1.

A Föld belső szerkezete

A Föld belső hőmérséklete a mélység felé haladva fokozatosan nő. Jelenlegi ismereteink szerint a Föld belső hőjének
egy része radioaktív anyagok (pl. uránium, tórium) bomlásából származik. A geotermikus gradiens, azaz a 100
méterenkénti hőmérséklet-változás földi átlagértéke 3 °C.
A Föld anyaga a forgás és a lehűlés hatására sűrűség szerint rendeződött gömbhéjakba. A nyomás a mélység
függvényében nő, és a Föld középpontjában eléri a felszíni nyomás négyezerszeresét.A sűrűség ezzel szemben hirtelen
megnő bizonyos mélységekben. Értéke éppen ott módosul jelentősen, ahol a földrengéshullámok is változásokra
utalnak. A belső hő tartja mozgásban a felszínt alakító hő- és anyagáramlásokat (pl. a lemezmozgásokat, a vulkanizmust).
A Föld belseje gömbhéjas szerkezetű. A fizikai jellemzők alapján a következő gömbhéjakat különböztethetjük meg:
földkéreg, földköpeny, külső mag, belső mag.
Földkéreg:
A legkülső, szilárd halmazállapotú gömbhéj. A Föld tömegének 1%-a Vastagsága a szárazföldek alatt: 30-40 km
(hegységek alatt elérheti a 70-90 km-t is), az óceánok alatt: 7-11 km.
Réterei:
A szárazföldi kéreg felső része szilikátokban gazdag. Jellegzetes kőzete a gránit, ezért gránitos rétegnek nevezzük. Alatta
szilikátokban szegényebb, de fémekben gazdagabb réteg következik.Jellemző kőzete a gabbró, ezért gabbrós rétegnek is
nevezik. Az óceáni kéreg egyszerűbb, hiányzik alattuk a kisebb sűrűségű gránitos réteg A kéreg a fémes elegyrészekben
gazdagabb, szilikátokban szegényebb anyag változatából áll. Felső része bazaltos, alsó része gabbrós.
A földkéreg alsó határát a horvát kutatóról elnevezett Mohorovicic- határfelület zárja.
Földköpeny: A Föld tömegének 68-a
A Mohorovocic-felülettől a kb. 2900 km mélyen húzódó Gutenberg-Wiechert-felületig tart.
Lefele haladva tovább csökken a könnyebb szilikátos és nő a nehezebb fémes elegyrész (pl. vas, magnézium) aránya.
Földmag: A Föld tömegének 31%-a, Két részre osztható:
Külső mag: más néven maghéj, kb. 1800 km vastag. Anyaga folyékony fémekből áll (pl. vas, nikkel). Alsó határa 4700-
5100 km között található.
Belső mag: Anyaga szilárd halmazállapotú, vas, nikkel összetételű.
A belső és a külső magot a Lehmann-határfelület választja el egymástól 5100 km mélységben.
A földkéreg és a földköpeny felső szilárd része együttesen alkotják a kőzetburkot, más néven litoszférát. Ennek
vastagsága a szárazföldek alatt 70-100 km, az óceánok alatt kb. 50 km.
A szilárd kőzetburok alatt már képlékeny állapot van Ezt a tartományt nevezzük lágyköpenynek, más néven
asztenoszférának. Az asztenoszféra 250 km-es mélységig tart.

2. A kőzetlemezek mozgása az atmoszférában, óceáni hátság, magmaáramlás

Kőzetlemezek – lemeztektonika
A lemeztektonikai szemlélet, hogy a földkéreg egymáshoz képest elmozduló kőzetlemezekből áll. Az új elmélet alapját,
melyet a Föld szerkezeti mozgásai, ja alapján lemeztektonikának neveztek el.
-az óceánok fenekén un. óceánközepi hátságok húzódnak, melyek összhosszúsága eléri a 80000 km-t -
tengelyében hasadék található, melyből kőzetolvadék buggyan a felszínre. A kőzetolvadékot magmának nevezzük. Ez
lehűl és hozzászilárdul az óceáni kéreg felső részéhez A Föld belsejéből érkező anyagok megszilárdulva hozzáforrnak a
hátságok pereméhez, a felhatoló olvadékok pedig helyet követelve szétfeszítik az óceánok aljzatát
. -a szárazföldek peremén kialakult mélytengeri vonalában kialakult Benioff-zónák mentén a kéreg alá bukik a mélybe.
Szilárd anyaga a növekvő hőmérsékletű mélység felé haladva fokozatosan beleolvad az asztenoszférába. Ezt a sávot
alábukási, más néven szubdukciós övezetnek hívjuk.
A kőzetburok lemezei
A Föld felszínét hét nagy: Eurázsiai-, Észak-amerikai-, Csendes-óceáni (Pacifikus-), Dél-amerikai-, Afrikai-,
Indoausztráliai- és Antartktiszi-lemez, és több kisebb: pl.: Arab- (Arábiai-), Fülöp-szigeti-, Nazca és Karibi-lemezekre
osztjuk. A kőzetlemezek közül egyesek csak óceánokat Pl.: Csendes-óceáni-, Nazca lemez), mások szárazföldeket és
óceánokat is (pl. Afrikai-lemez) is hordoznak a hátukon.
A kőzetlemezek határa óceánközépi-hátságok, mélytengeri árkok, néhány esetben pedig hegyvidékek mentén húzódik.
A kőzetlemezeket az asztenoszféra áramlásai mozgatják.
Lemezszegély típusok
1. Az óceánközépi hátságok területén a lemezek eltávolodnak egymástól. (távolodó lemezszegélyek) Izland

2. A mélytengeri árkok vonalába a lemezszegélyek közelednek egymáshoz, és a nagyobb sűrűségű óceáni lemez a
szárazföldi lemez alá bukik. (pusztuló, fölemésztődő lemezszegélyek). Japán

