közhely, hogy mindig van választás, de
igaz! Ahelyett, hogy elmenekülsz, mert egy gyáva pöcs vagy,
nyilván lehetne más megoldást is találni. Gazdag vagy, fiatal és
jóképű, tudtommal egészséges, már ami a testedet illeti. Mert az
agyad, az nyilván kuka, ahogy van. Kisütötted a piával meg a
bogyókkal? Más rendes alkoholista legalább megvárja, amíg a
szesz eszi meg a máját…
– Na elég! – fakadt ki Keith, és figyelmeztetően felemelte a
kezét. – Mit tudsz te rólam, hogy egyből becsmérelni mersz? Mit
tudsz te egyáltalán azokról az emberekről, akiknek nem sikerül
minden úgy, ahogyan neked? Akik olyan családba születnek,
ahol nagyobbak az elvárások, mint aminek meg tudnak felelni?
– Ennyi? Ez az ok? Apuci megdorgált, amikor kicsi voltál?
Netán el is fenekelt? – biggyesztette le a száját Russ, és a
mutatóujjával lehúzta az alsó szemhéját, mintha sírna. –
Szegény, kicsi Angus!
 – Kussolj már, te rohadt buzi! – hajolt az arcába Keith. A
pillanat töredéke alatt öntötte el az agyát a szar. Szerette volna
kibelezni a vörös ördögöt.
– Különben? Különben engem is kinyírsz, mint magadat?
Rajta, Caldwell, üss meg! – tárta szét a kezeit Russell. – Az
erőszak a megoldás mindenre, nem igaz? Magaddal és velem
szemben is.
– Fejezzük be! – tért észhez Keith. – Ennek semmi értelme.
Elmegyek!
Fel akart állni, de Russ egyetlen mozdulattal visszarántotta.
– Nem mész sehová! Maradsz a seggeden, és elárulod, mi
csúszott félre az életedben. Méghozzá azért, mert ha
felakasztod magad, bár ahhoz nem vagy elég bátor, és nyilván a
lányos módszert választod az altatókkal, akkor majd el akarom
mondani Skynak, mert neki tudnia kell.
– Miért kellene tudnia? Sky egy beképzelt köcsög, aki azt
hiszi, ő szarja a spanyolviaszt.
– Közben te szarod? – nézett rá Russell, de meglepő módon
a szeme mást mondott, mint a szavai. A tekintete figyelmes volt,
mégis lágy. Keith kezdett összezavarodni. – Mondd már ki,
Angus! Ennyit megérdemelsz te is! Akkor is, ha utána végleg
leoltod a villanyt. Egyszer az életben legyen elég bátorságod
kimondani, hogy miért nem csinálod tovább.
Keith szája megremegett. A késztetés ott vibrált az izmaiban,
hogy felugorjon és messzire meneküljön onnan, de közben egy
mélyről jövő, megállíthatatlan erő is kezdett alakot ölteni, ami
arra buzdította, hogy ordítson. Üvöltse világgá, amit évtizedek
óta egyetlen egyszer sem mondott ki.
Végül a két, ellentétes érzés kioltotta egymást, és ő csak
megrázta a fejét.
– Kimondjam én? – kérdezte halkabban Russell, mintha
megérzem volna valamit a belső vívódásból. Keith nem reagált.
Nem mert. – Azért akarsz öngyilkos lenni, mert nem tudod
elfogadni, hogy a férfiakhoz is vonzódsz?
Keith rá akarta vágni, hogy nem. Mert nem vonzódik a
férfiakhoz is. Ő csak a férfiakhoz vonzódik.
Olyan tétován és olyan aprót bólintott, amit jóformán észre
sem lehetett venni, de Russellnek bőven elég volt, hogy nem
cáfolta meg. Nagyon örült, amiért idáig eljutottak. Rengeteget
agyalt, hogy mihez kezdjen Angusszel, és arra jutott, hogy bármi
jobb, mint az, ami most van. Ki kell ugrasztania a nyulat a
bokorból. De végül az sem vált be teljesen, mert a férfi mestere
volt az önuralomnak, vagyis annak a részének, amivel a titkát
próbálta mindenáron megvédeni.
Russ azért kérdezte tőle, hogy a férfiakhoz is vonzódik-e,
mint amiért anno Elynak is azt mondta magáról, hogy
biszexuális. Mert első lépésnek ezt is elég beismerni. A kört
később is ráérnek szűkíteni, ha egyáltalán szükség van erre. Sky
az élő bizonyítéka annak, hogy nem kell mindenkinek beleférnie
a dobozba.
– És mi ezzel a baj? – kérdezte majdnem suttogva, hátha
akkor nem riasztja meg a férfit.
– Ez egy beteges dolog – válaszolta egyszerűen Keith.
– Mitől lenne az?
– Mitől ne lenne az? Nem természetes! Ha az lenne, a
testünk ugyanúgy alkalmas lenne rá, mint egy nő és egy férfi
esetében. Az, hogy két pasi seggbe kúrja egymást, gusztustalan!
– Most az anál a legnagyobb problémád? – hökkent meg
Russell.
Keith egy pillanatra kizökkent.
– Ez milyen kérdés?
– Meg ne haragudj – mosolyodott el Russell –, de ez elég
banális probléma. Vannak olyan meleg ismerőseim, akik
egyáltalán nem csinálják. Csak orálisan kényeztetik egymást, és
kézimunkáznak.
 – Itt nem erről van szó! Mindegy, hogy csinálják vagy nem, a
lényeg, hogy beteg dolog a saját nemedhez vonzódni.
Russ habozott. Vakvágányra jutottak. Érezte, hogy
felesleges lenne a szokásos ellenérveket felsorakoztatnia.
– Oké. Ha innen nézzük, akkor sem értelek. Mások is élnek
valamilyen fogyatékkal. Ez nem halálos betegség…
Keith ránézett, és a szemeiben megvillant valami
mérhetetlen keserűség.
– Hacsak meg nem ölöd magad – tette hozzá Russ. – Ki
akarta mondani, mert érezte, hogy a férfinek ez volt a belső
válasza.
– De ez szégyen is.
– Mint régen a törpeség, vagy bármi más is annak számított?
Mint minden, ami eltért az átlagostól? Mit gondolsz azokról, akik
megbélyegeznek egy sántát, vagy egy autista gyereket?
– Az más! Ők nem tehetnek róla!
– Na itt álljunk meg! Te azt hiszed, te tehetsz arról, hogy
ilyen vagy?
Keith egy másodpercnyi késlekedéssel bólintott.
– Olvastál mostanában erről bármit is? A génkutatásokról a
melegséggel kapcsolatban?
– Ne gyere ezzel! Mindig van rá mentség! – vágta rá Keith,
egészen idegen hanglejtéssel.
– Ezt az apád mondja így? – kérdezte azonnal Russell, mire
Keith hirtelen felé fordult, és elgondolkodott. – Tudod, az
emberre nagy hatással van a családja, és sokszor észre sem
veszi, mennyi minden hülyeséget átvesz a környezetétől. De
attól, hogy sokat hallasz valamit, még nem feltétlenül igaz.
Ahogy az sem, amit leírva látsz. A XXI. század legnagyobb
csapdája ez. Néhány évtizeddel ezelőtt még sokkal könnyebben
szűrhető volt az információ, de ugyanakkor sokkal kevesebben is
jutottak hozzá. Annak a korszaknak az volt a maga problémája.
Ma viszont tömegével özönlenek rád az adatok, a szüretien
tartalom, amiből neked kell szelektálnod a lényeget. Apád egy
letűnt korból itt maradt relikvia, aki már a saját korában sem
találta a helyét, nyilván ezért menekült az italba. Te pedig
képtelen vagy megtörni a karmát, bár ez a másik ostobaság,
amit gyűlölök. A lényeg, hogy ki kell törnöd ebből a körből! Saját
véleményt kell formálnod a tapasztalataid alapján. Ely
nagykamasz fia pontosan ezt magyarázta nekem a napokban,
mivel a barátnője apja pontosan ugyanazt csinálja, mint a tied.
Rá akarja erőltetni a saját elveit, akármilyen csököttek is.
Keith hallgatott. Az arca nem árult el semmit, ezért Russell
úgy döntött, folytatja.
– Tudod, Heath-t eladta az anyja, és egy aberrált
megerőszakolta. Egy férfi. Tizenöt éves korában.
Keith felkapta a fejét, és a szemei hatalmasra tágultak.
– Az, hogy a saját anyád bevált egy adag drogra, aztán egy
tényleg beteges hajlamú állat erőszakkal töri meg a testedet,
valóban elég ok lenne arra, hogy véget akarj vetni az életednek.
Az olyasmi, amit talán sosem tudsz megemészteni. De az a
gyerek felállt belőle! És bár nyilván sokáig fogja még kísérteni,
és egész életében lesznek harcai, amit emiatt kell megvívnia a
külvilággal és saját magával is, azért képes újjáépíteni a
romokat. Talán nem lesz olyan, mint régen. Talán sohasem lesz
ép, egész. De megtanul együtt élni a traumával, és nem keres
mentséget arra, hogy feladja. Én más szemszögből nézem a te
problémádat, mivel nekem természetes, hogy meleg vagyok. A
barátaim nagy része is az, és ez így is van jól. Neked sokkal
nehezebb, mert eddig szándékosan elkerültél mindent, ami akár
csak a gyanú árnyékát is rád vethette volna. De még mindig nem
értem, miért nem küzdesz magadért? Miért nem szállsz szembe
a beléd nevelt baromságokkal? Nem érzed, mennyire hamis és
álságos minden, ami homofób?
– Nem. Azt érzem, hogy beteg a lelkem, és talán jobb lenne,
ha nem szennyezném vele a világot – válaszolta Keith.
 Nem nézett Russra, és a fiú sem fordult felé. Mindketten a
tavat figyelték, a rajta úszkáló hattyúkat és kacsákat, a köveken
napozó gyíkokat.
– De miért? – szakadt ki a kérdés Russellből. – Kinek ártasz
vele? Attól, hogy egy férfi mellett találod meg a helyed, és iránta
érzel szerelmet, kinek lesz kevesebb? Attól, hogy nem vagy
átlagos, kinek lesz rosszabb? Az élet minden más területén
kitűnni vágyunk, de ha a szexuális orientációnk eltér a
többségétől, akkor korcsok vagyunk? És attól, hogy eltér, mi
miért ne lehetnénk normálisak? A felemás szemű kutya vagy a
háromlábú kiskacsa sem átlagos, mégis azt mondjuk,
megérdemlik az életet. Te miért nem? És nemcsak az életet, a
boldogságot is. De tudod, mi bosszant?
Keith először nézett rá, mióta belefogott a monológjába.
– Az, hogy esélyt sem adsz magadnak. Nem kell coming
outolni, nem kell kiplakátolni. Lehet ezt csendben is csinálni,
mert valószínűleg neked több idő kell önmagad elfogadásához.
De akkor is tartozol annyival az anyádnak, aki világra hozott,
hogy megpróbálsz boldogulni.
Keith egész arca megnyúlt, az egész alakja megremegett.
– Miért emlegeted az anyámat? – kérdezte azonnal.
– Tessék? Nem emlegetem, nem is ismerem.
– Meghalt – mondta Keith, és ismét a tó felé fordult.
– Akkor pláne! – vágta rá Russ. Nem akarta elárulni magát
azzal, hogy eleve halottként beszél Angus anyjáról.
– Mi az, hogy pláne?
– Ha meghalt, akkor már nem számít? Akkor már nem
okozol neki fájdalmat? Nem azért adott neked életet, hogy te
könnyelműen eldobd. Ha élne, biztosan küzdene érted.
Keith úgy érezte, Russell az elevenébe mártotta a kést, és
még meg is forgatja benne.
– Hogy jön ide egyáltalán az anyám? Valószínűleg ő is
elítélne azért, ami vagyok.
 – Ezt már sosem fogjuk megtudni. De azt tudnod kell, hogy
szeretett-e.
– Szeretett. Nagyon szeretett. De annak, akinek mutattam
magam. Nem azt, akit titkoltam előle.
– Az anyák általában azt is tudják rólunk, amit mi magunk
sem. Ha szeretett, akkor vagy tudta, vagy elfogadta volna,
akármit is vallasz be neki. Sajnos, ezt már magadban kell rendbe
tenned, mert ő nem lehet itt, hogy támogasson. De ez nem ok
arra, hogy feladd, és azt beszéld be magadnak, hogy ő is hátat
fordított volna neked.
Keith egész tartása összeroskadt. Az arcára olyan fáradt
kifejezés költözött, amit Russ nem tudott hová tenni.
– Mi lenne, ha adnál egy esélyt magadnak? Mi lenne, ha
megpróbálnád más szemszögből nézni ezt az egészet. Vagy
jobbat mondok. Mi lenne, ha nem foglalkoznál most ezzel egy
ideig? Csak élnél, nem gondolnál arra, hogy kivel és mire vágysz
szexuálisan. Megtanulnád értékelni magad ettől függetlenül. Az
embereket nem az határozza meg, hogy mit csinálnak a
hálószobában.
Keith felé fordult, és alaposan megnézte magának, mintha
először látná.
– Minden a szexről szól.
– Ezt mondja Ink is – nevette el magát Russell. – De ha
belegondolok az életembe, amit azelőtt éltem, hogy vele
megismerkedtem volna, be kell látnom, hogy a magányos
éjjeleken szőtt erotikus álmaimon kívül az életem legnagyobb
része egészen másról szólt. Ahogyan neked is.
Keith bólintott. Ebben igazat adott Russellnek. Csakhogy ő,
közel a harminchoz, alig pár napja érezte először azt a
feszültséget, azt a csillapíthatatlan vágyat, amit azóta képtelen
volt kiűzni a gondolataiból.
– Csak adj magadnak pár napot, hetet. És keress egy
szakembert, mert szerintem rengeteget tudna segíteni!
 – Én inkább veled beszélnék, ha szánnál rám időt –
válaszolta félszegen Keith, és a végén beharapta az ajkát. Az
arccsontjait pír színezte, a kezeit a combjai közé szorította.
Russ teljesen meghatódott. Nem tudta, mitől, de a szíve is
nagyot dobbant. Talán mert nem számított ekkora bizalomra.
Talán mert ő sem így reagált volna.
– Persze! Nagyon szívesen, bármikor! – mosolygott a férfire,
aki csak akkor mert ránézni, amikor felfogta a szavait.
 Vaníliasárga

– Miért nem mondod el, hogy mi volt? – kérdezte Sky Rus-

selltől.
Nem meglepő módon már kora délután megjelent Ink
lakásában, valami mondvacsinált ürüggyel, és mire Russ
hazaért, ott terpeszkedett a nappaliban, idegesen kapcsolgatva
a tévét.
– Mert amiket mondott, azokat nem neked üzente –
válaszolta türelmesen Russ, de azért már kezdett nála betelni a
pohár. – Mi lenne, ha nem ezen rugóznál? Igazság szerint te is
törődhettél volna vele. Ha nem tetted, hanem magára hagytad,
akkor pedig így jártál!
– Idefigyelj, Mókuska! Nem azért hagytam magára, mert egy
önző állat vagyok. Azért kellett megtennem, mert nem hagyott
más utat. Mindent megtettem, hogy segítsek neki, de a helyzet
nemhogy javult, hanem napról napra romlott.
– Talán nem kellett volna ágyba cipelni mindenáron! Talán
nem kellett volna a saját, sürgető vágyaidat előtérbe helyezni az
ő érdekeivel szemben. Addigra már tudtad, hogy sérült, talán az
is feltűnt, hogy depressziós.
– Depressziós? – nézett rá összehúzott szemöldökökkel
Francis.
– Már hogyne lenne az? Lehet, hogy évek óta küzd vele, és
te csak mélyebbre taszítottad a gödörben.
– Ne kezdjük ezt megint! – állt fel Fran, és a hűtőhöz ment,
hogy kivegyen egy sört. – Már többször rávilágítottál, hogy én
tehetek mindenről. De azért azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy
ha vonzódsz valakihez, és látod, hogy te sem vagy rá
hatástalan, akkor felnőtt emberek ritkán csinálnak mentális
tesztet a szex előtt. Nehogy már én legyek a hibás, amiért
képtelen volt feldolgozni, ami történt, pláne úgy, hogy igazából
semmi különöset nem csináltunk.
– Nem akarok okoskodni, de ami neked említésre sem méltó,
az másnak egy új világ, olyan élmény, amit lehet, hogy egyedül
nem tud megemészteni. Pláne ő, akiről az első találkozásnál
kiderült, hogy nincs ki az összes kereke. Emlékszel, a megnyitón
milyen cirkuszt csinált a csókból? Miért gondoltad, hogy
mostanra ellenkező hatást vált ki belőle bármi is?
– Mert most nem voltam nőnek öltözve. És nem csaptam be,
csak ő saját magát.
– És kezdjük megint elölről, holott te figyelmeztetsz
állandóan, hogy lerágott csont minden érvem – fonta keresztbe a
karjait Russ, és a tévé felé fordult. Elege volt Francisből, és
abból, hogy bár képtelen másra gondolni, mégis csak a saját
hülyeségeit ismételgeti, és nem akarja felfogni, mekkora szerepe
volt az egész folyamatban, ami a szakadék szélére sodorta
Angust.
– Most már én is unom, srácok – szólalt meg Ink, aki eddig
viszonylagos csendben rajzolgatott a vázlatfüzetébe. – Fran, ha
nem tudsz másról beszélni, inkább menj át hozzá, és kérdezd
meg, hogy van!
– Nem megyek! – felelte elszántan Sky, majd összepréselte
az ajkait.
– Akkor vagy befejezed a témát, vagy hazamész – közölte
Ink, és ő is felállt, hogy egy kólát vegyen ki a frigóból. – Móki, te
kérsz?
Russ csak megrázta a fejét, és egy puszit dobott Inknek, de
közben Skyhoz beszélt:
– Mindkettőtöknek kell egy kis szünet, Francis. Szerintem
nem jó ötlet, hogy átmenj, és megint összezavard. Hagyjunk neki
pár napot, amíg sikerül egy kicsit összeraknia magát. Nem
vitatom, hogy vonzódik hozzád, és az is nyilvánvaló, hogy te
sem érzel másként. Ami fura, mert alapjáraton bárkit hamarabb
melléd tudnék képzelni, mint őt.
– Ne is képzeld sehova! – vágott vissza Fran, miközben Ink
rajzait nézegette. – Attól, hogy szeretném alaposan megdugni a
falatnyi kis seggét, még nem kell köré képzelni bármit is.
Ink a háta mögül kacsintott Russra, amitől a fiú szája
szeglete megvonaglott egy kicsit, de időben elnyomta a
mosolyát.
– Persze, értem én. De honnan tudod, hogy nem erotikus
látomásaim vannak? – kérdezte Russell, amire Sky azonnal
felkapta a fejét.
– Nocsak! Gide elég nagy hatással van rád! Mióta vagy te
ilyen kis huncut? – vigyorodott el azonnal. – És mit szól ehhez a
vőlegényed? – fordult ki, és nézett fel Beaumont-ra Sky.
– A vőlegénye azt szólja, hogy arról fantáziál, amiről csak
akar. És ha kedvet is kap hozzá, akkor én leszek az első, aki
tálcán kínálja fel neki a lehetőséget.
– Hűha! – vakargatta meg az állát Fran. – Azért ha beugrást
kerestek, először nekem szóljatok!
Mire megfordult, Russ már fülig pirult.
– Erről szó sincs! Nem keresünk harmadikat. Nincs rá
szükségünk!
– Oké, a harmadik még korai szerintem is – bólintott Sky, és
alaposan megnézte a fiút, aki lesütötte a szemét, és láthatóan
rettenetesen zavarba jött. – De egy többszereplős darabban
esetleg megtalálnád a helyed, azt hiszem…
– Mi? Én? Nem! – rázta a fejét túl gyorsan és túl erősen
Russ. – Ne a mi szexuális életünkről beszéljünk! Azzal semmi
probléma nincs!
– Persze, hogy nincs. Csak akkor lehet a szexről beszélni,
ha baj van vele? – kötötte az ebet a karóhoz Sky. – Szerintem
pont az a probléma, hogy sokan csak akkor mernek beszélni
róla, ha már nem látnak más esélyt. Pedig nem akkor kell,
hanem az elejétől, folyamatosan. Kimondani a vágyainkat,
megmutatni a másiknak, és a részesévé tenni őt is. Mi nem
vagyunk álságos heterók. Nem kell az ő szabályaik szerint
játszanunk!
– Mármint? – kérdezte Ink kíváncsian. Mindig érdekelte, Sky
hogyan interpretálja a melegségről és a szexuális devianciáról
kialakított véleményét.
– A férfiak nem monogámok. Vagy csak elenyésző
százalékuk az. Nálunk egy kapcsolatban eleve két pasi van, ami
növeli a félrelépés kockázatát. És ide nem elég a nyitott
kapcsolat, mert a buzik mások. Érzelmileg kiszolgáltatottabbak,
és mindennél jobban akarják azt, ami a heteknek van. Társat,
szerelmet, holtodiglan-holtomiglant. Ezért hazudni kezdenek,
rögtön az elején. A szerencsésebbek egy idő után beleszoknak,
beleszürkülnek, és el tudják nyomni magukban az ösztöneiket,
de a legtöbben elbuknak, és ugyanabba a csapdába esnek, mint
a heterók. Megcsalás, hazudozás, elhidegülés, merevedési
zavarok, azokra fogott szexhiány, majd szakítás. Pedig ha az
elejétől őszintén bevallották volna, hogy mire vágynak, óriási
szexcsatákat vívhattak volna mások bevonásával, és közben
szerethették volna egymást.
– Aztaaa, ez nem semmi volt! – mondta a hirtelen beállt
csendben Russell. – Szóval szerinted az nem árt egy
kapcsolatnak, ha harmadikat, negyediket, sokadikat is
beengednek az ágyukba?
Sky Inkre pillantott – aki feszülten figyelte –, és halkabban
válaszolt:
– Nem! Az én véleményem az, hogy addig nincs baj, míg a
szívedbe nem engedsz be mást.
– És ezt szerinted külön lehet választani, és kontroll alatt
lehet tartani? Mindenhol azt olvasom, hogy egy kapcsolat halála,
ha már nem vagytok elegek egymásnak. Gideon, erről neked mi
a véleményed? – fordult a párja felé Russ, és meglepődött, mert
Ink szabályosan megkukult. – Ha nem akarsz, ne válaszolj, de
azt ugye tudod, hogy máris a vesztemet érzem? – tette hozzá,
és közben tényleg érezte, ahogy a gyomra összehúzódik a
feszültségtől.
– Móki, ne magyarázz bele semmit! – talált a hangjára Ink. –
Csak nehéz megtalálnom a megfelelő szavakat, hogy a
válaszom ne legyen félreérthető. Az előéletemet ismerve
hazugságnak hatna, ha azt mondanám, a monogámia az
egyetlen út. De azt sem akarom, hogy tévképzetek gyötörjenek,
és azt hidd, kevés vagy nekem. Van múltam, ahogyan neked is.
Lezártam, döntöttem. Abban maradtunk, hogy, ahogy Sky
mondta, azonnal szólunk mindketten, ha felmerül valami…
– Most nem a mi kapcsolatunkról beszélek, te tökfej –
vigyorgott rá Russ. Imádta, ahogy Ink minden szavát kétszer is
megfontolta, mielőtt kiejtette a száján. – A kérdés arra
vonatkozott, hogy a többszereplős szex árt-e a kapcsolatnak.
Ink néhány másodpercig hezitált, mielőtt válaszolt.
– Nem feltétlenül. Belegondoltam, ismerek-e olyanokat, akik
emiatt mentek szét, és olyanokat, akik e mellett, vagy ennek
dacára vannak együtt.
– És mire jutottál? – kérdezte Sky, és kiitta a söre
maradékát.
A fejét hátrahajtotta, hosszú nyaka gyönyörűen ívelt, és az
ádámcsutkája szabályosan mozgott rajta, ahogyan nyelt. Ink
nem tudta nem nézni, és amikor rájött, hogy mit csinál, akkor
vette észre Russ tekintetét, ami szintén Sky karcsú, izgató
nyakán időzött el.
– Arra, hogy a szakítások nem emiatt következtek be, mert
akik szétmentek, azoknál tényleg csak kapálózás volt az egész.
Azért vettek be harmadikat, hogy végre legyen valami, ami
felizgatja őket. Innen nem lehet visszahozni egy kapcsolatot. De
akiket a klubból ismerek, és évek, sőt évtizedek óta együtt
vannak úgy, hogy sosem tagadták meg maguktól az élvezetet,
és egymás elől sem titkolták a vágyaikat, ott valamiért ez inkább
egy nagyon erős kapocs lett. Nem tudom, hogyan alakul ki, és
nyilván emberfüggő a dolog, mert nem mindenki alkalmas rá, de
ha összejön, akkor valóban elég izgalmasnak látszik, és nem
csorbítja a kapcsolatot.
– Elképzelni sem tudom – vallotta be Russ. Picit
csalódottnak és lehangoltnak érezte magát. Tudta, mire
vállalkozik, amikor Inknek ígérte az életét, csak azt nem tudta,
Ink tisztában volt-e azzal, hogy mit vállalt be vele.
– Nem is kell, Móki! – sietett át a szobán azonnal Ink, és
felemelte a kanapéról, hogy az ölébe vegye, majd vele együtt
ereszkedjen vissza a párnák közé. – Az egész beszélgetés
elméleti síkról szólt, nem rólunk, nem az én igényeimről, és főleg
nem arról, hogy most kellene változtatnunk bármin is! És abban
maradtunk, hogy a félelmeinket mind kihajítjuk az ablakon.
Bizalmat szavaztunk egymásnak, emlékszel?
Russ az eozinzöld íriszekbe nézett, és a gyomrában azonnal
oldódott a csomó. Bólintott. Rájött, hogy Ink mellett neki nem kell
rettegnie. A férfi őszintesége eddig minden problémán
átsegítette őket.
– Jaj, olyan cukik vagytok, hogy meghalok – nyávogta Sky. –
Mint egy filmben. Rendeltetek már jegyesfotózást?
Ink rávigyorgott.
– Épp most beszéltem az egyik fotós haverommal, hogy
szánjon ránk egy kis időt.
– Ne már! – sóhajtotta Sky, és beletúrt fehér-szürke hajába.
– Olyan gejl az egész, hogy nem bírom.
– Te kérdezted! – mutatott rá hosszú ujjával Ink.
– Én, de viccből, baszki! Komolyan mondom, néha örülök,
hogy nem vagyok képes ilyen érzelmekre. Külső szemlélőként
gusztustalan, amivé váltok.
– Megértelek! – Ink válasza teljesen ledöbbentette Skyt. Azt
hitte, Beaumont azonnal nekiugrik, és ha bevallotta volna
magának, az is kiderült volna, hogy erre vágyott. A benne
stagnáló feszültséget szívesen levezette volna egy kis
veszekedéssel. – Amikor Chambers beleszédült Elyba és kibújt
a saját bőréből, én is ezt éreztem.
– Aztán mintát vettél róla? – kötözködött tovább Francis.
– Nem látom magam kívülről, és igyekszem a földön
maradni, de nem kizárt – bólintott elgondolkodva Ink, majd az
ölében kuporgó, nyúlánk fiú álla alá nyúlt, és alaposan
végignézett a szeretett arcon. – Tudod, mi a vicc? Hogy amíg
nem tapasztalod meg, fogalmad sincs, milyen érzés. Most
például annyira leszarom a véleményed, hogy ki sem tudsz
hozni a sodromból. De ha ez a szeplős kis krampusz mond vagy
csinál valamit, az földrengésszerű hatással van rám.
Sky nézte őket, ahogy elvesznek egymás pillantásában,
ahogy Ink lehajol, és szájon csókolja a szinte doromboló Russellt
– akinek valóban izgató volt minden mozdulata, és még az is,
ahogy állandóan motoszkált és beszélt –, és az irigységhez
hasonló érzés tört fel benne. Bár örült, amiért a szerelem
árnyoldalát sem láthatja, de azért ez a része néha kicsit
hiányzott neki.

Egy újabb másnap. Ez volt Keith első gondolata, de rögtön utána

az jutott eszébe, hogy más nap, vagyis ez már nem lehet
ugyanolyan, mint az előző. Ezzel a remek hírrel nyújtózkodott ki
alaposan, minden kattogó ízületét végigzongorázva, és élvezve,
ahogy az izmai először feszülnek meg ezen a reggelen. Egy
óriási ásítással koronázta meg a dolgot, majd saját magát is
meglepve, energikusan kelt fel az ágyból. Lement a földszintre,
készített egy kávét, aztán ismét azon kapta magát, hogy a
kertben ül és zenét hallgat, miközben átfutja a híreket.
 Kivételesen nem azt a rovatot böngészte, amit szokott – ahol
a napi szörnyűségek voltak felsorolva –, hanem elmerült az
Architecture and Design oldal gyönyörű képeiben, és örült,
amikor meglátta, hogy az idei év színe az ultraviola lett. Nem is
emlékezett már, mikor böngészte át utoljára a friss trendeket,
pedig fiatalon nem volt olyan szakmai magazin, amit tüzetesen
ne olvasott volna el.
Arra eszmélt fel, hogy a telefonja bejövő hívást jelzett, ő
pedig félredobta a tabletet, és megnézte, ki a hívó.
Russell Corn – jelezte villogó betűkkel a mobilja, mire
azonnal fogadta a hívást, és krákogott, hogy megtalálja az aznap
még nem használt hangját.
– Halló!
– Jó reggelt! Hogy aludtál? – kérdezte a srác, Keith pedig
meglepődött a kérdésen.
– Én? Jól…
– Jól? De hisz ez remek hír! – örvendezett Russ, amitől Keith
szája széle is felkunkorodott, és csak ekkor jött rá, hogy tényleg
jól aludt. Bár háromszor is felébredt, és mindig azonnal rátört a
szorongás, hogy képtelen lesz újra álomba merülni, mire
befészkelhette volna magát az agyába a gondolat, már ismét
egyenletesen szuszogott és mélyen aludt.
– Újabb piros pont a Xanaxnak – válaszolta Keith.
– Piával? – tette fel a fontos kérdést Russ.
– Nem. Kifogyott a készlet, és nem volt kedvem elmenni,
hogy feltöltsem.
– Ez a második remek hír, és még csak pár másodperce
beszélünk – felelte Russ, miközben jeges vízbe dobálta a frissen
főtt tojásokat, és szemmel jelezte a kézilánynak, hogy tegyen fel
egy újabb adagot főni.
– Ne haragudj, de ha ezt a szintet akarod tartani, és a
„minden apróságnak örülni kell” című lemezt teszed fel, akkor
most vágom fel az ereimet – közölte szárazon Keith. Valamiért
rettentően irritálta az egész, és a jókedve is elszállt, mint a füst.
– Oké, befejeztem – váltott hangnemet azonnal Russell. –
Bocs! Csak kipróbáltam.
– Miért hívtál? – kérdezte türelmetlenül Keith, és kiitta a
kávéját.
– Hogy megkérdezzem, hogy vagy – halkította le a hangját
Russ, és elfordult a többiektől, akik hangosan vitatkoztak azon,
hogy vajon hány percig kell főzni a tökéletes lágytojást.
– Nem olyan szarul, mint máskor, de csak egy
paraszthajszállal jobban.
– Most nem mondhatom, hogy ez is remek hír – dünnyögte
szemrehányóan Russ, de a hangjában vidámság bujkált. –
Délután be kell mennem két előadásra, de este szabad vagyok.
Nincs kedved elmenni egy moziba?
– Moziba hívsz? Nincs neked pasid? – állt fel Keith, és a
hóna alá fogta a tabletet, a kezébe a kiürült csészét.
– De van! Csakhogy ma este a haverjaival megy kocsmázni,
és én szívesebben mennék veled moziba.
– Nem kell a null-huszonnégyes őrangyalt játszanod, Russ!
Menj csak kocsmázni a többiekkel.
– Mint mondtam, nincs kedvem, mert nem iszom. És moziba
mennék, de nincs kivel. Mi a francért kell belekötnöd minden
szavamba? Mi lenne, ha egyszerűen igent mondanál, és este
nyolckor találkoznánk a Roxie-ban.
Keith ismét el akarta mondani, hogy felesleges az egész,
mert tisztában van vele, hogy ez afféle szamaritánus cselekedet,
de Russ megelőzte.
– Nem, nem sajnálatból bazmeg, hanem azért, mert imádok
moziba járni, de Ink nem szeret, és te olyan furamókus vagy, aki
hajlandó velem megnézni egy művészfilmet.
– Melyiket? – kérdezte hirtelen támadt érdeklődéssel Keith.
– A Némaságot. Fél kilenctől játsszák.
 Ő is meg akarta nézni, de neki sem volt kivel elmennie,
csakhogy nem azért, mert művészfilm, hanem azért, mert
egyetlen ember sem akadt, aki moziba ment volna vele. Utoljára
Amandával látta a Boldogság titkát, de akkor is megkapta, hogy
pocsék az ízlése.
– Oké, ott leszek – válaszolta, aztán bontotta a vonalat,
mielőtt Russell hihetetlenül idegesítő ujjongását kellett volna
végighallgatnia. Azért a tűréshatára még mindig a béka segge
alatt volt.
 Akáclila

Leon egy újsággal a hóna alatt lépett be a galériába, odaintett

Trixi-nek, majd egyenesen a pihenő felé vette az irányt.
Útközben ismét megcsodálta a Rabot, Ink szobrát, amit nem volt
hajlandó eladni, hiába ígértek érte egyre magasabb összegeket
a gyűjtők. Olyan erős érzelmi töltete volt, hogy képtelen volt
elmenni mellette anélkül, hogy megálljon, és néhány
másodperces csodálattal adózzon neki.
Amikor belépett a műterembe, Inket ismét egy létrán találta,
egy bazinagy vászon előtt, amire épp fekete festéket vitt fel.
– Hála istennek! – nyögött fel Leon, és az asztalra dobta az
újságot.
Ink csak rápillantott, de nem reagált, Egyből tudta, mire megy
ki a játék.
– És neked hol vannak az újabb meztelen Elyos képeid?
Naponta ötvenen hívnak miattuk.
– Három már becsomagolva, kettő még szárad, és újabb öt
van félig kész állapotban. Ha jól viselkedsz, jövő hónapban
megtöltheted az emeletet.
– Ha jól viselkedem? – nézett rá felhúzott szemöldökkel Ink.
– Mit értesz ez alatt?
– Például elviszed a Mókuskádat víkendezni Point Reyesbe.
– Te korán reggel be vagy rúgva? – fordult meg, és mászott
le a létráról Ink, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a
barátját.
– Nem! – lehelt rá Chambers, és szélesen elvigyorodott. –
Kivettem egy meseszép erdei házikót, hogy kiszabaduljunk egy
kicsit a hétköznapokból, de Elynak megérkezett az ajánlat, amire
egyszerűen nem lehet nemet mondani. A Hermés kizárólagos
szerződést ajánlott neki, egy szemérmetlenül nagy összegért, és
három hónapra lekötik. Jövő hétvégén lesz az első fotózás
Londonban, úgyhogy oda kell utaznunk.
– Utaznunk?! – kérdezte kissé emelt hangon Ink.
– Ugye nem gondolod, hogy elengedem egyedül a hiénák
közé?
– Ennyire féltékeny vagy? – nézett komolyan Leonra Ink, és
várta a válaszát.
Chambers egy pillanatra beharapta a száját, mérlegelt, majd
felnevetett és átölelte Beauinont vállát.
– Állati féltékeny vagyok, de nem erről van szó. Ő az új fiú a
csapatban. És még ismeretlen, vagyis minden nyamvadt
faszkalap őt akarja kinyírni. Irigységből vagy számításból, az
mindegy. A fotósok a belét is kihajtják, enni sem hagyják, és
esetleg páran be is szólnak neki, hogy kövér, túl nagy az orra,
vagy akármi. Ott akarok lenni, hogy elevenen tépjem ki a szívét
mindenkinek, aki indokolatlanul köt belé, vagy nem tartja
tiszteletben.
– Huhh, ez keményen hangzik – ült fel a bárszékre Ink, és
mindkettejüknek töltött egy kávét, amit Trixi előrelátóan egy
termoszba készített.
– A divatvilág ilyen. Hidd el, durvább, mint bárki is képzelné.
– Akkor biztos, hogy ez a jó pálya Elynak?
– Erre született. Hiába akarom takargatni, világszép és olyan
kisugárzása van, amit tízévente egy modell tud áttolni minden
egyes kibaszott képen, amit készítenek róla. Ha belenéz a
lencsébe, máris ott a varázslat.
– Azt hiszem, kicsit elfogult vagy – vigyorgott Ink, amíg egy
korty tejet löttyintett a feketébe.
– Lehet, de nem számít.
– És szerinted a Hermés-nél örülnek, ha a felbőszült és
roppant idegesítő pasija is elkíséri, és vegzálja az egész stábot?
– Nos, a szerződés alapján mindenütt ott lehetek – kacsintott
rá Leon. – Sőt, bármikor bele is szólhatok a fotós munkájába.
Abba nem, hogy mit adnak rá, de abba igen, ami művészileg
kifogásolható.
– Beszarok! És ezt aláírták neked?
– Kellett egy kis presszió, de végül igen – bólintott Leon.
– És mi van a víkenddel?
– A házat már nem tudom lemondani, és arra gondoltam,
hogy elmehetnétek helyettünk. Kicsit el fogtok veszni benne,
mert hatszemélyes, de még mindig jobb, mintha kárba veszne.
Vagy ha van ötleted, akkor vigyetek magatokkal társaságot.
Például anyádat, vagy akit akarsz…
Ink felmordult, ami azonnal felkeltette Leon figyelmét.
– Ne mondd, hogy még mindig nem tudja! Ebből botrány
lesz, haver!
– Igen, tudom – nyöszörögte Beaumont. – De egyszerűen
képtelen vagyok alkalmat találni rá.
– Ugyanúgy feljársz hozzá reggelenként, és elkávézgatsz,
reggelizgetsz, miközben belülről eszed magad, mert még mindig
nem mondtad meg, hogy házasodni készülsz?
– Valami ilyesmi. De már nem megyek minden nap, csak egy
héten háromszor. Ezért is hallgatok állandóan.
– Pedig jobb lesz, ha összekapod magad, és kitálalsz, mert
anyádat magadra haragítani nem valami jó ötlet. És ne várd
meg, amíg valaki elszólja magát, mert attól borulna csak ki
igazán!
Ink bólintott.
– Oké, lapozzunk, ne frusztrálj te is! Hol van ez a nyaraló?
Képet mutatsz?

Russ és Keith a mozi után ráérősen sétálgattak a rakparton.

– Hogy tetszett? – kérdezte Caldwell.
 – Megviselt – felelte Russ. – És igazából megbántam, hogy
téged hoztalak. Nem hiszem, hogy a te lelkiállapotodban jót tett
neked.
Néhány lépést csendben tettek meg, mielőtt Keith válaszolt.
– Meglepő módon, egyáltalán nem húzott le, már ami az
általános állapotomat illeti – felelte lassan. – Sokkal inkább
elgondolkodtatott. A vakhit, a vallás, a másokra erőltetett
dogmák, és a Krisztus nevében elkövetett milliónyi bűntett olyan
dolog, amit nem tudok helyre tenni magamban.
– Scorsese azért az egyik kedvenc rendezőm, mert képes
olyan dolgokat is megmutatni a mélyben, amit más rendezőnek
ki kellene mondatnia a karakterekkel, de ő néhány képpel át
tudja adni az üzenetet.
Keith bólintott.
– De a témaválasztás még tőle is meglepő volt. A vallást
piszkálni eléggé kétélű fegyver.
– Szerintem itt az ideje, hogy a világ szembenézzen a
katolicizmus elhallgatott oldalával. Azzal, hogy a szeretetre és
elfogadásra felszólító vallásuk az évszázadok folyamán egy
bigott, kirekesztő, káros csökevénnyé fajult, aminek ideje lenne
véget vetni – ecsetelte Russ.
– Ezek elég végletes kijelentések, amikor még mindig több
millió ember talál menedéket benne.
– Azok, akiknek könnyebb ez az út, mint saját döntéseket
hozni. Minden dogmatikus vallás ilyen. Látszólag mentesít
minden felelősség alól, és azt ígéri, hogy ha betartod a
szabályait, valamint bevallod a bűneidet, akkor megbocsátást
nyersz, és egy csak oda jegyet a mennybe.
– Vagy a pokolba – tette hozzá Keith.
– Te hívő vagy? – kérdezte felé fordulva Russ, amikor
megálltak egy partszakaszon.
– Annak neveltek.
– Meg homofóbnak és komplexusosnak…
 – Lehet, hogy ez vele jár – vigyorodott el Caldwell. –
Gyerekkoromban tényleg azt gondoltam, amit mondtál. Hogy
bármi rosszat teszek, a gyónásnál majd szépen elmondom,
megkapom érte a penzumom, aztán le is van tudva a dolog.
– És mikor jöttél rá, hogy ez így önámítás és hazugság?
– Pár napja – felelte komolyan Keith, de nem nézett Russra,
csak lehajolt, és lapos köveket válogatott a kavicsok között.
– Most? – döbbent le Russell. – Miért pont most?
– Mert ahhoz, hogy eldöntsem, mitévő legyek, a vallásommal
kellett szembekerülnöm. A katolikusoknál tilos az öngyilkosság,
tudtad?
Russ összerázkódott az érzelemmentes kérdésen, amit
tényleg csak tényszerűségből tett fel neki Angus. A lényeg
azonban a mögöttes tartalom volt, mint a filmen, amit együtt
láttak. Az, hogy ő már meghozta a döntést, és nem is tervezi,
hogy megmásítaná.
Végül csak bólintott.
– De hogy jön össze ez a két dolog?
Keith eldobta az első követ, ami háromszor kacsázott a
víztükrön, mielőtt elmerült.
– Úgy, hogy meghasonultam. Ha Isten elítéli a melegeket,
akkor miért teremtette őket? Az egyház válasza erre roppant
egyszerű: Önmérsékletet kell tanulnunk, megtagadni a testi
vágyakat. Kifejezetten örömmel fogadnak a papi pályán, ha azt
mondod, beteges vágyaidat akarod elnyomni ezáltal.
– Nos, ez az elmúlt években nyilvánosságra került pedofil
botrányokkal szépen be is igazolódott.
– A másik kérdés, hogy ha nem tudod elnyomni őket, akkor
Isten miért tiltja meg, hogy megtérj hozzá, akár önnön kezeddel
véget vetve a bűnös létezésnek. Miért veszi el az egyetlen
eszközödet, amivel betarthatnád a szabályait?
Russt meglepte a kérdés. Nem is tudott azonnal válaszolni.
– És mire jöttél rá ezzel kapcsolatban? – kérdezte helyette.
 – Arra, hogy humbug az egész. Ha Isten létezik, egészen
biztosan nem azért teremtette a buzikat, hogy mind papok
legyenek. Pláne nem hagyhatná, hogy az ő neve alatt
kövessenek el olyan borzalmakat, mint amikről te is beszéltél.
Ártatlan gyermekeket rontanak meg a minden szabály fölött álló
papok, és büntetlenül meg is ússzák. Róma keze mindenhová
elér, és ahová nem, onnan villámgyorsan visszarendelik a
helytartóikat, hogy belsőleg rendezzék le az ilyen ügyeket. Tehát
kamu ez a buzigyűlölet. Mert nem akasztják ki a papok felnégyelt
holttesteit a Vatikán kapuira. Pedig így kellene tenniük, mert ez
volt a szokás ezer évvel ezelőtt, és a vallás azóta semmit sem
változott.
Russ bólogatott.
– Az biztos. Az a legnagyobb bajuk az ábrahámita
vallásoknak, hogy nem tudnak megújulni, mivel a szent
könyveiket egyeden emberhez fűzik, akinek a szavait nem lehet
megmásítani. Ezért sem értem, mit keresnek még itt, és miért
nem merültek már régen feledésbe.
– Mert a feloldozás egy olyan dolog, ami a hívekkel elfeledtet
minden mást. Ők csak ezt akarják. Amúgy leszarják a
tízparancsolatot, csak megkapják a feloldozást, amire szükségük
van. Ahogy te is mondtad: A cél szentesíti az eszközt.
– Mit gondolsz, anyukád most hol van? – kérdezte hirtelen
Russ. Ő maga sem tudta, miért.
Keith egyből felkapta a fejét, és az arcát fürkészte.
– Miért kérdezed?
– Fogalmam sincs – válaszolta őszintén Russ. – Valahogy ez
merült fel bennem.
– Szerintem odafenn. Ha valakinek, hát neki ott van a helye!
– De most mondtad, hogy a vallás egy humbug.
– A vallás igen, de Isten nem az… – válaszolta Keith.
– És szerinted lát minket? Téged… Hallja, amit mondasz?
Caldwell bólintott, és egy újabb kavicsot reptetett a víz felett.
 – És vajon ő mit szól ahhoz, amit elmondtál?
– Nem tudom. Mivel neki a vallás nagyon fontos volt, talán
sajnálja, hogy így gondolom, de örül neki, hogy a hitem töretlen.
– De ha a vallás kamu, hiteltelen és neked nem számít,
akkor a tanai miért befolyásolják a megítélésedet? Miért érzed
bűnösnek a vágyaidat? – fordított a beszélgetésen Russ.
Keith ismét megállt. A kezeit a bennük tartott kövekkel együtt
zsebre tette, és leereszkedett egy nagyobb sziklára.
– Mert Isten azt akarja, hogy benépesítsük a Földet. Arra
teremtett bennünket. És a melegek erre képtelenek. Mi vagyunk
a szégyenfolt a hibátlan alkotáson.
Russ is leült, és átgondolta a válaszát.
– Akad itt még néhány dolog, amire nem lennék büszke, ha
az én vizsgafeladatom lenne ez az egész – mutatott szélesen
körbe. – A háborúk, az éhínség, a járványok… És ha már a te
tézisednél tartottunk, mi a helyzet a túlnépesedéssel? A
katolikusok azt szajkózzák, hogy egyre több a meleg. Mi van
akkor, ha ez Isten akarata? Ha ezzel próbálja kijavítani a hibát,
amit a programban vétett? Mi van akkor, ha a leszbikusok, a
melegek azért vannak egyre többen, és most tekintsünk el attól a
ténytől, hogy ez úgy ahogy van, szerintem oltári nagy faszság,
de mi van akkor, ha mi azért vagyunk, hogy az árván maradt
vagy eldobott gyerekeket felneveljük, hogy termeljünk az
éhezőknek, és értékes tagjai legyünk a társadalomnak? Hogy
megmutassuk, az élet célja nem csupán a reprodukció…
– Ez nagyon összetett kérdés. Gondolkodnom kell rajta.
– Tedd azt! Holnap várom a válaszodat! – mondta komolyan
Russell.
Keith bólintott, amit Russ óriási sikerként könyvelt el. Nyert
még egy napot.
 – Persze, hogy ideköltözhet, de mi lesz a mamájával?
Szerintem nem kellene most egyedül hagynia… – válaszolta a
feltett kérdésre gondterhelten Ely. – Szívem, neked mi a
véleményed?
Leon agya villámgyorsan dolgozott és kibúvókat keresett, de
Heath könyörgő tekintetét látva egy pillanat alatt megenyhült.
– Részemről sincs akadálya, de kérlek, ne legyetek önzőek!
Ursula most nagyon nehéz időszakon megy keresztül, és ezt
részben Mel miatt vállalta be. Tartsátok szem előtt az ő érdekeit
is! – kérte a gyereket, aki azonnal bólintott.
– Pont azért akarom, hogy ideköltözzön. Az anyukájának
nagy álma volt mindig, hogy misszionáriusként gyerekekkel
foglalkozzon Ugandában. Az egyik volt kolléganője ott dolgozik,
és most itt lenne a remek alkalom, hogy ő is odautazhasson
hosszabb időre. Melody talált egy levelet, amiben Katie arról
mesél, hogy milyen fantasztikus dolog ott dolgozni. Melody tudja,
hogy az anyja csak miatta nem megy…
Leon és Ely meglepetten hallgatták a történetet.
– Beszéltek erről? – kérdezte Ely.
– Csak érintőlegesen. Mrs. Upton azt mondta, amíg Mel be
nem fejezi a tanulmányait, addig szóba sem jöhet a dolog. De ha
Melody nálunk lakna, ha ti beszélnétek vele, akkor biztosan
örömmel fogadná, és máris csomagolna.
– Azt hiszem, a saját vágyaid egy kicsit más színbe helyezik
Mrs. Upton álmait – mosolyodott el Leon. – Nem fogunk beszélni
vele. Nekünk ehhez semmi közünk, Heath. De ha ők ketten
megbeszélik, és Melody anyukája megkér minket, akkor
természetesen örömmel látjuk Melodyt. Csak azt szeretném, ha
előtte te is alaposan átgondolnád ezt…
– Mit? – nézett rá nagy, kerek szemekkel Heath.
– Azt, hogy ez egy nagyon komoly döntés, ahol mindketten
teljesen elkötelezitek magatokat. Melody pedig kiszolgáltatottá
válik, holott még csak pár hónapja vagytok együtt. Még
felnőtteknél is túl gyors ez a váltás, nemhogy nálatok –
magyarázta Leon.
Heath tekintete megkeményedett.
– Te és Ely jóformán a nulladik napon költöztetek össze, és
egyfolytában azt hallom mindenkitől, hogy a mai világ rákfenéje
az elköteleződéstől való félelem.
Ely átnyúlt az asztalon, és megfogta Heath kezét. A fiú ki
akarta húzni, de ezúttal a nagybátyja nem engedett, sőt a másik
kezével is átfogta a csuklóját.
– Heath! Nem kifogásokat keresünk! Kérlek, próbáld
megérteni! Ha Melody hozzánk költözik, akkor onnantól kezdve
ez egy együttélés lesz, ami nem lenne baj, ha neked és neki is
bármikor lehetőségetek lenne kiszállni ebből a helyzetből.
Csakhogy ez lehet egy csapda is, amiben megrekedtek. Mivel
mindketten gyerekek vagytok még, ez nem olyan egyszerű!
– Persze! Majd ha felnőtt leszel, minden más lesz…
Blablabla… Ezzel a dumával már rohadtul tele van a
bakancsom! Mindig várni kell valamire. Az egész kurva élet csak
egy várakozás.
Leon figyelmesen nézte a fiút, és rájött, hogy teljesen
egyetért vele. Ő pontosan ilyennek élte meg az Ely előtti
korszakot.
– Nézd, Heath, kell hogy legyen valami kompromisszumos
megoldás. Te is csak a magadét szajkózod, és nem vagy vevő
az észérvekre, de ez a te korodban teljesen természetes. Ha
Uptonék belemennek, és ti megbeszéltek egy
vészforgatókönyvet arra az esetre, ha pár hónap múlva mégsem
érzitek ezt tökéletesnek, akkor hajrá, jöjjön, aminek jönnie kell!
Heath egy másodperc alatt leeresztett, annyira meglepte a
dolog. Sokkal komolyabb ellenállásra számított.
Ely tátott szájjal nézte Leont, és látszott rajta, hogy ő sem
érti.
 – Mit értesz vészforgatókönyv alatt? – kérdezte Heath,
amikor rátalált a hangjára.
– Azt, hogy kell egy B-terv. Ha nem érzi jól magát nálunk,
vagy köztetek romlik meg a viszony, és ne, kérlek, ne is gyere
azzal, hogy ez nem történhet meg! – tartotta fel a mutatóujját
Chambers.
Heath lenyelte, amit mondani akart és bólintott.
– Szóval, ha van hová mennie ebben az esetben, akkor
ideköltözhet.
Heath szeme körül megjelentek a nevetőráncok, és egy
szempillantással később az egész arcára kiült a boldogság.
– Oké! Akkor megmondom neki, hogy beszélje meg az
anyukájával.
Ely és Leon egyszerre bólogattak, majd gondterhelt
ábrázattal figyelték, ahogy a gyerek felnyargalt a lépcsőn.
– Biztos, hogy ez a jó döntés? – kérdezte Elijah, amikor
Heath ajtaja becsapódott az emeleten.
– Nem! Honnan tudhatnánk, mi a jó döntés? – kérdezte
Leon, és megfogta a párja kezét, majd felemelte, és az ujjaira
adott egy puszit. – De ha megtiltjuk, vagy teljesíthetetlen
kritériumokat támasztunk, akkor Heath-ben összetörik a bizalom,
ami még csak most kezd megszilárdulni. És mégis, mi mi alapján
mondhatnánk meg előre, hogyan alakul a jövőjük? Életemben
két párt láttam, akik boldogan élték le az életüket egymás
mellett. Mindkettő első szerelem volt. Ha nekik sikerül, akkor
talán én is jobban fogok hinni az emberiségben.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy nekünk esélyünk sincs? –
nézett rá zaklatottan Ely.
– Dehogynem! A második kapcsolat általában sokkal
strapabíróbb, mint az első – vágta rá Leon, és nagyon örült,
amiért sikerült valami frappáns választ kitalálnia.
– Akkor keresem az utódodat – emelte fel a fél szemöldökét
Ely, Chambers pedig rájött, hogy ezt alaposan elbaltázta. Egy
másodpercre a rémület lett rajta úrrá, de amikor végiggondolta
kettejük kapcsolatát, egy apró, de annál kedvesebb mosoly
költözött az arcára.
– Ha ez megnyugtat, nekem is te vagy az első. Az első
szerelemről beszéltünk, nem? Nem számít más, csak ez. Te
vagy az első, akiért bármire hajlandó lennék, akiért mindent
feláldoznék, és aki nélkül létezni sem tudnék. Nem hiszem, hogy
ebben az életben képes lennék lemondani rólad…
Ely vonásai minden kiejtett szóval egyre lágyabbá olvadtak,
míg végül csak a szemeiben csillogó szerelem maradt.
– Én is szeretlek! – válaszolta komolyan.
– És szeretsz annyira, hogy menő modellként szakítasz rám
időt? Mármint arra, hogy modellt ülj nekem – kérdezte Leon.
– Az emlékeid nem elegendőek a következő száz képhez? –
vigyorgott rá Elijah.
– Egy életen át tudnék festeni emlékezetből, de ott mások a
hangsúlyok. Ezer arcodat tudnám kapásból felidézni. De amikor
modellt ülsz, az más. Akkor a pillanatot örökítem meg, a
fényeket, a bőrödön játszó árnyékokat, a tested hajlatait. Azok a
képek egészen mások, és most egy ilyen sorozatot szeretnék
festeni. Arc nélkül.
– Miért? – nézett rá csodálkozva Ely. – Unalmas már az
ábrázatom?
– Bolond vagy? Kétszáz képet tudnék most azonnal eladni
belőled, de amit elképzeltem, amivel ismét le akarom aratni a
babérokat, az más. A címe Részletek lesz. Valami olyasmi
motoszkál bennem, hogy vajon meg tudom-e mutatni azt, amit
csak egy szerelmes ember láthat a másikból. Az apró anyajegyet
a csípőcsontodon, a kis gödröket a feneked fölött, vagy a
lapockáid közt megbúvó völgyet, ahogy hátradőlsz.
Ely kezdett teljesen elérzékenyülni.
– Ez gyönyörű – mondta, és máris kezdeni akarta a
végeláthatatlan üléseket, amiket imádott. Mert Leon olyankor
nem a saját szemével figyelte, hanem előbújt belőle a művész,
és Ely imádott fürdeni a pillantásában. Általában óriási
szeretkezések lettek az ilyen alkalmakból, és a farka már most
jelezte, hogy lenne kedve hozzá.
– Bemegyünk a műterembe? – kérdezte halkan, sokkal
mélyebben, mint ahogy egyébként beszélt.
– Most? – nézett az órájára Chambers.
– Miért, nem érsz rá? – kacsintott rá Ely.
– Dehogynem! – vágta rá Leon, amikor rájött, hogy ez az
este ismét egy csokor újabb emlékképpel gazdagítja majd, amit
öreg korában festhet le az átélt csodáról. Remélte, hogy nem
lesz szenilis.
 Bécsifehér

– Víkendezni? – kérdezte Sky csodálkozva. – Angusszel és

velem? Egyáltalán honnan tudod, hogy igent mondana, ha tudja,
hogy én is ott leszek? És nem azt mondtad, hogy hagyjunk neki
egy kis időt?
– De igen. Csakhogy addig még egy hét van hátra, ami
bőven elég, hogy összesöpörje a romokat. Russ szerint egészen
jól van, ahhoz képest, amin keresztülment. Két napja nem is
beszélt az öngyilkosságról.
– Úristen, de morbid ez! – sóhajtott fel Sky. – Russ irgalmas
nővért játszik vele, pesztrálja, Caldwell pedig arról beszél, hogy
véget akar vetni az életének? Ne haragudj, de ez a pasi tutira
nem százas!
– Miért, te vagy én azok vagyunk? – kérdezte komolyan Ink.
– Nekünk is megvannak a magunk agybajai. Neki miért ne
lehetne? És Russ nem irgalomból van vele. Azt hiszem, kezd
közöttük elmélyülni a barátság. Azt mondja, szeret Keith-szel
beszélgetni, mert kap egy állandó kontrát, ami ellensúlyozza az
egyoldalú látószögét.
– És miért van szüksége arra, hogy valaki állandóan az
ellenkezőjét mondja mindenre, mint ő? – kérdezte Sky, és
közben átváltott egy másik jógapózra. A telefonja a szőnyegen
feküdt előtte, mellette pedig Baltazar vigyázott rá. Mindig
végigülte az egész órát, amíg Francis a gyakorlatait csinálta, és
néha ő is nyújtózkodott, vagy épp a hátára gördült, amikor ahhoz
volt kedve.
– Mert azt mondja, hogy véleménybuborékban él, és ez nem
egészséges.
– Tudod, mi a nem egészséges? Hogy olyan valakivel lóg
minden nap, aki semmi örömét nem leli az életében.
 – Mintha féltékeny lennél… – mondta Ink, és amikor rájött,
hogy Sky nem látja őt, féloldalasan el is vigyorodott. – Fran, te
féltékeny vagy! – erősítette meg, majd várta a választ, de
néhány másodpercig csak halk szuszogást hallott. Amikor Sky
egy nagy sóhajjal kifújta a levegőt, Ink rájött, hogy valószínűleg
épp jóga közben érte utol.
– Nem vagyok féltékeny, Gide! Már lezártam magamban ezt
az ügyet. Épp ezért nem is akarok veletek menni. Vigyétek a
selejtet, és babusgassátok!
Ink előrehajolt, és egyenesen a mikrofonba beszélt:
– De igen! El akarsz jönni, és te akarod babusgatni a selejtet,
aki valamiért beférkőzött a gondolataidba, és nem is tudod kiűzni
onnan. Ne csináld a felesleges hisztit, mert még a végén
abbahagyom a győzködést, és keresek egy cuki, kedves, vidám
fiút, akivel összehozom Caldwellt, hogy végre kinyíljon a szeme,
és meglássa, hogy a sötét oldalon milyen remek az élet!
Sky elvesztette az egyensúlyát, és a fenekére zuttyant a
szőnyegen, mire Baltazar azonnal odaugrott, hogy megnézze, jól
van-e.
Shana is azonnal felugrott a kanapéra Ink mellé, de csak
azért, mert a kutyacsaholás felkeltette az érdeklődését. Fél
manccsal pofozgatta a telefont, és amikor ismét kihallatszott
Baltazar halk nyüszítése, prüszkölni és fújni kezdett, majd
egyetlen jól célzott ütéssel leverte a mobilt a földre.
– Mi volt ez? – kérdezte Sky, amikor törökülésbe
helyezkedett.
– A macskám nem szimpatizál a kutyáddal.
– A te macskád még veled sem szimpatizál – nevetett fel
Sky, és kiivott egy egész üveg ásványvizet.
– Ne tereljük el a szót! Szeretném, ha nem ellenkeznél, és
jövő pénteken délben összecsomagolva itt állnál az ajtómban.
– Még meggondolom, Gide. Nem mondok igent, mert még
mindig túl sok kétségem van.
 – Oké! Beszélj Russ-szal, és utána döntsd el, hogy igen vagy
nem. De nem tehetsz szemrehányást, ha tényleg kinézek neki
egy cukifiút!
Sky gyomra összerándult, a keze is ökölbe szorult a
gondolatra, de erőszakkal lazította el az izmait.
– Szerintem nem az a gyengéje, de mindegy.
– Oha… – biccentette oldalra a fejét Ink, miközben az ölébe
telepedő macskát simogatta. – Mit tudsz, amit nem mondtál el? –
kíváncsiskodott.
– Az égvilágon semmit! – füllentette Sky, mert nem is akarta
felidézni a kezesbáránnyá váló Angust, és azt, ahogy a testéhez
simult. – Csak tippelek.
Ink bölcsen belátta, hogy felesleges faggatnia, mert ettől
nem lesz előrébb.
– Oké, semmi közöm hozzá amúgy sem. Bár van benne
valami, ami tényleg nagyon izgató…
Sky újabb féltékenységi roham közepén találta magát, de
próbálta fékezni az indulatait.
– Elég sok minden.
– Lehet, hogy attól olyan vonzó, hogy nem akar kötélnek
állni. Lehet, hogy én is azt érzem benne, amit te. Hogy be
akarom avatni…
– Gide, állj le!
– Jó, Jó, ne haragudj! – köszörülte meg a torkát Ink. Bár
direkt mondta az elhangzottakat, de minden szó igaz volt, amit
kiejtett a száján. Ő is érezte, mennyire szexi az alacsony kis
manó, és ha Russ nem lett volna neki, akkor talán versenybe
szállt volna Skyjal. Már rá is jött, hogy Francis miről beszélt.
Ugyanis a kis pukkancs valószínűleg csak látszólag olyan
akaratos. Az ágyban lehet passzív. Sőt! Már Ink is szinte biztos
volt benne, hogy pont arra vágyik, amire a többi nyunyó: egy
kemény szeretőre.
 – Nem haragszom – szólalt meg Sky, aki ugyanúgy elmerült
a saját gondolataiban, mint a barátja. – Beszélek a
vőlegényeddel, és utána választ adok. Így rendben van?
Ink egy másodpercig kiélvezte a megnevezés fölött érzett
örömét, és csak utána búcsúzott el.
– Igen, így remek lesz. De egyből meg is üzenheted Russ-
szal, hogy mi a végleges döntésed.
– Akkor legyen így! Szia!
– Szép napot! – köszönt el Ink, majd miután letették, gyorsan
írt egy üzenetet Russnak, hogy hozzá küldte Skyt.
Előző este találták ki együtt, hogy ideje lenne összeereszteni
a két jómadarat, akik egy kis hathatós segítség nélkül
valószínűleg sosem ismerik be, hogy egymásra van szükségük.
Russ azt mondta, Caldwell egyre érdeklődőbb és vidámabb,
ami remek hír volt, sőt, péntekre kért időpontot a
pszichológushoz, akit Russ ajánlott neki. Egy egész estén át
böngészte a fórumokat, hogy megtalálja a tökéletes terapeutát
Keith-nek, és nagyon remélte, hogy a doktornő meghozza végre
az áttörést.
Ink pedig elmesélte, hogy Sky ugyan látszólag kerülte a
Caldwell-témát, de a beszélgetések végén mindig Russról
kérdezgetett. Beaumont bevallotta, hogy eleinte féltékenységet
érzett, amíg rá nem jött, hogy ez a kis színjáték egészen más
célt szolgál, mégpedig azt, hogy infóhoz jusson Angusről. Russ
pedig remekül mulatott a dolgon, bár még mindig gyakran
kínozták a képek, amiket a Klubból hozott magával, és amiken
Sky épp elélvezett.

Sky nem tudott mit kezdeni magával. Már ült a kertben és egy fél
órán át dobálta a botot a kutyának, aztán lenyírta a füvet,
kihúzkodta a gazokat a kerítés mellől, kipakolta a sufniban a
ládáit, amikben a kincseit – vagyis a régi ócskavasakból
kimentett alkatrészeket – tartotta, de kivételesen ez sem segített.
Felhívta az anyját, beszélgetett vele vagy egy órát, aztán megint
a műhelyben kötött ki, és a mosóbenzines medencéjében
tisztítgatott egy karburátort, de végül feladta. A gondolatai
állandóan Angus körül jártak – ahogy általában –, de ezúttal
képtelen volt erőszakkal elűzni a fejéből.
Az volt a baj, hogy hol sajnálatot érzett, hol dühöt, és a két
ellentétes érzés teljesen leszívta az agyát. Nem tudott dűlőre
jutni, még magával sem értett egyet, és ettől összezavarodott.
Általában mindennel kapcsolatban erőteljesen formált
véleményt, és az álláspontja nehezen volt megmásítható, de
olyan még sosem volt, hogy saját magával vitatkozott volna
valamin. Kissé tudathasadásosnak érezte magát, és ez
aggasztotta.
A szíve vágyott volna arra, hogy együtt menjenek el a
gyönyörű víkendházba, ahol normális emberek módjára
társasoznak, iszogatnak és beszélgetnek; óriási sétákat tesznek
az erdőben és nagyokat nevetnek. Már látta is maga előtt a
képeket, és Angus mindegyiken olyan volt, mint akkor reggel,
amikor Sky a mellkasán ébredt. Csakhogy az egyszeri és
megismételhetetlen alkalom volt, és tudta jól, hogy
mesterségesen nem előidézhető. De mi van akkor, ha azzal,
hogy kiszakítják onnan, ahol minden gátlása gyökerezik, az
életéből, ahol minden csak teher, gond és nyűg, Angus alkalmat
kap arra, hogy maga mögött hagyja a frusztrációt, a depressziót,
és megismerhet egy alternatívát? Ha ott ő is boldog, felszabadult
lehet? Sky úgy érezte, ez valóban megtörténhet, de nélküle.
Angus ugyanis benne látja az indikátort, ami megmutatja
esendőségét, saját maga elől is elzárva tartott, bűnös
gondolatait. Ezért úgy döntött, jobb lesz nekik nélküle. Ha pedig
Ink talál egy aranyos srácot, akit Angus valóban megkedvel, és
akinek van türelme ahhoz, hogy kicsalogassa a csigaházából,
akkor sok sikert nekik! Nem fog az útjukba állni.
Amikor képes volt megszülni az elhatározást, végtelenül
megkönnyebbült. Egy óriási sóhajjal törölte meg a kezét, aztán
felment a házba, lezuhanyozott, és előszedte Baltazar pórázát,
aztán a körülötte ugráló és csaholó kutyával együtt kiszaladt a
kapun, és meg sem állt, amíg le nem futottak a tengerpartig. Már
esteledett, a langyos szél rózsaszínre festette az ég alját, a
hullámok pedig örökös nyugalommal nyaldosták a parti köveket.
Sky csak ült, hallgatta a halk morajlást, amit néha egy-egy
sirály sivítása tört meg, és lassan megnyugodott. Így lesz a
legjobb!

– Hová? – kérdezte összehúzott szemöldökökkel Keith. –

Nem nagyon tudom itt hagyni a céget.
– Ugyan már, ne keress kifogásokat! Egy nagyvállalat
igazgatója vagy, és ez a XXI. század. Mindent lehet home office-
ból irányítani, akár konferenciabeszélgetéssel is intézheted az
ügyeidet. Nem kell személyesen jelen lenned ahhoz, hogy
minden menjen, mint a karikacsapás. Az irányításmániádon is
segítene egy kicsit, ha kipróbálnád, hogy nem áll meg az élet, ha
kiteszed a lábad.
– Oké – válaszolta Caldwell, aki épp egy nagy patiszont
tartott a kezében a piacon. – Ez mi? – kérdezte Russtól.
– Csillagtök. Isteni grillt tudok belőle csinálni, de kelet-
európai recept alapján, bundázva, olajban kisütve is remek, egy
könnyű mártással, salátával.
– Jól hangzik! – vigyorodott el Keith. Még sosem járt a
piacon, és elképzelni sem tudta, hogy kora reggel ennyi ember
indul útnak bevásárolni az őstermelőktől. Volt valami különleges
atmoszférája az egésznek. Hajnal volt, így mindenki
csendesebben beszélt, senki sem sietett sehova, és az árusok
között sétálgató emberek között volt valamiféle összetartozás
érzése. Mintha egy különleges csoport tagja lenne, egy titkos
társaságé, akik együtt őrzik egy letűnt kor tudását.
Russell otthonosan mozgott ebben a közegben. Névről
ismerte az árusokat, akik pult alól vették neki elő a kuriózumokat,
amiket kért. Mindenki mosolygott rá, és Keith meglepetten
konstatálta, hogy ő is nagyon megkedvelte a szókimondó, vörös
srácot, akinek mindig volt számára egy mosolya, vagy ha épp
nem volt minek örülni, akkor egy gondolata, ami továbbsegítette
őket a beszélgetésben. A másfél hét alatt, mióta napi szinten
találkoztak és beszéltek, Keith megtanulta elfogadni azt a
kedvességet, ami a fiúból áradt, és lassan elcsitultak benne a
kételyek, amik arról szóltak, hogy Russ csak sajnálatból van
vele. Annyi mindent csináltak együtt, hogy Keith már meg sem
lepődött, ha Russell valami újabb – számára teljesen ismeretlen
–programot szervezett kettejüknek. Tegnap este például csak
egy üzenetet írt, hogy reggel ötkor várja a piacnál. Keith már
csak annyit válaszolt, hogy oké, és nem is kezdte el a szokásos
szekatúrát a „miért, minek, miért velem” pályán, amin egy hétig
mozogtak.
Amikor Russ pár nappal korábban megelégelte a dolgot,
hazavitte Keith-t magukhoz, ráadott egy kötényt, és amíg a
vacsorát főzték, szépen elmagyarázta neki, hogy Ink, a pasija –
akit Keith egy beképzelt sznobnak gondolt –, nos Ink nem igazán
szereti ezeket a programokat, mivel az emberekért sincs oda
alapjáraton. Introvertált személyisége nem teszi alkalmassá arra,
hogy részt vegyen Russell minden megmozdulásán, de amúgy
sem tenne jót a kapcsolatuknak, ha nem lenne magánéletük.
Keith csodálattal hallgatta a fiút, aki közben ínycsiklandó
finomságokat gyártott az ő hathatós segítségével, és mindig
megdicsérte, ha szépen vágott össze egy répát, vagy azért, mert
nem lett ugyan szép, de legalább nem vágta le az ujjait.
Így aztán, mire a ház ura – jó, a ház ura egyértelműen a
kövér macska volt –, szóval a ház látszólagos ura, Ink Beaumont
hazaért, a konyhasziget meg volt terítve, rajta cheddar sajtban
grillezett lazacszeletek, hercegnőburgonya, és egy nagy tálnyi
vegyes, tavaszi saláta kellette magát.
Keith le akart lépni, és kellemetlennek érezte a szituációt,
mert a festő mélyzöld szemeinek kutató pillantása szörnyű
zavarba hozta, de végül maga Gideon kérte, hogy maradjon
velük vacsorára.
Aztán egy üveg drága bor mellett beszélgettek meglepően
változatos témákról, és kiderült, hogy a marcona külső remek
humort takar. Ink és Russ kölcsönösen szívták egymás vérét,
mégis egyértelmű volt, hogy teljes harmóniában élnek, és az
egymás iránti bizalmuk határtalan. Keith még sosem látott párt,
akik ennyire egy hullámhosszon lettek volna, annak ellenére,
hogy szinte semmiben sem értettek egyet. Az ő tapasztalatai azt
mutatták, hogy egy kapcsolatban létszükséglet az egyetértés, és
csak most szembesült vele, hogy ennél sokkal fontosabb
egymás kölcsönös tisztelete, és a nyitottság, amivel a másik
véleményét meghallgatod, akkor is, ha nem változtatja meg az
álláspontodat.
Le volt nyűgözve.
Azóta pedig már nem érezte furcsának, ha Russ mindenre
visszakérdezett. Már nem gondolta, hogy élve boncolja, mint egy
kísérleti békát, pusztán azért, mert meg akarja figyelni, hanem
egyszerűen elfogadta, hogy a férfit valóban érdekli a véleménye.
Újszerű tapasztalás volt ez Keith számára, és néha még mindig
elakadt, mielőtt őszintén válaszolt. A sok év alatt begyakorolt
mechanizmusok ugyanis automatikusan dobták ki a
legegyszerűbb, konfliktuskerülő választ, amit legalább
háromféleképpen lehetett értelmezni, de mégsem képviselt
valódi tartalmat. Keith mestere volt a mellébeszélésnek, és
gyakran kellett megerőszakolnia saját magát, hogy tényleg
kimondja, amit gondol. De az első pár nap után rájött, hogy ezek
a beszélgetések óriási energiákat szabadítanak fel, és sokszor
egész nap elkísérik a gondolatok, amik egymást ébresztik fel
benne, és amik mentén ezernyi dolgot néz más szemszögből,
mint ahonnan eddig szemlélte őket.
– Szóval, ha félreteszed a kifogásaidat, volna kedved velünk
jönni? – kérdezte Russ, ahogy átsétáltak a hajnali nap gyengéd
sugarai által langyosított, macskaköves utcácskán.
– A hegyekbe, víkendezni, hármasban?! Nézd, szerintem
nincs szükségetek harmadik kerékre… – válaszolta Keith.
– Igazság szerint negyedikre – sandított rá oldalról Russ, és
Caldwell már elég jól ismerte ahhoz, hogy megtorpanjon és felé
forduljon.
– Akkor ki a harmadik?
– Sky.
– Francis? – nyögte Keith, és máris érezte, ahogy
nehézkesen megszerzett belső békéje porrá omlik szét, mint egy
kiszáradt homokvár a parton.
– Igen. Arra gondoltunk, hogy négyesben tölthetnénk a
hétvégét.
– De miért? – kérdezte óriásira kerekülő szemekkel Keith.
– Mert kedvelitek egymást, mi meg titeket. És nagy a ház.
Három hálószobás, úgyhogy kényelmesen elférünk benne.
Caldwell még le volt fagyva, mint egy hüllő, akit kitettek a
hidegbe, ezért nem reagált elég gyorsan.
– Angus, nem kell ezt túlgondolni! Tudom, hogy voltak
összetűzéseitek, de itt az ideje, hogy túllépjetek rajtuk! Ha nem
lesz köztetek romantikus kapcsolat – Keith szemei már majdnem
kifordultak a fejéből, mivel azt még mindig nem tudta kezelni, ha
Russ nyíltan melegként beszélt róla –, akkor is lehettek barátok.
Már ezerszer megbeszéltük, hogy nem minden a szex körül
forog!
Keith köhögni kezdett, mert elfelejtette lenyelni a nyálát,
vagyis nem is tudta volna, mivel a torkában egy nagy gombóc
nőtt, szögesdrótból.
– Meg ne fulladj már ennyitől! Ne ragozd túl! Nagy a ház,
még nagyobb az erdő. Ha nem bírjátok egymás szagát, felváltva
túrázhattok a környéken. Találkoznotok sem nagyon kell.
– Ez azért a legnagyobb baromság, amit tőled hallottam –
mondta reszelős hangon Caldwell. – Egy erdő közepére akarsz
vinni, egy elhagyatott házba, ahol csak mi leszünk.
– De nemcsak ti, hanem mi is. Sky Ink egyik legjobb barátja,
mondjuk összesen kettő van neki, úgyhogy ez nem nagy szó, te
pedig most már az enyém vagy.
– Neked mennyi van? – nézett rá komolyan Keith.
– Veled együtt már nekem is kettő – mosolyodon el
félszegen Russ.
– És ha cirkusz lesz? Ha megint összeugrunk valamin? Nem
hiszem, hogy arra lenne szükségem. Még mindig nem vagyok
elég erős lelkileg, hogy egy Sky-féle, erőszakos természettel
vitatkozzak.
Russ előre tudta, hogy nem lesz egyszerű meggyőznie
Angust, ezért hagyott neki egy kis mozgásteret.
– Oké, ez nyomós érv. Mi lenne, ha azután térnénk vissza a
témára, hogy elmentél Dr. Reynolds-hoz?
Keith is örült, amiért nem kell azonnal igent vagy nemet
mondania, mert mindkettő mellett ezernyi érv szólt. És persze
darabra ugyanannyi ellene.
– Oké!
– Akkor holnap délben, ha végeztem a suliban, találkozunk a
parkban! Ugye 10.30-ra van időpontod?
– Igen. Délre ott leszek – bólintott Keith, aztán megölelte
Russt, és sietősen indult a kocsija felé.
 Russell még egy darabig nézte a kis, vékony alakot, aki
előreejtett vállakkal, zsebre tett kezekkel menekült az első
döntés elől, amit meg kellett hoznia azóta, hogy legutóbb el
akarta dobni az életét. Russ érezte a felgyülemlő félelmet, ami a
torkát marta. Remélte, hogy nem ő taszítja vissza a gödörbe,
ahonnan épp kikapaszkodott, épp csak annyira, hogy az arcát
egyszer a nap felé fordíthassa.
 Céklavörös

– Mr. Caldwell, örülök, hogy megismerhetem.

– Doktornő, nagyon kedves, hogy fogad! – rázta meg a felé
nyújtott, keskeny kezet Keith.
– Szólítson csak Denise-nek! – mosolygott rá a nő.
Hellyel kínálta Keith-t a nagy és kényelmes pamlagon, ő
pedig leült a félkör alakú, kuckó formájú fotelbe. Mielőtt
elhelyezkedett volna, elkapta a férfi pillantását, és azonnal
előrébb csúszott.
– Szeretne inkább ideülni? Semmi akadálya – állt fel
azonnal, és magától értetődően átült a szófára, Keith pedig fülig
vörösödve fészkelte be magát a sokkal védettebb odúba. –
Nehogy azt higgye, hogy a pszichológusnál kötelező csukott
szemmel feküdnie, miközben én jegyzetelek a feje mellett –
mondta vidáman és nyíltan a nő, aki keresztbe vetette hosszú
lábait, és feltolta az orrán fekete keretes szemüvegét. – Nem
fogok jegyzetelni, és magának sem kötelező beszélnie. Ha úgy
gondolja, hallgathatunk is, amíg úgy nem érzi, hogy valamit el
szeretne mondani.
Keith bólintott. Bár a rájuk telepedő csend is elég nyomasztó
volt, de még mindig sokkal elviselhetőbb, mintha kérdésekre
kellene felelgetnie, vagy pláne ha magától kellene előhozakodnia
a problémáival.
A nő tudomásul vette a döntését, és feljebb csúszott a
pamlagon, majd a háta mögé rendezte a párnákat, és a térdén
fonta össze az ujjait. Nézte Keith-t, de a pillantása nem volt
kellemeden.
Így ültek egy darabig. Keith nem tudta, meddig, mert az
óráját és a telefonját be kellett tennie a szekrénybe, amikor
megérkezett. Az idő pedig elnyúlt, aztán elvesztette a formáját.
Hol úgy érezte, hogy csak másodpercek telhettek el, majd a
következő pillanatban arra gondolt, hogy elkésett a Russell-lel
megbeszélt találkozóról, mert órák óta ülnek ott moccanatlanul.
Először tétova kísértésnek érezte, hogy beszéljen, majd, ahogy
a szétmálló idő elmosta a határokat, egyre erősebb kényszerré
dagadt benne a késztetés.
– Nézze, nem is tudom, mit mondhatnék…
A nő figyelte még egy pillanatig, mielőtt bólintott, de nem
válaszolt. Keith kezdte nyomasztónak érezni. Várta volna, hogy
megszólaljon, hogy segítsen.
– Nem kérdezne inkább?
Dr. Reynolds megrázta hosszú, vöröses loknijait. Keith
izzadni kezdett.
Újabb percek teltek el, de már sokkal nehezebben, mint
előtte. Keith számba vette, mit mondhatna. Hazudhatna valamit.
Valami bagatell problémát, amivel pszichológushoz szoktak
menni az emberek. Mondhatná, hogy rosszul alszik. Vagy azt,
hogy néha fojtogatják a problémái. Vagy akármit. Felsandított. A
nő rezzenéstelen tekintetébe pillantva azonban úgy érezte,
azonnal átlátna a szitán, ő pedig összeroppanna. Talán el is
sírná magát. Amúgy is úgy érezte, a sírás ott ólálkodik körülötte,
mint egy alattomos hiéna, aki csak vár, hogy végre ellazuljon,
védtelenné váljon.
– Azért jöttem, mert egy barátom javasolta…
A nő érdeklődve bólintott, de még mindig nem szólalt meg.
A picsába! – gondolta Keith. És én ezért fizetek? Hogy
kínozzanak? Csak felállok, és kisétálok innen! Ahogy a
gondolatot tettre váltotta volna, a tagjai elnehezültek, az izmai is
elkocsonyásodtak, és úgy érezte, képtelen lenne mozdulni is. A
pánik lecsapott rá, már a gerincén kúszott fel, mint egy alattomos
parazita, ami keresi a helyet, ahol a testébe hatolhat. Keith
gyorsabban szedte a levegőt, és érezte, ahogy a halántékán
legurul egy izzadságcsepp. Fel akart nyúlni, hogy kigombolja az
ingét, de a keze is lebénult már.
– Csak mondja ki, Keith! Higgye el, azonnal megkönnyebbül!
– mondta nyugodt, türelmes hangon a nő. – Abban a pillanatban,
ahogy kimondja, amit minden erejével vissza akar tartani, elmúlik
ez a nyomasztó, fojtogató érzés. Ez együtt jár azzal, hogy saját
magával küzd.
Keith érezte, ahogy a nyaka is lemerevedik. A paralízis
lassan elérte a fejét is, és attól rettegett, hogy már segítséget
sem fog tudni kérni. Úgy érezte, éber kómába süllyed, ha nem
tesz valamit.
– Öngyilkos akarok lenni – lihegte vékony hangon, utolsó
erejével.
A nő előrehajolt, és a kezére simította a tenyerét.
– Kimondta! Most már lélegezzen nyugodtan! Túl van rajta,
Keith! Lélegezzen!
A férfi úgy szívta tele a tüdejét éltető oxigénnel, hogy szinte
sípolt. Mire másodszor lélegzett be, a szemei előtt apró, szikrázó
kis csillagok táncoltak, ő pedig hátrahanyatlott a fotelben, a fejét
ráejtette a támlára, és csak zihált.
Eltelt vagy egy perc, mire annyira megnyugodott a légzése,
hogy képes volt ismét másra is figyelni. A doktornő egy pohár
vizet nyújtott felé, ő pedig azonnal kiitta az egészet.
– Köszönöm!
– És most, Keith, mondja el, amiért jött! Mert az
öngyilkossági vágya nem hozta volna ide. Az elvihette volna egy
alkalmas helyre, ahol megteheti, amit akar. De ön itt van nálam,
tehát az életösztöne erősebb a kétségbeesésénél. Engedjen
neki, és mondja el, mi a valódi probléma!
Keith óriásit nyelt. A torkából eltűnt a csomó, csak az érzés
maradt vele, ami kísértetként trónolt a nyakán. Nézte a nőt, aki
nyílt tekintettel, megértő mosollyal viszonozta a pillantását.
 – Össze vagyok zavarodva. Még én sem tudom, mit
gondolok – válaszolta halkan Keith.
– Akkor mondja el, mi az, amiről nem tudja, mit gondol.
Mondja el, mi az, ami felőrli, lebéklyózza!
Keith még várt egy percet. Egy újabb hosszú, nyúlós-nyálkás
percet, ami alatt megpróbált szembeszállni a benne honoló
kételyekkel. Megpróbált küzdeni a saját maga által szabadjára
engedett szörnyekkel, amik már ott garázdálkodtak az
elméjében, és tudta, érezte, hogy ezúttal képtelen egyedül
visszakergetni őket a börtönükbe. Aztán elsírta magát. A könnyei
hosszú, tömött sorokban masíroztak az arcán, de ő nem nyúlt
értük, hogy letörölje őket, csak hagyta, hadd hulljanak a
szövetnadrágjára, hadd áztassák át, és csak akkor kezdett
beszélni, amikor a nedvesség hidege végre a bőréig hatolt.

Russell türelmesen várt. Nem a parkban, ahol megbeszélték,

hanem a régi, belvárosi ház előtt egy padon. Valamiért úgy
érezte, ott kell lennie, amikor Angus kijön a dokitól. Ott a helye,
hogy egyből kéznél legyen, ha a férfi csak még jobban
összezavarodna. Bár a doktornő szakértője a depressziónak, és
a fórumokon rengetegen köszönték neki az életüket, Russ akkor
is tudta, hogy ez egy libikóka, amiről senki sem tudja, merre fog
billenni. Remélte, hogy Angusnek sikerül megnyílnia, és talán a
gyógyulás útjára léphet, de nem volt biztos a dolgában. A
pszichoterápia egy hosszadalmas, nehéz folyamat, és rettegett,
hogy Caldwellnek előbb fogy el a türelme, mint ahogy látványos
javulást érnének el vele. Mert ahhoz, hogy elinduljon felfelé,
először le kell érnie a gödör aljára, és onnan rugaszkodni el.
Amikor egy fél órával később Angus kitámolygott az ajtón,
Russ egyből frászt kapott. Felugrott és elé szaladt, elvette a
táskáját és a ballonkabátját, aztán csak mentek egymás mellett
csendben. Persze, ebben az esetben ez nem volt olyan tudatos
döntés, mint a doktornő részéről, és Russ amúgy sem volt híres
arról, hogy türelmesen várja ki, amíg a másik magától kezd
beszélni.
– Mi volt? – kérdezte. Úgy izgult, mintha valami rákszűrés
eredményét várták volna eddig.
– Buzi vagyok – közölte szikár rövidséggel Keith, majd az
ajkait összepréselve menetelt tovább, mint egy robot.
– Ezt a doktornő mondta? – faggatta Russ, bár furcsának
találta volna, ha ezt egy pszichológus tényként közli a
páciensével.
Keith először fordult felé, és összehúzta a szemöldökét,
aztán értetlenül rázta meg a fejét.
– Mi?! Dehogy! Ezt én mondom.
– Oké, de ezt eddig is tudtuk. Mit mondott Dr. Reynolds? –
tromfolt rá Russ.
– Mi az, hogy tudtuk?! – kérdezte felháborodva Keith, de
aztán elhallgatott, kicsit a gondolataiba mélyedt, végül sóhajtott,
és végre a kérdésre válaszolt: – Nem mondott semmit. Végig én
beszéltem.
– Semmit? – csodálkozott el Russell.
– Semmit. Nem is kérdezett, csak a legelején
egyetlenegyszer. A maradék időben, ami egy örökkévalóságnak
tűnt, én beszélgettem saját magammal.
Russell el volt képedve.
– Miért?
– Azt mondta a végén, hogy szerinte nálam ez a terápia válik
majd be a legjobban. Az elmondottak alapján azt szűrte le, hogy
a külső ingerekből már így is túl sokat kaptam, és talán jobb
lenne, ha magammal tisztáznám le a dolgokat. Ő lesz az, aki
végig mellettem lesz támogatóként, ha elakadnék, de amíg úgy
látja, hogy szépen boncolgatom saját magam elevenen, addig
nem avatkozik bele.
Russell megtorpant, mert annyira ledöbbent, hogy muszáj
volt megállnia.
– Tehát a terápia lényege, hogy te szeded szét és rakod
össze magad egyedül?
– Ha sikerül, akkor igen. Dr. Reynolds szerint ez a
leggyorsabb és legeredményesebb módszer, és mivel úgy látja,
alkalmas vagyok rá, szeretné, ha megpróbálnánk…
– És mit mondtál?
– Russ, nem azért jöttem el hozzá, hogy megkérdőjelezzem
a hozzáértését. Ha ő ezt mondja, és én rászántam magam, hogy
segítséget kérjek egy terapeutától, akkor meg kell bíznom
benne, nem?
Russell erőteljesen bólogatott, de magában megfogadta,
hogy ha hazamegy, töviről hegyire kikutatja ennek a módszernek
minden aspektusát.

Sky a kutyával az ölében ült a tévé előtt, és a Nat Geón nézett

egy érdekes filmet a jövőről, ahol a mesterséges intelligencia
veheti át az uralmat. Baltazar hangosan horkolt, úgyhogy
kénytelen volt hangosabbra venni a műsort, éppen ezért nem is
hallotta, hogy zúgott a telefonja a konyhaasztalon, ahová dobta.
Egy órával később nagy nehezen letuszkolta a kutyát, aki
álmában morgott rá ezért, de aztán Sky meleg helyére fészkelte
magát, és hortyogott tovább, Francis pedig a hűtőből akart
kivenni egy ásványvizet, amikor ismét csörgött a telefon. Érte
nyúlt, és anélkül vette fel, hogy megnézte volna, ki a hívó, így
Angus hangja a meglepetés teljes erejével hatott rá.
– Helló! – köszönt érdes, lassú hangon a férfi.
 – Szia! – válaszolta zavartan Sky.
– Rosszkor?
– Nem, dehogy. Mondd csak! – válaszolta Francis éledező
kíváncsisággal, és a gyomrában remegő izgalommal.
– A víkend miatt hívlak…
Sky összerándult, amikor rájött a beszélgetés céljára.
– Menj el nyugodtan, én már nemet mondtam rá.
– Mi? Miért? – kérdezte hirtelen meglepetten Angus. – Russ
azt mondta, még vacillálsz.
Sky magában káromkodott, mert elfelejtette, hogy ezek
ketten naponta találkoznak, és lassan összenőnek, mint a
sziámi-ikrek.
– Igen, de már eldöntöttem, hogy nem megyek, úgyhogy
érezzétek jól magatokat!
– Várj! – szólalt meg egy pillanatnyi csend után Angus. –
Nem azért hívtalak, hogy lebeszéljelek róla, hanem pont azért,
hogy megkérjelek, gyere el…
Sky lerogyott a székre, mert a lábai valamiért elgyengültek
alatta.
– De miért?
– Pszichológushoz járok – felelte Angus, mintha ez elegendő
indok lenne bármire is.
– Az nagyszerű! – mondta Sky, de még mindig nem értett
semmit.
Angus sóhaja olyan hangos volt, hogy Sky a vonal túlsó
végén beleborzongott.
– Arra jutottam, hogy ideje szembenéznem önmagammal.
Sky szemöldöke már a homloka közepén trónolt.
– Ez is remek döntés, de nekem mi ebben a szerepem?
– Ebben semmi – válaszolta elgyötörten Keith, és már azt is
megbánta, hogy egyáltalán felhívta Skyt. Minden másként
alakult, mint ahogyan ő eltervezte, és már most szenvedett attól,
hogy érezte a kimondatlan kérdések sokaságát, amit Sky tartott
magában. Mióta Denise rendelőjében magával beszélgetett,
valahogy az a tévképzete alakult ki, hogy a kommunikáció
működhet, de Sky azonnal lerombolta ezirányú elképzeléseit.
Újra sóhajtott. – Szeretném, ha megpróbálnánk barátok lenni.
Azt hiszem, talán sikerülhet.
Sky vállára egy óriási kő zuhant, ami a székhez szögezte.
Tudta, hogy ez egy csapda, és azt is, hogy nincs menekülőút.
Angus épp most küzd az életéért, és neki is szánt szerepet
ebben a játszmában, amit nem utasíthat vissza, de ha őszinte
akart lenni, ő csak szeretett volna távol maradni a férfitől,
mégpedig a saját maga védelmében. Angus mellett
kiszolgáltatottnak érezte magát, és ezt gyűlölte. Hát még azt a
gondolatot, hogy hiába munkálnak benne indulatok és ösztönök,
mindet el kell nyomnia, mivel ő most egy kísérlet része lesz mint
katalizátor, reagens, vagy bármi más, amit még ő sem tud
meghatározni. Egy eszköz. És az eszközöknek kuss a neve!
– Biztos vagy benne? – kérdezte halkan, és remélte,
imádkozott érte, hogy Angus meggondolja magát.
– Azt hiszem – válaszolta habozás nélkül a férfi, Sky pedig
lehunyta a szemét, és leejtette a telefont tartó kezét az ölébe,
majd pár másodperc belső vívódás után a füléhez emelte, és azt
válaszolta:
– Rendben. Legyen így! Akkor holnapután találkozunk!

