AZ INTEGRÁLT NÖVÉNYTERMESZTÉSI

TECHNOLÓGIÁK FEJLESZTÉSI
LEHETŐSÉGEI

Dr. Csajbók József, egyetemi docens

Debreceni Egyetem
Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és
Környezetgazdálkodási Kar

A Debreceni Egyetem fejlesztése a felsőfokú oktatás minőségének

és hozzáférhetőségének együttes javítása érdekében
EFOP-3.4.3-16-2016-00021
1
Tartalom
1. Az integrált növénytermesztési modellek alkalmazásának lehetőségei, és korlátai
hazánkban és a világon. .................................................................................................................. 3
1.1. Integrált növénytermesztési rendszerek ............................................................................ 3
1.2. Az integrált növénytermesztési rendszerek jellemzői ....................................................... 3
1.2.1. A felszíni és felszín alatti vizek szennyezésének megelőzése ...................................... 4
1.2.2. A talajkárosítás mérséklése ........................................................................................... 4
1.2.3. Levegőszennyezés csökkentése..................................................................................... 6
1.3. A termesztés-technológia elemeivel szembeni elvárások az integrált szántóföldi
növénytermesztési rendszerekben ................................................................................................. 7
2. Termőhelyspecifikus és fajtaspecifikus növénytermesztési technológiák fejlesztési
lehetőségei. ..................................................................................................................................... 13
2.1. A termőhelyspecifikus technológiák ............................................................................... 13
2.2. Fajtaspecifikus termesztés-technológiák ......................................................................... 14
3. A szántóföldi növénytermesztés biológiai alapjainak újabb kihívásai a fenntarthatóság
jegyében. ......................................................................................................................................... 16
4. Integrált tápanyag-gazdálkodási és öntözési rendszerek alkalmazási lehetőségei a
növénytermesztésben. ................................................................................................................... 19
4.1. Az integrált tápanyag-gazdálkodás ................................................................................. 19
4.2. Az integrált öntözési rendszerek ..................................................................................... 23
4.2.1. Az öntözés helyzete Magyarországon ......................................................................... 23
4.2.2. Az öntözés hatásai ....................................................................................................... 26
4.2.3. Az öntözés speciális kérdései ...................................................................................... 27
4.2.4. Az öntözés minősége ................................................................................................... 28
4.2.5. A tápanyagellátás és az öntözés kapcsolata ................................................................ 30
4.2.6. Öntözés és talajművelés .............................................................................................. 30
5. Felhasznált szakirodalom ..................................................................................................... 32

2
1. Az integrált növénytermesztési modellek alkalmazásának lehetőségei, és korlátai
hazánkban és a világon.

1.1. Integrált növénytermesztési rendszerek

Az integrált növénytermesztési rendszerekben az egyes agrotechnikai elemek egymással
összhangban, integráltan jelennek meg, az egész termesztés-technológia optimalizálva kerül
megvalósításra. Holisztikus megközelítést igényel. A fajtaválasztást, vetésváltást, talajművelést,
tápanyag-ellátást, vetéstechnológiát, növényvédelmet, öntözést mind úgy kell megvalósítani, hogy
tegye lehetővé a felhasznált inputok minél nagyobb hatásfokkal történő felhasználását a környezet
károsítása nélkül. A növényvédelem környezetkímélő megoldásai, melyek egyesítik a biológiai,
technikai és kémiai védekezési lehetőségeket, meghatározó részét képezik az integrált
növénytermesztésnek. A technológiai elemek összehangolt integrációja növényfajonként
specifikusan lehetséges. Az integrált növénytermesztési rendszerek elősegítik a fenntartható
mezőgazdaság megvalósítását.

1.2. Az integrált növénytermesztési rendszerek jellemzői

Az integrált rendszerek a hagyományos és ökológiai növénytermesztési rendszerek közé
helyezhetők, bár a hagyományos modellekhez közelebb állnak.

Jellemzői:
- A termésmennyiség és minőség összehangolása
- A termőhelyhez történő alkalmazkodás, a termőhely és termesztési technológia összhangja
- Jó agronómiai hatékonyság
- Termőhely- és fajtaspecifikus technológiák
- A talaj termékenységének fenntartása
- A szervesanyagok körforgása
- Kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodás
- Alkalmazkodó talajművelés
- Talajvédő módszerek alkalmazása, pl. talajtakarás
- Csökkenő talajkárosítás
- Kisebb környezetterhelés
- Javuló élelmiszer-biztonság, egészségesebb táplálék
- Folyamatos fejlesztés, ismeretbővítés, a gazdák folyamatos továbbképzése szükséges
- Az új kutatási eredmények gyors és hatékony beépítése a növénytermesztési technológiába
- Etikai és társadalmi szempontok figyelembevétele

3
 Az integrált növénytermesztési modellek nemcsak a különböző technológiai elemek integrált
megvalósítását jelentik, hanem természeti erőforrások megóvása, az egész agroökológiai rendszer
fenntartása is cél. A környezet terhelésének csökkentése, a talaj termékenységének megóvása is
jelentős súlyt kap, a hatékonyság megtartása mellett. A környezetvédelmi szempontok előtérbe
kerülésével megvalósulhatnak az alábbi célok:

1.2.1. A felszíni és felszín alatti vizek szennyezésének megelőzése

- növényvédőszerek kimosódásának minimalizálása
Okszerű vegyszerválasztással és szakszerű vegyszerhasználattal csökkenthető a
kimosódás valószínűsége. Ellenálló vagy kevésbé fogékony fajták termesztésével
redukálható a területre kijuttatott növényvédőszerek mennyisége. Megfelelően
megtervezett és végrehajtott vetésváltás és racionális tápanyagellátás segítséget jelent
a gyomok elleni védekezésben, csökkentve ezzel a terület gyomirtószer terhelését.
Öntözött kultúrákban az öntözés megfelelő ütemezése, kivitelezése és minősége is
hozzájárulhat a környezeti károk mérsékléséhez, javítva a kultúrnövények egészségi
állapotát és kompetíciós képességét.
- nitrát-kimosódás csökkentése
A talajvíz nitrát szennyezése csökkenthető vagy elkerülhető a szakszerű, talajvizsgálati
eredményeken alapuló tápanyagellátással. A növény tápanyag- és vízigényéhez minél
jobban illeszkedő trágyázás és öntözés alkalmazása mérsékli a kimosódást. Megfelelő
vetésváltás alkalmazása is hozzájárulhat a talaj termékenységének megőrzéséhez,
minimalizálva ezáltal a káros nitrát-felhalmozódás és a kimosódás lehetőségét.
Másodvetésű vagy zöldtrágya növények termesztése, a főnövény által fel nem vett
nitrogén hasznosításával, hozzájárul a nitrát-kimosódás lehetőségének csökkentéséhez
az őszi-téli időszakban. Integrált növénytermesztési rendszerekben számottevően
kisebb a nitrát kimosódás veszélye. Öntözött területeken növekszik a veszélye a
nitrogén kimosódásának, különösen akkor, ha nagy mennyiségű nitrogén műtrágyát
juttatnak ki a nagyobb termés elérése érdekében. Öntözés hatására javul a műtrágyák
hatékonysága, tehát az egységnyi terméshez kijuttatandó műtrágya-mennyiség
csökkenthető.

- oldható foszfátok kimosódásának mérséklése

A foszfor műtrágyák visszafogott alkalmazása miatt hazánkban ritka, de egyes
területeken előfordul a foszfátok talajvízbe mosódása. Szakszerű, talajvizsgálati
eredményekre alapozott trágyázással, jó vetésváltással elkerülhető.

1.2.2. A talajkárosítás mérséklése

- a talajba jutó vegyszermaradványok mennyiségének csökkentése
Legegyszerűbb módja a területre kijuttatott növényvédő szerek mennyiségének
visszafogása (például a legkisebb hatásos dózis alkalmazása, sávkezelés, táblaszélek
vagy táblarészek kezelése, stb.). Ennek azonban vannak korlátai és kockázatai, például
a várt hatás elmaradása. Szakszerű vetésváltás és ellenálló fajták használatával,
kiegyensúlyozott tápanyag-ellátással együtt alkalmazva jelentősen lehet csökkenteni a
táblára kiszórt vegyszer mennyiségét, ezzel a talaj szennyezését.
- a tápanyagmérleg kiegyensúlyozása

4
 A napjainkban Magyarországon (és sok más országban) jellemző egyoldalú nitrogén-
trágyázás kedvezőtlen hatású a talajban zajló kémiai és biológiai folyamatokra. A
három makroelem (N, P, K) harmonikus, kiegyensúlyozott kijuttatása feltétlenül
szükséges lenne, kiegészítve mikroelem pótlással. A talajban zajló, kedvezőtlen
folyamatok hatását mérsékelni lehet például lassan oldódó műtrágyák használatával,
vagy csak a növénysorok trágyázásával. Másodvetésű zöldtrágya növények
termesztése is jó megoldást jelent a főnövény betakarítása után, fölöslegben talajban
maradó nitrogén megkötésével.
- az erózió mérséklése
A helytelen művelés, például nem teljesen szintvonalas talajművelés, lejtőirányú
növénysorok, keréknyomok, utak, nagyságrendekkel képes gyorsítani az eróziót, és
súlyosabb formák kialakulását teszi lehetővé. A növényzettel borított területeken a
talaj pusztulása általában kisebb mértékű, mint a csupasz felszínen. A növényállomány
eróziót lassító hatása több tényezőből tevődik össze. A területre hulló csapadék egy
részét a növényzet felfogja (intercepció), emiatt kevesebb víz jut le a talaj felszínére.
A vízcseppek mozgási energiájának, mechanikai ütőhatásának jelentős részét a
növények levelei fogják fel, ezzel számottevően csökkentik a csapadék (vagy
öntözővíz) eróziós potenciálját. A sűrű növényállomány akadályozza a víz lefolyását,
mozgása lassul, tehát egyrészt kevesebb talajt képes magával vinni, másrészt hosszabb
idő alatt több víz tud a talajba szivárogni. A növényzet a vízfogyasztása révén
hozzájárul a talaj nedvességtartalmának csökkentéséhez, így kisebb lesz az eróziót
okozó vízfelesleg kialakulásának valószínűsége. A szántóföldi növénykultúrák az év
jelentős részében nem nyújtanak megfelelő fedettséget. Talajvédő hatások annál jobb,
minél sűrűbb az állomány, minél nagyobb a levélfelülete, és minél tovább borítja a
talajt.
E szempontok figyelembevételével a szántóföldi növények között viszonylag jó
talajvédő hatásúnak tekinthetők az évelő pillangósok, az őszi gabonák, és rossznak a
nagy sortávolságú, kis tőszámmal vetett növények, például kukorica, napraforgó.
Fontos a minél korábban kialakuló talajborítás, melyet a növényfaj, a fajta
megválasztásával, az agrotechnika elemeinek helyes alkalmazásával segíthetünk.
A növényborítás idejét meg lehet hosszabbítani másodvetésű növények termesztésével
is. A főnövény után vetett rövid tenyészidejű növények a talaj takarásával, illetve
gyökérzetükkel csökkentik az eróziós károkat, ugyanakkor zöldtrágyaként is
hasznosíthatók (pl. mustár, facélia, olajretek, stb.).
- a talajélet fenntartása
A talaj vegyszerterhelésének mérséklése, kis toxicitású anyagok használata, az okszerű
és kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a kímélő talajművelés hozzájárulnak a talajélet
kívánatos szintű fenntartásához. A szerves trágyák kijuttatásának beillesztése a
tápanyagellátási rendszerbe szintén kedvező hatású a talajban élő mikro- és
makroszervezetek tevékenysége, szaporodása, a biodiverzitás szempontjából. A
nehézfém szennyezést tartalmazó műtrágyák alkalmazása, pl. néhány foszfor-
műtrágya, viszont jelentősen csökkentheti a talajban élő hasznos szervezetek számát.
Az integrált növénytermesztési technológia alkalmazása kedvező hatása megnyilvánul
a terület biodiverzitásának növekedésében mind a talajban, mind a talaj felszíne felett.