3. Az egymás mellett elcsúszó, elnyíródó kőzetlemezek ritka jelenségek Ilyen található az Észak-amerikai lemez
délnyugati szegélyén, a híres Szent András-törésvonalnál.
A lemeztektonika révén sikerült egységes magyarázatot adni a vulkánosság, a földrengések és a hegységképződés
folyamataira.
3. Szerkezeti mozgások gyűrődések, vetődések, törések
Földrengések típusai, kialakulása, hipocentrum, epicentrum, richter-skála mercalli-skála
Kőzetlemezek és a hegységképződés
Hegységrendszernek egy hegységképződési időszak során képződött hegységek összességét nevezzük.
Gyűrődés-vetődés-kiemelkedés
A hegységek anyaga nagy kiterjedésű üledékgyűjtőkben halmozódik fel. Ezek a geoszinklinálisok. Anyaguk részben
vulkáni kőzet, de főleg a szárazföldről bekerült üledékekből halmozódik fel. A felhalmozódott anyagból évmilliók alatt,
bonyolult szerkezeti mozgások során épülnek fel a hegységek. E szerkezeti mozgások közé tartoznak a gyűrődések és a
vetődések.
Gyűrődés
A földkéreg rétegeiben oldalirányú erők hatására kialakuló (hullámos) mozgás. A mélyben lévő, nagy nyomás és magas
hőmérséklet miatt képlékeny rétegekben megy végbe.
Alapformája a redő, mely redőboltozatból (antiklinális) és redőteknőből (szinklinális) áll.
Ha a két irányból egyenlő erők érkeznek, akkor álló redők keletkeznek. Ha a nyomások különböző nagyságúak, akkor
ferde és fekvő redők képződnek, melyek óriási erők hatásár elszakadhatnak eredeti aljzatuktól és így áttolódhatnak más
rétegekre így jönnek létre a takaróredők. (Pl. Alpokban)

Vetődés
A szilárd kőzetanyag két tömbjének töréses elmozdulása az úgynevezett vetősík mentén.
Az elmozdulás függőleges és vízszintes irányú is lehet. A vetők által közrefogott kőzettömeg a rög. A párhuzamos
vetődések mentén való kiemelkedés a sasbérc, a hasonló módon besülylyedt rész az árok. A bezökkenések
egymásutánisága alkotja a lépcsőket. A tál alakú bezökkenés a medence.
A hegységek az ütköző lemezszegélyeken képződnek
Az üledékgyűjtők valójában az óceán lemezhatároktól (belső) távoli területei. A felgyűrődés a tektogenezis az alábukási
sávok mélytengeri árkaiban megy végbe. Ez a hegységképződés az ütköző lemezek területéhez tartozó hegységképződés.
Az ütközés történhet két óceáni, óceáni és kontinentális, valamint két kontinentális lemez határán.
A különféle lemezhatárokon eltérő hegységek jönnek létre.
A lemeztektonika ad magyarázatot a Pacifikus- és az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulására is. A hegységek kőzeteiből
lehet visszakövetkeztetni a lemeztektonikai eseményekre.
Hegységképződés két óceáni lemez ütközésekor
Ilyenkor szigetívek jönnek létre. Az alábukó kőzetlemez megolvadó anyaga szolgáltatja a szi-getek vulkáni magját. Az
üledék a szigetív szárazföldi felén lévő óceáni medencében gyara-podik (Pl.: Csendes-óceán nyugati része: Új-Hebridák,
Salamon-szigetek)
Hegységképződés óceáni és szárazföldi lemez ütközésekor
Ha a szigetívek menti alábukás hosszabb ideig tart, akkor az óceánperemi lemez felemésztő-dik és az alábukás az óceán
és a kontinentális lemez határán folytatódik. Ilyen ma az Andok területén figyelhető meg. A nagyobb sűrűségű óceáni
lemez a vastagabb, kisebb sűrűségű kontinentális lemez alá bukik. Itt fontos szerepet játszik a savanyú vulkánosság (Pl.
Pacifi-kus-hgr.) Az alábukás során az üledék egy része redőkbe gyűrődik és a szárazföld pereméhez préselődik. A gyűrt
üledékes kőzetek viszont alárendelt szerepet játszanak ezeken a helyeken.

Hegységképződés két kontinentális lemez ütközésekor

Ez a hegységképződés legbonyolultabb változata.
Kezdetben itt kisebb óceáni medencék voltak, ahol az alábukások következtében az óceáni lemezek teljesen
felemésztődtek. Miközben a szárazföldi lemezek egyre közelebb kerültek egymáshoz az óceáni medence (geoszinklinális)
üledékei meggyűrődtek.
Az eltérő sebességgel mozgó lemezhatárokon alakultak ki a ferde és fekvő redők, melyek üt-közéskor az időseb kőzetre
tolódva takaróredőket hoztak létre. Az ütközéskor a kontinens pereméről mikrolemezek szakadtak le, melyek
közbeékelődve meghatározták az új hegység vonulatainak elhelyezkedését. (pl. Alpok, Himalája vonulatai).
Felépítésükben a felgyűrt üledékek játsszák a főszerepet.

