A G R Á R T U D O M Á N Y !

EGYETEM
Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar
Mezőgazdasági Géptani Intézet

GEPELEWüEK

i.

(K ö té se k )

Dr. Szendrő Péter

G ödöllő, 1978
 L e kto rá lta :

Dr. Hussár István tanszékvezető, egyetemi tanár

D r, Lehoczky László egyetemi tanár, intézeti igazgató

Szerkesztő:

Dr. Szendrd Páter egyetemi docens

Összeállította:

1. fejezet A dorján Jőzsefné dr. egyetemi adjunktus

2. fejezet Adorján Józsefnédr. egyetemi adjunktus
3. fejezet Fekete László egyetemi adjunktus
4. fejezet dr. Benkő János egyetemi tanársegéd
 T A R T A LO M JE G Y Z É K ' %^ ( . ... T .

1. BEVEZETÉS........................................................ : ......................................... 7
f
r 1.1 A gépkonstrukciók kialakulásának fázisai ..................... ................................. 9
1.2 A műszaki méretezés alapjai . . ... , . > ..................... ....................................... 11
1.21 Méretezés statikus igénybevételre............................. .. 11
1.22 Méretezés dinam ikus ig énybevételre................ ......................... 12
1.23 A kifáradásra való méretezés g y a k o r la ta .......................... .................... 14

1.3 A kötések-fárgykör £Gépel@mek I.) csoportosítása ........................................... 20

1A A kötések oOTtályo^ása ....................................................... .. 20

2. SZERKEZETI ELEM EK KÖ TÉSEI ................ .. ................................................... 23

2.1 Ragasztott k ö té s e k .............................................................................................. 23

2.11 Ragasztóanyagok ................................... ............................... .. 24
2.12 A fémragasztás technológiája ................................................................... 26
y 2.13 Ragasztott kötések kialakítási szempontjai ............. ............................ 28
2.14 Ragasztott kötések szilárdsági méretezése ....................................... .. . 30

2.2 Forrasztott kötések ...................................... .............................. ........................ 33'

2.21 Forrasztott kötések kialakítása ........................... ......................... .. 33
2.22 A forrasztott kötések szilárdsági méretezése. ........... 34

2.3 Szegecselt kötések ................................................................................ ............... 34

2.31 Szegecskötések k ia la k ítá s a ............................................. ......................... 35 ,
2.32 Szegecskötések m éretezése................................................. .....................36
2.33 Szegecselt kazán- és tartályszerkezetek méretezése . . . . . . . . . . . . 37
2.34 Szegecseit acél-és könnyűfém szerkezetek méretezése ........................ 39

2.4 A hegesztett szerkezetek tervesése............................................................. 39

2.41 A hegesztési varratok f a jt á i............................. .. . ..................... .. . . . 40
2.42 A hegesztett kötések f a j t á i ............. 45
2.43 A hegesztési varratokban fellépő feszültségek . . . . . . . . . . . . . . . . 46
2.44 A hegesztett kötések méretezése ........................... .. 55
2.45 Ponthegesztett kötések méretezése ..................................... .. 61
2.46 Korszerű hegesztés-méretezési módszerek ..............................................63
2.47 Hegesztett szerkezetek tervezési s z e m p o n tja i........................................ 65
 2.5 Csavarok, csavarkapcsolatok................................................................................ 71
2.51 A csavarorsó-anya kapcsolat mechanikai v iz s g á la ta ................ .. 72
2.52 Csavarkötések m eghúzása........................................................................... 75
2.53 A csavarorsók m éretezése........................................................................... 79
2.54 A z orsóvégek m é re te zé se ................................................................... .. 84
2.55 Előfeszített csavarkötések rugalmas alakváltozásai .............................. 85
2.56 A z alapcsavarok méretezése ...................................................................... 93
2.57 A csavararnyák vizsg á la ta ........................................................................... 94
2.58 A csavarkötések célszerű k ia la k ítá s a ........................................................ 98

CSŐVEZETÉK ELEMEK, KÖTÉSEK, S ZE R E LV É N Y E K , T A R T Á L Y O K . .101

3.1 A csövek falvastagsága........................................................................................... 102

3.2 Csövek és cső itío m o k.............................................................................................. 106
3.3 C s ő k ö té s e k .............................................................................................................. 107
3.4 Karimás csőkötések m éretezése........................................................................... 110
3.5 T ö m íté s e k .................................................................................................................117
3.6 Nem acél alapanyagú c s ö v e k ................................................................................ 120
3.61 Rézcsövek........................................... .. ...................................................... 120
3.62 Ó lom csövek................................................................................................... 120
3.63 Azbesztcement c sö v e k ................................................................................ 120
3.64 Betoncsövek .................................................................................................122
3.65 Vasbetoncsövek........................................................................................... 122
3.66 Egyéb rideg alapanyagú c s ö v e k ................................................................ 122
3.67 Műanyagcsövek ........................................................................................... 123
3.68 Hajlékony c s ö v e k .........................................................................................123
3.69 A z azbesztcement-, beton-, vasbeton- és egyéb ridegalapanyagú, vala­
m in t a műanyag- és a tekercselt hajlékony csövek m é re te zé se ...........125

3.7 Csőkiegyenlítők, csőtartók, vízleválasztók ......................................................125

3.71 C s ő k ie g y e n lítő k ........................................................................................... 125
3.72 C s ő ta r tó k ...................................................................................................... 126
3.73 V ízle vá la sztó k........................................................................... ..................128
3.74 Csővezetékek hőszigetelése........................................................................ 128

3.8 Csőszerelvények...................................................................................................... 128

3.81 Csőelzáró csapok ........................................................................................ 128
3.82 Csőelzáró szelepek ......................................................................................130
3.83 Csőelzáró to ló z á ra k ...................................................; ................................132
3.84 Önműködő s z e le p e k ...................................................................................135
3.85 Biztonsági sze le p e k......................................................................................137

3.9 Tároló-és nyomástartó tartályok ..................................................... 139

(S
4. NYOMATÉKKÖZLŐ ELEMEK ÉS KÖ TÉSEK............................................141
4.1 T e n g e ly e k ........................................... ....................................................................141
4.11 A tengelyek m ére tezé se............................................................................. 141
4.12 A tengelyek kialakításának szem pontjai ................................................148

4.2 Temgelykötések ......................................................................................................154

4.21 A iák záró te n g e ly k ö té s e k .......................................................................- 1 5 4
4.21.1 Keresztirányú c s a v a rk ö té s .......................................................... 155
4.21.2 Keresztirányú csapkötés............. .. ...............................................158
4.21.3 Tengelyirányú csavar- és csapkötés..........................................* 157
4.21.4 Reteszkötés...................................................................................- 157
4.21.5 Bordás tengelykötések.................................................................. 160
4.21.6 K- és poiigon tengeíykötések............. . .......................................161

4.22 Erőzáró tengelykötések ................................... ......................................... 163

4.22.1 A z é k k ö té s ..................................................................................... 183
4.22.2. Kötés kúpos elemp á r r a l................................................................167
4.22.3 S z o rító k ö té s ................................ ..................................................169
4.22.4 A szilárd illesztésű tengelykötés..................................................171

4.3 Tengelykapcsolók ................................................................................................... 176

4.31 A tengelykapcsoló kiválasztása ................................................................^78
3 4.32 Állandó kapcsolatú tengelykapcso lók..................................................... 180
4.32.1 Merev ka p cso ló k............................................................................ 180
4.32.2 Kiegyenlítő te n g e lyka p cso ló k .....................................................183
* 4.32.3 Rugalmas tengelykapcsolók ........................................................194

4.33 Változó kapcsolatú tengelyka p cso ló k.......................................... '. . . . 206

4.33.1 Súriódó kapcsolók ............................................................. 206
4.33.2 Ö nm űködő te n g e íyka cso ló k.......................................................223

5. A FŐBB FO R R ÁSM U N KÁK JEGYZÉKE ..................................... .. .................. . 2 2 8

&

«
 1. BEVEZETÉS

A műszaki alkotások, a különböző gépészeti berendezések túlnyom ó részben olyan

alkatrészekből állanak, amelyek széles körben megtalálhatók, kialakításuk pedig egységesí­
te tt. Ezek az alkatrészek a gépelemek, amelyek fejlesztésével önálló tudom ányterület
foglalkozik.
A Gépelemek tantárgy feladata a gépekben és a gépszerkezetekben leggyakrabban
előforduló alkatrészek és aikatrészkapcsolatok ismertetése, a velük szemben támasztott
követelmények rendszerezése, az erőhatások és igénybevételek meghatározása, majd ezek
figyelembe vételével a méretezés és a célszerű kialakítás elsajátíttatása.
Célja az alap és alapozó tanulm ányok ismeretanyagára építve, a gyakorlati tapasztala­
tok felhasználásával olyan alapelvek megtanítása, amelyek hozzásegítenek a mérnöki
gyakorlat során felm erülő tervezési és üzemeltetési feladatok megoldásához.
A Gépelemek tehát a gépalkatrészek kialakításának és méretezésének kérdéseivel
foglalkozik, feltételezi többek között a mechanika alapismereteket, ezen belül elsősorban
az alkalm azott szilárdságtani jártasságot, a géptani, géprajzi, anyagismereti és gyártás­
technológiai tájékozottságot, s nem utolsó sorban a matematika és a mérnöki fizika
tudását.
A Gépelemek oktatása során célunk az alapfokú mérnöki szemlélet, a szerkesztői
készség kifejlesztése, a műszaki tájékozottság és igényesség, a szabvány- és szabvány
alkalmazási ismeretek elmélyítése.
A mai értelemben vett teljes ismeretanyagot tartalmazó első hazai Gépelemek tan­
könyv 1924-ben jelent meg a Műegyetemen Hermann Miksa szerkesztésében. Azóta szá­
mos tankönyv és jegyzet készült, így Vörös Imre, Terpián Zénó Gépelemek tankönyvei és
jegyzetei, M. ten- Bosch: Gépelemek című könyve, Zsáry Árpád jegyzetei és tankönyve,
Magyar József előadásai alapján összeállított műegyetemi oktatási segédletek, stb.
Az ATE Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán, az 1956-1957 kö zötti időszakban
Dr. Knoll Imre egyetemi docens irányításával, a Mezőgazdasági Géptani Intézet gondozá­
sában alakult ki a Gépelemek oktatási tananyaga.
Jegyzetünk első kötete a Gépelemek I. a KÖTÉSEKet, ezen belül a szerkezeti és a
nyom atékközlő elemek kötéseit Jartaimazza.
A második kötetben, a Gépelemek ll-ben a TÁM ASZTÁSO Kat, így a nyom atékközlő
elemek aktív és passzív támasztását, valamint a szerkezeti elemek merev, elmozduló és
rugalmas támaszait fogjuk tárgyalni.
Végül a harmadik kötetben, a Gépelemek lll-ban , a HAJTÁSOK, az erő- és alakzáró,
valamint a hidraulikus erőátviteli eíemek és szerkezetek összefoglalását tervezzük.

7
 Ezúton mondok köszönetét mindazoknak a munkatársaimnak, kollégáimnak, a Gép­
elemek tantárgy hazai művelésével foglalkozó más intézményekben tevékenykedő okta­
tóknak, akik személyes közreműködésükkel, tanácsaikkal, forrásmunkák rendelkezé­
semre bocsátásával közvetlenül, vagy közvetve segítséget n yú jto tta k az új jegyzetek
elkészítése során. Itt köszönöm mege kötet lektorainak, Dr.Huszár István és Dr. Lehoczk\
* Lászió professzoroknak igen alapos és segítőkész véleményét, amely hozzájárult jegyze­
tünk színvonalának emeléséhez.

G ödöllő, 1978. február -/ .

Dr. Szendrő Péter '•

. egyetemi docens

"•
''' Ví ■.. •í,-'r. . ’ . * . , .4

8
 1.1 A gépkcmstrukciók kialakulásának fázisai

A mérnöki feladatkör m unkahelyi beosztástól függően magában foglalja a gépterve­

zés, gyártás, üzemeltetés, karbantartás és javítás során adódó teendők érdemi ellátását és
magasszintű szervezését.
A tervezés folyam atánál, de a mérnöki feladatkörök bármelyikénél is a gépelemek­
nek, és alkalmazási területüknek ismerete alapvetően szükséges.
A technika fejlődésével kapcsolatosan a m unkafolyam atok automatizálása, egyszerű­
sítése, a m unkakörülmények javítása egyre fokozottabb igénnyel lép fel, és meghatározó­
an magával hozza az új m érnöki alkotások, jelen esetben gépelemek és gépkonstrukciók
létrejöttének szükségszerűségét.
Az igény felléptétől a működőképes megoldásig vezető út hosszú és költséges. Ezért
m ie lő tt új termék tervezéséről döntenénk, célszerű az igény kielégítésének egyéb lehetősé­
geit is figyelembe venni. így megvizsgálni, hogy a kérdéses termék beszerezhető-e a bel­
fö ld i piacon, esetleg szocialista relációból, vagy a tőkés külkereskedelemből. Lehetséges-e
gyártásához licenc vagy know-how megvásárlása. Ha ezen lehetőségek nem elégítik ki a
felm erült kívánalmakat, akkor válik szükségessé a tervezés.
Az új termék előállítása nem feltétlenül jelenti egy merőben új, eddig nem létezett
konstrukció megszületését. Újratervezési szükségszerűséget jelenthet pl. már az is, ha az
addig használt konstrukció technologizálása változik, új gyártási eljárásokat vezetnek be
(tömeggyártás), tipizálási kényszer lép fel, vagy az üzemeltetési m ódot fejlesztik, méret­
illetve súlycsökkentés iránti igény jelentkezik.
M iután eldőlt, hogy a kívánalom csak tervezés útján teljesíthető, tervszerű és szer­
vezett tevékenység kezdődik.
A tervezési munka fázisait iparági és munkahelyi adottságok alakították ki, a végig­
járandó utat pedig adott esetben a feladat összetettsége, a várható darabszám szabja meg.
A hazai mezőgépgyártásban kialakult módszerek egyikének főbb elemei példaként a
következők:
Tervcéi az első írásos dokum entum , amely rögzíti a feladatot, meghatározza az új
gyártmány rendeltetését, a fontosabb paramétereket (átviendő nyom aték, terhelés,
fordulatszám, stb.).
Tervtanulmány a tervcél kifejtése, részletes elemzése. Tartalmazhatja ezenkívül a
témadokum entációt, vagyis a már kia lakíto tt, hasonló jellegű konstrukciók ismertetését
és elemzését. Széleskörű hazai és kü lfö ld i szakirodalmi áttekintést n y ú jt a témában,
tanulm ányutak, üzemek és kiállítások megtekintésének eredményeit foglalhatja magába,
kritikával és javaslattétellel. Legtöbb esetben a tervezési ütemterv is a tervtanulmány
részét képezi, Ez feltárja a terv és a konstrukció létrehozásához szükséges idő, költség
és energia ráfordításokat és a tennivalók sorrendjét.
A tervtanulmány .elkészítése és jóváhagyása — esetleg zsűrizése — után indul meg az
érdemi tervezés.
Először az ún. funkcionális terv (működési vázlat) készül el, amelyben a konstrukció
már alak, működési mód, fő- és csatlakozóméretek, jellemző paraméterek és várható
élettartam tekintetében meghatározott. A tervben szereplő műszaki megoldás ezen a fo ­
kon már szellemi érték, így ha az alkotás új, eddig még nem alkalm azott eljárást vagy

9
 megoldást valósít meg, népgazdasági és tervezői érdek is a szabadalmi védettség kezde­
ményezése az Országos Találm ányi Hivatalnak
A funkcionátis tervben felvett közelítő méretek alapján kerül sor a műszaki mérete­
zésre és ezzel párhuzamosan a részletes tervezésre, a rajzdokumentáció elkészítésére,
amelynek lépcsőfokai:

— a főterv vagy törzsrajz, ez a gép első összeállítási rajza,

— a részegységek összeállítási rajzai, amelyek a törzsrajz funkcionális egységekre
történő bontásából adódnak (pi. az aratócséplőgép főterve arató, felhordó-,
csépíő-, meghajtó- egységekre bontható, stb.),
— az alkatrészrajzok a részegységek továbhi; felbontásából adódnak és a gyártható­
sági mélységig m utatják be az egyes elemeket,
— a végleges összeállítási rajz csak ezután, az alkat-, részegységrajzok építőkockaelv
szerinti összeépítésével készül ei.
A gyártóüzemek, amennyiben saját tervező részleggel rendelkeznek, a kísérleti gép
vagy gépek gyártását a tervezésnek ezen a szintjén kezdik meg. A fe n ti kísérleti dokum en­
táció alapján a kísérleti gép még helyi művezetéssel készül.
Ezen .a szinten ugranak ki eteőízben a működési, illetve tervezési rendellenességek.,
amelyek kiküszöbölése a kísérleti gépen eszközölt változtatással történhet. Ha a konstruk­
ció működőképes, a tapasztalatok alapján elkészülhet a O-széria dokumentáció és meg­
indulhat a *n é h á n y rd b -o s p ro to típ u s ül. Oszéria gyártása. Ezeken a gépeken végzik a
várható élettartam, az energetikai és a munkaminőségi paraméterek megállapítását célzó
méréseket, a gyártástechnológiai ellenőrző vizsgálatokat.
A O-széria gépein végzett mérések kedvező eredményei alapján megindulhat a termék
sorozatgyártásának előkészítése. Ehhez azonban jó l tecbnoiogizálható végleges dokum en­
táció, jnű.veletteryek, szerelési, beállítási, minőségellenőrzési utasítások, átgondolt gyártás­
szervezés, és nem utolsó sorban az üzem megfelelő felszerszámozottsága szükséges. Így
tehát a felsorolt teendőkön tú l elsődlegesen a készülékek, gyártóeszközök kialakítására,
gyártására is sor kerül. ‘
A sorozatgyártás beindításával egyidőben a gépkönyv iselkészül. Ez az illető gép
műszaki leírását, használati és kezelési útm utatóját, javítási-karbantartási utasításait, a
csereszabatos alkatrészek jegyzékét, valamint a munka- és balesetvédelmi előírásokat
tartalmazza,
Ezzel párhuzamosan sor kerül a prospektusok, gyártmányism ertetők kiadására és
terjesztésére, vásári és üzemi bem utatók szervezésére és a piackutatásra is, amelyek a
gyártóvállalat és közvetve a népgazdaság gazdasági érdekeit szolgálják.
A tervezőmérnöknek -- különösen ha nem a gyártó vállalatnál, hanem tervezőinté­
zetben tevékenykedik — nemcsak a gép, a konstrukció helyes kialakítására keil töreked­
nie, hanem ugyanakkor a gyártóvállalat adottságait és lehetőségeit is figyelembe kell
vennie. A tervezés során célszerű törekedni az ésszerű konvencsonalizmusra is, vagyis
arra, hogy a beépítendő alkatrészek között, a kapható, a készen beszerezhető elemek
minél nagyobb számban kerüljenek alkalmazásra, ez egyúttal a gyártócég anyag- és
alkatrészlistájának ismeretét feltételezi és bővíti a csereszabatos alkatrészek körét, végül
javítja a pótalkatrész ellátottságot.

10
!

A gyártási előírásoknak összhangba kell lenni a gyártó iparág n yú jto tta lehetőségek­
kel (pl. - finom abb felületi 'előírás csak az üzemeltetéskor indokolt, és megvalósítható
esetben szerepeljen, stb.). Kívánalom továbbá KGST ajánlások, és a házíszabványok
megfelelő ismerete és felhasználása is.
Végül a tervezéskor m indig szem e lő tt kell tartani a gazdaságosság kérdését, figyelem­
mel lenni a szerelhetőség, hozzáférhetőség, a kezelhetőség, a korrózióvédelem szem-;,
pontjaira, továbbá az esztétikai kívánalmak betartására. : ,

1.2. A műszaki:méretezés alapjai : -

A konstrukció, illetve az egyes szerkezeti elemek kialakításakor egyik leglényegesebb

feladat a szilárdsági méretezés.

Módja:
A méretezés lehet:
1. nyugvó, vagy az időben lényegesen nem változó terhelés esetén statikus,
2. változó, vagy váltakozó terhelés esetén dinamikus szemléletű.

1.21 Méretezés statikus igénybevételre

A gépelemekben és a gépszerkezetekben ébredő feszültség az idő függvényében még

az ún, nyugvó terhelésmódban is a valóságban mindig kissé ingadozik, sőt az élettartam
előrehaladtával legtöbbször még növekszik is. Statikus igénybeyételre történő;méretezés­
kor az anyagra jellemző megengedett feszültség (ameg) értékét hasonlítjuk össze az
állandó igénybevételként fe lfo g o tt terhelés hatására fellépő eredő feszültség (a) várható
értékével.
A megengedhető feszültségeket a határfeszültség értékéből kiindulva kel! meghatá­
rozni. A batárfeszüitség az alkalm azott szerkezeti anyagtól, a méretezendő alkatrész
alakjától és igénybevételétől, rendeltetésétől és üzemeltetési körülm ényeitől függően
lehet a szakítószilárdság io B}, a folyáshatár (aF )f vagy a tartós fofyáshatár faT ). Ha
o fTí — o8/nt Ofin illetve oT ln (ahol n a biztonsági tényező) a helyes méretezés ered-
ményeképpen egyezik is az ébredő feszültség nagyságával ez több-kevesebb túSmérete-
zettséget jelent. Mindig tartalm az ugyanis többlet biztonságot, olyan terheléscsúcsokat
és igénybevétel fokozódást elviselő tartalékot, amely egyszerűbb esetekben széleskörben
alkalmazhatóvá teszi ezt a méretezés? eljárást olyankor is, am ikor várható a nyugvó
terhelés időszakos megnövekedése, illetve dinamikus változása. Konstrukciós szempont­
ból azonban ez az ún. „ráhagyásos biztonság" nem egyértelműen kedvező, hiszen a
viszonylagosan megnövekedett méretek fokozzák a szerkezet súlyát, kialakítási költségeit,
az igénybevétel mértékét s ez károsan befolyásolhatja a berendezés működését és élet­
tartam át. Lényeges tehát, hogy a biztonsági tényező ne legyen indokolatlanul nagy,
mert kétségessé teheti a legtöbbször igen bonyolult számítási eljárások értelmét és befo­
lyásolhatja az egész méretezés sikerét.

