28,- Ft

HEREDITAS HEREDITAS
A sorozatban eddig megjelent Corvina Kiadó
Kallcz Nándor

..
AGYAG ISTENEK BÓNA ISTVÁN
,
AKOZEPKOR
A neolitikum és a rézkor emlékei
Magyarországon

Szabó Miklós
A KELTÁK NYOMÁBAN

HANALA
MAGYARORSZÁGON

Dienes István
A HONFOGLALÓ MAGYAROK

Előkészületben 'A gepidák és a langobardok a Kárpát-medencében

Kovács Tibor
A BRONZKOR
MAGYARORSZ ÁGON

4
z
>
11:1::
0
V
 E
Az V. század köze pén a róm
ai

hatalom lehanyatlás a és a hun

d
birodalom feleme lkedése , máj
an
bukás a nyomán áth atolhatatl
ar­
homály borult a mai Magy
ndk ét f lér e : P anno­
ország m i e
á­
niára , a z „ elveszett provinci
m gr tkul t, m e gválto­
r a" és a e i

zott lakosságú Alföldre.

e z­
A fény a VI. század elején k
á­
dett ismét derengeni. A Dun
fel­
tól keletre megerősödött és
a­
virágzott a gepidák ország
zon­
Hatalmi törekvés eikben a

l
adt
ban váratlan riválisuk tám
az Elb a vidékéről
származó
ato­
l angobardok népében. A k
z­
nás szerve zetű, h arcias, pás
epő
torkodó langobardok megl
g a
gyors aságg al szállták me
a m ai
h ajda ni Pannonia provinci
dult
dunántúli részeit, s me gin
e gy etlen még
a küzdele m az
áva
„élő" róm ai föld, a Dráva-Sz
Dél -Pa nno ni a f e­
közt elterülő
po­
letti ur alomért. A bizánci
a n gy Ius tin ia­
litik a, m a g a a
ás
nus császár igyekszik egym

\
f lh szn áln i a két népet
ellen e a

a birod a lom nyu

g alma, majd
A
területi vágyai érdekében.
ig z győ zt es e e z­
küzdelem a i
ik: a z
úttal is a nevető ha rmad
ázsiai a v a rok nép e .
szá­
Bóna István könyve a VI.
kéth rm a dán a k izg a l­
zad első a
össze a
mas történetét foglalja
ész t l l e tek és az írot t for­
rég e i e
ön­
rások alapján. Először kül
g ki­
külön tárgyalj a a rége s-ré
dok
h alt gepidák és langobar
e redetét, történe
tét, g azdasági
d az
életét és társ adalmát, maj
e gykorú e urópai
történeti, po­
nak
litik ai és g azd asági valóság
össz fon j a szá ­
megfelelőe n e a
-lan­
lak at, felvázolva a gepida
eit és
gobard háborúk e semény
a két nép művés
zetét.
e k,
Külön érdeke ssége a könyvn
ngo b rdo k. m agy ar­
hog y a l a a
niai
országi emlékeit és p anno
tár­
történetét, sőt a gepidák
kez tét is a sz erző
sad almi szer e
apján
részbe n saját ás atásai al
rt ti. A lele tek, elsősorban
isme e

langobard leletek jelentős

�6
a
részét itt közli először.
 HEREDITAS. Bóna István

A KÖZÉPKOR
HAJN
A gepidák és a langobardok a Kárpát-medencében

Corvina Kiadó

''---------------------:-==.-=::.=:;====�- ..___---------------�------
 A fényképeket
KÓNYA K ÁLMÁN,

a szövegközti rajzokat
B A LATO NI JÁNOS
kész(tette

Sorozattervező
PéCSI GÁBOR

FeleléSs kiadó
a C orvina Kiadó igazgatója

FeleléSs szerkesztő Tartalomjegyzék

KABAY �VA

Műszaki vezetéS 552 tavaszán 7

MURÁNYI ISTVÁN A gepidák és a langobardok történetéből 552-ig 13
Műszaki szerkesztő A gepidák 13
MESTER � VA
A langobardok 17
Készült ,,Gepidia" és „Langobardia" 25
9,4 (A/5) ív szöveg + 48 oldal
melléklet terjedelemben,
,, Gepidia" 25
8000 példányban, 1974-ben ,,Langobardia" 27
© Bóna I stván, 1974 Langobard ember - gepida ember 33
ISBN 963 13 0491 4 .. Viselet 35
CO 10118-h-7478 A barbár gazdaságról 39
Művészet 46
Sasfefes diszcsatok 50
A hel!Jkói maszkos fibulák 51
A germán állatstílus legkorábbi Duna-vidéki emlékei 52
Társadalom, jog, törvénykezés 58
A gepida társadalom 58
A langobard társadalom 64
Orthodoxok, arianusok, pogányok 73
Gepidák 73
Langobardok 76
A vég 81
Epilógus (Miért vonultak el 568-ban a langobardok ?) 85
Időrendi táblázat 92
Irodalmi tájékoztató 94
74.0308 Rövidítések a képjegyzékhez 96
Athenaeum Nyomda,
Budapest
Szövegközti rajzok jegyzéke 97
Képtáblák jegyzéke 100
Felelős vezető
Soproni Béla vezérigazgató Képek 107
 ....

552 tavaszán
,,A gepidák és langobardok közötti régi villongás végül is há­
"f:>orúba torkollott. Mindkét részről harcra készülődtek, és össze­
csaptak. A csatasorok elszántan küzdöttek, egyik sem engedett a
másiknak. Ekkor harc közben Alboin, Audoin fia és Turis­
mod, Turisind fia véletlenül egymásra akadtak. Alboin kardjá­
val átdöfte ellenfelét, majd miután az lováról lehanyatlott, megöl­
te. Amikor a gepidák észrevették, hogy királyuk fia, seregük ve­
zére elesett, elhagyta őket a bátorság, és futva menekülni kezdtek.
A langobardok nyomukba eredtek, és dühösen vagdalták őket.
Mikor már annyit megöltek, amennyit csak tudtak, visszafordul­
tak, hogy az elesettek fegyverzetét lehúzzák.
Miután győztesként hazatértek országukba, a langobardok azt ja­
vasolták királyuknak, Audoinnak, hogy fogadja asztaltársává
Alboint. Akinek a hősiességével a csatában megszerezték a győ­
zelmet, aki a veszélyben társa volt atyjának, az legyen az asztal­
nál is társa. Audoin azt válaszolta nekik, hogy ezt nem teheti meg,
mivel megsértené a nemzetségi hagyományt. Tudjátok ti is -
mondta -, hogy mi a szokás nálunk: a király fia mindaddig nem
lakomázhat együtt atyjával, anúg valamely idegen nemzet kirá­
lya fegyverrel fel nem övezi.
Alboin, amint ezt apjától meghallotta, csupán negyven ifjút véve
maga mellé, Turisindhez, a gepidák királyához ment - akivel
pedig csak az imént háborúztak-, és elmondta, miért jött. Tu­
risind barátságosan fogadta, meghívta asztalához, és jobbjára ül­
tette, oda, ahol azelőtt fia, Turismod helye volt. Miközben a la­
komához készülődtek, a helyről - amelyen azelőtt fia szokott
mellette ülni - Turisind lelkében hirtelen felidéződött fia halála.
Látva, hogy most az ül mellette, aki megölte, felsóhajtott, végül
képtelen lévén fájdalmát türtőztetni, kifakadt: Kedves ez a hely
nekem, de nagyon nehéz azt látnom, aki benne ül.
7
 Ekkor a király másik fia (Kunimund), aki szintén jelen volt, apja
szavaitól feltüzelve, sértegetni kezdte a langobardokat. Mivel a
langobardok fehér bokatekercset viseltek a lábukon, �ehér csüdű
lovakhoz hasonlította őket: - Olyanok vagytok, nunt a hasas
kancák - gúnyolódott. Az egyik langobard így vágott vissza:
Csak menj ki az Asfeldre, s ott majd kitapasztalhatod, milyen ha­
talmasakat rúgnak azok, akiket te lónak nevezel, úgy hevernek
ott a mező kellős közepén szerteszét testvéred csontjai, mint va­
lami silány baromhulla.
Mikor ezt a gepidák meghallották, nem tudták tovább türtőz­
tetni magukat, iszonyú haragra lobbantak, és azonnal meg akar­
ták torolni a nyilvános sértést. A langobardok is felpattantak, és
harcra készültek, minden kéz kardot markolt. A király azonban
_hirtelen felugrott az asztaltól, és közbevetette magát. Gátat vetve
övéi haragjának és harci vágyának, szigorú büntetéssel fenyegette
meg azt, aki az összecsapást elsőnek kezdeményezte. Nem isten­
nek tetsző az olyan győzelem - mondta-, amikor valaki saját há­
zában öli meg a vendéget.
Erre elült a harag, és éppolyan jókedvvel folytatták a lakomát,
mint annak előtte. Turisind magához vette fia, Turismod fegy­
verzetét, majd átnyújtotta Alboinnak, és békességben, sértetle­
nül visszabocsátotta őt atyja országába.
Alboin visszatért atyjához, és végre asztaltársává lett. S miköz­
ben apjával együtt vidáinan élvezte a királyi asztal csemegéit,
rendre elmesélte, mi minden történt vele a gepidáknál és Turisind
palotájában. A jelenlevők csodálták és dicsérték Alboin bátorsá­
gát, nem kevésbé magasztalták azonban Turisind páratlan becsü­
letességét sem."
A történet az 552. évbe visz bennünket, a Kárpát-medence déli
felébe, valahová a Szerémségbe, a mai Mitrovica és Vinkovci -
az ókori Sirmium és Cibalae - közti síkságra, a gepidák és lan­
gobardok közti véres csata színhelyére. A csatamezőt a lango­
bard krónikás a latin szövegben is „Asfeld"-nek, vagyis az As-ok
mezejének nevezi; egyaránt jól értették ezt a különböző régi ger­
mán nyelvjárást beszélő langobardok és gepidák.
Az ősi germán mitológiában az istenek vára a világ közepén a�
Asgard, Votan és Freya a két főisten, gyermekeik pedig a többi
istenek: az Asok. Tizenketten vannak, tizenkét széken ülnek az
Asgard tróntermében. A földet az éggel összekötő hídon, a szi­
várványon ereszkednek le az Asok a földre, ahonnan a legneme­
sebb és legbátrabb embereket, köztük azokat, akik vitézi harc­
ban estek el, szolgálóleányaik, a Walkürök segítségével a Valhal­
lába, az istenek hősi csarnokába ragadják. Az Asfeld tehát ese-
8 9
tünkben egyszerűen a csatamezőt jelenti, de arra is utal, hogy az
ősi germán vallást az események idején még mindkét népnél jól
ismerték.
Magáról a csatáról a langobard Paulus Diaconus tudósít szinte
komor szűkszavúsággal. Tőle vettük át az idézett szakaszt. Pau­
lus langobard nemes volt, a Warnefrid fára (nemzetség) tagja;
dédnagyapja, Warnefrid talán személyesen is jelen volt a leírt
eseménynél. A történetben nincs semmi hihetetlen: a kora kö­
zépkorból nem egy esetet ismerünk, amikor a vezérek közötti
párharc avagy a vezér eleste eldöntötte a csatát - néha egy nép
sorsát is. A vezér nemcsak vezetője volt a seregnek, hanem szim­
bóluma is, benne testesült meg, összpontosult a sereg szeren­
cséje, harci kedve, bátorsága.
Ami a csata után következik, abban nehéz különválasztani a va­
lóságot és egy Alboinról szóló langobard hősi ének motívumait.
A színhely megváltozik. Valahol a Tisza-Maros-Körös-közben
vagyunk. Itt állt egykoron a gepida királyok fapalotája s benne a
király, a nemesek és a hősök földi Valhallája, lakomázó-tanács­
kozó csarnoka. __, Hasonló királyi csarnoka volt Audoinnak, Al­
boin atyjának valahol a Kisalföldön: ebben nem volt joga az ifjú
hősnek - a csatát eldöntő hősi párharca után sem - fegyveresen
megjelenni s apja oldalán laltomázni.
Apja, a Gausus „fárá"-ba tartozó-a legrégibb langobard híradás
szerint „Jarigaidus" - Audoin nem az ősi langobard dinasztia, a
Lethingek tagja volt; gyanús körülmények között ragadta ma­
gához a hatalmat. A gyámságára bízott ifjú király, Waltari vá­
ratlanul elhunyt, az igazi trónörökös, a merész Hildigis pedig a
gepidáknál élt száműzetésben. Igaz, Audoin maga is egy királyi
családdal állott rokonságban, csakhogy nem a langobarddal, ha­
nem az akkor már a történelem színpadáról eltűnt önálló Thü­
ringia királyával.
Audoin valójában a császárra, a keletrómaiak baszileuszára, a
nagy Iustinianusra támaszkodott. Iustinianus nemcsak elismerte
őt a langobardok királyának, nemcsak szövetséget kötött vele,
hanem maga is igyekezett szövetségese előkelő rangját megala­
pozni. Alboin anyja helyébe új feleséget küldött Audoinnak a
császár, a frankok által meggyilkolt utolsó thüring király, Her­
minafrid leányát. E leány anyja, Amalaberga Nagy Theoderich
(Teodorik) unokahúga volt, aki gyermekeivel együtt kalandos
utakon menekült először haza Itáliába Theodahat keleti gót ki­
rályhoz, majd 540-ben bizánci fogságba jutva a keletrómai fő­
város - nem minden politikai hátsó gondolat nélküli - ven­
dégszeretetét élvezte. Az új feleség, Nagy Theoderich rokona, a
bizánciak által pártfogolt thüring „trónörökös", Amalafrid húga
 volt, általa tehát Audoin is belépett a „törvényes" királyok csa­
ládjába. Igazi hatalma mégis a császár aranyán nyugodott. A Ius­
tinianus-Audoin-szövetség a langobard nemesség számára jelen­
tős mennyiségű aranyat jelentett, valamint a közép- és dél-dunán­
túli (a közelmúltig ostrogót uralom alatt álló pannoniai és vale­
riai) római földet és városokat, továbbá csábító ígéreteket, ha
sikerül kiszoritaniuk a gepidákat a Sirmium körüli területről.
A császár szövetségével és aranyával tartotta tehát magát ural­
mon Audoin és pártja, de a langobard hercegek között mégis
számos nyílt és titkos ellensége, riválisa akadhatott. Az ellenzéki
hercegek nem nézték jó szemmel az új dinasztia kialakulását, ma­
guk is a királyi uralomra törve vagy áhítozva, az „önállóság" és
a választott királyság hívei voltak. Húsz évvel később győzedel­
meskedett a tervük, ami csaknem végveszélybe, de mindenesetre
anarchiába sodorta a fiatal itáliai langobard államot.
Nyíltan nem léphettek fel, különösen Alboin páratlan győzelme
után nem. Felléptek hát az ősi szokásjogra hivatkozva, s ebben
maguk mellett tudhatták a langobard nép túlnyomó többségét.
E többség egyenrangú, egyenlő jogú szabad harcosokból állott,
akik maguk is jól fel voltak fegyverkezve, akaratuk és hozzájáru­
lásuk nélkül a hercegek, de maga a király sem sokat tehetett.
A nemzetségek, a fárák fejei és vénei őrizték a szokásjogot, azt
a népjogot, amelyet Rothari király később írásba foglaltatott.
Féltékenyen őrizték mint szabadságuk, függetlenségük zálogát
- mégpedig éppen a királlyal szemben.
Nos, a szokásjog, úgy látszik, megkövetelte, hogy a király és a
trónörökös bátor harcos legyen, bátorságát hősi tettekkel iga­
zolja, s ennek a várakozásnak Alboin meg is felelt. De a szokás­
jog azt is megkövetelte, hogy ezt a bátorságot valamely szom­
széd király is elismerje, az ifjú hőst ünnepélyesen karddal fel­
övezze, vagyis fegyveres fiává és egyben férfivá fogadja. Mind­
addig, míg ez meg nem történt, fegyveresen nem jelenhetett
meg sem a népgyűlésen, sem a király asztalánál.
A látszólag egyszerű kívánság - amelyet a késői krónikás a hely­
zet teljes félreértésével éppen Audoin szájába ad - mégis álnok
volt. Előterjesztői azzal számoltak, hogy nem, vagy csak nehe­
zen lesz megvalósítható. A két legelőkelőbb germán király, az
itáliai ostrogótok utolsó két uralkodója, Totila és Teia éppen eb­
ben az esztendőben fejezte vagy fejezi be életét a harcmezőn. Az
Audoinnal rokon thüring királyi házat már húsz éve kiirtották a
frankok, éppúgy nem volt többé önálló királyuk, mint a lango­
bardok által szétvert heruloknak. Maradtak hát a távoli Galliában
székelő, Audoinnal és Bizánccal ellenséges frank királyok vagy
a még távolabbi Hispania Toledóban székelő és Bizánccal ép-
10
pen ettől az évtől, azaz 552-től kezdve háborúba bonyolódó vizi­
gót királyai. Legyőzhetetlen távolságok, megvalósíthatatlan po­
litikai feladat I Ezeket a számításokat húzta át Alboin merész
tette; a gyűlölt gepidák királyára, az Alboin által megölt ifjú
herceg apjára senki sem gondolt.
Az 552. évi háború után a langobardok és gepidák „örök" békét
kötöttek. Iustinianus a gepidák megalázásával elérte pillanatnyi
célját, a békeszerződésben kényszerítette őket a Dunától délre
eső, 539-ben elfoglalt keletrómai területek átadására. Nagy béke­
vágyának az volt az oka, hogy az ostrogótok ellen szüksége volt
a langobard hadsereg támogatására, valamivel később pedig
mindkét nép segítségére rászorult a perzsákkal újból kitört há­
borúban.
A császár által parancsolt békét tehát egyelőre nem volt szabad
megszegni. Jól tudta ezt Alboin, ebből merített bátorságot a vál­
lalkozáshoz.
A különös kaland többi része homályos. Nem lehetetlen, hogy
tulajdonképpen a békeszerződés egyik titkos pontja volt az a
kötelezettség, hogy Turisind felövezi az ifjú Alboint - ez eset­
ben az egész történet apja, Audoin politikai érdeme -, majd­
hogynem előre kitervelt komédia volt. De az is lehetséges, hogy
nagyjából úgy történt, ahogyan az Alboinról szóló hősi ének
számunkra megőrizte. A leírásból egyébként kitűnik, hogy Al­
boin - nyilván apja segítségével - már valódi uralkodó herceg­
nek számított; válogatott ifjakból saját katonai kísérete volt.
Ezek életük árán is tartoztak megvédeni urukat. Erre Turisind
palotájában csaknem lehetőségük nyílt, s mint láttuk, készek is
voltak rá.
Audoinnak és Alboinnak tehát megvolt a katonai hatalma ah­
hoz, hogy akaratát elismertesse, sőt - ha kellett - a hercegekre
ráerőszakolja.
Az elbeszélés vége, mint egy tanmese, a vendégjog minden kö­
rülmények közötti szentségét és Turisind páratlan - a sorok kö­
zött mégis kicsit divatjamúltnak érzékeltetett - becsületességét
hangsúlyozza.
A valóságban a vendégjog már csak a nép szemében volt szent;
a királyok, mind Turisind, mind pedig Audoin, éppen az 552.
évben lábbal tiporták.
Audoin - kissé ingatag hatalmát féltve - a békeszerződésben ki­
kötötte, hogy a gepida udvarba menekült langobard trónkövete­
lőt, a kalandos életű Hildigist tartoznak a gepidák kiszolgáltatni.
Hildigis, aki korábban a bizánci udvarban élt, elhagyta a csá­
szárt, és a maga útján-módján próbálkozott a langobard trónra
jutni. Iustinianus számára megszűnt„ütőkártya" lenni, támogatta
11
hát védence kívánságát. A kérés teljesítése a vendégjog gyaláza­
tos megszegésének számított. Turisind - aki éppoly bitorló volt,
mint Audoin - nem merte vállalni a kockázatot. Összehívta a
gepida főnemeseket, s eléjük terjesztette az ügyet. A válasz meg­
döbbentő: ,,Inkább tüstént pusztuljon el a gepida nép asszonyos­
tói és gyermekestől, semmint hogy ilyen gaztett gyalázatát ma­
gunkra vegyük."
Turisind, hogy nehéz helyzetéből szabaduljon, ugyanilyen kí­
vánsággal állt elő Audoinnál - adják ki Hildigisért cserébe a
langobard udvarban menedéket és vendégjogot élvező gepida
trónkövetelőt, Ostrogothát. - Audoin még csak elő sem merte a
kérést terjeszteni a hercegeknek vagy a népgyűlésnek 1
Mit tett hát a „páratlanul becsületes" Turisind? Ugyanazt, amit
a korabeli angolszász Widsith-énekben a „hitszegés és árulás"
világtörténelmi nagyságai közé sorolt Audoin. Maguk intézték
el az ügyet; titokban, kölcsönösen meggyilkoltatták a népeik
vendégszeretetét élvező két szerencsétlen herceget.
Könyvünk ebbe a Magyarország földjének történetében alig is­
mert izgalmas korszakba vezet. A kor ízét, színét, hangulatát mai
ember soha nem tudná úgy megragadni, mint a kortárs, mint
egy langobard - ezt célozta bevezetőnk. S most nézzük, mit tu­
dunk erről a két népről, amelynek sorsa oly tragikusan fonódott
össze a VI. század középső harmadában a Duna-Tisza öntözte
síkságon.
• hogy a római birodalom dunai határait addig békén hagyó van­
A gepidák
és a langobardok
történetéből 552-ig
A gepidák
A gepidák előtörténetéről nehéz írni. Egyetlen sornyi saját vagy
legalábbis tárgyilagos forrásadat sem említi őket. Ami keveset
tudunk róluk, azt halálos ellenségeik, a gótok és a langobardok
krónikáiból kell kihámozni. Mivel a gepida nép zöme nem tele­
pült római területre, a rómaiakat és bizánciakat alig érdekelte
sorsuk; az antik történetírásnak a barbárokkal szemben ridegen
tárgyilagos adatait többnyire nélkülözzük.
Csúfolódó gót eredetmondájuk szerint Scandza szigetéről szár­
maznak, s együtt hagyták volna el a skandináviai őshazát a Berig
király vezette gótokkal. De mivel már akkor „lusták" voltak
(gót: gepanta), hajójuk késve érte el a Visztula torkolatát, ahol a
,,Gepedoios" -on, a gepida szigeteken települtek meg. - Elte­
kintve attól, hogy a gótok eredetéről szóló eredeti Berig-mon­
dában a gepidákról nem esik szó, mindez csupán a kora közép­
korban szokásos tudálékos népi etimologizálás. Alapja a gótok
és gepidák közös vagy közeli rokon nyelve.
Nevük, éppúgy mint a gótoké, nagyon is öndicsérő. Míg a vizi­
gótok „derék, jó, becsületes" emberek, az ostrogótok egyenesen
,,dicsők, tündöklők", a gepidák „bőkezűek, gazdagok, adako­
zók" (angolszász: gifdan, német: geben ) voltak.
Az írott történelembe a 260-as években léptek be, a Dacia pro­
vincia ellen a gótokkal együtt intézett támadásaikkal. Aligha­
nem ők vetik meg előbb a lábukat a Kárpát-medence északkeleti
felében, 269 körül. Legalábbis erre következtethetünk abból,
dálok serege 270-ben Aquincum térségében Pannoniába tört.
A vandálokat tehát hátulról „meglökték". Ehhez hasonló „lö-
13
 késekből" lehet a további gepida terjeszkedésekre következ­
tetni.
A Fastida vezette gepida törzsek egyébként ezűttal valóban „lus­
tának" bizonyultak: a gótok az orruk előtt megszállták Dacia
Superiort (Erdélyt). Fastida békés megosztási kísérletét vissza­
utasítják, amikor pedig az alkalmi szövetségre lépett gepidák és
vandálok betörnek Daciába, az Ostrogotha vezetése alatt álló
gót-taifal szövetség visszaveri őket.
Nem maradt számukra más terület, mint a Tiszántűl és Dacia
északkeleti pereme. Nyomásukra enged következtetni, hogy 330
körül Visumar vandál „király" kénytelen volt a Maros torkolatá­
hoz vonulni seregével, de ők állhattak a 350-es évek nagy római­
szarmata háboníinak hátterében is.
A hun támadás hírére nem mozdulnak országukból, ,,lusták"
voltak arra, hogy a vandálokhoz és vizigótokhoz hasonlóan el­
meneküljenek. A hunok nem sokat vesződtek velük, ostrogót
alattvalóikra bízták meghódoltatásukat. A feladatot a hadjárat so­
rán elesett Thorismud király sikeresen végrehajtotta (410-es
évek). Ettől kezdve - ha lehet - még elkeseredettebb gyűlölet
izzott fel a gepidák és gótok között.
Amikor a 440-es években ismét felbukkannak, helyzetük nagyot
változott. Királyuk Ardarich volt, akit Attila „éles esze és hű­
sége" miatt az összes barbár vazallus fejedelm�knél többre be­
csült, népük már a 447. évi balkáni hadjárat idején a hun had­
sereg legerősebb szövetségese. 451-ben Catalaunumnál a „gepidák
megszámlálhatatlan serege" alkotta Attila hadseregének a ró­
maiakkal és Aetiusszal szemben álló jobb szárnyát. Egy évvel ké­
sőbb ott találjuk őket Aquileia füstölgő romjainál.
Attila váratlan halála után (453) Ardarich adja meg a jelt az
Attila-fiak elleni általános felkelésre. A felkelő sereg magvát­
gerincét a gepidák alkották, szövetségeseikből (főleg szvébek,
rugiak, kisebb számban szkirek és szarmaták) alakult a később is
szereplő „gepida liga". A szövetségesek 454-ben a pannoniai
Nedao folyónál megverték a hunokat és a mellettük kitartó né­
peket, maradványaikat kiűzték a Kárpát-medencéből.
Ettől kezdve a Kárpát-medence keleti felében gepida „nagyha­
talomról", vagy legalábbis „hegemóniáról" szokás beszélni.
Való igaz, a keletrómai császár, Markianosz, elismeri Ardarich
„hódításait" (valójában a birodalom számára 180 éve elveszett
Dacia Superior és Inferior birtoklását), ,,szövetségesei" közé fo­
gadja a gepidákat, és évi 100 font arany solidus „ajándékot" utal
ki számukra. Mindez azonban nem több a morzsánál, ha arra
gondolunk, hogy 442 után a keletrómai birodalom évente 2100
bizánci font aranyat, tehát 151 200 solidust fizetett Attilának.
14
A különbség évi 2000 font arany, a jószemű és pénz dolgában
nagyon érzékeny bizánciak ennyivel kevesebbre taksálták Ar­
darich „nagyhatalmi" helyzetét.
Ráadásul, Markianosz 456-baf?- a két Pannoniába (tehát igazi ró­
mai területre) telepíti és „szövetségesei" közé fogadja ősi ellen­
ségüket, az ostrogótokat, s ezzel elzárta a gepida szövetség elől
a birodalomba vezető utat.
A „gepida liga" második szereplése balul ütött ki. A gepidákon
ugyanis Nedao melletti győzelmük soha be nem gyógyuló se­
bet ejtett. 469-ben a Bolla folyó menti csatában a gepida liga
nemcsak alulmaradt az ostrogótokkal szemben, hanem a csata
következményeként azt sem tudta megakadályozni, hogy a Du­
nán átkelve támadó gótok sorban ne tegyék tönkre szkir, szvéb
és szarmata szövetségeseiket (469-470 tele).
471-ben, az ostrogótok elvonulása után, a gepidák megszállják
Pannonia Secunda (a mai Szerémség és Szlavónia) területét, ka­
tonai helyzetük azonban továbbra is bizonytalan maradt. 488-
ban ismét vereséget szenvednek a Nagy Theoderich vezetésével
Pannonián át Itália felé átvonuló ostrogótoktól - annak ellenére,
hogy hadállásukat a Mursa és Cibalae közti, áthatolhatatlannak
hitt Oka-mocsarak szűk átjárójánál állítják fel. Pár év műlva, 504-
ben Nagy Theoderich, mát' mint Itália királya, visszafoglalja
„Pannonia Sirmiensist, a gótok egykori hazáját". A Pitzia gróf
vezetésével bevonuló gótok különösebb haditény nélkül, egy­
szerűen kihajtják a gepida Thrasarichot és seregét a tartományból.
A gepidák családtagjaikat - Thrasarich például anyját - vissza­
hagyva, a Dunán át hazájukba menekülnek. 523-ban a gótok a
tartomány gepida lakosságát felszámolják. Theoderich paran­
csára Provence-be költöztetik őket, ahol az ellenséges burgun­
dokkal szemben kellett a védősánc szerepét játszaniuk.
Nagy Theoderich halála (526. augusztus 30.) után a gepidák is
azt hitték: az asszonyi régens-uralom alatt elérkezett az idejük,
és betörtek „Pannonia Sirmiensis"-be. De tévedtek. Amala­
suntha a később királlyá választott gót grófot, Vitigist küldte
ellenük, aki 528-ban űgy elzavarta őket, hogy nyomukban még
keletrómai területre is behatolt: majdnem diplomáciai bonyoda­
lom lett az ügyből. Vitigis ugyanakkor a Dunán átkelő és
Észak-Pannoniában lábukat megvető langobardokkal szemben
is fenyegető állást foglalt el Valeria és Pannonia Príma déli fe­
lében. - A sorozatos gepida balsikereket két évtized műltán nem
minden irónia nélkül adták elő Iustinianusnak a langobardok
követei.
A nagy bizánci-gót háborű végül is meghozta a gepidák számára
a Sirmium feletti uralmat. Illyricum bizánci hadmestere, Mun-
15
 do (egyébként félig gepida származású s Ardarich óta aligha­
nem az első sikeres gepida hadvezér), már a háború legelején,
535 szeptemberében elfoglalta a dalmáciai Salonát, s ezzel ve­
szélyeztette a pannoniai gótok itáliai összeköttetését. 537-ben
Vitigis király a gót erőket Róma ostromára összpontosítja, erre
az időre már kivonta Pannoniából az ott állomásozó gót csapa­
tokat. Nem lehetetlen, hogy maga Vitigis adta át Sirmiumot a
gepidáknak, hogy ezzel is gyengítse a birodalom északi határát.
Sirmium megszállása a gepida politika végzetes hibája volt.
. Nyilvánvaló, hogy az eseményre csak a bizánci katonai sikerek
1
nyomán kerülhetett sor; a megvert gótok területei nemcsak azért
illették a birodalmat, mert egykor római birtokok voltak, hanem
a hadijog alapján is. Iustinianus és Bizánc nem felejtette el a ge­
pidák illetéktelen beavatkozását, s nem nyugodott addig, míg
1
ezt a népet ki nem űzte innen. Ráadásul a gepidák megszállták
az 509 óta a birodalomhoz tartozó Bassiana-területet is, s ezzel a
nyílt ellenségek közé léptek.
Az első bizánci ellenlépések: az évi segély megvonása, a szövet­
ség felbontása, majd „keresztényi" szövetség Wacho langobard
királlyal azonnal nehéz helyzetbe hozták a gepidákat, akik
Theudeberttel, az egzaltált, de zseniális frank királlyal Bizánc
ellen kötött katonai szövetséggel igyekeztek kibújni az elszige­
teltségből. Az 539. évi, egyidőben elindított itáliai frank és
1
Duna menti gepida támadás azonban a kezdeti lendület után
megtorpant. A gepidák változatos sikerű, súlyos veszteségekkel
járó harcok után annyit mégis elértek, hogy új hódításaikat a
Duna déli partján egyelőre defacto elismerik a bizáncia�, és visz­
szakapják az évi 100 font aranyat. Mindez azonban csak halo­
gató politika volt.
Elég volt ugyanis az évi segélyt ismét megvonni, s valószínű­
leg tetemes összeggel kibővítve Audoin langobard királynak
felajánlani ahhoz, hogy 546-47-ben gyökeresen új politikai hely­
zet alakuljon ki. Audoin a szövetség fejében, Sirmium környéke
kivételével, megkapta a hajdani gót Pannoniát (Pannonia Prima
és Valeria déli felét és Pannonia Secundát). Ahhoz, hogy az ado­
mányt birtokba vegye, ,,mindössze" a gepidákat kellett elűznie.
Ehhez Iustinianus jelentős katonai segítséget ígért.
A következő év tavaszán (547) kitört háborúban Constantius,
„a szent istállók grófja" vezetésével a langobardok segítségére
siető 10 OOO bizánci lovas és 1500 katolikus herul szétszórta a ge­
pida hadsereg reménységét, a 3000 arianus herult. Ennek hatá­
sára Turisind gepida király azonnal kétévi fegyverszünetet kért
Audointól. A Duna-vidéken századok óta nem látott erejű és
létszámú császári lovas-íjász sereg alighanem mély benyomást
16
tett mindkét népre, siettek a mindkettőjük számára végzetessé
válható ellenségeskedésnek véget vetni. 549-ben a háborúskodás
ugyan kiújult, de valamilyen természeti tünemény következté­
ben (egy vélemény szerint az 549. június 25-26-i teljes holdfo­
gyatkozás miatt) a seregek faképnél hagyták a hadra kelt kirá­
lyokat, akik így kénytelenek voltak újabb kétévi fegyverszüne­
tet kötni. Pedig erre a háborúra a gepidák alaposan felkészültek,
állítólag 12 OOO kutrigur lovast fogadtak szolgálatukba, akik
azonban már csak a befejezett tények után érkeztek meg.
A leszámolás 551 nyaráig vagy 552 kora tavaszáig váratott ma­
gára. A császári segítség ezúttal Ulpianában késlekedett, csupán
a Bizáncban élő Amalafrid, (Herminafrid volt thüring király fia,
Audoin sógora) és kísérete vett benne részt. A langobard „hadi
gépezet" asfeldi győzelme így is teljes volt, nemcsak Turismod
trónörökös esett el, és a gepida sereget szórták szét, de a lango­
bardok kezébe került a gepidák tábora is. Az ujjongó langobar­
doknak a győzelmet azonban éppen a császár nem engedte ki­
aknázni, a status quo alapján azonnali békét parancsolt a két
népnek. A váratlan békés hangulat mögött a Totila elleni végső
leszámolásra éppen felvonuló császári sereg gyengesége rejtő­
zött. Mindkét népet mintegy „besorozták" Narses bizánci had­
vezér seregébe, a bosszús, megtépázott gepidákat azonban a
3000 arianus herulon kíviil csupán 400 főnyi válogatott fegyve­
res képviselte.
A Iustinianus parancsolta béke Turisind király életében fenn­
maradt. Fia, Kunimund valamikor az 550/60-as évek fordulója
táján vette át a hatalmat.
A langobardok
A langobardok neve időszámításunk kezdete körül tűnik fel a
történelemben. Augustus hadvezére, majd utóda, Tiberius jut
el e nép közelébe, amelyet „tábori" történetírója, Velleius Pa­
terculus akként jellemzett, hogy „vadabb, mint a germán vad­
ság". Egy évszázaddal később Tacitus már pontosabban írja le
őket: ,,A langobardokat csekély számuk teszi nemessé; hatalmas
és nagy népektől körülvéve, nem hódolással, hanem harccal és a
veszélyek vállalásával őrzik biztonságukat." Ekkoriban talán
már nem volt�k olyan kevesen. Az Elba torkolatvidékétől és
alsó folyásától nyugatra elterülő síkságon (ma Lüneburger Hei­
de), amelynek központja a középkorig megőrizte nevében (Bar­
dengavi) a langobardok emlékét, éppen Tiberius és Tacitus korá­
ból nagy kiterjedésű urnatemetőket tártak fel. Tagadhatatlanul
harcias társadalom: nagy temetőik egy részében jól felszerelt
17