Ink és Russ vidáman csacsogva hordták le a csomagokat,

amiknek jelentős részét a konyhai cuccok töltötték ki. Russell
félt, hogy nem lesz megfelelő felszerelés a házban, és akkor
nem tudja megfőzni az eltervezett menüt, bár Ink egy hete
könyörgött, hogy csakis olyasmit tervezzen, ami fél óra alatt
készen van, és amit esetleg együtt is el tudnak készíteni, ha
fagyossá válna a hangulat a két jómadár között. A közös,
terápiás főzés azonban úgy megihlette Russellt, hogy végül
annyi mindent készített össze, amivel igazából el is üthetnék a
teljes három napot, amíg ott lesznek.
Ink nem szólt rá, nem kötött belé, csak hagyta, hogy a fél
konyha dobozokba kerüljön, és zokszó nélkül cipelte le őket az
Audiba, miközben hálát adott az égnek, hogy a legnagyobb
csomagterű modellt választotta.
Amikor már mindent bepakoltak, akkor összeölelkezve álltak
a kocsi mellett, és várták, hogy a többiek megérkezzenek.
– Isteni az illatod – morogta Ink a vörös hajba, amit annyira
szeretett. – Remélem, hangszigeteltek a falak abban a
vityillóban!
– Gideon, megbeszéltük, hogy nem ezért megyünk! Itthon
annyit szexelhetünk, amennyit akarunk. Most azért megyünk,
hogy Angusnek segítsünk, és hogy kikapcsolódjunk.
– Ez a két fogalom az én fejemben szöges ellentétben áll
egymással – morogta Ink.
– Ne legyél önző! – dorgálta meg Russ.
– Nem vagyok irgalmas nővér, Móki. És én azért megyek,
hogy jól érezzem magam. Ha a két nebáncsvirág kötözködni fog,
és megkeserítik a hétvégémet, otthagyom őket a francba!
– Nem fogják! Mindkettőt nagyon kedvelem. Szeretném, ha
ők is rájönnének, hogy nagyon jó barátok lehetnének, lehetnénk.
– Mert te állandóan meg akarod váltani a világot – mondta
Beaumont.
– Ezért szeretsz! – suttogta Russ, és felnézett Ink szemeibe,
a férfi pedig szemlátomást lágyult el, mint a napon hagyott sajt.
– Nocsak! – szólalt meg mellettük Céline hangja. – Hová,
hová, gerlepár? – kérdezte egy icipici rosszallással a hangjában.
– Leonék átpasszoltak egy víkendházat, mert Elynak
Londonban van fotózása a hétvégén – válaszolta azonnal Ink. –
Amúgy szia, anyu! – hajolt oda, hogy a pufók, ránctalan arcra
nyomjon egy puszit.
– Csókolom! – köszönt illemtudóan Russell is.
– Tegeződünk! – emelte fel hurkás mutatóujját az asszony.
– Igen, tudom, de köszönni nem tudok úgy – mondta
kedvesen Russ. – Az olyan tiszteletlen lenne.
– Kedvesem, nekem a jó reggelt is teljesen megteszi!
Russell csak bólintott és ráhagyta a dolgot. Esze ágában
nem volt vitába szállni Ink anyjával.
– Mondjátok csak, ha ennyi a szabadidőtök, akkor miért nem
jöttök át hozzám soha? – kérdezte kissé vékonyabb hangon a
nő, mire Ink szorítása picit erősödött Russ derekán.
– Móki állandóan dolgozik vagy suliba jár. Én is erősen be
vagyok havazva, mivel az összes kép elkelt a kiállításon. Ezt a
két és fél napot is alig tudtuk ellopni – mentegetőzött Ink. – De
tudod, hogy mindig átmegyek, amikor tudok…
– Kisfiam – nyúlt fel, és simogatta meg az arcát Céline –, te
még mindig nagyon rosszul hazudsz!
Ink köpni-nyelni nem tudott. Nem akarta, hogy az anyja
jelenetet rendezzen pont akkor, amikor pihenni indulnak.
– Nem hazudok, mama, csak már most látom a szemeden,
hogy belénk akarsz kötni. Ígérem, ha hazajöttünk, jövő héten
szervezünk egy vacsorát. Russ megfőzi itthon a menüt, amivel
levette a lábáról a vizsgabizottságot.
– Ez remekül hangzik! – tapsikolt az anyja. – És akkor ezt
afféle eljegyzési vacsorának tervezitek? Vagy arról már
lemaradtam? – tette fel a kérdést Céline, majd összefonta a
karjait, és félrebiccentett fejjel nézett rájuk kérdő tekintettel.
Russ érezte, ahogy az arcát elönti a forróság, és sejtette,
hogy rákvörös lehet. Sajnos, azt sem tudta megakadályozni,
hogy a keze elinduljon, és búvóhelyet keressen a nadrágja
zsebében, de Céline úgy csapott le rá, mint egy vadászsólyom.
 – Oh, hát akkor igaz! – rántotta elő Russell kezét, és maga
elé húzta, hogy megnézhesse rajta a gyűrűt.
– Anyu, szerettünk volna meglepni, de mióta hazajöttünk,
állandó rohanás volt az életünk, és nem akartuk csak úgy
telefonon közölni, én meg nem akartam egyedül, Russ nélkül,
egy reggelinél.
– Értem! – mosolygott rá az anyja. – Találsz alkalmat, hogy
egész hétvégére elutazzatok, de három hét alatt nem találtál egy
időpontot, amikor a vőlegényeddel átmentek az anyádhoz, hogy
bejelentsétek a nagy hírt, miközben már boldog-boldogtalan
tudja. Kivéve engem…
– Anyu, kérlek, ne gondolj bele ebbe többet, mint ami a
valóság! Szerettem volna megadni a módját! – kérte Ink, és
kihúzta magát, mert úgy érezte, összetöpörödött az anyja vádló
tekintetétől.
– Hát most megadtuk a módját! Sok boldogságot, kisfiam!
Remélem, valóban elég nyomós okod volt rá, hogy titkolózz
előttem! Bár, ha jobban belegondolok, az ok itt áll előttem, és
nem sokat nyom.
A leplezetlen célzás szíven ütötte Russt.
– Miért én lennék az? – kérdezte meghökkenve.
– Mert mielőtt téged megismert, soha eszébe sem jutott
volna, hogy valami fontos dolgot a hátam mögött tegyen meg.
Ha most így döntött, annak két oka lehet. Vagy te akartad így, ő
pedig hű csatlósod lett a szerelemtől, vagy tudja, hogy rossz
döntést hozott, és fél, hogy szembesítem vele. Rád egyik sem
vet túl jó fényt. Na de, ne legyünk ünneprontók! Hiszen ez
fantasztikus! Ink Beaumont igába hajtja a fejét. Túl sietősen és
meggondolatlanul, de az élet mindig tartogat meglepetéseket!
Majd ha lesz időd, elmondhatnád, miért ez a nagy kapkodás.
Persze csak akkor, ha kipihentétek az állandó rohanást… –
nézett a fiára szúrós tekintettel Céline.
 – Anyu, ez felesleges volt – állapította meg Ink. – Ne keverd
bele Russt, és ne legyél ilyen ellenséges! Ne tedd tönkre az
örömünket, kérlek!
– Én? Már hogy tehetném? Hisz annyit se számítok a
fiamnak, hogy élete legkomolyabb döntését elmondja nekem –
lábadtak könnybe a malacszemek. – És a jövendőbelije sem
érezte úgy, hogy meg kellene osztaniuk velem az örömhírt.
– Ha hazajövünk, bepótoljuk a vacsorát, és kárpótolunk
valamivel – próbálkozott Beaumont.
– Felejtsd el! – keményeden: meg az asszony pillantása. –
Nekem nem kell alamizsna. Nem fogok az óriási boldogságotok
odavetett morzsáin tengődni. Ha eddig nem érezted a hiányát,
hogy megoszd velem az örömödet, akkor ezután sem kell!
Ezzel a mondattal hagyta ott őket, és rövid lábain sietősen
elkacsázott a lejtős utcán, majd a sikátornál hirtelen befordult és
eltűnt a szemük elől.
Russ érezte az Inkben feszülő indulatokat, és azt is tudta,
hogy ennek még lesz folytatása. Céline nem hagyja annyiban,
arra bárki mérget vehet.
 Drapp

Sky vállán egy sporttáskával, a szokásosnál sokkal

csendesebben érkezett. Halkan köszönt, bedobta a cuccát a
csomagtartóba, aztán csak állt – egyik lábáról a másikra –, és a
közeledő embereket figyelte. Russ nézte egy darabig Ink válla
felett, ahogy összebújva álltak, aztán megesett rajta a szíve.
– Jönni fog, nyugi!
Sky azonnal felé fordult, és az arcára varázsolt egy
kétértelmű vigyort.
– Talán jobb lenne, ha nem jönne…
Russ pont rá akart pirítani, hogy ne játssza meg magát, de
Ink egy picit megszorította a derekát, amiből azonnal tudta, hogy
Beaumont szerint nem lenne jó ötlet.
– Miért? – kérdezte Ink anélkül, hogy Francisre nézett volna.
– Mert nem tudok mit kezdeni vele. Pláne mióta tudom, hogy
komoly szuicid hajlamai vannak. Ránézni sem merek, nehogy
tegyek vagy mondjak valamit, ami miatt kárt tesz magában.
Russ mérlegelte a hallottakat, és rájött, hogy Sky csapdában
érzi magát. Meg is értette, és igazából tanácsot sem tudott adni
neki.
– Szerintem csak viselkedjünk természetesen, és hagyjuk,
hogy ő idomuljon hozzánk. Azt nehezebben viseli, ha érzi, hogy
feszélyezi a hangulatot.
– Oké! – nyomott egy puszit a halántékára Ink, Sky pedig
csak bólintott, olyan aprót, mintha nem értene egyet, de beadná
a derekát.
És ebben a pillanatban fordult be a sarkon Caldwell, egy
elegáns, húzós bőrönddel, talpig feketében, természetesen
ingben és zakóban.
 – Egyhetes temetés lesz? – kérdezte halkan, maró gúnnyal
Sky, mire Russ egy gyilkos pillantással ajándékozta meg, aztán
mosolyogva fordult az érkező felé.
– Helló! Jó, hogy itt vagy!
Erre a kijelentésére a saját előző reakciója kistestvérét kapta
Angustől, aki még mindig nehezen viselte Russ állandó jókedvét,
áradó optimizmusát.
– Sziasztok! – rázott kezet először Inkkel, majd Francisszel
Angus, aztán megölelte Russt.
Sky egyik szemöldöke felszaladt, aztán lassan ereszkedett
vissza. Nem értette, Russnak hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt
Angus szívébe férkőznie, mikor ő mindig visszapattant, ha
barátkozni szeretett volna. Caldwell rögtön rácsapta a
képzeletbeli ajtót, mint a mesében a malacok a farkasra, amint a
fél lábát bedugta a résen.
– Indulhatunk? – zökkentette ki a gondolataiból Ink, aki
ellépett mellőle, és beszállt a vezetőülésbe, Russ pedig segített
betenni Keith bőröndjét, aztán kinyitotta neki az egyik hátsó ajtót.
Francis abban a pillanatban jött rá, hogy ők ketten fognak hátul
ülni Angusszel, és ettől valamiért félelem járta át. Aztán rögtön
megdorgálta saját magát, amiért ilyen beszari. Nem fog
lélegzetvisszafojtva toporogni egész hétvégén! Ha Angus akarta,
hogy ott legyen, akkor azt is bevállalta, hogy elviselje.
– Valami kaját hoztatok? Éhen halok – közölte, amikor
beszállt Ink háta mögé.
Russ csak hátrafordult és rámosolygott, aztán már szedte is
elő a hátizsákjából a szendvicseket, amiből mindenkinek adott.
– Még el sem indultunk! – nyögte Beaumont, aki közben fél
kézzel tekergette a kormányt, és ügyesen ereszkedett le a
dombról a kis, kacskaringós utcák szövevényén.
– Ha utazom valahová, nem tudok enni, amíg el nem
indultunk, de akkor azonnal éhes leszek – folytatta immár teli
szájjal Sky, aki egy nagyot nyögött, amikor lenyelte az első
falatot.
– Te Russ, ez isteni!
– Koszi! – vigyorgott rá szélesen Russell. – A görögfűszeres
csirkehús mindig remek ötlet szendvicsbe.
Még jobban kifordult, hogy megnézze, Caldwell is eszik-e, de
a férfi csak szabadkozva nézett rá.
– Reggeliztem. Még nem vagyok éhes.
– Oké, de hosszú még az út – biccentett Russ, aztán
hátraadott két üveg ásványvizet, majd nyomkodni kezdte a CD-
lejátszót. – Nem baj, ha teszek be valami zenét?
Francis és Keith egyszerre mondták, hogy nem, és
mindketten megkönnyebbültek, hogy beszélgetés helyett lazán
fejtáncolhatnak, mintha annyira lekötné őket Adele új albuma.
Amikor Ink a tükörből nézett Skyra, és három hanggal feljebb
kezdett bele a verzébe, Keith is oldalra fordult, és a szemeiben
kíváncsiság villant, ahogy Francis egy pillanatra ránézett.
– Oké! – morogta Sky, aztán megvárta, amíg Ink a refrénhez
ér, és olyan természetesen csatlakozott hozzá, mintha erre
gyakoroltak volna az elmúlt hetekben. Russ csillogó, szerelmes
tekintettel nézte Beaumont-t, aki néha rávillantotta ezerwattos
mosolyát, aztán a refrénnél olyat tercelt Skyjal, hogy Angus is
libabőrös lett tőle.
– Hűha! – motyogta Caldwell, amikor két szám között,
néhány pillanatra csend lett. – Ti aztán tényleg remekül szóltok
együtt. Bár nem értek hozzá, de ez csodás volt. – Sky gyomra
valamiért megbolydult, és félszegen nézett rá, mintha arról
akarna meggyőződni, hogy nem csak udvariasságból mondta-e.
– Komolyan! – mosolygott rá azonnal Angus, amitől az előbbi,
apró kis motozás a gyomorszájánál, azonnal vad csapkodásba
ment át.
– Köszi! – felelte, és érezte, hogy az arca átmelegszik, ami
kívülről nyilván pirulással járt. Nem értette, ami történik, de
nagyon ideges lett attól, hogy kettejük közül úgy látszik, ő
viselkedik furán.
Egy órával, egy szendviccsel, és legalább tizenöt számmal
később lehúzódtak egy pihenőbe, mert Ink azt mondta, muszáj
elszívnia egy cigit.
Ahogy kiszálltak az autóból, Ink elindult a mosdók felé, Russ
a csomagtartóból vett elő valami kis dobozkát, aztán az ülésre
dobta, és követte Beaumont-t.
– Itt maradtok, amíg pisilünk? – kérdezte, mire Francisből
kipukkadt a nevetés.
– Nem! Addig elbújunk az erdőben. Ha végeztetek,
keressetek meg!
Russ egy grimasszal jutalmazta.
– Úgy értem, hogy akkor nem kell bezárni a kocsit.
Fran még akkor is a saját poénján vigyorgott, amikor rájött,
hogy kettesben maradt Angusszel. Le is fagyott az arcáról a
mosoly, és kezdte kényelmetlenül érezni magát.
– Miattam vagy ilyen feszélyezett? – fordult felé, és nézett fel
rá Caldwell.
Francis egy pillanatra elveszett a kék szemek tiszta
pillantásában, mielőtt válaszolt.
– Nem! Vagyis de, bassza meg – nyögte ki, aztán a szeme
elé emelte nagy kezét.
– De miért? – kérdezte komolyan Angus.
Sky lassan engedte le a kezét, és zavarodottan nézett rá.
– Hogyhogy miért? Mert amikor utoljára találkoztunk, elég
csúnyán váltunk el, de ha ez nem lenne elég, meg is csókoltalak,
amit képtelen vagyok kiverni a fejemből, plusz te utána állítólag
valami oltári nagy hülyeséget akartál csinálni.
Keith szemei minden szavával egyre nagyobbra tágultak,
míg a végére úgy nézett ki, mint valami mesefigura. Aztán csak
nézett. A csend hosszúra nyúlt. Sky kezdte magát rosszul
érezni. Már meg is bánta, amit mondott. Még oda sem értek, de
ő máris elszúrta a hétvégét.
– Megértem – válaszolta hirtelen Angus. – Nyilván neked
sem lehet könnyű ezek után egy ilyen idiótával tölteni az idődet.
– Én nem…
– Ne! – emelte fel a kezét Angus, és a mutatóujját Sky
szájára szorította. – Csak engedd el magad, rendben?
Szeretném, ha megpróbálnánk túllépni a korábban történteken.
Ígérem, én is mindent megteszek, hogy jól érezd magad!
Sky gyomrában az a valami, ami nyilván egy kis alien volt,
mint a Nyolcadik utas a halálban, ismét felébredt és mocorogni
kezdett. Angus égkék íriszei a sötét karimával olyanok voltak,
mint egy kút, amibe beszűrődik a napfény, és a kristálytiszta víz
veri vissza a sugarakat; az ujja puha volt, ahogy az ajkára
tapadt, és Francis minden erejét felemésztette, hogy legyűrje a
késztetést, mert semmi mást nem akart, csak csókolni,
megízlelni a finom bőrt.
– Oké – mondta anélkül, hogy az ajkai megmozdultak volna,
aztán elvigyorodott, mert Angus szemei körül is megjelentek a
nevetőráncok, és az egész arckifejezése megváltozott. Könnyed
mosoly terült szét az arcán, ahogy elvette a kezét, és a zakója
zsebébe süllyesztette. – Akkor szívhatom a véredet, mint a
többiekét? – kérdezte komolyan Fran, mire a férfi csak bólintott,
és előrehulló, ébenfekete haja takarásából, féloldalt sandított fel
rá. – Mondd csak, Angus, te tudod, hogy hová megyünk?
A férfi picit összezavarodott.
– Úgy értem, tudod, hogy nem üzleti tárgyalásra megyünk,
hanem a hegyekbe? Hoztál valamit öltönyön kívül? Vagy a
fekete bőrcipődben jössz majd kirándulni?
– Kirándulni?! – hőkölt vissza Caldwell. – Nekem Russ nem
említette, hogy ilyen terveik vannak. A picsába! – sütötte le a
szemeit, és hirtelen el is fordult.
 Skyban benne rekedt a levegő. Már megint elszúrta! Russ
nem figyelmeztette, hogy Angus nem tud semmiről.
– Fóbiásan irtózom az erdőktől – morogta Caldwell, és a
cipőjével topogni kezdett, mintha ezzel levezethetné a
feszültséget.
– Figyelj, maradhatunk a házban is. Amíg ők túráznak, mi
nézhetjük a tévét – ajánlotta Fran, és remélte, hogy Angus nem
akad ki teljesen. Ha miatta indul azonnal hazafelé, Russell
kitapossa a belét.
Nem jött válasz, Francis pedig érezte, ahogy a rémület
felkúszik a gerincén.
– Komolyan, Angus, én sem vagyok oda a kirándulásokért –
tette hozzá vékony hangon.
Amikor a férfi felé fordult és mélyen a szemébe nézett, Sky
csak azt szerette volna, ha bólint, legalább egy aprót, amitől ő
végre megkönnyebbülhet. Aztán hirtelen Caldwellből kipukkadt a
nevetés, és gurgulázva kacagott, két tenyérrel fogva édes kis
pocakját, amit Sky annyira szeretett.
– Basszus, téged nagyon könnyű megvezetni! – lihegte,
mielőtt ismét kitört belőle a röhögés, és csillapíthatatlanul
magával ragadta.
– Mindig mondtam, hogy jó a humorod – veregette meg Sky
vállát Ink, ahogy elment mellettük, és még biccentett is
elismerése jeléül, Sky pedig annyira szeretett volna kiszaladni az
útra, és lestoppolni egy kamiont, hogy hazajusson, mint még
sosem.
– Bocs! – fogta meg a csuklóját Angus, ahogy előredőlt, hogy
a térdére támaszkodva ziháljon egy kicsit. – Ne haragudj!
Mostanában ilyen röhögőgörcseim vannak. Biztosan a
neurózisom miatt.
Sky már el is felejtette neki, hogy rajta nevetett. Olyan érdes
volt a hangja, és ismét lassabb, mint máskor. A haja ziláltan
hullott a homlokába, a szemeiben könnyek csillogtak a
nevetéstől, és az arca kipirult. Egészségesnek és vidámnak
látszott. Sky el volt bűvölve.
– Semmi baj, én kezdtem! – mosolygott vissza rá, aztán a
vállára tette a kezét. – Gyere, menjünk mi is a mosdóba, nehogy
összepisild magad a következőnél.
Angus hagyta, hogy maga előtt terelje, és halkan még mindig
kuncogott. Sky rájött, hogy ha ilyen lesz egész hétvégén, akkor
másként keseríti meg az életét, mint amire számított.

Újabb két óra múlva Sky arra riadt fel, hogy Ink rádudált egy
félkegyelműre, aki a két sáv között haladt, hol jobbra, hol balra
húzva, mintha részeg lenne. Miután az illető végre letette a
mobilt a kezéből, amin nyilván életbevágó üzenetet pötyögött,
végre meg tudták előzni, és Ink ismét beállt az utazósebességre.
Francis egy nagyot ásított, és kinézett az ablakon, de
fogalma sem volt, merre járhatnak. Aztán arra volt kíváncsi,
mennyi az idő, de amikor fel akarta emelni a kezét, észrevette,
hogy azon Angus lóg, mint egy kis koala, és úgy alszik, mint a
tej.
Ahogy Sky rájött, hogy hol van és kivel, ismét megremegett a
gyomra, és most már attól rettegett, hogy ez valami vírus lesz,
ami lehet, hogy tönkreteszi a víkendet. Aztán csak nézte az alvó
Angust, aki két kis kezével kapaszkodott a bicepszébe, a fejét is
ráhajtotta, és hangosan szuszogott az orrán át.
Sky közelről nézhette a hibátlan bőrt, a hosszú, fekete
szempillákat – amikért nagyon irigy volt, mert mindig ilyet
szeretett volna –, és a puha ajakpárnákat, amiknek érintésére a
tökéletesnél egy picit jobban is emlékezett. Ha bárki más lett
volna, aki így alszik rajta, azt zokszó nélkül csókolni kezdi, és az
sem érdekelte volna, hogy Ink és Russ mit szól hozzá.
Valószínűleg a farkára húzza tíz percen belül, hisz azok ketten
már élveztek el attól, hogy őt figyelték szex közben, de
Caldwellhez hozzá sem nyúlhatott, és ez kikészítette. A
szerszáma azonnal vigyázzba állt, és a szűk farmernek feszült, a
golyói pedig zsibongani kezdtek, ahogy a varrás nyomta őket.
– Picsába! – szűrte a fogai között, majdnem némán, de Russ
azonnal hátrafordult, és összehúzott szemöldökkel, halkan azt
kérdezte:
– Mi van?
– Elzsibbadt a karom – hazudta Francis, és a másik kezét az
ölébe ejtette, hogy eltakarja a merevedését. Csakhogy
Russellnek nemcsak a hallása volt kivételes, de a periférikus
látása is egy szuperhősével vetekedett, mert azonnal levándorolt
a tekintete, aztán felszaladt a szemöldöke és a szája elé kapta a
kezét.
Francis egy pillanatra lefagyott, de aztán hirtelen elnevette
magát.
– Oké, nem kell belőle nagy ügyet csinálni! Bárkivel előfordul
– suttogta, mire Russ csak bólintott, és visszafordult.
– Mi történt? – kérdezte Beaumont. Russell a füléhez hajolt
és belesuttogott. Ink a tükörből nézett Skyra, és rá is kacsintott,
amitől Francis egy kicsit megkönnyebbült. Legalább valaki
megérti a problémáját.
Angus ekkor kezdett ébredezni, és Sky máris a következő
gödörben érezte magát, mintha egy rendkívül kátyús úton
menetelne sötétben. Lepillantott, konstatálta, hogy az erekciója
lesz az első, amit Angus meglát, és ettől leverte a víz. Egy dolog
a jópofáskodás, de nyilván nem lenne jó, ha Caldwell rájönne,
hogy hányadán áll vele.
Gyorsan lefejtette magáról a jéghideg, apró kezeket, és
előrehajolt, hogy legyen ideje kitalálni valamit, de nem járt túl sok
sikerrel.
– Hol vagyunk? – kérdezte reszelős hangon Angus, ami nem
tett jót Skynak. Ezt a hangot eddig kétszer hallotta, egyszer
közvetlenül orgazmus után, egyszer reggel, amikor Angus
mellkasán ébredt. Mindkettő élénk emlékképekkel nehezítette
meg a dolgát.
– Még egy fél óra, és ott vagyunk – válaszolta Russ a GPS-
re pillantva, aztán feltérdelt az ülésen és hátrafordult Keith felé,
miközben a kapucnis felsőjét Sky ölébe dobta.
– Meg ne fagyj! – mondta anélkül, hogy rápillantott volna,
Sky pedig olyan hálát érzett, mintha valaki megmentette volna az
életét.
– Ugye, hogy hideg van? – kérdezte Skyra pillantva Angus,
aki fázósan húzta össze magán a zakót.
– Nincs! – nézett fel a visszapillantóba Ink. – Szerintem csak
azért fáztok, mert aludtatok. De amúgy a hegyekben mindig
hidegebb van. Remélem, hoztatok meleg ruhát.
– Én igen – bólintott Sky, és elrendezte az ölében a pulóvert.
– Én is hoztam egy felöltőt – mosolyodott el Angus, és
oldalról nézett Skyra, aki azonnal elvigyorodott.
– Jól van, na! Aki ingben és zakóban indul el a hegyekbe,
attól azért megkérdezi az ember, hogy hozott-e magával
melegítőt…
Russ összehúzott szemöldökkel figyelte őket, de nem értette
a párbeszédet, úgyhogy inkább visszaereszkedett az ülésébe.
– Ha reggel nem kellett volna bemennem az irodába, nyilván
nem abban jövök. De tudod, mások nem tizenegykor esnek le az
ágyról – válaszolta kissé epésen Angus, amin Sky meg is
lepődött.
– Honnan tudod, hogy akkor keltem? – kérdezte szűk
szemréssel.
– Egyszer mondtad, hogy nem tudsz korán kelni – válaszolta
Angus, és vidáman pillantott rá.
Sky nem emlékezett, de nem is volt lényeges. A tudat, hogy
a férfi minden kiejtett szavára odafigyel, simogatta a lelkét.
– Viszont cserébe éjjel kettőig elaludni sem tudok.
– Ha ez vigasztal, én van, amikor egyáltalán nem alszom.
 – Az borzasztó lehet – felelte Sky, és igazi sajnálatot érzett.
Imádott aludni.
– Meg lehet szokni azt is. Kamaszkoromban volt pár kritikus
napom, amikor semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy
valaki leüssön egy kalapáccsal, és két napig ne térjek
magamhoz, de aztán rájöttem, hogy minél jobban akarok aludni,
annál kevésbé jön össze a dolog. Ezért ha éjjel csak egy-két órát
alszom, akkor napközben engedélyezek magamnak egy rövid
pihenőt. Így elég jól működik.
– El sem tudom képzelni, hogy ne aludjam ki a hét órámat.
Sőt, néha az a legjobb, ha egész nap az ágyban maradhat az
ember, és csak nézi a tévét, aztán szundikál, olvas egy ideig,
megint alszik egy kicsit, eszik-iszik, és újra alszik.
– Nekem ez kínzásnak hangzik – mosolygott rá Angus. –
Valószínűleg a harmadik órában kapnék gutaütést.
– Hát, ha közbeiktat az ember egy jó kis szexet, akkor még
jobb – mondta Sky, aztán beharapta a száját, mert rájött, hogy
ismét meggondolatlanul beszélt.
Angus szempillái megrebbentek, aztán egészen halkan
válaszolt:
– Még sosem próbáltam, de biztosan jó lehet.
Sky ismét meglepődött. Kérdezett volna, mindjárt legalább
három dolgot, de nem merte megkockáztatni, így csak bólintott.
– Isteni, hidd el nekem…
Angus ismét elmosolyodott, de ezúttal a szemei komolyak
maradtak.
– Neked elhiszem.
 Enciánkék

A ház az óriási fenyők között bújt meg egy kis tisztáson.

Farönkökből épült, zsalugáteres ablakokkal, vaskos faajtóval,
falépcsővel, és minő meglepetés, fabútorokkal.
– Kockás flanelinget kellett volna csomagolnom – közölte
Sky, amikor már bent álltak az óriási nappali közepén.
– Meg egy láncfűrészt – vigyorgott rá Ink, aztán elindult,
hogy felfedezze a széles falépcső fölötti, lambériázott emeletet.
– Mire számítottatok? – kérezte Russ, aki kihajtotta a
zsalugátereket, hogy a délutáni fény végre átjárja a házat. – Egy
kibaszott erdő közepén vagyunk, egy hegyen. Miért hordanának
ide más építőanyagot, amikor itt van helyben a fa?
– Nem tudom. Nem számítottam semmire, csak valahogy
fura. Nem voltam még ilyen helyen – mondta Sky, és lehuppant
a báránybőrrel letakart kanapéra.
– Begyújthatjuk a kandallót? – kérdezte Angus, és máris
közelebb ment, hogy szemügyre vegye a békebeli darabot.
– Persze! Ha tudod, hogy kell – válaszolta Russ, aki már a
konyhaszekrényekben turkált.
– Persze, hogy tudom – húzta fel fitos orrát Angus, és levette
a zakóját, aztán felgyűrte az ingujját.
– Nem akarsz előtte levetkőzni? – kérdezte Sky, és addig
nem is jött rá, mennyire kétértelmű ez a mondat, amíg Angus
lángrózsás arcát és kidülledő szemeit meg nem látta. – Úgy
értem, átöltözni valami kényelmesebbe.
Caldwell igyekezett úgy tenni, mintha nem is értette volna
félre, de azért elfordult, és Skynak háttal folytatta a műveletet.
– Majd utána. De amúgy nem értem, mi bajod a ruhámmal.
Ez egy drága pamutszövet, ami kellemes viselet. Szerintem
biztos kényelmesebb, mint az a harisnyafarmer, ami rajtad van.
 Sky felkuncogott a megfogalmazáson, aztán csak nézte,
ahogy Angus arrébb tette az üvegezett parázsfogót, majd a
kandalló melletti kosárból bedobálta az odakészített hasábokat.
Amikor leguggolt, hogy elrendezze őket, és gyújtóst tegyen
közéjük, Sky meggyőződhetett róla, hogy a pamutszövet valóban
kényelmes lehet, mivel olyan könnyedén vette fel a labdakerek
fenék formáját, mintha a második bőre lenne. Angus terpeszben
guggolt, pont Sky előtt – aki ismét azt élte át, mint a kocsiban, és
ezzel a férfi kijelentésének második részét is alátámasztotta,
mert a farmere majdnem kasztrálta is –, és annyira szexi volt,
hogy Francis képtelen volt levenni róla a szemét.
Abban a pillanatban tette keresztbe a lábait, amikor Angus
felállt és leporolta a tenyerét.
– Kész is. Van gyújtód?
Sky csak nemet intett a fejével, mert félt, hogy szoprán
hangon szólalna meg, és remélte, hogy Caldwell Ink után megy
az emeletre, ő pedig végre vehet egy mély levegőt, és ismét vér
áramlik majd az ágyékába, amit most épp elszorított teljesen.
Imái meghallgatásra találtak, mert Angus végignézett a
kandalló párkányán, de nem talált gyufát, úgyhogy tényleg a
lépcső felé indult.
– Itt van egy! – kiáltott ekkor Russ, és már dobta is, Sky
pedig gondolatban egy nagyon hideg és kietlen helyre kívánta a
vörös ördögöt.
Angus elkapta, és mosolyogva nézett Skyra, aztán hirtelen
elkomolyodott.
– Mi a baj? Rosszul érzed magad?
Francis egy pillanatra behunyta a szemét, aztán bólintott.
– Rendetlenkedik a gyomrom.
– Nem kellett volna bezabálnod két nagy csirkés szendvicset
indulás után – közölte Ink, aki akkor ért vissza a felfedezőútról. –
Mi alszunk az emeleten, mert ott egy háló van, ti pedig itt lenn. A
lépcső mögötti folyosóról nyílik a két szoba és a fürdő.
 Mindenki tudomásul vette, csak Fran szerette volna, ha
Angus másik szinten alszik, de talán jobb lett volna, ha másik
földrészen. Persze nem reklamált, örült, hogy lélegezni tudott,
még ha kis adagokban is, mert ha a hasa is megtelt levegővel,
akkor a nadrág újra fájdalmasan vágott a heréibe.
– Kicsit zöld is vagy. Nem akarsz ledőlni egy órára?
Keressek a kocsiban valami gyógyszert? Anyám mindig feltölti
az elsősegélydobozomat felesleges tablettákkal – mondta Ink.
– Nem, köszi. Csak üldögélek itt egy kicsit – válaszolta
furcsa, színtelen hangon Sky, mire Angus összehúzott
szemöldökkel hozzá lépett, és megfogta a homlokát.
– Lázad nincs. Lehet, hogy tényleg elcsaptad a gyomrodat.
– Valószínű – válaszolta lehunyt szemekkel Sky. Bármit
megadott volna, hogy felállhasson, és a zuhanyzóig
sántikálhasson, ahol tíz percig engedné magára a hideg vizet.
Akkor talán a golyói is túlélnék ezt, mivel most úgy tűnt, szimplán
elhalnak, amíg ők itt kedélyesen beszélgetnek a nemlétező
gyomorrontásáról.
– És a hideg is ráz. Russ, ideadnád kérlek a pulóvered?
Russell abbahagyta a konyhaszekrények nyitogatását,
lassan fordult meg, és a kanapén szenvedő férfire nézett. A
kelleténél pár másodperccel tovább figyelte, mielőtt bólintott, és
egy széles vigyorral a képén odasétált, majd kibújt a felsőjéből
és Sky felé nyújtotta.
– Ez valami vírus lehet, ha állandóan fázol, miközben lever a
víz…
Sky egy gyilkos, de beismerő pillantással vette el tőle, majd
az ölébe terítette, és végre letehette a lábát, sőt, terpeszbe
helyezkedhetett.
– Máris jobban érzem magam – sóhajtotta, és letörölte a
homlokán gyöngyöző izzadságot.
– Ma csak pirítóst ehetsz keserű teával – jelentette ki
Russell, amivel kiérdemelt még néhány átkot, amit Sky
mormogott magában, de nem érdekelte. Láthatóan remekül
szórakozott.
– Melyik szobát szeretnéd? – kérdezte Angus, aki a húzós
bőröndjével állt a lépcső mellett, mert közben már begyújtotta a
kandallót.
– Nekem mindegy. Válassz nyugodtan! – eresztett el egy
megkönnyebbült mosolyt Sky, és a fejét a támlára ejtette, aztán
csak élvezte, ahogy a vére végre kering a sorvadásnak indult
testrészeiben.
Amikor Caldwell eltűnt az egyik szobában, és az ajtót is
magára csukta, Russell villámgyorsan Sky előtt termett, és fülig
érő szájjal kérdezte:
– Túl sok Viagrát vettél be az este, vagy csak Keith van rád
ekkora hatással?
– Mi van? – lépett közelebb Ink is, és kapkodta a tekintetét
kettejük között.
Sky sunyított és hallgatott, de arra nem számított, hogy a
gyufafej nem elégszik meg ennyivel, hanem felrántja rajta a
pulcsit, és egyenesen a farkára mutat.
– Ez van – közölte Inkkel, aki csodálkozva nézte a még
mindig impozáns merevedést.
– Barátom, neked nagyon nehéz lesz ez a hétvége – nézett
Sky szemébe együttérzőn Beaumont, aztán kivette Russ kezéből
a felsőt, és visszaengedte Fran ölébe.
– Kösz, hogy legalább te mellettem állsz! – mondta halkan
Sky. – Mindjárt megyek, és segítek magamon a zuhany alatt.
– Szerintem legalább háromszor ismételd a kezelést, hogy
estig kitartson – nevetett rá Ink, aztán átdobta a karját Russ
nyakán, és a fiú fejét a hóna alá szorította. – Te pedig ne nevess
ki másokat ilyesmiért! Te is járhatsz ám így! Teszek róla, ha
akarod.
A másik kezével azonnal Russ combjai közé siklott, és
végigsimított a fiú ágyékán.
 – Jó, ezt fejezzétek be! – könyörgött Sky, aki úgy érezte,
valami ócska pornóba csöppent. – Nem hiszem el, hogy előttem
fogdosod!
– Miért? – nézett rá Ink. – Mióta vágy ilyen prűd?
– Bazmeg, Gide! Nem prűd vagyok, hanem kanos. Ha azt
kell néznem, ahogy a Mókuskádat mogyorózod, az sokat ront a
helyzetemen.
– Ja, oké, bocs! – húzta el a kezét Ink, de aztán egy kézzel
átfogta Russ nyakát, pont a tetkójánál, és a konyhába vezette,
ahol nekiesett, és olyan elánnal csókolta, hogy Sky a tűz
ropogásától is tökéletesen hallotta a cuppogást és a halk
nyöszörgést.
– Én is öngyilkos leszek – dünnyögte magában, aztán felállt,
és a sporttáskáját a földön vonszolva besietett a szobájába. Már
ahhoz sem volt ereje, hogy a fürdőszobáig elmenjen, és a
zuhany alá álljon. Ledobálta a ruháit, a bokszerét a bal kezébe
fogta, és miközben az ágyra hanyatlott, már ütemesen verte
elkínzott szerszámát.

Angus körülnézett a nappaliban. Sehol senki. Inkék az emeleten

hancúroztak, bár még csak hagyományos értelemben, mert
közben nagyon röhögtek, és ahogy Keith ki tudta venni a
hangokból, csikizés esete állt fenn. Russ hol nyafogva
könyörgött, hogy Ink hagyja abba, hol göndören kacagott, és azt
helyezte kilátásba, hogy lent alszik a kanapén.
Skyt sem látta sehol. Valószínűleg tényleg elcsapta a hasát
és lefeküdt. Keith remélte, hogy jobban lesz. Szeretett volna vele
több időt eltölteni, hogy letisztázhassa az érzelmeit, ahogy Dr.
Reynolds tanácsolta. Pontosabban fogalmazva, amikor Keith
rájött, hogy nem tudja, mit is érez valójában, és magával
vitatkozva arra az álláspontra jutott, hogy ha nem találkoznak,
sosem fog kiderülni, a doki elégedetten sóhajtott, aztán
mosolyogva közölte, hogy arra a napra végeztek, és szerinte jó
úton haladnak.
Keith már kezdte megszokni a terápiás foglalkozások sajátos
hangulatát. Bement, kedvesen elbeszélgettek pár percet, aztán ő
begubózott a fotelbe, Denise legtöbbször a pamlagon ült
törökülésben, de olyan is volt már, hogy a földre telepedett, és
csukott szemekkel hallgatta Keith önmarcangolását. Eleinte
nagyon nehezen viselte, de a harmadik alkalom már egészen
más volt. Alig várta, hogy odaérjen, és végre beszélhessen. Az
agya valamiért csak a rendelővel kötötte össze azt a
lehetőséget, hogy szabadjára engedje a démonokat, és bár aktív
segítséget nem kapott, mégis valamiféle kapaszkodót jelentett a
doktornő néma társasága. Olyan érzés volt, mintha valaki extrém
sportokat űzne, de úgy, hogy egy orvosi team áll a háta mögött,
ha valami balul sülne el. Megnyugtatta a tudat, hogy ha nagyon
rossz irányba kanyarodna vagy téves következtetéseket vonna
le, akkor Dr. Reynolds biztosan közbelépne, bár ezt is csak ő
beszélte be magának. Mindenesetre, egy héttel az első
találkozásuk után Keith már magabiztosan kijelentette, hogy
meleg, mindig is az volt, és hogy a túléléséhez szüksége van
arra, hogy megtanuljon együttélni ezzel. Csakhogy a terápiás idő
végén ki kellett lépnie a viszonylagos nyugalomból, ahol csak ő
és a gondolatai voltak, és szembenézni a külvilággal. Ahol az
apja ugyanaz az alkoholista barom volt, aki minden nap talált
ürügyet arra, hogy szóba hozza, mekkora rakás szar az egész
élet, mekkora seggfejek az emberek – köztük Keith is –, és
rázúdítsa a gyűlölet és a megkeseredett kilátástalanság minden
gyümölcsét.
Közben Keith látta a hírekben a melegek ellen elkövetett
gyűlölet-bűncselekményeket, és a családokat, akik
összeroppantak a szerettük értelmetlen halála okozta sokkban.
Látta azokat, akik a kézen fogva sétáló leszbikus pár után
fordultak, és arcukon nyers undorral mentek tovább az utcán. És
közben azt is tudta, egyre jobban érezte, hogy bár küzdelmes,
és valahol kilátástalan a harc, amit minden homoszexuálisnak
meg kell vívnia, mégis ez az egyetlen esély a túlélésre. Mert már
belefáradt a színlelésbe, a hazudozásba, és abba, hogy
érzelmek nélkül éljen. Annál a halál is jobb. Ez volt az a mondat,
ahol Denise egyetlenegyszer beavatkozott, és figyelmeztette,
hogy ne vonjon le téves konzekvenciákat a saját érzései által
befolyásolva, hanem tartsa meg az objektív külső szemlélő
pozícióját, ami eddig remekül működött mint ellensúly, a
nyomasztó gondolatok alatt roskadozó elméjének pedig mindig
kiutat jelentett a külvilág felé, ahol normálisnak és
döntésképesnek érezhette magát.
Egyszóval ezek a történések vezettek odáig, hogy felhívja
Skyt, és megkérje, tartson velük. És ezek voltak azok a dolgok,
amikre válaszokat akart. Valamiért úgy érezte, a titkok ládájának
kulcsa Sky zsebében van, ezért feltétlenül beszélgetni akart
vele, együtt tölteni egy kis időt, távol a közegtől, amiben élnek.
Figyelni akarta saját magát, és az alapján indulni el valamerre.
Egyetlen dologban volt biztos, hogy véletlenül sem arra, amerre
eddig tartott.
Kisétált az erdőbe, és egy darabig céltalanul lődörgött az ég
felé törő, nyílhegy alakú fenyők között, amiknek tűlevelei vastag
szőnyegként terítették be a földet, és elnyelték lépteinek zaját.
Néhol hosszúkás szivartobozok hevertek a lábai előtt, máshol
kis, kerekre nyílt rózsatobozok hullatták szabadon engedett
magjaikat, az aljnövényzet pedig páfrányokból és apró, kékes kis
virágokból állt. Keith rájött, hogy szívesen élne valami
természetközelibb helyen, mint a nagyvárosban. Zsebre tett
kézzel, elmélázva andalgott, és érezte, ahogy lassan lenyugszik.
Az teste még őrizte az állandó stresszt, az izmai még ok nélkül
feszültek, de az agya lassított, és ha csak percekre is, de képes
volt gyönyörködni a természetben, mielőtt ismét összecsaptak a
hullámok a fejében, és a szokásos gondolatok vették át az
uralmat. Keith fáradt volt. Csendet akart kívül és belül is. Néha
úgy érezte, leginkább ez az oka a halálvágynak. Elfogyott az
ereje, belefáradt a folyamatos vívódásba. Nyugalomra volt
szüksége, amit, úgy érezte, csak így nyerhet el végre.
De ott, a madárcsicsergéstől visszhangzó, öröknek látszó
erdő mélyén, ahol magányosan és céltalanul kavargott a
sűrűben, végre néhány percre megkapta, amire annyira vágyott.
Az agya kiürült, a teste is elernyedt, és a lelke hirtelen reménnyel
és elszántsággal telt meg. Ha csak hazudta is magának, de úgy
gondolta, képes lesz legyőzni a erőket, amik a mélybe húzzák.
Egyre gyorsabb tempóban kapaszkodott fel a hegyoldalon,
és amikor a talaj sziklásra váltott – mert az évszázadok alatt
türelmesen munkálkodó szél és eső elhordta róla a földet –,
előrenyúlt, és körömmel kapaszkodott a kiálló fűcsomókba, míg
végül kifulladva és leizzadva ért fel a csúcsra.
Katartikus élmény volt ott állni a szirten, és belátni a
semmibe nyújtózó hegyláncot, az alacsonyan terpeszkedő
felhőkbe burkolózó hegycsúcsokat, és a leereszkedő napot, ami
aranysárga ragyogással világította meg az árnyékos oldal fekete
fenyőit.
Csak állt ott, és egy percre a rendszer részének érezte
magát. Egy porszemnek, ami az örökkévalóság egyik
pillanatában hozzátesz valamit ehhez a csodához. Az érzés
átjárta és megtöltötte, ő pedig mélyeket szívott a tiszta, erdő- és
földszagtól terhes levegőből.
A mobilja csörgésére úgy összerezzent, mintha vadászkürt
harsogott volna a feje mellett. Gyorsan előkapta és felvette, mert
szentségtörésnek érezte, hogy ezzel zavarja meg az erdő
nyugalmát.
– Hol vagy? – kérdezte kissé idegesen Russell. – Már
összevissza kerestünk. A telefonod sem volt kapcsolható!
 Hallatszott, hogy mennyire zaklatott, amiből Keith gyorsan
rájött, hogy mitől féltek a többiek. Azt hitték, valami hülyeséget
csinál egyedül az erdőben, például felakasztja magát valamelyik
alkalmas fára.
– Bocsi, elindultam sétálni, és mire észbe kaptam, már egy
hegy tetején álltam.
– De merre vagy? – kérdezte még mindig kissé remegő
hangon Russell.
Keith halkan felnevetett.
– Sajnos, fogalmam sincs. A házat sem látom.
– Bazmeg! Akkor amíg van térerőd, kapcsold be a GPS-t és
nézd meg a koordinátákat.
Keith tette, amit mondott, aztán bediktálta, és ő is alaposan
megnézte, merre kell visszafelé mennie. Lementette a
képernyőt, aztán meghallgatta Russ fejmosását arról, hogy egy
órával sötétedés előtt már nem mászkálunk ismeretlen
erdőkben, amitől egy kicsit ő is megijedt, így gyorsan
elbúcsúzott, és sietősen ereszkedni kezdett a sziklák között.
Egy jó fél órát gyalogolt erőltetett menetben, amikor a fák
között már kezdett félelmetes lenni a sötétség. Minden fa
tövében motozó árnyékokat látott, vagy csak odaképzelt valamit,
mindenesetre kezdett rajta úrrá lenni a rettegés, hogy nem talál
vissza, és az erdőben kell éjszakáznia. A telefonja ismét nem
vette a jeleket, ami épp elég ok volt arra, hogy kitörje a frász.
Manapság úgy függünk a mobilunk térerejétől, hogy nélküle
teljesen elveszettek vagyunk – gondolta elkeseredetten.
Ahogy menetelt, végre rátalált egy kitaposott ösvényre, és
ettől megkönnyebbült egy kicsit. Remélte, hogy közelebb visz a
civilizációhoz, nem pedig ellenkező irányba. Aztán a gondolatai
ismét elkalandoztak, és rájött, hogy most pontosan azt éli át,
amivel mentálisan küzd. Halad egy úton, amiről fogalma sincs,
hová visz. Talán a jó irányba, de az is lehet, hogy a semmibe.
 Amikor meglátott egy fényforrást a távolban, a szíve akkorát
dobbant, hogy egy ideig visszhangzott a fülében. Még jobban
begyorsított, szinte már szaladt, és remélte, hogy bármi is az,
vannak ott emberek, akik útba tudják igazítani. Ahogy közelebb
ért, már látta, hogy autó fényszórói világítanak át a hirtelen
ráereszkedő sötétségen, és bár minden harmadik lépésnél
megbotlott, pillanatnyi lassítás nélkül folytatta az útját.
Mire kilépett a szélesebb földútra, amin már egy kocsi is
elfért, azonnal tudta, hogy Ink Audiját látja, mivel a férfi a
motorháztetőn állt, és úgy fürkészte a sötétséget, mintha látna
bármit is.
– Hála az égnek! – kiáltott fel Russ, amikor Keith belépett a
fénykévébe.
– Itt vagyok! – válaszolta tök feleslegesen Caldwell, és
lelkiismeret-furdalást érzett, amiért tönkretette az első estéjüket.
Csakhogy Ink boldogan szökkent le a földre, magasra verve
a port maga körül, és Sky arcára is széles mosolyt húzott a
megkönnyebbülés.
– Már azt hittem, egész éjjel az erdőben keresgélhetünk,
mielőtt kihívjuk a hegyimentőket – mondta Beaumont, aztán
megölelgette és megveregette a vállát, amin Keith nagyon
meglepődött.
– És nem hoztam szkafandert, hogy bemerészkedjek a
tetves emberevő pókok közé, amik a sötétben biztosan
elharapnák a torkomat – tette hozzá Sky. Russ felnevetett, de
kiderült, hogy a férfi nem igazán viccnek szánta.
– Ne bazz, hogy félsz a pókoktól?! – fordult Sky felé Russell,
de közben átfogta Keith vállát, és el sem engedte.
– Minden épeszű ember fél a pókoktól. Csípnek, marnak,
harapnak, ráadásul egy részük gyilkos méreggel van felszerelve.
Ha belesétálok egy pókhálóba, hívhatjátok a papot! – közölte
Sky, majd gyorsan be is ült a kocsiba, aztán lehúzta az ablakot
és kiszólt: – Hazamehetnénk végre???
 – Egyem a zúzádat, te kis hős! – ékelődött rajta Ink, de azért
indult, hogy beszálljon a vezetőülésbe.
 Gesztenyebarna

Tíz perccel később már a kellemesen meleg nappaliban ültek, és

Russ forralt bort készített a tűzhelyen.
– Meg kellett néznem a neten, hogyan kell begyújtani ebbe
az őskövületbe – magyarázta Ink – mivel az egyetlen, akinek van
fogalma a tűzgyújtás fortélyairól, épp elveszett az erdőben.
– Nos, legközelebb oltsátok el, mielőtt egy erdei faházat
magára hagytok. Óriási galiba is lehetett volna belőle –
figyelmeztette őket Keith, amin mindhárman elgondolkodtak egy
pillanatra.
– Legközelebb ne tévedj el egy bazinagy erdőben, és akkor
maradhatunk a tűz mellett – válaszolta Sky, és rá emelte a
poharát, amiben egy ujjnyi gin volt.
– Oké, bocs, srácok, felelőtlen voltam. Nem nagyon járok
ilyen helyeken, és csak bóklásztam, aztán kíváncsi lettem, fel
tudok-e mászni a csúcsig.
– És milyen volt? – kérdezte Russ élénk érdeklődéssel.
– Gyönyörű! Olyan érintetlen és tökéletes. Ha a
nagyvárosból csöppensz ilyen helyre, úgy érzed, tényleg egy
jelentéktelen kis porszem vagy a világmindenség gépezetében.
– Ez szép kép – mondta Sky, és letette az üres poharát,
hogy ismét megtöltse.
– Akkor egészségünkre! – csatlakozott hozzá Ink is, Russell
felé nyújtva a poharát.
Keith vacillált egy darabig, hogy szóljon-e, vagy valahogy
megpróbálja elsunnyogni az ivást, mivel egy hete nem vett
magához alkoholt, de akkor arra terelődött volna a szó, hogy
alkoholista is, és valahogy nem volt kedve az önvallomáshoz, így
szó nélkül emelte a poharát, és egy hajtásra kiitta.
 Russell eléjük tette egy fűrészelt falapra a zománcos
lábosban illatozó forralt bort, és egy pakli kártyát, majd közölte,
hogy rikikizni fognak.
Keith utoljára gyerekkorában kártyázott, valami mesefigurás
unóval, és félt, hogy be fog égni a bénázásával, de meglepően
gyorsan átlátta a szabályokat, és a második sorozatnál már
átvette a vezetést.
– Te csak beetettél minket, igaz? – kérdezte kissé kásás
hangon Ink, akinek annyira ízlett Russ forralt bora, hogy a
negyedik bögrével töltötte magába.
– Sohasem játszottam még – válaszolta a fejét rázva Keith.
– Akkor túl józan vagy – állapította meg Russell, aki szintén
spicces volt már.
– Így van! Alig ittál valamit. Így nem ér, ha szarrá versz –
közölte Ink, és zöld szemeivel komolyan nézett Keith-re.
– Na gyerünk! Húzóra! – adott a kezébe még egy pohár gint
Russell, mert azt legalább elhitték, hogy nem szereti a forralt
bort.
Keith kiitta, és egy perccel később érezte, hogy megszédül.
Kicsit bánta, hogy el fog tompulni, és ha iszik még egyet vagy
kettőt, akkor nem sok mindenre fog emlékezni ebből az estéből.
A piálásban viszont az a jó, hogy nem sokáig kesergett ezeken a
dolgokon, mert hamarosan magától nyújtotta a poharát, ha valaki
tölteni akart, és felzárkózott Inkhez, aki szemlátomást erősen
leitta magát.
– És akkor Russell azt mondta neki, hogy sajnálja, amiért
nem viszonozza Murphy érzelmeit, és hogy ideje lenne
finomítani az udvarlási szokásain, mire az a barom kergetni
kezdte, és pont belénk szaladtak a nagyteremben.
– Mondjuk, előtte bevert Russnak egy combos jobbost –
jegyezte meg halkan Sky, aki egész este alig beszélt, és csak
ésszel ivott.
 Minden erejével azon volt, hogy viszonylag józan maradjon,
mivel tudta magáról, hogy ital hatására még az a kevés gátlása
is semmivé foszlik, és akkor az ég kegyelmezzen a mellette ülő,
végtelenül izgató Angusnek, aki észre sem vette, mit művel
egész este.
Hol a haját turkálta, hol a saját combjait markolászta, ha
izgatott volt, mert jó lapot kapott. Az alsó ajkát csipkedte, ha
rosszat, és a szempilláit rebegtette, ha blöffölt. Sky pontosan
tudta, mikor mire számíthat tőle, és ha érdekelte volna a játék,
biztosan ki is használja az ölébe hullott lehetőségeket, de ezen
az estén az sem hozta lázba, hogy sorozatban kapott ki,
méghozzá csúnyán.
– Akinek nincs szerencséje a kártyában, annak szerencséje
lesz a szerelemben – idézte a közmondást Russell, és Skyra
kacsintott, aki egyből elmosolyodott. Megkedvelte ezt az
örökmozgó, zsizsikes srácot, akiből áradt a jóindulat, és még a
marcona Gideont is képes volt megszelídíteni, állandó mosolyt
csalva az arcára. Jó volt nézni őket, ahogy szavak nélkül
kommunikáltak, aztán csak a pillantásukkal simogatták egymást,
de ha ez sem volt elég – márpedig Inknek az ital hatására lassan
semmi sem volt elég –, akkor az asztal alatt cirógatták egymást,
néha pedig a szünetekben csókolóztak egy kicsit.
Sky Angust figyelte, aki képtelen volt leplezni, mennyire a
hatása alá került, ha a két férfi egymáshoz ért. Skynak eszébe
jutott, hogy ilyet talán most lát először, persze a pornón kívül,
mert azt ugye mindenki néz, és nyilván Angus sem csak
heteróra maszturbál, akkor sem, ha mostanáig hazudott a
szexuális orientációjával kapcsolatban. Legfeljebb
édeshármasokat nézett, ahol a két pasi biszex volt, és akkor
nem kellett szembesülnie vele, hogy a csaj felesleges.
Keith próbálta nem bámulni Inket és Russellt, de már nem
volt hozzá elég éber. Mire észbe kapott, tátott szájjal nézte őket,
ahogy egymásba vesztek egy pillanat alatt. Ink gyakorlott
mozdulattal fordította maga felé a törékeny Russt, aztán már rá
is hajolt, és birtokba vette a száját. Az asztal másik oldaláról is
nyilvánvaló volt, egyetlen csókból is, hogy ki a domináns,
ahogyan Russ elolvadt az erős karok között. Keith pulzusát
felkorbácsolták a látottak, és mivel az ital nála is beütött
rendesen, most kevésbé tudták a földön tartani önócsárló
gondolatai.
– Cukik, mi? – kérdezte tőle Sky, aki nem fordult felé, de
előtte nyilván észrevette, mennyire letaglózza a látvány.
– Igen, nagyon édesek. Látszik, mennyire szeretik egymást.
– Hát, ha pár hét után össze akarnak házasodni, akkor
nyilván teljesen odavannak.
– Összeházasodnak? – nézett rá hirtelen Keith. – Komolyan?
– Aha! – bólintott Ink. – Tudod, itt Amerikába, már ezt is
lehet.
– Persze, hogy tudom! – biccentette oldalra a fejét Angus. –
Csak az lepett meg, hogy ilyen gyorsan belevágtak.
– Ez mindenkit kiakaszt – helyeselt Sky, mintha a másik
kettő ott sem lenne.
– Hallom ám! – motyogta Ink, aki az ölébe emelte Russellt,
de nem csókolta tovább.
– Nem baj! Ti is tudjátok, hogy hülyeséget csináltok – nézett
rá Sky.
– Már miért csinálnánk hülyeséget, kedves Francis? – hajolt
át az asztalon Russ, és bár egy picit akadozott a nyelve, még
mindig jobb állapotban volt, mint a párja.
– Mert a papír semmin sem változtat, csak azon, hogy utána
már mindketten hátradőljetek, és szarjatok bele az egészbe.
– Miért van ilyen rossz véleményed a házasságról? –
kérdezte elkomolyodva Russell, és Keith is előredőlt, mert őt is
érdekelte a válasz. – Pláne hogy a szüleid el sem váltak, és azt
mondod, ma is szeretik egymást – egészítette ki a kérdést.
 Sky néhány pillanatig csak őt nézte, amitől Keith zavarba jött.
A szürke szemek ismét a fejébe akartak kukucskálni, amit
nehezen viselt. Aztán Sky pislogott kettőt, és a többiek felé
fordult.
– Nem vagyok a házasság ellen. Szerintem kissé idejétmúlt
intézmény, de én sem tudok jobbat. És igenis szükség van rá a
melegek között is, hogy élet- és sorsközösséget vállaljanak
hivatalos formában. De abban nem vagyok biztos, hogy ez
mindenkinek és mindig a megfelelő döntés.
– Mire gondolsz? – tette le az öléből Russt Ink, és az
asztalra könyökölt. A feszültség szinte tapinthatóvá vált.
– Nem az én dolgom, Gide. Legyetek boldogok! – dőlt hátra,
és adta meg magát Sky, de Ink túl sokat ivott ahhoz, hogy
annyiban hagyja a dolgot.
– Most arra célzol, hogy én alkalmatlan vagyok a
házasságra? Hogy az előéletem miatt nekem nem jár egy esély?
Hogy kutyából nem lesz szalonna, és én leszek az, aki elbassza
ezt is, mint az előzőt?!
– Nem, dehogy! – emelte fel a kezeit Sky. – Arra gondoltam,
hogy két ilyen jóképű pasi ne házasodjon, mert akkor a
mifélénknek mi marad? Be kellene tiltani, hogy egy tízes skálán
nyolc felettiek randizzanak egymással!
Ink összehúzta a szemöldökeit, és mérlegelte, hogy
kötekedjen-e tovább, de aztán még részegen is belátta, hogy
bármit is gondolt Sky, jobb ezt most annyiban hagyni.
– Szóval én is jó pasi vagyok? – kérdezte édesen Russ, mire
Sky ellágyuló tekintettel nézett rá, amin Keith egészen
elcsodálkozott.
– Te a nyunyók nagyágyúja vagy, Mókuska! Minden dom
ilyenről álmodik.
Russell édesen csücsörített, és egy nagy puszit dobott
Francis-nek, míg Ink nagy tenyere a szájára nem tapadt.
– Na, befejezitek a flörtölést, vagy mindkettőt elfenekelem!
 Keith érezte, ahogy meglódul a vére. A három férfi között
érezhető volt a kölcsönös vonzalom, ráadásul minden irányba,
ami annyira meglepte, hogy majdnem rá is kérdezett. Utolsó
pillanatban harapott a saját nyelvére, mielőtt valami
meggondolatlan kérdés csúszott volna ki a száján.
– Én benne vagyok! – közölte a szokottnál is mélyebb
hangon Sky, amitől Keith félkeményre merevedett. Ez volt az a
hang, amire emlékezett, és amit csak Kala nyávogása tett tönkre
azon az estén.
– Ha Russ egyszer úgy dönt, hogy beveszünk valakit, te
leszel az első, akit meghívunk – közölte Ink teljes nyugalommal,
mivel sejtette, hogy ehhez még jó darabig nem lesz mersze
Russnak.
– Az ígéret szép szó, ha megtartják… – kacsintott Russellre
Sky, amitől Keith szabályosan féltékenységi rohamot kapott. A
szesz most ütötte ki benne a mesterségesen megalkotott
identitást, és ő csak egy férfi volt, aki odavan a mellette ülő, állati
helyes pasiért. Kár, hogy a kiszemeltje épp egy másik srácra
kacsintgat.
– És te, Keith? Neked mi a véleményed a házasságról? –
kérdezte hirtelen Ink, mintha akkor jutott volna eszébe, hogy a
kis közjáték előtt hol is tartottak.
– Én már túl vagyok rajta – közölte egy grimasszal Keith. –
Halottakról vagy jót, vagy semmit…
– Ennyire rémes volt? – kérdezte Russ.
– Hát, ha egy nőt kellene elvennem, én is kiborulnék, az tuti
– csúszott ki Ink száján, mire Russ hirtelen megfordult, és
valamit suttogott neki, Keith pedig leizzadt. Próbálta
menetsebességre kapcsolni az agyát, mert érezte, hogy
mindenki befeszül körülötte, de elég lassan sikerült
összeszednie a gondolatait.
 – Nos, igazad van. Ma már tudom, hogy ballépés volt, de
nem megy mindenkinek egyszerűen ez a dolog – mutatott körbe
magukon Keith.
– A melegségre gondolsz? – kérdezte Sky, de a hangjában
semmi él nem volt.
– Igen, arra – bólintott Keith. – Nektek csak olyan barátaitok
vannak, akik gyerekkoruktól outok voltak, és vidáman hordták a
szivárványos kitűzőt?
– Dehogy! – válaszolta Russell azonnal. A legjobb barátom,
Ely például senkinek sem vallotta be tavalyig. Mielőtt összejött
Chambersszel, még a gyerekei elől is titkolta.
– Ők azok, ahol a kissrácot megerőszakolták? – húzta össze
a szemöldökeit Keith.
– Igen, ők.
– Ott azért más az ok-okozat, mint az átlagembereknél. Egy
ilyen trauma után nyilván nem állhatott eléjük azzal, hogy buzi
vagyok.
– Mindenkinek van valami mentsége – mondta halkan Sky. –
Mindannyian titkolunk valamit. Van aki a melegségét, van aki
azt, hogy nem tud táncolni, a lányok fele pedig azt, hogy
nehezen vagy egyáltalán nem tud elélvezni a partnerével.
Ink felnevetett.
– Azt, hogy valaki nem tud táncolni? – kérdezte komolykodó
arccal. – Fran, te ne igyál többet, baszki! Állati hülyeségeket
beszélsz.
– Engem a másik dolog érdekelne jobban – intette le Russ. –
A lányok fele eljátssza az orgazmust?
Sky bólintott.
– Nem mindig, de én még nem találkoztam olyannal, aki
néha ne csapta volna be a pasiját.
– Nekik könnyű – jegyezte meg szárazon Keith.
 – De mi értelme van? – csodálkozott Russell. – Úgy értem,
mi a céljuk vele? Ha nem tudja a pasi, hogy a lánynak nem jó,
akkor tenni sem tud ellene, sőt, meg is lesz elégedve magával.
– Pont erről van szó! A nők arra vannak berendezkedve,
hogy a pasik kedvében járjanak. És a legtöbb kapásból eljátssza
az első szexnél is, nehogy a pasi frigidnek gondolja. Valamiért
úgy vannak összerakva, hogy egyből magukra veszik, azt is, ha
a férfi bénázza el a dolgot.
– Ahhoz képest, hogy száz éve még a női orgazmusról is alig
hallott valaki, ez azért nagy ugrás. Manapság már az a ciki, ha
valaki nem tud elmenni elég gyorsan? – kérdezte Keith.
– Amennyire én látom, valami ilyesmi a trend. A csajoknak
spriccelős orgazmust kell produkálniuk. Egy csomó lánnyal
beszékem, aki komolyan kínozta magát, hogy sikerüljön. Ahogy
az anál is elvárt, sokszor hamarabb, mint a hüvelyi közösülés.
– Apám, én valahol lemaradtam, kábé húsz évvel ezelőtt.
– Akkor még kisfiú voltál – számolt gyorsan fejben Russell.
– Nem a pontos évszám a fontos, hanem az, hogy egészen
más korban ragadtam…
– Talán jobb is! – nézett rá komolyan Sky. – Nem azért, mert
én is egy vagyok a deviánsok közül, de a szexhez való
hozzáállás, a nagy liberalizmus szerintem nem tett jót a
kapcsolatoknak.
– Mondod ezt te, aki saját bevallása szerint aromantikus –
szögezte le Ink.
– Igen. Azért mondom. Talán én sem ilyen lennék, ha nem
találom magam egy melegklubban, ahol mindenki mindenkivel.
– Ott tértél magadhoz? Elraboltak és behurcoltak? –
incselkedett vele Russell.
Ink felnevetett, és megpaskolta Russ fenekét, aki az asztalon
könyökölve félig állt előtte.
– Nem. Frant az ufók rabolták el, és meg is csinálták. Mind a
háromezren, akik az űrhajón voltak.
 – Hűha! Komolyan? És átlátszó a farkuk? – nézett kérdőn
Skyra Russell.
– A farkuk és a testük többi része is átlátszó, de a
testnedveik feketék. Úgyhogy látod, ahogy a vérük kering az
ereikben. Az agyuk például egy nagy tálnyi szuroknak néz ki. És
ha begerjednek, akkor látod, ahogy a fejükből az összes vér a
farkukba vándorol. Mintha kiürülne. Azóta tudom, hogy mi, férfiak
miért veszítjük el a józan eszünket, abban a pillanatban, ahogy
feláll.
– Akkor az impotencia valamiféle emelkedett tudatállapot,
ahol az agyad nem akarja átadni az irányítást? – kérdezte Keith,
aztán elvörösödött, mert rájött, hogy Skynak elmondta a kis
problémáját.
– Igen, szerintem vészreakció – mosolygott rá Francis. Neki
is eszébe jutott, hogy Angus a múltban gyakran vallott kudarcot,
de ennél sokkal élénkebben élt az emlékeiben a kép, ahogy
acélmerev farokkal vár a beteljesülésre.
– Na jó, szerintem inkább táncoljunk! – mondta Russ, és
máris felegyenesedett, elkapta Ink csuklóját és húzni kezdte.
– Gideon, lécci! – kérlelte a férfit, akinek nem nagyon
akaródzott felállni.
– Ne már, Móki! A lábaim is összeakadnak, ahogy a
nyelvem.
– Nem baj, majd vezetlek! – válaszolta Russell, és közben fél
kézzel nyomkodta a telefonját. A konyhapulton csippant egyet a
minihangfal, aztán a teret betöltötte Shawn Mendes kellemes
hangja, Russell pedig már a nappali közepén rángatta a
nagydarab Inket, aki tényleg nem volt a helyzet magaslatán.
Keith szája kiszáradt. Mindig imádott táncolni, de egy ilyen
kis helyen, három másik pasival, az valahogy túlment azon a
határon, amit még bevállalt volna. Neki egyáltalán nem volt
természetes, hogy félrészegen összekapaszkodva
dülöngéljenek, és hangosan énekelve tántorogjanak.
 – Szabad? – kérdezte Sky, aki közben felállt, megkerülte az
asztalt, és elé lépett.
– Nem tudok táncolni, és nem is szeretek.
– Láttalak már táncolni, úgyhogy ne kamuzz! Inkább igyál
még egy felest, és menni fog, mint a karikacsapás! – ígérte neki
Francis, és töltött is egy pohárrá mindkettejüknek.
Keith gyorsan felhajtotta, mielőtt átgondolta volna, aztán ő is
talpra kecmergett, és sutba dobta a maradék józan eszét.
Sky nyújtotta a kezét, és a szoba üres részére húzta, mert
Russ és Ink épp „rockiztak”, vagyis egymás lábán taposva
ugráltak, és semmi nem zavarta őket, csak a ritmus.
Keith egy pillanatra lefagyott, amikor Francis hosszú karja a
derekára siklott, és magához húzta, aztán lépegetni kezdett, de
csak szinte egyhelyben, és Keith kezét a mellkasára szorította.
– Tanultál táncolni? – kérdezte pár lépés után, amikor rájött,
hogy bátrabban is mozoghat, mert Caldwell gond nélkül követi.
– Aha. Hat évig jártam társastáncra. Anyám azt szerette
volna, ha versenyszerűen űzöm.
– És aztán? Miért adtad fel?
Keith kihagyott egy lépést, aztán megbillent, ahogy Fran
elmozdult, aminek az lett a vége, hogy Sky tartotta meg a súlyát,
és akaratlanul még közelebb rántotta.
– Mert túl alacsony voltam. Minden lány túlnőtt rajtam.
Sky szíve óriásit dobbant. Annyira édes volt, olyan könnyű és
lágy, mint a tavaszi szellő. Bármikor az ölébe tudta volna kapni,
és kilométereken át cipelni, ha kell, de egyelőre csak arra
gondolt, hogy felkapja, és a szobájába viszi, ahonnan két napig
ki sem engedi.
– Én azt hittem, a táncosok mind alacsonyak. Találkoztam
néhánnyal, és mind ilyen kicsi volt, mint te.
Keith felpillantott, de le is sütötte a szemét.
– Mármint nem vagy kicsi, csak én vagyok colos –
helyesbített Sky, és beharapta a száját. Esze ágában nem volt
megbántani Angust, és megfeledkezett arról, hogy az alacsony
emberek nagyon kényesek erre a témára.
– Nyilván kereshettünk volna egy törpe lányt, de nekem
amúgy is elegem volt az egészből, mert apám állandóan azzal
jött, hogy buzis, amit csinálok. Örültem, amikor megszabadultam
tőle. Anyu is könnyebben elengedte a dolgot, mivel a táncsuliban
nem volt senki, aki a párom akart lenni, ő pedig sokat dolgozott
és nem tudott volna messzebbre hordani.
– Értem. De azért az szuper, hogy ilyen jól táncolsz. Már a
diszkóban is ámultam a mozgásodon.
Keith ismét felnézett, és ezúttal néhány másodpercig
egymás tekintetében fürödtek, mielőtt zavarba jött, és kicsit
elhúzódott Skytól.
– Te is nagyon jól mozogsz – válaszolta halkan.
– Én otthon, a tükör előtt gyakoroltam. Jackson volt a
mindenem. Heteken át próbálkoztam a Moondance-szel, de nem
mondanám, hogy tökéletesre csiszoltam – nevetett fel Sky.
Keith maga elé képzelte a magas, vékony kamaszt, aki
Francis lehetett, ahogy az apjától csórt kalappal a kezében, a
hálószobái nagytükör előtt csúszkál le-fel, és közben a tévében
nézi, ahogy a táncosok könnyedén siklanak a parketten. Ez a
kép egy kicsit meglepte. Általában senkivel kapcsolatban nem
voltak hasonló gondolatai. Leszarta az embereket, sosem
érdekelte a múltjuk, sőt a jelenük sem, de valamiért Francist
órákon át tudta volna hallgatni, ahogy mesél.
– De a klipekből nem lehet megtanulni így táncolni – mondta,
amikor végre sikerült visszatérnie a pillanatba.
Francis megrázta a fejét.
– Anyu tanított meg. Szombatonként lejártunk egy klubba,
ahová mások is gyerekekkel jöttek, és ahol egész estéken át
táncoltunk. Apu Naomival, anyu velem és Paullal. Aztán, amikor
már ment a dolog, akkor a többi gyerekkel vagy felnőttel. Volt
például egy púpos, öreg néni, aki olyan remekül mozgott, mintha
tinédzser lenne. Tőle tanultam egy csomó kunsztot.
Keith olvadozott. Ismét maga előtt látta a még kisebb Frant,
ahogy a mamájával gyakorol, minden lépésre odafigyelve,
folyamatosan lefelé nézve, számolva az ütemet. Nem értette, mi
van vele, de valamiért semmi mást nem akart, csak még többet
megtudni erről a furcsa fiúról, aki számára annyira titokzatosnak
tűnt, pedig bármiről nyíltan és őszintén tudott beszélni, mégis
körüllengte valami vékony, fátyolszerű titoklepel, ami alatt a
valódi énjét rejtegette. Keith arra gondolt, hogy ez a terápia
mellékhatása lehet. Hogy ilyen elemző, képekben gondolkodó
romantikus lett. Kicsit meg is ijedt tőle, de aztán azzal nyugtatta
magát, hogy ez is csak átmeneti. Nem akart örökre ilyen
érzékeny és emocionális lenni, mert az csak megnehezítette
volna amúgy sem könnyű életét.
– Ez nagyon kedves történet – mondta, amikor Sky egy kicsit
megpörgette, és a végén bedöntötte a karjába.
Keith megfeszült. Ez annyira nőies volt, annyira idegen. Az
egész szituáció az volt. Nem is értette, hogyan keveredhetett
bele. Persze, remek érzés volt Francisszel táncolni, mintha ez
teljesen természetes lenne, de a szíve mélyén tudta, hogy ez
nem normális dolog.
– Mi a baj? – érezte meg azonnal a kedélyváltozást Sky. –
Valami rosszat csináltam?
Keith lefagyott. Most még kellemetlenebbül érezte magát.
Felnézett, az olvadt ezüstre emlékeztető íriszekbe, és tétován
megrázta a fejét.
– Nem te… Én…
Sky azonnal lassított, majdnem meg is állt, és csak ringatta a
karjában, bár érezte, hogy Angus teljesen megfeszül. Már épp
kezdte beleélni magát, hogy ez egy szép este lesz, amikor a férfi
végre elengedi magát. Mondani is akarta Russellnek, hogy a
pszichológus, akit talált, egy géniusz, ha ilyen gyorsan segített
Angusön.
– Te? Mit? Csak beszélgetünk… – válaszolta zavartan.
Keith mérlegelt. Már úgyis mindegy volt, mivel tönkretette a
hangulatot, és amúgy is azért jött, hogy tisztába tegye az
érzéseit.
– Tudod… – megvárta, amíg Fran ránéz, és még utána is
adott magának néhány pillanatot, mielőtt folytatta. – Szóval ezek
a dolgok… Mármint, például hogy két pasi úgy táncol, mint egy
férfi és egy nő. Ezekkel még nem tudok mit kezdeni.
Sky az egyik szemrését szűkebbre húzta, a másik oldalon
pedig felszaladt a szemöldöke.
– Miért? Mi van ebben, ami annyira zavaró? Azt ugye tudod,
hogy az ókorban még a női szerepeket is férfiak játszották, és
nem feltétlenül melegek…
– Igen, de nekem akkor is furcsa. Idegen és kellemetlen
érzés.
– Kellemetlen? Milyen értelemben? Eddig úgy éreztem,
majdnem élvezed az egészet.
– A majdnemen van a hangsúly – felelte Keith, és
kibontakozott Sky öleléséből, aztán elindult az ajtó felé. Friss
levegőre volt szüksége.
Francis némán követte, miközben Ink kérdő tekintetére csak
felhúzta a vállait és széttette a kezeit, jelezve, hogy fogalma
sincs, mi is történik.
Odakinn már hűvösebb volt, mint amikor hazaértek. Minden
csendes volt, kísérteties. Csak az ajtó feletti lámpa tompa fénye
világított meg egy kis részt a ház előtt. Keith nekidőlt a
fakorlátnak, és nagyot sóhajtott.
– Tudom, nektek ez természetes. Hogy mindent ugyanúgy
megengedtek magatoknak, mint a heterók.
– Angus, kérlek, álljunk meg egy szóra.
 Keith felpillantott, és látta, hogy Sky vonásai
megkeményednek.
– Itt nem arról van szó, hogy megengedhetjük-e magunknak.
Rossz oldalról nézed az egészet! Mi is ugyanolyan emberek
vagyunk, mint a heterók, vagy bárki más. Mindegy, melyik
nemhez vonzódsz. Például az, hogy veled táncolhatok-e,
baromira nem függ attól, hogy melyik csapatban játszom. Nem is
értem, neked ezzel mi a bajod. Mindent megtehetünk, amit
mások, mert semmivel sem vagyunk kevesebbek, mint ők. A
heteró lányok is együtt táncolnak, akár kézen fogva sétálnak az
utcán, és a kutya rájuk sem hederít. Hála az égnek, lassan a
melegekre sem kapják fel a fejüket az emberek, de ez például
csak nekünk adatik meg, akik a civilizáció vívmányaiként már
nem vagyunk veszélyben. De a világ nagyobbik részén még
most is üldöznének, és akár halálra is ítélhetnének ezért.
– Na ugye?! – csapott le az érvelés gyenge pontjára Keith. –
Mert ez nem normális, hiába is akarjuk elhitetni magunkkal és
másokkal.
Sky felciccent, és közelebb hajolt.
– Még egyszer elmondom: attól, hogy vallási vagy egyéb,
gyűlöletből fakadó, idejétmúlt ideológia még tartja magát, és sok
ember képtelen elfogadni a másságot, még nem lesz betegség.
Látom, neked azzal van bajod, hogy még mindig rosszul kezeled
ezt. Muszáj rájönnöd, és elhinned, hogy nem vagy kevesebb
azoknál, akik nem a saját nemükhöz vonzódnak. Ezzel engem
kikészítesz! Egész életemben büszke voltam arra, ami, aki
vagyok!
– Neked azért könnyebb! – nézett fel rá egy kis irigy
csillogással a szemében Keith.
– Ha megint az apáddal jössz…
– Nem! Azért könnyebb, mert egyrészt neked mindegy, hogy
fiú vagy lány az, aki megtetszik. Vagyis, ha akarnád, simán
családot alapíthatnál, és belesimulhatnál a társadalmi normákba.
Másrészt azt mondod, nem kötődsz senkihez érzelmileg. Így
meg pláne könnyű! Neked van az életed, és van a szex. A kettő
között pedig egy határvonal. De nekem, aki sokkal
kiszolgáltatottabb vagyok, mert egyszerre kell megküzdenem a
saját elfogadásommal, és még azzal is, hogy a társadalom
peremére kerülök mint deviáns, egyszerre egy kicsit sok ez.
Sky megpróbált higgadt maradni. Érezte, hogy Angus
komolyan küzd a szabadságáért, ami persze csakis tőle függ, de
segítségre van szüksége. Csakhogy ez a terület neki mindig is a
gyengéje volt, és nehezen értette meg azokat, akik nem tudták
kezelni a melegségüket. Valamilyen szinten ő is kirekesztő volt,
és ezt tudta is magáról. Titkolta, de gyakran észrevette, hogy
mennyire könnyen süt bélyeget azokra, akik nem élharcosai az
elfogadásnak.
– Az a baj, hogy mi ketten egészen más oldalról közelítjük
meg a dolgokat. Elhiszem, hogy neked ez nagyon nehéz, de
nem én vagyok a megfelelő ember, aki segít neked ebben.
Russell az, aki képes mindent több oldalról megvilágítani, és
türelmesen vitatkozni úgy, hogy nem akarja rád erőltetni a saját
igazát.
Keith bólintott.
– Igen, azt hiszem, neki köszönhetek mindent. Ha ő nincs,
talán már…
Sky torkába azonnal csomó nőtt.
– Angus én… Sajnálom, hogy annyira kiborítottalak. Nem állt
szándékomban!
– Nem te vagy a hibás. Akkor már egy ideje labilis voltam,
csak igyekeztem úgy tenni, mintha nem lenne olyan nagy a baj.
Sok összetevője van a dolognak, és nyilván nem te tehetsz róla.
Most Sky bólintott, és közben a férfi arcát fürkészte.
– Igen, nem is akarom magamra vállalni, de lehettem volna
finomabb, óvatosabb. Tudtam, hogy hányadán állunk, csak nem
bírtam magammal. Ki akartam erőszakolni, hogy lépj. Rá
akartalak venni, hogy a melegségedet, és azon keresztül engem
válassz.
Keith még mindig fulladásos rohamot kapott, ha Sky nyíltan
kimondta, hogy vonzódik hozzá. Egy darabig nehezen vette a
levegőt, és ez persze nem kerülte el Francis figyelmét sem.
– Nehogy megint kiakadj! – mosolyodott el. – Nem fogok rád
mászni, sőt, hozzád sem érek. Megértettem, hogy nem akarod.
Megpróbálok úriemberként viselkedni – kacsintott Keith-re. – Bár
az, hogy végre beismered a melegségedet, nem könnyíti meg a
dolgomat.
Mindketten halkan felnevettek, és a feszültség oldódott egy
kicsit.
– Dolgozom az ügyön, de a nagyja még hátravan –
válaszolta Keith.
– Most már csak idő kell – ölelte át a vállát Sky, és egy kicsit
meg is szorongatta.
– Idő, mint a tenger – ölelte át a derekát Keith.
Így álltak egy darabig, és a csendes, sötét erdőt nézték.
– Erre inni kell! – szólalt meg Sky, amikor érezte, hogy Keith
ismét távolodik tőle, és a gondolataiba mélyed.
– Ha erre ráiszom, teljesen kiütöm magam – válaszolta a
férfi.
– És? Van más dolgod is? – nevetett fel Sky, aztán a vállánál
fogva húzni kezdte az ajtó felé.
 Higanyszürke

