Történelmi könyvtár. 51. füzet.

Dr. LÁZÁR GYULA .

Ρ Η Ο Ε ΝΙΚΙΑ

ΤΟRΤ Ε Ν Ε Τ Ε.

BUDAPEST ,

FRANKLIN - TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
1878 .
Franklin - Társulat nyomdája.
 ELSŐ FEJEZET.

Phoenikia.- Phoenikia őslakói.- Kereskedő városok.- Gyarló

kezdet. – Hajózás. - Első felfedezések . Kereskedelem .
Tengerészet. – A három mivelődési korszak. – Gyarmatok .
Phoenikia alkotmánya és belállapota. – Történelmi források.
Tyros fensősége. Hiram király. — A bibliaiirók Tyrosról.
Karthedon vagy Carthago alapitása. --Tyros későbbi fejedelmei.

A Földközi tenger legkeletibb részén , Kis

Ázsia és Egyptom között s a Libanon hegység
nyugati lábainál az 6 -korban egyike virágzott a
legérdekesebb államéleteknek, melyekről a törté
nelem megemlékezik. — Mintegy harmincz mért
földnyi hosszu, de csak alig egy mértföld széles
ségü partszegély a leggazdagabb és legnépesebb
városokat számlálta. Ipar és kereskedelem oly
virágzó állapotban voltak, mint sehol sem azon
időkben s a vállalkozó parti lakosok a legelsők
valának , kik a sik tengerre - ezen tulajdonké
peni elemükre , gazdagságuk, valamint történelmi
hirük eme veszedelmes ösvényére merészkedének .
Ezen ország Phoenikia volt.
A phoenikiai nép , a héberekkel és arabokkal
rokon , már korán, mintegy 2000 évvel a keresz
tény időszámitás előtt költözött a tenger ezen
vendégtelen és terméketlen partjaira ; valószinü
1*

.
4

leg rokon kanaanitáktól szorittatva, kik mesopo

tamiai régi hazájukból lassankint nyugat felé
kezdének nyomulni, hogy a Libanon felföldjét
ellepjék. A föld szegénysége, mely koránsem volt
képes a megtelepedetteknek táplálkozásukra
szükséges gabonanemüeket megteremni, már ko
rán tengerre utalta a népet , mely azon ősidőkben
ép oly mértékben rettegett mint ismeretlen vala .
De az élelmes semita nép nem birt volna fa
jának szivósságával, ha a kopár partokon
kétségbeesett volna jövője felett. S valóban , nem
sokára beköltözése után , egyik várost a másik
után látjuk keletkezni, melyekbe rövid idő alatt
beköltözött a politikai biztonság s az anyagi
jólét, az emberi társaság e két legfontosabb té
nyezője.
A Libanon nyugati lejtői, kiváltképen azon
része , mely a tenger mellett terül el, nem alkal
masak a földmivelésre, fáradalmas és szorgalmas
munkásságnak sem igérnek elfogadható kárpót
lást s minden , mivel a jövevény népnek kinál
koztak : a kereskedelemre alkalmas tengerpart
vala, mely képződésénél fogva jó és biztos kikö
tőkkel dicsekvék . A tenger rémei és veszedelmei
lassankint elvesztik hatásukat az emberi kedélyre,
a megszokás közönyössé teszi a rendkivüli jelen
ségeket is , s az ember kezd megbarátkozni azzal,
mitől elején olyannyira rettegett.
Igy a phoenikiai nép is elején rémülettel te
kintett a beláthatlan tengerre, mely tovább nyo
mulásának egyszerre áthatlan akadályképen gör
 5

düle utjába ; majd azonban megbarátkozott vele,

s a veszedelem még vonzóbbá tevé lelke előtt.
Nem kellett sok idő s a szükség és az emberi
leleményesség egymással szövetkezvén, – az első
hajókat állitották a tengerre ; melyek elején per
sze ép oly gyarlók mint elégtelenek lehettek .
Egyszer a kezdet nehézségein tul, - a hiányos
járművek csakhamar tökélyesbülének ; s mig kez
detben csak a partok hosszában és azok közelé
ben mozogtak , most már a sik tengerre is me
részkedének s a kormányzás mesterségével meg
ismerkedvén , szolgálatukba fogadták a szeleket
is , melyek már a vitorlák használatát is felté
telezik .
A hajózás feltalálását a phoenikiai mesék a
következőképen adják elő. Egy viharos napon ,
midőn a tenger hatalmas hullámokat görditett a
köves partok felé, honnan a megrettent lakosok
félelemmel nézték a meglepő természeti tüne
ményt, künn a tengeren a tajtékzó hullámok
között
egy idomtalan feketés tömeg mutatkozott,
mely mindig nagyobb lőn, a mint a partokhoz
közelébb hajtaték ; s nemsokára kitünt, hogy a
fekete tömegen számos élet tartózkodik , oda me
nekült vagy röpülésükből ott megpihenő ma

darak . A tömeg egy óriási fatörzs volt , mely

valamely idegen messze partról sodortaték a
vihartól a tengerbe, melynek felületén azután
könnyebb sulya által fentartaték . Ezen felette
egyszerü látvány vezette állitólag a phoenikiakat
- a hajókészités mesterségére.
6

De lássuk most azon városokat , melyek a

tengerparton keletkeztek s azon befolyást, me
lyet egyesek közülök a többire már korán gya
koroltak .
A legéjszakibb , tehát Kis- Ázsiához legköze
lebb eső phoenikiai telepitvény : Arados volt ,
melynek ős neve Arvad vala . Ezen város egy a
parthoz közel eső szigeten épült , s nem birt ugyan
nagy kiterjedéssel, de biztos fekvése által kettős
fontossággal. Az egész sziget kőfallal keritteték
körül , melynek kettős rendeltetése volt : a várost
a tenger hullámai, valamint külellenségei ellen
megvédeni. A falak részben ma is láthatók, s
óriási tizenkét egész tizenöt láb hosszuságu szik
latömegeket mutatnak . Az egykor virágzó város
kevés romjai között szegény halászok, koldusok
és vámcsempészek tengetik ma kétséges lételü
ket . Aradossal átellenben az 6-korban Antarados

(ma Tortosa) állott a szárazföldön ; valószinüleg

a régi lakosok temetkezési helye ; ennek közelé
ben pedig Marathos, (ma Amrit) , hol a phoenikiai
történelemre vonatkozó legérdekesebb régiségek
ásatnak . Ezen vidéket legelőször arvad - törzsből
származott kanaanita -phoenikiak szállották meg.
Aradostól délre , alig két órányi távolságban
állott Simyra (ma Sumrah ), a simaret- törzs főtele
pitvénye ; mely ugy mint Arados, már korán
saját királylyal birt s a phoenikiai városszövet
séghez tartozott. — Innen délre Gebal és Tripolis
vonja magára figyelmünket, melyeket Arados,
Sidon és Tyrosból kivándorolt phoenikiak alapi
 7

tottak, s melyek jelenleg elhomokosodott kikö

tőikkel csak kevés hajóktól látogattatnak . Tripo
lis déli szomszédságában terült el Berytos (ma
Beirut ), mely sidoniaktól telepittetett s Sidon vá
rosával állott sokáig szoros összeköttetésben .
Berytos-tól mintegy nyolcz órányi távolságban
állott a phoenikiai városok legfényesbbike, leg
gazdagabbika, melynek hegemoniája vagy fen
hatósága alatt állott sokáig Phoenikia nagyobb
része.

Sidon (ma Saïda ), mint a legrégibb phoenikiai

telepitvény, a « phoenikiai várusok anyjának » is ne
vezteték , sokáig a legelső szerepet vitte Tyros
mellett a városok szövetségében. Legelső lakosai
halászok voltak , erre mutat legalább neve , mely
halászatot vagy halkereskedést jelent. Sidon, a
fényes régi városból mai napon csak temetkezési
helyének nyomai láthatók, Saïda ellenben, mely
a réginek közelében épült, meglehetős virágzó
kereskedéssel birt . - Ismét tovább délre állott

Sarepta (ma Sarfent), mely sokáig virágzó keres

kedelemnek örvendett, mig tizenkét századdal
Kr. előtt Tyros fensősége alá került.
Sidon mellett leghatalmasabb phoenikiai vá
ros Tyros volt, (ma Szur vagy Zor), azaz szikla ,
mint a romjai között bolyongó aráb törzsektől
neveztetik . Tyros ugy, mint Arados, egy szigeten
épült, melylyel átellenben azonban a szárazföl
dön is volt telepitvénye . Tyros sokáig versenye
zett Sidonnal a hegemoniáért, melyet később ve
télytársának hanyatlásával, hosszabb időre sike
8

rült is magához ragadnia . Tyros területén később

érkezett kanaaniták telepedének meg, kik három
ismeretes városnak : Kaikna, Ekdippa és Akko
nak vetették meg alapját, melyek azután majd
nem mindig Tyros fensőségének engedelmesked
tek . Ezen három kanaanita gyarmat közül a
legfontosabb és leghiresebb Akko volt, melyet a
későbbi görögök Ptolemais néven ismernek , s
mely jelenleg St. Jean d'Acre-nek neveztetik, s
ma is nem megvetendő kereskedelmi fontosság
gal bir, habár kikötője már nagyon el van ho
mokosodva. Emlitésre méltó még Byblos, mely

kivált Egyptommal élénk kereskedésben állott s

felváltva Tyros vagy Sidon fensőségét ismerte,
különben saját királylyal birt s a városszövetség
hez tartozott.

Ime a phoenikiai városok, melyek nem har

czias hirüknek , sem pedig fegyveres hóditások
nak köszönték hatalmukat, hanem békés szor
galmuknak és iparuknak, melyek hálás forrásaivá
lettek gazdagságának. A legelső, mely közülök
hatalomra emelkedett Sidon volt. A sidoniak kes

keny és csak kevés termékenységgel biró földje

nem tarthatta el hosszu időre a mindig szaporodó
népességet , mely keletre nem terjeszkedhetett,
minthogy száma nem volt oly nagy, hogy az
izraeliták, valamint a többi kanaaniták ellen , kik
azon vidékeket már régóta megszállva tartották ,
fellépni merészkedhetett volna. Egyedül a
tenger volt , mely a népesség feleslegének tért és
alkalmat nyujtott a terjeszkedésre.
 9

Ez azonban koránsem volt oly könnyü do

log, miként ma talán sokak előtt látszik ; mert
még oly népek is irtóztak a tengertől, melyek,
mint az egyptomiak, a miveltségnek már tekin
télyes polczán állottak. Az emberi erők elégte
lensége, valamint a hajózási eszközök még na
gyon gyarló segélyeszközei a féktelen viharos
elemmel szemben, a legbátrabbak szivét is csüg
gedéssel töltötték el ; s inkább néztek a szárazon
ezen biztos veszélylyel farkasszemet, hogy sem
az ingadozó elemre bizták volna magukat. A phoe
nikiaiak tehát nemhogy nem követhettek vagy
utánozhattak más népeket a sós ösvényen, mert
a tengerek mellett nagyobb részben még tudat
lanságban és miveletlenségben sinlő népek laktak
mindenfelé, hanem a tengerészetnek uttörői ugy ,
mint kimivelői valának, kiknek első sorban a
görögök legtöbbet köszönhettek .
A phoenikiaiak nem voltak harczias népek ;
csekély számuk ép ugy, mint az általuk meg
szállott ország ellenkeztek az erőszakkal; s
habár Egyptom őslakóival ép ugy, mint a hébe
rekkel, valamint az assyrokkal, mint az utóbbiak
leigázóival közös eredettel dicsekhetének, nem
birtak azok harczias jellegével. Mig e szerint po
litikai hatalomra vagy nagyobb önállóságra nem
számithattak , már kezdettől fogva szolgaságra
látszottak kárhoztatva lenni, a nagy semita fő
törzstől elszakadt phoenikiaiak .
Azonban a phoenikiaiak tevékeny és vállal
kozó jelleme irtózott a szolgaságtól, s inkább a
10

tengerre bizta sorsát és életét , mintsem otthon a

rabság keserű kenyerét ette volna . A következ
mények megmutatták, mennyire volt helyes a
szorongatott nép választása . Mert, habár soha
sem volt egészen független politikai tekintetben ,
s hol a Nilus, hol pedig a távol Euphrat partjain
uralkodó assyr fejedelmeknek fizette évi adóját,
csakhogy ezen hatalmas szomszédoktól háborit
hatlanul élhetett kereskedelmének és önkormány
zásának ; mégis gazdagsága következtében ép
oly irigyelt mint keresett hatalmat vívott ki ma
gának az 6 - korban.
De a tenger még más, nagyobb jelentőséggel
is birt a phoenikiainak . Tovább egy évezrednél
elvitázhatlan birtokában a tengereknek , nem
ismert vetélytársakat s oly függetlenséggel ural
kodott azon , - milyennel a szárazföldön soha
sem birhatott volna. Forrása lőn igy a tenger
azon szabadságnak , melyet szárazföldi
hazája
megtagadott. Igy találta meg a phoenikiai nép
természetes rendeltetésének küzdterét, igy vette
birtokába a tengerts alapitotta meg kereskedelmi
hatalmát, mely amabban gyökerezett.
A hajózás, miként már emlitők, kezdetleges
ségében egyedül a partok látogatására szoritko
zott s a tengerészek még nem birtak azon bátor
sággal vagy ügyességgel, hogy a magas tengerre
mertek volna vitorlázni. De később , midőn ha
jóik nemcsak nagyobbak, hanem tökélyetesebbek
is lettek s a tapasztalat és szükség számos javitá
sokra és ismeretekre vezette a tengerészeket , már
 11

a szabad tengeren is találkozunk a phoenikiaiak

kal ; s ezen időtől kezdve ők voltak annak sokáig
egyedüli urai.
De a phoenikiaiak kereskedelme, mivelődése,
felfedezései stb . szoros összefüggésben látszanak
allani az emberi nem átalános haladásával ; s
azon három mivelődési korszak, melyet a tudo
mány az emberiség történelmében megkülönböz
tetni szokott , nemcsak nem maradt befolyás nél
kül Phoenikiára, hanem részben általa nyerte
valódi kinyomatát. Ezen három mivelődési lép
csőzet : a kő-, bronz- és vaskorszaknak neveztetik .
Midőn az emberek még nem ismerték az ércze
ket, alkalmas kövekből készitették legnélkülöz
hetlenebb házi és védelmi eszközeiket , mint bal
tákat, nyilhegyeket, késeket stb . Ez volt az u . n .
kőkorszak. Később megismerkedvén a rézzel, ab
ból kezdék szükséges eszközeiket előállitani. De
a réz tisztán és vegyület nélkül nem bir elég szi
lárdsággal, s a belőle készült fegyverek vagy
balták koránsem feleltek meg a szükségnek. Gon
doskodni kellett tehát, ezen ércznek mesterséges
vegyités által növelni szilárdságát. Hosszu kere
sés és bizonyára fáradalmas kisérletek után végre
kitünt, hogy erre a horgany (Zink) legalkalma
sabb . De a horgany nem fordul elő sem Egyp
tomban , sem Mesopotámiában , sem Görögor
szágban ; s csak Indiából, a Kaukazusból, vagy
Spanyolországból és Angliából volt megkerithető.
A phoenikiaiak tehát elsők ragadták meg az al
kalmat, s a Hellesponton és Bosporuson keresz
12

tül a Fekete tengerbe vitorláztak, hogy a Kauka

zus hegységből horganyt hozzanak ; melyre ugy
a Libanonban, valamint az Euphrat és Nilus
mellett fekvő nagy államoknak felette nagy szük
ségük volt.
De ezen út nemcsak veszedelmes, hanem
hosszadalmas is volt ; s a phoenikiai hajók nem
sokára a könnyebben hozzáférhető spanyol par
tokon szerezték meg a szükséges ásványt; majd
a még távolabb fekvő angol partokon találjuk a
merész hajósokat, hol a horgany nemcsak na
gyobb bőségben , hanem fokozott jóságban for
dult elő. Ezen időtől kezdve századokon keresztül
a horgany volt a legkeresettebb ásvány, mely
nek segitségével a mindenütt bőven található 1
rézből nemcsak szilárdabb , hanem tökély tekin
tetében is sikerültebb eszközök készülvék . Éksze
rek , házi eszközök , fegyverek, mind az uj keve
rékből : a bronzból készittettek és el lehet gon
dolni, mily nagy mennyiségű horganyra volt
azon időkben az embereknek szükségük !
A fontos ércz megszerzése és elárusitása ezen
egész hosszu időn keresztül egyedüli kivált
sága volt a phoenikiai népnek. Ez volt az u . n .
bronzkorszak, melyben az embert már magas fo
kán találjuk a miveltségnek .
Ismét századok multak el , mig végre a növe
kedő szükség, avagy a véletlen, vagy talán mind
kettő az embereket a vas feltalálására vezette .

Ezen felfedezés nagy változást idézett elő a had

viselésben ugy, mint a békés polgári életben ; s
1
 13

a bronz most már másodrendű szerepre kárhoz

taték, mig helyét s vele az elsőséget: a vas fog
lalta el , melyet mai napig megőrzött magának .
Ez, az u . n. vaskorszak, mely az embereket a tu.
domány és művészet , és mesterségek legfelsőbb
polczára segitette emelni.
Azon körülmény, hogy a phoenikiaiak szá
zadokon keresztül egyedüli közvetitők voltak az
összes mivelt emberiség számára megkivántató
anyagok megszerzésében , elegendőképen bizo
nyitja, hogy a vállalkozó kalmárnép oly kincs
forrásokkal birt, melyek kiapadhatlanoknak vol
tak nevezhetők mindaddig, mig a kereskedelem
ben s a tengeren versenytársa nem támad vala .
Azonban a phoenikiaiak kereskedelme nem
szoritkozott egyedül a horgany bevitelére, hanem
lassankint mindazon czikkekre kiterjedett, me
lyek akár fényüzésből, akár pedig szükségből
magukra vonták az emberek figyelmét. Ezek kö
zött első helyet foglalja el a borostyán, ezen
kövesült gyánta vagy mézga, mely jó minőség
ben csak a távol Keleti tenger partjain , a mai
Mecklenburgban és Pommerániában fordult vala
elő. Borostyánból készültek azon időkben és
mindaddig , mig az arany ismeretlen vagy na
gyon ritka volt, sőt még sokáig azután is a leg
keresettebb ékszerek : gyűrük , karpereczek , fej
és nyakdiszek stb. valamint az orvostanban
bizonyas gyógyszerek .
Midőn utóbb a phoenikiai városok mindig
jobban meggazdagodtak, az ipar is uj meg uj
 14

találmányok következtében mindig tágasabb és

tökéletesebb alapokat nyert. Drága szines szöve
tek innen kerültek a kereskedelembe ; az üveg
készités pedig századokon keresztül a phoeni
kiaiak jól megőrzött titka volt.
Habár igy a phoenikiaiak már a 17. és 14 .
század között Kr.előtt hajóikkal bejárták az ak
kor ismeretes tengereket, nem elégedének meg
azzal, hogy a távol országok gazdagságát csere
utján szerezvén meg maguknak , azokban min

dig csak mint jövevény idegenek forduljanak

meg, azért már korán azon gondolatra jöttek ,
hogy gyarmatok telepitése által növeljék nem
csak biztonságukat, hanem kereskedelmöket is .
Legelébb Cyprus és Kreta szigetek , majd a kis
ázsiai kilikiai partok fogadták be a legelső phoe
nikiaiakat. Cyprus szigetén alapitották a később
oly nagy hirre vergődött Kition és kivált szenté
lye miatt sokat látogatott Paphos városokat ;
Kreta szigetén pedig Itanos - t. Ezen gyarmatosok
mind a sidoni törzsből valók voltak . Nemsokára
Afrika, valamint Olaszország és Spanyolország
partjain is találunk phoenikiai gyarmatokat, me
lyek között a leghiresebbek Gades és Carthago
voltak .
Mindenütt, hol megtelepedének , hozzá láttak
a természet gazdagságait tehetségök és erejök
szerint kizsákmányolni; s mig a tudatlan ben
szülött népek előtt gyakran mint tulvilági lények
jelentek meg, kiknek természetes fölényét zugo
lódás nélkül viselték , eszélyességüknek és kitar
 15

tásuknak sikerült , a netán nyugtalankodókat

mindjárt kezdetben lecsendesiteni. Rhodos, Thera,
Kythaeron szigeteken a legfontosabb gyarmatok
keletkeztek igy az Aegei tengerben, melyek nem
csak hajógyárakkal birtak, hanem egyszersmind
és veszély idejében biztos menhelyekül szolgálhat
tak . Syra, Kos, Antiparos szigetek mai napig föllel
hetők a phoenikiai cultura nyomai . Thasos szigete
pedig nemcsak érczgazdagsága miatt birt kiváló
vonzerővel a phoenikiaiakra , hanem kivált hatal
mas tölgyerdői keresett minőségü anyagot szol
gáltattak - a hajóépitészethez .
Igy biztositották magukat a merész kalmá
rok a görög vizeken. Görögország, mely sokkal
később jutott hatalomra és hirnévre, utóbb nagy
hasznát vette a fáradhatlan és leleményes nép
nek , melytől bizonyára sokkal többet tanult,
mint a mennyit bevallani hajlandó volt.
Hol a helyi körülmények nem kedveztek,
vagy hol a benszülöttek gyanuskodásait kike
rülni nem birta, lemondott a gyarmatositásról, s
megelégedett egyszerű kereskedelmi telepekkel
vagy faktoriákkal; melyek közbejöttével azután
szabadon gyakorolhatta kereskedelmét s érint
kezhetett a néppel, melynek ellenszenvét idővel
sikerült is legtöbb esetben szerencsésen leküz
denie.

Ezen gyarmatok és telepitvények czélja nem

lehetett más,mint kereskedelmének minél bizto
sabb és tágasabb alapokat adni . A gyarmatok
közönségesen nemcsak szoros összefüggésben ál
16

lottak az anyaországgal, melynek érdekeit mint

a magukét minden erejükből előmozditották, ha
nem a benszülött népekkel minden alkalommal
éreztėtték fölényüket , mi által gyakran ép oly
tekintélyre mint tiszteletre tevének szert . — Ide
szálliták a phoenikiai városok áruikat, avagy
innen vitték haza a nyers terményeket olcsó
árért, hogy azok más alakban ismét oda kerülje
nek vissza s drágán vásároltassanak meg ugyan
azoktól , kik nemrég potomságért váltak meg
terményüktől. Raktárai és piaczai lettek ezen
gyarmatok és telepek a phoenikiai iparnak , hon
nan a világot mindennel ellátták , mit a szükség
vagy megszokás tett vala nélkülözhetlenné az
emberek előtt. Ilyen volt Phoenikia első fejlődése,
ilyen kereskedelmének és iparának alapja és kut
forrása .

Phoenikia alkotmányáról és belállapotairól

csak nagyon kevés hiteles adataink vannak .

Annyi mindazonáltal bizonyos, hogy politikai

függetlenséggel voltaképen sohasem birt; vala
mint ismeretlen volt előtte egy egységes állam
eszméje is . Az egész ország majd Egyptomnak
majd Assyriának fizette megszokott adóját ;
melyért azután megtartotta önkormányzási jogát,
szokásait, erkölcseit, vallását és törvényeit . Ezen
különben kedvező helyzetét eszélyessége mellett
bizonyára pénzének köszönhette Phoenikia leg
inkább. A városok mindannyian egy fejedelem
mel vagy királylyal birtak s kivévén a nagyob
bakat , közönségesen a leghatalmasabb és leggaz
 17

dagabb hegemoniája alatt állottak . Sidon , Tyros ,

Arados , Gebal, Berytos ugyszólván egymást
váltották fel a hatalomban , melyet azonban a két
első sokkal tartósabban gyakorolt vala . Mennél
inkább tarthatlannak bizonyult nemzeti függet
lenségük, a foederatio vagy szövetkezés eszméje
annál határozottabb alakot nyert.

