Adatok a kunágotai avar kori fejedelmi sír előkerülésének körülményeihez

Liska András

Közel másfél évszázad óta ismertek az egykori Csanád megyei Kunágotán napvilágra került
avar kori fejedelmi sír leletei. A nagy gazdagsággal eltemetett férfi ékszereit és használati
tárgyait sokan vizsgálták, ám az első említését követően (PULSZKY 1874, 6–8), csak több
mint száz év elteltével született meg a leletanyag és az előkerülési körülmények részletes
kutatástörténeti áttekintése (BÓNA 1983), majd a lelet első hiteles közlése (GARAM 1992;
GARAM 1993). A sír keltezésének kérdését Kiss Attila is megvizsgálta (KISS 1991). A sír
jelentőségét tovább növelné, ha a leletanyag elemzésén túl a temetkezésről részletesebb
adatokkal rendelkeznénk, esetleg lehetőség nyílna a sír helyének azonosítására, hiszen
irányáról, mélységéről, az emberi és lócsontvázak viszonyáról továbbra sincs információnk
(BÓNA 1983, 88).1

A Nemzeti Múzeum naplójába a kunágotai leletek leltározásakor bejegyezték a leleteket

megtaláló Balázs János dohánykertész nevét, valamint, hogy saját háza előtt bukkant a sírra.
Az 1844-ben, tehát a fejedelmi sír megtalálása előtt alig több mint egy évtizeddel frissen
betelepített kertészközség betelepítési körülményeiről, lakosairól szóló tanulmány pontosan
közli Balázs János házának helyrajzi számát (DÁCZER 1994, 31). A kamarai alapítású
községnek az 1850-es években csupán néhány szabályos utcája és százharmincnál alig több
háza volt, ezek közül kell kiválasztani Balázs János telkét (BENCSIK 1988). Az azonosítás
mégsem ennyire egyszerű, mert szükséges egy korabeli kataszteri térkép, amelyen követhetők
a helyrajzi számok. A levéltárakban található legkorábbi kunágotai térkép,2 amelyeken a
házszámok is szerepelnek, 1884-ből való, ám eddig az időpontig legalább háromszor
számozták újra a település házait, ezért az azonosítás csak egy korábbi térképpel lehetséges,
amely az 1850 körüli, második házszámozás adatait tartalmazza. Dáczer Károly, Kunágota

1
A sír helyének felkutatását az 199-es évek elején kezdeményezte Lőrinczy Gábor. A lelőhely azonosításának
céljából — ismerve Bencsik Jánosnak és Dáczer Károlynak a településről írt munkáját — először 1994-ben járt a
helyszínen Lőrinczy Gábor és Medgyesi Pál, akik ekkor vették fel a személyes kapcsolatot a községben lakó
Dáczer Károly helytörténésszel. E sorok írója Lőrinczy Gábor bíztatására 1999-ben kapcsolódott be az évekkel
korábban megkezdett munkába.
2
Csongrád Megyei Levéltár; Békés Megyei Levéltár; OSZK; Hadtörténeti Múzeum Térképtára; Békés Megyei
Földhivatal
betelepítésének kutatója segített hozzá a korabeli kataszteri térképhez. Az 1875-ben készült,
az örökváltsági szerződésekhez csatolt térkép még az 1850-es évek házszámozási sémáját
rögzíti, pontosan azonosítható a keresett házszám.(1. kép)3

A megfelelő térkép utáni levéltári kutatás nem várt eredményt hozott: előkerült egy, a
battonyai szolgabírói hivatalnál 1856-ban felvett jegyzőkönyv, amely a kunágotai leletek
előkerülési körülményeiről számol be (2–3. kép).4 A sok új adattal szolgáló irat eddigi
ismereteink szerint az első írásos feljegyzés a sír megtalálásáról. Részletes közzététele, és
összevetése az eddigi, a sír előkerülésével kapcsolatos megállapításokkal mindenképp
szükséges.