Éjfél már elmúlt, amikor végül elbúcsúztak, és mindenki a

szobájába ment. Ahogy csend lett, Keith átbotorkált a
fürdőszobába, és lezuhanyozott, de a feje kóválygott, és nem
volt benne biztos, hogy az ágya nem fog forogni vele.
Miután felvette a pizsamanadrágját, és a kinyúlt, fehér pólót,
amiben aludni szokott, kiosont a nappaliba, megkereste Ink
cigarettáját, és ellopott egy szálat, majd a ház előtt rágyújtott, és
nagy slukkokat szívott a Marlboróból. Régen dohányzott, amikor
még nem ivott. Később úgy gondolta, egyszerre a kettő túl sok
együtt, és mivel az italról nem tudott és nem is akart lemondani,
letette a cigit. De ezen az estén minden más volt, mint eddig.
Sokkal könnyebbnek és bátrabbnak érezte magát. Nem akart
megfelelni senkinek, és képes volt elfelejteni a riasztó
statisztikák adatait is. Csak állt, a hűvös éjszakai levegőtől
libabőrösen, és élvezettel pöfékelt.
Miután végzett, úgy érezte, ő egy merész kalandor. Aztán
kiröhögte saját magát.
Az italtól és szerteszét kalandozó gondolataitól
megrészegülve, viszonylag egyenesen betalált az ajtón, aztán a
fürdőszobába is sikerült anélkül bemennie, hogy nekiment volna
az ajtófélfának. Megmosta a fogát, és visszatámolygott a
szobájába. Az ágya puha volt és illatos, úgyhogy bevetette
magát a párnák közé, és egy elégedett mosollyal húzta magára
a takarót.
Az álom elég hamar kerülgetni kezdte, és már nem is volt
benne biztos, hogy ébren van, amikor a hangok bekúsztak a
tudatába. Először csak halk neszezés, aztán picit hangosabb
nyögések. Suttogást is hallott, de nem tudta kivenni a szavakat.
Mire rájött, hogy nem álmodja, hanem Ink és Russ szobájából
hallja őket, már egészen éber volt.
Felült és fülelt, de a suttogásukat nem értette. Viszont
tökéletesen hallotta Russ nyöszörgését, és Ink mély, öblös
nyögését. Már az ágy mellett állt, és hegyezte a fülét, amikor
ütemes kopogás szűrődött át a plafonon.
Keith vére zubogni kezdett az ereiben. Hirtelen tört rá a
szexuális vágy, és bár ezúttal nem volt célpontja, mégis sokkal
erősebb volt, mint eddig bármikor. A pulzusa annyira felment,
hogy a füle is csengeni kezdett, és ettől teljesen kiakadt, mert
nem hallotta tőle a fenti eseményeket. Körülnézett, aztán
odahúzta az asztalt a szoba közepére, majd rátette a széket is,
és az éjjeliszekrényre készített pohárból gyorsan kiitta a vizet.
Mire felfogta volna, hogy mit csinál, már mászott is fel a
magasba, és imbolyogva állt fel a székre. Egy pillanatra
megrémült, mert rájön, hogy részegen ez nem túl jó ötlet, de
abban a másodpercben Russ ismét nyögni kezdett, és a
kopogás is visszatért.
Keith már emelte is fel a poharat, és a plafonra szorította,
aztán a fülével megpróbálta elérni az alját. Lábujjhegyre kellett
emelkednie, de amint meghallotta a sokkal tisztább hangokat,
máris tudta, hogy mindent megért.
– Móki, imádom a szűk kis seggedet! – suttogta Ink, Keith
pedig majdnem leájult a magaslesről, amit épített, és ahonnan
sajnos látni nem látott semmit.
– Gyerünk, Gideon, keményen! – szűrte a fogai között
Russell.
– Nem lehet! Ez a tetves ágy szétesik alattunk – válaszolta
halkan, de dühösen Beaumont.
– Akkor menjünk le a padlóra – javasolta Russ, amit ismételt
neszezés, súrlódó hangok, és végül egy hirtelen,
visszafojthatatlan nyögés követett.
– Így? – kérdezte Ink.
 – Így, így,. így! – válaszolta elhaló hangon Russell, és Keith
szinte maga előtt látta őket, ahogy egymásba olvadnak.
A szája kiszáradt, a tenyere leizzadt. Majdnem el is ejtette a
poharat, és úgy megszédült, hogy csak a lélekjelenlétének
köszönhetően sikerült lezuttyannia a székre ahelyett, hogy fejjel
esett volna a földre.
Zihálva ült egy darabig, miközben kusza gondolatai maguk
alá temették. Talán az ital miatt, de az is lehet, hogy egy
folyamat részeként, ezen az estén nem volt képes elnyomni
beteges ösztöneit, sőt, arra sem volt képes, hogy gyűlölje magát
ezért. De arra igen, hogy elszégyellje magát, amiért képes volt
felmászni a plafonig, hogy kihallgathassa a szerelmeseket.
Egy nagy sóhajjal leugrott a földre, és leemelte a széket,
aztán visszacipelte a sarokba. Amikor minden a helyén volt,
leroskadt az ágy szélére, és próbált másra koncentrálni, mint a
még mindig leszűrődő zajokra, a vérforraló és iszonyatosan
izgató hangokra.
Az jutott eszébe, vajon Sky is hallja-e. Vajon ő is ugyanúgy
lázba jön ettől mint ő, vagy csak legyint rá, és beteszi a fülesét,
hogy kizárja őket? De ha mégis lázba hozza a dolog, akkor vajon
mit csinál? A választól tetőtől talpig remegni kezdett. Lehet, hogy
maszturbál. Lehet, hogy ő megengedi magának azt a luxust,
hogy akkor és azt tegyen, ami jólesik.
Keith farka is mereven feszült a pizsamájában, és ő is
mindennél jobban szeretett volna enyhülést nyerni.
Hanyatt vágta magát az ágyon. Dühös volt, amiért ő soha
nem teheti azt, ami jó neki. Aztán eszébe jutott, amit Dr.
Reynoldsnál mondott: hogy ezek a gátlások csak az ő fejében
léteznek, és hogy a szabadságát csak saját magától nyerheti el.
Már állt és idegesen túrt a hajába, aztán járkálni kezdett. Fel-
alá, saroktól sarokig, majd az ajtóig és vissza. Kinézett az
ablakon, de már nem látta a holdfénnyel átitatott erdei tájat, csak
Sky arcélét, platinaszőke haját, az állán a serkenő borostát, és
kívánatos testét, ahogy az izmok vibrálva dolgoznak minden
mozdulatra. Azonnal rátörtek az emlékek. Sky elfeketedő
tekintete, az illata, amit egészen közelről lehet csak érezni. A
bőre tapintása, a hangja, ahogyan nyög. A simogatása, a csókja,
és az, ahogy a testének csapódott, amikor szexeitek. Mert ők
ketten szexeltek, akkor is, ha mentségnek ott volt a lány.
Ennél a pontnál már a száját rágta belül, és a kezén tördelte
az ujjait, ahogy a semmibe nézett, és próbált szabadulni ezektől
a veszélyes emlékektől, de hasztalan.
Újra megfordult, és nagy léptekkel az ajtóhoz ment, de
ezúttal nem állt meg ott, hanem halkan kinyitotta, és kilépett a
folyosóra, aztán meztelen talpain nesztelenül osont Sky
szobájáig.
Ismét hallgatózott. Fülét az ajtó hűvös lapjának támasztotta,
és remélte, hogy nem hall majd semmit. Vagy inkább azt, hogy
mégis…
Bentről semmi nesz nem szűrődött ki. Talán már alszik, és
nem is tud róla, hogy mi történik a feje felett. De az is lehet, hogy
neki ez semmit nem jelent, mert nem egy barom, aki évek óta
elfojtja a vágyait. Keith nem tudott elszakadni az ajtótól, mert
minden lélegzetvétele után azt várta, hogy végre hall valamit. Ha
mást nem, akkor valami apró jelet, hogy Sky még ébren van. Az
órájára nézett: fél egy volt már. Biztosan alszik. De Sky éjszakai
bagoly, aki sosem alszik kettő előtt.
Mielőtt egyáltalán tudatára ébredt volna, hogy mit csinál,
halkan kopogott, aztán saját merészségétől megrettenve lépett
hátra, és már épp vissza akart rohanni a szobájába, amikor az
ajtó feltárult, és a hátulról jövő fényben ott magasodott Francis
alakja.
– Én… én csak…
– Angus?! Minden rendben? – kérdezte érdes hangon a férfi.
– Valami baj van?
– Nem, nincs… Csak…
 Sky közelebb lépett. Keith-nek fel kellett néznie rá, de alig
látott valamit, mert a folyosón nem égett a lámpa.
– Nem tudsz aludni?
Keith csak megrázta a fejét.
Sky halványan elmosolyodott, és arrébb állt az ajtóból, hogy
beinvitálja, de Keith lábai földbe gyökereztek. Érezte, ahogy a
késztetés lassan kényszerré dagad benne.
– Le akarok feküdni veled! – mondta halkan de komolyan.
A félhomály ellenére látta, ahogy Sky mindkét szemöldöke a
homlokára szalad.
– Tessék?
– Azt mondtam, le akarok feküdni veled.
Mindketten döbbenten álltak. Francis agyában egymást
kergették a gondolatok.
Angus részeg. És kiéhezett. És őrülten szexi az összeturkált
hajával, a cuki, kockás pizsijében, a mellkasát félig szabadon
hagyó, kinyúlt pólójában. Olyan kicsi és édes. Annyira bűnre
csábító. Sky még sosem tagadott meg magától élvezetet, pláne
ha a másik kezdeményezett, és neki is volt kedve hozzá. De
most nem kedve volt hozzá, hanem minden kibaszott sejtje
lángba borult, az agya kisült, és már semmi másra nem tudott
gondolni, csak az elmúlt hetekben elképzelt szeretkezésekre,
amikbe jócskán vegyült az együtt átélt extázis pillanataiból, így
túl élethűek, elviselhetetlenül valódiak voltak. És most ott volt
vágyainak tárgya. Kicsit spicces, de mégis eszméletlenül szexi,
ahogy az italtól ellazult arcizmokkal, tétova mozdulatokkal, mégis
tiszta tekintettel nézett fel rá.
– Nem! – válaszolta mégis, és úgy érezte, a hőssé avatásán,
ami persze a halála után fog bekövetkezni, emberek ezrei
borulnak majd a síremléke elé, hogy nagysága előtt
tisztelegjenek.
 – Miért nem? – kérdezte elhaló hangon Keith, és szinte
megsemmisült. A bűntudat és a szégyen egyszerre ostromolták
önbecsülésének amúgy is gyenge bástyáit.
– Mert részeg vagy.
– Na és? – lépett közelebb Keith, annyira közel, hogy már
érezte Sky leheletét a homlokán. – Nehogy azt mondd, hogy te
még csak józanul szexeltél!
A hangja dühös volt és megalázott, amit Francis is azonnal
kihallott belőle. Megijedt. Eddig abban a hitben élt, hogy ő a jó
cserkész, aki betartja a szabályokat, de most elbizonytalanodott.
Rájött, hogy egyáltalán nincsenek szabályok. Gondolatban
elátkozta magát, amiért egyáltalán eljött, amiért ott áll
tehetetlenül. Az is eszébe jutott, fiatalon hányszor nyúlt a
pohárhoz, hogy legyőzze a gátlásait. Sokszor csak így volt
képes megtenni azokat a dolgokat, amikhez józanul nem lett
volna mersze.
– Nem rólam van szó! – válaszolta gyorsan. – Angus, itt most
nem arról van szó, hogy én ittam-e vagy sem, hanem arról, hogy
nem feküdhetek le veled, amikor nem vagy teljesen tudatában
annak, amit csinálsz. Mi van, ha holnapra mélységesen
megbánod az egészet, és ismét visszazuhansz a
depressziódba? Mi van, ha valami visszafordíthatatlan dolog
történik veled, amit nem fogsz tudni kezelni? Én képtelen vagyok
ekkora felelősséget vállalni.
– Nem is neked kell! Felnőtt ember vagyok. Ez az én
döntésem. Neked csak hagynod kell…
Sky összehúzta a szemöldökeit és lejjebb hajolt, hogy Angus
halványkék, ragyogó íriszeibe nézzen.
– Ez nem csak ennyi, Angus! Hiába akarod elbagatellizálni,
ami amúgy egyáltalán nem lenne nagy dolog, de nálad igenis az!
Nem tehetjük meg pusztán azért, mert egy részeg pillanatodban
át tudod lépni a határaidat.
 – Hanem? Mikor tehetjük meg? Azt mondtad, hozzam meg a
döntésemet, és induljak el egy új irányba. Azt mondtad, ha nálad
kötök ki, boldog leszel. Itt vagyok. Akarlak! Miért nem örülsz
neki?
A hangja már kétségbeesett volt. Sky képtelen volt két
fronton vívni a nagy csatát. Egyszerre győzni le a saját, egyre
vadabb vágyait, és kontroll alatt tartani Angust, aki
meggondolatlan, de annál izgatóbb ajánlatával állt előtte, és
komolyan véghez akarta vinni.
– Angus, kérlek! Fogalmad sincs róla, mit teszel velem,
magaddal! Basszus, erre nincs jó válasz! Ha képes lennél józan
ésszel átgondolni, rájönnél, hogy bármit csinálok, én leszek a
hunyó.
– Francis, miért nem érted meg, hogy most az egyszer nem
akarok gondolkozni. Nem akarok a saját félelmeim mögé bújni,
és ismét egy nappal tovább vegetálni. Értem, hogy mitől félsz.
De te is érts meg engem! Nem vagyok színjózan, de nem is
vagyok részeg. Az ital már csak arra jó, hogy segítsen megtenni,
amit nélküle képtelen lennék. Amikor legutóbb te itattál, és utána
rávettél, hogy olyasmit tegyek, amit máskor soha nem tettem
volna meg, nem voltak ilyen fenntartásaid.
Számonkérő pillantása szinte égetett. Sky rájött, hogy
valóban így volt. De azt is tudta, hogy az egyszer elkövetett hiba
nem mentség a következőre.
– Így van! De az is rossz döntés volt. Egy barom voltam,
hogy olyasmibe vittelek bele, amitől később összeomlottál. –
Megrázta a fejét. – Angus, nem kérheted, hogy ismét én legyek
az oka, ha padlóra kerülsz.
– Russell már padlóra került odafenn – vigyorodott el Keith a
plafonra pillantva – és a hangok, amiket hallottam,
ráébresztettek, hogy én is pontosan ezt akarom. Fran, kérlek!
Legalább egyszer át akarom élni. Ha holnap ismét legyőznek a
démonjaim, akkor sem akarok tovább élni anélkül, hogy tudnám,
milyen az igazi szex.
Sky meghasonult. Sokszor kérték már arra, hogy vegye el
valaki szüzességét, és ő általában nem ódzkodott a dologtól, bár
előre kikötötte, hogy nem lesz folytatás. De Angus más. Nála
ezernyi nyitott kérdést vet fel maga a lehetőség is. A kételyei
azonban úgy olvadtak, mint meleg teában a jég, ahogy a kék
szemek a szájára siklottak, és ott időztek.
– Kívánlak! – mondta Angus, és még közelebb lépett.
Sky már érezte a teste melegét a hűvös éjszakai levegőben,
már az orrába kúszott a fanyar, izgató illat, ami most a szexuális
vágy összetéveszthetetlen feromonjaival vegyült, és érezte,
ahogy lassan semmibe vesznek az érvek, a félelmei is
visszahúzódnak agya hátsó zugába, és a vére forrni kezd.
– Angus, én…
– Te fogd már be a szád, és szeretkezz velem!
Mielőtt Sky válaszolhatott volna, még közelebb lépett,
egyenesen a lábára. Olyan könnyű volt, hogy Sky alig érezte a
súlyát. A lélegzetét is visszatartotta, és moccanni sem mert.
Keith-ben olyan ösztönök munkáltak, amiket azelőtt még
sosem engedett szabadjára. Meg akarta kapni Francist. Meg
akarta szédíteni, elvenni az eszét, megőrjíteni és elcsábítani.
Meg akarta hódítani.
Lábujjhegyre állt, mert még mindig nem érte fel a magas
alakot, aztán óvatosan megfogta a vállát, hogy megtartsa az
egyensúlyát, és amikor Sky még mindig nem lökte el magától,
vett egy mély lélegzetet és a szájára hajolt.
Sky szíve kihagyott. Angus ajka olyan finoman simított végig
a száján, mintha csak egy pillangó szárnya cirógatta volna meg.
Aztán újra. Bátortalan volt, mégis őrjítően izgató. Talán pont
attól, hogy Sky is tudta, ilyet még sohasem csinált. Mert a
megnyitón, amikor nőnek hitte, egészen más volt minden. Most
először ért hozzá úgy, hogy férfiként állt előtte, és ebben a
gyengéd, szűzies csókban benne volt minden, amire Sky hetek
óta várt.
– Csókolj vissza! – suttogta Angus, és ahogy a leheletét
érezte az arcán, végleg elveszett. Ő is óvatosan, félénken
simogatta meg a forró ajkakat, de mielőtt visszavonulót fújhatott
volna, Angus keze a tarkójára siklott, és ujjai a hajába szaladtak.
A férfi halkan felsóhajtott, aztán már húzta is magához, és
hirtelen a szájára tapadt.
Sky felhördült, de nem tudott elhúzódni. Ahogy hátralépett,
Angust is magával vitte, aki a lábán állt. Olyan furcsa, mégis
szívet melengető volt az egész. A kis test, ami az ő magas
alakjához simult, a kezek, amik belé kapaszkodtak, és a száj, az
az édes, készséges száj, ami azonnal elnyílt, ahogy Keith
megérezte a combján Sky merevedését.
– Kérlek! – suttogta még egyszer, amikor egy pillanatra
elhajolt, hogy a szürke, olvadt ezüst színű íriszekbe fórja a
pillantását.
– Nem tudod, mit teszel velem – ismételte Sky, de azért még
egyet lépett hátra, és becsukta az ajtót.
– Valóban nem tudom – mosolyodott el Keith, és apró
csókokkal lepte el a szögletes állat, ahogy Francis felemelte a
fejét, és ismét nem érte el a száját. – Mutasd meg! – suttogta, és
a nyelvével simogatott végig a borostán, aminek az érintése is
végzetesen felizgatta.
Sky tehetetlen volt a benne is feltörő vágy ellen. Rég átlépte
azt a szintet, ahol még kontroll alatt tarthatta volna. Átölelte
Angus vékony derekát, és amikor a férfi készségesen simult a
karjába, felnyögött. Aztán már emelte is, egészen addig, amíg a
szájuk ismét egy vonalba került, és most ő csókolta, de már nem
óvatosan, félve, hanem forrón, szenvedélyesen, ahogy
álmaiban.
Keith vére olvadt üvegként hömpölygött az ereiben, és ő attól
rettegett, ha egy pillanatra is megszűnik a tűz, ami izzó
masszává olvasztotta az egész testét, akkor újra rideggé,
törékennyé válik. Lábaival átkulcsolta Sky keskeny csípőjét, és
keményen tartotta magát. Az érzései annyira letaglózták, hogy
egy idő után a tudata inkább takarék üzemmódra állt át, mert
képtelen volt felfogni minden ingert, minden újabb csodálatos
érintést.
Sky nagy kezeivel a hátát tartotta, és élvezte, ahogy Angus
szinte fájdalmasan szorította a csípőjét. Esze ágában nem volt
panaszkodni miatta, sőt, kifejezetten imádta, ahogy rajta
csimpaszkodott. Ettől ugyanis minden a helyére került. Nemcsak
szavak voltak, amik a semmibe olvadtak abban a pillanatban,
ahogy Angus kimondta őket, hanem tettek is. Igazi elszántság,
vad vágy, mindent elsöprő akarás. Sky úgy gondolta, lehet hogy
csak álmodja az egészet.
De azért közben az ágyig hátrált, és amikor megérezte a
matracot a vádlijánál, le is ült rá, az ölében a túl készséges, túl
finom Angusszel, aki épp tíz ujjal turkálta a haját. Sky is lehunyta
a szemét, mert eddig a hosszú, ernyős pillák remegésében
gyönyörködött kancsalítva. Angus ujjai a fejbőrén siklottak, néha
önkéntelenül belekapaszkodtak a tincseibe, és ettől olyan
szinten felizgult, hogy képes lett volna elélvezni, ha sokáig
csinálja. Halkan a férfi szájába nyögött, aki erre azonnal elhajolt,
a szemei kipattantak, és kérdőn nézett rá.
– Valamit rosszul csinálok?
Az ajka szélén, a frissen kibújt, fekete bajuszkezdeményen
kettejük nyála csillogott, az arca kipirult, a szemei mint két csillag
az esti égen. Sky meg sem tudott szólalni, csak nézte egy
darabig. Aztán a nézés már nem volt elég, így felemelte a kezét,
és ujjaival járta be a gyönyörű arcot. Angus álla tökéletes volt.
Olyan lágyan ívelt a nyaka felé, mint egy nőnek, de erős
csontozatú arcán ez volt az egyetlen lányos elem. Az orrcsontja
olyan volt, mint egy sísánc, és a felső ajkával együtt néha az
orra hegye is mozdult, amitől csibészes lett az egész arca. Most
azonban elváltak az ajkai, és köztük szívta be a levegőt, gyorsan
kapkodva, izgatottan. Pici, rózsaszín nyelve ki-kiszaladt, hogy
megnedvesítse gyorsan száradó száját, és Francis hirtelen nem
tudta megállni, hogy egy gyors mozdulattal rávesse magát. Még
épp elkapta a fürge kis szökevényt, és beszívta a saját szájába,
aztán játszadozni kezdett vele.
Keith megsemmisült. A feneke alatt érezte Fran kőkemény
péniszét, a mellkasán dübörgő szívverését, a kezei alatt a
nyakán felálló apró hajszálakat, és a szájában a forró, puha
nyelvet, ami olyan lágyan, mégis incselkedőn hívogatta,
simogatta, hogy a pizsamája már a combjára tapadt kiszivárgó
nedvétől. Máskor már ettől lelankadt volna – bár az igazság az,
hogy általában fel sem állt –, a tudattól, hogy mocskos, undorító,
ahogyan a spermája csorog rajta. Ebben az esetben
valószínűleg csak letörni lehetett volna. Azt kizártnak tartotta,
hogy egyszerűen elmúlna belőle a vágy, de azért az agyában
mocorogni kezdtek a szokásos gondolatok. Sky azonnal
megérezte, hogy valami megváltozott, ezért apró csókokra
váltott, aztán eltartotta magától.
– Mi a baj? – kérdezte komolyan, és szürke szemeivel
fürkészte Keith arcát, aki viszonozta a pillantását, és lassan
megnyugodott. Még soha, senki nem nézett rá így. Sky
szemeiben ott csillogott az izgalom és az elragadtatás. Látszott,
mennyire élvezi és vágyja mindazt, amit Keith adhat neki.
– Semmi baj – rázta meg szolidan a fejét Keith. – Csak ismét
rám törtek a félelmeim.
– Azok nem fognak elmúlni egyik pillanatról a másikra –
hajolt ismét hozzá Sky, és apró puszikkal lepte el az álla vonalát.
– Hagyj időt magadnak! Nem lehet egyetlen este alatt átváltozni
egy másik emberré.
Keith teljesen elérzékenyült. Másnak be sem merte volna
vallani a kételyeit, de Skyjal minden olyan könnyű volt, olyan
természetes. Valamiért nem félt tőle, hogy kineveti, megalázza,
vagy elfordul tőle, ha rájön, hogy mennyire gyenge.
Még nem hajolt vissza, még nem adta át magát ismét az
ösztöneinek. Csak ült Sky ölében, a térdei között érezte a teste
melegét, és elveszett a ragyogó, ezüstszínű íriszek simogató
pillantásában.
Sky pedig szívesen gyönyörködött Angus arcának minden
részletében. Már az első találkozásukkor is nagy hatással volt rá,
de alacsony termete miatt valahogy nem nézte meg igazán.
Most jött csak rá, mennyire szép és szabályos minden vonása. A
felső ajka máskor csak egy keskeny vonal volt, de ebben a
pillanatban málnaszínűre szívva, megduzzadva hívogatta, hogy
csókolja még. Óvatosan közelebb hajolt, a szemeiben pedig ott
volt a kérdés, amire választ várt.
Keith-t meghatotta ez a fajta törődés. Francis nem elvette,
amit akart, hanem annyit fogadott el, amennyit ő adott magából.
Azonnal lehunyta a szemét, és ő hajolt a férfi szájára, két
tenyerébe fogva az arcát.
A csók egyre szenvedélyesebb lett, bár mindketten
visszafogták magukat, hogy maradéktalanul kiélvezhessék az
első alkalom minden megismételhetetlen momentumát.
Sky Keith hátát simogatta, immár a póló alatt, és a
bársonyos bőr tapintásától megrészegült. Elégedetten morgott,
és alulról megfogta a vállait, hogy magára húzza egy kicsit.
Mindketten felnyögtek a hirtelen beléjük villámló erős
vágyhullámtól, de aztán összetámasztották a homlokukat, és
lihegve dörgölőztek egymáshoz.
Angus még sohasem élt át ilyesmit. És nem a fiúszexre
gondolt, hanem arra a türelmes izgalomra, ami benne munkált.
Tudta, hogy a gyönyöre minden eddigit felül fog múlni, de
valamiért egyáltalán nem érezte sürgetőnek a beteljesülést.
Inkább így ringatózott volna még Francis ölében órákon át, és
hagyta volna, hogy a férfi mindent elvegyen tőle, amije csak van.
 Sky nem volt ennyire fakír. A következő mozdulatnál a
tenyereit a kerek fenékre simította, aztán bele is markolt, és
amikor Angus egy halk kis sikkantással a nyakába szédült, a
csípőjét fellökve szorította magára, miközben óvatosan
széthúzta egy picit.
Hallotta, ahogy Angus beszippantja a levegőt, és érezte,
ahogy a nyakára szorítja a száját. Megismételte a mozdulatot, és
határtalan öröm töltötte el, amikor Angus önkéntelenül rányomta
magát a farkára, és édes, kéjes hangokat adott ki. Sky farka
megrándult, és az egész testét elöntötte az izgalom, de
figyelmeztette magát, hogy ez egy másik liga. Itt nem tehet meg
mindent, amit szeretne. Hiába lett kezesbárány a férfi, Sky tudta,
hogy neki kell megtartóztatnia saját magát, ha nem akar belőle
később nagyobb galibát. Örült, amiért Angus lassan magával és
a külvilággal szemben is őszintébb lett, de komolyan gondolta,
amikor azt mondta neki, hogy egyeden este alatt nem lehet
lerombolni a sokévnyi gátlásból és hazugságból felépített belső
falakat. Idő kell neki, ő pedig nem lehet annyira önző, hogy a
saját vágyait helyezze előtérbe. Ha szerencséje van, később
learathatja a most elvetett magokból szárba szökő érzéseket, és
tettekre válthatja őket, ha pedig nincs, akkor is kisebb károkat
okoz, mintha mindent megadna Angusnek, amire a férfi
láthatóan nagyon vágyna.
– Francis, annyira kívánlak! – suttogta ebben a pillanatban
Angus, és Sky majdnem sutba vágta az összes szépen kigondolt
elvét, hogy hanyatt döntse az ágyon, és pillanatokon belül
magáévá tegye. De aztán erőt vett magán, és igyekezett a férfire
koncentrálni. Beletúrt a sűrű, fekete hajba, bele is markolt, és
elhúzta Angus fejét, majd amikor meglátta a lángvörös, duzzadt
ajkakat – amivel eddig az ő nyakát szívogatta hirtelen nem tudott
ellenállni, és rátapadt, hogy mélyen és vadul csókolja, ahogy
szerette volna.
 Keith érezte, ahogy egy újabb adag áztatja a pizsamáját, és
mielőtt átgondolta volna, amit tesz, egyből előrebillentette a
csípőjét, hogy Sky hasához dörgölőzhessen egy kicsit. Most már
túl sok volt az inger, túl vad a vágy, így nehezen tartotta be a
magának tett ígéretet, hogy mindenre hagy elég időt.
Amikor Sky végül ismét elhúzta a fejét, és kicsit hátrébb
hajolt, a közéjük hatoló hűvös levegő tetőtől talpig libabőrbe
öltöztette Keith-t. Sky nagy kezei ismét a hátára siklottak, és
miközben fogva tartotta a pillantását, lassan felfelé húzta a
pólóját. Keith emelte a karjait, és hagyta, hogy kibújtassa belőle.
Még eltakarta a szemét, amikor meghallotta Sky halk nyögését,
és mire látta is, a férfi arca teljesen megváltozott. Egy ragadozó
tekintetével nézte, figyelte a testét, amitől Keith zavarba jött. Őt
még soha, senki nem nézte így. Összesen három nővel volt, ha
Kalát is számoljuk, de az első kettő úgy tett, mintha egyáltalán
nem érdekelné Keith teste. Mintha csak használták volna. Ő
pedig örült neki, hogy nem irányul rá a figyelem, mert amúgy is
nehezen teljesített, és biztos volt benne, hogy tökéletesen
harcképtelen lett volna, ha még nézik is. De most, amikor Sky a
száját beharapva, fehér fogait kivillantva, összehúzott
szemréssel nézte, mintha egy párduc figyelné a még vígan
mocorgó áldozatát, amit hamarosan egyetlen, villámgyors
mozdulattal leterít majd, Keith szexinek és izgatónak érezte
magát.
Sky felnyúlt, először csak kézháttal cirógatta meg a
mellkasát, aztán az ujjhegyeivel simogatta végig. Körbefuttatta
az ujját a mellbimbóján, és elégedetten felmordult, amikor a kis
csúcs azonnal kiemelkedett. Ráhajolt, az ajkával cirógatta, de
nem kapta be. A szája körüli rövid borosta karcolta az érzékeny
bőrt, Angus pedig szűkölni kezdett, és hátrahajolt, hogy felkínálja
magát. Sky átnyúlt a karjai alatt, és átölelte a derekát, hogy
biztonságban tartsa, aztán lejjebb kalandozott, és a köldöke
körül csókolgatta, míg nem bírta megállni, és finoman harapdálni
kezdte a hasát.
– Megőrjítesz! Gyönyörű vagy! Tökéletes! – suttogta a
bőrébe, Keith pedig a jégszőke tincsek közé futtatta az ujjait, és
szuszogva simogatta a fejét. Imádott a selymes, puha hajjal
játszani. Őrülten izgató volt, ahogy hátrafelé rövidült, és amikor
odáig ért, szinte szúrta a kezét. Egész nap elbabrált volna vele,
ha Sky engedi. A szavak pedig az önkívület határára kergették.
Hogy ő tökéletes? Gyönyörű? Ez annyira hihetetlen volt, mégis
annyira fantasztikus érzés.
Amikor Sky egyik keze ismét a fenekébe markolt, már
automatikusan nyomta rá magát az alatta feszülő szerszámra,
egy kicsit tekergett is rajta, és elégedetten elmosolyodott, amikor
Francis fojtott nyögéseit érezte a saját hasán.
Sky felemelkedett, és ismét a szemébe nézett, miközben
óvatosan megtámasztotta a hátát, a másik kezével megfogta az
egyik térdét, és átbillentette a testsúlyát, hogy leemelje magáról.
A tekintetét fogva tartva, lassan fektette az ágyra.
Keith szíve a torkában dobogott. Minden mozdulat, minden
pillantás, minden érzés új volt, és végtelenül izgalmas. Sky úgy
nézte, mintha minden rezdülését figyelné, ami igaz is volt, mert a
legkisebb sóhajra, moccanásra is reagált. Ismét végignézett az
egész testén, egy pillanatig elidőzött az átázott pizsamán és az
impozáns merevedésen, de aztán visszatért a mellkasához.
Körkörösen simogatta a szőrszálakat, mintha irányba akarná
fésülni őket. Aztán ráhajolt, finoman csókolgatta, az ajkaival
cirógatta, amit csak ért, majd felfelé vándorolt, és a nyakát vette
célba. Angus lihegett, már amikor egyáltalán kapott levegőt, mert
az idő nagy részében nem volt képes az életfunkcióira figyelni.
Minden fantasztikus volt, csak már kevés. Amíg Sky ölében ült,
legalább hozzá tudott dörgölőzni, de most csak kiterítve feküdt,
és hiába döfte a levegőt, nem kapott enyhülést.
 – Francis… Kérlek! – nyöszörögte, mire Sky azonnal
felemelte a fejét, és feljebb is csúszott.
– Most már ne beszélj! Csak engedd el magad, és hagyd,
hogy megmutassam, amit szeretnék. Ne kapkodj! Ne siess! Nem
a három másodperc orgazmus a lényeg, hanem az odavezető
út… – hajolt a szájára, és ismét csókolni kezdte, miközben
hosszú ujjaival a haját fésülgette.
Keith nyöszörgött, de azért bólintott, amikor szétváltak.
Francis összekapcsolta a pillantásukat, és ismét simogatni
kezdte, a nyakától indulva, át a mellkasán, a gyomrán, a hasán.
Leheletkönnyedén belecirógatott a köldökébe, aztán a
csípőcsontja felé kanyarodott, és egészen a térdéig lenyúlt, hogy
visszafelé erősebben markoljon a combjába, és megfigyelhesse,
ahogy Angus a fenekét a matracba nyomja, kezeivel a lepedőbe
markol, és a fejét hátrabillenti, mert úgy könnyebben viseli a
kínzásokat. Picit sajnálta, hogy nem látja a szemét, amikor
először ér a péniszéhez, de a hang, amit hallott, kárpótolta
mindenért. A hirtelen beszippantott levegőt Keith zajosan fújta ki
az orrán, ahol egy kicsit elakadt – amikor Sky a nedves anyagon
keresztül marokra fogta –, aztán lihegni kezdett, eszelősen, és
az ujjai a matracba vájtak.
Skyban tombolt a vágy. Angus farka forró volt, és kőkemény,
aztán megugrott a tenyerében, amikor először simított végig
rajta. Lassítani kell! – figyelmeztette magát, mert érezte, hogy a
férfi másodperceken belül eléri a csúcsot. Csak az ujjaival
cirógatta hát, és nézte, ahogyan az artéria lüktet a nyakán,
ahogy az állára feszül a bőr, ahogy az összes izma remegve
várja a robbanást. Teljesen belefeledkezett a gyönyörködésbe,
amikor egy kicsi kéz markolta meg a csuklóját, egy másik
felemelte a pizsama derekát, és mire észbe kapott, Angus már
erőszakkal húzta, hogy végre a bőrén érezze az ujjait.
Elmosolyodott a pucér vágyon, az elnyomhatatlan akaráson,
és engedett. Először a tenyerét simította a pulzáló péniszre,
aztán alányúlt, és alulról markolta meg, hogy felállítsa. Angus két
kézzel tépte magáról a nadrágot, és megborzongott, ahogy a
levegő a bőréhez ért.
A makkján újabb kövér cseppek várták reszketve, hogy
lefordulhassanak a kerek végről, és végül ők okozták Sky
vesztét.
Hiába határozta el, hogy egy kézimunkánál tovább nem
megy, annyira megkívánta az opálos, csillogó cseppeket, hogy
képtelen volt ellenállni. Egy elgyötört sóhajjal hajolt közelebb, és
megnyalta a száját. Aztán rájött, hogy amit akar, az több, mint
amit büntetlenül megtehet, ezért felemelte a fejét, és Angus
pillantását kereste. A lehunyt szemek lassan, pislogva
fókuszáltak rá, de amikor végre összeolvadt a tekintetük, Angus
szája elnyílt, és bár kereste a szavakat, most cserbenhagyták.
Eddig el akarta mondani, amit érez, amire vágyik, de most
minden szertefoszlott, a semmibe veszett. Mintha elfelejtette
volna a nyelvet, amin eddig kommunikált. Csak bólintani tudott,
mert tisztán érezte az elbizonytalanodást Sky mozdulataiban, és
ismét megmarkolta a lepedőt, mert tudta, hogy ha bekövetkezik,
amire annyira vágyik, minden erejére szüksége lesz, hogy ura
maradjon a testének.
Sky ismét lehajolt, apró csókokkal szórta be a puha hasat,
miközben lehúzta az előbőrt a péniszén, majd ismét feltolta rajta.
Angus torokból nyögött, akadozó lélegzettel, és homorított, aztán
felemelte a fejét, mert látni akart mindent. Sky is felpillantott,
mielőtt közelebb hajolt, és végre legalább a nyelvével
végigsimított a feszülő makkon.
– Ó, istenem! – suttogta Keith, és érezte, ahogy a testén
eddig ismeretlen ingerek rohannak át, hogy a gerincébe érve
robbanjanak fel, mint egy tűzijáték rakétái.
Sky végre a szájába vette. Finoman, elnyújtva a pillanatot. Ő
is hetek óta erről fantáziált, és hajnalokig virrasztott, mert
képtelen volt lelkileg kielégülni, hiába maszturbált addig, míg már
csak meleg levegőt élvezett. De most végre érezte az ízét, a
nyelvén a méretes pénisz súlyát, és látta az Angus íriszeit
felemésztő pupillákat, amik minden részletet igyekeztek rögzíteni
a jövő számára. Látta, ahogy megfeszülnek az izmai, és a puha
kis has fölött kirajzolódik két halvány kocka, meg azt is, ahogy az
alkarján kiduzzadnak az erek, mert tiszta erejéből markolja a
lepedőt.
Bólogatni kezdett, és hagyta, hogy a nyála végigcsorogjon
Angus farkán, aztán a tövénél átfogta az ujjaival, és besegített
saját magának.
– Fran! – nyöszörögte Keith, és nem volt kétséges, mit akart
mondani.
Oda is kapott, és fel akarta rántani Sky fejét, de ő erősebb
volt nála, és nem érdekelte a fájdalom. Újra a torkára engedte,
az ajkaival rá is szorított, és a nyelvével is körülfonta, amennyire
tudta, aztán az ujjaival pumpált még rajta párat, amíg
meghallotta, ahogy Angus légzése ismét elakad, látta, ahogy a
szája néma kiáltásra nyílik, a szemei lecsukódnak, és a teste
minden izma megfeszül. A következő pillanatban a szájába
robbant, és hosszan, lüktetve élvezett.
Csodás volt. Sky amúgy is szerette az orális szexet, bár
ritkán gyakorolta, mivel általában ő volt a domináns a szexben,
és amúgy sem csinált ilyesmit idegenekkel gumi nélkül. Utoljára
talán Ink volt az, akinek megengedte ezt, és bár sosem gondolt
bele, de talán ez volt az, ami miatt kötődni kezdett hozzá. A
bizalom és az intimitás veszélyes érzéseket keltett benne, amit
gyorsan el is nyomott magában, és végtelenül megkönnyebbült,
amikor nem sokkal később Beaumont bemutatta Justint.
De most minden más volt. Angus lassan elernyedt, szinte
szétfolyt az ágyon, és olyan aranyosan szuszogott, mint egy
náthás kisegér. Sky nem is tudta, nem is akarta türtőztetni
magát. Ez egyszer kivételt tett minden saját szabálya alól.
Felcsúszott, és egyből csókolgatni, simogatni kezdte a férfit,
édes semmiségeket suttogott a fülébe.
– Fantasztikus vagy! Imádom az ízedet. Meseszép vagy,
amikor élvezel.
Keith halkan nyöszörgött, mint akinek fájdalmasak ezek a
szavak, de Sky tudta, hogy a kéj csak hatványozódik benne, és
lassan csituló lelkének később gyógyír lesz minden el nem
hallgatott, őszinte szó. Mert az volt. Egytől egyig.
– Egész éjszaka szopnálak, ha hagynád…
Keith kinyitotta a szemét, és képtelen volt felfogni a látványt,
az érzések kakofóniájával, amik benne tomboltak. Francis
álomszép arca hajolt fölé, aztán néha eltűnt a szeme elől, amíg
ráhajolt, és a vállát, a karját csókolta. És amiket mondott!
Ilyeneket nem lehet hangosan kimondani! Honnan veszi a
bátorságot, hogy kiejtse őket a száján? Keith nem értette, nem is
talált rá magyarázatot, de még sosem érezte magát ennyire
kielégültnek, ennyire teljesnek.
A vágyai, amik kamaszkora óta kínozták, többször áttörtek
már a belső kerítéseken, és volt, amikor szex közben másra
gondolt, másképp képzelte el az aktust. Igen, egy fiúval, később
egy férfivel, de utána mindig igyekezett gyorsan elfelejteni
ezeket a kis bakikat, és remélte, hogy legközelebb el tudja
nyomni őket. Aztán persze újra ott voltak, és ha maszturbált,
akkor hiába űzte, kergette őket, mindig azonnal előbújtak, ha a
teste már robotpilótára kapcsolt. De az, amit most Francisszel élt
át, tízezerszerese volt mindannak, amit valaha képzelni mert.
Olyan maradéktalan gyönyör volt, amit álmodni sem mert. És
nem csak az orgazmus volt felejthetetlen, hanem amit előtte és
utána kapott. A gyengédség, a figyelem, a vad vágy, ami rá
irányult, mind-mind ismeretlen volt számára.
Lenézett, és látta, ahogy Fran lassan lejjebb csúszik, és a
karját csókolja végig, a belső, érzékeny oldalát, egészen a
könyökéig, ahol a hajlatot cirógatja a nyelvével, majd az eret
követi a csuklójáig, és apró csókokkal lepi el a bőrét, majd az
orrával nyitja szét a tenyerét, és egyenként csókolja végig az
ujjait. Keith csodálva bámulta, amit tesz. Nem akart hinni a
szemének. Francis úgy bújt a tenyerébe, mint egy kiscica, és
egészen begörbítette a hátát, hogy a feje búbjától az áliáig végig
tudja magát simogattatni vele.
Keith azonnal felkönyökölt, és a másik kezét is emelte. Két
tenyerébe vette a szögletes, mégis meseszép arcot, és le is
hajolt, hogy szájon csókolja, mielőtt simogatni, becézgetni
kezdte, apró puszikkal hintve be a pírrózsás bőrt, a szépen
szedett, íves szemöldököt.
– Többet akarok! – suttogta Sky fülébe, amikor épp arra
fordult, és a kis, kanyargós kagylót cirógatta az ajkával.
Francis elhúzódott, a saját tenyereit a kezeire simította, és
komolyan nézett a szemébe.
– Nem lehet, édesem!
A becézés újabb gyönyörhullámként szaladt át Keith
gerincén, de a visszautasítás hamar elűzte az örömöt.
– Miért nem? Akarom, Fran!
Sky odahajolt, a szájára adott apró csókokat, miközben
válaszolt:
– Nem lehet, kérlek értsd meg! Egyszerre ennyi elég lesz! Ha
minden rendben lesz veled a következő napokban, akkor innen
folytatjuk, oké? – kérdezte félve, és ismét eltolta, hogy egymás
szemébe nézhessenek.
– Nem! – válaszolta durcásan Keith. – Most akarom! Mindent
akarok!
Sky szája szeglete megvonaglott, de uralkodott magán. Majd
megzabálta ezt a kis morcos szexbabát, akit három napig akart
kefélni egyfolytában.
– Figyelj, Törpilla, most ennyi van. Nem tudok többet
nyújtani.
 Mielőtt bármit tehetett volna, Keith már a hátára lökte, és a
mellkasára ült.
– Letörpilláztál?! – kérdezte, és ha a szeme nem mosolygott
volna, Sky be is dőlt volna a vészjósló hanghordozásnak.
– Le-le! – kacsintott a férfire, aki félrebiccentette a fejét,
lebiggyesztette az ajkát, mintha azt mondaná „Na jó, te tudod!”,
aztán maga mögé nyúlt, és hirtelen megmarkolta Sky péniszét.
– Oké, ahogy gondolod – erősítette meg az arckifejezését
Keith, aztán mozgatni kezdte a kezét, és kiélvezte a tátogó Sky
néma szenvedését.
Francis le akarta lökni magáról, de Angus, mint egy igazi
viador, aki biztosan üli meg a tajtékzó bikát, minden mozdulatát
előre tudta, és a testsúlyát úgy helyezte át, hogy nem tudott
szabadulni tőle. Végül az egyetlen mód, hogy túljárjon az eszén,
az volt, hogy látszólag belement, és az igazság az, hogy a teste
is könyörgött az enyhülésért.
Hagyta, hogy Angus kiforduljon, és lehúzza a bokszerét, ami
eddig rajta feszült, aztán elégedetten szemlélje az egy órája
keményen álló, elkínzott szerszámot.
Mire Sky valami újabb cselen törte a fejét, Keith hirtelen
átemelte rajta a lábát, mellé térdelt, és gyanúsan közel hajolt.
– Ne! – kapott oda Sky. – Ezt nem kell!
– De akarom – válaszolta Angus, és megnyalta a száját.
– Kicsim, nem azért csináltam… – mondta Sky komolyan.
Angus bólintott. Tudta, érezte. Pontosan ez volt az, ami
annyira más volt, mint az eddig szexuális élményei. Mindig az
volt az érzése, hogy akikkel volt, azok csak azért tesznek meg
dolgokat, mert vagy viszonzást várnak érte – elsősorban az
orális részeknél –, vagy azért, mert úgy gondolják, ahhoz, hogy
jó szeretőnek számítsanak, ezeket meg kell tenniük. Soha nem
érezte még, hogy pusztán azért tesz valaki valami elképesztően
jó dolgot a másiknak, mert neki is örömöt okoz, ha kiszolgálhatja,
ha boldoggá teheti. De abban a pillanatban ő is úgy érezte,
semmi másra nem vágyik jobban, mint arra, hogy Skyt
kielégíthesse, a lehető legtökéletesebben.
Sky feje lehanyatlott, és látszott, hogy komolyan vívódik.
Keith hagyott neki egy kis időt. Nem tudta, mitől fél Sky, de azt
tisztán érezte, hogy itt már nem csak róla van szó. Nem arról,
hogy vajon ő, Keith hogyan éli meg ezt az egészet. Itt valami
más is volt, amit nem értett, de nem ez volt az a pont, ahol ilyen
kérdést tesz fel az ember.
Sky ereiben dübörgött a vér, a szemei előtt kis fehér karikák
táncoltak. Nagyon rég nem kívánt senkit ennyire, és ez
megrémítette. Tudta, hogy képes uralkodni magán, és nemet
mondani, ahogy eredetileg tervezte, de minden sejtje tiltakozott.
Ha eddig az volt a mottója, hogy bárki elveheti, amire
szüksége van, akkor miért pont Angustől tagadná meg? Ha a
klubban többszáz idegennek hagyta, hogy használja a testét,
akkor miért pont ezt a tüneményt fosztaná meg tőle?
Végül belső tusájának Angus hangja vetett véget, aki olyan
halkan, olyan esdeklően szólalt meg, hogy Sky beleborzongott.
– Fran, engedd, hogy a számba vegyelek!
És ennyi volt. Sky azonnal felemelte a fejét, és hasizomból
tartotta magát, miközben végigsimított Angus arcán, aztán
megfogta az állát.
– Biztos?
Angus csak bólintott, és ismét megnyalta a száját. A
szemében ismét ott csillogott a vágy.
Lenézett, néhány pillanatig csak a szemével cirógatta Sky
péniszét, de aztán egy mély légvétel után ráhajolt, és egyből be
is kapta az egész makkját.
Sky felhördült, a vállába mélyesztette az ujjait, mire Angus
elvigyorodott, és szopni kezdett.
– Csak finoman! – suttogta Sky, és ellazította a kezét.
Keresett egy párnát, a feje alá húzta, aztán széjjelebb tette a
combjait, hogy Angus kényelmesen hozzáférjen, ő pedig
simogatni kezdte a férfit. A hátát cirógatta, a kiálló csigolyákat
karcolta a körmeivel, aztán a derekát markolta meg, amire
annyira vágyott, és amiért teljesen odavolt. A kis párna úgy
simult a tenyerébe, mintha odatervezték volna. Ő nyögött fel,
mert Angus annyira belefeledkezett a dologba, hogy szinte nem
is vett róla tudomást. Sky nem bírta nézni, amit csinál. Túl izgató
volt, és nem akart idő előtt elmenni. De Angus izgatott
cuppogása, ahogy változatos dolgokat próbálgatott, mintha most
kapott volna meg egy évek óta vágyott játékot, az őrületbe
kergette. Kénytelen volt másra figyelni. A labdakerek feneket
nézte oldalról, ahogy a póztól behorpad az oldala, és az izmok
szépen megfeszülnek a csípőjén. Odanyúlt, kitapintotta a kis
völgyet, aztán egyre táguló körökben cirógatta a ruganyos húst.
Az ujjai automatikusan arrafelé tartottak, ahol vágyai tárgyát
érinthették volna, és most Angus sem húzódott el egyetlen
mozdulat elől sem. Amikor a vágásán szaladt végig Francis ujja,
csak felemelte a fejét, elégedetten sóhajtott, és picit oldalra
mozdult, hogy a férfi hozzáférjen.
Sky azonnal kijózanodott. Nem teheti meg! Még nem!
Elvette a kezét, és amikor Angus számonkérő tekintettel
nézett fel rá, lenyúlt, a farkára feszülő ajkakon simogatott végig,
és halkan szólt hozzá:
– Istenien szopsz! Csináld! – Látta, ahogy a kék szemek
óriásira tágulnak, Angus farka pedig kiemelkedik a combjai
közül. Kis kanos baba! – gondolta, és megfogta Angus csuklóját,
majd a saját farkához tolta. – Izgasd magad! – kérte, mire a férfi
felhördült, de engedelmeskedett. A nyála ömleni kezdett, a szája
éhesen tapadt Sky makkjára, és erősebben szívott. Néha,
amikor a saját vágya elhomályosította az elméjét, a fogaival
karcolta Sky péniszét, de ha a hosszú ujjak a hajába szaladtak,
és Fran óvatosan meghúzta a tincseit, azonnal kijózanodott, és
arra figyelt, amit csinált.
 A látvány letaglózta Skyt. A tapasztalatlanság bája
mindennél izgatóbb volt. A néha kiszökő nyelv, amivel gyorsan
felnyalintotta a csorgó nyálat, mert még nem tudta, hogy az a
legjobb dolog, ha csak hagyja folyni; a kis kéz, ami a hosszán
futkosott, és néha megtámasztotta a tövénél, hogy biztosan
álljon; és a behorpadó arc, amikor felfelé emelkedett és
erősebben szívta a kelleténél, mind-mind végzetesen érzékiek
voltak.
– Angus, vigyázz! – szólt rá Sky, mert tudta, hogy itt a vég. A
hajánál fogva meg is húzta egy kicsit felfelé, de amint érezte,
ahogy a férfi ellen tart neki, egyszerűen elengedte magát, és
akkorát élvezett, hogy néhány pillanatra el is vesztette a
kapcsolatot a külvilággal.
Arra tért magához, hogy Angus is felszisszen, és a keze
gyorsabb tempóra vált, majd egy öblös nyögés után forróság
öntötte el a combját.
Nézte, ahogy Angus az előbőrt hátrahúzva, rángatózva lövell
a csípőjére, és a szíve akkorát dobbant, hogy beleszédült. A
következő pillanatban – amikor a férfi a térdére támaszkodott,
hogy megtartsa az egyensúlyát, mert elgyengült, Sky lenyúlt
érte, két kézzel a hóna alatt fogta meg, és magára emelte. Meg
sem érezte a súlyát, könnyedén végigfektette a saját testén,
élvezte, ahogy a szívverésük versenyt fut és Angus lihegése
csiklandozza a mellkasát, miközben két kézzel simogatta a lágy
bőrt, ami a keze ügyébe került. Csókokkal halmozta el a férfi feje
búbját, izzadt haját, homlokát, ahol érte, és a lábaikat
összefonta, míg úgy nem érezte, hogy kellőképen lehorgonyozta
a kis testet.
 Karamell

Sky arra ébredt, hogy egy csontos térd nyomja az oldalát, ahogy
Angus felhúzta a lábait alvás közben, de azért szorosan ölelte az
ő derekát. Kellett pár másodperc, amíg a helyére került minden,
és a tudata feltisztult annyira, hogy felidézze a történteket.
Jóleső érzés hullámzott át rajta, és önkéntelenül közelebb húzta
a kis testet, míg egészen hozzá nem simult. Hallgatta az
egyenletes szuszogást, és bár az éjjelilámpa égett az ágy
mellett, ő csak behunyt szemekkel relaxált egy darabig. Aztán
persze lepillantott, és ismét belefeledkezett az ellazult, békés arc
látványába. Ez volt a gyengéje, az alvó Angus. Még sosem aludt
senkivel, de vele már másodszor, még akkor is, ha egyik sem
számított teljes értékű éjszakának. Csak a hüvelykujjával
cirógatta a lágy hajlatot a férfi csípője fölött, ahol most ráncba
gyűlt a bőr, és kitapintotta a puha kis párnát, a másik fétisét.
Harapdálni, csókolni szerette volna, vagy csak markolni, de
persze egyikre sem volt lehetősége.
Angus álmában mocorogni kezdett, és Sky megijedt, hogy
megzavarta, ezért csak rásimította nagy tenyerét, ami betakarta
Angus fél oldalát. Aztán várt. Néhány másodperccel később
Angus kicsit felfelé fordította az arcát – biztosan nyomta Sky
bordája –, majd ismét szuszogni kezdett. A szája nyitva volt, mint
egy kisbabának, és pont úgy nézett ki, mintha fogai sem
lennének, ahogyan álomtól elnyíló ajkai lazán nyíltak szét.
Végtelenül aranyos volt. Sky szíve kalimpálni kezdett, amitől
először sokkot kapott, aztán a gerincén végigfutott a félelem.
Elkapta a tekintetét, majd a plafont bámulta és befelé figyelt. A
szívverése nem akart normalizálódni, és ismeretien érzések
lepték el, amikkel nem tudott mit kezdeni. A pánik alattomosan
vette át az irányítást, és először szimpla félelemnek álcázta
magát. Hogy mély levegőt tudjon venni, óvatosan lefejtette
magáról a vékony kezet, aztán kibújt alóla, és a meleg
nagypárnát gyűrte a saját helyére. Percekig feküdt a hideg
lepedőn, és próbált úrrá lenni a belső káoszon, de nem járt
sikerrel. Végül fel kellett kelnie az ágyból, mert a nyomás a
mellkasán már légszomjjá nőtte ki magát. Állt az ágy felett, és
nézte a gyönyörű meztelenségének glóriájában alvó Angust, de
ettől csak rosszabb lett minden. Mi lesz reggel? Mit fognak
mondani egymásnak? És Inkéknek? Megrázta a fejét. Nem lehet
így nekimenni ennek a dolognak, hogy Angusnek az első suta
próbálkozás után kérdésekre kelljen válaszolgatnia. Sky törte a
fejét, de csak egyetlen jó megoldást talált. Felvette a bokszerét,
és halkan kiosont a szobából, majd a másik hálóban bújt be a
hideg ágyba, és addig meditált, amíg végül sikerült álomba
szenderülnie.

Másnap reggel Keith arra ébredt, hogy vacog a foga. Ahogy

kinyitotta a szemét, azonnal tudta, hogy hol van, és az előző esti
emlékek is szűretlenül öntötték el az agyát. Hirtelen felült, és
körülnézett, de Frant nem látta sehol. Gondolta, hátha korábban
ébredt, és már odakinn kávézik. Gyorsan felpattant, magára
kapkodta a ruháit, és örült, amiért a kinyúlt póló eltakarta a
pizsamáját, amin keményre száradt a folt.
Kilépett a szobából, és mezítláb csattogott ki a nappaliba. Ink
és Russell halkan beszélgettek az asztalnál, de amikor
meglátták, azonnal elmosolyodtak. Még mindig halkan
odaintettek, és Russ kihúzta neki az egyik széket, hogy
telepedjen közéjük.
Keith összehúzta a szemöldökeit, mert gyanút fogott, de
azért közelebb sétált, és a lábát maga alá húzva ült le a székre.
– Jó reggelt! – tett elé egy bögrét Ink, és kávét öntött bele.
– Sziasztok! – túrta hátra a haját Angus.
 – Hogy aludtál? – kérdezte Russell, és egy tányérba
palacsintát szedett neki, aztán elé pakolta a szirupot, lekvárt,
nutellát, hogy válasszon.
– Meglepően jól – mosolygott rá zavartan Angus, és közben
körülnézett, de semmit nem látott, ami választ adhatott volna a
kérdéseire.
– A hegyi levegő nagyon jót tesz – magyarázta Russ. – Ink is
úgy aludt, mint akit agyonvertek.
Angus majdnem epésen válaszolt, de inkább lenyelte, a
palacsinták tetejére csorgatott a szirupból, és mellékesen
kérdezte meg:
– És Sky?
A másik kettő csak megrázta a fejét.
– Még nem kelt fel – mosolyodott el Ink. – Ő tíz előtt szinte
használhatatlan.
Angus nagyot nyelt, amit ráfoghatott az éhségre, pedig csak
a torkában trónoló gombóctól akart szabadulni.
Ezek szerint Francis nem aludt vele. De akkor hová lett?
Nyilván nem indult haza gyalog. Óvatosan hátrapillantott, és
megpróbált visszaemlékezni az estére. A hálószoba ajtaja zárva
volt, pedig ő nyitva hagyta. Akkor csakis ott lehet. De miért
menekült el mellőle? A félelem azonnal szárba szökkent a
lelkében. Fran sosem titkolta, hogy semmilyen kapcsolatba nem
megy bele. Nem mintha ő azt várta volna, hogy komoly terveik
legyenek, de ezen a reggelen úgy érezte, végre lett volna
mersze felvállalni, hogy egy férfival töltötte az éjszakát. Russ és
Ink ismét belemerültek a beszélgetésbe, és egy tableten
burkolatokat válogattak a készülő kocsmához, így ő egyedül
maradt a gondolataival, és ez nem tett jót neki. Rágta és nyelte a
palacsintát, aminek az ízéről fogalma sem volt, aztán megitta a
kávét, majd még egyet, és egyre mélyebbre ásta magát kínzó
aggályai között.
 – Hahó! – szakította ki Russ hangja az egyre fojtogatóbb
gondolatok közül. Azonnal hátrafordult, és meglátta Francist, aki
egy szál alsóban lépett ki az ő szobájából. Keith gyorsan vissza
is fordult, anélkül, hogy a pillantásuk találkozott volna, de ott az
összehúzott szemöldökű Ink kutató tekintete fogadta.
– Te Keith szobájából jöttél most ki? – kérdezte a lassan
mozgó Skyt, aki a konyhában tette fel a teavizet. Látszott, ahogy
egy pillanatra lefagy. Angus szinte érezte a növekvő
feszültséget, látta a hátán vibráló idegeket, de mire odatette a
kannát, és megfordult, az arcán kiismerhetetlen kifejezés honolt.
– Kénytelen voltam, mivel az a tiétek alatt van, és
szerencsétlen nem tudott pihenni miattatok.
Russ kuncogott fel először, és Ink oldalába vájta a könyökét,
mire Beaumont is elvigyorodott, és büszkén kihúzta magát.
– Elnézést! – nézett bocsánatkérőn Keith-re, aki csak
bólintott, és közben érezte, hogy a szíve elfacsarodik.
Felpillantott Skyra, aki a két férfi háta mögött állt, de ahogy
egymás szemébe néztek, Fran gyorsan visszafordult a tűzhely
felé.
– És te lovagiasan átadtad a szobádat? – fordult ki Ink, aztán
fel is állt, és Sky mellé lépett, mintha csak két szelet kenyeret
akarna a pirítóba rakni.
– Mi mást tehettem volna? – felelte egy vállrándítással a férfi,
aztán elfordult, és anélkül ment a saját szobájába, hogy bárkire
is rápillantott volna.
Ink addig nézte, amíg becsukta az ajtót, majd lassú léptekkel
ment vissza a helyére, és Keith-t fúrta át a pillantásával.
– Mi baja van? – kérdezte tőle.
– Fogalmam sincs – rázta meg a fejét Caldwell, és igyekezett
minden figyelmét egy újabb tejeskávé elkészítésének szentelni.
Érzékelte, ahogy a másik kettő összenéz, és várta a
keresztkérdéseket, de néhány másodperccel később Ink ismét a
tableten motoszkált, és újabb padlólapokat mutogatott
Russellnek.
Sky egy perccel később átment a fürdőbe, majd újabb öt
perc elteltével egy törölközővel a derekán ismét a szobájába
sietett. Csak akkor jött ki, amikor a kanna sípolni kezdett. Egy
fekete garbót viselt farmerral, amitől csak annyira volt szexi,
hogy Angus farka ismét félig megtelt vérrel. Bassza meg! –
gondolta magában. Évekig imádkoznom kellett egy használható
merevedésért, és most lépten-nyomon állni fog a farkam? Ettől a
kérdéstől a szokásos frusztrációszintre lépett, és már nyoma
sem volt benne az ébredés utáni kellemes felszabadultságnak.
– Kértek teát? – nézett rajtuk végig gyorsan Francis, és egy
szemvillanás alatt konstatálta, hogy a válasz három nem.
Készített magának egy nagy bögrényit, majd – amikor már nem
tudott mivel sertepertélni a konyhában – tétova léptekkel az
asztalhoz sétált, arcát a gőzölgő bögre mögé rejtve, és
leereszkedett az üres székre.
– Mit csináltok? – kérdezte, de teljesen egyértelmű volt, hogy
ez csak Inkéknek szólt.
– Megpróbáljuk eldönteni, milyen burkolatok kerüljenek a
vendégtérbe.
– Ó, imádom a csempéket! – vágta rá túl lelkesen Francis, és
máris közelebb húzódott, hogy lássa a választékot.
Keith tökéletesen tisztában volt a helyzettel. Francis titkolni
akarja, ami történt. Ha lehet, inkább szeretné meg nem történtté
tenni. Eszébe jutott, hogy talán az ő védelmében teszi. Talán
azért, mert nem akarja, hogy Angus kellemetlenül érezze magát.
Ez a gondolat átmenetileg megkönnyítette a légzését. Vett
néhány mély levegőt, aztán kiitta a kávéját.
– Én is lezuhanyozom – mondta, és felállt, hogy a fürdőbe
menjen.
 – Én meg addig behozom a térképet a kocsiból. Gondoltuk,
elmehetnénk egy kicsit kirándulni a környéken, de nem úgy, mint
te – mosolygott rá Russell.
– Én inkább itthon maradnék – válaszolta gondolkodás nélkül
Keith. – Ha nem baj…
– Én is – csatlakozott Sky mély hangja.
Ink és Russ összenéztek, szavak nélkül beszélgettek néhány
pillanatig, majd Russell egy nagy sóhajjal felállt.
– Semmi baj, van B-tervem is. Akkor behozom a cuccaimat.
Főzünk együtt valamit?
Sky bólintott, és ezt látva Keith is, de egyetlen szó nélkül
folytatta az útját, aztán bezárkózott a fürdőszobába.
Russ belebújt a cipőjébe és kiment a kocsihoz, de még be
sem csukódott mögötte az ajtó, amikor Ink Sky felé fordult, és a
szemei veszélyesen villogtak.
– Megdugtad?
Sky azonnal hevesen megrázta a fejét.
– Akkor? – kérdezte számonkérő hangsúllyal Beaumont.
– Mit akkor? Tulajdonképpen mi közöd hozzá? – vágott
vissza Sky.
– Nem akarom, hogy miattad csináljon valami hülyeséget.
Mit kerestél a szobájában?
– Baszki, ha nem vetted volna észre, ő az enyémben aludt –
nézett rá fölényesen Francis.
– Valóban elkerülte a figyelmemet, de az nem, hogy le nem
vette rólad a szemét. És az sem, hogy te feltűnően kerülted a
pillantását.
– Nem történt semmi! – hazudta Sky, és érezte, ahogy a
szavak marják a torkát. – Vagyis, ami történt, az jelentéktelen.
Ink látta, hogy vonallá préseli az ajkait, és tudta, hogy ennél
többet nem szed ki belőle.
– Keith-nél nincs olyan, hogy jelentéktelen, de neked kell
elszámolnod magaddal, ha bajt csináltál! – válaszolta sértetten.
 – Ez nem az óvoda! – szűrte a fogai között Sky, és felállt,
hogy a bögréjét a mosogatóba tegye. – És nekem nem kell
elszámolnom semmivel! El sem akartam jönni. Ne tegyél
szemrehányást! Ő kérte, hogy itt legyek, ahogyan éjjel is ő jött
hozzám.
– És neked kellett volna józannak maradnod – mondta
halkan Ink, még mindig éreztetve, mennyire neheztel rá.
– Nem akarsz a saját dolgoddal törődni? – hajolt közelebb
Sky, és már szinte sziszegett. – Ha a Mókuskád nem sikoltozott
volna szex közben, és te nem döngölöd a padlóba, talán mi is
átvészeltük volna nyugodtan az éjszakát.
Ink hátrahúzta a fejét, és látszott, hogy meglepődött, aztán
némi bűntudat is átfutott az arcán.
– Bassza meg!
– De valaki más, mert én nem tettem meg! – közölte Sky, és
elvette a cigarettás dobozt az asztalról, majd feltépte a
teraszajtót, és kimasírozott rajta.
Ink csak ült, a fejében ezernyi gondolat cikázott, és érezte,
ahogy a feszültség benne is nőttön nő.

– Mi ez? – kérdezte Keith, miközben egy vágódeszkán

kétféle zöld levelet aprított.
– Menta és koriander.
– Egyik büdösebb, mint a másik – fintorgott Keith. – Biztos,
hogy rá akarod szórni arra a guszta, fokhagymás csirkére?
Russ a válla fölött mosolygott rá, aztán kiszedte a húst, a
wokba kanalazta a félig sült hagymaféléket, és a felkockázott
ananászt is beleöntötte.
– Sőt, nemcsak a zöldfűszereket, hanem ezt is a húshoz
adom.
– Hagymás ananász?! – borzongott össze Keith. – Maradt a
reggeliből? – nézett a barátjára esdeklőn.
 – Ne legyél ilyen! Néha kell egy kis vállalkozókedv! –
veregette meg a vállát Russell.
– Nekem az nincs – rázta meg a fejét Keith.
– Pedig, ahogy elnézem, éjjel mégis összekapartad a
maradékot – húzta fel az egyik szemöldökét Russ, de nem
nézett a férfire.
Keith elvörösödött.
– Az nem vállakozókedv volt, hanem őrültség!
Russ rápillantott, de amikor meglátta kínlódó arckifejezését,
inkább ismét a woknak szentelte a figyelmét, és csak mellékesen
kérdezte halkan:
– És milyen volt?
Keith-t meglepte a közvetlen és kissé indiszkrét kérdés,
majdnem rá is vágta, hogy erről nem akar nyilatkozni, de ahogy
magába nézett, rájött, hogy semmi mást nem akar, csak
megbeszélni valakivel. Persze inkább Skyjal, de ez a lehetőség
egyelőre nem tűnt elérhetőnek, tekintettel arra, hogy Francis
odakinn üldögélt a teraszon, és a telefonját nyomkodta. Ink is
kint volt néma társaságként, és rajzolgatott egy nagy
vázlatfüzetbe.
– Nem feküdtünk le – válaszolta halkan. Russ bólintott, és
türelmesen kevergette a lassan karamellizálódó ananászt.
– De szexeltetek?
Keith óriásit nyelt, és bár válaszolni nem tudott, bólintott.
Russ ezt is nyugtázta. Tudta, abban a pillanatban, ahogy egy
légtérbe kerültek. Olyan egyértelmű volt, hogy a vak is láthatta.
– És milyen volt? – kérdezte újra, mintha mindez csak
felesleges kör lett volna eddig.
Keith egyik lábáról a másikra állt, és egy darabig idegesen
metélte az amúgy is szétszecskázott leveleket. Aztán
abbahagyta, kinézett az ablakon, és néhány másodpercre Skyon
felejtette a pillantását. Russ oldalról nézte elragadtatott
arckifejezését, majd követte a tekintetét, és Sky ideges, feszült
alakját figyelte.
– Mi volt a baj? Megbántad?
Keith kiesett a révületből, és felé fordult. Az arcán
csodálkozás suhant át.
– Én? Dehogy! Én akartam. Én kértem…
Most Russon volt a sor, hogy ledöbbenjen.
– Te? Komolyan?
Keith bólintott, és ismét elvörösödött. Aztán a szemét is
lesütötte, de azért válaszolt.
– Könyörögnöm kellett. Sky nem akarta. Aztán ott hagyott és
átment a szobámba. Nem tudom, mi lehet a baj. Azóta nem is
szólt hozzám.
Russell érezte, ahogy elönti a méreg. Akármi is történt,
Francis valamit épp most tesz tönkre, és ezért szerette volna
alaposan felpofozni. Egy percig gondolkozott, mielőtt válaszolt.
– Szerintem kérdezd meg tőle. Nem jó, ha magadban
őrlődsz. Én is ezt csináltam. Hidd el, bármi jobb, mint ez!
Keith ismét bólintott, és egy icipici, félénk mosolyra is futotta.
– Oké! Én is így gondoltam, de örülök, hogy megerősítetted.
Russ rámosolygott, aztán felnyúlt és megmarkolta a vállát.
– De először fejezzük be az ebédet. Teli hassal minden
egyszerűbb!
Keith visszafordult a deszkához.
– Ha azt mondod, hogy még a lime-ot is bele akarod tenni,
rendelek egy pizzát!
 Lisztfehér

A látszólag random összetevőkből készült ebéd isteni volt. Keith

meg is állapította, hogy Russell valóban nagyon tehetséges
szakács. Ezen felül azt is, hogy Ink és Russ, különbözőségük
ellenére, tökéletes összhangban vannak. Sosem vágtak egymás
szavába, valahogy mindig érezték, mikor akar beszélni a másik,
és egyből teret engedtek egymásnak. Ink szinte állandóan
hozzáért az izgága, vörös fiúhoz, aki azonnal lereagálta, még
akkor is, ha csak egy kedves pillantásra vagy egy szinte
láthatatlan mozdulatra telt tőle, mert éppen a konyha világáról
mesélt olyan odaadással, amin Keith teljesen elámult. Sosem
gondolta volna, hogy képes egy órán át hallgatni valakit, aki a
főzésről beszél. Egyáltalán azt sem, hogy a nőkön kívül képes
valaki egy receptről beszélni perceken át, megszemélyesítve a
hozzávalókat, olyan szavakat használva, ami kajával
kapcsolatban neki eszébe sem jutott volna.
– A lényeg, hogy lassú tűzön kell hagyni, amíg az ízek össze
nem ölelkeznek. Ez a titka – mondta Russ. – Nem lehet
elkapkodni, ahogyan a szexet sem…
Keith hirtelen esett ki a révületből, mert a szex szóra azonnal
reagált az agya. Felnézett, és a tekintete összeakadt az ezüst
íriszek kutató pillantásával. De mire beleélhette volna magát
abba, hogy szemeznek, Sky már le is hajtotta a fejét, és a
tányérját karcolgatta a villájával. Keith meglepődött. Sosem
gondolta volna, hogy látja majd zavarban valaha. Hisz Sky
mindig annyira magabiztos, szemérmetlenül bátor, és semmitől
nem tart. Most mégis volt a viselkedésében valami apró
disszonancia. Mintha félelem vegyült volna a mozdulataiba,
rebbenő pillantásába. Keith nem tudta mire vélni, de egyre
jobban érett benne az elhatározás, hogy tisztázza vele a kettejük
között történteket.
– Édesem, azt hiszem, neked tényleg vlogolnod kellene –
ölelte át Russ vállát a jóllakottan terpeszkedő Ink. – Még senkit
nem hallottam, aki úgy beszélne a főzésről, mint te. Esküszöm,
ha ezt látnám egy videóban, megkívánnám, bármiről is beszélsz.
– Vagyis inkább a szakácsot kívánnád meg – jegyezte meg
vigyorogva Sky. Keith érezte, ahogy a gyomrában furcsa
bizsergés kezdődik, pusztán attól, hogy Francis szabadjára
engedett egy őszinte mosolyt.
– Akkor mégse csinálj vlogot – komolyodott el Ink. –
Onnantól le se lehetne vakarni rólad a rajongókat.
– Most már megérted Leont? – törölte meg a száját a
szalvétájával Sky, aztán felállt, ruganyos lépteivel a konyhába
ment, és visszafelé hozott egy üveg ásványvizet meg két doboz
kólát, mindezt egy kezében tartva az ujjai között.
Keith már sokszor csodálta meg a kezét, de ezúttal
beugrottak az emlékei is, ahogy azok a hosszú, hihetetlenül
ügyes ujjak a péniszét fogják. Sky egészen másként nyúlt hozzá,
mint ő saját magához. Olyan értőn, olyan érzékien. Keith szája
kiszáradt, ezért hálásan nézett fel a magas alakra, aki felé
nyújtotta a palackot.
– Köszönöm!
Ezen a napon először szólt hozzá közvetlenül, és a hangja
érdes volt a felgyülemlett érzelmek mellékhatásaként.
– Nincs mit – biccentett Sky, de a pillantása egy
másodperccel tovább időzött Keith arcán, mint kellett volna.
Zavartan elfordult és leült.

A délután már estébe hajlott, miközben ők a Love, Simont

nézték. Keith még sohasem látott meleg szórakoztató filmet, és
meglepte, mennyire újszerűen nyúltak a témához. Eddig csak
olyan filmekhez volt szerencséje a témában, amikben valaki
meghalt, vagy a végkifejlet volt szomorú. Igazi szerelmes filmet
még sosem látott, ezért le volt nyűgözve tőle. A végén
önkéntelenül tapsolni kezdtek, amikor az óriáskeréken elcsattant
a várva várt csók, és Ink meg Russell azonnal össze is bújtak a
kanapén. Keith még soha nem érzett ekkora vágyat, hogy őt is
átölelje valaki. Vagyis Sky. Mert abban a pillanatban rájött, hogy
mennyire szeretne hozzá tartozni. Megrázta a fejét, hogy elűzze
a fájó gondolatokat. Tudatában volt, hogy épp most mászott ki
egy óriási gödörből, és nem engedheti meg magának, hogy
rögtön beleessen egy másikba. A reménytelen szerelem
ugyanolyan veszélyes lenne, mint az önsanyargatás, a
melegségét titkolni vágyó ember harca a világgal szemben.
Mire mindezt végiggondolta, Russ és Ink már csókolóztak
mellette, Sky pedig őt nézte, arra várva, hogy észrevegye.
Amikor összekapcsolódott a pillantásuk a félhomályban, a
gránitszürke szemek pillantása ellágyult, és Sky fagyos
arckifejezése is elolvadt egy másodpercre. Keith szíve pedig
bordái ketrecében vergődött, ettől az egyetlen, jelentéktelen
momentumtól.
– Azt hiszem, ma korán lefekszem és olvasok – állt fel Sky,
mintha valami megzavarta, megijesztette volna. Russ és Ink
csodálkozva váltak szét.
– Bocs, srácok, befejeztük! Elnézést! – mentegetőzött
Beaumont, mert azt hitte, Sky a csókjuk miatt akadt ki.
– Folytassátok csak! – mosolygott rá Francis, és átlépett
Russell lábain, amik keresztbe rakva lógtak a szőnyegre.
Mire mindenki felocsúdott a döbbenetből, már csak a
becsukódó ajtót hallották. Ink és Russ először egymásra néztek
tanácstalanul, aztán mindketten Keith-re.
– Ez miattunk volt? – kérdezte Russ.
– Nem, ahogy elnézem, miattam – válaszolta a férfi, aztán ő
is felállt, és mint egy kivert kutya a szobájába oldalgott.
 Azt persze senki sem látta, hogy Sky belülről dőlt neki
homlokkal az ajtajának, és próbált lehiggadni. A szíve a torkában
dobogott, és maga sem értette, ami vele, körülötte történik. Csak
azt tudta, hogy el kell menekülnie. Az életösztöne mindennél
világosabban a tudtára adta, hogy azonnal tűnjön el onnan. O
pedig engedelmeskedett, akkor is, ha a vízkék szemek
szerelmes pillantása a másodperc töredéke alatt felmelegítette a
lelkét.
Szerelmes pillantás… Itt kezdődött a baj. Sky tökéletesen
tisztában volt vele, hogy Angus nem szimplán kedvesen nézett
rá, hanem a tekintetébe odaadás és vágy vegyült. Ez pedig
nagyon veszélyes elegy, ami bármikor felrobbanhat, ha a
körülmények épp úgy alakulnak. Sky rettegett. Persze nem
Angustől. Saját magától. Ugyanis életében először viszonozni
akarta azt a pillantást. És nemcsak akarta, hanem érezte, ahogy
a lelke díszbe öltözik, és ki akar törni, hogy megválaszolhassa,
visszatükrözhesse ezeket az érzéseket.
Még szerencse, hogy idejében kijutott, mielőtt végzetes hibát
követett volna el!
Végül elszakadt a hűvös ajtólaptól, és az ágyáig botorkált,
hogy a puha matracra rogyjon. Csakhogy az ágya Angus illatát
árasztotta, kegyetlenül szembesítve Skyt azzal, mekkora
hatással van rá bármi, ami a férfivel kapcsolatba hozható.
Fáradtan hunyta le a szemeit, és az orrnyergét masszírozta
kínjában. Holnap már hazamennek! Ez az egyetlen reménysugár
tartotta benne a lelket. Addig már ki sem kell dugnia az orrát.
A megkönnyebbülés úgy ömlött el rajta, mintha egy puha
takaró simult volna rá. Hátradőlt az ágyon, a kezeit a feje fölé
nyújtotta, és nekiállt egy légzőgyakorlatnak, mert a mellkasa
valahogy túl szűknek bizonyult egy mély lélegzetvételhez.
Órák múlva arra tért magához, hogy valaki halkan kopog,
vagy vakarássza az ajtót. Először azt hitte, Baltazárt csukta ki
véletlenül, de mire felült, rájött, hogy nem otthon van. Egy nagy
sóhajjal állt fel, és hátratúrta a szemébe hulló, jégszőke
tincseket, aztán az ajtó előtt mély lélegzetet vett. Tökéletesen
tisztában volt vele, ki áll a másik oldalon.
– Szia! – köszönt Angusre, ahogy kitárta az ajtót, és próbált
egy semleges, mégis kedves arckifejezést ölteni.
– Helló! Felébresztettelek? Ne haragudj! – motyogta a férfi,
és szokásához híven egyik lábáról a másikra állt. Kezeit a
zsebeibe süllyesztette, de így is látszott, mennyire feszült.
– Bejössz? – kérdezte Sky, mert rájött, hogy az ajtóban
ácsorgás nem valami jó megoldás.
– Ha nem zavarlak – nézett fel rá bátortalanul Angus.
Sky azt akarta válaszolni, hogy nem zavarsz, vetkőzz! – de
helyette inkább csak megrázta a fejét, és arrébb állt az útból.
Angus tétova léptekkel ment beljebb, és a pillantása
önkéntelenül a vetetlen ágyra vándorolt, amit még együtt gyűrtek
össze. Az emlékek letaglózták, így egy ideig csak állt és nézte
az éjjeli szeretkezésük színterét. Sky látta a szemeiben a
felvillanó szikrákat, és tudta, mire gondol. Ő viszont nem
szándékozott ugyanabba a csapdába sétálni, ezért elfordult, és
az ablak alatt álló fotelhez ment, majd félig háttal az ágynak leült,
és inkább Angust figyelte. Aztán ezt is megbánta. Inkább az
ágyat kellett volna néznie!
Angus olyan volt, mint egy kamaszkorból felnőttbe érő,
önmagától is rettegő fiatalember. Olyan valaki, aki már tudja, mit
akar, de fogalma sincsen, hogyan érheti el. Akit már gyötörnek a
vágyai, és elég érett ahhoz, hogy kezdeményezzen, de tétova
mozdulataiból süt a tapasztalatlanság. Sky megvadult, ha csak
ránézett. Ő akarta megadni neki, ő akarta megmutatni azt az
univerzumot, aminek ajtaját is ő nyitotta résnyire a kíváncsi
Angus előtt. Csakhogy Angus és ő két különböző faj egyedei
voltak, akik nem létesíthetnek kapcsolatot egymással. Pontosan
azért, mert genetikailag másra vannak kódolva.
 – Én… – kezdett bele rekedt hangon Caldwell, de aztán
elhalt a hangja. Egy pillanatig még állt, meredt tekintettel nézte
Skyt, de végül egy nagy sóhajjal kihúzta az egyik kezét a
farmere zsebéből, és az arcát a tenyerébe temette. – Tudom,
olyan szánalmas ez.
Sky szíve ismét félrevert.
– Micsoda? Miért lenne szánalmas? – kérdezte komolyan, és
felállt, mielőtt átgondolhatta volna. Egy szempillantással később
Angus előtt állt, és ilyen közelről már azt is látta, hogy a férfi
reszket. Nem tudott parancsolni a karjainak, amik azonnal
felemelkedtek, és átölelték az alacsony, remegő alakot.
– Hogy idejöttem.
– Ez nem szánalmas! – mondta határozottan Sky. – Miért ne
jöhetnél ide?
Angus kibontakozott az ölelésből, bár ehhez az ismert
erőkön túl minden tartalékát is fel kellett használnia, mert egész
nap másra sem vágyott, csak arra, hogy Skyhoz érhessen.
– Mert nyilvánvalóan a tudtomra adtad, hogy nem kérsz a
társaságomból.
– Erről szó sincs! – túrta hátra idegesen a haját Sky, és
benne is hagyta az ujjait, saját tarkója felett markolva a tincseit.
Így próbált józan maradni, és nem engedni az ösztöneinek, amik
most arra buzdították, hogy azonnal vegye ölbe Angust, és addig
szeretgesse, míg el nem űzi a bánatát. – Én csak… – nézett
most a kék szemekbe, amik telis-tele voltak kérdésekkel. – Én
csak úgy gondoltam, időt hagyok mindkettőnknek. Nem tudtam,
hogyan viselkedjünk azután, ami éjjel történt.
Angus egyik szemöldöke picit megugrott a meglepetéstől,
aztán lesütötte a szemét.
– Tudod… Életemben először készen álltam volna arra, hogy
felvállaljam, amit tettem.
Sky szíve ismét a bordáit feszegette, és picit megszédült a
hirtelen száguldani kezdő pulzusától.
 – Én pedig életemben először nem tudtam, mit kezdjek
azzal, amit tettem – vallotta be őszintén.
Angus ránézett. Fürkésző tekintete Sky agyába hatolt, ő
pedig rettegett, hogy olyasmit talál, amit magával sem tisztázott
még le teljesen, ezért most ő fordult el, és visszament a fotelhoz,
Angust pedig hellyel kínálta az ágyon. A férfi néhány
másodpercnyi hezitálás után, az ajkát beharapva követte, és fél
kezét még mindig a zsebében tartva ült le a matrac szélére, mint
egy félős beteg a rendelő várójában.
– Nem akartam idejönni – motyogta halkan Angus. Sky
hallotta, ahogy megküzd minden szóért, és őszintén tisztelte,
amiért kimondja őket. – Egész este próbáltam lebeszélni
magam. És nem azért, mert félek tőled – nézett Francisre. –
Magamtól félek, és attól, amit érzek.
Sky szíve kihagyott egy ütemet, aztán a biztonság kedvéért
még egyet. Rájött, hogy végre van bennük valami közös.
Mindketten Angus érzelmeitől félnek.
– De végül arra jutottam, hogy ha nem beszélek róluk, az
ugyanolyan megfutamodás, mint amit egész életemben
csináltam.
Skynak igazat kellett adnia neki. Csakhogy most annyival
volt bonyolultabb a helyzet, hogy ezúttal ő is főszerepet kapott
ebben a drámában, pedig nem is pályázott rá.
– Nézd, Angus! – szólt közbe, és igyekezett határozottnak
látszani. Igyekezett elrejteni a rettegését, ami valószínűleg
túlszárnyalta a másikét, de foggal-körömmel ragaszkodott az
álarchoz, amit magán viselt. – Pontosan ezért nem akartam
belemenni semmibe. Mondtam is neked éjjel, hogy a
következmények a te esetedben nagyon szélsőségesek
lehetnek.
– Nem arra gondoltál, hogy megundorodom magamtól vagy
attól, amit tettünk? – nézett fel rá kérdő tekintettel Angus, és a
szemeiben újfajta félelem csillogott. – Nem attól akartál megóvni,
hogy ismét meggyűlöljem önmagam?
Sky elbizonytalanodott. Persze, hogy ezektől félt, de most az
egyetlen fegyvere az volt, ha kicsit átszínezi a dolgokat. Csak
egy árnyalatnyit. Csak annyit, hogy ő is menedéket kapjon a
szavak mögött.
– De igen! Attól is! – bólintott, és határtalanul
megkönnyebbült, amikor látta a megnyugvást a gyönyörű, kék
szemekben. – Meg attól, hogy az első szex a szokásos érzelmi
kötődéssel jár majd, amit én nem tudok viszonozni. Mindenkinek
életen át tartó élmény az első szeretkezés. Természetes, hogy
utána kötődsz ahhoz, akivel átélted…
Angus összehúzta a két szemöldökét, és picit oldalra hajtotta
a fejét, mintha erősen dolgozna azon, hogy felfogja a szavait.
– Te most arról beszélsz, hogy csak én éreztem ezt többnek,
mint egy sima szex? Most azt akarod nekem mondani, csak
virágnyelven, hogy amit érzek, az a hormonjaim játéka? Hogy
feleslegesnek érzed, ha belekeverjük az érzelmeket is, miközben
mindez csak ösztön? A vágyaink kielégítése szerinted érzelmek
nélkül is ugyanolyan?
A kérdései egyre erősödő hangon érkeztek, ahogy saját
szavaival értelmezte Sky mondatait. Miközben beszélt, látszott,
ahogy a csodálkozást valamiféle enyhe undor követi.
– Én csak azt akartam mondani, hogy minden normális és
természetes, amit érzel – válaszolta Sky, de kerülte a tekintetét.
– Itt csak én vagyok a gyenge láncszem.
Angus bámulta még egy percen át. Csak nézte, és saját
magával vitatkozott belül. Valóban beleszeretett egy érzelmileg
ennyire sivár, és ezzel tökéletesen elégedett emberbe? Nem volt
még elég a szenvedés? Nem volt elég a káosz és a
kilátástalanság, amiben eddig élt? Amikor végre kikukucskált a
kő alól, ahol eddig életét tengette, sikerült beleakadnia az
egyeden emberbe, aki hasonlóan gyenge jellem, mint ő, csak
sikeresebb az álcája?
– Tehát gyakorlatilag most szakítasz vélem, anélkül, hogy
egyáltalán közünk lett volna egymáshoz? – fordította le magának
hangosan a szavakat Caldwell.
Sky felpillantott, de villámgyorsan lesütötte a szemét, mert
nem tudta volna állni a mostanra jeges tekintetet.
Bólintott.
– Nem szakíthatok, hisz nem köteleztük el magunkat. Csak
védeni akarlak téged és magamat is. Hidd el, te túl törékeny, túl
kiszolgáltatott vagy most ahhoz, hogy kapcsolatba kezdj! –
próbálkozott.
Angus felállt. A kezét is kihúzta a zsebéből, mert a
döbbeneté erősebb volt a félelmeinél. Csípőre tette a kezeit, és
kivételesen ő nézett le Skyra.
– Tudod, sokáig csodáltalak – suttogta, de érezhetően azért,
mert ordítani szeretett volna. – Csodáltalak, mert azt hittem, te
egy önazonos, magabiztos ember vagy, aki mindent fel mer
vállalni, amit érez, amit akar. Lenyűgöztél, és talán az irántad
érzett gyerekes rajongás volt az, ami miatt elkezdődött bennem
a változás. Mert te voltál az első, akit közelről láttam, és aki úgy
élt, ahogy én mindig is szerettem volna. Tabuk és elfojtások
nélkül, szabadon. Csakhogy mostanra rájöttem, te ugyanolyan
vagy, mint én!
Sky felkapta a fejét. Látnia kellett az arcát, miközben beszél.
A gyönyörű arc most szobormereven villant a lámpafényben.
Szemei mint két fekete obszidián, úgy ragyogtak.
– Te is egy szerencsétlen bolond vagy, aki magának
hazudik. Azzal hitegeted magad és másokat, hogy nincsenek
érzéseid. Vagyis nem tudsz szeretni. Hazudsz! – sziszegte
előrehajolva, úgy, hogy az orruk majdnem összeért. Sky fölé
hajolt, és ezúttal ő volt az, aki levonta a végső
következtetéseket. – Amikor utoljára nálam jártál, kioktattál, és
úgy tettél, mintha te láthatnád a csupasz lelkemet, és tudhatnád
az összes titkomat. Mintha látó lennél, én pedig egy vak, aki a
saját életében bolyong elveszetten, holott a kézenfekvő
megoldás ott van az orra előtt. – Még közelebb hajolt, hogy
nyomatékot adjon a szavainak. – Csakhogy te is egy
szemfényvesztő, hazug vagy. Pont olyan, mint én! – sziszegte,
és a lehelete Sky arcát érte. – De egyszer lesz valaki, aki rólad is
letépi az álarcot, és megleckéztet! Nem lehet olyan igazságtalan
az élet, hogy mindig csak a hozzám hasonló gyengéknek tartson
tükröt. Látni szeretném, ahogy te is szembesülsz azzal, hogy
elpazaroltad az életed!
Mielőtt Sky annyira összeszedhette volna magát, hogy
valami válaszfélét eszkábáljon lebénult agyában, Angus
cselekedett. Most ő volt az, aki egy gyors mozdulattal átfogta
Sky nyakát, a szájára tapadt, és erőszakos, mégis végtelenül
érzéki csókkal pecsételte le az ajkait.
Amikor néhány másodperccel később felállt, megnyalta
nyáltól fénylő felső ajkát, majd egy szusszanásnyi idővel később
ismét lehajolt.
– Egy búcsúcsók minden szakításnál jár, nem igaz? – azzal
még egy puszit nyomott Sky szájára, mielőtt sarkon fordult és
kisétált a szobából, a kezeit ugyanúgy a zsebeibe süllyesztve,
mint amikor érkezett.
 Meggybordó

Sky álmatlanul hánykolódott, és nem tudta elűzni a fejében

visszhangzó szavakat. Angus szavait, amik úgy megsebezték,
mint még semmi, soha. Mert hiába bizonygatta, hogy mind üres
frázis, egy csalódott ember bántó kirohanása, a tudata mélyén
tisztában volt vele, hogy nagyon is találó volt minden gondolat. A
legjobban az fájt neki, hogy ezt pont Angustől kellett hallania.
Valakitől, aki annyiszor elbukott, annyiszor vallott kudarcot.
Akinek ő akart a példaképe lenni. És ha igaz, amit a férfi
mondott, eleinte sikerült is. Angus hitt neki. Elhitte, hogy szabad
és bátor. Ezt a két tulajdonságot mondta volna magáról, ha
valaki megkérdezi, mire a legbüszkébb. Szerette, ha mások is
ilyennek látják. De a szobrot egyetlen, vékony kis kötéllel
döntötték a porba, és most ott feküdt tehetetlenül, miközben
érezte, hogy mindenki, aki ezután elmegy mellette, látni fogja
kudarcát, látni fogja, hogy hamis idolként élt, akit egy halandó
rántott a földre az istenek közül. Szégyent érzett, és dühöt.
Dühös volt, amiért leleplezték, méghozzá ilyen pontosan.
Csakhogy mindezt nem láthatta volna be, ha nem szembesül a
saját érzéseivel. Amit eddig aggódó felebaráti szeretetnek, netán
egy gyengébb iránt érzett felelősségtudatnak akart beállítani,
sokkal inkább volt vonzalom. És cseppet sem azért vonzódott
Angushöz, mert az elesettnek, zátonyra futottnak látszott.
Pontosan az vonzotta, amit ma este is megcsillogtatott. Az
éleslátása, a körülményektől független racionalitása. És
bármilyen meglepő, úgy érezte, mellette biztonságban lehetne.
Vele végre horgonyt vethetne, és bármekkora hullámok
dobálnák, Angus lenne a kikötő, a biztonság, ahová mindig
hazatérhet.
 Amikor erre gondolt, ismét magasra csapott benne a harag.
Mérgesen hasra vágta magát és beleordított a párnába. Annyira
tehetetlennek és szánalmasnak érezte magát. És még meg is
bántotta Angust. Saját érzéseitől halálra rémülten eltaszította, és
még el is bagatellizálta az érzelmeit. Úgy állította be, mintha az
is egyfajta gyengeség lenne, ha valaki a szeretkezés után
kötődést érez. Szó szerint prostituálta Angus lelkét, és azt
hazudta neki, hogy értéktelen, amit érez.
A bűntudat úgy csapott le rá, mintha eddig a széles
mestergerendán üldögélve várta volna, hogy végre
levadászhassa. Majd széttépte a kín, ha eszébe jutott, micsoda
hazugságokat mondott, hogy álcázhassa saját félelmeit.
Felállt. Körbement az ágyon, majd az ablaknál visszafordult,
és ellenkező irányba került. Közben a száját rágta, míg meg nem
érezte a vér fémes ízét. Attól kijózanodott, és egy nagy sóhajjal
megállt. Az órájára nézett. Éjjel fél négy volt. Újabb öt kör a
szobában. Lépteinek halk zaja a szőnyegen. De ez nem
maradhat annyiban. Így nem mehetnek haza!
Mielőtt meggondolhatta volna magát, már az ajtónál volt, és
meztelen talpain osont a szomszédos szobáig. Nem fecsérelte
az időt kopogással. Az amúgy is pont olyan ijesztő, mintha
egyenesen begyalogolna.
Az ajtó egyeden nyikorgás nélkül engedett neki, és ő
hangtalanul surranhatott a szobába. A szeme hunyorogva
igyekezett alkalmazkodni a kevés fényhez, ami a csillagos égen
terpeszkedő majdnem teli holdból áradt. Odaosont az ágyhoz,
de ott megtorpant, mielőtt a levegőben már moccanó keze
Angus vállához ért volna. A lágy arcvonások, a szabályos
légvételek és a halk szuszogás ismét rabul ejtették.
Akárhányszor látta így a férfit, a szíve eljátszotta a nagy
harangjátékot, és a testén furcsa remegés szaladt át. Eddig nem
vett róla tudomást, de ezt is fel kellett adnia. Kinek hazudjon, ha
Angusnek sem sikerült?!
 Finoman megrázta a kecses vállat, mire Angus álomittasan
megfordult, és kezeivel a levegőt markolta, mintha magához
akarna húzni valakit. Sky elmosolyodott, olyan édes volt. Egy
nagy plüssmacit képzelt a karjaiba. Aztán inkább saját magát.
Ismét megrázta, hogy menekülhessen a vágyképek elől, és
ezúttal halkan szólította is:
– Angus! Én vagyok, Francis! Ébredj fel, kérlek!
A férfi pillái megremegtek, aztán mozdulatlanná vált, még a
légzése is szünetelt. Néhány másodpercre az idő is megállt.
Amikor végül ismét teleszívta a tüdejét, a szemeit is kinyitotta.
– Mit keresel itt? – kérdezte kásás hangon, mint aki be van
rúgva.
– Ittál? – kérdezte azonnal Sky, és ismét lecsapott rá a
lelkiismeret-furdalás.
– Semmi közöd hozzá! – válaszolta Angus, és ismét
megfordult, ezúttal háttal Skynak, majd magzatpózba húzta
össze magát. – Menj el! – kérte halkan, de tisztán érthetően.
– Nem megyek! – válaszolta Sky, és mielőtt meggondolta
volna magát, gyorsan felemelte a paplant, és bebújt Angus háta
mögé.
– Mit művelsz? – fordult ki derékból azonnal a férfi. – Menj el!
Nem vagyok játékszer!
Skyt szíven ütötte az utolsó mondatból kicsengő fájdalom.
– Nem, nem vagy az! Angus, nem azért jöttem, hogy
rávegyelek a szexre! Nem is azért, hogy visszaszívjam, amiket
mondtam. De nagyon sokat gondolkoztam azon, amit a fejemhez
vágtál…
Angus visszafordult, de hallgatott, mintha várná a folytatást.
Mintha nem lenne ereje a szemébe nézni, de hallani akarná,
amit el akar neki mondani.
– Lehet, hogy sok mindenben igazad van. Lehet, hogy én is
csak becsapom önmagam. De te tudod a legjobban, hogy semmi
nem megy egy szempillantás alatt.
 Angus most először bólintott, de most sem fordult felé.
– Mi lenne, ha barátok lennénk? Igazi jó barátok? – kérdezte
Sky, és most az ő hangjából hallatszott ki a félelem a
visszautasítástól. – Nem akarlak elveszíteni, de nem tudom
megadni, amit szeretnél. Tudom, önző vagyok, és csak a saját
érdekeimet nézem, de nem próbálhatnánk meg? – könyörgött.
Keith csapdába került. Megint. Nemet is mondhatna, de
akkor minden további kínzó szenvedésért, a végtelen
hiányérzetért csak ő lenne a felelős. Eszébe jutottak Russell
szavai. Hogy próbáljon meg egy kicsit anélkül élni, hogy a
szerelem, a párkapcsolat, a társ lenne a lényeges. Kicsit éljen
csak úgy, hagyja, hogy új impulzusok érjék, szerezzen barátokat.
Most kapott egy felajánlást, vajon tud-e élni vele, vagy elzárkózik
előle, mert nem tud úrrá lenni viharos érzelmein, amit
valószínűleg valóban az első igazi szexuális élmény hatása
fokoz fel ennyire.
Nem tudta eldönteni, képtelen volt eligazodni saját magán.
Kétségbeesetten nyögött fel, mert a belső vívódás már fizikai
fájdalmat okozott.
– Nem akarlak bántani! Vigyázni akarok rád. Semmi másban
nem vagyok biztos, csak ebben – motyogta a vállába Sky, aki
úgy kuporgott az ágy szélén, hogy a fél teste biztosan lelógott
róla.
Fogalma sem volt róla, mennyire eltalálta Angus gyenge
pontját. Az egyedülléttől, a magánytól való félelem volt a
legerősebb mind közül. A férfi hirtelen megfordult, és ott találták
magukat intim közelségben, egy tenyérnyire egymástól.
– Jól van! – mondta Angus halkan. – Tegyünk egy próbát!
Skynak kellett egy másodperc, mire felfogta, de akkor olyan
szélesen mosolyodon: el, hogy a füle is felcsúszott egy kicsit.
– Köszönöm!
Angus bólintott, egy puszit nyomott az állára, aztán beljebb
csúszott. Sky elbizonytalanodott, mit is jelent ez valójában, de
mire belemerült volna a latolgatásba, egy kis talp a vádlijai közé
furakodott és Angus maga felé húzta a lábával. Sky
engedelmesen beljebb araszolt, épp csak annyira, hogy végre az
egész feneke felférjen az ágyra. Akkor Angus megelégelte a
dolgot, kinyúlt érte, átölelte a derekát, és beljebb rántotta, míg a
felsőtestük összesimult. A fejét Sky álla alá fúrta, a bőréből
lélegzett és ellazult.
– Barátok alhatnak együtt? – kérdezte.
Sky sikítani szeretett volna. Az együttalvás volt a mumusa.
Senkinek nem engedte, hogy az ágyába férkőzzön, legalábbis a
szexen túl. Baltazar volt az egyetlen kivétel.
– Persze! – válaszolta mégis, mert érezte, hogy most ezen
múlik minden. Az épp megszerzett bizalom vékony köteléke túl
sérülékeny volt ahhoz, hogy az első buktatónál próbára tegye az
erejét.

Sky arra ébredt, hogy a bal karja használhatatlanra zsibbadt.