Kőzetlemezek és a vulkáni tevékenység

Mélységi magmatizmus és felszíni vulkánosság
A fölfele hatoló kőzetolvadék nem éri el minden esetben a felszínt. A felszín alatt megszilár-duló magmából kialakult
kőzeteket mélységi magmás kőzeteknek nevezzük. Ilyen pl. a föld-kéreg felépítésében jelentős szerepet játszó gránit, és
gabbró. Lassan hűl le, van idő a kikris-tályosodásra. Ezért nagyméretű, un, durvaszemű kristályok építik fel ezeket a
kőzeteket.)
Vulkánosságról akkor beszélünk, ha a magma a felszínre kerül. A felszínre kerülő magma a láva. A vulkáni kőzetek
szoros rokonságban állnak azzal a magmáéval, amiből keletkeznek. Tehát másfajta lávakőzet képződik a gránitból, ill. a
gabbróból. Gyorsan kihűlnek, ezért nincs idő a kikristályosodásra. Ezért nevezzük a földkéreg bazaltos anyagát
finomszemcsés kőzetnek.
A tűzhányók
Általában tengerparton, tenger közelében, szigeten helyezkednek el. (pl. Európában: Vezúv, Etna, Stromboli; Japán: Fuji;
Indonézia ill., az amerikai kontinens vulkánjai).A lemezhatáron elhelyezkedő területek a leginkább vulkanikus területek.
A távolodó lemezszegélyeknél:
A felszínre kerülő anyag jellege a magma összetételétől függ. A magma-, ill. vulkáni kő-zetcsoportokat a
szilikáttartalom (SiO2) alapján csoportosítjuk bázikus, semleges, és savanyú kőzetekre.
A felszínre törő magam 80%-a az óceánközépi-hátságok mentén tör a felszínre. Anyaguk az asztenoszférából érkezik,
1100-12000C hőmérsékletű. A nagy mélységből érkező, SiO2 –ban szegényebb (kevesebb 52%-nál) kőzeteket bázisos
kőzeteknek nevezzük. Ilyen a gabbró fel-színre kerüléséből kialakult bazalt.
Az óceán mélyén kibuggyanó bazalt jellegzetes kerekded formában szilárdul meg. A belseje még izzik, mikor a külső
burka már lehűlve bekérgeződik. Ezt nevezzük párnalávának.
A bazaltláva hígan folyó. Ez alakította ki a Föld enyhe lejtőjű (kisebb, mint 50-os) pajzsvul-kánjait (Izland) és a lapos
bazaltfennsíkokat (Izland, Dekkán-fennsík).
A közeledő lemezszegélyeknél:
Az árkokhoz kötődő tűzhányok magmája az alábukó és megolvadó kőzetlemezből szár-mazik. Hőmérséklete
(alacsonyabb) 800-9000C. Több SiO2-t, kevesebb fémet tartalmaz. Ezért a belőle megszilárdult kőzet világosabb színű.
Lávája sűrűbb, ezért a belőle felépülő vulkáni kúpok meredekebbek.
Az alábukáshoz kapcsolódó tűzhányoknál a SiO2 tartalom alapján két kőzetcsoportot külön-böztetünk meg:
A semleges vulkáni kőzetek SiO2 tartalma 52-65%. A mélységi magmás kőzetek közül ide tartozik a diorit, melynek
kiömlési kőzete az andezit.
A savanyú vulkáni kőzetek SiO2 tartalma több mint 65%. Ilyen mélységi magmás kőzet a gránit, melynek kiömlési
kőzete a riolit.
Andezit kőzetből állnak a rétegvulkánok (sztratovulkánok). Pl. Vezúv, Fuji. A rétegvulkán keresztmetszetének részei:
magmakamra, kürtő, kráter (kaldera pl.: Mount St. Henes), vulkáni hamu, láva.
A savanyú riolitos vulkáni kitörések még hevesebb robbanásokkal járnak. Pl. Martinique-szigetén (mártinik) a Mont Pelé
(mon pölé).
Vulkánosság a kőzetlemezek belső területén:
Ilyenek főleg a Csendes-óceán térségében találhatók a kőzetlemezek szegélyétől távolabb. Ilynek pl. a Hawaii-szigetek
vulkánjai. Kialakulásukat a „forró pontokkal” magyarázzák. Ezeken a pontokon a köpenyben feláramló magma lyukat
éget a kőzetburokra és így jön létre a vulkáni működés. A kőzetlemez továbbhalad. Ezért az előző helyen megszűnik a
vulkáni működés, de egy másik helyen új vulkán keletkezik.

Felszíni vulkáni tevékenység:

Areális vulkán: A magma nagy területen felszínig beolvasztja a kőzeteket. A kambrium előtt volt jellemző, ma már nincs.
Lineális/ labiális / hasadékvulkán: Távolodó kéreglemezek között az asztenoszférából magma nyomul a felszínre, hőmérséklete
1100-1200°, ezért a láva hígan folyó. A nagy mélységből származó magma fémekben (magnézium, vas, mangán) gazdag, szilíciumban
viszont szegény. Ez a bázisos kőzetek csoportja. A mélységi magmás kőzetek közül ilyen a gabbró. Az óceánok mélyén kibuggyanó
kiömlési kőzete a bazalt, amelyből kialakul a párnaláva. A bazaltláva hígan folyós. Így jöttek létre a Föld enyhe lejtőjű pajzsvulkánjai
és lapos bazaltfennsíkjai. Pajzsvulkánok találhatóak Izlandon és a Hawaai-szigeteken, bazaltfennsíkok Izlandon és a Dekkán-fennsíkon
vannak.
Csatornás/ centrális vulkán: Kőzetlemezek közeledésekor, az óceáni kőzetlemez alábukásakor, beolvadásakor alakul ki. A magma
hőmérséklete alacsonyabb, 800-900°. Az alábukó kőzetlemezek vízdús tengeri üledéket is a mélybe szállítanak, ami megnöveli a
magma nyomását, gáztartalmát. Mivel a magma a szárazföldi lemez repedésein keresztül tör a felszínre, útközben magába olvasztja
a szárazföldi kéreg szilíciumban gazdag anyagának egy részét is. Emiatt több szilíciumot, kevesebb fémet tartalmaz. A láva sűrűbben
folyik, ezért a belőle felépülő vulkáni kúpok meredek lejtésűek. A csatornás vulkán részei: magmakamrák, csatornák, központi
csatorna (kürtő), kráter. Az alábukásos vulkánoknál a szilíciumtartalom szerint kétféle kőzettípust különböztetünk meg. A semleges
vulkáni kőzetek SiO2 tartalma 52-65% közötti. A mélységi magmás kőzetek közül idetartozik a diorit, amelynek kiömlési kőzetpárja az
andezit. A savanyú kőzetek SiO2 tartalma több, mint 65%. A mélységi magmás kőzetek közül ilyen a gránit, amelnek kiömlési
kőzetpárja a riolit.
Centrolabiális vulkán: A vulkáni kúpokat lávafolyások kapcsolják össze hegységgé. Pl.: Kárpátok belső vonulata (Mátrától a
Hargitáig).
Robbanásos/ kitöréses/ explóziós vulkán: A kitörések szüneteiben a kráter nyílását a megszilárduló láva elzárhatja, így alakulnak ki a
dagadókúpok, vagy lávadugók. Ezek a kráter nyílását elzáró dugók. Újabb kitörés esetén az izzó gőzök, gázok felrobbantják a nyílást
elzáró kőzetet. A felrobbant kőzetből, illetve a kifröccsenő és megszilárduló lávából vulkáni törmelék jön létre. Kőzetanyaga sok
szilíciumot tartalmaz, tehát savanyúkőzet. A lávából kialakuló kőzet a kiömlési kőzet (pl.:riolit). A vulkáni törmelékből kialakuló kőzet
a vulkáni törmelékes kőzet (riolittufa). Robbanásos vulkánok: Tambora vulkán a Szumbava-szigeten, Taravera vulkán Új-Zélandon,
Volcano vulkán a Lipori-szigeten.
Lávaömléses/ effúziós vulkán: Itt nincs robbanás, törmelékszórás. Főleg a Csendes-óceán térségében sok tűzhányó van a
kőzetlemezek szegélyétől távol is. Ezek láncszerűen helyezkednek el, és kőzeteik a lánc egyik végétől fokozatosan idősödnek. Ilyenek
a Mauna Loa, a Mauna Kea, a Pilauea a Hawaii-szigeteken. Kialakulásukban a forró pontok jelentős szerepet játszanak. E pontokon a
köpenyből feláramló magma lyukat éget a kőzetburokba és így jön létre a vulkáni működés. Közben a kőzetlemez továbbhalad a
forró pont fölött. Az előző helyen megszűnik a vulkáni működés, a forró pont pedig újabb lyukat éget a litoszférába. A lávát az izzó
gőzök, gázok juttatják a felszínre.
Réteg/ sztrátó vulkán: Andezites kőzetekből (andezitlávából és tufából) állnak a rétegvulkánok. Ezek közé tartoznak: a Vezúv, a Fuji,
az Etna, a Sztromboli.. A magmacsatornán felnyomuló anyag központi kürtőn keresztül tör a felszínre. A kürtő a felszínen kráterben
végződik (kráterkúpos vulkán, pl.Etna). A kráterkúp tetejét egy újabb robbanásos kitörés a levegőbe röpítheti, vagy a magmacsatorna
kiürülése beszakíthatja. Így jönnek létre a kráternél nagyobb átmérőjű robbanásos és beszakadásos kalderák (kalderakúpos
vulkánok, pl.Vezúv, Sztromboli). Az iszapvulkánnál a kitörés lefolyása után a gőzök, gázok sok iszapot juttatnak a kráterbe, amely
fortyog. Nagyobb nyomás esetén iszapkitörés lehetséges.
Vulkáni utóműködések
A vulkáni működés szüneteiben, ill. végleges megszűnése után még évmilliókig gőz- és gáz-szivárogás figyelhető meg.
Ezeket nevezzük vulkáni utóműködésnek.
Fajtái:
fumarolák: 200-9000C-os főleg vízgőzből álló kigőzölgések, amelyekhez különféle vegyületeket társulhatnak (NaCl; KCl)
szolfatárák: 200-4000C-os kénvegyületek (H2S, SO2) /nevüket a Nápoly melletti kén-től sárgálló Solfatar-kráteréről
kapták./
mofetták: 1000C-alatti jórészt Co2 gázfeltörések (pl. tordai Büdös barlang a Székely-földön)
gejzírek: szökőhévforrások (pl. Öreg Hűséges – USA Yellowstone Park) A vulkáni kőzetek melege melegíti fel a felszínről
bekerült vizeket. A kürtőben lévő vízoszlop fokozatosan felmelegszik. A mélyben lévő, nagyobb nyomás alatt álló
víztömeg 1000C fölött forr fel. Az egész vízoszlop csak akkor tud felforrni, amikor az egész vízoszlop eléri a 1000C-ot.
Ekkor a víz robbanásszerűen gőzállapotba megy át, és kilövell a fel-színre. A kilövellt víz lehűlve visszahull a kürtőbe, ahol
a folyamat újrakezdődik.