fegyveresek hamvai nyugszanak (egy- és kétélű kardok, lán­
dzsák, vas pajzsdudorral felszerelt pajzsok, nyílhegyek), míg a
nőket és gyermekeket külön temetőkbe temették. E különös
szokást a korán kialakult, erős Votan-kultusszal magyarázzák.
A harcosokat ugyanis Votan - mint láttuk - a másvilágon a hő­
sök csarnokába, a Valhallába gyűjti össze, hogy ott továbbra is
kedvükre élhessék hősi életüket. A langobardok temetkezési
szokása nemcsak megkönnyítette Votan számára a „gyűjtő­
munkát", hanem harcos-katonai szervezetüknek is tanúbizony­
sága.
E harcos életmód s talán bizonyos fokú túlnépesedés következ­
ménye első ismerkedésük a római világgal. A másfél évtizedig
tartó nagy római-markomann-szarmata háborúkat 166/167-ben
6000 langobard harcos és a velük szövetséges obiusok támadása
nyitja meg. E merész csapat a mai Hamburg vagy Bardowick
környékéről ereszkedett le a Dunáig, Brigetio (Szőny) és Arra­
bona (Győr) között betört Pannoniába, de röviddel a vakmerő
vállalkozás után áldozatul esett az akkor még töretlen római
erők összpontosított ellentámadásának.
Később a langobardok meglehetősen homályosan emlékeztek
vissza ködös előtörténetükre. 640 körül Itáliában írásba foglalt
eredetmondájuk szerint „Scadanan"-ból, Paulus Diaconus sze-
rint „Scandinavia szigetéről" származtak volna, s eredetileg
winnil volt a nevük. Mindez csupán költészet, a kora középkor
szokványos irodalmi gyakorlata. A népvándorlás kori germán
• népek vezető rétege vagy - a rómaiak módjára - trójai eredet­
mondát koholtatott magának, vagy pedig a népek mitikus „gyá­
rába", Skandináviába vezetteti vissza az ősöket. A IX. század
első éveiben irt langobard krónika - e tekintetben minden bi­
zonnyal jobb hagyományt őrizve - az őshazát, a „Scatenauge"-t
az Elba folyó partjára helyezi, s az egykori szomszédok közül a
szászokat említi. E hagyomány megfelel a régészeti tényeknek;
a langobard kultúrát az Elba-vidékén az időszámításunk kezdete
előtti vaskorig követni lehet visszafelé. Ekkoriban nagy lélek-
számú falvakban laktak, századokon át ugyanazokon a helyeken.
A kutatások nyomán szinte megelevenedik Tiberius hadjárata:
a rómaiak a falvak egy részét felégették, sok közülük soha nem
települt újra. Másokat újból felépítettek, temetőjüket tovább
használták, sok új telep is keletkezett. - Elba menti hazájukat
- amelyet a maguk nyelvén Scoringának vagy Golaidának ne­
veztek - évszázadokon át _lakták. Itt váltak - hitük és emlékeze-
tük szerint - Votán választott népévé, tőle kapták langobard ne­
vüket, amelyet maguk és kortársaik egyaránt „hosszú szakállú"-
nak értelmeztek.
18
•
E korai langobard őstörténettel egyébként nem sok közösséget
vállaltak a későbbi langobardok; az egyetlen kivétel: mitikus
ősi királyaik nevei (pl. Agio-Aio), amelyek még a IX. század­
ban is a népszerű itáliai langobard nevek közé tartoztak. Az itá­
liai langobardok saját történeti hagyományukat attól kezdve
számították, amikor a „sereg", nyilván a katonai rendbe szer­
vezett nép, elhagyta az · őshazát. A sereg vezérét, Agilmundot
tartják számon első királyukként. A 17. király, a 605-ben szüle-·
tett Rothari tizenegy ősét sorolja fel törvénykönyve előszavá­
ban. Ha a kor viszonyainak ismeretében feltételezzük, hogy az
egyes ősök élve született vagy életben maradt elsőszülött fiú­
gyermekei átlagban 18-20 évenként követték egymást, azt az
eredményt kapjuk, hogy maga Rothari is csupán a kivándorlástól
kezdve tartotta számon őseit. (A törvények szerint a „nagykorú­
ság" ugyan 12 éves korban kezdődött••a langobardoknál, a fiúk
házasságára azonban alighanem csak évekkel később került sor.)
Első őse, Ustbora 385-400 körül hagyhatta el az őshazát, ami
megegyezni látszik a régészeti kutatások eredményeivel. A lis­
tából egyébként megtudjuk, hogy a Pannonia meghódításában
részt vevő Rothari-ős Hiltzo volt. Fia, Alaman (a név talán az
anya származására utal; alamann nők és pannoniai langobardok
házasságáról több alamann éks"zeregyüttes vall) a gepida háborúk
harcosa, Alaman fia, Adhamund 545 körül már Pannoniában szil­
letett, éppúgy, mint az ő fia, Noctzo (565 körül). A Kunimun­
dot leverő, majd Itáliába költöző család harci erőben levő tagja
Adhamund volt, az ő unokája Nandinig, Rothari apja.
A langobardok emlékezete szerint a kivándorló sereg először
„Anthaib"-ba költözött, majd onnan „Bainaib"-ba vonult (vagy
,,Banhaib" - az előző névformát sokan a Baihaimmal, Csehor­
szág ókori nevével azonosítják, alighanem joggal, hiszen már a
807-810 között írt langobard krónika így magyarázza: ,,Beovini­
dis"). Tény, hogy valamivel 500 előtt Cseh-Morvaországban
olyan régészeti kultúra lép fel, amelynek egyenes folytatása a
pannoniai és itáliai langobard régészeti kultúra.
1. Nemcsak a régészetben tűnnek fel ismét a langobardok, hanem
egyidejűleg az írott történelemben is. Emlékezetük szerint mi­
után Odoaker, Itália királya és bátyja, Hunvulf leverte és szét­
zúzta a Duna mentén Béccsel szemközt lakó rugiak királyságát
(487-488), a langobardok népe ötödik királya, Godeok vezeté­
sével az elnéptelenedett „Rugilandá"-ba költözött. Ezzel az egy­
kori római Noiicum és Pannonia határára érkeztek.
Itt váratlan, kellemetlen eseményben volt részük. Amikor a ter­
mékeny „Feld"-re is áthúzódtak, minden germán törzsek leg­
vitézebbike, a keleti germán herulok uralmuk alá kényszerítet-
19
 . .
.................. :·.
r· · ·.•· . . · : ·.i
....... ...
.......:·. - ··
.... ··... . ...· · :. .... :
· .......... .. ::: ·.....
··· ·. ·.:_
.. . ..· :
··:-·-.. ·. .
·····\

....
.-.. ..,
•
'•
...
,· .
,,
....- .... .: . .. . .. . ...... .. ....
,
. · . •'• :
. .. ..· :·•.._.. :·....:

1. A VI. századi

, _>::_-::::::::;:::/
.. ...... ••VBIll.s a legjellegzetesebb
„
Gepidia településteruletét

· . �b...\"I
.··. .. -:•......··.. ·..·... ...
gepida ékszer:
.

. ··-�!�
a sasfejjel disz1tett
. csat elterjedése jelöli
ték őket. A herulok rendkívül harciasak és puritánok s ráadásul
az akkori legnagyobb germán hatalom, az itáliai ostrogótok szö­
vetségesei voltak. Királyuk, Rodulf egyenesen Nagy Theode­
richo:ak a „fegyverrel fogadott fia". A langobard krónika szerint
e sok bajt még tetézte Rometruda, Tata langobard király leánya,
aki kinevette Rodulf kistermetű testvérét és követét. A feldühö­
dött herul - enyhén szólva - női méltóságában sértette vissza a
felvágott nyelvű királylányt, aki erre mi mást tehetett: meggyil­
koltatta vendégét. Ez több volt a soknál. A háború részleteit a
langobardok ugyancsak kiszínezik, de tény: ők maradtak az ab­
szolút győztesek. Olyannyira, hogy a herul állam felbomlott, né­
pük háromfelé szakadt; egyik felük visszatért az északi hazába,
egy-egy negyedük pedig a gepidákhoz, illetve onnan a kelet­
római birodalomba menekült (508-512 között). A bizánci kor­
mányzat ekkor értesült arról, hogy új, korábban ismeretlen, fé­
lelmetes hatalom jelent meg a Duna-vidék térségében; csak az
alkalmat kell kivárni, mikor mire lehet majd felhasználni.
Röviddel e győzelem után Tatót meggyilkolta unokaöccse,
Wacho. Tata fia, Risiulf elmenekült. Halála után fia, Hildigis,
Tata unokája, ,,a trónörökös", 300 főnyi kíséretével tovább bo­
lyongott. Kalandos életében sokfelé megfordult, a szlávoknál és
a bizánciaknál is, míg végül zaklatott életét a gepida vendéglátók
orgyilkos fegyvere oltotta ki.
A „bitorló" Wacho egyike a legnagyobb langobard királyoknak.
Uralmát, a kor germán fejedelmeinek szokása szerint, házassági
kapcsolatokkal igyekezett törvényesíteni és biztosítani. Első fe­
lesége az akkoriban még erős és önálló thüring állam királyának,
Bisinnek (megh. 505 körül) a leánya, Radegunda (Ranikunda)
volt. Radegunda halála után Austrigusát, Elemund gepida ki­
rály leányát vette nőül- a hitves neve gepida nyelven még Ostro­
gotónak hangzott, ami gót anyára utal, s egyúttal érzékelteti a
két germán nép közti nyelvi különbséget. Ezt a családi kapcso­
latot használta ki Wacho arra, hogy mivel nem kellett félnie
Hildigistől, uralma alá kényszerítse a Pannonián kívül élő, egy­
kor a gepida szövetségbe tartozó szvébeket. A gepida családi
kapcsolatban s egyidejűleg a gótellenes gepidák támogatásában
bízva, Nagy Theoderich halála (526. augusztus 30.) után meg­
vetette a lábát a Dunától délre, Észak-Pannoniában. Az itt lakó
szvébek és herulok langobard uralom alá kerültek. Wacho poli­
tikai biztonságát nagyban növelte, hogy gepida feleségétől szü­
letett két leányát ragyogóan adta férjhez. A nagyobbik, Wisi­
garda Austrasia királyának, Theudepertnek a felesége lett. Húga,
Walderada uralkodók egész sorának felesége. Első férje Theu­
depert fia és utódja, Theodebald frank király volt (t555). Má-
22
sodik férje I. Chlotar, Soissons, majd a frankok királya (t561),
harmadik férje pedig Garibald, az első név szerint ismert bajor
herceg. Garibaldtól született leánya, Theudelinda később Itá­
liában két langobard királynak is felesége volt (Authari és Agi­
lulf); ő volt az első katolikus langobard királynő, akit Nagy
Gergely pápa is nagyra becsült.
Fiú örökössel azonban Wachót csak harmadik felesége, Rodulf
herul király időközben felcseperedett leánya, Salinga ajándé­
kozta meg. Túl későn ahhoz, hogy a fiúcska fel is nőjön!
A bizánci-gót háború kitörésekor - nyilván Vitigis korábbi el­
lenséges demonstrációja hatására - Iustinianus „keresztény szö­
vetségesei" közé fogadta Wachót. Pontosan nem tudjuk, mit
jelentett ez a szövetség, csak annyit tapasztalunk, hogy 539-ben
1 Wacho Bizáncra való hivatkozással visszautasította az időköz­
ben ostrogót királlyá emelt Vitigis segítségkérését. Röviddel ké­
sőbb meghalt.
Kiskorú fia, Waltari mellett a Gausus nembeli Audoin vblt a
gyám, egyes vélemények szerint a langobardokkal összeolvadt
szvébek hercege. Audoin valóban előkelő királyi családokka.l
állt rokonságban, anyja, Menia, egykor Thüringia királynője
volt. Audoin első felesége, Rodelinda, talán bajor hercegnő
volt, tőle született Alboin, második felesége· az utolsó thüring
királynak, Herminafridnek és feleségének, Nagy Theöderich
unokahúgának, Amalabergának a leánya volt. Éppen ez a ki­
rályi rokonság sugallja, hogy Audoin a Wacho által detronizált
szvéb uralkodócsalád tagja lehetett. Lehetséges, hogy hatalomra
jutásában valamiféle „szvéb puccs" is segítette. Nagyobb, zárt
néptömegek felvétele a „langobard" szövetségbe ugyanis ál­
landóan magában hordozta a népi-törzsi felkelés veszélyeit. (572.
június 28-án a Rosamunda királynő által vezetett itáliai gepida
lázadás végez majd Alboinnal és a Gausus nemzetség uralmával.
Jellemző e tekintetben, hogy a „gepidák sokasága" és a Rosa­
munda-Hilmechis-párthoz csatlakozott langobardok augusztusig
tartani tudják magukat a fővárosban, s csak a végveszélyben
ideiglenesen szövetkezett langobard hercegek összpontosított
támadása elől kénytelenek Ravennába, a bizánciakhoz mene­
külni. A langobardok győzelme és túlsúlya két évvel később
szász szövetségeseiket fordítja ellenük, akik inkább a kivándor­
lást választják, mintsem a langobard hercegek anarchisztikus
uralmát [574].)
Az ifjú Waltari király éppen idejében halt meg ahhoz (545/46
körül), hogy Audoin felhagyjon az addigi se hideg, se meleg
langobard politikával. Iustinianus aranya és ajándékai megtet­
ték a magukét, létrejött a gepidák ellen irányuló bizánci-lango-
23
bard szövetség. Iustinianus Audoinnak adományozta az „Urbs
l
Pannoniae"-t és a „Nórikon Polisz"-t, vagyis Dél-Pannoniát és
a hozzá csatlakozó, még rómaiak által lakott pannon-noricumi
peremvidéket. Gepidia felé a Duna lett a langobardok határa.
A szövetségnek ára volt: a gepida háborúk. Ezek eseményeihez
i
itt csak néhány kiegészítést. Alighogy Bizánc esküdt ellensége,
Theudepert frank király elhunyt (547), a langobardok - talán a
langobard származású királynők segítségével - szövetkeztek a
frankokkal. Ezzel elszakították a gepidákat utolsó szövetsége­
süktől.
552-ben nem maradtak hálátlanok Iustinianus iránt. Az Asfelden
győztes langobard sereg magja, 5500 harcos Narsesszel vonult
Itáliába.
552. július elején a Busta Gallorum mellett vívott döntő csatá­
ban a keletrómai sereg derékhadát 5500 langobard és 3000 herul
alkotta, rajtuk tört meg a legendás Totila és halálmegvető ost­
rogót lovasainak rohama. Más langobard csapatokat a távoli per­
zsa frontra irányított a császár.
Nagy hiba volt azonban Itáliába beengedni őket. Nagyon jól
érezték magukat, túl sokat láttak. Olyan garázda módon visel­
kedtek, hogy Narses jobbnak látta a győzelem után azonnal ha­
zaküldeni őket. - Már késő volt: a langobardok nem felejtették
el a városokkal, gyümölcsöskertekkel és szőlőkkel borított Itá-·
liát.
.,.
,, Gepidia''
és ,, Langobardia''
,,Gepidia"
A korai gepida település területe tisztázatlan. A IV. század köze­
pén valahol a Felső-Tisza-vidéken, a Nyírségben, az Érmelléken
és a Szilágyságban éltek. Lehetséges azonban, hogy a század vé­
géig egyes csoportjaik a Tiszántúlon egészen a Marosig nyomul­
tak előre. A hun uralmat itt vészelték át, de központjuk valószí­
nűleg továbbra is a régi települési területükön maradt (érmi­
hályfalvi sír, mojgrádi lelet). A Nedao menti győzelem (454)
ugyan a Kárpát-medence lreleti felének uraivá tette őket, ez
azonban csak politikai és korántsem településtörténeti tényező
volt. 471 után megszállták a Duna-Dráva-Száva közti Pannonia
Secundát', a mai Szerémséget és Szlavóniát. Nemcsak a nagy csá­
szárváros, Sirmium került ekkor uralmuk alá, de olyan jelentős
antik városok is, mint Mursa (Eszék-Osijek), Cibalae (Vinkovci)
és Bassiana (Petrovci). Az is lehetséges, hogy akkoriban kato­
nailag ellenőrzésük alatt tartották a Drávától északra fekvő ba­
ranyai Duna-szakasz egy részét. Azok a nagy „határvidékek",
amelyek hosszabb-rövidebb ideig gepida uralom alá kerültek
(pl. Oltenia-Havasalföld, az egykori római Dacia Inferior) eddig
semmiféle gepida megtelepülésre utaló leletet nem szolgáltattak.
504-ben, amikor Nagy Theoderich „Pannonia Sirmiensist"
(Bassiana és környéke kivételével) itáliai királyságához csatolta,
a gepidák elvesztették az egyetlen még „élő" római földet. Ekko­
riban alakult ki az a gepida településterület, amely egy évszázad
alapos régészeti kutatásai nyomán ma már meglehetős bizton­
sággal körülhatárolható.
A gepida település tömbje, a tényleges „Gepidia", az V. század
második felétől a Tiszántúl középső harmada. A települési tömb
határait csak a legutóbbi években sikerült tisztázni, mégpedig a
VI. század 40-es éveiben író kortárs J ordanes adataival össz­
hangban. Jordanes szerint az ő korában a gepidák a Grisia (Kö-
25
 rös) és a Marisia (Maros) között laktak.A terület belső folyóit is
megemlíti: Miliare (Fehér-Körös) és Gilpil (Fekete-Körös). A
régészeti leletek még pontosabban jelölik ki Gepidia határait.
Nyugati határa a Tisza. A folyó jobb partjáról mindössze két
„hídfőállást" ismerünk, azokat is közvetlenül a kanyargós Tisza
akkori partjáról. Gepidia északi és keleti határa voltaképpen a
IV. század 20-as éveiben épült nagy szarmata sáncmű volt.
A kocka tehát fordult, a germán törzsek: vandálok, gepidák,
vizigótok nyomása ellen római segítséggel és irányítással épült
sokszáz kilométeres földmű a VI. században már az egyik egy­
kori ellenség, a gepidák védelmét biztosította északról és kelet­
ről. A sánc ekkoriban még jó karban lehetett, mivel a gepida ál­
lam bukása után nagyjából ugyaneddig terjedt ezen a vidéken a
korai avar (568-670) településterület is.
„Kis Gepidia" Erdély szívében, az egykori Dacia Superior egy
részén feküdt. Erdély településtörténete folyamán ekkor zsugo­
rodott legkisebbre a lakott terület. A gepida településterület ki­
zárólag a Mezőföld sík vidéke.
E két területhez csatlakozik 536 után ismét a Szerémség. Mivel
korábbi gepida lakosságát Nagy Theoderich 523-ban kitelepít­
tette innen, újonnan kellett birtokba venniük ezt a földet. Er­
re azonban már csak részben került sor. A gepidák csak a te­
rület keleti felét tudták benépesíteni, azt is csak a hozzájuk csat­
lakozott herulok segítségével. A Szerémséggel az összeköttetést
a Tisza bal partján, a Bánátban szórványos települések láncolata
biztosította.
Fejedelmi központot 454 után eddig csak Erdélyből ismerünk:
Mojgrádról (a római Porolissumból) és Apahidáról (a római
Napoca közeléből).A Tisza-vidéki Gepidia központja a temetők
gazdagságából ítélve vagy Szentes-Hódmezővásárhely térségé­
ben, vagy a Maros torkolata táján lehetett.
A telepek felkutatása az elmúlt másfél évtized régészeti eredmé­
nye. Gepida házakat tártak fel az erdélyi More§tin (Malomfal­
ván) valamint Cipaun (Maroscsapón), a Maros folyó szem�en
fekvő partján. Az egyik telepen ritkán, a másikon sűrűn egymás
mellett elhelyezkedő házakból 4 x 5 vagy 5 x 6 m-es alapterületű,
lekerekített sarkú, négyszögletes gödrök maradtak ránk. A há­
zakat eredetileg 70-150 cm-re mélyítették a földbe. Tetőzetüket
a házak keskenyebb végein egymással szemben elhe1yezett 3-3
kisebb vagy 1-1 nagy cölöp tartotta. Tűzhely nem található ben­
nük, főzésre a ma már elpusztult felszíni tűzhelyek szolgáltak.
A téli meleget forró vízbe vetett izzó kövekkel, ,,gőzfűtéssel"
biztosították.- Ez a háztípus a IV-VI. században általános a ger­
mán törzsek körében, hasonlókban laktak már a gótok Kelet-
26
Európában, a IV-VI. században pedig ilyenekben éltek a lan­ ©
gobardok (Csehország), a thüringek, warnok, szászok, vagyis a
germánság akkori keleti „peremtörzsei".
Az V-VI. század fordulójáról való gepida házat 1969-ben Tisza­
füreden sikerült feltárni, közelében további házak nyomai mu­
tatkoztak.. G) 0
Az erdélyi gepida telepek egy részét, így az említett More§tit
(Malomfalvát), őskori földsáncok védték, a sáncon belül került
. ..
elő a temető is. A gepida anyaországban nem volt szükség erő­ • 0
,
dített telepekre. Az országot északról a nagy sáncon túl, vala­ : �"•o.
mint nyugatról a Duna-Tisza közén 100-200 km széles lakatlan
területsáv védte, keletről pedig hegyek és erdőségek határolták. 0
Az ország szívében sűrűn sorakoztak a falvak. Más helyeken a
germánságra szintén általánosan jellemző tanya vagy udvarház
jellegű települést lehet megfigyelni. Így például Kétegyháza ha­
tárában mindössze 1,5 x 1,5 km-es területről négy egymástól
független kis temetőről tudunk, nyilván négy udvarház temetői.
Ugyanezt találjuk Kardoskút határában, de más helyeken, így (J
□
Hódmezővásárhely vagy Gyula környékén is. Ilyen lehetett Er­
délyben a kis marosvásárhelyi temető, amelynek lakói alighanem
a gótoktól elhagyott egykori római villa romjait lakták.
�
.
..
,,Langobardia" 0
•
Amikor az első langobardok Pannonia földjére léptek, területén
többféle lakosságot találtak. A Dunántúl északi felének urai ger­ �
mánok voltak, a Fertő-tó vidékén herulok, ettől keletre, a Fejér
megyei síkságig szvéb csoportok laktak. Tőlük délre a Balaton­
tól a Dráváig terjedő terület az itáliai ostrogót állam pereméhez
tartozott. Mindhárom területen a provincia romanizált lakossá­
gának maradványai éltek germán uralom alatt. Legtöbben ke­
leti gót alattvalókként, akik ebben az időben még zárt közössé­
geket alkottak, amolyan városlakó kézműves-paraszti réteget.
Rosszabb lehetett a sorsuk a herul uralom alatt levőknek. Itt a
germánoknak alárendelve, velük egy közösségben kellett élniük 2. A mintegy 1 méter mélyen
földbe ásott alapú
mind a· városokban (pl. Scarabantia-Sopron, Vindobona-Wien),
gepida köznépi házak
mind a vicusokban(pl.Hegykő). Legjobban a szvébek megszállta tetőzetét 3-3 cölöp tartotta
területen pusztult ki a római kori lakosság. A szvébek is fel­ (1-3: Malomíalva [More�ti]),
használták az egykori római városok, castrumok és villák ma­ de kisebb házak esetében
radványait településre, egyik központjuk például az aquincumi elegendő volt 1-1
fö-tartócölöp is
katonai amphitheatrum várszerű épülettömbje volt.
(4. Tiszafüred).
Az 526 őszén benyomuló első langobard hullám lényegében nem T«zhely általában
tett mást, mint a Duna mentén Bécstől a Csepel-sziget déli vé- nem található bennük
27
 □ A Kárpát-medence

•
r6ma1- · késo„ anti'k város a VI. szaza
3. „
• d közepén.
és erőd
Megfigyelheto,
langobard telep vagy temető
hogy a langobardok
nem népesítették be
0 gep · da telep vagy temető
egész Pannon1'át
gepilda f�J. ede1m· központok a gepidá anya�rszágát pedig
X v szazadba: �
az egykori római-szarmata

-
a Pannomai
az · . . langobar d
települést „let sa• ne határolta.
�
'· ......
� a régészeti�letek alapján Erdély, a Szerémség
, ..... .. _· gepida rége'szet1. 1elo"helyek és a mai Horva'tország
11111111
\ ......·:·....... .······ .
és település a VI . században megszállása
római-szarmata sáncok katonai határor . llegü volt
.. Je
� · -,\ __

....
4. Vaskapcsokkal összepántolt
fakoporsóban nyugvó
gepida harcos, mellé fektetett
kétélű karddal
(Hódmezövásárhely­
Kishomok)
géig átvette a terület, az erődök, az átkelőhelyek ellenőrzését. Az
első honfoglalók temetői római központokhoz kapcsolódnak:
Vindobona késő antik maradvány településé, Carnuntum, Ala­
Nova, Brigetio, Castra Constantia, Aquincum castruma közelé­
ben kerültek elő. Római castrumhoz csatlakozik az albertfalvai
temető, burgu�hoz a bezenyei és a rácalmási. A megszállók nyil­
ván a római telepeken laktak, Rácalmáson például ép terra sigil­
lata edényt találtak és helyeztek az egyik langobard sírba.
A langobard nép Dunától északra lakó zöme ekkoriban ugyan­
olyan, földbe mélyített, hat cölöp által tartott tetejű házakban la­
kott, mint a gepidák. Ilyeneket ma már szép számmal ismerünk,
a csehországi Louny melletti Bfeznóból.
A nép tömeges áttelepedésére csak 546/47-ben került sor, ekkor
az egész Dunántúl és Burgenland a langobardok politikai uralma
alá került. A valóságban ekkor sem szállták meg az egész terü­
letet. Vas és Zala megyéből eddig nem ismerünk langobard lele­
tet, Somogyban, a Kis-Balaton átjárófát ellenőrző vörsi lango­
bard csoportot leszámítva, nincs nyomuk, valamint Baranya nyu­
gati és déli felében sem. A Savaria-,,Castellum" (Keszthely­
Fenékpuszta)-Sopianae városok vonala s az ettől délre eső te­
rület a romanizált lakosság zárt településterülete maradt. Még in­
kább vonatkozik ez a Dráva mellékére s az attól délre elterülő
pannon földre.
A Fertő környéke és a vele határos Keleti-Alpok vidéke a lan­
gobard uralom alá jutott herulok kis településtömbje volt
(Hegykő-csoport). A többi vidéket a langobardok szállták meg,
csaknem nyomtalanul magukba olvasztva a szétszórtan élő szvé­
beket. Települési elvük gyökeresen különbözött a gepidákétól.
Bár egyik tömbjük a Kisalföldön emlékeztet Gepidiára, nem
ez a jellemző. Éppenséggel a dombos vidékek peremeit kedvel­
ték. Nem költöztek ugyan a hegyek közé, ezt az erdőségek miatt
nem is tehették, a dombos-völgyes vidékek mégis állattartó élet­
módjukra utalnak.
Az 546. évi langobard megszállás Duna menti nyomai Mohács­
tól délre átvezetnek a Dráván. A túlparton megvetették a lábu­
kat Mursában (Eszék-Osijek), majd délkelet. felé megszáll�ák
Vinkovcit, az antik Cibalae városát. Ottani jelenlétüket a leletek
ma már többszörösen igazolják: jellegzetes S-fibula, langobard ·
típusú bepecsételt díszítésű keramika és kézzel formált edények.
Cibalae az egykori Pannonia Secunda legfontosabb útcsomó­
pontja volt. A császárvárosból, Sirmiumból jövő főút itt vált
három felé; északra Mursa-Aquincum, illetve a Dráva déli olda­
lán Mursa-Poetovio, nyugat felé Siscia-Celeia-Emona-Italia
irányában haladt tovább. A csomópontot nagy mocsárvidék, az
30
Ulca védte. Nem csodálkozhatunk, ha ezen a stratégiai ponton
kétszer is sor került sorsdöntő élethalálharcra. Egyszer észak­
ról délre: 314-ben Nagy Konstantin itt verte le keleti vetélytár­
sát, Liciniust, másodszor délről északra: 488-ban Nagy Theode­
rich, ostrogótjai élén, itt verekedte át magát az átjárót védő ge­
pida Thrafstila seregén. Ez a fontos város, az „utolsó nagy pan­
non császár", I. Valentinianus szülőhelye tehát a gepidák vigyá­
zatlansága folytán a langobardok uralma alá került, s határváro­
·suk maradt egész Duna-vidéki uralmuk idején. Cibalae mind­
össze 75 km-re fekszik Sirmiumtól, a késői gepida fővárostól.
A két város között elterülő síkság: az „Asfeld", a korai gepida­
langobard háborúk színhelye.
A Száva felső folyása mentén, Szlovéniában és Horvátországban
valószínűleg csak 565 után vetik meg lábukat a langobardok.
. A langobard királyok székhelye 546 után feltehetően a Kisal­
földön volt, a Rába-Répce-Marcal-vidéken. Itt kerültek elő a
gazdag hercegi (Veszkény), nemesi (Mosonszentjános) sírok� va­
lamint két aranyveretes kard.
Önálló langobard vagy langobard kori telepet a Dunától délre
eddig nem ismerünk, a telepnyomok: cserepek, edények, kivé­
tel nélkül római lelőhelyekről származnak (Szakony, Sárisáp,
Intercisa, Annamatia, Hercu'iia [Tác], Cibalae), tehát pontosan·
úgy viselkednek, mint az első hullám temetői. Ugyanez a hely­
zet a második hullám temetőinek nagy részével: Dörben, Csák­
váron (Floriana), Kádártán, Tamásiban, Gyönkön, Szekszárdon
római telepek, villák közelében kerültek elő.
A langobard régészeti leletek alapján ezekben az egykori római
városokban már nem volt számottevő romanizált lakosság, ha
korábbat:_1 élt is, elűzték őket. A római telepeken nem építettek
házakat, vagy ha igen, ezek nyomai nehezen figyelhetők meg a
késő római omladékrétegben. Ugyanez a helyzet Itáliában is.
Brl.xiában (Brescia) a Teatro Romano és a S. Giulia-kolostor 5. Langobard
közötti területen csak bepecsételt cserepek, fésűtöredékek stb. nemzetségfő sírja Tamásiból.
jelzik a langobard települést, önálló háznyomra nem akadtak. A gyalult deszkából
A langobard törvénykönyvben szó esik faházakról, nyilván összeácsolt koporsóba
ilyeneket építettek a romok közé, részben a romok felhasználá­ helyezték az elhunyt kardját,
a koporsó fedelére borították
. sával.
vas pajzsdudorral
Utal azonban néhány nyom a gepidákéhoz hasonló tanya- vagy felszerelt pajzsát,
majorszerű településekre is. Ezek később Itáliában nagyon gya­ s a koporsóra tették
koriak és „sala", ,,curtis" a nevük. Ilyeneket jelezhetnek a ró­ díszes csontfésüjét
mai lelőhelyektől távol fekvő néhány síros temetők. és az élelmet tartalmazó
cserépedényt is
Egyes történészek közt elterjedt nézet szerint a gepidák és lan­
gobardok csupán vékony uralkodóréteg volt, amely a helyi „tö-
31
megek" felett uralkodott volna, és lényegében szorgos alatt­
valói munkájából élt. Az elgondolást, amely nyilván az itáliai,

1
galliai, hispaniai viszonyok kritika nélküli átvé�ele, cáfolják a ré­
gészet eredményei. A gepida szállásterületeken a VI. században
már csak germánok éltek, a földtúró paraszttól a királyig min­
denki gepida volt. A pannoniai langobardoknál ugyan bonyo­
lultabb a helyzet (de nem az például korábban a morvaországi

11 ..
langobardoknáll), a romanizált és a germán lakosság település­
területei mégis úgy kerülik ki egymást, hogy a germán település­

Langobard ember
területeken okvetlenül ők voltak döntő többségben.