Mindegyik városnak volt egy királya, ki a

község belügyeit szabadon és függetlenül kor
mányozta ; azonban bizonyos közös ügyekben
tartozott a szövetséges tanácsnak beszámolni ,
mely valamennyi szövetséges városok képviselői
ből alkottatott. Közös ügy volt különösen a nem
zeti védelem idegen megtámadás esetében .
Hogy miből fejlődött ki ezen apró részural
kodás, nehéz meghatározni; ugy látszik azonban ,
hogy erre legelső sorban a nemzet törzsei és azok
fejei szolgáltatták az alkalmat, ugy mint máshol,
s az egyszerü patriarchális kormányforma nemévé
a monarchiának nőtte ki magát . Mint mindenütt,
a gazdagság itt is hatalmat adott ; s mennél na
gyobb kincsekkel rendelkezett az egyik , annyi
ban multa felül hatalomban a többi város-alla
mokat . A kereskedelem nyereményein kivül ezen
apró államok még más jövedelmekkel is birtak ;
kivált Sidon és Tyros és pedig az általuk alapitott
gyarmatok jövedékeivel; mely bizonyára jelen
tékeny lehetett , ha tekintetbe veszszük ezen gyar
matok számát és nagy gazdagságát.
Phoenikia történelmének forrásai nem szá
mosak . A későbbi görög irók följegyzései közül
Phoenikia története 2
18

csupán Menander érdemel nagyobb figyelmet ;

ellenben a bibliai közlemények gyakran homá
lyosak . Ugyancsak görög irók állitása szerint
körülbelül a trójai háboru idejében ( 1000-1100
Kr. e . ) Sidonban : Sobaál vagy Sethlon király ural
kodott ; Berytosban pedig Abibaál. Menandros
szerint a tizenegyedik században Kr . előtt Tyros
ban : Abibaál parancsolt; őt követte hiresebb fia
Hirám , ki szülővárosának, Tyrosnak hatalmát a
legmagasabb polczra emelte.
Hirám ( 1001-967) ült a tyrosi királyi szék
ben, kortársa és szövetséges szomszédja volt Dá
vid és Salamon királyoknak . Ugyancsak Zsidó
ország e két leghatalmasabb fejedelmével Hirám
egy érdekes szerződésre is lépett , mely szerint
engedélyt nyert tőlük áruit országukon ke
resztül szállithatni. Ezen szerződés Phoenikiára
nézve annál fontosabb volt, mert kelet felé, ille
tőleg a távol Indiával csak ezen uton jöhetett
érintkezésbe. Igy jutottak a vállalkozó kalmárok
részint a Vörös tenger , részint a Perzsa öböl fel
használásával egész az Indus torkolatáig ; sőt
talán tovább Indiába egész Waraschta vagy Ba
rigaza kikötőig. Itt volt Ophir a bibliában sokszor
emlitett aranyország keleten, honnan a nyugati
vidékek és országok királyai és nagyjai arany
ékszereket és drágaköveket kaptak ; gyakran me
sés vagy megbecsülhetlen értékben . Ezen fontos
közlekedést ugy látszik Hirám tyrosi király nyi
totta meg a phoenikiaiak számára.
Hirám még egyéb hasznát is vette az izraeli
 19

tákkal kötött barátságos viszonyának . Salamon

király husz éven keresztül, évenkint 20 ezer
véka buzát s ugyanannyi veder olajat küldött
Tyrosba ; melyekért Hirám épületfákat és fara
gott köveket szállitott a hatalmas zsidó király
nak . Sőt az utóbbinak tartozása , daczára hiresz
telt gazdagságának, már oly nagy volt , hogy
kénytelen vala adósságainak törlesztése fejében
husz zsidó határközséget engedni át Hirámnak .
Hirám alatt élte nemcsak Tyros, hanem egész
Phoenikia fénykorát; mert mig hosszu karavá
nok India drágaságaival megrakodva vonultak
be Tyros kapuin , addig Hirám flottái a távol
oczeáni gyarmat Gades (ma Cadix Spanyolor
szágban ) közelében hatalmas ezüstrudakkal ter
helve tértek vissza lengő lobogóval , s növel
ték az uralkodó fényét és hatalmát , s hirdették
a nép vállalkozási szellemét és hirnevét. Hirám a
roppant kincseket nem pazarolta könnyelmüen
mulando czélokra . Első gondja volt fővárosát
Tyrost a kor egyik legfényesebb városává tenni.
A szigeten fekvő 6-várost egy hatalmas gát által
összeköttetésbe hozta a szomszéd uj-város szige
tével ; s a kettő most már egy hatalmas fővárost
alkotott, mely ugy a tenger, mint a szárazföld
felől áthatlan falakkal volt körülvéve, melyek
magassága több helyütt 150 láb vala ! A falak
oly meredeken emelkedének ki a vizből s oly
magasra nyulának fel, hogy támadás esetében az
ellenség rohamhágcsókat sem alkalmazhatott, sőt
lábait szilárd alapra sem tehette . A város köze
20

pében egy meredek sziklán emelkedett Baál

Melkarth pompás temploma, mely a papok álli
tása szerint 2750-ben Kr . előtt épült. A pompás
királyi lak a város déli részén a nyilt tengerre
nézett. Közelében voltak a hajógyárak s az egyes
kikötők , mert valamennyi nagyobb szövetséges
város külön kikötővel és rakhelyekkel birt a fé
nyes Tyrosban. Hatalmas kőtömegek a tenger .
közepében még ma is azon helyeket jelzik , hol
ezen kikötők voltak .

A templomok , a királyi lak s a gazdagok

épületei egymással versenyeztek fényben és pom
pában . A templomok gerendáit a Libanonból
hozott czedrusok képezték ; sa napisten Baál
Melkarth templomában Hirám király egy hatal
mas oszlopot állitott szinaranyból , melynek ér
téke meseszerű lehetett. Jezaiás próféta igy ir
Tyrosról : « Koronákat adományoz ; kereskedői feje
delmek ; kisebb üzérei pedig a föld legtiszteltebb embe
rei . » Egy másik próféta Ezékiel pedig ezeket
mondja . « Épitészei a szépség legfőbb mesterei. Szo
báik falazata czyprus, hajóárboczai pedig a Libanon
ból hozott czedrusfából készülvék ; az evezők tölgyfá
ból, ülőhelyeik pedig drága fába foglalt elefántcsontból
vannak . »

Ha ilyen volt Tyros, sokáig a phoenikiai vá

rosszövetség feje Hirám alatt, kétségtelen, misze
rint a többi városok sem maradtak messze tőle .
Hirám utódai alatt azonban ugy látszik gyorsan
hanyatlott, mert alig két évszázaddal utóbb már
tulszárnyaltaték Berytos által. Igy ment a főhata
 21

lom egyik nagyobb városról a másikra át , a sze

rint, a mint az átalános versenyben egyik a má
sikat felülmulta. Ezen jelenség oka magában a
szövetségi intézményben rejlett. A szabad ver
sengés mindegyiknek kezébe adta a lehetőséget,
növekedő gazdagsága segélyével a szomszédokat
nemcsak utolérni, de felül is mulni; s hol az egy
séges állameszme ismeretlen volt, könnyű szeré
vel egymás fölé emelkedhetének az egyes törzsek
által amugy is elkülönitett város-államok.
Mindazonáltal Tyros egész az ötödik századig
Kr. előtt megőrizte tekintélyét az államközösség
ben , mely időtől kezdve azonban gyorsan ha
nyatlott, mig nem a negyedik század első felében
Nagy Sándor minden időkre megtörte hatalmát.
Ugyancsak Nagy Sándor Egyptomban a nevét
viselő Alexandria város megalapitásával ép oly
félelmes mint legyőzhetlen versenytársat állitott
sikra .
Tyros, valamint Phoenikia leghatalmasabb
és leghiresebb gyarmata Carthago volt Afrikában ;
mely állitólag a következő események között ke
letkezett, és pedig görög irók feljegyzései szerint.
Mutton király Hirám nemzetségéből 852 - ben Kr.
e . meghalálozván, két gyermeket hagyott maga
után : Piimeliunt ( a görögöknél Pygmalion ) és Elis
sár -t (Elissa a görög iróknál) , kik közül az első a
királyi széket örökölte; Elissár pedig nőül ada
ték nagybátyjához Sicharbaál-hoz, ki Melkarth
templomának főpapja volt. Mutton végrendelete
szerint a két testvér Piimeliun és Elissár közösen
22

lett volna Tyrost kormányzandó, mi által Sicher

baál is jogot nyert vala — az ország kormány
zásába befolyni, mi azonban Piimeliun -nak se
hogy sem volt inyére s azért elhatározta, nagy
bátyját és sógorát erőszakkal tenni el láb alól.
Egy közös vigság alkalmával Sicherbaál csak
ugyan megöleték, s Piimeliun nővérével egyedül
maradt a trón birtokában 846 - ban Kr . előtt.

Elissár férjének meggyilkoltatásában fenyegető

veszélyt látott saját személyére is , azért ne
hány hivével , kik hasonlólag tartottak Piimeliun
tól , titkon elhagyta Tyrost.
A menekülők elején Cyprus szigetén pihen
tek meg , majd pedig egy isteni intelem következ
tében tovább vitorláztak s Afrika partjain a régi
phoenikiai gyarmat Ityke — (Utica) közelében
partra szállottak. A benszülött lybiai nép szive
sen fogadta a jövevényeket ; s Elissár ravasz ki
vánságát készséggel teljesitendők annyi földet
igértek neki és társainak, mennyit egy ökör bő
rével befoglalni birnak . Elissár ekkor az ökörbőrt
keskeny szeletekre darabolván fel, azokkal
meglehetős kiterjedésű földet foglalt be , mely
nek közepén épült Byrsa a hires vár, körüle pe
dig a majdan nagy hirre jutott Carthago. A jöve
vények az uj gyarmatot Karthada ( karta hadasha ),
azaz uj-városnak ; a görögök Karchedon, a ró
maiak pedig Carthago-nak nevezték .
A menekült királyleány ezen mesében senki
más, mint Dido, csakhogy átszőve az istenités
eszméjétől. Dido a holdistennő Astarte, ki védel
 23

mébe fogadta Elissárt és társait , s kinek neve

később összeolvadott magával a királyleány ne
vével.

Tyros fejedelmeinek sora Piimeliun- nal meg

szakad , s habár még sokáig jelentékeny hatal
mat képviselt, elébbi fényét ugy látszik , mégsem
nyerte vissza többé . Nagy veszedelem fenyegette
Tyrost , valamint egész Phoenikiát ezen időben
az assyrok előnyomulásában Ázsiában ; kik As
surnasirpal (883—859) alatt egész az Orontes fo
lyóig hatoltak. Itt fogadta a harczias assyr-király
a szomszéd országok fejedelmeit; valamint Tyros,
Sidon, Byblos és Arados királyait, kik hódolatuk
nagyobb nyomatéka tekintetéből bizonyosan
nem jelentek meg üres kézzel . Az assyr emlékek
felsorolják azon kincseket, melyek ezen alkalom
mal Assurnasirpal lábai elé tétettek : arany, ezüst
és blom -rudak nagy mennyiségben . Assurnasirpal
utódja II. Salmanassar (859—823) még tovább
ment nyugat felé, s miután a szövetséges damas
kusiakat, zsidókat és phoenikiaiakat egy nyilt ütkö
zetben megverte, hatalmába ejtette egész Syriát
s a szomszéd országokat egészen a Földközi ten
gerig. Legtöbbet szenvedtek ezen válságos idő
ben : Sidon , Tyros, Byblos és Berytos. A szövetsé
ges városok most mind meghajoltak az assyr
fensőség előtt s nehéz adóval és roppant ajándé
kokkal vásárolták meg a békét, melyre mind
annyinak egyaránt nagy szüksége volt.
24

MÁSODIK FEJEZET.

Sidon. Phoenikia társadalma. A város-királyok . Bibliai

irók ujabb magasztalásai. - A gyarmatok s az anyavárosok kö
zötti viszony. A görögök első fellépése és versengése. Gö
rög gyarmatosok kiszoritjáka phoenikiaiakat . - Idegen táma
asok . Tyros, később Sidon veszedelme. – A hanyatlás
kezdete . Belviszályok. Forradalom . Phoenikia és a
perzsák .

Még mielőtt Tyros a phoenikiai város-államok

élén állott volna , a szomszédos Sidon minden ha
talmat kezében egyesitett ; s habár a politikai
fensőség egész Phoenikia s igy a parancsoló Si
don felett is Egyptomé volt , mely az összes
városállamoktól évi adót kapott, a gazdag város
mégis sokáig a legnagyobb hatalmat gyakorolta,
mely ilyen körülmények között lehetséges volt.
Sidon telve volt gazdag templomokkal ; s a ki
rályi lak , valamint a gazdag kereskedők lakhá
zai közönségesen többemeletü diszépületek vol
tak, melyek nagyszámu és vagyonos népességet
rejtettek erős falak mögött, melyek ugy a tenger,
valamint a szárazföld felől az egész várost körül
vették . A sidoniak sokat szenvedtek a mindig
közelébb a tenger felé szoritott kanaanita tör
zsektől ; s hogy a jövevények fenyegető megje 1
lenése nagyobb károkat ne okozzon , Sidon soka
kat közülök befogadott, még többeket azonban
távol gyarmataiba küldött Siciliába, Epirosba
vagy Görögországba, mi által nemcsak csökkenté
a veszedelmes nép számát , hanem barátokat csi
nált magának ellenségeiből.
 De ezen harczias jövevények száma nem
apadt le oly mértékben , mint ezt a phoenikiaiak
kivánták, 8 az Ázsia belsejéből mindinkább
nyugat felé tóduló néprajok , az izraeliták s más
népek , mindig növekedő erővel nyomtak a kes
keny phoenikiai partokra. A veszély most már
nem Sidoné magáé, hanem egész Phoenikiáé kö
zös volt ; mindenki érezte , hogy az idegen népek
megjelenése sok és nagy bajokat rejt magában.
S a közös veszély pillanatában mindnyájan ön
ként Sidon hegemoniája alá helyezték magukat s
annak bölcseségétől és szerencséjétől tették füg
gővé saját fenmaradásukat. Sidon elég óvatosan
most sem bizott a fegyverben s ügyes alkudozá
sok és bölcs engedékenység által többet használt
ugy magának, mint egész Phoenikiának a fegy
veres kisérletnél. A jövevények , amugy is mind
a nagy semita család tagjai s igy fajrokonai a
phoenikiaiaknak, alkalmat találtak Phoenikiában
vagy uj tűzhelyet alapitani maguknak, vagy pe
dig a vendégszerető rokon nép befolyása által
más helyütt keresni és találni uj hazát.
A legnevezetesbike azon gyarmatoknak , me
lyek ezen időben s az emlitett körülmények kö
zött keletkeztek — Théba volt Boeotiában, Görög
országban ; melynek alapitója Kadmos vala ; egy
herosz -alak a görögök őstörténelmében, melynek
eredete kétségtelenül semita .
De ezen boeotiai gyarmat nem volt szeren
csés ; a benlakók mind ellenségei valának az ide
geneknek , s egy alkalommal megtámadván az uj
26

telepitvényt, annak lakosait majdnem mind lemé

szárolták . Mindazonáltal Théba tovább is fentar
totta magát, s nagy virágzása és gazdagsága kö
vetkeztében Görögország történelmében fontos
szerepet játszott.
Eddig Tyros és Sidon versenyeztek egymás
sal a főhatalom birtokáért a phoenikiai városok
felett. Sidon korábban gyakorolta ezen fölényt,
Tyros később , de tartósabban s alatta a phoeni !
kiai név egészen az Atlanti oczeánig eljutott , s
tul Hercules oszlopain ( a mai Gibraltar) vitorláz
tak a tyrosi hajók Britannia, és még tovább a
veszélyesebb Keleti tenger partjai felé.
A phoenikiai városok belållapotairól majd
nem ép oly keveset tudunk , mint alkotmányáról.
Mindazonáltal valószinü , hogy a város -királyok
nem birtak azon korlátlan hatalommal, mint az
akkori fejedelmek közönségesen és kivált Ázsiá
ban . Már azon körülmény , hogy a városok pol
gári, ipart és kereskedelmet üző népessége ter
mészeténél fogva idegenkedett a merev kényura
lomtól , mely a fejedelem akaratán kivül nem
ismer más hatalmat, azt következteti velünk :
miszerint a régi phoenikiai társaság nem sinlett
oly sötét elnyomatásban, mint más népek , ugyan
azon időkben . A polgári társadalom mindig és
mindenütt, a hajdani Rómában ép ugy , mint a
mai Angliában, meg tudta óvni a maga tekinté
lyét és függetlenségét, s ha időnkint az aristocra
tia tulsulyra emelkedett is, a polgárok befolyása
 27

még mindig elég nagy vala , kiváltságait akár

fegyveres kézzel megvédeni
.
A sok és vagyonos kereskedők , az iparosok
és kézmüvesek a phoenikiai kalmárvárosokban
oly számszerinti többséget képviseltek minden
időkben , minővel bizonyára a királyok sem me
részkedhettek mindig megbirkózni; nem csoda
azért, ha helyzetük kedvező volta mindig tága
sabb szabadalmakra ösztönözte, melyekkel szem
ben még a királyok is elvesztették azon döntő
befolyásukat, melylyel máshol birtak. Egy nagy
számu és vagyonos polgári osztály a legbizto
sabb korlátokat nyujtja — a fejedelem önkénye
ellen .
A városkirályok Phoenikiában tehát nem
voltak korlátlan uralkodók, tanácsukat egy tes
tület képezte, melynek tagjai a legelőkelőbb és
legtiszteltebb polgári családokból vétettek . Ezen
tanács meghallgatása vagy beleegyezése nélkül
a királyok nem határozhattak semmiféle fonto
sabb ügyekben . Igy a negyedik században Kr.
előtt Sidonban a király tanácsát képező testület
500-600 befolyásos polgárból állott, kik ugy
látszik, évről- évre ujból választattak ; mert a de
mocraticus érzelmü polgárok bizonyára veszélyt
láttak a hivatalok vagy más tekintélyes méltósá
gok örökölhetésében. Egyedül a király hatalma
tartott élethossziglan ; minden más méltóság az
államban esetről- esetre ujból, és pedig közönsé
gesen választás utján töltetett be.
De valamint Görögországban, Velenczében
28

és más helyütt, a gazdagság lassankint Phoeni

kiának is nagy szerencsétlenségére vált. Dusgaz
dag kereskedők megszokván a gazdagságukkal
járó fényüzést, lassankint eltértek őseik egysze
rüségétől s kincseik élvezetében elvesztették nem
csak lelkük ruganyosságát, hanem egyszersmind 3
azon , addig ösztönszerü továbbtörekvést is , mely
az egész fajnak olyannyira sajátja volt, s mely
nek oly sokat köszönhetett. Az elébbi munkásság
és kitartás helyét pangó tétlenség kezdé elfoglalni
s a puhulás romboló műve : a phoenikiai nép ős
erejének sülyedésében mutatkozott. Üzérek, ipa
rosok stb . , kik megrakodva kincsekkel lepték el
szülővárosaikat , melyeket egykoron szegényen
hagytak el , nem lehettek többé békés polgárai
egy államnak , melynek első életfeltétele : a tevé
kenység volt. Mióta a szükség ösztönző kény
szere megszünt, a munkásság is kezdett alább
hagyni, - s a meggazdagodott polgárok, mint
mindenütt, itt is — kéjhajhászó semmittevők let
tek , kik nem ritkán magára az államra is vesze
delmesek voltak .

Hogy fogalmunk legyen azon roppant fény

üzésről, melyet a phoenikiai királyok kifejtettek,
idézzük Ezékiel próféta szavait, ki Hirám tyrosi
királyról beszélvén , igy kiált fel. « Miként egy
isten , ugy honol Tyros királya a tenger közepében ;
ugy lakikott, mint az Édenben, isten kertjében . Palo
tájának mennyezete drágakövekkel van kirakva ; ott
tündökölnek : karneol, gyémánt, topas, jaspis, saphir,
smaragd , arany ; s gyűrűszekrényének megbecsülhetlen
 29

drágaságait kezein viseli. » Egy más helyütt pedig

ugyancsak Hirám királyról ez olvasható. « Ruhá
zata myrrha, aloë és kassia után illatozik ; elefánt
csontból készült palotáiban ülve, gyönyörködik a lant
hangjaiban. Jobbján ül a királyné, aranynyal gazda
gon átszött ruhában ; körüle deli szüzek leánykori ját
szótársai . »
Ha egy államban a fejedelem , daczára korlá

tolt függetlenségének s birodalma határainak

ennyi fényt és pompát tudott kifejteni, elgondol
ható, hogy gazdag alattvalói, s ezek száma nem
lehetett csekély, aligha maradtak messze hátra
uruk mögött . Nemsokára versenyeztek a polgá
rok fejedelmeikkel — fényüzésben s a következ
mény nem lehetett más , mint a nemzeti tetterő
sülyedése.
A gyarmatok közül nem maradtak mindnyá
jan az anyaváros fensősége alatt, sőt a legtöbbek
nemsokára alapitásuk után, már független
államközösséggé alakultak, melyek ugyan ezen
tul is folytonos összeköttetésben maradtak az
anyaországgal, de politikai kormányzásukat saját
belátásuk szerint szervezték és vezették . Ezen
szabad gyarmatok kormányának élén két egyen
rangu polgári méltóságot találunk, kiket suffet
nek , azaz biráknak neveztek. Ezen méltóságok,
melyek a király helyét pótolták, évről- évre ujból
töltettek be , mi által azok democraticus iránya
sokáig változatlan maradt .
Carthagoban a két sufféta mellett 28 senatort
vagy kortanácsost látunk. Átalában a phoenikiai
30

anyavárosok és gyarmatok között csak ritka ese

tekben állottak fenn valódi politikai összekötte
tések ; a kettő közötti viszony legtöbbször tisztán
kereskedelmi és vallási volt ; mijobban megfelelt
a nép természetes hivatásának is, mely egészen a
későbbi időkig sohasem élt fegyverrel, hogy
1
hatalmát megalapitsa vagy megerősitse. Egyedüli
kivételt képez ebben Carthago Rómával folyta
tott hosszu létharczában . — A gyarmatok min
dig nagy tiszteletben tartották hazai isteneiket,
melyekről időről- időre értékes hagyományokban
és ajándékokban emlékeztek meg. Egyedül a
papi méltóság volt örökös a phoenikiai gyarma
tokban ; igy Carthago főpapi tisztje a Bithyas
család örökségét képezte ; melynek egyik őse
állitólag még Elissárral költözött vala be az or
szágba.
Egész a nyolczadik századig Kr . előtt , tehát
közel egy évezredig , a phoenikiaiak egyedüli
urai voltak a tengereknek , hajóikon kivül nem
voltak más járművek a szeszélyes ösvényen lát
hatók s minden országok kincsei és gazdaságai
kereskedőik kezein menének keresztül, termé
szetesen nem a nélkül, hogy azokban becsületes
osztalék nem maradt volna vissza . Mint gyáro
sok vagy szállitók , mint követitők vagy alkuszok
a phoenikiaiakat mindig és mindenütt találjuk
ezen hosszu időszakban, a gibraltári szorostól
egész a syriai öbölig ; innen pedig a Hellesponton
és Bosporuson keresztül a viharairól hirhedett
Fekete tenger vagy Pontus- Euxinus partjáig
 31

a távol Kaukázus bérczekig . Könnyen megma

gyarázható, ha ekképen versenytárs nélkül hosz
szu nemzedékek során keresztül a legjövedelme
zőbb foglalkozás gyakorlatában, a phoenikiak
megszámlálhatlan kincsekhez jutottak .
Azonban időközben , a nyolczadik század de
reka felé a görögök kezdenek fellépni, vitézségük
és eszélyességük által kettősen veszélyesek .
A 734. évben Kr. előtt Theokles Sicilia szigetén a
legelső görög gyarmatot alapitotta ; a bevándor
lottak : Chalkis , Megara és Naxos -ból voltak , s
gyors emelkedésük által csakhamar magukra von
ták a phoenikiaiak féltékenységét és irigységét;
az általuk alapitott gyarmatok Megara és Naxos
voltak . Alig egy évvel később Archias : ko

rinthi és korkyraeai gyarmatosokat vezetett Sici

liába, kik a később oly hires és ma is fennálló
Syrakos városának alapitói lettek .
Ezen időktől fogva megszünt Phoenikia
egyeduralma a tengereken ; a vállalkozó görögök
mindig ujabb felfedezéseket tettek , s nemsokára
a verseny megindulása után , már mint ellensége
ket látjuk Phoenikiát és Görögországot egymás
mellett a tengeren . Azonban a tengerek elég tá
gasak voltak mindkét nemzet számára, melyek
közül egyik sem volt oly számos , hogy a másikat
a versenyről egészen leszorithatta volna ; s igy
huzamosb ideig mindkettővel találkozunk a ke
reskedelem jövedelmező és versenyre serkentő
pályáján.
Mig igy hosszan tartó egyeduralma a tenge
32

ren , a görögök fellépésével minden időkre meg

szünt , kelet felől még nagyobb veszedelem fenye
gette Phoenikiát . Sargin assyr király 720-ban
Kr . előtt Tyros alá érkezett, miután a zsidókat
és a velök szövetkezett népeket egymásután
legyőzte. A tyrosi királyi székben Eluli ült , egy
mindenesetre erélyes és belátó férfiu . Sidon , Akko 1
s a többi phoenikiai városok , alig értesültek az
assyrok közeledéséről , midőn önkéntes meghódo
lás által siettek a veszélyt fejükről elháritan
dók , az assyr királynak becses ajándékokkal s
hűségük biztositásával kedveskedni. Ezen kislel
küek példáját egyedül Tyros és királya nem kö
vették ; s városukat védelmi állapotba helyezvén,
készen várták az ellenséget.
Sargin a többi phoenikiai városoktól hatvan
szállitó hajót eszközölt ki magának, melyek 800
evezőssel birtak, s melyekkel Sziget-Tyrost min
den oldalról körülzárolta. A derék király most
sem vesztette el bátorságát s nagy ügyességgel és
szerencsével verte vissza a tulnyomó ellenség
minden támadásait . Ezen alkalommal fényesen
bebizonyult Tyros fölénye a tengeren ; mert egy
átalános tengeri ütközet alkalmával az ellenség
hajóinak nagyobb része a tyrosi búvároktól fe
nékbe furatott s elsülyesztetett; minek következ
tében Sargin haraggal szivében , kénytelen volt az
ostrommal felhagyni. Igy menekült meg Tyros
fejedelmének bátorsága s polgárainak vitézsége
által a legnagyobb veszélytől .
Ezen háborunak azonban szomoru politikai
 33

következményei voltak ; mert az assyr fensőség

elismerése alkalmával többen a városok közül
kiléptek a szövetségből, mely a kölcsönös meg
erősödésnek oly fontos és jellemző eszköze volt,
s mi által megszünt azon érdekközösség is , mely
a kalmár -tengerészeknek addig némi politikai
fontosságot is kölcsönzött a többi népek sze
meiben .
Alig husz évvel ezen nehéz megpróbáltatás
után, uj vészfellegek gyülekeztek Phoenikia fölé .
Sargin utódja , a rettentő Sancherib közeledett
megszámlálhatlan hadaival, hogy az elődje által
megkezdett, de be nem fejezett munkát uj győ
zelmekkel koronázza . A phoenikiai városok most
is siettek hódolatok és ajándékok által megen
gesztelni a vérengző ellenséget, kinek neve már
régen rettegés tárgyát képezte egész Ázsiában .
Most is egyedül Eluli és fővárosa állott ellen , de
ugy látszik, hogy Tyros segélyforrásai apadóban
voltak, mert Sancherib ostrommal megvette a vá
rost; melyből a királynak valószinüleg hajón
sikerült megmenekülnie. Tyros elpusztittatott, s
lakosainak egy része , valamint a többi phoeni
kiai városokból számos családok Mesopota
miába ültettettek át , hol nemsokára nyomta
lanul eltünnek . Sancherib győzelmének és egész
Phoenikia meghódolásának emlékére Nahar -al
Kalb nevü sziklákba Beirut ( Berytos) közelében
domborműveket vésetett, melyek ott mai napig
láthatók .

