Babits Mihály

I. Élete
 1883-ban született Szekszárdon
 katolikus, nemesi család
 1906-16 közt tanár: - Baja
1. Szeged
2. Fogaras
3. Újpest
 1912-23 közt fordította le a Dante poklát
 1909 – Nyugat szerzője
 Felesége – Tanner Ilona (1921)
 1929-41 – A Nyugat főszerkesztője
 1934 – gégedaganat, 1938 – műtét (beszélgető füzetek)
 1941 – elhunyt
II. Verseskötetek
 Levelek Íris koszorújából – 1909
 Herceg, hátha megjön a tél is – 1911
 Recitativ – 1916
 Nyugtalanság völgye – 1920
 Sziget és tenger – 1925
 Az istenek halnak, az ember él – 1929
 Versenyt az esztendőkkel -1933
 Jónás könyve – 1937-38
III. Életműve
 elsősorban lírai művek
 3 alkotói korszak:
1. Levelek Íris koszorújából
 első kötete
 cím – a költő szándéka
 Írisz – szivárvány istene
 költői szándék:
 költészet újítás
 tartalmi/formai sokszínűség
 filozófiai problémák
 görög/római költészet újraélesztése
2. In Horatium
 cím:
 Horatius – római költő
 2 elv:
 auera mediocritas = arany középút  ezzel
foglalkozik a vers
 Carpe diem = ragadd meg a napot/pillanatot
 in Horatium  Horatius szellemében/ellenében (vers)
 nincsenek versszakok
  formakísérlet
 tartalmi része klasszikus
 első 4 sor más tipográfia – célmeghatározás  kijelöli a
hallgatóságot (alacsony szellemi színvonal fiatal, erős fülek)
 lírai én (a múzsák papjának nevezi magát)
 utalások:
 görög/római
 konkrét/idézetek
 a cím – vers közepe – Horatius ellen
 költői eszközök
 utalások
 metaforák
 alliterációk
3. A lírikus epilógja
 az első kötet záró verse  leghamarabb
 lírikus=költő + epilógia=zárszó = a költő zárszava
 formája – szonett (kötött forma, reneszánsz szonett)
 témája – filozófiai probléma (megismerés)
 versszakok:
 1. vsz.: -ellentétre építi
- én  világ (én-kicsi, világ-nagy)
- én  mindenség
- mindent magunkon keresztül szűrünk
 2. vsz.: -kapcsolat az 1. vsz-kal „s”
- egyedül a világban
- dió metafora
- ellentét (vágy – undor)
 3. vsz.: - „bűvös köröm”  dió
- vágy – ki tud juttatni a körből, DE! vágy=/=valóság
 4 vsz.: - egyszerű kijelentés – nem tud változtatni
- végletesség érzékeltetése (Ő az alany és a tárgy)
- alfa és omega (gr. ABC 1. és utolsó betűje)