- gepida ember
· Ha a régész temetőt tár fel, szemtől szembe találja magát a VI.
századi emberrel, mégpedig körülbelül abban a helyzetben, aho­
gyan a temetés napján a földbe rejtették. Kicsit másképp látja
a régmúlt emberét, mint az antropológus, akinek tudományos
munkája a már felszedett csontváz laboratóriumi és metrikus
vizsgálatán alapszik. Ami ennél is fontosabb: a rítus és a mellék­
letek alapján a régész megf�lelő korszakhoz, társadalmi réteghez
és etnikumhoz tudja kapcsolni a látottakat, tehát egyedeket lát,
s nem elvont „populációt". E sorok írója, több száz langobard és
gepida sír feltárója, a következőkben összegezheti megfigye­
léseit: A langobard férfiak - nem számítva a langobard „popu­
lációba'1 a római maradványokat - csaknem valamennyien feltű­
nően magas (a sírban mért átlagos magasságuk 180 cm körüli),
arányos testalkatú, hosszú lábú, erőteljes emberek voltak. Asz­
szonyaik szintén magasak (170 cm körüli átlagos típusok - is­
mét nem számítva a kis termetű provinciális származású sza­
bad és szolgaasszonyokat) és meglehetéSsen esetlenek voltak.
Arcvonásaik - koponyavonásaik - semmitmondóak, szemben a
hosszú arcú, er5s állú, markáns, sokszor sasorrú férfifejekkel.
A gepidák átlagban fél fejjel vagy fejjel alacsonyabbak voltak,
még a köznépből kiemelkedéS - nyilván egymás között házasodó
- nemesek és rangos szabadok is csak ritkán haladták meg a
170 cm-t. Arcvonásaik szabályosak, a nőké egyenesen finom, a
vezető réteg tagjai jó felépítésű, arányos testalkatú emberek.
A gepida nép zöme azonban közepes termetű, karcsú vagy ép­
pen zömök, robusztus testű emberekből állt.
Kiszely István antropológus a maga, valamint Bartucz Lajos,
Malán Mihály, Tóth Tibor kutatásai nyomán mindezt így össze­
gezi: ,,A pannoniai langobardok magas termetű, nordikus, nor­
dikus-cro-magnonid típusba tartozó, erős izomtapadású nép volt,
33
míg asszonyaik között elég gyakori a gracil-mediterrán típus.
,
A gepidáknál valaha uralkodó volt az északi (nordikus) típus
ebből azonban hun és alán [hozzátehetjük : he
l yi sz arm at a] k e­
ti típ r al kul ki. A n ordikus elemek­
veredéssel átmen e usok so a a t

hez esetenként gyenge m ongolid keveredés, kelet-europ id típus ,

kisebb mértékben gracil-mediterrán és turánid elemek járultak ."
Unyeges felfogásbeli különbség mutatkozik a régész és az a nt­
ropológus-demográfus szakember között az átlagos éle�kor meg­
határozásában. Az embertan szakemberei beleszámítják a cse­
csemőhalandóságot is, ebből adódnak a mai ember számára meg­
hökkentő, 22-28 évnyi adatok ; a langobardoké ezekhez képest
még feltűnően magas is : 30 év. A valóságban a XIX. század vé­
géig a csecsemő- és gyermekhalandóság volt meghökkentően Viselet
magas, s nem az ezen a kritikus korszakon túljutott emberek
átlagos életkora túl alacsony. A két éven felüli gyermeksír pél­ Paulus Diaconus szemléletesen írja le az ősi lango.bard viseletet,
. 62-63, 65
dá ul r itka a langobard te metőkben, ugya
nakkor nem egy fogat­ anunt azt az Agilulf és Theudelinda i dejében, a VII. század ele- 58
lan öreg férfit és asszonyt találni, akik a 60-70 évet is megélték. jén épült monzai királyi palota freskói ábrázolták, és amelyeket 47-48
A valóságos átlag m ég mindig elég szomorú: 30-35 év közötti, neki a VIII. század második felében még módjában volt látni. 44-46, 61
elhunyt nő, mint a A férfiak hajukat középen kettéválasztva, arcuk két oldalára fé­ 59
amin b elül lényegesen több a fiatal korban
sülték, körülbelül a száj m agass ágáig. Tarkójukat nyírták v agy 60
férfi.
Nem héroszok voltak, hanem emberek. Betegségeikről, sok-sok b orotválták . BlS ruhákat vis.eltek, többnyire lenvászonból, eze­ 6, 16
nyavalyájukról cs ontjaik máig árulkodnak. A langobardok kö- . ket éppúgy, ah ogyan a korabeli angolszászoknál volt szokásos,

zött sok volt a reumás, az angolkóros gyermek, a csontvelőgy ul- színes c sí kokkal-sáv okkal szőtték át. Cipőjük fel ülről csakn em

!adásban szenvedő, akad összeforrott gerincű s nem is egy törött az orrig nyitott volt, bőrszíjakkal fűzték és csomózták össze.
o lábú ember. A m ainál Amikor Alboin a gepida királyi udvarban járt, szó esett fehér
és borzalmasan t orzul öss zef rrott kezű-
ulna k szuvas fogak is. bokavédőikről, ami mi�tt a gepidák lovakhoz hasonlították őket.
jóval alacsonyabb számban, de előfor d

A keletről, az alánokkal, majd hunokkal elterjedt mesterséges A leírt hajviseletet teljes mértékben megerősíti az itáliai arany
koponyatorzítás gyakori volt az V. századi
gepidák kör ében, de kereszteken, fibulákon és pénzeken ránk maradt számos lango­
A pannoniai lango­ bard arcábrázolás . Ezekről látjuk, hogy korábban hosszabb, ké­
a VI. századra eltűnik ez a különös „divat".
hódoltak neki . 1
bard nők - az eddigi jelek szerint - s oh a n e m
t sőbb rövidebb, hegyesre nyírt szakállt, valóba n „hosszú szakállt"
viseltek. Más itáliai ábrázolások ból tudjuk, hogy lábhoz simuló
szűk nadrágban lovagoltak . A n adrág fölött a f érfiak a comb kö­
zepéig érő rövid köntöst hordtak, de - nyilván télen - nem volt
ismeretlen a térden alul érő hosszú köpeny sem. A kevés ránk
maradt nőábrázolás csaknem bokáig érő, hosszú szoknyavise-
letről tanúskodik.
6. A jellegzetes langobard
A több száz jól megfigyelt sír centiméternyi pontossággal rögzí­
haj- és szakállviseletet
t ett és dokumentált tárgyaiból m a már többé-kevés bé rekonst­
és arcvonásokat kétszáz évvel
ruálh ató a p annoniai langobardok viselete. A szolgák ruházatán Pannonia elhagyása után is
csupán v as öv- vagy nadrágcsat található, a f élsz abad r étegnél jól szemlélteti
e zt a derék táján hordott kés egészíti ki. A szab ad langobard Aistulf langobard király
arany solidusa.
férfi vas- vagy bronzcsattal záródó, nagy néh a ezüst- vagy vas­
Egyedül a haj hullámos
veretekkel díszített (Szentendre, Tamási) övet viselt, a nemesek visszacsavaráaa
övét díszes ezüstcsatok és ezüst berakásos vagy aranyozott öv- egykorú bizánci udvari hatás

35

7. Hegyk5i langobard kori
nemesasszony sírja.
A deszkakoporsóban
nyugvó halott
fejéhez bizánci üvegpoharat
és üvegtükröt helyeztek.
Jól tanulmányozható fibula­
viselete
az ezüstlemezkékkel kivert
b6rcsüngőkkel és a végén függő
hegyikristály díszkoronggal
díszek különböztetik meg. Az övön, rendszerint hátul a bal olda­
lon, mintegy 15-16 cm széles, 10 cm magas vászön- vagy bőr­
tarsolyt hordta_k. A tarsolyokat kis bronz-, vas- vagy csontcsat
zárta, szélük néha bronzszögekkel volt kiverve. A tarsoly tar­
talma csaknem mindig azonos: vas vagy bronz szőrcsipesz, csi""
holóvas és 2-6 kovakő, 1-4 vaskés, fenőkő, fanyelű vasár, rit­
kábban vasolló. Gyakori még egy-két csiszolgatásra, kaparásra
használható üvegdarabka. Egyesek a bokájuk felett vas-, bronz­
vagy ezüstcsatocskával erősítették össze cipőjüket, a többség
azonban egyszerűen csak összekötözte a szíjakat.
Többet tudunk a korabeli női „divatról". A ruhamaradványok
között a korszakban szokásos fehérített lenvászon mellett bi­
zánci vászon, sőt gyapot is előfordul. Színes üveggyöngyből
összefűzött nyakláncot minden nőnemű lény viselt, beleértve a
csecsemőket és a szolgaleányokat is. Am korántsem azonos
anyagú, szépségű és számú gyöngyöt. A félszabad nők vas vagy
bronz övcsatot, övükben vagy övükről lefüggő bőrtokban kis
kést, kis tarsolyukban pedig orsót (orsógombot) hordtak.
Felsőruhájukat a nyak alatt és a mell közepén néha egysz�rűbb,
olcsóbb fibulák díszftetté�.
A szabadoknál meg kell különböztetnünk a lányok és az asszo­
nyok viseletét. A lányoké körülbelül olyan, mint a jól öltözött
félszabad asszonyé, csak szebb és jobb anyagú gyöngyökkel és
,,brossokkal". Hajukban gyakran hosszú bronz hajtűt viseltek..
A szabad asszony és a nemes asszony viselete közt nincs elvi kü­
lönbség, ékszereik mérete és finomsága }cülönbözteti meg őket.
Elég gyakori a bronz hajtű, amellyel - már akik viselték ..:. min­
dig a jobb oldaloh tűzték össze hajukat vagy erősítették meg
kendőiket. A gyöngy nyakláncok gazdagsága, mondhatnók,
fordított arányban van az ékszerek finomságával; minél neme­
sebb ékszerkészletet viselt egy asszony, annál egyszerűbb volt a
nyakéke. A nemesasszonyokra csak pár szem hegyikristály, bo-.
rostyán vagy éppen aranygyöngy jellemző.
A fels6ruhát magasan a nyakon, szinte az áll alatt, valamint a
mell közepén páros vagy különböző „brossok", S alakú fibulák,
madárfibulák, korongfibulák fogták össze. A derekat vas- vagy
bronzcsattal (balra!) záródó öv szorította össze, amelyen a gyak­
ran nagy színes gyöngyökkel, ritkábban agancsból faragott ko­
ronggal díszített kis tarsolyt hordták. Tarsolyaik legtöbbször
üresen kerültek a sírba, tartalmuk egyébként varrótű, egy vagy
több orsó (gomb), ritkán kis olló bőrtokban.
A fibulákat a VI. században különös módon viselték a n6k. Az
öv közepér61 széles vászon- vagy bőrszalag függött le a szoknya
aljáig, a lábszár közepéig. Erre a szalagra er6sitették az alsótest
36
1
1 magasságában, egymás alá sorban a két nagyméretű díszfibulát.
A s�alagra voltak felfüggesztve a kések is. A szalag alsó végét,
tulajdonosa gazdagságától függően, mészkő, üveg, kalcedon
vagy hegyikristály csüngők zárták le. A gazdag szabad és nemes­
asszonyoknál ez a szalagrendszer n1:ég bonyolultabb. A fibulák­
ról egy vagy két ezüstlemezekkel kivert külön szalag csüngött
le; külön szalagra vagy láncra került az ezüstpántos bőrtokban
viselt késecske is.
Ez a viselet korábban sok fejtörést okozott a régészeknek akik
eleinte elképzelhetetlennek tartották, hogy a fibulákat 'ne a
j
-1 régi divat szerint, a vállon viselték volna. Ma, hiteles megfigye­
lések sorozatai után, elmondható: a VI. század középső harma-
dától fellépő új női divattal állunk szemben, amely nyilvánva­
lóan a korabeli bizánci divat hatására terjedt el, pontosabban an­
nak barbár. utánzata. A VI. századi bizánci mozaikokon megfi­
gyelhet5 az övről a térdig vagy térden alul függő, széles egyes
vagy kett5s szalag, amelyet a germánok a maguk módján cico­
máztak fel.
A tamási temető több sírjában a térdek alatt bronz- vagy vas­
csatok kerültek elő, valószínűleg a lábra szijazható saru csatjai.
A hegykői germánok viselete eltért a langobardokétól. A szolga­
réteg sírjaiban semmi sem található, ez ruházatuk szegényessé­
gére utal. A hegykői lányai; és asszonyok elég gyakran viseltek
bronz vagy vas karpereceket, bronzgyűrűket, s6t az V. század­
. · ban annyira „divatos" sokszögű, ékkőberakásos díszű fülbe­
1. . valók késői bronz utánzatait is. Ezek az ékszerek a langobard
. nők viseletében ismeretlenek. A bronztű, a nyaklánc, a kis fibu-
lák, a csat- és tarsolyviselet lényegében megegyezik a langobard­
dal. A nagy fibulákkal díszített szalagon azonban jóval maga­
sabban helyezték el a fibulákat (gyakran csak egy fibulát), csün­
gőik is jóval feljebb végződnek. Ebből talán arra lehet követ­
keztetni, hogy rövidebb szoknyát viseltek. A csüngőkészletek­
hez a két leggazdagabb női sírban ezüst díszkulcsok tartoztak.
1' A gepida viseletet kevésbé ismerjük, hiteles megfigyelésekkel
csak az elmúlt évek ásatásaiból rendelkezünk.
·� A gepida férfiviselet éppúgy hasonlít a langobardhoz, mint a
i korabeli európai meroving divathoz. A szolgaréteg ruházatára
'I
8. Szentes-nagyhegyi
gepida nemesasszony viselete
egyetlen emlék sem utal. A félszabadok és szabad szegények vas­
·1 vagy bronzcsatos övet hordtak. Ebben, de sokkal gyakrabban az
a sirlelet alapján helyreállitva.
Haját az aranyozott ezüst
övön baloldalt függesztve viselték késeiket. A tarsolyt és kész­ disztűn kivül hátul sűrlifésíivel
letét már Kovács István megfigyelte Mezőbándon. Általában fogta össze, ruháját dereka alatt
jobboldalt, elöl vagy hátul viselték, s csak ritkán „langobard kapcsolta össze a fibula,
míg kése, orsókészlete
módra", balra hátul. A szabadok és nemesek övére bronzból és ereklyetartó szelencéje
vagy ezüstből készült, néha rekeszekkel díszített díszcsatok, övéről függött alá.
37
S, 18 máskor öntött remekmívű csatok jellemzők. Övükről függött le
a bal oldalon a téSr, díszes ezüstveretes bőrtokban. Az egyik
férfi térdénél talált csat kötözött, bőrszíjas cipőre vagy sarura
utal.
A női viselet már erősen eltér a langobardtól. A gyöngy például
felettébb ritka, csak kislányoknál és gazdag nemesasszonyoknál
10 gyakoribb, utóbbi esetben aranygyöngyökkel is vegyítve. Vise-
38 leti tárgy a kétsoros sűrűfésű, ezt a gepida nők a hajukba tűzték.
A félszabad vagy szegény szabad nő viseletéhez általában fésű,
öv, tarsoly tartozott, a tarsolyban orsógombbal és késsel vagy a
tarsolytól balra függő késsel.
A szabadok és a nemesek közt az ékszerek terén sokkal nagyobb
különbség tátong, mint a langobardoknál. Csak a gazdag sza-
13-15 had és nemes nő zárta övét a pompás sasfejes díszcsatokkal, csak
náluk fordul elő díszes hajtű.
A fibulaviselet nem egységes. A kis fibulák, brossok csaknem
teljesen hiányoznak, egy-egy langobard S-fibula, frank korong
vagy madár alakú fibula kivételszámba megy. A nagy fibulákat
vagy a mellen viselték átlósan elhelyezve (ami más jellegű, átló-
23-29 san záródó felsőruhára vagy lepelre utal), vagy a medencén, ez
esetben is mindenkor ferdén feltűzve. Az előkelő szabad nők
csüngődíszes viseletére csak néhány példát ismerünk; a kevés
hiteles dokumentum szerint ez abban különbözött a langobard­
tól, hogy nem erősítették szalag-alapra. A deréktól kettős sor­
ban függtek le egymás mellett a kis karikákban végződő, egy­
mással nyilván színes szalagokkal összekötözött díszlemezek;
végüket azonban szintén díszkorongok feszítették ki. Ugyan­
ilyen szalagról függött le a bal oldalon a szentes-nagyhegyi nagy-
11 asszony ereklyetartója. E díszes csüngőkhöz rendszerint tégla­
lap alakú díszes bronzlemezekk�l kivert övek járulnak, a saját­
ságos, önálló gepida viselet érdekes darabjai. A csüngők, ovek
nem tartoznak össze a merőlegesen elhelyezkedő fibulákkal.
A női tarsoly ritka. Ha előfordul, ismertetője a tarsolyt záró kis
vaslánc. Hasonló tarsolyuk volt a hegykői germánoknak is.
· A gepida divat régi, V. századi kellékei: a piperekanalak és ké­
sek, a fülbevalók és a karperecek a VI. században már csak el­
vétve, többnyire silány másolatban fordulnak el5.
A barbár
gazdaságról
A gepidák sík, alföldi hazájában a neolitikumtól kezdve mind­
máig fatdmúves népek váltogatták egymást, földművelésre kény­
szerültek itt egy-két nemzedék után még a keleti nomádok is.
Ehhez a gazdasági életet meghatározó földrajzi alaphoz járult a
gepida település két módja, a nagy falvak és a majorságok, ta­
nyák. Bár telepásatások híján a gepida földművelésre utaló köz­
vetlen régészeti adat alig van - a vastárgya,kon lenmaradványok
és egyetlen sarló Kiszomborból -,' ez azonban aligha módosít­
'I hatja a képet: a gepidi nép letelepült földművelő volt.
A langobard földművelésre utaló adatok annál bizonytalanab­
bak: Telepeik nagy része stratégiai pontokon, római maradvá­
nyokon létesült, a többiek dombvidéken vagy a síkságok mo­
csaras vidékein feküdtek, ha nem is maradt állandó nyomuk.
Mindez már önmagában is a nagyobb mérvű földművelés ellen
szól. A sírokból származó faanyagok vizsgálata csaknem kizá­
rólag mocsarakban 'otthonos fafajtákat eredményezett. Egyet­
len biztos kultúrnövényük a len (linum). Már Paulus Diaconus
említi a herulok lenföldjeit. Maguk a langobardok Itáliában is
főleg lent termesztettek, valamint főzelékféléket (bab, köles),
hagymát, majd később gyümölcsöt.
Földművelésre utaló nyom egy sarló az egyik szentendrei női
sírból· (ez azonban általános eszköz, széna- és lenvágásra egy­
formán használható, s ez a gepida sarlóra is vonatkozik), vala­
mint búzaszalmából készített derékalj a vörsi 30. sírban.
E sovány adatokkal szemben a nem langobard helyi lakosság
1 csontjainak kémiai vizsgálata arra utal, hogy élelmük elsősor­
1 ,
ban gabonafélékből állt; a gabonát (búzát, árpát) tehát a helyi
lakosság termelte. A földművesek jellemző állatai a szárnyas­
félék; szárnyascsontokat poysdorfi és kajdacsi langobard sírok­
ból ismerünk, Tamásiban pedig gyakoriak az asszonyok és lá-
39
 nyok sírjaiban a mágikus okokból mellékelt tojások. Mocsaras
vidéken bő alkalom nyílt mind a vad szárnyasok elejtésére, mind
pedig vadtojások gyűjtésére, bár később Itáliában valóságos lan­
gobard „tyúkfarmok" is voltak.
A régészet tanúsága szerint a langobardokra Pannoniában nem
a földművelés volt jellemző, aligha nevezhetnők tehát őket „pa­
rasztnépnek". Később Itáliában sem szerették a földművelést,
szolgamunkának tartották.
Pannonia egykori gyümölcsei a VI. században a langobardok
megszállta területeken valószínűleg már kipusztultak. A lango-
. bard legenda szerint Narses különböző illatos campaniai gyü­
mölcsökkel csábította a csodálatra méltóan gazdag Itáliába a sze-
gény pannoniai langobardokat.
A halászatnak csak a gepidáknál van eddig nyoma: a kökényzugi
és kishomoki sírokban talált nagyméretű, kétágú szigonyok.
Ugyancsak gepida sajátság a gyújtögetés, a kagyló és teknősbéka
mint élelem.
A gepida állattartásra csak a sirleletekből következtethetünk.
Élelemként a sírokban marha- és sertéscsontmaradvány foi;dul
elő. A nemesi sírok harcimén-temetkezései (Kishomok, Szőreg,
Batajnica, Mezőbánd) fejlett lótartásra utalnak.
Sokkal több adattal rendelkezünk a langobardokról. Már maguk
az eddigi lelőhelyek is állattartó, legeltető gazdálkodásra valla­
nak. A pannoniai langobard állattartás fejlettségére jellemző a
bizánci Menandrosz adata. A langobard-avar szövetség egyik
pontja szerint a langobardoknak az avar segítségért állatállomá­
nyuk egytizedével kellett fizetniük. Az avar Baján, ez a ravasz
nomád, nyilván tudta, mit akar, alapos értesülései lehettek a lan­
gobard állatállományról. Még érdekesebb, hogy a hallatlan kí­
vánság teljesítése nem jelentett komoly megterhelést a langobar­
doknak.
A langobard állattartás jelentőségéről fontos adatokat tartalmaz
törvénykönyvük, az Edictm Rothari. Számos rendelete szabá­
lyozza az állattartást és a legeltetést. A törvénykönyvből tudunk
olyan „szegény" langobardokról, akiknek. csak „lovaik, ökreik
vagy teheneik" voltak. Egy bennszülött paraszt (servus rusti­
cus) meggyilkolásáért 16 solidus büntetést irt elő a rendelet.
Ugyanakkor egy pásztor (csikós, gulyás) megölés�ért legkeve­
sebb 50 solidust, kondásért 25 solidust, juhászért, kecskepász­
torért 20 solidust kellett fizetni, s csak a bojtárgyerek élete ért

'
olyan keveset, mint a paraszté. 9. A korabeli
A pannoniai langobard temetőkben sem ismeretlenek a harci európai szinten álló

mének (Szentendre, Kajdacs, Vörs, Veszkény), bár ezt a fény­ .. gepida kovács-
és ötvösmesterség bizonyftéka
űzést, éppúgy, mint a gepidáknál, csak a nemesek engedhették ' a mezőbándi (Band)
sír szerszámkészlete
40
 meg maguknak. A másvilágra szánt élelem közt főleg juhot és
kecskét találunk, ez figyelemre méltó különbség a gepida sírok
sertés- és marhacsontjaival szemben. Több langobard sírból ke­
rült elő vas juhnyíró olló, ami a juhtenyésztés fejlettségét bizo­
nyítja; a gepidáknál ritkábbak az ilyen ollók.
A langobard szabad emberek csontjainak kémiai elemzése azt
tanúsítja, hogy fő táplálékuk állati eredetű volt: tej, vaj, hús,
zsiradékfélék. Közvetve az állattartásra utalnak a régészeti lele­
tekben található bőrmaradványok is.
Az adatokat összefoglalva, arra az eredményre jutunk, hogy a
langobardok életében kiemelkedő szerepet játszott az állattar­
tás. Legelőik később Itáliában is köztulajdonban voltak, a réte­
ken és az erdőkben nagyméretű legeltetés folyt. Még inkább áll­
hat ez Pannoniára.
Ami a földművelést illeti, úgy tűnik, a langobardok elsősorban a
meghódított provinciális és helyi germán lakosság terményeire
támaszkodtak.
A vadászat a nemesek előjoga volt mindkét népnél. Értékes va­
dászkutyákat csak a gazdag fegyveresek sírjában találunk, vagy
külön sírban temették el őket (langobard: Hegykő, Rácalmás,
Kajdacs; gepida: Szőreg). C:."�;i!:.���-�1"·�J)<�)\"��m1:�-;)�:: 10. Leletek a hegykői 34. sírból.

�}jf?Gf
\
Noha mindkét nép római korból származó sírjai és temetői bő- A gerezddíszes
nagyméretű bizánci bronztál(l)
velkednek kitűnően kovácsolt vaseszközökben és fegyverekben, mellett figyelmet érdemel
Duna-vidéki vasművességük mégsem tisztázott. egy bizánci pénzváltómérleg
Bizonytalanok a nyersanyagforrások. A gepidák valószínűleg ólomsúllyal(2), és a védőtokkal
Erdély római bányáit használták, ha ennek egyelőre nincs is ellátott díszes sürüfésü
nyoma. Erdélyi megtelepülésük gazdasági okát, a sóbányák ki­ maradványa (3). A kereskedő
fegyv�re vas harci balta volt (4)
használásán kí"'C'ül, éppen ebben sejthetjük. Pannoniában és köz­
vetlen környékén azonf:ian nincsenek vasércbányák, a VI. szá,- -
zadban is Itáliához tartozó Belső-Noricumból nyersvasszállitás­
sal a kor viszonyai között aligha számolhatunk. Nem nagy tö­
megű saját vas előállítására a langobardoknak egyetlen lehetősé­
gük volt: gyepvasércből kellett kivonniuk. Ezt az eljárást ős­
hazájukban már a római korban sikerrel alkalmazták. Várpalo­
tán, a langobard temető közvetlen szomszédságában, X. századi
kovácsfalu maradványai kerültek elő, izzítóval, műhellyel és
mintegy 40 kg-nyi vasbucával (részben megolvadt, alakítható
nyersvas). Hogy a langobardok ismerték-e a környéken levő gaz­
dag gyepvasérc�lelőhelyeket, nem tudjuk.
A gepida vasanyag, a fegyverek és az eszközök formai vizsgá­
lata azt mutatja, hogy néhány nemesi díszfegyvert leszámítva,
'
helyi, saját készítmények. Túlságosan széles vagy feltűnően kes­
i :
keny, hosszú pengéjű, sajátos lándzsáik, többnyire különleges
alakú pajzsdudorjaik (pl. Berekhát vagy More�ti-Malomfalva), ' �� �

42
 szigonyaik, lemezes vascsatjaik, hajlított pengéjű késeik, csiholó­
vasaik jellegzetes gepida típusok. vük alapján langobard származásúak volták. Arról is értesülünk,
Nem véletlen tehát, hogy gepida kovács-, illetve ötvössírt a VI. hogy az iparosok földbirtokokat vásároltak, tehát nemességüket
századból éppen Erdélyből ismerünk; a mezőbándi 10. sír a szá­ földtulajdonnal is hangsúlyozni kívánták.
zad egyik legjelentősebb európai szerszámkészletét tartalmazta. A pannoniai langobard fegyverkovácsok nyílhegyeket, egysze­
A szerszámok a következők: 45 cm hosszú nagy vasfogó, ezzel tar­ rűbb lándzsákat készítettek, kardokat kovácsoltak, mégpedig
tották az izzó vasat tűzbe, majd helyezték a vas üllőre, e művelet­ Paulus Diaconus szerint igen kiválóakat.
nél néha a kisebb fogóval is segédkeztek. A nagy vaskalapács, a ki­
sebb vágó kalapács már a megdolgozáshoz szolgált, éppúgy, mint 11. A langobard
a hide!J)ágó, a szegfyelő, a lendkerekes fúró, a lyukasztó vas, kisebb nemesi sírleletek közt
fúrók, poncolóvésók, fenókövek. A kovács munkájára utalnak még eddig egyedülálló
a különböző gyártási hulladékok, lecsepegett öntvénydara­ a savanyúkúti
(Steinbrunn, Burgenland)
bok, elrontott szögecsek stb. A sírt egyébként kirabolták, való­ diszsisak.
színűleg ennek esett áldozatul az ötvös fegyverzete, valamint a Itáliai készítmény;
fibula és más ékszerminták. Vaskalapács került elő a möre�ti alsó pántját
(malomfalvi) telepen is. bevésett kereszt
Mindez természetesen nem új találmány. Már az V. század első és állatfigurák d!szitik

feléből ismerünk a Tisza mentéről, Csongrádról gepida kovács­

szerszámokat.
A langobardoknak is megvoltak a maguk kovácsai és ötvösei.
Pannoniába költözésük előtti időből származik a brünni ötvös­
sír. Szerszámokban kevésbé gazdag, mint gepida mestertársáé
(üllő, fogó, kis kalapácsok és poncolók). A sírjában talált bronz
ötvösmérleg különben is azt sejteti, hogy ez a mester inkább ki­
sebb tárgyak, talán ékszerek készítésével foglalkozott. A pan­
noniai langobard korszak kiemelkedő ötvöslelete a poysdorfi 6.
sír, annak ellenére hogy a lelőhely szintén a Dunától északra
fekszik. Szerszámkészlete a brünnivel egyezik. Itt azonban meg­
maradt a jellegzetes langobard fibula és S-fibula öntésénél hasz­
nált bronzminta. A mintákat az ötvös agyagba nyomta, a formát
kiégette, s kész volt a fibula öntőmintája. A poysdorfi nagy fibu­
lamintából öntött fibulát eddig nem ismerünk, S-fibulájával
egyező típusú öntvények azonban Thüringiától és Csehország­
tól kezdve, Morvaországon át a pannoniai Nikitschig és a szlo­
véniai langobard temetőkig előfordulnak. Langobard ötvös­
szerszámokat korai itáliai hagyatékukból Cividaléból (Friuli)
is ismerünk.
Az ötvösök teljes fegyverzetű harcosok voltak, a gepida - si­
sakja révén - még ki is emelkedett a többi közül. 'A kovácsok­
ötvösök tehát társadalmilag a gazdag szabadok, vagy éppenséggel
a nemesek rétegéhez tartoztak. Itáliában az oklevelekben emlí­
tett langobard kovácsok tekintélyes nemesemberek, valamennyi
„vir honestus". A kovácsok (ferrarius, magister fe"arius avagy
a specialista lurigariu.r-p�jzskészítő) és az ötvösök (aurifex}, ne-
44
 lán figuratív elemekkel átszőtt, hímzett faliszőnyegeket kell kép­
zelnünk.
Az egykori sokoldalú és sokszínű művészetből ránk elsősorban
az ötvösség kevésbé romlandó anyagú alkotásai jutottak, ezek­
ből kell a korszak művészetére, mintakincsére visszakövetkez­
tetnünk, ebből kell a művészet fejlődését rekonstruálnunk. Az
ötvösszerszámokkal leggyakrabban készített ötvösmunkákkal az
ötvösség tárgyalásánál már megismerkedtünk, itt most csak a
kiemelkedő alkotásokkal foglalkozunk.

Míívészet
A gepida és langobatd művészet ránk maradt emlékei' ötvösalko­
tások, tehát mai fogalmaink szerint az iparművészet körébe tar­
toznalf. Körülbelül ugyanez mondható .el azonban ebben az idő-·
ben a klasszikus kultúrákon kívül élő valamennyi nép művésze­
téről. Paraszti vagy vándorló pásztornépeknél nem alakulhatott
ki állandó kőépítészet, a vele járó szobtászat és festészet. Még-·
sem szabad azt gondolnunk, hogy semmiféle „monumentális"
építészetük sem volt. Attila fapalotájának épít�sét, szerkezetét,
díszítményeit a császá�áros építészeti csodáihoz szokott szemű
bizánciak is elismeréssel szemlélték. A gepida és langobard ki­
rályi paloták és csarnokok, a főnemesek nagy faházai is jó épí­
tésűek, díszesek, olykor talán túlságosan is díszesek lehettek.•
Annak a germán faragóművészetnek, amelynek első világhírű
emlékei a IX. századi viking Oseberg hajón, a hajósír kocsiján,
szánjain, díszrúdjain, sátrain, mintegy 18 négyzetméternyi mű­
vészien faragott felület�n maradtak ránk, s amelynek máig is
álló emlékeit csodálhatjuk a középkori skandináv, elsősorban
norvég fatemplomokban, a gyökerei legalábbis a népvándorlás­
korig nyúlnak vissza. A morvaországi forafil királysírban talált �,...
'
,.,
.;
;,,.
;, 1
1
I'

faragott díszítésű gerendatöredékből sejthetjük, milyen pompás

lehetett az elhunyt langobard király fapalotája, ha még sírjába is ,
. '' 13. A leggazdagabb
VI. századi
, 1, 1
J
díszes „halotti palota" került. 111\ 1 frank nemesi sírok melléklete
E fafaragó művészetnek széles népi háttere volt; épségben ránk l'N� ·'l•(l1 a bronzpántos favödör.
12. Ostrogót eredetű lll ,,.,
aranyozott ezüstfibula maradt egykorú alamann sírokból tudjuk, hogy ágyaikat, székei­ \. ,. 111 A legszebb példányok
közé tartozó,
szentes-nagyhegyi ket díszítések borították, fából faragott gyertyatartóik, tányér­
szakállas maszkos
gepida sírból jaik gondos megmunkálása és finom arányai az iparművészet lemezekkel díszített
alkotásai közé tartoznak. Mocsári leletekben talált, fából faragott mosonszentjánosi vödör
istenszobrok a szentélyek és a nagyszobrászat világába nyújtanak közvetlen frank kapcsolatok
betekintést. Pajzsaik, lándzsáik farészei festve voltak, néha sok­ révén kerülhetett
a langobard fönemes sírjába
színű mintákkal tarkítva. Az előkelők házaiba dekoratív és ta-
46 47

14. A VI. századi Rajna-vidéki
üvegművesség remeke,
a cseppentett „ormányokkal"
díszített
2 ötszögletes „lábú" fibulák, az ötszögletes csatlemezű, ovális
üvegszálbordás díszpohár
eljutott a Kárpát-medencei
langobardokhoz is
(Zobor, Szlovákia)
1, 5-7, 39--40
15. Bronz kézmosó tál
a mosonszentjánosi
langobard főnemesi sírokból
A két néptől eddig kevés művészeti emlék maradt ránk ahhoz,
hogy segítségükkel a népvándorlás kori művészet általános fej­
lődéséhez sokat hozzá lehetne tenni. A maga útját járó gepida
ötvös- és díszítőművészetnek nem volt ideje kifejlődni, éppen
csak csírájában fogható meg. A langobard művészet igazi virág­
zására Itáliában került sor, a pannoniai leletek e fejlődésnek leg­
feljebb fontos láncszemei vagy alapelemei. Ezért az alábbiakban
a két nép művészetét néhány kiemelkedőbb alkotáson keresztül
inkább csak érzékeltetjük, a részletesebb értékelést egy későbbi
művészeti elemzés számára tartva fenn.
Mind a gepida, mind a langobard művészet az V. század egye­
temes népvándorlás kori művészetéből nő ki. E művészet egyik
központja és szétsugárzási területe az V. század utolsó negyedé­
ben Odoaker Itáliája volt, ennek örökébe lépett a századfor­ mai eredetű, ekkorra már ötvöződtek a hun korszak keleti ele­ 16. A veszkényi
dulótól kezdve az itáliai-dalmáciai „gót" művészet. Az Odoaker­ meivel, é's kezdtek önálló művészetként kibontakozni. langobard hercegi sírban talált
korszak magas művészeti színvonalú ékszerei a korabeli gepida A közös technikai és művészeti alapok következtében az V. szá­ egyik ezüstberakásos
bronzzabla
területre éppúgy eljutottak (gávai, kiskunfélegyházi, aradi, bács­ za� végén és a VI. század első felében az ékszerek gyakran any­ az előkerülése idején
ordasi [Karavukovo] leletek), mint a későbbi langobard Pan­ nytta hasonli�anak egymáshoz, hogy egy-egy fibulatípus frank, még szét nem mállott
nonia területére (domolospusztai, szőnyi, dombóvári, répcelaki alamann, gepida, praelangobard (herul vagy szvéb), esetleg lan­ vas szájrésszel
leletek). Termékenyítő utóhatásuk is körülbelül azonos. Jellem­ gobard voltára csak a lelőhely alapján lehet következtetni. A bö­
zői az ezüstből öntött, gondosan aranyozott, félkörös „fejű", kénymindszenti madárfejekkel díszített fibulák párhuzamait pél­ 4
dául a Krímtől az Atlanti-óceánig megtaláljuk.
A gepida és langobard művészet útjai csak az 540-es évektől vál­
karikájú díszcsatok. Széleiket kis kerek rekeszekben vörös
almandinkövek díszítik, de gyakori · felületükön a rekeszben nak el, körülbelül attól az időtől kezdve, amikor mindkét nép
elhelyezett alamandindísz is. A fibulák és csatok felületét késő meghódítja a még római Pannonia Secunda egy-egy részét. Míg
római eredetű vésett spirális vagy meanderminták, ún. ékvésés a gepida művészet megrekedt keleti germán hagyományaiban, a
(ékrovás) borítja, végükön, széleiken, a csatkarikákon és tüské­ langobard művészetben új formák alakultak ki.
ken pedig már szinte burjánzanak a későbbi germán állatstilus Az V: századi csüngők és csatok rekeszes ékszerművességének
elemei: vadkanfejek, ragadozómadár-fejek és -nyakak, szörny­ elemei a századfordulón túl is tovább élnek, majd a VI. század
alakok. Bár e dekoratív és figuratív elemek többsége késő ró- folyamán összeolvadnak az Odoaker-korszak ékszereinek reke­
szes művészetével. Képviselői a VI. század első felében elsősor­
ban díszcsatok. Kiemelkedő példányai nagyjából kor szerinti sor­
rendben: a berekháti 181. sír csatja, amelynek négyszögletes
csatteste és szintén négyszögletes csatrésze egész felületén rekesz­
díszítéses; a berekháti 37. sír pompás hegyikristály csatja, ovális
alakú rekeszdíszes csattesttel; alakra az utóbbival, rekeszdíszí­
tésére nézve az előbbivel rokon az egyik táci sírban talált kalce­
don csat, ovális rekeszes csattesttel, prealangobard vagy lango­
bard t;�etkezésből. A fejlődés sorában utolsó helyen áll egy
hegykői tarsolyzáró csat, négyszögletes rekeszes testtel.
A VI. század első harmada után a rekeszdíszítés a női ékszerekre
kerül át. Bezenyén egy egész felületén rekeszekkel borított arany 44
sasfib �la és eg� rekeszes korongfibula-pár nyitja meg a sort. Míg 45--46
a korai S-fibulakon nem fordul elő rekeszdísz, vagy csak a ma-
49