Jegyzőkönyv5

Felvétetett a battonyai Cs. kir. szolgabírói hivatalnál 1856. évi Nvber 15 én

Tárgy

Balázs Mátyás kunágotai lakos jelenti miszerént a kunágotai határban a földben régi
ékszereket talált.

Jelenvoltak

A hivatal részéről A felek részéről

Lázár Imre cs. kirszbíró Balázs Mátyás
Fejér Izidor cs. kirírnok kunágotai lakos

Elkezdetett de. 10 órakkor

Balázs Mátyás a hivatal előtt személyesen megjelenvén előadja: miszerént Balázs János
attjának Kunágotán 83 sz. a. fekvő házát nagyobíttani akarván e végre a földet — miután vert

3
Az eredeti térkép a már idézett Dáczer Károly helytörténész tulajdona, másik példányt nem ismerünk.
4
A jegyzőkönyvre Kereskényiné Cseh Edit főlevéltáros hívta fel a figyelmemet, köszönet érte.
5
BML Békés – Csanádi Cs. Kir. Megyehatóság iratai. IV. B. 152. b. (10757/1856)
falból lett volna készítendő — ásták. - Midőn mint egy 4 ásó nyomnyira lementek volna
édesatya figyelmeztette — hogy itt valamikor gödör lehetett — mert egy kapányi földbe egy
ezüst tűtartó formányit leltek. — Midőn tehát tovább ásnának az ásó meg akadt s ekkor egy
lózablát mely egy fejjel felfordult lóváz szájába volt húztak ki. — Ezen ló mellett egy másik
lóváz is de egyenesen miként a ló állani szokott volt és allatta az első felfordult lónak egy
aczél kard és emberi koponya találtatott szétszórva pedig mintegy 9 latnyi nehézségű arany
szélles gombok — 7 arany gyűrű — egy arany de mely időből fel nem ösmerhető pénz
valamint egy vékony arany lap, melyre valószínűleg görög betűk írvák. — Továbbá a későbbi
ásás következtében találtak ezen gödörbe széthányva huszonhatlat különbféle tiszta ezüst és
Tizennégy lat ezüsttel behúzott rézdarabokat — melyeket további vele való intézkedés végett
áttesz. — A hely hol ezek találtattak völgyes és oldalos, és találó véleménye szerént valaha
vagy mocsáros vagy vízfolyásos volt és lehet hogy ezen ékszerek tulajdonossa lovaival együtt
belefuladt. — Az embernek csak koponyája ’s az ujja két íze volt fellelhető - holott a lovak
elporladt oldalbordáin kívül többi csontjai mind feltaláltattak. — Végül megjegyzi hogy a
kardnak hüvelye a föld által annyira felemésztetett, hogy az csak mint egy fehéres pernye
látszatott, és midőn a kard felvétetett ez porrá omlott. — A keresést folytatták tovább is - de
miután látszott hogy a gödörnek vége van — és vízre bukkantak hol mint az oldalain is a föld
már keményebb volt — azzal felhagytak.

Balázs Mátyás

S így jelen jegyzőkönyv befejeztettvén áláíratott. — kmf —

Cs. kir szolgabíró: Fejér Izidor

Lázár Imre cs. kir. szb irodírnok

Az első adat a sír előkerülésének idejére vonatkozik. Eddigi ismereteink szerint a sír
előkerüléséről először Ferenczy Sándor, battonyai földbirtokos számolt be 1857. január 27-én
kelt levelében, amely a Délibáb című hetilapban is megjelent. Ezek alapján a sír megtalálását
1857. január 19–24 közötti hétre lehetett keltezni (BÓNA 1983, 88). Az idézett jegyzőkönyv
viszont 1856. november 15-ről keltezett, tehát a sírt még 1856-ban találták.
A szolgabírói hivatal előtti bejelentést a Kunágota 83. számú ház tulajdonosának, Balázs
Jánosnak a fia, Balázs Mátyás tette. Kiderül, hogy a gödörásást is ő végezte, a sír
megtalálójának is Balázs Mátyást tekinthetjük.

