STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA

66
 STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA
(SEP)
Vol. VII

Közreadja:
A CORPUS INSCRIPTIONUM LATINARUM III2 PANNONIAI KÖTETÉT EL KÉSZÍT
BIZOTTSÁG MAGYARORSZÁGI MUNKACSOPORTJA

TÓTH ISTVÁN
emlékére halálának 10. évfordulóján

67
 FELIRATTANI ÚJDONSÁGOK
2016-BAN

Szerkesztette:
FEHÉR BENCE – KOVÁCS PÉTER

TITE Könyvek 10.

Történelmi Ismeretterjeszt Társulat Egyesület
Budapest 2016

68
 TITE Könyvek 10.

ISSN 2063-5753

ISBN 978-615-5702-00-6

© szerz k
Kiadó: Történelmi Ismeretterjeszt Társulat Egyesület –
Corpus Inscriptionum Latinarum magyarországi munkabizottsága
Felel s kiadó: Galambos István

69
 KOVÁCS PÉTER
MEGJEGYZÉSEK PANNONIA LAKOSSÁGÁHOZ A MARKOMANN
HÁBORÚK KORÁBAN

A mai Pannonia-kutatásban általánosan elterjedt és elfogadott vélemény, hogy Marcus

Aurelius markomann háborúinak kora után (Kr. u. 166–180) a háborús pusztítások
következtében igen jelent s változás történt a tartomány lakosságának összetételében is.1 A
2. század els felében zajló er teljes romanizáció és római polgárjog adományozása mellett
a háborúknak tudták be a korábbi slakosság emlékeinek egyre gyorsuló eltűnését.2 A
század végéig igen jelent s számú idegen elem került be és telepedett le a provinciában,
ami részben a markomann háborúk során idehozott új auxiliaris csapattesteknek (szírek,
maurusok etc), illetve a velük jöv keresked knek és családtagjaiknak volt köszönhet ,
akik táborhelyeiket körül akár zárt enklávékat is létrehozhattak, mint Intercisában a
hemesai cohors körül tették3:
cohors quingenaria Maurorum Alta Ripa
cohors I milliaria Maurorum Matrica
cohors I milliaria Syrorum Ulcisia
cohors quingenaria Hemesenorum (RMD 446) Pannonia inf.4
cohors I milliaria Hemesenorum Intercisa.
Ugyancsak számos idegen elem került be a keleti, vagy nyugati hadjáratok során a
pannoniai legiókba besorozott legionariusok révén5, akik között nagy számban ismerünk
afrikaikat is.6 Az orientális, görögül beszél elemek (thrákok, görögök, szírek, zsidók etc.)
nagyobb számban megjelentek Pannonia nagyvárosaiban, annak vezet rétegeiben is,
ahogyan ezt az epigráfiai emlékanyag révén sikerült is kimutatni pl. Carnuntum7, Savaria8,
Brigetio9 és Aquincum10 esetében. Érdekes, hogy a görög feliratos emlékanyag ezt az
állapotot nemigen rögzíti, azaz igen alacsony a pannoniai görög feliratok aránya (1 %

1
Mócsy 1962, 708-710, Barkóczi 196Ő, Mócsy 197Ő, 227-230, Régészeti kézikönyv, 238-239. A
provincia történelmére vonatkozóan: Kovács 201Ő.
2
Mócsy 19ő9, passim, kül. 12, Szabó M. – Borhy L., Magyarország története az ókorban: Kelták és
rómaiak. Budapest 201ő, 80.
3
L rincz 2001, 9Ő-96, 35-36 Nr. 23, 38-39 Nr. 33-3Ő, Ő2 Nr. Ő2, Fitz 1972, L rincz 1989, B.
L rincz, Die Truppenbewegungen am pannonischen Limes während der Markomannenkriege. In: H.
Friesinger – J. Tejral – A. Stuppner (Hrsg.), Markomannenkriege – Ursachen und Wirkungen . VI.
Internationales Symposium „Grundprobleme der frühgeschichtlichen Entwicklung im n ordlichen
Mitteldonaugebiet“, Wien 23–26. November 1993. Brno 1994, 51–57.
4
B. L rincz, Zu den Besatzungen der Auxiliarkastelle in Ostpannonien. In: M. Mirković (Hrsg.),
Römische Städte und Festungen an der Donau vom 1. bis zum ő. Jahrhundert. Akten der regionalen
Konferenz, Beograd 16–19. Oktober 2003. Beograd 2005, 64.
5
A hadjáratokról a legio I és II adiutrix, ill. a legio X és XIIII gemina részvételével Ritterling 192ő,
1397-1399, 1449-1451, 1686, 1741-1742.
6
Vita-Evrard 1994.
7
Barkóczi 196Ő, 268-270.
8
Balla 1963.
9
Barkóczi 19ő1, 28.
10
Budai Balogh 2012.