Kinyitotta a fél szemét, mert a másikba belelógott a párna
csücske, és körülnézett. Rögtön tudta, hogy Angus ágyában van,
ahol az előző éjjelt is töltötte. A halk szuszogástól, ami a nyakát
csiklandozta, azonnal képbe is került. Mintha hangyák
masíroznának az ereiben, úgy zsibongott minden testrésze, de a
karja valószínűleg már elhalt, amin mostanáig aludt. Minden
erejét összeszedve, a fogait összeszorítva kihúzta maga alól, és
kettejük között óvatosan megmozgatta a csuklóját.
Angus mintha zokon vette volna a zargatást, megfordult, és a
fenekét nekinyomva elhelyezkedett, majd megfogta Sky kezét,
mint egy párnát, és könyökből behajlította, hogy kényelmesen
rátámaszthassa az állát. Sky elmosolyodott. Az ujjai Angus
mellkasához értek, pont a nyaka alatti finom bőrhöz, ami
lélegzetvételenként simult hozzá. Már az sem érdekelte, hogy
most nem ő nyomja el, hanem Angus. Ez sokkal
kellemesebbnek ígérkezett. A másik kezével átölelte a vékony
derekat, aminek következményeként a labdakerek fenék még
mélyebbre fészkelődött az ölében, aztán egy elégedett sóhaj
hallatszott. Sky nem vett levegőt, míg meg nem hallotta az ismét
egyenletessé váló szuszogást. Rájött, hogy testi adottságaik
révén tökéletesen tudna így belé hatolni, de azonnal megvétózta
és száműzte a pajzán gondolatokat. Inkább a hajába fúrta az
arcát, és próbált visszaaludni.
Már magasan járt a nap, amikor ismét felébredt. Gyorsan és
sokat pislogott, hogy a szeme szokja is a fényt, és ne is vakítsa
el. A rövid időszakokban, amikor épp kilátott szempillái résein,
egy üdítően bájos arc villant be, amiben vidám, kék szemek
csillogtak.
– Jó reggelt! – köszönt halkan Angus, aki ismét szemben
feküdt, most épp egy párnán.
Sky megmozgatta az ujjait, és örömmel tapasztalta, hogy
működnek, nem is zsibbadnak fájdalmasan, és érzi is őket.
– Szia! – köszönt vissza megkönnyebbülten.
– Fél tíz van. Szerintem Inkék már órák óta fent vannak.
– Mi a tökömnek kell hajnalban kelni, ha pihenni jöttünk? –
kérdezte morcosan Sky.
– Tudod, van aki felébred, és már nem tud visszaaludni.
– Hát, Ink nem ez a típus. Ő is fordítva van bekötve.
– Lehet, hogy tegnap korábban aludt el, mivel korai takarodót
hirdettél, és most korábban is ébredt.
Sky elmosolyodott.
– Az lehet. Ha nem virgonckodtak Russell-lel…
– Azt hallottuk volna – válaszolta elgondolkodva Angus.
– Ja persze! – nevetett fel Sky.
Angus gyomra hangosan korgott.
 – Menjünk, és keressünk valami ehetőt, mielőtt éhen halsz –
borzolt bele a fekete, reggelre kunkorodó tincsekbe Sky, és
élvezte a selymes haj lágy érintését.
– Szerinted Russ mellett éhen halhat bárki is? Csodálom,
hogy Ink nem indult hízásnak – válaszolta Angus. Miközben
beszélt, már fel is térdelt, és eszébe sem jutott, hogy megvárja,
amíg Sky felkel, simán átmászott rajta, akár egy mázsás
farönkön, amit nem lehet arrébb tenni.
– Russ tudatosan főz. Csak most van ilyen habzsi-dőzsi –
válaszolta Sky és összerándult, amikor a kicsi kéz ujjai az
oldalába fúródtak.
– Te csikis vagy – állapította meg Angus, és ahogy Sky
ránézett, majd bólintott, a szemeiben azonnal pajkos szikrák
villantak. Nem is mászott le a férfiről, hanem a derekára ült, és
ingerkedően beharapta a szája szélét.
– Meg ne próbáld! – figyelmeztette Sky, de a kocka már el
volt vetve.
Egy perccel később sikoltozva könyörgött kegyelemért, mert
Angus bár kicsi volt, de nagyon ügyes és fürge, ráadásul olyan
mint egy szalamandra, ami állandóan kicsúszik az üldözője
markából.
Ink és Russ arra léptek be rémülten, hogy a takaró alatt épp
élet-halál harc folyik, amiben a hangok alapján Sky áll vesztésre.
– Mit műveltek? – kérdezte röhögve Russ, amikor rájött,
hogy nem szexbaleset történt, és senki nincs életveszélyben.
– Sky csikis! – szólalt meg a paplan Keith hangján, amin Ink
is elvigyorodott.
– Oóó… – felelte felhúzott szemöldökkel és lebiggyesztett
szájjal. – Akkor ne kíméld! – adta a remek tanácsot, majd
Russellt maga után húzva kihátrált a szobából, és becsukta az
ajtót.
– Ezek most összejöttek? – kérdezte Russ, amikor
visszaértek a konyhába.
 – Ha igen, akkor Angus egy kibaszott zseni – válaszolta Ink,
még mindig ráncolt homlokkal, teljes meglepetésben.
– És Sky is – bólogatott Russ. – Egy hete Angus még azzal
is nehezen birkózott meg, hogy meleg, ma reggelre pedig együtt
aludtak, és csikipartyznak az ágyban?
– Csak nehogy a nagy nevetésnek sírás legyen a vége – dőlt
a pultnak Ink, és maga elé húzta Russt, hogy a lába közé lépjen
és nekisimuljon teljesen.
– Angus azt mondta, szexeltek, és ő kérte Skytól.
– Fran meg azt, hogy nem dugta meg, és nem is fogja –
támasztotta az állát Russ fejére Ink. – Elég zavaros a dolog.
Lehet, hogy mégis rossz ötlet volt összezárni őket egy
hétvégére. Ha nem tisztázták le, hogy ki mit vár ettől, Keith
nagyon csúnyán megütheti magát.
– Vagy Sky – válaszolta Russ.
– Te hobbiból mondasz mindig ellent? – nézett le rá, és
csókolta szájon Beaumont.
– Persze. Ez éltet – kacsintott rá Russell. – De mi van akkor,
ha Sky is talál valakit, aki tényleg bejön neki, és nem csak
egykét szex erejéig?
– Imádom, hogy ilyen romantikus vagy – puszilgatta a
szeplőket az orra mellett Ink. – De Sky nem egy hősszerelmes
típus.
– Nem is kell, hogy az legyen. Elég, ha csak simán
viszontszeret valakit.
Ink egy percre elveszett a hatalmas, kék szemekben, és
máris a mennyben érezte magát, a felhők között. Rájött, hogy
Russellnek igaza van. Csak azt nem tudta, vajon erre Sky mikor
jön rá.
 Nádzöld

– Öt találkozáson vagyunk már túl, és úgy gondoltam, talán

jó lenne, ha készítenénk egy kis számvetést – mondta Dr.
Reynolds, és keresztbe tette hosszú, vékony lábait.
Angus meghökkent. Várta, hogy újra ott lehessen, és
elmondhassa – elsősorban saját magának –, amit a hétvégéről
gondol. Eddig halogatta, hogy szembenézzen saját magával, és
letisztázza a kínos kérdéseket, amiket feltenni sem mert. Úgy
érezte, a pszichológus rendelője lesz rá a legalkalmasabb. A
safe space, ahol mindent büntetlenül elmondhat. De Denise
megelőzte, és valami váratlan, szokatlan dolgot akart. Ez
kizökkentette Keith-t.
– Igen, látom, hogy a víkendje alapvető változásokat hozott
az életébe, és gyanítom, hogy ennek is Skyhoz van köze –
mosolygott rá a doktornő – de előtte szeretném, ha leszűrné
azokat a következtetéseket, amiket eddig halogatott.
Keith elbátortalanodott. Nem szerette a számvetéseket. Azok
olyan véglegesek. Ha kimondja, ha megfogalmazza őket,
onnantól már tények lesznek számára, amikhez igazodni kell.
Épp kezdte élvezni a viszonylagos nyugalmat, amikor nem
zárják ketrecbe szabályok, amikor súlytalanul lebeghet egy
különös, gravitáció nélküli világban, ami a földhöz szögezné.
– Muszáj pont most? – kérdezte szomorúan.
– Nem, Keith, semmi sem kötelező. Megbeszéltük, hogy ez
egy közös munka lesz, ahol az ön érdekeit tartjuk szem előtt.
Csak nem szeretném, ha átlépne a fontos dolgokon, és azzal
hitegetné magát, hogy mindent maga mögött hagyott, amitől
valaha annyira tartott.
– Miért? – nézett rá nagy szemekkel Keith. – Nem ez lenne a
cél?
 A nő megrázta a fejét, de az arcán kedves mosoly honolt.
– Nem! Sosem az a cél, hogy eltemessük a félelmeinket, és
látszólagos boldogsággal, egyfajta nemtörődömséggel fedjük el.
Ez csak elodázza a bajt, de még jobban elmélyíti az
alapproblémát. Ön nagyon erős és racionális ember, Keith. Ezt
bebizonyította az elmúlt néhány alkalommal. Most itt az ideje,
hogy elkezdjük kicsalogatni a csontvázakat a szekrényből.
Keith értette is meg nem is. Érezte ő is a késztetést, de
abban igaza volt Dr. Reynoldsnak, hogy szívesen halogatta
volna még egy darabig.
Bólintott.
– Oké – válaszolta bizonytalanul. – És most beszélgetni fog
velem? – firtatta, mivel arra végképp nem állt készen, hogy
magát vallassa.
A nő átnyúlt az asztalon, és Keith kézfejére simította a
tenyerét.
– Ha önnek úgy könnyebb, akkor igen.
A férfi ismét bólintott, bár szívesebben rázta volna a fejét,
hogy jelezze, ez sehogy sem lesz könnyű.
– Mi a véleménye a saját melegségéről? – kérdezte Denise.
Az arca békét és bizalmat sugárzott. Keith nézte egy darabig,
mielőtt válaszolt. '
– Meleg vagyok. Se több, se kevesebb. Ez nem
véleményezhető. Csak egy tény, egy állapot, amin nem változtat
semmi.
A doktornő egy széles mosoly kíséretében, helyeslően
bólogatott.
– Tehát nem betegség?
Keith azonnal hevesen rázta meg a fejét.
– Nem, nem az. Vagyis ha valami genetikai mutáció, akkor
lehet, hogy természetellenes állapot, de biztosan nem
gyógyítható, és nem is lehet rajta változtatni.
 – Ez egy remek megfogalmazás – értett egyet Denise. – És
mi van a vallással? Milyen a viszonya most a vallásával?
Keith ismét sokáig nézte a kedves, ismerős arcot, amit mára
igazán megszeretett, és valamiféle ragaszkodást érzett a nő
iránt. Mint a mentett kóbor kutyák.
– A vallást elengedtem – mondta határozottan. – Maradt a
csupasz hit. Nem tudom és nem is akarom azt hinni, hogy
mindez – mutatott körbe a szobában – egy felsőbb hatalom
nélkül, random történések hozadékaként jött létre, egysejtű
amőbákból. De a vallás nem érdekel. A papok alattomos
uszítása és hazug tanításai már csak feldühítenek. Ahogy azok
is, akik vakon hisznek nekik.
– Azért azt mindig mérlegelje, hogy a gyűlölet, amit érez,
nem kompenzál-e valamit, amit ismét el akar fojtani. Ne
keressen bűnbakot, ne hibáztasson másokat. Az ön életéért
csakis ön a felelős. A hitéért, a cselekedeteiért, a gondolataiért.
Ahogyan ön sem felelős másokért, ők sem felelősek magáért.
Keith ízlelgette az elhangzottakat.
– Tudja, ott van az apám. Már beszéltem róla.
Denise érdeklődve bólintott.
– Ő a vallásra fogja a gyűlöletét, de már gyerekkoromban
tudtam, hogy akkor is utálna szinte mindenkit, ha nem is létezne
az egyház. Ha a Biblia sem létezne. Ez csak ürügy neki, nem az
ok, amiből a gyűlölete fakad. Az ott lakik benne, és akkor is utat
törne magának, ha nem burkolózhatna a vallás köpenyébe. Ha
más korban, máshová születik, akkor egy erőszakszervezet
megbecsült tagja lehetett volna. Csoda, hogy eddig nem találtak
rá a szélsőségesek.
– Fél attól, hogy örökölte ezt? – kérdezte hirtelen Denise.
Keith elhallgatott. Egy darabig rágódott azon, amit a nő
mondott, és látszott, hogy ez eddig nem jutott eszébe.
 – Igen, félek tőle. Egész életemben rettegtem, hogy olyan
leszek, mint ő. Mindig figyeltem a reakcióimat, és azonnal
észrevettem, ha valami olyat tettem, amit tőle láttam, tanultam.
A doktornő közelebb hajolt.
– Vagy legalábbis remélem – tette hozzá Keith. – Tudja,
sokáig az ő szavait vágtam rá egyből, ha melegekről volt szó.
Mert ez volt a legbiztonságosabb. Így nem is kellett
gondolkoznom. Magamról és másokról sem. Betegek, korcsok,
feleslegesek. Valahol mélyen úgy gondoltam, ha ezeket eleget
ismételgetem, és írmagját is kiirtom az ellenkező véleménynek a
lelkemből, akkor olyan lehetek, mint a többiek.
– Mi a véleménye a másságról?
– A melegekről? – kérdezett vissza Keith.
– A másság az csak a melegséget jelenti? – tette ki a
hangsúlyt Dr. Reynolds.
Keith ismét sokáig gondolkodott a válaszon.
– Nem. A másság számomra egy pejoratív szó.
Kitaszítottságot jelent. Azt, hogy nem fogadnak el. Amikor a
Trónok harcát néztem, ott is azokat hívták Másoknak, akiket nem
ismertek, akiktől féltek. Akiket bár még senki sem látott, mégis
végtelen rettegéssel töltött el mindenkit még az említésük is. És
ugyanígy vagyunk a testi fogyatékosokkal, vagy bárkivel, aki
nem olyan, mint mi. Akár a zsenik. Azt mondják, a zsenit és az
őrültet csak egy hajszál választja el egymástól. És manapság
mindenkire ráfogjuk, hogy pszichopata, ha nem tudja teljesíteni
az elvárásainkat.
– Ezernyi mentális betegség kapott nevet az elmúlt
évszázadban, és az orvostudomány hatalmas lépéseket tett,
hogy segíthessen azokon, akik régen valóban kitaszítottként
éltek, pusztán azért, mert különleges bánásmódra lett volna
szükségük.
– Boldogok a lelki szegények – válaszolta Keith. – Tudja,
sokáig az volt az álmom, amit akár ébren is fantáziáltam, hogy
fogyatékos szeretnék lenni. Olyan valaki, aki nem fogja fel a
külvilágot teljesen. Vagy legalábbis érzelmileg nem. Aki nem
ismeri fel a megvetést, a szánalmat az emberek szemében.
Denise bólintott.
– Bár tudtommal, ez a mondás nem ezt jelenti, de
tökéletesen értem, amire gondol. Sok ilyen páciensem van. És
tudja, Keith, az ő nagy álmuk, hogy egyszer képesek legyenek
észrevenni ezeket.

Keith mély levegőt vett, aztán benyitott a kertkapun. Az ismerős

bokrok hűségesen simultak a vádlijához, ahogy a túlburjánzott
kerten haladt át. A rozoga szúnyogháló is ismerősen nyikorgóit a
zsanérjain, mintha őt köszöntené. Belépett. A sötétítőfüggönyök
jótékony félhomályba burkolták az elhanyagolt berendezést.
– Szia, Apa! – szólt hangosan, hogy felhívja magára a
figyelmet, mielőtt az örege simán mellkason puffantja, mert azt
hiszi, idegen.
– A megtévedt bárány – hallatszott az öreg kásás hangja a
nappaliból.
Keith arca kínnal átitatott grimaszba torzult. Ezen a napon
végképp nem volt kedve a szokásos tortúrához.
– Hogy vagy? – kérdezte, ahogy belépett a cigarettafüsttel
sárgára festett, ősrégi bútorokkal berendezett szobába.
– Jól lennék, ha nem kellene folyamatosan okádnom ezektől
a tetves buziktól – mutatott a jobb kezében szorongatott
távirányítóval a tévére. – Mi a kurva anyjukért vonulgatnak ezek
az undorító, pedofil állatok az utcákon? És miért nincs itt egy
normális kormányzó, aki betiltaná, és ezzel megmentené a
gyermekek lelki üdvét ezektől a gonosz istenkáromlóktól?
 Keith nagyot sóhajtott, és hátratúrta fekete haját. Egy darabig
még markolta a tarkóján, hogy levezesse az ujjaiba gyűlt
feszültséget, ami arra ösztönözte, hogy falhoz vágjon valamit.
A tévére nézett, ahol épp a tavalyi Pride felvételei alá beszélt
a narrátor, aki a várható útlezárásokat sorolta.
– Miért nézed ezt, ha annyira irritál? Egyáltalán mit
foglalkozol te a melegekkel?
– A csapból is ez folyik! Szombaton megint ellepik az utcákat
a tangás köcsögök, akik nyílt színen fogják mutogatni magukat,
és rombolni a közerkölcsöt. Ha nem akarom, akkor is ezt tolják a
pofámba.
– Nem hiszem, hogy ez a sportcsatorna, amit mindig nézel –
lépett közelebb Keith, és megpróbálta kivenni a távirányítót az
öreg kezéből, de persze nem sikerült. Tusázni kezdtek, és végül
mindketten két kézzel markolva próbálták megszerezni. – Mi a
francnak kapcsolsz oda, ahol ez van? És miért kell ezt nekem
heti szinten végighallgatnom?
– Azért csak heti szinten hallgatod, mert sose dugod ide a
pofád, csak akkor, ha már nem veszem fel neked a telefont, és
lelkiismeret-fiirdalásod van – válaszolta az öreg, és egy utolsó,
nagy rántással megszerezte a távkapcsolót. Elégedetten
elvigyorodott. Ez a kis győzelem volt a napja fénypontja.
Gyorsan a koszos melegítője és a nem kevésbé viseltes fotel
karfája közé csúsztatta. – Vagy azért jössz, nehogy a hullám
belerohadjon a padlóba.
Keith szája széle megvonaglott. A lábaiba a szokásos
remegés költözött. Gyűlölt ott lenni, gyűlölte az egész, unalomig
begyakorolt műsorszámot, amit előadtak
– És te miért véded őket ilyen veszettül? Te is ferde vagy? –
tapadt rá a nyálkás tekintet.
Keith csak megrázta a fejét. Belátta, hogy soha a büdös
életben nem fog coming outolni az apjának Maximum, ha a
koporsójában fekszik. Hogy melyikük, az teljesen mindegy.
 – Hagyjuk már ezt a témát. Hogy vagy? – kérdezte újra, és
felforgatta lelke összes kis zugát, hátha maradt még valahol egy
kis türelem, ami eddig elkerülte a figyelmét.
– A köszvény rángatja a lábaimat. Az ujjaim is odavannak –
sorolta a nyavalyáit az öreg.
– Nem kellene marhahúst enned, sőt húst is keveset – ült le
a sör- és mindenfoltos kanapéra Keith. – A felgyűlt húgysav
okozza.
– Az van a te agyad helyén – válaszolta az öreg, és
megszívta a hiányzó foga helyét, amitől tokás álián felgyűrődött
a fehér borostával fedett bőr.
– Szeded a gyógyszereket?
– Mi a fenéből váltanám ki? – csúszott ki apró
csigamozgással a kiült fotel szélére az öreg, aztán megpróbált
felállni, de elsőre nem sikerült.
Keith minden izma megfeszült. Automatikusan fel akart állni,
hogy segítsen neki, de tudta, hogy abból csak újabb dulakodás
lenne. Az öreg ismét lendületet vett, amitől a nagylábujja
kikandikált a kockás szövetpapucs lyukas orrán, aztán egy nagy
nyögéssel végre átlendült a holtponton, és nagy nehezen lábra
állt.
– Múlt héten utaltam el ötszáz dolcsit – ingatta a fejét Keith.
Az öreg csak felhorkant, mintha ez egy olyan kis összeg
lenne, amit említeni is szégyen.
– Kérsz egy sört?
– Nem, apa, még vezetek.
– Ne legyél beképzelt! – szólt hátra csoszogás közben az
öreg.
Keith úgy érezte, megfullad. Magának a felszólításnak sem
volt értelme, arra pedig végképp nem volt válasz, amit mondott,
de az apját ez cseppet sem érdekelte. Ha annyi dollárt öntöttek
volna rá, ahányszor ezt a mondatot megkapta életében, belepte
volna a pénztenger. Meglazította a nyakkendőjét, és csendben
maradt. Rég tudta, hogy ez a legjobb taktika. Az öreg két
dobozos sörrel tért vissza, és az egyiket a kezébe nyomta.
– Igyál! – azzal már szisszenve bontotta is fel az
alumíniumdobozt, és elfordulva nagyot szürcsölt belőle. Keith
gyorsan letette a kanapé mellé a sajátját, hogy az öreg majd
megtalálja, ha ő már elment.
– Add ide a recepteket, kiváltom őket!
Az apja felnevetett. Keserűen, irigyen.
– Persze! Vagyis majd a titkárnőddel kiváltatod, uraság!
– Mondd csak, Apa… – hajolt előre Keith, és az ujjait
összefűzte a térdei között. – Neked teljesen mindegy, hogy mit
mondok vagy teszek? Volt már olyan az életben, hogy nem
éreztél késztetést arra, hogy bánts? Volt valaha pillanat, amikor
nem utáltál? Amikor nem akartál megszégyeníteni, megalázni?
Volt egyszer is az életben olyan, hogy büszke voltál rám?
A kérdések hamarabb buktak ki belőle, mint hogy átgondolta
volna őket, de bármennyire megbánta, már nem lehetett
visszaszívni őket. A szavai, mint kilőtt nyilak a lassított
felvételen, szinte lebegtek kettejük között.
Az öreg fakó szemei, amiket lógó, vörös szemhéjak
kereteztek, egy pillanatra megálltak rajta, aztán szokás szerint
mindenhová néztek, csak rá nem.
– Adtál rá okot? – kérdezte, aztán a szájához emelte a sört,
és nagyokat kortyolt belőle.
– Nem, apa, én csak arra adtam okot, hogy bánts. De tudod
mit? Egyszer minden pohár betelik. Az enyém éppen most. Ha
így is ezt kapom, és soha nem érhetem el, hogy elfogadj,
értékelj, akkor szerintem ezt itt be is fejezhetjük. Pontosan
ugyanúgy fogsz szidni és gyűlölni, akkor is, ha nem találkozunk,
de nekem, azt hiszem, sokkal jobb lesz. Úgyhogy ha akarsz
valamit, hagyj üzenetet. Pénzt utalok, ugyanúgy, mint eddig, de
ebből nem kérek többet!
 Mielőtt az öreg felfoghatta volna a szavait, és
ellentámadásba lendülhetett volna, Keith felállt, a zsebében lévő
készpénzt az asztalra dobta, és köszönés nélkül kisétált az
ajtón.

Fél órával később az elhagyott parton állt, és a tajtékos

hullámokat nézte, amik ugyanolyan dühvel csapkodták a
sziklákat, mint ami benne is fortyogott. Mindig érezte, hogy ha
elérik a töréspontot, az neki fog jobban fájni, mint az apjának.
Persze, felnőtt fejjel már azt is tudta, hogy a két rossz közül most
a kevésbé fájdalmasat választotta, és hogy muszáj volt véget
vetnie a kínzatásnak, mégis emésztette magát. És ettől volt
annyira dühös.
Nagyokat lélegzett, és élvezte, hogy a felszálló vízpermet
sós ízét érzi a szájában. Aztán lassan sétálni kezdett, és
próbálta racionálisan értékelni a helyzetét, ahogy Dr.
Reynoldsnál szokta. Még sosem csinálta ezt a rendelőn kívül, de
úgy gondolta, épp itt az ideje.
Tehát meleg vagyok. Egy köcsög buzeráns, apám szavaival
élve. De ez még nem minden. Egy szerelmes köcsög buzeráns
vagyok.
És a választottam, a másik köcsög, nem akar tőlem semmi
komolyat, még megdugni sem volt hajlandó.
Itt tartott egy kis szünetet, és hagyta, hogy a fülledt
emlékképek ellepjék, aztán egy kicsit zihált, amíg az utóhatásuk
el nem csitult.
Az apámmal épp most szakítottam mega kapcsolatot. És ez
lenne a jó hír. Nem valami jó a lapjárás…
Miután ezt konstatálta, még lassabb tempóra váltott, és
igyekezett valami kapaszkodót keresni az életében. Egyelőre
semmit nem talált. Érezte, ahogy a szokásos gondolatok lassan
megtöltik a fejét. A lábai már nem is vitték előrébb. A belső
vívódások ismerős fájdalma úgy terítette be, mint az apja által
pöfékelt cigarettafüst, ami ragacsos bűzével a bőre alá rágta
magát egész életében.
Megcsörrent a telefonja, és hosszú idő óta először, megörült
neki. Aztán meg is rémült. Mi van, ha az apja hívja? Előkotorta a
készüléket, és az arcán valódi mosoly ragyogott fel, amikor látta,
hogy Russ keresi. Ez a fiú valahogy mindig ráérzett, hogy mikor
van rá szüksége. Keith gondolatban kezdte őrangyalnak
képzelni.
– Halló, halló! – dörmögte kedves hangon Russell. – Mi
újság? Hogy ment ma a dokinál? És a melóhelyen?
Visszarázódtál a szürke hétköznapokba? – árasztotta el azonnal
kérdésekkel.
Keith egy pillanatnyi hatásszünet után válaszolt:
– Dr. Reynolds egy kis elszámoltatást tartott, mert zokon
vette, hogy nem dolgozom eleget a problémáimon. Szerinte a
szőnyeg alá söpröm őket.
– És te mit gondolsz? – kérdezte őszinte kíváncsisággal
Russ.
– Elmentem az apámhoz, és öt perc után közöltem, hogy
megszakítom vele a kapcsolatot.
Keith-ből ez elég vékony hangon szakadt ki, mert hangosan
megfogalmazni valahogy nehezebb volt, mint csak gondolni rá.
Arra számított, hogy Russ meg fogja dicsérni, és magára is
büszke volt.
– És szerinted ez a jó megoldás? – kérdezte helyette a fiú. –
Szereted az apádat, bármilyen is.
Keith szíve kicsit elfacsarodott. Benne is felmerült ez a dolog,
de elintézte annyival, hogy így lesz a legjobb.
– Szeretem, de ő nem szeret engem. És már nem bírom a
heti inkvizíciót, a szapulást, az alázást. Egyszerűen
belefáradtam, érted? Teljesen be van szűkülve, és csak arra vár,
hogy valaki odatévedjen, akibe belemarhat.
 – Ne haragudj, de mit vársz tőle? Évtizedek óta iszik. A
felesége meghalt, aki legalább valami színt vitt az életébe. A fia
rég túlnőtt rajta, amit a büszkesége miatt sosem lesz képes
bevallani. Soha nem volt könnyű természet. De lássuk be,
semmi nincs, aminek örülhetne. Senki nincs, akihez kötődhetne.
– Soha nem is volt. Mindig egy önző pöcs volt.
– Ez igaz lehet. De csak volt benne valami, még az ital előtt,
amiért anyád hozzáment, amiért szerette. Bár tulajdonképpen ez
is mindegy. A lényeg, hogy ha valóban olyan, amilyennek leírtad,
akkor csak magadnak okozol ezzel szenvedést…
Keith őrlődött. Már most is érezte a bűntudatot, és tudta,
hogy hiányozni fog neki az öreg, akkor is, ha a vele töltött idő
csak szenvedés.
– Mit tegyek? Mondd meg, mit tegyek, hogy ne pusztuljak
bele ebbe? Az ő gyűlölete állandó, csak a célpont változik.
Mindig áldozatot keres magának, mint egy kiképzett bérgyilkos.
Ha én vagyok kéznél, akkor én kapom a szitkokat. Amúgy sem
fényes önbecsülésem pedig már nem bírja el ezt. Anyu halála
óta pedig egyre rombolóbb lett. Azelőtt legalább őelőtte nem
csinálta…
– Na látod? Anyud miatt tartotta magát. Keresni kellene neki
valamit, ami élteti. Egy cél, egy hobbi, valaki vagy valami.
– Adjak fel társkereső hirdetést? Azzal a szöveggel, hogy
alkoholista, igénytelen vénember szerető társat keres?
Russell felnevetett.
– Igazad van, ez nem járható út. Agyalok a dolgon, oké? És
ne haragudj, nem szemrehányásként mondtam. Engem csak te
érdekelsz, az öregedet leszarom.
Keith szájának egyik csücske picit felkunkorodott.
Meghatotta Russell őszinte, szókimondó szeretete, amiről nem is
tudta, mivel érdemelte ki. Életében először volt egy barátja, aki
úgy tűnt, minden hibájával és gyengeségével együtt kedveli, és
akinek bármit elmondhat. Értékelte, hogy Russ nem csak bólogat
neki. Kifejezetten üdítő volt, hogy bármikor képes volt vitába
szállni vele.
– Oké, haver, köszi. És köszönöm, hogy hívtál. Mikor
találkozunk?
– Kaptunk pár ingyenjegyet Ink egyik mecénásától a
Coldplay koncertre. Lenne kedved eljönni?
Keith azonnal rávágta volna, hogy igen, de aztán
elgondolkodott.
– Sky is megy?
Most Russ hallgatott egy sort.
– Igen, Gideon őt is hívta, meg Elyt és Leont. De miért baj,
ha jön? Mi van köztetek?
A közvetlen, nyílt kérdés zavarba hozta Keith-t, akkor is, ha
kapásból tudta a választ.
– Semmi. Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk…
– Barátság extrákkal? Ezt mi is játszottuk Inkkel.
– Nem! Szimpla barátság, semmi több.
– Értem. Nos, akkor végképp nem értem, mi a baj azzal, ha ő
is jön.
– Azt nem mondtam, hogy nekem nincsenek érzéseim…
Russell felnyögött.
– Sejtettem. Sajnálom, cimbora. Sky akarta így?
– Valami olyasmi. Nem sok választást hagyott.
– Ez valóban nehéz ügy. De nem szeretném, ha most emiatt
ismét bezárkóznál a kis csigaházadba. Gyere el! Lesz vagy
tízezer ember. A tömegben még rá sem kell nézned, ha nem
akarsz.
– Kicsit irtózom a tömegtől – gyávult el Keith.
– Voltál már nagykoncerten?
– Nem, még soha. Legalábbis a dühöngőben nem.
Ülőhelyesen már igen.
– Akkor itt az ideje a tapasztalásnak. Ígérem, az életem árán
is kimentelek, ha bármi történne.
 – Mi történne? – vékonyodott el ismét Keith hangja, Russell
pedig magát szapulta, amiért ekkora baromságot válaszolt.
– Nem történik semmi. A VIP részre szól a jegyünk. Nem
lesz tömegnyomor, és szuper jól fogsz látni.
– Biztos vagy ebben? – utalt a magasságára Keith.
Russ hangosan kacagott.
– Igen. Közel lesz a színpad. Mindent látni fogsz!
– Meddig kell választ adnom? – kérdezte Keith, hogy időt
nyerjen.
– Mondjuk holnapig?
– Oké. Szia!
– Vigyázz magadra, és ne sokat hezitálj! Isteni lesz!
Minta víkend?— gondolta kissé pesszimistán Keith, aztán
eltette a telefont. Gyors léptekkel ment a kocsijához, és hazafelé
indult.
 Őzbarna

Sky csodálkozva hallgatta Abyt. Nem volt hozzászokva tinik

társaságához, de a kislány csicsergő hangja valamiért
felvidította.
– Szóval a kérdés az, kérhetek-e még egy oltári nagy
szívességet? – kérdezte egy szuszra Abigail, és kihallatszott a
hangjából, mennyire izgul.
– Az attól függ, mi lenne az – válaszolta megfontoltan Sky.
– Tudod, az ilyen YouTube-csatornák nem vonzzák maguktól
a feliratkozókat. És bár nem panaszkodhatok, mert már
négyszázhúsz követőm van, szeretnék valami különlegeset
csinálni.
– Oké, ez világos, de mi ebben az én szerepem? – ráncolta
a homlokát Sky.
– Arra gondoltam, hogy Cisco leghíresebb drag queenje
remek meglepetés lenne…
– Óóó… – csodálkozott el Sky.
– Ha már úgyis tőled kaptam az első leckéket, és abból jött
az ötletem a sminkes videókhoz, akkor szeretném megmutatni a
mesteremet.
Sky elámult azon, milyen okos a kislány. Kijátszotta a
hőskártyát, amivel le is vette a lábáról.
– És pontosan mit szeretnél? Elvből sosem engedem, hogy
smink előtt és után fotózzanak. Az átalakulásom az én titkom –
válaszolta mégis.
– Értem – szontyolodott el a gyerek. – Pedig arra gondoltam,
hogy leleplezem, hogyan lesz egy helyes pasiból gyönyörű nő.
– Helyes vagyok? – húzta fel a szemöldökét Sky, és már
vigyorgott.
Aby torkot köszörült, de aztán összeszedte magát.
 – Mintha nem lennél vele tisztában.
– Oké, ez csúnya volt. Nem akartalak zavarba hozni.
– Pedig sikerült – duzzogott a kislány, Sky pedig rájött, hogy
a második csatát vesztette el.
– Mivel tudnálak kiengesztelni? – kérdezte, bár mindketten
tudták a választ.
– Nem lehetne valami kompromisszumos megoldás? –
kérdezte Abigail.
– Például legyen az, hogy te sminkelsz ki engem. Ha már
mutogatni akarsz, akkor csináld te a fárasztó melót.
Gail egy halk sikkantással reagálta le a dolgot, de aztán
elbizonytalanodott.
– Meg tudom én csinálni? Tök ciki lenne, ha elbénáznám.
– Akkor gyakorolj Elyon! – nevetett fel Sky. – Meg Leonon is,
a kedvemért – tette hozzá kacagva, mert maga előtt látta a férfit
műszempillákkal, pink rúzzsal, karót nyelt ábrázattal. Ha valaki,
hát Leonard Chambers nem az a típus, aki szívesen hagyja,
hogy bohócot csináljanak belőle.
– Ú, ez remek ötlet! – lelkesedett Aby, Sky pedig azonnal a
saját nyelvére harapott, hogy komolyan tudjon válaszolni.
– És készíts róluk képeket, hogy meg tudjuk beszélni, mit
kellene másképp csinálnod esetleg.
– Jó, de videót is tudok!
– Az még jobb lenne! – örömködött Sky, és már előre
dörzsölte a tenyerét. Ezekkel bármikor megzsarolhatja majd
Leont.

A napok eseménytelenül teltek. Keith egyre jobban

visszasüllyedt a magány és kirekesztettség okozta
depresszióba. Russ nem ért rá, mert valami versenyre készült,
és a séffel minden délután órákon át gyakorolt, Skyt pedig nem
merte felhívni. Más barátja nem volt, és ebből a másfélből is
csak Russ volt az igazi. Bár Francis minden nap járt nála, és
dolgozott a kocsin, de ezt Keith csak a szerszámok és
alkatrészek helyzetéből tudta, mert egyszer sem találkoztak.
Biztos volt benne, hogy a férfi direkt kerüli. Belenyugodott.
Vagyis nem volt más választása.
Pontosan ezért lepte meg annyira, amikor szerdán ott találta
a Minit a ház előtt. És nemcsak a Minit, de Skyt és Baltazárt is,
aki unottan lihegett a garázs küszöbén.
– Sziasztok! – köszönt rájuk meglepett hangon Keith, és
ledobta az aktatáskáját a kiszerelt hátsó ülésre.
– Helló! – mosolygott rá a motorháztető alól Sky.
– Hogyhogy még itt vagytok, és hogyhogy ketten? – hajolt le
a kutyához Keith, és miután megszagoltatta vele a kezét,
óvatosan simogatni kezdte.
– Két napig próbáltunk, ezért korábban be kellett mennem a
klubba, de ma szabad vagyok – magyarázta Sky, amitől Keith-en
határtalan megkönnyebbülés hullámzott át. Akkor mégsem azért
ment el korán, mert nem akart találkozni vele.
– Új műsor? – kérdezte kíváncsian, és felállt, de Baltazar
azonnal követte, és a kezébe nyomta nagy fejét.
– Az egyik srác Miamiba költözött, és az új fiú miatt borult a
rend. De amúgy is ideje volt már a frissítésnek.
– Egyszer megnéznélek – mondta elgondolkodva Keith, és
próbálta felidézni az első találkozásukat, de valamiért az
emlékek teljesen megfakultak, és már nem is tudta maga elé
képzelni a nőt, akinek Sky azon az estén öltözött.
– Bármikor beviszlek, ha akarod, de ne feledd, az Anyway
elsősorban szexklub.
Keith már el is vörösödött, mert eszébe jutott, hány
szexklubos pornót nézett meg az évek során. Most már tudta,
hogy pontosan azért, mert voltak bennük nagy orgiák, és néha
előfordult, hogy sikerült kikapnia egy biszex jelenetet is.
– Még meggondolom – fordult el, és inkább ismét a kutyát
simogatta.
– De lehet, hogy ott tudnál ismerkedni is – gondolkodott
hangosan Sky, bár a hangja szürkén, üresen csengett.
– Nem akarok ismerkedni! – vágta rá Keith.
– Nem???
– Nem. Nekem nincs szerencsém a szerelemben…
– És mindenképpen szerelmet akarsz? – kérdezte
elkomolyodva Sky. Keith érezte, ahogy oldalról fürkészi az arcát.
Mielőtt válaszolt, összeszedte minden erejét és felnézett. Ezúttal
ő fúrta pillantását az ezüstszínű szemekbe.
– Életemben először szeretném megtapasztalni. Akkora
nagy bűn ez?
Sky nem tudta tartani a szemkontaktust. Visszahajolt a
motortérbe.
– Nem, nem az. Én sem ismerem az érzést, de valahogy
nem is hiányzik.
– Jó neked! – sommázta Keith, aztán felemelte a táskáját, és
a házba indult.
– Vegyél fel valami kényelmeset! – szólt utána Sky, amin
Keith annyira ledöbbent, hogy megpördült a sarkán.
– Miért? Kikocsizunk?
Olyan boldog volt, hogy Sky szerette volna felkapni, és
megpörgetni a levegőben, miközben összevissza csókolja.
Sajnálta, hogy le kellett lomboznia.
– Arra még egy kicsit várni kell, tekintettel arra, hogy a kocsid
szanaszét hever – mutatott körbe a garázson. De szerdánként
Baltazárral ki szoktunk menni egy menhelyre. Neki van ott
néhány barátja, én pedig kutyát sétáltatok, megszerelek ezt-azt,
segítek, amit tudok. Gondoltam, velünk jöhetnél…
 Keith szíve hatalmas dobbanásokkal remegtette meg a
mellkasát, és a fülében is dobolni kezdett a vér. Próbált higgadt
maradni, de a lehetőség, hogy nem kell ismét otthon kuksolnia
egyedül, teljesen fellelkesítette.
– Oké, akkor átöltözöm. Nem akarsz előtte enni valamit?
Sky rámosolyogott. És ez a mosoly olyan gyönyörű volt,
hogy Keith szíve tartott egy kis kényszerpihenőt.
– Ha csinálnál egy szendvicset, azt megköszönném. És
adnál Baltazárnak egy kis vizet? Nem találtam semmi tiszta
edényt, amibe engedhettem volna.
– Hát persze! – válaszolta fülig érő vigyorral Keith, és szinte
repült a házba, ahová a kutya hívás nélkül is követte, megfontolt,
lassú léptekkel.

A menhely a város szélén feküdt, egy nagy, mezőkkel körülölelt

részen. A kutyaugatás már egy kilométerről tisztán kivehető volt.
Lehúzott ablakokkal száguldottak át a repce- és búzaföldek
rengetegén. Baltazar Keith mellett hajolt ki az ablakon, és
élvezte, ahogy a menetszél csavargatja a füleit. Néha eltorzult a
pofája, a száját megtöltötte és fura fintorokba rántotta a szél, és
az összes foga kilátszott, de úgy tűnt, ezt is szereti. Keith
elmosolyodott, és összeborzolta a puha szőrt a fején.
– Nagyon édes ez a kutya.
– Ez egy minden hájjal megkent, öreg betyár – válaszolta
Sky, de a hangjából szeretet csendült ki. – Ha nem az van, amit
ő akar, olyan duzzogást rendez, hogy a végén én könyörgök
bocsánatért. A kutyák állítólag önzetlenül szeretnek. Nos,
Baltazar a kivétel, aki erősíti a szabályt. Neki komoly elvárásai
vannak.
 Keith vigyorgott. Mert miközben Sky beszélt, a kutya
visszahúzódott az ablakból, féloldalasan lezöttyent a fenekére,
és mintha minden szót értene, máris szemléltette a duzzogást,
amiről Francis mesélt. Az egész ábrázata, a testtartása arról
árulkodott, milyen szörnyű sorsa van, mit kell kiállnia a gazdája
mellett. Fájdalmas pillantással nézett ki az ablakon, pont úgy,
mintha szíven ütötte volna, amit hallott. Az összképen kicsit
rontott az oldalt bohókásan kilógó nyelv, és a kajlán hátrahajló
fél fül, amit még a szél kergetett a feje tetejére, de ettől még
Oscar-díjas alakítás volt.
– Na látod? Mondtam.
– De mit tettél, amin most megsértődhetett?
– Te ülsz elöl és nem ő – válaszolta komolyan Sky. –
Úgyhogy most mindkettőnkre haragszik.
Keith halkan felkuncogott, de ahogy ismét hátranézett a
kutyára, rögtön abba is hagyta. Baltazar egy lesajnáló, gyilkos
pillantással ajándékozta meg, majd fejét felcsapva ismét a
kilátásnak szentelte a figyelmét. A szemeiben ott volt minden,
vagy legalábbis Keith úgy érezte, mintha azt mondta volna: Nem
baj, seggfej, ha téged hazaviszünk, utána már úgyis csak az
enyém.
A menhelyi kutyák nagyon távolról felismerhették Sky
kocsiját, mert mire odaértek, egymás hegyén-hátán ugrálva
várták őket a nagykapunál. Egy idősödő, hófehér hajú asszony
állt mögöttük szalmakalapban, és integetett nekik.
– Francis, kedveském! – üdvözölte Skyt, aki azonnal lehajolt
és megölelte, ahogy belépett a poros udvarra.
– Ő itt Angus Caldwell, a barátom – mutatta be a nőnek
Keith-t, aki már fel sem kapta a fejét a megszólításra, holott
régebben idegrohamot kapott volna tőle.
– Jó napot, Mr. Caldwell, én Serena vagyok.
– Csak Angus, ha kérhetem – fogadta el a felé nyújtott kezet
Keith.
 – Persze, hogy kérheti! – mosolygott rá a nő. – Járt már ilyen
helyen?
– Nem, asszonyom, még sosem.
– És gondolom, most sem lenne itt, ha Fran el nem
ráncigálja…
– Nem kellett! – nevetett fel Sky. – Jött magától. Szerintem
imádni fogja!
– Az egészen biztos! – felelte Serena, és a lábai körül
kergetőző, dörgölőző kutyákkal együtt elindult a belső udvar felé.
– Te jó ég! Hány kutya van itt? – kérdezte halkan Keith,
amikor egy kicsit lemaradtak a falka mögött.
– Néha száz is, de most csak olyan hatvan körül.
– És egyedül gondoskodik róluk? – nézte a karcsú, hajlott
hátú nőt Keith.
– Nem. Hárman csinálják, a nővéreivel.
– Még idősebbek, mint ő?
– Igen, de remekül tartják magukat. Ez az életük. Imádják az
egészet. Aztán itt vagyunk mi, az önkéntesek. Minden nap jön
valaki, aki besegít. Hétvégente pedig nyílt nap van, olyankor
rengetegen jönnek, hogy segítsenek. Megjavítják a kenneleket,
takarítanak, sétáltatnak. Zsákszámra hozzák az eledelt.
– Honnan tudnak róla egyáltalán? Fogalmam sem volt, hogy
errefelé van egy ekkora kutyatelep.
– Azért itt van, hogy ne zavarja az ugatás mások nyugalmát.
A régi helyükön egy elmeháborodott, gonosz gyilkos
megmérgezte a fél menhelyet, mert állítólag zavarták a
pihenésben.
– Ez borzasztó.
– Igen, az. Utána dobtuk össze a pénzt erre a telekre.
– Ez viszont nagyon szép dolog – mondta Keith, aki épp egy
uszkárféle kiskutyát próbált lefejteni a vádlijáról, aki máris
szerelembe esett vele.
 Francis lenézett, és amikor meglátta, ahogy a fehér
szőrpamacs Angus lábát keféli, hangosan felnevetett.
– Ilyenek ezek! Ha friss hús érkezik a telepre, máris mindenki
a kegyeire pályázik.
– Elég konkrétak a szándékai – röhögött fel Keith, mert
baromi kínos volt, ahogy maga után vonszolta a lábát
gyömöszölő kutyust.
A sarkon egy pónilónyi dán dog kanyarodott be, és ügetésre
váltva igyekezett feléjük.
– Jézusom! Ez meg is fog enni – szólalt meg Angus, azonnal
felhagyva a vidámsággal.
– Othello? Dehogy! Az egyik legjámborabb mind között.
Az óriási eb megszagolgatta Keith nadrágját, aztán az egyik
mancsával lepofozta róla az uszkárt, majd megkerülte a férfit, és
a fenekébe is beleszagolt.
– Kérlek, mondd, hogy ő nem fog… – nézett kétségbeesve
Francisre Keith.
A férfi harsányan felnevetett, majd átölelte Keith derekát, és
magához húzta.
– Nem! – szólt rá a nyakigláb óriásra, mire a dog rögtön
abbahagyta az inzultálást, és inkább Francis hóna alá fúrta a
fejét. – Kiviszlek ma nyargalni a rétre – mondta neki Sky,
miközben végigsimított a hátán, már ameddig elért.
Keith kicsit lemaradt Sky mögött, és csak nézte, ahogy a
falka egy része lassan köré gyűlik. Voltak bátrak, akik
farokcsóválva ugráltak a lábai körül, és Francisnek mindegyikhez
volt néhány kedves szava. Voltak félénkebbek, akik némi
távolságtartással hívták fel magukra a figyelmét. Nyilván
tisztában voltak vele, hogy Sky azonnal hozzájuk lép, óvatosan
megsimogatja a fejüket, és nekik is tartogat egy kis szeretetet. A
nagy dán dog árnyékként követte, valószínűleg azért, hogy
betartsa az ígéretét. Keith teljesen megértette. Ő is bármit
megtett volna, hogy kivívja a férfi érdeklődését, még a farkát is
csóválta volna. Ezen a képtelen gondolaton elszégyellte magát,
aztán inkább elindult, hogy körülnézzen. Ahogy megkerülte az
épületet, egy új világ tárult a szeme elé. Az öreg ház tornácán
tyúkok ültek békésen csoportba gyűlve, és a délutáni nap elől a
macskák is árnyékba húzódtak. A téglából rakott könyöklő
tetején hűsöltek, egymás hegyén-hátán, lustán nyalogatva
magukat vagy egymást. Az avítt karosszékben pedig egy kecske
ült, aki szúrós szemekkel nézte a jövevényt. Keith megtorpant,
mert a hosszúkás pupillák megálljt parancsoltak neki.
– Sky! – mondta olyan hangerővel, ami még nem számított
segélykiáltásnak, de azért ki lehetett belőle hallani a
kétségbeesést.
– Igen? – termett mellette azonnal a magas alak.
Francis követte Angus tekintetét, és amikor megpillantotta a
rémület okát, ismét nevetni kezdett.
– Ő itt Edward. Ő is csak kinézetre életveszélyes. Ha
megismered, a tenyeredből eszik majd!
– Nem biztos, hogy akarom. Még használnám az ujjaimat –
motyogta Keith, de amikor Sky kézen fogta és vezetni kezdte,
arról is megfeledkezett, hogy mire gondolt az imént. Hagyta,
hogy a férfi a tornácra vezesse, egyenesen a sátáni kinézetű
kecske elé, és azt is, hogy a kezét a sprőd szőrös fejre tegye.
– Edward, ő itt Angus. Jó barátok lesztek! – mondta
határozottan, és bólintott is hozzá.
A kecske nem vette komolyan, amit mondott, mert egyetlen
mozdulattal megrázta a fejét, és fel is pattant, hegyes végű
patáin lábujjhegyre állva a horgolt takarón.
– Meeeeek – mondta komolyan, amitől Keith lemerevedett.
– Ne tojj be! Csak köszön.
– Mekkfagyott a vér az ereimben – válaszolta Keith, és egyet
hátralépett. – Ennyi állatot egyben még sosem láttam. Nem
vagyok hozzászokva, Francis. Biztosan nem veszélyesek?
Sky kuncogott.
 – Zabszem sem fér a… – itt elhallgatott. Rájött, hogy kettejük
között ezek a poénok kicsit más színezetet kapnak, mint
szeretné. Megköszörülte a torkát. – Nem igazán. Az egyetlen
veszélyes egyed a hátad mögött áll, és épp megnéz magának.
Még ne fordulj meg! – adta ki a parancsot, Keith pedig érezte,
ahogy egy izzadságcsepp gurul le a halántékán.
– Mi az? Egy oroszlán? Vagy medve?
Sky megfogta a karját, és lassan megfordította, de Keith-t
már teljesen leverte a víz, mire meglátta a hatalmas gúnárt.
– Jézus, ez valami mutáns?
– Nem, ő itt Gugu, a ház ura. Kemény vezető, de igazságos.
Mindenesetre ne akaszd vele össze a bajszod. Nagyon kemény
a pasas.
Sky szája széle egyfolytában felfelé kunkorodott. Keith akkor
is tudta, ha nem látta, mert a hangján érződött, hogy mosolyog.
Még sohasem látta ilyennek. És ha nem lett volna befosva a sok
idegen állat között, mást sem tett volna, csak nézi a szokatlanul
vidám, közvetlen és boldog Skyt, aki egyfolytában simogatott
valamit. Még néhány kismalac is előkerült, akik azonnal hanyatt
vágták magukat előtte, és várták, hogy rájuk kerüljön a sor a
hassimizésben.
– Disznók? Itt? Miért? Vagy itt termelik ki a húst is?
Sky összehúzott szemöldökkel, értetlenül nézett fel rá, amíg
fel nem fogta a szavait.
– Mi? Dehogy! Te képes lennél megenni ezeket a
cukorfalatokat? – kérdezte elborzadva.
Most Keith lepődött meg.
– Meg ne haragudj, de a kutyák húsevők. Ugye nem azt
akarod mondani, hogy vegán diétán vannak?
– Ja nem, dehogy. De száraztápot kapnak. Itt senki nem
bánt senkit.
Keith bólintott.
– Nem mintha a táp nem leölt állatokból készülne, de oké.
 – Igazad van – állt fel Sky, de azért ölbe vett két kismalacot,
és odasétált velük Keith-hez.
– Ok itt Luke és Han.
– Ha azt mondod, hogy a Star Warsból kapták a nevüket,
sírva fakadok.
– Akkor keress egy zsepit, mert ha meglátod Leiát, úgyis
könnybe lábad a szemed.
És ebben a pillanatban a ház mögül öblös röfögés
hallatszott, majd kikanyarodott egy legalább egymázsás,
rózsaszín koca, a feje két oldalán barna folttal, amik tényleg úgy
néztek ki, mint a hercegnő kontyai.
– Na, ugye mondtam? – nevetett fel Sky, majd letette a
kisebb cocikat, és két kézzel kezdte vakargatni a nagyobb
disznó hátát.
A koca felfelé tartotta konnektor orrát, és jóleső hangokat
hallatott, miközben az egyik hátsó lábát felemelte, mintha
balettozna.
– Őrület, ami itt van.
– És ez még csak a fele. Vannak itt mókusok, pár kígyó, egy
tucat rágcsáló, két mosómedve és egy háromlábú kaméleon is.
– Ezeket mind kidobták?
– Vagy elszöktek, és nem találtak haza. De javarészt igen. A
felelős állattartást tanítani kellene. Talán akkor nem lenne ennyi
gazdátlan vagy eldobott szerencsétlen magára hagyva.
Keith szíve elszorult. Körülnézett, és látta a sok rászegeződő
pillantást. Némelyikben felismerte az érzéseket, mert ő is
számtalanszor átélte már. Várakozás, félelem és a valakihez
tartozni akarás ott ült minden szempárban.
– Van, akit befogadnak innen?
– Persze! Rengeteg! A menhely híre szájról szájra jár.
Mindenki tudja, hogy Serenáék először felerősítik, ápolják,
tanítják őket, és csak akkor adják gazdihoz, ha egészségesek és
felkészültek egy új családra. Addig itt szeretik és pátyolgatják
őket.
– Ez nagyon szép dolog.
– Annyira, hogy néhányan már vissza is szöktek az új
otthonukból – nevetett fel Sky.
– Nem mondod?! – nézett rá csillogó szemekkel Keith. –
Visszaszöktek a menhelyre? Mindig azt olvasom-látom, hogy a
menhelyi állatok rácsimpaszkodnak a betévedőre, és
könyörögnek, hogy hazavigyék őket.
– Nyilván van ilyen is. Például Othello rendszeresen beül a
kocsimba, hogy jön velünk haza. De van, aki nem ennyire
rámenős.
Már Keith szája is állandó mosolyba merevedett. Egyszerűen
nem lehetett nem mosolyogni. Az összes állat ott sertepertélt
körülöttük, vagy kicsit messzebbről figyelte őket, és a saját
nyelvén beszélt, de a hangok kakofóniája is valamiféle
nyugalmat sugárzott.
– Csináltam bodzaszörpöt – lépett ki a házból Serena,
mögötte pedig egy kakas lépdelt peckesen.
– Roccóval vigyázz! – súgta oda Sky Keith-nek, és a tarajos
felé bökött az állával. – Kicsit alattomos.
Keith nem tudta komolyan venni, hogy ennyi megtermett
kutya, és egy mutáns lúd mellett pont a kakastól kellene tartania,
de amikor öt perccel később lélekszakadva rohangált az udvaron
Sky után kiáltozva, máris átértékelte a dolgokat.
– Az anyád mindenit, te kis szemétláda! – robbant ki az ajtón
Francis, és egy partvissal lépett a rohanó Keith, és a mögötte
felfújt tollakkal száguldó kakas közé. – Nem bírsz magaddal? –
kérdezte, miközben a seprű fejével a porba nyomta a köpködő
és torokhangon krákogó kakast. – Menj ki a kapun, és zárd be!
Mindjárt jövök! – kiáltotta a még mindig szaladó Keith-nek, aki
megfogadta a tanácsot, és meg sem állt, csak amikor
beakasztotta a riglit maga után.
 A térdére támaszkodott és lihegett. Tényleg megkergette egy
kakas? Mit kergette? Üldözte! A képtelenségek tárháza volt ez a
hely.
Öt perc is eltelt, amikor megjelent egy látomás. Sky egy falka
kutyát vezetett pórázon, akik különböző hosszúságú szárakon,
szépen egymás mellett lépkedtek, ő pedig mint egy római
fogatversenyen, közöttük hajózott peckesen, egyenletes
ütemben haladva. A lefelé tartó nap a háta mögül sütött,
körülötte felverték a port a tappancsok. Olyan volt, mintha a
fénypászmákban fürdő porszemek csak azért táncolnák körül,
hogy szikrázhassanak egyet.
Keith tátott szájjal bámulta, és persze nem kerülte el a
figyelmét kecses mozgása, az arcán honoló elégedett mosoly,
sem a belőle áradó magabiztosság.
Amikor a fényalak mellé ért, néhány pórázt nyújtott felé.
– Fogd! – mondta egyszerűen, és amint Keith bátortalanul a
kezébe vette őket, Sky egy elbűvölő, büszke mosolyt villantott rá.
– Menjünk!
Elindultak a réten, ahol a fűszálak versenyt nőttek
egymással, és még magasabb kévéket bontottak, hogy a szél
messzire vigye a magjaikat.
– Gyönyörű ez a hely – állapította meg Keith.
– Tudod, soha nem vennéd észre, ha csak elautózol
mellette. Egy föld, amiben távolról semmi különleges nincs. De
ha itt vagyok, úgy érzem, csak nekem virágzik ki.
Keith értette, amit mondani akart. A távolról csak színes
pacának látszó mezei virágok közelről egytől egyig csodaszépek
voltak, pedig egyszerű kis virágaik szimpla szirmai nem voltak
hivalkodók. A vadrezgő dús, fehér pomponokban oldotta fel a
pernyefélék egybefüggő zöld felületeit, és köztük lila, rózsaszín,
néhol sárga kis virágok olvadtak egybe a lágy fényben.
Meseszép volt, akár egy festmény.
 – Régóta jársz ide? – kérdezte hirtelen Keith. Örült, hogy
végre alkalma nyílik kicsit többet megtudni a titokzatos Skyról.
– Mióta Baltazárt magamhoz vettem. Ő is bentlakó volt
valaha.
– Komolyan? – nézett hátra Keith. A kócos kutyus volt az
egyetlen, akin nem volt póráz. Teljes nyugalommal, kissé
lemaradva követte őket. Keith nem is értette, most miért nem
követeli meg Sky osztatlan figyelmét.
– Olyan, mintha emlékezne – nézett a kutyára Francis is. –
Mintha tudná, hogy ezeknek a kis lelkeknek csak kevés törődés
jut, a rengeteg jószándék ellenére is. Amíg nem találnak
maguknak egy gazdit, aki csak őket szereti, osztozniuk kell a
figyelmen. Nem sajnálja tőlük, mert tudja, hogy otthon csak az
övé vagyok.
Keith visszagondolt a kocsiban rápillantó Baltazárra, és
biztos volt benne, hogy Skynak igaza van.
– Nagyszerű dolog, hogy kijársz, és foglalkozol velük.
– Mindenkinek kellene, hogy legyen valami, amit önzetlenül
tesz, pusztán azért, hogy a másoknak szerzett örömmel magát
boldogítsa.
Keith rámeredt.
– Mi van?
– Megleptél.
– Coelho a középső nevem – viccelte el a dolgot Sky, Keith
pedig hallgatott. Úgysem tudta volna szavakba önteni, amit
gondolt. Neki nem volt hozzá érzéke, hogy ékesszólóan
fogalmazzon.
Csendesen bandukoltak egy darabig, és Keith talán ki is
sétált volna a világból, ha a kutyák meg nem torpannak.
– Mi történt? – nézett csodálkozva Skyra.
– Semmi. Megjöttünk. Itt szoktam levenni róluk a pórázt, és
hagyom, hogy kifutkossák magukat.
 Lehajolt, és a sorban elé járuló kutyákról lecsatolta a
szíjakat, mire azok rögtön ugrálni és csaholni kezdtek, de azért
megvárták, hogy minden póráz lekerüljön. Keith is utánozta Skyt,
és megszabadította őket a szíjaktól.
– Menjetek! – hajított el egy fadarabot Francis, mire az egész
falka eszeveszett rohanásba kezdett. Othello egy másodpercnyi
fáziskéséssel kapcsolt, de akkor saját lábaiba botolva iramodott
a többiek után. Olyan volt, mint egy esetlen kis zsiráf. Hosszú
végtagjai mind másfelé akartak futni, és minden odafigyelésére
szüksége volt, hogy egyfelé terelgesse őket.
– Elütötték, és otthagyták az úton. A mozgáskoordinációja
nem lett tökéletes, bár az is csoda, hogy felépült.
– Szegénykém – mondta halkan Keith. Észrevette, hogy
Baltazar Sky mellé lépett, és szépen leült a lábánál.
– Ő miért nem ment velük?
– Mert már öreg, és esze ágában nincs egy szaros
fadarabért verekedni a többiekkel. Megvárja, amíg keresek neki
egy sajátot – mosolygott rá Sky, és úgy is tett. Keresett egy ágat,
aztán Baltazar szájába adta, aki azonnal farokcsóválva ügetett
mellette, elégedetten a szerzeményével.
– Van már otthon pár száz – mondta a fiú. – Nem engedi,
hogy kidobjam őket. Minden sétáról hazaviszünk egyet.
Keith csak hallgatta, nézte, ahogy elveszi a felé nyújtott ágat,
és nem túl messzire dobja, hogy Baltazar komótos kocogással
utánainduljon, majd ugyanolyan fékezett tempóban visszahozza.
A harmadik alkalom után már oda sem adta, csak lefeküdt a
puha fűbe, és élvezettel rágcsálni kezdte.
– Foga is alig van már – nézett rá szeretettel Sky.
– A fog a legnagyobb szívás. Amikor megszületsz, egy sincs.
Aztán hónapokig nyáltengerben vakarod az ínyed, mire kibújnak.
Mire megszoknád, vagy kirohadnak, vagy elhullanak. Aztán
jönnek az újak, és évekig csálé az egész fogsorod, mire egy
fogorvos vagyonokért össze nem rendezi. Aztán kezdődik az
évtizedekig tartó harc a szuvasodással, amit amúgy is előre
elvesztettél. Közben a bölcsességfogaidtól leszel lázas, és
szakad le a pofád hónapokon át, és ha nincs szerencséd, még ki
is kell műteni őket. Végül öreg korodra vagy implantátumokkal
mosolyogsz, vagy esténként egy úsztatós fogsort csobbantasz
az éjjeliszekrényeden álló pohárba.
– Hű, ez nagyon komoly eszmefuttatás volt, de nagyjából
fedi a valóságot. Bár nekem nem volt fogszabim, és bölcs is
lettem gondtalanul – válaszolta Sky.
– Jó neked! Én két hétig jegeltem az állkapcsomat, és
beszélni sem tudtam.
– Az nagy szopás!
– Majdnem olyan – vágta rá Keith, de rögtön el is vörösödött.
Sky felkuncogott. A szeme Keith-re villant, és látszott, hogy
neki is eszébe jutott az együtt töltött éjszaka.
– És hogy vagy? – kérdezte komolyra váltva.
– Egész jól. Csak apám nehezíti meg az életem – válaszolta
Keith, és lehajolt, hogy letépjen egy fűszálat, amit rágcsálni
kezdett. Sky törökülésbe ereszkedett hosszú lábain, mintha csak
összerogyott volna. Keith bámulatosnak tartotta a
hajlékonyságát, és azt, ahogy a testével bánt. Mellé telepedett.
– Nem kellene magadra venned az ő problémáit. Tudom,
hogy nehéz, de az ő élete, az ő döntései. Neked magaddal kell
törődnöd.
Keith oldalról pillantott rá, és ismét elcsodálkozott. Ha más
szavakkal is, de Fran ugyanazt mondta, amit Dr. Reynolds.
– Igazad lehet…
– Ha nem akarja hagyni, hogy segíts, és a kapcsolatotokat
tehernek érzed, egyszerűen mondd meg neki.
– Megtettem – felelte halkan Keith. – De Russell szerint ez
nem jó döntés, mert én ragaszkodom jobban hozzá, így
magamnak okozok fájdalmat.
 Ezúttal Sky fürkészte oldalról, de Keith nem nézett rá. Félt,
hogy a szemei többet árulnak el a magánytól való félelméről,
mint szeretné.
– Igen, ebben igaza lehet. De az sem jó, ha csak kínzod
magad, vagy ő téged. Akkor csak próbáld lazábbra venni az
egészet.
– Állandóan a melegeket szidja.
– Mi lenne, ha te meg az öregedő nemzedéket kezdenéd
szapulni? Mi lenne, ha tartanál egy kis bemutatót abból, amit ő
csinál?
Keith felhúzott szemöldökkel nézett rá.
– Egy kis irónia sosem árthat – kacsintott rá Sky.
Összemosolyogtak.
– Azt mondtam neki, nem megyek többé hozzá.
– Ezt úgysem vette komolyan.
Keith gyanította, hogy Skynak igaza van.
 Pezsgőszín

Egy órával később visszasétáltak a házhoz. A nap már

lemenőben volt, de fáradt sugaraival még igyekezett
felmelegíteni a földet. Sky elnézést kért, és elment, hogy
meghegesszen két kennelt, amikről leszakadt az ajtó, Serena
pedig a tornácon porciózta a vacsorát.
Keith leült a lépcsőre, és nézte a lassan nyugovóra térő
farmot. A tyúkok egymást követve masíroztak, fejükkel
megtoldva a lendületet minden lépésnél. A macskák üres
papírdobozok egymásra halmozott várában keresgéltek
alkalmas fekhelyet maguknak, a kutyák pedig egytől egyig ott
ültek a ház előtt a kertben, és várták a jussukat. Keith észrevett
egy különcöt, aki magára emlékeztette. A kiskutya a lépcső alatt
ült, háttal mindenkinek, és csak néha sandított hátra. Látszott
rajta, hogy szeretne is a többiekkel tartani, de fél is valamitől.
Keith gyomra összerándult, annyira szíven ütötte a barna
szemekből rávillanó pillantás. Csak egy másodperc töredéke
volt, de ő már talpra is ugrott, és elindult a kutyus felé, aki halkan
nyüszíteni kezdett félelmében.
– Cssss! Nyugi, kicsikém! – mondta halkan, ahogy ügyetlenül
bemászott a lépcső alá. A kiskutya már morgott, de Keith
valamiért tudta, hogy nem fogja megharapni. Nem nyúlt érte,
csak behúzta a fejét, bekucorodott a kis zugba, és megpróbálta
elrendezni a lábait. Neki nem ment olyan könnyen, mint Skynak.
Rájött, hogy mindenről a férfi jut az eszébe, és ez elkeserítette.
Vagyis boldoggá tette volna, ha lett volna rá esély, hogy
viszonozza az érzéseit. De így csak szenvedés volt ez is, mint
az egész élete. Kompromisszumok és megalkuvások láncolata.
 Annyira elgondolkodott, hogy meg is feledkezett magáról.
Mire észbe kapott, egy hűvös orr szimatolta a földön pihenő
kezét.
– Hát helló! Te ki vagy? – kérdezte a kutyust, aki a hangjára
felkapta a fejét, majd oldalra hajtotta, és kajla füleit hegyezte,
hogy kihallja a hangjából, ha ártó szándékkal közeledne.
– Ő Brutus – válaszolta Serena.
– Elég sok itt a híres ember – mosolyodon: el Keith. – Mi
alapján kapják a nevüket?
– Nos, valószínűleg az alapján, hogy mit néztem, olvastam
akkoriban, amikor érkeztek.
– Régebben volt Bobby és Jockey, meg Samantha is? –
szaladt vigyorba Keith szája.
– Sőt, még Sandokan és Isaura is! – nevetett vele Serena.
– És Brutus miért ilyen kis kitaszított?
– Magát közösíti ki – felelte a nő. – A testvéreit már mind
örökbe fogadták, mert barátságosak és vidámak voltak. Ő nem
kell senkinek, mert mindig mélabús, és nem megy oda senkihez.
Tanítgattam már, hogy adjon pacsit. Azzal minden leendő gazdit
le lehet venni a lábáról, de rajtam kívül senkivel sem csinálja.
– Óóó… – Keith-től ennyi telt. A kutyus befejezte a
szaglászást, de nem ment vissza a sarokba. Ott ült Keith mellett,
de nem nézett rá. A férfi felemelte a kezét, és meg akarta
simogatni, de Brutus azonnal elhúzódott tőle. – Lehet hogy fél az
újabb elutasítástól – mondta Keith, inkább csak magának.
– Igen, én is így érzem – felelte Serena, aki egy tálcán hozta
le a seregnyi tálat és csuprot, benne a pontosan kimért
adagokkal. Mindegyikre körömlakkal volt ráírva a tulajdonos
neve, és a kutyák már ki is szúrták a sajátjukat, aztán le nem
vették róla a szemüket.
– Ül! – vezényelte a nő, mire az összes kicsi és nagy,
bozontos és rövid szőrű, sánta vagy ugra-bugra azonnal letette a
fenekét. Döbbenetes volt.
 – Rengeteg munka lehet velük.
– Ez nem munka, ez szenvedély – mondta a nő, és
egyesével eléjük tette a tálakat, de egyik sem evett bele. Utoljára
Brutusnak nyújtott be egy csorba, zománcos kislábast a lépcső
alá, amit Keith elvett, és maga mellett tett le. Serena lehajolva
rámosolygott, de nem kérdezte, nem akar-e végre kimászni
onnan. Keith rájött, hogy a nő vele is úgy van, mint Brutusszal.
Meghagyja neki a döntés lehetőségét. Hálás volt érte.
– Egyetek! – mondta Serena, mire minden kutya nekiesett a
vacsorának, csak Brutus ült még mindig féloldalt, a szeme
sarkából figyelve a tálat.
– Gyere, egyél! – súgta neki Keith. – Nem veszem el, és nem
bántalak.
A kiskutya, aki nem volt nagyobb egy közepes méretű
macskánál, mintha értette volna a szavait, lassan közelebb
helyezkedett, de még percekig csak ült, és úgy tett, mintha nem
akarna enni. Éhségéről fehér szőrére csörgő nyála árulkodott.
– Na jó, nem kínozlak. Egyél nyugodtan! – mondta Keith, és
felguggolt, hogy kimásszon a lépcső alól. Amikor a térdére egy
puha tappancs simult, a lélegzetét is visszatartotta. Nem is mert
moccanni sem. A mancs eltűnt, majd ismét megjelent.
Bátortalan, tétova érintés volt, és ahogy Keith ránézett, Brutus
azonnal lehajtotta a fejét. De a mancsa ott maradt a férfi térdén,
aki óvatosan rásimította a tenyerét, és megcirógatta a puha,
fehér szőrt.
– Maradjak? – kérdezte, és lassan visszaült a porba.
Brutus egy lépéssel közelebb jött, hogy az oldala a férfi
combjához érjen, aztán lassan enni kezdett, de minden újabb
falat után ránézett, hogy megbizonyosodjon róla, semmi sem
változott. Keith először csak a hátára tette a kezét, aztán, ahogy
teltek a percek, óvatosan simogatni kezdte. Brutus az utolsó
szemet is kiette a tálból, de nem változtatott a tartásán, és nem
is mozdult. Csak hosszú, zászlós kis farka árulta el, ami először
aprókat moccant a lábai között, majd lassan kiemelkedett, és
nemsokára vidáman csóválta a saját háta mögött. Meg is ijedt
tőle. Talán nem volt hozzászokva ilyen renitens viselkedéshez,
ezért gyorsan leült.
Keith úgy mosolygott, mintha a legszebb ajándékot bontotta
volna ki. Masszírozta és simogatta a kis testet, aztán a feje
búbját cirógatta az ujjaival, végül a füle mögött vakargatta egy
kicsit.
– Miből hagytatok ki? – kérdezte Sky, ahogy behajolt a
lépcső alá, ahonnan csak Keith karcsú – és roppant szexi – lábai
lógtak ki.
– Ismerkedünk – válaszolta a férfi, és egy tüneményes
mosolyt is megeresztett, amitől Sky majdnem tócsába olvadt.
– Hát te, kis álnok? Nekem sosem hagyod magad – mondta
Sky, mire Keith pulzusa egy másodperc alatt megduplázódott.
Majdnem rávágta, hogy dehogynem, neki bármikor, de aztán
rájött, hogy a megállapodásukba nem férnek bele ehhez hasonló
beszólások. Pedig életében először talán sikerült volna néha
flörtölnie, lecsapni a feldobott labdákat, és kedve is lett volna
ilyenfajta játékokat játszani a félistennel, aki épp térdre
ereszkedett előtte.
– Ültél már vele egy fél órát a lépcső alatt?
Sky megrázta a fejét.
– Akkor itt lehet a bibi.
Brutus nem örült a társaságnak, így egy fájdalmas
búcsúpillantás után visszabaktatott a sarokba, és ismét fejjel a
fal felé vackolta be magát.
– Hát ennyi volt! – indult el kifelé Keith, Sky pedig a kezéért
nyúlt, hogy felsegítse elgémberedett pozíciójából.
– Legközelebb lehet, hogy már ki is jön hozzád! – biztatta,
mert látta, mennyire elkeseredett Angus.
– Lehet, de ha olyan, mint én, akkor többé nem is
próbálkozik.
 Sky szíve elfacsarodott a szavaitól. Értette, hogy most
kettejükről van szó, és szíve szerint azt válaszolta volna, hogy
esetükben ő Brutus, de lenyelte a nyelvére tolakodó szavakat, és
elindult a kocsi felé.
– Serena azt üzeni, visszavár. Nem jön ki elbúcsúzni, mert a
kiscicákat szopiztatja.
Keith csak bólintott, és zsebre dugott kézzel, némán
baktatott mellette. Már majdnem a kapunál jártak, amikor
meztelen bokájához ért valami nedves és hideg. Rögtön
elrántotta és lenézett, aztán az arcát kettéhasította egy széles és
boldog mosoly.
– Kijöttél?!
Sky is megperdült, és még Baltazar is csodálkozva nézte a
jelenetet, ahogy Keith magáról megfeledkezve kapta ölbe a
kutyust, aki egyből orrba nyalta, amint az arca elé emelte.
– Legyetek boldogok! – mondta Sky, és elmorzsolt egy
könnycseppet a szeme sarkában, majd átölelte a vigyorgó,
kiskutyát csókolgató Angust.

Heath boldogan cipelte fel a dobozokat a szobájába, csak akkor

bizonytalanodott el egy kicsit, amikor rájött, hogy a tartalmukat ki
is kellene pakolni valahová. Imádta az új szobáját, mert végre
nem volt minden egymásra halmozva, és nyílt belőle egy
kényelmes gardrób Aby és az ő számára, ahol a kacataik is
felcímkézett ládákban sorakoztak a polcokon. De Mel nyilván
nem akarja a holmiját kartonokban hagyni, hanem otthon akarja
érezni magát a saját cuccai között. Heath nagyot nyelt, és fura
érzés kerítette hatalmába, ha arra gondolt, hogy plüssállatok
lepik el az ágyát, és gyerekkori rajzok meg családi képek a
komód tetejét.
 – Mi a baj? – lépett mögé Melody, mert már a testtartásából
tudta, hogy valami megváltozott.
– Semmi! Mi lenne? – nézett rá egy erőltetett mosollyal
Heath. – Ezeket itt hagyjam? Kipakoljuk őket? – kérdezte
elvékonyodó hangon. Melody azonnal rájött a turpisságra, mivel
Heathcliff már csak akkor mutált, ha ideges volt.
– Kérlek, mondd el! Abban állapodtunk meg, hogy bármi van,
megbeszéljük, mert különben csak egyre nőnek majd a
feszültségek, és végül nagyobb baj lesz belőle, mint kellene.
Heath ismét nagyot nyelt. Kiálló ádámcsutkája lefutott két
hosszt, mielőtt megszólalt.
– Tudod, csak elbizonytalanodtam, hogy nem lesz-e túl kicsi
kettőnknek a szobám…
Melody arcára félelem ült ki.
– Meggondoltad magad? De hiszen te akartad annyira –
nézett fel könnybe lábadó szemekkel, kétségbeesetten.
Heath azonnal letette a papírdobozt a földre, és átölelte a
lányt. Amikor fél perccel később érezte, hogy Mel szívverése
lassul, csak akkor válaszolt:
– Nem, dehogy! Én vagyok a legboldogabb a Földön, hogy itt
vagy velem. Tényleg csak azon gondolkoztam, hová fogjuk tenni
a cuccaidat.
– A legtöbbre nem lesz szükségem, úgyhogy ha elférnek,
mehetnek a gardróbba, de a nagynénémhez is átvihetjük őket,
ha gondolod.
– Nem akarod kipakolni őket? – Heathcliffa
megkönnyebbülés hullámain szörfözött.
– Csak a ruháimat, a tancuccaimat, és ha lehet, egy régi,
közös családi képet, mert arra emlékeztet, hogy milyen könnyű
mindent elrontani – mondta Mel egy kis keserűséggel a
hangjában.
 – Tudod – kezdett bele Heath, amikor a lány lassan ellépett
mellőle, és az ujjaik is elváltak egymástól – én még mindig úgy
érzem, én tehetek róla, hogy széthullott a családod.
Melody megperdült a sarkán, és azonnal visszalépett.
– Heath, ezt verd ki a fejedből! A szőnyeg alá söpört
nézeteltérések, az elhallgatott vélemények és a megjátszás
vallott csúfos kudarcot. Valahogy mindhárman azt hittük, ha
valamiről nem veszünk tudomást, akkor az nem is létezik. Hidd
el, ideje volt, hogy szembenézzünk a valósággal! Nem
menekülhettünk előle örökké.
Heath bólintott. Ő is próbálkozott azzal, amiről Melody
beszélt, de hamar rájött, hogy csak becsapja magát, és ettől
minden még fájdalmasabb lesz.
– Anyu most végre azt csinálhatja, amiről csak értem
mondott le. Ő arra született, hogy másokkal jót tegyen. Ha apa
engedte volna, biztosan örökbefogad még egy tucat gyereket.
– Te sem ellenezted volna?
– Talán kisebbként igen, de később örültem volna neki.
Valahogy mindig úgy éreztem, mintha üres helyek vennének
körül a vacsoraasztalnál, ahonnan hiányoznak a többiek.
– Miért nem lettek testvéreid? – kérdezte Heath, és elkezdte
kupacba halmozni a tankönyveket.
– Nem jött össze. Pedig sokáig nagyon akartak. Aztán, azt
hiszem, mindketten belenyugodtak, hogy nem lehet.
Egy darabig hallgattak, és mindketten a gondolataikba
mélyedtek.
– Nagyon irigyellek, amiért olyan húgod van, mint Aby. Ti
tényleg feltétel nélkül szeretitek egymást, és ezt döbbenetes
közelről látni. Sosem hittem, hogy létezik ilyen.
– Tudod, ez nagyon furcsa dolog. Mert Aby és én vagyunk a
család. Hiába van Ely és Leon, mi ketten valahogy úgy érezzük,
hogy csak a másikra számíthatunk igazán.
– Ely bármikor tűzbe menne értetek.
 – Most már igen. De amikor először hívták fel, hogy jöjjön
haza, két hétig vacillált.
Melody látta a fiú arcán átsuhanó keserűséget.
– Ha most valaki azt mondaná, hogy van egy unokaöcséd és
egy húgod, akikről mától életed végéig gondoskodnod kell, te
lélekszakadva rohannál, és pillanatnyi hezitálás nélkül fogadnád
el a sorsodat? Tudván, hogy le kell mondanod majdnem
mindenről, amiről álmodtál.
Heath először kicsit sértetten húzta hátra a fejét, de Melody
keményen tartotta a szemkontaktust és válaszra várt.
Heathcliff egy darabig csak meredt rá, és eszébe jutott az az
újfajta fájdalom, amit akkor érzett. Mindig tudta, hogy az
anyjának csak kolonc, de amikor azzal szembesült, hogy nincs a
világon egyetlen ember sem, akit érdekelne a sorsuk, teljesen
összeomlott.
– Nem. Biztosan nem – nyögte ki nagy nehezen, de el is
fordult, és a hangja nem úgy csendült, mintha meggyőződésből
válaszolt volna.
Melody utánasétált az ablakhoz, és átbújt a karja alatt, hogy
a saját vállára simítsa Heath kezét.
– Biztosan borzasztó volt várni, hogy vajon elfogad-e
benneteket vagy nevelőszülőkhöz kerültök.
– Nem az volt a legborzasztóbb, hanem az, hogy nem
tudtuk, együtt maradhatunk-e.
Ahogy lepillantott, Heath látta a Mel szemébe gyűlő
könnyeket, amik szabadon gurultak le az álláig. Rájött, hogy neki
is épp most hullott szét a családja. Hirtelen el is feledkezett a
saját fájdalmáról. Magához rántotta a lányt, arcát a dús, illatos
tincsek közé temette, és belesuttogott:
– Óriási hős vagy, amiért az apád után az anyukádról is
lemondták csak azért, hogy ő megvalósíthassa az álmait.
Nagyon tisztellek érte! Tudom, mekkora akaraterő kell ahhoz,
hogy valaki más érdekét helyezze a sajátja elé.
 Melody felnézett, egy határozott mozdulattal kitörölte a
könnyeit, és elmosolyodott.
– Igen, néha én is abba a hibába esem, hogy sajnálom
magam. De aztán rájövök, hogy nincs is miért. Mind élünk,
egészségesek vagyunk. Apa új életet fog kezdeni, mert egyedül
egy hétig sem bírja, de ez engem nem zavar. Anya boldog és
tele van tervekkel, célokkal. Még sosem láttam ilyen elevennek.
Én pedig megkaptam, amiről pelenkás korom óta álmodoztam. A
szőke hercegemet. És mint a mesékben, a rossz mind jóra
fordult, és mi élhetünk boldogan, amíg meg nem halunk.
Heath szája szélei felkunkorodtak, amíg a lány beszélt, de
aztán egy pillanatra még elkomorult.
– Te hiszel az örök szerelemben?
Melody felhúzta dús szemöldökét, és egy meglepett, kissé
durcás kifejezést öltött magára.
– Miért, te nem? Mert akkor most szólj, hogy legyen B-
tervem!
Heath közelebb lépett és mélyen a szemébe nézett.
– Nekem te vagy a világom, a mindenem. Amíg meg nem
ismertelek, csak vegetáltam. Ha nem jössz, talán minden rosszul
sült volna el. De nem akarom, hogy felelősnek érezd magad
értem. És azt sem, hogy sajnálatból legyél velem. Mel, én
szeretlek, de nem akarom, hogy csapdába kerülj! Ha valaha úgy
érzed, neked már nem megy, ígérd meg, hogy szólsz! Ígérd
meg, hogy nem hazudunk egymásnak soha! Azt az egyet nem
tudom elviselni.
A lány megfogta Heath kezét, és a szívére tette, hogy érezze
a dobbanásait.
– Én sem. Megígérem, de tőled is elvárom. Nem kell
megtűrnöd, és nem kell szánalomból itt tartanod… Van hová
mennem.
Heath tudta, hogy ez csak félig igaz, de most nem firtatta.
– Esküszöm!
 Melody lábujjhegyre állt, és egy finom, gyengéd csókkal
pecsételte meg a fogadalmukat.
Ekkor lépett be Aby, aki olyan boldog volt, hogy szinte
szárnyalt.
– Gerlicéim, bocs, hogy szétszakítalak benneteket, de ma
nagyon fontos napom van, és szükségem van Melodyra.
– Miért? Mi történt? – kérdezte érdeklődve Heath.
– Sky beleegyezett, hogy átjön, és én kisminkelhetem, aztán
felpakolhatom az egészet a YouTube-ra! – lelkendezett Gail. –
De ehhez szükségem lesz Melodyra, mint asszisztensre, mert
nagyon bonyolult lesz a feladat.
A lány tapsikolni kezdett.
– Uúú, de jó! Ez nagyon izgi!
– És nem kell egy operatőr, aki közeli felvételeket készít,
hogy érdekesebb legyen, mint egy sima rögzített kamerás?
Aby szempillái megrebbentek.
– Barnaby már felajánlotta, hogy videózza.
– Micsoda? Hazahozod? Bemutatod Elyéknak? – kérdezte
ledöbbenve Heath.
– Az igazság az, hogy már ismerik. Múlt héten ugyanis
beléjük szaladtunk a plázában, és Barnaby illedelmesen
bemutatkozott.
– Ez igaz? És nem is mesélted! – mondta Heath sértetten.
– El voltatok foglalva Mel anyukájával meg a költözéssel.
Nem gondoltam, hogy fontos lehet.
– Hogy a picsába ne lenne fontos? Arról volt szó, hogy nem
hozod haza, és nem lesz komoly az egész.
– Nem! – csattant Aby hangja. – Azt mondtam, hogy nem
tervezek lefeküdni vele… még! De azt nem mondtam, hogy
rejtegetni fogom. Mi bajod van?
Melody nem először volt szemtanúja hasonló csetepaténak,
de most először érezte úgy, hogy mint családtag, ő is
beleszólhat.
 – Bocsi, és szóljatok, ha nem vagytok kíváncsiak a
véleményemre, de szerintem tök jó dolog, hogy Abynek van
valakije, akivel ő is jól érezheti magát, és nem süpped magányba
miattam. Tudom, ez téged nem vigasztal, mert egy báty, az
sosem adja könnyen az imádott húgát, de ha lelkiismeret-
furdalásod lenne, mert kettesben csinálunk programot, az
mennyivel lenne jobb neked?
Heath kerekre tágult szemekkel hallgatta, és közben
elgondolkodott, hogy mekkora barom. Tényleg nagyon bántaná,
ha Abyt magára kellene hagynia, és úgy érezné, megszegte az
ígéretét, hogy ők ketten mindig ott lesznek egymásnak.
Gail szintén óriási, és kissé párás szemekkel nézett fel a
bátyjára, és látszott, hogy ez neki egyszer sem jutott eszébe.
Neki természetes volt, hogy lemond a saját igényeiről Heath
vágyaiért. Ez szinte pofon vágta a fiút. Csak most jött rá, mert
életében először Melody kapcsán érzett ilyesmit, és ő volt az
egyetlen, akinek a boldogságáért bármit megtett volna. Abyt is
imádta, de kettejük között valahogy evidens volt minden, és neki
sosem jutott eszébe, a húga mennyi mindenről mondott le érte,
mennyit dolgozott és küzdött azért, hogy neki jó legyen.
– Szeretlek, hugi, kérlek, ne haragudj! – kapta a karjába
hirtelen, és a megszokott mozdulatokkal rendezte el magán,
hogy közelről nézhessenek egymás szemébe.
– Én is szeretlek, te hülye – bökte ki Aby, amin először Heath
fel akarta kapni a vizet, de aztán rájött, hogy a húga most kezdi a
nagykamasz kort, és valamikor ideje, hogy ő is megtanulja
szégyellni és kordában tartani az érzéseit. Eddig irigy volt rá,
amiért régebben egyszerűen csak kimondta őket, pillanatnyi
gondolkodás vagy zavar nélkül. Most először folyamodott ahhoz,
hogy egy „hülye” mögé rejtse meztelen érzéseit. Heath
egyszerre örült, és sajnálta is a felnőttkorba lépő Abyt, aki lassan
beáll a sorba, és megtanulja a színjátékokat, amiket eddig
sohasem játszott. Vagy csak vele szemben nem.
 Gondolataiból Leon hangja szakította ki, aki a lépcsőn felfelé
jövet kiabált.
– Abigail, mondd, hogy végre lemoshatom ezt a szart!
Aby még egyszer átölelte a bátyja nyakát, egy nagy
cuppanóst nyomott az arcára, aztán leszökkent a földre, és
kitárta az ajtót.
Leon ott állt, teltre rúzsozott, vérvörös ajkakkal, óriási
műszempillákkal, pávatoll árnyalatú sminkben, tele csillámmal.
Heath és Melody tátott szájjal bámulták.
– Le se tudom szedni ezt a nyavalyát! – indulatoskodott,
miközben megpróbálta megcsípni a műszempillákat.
– Ne ráncigáld, mert eltéped! Mindjárt leszedem – válaszolta
Aby, és már majdnem kilépett, amikor egy Elyra hasonlító travi
vigyorgott be a szobába Leon válla fölött.
– Gyere, Leona, majd én lemosom neked! – mondta, és egy
nagy rúzsfoltot hagyó csókot nyomott a zilált lelkiállapotú
Chambers arcára.
Leon megfordult, először replikázni akart, de ahogy meglátta
a vidáman mosolygó Elijah-t, máris kezdett lehiggadni.
– Senki sem fog így látni, és amúgy jó móka volt. Sokkal
jobban tudom becsülni a nőket, akik minden nap sminkkel
kínlódnak, hogy szebbnek látszanak.
Aby egy kacsintás kíséretében odavillantotta a telefonját
Heath és Mel felé, amin számtalan kép volt a kifestett Leonról,
aztán a zsebébe süllyesztette, és elindult kifelé.
– Na, gyertek, megszabadítalak benneteket a szenvedéstől.
– Amúgy ez mi a franc? – ébredt fel a sokkból Heath.
– Valakin gyakorolnom kellett – vonta meg a vállát Gail. –És
mivel te el voltál foglalva, Leon vállalta helyetted.
– Sokkal tartozol! – hajolt át a karja felett Chambers, és
mutatóujjával szinte a falhoz szegezte Heath-t.
Ely nevetése bezengte a házat.
– Na gyere, szépségem, borotváljuk le a lábunkat.
 – Azt adja neked az isten! – válaszolta fenyegető hangon
Chambers, de azért hagyta, hogy Ely lefelé kormányozza a
lépcsőn.
– Szeretem a családodat – mondta Melody, amikor már
eltűntek a szemük elől.
– Pedig elég gázosak szerintem.
– Dehogy! – rázta meg a fejét a lány, miközben kiléptek a
galéria folyosójára, és nézték, ahogy Ely és Leon még
bohóckodnak a földszinten. – Annyira emberiek, annyira
őszinték. Nem érdekel, hogy hangosan veszekedtek nap mint
nap, és az sem, hogy néha hülyeségeken. Kifejezetten inspiráló,
hogy nálatok mindenki mindent kimond, és kiáll az igaza mellett.
– Néha annyira meglepsz azzal, ahogyan látsz minket.
Nekem teljesen máshová kerülnek a hangsúlyok.
– Mert hozzá vagy szokva. Én csak azt láttam otthon, hogy
mindenki nyeli az epét és hallgat, csak azért, hogy a látszólagos
nyugalom meglegyen, holott a békesség ott van, ahol senkinek
sem kell hallgatnia.
Heath a feje búbjára támasztotta az állát, és átölelte a vállát.
– És nem zavar, hogy melegek? Hogy a barátaink is
melegek? Tulajdonképpen felüdülés lesz, ha néha az a kocka
Barnaby is itt lesz, mert legalább lesz valaki, akit nem a pasik
érdekelnek.
– Nem, engem egyáltalán nem zavar. Észre sem venném, ha
nem hangsúlyoznád ki állandóan.
– Mit nem vennél észre? Hogy Ink és Russ egymást nyalják
a vacsoránál, vagy hogy Leon Ely seggét paskolja a konyhában?
– Egyiket sem, mert számomra érdektelen, hogy mind pasik.
Csak azt látom, hogy szeretik és megbecsülik egymást. Nekem
ez sokkal többet jelent, mint egy heteró pár megjátszott egysége,
a „ne váljunk el a gyerek miatt” jegyében.
Heath bólintott.
 – Tudod, gyakran miattad feszülök be a vacsoránál, mert
amúgy már én sem venném észre. Lassan megszoktam, és
mára természetes, csak mindig attól félek, hogy téged zavar.
– Heath, az istenért! Hogy lehetsz ennyire fafejű?! Amúgy is,
ha valaha olyan barátnőd lesz, aki előtt szégyellned kell a
családodat, azonnal tedd lapátra, mert nem érdemel meg téged!
– Nekem nem lesz más barátnőm! – rázta meg a fejét Heath,
aztán maga felé fordította Melodyt. – Aki kifogja az aranyhalat,
az jobb lesz, ha utána már nem jár pecázni.
Mel elmosolyodott, de a szeme komoly maradt.
– Szeretlek! – suttogta, és megpuszilta Heath állát. – És a
családodat is imádom!
– Én is téged – hajolt az ajkára Heath. – És Leont is el tudom
már viselni.
 Riolitvörös

Keith a kocsiban ült és Brutusnak magyarázott.

– Elhamarkodott döntés volt ez.
A kutya az első ülés előtt ült a földön, és kétségbeesett
tekintettel nézte új gazdáját.
– Tudod, imádlak, első látásra beléd szerettem, mint Skyba,
de az én életem kaotikus, és igazából azt sem tudom, hogyan
alakul. Nem vállalhatok felelősséget érted. De keresünk neked
valakit, aki mindent megad neked, amire szükséged van. Nem
viszlek vissza, egy percet se aggódj!
A kutya ismét ránézett, ezúttal színtiszta fájdalommal a
szemeiben. Lehet, hogy nem beszélte az emberek nyelvét, de a
hangsúlyokat nagyon is értette. Keith félreállt, és ölbe vette. A
kiskutya remegett.
– Ne haragudj! Kérlek, bocsáss meg! – mondta a bundájába,
miközben két kézzel simogatta, és puszilgatta a fejét. – Vigyázok
rád, amíg meg nem találjuk az ideális gazdit, oké? Addig sokat
játszunk és sokat eszünk, jó?
A fejét a kutyus fejére hajtotta, és egy percig csak hallgatta a
lihegését. Eszébe jutott kiskori emléke A kis hercegről. Mai napig
ugyanazt érezte, ha felidézte. „Te egyszer s mindenkorra felelős
lettél azért, amit megszelídítettél.” Ez a mondat mindig is ott
motoszkált a fejében, de eddig valahogy sikerült elűznie. Ebben
a pillanatban azonban úgy hullott rá, mint a bíró által kimondott
ítélet. Érezte, ahogy elgyengülnek a végtagjai.
Az apja a szokásos helyén ült: a félig szétkorhadt hintaszékben
a teraszon. A térdein egy kifakult, moly rágta, kockás takaróval,
és az őskori rádióján meccset hallgatott.
– Tudtam én, hogy csak a pofád nagy, de úgysem bírod ki,
hogy ne gyere el – mondta, és Keith felé emelte a sörösüveget.
– Csak azért jöttem, hogy elvigyek pár cuccot – mondta
Keith, és a kerten át elindult a fészerbe, ahol gyermekkora
összes kincsét rejtette el a kacatok között. Az új házba akarta
elvinni, amikor készen lett, de addigra úgy belesüppedt a kínzó
gondolatok rengetegébe, hogy már semmi sem érdekelte igazán.
Most azonban úgy érezte, itt az ideje, hogy megkeresse a
gyerekkori képeket, a keresztelőjére kapott ajándékokat, az
édesanyjától örökölt Bibliát, és a nagymamája kedvenc
kávéskészletét, amit soha nem használhatott kicsiként, nehogy
eltörjön belőle egy darabot.
– Ez meg mi? – kérdezte az apja, ahogy a Keith lába körül
ugrándozó kiskutyára nézett.
– Ő itt Brutus. Pár napra befogadtam, amíg találok neki egy
rendes gazdit.
– Te? Egy kutyát? Magadról sem tudsz gondoskodni – állt fel
az apja, és közelebb jött, hogy szemügyre vegye a kölyköt. – De
szép kis pofád van! – kedveskedett neki, és le is hajolt, hogy
nagy, bőrkeményedéses tenyerével megsimogassa.
Keith csodálkozva nézte, ahogy a kiskutya farokcsóválva
hagyja magát, sőt, beledörgölődzik az öreg tenyerébe, aztán az
orrával böködi a lábát, hogy ismét rá figyeljen.
– Gyere, adok egy kis vizet, mert még szomjan halsz e
mellett az idióta mellett – dünnyögte az öreg, és elindult a félig
leszakadt zsanérú szúnyogháló felé. Brutus mellette
ugrándozott, és nagyon figyelt, mit mond neki. Keith döbbenten
bámulta őket, amíg be nem mentek a házba. Nem értette az
egészet, de aztán azzal magyarázta, hogy a kutyák fogékonyak
az emberi nyomorúságra, és Brutus különösen érzékeny.
Valószínűleg átlát a színjátékon, és érzi, milyen magányos és
keserű az apja. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, és besietett a
valaha zöldre festett sufniba, amire barna mintákat rágott az idő
foga.
Nekiállt leszedni az embermagas kupacot, bár emlékezett,
hogy valahová alulra tette a fontosabb dolgokat, mert félt, hogy
az apja részegen eltüzeli őket. Belemerült a pakolászásba, és
csak arra eszmélt fel, hogy már alig lát. A szürkület lassan
kúszott be az ósdi lomtárba, mintha az ablakokon lengedező
pókhálófüggönyök rabul ejtették volna a fényt.
– A lényeg megvan! – örömködött, ahogy lefújta a port a
három dobozról, amiket feltétlenül magával akart vinni. Gyorsan
egymásra emelte őket, aztán kifelé lavírozott a szétdobált holmik
között.
Az este már befalta a kertet, csak itt-ott látszott még gyenge
árnyéka egy-egy oszlopszerű ciprusnak. A teraszon árválkodó
villanyégő szélben lengedező fénye mozgásra bírta az árnyakat.
Az öreg megint a hintaszékben ült, de most beszélt valakihez.
Keith lelassította a lépteit, és a puha fűben hangtalanul
közeledett.
– Mondom én neked, nála jobb gazdát érdemelsz. Ez egy
önző fasz. Saját nagyszerűségébe szerelmes, ezért mindenki
más értéktelen neki. Te is csak egy kutya leszel, akin bármikor
túlad, ha úri kedve úgy tartja. Isten ments, hogy a gyönyörű
palotájába vizelj, vagy szétrágd valamelyik méregdrága cipőjét,
mert kihajít, és megnézheted magad. És jobb lesz, ha rájössz,
hol tudsz átbújni a szomszéd kertbe, mert tőle aztán szomjan is
halhatsz, ha épp napokra a saját, mérhetetlenül fontos
gondolataival lesz elfoglalva.
Keith megtorpant. Nézte, ahogy Brutus az öreg csontos
térdem ül az ölében, és figyelmesen hallgatja, amit mond neki.
Az apja simogatta az egyik kezével, a másikkal a derekát fogta,
hogy le ne essen. Ennyi törődést ő sosem kapott tőle. Mellettük
a földön egy félig kilötyögtetett tálban víz állt, és egy zsírosnak
látszó újságpapír, amiről valószínűleg Brutus evett valamit.
Keith még egy percig nézte őket, aztán érezte, ahogy a lábai
elindulnak, és ő képtelen ellenállni a késztetésnek.
Brutus felvakkant, de nem ugrott le az öreg öléből, Keith
pedig a könnyeit nyelve rohant a kocsiig, aztán bevágta magát
az autóba, és csikorgó kerekekkel farolt ki az útra.

