JBJ4 Jh1 446 Peldatar

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
KÖZLEKEDÉSMÉRNÖKI ÉS JÁRMŰMÉRNÖKI KAR
Járműelemek és Jármű-szerkezetanalízis Tanszék
Jármű- és hajtáselemek I. feladatgyűjtemény
Készítette a JSZT oktatói közössége

Szerkesztette: Maresch Norbert
Visnyei Ábel
Lektorálta: Devecz János
2019
1
A jegyzet változatlan formában, oktatási célra történő felhasználása térítésmentesen meg-
engedett.
A jegyzet szövegének és ábráinak részbeni átvétele oktatási célra térítésmentesen meg-

engedett, ha az idézett cím, oldalszám, ábraszám az idéző szövegben pontosan meg van
adva.
A jegyzet bármilyen nyomtatott/fénymásolt formában, illetve elektronikus adat formá-

ban történő árusítása, ideértve az esetleges sokszorosítási költségek vevő általi térítését,
kizárólag a tanszék előzetes, írásos engedélye alapján lehetséges.
(CC) Néhány jog fenntartva, 2019.
2
Tartalomjegyzék
1. Méretezés időben változó terhelésre 4

1.1. Az időben változó terhelés alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
1.2. Wöhler görbe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
1.3. Haigh diagram szerkesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
1.4. Biztonság szerkesztése a Haigh diagramon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
1.5. A kifáradási határt befolyásoló tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
1.6. Haigh diagram összetett igénybevétel esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
1.7. Aszimmetrikus terhelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
1.8. Számpéldák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
2. Csavarkötések 35
2.1. Profilátmérők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
2.2. A csavarmeneti erők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
2.3. Csavar anyagjellemző . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
2.4. A fej nyomatékigénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
2.5. Csavarkötés méretezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
2.6. Az erőhatás ábra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
2.7. Lazulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
2.8. Számpéldák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
3. Ragasztott kötések 66
3.1. Összefoglaló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
3.2. Számpéldák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
4. Hegesztett kötések 74
4.1. Acélok hegeszthetősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
4.2. Feszültség összetevők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
4.3. Számpéldák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
5. Rugalmas kötések (rugók) 87

5.1. Hengeres csavarrugók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
5.2. Csavarrugó méretezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
5.3. Számpéldák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
6. Tengelykötések, tengelykapcsolók 91
6.1. Tengelykialakítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
6.2. Alakzáró kötések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
6.3. Erőzáró kötések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
6.4. Számpéldák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
7. Siklócsapágyak 102
7.1. Összefoglaló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
7.2. Számpéldák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
3
1. Méretezés időben változó terhelésre
1.1. Az időben változó terhelés alapjai
Az időben való terheléseket két fő részre oszthatjuk fel:
• véletlenszerű
• rendszeres → Adott időtartamon belül van benne szabályosság. Alapvetően az állandó

középfeszültségű és állandó amplitúdójú váltakozó terheléssel foglalkozunk.
σmin σmax
t
T
A diagramról leolvasható:
A terhelés középértéke:
σmax + σmin
σm =
2
A terhelés amplitúdója:
σmax − σmin
σa =
2
Ezeken felül a σmin és a σmax ismeretében bevezethető az aszimmetria tényező (R) fogalma:
σmin
R=
σmax
Az aszimmetria tényezőnek két jellegzetes esete van:
Az első amikor R = −1 A második amikor R = 0 (zölddel) vagy

ezt lengő terhelésnek hívjuk. R = −∞ (pirossal), ez a lüktető terhelés.
σ
σ
t
f
t
4
1.2. Wöhler görbe
lg σa
lg ReH
p = 90%
p = 50%
lg σD
p = 10%
lg 2 · 106 lg N
A Wöhler görbe logaritmikus léptékkel a fent látható módon egyenesként ábrázolható, a való-
ságban hiberbola alakja van, amit a következő egyenlettel lehet leírni:
ϕ
σA · N = állandó ϕ : anyagállandó
Ha σA < σD −→ nincs törés. σD : kifáradási határ.
1.3. Haigh diagram szerkesztése

A Haigh diagramban a középfeszültség függvényében ábrázoljuk a feszültségamplitúdót, s egy-
szerű szerkesztéssel meghatározzuk az anyag/alkatrész biztonsági területét.
1. A vízszintes tengelyen, az adott anyag folyáshatárától (Rp ) egyenest húzunk a függőleges

tengely felé úgy, hogy a vonal a vízszintes tengellyel 45°-ot zárjon be.
2. A függőleges tengelyen bejelöljük σV -vel a tiszta váltakozó (tiszta lengő) határamplitúdót.
3. Ezután meg kell határozni a felső határ görbe egy pontját:
(a) Bejelöljük a tiszta lüktető határamplitúdót (σA [σM = σA ]) mind a két tengelyen. Ez
kiad egy pontot amely mind a két tengelytől azonos távolságra lesz.
(b) Másképpen: a felső határgörbe egy pontja kiadódhat egy összetartozó [σM ; σA ] ismert
értékéből is.
4. Ezt a pontot és a σV -t összekötjük. Ezzel kiadódott az alapanyag biztonsági területe.
σA A folyáshatárok jelölése:
σV N = áll. Az Rp jelölést használjuk,
ha a folyáshatárról általá-
nosságban beszélünk.
Konkrét terhelés esetében a
folyáshatár jele különbözik a
terhelés típusától függően:
45◦ ReH : húzás-nyomás
σF : hajlítás
σA [σM = σA ] Rp σM
τF : nyírás, csavarás
5. Ha a feladat megadja, bejelölhető a függőleges tengelyen az alkatrészre vonatkozó tiszta

váltakozó határamplitúdót σV,K .
5
6. Ezt a pontot ha párhuzamosan rajzoljuk a σV -t és (σA [σM = σA ]) pontot összekötő
egyenessel, megkapjuk az alkatrész biztonsági területét.
σA
σV
σV,K
45◦
7. Ha a σV,K -t és az Rp -t összekötjük, megkapjuk az alkatrész egyszerűsített biztonsági terü-

letét.
σA
σV
σV,K
45◦
1.4. Biztonság szerkesztése a Haigh diagramon

Ehhez szükséges a névleges középfeszültség (σm ) és a névleges feszültségamplitúdó (σa ).
Ezeket a következő képpen ábrázoljuk:
σA
σV,K
P 00
P0
O000 P
σa P 000
O00
O σm Rp σM
Ebből a biztonsági tényező a következőképpen adódik:

OP 0
S=
OP
6
Ha valamelyik terhelés állandó:
Ha σm =állandó:
O00 P 00

σm 1
S = 00 = σV,K 1 − = Sa 1 −
O P Rp Sm
Ha σa =állandó:
O000 P 000

1
S= = Sm 1 −
O000 P Sa
Az előző kettő alapján, ha σm =állandó:
σa
OP 0 1 1 1 Sa · Sm
S= −→ = + −→ S =
OP S Sa Sm Sa + Sm
1.5. A kifáradási határt befolyásoló tényezők

• a terhelés frekvenciája
• hőmérséklet
• az alkatrész méretének hatása −→ mérettényező: γ
• a felületi érdesség hatása −→ felületi érdesség tényező: κ
• az alkatrész alakja, ezt két tényezővel lehet figyelembe venni:
1. alaktényező, ez csak az alak hatását veszi figyelembe:

σmax
Kt = , σmax < ReH
σnévl
2. gátlástényező, ez az alak és az anyag együttes hatását veszi figyelembe:

σsima
Kf =
σbemetszett
Ezek segítségével kifejezhető az érzékenységi tényező, amiben az anyag és az alak hatása is benne
van:
Kf − 1
η=
Kt − 1
Ezen tényezőket felhasználva az alkatrész szilárdsága:
γ·κ
σV,K = σV ·
Kf,σ
γ·κ
τV,K = τV ·
Kf,τ
Figyelem! A gátlástényező σ és τ jellegű terhelésre nem azonos!
Kf,σ 6= Kf,τ
7
1.6. Haigh diagram összetett igénybevétel esetén
Összetett igénybevétel −→ σ és τ jellegű feszültségek együttes jelenléte (azonos periódussal)
Lengő terhelés esete:
A lengő terhelésről a következőket tudjuk:
• σm , τm = 0
• σmax = −σmin −→ R = −1
• τa =állandó
σa
σ, τ
σ
f τ
Levezethető, hogy:
2 2
σv τv
+ = 1 −→ ellipszis egyenlete
σa τa
Egy kis magyarázat a következő diagramhoz:
σV , τV −→ az anyag lengőszilárdsága (hajlítás/húzás, csavarás/nyírás estén) (tiszta váltakozó
határamplitúdója)
σV,K , τV,K −→ az alkatrész lengőszilárdsága (hajlítás/húzás, csavarás/nyírás estén)
A piros vonal alatti terület: a biztonsági terület igénybevétel esetén az anyagra.
A kék vonal alatti terület: a biztonsági terület összetett igénybevétel esetén az alkatrészre.
τA
τV
τV,K
P0
τa P
O σa σV,K σV σA
Ha σa =állandó:
OP 0 Sτ p 2
S= = · Sσ − 1
OP Sσ
8
Ha τa =állandó:
OP 0 Sσ p 2
S= = · Sτ − 1
OP Sτ
Ha τa =állandó:
σa
OP 0 1 1 1 Sσ · Sτ
S= −→ 2 = 2 + 2 −→ S = p
OP S Sσ Sτ Sσ2 + Sτ2
1.7. Aszimmetrikus terhelés

• σm , σa , τm , τa 6= 0
• τa =állandó
σa
σ, τ
σ
A redukált középfeszültségek meghatározása:

p
2 + a2 · τ 2
σm,red =
σm
r
2
σm
τm,red = + τ2
a2
Ahol a értéke a húzó és a csavaró folyáshatár hányadosa:
σF
a=
τF
A részbiztonsági tényezők:
ReH
Sσ,red = >1
σm,red
τF ReH
Sτ,red = > 1 −→ τF ≈
τm,red a
A teljes diagramhoz kellenek még:
Sσ,red − 1
σA,K,red = σV,K ·
Sσ,red
Sτ,red − 1
τA,K,red = τV,K ·
Sτ,red
A részbiztonsági tényezők:
σA,K,red
Sa,σ =
σa
τA,K,red
Sa,τ =
τa
Ezeket felhasználva a végső biztonsági tényező:
Sa,σ · Sa,τ
S=q >1
2 + S2
Sa,σ a,τ
9
Biztonsági terület és biztonsági tényező szerkesztése összetett igénybevétel esetén:
τA
τV
τV,K
τA,K,red
P0
τa
P σA,K,red σV,K σV
τM τF τm,red σa σA
σm,red
ReH
σM
10
1.8. Számpéldák
1.8.1. Egy alkatrész igénybevétele szinuszosan váltakozó hajlítófeszültség, melynek a kritikus
keresztmetszetben mért legnagyobb névleges értéke 160 MPa, a legkisebb névleges értéke
pedig 40 MPa. Az alapanyag tiszta váltakozó határamplitúdója 270 MPa. Mekkorának
kell lennie az alapanyag folyáshatárának, ha az alkatrész kifáradással szembeni biztonsági
tényezőjének megkövetelt értéke 1.6, továbbá az alkatrész mérettényezője 0.8, a felületi
érdesség tényezője 0.9 és a gátlástényezője 1.62. Ábrázolja léptékhelyesen az alkatrész
egyszerűsített biztonsági területét a megfelelő értékek feltüntetésével!
Megadott adatok
Hajlítófeszültség −→ σ
σmax =160 MPa
σmin =40 MPa
Az alapanyag tiszta váltakozó határamplitúdója: σV =270 MPa
Biztonsági tényező: S=1.6
Mérettényező: γ=0.8
Felületi érdesség tényező: κ=0.9
Gátlástényező: Kf =1.62
Kérdés a hajlító folyáshatár: σF =?
Megoldás
Ha ismert a terhelés minimuma és maximuma, mindig számoljuk ki az amplitúdót és a közép-
feszültségt!
A terhelés középfeszültsége:
σmax + σmin 160 + 40
σm = = = 100 M P a
2 2
A terhelés amplitúdója:
σmax − σmin 160 − 40
σa = = = 60 M P a
2 2
A részbiztonsági tényező amplitúdóra:
γ · κ · σV 0.8 · 0.9 · 270
Sa = = =2
Kf · σa 1.62 · 60
A biztonsági tényező képletéből így már kifejezhető a részbiztonsági tényező középfeszültségre:

Sm · Sa 1 1
S= −→ Sm = 1 = =8
Sm + Sa S − S1a 1
1.6 − 1
2
Végül a folyáshatárt kifejezhetjük a középfeszültség részbiztonsági tényezőjének a képletéből:

σF
Sm = −→ σF = Sm · σm = 8 · 100 = 800 M P a
σm
Diagram
Léptékhelyes egyszerűsített biztonsági terület, abban az esetben amikor csak egyfajta terhelés
van −→ Haigh diagram
A szükséges hozzá még, az alkatrész szilárdsága:
γ · κ · σV 0.8 · 0.9 · 270
σV,K = = = 120 M P a
Kf 1.62
11
Az alkatrész egyszerűsített biztonsági területe:
σA [M P a]
σV,K = 120 M P a P0
σa = 60 M P a
P
O σm = 100 M P a σF = 800 M P a σM [M P a]
1.8.2. Egy 480 MPa folyáshatárú anyaggal σM 1 =100 MPa és σM 2 =200 MPa középfeszültsé-
gekkel fárasztóvizsgálatot végeztünk. Az első esetben σA1 =250 MPa, a második esetben
σA2 =200 MPa feszültségamplitúdónál értük el a kifáradási határt. Szerkessze meg Meg-
adott adatok alapján az alapanyag biztonsági területét (nem egyszerűsített!). Mekkora a
biztonsági tényező értéke az adott anyagból készített gépelemre 150 MPa középfeszültség
és 30 MPa feszültségamplitúdó mellett, ha a mérettényező 0.9 a felületi érdességtényező
0.95 és a gátlástényező 1.6? A feladatot oldja meg grafikusan is! (A grafikus megoldás-
hoz az egyszerűsített biztonsági területet használja!)
Megadott adatok
A folyáshatár: ReH =480 MPa Az első fárasztóvizsgálat (ez lesz az "1" pont)
Mérettényező: γ=0.9 Középfeszültség: σM 1 =100 MPa
Felületi érdesség tényező: κ=0.95 Amplitúdó: σA1 =250 MPa
Gátlástényező: Kf =1.6 A második fárasztóvizsgálat (ez lesz a "2" pont)
Középfeszültség: σm =150 MPa Középfeszültség: σM 2 =200 MPa
Amplitúdó: σa =30 MPa Amplitúdó: σA2 =200 MPa
Kérdés a biztonsági tényező!

Megoldás
Mivel a biztonsági tényező a kérdés, kezdésként felírjuk a részbiztonsági tényezőket, és ellenőriz-
zük, hogy ezek kiszámolásához minden adat adott-e?
A részbiztonsági tényező középfeszültségre: A részbiztonsági tényező amplitúdóra:

ReH σV,K
Sm = Sa =
σm σa
Mivel nincs meg minden adat a részbiztonsági tényezők kiszámításához (hiányzik az anyag tiszta
váltakozó határamplitúdója (σV ), és az ebből kifejezhető alkatrész tiszta váltakozó határampli-
túdója (σV,K )), ezért felrajzoljuk a Haigh diagramot léptékhelyesen:
Először ábrázoljuk a megadott pontokat (1-es és a 2-es és p). Ha az 1-es és a 2-es pontot
felrajzoltuk, összekötjük és a vonalat folytatjuk amíg az egyik irányban eléri a σA tengelyt, a
másik irányban pedig az ReH pontból húzott 45°-os egyenest. Ahol ez a vonal metszi a σA
tengelyt, az a σV pont, amit leolvasunk.
12
σA [M P a]
σV = 300 M P a
1
σA1 = 250 M P a
2
σA2 = 200 M P a
σV,K = 160 M P a
P0
P
σa = 30 M P a
O σM σm σ R
1 = M2 = eH σM [M P a]
= =
100 150 20 480
M MP 0 M M
Pa a Pa Pa
Most, hogy tudjuk az anyag tiszta váltakozó határamplitúdóját (σV = 300M P a), kiszámolhatjuk
az alkatrészét is:
γ·κ 0.9 · 0.95
σV,K = σV · = 300 · = 160 M P a
Kf 1.6
Innentől minden megvan a részbiztonsági tényezők számolásához:
ReH 480 σV,K 160
Sm = = = 3.2 Sa = = = 5.33
σm 150 σa 30
Az eredő biztonsági tényező:
Sm · Sa 3.2 · 5.33
S= = =2
Sm + Sa 3.2 + 5.33
Ugyanez szerkesztéssel: Az előbb kiszámoltuk a σV,K pontot. Ezt összekötjük az ReH ponttal.
Így már szerkeszthető a P’ pont.
OP 0
S= =2
OP
1.8.3. Számítsa ki annak a reteszhoronynak a gátlástényezőjét, amelynek érzékenységi tényezője

0.85, a reteszhorony sarkánál ébredő (csavaró) feszültségcsúcs értéke 120 MPa, továbbá
a számított névleges csavarófeszültség 38 MPa!
Megadott adatok
Érzékenységi tényező: η=0.85
τmax =120 MPa
τnévl =38 MPa
Megoldás
A gátlástényező kiszámításához hiányzik az alaktényező:
τmax 120
Kt = = = 3.16
τnévl 38
Innen az érzékenységi tényező képletéből kifejezhető a gátlástényező:
Kf − 1
η= −→ Kf = 1 + η(Kt − 1) = 1 + 0.85 · (3.16 − 1) = 2.83
Kt − 1
13
1.8.4. Egy tengelyváll terhelése állandó amplitúdójú szinuszos váltakozással írható le. Mekko-
ra a tengelyváll keresztmetszetében ébredő legkisebb és legnagyobb hajlító feszültség, ha
a tengely az ábrán megadott biztonsági területtel jellemzett anyagból készült, továbbá
tudjuk, hogy a feszültségamplitúdó részbiztonsági tényezője 4, és a megkívánt eredő biz-
tonsági tényező 2.4. Az alkatrész mérettényezője 0.8, a felületi érdességtényezője 0.9, a
gátlástényezője 1.6. Rajzolja be a megadott ábrába a terhelés időbeni lefutását!
Ábra Megadott adatok

σmax [M P a] Az eredő biztonsági tényező: S=2.4
600 A részbiztonsági tényező amplitúdóra: Sa =4
500 Felületi érdesség tényező: κ=0.9
400
Az ábráról leolvasott adatok
300
Folyáshatár: σF =600 MPa
200 Az anyag tiszta váltakozó határamplitúdója:
σmax = 145 M P a σV =400 MPa
100
σmin = 55 M P a Megoldás
100 200 300 400 500 600 σM Az eredő biztonsági tényezőt az amplitúdó rész-
[M P a] biztonságából és a középfeszültség részbiztonsá-
−100
gi tényezőjéből számolhatjuk, ebből tehát meg-
−200 van adva az eredő biztonsági tényező és a biz-
tonsági tényező amplitúdóra −→ átrendezzük
−300 az egyenletet a feszültségi biztonsági tényezőre:
−400 Sa · Sm Sa · S 4 · 2.4
S= −→ Sm = = =6
Sa + Sm Sa − S 4 − 2.4
Ahhoz, hogy ábrázolhassuk a terhelés időbeni lefutását, ismerni kell a feszültség amplitúdóját
(σa ) és középfeszültségét (σm ):
σF 600
σm = = = 100 M P a
Sm 6
γ · κ · σV 0.8 · 0.9 · 400
σa = = = 45 M P a
Sa · Kf 4 · 1.6
Nem feltétlenül szükséges, de az ábra rajzolását megkönnyítendő, kiszámolhatjuk a minimális és
maximális feszültségeket:
σmax = σm + σa = 100 + 45 = 145 M P a
σmin = σm − σa = 100 − 45 = 55 M P a
σ
σmax = 145 M P a
σa = 100 M P a
σmin = 55 M P a
t
Ezt végezetül vissza kell rajzolni a megadott ábrába!
14
1.8.5. Egy alkatrész terhelése szinuszos váltakozással leírható hajlítófeszültség, melynek közepes
értéke 60 MPa. Határozza meg a megengedhető feszültségamplitúdót ha az alkatrész
az ábra szerinti biztonsági területtel jellemzett anyagból készül. Az alkatrész megkívánt
biztonsági tényezője 1.8, gátlástényezője 1.6, mérettényezője 0.9 és felületi érdesség té-
nyezője 0.95. A megoldást grafikusan ellenőrizze a megadott ábrán a szükséges értékek
bejelölésével!