11
 Acél, acélöntvények, könnyűfém ek és ötvözeteik esetén pi. a megengedett feszültség
kiszámításának alapja a folyáshatár, és a biztonsági tényező 1,5 . . . 2,0. Rideg anyagok
így pi. az ö n tö tt vas, temperöntvények, műanyagok és a kerámiák alkalmazásakor a
szakítószilárdság a megengedett feszültség kiszámításának alapja, az alkalm azott b izto n ­
sági tényező pedig 1,5 .. . 3,0. Ezen határokon belül a biztonsági tényező értékét a mé­
retezett szerkezeti elem konstrukcióban b e tö ltö tt szerepének jelentősége, a szilárdságtani
számítások várható hibája, a gyártáshoz rendelkezésre álló technológiai és ellenőrzési
felkészültség és színvonalának mérlegelése alapján célszerű felvenni.
Hő-hatásnak k ite tt gépelemek méretezésekor további fo ko zo tt biztonság szükséges,
ezért a határfeszültséget a melegfolyáshatárnáí, illetve a tartós folyáshatárnál célszerű
megállapítani.
Végül, amennyiben a méretezendő szerkezet vagy gépalkatrész üzemeltetésekor
fo k o z o tt vagyon- és életbiztonsági szempontok merülnek fel, biztonsági tényezőként az
előbb felsoroltak alapján m egállapított érték 1,5 . . . 2,0-szerese javasolható.
Méretezéskor az alkatrészek kritikus keresztmetszeteit és a fellépő maximális igénybe­
vételeket kell figyelembe venni. {A témakörre! részletesebben a mechanika szilárdságtan
fejezete foglalkozik.)
Igen gyakran feladat, hogy méretezéskor egymáson terhelés alatt elmozduló alkat­
részek érintkező felületeinek nagyságát kell meghatározni. Ilyenkor legtöbbször felületi
nyomára méretezünk, az ébredő felületi nyomás és az adott konstrukciós körülmények
esetén megengedett felületi nyomásérték összevetésével.

1.22 Mére tezés dinam ik us igén ybevételre

A szerkezeti elemek többsége dinamikus, lökésszerű vagy változó igénybevételű.

A kis gyakorisággal ismétlődő lökésszerű terhelést a méretezési gyakorlatban általában
egynél nagyobb dinamikus szorzótényezővel szokás megnövelt statikus terhelésként
figyelembevenni és a méreteket ez alapján meghatározni. Az ennél pontosabb méretezési
eljárások a lökésszerű igénybevételnek nemcsak a csúcsértékét, de a sebességét is figye­
lembe veszik.
A gépelemek tönkremenetele leggyakrabban a fárasztó terhelések hatására lép fel,
a feszültségingadozás m iatt ugyanis a törés, a nyugvó terheléshez képest lényegesen kisebb
igénybevételnél is már bekövetkezik. Ha az igénybevétel jellemzője az állandó periodikus
ingadozás, vagyis a szerkezeti elemek terhelése fárasztó jellegű, a méretezést váltakozó
igénybevételre kell elvégezni.
A legkorszerűbb méretezési eljárások során mind az igénybevétel, mind pedig a teher­
bírás tényezőit valószínűségi változóként kell felfogni és az adódó biztonságot is a mate-
m atikai-statisztika törvényszerűségei szerint kell értelmezni.

A kifáradásra tö rté n ő méretezés

Az időben periodikusan változó terhelés okozta feszültségingadozás hatását vizsgálva,

fárasztó próbák eredményeként meghatározható az illető anyag kifáradási határgörbéje

12
és égy olyan feszültség érték, az ún. kifáradási határfeszültség (öf ) amely végtefenszer
ismétlődve sem hoz létre törést.
Abban az esetben, ha sem az igénybevételt, sem pedig a teherbírást nem te kin tjü k
vaiőszínűségi változónak, a méretezés aiapelve: a szerkezeti elemre jellemző kifáradási
határ {(Jf ) biztonságosan (n-szer) nagyobb kell, hogy jegyen, m intáz igénybevétel okozta
maximális feszültség (crmaxh
Ha a valósághoz jobban közelítve, az igénybevételt és az élettartam ot is normális
eloszlású valószínűségi változóként kezeljük ( 1 . ábra), úgy a várható törési valószínűség
az, amely meghatározható.

e /e -/fa ria m e/osz/cJs

id ő farfan? szi/ordscrq.
e/osz/ós
ig é n y be v é te / e/osz/ás / f é / )

á// fo g A/
1. ábra
N orm ális eloszlású valószínűségi változóként kezeit terhelés (0)) és teherbírás (ö\f)

Az igénybevétel hatására fellé­

pő' feszültség (a), valamint a
kifáradási hátárfeszüitség (af )
sűrűségfüggvényei ( 2 . ábra)
alapján a várható törés legna­
gyobb valószínűsége a két
görbe metszéspontjához (K)
tartozó feszültségnél (aK ) a
görbék alatti területek (F j és
F 2) szorzatából számítható.

2. ábra
A várható törés legnagyobb valószínűsége (K)

A károsodás elméleten alapuló méretezés

Az iiyen korszerű méretezési eljárások a tenzom etnkus terhelés elemzések, illetve a

konkrét üzemi összehasonlító vizsgálatok sorát jelentik, amelyek eredményeként a külön-

13
 féle anyagok, kialakítások és technológiák közül lehetőség n yíiik az adott terhelési és
konstrukciós helyzetbe leginkább beillő megoldások kiválasztására.
Gondos méretezéskor célszerű terhelés-analízist alkalmazni. Meghatározni a terhelés
és a teherbírás időbeni lefolyásának törvényszerűségeit, és a terhelés-statisztikai jellemzők
figyelembevételével matematikailag leírni azokat. Az ehhez szükséges adatok felvétele
történhet összehasonlító üzemi fárasztás alapján, fárasztó pádon le fo ly ta to tt gyorsított
vizsgálatok, vagy program ozott fárasztási próbák alkalmazásával, illetve az elektromos
szimuláció módszereinek felhasználásával. A fárasztó vizsgálati program elkészítése, a
mérési eredmények adathalmazának feldolgozása és értékelése pedig m indenkor a mate­
m atikai-statisztika szabályai szerint tö rté n ik.

1.23 A kifáradásra való méretezés gyakorlata

A kifáradásra való méretezés a kifáradási határfeszültség és a szám ított, vagy mért

ébredőfeszültség összevetéséből áll.
Egyszerűsítésként legtöbbször szinuszos feszültség változással közelíthető az alkat­
részek ismétlődő terheSésképe. Átlaga a középfeszültség (crm K Az erre szuperponált
változó feszültség lengő vagy lü k te tő feszültség-! állapotot hoz létre.
Tiszta lengőterhelés esetén a középfeszültség nulla, a feszültség pillanatnyi értéke
azonos nagyságú, de ellentétes előjelű határok kö zö tt változik. Tiszta lü ktető terhelésnél
a m inimális feszültség (am in ) nulla, az am plitúdó (oa) pedig megegyezik a középfeszült­
séggel.
Az egyszerűsített váltakozó igénybevétel két jellemző viszonyszáma:
— v a középfeszüftség és a maximális feszültség hányadosa és
— r a minimális és maximális feszültség hányadosa (3. ábra).
*
Igénybevétel
Megnevezés
Jé/leg S tatikus l uktefö lerfQÓ
\ é émm* o sm - 0
é £imn• *0ina* "
&
éa ^ °
AJ ■

«i 1} . í w
..
A1\
t T. K- \ j t
t
i 4
y gr J & L . 1 0,5 0

r% Éjma 1 -1
mm 0 _

3. ábra
Terhelési je lle m z ő k váltakozó igénybevétel esetén

14
A kifáradási határfeszültség meghatározása

Az ismételt igénybevételnek k ite tt alkatrészekben fellépő feszültség és a kifáradási

törés létrejötte közötti összefüggés a Wöhler görbék alapján vizsgálható.
A Wöhler görbék egy-egy anyagminőségre és egy-egy konkrét váltakozó terhelési
form ára vonatkoznak. Mivel azonban a különböző terhelési jelleg és középterhelés a
kifáradási határfeszültségi értéket módosíthatja, célszerű a vizsgálatokat szerkezeti anya­
gonként egy diagramba sűrítve ábrázolni. Legelterjedtebb a Smith-féle biztonsági terüle­
te k használata (4. ábra).

4. ábra
A z A 60 szerkezeti acél kifáradási S m ith diagramja

A \.t II. és Hl. jellemző p on tok a Wöhler által meghatározott terhelési alapeseteknek
felelnek meg:
I. nyugvó terhelés, statikus igénybevétel,
II. váltakozó igénybevétel 0 és egy felsőhatár között,
III. váltakozó igénybevétel egyenlő nagy ± határértékek között,

A biztonsági terület Hl. pontja a tiszta lengő{a,), II. pontja a tiszta lüktetőfeszült-
ség (o r ) anyagra vonatkozó határértékét adja. A lüktetőszüárdsági függőlegestől balra a
lengő, jobbra a lü ktető igénybevételekre vonatkozó biztonsági területrészek találhatók.

15
 .0

A Smith diagramon kívül számos egyéb biztonsági terület meghatározó módszer

létezik, egyik legismertebb közülük a Haigh-íéle diagram. (Részletesen a mechanika
szilárdságtan fejezetében.)

A kifáradási határt befolyásoló tényezők

A biztonsági területek által meghatározott kifáradási határok hengeres, polírozott

próbatestekre vonatkoznak. A szerkezeti elemek azonban általában e ttő l eltérő alak,
méret, .megmunkálás! jellem zőkkel rendelkeznek, így az elméleti értékek is módosulnak
s.csak korrekciós tényezők figyelembevételével használhatók.
A növekvő igénybevételi frekvencia nagyobb kifáradási határfeszültséget eredményez.
A felületkezelés mechanikus fo r ­
mái (görgőzés, sörétezés, stb.), és
a feíületkem ényítő hőkezelés
növelik, a vegyi bevonatok (k ró ­
mozás, nikkeiezés, stb.) és a
hőmérséklet emelkedés (5. ábra)
pedig általában csökkentik a
kifáradási határt.

125 150 175 200 225 250 t(C°)

5. ábra
Gördülőcsapágyak terhelhetőségének
hőm érséklet növekedés okozta százalékos csökkenése

A mérettényező {7 ) nem egyen­

letes feszültségeloszlást okozó
igénybevételeknél (pl. hajlítás,
csavarás), a próbatest — (kb.
1 0 mm-es) — átmérőjénél na­
gyobb méretek alkalmazása­
kor fellépő kifáradási határ-
feszültség csökkenés figyelem-
bevételére szolgál (6 . ábra).

d [m m ]

6. ábra
A m érethatás tényezője (HSfnchen szerint)

<9

16
* A gépalkatrészek felszíni hajszál repe­ 1-------r
dései, zárványai gyakori okai a fára dt­ P o liro z g s
töréseknek. A szerkezeti elemek kifára­
dási határa összefügg a felületi érdes­
séggel is. A durvább megmunkálás k i­
sebb kifáradási határt eredményez.
(Könnyűfémeknél, lágy acéloknál azon­
ban a fin o m megmunkálás nem jelent
különösebb előnyt; ötvözött, nagyszi­
lárdságú acéloknál viszont a nem meg­
felelő megmunkálás beszúráshoz ha­
sonló feszültségtorlódáshoz, s ezzel je­
lentős kifáradási határ csökkenéshez
vezet.) A kísérleti úton hajlítási
igénybevételre m egállapított érdességi
tényező (k) alakulását a szakítószilárd­
ság függvényében a 7. ábra m utatja. 4- 10* 810‘ 1210 ég [N lc m J
7. ábra
A feszültség érdességi tényező és a szerkezeti acélok hajlítási terhelhetőségének
összefüggése L e h r szerint

Az alkatrészek alakja, a kialakítási mód is jelentős mértékben befolyásolja a feszült­

ségelosztást, illetve a kifáradási határt. A gépszerkesztési gyakorlatban gyengítések, be­
szúrások, furatok, csavarmenetek, keresztmetszet változások alkalmazása szükséges.
* A keletkező feszültség csúcsok viszont különösen ismételt igénybevételekkor jelentenek
veszélyt.
A beszúrási hely feszültséggyűjtési foka, az alaktényezővel (ak ) jellemezhető:

ak = > 1, ahol
o

°m ax ~ 3 legnagyobb bemetszési feszültség és

o — a szám ított névleges feszültség.
Fárasztó igénybevétel esetén a feszültségcsúcs közelében rugalmas és képlékeny
alakváltozások is fellépnek. így a feszültséggyűjtő hatás nemcsak alak-, hanem anyagfüggő
is (pl. a képlékenység csökkenti a feszültség-csúcsokat). A gátlástényező (j3k ) az alak­
tényezőnél kisebb, és figyelembe veszi az alak m ellett az anyag belső tulajdonságainak
hatását is:

& = £^ 1,ahol
o
amax a valóságos feszültségcsúcs.
A gátlástényező értékének megállapítása kísérleti mérés-sorozatok útján lehetséges.
Ez a munka azonban rendkívül idő- és költségigényes. A kutatók ezért megpróbálkoztak

17
 olyan alaktól független tényező, az ún. érzékenységi tényező {r?k ) bevezetésével, amely­
nek segítségévei a k alaktényező ismeretében a 0k gátiástényező már számítható:

W k =
■ a. 1
';T 0k = i 2k (ak U H r - t ; ahol
0,5 . . . 0,8 ötvözetíen acélnál,
7] k ~

?7k = 0,1 . . . 0,3 austenites acélnál, és

T}k ~ 0,95 . . . 1,0 ríjgóacéinái.
A kifáradási határt a feszüitségefosziás meredeksége is befolyásolja (8 . ábra). Ezt mé­
retezéskor a fajlagos feszültség esés/ tényezőve! {%) vesszük figyelembe, amely a feszültség-
gradiens és a maximális feszültség hányadosa:

A feszüitségefoszlás egyenletesebbé te­

hető pl. megfelelően k ia la k íto tt egy­
más m elletti bemetszések alkalmazásával
(9. ábra).

9. ábra
Feszúítségcsúcsok csökkentése bemetszésekkel

18
A biztonsági tényező váltakozó terhelés esétén

A múltban leginkább elterjedt biztonsági tényező meghatározási mód a Bach-féle

feszültségcsökkentés! arány felvétele voít, amely W öhler három terhelési alapesetére:

< W g l : a m e g l l : < W g i l ! n; 3 : 2 : 1 -

vagyis a megengedhető feszültség a statikusan megengedhető feszültség értékének ajánlott

hányada.
Ma már az egyes anyagokra megállapított kifáradási biztonsági területekből adódó
értékek konkrét szerkezeti elemre vonatkozó méret { 7 }, felületi megmunkálás (k ) és
feszüitséggyűjtő hatás (j3k ) tényezőinek figyelembevételével m ódosított biztonsági té­
nyező (na? nr . nö) képezi a méretezés alapját.
7 9 K u Oj
na ------------------tiszta húzás-nyomás, hajistás;

y * k •' t*
n = ------------ 1. nyírás, csavaras;

Hg * fin
nö — összet et t igénybevétel esetén, ahol af , r f a kifáradási határfeszüStség,
V rtg +
o „, t a terhelés hatására fellépő feszültségampHtudó.

A számított biztonsági tényező

megfelelő, ha az 1 . . . 3 kö zö tti
érték. Nagysága a maximális üze­
mi terhelés gyakoriságának f i ­
gyelembevételével a fenti in te r­
vallumon belül is kijelölhető
( 1 0 . ábrái.

Gyakoriság [ v J

10. ábra
A biztonsági tényező fn) a já n lo tt értékei tiszta lengő
igénybevételnél a m axim ális terhelésgyakoriság
függvényében
 A kisebb értékeket az üzemi hatások teljes ismeretében, a felső határt pedig a bi­
zonytalanság növekedése esetén in d o ko lt figyelembevenni.
Az egynél nagyobb bizton-
sági tényező azonban még
nem tekinthető tökéletes
biztonságnak. Az elméleti
túlméretezettség ellenére
előfordulhatnak szerkezeti
károsodások, váratlanul fe l­
lépő csúcsigénybevételek,
anyaghiba, stb. következ­
tében. Ezek a veszélyek az
üzemidő előrehaladtával
egyre fokozódnak, ezért a
korszerű valószínűségi el­ 11. ábra
mélet alapján történő mé- A terhelés és a teherbírás változása az üzem idő függvényében
retezés az időfüggvény figyelembevételével valószínűsíti a meghibásodások előfordulási
gyakoriságát- Megfigyelések és kísérletek bizonyítják, hogy az anyag teherbíróképessége
(ameg! csökken, igénybevétele (o) nő az idő függvényében, így a meghibásodás valószínű­
sége az az élettartam ( t0 ) végén a legnagyobb (11. ábra).
A törés, meghibásodás feltétele, hogy az élettartam folyam án a szerkezet valamelyik
keresztmetszetében nagyobb feszültség keletkezzék m int amelyet az elbír, vagyis
ot > omeg.; ahol ot és 0meg. valószínűségi változók. Ez viszont azt jelenti, hogy valameny-
nyi lehetséges esetre fennáll több-kevesebb valószínűsége a meghibásodásnak, így a mér- *
nöki kockázat (k) nem kizárható! Nagyságának meghatározása nem egyszerű feladat, de
számítógépes szimulációval f {crmeg.) és F (at) ismeretében megoldható. Azt, hogy
egy-egy adott konstrukció kialakítása során mekkora kockázat vállalható, minden esetben
gazdaságossági, biztonságtechnikai meggondolások, és nem utolsó sorban a mérnöki etika
követelményei d ö n tik el.
A biztonság (B), vagyis annak a valószínűsége, hogy a szerkezeti elem nem hibásodik
meg: 1
B = ( 1 ----- ) < 1.
k

A biztonság tehát csak 100%-nál kisebb érték lehet, s ezért a tervezőnek kockázatot
is kell vállalnia, amely azonban eiőre számítható.

1.3 A KÖ TÉSEK-tárgykör (Gépelemek I.) csoportosítása

1.4 A kötések osztályozása

erőzáró — a kötést a fellépő erőhatás, elsősorban a súriódó erő hozza létre;

aiakzáró - a kötés a szerkezeti elem megfelelő kialakítása következtében zár,
anyagzáró — a kötés technológiai eljárássá! létesül, és általában roncsolás nélkül
nem oldható.

20
Szerkezeti elemek és Csővezeték-elemek, Nyomatékközlő elemek és
kötések kötések és armatúrák kötéseik

Csőarmatúrák

Csavarkötések, csa­
varorsós mozgatás

21
*

J
 2. SZERKEZET! ELEMEK KÖTÉSE!

2.1 Ragasztott kötések ‘ ^ .

• í. • : .. •. : ‘ ■ ..•.<> 'V “
A ragasztás egyik legkorszerűbb, alapvetően anyagzáró, a felületi érdesség m iatt rész*
ben alakzáró, roncsoiás néíküS nem oldható kötési eljárás. I t t elsősorban a fémragasztássaS
foglalkozunk, de ez a kötési mód egyaránt alkalmas fémes és nem fémes, illetve műanya­
gok kötéseinek kialakítására is. A kötés szintetikus anyaggal, vegyi reakció révén jön létre,
az egyes alkatrészek és a ragasztóréteg között adhéziósa réteg belsejében kohézió útján.
A fémragasztás vékony, nagyszilárdságú acél- vagy könnyűfémlemez szerkezetek
kötésére a legalkalmasabb. Széleskörben alkalmazzák ezenkívül a villamoslparban, a f i ­
nommechanikában, a repülőgépgyártásban, de m indinkább té rt hódít a hagyományos gép­
iparban, így a mezőgazdasági gépgyártásban is,
A ragasztott kötés számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik (12. a) ábra). A tsrhe-
lésátadás sokkal egyenfetesebb, rVunt szegecselt ( 1 2 . b) ábra) vagy hegesztett ( 1 2 . c) ábra)
kötés esetén, elmarad a szegecseíés okozta gyengítés és feszültség halmozódás, és a he­
gesztés során keletkező helyi feszültségkoncentráció. Kifáradási határa nagy, általában
hidegen készíthető, jelentős a súlymegtakarítás, a legkülönfélébb anyagok egymáshoz
köthetők általa. Jó a villamos szigetelése, a vegyi hatásoknak ellenáll, jó l festhető, galvani­
zálható, eloxálható, varratmentes kötést ad, az illesztési felületek közül a k ifo ly t ragasztó­
anyag letörölhető, zajcsökkentő és lengéscsillapító hatású.

12. ábra
K ü lö n b ö ző kötésform ák (a — ragasztás; b — szegecseíés; c — hegesztés) feszültségeloszlása

23
 A ragasztás hátrányos tulajdonságai közül megemlíthető, hogy némely ragasztó-
anyagnak kötéskor magas a nyomás (200 N/cm2 ) és hőmérséklet (140—195 °C) igénye.
A fajlagos terhelhetősége kicsi, ezért aránylag nagy felületekre van szükség. Hőhatásra
általában érzékeny (nagyobb hőmérséklet csökkentheti a kötésszilárdságot). A kötés­
szilárdság az időjárási viszonyoknak is függvénye, a ragasztás öregedésre hajlamos, jó
kötéstulajdonságok csak a technológia pontos betartása esetén várhatók.

2.11 Ragasz tóan yago k

A ragasztóanyagok lehetnek állati eredetűek (glutinenyv, kazein-enyv), növényi

alapanyagúak (keményítő-enyv, dextrinenyv, kaucsuk), és műanyag származékok (óriás
m olekulájú szerves vegyületek, amelyeket szintetikus úton vagy természetes alapanyagok
módosításával állítanak elő, polimerizációval, polikondenzációval, illetve poliaddicióval).
A hőhatással szembeni viselkedés szerint m egkülönböztethetők:
A hőre keményedő műanyagragasztók keményedés után nem lágyulnak meg újra.
A hőre lágyulóak pedig hőhatásra ismét képlékennyé válnak.
Az egykomponensű ragasztók általában hőhatással térhálósíthatók, míg a kétkom po-
nensűekné! a térhálósodási reakció megindítását adalékkal, keményítő anyaggal b izto ­
sítják.

