4.

tétel
Babits Mihály Jónás könyve és Jónás imája –a
szerepvállalás dilemmája
Babits Mihály a 20. század költője, írója, műfordítója, szerkesztője és irodalomszervezője. Nyugat első
nemzedékének tagja, a modernség stílusirányzata volt rá hatással. Poeta doctusként, munkásságát
intellektuális arisztokratizmus jellemezte. Rendkívüli műveltségű, sok irányú érdeklődésű szerző, aki ismerte a
kor és a megelőző korok irodalmát, filozófiai és pszichológiai irányait. Költészete az újklasszicizmushoz
köthető, lényege, hogy felhasználja a műfaji, formai és stilisztikai tradíciókat. Nyelve, stílusa viszont
harmóniára, visszafogottságra, világosságra törekszik, gondolatmenete fogalmibb, egyértelműbb, azaz
közösségi kép- és motívumhasználatra épül. A keresztény etika válik az alkotások jelentős forrásává
összefüggésben e szakasz szövegszervező kérdéseivel, motívumaival. Ezen kérdések közé tartozik az egyén és a
közösség viszonya (pl. idegenség, elzárkózás), az egyén és a művész feladata, kötelessége, amely az értékőrzés
és hagyományközvetítés, főképp a keresztény európai értékek megtartása és az erkölcsi helytállás, tehát
közösségi szerepvállalás. Ezen kérdéseket tárja elénk Babits Jónás könyve című művében.

Cím
• Jónás próféta Bibliai történetére utal, amely az Ószövetségben található meg – kisprófétai könyvek
• Nincs megjelölve a szerep → szabadabb olvasást enged
Újraírás – parafrázis:
• Visszanyúl a bibliai hagyományhoz és egyben újra is értelmezi az ószövetségi történetet. Megtartja az
elbeszélőformát és a történetvázat, de a történet lényegi elemeit megváltoztatja
• Szerkezetében is kapcsolódik (4 egység)
• Átörökítő, hagyományozó szerep – figyelemfelhívás
• Saját korának kérdéseit/ problémáit szerepelteti
Téma
Első rész
• Jónást Isten kiválasztotta, hogy hirdesse Isten igéjét Ninive város lakóinak, akik bűnös életet élnek
• Jónás mivel nem akarta magára vállalni a prófétai szerepkört, ellentmondva az Úr akaratának
elmenekült kötelessége elől és Ninive helyett Tarsis felé szállt hajóra. Jónás egy szigetre vágyott, ahol a
magány és a békesség veszi körül
• Az Úr azonban megakadályozta, hogy elmenekülhessen és vihart bocsátott a tengerre → Jónás elbújt a
hajófenéken, majd miután a hajókapitány megtalálta arra kérte, hogy ha nem süllyed el a hajó, akkor
tegyék ki egy szigeten, ahol az Isten elfelejtheti és magányosságba vonulhat → A hajósok végül
kidobták őt a tengerbe, majd egy cet lenyelte → A vihar lecsendesült és az égen megjelent egy
szivárvány
Második rész
• Három nap és három éjjel tartózkodott a cet hasában
• Jónás könyörögve fordult az Úrhoz → Világossá vált számára, hogy nem menekülhet az akarata elől,
viszont ennek ellenére a harag, a dac és az indulat továbbra is jelen van az imában
• Tudatosul benne, hogy el kell végeznie a feladatát, nincs menekvés
• Saját magát kutyával azonosítja a fohászban, szemléltetve elkerülhetetlen szerepét
• A negyedik nap kivetette magából a hal Jónást
Harmadik rész
• Az Úr másodszorra is kijelölte Jónás útját: Ninivébe kell mennie és figyelmeztetni az embereket →
Jónás el is indult Ninivébe, ahol három napig tartózkodott és háromszor jósolt összesen
 • Ninive lakossága nem tér meg és ki is nevetik, nevetség tárgyává teszik
• Jónás a megalázottságtól sértetten kirohan a pusztába és várja, hogy elpusztuljon Ninive