5
 - Az időszakos káros víztöbblet elleni védekezés
A terület vízrendezése, komplex melioráció szakszerű megvalósítása hosszú távra
megoldhatja a vízgazdálkodási problémákat, megszünteti a káros víztöbblet
kialakulásának lehetőségét. A táblák alagcsövezése, tereprendezése, a vízlevezető
csatornák kialakítása, esetleg kémiai talajjavítás végrehajtása azonban igen nagy
befektetést igényel. A gazdaságok pénzügyi támogatás nélkül nem képesek a komplex
melioráció megvalósítására.
A talaj vízbefogadó képességének javítása fontos feladat a belvizek kialakulásának
megelőzésében. A talajszelvényben található tömörödött, rossz vízvezető képességű
réteg (pl. eketalp, tárcsatalp, vagy a természetes rétegzettségből eredő), jelentősen
rontja az egész szelvény vízbefogadását. Ennek a rétegnek az összetörése, fellazítása
számottevő javulást eredményezhet a vízbefogadásban. Amennyiben az őszi szántás
után a talajt nem munkáljuk el tavaszig, a téli félév csapadéka könnyebben bejuthat a
talajba, ezzel csökken a belvíz létrejöttének kockázata.
A csapadék okozta eliszapolódás, szerkezetrombolás csökkentése érdekében hasznos a
terület növénnyel való borítottságának meghosszabbítása (másodvetés, zöldtrágya
növények).
A talaj szerkezetét kímélő talajművelés, taposási károk mérséklése ugyancsak
egyszerűen alkalmazható és olcsó lehetőség a káros víztöbblet kialakulásának
megelőzésében. Nagyon fontos az adott munkához optimális nedvességállapotban
történő talajművelés. Különösen nagy veszéllyel jár a túl nedves állapotban végzett
talajmunka.

1.2.3. Levegőszennyezés csökkentése

- illékony anyagok használatának mérséklése
Elsősorban a növényvédelemben és tápanyag-ellátásban fordulnak elő olyan anyagok,
melyek gyorsan párolognak, és a levegőbe kerülve rontják annak minőségét (pl.
ammónia).
- növényvédő szerek elsodródásának megakadályozása
A növényvédelmi munkáknál, a finom porlasztású permetezőszerek elsodródása is
okozhat környezetvédelmi problémákat. Légi úton történő kijuttatás esetén fokozottan
kell figyelni a vegyszerek helyes alkalmazására. Szakszerű szerválasztással, a
növényvédő gépek jó műszaki állapotának fenntartásával, kalibrálásával és
ellenőrzésével, megfelelő fúvókák használatával, adekvát cseppképzéssel jelentősen
mérsékelhető a levegőszennyezés valószínűsége. Alacsony nyomású fúvókák
felszerelése is csökkenti az elsodródás veszélyét.
- CO2 kibocsátás csökkentése
A talaj széndioxid kibocsátására hatással vannak a talajművelési eljárások. Általában a
forgatás nélküli talajművelés alkalmazásával, a talaj bolygatásának redukálásával
csökkenteni lehet a CO2 kibocsátást.

A hagyományos szántóföldi növénytermesztés kedvezőtlen környezeti hatásai, például az

ivóvíz nitrát és növényvédő szer szennyezése, lejtős területeken az erózió üledékeinek

6
felhalmozódása a felszíni vizekben, hajózási útvonalakon, nitrát- és foszfor vegyületek feldúsulása
az élővizekben, jelentős gazdasági károkat okoznak társadalmi szinten. Az integrált
növénytermesztési rendszerekben a termesztési folyamatba minél nagyobb mértékben igyekeznek
bevonni a természetes erőforrásokat és természetes szabályozási mechanizmusokat, ezzel
párhuzamosan csökkentve a farmon kívülről származó inputok mennyiségét. A gazdaság belső
erőforrásainak a nagyobb arányú felhasználása lehetővé teszi a vásárolt műtrágyák, növényvédő
szerek és üzemanyagok mennyiségének csökkentését, ezzel nemcsak a környezet szennyezésének
mérséklését, hanem a költségek csökkenését és a termesztés jövedelmezőségének javulását is
elérve.

1.3. A termesztés-technológia elemeivel szembeni elvárások az integrált szántóföldi

növénytermesztési rendszerekben
Fajtaválasztás:
A fajtamegválasztásnak óriási szerepe van a hatékony, fenntartható, hosszú távon is sikeres
növénytermesztési rendszerekben. Hazánkban a főbb szántóföldi növényekből elegendő fajta áll a
termelők rendelkezésére. Egyes növények esetében talán túlságosan bőséges is a választék.
Míg a technológia változtatása viszonylag rövid idő alatt lehetséges, addig a genotípus
változtatása hosszabb időt igényel, és hosszabb távú hatásai vannak. A vizet hatékonyabban
felhasználó, a vízhiányt jobban tűrő növények, vagy a tápanyagot jobban hasznosító fajták
előállítását célzó nemesítés nem egyszerű feladat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a
növény egyéb tulajdonságai praktikusan nem romolhatnak. A munka során először szükséges
megismerni a hatékonyabb vízfelhasználást, jobb szárazságtűrést vagy tápanyag-hatékonyságot
kiváltó enzimatikus, biokémiai, fiziológiai folyamatokat, illetve anatómiai, morfológiai
tulajdonságokat. A piramis csúcsán a legösszetettebb tulajdonságok, az agronómiai paraméterek
állnak.
Olyan fajtákat célszerű választani, melyek nagyfokú ellenálló képességgel rendelkeznek az
adott faj legfontosabb betegségei és kártevői ellen, ugyanakkor megfelelnek a piaci
követelményeknek is. Emellett természetesen fontos a terméspotenciál, a minőség, agronómiai
tulajdonságok, például nagy kezdeti növekedési erély vagy jó tápanyagreakció is.
A kukorica hibridek sűríthetőségét vizsgálva Sárvári (2002) megállapította, hogy a
genotípusok között szignifikáns különbségek vannak az optimális tőszámot tekintve, és az
optimális tőszám intervallum is jelentősen eltér.
Vetésváltás:
A növények elővetemény hatása a körülményektől is függ. Minél kedvezőbbek a termesztési
körülmények, talaj, időjárás, stb., annál kevésbé érezhető az elővetemény hatása. Ezzel szemben
minél mostohábbak a talaj- és trágyázási viszonyok, annál nagyobb gondot kell fordítani az elő-
vetemények megválasztására (Kemenesy, 1959). Megfigyelhető, hogy a különböző növények után
a talaj különböző tulajdonságaiban, például nedvességtartalmában igen nagy eltérések vannak még
hosszabb idő elteltével is.
Egy jól összeállított vetésváltási tervben legalább 4 növényfaj szerepeljen. Úgy kell
megtervezni, hogy akadályozza a betegségek és kártevők terjedését és felszaporodását, különös
tekintettel a talajból fertőző kórokozókra. Az egyes növénykultúrák gyomflórája és gyomokkal
szembeni kompetíciós képessége jelentősen eltérhet, ennek figyelembe vétele szintén fontos.

7
Előnyös pillangós virágú növényfajok bevonása a vetésváltásba a talaj tápanyag-gazdálkodására
és termékenységére gyakorolt kedvező hatásuk miatt. A talajt minél hosszabb ideig takaró
növények használata is kedvező.
A talaj takarása kedvező lehet mind a talajélet fenntartása, élénkítése, mind a nedvesség
megőrzése szempontjából. A talaj biológiai tevékenységének javítása hozzájárul a termékenység
fenntartásához, a kedvező szerkezet, könnyű művelhetőség, jó levegő-, hő-, és vízgazdálkodás
kialakulásához. A talaj takarása mulcsozással szántóföldi körülmények között számos problémát
vet fel Magyarországon. A főnövény lekerülése utáni köztes védőnövények vetése az ország egyes
régióiban jó megoldás lehet. Kedvező hatásuk például a talaj lazításában, drénezésében,
árnyékolásában, beéredésének elősegítésében jelentkezik. Hatékonyan védik a talajt az erózióval,
különösen a deflációval szemben is. Az általuk termelt növényi tömeg bekerülve a talajba növeli a
talaj szerves anyag tartalmát, segítve ezzel számos kedvező folyamatot. Alkalmazásukkal
csökkenthető a főnövény által hátrahagyott nitrogén vegyületek kimosódása. az ország szárazabb
területein, elsősorban az Alföld középső részén, a köztes védőnövények termesztése nehézségekbe
ütközhet a csírázáshoz túl száraz talaj miatt (Birkás, 2002).
Talajművelés:
Elvárás a talajt kímélő, kis intenzitású műveletek végzése és a talaj fizikai, kémiai
állapotának, szerkezetének megóvása. A műveletekhez figyelembe kell venni a talaj típusát, az
elővetemény tulajdonságait, a domborzati viszonyokat, a főnövény igényeit, az eróziónak való
kitettséget, annak kockázatát, a klimatikus körülményeket, különös tekintettel a
csapadékviszonyokra. Kerülni kell a talaj tömörítését, indokolatlan bolygatását, taposását. A túl
nedves talajon végzett bármilyen gépi munka, nem csak a talajművelés, jelentős tömörödést okoz
a talaj felső rétegeiben. A gépek nyomvonalán erősen összenyomódik a talaj, gyakori a gépek
megcsúszása, ami tovább fokozza a talaj tömörítését. Ezek a károk természetesen kihatással
vannak a növénykultúra fejlődésére, végső soron a termesztés sikerességére is.
A talaj művelése során hazánkban általában alapvető cél a nedvesség megőrzése a talajban. A
művelés, a talajtípustól függően rövidebb-hosszabb időszakra megváltoztatja a talajban a pórus-
viszonyokat, aminek köszönhetően a talajban lévő víz és vízgőz, valamint levegő mozgása
megváltozik. A talajművelés egyik fő célja tavasztól őszig a víz megőrzése, ősszel - kora tavasszal
a víznek a talajba való levezetése.
A vízellátás és a talajművelés több oldalról kapcsolódik össze. Egyik oldalról minden talaj-
művelő eszköznek meghatározható, a talaj különböző tulajdonságaitól is függő, optimális talaj-
nedvesség intervalluma, amelyen belül alkalmazva jó minőségben és optimális
energiafelhasználással lehet a munkát elvégezni. A talaj nedvességi állapota tehát alapvetően
befolyásolja a talajművelés minőségét, hatékonyságát, költségeit, az okozott károkat. A másik
oldal pedig azt jelenti, hogy a talajművelésnek jelentős szerepe van a talajok vízgazdálkodási
tulajdonságainak alakulásában. A különböző talajművelési eljárások segíthetik a víz befogadását,
megőrzését, vagy éppen annak elpazarlását okozhatják. Az optimális tartományon kívül, tehát
mind szárazabb, mind pedig nedvesebb talaj esetében, nemcsak az energiaigény és ezzel a
költségek nőnek, hanem a munka minősége is romlik. A műveléshez optimális talajnedvesség
tartalomnál a talajmunkák jó minőségben és olcsóbban végezhetők el. Birkás (2002) szerint adott
talajon a műveléshez kedvező nedvességtartalomnál és munkasebességnél a fajlagos vontatási
ellenállás, illetve üzemanyag fogyasztás minimumban van.