17. Sasfejben végződő
aranyozott ezüst dfszcsat,
szélein ónberakással színezve.
A legjellemzőbb gepida ékszer.
Szentes-Nagyhegy 15. sfr
14
dárfejek szemét hangsúlyozták kis kerek rekesszel, addig a VI.
század középső harmadától kezdve egyre több rekeszdísz }:terül
rájuk, sőt a kelet-pannoniai műhelyekben a század közepe után
egész felületükön rekeszekkel borított típusok is feltűnnek. Ez­
zel párhuzamosan a langobard nagy fibulákon is megjelenik a
rekeszdísz (Jutas, Várpalota), ez az Odoaker-kori örökség azon­
ban sem Pannoniában, sem Itáliában nem válik uralkodóvá.
Sasfejes díszcsatok
Megítélésük a leletek szaporodtával állandóan m_ódosul. Ko­
rábban kiindulási, készülési helyüknek a Krím-félszigetet tartot­
ták, amelynek nagy temetőiben (Keres, Artek, Szuuk-Szu, Csufut
Kal�) nagy számban kerültek elő sasfejes díszcsatok. Készítésük
és használatuk kora a Krímen az V. század közepétől a VII: szá- ·
zad elejéig terjed, többségük a VI. század második feléből szár­
mazik.
Az elsőnek közzétett gepida sasos csatok (Szentes-Nagyhegy)
értékelésében ezek a szempontok uralkodtak, ezért tartották az
egész temetőt gepida kor utáni (567-600) keleti gót ( ?) hatású
gepida temetőnek. Különös, hogy a régi és újabb sasos csatok
közzétételével (Szanda, Kovin, Szerémség, Cipau-Maroscsapó,
Fundatura-Kisjenő) e szempontok csak gazdagodtak, de nem vál­
toztak. Bár sikerült elkülöníteni egy Tisza-vidéki önálló gepida
típust (I. M. Rusu), keltezésükben s főleg népi hátterükben to­
vábbra is a korábbi elgondolások maradtak érvényben: a típus
első feltűnését az; avar-kutrigur mozgalomhoz kötik, s vala­
mennyi darabot továbbra is 568 utánra keltezik. Néhány újabb
lelet fényében ezek az elképzelések már a múltéi. A Kishomokon
talált példány s·néhány töredék (Berekhát, Aradac) egyértelműen
azt tanúsítja, hogy a sasfejes díszcsatok „gepida" változatát álta­
lánosan használták már az 568 előtti temetőkben is (így közli
már Kovrig Ilona is a szandai csatot), nincs tehát okunk, hogy
a sasos csatokat tartalmazó gepida temetőket az avar korra kel­
tezzük.
Tisza-vidéki „gepida" típusú sasfejes csat újabban a dalmáciai
1
Kninben keleti gót késő római környezetből, valamint a dél­
franciaországi Valentine-ből is előkerült. Az utóbbi helyre ost­
rogót közvetítéssel juthatott, mégpedig valószínűleg az 523-ban
a Provence-ha áttelepített szerémségi gepidáktól. A maroscsa­
pói gepida telepen talált, eddig kriminek tartott példány tech­
nikai és díszítési sajátságai (főleg a· hátlap poncolt díszítése) in­
kább krími előképet utánzó helyi gepida készítményt sejtetnek.
50
Az eredeti" krími darabok száma háromra olvadt (Fundatura­
Kisjenő, Kovin, Szerémség), nyilván ezek s ezekhez hasonlók
szolgáltak mintaképül a gepida ötvösök számára, talán még a
keleti gót korszak idején.
Gepidia Tisza menti anyaországában készültek a szandai, szen­ 13-15
tes-nagyhegyi és kishomoki példányok. Jellegzetességük a szi­
gorúan négyzet alakú csattest, amelynek négy sarkán kerek re­
keszekben kövek foglalnak helyet. Felületük díszítése tektoni- ·
kus, egyre kisebbedő négyzetek kompozíciója. Közepükön na­
gyobb kő ül, kisebb ékkövektől körítve. Sasfejük félkör alakú
,,nyaklemezzel" csatlakozik a csattesthez - ez a második fonto�
ismertetőjegyük. A karika és a csattüske alakja ugyan különböző
lehet, de mindenkor közvetlenül a csattesthez csatlakozik - ez a
harmadik ismertetőjegy.
1
A hegykői maszkos fibulák
A nagyméretű fibulapár egyedülálló jelentőségű. Széles, koszorú­ 42-43
val övezett fején kis emberi maszk foglal helyet. Fejlapjának kö­ 18. Az I. germán állatstílus
z �pén rombusz alakú, négyszögletes alsó lemezének szélén pe­ figuráival díszített
dig kettős kör alakú rekeszekben piro's gránátberakások ékesítik. gepida aranyozott
Felülete g?ndosan aranyozott. A fejlap szélét díszítő állatfejek, ezüstcsat Gyuláról
éppúgy mint a fibula felületdíszítése, az Odoaker-kori művészet
késői változata.
Az E�ópa nagy területein elterjedt rokon alakú, négyszögletes
lemezu maszkos fibulákat Herbert Kühn „cividalei típusnak"
nevezte el. Szerinte valamennyi az itáliai langobardoknál ké­
szült, s onnan sugárzott szét Svájcon és az Alpokon keresztül a
Felső-Duna- és Rajna-vidékre. Az összeállitásában szerepléS ti­
z �ne�y ,_,cividalei" típusú fibulát, eredetelméletéhez és eltetjedé­
sukhoz igazodva, 575-650 közé keltezte.
A szóban forgó .fibulák alapkészítménye azonban kétségtelenül a
hegykői. Egyedül ezen találunk igazi rekeszekben igazi ékköveket,
az összes többin csak a rekeszdíszítés és az ékkövek öntött után­
za�t I Fel�et�nek kidolgozásával, véseteinek tisztaságával, min­
táinak log�káJával, értelmével messze kimagaslik valamennyi ro­
kona közül. Párhuzamba állításukkal a többiekről egyetlen tény
állapítható meg: utánzatok. A hegykői maszkos fibula sírba té­
tele nem sokkal 568 előttre tehetéS, alig kopott. Műhelye hely­
ben, a langobard nép területén volt. Pontos másolata a cividalei
S. Giovanni-temetőhéSl előkerült .fibulapár, de már álrekeszek­
kel és álékkövekkel. Nyilván úgy készült, hogy egy hegykői tí­
pusú fibuláról készítették öntőmintáját. A Cividale környékén
talált maszkos fibula még távolabbi rokon, díszítményei áttör-
51

19. Az I. germán állatsdlus
jellegzetes
szalagkompoziciója
és állatfigurái
gepida és langobard
ékszereken:
(1: Zura:lS. Morvaország,
fafaragás
langobard királysírból.
2-4: Kajdacs 2. sír, fibula.
5: Szentes-Nagyhegy 84. sír,
fibula)
tek, éppúgy, mint a krefeld-stratumi fibulának. Nem lehetetlen, 20. A korabeli észak-európai
hogy az Alpoktól északra levő rokon maszkos fibulák valóban a germán művészet motívumai
és állatfigurái díszítik
cividaleieket utánozzák, bár ez a korábbi Duna menti összeköt­
a gepidáknál egyedülálló
tetések ismeretében nem szükségszerű. Valami azonban mindig szolnok-szandai
lemaradt róluk, vagy valami idegen elem került rájuk. Végső „relief"-fibulát
sarjadékuk, a köln-müngersdorfi fibula már egészen barbár jel­
legű, helyi díszítőelemekkel telítve.
A hegykői 18. sír maszkos fibulái tehát új fényt vetnek arra az
eddig is sejtett szerepre, amelyet a meroving kori ékszerműves­
ség kialakításában a Duna-vidéki germánok játszottak.
A germán állatstílus legkorábbi
Duna-vidéki emlékei
A mesés állatok, sárkányok, griffek, ragadozó madarak, kígyó­
testű szörnyek évezredes szimbólumok. Ősi totemisztikus kép­
zetekből sarjadtak, később törzsi, nemzetségi, majd családi-he­
raldikus jelképekké váltak. Az ősként tisztelt valóságos állatok a
.!
társadalmi fejlődés során torzultak bonyolult, mitikus szörnyekké.
Az állatok minden nép mitológiájában az istenek kísérői, jel-
1
képei - korábban megszemélyesítői, később szimbólumai. Eb­ 1 •
ből a két alapforrásból fakadtak a különböző „állatstílusok", e 1
hiedelmek művészi vetületei, amelyekben a társadalmi-emberi és 1
vallási problémákat, a mítoszokat és eredetmondákat egyszerű i.
vagy esetleg nagyon bonyolult, összetett állatminták fejezik ki.
A germán állatstílus különböző gyökerekből keletkezett. Első
mintái kelta eredetűek voltak, ehhez a népvándorláskor elejéig
késő római-hellénisztikus állatfigurák társultak, a keleti germá­
nok ugyanekkor megismerkedtek az ókori asszír-perzsa motí­
vumokat is magába szívó ősi pusztai állatstílussal. E különböző
elemek összefonódásából az V. század folyamán sajátos germán
állatstílus kezd kibontakozni, amely mögött már a gem'lán vi­
lágkép és mitológia rejtőzik. E stílus azután olyan sikeresen ido­
mult a germánság akkori társadalmához és ideológiájához, hogy
egészen a román korig uralkodó maradt.
A kialakult, önállósult germán állatstílust 1904-ben Bernhard
Salin három egymást követő fejlődési fokozatra: ,,stílusra" bon­
totta (I., II., III. stílus). A pannoniai gepida-langobard korszak
elején lép fel az I. stílus, míg az itáliai langobard művészetre
már a II. stílus jellemző. Újabban S. Lindquist a svédországi
vendeli és valsgardei ásatások nyomán megkísérelte tovább fino­
mítani Salin felosztását (Vendel-stílus A-E fokozat). Az I. stílus
ebben a felosztásban az A. fokozatnak felel meg.
52

75
41
47
76
78
21. Pannoniában alakultak ki
a két végükön cséSrös
ragadoz6madár-fejj el
díszített langobard csontfésük,
többségük azonban
már Itáliában került földbe.
Mindmáig legszebb
a veszprém-jutasi példány
1
Az I. stílus előzményei között tarthatjuk számon a gyirmóti kar­
dot. A markolatvéget díszítő finom arany filigrán (sodort szál)
szalagfonat-díszítés gyakori a norvég és svéd díszkardokon, de
minden esetben az I. stílusba tartozó vagy legalábbis arra utaló
motívumokkal. A gyirmóti szalagfonaton nyoma sincs az állat­
stílusnak, ami nem is kötelező a langobard kardokon. A szintén
Győr megyei felpéci kardtok szegélydísze akár késő V. századi,
Oqoaker-stílusú alkotás is lehetne, mélyen vésett spirálisai és a
keretezés niello díszítése legalábbis nem mondanának ennek ellent.
A karddísz alsó szegélyén sorakozó, csőrüknél fogva összekom­
ponált, heraldikus elrendezésű madárfigurák azonban részben
már a korai langobard S-fibulák művészete, részben a veszkényi
lelet stílusa felé látszanak átvezetni. Ha nem langobard kardhoz
tartozott, akkor olyan motívum, amely helyben hatott a lango­
bard kori művészet alakulására.
A veszkényi lelet lelőhelye a Hegykő-csoport területén fekszik,
nem lehetetlen tehát, hogy a Hegykő-csoport egyik fönökéé
volt: ez esetben a praelangobard művészet csúcspontja lenne.
Csüngője ősi forma, előképei a jakuszowicei hun kori germán
lószerszámcsüngő, a veieni (Norvégia) kardtokvégződés és a
dél-svédországi sösdali kincs lószerszámcsüngője. Az utóbbinak
formai előképe a szintén svédországi roasjői lószerszámcsüngő.
Ha alakra nem is, de díszítésmódjára és rendeltetésére nézve egy­
korú párhuzama még az északkelet-lengyelországi warengeni ló­
szerszámcsüngő. Mindezek közt kétségtelenül a veszkényi a leg­
fejlettebb. Két jól megformált niellodíszes nagy sasfeje ember­
maszkot fog közre, felületét pedig az 1. stílus felé mutató, erősen
hangsúlyozott bordájú, kettős-heraldikus „szörnypár" díszíti.
A gyakorlati követelményekhez igazodó kereszt alakú szíjel­
osztó készlet különösebb nehézség nélkül kapcsolódik a pan­
noniai langobard fibulák művészetéhez. Nehezebben mondható
el ugyanez a viaszveszejtéses eljárással (a cire perdue) öntött, rö-
54
vid szárú kereszt alapon félgömbdíszes szíjelosztókról. Maga a
forma ismét észak felé utal, félgömbdísz nélkül előfordul a már
említett sösdali kincsben. Kígyófejekben végződő osztó-keretező
bordái a jutasi langobard fibulától kezdve egész sor későbbi
skandináviai ötvösmunkán megtalálhatók. Két-két ellentétes
mezejét kitöltő nagyhajú szörny-embermadár figurái (Wallrü­
rök ?) csak a sokkal későbbi viking-orientális művészetben tűn­
nek fel (innen a leletek korábbi IX. századi keltezése). Másik két
átellenes mezejének díszítése vitatott. Joachim Werner háttal
összekomponált emberfejeknek látja őket, s ezekhez állít�tt ösz­
sze jó párhuzamokat. A megtisztítás után László Gyula szalag­
szerűen összekomponált két hosszú csőrű madarat rekonstruált
az ábrázolásból - maszkok nélkül. E madarak ismét olyan típu­
sok, amelyek inkább csak utalnak még az I. stílus felé, mintsem
odatartoznának. Közelebbi rokonai a késői V., korai VI. századi
brakteaták, azaz a római pénzek barbár utánzatainak (köztük a
várpalotai) szalagokból fonott, kígyótestű madárfigurái. A lan­
gobard fibulák művészetéhez ezt az unikumszámba menő tár­
gyat a szijelosztó keresztek végére poncolt szegélydíszítések kap­
csolják. Korábban ezek nem látszottak.
Az I. stílus első jelentkezése a Duna-vidéken a Brünn melletti
iuraiíi királysír faragott geJ:endatöredékén sejthető. Bár a ránk
22. A népvándorlás kori
maradt részleten csak összefonódott szalagok láthatók, belséS eléSkelő női viselet
csikozásuk azonban hasonlít az A. stílus állatfiguráinak nyak- és háromtagú piperekészlete:
hátsó részeire. Lehetséges tehát, hogy a szalagok egy része állat­ körömtiszdtó, fülkanál
fejben végződött. és kanál.
Ezüstből egy szentes-nagyhegyi
Az igazi I. stílus a VI. század közepe táján mind a langobardok­
gepida női slrb61 ismerjük
nál, mint a gepidáknál megjelenik, s az ásatásokkal emlékei egyre
szaporodnak. Ezt a stílust viszik magukkal a langobardok Itá­
liába, ahol azonban meglepő gyorsan áttérnek a II. stílusra. A
magyarországi gepidák és langobardok művészetében - az iro­
dalomban meggyökeresedett felfogással ellentétben - még nincs
biztos nyoma a II. stílusnak. Az egyetlen, a II. stílus elemeit mu­
tató tárgy, a mezéSbándi 39. sír aranygyűrűje, a sír egyéb mellék­
letei alapján valószínűleg avar kori. A korai avar művészetben
viszont a szomszédos germán népek hatására, elterjedt a II.
stílus.
A II. stílus mintapéldányaként szokták tárgyalni a szentes-nagy­
hegyi 84. sír egyenléS karú :fibulájának szegélydíszitését. A való­ 23. A kiszombori,
ságban ezek a motívumok - elnyújtott testű szörnyállatok sora - csontból faragott
nehézség nélkül a klasszikus 1. stílushoz köthetők. A szentesi gepida tarsolyfüggesztőt
éppúgy két szembenéző
fibula egyébként közvetlenül jelzi azt a területet is, ahonnan a
madárfejjel díszítették,
stílus a gepidákhoz eljutott; az egyenlő karú fibula párhuzamait mint a langobard
hasonló állatfigurákkal a svédországi Svennevadból és Ekeby- csontfésiiket
55
24. Dél-Svédországban
500 körül miiködö
ötvösmiihelyböl kerültek
Debrecen kömyékére
az eddig ismert
gepida brakteaták.
A férfifejek római érmek
gyöngydiadémás
császárportréinak eltorzításai,
míg a bikafejes
lóábrázolás éppúgy
sajátosan északi germán,
mint a brakteaták
runafelirata
56
53
bői ismerjük, valószínűleg a nagyhegyi is eredeti skandináv ké­
szítmény. A gepidák északi kapcsolatait(ha a lelőhely nem ha­
mis) közvetlenül is alátámasztják a Debrecen környékén(?) ta­
lált, mesés lovon ülő férfiakat ábrázoló korai VI. századi arany
brakteaták. Északi eredetű előkép helyi másolata a szandai 124.
sír fibulája, amelynek négyszöglapján maszkot közrefogó, az I.
stílusba tartozó páros állatfigurák láthatók. Helyi és északi ele­
mek sajátos keveredése viszont a gepida művészet remeke, a
gyulai ezüstcsat. Az Odoaker kori formát és szerkezetet itt a
nagyhegyire emlékeztető, I. stílusú állatfigurák keretezik.
A langobardoknál másként alakult az I. stílus; a közvetlen északi
hatások nem ismerhetők fel. Az Odoaker kori művészet állat­
fejei még egyértelműen uralkodnak a jutasi fibulákon, míg ugyan­
ezen elemek a szentendrei 56. sír pompás fibuláján már az I. stí­
lus nagy karmú ragadozócombjaival együtt szerepelnek. Ugyan­
ez a motívum uralkodik azon a hosszú életű langobard fibula­
típuson, amit itt a szentendrei 29. sír fibulája képvisel. A tiszta
I: stílus egymás hátához illesztett - valójában mintegy „szétnyi­ 51
tott" - teljes vagy részlet állatfigurái csak a késői pannoniai lan­ 54-55
gobard fibulákon tűnnek fel, Bezenyén és Kajdacson. E stílus
gyenge, következetlen megvalósítása figyelhető meg a gyönki és 49
tamási fibulákon: épp az állatok feje maradt le az ábrázolásról. 57
Bernhard Salin klasszikus megállapításait tehát a jól keltezhető
gepida-langobard művészet nem módosította, e népek Duna­
vidéki hagyatékában 568-ig csak az I. stílus elemei találhatók meg.
Az európai népvándorlás kori művészet időrendje szempont­
jából meglepetés viszont a szentendrei 34. sír aranyozott-niellós
övdísze. A fejtetővel egymás felé fordított, ,,rozmárszerű" em­ 62-63
bermaszkok eddig csak 568 utáni itáliai langobard és bajor sí­
rokból voltak ismertek. A maszkos övdíszek kialakítását egy
emberöltővel korábbra keltezik tehát, s ennek a pannoniai lan­
gobard kori művészet nem is mond ellent.
Nem meglepetés viszont az ezüsttel tausírozott, téglalap alakú
vas övdíszek jelentkezése az 568 előtti időben. E díszítéstechni­
kának, tehát vastárgyak ezüstberakással való díszítésének a ró­
mai kor utáni első reneszánsza(a második a viking kori) már az
V. század végén elkezdődött, mint azt a stösseni zablák avagy a
pannoniai veszkényi zablák mutatják. Az tehát, hogy a meglehe­ 26. Északi germán díszítő­
tősen gyakori vas övdíszek ,egyikén-másikán, például a szent­ elemeivel
endrei 30. sírban és a marosveresmarti gepida temető 13. sír­ - kereszt alakban komponált
jában előfordul a tausírozás, nem jelent időbeli nehézséget, VII. állatfejeivel - és „lábának"
állatfej díszítésével eddig
századi keltezést stb. Valószinű, hogy a sok száz letisztítatlan ge­ egyedülálló a veszprém-jutasi
pida vas között még nem egy tausírozott példány lappang. langobard diszfibula

25. Valószfniileg a trónuson ülő

germán mistent,
Votant ábrázolja
szimbolikus ragadozómadár­
és állatfejekkel körülvéve
a várpalotai
langobard arany brakteata (1).
A vele elökerült
további arany brakteaták
kitiinö példák arra,
hogyan bontja fel
a VI. századi
germán miivészet
az állatfigurákat
omamentális szalagokká (2)

56

Társadalom, jog,
törvénykezés
A gepida társadalom
A korai gepida társadalom szerkezetébe eddig kevés régészeti
lelet világít be. Ezek alapján anyagi kultúrájuk s nyilván eue
épülő társadalmuk is rokon az egykorű gótokéval, bizonyos
mértékig támaszkodhatunk tehát a sikeresebb gót régészet ered­
ményeire.
A gót nép anyagi kultúráját tükröző Marosszentanm-Csemya­
hov kultúra temetői a m. század második és a IV. század első
felében nagyjából azonos gazdasági szinten élő, zömében egyenlő
· szabad emberek temetkezései. Erősebb belső rétegeződés csak a
IV. század középső harmadától kezdve figyelhető meg bennük.
A III. század utolsó'harmadában a gepida szabad harcosok élén
Fastida, az első név 'Szerint ismert nagy katonai vezető állt. Ha­
talmát feltehetőleg a törzsi vezetők választásának, a fegyveres
népgyűlés támogatásának, nem utolsósorban katónai és vezetői
tehetségének köszönhette. Halála után másfél évszázadig nem ·
ismerünk kiemelked5 gepida vezetőt; a viszonylag békés. viszo­
nyok nem kedveztek a személyi hatalom kialakulásának.
E homályos korszak belső uralmi viszonyaiba a szilágysomlyói
kincs nyújt némi bepillantást. A valószínűleg a 410 utáni hun­
ostrogót támadáskor elrejtett s a gepidák számára örökre elve­
szett „királyi" kincs nemzedékek alatt gyűlt össze. Az 1. kincs
gerince az a tizenhat nagyméretű római aranymedaillon, ame­
lyet a császárok újévi ajándékként küldtek olyan barbár törzsek
vezetőinek, amelyekkel békét vagy szövetséget óhajtottak, de
ilyen nagyméretű aranyérmekkel jutalmazták a kiemelkedő egyé­
ni politikai és katonai tetteket is. Az első érmeket, Maximianus
Herculius (286-305) aranyait még nyilván Fastida kapta a ró­
maiakkal ellenséges vizigótok és taifalok ellen vívott háborűja
(290 körül) elismeréseként. Utána hosszú sZÜnet következik.
A következő három érem: egy Nagy Konstantin- és két Constan-
58
tius Caesar-(324-337) veret. Ezeket, a politikai helyzetből kö­
vetkeztetve, a 332. évi gót-szarmata háborúban tanúsított sem­
leges vagy a gótokkal szembeni fenyegető magatartásukért kap­
hatták az akkori gepida vezetők. Ezután ismét évtizedekig szü­
netelnek az ajándékok. A legközelebbi sorozat meglepően nagy­
számú; törzse nyolc Valens- (364-368 közti veretű) arany. Az
érmek feltehetőleg Valens 367-369. évi gót háborújának vetületei,
a gepidák ekkor ismét potenciális szövetségesek, de legalábbis
katonailag közömbösftendők voltak. Ehhez járul még nyilván
egykorű ajándékként I. V alentinianus (364-375) és Gratianus
(367-383) egy-egy érme, mint a nyugati társcsászárok politikai
egyetértésének szimbóluma. Összesen tehát tíz aranymedáliát
kaptak ekkor egyszerre a gepidák 367 után, illetve valamikor
375 előtt. Ez pontosan egybeesik a rómaiak győztes gót hábo­
rűjával, majd a gótoknál kitört belső, római- és keresztényellenes
mozgalommal. Az utolsó tíz érem barbár keretezése azonos mű­
hely munkája, egykorúságukhoz alig férhet kétség. Még külö­
nösebb, hogy a keretezéssel kiegyenlítették a különböző nagy­
ságú érmek közti különbséget, három sokkal nagyobb és hét·
kisebb van köztük.
Egy és ugyanazon „király" kapta volna ezt a tíz érmet évről
évre, vagy a gepida törzsek vezetői egy alkalommal? Ugyanez
a kérdés vetődik fel a 2. szilágysomlyói kincs női anyagával kap­
csolatban. A három arany női fibulához legalább hat-hét pár
gyengébb kiviteiű, ezüst alapú ékköves fibula járul, az utóbbiak
nagyjából azonos társadalmi és művészi értéket képviselnek. Egy
és ugyanazon asszony viselte volna ezeket az egy műhelyből szár­
mazó hasonló fibulákat? A régészeti leletek határozottan cáfol­
ják ezt a lehetőséget. A germán katonai vezetők és törzsfők sír­
jaiban mindig csupán egyetlen római arany díszérem található
(Hammersdorf, Wienerneudorf, Galafi, Borozsice stb.), felesé­
geik csupán egyetlen pár „szilágysomlyói típusú" ékköves fibu­
lát viseltek (Völc, Regöly, Rábapordány, Untersiebenbrunn,
Airan stb.).
Mielőtt a kérdésre választ adnánk, nézzük, mit tudunk a korai
vizigót társadalom szerkezetéről az írott források alapján.
A havasalföldi vizigótok társadalmáról a 360-as években több
egykorű fouás tájékoztat. Legfontosabb Sabba gót mártír ak­
tája, mivel a gót föld belső viszonyaiba nyújt bepillantást. A for­
rások terminológiája görög vagy latin, ez azonban a lényeg meg­
értését nem nehezíti meg.
A vizigót nép ekkoriban falvakban, s úgv tűnik: faluközösségek­
ben élt. A közösségek élén a falu tanácsa állott, többnyire tapasz­
talt öregek, de a tanácsnak nem volt vezetője. A tanács látszólag
59
 önálló volt, s részt vett a nemzetségi tanács tagjainak megválasz­
tásában. A falutanács képviselte a közösséget a főhatalmat gya­
korló törzsi tanáccsal szemben is, és falugyűlés fo.rmájában maga
mellett tudhatta a falu valamennyi szabad tagját. - Ugyanakkor
a falvakban már megindult a vagyoni rétegeződés, vagyon nél­
küli szegényekről is hallunk.
A falvak nemzetségeket, a nemzetségek törzseket alkottak, a
vizigótok törzsszervezete (phylai) még nem bomlott fel. A tör­
zsc;:k élén alkalomszerűen önálló, békés és háborús politikát is
űző törzsfők (királyok) álltak, hatalmuk már a II. század elején
meglehetősen szilárd volt. A törzsek csak esetenként léptek szi­
lárd szövetségre.' Az első tartós törzsszövetség 364-től lép színre,
választott vezetője, ,,felszentelt bírája" Athanarik volt. A tör­
zsek élén ekkoriban még megmaradtak a törzsfők (regulus,
rex, judex, archon), a törzsi szervezet csak római földön bom­
lik majd fel, s adja át helyét az egyetlen személy, a 'király által
vezetett katonai szervezetnek. · mellékére, 471 után pedig Pannonia Secundába. Ez elősegítette
A 360-as években tehát a vizigót nép élén még a törzsszövetségi
tanács állott. Tagjai a megistq,nes (hatalmasok), A törzsi veze­
tőknek (archon) már a II. századtól kezdve állandó -kísérete volt
(katonák, függő helyzetben levők), igazi jelentőségre azonban e·
kíséret csak római területen, a IV-V. század háborúi idején
emelkedik (bucellarii, saiones).
Népgyűlés a nagy területi szétszórtság miatt a IV. században már
csak háború idején képzelhető el, ilyenkor a fegyveresek gyű­
lése. Alkalmi népgyűlésen válik el a vizigót nép zöme a hun tá­
madás után Athanarik királytól, aki mellett csak saját törzse és
katonai kísérete tart ki.
A nemzetségi-törzsi viszonyok maradványai a IV. század folya­
mán még fokozottabban jellemezhették a birodalomtól távolabb
élő gepidákat. Sem a rómaiakkal vívott háborúk s az ezek nyo­
mában behurcolt ezernyi hadifogoly, sem a közvetlen kereske­
delmi és szellemi kapcsolatok (pl. a kereszténység) társadalmat
bomlasztó hatásával nem számolhatunk jelentős mértékben.
A szilágysomlyói kincs tehát aligha valamelyik ismeretlen, ha­
talmas gepida király eliejtett vagyona. Sokkal inkább a tíztagű
törzsszövetségi tanács . birtokában levő, valamennyi törzs és
• méltóságban egymás után fiai következtek, először Turismod,
törzsfő tulajdonát képező ékszerek együttese. A törzsek és a
törzsfők száma három lehetett, valószínűleg valamennyi törzs
három taggal képviseltette magát a szövetségi �anácsban. Erre
utal a két alkalommal kapott három-három nagy aranyérem, és
a IV. század második felében készíttetett, a törzsfőket megillető
három aranycsésze. Asszonyaik viselték a három aranyfibulát.
A IV. században emelke�ik ki a rangidős tizedik személy, a törzs-
60
szövetség vezetője. ő viselte a római ónix császárfibulát és a ge­
pida népet jelképező ,nagy arany nyakláncot.
A gepida társadalom életében a hun uralom hozott döntő fo�­
dulatot. Élükre a hun nagykirályok megbízásából népükből ki­
emelt' abszolűt hatalommal rendelkező vezető került, aki egy-
űttal a hun főnemesi réteg.(logades) tagja volt. Ardarich ugyan
Attila bármely kívánságát ellentntondás nélkül teljesítette és
végrehajtatta népével, mégis ez a hunoktól kölcsönzött, a hu­
nokra támaszkodó hatalom tette népe fölött szinte korlátlan
űrrá. Attila halála után, Ardarich parancsára a gepida nép habo­
zás nélkül fegyvert fogott hajdani urai ellen. Ezzel ugyan kiala­
kult az állandó királyi hatalom, de Ardarichhoz h?,sonló képvi­
selője több nem akadt.
A Nedao menti győzelem tovább bomlasztotta a gepida társa­
dalmat. Miközben a nép zöme a Maros-Körös közti anyaország­
ban maradt, megszálló rajokat bocsátott ki Erdélybe, az Al-Duna
a katonai arisztokrácia kialakulását, űj katonai nemesség emel­
kedett fel. Maga a közp�nti hatalom háromfelé oszlott, mindhá­
rom vezetőnek nyilván saját katonai kísérete volt.
A 480-as évek végén ezt a hármas osztódást jől megfigyelhet­
jük. Az előtérben Trafstila, "Sirmium „királya" áll, akit halála
után egy darabig fia, Trasarich követ e méltóságban. Parancs­
nokságuk alá tartozott a gepidák jelentős erőit képviselő, vál�­
gatott megszálló sereg. Trasarich veresége után, 504-ben a Ti­
sza menti gepida főkirályhoz, Grinderithhez menekült. Ezekben
az évtizedekben temették el az erdélyi gepidák duxát, Omha­
rust s közelében egyik utódát is.
Ilyen körülmények között nem csodálható, ha a központi ha­
talom betöltése a hercegi nemzetségek, családok küzdelmévé fa­
jult. A VI: század első harmadában uralkodó Elemund például
képtelen volt az utódlást fia, Ostrogotha számára biztosítani,
nemzetségét megbuktatta Turisind. Turisind azzal igyekezett a
trónöröklést fia számára biztosítani, hogy rábízta a sirmiumi
haderő vezetését. A „Sirmium hercege", vagyis a trónörökösi
majd annak halála után 'Kunimund. Kunimund, valószínűleg
fiűörökös híján, elesett bátyja, Turismod fiára, unokaöccsére,
Reptilára bízta Sirmiumot; a gyakorlat tehát helyes volt. A har­
madik „dux",.Hasbad vagy Usdibad ilyen körülmények közöt�
kénytelen volt beletörődni a helyzetbe.
A gepida királyi hatalmat az „előkelők tanácsa" korlátozta, mmt
azt Hildigis kiadatásának esetében láttuk.
A második sirmiumi korszak tűl rövid és véres volt ahhoz, hogy
61
 három
a gepida állam szerkezetén lényegesen változtasson. Csak Kuni­ dorral felszerelt pajzs) a három nemesen kívül mindössze
ddal szem beni) , ö é-ke­
szabad gepidának van (21 langobar
a t bb
mund tette át �zékhelyét Sirmiumba az 560-as évek elején, de
(p jzs-ka rd,
vésbé felszerelt szabadoknak �s a kíséret tagjainak
a
aligha tartózkodott állandóan ott. Az új főváros római lakossága,
o ) s z m
pajzs-lándzsa, kard-lándzsa, kard, vagy csak pajzsdud �
á a
ipara és kereskedelme, nem utolsósorban hatalmas védőfalai és
ny ván fa­
középületei kétségkívül gyökeres változásokat idézhet tek volna 50 fö. A gepida ha dsereg magját a csak lándzsával (és �
al ott k: 52 fő, akik �el­
elő előbb-utóbb a gepida államban. A sirmiumi udvar híre e pajzzsal) felszerelt szegény szabadok k á
helyz e en levő, iJász
néhány év alatt Angliáig eljutott. Ide költözött a királyi kíséret, lett feltűnően ma gas a félszabad-függő tb

a gepida katonai arisztokrácia egy része, az arianus államvallás szolgálatra kötelezettek száma: 55. , . ..
fölényére
püspöke. A városban, bizánci-keleti gót mintára, Kunimund Az áttekintésből nemcsak a gepida ha dsereg szambeli
ba rdra),
monogramjával ellátott ezüstpénzt vertek. E társadalmi és nyertünk adatokat (163 gepida fegyveres jut �5 lango
k: j l felsze rel , efJes fegy­
gazdasági átalakulás azonban csak Sirmium térségében éreztette de e hadsereg gyengéi is kiviláglana ó t t
ard k fölén yben
hatását. verzetű szabad harcosok tekintetében a lang ob o
gepid d atok
v oltak. - Ha azt is figyelembe vesszük, hogy
a a
Míg az V. századi gepida királyi, vezéri és főnemesi sírokról sej­ a
áromszor hosszabb ideig
tünk egyet-mást (Érmihályfalva, Mojgrád, Apahida I. és II. sír, több mint kétszer a nnyi s kétszer-h
zn k, a gepid a-langóbard összehason-
Mezőberény), addig a VI. századi vezetők sitjait' még nem is- használt temetőből szárma a

merjük. lítás még kedvezőtlenebb.