– Ez remek ötlet volt! – mondta Russ a telefonba, bár elsőre

kicsit megijedt, hogy Keith egy védtelen állatot hagyott az öregre.
– Szerintem nincsenek véletlenek. Hidd el, gondoskodni fog róla,
erején felül is! Talán kevesebbet fog inni is, mert végre lesz kivel
foglalkoznia.
– És ha bántani fogja? – kérdezte sírós hangon Keith.
– Nem fogja! Imádni viszont igen! Ő lesz az élete értelme.
Most őszintén! Mi az, amire a legnagyobb szüksége van?
Figyelő hallgatóság. Erre vágyik. Ha lehet, olyanra, aki nem
ellenkezik, akire ráöntheti a baromságait. A kutya a tökéletes
társ számára. Ember nem viselné el úgysem!
Russ felnevetett, és Keith nem tehetett róla, ő is
elmosolyodott.
– Van benne valami…
– Igazam van, hidd el! Egymásnak vannak teremtve. A
kiskutya állandó törődésre vágyik, az öreg meg valakire, akiről
gondoskodhat, és aki nem reklamál, hogy szar a kaja és büdös
az ágy. Brutus pedig egész nap hallgatni fogja az agymenéseit,
ha cserébe simogatja. Szerintem tökéletes pár lesznek!
– Legyen igazad! – sóhajtott fel Keith. – Bevallom, rettegek.
De amúgy mindenben igazat adok neked.
 – Akkor most lazulj el szépen, és aludj! Vagy ha akarod,
átmegyek, és nálad alszom.
– Bolond vagy? Ink meg is ölne.
– Ink rád nem féltékeny, és tisztában van vele, milyen
csúnya dolog a depresszió. Ha azt mondod, szükséged van rám,
már öltözöm is, és fél óra múlva nálad vagyok.
Keith először vissza akarta utasítani, de aztán rájött,
mennyire kétségbeesett és elkeseredett valójában.
– Ha komolyan mondod, akkor örülnék a társaságodnak –
válaszolta halkan, mintha őt is meglepné, hogy ki meri mondani.
Nem volt hozzászokva, hogy segítséget kérjen másoktól.
– Fél óra, és ott vagyok. Viszek vacsit! – válaszolta Russ,
aztán bontotta a vonalat.
Megfordult, és a konyhában vacsorázó Beaumont előtt állt
meg. Ink csodálkozva nézett rá.
– Tényleg itt hagysz, és átmész hozzá aludni? – kérdezte
sokkosan, kezében egy pirítóssal, amire épp nagy adag
padlizsánkrémet halmozott.
– Igen, szívem, muszáj. Hallottam a hangján, hogy padlón
van. Szerzett egy kutyát, amit, bár nem vallja be, meg akart
tartani, és én is örültem volna, ha nála marad. De az apja azt is
elvette tőle.
– Lófaszt! Simán foghatta volna, és elhozza, hisz az övé –
válaszolta Ink, és nagyot harapott a pirítósba. Látszott, hogy
nem veszi zokon a dolgot, amitől Russ megkönnyebbült. Néha
tényleg elámult, mennyire megtarthatta a szabadságát Ink
mellett.
– Igen, persze, de akkor a lelkiismeretével nem tudott volna
elszámolni. Hetek óta arról beszélünk, hogy kell valami célt adni
az öregnek, amiért érdemes élnie. Keith rájött, hogy ez a
tökéletes megoldás. Ott kellett hagynia.
– Amúgy ez igaz – bólogatott Beaumont. – De a telepen van
még vagy száz kutya, választhat magának másikat.
 Russell szemöldökei felugrottak.
– Komolyan mondod? Szerinted így megy ez?
Ink abbahagyta az evést és felé fordult, aztán komolyabban
átgondolta a dolgot.
– Nem, baromság! – rázta lemondóan a fejét. – Nem kell
neki másik.
Russ odahajolt, és egy nagy cuppanóst nyomott a szája
szélére, de közben az üvegedényre akarta rányomni a tetőt.
– Mi mi mi mi?! Nem mondod komolyan, hogy ezt is elviszed!
– kapaszkodott a csuporba Ink. – Nem elég, hogy elveszi a
pasimat, de még a vacsorámat is? – kiáltotta hangosan.
– Érdekes, hogy a kajáért nagyobb cirkuszt csinálsz –
rántotta el előle Russ, és rátekerte a kupakot.
Ink máris állt, és a hóna alá nyúlva feldobta a
konyhaszigetre, majd a guruló üveg után kapott, és a talpára
állította, de közben már Russ fölé hajolt.
– Figyelj, Móki! Ezt ne játsszuk! Elengedlek szó nélkül, mert
azt mondod, szüksége van rád. De ne tegyél ilyen
megjegyzéseket! Megbeszéltük, hogy nincs játszmázás!
Az eozinzöld szemek úgy szikráztak, hogy Russell
beleszédült.
– Oké, igazad van – suttogta, és megpróbált csücsöríteni,
hogy kicsikarjon egy csókot.
Ink hátrébb húzódott, de Russ csuklóit vasmarokkal tartotta a
pulton.
– Nem volt igazad, amikor azt mondtad, nem vagyok
féltékeny rá.
Russ szemei óriásira tágultak.
– Féltékeny vagyok mindenre és mindenkire, mert ki akarlak
sajátítani, de tudom, hogy te nem akarod. Ezért mérhetetlenül
sok energiát fektetek abba, hogy normálisan működjön a
kapcsolatunk. Kérlek, ezt sose hagyd figyelmen kívül!
 Russ óriásit nyelt, és azon kapta magát, hogy keresi a
szavakat. Ez annyira meglepte, hogy csak tátogott. Beletelt egy
percbe, mire összeszedte magát.
– Gideon, szeretlek. Sosem gondoltam, hogy a szerelem
ilyen erőssé és szabaddá tehet, és ezt neked köszönhetem. És
itt a hangsúly a szabadságon van. Tudom, hogy mindenben
támogatsz, hogy mellettem állsz, és nincs olyan helyzet, amiben
ne számíthatnék rád. Köszönöm!
Ink szemeiben a dühös szikrák lassan csillogássá
szelídültek, és a szoborszerű áll is ellazult, aztán közelebb hajolt,
és végül egy óvatos, tapogatózó csókban forrtak össze.

Sky Elyék fürdőszobájában állt, és a tizedik vattalappal próbálta

lemosni a sminket. Unottan dörzsölgette a szemeit, amikről még
mindig rétegenként olvadt le a fekete szemhéjpúder, és közben
Russell-lel beszélt kihangosított telefonon.
– Ink anyja ma felhívott, és megkérdezte, nem maradt-e le a
lagziról is.
– Tessék? – kérdezett vissza idegesen Russ. – Miért téged
hívott fel?
– Szerintem azért, mert Ink nem járt nála, mióta
összeugrottatok az utazás előtt.
– Nem létezik! Tegnap reggel is elment.
– Biztos, hogy az anyjához? – kérdezte Sky és egy
törlőkendővel dörzsölte a száját.
Russ elgondolkodott.
– Feszült volt, mielőtt indult, és a szokásos időben lépett ki
az ajtón. Egy órával később jött haza, és ha lehet, még
idegesebbnek látszott, ezért nem is kérdeztem semmit.
Gondoltam, megvárom, amíg lehiggad, és magától mondja el,
hogy mi volt.
– Céline azt állítja, megígértétek, hogy ha hazajöttök,
kárpótoljátok a titkolózásért. De a szavaiból azt vettem ki, hogy a
fia azóta szóba sem áll vele.
– Lehet, hogy nem ment fel hozzá? – kérdezte Russ, mert
kezdett elbizonytalanodni. – De ha Ink nem megy fel hozzá,
engem is felhívhatna, hogy simítsam el a dolgot.
– Na azt várhatod! – röhögött fel Sky. – Soha az életben nem
fog tőled szívességet kérni.
– De miért? – kérdezte Russ, miközben lekanyarodott a
főúttól Angus háza felé.
– Több okból is. Egy, azzal lekötelezné magát feléd, amit
soha nem fog megtenni, mivel minden erejével azon van, hogy
valahogy éket verjen közétek. Kettő, mástól sem kér
szívességet, mert ahhoz őszintének kellene lennie. Azt pedig
nem engedheti meg magának.
– Várj! – szólt közbe Russ. – Az világos, hogy nem vagy túl
jó véleménnyel Ink anyjáról. Szeretném tudni, miért! Amikor
megismertem, nekem mintaanyának tűnt, és egy darabig úgy
éreztem, engem is megkedvelt. Mi változott?
Sky abbahagyta a szeme dörzsölését, és gondolkodott egy
pillanatig, mielőtt válaszolt. Nem akart ő lenni a bűnbak, aki
elmélyíti a válságot, sem az, aki kavarja a szart.
– Nézd, Russ, ez nem az én dolgom. Csak azért szóltam a
telefonról, mert úgy gondoltam, tudnod kell róla. Ha elfogadsz
egy tanácsot, a kérése nélkül is igyekezz elsimítani ezt a dolgot,
és a kedvében járni. Gide most dühös rá és duzzog, de a szíve
mélyén imádja az anyját, és ha hagyod, hogy ők ketten fasírtban
legyenek, akkor a banya malmára hajtod a vizet. Mert egyszer
Ink rájön majd, mennyire hiányzik neki, és onnantól Céline
állandóan a kapcsolatotokat fogja fúrni, abban biztos lehetsz.
 Russell megborzongott. Épp odaért Caldwell házához, így
kénytelen volt rövidre zárni a dolgot, pedig ezernyi kérdése lett
volna még.
– Oké! Megfogadom a tanácsodat, de ezzel kapcsolatban
szeretnék még beszélni veled. Most azonban le kell tegyelek,
mert megérkeztem.
– Hová mész? – kérdezte Sky.
Russell nem akarta kiadni Angust, ezért nem mondta el a
teljes igazságot.
– Egy barátomhoz. Pizsipartyzunk.
Sky homlokán felszaladt az amúgy is rendellenes
magasságba rajzolt álszemöldök.
– És Gide még nem tépte ki a szívét?
– Nem, mert a srác halálosan szerelmes valakibe, aki nem
én vagyok Gideon tisztában van vele, kire kell féltékenynek
lennie.
Az utolsó mondat csak véletlenül csúszott ki a száján, de
már késő volt. Sky szája a füléig kanyarodott, és az összes foga
kivillant egy pillanatra.
– Nos, ha rám gondoltál, akkor igaza is van. Ha hozzám
jönnél pizsipartyra, nem sokáig lenne rajtad pizsama.
– Francis! – szólt rá Russ, de közben fiilig vörösödött.
– Russell? – kérdezett vissza évődve Sky.
– Ne csináld ezt! Rendkívül zavarba hozol.
– Pont ezért csinálom. Imádom, hogy nem vagyok rád
hatástalan. A napom fénypontja lenne, ha most láthatnám a cuki,
lángoló kis pofádat.
– Na jó, szia! – köszönt el Russ, mert ennek a
beszélgetésnek itt kellett véget vetnie.
– Oké, befejeztem. Ne haragudj! Nehezen állom meg, hogy
néha be ne próbálkozzak, pedig nagyon igyekszem. A sokéves
rutin beszél belőlem ilyenkor. Természetesen sosem kezdenék
ki veled, ezt tudnod kell! Kedvelem a pasidat.
 – Én meg szeretem – válaszolt egyszerűen Russell.
– Megértem. Szeretni való egy csirkefogó – mosolygott a
saját tükörképére Sky. – Átdobom a linket, ha a csajok felteszik a
videót. Kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá.
– Szuper! Már nagyon várom, milyen lett. – Russ kicsit
lehalkította a hangját. – Tényleg van kompromittáló felvételed
Chambersről?
– De még milyen! – nevetett hangosan Sky. – Csücsörít,
amíg Aby rúzsozza a száját.
– Beszarás! Látnom kell!
– Azt nem küldhetem el, de ha találkozunk, megmutatom –
válaszolta Sky.
– Oké, a koncerten mindenképpen! – mondta Russ, aztán
bontotta a vonalat, és megnyomta a csengőt.

Keith fél órán át rendületlenül pakolt, hogy minden kifogástalan

legyen, mire Russ megérkezik. Friss, illatos ágyneműt húzott fel
a vendégszobában, illatgyertyákat gyújtott a nappaliban, és
bekapcsolta a zenét, aztán kiszedte a mosogatógépet, és
megterített az étkezőben. Russ azt mondta, hoz vacsorát. Rájött,
hogy mennyire éhes. Egész nap egyetlen szendvicset evett, és
mostanra a gyomrát már szétmarta a sav. Ivott egy pohár vizet,
és bevett egy savlekötőt, aztán csak állt és várt. Olyan boldog
volt, amiért nem kell egyedül töltenie az estét, hogy madarat
lehetett volna fogatni vele. Saját magát sem értette. Azelőtt alig
várta, hogy becsukhassa az ajtót, és végre kizárhassa a
külvilágot. Vadonatúj érzés volt, hogy társaságra vágyik, és nem
arra, hogy leihassa magát.
A csengő dallama szakította ki a gondolataiból. Kipillantott,
és látta az Audit a felhajtón. Máris mosolyba húzódott a szája, de
gyorsan letörölte az arcáról, és helyette a szokásos, morózus
kifejezést erőltette magára. Mégsem mutathatja magát
boldognak, ha elviekben a depressziója miatt kell neki társaság.
 Russ Ink egyik pólóját viselte, ami leért a combjáig, és egy
szintén két mérettel nagyobb nadrágot, mint a sajátja.
– Boyfriend szerkó? – kérdezte Keith, ahogy betessékelte, és
megvárta, amíg a fiú az asztalra pakolja a kosárban hozott
vacsorát.
– Olyasmi. Imádom a cuccait hordani. Valahogy úgy érzem,
olyankor is velem van, ha valójában nincs.
– Ez nagyon aranyos – húzódott fel Keith szájának egyik
szeglete, de a mosoly elhalt félúton, mert egy kis keserűség
vegyült az érzései közé. Irigyelte Russt, amiért talált valakit, akit
a maga ragaszkodó módján szerethet, és aki nem neveti ki érte.
Irigyelte, mert érezte, hogy Russnak nincs mitől tartania. Ink
sosem bántaná, nem verné át, nem tenne semmit, ami miatt a fiú
rosszul érezné magát. Ez nagyon ritka luxus volt Keith szerint.
– Néha reklamál, hogy a kedvenc cuccait alig tudja felvenni,
és azzal fenyeget, hogy akkor ő meg az enyémeket fogja
hordani.
Keith tenyere egy pillanat alatt benyirkosodott, ha maga elé
képzelte a veszélyesen jóképű, szexi Beaumont-t, egy teljesen
rásimuló trikóban, és olyan farmerben, ami mindent megmutat.
– Nem biztos, hogy kiengedném úgy az utcára – válaszolta
egy pillanatnyi habozás után.
– Hát nem is! – vigyorgott rá Russell. – Fürtökben lógnának
rajta a pasik.
– Az tuti! – feledkezett meg magáról Keith, és mire felnézett,
már bele is akadt Russ fürkésző tekintetébe.
– Szerinted helyes? – kérdezte, mire Keith fülig pirult.
– Persze, hogy helyes – motyogta, és a szalvétát babrálta.
– Miért jöttél zavarba? – érdeklődött Russell.
– Hogyhogy miért? – fújtatott egyet Keith, és két tenyerét a
hűvös abroszra simította a tányérja mellett, mert jólesett neki. –
Miért kérdezel ilyet a saját pasidról?
 – Miért ne kérdezhetnék? – csodálkozott Russ. – Szerintem
tök természetes, ha kibeszéljük egy kicsit. Mindenki ezt csinálja!
Lefogadom, hogy Ink is ezt csinálja Leonnal.
– Vagy Skyjal – tette hozzá Keith, amikor rájött, hogy csak
neki furcsa ez, és csak azért, mert még nem szokta meg a
gondolatot, hogy mindannyian melegek, köztük ő is. Azelőtt
simán kitárgyalta a nőket a többiekkel a suliban.
– Vele tuti nem! – nevetett hangosan Russell. – Sky más
lapra tartozik.
– Miért? – élénkült fel azonnal Keith. Végre az a téma került
napirendre, ami a legjobban izgatta: Francis.
– Mert Sky néha nem rejti véka alá, hogy bejövök neki –
válaszolta szemlesütve Russ.
– Te?! – kérdezte egy kis féltékenységgel és némi lenéző
éllel Keith.
– Mi ez a hangsúly? – nézett rá figyelmeztetően a fiú. –
Nehogy azt mondd, hogy nem vagyok elég jó neki!
Keith bűnbánóan harapta be a szája szélét, és a villáját
babrálta, amíg Russ elé tette a pirítóst, kiszedett egy adag
salátát, és kinyitotta a padlizsánkrémes üveget, amiből isteni,
fokhagymás illat terjengett.
– Dehogynem! – köszörülte meg a torkát Keith. – Csak
csodálkozom, hogy a barátja pasijára gerjed. – Erezte, hogy
megint lángolnak a fülei. És nemcsak azért, mert zavarba jött a
megjegyzés miatt, ami egyértelmű bizonyítéka volt a Sky iránti
vonzalmának, hanem azért is, mert a víkenden elég gyakran
felejtette a szemét Inken, és volt már rá precedens, hogy elalvás
előtt, lezárt szemhéjai takarásában bekúszott pár rendkívül
izgató kép, amin a festő hiányos öltözetben volt, és a hangját is
remekül fel tudta idézni, ahogy azt suttogja „Imádom a szűk kis
seggedet”. Ez a mondat valahogy annyira belé égett, hogy azóta
képtelen volt ugyanúgy nézni Beaumont-ra.
 – Ha tudni akarod, mi ketten elég sok mindenben hasonlítunk
egymásra.
– Sky és te? – hökkent meg Keith.
– Neeeem! – mosolygott Russ, és megkent egy pirítóst. – Te
meg én. A passzívoknak van egyfajta kisugárzása, amit nehezen
lehet eltéveszteni.
– Én, passzív? – húzta össze a szemöldökeit Keith. – Ezt
honnan veszed? Miért ilyen egyértelmű? Szerintem nem vagyok
az!
Russell a kenyere fölött nézte néhány pillanatig, és
mérlegelte, hogy nem árt-e azzal, ha ilyenekről beszél, de aztán
úgy döntött, valamikor ezt is el kell kezdeni.
– Ha arra gondolsz, hogy Francisszel szexelsz, magadat
képzeled felülre? – kérdezte óvatosan.
Keith majdnem megfulladt, és megivott egy pohár vizet, hogy
levigye a félrenyelt falatot, miközben eszébe jutott, hogy a
reggeli zuhanyozásnál megint nem volt elég erős, és nem tudta
elűzni az érzéki fantáziát, ahol Skyjal szeretkezett. És igen, ő
volt felül, csakhogy épp kínzó lassúsággal ült bele Francis
gyönyörű farkába.
– Khm… – köszörülte meg a torkát, és félve felpillantott, de
máris rajtakapottan sütötte le a szemét, mert Russell zafírkék
szemeiben huncut csillogással, mindentudó arckifejezéssel
nézett rá.
– Na ugye! – mondta a fiú, és egy óriásit harapott a
kenyerébe.
– Jó, de nem mindig!
– Azt uninak hívják. Néha az én fejemben is megfordul a
gondolat, de pont addig tart, amíg Ink nekem nem esik.
Onnantól, hogy hozzám ér, én már semmi másra nem vágyom,
csak arra, hogy a magáévá tegyen.
 Keith szolidan fuldoklott, és pont javasolni akarta, hogy ezt a
témát ne vacsora közben boncolgassák, mert lehet, hogy nem éli
túl, amikor Russell folytatta:
– Igen, tudom, hogy neked még furcsa ilyenekről beszélni.
Amikor először co-ztam az egyik haveromnak, akiről sejtettem,
hogy meleg, utána hetekig kerültük a témát, mert egyikünk sem
merte felhozni. Végül egy isteni pasas akart felszedni kettőnket
egy dizsiben, de persze nem mertünk vele szobára menni. Na,
utána viszont mindkettőnkben átszakadtak a gátak, és reggelig
ömlött belőlünk a szó. Végül együtt masztiztunk hajnalban, bár
mindketten úgy tettünk, mintha nem tudnánk, mit csinál a másik
a paplan alatt.
Keith szíve hevesen vert, ahogy a történetet hallgatta. Neki
tényleg minden újdonság volt, ami a melegtémával kapcsolatban
elhangzott. Úgy érezte magát, mint egy tini, aki most ismerkedik
a szexualitással. Ez is nagyon zavarta.
– Mindjárt harminc leszek – nyögte ki, mert képtelen volt
magában tartani.
– Na és? Tudom, most az a gondod, hogy tapasztalatlan
vagy a szexben, mármint a fiúszexben, de ettől cseppet se tarts!
Egy csomó jó pasi van, aki erre kifejezetten gerjed. Leon például
megőrült, amikor rájött, hogy Elynak ő volt az első igazi. Mármint
aki rendesen megdugta. Szerintem akkor zúgott bele
végérvényesen.
Keith szemei úgy csillogtak, hogy ezernyi kis szikrát vetett
rajtuk a gyertyák táncoló fénye. Russell boldog volt, mert végre
tudott valami olyasmit mondani, ami láthatóan jó hatással volt a
férfire.
– Oké, de Ely még fiatal – szögezte le végül Caldwell, és a
csillagok kihunytak, mintha egy fekete lyuk szippantotta volna be
őket.
– Angus, kérlek, fejezd ezt be! Kit érdekel, hány éves vagy?
Oké, a melegek amúgy nagyon hiúak, és sokan kiborulnak, ha a
koruk kerül szóba, de te ne állj be közéjük! Remekül nézel ki.
Gyönyörű a hajad, a szemed, isteni az alakod, pedig nem is
jársz gyúrni.
– Jah. A rám szabott ruháimban. De azért egy strandon
bajban lennék.
– Ahogy Sky néz rád, abból sem tudod, mennyire szexi
vagy? – kérdezte túl gyorsan Russ, aztán elátkozta magát,
amiért a szája mindig gyorsabb, mint az esze, ami
megakadályozhatná, hogy ilyeneket csináljon.
Keith ismét elpirult. Elege volt már ebből a tinilányos
zavarból. Most reklamált, hogy túl öreg, de ehhez képest Elyék
kamasz gyerekei sem pironkodnak annyit, mint ő.
– Amikor együtt voltunk, akkor kivételesen izgatónak éreztem
magam – válaszolta egy szuszra, aztán várta a világvégét, vagy
azt, hogy Russ kineveti, de helyette csak helyeslő bólogatást
kapott.
– Na látod! Ha egy Sky szintű pasas gerjed rád, ráadásul
ennyire, és az ágyban is kimutatja, hogy mennyire kíván, akkor
szerintem megnyugodhatsz.
– Mégsem feküdt le velem – csúszott ki Keith száján.
Egy percig mindketten hallgattak. Ez a vacsora valahogy úgy
nézett ki, mintha igazságszérumot ittak volna hozzá, és egymás
után mondtak vagy kérdeztek volna olyasmit, amit egyáltalán
nem akartak.
– Annak más oka volt. Nagyra becsülöm azért, hogy meg
tudta állni.
Keith vajúdott. Szívesen riposztolt volna, hogy a
szexnagykövet Sky csak őt nem dugta meg, de amúgy a fél
várost már igen, és hogy ez neki mennyire rosszulesett, akkor is,
ha szép papírba volt csomagolva, de inkább hallgatott. Józan
ésszel ő is tudta, hogy Skynak igaza volt, és nem lett volna jó, ha
akkor megteszik. Csakhogy akkor még arról volt szó, hogy ha
nem lesz baj belőle, akkor később onnan folytatják, és ez az
ígéret még most is izgalommal töltötte el. De Francis azóta már
elmenekült, és kitáncolt a nem is létező kapcsolatukból, így Keith
mára azzal sanyargatta a lelkét, hogy valószínűleg mégis nagy
csalódást okozhatott neki az ágyban.
– Oké. Becsüld nagyra. Sky egy igazi hős – mondta kissé
szarkasztikus hangnemben.
Russ vizslatta egy darabig, és közben a villájával kocogtatta
a fogát.
– Tudod, ha Sky nincs, valószínűleg nem jövünk össze
Inkkel.
Keith felkapta a fejét.
– Hogyhogy? Ő közvetített?
Russon volt a sor, hogy kicsit elpiruljon, de azért Keith
szemébe nézett, miközben válaszolt:
– Nem. Ink levitt a klubba, és végigvezetett az egészen.
Annyi új impulzus ért, amitől besokalltam és elmenekültem.
Keith érezte, hogy kérdések tolakodnak a nyelvére, de
lenyelte őket, és hallgatott. Úgy gondolta, elég, ha a mese végén
önti őket Russra.
– Aztán mégis elszántam magam, és arra kértem, vigyen el
még egyszer. Megfogadtam, hogy ezúttal nem fogok
megfutamodni. – Egy pillanatra elakadt, és elkapta a tekintetét,
mintha azon gondolkozna, elmondja-e egyáltalán, és Keith már
kezdett aggódni, hogy meggondolta magát, de Russell végül
ismét ránézett, és bár kissé halkabban, de folytatta: –
Bementünk egy szobába, ahol többen szexeltek, és nemsokára
megérkezett Sky is.
Keith pulzusa már száguldott, a szeme fáklyaként lángolt.
– Addig a percig nem értettem az egészet. Hogy valaki miért
akarja alárendelni magát a szexben. Vagyis nem pusztán
alárendelni, mert arra én is kapható vagyok, hanem
kiszolgáltatni.
 Keith már alig hallotta, mert a saját szívdobogása ott lüktetett
a fülében.
– De ahogy Sky bánt velük, attól teljesen begerjedtem. Talán
nem kellene elmondanom neked, de már mindegy. Még
sohasem láttam senkit, aki annyira ura lett volna önmagának, és
annyira a másik örömét szolgálta volna, mint ő. Amikor néztem,
ahogy magáévá tesz egy idegent, mégis minden mozdulata arról
szól, hogy maximálisan kielégítse, és láttam, hogy nézi, hogy
figyeli minden rezdülését, akkor jöttem rá, hogy egy ilyen típusú
férfi mellett nekem is minden vágyam lenne, hogy feladjam és
elengedhessem magam.
Keith megsüketült, és azt hitte, ezzel egy időben meg is
vakult, mert a szemeivel nem látott mást, csak Skyt, ahogyan a
szájába veszi, ahogyan a nyelvével öleli körül a makkját, Skyt,
ahogyan simogatja, hosszú ujjaival fedezve fel a testét. Azt hitte,
elsüllyed a szégyentől, mert az asztal alatt ismét egy orbitális
merevedés feszítette a nadrágját.
– Nem tudom, érted-e, amiről beszélek, és félek, nem tudom
jól elmagyarázni… – folytatta Russ, és a hangjából igazi
kételkedés csendült ki.
– Dehogynem. Értem, és köszönöm, hogy ezt elmondtad.
Csak az a baj, hogy kettőnk közül nem én vagyok az, aki
visszakozott. Bármilyen hihetetlen még az én számomra is, de
aznap, amikor hallottalak benneteket szexelni Inkkel, én is
tudtam, hogy mit akarok. Olyan tisztán tudtam, mint kevés dolgot
az életben. Szeretkezni akartam vele. Mindent meg akartam adni
neki, amit csak adhatok. És persze értem az indokait, amiért
nem vállalta be, de utána sem én bizonytalanodtam el, és nem is
én menekültem el, hanem ő. Vagy ennyire nem jöttem be neki,
vagy van valami, amit ő is annyira titkol, mint én a
melegségemet. Még magának sem vallja be.
Russ ledöbbent a hallottakon. Kellett néhány másodperc,
amíg emésztgette a dolgot.
 – Tudod, lehet, hogy most rátapintottál a lényegre. Mindig is
éreztem rajta valamit, de elég volt annyi, hogy a sejtelmességét
is izgató attitűdnek könyveljem el. Holott valószínű, hogy igazad
van, és Sky csak rejtőzködik. Remélem, egyszer ő is rájön, hogy
feleslegesen bujkál, mert előbb-utóbb úgyis színt kell vallania.
Keith bólintott. Nem mondta ki, hogy ő már nem akar
szemtanúja lenni, ahogyan Sky egy elsöprő szerelem miatt vedli
le a gátlásait. Nem lenne képes elviselni, ha Francis valaki más
miatt nyílna meg.
 Szilvakék

A hét eseménytelenül telt el, vagyis pont hogy eseménydúsan,

de Keith számára olyan volt, mint a lebegés. Nem volt semmi,
ami kizökkenthette volna a frissen megszerzett boldogságából.
Skyjal még egyszer kimentek a telepre, és egész délután
kutyaszart sepregettek, szénát villáztak nagy halomba, aztán a
tyúkól tetejét deszkázták újra. Minden olyan volt, mint a
mesében. Az állatok ott sürögtek körülöttük, és mindig volt egy
szőrös vagy tollas fej, ami simogatásra várt. Keith úgy érezte, a
lelke szárnyal. Ha tehette volna, ott marad örökre, és soha nem
megy vissza az emberek érzelemmentes, megjátszott világába,
ahol az a fő feladat, hogy kitalálj és eljátssz egy alakot, aki
valójában nem is létezik.
A másik ok, amitől ez a délután annyira különleges lett, hogy
végre láthatta az igazi Skyt is. Mert nemcsak ő hordott álarcot,
és nemcsak ő takargatta a lelkét felvett pózokkal, hanem a nagy
Francis Summers is, aki a külvilág számára egy önazonos,
magabiztos embernek látszott, mégsem volt valódi. Csak ott, a
menhely árvái között merte szabadjára engedni az érzéseit. A
belőle áradó szeretet és gondoskodás volt az, ami leleplezte
Keith előtt. A magát aromantikusnak valló Sky szinte ragyogott.
Minden állatot névről ismert, és bármit megtett nekik. Képes volt
lehetetlen pózban gubbasztani a tyúkól tetején, és rendellenes
szögben kalapálni, csak azért, hogy egy fekete macska kedvére
terpeszkedhessen az ölében, és éles karmait ritmikusan a
combjába mélyeszthesse. Sky minden bevert szög után a
szájába vette a következőt, és szünetet tartott, hogy néhányszor
végigsimíthasson a puha szőrön. Keith minden alkalommal
ellágyult, és itta magába a látványt, ahogyan a Sky szeméből
sugárzó feltétlen szeretetet figyelte.
 Miután majdnem mindent megcsináltak, amit kellett, és
Berta, Serena nővére megköszönte a segítséget, hazaindultak,
de útközben megálltak egy KFC-nél, és vettek egy nagy vödör
csirkeszárnyat a drive-inben, mert koszos és kissé kutyaszagú
gönceikben nem akartak bemenni az étterembe. Nem sokkal
később a tengerparton ültek egy nagy, lapos sziklán, és
miközben élvezettel falták a vacsorát, felszabadultan
beszélgettek.
– Ha minden jól megy, jövő héten végre elviheted sétálni
Vandát is.
Keith a szájából kilógó csirkeszárnnyal együtt kapta felé a
fejét, Sky pedig majdnem odahajolt, hogy arcon csókolja, annyira
édes volt a meglepett ábrázatával, a szemeiben csillogó
leplezetlen örömmel.
– Komolyan? – kérdezte Angus, amikor végre észbe kapott,
és kivette a fogai közül a csontokat.
– Igen! Már csak apró szépészeti beavatkozások vannak
hátra, de a nagyján túlvagyunk.
– Ez remek hír! – örvendezett Caldwell, és hosszú,
mozgékony ujjait egy szalvétába törölgette. Sky rajtuk felejtette a
tekintetét, és csak akkor kapta el, amikor Angus szokatlanul
sokáig hallgatott, és rájött, hogy őt figyeli.
– Kicsit elvesz majd az örömödből, amikor meglátod a
számlát – mondta, hogy ismét felvegye a beszélgetés fonalát, de
Angus megrázta a fejét.
– Leszarom a pénzt, Fran. Komolyan mondom, már nem
érdekel. Az elmúlt hetekben rájöttem, hogy csak kompenzáltam
vele. Azon gondolkodtam, hogy a megtakarításaim felét átiratom
az alapítványra. Ez a délután több örömöt okozott, mint az
összeharácsolt vagyon eddigi életemben.
Sky úgy ledöbbent, hogy szólni sem tudott. Angus még
rágcsálta egy darabig a csirkeszárnyat, de aztán észrevette,
hogy megint túl hosszúra nyúlik a csend, ezért felpillantott, és
amikor meglátta a Sky arcára kiülő hitetlenkedést, folytatta:
– Miért nézel így rám?
– Most mondtad, hogy a vagyonod felét egy állatvédő
egyesületnek adod. Hogy nézzek rád?
Keith gondolkodott egy darabig, de aztán elnevette magát.
– Ha a hozzád hasonló pasiknak ez ennyire bejön, akkor
ezzel fogok ismerkedni. Sőt, akkor csinálok egy saját alapítványt.
Sky is elmosolyodott.
– Nem tudom, létezik-e olyan kategória, hogy hozzám
hasonló pasik, de ezt bóknak veszem.
Keith szíve óriásit dobbant, mielőtt válaszolt.
– Annak is szántam.
Sky ismét ledöbbent, de ezúttal sikerült palástolnia, és
minden figyelmét az evésnek szentelte. Az Angusön végbemenő
változás olyannyira szembetűnő volt, hogy egész napra lekötötte
a figyelmét. Mintha kicserélték volna. Nyoma sem volt az
állandóan szomorú, kivertkutya-képű Caldwellnek, hanem
helyette egy végtelenül helyes, vicces, kedves pasas vette át a
helyét, aki nem félt a kétkezi munkától, sőt, ami azt illeti, óriási
tudással rendelkezett a ház körüli javítások területén. Mért,
fűrészelt, gyalult és szegelt, de ugyanolyan elánnal keresgélte a
kutyaszart a magasra nőtt fűben, mintha húsvétitojás-
vadászaton lennének. Skyt teljesen lenyűgözte, és ha őszinte
lett volna magához, bevallhatta volna, hogy a szívét is gyorsabb
ritmusra sarkallja, ha nézi. Csakhogy ő biztonságosabbnak
gondolta, ha nem agyal a saját érzésein. Annyival magyarázta
őket, hogy végre talált valakit, akinek szintén szívügye a
menhely és az ott élő állatok.
– Akkor holnap te is jössz a koncertre? – kérdezte Sky, és az
utolsó csirkeszárnyat nagylelkűen Angus felé nyújtotta.
– Azt hiszem, igen – válaszolta Caldwell, de nem vette el az
egészet, hanem kettétörte, és megtartotta a kisebbik felét.
 – Még közbejöhet valami? – nézett rá nagy szemekkel Sky,
mintha nem értené, miért nem igennel vagy nemmel felelt.
Keith nem érzett elég erőt magában, hogy lelkizni kezdjen,
és felfedje a félelmeit Sky előtt, így csak bólintott, és inkább
elterelte a témát.
– Ha elutalok egy nagyobb összeget, azzal nem bolygatom
meg Serenáék dolgát?
– Szerintem de. Ha nagy pénzekről van szó, nyilván a
nyakukba kapnak valami buzgómócsingot, akinek az lesz a
dolga, hogy eldöntse, megfelelően használják-e fel.
– Oóó, azt nem akarom, hogy a bürokraták megkeserítsék az
életüket— kedvetlenedett el Angus.
– Szerintem kérdezd meg, mire lenne szükségük, és beszéld
meg velük, hogy ha nagyobb beruházást terveznek, szóljanak
neked, mert te mindent megveszel, amire szükségük van. A
tárgyi adományokat nem vizsgálják úgy, mint az átutalt
összegeket.
– Ez remek ötlet! – vidult fel egyből Angus.
– Így legalább te is biztos lehetsz benne, hogy jó dolgokat
vesznek a pénzedből.
– Én enélkül is teljesen biztos vagyok benne. Még sosem
láttam ennyire elhivatott embereket. Minden tiszteletem az övék.
Sky bólintott.
– Tudod, miért szeretek odajárni? – Keith kíváncsian
pillantott rá, és közben pillanatnyi hezitálás nélkül ivott bele az
üvegbe, amiből korábban Sky kortyolt. – Mert van egy hely, ahol
minden úgy működik, ahogy a világnak kellene. Rivalizálás és
önös érdekek nélkül. Miniatűr állam, ahol a döntéshozók valóban
azért vannak, hogy a polgáraikért dolgozzanak, és mindenben
az ő javukat szolgálják. Ahol nem lopják el a befolyt pénzeket,
hanem az utolsó fillérig arra költik, amire kell, és ahol nem
számít, hogy kicsi vagy nagy vagy, fekete vagy fehér, sánta vagy
vak, ugyanolyan jogaid és lehetőségeid vannak, mint a
többieknek, és mindent megtesznek azért, hogy te is teljes
értékű tagja lehess a társadalomnak.
Keith elérzékenyült. Sky szavai szíven találták Tökéletesen
igaza volt, és ez fájdalmasan érintette Keith-t. Elsősorban azért,
mert tükröt tartott a valóban szinte működésképtelen, szegregáló
és megbélyegző emberi társadalomnak, ahol bármiért
kiközösítenek, amivel kilógsz a sorból. Ez a gondolatmenet
pedig oda vezetett, ahová nem akart eljutni: a szokásos
végkövetkeztetéshez, miszerint melegként soha nem élhetsz
teljes életet.
Sky mintha a gondolataiban olvasott volna, lassan az álla alá
nyúlt, és felemelte a fejét.
– Nem, nem mindent képesek elrontani az emberek. Bár a
butaság és a bennük halmozódó gyűlölet néha utat tör magának,
a többség azért haladó szellemű, és az elődeink, akik akár
életüket is áldozták azért, hogy mi, melegek szabadon
élhessünk, megteremtették a lehetőségeket, amikkel meg kell
tanulnunk élni. Néha nehéz, és nem mondom, hogy nem futsz
bele seggfejekbe, de azért ez nem olyan szörnyű. Egy heteróval
is megeshet, hogy hátrányosan különböztetik meg, a bőrszíne, a
túlsúlya, vagy akár a kinézete miatt. A fogyatékkal élőkről már ne
is beszéljünk!
Keith hallgatta, és ismét igazat kellett adnia neki. Nem lehet
annyira gyáva, hogy megfutamodik, ha egy kis kockázattal találja
szembe magát. Bár ez csak a magánéletének erre a
szegmensére vonatkozott, mert az üzleti életben például nagy
harcosnak és kíméletlen ellenfélnek bizonyult. El is határozta,
hogy megpróbálja adaptálni azt a hozzáállást, amit a karrierje
során dolgozott ki és épített fel magában, hátha a szerelmi
életében is hasznát veheti.
Elmosolyodott, és ahogy a kutyáktól látta, az állával
hozzádörgölődzött Francis ujjaihoz.
– Akkor mit kell tennem, hogy büszke meleg legyek?
 – Ezt neked kell eldöntened – válaszolta kissé zavarodottan
Sky, aki az előző mozdulattól teljesen ledöbbent. Nem számított
ilyesmire, és ami azt illeti, a karján végigfutó libabőr, és a
szapora pulzus is meglepetésként érte. – Ezernyi lehetőség van
arra, hogy valaki kiálljon a másság mellett. Majd megtalálod a te
utadat.
Keith bólintott. Már nem nagyon érdekelte a beszélgetés.
Elveszett az ezüstszürke íriszek pillantásában, ami először
tétován kalandozott az arcán, aztán a szemébe fúródott, és
hosszú másodpercekre megállította az időt.

– Mi lesz már? Nem igaz, hogy VIP-jegyekkel is órákig

váratnak – indulatoskodott Leon, aki Ely derekát fogva állt a
tömegben, és egyre türelmetlenebb lett.
– Nyugi, életem, nemsokára beengednek! – nyomott egy
puszit a homlokára Elijah, aki egy rózsás, trapézszárú
nadrágban és egy átlátszó muszliningben feszített.
Keith ábrándozva nézte. Russ nem sokkal korábban
fejtegette neki, hogy a barátja mennyire kinyílt és megváltozott,
mióta a modellszakmában dolgozik. Azelőtt visszahúzódó volt,
aki mindenáron bele akart olvadni a tömegbe, most pedig bátran
vesz fel olyan ruhákat, amik miau az is megnézi, aki különben
észre sem venné. Russ kuncogva mesélte, hogy Leon ki van
rajta akadva, és panaszkodott Inknek, aki figyelmeztette, hogy
mindez miatta van, hisz ő küldte el Ely portfolióját, amit saját
kezűleg készített. Chambers belátta, hogy igaza van, de azért
mindig ideges, ha Ely feltűnően öltözik. Keith megcsodálta a
magas, karcsú alakot, aztán többször körbenézett, és
elvigyorodott, mert szinte mindenki Elyt bámulta, férfiak, nők
vegyesen. Néhány tinilány piros arccal, a kezük mögé bújtatott,
izgatott sutyorgással figyelte őket, és Keith-nek kellett egy kis
idő, amíg rájött, hogy nem csak Ely miatt. A lányok az egész
társaságot leszkennelték, és mindegyiküket kitárgyalták. Keith
zavarba jött, amikor rádöbbent, hogy épp ő a téma, ezért félig
elfordult, hogy legalább ne lássa a lányokat.
– Mi a baj? – hajolt közelebb azonnal Sky, aki a háta mögött
állt, és egyik kezét Keith vállán pihentette.
– Azok a kis rüfkék szisztematikusan kitárgyalnak bennünket
– válaszolta Keith halkan, mire Francis azonnal körülnézett, és
ahogy megtalálta a kamaszlányok csapatát, rájuk kacsintott,
majd integetett nekik. Keith megsemmisült. A csajok sikkantgatni
kezdtek, aztán az egyikük már furakodott is át a tömegen.
– Helló, ugye te vagy Sky Summers? – kérdezte
idegességtől elvékonyodott hangon.
– Igen – mosolygott rá a férfi, de amikor Keith el akart
húzódni, hogy nagyobb teret engedjen a lánynak, Francis
hosszú ujjai a vállába mélyedtek, és egy helyben tartották. Így
Keith a lánynak háttal állt, egészen közel Skyhoz, és belélegezte
az illatát. A bőre selymesnek látszott, frissen borotvált állán
megcsillant a tétova reflektorfény, ami néha a tömeget
pásztázta.
– Kérhetek egy autogramot? – kérdezte a lány, mire Sky a
zsebébe nyúlt, és elővett egy fekete tűfilcet.
– Persze! – válaszolta, és Keith remekül látta a mosolyát,
mivel épp felemelte a fejét, hogy ne a nyakán lüktető artériát
kelljen bámulnia. Ez sem volt sokkal jobb. A gyönyörű ajkak
tenyérnyire mozogtak tőle, mellettük mosolyráncok futottak
függőlegesen, és a kiálló állkapocscsont enyhén vibrált a bőr
alatt. – Hová szeretnéd?
A lány csinálhatott valamit, amit Keith nem látott, csak
Francis felszaladó szemöldökét, aztán érezte, ahogy a férfi
áthajol a vállán, és hozzásimul, hogy elérje a csajt. Keith-nek
semmi kifogása nem volt az autogramosztás ellen, sőt, kedve
lett volna kiabálni, hogy mindenki álljon sorba, pusztán azért,
hogy még egy kicsit élvezhesse a testközelséget.
De az egész csak pár másodpercig tartott, aztán a lány
átfordult Inkhez, és tőle is aláírást kuncsorgott, majd Leon és Ely
következett. Keith akkor jött rá, micsoda társaságba keveredett.
Cisco leghíresebb festői, egy szupermodell és a legismertebb
drag queen kompániájába tartozott, és életében először egy
pillanatra büszkének érezte magát.
– Így megy ez. És innentől megállíthatatlanul jönnek majd –
dünnyögte a fülébe Russ, aki vele együtt kimaradt a
népszerűségi listából.
– Hamarosan tőled is kérnek! – ölelte át a derekát Keith. –
Nemsokára híres séf leszel.
– A konyhából elég nehéz híressé válni, hacsak nem
csinálok önarcképes tortákat.
– Ugyan már! Ha Gordon Ramsey-nek és Jamie-nek sikerült,
akkor neked is menni fog! – győzködte Keith, bár sokkal jobban
lekötötte az önsajnálat, mert Russnak igaza volt, máris kisebb
tömeg hömpölygött körülöttük, akik végül mégis elsodorták tőle
Skyt, aki immár lányok és asszonyok gyűrűjében osztogatta az
aláírásokat.
– Tök röhej, hogy a csöcsükre kérik, amikor esélyük sincs
náluk – figyelte őket kissé lenézően Russell, ahogy az egyik Ink
hajába szagolt, miközben a mellét feszítette a férfi elé.
– Nos, Skynál bárkinek lehet – húzta féloldalas grimaszba a
száját Keith, és el is fordult, hogy ne kelljen látnia a magukat
szemérmetlenül kellető lányokat. – Kivéve engem…
Russ megszorította a vállát, amit átölelt.
– Nem. Skynál senkinek nincs esélye, kivéve téged – súgta a
fülébe, amitől Keith-en tetőtől talpig borzongás futott végig.
– Miért mondod ezt?
– Mert te nem látod, amit én igen. Te nem látod, ahogy
mögötted áll, és birtoklóan tart a válladnál fogva. Te nem látod,
ahogy mindenkire gyilkos pillantásokat vet, aki csak rád néz. De
én igen – kuncogott. – És még sosem láttam ilyennek azelőtt.
– Te sem ismered túl régen – akadékoskodott Keith, de azért
a szíve remegett egy kicsit, mielőtt eszeveszett tempóban
kezdett verni, és a tenyerét a farmerjába kellett törölnie, mert
benyirkosodott.
– Nem, valóban nem, de ahhoz már elég jól ismerem, hogy
tudjam, ez valami más, ez valami új.
– A szexuális vágy nem keverendő össze az igazi
érzelmekkel! – dünnyögte Keith.
– Ha csak szexuális vágyról lenne szó, rég megdugott volna,
és túllépett volna rajtad, ahogy a többi száz meg száz
jelentkezőn.
Keith erre már nem tudott mit mondani, de ideje sem lett
volna rá, mert a hangosbemondóból egy kellemes női hang
szólalt meg, aki arra kérte a VIP-jegyeseket, hogy menjenek
előre a kordonig.
Szinte egymás lábán taposva jutottak be a színpad előtti,
elkerített részig, ahol maximum háromszázan lehettek. Mivel a
többiek nem fértek hozzájuk, a hírességek elég hamar letudták a
maradék autogramot, és visszatérhettek a szórakozáshoz, bár
azért Keith észrevette, hogy elég sokan fotózzák őket a
telefonjukkal.
– Megint tele lesz veletek a net – közölte Russ Elyjal és a
többiekkel, mire a barátja beleborzolt vörös hajába.
– És immár ott lesz, hogy Russell Corn, a COI helyettes
séfje, aki megnyerte az idei James Beard Foundation-díjat, a
jövő reménysége kategóriában.
– Micsoda? – kapta fel a fejét Keith. – Megnyerted?
Russell édesen elpirult és bólintott.
– És ezt csak így? Nem is szólsz? Semmi ünneplés?
 – Nem kell ilyen nagy ügyet csinálni belőle – mondta a fiú, de
azért örült a szoros ölelésnek és hátveregetésnek, amit Keith-től
kapott.
– Az első verseny, amin elindulsz, és máris megnyered.
Hogyne kellene nagy ügyet csinálni belőle?
– Nem az én érdemem, vagyis elsősorban nem az enyém.
Ha az Öreg nem készít fel, labdába sem rúgtam volna.
– És azt is tudjuk, hogy az Öreg évek óta nem foglalkozott
senkivel, sőt Sinclairnek megtiltotta, hogy tanulót tegyen mellé –
tette hozzá Ink, és büszkén magához szorította Russellt, aztán
egy heves csókkal is megjutalmazta. Felvillant néhány vaku, ami
kifejezetten zavarta Keith-t, de úgy tűnt, ezzel egyedül ő van így,
mert a többieknek pillájuk sem rebbent.
– Egész este ez lesz? – kérdezte Keith Skytól, aki valahogy
megint a háta mögött állt, szoros közelségben, és mint egy
világítótorony, úgy pásztázta a környezetét.
– Nem. Ha elkezdődik a koncert, akkor elcsendesednek.
Csak addig foglalkoznak velünk, amíg nincs jobb dolguk.
Keith körülnézett, és látta, hogy páran összedugják a fejüket,
úgy sugdolóznak, aztán érezte, ahogy Sky elhúzza a haját a
füléről, és belesuttog:
– Nyugi, ne törődj velük! Lazíts! Mintha itt sem lennének.
– Oké, de ha holnap lehozza az újság, hogy a híres Sky-t
egy kis buzival látták, és az alkalmazottaim az én képemmel
találják szembe magukat, valamint az apámat halva találom,
mert gutaütést kapott a szennylaptól, akkor mi lesz?
Sky azonnal elengedte, és kicsit el is tolta magától. Neki ez
eszébe sem jutott, de most leizzadt a gondolatra, hogy az ő
lelkén szárad majd, ha Keith ismét olyasmivel találja szembe
magát, amire még nem készült fel, vagy amit nem akar. A
bűntudat átsöpört rajta. Benne végig csak az dolgozott, hogy
mindenkinek jelezze, Caldwell környékére se menjen, mivel látta
a kis nyikhaj srácokat, akik nyálcsorgatva nézték Angust,
elsősorban a csodás hátsóját, amire frissen vásárolt, világoskék
farmer simult, túl sokat megmutatva hibátlan formájából.
Elszégyellte magát. Nemcsak azért, mert kellemetlen helyzetbe
hozta a férfit, hanem azért is, mert birtoklóan viselkedett, holott
ehhez egyáltalán nem volt joga.
Keith a hátán érezte a kettejük közé beáramló hűvös levegőt,
és ettől egészen elszontyolodott. Már bánta az előző
kifakadását. Igazából leszarta már, mit szól az apja, mit szól a
világ. Ő csak Skyt akarta, és eddig úgy tűnt, ezen az estén talán
van esélye. Russell szavai csengtek a fülébe, és rájött, mekkora
baromságot csinált. Ha Skyban valóban éledezett valami, azt
most egyetlen perc alatt tönkre is tette, hiszen a férfi kifejezetten
utálja azokat a melegeket, akik nem vállalják fel, vagy nem
büszkék a másságukra. A rejtőzködő, hazug buzikat levegőnek
nézi.
Közben az előzenekar vette birtokba a színpadot, és
fülsiketítő hangorkán vette kezdetét. Legalábbis Keith így érezte,
mivel még sosem állt ilyen közel a hangfalakhoz. Rettegett, hogy
a szíve is átveszi a dobok ritmusát, és a szám végén majd velük
együtt áll le. Leverte a víz és megtántorodott. Ijedten nézett
körül, de csak a tömeget látta. A lábaiból kezdett kifutni az erő,
és félt, hogy a következő pillanatban a földre omlik, egyenesen
az ütemre dobogó lábak alá. Próbált mélyeket lélegezni, de
vasabroncs szorította a mellkasát.
Egy perccel később a tömeg egyetlen testként megremegett,
és az egész embersereg a színpad felé mozdult, mintha vákuum
szippantaná befelé. Idegenek tapadtak a hátához, a mellkasával
egy nő vállára szorult, és a kezét sem tudta felemelni. A pánik
gőzerővel tombolt benne, és érezte, hogy pillanatokra elveszti a
kapcsolatot a külvilággal.
Körbepillantott, és Látta Elyt, aki Leont ölelve hagyta, hogy
elsodorja a tömeg, és Inket, aki nagyterpeszben állt, mint egy
kőszikla, amit óriási hullámok akarnak kimozdítani a helyéről, de
ő keményen ellenáll, Russell pedig szemből fogta át a derekát.
Egyikük sem figyelt rá, egyiküket sem érte el. Magányosnak és
kicsinek érezte magát. Majdnem mindenki magasabb volt nála,
így csak a fölé tornyosuló, fullasztó testek tömegét érezte maga
körül.
De abban a pillanatban, ahogy az izmai feladták, és ő hagyta
volna, hogy rongybabaként taszítsák előrébb, két erős kar fogta
át a derekát, és megfordította, aztán felemelte egy kicsit és
magához szorította. A lábai alatt Sky lábait érezte, a fejét a férfi
nyakába fúrta, és végre levegőhöz jutott.
– Nyugalom, itt vagyok! – szólalt meg a fülénél Francis
hangja, és egyik kezével a hátát simogatta. – Nincs semmi baj,
ez mindig ilyen. Engedd el magad, tartalak!
Keith nem is tudott volna mást csinálni, mivel az ereje
elhagyta, és tényleg alig állt a lábán. Vagyis Sky lábán. A tömeg
megállt, valószínűleg azért, mert képtelenek voltak közelebb
furakodni. Az énekesnő karcos hangja bezengte az arénát, az
emberek pedig énekeltek, csápoltak körülöttük.
Így álldogáltak legalább negyed órán át, és Keith azon vette
észre magát, hogy már hallja a zenét, sőt egyik-másik számot fel
is ismeri, és kezd csillapodni a pulzusa. Aztán ismét verdesni
kezdett a szíve, amikor rájött, hogy egész testével Sky izmos
mellkasához simul, a kezei a nyakát ölelik át, és ajkaival a
valóban selymes bőrt simogatja, ahogy lassan ringatóznak.
Skynak ez már a hatodik szám volt, ami alatt a kínok kínját
élte át. Angus úgy lógott rajta, mint egy gyerek. Pihekönnyű volt
és puha, mégis volt benne valami izgatóan férfias. A hátán
feszültek az izmok, amit a vékony ing alatt tökéletesen érzett, és
a combjához érő farok is elég volt ahhoz, hogy nehezen
uralkodjon magán. Ő már attól felizgult, ahogy Angus a lábán
állt. Volt ebben valami ártatlanul, mégis veszélyesen izgalmas.
Igyekezett egy kicsit kifordulni derékból, hogy Angus ne vegye
észre, de ott motoszkált benne a gondolat, hogy szeretné, ha
érezné a vágyát. Szeretné, ha a tömeg közepén ők ketten egy
külön kis világba révülhetnének, és nem csak azért simulnának
össze, mert Angus pánikol a tömegben, hanem azért, mert így jó
nekik.
Amikor a férfi óvatosan elengedte a nyakát és lelépett a
lábáról, szinte fizikai tüneteket produkált. Elvonási tüneteket.
Angus lassan megfordult és lábujjhegyre állt, hogy lásson
valamit. Sky nem tudta magát visszatartani. Utánanyúlt,
visszarántotta, felhúzta a saját lábára, hogy ismét azon álljon, és
erősen magához ölelte. Már nem érdekelte, hogy Angus rájön-e
a turpisságra.
Keith nem vett levegőt. Percekkel korábban nem volt rá
képes, most pedig a meglepetéstől állt le a légzése. Francis
erekciója a fenekének feszült, és bár eleinte átrobogott rajta egy
gondolat, hogy paprikaspray van a zsebében, ezt gyorsan
elvetette, amikor Sky szerszáma megugrott.
– Ne törődj vele! Pusztán egészséges reakció a
testközelségre – morogta a füléhez tapadva Francis, aztán egy
apró puszit is szórt a kagylójára.
Keith innentől ismét nem hallotta a zenét, mivel a saját vére
dübörgött a dobhártyáiban, és a visszhang ott lüktetett az
agyában, akárcsak Sky pénisze a háta mögött. Természetesen a
saját farka is lelkesen csatlakozott a kezdeményezéshez, és
onnantól még rosszabb lett minden. Mire az előzenekar levonult,
és a tömeg néhány percre hátrébb lépett, hogy levegőt vegyen,
Keith már csillagokat látott.
– Na, hogy tetszett? – lépett eléjük Russell, aki valahogy
átverekedte magát a fallanxon. Látszott, hogy neki semmilyen
fóbiája nincs ezzel kapcsolatban.
– Szuper volt! – válaszolta Sky.
– Láttam, hogy beszippantott a tömeg, és meg is ijedtem. Jól
vagy? – kérdezte Russ Keith-től, aki csak bólogatott, aztán erőt
vett magán és remélte, hogy nem szoprán hangon fog
megszólalni.
– Igen, Francis a segítségemre sietett. Összeszartam
magam – vallotta be.
– A hős lovag! – nevetett fel Russ, és megveregette Sky
vállát. – A nyakába is vehet, ha nagyon nem fogsz látni.
– Arra nem lesz szükség! – nyikkant fel Keith, mert azt
végképp nem akarta, hogy a másnapi újságokban Sky nyakában
ülve virítson a címlapon. – Úgyis a zene a lényeg.
– Ez igaz! – bólintott Russell. – Visszafurakszom Inkhez, ha
nem baj. Vagy kijöjjünk hozzátok? – kérdezte, komolyan nézve
Keith szemébe.
– Dehogy! Maradjatok csak! – válaszolta a férfi helyett Sky,
és még erősebben magához szorította, úgy, hogy Keith a teljes
hosszát magán érezte, mire ő is bólintott, és egy félig sikerült
mosollyal erősítette meg.
– Oké, akkor a végén találkozunk a kijáratnál.
– Rendben! – vágta rá Sky, aztán megvárta, amíg Russ
eltűnik a biomasszában, és végre kettesben maradnak több száz
ember között.
Keith érezte, hogy remegni kezd. A szexuális vágy széles
skáláját ismerte meg, mióta Skyjal találkozott, de ez egy új fajtája
volt. Eddig találkozott a hirtelen rá törővel, a csillapíthatatlannal
és a mindent elsöprővel, de a kamaszosan bizsergető, lassan
épülő, végül mindent ellepő és őrületbe kergető típus tartogatott
még meglepetéseket. Nem tudta, mit csináljon vagy mit ne, így
csak állt, mintha mi sem történt volna, és kiélvezte a pillanatot.
Sky halkan, orrhangon nyögött néha, amikor Keith egy kicsit
áthelyezte a testsúlyát, és így nekidörgölődzött, aztán volt,
amikor Keith nyakába bújt egy pillanatra, mert úgy tűnt, ő is
hasonlóan érez. A szája éhesen tapadt Keith bőrére, és egy
kicsit bele is harapott, mielőtt ismét felegyenesedett. Keith feje
Sky mellkasára hanyatlott, és ismét átment rongybabába, amitől
persze Francis látott csillagokat, mert ez a behódoló attitűd
kinyírta a maradék józan eszét.
– Olyan puha vagy, és olyan isteni finom – súgta a fülébe,
aztán az egyik tenyere előresiklott, és először csak rásimult
Keith hasára. – Ne húzd be! Imádom! – folytatta, amikor Keith
automatikusan megpróbálta a legjobb formáját mutatni.
Francis ujjai picit belemélyedtek a húsba a köldöke körül,
aztán simogatni kezdték, Keith pedig érezte, hogy az első adag
már áztatja is a nadrágját.
– Megőrülök a testedért – hangzott a következő bók, amire
már csak halk nyüszítés volt a válasz. – Kezdődjön már! –
csattant kicsit hangosabban Sky hangja, amitől egy pillanatra
Keith is kizökkent. El akart húzódni, és Francis engedte is, hogy
lelépjen a lábáról, de ahogy egy mély levegőt vett, már érezte,
ahogy a nagy kezek a csípőjére tapadnak, aztán a férfi maga
felé fordítja, hogy ismét összesimuljanak, ezúttal szemből.
– Tudtam! – morogta karcos hangon Sky, ahogy megérezte
Keith merevedését, mivel a combját a lábai közé feszítette. –
Most azonnal leszopnálak!
Keith ismét tehetetlenül lógott Skyon, aki gyakorlatilag a
térdére ültette, és a karjaival tartotta.
– Akkor vigyél innen! – nézett fel rá Keith, és a szemében
szikrákat vetett a vágy.
– Nem most jött el az ideje – hajolt a füléhez Sky. – Most a
koncertet élvezd!
Keith bepipult. A jobb kezét lecsúsztatta kettejük közé, és
marokra fogta Francis farkát.
– Mi lenne, ha én dönthetném el, hogy mit élvezek?
Sky akkorát nyögött, hogy a körülöttük állók mind feléjük
fordultak. Keith egy pillanat alatt kijózanodott, és mire Fran
reagálhatott volna, ellökte magától és kettejük közé engedett egy
lányt, akit oldalról tolt feléjük a tömeg. A nő feje fölött néztek
farkasszemet. Sky íriszei helyén két fekete pupilla tátongott,
amik elnyeltek minden fényt, még a rajtuk pásztázó reflektorokét
is. Angust égette a pillantása, de ezt is kiélvezte. Életében
először tapasztalta meg, milyen a felkorbácsolt, de féken tartott
vágy, ami perzselőbb, mint maga a beteljesülés. Lassan kidugta
a nyelvét, és megnedvesítette vele az ajkait, de közben Skyt
figyelte, akinek ernyős szempillái megremegtek a látványtól.
– Ezúttal nem úszod meg ennyivel! – mondta neki Keith, bár
nem volt biztos benne, hogy a hangzavarban meg is hallja. –
Megszegted a megállapodásunkat! – folytatta, amikor látta
Francis arcán, hogy értette, amit mond.
Sky néhány másodpercig ismét csak nézte – a tekintete
bizsergette Keith bőrét –, aztán végül, mintha addig magával is
viaskodott volna, bólintott. Keith vére diadalmenetben zubogott
át az erein.
A tömeg visításban tört ki, amikor a zenekar felvonult a
színpadra, és az emberáradat ismét elindult, hogy közelebb
férkőzhessen, de Keith ezúttal azt sem vette észre, hogy
sodródik. Csak Sky olvadt ezüst íriszeit látta, abba kapaszkodott,
ahogy tehetetlen bábként hánykolódott. Francis kinyújtotta a
kezét, és amikor Keith belekapaszkodott, egyszerűen áthúzta a
köztük álló embereken, mintha pillekönnyű lenne. A testek
egységes masszaként hömpölyögtek körülöttük, de Francist ez
cseppet sem zavarta. Amikor végre előtte állt, Sky még egy
másodpercig a szemébe nézett, néma helyeslést várva, és amint
Keith lábujjhegyre állt, már hajolt is felé. Az ajkaik találkoztak, és
Keith megtapasztalta, milyen lehet, amikor villám csap belé.
Áramütésszerű ingerek sokasága cikázott át a testén, a
legváratlanabb helyeken okozva apró kisüléseket, ő pedig szinte
elolvadt a forróságtól, ami kívül és belül emésztette. Sky karjai a
derekára fonódtak, egyik tenyere a fenekére simult, és finoman
magához szorította. Keith helyezkedett egy kicsit, hogy minden
porcikájuk összeérjen, és amikor sikerrel járt, belesóhajtott Sky
szájába.
 – Élvezed? Ez jó neked? – kérdezte a füléhez hajolva Sky.
Keith a fülkagylójától a lábujja hegyéig libabőrös lett, mert a
hangzavarban Skynak szinte kiabálnia kellett, mégis csak ő
hallotta a szavait. Picit eltolta magától, ismét a szemébe nézett,
mert nem tudott betelni a vágytól párás tekintettel, aztán
bátorságot gyűjtött, és ismét hozzásimult, Skynak feszítve a
merevedését.
Úgy tett, mintha mondani akarna valamit, és Francis már oda
is tartotta a fülét, mire Keith az ösztöneinek engedelmeskedve
kidugta a nyelvét, és lágyan belenyalt, aztán a saját bátorságán
meglepődve bele is nyögött. Sky karjai abroncsként szorultak a
derekára, a szája a nyakán szántott végig, aztán az állán, míg
ismét el nem érte a száját. A nyelve követelőzőén siklott Keith
ajkai közé, de nem kellett erőszakoskodnia, mert már várták. A
két forró nyelv örömtáncba kezdett, ahogy Keith szíve is
vidáman verte a diadal ritmusát. Erre vágyott, ezt akarta hetek
óta. Megszerezni Sky osztatlan figyelmét, birtokolni a vágyát,
kitölteni a gondolatait. És Sky valóban elfeledkezett a külvilágról.
Csak a forró, engedelmes kis testet érezte, ami lágyan idomult
az ő szikár, izmos alakjához, mint egy puha fészek, amiben
nyugalomra lelhet. Angus vékony karjai a vállain pihentek, ujjai
Sky hajában kalandoztak, a szája pedig maga volt a paradicsom.
Édes, bűnre csábító és halálosan veszélyes. Sky torkából
morgás tört fel, és még többet akart. Magába akarta olvasztani,
eggyé válni vele, örökre megkaparintani, és elrejteni a világ elől.
– Kívánlak! – nyöszörögte Keith, és végleg elengedte magát.
Egész súlyát Sky karjai tartották, mégis úgy érezte, teljes
biztonságban van.
– Én is – válaszolta két apró csók között Sky, és belemarkolt
a fenekébe. Ez mindkettejük számára maga volt a mennyország.
Keith Francis nyakába bújt, ott lihegett, miközben hagyta, hogy a
férfi óriási kezei irányítsák a csípőjét, és lassan dörgölőzzenek
egymáshoz. Körülöttük tombolt a közönség, a banda valami
gyors, lüktető ritmust játszott, pont olyat, mint amilyet Keith szíve
dobolt. Ismét csókolóztak, de most sokkal érzékibben, sokkal
játékosabban. Sky nagymestere volt minden orális
kényeztetésnek – erről Keith egy pillanatra sem feledkezett meg
az ominózus éjszaka óta –, de ez a csókjuk a legelsőt juttatta
eszébe, azt, ami megváltoztatta az egész életét.
Ha aznap este nem megy el, hanem inkább a szokásos
apátiában és alkoholgőzben fetreng, akkor talán sosem ismeri
meg Skyt, vagyis azt a Skyt, aki becsapta az érzékeit, hogy
ezáltal nyissa ki rejtegetett vágyainak nyikorgó vasajtaját, és
szabadjára engedje nehezen elnyomott énjét. És akkor talán már
rég feladta volna, anélkül, hogy valaha ízelítőt kapott volna a
gyönyörből. Mert bár életében ezernyi orgazmusa volt már, de
egyik sem volt képes megmutatni neki, mi az, amiért háborúkat
képesek kirobbantani az emberek, mi az, amiért akár gyilkolnak
is. Most már tudta. Mióta Skyjal töltötte az éjszakát, pontosan
tudta, hogy többé nem lenne képes lemondani a gyönyörről, a
testi szerelem nyújtotta élvezetről, arról, hogy másodpercekre
felrepüljön a sztratoszférába, és kívülről szemlélje az egész
világot.
Most is egy karnyújtásnyira volt ettől. A farka egyre
keményebben rángott a nadrágjában, a nedve pedig lassan
átáztatta a farmerét is. Sky kőkemény pénisze le-fel csúszkált
rajta, ahogy kígyózó mozgással ingerelte. Őrjítő volt. Keith
magában akarta érezni ugyanezeket a mozdulatokat. Azt akarta,
hogy a gyönyörű szerszám a testébe hatoljon, és kicsikarja
belőle a legnagyobb élvezetet. Tudta, hogy olyasmit kaphatna,
amilyet álmodni is képtelen.
A szám véget ért, és az énekes egy rövid beszédbe kezdett,
ezért ők is szétváltak. A delej tartott egy kis szünetet, mert túl
furcsa lett volna továbbra is a saját kis világukban lebegni.
Keith óvatosan körülnézett, és rájött, hogy szenvedélyes
csókjuk nem maradt titokban, és Skynak nem volt igaza, amikor
azt mondta, az emberek csak addig figyelnek rájuk, amíg nincs
jobb dolguk. Bármerre nézett, kíváncsi tekintetek, fürkésző
pillantások rebbentek el róla. Látta, ahogy egy fiatal pár
összesúg, aztán a lány rá is mutat. Keith egy pillanatra lefagyott.
Érezte a másodperc töredéke alatt a gerincén felkúszó szégyent.
Várta, hogy megalázzák, földre rántsák és megtiporják. Mindig is
tudta, hogy egyszer bekövetkezik. Csakhogy a lány elhajolt a fiú
fülétől, aztán felemelte a kezét, és mosolyogva felmutatta a
hüvelykujját, majd a két kezével szívet formált és egy puszit
dobott neki. Ismeretlenül is biztosította a szimpátiájáról,
támogatásáról. A fiú is odaintett, aztán megrázta a csuklójára
kötött szivárványos kendőt.
Keith elolvadt a boldogságtól. Rájött, hogy bár sohasem lesz
olyan világ, ahol ő és a hozzá hasonlók teljes értékű életet
élhetnek – mert a kisebbségek mindig remek célpontjai lesznek
a gyűlölettől vezérelt, megkeseredett rétegeknek—, de talán
mára azok vannak többségben, akik nem akarják megtagadni
mások boldogságát, ha az nem vesz el tőlük semmit.
Sky lehajolt, az orrára nyomott egy apró puszit, aztán
egyetlen mozdulattal megfordította, és a derekánál fogva fel is
emelte, hogy jobban lásson. Keith először megijedt, de amikor
felülről látta a tömeget, valamiért kitört belőle a felszabadult
nevetés. Ismeretlen érzések sokasága tört rá. Súlytalannak és
szabadnak érezte magát. Mintha minden rossz, ami a múltjából
kísértette, hirtelen elszállt volna, mint egy csokornyi héliumos
lufi. Mintha lassan, céltalanul emelkedett volna fel róla a
nyomasztó súly, az állandó frusztráció, hogy átadja a helyét
valami felemelő érzésnek, amit nem tudott megfogalmazni.
Nevetett és nevetett, integetett azoknak, akik osztoztak a
vidámságán és feléje emelték a kezüket, mert érezték a belőle
áradó boldogságot.
Sky lassan engedte le, óvatosan állította ismét a saját lábára,
hogy még mindig egy magasságban legyen az emberek
többségével, és lásson valamit, aztán átölelte a mellkasát,
Angus vállain pihentetve a karjait. Nagy tenyerét a szívére
simította, és elégedetten érezte a verdeső dobbanásokat. Nem
értette, mi történik, de azt már megtanulta, hogy vannak olyan
helyzetek az életben, amikor nem kell a miérteket kutatni, csak
hagyni, hogy az érzések átcsapjanak rajtad, elfogadni a pillanat
ajándékát. Angus tenyere az ő kézfejére simult, és a fejével tett
egy apró, mégis olyan bensőséges, kedves mozdulatot, amibe
Sky beleremegett. Csak egy picit fordította oldalra a fejét, ajkával
épp csak érintette a karján a bőrt, mégis minden benne volt, amit
éreztetni akart. Hála és szeretet, az összetartozás érzése. Sky
lemerevedett. A félelem úgy csapott le rá, mint egy vadászó
sólyom az áldozatára, és úgy érezte, a karmait egyenesen a
vállaiba vájja, hogy kirántsa a jelenből, vissza a múltba, fájó
emlékeinek tárházába, ahol évek óta nem járt.
Megrázta a fejét, hogy elűzze az ijesztő érzéseket, de
egyúttal lazított a fogáson is, és egy picit eltartotta magától
Keith-t, aki azonnal megérezte a változást. A hátát begörbítve
próbált visszasimulni az óvó ölelésbe, aztán Skyt próbálta
magához húzni a karjainál fogva, de rögtön tudta, hogy valami
eltört, szétesett.
Hirtelen fordult meg, ijedten, és kék szemeinek riadt
pillantását beletúrta Sky szürke íriszeibe, amik most sápadtan
tükrözték vissza a fényeket, nem csillogtak, nem szikráztak.
– Mi történt? – kérdezte Keith, de Sky csak megrázta a fejét.
– Semmi. Ez a kedvenc számom – erőltetett magára egy
mosolyt Francis, de hiába igyekezett, a szemei elárulták. Keith
vére megdermedt, mert tisztán látta bennük a félelmet, a
fájdalmat, a gyávaságot. Remekül fel tudta ismerni őket, mert
minden reggel találkozott velük a tükörben.
Néhány pillanatig még fürkészte Skyt, de érezte, ahogy
bezárul előtte, ahogy felemeli a képzeletbeli várkaput, és lassan
megnyílik a közöttük tátongó szakadék.
 Nem szólt. Nem voltak kérdései. Érvei sem. Már nem érzett
semmi mást, csak fájdalmat. Lassan lépett le Sky lábáról, és bár
a férfi még megfogta a kezét, és egy újabb álmosollyal
próbálkozott, Keith már vakon és süketen fordult el tőle, hogy a
tömegbe vesse magát, és test test elleni küzdelembe ölje gyilkos
indulatait, amíg kifelé verekszi magát a biomasszában. Hallotta,
ahogy Francis a nevét kiáltja, talán néha érezte is, ahogy elkapja
a csuklóját, a vállát, de nem állt meg, nem is bizonytalanodott el.
Hagyta, hogy az ujjak lecsússzanak róla, ahogy a boldogság
csalóka illúziója is porba hullt mögötte, és a ritmusra topogó
lábak beletaposták a földbe.
 Topázzöld

– Angus, várj! – hasított a kinti viszonylagos csendbe Sky

kiáltása. A hangja kétségbeesett és indulatos volt. Talán a
második volt az, ami megállásra kényszerítette Keith-t.
Megtorpant és lassan megfordult, de amikor Sky kétlépésnyire
megközelítette, felemelte a kezét, és kitárt tenyerével jelezte,
hogy ne tovább. – Várj! – ismételte meg Sky. – Miért szaladtál
el?
Keith csak nézett rá. Az arcán maszatos nyomot hagytak a
könnyek, amiket útközben ejtett, és amik rendületlenül
tülekedtek a szemébe, de ő hősiesen nyelte őket.
– Válaszolj!
Keith érezte, ahogy benne is magasra csapnak a tehetetlen
düh hullámai.
– Te válaszolj! Te mondd meg, miért zárkóztál be, miért
menekültél vissza a páncélodba! És ne hazudj! Nehogy még egy
álságos, mosolyba burkolt hazugsággal akard kiszúrni a
szemem, mert itt helyben széttéplek!
Sky hátrarántotta a fejét meglepetésében. Nem számított
erre. Igazából ő maga sem tudta a válaszokat.
– Na, ki vele! Mi történt? – kérdezte felé lépve Keith, aki egy
lépcsővel feljebb állt, mégis fel kellett néznie rá.
– Én csak… én…
– Ne dadogj, az isten szerelmére! Legyél már olyan tökös,
mint amikor kioktatsz arról, hogy milyen szerencsétlen vagyok,
mekkora nulla, aki magának is hazudik. Amikor azt ecseteled,
hogy ideje lenne szembenéznem saját magammal, és megvívni
a csatáimat. Most van itt az ideje, hogy a szemembe mondd, mit
akarsz vagy nem akarsz tőlem!
 Sky tátogott, aztán egyik tenyerével megdörzsölte az egész
arcát. Próbált lehiggadni, rendet tenni csapongó gondolatai
között, de csak a vészvillogó lüktető fénye visszhangzott az
agyában.
– Nem akarom, hogy sérülj – nyögte ki nagy nehezen. – Nem
akarom, hogy hiú ábrándokba ringasd magad. Neked nem rám
van szükséged, hanem egy rendes fickóra, aki meg tudja adni,
amit megérdemelsz!
– Menj a picsába, Francis! – válaszolta Keith szokatlanul
mély hangon. – Egyszerűen menj a picsába! – Fél kézzel
beletúrt a hajába, és még mindig Sky szemébe nézve hátrálni
kezdett. – Ez a legelcsépeltebb humbug, amivel csak
előhozakodhattál. Azt hiszed, én is egy vagyok az agyatlanok
közül, akik beveszik, hogy valóban az ő érdekeiket tartod szem
előtt?
Már vagy tíz lépést hátrált, onnan nézett Skyra, aki kiguvadt
szemekkel, a két oldalán tehetetlenül lógó karokkal állt, leejtett
vállakkal, mint egy zombi.
– Ég veled! – mondta Keith, mielőtt megfordult és futásnak
eredt. A könnyei a halántékán csorogtak a hajába, a lábai pedig
egymással futottak versenyt, hogy minél messzebbre repítsék
onnan, ahol épp csak összeragasztott szívének széthulló
szilánkjai csillogtak a széles lépcsősor hideg betonján.

Másnap. Ez a szó eddig csak a delírium utóhatásainak

megnevezése volt, de ezen a reggelen Keith új értelmet talált
benne. Ez egy más nap volt. Minden eddigi valahogy
jelentéktelennek tűnt, minden fájdalom elviselhetőnek ahhoz
képest, ami azonnal a lelkébe mart, ahogy a tudatára ébredt. Bár
éjjel csak bevett négy xanaxot egy nagy pohár vodkával és az
ágyába dőlt, a másnap éles fényével – ami kristálytisztán
rávilágított az előző esti események végletes voltára – nem
tudott mit kezdeni. Nem volt redőny, amit leengedhetett volna,
sem egy sötétítőfüggöny, ami jótékony félhomályba burkolhatta
volna a körülötte lévő szürkeséget. Felült. Rosszul érezte magát.
Az alsónadrágja a bőrére tapadt és rászáradt, úgyhogy húzta a
szőrét. A gyomra émelygett, a torka kapart. Hányni sem volt
ereje. Felállt, néhány pillanatra behunyta a szemét, amíg le nem
állt a ringlispíl a fejében, aztán kitámolygott a fürdőszobába, és
nagy nehezen levetkőzött.
Mire tíz perccel később kilépett a zuhany alól, már sokkal
jobban érezhette volna magát, ha a gondolatai nem járják körbe
a témát, és elő nem rukkolnak a végkövetkeztetéssel. A
fájdalomtól összegörnyedt, és a mosdóra kellett támaszkodnia.
Vizes haját egy kézzel simította hátra, hogy a tükörbe
nézhessen. A szokásos látvány fogadta.
– Hát ennyi volt! – mondta saját magának.
Elfordult a tükörtől, és a hálószobába ment. Kivette a
kedvenc fekete nadrágját és ingét, aztán felöltözött. Az iratait
kihányta a zakója zsebéből az ágyra, aztán lement a földszintre,
és a hűtőből kidobálta az ételeket, majd a kukazsákot a ház előtt
álló szemetesbe gyömöszölte. Visszament a házba, a
mosogatógépbe pakolta a koszos kávéscsészét és az egyetlen
piszkos tányért, majd bekapcsolta. Körülnézett, megigazította a
csálén álló konyharuhát a sütő fogantyúján.
– Kész! – mondta, aztán kiment a házból, de nem csukta be
az ajtót. Többé már nem kell.

A Golden Gate híd vörösebb volt, mint máskor. Vagy talán

minden más volt szürkébb. Ahogy egyre közelebb ért, a
magasba nyújtózó acélszálak, amik nyakékként ölelték körül a
karcsú oszlopokat, vércsíkoknak látszottak, amik a kékesszürke
ég testéből csorognak a sötétzöld víz felé.
 Felbaktatott a lépcsőkön, és bár az izmai égtek, nem állt meg
egyetlen pillanatra sem. Nem akart megint megfutamodni. Nem
akart újra elbizonytalanodni. Már nem volt miért. Mindig is
érezte, hogy csak addig kapaszkodik az életbe, amíg hazudhat
magának egy kis reményt. Mert a remény az egyetlen, ami a
felszínen tarthat valakit, akit annyira húz a mély. A remény az
elixír, amiből minden nap egyetlen korty is elég, hogy életben
tartsa a haldoklót, vagy még egy lépésre sarkallja a menekülőt.
Csakhogy ő már nem menekül tovább. Nem fut semmi elől.
Bármit is hitetett el magával az elmúlt hetekben, mind csak
déübáb volt. Az új élet álomképe még mindig élénk színekkel
festett meseszerű képeket az elméje vetítővásznára, de ő már
tudta, hogy csak illúzió. Felesleges magát hitegetnie. Elég nagy
utat tett meg – gondolta, ahogy visszanézett a lassan ébredező
városra, bár képletesen értette a dolgot. Mióta a bemutatón
megcsókolta Skyt, valahogy minden megváltozott. Sokáig azt
hitte, most kapja meg a kárpótlást, most érdemelte ki a
megváltást. Talán még azt is elhitte, hogy lehet szebb jövő,
boldogság, öröm. Csakhogy mindez az ördögi terv része volt. A
kísértés, mint olyan, örök. És ő is megkapta a neki járó részt.
Aztán elbukott. Fejest ugrott a talmi csillogásba, a reménnyel
átitatott hazug álomvilágba, az új élet díszleteibe. Új élet?
Hogyan gondolhatta, hogy valóban legyőzheti a sorsát, a neki
szánt jövőt? Hogyan remélhette, hogy egyik napról a másikra
bebocsátást nyer valahova, ahol nincs több hazugság, fajdalom?
Mindenütt ugyanaz van. Mindenki álarcot visel.
Keith egy nagy sóhajjal fordult vissza a híd felé. A felkelő nap
már magasra araszolt az égen, amitől árnyékok nőttek a járdára.
Úgy növekedtek, mint a szívében a kétségbeesés. Bár tudta,
hogy nincs más kiút, és hogy ez egyszer nem futamodhat meg, a
lelke még kereste a kapaszkodót. Valamit, ami átbillend a mérleg
nyelvét. Ami itt tarthatja, amiért tovább küzdhet az árral
szemben. Csakhogy tegnap este az utolsó horgony is kilazult
széthulló életének laza talajából, és a hajója a hullámok
martaléka lett. Sky árulása volt az utolsó lökés, ami a mindent
elnyelő örvény felé sodorta.
– Anyu, ha itt vagy, segíts!—mondta halkan. Elboruló
tudatának kellett valami vagy valaki, aki átsegíti az utolsó nagy
akadályon.
Felért a híd közepére. Megállt. Alatta a mélyben sötéten
kavargóit a víz, ahogy szakadatlanul harapta a pilléreket. Ez
aztán a kitartás! – gondolta Keith. A tenger nem érzi úgy, hogy
felesleges a reménytelen küzdelem. És lehet, hogy neki van
igaza. De ő már túlságosan elfáradt. Pihenni akart. Újra lenézett.
Ott várt rá a nyugalom, a mindent beborító csend, ami
nemsokára körülveszi, és magával viszi oda, ahol semmi nem
fáj, ahol nincs rettegés, kudarc és csalódás.
Lehunyta a szemét. Maga elé idézte az édesanyja jóságos
arcát, a mosolyát. Várta, hogy vele lehessen, újra
hozzábújhasson. Azt akarta hinni, hogyha megteszi, amit meg
kell tennie, végre ismét büntetlenül simulhat az ölelő karokba, és
ismét érezheti a felé áradó, konstans szeretetet. Kész volt
meghozni az áldozatot, mert azt remélte, hogy ezáltal elnyeri
végre a jutalmát. Egy pillanatra elbizonytalanodott, vajon a bűn,
amit elkövetett, és az érzések, amiket megengedett magának,
nem taszítják-e a kénköves pokol hetedik bugyrába, de
elhessegette a gondolatot. Ha így is lesz, az sem lesz rosszabb
annál, amit most érez. A Sky iránti szerelme tiszta volt, és ha
van Isten, akkor ezt ő is tudja.
Egy erős széllökés billentette ki az egyensúlyából. Kinyitotta
a szemét. A horizonttól egészen a hídig egy masszív felhőóriás
terpeszkedett, ami percek alatt foglalta el az öblöt. Olyan
gyorsan hömpölygött, hogy hatalmas, szürke fodrai egymáson
átgázolva törtek előre. Keith megbabonázva nézte. A vastag,
piszkosszürke felhőréteg felett narancssárga villámok cikáztak,
robajuk pedig egy másodperccel később rengette meg a lába
alatt a betont.
– Nem számít! – mondta ki hangosan. – Nekem így is jó!
Két karjával felnyúlt, és erősen megmarkolta a korlátot, aztán
felhúzta magát a pillérre. Nehézkesen tolta fel magát, és egy
darabig esetlenül kalimpált a levegőben, mire sikerült a
súlypontját beljebb löknie, és végre érezte, hogy nem esik
vissza. Feltérdelt, és a kezeivel feljebb kapaszkodott, hogy fel
tudjon állni. A szél olyan erővel kapott belé, hogy majdnem
lesodorta, de Keith minden erejét latba vetve küzdött, és végül
fent maradt. Nem fogja hagyni, hogy a vihar akadályozza meg!
Annyi minden volt már, ami miatt feladta a tervét, de most az
egyszer semmi sem állhat az útjába!
A keze megcsúszott a hideg acélsodronyon, ahogy egy
újabb széllökés akarta magával ragadni. Felpillantott. Az eget
teljesen beborította a felleg, ami monumentális alakzatba
rendeződött, sötétszürke és fekete felhők emeleteit építve
egymás fölé. Égzengéssel kísért villámok csatáztak a feje fölött,
és a hangjuk már nem késett egy szemvillanást sem. Keith ott
állt az égiháború középpontjában, és érezte, ahogy a sztatikus
energia feltölti a testét.
– Hát jó, ha így akarod, így is csinálhatjuk – nézett az égre,
mintha felkészülne az elkerülhetetlenre. Valamilyen okból
kifolyólag úgy érezte, most a Teremtővel egyezkedik. Eszébe
jutott, hogy a villámcsapás még jobb lenne, mint az ő terve, mert
arra senki sem mondhatja, hogy saját akaratából végzett
magával. Meg is örült neki. Kitárt karokkal állt a korláton, és
hagyta, hogy a szél kedvére játszadozzon vele. Úgy gondolta,
innentől legyen, ahogy lennie kell, neki teljesen mindegy, melyik
lesz a megoldás.
Egy villám lekúszott egészen a hídig, és a középső pillér
villámhárítójába kapaszkodott, aztán úgy tűnt, komoly csatát
vívnak. A cikcakkos fénycsík többször is alakot változtatott, és
cibálta a vékony kis antennát, de végül mégis feladta, és egyszer
csak kihunyt. Keith csodálkozva nézte. Aztán óriási robajra kapta
fel a fejét. Az öböl tenger felé nyílt oldalánál a vastag felleg
megnyílt, mintha valaki, egy óriás, fentről tépett volna ki belőle
egy darabot. Semmi más oka nem lehetett, hogy pont ott
szakadjon ki, és átengedje a nap rendületlenül áradó sugarait,
amik a vadul morajló, méregzöld tenger egy kis foltját hirtelen a
szabadság kékjére festették. Keith lábait megremegtette egy
újabb égzengés, de belekapaszkodott az acélsodronyba. Nem
akarta húzni az időt, de a látvány rabul ejtette. A kis, kék folt
gyorsan közeledett, de a felhő mintha küzdött volna ellene. Ahol
áttört a fény, a szürke fodrok úgy habzottak, mintha azonnal be
akarnák foltozni a lyukat, hogy ismét sötétbe borulhasson
minden. Keith nem is tudta, miért fontos most ez. Miért lényeges,
hogy az az egyetlen kis sugár életben marad-e, mégis
megbabonázva figyelte.
A fénypászma rohamsebességgel közeledett, mintha lézerrel
perzselnék fel a vizet. Ahová odaért, a haragos tenger hullámai
vidám, fehér fodrokat kaptak, amik nem is tűntek olyan
rémisztőnek. Keith felpillantott az égre, aztán lemerevedett. Az
ujjpercei kifehéredtek, olyan erősen markolta az acélt. A felhők
közül mintha egy nagy szem nézett volna rá. Ráadásul nem egy
idegen szem, hanem egy jól ismert, szeretett szem, ami körül a
felhőráncok úgy rajzolódtak ki, mint az emlékezetében is.
Szerette azokat a ráncokat, mert mosoly véste őket az anyja
arcára. A szem rezzenéstelenül figyelte Keith-t, és ő is
moccanatlanul nézte, amíg meg nem érezte a forróságot. A
hűvös, vízpermettel csapkodó szélben, a meleg napsugár szinte
égette a bőrét. A kis fénykéve, ami végigküzdötte magát az
öblön, még mindig élt, és most megállapodott rajta. Az egyetlen
emberen, aki ezen a korai órán, ebben az ítéletidőben ott állt a
Golden Gate híd korlátján. Keith arcán ömlöttek a könnyek.
Maga sem értette, miért, de a szíve megbolondult, és egészen
más ritmusra vert, mint addig. Örömittasan csapkodott a
mellkasában, miközben a lelke felszárnyalt.
– Jól van! Köszönöm! – ordította a szélbe, és arcát még
egyszer a harcos kis napsugárba fürdette, mielőtt megfordult és
leugrott a járdára.
Hirtelen remegni kezdett, ezért a földre ült, és hátát a hideg
fémnek vetette. Az eső ebben a pillanatban kezdett szakadni, de
a szél elállt, ezért Keith az arcát az ég felé fordította, és hagyta,
hogy a cseppek lemossák a könnyeit.
– Köszönöm, anyu! – motyogta, és két kezét felnyújtotta az
ég felé. – Köszönöm!
 Vajszín

Sky megállt a ház előtt, és még egy percet adott magának.