8
 Az optimálisnál szárazabb talaj művelésekor nő a talajellenállás, ami energiaigény és költség
növekedést jelent. A taposási kár kockázata kisebb, a talajok hordképessége jobb, de nagyobb a
rögösödés veszélye, a rögök elmunkálása pedig általában csak több menetben lehetséges (vagy
még úgy sem), így fokozódik a felső réteg porosodása, a szerkezet leromlása. A többször ismételt
elmunkáló műveletek is jelentős ráfordítást igényelnek. A poros, leromlott szerkezetű talajon
könnyen keletkeznek eróziós vagy deflációs károk.
A szempontok között szerepel a talaj humusztartalmának, szerves anyagainak valamint a
faunájának és flórájának kímélése, megóvása is. A talajélet értékelésére felhasználhatunk indikátor
élőlényeket, például vizsgálhatjuk a földigiliszták, cellulózbontó mikroorganizmusok számát,
vagy a ragadozó atkák populációját. A talajművelésnek fontos szerepe van gyomok elleni
védekezésben is.
A talaj minél hosszabb ideig történő takarása mulcsozással vagy növényborítással, illetve
olyan talajművelési eljárások választása, melyek során a szármaradványok legalább részben
takarják a talajfelszínt, előnyös a talaj termékenységének fenntartása szempontjából.
Tápanyag-ellátás:
Az integrált tápanyag-ellátás tervezést igényel. A terv készítésének alapját a táblában
meghatározott rend szerint vett talajminták vizsgálati eredményei adják. A talajvizsgálatokat
lehetőleg rendszeres időközönként, de legalább öt évente végezzük el. A növényfaj igényein kívül
a fajta speciális szükségleteit is (pl. tápanyagigény, felvételi dinamika, természetes
tápanyaghasznosító-képesség, trágyareakció) figyelembe kell venni az elővetemény tulajdonságai
és a tervezett termésszint mellett. Az adagok tervezésekor számításba kell venni az esetlegesen
kiszórt szerves trágya tápanyagtartalmát, a talajélet mineralizációs potenciálját, a légköri
kiülepedésből és egyéb, rejtett forrásokból származó tápanyagok mennyiségét is. A tervet
mindenképpen több évre, a vetésváltási ciklus időtartamára célszerű elkészíteni. A növény
igényeihez igazított adagok alkalmazása és a felvételi dinamikához történő időzítés alapvető
fontosságú.
A fejtrágyázás, illetve mikroelem trágyázás esetében a szükségességet levélanalízissel lehet
alátámasztani, ez lecsökkenti a felesleges tápanyag kijuttatás vagy kimosódás valószínűségét.
A tápelemek közül a nitrogén adagja, a kiszórás időzítése és megosztása kiemelkedő
fontosságú, mert a talajoldattal könnyen mozog, illetve a denitrifikáció során légnemű formában is
számottevő veszteség keletkezhet. Vízzel elöntött területre (belvíz, árvíz) nem szabad tápanyagot
kiszórni, de ugyanígy fagyott talajra sem. Jelentős mennyiségű tápanyagot oldhat ki a talajból a
nagy mennyiségű víz, amit távozása során magával visz. Főleg a könnyen mobilizálódó nitrogén
vegyületekből lehet nagy veszteségre számítani. A tápanyagok kilúgzása környezetvédelmi
kérdéseket is felvet, mivel azok bekerülhetnek élővizekbe vagy a talajvízbe.
A gépek jó műszaki állapotban tartásával és rendszeres kalibrációjával elérhető a pontos
adagolás és a veszteségek egy része elkerülhető. Pillangós virágú növények beillesztése a
vetésváltásba nagy jelentőséggel bír, mivel a biológiai úton megkötött nitrogén esetében nem
jellemző a kimosódás.
Az integrált tápanyag-ellátás fontos eleme a különböző eredetű szerves anyagok, elsősorban a
szerves trágyák felhasználása. A szerves anyag bevitel segít megőrizni a talaj termékenységét,
fenntartja kedvező szerkezetét, javítja tápanyag és vízgazdálkodását, csökkenti az erózió
lehetőségét. Különösen jelentős szerepe van a szervestrágyázásnak az öntözött területeken.

9
Szervestrágyázás hatására csökken a talaj térfogattömege, nő a pórustérfogata, ezáltal vízbefogadó
és víztartó képessége, valamint levegőgazdálkodása javul. Az intenzívebb talajélet, a
szervesanyagok gyorsabb mineralizációja miatt fontos a talajok szervesanyag tartalmának
növelése. A szervestrágyázás részben ellensúlyozza az öntözés miatti fokozott nitrát kimosódást.
A szervesanyag bevitelnek jelentősége van a talaj eliszapolódással szembeni ellenálló
képességének javításában, ami öntözött területeken különös fontossággal bír. A szervestrágyázás
következtében javulnak a talaj mikroorganizmusainak életfeltételei. A mikroszervezetek a
talajrészecskék összetapasztása által javítják a morzsák vízállóságát, ezzel nagymértékben
csökkentik az öntözés potenciálisan káros hatásait. A szervestrágyázáson belül, az istállótrágya
mellett, a zöldtrágyának is nagy jelentősége van az öntözött területeken. Különösen a pillangós
növények hatása nagyon kedvező.
A műtrágyák és szerves trágyák alkalmazásánál figyelembe kell venni esetleges nehézfém
vagy egyéb toxikus anyag szennyezettségüket is.
Vetéstechnológia:
Túl korai vetésnél a hideg talajokban lassú a csírázás, a gyökerek vízvezető képessége
csökken, így fiziológiai vízhiány léphet fel akkor is, ha a talajban egyébként van elegendő
nedvesség. A hideg talajok fiziológiai szárazsága főleg a melegigényes növényeinknél (dohány,
bab, szója, tök, cirok) jelentkezhet fokozott mértékben. Az optimális időnél későbbi vetésnek a
növényfajtól függően szintén veszélyes következményei lehetnek. A vetésidő betartására igényes
növények, általában a kora tavaszi vetésűek, például a tavaszi árpa esetében a terméskiesés
elérheti a 80 %-ot is.
Az adott mikroklimatikus adottságokhoz adaptált, optimális időben történő vetésnek számos
előnye van. Elősegíti a növényállomány gyors és egyöntetű kelését, jó kezdeti fejlődését, és
kedvező egészségi állapotát. Az ilyen állomány gyomnövényekkel szembeni kompetíciós
képessége is sokkal jobb, valamint jobban ellenáll a kártevőknek, betegségeknek. A gyors és
egyöntetű kezdeti fejlődés jelentős tápanyagfelvételt jelent, csökkentve a műtrágyákkal kijuttatott
tápanyagok, elsősorban nitrogén kimosódásának a veszélyét.
A vetésidőn kívül a tőszám megválasztása is hatással van a növénykultúra egészségi
állapotára, a betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képességére. Az optimális tőszámot
befolyásolják a tábla talaj és klimatikus adottságai mellett a fajta tulajdonságai, a
termesztéstechnológia többi eleme és az elvárt termésszint is.
Öntözés:
Az öntözés vízpótlást jelent a növények vízigényének kielégítése érdekében. A rendelkezésre
álló természetes vízmennyiségen felül a növényzet optimális fejlődéséhez szükséges víz pótlása.
A hagyományos öntözési gyakorlat nagyobb vízmennyiséget juttat ki egyszerre, akár 60-80
mm-t is. Ez több szempontból is hátrányos. Nem veszi figyelembe a növények igényét, és az
időszakos víztöbblet miatt káros hatások jelentkezhetnek a növényzetben, a talaj mikrobiológiai
életében, a kémiai folyamatokban, a talajszerkezetében. A károk egy része hosszú távú is lehet,
például a talajban bekövetkező szerkezetrombolás. Előnye, hogy az öntözési fordulók száma
csökken, a kevesebb áttelepítés miatt kevesebb taposási kárral jár és kisebb a munkaerő igénye.
Terjedőben van a korszerűbb öntözést megvalósító gyakorlat, amikor kisebb víznormával
nagyobb gyakorisággal öntöznek. Az egyszeri adag 15-30 mm. Előnye, hogy jobban
alkalmazkodik a növények igényeihez. Korábban kezdhető, később fejezhető be, ezáltal

10
megnyúlik az öntözési idény, jobb gépkihasználást jelent. A kisebb vízadagok miatt olyan
talajokon is lehetővé válik az öntözés, ahol azelőtt a kis vízkapacitás miatt nem volt rá lehetőség.
Az öntözés megvalósítása során az egyik legfontosabb követelmény a kijuttatott vízmennyiség
egyenletessége. A gyakorlatban megengedett legnagyobb eltérés 30 % az öntözővíz közepes
értékéhez viszonyítva. A modern öntözőberendezések egyenletesebb kijuttatást, és ezzel jobb
minőségű öntözést tesznek lehetővé, mint a régebbi típusú, például vízágyús berendezések. A
cseppek mérete, azok egyöntetűsége fontos szempont az öntözés minőségének megítélése során. A
nagyobb cseppek energiája, ütőhatása nagyobb, így nagyobb kárt okoznak a talajban, különösen
csupasz talajfelszín esetén. Kedvező az egyöntetű méretű, olyan mérettartományba eső cseppek
formájában történő vízkijuttatás, hogy az ütőhatás viszonylag kicsi legyen, ugyanakkor az
elsodródás veszélye még ne legyen túl nagy.
A talaj vízbefogadása és az öntözés intenzitása a jó minőségű öntözésnél összhangban van,
minimális a tócsásodás a területen. A talaj vízbefogadó-képességét meghaladó intenzitással
történő öntözésnek számos káros következménye van.
Az öntözés megváltoztatja a talaj sóforgalmát is. Az öntözővíz egyrészt felhígítja a
talajoldatot, és a tápanyagok kimosódását okozhatja, másrészt az öntözővíz oldott sótartalma
megváltoztatja a sóösszetételt, az egyes ionok arányát és mennyiségét a talajban. A lefelé szivárgó
víz magával viszi az oldott sók egy részét, így változik az ionok mélységbeli elhelyezkedése. Az
öntözővíznek a talaj kémiai tulajdonságaira gyakorolt hatását a víz minősége határozza meg.
Növényvédelem:
Az integrált növényvédelem jelentős mértékben a megelőzésen alapul, melynek lehetőségét a
kórokozók, kártevők és gyomok terjedésének, szaporodásának folyamatos megfigyelése,
felvételezése teremti meg.
Magába foglalja, integrálja az alábbi elemeket:
– A termőhely megválasztása
A termőhely adottságainak (makroklíma, mikroklíma, talajtípus és domborzat) megismerése
alapvető fontosságú a növényvédelem megtervezése és megvalósítása során.
– Genotípus, fajta
A különböző genotípusok között nagy különbségek lehetnek tolerancia vagy rezisztencia
tekintetében. Ezen kívül figyelembe kell venni a fajta fertőzésdinamikai jellemzőit, valamint a
fajta reakcióját a kémiai kezelésekre. A gyomirtószerek hatóanyagaira való érzékenysége is
eltérő lehet a különböző fajtáknak, illetve más a gyom-kompetíciós képességük.
– Agrotechnika
Az agrotechnika összes eleme befolyásolja a növényvédelem hatékonyságát,
környezetterhelését. A vetésváltás, talajművelés (művelési mélység, forgatás-lazítás, művelő
eszközök), tápanyagellátás, vetéstechnológia (vetésidő, állománysűrűség), egyéb ápolási
munkák, a betakarítás (ideje, minősége stb.) minősége hatással van a növényállomány
általános erőnlétére, egészségi állapotára. Még az egyes növényvédelmi beavatkozások is
hatnak egymásra, például a gyomirtás sikeressége befolyásolja a betegségek megjelenését és
terjedését.
– Kémiai növényvédelem

11
 A növényvédő szerek használatának összehangolása a növényvédelem különböző területei
között is rendkívül fontos. A hatóanyag, védekezések száma, időzítése, a védekezés technikai
és technológiai minősége mind befolyásolja a kémiai kezelések hatékonyságát. Olyan
vegyszerek használata kívánatos, melyek kímélik a kárt okozó élőlények természetes
ellenségeit, predátorait. A növényvédelmi előrejelzések általában jelentős segítséget nyújtanak
az okszerű, jól időzített kémiai védekezéshez, egyben csökkentve a környezeti terhelést és a
fogyasztók egészségügyi kockázatait. A hatóanyagok kiválasztásánál mindenképpen
figyelembe kell venni a szer humán toxicitását, perzisztenciáját, veszélyességét a hasznos
szervezetekre (pl. méhek, természetes ellenségek) és a környezetre, szelektivitását, és azt is,
mennyire lehetséges rezisztencia kialakulása ellene.
Az integrált növényvédelem során nagy gondot kell fordítani a használt gépek műszaki
állapotára, a vegyszerek tárolására, illetve a fel nem használt szerek biztonságos és
dokumentált megsemmisítésére.
Betakarítás, tárolás:
A betakarítás időzítése növényfajonként eltérő mértékben befolyásolja a termés minőségét. A
gépek műszaki állapota, beállíthatósága, beállításainak pontossága szintén hatással van a
betakarított termény minőségére, tisztaságára, a betakarítási veszteségekre.
A tárolási körülmények is nyilvánvalóan hatást gyakorolnak a tárolt termény minőségére.
Fontos szempont a nyomon követhetőség, és az esetleges kezelések dokumentálása.