Az első leletet „egy ezüst tűtartó formányit” (az ezüst serleg talpcsöve?) 4 ásónyomnyi (kb.
80 – 90 cm) mélységben találták.6 Az első ló koponyáját, szájában a zablával a Ferenczy által
is leírt módon lelték meg (BÓNA 1983, 88), a másik ló csontváza az első ló mellett volt, a
szemléletes lejegyzés szerint: „egyenesen, miként a ló állani szokott”, tehát a második ló
koponyája nem orral fölfelé, hanem egyenesen feküdt. Zablát a másik ló esetében nem említ a
jegyzőkönyv, kengyelekről sem szól.

Az emberi csontváz koponyáját, a kardot, és a további, felsorolt tárgyakat az első lókoponya

közelében, „allatta” találták. Ferenczy leírásával ellentétben a jegyzőkönyv nem szól arról,
hogy az övveretek, valamint a kard díszítményei 2 sorban lettek volna, hanem a 9 latnyi7
arany „szétszórva” hevert a sírban. Valószínű, hogy az egymás után megtalált aranytárgyakat
a kiásásakor nem hagyták a helyükön, hanem folyamatosan felszedték őket, nem figyelték
meg az eredeti elhelyezkedésüket. Erre csak később, Ferenczy esetleges irányított kérdései
világítottak rá, hasonlóan a szolgabírói jegyzőkönyvben nem szereplő, ám a Délibábban
lejegyzett „kantárszíj”-hoz, melyet a zablával együtt, elsőként találtak meg (BÓNA 1983, 88).

Az aranytárgyak felsorolásakor elsőként a „szélles gombok”-at említi a jegyzőkönyv, az

övveretek, valamint a nyakék részei lehetnek ezek. Határozottan 7 gyűrűt sorol fel, Ferenczy
is ennyit számolt össze, a későbbiekben viszont 8 gyűrű szerepel a Nemzeti Múzeum
leltárában (BÓNA 1983, 88). A jegyzőkönyv külön említi a solidust: „arany, de mely időből
fel nem ösmerhető pénz”, valamint a kard díszítményeként szolgáló aranylemezeket,
hangsúlyozva a rajtuk látható görög feliratokat. A Ferenczy által említett arany fülbevalókról
viszont nem esik szó. Kérdés, hogy az egyértelműen felismerhető rendeltetésű tárgyakat miért
nem említik.

A „huszonhatlat különbféle tiszta ezüst” meghatározás a deformálódott ezüstedényekre

vonatkozik8. Az ezüstlemezzel együtt préselt bronz lószerszámvereteket jól megfigyelve így

6
Egy 19. századi ásó lapja kb. 20-23 cm magas lehetett (Erkel Ferenc Múzeum Néprajzi Gyűjteménye ltsz.:
57.43.1)
7
9 lat = kb. 157,5 gramm, vö.: KISS 1991, 74
8
26 lat = kb. 455 gramm
írja le a jegyzőkönyv: „Tizennégy lat ezüsttel behúzott rézdarabokat” 9. Ez utóbbi tárgyak
sírban való elhelyezkedését nem rögzítik, az aranytárgyakhoz hasonlóan csak annyit
jegyeznek le: „széthányva”.