Igy került Phoenikia assyr fensőség alá, mely

Phoenikis története.
34

nemcsak nem volt többé névleges, mint az egyp

tomi , hanem kérlelhetlen szigoránál fogva teljes
megsemmisüléssel fenyegette az egész nemzetet .
A sujtott városok nagyobb része azonban ugy
látszik zugolódás nélkül türte az idegen és szo
katlan igát ; egyedül Sidon polgárai merészkedé
nek 680-ban Sancherib fiával Assarahaddonnal
kikötni. A lázadásnak azonban nagyon szomoru

következményei voltak, mert Assarahaddon egy

számos had élén jelent meg Sidon alatt, s miután
még a többi phoenikiai városoktól is segittetett,
ostrommal vette meg a szerencsétlen várost. Ab
dimilkut sidoni király nem volt képes a hatalmas
ellenségnek ellentállani, s kincseivel hajóra me
nekülvén igyekezett a szabad tengert elérni ;
de utoléretvén az assyr király szolgálatában álló
phoenikiai hajóktól, Assarahaddon elé vezettetett,
ki a szerencsétlen férfiut hiveivel, valamint a
város előkelőivel együtt kivégeztette. A város
falai széthordattak , a királyi lak , a pompás
templomok s a házak nagy része - a tengerbe
döntettek ; s az egykor oly pompás és fényes
Sidonból nem maradt más hátra füstölgő ro
moknál. Ez volt sorsa a két legelső phoeni
kiai városnak : Tyrosnak és Sidonnak , az assyr
uralom idejében .
Feltünő azonban , hogy mig az assyrok Phoe
nikia függetlenségét megsemmisitették s legszebb
városait elpusztitották ; kereskedelme még min
dig nem mutat fel hanyatlást s majdnem ugyan
azon magaslaton állott, mint a veszedelem előtt.
 35

Ennek oka egyrészről kimerithetlen gazdagságá

ban s gyarmataiban , majd pedig magának a
népnek életrevalóságában keresendő. Nemsokára
az assyrok elvonulása után Tyros miként egy
Phoenix kiemelkedett hamvaiból , fényesen és
gazdagon ; s habár nem volt mindenben a régi,
fénye és gazdagsága még mindig feljogositották
a hegemoniára. is
Hasonlóképen Sidon
igyekezett a romokból uj élet hajtásait csalni ki
s ha ez nem sikerült is ugy, mint Tyrosnak, a
kisérlet és törekvés méltán megérdemlik elisme
résünket.

Az assyr uralom végső évei még egy kemény

próbára tették Phoenikiát és szivós lakóit, Nabu
kodroszor, a Karkemisch melletti véres ütközet
ben egyszerre megsemmisitette Egyptom hatal
mát Ázsiában ; s haragja a zsidók és phoenikiaiak
ellen volt irányozva, kik Nechao pharaot pénzzel
is, fegyerekkel is segitették. Elején Jerusalajim
( Jeruzsálem ) városát pusztitotta el, nemsokára
pedig Phoenikiára került a sor. Az egyptomi s
judaeai királyok még egy végső kisérletet akar
tak tenni a mindnyájukat elnyeléssel fenyegető
assyr hatalom megsemmisitésére ; s Nabukodroszor
ellen véd- és daczszövetséget kötöttek , melyhez
nemsokára a phoenikiai városok is csatlakoztak .
Alig vette ennek hirét Nubukodroszor, midőn
a szövetséges hadak egyesülését megelőzendő
váratlanul megjelent Judaeában, majd Egyptom
ban ; s Jeruzsálemet és a Nilus- deltát feldulván,
egyenesen a phoenikiai városok ellen fordult.
3*
36

A megrettent phoenikiaiak Tyros kivételével

most is önkéntes meghódolás által siettek a fe
nyegető vihart, mely fejük felett lebegett el

háritani ; mi jó részben sikerült is . Tyros ellen

ben II. Ethbaál király alatt erélyes ellentállásra
készült. Nabukodroszor minden hadai ezen város
alá gyülekeztek , s az ostromot kezdetben maga
Nabukodroszor vezette .
De a tyrosiak példátlan vitézsége és szivós
ellentállása csakhamar meggyőzték az assyr hó
ditót, hogy a gazdag városnak csak hosszadal
mas ostrom után kerülhet birtokába ; sőt talán
még ekkor sem . Visszatért tehát Assyriába, de
seregének nagy részét ott hagyta Tyros alatt .
Ezen nevezetes ostrom tizenhárom évig tartott s
végre annyira kimerité a tyrosiakat, hogy midőn
ezen hosszu idő vége felé Nabukodroszor ismét
személyesen megjelent s átvette az ostrom veze
tését, a szerencsétlen város végre roham által az
assyrok birtokába esett ( 574) . A város feldu
latott, kincseitől valamint lakosainak nagy részé
től , mely II . Ethbaál királylyal együtt Babylonba
hurczoltaték megfosztatott. Tyros ezen csapás
után nem szedte magát többé össze ; fennállása
puszta tengélet volt, mely a hajdan oly fényes
városnak csak hiu árnya vala .
Tyrosnak fennállása óta legkérlelhetlenebb
versenytárs : Sidon vala, melynek kárörvendő kal
márlakói nemtelen örömmel fogadták a sokáig
félt vetélytárs végső szerencsétlenségének hirét,
melyet mindenképen siettek saját hasznukra for
 37

ditani. Sidon azon időben , midőn Nabukodroszor

Tyrost feldulta, mégegyszer virágkorát élte , mely
nem volt ugyan koránsem hajdani fényéhez ha
sonlitható, de még mindig irigyelt központjává
tevé ezen város-államot - a gazdagságnak . De

mintha a sors a szomszéd szerencsétlensége fölött

örvendő lakosságnak kemény leczkét kivánt
volna adni, - csakhamar Sidonra is bekövetkez
tek a veszedelem és szerencsétlenség szomoru
napjai.
Wahprahet egyptomi király , ki még mindig
nem mondott le reményéről , az assyr hatalmat
Syriában megsemmisiteni, nem szünt meg had
seregét szervezni és növelni, melylyel azután
nemsokára Tyros bukása után betört az assyrok
által megszállva tartott Syriába . A szárazföldön
azonban ugy látszik nem kedvezett a szerencse
az egyptomiaknak, mert a pharao csakhamar
görög és kis - ázsiai tengerészekből alakult hajó
hadával megjelent a phoenikiai városok előtt,
melyek daczára a megkötött véd és daczszövet
ségnek, kardcsapás nélkül megadták magukat
Nabukodroszornak . Wahprahet haragja kivált nagy
volt Sidonra, melynek példája után indultak vala
a legtöbb phoenikiai városok .
A fenyegetett Sidon az ellenség támadását
megelőzendő, hajóit a pharao elé küldé , s a két
tengerihad Cyprus közelében találkozott. A győ
zelem a pharaonak kedvezett. Sidon hajói na
gyobb részben elsülyesztettek vagy elfoglaltattak,
s csak nagyon keveseknek közülök sikerült Si
38

donba sietendő, megvinni a szerencsétlenség

hirét.
Azonban Sidon még nem csüggedett s a vá
rost védelmi állapotba helyezvén , nyugodtan
várta Wahprahet közeledését . Az ostrom nem tar
tott sokáig.Sidon nem volt képes azon makacs
ellentállást kifejteni, mely Tyros lakóit halhatat
lanná tevé, s csakhamar az egyptomiak kezébe
esett. A pharao roppant pusztitást vitt végbe a
szerencsétlen városon . Palotái, templomai, köz
épületei, melyek az utóbbi szerencsétlenség után
ujból felépülvék , mind szétromboltattak, gazdag
raktárai és gyárai kiürittettek vagy felgyujtat
tak ; lakosainak nagyobb része rabságba vitetett,
s csak csekély volt azon szerencsétlenek száma,
kik az egykor oly fényes város romjai között
visszamaradtak, — hogy annak bukását megsi
rassák . Sidon sem heverte ki többé ezen csapást
s valamint vetélytársa Tyros, lassu tengéletben
mene végső feloszlása elé, mely nem késett so
káig .
Ez volt sorsa két izben a két leggazdagabb
phoenikiai városnak , melyek egymással verse
nyezve, egymásnak sírját segitették megásni. Az
okok, melyek pusztulásukat előidézték ,oly tanul
ságosak, miszerint bármely nép hasznára fordit
hatná. A közös veszedelem a phoenikiakat soba
sem találta egységben ; ellenkezőleg mindegyik
város a másik bukását leste , hogy kereske
delmének és gazdagságának örökösévé lehessen .
z irigység, pártviszály stb ., melyek ezen nem
 39

telen és eszélytelen politikát parancsolták , annál

nagyobb vala, mennél inkább növekedett a ve
szély, mely_kivülről az egész városszövetséget
fenyegette . Ha Tyros és Sidon a válság idejében
elég önmegtagadással birtak volna, kétségtelen,
hogy a csapások , ha nem maradtak volna is el,
de mégis sokat vesztettek volna keménységükből.
Addig, mig Egyptom fensősége épségben fenál
lott s a pharaok elég erősek voltak adófizetőiket
idegen becsapások ellenében megvédeni, a phoe
nikiai városok semmitől sem tarthattak . Adóju
kat rendesen megvitték Memphisbe, különben
pedig otthon teljes szabadságnak örvendhettek :
nyelvük , vallásuk , szokásaik , törvényeik stb .
mind sértetlenek maradának . ..
De mióta az assyr, majd a méd és perzsa vi
láguralom nemcsak mindinkább elhomályositá
az egyptomiak fölényét Nyugat -Ázsiában, hanem
lassankint maga is a hóditás ösvényére lépett,
azóta a phoenikiai kalmárállamok helyzete ugy
szólván napról-napra rosszabbra fordult. Politi
kai önállóság nélkül annak engedelmeskedtek,
kinek a hatalom épen kezei között volt; s mint
hogy a hadiszerencse tudvalevőleg felettén vál
tozékony és szeszélyes, gyakran megtörtént, hogy
az, ki ma győzött, holnap már a megalázott vala .
Természetes, hogy a phoenikiai városok politikai
következetlensége ezen körülmények között csak
szerencsétlenséget hozhatott magára a szövet
ségre, mely minden erősebb megrázkódtatás után
lazábban függött vala össze .
40

Ázsia politikai átalakulásai kihatottak a phoe

nikiai városokra is . Az assyr birodalmat a méd
és babyloniai követte , melyeket a hatodik század
derekán a perzsa világuralom váltott fel, mely
egész Nyugat-Ázsiának más politikai felosztást
adott. Syria és Judaea , majd Egyptom és Phoe
nikia egymásután érezték a nagy politikai vál
tozást , mely azonban egyiköknek sem vált vala
szerencséjére. A phoenikiai városkirályokat im
már nem a nép választotta, hanem az idegen

kényur nevezte ki s igtatta székükbe ; mely al

kalommal főuri jellegét számos megalázó külső
ségek között tette szembetünővé, mi nem kis ke
serüséget önthetett a gazdag kalmárok szivébe .
El lehet gondolni , hogy az ily uton trónra
emelt királyok nem birtak sem népszerüséggel,
sem elég hatalommal s puszta eszközök valának
egyrészről az idegen zsarnokok , másrészről pe
dig az elégületlen és rakonczátlan nép kezeiben ,
mely fejedelmének legnehezebben tudja gyámol
talanságát megbocsátani. Igy történt, hogy a
néplázadások kivált a nagyobb városokban napi
renden voltak, mely alkalommal gyakran pol
gárvér mocskolta be az utczákat. Igy Tyros, a
sokat megpróbált város , a Nabukodroszor által
trónba igtatott Baál király ellen fellázadt, azt
elüzte, s egyszersmind megváltoztatta kormány
formáját. A király helyét két sufféta vagy biró
foglalta el, miként ez Carthagóban , valamint a
többi nagyobb gyarmatokban a legrégibb idők
bta szokásban volt. Azonban ezen változás nem
 41

tartott sokáig, s kevés idő mulva talán ugyan

azon párt, mely az imént a királyi méltóság
megszüntetése mellett harczolt, ismét vissza .
állitá a királyságot.
Igy váltotta fel egyik forradalom a másikat,
a nélkül, hogy ez által a városokban a biztonság
és jólét növekedett volna . Igy ment eléje végső
pusztulásának Tyros, valamint a többi városok
s immár nem vala hatalom , mely a sorsnak
megindult hullám csapását feltartóztatni birta
volna. Igy fogyott el a phoenikiai nép legjobb
ereje a belviszályok és eredménytelen megalá
zások között. Nemzeti jellegei: bátorsága, eszé
lyessége, szivóssága , gazdagsága egymásután
vesztek el az átkos féltékenység befolyása alatt.
Midőn Kurusch vagy Koresch, vagy Cyrus, a
világhóditó perzsa király az Achaemenidák dy
nastiájából, Ázsia uralmát magához ragadta , a
phoenikiai városok már mind feltünő előhaladást
mutattak a hanyatlás ösvényén . Kereskedel
mük ugyan még nem mutatott oly feltünő visz
szamenést, habár az itt -ott észrevehető pangás
biztos előjeleinek volt tekinthető ; de a régi köz
igazgatási intézmény már csak nagyon lazán
függött össze ; sa perzsa világuralom megalapi
tójának nem került volna nagy fáradságába egy
csapással minden időkre eltörölni a phoenikiaiak
névleges önállóságát is .
Később Cyrus fia Cambyses vagy helyesebben
Kambujiah alatt még egy végső fellobogásával
találkozunk a phoenikiai nemzeti érzületnek, mi
42

dőn a kereskedő városok egyhangulag megta

gadták hajóikat a rokon Carthago ellen küldeni,
mint ezt Kambujiah követelte ; s valószinü, hogy
a hires város ezen körülménynek köszönhette
megmentését; mert nemsokára a hazafias nyilat
kozat után a perzsa hóditó visszaindult hazájába,
hogy útközben találja dicstelen halálát .
A perzsa uralom alatt egész a negyedik szá

zad első feléig, midőn annak Nagy Sándor ma

kedoniai harczosai véget vetettek, a phoenikiai
városok mindinkább közeledének feloszlásukhoz ;
a városkirályok és suffeták lassankint mind
megannyi apró zsarnokai lettek a népnek, mely
nemzeti öntudatának elvesztése után kormány
nélküli hajóban várta a végső vihar kitörését,
mely elsöprendő vala a nemzetek sorából.

HARMADIK FEJEZET .

Kereskedelem. . · Ipar. – Fölfedezések az ipar terén. - Keres

kedelmi czikkek . Bányászat. Az érczek feldolgozása.
A földmivelés. - Épitészet. - Tengeri hajók. – A csillagá
szat. - Tengerészet.

A mondottakban röviden megkisértettük egy

kis áttekintését nyujtani a phoenikiai állami és
társadalmi életnek , a mint ez a gyarló források
után , melyekből a történelem számára merithe
tünk, lehetséges. Phoenikiának tengeri kereske
delme volt ugy politikai mint társadalmi életé
nek kutforrása ; ebben gyökerezett hatalma és
 43

gazdagsága; s habár erre talán inkább a körül

mények , első sorban a tartomány természettani
viszonyai, szoritották, mint saját hajlamai,
annyi mégis kétségtelen, hogy egy nemzet sem
mutat fel a világtörténelemben hasonló meglepő
eredményeket oly szerény és kezdetleges segéd
eszközök mellett, mint a milyenekkel a phoeni
kiaiak rendelkeztek .
Mig tehát a természet mintegy megmutatta
az utat, melyen haladniok kellett, ha a kivánt
sikert elérni akarják, más oldalról az ezer aka
dályok leküzdése kizárólagosan a phoenikiaiak
életrevalóságának, szivósságának és leleményes
ségének tulajdonitandó. A népek , melyekkel
Phoenikia fennállásának első századaiban keres
kedelmet űzött, csak nagyon keveset különböz
hettek azon vadaktól, kiket Columbus fölfedezési
utja alkalmával Amerikában talált. Egyptom és
India kivételével, a többi világ sötét tudatlan
ságba volt sülyedve, melyből a mivelődés nap
világa csak sokkal később kezdé felébreszteni az
emberiséget. A tengeren mint úttörő nemsokára
óly hatalommá lőn , mely sokáig megközelithet
len volt. De Phoenikia nem elégedheték meg a
közvetités és átvitel kereskedelmével ; leleményes
polgárai csakhamar az ipar terén is oly hatalmas
és meglepő hóditásokat tettek, milyeneket előt
tük még egy nép sem tudott felmutatni. Ércz
munkásai már az egyptomi emlékekben magasz
talólag emlittetnek ; szövetei az egész ó -világban
hiresek voltak ; nem kevésbé festői stb . Az üveg
44

feltalálása által, mely állitólag hasonlóképen a

phoenikiak érdeme , az ipar egyik legjövedelme
zőbb ágára tettek szert ; s üvegárui oly hiresek
voltak az 6 -korban, valamint Velenczéé a kö
zépkori Európában. Agyag és más edények ké
szitésében pedig egy nép sem multa felül;
szerszámai, fegyverei stb. ép oly hiresek mint
keresettek voltak .

A kereskedelem , az anyagi jólétnek ezen fon

tos előmozditója, már korán messze idegen orszá
gokba vezette a phoenikiaiakat. Görögország ,
Thrákia, a Kaukazus ; továbbá Afrika, Spanyol-,
Olasz- és Francziaország egymásután ismerték
meg a merész férfiakat, kik törékeny járműve
ken, ismeretlen és veszélyes tengereken keresz
tül hatoltak előre, hogy a mivelődés világosságát
terjeszszék és saját jólétüket emeljék. Az irás

jelek feltalálása , mely valószinüleg összeesik

Egyptom e téren tett tapasztalataival, a gö
rög irók szerint egyhangulag Phoenikiának tulaj
donittatik .

Mint már emlitettük , Phoenikia kereskedelme

nem szoritkozott egyedül a tengerre. Karavánjai
bejárták Arábiát, a mesopotámiai országokat,
sőt talán magát Indiát is , s azon gazdag orszá
gok áruit nyugat felé szállitva, kettős jövedelem
mel dicsekedhetének . Arábiából : aranyat, drá
gaköveket, illatszereket ; Indiából: drágaköveket,
fűszereket, elefántcsontot, drágafákat stb .; Me
sopotámiából : különböző nyersterményeket és
 45

gabonát hoztak, melyek kizárólagosan a phoeni

kiai városok által szállittattak tovább vagy dol
goztattak fel.
Mindazon országokkal, melyek területén ke
resztül karavánjai mentek , kereskedelmi szerző
désben állott Phoenikia s el lehet gondolni ,
mennyi áldozatokba került az élelmes kalmár
népnek gyakran egy ilyen szerződés, az erkölcsök
zordonsága s a különböző népek kapzsisága kö
vetkeztében . Bizonyos, hogy ez által maguk az
áruk tetemesen megdrágultak ; de ezzel a phoeni
kiaiak nem sokat törődtek , hiszen jól tudták ,
hogy a világ egyedül reájuk vala utalva a szük
séges áruk megszerzésében .
A phoenikiai gyáripar sokoldalusága egyik
oka volt rendkivüli tökélyének. Syria pusztasá
gainak nyájai finom gyapjut adtak, mely feldol
goztatván ,.. különböző alakban került a Kauka
zusba és Örményországba, Afrikába és Galliába
vagy Francziaországba, továbbá Görögországba,
Spanyolországba stb . Tekintve ezen országok
vad és miveletlen állapotát, az első századokban
a phoenikiai kereskedelem nem lehetett egyéb
cserekereskedésnél , mely által bizonyára
az
nyerhetett legtöbbet, kinek részén a nélkülözhet
lenség és a fortély állottak .
Az üveg feltalálását a régi mesék következő
képen közlik . Egykoron phoenikiai partihajósok
vagy halászok kikötöttek Sarepta vagy Zarpat
közelében ; ott, hol a Sikor - Dilmath vagy Belos
folyó a tengerbe ömlik . A hajósok a homokos
46

kövecses parton ebédet készültek főzni maguk

nak s a homokra tüzet raktak ; azután a kavics
között szétszórva található puhás kőféle anyagot
lábak gyanánt használván , azokra illeszték főző
edényüket. A tűz vigan lobogott, az ebéd javá
ban főtt, midőn a tűz köré heveredett tengeré
szek nem kis meglepetésükre azt vették észre,
hogy az izzó parázsből egy átlátszó tiszta folya
dék ömlik ki , mely meghülvén, megkeményedett.
A kezdetben folyékony , majd pedig szilárd
anyag : az üveg volt. A tűz a főzőedénynek lá
bak gyanánt szolgáló natrumot az éles partifo
vénynyel együvé olvasztván, megteremté az
üveget, mely gyorsan finomodván, az élelmes
phoenikiaiak által különféle edények és fény.
üzési czikkek készitésére használtatott.
A phoenikiaiak sokáig titokképen őrizték az
üveg készitésének mesterségét . A legszebb üveg
árukat Sidon készité és küldé szét az egész világba.
A biborfestés hasonlóképen sokáig a phoeni
kiaiak titka volt s roppant kincseket jövedelme
zett az egyedáruskodó kalmárgyárosoknak . A be
cses biborszin feltalálásával összefüggésben áll a
következő mese .

