Történelmi könyvtár. 10. füzet.

KARTHAGO
VAGY

EGY VILÁGVÁROS TÖRTÉNETE .

IRTA

Á L D OR IM R E.

BUDAPEST, 1875.

FRANKLIN - TÁRSULAT
magy. irod. intézet és könyvnyomda.
$

Franklin - Társulat nyomdája.

 1. * )

Régi példabeszéd keleten : Két éles kard

nak kevés egy hüvely .
Nem férnek meg ott egyszerre és együtt.
S ha aztán összecsapnak emiatt, a hosszu
viaskodásnak nem lehet más vége annál, hogy
az egyik törötten a porba hull , az erősebb pedig
elfoglalja a vitás hüvelyt.
Az emberiség történetében az egyes nemze
tek és népek közt a korszakok képeznek ily vég
zetes hüvelyt.
A kevély szultán még kevélyebb frázisa :
Egy isten az égben, egy ur a földön, százfélekép
ismétlődött világ teremtése óta, s ha a föld el nem
itta volna , maga úsznék most kis sziget gyanánt
abban a végtelen vérözönben, mely a fönebbi
jelszóval támadt háborúkban folyt, és foly és
folyni is fog mindaddig, mig a messiási jóslat :
Egy akol, egy pásztor föl nem váltja.
E háboruk hosszu sorában a legtartósab
bak és legvéresebbek egyike az volt , melylyel

*) Források : Mommsen, Röm . Geschichte. Stoll, die

Helden Roms. Ihne , Röm. Geschichte. Planck, Carthago und
seine Heerführer .
1*
4

az ókor két hatalmas és hires városa : Róma és

Karthago mérkőzött a világuralomért .
A természet és a véletlen széles tengert
vetett közéjök, mégis rábukkantak egymásra, s
bár az egyik előtt egész Európa, a másik előtt
egész Afrika nyitva állott, hiuságuk, gyülöletök
nem érte be a világrészszel, ami egynek - egynek
osztályrészül jutott .
Minden vagy semmi ! E jeligével szállott
sikra mindakettő, s harczolt és pusztitotta egy
mást, mig Róma csakugyan kivítta a mindent,
Karthago pedig megsemmisült.
A két ellenséges város eredetét egyenlő
homály födi. Ma már az iskolás gyermek is tudja,
hogy mesebeszéd csupán , a mit Romulus és
Remus,az őket szoptató farkas, a jószivü pász
tor s Róma alapitásának körülményei felől a
leleményes hagyomány és népmonda beszédes
ajkairól vett és följegyzett a história.
S Karthago bölcsője szintily mesés titok
szerüségben vész el .
Egy Dido nevü tyrusi királyleány hajba
kapott állitólag bátyjával, 888 - ik évben Krisz
tus születése előtt.
Az udvarnál lebzselő förangu ifjak közöl
többen pártját fogták a szép leánynak, s midón
ez hajóra szállt s ősei országának, a félvilággal
csereberét üz8 Phoeniciának hátat fordított, csat
lakoztak hozzá .
Az uj hazát keresők kalandos kóborlások
után Afrika északi partjaira, a tunisi öbölbe
vetödtek, s miután a termékeny vidék s a kikö
 5

tőnek termett pompás fekvés rögtön szemet

szurt a kalmárszellemü kósza csapatnál, elhatá
rozták , hogy egyelőre idetelepednek .
Karddal bajos lett volna megvalósitani oha
jukat ; a furfangos asszonyi ész rövidebb és biz
tosabb utat választott.
Meglátogatta az e tájon uralkodó fejedelmet
s elbeszélvén neki , ki és mi zavarta el hazulról ,
végül szép alázatosan megkérte : könyörüljön
rajta, s fogadja be őt és kiséretét alattvalói közé .
Csak annyi föld , csak akkora területre van
szükségök , a mennyit és a mekkorát egy ökör
börrel bekeríthetnek.
A fejedelem beleegyezett. Bántotta ször
nyen a kiváncsiság : hogyan akar és fog oly
kis darab földön elhelyezkedni ily nagy csomó
ember ?
Mosolygott, mikor a bujdosó királyleány
egy halmaz ökörbörből kiválasztotta a legszéle
sebbet, de bezzeg elhalt ajkain a mosoly s késő
bánattal vakarta a fejét, midőn az a finom két
kis kéz akármi tanult vargának becsületére váló
ügyességgel és gyorsasággal hosszu vékony sze
letekre szabdalta, s ily módon akkora darab szá
raz földet kerített a tenger mellé, hogy azon
bizony kényelmesen föl lehetett építni egy jó
kora várost.
Föl is épült ez nem sokára, s a phoeniciai
jövevények elnevezték anyanyelvükön Karthada
vagyis uj városnak .
E Karthadából a görögöknél Karthadon , a
rómaiaknál Carthago lett később.
6

Az „ uj város “ lakói csöndes, szerény, mun

kás nép valának kezdetben . Pontosan fizették az
adót, szorgalmasan mivelték a földet s jóáron
vették össze szomszédaiktól a gazdag termést s
vitték szét a nagyvilágba, idegen portékát hoz
ván viszont onnan maguknak is, másoknak is .
Nem természetfölötti csoda, csak a kereske.
désből származó tiszta nyereség volt, hogy a
tömérdek talentum közől, amit igy forgattak és
közvetitettek , sok megmaradt nálok, s mivel
már a régi világban is minden szentnek és nem
szentnek maga felé hajlott a keze, mindig többen
és többen gyülekeztek az alapítók köré, s a vi
rágzó telepvagyonos gazdái nem sokat törődvén
azzal : hol végződik a börkerítés ? – a fölmerülő
szükség szerint annyit elszántottak és elépítet
tek a benszülött tulajdonosok határából, ameny
nyi szemök -szájoknak tetszett.
Lybia őslakói megsokalták utóbb e hálát
lanságot s az ökörbőr helyébe kardjokat fektet
tek mesgyéül birtokaik szélére, de Karthago
fejökre nőtt már akkor.
A rof kifogott a kardon , s a pénzeszsák oly
bástyának bizonyult, melyen át nem hat semmi
féle nyilvessző vagy dárda.
A vendég felülkerült a háziuron ; azontul ő
osztogatott parancsokat s szabta meg az adót
pénzben, vérben, terményben ; ez pedig engedel
meskedett, szolgált, és fizetett mint a köles .
A phoeniciai gyarmatok, melyek a Közép
tenger különféle pontjain élősködtek , lassanként
szintén elismerték a törzs és fajrokon Karthago
 7

fensőségét, s amit egy angol költő hazájáról zen

gett: Brittania, úr a vizen ! - a tunisi öböl mel
lett emelkedő hatalmas városra is alkalmazható
ez időtájban.
A britt lobogónak soha sem volt nagyobb
tekintélye, mint a karthagoi vitorlának K. e. har .
madfélszázaddal.
A baleári szigetektől Máltáig minden ki
sebb -nagyobb szigeten — Korszišát, Szardiniát
és Szicziliát is beleértve, karthagói telepek nyil
tak, készséges és szapora fogyasztói mindannak,
amit az anyagyarmat termelt és szállitott.
Mig Róma elejétől harczias jellemet mutat ,
eleme a hóditás 8 a hová lép , vér fakad min
denütt a lába nyomán : Karthago nem szivesen
rántott kardot ; aranyból szőtte a hálót , mely .
lyel a messze tájak lakóit érdekeibe vonni igye
kezett.
Még a termékeny és hódításra csábító Szi
czilián is beérte több századig a szép sziget
nyugati felével; a másik részt, a görög gyarma
tosok birtokát kereskedelmi uton zsákmányolta
ki inkább , ha jó alkalom kinálkozott.
A görög - perzsa háboruk alatt a békés ter
mészetü Karthago szintén vérszemet kapott s
azt hivén : olcsó szerrel és könnyen kiturhatja.
most a szomszédot, zsoldos hadaival hirtelen
rajtaütött.
Póruljárt. A perzsákat Salamisnál, a kartha
gói sereget Himeránál csuful megverte a görög
vitézség és hazaszeretet.
A béke helyreállott ismét, de a szerencsét
8

len görög nép nem fért a börébe. Idegen ellen

ség hiányában saját szivének forditá diadalmas
fegyverét, s addig -addig emészté és fogyasztá
erejét és tekintélyét, mig a válság perczében
egyesült akarattal sem birta aztán megőrizni
szabadságát és függetlenségét. 1
Sziczilia szigetén Pyrrhus epirusi király
próbálta a torzsalkodó görögöket egy czélra, egy
zászló alá gyüjteni; bölcs szándéka, hazafias ki
sérlete meghiusult .
A távozó fejedelem a tenger hullámain
bánatos bucsupillantást vetett a gyönyörü szi.
get mosolygó partjaira, s mintegy önkénytelenül
és keserü vigasz gyanánt fölkiáltott :
Mily fölséges csatatért találnak itt a
karthagoiak és rómaiak !
Környezete bámulva nézett rá, mert Rómát
és Karthagót mély barátság és Pyrrhus rovására
kötött benső szövetség füzte ekkor egymáshoz ...
Az események azonban rövid idő mulva iga
zolták a helyzettől elütő, s a jövő fátyolát me
rész kézzel érintő, éles elméjű itéletet.

II .

A szicziliai görög városok feje : Szyrakusza

volt, a karthagoi telepé: Lylibaeum .
A harmadik főerősség : Meszána sokféle
viszontagságok után Agathoklesz, szirakuszai
Tyrran kezére jutott, aki nevének megfelelő
kegyetlen zsarnok volt, s alattvalói keserves fil
 9

lérein szerzett zsoldoscsapatokkal tömérdek kárt

okozott ugy a közelebb, mint a távolabb eső
szomszédoknak ,
Midőn elhunyt, utóda világgá küldte a bé
rencz hadakat.
Ezek egyike , Campániából toborzott gyüle
vész népség , hazafelé tartván, miután Meszáná
hoz közel ráesteledett, betért oda s éji hálást kért
és kapott a polgároktól.
À lelketlen zsiványok köszönet fejében
megrohanták és fölkonczolták az édes álomba
merült védtelen , mert gyanutlan férfiakat, elfog
lalták és fölosztották maguk közt azok özvegyeit,
árváit, házait és egyéb ingó -bingó szerzeményét ,
s mintha valami hőstettet vittek volna véghez
és nyilt csatában arattak volna fényes győzel
met, Mamertinek vagyis Mars fiainak hivatták
magukat, s e czifra czégérrel czégéres rablók és
utonállók hirére vergödtek fosztogató és gyujto
gató kirándulásaik által.

Ebül gyült szerdéknek ebül kell elvesznie ,

tartja nagyigazán egy magyar közmondás .
Hyero szyrakuszai vezér meglepte egyszer
a garázda tolvajhadat s oly keményen eldön
gette, hogy azontul nem mertek előbujni odu
jokból.
Ellenfelök, kit szülővárosa időközben feje
delmül választott , később maga kereste föl
öket s ostrom alá fogta Meszanában .
A gyáva mamertinek, érezvén , hogy szorul
a kapcza, igazi zsoldos- lélekkel idegen segély
után néztek s némelyek Karthago, mások Rómá
10

nak kinálták a várost, melynek oly becstelenül

lettek vala uraiyá.
Karthago nem soká habozott.
Amaz erkölcsi szabályt : ha orgazda nem
volna, tolvaj sem volna, nem ismerték még ak .
kor, vagy ha igen , a minden izében kupecz ter
mészetü karthagói tanács elasztikus lelkiismere
tét megnyugtatta a gondolat, hogy ajándék
csikónak nem szokás a fogát nézni.
Malaczot igértek, zsákkal állott elő.
A zsákot vezére : Hanno tartotta markában
s cserében éleskörmü macskát, néhány ezer
zsoldost hozott a mamertineknek Afrikából.
A római senatus egyideig a szemérmest
játszotta .
Róma első polgárai a gonosz monda szerint
tolvajok, lókötök s más szedett-vedett, kasza -kapa
kerülő sehonnaik valának.

Nem akarta, hogy irigyei most szemére lob

bantsák e disztelen multat, s uj védenczei miatt
ráfogják, hogy az alma nem messze esett fájától.
A népnek ellenben kisebb gondja is nagyobb
volt annál, mit mondanak mások róla a tettei
ről háta mögött, s egyhangulag megszavazta a
mamertinek számára a segélyt.
Minthogy a karthagoi vezér beült már a me
szánai fellegvárba, Hyero pedig erősen szoron
gatta a várost, a két czivakodó közt a harmadik ,
Róma rakta zsebre a hasznot .
Szicziliát Italiától tenger választja el. Nem
széles, de tenger , s száraz lábbal nem lehet át
kelni rajta senki fiának .
 11

Karthago ez időben Polybius szerint a vi.

lág leggazdagabb városa volt. Hajórajával és
matrózaival pedig semmiféle nemzet, még a görög
sem vetélkedhetett – sem számban , sem ügyes
ségben.
Mikor a római előhad C. Claudius alatt,
Rhegiumba érkezett, Hanno követeket küldött
hozzá, akik megköszönték szépen a római jóaka
ratot és tudósiták, hogy Hyeroval kibékült Me .
szána ... nincs többé szüksége a pátfogásra.
Az elbizakodott Hanno oktalan göggel még
kardjára is ütött, azt izenvén, hogy ha repülni
nem tudnak , – soha sem látják Szicziliát. Róma
kezét sem moshatja meg a tengerben Karthago
engedélye nélkül.
C. Claudius azonban ajtót mutatott a követ
ségnek s kijelenté, hogy Roma nem szokott fél
uton megállapodni. Az ő gondja, miként jut át
a szigetre, de ha átjut, tartson készen saját be
cses személye részére is nehány hajót abból a
hires flottából a szájas vezér, mert bizony szük
lesz neki ott a világ egyszeriben.
A bátor választ bátor tett követte .
A legközelebbi viharos éjjel, daczolva a há
borgó hullámok és a kikötőben állomásozó kar
thagoi hajóhaddal, C. Claudius néhány embe
rével egy nyomorult lélekvesztőn átrándult
Meszanába, népgyülést hátt össze a piaczra s föl
szólitá ellenfelét : jöjjön le biztos fészkéből, s
igazitsák el , ha lehet - szép szóval a pörpat
vart, mielőtt a kardra apellálnak.
A rövidlátó, rátartós Hanno még e merész
12

tettről sem ismert emberére. Belément a kelep

cuébe. Midón legerősebben handa -bandázott a
piaczot ellepő tömeg előtt, egy római katona
hidegvérrel nyakoncsipte s börtönbe hurczolta .
Szabadságát a silány szájhős azzal váltotta
meg , hogy a karthagói helyőrséget kiparancsolta
a fellegvárból s átadta igy a fontos helyet a ró .
maiaknak kardcsapás nélkül.
Otthon büntetésül keresztrefeszitették ugyan ,
de Meszána gazdát cserélt, s Rómának volt hol
megvetnie lábát a szigeten , mikor a consul Ap
pius Cladius az éj sötét leple alatt hajóra ült s
legkisebb akadály nélkül átkelt, Karthago, a
tengeren mindenható Karthago ellenére.
A közös veszély egy táborba szoritá most a
régi két ellenséget Szyrakuszát és Karthagót,
kik majd két századon keresztül farkasszemet
néztek egymással a szigeten ... De az érdek ,
mely összeházasitá, hamar szét is választotta
ismét az össze nem illő uj párt.
Amint Appius megverte a karthagói sere
get, Hyero is cserben hagyta, s hazatérvén Szy
rakuszába, a győzelmes Rómához szegődött, 8
halála órájaig áldozatkész és hű szövetségese
maradt a görög faj gyülölt ellenével szemközt.
Kiütött tehát az első pún háboru , mely 23
évig változó szerencsével s óriási elkeseredés
sel folyt s végeredményeiben hosszu időre
megalázta és megtörte Karthagot szárazon és
vizen .
Pedig a hadjárat kezdetén ő volt határo
zott előnyben. Erős várakkal rendelkezett a szi
 13

geten , s kitűnően fölszerelt, győzhetlennek tar

tott hajóhaddal a tengeren .
Meszána elvesztése érzékeny sebet ütött
tekintélyén . Hogy visszaszerezze, 50,000 zsoldost
fogadott és küldött Szicziliába , a gyorslábu ró
maiak azonban Akragas (Agrigent ) városban
ugy körülzárolták ez uj csapatokat, hogy öthó
napi vitéz önvédelem után az éhség kivette ke
zökből a kardot. Akik megszökhettek , éjjel
odábbállottak a sik tengeren ; a többi fog.
lyul esett.
A szép várost kirabolták, földulták, 25,000
fönyi lakosságát pedig jó árért eladták rabszol
gákul .
A siker a római nép javára döntött, a sena
tusnak egyenes és büszke, de a mérleg inásik
serpenyőjét, ahová a hasznot és a nyereséget
helyezte az önző tömeg kapzsi számitása, föl
billenteni nem képes fölfogása ellenében .
A prédaleső üzleti szempont a legvérmesb
reményeken tulemelkedő győzelmek folytán haza
fias lelkesedéssé nemesült . Egész Sziczilia ! ez
lett a tömeg jelszava , s minthogy ösztöne jól
megválasztotta a vezéreket, a karthagói fensőség
mind hátrább szorult s néhány tengeri erősség
tartotta már csak benne a lelket.
Az agyafurt római népnek még ez sem volt
inyére. Elhatározta, hogy hajóhadat épit, s el
zárja igy azt a tág kaput, melyen szerencsésen
elosont, de alkalmas perczben vissza is tért ismét
a szárazon levert ellenfél.
Az ég maga is segélyére sietett e zord erély
14

nek . A római hajóhad eddig apró naszádokból

állott, ugynevezett trierekből, három sor evező
vel , melyeket a karthagoi, öt sor evező által haj
tott hatalmas gályák könnyedén eltiportak. A
vihar ép ez időtájban vetett Italia partjaira ilyen
egy jármüvet, s amit rég keresett, de nem birt
megkaparitani semmi áron, a sors szeszélyes
jóvoltából ingyen megkapta most Róma.
Pár nap mulva közel és távol fejszecsapá
soktól hangzottak az erdok s bár nem szabad,
nem lehet szó szerint venni , amit a római törté
netirók tulbuzgó hazafisággal állitanak, hogy az
egész flotta mostegyszerre készült, tény hogy
a lázas munka csodákat mivelt s alig két hó
alatt a karthagói mintát hiven utánozó 100 da
rab ötevezős gálya s 20 kisebb naszád úszott a
hullámokon s leste a senatus parancsait.
Régi közmondás, hogy : Necessita artium in
ventrix ; a szükség leleményes. Kifundál sok min
denfélét, ami máskülönben örök rejtély inaradt
volna talán .
Mikor a római csapatok fölszálltak a ha .
jóra, csakhamar meggyőződtek , hogy hiában
tornáztak heteken körösztül a sik mezőn ; uszni
csak a vizben , evezni csak a vizen tanul az
ember.
Esetlenek , ügyetlenek, gyöngéknek bizo
nyultak az első kisérletek alkalmával, s több
mint valószinünek látszott, hogy a fürge, mozgal
mas, gyakorlott karthagoi tengerészek számára
játék lesz csupán szétzavarni s egyenként elfog
dosni a lomhán mozgó , egymástól elmaradozó s
 15

könnyed fordulatokra nem képes római ha.

jókat.
Az általános lelkesedést hasonló csügge
dés követte ; a büszke frázis, mely réges -régen
„mare nostrum “ -nak keresztelte a középten
gert és fölkanyarodó öbleit , — aligha valósul
egyelőre.
Csaljuk meg a tengert ! kiálta föl ekkor
az egyik consul Duilius, s mivel a furcsa tanács
miatt megütődve bámultak rá meglepett honfi.
társai, tettleg megmagyarázta nekik : mit jelen
tenek a pillanat komolyságával s a közhangulat
tal ellenkező tréfás szavak .
Az egyik hajó födélzetére csapóhidat vere
tett , végén éles, hegyes vasgajmoval. E csigánjáró
hidat , mint valami létrát – hosszában a főár
boczhoz kötözték, de ugy, hogy adott jelre elbo
csáthassák ismét. A rohamosan lezuhanó hid
vasszöge mélyen befuródván az ellentétes hajó
fedélzetébe, a két jármű sorsát elválhatlanul egy
máshoz kapcsolta, s minthogy a római katonák a
deszkafallal elzárt rögtönzött hidon kényelme
sen átsétálhattak elleneikhez, nem az volt többé a
kérdés : ki az ügyesebb matróz ? hanem az : ki a
jobb katona ?
Duilius terve rögtön visszaadta a római
népnek egész önérzetét s tetemesen fokozta a
harczszomjas csapatok bátorságát.
Consultársa Cn . Cornelius vigan indult a
17 hajót számitó előhaddal Sziczilia felé. Szinte
ohajtá , vajha találkoznék az ellenséggel , hogy
az uj -készülék, mely honn oly kitünőnek mu
16

tatkozott, komoly ütközetben is kiállja a tüzpró

bát. De óhaja nem teljesült.
A karthagói nép előbb volt kereskedő, mint
katona, s azt a mesterséget, amit a röfön tanult
háboruiban is alkalmazta . Csellel igyekezett
győzni .
Nem hadigályák s fegyveres csapatok , sze
rény kis hajók állották csak Cornelius utját,
jámbor követekkel rakya, kik nagy alázatosan
megkérték : jöjjön Liparába s foglalja el Róma
részére a gyülölt Karthagótól elszakadni vágyó
helyet .
Cornelius engedett a kérésnek , s dagadozó
vitorlákkal vonult be a liparai kikötőbe.
A karthagói hajóhad becsapta aztán mö
götte az ajtót, elzárta a kijáratot s a szorosban
csataképtelen, máskülönben is aránytalanul cse
kélyebb római flotillát consuljával együtt rabbá
tevé. A római nép haragjában elnevezte a vigyá
zatlan vezért Asiná -nak , ami nem hizelgő, de hü
magyar forditásban annyit jelent körülbelül,
hogy csacsi !
Az olcsó siker sok egyénnek , seregnek , sőt
nemz et nek torkára forrt immár . A karthagói
hajóha d is ugy járt. A könnyü diadal elvakitá ,
tréfának vette, nem komoly háborunak , ami most
reá várakozik .
Az óvatosan de elszántan közeledő Duilius

elé alig harmincz hajót küldtek . Nem abban ,

hogy győznek , hanem hogy ily kis erővel győz
nek: keresték a dicsőséget.
E ficzánkoló, hányiveti hajókat Duilius csa
 17

pohidjai mind elcsipték , s helyettök a balhir

jött vissza a karthagói hajóhad zöméhez, meg
toldva a veszélylyel, hogy Duilius is nyo
mon követi ; itt a pillanat : beváltani a czifra
szavakat .
Az ellenséges flották kevéssel utóbb, Mylae
mellett bukkantak egymásra ; 130 karthagoi ha
jóval Duilius 120 -at birt csak szembe állitani.
Amazok fürgeségök, ezek csapohidjaikban biztak .
A hadi taktika a tengeren arra szoritkozott akkor,
hogy a könnyebb hajó a nehézkesebbhez oldalt
került, s egész erővel nekihajtván, orrán levő
hegyes vasszögével léket ütött rajta, s elsü
lyeszté vagy elfogta azt.
A római csapóhidak meghiusiták most e
régi manoevert. A karthagoi vezér bámulva
nézte, hogy fogdossák el egymásután legjelesbb
gyorshajóit, s mire emberei észrevették, hogy
baj van , a csata sorsa eldőlt. Maga az admirálhajó
egy gyönyörü , hét sor evezővel ékeskedő fényes
gálya , melyet Pyrrhustól vettek el egy gyö
zelmes ütközetben a karthágóiak - a diadalmas
római vezér hatalmába esett. 3000 karthagói
matróz a tengerbe veszett , 7000 elfogatott.
Rómában szertelen örömöt ébresztett a győ
zelmi hir . A nép tenyerén hordozta a hirnökö
ket s egyhangulag megszavazta, hogy Duiliust,
amig él – minden éji lakomáról fáklyások és
zenészek kisérhessék végig az utczákon lakására.
A forumon diadaloszlopot emeltek , fölczifrázva
az elfoglalt hajók orrmányaival. Innen neve is :
Columna rostrata vagy Duilia.
Karthago . 2
18

III.