Egész éjjel le sem hunyta a szemét. Mióta Keith otthagyta az
aréna lépcsőjén, mintha minden kibillent volna a helyéből. Úgy
érezte, légüres térbe csöppent, ahol semminek nincs súlya,
értéke, ahol az utak nem vezetnek sehova. Az éjjel hosszúra
nyúlt, mint az árnyak, és ő elveszetten bolyongott saját
gondolatainak labirintusában. Nem találta meg a kiutat, csak arra
jött rá, hogy beszélnie kell Angusszel.
Végül egy nagy sóhajjal szállt ki az autóból, aztán
nehézkesen ment fel a lépcsőkön, mint a halálra ítélt a
vesztőhelyre. Csengetett. Az ismerős dallam előhívott egy
csomó emléket, jót és rosszat egyaránt. Eszébe jutott az első
alkalom, amikor ugyanígy állt az ajtóban, és Angus félénk
tétovaságán szórakozott. Aztán eszébe jutott az a reggel, amikor
a férfi mellkasán ébredt, és rég nem érzett boldogság töltötte el.
Gondolataiba révedve álldogált, és csak percekkel később
jött rá, hogy nem kapott választ a csengetésre. Újra próbálkozott,
de érezte, hogy nem jár sikerrel. Az órájára nézett: hat harminc.
Szombat kora reggel. Hol lehet Angus? A félelem úgy kúszott fel
a gerincén, mint egy kígyó, és hűvös verejtékkel vegyes
borzongás kísérte. Talán futni ment – nyugtatta magát, de a lelke
mélyén tudta, hogy nem így van. Leugrott a lépcsőről, és a
garázshoz ment, amihez kulcsa volt. Gyorsan vágott át a termen,
és a túloldalon megrángatta az ajtót. Zárva volt. A kétségbeesés
hirtelen tört rá, ahogy megperdült és látta Angus kocsiját a
garázs másik felén. A szíve már hevesen vert, mire ismét a
lépcsőn állt, és egymás után nyomkodta a csengőt, mintha az
segítségére siethetne. Végső kétségbeesésében a kilincset
rángatta meg, és ledöbbent, amikor szinte beesett az ajtón.
Gyorsan körülnézett. Mindenütt rend uralkodott. Sehol egy üres
kávéscsésze, egy ledobott újság. Minden katonás rendben várt
valamire, akárcsak ő. De ez a látszólagos rend pont azt az
érzést keltette benne, mint amit egy proszektúrán érez az ember
a sorokban sorjázó eszközök láttán. A lába már vitte is, és ő
hármasával vette a fokokat, hogy hamarabb érjen az emeletre.
Angus szobája is nyitva volt, az ágya bevetve, rajta hanyagul
odadobott tárcája, ami kiokádta magából a bankkártyák és iratok
sokaságát. Neki is hányingere lett. A telefonja után tapogatott, és
amikor előszedte, villámgyorsan tárcsázta a számot, nem
bíbelődött a névjegyzékkel. A telefon tőle karnyújtásnyira, az
egyik díszpárna alatt szólalt meg, Skynak pedig meghűlt a vér az
ereiben. Ott állt, hallgatta a monoton hangot, és képtelen volt
megszakítani a hívást. Már nem félt, hanem fájt. Minden sejtjét,
minden porcikáját átjárta a rettenetes, görcsös fájdalom. A
bűntudat és a veszteségérzés száguldott az ereiben, kiszorítva a
vérét, elgyengítve a tagjait. Lerogyott az ágyra, és a tenyerébe
temette az arcát. Hallotta a dörgéseket, a távoli vihar hangjait, és
úgy érezte, őt is felemészti a benne tomboló erő, ami
szétszakítja lelkének húrjait. Nem vette észre, hogy sír, csak a
farmerén kirajzolódó sötét foltok árulták el, amiket az álláról
lecseppenő könnyek festettek.
– Baszd meg! – nyöszörögte, és elkente az arcán a
nyomokat, aztán felpattant, és lerohant a földszintre. Keresgélni
kezdett. Találni akart valamit. Bármit, ami nyomra vezetheti.
Tennie kellett valamit, bár sejtette, hogy mindennel elkésett.
Közben önmagát marcangolta, amiért nem jött át este, vagy éjjel,
amikor már tisztán tudta, mekkorát hibázott. Minden másként
alakulhatott volna, de ő ismét csak várt, és azzal hitegette
magát, hogy jobb lesz így. Mert a büszkesége fontosabb volt,
mint az igazság. Megint.
Nem is hallotta meg, amikor nyílt az ajtó, és mivel háttal állt
és egy komód fiókjában kutatott, a slattyogó lépések is elkerülték
a figyelmét. Csak a fojtott kiáltásra perdült meg, és ő is szoborrá
merevedett. Angus bőrig ázva, a hajából és a ruhájából kis
patakokban csorgó esővíz tócsájában állt, a saját szájára
tapasztott tenyérrel, a szemeiben rémülettel. Nehezen tért
magához, és akkor is csak lassan engedte le a kezét.
– Mit keresel itt? – kérdezte olyan rekedten, hogy alig
lehetett érteni.
Sky szíve úgy dobogott, hogy félt, most az egyszer valóban
kiugrik a mellkasából, és mielőtt átgondolhatta volna, mit tesz,
már át is szelte a kettejüket elválasztó távolságot, és a karjaiba
kapta Caldwellt.
– Fogalmad sincs róla, mennyire megijedtem! Jézusom,
Angus, soha többé ne csinálj ilyet! – morogta, és úgy szorította,
mint egy elveszett és megtalált kincset.
– Milyet? Ne haragudj, Francis, de részeg vagy? Mit keresel
a házamban, és főleg a fiókomban?
A kimért, távolságtartó hangnem, és a keményen feszülő,
ellenálló testtartás kijózanította Skyt.
– Bocsánat! – engedte el a férfit, aztán egy lépést tett
hátrafelé. – Beszélni akartam veled, és amikor nem találtalak
itthon, bepánikoltam. Láttam a kocsidat a garázsban, aztán
rájöttem, hogy nyitva van a bejárati ajtó, és még jobban
beparáztam. Azt hittem… én… – akadtak el a szavai.
Keith összehúzott szemöldökökkel, furán nézett rá, és a
száját vonallá préselte. Így bámultak egymásra egy darabig,
mielőtt megszólalt:
– Azt hitted, elmentem, hogy megöljem magam?
Sky csak hápogott, de aztán lassan bólintott, bár egy
avatatlan szemnek úgy is tűnhetett volna, hogy csak csuklik.
– Igen, jól gondoltad. De ehhez már semmi közöd. Ha
megtettem volna, akkor is csak magadat sajnáltad volna, amiért
rád tettem ezt a keresztet, és életed végéig cipelned kell, mint
Inknek.
 Sky szemei óriásira tágultak, és nem hitt a fülének.
– De rájöttem, hogy ennyit nem érsz. Nem fogom megölni
magam valakiért, aki nálam is gyengébb, gyávább,
értéktelenebb.
Sky Angus arcát fürkészte. Azt hitte, be van állva vagy rúgva,
mivel még életében nem beszélt vele ilyen stílusban. A hangja
lenéző volt, kemény és indulatos.
– Ha azért jöttél ide, hogy elnézést kérj a tegnapiért, akkor
kár volt. Amúgy is elkéstél volna, de tulajdonképpen jót tettél
velem. Mert ha nem így viselkedsz, ha nem szarod össze magad
a lehetőségtől, hogy kötődj valakihez, akkor valószínűleg még
hónapokon, sőt akár éveken át epekedtem volna érted, és lehet,
hogy megelégszem a morzsákkal, amit tőled kapok. Akkor talán
abba is belementem volna, hogy kihasználj, hogy elvedd, amit
akarsz, és utána menj, amerre jónak látod, én pedig itt maradjak
összetörve, mint egy értéktelen, széttiport üveg.
Sky közbe akart szólni, de Angus csak legyintett és elfordult
tőle. Kigombolta az ingét, és Sky döbbenetével mit sem törődve
ki is bújt belőle, majd a szék karfájára dobta, hogy ott csepegjen
tovább. Nedves haján megcsillant a felhők mögül előbukkanó
nap kíváncsi sugara, ami a konyhaablakon kukucskált be, aztán
a testén simogatott végig. A bőrén összegyűlt vízcseppek
kristályokként ragyogtak a fényben. Olyan gyönyörű volt, hogy
Sky egy pillanatra meg is feledkezett arról, amit mond, de a
következő másodpercben ki kellett józanodnia, mert Angus még
nem fejezte be.
– Tudod, Francis, te vagy a legszánalmasabb hazug, akivel
életemben találkoztam. Meséltem már az apámról? Nos, hozzád
képest ő is gyenge kezdő. Mert ő legalább a szemedbe mondja,
hogy selejtesnek és hasznavehetetlennek lát, de ha ránézel,
csak egy rakás szerencsétlenséget találsz, akinek a szavai
leperegnek rólad, ha jobban belegondolsz a helyzetébe. Te
viszont – mutatott hosszú ujjával Skyra –, egy gyönyörű
köntösbe bújtatott álnok vagy, aki mindenkivel azt érezteti,
mennyire értéktelen és felesleges mindaz, amiben hisz. Hiszen a
híres Sky Summers értékrendjébe nem fér bele holmi érzelem.
Sőt, le kell nézni azokat, akik szerelmet, társat akarnak, és
ehhez hasonló, alantas dolgokra vágynak. Siker és csillogás,
egy nemes cél, mondjuk a gazdátlan állatok segítése, nos, ez
kell ahhoz, hogy teljes legyen a hazug világ, amiben élsz. És én
majdnem bedőltem! Egy hajszál választott el attól, hogy az
eddigi életem kilátástalansága után melletted érezzem magam
nullának.
Keserűen felnevetett, és a férfira nézett, aki úgy állt a kék
szemek megsemmisítő pillantásában, mintha soha többé nem
tudna mozogni vagy beszélni.
– Tudod, este azt hittem, nem kellek neked. Hogy
egyszerűen kevés vagyok egy olyan nagyszerű pasinak, mint te.
És addig rágódtam a dolgon, amíg végső elkeseredésemben
tényleg véget akartam vetni az életemnek. Mert arra jutottam, túl
öreg vagyok már ahhoz, hogy keresgélni kezdjek. Elkeseredtem,
mert amikor életemben először szerelmes lettem, a szívem olyat
választott, aki elérhetetlen számomra. De a híd korlátján állva
rájöttem valamire.
Sky a lélegzetét is visszatartotta. Maga előtt látta a szélben
imbolygó alakot, ahogy a sötét vízbe bámul.
– Mire? – kérdezte rekedten, mert Angus egy pillanatra
elnémult, és csak szúrós tekintetét érezte magán.
– Arra, hogy nem én vagyok neked kevés, hanem te vagy
gyáva. Egy önámító seggfej vagy. Orvosi eset. Legalább
annyira, mint én. Egy szerencsétlen nyomorult vagy, akárcsak
én. Csak az a különbség, hogy én tisztában vagyok vele, te
pedig a saját csapdádba estél. Azt hazudod magadnak, hogy
szuverén egyéniség vagy, miközben egy csalódott, kiábrándult
rom vagy, aki a saját börtönében rekedt, és azt hiszi, a világ,
amit a falakra rajzolt, valódi.
 Sky még mindig bénultan állt, és úgy érezte, menten össze is
rogy. Kedve is lett volna hozzá, hogy beleolvadhasson a
padlóba, vagy legalább elfolyhasson rajta, mint az Angus
nadrágjából szivárgó, sötét tócsába gyűlő víz.
– Azt akarod elhitetni a világgal és magaddal, hogy te képes
voltál felülemelkedni az emberek gyarló vágyain, és neked épp
elég a testiség. Hogy boldog és elégedett vagy. Pedig csak egy
rettegő, önámító alak vagy. Lenéztél, amiért nem mertem
felvállalni a melegségemet. Te pedig félsz felvállalni az
érzéseidet. Félsz, hogy csalódni fogsz, ezért nem mersz
viszontszeretni. Rettegsz, hogy kipukkad a kis buborékod, és a
látszólagos boldogság, amit magad köré hazudsz, elillan, mint a
füst. Hiszen gyermekkorod óta mindenki ajnározott, szeretett,
elfogadott és támogatott. Gyenge vagy, mint a harmat. Ahhoz is
gyenge, hogy a legkisebb rizikót bevállald. Mert mi van akkor, ha
egy párkapcsolatban konfliktussal kellene szembenézned? Ha
az a másik elhagy, átlép rajtad? Azt te nem élnéd túl. Soha
semmiért nem kellett megküzdened, soha senkiért nem kellett
kinyújtanod a kezed, és kompromisszumot sem kellett kötnöd
semmiért. Persze, mondhatod, hogy mindez kamu, egy kapálózó
depressziós próbálkozása arra, hogy téged is lehúzzon.
Elhordhatsz mindennek, nevezhetsz hazugnak, sértegethetsz.
– Nem akarlak – ingatta a fejét Sky. – Soha többé nem
akarlak bántani.
– Eddig sem akartál! – pillantott rá Angus, aztán elment
mellette, és egy törölközővel tért vissza, mialatt Sky meg sem
mozdult. Megsemmisülten állt.
– Angus, én azért jöttem, hogy majdnem ugyanezt mondjam
el neked. Talán kicsit kevesebb jelzővel, nem ennyire
képletesen, de én is rájöttem, hogy a saját gyávaságom köt
gúzsba.
 Keith abbahagyta a vad hajtörlést, amivel addig
foglalatoskodott, amit Sky egy pillanatig sajnált, mert a
halványan vibráló izmok eszméletlen látványt nyújtottak.
– És? – nézett rá komolyan Keith.
– És nem tudom… – tárta szét a kezeit Sky. – Reméltem,
hogy megbocsátasz, és segítesz rájönnöm, mi zajlik bennem.
– Most ugyanazt kell mondanom neked, amit te mondtál
nekem – válaszolta Keith, és felé lépett. Sky közelről nézhetett a
vészjósló kékségekbe, amik az arcát pásztázták. – Egyedül kell
rájönnöd, Francis! Menj, és próbálj szembenézni a
démonjaiddal. Ha végigjártad az utad, és nálam kötsz ki, talán
örülni fogok, de ezt sem tudom biztosan állítani. Amíg csak néha
adsz, és utána többet veszel el, addig nem akarok részese lenni
az útkeresésednek. Ha pedig a magadnak ásott gödörben
maradsz, és onnan kuksolsz a külvilágra, nekem úgy is jó. Én
most megpróbálom összeszedni a széthullott életem darabkáit,
és eszkábálni belőle valamit, amit még kiadnak a szilánkok.
Lehet, hogy csorba lesz, lehet, hogy szánalmas, de az enyém
lesz.
Az utolsó mondata után lábujjhegyre állt, egy leheletkönnyű
csókot nyomott Sky szájszegletébe, aztán ellépett mellőle, és az
emeletre indult.
– Vigyázz magadra! – köszönt el, és hangosan becsapta a
hálószobája ajtaját.
Sky még egy darabig állt, mint a Bálám szamara, és vakon
pislogott ki a fejéből, de egy idő után rájött, hogy Angus nem jön
vissza, és ő sem mehet utána. Ugyanis nem tudna mit mondani
neki. Nem ígérhet olyasmit, amit ő maga sem gondol komolyan,
ráadásul még ott zizegett benne az a sok sértés, ami elhangzott,
és amit képtelen volt figyelmen kívül hagyni.
A karma egy kurva! – gondolta, aztán beletúrt jégszőke
tincseibe, és néhány másodpercig ott pihentette a kezét.
Teljesen tanácstalan volt, és fogalma sem volt, mihez kezdjen
magával, vagy azzal, ami történt. Egyszerre érezte magát
megkönnyebbültnek, amiért Angus mégsem tett semmi
őrültséget, de letaglózta az a hirtelen pálfordulás, amin átesett.
Próbálta magának megmagyarázni, hogy nyilván erre van
szüksége a túléléshez, és észben tartani, hogy bármilyen
faramuci módon, de mégiscsak szerelmet vallott neki, azonban
most ez sem volt elég ahhoz, hogy kievickéljen az önsajnálatból.
Úgy érezte, Angus szavai nemcsak dühből hangzottak el, hanem
komolyan is gondolta őket. És ha így van, akkor Sky máris
elszalasztotta a lehetőséget, hogy a saját problémáira megoldást
találjon, mert mindennek a kulcsa Angus kezében volt.
Ő volt az első, aki lyukat ütött a páncélján, és azzal
kecsegtetett, hogy talán le is tudja fűrészelni róla.
Gondterhelten felsóhajtott, vetett még egy pillantást az
emelet felé, de semmi mozgást nem látott, így kénytelen volt az
ajtóhoz kullogni és kisétálni rajta.

Keith az irodában állt, és a várost nézte. Valahogy más volt

minden. Sokkal színesebb, sokkal élőbb, mint amilyennek valaha
látta. Mintha határtalan lehetőségek tárháza feküdt volna előtte.
Nagy lélegzetet vett. Ez volt az új szokása. Az elmúlt napokban
észrevette, hogy sokkal több levegőt képes magába préselni,
mint azelőtt. Olyasmi érzés volt, mintha eddig egy középkori
fűzőben élte volna az életét, ami kíméletlenül sanyargatta a
testét, és amitől folyamatosan úgy érezte, megfullad. Most
azonban kiélvezte, hogy végre fellélegezhet, ezért óriási
sóhajokkal kényeztette magát.
A titkárnője beszólt, hogy Russell Corn keresi, amin Keith
elmosolyodott, mert ritkán jutott eszébe, hogy Russnak
vezetékneve is van, ráadásul ilyen faramuci.
 – Engedje be! – szólt a telefonba, aztán el is indult az ajtó
felé.
Russ a szokásos, ezerwattos mosolyával sétált be a
szobába, és egyenesen hozzá lépett, aztán átölelte, és
beleborzolt Keith hajába.
– Hű, de jól nézel ki! Lemaradtam valamiről?
– Nem, dehogy! Csak mostanában színesebben öltözöm –
simított végig halványrózsaszín ingén Keith.
– Azt ugye tudod, hogy rózsaszín inget csakis heterók
hordanak? – húzta össze a szemöldökét Russ. – Még sosem
láttam meleg pasin.
– Akkor én úttörő vagyok – mosolyodott el Keith, és hellyel
kínálta Russt. – Mi szél hozott?
– Csak gondoltam, beugrok, mivel nem hívtál, nem vetted fel
a telefont, és az üzeneteimet sem olvastad. – Russ hangja
enyhén szemrehányó volt, de mivel az öröme, hogy Keith-t ilyen
jó színben találta, felülírta a sértettségét, rögtön hozzá is tette: –
De ha valami jó pasi miatt vagy ennyire kicsattanó formában,
akkor mindent megbocsátok.
– Nos, amennyiben a jó pasi én magam vagyok, akkor igen –
kacsintott rá Keith. – Kicsit átértékeltem az életemet, és
meghoztam a szükséges döntéseket.
– Hű, ez nagyon komolyan hangzik! – hajolt előre Russ. –
Beavatsz?
Keith megrázta a fejét.
– Nem haragszol, ha most nem? Nem akarom megint
végigjárni az utat, még gondolatban sem. Épp fellélegeztem, és
most kicsit szeretném kiélvezni ezt az állapotot.
Russ fürkészte még egy pillanatig, és jeleket keresett, amik
pont az ellenkezőjéről árulkodnak, mint amit hall, mert a
depressziósok gyakran álcázzák a mélyrepüléseiket, de nem
talált semmit, ami aggodalomra adott volna okot.
 – Ha a te jólléted kapcsolatban áll Sky letargiájával, akkor
legalább erről mesélj! Láttalak benneteket smárolni a koncerten.
Keith szíve megdobbant, nemcsak Sky nevének említésétől,
hanem a csókok emlékétől is. Azóta nem engedte meg
magának, hogy felidézze őket.
– Valószínűleg igen, a két dolog összefügg. A koncert után a
szokásos gyakorlat szerint visszabújt a csigaházába, és azt
akarta velem elhitetni, hogy ez én érdekemben. Én meg
kiborultam. Teljesen összetört a tudat, hogy nem kellek neki.
Russ a fejét csóválta.
– Nem értem őt. Mi a francért viselkedik így? Ha aromantikus
lenne, akkor egyáltalán nem keresné a társaságodat, és nem
lebegne két centivel a föld felett, amikor veled van.
– Nézd, én nem tudom, valójában mit jelent, hogy valaki
aromantikus. Vagyis azt értem, hogy képtelen az érzelmi
kötődésre, de Sky nekem valahogy nem fér bele ebbe a
dobozba. Vagyis lehet, hogy ez csak egy mentsvár azoknak,
akik olyanok mint ő. Akik nem mernek belevágni egy
kapcsolatba, és ez az alibijük. De bevallom neked, már ez sem
érdekel. Miután ismét megjártam miatta a poklot, hirtelen
rájöttem, hogy igazad van!
Russ szemöldökei a homlokára ugrottak.
– Nekem?
Keith bólintott.
– Igen, neked. Emlékszel? Azt mondtad, próbáljak meg
másra koncentrálni, mint a szerelmi életemre. Hogy foglaljam el
magam, és ne kergessem a szerelmet, mert azzal nem teszek
jót magamnak.
Russ tétován bólintott.
– Valami rémlik.
– Beláttam, hogy ez az egyetlen esélyem. Függetlenítenem
kell magam, kitalálni, merre visz az utam. Nyilván nem fogok
regisztrálni a Grindr-re, és ismerkedni. Az nem az én világom.
Közel a harminchoz ez a hajó már elúszott. Erről lemaradtam, de
talán nem is baj. Még most is szerelmes vagyok Skyba, és mivel
én nem vagyok aromantikus, ezzel még küzdenem kell egy
darabig. De nem akarom, hogy most meg emiatt üljek otthon, és
nyalogassam a sebeimet. Belevetem magam a munkába, és
talán idővel akad majd valaki, aki befoltozza a lelkemet.
– És mi van a szexszel? Egy frissen magára találó meleg
életében azért elég fontos ez – szögezte le Russ, mert el nem
tudta képzelni, hogy Keith kibírja szex nélkül, amikor végre
kipróbálhatná egy férfivel.
– Hát az nehezebb ügy, de itt is egyszerű a megoldás. Csak
a pofám nagy, de amúgy szégyenlős vagyok, kicsit beszari, és
egyáltalán nem tudom elképzelni egy idegennel. Az ismerkedős
részt már kitárgyaltuk, úgyhogy egyelőre nem sok lehetőségem
marad. Nem akarom az első alkalmat elszúrni azért, mert
türelmetlen vagyok. Ha ennyi évig kibírtam nélküle, akkor nyilván
nem omlok össze, ha továbbra is csak a jobb kezem lesz az
örömforrás. De legalább már kedvemre nézhetek melegpornót! –
nevetett rá Keith, amitől Russnak is a füléig kúszott a szája.
– Küldök linkeket! Van mit bepótolnod! – kacsintott a
barátjára.
– Oké – bólintott Caldwell, de aztán abba is hagyta, amikor a
titkárnője egy gyors kopogás után belépett.
– Hozhatok valamit? – kérdezte a nő, de kerülte Keith
tekintetét, és az arcán szabályos pírrózsák égtek.
– Két kólát kérünk, Judy – biccentett felé Keith, aztán, amikor
a nő kiment, komolyan nézett Russra. – Azt hiszem, most co-
ztam a munkatársaim előtt. Az ajtó ugyanis nem hangszigetelt.
– Baszki! – ült ki a rémület Russell arcára. – Ne haragudj!
Nem kellett volna idejönnöm!
– Semmi baj! – nyúlt át az asztalon, és fogta meg a csuklóját
Keith. – Ez így tökéletes. Amúgy sem terveztem kiállni és
bejelenteni. Jobb, ha szóbeszéd jár körbe, és mindenki szépen
lassan megemészti a dolgot. Nem lenne elég erőm, hogy műsort
csináljak belőle.
Russ bólintott, és egy perc hallgatás után ismét
elvigyorodott.
– Akkor most a cégen belüli e-mail-forgalom a százszorosára
nő.
– Abban biztos lehetsz! – nevetett vele Keith.
– És komolyan nem zavar? Úgy értem, mi ez a hirtelen
változás? Mi ez a nagy magabiztosság? Olyan, mintha egy éve
nem láttalak volna, ami alatt te megvilágosodtál.
– Valami ilyesmi történt, a szó szoros értelmében –
válaszolta sejtelmesen Keith, és eszébe jutott a kis fénysugár,
ami szívét-lelkét átmelegítette azon a zord reggelen.
Russ ismét nem értett semmit, de szokás szerint az
ösztöneire hagyatkozott. Angus boldognak és
kiegyensúlyozottnak látszott, és amit mondott, az is arról
árulkodott, hogy minden rendben van vele.
– Jól van! És most, hogy Skyt lekoptattad, már ne is
szervezzek közös programot?
– Azt nem mondom, hogy többé nem akarom látni, de most
kellene egy kis idő – válaszolta komolyan Keith. –
Természetesen tudomásul veszem, hogy ő a közös barátotok
Inkkel, így azzal is megelégszem, ha neked néha jut rám egy kis
időd. Nem akarok ebből feszültséget.
– Na! – bökött rá az ujjával Russ. – Most már te is a közös
barátunk vagy! Nem kell a púder! Megértettem. Egyelőre így
intézzük a dolgokat, aztán majd elsimul köztetek a dolog, és
remélem, egyszer ti is lehettek barátok. Kedvelem Skyt.
– Én is kedvelem Francist! – Keith arcára egy sajnálkozó kis
mosoly kúszott. – És én is nagyon remélem!
– Oké, és akkor most eljössz velem ebédelni? – váltott témát
Russ.
– Ebédelni? Úgy érted, hogy más főztjét is megeszed?
 – Aham! Az egyik sulis társam most kapott munkát egy
étteremben, és kíváncsi vagyok, mit kotyvaszt össze.
– Ohhh! Akkor legfeljebb eszünk utána egy hot-dogot – állt
fel nevetve Keith, és a széke háttámlájáról leakasztotta a
sportzakót.
 Koromszürke

Ink ismét az anyja háza előtt állt. Megfogadta, hogy most nem
menekül el, mint a múltkor. Azóta is bánta, amiért inába szállt a
bátorsága, és inkább a közeli pékségben reggelizett. Most egy
csokor hófehér liliommal az egyik, és egy csomag süteménnyel a
másik kezében állt, és felpillantott az ablakra. Az anyját nem
látta a szokott helyen, csak az üresen árválkodó fotel nézte az
utcát a reggeli fényben. Megnyomta a kapucsengőt és várt, de
arra sem jött válasz. Kezdett ideges lenni, úgyhogy a postaládák
tetejére tette a süteményt, és előhalászta a kulcsát, aztán
odabenn nem is várt a liftre, hanem felszaladt a lépcsőn. Az
ajtón is kopogott, de nem hallotta az anyja lépteit. Ismét a
kulccsal bíbelődött, aztán kicsapta az ajtót, és berobogott a
lakásba. Mindenhová benézett, de az anyjának nyoma sem volt.
Vagyis nyomok voltak, de nem arra utaltak, amitől Ink gyomra
merő görcs volt már. A szekrény majdnem üresen tátongott,
ahogy a fürdőszobai komód fiókja is, és a fogasról eltűnt az
anyja kedvenc kalapja is. Ink szűkre húzott szemréssel újra
végigjárta a lakást, és egyre biztosabb lett a dolgában. Most már
szisztematikusan nézett körül, és látta, hogy az anyja rengeteg
dolgot csomagolt, mintha hosszú útra készült volna. Amikor
másodszor vágott át a nappalin, az ablak előtti asztalon,
közvetlenül a kristálybonbonier mellett, meglátott egy hanyagul
félbehajtott lapot. Lerogyott a fotelbe, a csokor liliomot a földre
fektette, és először néhány mély légvétellel nyugtatta le az
idegeit, csak utána nyúlt a levélért. A keze egy picit remegett, és
ezért nagyon haragudott az anyjára. Nyilván szándékosan
rendezte így a dolgot, hogy kiakassza. Ink azzal is tisztában volt,
hogy valóban okot adott a büntetésre, de túlzásnak érezte ezt a
komédiát.
Kisfiam!

Ha ezt a levelet olvasod, akkor nyilván eszedbe jutottam,

vagy ami még valószínűbb, összeszedted a. bátorságodat,
hogy megkeress.
Vártam rád, bevallom, hetekig vártam,, de egyszer csak
úgy éreztem, nem bírom, tovább.
Azt hiszem, kettőnk kapcsolata most fordulóponthoz ért.
Eddig mindig úgy hittem, mi különlegesek vagyunk, és
nem érvényes ránk a sok közhely, amit az emberek az
anya-fia kapcsolatról mondanak.
Mégis rá kell jönnöm, hagy van bennük igazság. Egy
anya csak addig kaphat odafigyelést és törődést a
gyerekétől, amíg valaki el nem rabolja a fiú szívét, és ki
nem sajátítja magának.
Nem akarok lelkiismeret-furdalást kelteni benned!
Legyetek boldogok!
Remélem, sosem fogsz csalódni, és nem lesz szükséged
arra, hogy nap nap után én rakjalak össze, mint eddig.
Russ talán méltó lesz a szerelmedre és arra a rengeteg
gondoskodásra, ami benned rejlik. Talán nem él vissza
vele, ha te mindenedet neki adod. Kívánom, hogy így
legyen, és sose kelljen ismét magadra maradnod.
Ne keress!
Mindenkinek jobb lesz, ha eltűnők az ételedből. Tudom,
hogy a szíved mélyén te is ezt szeretnéd, és mivel nekem,
te vagy a legfontosabb a világon, ez lesz az utolsó
ajándékom neked.
Fogadd el!
Maradj mindig vidám, és boldog, amilyennek
utoljára láttalak!
 Szeretlek!

Ink reszkető kezéből a márványlapra hullott a puha, illatos

papír, és néhány könnycsepp is követte, amik áruló módon
ugyanúgy elhagyták, mint az anyja.
Felpattant, a kristálytálkát a falhoz vágta, aztán a hamutartót
is, és épp további muníció után kutatott, amikor a pillantása a
falra esett. Egy gyerekkori képe volt, amin kantáros kisgatyában,
térdzokniban állt az anyja mellett, kezében egy rajzával, és
Céline olyan büszkén nézett le rá, ami még a megsárgult fotóról
is szinte áradt felé.
– Miért, anyu? – kérdezte, ahogy közelebb lépett, és
végigsimított a kép cirkalmas keretén. – Miért mentél el? Csak
egy kis időre volt szükségem. Csak egy kis időt akartam, hogy
biztos legyek a dolgomban. Szükségem van rád! – suttogta, és
most már szabadon engedte a zokogást. Lerogyott a padlóra,
két tenyerébe temette az arcát, és hagyta, hogy a fájdalom maga
alá gyűrje.

– Ez így nem mehet tovább! – mondta Leon, és az asztalra

csapott. – Mi az, hogy nem lesznek kész időre? A szerződésben
pontosan lefektettük a feltételeket.
– Ez az építőipar – válaszolta Maud, aki egy halom papírral a
kezében ült, és igyekezett rendet tenni köztük. – Be kell látnod,
hogy egy seggel nem ülhetsz meg két lovat. Vagy a galériával és
a festéssel foglalkozol, vagy a klubbal.
– Nem én csinálom meg a felújítást, hanem a kivitelezőnek
kellene – válaszolta Chambers. – Nem hiszem el, hogy nem
lehet egy szavahihető vállalkozót keríteni.
 – Ha hiszed, ha nem, ez egy külön iparág, ami szakértelmet
kíván. Nem hiába vesznek fel mások művezetőt. Az a baj, hogy
irányításmániás vagy.
– Az a baj, hogy az asszisztensem impotens – vágott vissza
Leon.
– Hah! – csattant fel Maud. – Tudod, ha nem Ely után
koslatnál, és nem lenne kisebbségi komplexusod a sok menő
fiatal között, akkor képes lennél átengedni az irányítást egy
szakembernek. Csak kompenzálsz, Leo!
Chambers fel akart csattanni, ki akarta rúgni a végképp
elszemtelenedett titkárnőt, aki lassan úgy tesz, mintha ő lenne a
főnök, amikor Elijah felért a galériára, és egy szexi aligmosollyal
nézett rá, miközben arcon csókolta Maudot.
– Helló, szépségeim! – köszönt mindkettejüknek. – Mik ezek
a gondterhelt ráncok? – kérdezte, most már csak Chamberstől,
majd egyből az ölébe ült, mintha nem lett volna legalább öt üres
szék, és hosszú lábait keresztbe tette. Fél karral átölelte a férfit,
a másikkal pedig automatikusan megfogta Leon kezét, és a saját
ölébe húzta. – Min veszekedtek már megint?
– Hogy veszekedhetnénk? Ő az alkalmazottam – mutatott
szabad kezével a nőre Chambers.
– Ő itt az én hősöm – dobott egy puszit a nőnek Ely. – Mivel
minden nap rajta vezeted le a feszültséget, és egymással
veszekedtek, mint a százéves házasok, én már csak a jót
kapom. – Egy kacsintással fejelte meg a mondandóját, amin
Maud önkéntelenül elmosolyodott. Imádta a mindig vidám,
pozitív Elijah-t, aki mellett Leon végre nem az a karót nyelt
seggfej volt, mint régen. Most egy nagypofájú, laza seggfej volt,
és ezt Maud sokkal jobban viselte. – Na ki vele, mi a bibi már
megint?
– A kivitelező csúszik, ha egyáltalán befejezi a munkát. A
következő fázis mesterei pedig nem tudnak kezdeni miatta. Így
minden eltolódik. És míg neki csak felénk kell kötbért fizetnie,
nekünk sokkal többe fog kerülni, hogy a gáz- víz- villany-
fűtésszerelők ugrásra készen várjanak, amíg mehetnek –
ecsetelte a nő.
Ely egy pillanatra elgondolkodott, aztán Chambers felé
fordult, és a homlokát csókolgatta.
– Ezért vagy ilyen gondterhelt? Miért nem kéred meg
Caldwellt, hogy vegye kezébe az irányítást? Neki vannak
szakemberei, szerintem megbízható is, és jobban ismeri az
épületet, mint bárki más.
Leon elhúzódott, és mélyen Ely szemébe nézett.
– Te vagy a legokosabb a világon! – Egy szenvedélyes
csókkal erősítette meg a mondandóját, amit nem is nagyon akart
abbahagyni, amíg Maud meg nem köszörülte a torkát.
– Khm… Egy pillanatra se zavarjon, hogy itt ülök, és arra
várok, hogy lediktáld a teendőimet.
– Nem zavar! – morogta Chambers Ely szájába, de azért
lassan lezárta a csókot néhány kis puszival, és megtörölte a
száját. – Ha magadtól nem tudnád, akkor a teendőd, hogy
felhívd Caldwellt, és rávedd a dologra.
– Már megbocsáss, de azt hiszem, ezt most kivételesen
neked kellene csinálnod! A te köreidben mozog, a te barátaid
barátja. Ha én hívom fel, simán lekoptat. Az építőipar dübörög,
és ha figyelnéd a híreket, tudnád, hogy komoly beruházásokat
nyert meg a cégének.
Leon szeme szikrákat szórt, és épp le akarta hurrogni
Maudot, amikor Ely az álla alá nyúlt, és maga felé fordította a
fejét.
– Majd én elintézem, drágám! Te csak foglalkozz a
képeiddel!
– Angyal vagy! És roppant talpraesett! – nyomott egy újabb
csókot a szájára Chambers, aztán megpaskolta Ely fenekét,
ahogy a fiú felállt az öléből.
– Hányni fogok – motyogta Maud, és ő is felállt.
 Elijah egy bocsánatkérő mosolyt villantott a nőre, aztán
hozzálépett, és belekarolt.
– Mielőtt elmegyek, innék egy isteni Maudinót, ha csinálsz
nekem.
A nő pont ugyanúgy lágyult el, mint ahogy Leon szokott,
amin a festő remekül mulatott. Ő tisztában volt vele, hogy Elijah
ellenállhatatlan, de mindig jól szórakozott, ha másokat vett le a
lábáról.
– Hogyne, édesem, máris készítem neked! – hódolt be a nő
látványosan, és előrement a csigalépcsőn.
– Este találkozunk! – nézett vissza a galéria széléről Ely. –
És ne feledd, hogy szeretlek!
Leon torkában csak a szokásos gombóc volt, amivel már
megtanult együtt élni.
– Én is szeretlek! – suttogta, aztán várta az Elijah arcára
kiülő elégedett kifejezést, ami sohasem maradt el, a széles,
mindent beragyogó mosollyal együtt, és amikor megkapta, ő is
egy nagy sóhajjal dőlt hátra. A büdös francba, micsoda remek
érzés a boldogság!

– Igen, de nem kell külön felhívnod, mert épp vele ebédelek.

Adom őt neked! – mondta Russ, és Keith felé nyújtotta a telefont.
– Ely keres.
– Engem? – hökkent meg a férfi, de azért átvette a mobilt, és
kíváncsian tartotta a füléhez. Figyelmesen hallgatta Elijah-t,
néha közbekérdezett, aztán hosszú, kimerítő válaszba kezdett.
Russell kedvtelve nézte a férfit. Angus kivirágzott. Fekete
haja úgy csillogott, mintha brillantinba mártották volna, de
közben lágyan, szélfútta tincsekben omlott a fülére, mert már
nem kényszerítette a feje tetejére, és hagyta hosszabbra nőni.
Az arca a reggeli borotválkozás dacára kicsit borostás volt, a
bőre hibátlan és feszes. Kifejezetten jóképű volt, és most
valahogy ezerszer sármosabb, mint azelőtt. A púderszínű ing
remekül kiemelte világító kék szemeit, amiket hosszú, szintén
koromfekete pillák óvtak a fénytől. A feje tetején egy
napszemüveg trónolt, afféle hajráf gyanánt, ami csak még
szexibbé varázsolta az amúgy is izgató látványt. Russ
elgondolkodott, vajon tényleg ennyire megváltozott-e a férfi, és
ha igen, akkor mitől, hiszen a Skyjal való vita, és a végső
szakítás nem volt meggyőző ok az Angusből áradó, új
magabiztosságra.
– Igen, természetesen. Holnap megnézem, mikor tudunk
kezdeni, de legkésőbb jövő hét elején. Addig kimegyek, és
felmérem, hogy állnak a dolgok, aztán adok egy árajánlatot. Nem
lesz olcsó, mert a sürgős munkák mindig többe kerülnek –
magyarázta, de Ely valószínűleg így is elégedett lehetett, mert
egy perccel később Angus mosolyogva tette le a telefont.
– No? Mik a hírek? – kérdezte Russ, és szájába vette a
szívószálat, ami egy nagy pohár limonádéból állt ki.
– Chambers megszívta a kivitelezőkkel, és most azt
szeretnék, ha én venném át az egészet, és koordinálnám a
munkálatokat.
– És elvállaltad?
– Persze, hogy el. Ely azt mondta, a családi békéjük múlik
ezen, mert Chambers nehezen viseli, ha valami elsőre nem
sikerül.
– Ez a színtiszta igazság. Leon maximalista és türelmetlen
egyben. Elég nehéz természet. Nagyon kedves tőled, hogy
kapásból kötélnek álltái.
– Igazából nem csak miattuk – villantott rá egy elbűvölő
mosolyt Angus, amin Russ ismét elcsodálkozott. Nem
emlékezett, hogy látta valaha ennyire lehengerlőnek. – Az a gyár
az egyik kedvenc épületem. Nagyon boldog vagyok, hogy nem
idegenek barmolják szét. Ha én csinálhatom, akkor talán
megőrizhetem a szépségét.
– A belső tervekbe Ink is beleszólt. Úgyhogy azok már
készen vannak. – Látszott, hogy Angus egy kicsit elszomorodik.
– Valami olyasmit hallottam, hogy veszekedett a tervezővel, mert
az a barom nem értette, hogy semmi olyasmit nem akarnak, ami
kettévágja a teret. Hajlandóak a legdrágább anyagokat
megfizetni, de szinte láthatatlan szerkezeteket akarnak, olyat,
ami szinte lebeg.
Angus arca ismét felragyogott.
– Kedvelem a pasidat! Én is pont ilyet akartam volna bele.
– Ink szenzációs! – válaszolta büszkén Russell. – Ha nem
lenne a világ legjobb pasija, valószínűleg akkor is beleszerettem
volna, ha megismerem. Tudod, van benne valami
megfoghatatlan, minden nap változó dolog, ami roppant
izgalmas, de mellette érzed az állandóságot, a feltétlen
elfogadást, támogatást.
– Ez remekül hangzik! Ha az ágyban is jó, akkor megfogtad
az isten lábát!
Keith maga sem értette, miért terelte a szexre a témát, de
már késő volt. Russ fürkésző tekintettel figyelte.
– Azt hiszem, elbagatellizáltad a szex jelentőségét. Még
sohasem hallottalak ilyesmiről beszélni, pláne nem Inkkel
kapcsolatban.
Kihallatszott a hangjából, hogy furcsálja a dolgot.
– Tudod – hajolt előre Keith, mert úgy érezte, muszáj
elmondania Russellnek, mivel a barátságuk őszinteségen alapul
–, mióta hallottalak benneteket szeretkezni, képtelen vagyok
kiverni a fejemből. Ne aggódj, soha, semmilyen körülmények
között nem néznék úgy Inkre, de nem tehetek róla… Ha hallanád
magatokat, megértenéd a problémámat.
Russell először annyira ledöbbent, hogy köpni-nyelni nem
tudott, de aztán összeszedte magát. Eszébe jutott, hogy mióta
Francist látta szexelni, neki is ezerszer jutott eszébe, és
ahányszor személyesen találkoztak, valamiféle enyhe bizsergést
érzett a gyomra tájékán.
– Megértem. Ne haragudj, felelőtlenség volt, de Ink nem bírja
ki két napig szex nélkül. Ki kellett volna mennünk az erdőbe.
Mondtam is neki!
Keith azonnal produkált egy fél erekciót, amitől el is
vörösödött. Már maga előtt látta a jelenetet, és úgy tűnt, el sem
tudja űzni a képeket, amin a szálkás, izmos, kreol bőrű Ink egy
fatörzsre keni fel a vakítóan fehér Russellt, aztán keményen
alávág, és úgy mozog benne, hogy recsegnek az ágak.
– Nem beszélhetnénk valami másról? – kérdezte kissé
rekedt hangon, amiből Russ azonnal értette a helyzetet.
Valamiért Angusre még így sem tudott féltékeny lenni. Bár
tiszta sor volt, hogy a férfit nem hagyja hidegen Gideon, Russell
abban is biztos volt, hogy sohasem mozdulna rá. Mióta ő is
megtapasztalta az ártatlan, mégis folyamatosan jelenlévő
szexuális feszültséget, ami olyan érzés volt, mint a remek
fűszerezés egy első osztályú steaken, egészen más színben
látta a dolgokat.
– Persze! Csak azt akarom mondani, hogy ha mégis az
ismerkedés mellett döntesz, nem kell egyedül csinálnod.
Szervezhetünk dupla randikat, ha neked úgy könnyebb. Ink
minden meleget ismer Ciscóban, úgyhogy simán találunk neked
valakit.
– Tudod, mi a baj a valakikkel? – kérdezte Angus, mire Russ
csak egy szemöldökrántással válaszolt. – Hogy nem egyvalakik.
Russ elmosolyodott.
– Ezt megértem. De ha kicsit múlik a dolog, és meggondolod
magad, csak szólj!
– Úgy lesz! De egyelőre inkább nekiesek a The Factory-nak,
mert egy hónap múlva nyitni akarnak.
 – Igen, tudom. Gideon már a megnyitót szervezi. Óriási
showműsor lesz, és akkora buli, hogy sokáig fogják emlegetni.
– Inknek van érzéke a különcségekhez, ahhoz meg pláne,
hogy ráérezzen arra, mitől vesznek meg a népek. Szerintem a
The Factory rövid időn belül a legfelkapottabb hely lesz a
városban.
– Így legyen! – emelte fel a poharát Russ, és amikor
koccintottak, mélyen Keith szemébe nézett.
– Nagyon örülök neked! Bármi is történt veled, hálás vagyok,
amiért megtörtént.
Keith elérzékenyült, mert Russ szemeiben ott csillogott az
őszinteség és a szeretet, amit olyan rég nélkülözött az életében.
 Málnapiros

Két hét telt el. Igazán mozgalmas hetek. Keith belevetette magát
a munkába, és mindennap kicsattanó formában ébredt. Egész
nap az építkezéseket járta, és boldogan vette tudomásul, hogy a
szakma még mindig a kisujjában van. Most, hogy nemcsak fél
szemmel nézett rá a munkálatokra, hanem tevőlegesen vett
részt a művezetésben, sokkal gyorsabban haladtak. Pár nap
alatt átlátta, hol, milyen fázisban van az építkezés, honnan lehet
munkaerőt átcsoportosítani, és hová kell több ember, hogy
hatékonyabbak legyenek. Megszűnt a lapáton támaszkodás, a
keverőgép árnyékában folytatott pókercsata, és bár a munkások
eleinte hőzöngtek egy kicsit, két azonnali elbocsájtás után
mindenki szépen felvette a ritmust.
Legjobban a The Factoryba szeretett menni. Nem volt nap,
hogy ne álldogált volna az épületben, és ne adózott volna
csodálattal a készülő remekműnek. Mint minden, amihez Ink
Beaumont-nak köze volt, ez is különleges atmoszférát kapott,
olyat, ami nyomot hagy az emberben. Keith tudta, hogy ha Ink az
üzletvezetést is komolyan veszi majd, olyan tömegek fognak
sorban állni a bejáratnál, amilyet még nem látott Cisco. Pont
ezért felhívta, és megkérte, hogy egyeztessenek a helyszínen,
mert szerette volna meggyőzni, hogy nagyobb parkolóra van
szükség, de a telefonban Gideon elzárkózott a zöldterületek
megnyirbálásától. Márpedig kompormisszumra volt szükség,
mert az utólagos átalakítás egy ilyen hely esetében
kivitelezhetetlen.
Végül abban maradtak, hogy szerda délben találkoznak a
The Factoryban, és Keith készíttet néhány látványtervet, amivel
szemléltem tudja az elképzeléseit. Előre izgult, mit szól majd a
festő a vertikális növényfalakhoz és az eltolt, teraszos függő-
kertekhez, amit Keith a kertépítővel talált ki, hogy ellensúlyozza
a szükségszerű változtatások hátrányos hatásait. Bár tudta,
hogy Beaumont eredeti elképzelései szerint a klub messziről is
teljes szépségében ragyogott volna az esti fényekben, amiket
nagy műgonddal tervezett meg, remélte, hogy a nem kevésbé
látványos B-terv is elnyeri a tetszését.
Korán reggel elfutott a Golden Gate-hez – ahogy azóta
minden nap –, és leült egy kicsit a kövekre a híd lábánál.
Hangtalanul ismételte meg a fogadalmát, amit azon a napon tett,
és azóta egyszer sem szegett meg.
A legjobban az döbbentette meg, hogy nem is hiányoztak
neki a szerek, ahogy az alkohol után sem érzett leküzdhetetlen
vágyat. Néha megkívánt egy pohár gint, de hamar lebeszélte
magát róla. A reggeli kocogás eleinte kissé nehezen ment, de
Russ csatlakozott hozzá, amíg Ely Milánóban volt, és bár utána
ismét egyedül futott, addigra belelendült a dologba. Ha korai
megbeszélése volt, akkor a reggeli futás helyett este, a frissen
vásárolt mountain bike-jával tekert fel a dombokra, és néha
egészen a menhelyig is.
Serena és a nővérei olyan közel kerültek a szívéhez, hogy
számolta a napokat, amíg ő került sorra az önkéntesek között.
Nagyon ügyelt rá, hogy véletlenül se fusson össze Skyjal. A
szíve még mindig nagyot dobbant, ha eszébe jutott, vagy Russell
említette meg a nevét. Mára képes volt objektíven nézni kettejük
kapcsolatát, és rájött, hogy ő csak végső kétségbeesésében
ruházta fel Francist azokkal a tulajdonságokkal, amikbe
beleszeretett. Ráeszmélt, hogy az ábrándképeiben látott Sky
soha nem is létezett, és soha nem is fog, így kénytelen lesz
lemondani róla. Sky Summers soha nem fog lehorgonyozni senki
mellett, és ha meg is teszi, abban sem lesz sok köszönet.
A vágyai azonban mai napig ott lebzseltek a közelében, és a
bár a beköszöntő nyárral együtt kissé lomhábbak lettek, mégis
azonnal ugrottak, és betöltötték a fejét, ha egy pillanatra
elhagyta magát. Így aztán nagyon ügyelt, hogy csak akkor
gondoljon a férfira, ha hálószobája magányában, az öböl felől
fújó esti szél simogató ujjai alatt fekszik, és végre szabadon
engedheti a fantáziáját. Már nem volt olyan naiv, hogy azzal
áltassa magát, végleg és mindenhonnan száműzheti Francist.
Amikor a keze a takaró alá siklott és marokra fogta a péniszét,
azonnal Sky szemeit látta maga előtt, az ő érintését érezte a
testén, és az ő száját csókolta gondolatban. Ha valaha találkozik
valakivel, aki úgy csókolja majd, mint Sky, bármit megtesz, hogy
megszerezze és megtartsa, erre is megesküdött.

Ink a szokásos, hanyagnak látszó, mégis átütő eleganciájával

támaszkodott az egyik acélkorlátnak, és a mellkasán összefont
karokkal szemlélte a helyet. Ebédszünet volt, így a munkások
odakinn üldögéltek a felfordított vödrökön, és a szendvicseiket
majszolták, néha-néha öblösen röhögve egy elsütött poénon.
Amikor Keith belépett, azonnal észrevette, mennyire nyúzott
és sovány a férfi. Ahogy közeledett, már a sötét karikákat is látta
a máskor eleven, szikrázó zöld szemek alatt, amik most fáradt,
opálos tekintettel néztek rá.
– Szia!
– Helló, Ink! – nyújtott kezet Keith.
– Leon nem tudott eljönni, mert Ely után repült New Yorkba.
Keith egy apró, gyorsan leplezett mosollyal bólintott. Russtól
tudta, hogy a festő kétnapi kibírhatatlan viselkedés után utazott
el, amikor a gyerekek nem bírták tovább, és felhívták Elyt, hogy
azonnal rendelje magához, különben ők indulnak el az
Antarktiszra.
– Nem baj, majd elküldöm neki e-mailben a terveket, de azt
hiszem, úgyis tiéd a végső döntés.
Ink bólintott. Még arra sem vette a faradságot, hogy azt
mondja, mindent megbeszél Leonnal. Elgyötörtnek és
melankolikusnak tűnt.
 Keith előszedte a táskájából a laptopot, és gyorsan egy
kupac téglára állította, majd bekapcsolta, és amíg várt, hogy be
tudjon jelentkezni a fiókjába, oldalról nézte a férfit.
Ink távolba révedt tekintettel nézett kifelé, de tisztán látszott,
hogy semmit nem érzékel a külvilágból. Russell azt is mondta,
hogy Ink anyja teátrálisan lelépett, és hogy Beaumont azóta éjt
nappallá téve keresi, de egyelőre nem bukkant a nyomára. Profi
a banya! – állapította meg Keith.
– Nos, ezek lennének a tervek – fordította a laptopot Ink felé.
– Itt és itt kellene egy sávot elvenni a pázsitból, hogy még egy
sor autó tudjon kényelmesen leparkolni, és a kihajtót is meg
kellene szélesíteni, mert biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz
valaki, aki ott áll félre, mert benthagyott valamit vagy valakit. Az
egysávos út ennyi vendég mellett működésképtelen ötlet.
Ink ismét bólintott. Megértette és elfogadta az érveket. Nézte
a három méter magas, alulról megvilágított, függőleges
növényfalakat, és egyből beleszeretett. Bár a képeken random
növényekkel beültetett, természetes hatást nyújtó objektumokat
ábrázoltak, ő máris úgy tekintett rájuk, mint egy-egy tiszta
vászonra, amire alkothat.
– Ez nagyszerű!
Keith kereste az iróniát a hangjában, de nem találta.
– Tényleg? – kérdezte a biztonság kedvéért.
– Igen. Impozáns és elegáns megoldás.
Ink hosszú ujjai máris a tapipadot simogatták, és kedvére
nagyított bele a képekbe. Keith szája kiszáradt, ahogy az ügyes,
rendkívül szép kezet nézte. Képtelen volt száműzni erotikus
gondolatait.
– Van még más is? – kérdezte egy idő után Ink, mire Keith-
nek muszáj volt koncentrálnia.
– Igen! A domboldal emelkedése remek lenne függőkertek
kialakításához. Mivel a buszmegálló a jelenlegi úton legalább
negyedórányi gyaloglásra van, arra gondoltam, hogy egy
kellemes lépcsősorral le lehetne vágni az utat. Ha valaki mégis
gyalog akar hazaindulni, ne kelljen az autóúton bóklásznia,
hanem inkább egy gyönyörű kerten keresztül ereszkedhessen le
a megállóig. Ez persze nem kevés plusz költség, de a látvány,
amit kapunk, bőven kárpótol érte.
Ink megbabonázva nézte a domboldalba vájt, teraszos
kertek látványtervét. Nem is értette, miért nem neki jutott eszébe.
Rájött, hogy Keith sokkal komolyabb tudással és kreativitással
rendelkezik, mint amire számított. Teljesen elégedett volt a
munkájával, valamint óriási megkönnyebbülés volt, hogy az
elmúlt hetekben már nem kellett a kivitelezőkkel bajlódnia, és
Leon is sokkal nyugodtabb lett.
– Nagyon tetszik, ez is. Nem érdekel, mennyibe kerül,
akarom!
Ahogy ezt mondta, egy pillanatra ismét a régi fényében
csillogott a szeme, ami nem kerülte el Keith figyelmét. Az
„akarom” szót olyan erővel ejtette ki, amitől Keith pulzusa egy
picit meglódult, és a keze is megremegett. Mindig is sejtette,
hogy a csendes, szemlélődő külső egy igazi ragadozót takar, és
Russ elejtett félmondatai is erről árulkodtak, de arra nem
számított, hogy egyetlen szó elegendő bizonyíték a teóriájára.
– Rendben, akkor hívom a kőműveseket, hogy máris álljanak
neki a zsaluzásnak.
– Mennyi csúszással jár ez?
– Ha egyben akarod az egészet, akkor két hét. De a
megnyitót ez nem befolyásolja. Nyugodtan megtarthatjátok, és
ezt a részt később nyitjuk meg a közönség előtt.
– Nem! – vágta rá Ink ugyanazzal az elánnal. – Mindent
egyben akarok. És most, hogy láttam a terveket, csonkának
érezném, ha a kert még nem lenne kész. Ez így lesz tökéletes
és lélegzetelállító. Inkább elhalasztom a megnyitót.
– Russ azt mondta, már lekötötted a fellépőket.
 – Igen, de leszarom. Ha valakinek nem jó az időpont, találok
helyette mást.
– Oké, ez a te dolgod, legyen, ahogy akarod – hódolt be
azonnal Keith. Érezte, hogy egy Ink-szerű pasasnak bármikor
képes lenne alárendelni magát.
– Csodás, köszönöm! – nyújtott kezet Beaumont, de nem is
nézett rá, máris indulni akart.
– Ink! – szólította meg minden bátorságát összeszedve
Keith.
– Igen? Bocsáss meg, kissé dekoncentrált vagyok. Van még
valami?
– Nem, vagyis de… – mondta nehézkesen Keith. – Ne
haragudj, tudom, semmi közöm hozzá, de Russ mesélte, mi van
a mamáddal.
Beaumont azonnal ránézett, és ezúttal a zöld íriszek
lézerként hatoltak az agyába.
– Még egyszer mondom, nem akarok beleavatkozni, de
szeretnék elmondani valamit.
Ink habozott. Egy félig idegentől nehezen viselte, ha a
magánéletében vájkált, de azt is tudta, hogy Russ mostanra
mélyen megszerette és a bizalmába avatta Angust, ezért erőt
vett magán.
– Hallgatlak.
Keith időt akart nyerni, ezért lecsukta a laptopot és eltette a
táskájába, aztán azt is megvárta, amíg Ink rágyújtott egy cigire.
– Itt benn nem lehet dohányozni, ezért megkérhetlek, hogy
menjünk ki a teraszra? – kérdezte, amikor megtalálta a hangját,
mert a füstoszlopot fújó Ink egy pillanatra kizökkentette a
valóságból.
– Persze, bocsánat – lökte el magát a férfi a korláttól, és öles
lépteivel máris a kijárat felé indult. Keith követte, és igyekezett
másra figyelni, mint az előtte lépkedő Inkre, akinek izmos
combjaira minden lépésnél izgatóan feszült rá a farmer. A
bakancsba bújtatott lábak felverték a betonra telepedő port, ami
azonnal táncra kelt a lágyan belibbenő széllel, és körülvette a
magas, szikár alakot.
Ahogy kiértek a frissen térkövezett teraszra, Ink Keith felé
fordult, és várakozó pillantással nézett le rá. Nem volt olyan
magas, mint Francis, de így is legalább tizenöt centivel
tornyosult fölé.
– Amikor fiatalabb voltam, és az anyám még élt, meg voltam
róla győződve, hogy ő mindent tud, és mindent jól tud. Ha
valamiről ellenkező véleményen volt mint én, akkor előbb-utóbb
lassan álláspontot váltottam, mert akaratlanul is az ő szavai
visszhangoztak a fejemben. Később, amikor felnőttem, semmi
sem változott, csak annyi, hogy már nem kellett elmondania,
amit gondol, mert addigra magamtól is mindent az ő szemével
néztem, az ő következtetéseit vontam le, és mindig tudtam, ő mit
gondolna egy adott dologról. Pont ezért fel sem merült bennem,
hogy felvállaljam a melegségemet. Még gondolni sem mertem
arra, hogy egyáltalán lehetek ferde hajlamú. Mélyen elnyomtam
magamban, pusztán azért, mert úgy éreztem, anyám nem
fogadná el.
– Azt hittem, az apád a homofób seggfej – csúszott ki Ink
száján, de gyorsan hozzátette: – Bocsáss meg, nem úgy
gondoltam! Az én apám is az volt, bár nálunk ez nem is került
szóba. Egyszerűen mindig is tudtam, hogy soha nem tudhatja
meg.
Keith bólintott.
– Nem probléma, mert az apám tényleg az – mosolygott
Inkre. – Anyu talán azt mondta volna, hogy nem baj, így is
szeretlek, de túl jól ismertem ahhoz, hogy elhiggyem neki.
Tudtam, vagy tudni véltem, hogy soha nem tudna rám ugyanúgy
nézni. Vallásos volt. Az ő hite szerint ez bűn, méghozzá nem az,
amit egy gyónással és pár imával le lehet vezekelni. Egyszer
eszembe jutott, hogy papnak állok, és akkor remek ötletnek tűnt,
de amint belegondoltam, hogy rengeteg fiúval leszek
összezárva, rájöttem, hogy ez sem járható út.
Most Ink bólintott.
– Rengeteg fiúval, akiknek a fele meleg. Az én szememben
maga lett volna a kánaán.
Összemosolyogtak.
– Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy végleg
eltemetem magamban a bűnös gondolatokat, és a helyes útra
térek. Nagyjából ezzel egy időben derült ki, hogy anyu halálos
beteg. Ez adta meg a végső lökést. Megismertem egy lányt, és
pár hónap után megkértem a kezét. Beleláttam a jövendő
boldogságot, a lehetőséget, hogy egészséges, normális
emberként élhetek, családban.
– Így is egészséges, normális ember vagy – mondta halkan
Ink. – Sőt, most vagy igazán az.
– Igen, de az ember nem tudja kivonni magát az erős
befolyás alól, amiben felnőtt, amiben létezett. Akkor úgy
gondoltam, ez lesz a belépőm a világba, amiben addig
kívülállóként lézengtem. Egy időre magammal is elhitettem, hogy
minden remekül alakul.
Ink ismét a szemébe nézett, és Keith ezúttal nem is akarta
elrejteni a fájdalmát, amit az emlékek felidézése okozott.
– Aztán anyu meghalt. Túl gyors volt a kór, és hiába
imádkoztam érte rendületlenül, nem sok haladékot kaptunk.
– Sajnálom!
– Én is – válaszolta Keith. – De most, hogy az életem ott tart,
ahol, egy kicsit másképp látom ezt is. Ha még évekig velem lett
volna, mára valószínűleg egy kétgyerekes apuka vagyok, aki
mindennap belehal az életébe.
– Így is majdnem sikerült – jegyezte meg Ink.
Keith ismét rámosolygott.
– Igen. De tudod, lehet, hogy el kell érni a gödör alját, mert
csak onnan tudsz elrugaszkodni.
 – Erre már én is gondoltam – válaszolta Beaumont.
Inket furcsa érzések ragadták el. Eddig nem nagyon figyelt a
zárkózott, mindig rosszkedvű Caldwellre. Idegbetegnek és
energiavámpírnak tartotta, és próbálta elkerülni. Nem is értette,
Russ mit látott meg benne, és hogyan kerültek ennyire közel
egymáshoz ilyen rövid idő alatt, de hirtelen úgy érezte, mintha
eddig egy laza, vékony kis zsinór két végén lógtak volna
szabadon, ami most megfeszült, és erővel húzta az alacsony,
halk szavú férfi felé. Minden mondattal közelebb kerültek
egymáshoz. És nemcsak azért, mert Angus beavatta a titkaiba,
és őszintén mesélt életének komor korszakáról, hanem azért is,
mert amit mondott, az mind rengeteget jelentett Inknek. Minden
konklúzió, amit Caldwell leszűrt, akár Ink sajátja is lehetett volna.
– Szóval, onnantól fogva, hogy anyu meghalt, úgy éreztem,
kisiklott az életem. Minden döntésem megkérdőjeleződött, a
házasságom vakvágányra jutott, a munkám sem érdekelt, és
minden de minden rossz irányba haladt. Vagyis akkor ezt hittem,
holott csak annyi történt, hogy elvesztettem a motivációt. Mert
addig mindent azért csináltam, hogy neki megfeleljek. Az ő
öröme volt az én boldogságom. Tudom, ez gyerekesen és bután
hangzik, de mivel te is imádod az anyukádat, úgy gondolom,
előtted nem kell szégyenkeznem.
Egy darabig csak néztek egymásra, és nem beszéltek, aztán
Ink ismét bólintott.
– Nem kell! Amúgy sem kell szégyellned, hogy szereted az
anyádat. Akik arról papolnak, hogy teljesen függetlenedni kell a
szüleinktől, azoknak nem volt gyerekszobája. Az életünk velük
teljes, és ha legalább egy szerető szülőt sikerül kifognunk, akkor
szerintem meg kell becsülni.
Keith rámosolygott.
– Egy alkoholista, kötekedő apa mellett különösen nagyra
értékeli az ember, ha az anyja szereti és támogatja – válaszolta
Keith, és kivételesen elfogadta a cigarettát, amivel Ink kínálta
meg. – Szóval zsákutca lett az életem. A feleségem gyereket
akart. Úgy gondolta, az talán átsegít bennünket a
problémáinkon. Egy gyerek, aki összetartó erő, akinek a
felnevelése közös cél, amiért vállvetve küzdhetünk. Én pedig úgy
éreztem, csapdába kerültem.
– Ezért váltatok el? – kérdezte Ink, és hosszan fújta ki a
füstöt.
– Igen. Elhidegültünk.
– Azt hiszem, te inkább bemelegedtél…
Keith felnevetett. Most értette meg igazán, miről beszél
Russ, amikor azt mondja, Ink humora néha gyilkos.
– Ez csúnya volt!
Ink szája szélén egy huncut, de annál szexibb kis mosoly
honolt, amit Keith megbabonázva bámult. Beaumont zavarba is
jött tőle. Eddig sosem nézett igazán prédaként a kis fekete
manóra, de abban a pillanatban rájött, hogy Angus Caldwell
valóban különleges fogás lehetne. Meg is értette, Sky miért
került galibába a pasas miatt.
Az elmúlt hetekben elég sok időt töltöttek együtt, mert Sky
magányos és rosszkedvű volt. Már a klubban sem maradt ott
éjszakára, mint azelőtt, ez pedig nagyon meglepte Inket. Fran
azt mondta, nincs kedve idiótákkal tölteni az idejét, és ilyet még
sohasem hallott tőle. Mivel nem volt semmi, ami lekötötte volna,
Ink kitalálta, hogy legyen a klub megnyitójának háziasszonya.
Sky először nemet mondott, de Russ-szal apránként sikerült
bogarat ültetniük a fülébe. Amikor pedig rábólintott, onnantól
csak a műsort tervezte. Egyetlen feltétele volt, mégpedig az,
hogy Ink ismét énekeljen vele. Ebből két napig tartó vita lett,
mivel Beaumont nem akart kötélnek állni. Végül persze beadta a
derekát, elsősorban azért, mert Russ a szexet használta
zsarolásra.
 – Néha nem tudok lakatot tenni a számra – mondta
Caldwellnek, de nem kért bocsánatot. Ahogy a férfi nézett rá, az
legalább olyan durva volt. – Folytasd!
Keith-nek kellett néhány másodperc, hogy felvegye
szerteszét gurult gondolatainak fonalát, de végül sikerült
rájönnie, miről is akart beszélni.
– Amikor végül kimondták a válást, egyszerre éreztem
megkönnyebbülést, bűntudatot és kilátástalanságot. Még mindig
nem jutott eszembe, hogy akár fel is vállalhatnám a
másságomat, de azt is tudtam, hogy képtelen lennék még
egyszer hazugságban élni.
– A ki nem mondott, meg nem élt dolgok is annak
számítanak – mondta Ink, és ismét elővett egy cigarettát, de
nem gyújtotta meg, csak hosszú, mozgékony ujjai között
dörzsölgette a végét.
– Igazad lehet, de egy önmaga elől is menekülő embernek
ez az egyeden mentsvára. A lényeg, hogy azóta képtelen voltam
kimenni anyám sírjához, mert úgy éreztem, megtagadtam őt és a
hitét.
Ink közelről fürkészte az arcát. Keith homloka sok kis ráncba
gyűlt, ébenfekete haja előrehullt, ahogy a korlátra támaszkodva
nézett le a lankás domboldalon.
– Amiért ezt az egészet elmondtam neked, az az, hogy
nekem már soha nem lesz lehetőségem elnyerni az áldását, és
soha nem fogom megtudni, valójában mit szólt volna az
egészhez. De a lényeg nem is ez! – folytatta, de aztán Ink felé
fordult, és megvárta, amíg a férfi a szemébe néz. – Hanem az,
hogy nem is számít. Mert bármit gondolt volna rólam és arról,
ahogy élek, nekem semmi dolgom nem lett volna ezzel. Neki
kellett volna végigmennie az úton, ami hozzám hozza el, és nem
nekem kellett volna alkut kötnöm az ő kedvéért. Ahogyan neked
sem kell tartanod attól, hogy az édesanyád mit szól a
szerelmedhez, a döntéseidhez. Nem tudom, mi volt a pontos
kiváltó ok, csak Russ elejtett szavaiból vontam le a
következtetést, hogy féltél szembekerülni anyukád
véleményével.
Ink őrlődött. Nem állt szándékában megvitatni lelke
legrejtettebb titkait, amit még Russellel sem osztott meg, de
most valahogy a nyelvére tolakodtak a szavak.
– Igen. Rettegtem, hogy a véleménye és az érvei
tönkreteszik a felhőtlen boldogságomat. Tudom, hogy jót akar
nekem, azt is, hogy nyilván kívülállóként másként látja a
helyzetemet, meg azt is, hogy túl jól ismer. Nem akartam, hogy
az esetlegesen elkövetett hibáimra hívja fel a figyelmemet, és
szembesítsen a döntéseim árnyoldalával.
– Ezt teljesen meg tudom érteni. A szülők néha nem is sejtik,
hogy amit óvó jószándékból tesznek, az egy egész folyamatot
indít el, ami sokkal több kárt okoz, mint bárki is gondolná.
Ink úgy érezte, Keith és ő olyan közös nyelvet beszélnek,
amit más talán meg sem ért.
– Anyám mindig megpróbálta megelőzni a ballépéseimet. Az
egész életem arról szólt, hogy előre megmondta, mi fog történni,
én persze mégis megtettem, amit akartam, és utána azt
hallgattam, hogy „én megmondtam előre” – magyarázta halkan.
– Csakhogy erre szükség van, a végső, „én megmondtam”
rész kivételével. Ugyanis a tanulási folyamat része, hogy
elkövessük a saját hibáinkat, és okuljunk belőle. Nem lehet és
nem is kell ettől mindenáron megvédeni a gyerekeinket – felelte
Keith.
– Ezt észben tartom. Ha egyszer lesz sajátunk Russell-lel,
feltétlenül hagyom, hogy fejest ugorjon a betonba – nevette el
magát Ink.
Keith arcára joviális mosoly terült, aztán összehúzta a
szemrését.
– Mindig elvicceled a dolgokat?
 – Igazából senkivel nem szoktam ilyen mély beszélgetéseket
folytatni, és igen, általában a kínos részeknél humorral próbálom
oldani a feszültséget. De Russ mellett sokat fejlődtem, és néha
már képes vagyok megfogalmazni a problémáimat.
– Ez nagyszerű! Mármint az, hogy ezt az egészet ki tudtad
mondani. Russ nagyon különleges fiú. Annyi empátia és szeretet
szorult bele, amit még sosem láttam egy emberben
összpontosulni. És egy energiabomba. Néha úgy érzem,
mellette egy elbutuló nyugdíjas vagyok.
Ink szája sarka megremegett.
– Nagyon képletes hasonlat. Eddig nem tudtam
megfogalmazni, de én is ezt érzem. Neki mindig van kedve
mindenhez. Sohasem mondja, hogy fáradt, és egyszer sem
hallottam még tőle, hogy elege van valamiből. Néha nagyon
frusztráló tud lenni, ha selejtnek érzed magad.
Keith-en volt a sor, hogy vigyorogjon.
– Egész életemben selejtnek éreztem magam. – Ink
sajnálkozó arckifejezése láttán hozzátette: – És semmit sem
gyűlölök jobban, mintha sajnálnak.
Beaumont azonnal rendezte a vonásait, és inkább átment
szexi szívtipróba. Az neki is jobban állt, mint amikor úgy tűnt,
kiteregetett lélekkel, sután álldogál.
– Szóval a tanmese konklúziója annyi, hogy engedjem el?
Hagyjam, hogy belátása szerint cselekedjen, és ha képes volt
elmenni, akkor ne is keressem?
Keith elgondolkodott egy pillanatra.
– Nem tudom, mi a jó megoldás. Talán nincs is. Amit ki
akartam hozni a dologból, hogy amikor eljön az ideje, akkor
döntesz jól, ha a saját életedet éled, anélkül, hogy a beléd nevelt
elvárásoknak próbálnál megfelelni, amennyiben ez belső
feszültségeket okoz. Mert vannak dolgok, amit az ember
pontosan ellenkezőképpen akar csinálni, mint a szülei, és ez
valószínűleg így van rendjén. Ők sem tévedhetetlenek.
 Ink bólintott, és miután még egy percig a napfényben úszó,
távoli belvárost nézte, lassan Keith felé fordult.
– Köszönöm, Angus.
– Igazán nincs mit!
– De igen, van. Mert te is olyan vagy, mint én. Nehezen
beszélsz a vívódásaidról, ezért tőled különösen nagy dolog,
hogy beavattál.
– Tudod, Russ rábeszélt a pszichológusra, aki megtanított
rá, hogy igenis ki kell mondani a dolgokat. Azóta sokkal
könnyebben teszem, és látod, már odáig fajtát a dolog, hogy az
életem történetével untatok másokat. Sosem hittem volna! De
neked ott van Russ. Ő felér egy állandó terápiával. Bízz az
ösztöneidben, és ha úgy érzed, anyukád túltörődi a dolgokat,
vagy egyszerűen nehezen viseli, hogy önálló életed van, amiben
neki kevesebb hely jut, akkor bátran hozd meg a szükséges
döntéseket, akkor is, ha időlegesen ez problémát okoz kettőtök
között. Ha valóban annyira szeretitek egymást, úgyis
kiengesztelődik.
– Ebben nem vagyok olyan biztos, de a többiben azt hiszem,
igazad van.
Keith elmosolyodott, Ink is, aztán váratlanul átölelte, és
magához szorította.
– Még egyszer, köszönöm, Angus! Ha bármiben a
segítségedre lehetek, csak szólj! Tartozom neked!
Keith kiélvezte a szituációt, az erős karok ölelését, az isteni,
férfias illatot, ami az orrába kúszott, és az áradó érzelmeket.
Nem hitte volna, hogy ezen a napon ilyesmiben lesz része.
– Én tartoztam neked! – válaszolta, amikor Ink végül
elengedte. – Örökké hálás leszek, amiért sosem tiltottad tőlem
Russ-t, engedted, hogy ilyen sok időt töltsön velem, és nem
féltékenykedtél. Bár nem értem, hogyan lehetsz ennyire
elfogadó, de nagyon tisztellek érte!
Ink egy pillanatig fürkészte az arcát, mielőtt válaszolt.
 – Most az én tanácsom jön! Erre én is csak az elmúlt
hónapokban jöttem rá, mióta megismertem Russellt. Egy szabad
madarat nem kényszeríthetsz kalitkába semmilyen formában,
mert szárnyaszegetten többé nem énekel. Meg kell szelídítened,
de úgy hogy magától szálljon a válladra, és hagynod kell, hogy
ha úgy tartja kedve, repülhessen.
Keith benntartotta a levegőt. Érezte, hogy ez most Skyról
szólt.
– Tudod, a barátoddal nem az a baj, hogy nem bírja az
elköteleződést, hanem az, hogy valójában retteg. Nem akartam
kalitkába zárni. Meg sem akartam szerezni. De ő attól is
elzárkózott, hogy tegyen velem egy próbát. A félelmei foglya,
nem az én elvárásaim tartották volna ketrecben.
Ink felhúzta a szemöldökét.
– Nem sokat tudtam kiszedni belőle.
– Talán nem is kell. Nyilván azt hitted, én akartam komoly
dologra rávenni, amit ő nem tudott megadni nekem. De az
igazság az, hogy soha nem is volt köztünk semmi, és Francis
minden alkalommal behúzta a féket, ha akár csak szex került
látótávolságba.
– Ez nem rá vall – ingatta a fejét Ink. – Itt valami más van a
háttérben.
– Az lehet, de az már nem az én dolgom. Egyedül kell
rájönnie, hogy mi köti gúzsba. Örülök a találkozásnak, Ink, és
sok sikert kívánok az új klubhoz! Fantasztikus lesz!
– Remélem, a megnyitón találkozunk! – rázta meg a felé
nyújtott kezet Ink.
Keith elbizonytalanodott.
– Nem mondhatsz nemet Sky miatt!
– Oké – adta be a derekát Keith. – Ott leszek!
– Gondoskodom róla, hogy jól érezd magad!
– Nehogy! – nevetett fel hangosan Keith. – Eszedbe ne
jusson pasikat bemutatni, mert világgá szaladok! Szeretnék egy
kis ideig csak magammal foglalkozni, és összeilleszteni az
életem darabjait. Aztán, ha valakit nekem rendelt a sors, azzal
úgyis találkozom, nem igaz?
– De igen! Biztosan össze fogtok futni valahol.
– Viszlát, és üdvözlöm Russellt!
– Átadom neki. Szia!
 Homokszín

Russell a konyhában állt, és épp a halat szedte egy üvegtálra,

amikor Ink hazaért.
– Szia, Móki! – ölelte át hátulról, ahogy egyenesen hozzá
sietett.
– Szia, nagyfiú! Milyen napod volt? – kérdezte Russ.
– Érdekes.
– Nocsak! – húzta fel a szemöldökét a fiú, és letette a
fakanalat, hogy felé fordulhasson. Háttal nekidőlt a
konyhapultnak, és két kezébe vette az imádott arcot. – És mitől
volt olyan érdekes?
– Ma a kis barátoddal volt randim a The Factoryban, és egy
valószerűtlen beszélgetés lett a vége.
Russell közelről tanulmányozta Ink arcát. Mintha kevesebb
felhő árnyékolta volna be a tekintetét. Mióta Céline lelépett, Ink
teljesen elveszettnek látszott, és Russell komolyan aggódni
kezdett, hogy nem fogja tudni uralni a helyzetet.
– Angusszel?! – tátotta el a száját, ahogy felfogta Ink szavait.
– Aham! Rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan életképtelen,
amilyennek hittem. Sőt, igazán különleges.
– Most már kifúrja az oldalamat a kíváncsiság! – mosolyodott
el Russell. Odahajolt, és egy leheletnyi csókot lopott, de amikor
Ink el akarta mélyíteni, eltolta magától. – Nem, ezt nem játsszuk,
Gideon! Bedobsz egy ilyen mondatot, aztán simán el akarod
hallgatni a részleteket?
– Nem akarom elhallgatni, de sokkal szívesebben fektetnélek
fel a pultra, és alaposan megdugnálak, mielőtt elmesélem.
Russell egy picit megremegett. Tudni akarta, mi volt
Caldwell-lel, de a felvázolt lehetőség is erőteljes hatást gyakorolt
rá.
 – Fordítva nem lehet? – próbált kompromisszumot kicsikarni.
– Nem! Vagy így, vagy sehogy! – közölte Beaumont, és egy
picit hátralépett, hogy Russ komolyan vegye.
Russell mérlegelt. Aztán még egy pillanatot várt. Figyelte az
Ink szemeiben fellobbanó lángokat, amik azonnal
végigperzselték a testét, ahogy a férfi végignézett rajta. Hetek
óta várta, hogy a fékezhetetlen akarás visszaköltözzön Inkbe.
Rettegett, hogy az anyja távozása utáni űr felemészti kettejük
kapcsolatát is. Ezért amikor Ink ismét a szemébe nézett, és
végigsimított a saját, éledező férfiasságán, Russ már nem
habozott. Kinyúlt, Ink kezét a nyakára húzta, hogy a hosszú ujjak
átfogják a tetovált nyakörvet, és hagyta, hogy a másik kezével a
feneke alá nyúlva felsegítse a konyhapultra.
– A vacsora tálalva, uram! – mondta, amikor elnyúlt a hűvös
márványon.

Sky Baltazárral az oldalán lépett be a szülei házába. Látta, hogy

nyitva van a teraszajtó, és az anyja odakinn metszi a puszpáng-
sövényt. Az apját nem látta, de hallotta a fűnyíró zümmögését a
kert végéből. Elmosolyodott.
– Sziasztok! – kiáltotta, amikor kilépett a gondosan ápolt
gyepre.
– Szia, kisfiam! – fordult felé rögtön az anyja, és azonnal
letette a méretes metszőollót.
– Mondtam, hogy veszek neked egy elektromos sövényvágót
– dorgálta meg Sky, amikor látta, hogy az asszony a saját ujjait
masszírozza, mert az ízületei egyre többször jelezték a korát.
– Amíg meg tudom csinálni így is, addig nem kell. Nem
mindig jó módszer, ha kíméled magad.
 – Egy újabb gyöngyszem Elitta Summerstől – hajolt le hozzá
Sky, és egy nagy cuppanóst nyomott a kipirult arca.
– Fiatalember, mintha valamiről megfeledkezett volna –
lépett oda hozzá az apja is, aki szintén rögtön abbahagyta a
munkát, ahogy meglátta a fiát.
– Miről? – hajolt le hozzá Francis, és szorosan magához
ölelte.
– Vasárnap volt a döntő, és még sohasem fordult elő, hogy
nélküled kellett volna kidrukkolnom a Giants győzelmét!
– Óóó… – mondta sajnálkozva Sky. – Ne haragudj, apa! De
miért nem hívtál fel? Teljesen kiment a fejemből.
– Mert ha nekem kell hívnom, az olyan, mintha rád akarnám
erőltetni, vagy elvárnám a dolgot.
– Ami egyébként igaz is – engedett meg magának egy
gyerekes vigyort Sky.
– Igen, de pont az benne a lényeg, hogy ezt magadtól is
tudnod kell – emelte fel a mutatóujját az apja.
– Igazad van, ne haragudj! – adott egy puszit az arcára Sky.
– Ígérem, többé nem fordul elő.
– És mi foglal le mostanában annyira, hogy felénk sem
nézel? – kérdezte Elitta, miközben az ujjait a fia hosszú ujjai
közé fúrta, és a másik kezét is Sky kézhátára simította.
– Ink és Leon új klubjának a megnyitóját szervezem.
Rávettek, hogy vállaljam el.
– De hiszen ez nagyszerű! – örvendezett az anyja. – Ott
rengeteg gazdag és befolyásos ember lesz! Hátha valaki felfigyel
rád, és végre nemcsak a klubban léphetsz fel, hanem valami
menő helyen.
– Szeretem a klubot, és nem szégyellem! Eszem ágában
sincs elhagyni a várost, hogy turnézzak hónapokig, vagy Los
Angelesben kilincseljek – vágta rá Sky.
A szülei összenéztek, és mintha hangtalanul beszélgettek
volna.
 – Tudjuk jól! – veregette meg a vállát az apja, ahogy átölelte
a fiát. – Csak szeretnénk, ha a nagyközönség is megismerne, és
nagyobb sikereket érnél el.
– Mint drag? – kérdezte Sky az öregre nézve. – A
legmenőbb travishow állócsillaga vagyok Ciscóban.
– Manapság már nem csak melegbárokban léphetnek fel
drag queenek. Aki saját hangon énekel, az meg pláne nem!
Komoly karriert futhatnál be vele. Nézd meg, Európában az
Eurovíziót egy szakállas nő nyerte!
– De ez Amerika, apa! Itt senki nem kapja fel a fejét egy
travira.
– Arra nem, de egy olyan tehetségre, mint te, mindenki
felkapja a fejét – magyarázta az anyja, miközben helyet foglalt a
kényelmes, fonott kanapén, és maga mellé húzta Skyt.
– Ne játsszuk le újra, lécci! – kérte a férfi. – Ezt már ezerszer
megbeszéltük.
– Nem kérheted a szüleidtől, hogy ne akarjanak jót neked! –
figyelmeztette az apja. – Mi csak sajnáljuk, hogy nem élsz a
lehetőségeiddel, és nem aknázod ki a tehetségedet.
– Én így is boldog vagyok – válaszolta Sky, és egy csókot
nyomott az oldalához simuló anyja homlokára. – Inkább ti
meséljetek! Hogy vagytok? – kérdezte, és hagyta, hogy Baltazar
a lábára feküdjön.
Az apja ismét az anyjára nézett, és ez már Skynak is feltűnt.
Mintha körbejártak volna valamit, amire nem mertek rálépni.
– Mi jól vagyunk! Carenék ezüstlakodalmára megyünk
szombaton.
– Az jó! Legalább táncolhattok kedvetekre.
– Te nem jössz velünk? – kérdezte az apja. – Biztosan ott
lesz a nagyfiúk is.
Skynak beugrott, amit az anyja nemrég mesélt, hogy
Bischopék fia coming outolt a családnak.
– Nem fogok kikezdeni valakivel egy ezüstlakodalmon!
 – Miért nem? – kérdezte az anyja, felhúzva szépen szedett
szemöldökeit. Sky és közte döbbenetes volt a hasonlóság. –
Mások kifejezetten azért mennek esküvőkre meg ilyen
eseményekre, hogy ismerkedjenek.
– Én csak temetéseken szeretek – viccelte el a dolgot Sky.
– Ezt amúgy azért mondtad, mert a melegeknek tilos azt
csinálniuk, amit a heteróknak? – kérdezte az apja, és lehajolt,
hogy egy kicsit simogassa Baltazar fejét.
Sky elgondolkodott.
– Igen, lehet, hogy azért.
– Pedig tudod, hogy nektek pontosan ugyanazt lehet, amit
bárki másnak – mondta az anyja, és megszorította Francis
térdét.
– Ne engedd, hogy bigott barmok véleménye befolyásoljon!
– Néha úgy érzem, ti kifejezetten élvezitek, hogy meleg
vagyok. Még sosem láttam olyan családot, ahol a szülők
aktivisták, és egyben heterofóbok is.
Az apja hangosan felnevetett.
– Ezt kikérjük magunknak! Bár valóban heterofóbok vagyunk,
de nem örülünk jobban, hogy meleg vagy, mint ha heteró lennél.
A testvéreidet is ugyanúgy szeretjük, pedig nem
homoszexuálisok.
– Na jó, lehet, hogy egy kicsit élvezem, amikor a vén
banyákat bosszanthatom a városban a frissen beszerzett,
feliratos pólóimban – mondta az anyja, és szélesen
elmosolyodott. – Imádom, amikor előszedik a szemüvegüket,
hogy el tudják olvasni a szöveget, csak azért, hogy utána
pukkadozhassanak a méregtől. Szólni persze egyik sem mer!
Sky erősen magához ölelte, és egy újabb puszit nyomott a
feje búbjára.
– Ha nem lennétek, ki kellene találni benneteket.
 – De vagyunk! És amúgy semmiben nem különbözünk az
átlagszülőktől. Mi is azt akarjuk kérdezni, amit minden más,
ötvenes házaspár: Mikor lesz végre unokánk?
Sky úgy meglepődött, hogy replikázni is elfelejtett.
– Fogalmam sincs. De hogy jut az eszetekbe pont velem
kapcsolatban? Miért nem a többieket szekáljátok ezzel?
– Mert ők messze laknak – jött az egyszerű felelet. – De mi
olyan unokát szeretnénk, aki itt lenne a közelünkben – válaszolta
Elitta.
– Egy perce még arra akartatok rábeszélni, hogy kezdjek
bele a zeneiparba, és csináljak karriert. Most meg azzal jöttök,
hogy alapítsak családot és fogadjak örökbe, de rögvest?! –
nézett végig mindkettejükön Sky. – Döntsétek már el, hogy mit
akartok!
Az anyja megfogta, és a saját ölébe húzta Sky magasba
tartott kezét, aztán rámosolygott.
– Igazából a kettő közül bármelyiket választhatod, csak
mozdulj ki végre a holtpontról! Itt az ideje, hogy célt találj az
életednek, kisfiam!
Sky ledöbbent. Eddig soha nem fordult elő, hogy a szülei
komolyan presszionálták volna valamire. Mindig támogatták, de
sohasem akarták rávenni semmire. Furcsa érzés volt, hirtelen
nem is tudott mit kezdeni vele.
– Történt valami? – nézett az apja szemébe, aztán az anyját
vizslatta. – Olyan furcsák vagytok!
– Nem akarsz nekünk bemutatni valakit? – kérdezte az apja
komolyan, és amikor Sky felkapta a fejét, állta a pillantását.
– Na ki vele! Miről van szó? – kérdezte Francis.
Az anyja előrébb csúszott a párnán, egészen kiült a kanapé
szélére, hogy szembefordulhasson vele.
– Tudod, néztük a YouTube-on a videókat, és az egyiken
megláttunk téged egy sráccal. Valami koncerten voltatok. Olyan
kis alacsony, fekete fiúval, akit a magasba emeltél. Valami LGBT
csatorna tette fel, és egy csomóan kommenteltek alá, hogy
mennyire édesek vagytok.
Sky csak tátogott. Azonnal rájött, miről van szó. És azt is
azonnal tudta, hogy ebből nagy galiba lehet.
– Mikor volt ez?
– Már vagy egy hete, de lehet, hogy több is. Gondoltam,
azért felejtetted el a meccset is, mert végre találtál valakit, akivel
komolyabbra fordult a dolog. A videót ezerszer is megnéztük, és
alig vártuk, mikor mondod el a jó hírt – magyarázta az apja.
– Milyen jó hírt? – kérdezte egy kis agyhalál után Sky.
Teljesen elvesztette a fonalat, mert közben Angus faterja járt a
fejében.
– Hát azt, hogy végre van valakid – mondta örömteli hangon
az anyja.
– Nincs senkim! – vágta rá Sky, és felpattant. – Ne
haragudjatok, de most mennem kell. Lécei, apa, küldd el a videót
üzenetben! -mondta, de már el is távolodott tőlük, hogy a házat
megkerülve gyorsabban jusson a kocsijához. Baltazar ott ügetett
a nyomában.
– Se puszi, se pá? – kérdezte az anyja széttárt kezekkel,
tehetetlenül, az arcán igazi fájdalommal.
– Legközelebb bepótoljuk! – kiáltott vissza Fran, de már az
utcán szaladt.

Keith unottan nézegette egy épülő társasház terveit. Semmi

kihívás nem volt benne. Nyolc egyforma lakás, nyolc egyforma
élet. Akik ilyenbe költöznek, azok általában multinál dolgoznak,
két gyereket vállalnak, és családi autóval járnak. Megborzongott
a gondolatra. Hihetetlenül boldog volt, amiért megúszta, mert ha
minden az eredeti tervek szerint halad, most ő is egy lehetne
közülük.
 Gondolataiból a telefonja csörgése szakította ki. A titkárnője
hívta, ezért azonnal felvette. Judy nem szokta feleslegesen
zavarni.
– Uram, az édesapja most járt az irodában.
– Tessék? – dőlt előre Keith. – Mit akart?
Pár másodperces csend következett, ami alatt Keith pulzusa
elérte a kritikus tartományt. Minden ízében érezte, hogy valami
nagyon nincs rendben.
– Azt nem tudom, uram, csak azt, hogy leborította a
vizespalackot a folyosón, és berúgta az ajtót.
– Micsoda? Miért? Azt hitte, letagadtatom magam?
– Nem hiszem, uram…
– Ki vele, Judy, ne kerteljen! – utasította, mert érezte a nő
habozását.
– Nem mondta, mit akart, csak azt üvöltözte, hogy rohadt,
mocskos buzernyák, aztán törni-zúzni kezdett. A biztonsági
őrökkel kellett kivezettetni.
Keith mély levegőt vett, de úgy érezte, menten megfullad.
– Bocsásson meg, uram! Nem tudtam, mit csináljak. Már egy
székkel akarta kitörni az ablakot. Féltem, hogy valaki megsérül…
– Semmi baj, nem a maga hibája! – nyögte ki Keith. – Ez
most történt?
– Igen, uram, az imént. Szóljak le a portára, hogy tartsák ott?
– Nem, dehogy! – vágta rá Keith. – Engedjék el! – mondta,
mert már csak az hiányzott, hogy még a portán cirkuszoljon és
műsorozzon, amíg ő odaér.
– Rendben, uram.
Ismét csend lett. Keith őrlődött. Érezte, hogy mondania
kellene még valamit, de nem találta a szavakat.
– Vigyázzon magára, uram! – mondta halkan a nő.
– Köszönöm, Judy! – nyomta ki a telefont Keith.
Fél órával később a romos ház teraszán ült, a lábánál álldogáló,
és veszetten farkat csóváló kiskutyát simogatva. A gondolatai
egymást kergették, és bár igyekezett felkészülni a lelki terrorra,
és felvértezni magát, előre tudta, hogy minden eddiginél
keményebb menet következik. Épp felleltározta a felhalmozott
energiáit, és számot vetett, hogy vajon mire lesz elég, amikor a
jól ismert, vészjósló hang zökkentette ki:
– Te is fiam, Brutus?
Keith elröhögte volna magát, ha éppen nem a fogait
igyekszik annyira összeszorítani, amennyire csak tudja.
– Mit keresel itt, te mocskos fartúró? – kérdezte az apja, és
imbolyogva felé indult.
– Gondoltam, eljövök, hogy a szemembe mondhasd, amit
akarsz – felelte Keith. – Egyszer úgyis túl kell esnünk ezen.
– Neked egy kasztráláson kellene túlesned, te korcs! – köpte
felé az apja, és felemelt kézzel meglódult, hogy nekiessen, de
Keith egyeden mozdulattal elkapta a csuklóját, aztán a székbe
kényszerítette.
– Ezt fejezd be! Szidhatsz, ócsárolhatsz, de ne emelj rám
kezet, ha nem akarsz hat hétig gipszben üldögélni! – szűrte a
fogai között.
– Azt hiszed, félek egy buzeránstól? Egy féregtől, aki
odatartja a seggét, hogy megbasszák? Mondd csak, mióta
tudod, hogy egy ferde hajlamú köcsög vagy?
Keith késztetést érzett, hogy azonnal sarkon forduljon és
elmeneküljön. Nem az apjától félt, hanem a romboló hatástól,
amit a szavai okoznak.
– Azt hiszem, mióta az eszemet tudom – válaszolta mégis,
és szétvetett lábakkal, elszántan lecövekelt a terasz szélén.
– Úgy ültél a templomban, úgy áldoztál, hogy hazudtál
anyádnak és nekem? Talán a papnak is? – kérdezte fröcsögő
nyállal, áradó gyűlölettel az öreg.
 – Nem! Ti hazudtatok nekem! Anya azt hazudta, hogy a
szeretet a legfontosabb, te pedig azt hazudtad, hogy a melegek
a pokol tüzén égnek az örökkévalóságig.
– Egyik sem hazugság, te rohadék!
– Ha Isten azért teremtett melegnek, hogy büntethessen
érte, akkor nem az én Istenem! És ha Isten a szeretet, akkor
engem is elfogad úgy, ahogy vagyok!
– Nem Isten teremtett ferdének, te mocskos áruló! Azért
vagy buzernyák, mert soha, semmire sem voltál jó. Most is így
akarsz feltűnést kelteni, ezzel akarsz parádézni. Láttalak!
Keith érezte, hogy megremeg. Bármennyire is próbált
felkészülni, erre nem lehet.
– Mit láttál? – kérdezte.
– Láttalak azzal a másik köcsöggel. A kocsmában mindenki
rajtam röhög, te átok! Az összes semmirekellő engem aláz
miattad, te rohadék! Hát ki vagy te, hogy tönkreteheted az
életem?
Keith nyakán úgy feszültek az inak, hogy félő volt, bármikor
elpattanhatnak. Minden izma görcsbe rándult, és érezte, hogy
már nem sokáig tud uralkodni magán.
– Én a fiad vagyok. Nem én kértem, hogy megszülessek,
nem én akartam itt lenni. Te és anyu akartátok, és az lett volna a
dolgotok, hogy szeretetben neveljetek fel. De neked mindig
fontosabb volt az ital meg a kurvák, mint mi. Azt hiszed, nem
tudtam? Azt hiszed, nem láttalak? Én is láttalak a vörös
ribanccal, akinek az ablakán másztál be részegen az éjszaka
közepén, amikor anyu érted küldött, hogy hozzalak haza. Az
bocsánatos bűn? Mert a Bibliában semmi konkrétum nincs a
melegekről, csak néhány homályos utalás, viszont a
tízparancsolatban benne van, hogy ne paráználkodj, és valami
olyasmi is rémlik, hogy más asszonyát meg ne kívánd. Ezeket
átugrottad, amikor olvastad? Egyáltalán tudsz olvasni? – Az apja
fel akart állni, de Keith egy kézzel megmarkolta a vállát, és
leszorította a székbe. – Lehet, hogy miattad lettem buzi. A
verések miatt, és azért, mert annyira undorodtam tőled. Nem
akartam rád hasonlítani, és azért lettem olyan, amilyen vagyok.
Te tehetsz róla, bazmeg! És a végelszámolásnál majd kiderül,
hogy neked meddig kell a tisztítótűzben melegedned, de
remélem, amíg világ a világ!
– Dögölj meg, te ocsmány buzeráns! – morogta az öreg.
Keith felegyenesedett, aztán egy pillanatig még nézte,
mielőtt hátat fordított, és elindult lefelé a lépcsőn. Pont lelépett
volna a terasz előtti sárba, amikor szétrobbant a sörösüveg,
amivel az apja tiszta erőből fejbe vágta.
 Sirályszürke

Sky lélegzetvisszafojtva állt, és azt sem tudta, mihez kezdjen.

Látta, ahogy az öreg leütötte Angust, de az agya még nem fogta
fel, csak arra volt képes, hogy egy nanoszekundummal később
elrugaszkodjon a fák takarásából, és szélsebesen szelje át a
kertet. Átugrotta a térdig érő gazkupacot, ami virágágyás helyett
állt a terasz előtt, és a következő szökkenéssel már fel is ugrott a
hanyagul zsaluzott betonplaccra.
– Hozzá ne nyúlj! – kiáltott a láthatóan részeg emberre, aki a
törött üveggel épp Angus fölé hajolt. Sky már azt vizualizálta,
ahogy megvágja vele. – Lépj hátra, vagy minden csontodat
eltöröm!
Az öreg félig felegyenesedett és kicsit hátratántorodott,
ködös tekintettel meredve az érkezőre. Talán azon gondolkodott,
ismeri-e. Az üveg csonkját maga előtt tartotta, mint egy fegyvert.
Sky egyszerre próbálta szemmel tartani, és felmérni Angus
állapotát. A fekete haj eltakarta a lényeget, de a karmazsinvörös
vérpatak, ami a halántékán szivárgott lefelé, és az orra hegyéről
csöpögött a betonra, annyira megijesztette Skyt, hogy óvatlanul
mellé guggolt. Kitapintotta a nyakán az eret, és majdnem felsírt a
boldogságtól, amikor erőteljes pulzust érzett az ujjai alatt.
A következő pillanatban felfogta a felé süvítő mozdulatot.
Csak annyi ideje volt, hogy hátrarántsa magát, arra már nem volt
kapacitása, hogy megtámaszkodjon a kezeivel. A porba zuhant,
és a lábai is kicsúsztak alóla. Mire felfogta a történteket, az öreg
már föléhajolt, és a véres üveggel akart az arcába sújtani. Sky
reflexből kapta el a kezét, és próbálta kicsavarni belőle az üveg
nyakát, amit szorongatott, de a vén fészer meglepően erősnek
bizonyult. Vasmarokkal tartotta a fegyverét, és véreres
szemeiben olyan gyűlölet villogott, ami Skyt is megdöbbentette.
A félelem nyirkos nyomot hagyott a hátán, ahogy felkúszott a
gerincén.
– Eressz el, te tetves buzi! – ordította a vénember.
Ragacsos, dohánytól bűzlő nyála Sky arcára fröcsögött. – Úgy is
kinyúvasztalak, te rohadék! Megrontottad a fiamat!
Sky minden erejét latba vetette, de nehezen boldogult az
öreggel. Úgy tűnt, az ital és a harag megsokszorozta az erejét.
Sky nem tudott mást csinálni, elkaszálta a lábait, és
reménykedett, hogy a meglepetéstől, vagy az eséstől való
félelmében kicsit lazít majd a fogáson. Igaza is lett, mert a
következő pillanatban sikerült végre kicsavarnia az üveget a
kezéből, amin Angus vére rubinként csillogott. Amikor rájött,
hogy értékes másodperceket veszít a dulakodással, hirtelen ő is
megtáltosodott, és egyetlen mozdulattal messzire hajította a
csonkot, majd átfogta a felé zuhanó öreg nyakát a karjával, és
maga mellé szorította a földre. Nem finomkodott. Nem volt rá
oka. Tisztán látta a vizenyőskék szemekben, hogy képes lett
volna ölni. Sőt, nemhogy képes lett volna, hanem akart!
Az öreg arca a betonba préselődött, ahogy Sky egy ruganyos
mozdulattal talpra ugrott, de nagy kezével tiszta erőből lefelé
nyomta Caldwell fejét.
– Meg ne moccanj, mert kitöröm a nyakad! – szűrte a fogai
között, miközben körülnézett. Csak egy másodpercre engedte el
az öreget, amíg leszakította a fejük fölött lengedező
szárítókötelet, és a következő pillanatban már Caldwell hátába
fúrta a térdét, a kezeit pedig a derekánál kötötte gúzsba.
Leszarta, hogy a csipeszek máris lehorzsolták a bőrt. Igazság
szerint némi elégtételt érzett, amikor meglátta a kibuggyanó vért.
Erősen megmarkolta a kötelet, és egyetlen mozdulattal
felrántotta az öreget a földről, aztán maga előtt taszigálta a
fészerig, mielőtt belökte az ajtón, aztán rácsapta, és betolta a
reteszt.
 Villámgyorsan visszaszaladt Angushöz, és óvatosan
megsimogatta az arcát. Nem merte megmozdítani, mert eszébe
jutott, milyen rendellenes szögben hajlott hátra a nyaka, amikor
az ütés érte. A mentőket tárcsázta, miközben halkan azt
mormogta:
– Csak maradj életben! Megértetted?! Itt ne merj hagyni!