70
alatt)11, holott a keleti-görög származásra utaló nevek, cognomenek aránya ennél
lényegesen magasabb. Ezek is általában keveredettek, mint pl. a pannoniai zsidók esetében
görög karakterek használata latin szöveg esetében is (CIGP 86, 101).12 Számolnunk kell
azzal a ténnyel is, hogy a környez Barbaricumból is történetek betelepítések, ahogyan ezt
az origójuk alapján Mursa és Cibalae környékére telepített cives Cotini esete is mutatja,
akik valamennyien Marci Aurelii voltak, de Róma városi praetorianus-feliratokon dák
eredetű cognomeneik világosan mutatják a származásukat még a következ század közepén
is (CIL VI 2833+2389+2835 = 32542, 2800+2832+3419 = 32544, 2831+2852 = 32557).13
Ugyanakkor az is tény, hogy az slakosság, Pannonia északi felében a kelták teljes
eltűnését csak részben köthetjük a markomann háborúkhoz, a városi territoriumokon
található vicusaikban továbbra is jelent s számban mutatható ki az slakosság14, ha a rájuk
vonatkozó epigráfiai emlékeink (kelta nevek aránya) száma er sen le is csökkent, de
kimutathatóak különösen Aquincum territoriumán15, de a boius eredetmeghatározás (és
talán maga a civitas is) még Septimius Severus uralkodásáig fennmaradt (ld. egy eques
singularis Róma városi sírfeliratán natione Boius origóját: CIL VI 3308 = ILS 2210).16 Az
új és régi elemek összeolvadása jól követhet egyes családi sírfeliratokon esetében. A
matricai/százhalombattai auxiliaris vicus területén élt a Severus-kor els felében Curtius
Felix és Aelia Annamata családja, ahol ritka gentiliciuma alapján a veteranust még az
eredeti maurus cohorsba sorozták be Marcus Aurelius alatt Mauretaniában, helyben n sült,
felesége a Pannoniában gyakori Annamata cognoment viselte17, de családja a polgárjogát
Hadrianus, vagy Antoninus Pius alatt kapta, gyerekeik pedig már gyakori római neveket
viseltek (RIU 1436 D(is) Ma(nibus) / Curti(us) Felix vet(eranus) / co(hortis) (milliariae)
Maur(orum) vix(it) / ann(os) LX Ael(ia) / Annamata co(n)iux / Ael(ia) Carina fil(ia)
an(norum) / X Ael(ius) Primitus fil(ius) co(n)iux caris(simis) / pos(uerunt)).18 Jelen
munkámban a Marcus Aurelius alatt a pannoniai társadalomban bekövetkezett a háborús
pusztítások kiváltotta változás másik lehetséges okával foglalkozom.
Általánosan elfogadott tény, hogy a Lucius Verus parthus hadjáratáról a visszatér
csapatokkal magukkal hurcolt járvány (a forrásokban: lues, pestilentia, morbus, οι ός,
azonosítása sem biztos) hatalmas emberáldozatokat szedett Rómában, Itáliában és a

11
CIGP2, p. 57-68.
12
Kovács 2010.
13
Mócsy 1962, 710-711, Régészeti kézikönyv, 129, Kovács 201Ő, 22, 13Ő-135, 148, 206.
14
D. Gabler, Die ländliche Besiedlung Oberpannoniens. in: H. Bender – H. Wolff (Hrsg.), Die
ländliche Besiedlung und Landwirtschaft in den Rhein-Donau-Provinzen des Römischen Reiches.
Passauer Universitätsschriften zur Archäologie 2. Passau 199Ő, 377-419, Zs. Visy, Die ländliche
Besiedlung und Landwirtschaft in Niederpannonien. in: H. Bender – H. Wolff (Hrsg.), Die ländliche
Besiedlung und Landwirtschaft in den Rhein-Donau-Provinzen des Römischen Reiches. Passauer
Universitätsschriften zur Archäologie 2. Passau 1994, 421-449.
15
Barkóczi 196Ő, 290-292, G. Alföldy, Epigraphica Pannonica I. Inschriften aus der näheren
Umgebung von Aquincum. ZPE 140, 2002, 276-277, id., Epigraphica Pannonica II. Inschriften aus
der niederpannonischen Limeszone zwischen Matrica und Intercisa. Specimina Nova 16, 2002, 66-
67, id., Epigraphica Pannonica III. Inschriften aus dem Gebiet der Eravisker und vom Territorium
von Aquincum. Specimina Nova 18, 2004, 41-44.
16
P. Kovács, Natione Boius – oder: Was geschah mit den Boiern? in: F. Humer – G. Kremer – E.
Pollhammer – A. Pülz (Hrsg.), Akten der 3. Österreichischen Römersteintagung in Carnuntum, 2.–3.
Oktober 2014 Hainburg a. d. Donau. Wien 2016, 59-70.
17
W.Meid, Die keltischen Personnamen in Pannonien. Budapest 2005, 159-160.
18
P. Kovács, Neue römische Inschriften im Matrica-Museum. Acta AntHung 36, 1995, 250-251.