A római népnek sok oka volt és nagy joga

ahhoz , hogy örüljön és vigadjon az első és teljes
tengeri győzelem fölött, de következményeit a
mámoros lelkesedés tulbecsülte.
A háborunak nem szakitott véget . Sziczilia
szigetén tovább folyt, ujabb hóditások de egy
szersmind folytonos, gyakran fájdalmas erőfeszi
etések és áldozatokkal.
A türelmetlen tömeg nem csupán vetni :
aratni is ohajtott már egyszer, s hogy elnémit
sák , egy nagy elhatározás kövér konczát dob .
ták lábai elé.
A senatus kijelenté, hogy a daczos és szivós
ellenfélt otthon , saját fészkében : Afrika égő tala
ján kell megtámadni , megtörni , megsemmitni.
A nagyszerü vállalathoz megfelelő eszkö
zökről is gondoskodott s 200 kitünően fölszerelt
gályát 100,000 matrózzal és 40,000 katonával
bocsátott a két consul : M. A. Regulus és L. M.
Vulso rendelkezése alá.
A megrémült Karthago okulván a multon
és saját kárán , szintén kitett magáért , s ha nem
nagyit a hir csacska nyelve , 350 hajón 150,000
emberrel állott utjába a vakmerő ellenségnek .
A tengeren libegő két roppant tábor, me
lyeknek sem azelőtt, sein azóta nem igen látta
párját a világ, 256 K. e . a sziget déli csúcsán
közel az Ecnomus (ma Monte di Licata ) hegyfok
hoz találkozott .
 19

A római flotta óriási háromszöget képezett ;

elül, hegyes szöget formáló és éllel érintkező
helyzetben a consulok hajoi, leghátul tömör sor
ban a teher- és podgyászhajók.
A karthagoi flotta végtelennek tetsző fél
körben nyomult a tengerbe; egyik szárnya a
partra támaszkodott , a másik merészen és kihi
vólag , födözetlen önbizalommal, mint valami
mesebeli kigyó nyugtalan farka csapkodta
evezőivel a hullámokat, messze benn a sima
vizen .

A consulok rögtön fölismerték, hogy e hosz

szu hadvonalnak az a czélja, hogy bekeritse őket,
s hogy nyerve az ütközet, ha sikerül áttörni és
ezzel együtt széttörni a fogsággal fenyegető
gyürüzetet .
A karthagoi flotta egyrészét nem gátolták
tehát, hogy mögéjök kerülve a málha és teher
hajókat szorongassa ; ehelyett azonban concen
trált erővel törtek a centrumra s rést hasitva
ottan, emberül hozzáfogtak a csapóhidak szapora
alkalmazásához .
A karthagói csatarend hamar fölbomlott,
különvált s kisebb nagyobb csoportokra töre
dezve igyekezett visszaszerezni az elvesztett
egyensulyt, de egyesülni s combinált előnyomu
lással a csata végzetes fejlődésének más irányt
adni nem sikerült többé. Harmincz gálya elme
rült, 64 elfogatott, a többi világgá szaladt. Becsü
letére válik a karthagói admirálnak , hogy e szét
ugrasztott , szétzilált maradékot pár nap alatt
maga köré gyüjté, s miutána nyilt tengeren nem
2*
20

igen boldogulhatott volna azzal, a főváros oltal

mára sietett, hogy legalább ez oldalon födözve
legyen az váratlan roham és meglepetés elle
nében .
Félelme időelőttinek bizonyult . A római ve
zérek Meszánába huzódtak s kitatarozván előbb
sérült hajóikat, Clupeánál Karthagótól jókora
távolságban szálltak ki Afrika partjaira.
A római katonák , kiket Regulus a legsu
lyosb büntetésekkel kényszerült ijesztgetni, any
nyira irtóztak kezdetben a vállalattól s oly
konokul vonakodtak résztvenni abban , azt
hitték, valami tündér bűbájos birodalmába ve
tödtek , midőn a jólétben torkig uszó , rengő kalá
szokkal és himes virágszőnyeggel boritott gyö
nyörü tájakat megpillanták . Egy hosszu béke és
hangyaszorgalom összes eredményei és szerze
ményei védtelenül tárultak eléjök, mert a tenge
ren mindenható Karthago agyrémnek tartván
egy invasió lehetőségét, dusgazdag városait és
dusan termő földjeit eléggé biztositva vélte a
zajgó habok és - - flottája által, s bástyák, sán.
czok vagy erősségeknek még szinét sem látták itt
a lakosok .
Rövid idő alatt 74 város hódolt hát Rómá
nak, s 27,000 rabszolgát hurczolt magával az
egyik consul, midőn a senatus megfoghatlan pa
rancsa öt és a sereg nagyobb felét hazaszólitá .
Regulusnak csak 40 hajója s 15,000 gyalog és
500 lovas vitéze maradt .

A karthagói tanács, mely eddigelé minden

erejét és gondját a főváros biztositására fordi
 21

totta, értesülvén a kedvezőnek látszó fordulatról,

hogy Regulus pusztitó és fosztogató kalandozá
sainak s egy füst alatt az invasionak is határt
szabjon, három legjelesb hadvezérét számos ele
fánttal és tetemes csapatokkal küldé a megapadt
római tábor ellen . De roszul választotta embereit.
A csata elveszett sa kisérlet 18,000 halott, 5000
fogoly s két tuczat elefánttal lett megfizetve.
Regulus csaknem a főváros falai alá hatolt
s alig nehány mértföldre Tunesben ütötte föl
téli szállását . Innen izent Rómába, hogy Kar
thago kapuit lepecsételte, a rettegés és félelem
pecsétjével.
Igaza volt. A reményvesztett karthagoi
tanács gyáván meghuzta magát a város beve
hetlen bástyái mögött, s midőn az éhség gyötörni
kezdte az ország minden részéből idemenekült
tömérdek népet , nem egy bátor kirohanással, ha
nem békeajánlatokkal próbálta eltávolitani a
sokkal gyöngébb római hadat.
Regulus föltételeit nem saját erejéhez, ha
nem ellenfeleinek gyávaságához mérte : Engedje
át Karthago Szicziliát és Szardiniát, bocsássa
szabadon, váltságdij nélkül , római foglyait, osz
lassa föl hadseregét, fizessen évi adót, ismerje el
Róma fönhatóságát, s fogadja meg, hogy ennek
engedélye nélkül soha háborut nem visel, végül
szolgáltassa ki összes hajóit egyetlenegynek ki
vételével , mely kegyelemképen s annak zálogául
hagyatik meg nála,hogy szükség esetén 50 hadi
hajóval tartozik segitni föléje került s ily kegyet
len szigoru vetélytársát.
22

A karthagói békepárt szorongva leste a fa

lakon, mi hirrel tér vissza a küldöttség, melyet
olajággal és jámbor meghunyászkodásssl' eresz
tett volt utnak . A komor arczok, a csüggeteg
léptek messziről hirdették , jelezték a leverő
választ.
A követek fülig pirulva ismételték Regulus
izenetét ... Minden egyes békepontnak följajdu
lás vagy szitok lőn a viszhangja a tömeg ajkán .
A kétségbeesés: vihar, mely lesöpri a hamut a
szikráról, lángot éleszt belőle s amit közelér :
elönti , fölemészti e fölcsapó láng.
A karthagói tanács és hiveiben föllázadt az
a kis büszkeség és hazafiság, amit a köznyomor
és az egyéni önzés sürü hamuréteggel takart, de
végkép el nem oltott ... az olajágat összetörték s
visszatértek a kardhoz .
Volt a városban a spártai zsoldosok közt egy
Xantippus nevü tiszt, ki szóbeszéd közben több
ször bizonykodott, hogy a karthagoi vereség nem
az ellenség érdeme, hanem a karth. vezérek hi
bája. A tanács szine elé idézte most e férfiut,
hogy indokolja vagy visszavonja a vádat.
Xantippus megjelent -s kifejté bőven néze
teit. Szerénte a karth . parancsnokok stratégiai
szempontból megbocsáthatlan hibát követtek el
azzal, hogy a hegyek közé huzódtak , ahol az
elefántoknak semmi hasznát sem vehették s
számbeli tulsulyokat nem érvényesithették . Re
gulust csak a sikmezőn lehet tönkre verni .
Noha ez állitás csábitó valószinüsége
daczára
– sem volt több egy vékony szalma
 23

szálnál , a fuldokló Karthago két kézzel kapott

rajta.
Uj sereget szerveztek ; vezérré Xantippust
nevezték ki.
Amint a tél enyhült , megnyiltak a kapuk,
bár Regulus nem vette le azokról pecsétjeit, s
Xantippus 12,000 főnyi gyalog, 4000 főnyi lo
vascsapataival s ráadásul mintegy 100 elefánt
tal kivonult ‫ هو‬sikmezőre .
‫ر‬
A római tábor időközben megnőtt, s annyi
könnyü siker után nem volt alaptalan gög vagy
oktalan könnyelmüség , hogy Regulus szemensze
dett, harcz és dicsszomjas 32,000 emberével
csatavesztésre még álmában sem gondolt .
A ravasz görög vezérnek jó viz volt ez a
malmára . Mig a rómaiak egy nagy tömegbe cso
portosultak , ő hosszu hadvonalba állitá katonáit;
egyik szárnyon a zsoldosok , a másikon a numi .
diai könnyü lovasságnak jutott hely. A centrum
a teljesen megbizható, s hazafias lelkesedésből,
nem pusztán bérért küzdő karthagói katonáknak
lön föntartva. A 100 darab elefánt idomtalan
alakjai, mint valami sötét fal, teljesen elfödték
ez ügyes hadállás egész homlokzatát.
Adott jelre aztán neki iramodott mind a
100 elefánt a római mély és sürü soroknak s
pillanat alatt megbontván azok egységét, bősz
düvel elgázolt mindent, ami nem tudott vagy
nem akart kitérni. Egyes pontokon mégis áttört
a római vitézség , de ott meg a karthagói gya
logság várta, s mivel egyidejüleg a numidiai
lovasság megkerültes hátulról kaszabolta ,
24

csakhamar ezer és ezer hulla hevert a csata

téren .
Regulus maga vagy 500 emberrel menekülni
próbált, mikor a katastrófát föltartóztatni nem
látta többé lehetségesnek , a numid lovasok azon
ban utolérték s elfogták.
Pár óra alatt megsemmisült a hóditó sereg
gel együtt a szerencsés kezdetü expeditió min
den vivmánya ; a könyörtelen vezérnek pedig
biráivá lettek, kiket rabszolgaságra akart kár
hoztatni vasszigora. A büntetés meg is felelt az
előzményeknek. A fogoly egy elefántketreczbe
záratott, s e veszedelmes laktárs nyugtalan napok
s álmatlan éjek keserves folyamában, otromba
mozdulataival egyik sarokból a másikba zavarta
s százszoros halállal fenyegette a szerencsétlent.
A tengerparti tartományok, melyek félelem ,
érdek vagy boszuból Rómához szegődtek, szin
tén keményen lakoltak . Szóvivőik közöl 3000-en
keresztre feszittettek ; bánatpénz gyanánt ezer
talentumot kellett fizetniök. A karthagoi tanács
ismét fönhordta kevély fejét, s előbbi magavise
letével egyátalán nem összhangzó dölyfösséget
tanusitott. Még Xantippus is jónak vélte odább
állani titokban , nehogy a kritikája által meg .
bántott, most ismét korlátlan befolyásu családok
à megszégyenitést és lealáztatást kamatostul
visszafizessék .
A halál révén megszabadult Karthago maga
provocálta igy a Nemesist, aki hamar lecsapott,
éreztetve az elbizakodott kalmárokkal keze su
lyát ugy a tengeren , mint Szicziliában .
 25

A római hajóhad ugyanis , mely a Clupe

ában rekedt s szabadságát makacsul védelmező
csapatokért jött, utközben a karth . hajórajjal ta
lálkozott s majdnem teljesen megsemmité , a vitás
szigeten pedig több apró győzelem s a fontos mert
igen erős Panormus elfoglalásával fente ki a
római fegyver a csorbát, mit Afrikában szenve
dett volt.
Karthago 30,000 zsoldos és 140 elefánttal
sietett a szigeten mind kisebb körre szoruló ha
talmát istápolni s erős ostrom alá fogta Panor
must, csakhogy a várparancsnok Metellus a
sánczárok szélére csalt elefántokat vissza riasztá
a nyomukban haladó karth. sereg ellen , mely
20,000 embert vesztvén egy csapásra – kény
telen volt Lilibaeum védbástyái mögé mene
külni .
Az elfogott elefántok Rómába, a czirkusz
porondjára kerültek s az ujjongó tömeg tapsai
közt itt végezték be nem rég még oly félelmes,
Metellus ügyessége folytán azonban hivatásában
degradált, jelentőségétől megfosztott s a római
legiókra hatástalanná vált hadi pályájokat.
A dicsteli győzelem emlékeül a Metellus
család érmein még századok mulva is egy vaskos
elefánt pompázott.
A tizenöt év óta legkisebb megszakadás és
szünet nélkül folyó véres háboru kimerité las
sanként a karth . állampénztár teli zacskóit .
A szerencsésb Rómának három hajóhadát
elnyelte a vihar által fölkorbácsolt tenger ,
mintha éreztetni akarta volna véle , hogy amire
26

Karthago a legnagyobb erőfeszitéssel sem képes ,

neki az csak gyermekjáték, a római trierek és
penterekkel szemben , hanem a senátus nem csüg.
gedt azért, s minden egyes népgyülés a forumon
ujabb áldozatokra serkentette, hevitette, ugy az
egyes vagyonosabb polgárokat , mint az államba
tóságot. Az afrikai kalmár- népség ellenben , me
lyet az egymásra torlódó csapások és balesetek
különben is elkedvetlenitettek , rögtön kezébe
vette a krétát , amint a magántőke, az egyéni ál
dozatkészség hazamentő segélyforrásaira appel
lált a kormány , smivel a valószinü haszon semmi
körülmények közt sem látszott kiegyenliteni a
bizonyos veszteségeket, tele torokkal sürgette
ujolag a békét .
Követek menesztettek Rómába, hogy bé
ketárgyalásokat javasoljanak , s egyelőre a
foglyok kicserélését kérjék. Nagyobb nyoma .
ték kedvéért Regulust is fölszóliták, hogy a
küldöttséghez csatlakozzék, szószóló közbenjá
rása jutalmául szabadságot kinálván és igér
vén neki .
Rómában eleinte hidegen fogadták a hivat
lan vendégeket s még csak szóba állani vélök
sem mutatkozott hajlandónak a közszellem ; a
körmönfont kereskedőket azonban nem ijesztette
el az udvariatlan visszautasitás , s tudván, hogy
az arany oly mag, mely minden égalj alatt meg.
fogamzik, kikel s háborut, békét, életet , halált,
bátorságot, gyülöletet egyaránt terem annak ,
aki elveti, bőven szórták e drága magot, s
alkalmasint czélt is érnek , ha ép az, akire legin
 27

kább számitottak , el nem taposta volna a friss

hajtást és csirát.
A lekenyerezett senatorok és czimboráik
Regulus fájdalmas sorsának bő köpenyébe rej
tőztek, s hogy tetszetősebb szint nyerjen a tömeg
szemében a békealkudozás, az első pont, e római
hős és hazafi szabadsága és kártalanitásával fog
lalkozott.
A cselfogás használt ; a rokonszenv , részvét
és tisztelet szokott jóhiszemüségével közeledett
az ügyesen szőtt és jól leplezett hálóhoz , de a
döntő perczben Regulus vasmarka széttépte azt,
s amit a multban vigyázatlansága vétett, lerótta ,
helyreüté most törhetlen erélye és önfeláldozó
hazafisága.
Kereken kijelenté a senatusban, hogy a hal
dokló Karthagóval békét kötni nyilt hazaáru
lás lenne, az ő élete pedig és szabadsága már
csak azért sem lehet aequivalens nyeremény
honfitársaira vagy az államra nézve, mert a
hosszas rabságot megunva , titkon és lassan ölő
mérget vett be, s mire a békeokmányokat kicse .
rélnék : alkalmasint csak hulláját lelnék a fog.
ságban, hová örömmel tér vissza, ha a válságos
háborut az ingadozó, telhetlen zsoldosok fizetett.
kardjaiban és karjaiban bizó Karthago ellen
fokozott erővel és rendületlen kitartással foly
tatja ismét Róma.
A békepárt ajánlatát: bucsuzzék el hát
legalább nejétől és gyermekeitől, szintén ha
tározottan visszautasitá . Könyeik, kérelmeik nem
lágyitanák meg ugyan szivét, de sok sebet föl
28

szakgatnának , a miket egy évtizedet betöltő tá

vollếte behegesztett s nem sokára végkép begyó
gyit a halál .
Regulus barátai szentül meg valának győ .
zödve , hogy az önmérgezés nem történt meg s
a história szintén megerősiti e véleményt, de a
római nép elhitte , s menthetlenül veszve látván
kedvenczét, vészesen fenyegető boszuszomja elől a
fölsült karthagoi követek – azt sem mondván,
hogy befellegzett sietösen hazatakarodtak .
A szegény Regulus maga sem sejté, mily
igazat mondott azzal, hogy a „ méreg “ áldozata
lészen. Nem az ugyan , melyet állitólag önként
vett be , hanem az amely börtönőreinek szivében
lázongott, forrongott, lángolt, ölte meg kegyet
len kinzással ötet .
Átalános és mély volt a béke bhaja és szük
ségérzete Karthagóban, ép azért határtalan, őr
jöngő düh és elkeseredéssel fordultak ott most
a férfiu ellen , aki egymaga felelős a kudarczért
és mindazon hátrányokért, amik a háboru foly
tatásából a gyöngébb félre, a római patriotis
must és ennek kimerülhetlen – katonai és finan
cialis - forrásait nélkülöző keresk . városra
okvetlen kell, hogy háromoljanak .
Szokatlan a vétség, legyen hasonló a
büntetés is ! orditá a söpredék, s amit követelt :
utolsó betüig teljesült.
Regulust pokoli sötét, nyirkos , földalatti
verembe lökték , s miután félig megvakult , le
metszették szempilláit s hirtelen kivezették a
világosságra, hogy meztelen homlokát és védte
 29

len szemgolyóit a déli nap égető sugarai per

zseljék és süssék . Mikor aztán látták , hogy a
bátor lélek törékeny hüvelye összeomlani készül,
beálliták egy szekrénybe , melynek oldalfalaiból
vastag szögek éles hegyei kandikáltak elő, s
akármerre dölt - pihenést és támaszt keresve
a beteg, fáradt test, fájó sebet kapott s a ki
bugyanó vér tetőtől talpig elboritá .
A gyáva boszunak azonban még ez sem volt
elég. Néhány óra mulva elővonszolták ismét a
félholt Regulust s meggyőződvén, hogy él és pi
heg, szögekkel kivert hordóba zárták ,melyetegy
meredek hegy magas ormára czipeltek , s aztán
szabadon eresztettek. Mire a göröngyös lejtőn a
völgybe ért : darabokra törték , szakgatták az erős
szögek a gyönge testet . A karthagoi tömeg pe
dig tombolt , tánczolt örömében , hogy egyik leg
elszántabb, leggyülöltebb ellenségét ily exquisit
kinokkal irtotta ki a földszinéről.
A római senatus viszonzásul s ama kor
erkölcsi fogalmaiból folyó vigaszul két kartha
goi előkelő foglyot ajándékozott Regulus bána
tos családjának . Mondják, hogy a gyászbamerült
özvegy, indokolt fájdalmától elragadva , ezeket
egy szük ketreczbe záratta, s 'midőn az egyik
megfult, a rothadozó hulla gyilkos büzével fo
kozta a tulélő másik gyötrelmeit. Egy házi
szolga kifecsegte azonban a titkot, a hir tovább
vitte , mig a hatóság fülébe jutott, s ez aztán vé
get vetett az embertelen kinzásnak , sőt birság
gal sujtotta a neméről és nevéről megfeledkező
zordon asszonyt .
30

IV.