A középfeszültség: σm = 60 MPa
σA [M P a] Eredő biztonsági tényező: S=1.7
200 Mérettényező: γ=0.9
100
[M P a] Az anyag tiszta váltakozó határamplitúdója:
σM
σV ≈220 MPa
100 200 300 400 Az anyag folyáshatára: σF =400 MPa
Megoldás
Mindenekelőtt szükségünk van a részbiztonsági tényezőkre: Először számoljuk ki a középfeszült-
ségre vonatkozó részbiztonsági tényezőt, mert ahhoz minden adat adott:
σF 400
Sm = = = 6.67
σm 60
Ezután számolható az amplitúdóra vonatkozó részbiztonsági tényező:
Sa · Sm Sm · S 6.67 · 1.8
S= −→ Sa = = = 2.46
Sa + Sm Sm − S 6.67 − 1.8
Kiszámítandó még az alkatrész tiszta váltakozó határamplitúdója:
γ · κ · σV 0.9 · 0.95 · 220
σV,K = = = 117.56 M P a
Kf 1.6
Ezek ismeretében már számolható a megengedhető feszültségamplitúdó:

σV,K σV,K 117.56
Sa = −→ σa = = = 47.67 M P a
σa Sa 2.46
Grafikus ellenőrzés
σA [M P a]
σV
OP 0
S= ≈ 1.8
σV,K OP
P0
σa
P
O σm σF σM [M P a]
15
1.8.6. Szerkessze meg annak az acélnak a léptékhelyes Smith diagramját hajlításra, mely az
alábbi határállapoti jellemzőkkel rendelkezik: folyáshatár 285 MPa, a tiszta váltakozó
határamplitúdó 170 MPa, határamplitúdó adott középfeszültséghez σA (σM = 100)=140
MPa. Jelölje be az ábrába a megadott feszültségeket is!
Megadott adatok
A folyáshatár: σF =285 MPa
A tiszta váltakozó határamplitúdó: σV =170 MPa
Határamplitúdó adott középfeszültséghez: σA (σM = 100)=140 MPa
A szerkesztés lépései
1. Mind a két tengelyen felvesszük a folyáshatárt. Ebből kapunk egy négyzetet.

2. A kapott négyzet jobb felső sarkát (aminek ebben az esetben a C pont (285,285) a koordi-
nátákkal) összekötjük az O ponttal.
3. A vízszintes tengelyen felvesszük a σm -et, és húzunk egy függőleges vonalat.
4. Ez a vonal az OC szakaszt az A2 pontban metszi.
5. Az A2 ponttól függőlegesen lefele és felfele is lemérjük a σa = 140 MPa-t. Így megkapjuk
az A1 és A3 pontokat.
6. A függőleges tengelyeken bejelöljük a σV és összekötjük az előbb kapott A1 ponttal, ezt
a szakaszt addig húzzuk, amíg nem metszi a folyáshatárt. Így megkaptuk a B1 pontot.
Ebből a pontból húzunk lefelé egy függőleges vonalat.
7. A −σV -t összekötjük az A3 ponttal. Ezt a vonalat addig folytatjuk, amíg nem metszi az
előbb a B1 pontból rajzolt függőleges vonalat. Ahol metszik egymást, lesz a B2 pont.
8. Végezetül ezt a B2 pontot összekötjük a C ponttal.
σmax , σmin [M P a]
B1 C
σF = 285 M P a
A1
σV = 170 M P a
A2
σm B2
45°
O σM [M P a]
A3
−σV = −170 M P a
16
1.8.7. Határozza meg az ábra szerinti biztonsági területtel jellemzett anyagból készült tengely
biztonsági tényezőjét számítással és szerkesztéssel, ha a tengely terhelése azonos fázisú és
frekvenciájú szinuszosan váltakozó tiszta lengő hajlítás és tiszta lengő csavarás. A kritikus
keresztmetszetben ébredő legnagyobb névleges hajlítófeszültség 40 MPa, a legnagyobb
névleges csavarófeszültség 30 MPa. A gátlástényező értéke hajlításra 2.2, csavarásra
2.16. A mérettényező 0.8, a felületi érdességtényező 0.9.

σA , τA [M P a]
A legnagyobb névleges hajlítófeszültség:
200
σ σa =40 MPa
A legnagyobb névleges csavarófeszültség:
τ
τa =30 MPa
100
[M P a]
Gátlástényező hajlításra: Kf,σ =2.2
100 200 300 400 σM , τM Gátlástényező csavarásra: Kf,τ =2.16

Az anyag tiszta váltakozó határamplitúdója hajlításra: σV =220 MPa, csavarásra: τV =180 MPa
Megoldás
Minden adott az alkatrész tiszta váltakozó határamplitúdójainak számolásához:
γ · κ · σV 0.8 · 0.9 · 220
σV,K = = = 72 M P a
Kf,σ 2.2
γ · κ · τV 0.8 · 0.9 · 180

τV,K = = = 60 M P a
Kf,τ 2.16
A biztonsági tényező számításához szükségünk van mind a hajlító, mind a csavaró részbiztonsági
tényezőkre:
σV,K 72 τV,K 60
Sσa = = = 1.8 Sτ a = = =2
σa 40 τa 30
Itt semmiképpen se felejtsük el, hogy összetett terhelésről szól a feladat, tehát itt nem az lesz
a biztonsági tényező eredője, hogy a számlálóban összeszorozzuk, nevezőben pedig összeadjuk a
részbiztonsági tényezőket! Összetett terhelés esetén az eredő biztonsági tényező a következőkép-
pen számítható:
Sσa · Sτ a 1.8 · 2
S=p =√ = 1.33
2
Sσa + Sτ a2 1.82 + 22
τA [M P a]
τV,K = 60 M P a Grafikus megoldás
A biztonsági tényező szerkesztése:

P0
OP 0
P S= ≈ 1.34
τa = 30 M P a OP
O σa = σV σA [M P a]
40 M ,K =
Pa 72 MP
a
17
1.8.8. Egy tengelyváll terhelése állandó szinuszos váltakozással modellezhető. A tengelyváll ke-
resztmetszetében ébredő legnagyobb névleges hajlítófeszültség 130 MPa, a legkisebb pe-
dig 70 MPa. A tengely az ábrán megadott biztonsági területtel jellemzett anyagból ké-
szül. Milyen felületi érdességet (Ra) kell előírni, ha az érdességi tényező az alábbiak szerint
változik: κ = 1 − 0.011 · Ra. A tengelyváll mérettényezője 0.7, gátlástényezője 2.1 és a
megkívánt biztonsági tényező 2.5. Rajzolja be az ábrába a névleges feszültségváltozást!

σmax [M P a] Legnagyobb hajlító feszültség: σmax =130 MPa
600 Legkisebb hajlítófeszültség: σmin =70 MPa
Eredő biztonsági tényező: S=2.5
500 Mérettényező: γ=0.7
400
300
200 Az anyag tiszta váltakozó határamplitúdója:
σmax = 130 M P a σV =400 MPa
100
σmin = 70 M P a Megoldás
100 200 300 400 500 600 σM Ha meg van adva a terhelés maximuma és mi-
[M P a] nimuma, mindig számítsuk ki az amplitúdót és
−100
a középfeszültséget!
−200
σmax + σmin 130 + 70
σm = = = 100 M P a
−300 2 2
−400 σmax − σmin 130 − 70

σa = = = 30 M P a
2 2
A középfeszültség részbiztonsági tényezőjéhez minden ismert:
σF 600
Sm = = =6
σm 100
Az amplitúdó részbiztonsági tényezőt, az eredő biztonsági tényezőből fejezhetjük ki:
Sa · Sm Sm · S 6 · 2.5
S= −→ Sa = = = 4.29
Sa + Sm Sm − S 6 − 2.5
Mivel kiszámoltuk az amplitúdó részbiztonsági tényezőt, minden adat adott felületi érdesség
tényezőhöz:
σV,K γ · κ · σV Sa · Kf · σa 4.29 · 2.1 · 30
Sa = = −→ κ = = = 0.965
σa σa · K f γ · σV 0.7 · 400
Így már vissza lehet helyettesíteni a a megadott összefüggésbe:

1−κ 1 − 0.965
κ = 1 − 0.011 · Ra −→ Ra = = = 3.18
0.011 0.011
Tehát Ra=3.2-t kell előírni! Végezetül a terhelést felrajzolni az ábrába (ez van kékkel)!
18
1.8.9. Kísérleti eredmények alapján egy anyag Rs = −1 aszimmetria tényezővel felvett Wöhler-
görbéje σ 0.76 · N = 1.53 · 108 összefüggéssel, az Rs = 0 aszimmetria tényezővel felvett
görbéje a σ 0.58 · N = 5.26 · 107 összefüggéssel írható le. Rajzolja meg az anyag Haigh-
diagramját, ha a folyáshatár 600 MPa.
Megadott adatok
Wöhler görbe kitevő (1. eset): ϕ1 =0.76
Wöhler görbe kitevő (2. eset): ϕ2 =0.58
Wöhler görbe konstans (1. eset): K1 = 1.53 · 108
Wöhler görbe konstans (2. eset): K2 = 5.26 · 107
A végtelen élettartamhoz tartozó ciklusszám: N = 2 · 106
Megoldás
Kezdésként a írjuk fel a Wöhler görbe egyenletét:
ϕ
σA · N = K −→ állandó
Ebből a σ ismeretlen csak: r

ϕ ϕ K
σA · N = K −→ σA =
N
A kapott egyenletbe kétszer kell visszahelyettesíteni, mivel két mérési eredményünk van.
1. eset:
Rs = −1, lengő igénybevétel esetén a feszültségamplitúdó azonos a kifáradási határamplitúdóval,
azaz σA1 = σV és σM 1 = 0:
r r
8
ϕ1 K1 0.76 1.53 · 10
σA1 = σV = = = 300.955 M P a
N 2 · 106
2. eset:
Rs = 0, lüktető igénybevétel esetén a középfeszültség azonos a kapott feszültségamplitúdóval,
azaz σM 2 = σA2 : r r
7
ϕ2 K2 0.58 5.26 · 10
σA2 = = = 280.672 M P a
N 2 · 106
A Haigh diagram ezekkel a pontokkal már megrajzolható:
350 σA [M P a]
σV 300
σA2 [σM 2 = σA2 ]
250
200
150
100
50
45◦ σM [M P a]
100 200 300 400 500 600 700

σA2 [σM 2 = σA2 ] σF
19
1.8.10. Határozza meg az ábrán látható kifáradási biztonsági területtel rendelkező anyagból ké-
szült alkatrésznek a biztonsági tényezőjét, amelynek 1.8 gátlástényezővel, 0.82 érdesség-
tényezővel és 0.76 mérettényezővel jellemezhető veszélyes keresztmetszetében 40 ± 80
MPa szinuszosan változó hajlítófeszültség ébred!
Megadott adatok
Gátlástényező: Kf = 1.8
Érdességtényező: κ = 0.82
Mérettényező: γ = 0.76
Középfeszültség: σm = 40 M P a
Amplitúdó: σa = 80 M P a
Ábráról leolvasott adatok
Tiszta váltakozó határamplitúdó:
σV = 550 M P a
Folyáshatár hajlításra: σF = 1070 M P a
Megoldás
A diagramról mindenképpen a hajlításra vo-
natkozó folyáshatárt, valamint a tiszta váltako-
zó határamplitúdót olvassuk le, mivel a feladat
szerint az alkatrészben hajlítófeszültség ébred.
A középfeszültség részbiztonsági tényezője:
σF 1070
Sm = = = 26.75
σm 40
Az amplitúdó részbiztonsági tényező számításához először szükség van a alkatrészre vonatkozó
tiszta váltakozó határamplitúdó számításához:
γ·κ 0.76 · 0.82
σV,K = σV · = 550 · = 190.42 M P a
Kf 1.8
σV,K 190.42
Sa = = = 2.38
σa 80
A két részbiztonsági tényező ismeretében már számítható az eredő biztonsági tényező:
Sm · Sa 26.75 · 2.38
S= = = 2.186
Sm + Sa 26.75 + 2.38
20
1.8.11. Egy tengelycsonk kritikus keresztmetszetében ébredő feszültségek: σa (σm = 0) = 40M P a,
τa (τm = 0) = 20 M P a. A tengelycsonk anyagának hajlító lengőszilárdsága 184 MPa,
csavaró lengőszilárdsága 125 MPa. A tengelycsonk kialakítása miatt a mérettényező
0.8, az érdességtényező 0.9, a gátlástényező hajlításra 2.1, csavarásra 2.7. Rajzolja fel
a tengelycsonknak és a tengelycsonk anyagának biztonsági területét, továbbá határozza
meg a biztonsági tényezőt!
Megadott adatok
Hajlító amplitúdó: σa =40 MPa
Csavaró amplitúdó: τa =20 MPa
Tiszta váltakozó határamplitúdó (lengőszilárdság) hajlításra: σV 184 MPa
Tiszta váltakozó határamplitúdó (csavarószilárdság) csavarásra: τV = 125 MPa
Érdességtényező: κ=0.9
Gátlástényező hajlításra: Kf,σ =2.1
Gátlástényező csavarásra: Kf,τ =2.7
Megoldás
Az eredő biztonsági tényező részbiztonsági tényezőihez először szükség van az alkatrész tiszta
váltakozó határamplitúdójára hajlításra és csavarásra is:
γ·κ 0.8 · 0.9
σ = σV · = 184 · = 63.083 M P a
τv = 125 M PV,K
a Kf,σ 2.1
γ·κ 0.8 · 0.9
τV,K = τV · = 125 · = 33.333 M P a
Kf,τ 2.7
Ezek segítségével meghatározhatóak a részbiztonsági tényezők:
σV,K
Sσ = = 1.577
σa
τV,K
Sτ = = 1.667
τa
pen számítható:
Sσ · Sτ 1.577 · 1.667
S=p =√ = 1.146
2
Sσ + Sτ2 1.5772 + 1.6672
τA [M P a]
τV,K =
33.33 M P a
P0
P
τa = 20 M P a
σA [M P a]
σa σV
O = ,K
40 =
M 63
Pa M
Pa
21
1.8.12. Rajzolja le annak az anyagnak a Smith és Haigh-féle kifáradási biztonsági területét,
amelyről tudjuk, hogy folyáshatára 285 MPa, továbbá, hogy a szabványos próbatestek-
kel végzett fárasztóvizsgálatok során 180 MPa középfeszültségnél 60 MPa feszültség
amplitúdónál, valamint 90 MPa középfeszültségnél 80 MPa amplitúdónál értük el a
2 · 106 ciklusszámot.
Megadott adatok
Adatok a fárasztóvizsgálat alapján:
Az első mérésből: A második mérésből:

σM 1 =180 MPa σM 2 =90 MPa
σA1 =60 MPa σA2 =80 MPa

A végtelen élettartamhoz tartozó ciklusszám: N = 2 · 106
Megoldás
A végtelen élettartamhoz tartozó ciklusszámhoz megadott N érték alapján tudjuk, hogy a meg-
adott feszültségamplitúdók és középfeszültségek a határesetek, tehát a biztonsági terület szélén
helyezkednek el!
Haigh diagram:
1. A feszültségamplitúdókat felvesszük a függőleges tengelyre, a középfeszültségeket és a fo-

lyáshatárt pedig a vízszintes tengelyre.
2. A folyáshatárból a függőleges tengely felé húzunk egy egyenest úgy, hogy a vízszintes
tengellyel az 45◦ -t zárjon be.
3. A feszültségamplitúdók és középfeszültségek metszéspontjait összekötjük, és a kapott sza-

kaszt mind a két irányba meghosszabbítjuk. Balra addig amíg nem metszi a függőles
tengelyt, jobbra addig amíg nem metszi a folyáshatárból húzott egyenest.
4. A kiadódott terület az anyag Haigh-féle biztonsági területe.
120 σA [M P a]
σV 100
σA2 80
σA1 60
40
20
45◦ σM [M P a]
20 40 60 80 100 120 140 160 180 200 220 240 260 280 300 320 340
σM 2 σM 1 σF
Smith diagram:
1. A folyáshatárt felvesszük mind a két tengelyen. Ebből a két pontból húzunk egyenest, amíg
nem metszik egymást. Az így kapott pont lesz a D pont.
2. A koordináta rendszer origóját összekötjük a D ponttal. Az így kapott szakasz 45°-ot zár
be a függőleges és vízszintes tengellyel is. Ez az OD szakasz.
22
3. A vízszintes tengelyen felvesszük a megadott középfeszültségeket és ezekből a pontokból
felfelé húzunk egy-egy egyenest, amíg nem metszik a OD szakaszt. Ezek lesznek a B és C
pontok.
4. Az előbb kapott B ponttól felfelé és lefelé is húzunk egy σA2 hosszúságú szakaszt. A felfelé
húzott szakasz végén lesz a B2 pont, a lefelé húzott szakasz végén pedig a B3 pont.
5. A C pontból ugyanígy σA1 hosszúságú szakaszt húzunk. Itt a felső szakasz végén lesz a C2
pont, a lefelé húzott szakasz végén pedig a C3 pont.
6. Összekötjük a B2 és C2 pontokat. Az így kapott szakaszt meghosszabbítjuk mind a két
irányba. Jobbra addig, amíg nem metszi folyáshatárt. Ez lesz az E pont. Az E pontból
húzunk egy függőleges vonalat lefelé. Balra pedig a függőleges tengelyig. Ez lesz a tiszta
váltakozó határamplitúdó: σV
7. Hasonlóan az előbbihez: összekötjük a B3 és C3 pontokat. Az így kapott szakaszt meg-
hosszabbítjuk mind a két irányba. Jobbra addig, amíg nem metszi az előbb húzott függő-
leges vonalat az E pontból. Ahol ezek metszik, az lesz az F pont. Balra értelemszerűen a
függőleges tengelyig. Ahol, ha a szerkesztés pontos −σV -nek kell kijönnie.
8. Végül az E pontot összekötjük a D-vel, a D pontot pedig az F ponttal. Így kiadódott az
anyag Smith-diagramja.
σmax , σmin [M P a]
σF 300 E D
250 C2
σA1
200
B2 C F
150 σA1
σA2
σV C3
100
B
σA2
50
O B3
σM [M P a]
50 100 150 200 250 300 350

σM 2 σM 1 σF
−50
−σV
−100
23
1.8.13. Határozza meg a tengelycsonk kritikus keresztmetszetének biztonsági tényezőjét, ha a
tengelycsonkra ható csavarónyomaték ±35 Nm és a tengelycsonkot terhelő erő ±1200
N. A tengelyváll gátlástényezője hajlításra 1.7, csavarásra 1.9, az érdességtényezője 0.9
és mérettényezője 0.8. Az erő támadáspontja a tengelyválltól 20 mm-re van.

σA , τA [M P a] Csavarónyomaték: T=35 Nm
200 Terhelő erő: F=1200 N
σ
Erő támadáspontja a tengelyválltól: l=20 mm
τ Gátlástényező hajlításra: Kf,σ =1.7
100 Gátlástényező csavarásra: Kf,τ =1.9
[M P a]
100 200 300 400 σM , τM
Az anyag tiszta váltakozó határamplitúdója
hajlításra: σV =220 MPa, csavarásra:
τV =180 MPa
d=24 mm
Szilárdságtan
A tengely keresztmetszeti tényezőjének (K) és poláris keresztmetszeti tényezőjének (Kp ) számí-
tása:
d3 · π
K= = 1357.168 mm3
32
d3 · π
Kp = = 2714.336 mm3
16
Megoldás
A keresztmetszeti tényező segítségével kifejezzük σa -t
F ·l
σa = = 17.684 M P a
K
A poláris keresztmetszeti tényező segítségével pedig a τa -t fejezzük ki:

T
τa = = 12.894 M P a
Kp
Ezekből már kifejezhető az alkatrész váltakozó határamplitúdói:

γ·κ
σV,K = σV · = 93.176 M P a
Kf,σ
γ·κ
τV,K = τV · = 68.211 M P a
Kf,τ
Ezek segítségével meghatározhatóak a részbiztonsági tényezők:
σV,K
Sσ = = 5.269
σa
24
τV,K
Sτ = = 5.29
τa
pen számítható:
Sσ · Sτ
S=p = 3.733
Sσ2 + Sτ2
1.8.14. Acél próbatestekkel végzett fárasztóvizsgálatok során: 50 MPa középfeszültségen 210

MPa feszültség amplitúdónál és 100 MPa középfeszültségen 200 MPa feszültség amp-
litúdónál adódott a kifáradási határ. Mekkora az acél folyáshatára, ha az adott anyagból
készített alkatrészre a 80 + 55sin(ωt) [MPa] húzófeszültséggel szembeni biztonság 1.5! A
mérettényező 0.9, a felületi érdességi tényező 0.9 és a gátlástényező 1.62. Rajzolja meg
az alapanyag és az alkatrész léptékhelyes Haigh diagramját és végezze el a méretezést
grafikusan is! (A grafikus megoldáshoz használja az egyszerűsített biztonsági területet!)
Megadott adatok Adatok a fárasztóvizsgálat alapján:

Eredő biztonsági tényező: S=1.5 Az első mérésből:
Középfeszültség: σm =80 MPa σM 1 =50 MPa
Amplitúdó: σa =55 MPa σA1 =210 MPa
Mérettényező: γ=0.9 A második mérésből:
Érdesség tényező: κ=0.9 σM 2 =100 MPa
Gátlástényező: Kf =1.62 σA2 =200 MPa
Mindenekelőtt rajzoljuk fel a megadott pontok alapján az ábrát:

σA [M P a]
σV 1
σA1 = 210 M P a 2
σA2 = 200 M P a
P
σa = 55 M P a
O σM σm σM
σM [M P a]
1 = = 2 =
50 80 M 10
M P 0M
P
a a P
a
Ez mindenek előtt azért fontos, mert az ábráról leolvashatjuk az anyag tiszta váltakozó hatá-
ramplitúdóját (σV ), ha az 1-2 pontokat összekötjük, és a szakaszt tovább rajzoljuk a σA tengely
irányába. A másik irányba továbbrajzolva ezt a szakaszt, majd az ReH -ból húzott 45-os egye-
nessel lesz metszéspontja, de ReH ismeretének a hiányában ez még ismeretlen.
A σV értéke matematikailag is meghatározható lineáris interpolációval:
σA1 − σA2
σV = σA2 + σM 2 · = 220 M P a
σM 2 − σM 1
25
Miután megvan a anyag tiszta váltakozó határamplitúdója, számítható az alkatrész tiszta válta-
kozó határamplitúdója:
γ · κ · σV
σV,K = = 110 M P a
Kf
Ezzel már számítható a részbiztonsági tényező amplitúdóra:
σV,K
Sa = =2
σa
Az amplitúdó részbiztonsági tényezőjének és az eredő biztonságtényező ismeretében számítható
a középfeszültség részbiztonsági tényezője:
Sa · Sm S · Sa
S= −→ Sm = =6
Sa + Sm Sa − S
Ennek ismeretében pedig már számítható a folyáshatár:
ReH
Sm = −→ ReH = Sm · σm = 480 M P a
σm
Grafikus megoldás
Az előbb felrajzolt grafikonhoz képest, már ismerjük a σV,K és az ReH értékét. Ezek ismere-
tében már megrajzolható az alkatrész egyszerűsített biztonsági területe. A biztonsági tényezőt
grafikusan meghatározzuk úgy, hogy az origót és a σa és σm metszéspontját összekötő szakaszt
továbbhúzzuk az alkatrész egyszerűsített biztonsági területének határáig.
OP 0
Sgraf ikus = ≈ 1.5
OP
σA [M P a]
σV 1
σA1 = 210 M P a 2
σA2 = 200 M P a
σV,K = 110 M P a
P0
P
σa = 55 M P a
O σM σm σM R
eH σM [M P a]
1 = = 2 = =
50 80 M 10 480
M P 0M M
P Pa
a a P
a
26
1.8.15. Egy alkatrész igénybevétele az ábra szerinti állandó amplitúdójú szinuszosan váltako-
zó húzófeszültség. Az alapanyag tiszta váltakozó (tiszta lengő) határamplitúdója 400
MPa. Határozza meg az alapanyag folyáshatárát, ha az alkatrész kifáradással szembeni
biztonsági tényezője 1.6, az alkatrész mérettényezője 0.8, a felületi érdesség tényező-
je 0.9 és a gátlástényezője 2.4! Végezze el léptékhelyes ábrán a grafikus méretezést is
az alkatrész egyszerűsített biztonsági területének felhasználásával és a megfelelő értékek
feltüntetésével!
σ Megadott adatok
160 M P a Tiszta váltakozó határamplitúdó:
σV =400 MPa
40 M P a Biztonsági tényező: S=1.6
t σmax =160 MPa
σmin =40 MPa
Megoldás
A σmax és σmin ismeretében mindig a középfeszültséget az és amplitúdót számoljuk ki először!
σmax + σmin
σm = = 100 M P a
2
σmax − σmin
σa = = 60 M P a
2
Mivel ismert az anyag tiszta váltakozó határamplitúdója, a tényezők segítségével számítható az
alkatrész tiszta váltakozó határamplitúdója:
γ · κ · σV
σV,K = = 120 M P a
Kf
Ebből már meghatározható a feszültségamplitúdó részbiztonsági tényezője:

σV,K
Sa = =2
σa
Ismert a feszültségamplitúdó részbiztonsági tényezője, és az eredő részbiztonsági tényező, tehát
a középfeszültség részbiztonsági tényezőjét ezekkel kifejezhetjük:
Sm · Sa Sa · S
S= −→ Sm = =8
Sm + Sa Sa − S
A középfeszültség részbiztonsági tényezőjének másik képletéből kifejezhető a folyáshatár:
ReH
Sm = −→ ReH = Sm · σm = 800 M P a
σm
σA [M P a] Grafikus megoldás −→ Az alkatrész egysze-
rűsített biztonsági területe:
σV,K = 120 M P a P0
OP 0
σa = 60 M P a S= ≈ 1.6
P OP
O σm = 100 M P a ReH = 800 M P a σM [M P a]
27
1.8.16. Az ábrán látható alkatrész terhelése állandó amplitúdójú szinuszos váltakozású húzás:
F (t) = 2400 + 950sin(ωt) N. Határozza meg az alkatrész "1"-jelű furattal gyengített
a kifáradással szembeni biztonsági tényezőt, ha az alkatrész anyagának tiszta váltakozó
határamplitúdója 160 MPa, folyáshatára 240 MPa. A heveder méretei: b=20 mm,
v=5 mm, d=10 mm. Az alkatrész mérettényezője 0.9, felületi érdesség tényezője 0.95
és a gátlástényezője 2.4. Végezze el a méretezést grafikusan is megfelelő ábra készítésével!
Megadott adatok
Tiszta váltakozó határamplitúdó: σV =160 MPa
Folyáshatár: ReH =240 MPa
A heveder méretei:
b=20 mm, v=5 mm, d=10 mm
A terhelő erők:
A közepes húzóerő: Fm =2400 N
A húzóerő amplitúdó: Fa =950 N
Megoldás
A húzófeszültség definíció szerint: húzóerő osztva a felülettel. A próbatestnek ebben az esetben
az a felülete számít ahol a furat van, ennek a felülete: (b − d) · v
A definíció alapján kifejezhető a közepes húzófeszültség és a húzófeszültség amplitúdó:
Fm
σm = = 48 M P a
(b − d) · v
Fa
σa = = 19 M P a
(b − d) · v
γ · κ · σV
σV,K = = 57 M P a
Kf
A közepes feszültség részbiztonsági tényezője:

ReH
Sm = =5
σm
A feszültség amplitúdó részbiztonsági tényezője:
σV,K
Sa = =3
σa
A részbiztonsági tényezőkből számítható az eredő biztonsági tényező:
Sm · Sa
S= = 1.875
Sm + Sa
28
Grafikus megoldás
Az alkatrész egyszerűsített biztonsági területe:
OP 0
σA [M P a] S= ≈ 1.87
OP
σV,K = 57 M P a
P0
P
σa = 19 M P a
O σm = 48 M P a ReH = 240 M P a σM [M P a]
1.8.17. Az ábra egy gépalkatrész alapanyagának Smith-diagramját ábrázolja, amelynek P1 (75;-

145), P2 (150;340) és P3 (450;450) [MPa] pontokban ismertek a koordinátái. Ha-
tározza meg az adott alapanyagból készített alkatrész kifáradással szembeni biztonsági
tényezőjét, ha az alkatrész húzóterhelése: σ(t) = 80 + 30sin(ωt) [MPa]. Az alkatrész
mérettényezője 0.9, felületi érdességi tényezője 0.8 és gátlástényezője 2.4. Végezze el
a grafikus méretezést is az egyszerűsített biztonsági terület használatával! Az ábrán
egyértelműen jelölje be a tengelyeket és az egyes értékeket!
Megadott adatok
Középfeszültség: σm =80 MPa
Amplitúdó: σa =30 MPa
A pontok koordinátái
P 1x =75 MPa, P 1y =-145 MPa
P 2x =150 MPa, P 2y =340 MPa
P 3x =450 MPa, P 3y =450 MPa
Megoldás
A P3 pontból megállapítható a folyáshatár
−→ ReH = 450 M P a
A megadott pontokból kifejezhetőek a feszült-
ségamplitúdók:
σA1 = |P 1y − P 1x | = 220 M P a
σA2 = |P 2y − P 2x | = 190 M P a
Ebből az anyag tiszta váltakozó határamplitúdó lineáris interpolációval határozható meg:

σA1 − σA2
σV = σA2 + · P 2x = 250 M P a
P 2x − P 1x
γ · κ · σV
σV,K = = 75 M P a
Kf
29
Ezzel számítható a feszültségamplitúdó részbiztonsági tényezője:
σV,K
Sa = = 2.5
σa
A folyáshatárból pedig a középfeszültség részbiztonsági tényezője:
ReH
Sm = = 5.625
σm
A részbiztonsági tényezőkből számítható az eredő részbiztonsági tényező:
Sm · Sa
S= = 1.731
Sm + Sa
Grafikusan megoldás
OP 0
S=
OP
1.8.18. Egy alkatrész alapanyagra vonatkozó kifáradási határgörbéjének a pontjai: (σM 1 = 75

MPa középfeszültségen: σM in1 = -145 MPa), (σM 2 = 150 MPa középfeszültségen:
σM ax2 = 340 MPa). A folyáshatár 450 MPa. Az alkatrész húzóterhelése: σ(t) =
90+40sin(t) [MPa]. Határozza meg az adott alapanyagból készített alkatrész kifáradással
szembeni biztonsági tényezőjét, ha a mérettényező 0.8, a felületi érdességi tényező 0.95 és
a gátlástényező 2.5. Rajzolja fel az alkatrész biztonsági területét! Az ábrán egyértelműen
jelölje a tengelyeket és az egyes értékeket!
Megadott adatok Az alapanyagra vonatkozó kifáradási határgör-

béjének pontjai:
Amplitúdó: σa =40 MPa σM 1 =75 MPa
Mérettényező: γ=0.8 σM in1 =-145 MPa
Érdességtényező: κ=0.95 σM 2 =150 MPa
Gátlástényező: Kf =2.5 σM ax2 =340 MPa
Megoldás
Amplitúdók az adott pontok alapján:
σA1 = σM 1 − σM in1 = 220 M P a
σA2 = σM ax2 − σM 2 = 190 M P a
Az alapanyag tiszta váltakozó határamplitúdója lineáris interpolációval:

σA1 − σA2
σV = σA2 + · σM 2 = 250 M P a
σM 2 − σM 1
30
γ · κ · σV
σV,K = = 76 M P a
Kf
Ezzel számítható a feszültségamplitúdó részbiztonsági tényezője:

σV,K
Sa = = 1.9
σa
A folyáshatárból pedig a középfeszültség részbiztonsági tényezője:
ReH
Sm = =5
σm
Sm · Sa
S= = 1.377
Sm + Sa
Grafikus megoldás
OP 0
S=
OP
σA [M P a]
σV = 250 M P a
σA1 = 220 M P a
σA2 = 190 M P a
σV,K = 76 M P a P0
σa = 40 M P a
P
σM [M P a]
σM σm σM R
eH
1 = =9 2 =1 =
450
75 0 M 50
M M M
Pa Pa Pa Pa
31
1.8.19. Az ábra egy alkatrész alapanyagának biztonsági területét, illetve az alkatrész tényleges
terhelésének időbeli változását ábrázolja. Határozza meg az ábra adatainak felhasználá-
sával az alkatrész kifáradással szembeni biztonságát ha a gátlástényező 1.71, a méret-
tényező 0.95, és a felületi érdesség tényező 0.9. Rajzolja meg az alkatrész léptékhelyes
Haigh-diagramját a megfelelő jelölésekkel, és végezze el a méretezést grafikusan is!
Megadott adatok
Az ábrától leolvasott adatok

σV =400 MPa
Amplitúdó: σa =100 MPa
Megoldás
Mivel ismert az anyag tiszta váltakozó hatá-

ramplitúdója, a tényezők segítségével számít-
ható az alkatrész tiszta váltakozó határampli-
túdója:
γ · κ · σV
σV,K = = 200 M P a
Kf
Ezzel számítható a feszültségamplitúdó részbiz- A folyáshatárból pedig a középfeszültség rész-

tonsági tényezője: biztonsági tényezője:
σV,K ReH
Sa = =2 Sm = =3
σa σm
Sm · Sa
S= = 1.2
Sm + Sa
500 Grafikusan megoldás
σA [M P a]
σV 400 OP 0
S= ≈ 1.2
OP
300
σV,K 200
P0
σa 100
P
σM [M P a]
100 200 300 400 500 600 700 800

σm ReH
32
1.8.20. Az ábrán látható alkatrész terhelése állandó amplitúdójú szinuszos váltakozású tiszta
húzás: F (t) = Fm + Fa sin(ωt) [N]. Határozza meg a heveder terhelését (Fm , Fa ), ha
az "1"-jelű furattal gyengített keresztmetszetben az alkatrész kifáradással szembeni ere-
dő biztonsági tényezője 1.2, továbbá a középfeszültség- és feszültség amplitúdó rész-
biztonsági tényezők azonos értékűek! Az alkatrész az ábra szerinti biztonsági területtel
jellemzett anyagból készült. A heveder méretei: b=20 mm, v=7.5 mm, d=10 mm.
A mérettényező 0.8, felületi érdesség tényező 0.9 és a gátlástényező 2.4. Végezze el a
méretezést grafikusan is az ábra felhasználásával!
Megadott adatok
A heveder méretei:
b=20 mm, v=5 mm, d=10 mm
Az ábráról leolvasva

σV =160 MPa
Megoldás
γ · κ · σV
σV,K = = 57 M P a
Kf
Mivel a középfeszültség- és feszültség amplitúdó rész-biztonsági tényezők azonos értékűek (Sa =

Sm ):
Sm · Sa
S= −→ Sa = Sm = 2 · S = 2.4
Sm + Sa
A közepes feszültség:
ReH
σm = = 100 M P a
Sm
A feszültség amplitúdó:
σV,K
σa = = 20 M P a
Sa
A húzófeszültség definíció szerint: húzóerő osztva a felülettel. A próbatestnek ebben az esetben

az a felülete számít ahol a furat van, ennek a felülete: (b − d) · v
A definíció alapján kifejezhető a közepes húzófeszültség és a húzófeszültség amplitúdó, amiből
kirendezhető a közepes húzóerő és a húzóerő amplitúdó:
Fm
σm = −→ Fm = σm · (b − d) · v = 7500 N
(b − d) · v
Fa
σa = −→ Fa = σa · (b − d) · v = 1500 N
(b − d) · v
33
Grafikus méretezés az ábra alapján
200
σA [M P a] OP 0
S=
σV OP
150
100
σV,K
50
P0
σa σM [M P a]
P
50 100 150 200 250 300 350

σm ReH
34
2. Csavarkötések
2.1. Profilátmérők
Ahol:
d = D: Névleges átmérő
D1 : Az anya magátmérője
d2 = D2 : Középátmérő
d3 : Az orsó magátmérője
P : Menetemelkedés
β: Profilszög
2.2. A csavarmeneti erők
Meghúzásnál: Lazításnál: α: menetemelkedési szög

ρ: súrlódási félkúpszög
Ftg Ftg N: Normálerő
E: Az eredő erő
E N Fax Fax : Az eredő erő axiális irá-
α+ρ ρ nyú komponense, ebből fogjuk
Fax az előfeszítő erőt képezni:
N E Laposmenetnél:
α
Fax = Fe · tg(α ± ρ)
ρ Éles- és trapézmenetnél:
Fs Fax = Fe · tg(α ± ρ0 )
Fs (+: meghúzáskor,
α α -: lazításkor)
Ftg : Az eredő erő tangenciális
irányú komponense
Fs : Súrlódó erő
A fenti erők laposmenetre igazak. A mérnöki gyakorlatban ez ritkán használatos, az esetek

döntő többségében valamilyen élesmenetet használunk, ami általában metrikus vagy trapézme-
net amiknek a menetemelkedési szögön felül (lévén nem laposmenetek) profilszögük (β) is van.
Ez a metrikus menet esetében β = 60°, trapéz menet esetében β = 30°.
Erők élesmenet esetén a következőképpen alakulnak:

N0

β
= cos
N 2
N 1
µ · N = µ0 · N 0 −→ µ0 = µ · =µ·
N0

cos β2
µ 6 µ0 −→ Látszólagos súrlódás növekedés

arctg(µ0 ) = ρ0 −→ Látszólagos súrlódási félkúpszög
A meghúzási nyomaték:
d2 d2
M1 = Fax · = Fe · tg(α + ρ0 ) ·
2 2
35
A lazítási nyomaték:
d2
M1 = Fe · tg(ρ0 − α) ·
2
2.3. Csavar anyagjellemző

A csavar minősége két számmal, köztük ponttal szokott megadva lenni. Pl.: 6.8, 8.8, 12.9 stb.
Ebből meghatározható a szakítószilárdság (Rm ) és a folyáshatár (ReH )
6.8 −→ Rm = 600 M P a, ReH = 6 · 8 · 10 = 480 M P a
8.8 −→ Rm = 800 M P a, ReH = 8 · 8 · 10 = 640 M P a

12.9 −→ Rm = 1200 M P a, ReH = 12 · 9 · 10 = 1080 M P a
ReH
σmeg 6 S ≈ 1.1
S
2.4. A fej nyomatékigénye

A középsugár:
1 d3k − d3b
ra = ·
3 d2k − d2b
ra ≈ d3 −→ M2 = Fe · ra · µ
Így a meghúzás/lazítás össznyomatéka: (+: meghúzás, -: lazítás)

d2
M = M1 + M 2 = F e · · tg(ρ0 ± α) + µ · d3
2
2.5. Csavarkötés méretezése

A csavart és az összefogott anyagot rugóként modellezzük.
Fe Fe Fe
=⇒
λ δ
Csavar Az összefogott λ δ
megnyúlás anyag összenyomódása
A csavar rugómerevségének kifejezése:
Fe ∆l λ Fe · lcs
σ= =E·ε=E· =ε· −→ λ =
Acs lcs lcs Acs · E
Fe Acs · E
= = Scs −→ Rugómerevség
λ lcs
Acs számítása a csavarszár kialakításától függ (d, d2 , d3 ).
A lemezek rugómerevsége hasonlóképpen:
Fe · l Fe Al · E
δ= −→ = = Sl
Al · E δ l
36
A közrefogott elemek rugómerevségének meghatározása bonyolultabb, mert általában nem lehet
pontosan meghatározni az alakváltozásban résztvevő terület nagyságát. Kísérletek alapján, a
közrefogott elemek rugómerevségét egy közrefogott üreges hengerrel lehet helyettesíteni. Ennek
a helyettesítő hengernek a keresztmetszete a Junker képlettel számítható:
!
l 2

π 2
Al = · S+ −d
4 k
Ahol:
S : laptáv
l : csavar hossza
k : anyagjellemző (acél: k=10, öntött vas: k=8, alumínium: k=6)
d : a csavar névleges átmérője
Méretezés tiszta húzásra
A méretezési méret a magkeresztmetszet (d3 ):
Fe Fe
σh = = d2 ·π 6 σmeg
Acs 3
4
Méretezés összetett igénybevételre

Ha a csavarkötést, az orsót terhelő hosszirányú erőhatás működése alatt kell meghúzni, akkor a
húzó igénybevételen kívül a csavaró igénybevételt is figyelembe kell venni. A csavaró nyomatékot,
a már ismert összefüggésből határozhatjuk meg:
d2
M1 = Fe · tan(α + ρ0 ) ·
2
Ekkor a csavarszár igénybevétele húzás és csavarás, tehát összetett igénybevételre kell méretezni,
ezért ki kell számítani a σh húzó és a τcs csavaró feszültséget és ezekből a redukált feszültséget.
A redukált feszültség, ami az ellenőrzés alapja a H.M.H. elmélet szerint:
s 2 2
F T
q
2 2 = e
σred = σh + 3 · τcs +3·
Acs Kp
Ahol:
- T a csavar meghúzási nyomatéka

d33 ·π
- Kp = 16 az orsó magátmérőjének poláris keresztmetszeti tényezője
Ha a csavar menetemelkedési szöge α < 6◦ (ez az összes metrikus menetre igaz), akkor nem
szükséges a fenti számítást elvégezni, hanem elég csak egy átlagos értékkel számolni. Itt nem
részletezett számítás szerint, a csavarokra a következő egyszerűsítés érvényes:
σred ≈ 1.32 · σh
Így a feszültség az előfeszítő erő hatására:

Fe
σred ≈ 1.32 ·
Acs
Ez tulajdonképpen egy egyenértékű feszültség, amely a húzó és a csavaró igénybevételt is figye-
lembe veszi.
37
2.6. Az erőhatás ábra
F [kN ]
Fmax
Ft
ϕ
Fe
ψ
Fü
Fl
ϕ Fmin
ψ
λ, δ[µm]
λ δ
A csavarra ható többleterő:

1 1
Ft = Fü · tg(ψ)
= Fü ·
1+ 1+γ
tg(ϕ)
A merevségi viszony:
tg(ψ) λ Fl Sl
γ= = = =
tg(ϕ) δ Ft Scs
A lemezben ébredő erő:
γ
Fl = Fü ·
1+γ
Fmax = Fe + Ft
Fmin = Fe − Fl
38
2.7. Lazulás
F[N ] ∆λ
∆λcs ∆λl
Fe
∆F
λ, δ[mm]
A csavar és a lemez rugómerevsége:

∆F ∆F
Scs = Sl =
∆λcs ∆λl
Ebből kifejezve a megnyúlások változása:
∆F ∆F
∆λcs = ∆λl =
Scs sl
Ezeket összeadva az összmegnyúlás:
∆F ∆F Scs + Sl
∆λ = ∆λcs + ∆λl = + = ∆F ·
Scs Sl Scs · Sl
Ebből kifejezhető a az előfeszítő erő változása:
Scs · Sl
∆F = ∆λ ·
Scs + Sl
39
2.8. Számpéldák
2.8.1. Egy csavarkötést 24 kN erővel feszítettek elő. Ekkor a csavar megnyúlása 86 µm, a köz-
refogott részek összenyomódása 10 µm volt. Az üzem közben fellépő dinamikus terhelés
hatására a csavarkötésben 12 µm lazulás következett be. Mekkora lesz az előfeszítő erő a
lazulást követően? Válaszát léptékhelyes erőhatásábrával is magyarázza!
Megadott adatok
Előfeszítő erő: Fe = 24000 N
Csavarmegnyúlás: λ = 0.086 mm
A közrefogott részek összenyomódása: δ = 0.01 mm
Lazulás a csavarkötésben: ∆λ = 0.012 mm
Megoldás
Ha a csavar lazul, abból az következik, hogy az előfeszítő erő csökkenni fog!
A lazulás után a csavarnyúlás és a lemezösszenyomódás értéke ∆λ értékkel csökken.