71
tartományokban, különösen a hadsereg körében.19 A pusztítás pontos mértéke és kiterjedése
a mai napig vitatott. A járványra vonatkozóan eddig az alábbi forráscsoportokat használták
fel több-kevesebb sikerrel:
írott források, amelyek a járványt említik: Gal. XIX.1ő, 17-18, Ael. Arist. Or. II.48.38-
44, IV.9, V.25, Luk. Alex. 36, HA v. Marci 13.3-6, 17.2, 21.6-7, 28.4, v. Veri 8.1-4, Amm.
Marc. XXXI.6.24, Eutr. VIII.12, Hier. Chron. 205f, 206h Helm, Oros. VII.15.5-6 és Héród.
I.12.1-2, Dio LXXI.2.4, LXXII.14.3-4.
temetkezésekre vonatkozó császári rendeletek Marcus Aurelius alatt: Dig. 2.4.3,
11.7.6 (cfr. 1.8.7), 1.7.14, 11.7.39, 47.12.3.4.
feliratok: amelyek a járványt említik (pl. per luem vita functi sunt: CIL III 5567),
bajelhárító formulák (Luk. Alex. 36 formulájának feliratokon való megjelenése
phylacterionként egy antiochiai házon, vagy magán egy londiniumi phylacterionon: IGRR
IV, 59020), áldozatok (mint az es csodával kapcsolatba hozott egyiptomi mágus, Arnuphis
oltára Isisnek Aquileiában: Inscr. Aq. 23Ő), jóslatok (mint a klarosi Apollo oraculuma
alapján állított görög és latin feliratos oltárok21, vagy éppen Artemisé: SEG XLI, 98122),
népességfogyásra utaló sírfeliratok (pl. una morti inciderunt: Tergeste, CIL V 511 = Inscr.
It. X.4, 356, vagy eodem fato functis: Bergomum, AÉp 2007, 6Ő8), listák (mint pl. a
virunumi Mithras-hív k listája: AÉp 199Ő, 133Ő = 1996, 1189 = 1998, 1016)
katonai diplomák: kiadásának szünetelése 167–178 között (Eck 2012)
egyiptomi papíruszok: amelyek járványt említenek (pl. Pap. Thmousis I 10Ő,10-18: Kr.
u. 172/173), ill. esetleges népességfogyásra utalnak (pl. Pap. Oxy. Őő27).
numizmatika: SALVS hátlapos veretek magasabb száma, éremverés visszaesése
régészeti források: temetkezések, mésszel leszórt tömegsírok (Sarmizegethusa), el-
néptelenedésre utaló jelek, importleletek (ellene: Ehmig 1998), középítkezésekre utaló
építési feliratok számának csökkenése Italiában (Duncan-Jones 1996, 125-129).
A bizonyosan Keletr l származó (HA v. Veri 8.1-Ő, Amm. Marc. XXXI.6.2Ő) járvány
el ször Rómában és környékén okozott hatalmas pusztításokat 167-ben (vita Marci 13.3-6),
majd a 168-as hadjárat idején Aquileia környékén tombolt, ennek lett az áldozata Furius
Victorinus és a római sereg jó része (vita Marci 1Ő.ő), és ezért menekültek az uralkodók
169 elején vissza Rómába (a visszaút során halt meg Lucius Verus) (Gal. XIV.6Ő9-650,
XIX. p. 18, 8-1ő). Ezt követ en a járvány eljutott a provinciákba is egészen Galliáig (Eutr.
VIII.12, Chron. 205f, 206h Helm, Oros. VII.15.5-6, Amm. Marc. XXXI.6.24), nem

19
Schwendemann 1923, 54-62, Zwikker 1941, 63-67, Gilliam 1961, Littmann 1973, Birley 1987,
149-151, 249, Duncan-Jones 1996, Rossignol 1999, Bagnall 2000, Bagnall 2002, Buora 2002,
Marcone 2002, Scheidel 2002, Bruun 2003, Greenberg 2003, Jones 2005, Bruun 2007, Vavassori
2007, Bruun 2012, Eck 2012, Adams 2012, 96-97, 105, 287, 309, E. Lo Cascio (Ed.), L‟impatto
della peste antonina. Bari 2012, Grüll 201ő.
20
P. Perdrizet, Une inscription d‟Antioche qui reproduit un oracle d‟Alexander d‟Abonotichos.
CRAI janvier 1903, 62–66, R. S. O. Tomlin, Drive away the cloud of plague. A Greek Amulet from
Roman London. in: R. Collins – F. McIntosh (Eds.): Life in the Limes. Studies of People and
Objects of the Roman Frontiers Presented to Lindsay Allason-Jones on the Occasion of Her Birthday
and Retirement. Oxford–Philadelphia 2014, 197-205.
21
Jones 2005, R. Merkelbach – J. Stauber, Die Orakel des Apollon von Klaros, EpAnat 27, 1996, 1-
54, Nr. 2, Ő, 8, 9, 11, 18 és CIL III 2880, VIII 83ő1, AÉp 1929, 1ő6, 1986, 119, 1990, őŐő, 1991,
564, 669, RIB 1579, CIRG 60, Hisp. Ep. 3, 172: Diis deabusque secundum interpretationem oraculi
Clari Apollinis.
22
F. Graf, An Oracle against Pestilence from a Western Anatolian Town. ZPE 92, 1992, 267-269.