Róma nemesebb és mégis érzékenyebb alak .

ban készült megtorolni a megbélyegző gyilkossá
got Karthagón .
Lilibaeum.és Drepana kivételével majdnem
egész Szicziliát elfoglalta immár. Most elhatá
rozta, hogy onnan is kiüzi elleneit.
Kétszáz hajót küldött P. Claudius Pulcher
vezénylete alatt a hatalmas két vár ellen.
Claudius büszke, heves, önfejü ember volt.
Véralkata gyors tevékenységre ösztönözte, am
bitiója bizonyos sikerrel hitegette.
Alig érkezett Szic zilia partjaira, néhány
legióval szaporitván saját csapatait, Drepana
ellen indult.
A sötét, borongó éj kedvezett a kivitelnek ,
de „ a szent tyukok “ sehogy sem akartak enni , s
ez mint afféle rosz omen , lehangolta a katonákat .
Claudius nevetett.

Na ha nem akartok enni , igyatok hát !

szólott tréfásan, s a tengerbe lökte a rátartós
állatokat .
A flotta szerencsésen czélt ért s a déli par
tokon fönakadás nélkül benyomult a kikötőbe.
Csak mikor a hajnali köd szétfoszlott, vették
észre a római hajók, hogy a karthagoi admiral
szép csöndesen a hátuk mögé lopózott. Ugy jár
tak mint az egyszeri magyar baka : „ törököt
fogtak “, de nem vihették tovább , mert nem
eresztette .
 31

Az egyenetlen mérkőzés nem sokáig tartott

Claudius vagy 30 hajóval elillant valahogy, a
többi megadta magát.
A babonás nép az istenek haragjának tulaj
donitá , ami a consul tudatlanságának és tulme
rész könnyelmüségének volt csupán természe
tes következménye, s hogy kiengesztelje az
égieket, egy jó csomó áldozaton kivül fölszólitá
Claudiust : mondjon le hivataláról s törvény és
szokás szerint, az általa fölidézett válság tarta
mára, nevezzen ki valakit diktátorrá.
Claudius gúnynyal viszonozta az aggódó
hazafiság jogosult kifakadásait, egyik irnokát és
szabadosát tette meg diktatornak ; a fölingerelt
nép azonban megsokalta végre e paczkázó, ar
czátlan sértegetést, s az urat és a szolgát egy
aránt elcsapván, előbbire még jókora pénzbirsá
got is rá rótt.
Ha Karthago most talpra áll s a váratlan
sikernek ujabb segélyhadakkal kölcsönöz mesz
szeható sulyt a szigeten : az afrikai győzelemnek
második, bövitett kiadása lehetett volna a dre
panai , s a kárbaveszett birtok nagyobb részéhez
könnyü szerrel hozzájut vala ismét Szicziliában .
De a garasos hazafiság és fillérkedő kalmár
szellemnek ép az a főjellemvonása, hogy beéri a
félsikerrel. A rövidlátó, szükmarku spekuláczio
nem éri föl észszel, hogy okosan és kellően for
gatott krajczárnak forint a jövedelme , mig a
szükségestől megtagadott , elvont krajczárért
forintos kiadások és károkkal lakol a zsugo
riság.
32

Karthago megdicsérte a szem -füles tenger

nagyot; a többit az istenek kegyére bizta .
A nagy arányokban kezdett háboru apró
csetepatékká törpült. Döntő ütközetek helyébe
jelentéktelen dulakodás lépett. Száz ponton ha
dakoztak s emészték egymást a vetélytársak terv
nélkül működő, szétszórt hadtestei , sa szerencse
mérlegének ingatag nyelve hol az egyik,
hol a másik felé hajlott; a végeredményt el
födte a legélesebb szem elől is – a kétes jövő
sürü fátyla.
A világuralom ábrándképe, ugy látszék –
nem lelkesiti többé Rómát, nem rémiti Kartha
gót. Az vérét , ez pénzét siratta, s ha ott a büsz
keség megengedi, itt a számítás kivihetőnek
hiszi, a békealkudozások aligha nem megujulnak
s a czéltalan és eredménytelen tusát egy időre
legalább megszakitják.
E bizonytalan helyzetnek egy férfiu láng.
elméje és hösi lelke uj fordulatot adott .
Neve : Hamilcar Barcas vagyis a villám ; a
villám , mely most még csak tündököl és vakit,
később le is csap és alapjáig megrenditi az örök
várost genialis fia , az ókor egyik legkitünöbb
hadvezére Hannibal személyében .
Apja fia , mondja a magyar, ha valami jeles
ember méltó sarját megdicséri . E közmondás
megforditva is igaz és alkalmazható, ha utóbbi
emelkedik magasabbra a hir és dicsőség Olym
puszán .
S Hamilcar Barcas ilyen apja volt Hanni
balnak .
 33

ta. V.
Drus
their A karthagoi többszázados uralomnak sze
tani gényes romjai valának , amit az érkező Hamilcar
Sziczilában talált .

zeres Még egy utolsó erőfeszités, még egy elszánt

roham Róma részéről s nem marad itt egyéb sok
EDIT sok ezer sirnál , amikben a karth. hadseregek por
ladoznak .
A zsoldos csapatok nem is igen éreztek ked
vet, hogy saját becses lényökkel szaporitsák e
Tarz számot, sinkább a maguk szakállára és zsákmány
a bit kedvéért , mint Karthago parancsára folytatták a
háborusdit.
elda
Hamilcar röviden végzett velök . Egy részök .
JULE
fölkonczoltatott, a másik föltétlen engedelmes.
ségre szorittatott. A fegyelem rendszeresebb jel
lemet kölcsönzött ismét a laza hadviselési mo .
land
dornak, s a római vezérek kénytelenek lőnek
szintén a vastagabb végéhez nyulni , nehogy a

at rövidebbet huzzák a megélénkült tüzesebb és

öntudatosb föllépés miatt.
ürü
Hamilcar pár hét mulva nemcsak azt tudta,
Bubb
hogy hányadán van , de a teendők sorrendjét is
megállapitá.
Hogy a számilag tulnyomó, gyakorlott és
vitéz római hadakra döntő csapást mérjen : annak
nem ütött még az órája.
IM
Uj sereget kellett elöbb teremtenie, ebbe uj
szellemet lehelni , s a közben eső hetek és hóna
pok alatt portyázó hadjáratokra szoritkozni .
Karthagó. 3
34

Panormustól keletre egy meredek hegy

ágaskodik az ég felé, s fönn a magasban terjedel
mes siksággá szélesül, melyhez rejtelmes szik
lák közöttkeskeny, nehézjáratu ösvényeken lehet
csak följutni.
Hamilcar , feleségestül, gyerekestül odatele.
pité csapatait.
Ami a megélhetéshez kell : könoyen meg
terem ott fön; a többit majd megszerzi nekik
egy-egy merész látogatás lenn , a római gyarma
tákban .
Az e fajta látogatások lassanként borzasztó
hirre vergödtek. Bizonytalan , rövid s romboló
volt valamennyi , miként a villám, mely egyet
lobban s eltünik azonnal. Senki sem tudja, hová 5
siet, de ha kit megérint és ahová lesujt, megemle
geti , megkeserüli az egész vidék.
E prédagazdag kirándulásokban nem az volt
egyébként Hamilcar főczélja, hogy a zsoldosok
kapzsiságát kielégitse, sa haszon és az érdek rozs
dás lánczszemeivel személyéhez füzze,hanem hogy
a római hadviselést, a római hadsereget tanulmá
nyozza, kiismerje, s ha majd komolyabb mérkö
zésre kerül a sor, a győzhetlen legiók és elvitáz
hatlan tehetségü vezéreik emberökre találjanak
benne.
A karthagoi tanács azonban nem birt lé
pést tartani e lángszellemmel; közönyösen , tét
lenül nézte, hogyan viják a rómaiak Lilibaeumot
és apasztják Hamilcar kis seregét, sőt kaján
irigységgel még csökkenteni is igyekeztek a
közvélemény szemében a csodatetteket, a mik
 35

Hamilcar nevével összekapcsolva, a félvilágot

beszárnyalták.
Hét viszontagságos éven át daczolt már a
pún vezér az elemek és viszonyok s a római
fegyverek ádáz hatalmával anélkül, hogy hazul
ról egy elismerő szózat , élelini és hadiszerek
vagy épen ujabb segélycsapatokkal segitették
volna, mikor a rómaiak büszkesége follázadt
végre a gondolattól , hogy egy, hazája által cser
benhagyott ember az egész világ szemeláttára
nem csupán Szicziliában alkalmatlankodik nekik,
de ha kénye- kedve szottyan, Italia partjait is föl
keresi , füstölgő romok , temetetlen hullák , üres
magtárak és kifosztott helységekkel jelezvén a
nyomát kutató legióknak , hogy itt volt, itt
járt s alkalmas perczben hasonló módon ismételi
a látogatást.
Miután az állampénztártól nem telt : egyes
polgárok szövetkeztek , hogy uj flottát teremtse
nek ; nehány hó mulva 200 gálya 60,000 ember
rel uszott Sziczilia felé .
E rémhirre a fukar Karthago szintén meg .
emberelte magát. Nagynehezen összetákoltak
egy csomó hajót s bőven megrakva azt eleséggel
és számban elég jelentékeny, de másként gyönge
mert jobbára ujonczokból álló hadsereggel
szélnek bocsátották .
A római vezér, L. Catullus neszét vette a
dolognak. Szaporán fölkerekedett tehát s ugy.
szólván - a czél küszöbén hirtelen fülön csipte
az egész expeditiót Aegusa sziget mellett.
A szegény Hamilcar, aki egy év óta szo.
3*
36

rongó szivvel nézegetett folyton a tenger felé,

várva a hasztalan kért, bár többször megigért 1
1
támogatást, – kétségbeeső fájdalommal értesült
az ujabb balesetről, mely herculesi küzdelmének
gyümölcseit, sőt a további küzdelem reményét
is elrabolta tőle , s amiről hallani sem akart ed
dig, most maga javasolta a békét .
Karthago kénytelen volt beleegyezni ; a tár
gyalásokhoz charta biancát adott néki.
L. Catullus eleinte huzakodott, vonakodott 1
és szigoru föltételeket szabott , a többi közt áta
lános fegyverletételt s a szökevények kiszolgál
tatását követelvén, de midőn Hamilcar szilárd
önérzettel tudatá, hogy inkább a halált választja,
minthogy e megbecstelenitő, gyáva engedmény.
nyel örökre meggyalázza mocsoktalan fényes
nevét , a Regulus sorsára emlékező okos Catullus
szelidebb hurokat pengetett .
A negyedszázadig tartó háborunak mindkét
oldalon kivánatos befejezését a következő béke
pontok eszközölték :
„ Karthago lemond egész Szicziliáról s meg
igéri, hogy sem Hyerot , sem Róma egyéb szö
vetségeseit nem fogja bántani vagy háborgatni.
Hadi sarcz gyanánt pedig 20 évre fölosztott
részletekben 2200 talentumot.“
A római nép megtagadta első fölhevülésé
ben a hozott áldozatok és azokból fakadó remé.
nyekhez mérve csekélynek tetsző eredménytől a
szentesitő jóváhagyást, s nagy ügygyel-bajjal si
került öt csak rábirni, hogy némimódositással,
mely a kárpótlási összeget 1000 talentummal
 37

fölebb emelte , s a törlesztési határidőt még 10 év

vel alább szállitotta, hozzájáruljon és ratificálja
a békét.
A római consul diadalmasan vonult a Ca
pitoliumba.
A pun vezér sajgó szivvel és csöndesen
saját szülővárosába.
Amazt harsogó üdykiáltások kisérték lép
ten-nyomon ; ezt piszkos rágalom és suttogó
gyanusitások vádolták alattomban .
A hosszu háboru két pártra szakitá Kar
thagot.
A kormány és az aristokraczia egy követ
fútt s a nép zsirjából, a nép rovására igyekyék
födözni az állam fölszaporodott kiadásait ; ez
viszont a kormány és megbizottaira háritotta a
felelősséget a háboru végzetes menetéért, s mi
vel Hamilcar höstetteit érdemök szerint méltá
nyolta, a tanács és az aristokracziának alaptalan
gyülölete ő rá is kiterjedt s valószinüleg nyilt
támadással végződik, ha ujabb zavarok és veszé
lyek el nem vonják személyéről figyelmöket.
A Szicziliából visszatért zsoldosok ugyanis
többévig hitelbe és kontora harczolván, most
elmaradt bérök és a megnyult számla rögtöni
kiegyenlitését sürgették, s mivel a karthagói
tanács azt felelte, hogy: non possumus s a ve
szett fejszének csak a nyelével kinálgatta őket ,
föllázadtak .
A szomszédos néptörzsek , Karthago fejős
tehenei és igavonó barmai vérszemet kaptak s
csatlakoztak a fölkelőkhöz, s ami első pillanat
38

ban pataknak látszott, utóbb árviznek mutatko

zott, mely a szicziliai háboru folytán roncsolt
államhajót mint valami dióhéjat sodorta a meg
semmisülés örvénye felé.
A megszeppent tanács egy közös bizalmi
férfiut, Giscot küldte az ellenséges táborba,
hogy észre és zászlóikhoz terelje ismét a zajon
gokat . Ez az ő mézes mázos szavai és bőkezü
igéreteivel le is csillapitá kissé a háborgó kedé
lyeket, de a lázadás vezérei , akik nem ok nélkül
féltették a bőrüket s nem igen biztak a megaján
lott amnesztiában , elrontották a dolgot, s hogy
egyszer mindenkorra elvágják az utját az ily
veszedelmes békehirnököknek , s a visszavonulási
hidat maguk és czimboráik mögött elégessék ,
Giscot iszonyu kinok közt kivégeztették.
A kormány kénytelen lőn fegyverhez nyulni,
s miután kegyencze Hanno póruljárt és kudar
czot vallott, utolsó órában megint Hamilcar
hoz fordult.
A szicziliai hős előjött magányából, sikra
szállt s részint szép szóval, részint erőszakkal
képzelhetlen gyorsan elfojtá a forradalmat.
Ellenségeit ez uj és meghálálhatlan fontos
szolgálat sem birta lefegyverezni. Ráfogták , hogy
Ő az oka a válságos eseménynek, mert ő bolon
ditotta Szicziliában a zsoldos csapatokat be nem
váltható czifra igéretekkel, – csakhogy a mérték
betölt immár ; a méltatlanulbántalmazott férfi jo
gos haragjának csordultig tölt serlegét oly erővel
vágta a rágalmazók silány fejéhez, hogy elszédül
tek, orrabuktak s jóideig nem is állottak talpra .
 39

A kormánygyeplő a nép kezébe jutott , s a

nép bálványozta Hamilcart és demokrata érzelmü
jeles családját.
Végzésileg kimondatott, hogy ezentul ő az
egyetlen és korlátlan feje az egész karthagoi
hadseregnek, akit nem vonhat felelősségre s még
kevésbbé mozdithat el helyéről más, mint az,
aki fölruházta volt e teljhatalommal - a nép
gyülés, a népakarat.
Akár vak ösztön , akár valami jó szellem
sugalta ez ujitást, a népnek soha nem volt oka
megbánni amit tett, mivel a Barkidák kiváló
elméjü, szeplőtelen jellemü , s a hazáért és a köz
jóért élőhaló lelkes férfiak valának ; irányadó
befolyásuk korszaka, a dicsőség és hatalom
aranykora Karthago életében és történetében.
Azalatt, hogy Hanno a zsoldosokkal vesző
dött, Szardinia szigetén utánozták társaik példá
ját, s szintén föltámadtak a bérenczcsapatok. Mi.
nek legyenek itt idegen uraság oszlopai és
szolgái, niikor ők maguk lehetnek az urak , gon
dolák magukban , s mig egyfelől fölmondták
Karthagonak az engedelmességet, másfelől hozzá
is láttak rögtön az urasághoz.
A benszülötteknek ugy látszik nem
igen volt inyére, hogy eben cseréljenek gubát;
fegyverre kaptak s sarokba szoritották uj gaz
dáikat.
Miként egykor a mamertinek Mesanában :
ezek is Róma védszárnyai alá bujtak .
A római prokátorok kisütötték , hogy Szar
dinia ugy sem Karthagóé többé , s nem ő ellene,
40

hanem a rakonczátlan benszülöttek ellen kérnek

és kapnak most oltalmat a zsoldosok .
Magától értetődik, hogy Karthago kézzel.
lábbal tiltakozott e furcsa közjogi elmélet miatt,
sőt komolyan készült erélyesebb föllépéshez is ,
Hanno veresége azonban kioltá ismét a szalma
lángot s a pillanatnyi föllobbanásért 1000 talen
tummal és Szardinia formaszerinti átengedésével
kelle kibékiteni a neheztelő Rómát.
Hamilcart szive közepén találta ez orgyilko
sok , nem vitézekhez illő tördöfés Róma részéről,
s hogy kiheverje a két sziget elvesztését és uj
erőt és megfelelő eszközöket gyüjthessen hazája
az elmaradhatlan visszatorláshoz , egy nagyszerü
eszme villant meg agyában ; oly eszme, melynek
roppant horderejét ő maga teljesen fölfogta és
átérezte, a legközelebbi nemzedék pedig ámulva
és csodálkozva tapasztalta , magasztalta.
Mikor Hamilcar a hatalom főpolczára emel
tetett, házi szentélyében egy uj oltárt állitott
föl; senki sem tudta : kinek ?
Egyidejüleg kiegészité a hadseregben támadt
hézagokat s fölszerelé katonáit, hogy minden
órában készek legyenek az indulásra ; senki sem
tudta : ki ellen ?
De mikor aztán rendben volt az állam szé .
nája s az előkészületek befejezve, az oltár bál
ványt kapott a furia, az örök, kérlelhetlen boszu
istennőjének rut képében ; a sereg pedig paran
csot, hogy : föll nyugat felé !
Az oltár küszöbén megesketé családja min
den férfitagját, köztök a 9 éves Hannibalt is , hogy
 41

a mig ereikben egy csepp vér buzog s amig szi

vök egyet dobban , gyülölni, üldözni, rontani fog
ják Rómát, s megsemmisiteni, ha lehet, megsem
misülni, ha ugy kell lenni .
Hogy jókor hozzászokjanak az élet terheihez
s necsakméltók , de képesek legyenek egyszers
mind a nehéz föladatra, melyet egyetlen és legfő
czél gyanánt hagy örökségül rájok, mind, még a
kis Hannibalt is magával vivé a táborba . az
tán fölkötötte a kardot, megindult s nem is tért
vissza többé szülőföldére.
A kiváncsi tömeget boszantotta kissé, hogy
távozó nem közli véle, merre megy ? mit akar ?
de a bizalom nagyobb volt lelkében e rendkivüli
férfiu lángesze és hazafisága iránt mint a gyanu
czélzatai , a félelem a következmények miatt, s a
szivélyes bucsuzásnak meg is jött a jutalma
nem sokára .
Nem egy afrikai törzset: egy világrészt
illetett e látogatás . Sziczilia és Szardiniáért meg.
felelő, egyenértékü kárpótlást keresett Hamilcar
s ilyet csak a tengerentul lelhetett.
A sebet Európa ütötte Karthago testén. ;
Európa gyógyitsa be ismét.
A fegyvernek , a háborunak ez a logikája
századok, ezredek, világteremtése óta.
Rómától messze , Karthagohoz közelebb lé
tezett egy ország, ahol a phoeniciai kereskedelem
rég megvetette a lábát s külön templom hir
dette istenének, Herculesnek a dicsőségét .
Nem a mesék hazug nyelve , a sidoni és
tyrusi kalmárhajók gazdag tartalma beszélte ,
42

ha oppan jövének , hogy dusan termő földet, ne

mes érczekkel telt hegyeket s erőteljes lakossá
got ajándékozott a spanyol félszigetnek a ter
mészet bőkezüsége, s ha Karthago ezt megszerzi
és birja : könnyen feledi Szicziliát, egy kézzel
kifizeti a hadi sarczot s oly hadseregre tesz szert,
hogy a csélcsap, kalandor és tolvajszellemü gal
lus s más mindenünnen szedettvedett zsoldo
sokat teljesen mellőzheti .
Kiséretére kellemes meglepetés volt tehát,
mikor a Hercules oszlopainál ( a mai Gibraltar
nál ) hirtelen megállapodtak, s nem egy sivatag,
hanem egy földi paradicsom elfoglalása, bizto
sitása csengett vezényszó gyanánt füleikbe.
Örömmel engedelmeskedtek a bölcs vezér
minden parancsának , s mire a kósza hir Ró.
mába szállitotta az uj vállalat és uj hóditás rész
leteit : Hamilcar szellemi fölénye és gyöngéd
modora már nem csupán a virágzó tartományok
földjét és kincseit , de a lakosok rokonszenvét és
ragaszkodását is kivitta , kiérdemelte .
Az a kilencz év, amig a félszigeten mükö
dött, eredményeiben fölért egy félszázaddal, s sa
ját katonáin kivül a karthagoi nép is megsiratta
és meggyászolta , midőn férfikora teljében, me
rész és nagyszabásu terveinek és alkotásainak
közepette, egy véres ütközetben , hogy legidősb
fia : Hannibal veszélyben forgó életét födözze,
( 229 K. e. ) sugárzó pályáját hősi halállal be
fejezte.
Hamilcar személyes ellenei , maga Karthago
és népe nem egyforma indokból származó, de
 43

másként megegyező , találkozó feszültséggel les

ték : mi lesz már most az uj provincziából,mely .
nek erős alapot rakott egy erős kéz, de zárköve
hiányzik még, s hogy legyen - a mesterhez méltó
tanitvány kivántatik.
A válasz nem soká késett .
A hatalmas cserfának nem lehet satnya
hajtása, s akár az orkán , akár a fejsze dönti
porba felhőkbe néző kevély fejét, gyökeréből
uj élet sarjadzik, még gazdagabb és gyümölcsö
zőbb néha annál, amely őt megelőzte .
Hamilcar veje és utóda , a szép Hasdrubal
zárkőről is gondoskodott.
Alkalmas ponton Uj.Karthago (Carthagena)
névvel várost alapitott, mely hamar tulszár
nyalta a régi fővárost Gadest s gyülhelye , tüz
helye, pajzsa lett a karthagoi települők , a kar
thagoi gyarmatok, a karthagoi törekvések és
fönhatóságnak.
Hasdrubal époly genialis államférfiunak
bizonyult a szervezésben , amily kitünő hadve
zér volt a csatatéren . Előnyös szerződésekkel ,
itt- ott fegyverrel ugy kikerekité lassanként a
karthagói területet és uralmat, hogy a féltékeny
Róma hanyatthomlok érkező , egymás sarkát ta
posó követeinek ugyancsak munkába került
saját védnöksége alatt néhány északi város és
első helyen Sagunttal olyan szövetségfélét létre.
hozni , mely ürügyet nyujtott nekia beavatkozásra
és arra, hogy Hasdrubal rohamos terjeszkedésé
nek az Ebro folyamot tüzhesse ki kölcsönösen
elfogadott mesgyéjéül.
44

Innen származott a gyanu is, s e mohó vissza

hatás szülte a föltevést,mely római befolyásnak
rótta föl, hogy Hasdrubal ( 221 - ben K. e.) egy
spanyol rabszolga által sátorában orozva meg.
öletett.
Lehet, hogy igaz , az is lehet, hogy tévedt a
tömeg gyakran helyes , de ép annyiszor elfogult
és vak ösztöne, mely a Tiberis partján kereste a
valódi gyilkost vagy legalább az orgazdát,
bizonyos, hogy Rómának nem igen volt oka
örülni a merénylet sikerén s a történet nemtője
jogosan irhatta volna – előre látva a jövőt
Hasdrubal hamvai fölé a költő jósszavait :
Exorietur ex ossibus meis ultor !
Vagy amit Bánk bán mond :
Reszkess, im közelg a boszuálló !