A nyúlásviszony:
λ
γ = = 8.6
δ
Mielőtt elkezdjük a képleteket felírni,rajzoljuk fel az erőhatásábrát az ismert adatok függvényé-
ben, ugyanis rajzolt hasonló háromszögek alapján felírható:
Fe Fe1
=
λ+δ λ + δ − ∆λ
Ez átrendezve Fe1 -re:
λ + δ − ∆λ
Fe1 = Fe · = 21000 N
λ+δ
Erőhatásábra
F [kN ]
3
Fe
Fe1 2
λ, δ[µm]
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
∆λ
λ δ
40
2.8.2. Mekkora nyomatékkal kell a 8.8 minőségű, M12-es csavart (d3 =9 mm, d2 =10.5 mm,
P=1.75 mm) meghúzni, ha azt akarjuk, hogy az előfeszítő erő hatására kialakult feszült-
ség a csavar folyáshatárának 80%-át ne haladja meg? Mekkora lehet a kötésre ható üzemi
terhelés, ha a csavarban ébredő maximális feszültség a folyáshatár 70%-át nem haladhatja
meg? A lemezek és a csavar nyúlásának aránya 1:5, a súrlódási tényező 0.2. Válaszához
rajzolja meg a kötés erőhatásábráját!
Megadott adatok
Folyáshatár: ReH = 0, 8 · 800 = 640 MPa
Magátmérő: d3 = 9 mm
Középátmérő: d2 = 10, 5 mm
Menetemelkedés: P = 1, 75 mm
Profilszög: β = 60◦ , mivel metrikus menet
Nyúlási tényező: γ = 5
Súrlódási tényező: µ = 0.2
Megoldás
Először, hogy majd később ki tudjuk számolni az előfeszítő erő általi feszültséget, ki kell számolni
a menetemelkedési szöget:

P
α = arctan = 0, 053 rad = 3, 037◦
d2 · π
És a látszólagos súrlódási félkúpszöget:

!
µ
ρ0 = arctan = 0, 227 rad = 13, 004◦
cos β2
Ezután a csavar keresztmetszete kerül kiszámításra:
d23 · π
Acs = = 63, 617 mm2
4
Majd a feladat szövegében említett két esetet szétbontjuk és kezdjük a feszültségszámítással
80%-os folyáshatár esetére:
Így a feszültség az előfeszítő erő hatására:
1, 32 · Fe
σe = ≤ 0, 8 · ReH
Acs
Megjegyzés: ez tulajdonképpen egy egyenértékű feszültség, amely a húzó és csavaró igénybevételt
veszi figyelembe.
Ezt az egyenletet átrendezve megkapjuk az előfeszítő erőt:
0, 8 · ReH · Acs
Fe = = 24675, 782 N
1, 32
És így már lehet számolni a csavar meghúzási nyomatékát:

d2 0
T = Fe · · tan(α + ρ ) + d3 · µ = 81, 663 N m
2
Hogy a feladat második részében a kötésre ható üzemi maximális terhelést kiszámítsuk, úgy,
hogy nem haladhatja meg a folyáshatár 70%-át először is ki kell számítani a kötésben létrejövő
maximális erőt,amit a maximális feszültség képletéből levezetve tudunk kifejezni:
Fmax
σmax = ≤ 0, 7 · ReH
Acs
41
ahol: Fmax = Fe + Ft , Fe : az előfeszítő erő, és Ft : a csavarra jutó többleterő.
A csavarra jutó többleterő pedig a következő képlet szerint felírható, ebből kerül később kifejezésre
az üzemi erő:
1
Ft = Fü ·
1+γ
Ezen kívül felírható még Fmax a következő alakban is:
Fmax = 0, 7 · ReH · Acs = 28500, 529 N
Ezt behelyettesítve a korábbi képletébe és Ft -re rendezve:
Ft = Fmax − Fe = 3824, 746 N
Mindezek után a már korábban kifejezett üzemi erő képletébe behelyettesítve megkapjuk annak
értékét:
Fü = Ft · (1 + γ) = 22948, 478 N
Erőhatásábra
F[N ]
Fmax
Ft
Fe
Fü
λ, δ[mm]
λ δ
42
2.8.3. Számítsa ki a szükséges meghúzási nyomatékát annak az M8x1.25 mm-es csavarkötésnek,
amelyben 1200 N előfeszítő erőt szándékozunk létrehozni. A súrlódási tényező 0.25, a
menet középátmérője 7.2 mm, a magátmérő 6.5 mm. Mekkora erő ébred a csavarban,
ha a csavarkötést 400 N üzemi erővel terheljük? A csavar és az összefogott lemezek
nyúlásának aránya 5:1.
Megadott adatok
Névleges átmérő: d = 8 mm
Terhelő üzemi erő: Fü = 400 N
Súrlódási tényező: µ = 0, 25
Megoldás
Első lépésben kiszámításra kerül a menetemelkedési szög:

P
α = arctan = 0, 055 rad = 3, 163◦
d2 · π
És a látszólagos súrlódási félkúpszög:

!
0 µ
ρ = arctan β
= 0, 281 rad = 16, 102◦
cos 2
Majd mindezek után kiszámítjuk a meghúzási nyomatékot:

d2 0
T = Fe · · tan(α + ρ ) + d3 · µ = 3, 46 N m
2
Majd a csavarban ébredő erőket számítjuk ki:

Elsőként a csavarban ébredő többleterőt:
1
Ft = Fü · = 66, 667 N
1+γ
Majd ezt követően pedig a maximális erőt:
Fmax = Fe + Ft = 1266, 667 N
43
2.8.4. Határozza meg az 1200 MPa folyáshatárú, M10-es hengerfejcsavar (d3 =8 mm, d2 =9.5
mm, P=1.5 mm) meghúzási nyomatékát, ha 1800 N üzemi erő esetén a maximális
csavarerő nem haladhatja meg a folyáshatár 90%-át. A lemezek és a csavar nyúlásának
aránya 1:4, a súrlódási tényező 0.15.
Megadott adatok
Folyáshatár: ReH = 1200 MPa
Megoldás

P
α = arctan = 0, 05 rad = 2, 877◦
d2 · π
És a súrlódási félkúpszög:
!
0 µ
ρ = arctan β
= 0, 172 rad = 9, 826◦
cos 2
Ezután a csavarási felület is:

d23 · π
Acs = = 50, 265 mm2
4
Majd felírjuk a már korábban Fmax számításához szükséges egyenleteket:

1
Fmax = Fe + Ft = Fe + Fü · ≤ Acs · 0, 9 · ReH
1+γ
És így rendezéssel kifejezésre kerül az előfeszítő erő:

1
Fe = Acs · 0, 9 · ReH − Fü · = 53926.721 N
1+γ
Mindezek ismeretében már számítható is a meghúzási nyomaték:

d2 0
T = Fe · · tan(α + ρ ) + d3 · µ = 122.456 N m
2
44
2.8.5. Egy csavarkötést (M12x1.25, d2 =11.25 mm) 90 Nm nyomatékkal húztak meg, amely-
nek hatására a csavarkötésben 86 kN előfeszítő erő ébredt! Határozza meg a súrlódási
tényező értékét a meneteken, ha az anya homlokfelületének súrlódástól eltekintünk!
Megadott adatok
Meghúzási nyomaték: T = 90 Nm
Megoldás

P
α = arctan = 0, 035 rad = 2, 026◦
d2 · π
Majd felírjuk a látszólagos súrlódási félkúpszög képletét:

!
µ
ρ0 = arctan
cos β2
És helyettesítést alkalmazunk a két szögre: ϕ = α + ρ0

Ezt behelyettesítjük a meghúzási nyomaték számítására használt egyenletbe (csakis azt az esetet
nézve, amikor nincsen súrlódás az anya homlokfelületén):
d2 d2
T = Fe · · tan(α + ρ0 ) = Fe · · tan(ϕ)
2 2
A fenti egyenletből kifejezve ϕ-t számíthatunk:

2·T
ϕ = arctan = 0, 184 rad = 10, 539◦
Fe · d2
A korábbi helyettesítésből átrendezéssel számolható ρ0 :
ρ0 = ϕ − α = 0, 149 rad = 8, 514◦
És végül a látszólagos súrlódási félkúpszög egyenletéből átrendezéssel kifejezhető µ súrlódási

tényező:
0 β
µ = tan(ρ ) · cos = 0, 1296
2
45
2.8.6. Egy csavarkötésben a 60 kN előfeszítő erő hatására a csavar nyúlása 0.1 mm, továbbá
ismert, hogy a maximális 72 kN üzemi erő fellépése esetén a lemezeket összeszorító erő
éppen nulla. Határozza meg 48 kN üzemi erő esetén a csavarban ébredő erőt, valamint a
lemezek tényleges összenyomódását! Rajzolja meg a csavarkötés léptékhelyes erőhatásáb-
ráját a szükséges adatok feltüntetésével! Külső lazítást tételezzen fel!
Megadott adatok
Maximális üzemi erő: Fümax = 72000 N
Üzemi erő: Fü = 48000 N
Nyúlás: λ = 0, 1 mm
Megoldás
Amit fel tudunk rajzolni a megadott adatokból:
F[N ]
Fe
Fümax
λ, δ[mm]
λ
δ
A felrajzolt ábra alapján hasonló derékszögű háromszögek azonosságát felhasználva kiszámítható
δ közrefogott lemezrészek összenyomódása:
Fümax − Fe
δ= · λ = 0, 02 mm
Fe
Ezzel már számítható γ nyúlásviszony:

λ
γ= =5
δ
mindezek után, hogy kiszámítható legyen a csavarra ható erő Fcs előtte ki kell számolni az üzemi
többleterőt:
1
Ft = Fü · = 8000 N
1+γ
↓
Fcs = Fe + Ft = 68000 N
És így végül újra a hasonló háromszögek módszerével számolásra kerül a tényleges összenyomódás
δ1 is:
Fümax − Fcs
δ1 = · δ = 0, 0067 mm
Fümax − Fe
46
A végső erőhatásábra:
F[N ]
Fcs
Ft
Fe
Fü
Fümax
λ, δ[mm]
λ
δ δ1
2.8.7. Az ábrán látható csavarkötésben d=10 mm-es acélcsavart alkalmazva 25 kN-os előfeszítő
erőt létesítünk. Az előfeszítést követően az ábra szerinti módon 10 kN-os üzemi erő terheli
a kötést (külső lazítás). Határozza meg az üzemi erő fellépése utáni állapotban a csavar
szárában ébredő maximális erőt és a lemezek között maradó összeszorító erőt, ha `k = 60
mm, valamint a lemezek keresztmetszete (Junker-féle képlet): 181 mm2 . (Eacél =210000
MPa). Rajzolja fel a csavarkötés léptékhelyes erőhatás ábráját a megfelelő jelölésekkel!
Megadott adatok
Csavar átmérő: d = 10 mm
Kötéshossz: lk = 60 mm
Lemezek keresztmetszete: Al = 181 mm2
Young-modulus: E = 210000 M P a
Megoldás
Megadott adatok segítségével kiszámításra kerül a csavar keresztmetszete:
d2 · π
Ac = = 78, 54 mm2
4
Majd a keresztmetszet segítségével számítható a csavar rugómerevsége:

Ac · E N
sc = = 274889
lk mm
Emellett a már korábban megadott adatokból a lemez rugómerevsége is:

Al · E N
sl = = 633500
lk mm
47
Így a rugómerevségek segítségével már számítható γ nyúlásviszony:
sl
γ= = 2, 3
sc
Ezáltal kiszámolhatjuk a csavarban ébredő többleterőt:

1
Ft = Fü · = 3026 N
1+γ
Ezután ki tudjuk számolni a lemezben létrejövő erőcsökkenést, amit majd később használunk fel
a maradó lemezerő számításánál:
γ
Fl = Fü · = 6973, 9 N
1+γ
Így a maximális csavarerő:

Fcsmax = Fe + Ft = 28026 N
Ezáltal kiszámíthatjuk a maradó lemezerőt, ami:
Fe0 = Fe − Fl = 18026 N
Erőhatásábra
F[N ]
Fcsmax
Ft
Fe
Fü
Fe0
λ, δ[mm]
λ δ
2.8.8. Egy M12x1.25 leszorítócsavart (d3 ≈11 mm, ReH =900 MPa) a meghúzás után ál-
landó nagyságú üzemi erő terhel. Mekkora előfeszítő erővel kell meghúzni a csavart, ha
azt akarjuk, hogy az üzemi erő és az előfeszítő erő aránya 3/4 legyen? A megoldás során
feltételezze, hogy a csavar igénybevétele tiszta húzás, továbbá a csavarra megengedhető hú-
zófeszültséget n=1.8 biztonsági tényezővel határozzuk meg. A csavar és az összeszorított
részek nyúlásának aránya 4.5. Rajzolja meg a csavarkötés léptékhelyes erőhatásábráját!
(Külső lazítást tételezzen fel!)
48
Megadott adatok
Csavar magátmérő: d3 = 11 mm Nyúlásviszony: γ = 4, 5

Folyáshatár: ReH = 900 M P a Üzemi és előfeszítő erők aránya: k = 3
4
Biztonsági tényező húzófeszültségre: n = 1, 8
Megoldás
A már korábban megadott geometriai adatok segítségével kiszámolhatjuk a csavarban ébredő
Fmax maximális erőt, de előtte meg kell határoznunk hozzá a megengedhető feszültség mértékét:
ReH
σmeg = = 500 M P a
n
És ezután kerül számításra Fmax :

d23 · π
Fmax = σmeg · = 47517 N
4
Ahhoz, hogy megkapjuk az előfeszítő erő értékét: Fü = k · Fe képletet helyettesítjük be Ft

képletébe:
k
Ft = Fe ·
1+γ
Majd ez a képlet kerül behelyettesítésre Fmax = Fe + Ft képletbe az alábbiak szerint:

1
Fmax = Fe + k · Fe ·
1+γ
Kiemelve Fe -t:
k
Fmax = Fe · 1 +
1+γ
A fenti egyenletből kifejezve Fe -t, és minden ismert értéket behelyettesítve:

Fmax
Fe = k
= 41815 N
1 + 1+γ
Erőhatásábra
F[N ]
Fmax
Fe Ft
Fü
Fe0
λ, δ[mm]
λ δ
49
2.8.9. Egy csavarkötésben a 21 kN előfeszítő erő hatására a csavar nyúlásának és a lemezek
összenyomódásának az összege 0.1 mm. A fellépő 10 kN-os üzemi erő hatására a csavar
további 0.006 mm-t nyúlt meg, és ekkor a lemezek összenyomódása éppen 0.01 mm.
Határozza meg a csavar és a lemez rugómerevségét, valamint csavar maximális terhelé-
sét! Rajzolja meg léptékhelyesen a csavarkötés erőhatásábráját, a megfelelő mennyiségek
feltüntetésével! (Külső lazítást tételezzen fel!)
Megadott adatok
Üzemi erő hatására fellépő nyúlás: ∆λ = 0, 006 mm
Lemezrészek összenyomódása: δ1 = 0, 01 mm
ε0 = 0, 1 mm
Megoldás
Az megadott adatok alapján az erőhatásábra így rajzolható fel:
F[N ]
Fe
Fü
λ, δ[mm]
∆λ δ1
δ0
ε0
Az ábra alapján látható, hogy δ0 szakasz kiadódik δ1 és ∆λ összegeként:
δ0 = ∆λ + δ1 = 0, 016 mm
Illetve λ0 szakasz kiadódik ε0 és δ0 különbségeként:
λ0 = ε0 − δ0 = 0, 084 mm
Ez alapján a nyúlásviszony:
λ0
γ= = 5, 25
δ0
Ebből számítható a csavar rugómerevsége:

Fe N
scs = = 250000
λ0 mm
50
És a lemez rugómerevsége:
Fe N
sl = = 1312500
δ0 mm
Majd, hogy számítható legyen a csavarban ébredő maximális erő, meg kell határozni az üzemi
többleterőt:
1
Ft = Fü · = 1600 N
1+γ
És mindezekből számítható a csavarban ébredő maximális erő:
Fmax = Fe + Ft = 22600 N
A teljes erőhatás ábra, az összes adattal:
F[N ]
Fmax
Fe Ft
Fü
Scs
Sl
λ, δ[mm]
∆λ δ1
λ0 δ0
ε0
51
2.8.10. Az ábra szerinti szorítókötésben a 40 mm átmérőjű tengely két darab csavarral van
összeszorítva. A kötés hossza 25 mm. Az összeszorító csavarokat egyenként 10 kN
összeszorító erővel feszítették elő. Mekkora a kötésben kialakuló a felületi nyomás? Mek-
kora a kötéssel 1.6-szeres biztonsággal átvihető nyomaték, ha µ=0.1?
Megadott adatok
Tengely átmérő: d = 40 mm
Kötéshossz: l = 25 mm
Biztonsági tényező: S = 1, 6
Csavarok száma: z = 2
Megoldás
A kötésben kialakuló nyomást "z" darab csavar esetén az alábbi módon számítjuk, ha azok F
erővel vannak meghúzva:
Fe
p=z· = 20 M P a
d·l
Emellett az elméletileg átvihető nyomatékot súrlódási erőből és az előfeszítésből létrejövő nyo-

matékból származtatjuk:
d
Telm = µ · p · d · π · l · = 125, 644 N m
2
És így S biztonsággal átvihető nyomaték már egyértelműen számolható:

Telm
T = = 78, 54 N m
S
2.8.11. Az ábrán látható kötés csavarjait egyenként 60 Nm-es nyomatékkal húzták meg. Hatá-
rozza meg a kötéssel átvihető F terhelés max. értékét (a csavar nyírása nem megengedett)
1.5-szeres biztonság esetén! A súrlódási tényező értéke mindenütt 0.12. A csavarok ada-
tai: M10×1.5, a középátmérő 8.86 mm, a magátmérő 7.9 mm. (ra ≈ d3 ). Vázolja fel
a kötés (1) és (2) elemeit és az azokra ható egyensúlyi erőket (nem erőhatásásábra)!
Megadott adatok
Magátmérő: d3 = 7, 9 mm
Felületpárok száma: z = 2
Biztonsági tényező: S = 1, 5
52
Megoldás
Ahhoz, hogy kiszámíthassuk Fmax értékét, először is meg kell határozni a menetemelkedési és a
súrlódási félkúpszöget:

P
α = arctan = 0, 054 rad = 3, 085◦
d2 · π
!
µ
ρ0 = arctan = 0, 138 rad = 7, 889◦
cos β2
Ezt követően számíthatóvá válik a csavar meghúzási nyomatéka:

d2 0
T = Fe · · tan(α + ρ ) + d3 · µ
2
Képlet Fe -re történő átrendezésével az előfeszítő erő egy csavarra:

T
Fe1 = = 33204, 473 N
( d22 · tan(α + ρ0 ) + d3 · µ)
Ezután már számolható az egy felületpáron létrejövő súrlódóerő:
Fs1 = µ · Fe1 = 3984, 537 N
Mindebből pedig a "z" felületpáron Fmax erő:
Fmax = z · Fs1 = 7969, 074 N
És a kötésben megengedett maximális terhelés pedig:

Fmax
F = = 5312, 716 N
S
Az alkatrészekre ható egyensúlyi erők:
53
2.8.12. Egy tartályfedél leszorító csavarját 10000 N erővel feszítettek elő. Határozza meg az
üzemi erő értékét ha a kötésben 2500 N tömítőerő marad! Mekkora üzemi erő esetén lesz
a tömítőerő 0 N? A csavarkötésben a deformációk aránya 5. Rajzolja fel a csavarkötés
léptékhelyes erőhatásábráját! (Külső lazítást tételezzen fel!)
Megadott adatok
Tömítő erő: Ftöm = 2500 N
Nyúlásviszony: γ = 5
Megoldás
Megjegyzés: Az Ftöm erő azonos a 2.6 fejezet ábráján szereplő Fmin erővel.
Az erőhatás ábra alapján felírható az alábbi egyenlet:
Ftöm + Fü = Fe + Ft
Mindemellett a már ismert képlet Ft -re:

1
Ft = Fü ·
1+γ
Ft -t behelyettesítve a fenti egyenlet kapjuk az alábbit:

1
Ftöm + Fü = Fe + Fü ·
1+γ
Átrendezve és kifejezve Fü -t:

1+γ
Fü = · (Fe − Ftöm ) = 9000 N
γ
Abban az esetben, ha Ftöm = 0:

1+γ
Fü0 = · (Fe − 0) = 12000 N
γ
Erőhatásábra
F[N ]
Ft
Fe
Fü
Fü0
Ftöm λ, δ[mm]
λ δ
54
2.8.13. Egy leszorítócsavart a meghúzás után 90 kN állandó nagyságú üzemi erő terhel, mely-
nek következtében a csavar nyúlása 10%-kal megnő. Határozza meg a csavar előfeszítő
erejét, ha a lemez és a csavar rugómerevségeinek aránya 5. Mekkora az összeszorított ré-
szek összenyomódásának változása? Rajzolja meg a csavarkötés erőhatásábráját! (Külső
lazítást tételezzen fel!)
Megadott adatok
Előfeszítő erő: Fü = 90000 N
Megoldás
Első lépésként kiszámítjuk az Ft többleterőt a már ismert képlettel:
1
Ft = Fü · = 15000 N
1+γ
Ezután az ábra alapján az alábbi egyenlet a derékszögű háromszögek befogója és átfogója között:
Fe Fe + Ft
=
λ 1, 1 · λ
Ezt átrendezve megkapható Fe :
Fe = 10 · Ft = 150000 N
Majd a nyúlások arányából kifejezhető δ: Erőhatásábra
λ
δ= = 0, 2 · λ
5 F[N ]
Ezt behelyettesítve a teljes deformációk össze-

gébe: Fe
Ft
λ + δ = 1, 2 · λ
Fü
Emellett a megszerkesztett ábrából tud-
juk,hogy a csavar teljes deformációja:
1, 1 · λ
És így már meghatározható a lemez maradó 1.1λ 0.1λ