12
2. Termőhelyspecifikus és fajtaspecifikus növénytermesztési technológiák fejlesztési
lehetőségei.

2.1. A termőhelyspecifikus technológiák

A modern növénytermesztés kihívásainak megoldására a termesztés-technológia
fejlesztésének számos iránya alakult ki, melyek közül az egyik a termőhelyhez és a fajta
igényeinek megfelelő technológia alkalmazása. A termőhely adottságaihoz adaptált technológia
segítségével csökkenthető a termés évenkénti ingadozása, mérsékelhetőek a tápanyag-ellátás
hibái, a környezetben okozott károk.
A termőhelyspecifikus növénytermesztési technológiákat inkább a gyenge, esetleg közepes
adottságú területeken alkalmazzák, ahol a termesztési folyamatban figyelembe kell venni a
termőhely kedvezőtlen körülményeit, melyek legtöbbször a rossz, vagy lerontott talajadottságok
vagy elégtelen vízellátottság. A termőhely tulajdonságai között mindenképpen érdemes még
kiemelni a terület lejtésviszonyait, a tábla méretét és alakját, valamint égtáji kitettségét is. A
termesztés technológia alakítása a termőhelyi körülményekhez feltételezi a táblaszintű vagy táblán
belüli, kisebb területekről származó információk, mérési eredmények folyamatos figyelését és
feldolgozását. Az adatok alapján lehet módosítani a technológiát javítva ezzel a hatékonyságot,
ugyanakkor csökkentve a környezeti terhelést. Az adott termőhelyen rendelkezésre álló
természetes erőforrások, például víz, jobb kihasználása mellett javul a termésbiztonság, a termés
minősége, az élelmiszer-biztonság, és csökkenhetnek a fajlagos költségek.
Reális lehetőség, hogy Magyarország éghajlata a jövőben szárazabbá válik és az Alföldön évi
400 mm alatti csapadékösszegek valószínűsíthetők. Egyre nagyobb jelentősége lesz tehát a
víztakarékos gazdálkodásnak hazánkban. Ugyanakkor az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják,
hogy térben változó mértékben, de az időszakosan káros vízbőség fellépésének gyakorisága is
nőtt, főleg a télvégi, tavaszi időszakban. A hagyományosan alkalmazott termesztési eljárásokat
célszerű jobban a változó agroökológiai feltételekhez adaptálni.
A szárazságra hajló területeken végzett növénytermesztés mindig nagy kockázattal járt, és jár
ma is, annak ellenére, hogy a technológia folyamatosan fejlődik és az újabb genotípusok
vízhasznosító képessége egyre jobb. A hosszabb távon is fenntartható, stabilan nagy terméseket
elérő, gazdaságos, korszerű növénytermesztési modellek megvalósításához a technológia során
szükség van az igen változatos termőhelyi adottságokhoz, illetve a fajta tulajdonságaihoz történő
alkalmazkodásra a szántóföldi táblán belül is. Egy ilyen technológia megtervezéséhez szükséges a
termést csökkentő tényezők részletes ismerete és figyelembe vétele. A csapadékviszonyok
hosszabb távú, akár több évre szóló pontos előrejelzése a jelenlegi ismereteink és technológiai
szintünkön nem megoldott. Az előző évek időjárási adatainak statisztikai feldolgozásával viszont
valószínűségi becslések tehetők (Dunkel, 1997). Az adatok elemzésével tehát hozzájuthatunk
olyan információkhoz, melyek segítségével az adott termőhelyen végzett növénytermesztés
kockázata csökkenthető, akár a víztöbblet, akár a vízhiány okoz problémát.
A tábla lejtésviszonyai, égtáji kitettsége, mikroklimatikus körülményei, többek között a
besugárzás mennyisége, a természetes vízellátottság, páratartalom, befolyásolják az agrotechnikai
eljárások kedvező és kedvezőtlen hatásait, sikerességét. Tudjuk, hogy a talajtulajdonságok nagy
változatosságot mutathatnak kis távolságokon belül is, például a fizikai összetétel (homok, vályog

13
vagy agyagfrakció mennyisége, aránya), szervesanyag-tartalom, ásványi anyag összetétel,
vízháztartási tulajdonságok, stb. tekintetében.
Ezek a tényezők nyilvánvalóan módosíthatják és módosítják is a termesztett növények
növekedését, fejlődési ütemét- végső soron a termés mennyiségét és minőségét. A
növénytermesztés gépesítése, az egyre nagyobb munkaszélességű gépek használata ugyanakkor a
nagyobb területek egységes kezelése felé vitte a termesztéstechnológiát.
Hazánk szántóterületeinek vízgazdálkodási tulajdonságai nagyobb hányadban kedvezőtlenek
vagy közepesek. Az eredendően jó vízháztartású talajok állapota az utóbbi két évtizedben, az
egyoldalú és szakszerűtlen talajhasználat, a gépesítési hiányosságok, a mélylazítások elmaradása,
az organikus gazdálkodás elhanyagolása miatt a kritikus 0-60 cm-es szelvényben jelentős
mértékben romlott. Emellett a hidrometeorológiai szélsőségek időbeni előfordulásának
gyakorisága nőtt, következésképpen a szántóföldi növények, a növénytermesztés szenzibilitása
fokozódott, az alkalmazkodó képessége romlott.
A vízellátás közvetlen hatással van a növények fiziológiai folyamataira (pl. tápanyagfelvétel,
asszimiláció), fejlődésére, termésképzésére. Van azonban közvetett hatása is, az agrotechnika
egyes elemeinek megvalósítását, azok minőségét, hatékonyságát jelentős mértékben befolyásolja.
A vízellátás és a talajművelés több oldalról kapcsolódik össze. Egyik oldalról minden talaj-
művelő eszköznek meghatározható, a talaj különböző tulajdonságaitól is függő, optimális talaj-
nedvesség intervalluma, amelyen belül alkalmazva jó minőségben és optimális
energiafelhasználással lehet a munkát elvégezni. A talaj nedvességi állapota tehát alapvetően
befolyásolja a talajművelés minőségét, hatékonyságát, költségeit, az okozott károkat. Túl nedves
talaj művelése drágábban és rosszabb minőségben végezhető el, emellett a talaj károsítása
(tömörítés, gyúrás, kenés) is igen nagymértékű lehet. Túl száraz talaj művelése szintén nagyobb
energiaigényű, így drágább, és a rögösítés okoz, többek között, problémát (Birkás, 2002).
A másik oldal pedig azt jelenti, hogy a talajművelésnek jelentős szerepe van a talajok
vízgazdálkodási tulajdonságainak alakulásában. A különböző talajművelési eljárások segíthetik a
víz befogadását, megőrzését, vagy éppen annak elpazarlását okozhatják.
A termőhely viszonyaihoz alkalmazkodó talajművelés fontos része a termőhely-specifikus
technológiáknak. Hazánk szárazságra hajló termesztési feltételei között a száraz viszonyokhoz
illeszkedő, a talajnedvesség megőrzését szem előtt tartó talajművelési technológiák alkalmazása jó
megoldást jelent. A talajt nem kímélő termesztéstechnológiák elterjedésével a növénytermesztési
szempontból káros talajtömörödés fokozott jelentkezése tapasztalható. Ez maga után vonja a talaj
vízbefogadó képességének, levegő- és hőgazdálkodásának, biológiai tevékenységének romlását.
Felgyorsult a szántóföldi termőhelyek rendszeresen művelt rétegének fizikai degradációja, aminek
következménye a megnövekedett szélerózió, csapadékos időszakokban pedig a káros felszíni
víztöbblet.

2.2. Fajtaspecifikus termesztés-technológiák

Az egyes fajták speciális igényeinek beépítésére a technológiába legalább közepes vagy jó
adottságú területeken van lehetőség. A fajták közötti igénybeli eltérések fajonként különböző
mértékűek lehetnek. A jobb termőhely teremti meg a lehetőségét annak, hogy ne csak a faj, hanem
már a fajta igényeit is figyelembe vegyük a termesztés során. Így növekedhet a termés, javulhat a
minőség és termésbiztonság, miközben a ráfordítások nem növekednek, a hatékonyság tehát
folyamatosan javul.

14
 A különböző adottságú régiók terméseredményeinek idősoros feldolgozása azt mutatja, hogy a
főbb termeszttet növényeink esetében, a szárazabb területeken lassabb volt a termésnövekedés
üteme, mint a jó vízellátottságú vidékeken. A genotípusok genetikai előrehaladása azonosnak
tekinthető. A különbséget valószínűleg a vízhiányos helyzet kezelésének elégtelensége, kevésbé
sikeressége okozza, tehát a nem megfelelően adaptált technológia. A növénynemesítés során az új
fajták/hibridek vízstressz-tűrésének és a vízfelhasználásuk hatékonyságának javítása segíthet
száraz körülmények között a termesztés-technológiai hibák által okozott károk enyhítésében. A
legjobb megoldás azonban a technológia optimális adaptálása és a szakszerű, tudatos
fajtaválasztás lenne. A jó minőségű input adatokkal (fajtaspecifikus adatok) futtatott, és validált
számítógépes szimulációs modellek segítséget nyújthatnak a technológia optimalizálásában.

15
3. A szántóföldi növénytermesztés biológiai alapjainak újabb kihívásai a fenntarthatóság
jegyében.

A termesztők számára rendelkezésre álló fajták száma a fontosabb növényfajoknál bőségesen

elegendő hazánkban, ráadásul az itthon elismert fajtákon kívül az EU fajtalistájáról is
választhatnak (1. táblázat). A fajtaválasztás viszont sokszor nehéz, hiszen rengeteg információt
kellene összegyűjteni a fajtákról, ami igen időigényes, illetve nehéz átlátni, értékelni az adatokat.
A jó minőségű, fajtaazonos vetőmag használata legalább olyan fontosságú, mint a fajtaválasztás.
Hazánkban a hibridek kivételével a felújítási arány nem túl kedvező (2. táblázat). A
termésbiztonság szempontjából kedvező lenne nagyobb arányban jó minőségű és megfelelő
genetikai tisztaságú vetőmagot vetni az országban.

1. táblázat Államilag elismert fajták száma a fajtalistákon (2018)

Faj Nemzeti Fajtajegyzék Közösségi Fajtakatalógus
Búza 161+5 (őszi+tavaszi) 2418
Árpa 57+44 (őszi+tavaszi) 396+983
Durumbúza 8+1 (őszi+tavaszi) 525
Zab 7+12 (őszi+tavaszi) 350
Tritikálé 18+1 (őszi+tavaszi) 324
Rozs 6 194
Tönkölybúza 6 58
Csupasz zab 1 39
Rizs 5 377
Kukorica 309 5236
Napraforgó 59 1554
Forrás: EU Plant Variety Database
A klímaváltozásnak számos hátrányos következményével számolhatunk a
növénytermesztésben. Egyre kiszámíthatatlanabbá válik az időjárás, egyik évről a másikra egyre
nagyobb különbségek lehetnek adott területen a csapadékmennyiség, csapadékeloszlás,
átlaghőmérséklet, hőségnapok száma, stb. tekintetében. Ez jelentős kihívást jelent a nemesítésben
is, hiszen azok a növényfajták lehetnek sikeresek a jövőben, melyek képesek alkalmazkodni a
változó körülményekhez.
A FAO előrejelzése szerint a klímaváltozás a világ vezető gabonatermesztő régióiban 30%-kal
csökkenti a termést 2050-re. Globálisan nő a termelési kockázat, ebben a helyzetben megoldást
jelenthet a technológia folyamatos adaptálása mellett az új igényeknek megfelelő fajták előállítása
és termesztése. A fajok alkalmazkodó képessége eltérő. A hazánkban termesztett növényfajok
között kiemelkedő ökológiai érzékenységgel rendelkeznek a cukorrépa, lucerna, tavaszi árpa,
burgonya, zab, repce.