Egy pásztor a tengerpart közelében legelteté

nyáját, midőn kutyája, mely a viz szélén zsák
mány után keresgélt, hozzá közeledett s száját
ruhájához dörzsölven - azt eleven vörösre festé .
A pásztor azt hivé, hogy az állat meg van se
bezve — s megmosá. De rövid vártatra a kutya
ismét az elébbi feltünő szint mutatta, minek kö
 47

vetkeztében a pásztor most utána járt az állat

nak s észrevette, hogy a tengerparton bizonyos
kagylókat keresgél, melyeket felharapván elnyel.
Ezen kagylók az u. n. biborkagylók (murex
brandaris) voltak, melyek a nyak táján egy finom
hólyagocskával birnak , mely telve van a leg
szebb biborpiros folyadékkal ( nem vérrel). Ezen
kagylók szolgáltatták azontul a drága és nagyon
keresett biborszint, mely egyszerű vegytani ke
verés által, mihez a phoenikiai festők jól értettek ,
különböző árnyalatokat mutatott, melyekkel a
különféle szövetek festvék .
Ezen fölfedezés annál becsesebb volt a phoe
nikiaiakra nézve, mert a biborpiros szövetek a
legdrágábbak voltak századokon keresztül, me
lyeket csak a királyok vagy nagyjaik voltak ké
pesek megfizetni.
Hogy az üveg és a biborszin feltalálása való .
ban az emlitett mesék szerint történt- e ? azt meg
határozni ma ép oly nehéz , mint fölösleges. Any
nyi bizonyos, hogy mindkettő a véletlen közbe
jöttével, mely az emberek történelmében oly
nevezetes szerepet játszik, került napvilágra.
Mig az üveg készitéséhez a phoenikiai parto
kon kimerithetlen bőségű anyag volt található,
az u . n . bibor és trombita-kagylókat (murex trun
culus) nemsokára más helyekről kelle behozni.
A biborkagyló keresett anyaga a kicsinyeknél
piros, a nagyoknál ellenben fekete volt ; a trom
bita -kagyló folyadéka pedig világospiros. Az ezen
szinektől áthatott szövetek voltak az 6 -korban
48

oly hires bibor- szövetek ,

melyek különösen fel
ismerhetők voltak csillogó fényükről. A legbe
csesebbnek tartaték a kétszer festett tyrosi bibor
szövet, mely a kifolyó vér szinéhez hasonlitott.
A biborszin ugy nyereték , hogy a nyers
kagylók egy tágas edényben összezuzattak , az
után főzés általkiválasztaték a festanyag. Ötven
font finom gyapju festéséhez háromszáz font
nyers kagyló volt szükséges. A phoenikiaiak ha
jõi partról-partra hajóztak , az emlitett kagylókat
gyüjteni. Cyprus, Rhodos, Kréta, Kythaeron és
Thera, valamint Euboea szigetek partjain, nem
különben a siciliai és baleari partokon nagy
mennyiségben találtattak .
Legelőször a phoenikiai városkirályok öltöz
tek biborba, mint méltóságuk külső jelvényébe.
Tőlük sajátították el később Ázsia többi fejedel
mei ; innen került Európába, hol sokáig csupán
fejedelmek, főpapok és előkelő hölgyek használ
hatták, mig a népnek viselnie tilos volt, ha mind
járt anyagi viszonyai megengedték is volna .
A görögök és rómaiak csak ritkán öltöztek egé
szen biborba s megelégedének azzal: hogy kön
töseik szegélyét foglalták többé-kevéssé széles
biborba , a szerint, a mint valaki születése vagy
méltósága által erre feljogositva volt ; mi hason
lóképen szigoruan meg vala határozva. — A ró
mai toga virilis, az első ifju -köntös, melyet a ne
mes ifjak kaptak, midőn a gyermekkorból kilép
tek , a legkeskenyebb biborszegélylyel birt.
A festéssel szoros összefüggésben állott : a
 49

szövészet , melyben a phoenikiạiak már korán

kitüntek . Tarka szöveteit Kis- Ázsia fizette leg
jobban ; azután Görögország és a többi Európa.
Babylon és Egyptom , de kivált az utóbbi már a
legrégibb időkben önállóan üzték a szövészetet,
melyet nagy tökélyre vittek . Illatszerek és írek
készitésében Phoenikia csak India és Babylonia
által mulaték felül. Kivitele ezen czikkekben is ,
melyek az 6 -korban oly nagy keresletnek örven
dettek, nagy volt .
Az agyagedények készitésében is első helyet
foglalnak el a phoenikiaiak s tanitói lőnek ebben
is a görögöknek , kik azt azután idővel még na
gyobb tökélyre vitték . A legrégibb görög edé
nyek – egyszerű , többé-kevéssé sikerült után
zásai a phoenikiai hasonnemü tárgyaknak. A leg
tökéletesebb agyagedények Sidonban készültek
s minden időkben fontos kiviteli czikket képez
tek . Agyagedényekért cserélték be a phoenikiaiak
a távol Britannia horganyát, a Keleti tenger
borostyánját stb .; s valószinüleg ezen iparág
képezi a legelső és legrégibb kiviteli czikkét
Phoenikiának , mit annak rendkivüli régiségé
ből lehet gyanitani .
Különösen nagy ügyességgel birtak a phoe
nikiaiak – a bányászatban. Ezen nép, mely
szárazon és vizen uj meg uj vívmányokat muta
tott fel, mely merész és vállalkozó uttörőket gaz
dagon jutalmazott, kik a Kaukazusban vagy Bri
tanniában , Spanyolországban vagy Afrikában uj
fölfedezéseket tettek , melyeknek az összes város
Phoenikia története . 4
 50

államok nagy hasznát vették , első volt, mely

nem elégedett meg azzal, mit a földön és annak
felületén talált, hanem a mely merész számitással
aknákat vágott a sziklákba, hogy onnan nem
sejtett kincseket hozzon napvilágra. A bibliai,
feletten könnyelmü próbára tett türelmes Job
igy szól a phoenikiaiakról, vonatkozással azok
bányászatára. « A föld, melyből az élet fakad
megforgattatik ; a kövek eltávolittatnak , s messze
az emberek lakásaitól aknák furatnak a hegyek
belsejébe. A ragadozók nem ismerik a rejtélyes
ösvényt, a keselyű éles szeme nem fedezi azt fel,
a vad állatok nem lépdelnek rajta. A sziklákon
keresztül csarnokok töretnek s felkutattatik a
sötétség s a halál éjszakája. S itt roppant drága
ságok terülnek el az emberi szem előtt ; a sziklák
belsejében honol a saphir, az aranypor ; innen
hozatik napfényre a vas ; s itt folyékonyittatnak
kövekből érczek. A viz átszivárgása megakadá
lyoztatik ; s a titokba rejtett kincsek világosságra
hurczoltatnak » .
A phoenikiaiak legelőször a Libanonban s
Cyprus szigetén kezdék a bányászatot mivelni,
hol különösen nagy mennyiségű rezet találtak .
A tizenharmadik században Kr . előtt Thasos szi
getén gazdag arany telepeket fedeztek fel ; Hero
dot ezen alkalommal azt mondja, hogy a phoeni
kiaiak
egy « egész hegyet felforgattak ». Spanyol
ország ezüstbányái rendkivüli kincseket jövedel
meztek. Az u . n . « ezüsthegyek » a Sierra Morena
hegységben feküvének a Baetis (ma Guadalquivir )
 51

alsó folyásánál. Hajóik ezen folyamon messze fel

felé egész Sephela (talán a mai Sevilla) váro
sáig eljutottak. Gazdag arany és rézbányák ta
láltattak Gades (Cadix ) környékén is . Megjegy
zendő , hogy a classikus irók tanusága szerint
Iberia vagy Spanyolország valamennyi gazdag
bányái a phoenikiaiak vagy carthagoiaktól
nyittattak meg, s egy sem a későbbi rómaiak
által. Diodor azt mondja, hogy Iberia bányái több
stádiumnyira vezettek ugy mélységben, valamint
szélességben , a csarnokok és tornáczok száma
pedig annál nagyobb volt, mennél alább jutot
tak a mélységben, hol az arany és ezüsterek
rendesen gazdagabbak voltak . A bányákban
összegyült vizek egyptomi csigaszivattyuk által
távolittattak el. Egy másik classicus
iró azt
mondja, hogy az ekképen nyert aranyércz köny
nyü tűzben felolvasztaték s gáliczföld által meg
tisztittaték . Az ezüstolvasztók pedig nagyon ma
gas kürtőkkel birnak , hogy az olvadozó érczekből
felszálló gőzök, melyek az egészségnek felettén
nagy ártalmára vannak eltávolittassanak .
Hajdan ezen bányákban három nap alatt egy gö
rög talentum ezüst találtatott.
A phoenikiaiak nemcsak felkutatni tudták az
érczeket, hanem nagy mértékben értettek azok
feldolgozásához is . Már 1100-ban Kr. előtt, midőn
Gades alapittaték , Melkarth ottani templomában
felirásokkal ellátott aranyszobrok voltak látha
tók . A bibliában , különösen Salamon király
uralkodása idejében , gyakran tétetik emlités
azon mesterséges érczöntésekről, melyek a tyrosi
öntödékből kerültek ki. Homer gyakran magasz
talja Sidont, az « érczgazdag » s a «müvészetekben »
különösen gazdag várost.
Azonban nemcsak a nemes érczek feldolgozá
sához értettek a phoenikiaiak , hanem kitünő
bronz és agyag vaseik világhirüek voltak ; s
innen kerültek sokáig Egyptomba és Görögor
szágba azon óriási áldozatkorsók , melyek ugy
keverés mint kivitel tekintetében felülmulhatlan
tökélyről tanuskodnak . – A vasból már korán
jeles aczélt kovácsoltak a tyrosi és sidoni meste
rek ; s bizonyos , hogy ezen mesterség innen ke
rült utóbb Damaskusba is , hol egész a legujabb
időkig a legjobb kard és törpengék készültek .
Az egyptomi emlékeken látható s ajándék vagy

adó fejében a pharaoknak átnyujtott különféle

edén yek mind phoenikiai gyártmányok voltak .
Izlés és tartósság tekintetében a későbbi görög
műipar által sem érettek utól . Arany és üveg ivó
serlegek , borkupák , vizkanták , virágtartók stb .
mind oly tökélyben kerültek ki a phoenikiai mű
helyekből , hogy a görögök sokáig beérték a
puszta utánzással. Cyprusés számos görög szige
teken , továbbá Hetruriában és Dél-Francziaor
szágban találtattak ily edények ; mi világosan
azt mutatja, hogy a phoenikiai kereskedelem
mindezen vidékekre és még sokkal tovább kiha
tott . Leggazdagabbak phoenikiai edényekben je
lenleg - a római vatican és a párisi Louvre -mu
 53

zeum . Egy-két példányával bir a budapesti nem

zeti muzeum is .
Hiresek voltak a phoenikiaiak még az elefánt
csont faragásban is ; már a bibliában emlités té
tetik : hogy Salamon király hires elefántcsont
trónját phoenikiai mesterek készitették. Az elefánt
csont kétféle uton került Phoenikiába : karavánok
által Yemen és Arábiából ; azután hajókon Afrika
éjszaki partvidékeiről; mely alkalommal megje
gyezzük : hogy az elefánt, mely jelenleg Afrika
nak csak egyenlitői vidékén fordul elő , az ó-kor
ban mindenütt el volt terjedve ; s található vala
a mai Tunis, Algier és Marokkoban is .
Habár Phoenikia természettani viszonyainál
fogva nem volt alkalmas a földmivelésre, s lako
sait nem lett volna képes az éhenhalástól meg.
menteni, ujabb kutatások mégis kideritették ,
hogy a földmivelés, - a mennyiben ez korlátolt
területi viszonyainál fogva lehetséges volt , na

gyon előrehaladott fokon állott. Nagyszerű viz

medenczék vagy esővízgyüjtők láthatók ma is ,
melyekből a szárazság idejében a földek a szük
séges öntözést nyerték , mely mesterséges uton
történt. A földmivelés mellett azonban, mely nem
jövedelmezte ugyan a szükséges kenyeret, sokkal
fontosabb volt : a bortermelés, mely Egyptom
ban csak sokkal később lett ismeretessé, s másutt
sem üzeték rendszeresen , s mely Phoenikiában
a földmiveléssel egyenlő magas fokán állott a tö
kélynek .
Az emlitett iparágak , a bányászat, mezei
54

gazdaság stb . továbbá a találmányok , koránsem

meritik ki egészen a phoenikiai nép sokoldalu te
vékenységét; kereskedelme és közlekedése, mely
nek a jelen művecskében egy külön fejezetet
fogunk szentelni, oly jelentékeny volt, mint egy
más népnél sem az 6 -korban ; s ekképen min
denütt és mindenben rendkivüli és eredeti jelen
ségnek tekinthető .
Az épitészet Phoenikiában két különböző
irányban fejtett ki nagy és ritka tevékenységet ;
a tulajdonképeni épitészet mellett ugyanis neve
zetes szerepet játszott, avagy talán a legnevezete
sebbet : a hajóépitészet.
A phoenikiaiak épitési modoráról vagy styl
jéről csak annyiban birunk megközelitőleg biztos
tudomással, a mennyiben erről a biblia megem
lékezik . Ismeretes, hogy Dávid és Salamon kirá
lyok fényes templomai és palotái, valamint min
den nevezetesebb épület Izraelben phoenikiai
épitészek műve volt ; kik Zsidóországban nem
csekély befolyással birtak , mert az izraeliták
maguk csak nagyon középszerű tehetségek valá
nak e téren. Fájdalom , azon távol időkből ne
hány templom és egyéb épületromokon kivül
semmi sem jutott reánk ; s az anyag , melyről a
phoenikiaiak épitészetére következtetni birnánk,
felette csekély és korlátolt.
Mindazonáltal ismeretes , hogy már 1000 év
vel Kr.előtt — Syriában, Kis -Ázsiában, sőt nem
ritkán Egyptomban és Mespotámiában a phoeni
kiai épitészek voltak a legkeresettebbek. Az álta
 55

luk különösen Jeruzsálemben emelt épületek

leirásából tudjuk, hogy kiváló előszeretettel mi
velték a nagy négyszög alapformákat. Szilárd
ság, tartósság, habár néha talán nehézkesség te
kintetében is, csak az egyptomiak által mulattak
felül, kikhez épitészetükben különben is legköze
lebb állottak . A czédrusgerendákat szerették ékes
faragványokkal ellátni ; a termek és szobák fala
zatait pedig aranylemezkékkel vagy drága fatáb
lázatokkal diszíteni. A padlózatot pedig közönsé
gesen sima márvány négyszöglapok képezték.
A hajóépitészet Phoenikiában még sokkal
jobban magára vonja figyelmünket; s ezen nép
foglalkozásánál fogva nem lehetett másként,
minthogy minden gondja : hajóinak tökélyesité
sére volt irányozva, mint a melyek segitségével
tarthatta fenn ugy hatalmát , mint gazdagsá
gát. Kitünő anyagot szolgáltattak a hajóépité
szethez azon óriási czedrus és czypresse fák , me
lyek közelükben a Libanont boritották ; s mely
nek őserdői még az első keresztény századokban
sem tüntek vala el egészen . Ezen fák becsét még
inkább emelte azon körülmény, hogy a sós ten
gerviz behatása alatt nem rothadtak , ellenkező
leg keményebbek és tartósabbak lettek . Különö
sen hiresek voltak az óriási magasságu czédrusok,
melyek egy darabból a legjobb árboczfát szolgál
tatták ; s melyek szépségét és tartósságát a görög
irók nem győzik magasztalni.
A phoenikiaiak legrégibb hajója, mely a ke
reskedelemben mindvégig használatban vala
56

a gaulos. Ez , orrán és hátán magas emelvénynyel

volt ellátva , mindkét részén egyenlően kikere
kitve ; s egy nagy vitorla és 20—30 evezős által
hozaték mozgásba. A gaulos mellett találunk egy
hosszu , nem magas fedélzetü hajót, melyet ötven
evezős hajtott s mely ép ugy használtatott kereske
delmi czélokra , valamint kalózhajónak háboru
idejében ; az u . n . Tarsis hajó csupán szállitá
sokra használtatott. Ezen utóbbin , melynek le
génysége mindig fel vala fegyverezve, s melyen
bizonyos számu tengerizsoldos volt elhelyezve
szállittatának az arany és ezüst rudak Phoeni
kiába .
A héber könyvek s ezekben különösen a már
idézett Ezékiel próféta nagy elragadtatással be
szélnek a phoenikiai hajókról; s az utóbbi a Tar
sis hajót az emberi alkotmányoklegpompásabbi
kának nevezi . Ugyancsak ezen iróktól tudjuk,
hogy a phoenikiai nagy szállitóhajók 600 em
bert tudtak befogadni. A leghiresebb hajóépitők
a byblosiak voltak ; ide jártak a görögök sokáig
iskolába s itten tanulták meg a Triremes vagy
háromevezősoros hajóik szerkezetét is . —- Ezen
hajóknál valamint az árbocz, ugy a hajóorr is
czédrusfából készülvék ; az evezők ellenben, ki
vévén a fejedelmek és nagyok díszhajóin , hol
hasonlóképen czédrusból voltak tölgyfából.
A legjobb tengerészeket és evezősöket Sidonban
és Aradosban lehetett találni .
Egy görög iró Xenophon , nagyon magasztalja
a rendet és tisztaságot, valamint a szigoru fe
 57

gyelmet a phoenikiai hajókon . A legkisebb hely ,

ugymond, nagy ügyességgel van ezen hajókon
felhasználva ; nemkevésbé dicsérendő a felosztás,
szükség és tapasztalat szerint; mások a nagyobb
vitorlás és evezőshajók szilárdságát dicsérik &
csodálkozással emlitik meg , hogy a phoenikiai
tengerészek még a szél ellen is tudnak vitorlázni,
s hogy a legviharosabb évszakban is szerencsés
és hosszu utakat tesznek a tengeren .
Nagy előnyére szolgált a tengerész népnek a
csillagos ég ismerése. A görögök közönségesen a
nagy medve csillagzata után indultak a tengeren ,
mely szembetűnőbb ugyan, de sokkal bizonyta
lanabb utmutató . A phoenikiaiak ellenben már
korán felismerték a sarkcsillagban azon fontos
ságot, melylyel ez kiváltképen tengerészek szá
mára bir, daczára kevésbé feltünő megjelenésé
nek ; e csillagot azért jellemzően « phoenikiai csil
lagnak » nevezték . A későbbi görögök csakugyan
felismerték a sarkcsillag nagyobb fontosságát
tengeri utazásoknál s azt állitották : hogy a phoe
nikiaiak ezen körülménynek nagyon sokat kö
tovább is a
szönhetnek ; maguk azonban
nagy medve után indultak.
A phoenikiai hajók közönségesen huszon
négy óra alatt ugyanannyi mértföldet haladtak ,
ha kedvezőtlen szelek vagy szélcsend által fel
nem tartóztattak ; voltak azonban olyan hajók is,
melyek kiválóan szerencsés szerkezetük és elég.
séges személyzetük által előnyben valának , s az
ilyenek naponkint 30 mértföldnyi utat tettek ; ez
58

azonban valószinüleg a ritkaságok közé tartozott.

A phoenikiaiak nem voltak az egész év folyamá
ban a tengeren ; közönségesen február hó vége
felé indultak el hazulról, s már október végén
ismét oda visszatértek . A téli évszakon át majd
nem teljesen szünetelt a hajózás, vagy csak a
legközelebbi partok látogatására szoritkozott.
Megtörtént azonban elégszer, hogy a kedvezőt
len évszak néha korábban következvén be, távol
országokban , Britanniában vagy egyebütt érte a
phoenikiakat; s ezen alkalommal kényszerüség
ből idegen földön töltötték a telet. De már a kora
tavasz ismét utban találta a merész férfiakat.
Ha a mondottak után a phoenikiai hajók
gyorsaságát s tengerészeinek ügyességét és kitar
tását tekintjük, hasztalan keresünk az ujabb tör
ténelemben hozzájuk méltó és hasonló példát .
A középkori Európában Velencze volt százado
kon keresztül a legnagyobb és sokáig egyetlen
tengeri hatalom . Hajói azonban alig voltak ké
pesek 10—15 mértföldnyi tengeri utat megtenni
naponkint, s csak feletten ritkán 20 mértföldet.
Tengerészei majdnem egészen ismeretlenek vol
tak az Oczeánon , s közönségesen a délkelet-euró
pai beltengereken fordultak meg . Nem igy a régi
phoenikiaiak, kik harmadfélezer évvel elébb már
az Indiai tengert, az Oczeánt s az Éjszaki és Ke
leti tengereket is bejárták ; és pedig bizonyára
sokkal elégtelenebb hajózási eszközökkel.
A phoenikiai tengerészet azért sokáig tulélte
Phoenikia politikai és kereskedelmi korszakát ;
 59

s még akkor is nagy tekintélynek örvendett,

midőn a városok egymásután alászállottak s je
lentéktelen vidéki helyekké sülyedének alá. Igy
a perzsáknak a görögök ellen folytatott hosszu
tengeri háboruiban a phoenikiai hajók min
dig a legelsők voltak ; s ha e helyütt győzelemről
volt szó, azt rendesen a phoenikiai tengerészek
vívták ki , habár azzal mindig elnyomóik dicsek
vének .

NEGYEDIK FEJEZET.

A kereskedelem fejlődése. - · Phoenikia fölénye a tengeren .

Viszony Egyptommal. - Oczeáni gyarmatok és fölfedezések.
Gades. Hazafias titoktartás. Å kereskedelem kiterjedése.
- A phoenikiaiak befolyása az átalános, és kivált a görög nem
zeti mivelődésre. – A görög gyarmatok elvesztése. Uj gyar
matok. Phoenikia segélyforrásai. — Még egyszer a biblia.

A következőkben körvonalozni fogjuk Phoe

nikia kereskedelmét és iparát a legrégibb időktől
kezdve ; valamint azon okokat elősorolni, melyek
mindkettő hanyatlását előidézték vagy siettették .
A phoenikiai kereskedelem fejlődését és ki
terjedését nem lehetséges egész alapossággal ki
deriteni; főképen azért, mert azon régi időkben,
melyekbe tulajdonképeni fénykora esik , csak

kevés följegyzések tétettek , vagy ha igen, azok

legnagyobb része elveszett a hosszu századok sőt
ezredek viszontagságai alatt. Kétségtelen azon
ban, hogy a phoenikiai kereskedelem kezdetben
csupán a keletre szoritkozott s csak később ter
60

jeszkedett ki délre ; ellenben éjszaki és nyugati

irányban legutóbb fejlődött.
Ázsia belsejével, a mesopotámiai Babyloniá
val mindenesetre már 2000 évvel a keresztény
időszámitás előtt kereskedelmi összeköttetésben

állott; erre mutat azon körülmény , hogy a ba

byloniai mértékek Phoenikiában is használatban
voltak. Babylonia hiányt szenvedett : olaj, bor,
gyapot, bőrök és érczekben , melyekben Syria
részben bővelkedett ; s a phoenikiai kereskedők
voltak azok , kik a nagy államot mindezekkel el
látták . Ezen kezdetleges mozzanatok természete
sen karavánok által létesittettek . Azon nagy siva
tagok és pusztaságok, melyek Syria s az euphráti
tartományok között elterülnek, az 6 -korban ép
ugy mint jelenleg, vándornépektől voltak népe
sitve , kik szilaj és szabad élethez szoktak s min
dent , mi területeiken keresztül viteték , erősen
megadóztattak.
Phoenikia ezen veszedelmes népekkel barát
ságos viszonyba lépett , ellátta azokat mindenféle
szükségesekkel, mi az egyszerü nomádoknál nem
lehetett valami nehéz feladat; s ezért engedélyt
nyert, áruit_minden irányban akadálytalanul
szállithatni. Ezen nomádok azután fedezetül és
kiséretül szolgáltak s nem kis mértékben növel
ték a biztonságot , melyre a kereskedelemnek
mindenkor és mindenütt nagy szüksége volt .
Babylonia, melynek ez idő szerint már nagyon
kifejlődött ipara volt, a szükséges árukat jól
fizette, s a tengeri városok ezen uton szerezték
 61

legelső alaptőkéjét jövendő nagy gazdagságuknak.

A mesopotámiai gabona, Arábia fűszerei, illat
szerei stb . képezték főképen a visszavitel czik
keit ; melyeket később az ázsiai népek sokáig
csak Phoenikia közbenjárása mellett valának ké
pesek elárusitani.
Valószinü, hogy a Babylon és Phoenikia kö
zött már korán létrejött barátságos viszony kelet
kezését , mely a kereskedelemnek nem kis hasz
nára vált, lényegesen megkönnyité azon körül
mény : hogy mindkét nép fölismervén egymásban
a rokont , mert mindketten a semita fajhoz tarto
zának, egymás iránt nagyobb bizalommal is vi
selteték .
Sidoni és tyrosi kereskedők voltak az elsők ,
kik Babyloniával a kereskedelmet megnyitották .
A sivatagokban, melyeken karavánjaik átvonu
lának , bizonyos meghatározott távolságban egy
mástól , nagy költséggel készült pihenő állomások
voltak , melyek lassankint karaván -serai, vagyis
vándorvásárokká nőtték ki magukat ; s a szét
szórt oazok lakosai ide gyülekezének , szükségle
teiket becserélendők . - Nagy érdeme volt ezen

sivatag -piacz létrejövetelében Salamon királynak ,

ki egyikén az oazoknak, Thadmor-ban, a később
oly hires Palmyra vagy pálmavárost alapitotta.
A régi karaván - ut Sidonból Izrael felé Dánba
vezetett ; onnan keresztül a Libanonon Damas
kusba, melynek gyönyörü rózsaültetményei ke
let felől már a sivatagokba ütköznek . Damaskus
ból éjszaki irányban Ribla és Emesa (Hems) felé
62

Hamathba ; innen pedig Bambyke vagy Hierapo

lisba vezetett az út, közel az Euphrát völgyéhez.