összenyomódása:
1, 2 · λ − 1, 1 · λ = 0, 1 · λ λ, δ[mm]
λ δ
1.2λ
Ami az eredeti összenyomódásnak a fele.
55
2.8.14. Egy csavarkötésben a 48 kN előfeszítő erő hatására a csavar nyúlásának és a lemez össze-
nyomódásának az összege 0.15 mm. A fellépő üzemi erő hatására a csavar további 0.01
mm-t nyúlt meg, és ekkor a lemez összenyomódása éppen 0.02 mm. Határozza meg a
csavar és a lemez rugómerevségét, valamint a lemezben maradó összeszorító erő nagy-
ságát! Rajzolja fel a csavarkötés léptékhelyes erőhatásábráját, a megfelelő mennyiségek
feltüntetésével! (Külső lazítást tételezzen fel!)
Megadott adatok
ε0 = 0, 15 mm
Megoldás
A megadott adatok alapján felrajzolható előzetes erőhatásábra:
F[N ]
Fe
λ, δ[mm]
∆λ δ1
ε0
Az ábra alapján látható, hogy δ0 szakasz kiadódik δ1 és ∆λ összegeként:
δ0 = ∆λ + δ1 = 0, 03 mm
Illetve λ0 szakasz kiadódik ε0 és δ0 különbségeként:
λ0 = ε0 − δ0 = 0, 12 mm
Ez alapján a nyúlásviszony:
λ0
γ= =4
δ0
56
Ebből számítható a csavar rugómerevsége:
Fe N
scs = = 400000
λ0 mm
És a lemez rugómerevsége:
Fe N
sl = = 1600000
δ0 mm
És végül számítható a lemezben maradó erő:
Fl0 = δ1 · sl = 32000 N
Végleges erőhatásábra
F[N ]
Ft
Fe
Fü
Fl
Fl0
λ, δ[mm]
∆λ δ1
λ0 δ0
57
2.8.15. Az ábra szerinti szorítókötést 2 db. csavarral feszítünk elő. A tengely átmérője 32 mm,
a kötés szélessége 30 mm. Mekkora erővel kell az egyes csavarokat előfeszíteni, ha a
kötéssel 250 Nm nyomatékot kell átvinni? A súrlódási tényező µ=0.12.
Megadott adatok
Tengely átmérő: d = 32 mm
Csavarok száma: n = 2
Meghúzási nyomaték: T = 250 N m
Megoldás
A kötésben kialakuló nyomást "n" darab csavar esetén az alábbi képlettel tudjuk kiszámolni, de
előtte szükséges meghatározni a Fe erő mértékét ami a feladatban a kérdés, ezt majd az egyenlet
Fe -re való rendezésével fogjuk tudni számítani:
Fe
p=n·
d·l
Fe -re rendezve:
p·d·l
Fe =
n
Ezért, hogy a felületi nyomást ki lehessen számolni a meghúzási nyomaték képletéből fejezzük ki
azt:
d
T =µ·p·d·π·l·
2
p-re rendezve:
2·T
p= = 43, 174 M P a
µ · d2 · π · l
Ezt visszahelyettesítve a korábban Fe -re rendezett egyenletbe:

p·d·l
Fe = = 20723, 3 N
n
58
2.8.16. Egy Tr16x2 (d2 = d − 0.5P ) trapézmenetes emelőorsóval 27 kN terhet emelünk. Hatá-
rozza meg a teher emeléséhez szükséges nyomatékot, ha a menetsúrlódás 0.12! (Egyéb
súrlódástól eltekintünk.) Rajzolja fel a trapézmenetre vonatkozó meghúzás- és lazítás
vektorábrákat! Az ábrákon egyértelműen jelölje be az egyes szögeket és erőkomponense-
ket!
Megadott adatok
Középátmérő: d2 = d − 0, 5 · p = 15 mm
Menetemelkedés: P = 2 mm
Profilszög: β = 30◦ , mivel trapéz menet
Megoldás
Ahhoz, hogy kiszámíthassuk az orsóval átvihető nyomaték értékét, először is meg kell határozni
a menetemelkedési és a súrlódási félkúpszöget:

P
α = arctan = 0, 042 rad = 2, 43◦
d2 · π
!
0 µ
ρ = arctan β
= 0, 124 rad = 7, 118◦
cos 2
Ezt követően számíthatóvá válik az átvihető nyomaték a már tanult képlettel: (A képletben azért
nincs +d3 · µ, mert a feladat szövege szerint az egyéb súrlódásoktól eltekintünk!)

d2 0
T = Fe · · tan(α + ρ ) = 34, 062 N m
2
Vektorábrák
Meghúzásnál: Lazításnál:
Ftg Ftg
E N Fax
α + ρ0 ρ0
Fax
N E
α
ρ0
Fs
Fs
α α
59
2.8.17. Egy központi anyával szerelt tengelykötést 40 kN axiális erővel feszítettek be. Ekkor
a csavar megnyúlása 90 µm, a közrefogott részek összenyomódása pedig 10 µm volt.
Az üzem közben fellépő dinamikus terhelés hatására a csavarkötésben 20 µm lazulás
következett be. Határozza meg a befeszítő erő értékét a lazulást követően! Mekkora a
csavar és az összeszorított részek deformációja a lazulás után? Készítsen léptékhelyes
erőhatásábrát!
Megadott adatok
Előfeszítő erő: Fe0 = 40000 N
Meghúzás hatására létrejövő nyúlás: λ0 = 0, 09 mm
Megoldás
F[N ]
Fe0
Fe1
λ, δ[mm]
λ1 δ1 ∆λ
λ0 δ0
Első lépésként az erőhatás ábra kerül megszerkesztésre, majd ezt követően, mivel a lazulás után
a lemez összenyomódás és a csavar nyúlása ∆λ-val csökken, ezért a hasonló háromszögek miatti
azonosságnál ezt is feltudjuk használni:
Fe0 Fe1
=
λ0 + δ 0 (λ0 + δ0 ) − ∆λ
A fenti egyenletet Fe1 -re rendezve meghatározható a befeszítő erő mértéke:
(λ0 + δ0 ) − ∆λ
Fe1 = Fe0 · = 32000 N
λ0 + δ 0
Ezután a lazulás utáni deformációk a kezdeti deformáció és a lazulás előtt és utáni befeszítő erők
arányával szorozva kaphatóak meg:
csavar:
Fe1
λ1 = λ0 · = 0, 072 mm
Fe0
lemezek:
Fe1
δ = δ0 · = 0, 008 mm
Fe0
60
2.8.18. Egy karimafedelet 6 db. csavarral szereltek, melyeket egyenként 54 kN előfeszítő erővel
feszítették elő. Mekkora lehet az üzemi erő maximális értéke, ha a karimafedélnek mini-
málisan 144 kN tömítőerőt kell biztosítani. A csavarkötés nyúlásviszonya 5. Rajzolja
meg egy csavarkötés léptékhelyes erőhatásábráját is! (Külső lazítást tételezzen fel!)
Megadott adatok
Minimálisan biztosítandó tömítő erő: FT = 144000 N
Csavarok száma: n = 6
Megoldás
A megoldáshoz először fel kell rajzolni a csavarkötés erőhatásábráját,ezt követően ki kell számol-
ni az egy csavarra jutó tömítő erőt,hogy a későbbiekben az ábra szerinti szakaszokat nézve ki
lehessen számolni a többleterő képletéből az üzemi erőt:
F[N ]
Fe
Ftöm
λ, δ[mm]
FT
Ftöm = = 24000 N
n
Ez után a lépés után felírjuk a többleterő képletét:

1
Ft = Fü · (1)
1+γ
És azt az egyenletet amiből kiadódik a tömítő erő:
Ftöm = Fe + Ft − Fü (2)
1-es képletet behelyettesítve 2-esbe:

1
Ftöm = Fe + Fü · − Fü
1+γ
61
Rendezés után:
1
Ftöm = Fe + Fü · ( − 1)
1+γ
Ezt rendezve megkapjuk üzemi erő maximális értékét az adott tömítő erő esetén:
1+γ
Fü = (Fe − Ftöm ) · = 36000 N
γ
Erőhatásábra
F[N ]
Ft
Fe
Fü
Ftöm
λ, δ[mm]
λ δ
2.8.19. A szükséges értékek meghatározásával rajzolja meg az ábrán látható M20x2.5 csavar-
kötés erőhatás ábráját (rugódiagramját), ha a csavart 168 Nm nyomatékkal húzták
meg, és a súrlódási tényező mindenütt 0.15, továbbá d3 =16.54 mm, d2 =18.16 mm!
(E=2.1 · 105 MPa)
Megadott adatok
Magátmérő: d3 = 16, 54 mm
Furat átmérő: D = 21 mm
Kötés hossz: l = 60 mm
Young-modulus (rugalmassági modulus):
E = 2, 1 · 105 MPa
Laptáv: S = 32 mm
62
Megoldás
Első lépésben a geometriai méretek alapján kiszámításra kerül a menetemelkedési szög:

P
α = arctan = 0, 044 rad = 2, 509◦
d2 · π
És a súrlódási félkúpszög:
!
µ
ρ0 = arctan = 0, 172 rad = 9, 826◦
cos β2
Ezt követően a kötésben lévő előfeszítő erőt a meghúzási nyomaték Fe -re való rendezéséből kapjuk
meg:
d2 0
T = Fe · · tan(α + ρ ) + d3 · µ
2
↓
T
Fe = d2
= 37612 N
2 · tan(α + ρ0 ) + d3 · µ
A csavar rugódiagramjának felrajzolásához az erő után a következő szükséges értékek a deformá-

ciók,amiknek a számításához először is a csavar keresztmetszetét(egyszerű körkeresztmetszet):
d2 · π
Acs = = 314, 159 mm2
4
És a lemez keresztmetszetét számítjuk ki (Junker-képlettel)(acél: k=10):
!
l 2

π
Al = · S+ − D2 = 787, 754 mm2
4 k
Ezután számolhatóak a rugómerevségek:

Csavar:
Acs · E N
sc = = 1099557
l mm
Lemez:
Al · E N
sl = = 2757140
l mm
Ezekből pedig számítva a nyúlásviszony:
sl
γ= = 2, 507
sc
Mindezek segítségével pedig számíthatóak a deformációk:
Ami csavarnál megnyúlás:
Fe
λ= = 0, 034 mm
sc
Lemeznél pedig összenyomódás:
Fe
δ= = 0, 014 mm
sl
63
Rugódiagram
F [kN ]
40
Fe = 37, 6
30
Sc Sl
20
10
λ, δ [µm]
10 20 30 40 50 60
λ = 34 δ = 14
2.8.20. Egy csavarkötés meghúzása után a csavarban 25000 N előfeszítő erő ébred, a csavar
megnyúlásának és a lemezek összenyomódásának aránya 5:1. A csavarkötésre időben
állandó 15000 N külső lazító erő hat. A csavarkötés hány százalékos relaxációja után
szűnik meg tömör zárás? Készítsen erőhatás ábrát, a szükséges jelölések feltüntetésével!
Megadott adatok
Előfeszítő erő: Fe = 25000N
Lazító(üzemi) erő: Fü = 15000N
Megoldás
A feladat megoldásának első lépéseként felrajzoljuk léptékhelyesen az erőhatás ábrát!
Ezt követően pedig kiszámítjuk a meglévő adatokból a többleterőt:
1
Ft = Fü · = 2500 N
1+γ
Ezután látható, hogy az Fü erő kiadódik az Fe1 és Ft erők összegeként:
Fü = Fe1 + Ft
Ezt az egyenletet átrendezve megkapjuk Fe1 -et:

1
Fe1 = Fü − Ft = Fü · 1 −
1−γ
Majd a kötés relaxációja után az ábra szerint látható Fe1 alakulás:

1
Fe1 = Fü · 1 − = 125000 N
1−γ
64
A relaxáció %-os értéke ezt követően a lazulás utáni és előtti deformációk összegének a hányadosa(·100)
lesz, mint ahogy az ábrán is látszik a két szakasz aránya:
λ1 + δ1
· 100
λ0 + δ0
Ez az arány, mivel a deformációk ismeretlenek, levezethető a hasonló háromszögek alapján:

Fe0 Fe1
=
λ0 + δ0 λ1 + δ 1
Ezt az egyenlőséget átrendezve látható, hogy:

λ1 + δ1 Fe1
=
λ0 + δ0 Fe0
Így látható, hogy a relaxáció a fenti összefüggés szerint számítható az előfeszítő erők hányado-
saként:
Fe1
· 100% = 50%
Fe0
Vagyis a csavarkötés 50%-os relaxációja után szűnik meg a tömör zárás.

Erőhatásábra
F[N ]
Ft
Fe0
Fü
Ft
Fe1
Fü Fü
λ, δ[mm]
λ1 δ1 ∆λ
λ0 δ0
65
3. Ragasztott kötések
3.1. Összefoglaló
Kiindulási feltételek
• Az igénybevétel mindig nyírás.
• A nyírás a ragasztó anyagban történik.
Ragasztott kötés kialakítása
F F τB
τ= = 6 τmeg =
A b·l S
A ragasztás ajánlott hossza: l

v = 10 ... 20
F
b A kötőanyag szilárdsága (τB ):
v • fémragasztó ∼ 30 MPa
l
• ónforrasz ∼ 100 MPa
• rézforrasz ∼ 250 MPa
Tulajdonságok
Előnyei Hátrányai
• egyszerű • némely ragasztóanyagnak kötéskor magas
• nincs hő okozta anyagszerkezeti változás a nyomás és hőmérséklet igénye
• könnyű • hőérzékeny
• elektromosan szigetel • fajlagos terhelhetősége kicsi
• elektrokémiai korróziót gátol • kötési ideje van
• jó csillapító: rezgés, hang, lengés
• öregedésre hajlamos
• vegyi hatásoknak ellenáll
• jól festhető, galvanizálható, eloxálható
• varratmentes kötést ad
• a terhelés átadás sokkal egyenletesebb,
mint szegecselt vagy hegesztett kötés ese-
tén
66
Az adhézió minősége
• Ideális: fémtiszta felület
• tisztítás:
– elektro korrózió
– maratás
– csiszolás
– zsírtalanítás
Az átlagos nyírófeszültségek meghatározása
67
3.2. Számpéldák
3.2.1. Egy 32 mm belső átmérőjű műanyag csövet ragasztott fenékkel szeretnénk lezárni. Raj-
zoljon le egy javasolt megoldást, és írja fel a javasolt méretekkel készült kötés szilárdságát
meghatározó összefüggést, ha a ragasztó nyírószilárdsága 30 MPa!
Megadott adatok Felvett adatok

Belső átmérő: d=32 mm Beragasztott fenék vastagsága: l=5 mm
Ragasztó nyírószilárdsága τB =30 MPa Biztonsági tényező: S=2
Javasolt megoldások
Megoldás
Axiális irányú terhelés esetén:
A felület ami a terhelést kapja, egy olyan henger oldalának a felülete, melynek magassága l=5
mm átmérője pedig d=32 mm −→ A = d · π · l
F F τB τB
τ= = 6 −→ F = d · π · l · = 7540 N
A d·π·l S S
Csavarónyomaték esetén:
2·T τB τB
τ= 6 −→ T = d2 · π · l · = 241 N m
d2 · π · l S S
3.2.2. Mekkora legyen az ábrán látható, csavarásra igénybevett, ragasztott kötésnél a kötés
hossza, ha azt akarjuk, hogy a ragasztás szilárdsága a cső szilárdságával azonos legyen. A
cső anyagának folyáshatára 180 MPa, a ragasztó nyírószilárdsága 10 MPa.
Megadott adatok

Ragasztó nyírószilárdsága: τB =10 MPa
Belső átmérő: d=20 mm
Külső átmérő: D=24 mm
Megoldás
A megadott folyáshatár a húzó-nyomó folyáshatár! A folyáshatár csavarásra:
ReH
τF = √ = 103.923 M P a
3
68
A ragasztó nyírószilárdságából ki lehet fejezni a maximális nyomatékot, amit a ragasztó még
elvisel:
2·T d2 · π · τB · l
τB = 2 −→ T =
d ·π·l 2
Ugyanezt másképp a cső csavarására vonatkoztatott folyáshatár és a keresztmetszeti tényező
szorzataként fejezhetjük ki:
T = τF · Kp
Ahol a keresztmetszeti tényező a cső geometriája miatt:
(D4 − d4 ) · π 2
Kp = · = 1405.339 mm3
32 D
A T általi egyenlőségből ki lehet fejezni a kötés szükséges hosszát:
d2 · π · l · τB 2 · Kp · τF
= τF · Kp −→ l = = 23.244 mm
2 π · d2 · τB
3.2.3. Ellenőrizze az ábrán látható ragasztott csőkötés szilárdságát, ha a kötés igénybevétele

húzás (F=230 N) és csavarás (T=12 Nm). A csövek anyagának folyáshatára 140 MPa,
a ragasztó nyírószilárdsága 24 MPa.
Megadott adatok
Húzó igénybevétel: F=230 N
Csavaró igénybevétel: T=12 Nm
Átmérő: d=35 mm
Kötés hossza: l=40 mm
Megoldás
A kötésben meg kell határozni a húzó és a csavaró igénybevételből származó nyírófeszültség
komponenseket:
F
τh = = 0.052 M P a
d·π·l
2·T
τcs = 2 = 0.156 M P a
d ·π·l
Az eredő nyírás: q
τ= τh2 + τcs
2 = 0.164 M P a
A biztonsági tényező végül:

τB
S= = 145.947
τ
69
3.2.4. Statikus terhelési állapotot feltételezve, mekkora legyen az ábrán látható kötésben a ra-
gasztott rész hossza (l=?), ha a ragasztó nyírószilárdsága 20 MPa és a megkívánt biz-
tonsági tényező 2.5?
Megadott adatok
X irányú erő: Fx =3500 N
Y irányú erő: Fy =2500 N
Szélesség: b=30 mm
Megoldás
Az X irányú erőből származó nyírófeszültség: Az Y irányú erőből származó nyírófeszültség:
Fx Fy
τx = τy =
b·l b·l
Ezekből kifejezhető az eredő nyírófeszültség:
s 2 2
q Fx Fy
τ = τx2 · τy2 = +
b·l b·l
A nyírófeszültség a ragasztóban:
τB
τmeg = = 8 MPa
S
A megengedett nyírófeszültséggel kifejezve a ragasztott rész hosszúságát:
s 2 2
Fx Fy
l= + = 17.922 mm ≈ 18 mm
b · τmeg b · τmeg
3.2.5. Egy 7.5 mm átmérőjű csapot 35 mm hosszon ragasztással rögzítjük a furatban. Határoz-
za meg a ragasztott kötéssel átvihető a) axiális erőt, b) csavarónyomatékot, ha a ragasztó
anyagára megengedett nyírófeszültség 6.5 MPa!
Megadott adatok
Átmérő: d=7.5 mm
Kötéshossz: l=35 mm
A ragasztóra megengedett nyírófeszültség: τmeg =6.5 MPa
Megoldás
Az axiálisan átvihető erő:
Fax = d · l · π · τmeg = 5360 N
Csavarással átvihető nyomaték:
2·T d2 · π · l
τmeg = −→ T = · τmeg = 20101 N mm
d2 · π · l 2
3.2.6. Egyszeresen átlapolt ragasztott kötéssel b=20 mm szélességű, v=1.5 mm vastagságú

lemezeket kötünk össze. A ragasztó nyírószilárdsága τB =8 MPa. Határozza meg a kötés
szükséges „l” átlapolási hosszát F=1200 N húzóerő esetén, ha a megkívánt biztonsági
tényező értéke 2! Mekkora a lemezben ébredő húzófeszültség nagysága? Készítsen vázlatot
és a válaszát indokolja!
70
Megadott adatok Vázlat
Vastagság: v=1.5 mm
Húzóerő: F=1200 N
Biztonsági tényező: S=2
Megoldás
A ragasztóra megengedett csúsztatófeszültség:
τB
τmeg = = 4 MPa
S
A ragasztással átvihető húzóerő (egyszeresen átlapolt kötés esetén):
F
F = τmeg · l · b −→ l = = 15 mm
τmeg · b
A lemezben ébredő feszültség:
F
σh = = 40 M P a
b·v
3.2.7. Egy egyszeresen átlapolt ragasztott kötéssel 50 mm szélességű és 2 mm vastagságú le-

mezeket akarunk összekötni. A lemez anyagára megengedett húzófeszültség 120 MPa.
A ragasztóanyag nyírószilárdsága 18 MPa. Határozza meg a ragasztott kötésben szük-
séges átlapolási hosszat és terhelőerő nagyságát, a lemez és a ragasztóanyag maximális
terhelhetőségének kihasználása esetén! A ragasztott kötés biztonsági tényezője 1.5.
Megadott adatok
Vastagság: v=2 mm
A lemez anyagára megengedett húzófeszültség: σmeg =120 MPa
A ragasztóanyag nyírószilárdsága: τB =18 MPa
Megoldás
A ragasztóra megengedett csúsztatófeszültség:
τB
τmeg = = 12 M P a
S
A lemezben ébredő maximális feszültség:
Fmax
σmeg =
b·v
A ragasztóban ébredő maximális feszültség:
Fmax
τmeg =
b·l
Az előző két egyenlet átrendezve a maximális terhelőerőre:
Fmax = σmax · b · v = τmeg · b · l = 12000 N
Ezt átrendezve és egyszerűsítve kapható az átlapolási hossz:
σmeg
l= · v = 20 mm
τmeg
71
3.2.8. Mekkora legyen a `=15 mm hosszan beragasztott alumínium csap minimális átmérője,
hogy (végszükség esetén) csavarással a csap képlékeny alakváltozása nélkül ki lehessen
venni a furatból? Az alumínium folyáshatára 200 MPa, a ragasztó nyírószilárdsága 10
MPa.
Megadott adatok