A kőzetlemezek és a földrengések
 A földrengések keletkezése
A földrengéseket szilárd kőzettestek elmozdulása okozza. Az így keletkezett feszültségek a földrengésekben oldódnak föl.
A földrengések mélyben való kipattanási pontja a rengésfészek (hipocentrum). A rengésfészek és a Föld középpontját
összekötő képzeletbeli egyenesnek a földfelszíni döféspontja a rengésközpont (epicentrum).
A földrengés fizikailag hullámmozgásként írható le. A hullámok egyik csoportja a fészekből kiindulva kitágítja vagy össze
nyomja a kőzeteket, másik csoportjuk pedig a fészekre merőlegesen terjed, keresztirányú rezgést végző hullám.
A földrengéshullámokat a szeizmográfok jelzik.
A földrengések eloszlása
Évente 700-800.000 rengést észlelnek, ebből kb. 150.000 érzékelhető. Nagy erejű rengések száma 300-400. A rengések
80%-a a Csendes-óceán medencéjének peremén észlelhető, 15%-a pedig a Földközi-tenger és az Indonéz-szigetvilág
közötti sávban.
A földrengések a lemezhatárokhoz kötődnek.
A vulkánosság és a földrengések között nincs közvetlen összefüggés. Előbbiek tevékenysége a kőzetolvadék, utóbbiaké a
szilárd kőzettestek elmozdulásával van összefüggésbe.
Az óceáni hátságoknál kisebb erejű és sekélyebb fészkű földrengések a gyakoriak.
A mélytengeri árkok körzetében sekély (0-70 km-es), közepes (70-300 km-es), mély (300 km-nél több) fészekmélységű
rengések egyaránt előfordulnak.
A legpusztítóbbak a sekélyfészkű rengések. Kipattanási helyük a két lemez ütközési felülete. Az egymás mellett
elmozduló lemezek határán is erős rengések keletkeznek (pl. kaliforniai Szt. András- törésvonal).
A földrengések erősségének mérése
Mercalli-skála segítségével osztályozzák 1910-es évektől a rengéseket. A skála 12 fokozatú. Nem méréseken, hanem a
tapasztalaton alapszik. Hátránya, hogy csak lakott területekre al-kalmazható.
1930-as évektől alakították ki a Richter-skálát. Műszeres méréseken alapszik. A rengések méretét (magnitúdóját) veszik
alapul, melyet a rengéskor felszabaduló energia ad meg. Gyak-ran kilencfokozatúnak nevezik, de ez nem helyén való,
hiszen a földrengéseknek nincs felső határa Tényszerű adatokon alapszik.
A földrengés mértéke itt nincs párhuzamban a rombolás nagyságával. Ez utóbbi függ a kőzetviszonyoktól, a
beépítettségtől és a népsűrűségtől.
A földrengések kísérőjelenségei
Sok esetben nem is maga a földrengés okozza a legnagyobb pusztítást, hanem a nyomában fellépő tűzvészek,
szökőárhullámok (cunamik – japán elnevezése) okozzák. Ez utóbbiak Csendes-óceán térségére jellemzőek, akár 30 m-es
vízfallá is felmagasodhatnak a hullámok.