Russellt az étteremben érte a hívás. Sky összefüggéstelenül és

hallhatóan neurotikusan motyogott a telefonba. Russ nagy
nehezen azt vette ki a szavaiból, hogy egy mentőben ül
Angusszel, akit az apja leütött egy sörösüveggel. Russell hallotta
a sziréna beszűrődő sivítását. Mire letette a telefont, már kint állt
az utcán, és egy taxinak intett türelmetlenül.
Tíz perccel később kiszállt az Irgalmasok előtt, és
rohamléptekkel közeledett a bejárat felé. Már nyúlt a kilincsért,
amikor valaki elkapta a karját, és magához rántotta. Russ ki
akarta szakítani magát az erőteljes ölelésből, mert fel sem fogta,
ami történik.
– Nyugalom, Móki! Most beszéltem Skyjal. Angus jól van. Az
első vizsgálatok szerint semmije nem tört el, csak felszakadt a
bőre, de az is csak egy pici helyen. Szerencsésen is esett. Már
magához tért, de elvitték CT-re és ultrahangra.
Russell pislogni is elfelejtett, annyira figyelt minden szóra, és
Ink arcára is, mert attól tartott, valamit eltitkol előle. A gyönyörű,
eozinzöld szemek azonban vidáman csillogtak rá.
– Szóval nyugodj meg! Még nem tudunk bemenni hozzá. A
sürgősségin látják el. Amint kap egy ágyat, Sky azonnal
megüzeni a szobaszámot. Bólints, ha megértetted! – nyomott
egy óriási puszit a homlokára Beaumont.
– Szóval nincs komoly baja?
 Ink türelmesen mosolygott rá, és két kezével a derekát ölelte.
– Nincs, egyelőre úgy néz ki, pár karcolással megúszta.
– És az öreg?
– Bevitték a rendőrök. Eljárás indul ellene.
– Bassza meg! – dőlt egy óriási sóhajjal a széles mellkasra
Russ. – Tudtam, hogy szólni kellett volna neki.
– Miről? – kérdezte Ink, és most ő tartotta el magától.
– Felkerült egy videó a GayGuys csatornára, amiben Angus
és Sky is szerepel. A koncerten készült. Csak azért nem
mondtam neki, mert féltem, hogy kiakad rajta. Eszembe sem
jutott, hogy a híre eljut az öreghez.
– Na, ezért mondom mindig, hogy az internet az emberiség
rákja – csattant fel Ink. – Idegen emberekről posztóinak, akinek
az életéről fogalmuk sincs, és a következmények
beláthatatlanok.
Russell bólintott.
– De akkor is! Mi az, hogy nekimegy a saját gyerekének, és
meg akarja ölni?
– Nem hiszem, hogy tudatában volt a cselekedeteinek.
Állítólag picsarészeg volt.
– Az nem mentség mindenre! – szuszogta Russ, és a
könnyeit Ink pólójába törölte.
– Sajnos gyengíti a vádat. Vagy szerencsére… Mert lehet,
hogy józanul nagyobb kárt tett volna benne. Csak azt nem
tudom, Sky hogy került oda.
– Én adtam meg a címet, amikor felhívott, hogy Caldwell
irodájában óriási a felfordulás. A biztonsági őr elárulta neki, hogy
a főnök apja tört-zúzott odabenn. Mivel Sky nem találta otthon
Angust, bement a céghez, és onnan egyenesen az apjához
indult.
– Na, ez az óriási szerencse! Ha nem ér oda időben, isten
tudja, mit tett volna vele az az elmeháborodott – rázta meg a
fejét Ink. – A gyűlölet a legpusztítóbb méreg.
 – Nem értem, hogy gyűlölheti a saját gyerekét.
– Én értem. Az apám is hasonló habitusú volt, csak nekem
az volt a mákom, hogy el tudtuk titkolni előle.
– De legalább neked anyukád volt a szövetségesed.
Szegény Angusnek senkije sincs. És ez szörnyű…
– Sokan élik egyedül az életüket, távol a családjuktól, mint
például te – nézett rá szeretettel Ink. – Sosem mesélsz a
szüleidről.
– Ez igaz – bólintott Russ. Már nagyon régen készült rá, de
valahogy mindig halogatta a dolgot. Rájött, hogy Ink is pont így
tett az anyjával kapcsolatban, és már rég tudta, hogy ez a
módszer nem túl célravezető.
– A szüleim egyszerű emberek. Az apám gyári munkás, az
anyám varrónő.
– Ezen nincs semmi szégyellnivaló – puszilt a füle mellé Ink.
Russ megrázta a fejét.
– Nem is emiatt nem beszélek róluk… – Ink lenézett rá, és a
szemeiben látta az átsuhanó fájdalmat. – Még csak azt sem
mondhatom, hogy maradiak, vagy nem elfogadóak. Az igazság
az, hogy érdektelenek és önzők. Amikor elváltak, ők nem azért
harcoltak, hogy kivel maradjak, hanem azért, hogy kivel ne.
Hónapokig ment a huzavona, ami arról szólt, hogy egyikük sem
akart velem élni.
Ink szíve elfacsarodott. Maga előtt látta a rövidnadrágos,
szeplős kisfiút, akinek szomorú, kék szemeiben ott csillog a
vágy, hogy valaki szeresse, ragaszkodjon hozzá. Abban a
pillanatban benne is gyilkos indulatok éledtek.
– De miért? – bukott ki belőle a kelleténél sokkal
ingerültebben.
Russ picit elfordult, kerülte a tekintetét.
– Valószínűleg túl sok volt velem a gond, és mindkettő örült,
hogy végre megszabadultak egymástól. Már csak én voltam
útban.
 – Ez borzasztó!
– Amikor rájöttem, hogy pusztán azért, mert új életet akartak
kezdeni, és nem azért, mert értéktelen vagyok és felesleges,
onnantól kicsit könnyebb volt, de ehhez el kellett telnie öt évnek.
Az viszont maga volt a pokol. Senkivel nem tudtam erről
beszélni, mert nem volt senki, akit érdekelt volna, hogy mi van
velem. Az apai nagyszüleim már nem éltek, az anyai nagyapám
egy részeges fasz volt, mint Angus apja, a nagyanyám pedig az
ország másik végében lakott, és nem nagyon tartottuk a
kapcsolatot. Van két unokatestvérem, de nem is ismerem őket,
mert anyám ki nem állhatja a saját nővérét.
– Szóval az egész család ilyen. De te ezt kisgyerekként még
nem érthetted. Szörnyű lehetett elhagyatottan hányódni, és úgy
érezni, hogy csak púp vagy a hátukon.
– Pontosan. A bíróság közös felügyeletet ítélt meg,
valószínűleg azért, hogy legalább egymást ellenőrizzék és
szekálják. Ez be is jött, mert enni mindig kaptam, és
gondoskodtak a szükségleteimről. Csak nem azokról, amikről
kellett volna.
– Édesem! – szorította magához Ink.
– Amikor kamasz lettem, dacból azonnal co-ztam, amikor
rájöttem, hogy meleg vagyok.
– És? – kérdezte azonnal Ink. Benntartotta a levegőt, mert
félt attól, amit hallani fog.
– És semmi. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy
mennyire érdektelenek velem kapcsolatban. Tulajdonképpen
nem is reagáltak. Egyikük sem. A „nem számít” önmagában egy
tőr a szívedbe, ha nem teszik hozzá, hogy „így is szeretlek”.
Ink úgy érezte, menten szétveti a méreg. Egy ilyen szeretetre
méltó tüneménnyel hogyan bánhattak így a saját szülei?!
– Csoda, hogy olyan lettél, amilyen. Most, hogy ezt tudom,
még többre értékelem azt az embert, akivé váltál.
 – Lehettem volna olyan is, mint ők. Gyakran vágytam rá
egyébként – nézett végre a szemébe Russell. – Érzéketlen
akartam lenni. Olyan, akit nem gyengítenek az érzelmei.
Irigyeltem a pszichopatákat.
Ink elmosolyodott. A mondat önmagában nagyon furán
hangzott, de belegondolva azonnal értelmet nyert.
– Elhiszem. És végül mi volt az, ami megóvott, amivel
elkerülted, hogy elfásulj a szeretetlenségtől?
– Találtam egy nálam is szerencsétlenebbet. Új lány jött az
osztályba, aki csípett-rúgott-harapott. Egy hét után már senki
nem is próbált a közelébe menni. De én észrevettem a
szemében ugyanazt, amit én is mindig éreztem. Hogy ez csak
álca. A külvilág felé árasztott erőszak és elutasító viselkedés
csak önvédelmi reakció. Belül magányos volt, és rettegett.
– És mit csináltál? – kérdezte Ink, aki közben az órájára
pillantott. Már egy fél óra eltelt, de még nem volt semmi hír.
Kezdte aggasztani a dolog, de örült, amiért Russ beavatta,
amiért végre mesélt a gyerekkoráról, és annak is, hogy nem
rágja tövig a körmeit Angus miatt.
– Igazából nem csináltam semmit. Amikor azt kérdezte a
tanár, ki hajlandó Caren mellé ülni, én feltettem a kezem. Aztán
egy hónapig egyetlen szót sem szóltam hozzá. Néha vettem neki
egy csokit, ha kaptam egy kis pénzt a sarki hentestől, akinek
kifutófiúskodtam, és odatettem a padjára. Ő egy darabig nem
nyúlt hozzá, de ha kimentem a szünetben, mire visszaértem,
már sosem volt ott. Évekkel később mutatta meg nekem, hogy
egyetlen darabot sem evett meg belőle, hanem otthon, egy
gyönyörűen kibélelt cipősdobozba gyűjtötte, és egy felfeszített
padló alatt tartotta, nehogy a testvérei megtalálják és elvegyék.
Úgy őrizte őket, mintha kincsek lettek volna. Valódi kincsek.
Ink ismét elérzékenyült, és elhatározta, hogy fest egy
sorozatot gyerekekről. Eldobott, magányos gyerekekről, akik
családban élnek, még sincs senkijük. Az arcukat máris maga
előtt látta, és az ujjaiban érezte a bizsergést, ami mindig együtt
járt az ihlettel.
– Összebarátkoztatok?
– Valami olyasmi. Akkor azt hittük, egymásba szerettünk.
Csak évekkel később jöttünk rá, hogy ez csak elárvult lelkünk
reakciója volt az emberi szóra, kedvességre.
– És akkor szétváltatok?
Russell elmosolyodott.
– Nem, dehogy. Megbeszéltük és barátok maradtunk. Caren
nem sokkal később beleszeretett egy fiúba, és az érettségi után
hozzá is ment. Négy gyereke van, boldog házasságban él.
– Tartjátok a kapcsolatot? – kérdezte Ink, és nem állhatta
meg, még közelebb húzta Russellt, hogy az egész mellkasán
érezze a melegét, és erősebben szoríthassa magához. Ismét
megesküdött, hogy élete végéig szeretni és óvni fogja ezt a
csodálatos kincset. Tökéletesen megértette Carent, és hogy
miért nem ette meg a csokikat.
– Nem úgy, ahogy terveztük – rázta a fejét egy halvány
mosollyal Russ. – Mióta felnőttünk, és mindketten megtaláltuk a
helyünket, kevesebbet beszélünk. Néha egy üzenet,
születésnapokon, hálaadáskor, szilveszterkor. De mindketten
tudjuk, hogy ha bajba kerülnénk, vagy szükségünk lenne a
másikra, azonnal otthagynánk csapot-papot, és rohannánk. Ez
biztonságérzetet ad.
– Igen, ez nagyon jó dolog. Róla miért nem meséltél?
– Mert a történet csak az előzményekkel együtt teljes, és azt
nem szívesen idézem fel – válaszolta őszintén Russ. – Még ma
is fáj, ha a szüleimre gondolok.
– Egyáltalán nem keresnek?
Russell a kórház parkját nézte.
– Egy éve anyám megkeresett. Tudod, néhány percig
zakatolt a szívem, mert a remény még ott élt bennem, akkor is,
ha mélyre temettem. Azt hittem, hiányzom neki.
 – És?
– Kiderült, hogy lejárt a kötvény, amit a nagyanyám tett be a
továbbtanulásomra, amikor megszülettem. Ki akarta belőlem
énekelni a felét.
Ink gyomra összerándult.
– És?
– Egyszerűen letettem a telefont. Képtelen voltam még egy
szót beszélni vele.
Ink az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét, hogy a szemébe
nézzen.
– Russell Corn, te vagy a legeslegszebb ajándék, amit az
élettől kaphattam. Nem érdemellek meg, de te mindent
megérdemelsz, amit adni tudok neked. Mi lenne, ha a jövő
hónapban összeházasodnánk?
Russell szíve kihagyott néhány ütemet, aztán egyből
rakétasebességre kapcsolt.
– Ink, nem kell…
– Ki ne ejtsd a szádon, hogy sajnálatból! – tette a mutatóujját
az ajkára Beaumont. – Azért akarom, mert nekem van rá
szükségem, hogy végre az enyém legyél. Minden napom
rettegés, és tudom, alaptalan a félelmem, de tudni akarom, hogy
örökre hozzám tartozol.
A Russ szemeit elfutó könnyek, és az arcára kiülő
hitetlenkedéssel vegyes szerelem lenyűgözte Inket. Pontosan
ezt akarta látni, de mindig ledöbbent azon, mekkora hatást
gyakorol rá Russ egyetlen pillantása is. A szerelem soha nem
tűnt számára ilyen megfoghatatlannak, de pont ettől volt
leírhatatlanul gyönyörű.
– És anyád?
Ink egy pillanatig habozott, mielőtt válaszolt.
– Rájöttem, hogy már nem kell megfelelnem neki. Ha ő úgy
ítéli meg, hogy helyesen döntött, amikor szó nélkül elment, akkor
elfogadom.
 Russ vizslatta még egy másodpercig, aztán halkan szólalt
meg:
– Oké.
– Oké?! – vigyorodott el Ink. – Szóval foglalhatom az
időpontot az anyakönyvvezetőnél?
Russell félénken bólintott. Amikor az Ink arcát kettéhasító,
üdvözölt mosoly beragyogta a fényével, Russ szíve ismét az
Örömódát játszotta, akárcsak Leon csengője. Rájött, hogy néha
az elcsépelt dallamok tudják csak visszatükrözni az érzelmi
hurrikánt, ami benne tombol, mióta megismerte Inket.

Sky az ágy szélén ült, és gyönyörködött Angus vonásaiban. Már

többször megállapította, hogy az álom úgy terül szét az arcán,
mintha egy szépségmaszkot kapna, amitől éterien üde, és
varázslatosan gyönyörű lesz. Minden ránc elsimul, a pillái sötét
legyezője remegve vet árnyékot a halvány bőrre, az ajkai pedig
telten és hívogatón nyílnak el, hogy édes szuszogása halkan
járjon köztük ki-be. Sky azt is tudta, hogy veszélyes, amit csinál.
Mióta a koncert után Angus faképnél hagyta, képtelen volt
megszabadulni a lelkiismeret-furdalástól. De ezúttal nem a férfi
miatt érzett bűntudatot, hanem valami gikszer folytán saját
magával szemben. Az elnyomott, örökké hallgatásra ítélt énje
keltette benne, és azt kérte számon, hogy miért szalasztotta el
az esélyt? Az egyetlen esélyt, hogy végre érezhessen, végre
közel kerülhessen valakihez. Mindig azzal nyugtatta magát, hogy
ő genetikailag képtelen erre, de tudta, hogy ez majdnem olyan
gyenge érv, mintha valaki a melegséget nevezné betegségnek.
Keresett magának egy kényelmes dobozt, amit magára húzhat,
és mióta megtalálta, azzal áltatta magát, hogy ő valóban
aromantikus, vagyis érzelmi kötődésre képtelen ember. Néha azt
kívánta, bárcsak valóban az lenne!
– Helló! – szakította ki a gondolataiból Angus rekedt,
akadozó hangja, ami alig tudta megrezegtetni a hangszálait.
– Szia! – hajolt azonnal közelebb Sky. – Hogy vagy?
– Mint akit leütöttek – válaszolta Angus.
– Emlékszel arra, ami történt? – fürkészte az arcát Sky.
– Addig igen, hogy apám lecsap, mint a legyet. De te hogy
kerülsz ide?
– Megpályáztam a hős megmentő szerepét, és úgy látszik, a
rendezőnek bejött az alakításom.
Angus elmosolyodott.
– Megmentettél?
– Meg én! Lebirkóztam apádat és bezártam a fészerbe.
Az Angus arcán átfutó fájdalmas kifejezés megijesztette.
– Hívjam a nővért? Vagy az orvost?
– Nem, dehogy. A lelkem sajog – válaszolta halkan a férfi. –
Köszönöm!
– Nincs mit köszönnöd. Én kérek elnézést. Igazad volt! A
koncerten nem kellett volna feltűnést keltenem. Sajnálom! –
mondta őszintén Sky.
A pillantásuk összefonódott, és csak nézték egymást néhány
másodpercig.
– Mondanám, hogy te vagy a hibás, de ez nem igaz. Ha
őszinte akarok lenni, a koncert és az ott átéltek voltak a
katalizátorok, amik miatt átértékeltem az életem.
– Kifejtenéd ezt? – kérdezte Sky. – Látom, hogy másképp
nézel, beszélsz, mozogsz, és ez megrémiszt. De lehet, hogy
csak azért, mert új, mert ismeretlen.
Angus elmosolyodott.
– Még nem tudom megfogalmazni, és lehet, hogy nem is
kell. Életemben először nem agyalok a miérteken, sem a
következményeken. Valami átkattant, és én megkönnyebbültem.
Nem tudom, érthető ez így?
– Nem, abszolút nem – rázta meg a fejét Sky, de közben
mosolygott. – De azért jó hallani, hogy jól vagy.
– Sosem voltam jobban – válaszolta komolyan Angus. – De
most kérlek, mondd, hogy a koponyám egyben van, és nincs
leborotválva a fejem – emelte fel a kezét, hogy kitapogassa a
vágást, ami egy kicsit húzódott.
– Egyben és nincs. Egy vékony repedés az egész, a doki azt
mondta, egy ujjnyi helyen borotválta le, hogy a plasztikai sebész
miniöltésekkel össze tudja húzni, de rá tudod fésülni a hajadat.
– Hála az égnek! – sóhajtott megkönnyebbülten Angus. – És
mi lett az öreggel?
– Elvitték a rendőrök. Bilincsben. Az összes haverja ott állt
az utcán, és hősként néztek rá, ő pedig sütkérezett a frissen
megszerzett tiszteletben.
– A sok rohadék, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak.
– Nyilván örült neki, amiért híre ment, hogy agyon akarta ütni
a fiát.
– Ezzel legalább visszaszerezte a baráti körét, akiket
miattam vesztett volna el. Ennyit megért a dolog…
– Azt hiszem, egy kicsit hűsölhet, mielőtt koccinthatnak.
– Gondolod, hogy sittre megy?
– Fogalmam sincs, de remélem. Engem is meg akart ölni.
– Kérlek, ne mondd ki ezt többször! – hunyta le a szemét
Angus. – Akkor sem, ha igaz.
– Ne haragudj! – mondta halkan Sky. – Olyan, mintha
túldramatizálnám, hisz elviekben egy öreg részeges, de
esküszöm, félelmetes volt, mert a gyűlölete megtriplázta az
erejét. Óriási szerencse, hogy ennyivel megúsztad. A doki azt
mondja, hogy lecsúszott rólad az ütés, mert éppen léptél. Sokkal
komolyabb baj is lehetett volna.
 – Sejtem – válaszolta Angus. – Még egyszer köszönöm,
Francis!
– Tényleg nincs mit. De ha meg akarod hálálni, esetleg
szóba állhatnál velem…
Angus egy darabig tanulmányozta az arcát.
– Sajnos nem lehet. Sokkal fájdalmasabb a veled való
találkozás, mint az, hogy a saját apám akart agyonütni.
Sky beszippantott egy köbméter levegőt, és keringette egy
kicsit. Amikor rájött, hogy erre nem tud mit válaszolni, lassan,
egy tétova bólintással fújta ki.
– Akkor megyek… Russell és Ink kint várnak, de a nővér
addig nem engedte be őket, amíg aludtál.
– Rendben. Vigyázz magadra! – búcsúzott Angus.
– Kettőnk közül, azt hiszem, te kerülsz állandóan bajba –
mosolygott rá vissza az ajtóból Sky.
 Tearózsaszín

Eltelt két újabb hét. Keith fejéből már kiszedték a varratokat, és a

haja is kezdett visszanőni, bár állandó késztetést érzett, hogy
vakarja a sebet, mert őrülten viszketett. A klub szépen haladt,
már a burkolok és a festők dolgoztak az épületben. Keith egyre
több időt töltött ott, mert szerette a belső tereket, és otthon
érezte magát. A századelőt idéző ornamentumok békebeli
hangulatot kölcsönöztek a helynek, amit remekül ellensúlyoztak
a csiszolt betonburkolatok és az egyszerű, minimál stílusú
berendezés. Végül Ink a színekben is szabad kezet adott neki,
ami teljesen meglepte Keith-t. Azt hitte, a festő majd Leonnal
veszekszik hetekig, hogy a homokszínnek a meleg vagy a hideg
árnyalata kerüljön a falakra, de ehelyett Beaumont egyik nap
egyszerűen azt mondta: Te úgyis jobban értesz az építészethez,
mint én, ráadásul kiváló az ízlésed. Lélegzetelállító legyen, de
ezen belül azt csinálsz, amit akarsz.
Keith aznap éjjel szemhunyást sem aludt, mert
végigböngészte a trendeket, mérlegelt, látványterveket készített,
amiket aztán napokig magával cipelt mindenhova, és random
időpontokban szedte elő őket, mert nem tudott dűlőre jutni.
Végső kétségbeesésében Russellhez fordult, és megkérte,
hogy nézzék át együtt a képeket, mivel Russ biztosan el tudja
dönteni, hogy a különc pasijának melyik tetszene jobban.
– Figyu, haver, nagyon szívesen megnézem őket, de ma
bébiszittelek Elyéknál.
– Minek? A gyerekeik már nagyok – kérdezett vissza Keith.
– Nos, ha nagyok, ha nem, ragaszkodtak hozzá, hogy náluk
maradjak ma, mert a felnőttek egy bankettre mennek. Főzök
nekik, és nézünk valami filmet. Gyere, tarts velünk! Hidd el, tök
jó fejek a srácok.
 Keith egy másodpercig hezitált, de rájött, hogy amúgy sem
csinálna semmi mást, csak otthon ülne a laptop előtt, és újabb
száz trendfotót nézne végig, hogy még jobban
elbizonytalanodjon. Igazából jobban szerette, ha a megrendelő
döntött ilyen dolgokban. Tapasztalatból tudta, hogy ízlésen
vitatkozni lehetetlen és felesleges.
– Amúgy is, több szem többet lát. Heath és Aby lassan
bulizós korba lépnek, úgyhogy igazából az ő nemzedéküknek
kell megfelelnie a helynek.
Ez nyomós érv volt, mert Keith mindig is úgy érezte, hogy ő
elszalasztottá a fiatalságát, és már nem tudja ledolgozni a
hátrányát. Fogalma sem volt, hogy a hivatalosan divatos
dolgokon kívül mi a menő, a trendi.
– Oké! Vihetek bort a vacsihoz?
– Egyrészt, ha jól tudom, te már nem iszol, a gyerekek meg
még nem. Mi lenne, ha egy nagy doboz jégkrémet hoznál? Azzal
tutira osztatlan sikert aratsz majd!
Keith elmosolyodott.
– Igenis, főnök! Hány órára legyek ott?
– Fél nyolc körül vacsorázunk, mert Aby és Mel edzésen
vannak hétig, de szívesen látunk korábban is. Legfeljebb
segítesz a főzésben.
– Oké, mert akkor munka után már nem mennék haza. Hat
körül végzek.
– Várunk, gyere!
– Köszönöm a meghívást. De, Russ! – szólalt meg Keith,
mielőtt letette volna a telefont.
– Igen?
– Ink ilyenkor mit szól? Ő miért nem megy veled?
– Egyrészt nem egymás életét éljük, hanem mindenki a
sajátját, ezért nem csinálunk mindent együtt, másrészt Ink
szereti a kölyköket, de csak limitált ideig, úgyhogy inkább otthon
marad és dolgozik. Homlokon csókolta a múzsa, úgyhogy se
hall, se lát. Éjjel-nappal fest a baleseted óta.
– Pont azóta? De miért? Amúgy köszi, hogy balesetnek
hívod, és nem merényletnek. Sokkal jobban hangzik.
– Szívesen, haver. Nem tudom, mit mondhatnék rá.
– Szóval Ink miért azóta dolgozik ekkora elánnal?
– Mondani nem mondta, de azt hiszem, a veled történtek és
az én gyerekkorom sztorija nagy hatással volt rá. A bukott
angyalok után most gyerekeket fest. Meg kell mondanom, ezek
sem valami vidám képek – kuncogott Russell.
– Ink stílusa olyan egyedi, mint az ujjlenyomat. Örülök, hogy
nem kezdett ő is kiskutyákat és tájképeket festeni, mint Leon.
– Na! – szólt rá azonnal Russ. – Leon ma is javarészt aktokat
fest, csak a modell nem annyira kétségbeesett és szomorú. A
mostani képei nekem sokkal jobban tetszenek.
– Nem láttam, csak két új képet, amit a héten hoztak ki a
klubba, mert természetesen a falakon az ő festményeik lesznek,
de azokon Ely konkrétan virágok között fekszik.
– Az új sorozat címe Természet, és Leon azt mondja, a
realizmust akarja ötvözni barokk elemekkel. Úgyhogy nemcsak
azért fest virágokat, mert elvakult a szerelemtől, hanem
tudatosan dolgozik egy új irányzaton. Most ezt a korszakát éli.
Tudod, a festőknek sok van.
– Oké, mivel nem értek hozzá, elfogadom a magyarázatot,
de én tutira nem adnék ki értük egy vagyont.
– Hála az égnek, ha száz évig naponta festenének egy
képet, jelen állás szerint az is mind csillagászati áron kelne el,
úgyhogy egyelőre Chambers is azt csinál, amit akar. A
művészeti trendekhez pedig fikarcnyit sem konyítok. Én csak azt
tudom, hogy mi a divat a konyhában.
– És mi? Pepita-kockás nadrág, fekete kötény, nem? –
viccelődött Keith.
 – Hülye! – nevetett fel Russ. – Most le kell tennem, mert még
vár rám egy szuflé, de este találkozunk.
– Rendben, ott leszek!

Keith pontban fél hétkor csengetett, és közben ismét

elismeréssel nézett végig a gondosan megtervezett és
kivitelezett ház homlokzatán. A hajlított, felfordított csónakra
emlékeztető tetőszerkezet, és az emeleti, kerek ablakok
különleges bájjal ruházták fel az épületet, amit a rusztikus
kőburkolat, és a kikötőkre emlékeztető betoncölöpök sora tett
autentikusabbá. Bár Leon bátran nyúlt a modern kor
vívmányaihoz, tökéletes összhangot hozott létre a környező, régi
épületek ódon atmoszférájával.
– Hahó! – üdvözölte Russ, amikor kitárta az ajtót.
– Sziasztok! – köszönt vissza Keith, mert látta a kíváncsian
csillogó tekintetet Russell háta mögött.
– Meséltem már, hogy itt kezdődött minden? Inkkel Elyék
vacsorameghívásán találkoztunk először – mondta Russ,
miközben beljebb invitálta Keith-t. – Pontosan így nyitottam ajtót
neki is, csak nem rá számítottam.
– Nem, ezt még nem – lépett be Keith mosolyogva, és
Heathcliff felé nyújtotta a parfétortát. – Russ azt mondta, hozzak
egy doboz jégkrémet, de úgy gondoltam, hogy ha ő főz, az
roppant puccos valami lesz, amihez nem lehet dobozból
kanalazni a fagyit.
Heath leemelte a hungarocell-doboz tetejét, és lelkesen
felnyikkant.
– Ó, de gyönyörű! Milyen ízű?
– Citromsorbet és belga csoki – válaszolta Keith, mire csak
nyammogó hangok érkeztek válaszul, és a srác el is fordult,
hogy a konyhába vigye az óriási tortát.
– Ugye tudod, hogy csak öten leszünk? – kérdezte nevetve
Russ, ahogy becsukta mögötte az ajtót.
 – Mi ketten, és három kamasz, akiknek fagyiból sohasem
elég.
– Igaz – veregette meg a vállát Russ. – Kérsz egy pohár
sört? Alkoholmentes.
– Az jólesne – bólintott Keith, és követte a férfit, aki olyan
otthonosan mozgott, mintha a saját házában lenne. Keith
sokadszor is elcsodálkozott ezen. Ő egész életében szorongott
egy kicsit, ha idegen lakásban járt.
– Amúgy töltött oldalast készítettem, és a gyerekek kérésére
krokettet, úgyhogy nem lesz puccos a vacsora.
– Majd meglátjuk! – nevetett Keith, mert sejtette, hogy a
díszítés és a tálalás is főúri lesz.
– Na, mutasd azokat a terveket! – szólította fel Russ, Keith
pedig örömmel vette ki az aktatáskájából a képeket.
Heath azonnal a konyhapult fölé hajolt, és belemélyedt a
tanulmányozásba, így Russell csak másodikként kapta meg
őket.
– Egyik szebb, mint a másik. Szerintem Gideon bármelyikkel
elégedett lenne – dicsérte Russell.
– Szerintem meg csak ez az egy jöhet szóba – emelt ki egyet
a kupacból Heathcliff. – A többi valahogy sablonos, mintha
valamelyik építészeti magazinból ollóztad volna ki.
Keith sértődötten húzta fel az orrát, de a gyerek folytatta:
– Ez viszont telitalálat! Főleg a világítás miatt. Az, hogy a
kőburkolat mögött vannak a fényforrások, és csak a réseken
árad ki a fény, meglepően drámai hatást vált ki. Valamiért a
kitörő vulkánra emlékeztet. Ha színes ledeket tetetsz mögéjük,
akkor pedig alkalmanként teljesen különböző effektust érhetsz el
velük. Lehet jegesen kék, izzó vörös, esetleg napsárga vagy
élénkzöld.
Keith ezúttal a szemöldökét húzta fel. Ez neki eszébe sem
jutott, de most, ahogy Heath ecsetelte, már ő is látta a számtalan
lehetőséget.
 – Tematikus bulikhoz zseniális. Ha nem túl bonyolult,
szerintem ezt a megoldást válaszd. A falak színe is tetszik, bár
én kicsit finomabbra hangolnám. Nem kell, hogy minden ennyire
sötét legyen. Talán egy beige, vagy egy ekrü árnyalat jobban
mutatna a komornak ható acélszerkezetek és a fekete plafon
mellett.
Keith szeme követte a hosszú ujjat, ami a képen siklott le-fel,
és mindent alaposan átgondolt. Heath olyan nyelvet beszélt,
amin bár átsütött a művész látásmódja, de még ő is megértette.
– Köszönöm, már meg is győztél. És nagyszerű, hogy
eljöttem, mert ezt magamtól sohasem választottam volna.
– De hát ezt is te tervezted, nem? – kérdezte érdeklődve
Heath.
– Igen, de csak azért, mert nem tudtam mit kezdeni az
egybefüggő kőburkolattal, ami hat méter magasságig fut fel azon
a falon. Túl drasztikusnak, tömbösnek éreztem.
– Nos, ez így is van. Pontosan azért ez a legjobb terv mind
közül – zárta le a témát Heath, majd visszatette a képet a kupac
tetejére.
Ismét csengettek.
– Megjöttek a csajok. Beengeded őket? – kérdezte Heath-től
Russ, mert ő épp a forró olajba engedte bele a kroketteket.
A srác már ugrott is, és ruganyos mozgással indult az ajtó
felé. Amikor kinyitotta, ő is annyira ledöbbent, mint Keith. A
küszöbön ugyanis nem Melody és Abigail állt, hanem Sky, egyik
kezében egy óriási táskával, a másikban egy tömött ruhazsákkal.
– Helló! – üdvözölte meglepetten Russell, amitől Keith egy
kicsit megkönnyebbült. Valamiért azt hitte, Russ tervelte ki az
egészet, pláne mivel most mesélte a megismerkedésüket Inkkel.
– Helló, bocs – lépett be tétovázva Sky –, Aby és Mel
megkértek, hogy hozzak át pár cuccot, mert készülnek a
végzősök báljára.
 – Semmi baj! Ha már itt vagy, vacsorázz velünk! – invitálta
azonnal Russ, amiért Keith nem is tudta, hogy hálás vagy
mérges.
Francis átfestette a haját. Már nem volt jégszőke, inkább
természetesnek hatott, mert az eredeti hajszínével csíkozták be.
Egy fekete, ujjatlan póló volt rajta, olyan szűk farmerrel, ami
kiemelte hibátlan lábait és keskeny csípőjét. Keith tetőtől talpig
bizseregni kezdett, ha csak ránézett.
– Hű, micsoda változás! – füttyentett Russell. – Mi ez a nagy
átalakulás?
Sky mindenhová nézett, csak Keith-re nem. Lepakolt a
kanapéra, aztán kisétált a konyhába, és kivett magának egy sört.
Ő is olyan volt, mintha ott lakna.
– Anyám nem hagyott békén, és végül elmentem az
Americas Got Talent-válogatóra.
– Ééééés? – hajolt felé Heath, aki szokatlanul izgatottnak
látszott.
– És továbbjutottam az első selejtezőn. Most pénteken lesz a
következő, ami már adásba megy.
– Micsoda? Ez óriási! Gratulálok! – veregette hátba Russ,
Heath pedig halkan tapsikolt.
– Fantasztikus! – mondta a kamasz, aki azonnal a telefonja
fölé hajolt.
– Mit csinálsz? – kérdezte tőle Russ.
– Beírom emlékeztetőbe, hogy el ne felejtsem megnézni a
válogatásokat. Ki tudja, melyikbe vágják majd bele.
– Előre tudni fogom – nevetett Sky, és mély hangja bezengte
a gyéren berendezett helyiséget. – És az sem biztos, hogy
továbbjutok.
– A legjobbak mindig azok, akik elcseszik – válaszolta fel
sem nézve Heath, de aztán észbe kapott. – Jaj, bocs, nem úgy
gondoltam! Te nyilván nagyon tehetséges vagy, és tutira
bekerülsz, de én mindig azokon röhögök a legjobban, akik
botfülüek és bénák.
Keith örült, amiért a társalgásba őt nem vonták be, mert
kellett néhány pillanat, amíg összeszedte magát. Valamiért
nagyon szíven ütötte, hogy Francis mégis feladta az elveit, és
jelentkezett egy tehetségkutatóra. Ő biztos volt benne, hogy
kiválasztják, és fogadni mert volna rá, hogy óriási sikere lesz.
Tisztában volt vele, mennyire karizmatikus és végtelenül
tehetséges. Nem volt kérdés, hogy ezt mások is meglátják-e
benne. A lehetőség pedig, hogy elhagyja a várost, és ő nem látja
többé, annyira megviselte, hogy megszólalni sem lett volna
képes.
– És dragként mész? – kérdezte Russ, akinek nem tűnt fel
Angus állapota, mert teljesen lekötötte a főzés és Sky.
– Nem – válaszolta kicsit halkabban Francis. – Most
megpróbálom csak simán, mint Sky Summers.
– Már a neved is olyan, mint egy sztárnak. De az biztos,
hogy ki fog derülni a dolog.
– Nem akarom eltitkolni, de nem is akarom, hogy azért
válasszanak ki, mert különc vagyok. Vagy kellek simán, vagy
sehogy – válaszolta Francis.
Keith érezte, hogy kiszárad a torka. Az még fájdalmasabb
volt, hogy Fran nem női ruhában, drag queenként lép a
közönség elé, hanem maszk nélkül. Így mindenki láthatja a
rezdüléseit, és nem fogja elkendőzni jelmezzel, sminkkel.
Őszinte lesz, ami még megkapóbb, mint az, amikor nőt alakít. A
felvett manírok, az eltúlzott mozdulatok a külvilágnak szólnak, de
Keith nem akarta, hogy más is lássa a védtelen, kiszolgáltatott
Skyt, aki megmutatja lelkének féltett titkait. Talán nem lesz rá
szükség- nyugtatta magát. Talán a tömegnek elég egy kis darab
is belőle. Ő maga is tudta, hogy ez hazugság. Az emberek
valamiért megérzik, ha valaki nem ad bele mindent, ha meg
akarja tartani a lelkét. Azt is el kell adnia, ha sikeres akar lenni.
Keith szíve elfacsarodott, ha arra gondolt, hogy ezrek fognak
Sky lába előtt heverni, és ő kedvére válogat majd közülük.
– Szerintem mindenhogy sikerre vagy ítélve – szólalt meg
mégis, mert nem tudta magában tartani.
Az ezüstszürke szemek azonnal rászegeződtek, és Francis
mintha mondani akart volna valamit, amit aztán mégis megtartott
magának.
– Nem biztos, hogy ezt akarom – válaszolta.
– Nem is tudod, milyen lehet. Senki sem tudja, amíg nincs
benne – magyarázta Heath, akár egy ügynök. – Szerintem
szuper lesz minden! Ha bejutsz az élő show-kba, onnantól sztár
leszel. Turnézhatsz, lesz lemezed, stylistod.
– Ebből csak a lemezt szeretném – mosolyodon: el Sky, de a
szeme komoly maradt, és a pillantását le nem vette Keith-ről.
– Hát, ez nem így megy – szólalt meg Russ, aki épp a húst
szeletelte egy csillogó pengéjű késsel. – Kinek adnád el, ha nem
tesznek ismertté?
Sky még egy pillanatig Keith arcát fürkészte, amitől a férfi
már egészen zavarba jött, de aztán elszakította a tekintetét, és
Russ felé fordult.
– Itt a bibi. Nem tudom, akarok-e a csőcselék játékszere
lenni. Nem ismerem a siker egyik oldalát sem, és nyilván elég
exhibicionista vagyok, ha a színpadon érzem jól magam, csak
abban nem vagyok biztos, hogy akarom-e ezt nagyban is.
Nekem eddig elég volt a klub, a ciscói fellépések, az, hogy itt
ismernek és elismernek. De ha kilépek a nagyközönség elé,
akkor onnantól nem én diktálok. Pláne, ha a saját arcommal,
nem dragként. Úgy érzem, az már sok lesz nekem. Mert onnan
nincs visszaút. Nem mondhatom, hogy most elég, és egy hétig
autót szerelek kikapcsolódásként.
– Dehogynem! – nevetett rá Russell. – A celebek jönnek-
mennek, és a hírnév hamarabb elmúlik, mint egy vírusfertőzés.
Ha eleged van, és kilépsz a rivaldafényből, két hét múlva már
senki sem emlékszik rád.
Heath határozottan megrázta a fejét.
– Fogalmad sincs, hogy megy ez. Olyan szerződést íratnak
alá vele, amiben még az is szerepel, lehet-e csaja vagy pasija,
mit mondhatnak róla a lapoknak, hányszor kell nyilvánosan
mutatkoznia és kivel, és a lényeg, hogy ők döntik el, milyen
imidzset építenek köré. Lehet, hogy köze sem lesz ahhoz, aki
valójában. És semmi beleszólása nem lesz.
– Ez baromság, mendemonda. Ilyen nincs! – ellenkezett
Russell.
– Sajnos, Heath-nek igaza van. Akkora pénzeket ölnek
valakibe, akit sztárolni akarnak, hogy biztosítékként kétszáz
oldalas szerződésben rögzítik a feltételeket. És abban valóban
még azt is leírják, mennyit hízhatsz, vagyis mennyit nem, és mire
vagy kötelezve. Gyakorlatilag elveszted a szuverenitásodat. Egy
báb leszel.
– És azt hogyan fogod elviselni? – kérdezte Keith, aki eddig
csak hallgatott, és próbálta megérteni saját magát és az érzéseit.
– Egyelőre úgy kezelem, hogy állandóan mérlegelek.
Próbálgatom a saját korlátaimat. Aztán majd kiderül. Valamerre
ki kellett mozdulnom. Úgy éreztem, kell valami változás, mert
megrekedtem.
Keith azt akarta kérdezni, ezt a menekülőutat találta-e
magának, de bölcsen a nyelvére harapott és hallgatott.
– De a jövő heti megnyitót még megtartod? – kérdezte
helyette.
– Hát persze! Ha be is jutok, csak ősszel kezdődik az őrület.
Addig szabad vagyok.
Ez a kis haladék valamiért reménnyel töltötte el Keith-t.
Addig még három hónap van hátra. Hátha azalatt Francis is
átértékeli a dolgokat. Persze azt is tudta, hogy ezzel csak áltatja
magát, de most nem akart racionális maradni.
 – És te hogy vagy? A fejed? Apád? – ült le vele szemben
Sky, és hosszú ujjai közé vette az asztalon heverő kupakot,
aztán szórakozottan játszadozni kezdett vele.
Keith nehezen figyelt a szavaira, mert a mozdulatok azonnal
emlékeket idéztek fel benne, amikor Sky valami mással játszott,
mégpedig az ő testével. Megköszörülte a torkát.
– A fejem jól van. Lehet, hogy kellett ez a kupán vágás, mert
azóta sokkal jobban alszom.
Sky elmosolyodott, és a mosolyában volt valami
bensőséges, valami, ami csak neki szólt. Keith nagyot nyelt.
– Apámról annyit tudok, hogy előzetesben van. Felhívott,
hogy tegyem le az óvadékot és vonjam vissza a feljelentést, de
mivel nem kért bocsánatot, és gyakorlatilag utasítani akart,
simán rávágtam a telefont. Azóta nem keresett.
– Ha te visszavonod, én akkor sem teszem – mondta halkan
Sky. – Tudom, hogy az apád, de az ilyenek megérdemlik a
leckét.
– Igen, tudom – hajtotta le a fejét Keith.
– És mi van Brutusszal? – kérdezte Francis.
– Remekül van. Két napig búskomor volt, de azt hiszem,
nem apám miatt, hanem Baltazar hiányzott neki. Még meg sem
köszöntem, hogy gondoskodtál róla, amíg bent voltam a
kórházban.
– Ugyan, semmiség. Nagyon jól elvoltak. Brutus fiatalos
lendülete még az öregre is átragadt, és néha órákig játszott vele.
Ő is egy hétig búslakodott miatta.
Keith-nek lelkiismeret-fordalása lett, amiért a két kutya nem
találkozhatott, elsősorban az ő makacssága miatt.
– És mi van Vandával? – kérdezte Sky, aki ismét átható
tekintettel nézte Keith-t.
– Semmi – jött a szűkszavú válasz.
– Nem hívtad fel Oscart?
 Keith megrázta a fejét. Sky elküldte neki egy másik szerelő
elérhetőségét, de nem tudta rászánni magát, hogy felvegye vele
a kapcsolatot. Valamiért árulásnak érezte volna, ha mással
fejezteti be. Vanda, Sky és az ő közös teremtménye volt. Félt,
hogy másvalaki nem úgy nyúlna hozzá, ahogyan Francis.
– Azt hiszem, eladom…
– Micsoda? Miért? – kérdezte Sky elhűlten.
– Már nem izgat annyira – hazudta habozás nélkül Keith. Az
igazságot kínzással sem szedhették volna ki belőle.
Francis egy pillanatra elhallgatott, és úgy fürkészte, mintha
nem lenne szüksége szavakra ahhoz, hogy kiolvassa belőle a
valódi okokat. Keith kerülte a tekintetét, de véletlenül mégis
ránézett. Sky szürke szemei könnyekkel teltek meg, amik a pult
fölé lógatott lámpák szórt fényében kristályokként csillogtak.
Keith ledöbbent. Nem látta még elérzékenyülni, és nem
tudta, hogy ez ilyen hatást gyakorolhat rá. A gyomra
megremegett, aztán a kis rezgéshullám végigrezonált a testén,
és a kezében kötött ki. Gyorsan megfogta a poharat, hogy
elrejtse a dolgot, de amikor ismét felnézett, Sky pont az ujjait
nézte, amik enyhén reszketve fogták körül a talpat.
– Sziasztok! – lépett be Aby, mögötte Melody, és a pillanat
elszállt. Minden mozgásba lendült, és nem sokkal később már
jókedvű diskurálás folyt az étkezőasztal körül.
Keith egész este figyelte Skyt, és két kezén sem tudta volna
megszámolni, hányszor érezte magán Francis pillantását. Mintha
valami szenzor lett volna a bőre alá építve. Minden alkalommal
olyan volt, mint amikor a nyári nap egy sugara a fák ágai közt
átbújva égeti a bőrödet.
 Amarantpiros

Vacsora után a lányok divatbemutatót tartottak. Sorra vették fel a

Skytól kölcsönkapott ruhakölteményeket, amiket Francis
pillanatok alatt tűzött meg rajtuk, ahol kellett, hogy stimmeljen az
alakjukra. Keith kedvtelve nézte a férfit, aki most éppen olyan
volt, mint egy igazi nő. Smink és női ruhák nélkül is azonnal
átalakult. Ahogy kézbe vette a finom anyagokat, ahogyan
sóhajtva simogatta őket, vagy ahogy hosszú ujjait kecsesen
tartva, a szájában egy halom gombostűvel tüsténkedett a lányok
körül. Keith szívesen elnézegette volna napokon vagy heteken
át. De az is lehet, hogy örökké…
– Ez csodásan áll! – mondta Sky Melodynak, aki egy pávatoll
színű, abroncsos ruhában pipiskedett a nappaliban. – Tökéletes
a bőröd és a hajad színéhez.
– Komolyan? – kérdezte a lány, és a válla felett nézett Skyra
a szempilláit rezegtetve.
Talán fogalma sem volt róla, hogy kacérkodik, Keith mégis
őrült féltékenységet érzett. Nem bírta nézni, ezért inkább felállt,
hogy még egy adag parféval nyugtassa zilált idegeit.
– Én is kérek! – lépett mellé Heath, aki pontosan ugyanolyan
arckifejezéssel állt meg mellette. Keith elmosolyodott. Ezek
szerint nem csak ő vette észre a dolgot. Tudta, hogy Melody
nem akar kikezdeni Skyjal, talán csak a körmeit próbálgatja, mint
egy macska, de akkor is nehezen viselte. És ezek szerint Heath
is.
– Teszek rá tejszínhabot is – mondta a fiúnak.
– Az jó lesz, mert még vagy öt ruha van hátra.
Összenéztek és elnevették magukat. Keith meglepődött
Heath érett hozzáállásán, és egyáltalán azon, hogy a kamaszfiú
milyen jól kezeli ezeket a dolgokat. Azok után, ami vele történt,
lehetett volna belőle egy megkeseredett, mindenben hibát találó
zsarnok is.
Visszamentek a nappaliba, és a fagyinak köszönhetően
valóban jobban bírták a kiképzést. Keith belefeledkezett Skyba,
Heath pedig szarkasztikus megjegyzésekkel szórakoztatta
Russellt, aki derűs mosollyal és igazi érdeklődéssel szemlélte az
eseményeket. Keith irigyelte a vörös fiút, amiért alapjáraton így
áll az élethez. Sosem ideges, ok nélkül nem kapja fel a vizet, de
képes bármikor ellentmondani még a zord Inknek is, akit amúgy
imád. Olyan harmónia árad Russellből, amire Keith mindig is
vágyott, de sosem jött rá, hogyan működik.
– Mondd csak, te mitől vagy mindig ennyire kiegyensúlyozott,
és közben végtelenül érzékeny mások problémáira?
Russell ránézett, aztán fél percig gondolkodott a válaszon,
miközben a lányok csivitelését figyelte.
– Tudod, gyerekkoromban megfogadtam, hogy figyelni fogok
azokra, akiket szeretek. És ezt mai napig nagyon komolyan
veszem. A kiegyensúlyozottságom pedig valószínűleg abból
fakad, hogy megtanultam pozitívan állni a dolgokhoz.
– Ez olyan egyszerűen hangzik, és a csapból is ez csöpög. A
pozitív hozzáállást sulykolóktól konkrétan agyfaszt kapok –
morogta Keith.
– Akkor másképp fogalmazok. Nem mondok nemet semmire,
aminek nincs valós akadálya. Egyszerű tréning kérdése.
Mindenre igent mondok, ami nem jár komoly kellemetlenséggel
nekem vagy a körülöttem élőknek.
Keith úgy ledöbbent, hogy egy ideig csak tátott szájjal nézte,
és nagyon kutatott az emlékeiben, hogy találjon egy ellenpéldát,
de nem járt sikerrel. Russell tényleg mindig mindenbe belement,
bármilyen ötlettel állt elő, még akkor is, ha komolyabb
logisztikára volt szükség a megvalósításhoz.
– Például ezért vagyok most itt. A gyerekek azt akarták, hogy
velük töltsek egy estét. Nem kerestem kifogásokat, nem
mondtam, hogy fáradt vagyok, hanem egyszerűen elfogadtam és
megszerveztem. Inknek hagytam otthon vacsorát, és egy
szerelmeslevelet a párnája alatt, hogy legyen, ami összeköt vele
akkor is, ha nem vagyok mellette, aztán összekaptam a
batyumat, és átjöttem. Szeretek velük lenni, és ők is velem, így
ki kell használni minden alkalmat, amit együtt tölthetünk.
Keith ámulattal hallgatta. A szerelmeslevél gondolatától
egészen elérzékenyült, ha belegondolt, hogy a morózus Ink éjjel
megtalálja, amikor hullafáradtan az ágyba zuhan, aztán könnyes
szemekkel olvassa, és végül mosolyogva alszik el. A kép már
önmagában is szívmelengető volt. Russ igazán kreatívan és
elfogadón élte az életét.
– Ez egy nagyon elgondolkodtató eszmefuttatás volt – szólalt
meg Francis, aki közben otthagyta a lányokat, és közelebb
sétált, hogy igyon egy pohár almalevet. – És mondd csak,
mennyi időbe telt, amíg nem érezted ezt terhesnek? Mármint azt,
hogy mindenre igent mondasz. És sosem használtak ki miatta?
Mert az emberek többsége önző, és ha megérzik, hogy valakit
könnyen rávehetnek dolgokra, akkor hamar rácuppannak.
Russ nem kapkodta el a választ. Látszott, hogy komolyan
veszi, és átgondolja, mit feleljen.
Sky valóban kíváncsi lett. Hallotta a diskurzust, és találva
érezte magát. Ő pont az ellentéte volt Russnak, vagy legalábbis
az esetek többségében. Kapásból kifogásokat keresett, mert egy
csomó felesleges körtől kímélte így meg magát. Mostanában
kezdett rájönni, hogy ettől viszont magányos és zárkózott lett.
Egy ideig azzal áltatta magát, hogy elég neki a társaságból
annyi, amennyit a klubban elvisel, és jó otthon egyedül
Baltazárral, meg hogy ott van neki a családja. De mióta ismét
közelebb került Inkhez, és ezáltal Russhoz is, valamint látta Ely
és Leon családját, a hiányérzet egyre fokozódott. Amikor pedig
Keith berobbant az életébe, sosem ismert vágyak kezdtek benne
nőni, és lassan kihízták a helyüket, Sky pedig képtelen volt
rájönni, mi lenne a jó megoldás.
– Néha nehéz meghúzni a határt, és eldönteni, hogy meddig
megyek el – vallotta be Russ. – Nyilván nekem is vannak
rosszabb napjaim, de ezt nem kell dekára mérni. Nem naivitásról
van szó, hanem érzékenységről. Ha tudod, hogy neked mennyit
jelent, ha törődnek veled, akkor könnyebben odafigyelsz azokra,
akiket szeretsz.
– És ezt bárki megkaphatja? Mármint a feltétlen odaadást? –
kérdezte Sky, és a kanapé karfájára ereszkedett Heath mellé.
– Nekem elsősorban azt nehéz eldöntenem, hogy kit
engedjek közelebb magamhoz.
Keith lefagyott. Sky mondandója általánosítás volt, ő mégis
úgy érezte, mintha épp róla beszélnének.
– Elsőre mindenkinek adok egy esélyt – válaszolta Russ. –
Így ismertem meg Elyt, és később Angust is. Ha érzem, hogy
amit adok, az jó helyre kerül, és ezt most vedd képletesen, akkor
szívesen segítek bármiben. Ha viszont azt érzem, hogy
felesleges erőfeszítéseket teszek, mert a másik fél nem nyílik
meg, vagy elzárkózik előlem, akkor a második-harmadik alkalom
után megmondom, hogy erre nekem nincs kapacitásom.
Energiavámpírokat nem szolgálok ki – mosolyodott el Russ.
– És mit szoktak reagálni? – kérdezte Heath, aki szintén
nagyon figyelt.
– Még nem fordult elő – pirult el Russell.
Mind a négyen felnevettek.
– Te egy földre szállt angyal vagy, ahogy Ink megfestett –
közölte Keith. Erőt vett magán, átölelte a mellette ülő fiút, és
megszorongatta a vállát. – Én rengeteget köszönhetek neked, és
remélem, tudod, hogy mennyire hálás vagyok.
A kifakadása meglepte Russt, de Skyt még inkább. Angus
nem volt a szavak embere, ha az érzéseiről kellett beszélnie.
 – Eddig is sejtettem, de jó volt hallani – hajolt oda hozzá
Russ, és egy cuppanóst nyomott az arcára.
Sky valamiféle irigységet érzett. Nem volt féltékeny, vagy
legalábbis úgy gondolta, azt az érzést megismerné, ha valaha
érezné, de irigy volt a két férfi között kialakult őszinte barátságra.
És irigy volt Russellre, amiért nyíltan és félelem nélkül mert
beszélni ilyen dolgokról. Nem is csoda, hogy mellette Caldwell is
egyre könnyebben oldódott fel.
Russ telefonja csörgött, ezért kimentette magát, és kisétált a
házból, hogy nyugodtan beszélhessen Inkkel, Heath pedig
felment az emeletre, hogy ránézzen a lányokra, akik ismét egy-
egy újabb ruhakölteménnyel a hónuk alatt tűntek el a
szobájukban.
Keith és Sky kettesben maradtak, és a csend, ami hirtelen
telepedett rájuk, pillanatok alatt kezdett kellemedenné válni.
– Gratulálok a tehetségkutatóhoz – nézett fel bátortalanul
Skyra Keith.
– Köszönöm! Még én sem hiszem el, hogy megtörténik.
– Pedig hidd csak el! De mi lesz a szüléiddel? Azt mondtad,
miattuk nem akartad eddig.
Sky még nézte egy kicsit, mielőtt válaszolt, és a pillantása
felforrósította Keith bőrét.
– Őszinte leszek – kezdett bele a férfi, és lehuppant a
kanapéra, egyből maga alá húzva az egyik lábát, hogy szembe
fordulhasson Keith-szel. – Anyámék is látták a videót, és
életükben először feltették a nagy kérdést, hogy nem akarlak-e
bemutatni nekik.
Keith a levegőt is benntartotta. Nem mert és nem is tudott
volna kérdezni. Csak várta, hogy Sky elmondja, amit neki szánt.
– Azt mondták, hogy ha a dolog kettőnk között ismét nem
komoly, akkor viszont kezdjek valamit az életemmel. Szeretnék,
ha nem pazarolnám el az éveket.
 Keith torka annyira szúrt, hogy az öklébe kellett köhögnie, és
azon agyalt, akarja-e hallani a folytatást. Neki már ebből is
kiderült, hogy Sky még mindig a tagadás fázisában van, vagy az
is lehet, hogy tényleg nem érez iránta semmit. Egyik sem volt
valami felemelő gondolat.
– És te úgy döntöttél, hogy a karrier biztonságosabb, mint
valakit beengedni az életedbe? – kérdezte. – Pláne egy olyan
kattantat, mint én…
Sky lesütötte a szemét, és akkorát sóhajtott, hogy Angus az
ölében pihenő kezén érezte a légáramlatot.
– Nem azért, mert kattant vagy. Ez nem rólad szól! –
válaszolta nagy nehezen Francis. – De igen, valami ilyesmi lett a
konklúzió. Mert még mindig nem vagyok biztos abban, hogy
képes vagyok elegendő és elég mély érzelmet táplálni bárki
iránt. Olyat és annyit, ami elég ahhoz, hogy kapcsolatban éljek.
Keith szíve mázsás súlyként húzta le a mellkasát, az izmai
pedig elvesztették a tartásukat. Szeretett volna zseléként
tócsába folyni a puha pamlagon, hogy a testével együtt a
gondolataitól is megszabadulhasson.
– Értem – bólintott, és ő is sóhajtott egyet, bár ügyelt rá,
hogy ne eressze szabadon a kétségbeesését.
– Nem, Angus, nem érted. Nem is értheted. Mi teljesen
különbözőek vagyunk. Te és Russ, ti ketten azért találjátok meg
könnyen a közös hangot, mert hasonlóak a gyökereitek.
Mindketten kevés törődést kaptatok gyerekkorotokban, vagy amit
kaptatok, azt is feltételekhez kötötték.
– Mire gondolsz? – kérdezte Keith.
– Arra, hogy édesanyád szeretett, de tele volt elvárásokkal.
Meg kellett felelned neki, annak, amiben ő hitt. Ezzel szemben
az én szüleim sportot űznek abból, hogy minél jobban
támogassanak, és minden lehető módon kifejezzék a
szeretetüket és a bizalmukat. Nálunk alaptézis, hogy a család
megbonthatatlan egység, ami a szereteten alapul. Csak az
utóbbi időben döbbentem rá, hogy ez is valamilyen formában
függést okoz, ami nem feltétlenül jó. Nem tudom, mennyire fog
értelmesen hangzani, de az elmúlt két hétben jöttem rá, hogy a
szüleimmel ápolt túl szoros kapcsolat is ellenérzéseket vált ki
belőlem.
– Ne ijessz meg! – mondta halkan Keith. – Francis, eddig
legalább őket nem lökted el magadtól…
Sky felpillantott, mert előtte a zseniliaszövet mintázatát
tanulmányozta. A tekintetük összeakadt, és egy percen át csak
némán nézték egymást, aztán Sky arcára féloldalas mosoly
terült szét.
– Mondtam már, mennyire szép vagy? – kérdezte minden
előzmény nélkül, Keith pedig levegőért kapkodott.
– Most ezzel akarod elterelni a szót?
– Nem. Máris válaszolok, csak ez kikívánkozott belőlem.
Keith állta a pillantását, és úgy felelt:
– A szépség csak üres frázis, és teljesen relatív. A
múlandóságát már nem is említem. Mit ér egy szép arc, ha senki
sincs, aki emlékezne rá, amikor már ráncok szabdalják? Ha
nincs valaki, aki megsimogassa, és olyannak lássa, amilyen
egykor volt. De most folytasd!
Sky bólintott, de a keze közben felemelkedett, és
végigsimított Keith arcélén, aztán a füle mögé igazított egy
fekete, félhosszú tincset.
– Igazad lehet. De mi a garancia arra, hogy ugyanaz lesz
melletted húsz évvel később? Semmi. Lehet, hogy
biztonságosabb, ha a pillanat szépségét őrzöd meg magadban,
nem pedig az emlékeidhez ragaszkodsz. De visszatérve a
szüleimhez, azért terhes ez a kapcsolat, mert így mindent ennek
rendelsz alá. Talán azért félek valaki mást is beengedni a
szívembe, mert rettegek, hogy tőle is függeni fogok. Anyámék
véleménye mindennél fontosabb, de persze azt is tudom, hogy
sohasem ítélnének el. Így a saját magam elé állított normákat
igyekszem állandóan túlteljesíteni. Mivel náluk nincsenek
korlátaim, a sajátjaim rabja vagyok. Nekem nem az a tét, hogy
anyuék miről vannak rossz véleménnyel, hanem az, hogy vajon
eleget teljesítek-e, hiszen minden támogatást megkapok. Nem
tudom ezt jobban megfogalmazni.
– Nem is kell – mondta Keith, és elmosolyodott. – Értem,
vagy legalábbis azt hiszem, tudom, miről beszélsz. És most?
Most úgy gondolod, nekik teszel eleget azzal, ha beleveted
magad a szórakoztatóiparba? Mi lesz a hobbiddal? Mi lesz az
autókkal?
– Van, amiről le kell mondani, hogy egy nagyobb dologra
fókuszálhass.
– Ez egy nagy igazság. A kérdés csak az, valóban ezt
akarod-e.
– Nem tudhatom, amíg nem próbáltam. Hidd el, én is
állandóan ezen őrlődöm.
– Akkor sok sikert ahhoz, amit igazán szeretnél. Csak ne
azért válassz valamit, mert félsz – mondta Keith, aztán felállt, és
kiment a konyhába egy újabb sörért.

Két órával később együtt léptek ki a rakparti házból. Keith

segített vinni a kupac egyik felét, mert a ruhák a lányok által
szétszedve már nem akartak visszaférni a zsákba, amiben
érkeztek.
Amikor odaértek Sky kocsijához, Keith várta, hogy felnyissa
a csomagtartót, ő pedig betehesse a cuccokat, de aztán rájött,
hogy Sky lecövekelt és őt nézi ahelyett, hogy kinyitná végre az
autót.
– Mi van? – nézett végig magán Keith, de nem látott semmit,
ami okot adott volna a bámészkodásra.
– Mióta a koncerten faképnél hagytál, nem tudlak kiverni a
fejemből. Nem tehetek róla, de csak azon jár az eszem, hogy
valahogy becserkésszelek. Udvarolhatnék, ígérhetnék fűt-fát, de
az igazság az, hogy nem akarok neked hazudni.
Keith állt, kezében a nagy kupac ruhával, aminek nagyon
örült. Még boldogabb lett volna, ha egy óriási LED-tévét tarthat a
kezében, ami teljesen eltakarja, mert hirtelen azt sem tudta, hol
van.
– Most miről beszélsz? – kérdezte rekedten, és közben
toporogni kezdett.
Sky mellé lépett, amitől Keith-be beszorult a levegő, de
kiderült, hogy csak az ajtót akarta kinyitni, és bedobni a ruhákat,
aztán megvárta, amíg Keith is megteszi.
– Arról beszélek, hogy őrülten kívánlak, és mióta a
Coldplayen csókolóztunk, nem tudok másra gondolni, csak arra,
hogy ágyba cipeljelek.
– Neked aztán elcseszett ritmusérzéked van az élethez.
Kétszer könyörögtem, hogy megtedd, de mind a kétszer
visszautasítottál. Másodszor már attól berezeltél, hogy
összesimultunk.
– Te is tudod, hogy nem a testiségtől szartam össze magam,
hanem a dolog érzelmi oldalától, de azt is tudod, hogy egy
csökevényes ösztönlény vagyok. Akarlak! És mivel úgy fest,
hogy hamarosan el kell mennem innen, valamiért csak ez tölti ki
a gondolataimat.
– Meg akarsz dugni, mielőtt lelépsz? – fordította le a dolgot
Keith.
Sky puffogott egyet.
– Ha ki akarod forgatni a szavaimat, tedd azt! – tárta szét a
karjait.
– Nem kiforgatom, csak lenyírbálom a sallangokat. Szóval?
Ezt akarod? – kérdezte Keith még egyszer.
– Nagyjából igen – vallotta be Sky. – Szeretkezni akarok
veled.
 – Szeretkezni párok szoktak – szúrta közbe Keith. – Mi csak
dughatunk.
Sky szemeiben veszélyes fények villantak, amit Keith nem
látott, mert a cipője orrát fikszírozta.
– Szexelni akarok veled. Szétkúrni a szűz seggedet. Szopni
akarlak, és megdugni a gyönyörű szádat – sorolta Sky, most már
belehajolva az aurájába, közvetlen közelről, amitől Keith-nek
turbóra kapcsolt a szívverése. – Nevezd, ahogy akarod, vagy
mondd, hogy mit akarsz hallani! Szereted, ha mocskosan
beszélek veled? Felizgat, ha elmondom, amit tervezek?
Keith torkából egy áruló, vékony kis hang szökött ki, ami
tökéletesen elég volt ahhoz, hogy Sky még jobban beinduljon.
Olyan közel lépett, hogy Keith nekiszorult a karosszériának, és
érezte a langyos kocsiszekrény kemény éleit a hátába vájni.
– Tudod, eredetileg azt hittem, azért gerjedek rád, mert
annyira irritál, hogy nem vallod be a melegségedet. Aztán azt
hittem, azzal izgatsz fel, hogy annyira félénk vagy, és magad
sem tudod, mit akarsz. De amikor a hegyekben ott álltál az
ajtómban, és arra kértél, dugjalak meg, az volt az addigi életem
legérzékibb pillanata. De még az sem volt elég neked, mert a
koncerten úgy csókoltál, amitől zúgni kezdett a fülem és
csillagokat láttam. Nem tudom, miért vagy rám ekkora hatással,
de ki kell derítenem, hogy milyen veled az igazi szex!
Keith lihegett, de már azt sem bánta, ha Francis észreveszi.
Örült, hogy valahogy levegőt tudott préselni a tüdejébe. Próbált
józan maradni, de ő is tudta, hogy nem sok esélye van rá.
– Sky, nem akarok ünneprontó lenni, és nagyon sajnálom,
hogy ezt kell mondanom, de nem most jött el az ideje. Ha akkor
nem kellett, amikor adni akartam, nem veheted el, amikor neked
tetszik. Az élet nem így működik. Vagyis tudom, neked eddig ez
bejött, de most rossz lóra tettél.
– Nem szeretem, ha Skynak hívsz. Az olyan személytelen…
– morogta Sky, amin Keith-nek muszáj volt elmosolyodnia.
 – Te, és a nevekkel kapcsolatos fixációd! Nos, Francis,
akárhogy hívlak, akkor sem fogok lefeküdni veled.
– Biztos? – kérdezte Sky, és még közelebb hajolt. A lehelete
már cirógatta Keith arcát, amitől be kellett hunynia a szemét.
Egy csók nem árthat – gondolta, és egy picit előrehajolt.
Az ajkaik ezúttal lágyan, szinte szűziesen találkoztak, és Sky
is türtőztette magát. Csak simogatta a száját, először az ajkával,
aztán a nyelvével, és úgy tűnt, nem is akar többet.
Keith szenvedett. Azt hitte, egy forró és szenvedélyes csókot
kap, ami után faképnél hagyhatja a férfit. Azzal ismét eltelt volna
néhány hét, amíg az emlékeit dédelgeti. Eszébe jutott, hogy mit
mondott Francis. Valami olyasmit, hogy a pillanatot kell megélni,
nem a régmúlt képeit őrizgetni. Felmordult, aztán felnyúlt,
elkapta Sky nyakát, és ő dugta át a nyelvét, olyan hirtelen, hogy
a férfi teljesen ledöbbent. Azért annyira nem, hogy meg ne
szívja, és játékba ne kezdjen a nyelvével, de a mozdulatai egy
kicsit késtek, mintha nem az ő kezében lenne az irányítás.
Majdnem azonnal ölelte át Keith derekát, és majdnem azonnal
nyomta neki a kocsinak. Csak annyit késett, ami alatt Keith
halkan kuncoghatott.
– Te kis mocsok! Azt hiszed, bármit megengedhetsz
magadnak? Attól, mert mostanában te vagy a magabiztosság
mintaképe, még nem tudhatsz mindent!
A szavait tettek követték, és mire Keith észbe kapott, Francis
kezei már a fenekébe markoltak, és felültette a motorháztetőre.
– Összekarcoljuk a gyönyörű kocsidat – súgta a szájába, de
Francis csak megrántotta a vállát.
– Le fogod karmolni a fényezést? – kérdezte vigyorogva, de
a nyelve újra előresiklott, hogy megtalálja a játszópajtását, és
Angus ismét elnémult egy időre.
Amikor Sky keze kettejük közé furakodott, és marokra fogta
a péniszét, Keith feje hátrahajlott, minden izma ellazult, és a
teste ezernyi apró rándulással adta tudtára, hogy mit szeretne.
 – Itt nem lehet! – nyöszörögte, de Sky csuklója már
szakavatott mozdulatokkal dolgozott, és neki nem volt ereje,
hogy igazán ellenálljon.
– Nyilván nem itt foglak megdugni, de azért egy kis
játszadozás belefér – válaszolta morogva Sky, aki már a sliccét
gombolta. – Tedd szét a lábad! Még jobban! – parancsolta, Keith
pedig addig feszítette szét a saját combjait, míg a csípője
nyilallni nem kezdett. Sky elégedetten motyogott, valami
olyasmit, hogy akkor is így tegyen, amikor beléhatol majd, de
Keith már alig hallotta a fülében dübörgő vértől. Csodálkozott,
hogy oda is jut, amikor úgy érezte, hogy mind a négy liter az
ágyékába áramlott, mivel a merevedése robbanásközeli
állapotnak tűnt. Felnyögött.
– Jól van, édes, mindjárt! – suttogta a nyakába Sky, és
ügyesen kiszabadította a farkát, aztán már hajolt is lefelé, amíg
el nem érte a célját, és meg nem nyalta Keith érzékeny makkját.
– Imádom az ízedet! – mondta halkan, aztán a szájába engedte,
és elégedetten szuszogott, ahogy szopni kezdte. Keith csípője
valahogy felemelkedett, pedig a lábai széttárva lógtak Sky két
oldalán. Nem tudta, milyen izmok kellettek a manőverhez, de
elégedetten sóhajtott, amikor a farka hegye elérte a végpontot,
és Sky meglepetten felnyögött. Persze, annyira azért nem
döbbent le, hogy ne hajoljon még mélyebbre, annyira, hogy az
orra Keith hasához érjen, és pár centi híján a tövéig bekapja,
amitől Keith csillagokat látott, és el sem tudta képzelni, hogyan
képes rá. Sky hátrabiccentette a fejét, ezáltal félig kicsúsztatta a
szájából, aztán hangosan vett mély lélegzetet, majd ismét
ráhajolt, az előzőnél is drasztikusabban, és magába erőltette az
egész péniszét.
– Istenem! Ez őrjítő! – túrt a hajába Keith, és egy
másodpercre ott tartotta, hogy kiélvezhesse a lüktető makkjára
szoruló lágy burkot.
 A következő pillanatban Sky ismét felemelkedett, aztán
gyorsabb és gyilkosabb tempóban kezdte szopni, mit sem
törődve az obszcén hangokkal, a Keith nadrágjára ömlő
nyálával, és azzal, hogy a férfi erősen markolta a haját.
Két perc alatt csúcsközeli állapotba juttatta, és egészen
addig űzte, míg Keith combjai meg nem feszültek. Pontosan
akkor engedte ki az ajkai közül, amikor még egyetlen bólintásra
lett volna szükség. Keith elgyötörten szűkölt, aztán kinyitotta
addig lehunyva tartott szemét és lenézett, így pont láthatta a
leguggoló Skyt, aki a combjai közé ereszkedett. Őt is magával
húzta, hogy a talpai a földre érjenek, és erősen megtámasztotta
a térdeit. Jól is tette, mert Keith nem lett volna képes megtartani
magát.
– Gyerünk! Mozogj! – mondta olyan rekedt hangon, amitől
Keith gerincén újabb kéjhullám söpört végig, csigolyáról
csigolyára, egészen fel a nyakáig. Amikor rájött, hogy most ő
uralja a helyzetet, és rajta múlik minden, hirtelen ismét erősnek
érezte magát. Két kézzel kapott Francis feje után, és ujjait a
selymes hajba fúrta, aztán előrelökte a csípőjét, és hangosan
felnyögött, ahogy végre célba ért. A látása elhomályosult, ezért
várt egy pillanatot, amíg kitisztult a kép, mert nem akart
lemaradni a mennyei látványról. Sky duzzadt, vörös ajkait csak a
holdfény világította meg, mert a partnak ezen a szakaszán nem
volt közvilágítás. Újra behatolt, és elégedetten nézte, ahogy a
farka szinte tövig merül az édes szájba, majd lassan előbukkan,
és nyálasan csillog a sötétben.
Amikor Sky legközelebb kicsúsztatta az ajkai közül, hogy
levegőt vegyen, rekedten azt suttogta:
– Ugye tudod, hogy bárki megláthat?
Ahogy Keith felfogta a szavait, a félelem és az izgalom olyan
keveréke söpört át rajta, amit nem érzett korábban soha. A
lebukástól való rettegés hirtelen csapott át mindent elsöprő
gyönyörbe, és olyan erővel élvezett, hogy az orgazmusa után
másodpercekkel még mindig az egész teste reszketett, mint a
nyárfalevél.
Sky a hüvelykujjával törölte meg a szája szélét, miközben
felállt. Kapásból a karjaiba vette Angust, és tartotta, amíg a kéj
utolsó rezdülései is elcsitultak benne.
– Tényleg szeretem az ízedet.
Keith ismét remegni kezdett, de most egészen más okból.
Nem volt hozzászokva az ilyen pillanatokhoz. Neki a szex eddig
csak kötelező kör volt, amin túl kellett esni, és általában sem ő,
sem a partnere nem akarta a kelleténél tovább nyújtani az
aktust, utána ilyeneket mondani meg pláne. Mindig azt hitte, ez
azért van, mert erős érzelmek kellenek ahhoz, hogy valaki elég
bátor legyen kimondani az elméjében megszülető gondolatokat.
Sky mellett érezte először, hogy a szavaknak is óriási hatalmuk
van a szexben. Lehet velük simogatni, izgatni, őrületbe kergetni,
és még ezernyi dolgot, amit Keith sosem tapasztalt. Skyjal
nemcsak a fiúszex volt újdonság, hanem az erotikus játékok
minden aspektusa. Nagy kezei Keith hátán barangoltak,
bekíváncsiskodva az inge alá. Ujjai csíkokat húztak a
verejtékfilmbe, ami a férfi bőrét lepte. De vele ez sem volt ciki.
Keith mindig gyűlölte, hogy szex közben izzadtságban úszik, de
valamiért Francis mellett ezt is természetesnek érezte. A
hatalmas tenyerek ismét a fenekére simultak, Sky erősen
magához rántotta, hogy méretes erekciója végre Keith hasához
érjen, és kéjesen nyöszörgött, amíg hozzádörgölőzött.
– Gyere haza velem! – kérte Keith-t halkan, és újabb őrjítő
kört tett a csípőjével, ami mindkettejüket ingerelte. – Angus,
kérlek!
Keith őrlődött. Ment volna, hogyne ment volna! Ő is akarta. Ő
is meg akarta tapasztalni az igazi szeretkezést, az egymásban
való feloldódást, és mindennél jobban szerette volna kipróbálni
végre azt, amiről kamaszkora óta még álmodozni is alig mert. De
azzal is tisztában volt, hogy Sky csak szexuálisan vonzódik
hozzá, még akkor is, ha ez minden eddigi kapcsolatánál erősebb
köteléknek hatott. Nem akart abba a hibába esni, mint a tinik az
első szerelemnél, amikor összekeverik a vágyat a valódi
érzésekkel.
– Nem lehet, Francis. Te mondtad korábban, hogy nagyon
pórul járhatok, ha utána nem tudom helyén kezelni a dolgokat.
Sky felmordult.
– Te pedig azt mondtad, csak fogadjam el, amit adni akarsz,
és ne hezitáljak.
– Akkor azt kellett volna tenned.
– És most? Most mit kellene tennem, Angus? – húzódott el
egy kicsit Sky, és ólomszürke íriszeivel Keith arcát pásztázta. –
Most meg akarsz büntetni, amiért akkor nem mentem bele?
Keith azonnal megrázta a fejét.
– Dehogy akarlak! Értsd már meg, Francis, nem vagyok
dedós. Nem erről van szó! De akkor még úgy gondoltam, én is
képes vagyok csak a szexre koncentrálni. Amikor felajánlkoztam
neked, komolyan úgy éreztem, hogy bármit megtennék, csak
végre megkapjalak.
– Vagy valakit… – mondta Sky, és hátrébb lépett. A ráhulló
sötétség egy pillanatra eltakarta, és amikor legközelebb úgy
mozdult, hogy a sápadt hold gyenge fénye ismét megvilágította,
az arca már kifejezéstelen volt.
– Mi az, hogy valakit? – lépett felé Keith, és két kézzel
belekapaszkodott Sky pólójába, mert esze ágában nem volt
elengedni, pedig érezte, hogy a férfi legszívesebben azonnal
lelépne.
– Ha jól emlékszem, Inkre gerjedtél be. Én lettem volna a
pótszer.
Keith összehúzta a szemöldökeit, és kellett néhány
másodperc, mire helyére tudta rakni a puzzle darabjait.
– Most hülyéskedsz, ugye? – kérdezte, de azonnal tudta,
hogy lélekben eltávolodik Skytól. – Az ő szeretkwzésük hangjai
szakították át az utolsó gátat bennem, de nem Inket akartam,
hanem téged.
Minden szónál egyre inkább érezte, hogy ez az egész
felesleges. Ha Sky bebeszéli magának, ő úgysem tudja
meggyőzni az ellenkezőjéről, ráadásul valójában nem is akarja.
Ha tényleg ezt gondolja róla, akkor úgyis veszett fejsze nyele.
– De tudod mit? Hagyjuk az egészet. Ennyit nekem nem ér.
Sky morrant egyet, és kiszabadította magát Keith kezeiből.
– Igazad van, Angus. Nem érek annyit, hogy komolyan
vegyél.
– Én nem veszlek komolyan? Szórakozol velem? Kétszer
próbálkoztam nálad, te pedig lekoptattál. Ez még egy
egészséges önbizalommal rendelkező embernek is sok lenne.
Most pedig előre közölted, hogy ez csak a dugásról szól. És én
vagyok az, aki nem vesz komolyan?
– Ha jól emlékszem, az elsőnél egyáltalán nem koptattalak
le. Iszonyatosan jó volt veled a szex, még akkor is, ha maga az
aktus nem történt meg. Ezt most szándékosan akarod
elbagatellizálni? Neked nem volt jó? Úgy emlékszem, akkor is
hatalmasat élveztél.
– Úgy csinálsz, mintha az orgazmus lenne mindennek a
mértékegysége – jegyezte meg Keith.
– Te meg úgy csinálsz, mintha a szex nem arról szólna.
Ugyan már, Angus, ne tegyél úgy, mintha minden szex az
érzelmek kifejezése lenne, és nem lehetne gyönyört adni és
kapni anélkül.
– Figyelj, Francis, mi sohasem fogunk közös nevezőre jutni.
Ellenkező irányból közelítjük meg a dolgokat, és ahogy telik az
idő, szikrányit sem közeledik az álláspontunk. Ez egy parttalan
vita, amire egyikünknek sincs szüksége.
– Persze. De azért azt hagytad, hogy leszopjalak… – szúrta
oda Sky, miközben elfordult, és a kezeit a zsebeibe gyűrte. –
Ahhoz nem kellettek hegyeket megmozgató érzelmek.
 Keith érezte, hogy elönti az agyát a szar. Utánakapott, és
megrántotta a vállát, hogy visszafordítsa maga felé.
Önkéntelenül lábujjhegyre állt, hogy magasabbnak hasson, és
ismét belemarkolt Sky pólójába.
– Ez aljas volt, és kegyetlen! Szerinted az ember mindig tud
előre gondolkozni? Vagy úgy érzed, hogy kihasználtalak? Lépre
csaltalak? Én erőltettelek térdre? Most úgy viselkedsz, mintha
nem szopnál le fűt-fát hobbiból, mintha nem feküdnél le naponta
idegenekkel. Tudod, Francis, te vagy a legnagyobb álszent, akit
ismerek.
– Mivel gyakorlatilag nem ismersz senkit, ez nem nagy
teljesítmény – vágott vissza Sky, és felnyúlt, hogy lefeszítse
magáról az ökölbe szorult ujjakat.
– Roppant gátlástalan és szemét tudsz lenni – közölte Keith.
– Pontosan olyan vagyok, amilyennek leírtál. Egy kúrógép,
egy érzéketlen segg, akinek semmi sem számít, csak az, hogy
minden nap mást vigyen az ágyába.
Keith csak bólintott.
– Bár még soha senkit nem akartam az ágyamba vinni rajtad
kívül – dünnyögte Sky.
Hosszú lépteinek ritmusára csikorogtak a kavicsok, és Keith
szíve is abban az ütemben vert. Óriási, lassú dobbanások
remegtették meg a mellkasát, miközben Skyt nézte, amíg el nem
tűnt a szeme elől.
 Capet mortuum

A The Factory előtt óriási tömeg gyűlt össze. A tető fölött

dróncsapat repdesett, mintha színes konfetti hullana a sötét
égből. Néha felerősödött a fényük, összeálltak egy alakzattá, és
hol csillagot, hol gömböt formáztak, hogy aztán ismét céltalanul
repkedjenek, mint egy bogárraj. Remekül összeválogatott
zeneszámok szóltak a hangfalakból, amik tökéletes hangzást
biztosítottak, és már azelőtt megalapozták a hangulatot, hogy a
tömeg bejutott volna az épületbe. A függőkertekben százak
álltak, és vagy a mesés kilátást csodálták, vagy igyekeztek
összehozni egy használható szelfit, mielőtt az est
előrehaladtával leolvad a sminkjük, vagy túlzottan ellazulnak az
arcizmaik.
Leon Inkkel és Keith-szel a tetőn állt, a VIP-teraszon, ahová
csak a barátaiknak volt bejárásuk ezen az estén, a továbbiakon
pedig egy roppant drága VIP-bérlet segítségével lehetett
bebocsátást nyerni. Kényelmes és hívogató, baldachinos
pamlagok között muszlinfüggönyöket táncoltatott a lanyha szél.
A bárpultban Marcy rázott egy shakert, aztán három pohárba
töltötte a tartalmát.
– Egészségetekre! – tette ki az üveglapra, amit alulról
világítottak meg a fények.
– Köszönjük, angyal vagy! – mosolygott rá Ink. – És köszi,
hogy elvállaltad a melót. Ígérem, ahogy találok valakit,
visszaengedlek a klubba!
– Én köszönöm a felkérést. Bevallom, állati jó érzés volt,
hogy én válogathattam a mixereket és a pincéreket.
Leon odafordult, és hallgatta a beszélgetést.
– És milyen jól csináltad! – udvarolt tovább a lánynak Ink,
akit Chambers eddig csak Russell körül látott ilyennek.
 – Mondd, mit szeretnél! – nevetett fel hangosan Marcy.
– Én? Miért gondolod, hogy akarok valamit? – kérdezte
ártatlan hangon Ink.
– Ugyan, Gide, ismerjük egymást egypár éve – simogatta
meg a kézfejét a lány. Leon szemöldöke felszaladt a
mozdulattól. – Na ki vele! Mi az ajánlat? – kérdezte Marcy, és
tömött mellei alatt keresztbe fonta a karjait.
– Nos, szerintem remek üzletvezető lehetnél – bökte ki egy
lehengerlő félmosollyal Ink.
Leonnak leesett, hogy ez lehet az a pultoslány, akiről ódákat
szokott zengeni.
– Üzletvezető?! – kerekedett el Marcy bogárszeme. –
Általában pasik kapnak ilyen melót.
– Nos, én buzi vagyok, úgyhogy mindent másképp csinálok –
mondta Ink, aztán a lányra emelte a poharát, mielőtt kiitta. – Aki
ilyen Margaritát tud csinálni, az kiérdemel egy előléptetést.
Leon gyorsan elkapta a saját poharát, és egyből felhajtotta,
mert remélte, hogy leviszi a torkáról a keserű ízt, amit amiatt
érzett, hogy Ink nem beszélte meg vele ezt a dolgot.
– Ha a fizetés is annyi, amennyit egy pasinak fizetnél, akkor
áll az alku! – húzta fel az egyik szemöldökét a lány.
– Négyezer dolcsi megteszi? – viszonozta a gesztust Ink.
Marcy a szája elé kapta kis kezét, és a szemei majdnem
kifordultak az arcából.
– Természetesen tiéd a felelősség is. Ez egy nagy klub, sok
alkalmazottal, állandó problémákkal, amihez türelem,
szakértelem és talpraesettség kell. El fogsz bírni vele? –
kérdezte Ink, és közelebb lépett.
– Mi az hogy?! Egész életemben pultos voltam, úgyhogy
nincs olyan, amit ne tudnék erről a szakmáról.
– Én is így gondolom, ezért szeretném, ha te vinnéd a boltot
– bólintott Beumont.
 – Rendben. Legyen egy hónap próbaidő, és utána
bármelyikünk harag nélkül mondhatja, hogy mégsem – ajánlotta
Marcy, és a jobbját nyújtotta.
– Áll az alku! – rázta meg Ink.
Benyúlt a pultba, kivett egy üveg kólát, aztán a másik két férfi
felé fordult.
– Nos, uraim, minden készen áll. Kezdődhet az őrület?
Keith mosolyogva bólintott, de Leon csak biccentett, és
arrébb sétált, aztán leheveredett egy krémszínű kanapéra.
– Mi bajod van? – dőlt le a mellette álló fotelba Ink, Keith
pedig érezte, hogy nem rá tartozik, úgyhogy felült egy bárszékre,
és Marcyval elegyedett beszélgetésbe.
– Mondd csak, nem üzlettársak vagyunk? – kérdezte
Chambers.
– De igen. És azt mondtad, neked sem időd, sem energiád a
sok szarságra – emlékeztette Ink. – És mivel nem jársz
klubokba, nem ismered az éjszakát, gondoltam, ez a része
tényleg nem érdekel…
Leon oldalra fordult, és komolyan nézett Inkre.
– Vagy úgy gondoltad, hogy nélkülem is meg tudsz oldani
mindent.
Ink szemei először elkerekedtek, aztán villámgyorsan
résnyire szűkültek. Előrébb csúszott a fotelben, és egészen
közel hajolt.
– Leo, te féltékeny vagy.
– Mi? Én? Dehogy! Csak nem szeretem, ha átnéznek rajtam.
Ink szája szeglete kicsit megrezzent, de komolyságot
erőltetett magára.
– Figyelj, Leo! Ez a mi, közös gyerekünk. A te álmod, a te
ötleted. De én is imádom, és azt akarom, hogy örömünket leljük
benne. A pénz nem számít, ezt te is tudod. Nem ebből fogunk
megélni. Ha akarod, mindent rád hagyok, mert tökéletesen
megbízom benned. Ha úgy érzed, komolyabb részt akarsz
vállalni a mindennapi gondokból, akkor ezentúl úgy csináljuk.
Véletlenül sem szeretném, hogy mellőzve érezd magad. De
mivel te állandóan repkedsz Elyjal, vagy beletemetkezel a
munkába hetekre, nekem pedig ott a galéria, ezért azt hittem,
mindkettőnknek elég, ha akkor jövünk ide, amikor akarunk, és
büszkén feszítünk a tulajdonosi szerepünkben.
Leon elgondolkodott, és rájött, Inknek igaza van. Megint
túlreagálta a dolgot.
– Ennyi? – kérdezte komolyan.
Ink bólintott.
– Pontosan ennyi. Nem akarok felesleges terhet venni a
nyakamba, és téged sem akarlak lekötni ezzel. Az
üzemeltetéssel Keith cégét bíztam meg, a vendéglátás részét
pedig azért bízom Marcyra, mert egy végtelenül becsületes és
rátermett csajszi, akit mindenki imád. Hidd el, ha ő viszi a boltot,
minden rendben lesz.
Leon emésztgette még néhány pillanatig, és közben a lányt
nézte, aki épp egy újabb, ezúttal szivárványszínű koktélt
varázsolt Caldwell poharába.
– Jól van, ha te megbízol benne, akkor legyen így – bólintott
Leon.
– Igen, szerintem remek választás. Higgy nekem, nem
fogunk benne csalódni!
Leon nem mondta ki, hogy ő másvalakiben nem szeretne
csalódni, de aztán, ahogy Ink őszinte, mosolygó szemeibe
nézett, már el is vetette a felesleges aggodalmat.
– Oké, akkor csináljuk!
Ink arca felragyogott, és előrehajolt, hogy félvállas ölelésbe
húzza Chamberst, aztán megveregette a hátát.
– Menjünk, mert még be kell énekelnem.
– Oh, ma este te leszel a főműsor – vigyorodott el Leon. –
Még a végén te is is elindulsz az X-Factorban.
 – Nem tervezem, de soha ne mondd, hogy soha! – kacsintott
rá Beaumont.