72
véletlenül említi csak a vita Marci négyszer (13.3-6, 17.2, 21.6-7, 28.4)23, s t Marcus még a
Meditationesban is megemlékezett róla (9.2). A járvány ellen nem volt hatásos ellenszer,
ezért hagyta el oly sürg sen Romát és tért haza Smyrnába a híres orvos, Galénos is
(XIX.15)24, és ezért juthatott oly fontos szerephez oly sok kuruzsló is (Luk. Alex. 36, vita
Marci 13.6). A járvány hatalmas kárt okozott emberéletben és az állatok között egyaránt
(Eutr. VIII.12, Hier. Chron. 205f, 206h Helm, Oros. VII.15.5-6), és még kés bb,
Commodus uralkodása alatt is felütötte a fejét (Héród. I.12.1-2, Dio LXXII.14.3-Ő). Még ha
az okozott károkat nem is ítélhetjük meg pontosan, és a pusztítás mértékét illet en az antik
források túlzóak is, mégis igen negatívan befolyásolta a kezd d háború menetét, hiszen a
járvány a csapatokat sem kímélte: Eusebios Chroniconjában Hieronymus fordítása szerint
(206h Helm) az szerepel, hogy a 172. évben tanta per totum orbem pestilentia fuit, ut paene
usque ad internecionem Romanus exercitus deletus sit (cf. vita Marci 14.5).
Pannoniára vonatkozóan azonban egyetlen ilyen forráscsoport sem ismert, ráadásul a
felsoroltak közül több inkább magukkal a háborús pusztításokkal hozható kapcsolatba.25 A
járvány Pannoniába kétféle módon is el kellett, hogy jusson. Részben a Lucius Verus
parthus hadjáratában résztvev pannoniai csapattestek, a legio II adiutrix teljes állománya,
illetve a fels -pannoniai legiók vexillatói26 nyilvánvalóan magukkal kellett, hogy hozzák.
Ugyanakkor az is közismert, hogy 168–170 között a markomannok elleni háború legf bb
bázisa a Pannoniához közeli Aquileia volt, a Borostyánút kiindulópontja. Aligha véletlen,
hogy több katona, köztük praetorianusok sírfelirata (és votív felirata) is valószínűleg erre az
id szakra keltezhet (CIL V 82ő=Inscr. Aq. 3ŐŐ (oltár), 923=Inscr. Aq. 28Ő2, 9őő=Inscr.
Aq. 27Ő8, AÉp 19ő6, 13=Inscr. Aq. 2833).27 Utóbbiak többsége azonban nagy
valószínűséggel a Galénos által is személyesen látott és leírt pestisjárvány áldozata lett,
hiszen az orvos szerint ekkor a sereg jó része odaveszett: De libris propriis liber XIX,18, De
praecog. 9.5-6, 8. Ugyanerre a tényre vonatkozik a HA vita Marci egyik helye is, mely
szerint a praefectus praetorio és a sereg jó része odaveszett: 14.4. quod amissus esset praef.
pr<a>etorio Furius Victorinus, <a>tqu[a]e pars exercitus interisset ... (cf. 17.2). Minden
emberi számítás szerint a járvány áldozata lett M. Servilius Fabianus Maximus négy
rabszolgája és szabadosa, köztük két medicus is (Inscr. Aq. 489-492, cos. suff. 158)28,
akiknek maga a consularis állíttatott helyben szobrokat és síremlékeket. 29 Aquileiában való
tartózkodásuk egyetlen indoka lehetett, hogy a consularis az uralkodó(k) comeseként részt
vett a hadjáratban.30
Mócsy András figyelt fel Savaria és környéki családi (két- vagy három generációs)
sírfeliratok (csak sztélék és sírtáblák) egy jelent sebb csoportjára (Mócsy eredeti listájára
18-at vett fel, ma ez a szám 22-re n tt: cf. Addendum Nr. 1-22), amelyeken egyes, vagy az

23
Schwendemann 1923, 54-62, Adams 2012, 96-97, 105, 287, 309.
24
Ld. hozzá azonban H. Schlange-Schöningen, Die römische Gesellschaft bei Galen, Berlin–New
York 2003, 139-146.
25
Bruun 2012.
26
Ritterling 192ő, 1397, 1ŐŐ9, 1686, 17Ő1, Régészeti kézikönyv, 8Ő .
27
M. Pavan, Presenze militari nel territorio di Aquileia. AAAd 15, 1979, 461-ő13=in: Dall‟
Adriatico al Danubio. Padova 1991, 490, Buora 2002, 94-95.
28
CIL V 868-870=Inscr. Aq. 489-490, 492, IG XIV 2343=Inscr. Aq. 491.
29
G. Alföldy, Römische Statuen in Venetia et Histria. Epigraphische Quellen. Heidelberg 198Ő,
104, Nr. 107-109, Buora 2002, 94.
30
H. Halfmann, Itinera principum. Geschichte und Typologie der Kaiserreisen im römischen
Reich. HABES 2. Stuttgart 1986, 212-213.

73
összes elhunytak életkora szándékoltan üresen maradt.31 Valamennyi felirat jó min ségű
(igen gyakran márvány) sírsztélén (Nr. 2 [márvány], 6 [márvány], 8, 10, 12, 1Ő, 1ő, 16, 17
[márvány], 20 [márvány]), ill. sírtáblán (Nr. 1, 3, Ő, ő [márvány], 7, 9 [márvány], 11
[márvány], 13 [márvány], 18 [márvány], 19 [márvány]) található, és mindegyiken az
annorum formula figyelhet meg, a sokkal gyakoribb vixit annos, annis helyett. Az is
feltűn , hogy a feliratok túlnyomó hányada a colonia területér l származik, de a
territoriumon el kerültek is származhatnak onnan, mint pl. a Nr. 20 felirat esetében,
amelyet egy kés római sírhoz használtak fel másodlagosan. Mócsy jó érzékkel keltezte a
feliratok legjelent sebb részét a Kr. u. 2. század második felére onomasztikai-epigráfiai
(tria nomina használata, kevés császári gentilicium, az is Iulius vagy Flavius), paleográfiai
(gondosan faragott betűformák) és stíluskritikai (a sztélék díszítése) alapon is.32 Marcus
Aurelius koránál kés bbre bizonyosan egyedül a jáki sírk (CIL III 4211=RIU 126)
keltezhet a L. Septimius gentilicium alapján, amely alapján a polgárjog adományozása
bizonyosan Septimius Severushoz köthet . Mócsy a markomann háborúk pusztításához
kötötte az életkor kés bbi felvésének hiányát. Ennek oka nyilvánvalóan a túlél
családtagok hiánya lehetett, de felmerült annak lehet sége is, hogy az elhunytakat máshol
temették el. Figyelemre méltó, hogy az ilyen jellegű pannoniai feliratok szinte kivétel
nélkül Savariában és annak territoriumán összpontosulnak, mindössze kett köthet
Aquincumhoz (Nr. 21-22). Mócsy szerint járványra nem gondolhatunk, mivel az a
sírhelyre való temetkezést nem zárta volna ki. Az utóbbiban azonban bizonyosan téved, az
életkor feltüntetésének a hiánya két dologra is utalhat: 1. a családnak nem voltak túlél
tagja(i), aki(k) a temetést és a sírfelirat kiegészítését, azaz az életkor feltüntetését
intézhettette volna, 2. az elhunytakat máshol temették el, leginkább tömegsírban.
Számításba veend eshet ség az is, hogy az elhunytaknak másik sírfeliratot állítottak,
ahogyan ez a chernelháza-damonyai sírfelirat esetében ki is mutatható (Nr. 20=TRH 28),
hiszen C. Caesius Victornak és feleségének gyermekei külön sírfeliratot állítottak (RIU
157).33 Ebben az esetben tehát a család kihalásáról aligha lehet szó, hiába hiányzik a
feliraton Victor gyermekeinek életkora is. Ráadásul Victor és családtagjai bizonyosan
túlélték a háborút, ha azonos a RIU 22 feliraton említett Caesius Victorral, amely
névjegyzéket Kr. u. 188-ban állítottak össze.
Mindazonáltal feltűn en magas azon egyidejű savariai feliratok aránya, ahol az életkor
hiányzik. Mócsy ennek okát háborús pusztításokban és fogságban jelölte meg, a foglyok
feltűn en magas számát Cassius Dio is megadta és mindkét háború során a békekötéskor a
foglyok visszaadása fontos kitétel volt (LXXI.13.2 13 ezer a quadok, 13.Ő ő0 ezer a
quadok, 16.2 100 ezer a szarmaták, LXXII.3.2 = Exc. UG 67 (p. Ő12): 1ő ezer f a burusok
fogságában).34 Amint a számokból láthatjuk, legnagyobb számban a szarmaták ejtettek
foglyokat, a quadok csak feleannyit. A két háború során Savaria városa is elpusztulhatott, a