A jegyzőkönyv adatainak egyik legérdekesebb része a lelőhely szemléletes leírása: „a hely

hol ezek találtattak völgyes és oldalos … mocsáros, vagy vízfolyásos volt”. A korábban
ismertté vált, a kunágotai sírról szóló beszámolók nem emlékeztek meg a sír megtalálási
helyéről, környezetéről. Balázs János dohánykertész háza, illetve a háza előtti rész, ahol a
gödörásást végezték a leírtak szerint Kunágotának egy alacsonyabban fekvő területén
található. A temetkezés helyét tehát nem a település legmagasabb részén kell keresnünk,
inkább egy laposabb területen, egy hajdan volt vízfolyás közelében, a történeti időkben az
emberi megtelepedésre alkalmas magaslatoktól távolabb. A jegyzőkönyv egy másik mondata
is ezt látszik alátámasztani: „…de miután látszott hogy a gödörnek vége van - és vízre
bukkantak hol mint az oldalain is a föld már keményebb volt…” A sír alját víz borította, tehát
lapos fekvésű részen áshattak, ha alig 1 méter mélységben elérték a talajvíz szintjét. A
helyszín azonosításához jól használható adat továbbgondolásával elképzelhető, hogy a sír
előkelő gazdáját talán valóban titokban temették el (BÓNA 1976, 136; LŐRINCZY 1998,
354).

Kérdéses a jegyzőkönyv azon megállapítása, hogy az emberi csontváznak miért csak a

„koponyája ’s az ujja két íze volt fellehető”. Nehezen elképzelhető, hogy a csontok a
koponyán kívül mind elporladtak volna. Talán az embercsontok a feltörő talajvíz szintje alatt
voltak, és a látványos leletek, az arany és ezüsttárgyak gyors igyekezettel történt felszedése
után a koponyán kívül a többi csonttal már nem törődtek a találók. Másik megoldásként
kínálkozik, hogy a halott öve a derekáról leoldva, a kardjával és az edényekkel együtt, a váz
mellé, esetleg fölé helyezve került elő, a többi ékszer, a fülbevalók, a nyakék részei, valamint
a solidus pedig a koponya közelében voltak. Az öv leoldása mellett szól az is, hogy az
övgarnitúrában hiánytalanul megvan a 3 db kettőspajzs alakú veret. Ezek a veretek általában
az öv hát felőli részén helyezkedtek el, amelyeket csak a medencecsontok, bordák
elmozdításával lehet felszedni (KÜRTI 1990, 82). Kérdéses a 7 aranygyűrű elhelyezkedése.
Azok esetleg valóban az ujjperceken, vagy az elporladt ujjcsontok helyén lehettek, és onnan
szedték fel a megtaláláskor. Ha a magasan álló talajvíz miatt a bordák, és a karcsontok,
valamint a medencecsontok valóban el is porladtak, a combcsontok nem tűnhettek el teljesen,

9
14 lat = kb. 245 gramm
azoknak a maradványaira biztosan felfigyeltek volna a gödörásók, ha rábukkannak. Bármi
legyen is a megoldás, valószínű, hogy az emberi váz lábcsontjait nem ásták ki, azok ma is ott
pihenhetnek eredeti helyükön, Kunágotán10.

A jegyzőkönyv írója maga is hitetlenül fogadja, hogy az emberi csontváz csontjai a koponyán
kívül mind hiányoznak: „…— holott a lovak elporladt oldalbordáin kívül többi csontjai mind
feltaláltattak”. A felsorolt adatok szerint a lovaknak a koponyáit és a lábcsontjait találták
meg, a bordáit nem. Ezek alapján könnyen feltételezhető, hogy a jegyzőkönyv írója Balázs
Mátyás elmondása alapján elsőként jegyezte le a korai avar részleges lovastemetkezés rítusát.

Az utolsó megjegyzés a kard hüvelyére vonatkozik: „kardnak hüvelye a föld által annyira
felemésztetett, hogy az csak mint egy fehéres pernye látszatott, és midőn a kard felvétetett ez
porrá omlott.” Nem valószínű, hogy szerves anyag maradványaira utal a leírás, inkább a
kardhüvelynek egy nagyon vékony ezüstborítása válhatott „ fehéres pernyévé”, mikor az a
levegővel érintkezett. A jegyzőkönyvet a szolgabírói hitelesítés mellett Balázs Mátyás saját
kezű aláírása zárja.