16
 2. táblázat Kalászos felújítási arány alakulása Magyarországon (2006-2015) (%)

Őszi Őszi Őszi Rozs Tritikálé

búza durumbúza árpa
2006 28,0 66,2 33,6 7,5 11,2
2007 35,0 91,7 45,6 8,7 10,0
2008 32,9 60,3 34,4 5,5 12,0
2009 26,8 78,9 26,4 2,5 9,0
2010 21,2 76,7 22,3 1,6 9,2
2011 23,5 100 24,3 3,6 13,3
2012 24,6 49,6 27,6 13,3 13,5
2013 20,9 33,7 31,4 16,9 18,7
2014 21,9 54,8 26,7 11,9 15,2
2015 24,9 43,3 29,2 11,7 21,4
Forrás: Vetőmag Szövetség

A vízfelhasználás hatékonyságának javításában a termesztéstechnológia egyes elemei, mint a

talajművelés, tápanyagellátás, vetésváltás, növényvédelem egyaránt fontos tényezők. Nem szabad
elfelejteni azonban a fajták szerepét sem. A fajtamegválasztásnak óriási szerepe van a
rendelkezésre álló víz jobb kihasználásában, az aszálykárok mérséklésében.
A fajták vagy hibridek között jelentős különbségek lehetnek a vízigény, vízfogyasztás, ezzel
összefüggésben a szárazságtűrés tekintetében. A vízfelhasználásra a fajtatulajdonságok közül a
tenyészidő hosszának van a legnagyobb hatása. A tenyészidő hossza meghatározza a vízfelvétel
dinamikáját és a mennyiséget is. Általánosságban elmondható, hogy a rövidebb tenyészidő
kevesebb vízfelhasználással, így jobb aszálytűréssel jár, bár nyilván vannak kivételek is.
A fajtáknak eltérő lehet a gyökérzet növekedési üteme, a gyökértömege, ezzel összefüggésben
a talajból történő víz- és tápanyagfelvétel hatékonysága. Attól függően, hogy a növény mely
életszakaszában következik be, a generatív fázisba lépés előtt, alatt vagy után, a vízstressz hatása a
termés mennyiségére és minőségére igen különböző lehet. A korai időszakban, a vegetatív
növekedés szakaszában bekövetkező vízstressz jelentősen csökkenti a növény reprodukciós
potenciálját. A rövidebb tenyészidejű fajták vegetatív növekedési szakasza rövidebb, ezért kisebb
a komoly kárt okozó vízhiány fellépésének valószínűsége.
A nagyobb termőképességű fajták a vizet jobban hasznosítják. Öntözött körülmények között,
amennyiben az ökológiai feltételek lehetővé teszik, célszerű hosszabb tenyészidejű fajtát válasz-
tani, a nagyobb terméspotenciál kihasználása érdekében.
A fajták gyökérzetének növekedési üteme és a gyökerezés mélysége is eltérő lehet. A gyors
kezdeti gyökérnövekedést mutató fajták, elérve a mélyebb, általában nedvesebb talajrétegeket,
kevésbé szenvednek a vízhiánytól. Természetesen ez a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaitól is
függ.

17
 A fajták eltérő növekedési erélye, levélállása, habitusa következtében különböző időpontban
és mértékben alakul ki a teljes talajborítás. A minél hamarabbi árnyékolásnak illetve a növény-
borításnak nagy jelentősége van a talaj vízháztartása, a talaj nedvességkészletének megőrzése
szempontjából, de a talajvédelem, az eróziós károk mérséklése miatt is.
A talaj és a növényzet páraleadásának mértéke, az evapotranszspiráció, döntően a növényzet
sajátosságaitól függ. A növényzet felülete és a páraleadás közötti kapcsolat nem lineáris mivel a
felület növekedésével az egységnyi felületre jutó energia egyre kevesebb. Liziméteres kutatások
alapján megállapítható, hogy azonos feltételek között, ugyanazon növényfaj eltérő levélfelületű
állományainak vízigénye a levélfelülettel egyre csökkenő mértékben növekszik. Az összefüggés
telítődési görbével jellemezhető (Szalai, 1989).
Míg a technológia változtatása viszonylag rövid idő alatt lehetséges, addig a genotípus
változtatása hosszabb időt igényel, és hosszabb távú hatásai vannak. A vizet hatékonyabban
felhasználó, a vízhiányt jobban tűrő növények előállítását célzó nemesítés nem egyszerű feladat,
különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a növény egyéb tulajdonságai praktikusan nem
romolhatnak. A munka során először szükséges megismerni a hatékonyabb vízfelhasználást vagy
jobb szárazságtűrést kiváltó enzimatikus, biokémiai, fiziológiai folyamatokat, illetve anatómiai,
morfológiai tulajdonságokat. A piramis csúcsán a legösszetettebb tulajdonságok, az agronómiai
paraméterek állnak.
Az új fajták előállítása során szükség van bizonyos fokú előrelátásra, hogy a jövőben
megjelenő kihívásoknak megfeleljenek. A közeljövőben termesztett fajtáknak például a következő
kihívásokra kell megoldást jelenteniük: klímaváltozás, a szokásosnál melegebb vagy hidegebb
időszakok gyakoriságának növekedése, aszályos periódusok, belvizek, árvizek, a globalizáció
miatt új kártevők, kórokozók, gyomfajok megjelenése, magasabb tápanyagtartalom iránti igény.
Nemesítési célkitűzések a változó termesztési körülmények figyelembe vételével:
- Vízstressz-tűrés javítása
- Időszakos káros víztöbblet tűrése
- Vízfelhasználás hatékonyságának növelése
- Optimálisnál magasabb hőmérséklet tűrés
- Gyorsabb kezdeti fejlődés
- Korai vetés lehetősége, csírázáskori hidegtűrés javítása
- Jó tápanyaghasznosító képesség
- Teljes vagy részleges rezisztencia illetve tolerancia több betegséggel szemben
- Sótűrés javítása

18
4. Integrált tápanyag-gazdálkodási és öntözési rendszerek alkalmazási lehetőségei a
növénytermesztésben.

4.1. Az integrált tápanyag-gazdálkodás

A talajok termékenységének két fontos tényezője van, az egyik a tápanyaggazdálkodás,
melyet a tápanyagellátottság és tápanyag-szolgáltató képesség határoz meg. A tápanyag-
ellátottságot a talajban levő tápanyagok mennyisége és formája jelenti. A makroelemek közül a
talajban található nitrogén legnagyobb hányada (kb. 95-99 %), a foszfornak 30-50 %-a szerves
formában van jelen. A kálium mennyiségét az ásványi kolloidok összetétele határozza meg. A
tápanyag-szolgáltató képesség magában foglalja a szerves vegyületek mineralizációjának, a
szervetlen vegyületek oldhatóvá válásának talajtulajdonságok által meghatározott sebességét is. A
másik fontos tényező a talaj vízgazdálkodása, melyet a vízkapacitása, nedvességpotenciálja
valamint a víz mozgásának lehetősége jellemez. E két fontos tényező rendkívül bonyolult szoros
kölcsönhatási rendszerben működik, melyet a termesztés során különböző beavatkozásokkal
részben befolyásolni tudunk.
Az utóbbi évtizedekben növekedett a világ műtrágya felhasználása, a FAO adatai szerint
1961-től 2015-ig 31,2 millió tonnáról 195,7 millió tonnára nőtt. Az egyes országok és régiók
között jelentős eltérések is tapasztalhatók az 1 hektár szántóterületre eső műtrágya felhasználásban
(3. táblázat). Napjainkban Kína a használja fel legtöbb műtrágyát, és Indiával együtt kiteszik a
világ nitrogén műtrágya felhasználásának 44%-át. A világ gabonatermelése is növekedett, de a
hatékonyság csökkent, vagyis az egy kg műtrágya felhasználásával előállított gabona mennyisége
egyre kevesebb (1. ábra).

3. táblázat A műtrágya-felhasználás 1 hektár szántóterületre 2015-ben (FAOStat)

Nitrogén Foszfor Kálium Összesen
(kg/ha) (kg/ha) (kg/ha) (kg/ha)
Kína 259,4 132,2 115,3 506,9
Franciaország 119,5 23,2 2,6 145,3
India 111,0 44,6 15,3 171,0
USA 78,8 27,3 29,9 136,0
Ukrajna 30,3 6,9 6,4 43,5
UK 170,7 31,3 44,9 246,9
Argentína 14,9 11,9 0,1 26,9
Ausztrália 28,2 20,1 5,2 53,6
Magyarország 81,2 18,4 18,2 117,9
Világ 76,7 33,6 2,7 113,0

Általában különböző mértékű negatív tápanyagmérleg jellemző a szántóföldi területeken, de

bizonyos régiókban előfordul a tápanyagok felhalmozódása is a talajban. A túltrágyázás ott fordul

19
elő, ahol a trágyák költsége alacsony a megtermelt termékek értékéhez képest, és a gazdálkodók a
terméskiesés kockázatát így próbálják csökkenteni. Ez azonban jelentős környezeti veszélyeket
rejt magában, többek között a talajvíz szennyeződését. Pozitív tápanyagmérleg megfigyelhető
például az intenzív zöldség- és gyümölcstermesztésben sokfelé a világon.
1. ábra A világ műtrágya felhasználása és az 1 kg műtrágyával megtermelt gabona
mennyisége 1961-2015 között (FAOStat)

A műtrágyázás, különösen nagy adagok hosszú időn keresztül történő alkalmazása esetén,
kedvezőtlen folyamatokat indíthat el a talajban, például a talaj pH fokozatos csökkenését
okozhatja. Ebben kiemelt szerepe van a NH4+ ionokat tartalmazó műtrágyáknak. Az egyre
savanyúbb talajokban veszélyes szintre emelkedhet bizonyos toxikus mikroelemek koncentrációja
a talajoldatban. A szakszerű műtrágya-használat és a rendszeres meszezés megoldást jelenthet a
problémára.
Az integrált tápanyag-gazdálkodási rendszerek a különböző tápanyagforrásokkal való
gazdálkodásra törekednek, annak érdekében, hogy minél hatékonyabb legyen a növénytermesztés
és az élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, illetve fenntarthatósági szempontok is
érvényesüljenek. Ez egy jól kiegyensúlyozott rendszer, melyben az egyes elemek egymással
összhangban, egymással összefüggésben valósulnak meg. Nem csak a biológiai, kémiai, fizikai
folyamatokat veszi figyelembe, hanem társadalmi és ökonómiai szempontokat is, melyek
befolyásolják, néha alapvetően meghatározzák a megvalósíthatóságot. Az egyes elemek
értékelésénél, a tápanyag tartalom mellett, figyelembe kell venni az élelmiszer-biztonságot (pl.
nehézfém szennyezés egyes műtrágyákban), a szállítás, tárolás, kezelés, kijuttatás, stb. költségeit
is.
Az integrált tápanyag-gazdálkodási rendszerekben a tápanyag-ellátás az egész termesztés-
technológiával optimalizálva, a többi agrotechnikai elemmel összhangban, integráltan jelenik meg.
A fajtaválasztást, vetésváltást, talajművelést, vetéstechnológiát, növényvédelmet, öntözést mind
úgy kell megvalósítani, hogy segítse a hatékony tápanyag-gazdálkodást és tegye lehetővé a
növény számára a rendelkezésére álló tápanyagok minél nagyobb hatásfokkal történő

20
felhasználását. Az integrált tápanyag-gazdálkodási rendszereknek fontos szerepe van az
ökonómiai és környezetvédelmi szempontból fenntartható növénytermesztésben.
Az ilyen rendszerek legfontosabb céljai:
 az agroökológiai rendszerek tápanyagveszteségének csökkentése,
 a természetes tápanyagforrások minél nagyobb arányú hasznosítása,
 gazdaságban termelődő tápanyagforrások felhasználásának optimalizálása,
 a talajélet serkentése,
 a tápanyagmérleg és tervezett termés közötti összhang megteremtése,
 a növények tápanyagfelvételének hatékonyabbá tétele,
 a tápanyagok kijuttatása a növény számára legmegfelelőbb formában,
 a tápanyag-gazdálkodási rendszer szoros integrálása a termesztés-technológia
egyéb elemeivel (pl. növényvédelem)

Egy integrált tápanyag-gazdálkodási rendszerben elvárt az adott gazdaságban megtermelődő,

ott rendelkezésre álló tápanyagforrások felhasználása, mielőtt műtrágyát vagy egyéb,
tápanyagpótlásra használt anyagot vásárolnánk. A gazdaságban az alábbi források állhatnak
rendelkezésre:
- pillangós virágú elővetemény által megkötött nitrogén
- az elővetemény szármaradványai
- zöldtrágya növények
- istállótrágya és egyéb állati trágyák
- komposzt
- szennyvíziszapok, biológiailag stabilizált szennyvíziszapok

Ezek alkalmazhatósága és hatékonysága természetesen függ a gazdaság körülményeitől,

lehetőségeitől, és az időjárástól is. Nagyon fontos szempont az integrált tápanyag-gazdálkodási
rendszerekben a tápanyag veszteségek csökkentése is.
A talajok nitrogénforgalmában szerepet játszanak a nitrogénkötő mikroorganizmusok
(leginkább baktériumok valamint néhány sugárgomba és kékeszöld algafaj) is. A levegő
nitrogénjét képesek megkötni, ezzel gazdagítva a talaj felvehető nitrogénkészletét. Léteznek a
talajban szabadon élő fajok, és olyanok melyek bizonyos felsőbbrendű növényekkel szimbionta
kapcsolatot alakítottak ki. Az egyik jellemző, a szántóföldi termesztésben is jelentős
növénycsoport, melynek gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, a pillangósvirágúak
(Fabaceae) családja. Pillangós virágú elővetemény után nagy mennyiségű nitrogén maradhat a
talajban, hektáronként akár 200-300 kg is lehet (pl. csillagfürtök), bár legtöbbször 40-60 kg-mal
lehet számolni hektáronként. A nitrogéngyűjtő baktériumok igénylik a talaj megfelelő
levegőzöttségét, ezért túl nedves talajban tevékenységük csökken vagy leáll. Érzékenyek a száraz
körülményekre is, vízhiányos körülmények között kevesebb gyökérgümő alakul ki, kisebb a
méretük, és nitrogénkötő tevékenységük korlátozott.