VI .

Hamilcarnak három figyermeke maradt :

Hannibal, Hasdrubal és Mago. Oroszlánkölykek,
mondogatá az öreg -ismerőseinek gyakran , s aki
rájok pillantott vagy szóba ereszkedett a deli ,
hajlékony, koránérő, eszes fiukkal, kénytelen volt
bevallani , hogy a hiu apa éles szeme s szerető
szive nem csalódik .
Egyiknél sem hiányzott az a közmon
dásbéli köröm , melyről rá lehet ismerni az
oroszlánra, az afrikai sivatag szülötte és ki
rályára .
Szemefénye az apának , jobb keze később
 45

Hasdrubalnak s elejétől tenyerén hordott kegyen

cze a seregnek mégis Hannibal volt.
A serdülő ifju, mint a láthatár szélén elő
bukkanó reggeli derült nap, - mindazon fényes
tulajdonságokat egyesité magában, amiket a
későbbi évek fejlesztettek ugyan, de nem igen
szaporitottak többé.
Alig nőtt ki a földből, s ugy megülte a lo
vat, mint Numidia legjobb lovasai . A kardot
forgatni, a lándzsával bánni, éhséggel és szom
jusággal, faggyal és hőséggel daczolni senki
nálánál készebb, senki nálánál képesebb nem
vala, s a hová legény kellett a gátra , ahol bátor
tett, kitartás, önfeláldozás forgott szóban : Has
drubal őt küldte, őt alkalmazta mindig .
Első volt a hadseregben már azelőtt, hogy
vezére lett.
Midon Hasdrubal az orgyilok által ütött
halálos sebben elvérzett, kérdeni sem kellett :
ki lesz utóda Hispániában.
A katonák vállaikra kapták a 28 éves Han
nibalt s riadó örömzajjal kiálták ki vezérökül.
S a történet alig mutat föl alakot, ki ily
kitüntetést inkább megérdemelt s méltóbban vi
szonzott Hannibalnál .
Még ellenségei, a római irók is , kénytelenek
bevallani, hogy személyes vitézség, leleményes
ség, önmegtagadás, kitartás, erély dolgában
kevesen vetekedhettek véle s senki felül nem
multa .
Legelül ment, ha támadtak ; leghátul a
visszavonulásnál. Terveinek eredetisége, mély
46

sége, merészsége, gazdagsága bámulatos. Kivite

löknél épannyi higgadtságot tanusitott, mint a
kritikus körülmények közt elszántságot .
Öltözete , életmódja ugyanaz volt, ami a leg.
egyszerübb közvitézé; csak fegyverei és paripáira
forditott nagy gondot . Akárhányszor megesett,
hogy az éjt az örtüzek mellé kuporodva ébren
tölté katonáival vagy köpenyére heverve a puszta
földön aludt.
Kémeire sokat tartott, szolgálataikat jól
dijazta. Még Rómában is voltak emberei, akik
minden nevezetes mozzanatról azonnal értesiték .
Néha álhajjal és álruhában maga is átlo .
pózott az ellenséghez s amit látott, hallott, föl..
ségesen tudta kizsákmányolni és czéljaira föl
használni.
Mindezen és más erényeinek koronája azon
ban az a lángoló, önemésztő, szent és magasztos
hazaszeretet volt, mely fajának és szülővárosá
nak érdekein, jólétén, hatalmán és dicsőségén
kivül más czélt , más óhajt, más törekvést és kö
telességet nem ismert, s utolsó leheletéig soha
egy pillanatra meg nem ingott, meg nem tán
torodott, ki nem fáradt, el nem aludt hő szivében .
Hogy Rómába beléköt s megalázza és meg
töri, bármibe kerül : e kiolthatlan boszu mår
Sziczilia szigetén megfogant a gyermek fogékony
keblében, midőn atyját elborult kedélylyel és
könyező szemekkel látta távozni onnan a római
békepontok parancsára .
Most tőle függött, hogy e lappangó gyülö
letét nyiltan kifejezze, éreztesse .
 47

Nem is soká habozott .

Páratlan buzgósággal de egyszersmind ko
rát meghaladó óvatossággal választotta meg
eszközeit a nagy czélhoz, mit lelke elé tüzött.
Hogy katonáit fegyelemhez, rendhez , kitar
táshoz szoktassa, s egy füst alatt a karthagoi
telepitvényeket czélszerü határokkal övezze :
több apró tartományt meghóditott s miután ez
könnyen ment, nagyobb hadjáratának mintegy
nyitányaul Sagunt nevü várost kezdé ostro
molni, melynek közhirre vergődött gazdagsága
ép oly mértékben vonzotta, amennyire bántotta
és ingerelte , hogy Rómához szít , sőt közhit sze
rint titokban már szövetségese is annak.
A sagunti polgárok nem igen ijedtek meg
a saját árnyékuktól. Bár Hannibal 150,000 em
berével közel, Róma ellenben távol volt , elfo
gadták a harczot, bezárták kapuikat s futárt me
nesztettek a Tiberishez, gyors és hathatós segélyt
kérve a vakmerő támadás ellen .
A római senatus darabig könnyen vette a
dolgot. A szardiniai eset óta Karthagót nem
tekinték ott veszedelmes ellenfélnek , s igy most
is elégnek vélték, ha néhány követet küldenek
Hannibalhoz s rárivalnak , hogy hordja el Sagunt
alól az irhát, különben csuful jár.
A fiatal pun vezér azonban még kurtábban
felelt. Kijelenté, hogy eb ura fakó, neki Sagunt
tal van most baja, nem Rómával, s bárki fia le
gyen, aki e vitába s átalán az ő dolgaiba avatko
zik, annak, mint afféle hivatlan prokátornak
aprópénzzel fizet.
48

A nagyhangu senatust majd megütötte a

guta. Saját megbizottainak sem akart hitelt adni
s uj követséget inditott utnak még keményebb
utasitásokkal.
Ezt azonban szine elé sem bocsátá a makacs
ifju . A tengerparton egy hirnök várta az érkező
vendégeket, katonás egyenességgel tudatva,hogy
ura megunta a sok tereferét, nem ér rá alkudozni,
s miután ismeri az ostromló sereg hangulatát,
nem is mer kezességet vállalni : nem lesz -e ez az
utolsó kéjutazás, amit az urak ez árnyékvilágban
tettek , ha erőnekerejével behatolnak táborába .
No ez aztán olyan vastag gorombaság volt ,
hogy a senatus rövidlátó szemében is bevált had.
üzenetnek .
Vége a tréfának ! kiálták dühösen s komo
lyan hozzáláttak egy fegyveres expeditio előké.
születeihez.
Hannibal megérezte a pecsenye-szagot, s
szintén két kézzel vitta innen a daczos várost.
Egyik torony a másik után hatalmába esett : a
bástyákon óriási rések nyiltak .
A sagunti polgárok utolsó órája ütött.
Egy részök halomra hordta kincseit s csa
ládjával együtt e drága máglyára telepedvén ,
mint a bibliai Elizeus - tüzes szekéren repül .
tek a más világra . A nagyobb rész – karddal a
kézben hullott el , vitézekhez illő szép halállal .
Élve keveset sikerült elfogni.
A lángok által rnegkimélt dus zsákmányt
katonái közt osztá föl Hannibal , néhány hajóval
azonban Karthagoba is küldött, hogy lakatot
 49

vessen azok szájára, kik „ a hebehurgya vállalat"

miatt izgatták a tömeget.
Az óvatosság nem is volt fölösleges. A sza
gunti romok boszuért kiáltottak Rómához s ez
meghallgatta a jajszót.
Követeket küldött ezuttal egyenest
Karthagoba , hogy szemére lobbantsák a béke
szegést, vagy ha nem ludas – kiadja Hannibalt.
A nyomorult Hanno pártolta e kivánságot.
„ Egy emberért örültség volna háboruba keverni
az országot.“ A nép ellenben lezugta a gyáva
tanácsot, s képviselői - a római rabulistáktól ta.
nult ártatlan képpel magyarázgatták, hogy Sza
gunt nem volt még „ szövetséges" akkor, mikor
a szicziliai béke megköttetett ; azon pontja, hogy
Róma szövetségeseit nem szabad bántani, nem
szólhat tehát s semmi szin alatt ki nem terjeszt
hető arra .
A küldöttség szónokát, Q. Fabius Maximust
kivette sodrából ez okoskodás s a szószátyár
időtöltés. Haragosan fölkapta tógájának csücs
két, s odatartván a rögtönzött zsákot az értekez
let orra elé, türelmetlenül fölkiáltott :
Ihol háboru és béke. Válaszszatok !
Te válaszsz, felelé hevesen a másik rész .
Nekünk bizony mindegy: akármelyik !
Legyen hát háboru ! dörgé Fabius s tár
saival együtt elsietett.
Ą karthagoi tömeg utána kiáltá : Elfogad
juk ! Éljen a hắboru !
A koczka elvettetett .
A második pun háboru megkezdetett.
Karthago. 4
50

VII .

A római küldöttség alkalomszerünek vélte

utbaejteni Hispaniát és Galliát, hogy a háboru
hirével uj szövetségesek kellemes meglepetését
vihesse haza küldőinek . Mindkét helyen kosa.
rat kapott.
A hispalok szemébe nevettek Fabiusnak,
hogy most kereskedik nálok , mikor Szagunt
gyászos sorsa keserű czáfolata mindannak, a mit
Róma hatalmáról mesél , annak nevében igér.
A gallok vállatvontak . Bánják is ők, mit
mivel Hannibal ? Csak nekik békét hagyjon !
Fabius kiábrándulva s azon meggyőződés
sel távozott tölök, hogy tenni kell és megfenyi
teni Hannibalt, különben vége itt a római tekin
télynek .
A senatus hasonlókép vélekedett .
Két hajóhadat szervezett. Az egyik consul
menjen Sziczilia s onnan Afrikába, a másik :
P. Cornelius Scipio , Hispaniába, Hannibal ellen .
Nem is álmodták, mit forgat elméjében a
nagyratörő pún vezér ,
Szagunt lerombolása után Carthagenába
vonult Hannibal telelni. Katonáit haza küldé
családi tüzhelyeikhez. Pihenjenek , mulassanak s
aztán bucsuzzanak el övéiktól.
Ki tudja : mikor látják ismét ?
A tavasz első virágait már zászlói alatt
tüzték süvegeikhez , sisakjaikhoz a visszatért csa
patok.
 51

Allitólag 90,000 gyalog, 12,000 lovas s 37

elefánttal indult . Ezeknek egy harmadát föl
emészték a surlódások , mikkel Hispania északon
lako törzsei lassiták haladását. Csak 60,000 em
berrel léphette át Gallia határait .
A fogadtatás ott is megfelelt a magyar pél
dabeszédnek , hogy : Künn tágasabb !
Avignon környékén több egyesült törzs
várta , hogy átkelését a rohanó sebes
Rhone folyon
megakadályozza .
Hannibal élelmessége hamar kifogott az
udvariatlan házigazdákon. Osszegyüjtött egy
nagy csomó hajót, csolnakot , talpat messze vi
dékről, s két részre osztá hadseregét.
Az egyik fölebb vonult , mig alkalmas
pontra akadt, ahol háborítlanul átkelhetett, s
hátba foghatta a szövetségeseket.
A másikkal az innenső parton ő tartotta
szemmel ellenfeleit.
Egy fölszálló füstgomoly jelezte, hogy az
átmenet sikerült.
Hannibal hasonlóra készült .
A gallok dühösen izegtek mozogtak a tulsó
parton s a világért le nem vették volna kémlo
. pillantásaikat róla.
Villámcsapásként érte hát őket a roppant
lármával kisért támadás hátulról, s miként a
szélvész a polyvát, pillanat alatt szétszórta meg
zavarodott soraikat.

Hannibal kényelmesen áthajózott. Csak az

elefántok bakafántoskodtak kissé . Hogy köny
nyebben a vizre csalják, zöldelő gyeppel vonták
4*
52

be a talpakat, néhányan közülök mégis a hullá

mok közé ugráltak s föl sem véve azok erejét és
sebességét , sértetlenül átvergödtek a sereghez.
Azalatt , hogy e hurczolkodás történt, kém
szemlére küldött 500 numidiai lovas Scipio egy
portyázó csapatával , 300 római lovassal találko
zott . Keményen összetüztek . Ezek közől 160 ,
azokból 200 ember harapott a fübe, de a rómaiak
győztek .
Scipio rendkivül megörült , hogy nyomára
akadt az ellenségnek, katonái meg jó omen gya
nánt üdvözölték az első összecsapás szerencsés
bár csekély eredményét. Rögtön föl is kereked
tek s utána iramodtak a pún seregnek , de mire
a folyóhoz értek , hült helyét találták.
Hannibal messze járt már akkor, közel az
alpesek lábaihoz. Ott aztán megpihent.
Katonáiban, még a bátrabbakat sem véve
ki, meghült a vér, midőn meglátták ez óriási he
gyeket, hóboritott ormaik , rengeteg szikláik,
meredek ösvényeik és ezerféle veszélyeikkel,
miknek fele is elég ahhoz , hogy meghiusitsa a
hóbortos szándékot s eltemesse őket valameny .
nyiöket. Hirmondónak sem marad közölök egy
ember.
Hannibal csatarendbe állitá a kishitüeket.
Himezés hámozás nélkül közölte velök czéljait s
fölszólitá azokat, akik félnek , hogy váljanak el
tőle, s ne rontsák, ne csökkentsék a vállalkozási
hajlamot azokban is, akik nem oly nyulszivüek.
A leczke használt. Egy sem mozdult.
Másnap a szorosokhoz értek . Egymás fölé
 53

boruló sziklák közt kigyózott egy tekervényes

vékony ut fölfelé.
A hegyi lakók fönn a magasban , mint va
lami sasfészekből, őrizték a bejáratot.
Hannibal értesült kémeitől , hogy a jámbo
rok csak nappal guggolnak ott, éjjel hazamennek
faluikba s alusznak hajnalhasadtáig .
Sátorokat veretett, a podgyászokat lera
katta , őröket állitott , sánczokat hányatott, szó
val mindent elkövetett, hogy a roszindulatu
hegyi népet még inkább elaltassa, de alig söté
tedett: több tuczat bátor ficzkóval folkúszott a
sziklákra s mire megviradt, ő guritotta alá elké
sett elleneire azokat a köveket , amiket az ő és
katonái árva fejének szántak .
Az első lépés aránylag kevés áldozattal
volt tehát összekötve. Nehány teherhordó állat
és akaratos elefánt potytyant csupán a mély
ségbe.
Más szoros következett . Ott már a falu vé.
nei várták ; lengő öszszakállal , fehér hajfürtök
kel, zöld galyak éskoszorukkal . Bizalomgerjesztő ,
nyájasan mosolygó,édesszavuaggastyánok. Egy
egy törzset képvisel mindenik , barátságot kér
és ajánl valamennyi. Sziveik , hajlékaik egyaránt
nyitvák az előtt, aki békés indulattal közeledik .
Hannibal megköszönte a jóakaratot és
kötve hitt a komáknak .
A cselvetés nagy mesterét nem oly könnyü
rászedni . Lassan , óvatosan követte gyanus kész
ségü kalauzait, s mikor egy fordulatnál hirtelen
eltüntek s nyomban közápor omlott felülről,
54

nyilzápor elölről , százféle gyilkos eszköz minden

felöl embereire és barmaira : az előresejtett fo
gásnak élét vették elővigyázati intézkedései.
Kilenczszer látták igy föl és eltünni az öszi
napot, mig följutottak a Bernáthegy csucsára .
Számuk meglehetősen leapadt ; mindnyájan ki
merültek . Fogadott kalauzaik többször cserben .
hagyták vagy megcsalták őket, ha pedig a ma
guk ſeje után indultak : eltévedték.
Szeptember vége felé zimankos , rosz világ
van már az Alpesek tetején . Bundában is dide
reg az ember, s a friss hó vakitó fénye kápráz
tatja, de nem gyönyörködteti a szemet . A csipos
metsző szél minduntalan föl-föl markol egy jó
adagot, s oly erővel vágja az utasok arczába,
hogy lehámlik a bőr , kiserken a vér, s tovább
ott marad a nyoma az ábrázaton , mint a himlőé
vagy a kardcsapásé. Nem is hiszi, aki arra jár ,
hogy ugyanazon pelyhek, melyek himbáló játéka
oly kellemes látvány ablakon át , a kályha
mellöl .
Hannibal két napi pihenőt engedett katonái
nak . Akik elszéledtek vagy elmaradtak, lassan .
ként összeszállinkóztak ismét. De nyájas tekin
tet, elégült arcz nem köszönté most a vezért
sehol ; elfojtott zugolódás , mogorva dörmögés
mindenfelé !
Csak fön legyünk egyszer I ezzel biztatta
folyton az ingadozókat utközben .
Most fön vannak s mégis hátra a nehe
zebb fele .

Hogy fognak alászállani e sikamlós mere

 55

dek lejtőn , hol jéggé fagy a leeső hó rögtön , s el

süpped és ott reked, aki el nem csúszik és nyakát
nem szegi a kisérletnél !
Örültség , eszeveszett örültség ily bizonyos
és dicstelen halálba rohanni , s valjon miért te
szik ? miért ?
Hannibalnak arczába szökött a vér.
Azt kérditek , miért ? kiálta hevesen . Hát
nem csupán elvakultak , de vakok is vagytok
talán ? Nem látjátok ott ama végtelen sikságot,
viritó rétjei, kertjei , városai és kincseivel, ami
mind a tiétek lészen ? S nem tudjátok, hogy e
bérczek magasabbak Róma bástyáinál, s hogy
nehezebb ide föl, mint oda bejutni ? A történet
föl fogja jegyezni lapjaira a nagy tettet, mit
véghez vivétek, s mig e hegyek el nem tünnek a
föld szinéről, vélök együtt fönmarad , élni fog
nevetek is az utókor emlékezetében .
A panaszok elnémultak ; a keserüség elzár
kózott, elbujt a szivek rejtekeiben. Csak mikor
leereszkedtek a sima, uttalan hegyoldalon s a
borzasztó valóság fölülmulta a leggyávább aggo
dalom rémképeit, tört ki és szólalt meg ujra a
visszahatás, de vádjai és segélykiáltásai elhang
zottak a légben , vagy gazdástul elnyelték azo
kat ama feneketlen örvények, amik fölé oly
szépen illett a végtelen hólepel – szemfedőnek.
Abból az 50,000 gyalogból és 9000 lovas
ból, akik a Pyraenek alól megindultak, csupán
20,000 gyalog és 4000 lovas élt még, mikor a
völgybe , sik talajra léptek .
Azok is árnyalakok inkább és hazajáró kó
56

sza lelkek , vagy sirjaikból megszökött csontvá

zak , mint élő lények, katonák vagy épen hadse
reg, melylyel Italiát reméli meghóditni , Rómát
akarja leigázni egy vakmerő szellem fönséges
ambitiója és gyülölete ! ...

VIII .