A jegyzőkönyvvel együtt került elő a levéltárból a megtalált tárgyak további sorsával

kapcsolatos hivatalos levelezés néhány dokumentuma11. Kiderül, hogy a 224 forintra értékelt
kincs a Nemzeti Múzeumba került, értékének fele a földbirtokos bankot, másik fele a találót
illette. A bank a saját részéről lemondott, Balázs János viszont igényt tartott a 112 forint
kifizetésére, amelyet a Nemzeti Múzeum naplójának ide vonatkozó utolsó megjegyzése
szerint meg is kapott (BÓNA 1983, 90).

A fent említett, mostani ismereteink szerint egyedi, 1875-ös keltezésű, kunágotai térképen
Balázs János dohánykertész háza a házszám alapján pontosan azonosítható. A mai

10
A hiányos adatok több megfejtést is valószínűvé tehetnek, ám újabb, félig sem megalapozott teóriák gyártása
tudománytalanná teszi a jegyzőkönyv értelmezését. Az azonban mégis megjegyzést érdemel, hogy a találó
elmondása szerint az emberi koponya, a kard, az ékszerek, stb. az első, t.i. a „felfordult lóváz” alatt voltak. Az
emberi váznak pedig a hosszúcsontjai nem kerültek elő. Ez az elhelyezkedés úgy is magyarázható, hogy a
temetkezés valójában aknasír, azon belül fülessír lehetett (LŐRINCZY 1992, 103; LŐRINCZY 1998, 345). A
fülessírban a koporsó fölött keresztbe tett deszkákra helyezték a két ló koponyáját és lábcsontjait, a lenyúzott
lóbőrben hagyva, valamint az étel-, és italmellékletet az ezüstedényekben. Amikor a deszkák elkorhadtak és
beszakadtak, akkor mozdulhatott el az egyik ló koponyája, amely így „fejjel felfordult” helyzetbe került,
valamint az ezüstedények is ekkor törhettek össze. A lócsontok is esetleg azért maradtak meg épebben, mert
azok a sírnak egy magasabb, a talajvíztől nem érintett rétegében helyezkedtek el. (Ez utóbbi, fülessírt feltételező
megjegyzéseket, valamint a dolgozat megírásához nyújtott további segítséget Lőrinczy Gábornak köszönöm.)
11
Lásd 5. jegyzet
szintvonalas térképek adataival összevetve megállapítható, hogy a község legrégebben
betelepített részén (a mai Árpád utca és közvetlen környéke), egyetlen területen halad végig
egy hajdan volt vízfolyás medre: az Árpád utca északi részét keresztezve, a Balázs János
házaként azonosítható telek közvetlen szomszédságában. Az idézett jegyzőkönyv tanúsága
szerint a sír egy laposabb területen került napvilágra, a dohánykertész háza előtt. Kunágotán a
hagyományos hármas osztású parasztházak esetében, amilyen Balázs János háza lehetett a 19.
század derekán, a „ház előtt” megnevezés az udvar felőli, a pitvar előtti területet jelölte, tehát
nem az utcai részt12. A ház nagyobbításához, a vert fal készítéséhez szükséges földet ezért
valószínűleg a telken belüli részről bányászták, itt ásták a gödröt, amelyben a fejedelmi sírra
bukkantak.