21
 A pillangós elővetemény nem csak a nitrogénkötés miatt kedvező a kalászosoknak. Kisebb
valószínűséggel jelennek meg a patogén gombák is az állományban, mint a csak nitrogén
műtrágyával termesztett kultúrában.
Intenzív állattartó telepek esetében előfordul, hogy nem rendelkeznek elegendő területtel a
keletkezett trágya elhelyezéséhez. Különösen nitrátérzékeny zónában okozhat ez nagyobb
problémákat. A trágya N : K aránya miatt, még abban az esetben is, ha nem haladják meg az évi
170 kg/ha N határt, a terület foszforból túltrágyázott lesz, és a szerves, illetve szervetlen kötésű
foszfor megjelenhet akár a talajvízben és a közeli élővízben is, további problémákat okozva (pl.
eutrofizáció).
A talaj felvehető foszfortartalma a szerves kötésben levő foszfátok mineralizációjának
sebességétől és a nehezen oldódó szervetlen foszforvegyületek mobilizációjától függ. A talaj
összes foszfortartalmának csak kis része (15-20 %) van felvehető formában jelen. Megfelelő
nedvességtartalom szükséges a szerves kötésű foszfor mineralizációjához és a nehezen oldható
kalcium-foszfátok mobilizációjához. Száraz talajban a foszforvegyületek oldhatósága csökken, a
mineralizációt végző mikroorganizmusok tevékenysége lelassul, esetleg le is áll.
A szántóföldi növényeknél is megfigyelhető (néhány kivételtől eltekintve, pl. cukorrépa,
repce), hogy mikorrhizás kapcsolatban élnek gombákkal. Ez a szimbionta kapcsolat jelentős
szerepet játszik a tápanyagok feltárásában és felvehetővé alakításában, különösen a foszfor
esetében van nagy szerepe a gombáknak. A mikorrhiza gombák olyan biokémiai és fiziológiai
tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek lehetővé teszik a foszfor felvehetőségének javítását a
talajban. A cukorrépa gyengébb elővetemény értékét részben az okozza, hogy az utána következő
növény lassabban tud kialakítani mikorrhizás kapcsolatot, a talajban található gombaspórák kisebb
száma miatt.
A talaj összes káliumkészletéből igen kis rész, körülbelül 5-8 % a kicserélhető és vízoldható,
tehát a növények számára felvehető káliumformák aránya. A talajkolloidokban (pl. illit) megkötött
kálium feltáródása részben kémiai mállás útján (pl. gyökerek, mikroorganizmusok által termelt
savak hatására) megy végbe. A folyamatokat alapvetően meghatározza a talaj nedvességtartalma
és a hőmérséklet, bár befolyásolja a talajoldat ionösszetétele is. Általában nedvesebb talajban
gyorsabb a kálium mobilizációja, ezáltal nő a felvehető káliumtartalom.
A szántóföldi növénytermesztésben az lenne az ideális, ha a tápanyagok olyan mennyiségben,
akkor és ott lennének elérhetőek a gyökérzónában, ahogyan azt a növény igényli. Ehhez több
dolog is szükséges lenne: 1- a növény igényeinek ismerete, 2- a növény igényei változásának
időbeli előrejelzése, 3- a talajban meglévő, felvehető tápanyagkészlet mennyisége és az átalakulási
viszonyok, 4- a tápanyagok igény szerinti kijuttatásának lehetősége mind mennyiség, mind
időzítés tekintetében. Ezen ismeretek nélkül a gazda vagy alul, vagy túltrágyázza a növényét, ami
hatékonysági, gazdasági, vagy környezetvédelmi következményekkel jár és kérdésessé teszi a
fenntarthatóságot.
A szakszerű tápanyag-gazdálkodási rendszerben szükség van tápanyag-gazdálkodási terv
készítésére. A terv tartalmazza a növények számára szükséges mennyiségeken kívül a kijuttatás
időzítését, elosztását, nemcsak a műtrágyák, hanem a szerves trágyákkal kapcsolatban is, illetve a
vetésváltás és talajművelés ide kapcsolódó tudnivalóit is. A tápanyag-gazdálkodási terv
kidolgozottsága jó mutatója a növénytermesztés szakmai színvonalának.
A mérések szerint csapadék vagy öntözés után megnő a talajban a felvehető káliumtartalom.
Száraz talajban ellentétes folyamat kerül túlsúlyba, a kálium fixációja zajlik, a káliumionok a

22
kolloidokon megkötődnek. A foszfor és kálium mobilizációja a különböző talajtípusokon nagyon
eltérő sebességű lehet, elsősorban a talajkolloidok mennyisége és összetétele függvényében.
A száraz és nedves viszonyok változása a talajokban (csapadék vagy öntözővíz hatására),
befolyásolja az NPK forgalmat. Csapadékosabb időjárási viszonyok között, illetve öntözött
talajokban intenzívebb a szervesanyagok mineralizációja, gyorsabbak a nitrifikációs folyamatok,
ennek következtében több lesz a felvehető nitrogén. Egy-egy öntözés után átmenetileg csökkenhet
azonban a felvehető nitrogén mennyisége a talajban, mely a kimosódási veszteség és az időlegesen
kialakuló levegőtlenség miatt beinduló denitrifikáció következménye lehet.
A talaj felvehető nitrogéntartalmának viszonylag könnyen bekövetkező kimosódása annak a
következménye, hogy a nitrit és nitrát ionok igen mozgékonyak, a talajban vertikálisan vagy
horizontálisan mozgó vízzel nagyon könnyen elmozdulnak. A talaj váltakozó kiszáradása és
átnedvesedése elsősorban a kationok állapotváltozásait indukálja. Nedves talajban az ammónium-
és káliumionok adszorbciója kisebb mértékű, mint száraz talajban.

4.2. Az integrált öntözési rendszerek

4.2.1. Az öntözés helyzete Magyarországon

A mezőgazdaságban, így természetesen a növénytermesztésben is, a vízzel való gazdálkodás
szerves része az ökológiai erőforrások (légkör, földfelszín, hidrológiai ciklus) természetes
rendszerének. Az adott ökológiai körülmények között rendelkezésre álló víz tudatos, szakszerű, jó
hatékonyságú felhasználása az emberi tevékenység alapvető törekvése kellene, hogy legyen. Ez
azonban nem egyszerű feladat, és megvalósítása nagy mennyiségű és széleskörű ismeretanyagot
feltételez.
A növénytermesztésben dolgozó szakemberek számára különösen fontosak a szélsőséges
vízháztartási helyzetet jelentő állapotok. A vízhiány illetve a káros vízbőség különböző
fokozatainak kialakulási feltételrendszere, okai, a megelőzés, a kockázatok csökkentésének
lehetőségei fontos, nagy jelentőséggel bíró témakörök. A növénytermesztésben, a vízgazdálkodási
beavatkozások lehetővé teszik a kedvezőtlen vízháztartási helyzetek (aszály, káros víztöbblet)
megelőzését, illetve a kialakult káros állapot minél hamarabbi megszüntetését.
Hazánkban az aszályra való hajlam az utóbbi évtizedekben nőtt, bár az ország egyes régióiban
eltérő mértékű a változás. Magyarországon a csapadék 30-50 %-os gyakorisággal nem fedezi a
növények, illetve a növénytermesztés vízigényét. A növénytermesztésben tehát arra kell
számítanunk, hogy csökkenő vízmennyiséggel kell elérni a kívánt termést. A probléma orvosolása
szempontjából az öntözésre való berendezkedés jelenthet részben megoldást, azonban a felszíni és
felszín alatti vízkészleteink végesek, még ha nem is használjuk ki az ebben rejlő lehetőségeket
pillanatnyilag. A felhasználható édesvízkészletek csökkenése globális probléma, melynek
jelentőségét az emberiség még nem ismerte fel kellő mértékben.
Magyarországon az összes csapadék 90-92 %-a hull a növénytermesztési térbe és ennek 60-90
%-a marad ott, ezzel lehet gazdálkodni. A víz hasznosulása a növénytermesztésben nagyon
változó mértékű, a termesztés színvonalától, az alkalmazott agrotechnika minőségétől és
megvalósításának pontosságától, illetve a termesztési folyamat egyéb feltételeitől függően.
A növénytermesztés további fejlesztése során elkerülhetetlen a vízgazdálkodás színvonalának
javítása hazánkban. Nem emelhető tartósan a növénytermesztés színvonala a vízgazdálkodás

23
szakszerűbb, tudatosabb megvalósítása nélkül. A növénytermesztés és vízgazdálkodás minél jobb
összhangjának megteremtése alapvető fontosságú az újabb társadalmi igények, elvárások (pl.
tájvédelem, környezetvédelem), teljesítésében is.
A klimatikus és az agrotechnikai tényezők együtt határozzák meg egy adott növényállomány
vízigényét, vízhasznosítását. A termőhely különböző paramétereinek, a klimatikus
körülményeknek, a növényfaj, fajta igényeinek, tulajdonságainak ismerete nélkül elképzelhetetlen
olyan agrotechnika megvalósítása, amely a rendelkezésre álló víz optimális, vagy azt megközelítő
ki-használását lehetővé tenné. A növénytermesztési tér páraleadó rendszere a talaj és a növényzet
dinamikus egysége. Szalóki (1989) szerint az alföldi éghajlati viszonyok mellett a hőmérséklet
ingadozása közelebb van a vízigény ingadozásához, mint a lehetséges párolgást reprezentáló
vízfelszín párolgás ingadozása. A talaj és a növényzet együttes páraleadásának mértéke – azonos
légköri párolgási körülményeket feltételezve – döntően a növényzet felületi sajátosságaitól függ.
A növények vízellátásának javítása a tápanyagellátásnál is nagyobb mértékben változtatja meg a
vízhasznosulást.
Hazánkban a vízfolyások sűrűsége csekély és eloszlásuk kedvezőtlen, 300 fm vízfolyás esik
egy km2-re. Felszíni vízkészletünk körülbelül 90 %-a három nagy folyónkban, a Dunában, a
Drávában és a Tiszában található. A Tisza völgyében fekszik a mezőgazdaságilag hasznosított
terület 47 %-a, míg a Tisza felszíni vízkészletünknek még 10 %-át sem jelenti. Ráadásul az ország
keleti fele szárazságra hajlamosabb. A kedvezőtlen eloszlásban némi javulást jelentenek az
Alföldön kialakított csatornarendszerek.