A leginkább elterjedt ragasztóanyagok:

A poliuretán műanyagragasztók kétkomponensű, poliaddiciós termékek, nagyszilárd-
ságúak, hidegen keményedő kötésük vegyileg is ellenálló.
A z epoxigyanták a leghatásosabb, ugyancsak kétkomponensű ragasztóanyagok, és
kedvező tulajdonságaik kötőanyagok (palaliszt, grafit, üvegszál, fémporok) hozzáadásával
is növelhetők, jól ellenállnak szerves oldószereknek, savnak, sóoldatnak, ezenkívül ko rró ­
zió állóak is. A hidegen keményedő epoxigyanták folyadékok, amelyek oldószerre! hí­
gíthatok. A melegen keményedők por, rúd vagy folyadék állapotban szerezhetők be
(epoxigyanta alapanyagú ragasztók pl. az A ra ld it, az E poxit, az Epilox vagy az Epokit).
A fenolgyanták hőre keményedő kétalkotós ragasztótípusok, többségük vinil-
gyanta alapú (pl. a Redux). Az egyalkotós műanyagragasztók közül nagyjelentősé­
gű a L o ctite ragasztó. Ez gyűjtőfogalom , mert ilyen márkanéven több tucat kü­
lönböző típusú ragasztó kerül forgalomba. A kötés a levegő kizárásán, és a fémek
katalitikus hatásán alapszik. A Loctite, folyéko ny állapotban, jó nedvesítő képessége és a
kapilláris hatás következtében a szűk réseket is betölti, szobahőmérsékleten szilárdul,
nagy nyom ó (a = 35 000—58 000 N/cm 2) és nyírószilárdsággal (r = 500—3500 N /cm 2)
rendelkezik, —80 °C és + 150 °C hőmérséklethatárok kö zö tt felhasználható. Kémiai
ellenállóképességére jellemző, hogy oldhatatlan, a kémiai hatásoknak, koncentrált savak­
tó l és lúgoktól eltekintve ellenáll, a hőre lágyuló műanyagok egy részét (PVC, polisztirol,
celluloid, plexiüveg) megtámadja, ezek kötésére nem alkalmas. Használata igen gazdasá­
gos: 1 d m 3-nyi ragasztó kb. 160 cm 2 felülethez elegendő. Felhasználási területe illesztés,
vagy sajtolókötés helyettesítésére, tömítésre, alkatrészek kötésére és csavarok, csavar­
anyák, stb. elfordulás elleni biztosítására is kiterjed.
Néhány ismertebb fémragasztó jellem zőit az 1. és 2. táblázat tartalmazza.

24
7. táblázat: A fémragasztók jellemzői

Keményedési feltételek Átlagos

Üzemi
Ragasztó kötésszüárdság
nyomás hőmérséklet hőmérséklet
típus 20 °C-on
[N /cm 2 ] f°C ]
[° c ] [N/cm 3 1

Poliészter csak rögzítés 18 . . 23 1500 . . . 2000 - 70. .. + 140

V inil-, ill.
csak rögzítés 20 . . 80 3500 + 100
m etakril gyanta

A ra ld it 1. csak rögzítés 130 . . 220 2700 . . . 3500 - 60. ..+ 120

A ra ld it 101. csak rögzítés 20 . . 100 1000 - 20. ..+ 70

(A I-A I)
Epoxigyanta 20,0 100 . . 260 - 55. . . + 150
2500 . . . 3500

30,0 . . . 50,0 100 . . 180 Fékbetéthez . . + 250

Műkaucsuk
100 160 . .180 300 . . . 2900 - 45. .. + 260

20,0 . . . 30,0 150 . . 200 ( A I - A I ) 3800 . . + 90

Fenolgyanta
7 , 0 . . . 70,0 140 . . . 155 ( A I- A I) 2000 - 60 . + 3 5 0

Redux 40,0 . . . 200,0 145 . . . 195 3500 + 100. . + 200

25
 *
2. táblázat: A Loctite ragasztók jellemzői

---■--
| .
50%-os
Á ti,
Húzó Ütés­ kötés ter­
i Ragasztó kötés­ Wyúiás Jellemző
szilárdság állóság helhetőség
j jel zás szilárdság {%] tulajdonság
[N /c m 2] [N m /cm 2] csökkenés
[N /cm 2]
[°C ]
■ -T IM~- . L •• .
I Loctite
1250 1950 0 ,2 0 ,2 200 hőáHó
306

Loctite nagy húzó­

2450 5600 1,7 2 ,0 125
307 szilárdság

Loctite sokoldalú
2450 5600 2 ,6 2 ,0 125
310 felhasználás
. ____ __
Loctite kontakt
2100 3500 2,1 15,0 65
| 312 ragasztó
......... í

2 .1 2 ^4 fémragasztás technológiája

A kötés szilárdságát leginkább befolyásoló adbézió erőssége a ragasztóanyag nedve-

sítő hatásával jellem ezhető. A felületre cseppentett folyadék nedvesítése annál jobb, m i­
nél kisebb a folyadékfelszín érintője és a fém feiület által bezárt 8 peremszög értéke
(13. ábra).

13. ábra
Folyadékcseppek nedvesítést tulajdonsága

A kötéssziiárdság nagymértékben függ a felület előkészítésétől is. Az érintkezés,

illetve tapadóképesség annál jobb, minél inkább sík és sima a feiület. Érdes felületeknél
az érintkezés az anyag kiemelkedő csúcsain jön létre, Ilyenkor a jobb tapadási viszonyo­
kat a bemélyedések ragasztóanyaggal való kitöltésével lehet létrehozni. Nehézséget okoz
viszont; a bemélyedések kapilláris jellege és a ragasztó által ki nem szorított levegő nyo­
mása. A mélyedés alakjának, valamint a peremszögnek ilyenkor döntő szerepe van

26
<14, ábra). A kapilláris nyomás akkor pozitív ha ip + 5 < 180° {# a mélyedés hajlásszöge),
ekkor a felület nedvesedsk, ha v? 4- 5 > 1 8 0 ° (a kapilláris nyomás negatív) nem következik
be nedvesedés. Minél nagyobb a §» anná! kevésbé hatol be ragasztó a felületi mélyedé­
sekbe. Nyomás alatti kötéskor a levegő a mélyedésekből és pórusokból kiszorul.
ragasztó

a — a ragasztó behatdási
mélysége

l — bemélyedés i kapilláris
nyilas

14. ábra
Nedvesítés és fe lü le ti bemélyedés

A ragasztáshoz felületi előkészítés T

szükséges. Mechanikai úton a durva [ N i cm
szennyeződéseket kell eltávolítani,
majd kémiai zsírtalanítás követ­
kezik. Durvítássai szükség esetén
növelhető az aktív felüiet.

A ragaszíóréteg vastagságának (h)

növekedése a húzó-nyírószilárdság
csökkenéséhez vezet (15. ábra),
0,1 0,3 0,5 0,7 h (m m )
ezért vékony egyenletes réteg fe l­
15. ábra
hordására kei! törekedni.
A terhelhetőség összefüggése a ragasztóréteg vastagságával
16. ábra
Melegen kem ényedé epoxigyanta keményedén je lle m z ő i
t
f[N íc n f] A ragasztóanyag legcéíszerűbb
vastagsága keményedés után h ~
0,1 mm. A keményedési idő
pontos betartása, a megfelelő
szilárdságú kötés kialakulásának
feltétele (16. ábra).

anyaga - étiap&iass faos&s:

Al Mg M h l zSrrm
szélesség: mgmzbi
b=25mm epcazigyisitf®
le/Tjeiw tiagsagi
s r / mm

27
 2.13 Ragasztótt kötések kialakítási szempontjai

A ragasztott kötés szilárdsága csak részben függ a felhasznált ragasztó tulajdonságai­

tó l. Nagymértékben befolyásolja azt a kötés helyes, vagy helytelen szerkezeti kialakítása
is. Elsősorban nyíró igénybevételnek tehető ki, ezért terhelőerő irányú átlapolt, vagy
hevederes kötést célszerű kialakítani (17. a, b ábra).

1 7. ábra
Á tla p o lt (a) és hevederes (b) ragasztott lemezkötések

Hajlítóigénybevétel hatására a ragasztórétegben, a felületre merőlegesen, járulékos

húzófeszültségek ébrednek. Ha ezek elég nagyok, megindul a lefejtődés, a lemezszélek
feiválása, és csökken a kötés szilárdsága (18. a. ábra). A lefejtődés veszélyét csavarkötés­
sel, szegecseléssei, ponthegesztéssel, a lemezszél aláhajtásával, vagy kettős lemezvég
kialakítással lehet elhárítani (18. b. ábra).

18. ábra
A lefejtődés (a) és az ezt meggátló kötésbiztosítási m ód ok (b)

Hajtogatott lemezvégkötések csak esetenként használatosak. Szilárdságiiag meg­

felelőek, de nem gazdaságosak (19. a. ábra). Sarokkötéseket elsősorban könnyű, nagy-
szilárdságú lemezszerkezeteknél alakítanak ki (19. b. ábra). A 20. ábra célszerű csővég
ragasztásokat mutat.

28
 —E-^KedvezSbb
Kedvezőtlen •^Kedv&eotíen
£&~ffetve?otfen

.. — I-IT J
19. ábra
H ajto g a to tt- (a), és sarokkötés kialakítások (b) lemezszerkezeteknél

20. ábra
Ragasztott cső végkötések

A kötések kialakításakor igen lényeges az átlapolási hosszúság helyes megállapítása.

Mivel az átlapolt kötésben a tehereloszlás nem egyenletes, és így a terhelhetőség nem
arányos az átlapolási hosszal, annak nagyságát fokozottan kell mérlegelni. A 21. ábra
kísérleti mérések alapján érzékelteti az átlapolási hossz növekedése és a kötési nyíró-
szilárdság csökkenése kö zötti összefüggést. A 22. ábra a terhelhetőség és az átlapolási
hosszúság összefüggését szemlélteti,
f
21. ábra
[N lc m ] A nyírószifárdság (t) alakulása az átlapolási hossz (!) függvényében

5000

A000

Ragasztó •.
2000 EpÜox EK 10
woo

0 10 20 30 40 50 {(m m ]

29
 F
[N ]
15000 T ___~
13000 ■ ..k im ü l..
.... A nyaga-A i t ő M g F 2 8
11000 R agosztó : E pilox E K 10:
i
9 0 0 0 >>,V
r.. ;
70Ö0 22. ábra
1IU-
Lv. í r n m A terhelhetőség (F) alakulása
5000 __ f
___ az átlapolási hossz (1)
10 függvényében
20 30 40 50 Hm m ]

2.14 Ragasztott kötések szilárdsági méretezése

Ragasztott kötések méretezésénél egyszerűsített, közelítő számításokat szokás vé­

gezni, mivel a tapadás, az adhézió meghatározás ára jelenleg még nincs általánosan elfoga­
d o tt elmélet. A méretezés alapja az átlagÖS feszültség a <jv/ t v illetve az av red meghatá­
rozása. • f"

A z átlapolt kötéseket (23. a. ábra) elsősorban nyírásra kell ellenőrizni

v .meg"

ahol b a kötés szélessége és I a kötés hossza,:,

A megengedett nyírófeszüitség értéke nyugvóterheléskor a ragas?tóréteg r B nyíró-
sziiárdságából számítható (a biztonsági tényező: n = 2 . . . 3). A ragasztott kötés különö­
sen érzékeny az ismételt igénybevételekre. Ezek közül a lüktető jellegű a veszélyesebb
; (24, ábra). Ilyenkor, amennyiben a kifáradási határgörbe nem áll rendelkezésre, közelítés­
képpen a statikus igénybevételre megengedhető feszültség egyharmadával célszerű szá­
m olni.
24. ábra
d Á tla p o lt ragasztott kötés kifáradási határgörbéje váltakozó hajlító igénybevételkor
[n i cír lj

r v r
: : l
16000i \

?4000\

WOi
Aiaponyög Ltmezmyag AíCuMg 2
10Q00\ I r 10 mm
%- 0 mm
Raga’sxtott köks
m O ö\ - . „A..™... t... .......t------ ^ 11 fc- 2 0 mm
10® Ragasztó -.Epiiox EK 10
N

30
 b c

J .

F F V/ / /
F

Fcs

C ré s z ié t

23. ábra
A z átlagos feszültség alakulása az á tla p o lt (a), a h om lo k (b ) és a ferde (c) ragasztott hom lokkötésben
Ut
 Hom lokkötés esetén (23. b. ábra) a ragasztott felület méretezése húzásra:

Av
vagy haj Irtásra:

- M h<
o v —-----O
y, v meg'
v

ahol A v a ragasztott felület, és Kv a ragasztott szelvény ekvatoriális keresztmetszeti té ­

nyezője;
ferde hom lokkötés (23. c. ábra) méretezése húzásból származó összetett igénybe­
vételre: _
I" • 2
ov = — - sin a;
Av

t F sin
—— • a * cos a Á
es
v a
Mv

r ed ^ ® v v ^ m j g'

hajlításra:
Mh
av = — sin a < a vmegr
»NV
csavarónyomatékkal terh elt ferde hom lokkötés esetén pedig csavarásra:

M .
T» = Zr— s m a < Tv m e r
v p

(ahol a Kv a ragasztott kötés poláris keresztmetszeti tényezője).

A kötésben résztvevő elemek és a ragasztóréteg a terhelés hatására deform álódik.
Ennek megfelelően, számítással nehezen megközelíthető feszültségcsúcsok alakulnak ki.
A ragasztó rétegben fellépő maximális csúsztatófeszültség meghatározására többféle
közelítő módszer ismeretes. Példaként Volkersennek átlapolt kötésben ébredő nyíró-
feszültség-csúcsra ( r max) kim unká lt összefüggését m utatjuk be (23. a. ábra).
P_ Tma x _ / a B — 14- cos (h y j AB)
V - — v B sin (h -•

ahol /3-a feszültség-csúcs tényező és

A = , illetve B = 1
E2s2 h Ei sj

Ej és E2 — rugalmassági modulusok, (EjSi > E2s2) , G -- a varrat csúsztató rugalmassági

tényezője és h — a ragasztóréteg vastagsága. Végül, ha E j st = E2s2 , akkor B — 2, és

P = ^ f é c t g ( h \ f —).

32
A méretezés alapegyenlete pedig:
t' m a x — B
K 'tv ^^ t' v m e g

(Ilyenkor a r v meg meghatározásához kisebb biztonsági tényező (n) figyelembevétele a

célszerű).

2.2 Forrasztott kötések

A forrasztás anyaggal záró, esetlegesen oldható kötés. Fémes vagy nem fémes, de
fémmel bevont alkatrészek kö zö tt ömlesztett adalékfém segítségével hoz létre kapcsola­
to t. Az adalékfém olvadáspontja alacsonyabb a két összekötendő fém olvadáspontjánál.
A megolvasztott forrasz az alapanyagot bevonja, felületi ötvözetet alkot vele, a határ­
felületeken adhéziós, diffúziós folyam at megy végbe, és ez lehűlés után adhéziós kötést
hoz létre, A kötés jobb teherbírását és a töm örebb zárást a forrasztás m ellett alkalmazott
egyéb kötésmódokkal (szegecselés, csavarozás, korcolás, stb.) lehet biztosítani.
A fémragasztás a forrasztást sok területről kiszorította, ezért jelentősége csökken, de
ahol a jó hőkezelés és az elektromos vezetőképesség fo ko zo tt követelmény (műszeripar,
híradástechnika, hűtőberendezésgyártás, stb.), egyedi és tömeggyártási szinten továbbra
is használatos.
Előnyös tulajdonságai: az alacsony forrasztási hőmérséklet, nem keletkeznek hő
okozta feszültségcsúcsok, elhúzódások, repedések, jó a villamos vezetőképesség, jók a
tömítési tulajdonságok, végül, mivel a forrasztóanyagok rugalmassági modulusa általában
kisebb az alapanyagénál, a kötés rugalmasabb.
Hátrányos tulajdonságai: az aránylag kis terhelhetőség, a gondos előkészítés igénye,
a forrasztóanyagok (ón, réz, ezüst) viszonylagos drágasága.
A forrasztási eljárások a forrasztóanyag és az alkalm azott hőfok alapján két csoportra
oszthatók:

1. lágy forrasztás a forrasz anyag ón, cink, ólom ötvözet (olvadáspontja < 300 °C)
a létrehozott kötés szilárdsága kicsi: ,

[ r B — 2000 — 8600 [N /cm 2] ón forrasztásnál,

r B = 12 000 [ N/ cm2] ón-kadmium forrasztás esetén];

2. kemény forrasztás a forrasztó anyag vörösréz, réz, ezüst, sárgaréz (ömlesztési

hőfoka t > 500 °C); az ilyen kötés már nagyobb szilárdságú:
[pl. r 8 = 18 000 — 27 000 [N /cm 2 ] vörösréz forrasztásnál],

2.21 Forrasztott kötések kialakítása

A forrasztási varrat alakjától és elhelyezkedésétől függően a legkedvezőbb kötéstípus

a nyíróigénybevétefnek k ite tt á tlap olt, vagy hevederes kötés (25. a. ábra), ahol a párhuza­
mos felületek résvastagsága h = 0,05 . . . 0,6 mm.

33
 Átlapolt és hevederes (a) továbbá tompa illesztésű {6} forrasztott Ismezkötés

A forrasztás hú zó igénybevétel felvételére kevéssé alkalmas, így szá&árdságilaga tompa

varrat (25. b. ábra) a legkedvezőtlenebb megoidás.
Tompa ütköztetéskor a lemezek közötti szokásos hézag 0,5 mm.
A felületek kö zö tti hézagot a megöm lott forrasztóanyag a kapilláris hatás révén tö lti
ki. Nem szűkölő résméret esetén a kötésszilárdság 'a nem elég hatásos d iffú z ió követ­
keztében csökken.

2.22 A forra szto tt kötések szilárdsági méretezése

} ••
Egyenletes nyírófeszültség-eloszlás feltételezésével az egyszerűsített méretezés alap-
egyenlete
F ^ ‘! Tq
7- = ——„ ^ r ~ -----
b- f meg n '

ahol: b — a lemez szélessége,

I — az átlapolás hossza,
n -- a biztonsági tényező (szokásos nagysága 3 . . . 4). ,
A kötést az alapanyaggal egyenértékű teherviselésre célszerű méretezni:

F = "meg b * 5 = Tmeg b • I, ebből a

szükséges átlapolási hossza

I — s -----ahol F — az alapanyag húzóigénybevétele,

* meg
ameg ~ az alapanyagra megengedett húzófeszüitség.- s • ! - az alapanyag F-re merőleges
keresztmetszete, s — lemez vastagság. A gyakorlatban átlapolásra I = (3 . . . 5} s érték fe l­
vétele terjedt el. ...

2,3 Szegecselit kötések

A szegecselés nem oldható, főként fémes és nemfémes anyagok (műanyag, fa, stb.)
közötti alskzáró kötés.

%
 Alkalmazási területe a fémragasztás és a hegesztés térhódításával. ,bagy mértékben
szűkül. Acél és könnyűfém szerkezeteknél, a kazánépítésben, fém-műanyag kapcsolatok­
nál, azokon a helyeken, ahol a hegesztés helyi hőhatása kedvezőtlen szilárdsági elválto­
zásokat eredményezhet, vagy nagyobb szerkezeti,darabok helyszíni szerelésénél, haszná­
latos. A szegecseiés jó l gépesíthető, a kötés.Jóságát a szubjektív tényezők kevésbé be*
folyásolják. Rendeltetése lehet erőhatásokkal szembeni szilárd kötés biztosítása (vas­
szerkezetek, hidak), szilárd kötés és vele egy időben töm ör zárás (kazánok, tartályok),
vagy kizárólag töm ö r zárás (belső túlnyom ás nélküli, de szigorúan töm ítendő rendszerek).
A leggyakrabban előforduló szegécstípusok szabványosítottak; (Részlefesén a géprajz
tantárgyban.)-'- r-—/•" •' ....w .
A melegszegecsefés (10 mrrvnéí nagyobb átmérőjű acélszegecseknél} főként erőzáró
kötést eredményez, mivel a lehűlés során a szegecsszár zsugorodásával a szárban húzó­
feszültség keletkezik és az összekötendő lemezek egymáshoz szorulnak. Ennek eredménye
az elcsúszással szemben fellépő súrlódási ellenállás.
Hidegszegecseiésné/ (10 mm-es átmérő alatti acéiszegecsnél, könnyűfém , illetve
rézszegecseknél) a kötésmód fő ké n t alakzáró. Terheléskor a szegecszár a fura t palástján
felfekszik, így palástnyomás és nyíróigénybevétel ébred.
A szegecsfuratok átmérője (dx) általában nagyobb a szegecsszár átmérőjénél (d);
10 mm-estfétmérőhatár felett 1 mm, alatt 0/1 . . . 0,2 mm az eltérés). A szegecsszár hossza
I = (0,8 . . 1,7) d 4- (sj 4- s2), ahol és s2 az összefogott lemezek vastagsága.
A szokványos szegecsfajtákon kívül különleges szegecseket is készítenek. A lkalm a­
zásukra pl. olyan esetekben kerül sor, am ikor csak az egyik oldalról közelíthető meg a
szegecskötés. . ..

2,31 Szegecskötések kialakítása

Az átlapolt és hevederes kötéseket egy, két vagy három sorban elhelyezett szegecsek­
kel készítik (28. ábra).

Az átSapoít kötésnél a szegecs egynyírású, hevederes kötésnél kétnyírású.,,.

Az átlapolt kötés nyíróigénybevétel m ellett = F * s nagyságú hajlítónyom atékkai
is terheli a szegecset, ezért nagyobb terheléseknél csak á hevederes kötésmód javasolható.
A kötések főbb ajánlott méreteit tapasztalati úton alakították ki. így a heveder vas­
tagság {sí) általában kisebb a lemezvastagságná! (s); Sj — (0,6 . . . 0,8) s. Az osztás, a
szegecs elrendezés ismétlődési távolsága t — ( 3 . . . 12) d, a széltávolság e = (1,5 . . . 4) d
acélszerkezeteknél, kazánoknál a kötésmód szerint t = (2 ,6 ... 8) d f ei = (0,4 . . . 0,6) t
és e = 1,5 d.
 26. ábra
Szegecskötés kialakítások

L-—}—.-j—, J r^ n ^ l
k rk t =1
kétsoros átlapolt
mm /.a i //////'//////1 | w a ||/////////Mt.»/ / ■
IL J1Z É I I aww
,»*? í« » ! so k | | k
vvvw5~vwwH y \<v\nm \ UH w
vv>v\\\\> vy

kétsoros hevederes háromsoros hevederes

4

2.32 Szegecskötések méretezése

A szegecskötések tényleges igénybevétele a térbeli feszültségállapot és a nem ismert

feszültségcsúcsok m iatt pontosan nem számítható. Ezért a méretezést legtöbbször egy­
szerűsítő feltételek és tapasztalati adatok felhasználasával végezzük. A számításoknál
mindig a szegecsfuratátmérőt kell figyelembevenni, mivel a szegecsszár szegecselés során
k itö lti a furatot.
A nyíróigénybevétellel terhelt szegecsszár palást felületén adódik át a terhelés. Ennek
következtében a szár és lemez érintkezési felületén egyenlőtlen terheléseloszlás alakul ki.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a lemezek rugalmas deformációja m iatt a kötés
különböző helyein lévő szegecsek terhelése is eltérő lesz. G yakorlati egyszerűsítésként
azonban a nyomáseloszlást egyenletesnek feltételezve, a szegecs vetületi felületén számí­
to tt átlagos palástnyomást szokás méretezési alapadatként kezelni (27. a. ábra).