• Fohászában azért imádkozik, hogy pusztuljon el Ninive, mert nem hatott az isteni szó → Nem
kegyelmes, hanem bosszúálló Istenként gondol az Úrra
• „vétkesek közt cinkos aki néma” – Az Úr azért küldte Jónást jövendölni, mert nem hallgathatja el az
emberek vétkét, pedig ő nem akart menni, csupán a békére és nyugalomra vágyott
Negyedik rész
• Isten látva, hogy néhány ember megtért Jónás szavára néhány szívben fellángolt a hit, ezért nem
pusztítja el Ninivét
• Jónás felháborodik, mert úgy érezte, hogy meghazudtolta magát és nevetség tárgyává tette őt
• Jónás a saját halálát akarja (nagy hangsúlyt kap Jónás haragja)
• Egy tök árnyékában megtudott pihenni, de másnapra egy féreg miatt kipusztult → Jónás haragra
gerjedt
• Az Úr azt akarta megtanítani a tök példázattal, hogy amit nem ő hozott létre, azzal szemben
szomorúságot érez, ha elpusztul. De az Úrtól Jónás azt várja, hogy pusztítsa el Ninivét, amikor az Úr volt
az, aki létre hívta a világot és megalkotta Ninivét. Az Úr a kegyelmességre akarja megtanítani tehát
Jónást. Az Úr feladata, hogy eldöntse mi meddig él és van jelen a világban. Jónásnak nem feladata az,
hogy ítélkezzen a világ teremtményei felett, neki egy feladata van, méghozzá az, hogy közvetítse az Úr
igéjét – „A szó tiéd, a fegyver az enyém”
• Bábel tornyával lép párbeszédre: az ember nem tudhat mindent. Az emberi tudás, az emberi
megismerés korlátozott

Az ószövetségi Jónás próféta Babits: Jónás könyve

könyve
• A cím tartalmazza a „próféta” szót, vagyis a
szerepmegjelölést
• Megvallja, hogy a vihar miatta van és ő az, aki
felajánlkozik arra, hogy bedobják a tengerbe,
annak ellenére, hogy a hajós társak azt nem
akarják
• A cetben az Istenhez szóló imában nincs meg
a dacos, indulatos hang, inkább a panasz
érvényesül. Az Úr kegyelmessége is
megjelenik
• Ninive lakossága, köztük az uralkodó is
megtér, zsákruhát öltenek és böjtölni
kezdenek. Pedig csak egyetlen mondata van
Jónásnak: „Negyven nap és elpusztul Ninive”
• Tök példázat
• A cím csak a bibliai szereplő nevét
tartalmazza, ezzel a hiánnyal előtérbe
helyezve Jónás alakjának hétköznapi, emberi
voltát. Vagy utalhat a szerepidegenségre is
• Jónás nem akarja bevallani, hogy miatta van
a vihar, menekül a feladata elől, mert neki
nincs köze a világ gondjához, az az Isten dolga
→ Hajós társai az önző életben maradásért a
tengerbe vetik
• Fohászban az szerepel, hogy nem
menekülhet a feladat elől. Az Úr a pásztor, a
nyáj az emberek, Jónás pedig terelő
kutyaként azonosítja → Ezzel magát alul
stilizálja. Ugyan elfogadja, hogy nincs
menekvés, de a harag és az indulat szólama
érvényesül. Jónás fohásza összetettebb és
bonyolultabb, mint a bibliai
• Ninive lakossága nem tér meg
• Bokor példázat
Motívumok
• proféta: közvetítő a földi és az égi szféra között → Jónás ezt nem akarja vállalni →
• menekülés
• hajó – utazás toposz
• vihar: isteni lecke; láttatja az énben is dúló vihart
• cet: isteni lecke; a Jónásban lévő sötétséget, azaz a lélek mélyét is jelenti → kényszerűen, de szembe
kell néznie saját magával. Lelki vívódás megélésének a metaforája
• Ninive: bűnök városa; erkölcsi romlás; az emberi világ kicsinyítő tükre → káosz, civilizáció
önpusztításának jelképe
• jövendölés: az isteni szó
• puszta: Jónás kivonul a pusztába, ez is a közösségtől való elszakadás vágyát mutatja