2. ábra Az öntözött terület alakulása Magyarországon (1974-2016)

(KSH, AKI adatai alapján)

Az öntözési kapacitást és öntözött területet tekintve az 1970-es években jelentős növekedés

volt, melynek különböző okai voltak, támogatások, vízlépcsőépítés, stb. A nyolcvanas években,
bár a kapacitás nem csökkent számottevően, a tényleges öntözött terület fokozatosan kisebb lett.
Csökkentek illetve bizonytalanná váltak az állami támogatások, az öntözéshez szükséges
vízszolgáltatás díja jelentősen emelkedett, ezek kedvezőtlenül hatottak az öntöző gazdaságokra. A
kilencvenes években talán a legnagyobb problémát a földbirtokok felaprózódása jelentette. A

24
tulajdonviszonyok rendezetlensége is kedvezőtlen hatással volt a szántóföldi gazdálkodás
egészére, így az öntözésre is. A nagyüzemi használatra tervezett és arra alkalmas
öntözőberendezések üzemeltetése számos problémát vetett fel a kisüzemekben.
Napjainkban stabilizálódni látszik az öntözött szántóföldi terület az országban. Az utóbbi
évtizedben az öntözött terület Magyarországon a szántóterület 2%-a körül alakul, egyes
csapadékosabb években még ezt sem éri el (2. ábra).

3. ábra Az öntözött terület nagysága hazánkban régiónként (2016)

(AKI adatai alapján)

Az öntözés elsősorban az Alföldön zajlik (3. ábra), melynek megvannak az okai. Kevesebb az
átlagos csapadékmennyiség, alacsonyabb a páratartalom, az aszály bekövetkezésének
valószínűsége sokkal nagyobb, mint az ország nyugati részében. Emellett hagyományosan magas
színvonalú növénytermesztés folyik a területen, melyet segítenek a jó talajadottságok. A nagy
termés elérésének korlátját gyakran a vízhiány jelenti.
A magyarországi öntözésben kedvező változás, hogy a korszerű öntözőberendezések, öntözési
módok aránya nő, az utóbbi években a modern öntözőberendezések egyre nagyobb arányú
elterjedése figyelhető meg hazánkban. Az öntözővíz kijuttatásának módszerei közül a felületi
öntözés erősen visszaszorult, ma a szántóföldön az esőszerű öntözés terjedt el. Az egyik
legáltalánosabban használt eszköz a csévélhető tömlős berendezés. Előnye, hogy a legkülönfélébb
terepen, mindenféle tábla alakhoz használható, könnyen áttelepíthető, viszonylag olcsó. Hátránya
a kézimunka és erőgépigény, valamint a víz szétosztásának egyenletessége nem a legjobb, a szél
nagymértékben rontja az öntözés minőségét. Hátrányuk az is, hogy nagy víznyomást igényelnek
az üzemeléshez. A nagy cseppméret miatti talajromboló hatása jelentős, különösen amíg a növény
nem borítja a felszínt.

25
 A korszerű öntözőberendezések, például linear-system, center pivot, magas fokon
automatizálhatók, alacsonyabb nyomáson működnek, alkalmasak az öntözővíz egyenletes
elosztású, kisadagú kijuttatására, így kiváló minőségű öntözés megvalósítására, nagy terület
öntözésére alkalmasak. A növény igényeihez jól igazodó öntözés valósítható meg ezekkel a
berendezésekkel. A rendszer előnye még, hogy azonos nyomon jár a berendezés, emiatt kicsi a
taposási kár. Hátrányuk az óriási beruházásigény és nagy amortizációs költségek.

4.2.2. Az öntözés hatásai

Az esőszerű öntözés intenzitását mindig a talaj víznyelő és vízvezető képességének
függvényében kell beállítani. A talaj befogadó képességénél nagyobb intenzitású öntözés
eredménye a tócsásodás, szerkezetrombolás, eliszapolódás, elfolyási veszteségek. Az öntözésre
való berendezkedéssel egy időben a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait is meg kell ismerni,
enélkül nem valósítható meg szakszerű öntözés.
Az esőszerű öntözés talajromboló hatása attól is függ, hogy növényzettel borított-e a talaj. A
csupasz talaj sokkal érzékenyebb az öntözés okozta káros hatásokkal szemben. Növényborítás
nélkül akkor kerülhet sor öntözésre, ha kelesztő öntözést végeznek. Általában nem célszerű a
kelesztő öntözés során 10-15 mm-nél több vizet kijuttatni, minél nagyobb az egyszerre kijuttatott
víz mennyisége, annál nagyobb és annál hosszabban ható károk keletkeznek. A 10-15 mm-es
vízadag talajszerkezet romboló hatása alig kimutatható, minimális cserepesedés jelentkezik.
Nagyobb vízadag maradandó károkat okoz a talaj szerkezetében. Növények által borított területen
az esőszerű öntözés talajromboló hatása viszonylag kicsi, a cseppek mozgási energiájának nagy
részét a növények levelei veszik fel. Vízágyúval történő öntözésnél, a 2 mm átmérőt meghaladó
cseppméret esetében, a puhább, gyengébb szövetű levelek is sérülhetnek az ütőhatás
következtében.
A különböző termesztett növények nagyon eltérően reagálnak a rövidebb-hosszabb ideig tar-
tóvízhiányra. A hatás attól is függ, hogy a növényt melyik fejlődési állapotában éri a vízstressz. A
vízhiány hatása a termés mennyiségére és minőségére igen különböző lehet, attól függően, hogy a
növény mely életszakaszában következik be, a generatív fázisba lépés előtt, alatt vagy után.
Az is jelentős különbséget okoz, hogy a növény determinált (pl. napraforgó, kalászosok,
kukorica) vagy indeterminált (pl. hüvelyesek) virágzású. A determinált virágzású növények
egyszer képesek virágképzésre a tenyészidőszakban, ezért a sikeres terméskötéshez a virágzáskori
idő-szak megfelelő időjárása, vízellátottsága szükséges. A kedvezőtlen időjárás termékenyülési
problémákat, végső soron terméskiesést okoz. Az indeterminált virágzású növények többször
képesek a virágképzésre egy tenyészidőszakban. Ennek következtében, amennyiben az első
virágzáskor nem megfelelő az időjárás, általában a túl száraz időjárás okoz problémát, később is
képesek virágzásra és termékenyülésre. A virágzáskor fellépő vízhiány tehát sokkal nagyobb
kockázattal jár a determinált virágzású növényeknél.
Néhány indeterminált virágzású növény hajlamos arra, hogy nem virágzik a vegetatív
növekedéshez ideális környezeti feltételek elsősorban víz- és tápanyagellátás esetén. Ezen
növények a virágzását elősegítheti kisebb vízstressz kialakulása vagy a változó vízellátás.
Az intercepció a növényállomány vízfelfogó képessége. Ha sűrű a lomb (szója, borsó,
burgonya), a kijuttatott víz felét is felfoghatja a növényzet, általános esetben 2-3 mm-nél nem több
a levelek által felfogott víz mennyisége. A növények által visszatartott víz viszonylag hamar
elpárolog, így a vízellátásban igen kicsi szerepe van. A növényzet szempontjából kedvező hatás,

26
hogy a szennyeződéseket, port, pollent, stb. lemossa a levelekről, csökkenti a transzspirációt.
Közvetetten káros hatásai is vannak a növényállományra, ugyanis a mikroklímát az állomány
belsejében úgy változtatja meg, hogy az kedvező lesz a gombák szaporodásához, ezért a
gombabetegségek fokozott megjelenésére kell számítani.
Az öntözött területen a vetést úgy kell elvégezni, hogy a mobil berendezés mozgási irányával
egyezőek legyenek a sorok. Lehetőség szerint szabályos, egyenes sorokat kell vetni, fokozottan
ügyelve a csatlakozásokra. A tőszám növelése növényenként eltérő mértékben indokolt. A
cukorrépánál például nincs szükség sűrűbb állományra, de fontos, hogy kiegyenlített legyen.
Kukoricánál indokolt lehet a tőszámsűrítés.
A szórófejek alatti beázási profil nem egyenletes. A gyártók különböző szórásképű
szórófejeket és fúvókákat fejlesztettek ki, melyek az egyenletes öntözést szolgálják. A szórófejek
átfedéssel történő telepítésével jobban megközelíthető az egyenletes vízkiosztás.

4.2.3. Az öntözés speciális kérdései

Az öntözés megkezdése előtt, amennyiben szakszerűen és eredményesen kívánjuk azt
elvégezni, ismernünk kell az öntözni kívánt kultúra vízigényét, számításokat kell végeznünk az
öntözés kezdő időpontjának és a szükséges öntözővíz mennyiségének meghatározásához.
A hagyományos felfogás szerint az öntözést akkor kezdték, amikor a növényállomány már a
vízhiány tüneteit mutatta. A kutatások rámutattak arra, hogy a vízstressz állapotában lévő növény
asszimilációja a vízellátás javulása esetén is csak napok múlva áll vissza a normális értékre. A
látható tünetek jelentkezésekor a növényben már olyan változások mentek végbe, melyek, bár egy
ideig reverzibilisek, hosszú idő alatt állnak helyre. A súlyosan vízhiányos állapotnak tehát
hosszabb távú káros hatásai vannak, és a vízstressz megszüntetése (öntözés) után a növény
életfolyamatai lassan javulnak. A vízhiányos állapot a levelek hőmérsékletének mérésével is
kimutatható, ugyanis a vízhiány miatt lecsökkent transzspiráció hűtő hatása is kevésbé érvényesül,
tehát a levelek melegebbek lesznek, mint a környező levegő. A növényállomány levélzetének
pontos hőmérséklet-mérése azonban nem egyszerű, és szakembert igényel.
A fentiekből következően az öntözést célszerű a vízhiányos állapot kialakulása előtt
elkezdeni. A vízstressz fokozza az allelopátiáért felelős kémiai anyagok termelését és
kibocsátását, tehát vízhiány hatására nő a növények által kibocsátott allelopátiát okozó vegyületek
mennyisége a talajban (ez befolyásolja az elővetemény-értéket is).
A hosszan tartó vízhiány csökkenti a hajtás növekedési ütemét, a levélterületet, és a virágzatok
számát. A kukorica esetében bizonyított, hogy vízstressz hatására nő a hím és nővirágzás közötti
intervallum nő, akár jelentős mértékben is, illetve csökken a növényenkénti szemszám és az
ezerszemtömeg.
A korszerű öntözéssel a vízhiány bekövetkeztét előzzük meg. A terméskiesés elkerülése
végett az öntözést indokolt a látható vízhiány tünetek kialakulása előtt elkezdeni, amikor a talaj
nedvességtartalma a vízkapacitás 50 %-a alá süllyed. Ekkor a növények még nincsenek vízstressz
állapotában, de a talaj nedvességtartalma nem tudja kielégíteni a vízigényüket. A vízkapacitás 30
%-a alatt a növényeken a hervadás jelei mutatkoznak, a vízstressz állapotába jutnak.
Korszerű, költségtakarékos, a növény igényeihez igazodó öntözés megvalósításához nyomon
kell követnünk a talaj nedvességtartalmának változását. Ez mérésekkel vagy számításokkal
lehetséges. A talajnedvesség mérése a szükséges gyakoriság mellett legtöbbször nem kivitelezhető
vagy túl drága, ezért elterjedtek a különböző módszerrel végzett számítások, becslések.