A Fölső -Italiában lakó gallok, ligurok és

más népek rég várták a szabaditót . Hannibalt
megelőzte hire. Egyéniségének velök rokon jel.
lemvonásai s az olthatlan gyülölet közös ellen
ségök : Róma ellen sok barátot szerzett néki és
törekvéseinek a Pó tájékán.
Most megérkezett , itt volt, de barátai
nem igen jelentkeztek azért .
Az emberi természet mindenütt egyforma,
lényegében megegyező. A kultura, a polgároso
dás el nem mossa , ami véle születik az emberrel,
s a római költö hires ecsetének erőteljes vo
nása : Tempora si fuerint nubila , stb . ép ugy
igaz saját kora , mint a megelőző és nyomába lépő
századokról.
A gallok nem igy képzelték maguknak
Hannibalt. E szó alatt : segitség nem azt ér
tették ők, hogy adni kell, hanem azt, hogy
kapni fognak .
Korlátolt fölfogásuk csak a kiéhezett, bá
gyadt, rongyos , piszkos hadsereget látta ; a ve
zér és lángelméje,mikénta szemétdombban rejlő
gyöngy, elveszett a siralmasan megviselt ,
 57

koldustarisznyával érkező katonák közt gyönge

szemeik elől.
Nem kikaparni a parázsból , megenni óhaj
ták ők a gesztenyét ; ha az előbbit is ők végzik ,
lesz eszök nem osztozni az utóbbin jöttment ven
dégeikkel ..
Csak néhány törzs fogadta szivesen a pún
vezért, aki két hétig tapodtat sem mozdult . Ka
tonái hamar fölszedték ismét magukat; a nyu

galom , a jó táplálék, az uj fölszerelés helyreütött

külsejök és szellemökben minden nem előnyös ,
visszataszitó vagy leverő változást.
Szinte repesett szivök az öröm miatt,
hogy Scipio nem ment Hispániába , csak fivérét
küldte csapatainak egy részével oda , s hogy
a zömmel gyorsitott menetekben ő maga jő a
Pó felé.
A koczka forog tehát ; rövid időn elválik :
kinek vet az hatot ?
Hannibal eléje sietett a római consulnak ,
hogy megröviditse utját. A Ticinus folyóhoz
közel találkozott a két tábor.
Scipio meleg beszéddel lelkesité övéit : A
római katonának soha sem nehéz legyőzni a bar
barokat ; ezuttal még kevesebb munkába kerül .
Hisz a gallokat nem rég döngették meg e vidé .
ken, a karthagoi csapatok meg képtelenek a
harczra. Erejök, kedvök ott van eltemetve az al
pesi mély hóban.
Hannibal hasonlóan tön , bár más formát
választott . Néhány száz foglyot, kiket az utóbbi
napok csatározásaiban ejtettek, - sorba állitott ,
58

aztán föloldatá békóikat, fegyvereket hozatott s

igy szólott :
Van - e kedvetek sorshuzás utján párosá
val sikra szállni és megvivni oly árért, hogy aki
győz — visszanyeri szabadságát s hazatérhet bán.
tatlanul családi körébe ismét ?
- Igen – igen ! harsogá egyhangulag vala
mennyi .
Az egyes huzások eredményét, a párviada
lok esélyeit villogó szemmel, kitüzesült arczczal,
ziháló kebellel leste, nézte a többi . Lázasan tola
kodtak előre, mindenik első akarván lenni ; az
urnától a fegyverekhez tánczolva, ugrándozva
haladtak a szerencsések, kiket láthatólag irigyel.
tek vesztegl8 társaik , bár minden egyes életnek
egy-egy halál volt az árnyéka, s fajrokonok ,
vérrokonok hullái szolgáltak lépcsőül a börtönből
a szabadsághoz .
Mikor a kegyetlen játék bevégződött, kato .
náihoz fordult Hannibal és igy szólt :
Saját szemeitekkel láthatjátok most, mily
nagy becse van a szabadságnak. Nélküle semmi
a lét, s a halál kedvesebb a szolgaságnál. A ti
sorsotok ugyanaz, sőt roszabb lesz, mint azoké
volt , akik itt férfiasan küzdöttek, hősileg haltak,
hogy bilincseiket lerázhassák, s ha ti nem utá
nozzátok e nemes példát a csatatéren : rabszol .
gákul fog Rómába hurczolni az ellenség s gyalá
zat és megvetés miként az árnyék, kisérend
lépten -nyomon. Ellenben ha győztök, minden ön .
feláldozás, minden szenvedés gazdag jutalmat
arat, s diadalmas, koszorus hősök nevével és te
 59

kintélyével vonulhattok be Róma kapuin s föl a

Capitoliumba !
Egyuttal megigérte, hogy a háboru végén
földek , terjedelmes földbirtokok fognak kiosz
tatni Italiában, Afrikában , Hispaniában vagy ott
ahol kivánni fogják az illetők, adómentesen és
örökhagyási joggal , aki pedig az aranyat
többre becsüli, készpénzzel, csengő -pengő ara
nyokkal fog kielégittetni. A rabszolgák fölsza
badittatnak, a szövetségesek karthagoi polgá
rokká emeltetnek .
S hogy senki se kétkedjék szavaiban , előho
zatott egy fiatal bárányt, s bezuzta homlokát
egy hegyes kövel mondván :
Igy bánjanak vélem is az istenek , ha
megszegem valaha vagy be nem váltom utolsó
betüig, amit most igérek.
Természetes , hogy e mesteri számitás nem
téveszté el hatását s lobogó lánggá éleszté a lel
kesedés tüzét : Scipio szavait ellenben megha
zudtolni látszott a véletlen, néhány közönséges
de oly malaproposval, amiket a babona az égi
ekkel szokott összeköttetésbe hozni s hol ked .
vező, hol rosz előjelekül tekinteni .
A római táborba a szomszédos erdőből
berontott egy iszonyu nagy farkas, s miután
néhány megijedt katonát halomralökötts megölt
vagy megsebzett elillant üldözői elöl. A con .
sul sátorát érintő fára pedig döngicsélő méhraj
települt ' ...
Mind annak a jele , hogy elvesztik a csatát.
Scipio nem igen hederitett az efféle döresé
60

gekre, de hogy eloszlassa katonáinak aggságos

kodását, elriasztotta a roszkor jött méheket, me
lyek fullánkja ugyis benmaradt a kedélyekben .
Aztán maga indult könnyü lovasságával
kémszemlére. Minthogy Hannibal hasonló járat
ban volt , egymásba botlottak.
Darabig a porfelhő elleplezte, melyik a szá
milag erősebb fél s mivel mindkét vezér a tá .
borba futtatott egy lovast , hogy föllármázza
a csapatokat s erősbitést hozzon, az előhadi
csatározás lassanként rendes ütközetté fejlő.
dött, melyben az utolsó „ Kyrieleison “ Kartha
goé lőn .
Scipio veszélyesen megsebesült s ha nincs
véletlenül oldalánál zsengekoru fia , kinek már
ekkor is helyén volt a szive, a lováról lebukó
consult okvetlen eltapossák vagy elfogják.
A római vert had a Trebia folyó mögé hu
zódott . Egyik oldalon Placentia vára, a másikon
az Appenin hegyláncz által födözve festői hal
mok tetején helyezkedett el , hová az ellenfél
üldöző lovassága nem követhette nyomon .
Hannibal a folyón innen, balfelé görbülő
rézsutos irányban állapodott meg.
Fegyverzaj s örömkiáltások tudaták véle
nem sokára, hogy Sempronius , a másik consul ,
legióival együtt megérkezett az ellenséges tá
borba, s hogy maholnap kenyértörésre és döntő
csapásra kerül a sor.
Rögtön lóra kapott, hogy jól szemügyre ve
gye a talajt és a leendő csata valószinü szinhelyét.
Eles pillantása egy a folyam mentében elterülő
 61

csaliton akadt fön ; csatateryéhez ezt választotta

legfő tényezőül.
Még az nap este sátorába rendelte öcscsét ,
Magot, a lovasság parancsnokát, oly meghagyás
sal , hogy tetszése és izlése szerint keressen ki
a hadseregből 300 gyalogot és 300 lovast s aztán
jelentkezzék.
Mago pontosan teljesité a parancsot. Han
nibal megdicsérte őket egyenként és együtt,
hogy derék fiuk ! s utasitá, hogy legjobban is
mervén pajtásaik közt azokat, kik megállják a
sarat, egészitsék ki már most számukat ilyenekkel
ezer -ezerig
Magonak erősen a lelkére köté, hogy e két
ezer emberrel nesztelen csöndben rejtőzzék a
folyamparti bozót közé , s ha majd az ellenség
áttörtet és elrobog mellette, pattanjon elő a les
ből s tapintson az elevenére amugy isten iga
zában,
Másnap kora reggel átusztattak a numi
diai lovasok a Trebián s boszantani kezdék a
római tábort.

Hannibal előtte való estve jól tartotta kato.

náit, bő reggeliről is gondoskodott, sőt olajat
küldött minden sátorba, hogy az örtüzek pat
togó lángjainál megkenjék azzal izmaikat.
Sempronus darabig csak türte, hogy a nu
midiai lovasság büntetlenül ingerkedjék , csufo
lódjék, s mint a macska az egérrel játszadoz
zék örszemeivel , de utóbb szégyelni kezdé, hogy
szemtelenségök nem ismer többé határt és tisz
tességet, s akárhogy kérte, intette a beteg Scipio
62

először csak a lovasságot, majd 6000 gyalogot,

végre az egész sereget talpra állitá .
Hannibal szintén habozni látszék : fölve .
gye- e a keztyüt komolyan , vagy inkább vissza
szólitsa a táborba a numidiai merész ficzkókat ?
lassan -lassan mégis fölczihelődött, óvatos , tétova
rendszabályaival megerősitve Semproniust
föltevésben, hogy Scipio félelme tulzott, sonnan
származik csupán , mivel első izben a rómaiak
háta bánta meg a mérkőzést .
A csata megkezdődött.
A rómaiak zárt sorokban nyomultak előre,
mint valami mozgó fal. A hideg havaseső, mit a
szemközt fuvó erős szél csapdosott nyiltar
czukba, ép oly kevéssé zavarta őket, mint Han
nibal parittyásai, kik az előcsapatot képezték a
tulsó részen .
A Trebia vize tetemesen megáradt az éjjel
s hónaljig ért a gyalogságnak, mikor Sempronius
vezényszavára azon át is követte a hátráló, szü
netnélkül hátráló ellenséget. A szegény katonák
fogai vaczogtak , kezök lábok megdermedt, s
halottsápadtan vánszorogtak ki a folyóból, zor
don támadásuk erélye mégis, mint a faltörő kos
a bástyán, rést hasitott a karthagoi csatarend
homlokzatán .
E válságos perczben tört elő Mago a parti
berekből , irtóztató zsivajjal és vad üvöltözéssel
intézve oldalrohamot a tömör hadoszlopra, s bár
megbontania azt nem sikerült s a bekeritett római
katonák drágán adták el életöket, diadalról szó
sem lehetett többé .
 63

Sempronius lovassága megkisérté ugyan

nyélbesütni vezére hibáját, de részint mivel a
numidiai lovasság számilag is, hadászatilag is
felülmulta, részint mivel a lovak az elefántok
büzétől megbokrosodtak, saját kárukra szolgált
a bátor tett.
Szerencséje volt a római futó seregnek ,
hogy e baleset az év legrövidebb napján érte.
Az est homálya korán szétválasztá igy a küzdő
ket, s mivel a Trebia fagyos hullámai különben
is határt vontak az üldözök elé , a sereg fele -
vagy 30,000 ember megmenekült .
E páratlan diadal, mely méltó s időn , enyé
szeten åtsugárzó koronája a tervében , kivitelé
ben , s a kettő közt fekvő távolság és nehézségek
miatt egyaránt bámulatos nagyszerű vállalat
nak , - kifejezhetlen erkölcsi hatást szült minden
irányban .
Pár hét alatt 60,000 gallus ajánlotta föl
karját Hannibalnak, s a Pó mentében valameny .
nyi törzs lehányta nyakáról a római jármot.
A consuli seregek romjai Placentiába zár
kóztak, s ha fegyveres naszádaik nem lettek
volna, melyek a közlekedést a külvilággal, a ben
szülöttek nyomorult bárkáitól föl nem tartóz
tatva , a Pó vizén eszközölték éhen kell vala
elveszniök, e várat és a nem rég épült Cremonát
leszámitva ugy és oly teljesen megsemmisült ez
egy csapás folytán a római fensőség egész Fölső
Italiában .
64

IX.

A babona olyan , mint a dudva . Magától

terem mindakettő s egyenlő szaporasággal.
A római pletykának selyemélete volt most .
Mert hát a szegény ember az álomnak is örömest
hisz, s akit baj ér és nagy szerencsétlenség , ha
marabb meghallgatja a bolond, mint az okos szót.
Erre a kérdésre : mi ujság ? százféle válasz
jött forgalomba reggeltől estig Rómában. Egyik
vén banya azt mesélte, hogy szomszédasszonyá
nak hathónapos csecsemője fölemelkedett a böl
csőben s azt kiáltá hogy : Győzelem ! ... A má
sik saját szemeivel látta az ökröt, amelyik
fölmászott egy középület széles lépcsőin a har
madik emeletre s leugrott onnan a kövezetre.
Ki is törte a nyakát a szegény pára ... Fényes
hajót az égen , üstököst, véres kardot s más ily,
a babona zsibvásárán olcsó portékát – any .
nyian árultak, hogy ingyen sem kellett utóbb
senkinek, annyira kézzelfogható lőn , annyira tudta
mindenki a másikról , hogy hazudik .
A senatus nem akarta elrontani a tömegnek
a mulatságát , s imákkal és áldozatokkal kedves
kedett a haragvó isteneknek. Ugy mellékesen
azonban másra is volt gondja, mert a két uj con
sult: Serviliust és Flaminiust északra küldvén ,
meghagyta nekik, hogy multévi kollégáik, ille
töleg elődeik maradékhadát vonják magukhoz,
s a teljes számu négy legioval torlaszolják el az
utat a főváros felé .
 65

Az egyik consul : Flaminius nem a legjobb

lábon élt a senatussal . Nehogy valami tetszetős
ürügy alatt honmaraszszák , megszökött éjjel
onnan seregéhez.
Hannibal Placentia közelében töltötte a te
let. Eleséggel jól ellátták szövetségesei, serege
pedig majdnem jobban fölszaporodott, mint
szerette, nehéz lévén a tarka- barka tömeget egy
gondolat, egy akarat alkalmas eszközeivé avatni,
oly különböző szellem , eltérő szokások és egyenet
len harczképességgel .
Tavasz elején megindult aztán az Apenni
nek felé. Kémeitől értesülvén, hogy a consulok
Aretiumnál ólálkodnak reá, más átjárást válasz
tott, s mire észrevették a kerülőt, hegyenvölgyön
tul volt.
Hogy könnyebben ráakadjanak : fölgyuj.
totta a városokat és falvakat, e messze tájakat
rémesen bevilágitó lángokra bizván , hogy meg
piritsák a tétlen consulokat, ha másként egyáta
lán nem képesek már pirulni.
Flaminiusnak besugták ,hogy az Apennineken
nem jártas kalauzok rosz utra terelték Hannibalt;
sok embere elhullott, ő maga az egyik szemére
megvakult, elefántjai meg mind elpusztultak,
egyet kivéve, mely a vezért hordozza széles
hátán .
Most vagy soha ! gondolá a hiu és szen
vedélyes Flaminius, kinek az égő városok füstje
keserü könyeket csalt a szemébe, s haditanácsot
hitt össze sátorába .
Főtisztjei egyhangulag kijelenték, hogy be
Karthago. 5
66

kell várni Servilius utban lévő csapatait, a con

sul azonban dühösen kirohant és megparancsolta
hogy: ki a zászlókkal a földből !
Midón lóra ült, meghorkant ez valamitől,
hátra rugott, s urát fején körösztül a földre
dobta. Flaminius föltápászkodott, de hogy a baj.
nak párja se hiányozzék lihegve jelenté neki
egy katonája , hogy az egyik zászló nyelét nem
lehet kihuzni. A legizmosb legények próbálkoz
tak immár , mind hiában ; meg se moczczan .
Assátok ki , hitvány pulyák ! orditá
Flaminius . S csak azért sem tágitott ; meg.
indultak .
Hannibal tette magát, hogy fél s szaladt le
délfelé. A consul vakon követte mindenüvé.
A trasimeni tó mellett hirtelen megszűkült
az ut . Egyfelől mély viz , másfelől magas sziklák.
Flaminius késő este jutott e szoroshoz ;
akit kergetett, átsurrant már azon .
Alig szürkült kissé : a római legiok is fölke
rekedtek. Senki sem gondolt közülök az ellen
ségre. Flaminius legkevésbé.
A kacskaringós, keringős , vékony parton a
hajnali friss lég által szított gyorsasággal nyo
multak előre. A tó vizéből fölszálló sürü párá
zat, mint valami óriás füstfelhő gomolygott a
sziklák felé. Alig láthatta szomszédját az ember.
Köd előttem , köd utánam , mondhatta volna
Flaminius , ha ismerte volna e magyar szójátékot.
Mikor a rejtelmes utnak közepén haladtak,
foszlani kezdett a köd. A tó vize átcsillámlott a
megmegszakadó lenge fátyolon, melyet Penelope
 67

kézzel minden este ujra sző, minden reggel ujra

széttép a természet, - sa sziklák zord tömegei
és szeszélyesen komor alakzatai körrajzaikban
szintén kivehetőkké lönek .
Akik az előhadat vezették , hirtelen megál
lottak . Ugy tetszék nekik, mintha lépteket hal
lanának fejök fölött s meztelen aczélok villog
nának ott a fölkelő nap gyér sugáraiban , mik az
ormokat már rózsaszinre festék , bár lenn álmo
san nyujtózkodott még az alaktalan éj, lomhán ,
kedvetlenül engedve át helyét a láthatár szélén
jelenkező fénynek.
Egy széles szikla lenyult csaknem a tóig, s
elzárta az utat . A végtelen hosszu menet meg.
akadt , megtorlódott, s hogy agyon ne nyomas
sanak, kénytelenek valának mozdulni s tovább
menni a hadsorok élén tanakodók .
Mintha e végzetes mozzanatot leste volna s
látni akarná, mi történik ? fényes arczáról egé
szen levevé most az alkalmatlan ködfátyolt a
nap, s ragyogó szemeinek sugárözönétől világos
lett egyszerre a vadregényes tájnak minden
zege - zuga .
A római katonák fegyvereikhez kapnak .
A sziklafal mögött ellenség lappang, fön a
tetökön ellenség tanyázik .
A sziklák megelevenülnek, halált kárhozatot
szórva a megrémült római hadra.
Csak Flaminius nem
nem veszti el lélekje
lenlétét.
Mázsás kövek omlanak felülről, összezu
zott, csonka hullákat sodorva magukkal a vizbe,
68

melynek sima fölszine piros lesz a vértől. Ő azért

sértetlenül jár kel s oly nyugodtan és rendület
lenül osztja parancsait s rendezi a védelmet,
mintha a helyzet előnyei mind az ő részén len
nének.
Hasztalan önfeláldozás ! Kárbavesző hősies
ség ! Buzditó hangját elnyeli a zürzavaros moraj,
talpraesett intézkedéseit nincs aki teljesitse.
Az ellenség mindenfelől födött, megköze
lithetlen állásban harczol , nem is harczol
csak pusztit és öldököl, saját katonáit meg
az élet ösztöne unszolja csupán , nem a diadal
reménye, nem a diadal vágya lelkesiti a küz
delemre .
A consul személye körül mind elhullanak
lassanként a bátrak ; a félénkebbek a tóba ugrál.
nak s versenyt usznak a halottakkal.
Egy ellenséges csapat - az insubrok közöl

– körbe fogja Flaminiust,vezérök : Ducarius rá

mutat és igy szól :
Nézzétek , ez az a hires ember, aki hat
év előtt, az Adda folyónál - fölkonczolta sere .
günket. Itt az alkalom , hogy visszafizessük amit
vétett, s méltó áldozattal kedveskedjünk elköl
tözött testvéreink szellemének !
A consul kisérete nem birja megállitani a
dühöngőt ... dárdája átdöfi Flaminius keblét.
A hős lebukik lováról, a triariusok pajzsaikkal
betakarják s kétségbeesve oltalmazzák a drága
hullát.
A balesetnek hamar hire terjed ; a római
katonák elhányják fegyvereiket s vakon rohan
 69

nak a tóba , a sziklaodukba és mindenüvé ahon .

nan a szabadulás látszata integet feléjök.
A nap megelégelte a borzasztó, vérfagylaló
jelenetet. Sietve látszik távozni a kegyetlen mé
szárlás szinhelyéről, s mintha részvétét akarná
kifejezni már a délutáni órákban átengedi
ismét a völgyet az éjnek, teritse sötét palástját
a csatatér fölé, oltalmul a menekülök , vigaszul
a haldoklók , szemfödőül a halottaknak.
Tizenötezer római hever ott leölve vagy se

besülten , s mig a győztes fél zajosan vigad s lár

mája idehat a hegyeken tulról, rémes borzalmas
viszhang gyanánt zendül meg itt a csillagtalan
néma éjszakában egy- egy kinos fohász, egy -egy
keserü átok , amivel a szeretet bucsuzik azoktól,
akik távol sirnak érte , vagy a gyülölet jósol
azoknak , akiknek közellévő öröme jobban fáj,
jobban éget akármilyen sebnél .
Ilyen a csatatér „ Memento mori “-ja, amit
milliószor hallott, de ma sem ért , nem akar érteni
az emberiség !

X.