• Ninive pusztulására való várakozás
• tök példázat: Az Úr teremtette, majd elvette → Csak ő ítélkezhet
• számszimbólumok: 3-as szám (3 nap a cet gyomrában, 3 napot tölt el Ninivében, 3-szor jósol;
Szentháromsággal hozható párhuzamba) és a 40-es szám (4 = tökéletesség, teljesség jelkép, isteni
szám)
• Kutya, féreg költői képével hivatkozik magára → beszédes a szerephez való viszonyulását tekintve;
Nincs saját akarata, kutyaként az Úr akaratát kell követnie; Féreg az ember vétkes, bűnös, kisszerű
mivoltát nagyítja fel
• hallgatás: jelentheti azt, hogy megértette az Urat, de azt is, hogy továbbra is dacol vele és nem fogadja
el tanítását
Alakzatok szerepe
• A képes beszéd a Bibliához hasonlóan példázat jelleget kölcsönöz a szövegnek
• Az archaizálásnak a Bibliára jellemző alakzatok adnak nyomatékot (pl. figura etymologica, alliterációk)
Szereplők
Jónás
• proféta
• Ninivébe kellene mennie, de Tatisba megy, mert a tagadásba menekül → félénknek, gyávának
mutatkozik
• Nem akarja vállalni a szerepét, amelyet az Úr jelölt ki számára. Tehernek érzi a feladatot és mindenáron
szabadulni igyekszik tőle. Ennek oka lehet a gyávaság, a nehéznek érzett feladat elől való
megfutamodás, de lehet önmagához, saját belső lényegéhez való hűség is. Jónás ugyanis belső
szükségleteit, nyugalmát, személyiségét próbálja megőrizni azzal, hogy nemet mond a prófétaságra
• Mindössze a kényszer szülte tehetetlenség miatt vállalta el a szerepet
• A narrátori szólam összetett, mivel egyrészt együtt érez vele, másrészt lekicsinyíti őt: ironikusan és
szánalmasan mutatja be → Ezzel eltávolítja magától a jónási viselkedést
• Figurája nemcsak szerencsétlen, gyenge és nevetséges, hanem szánalomra méltó, esendő és
mélységesen emberi is
• Jónás megszólalásai arról tanúskodnak, hogy szenved a rárótt feladattól. Ezzel megjelenik a magán- és
közember problematikája, egy alapvető emberi dilemmát jelenítve meg: a kényszerű feladatvállalástól
szenvedő ember
• Ő is bűnös, mivel szembeszáll az Úrral, és mert bosszúvágyból a niniveiek halálát kívánja, akik
megsértették az önérzetét
Emberek: önzők, önhittek és erkölcstelen
Úr: kegyelmes Isten képében jelenik meg
Műfaj
parafrázis: átirat
példázat: nem a prófétai tevékenységre tevődik a hangsúly, hanem a prófétára és arra, hogy az adott proféta
nem akarja vállalni a szerepét. Példázaton belül példázat a IV. részben a tök példázat
elbeszélő költemény: verses formájú epikai műfaj, melynek középpontjában a főszereplő próbatételei és az
ahhoz való viszonya áll → jellemfejlődésen nem megy feltétlenül keresztül, mivel nem tudhatjuk, hogy végül
elfogadta-e a szerepkörét
gondolati-filozófia költészettel és egyben Babits gondolati lírájával. Szemlélteti az emberi világ működését,
hogy az ember hogyan viszonyul egy ráírt feladathoz, azt mutatja meg, hogy hogyan viselkedik az ember, ha
szerepkonfliktus kínozza. Ninive kicsinyítő tükör → emberek bűnös voltára világít rá. Ember és közösség
kapcsolatára; a magánemberei szerep és a közösségért felelősséget vállaló ember konfliktusa; ember
hitélménye; modern ember idegenség tapasztalatára; túlzott individualizmusra világít rá; Babits közösségi
szerepvállalásról tudósító, etikai nézőponttal bíró szövegeivel is párbeszédre lép: bár a személyiségtől idegen
az adott szerep, mégis vállalnia kell, mivel ezt kívánja meg az erkölcse