27
 Az öntözéssel kijuttatandó vízmennyiséget, az öntözés kezdő időpontját a következő tényezők
befolyásolják:
- a csapadék mennyisége és eloszlása
- a kultúrnövény faja
- a kultúrnövény fajtája
- a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai
- az induló hasznos vízkészlet
- a talajvíz szintje
- az öntözés hatásfoka

Az öntözést célszerű úgy végezni, hogy az egyszerre kijuttatott vízmennyiséggel a talajt

vízkapacitása 70-80 %-áig töltsük fel. A vízkapacitás 80 %-a fölé vagy a teljes vízkapacitásig
történő feltöltésnek számos káros hatása lehet, és nagy kockázata van:
- A növények statikai vízigénye fölötti nedvességtartalom azzal jár együtt, hogy a
gyökérzet nem jut elegendő oxigénhez, emiatt a víz- és tápanyagfelvétel akadályozott
lesz, valamint károsodások következhetnek be a gyökerek szöveteiben.
- A talaj mikrobiológiai élete a túlzott nedvességtartalom miatt megváltozik, a
denitrifikáció kerül túlsúlyba, nitrogénveszteség jelentkezhet.
- A talaj kémiai folyamatai a kedvezőtlen redukciós irányba tolódnak, mérgező redukált
ionok képződhetnek.
- A talaj szerkezete károsodik, eliszapolódás következhet be.
- Lejtős területeken könnyen elfolyás, eróziós károk léphetnek fel.
-
A nagy vízadagok alkalmazása helyett terjedőben van az a korszerű öntözést megvalósító
gyakorlat, amikor kisebb víznormával nagyobb gyakorisággal öntöznek. Az egyszeri adag 15-30
mm. Előnye, hogy jobban alkalmazkodik a növények igényeihez, jobb a kiöntözött vízmennyiség
hasznosulása. Korábban kezdhető, később fejezhető be, ezáltal megnyúlik az öntözési idény, jobb
gépkihasználást jelent. Kisebb a felszíni összefolyások, elfolyások kialakulásának veszélye,
melyek egyrészt rontják a kijuttatott víz hatékonyságát, másrészt rombolják a talaj szerkezetét.
Rövidül az öntözési forduló, ezáltal a tábla egyes részein egyenletesebb a vízellátás.
A kisebb vízadagok miatt olyan talajokon is lehetővé válik az öntözés, ahol eddig a kis
vízkapacitás miatt nem volt rá lehetőség. A homok- és erősen kötött talajokon csak így lehet a
növények vízigényét folyamatosan kielégíteni, mivel ezek igen kis mennyiségű hasznos víz
tárolására képesek. Hátrány a gyakori áttelepítés, bár a korszerű öntözőberendezésekkel (linear
system, center pivot) ez nem jelent problémát. A kisebb vízadagoknál nagyobb a párolgási
veszteség.

4.2.4. Az öntözés minősége

Az öntözés minőségének megítélésekor a következő tényezőket kell figyelembe venni:

28
 ─ Az öntözővíz szétosztásának egyenletessége.
─ A cseppek minősége, energiája, csapóhatása.
─ Az öntözés intenzitása és a talaj vízbefogadása közötti összhang.
─ Az öntözővíz minősége.

Az öntözés megvalósítása során az egyik legfontosabb követelmény a kijuttatott vízmennyiség

egyenletessége. A gyakorlatban megengedett legnagyobb eltérés 30 % az öntözővíz közepes
értékéhez viszonyítva. A modern öntözőberendezések egyenletesebb kijuttatást, és ezzel jobb
minőségű öntözést tesznek lehetővé, mint a régebbi típusú, például vízágyús berendezések.
A cseppek mérete, azok egyöntetűsége fontos szempont az öntözés minőségének megítélése
során. A nagyobb cseppek energiája, ütőhatása nagyobb, így nagyobb kárt okoznak a talajban,
különösen csupasz talajfelszín esetén. Kedvező az egyöntetű méretű, olyan mérettartományba eső
cseppek formájában történő vízkijuttatás, hogy az ütőhatás viszonylag kicsi legyen, ugyan-akkor
az elsodródás veszélye még ne legyen túl nagy.
A talaj vízbefogadása és az öntözés intenzitása a jó minőségű öntözésnél összhangban van,
minimális a tócsásodás a területen. A talaj vízbefogadó-képességét meghaladó intenzitással
történő öntözésnek számos káros következménye van.
Az öntözés megváltoztatja a talaj sóforgalmát. Az öntözővíz egyrészt felhígítja a talajoldatot,
és a tápanyagok kimosódását okozhatja, másrészt az öntözővíz oldott sótartalma megváltoztatja a
sóösszetételt, az egyes ionok arányát és mennyiségét a talajban. A lefelé szivárgó víz magával
viszi az oldott sók egy részét, így változik az ionok mélységbeli elhelyezkedése.
Az öntözővíznek a talaj kémiai tulajdonságaira gyakorolt hatását a víz minősége határozza
meg. Az öntözővíz minőségét annak kémiai jellemzői mutatják meg:
─ az összes oldott sótartalom (mg/l)
─ az anionösszetétel
─ kationösszetétel
─ a víz szódatartalma
─ a lúgosan hidrolizáló alkálisók mennyisége (szódaegyenérték)
─ a víz relatív Na-tartalma (Na %)
─ a Na-adszorpciós arány (SAR)
─ a Mg-ionok és Ca-ionok aránya (Mg %)

Az öntözés hatásának tulajdonított minőségromlás leggyakoribb oka a víz- és tápanyagellátás

kölcsönhatásainak figyelmen kívül hagyása. Megfelelő, szakszerű trágyázással az öntözésnek
nincs vagy minimális a minőségrontó hatása.

29
 4.2.5. A tápanyagellátás és az öntözés kapcsolata
A trágyázásnak a növények vízigényére, vízfelhasználására gyakorolt hatása bonyolult
kölcsönhatások eredménye. A párolgást és a vízhasznosulást a növényállományra gyakorolt
hatásán keresztül befolyásolja. A bőségesebb tápanyagellátás növeli a vízfogyasztást, de a
termésegységre jutó vízfelhasználást csökkenti, vagyis javítja a víz hasznosulását. Ez az
összefüggés azonban csak bizonyos korlátok között igaz. A kutatási eredmények azt mutatják,
hogy vízhiányos körülmények között már viszonylag kicsi trágyaadagok is termésdepressziót
okozhatnak (Debreczeni, 1994).
Az öntözés hatásának tulajdonított minőségromlás leggyakoribb oka a víz- és tápanyagellátás
kölcsönhatásainak figyelmen kívül hagyása. Megfelelő, szakszerű trágyázással az öntözésnek
nincs vagy minimális a minőségrontó hatása.
Jelentős szerepe van a szervestrágyázásnak az öntözött területeken. Szervestrágyázás hatására
csökken a talaj térfogattömege, nő a pórustérfogata, ezáltal vízbefogadó és víztartó képessége,
valamint levegőgazdálkodása javul. Az intenzívebb talajélet, a szervesanyagok gyorsabb
mineralizációja miatt fontos a talajok szervesanyag tartalmának növelése. A szervestrágyázás
részben ellensúlyozza az öntözés miatti fokozott nitrát kimosódást. A szervesanyag bevitelnek
jelentősége van a talaj eliszapolódással szembeni ellenálló képességének javításában, ami öntözött
területeken különös fontossággal bír. A szervestrágyázás következtében javulnak a talaj
mikroorganizmusainak életfeltételei. A mikroszervezetek a talajrészecskék összetapasztása által
javítják a morzsák vízállóságát, ezzel nagymértékben csökkentik az öntözés potenciálisan káros
hatásait. A szervestrágyázáson belül, az istállótrágya mellett, a zöldtrágyának is nagy jelentősége
van az öntözött területeken. Különösen a pillangós növények hatása nagyon kedvező.
A műtrágyázás során öntözött területeken elsősorban a nitrogén-hatóanyagú trágyákra kell
fokozott figyelmet fordítani. A kijuttatott nitrogén a talajban, nitrit- és nitrát-ion formájában
könnyen elmozdul a vízzel, mélyebb rétegekbe mosódik, ahol esetleg a növények gyökerei már
nem érik el. Akár a talajvízbe is lejuthat a körülményektől függően, ami már környezetvédelmi
szempontból komoly veszélyt is jelent.
Öntözött területeken növekszik a veszélye a nitrogén kimosódásának, különösen akkor, ha
nagy mennyiségű nitrogén műtrágyát juttatnak ki a nagyobb termés elérése érdekében. Öntözés
hatására javul a műtrágyák hatékonysága, tehát az egységnyi terméshez kijuttatandó műtrágya-
mennyiség csökkenthető.

4.2.6. Öntözés és talajművelés

Öntözött talajok művelésekor a cél alapvetően ugyanaz, mint öntözés nélküli termesztésben.
Van azonban néhány speciális szempont, amit az öntözéssel kijuttatott vízmennyiséggel
kapcsolatosan kialakuló különleges állapot miatt indokolt figyelembe venni. Öntözetlen
körülmények között is nagy jelentősége van, öntözött területeken viszont különös figyelmet kell
fordítani a talaj vízbefogadó képességére. A talajművelésnek lehetővé kell tenni a talaj felszínére
jutó víz megfelelő intenzitással történő befogadását.
El kell érni továbbá, hogy a gyors vízbefogadással talajba jutott víz talajrétegek közötti
mozgásának ne legyenek akadályai, viszonylag gyorsan leszivároghasson a felszín alatti
rétegekbe. Ennek azért is jelentősége van, mert a gyors vízvezetés teszi lehetővé, hogy ne
alakuljon ki káros levegőtlenség a növények gyökérzete körül. Öntözés során igen gyakori, hogy a
vízkijuttatás intenzitása meghaladja a talaj vízvezető képességét, aminek következménye a

30
gyökerek oxigénhiánya, a beázott talajréteg a maximális vízkapacitás (VKmax) értékéig is
telítődhet vízzel. Amennyiben a levegőtlenség hosszabb időn keresztül fennáll, a talajban a
redukciós folyamatok kerülnek túlsúlyba. Mélyműveléssel elsősorban a gyors vízvezetést lehetővé
tevő gravitációs pórustér arányának a növelése a cél olyan talajokon, ahol a vízáteresztő képesség
közepes vagy rossz.
Az öntözés miatt általában, akkor is, ha szakszerűen végzik, a talaj felső rétege tömődötté válik.
Ennek a kedvezőtlen állapotnak a megszüntetése az öntözött területeken végzett talajművelési
munkák fontos feladata. A tömődöttség kialakulása lassítható olyan talajművelési eljárások
alkalmazásával, melyek nem porosítják a talajfelszínt. Előnyös például a tárcsás művelés helyett
különböző kultivátorok használata.
Öntözött területeken számítani kell arra, hogy az esetleges mélylazítás hatástartama az öntözés
következtében 1-2 évvel csökken. A különösen levegőigényes gyökérzetű növények esetében
öntözés után, amennyiben a körülmények lehetővé teszik (pl. sortávolság, a növény fejlettsége),
alkalmazhatunk sorközművelést, mely javítja a talaj levegőzöttségét.

31
5. Felhasznált szakirodalom

1. Birkás M (2008): Environmentally-sound adaptable tillage Akadémiai Kiadó, Budapest,

ISBN:9789630586313
2. Birkás M. (2002): Környezetkímélő és energiatakarékos talajművelés Szent István Egyetem,
Gödöllő, ISBN 9639256803
3. Debreczeni, B. (1994): A csapadékellátottság és a műtrágyázás kapcsolata különböző
termőhelyeken. Trágyázási kutatások 1960-1990, Akadémiai Kiadó, Budapest, p.371-398.
4. DUNKEL, Z. (1997): Az időjárás és a növényi produkció kapcsolata. Meteorológia
mezőgazdáknak, kertészeknek, erdészeknek. szerk. Szász G.-Tőkei L. Mezőgazda Kiadó,
Budapest p. 563-598.
5. E.F. Boller, J. Avilla, E. Joerg, C. Malavolta, F.G. Wijnands & P. Esbjerg (2004): Integrated
Production, Principles and Technical Guidelines, IOBC/WPRS, ISBN 92-9067-163-5
6. Integrated crop management systems in the EU, Amended Final Report for European
Commission DG Environment Submitted by Agra CEAS Consulting, 2002
7. Kemenesy, E. (1959): Talajerőgazdálkodás Akadémiai Kiadó Budapest
8. Kemenesy, E. (1961): Vetésforgó és talajerőgazdálkodás. Növénytermelés, 10. p. 3-11.
9. Kerpely, (1919): A Cambell-féle talajművelés gyakorlati eredményeiről. Köztelek XX. p.866.
10. Manninger, G. A. (1957): A talaj sekélyművelése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
11. Marosán Á. (2017) Tájékoztató jelentés az öntözésről XX. évfolyam 1. szám, 2017 ISSN
1418 2130 Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest
12. Szalóki, S. (1989): A növények vízigénye, vízhasznosítása és öntözővíz-szükséglete. Az
öntözés gyakorlati kézikönyve. szerk. Szalai, Gy., Mezőgazdasági Kiadó, Budapest p. 100-
154.

32