2.

A lutheri reformáció a 16. sz.-ban kezdődött el a Német Római Császárságból de igazából az

egész Európára kihatott. Előzményei igazából a huszitizmus volt, ami Csehországban jelent meg,
mindemellett az elvilágiasodás, és az élvezetek felé fordulás is hozzájárult. A földrajzi felfedezések és
búcsúcédulák árusítása is hozzájárult a reformáció elkezdődéséhez.

A reformációnak több irányzata is van, mint az evangélikus, másnéven lutheránus, a

református, kálvinizmus, ezek a fő irányzatok, valamint a több kisebb irányzat, mint az antitrinitárius,
az anabaptista. De én most az Evangélikus irányzatot fogom jobban bemutatni. A lutheránus irányzat
alapítója Luther Márton, aki 95 pontját 1517. október 31-én kifügessztette a Wittenbergi vártemplom
kapujára és terjedése itt el is kezdődött. Ez a 95 pont összefoglalta az alap emberi jogokat és
értékeket, valamint a főbb tanításait is. Ilyenek voltak, hogy megveti a búcsúcédulák árusítását mivel
üdvözölni csak a hit által képes az ember tehát ebből következik az, hogy nincs szükség egyházi
tanítókra, visszatért az alap négy evangéliumra, támogatta a szekularizációt tehát a főpapi birtokok
elvételét. Fontos volt Luthernek az anyanyelvi igehirdetés, hogy a hétköznapi emberek is megértsék
az igék valódi jelentését, valamint a két szín alatti áldozást, a bort és a kovásztalan kenyeret. A hét
szentség közül csak a keresztséget és az úrvacsorát. Viszont a pápa kiátkozta Luthert, majd később V.
Károly német-római császár is ellene fordult. Luthernek el kellett menekülnie hazájából és ebben
Bölcs Frigyes nyújtott neki segítséget, aki menedéket adott neki Wartburg várában. Végül 1555-ben
megíródott az augsburgi vallásbéke, ami kimondta, hogy a földesurak szabadon választhattak vallást,
de jobbágyaiknak követniük kellett azt. Innen adódik a „cuius regio, eius religio” latin kijelentés, ami
magyarul annyit tesz, hogy akié a föld azé a vallás.

Elterjedését illetőleg a Német Római Császárság északi részét érintette, valamint Skandináviát
és a Balti-tengermentét. Viszont mára az egész világon megtalálható.

4.

A 16. sz.-ban a katolikus egyház válasza a reformációra az ellenreformáció volt. Elhatározták a

katolikus egyház megújítását, a harc és a megújulás együtt jelentkező folyamatát ellenreformációnak
és katolikus megújulásnak is nevezik.

Loyolai szent Ignác létrehozta a jezsuita rendet 1540-ben Rómába, melynek legfőbb célja a
protestánsok visszatérítése volt a katolikus hitre. Ez valamilyen szinten sikerült is, viszont több
eszközt is be kellett vetniük. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatás és művészetek fejlesztésére,
iskolákat hoztak létre, nyomdák alapítása. Fejlesztette az anyanyelvi kultúrát. Mindemellett
élményszerűbbé tette a hitéletet, közvetlenebb kapcsolatba kerültek a lakossággal. Mindezek mellett
alkalmaztak erőszakot is, létrehozták az inkvizíciót tehát az egyházi ítélőszéket, összeállították az
indexet, a tiltott könyvek listáját. Ezen szabályok megszegéséért büntetés járt. Az új reformokat a
tridenti zsinaton fogadták el, ami 15451563-ig tartott. A búcsút meghagyták viszont korlátozásokat
vezettek be, de a búcsúcédulákat és azok árusítását betiltották. Az ellenreformációban nagy
hangsúlyt fektettek a külsőségekre. Megnövelték a pápa hatalmát, tisztelték a szenteket.

Az ellenreformáció megállította a reformáció terjedését és újra elterjedt az országokban.

Ilyen és ehhez hasonló országok voltak Franciaország, Ausztria, Csehország és Magyarország egy
része is. A mai napokra is nagy hatással bírt az ellenreformáció.