Azután ezen folyamon át Harránba, honnan két

út ágazott szét, melyek közül az egyik Baby
lonba, a másik pedig a Tigris partján fekvő
Serugba vezetett ; mely ugy látszik , a főváros 1
után a legfontosabb kereskedelmi központot ké
pezte.
Kapcsolatosan Babylonnal, Phoenikia már
nagyon korán összeköttetésbe lépett Arábiával.
Damaskusból külön karaván -út vezetett a Duma
oázon keresztül egész a Vörös tenger keleti part
jáig : az ammoniták, moabiták és edomiták tartomá
nyain keresztül Elath -ba, innen pedig a sabaeusok
országába. Ezen úton kerültek a phoenikiaiak a
Somali -partokra, s jövének legelőször érintkezésbe
Indiával. Az indusok hajói és a phoenikiaiak kö
zönségesen Elathban vagy a Somali partokon ta
lálkoztak egymással, hogy áruikat kicseréljék.
Lassankint azután a karavánkereskedelem
ből tengeri összeköttetések keletkeztek , a Vö
rös tengerből az Ind oczeánba vitorláztak a me
rész tengerészek s nemsokára Barigazában kötöt
tek partra. Az Ophir -bajósok, mint ezen tenge
részek neveztettek , nemcsak roppant kincseket
hoztak Phoenjkiába, hanem ismereteket is , me

lyeknek iparuk és kereskedelmük továbbfejlődé

sében nem csekély hasznát vették. Kétségtelen ,
hogy a földrajzi ismeretek terjedésével mindig
tágasabb alapokat nyert kereskedelmük is ; s
 63

már -már nagyobb és mindig merészebb vállala

tok lebegtek a továbbtörekvő nép lelke előtt .
Majdnem ugyanazon időben , midőn karaván
jaik a Földközi tenger partjaitól az Euphrát
mélyföldjéig tartották fenn a közlekedést, a
phoenikiai tengerészek eljutottak a Nilus deltá
jába is , hogy köztük és az egyptomiak között
megvessék azon viszony alapját, mely mindket
tőre nézve egyenlő fontossággal birt ; de a mely
ből Phoenikiára még különös politikai következ
mények is háromlottak , melyek nem maradhat
tak befolyás nélkül állami és nemzeti életére sem .
Valószinü , sőt bizonyos , hogy a phoenikiaiak
utazásaikban és fölfedezéseikben bizonyos szigoru
terv szerint jártak el; s legelébb azon népekkel
igyekeztek megismerkedni s kereskedelmi össze
köttetésekbe lépni, melyek közelebb laktak, s
kikkel több mint egy tekintetben érdekközösség
ben is állottak. Igy a syriai kanaanita s más
semita népektől Egyptomba jutottak ; innen pe
dig éjszaki és éjszakkeleti irányban az örmény
felföld lakosaihoz, valamint az érczgazdagsága
miatt kettős fontossággal biró Kaukazusba.
Mindenütt, hol az élelmes nép megjelent:
tevékenység jellemzé útait, mely lépten -nyomon
növekedett , kivált ha terjedelmes és nagy
számú gyarmatait melyek a pezsgő
tekintjük ,
élet központjaivá váltak még ott is , hol röviddel
elébb a legnagyobb tétlenség és pangás uralko
dott. Oly nagy volt a példa hatása a leghátra
maradottabb népekre, hogy gyakran tevékeny
64

munkásaikká tették a fáradhatlan jövevények

a bennszülötteket is .
Egyptom , mely az érczeknek ugyszólván tel
jes hiányában volt , nagy mértékben a nyugatra
volt utalva, melynek gazdagsága épen ezen irány
.ban átalánosan ismeretes vala . De mint már em
litettük egy helyütt, az egyptomiak nem voltak
sohasem tengerészek, irtóztak a mozgékony elem
től , melytől vallásuk is mint « tisztátalantól » (való .
szinüleg sós tartalma miatt) eltiltotta . A phoeni
kiaiak , kik ezen körülményt már korán haszunkra
forditották, nemcsak közvetitői lettek az egypto
miaknak a nyugattal , hanem mint alig lehete
másként : egy ezredévnél tovább egészen kezük
ben tartották a népes és gazdag pharao -birodalom
tengeri kereskedelmét ; mi megfoghatólag rop
pant kincsforrást képezett a szövetséges városok
számára .
Egyptom , a hatalmas és sokáig hóditó állam
bizonyára érezte azon sajátságos viszony terhét,
mely a kalmárvárosok tengeri fölényéből szár
mazott , s mely bizonyos tekintetben függővé
tette az utóbbiaktól a nagy Egyptomot S
azért más úton igyekezett magát kárpótolni az
ebből származott erkölcsi vereségért. A kárpót
lás csak politikai téren volt elérhető s azért a
pharaok mindent elkövettek , hogy a phoenikiai
városokat uralmuk alá hajtsák .
Phoenikia , mely miként már többször láttuk , so
hasem volt katonai állam , s melynek fegyverfog
ható népessége nem a szárazföldön, hanem a távol
 65

tengerek viharaival és ezer veszélyeivel állott

szakadatlan háboruban , nem vonakodott megha
jolni azon fegyveres hatalom előtt, mely előtte
időnkint a legerősebbnek bizonyitotta magát.
Meghódolt tehát akadálytalanul a pharaoknak ,
kiknek udvaraiban gazdag ajándékokkal s
szokásos adóval látjuk megjelenni évenkint kö
veteit ; mintegy minden évben megújitandók
azon barátságos viszonyt, mely a gazdag vá
rosok s a főuri jogot gyakorló egyptomi királyok
között fenállott. Egyptom megelégedett hatalmá
nak ezen jövedelmező külsőségével s nem hábor
borgatta a phoenikiai városokat önkormányzá
sukban .
Ilyen volt a viszony Egyptom és Phoenikia
között körülbelül ezer évig ; s tagadhatatlan , hogy
ebből ép oly sok haszon háramlott az egyikre,
valamint a másikra. India drágakövei, Európa
nemes érczei , melyekre a dúsgazdag nilusi lako
soknak oly nagy szükségük volt, mind a phoe
nikiaiak kezén menének keresztül, s kizárólago
san általuk jutottak Egyptomba. Drága szőnye
gek , selyem , bibor és más szövetek ; továbbá
párduczbőr s számos nemes szőrmék képezték
azonfelül még a bevitel főbb czikkeit Egyp
tomba ; mely ezekért keresett és nagy tökélylyel
dolgozott byssus-szöveteit, terményeit stb . hozta a
piaczra.
Igy váltották fel egymást szükséglet és ke
reslet a világ leggazdagabb országaiban ; s
mintegy kiegészitendők egymást, az iparnak ,
Phoenikia története. 5
 66

kereskedelemnek s igy közvetve magának a ma

gasabb miveltségnek is megvetni segitették alap
ját. Phoenikia volt sokáig ezen rendkivüli
forgalomnak valódi rúgója ; általa nyert a keres
kedelem addig nem ismert kiterjedést és jelentő
séget ; s midőn sokkal később a görögök léptek a
versenytérre, Phoenikia már elérte fényének tető
pontját, s a dolgok rendes menete szerint
nyugodtan átengedhette a tért egy ujabb és
fiatalabb , s nemkevésbé tehetséges nemzetnek .
Phoenikia kereskedelmének nyugat felé so
káig mintegy kiinduló pontját képezte Gades,
mely az Atlanti oczeán partjain kettős jelentő
séggel birt s a közlekedést az anyaország és
Európa éjszaki része között, melyeket a phoeni
kiaiak kereskedelmi czélokból gyakran fölkeres
tek , közvetitette. Nem csekélyebb fontossággal
birtak azon gyarmatok, melyek Afrika nyugati
részében, hasonlóképen az Atlanti oczeán mellett
feküvének. A legrégibb és legjelentékenyebb ezek
között Lixos vagy Lachasch (ma El- Araisch ) volt ,
hol Afrika belsejéből összegyülekezének ezen vi
lágrész vad őslakói s arany és elefántcsontért,
továbbá fűszerekért és kereskedelmi növényekért
Ázsia iparának czikkeit cserélték ki. Lixosban
Melkarth istennek egy nagyhirű szentélye is állott,
melyet tömegesen látogattak az ott megforduló
phoenikiaiak.
Hogy Gades és Lixos nem valának csupa
pihenő állomások, honnan a phoenikiai hajók út
jokat folytatandók voltak , könnyen kitünik azon
 67

körülményből: hogy mindkét kikötőből fölfede

dezési útak is tétettek - nyugati irányba ; mely
alkalommal nemcsak hirüket mint tengerészek ,
hanem a földrajzi ismereteket is jelentékenyen
gazdagitották. Egy ilyen alkalommal phoenikiai
hajósok feltalálták Madeira szigetét, melynek ter
mészeti gazdagságát, valamint szépségét és leve
gőjének tisztaságát nem győzték eléggé magasz
talni. A zöldfok ( Cap Verde) szigetek , valamint az
Azorok és Madeira ennélfogva már az ó -korban
sem valának ismeretlenek , mert phoenikiai hajók
nem ritkán megfordultak kikötőikben . Később a
római világuralom terjeszkedésével, melynek ha
jói sohasem tettek fölfedezési utazásokat, ezen
távol, az Oczeánban fekvő szigetek ismerete , ugy
látszik egészen elenyészett , mert tovább ezer
évnél semmi biztos emlités sem tétetik róluk ,
mignem az ujabb korban portugál és spanyol
tengerészek ujból fölfedezték a gazdag, s a ten
geri utazásokra fölötte nagy fontosságú pon
tokat.
Gadesból indultak ki Phoenikia hajói, melyek
a viharairól hirhedett biskayai öbölön keresztül, a
mai Francziaország és Bretagne nyugati partjain
fölfelé evezve vagy vitorlázva – a La Manche
csatornába tértek be, hogy Anglia délnyugati
vidékét, a Cornwallis félszigetet s a Scilly sziget
csoportot fölkeressék , melyek már az 6 - korban
hiresek voltak gazdag horganytelepeikről. A phoe
nikiaiak , valamint később a görögök is , az utób
biakat Kassiteros vagy horganyszigetek neve alatt
68

ismerték . A mai Anglia és Wales lakói, kikkel a

phoenikiaiak érintkezésbe jövének , hazájukat
Ynes - Prideynnek nevezték , melyből mai (Britan
nia ) neve kétségkivül származik.
Bizonyos, hogy a phoenikiai hajók már 1000
évvel Kr . előtt megfordultak ugy Angliában, va
lamint az Éjszaki, sőt nagyon valószinűen még a
Keleti tenger partjain is. Már Homer dicséri
azon ékszerek szépségét, melyeket a phoenikiaiak
borostyánból készitvén— Görögországba hoz
tanak, hol nagy keresletnek örvendettek .
A borostyán napjainkban még csak a Keleti
tenger poroszországi partjain fordul elő ; lehetsé
ges, hogy az 6 -korban talán a Weser , Ems vagy
Rajna torkolatainál is található volt ; hol azon
ban jelenleg nyoma sincs. Majdnem bizonyos
tehát, hogy a phoenikiak csakugyan megfordul
tak a Keleti tengeren is , hogy borostyánt szed
jenek be .
Ezen mézgakövesülés egy eltűnt őskori nö
vényélet maradványa, melyben gyakran épség
ben szemlélhetők nemcsak tűlevelek vagy efféle
ősmaradványok , hanem néha kisebb állatok is ,
melyek hajdan , bizonyosan sok ezer év előtt a
folyó mézga szivós anyagába kerültek , hogy ott
megörökitsék a természetből már réges-régen el
tünk fajuk emlékét .
Az éjszaki vidékekkel a phoenikiai gyarma
tok közül legtovább és legélénkebben Gades érint
kezett, melyről Strabon , a classicus földiró, az
első keresztény században a következőket mondja :
 69

(Egy keskeny, nem egészen száz stádium hosz

szú, és csak alig egy stádium szélességű kis szi

geten épülve , Gades a szárazföldön nem bir sem
miféle tulajdonnal vagy földekkel, de azért mégis
a legtöbb és legnagyobb hajókat bocsájtja ten
gerre; lakosainak számát illetőleg pedig valószi
nűleg csak Róma által mulatik felül. De ezen la
kosok nagyobb része nem él a városban,
hanem a hajókon ».
A phoenikiaiak, kik jelentőségüket jól ismer
ték a tengeren, minden a hajózásra vonatkozó
ismereteiket és fölfedezéseiket a legmélyebb titok
fátyolával vették körül; s oly nagy volt az egész
nép titoktartása, miszerint az egyesek inkább
életüktől váltak meg , hogysem valamit elárultak
volna , mi az egész nép kereskedelmének vagy
tengerészetének ártalmára vagy veszélyére leen
dett. A következő példa világos bizonysága ezen
állitásnak .
Egy phoenikiai tengerész Spanyolország leg
nyugatibb fokát a Cap finisterre-t körülhajózván,
a biskayai öböl veszedelmes sziklái közé érkezett,
hol az átmenés csak nagyon gyakorlott tengeré
szeknek vala lehetséges, — midőn észrevette,
hogy egy idegen , talán iberiai hajótól követtetik ,
valószinüleg nem más czélból , mint hogy a phoe
nikai hajó kigyószerű menetét a veszedelmes
sziklák között kikémlelje . A phoenikiai hara
gos féltékenységgel kisérte egy ideig az idegen
hajó minden mozdulatát ; s midőn annak valódi
szándokáról magának biztos tudomást látszék
70

szerezni gyorsan készen volt tervével.

Hajójának menetét most szándékosan gyorsitá s

épen a legveszedelmesebb helyekre irányozta.
Az idegen hajó most is minden mozdulatában
követte .... de a phoenikiai hajós egyszerre ha
jóját öntudatosan a sziklákra vezette, hol nem
sokára a beállott viharok következtében , melyek
ezen vizeken majdnem napirenden vannak , hajó
törést szenvedvén, darabokra zúzatott s minden
kincseivel együtt elveszett ... Hasonló sors érte
az idegen hajót is . Igy hiúsitotta meg a phoeni
kiai hazafiasság, ellenségeinek minden kémkedé
seit s őrizte meg sokáig hirének s gazdagságának
titkos nyomdokait.. - Midőn a phoenikiai önfel
áldozó tettének hire szülővárosába eljutott, az
állam nemcsak teljesen kártalanitá hátrahagyott
családját, hanem polgári erényének nyilt elis
merése és utánzása tekintetéből a főtéren egy
emlékszoborral tisztelte meg.

A tizedik
században Kr. előtt a phoenikai
kereskedelem már a következő kiterjedéssel birt.
A Somali partoktól, sőt valószinüleg az Indus tor
kolatától egész Britanniáig ; a Tigris és Euphrát
partjaitól nyugatra egész az Atlanti oczeánig, ide
értve Afrikának egész parthosszát, sőt azontúl
egész Lixos - ig ; Arábia déli partjaitól
a egész
Kaukázusig és Felső -Örményországig, a Fekete
tenger déli vidékén . Azonfelül
Olaszországban,
Epirosban és Görögországban.
Mig ekképen a semita élelmesség sokáig dia
dalmaskodott a kaukazusi fajnak szunyadozó
 71

szellemi tehetékei fölött, egyszersmind nem ke

rülhette ki, hogy maga növelje nagygyá egy
másik nemzetben mindazon képességeket, me
lyekkel sokáig majdnem egészen egyedül dicse
kedheték . A tehetséges görög fajt értjük, mely a
phoenikiaiak iskolájából kerülvén ki, nemsokára
túltett mesterén, melynek legveszedelmesebb ve
télytársává lőn .
Már Hirám tyrosi király uralkodása előtt,
kiről már többször megemlékeztünk , megtanitot
ták a phoenikiaiak a görögöket a babyloniai
súly és űrmértékek használatára ; várak valamint
kőfalak épitésére , nemkülönben a bányászatra ;
s mi ezeknél mindnyájánál több vala , a szellemi
fejlődés legfontosabb kulcsát : az irás mesterségét
is közölték velük , a nélkül, hogy, miként látszik,
egyoldalú gyakorlatiasságukban sejtelmük lett
volna azon veszélyekről, melyeknek magukat ez
által jövendőben kitették .
Mig a tengeren nagy szigorral megőriztek
mindent, mi azon veszélyükre lehetett vagy ver
senytársakat támaszthatott volna, megmagyaráz
hatlan könnyelműséggel közöltek olyan ismere
teket ellenségeikkel, melyek elébb vagy utóbb
megbuktatásukra vezettek , a szellemi túlszárnya
lás következtében. Lehetséges, hogy egy kevésbé
nagy tehetségű faj, mint a milyen a görög vala ,
nem fogadta volna be a haladás és tökélyesbülés
csiráit oly mértékben, s igy talán nem is vált
volna olyannyira veszélyére. De ugy , miként a
viszonyok Phoenikia és Görögország között állot
72

tak , a közlött vivmányoknak csakhamar veszé

lyesekké kelle válniok ; és pedig annyival in
kább, mert a görög lángelme nem állapodott meg
sokáig azoknál, s fajának sajátságos átalakitó és
teremtő tehetségénél fogva mindig tovább hala
dott az egyszer megkezdett ösvényen . Ha a phoe
nikiaiak mindenben oly következetes titoktartást
követnek vala, milyenről tengerészetükben már
régen ismeretesek voltak , valószinű, hogy tovább
tarthatták volna meg átalános fölényüket és be
folyásukat a többi népek ellenében .
A phoenikiaiak kereskedelme Görögországgal
már nagyon régi vala ; árúik elején csere útján ,
később azonban pénzértékekben kerültek forga
lomba. A görögök, kik a trójai háború idejében
( 1000—1100 Kr. előtt), mely Görögország átme
netét jelzi a mesekorból a történelmi időszakba,
önálló iparral még nem birtak , mindent, mire
szükségük volt Phoenikiából kaptak. Gyö
nyörű érczsisakok és vértek , ruganyos aczélfegy
verek , dárdák stb ., nemkülönben áldozatkorsók,
ivóedények és serlegek s a napi szükség ezerféle
tárgyai, mind Tyrosból, vagy még korábban
Sidonból kerültek Hellasba s a szomszéd tarto
mányokba. Agamemnon , Menelaos, Hector, Achil
les, Odysseus stb . drága fegyvereik és arany
serlegeik phoenikiai műhelyekből kerültek ki.
Nyakékek , gyűrűk aranyból és borostyánból,
vagy az utóbbival kirakva, egy előkelőbb görög
nél sem hiányoztak, és sokáig kivétel nélkül
mind phoenikiai gyártmányok voltak. Ha egy
 73

árúkkal megrakott hajó a görög kikötőbe érke

zett, részint a fedélzeten , részint a parton kira
kodott s árúit közszemlének tette ki . Vándor
ügynökei néha megrakodva bejárták a tartomá
nyokat is ; de ez ritkábban szokott történni. Midőn
igy árúikat egy helyütt elértékesitették , mielőtt
tovább vitorláztak , a királynak közönségesen egy
értékes arany nyaklánczot nyújtottak át , félig
mint ajándékot, félig talán mint köteles adót , a
miért nekik az országban az üzérkedés megen
gedteték .
Volt azonban ezen látogatásoknak egy kirivó
árnyoldala, melyet annál kevésbé hagyhatunk
emlités nélkül, mert ugy a kort valamint az em
bereket jellemző szinben tünteti fel. A phoeni
kiaiak ugyanis sokoldalú üzérkedéseik mellett
még a rabszolgakereskedést is, nagyban gya
I korolták. Iberia (Spanyolország), Áfrika, Örmény
ország stb. szolgáltatták a legtöbb eleven anya
got ezen kereskedéshez, mely nagyon jövedel
mező lehetett s legkisebb mértékben sem ütközött
az akkori idők szokásaiba vagy törvényeibe.
Megtörtént gyakran , hogy midőn a phoenikiaiak
üzleteiket a lakosokkal lebonyolitották, titokban
többeket a benlakók közül hajóik fenekére rejte
gettek, vagy gyakran erőszakkal magukkal hur
czoltak, — hogy a legközelebbi állomáson, me
lyen megpihenők vagy vizet beveendők lesznek
6
eladják. A rablás, és a vendégszeretet megsérté
sének eme neme olyannyira átalános vala az
OT egész akkori világban, hogy az , ugy látszik , a
74

phoenikiaiak jó hirének , melynek a kereskedői

világban örvendettek , — semmit sem ártott. Már
Homer halhatatlan dalaiban a phoenikiaiakat a
legügyesebb rabszolgakereskedőknek nevezi.
Mennél önállóbban léptek fel a görögök a
történelemben, Európában a semiták uralma an
nál veszedelmesebb lökést szenvedett ; s Phoeni
kia kénytelen volt – Görögországban egyik
gyarmatáról a másik után lemondani. Attika,
Boeotia, Euboea, Rhodos, Kreta stb. melyek legvi
rágzóbb városai phoenikiai gyarmatok voltak,
nem valának többé tarthatók, s a hellen nem
zet rendeltetésszerű fejlődésében osztózkodván ,
minden időkre elszakadának - az idege
nektől.

De a phoenikiaiak ezen körülményt ugy lát

szik , nem tekintették fölötte aggasztónak ; hanem
ugyanazon időben másfelé kerestek kárpótlást
az elvesztett területekért. Figyelmük főképen a
Földközi tenger nyugati vidékére volt irányozva,
hol a franczia, spanyol és olasz partokon , vala
mint Corsica és Sardinia szigeteken, az utóbbin
Caralist (ma Cagliari ), alapitottak nagyobb gyar
matokat .
Már a hetedik században Kr . előtt kénytelen
volt Phoenikia tengeri uralmát Görögországgal
megosztani; hatalma és gazdagsága mindazonáltal
még mindig oly nagy vala , hogy nem kelle ezen
oldalról, legalább még sokáig túlszárnyalástól
tartania. Azonban az alkalom meg vala adva , a
versenytárs létezett, s a görög nemzet nagy szel
 75

lemi tehetségeitől bátran fel lehetett lenni, misze

rint ép oly kevéssé fog tágitani, mint másodrendű
szereppel megelégedni. S valóban, a hellenek egy
alkalmat sem szalasztottak el s mindenütt ártal
mára voltak a phoenikiaiaknak, hol csak tehették .
Lassankint Rhodosból, majd Krétából kiszoritván
vetélytársaikat, már 750 -ben Kr. előtt Cyprus,
nemsokára pedig a syriai partokon találjuk a
görög tengerészeket, s a tulajdonképeni phoeni
kiai kereskedelem mindig szűkebb korlátok közé
szorittaték .
Azonban nemcsak keleten, hanem már nyu
gaton is érvényesülni kezdett a görög befolyás a
hetedik század kezdetén . A fontos siciliai gyar
matok , mint Rus-Melkarth, Motye, Panormos (a szi
get mai fővárosa Palermo) Soloeis és Eryx, melyek
amugy is csak névleg függtek össze az anyaor
szággal, egymásután elnyomattak a görög tele
pitvényektől. Naxos, Syracus, Catanea , Megara stb .
gyorsan felvirágzó görög városok, egy rövid év
század alatt egészen megsemmisitették a phoeni
kiaiak uralmát Siciliában. Nagy Görögország (az
olasz félsziget déli része az ó -korban igy nevez
teték) ugyancsak ezen időben hathatós terjesztője
lőn a görög nemzeti és mívelődési eszmének .
Városok , mint: Kroton , Rhegion (ma Reggio ), Syba
ris és Tarentum nemcsak a görög miveltség, ha
nem a görög kereskedelem terjesztőinek is bizo
nyultak , melyek ifjú erővel feltörekvő nagysá
gával a magát túlélt phoenikiai intézmény
versenyezni sehogy sem birt többé.
76

Nagy befolyással volt a görög fölény terjesz

kedésére a hellének viszonya Egyptomhoz, mely
már a hetedik században veszélyes alakot kez
dett magára ölteni Phoenikiát illetőleg ; mely
ugyan még mindig Egyptom főuri hatalma alatt
állott, de az assyr és méd uralom benyomásai
alatt szenvedvén , húségi kötelmeit sem teljesit
hette mindig ugy , a mint ezt a pharaok óhajtot
ták s a régi egyezmények , melyek a két nemzet
között fenállottak, kivánták .
Hogy mily rendkivüliek voltak Phoenikia
segélyforrásai, daczára ezen kedvezőtlen viszo
nyoknak, legjobban bizonyitja azon körülmény ,
hogy még a hetedik század közepén, ellenére a
görög hatalom túlsúlyra emelkedésének , valamint
Assyria , Babylonia és Média ellenséges támadásai
nak , a leggazdagabb és legirigylendőbb váro
soknak a phoenikiaiak tartattak. Tyrosról a
szentirás ezen időben azt mondja : « hogy erődöket
épit, valamint aranyat és ezüstöt gyüjtöget mint

az utczai sarat. » Ezékiel próféta pedig, kit már

többször volt alkalmunk idézni , a hatodik szá
zadban Kr. előtt következőleg nyilatkozik Tyros
ról : « Te fényes város , mely a tengerek bejára
tainál székelsz, számos népek és szigetek keres
kedője vagy. Az evezők messze vizekre visznek
s kereskedelmed kiterjed minden tengerekre ; te
elégited ki a népeket s te gazdagitottad meg a
föld nagyjait árúid s kincseid sokaságával, s a
leghatalmasabb levél a tenger közepette. A ten
gerek hajói és hajósai valamennyien a te szolgá
 77

latodban állanak , árúidat kicserélendők . Neked

szolgálnak a perzsák, a lybiaiak és lydiaiak ,
mind a te zsoldosaid ők ; és sisakjaikat és paj
zsaikat falaidra akasztják vala fel ; saját harczo
said pedig körül a város erős falain láthatók ; ők ,
a bátrak védelmezik falaidat és tornyaidat. Syria :
műárúid és gyártmányaid miatt közlekedik ve
led ; drágaköveket, bibort , szines szöveteket ,
bystert, korallt és gránátot mutatnak piaczaid .
Damaskus : mindenféle jószágaid sokasága végett
szövetkezik veled . Helkon ( Aleppo): vakitó fehér
ségű gyapjút és bort visz vásáraidra. Juda és
Izrael országa : csak ügynökeid vagy üzéreid , s
búzát, mézet és süteményeket hoznak neked cse
rébe . Thogarma ( Örményország): lovakat és öszvé
reket hoz vásáraidra. Harran, Kanna , Assur és
Kilmad drága szövetekkel kereskednek veled ;
biborkék és tarka köpenyeket, melyek czédrus
fából készült ékes szekrényekbe zárvák, hoz

nak vásáraidra. Drága damaskszövetek, kötelek

kel lekötözve vitetnek piaczodra. Dedán : üzér
kedik veled s lótakarókat, Wedán pedig szöveteket
hoz a vásárra ; valamint vasat, aczélt, kassiát és
kalmust, melyeket neked ad cserébe. Arábia va
lamennyi fejedelmei készen állanak veled közle
kedni , s bárányokat, bakokat és kosokat hoznak
számodra . Sabaea és Ramae összeköttetésben álla
nak veled , mindenféle becses fűszereket, drága
köveket és aranyat hoznak vásáraidra. Javán
(Görögország), Tubál és Mesech hasonlóképen ke
reskednek veled , s ezüstöt , vasat, horganyt és
78

ólmot hoznak neked . Számos szigetek lakói ke

resnek fel téged , s pénz helyett elefántcsonttal
és ebenfával fizetnek . A Tarsishajók karaván
jaidat képezik a tengeren ; s ezen utakon hal
moztad fel kincseidet, s levél hatalmassá a ten
ger közepette .»