4. Kőzetek , ásványok, tulajdonságaik

kőzetburok építőkövei
A kőzeteke keletkezésük szerint három nagy csoportba sorolhatjuk:
 magmás kőzetek
 üledékes kőzetek
 átalakult (metamorf) kőzetek
Kőzet: ásványtársulás
Az ásványok
A szilárd kőzetburok 99%-át nyolc elem alkotja: oxigén (O2); szilícium (Si); alu-mínium (Al); vas (Fe); Kalcium (Ca);
nátrium (Na); kálium (K); magnézium (Mg).
Ezekből épülnek fel az ásványok, belőlük pedig a kőztek
Az ásványok a földkéreg egynemű szervetlen eredetű alkotórészei.
Közöttük is kimutatható 3 eredetcsoport. A mintegy 2000 ásvány közül 200 kőzetalkotó ásvány. A legfontosabbak a
kvarc, a csillámok, a földpátok, az olivinek, a piroxének és az amfibolok.
Az ásványokat felépítő atomok kristályrácsban helyezkednek el. A kristá-lyos szerkezet az ásványok jellegzetes
tulajdonsága.
A különféle kőzetek rendszerint többféle ásványból állnak. (Pl. gránit: kvarc, földpát, csillám)
A magmás kőzetek
A magma különféle olvadáspontú szilikátok és oxidok elegye. Az alkotórészek olvadáspont-juk alá hűlve
kikristályosodnak.
A magmás kőzetek a Föld belső, izzón folyó kőzetolvadékából, a magmából szilárdulnak meg.
Megkülönböztetjük a Föld felszíne alatt megszilárduló mélységi magmás kőzeteket (gabbró, diorit, gránit), ill. a felszínre
ömlő magmából (láva) megszilárduló kőzeteket. Ezek az un. kiömlési magmás kőzetek, más néven vulkanikus kőzetek
(bazalt, andezit, riolit) Ezeket más néven lávakőzeteknek is nevezik. A kitörés során a kirepülő lávafoszlányokból
keletkezik a vulkánikus törmelékes kőzet, a tufa (bazalttufa, andezittufa, riolittufa).
Üledékes kőzetek
Ezek a kőzetek lerakódás útján váltak kőzetté.
Szárazföldről a szél, a folyók, a jég útján kerültek a tengerekbe, óceánokba (kavics, homok, iszap). Fizikai (aprózódás) és
kémiai (mállás, oldódás) változások során váltak üledékes kőze-tekké.
Három csoportba oszthatjuk az üledékes kőzeteket:
 törmelékes üledékes kőzetek
 vegyi üledékes kőzetek
 szerves üledékes kőzetek
Törmelékes üledékes kőzetek
Más, idősebb kőzetek aprózódása, darabolódása, tovaszállítása és felhalmozó-dása útján keletkeznek. Köztük
megtalálható a durva szemcsések, szabálytalan formájúak, éles törmelékekből összeálló breccsa, vagy kavicsokból
összece-mentálódott konglomerátum, valamint a lisztfinomságú lösz.
Vegyi üledékes kőzetek
Vegyi átalakuláson mennek keresztül. Pl. a sókőzetek egykori tengerek bepár-lódásával keletkeztek. Először a
könnyebben oldható sók váltak ki.
Szerves üledékes kőzetek
Élőlények maradványaiból jöttek létre.
Pl. mészkő
Átalakult (metamorf) kőzetek
Magmás vagy üledékes kőzetekből nagy nyomáson és/vagy magas hőmérsékleten alakultak át.
Az eredeti kőzetek ásványai új metamorf ásványokká kristályosodtak át. Pl. kristályos palák
Átalakulást okozhat még az is, hogy üledékes kőzetek közé benyomul a magma. Ilyenkor a magma átégeti az üledékes
kőzeteket, s belőlük metamorf kőzet szaruszirt keletkezik.
Átalakult kőzet a márvány is, mely a mészkőből nagy nyomás és magas hőmérséklet követ-keztében keletkezett.