Az összekötött lemezekben a terhelés hatására húzóigénybevétel lép fel, a szegecs­

furattal gyengített keresztmetszetben feszültségcsúcsok keletkeznek. A számítások során
itt is egyenletes feszültségeloszlás feltételezése a célszerű (27. b. ábra).
Az egyszerűsítő feltevések nem jelentik a valóságos feszültségeloszlás figyelmen kívül
hagyását. A tényleges helyzetet a megengedhető feszültségek megfelelő megválasztásával
kell figyelembevenni.

36
7

tényleges feszultség- egyszerűsített feszült-

eloszlós ségeto&ztás tényleges feszült- egyszerűsített feszült,
ségetoszlás ségeloszlas
h

27. ábra
Szegecskötésekben ébredő feszültségeloszlások
(a —a palástnyom ása szegecsszár és a lemez érintkezési felületen, b - a lemezben ébredő húzófeszültség)

2.33 Szegecselt kazán- és tartály szer kezetek méretezése

A belső túlnyomásnak és esetlegesen hőhatásnak k ite tt szerkezetekben a szilárd

kötést és a töm ö r zárást gyakran szegecseléssel biztosítják.
Ilyen esetben a szegecskötés méretezését a tartálylemez szilárdsági méretezéséhez
kapcsolódóan kell elvégezni. A tartály falvastagsága (s) ha D » s az ún. m ódosított kazán-
form ulával számítható;, a D • p szorzat pedig, m int, szegecskötési jellemző használatos
(3. táblázat). :\
7)
A lemezvastagság meghatározásánál a szegecsfuratok okozta gyengítőhatást {<p) is
figyelembe kell venni. A lemezt terhelő húzóerő ( Ft ) egy osztástávolságon belül a gyen-
gítetlen keresztmetszetben: Ft = t s a; a gyengített keresztmetszetben egysoros átlapolt
szegecselés esetén Ft = (t — d x) • s o\ ahol o' — a gyengített keresztmetszetben ébredő
átlagos feszültség.
Ebből o/o' = t — di / t . = < I. A feszültségnövekedés figyelembevétele a ip lemez-
gyengítési tényező alapján tö rté n ik úgy, hogy a <7meg nagyságát arányosan csökkentjük
^meg ^m eg^'
A kötésben fellépő átlagos palástnyomás (27. ábra):

ahol Fj — az egy szegecsszárra eső terhelő erő.

A palástnyomás (ap) megengedett értéke a tapasztalat szerint mintegy kétszerese
lehet a szegecsszárra ható nyírófeszültségnek (rv), amely egynyírású szegecs esetén:
=4F,/d?Jr. így a szegecsszárra ható erő
d? 7T
F ; = üp d 2s = 2 r^dj s — r v, ebből s = 0,4 d,

és s = 0,8 d j két nyírású szegecs esetén.

37
 3. táblázat: A szegecskötések jellemzői

!r ... ■ " ''

Hosszvarrat Keresztvarrat Á tm érő és i
a nyomás
a
Lemezgyengítési Lemezgyengítési szorzata
Szegecselési Szegecselési [mm]
tényező tényező D *p
mód mód
M írt f kp/cm]

egysoros egysoros ... A

0,58 . . . 0,63 0,58 . . , 0,63 4 < 9 500
átlapolt á tlap olt

egysoros egysoros
0,58 . . . 0,63 0,58 v . '0,63 4
átlapolt á tlap olt í *i f N|
t ’» 1 9 500 . ..
15 500
kétsoros egysoros
0,65 . . . 0,70 0,58 . . . 0,63 4
átlapolt átlap olt
I
i /’
egysoros *“ ‘ kétsoros 15 500 ... .
G,§3 v • •0 7 0 0,65 . 0,70 5
hevederes átlapolt 18 000

kétsoros kétsoros 18 000 . . ;

0,75 . . . 0,77 0,65 . . . 0,70 6
hevederes átlapolt 28 000

háromsoros kétsoros 28 000 . .

0,80 . . . 0,84 0,65 . . . 0,70
hevederes átlap olt 44 000
7

A szegecsátmérő a Bachtói származó tapasztalati összefüggés alapján: d = \ / 5 0 s “~ a

(mm), ahol „ a " — a kötésmódtóí függően (4 . . . 7} mm (3. táblázat).
Az így meghatározott szegecsátmérőt nyíró igénybevétel re ke li ellenőrizni,., a
Ve■'/u'"''!: -• •' >r
4 F
-7- — ---------------------------^^T •■
’ \j , 'meg
f
2 <n ik ) d^ n
i = 1
v :y .?<
összefüggés alapján, ahol X (nsk) — az egy osztástávolságon belüli nyírt szegecs ke-
* — 1

resztmetszetek száma, (n — az osztásonként! szegecsszám, k ~ a n yírt keresztmetszetek

száma. F — az egy szegecsosztásra eső terhelő erő).

38
 2.34 Szegecseit acél- és könnyűfém szerkezetek méretezése

Acéí- és könnyűfém szerkezetek

húzott, n y o m o tt tartóinak, v a la m in t'
csomólemezeinek kötésmódja is sok
esetben szegecselés (28. ábra}.

Méretezéskor a terhelőerők (fő- és

járulékoserők) és feszültségek meg­
határozása, majd az alapanyagra
mégengedett feszültség, továbbá a
szegecskötés okozta gyengítő hatás
(<p = 0,75 . . . 0,85) figyelembe­ 28. ábra
Acélszerkezet szegecselesi eljárások
vétele szükséges.
A szegecsszár átmérője d = V 50 s — 2 [m m ] meghatározható (s — a szegecselt lemez-
4 F
szelvény vastagsága. A szükséges szegecsszám a nyírofeszultség alapján: i = ------------------ ,
/ • d j 7T Tv m egk
ahol F — a terhefőerő, r,v meg a szegecsanyagra megengedett nyírófeszüítség, k — a n yírt
F
szegecsek száma — a palástnyomás alapján: i = —----------------- [o p meg = (1,6 . . . 2,0) r, m e g
d t s a,P m e g
az osztás t ■= (3,0 . 3,5) d.
Terhet átadó rudaknál á: legkevesebb szegecsszám kettő. Egy sorban egymás m ögött
legfeljebb ö t szegecs helyezhető el, ha ennél több szüfi&éges, akkor a kötést több szegecs­
sorral ke!l kialakítani. 1
AM '■$'
Könnyűfém sze rke ze tin é l használt szegecsek keményített A i—Cu—Mg ötvözetből
(HB = 1000 . . . 1500 N/m m 2) készülnek. A méretezési előírások értelemszerűen meg­
egyeznek az előbbiekben tárgyaltakkal, a szegecsanyagra megengedett nyírófeszüítség:
meg 0,6 o.me g *

2.4 A hegesztett szerkezetek tervezése

A hegesztés jelenleg a gyakorlatban legszélesebb körben alkalm azott nem oldható

kötési eljárás.
Hegesztéskor energiaátadás következtében az összekötendő alkatrészek és a hegesztő-
anyag kö zö tt kristályszerkezeten belüli átrendeződés, kohéziós kapcsolation létre.
A hegedést kiváltó energiabázis tehet:
— Mechanikai erőforrás, hideg sajtoló hegesztésnél, ultrahangos hegesztésnél,
— Kém iai hőforrás lánghegesztésnél, illetve gázhegesztésnél,
—Elektrom os hőforrás, elektromos ívhegesztésnél,
—ivhegesztésnéi, ellenállás ill. elektronsugaras hegesztésnél, vagy plazmahegesztésnél,
— O ptikai erőforrás a lézersugaras hegesztésnél.
A hegesztett kötések alkalmazása számos előnnyel jár: a szegecseléssel szemben
mintegy 15—20%-os súíymegtakarításí eredményez, jobban kihasználhatók az anyag

39
 szilárdsági tulajdonságai, elmarad a szegecs-lyukak feszültséggyűjtő, keresztmetsze
gyengítő hatása, mely munka- és mintegy 40%-os költségmegtakarítást jelent. Öntvények
kel szemben igen jelentős súlymegtakarítást biztosít, kis sorozatok esetén lényegesei
gazdaságosabb is annál, mivel elmarad a mintakészítési költség, csökken a selejtveszély, stb
A hegesztett kötések hátránya, hogy nagyobb technológiai fegyelmet és szakképzett
séget kíván, m in t a klasszikus kötésmódok kialakítása. A hőhatás következtében kedve
zőtlenül változhat a kristályszerkezet, visszamaradó belső feszültségek keletkezhetnek
amelyek csökkentik a varrat teherbírását, helytelen hegesztési sorrend következtéber
elhúzódások léphetnek fel. A nagy hőmérséklet-gradiens következtében nő a ridegtörés
veszély, a feszültséggyűjtő helyeken repedésgócok keletkezhetnek, (ilye nkor a tőréi
felülete sima, vagy recézett és jellegében élesen eltér a fáradt törésre jellemző törési
fe lü le ttő l). Végül csökken a hegesztési varrattal terhelt keresztmetszet kifáradási határa.

2.41 A hegesztési varratok fa jtá i

Gépszerkezetekben a hőhatással ömlesztett varratok a leggyakoribbak, ezért ezek ter­

vezésével foglalkozunk behatóan.
A varratok különböző szempontok szerint osztályozhatók: a hegesztés technológiája
szerint: egy- és kétoldalról készülő varrat; a varrat felülete szerint lapos-, domború-,
hom orú varrat, stb.; a varrat kiterjedése szerint kötővarrat (teherhordó szerkezeti részek
összekötésénél), fűzővarrat {részek egybekapcsolása teherátadás nélkül), szerelővarrat,
stb.; a varrat alakja szerint tompavarrat, sarokvarrat, K-varrat, illetve ezen főtípusokon
belüli különböző variánsok, amelyeket a 4. táblázatban ismertetünk az alkalmazási és?
kivite li irányelvek megadásával, a varrat helyzete szerint merőleges illesztésű tom pavarrat
(29. a. ábra), ferde illesztésű tompavarrat (29. b. ábra), oldafsarok varrat (29. c. ábra),
hom loksarokvarrat (29. d. ábra).
A hegesztési varrat jelölése rajzokon a varrat kiképzés alakja, a gyökméret és a he­
gesztési varrathossz megadásával történik (30. ábra).

40
4. táblázat: Varrat kialakítások és alkalmazási területek

Tompavarrat Sarokvarrat

"Lemez- f Lemez­
Varratok Jelkép vastagság Igénybevételi mód Varratok Jelkép vastagság Igénybevételi mód
[m m ] [m m ]

é lv o rro t Alárendelt
</> Egyoldali sarok
1 jelentőségű S ^ '
szerkezetekhez Belső nyomásra
<10
nem alkalmas
Gyökhegesztés -<0,5
I varrót « /» i c
nélkül stat., gyök-
< 6
\% zzz& T hegesztéssel din. < 2 0
igénybevételre
a
0,75
Gyökhegesztés Fel Y s
V varra nélkül stat., gyök- Statikus
l/l %0 1 0 -8 0
v 4 -2 0 hegesztéssel din. terhelésre
igénybevételre
s =0,5

Gyökhegesztés 2 0 -8 0
U varrat
nélkül stat., gyök­
> 2 0
hegesztéssel din. Kettős sarok s
igénybevételre < 2 0
Statikus
j ^ = 0,5 terhelésre
X varrat Din. és nagyobb s
m . X stat. igénybe­ <30
vételre
4^
KJ 4. táblázat: (folytatás)

Tompavarral Sarokvarrat

Lemez- Lemez*
Varratok Jelkép V3Sta9$9Q Igénybevételi mód vastagság igénybevételi mód
[m m ] [m m ]
Kettős U - w,
R7 Din. és nagyobb
>40 stat. igénybe­ Statikus és
vételre < 80 dinamikus
terhelésre
K varrót
Stat. és kisebb
SCPi 12 din. igénybe­
vételre
Statikus és
Fel V <30 dinamikus
Stat. igénybe­
V >20 terhelésre
vételre
 29. ébra
Jellem ző k ö tésk ia te kftások (a — merŐlegm illesztésű tom pavarrat, h — f&rd&illesstést7 tom pavarrat,
c — oldalsarok varrat, d — hom loksara kvarrat)

42*
CO
 egy oldalas

n
két oldalas

a b

30. ábra
Szabványos varrat jelölések (a — tompa varrat, b — e g y é s kétoldalas szakaszos sarokvarrat)
 2.42 A hegesztett kötések fa jtá i

A z összehegesztendő elemek egymáshoz viszonyított helyzete alapján sík- és sarok­

kötésekről beszélhetünk. Mindkét kötésmód megvalósítható tompa, illetve sarokvarrattal,
kedvezőbb szilárdsági, illetve kialakítási tulajdonságokkal azonban a tompavarrat rendel­
kezik.
A sík kötés változatai (31. a—c. ábra)

i
I
31. ábra
Tompa (a), illetve sarok síkvarrat kiképzések (b , c), tompa (d) és sarokvarrat (e, f) sarokkötések

— a tompakötés (a) különböző igénybevételeknél alkalmazható legkedvezőbb kötés­

mód, nagy teherbírású, megbízható, gazdaságos;
— az átlapolt kötés (b) kedvezőtlen kialakítás, gyenge, rosszminőségű kötést ad,
kétszeres varratmennyiséget igényel, nagy járulékos hajiítási igénybevételt okoz (általában
csak tagolt elemek kötésénél alkalmazzák);
— a hevederes kötés (c) a szegecskötéseknél kialakított kötésmód utánzata, szilárd
kötést ad, de a sok hegesztési varrat kialakítását gazdaságtalanná teszi.
A sarokkötés változatai (31. d —f. ábra):
— a vályús helyzetű V varratos kötés (d) a legjobb sarokvarrat kiképzési mód, a leg­
kevesebb anyaggal a legjobb szilárdságot biztosítja;
— a belső sarokvarratos kötés (e) gazdaságos, de kisebb teherbírású;
— a külső sarokvarratos kötés (f) drága, a pontos illesztés beállítása nehézkes, ezért a
megbízhatósága és a teherbírása kisebb. (Részletesebben a Géprajzban.)

4r
45
 2.43 A hegesztési varratokban fellépő feszültségek

A kötések méretezésénél a gyakorlatban az elemi szilárdságtan összefüggéseit alkal­

mazzuk, ugyanis a varratok teherbírását és igénybevételét befolyásoló számos tényező
értékelése, a feszültségek pontos meghatározása, rendkívül összetett,, és gyakran csak
vitatható közelítésekkel megoldható feladat. A kapcsolat teherbírását megfelelőnek érté­
keljük.. ha az egyidejűleg ható külső terhelésekből szám ított mértékadó összehasonlító
feszültség kisebb, m int a varrat anyagára, típusára és igénybevételére megengedett határ­
feszültség. A nehezen meghatározható tényezőket pedig úgy vesszük figyelembe, hogy a
varrat tervezése során a tapasztalatok szerint iegkedvezőbb kialakításokra és az egyér­
telm ű terhelési form ákra törekszünk. A méretezésnél figyeiemhevesszük a hegesztési
varratok feszüitséggyűjtő hatását, az alap- és a heganyagok szilárdsági és technológiai
je llem ző it, a teherviselő varratméreteket, a szerkezetre ható terhelés nagyságát és idő­
ben iségét.
A hegesztési varratok feszüitséggyűjtő hatása
A hegesztett szerkezetek nyugvó, vagy fárasztó terheléseknek vannak kitéve. A he­
gesztési varratok feszültséggyűjtő hatása következtében fárasztó terhelés esetén a feszült­
ségcsúcsok keletkezése a kifáradási határ jelentős csökkenését eredményezheti. A feszült­
ségcsúcsok kialakulását okozhatják a hőheviteli feszültségek (saját, vagy visszamaradó
feszültségek), a technológiai hibák (beégés, kezdő- és végkráter, salakzárványok, porozi-
tás, stb.), a hegesztési varrat alakja stb. A kifáradási határ jelentősen növelhető a gyök
utánhegeszíéssel, és a széleken m utatkozó feszüitséggyűjtő helyek lemunkálásával. Az
A 37 minőségű iágyacéf lü ktető szilárdságának változását, a varrat alak- és minőség­
függvényében a 32. ábra szemlélteti. Az egyoldalró! hegesztett tom pavarratok kifáradási
határfeszültségét az illesztés! rés (i) nagysága is jelentősen befolyásolja. Ezt példázza a
33. ábra, amely Á 42 anyag esetén az illesztési rés függvényében szemlélteti a lüktető
határfeszültség változását,
Hegesztett szerkezet kötéseiben fellépő feszültségtorlódásokat legjobban az erő­
vonalak eloszlása szemlélteti. A keresztmetszet hirtelen változása az erővonalakat össze­
sűríti, áránytörésre kényszeríti, feszüítségcsúcsot eredményez, csökkentve a kötés k i­
fáradási határát.
A varratok közül a tompahegesztés kifáradási határa magasabb, rnint a sarokvarraté.
Ha a iem unkáít tompavarrat kifáradási határa 100%, akkor a iemunkálatlan gyök után-
hegesztett tompavarraté 78%, és a megmunkálatían, gyök utánhegesztés nélküli tom pa­
varraté 55%„
A gyök utánhegesztés nélküli tompavarratná! a sűrűsödő erővonalak és a hegesztési
varrat feszüitséggyűjtő hatása következtében a feszültségefoszlás — annak ellenére, hogy a
varrat V —V keresztmetszetében szinte teljesen egyenletes — az átmeneti A —A kereszt-
metszetben nem egyenletes (34. a. ábra). (A feszüítségelosziás egyenletesebbé válik gyök
utánhegesztés esetén, bár az alap- és hegesztőanyag kö zö tt keletkező zárványok, beégések
feszüitséggyűjtő hatására kiugró feszüítségcsúcsok ebben az esetben is kialakulnak,
{34* b. áb ra )). Sarokvarratoknái az erővonal eloszlás a varratki képzés m ódjától függően
változik. Így a dom ború sarokvarratnái a legnagyobb mértékű a sűrűsödés, míg a ieg­
kedvezőbb terhelődést a hom orú varrat kiképzés m utatja, vagyis a varrat kifáradási határa
e kkor a legmagasabb (34. c. ábra).

46
Lto
<JI 9 r\
ói O 3 6 ^-
O O o
™1™~__JL_
ÍK í "^1
O
N
Co m egm unkált t om p a •
Ni
5 v a rra t
$
■O
6
Os
OíT
Q,* m e a m u riio k É ÍG n
ÍO
tü
>
3 tom pcnarrat gyöét "~n Yj
Q l
W után h e g e s z té l w
E3>
í? cr sel
o
Sv ®
8
I ían to m p a -
1
c3
5 v a rró t
*-
a>.
SS
oí
5
§
!
x
6 K v a r r a t le - o
?&
S rm n k a ít lemez -
e/e/? kiaiakitG itj
sarokvarrat
s á r ok var-
r a t te
( o jN t c m )

1800

1600

1400

1200

1000

2 ,0 i[m m ]

33. ábra
A kifáradási határfeszültség (ö változása a résméret (i) függvényében
 é ' vmax > d> .

34. ábra
Feszültség eloszlás a — gyök utánhegesztés n é lk ü li tom pavarrat; b — gyök utánhegesztatt tom pa,
c — hom orú kiképzésű sarok varrat esetén, a varratra merőleges (V —V) és
a g yök o ld alm en tí ( A —A ) keresztmetszetekben
 A varratméretek meghatározása
— A varratok terhelhető keresztmetszetének meghatározásakor a hasznos varrathosszt
vesszük figyelembe, ez azt jelents, hogy nem körkörös varrat kialakításnál a végeken
keietkező kráteresedés m iatt a varrathosszt — általában a gyökm éret (a) kétszeresével —
csökkenteni kell, „ a ” — a varratba írható derékszögű, egyeniőszárú háromszög átfogójára
merőleges magasság; értéke tompa és K-varrat esetén egyenlő az illesztett lemezek közül a
leggyengébb vastagságával {sm in ), sarokvarrat esetén pedig — a — 0,7 sm in,.

A varratban ébredő feszültségek

A hegesztési varratok egyszerűsített méretezése az igénybevételből adódó feszültség
alapján történik. A hegesztési saját feszültségek nehezen számíthatók, nagyságuk célszerű
varrateiheíyezésseS és kialakítási technológiával csökkenthető.
Egytengelyű feszültségi állapot esetén a varrat igénybevételének és terhelhető kereszt-
metszetének figyelembevételével méretezünk; zárt szelvények csavaróigénybevétele esetén
a 8redt-fé\e összefüggés használata javasolható:
IV!
ahol A k a varrat középvonala által határolt terület
2Aka

(35, ábrab négyszögkeresztmetszetnél b * I; körkeresztrnetszet esetén r^ ir, mivel

Mcs = a * 2 rv ír rv r v, ebből

M cS

2rv27ra 2 A ka

35. ábra
A Bredt féle ké plet értelmezése

Többtengelyű feszültségi állapot esetén a normál feszültségekkel egyidejűleg csúsz­

tató feszültségek is ébrednek. Ebben az esetben az alaktorzulási energia elmélete (HMH)
szerint: ov red = V üv ^ r J < avm eg' va3 V a? ún. főfeszültség számítást alkalmazva:

av fö = 1 ^ + 4 r j) < o Vfrieg, méretezhetünk.

50
6
36. ábra
H úzó feszültsége;oszlások oIdal-saro k varra to kná l

■ú

37. ábra
Húzó feszültsége loszlások együttes óidat és hom iok-sarokvarratos kötéseknél

— Oldalvarratos kötés esetén (36. ábra) egyenletes feszültségelosziást feltételezve

F
r = - -----. Mivei a varrat hosszaban a feszultségelosziás nem egyenletes, és a varratvége-
2a I
ken annál nagyobb csúcsfeszüStség jelentkezik, minél hosszabb az osdalyarrat, a feltéte­
lezés csak I = (8 . . . 80)a az oldalvarrati hossz esetén helytálló.,
— Együttes oldal' és hom hkvarratos kötésnél (37. ábra) a két varratfajta különböző
alakváltozó képessége okoz határozatlansági problémát. SVSivei az oldalvarrat képlékeny-
sége meghaladja a homSokvarratét, így kedvezőtlen esetben a hom lokvarratra nagyobb
m értékű terhelés adódik át. Az együttdolgozás feltételeit mérethatárok betartásával
Sehet biztosítani. Eszerint szükséges, hogy: I < 1 , 5 I j < 60 a és a = a j . E kkor az egyen-
F •' •
letes feszültségeloszlása feltételezhető, és a r v —------------------ < Tvrri alapján a közelítő
2a I + a] !i
méretezés elvégezhető. -
A különböző igénybevételű hegesztett kapcsolatokban keletkező feszültségek köze­
lítő számítását az 5. és 6. táblázat tartalmazza.