31
Mócsy 1963.
32
A. Mócsy – T. Szentléleky (Hrsg.), Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Budapest 1971,
61-68.
33
Répceszentgyörgy: C(aio) Caesio C(ai) f(ilio) Cl(audia) Victori / an(norum) LXX et Iuliae /
Ti(beri) f(iliae) Proculae con(iugi) / an(norum) L C(aius) Caesius Vi/tulus et C(aius) Caesius
Op/tatus et Caesia Grae/ca parentibus op/timis. A családfa helyes rekonstrukciója: M. Medgyes,
Grabstein der Familie Caesius und ein spätrömiches Grab aus Chernelházadamonya – A Caesius
család sírköve és kés római sír Chernelházadamonyáról. Savaria 1ő, 1981, 199-207, kül. 202.
34
Cf. Kovács 2009, 23Ő-236, 253, 259 = Kovács 201Ő, 139-141, 153, 159.

74
kés bbire utalhatnak a 177-tel záródó savariai éremleletek35 és pusztulási rétegek is36, de a
Kr. u. 170-re is gondolnunk kell, az italiai markomann–quad betörés során, amikor oda- és
visszafelé is a Borostyánutat használhatták az Aquileiát is megostromló barbárok (Amm.
XXIX.6.1, Luk. Alex. Ő8), akiket csak 171 végén sikerült a tartományból a Dunán túlra
szorítani és a zsákányt (és nyilvánvalóan a foglyokat) kiszabadítani (HA v. Marci 21.10
Marcomannos in ipso transitu Danuvii delevit et praedam provincialibus reddidit, Dio
LXXI.3.3–4).37 A markomannok és quadok ennek során nyilvánvalóan fosztogattak,
gyilkoltak és foglyokat is ejtettek. Felmerül azonban annak lehet sége is, hogy teljes
családok több generációjának kiirtását nem inkább a Pannoniát is elér járványhoz
köthetjük-e? A járvány sújtotta Aquileia közelsége, a Borostyánutat szükségszerűen
használó római és barbár csapatok is nyilvánvalóan keresztülutaztak a colonián. Erre a
lehet ségre utalhat az a tény is, hogy a feliratok szinte mindegyike a sűrűn lakott városból
származik. Ha ez csak részben is így van, akkor az utóbbi feliratcsoport az Antoninus-kori
járvány els pannoniai bizonyítéka lehet. Ez a lehet ség meger síti azt a feltételezésünket,
hogy a markomann háború utáni népességcseréhez Pannoniában a járvány pusztítása is
hozzájárult. Ennek nyomai azonban régészetileg ma még nem mutathatók ki.

IRODALOM
Adams 2012 G. W. Adams, Marcus Aurelius in the Historia Augusta and Beyond.
Plymouth 2012.
Bagnall 2000 R. S. Bagnall, P.Oxy. 4527 and the Antonine plague in Egypt: death or
flight? JRA 13, 2000, 288-292.
Bagnall 2002 R. S. Bagnall, The effects of plague: model and evidence, JRA 15, 2002,
114-120.
Balla 1963 Balla L., Östliche ethnische Elemente in Savaria. Acta ArchHung 1ő, 1963,
225–237.
Barkóczi 19ő1 L. Barkóczi, Brigetio. DissPann II. 22. Budapest 19ő1.
Barkóczi 196Ő L. Barkóczi, The population of Pannonia from Marcus Aurelius to
Diocletian. Acta ArchHung 16, 1964, 257-356.
Birley 1987 A R. Birley, Marcus Aurelius. A biography. New Haven 19872.
Buora 2002 M. Buora, La peste Antonina a Aquileia e nel teritorio circostante. in:
Roma sul Danubio. Da Aquileia a Carnuntum lungo la via dell‟ambra. Ed.
M. Buora – W. Jobst. Roma 2002, 93-97.
Bruun 2003 C. Bruun, The Antonine Plague in Rome and Ostia, JRA 16, 2003, 426-
434.
Bruun 2007 C. Bruun, The Antonine Plague and the „third-century crisis‟. In: O.
Hekster et al. (Eds.), Crisis and the Roman Empire. Leiden 2007, 201-217.
Bruun 2012 C. Bruun, La mancanza di prove di un effetto catastrofico della “peste
antonina” (dal 166 d. C. in poi). In: E. Lo Cascio (Ed.), L‟impatto della

35
Bíróné Sey K., A szombathelyi koracsászárkori éremlelet – Ein Denarfund aus der frühen
Kaiserzeit in Szombathely. FolArch 12, 1960, 75-89; K hegyi M., Megjegyzések és pótlás két
szombathelyi II. század végi denárlelethez. Savaria Ő, 1966–1970, 97-105.
36
Kiss G. – Tóth E. – Zágorhidi Czigány B., Savaria-Szombathely története a város alapításától
1526-ig. Szombathely 1998, 18-19.
37
Kovács 2009, 181-199, 225 = Kovács 201Ő, 131-132, 285-299.