ars poetica: vátesz-proféta költői szerep kerül középpontba. Olvasó feladata eldönteni, hogy a főszereplő
tud-e azonosulni ezzel a szereppel, vagy sem. Jónás a költőnek, a lírai énnek a metaforája, akire rábírják a
közösségi szerepvállalást, annak ellenére, hogy ő nem éri magáénak
• Művésznek feladata, kötelessége szólni a közösségért vagy ha valamivel nem tud azonosulni, akkor ne
vállalja el – kérdés, hogy mi a költői hitvallás, nem derül ki egyértelműen
Stílus, narráció
• E/3-as személyű az elbeszélés
• Az elbeszélő távolságot alakít ki Jónással szemben
• A narrátor viszonya Jónáshoz nem egyértelmű, összetett: az empátia és az irónia egyaránt érvényesül
• Keveri a regisztereket a narrátor
­ archaizáló „Monda az Úr Jónásnak”
­ köznapi „nyögött”
­ népies „rühellé”
­ patetikus „Ne szánjam Ninivének ormát mely lépcsőt emel a jövőnek?”
­ humoros, gúnyos „Egyetemed fenekébe hulltam”
­ ironikus „olyat bődült bozontos szája”
→ Ezzel a sok stílussal behívja a bibliai hagyományt és közben a modern 20. században ható
összetettséget, komplikáltságot is színre viszi
Jónás Imája
• A Jónás könyvének zárlata nem teszi egyértelművé, hogy Jónás elfogadta-e kötelességét, ugyanis a
„Jónás hallgatott” igéjéből nem dönthető el, hogy a küldött „meghallgatta”, azaz megértette az Úr
szavát és elfogadta az igazság szolgálatát, vagy hallgatása csupán a helyzetébe való kényszerű
„beletörődését” jelzi
• Egy évvel a Jónás könyve megjelenése után keletkezett a Jónás imája című költemény
• E/1-es személyű megszólalása egyértelművé teszi, hogy Babits Jónás próféta alakjában önportréját
rajzolta meg
• Istenhez intézett fohász
• Önvallomás: Saját költészetét céltalannak látja, úgy érzi költészete és ő maga is válságba került, nem
találja a szavakat
• A vers a nyelvet, a költői beszédet teszi a létezés alapjává; a beszélő saját létét a nyelv függvényének
állítja
• Ebből visszaolvasva a Jónás könyve a hang megtalálásának, a hagyomány beszédének allegóriájaként is
olvasható
 A mű üzenete Jónásnak az a felismerése, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás elől. Ugyanígy a költő sem
kerülheti ki a feladatát. Jónás nem akar próféta lenni, próbál elmenekülni a rákényszerített küldetés elől, de
azt nem tudja megtenni. A mű kulcsmondata éppen ezért: „mert vétkesek közt cinkos, aki néma". A költő sem
hallgathat, amikor erkölcsi kötelessége szót emelni a világban tapasztalható romlottság ellen. A zárlat
mondanivalója az, hogy talán mégsem pusztulnak el az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei, mert
Ninive sem pusztult el. Pályája során Babits mindig szót emelt, amikor úgy érezte, hogy meg kell szólalnia.
Számos közéleti verset is írt, mint például Húsvét előtt, Fortissím. A Jónás könyve ugyanakkor egyáltalán nem
önvád vagy bűnbánat kifejezése volt Babits részéről, hanem belső vívódásának költői megfogalmazása. Mindig
is vívódott a közszerepléstől visszahúzódó természete és aközött az erkölcsi parancs között, hogy álljon ki a jó
ügy mellett. A Jónás könyve azért is jelentős, mert a Jónás imája című verssel kiegészülve Babits életművének
záró darabja lett. Haláláig a költő már csak töredékben maradt verseket és néhány rövidebb értekezést írt,
valamint egy fordítást készített el (Szophoklész; Oidipusz Kolonoszban).