51
5. táblázat: Egytengelyű feszültség! állapot esetén keletkező varrat-feszültségek
 6. táblázat: Többtengelyű feszültség; állapot esetén keletkező varrat-feszültségek

Varratkeresztmetszeti
Szerkezeti rész feszültség- Feszültségek Red. feszültség
eloszlások

h m bx
$ZQ a + -
"K
°reti “ V a2 + 3 r 2
Hojt'ikss Nyírás
a• h

i liilnmi*"* h max
(7
K
Jés Á
(o
a red = V a2 4- 3 T2
rn a x • s

Hajíitas Nyírás J ^ a “
tartón

O ■f
: y K
... H £
[ u i ^ V o2 + 3 T"
’red
<Ij j .j g_ 6 r

54
 2.44 A hegesztett kötések méretezése

A hegesztett kötések méretezése, nyugvó terhelési állap ot esetén

A nyugvó terhelésű szerkezetek bizonyos körében, így hidaknál, daruszerkezeteknéí,
kazánoknál, nyomástartó edényeknél, hajóknál, a hegesztések tervezését szigorú szab­
ványelőírások rögzítik.
A z ilym ódon be nem határolt hegesztési varratok közelítő méretezése a szilárdság*
tani alapösszefüggések felhasználásával végezhető. A külső igénybevétel, vagy igénybevé­
telek meghatározásakor az adott esethez iegközelebb álló egyszerűsítés szerint kell a
hegesztett kapcsolatban ébredő feszültséget, vagy feszültségeket kiszámítani. További
teendő az anyagban megengedhető feszültségnek a méret és az igénybevétel alapján
tö rté n ő meghatározása.
A hegesztett anyag szilárdsági tulajdonságai ugyanis nem azonosak a hegesztendő
homogén alapanyagéval. A hegesztés során bekövetkező méret — és szövetszerkezet
változások, a foszfordúsulás, gázzárványok, stb. — az igénybevétel által is befolyásolt
módon — csökkentik a varratban, és közvetlen környezetében megengedhető feszültség
nagyságát. Ezt a teherbírás romlást statikus méretezéskor a jósági tényezővel 1} vesz-
szük figyelembe (7. táblázat}, vagyis a hegesztés után. megengedhető feszültség:

o.v m e g “ ° m e S ' i l l e t V e r v meg a r me g ;

Az ot jósági tényezővel meghatározott crv mog és r v maa értékeket csak tájékoztató

jellegűnek lehet tekinteni. így pl. növelhető a megengedhető feszültség, ha a roncsoiás
mentes (röntgenezett) minőségellenőrzés a varratot hibamentesnek m inősíti, kedvezőbb
érték vehető figyelembe tompavarratoknál a sarokvarratokhoz képest stb.

7. táblázat: Hegesztett varratok jósági tényezői (a)

............. ...... --- --------- -— ----- --------- -
ö l jósági tényező

Hegesztési mód Igénybevétel

Húzás Nyomás Nyírás

--------------- j. .....
Villamos kézi ívhegesztés,
0,60 0,75 0,50
vékonybevonatű elektródával

Villamos kézi ívhegesztés

0,80 0,90 0,60
vastagbevonatú elektródával

Fedett ívű automatikus

0,90 1 ,0 0 0,65
hegesztés {poralatti hegesztés)

Láng hegesztés 0,60 0,75 0,50

... ____ ... . . _ ... .J

55
 A statikus méretezés eredményeként biztonságosnak minősül a varrat akkor, ha a
varratban ébredő feszültségnek a megengedett varratfeszültséghez viszonyított értéke
egy, vagy egynél nagyobb.

Hegesztett kötések méretezése kifáradásra

Az idő függvényében ismétlődően változó terhelés a szerkezeti elemeket, és azok

hegesztett kötéseit fo k o z o tt ún. fárasztó igénybevételnek teszi ki. Méretezéskor először
a dinam ikus terhelés során előforduló csúcsigénybevételeket kell figyelembevenni. Ennek
módja, hogy a váltakozó terhelés, vagyis a szerkezet igénybevételének karakterétől füg­
gően a számítható, vagy mérhető névleges értéket 10 . . . 350%-ig terjedő mértékben cél­
szerűen választott ( 8 . táblázat) dinamikus faktorral (<p) megnöveljük: av max = av <p.

8. táblázat: A dinamikus fa kto r [</?] értékei váltakozó igénybevételek esetén

Dinamikus
Igénybevételi mód Alkalmazási terület
fa kto r [<p]

Egyenletes körmozgást végző Villamos forgógépek, köszörűk,

1 ,0 - 1,1
gépek, alkatrészek gőz- és vízturbinák

Dugattyús gépek, gőzgépek,

Egyenletes lüktetőmozgást végző
1 ,2 - 1 ,4 m otorok, dugattyús szivattyúk,
gépek és alkatrészek
légsűrítők

Lökésszerű igénybevételnek Sajtók, hengerek, egyengető

1 ,3 -1 ,5
k ite tt gépek, alkatrészek gépek
%

Útésszerű igénybevételnek K őtörők, kalapácsok, henger­

1 ,5 -3 állványok, élhajlítók, kovács­
k ite tt gépek, alkatrészek
prések, stb.

Egyenletes üzemű stabil, vagy Csávázógépek, tisztítók,

1 ,0 - 1 ,2
lassú járatú gépek m anipulátorok, stb.

Traktorral h a jto tt m obil gépek, V o n ta to tt és függesztett betaka­

cm '
q.
in
i

betakarító gépek rító gépek váz szerkezetei

Traktorral hajtott m obil munka­ Vonóhorog, ekék, kultivá-

2 ,0 -3 ,0
gépek, betakarító gépek torok

Traktorral hajtott betakarító- *

A prító dobo k, szecskázók,
gépek cséplő- és aprító 2 ,0 -3 ,5 cséplődobok
szerkezetei

56
 Az egyes varratfajták kifáradási jellemzői különbözőek, és alapanyag típusonként is
változnak. Befolyásoló tényezőként szerepelnek azonban a technológiai eljárások hatásai,
amelyeket egzakt méretezési módszerekkel jelenleg még nem tudunk követni. Ezért
kísérleti úton minden jellemző anyag- és varratfajtára fárasztási vizsgálattal kellett felvenni
a kifáradási biztonsági területet. A legismertebb méretezési séma a Smith-féle kifáradási
terület, illetve legáltalánosabban elterjedt Neumann-féle diagram (amely tulajdonképpen a
Smith-féle biztonsági terület m ódosított formája) használatához kapcsolódik.
A Sm ith-féle biztonsági terület anyagfajtán belül a hegesztési mód, és kivitel szerinti
gátlástényezőt (|3V), a varratok lüktető szilárdságának változása alapján adja meg. Pl. az
A 37 anyagra vonatkozóan, húzó- nyomóigénybevétel, és tompavarrat esetén a 38. ábra
szerint az alapanyagra érvényes kifáradási biztonsági terület az „ a " alatti területrész, a
gyökhegesztett V-varratra a „ b " alatti területrész, a gyök utánhegesztés nélküli varratra a
„ c " alatti területrész.

(3 m a x ,
[n í c rn j

F — F

-1 0 5 0 0
38. ábra
-■-13000 A gátlástényező (\3 j meghatározása a S m ith diagram ból

A diagramból a lüktető szilárdság értékeivel a varratra vonatkozó gátlástényező

22 000
1,22 a gyökhegesztés esetén, és
or, 18 000
or 2 2 000
j3v = — ~ T r ' m “ 2,2 a gyökhegesztés nélküli esetben.
(t . 10 000

Lengőszilárdságra a gyök utánhegesztés nélküli esetben meghatározható gátlástényező

pedig:
^13000 6

ov 6 000

57
 A gátlástényezőt a varrat- és
........... "" az átmeneti keresztmetsze­
tekre, fárasztó vizsgálati ered-
2t2 - 7 7 7 / W A *> rhények alapján közvetlenül is
meg lehet .határozni. Mivel
2,0
Nyírás utón m untáas rá k u l értéke nagymértékben függ a
1,8 ---- Á feszültség! viszonytól, azt

hS ' 1• ’ 1: ®max
F függvényeként szokás
7/4
Húzás >nyomás ufánrnunkakis n é lk ti megadni (pi. a 39. ábra, ahol
1,2 H uzas >megmunkált T ....... H a tompa-, és K-varrat j3v
értékei szerepelnek, A 37
10 m egm urk& t •M
---'--- anyag esetén).

0 0,25 0,50 0,75 39. ábra

Í3 m A feszültségi viszony alapján
Vr
'ro c * m eghatározott gátlástényező
(fiyí tom pa és sarokvarratoknál

A gátlástényező figyelembevételével történő méretezésnél a dinamikus tényezővel

meghatározott varratfeszültség gátlástényezőveí tovább növelt értékét keil a foiyáshatár-
hoz viszonyítani:
i ffF
n —-------------- > n„'előírt
P.v G
v max

egyszerű igénybevételkor, merőleges síkú összetett igénybevétel esetén pedig

n nT
n >n előírt.
V r if f + n-

A gyakorlatban a Neurnann-féfe biztonsági terület alapján történő méretezés terjedt

el. Neumann igen nagyszámú fárasztó vizsgálati eredmény összegyűjtésével, a különböző
hegesztési varratokra és anyagokra az összes lényeges hatás figyelembevételével állapította
meg a biztonsági területet. így az általa kidolgozott diagramok igen jói közelítik a varra­
to k tényleges teherbíróképességét.
A 40. ábra a hegesztett A 50-es anyagminőségre vonatkozik, a középfeszüftség (am )
és a változó igénybevétel jellegének [O f^lomaiX't r m/ r m ax] függvényében rögzíti a külön­
böző típusú és terhelésmódú varratok maximális terhelhetőségét (crf max, Tf m ax). A d i­
agramban az I—IX. jelű vonalak a hegesztési varrat kialakítási és igénybevételi módjára
vonatkozó varrat osztályzást jelentik (9, táblázat). A méretezés során elsőként a dinam i­
kus tényezővel növelt terheiőfeszültség nagyságát (ffvmax és avm in , illetve r vmax és
r um in) kell meghatározni. Majd kiszám ítjuk a on. , iiietve r m névleges középfeszültség,
valamint terhelési viszony (v) értékét:

Ow m a x + ov Tv -f rv .
msn ... max min - illetve v
m = -------------------------, illetve r m = ------------------------ ;
v m ax

58
 40. ábra
A z A 50 szerkezeti acélra vonatkozó Neumann diagram

A diagram használatához ezt követően ki kelj választani az adott esetben érvényes

hegesztési varrat vonalát. Végül a feszüítséghányadost és az origót összekötő egyenes,
valamint a római számmal jelzett varrat-vonal metszéspontjának vízszintes ordinátája
az adott varrat terhelhetőségét (of(Ttax, illetve r frn a x ) adja meg. A varrat biztonságának
meghatározásakor ezt a feszültséget kei! a tényleges —számítással meghatározott -- ovma)C
illetve Tw„
v m, a
ava értékkel összehasonlítani.
9. táblázat: Hegesztési varratosztályozás a Neumann diagramok értelmezéséhez

1. vonal Alapanyag húzásra, nyomásra, hajlításra.

M. vonal I. A osztályú tompavarrat húzás-nyomásra.

III. vonal I. B osztályú erőiránnval párhuzamos tompavarrat, húzás-nyomásra.

L A osztályú erő irányra merőleges K-varrat, húzás-nyomásra.
H a jlíto tt ta rtó folytonos II. B osztályú sarokvarrattal, vagy I. B osz­
tályú hossz-tompavarrattal.
H ú zott-nyom ott rúd II. osztályú folytonos oldalsarokvarrattal.

IV. vonal I. B osztályú erőirányra merőleges tompavarrat, húzás-nyomásra.

H ú zott-nyom ott rúd II. A osztályú hossz- vagy keresztirányú sarokvar-
rattokkal.
H a jlíto tt tartó II. A oszt. kereszt-sarokvarratokkal, behegesztett mere-
vítésekkel.
H ú zott-nyom ott rúdhoz tompavarrattal felhegesztett csomólemez, ill.
lekerekített és az átmenetnél megmunkált csomólemez esetén.
Hajlító tartó ráhegesztett övlemezének II. A oszt. hom lok- és oldal-
varratokkal való kiképzésekor.
H a jlíto tt ta rtó, e lto lt tompavarratos merőleges illesztéssel, I. B oszt.
varratokkal.

V. vonal II. A oszt. tompavarrat az erő irányában, húzás-nyomásra.

I. B oszt. K-varrat erőirányra merőlegesen, húzás-nyomásra.
H ú zott-nyom ott rúd II. B oszt. hossz- vagy kereszt-sarokvarratokkal
(varratvégekkel).
H a jlíto tt tartó II. B oszt. kereszt-sarokvarratokkal, behegesztett mere-
vítésekkel.
H a jlíto tt tartó ráhegesztett övlemezének II. B oszt. hom lok- és oldal-
sarokvarratokkal való kiképzésekor.

VL vonal II. A oszt. erőirányra merőleges tompavarrat és K-varrat húzásra:

VI. a vonal, nyomásra: V I. b vonal.
II. A oszt. erőirányra merőleges homlok-sarokvarrat (átmenet meg­
munkálva), húzás-nyomásra: VI. b vonal.
II. A oszt. oldal-sarokvarrat, húzás-nyomásra V L b vonal.

V II. vonal II. B oszt. erőirányra merőleges tompavarrat, húzásra: VL a, nyomásra:

V II. b vonal.
Hengerelt szelvényű h a jlíto tt tartó II. B oszt. tompavarratokkai kikép­
zett teljes illesztési helyén.

V II. b vonal II. B oszt. hom lok-, ill. oldal-sarokvarrat, húzás-nyomásra: h a jlíto tt
szakaszos II. B. oszt. sarok-nyakvarratokkal.
H ú zott-nyom ott rúd-, tompa- vagy sarokvarratokkai felerősített, leke-
rekítés nélküli csomólemez közelében.
 9. táblázat: (folytatás}

V ili. vonal II. B oszt. hom lok- vagy oldal-sarokvarrat nyírásra.

11, A oszt. K-varrat nyírásra,
II. B oszt. szakaszos.sarok-nyakvarrat nyírásra.-^
Csavarásra terhelt rúd, merőleges bekötő II. B oszt. sarokvarratta!
nyírásra.

IX. vonal Alapanyag nyírásra.

II. B oszt. tompavarrat nyírásra.
II. B oszt. folytonos sarok-nyakvarrat nyírásra.

Varrat minőségi osztályozás (tompa és K-varrat esetén):

I. A Megmunkált, 100%-ig átröntgenezett

1. B Megmunkálatlan, 100%-ig átröntgenezett, gyökhibamentes

II. A Megmunkálás és röntgenezés nélkül, gyök utánhegesztve, viszonylag

kis gyökhibákkal

II. B Megmunkálás és röntgenezés nélkül, viszonylag kis gyökhibákkal, a

gyök utánhegesztése nélkül

2.45 Ponthegesztett kötések méretezése

* A ponthegesztés termelékenysége, szerkezeti súlycsökkentő kihatásai, valamint

egyre jobban k ifo rro tt technológiája, nagyfokú automatizálhatósága, s nem utotsó sorban
előnyös kötésszilárdsága m iatt mind gyakoribb kötésforma. Használata rendkívül gazda­
ságos, s ma már elsősorban lemezszerkezetek és burkolatok (pl. autó karosszéria gyártás)
sorozatgyártásánál nélkülözhetetlen.
A ponthegesztett kötések méretezése viszonylag egyszerű, de az ajánlott összefüggé­
sek csak tájékoztató jellegűek, ezért fo ko zo tt követelmények esetén célszerű a szilárdsági
értékeket mérésekkel is ellenőrizni. A méretezés alapelve, hogy az n pont vigyen át annyi
terhelést, m int az A = bs lemezkeresztmetszet.

A hegesztési pont átmérője (41/a, b, c ábra) a lemezvastagság (s) függvényében:

d = 5 \ / s, a pont- és sortávolság: ej = e2 = (3 . . . 6)d statikus terhelésnél, és 2d dinam i­
kus terhelés esetén, a széltávolság: e3 — (2 . . . 4)d statikus, és 2d dinamikus terhelésnél,
1 73 A
a hegesztési pontok száma: n = —í egy- és kétsoros egynyírású, és n = —--------- egy- és

i kétsoros kétnyírású kötés esetén, ahol A = b • s a lemezkeresztmetszet, és a hegesztési

d 2 7r
pont keresztmetszete: A = ------
p 4

61
 41. ábra
Á tla p o lt és hevederes (a), illetve gépjárm ű kerékabroncsoknál a lka lm a zott
(b) lem ezkialakításoknál o ponthegesztett kötés

b=iemez szelesség
F,
. < 1
Egysoros, egyirányú Egysoros egyirányú

A z igénybevételtől függően nyírásra, palástnyomásra és a kedvezőtlen igénybevételt

jelentő fejhúzásra végezhető el a szilárdsági méretezés.
A nyírófeszüítség egy- illetve kétnyírású kötés esetén:

< tv m e g ill. r v
n A. 2 n A . <Tvm es

A nyomőfeszüítség a hegesztési pont palástján:

2 F
nr
u p
~ ----------<
,
{1 8 2 5) CTv r n 8 g ‘
n d ír s

A fejhúzáskor fellépő feszültsége íemezkeresztmetszetben:

< öm es. és a hegesztési pontban: ah = — — < oh meg.

n A.
Ismételt igénybevételű ponthegesztett kötésre, a megengedhető terhelés m axim um ok
értékét a varratkifáradási görbék tartalmazzák (42. ábra).
Nyugvó terhelésnél a megengedett feszültségek anyagminőségtől és igénybevételi m ód­
tó l függően változnak, pl. az A 50-es anyag esetén: a maa = 13 900, o0 = 43 200
60 ÖÖ0 és o h m e g 4 800 N/cm '
A kifáradási biztonsági területek meghatározására vonatkozó kísérleti eredmények
azonban ma még csak néhány legjellegzetesebb anyag-és kötésfajtára állnak rendelkezésre.

A ponthegesztett kötés biztonsága minden esetben

aiö í r t '

82
 42. ábra
Ponthegesztett kötések k f f áradási görbéi
W w
32000 ryr—
d - 1.5 m i 77 X y ' d z 2 , 5 1mm
28000 nz 2 , M/
j / II ~
;t':,
24000
rti
20000
jh -
16000 ’í
^ .!d= 2,5 m m
12000 s/ / d" n -: 7
/ T
8000 t.
---- ,

1,5m m t
4000 ,1 ,
—
1--
|
-

2 4 6 aic? 2 4 6 810‘t 2 4 SB105 2 A 6S106

igénybevételi szóm N
2.46 Korszerű hegesztés-méretezési módszerek
■íS •'*• 7 ;*
Napjainkban a hegesztett szerkezetek tervezésénéi is m indinkább előtérbe kerü! a
gazdaságosság. Az eddig tárgyaik hagyományos méretezési eljárásoknál a teljes biztonságra
törekedve olyan nagy biztonsági tényezőt szokás "választani, ameíy remélhetően mind az
igénybevétel, mind pedig a teherbírás bizonytalanságait lefedve a teljes élettartam alatt
: • i ' .. 'r.
kizárja a törést. Az ilyen felfogás; helytelen, mivef a túlméretezés felesleges súlytöbbletet
és fo ko z o tt költségkihatásokat okoz. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ún. ,,teljes"
biztonság megvalósíthatatlan, hiszen a maximális igénybevétel és teherbírás csak bizonyos
valószínűséggel meghatározható tényezők.
A statisztikus eljárások alkalmazásával, és a valószínűség számítás térhódításával a
biztonsági tényező új értelmezést kapott, és ezzel új és gazdaságosabb méretezés módsze­
rek vannak kialakulóban.

Az egységes biztonsági tényező módszere

A méretezés a feszültség összehasonlítás klasszikus elveri alapszik. Az összehasonlí­

tásban azonban a varratokban várható feszültség csúcsértéke (tfm gx) és a hegesztett
anyagra jellemző folyáshatár (a F ), sűrűségfüggvényekkel adottak.
A két valószínűségi sűrűségfüggvény az adott varratra és igénybevételre jellemzően
részben fedi egymást, vagyis a 'maximális várható feszültség értéke bizonyos valószínű­
séggel meghaladhatja a folyásbatárí, Ennek a kedvezőtlen esetnek a valószínűsége a koc­
kázat, amelyet a biztonsági tényezővel (n) kéíf a kívánt szintre beállítani (43, ábra).
A módszer hátránya, hogy a maximális feszültség és a fqjyáshatár, mégha a várható
értékük (amax és aF ) meQ is -egyezik, (egyénszilárdságra rpéretezés esetén) eltérő szó-
rásúak a szerkezeti elerrVék egyes kötéseiben (a 43, ábrán A és B), és így egységes bizton­
sági tényezővei az azonos megbízhatóság nem biztosítható (a példaként felhozott B szer­
kezeti részben nagyobb lesz a kockázat).
 é>

Teljes valószínűségi eljárással történő méretezés

A méretezési módszer a hegesztett szerkezet tönkremenetelének előfordulási való­

színűségét korlátozza a meghibásodás következtében fellépő kár mérlegelése után vállalt
kockázat mértékéig.
A terhelés hatására fellépő legnagyobb feszültség (cJm ax) és az anyag teherbírására
jellemző folyáshatár (oF } sűrűségfüggvényét meghatározva, a helyes méretezés kritérium a:
a < g f ; a túlélési valószínűség: PL = P (amax < oF ), illetve a törési valószínűség:
PF = P (o F < omax).
Ezek a valószínűségek azonban időfüggvények is, hiszen az üzemeltetési idő (t) előre­
haladtával a hegesztett szerkezet teherbírás - (R) — csökkenésével, valamint a terhelés
— ( 0 ) — fokozatos növekedésével kell számolni (44. ábra), vagyis:

P [ R(t) = 0 (t) = A ( t) l = (1 ahol 0 < t < T ,

k
1
a szerkezet élettartama T, a tönkremenetel valószínűsége, a kockázat mértéke pedig —.
k
E rendkívül korszerű méretezési módszer alkalmazási lehetőségeit nagymértékben korlá­
tozza a szükséges sűrűség- és időfüggvények gyakori hiánya.