ÖTÖDIK FEJEZET.

Phoenikiai nyely . Emlékek. Irodalom . Vallás. Az

Ascharte - cultus. Baál és Ascharte. Moloch. Emberál.
dozatok. — Astarte vagy Astoreth. Baál- Melkarth . Össze
olvadás és átváltozás . Kabirim . A görög hitrege.
Templomok . — Temetkezési helyek . Régiségek. — Izlés és
idegen befolyás. Szobrászat . A joni és dori művészet és
miveltség

A tengerparti kanaaniták nyelve, melyek

mind semiták voltak , s kik közé a phoenikiaiak
is tartoztak, csak nagyon keveset különbözött a
héberek nyelvétől . A kanaanita -semita nyelv
csak két tájszólásra oszlott , melyek azonban
nyelvtanilag semmiben sem különböztek egymás
tốl ; ezt bizonyitja azon körülmény is , hogy a
görög irók soha és sehol sem tesznek különbséget
a phoenikiaiak és héberek nyelve közt , melyeket
teljesen megegyezőknek mondanak. Phoenikiai
felirásokkal ellátott emlékek vagy más hiteles
okmányok csak nagyon csekély számban talál
hatók, mindazonáltal elégségesek , hogy a kana
anita tájszólás lényege iránt tisztába jöjjünk.
Ezen emlékek mintegy száz táblából vagy
 79

siriratból állanak, melyek között csak kevés tisz

tán phoenikiai származású van , s jobbára cartha
goi eredetűek . Ezen felirások kettő kivételével
közönségesen rövidek ; – az első Esmunazar si
doni király sirirata, melynek szövegelése nagyon
emlékeztet a bibliai irályra, különösen midőn át
kot szór előre is azokra, kik a kérdéses sirt meg
gyalázzák vagy szétrombolják. A másik hosszabb
fölirás az áldozatok árjegyzékét tartalmazza, s két
erősen megrongált példányban találtatott, az
egyik Marseilleben Délfrancziaországban, a má
sik pedig Carthago romjai között.
Esmunazar király sarkophagja vagy kőko
porsója, melyen az emlitett sirirat látható, jelen
leg a Louvre -muzeum egyik legérdekesebb neve
zetessége. A siriratban maga Esmunazar beszél és
pedig : Én Esmunazar vagyok, Sidon királya, Tab
rifa sidoni király fia , Esmunazar sidoni király uno
kája. Anyám Amastoreth , királyi istennőnk Astoreth
papnője, Esmunazar sidoni király leánya. Mi épitet
tük a nagy isten Eloim templomát Sidonban, a tenger
parton , hol a hivők az isteneket magasztalják. Mi, én
és anyám Amastoreth épitettük Baúl, Astarte és
Esmun templomait. Dicsértessék Baál. Bárcsak a ki
rályok urai, az istenek maradandóan megerősithet
nének bennünket azon virányos mezőségek birtoklásá
ban, melyek Saron sikjain elterülnek, kárpótlásul
mindazon nagy dolgokért, melyeket ketten , én és anyám
Amastoreth véghez vittünk» .... stb .
Az érdekes kőkoporsó , mely nagyon jó kar
ban van , Sidon (most Saida) közelében találtatott,
80

egy kövekkel kifalazott sirgödörben. Szépen si

mitott fekete -kékes márvány fedélen vagy dom
borműben a király arcza látható, egyptomi fö
veggel s ugyanolyan állszakállal. A nyakszalag
hátúl két vércsefőben végződik . A sirirat phoeni
kiai betükkel van irva. A kor iránt, melyben
ezen emlék keletkezett, még nincsenek tisztában
a tudósok , valószinüleg a tizedik vagy kilencze
dik századból való Kr. előtt.
Habár a phoenikiaiak előrehaladott miveltsé
güknél valamint a zsidókkal való közel rokon
ságuknál fogva kétségtelenül nemzeti irodalom
mal is birtak , reánk ebből mindazonáltal semmi
sem jutott . A kanaaniták , kiknek egyik városa
Dabir, Kirjath sepher azaz « könyves város » mellék
névvel dicsekedheték , irástudó népek voltak ; kik
jártasak valának nemcsak a csillagászatban , ha
nem az orvosi tudományokban is, miből nagy
valószinűséggel következtetni lehet , hogy kiterje
dett nemzeti irodalommal rendelkeztek . Egy régi
egyptomi emlékből pedig kivehető, hogy a pha
rao, hadjárata alkalmával a kheták ellen Syria
ban egy phoenikiai udvari poéta által is kisér
tetett.
Birtak a phoenikiaiak irott törvényekkel, va
lamint oly könyvekkel is, melyekben a világ
teremtése, nemkülönben vallási nézeteik és szo
kásaik, ugy mint társadalmi rendszerük megirva
volt ; és pedig, mint a többi régi ázsiai népeknél ,
itt is : szent kinyilatkoztatások alakjában . Ezen
törvénykönyv állitólag Thaût istentől származott,
 81

kinek neve nagyon emlékeztet bennünket az

egyptomi alvilági jegyzőre és istenre , Thôt-ra.
A phoenikiaiak tisztelete az istenség személye
iránt annyira ment , hogy magát a szent könyvet
bizonyos isteni lénynyel hozták összefüggésbe ;
a szent könyvet Thúró vagy Khuzareth, azaz tör
vénynek nevezték, mi a « Harmonia » vagy össz
hangzat szónak felel meg ; s Thúró nem volt senki
más , mint a törvényhozó isten Thaût : neje. A fel
fogás ép oly eredeti, mint vonzó , és elevenen
emlékeztet a héberekre.
A különböző phoenikiai városok birtak külön
levéltárakkal , valamint krónikákkal a legrégibb
időktől kezdve. Tudjuk azt is , hogy a phoenikiai
irodalom számos oly művekkel birt, melyek a
világteremtésnek különféle elméleteivel foglalkoz
tak , s melyek a papok által nem tartattak valók
nak. Léteztek azonfelül még számos iratok, me
lyek a földmiveléssel s egyéb hasznos tárgyak
kal foglalkoztak.
A görög irók , kivált azon időktől fogva, mi
dőn Nagy Sándor ázsiai világuralma a görögök
fölényét tetőpontra emelte, behatóbban kezdenek
foglalkozni Ázsia kulturtörténelmével is ; s ezek
voltak az elsők , kik műveikben kivonatokat vet
tek fel, a phoenikiai irodalomból is ; s ugyan
azon időben , midőn Berosos Babylonia, Manethon
pedig Egyptom évkönyveit irták meg , a görög
nép számára Theodotos, Hypsikrates és Mochos
megirták Phoenikia történelmét is ; kár, hogy
műveikből a szerzők nevein kivül semmi sem ju
Phoenikia története, 6
82

tott hozzánk ! Csupán ephesosi Menandros -nak

birunk egy csekély kiterjedésü jegyzetével, mely
ről már fennebb szólottunk .
Legbecsesebb töredék a phoenikiai-görög iro
dalomban azon forditás, melyet byblosi Philon
« az istenekről s minden dolgok eredetéről», készitett.
E nagy értékü könyv, körülbelül a trójai háboru
idejében keletkezett , szerzője : Sanchuniaton Ba
rathai-ból, ki művét Alibaálnak, szülővárosa ki
rályának ajánlotta. A könyv irálya és szelleme
nem phoenikiai, a görög forditó bizonyára nem
hű forditást , hanem csak szabad átdolgozást
nyujtott olvasóinak , mi értékét semmiképen sem
növeli . Mindazonáltal Sanchuniaton műve, tekin
tettel a phoenikiai nép vallási nézeteire és felfo
gására , felettén érdekes és fontos kutforrásnak
tekinthető .

Ennyiből áll minden , mit a phoenikiaiak iro

dalmáról tudunk ; s habár az anyag nagyon cse

kély, a történelmi és régészeti buvárlat mégis oly

tőkét csinált belőlük, mely gazdagon jövedelmez
a tudománynak s azoknak , kik érdekkel tanul
mányozzák a régi népek mivelődésének és fejlő
désének menetét .

Valamint nyelvben, a phoenikiai nép vallás

tekintetében sem különbözött sokáig a körüle és
Syriában lakó kanaanita népektől , melyek mind
nyájan természetimádók voltak , s a levegőben és
a földön működő erőket tisztelték ; és pedig ugy
azokat, melyek áldásthozók valának, valamint a
rombolókat. Valamennyi kanaanita törzsek kö
 83

zösen imádták Baál vagy Bél istent, mely Baby

lonból származott s eredetileg a nap fényes, ál
dásos , világitó, valamint sugarainak melege által
éltető és érlelő csillagzatában képzelteték . Később
Baál isten minden magasztos , nagyszerü és szép
nek központja lett — erkölcsi értelemben ; s et
től fogva veszi kezdetét tulajdonképeni jelentő
sége is . Leginkább magaslatokon tisztelteték ,
honnan (a nap) feljövetelét és leáldozását meg
hatóbban lehete szemlélni. Az ország bensejében
lakó kanaaniták a Hermon , a moabiták a Peor s

a phoenikiajak a Karmel hegyén tisztelték a leg

régibb időkben a napot , melynek itt emelkedé
nek legelső templomai is .
A napisten nem birt külön alakkal, közönsé
gesen egy köralaku kőben gondoltaték jelenléte .
Ezen szent kövek elején szabad ég alatt, később
templomokban állittatának fel s nagy tiszteletben
tartattak .
Baál mellett találjuk a minden teremtmé
nyek anyját, a zöldelő , gyümölcsöket osztogató
természetet, a földet, melynek képe az égbolto
zatán a hold vala . Ezen istennő Badleth vagy
Báltis, vagy Aschera vala , Baál napisten neje és
segitő társa. Ascharte- nek , mert ez volt leg
népszerübb vagy legközönségesebb neve , zöld hal
mokon , vagy árnyas ligetekben áldoztaték ; neki
voltak szentelve a termékenyitő források és pa
takok , továbbá örökzöld fák ,mint a fenyveseks
a czypresse ; továbbá halak s különösen olyan
állatok , melyek rendkivüli termékenységükről
6*
84

voltak ismeretesek . Kedvencz állatai valának

azért : a galambok s a kos ; a növények között
Aschara legjobban kedvelte ugy látszik, a piros
bélü gránátalmát: sok magjai miatt. Leginkább
tisztelték Gebal és Hierapolisban ; továbbá Hamath
és Paphosban Cyprus szigetén ; Siciliában pedig
az Erix hegyén hires szentélylyel birt vala, mely
nagy tiszteletben állott valamennyi népeknél.
Ascharte sem birt hivei előtt meghatározott alak
kal, s miként Baál egy köralaku kőben gondol
taték , mely a neki ajánlott templomokban volt
felállitva. Közönségesen hímgalambok és ugyan
olyan kecskék áldoztattak oltárán.
Legkedvesebb áldozata ezen , a föld termé
kenységét személyesitő istenségnek mindazonál
tal , - a női szüzesség volt . Ünnepélyei alkalmá
val a felnőtt leányok általuk készitett sátrakban,
vagy árnyas lugasokban és ligetekben , - enged
ték át magukat az idegeneknek , s áldozták fel
szeplőtlenségüket Aschará -nak . Templomaiban
pedig százával voltak a nők , kik magukat ha
sonló áldozatokra engedték át, s mindezt : a ter
mékenyités és termékenység istennőjének tiszte
letére . Később ezen áldozatok csak bizonyos .
meghatározott időszakokban valának megen
gedve .
Tagadhatatlan, hogy az Aschara vagy Ascharte
kultus, kivált az utóbb emlitett áldozatok alakjá
ban nemcsak felette káros volt erkölcsi tekintet
ben , hanem physikailag is hátrányos az egész
fajra ; mely annak gyakorlatában legjobb és leg
 85

szebb erejét elfecsérelte s az elkerülhetlen kicsa

pongások folytán, számos romboló nyavalyának
vetette meg alapját. A Buto-kultus Egyptomban,
ugy látszik közel összefüggésben állott eme nemi
tévedésekkel, melyek a vallás rovására történtek .
A Baál és Ascharte, a világosság , termékenyi
tés, szülés és átalában az élet vidor istenpárjával
szemben két sötét alak állott, mindenben el
lentéte amazoknak . Moloch, eredetileg a nap , a
nyár égető hevében, később a mindent meg
emésztő tűz ; mellette Astarte vagy Astoreth, a sö
tétség ijesztő istennőjé, az éj képében ; mind
ketten a tulvilág istenei , mint a fenyegető ég
királya és királynője.
Moloch, a haragos bosszus isten , kit csak vé
res áldozatok által lelete megengesztelni . Szen
telt állatja, a bőszült vad bika , melynek alakjá
ban maga az isten is gondoltaték. Gyakran óriási
emberalakkal is bir , de bikafővel. Évenkint
számos emberáldozatok hozattak oltárán, vagy

szobrainak lábainál, és pedig minden nagyobb

vállalat meginditása előtt ; továbbá hadjáratok ,
dögvész , terméketlenség , valamint egyéb szeren
csétlenségek alkalmával, melyek mind Moloch
haragjának tulajdonittattak .
Ezen áldozatok mindig a polgárok közül vé
tettek , nem pedig mint máshol, a rabszolgák
soraiból . Az áldozatra szántaknak figyermekek
nek vagy tiszta ifjaknak kelle lenniök , kik ren
desen sorshuzás által kerültek a szomoru oltárra .
A szerencsétlen áldozatok közönségesen azon
86

elembe taszittattak , melyben maga a vérengző

isten jelen volt , t. i. a tűzbe. Gyakran azonban
Moloch szobra előtt halálos döféssel szivükben ,
vesztették el életüket. - Carthagoban az áldoza
tok Moloch egy óriási érczszobrának , melynek
belseje izzó tűzzel volt telitve — karjaiba tétet
tek , honnan azután a szobor égő belsejébe este
nek . Az anyáknak , a nélkül , hogy fájdalmukat
gyermekeik borzasztó sorsa felett elárulniok sza
bad lett volna , jelen kelle lenni a szörnyü

áldozatoknál, melyeknél a szerencsétlenek jaj

kiáltásait dörgő zene szokta tulharsogni .
Később ezen kegyetlen szokás némileg szeli
debbnek adott helyet s a gyermekáldozatok csak
képletileg hajtattak végre. Gyakran az áldoza
toknak csak egy mérsékelt tűzön kelle átlépdel
nijk , - s Moloch kivánságának elég vala téve.
Igy mérséklődött lassankint az emberáldozatok
borzasztó szokása ; s a szelidebb fogalmakkal is
tenről és parancsairól, az emberi nem is sze
lidült .
Astarte vagy Astoreth istennő leginkább Si
donban tisztelteték . Astarte mindenben egész el
lentéte Ascherának , a női termékenység ezen
eszményének ; tiszta , szűzies , ellensége a házas
ságnak s istennője a háborunak. Ezen utóbbi
minőségében egy hatalmas dárdával felfegyve
rezve jelenik meg, majd egy oroszlánon , majd
egy bikán ülve ; mintegy társa Molochnak, ki
bikafejjel ábrázoltatik, Astarte legtöbbször női
alakja mellett , tehénfejjel látható . Mint Aschera
 87

(a hold ) ellentéte fején egy holdsarlóval is rajzol

tatik , s ekkor Astoreth Karnajim , azaz « Astoreth
szarvakkal » . Papnőinek az örökös szüzesség köte
lességükké tétetett; templomaiba csak százek
léphettek ; s ha egy férfi Astarte szolgálatának
kivánta szentelni életét - elébb megcsonkitá
magát. Valamint Molochnak ifjak és figyermekek ,
ugy Astarténak csupán szűzek áldoztattak ; az
áldozatformák azonban csak keveset külön
böztek .
Ilyen volt a phoenikiaiak, valamint a zsidók
s a többi kanaanita népek ősvallása. Később
azonban a két ellentétes istenség : Baál és Moloch
egygyé olvadának össze ; a nappal és az éjszaka,
a jó és rosz a természetben egyesültek egymás
sal, - s Baál az ellenséges hatalmak fölött győ
zedelmeskedvén , a phoenikiaiak egyetlen és leg
főbb istene lőn . Baál most már a küzdő, munkál
kodó napisten , ki a napot távol téli vidékekről
ismét közelebb hozza ; ki magát a nyár derekán,
midőn a nap legforróbban küldi alá égető suga
rait, – a nap sugarai között feláldozza, hogy az
őszszel ismét feltámadva, megifjodott erővel mint
szelid istenség világitson és melegitsen .
De Badl, kit a görögök Herakles -sel hasonli
tottak össze, most már más néven ismertetik .
Tyrosban vagy Zorban Melkarth vagyis Melech
Kirjath, azaz : « városkirály » név alatt tisztelteték .
Ugyancsak Tyrosban állott Melkarth legpompá
sabb nemzeti szentélye is, arany ékitésektől mi
ként a nap , ragyogva. Oriási szobra vert arany
88

ból , két oszlop által volt környezve, melyek éjjel

ragyogtak. A tyrosi szentély a phoenikiaiak azon
régi templomának mintájára volt épitve, mely
lyel a monda szerint őshazájukban a Vörös ten
ger mellett birtak.
Melkarth itt egy óriási gömb alakjában kép
zelteték , mely zöld színt mutatott , a termékeny
ség színét ;a templom központja volt a phoeni
kiaiak és valamennyi kanaanita népek istenimá
dásának , s lassankint oly jelentőséggel birt,
valamint a Salamon templom Jerusalajim vagy
Jeruzsálem városában , és pedig a Zsidóország
szakadása előtt. A különböző városok évenkint
követségeket küldöttek Melkarth szentélyébe, gaz
dag ajándékokkal és áldozatra szánt állatokkal.
A követek rendesen papok voltak , kik az áldo
zatokat maguk hajtották végre az isten pompás
oltára előtt.
De Mekarth most már nem volt egyedül a
természetélet személyesitője , annak jótékony
mert szükséges változatait feltüntetve ; lassankint
erkölcstani jelentőséget is nyert s befolyt az em
berek lelki életébe. Ezen időtől fogva Baál vagy
Melkarth központja lett a tiszta , jó és erkölcsös
életnek ; s tagadhatatlan, hogy befolyása alatt
nem kis mértékben nemesedett hiveinek kedély
világa is . Valamint a nap tündökölve bejárta a
világot egész — Gadesig , egyszersmind megmu
tatta kedvencz népének az ösvényt, mely azt
fényre és gazdagságra vezette. Védelme alatt
keletkeztek a phoenikiaiak nagy jelentményü
 89

gyarmatai; Melkarth tanitotta az embereket min

denre , mire szükségük volt ; ő volt teremtője és
fenntartója a világnak , az embereknek ; kinek
hatalma kiterjed mindenre és mindenhová, s ki
ép ugy ismeri az emberek multját, mint jövőjét.
Végre ő igazgatta a királyok és nemzetek sorsát
a szerint, à mint azt megérdemelték.
Azonban daczára Melkarth nagy jelentőségé
nek az összes phoenikiai-kanaanita törzseknél,
tisztelete nem volt egységes; sa különböző phoe
nikiai városokban neve , személyesitése stb . lé
nyegesen eltértek egymástól. Igy Gebálban a
Baál Melkarth neve : Tammuz vagy Adon , azaz
Úr, miből a görögök Adonist csináltak. Adon
vagy Úr, talán a héber Adonai vagy isten szóval
is rokon . Thammuz vagy Adon a föld , a virányos
zöld tavaszban , egy deli ifju alakjával. A nyár
tikkasztó és sorvasztó heve a virányos pompát
megsemmisiti , az ifjut megöli . Midón őszszel a
folyók a nagy esőzések következtében megáradva
vöröses földtömegek oldataitói festve a hegyekről
aláömlenek , Gebál városa gyászt öltött ma
gára : mert Adon ott fenn az erdős magaslatokon
egy vadkantól megöleték . A vereses hullámok
láttára az egész város népessége hangos pana
szokba tört ki . A papok egy koporsót hurczoltak
végig a városon , melyben a megholt isten képe
volt látható. Az asszonyok hangos jajkiáltásaik
kal töltötték be a levegőt, lenyirták hajukat s
vezekelve összekarmolák mellüket... De ismét

megjött a tavasz , a föld ujból visszanyerte üde

90

illatos pázsitját, a mezőségek gazdag terméssel

kecsegtettek , - s Adon régi alakját visszanyer
vén feltámadott az egész természet s az emberek
örömére . S valamint őszszel nagy és átalános
volt a panasz és szomoruság , - a nép most ép
oly határtalan örömnek engedé át magát; s az
isten feltámadása örömünnep vala, beszeny
nyezve az emberek féktelen kicsapongásaitól.
Az évszaki változatokkal beállott érzési kifa
kadások a különböző faju és nyelvü népeknél,
sokban megegyeznek egymással; minek valódi
összefüggését felkutatni ép oly érdekes , mint ta
nulságos feladat volna . A középkori európai né
pek szokásai ezen részben sokban hasonlitanak
a régi semitákéhoz . A szlávok Németországban ,
és pedig a keresztény hit felvétele előtt,majdnem
hasonló alakban ülték meg a tél halotti torát s a
tavasz megérkezésének ünnepét, valamint a tőlük
évezredek által elválasztott phoenikiaiak !
Valamint Baál, és Melkarth és Moloch, a női
istenségek idővel hasonló változáson menének
keresztül, s Aschera és Astarte egyesüléséből lőn :
Dido, ki miként a női Melkarth tisztelteték, kinek
nejét és segitő társát képezte. Valamint Melkarth
mint nap bejárta a világot s utmutatója lőn hi
veinek, ép ugy vándorolta be a földet Dido, a
hold , s éjji kalauzul szolgált a messze idegen or
szágokban ezer veszélyek között munkálkodó
phoenikiaiaknak . Ujholddal, midőn rövid időre a
sötétség zsákmánya lett , szomoruság szállott Ty
rosra , tiszteletének eme központjára, s ekkor üle
 91

ték meg az u . n . « szomoru est » . De a nap , Melkarth

nem hagyja el nejét, utána indul, hogy felkeresse
s visszahozza ; s midőn megtalálta, ujból egybe
kél vele . A szűzies , kemény , harczias Dido-ból
most ismét a nyájas, vidám istennő « Anna » lesz ,
« a bájos» , az « átváltozott», szóval egy időre, az
ujhold megérkezéseig Astartéból Aschera , a ter
mékeny, szülemlő istennő válik . Igy megy a
csere és átváltozás szünet nélkül; igy újul meg
az emberiség nemzedékről nemzedékre.
Ha a régi phoenikiai istenségek eme sajátsá
gos átváltozását, összeolvadását, egyesitését stb .
gondos figyelemmel tanulmányozzuk , bennök
kétségtelenül az emberi szellem küzdelmét fogjuk
látni : az isteni egység eszméjének elérésére . A se
mitáknak ugy szólván velük született egészséges
ösztöne , daczára durva és vérengző tévedéseik
nek , mindig az egy isten feltalálására és megisme
résére volt irányozva. Ide czéloztak vallási néze
teikben minden
törekvései , s midőn Baál-Melkarth
Moloch egygyé olvadának , valamint Aschera
Astarte, s végre midőn a kétnemü istenségek is
lassankint egy eszmében oldódnak fel, a phoeni
kiaiak mindinkább közeledének rokonaik , a
zsidók rendszeréhez az isteni egységről.
Azonban a zsidóknak volt fentartva a semita
családból, a monotheismus világra szóló eszméjé
nek határozott alakot adni . A phoenikiaiak sok
kal korábban befejezték pályájukat az államok
és nemzetek rendszerében , hogy sem törekvéseik
egészen a tökélyig érettek volna.
92

Melkarth és Astarte később ugy látszik külső

jelvényeiket is felcserélték ; a napisten gyakran
női arczczal , a holdistennő fénylő férfiszakál
lal ábrázoltatának . Bizonyos ünnepek alkalmá
val Melkarth és Astarte tisztelői – mint nők öltö
zének , mig a nők férfi ruhában jelentek meg .
Mig a phoenikiai nép leleményessége a vallás
terén is feltünően nyilvánult : képletek gazdag
ságában ; papjaik , kik különösen itt sokkal keve
sebb befolyással birtak, mint például Egyptom
ban , Indiában és más helyütt, a képzelő tehetség
tarka képeit bizonyos rendszerbe igyekvének
egyesiteni. Ezen törekvéseik alkalmával azután
a főistenség két különböző jelleggel ruháztaték
föl, melyekből utóbb ugyanannyi istenségek fej
lődtek ki , habár mindig csak Melkarth fogalmá
ban , kiben átalában minden isteni teheték egye
sülve vala. Az igy támadott u . n . hetes istenség,
azaz Kabirim vagy a « hatalmasak » minden alka
lommal segitségül hivattak : hol reájuk szükség
volt, s ha Melkarth külön megjelenésére számi
tani talán nem lehetett . Ezen hetes istenség leg
tovább fenntartotta magát Phoenikiában , köz
pontja Tripolis (ma Tarablús) vala ; mely egy kis
ideig szövetséges város is volt.
Könnyen megmagyarázható, hogy a phoeni
kiaiak mindenütt, hová felfedezési vagy kereske
delmi utazásaikban eljutottak , terjesztőivé le
vének hazai vallásuknak , melynek eszméit és
képeit magukkal vitték a legtávolabb országokba.
Kreta , Cyprus valamint a legtöbb kis -ázsiai szige
 93

tek ; nemkülönben Görögország , Sicilia , Délspanyol

ország stb . számos jeleit mutatták fel a phoenikiai
cultusnak . Az emberevő Minotaoros s az óriás
Talos, Kréta szigetén , ki az idegeneket felfalta ,
nem más, mint a phoenikiai Moloch. A Cyprus és
Kythaeron szigeteken buja külsőségek között ün
nepelt Aphrodite vagy Venus, senki egyéb, mint
a sidoniak által oda átültetett phoenikiai Ascharte,
kinek a női tisztaság legkedvesebb áldozata volt.
De a Herakles-regék , valamint Pallas Athene
némely vonásai is azt bizonyitják, hogy mindkét
alakja a classicus görög regekörnek , phoeni
kiai eredetü .