ÉrcképződésÉrctelepek keletkezése
Ércnek azokat az ásványokat, ásványtársulásokat nevezzük, amelyek valamilyen fémet a kőzetburok átlagánál jóval
nagyobb mennyiségben (koncentrátumban) tartalmaznak
Az ércek keletkezését túlnyomórészt a magmás folyamatokhoz (elsődleges ércképződés), il-letve az üledékképződés
folyamataihoz (másodlagos ércképződés) kapcsolhatjuk.
Magmás érctelepek képződése
A felszín felé nyomuló magma alkotórészei a lehűlés következtében meghatározott sorrend-ben válnak ki, és a sűrűség
alapján különülnek el.
10000C körül nehézfémek (nikkel, platina, króm, vas) – kiválásuk után az olvadék aljára süllyedve felhalmozódnak
(vastelepek: Svédország, Kanada, Brazília) – mélységi magmás kőzettestben halmozódtak fel.
700-5000C körül A fölfelé törő magma más kőzetek közé nyomul be. A magmamaradék behatol a kőzetek repedéseibe,
és ott ércteléreket hoz létre.
500-3500C körül Szintén a kőzetek repedéseibe hatolnak be a magma gőzei, gázai, ame-lyek szintén ércesedést idéznek
elő. Így jöttek létre a magmás eredetű, de már nem magmás kőzettesten belül, hanem érctelérekben felhalmo-zódó ón-,
urán-, tóriumérctelepek.
A lehűlő magmás kőzetek közé bejutó víz felforrósodik és fémeket old ki a magmás kőzetből, és azokat átszállítja a
mellékkőzetek repedéseibe. A forró vizes oldat lehűlve, vagy a mellékkőzetekkel vegyi folyamatba lépve újabb érctelé-
reket hoz létre. Így alakultak ki a cink, ólom és réz, valamint az arany, ezüst érctelepek. (Magyarország: Recsk – réz;
Rudabánya – vas)
Üledékes érctelepek képződése
A kőzetek mállásával, lepusztulásával az érctartalmú ásványok is áthalmozódnak. A fo-lyóvizek oldat formájában
szállított fémtartalma a tengerekbe (az eltérő vegyi összetétel miatt) kicsapódik. Így keletkeztek a Föld üledékes
(másodlagos) érctelepei (vas-, mangán-, cink-, réztelepek)
Külön csoportot képvisel a bauxit képződése, mely trópusi, szubtrópusi területeken a magmás, üledékes és átalakult
kőzetek mállásával keletkezik.
A bauxitnak két csoportját különböztetjük meg: lateritbauxit és a karsztbauxit.
A lateritbauxit magmás és átalakult kőzetek mállásával keletkezik. Az esővíz kimossa a könnyen szállítható anyagokat, és
a nehezen mozgó aluminium-oxid feldúsul ezeken a helye-ken (Jamaica, Nyugat-Afrika).
A karsztbauxit karsztos kőzetek (mészkő, dolomit) felszíni mélyedéseiben összegyűlt málla-dék a karsztos kőzetek
oldódásából marad vissza, ill. más területekről származó egyéb kőze-tek mállástermékeiből származik. (Vértes, Bakony)
A fosszilis energiahordozók képződése (szén, kőolaj, földgáz)
A szénképződés
A szén: szerves eredetű üledékes kőzet
Hatalmas erdőségek kipusztulását követően meleg és nedves éghajlaton a területeket üledék-takaró fedte be, majd nagy
nyomáson a ránehezedő súly következtében) és oxigéntől elzárva indult meg a szénképződés.
A széntartalmú vegyületek feldúsultak. A szenesedés mértéke a földréteg nyomásának mérté-kétől valamint az eltelt idő
hosszától függ.
Szenesedési fokozatok:
tőzeg széntartalom 60%, fűtőérték 6-8.000 kJ (kilózsúl) A növényi részek benne szabad szemmel láthatók. Kora: néhány
10.000 év.
lignit széntartalom 60-65%, fűtőérték 10-12.000 kJ (kilózsúl) Palás szerkezetű Kora: néhány millió év
barnakőszén széntartalom 65-75%, fűtőérték 13-18.000 kJ (kilózsúl) Sok szennyezőanyagot tartalmaz, elégetésekor
kellemetlen szagú kén-dioxid keletkezik. Kora: több millió év
feketekőszén széntartalom 80-90%, fűtőérték 24-30.000 kJ (kilózsúl) Kora: 350-280 millió évvel ezelőtti időszakban
keletkezett (karbon)
antracit széntartalom 92-96%, fűtőérték 32-35.000 kJ (kilózsúl) Különlegesen nagy nyomás alatt képződik.
A kőolaj és földgáz képződése
A kőolaj és a földgáz a tenger parányi lebegő élőlényei, a planktonok közvetítésével a tenger-fenéken alakul ki.
Az elhalt planktonmaradványok a tengerfenék iszapjába süllyedtek és betemetődtek. Oxigén nélküli környezetben, a
bomlás következtében, a nyomás és a hőmérséklet növe-kedése mellett a szervezetükből kiváló zsírokból és olajokból
jött létre a kőolaj és a földgáz. A kőolaj és a földgáz kialakulásának helye nem egyezik meg általában a lelőhelyükkel.
Ennek oka a folyékony és a légnemű anyag migrálása (elmozgása). A kőolajaz un. kőolajcsapdákban (pl. gyűrődések
redőboltozatainál) halmozódik fel.
5. Felszínfdejlődés belső és külső erők
A FÖLDFELSZÍN FORMAKINCSEI A belső és külső erők harca
A Föld felszíne állandóan változik. E mögött a változás mögött két ellentétes erő küzdelme áll.
A kőzetlemezek mozgása, a vulkáni kúpok épülése, a láva és tufatakaró felhalmozódása, a hegységek kiemelkedése, a
medencék, árkok süllyedése a Föld belsejéből eredő erők eredmé-nye. Ezeket az erőket nevezzük belső erőknek.
Tevékenységük a köpeny magmaáramlásaira, va-lamint annak eredőjeként a radioaktív anyagok bomlására vezethető
vissza.
A földfelszín formálásában részt vesznek az időjárás elemei (napsugárzás, hőmérsékletingás, szél, csapadék), a felszínen
összegyűlő vizek (folyók, tengerek), valamint a jég és az élővilág is. Ezeket nevezzük együttesen külső erőknek.
A felszínformálást a geomorfológia (felszínalaktan), a természetföldrajz egyik jelentős ága kutatja.
Aprózódás és mállás
Az aprózódás fizikai változás. Csak a kőzettömb méretében okoz változást. Két fajtáját kü-lönböztetjük meg:
 hő okozta aprózódás  fagy okozta aprózódás
A hő okozta aprózódás motorja a hőmérséklet ingadozása. Ott érvényesül, ahol a hőingás gyakori és nagy mértékű.
Ezért leginkább a forró övi sivatagokban találkozunk vele. Itt a napi hőingás elérheti az 50-70 oC is. Az aprózódást a
rugalmatlan kőzetek tágulása és össze-húzódása okozza.
A fagy okozta aprózódáshoz fagypont körüli hőingadozásra és fagyváltozékonyságra van szükség. A kőzetek repedésébe
behatoló víz megfagy, szétfeszíti a kőzetet, majd felenged a fagy és a víz kimossa a szétrepesztett kőzetdarabokat. A
folyamat meg gyakran ismétlődik. (A víz térfogata fagyáskor 9%-kal megnő.) Az aprózódás ilyen fajtája a magas
hegységekben és a sarkköri területeken figyelhető meg a leginkább.
Aprózódást okozhat még a növények gyökereinek vastagodása is.
A mállás kémiai folyamat. Ilyenkor a kőzetek kémiai tulajdonságai változnak meg. A fo-lyamathoz kémiai
hatóanyagokat, különféle savakat tartalmazó vízre van szükség. A mállás annál hatékonyabb, minél magasabb a
hőmérséklet. Ezért a leginkább a meleg, nedves trópu-si, szubtrópusi éghajlatú területekre lesz jellemző.
Az oxidációs mállás végtermékeként vörösvasérc (Fe2O3) jön létre, ami vörös színűre festi a málladéktakarót.
A külső erők felszínformálása A felszínformálás három részfolyamatból áll:  lepusztítás  szállítás  felhalmozás
A felszínformálásba jelentős erőt képvisel:  a víz  a jég  a szél
A szél munkája  A szél felszínformálása legerősebben a száraz, sivatagos területen érvényesül. Ha a növényzet nem
akadályozza a pusztítást, a szél nagy területekről elhordhatja a homokot, és kisebb-nagyobb medencéket alakíthat ki. Az
ellenállóbb kőzetfelszínek tanúhegyekként emelkednek ki a medencék belsejéből, a keményebb tömbökből kőgombák
formálódnak. Ha a szél sebessége csökken, a szállított anyagot lerakja, és különféle homokbuckákat épít. A tengerpartok
homokjából a szél a parttal párhuzamosan futó parti dűnéket épít.
A jég munkája  A magashegységek völgyeit kitöltő jégtömegnek gleccser (jégár), a síkságon és fennsíkokon terpeszkedő
jégborításnak jégtakaró a neve. A jégréteg mélyén uralkodó nyomás a jeget képlékennyé teszi, amely megindul a lejtés
irányába. A gleccserek az eljegesedés előtt kialakult folyóvölgyeket foglalják el. A gleccserek a korábbi V keresztmetszetű
völgyeket U alakúvá formálják át. A gleccser által szállított törmelék a moréna. A gleccserek nemcsak tágítják, hanem
mélyítik is a völgyet. Ha az U alakú völgybe benyomul a tenger, akkor fjordnak nevezzük (pl. Norvégia partjai).
A víz munkája  A tengervíz felszínalakító tevékenységét abráziónak nevezzük. A felszínformálás jellege, vagyis az, hogy
pusztul vagy épül a partszakasz, több tényezőtől függ: a partok előtti vizek mélységétől, a partvidék kőzettani
felépítésétől (pl. kemény vagy puha, tömött vagy repedezett kőzetből áll), a part tagoltságától (egyenes vagy öblökkel,
szigetekkel tagolt-e a part), a hullámzás magasságától. A hullámverés a mély vizű partoknál pusztító munkát végez. A
sekély vizű partokon a hullámok már a partok előtt morajlanak, így a szárazulat peremén már nem pusztítanak, inkább
építik a partot, ahol gyakran hordalékgátak (turzások) képződnek.
A folyó munkavégző képessége függ a vízhozamától, a meder esésétől, a víz sebességétől, a szállított hordalék anyagától
és mennyiségétől. A folyóvíz felszínformáló tevékenységének folyamata: lepusztít, elszállít, felhalmoz. A folyóvíz
hatékonyabb munkát végez, ha több hordalékot szállít. A hordalékszállítás módját a víz sebessége és a vízhozam
határozza meg. Amikor folyása lelassul, hordalékát lerakja.
Külön csoportját alkotják a külső erőknek a tömegmozgások. Esetükben a szállítás a nehézségi erő hatására megy végbe.
Ilyenek a:  omlások (pl. Gyilkos-tó)  csuszamlások  lejtőtörmelék-kúszások (sokszor csak a fák elhajló törzse jelzi a
lassú mozgást.)
A külső erők egy másik sajátos tényezője az ember. A bányászat, a meddőhányók, a lakóne-gyedek építése stb. során
jelentősen átalakítja a természet eredeti képét.
A különböző felszinformák keletkezése
A földrészek hosszú fejlődés eredményeként alakultak ki. Az ősi kéregmaghoz, az ősmasszívumokhoz hegységek forrtak
hozzá
Ősmasszívumok: A Föld legősibb kéregdarabjaiból és a hozzájuk forrt ős-, és előidei hegységek lepusztult
maradványaiból állnak.. Az ősmasszívum szerkezeti-földtani fogalom, de nem domborzati egység. Az ősmasszívumok
domborzatilag lehetnek síkságok (Balti-pajzs nagy része), és hegységek is (Brazil-felföld egyes részei).
Fedetlen ősmasszívumok: Az ősmasszívumokat a külső erők koptatták, így az üledéktakaró lepusztult és kialakultak a
fedetlen ősmasszívumok. Ha nem történik üledéklerakódás, akkor is kialakul. A fedetlen ősmasszívumok területén az ősi
kőzetek (mélységi magmás pl.gránit, diorit, gabbró és az átalakult kőzetek pl.kristályos pala, gneisz) a felszínre is
bukkannak.
Fedett ősmasszívumok: A merev ősmasszívumok a későbbi hegységképződések során emelkedtek és süllyedtek. A
süllyedő ősmasszívumokra tengeri elöntések halmoztak üledékes kőzettakarót. Ezeket fedett ősmasszívumoknak
nevezzük. Főként itt találhatók szerves eredetű üledékes ásványkincsek (kőszén, kőolaj). A fedett ősmasszívumoknál a
kőzetek nagy mélységben találhatók.
Minden ősmasszívumban találhatók mélységi magmás ércek (vas-, nikkel-, platina-, krómérc), ezen kívül rézérc, cinkérc,
az arany és az ezüst érce.
Gyűrthegységek: A hegységképződések egyik legfontosabb folyamata az üledékes kőzetrétegek gyűrődése. Az így
kialakult hegységeket gyűrthegységeknek nevezzük. A Föld jelenlegi gyűrthegységei a ma is aktív lemezszegélyek mentén
alakultak ki. A gyűrthegységekben egymással többnyire párhuzamos vonulatokat találunk. A vonulatok más-más
kőzetből állnak (pl.üledékes, vulkáni és kristályos vonulatok). Egyes hegységek láncszerűen csatlakoznak egymáshoz..
Ezeket lánchegységeknek nevezzük. A hegységek szerkezeti formái a különböző gyűrődéses formák. A gyűrthegységek
közül a Pacifikus-hegységrendszer amerikai tagjai (Kordillerák, Andok) a Föld színes és nemesfémek érceiben legdúsabb
hegységei. Az Eurázsiai-hegységrendszerben gazdag barnakőszén-, kőolaj-, földgáz-, és sótelepek keletkeztek.
Röghegységek: A röghegységek részben gyűrthegységek feldarabolódásával, részben törésekkel tagolt és különböző
magasra megemelt középidei üledékeken alakultak ki. A gyűrthegységek feldarabolódásakor törések éledtek fel, a
törések mentén rögök emelkedtek ki, és árkok, medencék süllyedtek be. Az óidőben keletkezett Kaledóniai és Variszkuszi
hegységrendszer tagjai már röghegységgé alakultak át. A variszkuszi röghegységek peremén levő egykori tengerágakban
jöttek létre a Föld leggazdagabb feketekőszén-telepei.