64
$

2.47 Hegesztett szerkezetek tervezési szempontjai

Hegesztett szerkezetek tervezésénél csak a gyakorlati tapasztalatokból leszűrt irány­

elvek betartásával érhető el a legkisebb és a legkevesebb varratfelhasználás. Ugyanekkor
csak így biztosítható az e lő írt szilárdsági követelmények teljesülése is.
A következőkben ezekből a tapasztalatokból ismertetünk néhány alapvető fontos­
ságú szempontot:
1. A hirtelen keresztmetszet változásokból adódó feszültség torlódást kerülni kell,
ezért a kötéseket úgy kell kialakítani, hogy az összeillesztésre kerülő elemek vastagsága
közei azonos legyen, vagy biztosítani kell a megfelelő átmenetet; — az átlapolási, sarok­
varratot lehetőleg kerülni keW 445. ábra).
2. A ferde csatlakozást lehetőleg kerülni kell, a varratokat jó l megközelíthető
helyre kell tervezni (46. ábra).
3. A varrathalmozást kerülni kell, mivel az egymással találkozó varratok növelik a
belső feszültségeket (47. ábra).
4. A hegesztési varratot lehetőség szerint nem szabad fesziiftségcsúcsok közelében
elhelyezni, mivel a varrat feszültségnövelő hatása töréshez vezethet, a szerkezetben az
erőhatás bevezetésének helyét megfelelő merevítéssel kell kialakítani (48. ábra).
5. A hegesztés okozta alakváltozásokat, amelyek az egyenlőtlen hevítés, a varrat­
fém dermedése következtében lépnek fel, a darabok előzetes jó elhelyezésével lehet és
kell megelőzni (49. ábra).
6. A korrózióveszély csökkenthető, ha lefolyónyílást alakítunk ki, vagy az é rin t­
kező felületeknél peremvarratot alkalmazunk (50. ábra).

65
o>
o
 46. ábra
05 Ferde és merőleges lemez csatlakoztatások
C)
03

esetleg

helyiden

47. ábra
A varrathalmozás elkerülésének m ódjai

*
 48. ábra
ó

&

o
co
 beállítási
m e le g aílop oí

meleg állapot
«»■*

le h ű lt helyzet

le h ű lt helyzet

b e á ll h a si
helyzet

meleg áibpot
o- ö -
o-

49. ábra

Hegesztési alakváltozások elkerülése m egfelelő elhelyezéssel (a)r előfeszítéssel fő)

70
& 50. ábra
Korrózióveszély csökkentése,
le fo ly ó nyilássál (a),
perem varrat kiképzéssel (b)

helyiden jó
helytelen

helytelen

fVT/ / 'fj?/.
A
T
V //

r 51. ábra
Tárcsa - agy kapcsolat
kiképzések hegesztéssel
JO ig e n jo

7. Tárcsa-agy kapcsolatoknál kerülni kell a több' szerkezeti elemből kialakított

megoldásokat, legmegfelelőbb a válikíképzésű agy, amely a tárcsa .felfekvését, jó közpon­
tosítást és részben erőátvitelt is b iz to s ítá s i, ábra). : ’ • ÍM
8. Zárt és féligzárt szelvényű ta rtó k kialakításánál az egyszerű hegeszthetőség is
főszem pont. ;
9. Tartályfedél behegesztéseknéi leghelyesebb a tompavarrattai kialakíto tt kötés.

2.5 Csavarok, csavarkapcsoiatok

Az oldható erőzárő kötések leggyakrabban és legsokoldalúbban' Használt elemei a

csavarörsö-anyaszerkezetek. Ezek tartozékai a különféle alátétek és biztosítások.
A csavarörsös szerkezetek feladata egyrészt az alkatrészek közötti (52/a ábra) kötés-
kapcsolat megteremtése, másrészt szerkezeti elemek (az 52/b ábrán az és II.) relatív

71
 52. ábra &
R ögzítő (a), m ozgató (b) csavar kapcsolatok

helyzetváitoztatásának megoldása. Működési cél szerint így m egkülönböztethetünk rög­

z í t ő illetve mozgató csavarkapcsolatokat.
A rögzítő csavarok számos típusa ismeretes, amelyek nagyrésze szabványosított is.
(Részletesen a géprajzban.) Működésük szerint a csavarkötések támasztó- és feszitőjeile-
gűek. Míg a kötőcsavarok az előfeszítő erő révén az alkatrészek összefogását biztosítják, a
támasztócsavarok az alkatrészek meghatározott távolságban történő rögzítését, egymás
k ö z ö tti távolságuk beállítását szolgálják.
A csavarmenet egy hengerpalást mentén emelkedő egyszerű ékből származtatható.
Ha valamilyen síkidom ot egy hengerfelületen körbeviszünk úgy, hogy a körmozgással
egyidőben azt a henger tengelyének irányába is elm ozdítjuk, csavarmenet keletkezik.
A körbevitt síkidom alakja pedig a csavar m enetprofilját határozza meg.
A csavarmenet jellem zői: a menetemelkedés iránya, a mag ( d j ) —, közép (d2) - , és a
közvetlenül mérhető névleges ún. menetátmérő (d), a menetbekezdések száma.
A csavarok és anyák készülhetnek menetmetszővel, menetfúróval, esztergapadon
profilkéssel, marógépen profilos tárcsamaróval, vagy a korszerű tömeggyártási módszerek­
ben pl. a forgácsolás nélküli menetmángorlással és görgőzéssel.
A csavarkötések szerkezeti elemeinél felhasználható anyagok minőségi előírásait
szabványok tartalmazzák.

2.51 A csavarorsó-anya kapcsolat mechanikai vizsgálata

A F szimmetria tengely irányú erővel terhelt laposmenetű csavarkötésben (-csavar­

mozgató szerkezetben), egyenletes terheléseloszlást feltételezve, egy-egy érintkező felület
elempár terhelése AF. A terhelés ellenében lejtőn felfelé mozgatáskor a szimmetriatengely
körüli forgómozgás nyomatékigénye AM.

72
 A statikából ismeretes, hogy AM A F * tg (a + p), ahol a a menetemelkedési

szög, és p = arc tg ju a súrlódási félkúpszög. Az érintkező felületelempárok közül egynek

sincs kitü n te te tt helyzete, ezért m iként F = S A F, F. = 2 A F . ésM = 2 A M (ahol A
a k a K A
az érintkező m enetfelületek nagysága), vagyis a teljes terhelésre érvényes, hogy

F.k = F tg (a + p), és M = —-
2 F • tg (a + p). F tg P h

Élesmenet esetén az erőviszonyok alaku­

lása elvileg a laposmenetnél tárgyaltakkal
azonos. Az orsó szimmetriavonalára me­
rőleges síkhoz 0 szögben hajló menetpro­
fil azonban az orsó hossztengelymenti
normál metszetében is eltéríti a szimmet­
riatengely irányától az érintkező menet­
felületeken ébredő reakcióerőt (53. ábra).

Analógiát keresve a laposmenettel, ahol

a menetfelületre merőleges erő
F 53. ábra
N A z élesmenet p ro filo n
cos a
ébredő reakcióerő (F'N) értelmezése

és a súrlódó erő

F_ M-
cos a
az élesmenetre felírható, hogy
_ F -ix
Fg = / I f :N
cos ct cos 0/2
ahol
FN
Fr = , vagyis
N
cos a * cos 0/2 cos j3/2

Értelmezve a horonyhatás következtében

megnőtt súrlódásra a ii ' M

horony-
cos 0/2
hatás hányadost, a súrlódóerő: Fs = V' Fn .
A horony hatás-hányadost számításokban
elfoglalt szerepe -- nem pedig fizikai tar­
talma — alapján, m ódosított súrlódási
tényezőként is felfoghatjuk, amelyről
megállapítható, hogy \u > fjt illetve
p ‘ > p, ahol p ’ = arc tg / / . Ezek után fe l­ 54. ábra
vehető az élesmenet laposmenettel analóg Élesm enetű csavaroknál fellépő erőhatások
vektorábrája

73
 vektorábrája (54. ábra) és meghatározhatok a mozgatás jellemzői:

F’k = F tg (a + p '! és,- 1M ' = — • F tg fa + p').

Az' élesmenetű csavarok nagyobb látszólagos súrlódási tényezőjük folytán különösen

alkalmasak kötésekre, míg a. mozgató csavarokat nem célszerű élesmenettel készíteni
(iVT > M). Oldáskor, am ikor a terheiőerő irányiban — le jtő n lefelé — tö rté n ik a relatív
A A A A
elmozdulás, az erő (F, F') és nyomatékigény (M, M '}:
V---- A
: Fk = F tg (a - p); Fk = F tg (a —p '), illetve

> M = £ 2 F tg ( a - p ); M ’ = ^ 2 F tg fa - p'(.
2 2
A A
Onzáró a csavarorsós szerkezet mindaddig, amíg M > 0; M! > 0, ekkor a < p és
a < p\
Az önzárás határesete ha a mozgatás nyomaték szükséglete a terhelés irányában
nulla, vagyis

M =? F — tg (a - p) = 0 ; M ’ = F — tg fa - p') = 0
2 2
ebből öi = p és a ~ p'.
i-
-V *
wAVft kötés nem önzáró, ha az oldáshoz nem szükséges forgatónyom aték, vagyis,ÍVJ < 0;
M' < 0 , ekkor a > p és a > p '.
Az önzárás megvalósítása kritérium a csavarkötéseknél és a legtöbb csavarorsós moz­
gató berendezésnél. .i, í .
Energetikai szem pontból vizsgálva $ csavarorsó anyakapcsolatot, a hasznos (W ) és
összes munka (Wö ) hányadosaként meghatározható a szerkezet hatásfoka, amely /spos-
meneteknél, teheremeléskor: r’, *'

_ d^
F — tg a
Wh M ha> 2 tg a .
1? =
W* d2 , . / tg (a +p)
° ° F—- tg (a + p)
2
(M h a hasznosuló nyomaték^, M ö befektetett összes forgatónyom aték, co a csavarorsód,
vagy anya szögsebessége^
illetve élesmenet eseténi
tg a
-----; oldáskor pedig:
tg (a + p l

a tg ( a - p } . . a, tg (a - p')
Yl —--------------- r valamint r, —------ ---------- .
tg a ■ ■- 'tg a ..... .

Az önzárás határán (a — p, illetve a — p l a teheremelés hatásfokának maximuma:

+2 . *y. «*'•<•■' ‘
_tg 0c __ 1 *9 cl
^ V ~XqY oc 2 2

74
 A mozgató szerkezeteknél alkalm azott laposmenet kialakítás igen rossz hatásfokú
(rí < 50%). Az élesmenet kiképzés hatásfoka még énné! is kedvezőtlenebb (77 < 3 0 % ), de
éz előnyös tulajdonság, mivel a kötocsavarok így nagyobb biztonsággal önzáróak (55. ábra).

*\
Laposmenet
_ ,

ttesmenet
*•‘
/S
/
/ 1/#

1
Ws i
ya l u .L™-, TÖ' ---
jb
oC r 5 %
55. ábra ■v .
.■alásfok ÍJ]) alakulása a menet emelkedési szög (^fü g g vé n yé b e n

Csa vark ö tésck m egh Ozása

A Cbúvdi Kötések meghúzásakor az eiőfeszítés hatására a csavarszárban és lemezekben

megnő a feszültség. .
Az e?öfes2ÍTő erőt (Fe) legtöbbször csavarkulccsal hozzuk létre. Legelterjedtebb a
szabványortc-U egy- vagy kétoldalas villáskulcs. Ezen kívül cső-csillagkulcsok, a külön­
leges e s t ) ir ■i-okításokhoz pedig dugó-, csapos-, horgos stb. kulcsok, mechanikus és
pneumatika- avarbehajtó szerkezetek használatosak. A viüafej kulcsnyílása { K) a csavar­
fej laptávolsága, szárhosszúsága a csavarorsó magátmérő tizenötszöröse (56. ábra).

56. ábra)
Kétoldalas villáskulcs

75
 A villáskulccsal k ife jte tt forgatónyom aték: M = 15d3 Fk , ahoi F k a kézierő. Ez a
nyomaték a csavarorsó- és az anya érintkező menetfelületein ébredő nyomatékkai

M i = Fe - ^ - tg (űí + p') = 0,55 d , Fe tg ( a + p'>

— (mivel m etrikus csavaroknál d 2 = 1 , 1 d x), és a meghúzáskor elforduló anya, vagy a

csavarfej felfekvési felületén keletkező súrlódási nyomatékka!
. M2 — d i p Fe (mive! K /2 ^ d i) ta rt egyensúlyt:
M = M j 4- M 2 ..{M j - (1,5 . . . 3} M2 ).
A csavarszárban ébredő előfeszítőerő nagyságát m etrikus csavarkötés esetén, átlagos
adatok (a « 2,5°, p = 0,08, p' = 0,17, p ' = 9°50') feltételezésével a következő összefüg­
gésből számíthatjuk:
15 d, F k = 0,12 Fe d j + 0,08 Fe d ] = 0 ,2 Fe d , , ebből
F0 = 75 F K , (F k = ( 1 0 0 . ! . 150) N.

A meghúzás! nyom aték (M) és az abból származó előfeszítőerő (Fe) összefüggése

statisztikus jellegű (57. ábra). Ennek megfelelően az összetartozó értékpárok csak való­
színűsíthetők.

57. ábra
A meghúzást nyom aték (M ) és az előfeszítő erő ( F J összefüggése {Klein diagram)

76
 A csavarkuics méretei a csavarméretekkel arányosak, így a csavarszárban, azonos
erőkifejtés hatására átm érőtől függetlenül azonos előfeszítőerő (F e) keletkezik. A kü­
lönböző átmérőjű csavarokban fellépő előfeszültség ford ítottan arányos az orsó magát­
mérőjének négyzetével:
4Fe

Azonos anyagminőség esetén a kisebb átmérőjű csavarszárakban tehát nagyobb az

előfeszítőerő hatására ébredő feszültség, és mivel az előfeszültség (o6) csökkenti a meg­
engedhető feszültséget (crmeg) (58. ábra), a kisátmérőjű csavarok terhelhetőségének je­
lentős része elvész az előfeszítéskor. Ajánlatos ezért — ha tömítési terheléseloszlási
kívánalmak ezt nem zárják ki — kevesebb, de nagyobb átmérőjű csavarokat alkalmazni.
K ritiku s csavarkötések esetén az előfeszítőerő nagyságát ellenőrizni kell. Ismert
súrlódási tényező esetén nyom atékjelző kulcsok alkalmazhatók. Ha a súrlódási tényező
nem ismert, a csavarszár nyúlását mechanikus nyúlásmérők, nyúlásmérő ellenállások
segítségével ellenőrizhetjük.
Az 59. ábra az előfeszítő erő és a meghúzási nyomaték közötti összefüggést mu­
tatja, métermenetű szabványos, illetve gyengített keresztmetszetű, nagynyúlásképességű
csavarok ji = 0,16 és fi = 0,12 esetén.

é e [ N l c m 2]

58. ábra
A z előfeszültség ( ö j és a csavarszár átm érő (d) összefüggése

11
250000
200000

120000
Szabványos csavar *
rfr '
80000

50000

31500

20000

12500

8000

f5 M 6 MB M 10 M l2 A ;'/£ * 4
a [ir u T ) j d [mm]

59. ábra
A z e iö fe s z i'iő e rő ( F J és a meghúzást n y o m a té k (M ) összefüggése

A meghúzást nyomaték és a ŰSavarszárban ébredő húzófeszültség összefüggéséből

cl) fontos következtetés vonható le:'"
1. A meghúzáskot óvatosan kell eljárnunk. Átlagosnál nagyobb erővel, vagy a szab-
ányosnál hosszabb karú szerszámmá! ne dolgozzunk, mert az csavarszár szakadáshoz,
enyhébb esetben a kötés üzemi terhelhetőségének jelentős csökkenéséhez vezet.
2. . Kényesebb, helyeken’ célszerű a meghúzást nyomaték műszeres ellenőrzése
60/a, b ábra) vagy speciális - túlterhelés esetén deformálódó - túlterhelés ellen védő
inyák {pl. 60/c ábra) alkalmazása. !
3. A kisebb méretű csavarok a meghúzás hatására viszonylag jobban terhelődnek,
ezért in d o ko lt azokat jobb minőségű anyagból készíteni.

&
78
 2.53 A csavarorsók méretezése ■

1 A különböző; menetszelvények szabványosítása során olyan törekvés is következe­

tesen érvényesült, hogy a leggyengébb keresztmetszet — helyes kialakításkor — mindig az
orsó magkeresztmetszete tegyen. Ezért'méretezéskor, méretéilenorzés esetén a magátmérő
( di ) meghatarozása, illetve alkalmasságának ellenőrzése a cél, mivel az annak arányában
megválasztott és jóidéi készített menet minden, jellemzője ezzel már méretezettnek te k in t­
hető.

Csavarméretezés húzásra <v ,

9;:, A; kötőcsavarok túlnyom ó többségét és a függesztő, támasztó, rögzítő és mozgató

csavarok közül mindazokat amelyek meghúzásakor külső terhelés nincs, tisztafiüzőigény-
bevételre méretezzük. Az előfeszített csavarkötésekben a meghúzás során feflép ugyan
csavaróigénybevétel is, de ez a kötés létrejötte után ütögetéssel, vibrációval megszüntet­
hető, így a méretezést ilyen esetekben->is célszerű az előfeszítő er$ (Fe) és az üzemi
terhelés csavarszárra eső hányadának (Fcs) összegével, húzásra elvégezni. Amennyiben az
előfeszítő erő nem ismeretes, közelítő számításokhoz megfelelő, ha a teljes üzemi terhelés
figyelembevételével és a megengedett feszültség 15-20% -os Csökkentésével méretezünk.
4F .
A , méretezés alapegyehfété: öm e g > a h o í'F - a csavarorsó eredő húzóterhe-

M .
lé$e.f d t , — a csavarszár itlágátrtiérójé. (A valosá|os fhögkeresztmetszet nem teljesen ,kör,
helyettesítő átmérője pedig'nagyobb, m int oyí Ez' a "■körülmény viszont csak növeli a

79
méretezés biztonságát). A tfmeg értékét a folyáshatár (a F ), hőterhelés esetén a meleg-
folyáshatár (crM F ), 350 CQ fe le tt a tartós folyáshatár (aT ), ismétlődő igénybevételre tö r ­
ténő méretezés során pedig — am ikor terhelésként a csavarszárban váltakozó feszültség
Fm Fa
középértékét {om ~ ----- ), és arra szuperponált am plitúdóját (aa = — ) kell figyelembe-
A A
venni, — az igénybevétel jellegére vonatkozó kifáradási határfeszültség (af ) alapulvételé­
vel kell megállapítani. A biztonsági tényező n = 1,5 . . . 2,5. Hasonlóképpen járunk el rö ­
vid n yo m o tt csavarorsók méretezésekor is.

Csavarm érte zés összetett igénybevételre

Ez az eljárás terhelés alatt mozgatott, illetve meghúzott csavarorsós szerkezetek

esetén in dokolt. Az F {húzó vagy nyomó) terhelés következtében szükséges mozgató­
nyom aték (M) ugyanis a menetes orsót csavarásra is igénybeveszi.
A mértékadó redukált feszültség az alaktorzulási energia elmélet (HMH) alapján

/ 2 i ö 2~ i_ i ^ t is d j 7T , 4F .
ared ~ v ° + 3 r , ahol r - — , (K = — — es o = -----— ).
Kp p 16 d, jr

Átlagos értékeket felvéve (metrikus csavarokra): n ' = 0,16, p ' = 10°30', a = 2°10',

M = F— tg (2° 10’ + 10°30’) = 0,112 Fd2, illetve

0 *112F d
t = — = —------ -— —, a a és d 2 ^ 1,1 d i behelyettesítésével r = 0,49 o.
Kp d i 7r
16
Ezzel a redukált feszültség:

a red = \ / o 2 + 3 (0,49 t )2 ~ 1,32 a.

Fentiek értelmében a meghúzás alatt terhelt csavarorsók méretezése összetett igény-

bevételi tényezővel növelt tiszta húzásra illetve nyomásra történhet a

4F
ared ~ ^'32 — 7—< ameg összefüggés felhasználásával.
d 1 7T

Csavarméretezés hajíításra

A hajlító igénybevétel, amely a csavaró kötéseknél igen kedvezőtlen terhelési eset,

a ferde felfekvés, a felfekvési pontatlanság, az összeszorított részek egyenlőtlen után-
engedésének következtében léphet fel (61. ábra). Nagysága az esetek többségében a
menetjáték és a menetek képlékeny deformációjának kiegyenlítő hatása m iatt elhanya­
golható. A legnagyobb hajlító feszültség értéke a hajlítónyom aték:
.M
 T' é
^ ® h a ji \y \

61. ábra
Hajlftóigénybevételnek k ite tt csavarkötések

E kkor terhelés alatti meghúzásnál a redukált feszültség:

o red. = \ v/ ( vo + o . haj i )2 + 3 r 2.

Célszerű szerkezeti megoldásokkal, pl. a csavarfejen

gömb felfekvő felület kiképzéssel, vagy gömbfelületű
beálló alátétpár alkalmazásával (62. ábra) teljesen
kiküszöbölhető a hajlító igénybevétel.

62. ábra
Hajh'tóigénybevétet kiküszöbölése göm bfeIfek vésd
a látétpár alkalmazásával

Csavarméretezés nyírásra

A csavarorsó nyíróigénybevétele esetén helyes, ha a kialakítás is az igénybevétel

jellegének megfelelő. A csavarszárat úgy kell elkészíteni és beépíteni, hogy annak hen­
geres, illesztett (pl. H7/k6) szakasza vegye fel a menet szempontjából kedvezőtlen terhe­
lést, így a menet mentesül a nyíróhatás alól (63/a ábra). A megnövelt szárban (ds > d) éb-
4F
redő nyírófeszültség, ha a n yírt csavarszárat F normál erő terheli: r max = 1,35— — , a
d s 2 7T

méretezés alapösszefüggése pedig r max < , ahol 1,35 szorzó a körkeresztmetszetben

elliptikus nyírófeszültségeloszlás maximumának meghatározásához szükséges.