Ilyen volt a phoenikiaiak vallása, ilyenek

valának áldozataik és szertartásaik , s ha a többi
kanaanita - semita népekével összehasonlitjuk , azt
fogjuk találni, hogy azoktól csak nagyon kevés
ben térnek el . A régi zsidók vallása még mielőtt
ezen nép a monotheismus rendszerét kifejtette
volna , ugyanaz volt, mint a vele rokon phoeni
kiaiaké ; a héberek , phoenikiaiak , moabiták,
edomiták , philisteusok stb . mind kanaaniták va
lának szorosabban véve , s szellemi világukban
sokkal elébb találjuk Moloch és Melkarth alakjait
mint az Eloim vagy Jahve-jét, az egy istent .
A phoenikiai templomok nagyon csekély ki
terjedéssel birtak, mint az Ascharte vagy Aphro
dite templom romjai Paphos - ban Cyprus szigetén,
valamint a phoenikiai szentély maradványai
Málta szigetén , továbbá a Salamon templom alap
jai Jeruzsálemben, mely bizonyára teljesen phoe
94

nikiai minták után készült , bizonyitják .

Ugyancsak ilyennek mondják görög irók Mel
karth nemzeti szentélyét is Tyrosban. Azonban

ezen kis templomok rendesen nagy és tágas ud

vartól voltak környezve, melyek oldalai gyak
ran fából épült tornáczokkal és csarnokokkal
voltak ellátva.
Maga a templom közönségesen az udvar kö
zepén állott , épen ugy mint Egyptomban, mely
nek templomai átalában mintául szolgáltak a
phoenikiaiaknak, habár épen nem kiterjedésük
tekintetében . Mielőtt a templomba léptek , egy
magas előcsarnokon kellett keresztül menni,
melynek mennyezete és tetőzete sokkal maga
sabb volt az épület többi részeinél . Az előcsar
nokból az első szentélybe lehetett jutni , hol az ál
dozatok hozattak , innen pedig a második , a tulaj
donképeni szentélybe, melybe még a papok sem
léphettek mindnyájan . A csarnokból, valamint
a szentélyekből, jobbról és balról apró termecs
kék nyiltak, ugy mint Egyptomban. Ilyen volt
a tyrosi Melkarth, a paphosi Ascharte, valamint
a jeruzsálemi Jahve temploma . Ezen utóbbiban a
második szentély csak a szövetség szekrényt
tartalmazta ; s csak nagyon kevesektől látogat
tathaték meg, s ezektől is csak nagy ünnepélyek
alkalmával. A phoenikiai templomok második
szentélyében ellenben csak az istenség képét
magában rejtő gömb vagy kő volt látható. Görög
irók azt mondják, hogy a hires Melkarth temp
lomban ezen szent kő , - egy óriás smaragd volt.
 95

A Málta és Gozzo szigeteken a Földközi ten

gerben, feltalált szentély szervezetére nézve né
mileg eltér az emlitettektől . Ezen szentély ugyanis
két egymást követő teremből áll, melyek közül
az egyik előcsarnok , a másik pedig a tulajdon
képeni szentély volt , s melyek egy nagyon kes
keny ajtó által valának egymással összekötve.
Ezen ajtóval átellenben, a szentély hátterében
egy félkör alaku emelkedés látható, mely hajdan
egy korlát által volt elkülönitve . E helyütt őriz
teték a legszentebb , ama fekete gömbölyü kő ,
melyben az istenség jelenléte képzelteték , s me
lyet a gozzoi romok között valóban meg is talál
tak , s mely egészen a paphosi kőhöz hasonlit.
A phoenikiai templomok előtt a bejárat mind
két oldalán hatalmas kőhengerek állottak, mint
Egyptomban az obeliskek . Ezen oszlopok egy
darabból készültek , azaz monolith - ek voltak , me
lyek felől rendesen egy gömbben vagy félkörben
végződtek. Két ily monolith állott valószinüleg a
tyrosi Melkarth templom bejáratánál is . Ugyan
csak ezekhez hasonló két oszlop állott a jeruzsá
lemi Salamon templom előtt is , csakhogy felől
nem gömbben vagy félkörben , hanem bronz fel.
rakattal végződtek. Három ily monolith látható
ma is Amrit romjai között, hol hajdan valószinü
leg temetkezési helyeket diszitettek vala .
A nagy phoenikiai városok, mint Tyros, Si
don, Gebal stb . mind elpusztultak , s alig maradt
fenn belőlük más , temetkezési helyüknél
.
A sírok itt is , ugy mint Egyptomban , a sziklákba
96

vésett négyszög üregek, melyek közönségesen

egy hosszu tornáczból nyilnak. Itt tétettek el a
bebalzsamozott holttestek , egy erős koporsóba

zárva. Kár, hogy a síriratok és faragványok

nem oly gyakoriak és bőbeszédüek , mint Egyp
tomban , s hogy a papyrus tekercsek itt hiányoz
nak . Ezen sírok rendesen egész családok temet
kezési helyét képezték ; a magas állásu halottak
pedig közönségesen a sírüreg közepén , egy kü
lön emelvényen vannak elhelyezve.
A phoenikiaiak templomaikban nem türték
ugyan meg a szobrokat, mindazonáltal többféle
kegyelt alakokkal birtak, melyeket lakházaikban
hajóikon helyeztek el , s melyek ott mintegy
nemtők szerepeltek. A phoenikiai szobrászatnak
csak nagyon kevés és gyarló töredékeivel birunk ;
azonban kétségtelen , hogy e téren sem maradtak
hátra, s az egyptomi minták után indulva, na
gyobb tökélyü műveket alkottak. Később szob
rocskák agyagból, kőből és bronzból , melyek
ujabban nagyobb mennyiségben ásattak ki a
régi phoenikiai cultura különböző helyein, ép
oly nagy ügyességre mint izlésre mutatnak .
A görög szigeteken, Sardiniában , Siciliában
s más helyeken eszközlött ásatások ilyen apró
szobrocskákon kivül számos arany és ezüst esz
közöket és ékszereket hoztak napvilágra, melyek
azt mutatják, hogy a régi semita ötvösök és ék
szerészek jól értették mesterségüket . Ezen eszkö
zök közönségesen temetkezési helyeiken találha
tók ; mert a phoenikiai nép ép ugy, mint más
 97

régiek, halottjaikat mindenféle eszközökkel szok

ták eltemetni, különösen olyanokkal , melyeket a
megholt, életében leginkább használni szokott;
minthogy az együgyü kegyelet azt tartotta : hogy
ugyanazokra az illetőnek még holta után is ok
vetlenül nagy szüksége leend. Ezen jámbor
hiedelemnek korunk nem egy fontos ereklyét
köszönhet, rég megszünt államok s elpusztult
népek életéből.
Mindenben , mit a phoenikiai művészet terem
tett , észrevehető az egyptomi befolyás. Izlés , ki
vitel stb . mind ezen hatalmas kulturországra em
lékeztetnek bennünket, melytől Phoenikia politi
kailag oly sokáig függött. De nem csupán az
egyptomi, hanem sokszor az assyr- izlés sajátszerü
formáival is találkozunk a phoenikiai művészet
ben ; mi határozottan oda mutat , hogy Phoenikia
talán okszerü opportunitási tekintetekből, annak
művészetét tette korszerüvé és divatossá, kinek
uralmától időről-időre függött. Mióta Sanherib és
Nabukodroszor. Phoenikiát meglátogatták , s ezen
időtől kezdve szállott mindinkább alá az egyp

tomi befolyás, azóta Phoenikia előrelátó polgárai

jobbnak látták - a hatalmasabb pártjára térni
át. Behozták az assyr főuri jogokkal együtt az
uralkodó nép miveltségét és művészetét ; s mint
hogy hazafiságuk bizonyára gyarlóbb lábon ál
lott üzleties élelmességüknél, nem is eshetett na
gyon nehezükre régi mintáiktól megválni.
A nagy számban talált szobrocskák, melyek
azonban művészi becs, valamint kivitel tekinte
Phoenikia története. 7
98

tében nagyon különböznek egymástól, s melyek

közönségesen isteneket és házi nemtőket ábrá
zolnak, azt mutatják, hogy a phoenikiai csalá
dok mindnyájan birtak ezen apró nemtőkkel,
melyek miként a későbbi rómaiaknál a lares és
penates szobrok a háznak egy bizonyos szentélyé
ben , közönségesen a falba vágott fülkékben he
lyeztettek el ; melyek előtt azután a családfő reg
gelenkint bemutatá áldozatát a ház és népe vé
delmezőjének , mi rendesen nehány csepp vizből
vagy borból állott, mely a szobrocska elé locsol
taték .
Mindazáltal Phoenikia egész mivelődési életé
ben tulnyomóak az egyptomi formák ; ugy val
lásában , valamint iparában és művészetében ;
nemkülönben szokásaiban és erkölcseiben . Egyp
tom gyakorolta a legelső és legrégibb befolyást
Phoenikiára s ezen körülmény eltörülhetlen jele
ket vésett az egész, különben leleményes és ere
deti nép lényére. A phoenikiai papok még a
távol Gadesben is , az Atlanti oczeán partjain
egészen egyptomiasan öltözködének . A Ğebálban
tisztelt Thammuz és Baúleth nem más , mint az
egyptomi Osiris és Isis, melyek később ép ugy
egybeolvadának , mint amazok .
Nagyobb művek , mint épitkezések stb . alkal
mával azonban a phoenikiaiak nem birják ugy
látszik egyptomi mintáikat utolérni vagy kö

vetni; s a helyett, hogy merész és nagy tervek

szerint dolgoztak s a részleteket a terjedelemnek
ügyesen feláldozni tudták volna, mint a nilusi
 99

mesterek , — elmélyedének a részletekbe és pedig

közönségesen a terjedelem rovására . Ezen gyen
geségük tudatából eredett eltérés azután - csak
hamar az assyr épitészek ösvényére terelte a
phoenikiaiakat; nagy ügyességgel vésték a leg
apróbb részleteketºa makacs kőbe : a test izmai ,
egy hajfürt, az öltözék ránczai vagy himzései
felülmulhatlan tökélylyel közöltettek s a meste
rek biztos kezéről tesznek tanuságot . A részletek
tisztaságában a phoenikiaiak egyedül a görög
művészek által érettek utol . Nagy ügyességgel
birtak azonfelül a phoenikiai mesterek a drága
kövek csiszolásában és metszésében is.
Habár ezek után a phoenikiai művészet sokat
elsajátitott az egyptomitól, nem kevesebbet talán
az assyroktól , befolyása a későbbi görög művé
szetre mégis kétségtelen vala. Ezen befolyás oly
nagy volt, hogy a legrégibb görög emlékek majd
nem mindenben hasonlitanak a phoenikiaiaké
hoz : alak és kivitel tekintetében ép ugy, mint
izlésre .
Ezen jelenség mindazonáltal nem ébresztheti
fel csodálkozásunkat, ha meggondoljuk , hogy
valamennyi mivelt népek közül épen a phoeni
kiai volt az , mely legelébb Görögországban meg
fordult ; s tanitója, mestere lett az épitészetben ,
hajózásban és kivált az irás nagyfontosságu mes
terségében . S valamint a phoenikiai művészet
sokat köszönhet az egyptominak , a görögök bi
zonyára nem tartoztak kevesebbel a phoenikiai
aknak .
7*
100

Ázsia két irányban folyt be Görögország

mivelődésére . Az első fontos megindulás a kis
ázsiai joni gyarmatoknál kereshető, melyek sze
rencsésen áthidalni segitették azon nagy ürt,
mely a kelet és nyugat, Ázsia és Európa közt
létezett, s mely a két világrész népeit oly sokáig
elválasztva tartotta egymástól. A joni görög gyar
matok Kis -Ázsiában nagyfontosságu mivelődési
tényezőkként szerepelnek nemcsak a görög nem
zet , hanem egész Európa történelmében . A tehet
séges görög faj itt fogadta be legelőször a kelet
mivelődésének csiráit, s miután magát elején
azokkal szerencsésen azonositani tudta, — eredeti
átalakitási képességénél fogva nemsokára feldol
gozva — saját lángelméje szerint indult, hogy
mesterét gyorsan tulszárnyalja.
-
Görögország eredeti és sajátszerü mivelő
dése , valamint később művészete is — Kis-Ázsiá
ban keletkezett, s megteremtői a joni gyarmato
sok voltak . Innen került azután Hellasba s a

hellénekhez majdnem minden, mi által az idő

folyamában az egész faj nagygyá és ünnepelté
lett .

A második lökés, melyet a görögök kivülről

tapasztaltak, s mely hasonlóképen nagy befo
lyással volt szellemi fejlődésükre, Phoenikia
ból jött. A tengeri kereskedelem által elébb a
görög szigetek , majd utóbb a szárazföld és kivált
a Peloponnesos vonattak a semita phoenikiaiak
kiváló befolyása alá . Altaluk közöltettek azon
ismeretek és fölfedezések legelébb, melyeknek

3
 101

később a görögök oly nagy hasznát tudták venni;

s ha egyéb érdeme nem lett volna a bátor ten
geri népnek, - az irás mestersége, melyet a gö
rögökkel legelébb közöltek , minden időkre emlé
kezetessé tette volna megjelenésüket.
Igy Görögország miveltsége és művészete két
egymástól egészen különböző áramlat után kelet
kezett és fejlődött; s e két ellentétes befolyás
oly nagy vala következményeiben is , hogy még
ezredekután észrevehető volt, s az egész nemze
tet mintegy két különböző jellemü és miveltségü
csoportra osztotta. A könnyü , nemes, játszi , és
mégis meglepő összhangzatos művészete Joniá
nak, a tulajdonképeni hellenek eleme lett ; mig a
dórok inkább a nehézkes , de szilárd és tartós,
valamint nem ritkán merész , gyakran nagy

, illetőleg phoenikiai irányban fej

szerü egyptomi
1ődtek .
Az eltérés oly nagy volt, hogy a jonok és dó
rok a görög nemzet e két legtehetségesebb kép
viselője, nemcsak nyelvben és miveltségben, ha
nem művészetükben is különböztek egymástól.
A jonok a kis -ázsiai rokon gyarmatok magas mi
veltségének befolyása alatt fejlődtek, mig a dórok
a phoenikiai ellentétes benyomások között ébred
tek nemzeti öntudatra. Athen miveltsége Kis
Ázsiából származott, Spartáé ellenben Phoeni
kiából .
102

HATODIK FEJEZET.

A phoenikiaiak befolyása az átalános mivelődésre. – Az irás.

A syllabismus és alphabetismus. Az egyptomi irás és hiá
nyai. A lassu fejlődés okai . Föltételek . - A betüirás.
Az irás családok és csoportositásuk . – Herodot a phoenikiaiak
befolyásáról.

Már ezen művecske kezdetén megemlékez

tünk azon három mivelődési korszakáról az em

beriségnek, mely időnkinti előhaladását jelzé :

a kő, bronz és vas-korszakokról. S hogyha a ka
naanita phoenikiai nép jelentőségét a maga va
lódi becse szerint akarjuk méltányolni, be kell
ismernünk, hogy e számra nézve nem nagy nép
volt az , mely az emberiséget a kőkorszak barbár
tehetetlenségéből a magasabb mivelődés ösvé
nyére vezette . Igen , a phoenikiaiak voltak azok ,
kik az érczek feltalálása és vegyitése által a kő
korszaknak véget vetettek ; s kik ennek helyébe
nemcsak a sokkal czélszerübb bronzot helyezték,
hanem a vas ügyes feldolgozása által, a vas
korszaknak alapját is megvetették .
Bárhova tekintünk Európa őstörténelmében ,
1
Spanyol-, Franczia-, Olasz- és Németország,
Skandinávia és Anglia legrégibb történelme mind
azt bizonyitják : hogy a tehetséges semiták a
syriai öböl partjairól szerepeltek mint legelső
nevelői és tanitói Európának . Éjszaknémetország
és Skandinávia számos őssírokat , az u . n. « Hü
nengräber » mutatnak, melyek keletkezése messze
 103

visszavezet bennünket ezen országok őstörténel

mében . Ezen sírokban különböző ékszerek , fegy
verek , házieszközök stb . találtattak , és pedig
bronzból, melyek mind egy és ugyanazon műhely
ből kerülhettek ki , hasonlat és vegyitési azonos
ságuk után itélve. A Loire partjain Francziaor
szág bensejében ; az Elba és Visztula mellett
Német- és Oroszországban ; a Dal - Elf folyam köze
lében Svédországban , továbbá Nápolyban, valamint
Sicilia és Sardinia szigeteken stb . ugyanazon esz
közökkel , ugyanazon bronzedényekkel találko
zunk, melyek mind egy gyárból valók , s kétség
telen , hogy ezen gyárak Tyrosban és Sidonban
keresendők .
Már ezen körülményből világosan kitünik
azon nagy befolyás, melyet Phoenikia , mint a
miveltség terjesztője , az egész emberiségre gya
korolt. — Ezen befolyás azonban még inkább
fokozódik , ha tekintetbe veszszük , mily nagy és
fontos szerepet játszottak a phoenikiaiak , az
irás történelmében ; melynek nemcsak tulajdon
képeni feltalálói, hanem terjesztői is lettek a vi
lág minden részében , hová hajóik vagy karaván
jaik eljutottak .
Az irás , az emberi szellem ezen legnagyobb
vívmánya s az emberiség mivelődésének kétség
telenül leghathatósabb eszköze, elején csak ideog
raphia, azaz gondolatrajzolás, képzelmek lefestése
vala . A legrégibb népeknél, melyek a mivelődés
ösvényén némi előhaladást tőnek , az irás legelő
ször ilyen alakban mutatkozik . De a képirás
 104

vagy gondolatrajzolás annál hiányosabbnak és

elégtelenebbnek bizonyult, mennél jobban szapo
rodott a gondolatok és fogalmak száma ; mennél
inkább sokszorozódtak a tárgyak, melyeket ké
pek segitségével kelle közölni.
A szükség és az emberi elme találékonysága
a megkezdett ösvényen mindig tovább vezette az
embereket. A puszta képirás elégtelensége a

phonetismusra, azaz a hangok irására vezetett. Ez

volt az irás fejlődésének második nevezetes lép
csőzete .
De az egyes népek nem egyenlően haladának
az egyszer megkezdett uton , s különféle kitérések
által vagy egészen megakadtak , vagy csak fölötte
tökélyetlen rendszerhez jutottak . Igy a babyloniai
és többi mesopotámiai népek , az ékirás fölfedezői,
sohasem emelkedének tul a syllabismus egyoldalu
ságán, mely a szók oszthatlansága következtében ,
minden szót külön tagnak tekint, s mint ilyent
külön jegygyel lát el . Természetes , hogy e sze
rint minden dolog, tárgy, gondolat stb . külön
külön szóval vagy szótaggal bir, mely sajátszerü
jelek által közöltetik , melyeket egy más szó vagy
szótag közlésénél használni nem lehet . El lehet
gondolni, mily nagy lehet itt a jelek vagy szók,
vagy szótagok száma, mi egy és ugyanaz . A chi
naiak ezen különben sajátszerű és eredeti mive
lődése , valamint nagyszerű ipara- által kitűnő
nemzet mai napig az irás eme tökélyetlen nemé
vel rendelkezik .
> A legelsők , kik a képirás és puszta syllabis
 105

mus utjáról eltérve, az alphabetismus egyszerű

rendszerével megismerkedtek, a régi egyptomiak
voltak . A hangzók és mássalhangzók, melyek
már hangzásuk által különböznek egymástól,
kétségkivül a legelső utmutatói lőnek ezen egész
séges iránynak , mely a szókat szétszedte s a je
lek természete szerint osztályozta. A régi egyp
tomiak voltak a legelsők valamennyi népek kö
zött, kik a képirás ( Hieroglyph) mellett még
betüjegyeket is kezdének használni; és pedig
oly értelemben , mint mi is ; de ezen jegyek nem
feleltek meg a szükségnek, sokaságuk, határozat
lanságuk s egyéb hiányaik annál feltünőbbek let
tek , mennél biztosabb alapokat nyertek a tár
gyak, gondolatok , eszmék, szóval mennél na
gyobb haladást tőn az emberi szellem mivelő
dése .
Daczára a szerencsés kezdetnek Egyptom
nem volt képes a betüirást azon tökélyre emelni,
melyre jutnia kellett, ha rendeltetését betölteni
akarja vala . A különböző jegyek , habár már a
hangzók és mássalhangzók jellegével birtak , még
mindig nem fejlődének valódi betükké, s a foga
lomképek valamint azok kezdő jegyeiből vagy
betüiből – hangképek keletkeztek , melyek még
mindig sokban emlékeztettek az ideographiára
vagy gondolatirásra. Azonban mennél bonyoló
dottabb volt ezen rendszer , a homályosság és bi
zonytalanság is annál nagyobb vala s a tévedé
seknek és félreértéseknek nem volt sem vége,
sem hossza.
 106

Természetes , hogy az irás ezen rendszere

nem volt alkalmas a szükséges mesterségnek na
gyobb kiterjedést és népszerüséget biztositani ; s
minthogy az irás nehézkes és bonyolódott volt,
- sokáig kiváltsága maradt a tudós vagy papi
osztálynak ; mig maga a nép csak keveset vagy
épen semmit sem értett belőle . Hosszu tanulási
időre vala szükség , hogy az irás megtisztuljon
mindazon nehéz külformáktól és homályos jel
vényektől, melyek átalános terjedésének legin
kább utjában állottak . Ezt az egyptomiak nem
érték el soha, erre a phoenikiaiak valának kisze
melve .