Kötéshossz: `=15 mm
Megoldás
A megadott folyáshatár a húzó-nyomó folyás-

határ! A folyáshatár csavarásra:
ReH
τF = √ = 115.47 M P a
3
Csavarónyomaték a maximális nyírófeszültséghez és a csap tönkremeneteléhez:
d2 · π · ` d3 π
T = τB · = τF ·
2 16
A két csavarónyomaték egyenlővé tétele esetén:
d2 · π · ` d3 · π τF · d
τB · = τF · −→ τB · ` =
2 16 8
Ezt átrendezve a csapátmérőre:
τB
d= · 8 · ` = 10.392 mm
τF
3.2.9. Mekkora legyen az ábrán látható ragasztott csőkötésnél (d=Ø14 mm) a csőtoldat hossza,
ha azt akarjuk, hogy maximális terhelhetőség esetén a kötés szilárdsága a cső szilárdságával
azonos legyen? A cső anyagának folyáshatára 180 MPa, a ragasztó nyírószilárdsága 10
MPa.
Megadott adatok
Átmérő: d=14 mm
Vastagság: v=1 mm
Megoldás
A cső keresztmetszete:
d2 − (d − 2 · v)2
Acs = · π = 40.841 mm2
4
A cső maximális terhelhetősége:
F = ReH · Acs = 7351.33 N
72
A ragasztott kötés maximális terhelhetősége:
F = τB · d · π · l1
Innen a ragasztás hossz (egy oldalon):
F
l1 = = 16.714 mm
τB · d · π
A csőtoldat teljes hossza:
l = 2 · l1 = 33.429 mm
3.2.10. A ábrán látható 5 mm átmérőjű csap ragasztott kötéssel van a furatban rögzítve. A ra-
gasztóanyag megengedett nyírószilárdsága 10 MPa. A ragasztóanyag maximális teher-
bírásának kihasználásával határozza meg a csap ` hosszúságát, ha a terhelése: F=2500
N, T=10 Nm! Válaszát a szükséges összefüggésekkel indokolja!
Megadott adatok
Átmérő: d=5 mm
Húzó terhelés: F=2500 N
Csavaró terhelés: T=10 Nm
Megoldás
A húzásból és nyomásból adódó nyírófeszültsé-
gek:
F
τh =
d·π·`
2·T
τcs = 2
d ·π·`
Az eredő nyírófeszültség:
s 2 2
F 2·T
q
τ = τh2 + τcs
2 −→ τ = + 2
d·π·` d ·π·`
Átrendezve és kifejezve az ` hosszat:

r
1 4 · T2
`= · F2 + = 30.029 mm
d · π · τmeg d2
73
4. Hegesztett kötések
4.1. Acélok hegeszthetősége
4.1.1. Ötvözetlen acélok
• Ha C < 0.23% −→ jól hegeszthető
• Ha 0.23% 6 C < 0.3% −→ nehezen hegeszthető, megfelelő technológia szükséges: általában

ívhegesztés + O2 távoltartás (védőgáz, bevonat alatti hegesztés, bevonat égéséből védőgáz)
• C > 0.3% −→ rosszul hegeszthető (előmelegítés, lassú lehűtés)
4.1.2. Ötvözött acélok

Szén egyenértékűség:
M n Cr N i 7
[C] = C + + + + Mo
9 9 18 80
Az anyagvastagság hatása:
S
[C]S = [C] · 1 +
2
Ahol S: az anyagvastagság centiméterben!
• Ha [C]S 6 0.4 −→ jól hegeszthető
• Ha [C]S > 0.4 −→ rosszul, csak előmelegítéssel hegeszthető
4.2. Feszültség összetevők

A feszültségkompenensek értelmezése az ISO TC 44 szerint:
A külső feszültségösszetevők: A belső feszültség összetevők:

n: merőleges a felületre
σ⊥ : merőleges a síkra
t⊥ : síkban, merőleges a hossztengelyre
σk : párhuzamos a hossztengellyel
tk : síkban, párhuzamos a hossztengellyel
τ⊥ : síkban, merőleges a hossztengelyre
Abban az esetben, ami a fenti ábrán látható: τk : síkban, párhuzamos a hossztengellyel
F F
n= =P lh −→ a hasznos varrathossz:
A (a · lh )
tk , t⊥ = 0 - körvarrat esetén: lh = l
- nem záródó varrat esetén: lh = l − 2a
74
A belső feszültség összetevők meghatározása a külső feszültség összetevők alapján:
σ⊥ = n · cos θ + t⊥ · sin θ
τ⊥ = −n · sin θ + t⊥ · cos θ
τk = tk
Derékszögű sarokvarrat esetén:
1
sin θ = cos θ = √
2
Az összes egyszerre −→ egyenértékű feszültség:
q
σred = σk2 + K · (σ⊥ 2 + λ · (τ 2 + τ 2 )) 6 σ
⊥ k meg
Mérések alapján (az esetek többségében):
K=1
σk = 0
λ = 1.8
Ezeket visszahelyettesítve:
q
σred = 2 + 1.8 · (τ 2 + τ 2 ) 6 σ
σ⊥ k ⊥ meg
Ezek alapján a hegesztett varrat statikus biztonsági tényezője:

σmeg
S=
σred
4.3. Számpéldák
4.3.1. Mekkora maximális terhelés engedhető meg az ábrán látható hegesztett kötésre, ha a
megkívánt statikus biztonsági tényező 1.7, valamint b=20 mm, v=5 mm? A varrat határ-
állapoti feszültsége 170 MPa.
Megadott adatok
Biztonsági tényező: S = 1.7
A hasznos keresztmetszet hajlásszöge a lemez-
síkhoz: θ = 45◦
Határfeszültség: σhat = 170 MPa
Szélesség: b = 20 mm
Vastagság: v = 5 mm
Gyökméret: a = 3.5 mm
Megoldás
A hasznos varrathossz: lh = 2 · (b + v) = 2 · (20 + 5) = 50 mm
A varratkeresztmetszet: Av = lh · a = 50 · 3.5 = 175 mm2
Külső feszültségkomponensek:
F
n= t⊥ = 0M P a tk = 0M P a
lh · a
75
Belső feszültségkomponensek:
n
σ⊥ = n · cos θ + t⊥ · sin θ = √
2
−n
τ⊥ = −n · sin θ + t⊥ · cos θ = √
2
τk = tk τk = 0
Redukált feszültség:
√
r
q
2 + 1.8 · (τ 2 + τ 2 ) = n · 1 1 F
σred = σ⊥ ⊥ k + 1.8 · = · 1.4
2 2 lh · a
A statikus biztonsági tényező:
σhat
S=
σred
Átrendezve:
σhat
σred = = 100 M P a
S
A maximális terhelés:
σred · lh · a
F = √ = 14790 N
1.4
4.3.2. Mekkora gyökmérettel ellenőrizzük az alábbi ábrán látható kettős varratból álló hegesztett
kötést? Hegeszthetők-e az anyagok, ha összetételük C=0.24%; Cr=1.6%; Mn=1.2%?
Megadott adatok
C = 0, 24 %
Cr = 1, 6 %
M n = 1, 2 %
Megoldás
Mint ahogy az alábbi összefüggés is megmutatja a gyökméret és a lemezvastagság közötti párhu-
zamot, látható, hogy a gyökméret jelen esetben egyenlő a kisebbik lemez vastagságával:
a1 + a2 > Smin = 10 → a = S = 10 mm
Ezt követően, hogy az anyagok összehegeszthetőségét vizsgáljuk meg, a szén egyenértékűségi

képlet segítségével:
Cr M n
[C] = C + + = 0, 551 %
9 9
Az anyagvastagság hatása:

S
[C]S = [C] · 1 + = 0.8265 %
2
Tehát, csak rosszul, előmelegítéssel hegeszthető!
76
4.3.3. Az alábbi ábrán látható alkatrészeket ragasztás helyett hegesztett körvarrattal kötjük
össze. A hegesztett szerkezet igénybevétele csavarás (T=240 Nm). Rajzolja be a varratot
és ellenőrizze a varrat szilárdságát, ha a csövek anyagának folyáshatára 350 MPa.
Megadott adatok
Szerkezetet igénybevevő csavarónyomaték:

T = 240 N m
Cső külső átmérő: D = 24 mm
Cső belső átmérő: d = 20 mm
Anyag folyáshatára: ReH = 350 N m
Megoldás
Először is rajzoljuk be a varratot:
Második lépésként a kötésre jellemző gyökméretet határozzuk meg:

D−d
a= = 2 mm
2
Majd a poláris keresztmetszeti tényező:
(D4 − d4 ) · π
Kp = = 1405, 339 mm3
16 · D
Mivel jelen esetben a kötésre csak csavarás hat, ezért benne csakis felületekkel párhuzamos erők
ébrednek, merőlegesek nem. Ezért: τ⊥ = 0 M P a
Ezáltal a csavaró igénybevétel mértéke az alábbi már ismert összefüggés szerint számítható:
T
τk = = 170, 777 M P a
Kp
A kötés ellenőrzéséhez szükséges a redukált feszültség kiszámítása, mivel jelen esetben összetett
igénybevétel áll fent: q
σred = 1, 8 · τk2 = 229, 122 M P a
Végül pedig a kötés biztonsági tényezője kerül számításra:

ReH
S= = 1, 528
σred
Mivel S > 1, ezért a kötés megfelelő.
77
4.3.4. Ellenőrizze az alább látható ábrán a hegesztett hevederes kötés szilárdságát (a hajlító
igénybevétel elhanyagolásával), ha az anyagok folyáshatára egységesen 320 MPa.
Megadott adatok
Szerkezetet terhelő erő: F = 15000 N
Kötés hossza: l = 120 mm
Lemezvastagság: v = 5 mm
Anyag folyáshatára: σhat = 320 M P a
Erőhatás szöge: α = 30◦
Varratra jellemző szög (mert sarokvarratról van
szó jelen esetben): θ = 45◦
Megoldás
A varratok ellenőrzésének első lépéseként szük-
séges kiszámítani a maximális gyökméretet, az
alábbi módon:
v
a = √ = 3, 54 mm
2
Ezt követően az összes varrathossz meghatározása következik, ami mint az ábra alapján is jól
látható 4 varrat miatt megjelenő 4-szeres szorzó miatt így alakul:
lh = 4 · (l − 2 · a) = 451, 716 mm
Így a vizsgált felület értéke már könnyen meghatározható:
Av = lh · a = 1597, 056 mm2
Majd következő lépésként a terhelő erőt szükséges a kötésre merőleges és párhuzamos kompo-
nensekre bontani, jelen esetben szükséges megjegyezni, hogy a normális komponens nulla:
n =0N
Fk = F · sin(α) = 7500N
F⊥ = F · cos(α) = 12990, 381 N
A fentiekből a külső feszültségkomponensek:

F⊥
t⊥ = = 8, 134 M P a
lh · a
Fk
tk = = 4, 696 M P a
lh · a
És a belső feszültségkomponensek:
σ⊥ = n · cos(θ) + t⊥ · sin(θ) = 5, 752 M P a
τ⊥ = −n · sin(θ) + t⊥ · cos(θ) = 5, 752 M P a
78
τk = tk = 4, 696 M P a
Ezután következik a redukált feszültség kiszámítsa,mivel a hegesztett kötésekben általában több

irányú feszültség is fellép, ezért van rá jelen esetben is szükség:
q
σred = σ⊥ 2 + 1, 8 · (τ 2 + τ 2 ) = 11, 503 M P a
⊥ k
Így már számítható a statikus biztonsági tényező a klasszikus módon:

σhat
S = = 27, 818
σred
Mivel a kapott biztonsági tényező nagyobb mint 1, ezért a kötés megfelelő.
4.3.5. Az ábrán látható kardánvilla hegesztett kötéssel kapcsolódik a kardántengelyhez. A ten-

gelyt 150 Nm csavarónyomaték és 980 N húzóerő terheli. Ellenőrizze a varrat szilárdsá-
gát, ha az anyagok folyáshatára egységesen 240 MPa.
Megadott adatok
Szerkezetet terhelő húzóerő: F = 980 N
Kötés külső átmérő: D = 34 mm
Kötés belső átmérő: d = 28 mm
Csavarónyomaték: T = 150 N m
Megoldás
Első lépésben a varrat gyökméretét határozzuk meg a megadott geometriai adatok alapján:
D−d
a = = 3 mm
2
Ezt követően szükséges meghatározni Kp keresztmetszeti tényezőt:
D4 − d4 π
Kp = · = 4167, 692 mm3
D 16
Majd a vizsgált felület nagysága:
D2 − d2
A = · π = 292, 168 mm2
4
A vizsgált felület nagyságának meghatározása után jön az feszültségkomponensek számítása azok

párhuzamos és normális irányú komponenseire bontásával:
T
tk = = 35, 991 M P a
Kp
F
n = = 3, 354 M P a
A
79
Ezután látható, hogy a merőleges feszültségkomponens egyenlő a normál irányúval, míg a pár-
huzamos feszültség a párhuzamos komponenssel:
σ⊥ = n = 3, 354 M P a
τ⊥ = 0 M P a
τk = tk = 35, 991 M P a
Mindezeket követően a több irányú feszültségek miatt szükséges a redukált feszültség kiszámítása:
q
σred = σ⊥ 2 + 1, 8 · (τ 2 + τ 2 ) = 48, 404 M P a
⊥ k
Végül pedig a biztonsági tényező számítása következik:

ReH
S = = 4, 958
σred
Mivel S értéke nagyobb, mint egy, ezért a kötés megfelelő.
4.3.6. Határozza meg az ábrán látható hegesztett kötés statikus biztonsági tényezőjét (maximá-
lisan alkalmazható gyökméret esetén), ha a terhelés F=25 kN! A geometriai adatok l=55
mm, b=20 mm, v=5 mm és α = 30°. A hegesztett varrat határállapoti feszültsége 170
MPa.
Megadott adatok
Kötés hossza: l = 55 mm
Lemezszélesség: b = 20 mm
Erőhatás szöge: α = 30◦
Megoldás
A varratok ellenőrzésének első lépéseként szükséges kiszámítani a maximális gyökméretet, az
alábbi módon:
v
a = √ = 3, 54 mm
2
Ezt követően az összes hasznos varrathossz meghatározása következik, ami mint az ábra alapján
is jól látható 2 varrat miatt megjelenő 2-szeres szorzó miatt így alakul:
lh = 2 · (l − 2 · a) = 95, 858 mm
Így a vizsgált felület értéke már könnyen meghatározható:
Av = lh · a = 338, 909 mm2
80
Majd következő lépésként a terhelő erőt szükséges a kötésre merőleges és párhuzamos kompo-
nensekre bontani, jelen esetben szükséges megjegyezni, hogy a normális komponens nulla:
n =0N
Fk = F · sin(α) = 21650, 635 N

F⊥ = F · cos(α) = 12500 N
A fentiekből a külső feszültségkomponensek:

F⊥
t⊥ = = 36, 883 M P a
lh · a
Fk
tk = = 63, 883 M P a
lh · a
És a belső feszültségkomponensek:
σ⊥ = n · cos(θ) + t⊥ · sin(θ) = 26, 08 M P a
τ⊥ = −n · sin(θ) + t⊥ · cos(θ) = 26, 08 M P a

τk = tk = 63, 883 M P a
Ezután következik a redukált feszültség kiszámítsa,mivel a hegesztett kötésekben általában több

irányú feszültség is fellép, ezért van rá jelen esetben is szükség:
q
σred = σ⊥ 2 + 1, 8 · (τ 2 + τ 2 ) = 96, 179 M P a
⊥ k
Így már számítható a statikus biztonsági tényező a klasszikus módon:

σhat
S = = 1, 768
σred
4.3.7. Határozza meg az ábrán látható hegesztett kötés statikus biztonsági tényezőjét, ha F=25
kN, b=40 mm, v=10 mm! A varrat határállapoti feszültsége 170 MPa.
Megadott adatok
Lemezszélesség: b = 40 mm
Varrat gyökméret: a = 3, 5 mm
81
Megoldás
A feladat megoldását az összes hasznos varrathossz meghatározásával kezdjük, ami, mint az ábra
alapján is jól látható, a körvarrat miatt a b · v méretű lemez kerülete lesz:
lh = 2 · (b + v) = 100 mm
Így a vizsgált varratkeresztmetszet értéke már könnyen meghatározható:
Av = lh · a = 350 mm2
Ezt követően a külső feszültségkomponenseket határozzuk meg, amik mint ahogy az ábrán is jól
látható csak normál irányúak lesznek:
F
n = = 71, 429 mm
lh · a
Vagyis a merőleges és a párhuzamos komponensek egyaránt 0 MPa értékűek:
t⊥ = 0 M P a
tk = 0 M P a
Mindezek alapján a belső feszültségkomponensek:
σ⊥ = n · cos(θ) + t⊥ · sin(θ) = 50, 51 M P a
τ⊥ = −n · sin(θ) + t⊥ · cos(θ) = −50, 51 M P a

τk = tk = 0 M P a
Ezt követi a redukált feszültség kiszámolása a jelenlévő több irányú feszültségek miatt:
q
σred = σ⊥ 2 + 1, 8 · (τ 2 + τ 2 ) = 84, 52 M P a
⊥ k
És végül számítható a statikus biztonsági tényező az ismert módon:

σhat
S = = 2, 011
σred
82
4.3.8. Határozza meg az alábbi ábrán látható hegesztett zárófedéllel lezárt csőcsonkban a meg-
engedhető túlnyomás értékét, ha maximális gyökméret alkalmazása esetén a hegesztett
kötésben ébredő feszültség megengedett értéke 100 MPa! Geometriai adatok: D=210
mm, d=200 mm, v=10 mm. (A radiális méretváltozásból származó feszültségeket ne
vegye figyelembe!)
Megadott adatok
Zárófedél átmérő: D = 210 mm
Csőcsonk belső átmérő: d = 200 mm
Megengedett maximális kötésben ébredő fe-
szültség (ez a kötésben ébredő redukált feszült-
ség): σred = 100 M P a
Megoldás
A megoldás első lépéseként meg kell határozni a varrat gyökméretét:
v
a = √ = 7, 071 mm
2
Majd a varrat keresztmetszete következik (az a körgyűrű aminek a belső átmérője D a külső
pedig D + 2 · a):
(D + 2 · a)2 − D2
Av = · π = 4822, 107 mm2
4
Ezt követően felírjuk a feszültségkomponensek meghatározására szolgáló kifejezést, amely esetben

szükséges megjegyezni, hogy csakis normális irányú feszültséget vizsgálunk, mivel a fedelet a
bezárt nyomás kifelé nyomja, így nem áll fent más irányú igénybevétel a kötésben:
F d2 · π
n = = p·
Av 4 · Av
t⊥ = 0 M P a
tk = 0 M P a
Majd a varrat középsíkjában ébredő belső feszültségkomponensek összefüggéseit is felírjuk:

√
2
σ⊥ = n · cos(θ) + t⊥ · sin(θ) = n ·
2
√
2
τ⊥ = −n · sin(θ) + t⊥ · cos(θ) = −n ·
2
τk = tk = 0 M P a
Ezután a fenti összefüggések kerülnek behelyettesítésre a redukált feszültség képletébe, amit mint
egyenletet ezt követően megoldunk n-re:
q p
σred = σ⊥ 2 + 1, 8 · (τ 2 + τ 2 ) = n · 1, 4
⊥ k
83
Ebből a normál feszültség komponens:
σred
n =√ = 84, 515 M P a
1, 4
Ebből visszaszámítva a belső túlnyomást:
d2 · π 4 · n · Av
n= p· −→ p = = 12, 972 M P a
4 · Av d2 · π
4.3.9. Mekkora az ábrán látható hegesztett kötés (maximális gyökméret esetén) az (1) lemez b
szélessége, ha a varratban és az (1) lemezben ébredő feszültség megegyezik! Mekkora a
varrattal szembeni statikus biztonsági tényező F=15 kN terhelés esetén? Adatok: l=40
mm, a lemezvastagság v=4 mm, a varrat határállapoti feszültsége 170 MPa.
Megadott adatok
Terhelő erő: F = 15000 N
Lemez vastagsága v = 4 mm
Varrat határállapoti feszültsége:
σhat = 170 M P a
Megoldás
Feladat megoldásának első lépéseként a varrat gyökméretét kell meghatározni:
v
a = √ = 2, 83 mm
2
Ezt követően a hasznos varrathossz kerül kiszámításra:
lh = 2 · (l − 2 · a) = 68, 686 mm
A hasznos varrathossz után a külső feszültségkomponensek kerülnek felírásra, ahol a normál, és

merőleges irányúak értéke 0, mivel nem ébred ilyen irányú igénybevétel:
n = 0 MPa
t⊥ = 0 M P a
F
tk = = 77, 21 M P a
lh · a
Mindezek alapján a belső feszültségkomponensek:
σ⊥ = n · cos(θ) + t⊥ · sin(θ) = 0 M P a
τ⊥ = −n · sin(θ) + t⊥ · cos(θ) = 0 M P a
τk = tk = 77, 21 M P a
84
Ezt követi a redukált feszültség kiszámolása a jelenlévő több irányú feszültségek miatt:
q
σred = σ⊥ 2 + 1, 8 · (τ 2 + τ 2 ) = 103, 589 M P a
⊥ k
Majd, hogy a feladatban kérdésként megfogalmazott geometriai "b" méretet meg lehessen hatá-
rozni, a szövegben megadott feltétel szerint a hevederben ébredő húzófeszültség értéke megegyezik
a redukált feszültség értékével, így a húzófeszültség értékére felírható a klasszikus σ = FA képlet:
F
σh = σred =
b·v
A fenti egyenletet átrendezve b-re:

F
b = = 36, 201 mm
σred · v
És végül a statikus biztonsági tényező a már ismert módszer alapján:

σhat
S = = 1, 641
σred
Mivel S értéke nagyobb, mint egy, ezért a kötés megfelelt.
4.3.10. Határozza meg az ábrán látható hegesztett kötés terhelhetőségét (maximális gyökméret
esetén), ha a zártszelvény mérete 40/40x2.5 mm és a megkívánt statikus biztonsági
tényező 1.5! A varrat határállapoti feszültsége 180 MPa.
Megadott adatok
Lemez vastagsága v = 2, 5 mm
Kötéshossz: b = 40 mm
Varrat határállapoti feszültsége:
σhat = 180 M P a
Megkívánt statikus biztonsági tényező: S = 1, 5
Megoldás
Első lépésként meg kell határozni a varrat maximális gyökméretét, ami jelen esetben megegyezik
a lemezvastagsággal:
a = v = 2, 5 mm
Mivel a varrat igénybevétele húzás, így csak a normál irányú külső feszültség komponenst vesszük
figyelembe, amire a következő összefüggés áll fenn:
F
n =
Σ(lh · a)
Ahol:
lh = 4 · b = 160 mm
85
És:
t⊥ = 0 M P a
tk = 0 M P a
Ezt követően felírásra kerülnek a varrat középsíkjában ébredő feszültségkomponensek:

n
σ⊥ = n · cos(θ) + t⊥ · sin(θ) = √
2
n
τ⊥ = −n · sin(θ) + t⊥ · cos(θ) = − √
2
τk = tk = 0 M P a
Ezután a fenti összefüggések kerülnek behelyettesítésre a redukált feszültség képletébe, amit mint
egyenletet ezt követően megoldunk n-re:
q p
σred = σ⊥ 2 + 1, 8 · (τ 2 + τ 2 ) = n · 1, 4
⊥ k
Majd a statikus biztonsági tényezőből visszaszámítva meghatározható a redukált feszültség ér-

téke:
σhat
σred = = 120 M P a
S
Ezt követően a redukált feszültség és a normális irányú feszültség komponens egyenleteinek össze-
vonásával kifejezhető a terhelő erő:
F p σred · lh · a
σred = · 1, 4 → F = √ = 40567, 404 N
lh · a 1, 4
86
5. Rugalmas kötések (rugók)
5.1. Hengeres csavarrugók
Jellemző méretek:
Fe Fmax
d: szálátmérő
F D: középátmérő
P: menetemelkedés
δ: menetek közötti távolság
Méretezés:
• Hajlításra (kis méretnél

fe
elhanyagolható)
• Csavarásra
fmax
5.2. Csavarrugó méretezése

Méretezés csavarásra:
Mcs F · r · 16 16 · F · D F ·D
τred = = 3
= 3
≈ 2.55 ·
Kp d ·π 2·d ·π d3
s
2.55 · F · D · k
τmax = k · τnévl 6 τmeg −→ d = 3
τmeg
Egy menet lehajlása:
ϕ D · l1 π · D2
f1 = D · π = · τmax = · τmax
2·π G·d G·d
Ahol:
E
G=
2 · (1 + ν)
Rugó összenyomódás:
π · D2 2.55 · F · D · k 8 · D3 · F · i · k
fmax = i · f1 = i · · =
G·d d3 G · d4
Rugómerevség:
F G · d4
S= =
f 8 · D3 · i · k
87
5.3. Számpéldák
5.3.1. 1250 Nm nyomatéknál 20° szögelfordulást megengedő torziós rugót méretezünk. A rugó
működő hossza 750 mm, anyaga rugóacél, folyáshatára 1100 MPa. Mekkora lesz így a
rugó biztonsági tényezője?
Megadott adatok Egyéb alapadatok (ezeket fejből kell tudni!)

Nyomaték: T=1250 Nm Poisson-tényező: ν=0.3
Szögelfordulás: ϕ=20° Young modulus: E=210000 MPa
A rugó hossza: l=750 mm
Megoldás
A torziós rugó átmérőjének kiszámolásához először ismerünk kell a torziós modulust (G), és a
poláris másodrendű nyomatékot(Ip )!
E
G= = 80769.2 M P a
2 · (1 + ν)
d4 · π
Ip =
32
Ezeket visszahelyettesítve a szögelfordulásba, majd abból kifejezve az egyetlen ismeretlent, a
rugó átmérőjét: s
T ·l 32 · T · l
ϕ = d4 ·π −→ d = 4 = 24.124 mm
·G π·ϕ·G
32
Az átmérő ismeretében már kiszámolható a poláris keresztmetszeti tényező:
d3 · π
Kp = = 2756.725 mm
16
Ezzel már számolható a maximális csavarófeszültség:
T T
τmax = = d3 ·π = 453.4 M P a
Kp
16
Bár a feladat elején a folyáshatár meg lett adva, viszont ne felejtsük el, hogy ha a feladat nem írja
le az adott folyáshatár típusát az mindig húzó-nyomó folyáshatár (ReH )! Ezt mindenképpen át
kell alakítani csavaró folyáshatárra (τF ):
ReH
τF = √ = 635.1 M P a
3
A biztonsági tényező ebből:
τF
S= = 1.401
τmax
88
5.3.2. Milyen átmérőjű acélhuzalból kell tekercselni azt a 80 mm középátmérőjű hengeres csavar-
rugót, amelynek szükséges rugómerevsége 25 N/mm, összenyomódása 25 mm, valamint
töréssel szembeni biztonsága 1.5. A rugóhuzal folyáshatára 1800 MPa, a k tényező értéke
1.5. Rajzolja fel a rugódiagramot is!

A rugó középátmérője: D = 80 mm Poisson-tényező: ν=0.3
Szükséges rugómerevség: s = 25 mm
N
Young modulus: E=210000 MPa
Összenyomódás: f = 25 mm
Folyáshatár: ReH = 1800 M P a
k tényező: k = 1.5
Megoldás
A megadott összenyomódás eléréséhez szükséges erő:
F = s · f = 625 N
A megadott húzó-nyomó folyáshatár (ReH ), csavaró folyáshatárrá (τF ) alakítandó:
ReH
τF = √ = 1039.23 M P a
3
Ezzel már számolható a megengedhető csavarófeszültség:
τF
τmeg = = 692.82 M P a
S
Az acélhuzal átmérője: s
3
2.55 · k · F · D
d= = 6.511 mm
τmeg
Rugódiagram
89
5.3.3. Milyen átmérőjű acélhuzalból kell tekercselni azt a 65 mm középátmérőjű hengeres csavar-
rugót, amelynek szükséges rugómerevsége 25 N/mm, összenyomódása 25 mm, valamint
töréssel szembeni biztonsága 1.5. A rugóhuzal folyáshatára 1300 MPa, a k tényező értéke
1.5. Legalább hány menetből álljon a rugó?

A rugó középátmérője: D = 65 mm Poisson-tényező: ν=0.3
Szükséges rugómerevség: s = 25 mm
N
Young modulus: E=210000 MPa
Összenyomódás: f = 25 mm
k tényező: k = 1.5
Megoldás
A megadott összenyomódás eléréséhez szükséges erő:
F = s · f = 625 N
A megadott húzó-nyomó folyáshatár (ReH ), csavaró folyáshatárrá (τF ) alakítandó:
ReH
τF = √ = 750.56 M P a
3
Ezzel már számolható a megengedhető csavarófeszültség:
τF
τmeg = = 500.37 M P a
S
A torziós modulus:
E
G= = 80769.231 M P a
2 · (1 + ν)
Az acélhuzal átmérője: s
3
2.55 · k · F · D
d= = 6.772 mm
τmeg
A rugó összenyomódása:
8 · D3 · F · i · k
f=
G · d4
Ebből már kifejezhető a szükséges menetek száma:
f · G · d4
i= = 2.062
8 · D3 · F · k
90
6. Tengelykötések, tengelykapcsolók
6.1. Tengelykialakítások
Forgótengely −→ ellenőrzés kifáradásra!
Állótengely −→ összetett igénybevétel:
• hajlítás
• csavarás
• nyírás
Keresztmetszeti tényező (K), poláris keresztmetszeti tényező (Kp ) és a feszültségek:
Hajlítás Csavarás
Tömör: d3 · π d3 · π
K= Kp =
32 16
Csőtengely: D4 − d4 π D4 − d4 π
K= · Kp = ·
D 32 D 16
A feszültségek: Mh T
σhajl = τcsav =
K Kp
q
A redukált feszültség: σred = 2
σhajl 2
+ 3 · τcsav
Feszültségtorlódás csökkentése a tengelyvállon
Csillapítatlan megoldás:
A feszültségvonalak kis ívben kanyarodnak, ami
az alkatrész élettartamát jelentősen csökkenti.
Kialakítások a kedvezőbb feszültségvonal irá-
nyokhoz:
Tehermentesítő beszúrás
Kosárgörbe
Beszúrás a homlokfelületen
91
Tengely alakváltozása
Lehajlás: fmax = 1
3000 ≈ 0.33 mm
m
tan(β) 6 0, 001 −→ β 6 0, 1◦
f ok
Csavarodás: ϕ 6 0, 25 m
Kritikus fordulatszám
f Elmélet: f −→ ∞
Gyakorlat: f << ∞
A 0.4 és 1.6 közötti tartományban tilos a ten-
gelyt tartósan üzemeltetni!
A kritikus fordulatszám:
Hajlításra:
r
1 S
nkrit =
2·π m
n
nkrit Csavarásra:
0.2 0.4 0.6 0.8 1 1.2 1.4 1.6 1.8 2 r
1 Sp
nkrit =
2·π θ
6.2. Alakzáró kötések

6.2.1. Reteszkötés
Kis és közepes nyomaték átvitelére.

Igénybevétel: palástnyomás, nyírás
(lh - hasznos reteszhossz)
F Mcs 1 2 · Mcs
p= = · = 6 pmeg
A d/2 (h − t1) · lh d · b · lh
F Mcs 1 2 · Mcs
τ= = · = 6 τmeg
A d/2 b · l d·b·l
Szabványos méretű retesznél a mértékadó ter-

helés a palástnyomás.
92
6.2.2. Bordás tengelykötés
Nagy nyomaték átvitelére.
Igénybevétel: palástnyomás. (A nyírás általában elhanyagolandó!)
Palástnyomás:
F 2·M 1
p= = · D−d 6 pmeg
A dk 2 −2·f ·l·z
Az átvihető nyomaték:

D−d
M = 0.75 · ψ · −2·f · l · z · rk · pmeg
2
Ahol:
Közepes sugár: rk = D+d 4
Dinamikus tényező: ψ = 0.4...0.9 (a dinamikus terhelés hatását veszi figyelembe)
Élletörés: f = 0.3...0.5 mm
A 0,75-ös szorzóval azt vesszük figyelembe, hogy a terhelést az érintkező felületeknek mintegy
75%-a veszi csak fel.
6.3. Erőzáró kötések

6.3.1. Kúpos tengely-agy kötés
• játékmentesen illeszthető
• jól központozható
• önzáró, ha ρ ≯ α, ahol: ρ = atan(µ)
M = p · A · µ · rk
Ahol:
1 d32 − d31 d2 + d1
rk = · 2 2 ≈
3 d2 − d1 4
π
(d32 − d31 ) · 4
A=
sin α
N
cos ρ =
R
Fax
= sin(α + ρ)
R
cos ρ
p · A = N = R · cos ρ = Fax ·
sin(α + ρ)
Ezeket visszahelyettesítve az átvihető nyomaték:
cos ρ
M = µ · N · rk = µ · Fax · · rk
sin(α + ρ)
93
6.3.2. Szilárd illeszkedésű kötés
Az átvihető kerületi erő:
FK = µ · d · π · l
d
M = FK ·
2
6.4. Számpéldák
6.4.1. Egy 25 mm átmérőjű hengeres tengely végére 1:10 kúposságú tengelyvéget készítünk 20
mm hosszon. Mekkora felületi nyomás alakul ki a tengely és az agy között, ha az átviendő
nyomaték 35 Nm. Mekkora axiális erőre van szükség a nyomaték átviteléhez? A súrlódási
tényező 0.3. Rajzolja is le a tengelykötést géprajzilag helyesen!
Megadott adatok
A nagyobbik átmérő: D = 25 mm
Kúposság: k = 1 : 10 = 0.1
Nyomaték: T = 35 N m
Megoldás
Mindenekelőtt határozzuk meg, hogy a kötés önzáró-e? Ehhez kell a félkúpszög (α) és a súrlódási
félkúpszög (ρ):

k
α = arctan = 2.863◦ ρ = arctan(µ) = 16.699◦
2
Mivel α < ρ, a kötés önzáró (anyát biztosítani kell)!

A kisebbik átmérőt (d) a kúposság (k) definíciójából lehet kifejezni:
D−d
k= −→ d = D − k · l = 23 mm
l
A középátmérő:
D+d
dk = = 24 mm
2
A kerületi erő (súrlódó erő):
2·T
Fk = = 2916.667 N
dk
A normál erő:
Fk
Fn = = 9722.222 N
µ
A kúpfelület nagysága:
1
A = dk · π · = 1509.848 mm2
cos(α)
A felületi nyomás:
Fn
p= = 6.439 M P a
A
Az axiális erő:
sin(α + ρ)
Fax = Fn · = 3398.532 N
cos(ρ)
94
Másképpen:
Fax = Fn · (sin(α) + µ · cos(α)) = 3398.532 N
Tengelykötés géprajzilag helyesen
6.4.2. Egy 30 mm átmérőjű hengeres tengely végére kúpos tengelyvéget készítünk 30 mm

hosszon. A kúp kisebbik átmérője 25 mm. Mekkora felületi nyomás alakul ki a tengely
és az agy között, ha az átviendő nyomaték 70 Nm. Mekkora axiális erőre van szükség a
nyomaték átviteléhez? A súrlódási tényező 0.28. Rajzolja le a tengelykötés vektorábráját!
Megadott adatok
A nagyobbik átmérő: D = 30 mm
A kisebbik átmérő: d = 25 mm
Megoldás
Mindenekelőtt határozzuk meg, hogy a kötés önzáró-e? Ehhez kell a félkúpszög (α) és a súrlódási
félkúpszög (ρ):

D−d
α = arctan = 4.764◦ ρ = arctan(µ) = 15.642◦
2·l
Mivel α < ρ, a kötés önzáró (anyát biztosítani kell)! A középátmérő:
D+d
dk = = 27.5 mm
2
A kerületi erő (súrlódó erő):
2·T
Fk = = 5090.909 N
dk
A normál erő:
Fk
Fn = = 18181.818 N
µ
A kúpfelület nagysága:
1
A = dk · π · = 2600.798 mm2
cos(α)
A felületi nyomás:
Fn
p= = 6.991 M P a
A
95
Az axiális erő:
sin(α + ρ)
Fax = Fn · = 6583.242 N
cos(ρ)
Másképpen:
Fax = Fn · (sin(α) + µ · cos(α)) = 6583.242 N
Vektorábra
6.4.3. Bordástengely kötést tervezünk egy kardántengely számára. A tengely folyáshatára 480
MPa, a szükséges biztonsági tényező 2, az átviendő nyomaték 350 Nm. Határozza meg
a szükséges középátmérőt és az alábbi táblázatból válassza ki a szabványos bordástengelyt
(zxdxD)! Legalább milyen hosszú agyra van szükség, ha a megengedett felületi nyomás 80
MPa? A lekerekítések és lesarkítások mérete egységesen 0.3 mm, a dinamikus tényező
0.6!
Megadott adatok Szabványos méretek

Folyáshatár: ReH = 480 M P a z 6 6 6 6 8 8
Biztonsági tényező: S = 2 d 21 23 26 28 32 36
Nyomaték: T = 350 N m D 25 28 32 34 38 42
Megengedett felületi nyomás: pmeg = 80 M P a
Lekerekítések, lesarkítások: f = 0.3 mm
Dinamikus tényező: Ψ = 0.6
Megoldás
Bár a feladat elején a folyáshatár meg lett adva, viszont ne felejtsük el, hogy ha a feladat nem írja
le az adott folyáshatár típusát az mindig húzó-nyomó folyáshatár (ReH )! Ezt mindenképpen át
kell alakítani csavaró folyáshatárra (τF ):
ReH
τF = √ = 277.128 M P a
3
A megengedett csavarófeszültség ebből:
τF
τmeg = = 138.564 M P a
S
Hengeres tengelyvéget feltételezve, a megengedett csavarófeszültség másik képletéből kifejezhető
a bordástengely minimális középátmérője (A konkrét bordakialakítás ismeretében helyes lehet
96
az a feltevés is, hogy az így számított dmin átmérő alapján választjuk a bordástengely minimális
átmérőjét.): s
16 · T 16 · T
τmeg = 3 −→ dmin = 3 = 23.431 mm
dmin · π π · τmeg
A szabványból a méreteket úgy kell megválasztani, hogy a közepes átmérő nagyobb legyen az
előbb kiszámolt minimális közepes átmérőnél!
Választott méretek: z = 6, d = 23 mm, D = 28 mm. Ezekkel a számokkal a közepes átmérő:
D+d
dk = = 25.5 mm
2
Mivel dk > dmin teljesül, a választott méretek megfelelőek.
A szükséges agyhosszt a nyomaték képletének átrendezésével kaphatjuk meg:

D−d dk
T = 0.75 · Ψ · −2·f ·l· · z · pmeg
2 2
⇓
2·T
l= D−d
= 66.888 mm
0.75 · Ψ · 2 − 2 · f · dk · z · pmeg
6.4.4. Csónakmotor propellerét reteszkötéssel rögzítjük a tengelyén. Biztonsági okokból azt akar-
juk, hogy ha a névleges nyomaték 30%-kal megnő, akkor a retesz nyíródjon el, meggátolva
ezzel a propeller törését. Számítsa ki a szükséges reteszhosszt, ha az átvitt névleges nyoma-
ték 40 Nm, a tengely átmérője 18 mm, a retesz keresztmetszete 6x6 mm, és a lesarkítás
0.2 mm. A biztonsági retesz anyaga bronz, folyáshatára 180 MPa.
Megadott adatok
Túlterhelés, ahol a retesznek nyíródnia kell: c = 30% = 0.3
Átmérő: d = 18 mm
A retesz szélessége: b = 6 mm
Lesarkítás: f = 0.2 mm
Megoldás
A megadott folyáshatár a húzó-nyomó folyáshatár. Ezt először át kell alakítani csavaró folyás-
határrá:
ReH
τF = √ = 103.923 M P a
3
A retesz hosszt úgy kell méretezni, hogy 30%-os túlterhelésnél elnyíródjon! Tehát a retesz akkor
érje el a folyáshatárt, amikor a nyomaték 130%:
2 · T · (1 + c) 2 · T · (1 + c)
τ= 6 τF −→ l = = 9.266 mm
d·b·l d · b · τF
97
6.4.5. Súrlódó tárcsás tengelykapcsolóval 350 Nm nyomatékot kell átvinni. Konstrukciók okok
miatt a tárcsa belső átmérője 10 mm. Mekkora legyen a tárcsa külső átmérője, ha a
súrlódó tárcsa megengedett felületi nyomása 24 MPa? Mekkora axiális erőt kell ehhez a
tengelykapcsoló rugójának kifejteni? Mekkora lesz a hővé alakuló súrlódási veszteség egy
kapcsolás során, ha a kapcsolódási idő 1 másodperc? A nyomólap és a súrlódó tárcsa
közötti súrlódási tényező 0.3. Az üzemi fordulatszám 1500/perc
Megadott adatok
Belső átmérő: d = 10 mm
Kapcsolási idő t = 1 mp
Fordulatszám: n = 1500/perc
Megoldás
A külső átmérőt a nyomaték képletéből lehet kifejezni:
s
µ · pmeg · π 12 · T
T = · (D3 − d3 ) −→ D = 3 + d3 = 57.152
12 µ · pmeg · π
Az axiális erő:
pmeg · π
Fa = · (D2 − d2 ) = 59684.811 N
4
A szögsebesség a fordulatszámból:
rad
ω = 2 · π · n = 157.08
s
A hővé alakuló súrlódási veszteség a kapcsolási idő alatt:
1
Wveszt = · T · ω · t = 27488.936 J
2
6.4.6. Egy kardántengellyel 351 Nm nyomatékot viszünk át. A kardántengely hosszváltozását

bordás tengelykötés alkalmazásával biztosítjuk. Határozza meg a bordás tengelykötés
szükséges hosszát, ha a tengely külső átmérője 42 mm, belső átmérője 36 mm, a bordák
száma 8, a lesarkítás mindenütt 0.5 mm! A kardántengely igénybevételét kétirányú
dinamikus lökések jellemzik, így a megengedett felületi nyomása 10 MPa lehet.
Megadott adatok
A tengely külső átmérője: D = 42 mm
A tengely belső átmérője: d = 36 mm
Bordák száma: z = 8
Lesarkítás: f = 0.5 mm
Megoldás
Mivel a kardántengely igénybevételét kétirányú dinamikus lökések jellemzik, a dinamikus ténye-
zőt kis értékre kell választani, hogy a rendszer rendesen túl legyen méretezve:
Ψ = 0.4 ... 0.5
98
A közepes átmérő:
D+d
dk = = 39 mm
2
A szükséges agyhosszt a nyomaték képletének átrendezésével kaphatjuk meg:

D−d dk
T = 0.75 · Ψ · −2·f ·l· · z · pmeg
2 2
Ha Ψ = 0.4:
2·T
l= D−d
= 375 mm
0.75 · Ψ · 2 − 2 · f · dk · z · pmeg
Ha Ψ = 0.5:
2·T
l= D−d
= 300 mm
0.75 · Ψ · 2 − 2 · f · dk · z · pmeg
6.4.7. A tengelykapcsolóval összekötött 30 mm átmérőjű tengelycsonkokat a két végükön alá-

támasztott, egy darabból álló közös tengelynek tekintjük, amelynek közepén lévő tengely-
kapcsoló tömege 10 kg. A tengely fordulatszáma 2000/perc, a tengelykapcsoló súlyából
eredő lehajlása az f = (F · l3 )/(48 · I · E) összefüggéssel számítható. Számítsa ki a közös
tengely kritikus fordulatszámát és értékelje a kapott eredményt!
Megadott adatok
A tengely tömege: m = 10 kg
Fordulatszám: n = 2000/perc
Tengelyhossz (az ábra alapján): l = 270 mm
A feladatban szereplő E, a Young-modulus ér-
tékét fejből kell tudni: E = 210000 M P a.
A g pedig a nehézségi gyorsulás: g = 9.807 sm2
Megoldás
A tengely kör alakú. Másodrendű nyomatéka:
d4 · π
I= = 39760.782 mm4
64
Ezzel már ki lehet számolni a megadott képlet alapján a lehajlást:
F · l3 m · g · l3
f= = = 0.00482 mm
48 · I · E 48 · I · E
A kritikus fordulatszám: r
1 S
nkrit = ·
2·π m
Ahol:
F m·g
S= =
f f
Ezt behelyettesítve: r
1 ·g
m
nkrit = ·
2·π f ·
m

r
1 g 1 1
nkrit = · = 227.1 = 13626.5
2·π f s min
Értékelés: nkrit >> n, a tengelykapcsoló méretezése megfelelő.
99
6.4.8. Egy oldható, egytárcsás gépjármű tengelykapcsoló tárcsájának külső és belső átmérője
Ø180 mm ill. Ø135 mm. A Mekkora az átvihető nyomaték, és az ehhez szükséges axiális
kapcsolóerő, ha a súrlódó betétre megengedett felületi nyomás 0.9 MPa és a súrlódási
tényező 0.13? (Az egyszerűsített közepes sugárral számoljon!)
Megadott adatok
Külső átmérő: D = 180 mm
Megengedett felületi nyomás: pmeg = 0.9 M P a
Megoldás
Az egyszerűsített közepes sugár:
D+d
rk = = 78.75 mm
4
A súrlódó felület nagysága:
D2 − d2
A= · π = 11133.02 mm2
4
Az axiális kapcsolóerő:
Fax = pmeg · A = 10019.72 N
Fontos végiggondolni, hogy mennyi a súrlódó felületpárok száma! Az 1 darab súrlódó betét nem
azt jelenti, hogy 1 súrlódó felületpár lesz. A betét mind a két oldalán lesz 1-1 súrlódó felületpár!
Tehát a súrlódó felületpárok száma: z = 2.
Ezzel már minden adott a nyomaték kifejezéséhez:
T = µ · Fax · rk · z = 205.15 N m
6.4.9. Egy oldható, egytárcsás gépjármű tengelykapcsoló tárcsájának külső és belső átmérője 110
mm ill. 70 mm. A súrlódó tárcsára megengedett felületi nyomás 1.5 MPa. Mekkora a
szükséges axiális kapcsolóerő és az átvihető nyomaték, ha a súrlódási tényező 0.2?
Megjegyzés: Azon kívül, hogy a számok másak, az előző és ez a feladat között mindössze annyi
a különbség, hogy itt nem az egyszerűsített közepes sugárral kell számolni.
Megadott adatok
Külső átmérő: D = 110 mm
Megengedett felületi nyomás: pmeg = 1.5 M P a
Megoldás
A közepes sugár:
1 D3 − d3
rk = · = 45.74 mm
3 D2 − d2
A súrlódó felület nagysága:
D2 − d2
A= · π = 5654.87 mm2
4
Az axiális kapcsolóerő:
Fax = pmeg · A = 8482.3 N
A súrlódó felületpárok száma: z = 2.
A nyomaték:
T = µ · Fax · rk · z = 155.19 N m
100
6.4.10. Egy D=40 mm, d=38 mm, l=45 mm kúpos tengelykötést 27 kN axiális befeszítő
erővel szereltek. Mekkora az átvihető nyomaték és a kötésben kialakult palástnyomás,
ha a súrlódási együttható 0.1? Az egyszerűsített közepes sugárral számoljon! Rajzolja
meg a kötés vektorábráját, a megfelelő jelölésekkel!
Megadott adatok
Nagyobbik átmérő: D = 40 mm
Kisebbik átmérő: d = 38 mm
Súrlódási együttható: µ = 0.1
Megoldás
Az egyszerűsített közepes sugár:
D+d
rk = = 19.5 mm
4
A félkúpszög:
D−d
α = arctan
2·l
A normál erő az axiális erőből:
Fax
FN =
sin(α) + µ · cos(α)
A nyomaték a normálerőből:
T = µ · FN · rk = 430.879 N m
A palástnyomás a normálerőből és a felületből:
FN · cos(α)
p= = 40.067 M P a
2 · rk · π · l
Vektorábra
101
7. Siklócsapágyak
7.1. Összefoglaló
A kenőanyagok jellemzői
Az elcsúszó rétegegek között ébredő τ csúszta-

tófeszültség:
du
τ =η·
dy
Ezt átrendezve kapjuk meg a dinamikai viszko-
zitást:
τ
η= du
=ν·ρ [P a · s]
dy
A kinematikai viszkozitás:
η
ν= [m2 /s]
ρ
Siklócsapágyak méretezése
Hengeres felületű hordozó csapágyak esetén a

csapterheléséből a csapvetület felületegységére
vonatkoztatott közepes terhelés:
F
pk =
b·d
Ez egy elméleti érték, mert a valóságban a nyo-

más nem egyenletesen oszlik meg sem a kerület
mentén, sem a szélesség irányában.
A csapágyjáték a felületek legnagyobb lehet-
séges elmozdulása egy meghatározott irányba.
j =D−d
Ahol D a persely, d a csap átmérője.
Megkülönböztetünk minimális és maximális játékot, és az ezekből számtani középértékként szá-

mított közepes játékot.
Ezeket a furat és a csap tűréseiből szokás számolni (alsóindexek: FH=felső határ, AH=alsó
határ ):
jmax = furatFH − csapAH
jmin = furatAH − csapFH
Ezek számtani közepe a közepes játék :
jmax + jmin
j=
2
(furatFH − csapAH ) + (furatAH − csapFH )
=
2
furatFH + furatAH csapFH + csapAH
= −
2 2
102
A relatív játék a csapágy játékkal arányos, mértékegység nélküli számérték:
j D−d R−r ∆r
Ψ= = = =
d d r r
Excentricitás: a csap és a perselyfurat középpontja között je-
lentkező távolság egy adott üzemállapotban: e [mm]
A relatív excentricitás: résjellemző
e 2·e
ε= =
∆r j
Csapágyrés: a csapágy meghatározott üzemállapotában, a futó-
felületek között, adott helyen mérhető távolság, jele: h.
Relatív résméret:
h
δ=
∆r
A minimális résméret:
j j
h0 = ∆r · (1 − ε) = · (1 − ε) = − e
2 2
A súrlódási tényező (µ) és a relatív játék (Ψ) hányadosaként kapjuk a súrlódási számot (C).
Ezt a csapágyak számításakor olyan jellegben használunk, mint a csapágyterhelési számot.
µ
C=
Ψ
Csapágyjellemző szám vagy csapágyterhelési szám (Sommerfeld-szám):
pk · Ψ2 F Ψ2
Φ= = ·
η·ω b·d η·ω
Ez a szám a teherbírás szempontjából mértékadó dimenzió nélküli mennyiség.
Olajszükséglet: A csapágy Qt teljes olajszükséglete két részből áll: a Q természetes olajszük-
ségletből és a túlnyomást igénylő Qp mennyiségből:
Qt = Q + Qp
A teljes olajszükséglet:
• félcsapágy (f = 180◦ ) esetén: Qt = 21 , ha Φ 6 1

2
• teljes csapágy (f = 360◦ ) esetén:

√
– ha Φ > 1 −→ Qt = 0.7 · 3 Φ
– ha Φ < 1 −→ Qt = 0.7 · Φ
A természetes olajszükséglet:
Q = Qt · Ψ · d3 · ω
103
7.2. Számpéldák
7.2.1. Egy siklócsapágy névleges átmérője 25 mm, a csap tűrése -0.119 és -0.080 mm, a furaté
0 és +0.25 mm. A Sommerfeld-számot 2-re, a b/d viszonyt 1-re választva, határozza meg
a közepes játék figyelembevételével a csapágy maximális terhelhetőségét, ha a kenőanyag
viszkozitása 50 mm2 /s, sűrűsége 900 kg/m3 és a tengely fordulatszáma 2000/perc.
Megadott adatok Tűrések

Névleges átmérő: d = 25 mm csapFH = −0.080 mm
Sommerfeld-szám: Φ = 2 csapAH = −0.119 mm
b/d viszony=1 furatFH = 0.25 mm
2
Viszkozitás: ν = 50 mm
s furatAH = 0 mm
kg
Sűrűség: ρ = 900 m 3
Fordulatszám: n = 2000/min
Megoldás
A közepes játék:
j= − = 0.225 mm
2 2
Mivel ismert az átmérő, valamint a b/d viszony, kiszámolható a siklócsapágy szélessége:
b
b=d· = 25 mm
d
Dinamikai viszkozitás:
η = ν · ρ = 0.045 P a · s
A relatív játék:
j
Ψ= = 0.009
d
Szögsebesség:
rad
ω = 2 · π · n = 209.44
s
A Sommerfeld-számból ki lehet fejezni a közepes nyomást:
pk · Ψ2 Φ·η·ω
Φ= −→ pk = = 0.234 M P a
η·ω Ψ2
A terhelhetőség:
F = pk · b · d = 146.093 N
104
7.2.2. Számítsa ki annak a 360°-os siklócsapágynak a teherbírását (F=?) és az olajszükségletét,
amelynek névleges átmérője 50 mm, b/d = 1, fordulatszáma 960/perc, játéka 0.2 mm,
továbbá tudjuk, hogy a csapágyjellemző száma 1.4, ill. a felhasznált olaj viszkozitása az
üzemi hőmérsékleten 0.123 Pa · s.
Megadott adatok
Néveleges átmérő: d = 50 mm
b/d viszony=1
Fordulatszám: 960/min
Névleges játék: j = 0.2 mm
Csapágyjellemző (Sommerfeld) szám: Φ = 1.4
Viszkozitás: η = 0.123 P a · s
Megoldás
Mivel ismert a névleges átmérő, a b/d viszonyból kifejezhető a szélesség:
b
b=d· = 50 mm
d
Szögsebesség:
rad
ω = 2 · π · n = 100.531
s
A relatív játék:
j
Ψ= = 0.004
d
A Sommerfeld-számból ki lehet fejezni a nyomást:
pk · Ψ2 Φ·η·ω
Φ= −→ pk = = 1.082 · 106 P a
η·ω Ψ2
A terhelhetőség:
F = pk · b · d = 2704.9 N
A teljes olajszükséglet: √
3
Qt = 0.7 · Φ = 0.783
A természetes olajszükséglet:
m3
Q = Qt · Ψ · d3 · ω = 3.9362 · 10−5
s
105
7.2.3. Egy 12000/perc fordulatszámú és 2.5 mm átmérőjű tengely 3 mm hosszon siklócsap-
ágyazott. A csapágy radiális terhelése 5 N. Határozza meg az olaj szükséges viszkozitását,
a kialakuló súrlódási tényezőt, a veszteség teljesítményt, valamint a minimális résméretet,
ha a relatív excentricitást 0.4-re választjuk, továbbá tudjuk, hogy a csapágyjáték 0.05
mm.
Megadott adatok
Átmérő: d = 2.5 mm
Terhelés: F = 5 N
Relatív excentricitás: ε = 0.4
Csapágyjáték: j = 0.05 mm
Megoldás
A közepes csapnyomás:
F
pk = = 0.667 M P a
b·d
A relatív játék:
j
Ψ= = 0.02
d
Minimális résméret:
j
h0 = · (1 − ε) = 0.015 mm
2
Szögsebesség:
rad
ω = 2 · π · n = 1256.637
s
Diagramból a csapágyjellemző szám (b/d és ε alapján): Φ = 0.7
Ebből kifejezhető a viszkozitás:
pk · Ψ2 pk · Ψ2
Φ= −→ η = = 0.303 P a · s
η·ω Φ·ω
Diagramból (b/d és ε alapján) a súrlódási szám: C = 4.5
Ebből kifejezhető a súrlódási tényező:
µ = C · Ψ = 0.09
106
Veszteség teljesítmény:
d
Pv = µ · F · · ω = 0.707 W
2
7.2.4. Egy radiális siklócsapágy csapátmérője 50 mm. Állandósult üzemi fordulatszámon a csap
excentricitása 0.03 mm, a súrlódási tényező 0.008, továbbá a súrlódási szám értéke 4.
Határozza meg a csapágy szélességét, valamint az olajfilm-vastagságot az ábra felhaszná-
lásával! Készítsen megfelelő vázlatot! Válaszát a szükséges összefüggések megadásával is
indokolja!
Megadott adatok
Excentricitás: e = 0.03 mm
Súrlódási szám: C = 4
Megoldás
A relatív játék:
µ
Ψ= = 0.002
C
A csap játéka: j = Ψ · d = 0.1 mm
A relatív excentricitás:
2·e
ε= = 0.6
j
A diagram alapján a b/d viszony (ε és C alapján): b/d = 0.8
Ebből kifejezhető a keresett csapszélesség:
b
b=d· = 40 mm
d
A vázlat alapján felírható, hogy:
j
R = e + r + h0 és R−r =
2
Olajfilm-vastagság = minimális résméret:
j
h0 = − e = 0.02 mm
2
Vagy másképpen:
j
h0 = · (1 − ε) = 0.02 mm
2
107
7.2.5. Határozza meg az olaj szükséges dinamikai viszkozitását radiális siklócsapágyazás esetén,
ha a terhelés 30 kN, a csapátmérő 40 mm, a csap hossza 48 mm, a közepes csapágyjáték
üzemi hőmérsékleten 0.09 mm. A berendezés fordulatszáma 1200 1/min és a megkívánt
csapágyjellemző szám 4.
Megadott adatok
Terhelés: F = 30 kN
Csapátmérő: d = 40 mm
Csaphossz: b = 48 mm
Csapágyjáték: j = 0.09 mm
Csapágyjellemző (Sommerfeld) szám: Φ = 4
Megoldás
A szögsebesség:
rad
ω = 2 · π · n = 125.664
s
A relatív játék:
j
Ψ= = 0.0023
d
A csapágyjellemző szám ezek segítségével:
F Ψ2
Φ= ·
b·d η·ω
Ebből kifejezhető a dinamikai viszkozitás:
F Ψ2
η= · = 0.157 P a · s
b·d Φ·ω
7.2.6. Milyen viszkozitású kenőanyagra van szükség az ábrán látható siklócsapágyhoz, ha a ten-
gely fordulatszáma 980/perc, a radiális csapágyterhelés 650 N, valamint a Sommerfeld-féle
csapágyjellemző szám értéke 2,1? Milyen értékű súrlódási tényező várható a csapágyban,
ha a súrlódási szám 3 (a legnagyobb játék figyelembevételével)?
Ábra Megadott adatok Tűrések

Radiális csapágyterhelés csapFH = −0.065 mm
Fr = 650 N csapAH = −0.117 mm
furatFH = 0.033 mm
furatAH = 0 mm
Csapágyjellemző
(Sommerfeld) szám: Φ = 2.1
Súrlódási szám: C = 3
Megoldás
A tűrések alapján a legnagyobb játék:
jmax = furatFH − csapAH = 0.15 mm
108
Szögsebesség:
1
ω = 2 · π · n = 102.625
s
Az árnyéknyomás:
Fr
p= = 0.867 M P a
b·d
A relatív játék:
jmax
Ψ= = 6 · 10−3
d
A szükséges olaj viszkozitása:
p · Ψ2
η= = 0.145 P a · s
Φ·ω
A súrlódási tényező várható értéke:
µ = Ψ · C = 0.018
7.2.7. Írja fel az alábbi méretekkel rendelkező siklócsapágy résfüggvény értékét 50 foknál a köze-
pes játék figyelembe vételével, ha tudjuk, hogy állandósult üzemi állapotban az excentritás
mértéke 0,04 mm!

Excentricitás: e = 0.04 mm
Tűrések
csapFH = −0.065 mm
csapAH = −0.117 mm
furatFH = 0.033 mm
furatAH = 0 mm
Megoldás
A táblázatban megadott tűrések alapján a közepes játék:
j= − = 0.108 mm
2 2
Relatív játék:
j
Ψ= = 4.3 · 10−3
d
A relatív excentricitás:
2·e
ε= = 0.744
j
A résfüggvény:
j
h(ϕ) = · (1 − ε · cos(ϕ)) −→ ϕ = 50◦ −→ h = 0.028 mm
2
109

JBJ4 Jh1 446 Peldatar

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

JBJ4 Jh1 446 Peldatar

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

KÖZLEKEDÉSMÉRNÖKI ÉS JÁRMŰMÉRNÖKI KAR

Járműelemek és Jármű-szerkezetanalízis Tanszék

Jármű- és hajtáselemek I. feladatgyűjtemény

Készítette a JSZT oktatói közössége

A jegyzet szövegének és ábráinak részbeni átvétele oktatási célra térítésmentesen meg-

A jegyzet bármilyen nyomtatott/fénymásolt formában, illetve elektronikus adat formá-

(CC) Néhány jog fenntartva, 2019.

1. Méretezés időben változó terhelésre 4

5. Rugalmas kötések (rugók) 87

• rendszeres → Adott időtartamon belül van benne szabályosság. Alapvetően az állandó

Az első amikor R = −1 A második amikor R = 0 (zölddel) vagy

Ha σA < σD −→ nincs törés. σD : kifáradási határ.

1.3. Haigh diagram szerkesztése

1. A vízszintes tengelyen, az adott anyag folyáshatárától (Rp ) egyenest húzunk a függőleges

2. A függőleges tengelyen bejelöljük σV -vel a tiszta váltakozó (tiszta lengő) határamplitúdót.

3. Ezután meg kell határozni a felső határ görbe egy pontját:

4. Ezt a pontot és a σV -t összekötjük. Ezzel kiadódott az alapanyag biztonsági területe.

5. Ha a feladat megadja, bejelölhető a függőleges tengelyen az alkatrészre vonatkozó tiszta

7. Ha a σV,K -t és az Rp -t összekötjük, megkapjuk az alkatrész egyszerűsített biztonsági terü-

1.4. Biztonság szerkesztése a Haigh diagramon

Ebből a biztonsági tényező a következőképpen adódik:

1.5. A kifáradási határt befolyásoló tényezők

• az alkatrész méretének hatása −→ mérettényező: γ

• a felületi érdesség hatása −→ felületi érdesség tényező: κ

• az alkatrész alakja, ezt két tényezővel lehet figyelembe venni:

1. alaktényező, ez csak az alak hatását veszi figyelembe:

2. gátlástényező, ez az alak és az anyag együttes hatását veszi figyelembe:

1.7. Aszimmetrikus terhelés

A redukált középfeszültségek meghatározása:

A biztonsági tényező képletéből így már kifejezhető a részbiztonsági tényező középfeszültségre:

Végül a folyáshatárt kifejezhetjük a középfeszültség részbiztonsági tényezőjének a képletéből:

Kérdés a biztonsági tényező!

A részbiztonsági tényező középfeszültségre: A részbiztonsági tényező amplitúdóra:

1.8.3. Számítsa ki annak a reteszhoronynak a gátlástényezőjét, amelynek érzékenységi tényezője

Ábra Megadott adatok

Ezt végezetül vissza kell rajzolni a megadott ábrába!

Ábra Megadott adatok

Ezek ismeretében már számolható a megengedhető feszültségamplitúdó:

1. Mind a két tengelyen felvesszük a folyáshatárt. Ebből kapunk egy négyzetet.

Ábra Megadott adatok

Az ábráról leolvasott adatok

γ · κ · τV 0.8 · 0.9 · 180

A biztonsági tényező szerkesztése:

Ábra Megadott adatok

−400 σmax − σmin 130 − 70

Így már vissza lehet helyettesíteni a a megadott összefüggésbe:

Ebből a σ ismeretlen csak: r

100 200 300 400 500 600 700

Az első mérésből: A második mérésből:

Folyáshatár: σF =285 MPa

1. A feszültségamplitúdókat felvesszük a függőleges tengelyre, a középfeszültségeket és a fo-

3. A feszültségamplitúdók és középfeszültségek metszéspontjait összekötjük, és a kapott sza-

4. A kiadódott terület az anyag Haigh-féle biztonsági területe.

50 100 150 200 250 300 350

Ábra Megadott adatok

A poláris keresztmetszeti tényező segítségével pedig a τa -t fejezzük ki:

Ezekből már kifejezhető az alkatrész váltakozó határamplitúdói:

1.8.14. Acél próbatestekkel végzett fárasztóvizsgálatok során: 50 MPa középfeszültségen 210

Megadott adatok Adatok a fárasztóvizsgálat alapján:

Mindenekelőtt rajzoljuk fel a megadott pontok alapján az ábrát:

Ebből már meghatározható a feszültségamplitúdó részbiztonsági tényezője:

O σm = 100 M P a ReH = 800 M P a σM [M P a]