A senatus bezáratta a kapukat Rómában, bár

a rosz hirnek a kulcslyuk is elég. Összezsugoro
dik , mint a mesebéli óriás, mikor ily akadályra
bukkan , s ha egyszer ben van aztán a házban
vagy a városban , hirtelen megnő ismét, s duplán
érezteti erejét és haragját azokkal, akik becsap
ták előtte az ajtót.
70

A csatatér áldozatainak utolsó leheletéből

igy támad gyakran vihar, mely trónokat forgat

föl, koronákat tör össze .
A nép neszét vette a katastrofának, s mivel
hiteles adatokat nem közöltek véle , fantásiája
ragadta meg s szinezte ki számára az érdekes és
titokzatos eseményt.
A consul elesett, a hadseregnek vége.
Egyetlen ember sem szabadult meg az ellenség
kardja elől, igy kiáltozott föl alá futkosya az
utczákon a tömeg, s mivel mindenki megtoldotta,
senki meg nem czáfolta a valótlan tulzásokat és
aránytalan aggodalmakat, a forumra tódult az
egész lakosság s hivatalos fölvilágositást kö
vetelt.
A senatus süketséget szinlelt. Ha elfárad és
bereked az a sokezer torok , nélküle is elhallgat
nak , gondolá a többség , s midőn aztán látta,
hogy a tömeg sem el nem fárad, sem el nem re
ked, sőt annál hevesebben tombol és kiabál, mi
nél tovább várakoztatják , - késő este kilépett
Pomponius a praetor az erkélyre s tompa han .
gon jelenté : „ Római polgárok! Egy nagy csata
elveszett" .
Punktum ! Sem több , sem kevesebb .
Szakasztott mása, azaz hogy mintája a jelen
kori hivatalos táviratoknak .
A sokaság egy része a nyomasztó hangulat
daczára fölkaczagott; majd a kapukhoz rohant,
s ott hullámzott reggelig, hogy lássa és kikér
dezze, ha menekülők érkeznek , netán a harcz
mezőről.
 71

Reggel felé teljesült reménye. Néhány félholt

alak közeledett a városhoz lecsüggesztett fővel,
vánszorgó léptekkel . Arczuk szomorubb a hirnél ,
amit reszkető ajkuk hirdet.
Egy_anya a falakról nézte a gyászhir tol
mácsait. Egyikben saját fiára ismert . A szegény
asszony kitárta feléje karjait, egyet sikoltott's
halva rogyott össze. Örömében megrepedt a
szive.
Óráról órára nőtt a menekültek száma. A
közvélemény lecsöndesült.
Ha a jég és a zápor tönkreveri a termést,
minden kalász öröm , minden buzaszem vigasz a
gazdának, amit az isten haragja megkimél, meg
hagy néki földjén.
A senatus ügyesen támogatta az éledező
önbizalmat. A Tiberis hidjait leromboltatta ; Q.
Fabius Maximust, a karthagoi küldöttség volt
szónokát prodiktatorrá nevezte.
Ha tógájából a háborut adta Karthagonak ,
vegye most cserébe a - győzelmet tőle.
Q. Fabius M. épen a helyzethez illő férfiu
volt . Már az iskolában oviculának (birkának)
csufolták társai nehézkes , komoly, hallgatag ter
mészete miatt , de a gunynév nem száradt rajta,
sőt ellenei is elösmerték, hogy a birkából orosz
lán vált.
Hannibal Umbriában kalandozott a trasi .
meni diadal után . Egy nagy eszme foglalta el
lelkét : méltó párja annak, mely Hispania virá
nyairól az Alpesek jegére vonta , onnan Róma
falai alá segitette.
72

A senatus hiában aggódott, a nép hiában

remegett a Tiberis mellett.
Hannibal első percztól tisztában volt, hogy
Rómát nem Rómában lehet, nem Rómában kell
legyőzni.
A trasimeni csatából tömérdek fogoly ki
sérte táborát . Aki nem volt született római ,
mind szabadon eresztette , hogy e nagylelküség
gel lekötelezze és megnyerje Rómának oly szö
vetségeseit is , akiket nevének varázsa, fegyveré
nek sulya nem bírna meghóditani.
Csak ha ezek elszakadnak a fővárostól s
jogtalanul absorbeált állami létöket, állami
függetlenségöket, állami szereplésöket vissza
szerzik, visszaállitják,kerül a sor Rómára .
Előbb meg kell törni ss csak aztán meg
alázni az époly hatalmas mint büszke várost
és népét .
Tagadhatlan , hogy nagyszerü eszme, de
kiviteléhez hiányoztak az előföltételek. Hannibal
nem ismerte az italiai viszonyokat. Róma és szö
vetségesei, nem ugy éltek egymással , mint Kar
thago az őt környező, meghóditott, leigázott és
kizsarolt tartományokkal. Faj- és érdekrokonság
rég kitörölte az italiai városok emlékéből a har
czokat, amiket hajdan Róma ellen víttak ; a köl .
csönös ellenszeny és gyülölet rég elporlott s
együtt pihent az ősök hamvaival a sir fenekén.
S még ahol nem ily kedvező a hangulat s titkon
irigylik vagy nem szeretik Rómát, ott is irtóz
tak az idegen, az afrikai barbartól, kinek apja
annyiszor fosztogatta, pusztitotta Italia děli
 73

partjait s a kinek félvad gallok és más haramia

törzsek a kisérői , támaszai, szövetségesei.
Hannibal meglepetye s némileg megdöb
benve tapasztalta, hogy egyetlen város sem
nyitja meg önként kapuit; maga Capua (Campa
niában) , Rómának e gazdag és folytonos vetély
társa fügét mutatott neki s nyilzáporral köszönté .
Haragjában az ellenkező végletre veteme
dett, s tüzzelvassal pusztitott, leölt, fölége
tett mindent, ami utjába akadt, feledve, hogy e
kormos falak , e letarolt mezők földönfutó gazdái
nem igen fognak barátokat gyüjteni neki sehol,
s hogy minden koldusbot éles fegyverré lesz a
kétségbeesés markában ő ellene .
A hir, hogy Fabius négy legioval keresi 8t
nemesebb czélt tüzött ismét pillanatra meg .
tévedt ambitiója elé .
Hadserege az utóbbi hónapokban teljesen
átalakult. Katonai genieje a két nagy csatában
fölismerte, belátta a római szervezet, római fegy
verzet, római harczmodor sokszoros fölényét, s
e mintára rendezte be , igy szerelte föl s gyako
rolta be csapatait ő is .
Hogy ne örült volna hát a kinálkozó alka
lomnak , mely próbaköve leend és hihetőleg ju
talma legujabb tevékenysége, legujabb alkotá
sainak !
De Fabiusnak nem volt inyére a buzgóság,
melylyel a pún vezér találkozni igyekezett véle.
Húzta -halasztotta a nyilt csatát , s bár katonái
elnevezték „Cunctator " -nak (késedelmezőnek) s
folyton nógatták , hogy álljon már meg egyszer !
74

mint a macska a forró kását, kerülgette az ellen

séget . Hallani sem akart arról, hogy egy bizony
talan ütközet végzetes esélyeinek tegye ki sere
gét, hazája föreményét és pajzsát, mig a csatavesz
tések által megviselt Róma föl nem kászolódik
s ujabb erőkifejtésre, ujabb áldozatokra el nem
készül .
Egyetlen vagy legalább főtörekvése az volt ,
hogy Hannibalt körmei közől kisiklani ne en
gedje, s hogy elrekesztvén észak felé az utat ,
kényszeritse ugyanazon tartományokban telelni,
amiket az imént ő változtatott romokká, teme
tökké s az éhség és inség fészkeivé és tanyáivá .
Hannibal átlátott a szitán , s miután Fabius
elsánczolt táborát megtámadni és az országutat
forcirozni veszélyes kisérletnek látszott, cselhez
folyamodott.
Összefogdostatott 2000 darab czimeres ök
röt , s azok szarvaira rózseköteget és szalmazsú
pot köttetett, amiket a legközelebbi éjjel meg
gyujtottak aztán , s a fölbőszült, megvadult
állatokat neki eresztették a Fabius oldalát födöző
erdőnek és hegynek .
A szokatlan látvány megbüvölte, megder
mesztette a prodiktatort . Katonái eszeve
szetten szaladtak el örhelyeikről , aggodalmas
kiváncsisággal várva a további fejleményeket.
Hannibal és serege háboritlanul végigsétált a
szabaddá lett úton , s mire Fabiusnak másnap
kinyilt a szeme : üthette bottal az eltünt pún ve
zér üres nyomát.
A római népet nagyon boszantá e fölsülés.
 75

A legközelebbi választásoknál (216 k . e.) az

aristokraczia pártfogoltja L. Aemilius Paulus
mellé saját kegyenczét : Terentius Varrot tette
meg consulnak .

T. Varro egyetlen fia volt egy házaló mé

szárosból urrá, azaz hogy gazdag emberré lett
közönséges iparosnak . Egészben nagy pipáju ,
kevés dohányu szájhős, származásának minden
hibájával s hétköznapi tehetségeit tulszárnyaló
határtalan dicsvágy és szereplési viszketeggel.
De jól ismerte osztálya gyöngéit, szemtelenül
hizelgett a csőcseléknek s mivel értett a nagy
szavakhoz, lett a nép oktalan kegyéből quaestor ,
aedilis , praetor s most a senatus heves ellen
kezése daczára, vagy tán épen amiatt – az ál.
lam egyik főtisztviselője: consul.
A római tanács nem hevert azalatt, hogy
Fabius bujósdit játszott a csatatéren , s nyolcz
fölemelt létszámu legiot : 80,000 gyalogot és
6000 lovast bocsátott a consulok rendelkezése
alá, mikor Hannibal ellen Apuliába küldte, aki.
rol országvilág tudta , hogy csak félannyi gya
logság, s e jelentékeny differentiát még ki nem
egyenlito 10,000 lovassal tesz -vesz Italiában ,
mintha apai öröksége vagy gazdátlan bitang jó
szág lenne.
A két consul : két ember , tetőtől talpig
különböző két ember volt a szó legtágasabb
értelmében.

L. Ae . Paulus megfontolva cselekvő , oko

san számitó, vezérnek termett higgadt férfiu,
lángoló honszeretet és önzetlen szerénységgel.
76

P. Varro hebehurgya , hübelebalázs fajta,

meggondolatlan, széllel bélelt szerencsefi, akit
dölyfössé tett vagyona , elbizakodottá a nép ra
gaszkodása, vakká a szenvedély, lázassá a hiuság.
L. Ae . Paulus elődjük , Fabius hadi taktika
ját pártolta, aki csatára csak megfelelő helyzeti
előnyök mellett hajlott.
P. Varro ellenbeu mindjárt neki vágott
volna az ellenségnek , közkatonához illő éretlen
és tudatlan hányivetiséggel szégyennek és lealá
zónak nyilatkoztatván e nyámmogó stratégiát,
mely nem meri használni még számbeli tulsu
lyát sem s szabad kezet enged a gyengébb de vak
merő invasionak , saját édes szülőföldjén.
A sereg véle tartott , s kitörő örömmel és
kész pénz gyanánt fogadta szájaskodó igéretét
és a fenyegetést, hogy ahol éri, ott rohanja és
veri meg Hannibalt, aki ép akkor kelt át az
Aufidus folyón s foglalta el Cannae várát, szá
mos római hadi raktár és gazdag készletekkel
egyetemben .
A pún vezér alaposan értesült mindenről s
ehhez szabta intézkedéseit és hadi tervét.
Cannaetől nem messze, az Aufidus jobb
partján táborba szállott, csodálatosan sokoldalu
éberséggel, nemcsak arra lévén gondja, hogy a
terjedelmes sikságon pompásan kifejtheti lovas
ságát, de még ama véletlen, adott perczben
mégis roppant horderejü mellékes körülményt is
figyelembe vevén , miszerint a szél délkeletről
fú, s mig őt és csapatait hátban éri , a másik
félnek épen szeme közé vágja a kiaszott, porha
 77

nyos talajról fölvert, fölkavart száraz és forró

homokot.
A római hadoszlopok szintén a folyó jobb
partjára telepedtek, csak egy tizezer főnyi kis
sebb tábort helyeztek el a tulsó részen, jóval
közelebb az ellenséghez, alkalmi szolgálatokra
szánt röpülő dandár minőségben .
Paullus hevesen tiltakozott, hogy itt történ
jék a döntő csata, miután a sik tér szemlátomást
kedvez Hannibalnak s számban és becsben egy
aránt tulnyomó lovasságának, de Varro füle
mellett ereszté el az üdvös intéseket s saját sza
kálára, önhatalmilag kitüzette a csatára hivo
jelvényeket .
Augusztus hó 2 - án (a régi naptár szerint ,)
az ébredő nap talpon találta már a szemközt álló
hatalmas két tábort. Nyüzsgött, mozgott a sok
gyalog, föl-alá száguldoztak a lovasok , s minden
arczon, minden szón , minden mozdulaton meglát
szott, hogy ma fölösleges lesz és szükségtelen a
biztató vezényszó : Előre !
A sekélyes Aufidusnak a hó nyár miatt fé
lig kiszáradt medrén könnyü szerrel átkel
vén mind a két sereg, nem ott ahol az éjt tölté ,
hanem az átellenes parton sorakoztak csata
rendbe.
A folyóra támaszkodó római jobb szárnyat
a római polgárokból alakult lovasság, az ellen
kező szárnyat a szövetséges lovasok foglalták el ,
- a gyalogság a középen egy tömör egészet ké .
pezett, oly elhelyezéssel mégis, hogy mindkét
szárny lovasaival saját gyalogságuk érintkezett.
78

Ott Paullus, itt Varro vezényelt : a középen : Ser

vilius , a proconsul .
A gyözelmet római részen oly bizonyosnak
hitték, hogy a 10,000 főnyi röpülő hadtestet nemis
vették föl az ütközet tényezői közé, hanem azzal
bizták meg csupán , hogy a pún táborba törjön, a
zsákmányt ellenőrizze, s a futó ellenséget meg
foszsza utolsó menedékétől .
Hannibal a római jobb szárnynyal a gall
és spanyol nehéz lovasságot állitá szembe, Has
drubal parancsnoksága alatt; a másik szárnyra
Maharbalt küldé a numidiai könnyü lovasokkal ;
a középen ő maga és fivére Mago vezényelt, ugy
osztván be gyalogságát, hogy a spanyolokat és a
gallokat kétfelől az afrikai törzscsapatok szegély
zették , római fegyverzettel, római csatarendben .
Egész hadállása félholdhoz hasonlitott, a
kidomborodó körvonal gallok és spanyolokból
telvén, hogy azok vállaiktól a csipoig meztelen
herculesi testarányaik- és hosszu sulyos szabláik
kal, ezek rövid de hegyes kardjaik és biborszegé
lyü hófehér zekéikkel kápráztassák az ellenséget.
Hannibal csataterve, amily egyszerü , ép oly
kitünő ; a római történetirók által annyit gya
lázott és mocskolt „ barbar " hadvezér egy fejjel
magasabb ismét kortársai, ellenfelei, sőt okori
összes elődei és utódainál.
Az első támadást Hasdrubal intézte , tul
nyomó erejével hamar megnyomván a római
lovasságot. Hogy e csorbát kifenje : a római cen
trum dühösen rontott előre, s áttörvén a vitézül
vagdalkozó gallok és spanyolok zárt sorait,
 79

eddigi széles homlokzatát hegyes rohanoszloppá

változtatá s mélyen beékelte magát az ingadozni
kezdő ellenség csatarendjébe . Tévedését csak
akkor vette észre, mikor az afrikai gyalogság
és lovasság ellenmozdulatai által félig bekerit
tetett, zavarba hozatott s kelepczének bizonyult,
amit Servilius sikernek vélt.
Varro a balszárnyon még roszabbul járt.
Hannibal megparancsolta Maharbalnak, hogy
óvatos bár erélyes önvédelemre szoritkozzék ad .
dig, mig Hasdrubal megugrasztja Paullust , s
csak ha ez nélkülözhető csapatait hozzá küldi,
koczkáztasson egy döntő rohamot. Maharbal még
többet tön . Mindjárt az első összecsapásnál az ő
rendelete folytán 500 numidiai lovas hátukra
vetett pajzszsal, ami a szökés jele volt, - Varro
felé vágtatott, földre ugrott s a római vezér
lábaihoz lökvén pajzsait és dárdáit, gyáva áru
lással biztositá börét.
Varro oda utasitá öket saját hadsorai mögé
s folytatta a küzdelmet.
Maharbal meghátrált, Varro örömittasan
követte és üzte .
A szökevény numidiai lovasok mozdulatla
nul, földrelapulva nézték a csata fejlődését.
Egyszerre fölpattantak, lovaikhoz rohantak,
szétszórt pajzsaikat és kelevészeiket fölkapdos
ták s pár pillanat mulva hátulról kezdék kasza
bolni Varro embereit .
E sikerült hadicsellel a római hadsereg az
egész vonalon hátrányba jutott , „ a futás szégyen
letes de hasznos“ elvének gyáva és lelkiismeret
80

len alkalmazásában a nagyszáju Varro mutatott

példát . Vagy 70 lovassal, a faképnél hagyván
társait, Venusia várába szaladt - sép bőrrel,
bár a pulyaság és gyalázat Kainbélyegével ed
dig oly kevélyen fönhordott homlokán, mene
kült egy rut élet szép befejezése elől .
Paullus még a viadal kezdetén sulyosan
megsebesült . Midön lovasai kereket oldtak, a
gyalogság közé vegyült, lelkesitő szavai és pél
dája által többizben kitartásra buzditván itt a
csüggedező kedélyeket . Végre maga is kimerült.
Néhány katona pajzsaira emelte az elalélt hőst ,
s a csata zajától félreeső helyen egy kőhalomra
fekteté.
Magáhoztérvén később, szenvedélyesen tuda
kolta : miként foly a csata ?
A választ fölöslegessé tette a bágyadt sze .
mei előtt elvonuló , rendetlen tömegekben mene
külő ,teljesen fölbomlott római had szánal.
mas képe.
Egy tribun , Lentulus , fölismerte a consult.
Rögtön megállitotta tajtékzó paripáját és
igy szólt :
L. Aemilius , te vagy az egyetlen a sereg
ben , kinek életét tartoznak megóvni az istenek ,
mert egymagad tiltakoztál e csata ellen . Ime , itt
a lovam -- mindkettőnket elbir, mindkettőnket
megszabadit. Ne fokozd a haza gyászát egy con
sul halálával. Bánatra és könyre anélkül is elég
oka lesz mától fogva !
Paullus halvány vonásai földerültek egy
perczre, aztán egy mély sóhaj szakadt ki keb
 81

léből, s gyönge, de határozott hangon vi

szonzá :
Maradj ilyen , légy ily nemes egész élte
den át , amilyennek most mutatkozol, derék Len
tulus, de ne vesztegesd, ne pazarold rám a drága
perczeket és nagylelkűségedet. Én nem mozdu
lok innen ; itt akarok meghalni, mint azok , kik
ezrivel hevernek körülöttem . Hogy saját bünte
lenségemet védjem ,' vádolnom kellene és bebi
zonyitanom, hogy más nem az ! Inkább a halált
választom .
Még el sem röppent jóformán ajkairól az
utolsó szó, – orditozva közelgett egy ellenséges
lovasosztály ; a visszapillantó Lentulus fájdalma
san látta, amint a halálos csapást a büszke főre
mérték .
A nemes római hozzáillő kisérettel vonult

be az alvilágba . Két quaestor, Servilius a pro

consul, Minucius lovassági parancsnok, 80 sena
tor, 21 tribun – utóbbiak mind aedilis , praetor
$ consulviselt férfiak, s Livius szerint 50,000 ,
Polybiusként 70,000 jó katona árnya előzte meg
vagy követte oda a vezért.
A karthagói sereg másnap bebarangolta a
harcztért. Minthogy a római lovagok rangjok
jeléül gyürüt viseltek , ez ékszerből annyi
gyült össze, hogy Hannibal egy vékával küldött
szülő városába , a diadal nagyságának emlékeül .
A római senatus okult a mult eseten . A
csata napján könnyű lovasokat küldöttszét min
den irányban , akik a rosz hir postáit elfog.
dosták s másfelé terelték . A város kapuit
Karthago. 6
82

bezáratta, a siránkozó és jajveszékelő asszony

népet pedig az utczáról szép szerével hazaszál
litotta .

Hogy a pártoskodást megszüntesses a nem

zet minden osztályát a haza oltalmára egyesitse,
követeket küldött a nyomorult Varróért, s tiszte
lettel és testületileg üdvözölte őt a kapun kivül ,
amiért az állam jövöje fölött nem esett kétségbe .
Helyét pedig M. Claudius Marcellus , praetorral
töltötte be a harcztéren , a 17 éves korosztálytól
minden fegyverfogható rómait besorozván a se
regbe, melyet drága pénzen még 8000 rabszolgá .
val is növelt .
Hannibal nem tudva : mit kezdjen tömér
dek foglyával, kiválasztott néhányat közülök s
Rómába küldé, aránylag olcsó váltságdíjért az
egész tömeget szabad szárnyra bocsátani ajánl.
kozván. A tanács , a pún vezér képviselőjére,
Carthalora ráizent, hogy ha élete kedves, rögtön
takarodjék a római területről, a folyamodó kül .
döttséget ellenben szine elé bocsátá, de csak
azért, hogy szemébe mondhassa, hogy az állam
nak nincs kidobni való pénze. Már pedig az
ablakon kidobott pénz lenne minden fillér,
amivel az oly gyávákat váltaná ki , akiknek
semmi basznát sem látná, miután nem ismerik
vagy legalább nem teljesitik a római katona
első kötelességét: Meghalni inkább, mint el .
fogatni.
 83
i

XI.

Ily győzelem után megbocsátható tévedés ,

hogy a karthagoi hadak és tisztjeik semmit.sem
tartottak többé lehetetlennek .
1 Maharbal megkérte Hannibalt, engedje meg
neki , hogy Róma ellen mehessen. Öt nap
mulva a Capitoliumban vacsorálhat, ha ugy
akarja.
Hannibal mosolygott.
- A vállalat nem oly könnyü , mint hiszed,
9
mondá, de nem is oly sürgős, mint te kivánod .
Majd meghányjuk vetjük előbb szegről- végre a
fontos inditványt, aztán határozunk.
Maharbal vállatvont's indulatosan felelt :
Az istenek nem egyformán osztják ki
ajándékaikat. Győzni értesz, használni a győ
. zelmet nem ! Ám te lásd, ha megbánod később e
mulasztást.
S haragosan eltávozott .
Hannibal be volt avatya mindenbe , ami
Rómában történik , s részint emiatt, részint, hogy
a nagyszerü esemény erkölcsi eredményeivel
tisztába jöhessen , Apuliába, majd Campániába
vezette seregét.
A mag, amit a trasimeni tónál elvetett
csakugyan kikelt. A buza, melyre számitott,
megért ... kell hogy learassa.
Tömérdek italiai város elpártolt Rómától.
Köztök Capua, mely 30,000 gyalog és 4000
lovast állithatott sikra s kincseinek , pénzének
nem volt se szeri , se száma.
6*
1
84

Marcellus ügyessége visszaszerzé ugyan

ismét Campania egyrészét, sőt Nola mellett tete
mes veszteséggel visszaverte Hannibal egy roha
mát – a tartomány feje továbbra is az idegen
nek hódolt .
A pún vezér Capuát szemelte ki téli s egy
füst alatt főhadiszállásaul. Ott kényelem és bő
ségben élhetnek katonái, mig a tavaszi enyhe lég
uj tettek, uj diadalra hivja.
Nem csalódott. Capuában kijutott seregé
nek minden jóból ... torkig uszott étel , ital saz
élvezetek ezer nemében , de el is puhult, a fegye
lem meglazult s a dinom- dánom mámora kedve
sebb lön előtte a dicsőségnél, a lakomák koszo
ruja annál, melynek vér a harmatja, küzdelem
az ára.
Másfelől Róma segélyforrásai kimerithet
leneknek bizonyultak. Marcellus ,,Italia kardja“,
Fabius „ Italia pajzsa “ s más kitünő vezérek
az elpártolt városok közől többeket keményen
megfenyitettek, az uj legiok meg mintha a föld
ből nőnének , oly ijesztőleg szaporodtak.
Hannibal szülővárosa Karthagohoz fordult
segélycsapatokért. Onnan – a békepárt, illető
leg a Barkidák régi ellensége : Hanno által föl.
bujtogatva azt izenték vissza , hogy ha győzelmei
valóban oly rendkivüliek , mint hireszteli,
megélhet a maga emberségéből s nem szorul
segitségre. Hispániában rosz világ van ; ütik - ve
rik Karthago csapatait , sőt Scipio még Cartha
genát is bevette és kirabolta, ami kis pénzök és
katonájok van : kénytelenek odaküldeni.
 85