Hogy miért nem sikerült a magas miveltségü

egyptomi népnek az irást eme szükséges tökélyre
emelni ? talán a következők némileg megmagya
rázzák . A papok , mint az irásjelek tulajdonké
peni ismerői, nem tartották szükségesnek vagy
kivánatosnak : hogy a nép , a nemzet nagy tö
mege, magasabb miveltséggel birjon ; mert
ezzel együtt járt volna kétségtelenül - a rangi
kiváltságok megszüntetése sa nép nagyobbmérvü
szabadsága is ; minek a kényuralmat gyakorló
i

pharaok ép oly ellenségei voltak , mint a papok , kik

kiváltságos helyzetüket látták volna ez által veszé
lyeztetve. Semmi sem természetesebb tehát, mint
hogy a papok mindent, mia szellemi emelkedés lép
csőjévé válhatott volna a nép számára, gondosan
eltávolitottak, nehogy annak segélyével majdan
a nép felülemelkedhessék elnyomatott állapotán .
Igy az irás tudása sokáig kiváltság maradt a pa
 107

pok kezében ; s mennél titokszerübb, nehezebb

vagy bonyolódottabb volt annak rendszere ,
annál kevésbé férhetett ahoz a nép, — hogy
egyik eszközévé tegye felszabaditásának . Mert a
szabadabb intézmények , valamint az egyéni sza
badság becse annál nagyobb és tartósabb szo
kott lenni , mennél miveltebb a nép , mely annak
birtokában van, vagy utána vágyódik.
De az irás kifejlődésének nem ez volt egye
düli akadálya. A szokás , az emberek eme maguk
alkotta zsarnoka sokban hozzájárult a pangás
hoz . Azok , kik az irás titkát ismerték , mint a
papok , nem látták szükségesnek , tökélete
sebb módszer után kutatni, s megmaradtak a ré
giben . Mert az ember kivált mivelődésének kez
detén semmitől sem irtózik annyira , mint az

ujitásoktól; különösen ha azok tőle talán ujabb

szellemi megerőltetést követelnek . Csak kevesen
vannak , kik az akarás erejét egész a cselekvésig
fokozni tudják ; s kik azután rendesen magukkal
ragadják a közönyös és tétlen tömeget . Megszo
kott, s az idő által talán kegyeletessé vált intéz
ményektől pedig annál nehezebben tudunk meg
válni, mennél régiebbek azok .
Ezen okokhoz számolhatjuk még méltán azon
elzárkozottságot is , melyben az egyptomi nép
ugy politikai mint társadalmi tekintetben évezre
deken keresztül élt ; s mely elzárkozottság egész
miveltségének és egyéniségének sajátszerü jelle
met kölcsönzött. Pedig, valamint az egyéneknek ,
ugy a nemzeteknek is szükségük van — mások
108

kal való érintkezésre. Az eszmecsere ugyanis

egyike a legnevezetesebb mivelődési és tökélye
sedési tényezőknek ; minek igazságát a gyakor
lati élet ép ugy bizonyitja, mint a népek törté
nelme . A tökély csak a kölcsönös érintkezés, az
eszmék és a találmányok szabad versenye által
érhető el ; s ha a gazdag és mivelt China mai
hátramaradását tekintjük, azt fogjuk találni, hogy
ennek fő, ha nem egyedüli oka : elzárkozottságá
ban keresendő és találando.

Egyptom az irás titkában egészen a szótagok

felosztásáig eljutott, de tovább nem haladott ;
pedig még egy nagy lépés volt hátra ; s hogy az
irás az egyszerüség és tisztaság magasabb fokát
elérje: legelőször ki kelle küszöbölni minden fo
galomrajzolást s a hangzók vagy mássalhangzók ,
melyekből a szótagok , valamint a szavak állot
tak , – külön jelek által voltak kifejezendők .
Minden rajzolásnak, képletnek stb . el kelle vala
enyésznie az egyszerű és nem nagyon számos
jegyek elől, melyek ezentul a tárgyakat , dolgo
kat, gondolatokat stb . valának kifejezendők.
Csak midőn a haladás idáig vezetett, volt le
hetséges az irásnak tágasabb elterjedést jöven
dölni, s magát a fontos találmányt népszerüsi
teni . Csak ezen alakban volt lehetséges az irást
más , idegen népekkel közölni ; mert a jelek átvé
telével maga az irás minden nyelvre, szokásaira
és sajátságaira könnyen átruházható volt . Mert
egy oly irás, mely csupán kép és gondolatrajzo
lás volt, csak nagyon nehezen vala más népeknek
 109

megérthető ; minthogy megértéséhez a másik

nyelv ismerete is okvetlenül szükséges volt .
Azon nagy lépést, mely az egyptomi képirást
a tulajdonképeni betüirástól elválasztotta, a

phoenikiaiak tették ; s valóban , valamint nem

minden nép lett volna képes a meglevő anyagból
azt teremteni, mit a phoenikiainak sikerült, ép
oly bizonyos, miszerint tehetség, leleményesség s
mindenek felett a szükség mint alkalom kellett
ahoz , hogy a befejező lépés egyszersmind a tökély
netovábbja legyen . Mindenesetre oly nép volt
erre legelső sorban hivatva, mely érintkezésben
állott Egyptommal; s a Nilus partjain virágzó
magas miveltségtől sem állott távol. Csak egy ily
nép volt képes a meglevő alapon tovább épiteni
megkezdett munkát a szerencsés befejezésig
vezetni .

De voltak erre még egyéb föltételek is szük

ségesek ; mert miként már mondánk , nem min
den nép lett volna képes az egyptomiak találmá
nyát oly ügyesen betetézni. A népnek , melynek
ezt végbe vinni kellett, kereskedőnek kelle

lennie, melynek üzletileg is nagy , sőt bizonyára

nélkülözhetlen szüksége vala , számadásainál stb .
egy mesterségre, mely miként az irás, emlékeze
tét kiegésziteni segitette. Levelezési, számviteli s
egyéb üzleti teendők egy kereskedő népnél ép
oly elkerülhetlenek , mint szükségesek voltak
minden időkben ; mennyivel birtak ezek fontos
sággal egy oly nép előtt, mely egész dicsőségét,
110

sőt lételének egyedüli föltételét - a kereskede

lemben látta .

Azonban az egyptomi irás módszere ezen

rendkivüli szükségnek csak nagyon kis mérték
ben tudott megfelelni. Bonyolódott és könnyen
félreértésre vezető jeleit nemcsak nem értették az
idegen népek, de nem is érthették, minthogy
előttök az egyptomiak nyelve is teljesen ismeret
len volt . Közlésre üzleti czélokból tehát az egyp
tomi képirás nem volt alkalmas.
Az ő -korban egyik nép sem volt képesebb,
egyik sem birt oly arravalóságokkal: mint a
phoenikiai kereskedő nép . S valóban , ezen leg
inkább nyugatra szoritott kanaaniták voltak
azok , kik az egyptomi találmánynak , az irásnak ,
ama tökélyt adták, melyet az addig még nélkü
lözött ; ők lettek voltaképen az alphabet feltalálói.
Nincs benne kétség, hogy ezen dicsőség egyene
sen és egyedül a phoenikiaiakat illeti , miként azt
az egész 6 -kor tanusága bizonyossá teszi .
Az idő , melyben ezen fontos találmány , mely
az emberi nem mivelődésének valódi hajnalát
jelzi, - a világot megörvendeztette, körülbelül
2000 évre teendő keresztény időszámitásunk
előtt; egy korba tehát , melyben Egyptom , az
irás ezen eredeti hazája, épen visszaküzdeni ké
szült nemzeti önállóságát, melyet a Hyksos vagy
pásztorkirályok tovább egy félezrednél lábbal
tiportak ; s egy korban , melyben Phoenikia az
egyedüli tengeri állam volt a világon.
A phoenikiaiak a számos egyptomi hangok
 111

és szótagokból mindjárt kezdetben 22 jegyet vá

lasztottak ki, illetőleg alkottak maguknak ; hogy
általuk saját nyelvük hangjait rajzolják, és
pedig ugy a fül mint szem számára . Ezen phoe
nikiai alphabet lőn azontul ősképe minden né
pek betüinek és betürendszerének .
De a phoenikiaiak nemcsak feltalálói lettek
e szerint az alphabetnek, hanem terjesztői is a
világ minden részében, hová üzleties szellemüktől
ösztönöztetve kerültek . Bárhova érkezének , szá
razon vagy vizen , az első mit nyelvükkel együtt
a népekkel közöltek : a betüirás volt . A betüirás
mestersége ezen ősidőktől kezdve a legelső he
lyet foglalta el az emberi szellem mivelődésére
és fejlődésére szolgáló valamennyi eszközök kö
zött. A phoenikiaiak, kik ennek bizonyosan saját
érdekük tekintetéből is legbuzgóbb apostolai va
lának , a betüirást « kiviteli czikkeik közé számi
tották », mint egy ismert nevü franczia tudós
mondja.
Kétségtelen, hogy a phoenikiaiak saját elő
nyüket, valamint tekintélyüket látták növekedni
a népek szemében , ha azokat oktatták , a nélkül,
hogy ez által üzleteik a legkisebb kárt szenved
ték volna. A szellemi fölény mindenkor politikai
tulsulyt is biztositott a népeknek . Azért az élel
mes kereskedők nemhogy semmi veszélyt sem
láttak ebben , hanem ellenkezőleg kereskedel
mükre nézve nem csekély hasznot. Mert egy ma
gasabb miveltségü nép könnyebben volt saját és
mások érdekeiről meggyőzhető ; s igy üzleti te
112

kintetekből is sokkal megbizhatóbb. Az egészsé

ges semiták itt is megtalálták a szerencsés közép
utat, s a nélkül, hogy maguknak ártottak volna,
a világot egy találmánynyal ajándékozták meg ,
mely nevüket minden időkre emlékezetessé és
halhatatlanná teszi vala, ha mindjárt történelmük
szükebb keretben és sokkal egyszerübb mozza
natok között folyt volna is le .
Az összehasonlitó nyelvtudománynak sikerült
a nyelveket természetes családok szerint csopor
tositani; épen ugy , mint a növénytan a növénye
ket, az állattan pedig az élő lényeket csoportosi
totta. A paleographia, vagyis a különféle irásne
mekkel foglalkozó tudomány , az alphabeticus
irásrendszereket is hasonló módon osztályozta ;
és pedig úgy, hogy azokat a különböző rokon
sági fokozatok szerint rendezé, melyekben egy
bizonyos őskezdethez állanak . Vannak iráscsalá
dok ép ugy, mint nyelvcsaládok ; s valamennyi
ismert alphabet öt főcsoportra osztatott fel, melyek
teljesen megegyeznek azon irányokkal, melyeket
hajdan a phoenikiai kereskedelem vett ; s egy
szersmind a legnagyobb és legfontosabb talál
mányt az egész világon terjesztette. Ezen öt irás
csoportozat a következő : a semita, a görög -olasz ,
az iberiai vagy spanyol, melyek neveik által elég
világosan fölismerhetők ; továbbá az éjszaki, mely
az u . n . rune különböző nemeit foglalja magában ,
melyeket Németországban és Skandináviában
találunk ; végre az indiai. Az utóbbi , az indiai
csoportozat leghatározottabb kinyomattal bir ; s
 113

India alphabetje, vagy Magadhi, ujabb tudomá

nyos nyomozások szerint hasonlóképen phoeni
kiai eredetre vezethető vissza.
Az első eltérés a phoenikiai ősbetüktől való
szinüleg az Arábia déli részében lakó népeknél
keresendő. Tőlük és onnan került azután az uj
betürendszer Afrikába, hol az abyssiniai és lybiai
népek betüi , a régi Yemen ( Arábia ) irásjegyeivel
egybeolvadtak s ' később az arab jegyek alap
jául szolgáltak.
A második eltérést az árja népek eszközölték ,
kik a sanskrit s a wédák jegyeit tekintve, már
korán saját alphabettel birtak . Az emlitett Ma
gadhi, vagy ind -alphabet öt vele rokon , külön
nagyobb irásnemeknek alapját képezi , és pedig :
a dewanagiri, páli, drawidi, oczeáni és tübeti csopor
tokét .

A semita iráscsoport, kiterjedésére nézve , egé

szen megfelel Phoenikia szárazföldi kereskedel
mének : Syria (Aramaea ) és Mesopotámiával ; a
görög -olasz csoport: Sidon tengeri kereskedelmé
nek : az Archipelagusban és Görögország partjain,
hol a monda a betüirás behozatalát Kadmosnak ,
a boeotiai Theba vár és város alapitójának tulaj
donitotta ; az iberiai vagy spanyol pedig Tyros
kereskedelmének Délspanyolországgal, valamint
az ottani gyarmatositásoknak, ugyancsak Tyros
által. Az éjszaki iráscsoportok bölcsője valószinü
leg a Fekete tenger partjain keresendő , hol az ős
germán -skandináv népek huzamosb ideig laktak ;
mielőtt éjszaki irányban tovább vándoroltak ,
Phoenikia története . 8
114

vagy talán más népektől szorittattak , s melyek

Sidon által rendesen fölkerestettek a phoenikiai
tengerészektől és kereskedőktől .
Azonban épenséggel nem lehetetlen , hogy az
éjszaki iráscsoport azon benyomások alatt kelet
kezett, melyeket a tyrosi és carthagoi kereskedők
Britannia déli partjain előidéztek megjelenésük
által ; mert hogy Anglia déli partjain megfordul
tak , hol horganyt cseréltek be , az kétségtelen ;
valamint valószinü, hogy a drága és nagyon ke
resett borostyánért a Keleti tengerbe is behatol
tak , mi által sokkal egyszerübb uton lehetségessé
vált a legfontosabb kiviteli czikket : a betüirást is ,
már korán becsempészni Európa éjszaki vide
keibe .
Az indiai csoport végre természetes követ
kezménye azon élénk közlekedésnek , melyben
Phoenikia Délarábiával s ez uton közvetve magá
val Indiával állott .

Herodot, a történetirás apja, ki szeretetre

méltó őszinteséggel beismeri az idegen népek
érdemeit sokszor még ott is , hol saját fajának , a
görögnek, rovására történik , nem habozik egy
pillanatig sem a betüirás behozatalát Görögor
szágba, határozottan a phoenikiai kereskedőknek
tulajdonitani. Egy helyütt a következőleg nyilat
kozik . « Ezen phoenikiaiak ( kikről már szólot
tam ), kik Kadmos vezetése alatt jövének hozzánk
Görögországba, azon időben , midőn Boeotiát lak
ták , nemcsak sokféle tudományos dolgokat ho
nositottak meg Hellasban , hanem különösen a
 115

Trek betüirást is, mely miként én vélekedem , annak

előtte a hellének előtt ismeretlen volt » .
ikiai
Elején a hellének a phoenikiai betüket hasz
nálták ; később azonban az idő folyamában ,
J'az
nyelvükkel együtt egyszersmind a betük alak
celet
jait is megváltoztatták . Ugyanis ez idő szerint
edők
több helyütt a hellének között vegyest laktak a

dul jonok is , kik , miután a betüirást a phoenikiaiak

tól megtanulták, a betüjegyekben csak csekély
len :
módositást vagy változást vittek végbe, s igy
ke
használták is . Ezen jonok azonban nem mondták ,
atol
hogy a betük saját találmányuk, ellenkezőleg
beismerték, miszerint azokat a phoenikiaiak hoz
ták be Hellásba, a mint hogy ugy is vala ; s a
tide
miért ezen sajátságos irásjegyek Hellásban so
káig « phoenikiai jegyek »-nek is neveztettek . Ugyan
Svet
csak ezen alapon a jonok a könyveket « bőrök » -nek
ben
is nevezik ; minthogy náluk nem terem a byblos 7
mint Phoenikiában és Egyptomban , s melyre
azon országok népei irni szoktak ; mig Hellásban
etre.
épek * A byblos az u. n . Cyperus papyrus, egy sásszerü növény,
mely Egyptom mocsáraiban nagy mennyiségben találtatott;
ak, a s mely a régi egyptomiak által részint eledelül használtaték ,
egy mint Herodot mondja, részint széleses levelei megszáritva és
lesajtolva, az iráshoz szükséges anyagot, a papyrust szolgáltatták,
gor mely a mi papirunknak is nevét kölcsönzé. A papyrusaz ó -kor
nek ban Egyptomban nem képezett kiviteli czikket ; s csak Psamme
tik király idejében, mintegy 670-ben Kr. előtt került a kereske
zlat
delembe, s most is főképen a phoenikiaiak által. Addig, mig az
blot egyptomiak ezen czélszerü iróeszköze ismeretlen volt, a görö
gök, perzsák, valamint más népek is átdolgozott és megpuhitott
ánk állat, különösen birka- és kecske- bőrre irtak. Később Pergamus
városában Kis -Ázsiában készült különösen szamárbörből az
u . n. pergament, mely a kereskedelemben ma is előfordul ugyan,
ho de papirunk által régen elvesztette népszerüségét.
n 3 8*
116

az emberek nagyon sokáig birka- vagy kecske

bőrre irtak » .
Ime az előadottakban Phoenikia eredete, tör
ténelme és miveltsége , mely utóbbi szoros össze
függésben állott kereskedelmével ; mely viszont
szigoruan véve tulajdonképeni történelmét is ké
pezi . Mert mig a többi népek az 6-kor történel
mében majdnem kivétel nélkül hóditásaik által
váltak nevezetessé; addig Phoenikia : kereske
delme, ipara és közhasznu találmányai által lőn
emlékezetessé; mi kétségkivül ép annyira szól
ezen nép rendkivüli tehetségei, valamint bámu
latraméltó kitartása mellett. Mert nem lehetett
csekély feladat egy zordon korban, melyben
majdnem mindig az erőszak diadalmaskodott,
a béke vívmányainak szerezni meg az érdem ko
szoruját. . .
A phoenikiai nép uttörője volt Európa mive
lődésének ; s gyarmatainak Görögország, Olasz
ország és Spanyolország partjain alig lehetett az
őskorban csekélyebb jelentőségük , mint az
európai gyarmatok nak Amerikába n, ezen világ
rész feltalálása korszakában .
 TARTALOM .

Lag
Első fejezet. Phoenikia . Phoenikia őslakói. - Kereskedő
városok . Gyarló kezdet. Hajózás. · Első felfe
dezés . – Kereskedelem. Tengerészet. A három
mivelődési korszak . Gyarmatok. – Phoenikia al
kotmánya és belállapota. Történelmi források .
Tyros és fensősége. Hiram király . A bibliai
irók Tyrosról. – Karthedon vagy Carthago alapi
tása . Tyros későbbi fejedelmei . 3
Második fejezet. Sidon . Phoenikia társadalma. A vá
roskirályok . – Bibliai irók ujabb magasztalásai. -
A gyarmatok s az anyaváros közötti viszony. A gö
rögök első föllépése és versengése. -Görög gyarma
tok kiszoritják a phoenikiaikat. — Idegen támadá
sok . – Tyros, később Sidon veszedelme. A ha
nyatlás kezdete. — Belviszályok. — Forradalom .
Phoenikia és a perzsák 24
Harmadik fejezet. Kereskedelem . Ipar. Fölfedezések
az ipar terén. Kereskedelmi czikkek . — Bánya
spat.– Az érczek feldolgozása. - A földmivelés.
-
Épitészet. — Tengeri hajók. – A csillagászat.
Tengerészet . . . 42
Negyedik fejezet. A kereskedelem fejlődése. – Phoenikia
fölénye a tengeren . – Viszony Egyptommal. – Az
oczeáni gyarmatok és fölfedezések . Gades. Ha
zafias titoktartás. – A kereskedelem kiterjedése.
A phoenikiaiak befolyása az átalános, és kivált a gö
rög nemzeti mivelődésre. - A görögországi gyarma
tok elvesztése. - Uj gyarmatok . - Phoenikia segély
forrásai. Még egyszer a biblia 59
Ötödik fejezet. Phoenikiai nyelv . Emlékek. Irodalom .
- Vallás. Az Ascharte cultus. - Baál és Ascharte.
Moloch. Emberáldozatok. Astarte vagy Asto
 Lap
reth . Baål- Melkarth. Összeolvadás és átválto
zás. – Kabirim . -- A görög hitrege. — Templomok .
Temetkezési helyek . - Régiségek. - Izlés és ide
gen befolyás. Szobrászat. A joni és dori művé
szet és miveltség 78
Hatodik fejezet. A phoenikiaiak befolyása az átalános mi
velődésre. Az irás . -- A syllabismus és alphabetis
mus. Az egyptomi irás és hiányai. — A lassu fej
lődés okai. - Föltételek . A betüirás. Az irás
családok és csoportositások. Herodot a phoeniki:
aiak befolyásáról .. 102
A Franklin - Társulat kiadásában Budapesten megjelent:
Husz füzet
és egy

BERNSTEIN pótfüzet.

A TERMESZET KONYVE.
Ára
FRANKLIN - TARSULAT.
füzetenként
50 kr.

Közérdekű olvasmányok a természettudományok köréből.

A tudomány minden ágazatai között a ter.

mészettudományok azok , melyeknek terjesztése
és ismertetésére sok hiányban szenvedő tan
rendszerünk a legkevesebb gondot fordít. Fel.
sőbb és alsóbb tanintézeteinkben egyiránt még
ma is sokkal magasabb súlyt fektetnek a hoit
nyelvek tanitására mint a mindent fönntartó,
minden élet alapföltételét képező természettudo
mányok megismertetésére. Es ha meggondol.
juk, hogy az érettebb koru nemzedéknek még
többet és kizárólagosabban kellett foglalkoznia
e »holt bölcseség « -gel, ugy hiszszük, a t . olvasó
közönség egyetért velünk abban, hogy hézagot
pótolunk szaktudományi művekben ugy sem
fölötte gazdag irodalmunkban, midőn az e tekintetben csak
nem páratlanul nagy német irodalomnak e kitünő termékét
anyanyelvünkre átültettük. Tettük pedig ezt annál is in
kább, mivel komolyan meg vagyunk győződve , hogy a ma
gyar faj sajátságos s nem is fölötte előnyös helyzetében,
csak ugy állhat meg, sikerrel a népek nagy versenyében,
ba a reáltudományokban, melyekre van alapitva korunk
egész iránya, szintén lépést tart a többi müvelt nemzetekkel

Minden egyes füzet külön is kapható.

Ot kötetbe füzve 10 frt. Ot angol vászonkötetbe kötve 18 frt.

 A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten megjelent:

KIS NEMZETI MUZEUM

egy-egy kötet füzve 50 kr.
1. A magyar dalnok .
2-3 . Kisfaludy Károly válogatott munkái. Két köt.
4. Regegyöngyök, Jósika Miklós legszebb beszélyeiből.
5. Robinson Crusoe élete és kalandjai.
6. Tündérmesék . A legkedveltebb gyüjteményekből
összeállitva .
7. Boldogháza. Buzditó és oktató történet.
8. Magyar népdalok.
9. Magyar hósköltemények .
10. Abai. Regény. Irta Jósika Miklós.
11-12. Magyarország története a legrégibb időktől korun
kig. Két kötet.
13. Kisfaludy Sándor válogatott munkái.
14. Történeti adomák és jellemrajzok.
15—16. Jókai Mór válogatott munkái. Két kötet.
17–18. A szabadság hősei és vértanui. Irta Kuliffay Ede .
Két kötet.
19. Kölcsey Ferencz válogatott munkái.
20. Tréfás versek.
21. Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei.
22. Franklin élete. Irta Mignet.
23—24. Mathews. Hogyan boldogulunk ? Két kötet.
25—26 . Páy András meséi és aphorismái. Két kötet.
27—29. Boross Mihály válogatott kisebbmunkái. Három köt.
30—31 . Vértessi Arnold beszélyei. Két kötet.
32. Ax Ős-római időkből. Korrajzok . Simons Tivadar
után. Bús Vitéz.
33–34. Kane a sarkutazó. A második Grinnel -expeditio
sarkutazása. Két kötet.
35–36. Knigge Adolf b. Érintkezés az emberekkel, Ford .
Nagy István. Két kötet.
37. Erdély története .Az ős-időktől korunkig . Egybeállitá
Kuliffay Ede.
38. Verne Gyula. Hires utazók és hires atazások tör.
ténete. Ford. Vértesi Arnold.
39–41 . Pestalozzi Henrik . Lénhárd és Gertrud. Forditotta
Zsengeri Mór. 3 kötet.
42–43. Camerons. Utazás Afrikán át. Forditotta György
Aladár. 2 kötet.

BIBLIO
THECA

MOND