81
 Nagy terhelés esetén célszerű a csavarszárat palástnyomásra is ellenőrizni:

°p = < C r mag. aho1 az egyik alkatrészfélben felfekvő szárhosszúság. A csavar nyíró-

igénybevétele elkerülhető, ha az alkalm azott előfeszítőerő (F e) akkora, hogy hatására az

;összefeszülő kötéselem felületek erőzárással (/1 ) viszik át a nyíróerőt (F>, ekkorp. \ F e > F,
vagy lazán illesztett kötőcsaváfok és n yírt hüvelyek, szegek, stb. alkalmazásiéval (63/b. c.
ábra) is^, . ' " ..... i: ' V-

63. ábra
Csavarkötések nyfróigénybevételének kiküszöbölési lehetőségei

Karcsú errseiőorsók
•í v méretezése

A mozgató csavarok általában lapos-, trapéz-, vagy tűrészmenet profillal készülnek.

Az orsókban a terhelés jellegéből adódóan gyakran ébred nyomó-, és csavaró igénybe­
vétel, s mivel szerkezeti kialakításuk alapján hosszú, karcsú rudakkérit kezelhetők, kihaj­
lít ásra::történő méretellenőrzésük szükséges, (A kihajlásra történő méretezést részletesen
a szilárdságtan tárgyalja.)
Ha az I hosszúságú orsó egyenértékű hossza ! e (64. ábra), akkor a magátmérő ( dj )
ismeretébe^ a méretezéshez szükséges inercia sugár:

d \ 4 tt d i 27r
— —— (mivel I. ----- , és A =
64 4

A karcsúság: X —— = ------ .
i dj
Euler szerint a kritiku s feszültség:
7T
o kr

Legyén a megkívánt kihajlást.biztonság n kr = 6 ; . . 10, akkor a nyomófeszültség a határ-

, ' nkr ' . i,
esetben a = ------- .

82
 64. ábra ...v
Kihajlásra igénybevett csavarszárak egyenértékű hosszának ( I j . rnegbatározása

A méretezés alapegyenlete a csavarorsó adataival tehát: ameg > a kr ~ o, vagyis

7T2 E • d i 2 4 nkr F
, ebből E = 2,1 • 107 N/cm 2 acélrugalmassági modulust felvéve:
16 i d j 2 7T

d l = 0,0316 VU * nkr ‘ F [ CíTtj- ... J. ,

Tetm ajer szerint a kritikus feszültség:
<ykr — Cj — C2 A, ahol Ci és C2 anyagminőségi jellemzők. (A 60 acélnál:,C! = 5891
és C2 = 38,175; A 50 acélnál: C } ~ 4691 és C2 — 26,175; A 42 acélnál: C s — 3100 és
C2 = 11,400).
E kkor a rhéretezés alapegyenlete:
le 4 nkr F
Ci ■— - , átrendezve
d, di 7T

4
Ci dj — 4C2led i ----- n kr F = 0, ahonnan d i már számítható.
7T

Az orsó m éreteit (elsősorban d i bázisméreteí) a már ismertetett módon kizárólag az

összetett igénybevétel (nyomás + csavarás) figyelembevételével kell meghatározni.

83
 2.54 A z orsó végek méretezése

A csavarfej az orsó tengelyirányú húzóterhelésének

(F) hatására egy d átmérőjű hengerpaláston nyíró-
igénybevételt szenved (65. ábra). A hatiapfejű k ö tő ­
csavar fejmagasságát (hf) a magmérettel ( d ^ egyen-
szilárdságúra célszerű kialakítani. Ekkor:
F
r — 1,5------
ma d 7rh

4F
— o m eg
dj ti

IV 0"
^ d j 27T 1,5
max A eg'
d7rh<
65. ábra
A szükséges csavarfejmagasság (h f) meghatározása

I tt hívjuk fel arra is a figyelm et, hogy amennyiben mozgatáskor vagy kötőcsavarok
esetén meghúzáskor, az orsó m ozdul el, úgy az orsó- és anyamenetek súrlódásán kívül az
egyéb érintkező felületek súrlódásából adódó ún. járulékos működtetési nyom atékigényt
is számítani kell.
Mozgatóorsóknál, különösen lehúzó- sajtoló szerkezteknél gyakori az orsóvégek tá­
maszkodása. E kkor a fellépő járulékos nyomatékigény (Mj) a közepes támaszsugár ( Rk ), a
súrlódási tényező ((i), valamint a terhelőerő (F) ismeretében számítható:
Mj = F n • Rk .

Az orsóvég kialakítás megfelelő voltát a feltámasztó felületen ébredő Hertz-feszültség

(aH) alapján e lle n ő rizh e tjü k:
— pontszerű érintkezéseknél (pl. 66/a ábra)
3/ {=2
a H — 0,388 \ / F ——- ahol R — a göm bfelület sugara,
R2
— vonalmenti érintkezés esetén (66/b ábra)

<jH — 1,085 V F -----, ahol I — az érintkezési vonai hossza.

IR
A a H jellem ző értékei: crh — 5 -1 0 5 . . . 7,5 * 105 N/cm 2. d7T=l

66. ábra
Orsó vég
tám asztófefü/et kialakítások

84
 2.55 Előfeszített csavarkötések rugalmas alakváltozásai

Statikus húzóigénybevétel esetén a meghúzási nyomatékkaí előfeszített csavarkötés­

ben rugalmas deformáció lép fel. Az Fe erővel előfeszített végigmenetes csavarszár (mag-
keresztmetszete: (A) m egnyúlik (X), a közrefogottt lemezek (I) összenyomódnak (§}
(67. ábra). A deformáció a rugalmassági határon belül a terheléssel arányos, Hooke tö r­
vénye szerint:

Fe x p •|
a = e • E, kifejtve — = —E, ebből A = ----- -.
A I A •E

67. ábra
Előfeszített csavarkötésben ébredő
rugalmas deform áció és
feszültségeloszlás

A kötőcsavar és az összefogott lemezek együttese rugalmas szorítórendszert képez,

amelyben az egyik elem húzó, a másik nyom ó igénybevételű. A terheléstől függő rugal­
mas alakváltozásokra a rugórendszerek törvényszerűségei alkalmazhatók.
A rugókarakterisztika az igénybevétel és az átala létrehozott alakváltozás kapcso­
latára utal.
dF
A rugókarakterisztika érintőjének iránytangense a rugómerevség (s): s = tg a = — .
F df
Lineáris rugó esetén: s = — = konst.A rugóállandó (C) a rugómerevség reciproka, az

egységnyi terheléshez tartozó elmozdulás.

A csavarkötés elemei modellezhetők lineáris rugókkal (68. ábra).

85
 FíNh

A r ugatmos szorkóko-
tes erőhatás ábrája
Összeszorhó el®m Eredő karakterisztika
(csavar) befeszitéskor
def.[mm]

X[mm]
AAAAAHKW V\f-
C~t j

-V \ A / V \ A 4 a A / V \ //V ^
F fN j
Közrefogott elemek F,
( lemezek)

cFfminj
íp W W V fW W ' 1

; 68. ábra
CsavarkÖtés-elémek modellezése lineáris rugókkal

d) ; 7T
Az előfeszítő erő hatására fellépő csavarszár-megnyulás: X -, ahot A,
A cs * Ecs
a csavar terhelt keresztmetszete és Ecs — a csavar rugalmassági modulusa. A rugómerevség:
F,
= tg \p • A lemez-összenyomódás: 5 ahol A, — a lemezek
A, * E,
terhelt átlagos keresztmetszete és £. a lemez rugalmassági modulusa. A lemezek rugó-
A, • E,
merevsége: st = tg \{/.

Az összeszorított lemezek alakváltozásban résztvevő átlagos keresztmetszetének meg­

határozására (67.' ábra) többféle módszert is kidolgoztak. Rötschérélrnélete szerint a te r­
helés átadás s ennek következménye a rugalmas összényömódás üreges (<f> D), 45°-os ket­
tős csonkakúp felületen betűi jelentkezik. Ez azzal az üreges hengerrel helyettesíthető,
amelynek külső átmérője a csonkakúp kis- és nagy körének számtani közepe. Az össze­
szorított átlagos lemezkeresztmetszetek tehát a 87. ábra alapján: . .

[ÍK + 1/2)2_ - D 2) n
, ahol K — a kulcsnyílás mérete.
4

86
 Fritsche szerint a deformáció egy üreges forgási paraboloid térfogatra terjed ki, a
helyettesítő keresztmetszet pedig:
. [<K + X - V - D 2) tt

A, —-------------------------------, ahol lf = i + —
4 2

(m — az anya magassága, x — korrekciós tényező

Xacéf 0,2 0 , Xöv. 0 ,2 5 , Xalu.öntv. = 0,30).

Ha a csavar szára különböző átmérőjű részekből áll (rugalmas, illesztett csavarok)

(69, ábra), akkor az eredő rugómerevség a soros rugók analógiájára:

+
Aj A2' A3 A4
a további számítások alapadata. Hasonlóképpen, ha a iemezek vastagsága és anyaga nem
azonos, akkor a közrefogott lemezek eredő rugó merevsége:

á f ii
ÍA;

Az előfeszített csavarkötésekben a csavar és a lemezek közrefogott hossza (I), és (Fe )

megegyezik, ezért az orsó és a lemezek deformációs jelleggörbéje „ A " (FQ; X) pontba,
egy ábrába összetolható (lásd 68. ábra), Ezzel létrejön az adott csavarkötés F0 erővel
előfeszített „ A " munkapontú erőhatás ábrája (70. ábra). %

69. ábra
Kötőcsavar kü lö nb öző á tm é rő jű hengeres szárrészk i képzéssel

87
 Tekintsük azt a legegyszerűbb esetet, am ikor az előfeszített csavarkötést az orsó
szimmetria tengelyébe koncentrálható F húzóerő terheli. Ennek hatására csökken a
szorítás mértéke, ugyanis a csavarszár az erő következtében tovább nyúlik (A), a lemezek
viszont A-nak megfelelően tehermentesülnek.
A csavarszár terhelése (F ,) a teljes terhelésnek csak egy bizonyos hányadával növek­
szik: F] = Fe + Fcs, ugyanekkor a lemezek csökkent terhelése: F2 = Fe - F(.
Az Fcs és Fj nagysága szerkesztéssel és számítással is meghatározható:
F,cs -= A tg yp és F, = A tg \p,
ebből
r _ r- ^ ^

1
Mivel F = FC5 + F (/ , illetve Fcs = F
1+
tg yp
tg ^
Bevezetve a y = alakváltozási arányt, a csavarszárat terhelő többleterő az ismert
tg <p
üzemi terhelés (F) függvényében:

1+ y
Az üzemi terhelés növekedése ( Fmax), vagy az előfeszítő erő csökkentése (Fem in)
a lemezek teljes tehermentesítését eredményezheti. Ilyenkor a csavarkötés szorítóhalása

88
megszűnik. Határesetben tehát Fmax = (X + 5) tg </>, illetve Femin = X * tg <p, ebbői

Femin tg ip
mive! 8 —, F max — Fem j n + F e m j n , és
tg ^ tg ^

tq kq y F m ax
F e m i n = F m a x ----------;-------- - = F m a x T T ” ■ V é g ü l a k ö té s b iz to n s a g : n = —— .
tg \p + tg 1+ y F

Váltakozó terhelés esetén, a fárasztó igénybevételnek k ite tt előfeszített csavarkötések

vizsgálatához is az erőhatás ábra szolgálhat alapul.
Legyen az üzemi terhelés nulla, és F között változó, lüktető erő. Ekkor az orsót ter­
helő erő (F , ): — Fe < F 1 < Fe +

Legyen az üzemi terhelés nulla, és F között változó, lüktető erő. Ekkor az orsót ter­

helő erő ( F j ): — Fe < F 1 < Fe 4-— - — határok között ingadozik.

1+7
A 4 ~ F*m a x 4” 1F m m _ . _ if , „
A közepes erőhatás: Fm —--------------------- = Fp + F --------------, es az eroam plitudo:
2 2(1+7)

F Cs 1
Fa = —— = F----- ------- .
2 2 (1 + 7)
Az erőáttétel nagysága kétféleképpen csökkenthető:
1. A csavar rugómerevségének csökkentésével (71 la ábra) úgy, hogy a váltakozó
terhelésnek k ite tt csavarokat mag keresztmetszet re vagy ennél is kisebb átmérőre gyen­
gítve és nagy szárhosszúságra készítik. Ilyenek az ún. nagy nyúlóképességű csavarok, pl. a
m otor hajtórúdfej összefogócsavarok, vagy a hengerfej leszorítócsavarok, stb. (72. ábra).
2. Az összeszorított lemezek rugómerevségének növelésével (71/b ábra) pl. célszerű
anyagmegválasztással.

89
 72. óbfu
N agynyúió képességű csavarszár kiképzések: henger te/ir-. 'o n tó (a), m oror h a/tótúdtej összefogó (h)
és végcsapágy fedel-leszorító ;• 1csavarkötéseknél

90
 A különféle javító hatások értelmezése

, A rugalmas szorítókötés k é t>;közrefogott elemének befeszítése után a kötésre ható

külső -terhelés megváltoztatja, általában lazítja a közrefogott elemek kö zötti szorítást.
A lazítóhatás lehet: erőjellegü (pl. belső túlnyom ásból), kitérés jellegű (pl. hőmérséklet,
illetve hőtáguiás különbség okozta hosszváltozás, vagy egyéb elmozdulási kényszerből),
vagy energiajellegű (pl. ütközéskor vagy fékezés okozta lazítóhatás esetén).
A lazítóhatás a terhelés támadási pontja szerint lehet: külső, közbenső, belső jellegű.
A gyakorlatban mindig közbenső lazítás van, mégis beszélhetünk külső-, illetve belső
jellegű lazításról. A külső jellegű lazításkor az összeszorított elemek terhelése kirugózásuk
következtében csökken (73/a ábra). Belső jellegű lazításnál a közrefogott elemek össze­
nyomódását fenntartja a lazítóerő (73/b ábra). Közbenső a lazító hatás pi. m otorhajtó­
kar csavaroknál (73/c ábra), ahol az igénybevétel a csapnyomásból, illetve a tömegerő
hatásából adódik. „
tömegerő
hatos

a b
73. ábra

Rugalmasan szorító kötések

tervezésekor, vagy már meg­
levő kapcsolatok vizsgálata­
kor a kötésben lejátszódó fo ­
lyam atok (befeszítés, lazító­
hatás és ezekre bekövetkező
elmozdulások) igen jó köze­
lítéssel számíthatók az erőha­
tás ábra segítségévek A lazító­
hatás bevezetésének becsült
helye alapján a külső, a köz­
benső, és a belső lazító hatás
mezeje értelmezhető (74. ábra).
74. ábra
E lk ü lö n íth e tő lazítási mezők az erőhatás ábrán

91
 Keményebb ka ra kte risztiká jú elem ek

75. ábra
A lazítási alapesetek je lle m z ő erőhatás ábrái

Egymásmellé rajzolva a különböző lazítás! m ódok erőhatás ábráit (75. ábra), meg­
állapítható, hogy azonos előfeszítés (Fe) esetén
— Fmax lazítóerő belső lazításkor a legkisebb, tehát ebben az esetben a legnagyobb
az oldódási veszély, és ez független a rugóállandóktól.
— A íazítóhatás okozta járulékos terhelés növekedés a kötőelemben, és a közrefogott
elemekben egyaránt a belső lazítás esetén a legkisebb.
— Lágy csavar és kemény közrefogott lemez esetén a csavar járulékos terhelése
(terhelés lengése) kisebb, m int ha m indkét elem iágy, illetve mindkét elem kemény.
— Kitérés jellegű lazító hatás esetén kedvezőbb ha m indkét elem karakterisztikája
lágy.
— Végűi az energia jellegű lazítóhatásnak jobban ellenáll a lágy rendszer, leginkább
akkor, ha a íazítóhatás külső. Belső lazítás esetén energia jellegű lazítóhatásra a kötés
azonnal fellazul.

92
 2.56 A z alapcsavarok méretezése

Rögzített orsós csavarkapcsolatokat alkalmaznak gépalapok, tartálylábak, acélszer­

kezeti talpak stb. kötéseinél.
A csavarszár rögzítése lehet oldható (76/a ábra) és nem oldható (76/b ábra).

76. ábra
O ldható (a) és oldhatatlan (b) alapcsavar kötések

Az oldható rögzítés egyik módja, hogy a kalapácsfejű csavarorsó részére a betonban

négyszögletű nyílást képeznek ki, s ebbe betonozzák a téglalap kivágású négyzetes alátét­
lemezt. így a csavarszárat terhelő húzóerő viszonylag nagy felületen oszlik meg [ha a
betonalap terhelhetőségét a csavarszáréval egyenszilárdságúra méretezzük]. A szükséges
d i 2 Ti
temeznagyság az ábra alapján: (a —b ) p o, ahol p - a beton fajlagos terhelhe-

tősége (~ 100 N/cm 2),és o-a csavarszárban megengedhető húzófeszültség 4000 N/cm 2).
A lemez oldalhosszúsága, ha b = 2 d ! ,

= dt J -7T O + _b^ ~ 6 d t , a szokásos lemezvastagság: s — 1,2 d.

4 p dx
Az alapcsavarzatok körébe sorolhatók az ún. tőcsavarok is. Ezek két végükön mene­
tes, hengeres középrészű orsók. Az egyik véget előfeszítve az alapba csavarjuk.
Méretezni az orsó-anya kapcsolaton kívül a behajtási hosszúságot kell, mivel a tő-
csavaralap általában gyengébb szilárdságú (pl. m oto rblokkok esetén acél-, vagy könnyű­
fém öntvény), az abban levő teherviselő menetek nyíródása, kifáradása lesz a szerkezet
mértékadó gyenge pontja.

93
 Az oldható csavarzatok körében megemlítjük még a különböző fa- és lemezcsavaro-
kát (az un. karosszéria csavarokat). Ezek éles, ún. önmetsző menetprofiSúak. Szárrészük
kúpos vagy felhasított, amely az e lő tú rt puhább ellenanyagban befelé haladva kialakítja
az ,,anyam eneteket". A fejkialakítás lehet hatíapú vagy hengeres, félgömb-, süllyesztett
kúpalakú, stb., hornyos illetve kereszthornyos (csavarhúzóhoz illeszthető) kiképzéssel.
Az oldhatóság, különösen a lemezcsavarok esetén, nagymértékben a korrodálódástól
függ. Ezért a korrózió álló anyagok (pl. réz és ötvözetei, alumínium ötvözetek, műanya­
gok, stb.), illetve bevonatok (horgany, kadmiurtV, króm, stb.1) használata indokolt, azon­
ban figyelem be veendő, hogy a bevonatok erősen csökkentik a szerkezeti anyag kifáradási
határát.

2.57 A csavaranyák vizsgálata

A csavarorsó terhelését az anya m enetprofííiaj

veszik át. Feltételezve, hogy az F terhelés a me­
neteken egyenletesen oszlik meg, a ,,z" menet­
számú m etrikus anya egy körbefutó p ro filjá t (77.
F
ábra)— erő veszi hajlításrá igénybe,
z

77. ábiu
A p r o fi! hojtítú igény be vétele
m etrikus anyameneteknél

Méretezzük a menetek tövét a húzott csavarszár magkeresztmetszetéve! egyenszilárd-

ság;>a, feltételezve, hogy a hajiításra és a húzásra megengedett feszültség az azonos
F
anyagú orsó és anya esetében megegyezik. K o n ce n trá lju k— erőt a szelvény ,,A " súly­

pontjába. A méretezés alapegyenlete az ábra alapján: ■

M h = K * ameg, illetve
F3 _ d t 77 t 2
/ a" ' 6
A csavarszár terhelhetősége:
’ ■ d, 2 7T
~ ~ ~ — ameg< ezt behelyettesítve:

d { 2 7T 3 __ d , 7T t 2
a m eg " ^ ~ eg-
4 z o o

Használjuk fel a t = --------- - -- 0,86 h összefüggést,ezzel az eayeniet ^ L ? = s ? HL_

2tg 30 4 zh 3 Q
 Kifejezve ebből a z * h szorzatot, amely nem más, m int a csavaranya magassága (m)„
m = z * h — 0,65 d-t . A szabvány a nagyobb biztonság kedvéért növeli ezt az értéket, és
a kisméretű csavarokhoz m — 0,8 dy anyamagasságot ír elő.
Csavarorsós mozgatószerkezteknél az orsó és az anya különböző anyagból készül.
Ilyenko r az anya menetszámot felületi nyomásra méretezzük, az F = pmeg.. A * z össze­
függés'alapján.. ahol A — a teherviselő .menetfelület nagysága. Ezzel a szükséges anya-
menetsz’á m: • '•
4F_____
Pmeg “ d l 2) 77
( P m e g jellemző értékeit a 10. táblázat tartalmazza).

10. táblázat: Csavarorsós mozgatószerkezeteknél megengedhető felületi terhelés értékek

Anyag Kerületi Megengedhető fe­

sebesség lületi terhelés
orsó anya v [m/s] Pmeg [N /cm 2 )

edzett acél bronz vagy öntöttvas 0,04 1250 ..1750

acél bronz vagy öntöttvas 0,04 750 ..1000

acél acél 0,04 . 0,1 1750 . . 2500

I
i
I
KJ

edzett acél bronz 600 . . . 1000

o

edzett acél öntöttvas 0, 1 .. . 0,2 400 . . . 700

acél bronz 0,1 ... 0,2 300 . . . 600

acél öntöttvas 0,1 .. . 0,2 200 . . . 400

f
__ .... -- .. |

bronz
1
acél 0,3 100 . .200 |
__________ - —
Az anyamenetszám fenti meghatározása még a kifogástalanul és nagypontossággal
megmunkált csavarmozgató szerkezeteknél is csak elfogadható közelítés, hiszen az egyes
menetek a valóságban nem azonos hányadát veszik fel a terhelésnek. Minél több menetű
az anya, annál inkább lesznek túlterhelt ésaiulterhelt menetfelületek, ezért zmax < 8 .. . 10
ajánlható.
O ptikai feszültség vizsgálatok kim utatták, hogy a csavarkötésekben az anya egyes
meneteinek terhelése még kevésbé egyenletes. Az első menetek terhelése lényegesen
nagyobb az utolsókénál (78/a ábra). Az egyenlőtlen terheléseloszlás {feszültségeloszlás)
különösen ismétlődő igénybevételeknél kedvezőtlen, egyes menetek maradandóan defor­
málódhatnak. Kiküszöbölésére számos kialakítási megoldás kínálkozik. A terhelés egyen­

95
letesebb eloszlása érhető el pl. azáltal, hogyha az anya peremen fekszik fel (78/b ábra),
vagy ha az alsó menetek esztergapadon történő aiászúrásával nagyobb alakváltozási lehe­
tőséget biztosítunk (78/c ábra). A terheléseloszlást jelentősen javítja az is, ha az anyában
a magátmérőt lefelé kúposán növeljük, vagy ha az orsó átmérőjét kúposán csökkentjük.
A kúposság jó l megválasztott értéke a menetek kö zötti terheléseloszlást közel egyenle­
tessé teheti (78/d ábra). A felfekvő felületen központosított anya, amelynek külső átmé­
rője az első teherhordó meneteknél a legkisebb, szintén kedvező feszültségeloszlást
eredményez (78/e ábra).
 terhdesfVoJ
CD
 2,58 A csavarkötések célszerű kialakítása ; í 'v •
*'
’ il "* .... •
A csavarkötés1töréses tönkremenete leggyakrabban (65%-ban) a menetesrészen, ezt
követően a m enetkifutásnál { 2 0 %-ban) és legkevésbé a 'csavarfej tövében 05%-ában)
következik be. Normái kialakítású csavar-anya kapcsolatok esetén tehát a feszültség-
csúcsok kialakulása e három, veszélyes keresztmetszetben eí.térő (79la ábra). A feszültség-
csúcsok csökkentése és a törési arányok megközelítően egyszintre hozása a csavarszál
célszerű kialakításával ~ (fejszéinél és menetkifutásnái alkalmazott nagy lekérekítésir
átmenet, levékonyított szárrész) - biztosítható (79,/b ábra).