Hannibal saját erejével is folytatta a harczot ,

de érzé , hogy szerencséjének tündöklő csillaga
halványul s a nagy eszme szerencséjével együtt
hanyatlik s el is bukik tán nem sokára.
Föltolta Sysiphus kövét a hegyoromra, de
a végzet rátette ott lábát, meglökte, s most le
felé gurul ismét. Ha ki nem tér utjából: előbb
utóbb összezuzza őt okvetlenül ...
Egyedül őt vagy hazáját, a hálátlan, rövid
látó Karthagot is ?
E kérdésre keresett , de nem talált biztató ,
nem megnyugtató választ aggódó, töprengő, el
borult lelke.
A római nép , melynek annyi keserü órát
szerzett, bizonyára nem fogja kimélni a fész
ket, melyből sasszelleme fölszállt s minthogy
erényeiben nem osztoztak , hibáiért lakolni fog
nak azok is , kik dicsőségét irigyelték, aggályait
kigunyolták, kérelmeit megtagadták.
E gondolat minden mást háttérbe szoritott
elméjében. Ettől inspirálva , ettől sarkalva három
viszontagságos esztendőn át folytonos csodákat
mivelt megapadt, elsatnyult hadaival, s e vég
zetes küzdelem a létért még nagyobbnak mutatja
Öt balsorsában és a merész hadjárat végén , mint
a szerencse és siker vakitó sugaraival fénylő ne
héz kezdetén .
A „ szövetséges“ városok lassanként mind
Rómába zarándokoltak , irgalomért , bocsánatért
könyörögve, csak Capua , a főbünös nem
akarta, mert nem merte a porba hajtani fejét,
a bizonytalan kegyelemért lemondani a bizonyos
86

és férfias védelemről , mit karja és kardja nyujt

hatott és kinált.
A két consul Q. Fulvius Flacculus és Ap
pius Claudius vivni kezdé tehát a nyakas várost,
inely viszont a Tarentet szorongató pun vezért
hivta segitségül.
Hannibal megjelent, de a római jól elsán
czolt tábort csekély erejével meg nem támad
hatta . Hogy elcsalja a város alól : szinleg Róma
ellen indult .
A cselfogás nem használt.
A tömegnek inába szállt ugyan a bátorsága
Rómában , naphosszat a falakon ácsorgott s
akármilyen kis porfelhőt látott az uton , torok
szakadtából orditozott mindjárt: Hannibal ad
portas (Hannibal jön ), a senatus ellenben
hidegen vette a rémhirt s gunynyal viszonozta
csupán az ellenség látogatását.
Kihirdette ugyanis, hogy az a telek , ahol a
karthagoi vezér sátora áll – eladó , nyilvános
árverés utján. Megbizottai aztán ugy egymásra
liczitáltak , hogy az a kis darab föld hatszoros
áron kelt el .
Hannibal mérgében, hogy olyan legyen a
törülköző , amilyen a mosdó, utánozta a tré
fát, s előre eladta a boltokat, amikben a római
pénzváltók üzték mesterségüket a forumon ,
de aki megvette , rosz üzletet csinált, s jogo
san mondhatta, hogy se pénz, se posztó , – mert
szinét sem látta soha a megvett és kifizetett
portékának.
Róma nem esett el , a szegény Capua igen !
 87

Éhség, szomjuság, nyavalyák megtörték bátor

ságát .
A karthagoi párt vezetői egyik kiváló tag
jok, Virrius nevü tanácsos házában lakomára
gyültek össze , s miután jól fölöntöttek a garatra
-e mámoros állapotban kiüriték a méregrejtő
serlegeket. A földühödt római had , midőn a za
jongó tömeg megnyitá számára a kapukat
hulláikon töltheté csupán boszuját.
Capua iszonyuan bűnhödött. Főemberei

közől 70 - et kivégeztek, 300 - at börtönbe hurczol .

tak ; a polgárokból rabszolgák lettek .
A senatus ráirt Fulviusra s megtiltotta a
vérengzést . Épen birói székében ült, mikor a
fontos okmányt egy gyorsfutár kézbesité neki .
Sejtvén, hogy mit tartalmaz : keblébe rejté s csak
miután az utolsó áldozatnak is leütötték a fejét
törte föl s olvasta el a levelet . A senatus
nagylelküsége irott malaszt maradt. Nem na
gyon bánhatta, mert a tulszigoru consulnak
egy hajaszála sem görbült meg engedetlensége
miatt .
Hannibal helyzete közbeneső néhány
győzelem daczára , válságossá, sőt tarthatlanná
fajult .... Önfeláldozása nem termett gyümöl
csöt. Hiányzott nagy szelleméhez a megfelelő
háttér : egy véletartó, tetterős, áldozatkész nem
zet, amilyen ellenében – a római nép vala .
Karthago nem méltányolta szülöttének ma
gasröptü lelkét, s mikor a szükség sulyos keze
ránehezült és kényszerité , hogy rágondoljon,
késő bánattal ütötte verte a mellét ... a sors
88

kereke már forgott s emberi erő meg nem állit

hatta, meg nem akaszthatta többé.
A fiatal Scipio , aki már 17 éves korában oly
ritka bátorságot tanusitott, midőn a Ticinus
melletti ütközetben sebesült atyját élete koczkáz
tatásával a halál torkából, a bizonyos elgázolta
tástól megmentette , Hispániában ugyanoly
mértékkel mért Karthagonak, amilyennel Hanni
bal Itáliában Rómának, de mig ennek százszor
kellett megujitani a harczot, s egyik hadjárat
vége mindig összeesett a másik kezdetével,
Scipio vivmányai állandó jelleget öltöttek, s a
tehetetlen afrikai kalmárvárosnak nagyon kifelé
állt ott a szekere rudja .
Belátták végre, hogy e dusgazdag gyarmat,
Hamilcar geniuszának és hazafiságának emléke
és szerzeménye, rövid időn ép ugy elvész, mint
elveszett egykor hasonló okok miatt Sziczilia, ha
nem nyujtanak mielőbb elég eszközt Hannibal
nak a háboru nyomatékos folytatása és befejezé
sére Italiában . Utasiták tehát Hasdrubalt, sies
sen hadtestével bátyjához s egészitse ki az ott
lézengő, erélyes actiora nem képes karthagoi
sereget.
Hasdrubal kétszer sem mondatta magának,
hogy menjen, ahová régen vágyott ugyis . Azonnal
megindult, s ugyanazon uton, amelyen egykor
bátyja, de nem annyi akadálylyal küzdve s igy
sokkal hamarabb, az alpeseken át fölső Italiába
nyomult.
Hannibal ép akkor nézett farkasszemet a
legujabb consul : Claudius Neroval, aki hetek
 89

óta árnyék gyanánt kisérte, hogy elvágja utját

észak felé, mig társa , Livius elbánik ott a hi
vatlan vendég - Hasdruballal.

A véletlen , melynek könyvében az volt

megirva, hogy Rómáé legyen az utolsó szó, Kar .
thago pedig elenyészszék, ugy intézte , hogy C.
Nero portyázó lovasai elcsipjenek négy gall és
két numidiai lovast, kik levelet hoztak Hannibal
nak öcscsétől .
A levél körülményesen megjelölte, nyomról
nyomra, hol akar, hogy akar egyesülni Has
drubal !
C. Nero az istenek intését látta ebben s egy
merész csinyre vetette fejét.
A legközelebbi éjjel kiválasztott seregének
szinejavából 6000 gyalogot és 1000 lovast, s
nesztelen csöndben , nehogy niegsejditse távozá
sát az ellenség, – kilopózott táborából.
Bámulatos gyorsasággal haladt aztán tüs .
kön bokron körösztül északnak, s ugyanoly mó
don, ahogy megindult, az éj sötét szárnyai alá
rejtőzve vonult be Livius táborába. Külön sátor,
örök, jelvények s rangja minden egyéb előjogai
ról lemondott , oly óvatosságot fejtve ki, mint a
vadász, aki lélekzetét is visszafojtja, csakhogy el
ne rezzentse a közeledő vadat.
Egyről megfeledkezett mégis , a tábori har
sonák hangjáról.
Hasdrubal tudta, hogy az ismételt jelzés
két consul jelenlétét hirdeti. Elt tehát a gyanu
pörrel s a rákövetkező éjen fölszedvén szépen
sátorfáját, köszönés nélkül odább állott.
90

Szerencsésen eljutott a Metaurus folyóig,

de itt ineg öt hagyták a faképnél kalauzai, egyik
elbujván a cserjében , a másik átuszván a folyón
s miután emiatt több óráig vaktában haladt a
kacskaringós parton , gázlóra pedig nem akadt,
a nyomába iramodó ellenség hamar utolérte
elcsigázott csapatait.
Hasdrubal ereiben szintén a Barkidák vére
csergedezett. A meglepéssel járó zavar tömérdek
balesetei közt oly remek hadállást rögtönzött ,
hogy a győzelem koszoruja mármár érinté halán .
tékait, midőn Claudius Neronak sikerült oldalá
hoz furódni s megbontani a gyönyörü csatarendet .
Ez ügyes mozdulat Róma javára döntött.
Hasdrubal elveszté az ütközetet, a sereget,
az életet . A vezérrel elbukott a hös is.
Néhány nap mulva az övéihez visszatérő
C. Nero , Hasdrubal levágott fejét elküldte báty .
jának ajándékul. Megizente neki azt is , hogy a
karthagoi 60,000 fönyi segélyhadból 5000 -en
élnek csupán ... foglyok, akik földresütött sze
mekkel lépdelnek Livius diadalszekere mellett ,
melyet az örömujjongó római nép épen most ki .
sér a Capitoliumba.
Hannibal hosszan nézegette az embertelen
ajándékot. Nem ily viszontlátást remélt, nem
ilyet kért az istenektől ! Egy csillogó köny fe
jezte ki, mit érzett e perczben a mélyen sujtott
testvér, a honfibu pedig ily jóslatos fohászban
tört ki :
-
Szegény fő ! Te benned látom , te jelen
ted nékem Karthago jövendőjét !
 91

XII .

A bánatos sziv sejtelme beteljesült. Bár

nem oly hamar , mint a komor órában lát
szott .
Hannibal négy esztendeig maradt még Ita
lia egyik déli zugában: sápadt alakja, mint
valami fenyegető kisértet örökös remegést
terjesztve, s nyugtalan éjeket okozva elleneinek
- tünt föl hol egy, hol más vidéken ... ijesz
teni még jó, vonzani, lelkesiteni nem igen képes
többé.
Másik öcscse : Mago , kikötött fölső Itáliá
ban vagy 20—30,000 emberrel, hogy ismételje,
amire a szerencsétlen Hasdrubal vállalkozott.
Osztozott végzetében. Megsebesült , hajóraült s
meghalt a tengeren .
A küldöttség, mely hosszas barangolás után
rátalált Hannibalra, a gyászhiren kivül közlé
vele a karthagoi tanács parancsát is , mely haza.
jövetelét sürgeti és követeli.
A fiatal Scipio Hispániában elfogta Kar
thago egyik szomszédja és szövetségesének,
Masziniszának egy közel rokonát, s hogy leköte
lezze azt : váltságdij nélkül szabadon bocsá
totta ezt .
A hiu és kapzsi Maszinisza , kinek különben
is szálka volt a szemében, s sehogy sem tetszett
öt másodrendü szereplésre kárhoztató hatalmas
pártfogója inkább mint szövetségese Kar.
tha go, megé rtet te a czél zást , s egy véletlen
92

körülmény még közelebb hozta nem sokára aztán

Scipiohoz .
E fiatal hadvezér éles esze rég észrevette,
hogy Karthagonak Achilles sarkát afrikai kör
nyezete képezi, s hogy oda férközhesssék , egyik
szomszédos fejedelemmel Syphaxxal szoros vi.
szonyba lépett .
A karthagoi tanácsot megdöbbenté az uj
baráti frigy , s miután tudta , hogy Syphax bo
londulásig szerelmes egy szép karthagoihölgybe
bár ez Masziniszának igérte már oda kezét,

honleányi érzelmeire apellálva kényszerité a

bájos Sophonisbet, hogy Syphaxhoz menjen nőül.
De amit a réven igy nyert, elveszté a ridegen
számitó tanács a vámon . 1
A sokkal eszesb és vitézebb Maszinisza en
gesztelhetlen ellenséggé vált most , s midón
Scipio ( 205. K. e .) consullá választatott és régi
obajának, egy afrikai expeditiónak helybenha
gyatását körösztül vitte Rómában, Maszinisza
készségesen fölajánlá kardját és életét a gyülölt
szomszéd romlására.
Hannibal arczát elboriták a könyek , mikor
e részletekről értesült . Átkozta az isteneket, az
embereket, önmagát, és az egész világot, hogy
15 esztendei szakadatlan munka után ily csufo
san kell távoznia Itáliából , s miért ? Karthago
szükkeblüsége és egy nyomorult féreg (Hanno )
miatt, ki inkább gyülölte őt és családját, mint
szerette a hazát, s hogy annak ártson, ezt is
megrontotta.
Scipio 204 őszén 35,000 emberrel szállott ki
 93

Afrikában . A karthagoi békepárt fegyverszünetet

kért és nyert tőle, hogy követséget küldhessen Ró.
mába formalis békekötés végett. Az alkudozások
javában folytak már , midőn Hannibal hazaérke
zett, s miután a nép ismét felülkerült, az ered
ménytelen alkudozások végkép megszakadtak .
Itália réme saját fészkét látta most ugyan
oly veszélyektől környékezve, amilyenekkel
az ő dicssugáros kardja fenyegette annyi iz
ben Rómát; emberfölötti erélye , melyet nem
szított , nem istápolt a római nép törhetlen kitar
tásával versenyező lelkesedés honfitársai részé .
ről, - 50,000 csatakész katonát és 80 elefántot
teremtett, ugy szólván – a semmiből , kikkel
( 202 K. e . ) ősz végén indult Adrumetumból
fiatal vetélytársa ellen .
Szerteküldött kémei közől néhányan Scipio
kezébe estek . Ez nemcsak hogy nem bántotta
őket , sőt mégvendégelte , s miután táborán vé
gigvezette s tövétől hegyéig mindent megmuto
gatott, – meghagyta nekik , keressék föl Hanni
balt s beszéljenek el neki mindent, amit láttak ,
hallottak és kipuhatolni szándékoztak .
A pún vezérre roppant hatással volt a rész
letes , óhajait tulhaladó pontos jelentés s mégin
kább a büszke önérzet , mely Scipio eljárásából
oly kihivólag szólt hozzá, valami titkos elő
érzet sugta , hogy a szerencse istennője asszony,
s mint ilyen ingatag , állhatatlan, hütelen , akinek
szemében egy lat az ifjuság teljéből lenyom
egy mázsa érdemet kopasz fejjel, ősz sza
kállal.
94

„ Többet ér egy ifju pásztor, mint egy vén

király “, énekli egy franczia népdal.
Hannibal találkáť ajánlott Scipionak .
A két sereg négyezer lépésre közeledett
egymáshoz; az őket elválasztó nagy sikság kel
lős közepén találkozott az afrikai vén oroszlán a
római ifju sassal .
Egy -egy tolmács kisérte, senki más .
Darabig némán állottak szemközt. Hannibal
törte meg a csöndet.
Melegen, őszintén beszélt. Saját magára, sa
ját életére utalt, hogy.meggyőzze Scipiot a sze
rencse forgandóságáról, s kilcsönös hazájokra,
hogy a béke áldásait a háboru iszonyaival
illusztrálja.
Ellenfele beleegyezőleg biczczentett fejével,
de oly föltételeket szabott, amiket Hannibal
semmi szin alatt el nem fogadhatott.
Szétváltak , hogy másnap kivont karddal ta
lálkozzanak ismét.

Scipio a gyalogságot a középre helyezte,

három egymás mögötti hadoszlopban . Jobbszár
nyán Maszinisza és könnyü lovassága ; balszár
nyán a római lovasok .
A karthagói csatarend keveset különbözött
a fönnebbitöl.
Legelül hosszu sorban - az elefántok
állottak . Aztán következett egy tömör hadoszlop
a gall, ligur , baleári s más nemzetiségü segéd
csapatokból. E mögött kissé messzebb – az afri
kai éskarthagoi, s még hátrább, jókora távolban
- a kipróbált katonák , kiket Italiából hozott
 95

magával Hannibal . Nehéz és könnyű lovasság

födözte a két szárnyon e hadállást.
A két vezér a helyzethez mért rövid beszé
dekkel lelkesité a sereget.
Nem egy győzelem forog most szóban ;
két nemzet egész jövője áll koczkán. Akié a dia
dal : azé a jelen haszna és hatalma, de azé egy
szersmind a jövő hálája és dicsősége .
A benyomás, mit a két szózat eszközölt ,
előre jelezte az ütközet eredményét .
A római táborban egyhangu lelkesedés fe
lelt a szónoknak ; itt bábeli- zavart keltett a sok
nyelvü tolmács eltérő előadása ; a zajban elve
szett a tartalom .
Trombitaharsogás és zengzetes kürthang .
gal, mint a szélvész közeledett a római
támadás; Hannibal ugyanakkor az elefántokat
zuditá az ellenségre.
Scipio sejtette, hogy igy lesz , s aszerint
intézkedett. Mikor a rengeteg állatok mármár
elérték ormányaikkal katonáit, parancsához ké .
pest hirtelen szétnyiltak a hadsorok, s e rögtön .
zött zsák utczákban oly rohamos és sürü nyil
zápor és dárdaeső omlott az elefántokra , hogy
dühösen visszafordultak s saját gazdáikat járták
és taposták le kegyetlenül .
A körmönfont Maszinisza sietett halászni
a zavarosban. Könnyű lovasaival oldalt került ,
hogy a centrumban mutatkozó fölbomlás a fö
dözetre is kiterjedjen , s miután váratlanul jött
az uj csapás czélt ért. A födözet sorsára bizta
védenczeit .
96

Hannibal rögtön ott termett s nehogy a

második hadoszlopot magával ragadja az áram
lat, elvonta ennek utjából és rézsut állitotta . A
segélycsapatok félreértették azonban e bölcs
rendeletet, s azt hivén , hogy elárultattak, nem a
sarkukban lévő római , hanem az afrikai gyalog
ságot kezdték öldösni . A balsors e második lö
kése fölforditá aztán a diadalszekeret, mely Han
bal nemes alakját két tizedig hordozta Italiában
magasan és győzhetlenül.
Régi bajtársai a harmadik hadoszlopban
méltóknak mutatkoztak ugyan a bizalomra, mit
a harcz előtt helyezett bátorságuk és szilárdsá
gukba, s kétszer megakaszták a római legiok
előnyomulását, de az üldözésből visszatérő Mas
sinisza hátbafogta öket s rettentő mészárlással
fejezte be az ütközetet.
Amily remekül rendezte és amily hösileg
vezette a csatában , époly bámulatos visszavonu
lással mentette most meg csapatainak jelentékeny
maradványát a pún vezér . A küzdelem folyta.
tására azonban gondolni sem lehetett . Maga
ajánlotta, maga sürgette Karthagoban a békét.
Scipio föltételeit a gyülölet diktálta . Tizen
hét esztendő számtalan vereségét , szégyenét,
keservét és aggodalmát igyekvék megtorolni
most egy csapással a római gög, a római hazafi
ság , a római politika .
„ Karthago köteles lemondani Afrikán kivül
fekvő összes gyarmatairól, sőt itt is azokról,
melyek e háboru folytán kerültek fensősége alá,
s Masziniszát Numidia királyaul elismerni. Há
 97

3 nehogy borut Róma engedélye nélkül nem viselhet többé.

a az áram
Minden nemü hajói s összes elefántjai elvétetnek .
llitotta !
A foglyokat és szökevényeket váltságdij nélkül
le bölc tartozik kiszolgáltatni. S hogy a végén ne csupán
ak, nem csattanjon, de csapjon is az ostor : 50 év folytában
ti gyalog évenként 200 - vagyis is summa summarum
ásodik
10,000 talentumot fizet, hadikárpótlás czimén , a
nely Han Rómának okozott tetemes károkért."
Italiában A karthagói nép jajgatott kinjában, mikor
e föltételeket fölolvasták néki a piaczon , s egy
szlopbar népszónok : Gisco dühösen unszolta, hogy : visz
mra, mi sza kell utasitani ; a türelmetlen Hannibal azon
zilárdse ban galléron ragadta s letaszitotta a szószékről a
i legiok szájhőst, s midőn a tömeg e példátlan eljárás
miatt fölzudult, megkövette ugyan s azzal men
tegette a szokatlan eljárást és kissé drastiķus
czáfolatot, hogy afféle vénkatona létére , 35 esz .
isleg tendőt töltvén a táborban és a csatatéren -- nem
ronu. ismeri az alkotmányos élet formáit , de a bé .

ékeny két tüzesen ajánlotta még ily föltételek alap

plyta. ján is .

Jaga A tömeg megszavazta .

ékét. Scipio a hajókat, 500 kisebb nagyobb ki
Gizen tünő hadi és kereskedelmi hajót, nem messze a
enét, kikötőtől, a sik tengeren fölgyujtatta, az elpár
olni tolt latinokat lefejeztette, az átszökött rómaiakat
keresztre feszittette.
afi
Otthon ezért : africanus az afrikai
disznévvel lön kitüntetve, s oly fénynyel és pom

ól, pával vitetett diadalmenetben a Capitoliumba,

á, amilyentaddig még azetéren elkényeztetett római
nép sem látott.
Karthago. 72 7
98

A karthagoi tanácsot semmi sem bántotta ,

csak a pénzbeli kárpótlás roppant összege . El
szörnyüködött , valahányszor egybevetette az
állam megcsökkent bevételeivel ; a tehetősebb
polgárok viszont átkozták Hannibalt , hogy az ő
szertelen dicsvágya rántotta maga után a sárba
öket is , a hazát is .
Nem a szivök : zsebök gyászolta és siratta a
bukást.