ri ne�et­
Az V-VI. századi gepida társadalmi rétegekről a sírok , temetők A gepida társadalom a VI. századr a elvesztette egyko
elszegényede _ , gazda ságilag
alapján alkothatunk fogalmat, bár a régi ásatások miat t a teme­ ségi jogait, a lakosság 90 százalék a
tt
ott. A sza­
tők egy része nehezen értékelhető. Nem tudjuk például, milyen függő, személyileg szolgai vagy félszab ad állapotba Jut
ta rtozott A ha ta lom e�
mértékben rabolták ki Berekhátot vagy Kiszombort, mivel az ba dok többsége is a szegények közé : _
ásatók még ott s em jélzik a dúlást, ahol ez nyilvánval ó (pl. a b e- szűk kör, a nemesség kezéb en ö sszp on tos ult, akik viszonyla� kis-
omo� ne­
22 rekháti sisaktöredékek esetében). Úgy tűnik, néhány temetőt nem . számú fegyveres kíséretükre támaszkodtak. A kish
r aboltak ki - így Kökényzugot. Ez ma „gazdag" temetőnek mesek feltehetőleg csaknem feudális jogokat gy ak o ro ltak a kö­
szá mít, holott a valóság nyilván ennek éppen az �llenkezője rülöttük eltemetett emberek fölött .
onstruá­
volt. Az újabban feltárt kishomoki témetőben azonban egyér­ A gepid a társadalom jogi viszonyairó l nem tudunk, rek
öző, r mai erüle en kelet­
telműen megállapítható vol t, hogy valamennyi számottevő sír- lására nem használhatók fel a külön b ó t t

en in l ng
kezett barbár törvénykönyvek. E tekintetb kább a a obard
ját kifosztották.
at útmut at�st ; e�ekkel lehe:
A sirmiumi udvari nemesség vagy a királyi kíséret tagját ,sejthet­ törvények és az észak-germán jog adh
a t stl
jük a szerémségi Batajnicáo díszsisakkal, lóvá! és teljes fegyver­ tett rokon a gepida igazságszolgáltatás. Fő gondJa nyilván �
megvita­
zettel eltemetett (magános ?) halottban. Egyenrangú volt vele sérelmek és a vérbosszú vérdíjának (gót. andabauhts)
a berekháti díszsisakos nemes, a berekháti temető népének ura. tása é s megállap�tása volt.
A gepidák nyelve nem különbözött a góttól, ezt Jordane
s , a g ót
Bár a temetőt alaposan kirabolták, katonai kíséretük kardos­
k. Leg­
_ történetíró éppúgy tanúsítja , mint más egykorú forrá
so
pajzsos sitjai mégis előkerültek. ,
hez allha -
17, 19, 20-21 Kishomokon a két l óval és aranyozott díszfegyverekkel elte- · inkább a Vulfila-féle vizigót bibliafordítás nyelvezeté
metett nemesre a több mint száz sírból mindössze háromfőnyi tott k özel.
) né adás
kíséret jut, egy kardos és két lándzsás vitéz. E gepida nemesek A gót-gepida (és általában a kora középkori ge� _ !
talán gazdagabbak, j obban felszereltek, p ompakedvelőbb ek vol- személyi vagy tulajdonságjelző,
néha való sá g os „ indiá n
_ .. n_�­
tak, mint az egyko rú langobard nemesek. Hatalmuk, gazdagsá­ vekkel találkozunk: például a herul királyt Rodulfn
a k = Voro s

en k p
Farkasnak hívták. A gótok királyai aligha a bölcsőb
a ták
guk azonban kiáltó társadalmi ellentétekre, mondhatnók" elnyo­
másra épült . nevüket, a gyakori Theoderic h = ,, a nép király a " v agy Ala­
, elnev ez�,
A közzétett és közzé nem tett (Kishomok, Szolnok) gepida te­ rich = ,,mindnyájunk királya" inkább megs z ó lí tás
_
a gepid n gy ki­
semmint mai értelemben vett név. Ugyanígy
a a
metők összességében mindössze 10-12% fegyverest találunk,
feleannyit, mint az egykorú langobardoknál. A szabad langobar- rály, Ardarich = ,,a szántóföldek királya", Trasarich
=. ,,a h ar­
v lt),
!=osok királya" (emlék ezzünk : a sirmiumi sereg vezetőJe
o
dokéhoz hasonló teljes fegyverzete (kard, lándzsa, vas pajz�du-
62 63
Kunim:und pedig annyit jelent, mint „a nemzetségek védelme­
zője".
Bár a langobardokat - nem egészen világos okokból - több tör­
téneti munka a „keleti germánok" közé számítja, soha nem éltek .
keleten, s nem is tartoztak a keleti germán népek közé. Nyelvük
nem maradt ránk összefüggő szövegekben, csupán jogi termi­
nus technicusok, glosszák, személynevek és az olaszba bekerült
helynevek és kölcsönszók formájában. Ennyiből is világos azon­
ban, hogy nem keleti germán nyelven beszéltek, a gepidákkal
tehát nehezen vagy sehogy sem értették meg egymást. A ránk
maradt langobard szavak többsége azon népek nyelvével rokon,
amelyekhez a langobardok őshazájukban a legközelebb éltek:
elsősorban az ószászhoz és óangolhoz, kisebb mértékben az ófríz­
hez áll közel, végeredményben tehát ófelnémet nyelvjárás volt.
Néhány északi germán szó is kimutatható nyelvükben, de kevés
ahhoz, hogy jelentősebb skandináv elemek létét igazolja.
A langobard társadalom
Rothari király törvénykönyve a langobard népet összefoglalóan
exercitusnak, hadseregnek nevezi; langobardnak Itáliában a fegy­
veres hódítók összessége számított. E sajátos katonai társada­
lom nem természetes képződmény, hanem a langobard vándor­
lások, hódítások következménye.
A társadalom alapsejtje a fára volt. Eredetileg nemzetséget, vér­
rokonsági közösséget jelentett; e természeti kötelékek azonban
éppen a langobard vándorlással felbomlottak, eredeti formájuk­
ban nem álltak többé helyre.
Alboin király a kortárs Marius Aventicensis szerint in fara in­
dította el itáliai expediti6ját, vagyis hadjáratát. A pannoniai fára
ebben az esetben a harci egységeket és családtagjaikat jelentette,
bár korántsem valamiféle gót típusú tízes-százas csapatokba
szervezett népet. A fárának ilyen vándorló-költöző fegyveres
csoport értelmezésével később is találkozunk. Másik jelentése
ismét visszakanyarodik a rokonsághoz: ágazatot, közös leszár­
mazottakat, rokonsági köteléket jelent. Vagy a rokonság élén
álló vezetőtől, vagy egyik ősétől nyerte nevét a fára: Fára Alde­
mari, Fára Authereni, Fára Winifred (Paulus Diaconus fárája),
vagyis nemesi, illetve szabad családi-rokonsági kötelékről van
szó. A fárának meghatározott településterülete, birtoka volt.
Élén a családfő állott, alá tartoztak családtagjai; gazdaságilag
függ6 rokonai, valamint szabad házanépe. Ezzel függ össze har­
madik, legkésőbbi jelentése: bevándorló család birtoka, falu.
64
A langobard társadalom belső rétegeződését a langobard tör­
vénykönyvekből, oklevelekből és a szabad, illetve nemesi tele­
pülések elnevezését őrző helynevekből ismerjük. Alapvető magja
· a szabad fegyveres férfiak összessége, a „fegyveres emberek",
az arimanni (had-manni), akik a hadsereg tagjai ( exercitales). Má­
sik langobard elnevezése, a báro szabadqn született férfit jelent,
s később nagy emelkedést ért meg. Lakóhelye a „baronica"
vagy „arimannia". Felesége a szabad asszony, a frea, aki „mél­
tón született", vagyis wirdibora. Fiuk is „teljes joggal született",
vagyis fulboran.
A szabadok közössége alá tartozott, de gyakorlatilag egy-egy
fára tagja volt az (h)a/di6k (félszabadok) rétege (aldii vagy aldio­
nes). Feleségük elnevezése: (p)aldia. E réteg már az Elba-vidéki
urnatemetőkben kimutatható, eredete a germán őskorba nyúlik
vissza. Hadifoglyokból, meghódítottakból, szabadságukat ön­
ként eladókból vagy eljátszókból összetevődő szolgarétegből
· vált ki, mivel a ·fejletlen langobard gazdasági élet mellett nem
tudott kialakulni antik típusú rabszolgaság. Bizonyos váltság­
díj (launegild) lefizetése avagy vállalása esetén gazdája a népgyű­
lésen, a gairethinxen felszabadította, sőt veszély esetén maga a
népgyűlés nyilvánította őket „per sagittam" azaz „nyíl által"
felszabadítottá, vagyis: íjászs'zolgálatra kötelezte őket. A felsza­
badítás azonban nem volt teljes, gazdaságilag és jogilag továbbra
is ura alá tartozott, tehát függő, illetve félszabad lett, akit há­
í borús és udvari szolgálatra köteleztek.
Jog nélküli volt a szolga (skalk), gyermekei szolgának szület­
1 tek, és azok maradtak, hacsak az említett módon fel nem szaba­
dították őket. Ekkor nagykorúságáig fulfree lett, az aldiókhoz
hasonló jogállással. A langobardok itáliai hódítása előtt alig ját­
szott a szolgaréteg jelentős szerepet, az itáliai törvények minden­
kor a latin servus, ancilla, mancipius kifejezéssel illetik, tehát lénye­
gében a római colonus réteg egy része és a városi szegénység ju­
tott erre a sorsra. Egy Gisulf nevű langobard úr birtokán pél­
dául két házat említ az egyik oklevél, az egyik a langobard Gai­
l doald nevű szabad (de gazdaságilag függő) emberé, a másik a la­
I·
1
tin nevű Ursus rabszolgáé. Más oklevelekben is szó esik egy­
1 egy házközösséghez tartozó szabadokról és rabszolgáktól. A pan­
noniai provinciális lakosság maradványai nyilván hasonló sorsra
jutottak, az antik típusú rabszolgaság csírái Pannoniáig nyúlnak
vissza a langobardoknál.
Elméletileg minden hatalom a népgyűlés, a thing, pontosabban
a „lándzsások gyűlése", agairethinx kezében összpontosult, ennek
nyomai még az itáliai langobard törvénykezésben is élénken él­
nek. Hogy mekkora területet, lakosságot foglalt magában egy-
65
 egy pannoniai thing, nem tudhatjuk, de éppen a területi szétszórt­
ság ítélte menthetetlenül elhalásra. A népgyűlés döntött béke és
háború, rabszolgák felszabadí_tása, szabadok rabszolgasorsba ta­
szítása kérdésében, egyben ítélkezett a főbenjáró ügyekben. A
szokásjog őre a .bírák, a sculdahisok testülete volt, eredetileg a
.i
népgyűlés mellett tevékenykedő n�mzetségi intézmény; Itáliá­
ban is létezett, de a hercegektől és királyi tisztviselőktől (gas­
taldi) háttérbe .szorítva.
A valóságos hatalom már Paruioniában két másik réteg kezébe
csúszott át. Egyik a nemesek - az adalingi -, feltehetőleg _a nagy
és gazdag fárák vezetői, családfői, birtokaik urai. Közülük emel-,
kedtek ki a katonai vezetők, a „hercegek" (duces). Az itáliai had­
járatot a királlyal együtt kereken harminc dux vezette, semmi
kétség: pannoniai származású seregvezérek. Felemelkedésükben
azonban maga a nagy hadjárat is jelentékeny szerepet ját�zha­
tott, az első itáliai dux például Gisulf, Alboin unokaöccse lett.
Valamennyi dux külön várost és területet szállt meg, alájuk tar-·
toztak a fárák, így a Gisulf friuli hercegségében válogatott fá­
rák. (A későbbi hódítások során még 16 új dukátus keletkezik,
ezek azonban már biztosan mesterséges politikai-katonai léte­
sítmények.) A harminc korai duxból tíz emelkedett ki nagyobb
hatalommal, a tízből a királlyal együtt három. A Beleos nemzet­
ségbeli Cleph az itáliai nemzeti dinasztia őse, Agilulf torinói,
Alichis bresciai, Zotto beneventumi, Euin tridenti, Faroald
spoletoi, Gisulf Forum Juli-i, Zangrulf veronai, Wallari berga­
mói és Zaban paviai (ticinumi) herceg. Könnyű volna e dukátu­
sok eredetét ősi nemzetségekre vagy ágazatokra visszavezetni, s
ebből a langobard nemzetségek számára következtetni, a való­
ságban azonban minden jel arra mutat, hogy már Pannoniában
mesterséges területi-politikai egységek voltak. Igaz, a királyok
és a duxok igen büszkék voltak előkelő nemzetségükre, a Ha­
rod nemzetségbeli (ex genere Harodos) brixiai (Brescia) herceg,
a későbbi király, Rothari - mint láttuk - 11 ősét tartotta szá­
mon; ez azonban csak arra utal, hogy a katonai vezetők kezdet­
ben az előkelő és gazdag nemzetségekből emelkedtek fel.
A langobard nép, a· nemzetségek és a nemzetségfők hatalmát
alkalomszerűen már a római korban választott vezető, a kuning
testesítette meg. Ezt a méltóságot a rómaiak rexnek nevezték, a
népvándorlás korban már valóban közelebb áll a király, mint a
· törzsfő fogalmához. A II. századból az Elba-vidéki Marwedel­
ben két, lovával együtt eltemetett fejedelem sírja került elő egy­
máshoz közel. Valószínűleg az első régészetileg ismert lango­
bard királyok, mindketten nyilván ugyanazon nemzetség tagjai
lehettek. Az V. század elejétől a yándorló langobardok élén
66
mindig. király állott, elsőként a Guging nemzetségbe tartozó
Agilmund. A királyi hatalom az előkelő ne_mzetségek vágyálma
volt, a 17. király, Rothari már a hetedik nemzetség uralmát kép­
viselte (Guging, Lething, Gaus, Beleo, Anawa, Kaup, Hatod),
1 ezek nyilván azonosak a jelentős hercegi családokkal.
f
Mindezen nemzetségek és fárák Pannoniából költöztek Itáliába
az ott megismert társadalm.í rétegek - ha nem is teljes kifejlett�
ségükben - már kialakultak Pannoniában.
A Pannoniában eltemetett_ Audoin király sírját, sajnos, nem is­
merjük, de egyik elődje, a Brünn melletti zuraiíi halomsírba te­
metett lan.gobard király sírja már a királyi hatalóm és gazdagság
magas szintjét sejteti. A következő lépcsőfokot a veszkényi ha-
1 lomsír képviseli; az ebből ránk maradt, két lóra utaló pompás 76-79, 81
1 ·lószerszámok méltán köthetők valamelyik duxhoz. Különálló
. nemesi sírokat Mosonszentjánosról ismerünk, míg Szentenc�rén 72-74
1· a 4-5 méter mélyen, kőkamra-sírban, kőpakolással és lovakkal
1
1
eltemetett adaling és adalinga fárája közepén, nyilván díszsír-
helyen nyugodott.
A köznépi temetők valószínűleg egy-egy fárához köthetők, de
azok a szabadok, akik külön udvarházakban, ,,salá"-kon éltek,
gy_akran nem kerültek ide. Pannoniában éppúgy, mint Itáliában,
ahol erre írásos adatok vannak, meg.figyelhető a fárák bizonyos
mértékű belső vándorlása; elkezdett, majd valamilyen okból
egy-két év múlva félbehagyott temetők (pl. Kádárta).
A további társadalmi rétegekre leginkább a fegyveres temetke­
zésekből lehet következtetni. Egy-egy temetőben átlagban 20
százalék körül mozog a fegyveres temetkezések aránya (tehát
kétszerese a gepidákénak), a különálló temetők azonban önma­
gukban mégsem adnak tiszta képet. Egyrészt túl rövid ideig hasz-
. nálták őket ahhoz, hogy természetes társadalmi vetületet nyújt­
hassanak, másrészt különböző mértékben vannak feldúlva, s ami
még fontosabb, feltárva. Valamennyi pannoniai langobard sír
összessége biztosabb keresztmetszetet nyújt, az esetlegességek
(távoli harcokban elesettek, sírdúlás stb.) körülbelül egyenlete-
sen oszlanak meg.
. A kép meglepő. A temetők társadalmának élén a karddal, lánd-
..._, zsával és megvasalt pajzzsal felszerelt harcosok rétege áll, szám
-szerint 21 fő (I.). Bizonyos vagyoni különbségek köztük is meg­
:figyelhetők, például drága damaszkolt kard, ezüstgombos pajzs­
' dudor (umbo), egy-egy harci mén; közülük tehát néhányat a
fárák vezetőinek tarthatunk. .
A másik tiszta réteg a nyíllal, tegezzel és nyilván íjjal eltemetet­
teké, összesen 19 fő (III.). Minden nehézség nélkül az aldiones­
szel azonosíthatók. Rangban felettük helyezkedik el 20, csak
67
lándzsával eltemetett férfiú (II.), nyilván a szegény vagy fiatal
szabadok, a faramansfaramanni rétege.
Bonyolultabb a további fegyveresek helyzete. Ezek ugyanis az
első réteghez képest hiányosan felszereltek (kard, kard-lándzsa,
umbo-lándzsa, umbo-kard, csak umbo), igaz, az esetek nagy ré­
szében nem tudjuk, miért. Egyesek fegyverei, főleg a kardok,
valószínűleg sírrablásnak estek áldozatul, de azt is feltehetjük,
hogy a szegényebb apáktól fiaik örökölték őket. Mindenesetre
a csoportban 15 férfinak kardja, 10-nek vas pajzsdudorral fel­
szerelt pajzsa van, ezek tehát a legdrágább fegyverek birtokosai
voltak. Ennek alapján az összesen 25 főt kitevő csoportot - épp­
úgy, mint a gepidáknál tettük - a szabad fegyveresek közé,
vagyis ugyancsak az első csoporthoz szánúthatjuk. Ez a 46 fő
volt tehát az arimanni-barones, a teljes jogú, szabad harcosok.
A végeredmény tehát így alakul: 1 dux ( ?), 3-4 nemes, köztük 2
külön eltemetett „udvari" nemes (lovak, arany díszfegyverek),
46 szabad harcos, 20 szegény szabad vagy ifjú, 19 félszabad. Va­
lóban katonailag szervezett, jól felfegyverzett társadalom, amely­
ben döntő súlya az arimanninak volt. Ugyanezt a képet nyerjük a
női temetkezések vizsgálatából. A 4 fibulás készlettel eltemetett
asszonyok száma nagyjából megegyezik a teljes fegyverzetűek­
kel, az összes fibulások száma az arimannival stb.
A fegyveresek ilyen társadalmi-gazdasági megoszlása Aistulf
langobard király sokkal későbbi rendelkezését idézi. Aistulf már
vagyoni helyzetük alapján kötelezi alattvalóit a fegyvertartásra.
A különböző vagyoni állapotokról intézkedő rendelkezésből
legérdekesebb a 3. rész. Itt az 1. kategória páncélt, lovakat, paj­
zsot, lándzsát, a 2. kategória lovat, pajzsot, lándzsát, a 3. kate­
gória tegezt, íjat, nyilat köteles tartani. Bár kardról nem esik
szó, páncélon pedig nyilván bőrt ért a rendelkezés, a fegyverek
társadalmi rangsorolása emlékeztet a pannoniai helyzetre.
A pannoniai temetők meglehetősen különbözőek. A legtöbb te­
metőben (Várpalota, Vörs, Rácalmás, Mohács, Kádárta, Kápol­
násnyék) főleg szabadok találhatók, legfeljebb néhány aldióval.
Kajdacson messze a temető tömbjén kívül került elő két idegen
sírja, talán praelangobard germánoké. Ezzel szemben Szentend­
rén, Hegykőn és Tamásiban a temető peremén már megtalálha­
tók a provinciálisok és praelangobard germánok, vagyis a lan­
gobard fárának alávetett szolgák.
A szentendrei temetőt Lengyel Imre vércsoport és cholesterin,
Kiszely István embertani típusvizsgálatai segítségével a fenti tár­
sadalmi képnek megfelelően elemeztem. Az eredmény a követ­
kező:
Az arimánnok többsége az A vércsoportba tartozó, nordikus
68
vagy ún. Cro-Magnon típus, magas termetű, hússal és tejjel jól
táplált férfiú. A sok egyezés alapján egymás rokonai, egyetlen
fára tagjai lehettek. Termetét és táplálkozását tekintve a nemes­
ember emelkedik ki közülük (7. sír). Asszonyaik vércsoportja
éppoly kevert, mint típusa; csak egy részük germán eredetű.
A többség kis termetű alpi vagy mediterrán típus, elég sokan
szerényebb gabonatáplálékon nőttek fel, össztársadalmi képük
azonban jól idomul a férfiakhoz. Ismét kiemelkedik a 31. sír
nemesasszonya.
Az aldiones rétege vegyes, s nem nagyszámú. Germánok és ró­
maiak egyaránt találhatók köztük, táplálkozási indexük ennek
megfelelően éppúgy ingadozik, mint termetük, vércsoportjuk és
típusuk. Egyértelműen elválik a rabszolgaréteg, csaknem kivé­
tel nélkül déli vagy helyi eredetű típusok, alacsony termetűek,
húst, tejet nagyon keveset fogyasztottak életükben, növényi táp­
lálékon nőttek fel. Szinte kétségtelen, hogy valamennyien „ro­
mani", vagyis provinciálisok voltak.
Korántsem szabad azt hinni, hogy ezek a viszonyok csupán a pan­
noniai langobardokra jellemzők. A piemonti Testona langobard
temetőjében például a vércsoportmegoszlás csaknem azonos a
szentendreivel. Lengyel Imre adatai szerint:
Testona Szentendre
A vércsoport 28,6¾ 29,9¾
A/2 vércsoport 10,7¾ 11,7¾
B vércsoport 21,4¾ 16,9¾
AB vércsoport 7,1¾ 5,2¾
0 vércsoport 16,8¾ 23,4¾
Nem vizsgálható 14,3¾ 12,9¾
A fentiekből a domináns langobard A-A/2 vércsoport azonos
súlya mellett a helyi B, AB komponens további emelkedésére,
tehát még több romanizált elem bekerülésére következtethetünk
az alapvető azonosság mellett. A testonai helyzet nem kis mér­
tékben már Pannoniában alakulhatott ki.
Mindezek ismeretében bizalommal fordulhatunk ismét Rothari
törvénykönyvéhez. Igaz, 76 évvel azután, hogy a langobardok
elhagyták Pannoniát, tehát 643 októberében foglalták írásba, de
az utószó szerint „atyáink ősi íratlan törvényeiből, - amennyire
öreg emberek emlékezni képesek voltak rá". A 363 paragrafust
tartalmazó „Edictus"-ból alig néhánynál lehet a római jog hatá­
sait felfedezni, ebben különbözik valamennyi V-VI. századi bar­
bár „népjogtól". Az ősi magot a 14-152-ig terjedő büntető ren-
69
 delkezések és a 200-226. családi és örökösödési jog képezi, a
többi cikkely esetében az itáliai politikai, jogi és gazdasági hely­
zet módosításaival, kiegészítéseivel számolhatunk.
Az emberek társadalmi értéke elképesztően különböző. Szabad
férfi vagy asszony meggyilkolásáért, ha nem szabad követi el,
halál, ha szabad ember követi el párharcban, meg sem határo­
zott óriási vérdíj (weregeld) járt. 1200 arany solidust kellett fizetni
szabad asszony megöléséért, 900-at az ellene elkövetett erőszakért.
Az összeg értékéről nincs pontos adatunk. 80-100 évvel később,
a langobard pénzverés és pénzgazdálkodás kifejlődése idején 8
solidusért olajligetet, 9-ért fél házat, 15-ért zöldségeskertet,
12-ért rabszolgafiúcskát, 21-ért rabszolganőt csecsemővel együtt,
50-ért gyümölcsöskertet vagy két lovat, 100-ért teljesen felsze­
relt harci paripát lehetett kapni.
Ugyanakkor egy aldio meggyilkolásáért már csak 60, háziszol­
gáért 50, majorságbeli rabszolgáért 20, földműves rabszolgáért
mindössze 16 solidus vérdíjat kellett fizetni. A szabadok és a
függők között tehát óriási szakadék tátongott, egy aldio meg- ·
ölése kisebb vétek volt, mintha valaki egy szabad embert lelö­
kött a lováról (80 solidus). Ugyanez a különbség érzékelhető a
testi sértések büntetésének kiszabásánál. Különös olvasmány ez,
olyan, mint valami biztosítási ügynökség tájékoztatója. Hogy
ősi germán eredetű, azt a korai gót törvényhozás hasonlóan ak­
kurátus rendelkezéseivel való rokonsága mutatja. Az összes le­
hetőségeket „leltárba veszi": kezdve az egyszerű fejbeve1;ésen, a
hajba való belenyíráson, a fej betörésén (a betört csontot szilán­
kok szerint részletezve), folytatva a szem kitolásával, az orr le­
vágásával, a metsző- és őrlőfogak kiverésével, ,a fül levágásával,
arculütéssel, orrbaveréssel, fültövönvágással, nyílt és zárt kar­
töréssel, csípőnrúgással, kézlevágással. Külön élvezettel részle­
tezi a kéz és láb ujjainak elvesztését, egyenké�t a hüvelykujjak­
tól a kisujjig. Az aldióknál és a rabszolgáknál még az ajak levá­
gását és a szolgaverést is felsorolja - az utóbbi mindössze fél
solidusba került, négy sebig- duplázva -, tovább nem kellett
számolni.
A rendelkezések háromszor ismétlődnek, külön a szabadok, az
aldii és a rabszolgák számára. A különbségek jellemzők: szabad
ember kisujja 16, aldióé 4, rabszolgáé csak 2 solidust ért. De
már a szabad ember ·kardforgató hüvelykujjáért hatod weregeld
(vérdíj), tehát esetenként több száz solidus büntetés járt, az aldió­
ért csak 8, a rabszolgáért 4 solidus.
Kemény nép volt, kétségtelen. Fő foglalatosságainak egyike a
faida, az ellenségeskedés, s nyomában a vérbosszú. ,,Nem tilthat­
juk meg a párviadalt, mivel ez a lango�ard nép ősi szokása", ke-
70
sereg még sokkal később is Liutprand király, de már Rothari
mindent megtett, hogy kemény büntetésekkel legalább csök­
kentse, vagy a törvénykezés keretein belül „istenítéletté" szelí­
dítse. A középkori istenítéletek a gót és langobard törvények és
az egyház kompromisszumából keletkeztek.
Rothari szinte megszállottként üldözi a sírok kifosztását ( grab­
uorftn), az egyik legsúlyosabb büntetés, 900 arany solidus járt
érte. Mintha csak érezte volna, hogy halála után pár nappal a pa­
viai langobard királyi bazilikában, Keresztelő János templomá­ r
ban levő sírját éjjel felnyitják és kirabolják. Körülbelül ugyan­
így sikerült a vérbosszút, a vendettát megfékeznie, amely mély
sebeket hagyott a későbbi Itália történetében. Főleg azért nem
zavarta a törvénykönyv a rablókat és erőszakoskodókat, mivel a
halálbüntetéssel a langobardok nagyon takarékoskodtak, alig
egy-két bűntényt (fegyveres rablás, orgyilkosság) büntettek ha­
lállal.
Így aztán saját maguk „oldották meg" a kérdést, a váltságdíj­
ra nézve pedig kiegyeztek, fizetésképtelenség esetén sem tör­
tént semmi a szabad emberrel. Pannoniában az aranypénz helyett
még nyilván állatban lehetett fizetni, valószínűleg a solidusok­
hoz hasonló :finoman részletezett szabályok szerint.
A langobard társadalomban különleges, egyedi helyzetet fog­
lalt el a szabad nő. Minden nőhöz elidegeníthetetlen vagyon
vagy birtok tartozott, a mundium. Ez az összeg jelképezte a csa­
lád, maj� a férj, mindkettő hiányában a király uralmát s egyben
védelmét az asszony fölött. Mivel a mundium apai eredetű, az
apa családja a munduald. Ha valaki házasodni akart, ajándékot
kellett adnia a mundualdnak, garanciát (wadia) az asszonyért -
mindez a régi nővásárlás maradványa. Ezután átvette az asszonyt
és a mundiumot, az asszony vérdíjával csaknem megegyező
összeget, hozományt. A mundium átkerült a férj családjába,
amely kiegészítette azt az új asszonynak adott faderftóval, atyai
adománnyal. Mindez a kardra és lándzsára tett ünnepélyes foga­
dalmak közepette zajlott le. Végül a férj adományozta a nászéj­
szaka után a morgingabot (Morgengabe, móring) - ezek Panno-
niában minden bizonnyal a szabad asszonyok díszes fibulái. Mind- 49-57, 64
ezen rendelkezések miatt a langobard asszony soha nem lehetett
teljes jogú (selpmundia), mindvégig uralkodott rajta családja, ké-
sőbb a fiscus is. Ugyanez vonatkozott a kiskorúakra is.
A langobard törvények megengedték a szabad asszony rokonsá­
gának a bosszúállást, ha nőtagjukat m�s férfival találták, a férj­
nek pedig, hogy megölje a hűtlen asszonyt.
A családi vagyont a teljes jogú fiú vagy fiúk örökölték, de ter­
mészetes fiú léte esetében (még ha rabszolgának született is, de
71
apja „thingeltette") egyharmad járt neki vagy nekik. A család
kihalásakor az örökösödésre a rokonság hetedíziglen volt szá­
mon tartandó, tehát vigyáztak arra, hogy a vagyon lehetőleg
minden körülmények között a fárában maradjon.