Síkságok: A süllyedékek (tengeri, tavi medencék) kitöltésével alakultak ki. A síkság az a felszínforma, ahol a felszín
viszonylagos szintkülönbségei nem haladják meg a 200 métert, a térszíni lejtése nem nagyobb 6%°-nél.
Tökéletes síkság: 1 km2-nyi területen a felszíni szintkülönbségek nem haladják meg a 10-20 métert.
Tökéletlen síkság: 1 km2-nyi területen a felszíni szintkülönbségek meghaladják az 50-60 métert.
6. Kaledoniai-Variszkuszi, Eurázsiai Pacifikus hg. tagjai

Az előidő és az óidő határán élet még csak a tengerekben volt, az első ősmaradványok is innen származnak.
A szárazföldeket még nem vehették birtokba az élőlé -nyek, mert erős volt a Napból érkező káros sugárzás. Az
élőlények csak a kambrium végén kezdték meghódítania szárazföldet, amikor az oxigénből (O 2) kialakult és
sűrűsödni kezdett a káros sugarakat kiszűrő ózon(O3).Az óidő elején a mai Dél-Amerika, Afrika, Auszt -
rália, Arábia, India és az Antarktisz ősei egyetlen nagyősföldbe, a Gondvanába tömörültek.
Az óidőben két jelentős hegységképződés történt.Az óidő elején (szilur-devon időszakban) játszódott
le a kaledóniai hegységképződés, ami összekapcsolta Ős-Európát és Ős-Észak-Amerikát.
Kaledóniai-hegységrendszer: Skandinávhegység, Skócia hegységei, KeletGrönland hegyei, Appalachehegység északi
része
Az óidő második felében (karbon időszakban) lejátszódott variszkuszi hegységképződés előbb a már egye-
sült Ős-Európa–Ős-Észak-Amerikát kapcsolta össze a Gondvanával, majd ezt a területet az Urál mentén Ázsia ősével. Így
jött létre a hatalmas kontinens, a Pangea
Variszkuszi-hegységrendszer: DélAnglia, Franciaközéphegység, Németközéphegység, Csehmedence peremhegységei,
Lengyelközéphegység, Rodope, Urál, NagyVízválasztóhegység, Appalache déli rész
Az óidőben jelentek meg az első szárazföldi növények és az első szárazföldi gerincesek. Az óidő végét a tengeri
gerinctelen állatok számos fajának kihalása jelzi.

