- Földrajzi elhelyezkedése: Észak-Afrika keleti része.
- Természetes határai: Földközi-tenger (észak), sivatag (nyugat, dél), Vörös-tenger (kelet). - Éghajlata meleg, száraz. - Folyója: Nílus (deltatorkolattal ömlik a Földközi-tengerbe). - Különleges természeti adottságok: sivatagos, kopár vidék éles ellentéte a Nílus termékeny sávjával és az oázisokkal.
II. Az egyiptomi történelem kezdetei
- Kezdetben két nagyobb állam alakult ki: (1) Felső-Egyiptom (délen)
(2) Alsó-Egyiptom (északon) - Kr. e. 3000 körül Aha-Menész egyesítette a két területet, létrejött az egységes királyság. - Az uralkodót fáraónak nevezték („istenkirály”: istenként tisztelték, a Napisten fiának tartották). - Az összes föld a fáraó tulajdona volt, ő birtokolta egy személyben a legfontosabb tisztségeket (főpap, katonai vezető stb.). - Nagyfokú szervezettség volt jellemző az egyiptomi államra (öntözéses földművelés, közmunkák, adózás). - A fáraók hódító hadjáratokat vezettek más népek ellen, így Egyiptom birodalommá vált. - A Kr. e. I, évezredtől kezdődően Egyiptom hódító népek céltáblájává vált (asszírok, perzsák stb.).
III. Az öntözéses földművelés
- Az élet forrása a Nílus („a Nílus ajándéka”).
- Termékeny iszapréteget rakott le áradáskor (Egyiptom: Kemet – „Fekete föld”). - Csatornákat, gátakat, vízátemelőket építettek. - Állami méretű összefogást, nagyfokú szervezettséget igényelt. - Szükség volt az idő múlásának ismeretére, mérésére (naptárak) és az írásbeliségre.
IV. Az egyiptomi írás
- Az állami ügyek intézése tette szükségessé.
- Bonyolult, több száz jelből álló képírás: hieroglif írás („szent véset”). - A papirusztekercsekre (papiruszsásból) dolgozó írnokoknak fontos szerep jutott. - A forró, száraz homok sok tekercset megőrzött (konzervált). - Champollion francia tudós fejtette meg 1822-ben, a rosette-i kő alapján.