75
 peste antonina. Bari 2012, 123-165.
Budai Balogh Budai Balogh T., Iam pridem Syrus in Danuvium defluxit Orontes? Az
2011 Aquincum polgárvárosi szír városnegyed körüli tényekr l és tévhitekr l.
Ókor 10, 2011, 73–82.
CIGP Corpus Inscriptionum Graecarum Pannonicarum
Duncan-Jones Duncan-Jones, The impact of the Antonine plague. JRA 9, 1996, 108-
1996 136.
Eck 2012 W. Eck, Die Seuche unter Mark Aurel: ihre Auswirkungen auf das Heer.
In: E. Lo Cascio (Ed.), L'impatto della peste antonina. Bari 2012, 63-77.
Ehmig 1998 U. Ehmig, Die Auswirkung der Pest in antoninischer Zeit, ZPE 122, 1998,
106-108.
Fitz 1972 J. Fitz, Les Syriens à Intercisa. Coll. Latomus. CXXII. Bruxelles 1972.
Gilliam 1961 J. F. Gilliam, The plague under Marcus Aurelius. American Journal of
Philology 82, 1961, 225-251 = In: Klein 1979, 144-175 = id., Roman army
papers. MAVORS 2. Amsterdam 1986, 471-497.
Greenberg 2003 J. Greenberg, Plagued by doubt : reconsidering the impact of a mortality
crisis in the 2nd c. A.D. JRA 16, 2003, 413-425.
Grüll 201ő Grüll T., „Non extincta lues.” Az Antoninus-kori járvány. Ókor 1Ő, 201ő,
37-47.
Jones 2005 C. P. Jones, Ten dedications to the gods and goddesses and the Antonine
Plague. JRA 18, 2005, 293-301.
Klein 1979 R. Klein (Hrsg.), Mark. Aurel. Wege der Forschung 550. Darmstadt 1979.
Kovács 2009 P. Kovács, Marcus Aurelius‟ rain miracle and the Marcomannic wars.
Mnemosyne supplements 308. Leiden 2009.
Kovács 2010 P. Kovács, Notes on the ‟Jewish‟ inscriptions in Pannonia. Journal of
Ancient Judaism 1, 2010, 159-180.
Kovács 201Ő P. Kovács, A history of Pannonia during the Principate. Antiquitas Reihe
I/65. Bonn 2014.
Littmann 1973 R. J. Littman – M. L. Littman, Galen and the Antonine plague. American
Journal of Philology 94, 1973, 243-255.
L rincz 1989 B. L rincz, Cohors quingenaria Maurorum. Acta ArchHung Ő1, 1989, 2ő7-
263.
L rincz 2001 B. L rincz, Die Hilfstruppen in Pannonien während der Prinzipatszeit.
Wien 2001.
Marcone 2002 A. Marcone, La peste antonina: testimonianze e interpretazioni. RSI 114,
2002, 803-819.
Mitrofan 2014 D. Mitrofan, The Antonine plague in Dacia and Moesia inferior. Journal of
Ancient History and Archaeology 1, 2014, 9-13.
Mócsy 19ő9 A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den
Markomannenkriegen. Budapest 1959.
Mócsy 1962 A. Mócsy, Pannonia. in: PWRE IX. Suppl. Stuttgart 1962, ő1ő-776.
Mócsy 197Ő A. Mócsy, Pannonia and Upper Moesia. London-Boston 1974.
Régészeti Pannonia régészeti kézikönyve. Ed. Mócsy A. – Fitz J., Budapest 1990.
kézikönyv
Ritterling 1925 E. Ritterling, Legio. in: PWRE XII (1924-1925) 1211-1829.
Rossignol 1999 B. Rossignol, La peste antonine (166 ap. J.-C.). Hypothèses 1999, 31-37.

76
Scheidel 2002 W. Scheidel, A model of demographic and economic change in Roman
Egypt after the Antonine plague. JRA 15, 2002, 97–113.
Schwendemann J. Schwendemann, Der historische Wert der Vita Marci bei den Scriptores
1923 Historiae Augustae. Heidelberg 1923.
Swoboda 1964 E. Swoboda, Carnuntum. Seine Geschichte und seine Denkmäler. Graz
Köln 196Ő4.
Vavassori 2007 M. Vavassori, „Eodem fato functis‟: il ricordo della peste in un‟epigrafe
di Bergamo? Epigraphica 69, 2007, 149-167.
Vita-Evrard G. Vita-Evrard, Légionnaires africains en Pannonie au IIe s. ap. J. C. in: G.
1994 Hajnóczi (Ed.), La Pannonia e l‟Impero Romano. Atti del convegno
internazionale, Roma 13–16 gennaio 1994. Roma 1995, 97-114.
Zwikker 1941 W. Zwikker, Studien zur Marcussäule I. Amsterdam 19Ő1.

ADDENDUM
Pannonia superior
Savaria
1. CIL III 4181 = RIU 49
M(arcus) Aemil(ius) Marce/linus v(ivus) f(ecit) s(ibi) et Sen(iae?) / Sisiat(a)e co(niugi)
p(ientissimae) et Aemi(liae) / Urs(a)e f(iliae) p(ientissimae?) an(norum) XX / et Aem(iliae)
Dign(a)e / an(norum) (vacat) et Aem(i)li(o) / Venatori / mil(iti) leg(ionis) XIIII G(eminae)
// G(aius!) Iu[lius(?) - - -]/anu[s - - -] / opt[io - - -] / G(aius!) I[ul(ius?) - - -] / FN[- - -] /
OI[- - -] / et [- - -] / PE[- - -].