A középidőben
A középidőt három eltérő jellegű időszakra oszt juk. Az első időszakában, a triászban a tengerekben nagy mennyiségű
mészüledék képződött. A Pangeán a lemeztektonikai mozgások miatt már óceáni hasadék-völgyek nyíltak (pl. a Tethys
óceánban), s az ezt követő jura időszakban felnyílt az Atlanti óceán medencéje,megkezdődött a Pangea feldarabolódása.
A szárazföldeketa különböző méretűre növő dinoszauruszok népesítettékbe. Uralkodásuk még a középidő utolsó
időszakában,a krétában is tartott, csak a végén haltak ki sok más élőlénycsoporttal együtt. A krétában felgyorsult a
Pangea darabolódása. Ahol a kőzetlemezek találkoztak egymással, ott megkezdődött az Eurázsiai és a Pacifikushegység
rendszer kialakulása (11.9.). A krétában már a zárvatermők alkották a növényvilág legnagyobb részét.
Pacifikus-hegységrendszer: Kamcsatka, Kuril szigetek,a japán szigetek hegységei, Kordillerák, Andok
Eurázsiai-hegységrendszer: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári és Balkánhegyvidék, Kaukázus, Kis -
Ázsia és az Iráni medence peremhegységei,Himalája
A talaj
Miből és hogyan keletkezik a talaj? A talaj szoros kapcsolatban áll azzal a kőzettel, amelynek törmelékéből és
málladékából keletkezik. A kőzettörmelék és a málladék azonban csak akkor válik talajjá, ha felhalmozódnak
benne a szerves anyagok. Ezekhez a folyamatokhoz időre van szükség, a talajréteg képződése akár több száz évig
is eltarthat (2.1.).
Az éghajlat elemei – főként a csapadék és a hőmérséklet – határozzák meg a mállás sebességét, a növényzet
gazdagságát, a talaj élőlényeinek létfeltételeit, a talaj vízháztartását. Az éghajlati tényezőket az adott terület
domborzata jelentősen módosíthatja. A talajképződésben nélkülözhetetlenek a málladék élőlényei. A talaj
minőségét és szerkezetét nagymértékben meghatározza, hogy milyen talajképző kőzeten alakul ki. Azonban
napjainkban egyre inkább befolyásolja az emberi tevékenység is (a talajművelés, a műtrágyázás, az öntözés, a
vízelvezetés).
Mivel a természeti és társadalmi hatások a talajok fejlődésében, tulajdonságaiban jól láthatóan
visszatükröződnek, ezért a talaj a környezet egyik legösszetettebb rendszere.
A talaj a földkéreg legfelső, vékony, laza szerkezetű, termékeny rétege, amely vizet és tápanyagokat biztosít a
növények számára.
Hogyan lesz a kőzetmálladékból talaj?
A talajképződés a felszíni kőzetek aprózódásával és mállásával kezdődik. A keletkezett kőzetmálladék fontos
agyagásványokat tartalmaz. Ez a folyamat az alacsonyabb rendű élőlények (baktériumok, gombák)
megtelepedésével, majd elpusztulásával folytatódik. Az elpusztult élőlényekből, főként a növények lebomlásából
képződik a talaj minősége szempontjából meghatározó jelentőségű, sötét színű, szerves óriásmolekulákból álló
humusz.
A talajban megtelepedő, egyre fejlettebb testfelépítésű növények és a talajlakó állatok csak tovább fokozzák a
humuszképződést. Emellett a talajlakó állatok (pl. földigiliszta) össze is keverik a talajt, illetve járataikkal lazítják a
szerkezetét is.
A humusz fontos szerepet játszik a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak alakításán túl a növények tápanyagellá-
tásában is. „Tápanyagraktárként” tárolja felületén a növények számára szükséges tápanyagokat.
A talaj színéből és szerkezetéből következtethetünk a talaj minőségére, mert a humusz mennyisége befolyásolja
a talaj színét; a humuszban gazdag talajok általában sötét színűek. Minél több humuszt tartalmaz a talaj, annál
több talajnedvességet képes elraktározni.
A talajszemcsék közötti talajlevegő biztosítja a gyökerek számára a szükséges oxigént. A málladékból képződött
szilárd talajszemcsékre tapadó vízhártya a talajnedvesség. A szemcsék közötti pórusokat (hézagokat) talajoldat
vagy talajlevegő tölti ki (2.2.).
A talajképződés folyamatai során különböző vastagságú, színű, összetételű rétegek, úgynevezett talajszintek
különülnek el (2.3.).
A talajtípusok kialakulásában meghatározó az éghajlat, ugyanis befolyásolja az aprózódás és a mállás erősségét,
a csapadék mennyiségét, illetve a növénytakarót. De a domborzat, a talajképző kőzet is befolyásolja a talaj
jellegét, minőségét. Az éghajlathoz és a növénytakaróhoz igazodó, övezetes elrendeződésű talajokat zonális
talajoknak nevezzük (pl. a mérsékelt övezetben a mezőségi talaj, a barna erdőtalaj, hazánkban is a
legelterjedtebb talajtípusok, 2.4.).

2.3. Talajszintek
 A-szint – kilúgozási szint
Humuszban és különféle élőlényekben leggazdagabb réteg. A csapadék mélyebbre mossa a vízben oldódó
szerves és szervetlen vegyületeket. A humusz vízben nem vagy csak nagyon gyengén oldódik, ezért nem mosódik
mélyebbre.
B-szint – felhalmozódási szint
A felszíni rétegekből kilúgozódó szervetlen és szerves anyagok felhalmozódása. Kevesebb talajlakó élőlény, kis
humusztartalom.
C-szint – A talajképző alapkőzet törmelékéből és málladékából áll.

7. Ősmasszívumok kialakulásának jellemzői. Rőghegységek, lanchegységek tulajdonságai típusai A síkságok fajtási,

dombok, völgyek, hátságok
8.