Orthodoxok,
arianusok, pogányok
Gepidák

A VI. század közepén Jordanes, a gót származású történetíró

azt írta, hogy a gepidákat, rokonaikkal, a vizigótokkal és ostro­
gótokkal együtt, Valens császár (364-378) vezette az arianus
„tévhitre". Ugyanebben az időben a keletrómai Prokopiosz is
úgy tudta, hogy a gepidák arianusok - legalábbis ezt adja a Ius­
tinianus előtt vádaskodó langobard követek szájába. Amikor a
gepida állam összeroppan, feltűnik a színen Sirmium arianus
püspöke, Thrasarich, akire az a szomorú szerep várt, hogy a ge­ 27. Pogány szokás szerint
óvta kisgyermekét
pida királyi kincseket Konstantinápolyba „menekítse". egy kiszombori gepida asszony
Az arianizmus, amiről itt szó esik, Arius alexandriai presbiter a gyermek
tanítására megy vissza, valójában azonban a vizigót Vulfila hit­ nyakába függesztett,
vallása, amely a IV. század végén és az V. század első felében csontból faragott
számos germán nép (vizi- és ostrogótok, vandálok, burgundok, ,,Donar-buzogányokkal"
rugiak, szvébek, herulok stb.) körében elterjedt. Sikere elsősor­
ban annak tulajdonítható, hogy az arianus teológia közelebb állt
a germán népek ősi vallási elképzeléseihez, mint a nicaeneum
(orthodox, ill. katolikus hitvallás), a döntő ok azonban politikai
volt: a római területre lépett harcos-hódító germán kisebbség
mint uralkodó osztály ezzel a vallással kívánta megőrizni kü­
lönállását és fensőbbségét az alávetett római lakosság milliói fe­
lett. Lényegét legegyszerűbben a két Glorián keresztül érzékel­
tethetjük. Míg az orthodoxok Gloria patri et filio et spiritui sancto,
tehát az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek - egyszerre, egymás
mellett kiáltanak dicsőséget, addig az arianusok Gloria patri per
jilium in spiritu sancto, tehát az Atyának a Fiú által a Szentlélek­
ben. Vagyis az arianizmus látszólag racionális leszármazási rend­
be, egymás utáni rangsorba helyezi az istenség alakjait és meg­
nyilvánulásait. Ezzel azonban a döntő ponton, a monotheizmus,
az egyistenhit területén került áthidalhatatlan ellentmondásba.
Az orthodoxia Szentháromság-tana - minden érthetetlensége el-
73
 · lenére -lényegében az egyistehhitet védeJmezi; ez későbbi győ­
zelmének ideológiai magyarázata.
A VI. századi történeti adatokból tehát az tűnne ki, hogy a ge­
pida nép ebben az időben a vu.lfilai arianus vallás híve volt. Mit
vallanak minderről a leletek? Nagyon keveset, s ez egyaránt vo­
natkozik gepidákra és langobardokra. A sírok bőven fel vannak
szerelve viseleti és élelemmelléklettel, s ez - első pillanatra - ne­
hezen egyeztethető össze a kereszténységgel. A keleti miszté­
riumvallások, köztük a kereszténység hatására a III. századtól
kezdve a római birodalomban elterjedt a test eltemetése, régé­
szeti nyelven szólva a „csontvázas" temetkezés, a kelő nap felé
forduló tekintet, vagyis a „nyugat-keleti tájolás". A IV-V. szá­
zad fordulójától ezekhez, elsősorban a római lakosság körében,
az élelem, majd a viseleti és egyéb mellékletek elmaradása, a ke­
zek összekulcsolása, tehát pui:itán szokások járulnak; az utóbbi
ismertetőjegyek alapján nem nehéz az egyébként is alacsony ter­
metű, rosszul táplált, mediterrán taurid, alpi vagy dinári típusú
provinciálisokat kiválogatni az V-VI. századi barbár temetőkből.
Az V. század folyamán a birodalomba benyomult barbárok
azonban nem adták fel korábbi díszes viseletű, mellékletes te­
metkezésüket. A VI. századi gazdasági fellendüléssel ez a szo­
kás még inkább általánossá vált, a katolikus frankoknál és bur­
gundoknál éppúgy, mint az arianus vizigótoknál. A mellékletek
alapján tehát bajos volna e népek vallására következtetni.
A IV. század végéig egyes népek, de például a langobardok az
V. század második feléig elhamvasztották halottaikat, a keleti
germánok (gótok, gepidák stb.) kfüében pedig az észak-déli fő­
irányhoz igazodó temetkezés dívott. Az V. század elejétől, má­
sodik felétől kezdve azonban valamennyi népnél általánossá vá­
lik a csontvázas temetkezés és a keleti vallások, köztük a keresz­
ténység nyugat-keleti tájolása. E jelenség mögött sokan a keresz­
ténység elterjedését sejtik; valójában alig lehet másról szó, mint
általános mediterrán kultúrhatásról, amely olyan területeken is
érezhető, ahol kereszténységgel ebben az időben még nyomok­
ban sem számolhatunk. Keresztény hatásként szokták értékelni
az élelem, étel-, italmellékletek vagy ilyeneket tartalmazó edé­
nyek elmaradását. Ezt azonban nem könnyű megítélni; az edé­
nyek nem csekély hányada készülhetett nyomtalanul elpusztuló
anyagból, gyékényből, fából - az utóbbiak nyomát gyakran meg
lehet figyelni a sírokban -, a húsételre pedig csak akkor lehet kö­
vetkeztetni, ha csonttal együtt került az elhunyt mellé.
31-36 Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a gepidák általában
több edényt helyeztek sírba, mint például a langobardok; Me­
zőbándonminden harmadik sírban előfordult(186 sírból 62-ben).
74
Más gepida temetőkben azonban éppen az ellenkezőjére van
bizonyíték (pl. Kiszomborban 144 sírból 9, a kormandini ge­
pida-herul temetőben 26 sírból 1). Hogy mindez végső soron
semmit sem jelent, arra elég legyen annyi, hogy valamennyi
messze alatta marad a katolikus frankok VI. századi temetőiben
található edények számának.
· A gepida kereszténység tényleges nyomai nem jelentősek - bár
még mindig számottevőbbek, mint például a langobardoké. Me­
zőbándon, tehát éppen abban a temetőben, amelynek az edény­
·1 mellékletek alapján a „legpogányabbnak" kellene lennie, a 13.
és 34. előkelő (kirabolt) női sírokból bronzpántos, gömbölyű fa
ereklyetartók kerültek elő, olyan típusok, amelyek ebben az idő­
ben a frankoknál és alamannoknál általánosan elterjedtek. Ha az
ereklyetartó formájából bármire is következtetnénk, akkor e nyu­
gati párhuzamok alapján a két gepida asszonyt katolikusnak kel­
lene tartanunk, mivel azonban az arianus egyházakban a szentek I
és ereklyék babonás tisztelete a szokásosnál is nagyobb mérték­
ben dívott, ez egyáltalán nem biztos. Még az sem biztos, hogy a
két mezőbándi asszony valóban ereklyét tartott a kapszulákban.
Az eddig ismert leggazdagabb VI. századi gepida női temetke­
zés, a szentes-nagyhegyi 84. nemesi sír szintén tartalmazott
ereklyetartót, egy sajátságos aranyozott ezüstkapszulát. A felüle­
tére vésett kereszt itt nem hagy kétséget viselője vallásáról.
A vésett kereszthez nagyon hasonló forma került elő_ a kiszom­
bori 350. sírból nyakban viselt keresztként. A berekháti temető
145. sírjának keretbe foglalt, kereszt alakú díszítménye bizánci
készítmény, s így keveset _árul el viselője vallásáról. Mind a ge-·
pidáknál, mind a langobardoknál egyaránt előfordulnak kereszt
alakban áttört lemezű .bizánd csatok (Kishomok, Szőreg, Pécska,
Tatabánya), amelyek, olcsó kereskedelmi árucikk lévén, az egész
Mediterraneuniban elterjedtek. Bizánciak az apahidai sírban ta­
lált kereszttel díszített Omharus-gyűrűk is. Antik· készítmény a
csongrád-kettőshalmi csat díszítménye, ahol a kereszthez két
oldalról ókeresztény szimbólumok, galambok csatlakoznak. ·
A gepida kereszténység utolsó jelei a Kunimund pénzeire vésett
keresztek.
,.:...
A gepida kereszténység értékelését nehezíti az a körülmény,
.............. ...•·····
hogy 512 előtt nagyobb tömegű arianus herul menekült közé­
jük; lélekszámukra abból is következtethetünk, hogy 3000 fegy­
verest voltak képesek kiállitani. Ezek a herulok nyilván külön 28. Talán az arianus-keresztény
falvakban éltek, önálló temetőik voltak. A szerémségi korman­ két szín alatti áldozással
dini temető például valószínűleg arianus herulokhoz köthető, hozható kapcsolatba
az elnagyolt
hasonlók azonban a Tisza-vidéken is elképzelhetők. madárfejekkel díszített
Az alföldi és erdélyi gepida temetők vizsgálata, vala�t a lan- vörsi langobard szürőkanál
75
 gobardokkal kapcsolatban alább ismertetendő történeti adatok
alapján val6színű, hogy a gepida nép zöme egészen a végpusz­
tulásig az ősi germán vallás híve volt. Nagyobb számú arianus
kereszténnyel csak Pannoniában és magában Sirmiumban, va­
lamint a gepida nemesi rétegben számolhatunk. Az arianizmus
elsősorban-a „Sirmiensis"-ben terjedhetett el - e terület már a
IV. században az arianizmus egyik fellegvára volt-, de ugyanott
536 után közvetlen g6t örökséggel is számolhatunk. Ma már is­
mert szabály, hogy a népvándorláskor germán népei között az
arianus vallás csak a római területeken val6 állandó megtelepe­
dés után vált uralkodóvá, nyilván a fentebb kifejtett politikai
okokból.
Az ősi germán vallásnak egyébként legalább annyi nyomát ta­
láljuk a gepida temetőkben, mint a kereszténységnek. Kiszom­
borban a 131. és 279. sírban például csontból faragott Donar
a
(Thor)-buzogány alakú amulettek nyújtottak védelmet az ártó
hatalmak ellen, s egyben biztosították viselőik termékenységét.
........ .
,, Ugyanebbe a körbe tartoznak a b�kénymindszenti balta és fél­
•• '.•.••_r•••.-i,;·
,\.,,.
hold alakú csüngők, illetve az utóbbi párja Csongrádról. Végső
soron itt is, mint mindenütt, az ősi vallási hiedelmekben gyöke­
rezik az ékszerek, brakteaták, csontfaragványok és csatok „ál­
latstilussal" való díszítése; az állatszimbólumoknak - számunkra
ma már nem világos - értelmük és meghatározott szerepük volt.
A Galliában megfordult gepidák pogány vallására utal a massiliai
(Marseille) Salvianus „Gipidarum inhumana ... religio" - tehát
embertelen, pogány vallást említő megjegyzése. E vallásnak a
nép többsége alighanem bukásáig h6dolt. Vizigót adatokból kö­
vetkeztetve a szent fák és ligetek tisztelete, a szertartásös húsevés
lehettek a főbb motívumai. Pogány pap vagy varázsló nyugod­
hatott a szandai 191. sírban. Feje körül - mintegy koszorúban -
nyilak voltak elhelyezve.
b
Langobardok
Amikor 568-ban Itália földjére léptek, a félsziget lakosai előtt
királyuk, hercegeik és nemeseik meggyőződéses arianusnak tűn­
tek. A langohard uralkodóréteg valóban politikai harcot indí­
tott a keletrómai hatalom legfőbb támasza, a katolikus egyház
ellen. A háborús viszonyok következtében az események gyak­
ran atrocitásokhoz vezettek (templomokat, püspöki palotákat,
egyházi kincseket koboztak el, szerzeteseket akasztottak), bár a
kegyetlenkedéseikkel kapcsolatban ránk maradt naiv legendák
részleteikben alig tarthatnak számot hitelességre. Uralkodóréte-
76
gük a mellén, nyakában vagy homlokán viselt egyenlő szárú
aranykeresztekkel felékesítve, életében és halálában tudatosan
hangsúlyozta arianus vallását. Tény: a népvándorláskor népei
közt utoljára vették át Vulfila vallását, s legtovább őrizték, ak­
kor is, amikor már mindenütt letűnt. Az arianus egyházi irato­
kat a langobard királyság területén álló bobbiói kolostor men­
tette meg az utókor számára.
A IX. század eleji langobard história szerint az arianizmussal
488 után a „Rugilandá"-ban ismerkedtek volna meg, térítőik a
rugi maradványok voltak. A rugiak zö111e az V. század második
felében valóban arianus keresztény volt; kereszt díszíti királyuk,
Flaccitheus pénzeit is. A Duna déli partján a Szent Severinus
életében (t482) még virágzó katolikus egyház missziós tevé­
kenységét az arianus királyi ház nem nézte j6 szemmel, ami azt
sejteti, hogy az orthodoxia is sikereket könyvelhetett el körük­
ben. A rugiak 487-488. évi kétszeres katasztrofális veresége azon­
ban túlságosan nagy volt ahhoz, hogy szerepüket a langobard e
arianizmus megteremtésében túlértékelhessük. Nemcsak az aria­ 29. Ostrogót stílusú
nus egyház legfőbb támasza, a királyi ház és a nemesség pusztult gepida diszcsatok
vagy menekült el, hanem maga a rugi nép is annyira szétszóró­ aranyból
és aranyozott ezüstből
dott, hogy többé nem hallunk róla a Duna-vidék történelmé­
(a-b: Szentes-Berekhát,
ben. Országukba épp e katasztr6fa miatt tudtak a langobardok e: Nagyvárad)
átköltözni, s itt kerültek keleti szomszédjuk, a herulok uralma és
hatása alá.
Amikor a langobardok valamikor 508 táján legyőzték a herulo­
kat, e nép háromfelé szakadt. Egy részük, az arianus herulok,
mint fentebb láttuk, a gepidákhoz csatlakozott, a katolikus heru­
lok pedig bizánci szolgálatba álltak. A két töredék ereje jelentős,
3000-3000 fegyveresük volt. A nép nagyobb része (tehát 6000-
7000 fegyveres és családja) nem akart idegeneknek szolgálni:
kalandos, hosszú úton visszaverekedte magát az északi őshazába.
Aligha tévedünk, ha ezeket túlnyomórészt az ősi germán vallás
híveinek sejtjük. Tény mégis, hogy a herul nép közel fele ekkor
már keresztény volt, s ez aligha maradt hatás nélkül a közel két
évtizedre uralmuk alá került langobardokra. E kapcsola� még a
herul állam bukása után is hathatott, főleg a langobardok fog­
ságába jutott nők révén; tudjuk, maga Wacho is legyőzött herul
ellenfele, Rodulf leányát vette feleségül. Wacho alatt a langobar­
dok leigázták a zömében szintén arianus szvébeket, és megve­
tették a lábukat a Dunától délre, ahol első ízben hajtottak hatal­
muk alá katolikus provinciálisokat. A két keresztény felekezet
hívei tehát egyre tömegesebben lettek a langobardok alattvalóivá,
s ezzel egyenes arányban növekedhetett hatásuk is. Így érthető,
hogy követeik lustinianus előtt - legalábbis Prokopiosz szerint
77
 - nem átallották végső argumentumként azt vetni a mérleg ser­
penyőjébe a megvetően arianusnak titulált gepidákkal szemben,
hogy a rómaiakkal „isten lényéről azonos véleményen .vannak",
vagyis katolikusok. Ez ugyan tűlzás, mégis olyan értesül�s,
amelynek - az arianus gepidákkal hangsúlyozottan szembeál­
lítva - okvetlenül volt alapja. A langobardok között - egészen
magas társadalmi szinten is - ekkoriban már szép számmal vol-
tak nicaeanusok. ·
Az arianizmus minden valószínűség szerint Alboin trónra jutása
után (564-65) emelkedett Pannoniában a langobardok uralkodó
ideológiájává, igazi kibontakozására azonban csak a bizánci szö­
vetség felbomlásakor (565 vége - 566 eleje) került sor. Ekkor a
pannoniai langobardok nemcsak a nagy orthodox szövetséges­
sel kerültek ellenséges viszonyba, de nyilván � általa támoga­
tott pannoniai római alattvalóikkal is. Arianizmusuk Bizánc és
az alávetett lakosság elleni tudatos ideológiává vált, végső so­
ron annak a valláspolitikának kezdetévé, amely beteljesedését
Itáliában érte el.
Aggodalommal figyelte a folyamatot már Pannoniában a kato­
likus egyház. Nicetius, Treveri (Trier) püspöke azonnal Alboin
király katolikus frank feleségéhez, I. Chlotar leányához, Chlodos­
vinthához fordult, és aggodalmas hangú levélben kérte a segít­
ségét. A levél dátuma 565 vége-566 eleje lehet, mivel 566 fo­
lyamán mind a levélíró, mind a címzett elhalálozott. Nicetius
nyomatékosan felhívta a királynő figyelmét arra, ha nem akarja,
hogy férje elkárhozzék, el kell fordítania - az általa egyébként
csodált hatalmú - Alboin királyt az arianus hitetlenségtől, és vé­
get kell vetnie az arianus térítő akcióknak. Bőven szolgált ér­
vekkel is a felséges pár számára; a királynőt Chrodechilda pél­
dájával lelkesíti, aki férjét, Chlodvigot s vele együtt a frankok
népét az igaz hitre térítette. Alboin számára szintén Chlodvig a
csalétek, akiről köztudott, hogy megkeresztelése után micsoda
nagy tetteket vitt végbe az eretnek Alarich és Gundobad (azaz
a vizigót és a burgund király) ellen. Ezzel teheti tehát a lango­
bardok népét erőssé ellenségei ellen.
Nicetius levele pusztába kiáltott szó maradt, Alboin és hercegei
arianusként érkeztek Itáliába. Aligha meggyőződésből, sokkal
inkább politikából. Vallási türelmetlenségük csak a nagybirto­
,
kos „senatori � réteget és a katolikus egyházat sújtotta, adott pil­
lanatban kétségtelenül legelszántabb ellenségüket. Egyébként
népük vallási hiedelmeivel nem sokat törődtek. A királyok és
hercegek nagyobb része kitartott az arianizmus mellett, és
kiépítették az arianus egyházi szervezetet. A VII. században,
a 698. évi paviai zsinatig minden langobard uralom alatt álló
78
városban két püspök és két székesegyház volt. De már a VI. szá­
zadban tudunk katolikus hercegről, hercegek római származású
katolikus feleségeiről,'barátairól. Theudelinda személyében csak­
hamar katolikus királynő is akadt, aki áttérítette fiát, Adaloald
királyt. Még katolikus langobard oszlopszentről is hallunk.
Az uralkodóréteg politikus kereszténysége mögül azonban elemi
erővel tűnik elő a köznép ősi pogány vallása. Csodálatos, hogy
Paulus Diaconus Monte Cassino-i szerzetes még a VIII. század
második felében is, milyen kitűnően ismeri az ősi isteneket, Vo­
tant, Freyát és a hozzájuk kapcsolódó legendákat. Említettük,
hogy maga Alboin is „Asfeld"-nek nevezte a csatateret. Italiában
a VI-VII. század fordulóján pogány langobard szentélyről, pa­
pokról (mágusokról) hallunk, akik különleges erdei füvekkel táp­
lált, majd kígyómarással megölt kecske tejével gyógyítottak. Tu­
dunk városon kívül fekvő szent fáról, amely körül kultikus lovas­
játékokat rendeztek, aranykígyóról mint pogány vallási jelkép­
,,
ről, ,,szentségtörő evésről, ,,tilalmas" húsáldozatról, amelyet a
.kecskefejű istennek (Donar) hoztak.· A hiedelmek a nép körében
szívósan tartották magukat. Liutprand király 727-ben kiadott
rendeletének 84/I. paragrafusa súlyos büntetést ír elő a pogány
jövendőmondók (haruspexek) és mindazok esetében, akik
a parasztoktól szentnek hitt fáknál és forrásoknál áldoznak.
Mindez kétszáz évi keresztény hithirdetés után, a keresztény
Itáliában!
Ha ezekből az adatokból indulunk ki, akkor a paoooniai lango­
bard temetőket pogánynak kell tartanunk. Valóban majdnem
minden jel erre mutat. Nemcsak a bronzkortól ismert, kivájt fa­
törzsbe való temetkezés vagy a halotti házak őrzik az ősi szoká­
sokat, de idős embereket még el is hamvasztottak (Kajdacs). Ezt
jelzik végső sorban mégis a cserép- és faedényekben a halott 66-70
mellé helyezett másvilági útravalók, a harcosok mellé tett nagy
darab (áldozati?) húsok, a pogány Valhallába magukkal vitt csa­
tamének, vadászkutyák, fegyverek és ékszerek. Az igazi lango-
bard temetőkben másféle temetkezési rítus alig található, ha
mégis, akkor gyanús, hogy nem langobarddal állunk szemben.
A kivételek közé tartozik például a szentendrei nemzetségfő -
a nemesség tagja. Római kövekből összeállitott sírkamrája egyik
kőlapjára durva keresztet ( ?) véstek. Egy nemes esetében azon-
ban ez politikailag érthető.
Kivételes helyzetet foglalnak el a Hegykő típusú temetők. Hegy­
kőn és Nikitschen provinciális-germán bronzcsatokon bevésett
kereszt fordul elő, a sírokban az edény nagyon ritka melléklet,
s majdnem mindig csecsemősirokban található. Tudott, hogy a
különböző ókeresztény szektáknál a keresztelés felnőtt korban
79

80 a várpalotai 21. sír és a poysdorfi 4. sír arany brakteatái, kétség­
30. A Rajna-vidéken elterjedt
frank ereklye-
vagy amulett-tartó szelencék
legtávolabbi utánzata
mezőbándi (Band)
gepida női sírból.
Bükkfa, bronzveretekkel
f
1
történt. A felületesen kereszténnyé vált szülők pogányként el­
halt csecsemőik mellé még pogány áldozatot mellékeltek.
Nincs sok adatunk az ősi germán vallásra sem. Legfontosabbak
telenül ősi vallási ábrázolásokkal: széken ülő istenalak, kígyók­
kal körülvéve, hátrafelé néző kutya - mindkettő Votan-szim­
bólum.
A pogány vallás fontos bizonyítékai végül a runafeliratos fibu­
lák. A latin írásból alakult germán runaírás már a római korban
elterjedt a germán törzsek körében, de egészen a viking korszakig
elsősorban csak babonás-mágikus célokat szolgált. Pannoniá­
ban először az V. század második felében tűnik fel. A szabad­
battyáni ezüstcsat hátlapjára vésett MARING felirat a szvéb tu­
lajdonos jellegzetes -ing végű neve. A langobard foglaláskor az
aquincumi katonai amphitheatrumban tanyázó szvéb törzsfőnök
elrejtett kincséből előkerült herul eredetű fibulák hátlapjára a
név mellé a mágikusnak tartott első nyolc runajelet, a FUT­
GARKW-ot vésték. Ugyanezt az írásváltozatot�használták a
langobardok is. A bezenyei 8. sír díszfibuláinak hátlapjára 550
után karcolták rá a GODAHI(l)D és ARSIPODA személyne­
vet, két mágikus, jókívánságot jelentő szóval együtt. Még kö­
zöletlen rövidített runaszöveg van a szentendrei 33. sír fibulá­
ján, egy-két runajel más szentendrei fibulákon, sőt edényen is
előfordul. A runajeleknek e viszonylagos gyakoriságából ko­
rántsem következik valamiféle langobard írásbeliség, vagy akár
az, hogy a jeleket olvasni tudták volna. A runaírás a pogány
papság (jósok, orvosok) titkos tudománya volt, eddig előkerült­
pannoniai példái kivétel nélkül a varázslás, a névmágia körébe
tartoznak.
Mivel a runák ilyen alkalmazása a gótoknál már a IV. században
igazolható (petrossai kincs), valószínű, hogy a runákat ismerő
pogány papok és javasemberek a gepidák közt is voltak, noha
ennek emlékszerű bizonyítéka eddig nincs. A fémbe vésett ru­
nák száma azonban nyilván olyan csekély hányada a fába (pajzsra,
lándzsanyélre, a házak gerendájába stb.) vésett mágikus runa­
szövegeknek, hogy eredeti jelentőségükre a fibulákból alig le­
het következtetni.
A vég
A fentiekben igyekeztünk áttekinteni az erőviszonyokat. Meg­
figyeltük, hogy a gepidák gazdasága és társadalma, politikai ak­
tivitása és katonai hatalma egyre jobban elmaradt a kor, külö­
nösen a gyorsan fejlődő langobard ellenségé mögött. Egy jö­
vendő háborű esetében Gepidia vereségre, ha pedig a gepidák
számbeli fölényét a langobardok ki tudják egyenlíteni, kataszt­
rofális pusztulásra volt ítélve.
Még élt a nagy Iustinianus,,aki a 60-as évektől kezdve komoly
pénzáldozatoktól sem riadt vissza, hogy újonnan szerzett hatal­
mas birodalma békéjét és épségét megőrizze. Keletrómai be­
avatkozástól tehát nem kellett tartani. Alboin így 565-ben várat­
lanul megtámadta a sirmiumi földet. A támadás oka nyilván­
való. A langobardok számára éppúgy létfontosságú volt a város
birtoklása, mint a gepidák számára. A támadás időpontját való­
színűleg ahhoz a hírhez kapcsolta, hogy Kunimund háborűba
keveredett az Erdély peremét ostromló szláv törzsekkel. Bár
Kunimund győzelmesen tért meg szláv hadf áratából, a lango­
bardokkal nem bírt. A gepida sereget megverték, s valószínű­
leg a főváros felé szorították vissza.
565. november 14-én meghalt Iustinianus. Utóda a gyenge ideg­
zetű és akaratú II. Iustinus lett. Erőszakos felesége, Sophia csá­
szárnő Theodorát akart játszani, de Theodora képességei nélkül.
Az új pár uralma a iustinianusi birodalomra nézve végzetes bak­
lövések sorozatával kezdéSdik: felmondják a perzsákkal 561/62-
ben kötött ötvenéves békét, megvonják az avaroktól az ugyan­
csak 562-től fizetett évi aranysegélyt, és felbontják a szövetsé­
get, leváltják Itália praefectusát, Narsest, s végül megsegítik a
gepidákat.
Kunimundnak arra az elhamarkodott ígéretére, hogy a segítség
fejében kiüríti és átadja Sirmiumot, a bizánci csapatok felmentik
81

