Táplálkozási zavarok

Az étkezési zavarok sokasága ismert, ám a három legismertebb és legelterjedtebb a

következők: anorexia, bulimia, illetve binge eating (lényegében túlevést jelent). Ezenkívül
előfordulhatnak például a férfiak körében inverz anorexia, amely az izmokkal kapcsolatos
testképzavar, valamint napjainkban egyre gyakoribb az ortorexia, melynek lényege az, hogy
az illető túlzottan, már-már betegesen ügyel az egészséges étkezésre. Az étkezési zavarok
jellemzően a tinédzserek között figyelhetőek meg, akik jelentős testi és szellemi, lelki
változáson esnek keresztül életük ezen szakaszában. A pszichés tényezők, valamint az illető
környezete, szociális helyzete, illetve a társadalmi nyomások is igen jelentősen
közrejátszanak az ilyen típusú zavarok kialakulásában. Például a családi környezet, az onnan
vett minták és általánosságban testtel kapcsolatos divatos normák a kutatók szerint fő
indikátorként szolgának a testképzavarok kialakulásában. Ezen okok vezethetnek az
önértékelési zavarhoz, mely elsősorban az anorexiások között figyelhető meg, akik mindig túl
kövérnek látják magukat. A témában napvilágra került legújabb kutatások alátámasztani
látszanak azt a hipotézist, miszerint a testképzavarok részben genetikai okokra is
visszavezethetőek. Az anorexiások körében a legnagyobb a nők aránya, és mint említettem, a
kóros soványság és ennek következtében étvágytalanság és koplalás jellemzi őket. Mivel a
kevesebb bevitt táplálék és elengedhetetlen vitaminok hiánya károsan hat az elmére is, az
esetek túlnyomó többségében depresszió figyelhető meg körükben. Ezen egyének
igyekeznek elrejteni a testüket, és hajlamosak füllenteni az étkezéseket illetően, valamint
szinte már betegesen válogatósak. A bulimia egy fokkal nehezebben körülírható, de
lényegében falásrohamokkal jár ez a betegség, amelyek után az illetőnek bűntudata lesz,
aminek következtében különböző készítményekkel hánytatja magát, vagy hashajtókat szed.
Azonban azért is hánytathatja magát egy bulimiás, mivel csak szeretne ügyelni az alakjára. a
hányások miatt dehidratáltság léphet fel az ilyen embereknél, illetve a szervezetük veszélyes
mértékben elsavasodhat. Ezen betegségek felismerése nehézkes, de az anorexia esetében
lényegesen egyszerűbb, mivel hangulatingadozások, és az előbb említett étvágytalanság egy
idő után feltűnő lehet a kórós soványság mellett. A bulimia esetében nehézkes a felismrés,
bár nem is annyira káros ez a fajta betegség. A nyálmirigyek megduzzadása, illetve a fogak
állapotának romlása a hányások miatt árulkodó jel, azonban az esetek nagyobbik részében
nem ismerik fel ezeket a tüneteket. Az előbbiekben nem említett binge eating lényegében
túlevés, melynek felismerése a hűtő tartalmának rohamos fogyásával lehetséges, és amely
szakember segítségével sikeresen gyógyítható. Ugyanez igaz a többi két esetre is, ha már
sikeresen beazonosítottuk a betegséget, a gyógyulási esélyek nagyon magasak. A
legfontosabb ebben a helyzetben az, hogy mutassunk empátiát az adott személy iránt, illetve
pozitív visszajelzésekkel növeljük önértékelését. Ezek után pszichoterápiával az anorexiások
esetében körülbelül 1,5 év, míg a bulimiások esetében fél év alatt már meg lehet szabadulni
ezen betegségektől. Az anorexia esetében azonban szükség lehet dietetikus hozzájárulására
is, illetve súlyosabb esetben kórházi ellátás is szükséges, hiszen az anorexia halálos
kimenetelű is lehet.
Személyes tapasztalattal nem rendelkezem a témát illetően, de egyik ismerősöm példáján át
megfigyelhettem egy anorexiás ember fokozatos izolációját és kedvtelenségét, valamint a
soványság iránti megszállottságát. Véleményem szerint minden emberrel előfordulhatnak
táplálkozási zavarok, így a legfontosabb a megértés, illetve a támogató hozzáállás, valamint a
káros gondolatok redukálása pozitív visszajelzésekkel. Ha szükséges, a szülőket értesítsük a
gyermeke helyzetéről. A szülőnek pedig véleményem szerint kötelessége a gyermeke
betegségének tudatában akár szakember segítségét is igénybe venni az illető gyógyulásának
érdekében.