2. CIL III 4184 = RIU 89

D(is) M(anibus) // Comminia Vala/genta an(norum) (vacat) v(iva) f(ecit) s(ibi) et / Tartonio
Secundi/n[o mil(iti) leg(ionis)] XIIII G(eminae) de/[fun]cto in expediti/[o]ne incomparabili
/ pietate an(norum) XXV mater in/felicissima et Tar(onio) Finiti/ano Daiberi vet(erano)
an(norum) LXX et / Com(minio?) Optato mil(iti) l(egionis) XIIII an(norum) (vacat).

3. CIL III 4187 = RIU 90

D(is) M(anibus) / C(ai) Iul(i) Iuliani / vet(erani) leg(ionis) XIIII G(eminae) / an(norum) LX
et Tulliae / Florentinae / an(norum) (vacat) Iulia Flo/ra filia et he/res fac(iendum)
cur(avit).

4. CIL III 4191 = RIU 66

L(ucius) Val(erius) L(uci) fil(ius) Cl(audia) Cens/orinus dec(urio) c(oloniae) C(laudiae)
S(avariae) item / vet(eranus) leg(ionis) I Ad(iutricis) ex b(ene)f(iciario) co(n)s(ularis) /
an(norum) (vacat) v(ivus) f(ecit) s(ibi) et Flaviae Inse/quentinae coni(ugi) an(norum) LX et
Val/eris Censoriniano an(norum) (vacat) / Florentino an(norum) (vacat) Venerio /
an(norum) (vacat) Veterano an(norum) (vacat) et Cen/sorinillae an(norum) (vacat) filiis
itemq(ue) / lib(ertis) libertab(us) suis.

5. CIL III 4194 = RIU 61

Q(uintus) Mullius Sex(ti) f(ilius) / Cla(udia) Florentinus / an(norum) (vacat) v(ivus) f(ecit)
sibi et Caenat(iae) I/ustae con(iugi) an(norum) (vacat) et Q(uinto) Mullio / Marcello
sevir(o) c(oloniae) C(laudiae) S(avariae) an(norum) XX / et Mulliae Marcellinae fil(io)
nep(oti).
77
6. CIL III 4195 = RIU 57
L(uci) Maximi fil(ius) / dom(o) Emon(a) an(norum) (vacat) / v(ivus) f(ecit) sibi et sui(s) / et
Saloniae Mar/cellae con(iugi) pie(ntissimae) an(norum) XXX.

7. CIL III 4202 = RIU 91

[Tib(erius) Iul(ius)] Ursus v(ivus) f(ecit) / [sibi et] Iul(iae) Verin(a)e / [con(iugi)
a]n(norum) (vacat) et Tib(erio) Iul(io) / [- - -]o fi(lio) an(norum) (vacat) et Tib(erio) Iul(io)
/ [- - -]ino fil(io) an(norum) (vacat) et Iul(iae) Ve/[rae f(iliae?) et] Semp(roniae) Brig(a)e
avi(a)e an(norum) (vacat).

8. CIL III 4204 = RIU 55

[- - -]AP an(norum) (vacat) v(ivus) f(ecit) / sibi et Iuliae Iu/li f(iliae) Silvinae / an(norum)
XXXV co(niugi) et / Caiae f(iliae) an(norum) (vacat).

9. CIL III 4208 = RIU 93

Marcia Marce[l]/lina an(norum) (vacat) v(iva) f(ecit) s(ibi) / et Ulpiae Maxim/inae
an(norum) (vacat) et Ulp/io Sabiniano / an(norum) XXII et Flavi/ae Sabinae / an(norum)
XXX et Ulpio / Titiano an(norum) XXIII / et Ulpio Dubit/ato an(norum) XXVII / filis
pientis(s)i(mis) / et Ulpiae Dubita/t(a)e sorori an(norum) LXX / et T(ito) Fla(vio) Leoni
an(norum) XII / parterum c(uravit).

10. CIL III 4209 = RIU 62

T(itus) Pomp[onius] / Cupitus / an(norum) (vacat) si[bi et - - -]/ae Avitae c[oniugi
ca]/rissimae an(norum) [- - - et] / Pomponis / - - - - - -

11. CIL III 4214 = 13421 = RIU 65

[- - - T]icinius / [- - -]us / [- - -] sibi et / [- - -] Ticinae / [- - -]niae co(n)i(ugi) / [- - -
ss]imae an(norum) (vacat).

12. CIL III 14066 = RIU 67

D(is) M(anibus) / Q(uintus) Val(erius) Restutus / v(ivus) f(ecit) sib(i) et Billieniae /
Donatae coni(ugi) / an(norum) (vacat) et Val(erio) Ingenuo / militi leg(ionis) XIIII
G(eminae) / fil(io) an(norum) (vacat) et Val(eriae) Restu/tae fil(iae) an(norum) XX.

13. RIU 52
C(aius) Calp(urnius) Secundinus / sexvir c(oloniae) C(laudiae) S(avariae) [v(ivus)] f(ecit)
s(ibi) et Ant(oniae) / Bonon[iae(?) v(ixit) a]nn(os) LX et / Cal[p(urnio) Bono]n[iano] fil(io)
an(norum) (vacat) et Iul(iae) / Ursin[ae] nuru[i et] Calp(urnius) Poten/tinus fil(ius)
ann(orum) (vacat) [et T]ert(ia) Ave/ntina [nur(us) ann(orum) (vacat) C]alp(urnia) /
[Bon(onia?) ann(orum) (vacat) C]al[p(urnius)] / Attic[us ann(orum) (vacat) Calp(urnius)
P]o/tentin[us an(norum) (vacat) Calp(urnia?) Ant]o(nina?) / an(norum) (vacat) et
Calp(urnia) [T]ertia v(ixit) ann(os) (vacat) / et Calp(urnius) Ave[n]t(inus) ann(orum)
(vacat) / nepoti eius.