l
31. Hosszú köpenyes
langobatd gyalogharcos (1)
és szűk nadrágos
lándzsás lovas (2)
VII. századi ábrázolása
itáliai langobatd
pajzsdíszeken
a várost, majd 566-ban a gepidákkal egyesülve megverik és visz­
szaszorítják a langobardokat.
A langobardok körében a túlerő sikeres ellentámadása bizony­
nyal pánikot váltott ki. Megértették, hogy II. Iustinus felmondta
a húsz esztendeje tartó bizánci-langobard szerződést, biztonsá­
guk és anyagi jólétük forrását. A bizánci kereskedelem kapui
bezárultak. Magukra maradtak nemcsak számbelileg erősebb el­
lenségükkel, de a bizánci birodalommal szemben is. Újabb, kö­
zös gepida-bizánci támadás tönkretehette volna őket, észak felé­
az előnyomuló szláv törzsek irányában nem lehetett többé hát,
rálniuk. E kétségbeejtő helyzetből bármi áron ki kellett törni.
558-ban Konstantinápoly népe összecsődült egy különös követ­
ség bevonulásakor. Ilyet eddig még nem látott az ezernyi nép­
ből összetett főváros kíváncsi lakossága 1 A kagán követei,
.Azsia fiai, akik magukat avaroknak nevezték, két hosszan le­
lógó fonott varkocsot viseltek. Kandik követet nem fogadták
rosszul, Iustinianus szövetségre lépett az avarok népével a biro­
dalom ellenségei, a szavirok és utigurok ellen. Négy évvel ké­
sőbb, 562-ben az avar nép kagánja, Baján, már az Al-Duna mellől
küldött követséget Iustinianushoz. A letelepedésre kért római
földet ugyan nem kapta meg, de a császár újabb szövetséggel és
arannyal kárpótolta. Egyrészt a frankok ellen tüzelte Bajánt,
82
másrészt felhívta a figyelmét a heruloktól elhagyott, hajdanában
szintén „római földre": Pannonia Secundára. Vagyis titkon arra
számított, hogy a sirmiumi földről egyszer majd e nép segítségé­
vel fogja elűzni a betolakodott germánokat.
567 elején vészes viharfelhők tornyosultak az avarok felett is.
A türkök nyugati ága, azok a türkök, akik egykori ázsiai biro­
dalmukat szétzúzták és Európába űzték őket, ,,rabszolgáik"
nyomában elérték Európát, s már át is keltek a Volgán. Azzal
fenyegették az avarokat, hogy nem karddal fogják legyilkolni
őket, hanem lovaik patáival tiporják majd el, mint a hangyákat.
Baján tudta, hogy népe nem tudna ellenállni a türkök támadásá­
nak, ha nyomába szegődnek, az a maga és avarjai pusztulását
jelenti. Számára a menekülést (mert az avar honfoglalás ugyan­
olyan menekülés volt, mint később a magyar) a Kárpátok ko­
szorújától védett nagy síkság jelentette. Baján éppen olyan szo­
rult helyzetben volt, mint Alboin. Mindkettőjük tervét ugyanaz
a két hatalom keresztezte: a gepidák és az őket segítő keletró­
maiak.
Az avar-langobard szövetségről kiszínezett bizánci és langobard
mesék maradtak ránk, ezek itt nem lényegesek. Mindkét nép
számára létfontosságú volt az azonnali közös fellépés. Az, hogy
Baján Alboin követeit 567 első hideg hónapjaiban jócskán meg­
várakoztatta, hogy úgy tett, mintha nem érdekelné a terv, s vé­
gül (titokban ujjongva) olyan súlyos árat és feltételeket szabott,
amilyeneket csak elfogadhatónak gondolt, a korábbi és későbbi
nomád diplomácia velejárója. Valójában az egyetlen dolog, ami
igazán fontos volt számára: a gepidák országának megszerzése.
S ezen a ponton talált a legkisebb langobard ellenállásra. A lan­
gobardoknak sem volt más választásuk, elfogadták a szerződést.
Végeredményben csak pár ezer lovukba és marhájukba került a
segítség.
Kunimund közben elkövette a végzetes hibát: nem adta át a
bizánciaknak Sirmiumot; aligha lett volna hozzá hatalma. II.
Iustinus hármas játékot játszott. A gepidáknak továbbra is se­
gítséget ígért, az avarokat és langobardokat biztosította jóindu­
latú semlegességéről, a keletrómai haderőt pedig készenlétbe he­
lyezte Sirmium közelében (567 tavasza).
Gepidia összeomlása gyors és teljes volt. Maga Alboin az össze­
vont langobard haderővel a Tisza menti gepida anyaország ellen
támadt a Duna-Tisza közén keresztül. Az avarok a Havasalföl­
dön s talán Erdélyen és a Maros völgyén keresztül a Bánátban
vonultak fel a sirmiumi gepida erők ellen. De a háború véget
ért, mielőtt bekapcsolódhattak volna. A langobardok, valahol a
Tisza közelében, megsemmisítő vereséget mértek a „hazai" ge-
83
 pidákra. Maga Kunimund Alboin kardjától hullt el. Lefűrészelt
koponyatetőjét arannyal vonatta be a barbár győztes, és scalát,
csészét készíttetett belőle. Ha különösen jó kedve volt, ebből
ivott később veronai palotájában. Kunimund leánya, Rosa­
munda Alboin fogságába került, aki nemrég megözvegyülve,
éppúgy nem habozott megölt ellenfele leányát feleségül venni,
mint negyven évvel korábban Wacho Rodulf herul király
leányát. Ez a könnyelműség azonban ezúttal Alboin életébe fog
kerülni.
A borzalmas hírre a sirmiumi gepida sereg összeomlott. Vezére,
Usdibad dux, alighanem Kunimund egyik titkos ellenlábasa,
nem harcba vezette seregét, hanem átkelt a Száván, és csapatai­
val együtt megadta magát a bizánciaknak. A germán királyok
és duxok ugyanis nem érezték magukat biztonságban római te­
rületen, tudták, hogy a helyi lakossággal és a császárral szemben
jogtalan ügyet képviselnek, és azt is tudták, árulásuk után a bi­
zánciaknál kényelmes élet, kellemes nagybirtok, magas katonai
rang várja őket. Usdibad bizonyára alig várta az alkalmat, hogy
annyi keleti germán nép nyomában végre ő és serege az áhított
,.
,római földre és szolgálatba jusson. Erre az árulás-gyanús csele­
kedetre mi mást tehetett volna Reptila „trónörökös": magához
vette a gepida királyi kincseket, és Thrasarich arianus püspök kí­
séretében személyesen vitte őket Konstantinápolyba. A gepida
királyság véget ért.
Bónosz bizánci hadvezér gyorsan megszállta a várost, és kijavít­
tatta védműveit. Sirmium 125 év után ismét római város lett.
Epilógus
Miért vonultak el 568-ban a langobardok?
Miközben a diadalittas langobardok zsákmánnyal megrakodva,
gepida foglyok ezreivel a Duna felé vonultak, Baján váratlanul
átkelt a szerémségiDuna-szakaszon és rajtaütött Sirmiumon. Az
elhamarkodott támadást a bizánci helyőrség ugyan visszaverte,
az esemény mégis döntő fordulatot jelentett az amúgy is moz­
galmas 567-es esztendő történetében. Sirmium megtámadása le­
leplezte a kagán igazi szándékait, s mind II. Iustinust, mind Al­
boint ráébresztette arra, hogy elszámították magukat. A kelet­
római császárság a békés és lomha gepida szomszéd helyébe el­
szánt, zsákmányolásra, kalandozásra kész ellenséget kapott a
fürge nomádokban. Harci kedvüket nem csorbította a sirmiumi
kudarc; Baján a sikertelenséget azzal ellensúlyozta, hogy 10 OOO
kutrigur lovast küldött Dalmácia pusztítására.
A gepida királyság szétzúzása a langobard politika baklövése
volt. Országuk stratégiai helyzete most vált igazán kétségbe­
ejtővé, egy lépés választotta el a politikai bekerítéstől és gazda­
sági elszigetelődéstől, amelynek számukra is csak egy befejezése
lehetett: a megsemmisülés. Az egyik veszély a szláv törzsek nyu­
gati és délnyugati előretörése volt. Bizáncnak má� az 530-as évek­
től gondot okozott a szláv fegyveres csoportok betörése az Al­
Dunán keresztül, a 60-as évek elejétől nyomásuk már a gepidákra
is ránehezedett, az ellenük viselt háború nem kis mértékben já­
rulhatott hozzá Kunimund erőinek gyengüléséhez. Bár közvet­
len forrásadat nem szól róla, a régészeti adatok elárulják, hogy
550 tájától a langobardok is szembekerültek a szláv törzsek ára­
datával. Nyomásuk hozzájárult ahhoz, hogy a langobardok ki­
ürítették a Cseh-medencét, majd a 60-as években a Morva-me­
dencét is. Valószínű, hogy 568-ra az első szláv rajok közvetle­
nül országuk északi határáig, a Dunáig eljutottak. Ez pedig any­
nyit jelentett, hogy a langobardok kapcsolatai a germán szom-
85
 �------
szédokkal északnyugati irányban veszélybe kerültek. Nyilván tu­
domásuk volt a Balkánon megtelepedett szlávok merész vállal­
kozásairól is, akik 548-ban Durrachiumnál (Durazzo) elérték az
Adriát, s egyre sűrűbb rajokban települtek meg a Birodalom
északi tartományaiban. Mindaddig, anúg a gepida állam fenn­
állott, a langobardok számára mégsem jelentett közvetlen ve­
szélyt a szláv invázió, mert ennek a súlya a gepidákra nehezedett.
Egyébként nincs jele annak sem, hogy a gepidákat túlságosan
foglalkoztatta volna a szláv veszély; elég erősnek hitték magu­
kat a rosszul felfegyverzett kisebb-nagyobb csoportok vissza­
verésére. - 568-ig valóban ez volt a helyzet.
567/568-ban vált világossá, hogy a szláv törzsek második nagy
rohama mögött, Thüringiától Erdélyen keresztül az Al-Dunáig
az avarok állanak. Ez pedig elviselhetetlen túlerőnek szánútott.
Miben állott ez a fölény? Azok a langobardok, akik előtt egy év
múlva Milánó kitárja kapuit, nem lettek volna képesek ellen­
állni a Duna-Dráva-Alpok stratégiai négyszögben?
A langobard hadsereg valóban erős és jól felszerelt volt. A nagy­
termetű, erős férfiak egyéni vitézsége biztosan nem maradt el a
szomszédokétól. Hadseregük magja húsz esztendeje éppen ele­
get ktizdött a gepidák, perzsák, gótok, bizánciak és frankok ellen
ahhoz, hogy kitűnő harci gyakorlatra tegyen szert. J 61 tagolt se­
reg volt. Mintegy harmada hosszú lándzsával, nehéz kétélű kard­
dal és megvasalt pajzzsal felszerelt, valószínűleg bőrpáncélt is
viselő lovasokból, másik harmada ugyanígy felszerelt nehéz gya­
logságból állott. A sereg többi részei: a lándzsások és az íjász
félszabadok a mozgékonyságot és a távolharcot biztosították.
E hadsereg élén minden idők legnagyobb langobard hadvezére,
Alboin állott. Hogyan viszonyult hát ez a sereg az avarokhoz?
A korai avar harcmodorról és fegyverzetről még a szakirodalom­
ban is téves hiedelmek szerepelnek. Egyrészt a középső és késői
avar korszak sírleleteinek tanulságait, másrészt a késői avar
harcmodorról ránk maradt VIII. század végi frank híradásokat
vetítik vissza a bajáni időkre. Betetézi ezt egy rosszul értelme­
zett „nomád" szemlélet, amely a korai avar harcmodort más ke­
leti népekről szóló, részben korábbi, részben későbbi híradá­
sokkal magyarázza, a hunokéval, magyarokéval, kunokéval. A
VI. századi türk és heftalita sírleletek, a türkök és ujgurok életét
megelevenítő kocsói, tun-huangi, pendzsikenti freskók - ame­
lyek az avarok korábbi hazájában maradtak ránk-, de főleg ma­
guk a korai avar sírleletek egészen másról tanúskodnak.
Az avar hadsereg magját Európában a rómaiak óta nem látott
fegyvernem: a nehéz páncélos lovasság alkotta. Védőfegyvereik: a
sisak, főleg bőrből, de előfordulhat fémborítással is, és vasle-
86
mezekből összefűzött, az egész törzset beborító perzsa típusú
páncél. Támadófegyvereik: acélossá edzett, roppant erős pen­
géjű páncéltörő lándzsa, az európai kardnál hosszabb pengéjű,
egyélű, egyenes „kelet-ázsiai" típusú lovassági kard és csont­
merevítős reflex-íj. Mindehhez két félelmetes újítás járult: elöl­
hátul magas kápájú nyereg és - Európa földjén első ízbenl - a
vaskengyel. Az avar lovas vitéz tehát valamennyi ellenfelével szem­
ben - beleszánútva a bizánci íjász lovasságot is- biztosan ült, de
ha kellett, fel is állhatott és foroghatott a nyeregben. Lova, nél­
külözéshez szokott steppei fajta, a hó alatt is talált élelmet, az
istállózott európai (pl. langobard) lovakkal szemben elképesz­
tően kitartó volt, egész napi ügetés után képes volt átúszni olyan
folyókon, amelyeken az európai lovasság nem tudott átkelni.
Nincsenek még hozzávetőleges adataink sem arra nézve, milyen
létszámú volt a páncélos avar „lovagi" mag. Teljes páncélt ed­
dig kevés sírból ismerünk - igaz, páncél töredéket sokból -, a
páncéltörő kopja és a vaskengyel azonban mindennapos mellék­
let a legkorábbi (VI. századi) avar sírok közelében megásott
„máglyagödrökben". Mivel e legkorábbi réteg a VI. században
nem telepedett meg állandóan, hanem „aul"-okban élt, e pusztai
nemesi réteg nagyon nehezen fogható meg, pár síros kis te­
metők árulkodnak csak róla.· A régészeti leletek alapján egyéb­
ként sem tudunk egyetlen népvándorlás kori nép létszámára sem
következtetni. Mégis úgy tűnik, több ezer főre becsülhető a
korai avar nemesi-katonai réteg, amely később részben elvér­
zett a 626-ig tartó bizánci háborúkban.
Az avar páncélos-páncéltörő lovasságnak nyílt vagy enyhén
dombos terepen a korabeli Európában egyetlen ellenfél sem tu­
dott sikeresen ellenállni - beleértve a bizánci hadsereget is.
A Dunántúlon tehát a langobard sereg eleve vereségre volt
ítélve. Szűk völgyekben, hegyes vidéken viszont, például az Al­
pokban, ahol nehéz védőfegyvereit, gyalogságát közelharcban
vethette be, sikeresen ellenállhatott.
Az avar pásztorok könnyű lovasalakulatokba voltak szervezve,
ide tartoztak a segédnépek, például a kutrigurok is. Legfeljebb
bőrvértet viseltek, fegyverük az íj és a nyíl volt. A ránk maradt
bőséges régészeti leletekből tudjuk, hogy háromélű vas nyílhe­
gyeik közel kétszer olyan súlyosak voltak, mint a korabeli euró­
pai nyílhegyek. E nehéz nyilakat csontmerevítős visszacsapó
íjaikból tökéletes biztonsággal lőtték ki, majd kétszer olyan tá­
volságra (mintegy 5-800 m-re), mint ellenfeleik. Kisgyermekko­
ruk óta tanulták, férfikorukban nagy vadászatokon évente gya­
korolták a nyilazás tudományát; fürge lovaik nyergében ülve
vagy állva, előre-, oldalt- vagy hátrafordulva egyaránt félelme-
87
 tes biztonsággal kezelték íjukat. Íjászaik - s ugyanezekkel az
íjakkal voltak felszerelve páncélos vitézeik is- ellenfeleiket már
akkor szét tudták szórni, megfélemlíteni, üldözni vagy menekü­
lést színlelve szétzilálni, amikor azok még nem is árthattak ne­
kik. A bizánci hadsereg ugyan hasonló lovas íjászokat vetett ve­
lük szembe, de kezdetben kengyel nélkül, ami lovasságuk moz­
gását és íjászaik teljesítményét erősen korlátozta. A langobar­
dok azonban nyílt terepen tehetetlenek lettek volna ezzel a min­
den irányból süvöltő nyílzáporral szemben.
A két tiimennyire (20 0001) becsült avar lovassereget szláv gya­
logharcosok tömege kísérte, később a bizánci háborúk során a
gepidák is a gyalogságot erősítették. A szlávok lándzsával, egy­
szerű íjjal, ritkábban karddal és pajzzsal voltak felfegyverkezve,
s ha harci értékben el is maradtak a langobardok mögött, vak­
merőségük és létszámuk felülmúlta ellenfeleikét.
E három fegyvernem együtt, jó vezetés mellett- márpedig Ba­
ján kivételes szervező és katonai képességeit csak Attiláéhoz ha­
sonlíthatjuk- sík területen ellenállhatatlan volt. Az egyetlen hat-
32. A belső-ázsiai
páncélos-kopjás lovas (1)
és könnyű ijászlovas (2)
egykorú ábrázolásaihoz
hasonlóak lehettek
az els5 avarok
hatós ellenfél, az egykori római nehézgyalogság nem létezett
többé. Védelmet csak a hegyvidék nyújtott ellenük, ahol az ava­
rok és szlávok nem tudták taktikai fölényüket érvényesíteni,
vagy az erődök és várak, amelyek módszeres ostromához nem
értettek és soha nem is tanulták meg.
Alboin a Szerémségben váratlanul ezzel a fegyelmezett, vezény­
szóra működő sereggel találta magát szemben - ez időben még
nyoma sem volt köztük a későbbi zűrzavarnak. Megverni nem
lehetett őket, csak megvásárolni, ez volt és ez maradt a gyen­
géjük.
A langobardok országa délről nyitva állott. A Dráva semmiféle
akadályt nem jelentett az avar lovasseregek számára. Pannoniá­
ban szembeszállni velük kilátástalan volt. A langobardok léte
Baján jóindulatától függött, attól, mennyire veszi komolyan a
szövetségi szerződést. Sirmium megtámadása e téren nem sok
jóval biztatott.
Az egyetlen kibúvót Alboin most sokkal gondosabban mérle­
gelte, mint pár hónappal korábbi politikai ballépését. A sötétben
fénylő pontok is akadtak: az avarok háborúba keveredtek a bi­
rodalommal, ugyanabban a pillanatban, amikor II. lustinus sze­
rencsétlen politikája húsz évig tartó súlyos háborúba sodorta or­
szágát a perzsa nagyhatalommal. A bizánci haderők jelentékeny
részét, például az Itáliában állomásozó csapatokat keletre vezé­
nyelték.
Az avar-bizánci háború tartósnak ígérkezett. Baján egyelőre le­
hetetlen kívánságokkal állt elő, nemcsak a „gepidák országához
tartozó" Sirmium átadását követelte, de Usclibad és serege, va­ langobardokat, talán mert a bizánciakkal nem sikerült idejében
lamint a gepida királyi kincsek kiadását is. Azt az „igen híres és fegyverszünetet kötnie, vagy talán mert maga is örült az olcsó,
nagy" Sirmiumot, amelyről néhány évvel később, 579-ben Mau­ vértelen hódításnak.
rikiosz császár így nyilatkozott: ,,Inkább két lányom közül az Alangobardok 568. április 1-én utoljára ülték meg a húsvét ün­
egyiket adom túszul a kagánnak, semmint hogy Sirmiumot ön­ nepét Pannoniában. Másnap, mindent felégetve maguk mögött,
ként átadjam." Nyilvánvaló volt, hogy Baján és avarjai évekig, útnak indultak a hozzájuk csatlakozott szászokkal és gepidák­
esetleg évtizedekig lekötik a birodalom erőit az anyaország bal­ kal, a dunántúli szvébekkel, a Dráva-Száva közi bulgárokkal és
káni területein, nem tudja tehát kellő erővel védelmezni távo­ szarmatákkal, valamint Pannonia és Noricum maradvány ró­
labbi tartományait. A bizánciak elleni Iangobard támadás tehát mai lakosaival, hogy többé ne térjenek vissza. Velük ért véget a
Baján „megvásárlási" eszközei közé tartozott. különböző germán törzsek közel 600 évig tartó folyamatos
Hispániában az 565-ben trónra került vizigót király, Athana­ uralma a Kárpát-medencében.
gild erélyes harcot kezdett a bizánci inváziós csapatok ellen.
A birodalom nem tudott seregeinek erősítést küldeni. Bár Al­
boin még nyilván nem tudhatta, hogy az 568 őszén trónra ke­
rülő energikus vizigót király, Leovigild a rómaiak esküdt ellen­
ségévé válik, s uralkodása alatt egy pillanatig sem szünteti be a
bizánciak elleni háborút, mégis számíthatott ilyesfajta fordu­
latra.
Itáliában, a népvándorlás kori népek vágyainak netovábbjában,
a városok népe nehezen tűrte-a keletrómai adószedők kímélet­
len szipolyozását, az idegen, barbárokból toborzott katonaság
visszaéléseit, a nagybirtokosok erőszakkal visszaállított mérhe­
tetlen gazdasági és politikai hatalmát. Észak-Itália egyes nagy­
városai frank segítséggel, még a gótok bukása után egy évtized­
del is ellenálltak, Brixiát (Brescia) és Veronát alig néhány éve
vették be a császáriak. Nyilván arról is értesültek a langobardok,
hogy az általuk személyesen is jól ismert energikus és teljha­
talmú Narses helyébe II. Iustinus, Sophia ostoba beavatkozá­
sára, a jelentéktelen Longinust nevezte ki Itália új helytartójává
(567). A helyzet tehát kedvezően zavaros volt az itáliai vállal­
kozáshoz. Erre nyílott a menekülés egyetlen útja.
A langobardok önmagukban gyengék voltak a nagyszabású ak­
cióhoz; oldalukban a fenyegető avar hatalommal mozdulni sem
mertek. Alboin páratlan szervezőerővel néhány hónap alatt le­
küzdötte a nehézségeket. Segítségét kért és kapott a rokoni és
baráti szászoktól. Mikor ezek télvíz idején tekintélyes számban
megérkeztek, állítólag 20 OOO fegyveres férfi jött családtagjai­
val együtt, így megerősödve újból Bajánhoz fordult, s ezúttal
nem kevésbé csábító ajánlattal: ,,örök szövetség" fejében át­
engedte az avaroknak hazáját, a langobardok lakta Pannoniát.
Az alkalmi érdekszövetség most azt diktálta: a langobardok
mondjanak le Baján eljövendő stratégiai bázisáról, Pannoniá­
ról, s ők maguk is támadják meg a bizánci birodalmat. Baján ked­
vezően fogadta a meglepő ajánlatot, s békességben elengedte a
90
Időrendi táblázat

Keletrómai birodalom Gepidia Pannonia (langobatdok) Thütingia Itália (osttogótok) Gallia (frankok) Hispania (vizigótok)
(Bizánc)

Anastasius Thtasatich Lethingek Gudeoc Bisin Nagy Theoderich Chlodovech II. Alaric
500 (491-518) Gundetith Tato (-505) (491-526) (Clovis) (484-507) 500
(-510) Baderich (482-511)
510 Wacho (505-508) Clotachat Nagy Theodetich 510
(510-540) (Clotaire) régens
(511-561) (507-526)
I. Iustinus I. Chilperic
520 (518-527) Bertachat (561-584) Amalarich 520
(508-529) (511/26-531)

I. Iustinianus
530 (527-565) Austrasia 530
Herminafrid Athalarich I. Theoderic
(529-534) (Amalasuntha régens) (I. Thierry)
Amalafrid (526-534) (511-534)
540 · Elemund Waltati (Bizáncban) Theudis 540
(-548) (540-546) (534-561) Theodahat (531-548)
Fára Gausus Audoin (534-536) Theodebert
(546-560 k.) Vítigis (534-547)
(534-540)
Ildebad
Turisind
(540-541)
550 (548-560 k.)
Austrasia frank Totila Theodebald Theudigisel 550
királyai (541-552) (548-555) (548-549)
(534-) Agila
Teia (549-555)
560 Kunimund (552) Athanagild 560
II. Iustinus (560 k.-567) Alboin (555-568)
(565-578) (560 körül-572) I. Iustinianus I. Sigebert
(535-565) (561-575)
II. Iustinus I. Liuva
Baján (565-578) (568-572)
570 (567-) Baján Alboin Leovigild 570
(568-) (568-572) (568-586)
92 93

Irodalmi tájékoztató
Történeti források
A gepida őstörténetről és korai törlénetró{: Jordanes: Ge­
tica. Monumenta Germaniae Historica. Auctores An­
tiquissimi V. 1. (ed. Th. Mommsen).
Langobard krdnikdk és törvlnyek: Orig ge�tis lan�o­
bardorum. Monumenta Germaniae Hist � orica. Scrip­
tores rerum Langobardicarum et Italicarum saec.
VI-IX. (ed. G. Waitz) 1-6; Historia Langobar�orum
codicis Gothani. Scriptores rerum Langobardicarum
et Italicarum saec. VI-IX. (ed. G. Waitz) 7-11.
Pauli Historia Langobardorum. Scriptores Rerum
Germanicarum (ed. G. Waitz); Leges Langobardo­
rum 643--866 (ed. Fr. Beyerle).
A korszakkal kapcsolatos történeti
eseményekről általában
Schmidl, L. : Geschichte der deutschen Stiimme. Die
Ostgermanen. München, 1941. VII. Die Gepiden,
VIII. Die Langobarden; Stein, E.: Histoire du Bas­
Empire II. Amsterdam, 1968; Bury, J. B.: Ristory
of the Later Roman Empire II. L ondon, 1927; Mus­
sel, L.: Les invasions. Les vagues germaniques. Nou­
velle Clio 12 (Paris, 1969).
Az arianus vallásról
Giesecke, H. E. : Die Ostgermanen und der Arianis­
mus. Leipz.ig-Berlin, 1939. 199-208. Der Arianismus
im Langobardenreich e. fejezet. Thompson, E. A.: The
Visigo ths in the Time �f Ulfila. Oxford, 1966.
A langobardok gazdasági életéről
Bernareggi, E.: Il sistema economico e la monetazione
dei l ongobardi nell'Italia Superiore. Milano, 1960.
94
foglalóan: M#scha-Miirhei'm, H.: Dunkler Jahrhun­ della civilta e dell'economia longobarda. Milano,
derte - Goldene Spuren. Die Völkerwanderungszeit 1964.
71-99; Abriss der Siedlungsgeschichte Ungarns
in Österreich. Wien, 1963. 92-132. A nyomában meg­ im
5-7. Jahrhundert. Archeol ogické rozhledy XX (1968)
élénkült igen jelentős osztrák kutatásokról és anyag­ ,
605-616; Langobarden in Ungarn. Aus den Ergeb
közlésekről: Beninger, E.-Milfcha-Miirheim, H.: Der ­
nisscn von 12 Forschungsjahren. Arheolo§ki Vestn
Langobardenfriedhof v on Poysdorf. Archeologia ik
XXI-XXIII (1970--71), 45-74; A népvándorlás
Austriaca 40 (1966), 167-187; Beninger, E.-Mit1cha­ kora
Fejér megyében. Fejér megye története az őskortól
Miirheim, H.: Das langobardische Grii.berfeld v on a
honfoglalásig 5. Székesfehérvár, 1971; I l ongobar
Nikitsch, Burgenland. Wissenschaftliche Arbeiten aus di e
la Pannonia. La civilta dei longobardi in Europa. Acca­
dem Burgenland 43. Eisenstadt, 1970; Mouler, G.: demia Nazionale dei Lincei, Roma 1974. 241-255,
Ein frühgeschichtliches Grab mit Spangenhelm aus I­
IX. t. - Az. dsatd.tok lörténelér61 összefoglalóan: L
Steinbrunn, Burgenland. Mitteilungen der Anthro­ on­
gobárdok nyomában. Évezredek hétköznapjai 1973.
p ologischen Gesellschaft in Wien C (1970), 207-210.
320--380. Az. embertani eredményekr6I: Kisz.ely !.-Lengyel
A 1z.erz.ó másfél évtizedes ásatásairól és kutatásairól:
VI. századi germán temető Hegykőn I. Soproni Szemle
I.-Scagnioli, A.: Note antropologiche sul sepolcreto
longobardo di Testona. La Colombaria XXXIV (1969)
14 (1960), 233--241; II. 15 (1961), 131-140; ill. 17 ,
247-249; KiJz.ely I.: A szentendrei l ongobárd temető
(1963), 136--144; Neue Beitrii.ge zur Archii.ologie und embertani vizsgálata. Anthropol ogiai Közlemények
Régészet Geschichte der Langobarden in Pannonien. Aus Ur­ X
(1966), 57-90.
und Frühgeschichte II. Berlin, 1964. 104--109; Die A magyarországi nép11dndor/d1 kori ml/vész.etei eurázs
Századunk elejéig mindkét nép régészeti hagyatéká­ pannonischen Grundlagen der langobardischen Kul­ iai
összefüggésben összefoglalja: Ldsz.ld Gy.: A népvá
hoz alapvető mű: Hampel, J.: Alterthümer des frühen tur im Licht der neuesten Forschungen. Problemi n­
dorláskor művészete Magyarországon. Budapest, 1970.
Mittelalters in Ungarn I-III. Braunschweig, 1905.
A gepidákrdl az első régészeti-történeti összefoglalást
egy lelkes amatőr, ,,az utolsó gepida" írta: Sevi?, H.:
Die Gepiden. München, 1955. Valamennyi gepida ré­
gészeti leletről az 1950-es évek végéig összefogl�óan,
a korábbi teljes irodalommal: Csallány D.: Arcbaolo­
giscbe Denkmiiler der Gepiden im Mitteldonaubek­
ken. 454-568. u. Z. Arcb. Rung. XXXVIII. (1961).
Vele egy időben vagy azóta megjelent fontosa�b mun­
kák: Rmu, M.: Pontische Gürtelschnallen mit Adler­
kopf. Dacia ill. (1959), 485-523; Vinski, !·: Ar�eo­
l o§ki spomenici velike seobe naroda u Sr11emu. Situla
2 (1957); DimiJrijevif, D.: Gepidska nekropola „Kor­
mandin" kod Jakova. Rad v ojvodanskih rnuzeja 9
(1950), 5-50; Dimitrijevic, D.-Ko11ace11if ].-Vinski,
Z.: Seoba Naroda. Zemun, 1962.
A langobardok magyarországi régészeti emlékeiről és
történetéről összefoglalóan, a korábbi irodal ommal:
Bdna I.: Die Langobarden in Ungarn. Die Griiberfel­
der von Várpalota und Bezenye. Acta Arch. Rung.
7 (1956), 183--244, XXVII-LVI. t. ,,Pannon�a�" össze­
függésben, ausztriai, morvaországi és szlovéniai leletek­
kel kiegészítve: Werner,].: Die Langobarden in Pan­
nonien. München, 1962. Az 1960-as évek jelentős ma­
gyar kutatásairól: Sdgi K.: Das langobardische Grii­
berfeld v on Vörs. Acta Arch. Rung. 16 (1964), 359-
408 XXI-XXXVID. t.; Fiiz.es M.: Die Pflanzenfunde
des' langobardischen Griiberfeldes von Vörs. Acta
Arch. Rung. 16 (1964), 409-422; KiI1 A.: Das lango­
bardische Grii.berfeld von Mohács. Janus Pannonius
Múzeum Évkönyve 1964. 95-127, I-V. t. Pannonia
osztrák területen folyó langobard kutatásairól össze-
Rövidítések
a képjegyzékhez
Acta Arch. Hung. = Acta Archaeologica Acade­
miae Scientiarum Hungari­
cae, Budapest
Arch. Ért. = Archaeologiai Értesítő, Bu­
dapest
Arch. Hung. = Archaeologia Hungarica
Bóna, Langobarden = Bóna I.: Die Langobarden
in Ungarn. Acta Arch. Hung.
7 (1956), 183-244.
= Bóna I. : A népvándorláskor
Bóna, Fejér megye
Fejér megyében. Fejér me­
gye története az őskortól a
honfoglalásig 5. Székesfe­
hérvár, 1971.
Bóna 1971 = Bóna I.: Langobarden in Un­
garn. Arheolo§ki Vestnik
XXI-XXII. (1970-1971)
45-74.
Csallány, Gepiden = Csallány D.: Archaologi­
sche Denkmaler der Gepiden
im Mitteldonaubecken. Arch.
Hung. XXXVID (1961).
Hampel, Alterthümer = Hampel J. : Alterthümer des
frühen Mittelalters in Un­
garn I-ill. Braunschweig,
1905.
MAG = Mitteilungen der Antropo­
logischen Gesellschaft in
Wien
MNM = Magyar Nemzeti Múzeum,
Budapest
PZ = Prahistorische Zeitschrift,
Berlin
= Studii �i cercetari de Istorie
SCIV
Veche, Bukarest
ssz = Soproni Szemle, Sopron
96
1. A sasfejekkel díszített gepida csatok elter­
jedése a Kárpát-medencében
Ru.ru, A.f. és Vinski, Z. adatait kiegészítve összeállította
a szerző.
2. Földbe mélyített, cölöpvázas gepida házak
alaprajza
1-3: Malomfalva (Morc�ti), 4: Tiszafüred
Horedt, K.: �antierul arheologic More�ti. SCIV VI
(1955), 648 skk., V. t. nyomán. ,Tiszafüred (Szolnok
m.). A szerző közöletlen ásatása.
3. A Kárpát-medence a VI. század közepén
Bóna I.: Archeologické rozhledy XX (1968), 609-611,
I. tábla térképe nyomán, kiegészítésekkel.
4. Vaspántos koporsóban nyugvó gepida har­
cos, kardmelléklettel
Hódmezővásárhcly-Kishomok 64. sír
A szerző közöletlen ásatása.
S. Langobard nemzetségfő sírja
A gyalult deszkákból összeácsolt koporsóba
helyezték a halottat, s melléje kardját; a ko­
porsó tetejére borították vas pajzsdudorral fel­
szerelt pajzsát, a koporsóra tették díszes csont­
fésűjét és az élelemtartó edényt is. A sír jobb
sarkába döfték a hosszú nyelű lándzsát
Tamási (Tolna m.) 42. sír. A szerző közöletlen ásatása
6. Jellegzetes langobard férfiarc. Aistulf lan­
gobard király arany solidusa
Bernareggi, E.: II sistema economico e la monetazione
dei longobardi .•. VIII. t. nyomán.
7. Langobard nemesasszony sírja
A deszkakoporsóban nyugvó halott fejéhez
üvegpoharat és üvegtükröt helyeztek. Jól ta­
nulmányozható a fibula viselete az ezüstlemez­
kékkel kivert bőrcsüngőkkel és a hegyikris­
tály díszkoronggal
Szövegközti rajzok
jegyzéke
Hegykő (Győr-Sopron m.) 18. sír.
A szerző közöletlen ásatása.
8. Gepida nemesasszony viselete
Szentes-Nagyhegy 84. sír.
A szerző rekonstrukciója részben Csallány D.: Arch.
Ért. 1941. 139 skk. 1-3. kép, részben Csal/dny, Gepi­
den 59 skk., 10. képe nyomán.
9. Szerszámkészlet gepida ötvösmester sírjából
Mezőbánd (Band) 10. sír.
Kovács István: A mezőbándi ásatások - Les fouillages
de Mezőbánd. Dolgozatok (Kolozsvár) IV (1913)
289., 16. kép nyomán.
10. Leletek a hegykői 34. sírból. A gerezd­
díszes bizánci bronztál mellett figyelmet ér­
demel egy bizánci pénzváltómérleg ólomsűly­
lyal és a védőtokkal ellátott díszes sűrűfésű
maradványa. A kereskedő fegyvere vas harci
balta volt
Közöletlen, a szerző ásatása.
11. A steinbrunni (Savanyúkút, Burgenland)
langobard díszsisak. Alsó pántján vésett ke­
reszt- és állatfigura-díszítéssel
Mossler, G.: MAG C(1970) 209., 2. kép és II. t. nyo­
mán készült rajz.
12. Ötgombos ezüstfi.bula, szélein vörös al­
mandin-berakással és niellóval díszítve
Hossza: 10,5 cm. Szentes-Nagyhegy 77. sír. Elveszett
a II. világháború alatt.
Csallány, Gepiden 57-58., XXXIII. t. 2. nyomán.
13. Bronzpántos favödör
Peremátmérője: 23 cm. Mosonszentjános A. sír.
Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum.
Pusztai Rezsó közöletlen ásatása. Az éS szíves engedé­
lyével és adatainak felhasználásával restaurálatlan töre­
dékekből rajzban helyreállította a szerző.
97
14. Frank „ormányos pohár" (Rüsselbecher)
langobard sítb61
Magassága: 22,5 cm. Peremátmérője: 13,5 cm. Zohor
(Szlovákia). Pozsony (Bratislava), Szlovák Nemzeti
Múzeum.
Kraskovskd, L.: Archeologické rozhledy XV (1963)
69�95., a 228. kép alapján, kissé javítva, rajzban
rekonstruálta a szerző.
15. Talpas bronz tál
Átmérője: 37 cm. M: 16 cm. Mosonszentjános B. sír.
Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum.
Pusz.tai Rez.s6 közöletlen ásatása. Az ő szíves engedé­
lyével restaurálatlan állapotban felmérte és rajzban
rekonstruálta a szerző.
16. Az egyik veszkényi zabla az előketülése
idején még meglevő vas szájrésszel (vö. 77.
kép)
Hampel, Alterthümer III. 539. t. 1. kép nyomán.
17. Sasfejes díszcsat
Hossza: 12,6 cm. Szentes-Nagyhegy 15. sír. A II.
világháború alatt elveszett.
Csalldny, Gepiden XXX. t. 2. nyomán.
18. Aranyozott ezüstcsat az I. germán állat­
stílus figuráival díszítve
Hossza: 7,6 cm. Gyula. Elveszett a II. világháború
alatt.
Csa/ldny, Gepiden 113., CXCII. t. 2. nyomán.
19. Az I. germán állatstílus jellegzetes szalag­
kompozíciója és állatfigurái gepida és lango­
bard ékszereken
1: fura:il. (Morvaország) fafaragás langobard király­
sírból, 2--4. Kajdacs 2. sír, fibula, 5. Szentes-Nagy­
hegy 84. sír, ,,egyenlő" karú fibula.
Pou/il:, J.: Archeologické rozhledy I. (1949) 10-15.,
6. kép.
Csa//dny D.: Arch. Ért. 1941. 129; XXXIV. t. 3.
Fettich N.: Arch. Hung. XXXI. (1951), 48 skk.,
XXVI-XXVII. t. és Csa//dny, Gepiden 59., 12. kép
után. Kajdacs, a szerző ásatása, közöletlen.
20. ,,Relief" -fibula díszítése
Szolnok-Szanda 124. sír. (vö. 26. kép)
G. Haseloff közöletlen elemző rajza nyomán.
21. Langobard cso�tfésű az I. germán állat-
stílus madárfejeivel díszítve
Töredékek, Jutas 196. sír. Veszprém, Bakonyi Mú­
zeum.
Bóna, Langobarden 13. kép és Fellich N.: A Veszp­
réin Megyei Múzeumok Közleményei 2 (1964) 89-91.,
16. kép .rajzos rekonstrukciói nyomán. újra rekon­
struálva.
98
22. Gepida ezüst női piperekészlet 31. (1) Langobard gyalogharcos bronzfigutája. Firenze, Museo Nazionale del Bargello.
Hossza: 7,4-7,7 cm. Szentes-Nagyhegy 64. sír. Szen­ Pajzsdísz Broz.z.i, M.-Tagiiaje"i, A.: Arte longobarda. Civi­
tes, Koszta József Múzeum. Lucca, Museo Nazionale. dale, 1961. XIX. t. b. nyomán.
Csa/ldny, Gepiden 54., XXXVI. t. 3-5. nyomán. Feletti Maj, B. M.: Rendicotti della Pontificia Acca­ 32. Belső-ázsiai páncélos-kopjás lovas (1) és
demia Romana di Archeologia XXXIV (1961-1962), könnyű íjász-lovas (2) kínai ábrázolása
23. Allatfejekkel díszített faragott csont tar­ 196, 5. kép nyomán. Liu Han: The Northern Dynasties Pottery Tomb
solyfüggesztő (2) Langobard lovasharcos brcinzfigurája.
Figurines of Armoured Horse and Rider. Kaogu
Átmérője: 7,1 cm. Kiszombor 247. sír. Elveszett a II. Pajzsdísz 2 (1959), 98-99, 7. és 18. kép nyomán.
világháború alatt.
Csa/ldny, Gepideo 186., CXLII. t. 18. nyomán.
24. Skandináv arany brakteaták runafelirattal
Debrecen környéke (vagy Szatmár megye?)
Schelelig, H.: PZ VII. (1915), 79. nyomán.
25. Aranylemezből préselt brakteaták, arany
függesztőfüllel
Átmérője: 2-1,8 cm. Várpalota 21 sír. Veszprém, Ba­
konyi Múzeum.
Bóna, Langobarden 190. és 212., 18. és 20. kép, vala­
mint XXXIII. t. 6-9. nyomán.
26. Langobard fibula állatfejes díszítéssel
Jutas 196. sír. Veszprém, Bakonyi Múzeum.
Rhé, Gy. - Fettich, N.: Jutas und Öskü. Prag, 1931.
X. t. 1-2., és Bóna, Langobarden LI. t. 1-2. nyomán
27. Faragott csontcsüngők vésett zegzug és
pontkör díszítéssel
Hossza: 1,S-2,5 cm. Kiszombor 279. sír. Szeged, Móra
Ferenc Múzeum.
Csallány, Gepiden 187, CXXXVI. t. 6-9. nyomán.
28. Ezüst szűrőkanál aranylemezzel bevont fo­
góval. Langobard női sírban találták bőrtar­
solyban
Hossza: 14,2 cm. Vörs 23. sír. Keszthely, Balatoni
Múzeum.
Sdgi K.: Acta Arch. Hung. 16 (1964), 378-379, 24.
kép, valamint XXXII. t. nyomán - kiegészítve.
29. Ostrogót stílusú gepida díszcsatok arany­
ból és aranyozott ezüstből
Hossza: 4,5, 8,4, 9,1 cm. a-b: Szentes-Berekhát 37. és
181. sír.; c: Nagyvárad. Az a-b. elveszett a II. világ­
háború alatt. A e. Baltimore, Walters Art Gallery.
Csallány, Gepiden LXXIV. t. 4. és LXXXIV. t. 3.
nyomán.
30. Bükkfából faragott bronzpántos szelence.
Frank ereklye- vagy amulett-tartó
Átmérője: 6,2 cm. Mezőbánd (Band) XXXIV. sír.
Kovdcs lstuán: A mezőbándi ásatások - Les fouillages
de Mezőbánd. Dolgozatok (Kolozsvár) IV. (1913),
316-317, 35. kép töredékei nyomán helyreállítva.