A kunágotai avar fejedelem sírjának pontos helye a fentiek szerint azonosítható. A battonyai
szolgabírói hivatal által készített, a sír előkerüléséről elsőként beszámoló jegyzőkönyvnek az
eddigi ismereteinkhez képest új adatai a következőkben foglalhatók össze: 1856 késő őszén,
Balázs János dohánykertész háza előtt, a földbányászás céljából nyitott gödör kiásása
alkalmával a dohánykertész fia, Balázs Mátyás kb. 80 – 90 cm mélységben lelte meg a sírt. A
fejedelem két lovának csak a koponyáit és a lábcsontjait találták a sírban, amely a korai avar
korban ismert részleges lovastemetkezésre utal. Az egyik ló szájában zabla volt, és
ezüstlemezzel együtt préselt bronz veretek díszítették a szerszámzatát. Az emberi csontváz
koponyáját és a gazdag mellékleteket, az arany övdíszeket, aranyveretes kardot, amelyet
esetleg vékony ezüstlemezek is díszíthettek, arany ékszereket, bizánci solidust, valamint az
ezüst edényeket a lócsontok alatt találták meg, ami érdekes feltételezést enged meg a sír
formájára vonatkozóan13. Valószínű, hogy a gödörásás során az emberi csontváznak a
lábcsontjait nem bolygatták meg, azok érintetlenül a helyükön maradtak. A felsorolt
feltételezések igazolására, valamint a nyitott kérdések megválaszolására, pl. valóban
magányos sírról van-e szó, az azonosított lelőhelyen folytatandó hitelesítő ásatás adhat
megnyugtató választ.

12
Dáczer Károly szóbeli közlése
13
v.ö.: 10. jegyzet
 Irodalomjegyzék

BENCSIK
Bencsik János: Kunágota kertésztelep paraszti társadalma (1844–1871). — Die bäuerliche
Gesellschaft der Gärtnersiedlung von Kunágota (1844–1871). BMMK 11. (1988) 195–245

BÓNA 1976
Bóna I.: A kunágotai avar tarkán. in: A magyar régészet regénye szerk.: Szombathy Viktor,
Bp. 1976. 131–141.

BÓNA 1983
Bóna I.: A XIX. század nagy avar leletei — Die grossen Awarenfunde des 19. Jahrhunderts.
SZMMÉ 1982-83. (1983) 81–144; Kunágota: 88–98.

DÁCZER 1994
Dáczer K.: Üzenet másfél évszázad távlatából. Geöcztelep születése Kunágota pusztán. in.:
Kunágota alapításának 150. évfordulójára. Kunágota, 1994.

GARAM 1992
Garam É.: Die münzdatierten Gräber der Awarenzeit. in: Awarenforschungen Bd. 1. (Hrsg.:
Falko Daim), Wien 1992, No. 2.1. Kunágota, 137–138, Taf. 1–10.

GARAM 1993
Garam É.: Katalog der awarenzeitlichen Goldgegenstände und der Fundstücke aus der
Fürstengräber im Ungarischen Nationalmuseum. Catalogi Musei Nationalis Hungarici I. Bp.
1993, No. 106. Kunágota, 87–90, Taf. 53–63

KISS 1991
Kiss, A.: Zur Zeitstellung des „münzdatierten” awarischen Fürstengrabes von Kunágota. —
A kunágotai éremmel „keltezett” avar kori fejedelmi sír időrendjéhez. JPMÉ 36. (1991) 67–84

KÜRTI 1990
Kürti B.: Avar sírleletek Csanytelekről és Gerláról. SZMMÉ VII. (1990) 79–86.
LŐRINCZY 1992
Lőrinczy G.: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásokhoz. A tájolás. —
Anmerkungen zu frühawarenzeitlichen Bestattungssitten. Die Orientierung. JAMÉ 30–32
(1987–1989) 1992, 161–172.

LŐRINCZY 1992a
Lőrinczy, G.: Vorläufiger Bericht über die Freilegung des Gräberfeldes aus dem 6–7. Jh. in
Szegvár-Oromdűlő. ComArchHung 1992, 81–124.

LŐRINCZY 1998
Lőrinczy G.: Kelet-európai steppei népesség a 6–7. századi Kárpát-medencében. Régészeti
adatok a Tiszántúl kora avar kori betelepüléséhez. — Osteuropäische Steppenbevölkerung im
6. und 7. Jahrhundert im Karpatenbecken. Archäologische Beiträge zur frühawarenzeitlichen
Einsiedlung des Gebietes jenseits der Theiß. MFMÉ – StudArch IV. (1998) 343–372.