14. RIU 54
Iul(ia) Priscilla v(iva) f(ecit) s(ibi) / et Q(uinto) Cl(audio) Martiniano / con(iugi) an(no-
rum) XXX et Claud(is) / Decriano an(norum) (vacat) et Mart/ino an(norum) (vacat) fili(i)s.

78
15. RIU 64
D(is) M(anibus) / C(aius) Sempronius C(ai) fil(ius) / Cl(audia) Marcellinus / an(norum)
(vacat) v(ivus) f(ecit) sibi et Sempr(onio) / Marcelliano fil(io) / [a]n(norum) XXV et
Sempr(onio) Marcello / fil(io) an(norum) XXI et Sempr(onio) Passeri / frat(ri) an(norum)
XXX et Sempr(onio) Florentino / fratr(i) an(norum) (vacat) Claudiae Spectatae / coniugi
annor(um) (vacat).

16. RIU 116

D(is) M(anibus) / C(aius) Vicir(ius) Mes(s)or / an(norum) (vacat) Cl(audius) Val(erius)
an(norum) / XI Vicirilliae [- - -] / [a]n(norum) XV Vicir(ius?) M[- - -] / - - - - - -

Oberkohlstatten
17. CIL III 4224 = RIU 89
Samuca / Respecta / an(norum) (vacat) viva f(ecit) si(bi) / et Vannio / Vivibi an(norum) L
co(niugi).

Zubernbach
18. Hild 390
M(arcus) Tullius / Successus / an(norum) L et / Attia Matro/na an(norum) (vacat) f(ilius)
p(arentibus) f(ecit).

Ják
19. CIL III 4211 = RIU 126
[- - - nur]ui et L(ucio) Sep<t>(imio) Severo an(norum) (vacat) et L(ucio) / [Sept(imio) - - -
an(norum) (vacat) et] Sept(imio) Ausonio an(norum) et Sept(imio) / [- - - an(norum)
(vacat) et Sept(imio) S]perantio an(norum) (vacat) et L(ucio) Sept(imio) / [- - - S]everae
an(norum) (vacat) filiis an(norum) (vacat) / [- - -] pientissimis.

Chernelházadamonya
20. TRH 28
L(ucio) Caesio C(ai) fil(io) / Tuendo an(norum) L et / Petroniae Q(uinti) fil(iae) / Crispinae
coniu(gi) / an(norum) VL C(aius) Caesius C(ai) f(ilius) / Victor an(norum) (vacat) fratri /
piissimo C(aius) Caesius C(ai) f(ilius) / Vitulus an(norum) (vacat) L(ucius) Caesius / L(uci)
f(ilius) Optatus an(norum) (vacat) et Caesia / C(ai) f(ilia) Graeca an(norum) (vacat)
nepot(es) / avonculo (!).

Pannonia inferior
Aquincum
21. CIL III 3593 = 10544 = Tit. Aq. 576
D(is) M(anibus) // Batt(a)e Vi[b]i f(iliae) ann(orum) (vacat) / et Res[s]or(a)e ann(orum)
(vacat) / Memoris f(iliae) h(ic) s(itae) s(unt) / et Sisiun(a)e nepti(a)e / annicul(a)e fecit /
Verbugia filia eius / et sibi viva.

Bátmonostor
22. AÉp 200Ő, 1177
- - - - - -/nillae c[oniugi] / an(norum) (vacat) e(t) P(ublio) A[el(io?) Maxi]miano fil[io - - -]
/ p(osuit) h(ic) t(umulus) h(eredem) n(on) [s(equetur)].

79
 TARTALOMJEGYZÉK
KOVÁCS Péter
El szó 5
FEHÉR Bence
Addenda ad Titulos Aquincenses 6
FEHÉR Bence
Újabb javaslatok néhány bölcskei palimpsestus-oltár értelmezéséhez 8
FEHÉR Bence
Varia et ridicula II. Addenda et corrigenda ad Vol. II. Titulorum Aquincensium 35
FODOR Krisztina Dóra
Tóth István (szerk.): Die Römischen Inschriften Ungarns 7. 45
KOVÁCS Péter
Feliratos oltár a révkomáromi múzeum lapidáriumában 59
KOVÁCS Péter
Megjegyzések a CIL III 1Ő60 felirathoz 63
KOVÁCS Péter
Megjegyzések Pannonia lakosságához a markomann háborúk korában 70
KOVÁCS Péter
Újabb római mérföldk Pomázról 80
KOVÁCS Péter
Újabb római k emlékek a Tatai Múzeumban 90
KOVÁCS Péter – PROHÁSZKA Péter
Római sírfelirat töredéke a várpalotai vár falában 97
NOVOTNIK Ádám
Újabb adatok az elveszett T. Cl. Valentinus-féle tatabánya-alsógallai szarkofághoz
(RIU 696) 102
TÓTH István
Weitere Fragmente des Manuskriptes Die römischen Inschriften Ungarns VII.
Aquincum. Nr. 26–50 112

Recenzió
FODOR Krisztina Dóra
Gáspár Dorottya: Pannoniai síremlékek I-III. – Római kori halottkultusz
a mai Magyarország területén, Evangélikus Országos Könyvtár, Budapest, 2016. 122

124
80