Képtáblák jegyzéke
1. Díszfibula az Odoaker-korszak stílusában
Aranyozott ezüst, rekeszeiben vörös gránát­
berakással. Előzménye a VI. századi gepida öt­
vösségnek. Hossza: 15,7 cm. Lelőhelye állító­
lag Erdély. MNM. Ltsz.: 1. 1874. 32.
Hampel, Alterthümer, III. 54. t. 1.
2. Gepida díszfibula az V. század második fe­
léből
Aranyozott ezüst. Allatfejet mintázó dísz­
gombjai, mélyen vésett spiráldíszítése, ötszö­
gű formája, a szélein elhelyezett vörös kövek­
kel kitöltött rekeszdíszítése, valamint állatfej­
végződése egyenes előzménye a VI. századi
gepida fibuláknak. Hossza: 16 cm. Beregszász
(Beregovo). MNM. Ltsz.: 69. 1906. 1.
Csallány, Gepiden CCIV. t. 14.
3. Sas alakú fibula
Aranyból, vörös gránátberakásokkal. A kor­
szak gyakori jelképes ékszere, amelyet a VI.
században egyszerűbb anyagból is utánoztak.
Hossza: 3,5 cm. Beregszász (Beregovo). MNM
Ltsz.: 69. 1906. S.
Csallány, Gepiden CCIV. t. 13.
4. Madárfej-koszorúval díszített fibula
Aranyozott ezüst. Nemzetközi forma, amely a
Krimtől Spanyolországig elterjedt az V-VI.
században. Hossza: 13,5 cm. Bökénymind­
szent (ma: Magyartés) MNM. Ltsz.: 75.1881.1.
Csallány, Gepiden 42-43, CVIII. t. 2.
S. Allatfejekben végződő ezüst díszcsat
A késő római csatok gepida utánzata. Széles­
sége: 5,7 cm. Szentes-Nagyhegy 64. sír. Szen­
tes, Koszta József Múzeum, Ltsz.: SS. 15. 67.
Csalldny, Gepiden 54, XXXVI. t. 15.
100
6. Csat
Aranyozott ezüst, az V. század második felére
jellemző úgynevezett „ékvéséses" (ékrovásos)
díszítéssel. Figyelemre méltó az állatfej alakú
csat-tüske és a csatkarika almandin-berakásos
szemű sasfej végződése. Hossza: 8,6 cm. Szen­
tes-Nagyhegy. Szentes, Koszta József Múze­
um. Ltsz.: 55. 11. 2.
Csallány, Gepiden 227., CXCV. t. 10.
7. Fibula az V. század végéről
Aranyozott ezüst. Közép-európai típus. Hosz­
sza: 13,6 cm. SzéSreg 19. sír. Szeged, Móra
Ferenc Múzeum. Ltsz.: 53. 29. 54.
Csallány, Gepiden 154, CLXVIII. t. 18.
8. Bizánci csat, áttört keresztdíszítéssel
Bronz. A gepida és langobard sírok gyakori
lelete. Hossza: 5,2 cm. Hódmezővásárhely­
Kishomok 65. sír. Hódmezővásárhely, Tor­
nyai János Múzeum. Ltsz.: 68. 12. 125.
Közöletlen, a szerző ásatása.
9. Bizánci övdísz
Bronzból, keresztdíszítéssel áttörve. A kereszt
alakú díszítmény átmérője: 3,5 cm. Szentes­
Berekhát 145. sír. Szentes, Koszta József Mú­
zeum. Ltsz.: 54. 1. 341.
Csallány, Gepiden 85, LXXIII. t. 12-13.
10. Nyaklánc
Borostyán- és üveggyöngyökből, késő antik
aranygyöngyökkel tarkítva. Az aranygyön­
gyök hossza: 1,7 cm. Szentes-Nagyhegy 84.
sír. Szeged, Móra Ferenc Múzeum. Ltsz.: 53,
SS, S
Csallány, Gepiden 59, XL. t. 1.
11. Ereklyetartó kapszula, felületén poncolt
keresztdíszítéssel
Aranyozott ezüst. Atmérője: 5,6 x 4,3 cm.
Szentes-Nagyhegy 84. sír. Szeged, Móra Fe­
renc Múzeum. Ltsz.: 53.55. 2.
Csallány, Gepiden 63, XXXIX. t. 4.
12. Borostyángyöngy nyaklánc bizánci bronz
keresztfüggővel
A gepida kereszténység kevés bizonyítékainak
egyike. A kereszt hossza: 3 cm. Kiszombor
350 sír. Szeged, Móra Ferenc Múzeum. Ltsz.:
(kereszt): 53. S. 719., (gyöngy): 53. S. 720.
Csallány, Gepiden 190, CXXIV. t. 12, 14.
13. Sasfejes díszcsat
Aranyozott ezüst. Vörös ékkövei nagyobb­
részt kihullottak. Hossza: 14,5 cm. Szolnok­
Szanda 154. sír. Szolnok, Damjanich János
Múzeum. Ltsz.: 74.1.1.
Kaposvári Gyula és Kovrig Ilona ásatása. Közöletlen.
Előzetes közlése: Csallány, Gepiden CCXLVI. t. 2.
14. Sasfejjel díszített csat
Bronzból; sokáig használt, kopott példány. Az
utólag hozzáerősített ovális vaskarika szét­
mállott. A jellegzetes Tisza-vidéki gepida csat­
típus eddigi legegyszerűbb változata. Hossza:
7,8 cm. Hódmezővásárhely-Kishomok 77. sír.
Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum.
Ltsz.: 68. 12. 159.
Közöletlen, a szerző ásatása.
15. Sasfejjel díszített csat
Aranyozott ezüst, karikája a második világ­
háború alatt elveszett. Erősen elhasznált, ko­
pott példány, rekeszeiből a kövek nagyrészt
kihulltak, a csattestet többször javították.
Szentes-Nagyhegy 77. sír. Hossza: (jelenleg):
9,7 cm. Szélessége: 5,3 cm. Szentes, Koszta
József Múzeum. Ltsz.: 55. 11. 1.
Csallá'!Y, Gepiden 57, XXXVIII. t. 1.
16. Díszcsat
Fehér tajtékkőből, bronztüskével. Atmérője:
4,5 cm. Sövényháza. Szeged, Móra Ferenc Mú­
zeum. Ltsz.: 13/1904. d.
Csallánj, Gepiden 227, CCXV. t. 12.
17., 19. övcsat és piramis alakú övdísz
Aranyozott bronz. Az övdísz átmérője: 4x4
cm, a csat átmérője: 5,9 cm. Hódmezővásár-
hely-Kishomok 7. és 23. sír. Szeged, Móta
Ferenc Múzeum. Ltsz.: (csat): 53. 48. 64.,
(veret): 53. 48. 32.
Csallány, Gepiden 134 és 136, CCXXIII. t. 28 és 33.
18. Gepida csat
Bronzból, poncolt díszítéssel és a hozzá tar­
tozó hasonlóan díszített övszoritó lemezzel.
Az utóbbi hossza: 3,8 cm. Szőreg 68. sír. Sze­
ged, Móra Ferenc Múzeum. Ltsz.: 53. 29. 167.
Csalldny, Gepiden 162, CLXXII. t. 8 és 15.
20. Pajzsdudor középső kerek gombjának
bepecsételt díszítése erősen nagyítva. Eredeti
átmérője: 2,6 cm.
21. Pajzsdudor
Vasból, félgömb alakú aranyozott szögfejekkel
és bepecsételt díszítésű aranyozott bronz kö­
zéplemezzel. Atmérője: 21,5 cm. Hódmezővá­
sárhely-Kishomok 1. sír. - Gepida nemes paj­
zsa. Hódmezővásárhely, Tornyai János Mú­
zeum. Ltsz.: 62. 24. 1.
Csallán_y, Gepiden 132, CCXXI. t. 1.
22. Gepida nemes díszsisakja
Szentes-Berekhát 13, 15. és 40. sírjában szét­
szórt (utólag összekevert?) töredékekből a
szerző intenciói alapján helyreállította Tóth Jó­
zsef, a szolnoki Damjanich János Múzeum res­
taurátora. Szentes, Koszta József Múzeum.
Csallány, Gepiden 72, 16. kép
23. Széles állatfejben végződő ötgombos ge­
pida :fibula
Aranyozott ezüst. Erősen kopott. Hossza: 10
cm. Szentes-Nagyhegy 64. sír. Szentes, Koszta
József Múzeum. Ltsz.: 55. 15. 66.
Csalldny, Gepiden 54, XXXVI. t. 2.
24. Aranyozott ezüst fibulapár
A gepida díszfibulák olcsóbb, egyszerűbb
utánzata. Hossza: 8,6 cm. Szentes-Kökényzug
81. sír. Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.:
SS. 16. 44., 55. 16. 45.
Csallány, Gepiden 38, XVIII. t. 4-5.
25. Aranyozott ezüst fibulapár
Az olcsóbb, egyszerűbb gepida ékszerek egyik
példánya. Szemmel láthatóan a drágább ne­
mesfém ékszereket utánozza. Hossza: 8,6 cm.
Szentes-Kökényzug 50. sír. Szentes, Koszta
József Múzeum. Ltsz.: 55. 16. 18., 55. 16. 19.
Csallány, Gepiden 31, VIII. t. 3--4.
26. Skandináviai típusú „relief-fibula"
Aranyozott ezüst. Négyszögletes lemezét az I.
101
germán állatstilus elemei díszítik. Hossza: 13
cm. Szolnok-Szanda 124. sír. Szolnok, Dam­
janich János Múzeum. Ltsz.: 74. 1. 2.
Kaposvári Gyula és Kovrig Ilona ásatása. Közöletlen.
Előzetes közlése: Csallány, Gepiden CCXLVI. t. 1.
27. Tagolatlan testű gepida fibula
Aranylemez alapon vörös üvegbetakással. Ara­
nyozott ezüst. Hossza: 3,8 cm. Szarvas. MNM.
Ltsz.: 94. 1903. 21.
Közöletlen
28. Egyenlő szélességű „lábú" fibula
Bronzból, a rekeszekben ékkövekkel, hét
díszgombja használat közben kihullott. Dél­
német típus. Hossza: 7,6 cm. Kiszombor 247.
sír. Szeged, Móra Ferenc Műzeum, Ltsz.:
53. 5. 551.
Csallány, Gepiden 185, CXLII. t. 10.
29. Skandináviai eredetű egyenlő karű fibula
Aranyozott ezüst. Egyik végét a temetéskor
rituálisan letörték. Szegélyén az I. germán ál­
latstilus figurái (v.ö. 19. rajz). Hossza Gelen­
leg): 13,5 cm. Szentes-Nagyhegy 84. sír. Sze­
ged, Móra Ferenc Múzeum. Ltsz.: 53. 55. 1.
Csallány, Gepiden 59, XXXIX. t. 5.
30. A szentes-nagyhegyi 84. sír egyenlő-karű
fibulájának egyik fele, erősen nagyítva. Jól
tanulmányozhatók rajta a vadkanfejdíszítés és
a felületét borító I. germán állatstilusba tar­
tozó figurák. (v.ö. 19. rajz.)
31. Fekete színű korongolt tál, gazdag besimí­
tott díszítéssel
A késői V. századi - korai VI. századi gepida
fazekasság kedvelt formája. Magassága: 12
cm. Szájátmétője: 12,3 cm. Szentes-Betekhát,
sírszám nélküli sírból. Szentes, Koszta József
Múzeum. Ltsz.: 54. 1. 574.
Csallány, Gepiden 102, CII. t. 2.
32. Körte alakú edény, sötétszürke színű, ko­
rongolt
Sajátos benyomkodott „kalászdíszítéssel". Ma­
gassága: 16 cm. Szőreg 69. sít. Szeged, Móra
Ferenc Múzeum. Ltsz.: 53. 29. 292.
Csallány, Gepiden 163, CLXXXV. t. 1.
33. Kiöntőcsöves gepida f�zék
Sötétszürke színű, korongolt, szabálytalanul
bepecsételt mintával. Magassága: 18,8 cm.
Szőreg 23. sít. Szeged, Móra Ferenc Múzeum.
Csallány, Gepiden 155, CLXXXV. t. 4.
102
34. Gömbölyű testű gepida edény
Sötétszürke színű, korongolt. Formája, vala­
mint bepecsételt és plasztikus díszítése egye­
dülálló. Magassága: 11,3 cm. Kétegyháza 2.
sít. Szeged, Móra Ferenc Műzeum. Ltsz.:
53. 27. 2.
Csallány, Gepiden 115, CLXXXIX. t. 12.
35. Gepida edény
Egész felületét bepecsételt díszítés borítja. Ko­
rongolt, szürke színű. Magassága: 10,6 cm.
Kétegyháza 7. sír. Szeged, Móra Ferenc Mú­
zeum. Ltsz.: 53. 28. 17.
Csallány, Gepiden 118, CLXXXIX. t. 14.
36. Kiöntőcsöves korsó bepecsételt díszítéssel
A legszebb és legnagyobb méretű gepida faze­
kastetmék a VI. század középső harmadából.
Magassága: 22,2 cm. Békésszentandrás. Szen­
tes, Koszta József Múzeum. Ltsz.: 55. 9. 1.
Csalldny, Gepiden 106, CIII. t. 9.
37. Körte alakú gepida edény
Barnásszürke színű, korongolt, bepecsételt dí­
szítéssel. Magassága: 12,7 cm. Szarvas. MNM.
Ltsz.: 75. 1893. 112.
Csallány, Gepiden 107, CXCIII. t. 13.
38. Jellegzetes gepida „sűtűfésű"
Úgyszólván valamennyi női sír melléklete.
Hossza: 10 cm. Szentes-Kökényzug VIIa. sír.
Szentes, Koszta József Múzeum. Ltsz.:
72. 73. 1.
Csallány, Gepiden 26, I. t. 10.
39-40. Csat
Az Odoaket-kotszak ötvöstemeke az ismeret­
len pannoniai lelőhelyről származó aranyozott
ezüstcsat. Rekeszeit vörös ékkőbetétek díszí­
tik. Közvetlen előzménye a hegykői 18. sír
fibulája stílusának, valamint a veszkényi masz­
kos csüngőnek. Hossza: 17,2 cm. MNM.
Ltsz.: 61. 95. 1.
Hampel, Alterthümer III, 53. t. 1.
41. Katd tokjának totkolatvetete
Aranyozott ezüst. Atmérője: 5,3 cm. Felpéc
(Győr-Sopron m.). MNM. Ltsz.: 42. 1902.
25a.
Fettich N. : Győr története a népvándorláskorban.
Győr, 1943. 7, II. t. 2-2/a.
42. Emberi maszkkal díszített fibulapát
Aranyozott ezüst, felületén rekeszekben vörös
gránátberakással, szélein madárfejekkel dí­
szítve. Hossza: 12,8 cm. Hegykő 18. sír. Sop­
ron, Liszt Ferenc Múzeum.
Közöletlen, a szerző ásatása. Előzetes közlései: Bóna
I.: SSZ 14 (1960), 238-241, 4. kép; Bóna I.: Aus Ur­
und Frühgeschichte II. Berlin, 1964. XV. t.; Bóna
1971, 15. kép 7-8.
43. Részlet a hegykői 18. sír fibulájától
Jellegzetes a lárvaszerű emberi maszk, � vésett
spiráldíszítés és a rekeszekbe foglalt piros ék­
kődíszítés - valamennyi a langobardok Panno­
niába költözése előtti fémművesség öröksége.
44. Sasfibula
Aranylemezből. A felületét tagoló arany re­
keszekben poncolt aranylemezek felett vörös
gránátberakással. Hossza: 3,6 cm. Bezenye 17.
sír. Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum.
Ltsz.: 58. 294. 1.
Bóna, Langobarden 192, XLIII. t. 12.
45-46. Korongfibulapát
Aranyozott ezüstlemezből. Felületét vttag­
szitomszerűen elhelyezett .rekeszekben vörös
és zöld üvegbetakás díszíti. Atmétője: 3,1 cm.
Bezenye 8. sír. Mosonmagyaróvár, Hansági
Múzeum. Ltsz. : 58. 291. 3-4.
Bóna, Langobarden 192, XLIV. t. 5-6.
47. ,,S alakú" fibulák
Két ellentétesen összeillesztett ragadozómadár­
fejből komponált, jellegzetes langobard fibu­
lák. A madarak szemét és nyakát rendszerint
vörös üvegberakás hangsúlyozza. Ugyanezen
ékszettipus elméttaniasított változata az itáliai
langobardoknál különösen gyakori paragrafus
alakú fibula. Hossza (átlagban): 2,5 cm. Szent­
endre, Kápolnásnyék, Tamási, Kajdacs. MNM
és Szekszárd, Balogh Adám Műzeum.
Közöletlenek, a szerző ásatásaiból.
48. ,,S alakú" fibulák
Felületüket ezüstlemezzel kibélelt rekeszekben
vörös üvegbetakás díszíti. Pannoniában ko­
rábban ismeretlen „itáliai" típusok. Hossza:
2,2-2,3 és 3,8 cm. Rácalmás 2., 16. és 20.
sír. Székesfehérvár, István Király Múzeum.
Ltsz.: 57. 48. 1., 58. 131. 2., 58. 132. 1.
Közöletlenek, a szerző ásatása. Előzetes ismertetésük:
Bóna, Fejér megye 12. kép.
49. Fibulapár
Ezüstből, gondosan aranyozva. A kajdacsi 2.
sít fibulájának egyszerűbb, kisebb méretű vál­
tozata. Hossza: 8,5 cm. Tamási 6. sír. Szek­
szárd, Balogh Adám Műzeum
Közöletlen, a szerző ásatása.
50. Fibulapár
Aranyozott ezüstből, a félködemezzel egybe­
öntött gombdíszítéssel. Pontos megfelelőit
itáliai langobatd temetőkbőlismerjük. Hossza:
7,7 cm. Szentendre 54. sír. MNM. Ltsz.:
65. 1. 213.
Közöletlen, a szerző ásatása.
51. Részletek a kajdacsi 2. sír fibulájáról
Jól megfigyelhető a bonyolult állatfigurák
szimmetrikus elrendezése (vö. 54-55).
52. Fibulák
A langobatdok vándorlásának bizonyítékai
közé tartoznak a Csehországtól Ausztrián, Ma­
gyarországon át Itáliáig elterjedt „Podbaba­
Schwechat" típusú aranyozott ezüstfibulák,
amelyek egyre gyakoribbak lesznek pannoniai
sírokban is (pl. Tamási). Hosszuk: 8,7 cm.
Fertőszentmiklós 9. sfr. Győr, Xanthus János
Múzeum. Ltsz.: 71. 9. 16-17.
Közöletlenek. Tomka Péter ásatása, a közlés engedélye­
zését neki köszönöm.
53. Hétgombos langobatd ezüstfibula, enyhén
aranyozva
Félkör alakú lemezét az I. germán állatstílus
motívumai díszítik. A fibula teljes hossza: 8,9
cm. Szentendre 29. sír. MNM. Ltsz.: 65. 1. 90.
Közöletlen, a. szerző ásatása.
54-55. Aranyozott ezüstfibula a II. germán
állatstilus elemeivel díszítve
Gombjai „itáliai módra" állatfejeket mintáz­
nak. Hossza: 10,5 cm. Kajdacs 2. sír. Szek­
szárd, Balogh Adám Műzeum.
Közöletlen, a szerző ásatása.
56. Nyolcgombos langobatd ezüstfibula, gaz­
dagon aranyozva
Felületén a korszak szinte valamennyi díszítő­
eleme megtalálható. Félkör alakú lemezén az
I. germán állatstilus motívumai, ovális leme­
zén szalagfonat, a fibula nagy állatfejénekszegé­
lyén pedig beütögetett-bepecsételt motívu­
mok. Hossza: 8,8 cm. Szentendre 56. sír.MNM.
Ltsz.: 65. 1. 228.
Közöletlen, a s zerző ásatása. Előzetes közlése: Bóna
1971, 8. kép 12-13.
57. Részlet egy I. germán állatstilussal díszí­
tett, poncolt szegélyű fibulától
A teljes fibula hossza: 7 cm. Gyönk 1. sír.
MNM. Ltsz.: 8. 1887. 89.
Bóna, Langobarden 197-198, LVI. t. 6. (Hampel nyo­
mán a téves Regöly lelőhellyel.)
103
 58. Nyaklánc
Színes üveggyöngyökből, vörös üvegberaká­
sokkal díszített aranycsüngővel. A csüngő
hossza: 2,3 cm. Fertőszentmiklós, 9. sír, Győr,
Xanthus János Múzeum. Ltsz.: 71. 9. 25-29.
Tomka Péter ásatása, közöletlen. A közlés engedélye­
zéséért az ásatónak tartozom köszönettel.
59. A langobard fibulákról lecsüngő szalagok
végét lezáró kristálygömbök
Atmérőjük: 3-3,5 cm. Szentendre 40., 43., 56.
sír és Szőny (Brigetio). MNM. Ltsz.: 65. 1.
154., 65. 1. 233., 64. 2. 1.
Közöletlenek, a szerző ásatásai.
60. Ezüst díszkulcsok
Semmit nem nyitottak, rangjelző szerepük
volt. Hosszuk: 10,9 cm. Hegykő 18. sír
(Győr-Sopron m.). Sopron, Liszt Ferenc Mú­
zeum.
Közöletlen, a szerző ásatása. Előzetes ismertetése:
Bóna 1971, 15. kép 14.
61. Frank korongfibulák
A pannoniai langobard sírokra különösen jel­
lemzőek a frank korongfibulák. Ezüstből ké­
szültek, felületüket virágsziromsze;űen vörös
vagy lila üvegberakás színezi. Atmérőjük:
2,5-3 cm között. Szentendre 2., 28., 29. sír,
Kajdacs 2. sír, Tatabánya. MNM és Szekszárd,
Balogh Adám Múzeum. Ltsz.: 65. 1. 1., 65. 1.
84., 65. 1. 91. 65. 10. 2.
Közöletlenek, a szerző ásatásai.
62-63. Aranyozott ezüst övdísz
Felületét vésett és ónberakásos „nielló" tech­
nikával két, fejjel egymásnak fordított bajuszos
férfiarc díszíti. Mindkettő szarvakkal ékesített
sisakot(?) visel. Atmérője: 4,7 cm. Szentendre
34. sír. MNM. Ltsz.: 65. 1. 136.
Közöletlen, a szerző ásatása.
64. ,,Frank" fibulák
Valójában jó ezüstből készült fibulák Dél­
Németországból. Hegykő 4. sír, hossza: 8,3
cm; Hegykő 72. sír, hossza: 8,7 cm. Sopron,
Liszt Ferenc Múzeum. Ltsz.: 65. 36. 2.,
65. 78. 1.
Közöletlenek, a szerző ásatása. Előzetes ismertetésük
Bóna 1.: SSZ 14 (1960), 235, 1. kép és SSZ 17 (1963),
140, 2. kép.
65. Ezüstberakással díszített, ,,tausírozott" vas
övdísz
Atmérője: 2,8 cm. Szentendre 30. sír. MNM.
Ltsz.: 65. 1. 108.
Közöletlen, a szerző ásatása.
104
66. Langobard díszedény a VI. század első
feléből
Szabadkézzel készült. Magassága: 8,7 cm.
Szentendre 29. sír. MNM. Ltsz.: 65. 1. 85.
Közöletlen, a szerző ásatása.
67. Kiöntőcsöves korsó
A pannoniai langobardok körében is elterjed­
tek a kiöntőcsöves korsók mind bepecsételt,
mind pedig besimított díszítéssel. Edényünk
világosszürke színű, korongolt, felső részét
bordák közé komponált besimított rácsminta
díszíti. Magassága: 20,5 cm. Szentendre 48.
sír. MNM. Ltsz.: 65. 1. 187.
Közöletlen, a szerző ásatása.
68. Csésze
A langobardok korábbi, szabadkézzel készült
edényeit utánzó korongolt, bepecsételt díszí­
tésű csésze. Magassága: 8 cm. Peremátmérője:
11,2 cm. Szentendre 36. sír. MNM. Ltsz.: 65.
1. 147.
Közöletlen, a szerző ásatása.
69. Széles szájú, szabadkézzel készült tál
Testét ferde árkolás, vállát pecsételt minták
díszítik. A Pannonia meghódítása előtti ere­
deti langobard keramika jó példája. Magas­
sága: 14 cm. Peremátmérője: 21,7 cm. Rác­
almás 15. sír. Székesfehérvár, István Király
Múzeum. Ltsz.: 58. 133. 1.
Közöletlen, a szerző ásatása. Előzetes ismertetése: Bó­
na, Fejér megye 10. kép.
70. Az eddig ismert legnagyobb méretű és leg­
díszesebb langobard bepecsételt díszítésű
edény
Megfigyelhető, hogy valamennyi bepecsételt
edény egyéni munka, nincs két egyforma alakú,
méretű és díszítésű közöttük. Magassága: 17,3
cm. Szentendre 81. sír. MNM. Ltsz.: 65. 1.
297.
Közöletlen, a szerző ásatása.
71. Talpas üvegserleg
Bizánci vagy észak-itáliai készítmény. Magas­
sága: 11,4 cm. Hegykő 18. sír. Sopron, Liszt
Ferenc Múzeum.
Közöletlen, a szerző ásatása. Eddigi ismertetései: Bóna
I.: SSZ 14 (1960), 238, 3. kép; Bóna 1971, 15. kép. 1.
72. Csúcsos fenekű frank ivópohár
Rajna-vidéki műhelyből. Zöldes színű, bar­
násvörös festésnyomokkal. Magassága: 11 cm.
Mosonszentjános 2. sír. Mosonmagyaróvár,
Hansági Múzeum.
Közöletlen. Pusztai Rezső ásatása, a közlés engedélye­
zését neki köszönöm.
73. Zsírkőből faragott játékkorongok
. először közöljük. MNM. Ltsz.: 16. 1931. 1-4.
Langobard nemes sírjából; a kora középkori
gazdag barbár sírok egyik gyakori melléklete.
Mosonszentjános 1. sír. Mosonmagyaróvár,
Hansági Múzeum.
Közöletlen. Pusztai Rezső ásatása, a közlés engedélye­
zését neki köszönöm.
74. Övcsatpár és szíjvégek
Vésetekkel és niellóval díszített tömör ezüst
övcsatpár és a hozzájuk tartozó ezüst szíjvégek
langobard nemes sírjából. Mosonszentjános 1.
sír. A csatok hossza: 7,5 és 8 cm. Mosonma­
gyaróvár, Hansági Múzeum.
Közöletlenek. Pusztai Rezső ásatása, a közlés engedé­
lyezését neki köszönöm.
75. Kardmarkolat
Északi stílusú aranyveretekkel, damaszkolt
pengével. A markolat hossza: 12 cm. Gyirmót
(Győr-Sopron m.). Győr, Xanthus János Mú­
zeum.
Fettich N.: Győr története a népvándorláskorban.
Győr, 1943. 8-11, II-IV. t.
76. A veszkényi lelet (Győr-Sopron m.).
Az 1902-ben talált remek lószerszámok három
múzeumba és magángyűjteményekbe szóród­
tak szét, a teljes együttest soha nem köz�Hték.
Képünkön először láthatók együtt a ma is fel­
lelhető, gondosan restaurált dísz!tmények.
Mint a két ránk maradt zabla mutatJa, az ara­
nyozott ezüstdíszek két különböző . lószer­
számra voltak felerősítve. Sopron, Liszt Fe­
renc Múzeum és Szombathely, Savaria Mú­
zeum Ltsz.: SS. 40. 1-2., 54. 723. 1-2.
Hampel, Alterthümer III. 539. t.
77. A veszkényi zablák vas szájrészei elpor­
ladtak (vö. 16. rajzot); ezüstberakással dí-
szített bronzkarikáikat és a szíjszorítókat itt
Közöletlen.
78. Az egyik veszkényi lószerszám aranyozott
ezüstcsüngője
A VI. századi germán ötvösművészet remeke.
Finom ezüstfelületét részben aranyozással,
részben ónberakással (,,nielló" technikával)
színezték, a bonyolult módon _komponált sas­
fejeket, állatfigurákat és emberi maszkokat ez­
által emelték ki. Atmérője: 6,8 cm. Sopron,
Liszt Ferenc Múzeum. Ltsz.: 55. 40.
Kugler A.: Arch. Ért. 26 (1906), 27-30.
79. Szíjelosztó
Valószínűleg az előző csüngővel azonos ló­
szerszámot díszítettek a „guggoló" emberfigu­
rákat ábrázoló, viaszveszejtéses eljárással ön­
tött félgömb alakú szíjelosztók. Poncolt, és
niellódíszítése megegyezik a langobard fibulak­
kal. Atmérője: 6,6 cm. Sopron, Liszt Ferenc
Múzeum. Ltsz.: 55. 40. 2.
Hampel, Alterthümer III. 539. 3-5; Kugler, Arch. Ért.
26 (1906), 27-30.
80. Aranylemezből préselt brakteata, arany
függesztőfüllel. Várpalota, 21. sír. (lásd a 25.
szövegközti rajzot)
Bóna I.: Langobarden 212-213, XXXIII. t. 6.
81. Szíjelosztó . , , ,
A másik veszkényi loszerszam kereszt alak�
szíjelosztói egyszerűbbek, díszítőmotívumai
feltűnően megegyeznek a pannoniai langobard
fibulákkal. Szombathely, Savaria Múzeum.
Ltsz.: 54. 723. 2.
Hampel, Alterthümer III. 539. t. 2.
 1. Fibula az Odoaker-korszak
stílusában.
Lelőhelye állítólag Erdély

1
1
 3. Sas alakú fibula,
Beregszász-Beregovo

4. Madárfej-koszorúval díszített
gepida fibula.
Bökénymindszent

2. Gepida díszfibula
az V. század második feléből.
Beregszász-Beregovo
5. Állatfejekkel díszített
gepida csat.
Szentes-Nagyhegy

6. Ékvéséses díszítésű
gepida ezüstcsat.
Szentes-Nagyhegy

7. Gepida aranyozott ezüst­

fibula
az V. század végéről.
Szőreg

8. Bizánci bronzcsat
áttört keresztdíszítéssel.
Hódmezővásárhely-Kishomok
 10. Nyaklánc borostyán­ 11. Aranyozott
és aranygyöngyökből. ezüst ereklyetartó
Szentes-nagyhegyi keresztdíszítéssel.
gazdiig gepida női sírból Szentes-nagyhegyi
gazdag gepida női sírból

12. Borostyángyöngy nyaklánc

bizánci bronz kereszt függővel.
Kiszombor

9. Bizánci bronz övdísz

keresztdíszítéssel.
Szentes-berekháti
gepid� sírból
13. A legjelle'mzőbb gepida 14. Sasfejjel díszített
ékszer: gepida övcsat bronzból.
a sasfejjel díszített ezüstcsat. Hódmezővásárhely-Kishomok
Szolnok-Szanda

15. Gepida sasfejes csat

töredéke.
Szentes-Nagyhegy

·-
16. Gepida diszcsat
fehér tajtékkőből.
Sövényháza

19. Gepida piramis alakú övdísz

(vö. 17. kép).
Hódmezővásárhely-Kishomok

17. Gepida övcsat

(vö. 19. kép).
Hódmezövásárhely-Kishomok

18. Gepida bronzcsat

és övdíszítő lemez.
Szőreg
20. Gepida pajzsdudor
díszgombjának
bepecsételt mintái.
Erősen nagyítva

22. Gepida nemes díszsisakja,

töredékekből helyreállitva.
Szentes-Berekhát

21. Gepida nemesi pajzsdudor

aranyozott szögfejekkel
és díszgombbal.
Hódmezővásárhely-Kishomok
 27. Tagolatlan testű
26. Skandináviai típusú gepida fibula,
„relief"-fibula vörös üvegberakással
az I. germán állatstílus díszítve.
elemeivel díszítve. Szarvas
Szolnok-Szanda

23. Állatfejekkel díszített

ötgombos gepida fibula.
Szentes-Nagyhegy

24. A gepida díszfibulák

olcsóbb, egyszerűbb változata.
Szentes-Kökényzug

28. Egyenlő szélességű „lábú",

nyugati típusú
25. Aranyozott ezüst fibulapár, gepida fibula.
a drágább nemesfém ékszerek Kiszombor
utánzata.
Szentes-Kökényzug
29. Skandináviai eredetű
,,egyenlő karú" fibula.
Szegélyét az I. germán
állatstilus figurái díszítik.
Szentes-Nagyhegy

30. Az előző képen bemutatott

fibula egyik fele,
erősen nagyítva
 31. Korongon készült gepida
J
tál, besimított díszítéssel.
Szentes-Berekhát

33. Kiöntőcsővel ellátott,

bepecsételt mintás
gepida fazék.
Szőreg

35. A gepida
bepecsételt díszítésű bögrék
egyik szép példánya.
Kétegyháza

32. Körte alakú gepida edény, 34. Gepida edény

benyomkodott sajátos, plasztikus
,,kalászdíszítéssel". és bepecsételt díszítéssel.
Szőreg Kétegyháza
---- -----·-· -- - -
�----- - - - - ----------------------=======�--==-=S:-""""'!4

36. A legszebb gepida edény:

kiöntőcsöves,
bepecsételt mintás fazék
Békésszentandrásról

37. Körte alakú gepida edény,

egyedi megoldású
bepecsételt díszítéssel.
Szarvas

38. A jellegzetes „sűrűfésű",

úgyszólván valamennyi
gepida női sír melléklete.
Szentes-Kökényzug
39-40. Az Odoaker-korszak re­
meke az ismeretlen pannoniai
lelőhelyről
származó diszcsat.
A pannoniai langobard
ötvös-stílus
kitűnő előzménye

41. Kard tokjának

torkolatverete,
madárfejekkel díszítve.
Felpéc
 43. Az előző fibulából
kinagyított részlet
jól szemlélteti
a helyi ötvöshagyományok
továbbélését

42. Emberi maszkkal

díszített fibulapár,
vörös gránátberakással,
szélein madárfejekkel díszítve.
A hegykői
VI. századi temetőből
44. Langobard sasfibula,
aranyból,
vörös gránátberakással.
Erősen nagyítva.
Bezenye

45-46. Korongfibulapár
a bezenyei
langobard temetőből.
Erősen nagyítva
 -------------���---------�---··- ··· .
_____ ----,-::----=--=- - -

49. Aranyozott ezüst fibulapár

a tamási langobard temetőből

47. A két
ellentétesen összeillesztett
ragadozómadár-fejből
komponált „S alakú" fibulák
a leggyakoribb
langobard ékszerek

48. Langobard „S alakú"

fibulák,
felületükön rekeszekben
vörös üvegbetéttel.
Rácalmás
50. Langobard 52. A Csehországtól Itáliáig
aranyozott ezüstfibulák. elterjedt fibulatipusok
Szentendre a langobardok vándorlásának
bizonyítékai.
Fertőszentmiklós

53. Langobard ezüstfibula

51. Részletek részlete
a kajdacsi langobard fibuláról az I. germán állatstilus
(vö. 54-55) motívumaival

J
54-55. Langobard ezüstfibula
állatfejeket mintázó
díszgombokkal.
Kajdacs
 57. Részlet a gyönki
langobard fibuláról

56. Aranyozott ezüstfibula

szalagfonat-díszítéssel.
Szentendre
l
1
58. Előkelő langobard nő
nyaklánca
aranycsüngővel.
Fertőszentmiklós

59. Langobard
kristálygömb csüngődíszek

60. Ezüst díszkulcsok

előkelő langobard
nemesasszony sírjából.
Hegykő
 61. Rajna vidéki korong­ 64. ,,Frank" eziistfibulák
fibulák langobard langobard női sírokból.
női sírokból Hegykő

62-63. Aranyozott ezüst

övdísz, emberi maszk
ábrázolással.
Szentendre

65. Ezüst berakással díszített

vas övdísz
langobard férfisírból.
Szentendre
 69. Szabadkézzel készült
langobard tál.
Rácalmás

70. Jellegzetes
pannoniai langobard
bepecsételt díszítésű fazék.
Szentendre

66. Szabad.kézzel készült

langobard diszedény.
Szentendre

67. A kiöntöcsöves korsó

már a pannoniai langobard
fazekasság készítménye.
Szentendre

68. Szabadkézzel készült,

edényt utánzó
korongolt csésze.
Szentendre
 j 73. Játékkorongok
langobard nemes sírjából.
Mosonszentjános

74. Ezüst díszcsat-készlet

langobard nemes sírjából.
Mosonszentjános

71. Talpas üvegserleg 72. Csúcsos fenekii

langobard sírból. frank üvegpohár.
Bizánci készítmény. Mosonszentjános
Hegykő

r
�-------------��------- --�-

76. A veszkényi
langobard hercegi sír
lószerszám-készlete

75. Kardmarkolat
északi stílusú díszítményekkel. 77. Az ezüst berakással díszített
Gyirmót veszkényi zablakarikák
78. Az egyik veszkényi
csüngődísz,
a VI. századi
germán művészet remeke

80. Arany brakteata

Várpalotáról

79. Aranyozott
ezüst szíjelosztódísz részlete
a veszkényi leletből
 81. Kereszt alakú szíjelosztó
a veszkényi leletből

78..
csüi
a VJ
gerr

79. A
ezüst
a ves: