1.

Az uradalom felépítése és jellemzői

Az uradalom kialakulását a 7. századra tesszük, Nyugat-Európában. Uradalomnak az önálló

nagybirtokok sokaságát nevezik, a földesúri birtok.

A hatalom alapja a földbirtok volt, az akkori előkelők eleinte a római nagybirtokosokból, a

patríciusokból és a germán törzsfőkből alakultak ki. Az uradalom három részből állt. Az egyik a
jobbágytelkek, aminek két része volt a belső és a külső. A jobbágyak házai voltak itt, amiknek kisebb
kertjeik is voltak. A második az allódium, más néven majorság, amit földesúr saját használatra tartott
fenn, melyet a jobbágyok robotban műveltek. A harmadik a közös használatú területek voltak, mint
például a legelő, erdő, malom, folyó, tó. A szántóföldek az uradalom határában voltak. A jobbágy a
földesúrnak több dologgal is tartoztak ilyen a robot, a kilenced (terményadó) és az ajándék.

Később ezekből a területekből alakultak ki a városok.

2. A középkori jobbágyság kialakulása és jellemzői

Az 5. században alakult ki a feudalizmus két alapvető osztálya, a földesurak és a jobbágyok.

A jobbágyság a felszabadított rabszolgákból, a leszerelt harcosokból, colonusokból és szabad

germán parasztokból állt. Saját földjük nem volt, hanem a földesúrtól kapott földeket művelték, és
azért, hogy a jobbágytelkeket használják, különféle szolgáltatásokkal fizetett. Ilyenek voltak a
terményadó, a robot, vagy az ajándék. A terményadó azt jelentette, hogy a saját kertjükben
megtermelt gabonafélék és más növények egy részét be kellett szolgáltatnia a földesúrnak. A robot
az ingyenmunkát nevezték, ilyenkor a jobbágy a földesúr allódiumán dolgozott a saját állataival és
eszközeivel. Ebben az esetben a jobbágy nem kapott a termésből. És végezetül volt az ajándék
amikor valamilyen alkalomból, születésnapra, házasság miatt, vagy egyéb alkalomból a jobbágy
termést vagy állatot ajándékozott a földesúrnak. A jobbágyság nem volt része a hűbéri láncolatnak.
Mindemellett a jobbágyak között megmaradt a származási hierarchia is.

A 12. században létrejött a jogilag egységes jobbágyság ami azt jelentette , hogy szabadon
elköltözhettek, a telket örökíthették, tehát ha a jobbágy meghalt az utódai tovább művelhették a
földet, és megszabták az adó mennyiségét.

3. A nyugati és a keleti kereszténység összehasonlítása

1054-ben a kereszténység két részre szakadt, a nyugati katolikusra és a keleti ortodoxra, amelyek
több dologban is különböztek.

A két egyház főként abban különbözött, hogy amíg a nyugatiban az egyház és a király egyenrangú
volt, tehát egyiknek sem volt nagyobb hatalma a másiknál, addig keleten az egyháznak nagyobb
hatalma volt. Az ortodoxoknál az egyház döntött a fő törvényekkel kapcsolatban. Mindezek mellett
nyugaton a szertartásokat latinul tartották, míg nyugaton a nemzet nyelvén tehát görögül tartották.
A hitelvek abban megegyeztek, hogy mind a kettő elfogadta a szentháromságot, viszont míg a
nyugati elfogadta a purgatóriumot addig a keleti tagadta. A szertartásokban a kenyér is különbözött
mivel a nyugati katolikusok kovásztalan, míg a keleti ortodoxok kovászos kenyeret használtak. A
legtöbb szertartás és néhány hittétel is eltért egymástól.
4. Az iszlám vallás kialakulása és jellemzői
Az iszlám vallás a 7. században alakult ki a közel-keleten, a mai Szaudarábia területén, amikor
Mohamedet 622-ben elüldözték Mekkából. Ekkor Mohamed Mekkából Medinába menekült ahol
terjeszteni kezdte ez a vallást.
A iszlám egy egyistenhívő monoteista világvallás, amely az államnak való hódolást tartja szem
előtt. Egyetlen istene van Allah. Szent könyve a Korán amelynek 5 fő alappillére, alaptanítása van. Az
első az, hogy egyetlen isten létezik,Allah és a Mohemed prófétában való hit. A második a ramadan
havi böjt, ami minden évben más időpontra esik, és ebben az időszakban napkeltétől napnyugtáig
semmit nem ehetnek. Ezekben az időszakokban nagyon sokan kerülnek kórházba mivel legyengül a
szervezetük. A harmadik a napi ötszöri ima Mekka felé fordulva, ezzel is Mohamed prófétát tisztelik.
A negyedik a kötelező alamizsna osztás, ezzel is segítve a rosszabb helyzetben lévőket. És végül az
ötödik, hogy mindenkinek legalább egyszer élete során el kell vándorolnia Mekkába, hogy tiszteletét
tegye. Mindezek mellett viszont más előírások is vannak, mint például, hogy tilos az alkohol és a
sertéshús fogyasztás. Maximum négy felesége lehet egy férfinek. És a dzsihád ami azt jelenti, hogy
erőszakkal is terjeszthették hitüket, de ha a keresztények adót fizetnek akkor meg kell őket tűrni.
Istenüknek Mecseteket építettek amikbe sokáig csak a férfiak mehettek be a nőknek és a
gyerekeknek az udvaron kellett maradni. Alhambrákat, tehát palota együtteseket is építettek. A
vallás további jellemzői, hogy nincs bonyolult hittana, a szertartás vezetői az imámok. A bírók, vagyis
a kádik az ítéleteket a Korán alapján hozzák meg. A kalifa a vallás és az állam feje.

5. A középkori városok kialakulása és jellemzése

A középkori városok a 12.-13. században alakultak ki, Nyugat-Európában a városi polgárokkal
együtt.
Az ilyen városok főként a folyók átkelőhelyeinél, hegyvidék és síkvidék találkozásainál, egyházi
központoknál, zarándokhelyeknél és piacoknál alakultak ki, mivel ezek elősegítették a gazdasági élet
fellendülését. A tisztségviselőket (polgármester, bíró, plébános, városi tanács tagjai) maguk a
polgárok választhatták ki. A város lakói lehettek polgárjoggal nem rendelkezők (plebejusok) vagy
polgárjoggal rendelkezők, ilyenek voltak a céh mesterek, gazdag kereskedők, patríciusok. A
választásokon viszont csak a polgárjoggal rendelkezők vehettek részt vagy tölthettek be hivatalokat,
vehettek részt a városi tanácsok munkáiban. A városoknak több kiváltsága lehetett mint például,
hogy városfalat építhettek, kommunák jöhettek létre, árumegállító jogot kaptak, ez azt jelentette,
hogy a városon átkelő kereskedők kötelesek voltak megállni és árusítani portékáikat. Ezek mellett
vásárt is rendezhettek, választhattak polgármestert és volt szabad bíró. A városfalnál sűrűbben lakott
területek voltak míg a főtereknél, templomoknál, a városházánál és a piacoknál inkább ritkábban
lakott területek voltak és ezen belül is inkább a tehetősebbek laktak itt. Voltak céhes utcák is. A
higiénia viszont alacsony volt a szemetet és az ürüléket az utcákra öntötték amiket csak az eső tudott
elmosni, emiatt is terjedt el nagyon könnyen a pestis. A városoknak nagy szerepük volt a
gazdaságban a piacok és céhek miatt, valamint a kulturális központok, iskolák és egyetemek is itt
voltak. Az egyházi központok is itt alakultak ki, valamint az uralkodói székhelyek is .

6. A céhes ipar kialakulása és jellemzése

A céhek a 12.-13. században alakultak ki a Nyugat-Európai városokban. A céhek a fölöslegek
megjelenése miatt alakultak ki.
A céhek az azonos mesterséget végző kézművesek feudális érdekvédelmi szervezete, a
kereskedők és kontárok ellen. A mesterek azok a kézművesek lehettek akik először inasként
segédkeztek majd legények lettek a mesterek mellett és végül egy tanulmányutat kellett tenniük ahol
más mestereknél szolgáltak. Ez azért kellett, hogy minél több tapasztalatot szerezzenek. Majd mikor
visszatértek mesterükhöz el kellett készíteniük egy mesterremeket. Ezek mellett nagy hangsúlyt
fektettek a vendéglátásra is. A céhek szigorú szabályok szerint működtek és , hogy kizárják a
versenyeket, valamint, hogy biztosítsák a céhek megélhetését, szabályozták a munkaidőt, a dolgozók
számát és a használt eszközök számát. A fő céljuk a minőség biztosítása volt. A céhekben nem volt
munkamegosztás, tehát mindent egyedül csináltak. a céhmestereknek más feladatai is voltak mint a
várfal védelme, vagy az özvegyekről és árvákról való gondoskodás.
A céheket később a manufaktúra váltja fel a 15.-16. században.