A nép mindamellett is suffetté választotta

az ősz bajnokot egyhangulag .
Hannibalnak alkalma nyilt, lángelméjét uj
oldalról ragyogtatni .
A sebeket, miket az általa kezdett háboru
ütött , behegesztette ismét a békében , melyet ő
javasolt .
Vaskeze ujjáalakitotta az államot. A bevé .
telek szaporodtak, a szabad lopás megszünt s a
bánkódó hazafiság könyeit a reménylő hazafiság
mosolya váltotta föl.
Karthago gyorsan emelkedő jóléte sértette
Róma Argus-szemeit. Kicsinyes féltékenységét ki
is zsákmányolták Hannibal személyes ellenségei.
A karthagoi arisztokraczia bevádolta a nép
kegyenczét, hogy Róma elleneivel , különösen
Antiochus, Szyria királyával czimboráskodik . A
Tiberis mellől bizottságot küldtek : vizsgálja
meg , mi igaz e sulyos vádból ?
Hannibal tudta, hogy koinédia az egész .
Ürügyet kerestek , hogy eltegyék láb alól .
Megszökött éjjel hálátlan szülővárosából, hol
tiszta buzát vetett s csak konkolyt arat hazafisága.
 99

otta
Római parancs folytán ez önkénytes szám
El
üzetést örökössé változtatták Karthagoban . Han
ax
nibal házát lerombolták , javait elkobozták .
ebb
Antiochus kihez menekült, eleinte tárt ka
AZ Ő
rokkal fogadta a világhirü katonát. A befolyá.
rba sukat féltő udvaronczok azonban fölébreszték , a
római követ meg ravaszul szitotta a királyban a
àa
gyanut, hogy jeles vendége titokban egyetért
Rómával – az ő rovására, az ő vesztére .
Hannibal kénytelen volt kezébevenni a ván
dorbotot s másutt keresni hajlékot üldözött
uj nagyságának.
Mondják, hogy elutazása előtt Scipioval is
ru találkozott Antiochus udvaránál .
o Sokat vitatkoztak egymással a háboru
fölött, s az ünnepelt római
gazdag thémája fölött,
é. vezér egy izben azt kérdé a többi közt Hanni
baltol :
Ki a világ első hadvezére az ő szemében ?
Macedói Nagy Sándor , felelé ez habozás
tte nélkül .
ki Sa második ?
-ei. Pyrrhus .
S a harmadik ?
ép
en Én vagyok , jegyzémeg keresetlen nyilt
A sággal a faggatott hös.
lja Hát akkor mit mondanál, ha engem is
megverhettél volna, kérdé kissé csiposen a hiu
Sz. Scipio .
Akkor magamat nevezném első helyen,
ol válaszolt komolyan Hannibal .
Efezusból Kréta szigetére futott.
'a .
100

Itt meg kincsei szurtak szemet , ezek kever

ték öt bajba.
A zsiványhirü , tolvajszellemü krétai nép ka
pott az olcsó prédán, s Hannibalnak fülébe ment ,
hogy élete sem biztos .
Akit saját hazája eltaszitott, ki állana azért
boszut, ha véletlenül nem rendes halállal talál
is kimulni ?
Hannibal leleményessége kijátszotta a nemes
szándékot.
Néhány bötorku öblös edényt megtöltött
ólommal. Csak a fölszinen csillogott egy kis ol
vasztott arany és ezüst .
A gortyni városi hatóság volt oly kegyes
és megengedte néki, hogy ez edényeket aző fele
lősségére Artemis templomában ünnepélyesen
hivatalos fölügyelet és oltalom alá helyezhesse.
Még öröket is állitott a templom mellé, hogy
senki, maga a tulajdonos se nyulhasson fönső
engedély nélkül a kincshez.
Hannibal megköszönte a nagylelkű gondos
kodást; a hatóság pedig kezeit dörzsölte örömé
ben , mikor hivatlan vendége bejelenté, hogy egy
időre lakást változtat. Megy Prusias bythiniai
királyhoz, hogy tehetségeit fölajánlja neki egyik
szomszédja : Eumenes, a római érzelmü perga
musi király ellenében .
Senki sem háborgatta , mikor hajóra szállt,
magával vivén a drága edényeken kivül minde
nét, még az udvarán heverő házi istenek ütött
kopott érczszobrait is .
A fölsült krétai hatóságnak megizente
 101

kever utóbb Hannibal : kár aztaz ócska ólmot oly félté

kenyen őrizni. Nem mind arany ami fénylik. Azok

mép az érczszobrok, amiket ugy lenéztek mások, min

den vagyonát elrejtették az oktondi tolya
ement,
jok elől. Máskor jobban nyissa ki szemét a t .
e azéri tanács, ba vendégeit meglopni, megrabolni nem
röstelli .
I talá
Prusias épen egy tengeri ütközethez ké
memes szült , midőn Hannibal meglepte. Eumenes tul
nyomó hajóraja s gyakorlottabb tengerészei
miatt a győzelem bizonytalan s majdnem lehe
is oli tetlennek látszott. A földönfutó magára vállalta ,
hogy kivija, kierőszakolja a lehetetlent.
S megtartotta , amit igért.
eles Apró cserépedényeket osztott szét katonái
sen közt oly utasitással, hogy az ellenséges hajók
ose. födélzetére dobálják. Az edényekben mérges ki
gyók valának, s e légből pottyant ellenség job
0.
zsó ban megijeszté és kergete aztán Eumenest és
hadait akármi erős és vitéz támadásnál.
Prusias örömében egy szép palotát ajándé
08
2é kozott vendégének, aki annyi mindenféle titkos
üreg és kibuvó ajtóval czifrázta föl uj birtokát ,
mintha valami vakondokfejedelem lenne .
Tal
Megtanulta hányatott bolyongásai közben :
mi az az ázsiai vendégszeretet ?
A megriasztott Eumenes Rómához folyamo
dott közbenjárásért.
I
Roma Flaminiust küldte közvetitőül Pru
siashoz .

A bythiniai fejedelem anyámasszony kato

nája lévén , mindenre ráállott, amit Flaminius
102

követelt, még arra is , hogy Hannibalt fogoly

ként magával czipelhesse.
A győzelem megérdemelt jutalmát, az ékes
ajándékpalotát „ a hálás“ uralkodó csapatai kö
rül fogták ; a porkolábszerepre a kevély Róma
kevély követe vállalkozott.
Hannibal hű rabszolgája lelkendezve jelenté
urának , hogy minden kapu , minden ablak zárva,
titkos folyosók, rejtekajtók mind elállva.
A csatatér nemes alternativája : Győzni
vagy meghalni !
Az erőszakkal szemközt halál és rabláncz
közt kell választani .
A hős meghal, ha győzni nem képes .
A szabad ember meghal, ha rabszolgaság
az élet ára.
Hannibal ujján egy vastag gyürü csillogott.
A gyürüben méreg rejlett,
Mikor Flaminius megjelent a küszöbön,
Hannibal megtört alakja fölegyenesedett, s a bá
nat és a gond mély redőivel boritott homloka
nemes önérzettől sugárzott .
Mondd meg küldöidnek Flaminius , szólt
nem remegő, csengő hanggal , hogy láttad
meghalni Hannibalt , a bujdosót, akitől még
miatta hontalan agg napjaiban is sokkal jobban
félt Róma , mint ő a - haláltól.
Flaminius roszat sejtve rohant a hős felé;
az halva rogyott a nemtelen ellen lábaihoz .
( 183 K. e .)
A római nép elesve a sikertől , tagadta
utóbb a bünrészességet is.
 103

fogo! A történet azonban kétkedőleg rázza deres

fejét s kérlelhetlen szigorral tör pálczát a gyáva
az été boszu fölött.
tai ki
Róm
XIII.
jelect
zárva Hannibal haláláról Karthago is értesült. Az
arisztokraczia nem titkolta, hogy örvend rajta ; a
Gyönni nép nyiltan gyászolta és ünnepelte.
Amaz még inkább Rómához huzott most ;
blanca emez még inkább idegenkedett tőle .
S mindakét osztály és párt még engesztel
hetlenebbül gyülölte egymást, mint eddigelé .
aság A ravasz Maszinissza rég nyujtogatta már
telhetlen kezét a kövér koncz felé , s hogy inter
ott. duos litigantes ő legyen a tertius gaudens,
pénze és kecsegtetései által harmadik pártot
alakitott a városban , mely az egyesülést Nu
bá midiával hangoztatta egyetlen mentő eszköz
gyanánt .
Közben közben visszafizette Dido unokái.
ólt nak a kölcsönt, melylyel századok óta adós
ad maradt népe , hol itt, holott elkanyaritván
kéretlenül egy - egy darabot a földből, amit ha
30 sonló módon szereztek az ő őseitől a tyrusi ki .
rályleány és Karthago első alapitói.
Az egyik békepont értelmében az afrikai
E gyarmattá sülyedt Karthago nem viselhetett
még védelmi háborut sem Róma beleegyezése
3 nélkül. Maszinisza tulkapásaitól kényszeritve ,
odafordultak hát segitség és igazságért.
104

A római senatus nem igen törte magát,

hogy a kérelmet teljesitse, s csak utolsó órában
nevezett ki nagynehezen M. Porcius Cato elnök
lete alatt egy bizottságot, hogy a helyszinére
menjen, a két panaszos félt kiballgassa, a vitás
területet megvizsgálja , s aztán kimeritőleg refe
ráljon itélethozatal végett.
Cato, a római történet egyik ősi szabásu
rideg szereplője, – Karthagoba érvén , legelő
ször is azt kérdezte : alávetik -e magukat föltét
lenül és kifogástalanul a római itéletnek ? s
mivel látta , hogy vonakodnak , s a jogra, nem
a kegyelemre támaszkodnak, sértésnek vette
és bizalmatlanságnak, ami óvatosság volt csupán ,
s visszatért Rómába .
Amit látott : nem birta kiverni emlé.
kéből .

Karthagonak ismét 700,000 lakosa, virágzó

ipara , példátlan forgalma, roppant vagyona,
szóval mindene volt , amivel alkalmas pillanat
ban az elvesztett függetlenséget visszaszerez
hette s megboszulhatta Rómán a multat.
Menydörgő beszédet tartott tehát a sena
tusban a fönhéjázó, dölyfös, veszedelmes város
ellen, s a mivel most , ugyanazzal végezte innentul
minden szónoklatát :
Denique delendam esse censeo Cartha
ginem .
Vagyis : Száz szónak is egy a vége, Kar
thagot el kell törülni a föld szinéről.
A csattanós befejezést egy heves kézmoz
dulat kisérte s emiatt - alkalmasint szándéko.
 105

san egy gyönyörű nagy és friss füge esett

Cato tógájából a földre.
Szomszédai csodálkozva kérdék : Honnan
vette a ritka szép gyümölcsöt ?
Karthagóból hoztam , felelé durczásan,
hogy lássátok , mily közel van Rómához legna
gyobb ellensége.
A karthagoi nép Cato hirtelen távozása
után – tultette magát a békepont szavain . Saját
emberségéből, saját erejével próbált magának
elégtételt szerezni.
Maszinisza győzött, Karthago lakolt, de Ro
mát nem engesztelte ki veresége. A két consul
megbizatott, hogy fenyitse meg a vakmerő , enge
detlen várost.
A karthagoi tanács fejét veszté e hirre, kö .
veteket szalasztott a Tiberishez s égre földre
esküdözött , hogy ha megbocsátanak most neki,
soha meg nem mukkannak többé előleges enge
dély nélkül .
A senatus a bünbánat jeléül s elöljáró be
szédképen 300 főrangu ifjut követelt tuszokul .
Megkapta .
Aztán a consulok állottak elő s a teljes
lefegyverzést, illetőleg : mindennémü hadiszer,
lőszer, pajzs, dárda, kard stb . kiszolgáltatását
parancsolták . Megtörtént .
Végül az egyik consul, L. Marcius Censo
rinus kereken kijelenté, takarodjanak ki Kartha
goból összes lakosai , rombolják le falait, s két
mértföldre a tengertől telepedjenek le ujra,
ha nincs kedvök végkép elköltözni e tájról.
106

Ez utolsó üzenetet a karthagoi gyáva kor

mány nem merte közölni a néppel ; mégis
megtudta.
Örjöngő láz fogta el az egész várost. A
férfiak átkozódtak ; a nők mellöket verték s
kibontott hajjal futkostak az utczákon .
Fegyverrel fegyverre ! orditozta százezer
torok ; csakhogy fegyvereiket ők maguk adták
oda gyáva meghunyászkodással az ellenségnek .
A kétségbeesés nem ismer akadályt . Pár
nap mulva minden templomban , minden középü
letben, minden nyilvános helyen fegyvert ková
csoltak , a bástyákat kitatarozták , tornyokat
emeltek , hajókat épitettek , s mivel a kötelekhez
más anyagot nem találtak, a nők levágott selyem
fürteit fonták kötelekké ...
A két consulnak szeme szája elállott , mikor
hódolati küldöttség helyett fegyveres alakokat
láttak mozogni a bástyákon, s dárdával és nyil.
lal feleltek onnan a fölhivásra, hogy : ki kell
nyitni a kapukat !
Az ostrom megkezdődött.
Római részről igénybevették a hadtudo
mány összes fogásait; a kétségbeesés csuffá tette
a hadtudományt.
A senatust és a népet elhagyta a béketürés.
A kétesztendei küzdelem tömérdek áldozataival
egy lépésre sem vitte közelebb a római sereget
Karthago falaihoz.
Az „afrikai “ Scipio unokája, P. Cornelius
Scipio Aemilianus ép ekkor járt Rómában ,
hogy aedilissé választassa magát.
 107

A tömegnek megakadt rajta a szeme, s

amit az kérni sem mert: egyhangulag kikiáltotta
consullá. ( 147 K. e .)
A végzet a Scipiok nevéhez akarta füzni
Karthago elpusztitásának gyászos dicsőségét.
Az uj consul, bár anyai ágon és adoptio
utján tartozott csupán a Scipio - családhoz , örö
költe ennek hagyományos katonai hivatását,
tehetségét.
A szegény Karthago hamar megérezte a ha
talmas kéz sulyát.
Érintkezése a külvilággal teljesen megszünt ;
a szabadban tanyázó csapatai szétszórattak ;
legkitünöbb lovasparancsnoka Scipiohoz sze
gödött.
Egy hosszu , borzasztó év következett .
Scipio zord erélye, türelme, lángszelleme
megtört minden akadályt s legyőzte magát a
természet ellenszegülését.
Szárazon nem birván a bástyák óriás erejé.
vel, betemette a tenger hullámait, s utat készi
tett a városhoz ott, a hol a természet minden
ható keze födözte s alkotta volt megközelit
hetlenné.
A külvárosokban rémes csönd uralkodott.
Rothadozó hullák ezrei hevertek szerteszét, mik
kel az éhség , a betegség, a döghalál: a tevékeny
consul leghivebb s még nálánál is munkásabb
szövetségesei üdvözölték a benyomulót, tán
hogy dicsőségéből a maguk osztályrészét köve .
teljék.
A féreg fölsziszenik, ha rálép valaki.
108

E „ csöndes emberek“ némán türték , amint

a római legiok végiggázoltak rajtok .
A diadalmas consul befogta az orrát, mig
soraik közt haladt.
Pedig a hadi dicsőségnek ilyen az
illata !
A virágok , a koszoruk alatt halottakat

lel csupán a rövidlátó emberiség, ha kissé mé

lyebben lehajlik a földre.
Hóditók emlékoszlopai nem a köztérek ,
hanem - a temetők ékességei kellene , hogy
legyenek.
A város belső utczáin szintén egy lelket sem
lehetett látni .
A római csapatok mindamellett óvatosan
lépdeltek előre , helyesen sejtvén , hogy a zárt ka
puk mögött ellenség lappang.
Az öt- hatemeletes házak tömve voltak embe
rekkel . Egyenként kellett elfoglalni minden na
gyobb épületet.
Ahol a bátorság tehetetlennek bizonyult, a
lángokat hivta segitségül Scipio . Elhamvasz
tott egy egész városrészt, hogy a fellegvárhoz
férjen.
Önként nem adta át magát senki . A hány
fogoly : annyi hős volt, akik élve estek is azellen
ség kezébe.
A fellegvárban Esmun temploma állott.
Hasdrubal, a vezér ott készült a halálra nejével,
gyermekeivel, s 900 római szökevénynyel .
Nem várták , mig a rómaiak fölgyujtják,
maguk vetették a tüzes üszköt az épületre.
he

109

A karddal szembeszállt, a lángtól megret

! tent a vezér. Kirontott az égő templomból és
elfogatott.
Neje a tetőn nézte a lealázó jelenetet. Meg
átkozta a gyáva férjet, aztán egyenként leöl
döste a kövémeredt római katonák szeme előtt
gyermekeit s a lángok közé ugrott .
Tizenhét napig folyton égett Karthago ,
mégis ép maradt egy része. Scipio megszánta
a szép várost s megkérdezé a senatustól : mit
tegyen ?
Le kell rombolni , hogy ne maradjon
kó kövön, lőn a kegyetlen és hajthatlan római
nép parancsa. Az üressé vált telket pedig
föl kell szántani és megátkozni örökre, hogy
irtózva kerülje mindenki, mig a világ vi
lág lesz ...
Scipio egy dombtetöről nézte, hogyan tel.
jesül a gyalázatos rendelet. Majd elandalodott,
elmélázott s mintegy öntudatlan rebegték ajkai
a Homér versét :

Majd eljő az idő, mikoron szent Troja leomlik,

S dárdavető Priamus s Priamusnak népe kipusztul .

Ugylón, miként mondá.

A régi Róma : rom ma .
Priamus s Priamus népe kipusztult.
A világuralomból, melyért megölte, kiir.
totta Karthagot, a jelenkorra nem maradt
110

egyéb , csak egy darab papir, amit történet

nek hiynak és érdekkel olvasnak az emberek, de
intései , tanácsai , tanulságai elvesznek a sok
betü közt.
Valjon lesz - e valaha oly szerencsés kor,
mely megtalálja ?
 A Franklin - Társulat
magyar irodalmi intézet kiadásában Budapesten
(egyetem - utcza 4-dik sz.) megjelentek és kaphatók :

KIS NEMZETI MUZEUM .

Egy -egy kötet boritékba füzve 50 kr.

1. A magyar dalnok. A legszebb dalok, románczok, balladák , s
egyéb szavalásra alkalmas költemények gyüjteménye. Harma
dik kiadás. 50 kr,
2. és 3. Kisfaludy Károly válogatott munkái . Két kötetben,
I. Versek és elbeszélések . II. Szinmüvek . 1 ft.
4. Regegyöngyök, Jósika Miklós legszebb beszélyeiből. A
magyar nép és ifjuság számára 50 kr.
5. Robinson Crusoe élete és kalandjai. Angol után átdolgozva
114 képpel. 50 kr.
6. Tündérmesek . A legkedveltebb gyüjteményekből összeállitva .
50 kr.
7. Boldogháza. Buzditó és oktató történet. 36 képpel. 50 kr.
8. Magyar népdalok. 50 kr.
9. Magyar hösköltemények . 50 kr.
10. Aban . Regény irta Jósika Miklós. 50 kr.
11. és 12. Magyarország története a legrégibb időktől korun .
kig. Két kötetben . 1 ft,
13. Kisfaludy Sándor válogatott munkái. 50 kr.
14. Történeti adomák és jellemrajzok . 50 kr.
15. és 16. Jókai Mór válogatott beszélyei. Két kötetben . 1 ft.
17. és 18. A szabadság hösei és vértanui . Lapok a magyar tör .
ténetböl. Irta Kuliffay Ede. Két kötetben . 1 ft.
19. Kölcsey Ferencz válogatott munkái. 50 kr.
20. Tréfás versek . Humorgyöngyök , gyönyörködtető gyüjt. 50 kr.
21. Csokonai Vitéz M. válogatott versei . 50 kr.
22. Franklin élete . Irta Mignet. Hetedik eredeti kiadás után fran
cziából forditotta de Gerando Attila . 50 kr.
23. és 24. Mathews Vilmos. Hogyan boldogulunk ? Forditotta
és megjegyzésekkel ellátta Polygén . Két kötetben. 1 ft.
25. és 26. Fáy András. Mesék és aphorismák . Két kötet. 1 ft.
27. 28. és 29. Boross Mihály . Válogatott kisebb munkái. Három
kötetben . 1 ft 50 kr,
30. és 31. Vértessy A. ujabb beszélyei. Két kötetben . 1 ft.
32. Simons Tivadar. Az 89.római időkből . 50 kr.
 A Franklin - Társulat
magyar irodalmi intézet kiadásában Budapesten
( egyetem -utcza 4. sz.) megjelentek és kaphatók :

Jókai Mór munkái.

NÉPSZERŰ KIADÁS.

Egy - egy füzet 40 kr.

1. A varchoniták.
2. Fortunatus Imre. Shirin.
3. Kalóz -király.
4. Sonkoly Gergely . - A drága kövek. Marce Záre .
5-9. Török világ Magyarországon. 5 füzet.
10. A bűntáre . Nepean sziget.
11-12. A kétszarvu ember. – Az egyiptusirózsa. 2 füzet.
13. Koronát szerelemért. A Hargita. A kalmár és
családja .
14. Petki Farkas leányai . Háromszéki leányok. A
két szász.
15. Regék.
16. Carinus. A nagyenyedikét fűzfa .
17. A serföző. A nyomorék naplója. Fekete világ.
18–20. Erdély aranykora . Regény 3 füzet.
21 --23. Csataképek . 1848--1849-ből.3 fűzet.
24. Bujdosó naplója. Kurban bég. Megölt ország .
25-26. A fehér rózsa . Humorisztikus papirszeletek . 2 füzet.
27. Magyarhon szépségei.
28—29. Szomoru napok. 2 füzet.
30--31. A janicsárok végnapjai, 2 füzet.
32-37. Kárpáthy Zoltán. 6 füzet.
38-43. Egy magyar nábob. 6 füzet.
44–47. Az uj földesur. 4 füzet.
48-53. Szegény gazdagok. – Az utolsó budai basa. 6 füz.
54–55. A magyar előidőkből, 2 füzet.
56 -59. Hétköznapok . 4 füzet.
60-63. A régi jó táblabirák . 4 füzet.
64–65. Délvirágok. 2 füzet.
66-67. Milyenek a nök ? 2 füzet .
68–71 . Véreskönyv. 4 füzet.
72–73. Ą magyar nép élcze szép hegedüszóban. 2 füzet.
74 -76 . Árnyképek. 3 füzet.
77--82 . A köszivű ember fiai. 6 füzet.
83. Milyenek a férfiak ?
84–89. Politikai divatok . 6 füzet.
90-93. Mire megvénülünk 4 füzet.
94. Oceania, egy elsülyedt világrész története.
 nie boses .
6. K. Newsaz elso Keresztydniu
forténete.
7. xt kindly sveio
király
2. Nagy Peter , a minmek oroszok izanpa

9. - dagy Frigyes élete

10. Katthago v. egy vila' goed zas története