Sky az öltözőben ült a sminkasztal előtt, és a saját tükörképét

nézte. A sok réteg smink alatt nem találta önmagát. Az ernyős
műszempillák megrebbentek, ahogy idegesen levette a
hajpántot, és kicserélte a parókát tartó gumiszalagra. Sötétszőke
tincsei közben a szemébe hullottak, úgyhogy nehezen boldogult.
– A picsába! – morogta, és próbálta nyakon csípni a rebbelis
szálakat, amik ma este valahogy nem engedelmeskedtek az
akaratának. A keze is remegett, és rég nem érzett lámpaláz
borzolta az idegeit. Talán eljön. Russell azt mondta, Angus nem
mondta le az estét. Sky remélte, hogy szólt volna a fiúnak, ha
mégis otthon akarna maradni, de volt benne egy nagy adag
megmagyarázhatatlan félelem. Nem tudta, hogy ha ma sem
láthatja, hogyan száll majd fel az LA-be tartó gépre, és hogyan
hagyja maga mögött a régi életét. Valamiért úgy érezte, el kell
búcsúznia Angustől ahhoz, hogy tiszta lappal induljon el az
ismeretlenbe. Ha nem teszi meg, akkor valóban csak menekülés
lesz az egész.
Ismét a tükörbe nézett, és megpróbálta elővarázsolni a
berögzült, csábos mosolyát. Nagyjából sikerült is. Nem a legjobb
kivitelezésű, de idegeneknek megteszi – gondolta, aztán
megigazította a kontúrt a felső ajkán, és még egy adag
sötétbordó, csillogó szájfényt vitt fel alulra.
Kopogtak. Sky összerezzent, és egy kicsit ki is csúszott az
amúgy is túl teltre rajzolt körvonalból.
– Tessék! – kiáltotta, aztán a tükörben nézte a belépőt.
Ink széles mosollyal és kissé ideges pillantással közeledett,
majd leült a Sky melletti székre.
– Fran, én nagyon be vagyok tojva. Odakinn lépni nem lehet,
annyian vannak. A kert is tele van, és teljes koncerthangulat
uralkodik.
 – De hiszen az a jó, nem? Azért aggódtál, hogy a megnyitó
elég nagy visszhangot keltsen. Ha ennyien eljöttek, és még azok
is fel vannak spannolva, akik be sem jutottak, akkor erről minden
újság és tévécsatorna be fog számolni. Láttam a
közvetítőkocsikat a parkolóban.
– Igen, tényleg nagy az érdeklődés, de mi van, ha belesülök?
Ha élő adásban nyomják fel a YouTube-ra, ahogy hamisan
gágogok?
Sky oldalra fordult a széken, és egyenesen Ink szemébe
nézett.
– Gide, te is tudod, ahogyan én, hogy őstehetség vagy. Ha
nem festenél, valószínűleg rég beszippantott volna a zeneipar.
Anyukád nem hiába tanított karonülő korod óta. Nálad
képzettebb énekest még nem láttam. Bármit el tudsz énekelni,
ráadásul fantasztikus hangod van. Kérlek, ne paráztasd be
magad feleslegesen!
– Oké, de az más, ha magunknak énekelgetünk vagy
karaokézunk. Annak semmi tétje nincs. A festés is más. Ott azt
és úgy csinálok, ahogy akarok, senki nem kérhet számon, mert
nincs mihez viszonyítani. Na de az éneklés az teljesen más!
Egyetlen rosszul eltalált hang, és mindenki rajtam fog röhögni.
Tönkretehetem az egész imidzsemet.
– Megértem – bólintott Sky. – De nem fogod. A délutáni
próbánál a pincérek kezében megállt a rongy, amivel a
poharakat törölgették, a technikus szájában pedig leégett a cigi,
anélkül, hogy szívta volna. Ha ez nem elég bizonyíték arra, hogy
remek leszel, akkor semmi! – nevetett a barátjára Sky. – Próbálj
megnyugodni! Vagy vezesd le valahogy a feszkót! Hol van a
Mókuskád? Egy gyors orál még pont belefér – kacsintott Inkre.
– Jajj, ne már! Fel sem állna, olyan ideges vagyok! – rágta a
szája szélét Beaumont. – Amúgy Russell a konyhán van, és
felügyeli a szakácsokat – tette hozzá, amiből az derült ki, hogy
mégis lenne igénye egy kis figyelemelterelésre.
 Sky nézte egy darabig, mielőtt a combjára tette a kezét.
– Segíthetek? – Ink csodálkozó arca láttán szélesen
elvigyorodott. – Hidd el, ez a rúzs nem hagy nyomot…
Beaumont néhány pillanatig megigézve nézte a vörös szájat,
és látszott, hogy mérlegel.
– Nehogy komolyan vedd! – nyerített fel Sky. – A Mókuskád
vérengző vadállattá változna, ha kiderülne. Csak hülyéskedtem!
Ink nyakig vörösödött. Sky megbánta az egészet. Eszébe
sem jutott, hogy Ink egyáltalán elgondolkodna az ajánlatán.
– Gide, tudod, hogy bármikor szívesen, de csak akkor, ha
Russ is tudja, és engedi. Sőt, inkább akkor, ha ő is benne van.
Ne haragudj!
Ink csak megrázta a fejét. Látszott, hogy még nem találta
meg a hangját. Felállt. Sky is azonnal felpattant, és két kézzel
fogta meg a széles vállakat, hogy a szemébe nézhessen.
– Bocsáss meg!
Ink eleinte kerülte a tekintetét, de aztán végül mégis a
szemébe nézett.
– Nem is tudom. Szerintem csak a stressz miatt. Eszembe
sem jutna amúgy…
– Figyelj, nincs azzal baj, ha eszedbe jut. Csak beszéld meg
vele. Abban maradtatok, hogy szólsz neki…
– Abban maradtunk, hogy szólok neki, ha valami változik. De
semmi sem változott. Te kivétel vagy – vallotta be Ink.
Sky meghatódott. Ő is mindig másként gondolt Inkre, de azt
hitte, ez csak benne alakult így. A köztük lévő kapocs azonban
ezek szerint nem csak őt kötötte a morózus Beaumonthoz,
hanem fordítva is működött.
– Jövő héten elmegyek, és egy darabig nem is jövök vissza –
mondta komolyan a férfinak, aki azonnal zavartan pislogni
kezdett. – Nem akartam szólni, amíg túl nem vagyunk ezen, de
most valahogy ez a pillanat tűnik a legalkalmasabbnak.
Bejutottam az élő show-kba, Gide!
 Ink arcán a döbbenet örömmel és sajnálattal vegyült. Szép
vonásai fura fintorba rándultak.
– Elmész? – kérdezte, mire Sky csak bólintott. A torkát
elszorították az érzések. Nem is tudott mit kezdeni velük. – És ő
tudja? – kérdezte néhány másodperccel később Ink.
Sky ezúttal megrázta a fejét.
– El kell mondanod neki. Nem hagyhatod Russra, hogy tőle
tudja meg!
– Nem is akarom. Ha eljön, ma este elbúcsúzom tőle –
válaszolta Sky.
– Már itt van. Most találkoztam vele a teraszon.
Sky gyomra hirtelen bukfencet vetett, a szíve heves ritmusra
váltott.
Ink nézte egy darabig, mielőtt halkan megszólalt:
– Fran, ugye tudod, hogy nem futhatsz örökké az érzéseid
elől?
Sky eddig elnézett a feje mellett, de az utolsó mondatra
egyből a zöld szemekbe fúrta pillantását. Egy ideig egymás arcát
fürkészték.
– Túl sokan mondjátok ezt mostanában! – szakadt ki Skyból,
pontosan akkor, amikor hirtelen előrehajolt, és ajkaival rátapadt
a ledermedt Ink szájára.
 Hófehér

– Ez mi volt? – hőkölt hátra Ink, amikor egy jó félperces,

intenzív csókolózás után Sky végre elengedte.
– Lecke! Ha azt akarjátok, hogy kimutassam az érzéseimet,
akkor ez van – közölte Sky, és vigyorogva lépett egyet hátra. –
Kenj egy kis alapozót a szád szélére, ha nem akarod, hogy
Russell keresztben nyeljen le, és menjünk! – folytatta
zavartalanul, miközben elfordult, és a fejére illesztette a vörös
parókát.
– Baszd meg, Summers! – motyogta Ink, de az ő szája is
mosolyra görbült.
Csendben, a gondolataikba mélyedve készülődtek, de Sky
pontosan tudta, hogy Ink gyakran nézi a tükörben. Tudta, hogy
túl messzire ment, de elege volt már abból, hogy az észt osszák
neki azzal kapcsolatban, mennyire gáz a viselkedése. Ki akarta
próbálni, mi van akkor, ha nem nyomja el az érzéseit, hanem
szabad utat enged nekik. Ink reakciója azonban meglepte. Arra
számított, hogy ellöki magától. Ezzel szemben elég hevesen
viszonozta a csókot, mintha az elmúlt évek meg sem történtek
volna. Sky tudta, hogy ez csak egy ártatlan csók volt, mégis
tagadhatatlanul élvezték mindketten. Ez pedig újabb kérdések
tömkelegét juttatta eszébe. Mi van, ha a melegek valóban nem
képesek a monogámiára? Mi van, ha ő meg pláne nem, mivel
biszex, ami megduplázza a kísértést? Mi van, ha Keith-nek sem
lenne elég egyetlen partner az idők végezetéig? És ki az a
barom, aki hisz az örök szerelemben? Az utolsó kérdés ott
fodrozódott az elméjében még akkor is, amikor a színpad felé
tartott.
Földig érő, grafitszürke selyemlamé ruhája izgatóan
simogatta a lábait. A folyosó falát plafonig érő tükör borította, így
saját magával nézett farkasszemet, amíg tűsarkain libegett a
nagyterem felé. De mi van akkor, ha nem is kell örök hűséget
fogadni, és bevenni a sok baromságot, amit a társadalom elvár?
Ha simán működhet egy kapcsolat bénító kötöttségek és állandó
számonkérés nélkül. Mi van, hogyha létezik olyan erő, ami két
embert összetart, ami boldoggá tesz és kielégít? Ez a
gondolatmenet még inkább összezavarta. Felrémlett előtte
Angus kisfiús mosolya, őszinte, a lelkét is megmutató, zafírkék
íriszei, kicsi, kecses teste, finom bőre. Mindent vonzónak talált
rajta. Nem tudott felhozni egyetlen dolgot sem, ami taszította
volna, sem olyasmit, ami ellenérzéseket váltott volna ki belőle.
És nemcsak a külsejével kapcsolatban. Szerette a racionalitását,
és azt is, hogy mégis képes volt gyermeki örömöt érezni. Eszébe
jutott az első alkalom, amikor a telepre vitte, és Angus egyből
beleszeretett a helybe, aztán Brutusba is. Beugrottak a képek a
klubból, ahogyan önfeledten táncolt, és az is felrémlett előtte,
ahogy Vandát nézte szerelmesen. Saját magán kívül nem
találkozott még senkivel, aki képes volt valódi érzelmeket táplálni
egy autó iránt.
Mire a backstage-be ért, Angus már teljesen kitöltötte a
gondolatait. Óhatatlanul összehasonlította az Inkkel váltott
csókot azokkal, amiket együtt éltek át, és rájött, hogy igazából
csak kíváncsi volt, valóban Angus különleges, vagy benne
változott meg valami. Be kellett látnia, hogy egyértelműen
Caldwell a gyenge pontja. Ha őt érintheti, ízlelheti, az olyan
hatással van rá, mint egy jóféle drog. Mindenki más – még az
eszméletlenül vonzó és izgató Beaumont is – csak afféle pótszer
lehet. Elbizonytalanodott. Hogyan éljen így tovább? Mivel pótolja
az űrt, amit Angus hagy majd maga után?
Nem volt több ideje, hogy döntései helyességén töprengjen,
mert a technikus lehalkította a zenét, és egy fejgép világította
meg a lépcső fölött a függönyt. Sky mély levegőt vett, elszámolt
ötig, aztán a beálló csendben lassan fújta ki, majd előszedte a
színpadi mosolyát, és belépett a fénykörbe.

Keith a bárpultnál könyökölt, ahol hónapokkal korábban. Most is

Marcy állt a túloldalon, és most is felhúzott szemöldökkel
kacsintott rá, mint azon az estén. Azon a végzetes estén, amikor
a sors szeszélye folytán találkozott Francisszel. Az után az este
után az élete kifordult a sarkaiból, és egy láthatatlan erő őt is
kitépte a földből, mint egy orkán a fát, hogy gyökereitől
megfosztva szaggassa és dobálja, míg végül a földre ejti valahol
messze, egy ismeretlen vidéken. Pontosan így érezte magát.
Nem tudta, hol van és mihez kezdhet most. De ami másnak
trauma, az neki játéknak tűnt. Mintha nem martaléka, hanem
játszópajtása, táncpartnere lett volna a szélnek, ami idáig
sodorta. Előző nap épp Denise rendelőjében ült a pamlagon –
amit csak az elmúlt hetekben vett birtokba, mert előtte irtózott
tőle –, és arról beszélt, hogy mennyire hálás Francisnek. A
doktornő csodálkozó tekintete indította arra, hogy számba
vegye, mit köszönhet a férfinak. Gyakorlatilag mindent. Francis
volt az, aki bár erőszakkal, de felfeszegette a kagylóhéjat, és
felhozta a tenger fenekéről, hogy végre magán érezhesse a
napsugarakat. Már nem is emlékezett, milyen volt az élet, amikor
még úgy gondolta, ő sohasem vállalhatja fel a melegségét, és
sohasem találhat barátokat. Mára természetes volt, hogy Russ
többször is hívja egy nap, sokszor csak azért, hogy beszámoljon
egy jól sikerült fogásról, és az is, hogy a titkárnője rákacsint,
amikor egy jóképű ügyfélen felejti a szemét. Kezdte érezni, hogy
az élete annak ellenére is remek fordulatot vett, hogy nemsokára
kisétál belőle az, akibe menthetetlenül beleszeretett. Remélte,
hogy mire Francis Summersszel lesznek tele a lapok, és
szárnyára veszi a hírnév, ő is képes lesz majd elengedni, és
talán évek múlva lassan elhalkul ez az érzés, a fájdalom, és
helyet tud adni valakinek az életében. Dr. Reynoldsszal az elmúlt
hetekben végigvették az állomásokat, elemezték a folyamatokat,
amik benne zajlottak, és végül Keith azt is elmesélte neki, hogy
majdnem leugrott a hídról. Denise nem lepődött meg. Azt
mondta, gyakran előfordul, hogy a páciensek, akik nem kapnak
erős antidepresszánsokat, egy komolyabb krízis hatására
visszaesnek, és ismét abban látják a kiutat, hogy eldobják az
életüket. De azt is elmondta, hogy tapasztalatai szerint, aki
viszont nem teszi meg, az valahogy átbillen, és többé nem azt
tartja a végső megoldásnak, hanem szépen lassan megtanul
küzdeni. Ezt ajánlotta Keith-nek is. Hogy az eddigi gyakorlattal
ellentétben ne vegyen mindent eleve elrendelésnek, és ne
tekintse a sors vagy a Teremtő akaratának a dolgokat, hanem
abban higgyen, hogy az életének célja van, akár Isten vagy az
Univerzum jóvoltából, és hogy próbálja elérni azt a célt. Keith-t
nagyon megérintette ez a gondolat. Sokat gondolkodott rajta, és
arra jutott, hogy ha Sky elmegy, ő belép valami önsegélyező
LGBT csoportba, aztán elvégez egy tanfolyamot, ahol képezheti
magát, hogy igazi segítő lehessen. Adni akart. Úgy érezte, meg
kell hálálnia, hogy visszakapta az életét. Másoknak akart
segíteni, hogy ők is végig tudják járni ezt a rögös utat. Mert nem
mindenkinek aszfaltozott autópálya vezet az elfogadás felé, van
akinek egy folyondárokkal benőtt, szűk kis ösvény, amit alig látni
az erdőtől.
Gondolataiból Francis érdes, kicsit rekedt hangja szakította
ki. Felpillantott, és meglátta a vörös démont, aki akkor este
megszállta, és azóta sem eresztette ki a karmai közül.
Elvigyorodott a saját baromságán, és lelkesen tapsolt a
közönséggel, sőt, két ujját a szájába vette, és úgy fütyült, mint
kamaszkorában.
– Ez a pasi egy isten! – morogta Marcy, mire Keith
odafordult, és ránevetett.
– Néha istennő, de amúgy igazad van.
 – Jó estét, hölgyeim és uraim! Sky Summers vagyok, és
nagyon örülök, hogy ma este ismét ezen a színpadon állhatok.
Amikor legutóbb itt énekeltem, ez a hely még egy bontásra ítélt
régi gyártelep volt, mára pedig egy iszonyatosan menő klubnak
öltözött. Olyan, akárcsak én. A hétköznapi életemben egy
szakadt autószerelő vagyok, de néha, elsősorban önöknek
köszönhetően, a hernyóból pillangóvá válhatok.
Taps szakította félbe, és sokan huhogtak, valaki be is kiabált.
– Igen, valóban én szerepelek az America’s Got Talentben –
mosolygott a férfire, aki a színpad előtt állt. – De most kicsit
erősebb a sminkem…
Keith is felnevetett, és megbabonázva nézte Skyt. A hosszú,
ezüstlamé ruha lágyan redőződött hosszú combjain, amik néha
kivillantak a rafinált, fodrok közé rejtett sliccen. Tejkaramell színű
bőre csábítóan villogott a reflektorok fényében. Az arca is
ragyogott, a szemei pedig élénken csillogtak a közönségre, és
látszott, mennyire elemében van. Keith torka elszorult. Sky
színpadra termett, ehhez nem fért kétség. Mégis, a másik énje,
aki izzadtan és olajosan is lélegzetelállító volt, ugyanilyen hatást
gyakorolt Keith-re. Az a Sky, aki magabiztosan nyúl egy
karburátorhoz, és az izmai úgy feszülnek, mintha egy poszterről
lépett volna ki. Olyankor a nők nedves álma, egy igazi szívtipró.
Férfias és lenyűgöző, mint egy vadállat, amin látod, hogy csak
kedvtelésből nem falja fel a gondozóját.
– Ma este, a különleges alkalomra egy rendkívüli
produkcióval készültünk. Sikerült rávennem a klub egyik
tulajdonosát, hogy duettet énekeljen velem.
A közönség felhördült, meglepett hangok szűrődtek Keith
felé.
– Nem, sajnos Leonard Chambers még mindig nem adta be
a derekát, de dolgozom az ügyön! – nevetett Sky, Keith pedig
érezte, hogy vérbőség alakul ki a nadrágjában. – De Ink
Beaumont-nal jobban járunk, mivel neki csodálatos hangja van.
Kérem, biztassák egy nagy tapssal, mert eléggé be van rezelve
– emelte fél karját a színpad szélén leengedett függöny felé Sky,
aztán ő is tapsolni kezdett, amikor a magas alak megjelent a
lámpák kereszttüzében.
Sikítás és fütyülés hangorkánja rezgette meg a falakat,
amibe Marcy is beszállt. Keith ezúttal csendben maradt, mert
képtelen volt akár egy pillanatra is elszakadni Sky alakjától, és
nem akart lemaradni egyetlen lélegzetvételéről sem. Próbálta
magába inni minden mozdulatát, és azon gondolkodott,
mennyire lenne ciki, ha elővenné a telefonját, hogy felvegye.
Aztán látta, hogy az elöl állók bőszen videóznak, és ettől
megnyugodott. Elég lesz, ha begyűjti a felvételeket a netről. Egy
nagy sóhajjal lazította el az izmait, és lenézett, hogy lássa,
mennyire feltűnő az erekciója. Közepesen cikinek találta, ezért
kihúzta a pólóját a nadrágjából, de közben már ismét Francist
nézte.
Sky lámpaláza nem múlt el, de átalakult. Az lett belőle, amit
annyira imádott. Jóleső izgalom, ami megfűszerezi a pillanatot.
Figyelte, ahogy Ink ruganyos léptekkel közeledik, és rákacsintott.
– Minden rendben lesz! – súgta a fülébe, amikor átölelte. A
takarásban meglátta Russellt, aki csuriba fűzött ujjakkal nézte a
párját, és nyilván tisztában volt vele, hogy Ink mennyire izgul.
Sky neki is küldött egy biztató pillantást, aztán Ink kezébe adta a
másik mikrofont. Amíg a zenére várt, gyorsan átfutotta a
tömeget. Keresett valakit. Remélte, hogy valahol közel áll, de rá
kellett jönnie, hogy az első sorokban egyetlen ismerős arcot sem
lát Elyék gyerekein kívül.
Kicsit elkomorodott. Beharapta a száját, de gyorsan rájött,
hogy a rúzsnak nem tesz jót a tortúra, így egy elkeseredett
sóhajjal lehunyta a szemeit, és koncentrálni próbált. Úgy érezte,
ma este nem Ink lesz az, aki belesül, hanem ő. Kellett volna
valaki, akibe belekapaszkodhat a pillantásával. Sosem érzett
még ilyet. A pánik alattomosan kezdett felfelé kúszni a gerincén.
Amikor kinyitotta a szemét, ismét a tömeget pásztázta, de ezúttal
sem járt sikerrel. Rémülten nézett Inkre. A férfi azonnal
észrevette, hogy valami nincs rendben. A szája elé emelte a
mikrofont, de intett a technikusnak, hogy ne indítsa el a zenét.
– Hölgyeim és uraim, jó estét kívánok mindannyiuknak!
Nagyon örülök, hogy ilyen szép számmal eljöttek. Azoknak, akik
kint rekedtek az udvaron, a műsor után egy pohár pezsgővel
szeretnénk kedveskedni. Tudom, ez nem kárpótolja önöket, de
remélem, a kivetítőkön mindent remekül látnak majd!
Sky jógalégzéssel próbálkozott, és hálás volt Inknek, amiért
szerzett neki egy lélegzetvételnyi időt.
– Mielőtt belefognánk az öngyilkos küldetésbe, hogy egy
festő énekelni kezdjen, szeretnék köszönetet mondani.
Elsősorban a társamnak, Leonard Chambersnek, amiért
megszületett a fejében a gondolat, hogy a régi gyárból menő
klubot varázsoljunk. Másodszor a vőlegényemnek, aki egyszer
sem vetette a szememre, hogy minden szabadidőmben ezen a
projekten dolgoztam az elmúlt hónapokban. És végül, de nem
utolsó sorban Angus Caldwellnek, aki nélkül ma nem állhatnánk
itt, ezen a strapabíró színpadon. Ő volt az, aki a kivitelezés
oroszlánrészét vállalta magára, és aki kreativitását és
fantasztikus ötleteit adta hozzá a tervekhez.
Sky csodálkozva nézett Inkre, de a férfi nem figyelt rá.
– Angus, megtennéd, hogy feljössz a színpadra?
Keith füle csengeni kezdett. Hogy ő menjen fel oda? Félig
álló cerkával, kitűrt pólóban, fésületlenül? Nemet intett a fejével,
de rájött, hogy ezt Ink egyáltalán nem láthatja.
– Gyerünk, indulj! – noszogatta Marcy áthajolva a pulton,
finoman paskolva a vállát. Keith ellökte magát a biztonságot adó
bárszéktől, és tétova léptekkel közeledett. Örömmel konstatálta,
hogy az erekciója teljesen felszívódott, sőt, talán a golyói is
visszabújtak a hasüregébe, annyira be volt szarva. Ennyi ember
elé lépjen ki, és mondjon valamit? Az teljesen kizárt. A tömeg
szétvált előtte, és a világosító is megtalálta egy reflektorral, ami
el is vakította. Fellépett az első néhány lépcsőfokon, de amikor
már majdnem felért, elvétette a szélét, és elvesztette az
egyensúlyát. Mielőtt azonban a közönség közé zuhanhatott
volna, oldalról erős karok fogták át a derekát, és Sky ismerősen
ismeretlen illata kúszott az orrába.
– Foglak! – suttogta Keith fülébe, aztán olyan könnyen
emelte fel a színpadra, mintha egy pehely lenne csak.
– Ha az ember szemfüles, itt ilyen helyes pasikat kaphat el
röptükben – mondta a mikrofonba Sky, és kacéran meglökte
Keith csípőjét a sajátjával, ahogy ellépett mellőle.
A közönség tapsolt, a csajok visítoztak, Keith pedig
hátratúrta szétzilált tincseit. Skyra nézett, aki ismét beharapott
ajakkal állt, és lerítt róla, hogy tényleg tetszik neki, amit lát. A
hosszú műszempillák sem takarhatták el a szemeiben felvillanó
szikrákat. Keith még magához sem tért, amikor Ink egy mikrofont
nyomott a kezébe, és szívélyesen megrázta a kezét.
– Nos, ő itt a The Factory végső terveinek megálmodója és
kivitelezője, Angus Caldwell barátunk, aki megérdemel egy óriási
tapsot, mert nélküle nem lenne ilyen lélegzetelállító ez a hely.
Keith elmosolyodott, és bólintott, hogy elfogadja a bókokat.
– Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, de el kell
árulnom, hogy nem általam lett rendkívüli ez a klub. Von Ritter
báró, aki 1878-ban megálmodta és megterveztette ezt a gyárat,
nos ő az, akinek köszönhetjük. Én csak annyit tettem, hogy
igyekeztem megteremteni az egyensúlyt az értékőrzés és a
funkcionalitás között. Remélem, önök is annyira kedvelni fogják,
mint én!
Ismét felharsant a taps, és néhányan fütyültek is, de Keith
tudta, hogy ez nem neki szól. Senki le se szarta, ki tervezett és
mit, hiszen ez egy klubmegnyitó, nem egy építészeti esemény.
 – De ne vesztegessük tovább az időt, hiszen a közönség
nem engem akar látni és hallani, hanem benneteket! – nyújtotta
a mikrofont Ink felé, aztán átölelte és megveregette a vállát.
Mielőtt eliszkolhatott volna, ismét érkeztek a hosszú karok,
hogy derékon kapják, és megfordítsák a tengelye körül.
Felocsúdni sem volt ideje, mert Sky azonnal ölbe kapta, és úgy
tartotta, mint egy menyasszonyt. A pillantásuk összefonódott, és
egy másodpercre megszűnt a külvilág. Az ezütszürke
szivárványhártyák felparázslottak, aztán Sky lehajolt, és se szó
se beszéd a szájára tapasztotta rúzsos ajkait.
Keith nem vett levegőt. Nem is tudott volna. A közönség
felrobbant, hangorkán süvített végig a termen, és még kintről is
hallatszott az üdvrivalgás. Mielőtt felfogta volna, ami történik,
már ismét a talpán állt, és Sky finoman megtaszította a lépcső
felé. A lábai remegtek, ahogy elindult, és közben Sky rekedt
hangja töltötte be a teret.
– Ennyire hálásak vagyunk önnek, Mr. Caldwell!
A tömeg egy emberként visongott és tapsolt, Keith pedig
lebotorkált a lépcsőn, de a biomassza útját állta, így nem jutott
messzire. Az első sorban állva fordult a színpad felé, ahonnan
Sky kacsintott rá. Keith nem hitt a szemének, Francis olyan
boldognak látszott..
– Nos, akkor csapjunk a lovak közé! – folytatta Francis, és
intett a hangmérnöknek, aki bólintott, és megszólalt egy dal, amit
Keith gyerekkora óta nem hallott. Csak akkor ismerte fel, amikor
Sky belekezdett a szövegbe. Mély, telt hangja pillanatok alatt
magával ragadta, és amikor a férfi ránézett, Keith érezte, hogy a
zsigerei új helyet keresnek maguknak, mert a szíve kisajátította
a mellkasát. Lisa Stansfield All around the worldje betöltötte a
teret.
Ink gyönyörűen fölétercelt a refrénnél, aztán fantasztikus
harmóniákban énekelték tovább a verzét, de Keith nem hallott
mást, csak Sky öblös hangját, és nem látott mást, csak azt,
ahogy a szürke szemek rátapadnak, és a férfi minden szót neki
énekel.
Keith elolvadt. Sky azt énekelte neki, hogy túl sokat hazudott,
túl sok időt pocsékolt el, és hogy akkor is megtalálja őt valahol,
valamikor. A dallam felszárnyalt, Sky vele repült, a hangja
libabőrt csalt Keith bőrére.
„Megtalálom!” Ez a szó ott vibrált a levegőben, hol légiesen
könnyed, magas hangokon, hol mély, sírásba hajló szólamokon,
és Sky teljesen átszellemült. Számára is beszűkült a világ. Csak
Angust látta, a kék szemekben csillogó csodálkozást. Nem jött
zavarba. Élvezte Angus figyelmét, fürdött a pillantásában, és
nem érdekelte, mi történik körülötte. Neki most csakis egyeden
célja volt: meghódítani ezt a kivételes férfit, akit egy másik
életben, ugyanezen a helyen egyszer már majdnem
megkaparintott, de a sorsuk akkor csak játszott velük. Most
azonban ő diktálta a tempót, és eltökélt volt. Akarta Angust!
Az utolsó refrénnél Inkre nézett, aki kedves, mindent értő
pillantással és mosollyal ajándékozta meg, miközben
improvizálva licitáltak egymásra, ahogy mindig szoktak. Ez volt
az ő kis játékuk, és úgy választottak dalt, hogy lehetőségük
legyen szabadjára engedni a végén.
Amikor a zene elhalkult, aztán őket is lekeverte a
hangmérnök, Sky egy másodpercre lehajtotta a fejét, amíg a
közönség fel nem ocsúdott, és ki nem tört az őrület. Akkora
sikerük volt, hogy percekig vastaps és lábdobogás rázta a
falakat. Sky meghajolt, aztán amikor felegyenesedett, máris
Angus pillantását kereste, de nem találta. Gyorsan átfésülte a
termet, és még épp látta, ahogy a tömeg bezárul a kifelé igyekvő
férfi mögött. A szájához emelte a mikrofont, intett a
technikusnak, hogy tegye vissza a hangot, és beleszólt:
– Kérem! Fogják meg azt a férfit, és el ne engedjék!
Ujjával pontosan Angusre mutatott, aki lemerevedett a
hangjára, és lassan, rajtakapottan fordult csak meg. Az emberek
úgy mozdultak, mintha valami közös hőstettre ösztökélték volna
őket, és mire Angus egyáltalán reagálhatott volna, máris ezernyi
kéz fonódott rá. Gúzsba kötötték, a levegőt is kiszorították
belőle. Miközben Sky tekintete az övébe fúródott, és a férfi
elszántan vágott át az emberi masszán, Keith csak levegőért
kapkodott, és próbálta felfogni, ami történik.
A másodpercek óráknak tűntek, minden mozdulat lassított
felvételnek, és még a hangok is elmélyültek, érthetetlenné
váltak. Keith megadta magát. Ellazult, nem küzdött, szinte
felfeküdt a tömegre, akik megérezve a csökkent ellenállást,
azonnal felemelték és a levegőben adták kézről kézre. Néhány
pillanattal később a már jól ismert karok zárultak a mellkasa
köré, és Sky leemelte az emberi pulpitusról, hogy kisajátítsa,
magához ölelje. Keith lába még nem ért le a földre, amikor ismét
érezte a forró ajkakat, amik a szájára tapadtak, és most sem volt
ereje ellenállni. A tömeg újra eufórikus üvöltésben tört ki, a
showérzékeny világosító és operatőr pedig egy reflektorral és
premier plánnal jutalmazták az akciót. Odakinn is megkezdődött
az ováció, de Keith-t már semmi nem érdekelte.
– Megtaláltalak – suttogta Sky Keith szájába, mire a férfi
elvigyorodott, és kézháttal törölte le a rákenődött rúzst.
– Azért annyira nem vagyok kicsi, hogy csak úgy elveszíts…
 Kénsárga

Sky a lábával rúgta be az ajtót, és csak utána tette le Angust,

akit akarata ellenére ismét ölben cipelt.
– Miért nem hagyod, hogy a lábamon menjek? – kérdezte a
férfi.
– Mert a lábaid elég gyakran nem arra visznek, amerre én
akarom – válaszolta egyszerűen Sky.
– Mondtam már a klubban is, hogy nem fogok elszökni. Tök
felesleges a hiszti.
Sky ránézett, és a szemeiben huncut fények villantak.
– Azért annyira nem panaszkodtál, amikor azért ültem az
öledbe, nehogy meglógj…
Ezúttal Keith harapta be a száját. Kezdte úgy érezni, hogy
lassan átveszi Sky minden szokását.
Sky valóban az ölébe ült, amíg lemosta magáról a sminket,
de közben egyik kezével Angus haját túrta, és nagyjából
félpercenként csókolta eszméletvesztésig. Keith olyan
merevedést produkált, hogy rettegett, eltörik a farka, ha Francis
megmozdul rajta, de nem kellett félnie, mert a férfi tökéletesen
tisztában volt vele, mit tehet és mit nem. Kerek fenekével
dörgölőzött hozzá, aztán egy óvatlan pillanatban Angus kezét a
saját ölébe húzta, és félkemény farkára simította, ami
rendellenes szögben le volt ragasztva a combjai közé.
Keith onnantól kezdve hipnózisba került. Simogatta Sky
növekvő erekcióját, és közben az arcát nézte, ahogy néha
elakad a lélegzete, aztán liheg egy kicsit, és olyankor abbahagy
minden mást, mert képtelen koncentrálni. A hatalom érzése még
jobban feltüzelte Keith-t, aki egyre inkább beleélte magát a
dologba. Lassan félrehúzta a ruhát, hogy jobban lásson, aztán
óvatosan felkaparta a ragtapasz szélét, és elkezdte lehúzni, mire
Sky ismét moccanatlanná dermedt.
– Finoman! – kérte, és ő is lenézett. A farka egy gézzel volt
lefedve, amit nem arra méreteztek, hogy merev állapotban
eltakarja, így a ragasztócsíkból oda is került, ahová eredetileg
nem kellett volna. Keith a másik kezét is felemelte, és próbálta
nagyon óvatosan megszabadítani tőle, de azért voltak pillanatok,
amikor mindketten aggódtak. Már csak az egyik oldalon lifegett a
leukoplast, ott viszont erősen tartott. Sky enyhén zihált, de nem
csak a félelemtől. Az izgatta, ahogyan Angus nézte, közvetlen
közelről, és néha megnyalta a száját. A tükörben is magukat
figyelhette, és ez a kettős látószög egekbe kergette a libidóját.
Angus az öltözőszéken ült, ő az ölében, kicsit oldalasan,
szétvetett lábakkal, a férfi pedig az ágyéka fölé hajolt, hogy
jobban lásson. Iszonyatosan izgató volt az egész. A földre omló
női ruha alól kikandikáló merev farok, a tűsarkú cipő, és a
harisnya gumipántja a combján. Sky szexelt már női ruhában, de
ez most minden képzeletét felülmúlta, és olyan volt, amit még
sohasem próbált.
– Kibaszott izgató ez – nyögte, mire Keith felnézett, és a
tükörben összekapcsolódott a pillantásuk.
– Te vagy kibaszott izgató! – felelte, aztán Sky tekintetét
fogva tartva lehajolt, és megnyalta a makiját. – Ha benyálazom,
talán könnyebben tudom leszedni —folytatta ártatlan hangon, de
közben a torkáig engedte Sky farkát, akinek hátrabillent a feje,
és úgy zihált, mint egy űzött vad.
– Angus, még két ilyen, és a szádba élvezek – mondta
kétségbeesetten.
A reakció egyből elhasználta a hátralévő önuralmának felét.
Belekapott a fekete hajba, és felrántotta Angus fejét.
– Figyelj, bébi! Nagyjából négyszer tudok elmenni egy este,
és azt mind benned akarom!
 Keith elnémult, szüneteltette az életfunkcióit és a
gondolkodást is. Valószínűleg Sky is észrevette, hogy baj van,
mert a szájára tapadt, mintha lélegeztetni akarná, de kiderült,
hogy a maradék életet is kiszívja belőle. – Nagyon szívesen
megdugnálak itt és most, és talán az lenne a legegyszerűbb, de
én mégis azt mondom, menjünk haza, mert ott kényelmesebb.
Keith nem válaszolt. Képtelen volt mozdulni is. Az agyában
az előző kijelentés villogott, nagy, piros betűkkel, de ezúttal nem
vészjelzésként, hanem színes, tűzijátékszerű villanások
közepette. Bólintott.
Sky lenyúlt, egyetlen mozdulattal letépte magáról a
ragtapaszt, amitől Keith szisszent fel, és a farkában
szimpátiafájdalmat érzett.
– Nyugi, évek óta gyantázom magam – nyomott egy puszit a
homlokára Sky, aztán az ujjai újra Keith tincseibe markoltak, és a
következő pillanatban ismét az ölébe nyomta a fejét. Keith
készségesen kapta be a péniszét, és még arra is volt energiája,
hogy a nyelvével körültáncolja a makkját.
– Jesszusom, megőrjítesz! – húzta fel Sky. – Hazáig nem
érsz hozzám, vagy felkenődünk egy fára! – figyelmeztette, aztán
fellökte magát a karfáról, és megállt Angus előtt. A vörös, hosszú
paróka még rajta volt, ezért hátul felhúzta a haját, és kacéran
nézett Keith-re a válla fölött.
– Lehúznád a cipzárt?
Keith felnyúlt, és remegő ujjakkal fogta meg a pici kocsit,
aztán lassan húzta lefelé, és a szemével követte a feltáruló
látványt. A halványbarna bőr úgy bukkant fel, ahogy a nehéz
laméruha anyaga szétnyílt, Keith pedig ellenállhatatlan
késztetést érzett, hogy meg is tapinthassa, amit lát. A másik
kezével finoman simogatta a csigolyák bukkanóit, mert Sky egy
kicsit előrehajtotta a fejét.
– Gyönyörű vagy – sóhajtotta Keith, és oda is hajolt, hogy a
gerince tövében megbúvó, két kis gödröcskébe csókolhasson.
 Sky halkan felnyögött, ami olaj volt a tűzre. Keith még
sohasem érezte, hogy ennyire uralná valaki testét, hogy ilyen
hatalma lenne fölötte. Sky leengedte a karjait, Keith pedig
lecsúsztatta rajtuk a ruha pánijait, így az ezüstös anyag azonnal
a földre hullt, Sky pedig ott állt a tűsarkú cipőkben, combfixben,
de egyébként meztelenül.
– Kibaszott perverz vagyok – dünnyögte Keith, de ez sem
zavarta már, csak egyszerűen odahajolt, és végigcsókolta a
finom csipkét, ami Sky combjára feszült.
– Kibaszott szexisten vagy! – válaszolta a férfi, és kicsit
oldalra fordult, hogy lássa, amit Keith csinál
Keith őrlődött. Tudta, ha most ebbe belefeledkeznek, annak
valóban szex lesz a vége, és ő is azon a véleményen volt, hogy
jobb lenne ezt ágyban csinálni, de a pillanatban rejlő
spontaneitás és a rendkívüli körülmények túl vonzóak voltak.
– Egyezzünk ki a négyből háromban! – suttogta a sima
bőrbe, és a szájával felkúszott Sky csípőjére, az oldalánál
pillantva rá a tükörben.
– Tessék? – kérdezte a férfi zavartan.
Keith elvigyorodott, és átnyúlt Sky combjai között, hogy
marokra fogja a gyönyörű szerszámot, ami mereven remegett,
és csillogott a tükör körüli izzók fényében.
– Hagyd hogy leszopjalak, amíg le nem veszed ezeket!—
mondta Keith, és lassan visszahúzta az előbőrt, aztán a
hüvelykujjával kente el Sky makkján a kibuggyanó nedvet.
– Ó, a picsába! – hajtotta hátra a fejét Sky, és ismét a vörös
parókát markolta két kézzel.
Keith tudta, hogy győzött, ezért a gurulós székkel oldalra
lökte magát, majd Skyt is odafordította, de csak annyira, hogy a
tükörben lássa a férfit. Megnyalta az ajkát, aztán felnézett, és
úgy engedte a szájába, hogy közben Sky arcában
gyönyörködött.
 Ennek legalább egy órája, mivel utána képtelenek voltak
abbahagyni a csókolózást, és elindulni, aztán le kellett
húzódniuk félúton, mert Skynak elfogyott a türelme. Egy
negyedórás csókcsata után végre hazáig jutottak, de akkor a
kocsiban ragadtak újabb percekre, és csak utána indulhattak
befelé. Sky a második lépésnél kapta el Keith-t, és onnantól
ölben hordozta, mert azt mondta, így csókolhatja útközben is.
Keith úgy érezte, ez egy álom, egy másik dimenzió. Valami
fura mesevilág, ahol ő kívánatos, és minden mozdulata izgató.
Legalábbis Sky halk nyögései, hangos sóhajai, és a szemeiből
sütő vad vágy erről tanúskodtak.
Amikor végre a saját lábán állt, és Sky ellépett mellőle, hogy
felkattintsa a kislámpát a sarokasztalon, egy pillanatra magához
tért, de csak annyira, hogy elámuljon a saját bátorságán.
Tényleg Sky lakásán van, és arra készül, hogy ágyba bújjon egy
férfival? A válasz abban a pillanatban lett kristálytiszta, amikor
Sky elé lépett, és ismét a karjaiba vette.
– Kérsz valamit inni? – kérdezte, miközben puha csókokkal
hintette be Keith állát. – Vagy éhes vagy?
Keith csak megrázta a fejét.
– Csak rád vágyom – felelte, mire Sky elmosolyodott, és a
szájára tapadt. Az első kifulladásnál válaszolt:
– Olyan édes vagy, hogy belehalok! Életemben nem vártam
még ennyit senkire.
Keith karja libabőrös lett érdes hangjától.
Sky elengedte, de egyből megfogta a kezét, és a
hálószobába vezette. Baltazar egy kicsit zokon vette, amikor
kicsukta, de Keith csak addig hallotta a halk nyüszítést, amíg a
saját vérének dübörgése el nem nyomta, mert Sky felhúzta és
átbuktatta a fején a pólóját, aztán a vállára hajolt és csókolgatni
kezdte. Néha megszívta, máshol megnyalta, és ahol puhábbnak
érezte, ott bele is harapott.
 Keith levegőért kapkodott, és két kézzel kapaszkodott a
férfibe. Sky lejjebb merészkedett, majd óvatosan az ajkai közé
vette Keith mellbimbóját, aztán a nyelvével simogatta, pöckölte,
szívogatta. Bár Keith-nek eddig fogalma sem volt róla, abban a
pillanatban rá kellett jönnie, hogy a bimbója meg a farka között
közvetlen kapcsolat van, és minden mozdulatot úgy érzékelt,
mintha két helyen izgatták volna. Sky azonnal tudta, hogy jó úton
jár. Ismét magához ölelte, de közben letérdelt elé, és tovább
csókolta a bőrét, míg el nem ért a másik kis csúcshoz, ami már
hegyesen ágaskodva várt rá.
– Imádom, ha valakinek érzékenyek a bimbói – morogta, és
beszívta a szájába, míg a másikat hosszú ujjai közé
csippentette, és óvatosan morzsolgatni kezdte.
Keith akkorát nyögött, hogy bezengte a kis hálószobát.
Sky azonnal a sliccéhez kapott, és egy pillanat alatt kifejtette
a nadrágjából az alsójával együtt, aztán magáról is leszenvedte
a szűk farmert, ami nagyon kényelmetlen volt méretes
erekciójának.
– Leszopjalak? – kérdezte Keith-t, mert érezte, hogy
mennyire vágyna ő is egy kis előlegre a nagy menet előtt.
Keith megrázta a fejét.
– Ne!
Sky lenézett, és élvezettel simogatta tekintetével az
ágaskodó farkat, amit hónapok óta képzelt maga elé minden
nap, volt, hogy többször is. Felpillantott, és látta a Keith
szemeiben lángoló vágyat. Bólintott. Felállt, megfogta a kezeit,
és az ágyhoz vezette, aztán magához húzta, és szenvedélyesen
csókolta, miközben lefektette. Oldalról dőltek a párnák közé,
szorosan összebújva, és amint tudták, a lábaikat is egymás köré
fonták. Csupa kéz és láb voltak, mint egy fura lény. Mindenükkel
simogatták és becézgették egymást.
Sky türelmes akart lenni. Megfogadta, hogy mindent Angus
tempójában csinál, mert nem volt biztos benne, hogy józanul
meg tudja ítélni, mit mikor lehet, hogyha ő irányít. Ahhoz volt
szokva, hogy a passzívok általában elnyomásra vágynak, de
Angus más. Neki társ kell, egyenrangú partner, és rengeteg
törődés. Ő pedig még annál is többet fog adni neki!
Óvatosan még közelebb helyezkedett, és összedörzsölte a
péniszeiket. Már mindkettejük hasa össze volt kenve a
nedvükkel, és ettől csak még izgatóbb lett az egész. Keith ismét
benntartotta a levegőt, amit Sky annyira imádott. Tudta, hogy
olyankor a szó szoros értelmében valami lélegzetelállítót csinált.
A felsőtestével elhúzódott, hogy Keith le tudjon nézni. Tudta,
hogy életében először lát ilyet, és még emlékezett, mennyire
észveszejtő az első alkalom minden mozzanata.
Keith levegőért kapkodott. A két merev farok egymáson
csúszkált, ahogy Sky csípőből mozgott, hullámzott. Az
előnedvük csillogott a gyenge fényben, ahogyan a verítékfilm is,
ami már beborította a testét. Elszégyellte magát. Ő máris
izzadtságban úszik. Milyen gusztustalan ez?!
A farka azonnal tudta, mi a dolga, vagyis mi nem. Egy
pillanat alatt elvesztette a tartását, és lassan lekókadt a
csípőcsontja felé.
Sky összehúzott szemöldökkel figyelte, és amikor Keith
ijedten felkapta a fejét, kedvesen nézett rá.
– Mi a baj? Mi jutott eszedbe?
Keith megrázta a fejét.
– Semmi…
Sky az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét, amit Keith
erőszakkal próbált lehajtva tartani. Amikor végre hozzáfért a
szájához, Sky először gyengéden kezdte csókolni, de aztán
belemelegedett, és olyan szenvedélyes lett, hogy
összekoccantak a fogaik.
– Figyelj, kicsim! – mondta, amikor végre úgy döntött, hogy
szünetet tart. – Akármire gondoltál, butaság. És nem azért, mert
nem lehetnek problémák, vagy nem történhet valami, ami
kizökkent…
– Hanem? – kérdezte Keith. Úgy szeretett volna
belekapaszkodni abba, amit Francis mond. Rettegett, hogy ismét
kudarcot vall, mint eddig annyiszor.
– Azért, mert valószínűleg olyasmire gondolsz, amiről azt
hiszed, engem zavar… Általában ez az ok. Vagy attól rettegsz,
hogy nem tudsz teljesíteni.
Keith úgy érezte, Sky a fejébe lát.
– Nos, mindkettő badarság, mivel minden mozdulatod és
porcikád az őrületbe kerget, és nem tudsz olyasmit tenni vagy
mondani, ami elvenné a kedvemet. Másrészt ez most más, mint
a csajokkal. Hidd el, pontosan ugyanúgy örömömet lelem a
testedben, akkor is, ha neked nem áll fel, úgyhogy bátran
elengedheted a teljesítménykényszert. Mivel már többször
találkoztam a kicsi Angusszel, amikor csúcsformában volt,
mondd meg neki, hogy nem tud becsapni – mosolyodott el, és
Keith orra hegyére nyomott egy cuppanóst. – Most pedig fordulj
meg! – suttogta a fülébe, de ezt már más hangon. Olyan vággyal
telve, hogy Keith ereiben ismét zubogni kezdett a vér. Sky nagy
tenyerei a hasára és a derekára simultak, és segített neki, hogy
pontosan úgy helyezkedjen, ahogyan ő akarja, aztán amikor
Keith már háttal volt neki, a felső lábát átemelte a saját csípőjén,
és közelebb bújt hozzá. Kőkemény pénisze Keith fenekének
feszült, és Sky ismét a csípőjét billentgette, hogy a makkja
végigfusson a kis hasadékon.
– Ne félj, még nagyon messze a cél, csak megmutatom neki,
hol lesz a helye – kuncogott a fülébe Sky, aztán bekapta a
cimpáját, és finoman rágcsálni kezdte.
Keith lehunyta a szemét. Próbálta kizárni a külvilágot és a
belső hangokat egyaránt. Ismét el akart merülni az
álomvilágban, a csodában, amit éppen átélt. Mert attól
függetlenül, hogy a farka cserbenhagyta, a teste ezernyi ingert
közvetített, olyanokat, amik minden eddigi tapasztalatát
felülmúlták. Sky izmos teste, lapos mellkasa, ahogy a hátához
simult; nagy tenyerei, amik a hasát simogatták, és a szája, a
nyelve, amivel a fülét izgatta kitartóan. A forróság ott lüktetett
benne, de egyelőre nem ért célba. Keith egy nagy sóhajjal a
párnába fúrta a fejét. Úgy gondolta, ennyi volt, mert ki akarna
egy impotenssel szeretkezni,
Sky azonban nem úgy reagált, ahogy gondolta. Bár egy
pillanatra elhúzódott – ami alatt Keith már tudomásul is vette,
hogy végeztek –, de a következő másodpercben ismét ott volt
mögötte, és átnyúlt a teste alatt, hogy félig magára húzza.
A szája Keith nyakának hátsó részét szívta és simogatta, a
másik keze pedig a hátán barangolt, egyre lejjebb, egyre
közelebb a céljához. Keith mély levegőt vett, amikor a hosszú
ujjak óvatosan végigcirógatták az árkot, aztán a következő
mozdulatnál már beljebb furakodtak.
– Szólj, ha fáj vagy kellemetlen! – figyelmeztette Sky, de
céltudatosan még beljebb nyomult, míg ujjai alatt meg nem
érezte a forróságot. Felnyögött, olyan mélyen és hangosan, hogy
Keith egész teste beleremegett. – Benned akarok lenni! –
folytatta Sky, még mindig rekedten, vágytól elmélyült hangon. –
Fogalmad sincs róla, mennyire kívánlak.
Keith sóhajtott, és érezte, ahogy a farka megugrik, ha még
nem is harci díszben. Sky abban a pillanatban a tenyerébe vette,
és türelmes, lassú mozdulatokkal kényeztetni kezdte. Nem
húzogatta, mint a nők szokták, elkeseredetten, számonkérőn,
hanem masszírozta, markolta, ahogy csak egy férfi tudja.
– Nyálazd be! – szólt rá Keith-re, aki nem habozott, azonnal
végignyalta a tenyerét, és megnedvesítette a péniszét. – Izgasd
magad! – folytatta Sky, de a saját tenyerét Keith öklére simította,
és vele együtt mozgatta.
Közben valamivel babrált hátul, aztán Keith érezte, ahogy az
ujjai ismét ott matatnak, de most már síkosan.
 – Engedd el magad! Isteni lesz! Megmutatom neked, milyen
a legmélyebb gyönyör.
Keith elhitte neki. Bízott benne, fenntartások nélkül. Nagy
levegőt vett, és reszketegen, mégis sokkal nyugodtabban fújta
ki.
– Ez az, lélegezz! – kérte Sky, miközben az ánuszát
masszírozta gyengéden.
Keith lihegni kezdett, és érezte, ahogy a farka lassan
megtelik vérrel. Eszméletlen érzés volt már maga a simogatás is.
Milliószor képzelte el, és egyszer – csak egyetlenegyszer –,
magához is ért ott, de annyira ellepte a szégyen, hogy utána
kihányta a vacsorát. Akkor még kamasz volt, tele félelmekkel, de
most felnőtt férfi, aki tisztában volt a vágyaival. Kicsit kitolta a
fenekét, és elégedetten zsebelte be Sky elragadtatott csókjait.
– Ez az, kicsim, mutasd magad!
Keith felnyögött, és még jobban kitárulkozott. A lába
lecsúszott Skyról, ahogy maga alá húzta, hogy jobban kitolhassa
a fenekét, de úgy volt jó, ahogy volt. Sky keze eltűnt az övéről,
amit Keith egy pillanatra hiányolni kezdett, de amikor érezte,
hogy a férfi feltérdel mellette, és két keze a feneke két dombjára
simul, máris megnyugodott.
Sky óvatosan széthúzta, és olyan közel hajolt, hogy a
lehelete megcsiklandozta az intim területet. Keith öntudatlanul
összeszorította magát.
– Nyugi, nem akarok olyasmit csinálni, amire még nem állsz
készen – morogta Sky, bár a hangjából kicsendült egy icipici
sajnálkozás. – Pedig úgy kinyalnálak, hogy a nyelvemtől
élveznél el.
Keith farka a másodperc töredéke alatt váltott
halmazállapotot. Puhácska zseléből acélkemény lett.
Felnyikkant.
Sky áthajolt a csípője fölött, és elégedetten nézte a gyors
változást.
 – Ezt már szeretem! Tudtam, hogy a nyalás gondolatától is
felizgulsz. Engeded? – kérdezte, és közben puszikkal szórta be
Keith oldalát, míg el nem ért ismét a bimbójához, amit
szopogatni kezdett.
– Nem – válaszolta halkan Keith. – Elsőre az nekem túl
durva lenne – vallotta be. Sky felpillantott, az ajkai közül
kicsúszott a hegyesre szopott kis csúcs, és Keith úgy érezte,
neki már ez is sok.
– Oké! De ígérd meg, hogy én leszek az első, akinek
hagyod.
Keith elmosolyodott és bólintott. Valamiért ez az apró utalás
a jövőre végtelenül jólesett neki.
Sky ujjai ismét a céljukon köröztek, egyre erőteljesebben
nyomulva befelé, de Keith már csak arra gondolt, hogy belül
akarja érezni őket. Hátranyúlt és széthúzta magát, hogy végre
utat engedjen nekik, ha másként nem megy, erőszakkal, de Sky
keze az övére simult.
– Türelem! Nem lóverseny ez…
Keith arcán állandósult a mosoly. Sky olyan természetesen
beszélt szex közben, ami szintén egy másik univerzum volt
számára. Ki lehet mondani, amit gondolsz? Azt is, amire
vágysz? Azt is, amitől félsz? Ez csakis egy álom lehet.
Sky visszafeküdt a háta mögé, és a nyakhajlatába csókolt,
aztán félkönyökre támaszkodott, és fölé hajolt. Keith kifordult,
amennyire tudott, hogy lássák egymás arcát. Sky ráhajolt,
megcsókolta, miközben az ujja óvatosan beljebb merészkedett.
Keith örült, amiért elfoglalhatja magát a játékos nyelvvel, de
hamar rá kellett jönnie, hogy minden nem lehet tökéletes.
Sky felemelkedett, annyira, hogy tisztán láthassa az arcát,
aztán ismét behatolt, ezúttal még mélyebbre. Keith akkorát
nyögött, hogy a hasa is összeugrott egy pillanatra, és érezte,
ahogy az izmai görcsösen rángatóznak a betolakodó körül.
 – Bassza meg, ez kicsinál! – hörögte Sky, és önkéntelenül
odanyomta magát Keith hátához, kettejük közé szorítva a saját
kezét és a farkát is. – Lehet, hogy elélvezek, mielőtt benned
lehetnék.
– Francis! – nyöszörögte Keith, de nem volt mit mondania.
– Ez az, tetézd csak a kínjaimat! – nevetett fel Sky, és egy
pillanatra a nyakába fúrta a fejét. Utána ismét feltolta magát,
aztán mélyen Keith szemébe nézett.
– Gyerünk, kicsim, fogadj be! Kellek neked! Vágysz rá! –
sorolta halkan, és közben ütemesen mozgatta az ujját, de olyan
finoman, hogy Keith csak a ritmust érezte, a behatolásokat nem.
Próbálta, de nem tudta ellazítani az izmokat. Sky kihúzta az ujját,
és a hátára fordította.
Mire Keith megkérdezhette volna, hogy mi a terve, máris a
lábai között térdelt, és a farkát vette a szájába. Keith felnyögött,
és ujjait a szőke tincsek közé rejtette, aztán beléjük markolt,
amikor Sky ajkai erőteljesen rászorultak.
– Jesszus! – ült fel hasizomból. Sky kiengedte a szájából és
elvigyorodott.
– Ezt fogom érezni, amikor beléd hatolok – magyarázta,
aztán ismét visszahajolt, és újra megmutatta. Keith érezte,
ahogy tetőtől talpig leveri a víz. Csakhogy mielőtt ismét
kellemetlenül érezhette volna magát, Sky fölé tornyosult, aztán
ráhajolt a mellkasára és nyalogatni kezdte. Minden porcikájáról
felitta a sós cseppeket, és közben nyöszörgött az élvezettől. A
farkát ismét Keith-hez dörgölte, és a csípője néha imitálta a
behatolásokat. Keith érezte, ahogy az izmai lüktetni kezdenek
ott, ahol egyébként képtelen volt parancsolni nekik. Lenyúlt,
megfogta Sky kezét, a combjai közé húzta, és felemelte a lábait.
Sky azonnal tudta, mit szeretne, és egy nagy sóhajjal
birtokba is vette, amit neki szánt.
 Néhány perccel később már két ujja merült el Keith testében,
és közben lapos nyelvvel nyalogatta a hasát, ahová Keith farka
ejtett kövér cseppeket.
– Ennyit életemben nem láttam – állapította meg Keith, aki
még soha nem érzett olyan kéjt, ami most hullámzott benne,
minden behatolásnál a gyönyör kapujáig sodorva, aztán lassan
visszarántva egy kicsit.
– Ez a prosztatád miatt van – magyarázta Sky, és a
következő behatolásnál megcirógatta belül, pont ott, ahonnan a
mérhetetlen gyönyör fakadt.
Aztán egyszercsak vége lett, és Sky ujjai eltűntek a testéből,
hiányérzetet hagyva maguk után.
Sky ismét az oldalára görgette, és mögé feküdt, aztán
babrált valamivel, és végül egy tubus kupakja pattant.
Keith rájött, hogy óvszerbe bujtatta a farkát, és épp
síkosítóval keni be vastagon. A hangokból ítélve nagyon
vastagon. De mintha az sem lenne elég, ő is kapott belőle, és az
ügyes ujjak ismét belé siklottak, ő pedig hátrahajtotta a fejét,
hogy felkínálja a száját Skynak.
– Lehet? – kérdezte a férfi, amikor az ajkaik szétváltak, ő
pedig előrebillentette a csípőjét, és makkját Keith fenekéhez
igazította.
– Igen, kérlek! – válaszolta Keith.
– Még hiányzik a varázsszó… – kacsintott rá Sky. Keith
meghatódott azon az intimitáson és közvetlenségen, ami
kialakult kettejük között. Ott feküdt a karjaiban, kiszolgáltatva,
épp a testét készült átadni neki, de mégsem félt. Egy fikarcnyi
félelem sem volt benne. A farka nedvesen és keményen simult a
hasára, ő pedig az ezüstkarimás, fekete szemekbe nézett.
– Francis! Kérlek! – suttogta szinte hangtalanul, mégis olyan
vágytól fűtötten, hogy Sky elvesztette az önuralma maradékát is.
 Mályvaszín

– És elment? – kérdezte kissé meglepett hangon Dr.

Reynolds.
– Elküldtem – válaszolta Keith.
Egy darabig hallgattak. Mindketten ízlelgették az utolsó szót.
– Miért döntött így? – kérdezte Denise, aki közben lassan
simogatta az ölében alvó Brutust.
Keith hosszúra nyúló másodpercekig csak nézte őket, mielőtt
válaszolt.
– Tudja, mielőtt a hídon álltam, úgy képzeltem, hogy az
életben mindig két dolog közül kell választani. Arról is meg
voltam győződve, hogy az embernek tudnia kell, mi a helyes. Így
éltem le közel harminc évet az életemből. Csak az elmúlt
hónapokban jöttem rá, hogy az esetek nagy részében sok
választási lehetőség adódik, és majdnem mindegyiknek van jó
és rossz oldala.
Denise bólintott. Már megszokta, hogy Keith mindent
messziről indít és előre megindokol. Kedvelte a férfit, és büszke
volt arra, amit a terápián értek el.
– Miután együtt voltunk, Francis megváltozott.
Tulajdonképpen örülnöm kellett volna neki, de ha hiszi, ha nem,
inkább berezeltem. Többet volt nálam, mint otthon, és a
bemutató utáni három napban gyakorlatilag elválaszthatatlanok
voltunk.
A nő oldalra dőlt, és rákönyökölt a pamlag szélére. Brutus
hanyatt fordult, és kövér kis pocakját közszemlére téve, álmában
csámcsogva aludt tovább az ölében.
– Nem erre vágyott? – kérdezte a doktornő.
– Azt hittem, hogy erre vágyom – helyesbített Keith. – Azt
hittem, ha egyszer megkaphatom, és elnyerem a figyelmét, én
leszek a legboldogabb a Földön. De nem így történt… – csóválta
meg a fejét, aztán felállt és az ablakhoz sétált. A meleg nyári
napsugarak még a fóliázott üvegen keresztül is langyosan
simogatták az arcát, ahogy kinézett a déli hőség miatt kiürült
utcára. – Nem beszéltünk róla, nem is mondtuk ki, de Francis
éreztette velem, hogy fontos vagyok neki. Azt is sejtettem, hogy
jobban ragaszkodik hozzám, mint eddig bárkihez.
Denise letette a kiskutyát egy puha párnára, aztán felállt, és
ő is az ablakhoz sétált. Látni akarta Keith arcát, miközben
beszél. Talán még egyeden ekkora sorsfordulót sem élt meg
vele. Az öngyilkossági kísérlete sem ért fel ehhez a komoly
döntéshez.
– Mégis elküldte?
– El kellett küldenem – nézett rá egy fájdalmas mosollyal
Keith. – És azt, hogy meg tudtam tenni, magának köszönhetem.
A doktornő elérzékenyült. Bár hitt benne, hogy Keith mindezt
saját magának köszönheti, nagyon jólesett, hogy a segítségét
ilyen nagyra értékeli.
– Azt mondta az előbb, hogy egy adott szituációban több
lehetőség is van. Én ezt úgy értelmezem, hogy nem csak jó és
rossz között lehet választani. Miért érzem úgy, hogy most mégis
a saját maga számára rossz mellett tette le a voksát? – faggatta
a férfit. Sejtette az indítékot, de biztos akart lenni benne, hogy
Keith nem a mártírt játssza, és nem is azért küldte el Francist,
mert félt.
Keith eltöprengett, hogyan tudja ezt értelmesen
megfogalmazni. Sokat fejlődött az önkifejezés terén, és Dr.
Reynoldsnak amúgy is könnyebben nyílt meg, mert bízott benne,
mégis nehezére esett szavakba foglalni az érzéseit.
– Amikor először jutott eszembe, azt hittem, egyszerűen
gyáva vagyok. Egy egész napig azon töprengtem, hogy
egyáltalán miért jutott eszembe, amikor végre boldog lehetnék.
– Nem volt az? – kérdezte a nő.
 – Egyfelől végtelenül örültem, amiért Francis képes volt
felvállalni, hogy érez irántam valamit, másfelől tartottam attól,
hogy visszavonulót fúj…
– De nem ezért szakított vele – állapította meg Denise.
– Nem – rázta meg a fejét határozottan Keith. – Azért
mondtam, hogy el kell mennie, mert magamat láttam meg
benne. Rá kellett jönnöm, hogy Francis pontosan annyira be volt
szarva, mint én nem is olyan régen. Rájöttem, hogy a választása
a kisebbik rosszra esett, vagyis az voltam én.
Denise egyik szemöldöke a homlokára szaladt.
– Kisebbik rossz?!
– Az ismeretlentől való félelem a legaljasabb fajta. Én évekig
éltem az árnyékában és az ellenségemnek sem kívánnám –
bólintott Keith. – Francis rettegett, hogy ha elmegy az élőshow-
ba, akkor ott esetleg nem szerepel a saját elvárásainak
megfelelően. Félt, hogy nem lesz sikeres, és ez az egész
identitását megrengetné. A szülei szerint ő a legtehetségesebb
gyerek a világon, és elpazarolja az életét, ha nem lép ki a
reflektorfénybe. De mi van akkor, ha elfogultak? Éreztem, hogy
olyan kétségek gyötrik, amiket nem képes feldolgozni. És mivel
mindig mindenki azzal nyüstölte, hogy nem mer kötődni
senkihez, úgy döntött, hogy akkor inkább ezt lépi meg. Talán
nem is volt tudatos döntés… Talán csak ösztönös.
– Az ember általában a kisebb ellenállás irányába mozdul –
értett egyet Dr. Reynolds.
Keith bólintott, aztán a nő felé fordult.
– Egy pszichológus hogyan állja meg, hogy ne elemezze
önmagát vagy a szeretteit? – kérdezte komolyan. – Mióta ide
járok, én állandóan elemzek mindent és mindenkit.
– Mások is ezt csinálják, Keith, csak nem ennyire tudatosan.
Ahogyan azt mondta, hogy Francis nem átgondoltan döntött,
ugyanígy van ez az emberekkel. Mindenki állandóan kutatja,
elemzi a másikat, a helyzeteket, csak esetleg nem gondolja róla,
hogy ez analízis. Az első kérdésére a válasz pedig az, hogy
sehogy. Én legalábbis nem tudom megállni. Az alaptermészetem
is ilyen, ezért már gyerekkoromban is szenvedtem attól, hogy
fogtam a körülöttem élők jeleit, gyakran éreztem szekunder
szégyent, és késztetést, hogy beleavatkozzak mások életébe.
Most, hogy van hozzá diplomám, még pénzt is keresek vele –
nevetett fel a nő.
Keith is elmosolyodott.
– Mégis egészen más, mint amilyennek képzeltem. Egy
pszichológushoz képest hallgatag és elmélkedő.
Összességében egy kezemen meg tudom számolni, hányszor
vont le következtetést abból, amit mondtam.
Denise a kanapéhoz sétált és leült, aztán megvárta, amíg
Keith is visszatért, és a fotelba ereszkedett. Brutus felébredt a
közelségükre, úgyhogy gyorsan felpattant, és fel akart ugrani
Denise mellé, de nem sikerült neki. A popsija túl nehéznek
bizonyult. A nő lenyúlt érte és felsegítette, aztán komolyan Keith-
re nézett.
– Egy jó pszichológus megérzi, kinek milyen terápia kell.
Nem állítom, hogy az vagyok, de a maga esetében határozottan
tudtam, hogy nem kész megoldásokra van szüksége, csak egy
kis segítségre, hogy rájöjjön, melyik úton akar elindulni. Egy safe
space-re, ahol szabadon engedheti a gondolatait.
Keith-t meglepte, mennyire telibe találta, amit a doktornő
mondott.
– Nos, én pedig úgy éreztem, hogy bármennyire is
szeretném, Francisnek nem rám van szüksége, hanem arra,
hogy végre csatába szálljon valamiért, és megharcoljon az
álmaiért. Nem akartam én lenni a megalkuvás, hogy aztán
egyszer azt mondja, miattam szalasztotta el a nagy lehetőséget.
Denise arcára helyeslő, joviális mosoly terült.
– Tudja, van az a közhely, hogy akit igazán szeretünk, azt el
kell tudnunk engedni.
 Keith párás szemekkel nézett rá.
– Most már pontosan tudom, hogy mennyire igaz ez.

Szombat este volt. Keith rohant haza a munkából. Gyakorlatilag

egész nap hajtott, hogy legkésőbb hatra otthon legyen. Mióta a
klubért is ő felelt, a szombatok is munkanappá léptek elő, vagy
azzá fokozta le őket, ezt maga sem tudta eldönteni. Imádott
dolgozni. Végre újra igazi örömét lelte az alkotásban. Tele volt
tervekkel, ötletekkel, és szinte szárnyalt, attól eltekintve, hogy
minden alkalommal hiányérzet gyötörte, mert szerette volna
elmesélni valakinek. Valakinek, aki a társa, akit szeret. Még
magában sem kellett kimondania a nevét, hogy lelki szemei előtt
megjelenjen Francis arca.
Olyankor abbahagyta, amit éppen csinált, és bárhol is volt,
keresett egy ablakot, vagy kisétált a szabadba, hogy egy kicsit
nézhesse az eget. A tudat, hogy ugyanez az égbolt terül Sky fölé
is, valamiért megnyugtatta. Néhány perc alatt elmantrázta a már
megszokott mondatokat, hogy miért kellett ennek így történnie,
aztán visszatért a munkához. Nem ment túl könnyen, de
valahogy túlélte a napokat.
A szombat azonban más volt. Olyankor egész nap ideges és
türelmetlen volt, egészen addig, amíg haza nem ért, meg nem
rendelte a pizzát, be nem készítette a pattogatott kukoricát és az
üdítőket, aztán le nem zuhanyozott. Mire pontban hat ötvenkor
pólóban és farmerban ajtót nyitott a Beaumont házaspárnak, már
letörölhetetlen vigyor ült az arcán, és szívből örült, amiért ilyen
barátai vannak.
Rutinból helyezkedtek el a kanapén – persze ezen Brutus
mindig alakított egy kicsit, mert hol Ink, hol Russ ölébe
telepedett, és a kezükből próbálta kicsenni a falatokat –, és
szidták a reklámokat. Aztán amikor megjelent a főcím,
mindhárman – sőt, gyakran még Brutus is – pislogás nélkül
meredtek a képernyőre, amíg fel nem tűnt az ismerős alak, aki
egy féloldalas, szívdöglesztő mosollyal, a haját túrva nézett a
kamerába. Keith minden egyes alkalommal lélegzetvisszafojtva
bámulta, és még percekkel később sem tudta, hogy hol van.
– Nagyon jól néz ki ma – mondta komolyan Ink, mire Russból
kipukkadt a nevetés.
– A humorod ma nagyon ütős – hajolt oda, hogy egy puszit
nyomjon Ink arcára, és elvegyen egy szelet pizzát.
– Mindig az – mondta kissé sértődötten Beaumont, de azért
ő is somolygott.
Keith nagyon kedvelte őket. Már el sem tudta nélkülük
képzelni az életét. Ha őszinte akart lenni, valahogy úgy érezte,
ők az új családja, amitől elég gyakran megrémült. Rettegett,
hogy ők is csalódnak majd benne, és elfordulnak tőle. De aztán
mindig rájött, hogy ez nem így működik, és figyelmeztette magát,
hogy ne keressen újabb mumust, amitől retteghet. Csak fogadja
el, és élvezze ki, amit csak lehet. Így is tett, és ettől gyorsan át is
alakult az élete.
Minden meghívást elfogadott, és rájött, hogy kifejezetten
szeret társaságba járni. Elyt különösen megkedvelte, de
Chambers fanyar humorát és szarkazmusát is nagyra tartotta.
Megismert egy rakás meleget, akik a klubmegnyitó óta csakis
vele akartak építtetni, felújíttatni. Kiderült, hogy buzi építésznek
lenni nagyon is kifizetődő. Két újabb brigádot kellett alkalmaznia,
és még több helyszínen felügyelnie a munkát, mert a
megrendelők ragaszkodtak a személyes részvételéhez. Kapott
néhány félreérthetetlen ajánlatot is, de egyeden pillanatig sem
gondolkodott el rajtuk. Érzelmileg még teljesen elkötelezett volt,
és bár Sky nagyon messze volt, ő néha még most is érezte az
illatát, a csókja ízét.
 Az emlékeiből élt. Mert mindent sikerült felidéznie, a
hanglejtésétől a pillantásáig, és ez átsegítette a mélypontokon.
Leszedte a netről a megnyitón készült videókat, és egymilliószor
nézte meg őket, minden szögből elemezve Sky mozdulatait, a
szemvillanásait, azt, ahogy ölbe kapta és szájon csókolta. A
későbbiekről sajnos nem volt felvétele, de elméje vetítővásznán
HD minőségben futott le a film, ahányszor csak eszébe jutott.
És az azt követő napok is, a boldogság, amit érzett, még
akkor is, ha tudta, hogy csak átmeneti. Tökéletesen emlékezett
Sky döbbenetére, a gyenge ellenállásra, amivel le akarta
beszélni a döntéséről, és arra is, ahogyan végül beletörődött.
Soha nem fogja elfelejteni, ahogy utoljára csókolta, annyi
érzelemmel, olyan hevesen, hogy Keith napokig a csontjaiban
érezte a szorítását. És örökre belevésődött a reptéri búcsú, a
könnyes, ezüstszürke szemek, és Francis sírással küszködő
arckifejezése. Ha ezekre gondolt, rémes bűntudata volt, és az
önvád szinte felemésztette, amiért elküldte magától.
De szombat esténként, amikor Sky betöltötte a képernyőt, és
közelről láthatta, mennyire boldog, milyen felszabadult, mindig
megkönnyebbült, hogy mégis a jó döntést hozta meg. A karizma,
ami áradt a férfiból, és ami hétről hétre átrepítette a következő
fordulóba, szinte tapintható volt.
Most is így volt. A közönség üdvrivalgásban tört ki, amikor
Francis színpadra lépett. És onnantól kezdve Keith szíve a férfi
lépteinek ritmusára vert, aztán megbolondult, és amíg Francis
bele nem kezdett a dalba, összevissza dobogott. Mindig
rettentően izgult, vajon mit fog hallani. A százezerszer
megnézett YouTube-videók közül alig tudott választani. Azt is
szerette, ha Fran vidám, pörgős nótát választott, de még jobban
a hatása alá került, ha valami lírai számmal lepte meg a
közönséget. A hangja rengeteget fejlődött. Látszott a sok
gyakorlás, és az is, hogy képzett énektanár segített tágítani a
határait. Még öblösebb, lágyabb lett a hangja, még kifejezőbb.
Olyan érzelmi töltetet tudott belevinni a dalokba, amitől libabőr
lepte el a hallgatóját. Az újságok már esetleges győztesként írtak
róla, de mindenképpen a közönség kedvenceként, és ahogy
Russ megjegyezte, Sky volt az, aki férfiakat és nőket egyaránt
levett a lábukról. Keith nem tudott vitába szállni vele. Tényleg
lehengerlő volt.
– Jó estét! – szólalt meg az ismerős hang, mintha ott állna
mellette. – Ma este egy olyan dallal készültem, amit
gyerekkoromban rengeteget hallgattam a szüleimmel. Sokáig
nem értettem, miért lábadt könnybe édesanyám szeme,
ahányszor énekelte, de mostanra én is leckét kaptam abból,
milyen, ha az ember szíve valaki másnál maradt zálogul. Szóljon
most ez a dal annak, aki megtanított szeretni!
Keith azt hitte, hallucinál. Csak akkor lett biztos abban, hogy
jól hallotta, amit Francis mondott, amikor oldalra pillantott, és a
döbbent Inkkel nézett farkasszemet, aki mellett Russ tátott
szájában félig megrágott kukoricával meredt a tévére.
Keith füle úgy elkezdett csengeni, hogy néhány taktus ki is
maradt, mielőtt derengeni kezdett neki a dallam. Kellett még
vagy tíz másodperc, mire felfogta, amit hall. Richard Marx Right
Here Waiting című száma tökéletes választás volt.
Amikor az intró után Francis végre énekelni kezdett, Keith
szemét már könnyek homályosították el. A szöveg a szívéig
hatolt, a dallam lelke húrjain játszott. Francis teljes átéléssel
énekelt, a hangja szárnyalt, betöltött teret és időt. A képernyőn a
közönséget mutatták, akik elragadtatottan hallgatták, telefonjuk
lámpájával integetve a lassuló dallamra.
Amikor vége lett, a stúdió felrobbant. A nézők olyan ovációba
kezdtek, ami percekre meghiúsította a zsűri értékelését. Mire
nagyjából rend lett a teremben, Keith már nem is hallott, csakis
Francis magas, kecses alakjára volt képes koncentrálni. Beletelt
vagy két percbe, mire végül ruganyos léptekkel elhagyta a
színpadot, és utána egyből bevágtak egy reklámot, ami alkalmat
adott arra, hogy Keith végre kiszakadjon a bűvöletből.
– Te jószagú atyaúristen! – nyögött fel Ink. – Nem tudom,
hogy lehettünk akkora barmok, hogy benyaltuk a hazugságát
erről az aromantikus faszságról, de az tuti, hogy ilyen szépet
még életemben nem hallottam. Angus, barátom, Fran élete
végéig hálás lehet neked… És ahogy elnézem, ezzel ő is
tisztában van.
Russell felállt, megkerülte a dohányzóasztalt, és leguggolt
Keith elé.
– Jól vagy, cimbi?
Kellett néhány másodperc, mire Keith összeszedte magát.
– Ezt így nem mondanám, de túlélem – válaszolta halkan. –
Csak nem értem, mi volt ez. Ha csak vissza akart vágni, amiért
elküldtem, akkor remekül sikerült…
– Szerintem nem – szólalt meg Ink. – Elég jól ismerem
Francist, és egy dolgot tudok róla. Soha nem volt manipulatív,
sem bosszúálló. Ha ezt mondta, akkor úgy is gondolta. Azt
persze nem tudom, mit akart elérni vele, de ez egy gyönyörű
szerelmi vallomás volt, ha engem kérdezel.
Keith nem mondhatta volna azt, hogy jobban érzi magát
ettől.
– De miért pont most? – nyögte ki.
Ink felállt, hogy kimenjen rágyújtani a teraszra, de félúton
megállt, és szembefordult Keith-szel.
– Nem lehet előre megmondani, ki mikor és hogyan esik
szerelembe. És nem lehet senkin számonkérni, hogy az érzései
miért késtek le bizonyos dolgokat. Ez nem határidős
tevékenység – azzal elfordult, és kivonult a házból, a levegőben
enyhe szemrehányást hagyva maga után.
– Igaza van – mondta halkan Russell. – Tudom, hogy ez
most fáj neked, és azt kérdezed, miért nem akkor jött rá, hogy
szeret, amíg itt volt, amíg te is itt voltál neki. De ezt nem lehet
erőltetni. Én azon is csodálkozom, hogy kiállt vele ország-világ
elé. Most nyilván megkezdődnek a találgatások, akár a
nyomozgatás is, és attól félek, előszedik a videót, ami a
koncerten készült rólatok. Kicsit mérges vagyok rá, amiért erre
nem gondolt. Bajba sodorhat vele…
– Milyen bajba? Russ, értékelem, hogy aggódsz értem, de jól
vagyok. Már nem érdekel, ha előszedik a videót, ahogy az sem,
hogy ország-világ a melegségemen fog csámcsogni. Apámhoz
képest mindenki gyenge kezdő. És most, hogy megtapasztaltam
a meleglét napos oldalát – Russ itt somolygott egy picit –, már
nem érdekel mások véleménye. Tudom, hogy teljes életet
élhetek így, teljesebbet, mint álheteróként valaha. Úgyhogy ne
aggódj miattam! – hajolt oda, és adott egy puszit az arcára Keith.
– Oké, ha így állsz hozzá, akkor viszont fangörcsölhetek egy
kicsit? Hallottad, milyen fantasztikusan énekelt, és láttad, hogy a
közönség minden egyes tagja beleszeretett? – kérdezte
ártatlanul, szemeiben valódi ragyogással.
– Üdvözlöm őket a klubban! – röhögött fel keserűen Keith. –
Húzzanak sorszámot!
Russ arcáról nem olvadt le a vigyor.
– Mégis neked küldte a dalt… – nézett szemöldökhúzogatva
Keith-re.
– Vagy valakinek – akadékoskodott a férfi. – Honnan tudod,
hogy nem akadt ott össze valaki mással, akivel viharos
viszonyba keveredett?!
Russ összehúzta a szemrését, és egypár pillanatig az arcát
fürkészte.
– Onnan, hogy én, veled ellentétben, válaszolok az
üzeneteire.
Keith felkapta a fejét. Erre nem gondolt. Eszébe sem jutott,
hogy Sky Russellnek fogja elpanaszolni, ha nem ír vissza neki.
– Jobb ez így, hidd el! Ha válaszolnék, az segítene valamin?
Ő már elment, nagy karrier előtt áll. Csak elnyújtanám a saját
szenvedésemet, ha hónapokon át reménykednék, és áltatnám
magam.
– És ha nem csak áltatnád magad? Nem hallottál még
távkapcsolatról? Amúgy Francis most is hazajöhetett volna a
héten a forgatások között, csak azért nem tette, mert azt
mondta, képtelen lenne távol tartani magát tőled.
Keith szíve ki akart ugrani a mellkasából, de rendre
utasította.
– Kérlek, Russ, ezzel nem segítesz! A hiú ábrándok csak
mélyebbre taszítanak.
Russ szempillája megrebbent.
– Jól vagy, Angus? Voltál Dr. Reynoldsnál? – váltott témát
azonnal.
Keith megrázta a fejét.
– Denise azt mondta, végeztünk. Úgy érzi, most már
megállok a saját lábamon, de természetesen bármikor
felkereshetem, ha akarom.
– Akarjad! – nyögte határozottan Russ.
Keith elmosolyodott.
– Jól vagyok! – mondta Russellnek, és két tenyerébe fogta
az arcát. A kék szemek figyelmesen pásztázták minden
rezdülését. – Figyelj, nem hazudok. Minden rendben van. Fáj a
szívem, kinek ne fájna, de képes vagyok kezelni a
csalódásomat. Nem kell féltened!
Russ még nézte egy darabig, mielőtt bólintott.
– Oké, hiszek neked. Szólsz, ha úgy érzed, hogy megint
süllyedsz, ugye?
Keith bólintott. Ink lépett be, és egy másodpercig
meghökkenve nézte a bensőséges jelenetet, amíg Keith kezei le
nem olvadtak Russ arcáról.
– Ha nem két kis passzív lennétek, most oltári balhét
csinálnék – közölte, aztán elvonult, és kivett egy sört a hűtőből,
Russ és Keith pedig egymásra nevettek.
 Opálkék

Keith beült a kocsijába a The Factory előtt, és bekapcsolta a

lejátszót. Sky hangja azonnal betöltötte körülötte a teret. Végre
sikerült leszednie az összes eddigi számot, és feltennie a
pendrive-jára, így bármikor, bárhol hallgathatta őket.
Természetesen, a Right Here Waiting volt az, amit minden
alkalommal tízszer indított újra, és ami mindig könnyeket csalt a
szemébe. Ráadásul – teljes önkínzásként – úgy vágta ki az
audiót, hogy az előtte lévő szöveg is rajta volt, így naponta
legalább háromszor a saját szívébe mártotta a tőrt, ahányszor
végighallgatta a szerelmi vallomást, ami Russellék szerint neki
szólt. Az egyik fele nem merte beleélni magát, és állandóan arra
figyelmeztette, hogy maradjon józan, de a másik minden
alkalommal az egekbe szárnyalt, és a szíve versenyt futott a
kerekekkel, amik messzire röpítették. Rendszerint a Golden
Gate alatt kötött ki, ahol órákig üldögélt a parton, a sirályokkal
osztozva magányán, miközben újra és újra felidézte a
Francisszel közös pillanatokat.
Amikor már képtelen volt többször átélni az utolsó perceiket,
és elviselni a bűntudatot, felállt és végigsétált a kihalt
partszakaszon, aztán felnézett a hídra. Ez a hely olyan lett
számára, mint egy templom. Ő itt érezte közel magát a
Teremtőhöz, és itt volt képes fohászkodni is.
Mindig annyit kért, hogy legyen elég ereje küzdeni. Többre
nem is vágyott.
Este fél hét volt már, amikor hazaért, bár a nap még elég
magasan járt, és aranyba öltöztette a nyári estét. Ahogy
bekanyarodott az utcába, hunyorítani kezdett, mert azt hitte,
délibáb játszik vele a forró aszfalt felett. A felhajtón ugyanis egy
kocsi állt. De nem akármilyen kocsi.
 Nem merte elhinni, amíg közelebb nem ért. Az éjkék
fényezés messziről csillogott, a króm díszléceken bukfencet
vetett a napfény.
Amikor mögé ért, kiugrott a járó motorú kocsiból, az ajtót is
nyitva hagyta, és úgy rohant, mintha az életéért szaladna.
Vanda teljes pompájában, büszkén állt, a motorháztetőn egy
óriási, piros masnival.
Keith az utolsó két lépésnél fékezett le, és zihálva, remegő
kézzel érintette meg a karosszériát. Végigcirógatott a tetőn,
aztán le az A-oszlopon, és végül a kilincsen is, miközben
lehajolt, és benézett a frissen kárpitozott, vajszínű bőrrel bevont
utastérbe.
– Gyönyörűm! – sóhajtotta, és próbaképpen meghúzta a
kilincset, ami azonnal engedett neki. Óvatosan kinyitotta az ajtót,
aztán újabb egy percen át csak csodálta a belsejét, és beszívta
a bőrápoló illatát.
– Mr. Caldwell, az a fiatalember járt itt, aki hetekig szerelte a
kocsiját, és ezt hagyta itt önnek – nyújtott felé egy bubis
borítékot a szomszédasszony, akinek a nevét Keith mai napig
nem tudta megjegyezni.
– Köszönöm, ööö… Mrs…
– Miriam, csak Miriam, Mr. Caldwell.
– Köszönöm, Miriam, és szólítson csak Angusnek – vette el
a borítékot Keith.
– Angus? Keith-re emlékeztem – zavarodott össze az
asszony.
– Óóó, az a másik keresztnevem – pirult el Keith, és rájött,
hogy életében először Angusnek nevezte magát.
– Nos jó, Angus! Átjöhetne valamikor. A férjem remek
hamburgert készít.
– Nagyon szívesen! Megbeszéljük majd! – hárította el Keith,
aztán elfordult, mert a levél már égette a tenyerét.
 – Rendben… – tétovázott a nő, és megpróbált átlesni a válla
fölött, de Keith be is csusszant a kocsiba, és magára csapta az
ajtót. Mrs. Philips megvonta a vállát, és peckes léptekkel
visszaindult az őrhelye felé, ahonnan humán kameraként
pásztázta az utcát.
Keith az ölébe ejtette a borítékot, és hogy lenyugodjon, mély
levegőket vett, miközben a széles kormányt simogatta. Amikor
úgy érezte, hellyel-közzel uralja a testét, ismét kézbe vette a
levelet, és óvatosan kibontotta. Egy vastag lapot vett ki belőle,
amire piros szaténszalaggal a slusszkulcs volt rákötve, de
néhány sornyi szálkás, szépen formált írás is volt rajta.

Angus!
Remélem, örülsz a viszontlátásnak.
Vanda már nagyon várta, hogy találkozzatok.
Sajnálom, hogy nem lehetek ott, amikor
először indultok útnak…

<3 Francis

Keith szemei előtt összefolytak a betűk. Ő is sajnálta.

Jobban, mint életében bármit.

Beesteledett, amikor végül bement a házba. Az előző másfél

órát a garázsban töltötte, összegömbölyödve az ülésen, és sírt.
Nem vitte rá a lélek, hogy kikocsizzon. Nem is volt kedve hozzá.
A több hónapnyi izgatott várakozás, és a tervei, hogy beautózza
a lankás dombokat Cisco körül, mind füstbe mentek, mintha
sosem lettek volna. Semmi mást nem érzett, csak hiányérzetet
és veszteséget. Fogalma sem volt, Sky vajon miből vette meg a
kocsit – mert ezek szerint ő volt a rejtélyes vevő, aki csak e-
mailben kommunikált, és autómentőt küldött maga helyett,
amikor elszállították Vandát. Ahogy azt sem tudta, mikor
fejezhette be, mivel ő úgy adta el, hogy a fele alkatrészt
ládákban pakolta be a hátsó ülésre és a csomagtartóba.
Most mégis ott volt, régi pompájában, vagy még
ragyogóbban, mint újkorában, és Keith biztos volt benne, hogy
ez Francis keze munkája volt.
Amikor elapadtak a könnyei, nehézkesen kiszállt a kocsiból,
felvonszolta magát a házba, enni adott Brutusnak, aztán
lerogyott a kanapéra, és a plafont bámulta, mintha várna
valamire. Rájött, hogy valószínűleg valaki más is vár most
valamire, és ezúttal nem tudta lebeszélni magát. Előkapta a
telefonját, megnyitotta Francis ablakát, és elolvasta az utolsó
üzeneteket, amiket egy hónapja titkolt saját maga elől.
A szemeit ismét elfutották a könnyek, de gyorsan kidörzsölte
őket, és bepötyögte a választ.

Ne haragudj, amiért nem írtam,

de úgy gondoltam, mindkettőnknek
jobb lesz így.
KÖSZÖNÖM!
Csodálatos lett, szebb, mint amit
valaha álmodtam.
Nagyon hálás vagyok érte.
Nagyon sok sikert kívánok neked!
Megérdemled!

Angus

Látta, hogy Francis fogadta az üzenetét, aztán megjelent a

három kis pont, és folyamatos hullámzásra váltott, mintha Fran a
választ gépelné. Keith lélegzetvisszafojtva várt, de egy idő után
egyszer csak eltűntek a pontok, üzenet azonban nem érkezett.
Percekig ült, és mereven nézte a kijelzőt, de semmi nem történt.
Amikor Francis neve mellett szürkére váltott a gomb, úgy érezte,
a szíve kiszakad a helyéről. Nézte még egy darabig, agyalt, hogy
mit írhatna még, de be kellett látnia, hogy már nem tehet semmit.
Megértette Francist. Minden további szó felesleges. Maga mellé
ejtette a telefont, és az ujjai közé csippentette az orrnyergét.
Masszírozni kezdte, hátha ezzel elűzheti a csípő érzést, ami a
sírással járt együtt. Nem akart többet bőgni, nem is volt miért.
Élete legszebb ajándékát kapta attól, akit életében először
igazán szeretett. Semmi ok a bömbölésre.
Elvonszolta magát a zuhanyig, és beállt a vízsugár alá, aztán
felvett egy kényelmes tréninget, és visszament a nappaliba.
Hónapok óta először késztetést érzett, hogy igyon egy pohár
szeszt, de hamar letett róla. Másnap ezért is bűntudata lenne.
Bekapcsolta a tévét, és végigzongorázta a csatornákat.
Semmit nem talált, ami lekötötte volna a figyelmét, de nem is
számított másra. A gondolatai egyfolytában Francis körül
keringtek, mint a kis pillangók, amik rövid életüket a fény
bűvöletében töltik el. Neki Francis volt a nap, az éltető erő, és
bár elküldte, mindig is tisztában volt vele, hogy nélküle csak
vegetálni fog. Megrázta magát. Nem ez volt a megállapodás!
Arról volt szó, hogy nem fogja kesergéssel tölteni az életét,
hanem kitölti az űrt, és másoknak segít majd. Elő is szedte a
telefonját, és ki akarta keresni az önkénteseknek szóló hirdetést,
amikor meglátta a villogó üzenetet.
A szíve a torkába ugrott, az ujjai közül majdnem kiesett a
mobil. Remegve húzta el a képernyőzárat, és próbálta elnyomni
magában a frissen szárba szökő reményt.

Öltözz fel szépen, húsz perc múlva érted megyek!

 Ennyi volt az üzenet, 20:58 perckor. Ránézett a kijelző
sarkában az időre, és azonnal pánikolni kezdett. 21:19 volt, ami
azt jelentette, hogy Francis bármelyik pillanatban megérkezhet.
Felugrott, felrohant az emeletre, és a fél gardróbot kiszórta az
ágyra, mire rátalált a kedvenc fekete nadrágjára és ingére. Hetek
óta nem viselte őket, de vészreakcióként csakis ezeket volt
képes magára húzni. Még be sem gombolta az ingét, amikor
csengettek. Lefagyott. Egészen addig lemerevedve állt, amíg
ismét felhangzott a dallam. A hátán frissen született
verejtékpatak araszolt, mire leért a lépcsőn. A keze úgy
remegett, mint egy parkinsonosnak, és abban sem volt biztos,
hogy ki tudja nyitni az ajtót.
Aztán már ott álltak egymással szemben. Francis haja a
homlokába hullott, az arcát pír színezte, de ezüst íriszei a lámpa
fényénél is szikrákat vetettek.
– Szia! – köszönt kissé meghatottan, amit Keith nem tudott
nem észrevenni.
– Helló! – üdvözölte ő is hasonló tónusban, aztán félreállt.
Francis azonnal besurrant mellette, mintha félne, hogy az orrára
csaphatja az ajtót, ha sokáig teketóriázik. A nappaliban állt meg,
és megvárta, amíg Keith mellé ér. Néhány pillanatig csak nézték
egymást.
– Én… ööö…
– Miért írtad, hogy öltözzek fel szépen? – kérdezte Keith,
mert szerette volna átugrani a kínos részeket, és a kíváncsiság
is fúrta az oldalát.
– Mert szeretném én is kipróbálni Vandát – felelte Francis.
Keith arca kipirult.
– Még nem mentem vele…
Francis arcára döbbenet ült ki.
– Nem örülsz neki? – kérdezte komolyan.
 – Dehogynem! – vágta rá azonnal Keith. – Nagyon örülök
neki, csak… – Felpillantott, és látta, hogy Francis minden
rezdülését figyeli. – Nem vitt rá a lélek, hogy nélküled induljak el.
Az apró, leplezhetetlen, és annál édesebb kis mosoly, ami
először Sky szemeit varázsolta olvadt ezüstté, aztán a vonásait
is átjárta, megmelengette Keith szívét.
– Ez volt a legeslegjobb válasz, amit csak adhattál! –
suttogta, mintha a hangja cserbenhagyta volna, aztán közelebb
lépett. – Hazudtam…
Keith szemei hatalmasra tágultak.
– Vagyis csak félig. Nem azért jöttem, hogy kivigyük Vandát.
Persze, mehetünk vele, de a lényeg, hogy el akarlak vinni a
szüleimhez.
Keith füle zúgott, az ereiben száguldott a vér, és nem igazán
értette, ami történik.
– Fran, ez nem jó ötlet. Megbeszéltük, hogy…
– Nem beszéltünk meg semmit – csattant fel Sky. – Te
elküldtél, én hagytam magam. Össze voltam zavarodva.
Megfutamodtam. Tudom, te azt hitted, attól félek, hogy kiálljak a
nagyszínpadra, és belevágjak a karrierembe. De az igazság az,
hogy az volt az egyszerűbb út. Azt hittem, a siker majd kárpótol,
és elfeledteti, milyen volt melletted. De nem így lett.
Keith lélegzetvisszafojtva állt. Próbált gondolkozni, de
csúnyán felsült vele. Francis az arcát figyelte, aztán amikor
rájött, hogy reakcióként maximum a kissé bandzsító szemeket
kapja, tovább beszélt:
– Nem tudom, megváltoztak-e az érzéseid, ahogyan azt
sem, hogy bennem mi történik. De egyvalamit tudok, hogy nem
akarom elszalasztani a lehetőséget.
– Francis, te gyakorlatilag egy turnébuszon töltöd a
következő hónapokat…
– Én legfeljebb az ágyamban tölthetem a következő
hónapokat, ugyanis kiszálltam.
 Keith úgy ledöbbent, hogy hátratántorodott.
– Ezt nem teheted! Örök életedben bánni fogod!
Francis elmosolyodott.
– Nyugalom! Tudom, mire gondolsz. Hogy úgy fogom érezni,
miattad dobtam el a nagy esélyemet. De ennek semmi köze
hozzád. Alá akartak íratni velem egy szerződést, amiben az állt,
hogy mindenütt biszexuálisnak kell vallanom magam, de köteles
vagyok álbarátnőkkel szerepelni, ha a menedzsment úgy dönt,
ez tesz jót az eladásoknak. Nem azért mentem oda, Angus,
hogy szerepet játsszak, hanem azért, hogy végre önmagam
lehessek. Ezt neked meg kell értened!
Keith egy kis habozás után bólintott. Ezt valóban átérezte.
Tudta, hogy most nem Sky, hanem Francis Summers akart lenni.
De ezek szerint így nem volt jó nekik. Bólintott, mire a férfi
folytatta:
– Nyolc hosszú évre minden jogomról le kellett volna
mondanom. Gyakorlatilag rabszolgának adtam volna el magam.
Cserébe öt lemezt kellett volna elkészítenem, akkor is, ha piros
hó esik, és évente hat hónapot turnéznom, bármi is történik az
életemben. Úgyhogy kiléptem, azzal a feltétellel, hogy titokban
tartom a valódi okokat, és egy műbalhét varrnak a nyakamba,
amiből az derül ki, hogy elviselhetetlen hisztérika vagyok, egy
hülye buzi, aki egyszerűen nem tudott mit kezdeni a
népszerűséggel. Lejáratnak ország-világ előtt, de pont leszarom.
Sohasem érdekelt igazán, mit gondolnak rólam az idegenek.
Keith tátott szájjal hallgatta.
– Engem csak az érdekel, mit gondolnak rólam azok, akik
fontosak nekem – tette hozzá Sky, és közelebb lépett. – Tudom,
hogy a sikernek ára van, és van, akinek megéri, de én nem az
vagyok, Angus. Nekem kell a szabadságom, kell a családom, a
barátaim. És azt hiszem, te kellesz a legjobban.
 Keith erőszakkal szorította a talpát a kőre, nehogy
elmozduljon. Még nem merte elhinni, ami történik, nem merte
felfogni, és értelmet adni Francis szavainak.
– És hogyan tovább? – kérdezte, mert ez volt az egyeden
kérdés, amiből nem sütött a remény, a vágy, és ezernyi más
érzés, ami kavargott benne.
Francis még közelebb mozdult, amíg már csak egy tenyérnyi
hely választotta el őket, és picit fölé hajolt. Keith úgy fordította fel
az arcát, mintha a napba nézne. Úgy is érezte magát. Elvakította
Sky szépsége, csillogó szemeinek tüzes pillantása.
– Még nem tudom. Ígérnem kell valamit? – kérdezte Sky
olyan komolyan, hogy Keith szíve ismét kihagyott. Át kellett
gondolnia a választ. Tudta, hogy most kicsikarhatna bármit.
Tisztán érezte, hogy Sky megtenné, amit várna tőle. A lehetőség
megrészegítette egy pillanatra. A tudat, hogy hatalma van
Francis fölött. Aztán megrázta a fejét.
– Semmit nem kell ígérned, soha!

VÉGE