PULSZKY 1874
Pulszky F.: A magyarországi avar leletekről. — Über die ungarländischen Awarenfunde.
Magyar Tudományos Akadémia, Értekezések a történelmi tudományok köréből. III.
Budapest, 1874, 1–12.
 Rezümé

Adatok a kunágotai avar kori fejedelmi sír előkerülésének körülményeihez

Liska András

Közel másfél évszázad óta ismertek az egykori Csanád megyei Kunágotán napvilágra került
avar kori fejedelmi sír leletei. A nagy gazdagsággal eltemetett férfi ékszereit és használati
tárgyait sokan vizsgálták, ám az első említését követően (PULSZKY 1874, 6–8), csak több
mint száz év elteltével született meg a leletanyag és az előkerülési körülmények
kutatástörténeti áttekintése (BÓNA 1983), majd a sír első hiteles közlése (GARAM 1992;
GARAM 1993). A sír keltezésének kérdését Kiss Attila is megvizsgálta (KISS 1991). A sír
jelentőségét tovább növelné, ha a leletanyag elemzésén túl a temetkezésről részletesebb
adatokkal rendelkeznénk, esetleg lehetőség nyílna a sír helyének azonosítására, hiszen
irányáról, mélységéről, az emberi és lócsontvázak viszonyáról továbbra sincs információnk
(BÓNA 1983, 88).

A lelőhely területének azonosításához szükséges, 19. századi kataszteri térkép utáni levéltári
kutatás nem várt eredményt hozott: előkerült egy, a battonyai szolgabírói hivatalnál 1856-ban
felvett jegyzőkönyv, amely a kunágotai leletek előkerülési körülményeiről számol be. A sok
új adattal szolgáló irat eddigi ismereteink szerint az első írásos feljegyzés a sír megtalálásáról.

A kunágotai avar fejedelem sírjának pontos helye egy 1875-ben készült kataszteri térkép,
valamint a közölt jegyzőkönyv adatainak felhasználásával azonosítható. A battonyai
szolgabírói hivatal által készített, a sír előkerüléséről elsőként beszámoló jegyzőkönyvnek az
eddigi ismereteinkhez képest új adatai a következőkben foglalhatók össze: 1856 késő őszén,
Balázs János dohánykertész háza előtt, a földbányászás céljából nyitott gödör kiásása
alkalmával a dohánykertész fia, Balázs Mátyás kb. 80 – 90 cm mélységben lelte meg a sírt. A
fejedelem két lovának csak a koponyáit és a lábcsontjait találták a sírban, amely a korai avar
korban ismert részleges lovastemetkezésre utal. Az egyik ló szájában zabla volt, és
ezüstlemezzel együtt préselt bronz veretek díszítették a szerszámzatát. Az emberi csontváz
koponyáját és a gazdag mellékleteket, az arany övdíszeket, aranyveretes kardot, amelyet
esetleg vékony ezüstlemezek is díszíthettek, arany ékszereket, bizánci solidust, valamint az
ezüst edényeket a lócsontok alatt találták meg, ami érdekes feltételezést enged meg a sír
formájára vonatkozóan. Valószínű, hogy a gödörásás során az emberi csontváznak a
lábcsontjait nem bolygatták meg, azok érintetlenül a helyükön maradtak. A felsorolt
feltételezések igazolására, valamint a nyitott kérdések megválaszolására, pl. valóban
magányos sírról van-e szó, az azonosított lelőhelyen folytatandó hitelesítő ásatás adhat
megnyugtató választ.

Liska András
Erkel Ferenc Múzeum
5700 Gyula
Kossuth Lajos utca 17.
Képek jegyzéke

1. kép: Kunágota térképe1875-ből

2-3. kép: A battonyai szolgabírói hivatalnál, 1856. november 15-én felvett jegyzőkönyv