Fejezet: AZ ÓKORI RÓMA

Lecke: A KERESZTÉNYSÉG ÉS A BIRODALOM

I. Az első közösségek
- Jézus halála után 12 tanítványa (az apostolok) Jeruzsálemben nem talált megértést, így
szétszéledtek Palesztinában és híveket toboroztak.
- E mozgalmat Péter apostol (a hagyomány szerint Róma első püspöke, a későbbi pápák elődje)
vezette.
- A keresztény vallás kialakulásától kezdve tudatos térítő célzatú volt.
- A megtérőket Jézus görög mellékneve (Christos) után keresztényeknek nevezzük.
- A jeruzsálemi keresztény közösséget és az apostolok által Palesztinán kívül alapított egyházakat
őskereszténységnek hívjuk.

II. A pálfordulás
- Saul, a keresztények üldözésében részt vevő fiatal zsidó egy látomás hatására megkeresztelkedett,
felvette a Pál nevet és a hit terjesztője lett („pálfordulás”).
- Azt tanította, hogy az is lehet keresztény, aki korábban nem volt a zsidó vallás híve.
- Három nagy térítő útján (Ciprus, Kis-Ázsia, Akhaja) számtalan hívet szerzett a kereszténységnek.
- A Kr. u. 1. század végén a kereszténység rohamosan terjeszkedni kezdett nyugat felé.
- Keresztény közösségek elsősorban a városokban jöttek létre.
- A hívők életének középpontjában összejöveteleik (imádkozás, a próféták és az apostolok
meghallgatása, keresztelés stb.) álltak.

III. A keresztényüldözések
- A rómaiak eleinte nem fordítottak nagy figyelmet a keresztényekre, a zsidókhoz hasonlóan
megvetették őket.
- Néró császársága alatt, a római tűzvész idején (Kr. u. 64) a gyanú (alaptalanul) a keresztényekre
terelődött, megkezdődött üldözésük.
- Az üldözés valódi oka az lehetett, hogy a keresztények nem fogadták el a császárok isteni voltát, ez
pedig egyet jelentett az állam elleni lázadással.
- A keresztényeket halálbüntetéssel sújtották (a meggyilkoltakat mártíroknak (vértanúknak)
nevezzük).
- A hívők titokban, föld alatti kamrákban gyakorolhatták csak vallásukat és mindennapos
létbizonytalanságban éltek.

IV. Megbékélés
- A Kr. u. 4. század elején, Constantinus korában az egész birodalomban elterjedt a keresztény vallás.
- Kialakult a szertartásrend, a keresztény közösségek rétegződése (papok, püspökök), és létrejöttek
első épületeik is (szentélyek, bazilikák).
- Kr. u. 313-ban, a mediolanumi edictumban (rendeletben) Constantinus minden vallás szabad
gyakorlását engedélyezte (türelmi rendelet).
- A Kr. u. 325-ben tartott nicaeai egyházi gyűléssel (zsinat) megkezdődött a keresztény
egyházszervezet kiépítése.
- A Constantinus után uralkodó keresztény császárok egyike, Nagy Theodosius 394-ben hivatalos
államvallássá emelte a kereszténységet, kiszorítva ezzel a hagyományos római istenek tiszteletét.