79. ábra
; A kifáradási törés leggyakoribb fellépési helyei, illetve
a csavaroz á fp fi b e lü li feszültsége lösz iások’-hagyományos (a), és.
riagynyúlokcp&sségü csavarszár kiképzés (b) esetén v f f

Napjainkban a hagyományos csavarkötésekén j^ívül az uj.<szerkezeti', anyagok és

gyártástechnológiai eljárások térhódításával egy.’ e több. új kötéskonstrukció használata
válik általánossá. így acélbetét anya építhető könnyűfém szerkezetekbe (80/a ábra),
műanyagnál, fánál olyan hasított, kívül beiül menetes ácéh-, vagy réz anyabetéi alkal­
mazható, mely a lágy anyagban önmagának menetet vág (80/b ábra), ésszerű megoldás
a rombusz keresztmetszetű CrNí acélból tekercsei: menetbetét (80/c ábra), pL a motor-

98
 blokkok hengerfej tőcsavarjának menetszakadása esetén is jó! használható javítástechno­
lógiai eljárás), vagy a fémlemezbe sajtolt menetes műanyagbetét (80/d ábra), iii. könnyű­
fém és műanyagházakba öntés vagy préselés előtt elhelyezett fémbetét fSŰ/e ábra),
valamint a korrózió álló. kís súlyú, gyártástechnológiai szempontból gyors és olcsó
előállítású különféle műanyagcsavarok széleskörű alkalmazása is.

H u zal
keresztm etszet'

y o ' ° *n

^ • V '

80. ábra
Különleges és korszerű csavarkötés kialakítások (a, h. c, d, ej

Csavarkötésekkel szemben tám asztott fontos követelmény az üzemi lazító hatások­

kal szembeni kötésbiztonság, amelyet az önzáráson kívül alak- illetve erőzáró hatás­
mechanizmusú csavarbiztosításokkal fokozhatunk.

99
 3. CSŐVEZETÉK ELEM EK, KÖTÉSEK,
S Z E R E LV É N Y E K ÉS T A R T Á LY O K

A csővezetékek folyéko ny, légnemű és ömlesztett anyagok (pl. szemestermények)

vezetésére, továbbítására szolgáló gépelemek. Belsejükben vakum vagy túlnyomás ural­
kodik.
Tervezésük során figyelembe kell venni a szállított közeg — fizika i és kémiai tu la j­
donságait — mennyiségét, minőségét, hőmérsékletét, vegyi sajátosságait, áramlástani
jellem zőit, a belső túlnyom ást, a csővezeték hosszát, nyomvonalát, esetleges hőszigetelési
igényét, stb.
A csövek keresztmetszete leggyakrabban kör, ritkábban más síkidom. A csövek
szabványos hosszúságban készülnek, egymással és a csőidomokkal, csőszerelvényekkel
(csapok, tolózárak, szelepek, stb.), műszerekkel (hőmérő, nyomásmérő, stb.) oldható
vagy nem oldható szükség szerinti tö m íte tt kötések segítségével kapcsolhatók. A hőtá­
gulás felvételére b e ikta to tt kiegyenlítő tagok szolgálnak. A csővezetékek rögzítésére
különböző állványzatokat, függesztékeket használnak. Az áramoltatáshoz szükséges
energiát ventillátor, szivattyú vagy kompresszor biztosítja. A csővezetékek szerkezeti
elemei, legfőbb jeiíemzői (pl. névleges átmérő, nyomás) szabványosítottak.

Alapfogalm ak

A névleges átm érő (NÁ) — mértékegység nélküli számérték — a csővezeték rendszerek

egymáshoz tartozó alkatelemeinek bázis adata. Számszerű értéke megközelítően meg­
egyezik a miliméterben kifejezett tényleges belső méretekkel. A névleges átmérőket
az MSZ 2872—74 számú szabvány tartalmazza. Megadási módja p l.: 250 NÁ.
A csővezeték belső átm érőjét (db ) a szállított anyagmennyiség figyelembevételével
kell meghatározni.
A számításhoz, ha nincs előírva, akkor a tapasztalat szerinti áramlási átlagsebességek
(v) vízvezetéknél: 1,0 . . . 3,5 m/s; légvezetéknél: 1 2 , 0 . . . 25,0 m/s; gázvezetéknél:
20,0 . . . 35,0 m/s; gőzvezetéknél: 2 0 ,0 . . . 50,0 m/s. Ebben a tartományban lamináris
(réteges) az áramlás. A sebességeloszlás forgási paraboloid, amelynek átlag magassága
tekinthető átlagos áramlási sebességnek. (Részletesen a fizikában és áramlástanban.)
A turbulens (örvénylő) áramlás kedvezőtlenebb (növekednek a súrlódási veszteségek,
csökken az áramlás átlagos sebessége), ezért a méretek helyes megválasztásával is arra
keü törekedni, hogy az áramlás réteges legyen.

101
 A térfogatáramlás (q), az A keresztmetszeten egy másodperc aiatt átáramló folyadék
térfogata, amely a súly áramlás (G) és az áramló közeg fajsulyának {7 ) a hányadosa;
G — aA . v -----------
q —— ' 7-1 * v n r1Is,
,
7 4

/~4 * q
ebből a szükséges belső átmérő: d b = V -------- , végül az ehhez közeli névleges átmérő
v * 77
(NÁ) a szabványból kiválasztható. ^ MSZ 2873—72 számú szabvány foglalkozik a cső­
vezetékek nyomásfokozataival: a névleges-, üzemi-:és próbanyomással.
A névleges nyomás (jele: NNy) az a legnagyobb nyomás, amelyre az adott alap­
anyagú csővezetékek és szerelvényeik 20 °C-on tartósan igénybevehetok. Megadási módja:
pi. NNy 250 N/cm 2. .., , . ...
A megengedett üzem i nyomás (jele: ÜNy) az a legnagyobb nyomás, amellyel egy
meghatározott névleges nyomású csővezeték, illetve szerelvényei az adott üzemi hőmér­
sékleten tartósan terhelhetők. Vas és acél (ausztenites acél kivételével) alapanyag esetén
— 1 0 °C és 4; . 1 2 0 °C közeghőmérséklet --. határok kozott a névleges nyomás és az üzemi
nyomás megegyzik. Más anyagoknál a hőmérséklet-határok a szilárdsági jellem zőktől
függően módosulnak. Megadási mód: ÜNy 500 N/cm 2 — í450 (ahol az üzemi hőmérséklet
,t = 450 °Ch
Próbanyomás (jele PNy) az a nyomás, amellyel — a felhasználási nyomástól függet­
lenül — a csővezetékelemet a gyártóműben a tömörségre és tömörzárásra ellenőrzik.
A vizsgálatokat a készre szerelt csővezeték szigeteletlen..és. testetlen állapotában „szoba­
hőmérsékletű vízzé! végzik. Készre-szerelt, szabadon fekvő gőz-, levegő- vagy gázvezeték
vizes nyomáspróbája .viszont nem.ajánlatos, mert ez a, szerkezetek túlterhelését idézheti eiő.
, < A próbanyom,ás, ha előírás másként n.e.rr>. rendelkezik a névleges .nyomás 1,5,-szőröse.
Nagyobb né'.íeg.er, nyomásoknál -;i felesleg*30 túlméretező* elkerülése céljából a szorzós/á™
ennél kisebb. Megadási módja pl.: PNy 380 Ni cm 2.
Ha valamennyi beépített csővezeték elem sikeres nyomáspróbájáról gyártóművi
bizonylat van, és a hegesztési varratokat roncsolásmentesen megvizsgálták, a készre-
szerelt csővezeték nyomáspróbája elhagyható. A nyomásfokozatokkal,, próbanyömások-
kal az MSZ 2873—72 számú szabvány foglalkozik.
A ^csővezeték anyagának megválasztásnál a belső túlnyomás és a szállított anyag tu la j­
donságai a mértékadóak. (Részletesebben a szerkezeti anyagoknál.) A leggyakoribb cső­
vezetékanyagok: öntöttvas, acél, acélöntvény, különféle ötvözött acélok, alumínium ,
ötvözött alumínium , réz, bronz, ólom , horgany, aszbesztcement, beton, kőagyag, üveg,
gumi, különféle műanyagok (p o liv in ilk lo rid , polietilén, polipropilén) stb.

3.1 A csövek falvastagsága

V ékonyfalú csövek méretezése

A vékonyfalú csövek és csőidornok falvastagságát a mechanika szilárdságtan fejeze­

tében tanult kazánformuía — anyag, üzemeltetési körülm ények, gyártástechnológiai
jellemzők függvényében ~ m ódosított változatával számíthatjuk. Vékonyfalú a cső; ha a

102
külső - (dk ) és belső átmérő íd b ) viszonya nem nagyobb m int 1,7, vagyis d b — d k — 2s0 ,
ahol sG a ka 2 ánképlfiítei számított elméleti falvastagság.

Az öntöttvas nyomócsövek falvastagsága:

-4- c,
'meg
ahol s0 — elméleti faivastagság (a kazánformula alapján), c — korrekció az öntési egyenlőt'
lenségek ellensúlyozására, pn — névleges nyomás, d n — névleges (belső) átmérő, o m e g — a
csőanyagára megengedett húzófeszültség. A c értéke vékonyabb falúcsöveknél nagyobb
(81. ábra), mert ezeknél nagyobb a gyártási egyenetlenségekből eredő hiba valószínűsége.

Acélcsövek fal vastagságának számítása foeiső túlnyomásra' ,

*• '• A vékonyfalú acélcsövek elméleti falvastagságát {$$1-az igénybevétel m ódjától és az

üzemi hőmérséklettől függően más-más szilárdsági jellemzővel (K) és biztonsági tényező-
veí'(n) kell számítani. A pótlék c - c. 4 c? , ahol Ci a falvastagság megengedett negatív
eltéréseit és c 2 a korróziót és elhasználódást veszi figyelembe. A tényleges falvastagság
pedig"s sG 4 c. A méretezésre a szabvány (MSZ 2970) három kategóriát különböztet
meg:
I. Egyenletes igénybevétel és legfeljebb 120 °C üzemi hőmérséklet:
d n * Pt
s =■- sQ 4- c = ---------- + c,
l .—. v
r,
ahol d k -- a cső külső átmérője, pt — a tervezési nyomás, v -- a hegesztés jóságfoka
(varratnélküll csöveknél v - 1), K -- af és n ~ 1,6—2,0.

103
 II. Lüktető igénybevétel és legfeljebb 120 °C üzemi hőmérséklet:
A méretezést megengedett alakváltozásra (s*) és kifáradásra (s**) kell elvégezni.
A nagyobb érték a mértékadó.
* ^k * Pmax
5 = S0 + C = ------------------- + C,

9—
2 K e v
n
ahol K = op, n = 1 ,7-2,0 , p max = pt + A p (A p a nyomásváltozás},
** . ^ k ÍPmax Pm irJ
S = Sn + C = ----------------------------------------+ C,

^ 'P m a x ' Pm i n '

n
ahol n = 2,2—2,5, pmin = pt — A p és K = o r (a lüktetőszilárdság}.
III. Egyenletes igénybevétel és 120 °C feletti üzemi hőmérséklet:
, dk * Pt
s = sn + c = --------------- ----+ c,
9 *—
2 K • v +
4- pt
n

a K szilárdsági jellemző helyébe az alábbi variánsok közül a számítás során mindig a

legkisebb értékűt kell behelyettesíteni:

K — ° 0, 2/t melegfolyáshatár t °C-on, (akkor n = 1,6—1,8);

K — o b (1 oo ooo)t ^00 000 órás időleges szilárdság t °C-on, (n = 1,5);
K = o B(100 ooo)t 4- A t m int az előző, de t 4- A t °C hőmérséklet, (n = 1,5);
K —o 1 (i oo ooo)t 1%-os, 100 000 őrás kúszáshatár t °C-on, (n = 1,5).
Az MSZ 2970 sz. szabvány szerint a próbanyomás értéke mindhárom esetben:

o . v -----—
2 0 F /(s — Ct)V
P u
P d k 4- (s — c x)

Vastagfalú csövek méretezése

Belső és külső (pl. vákuum vezetékek) nyomás hatására a vastagfalú csőben térbeli
feszültségi állapot keletkezik (82/a ábra). (Részletesebben a mechanika szilárdságtan
fejezetében.) Az eredő feszültség összetevői a or radiális*, oa axiális — és ox érintőleges
irányúak. [oa n y ito tt csöveknél ~ 0). A méretezéshez szükséges mértékadó redukált fe­
szültség meghatározása során a belső- és a külső egyenletesen eloszSó nyomás hatására
(p) fellépő feszültségeket külön-külön számítjuk. Bevezetve a db/d k = a jelölést, a kelet­
kező feszültségek Mohr szerint:

104
 a) Belső nyomásra terhelt vastagfalú csövek (82/b ábra) belső átmérője (db) mentén:
ar = — p és
1 + a2
a redukált feszültség:

1 + a2 1 + a2
tfred = CTt - ar = p — — - + p = p ( - ----- - + 1) (acélokra),
1 — a' 1 - a"

1 -f a2
cjred ~ P (----- ö + 0,3) (öntöttvasakra);
1- a
illetve a külső (dk ) átmérő mentén: crr = 0 és

ox = 2 p ^red-
1~a2

b) Külső nyomásra terheit vastagfalú csövek (82/c ábra) belső átmérője mentén :o r = 0 és

2p
ot = 2 ared ;

illetve a külső átmérő mentén: or = — p és

ot = - p *
1 — a2 '
a redukált feszültség:
'I + a2 . ja 2 -f 1
^red p_------- 4- p - p (_ ----- 4. -j) (acélokra),
1 - a‘ a - 1
a + 1
(7red ~ ------ + 0,3) (öntöttvasakra).
a — 1

A falvastagság (s) meghatározásának alapösszefüggése: ömeg ^ 0 e bb őid . felvéte­

lével d k, illetve s számítható.

82. ábra
Feszültségek a vastagfalú csőben (a, b,

105
 3.2 Csövek és csőidomok

ö n tö ttva s csövek és idom ok

Az öntöttvas csövek álló (függőleges) helyzetben a csőidomok fekvő (vízszintes) vagy

ferde helyzetben önthetők (MSZ 80). Centrifugái öntéskor az öntöttvascső lejtősen eihe-
heiyezett forgó kívülről vízzel h ű tö tt kokillában készül. Az öntési kérget a korrózió
elieni védelem érdekében nem keli elvótoiítani. Előírás, hogy a cső és csőidom mentes
legyen salakzárványoktőí, hólyagoktól és kellő szilárdság m ellett se Segyen olyan kemény,
hogy reszelővel, fúróval ne lehessen utánm unkálni. A korrózió elleni védelmet és a tö m ö r­
ség biztosítását szolgálja az öntvény pórusainak 150—200 °C hőmérsékletű kőszénkát-
rány-bitumen fürdőben való telítése. A csővezetékek irányváltoztatásait, elágazásait,
kö zbe iktato tt idom okkal lehet megvalósítani. Öntöttvas csövek és csőidomok anyaga
Öv 14 és Öv 18 minőségű szürkeöntvény. Használhatók 300 °C-ig és a 100 N/cm 2 névle­
ges nyomás alatti tartom ányban. Az idom ok (83. ábra) jelölésére nagybetűket használnak;
például az E jelű tokos-karimás cső, a tokos csőkötésekhez alkalm azott U áttolódarab
(83/a ábra), az elágazásokhoz alkalmas T idom, az A jelű tokos cső (83/b ábra).

a b
83. ábra
Csőidom ok (a, h)

Acélcsövek és idom ok

Az acélcsöveket nagyobb nyomású és hőmérsékletű közegek szállításánál alkalmaz­

zák. E lőnyük az öntöttvas csövekkel szemben a nagyobb szilárdság és kisebb súly. A cső­
szakaszok általában sima végződéssel készülnek, varratos és varrat nélküli kivitelben.
Az összekötésükre szolgáló karimákat utólag, többnyire hegesztéssel rögzítik a csőszei-
vényeken. Egy-egy szelvénycsoportra vonatkozóan a külső átmérő általában nem változik,
és a karim afurat is megegyezik, a belső átmérő viszont előzetes megadáskor csak névleges.
A varratnélküíi acélcsöveket a (MSZ 29, MSZ 4747) szabványok négy minőségi osztályba
sorolják: kereskedelmi-, szavatolt-, fo k o z o tt minőség és szavatolt melegszilárdság (részle­
tesebben a szerkezeti anyagoknál). ►
A folytacél csővezetékbe elágazások és iránytörések helyén beépített idomdarabok
acélöntéssel vagy hegesztéssel készülnek. A 84/a .ibra hegesztett lazakarimás csőelágazást

106
 mutat. Kisebb átmérőjű víz-, gáz- és gőzcsövekhez temperöntésű (84/b ábra), nagyobb
igénybevételek esetén pedig kovácsolt acéi menetes csőidomokat hasznainak.'

84. ábra
Hegesztett lazakarimás csőelágazás és temperöntésű kö n yö k csőidom (a, h)

3.3 Csőkötések

Az igény szerinti hosszúságú csővezetékeket viszonylag rövig csőszelvények oldható

és nem oldható összekapcsolódása útján lehet kialakítani.
" f,
Nem ofdható csőkötések ........ . ^

Az-óíomtömííéses öntöttvas f o t o csőkötés (85/a ábra) nem nagy axiáíis erőhatás

-esetén, maximálisan 100 N/cm 2 nyomáshatárig, földbe fekte tett csővezetékeknél (ahol
nagyobb talajsüllyedés nem ford ul elő) használható. A zárást kenderzsineg és a tompa
vésővel töm ö ríte tt ólom -kiöntés biztosítja. A külső felület kátrányos jutaburkolattal
védhető a rozsdásodástól.
A csavarkötéses öntöttvas nyom ócsőtok (85/b ábra) 500 mm névleges átmérőig,
nagyobb — 100, 180, 250, 400 N /cm 2 nyomásokhoz alkalmas. A tömítőanyag csupasz,
vagy ólommal páncélozott gumigyűrű, amit peremes csőanyáva! szorítanak a menetes
tokba. A kötés nagyobb mozgékonyságú, így a talajsüllyedés, az útgörbüietek felvételére
alkalmasabb.
Főidbe fektetett varratnéiküli acélcsövek kötésére alkalmas óíomtömítéses tokos
csőkötést mutat a 85/c ábra. Ennél a tok befelé bővül, így a kötés önzárása a terhelés
növekedésével fokozódik. Ez a kötésrnód megvezetett kivitelben is készülhet, ilyenkor
a tokos szelványvég két lépésben bővül. Az első átmérőlépcső; amely megegyezik a hen­
geres csőszelvény külső átmérőjével, megvezetésre,szolgál.
Acélcsövek végeinek legegyszerűbb összekötési módia a hegesztés, leggyakrabban a
villamos ívhegesztés. A kötésmódok közül a legegyszerűbb a csővégek tompahegesztése.
Ennél erősebb kötést biztosít a hegesztokos kivitel (86/a ábra), valamint a két kitágított
csővég központosítását is elősegítő rövid betétcsöves (86/b ábra) kialakítás, ameiy a

107
 belső rozsdavédő festés leégését a varrat anyagának a cső belsejébe való befolyását,
valamint a keresztmetszetváltozást is megakadályozza. A 86/c ábra olyan gömbalakú
hegesztokos kötést m utat, amely nagyrészt tehermentesíti a varratot a húzó- nyomó- és

ZZZZZ^

85. ábra
Tokos csőkötések (a, b, c)

a b c

86. ábra
Csőkötések (a, b, c)

Oldható csőkötések

Kisebb átmérőjű gőz- és gázcsöveknél karmantyús csőkötést (87. ábra) alkalmaznak.

A két csővég menetes kiképzésű (hengeres, vagy kúpos — 1:16 menettel, amelyek lehet- &
nek egyirányú, illetve ellenirányú emelkedésűek. A kötőelem a belsőmenetes karmantyú.
A töm ör zárást miniumba áztatott kenderszálak biztosítják.

108
 A karimás csőkötés {88. ábra) nagyobb átmérőjű öntöttvas és acélcsöveknél használatos.
A karim ákat kötőcsavarokkal húzzák össze. Az illeszkedő hom lokfelületek közé tömítést
helyeznek. Az érintkező felületek, a simára m unkált kiálló munkalécek, ezek közé kerül
a töm ö r zárást biztosító töm ítőgyűrű. Az öntöttvas karimát együtt ö n tik a csővel. Acél­
csöveknél a karima felerősítése történhet menettel (88/a ábra), hegesztéssel (88/b,c ábrák),
vagy e kettő kombinációjával, amelyik megbízhatóbb és erősebb kötést ad (a varratok
nemcsak a terhelhetőséget javítják, hanem a menetek korrózió elleni védelmét is szol­
gálják), illetve csőtágítással (88/e ábra), lazakarima esetén pedig peremezett csővéggel
(88/d ábra) vagy csővégre hegesztett kötőgyűrűvel (92/a ábra).

87. ábra
Karm antyús csőkötés

r ZZZ3

88. ábra
Csőkarimák (a, b, c, d, e)

109
 Az alkalmazott csavarok száma az átm érőtői és a belső túlnyom ástól függően négy­
nek többszöröse. A fura toka t a főtengelyekhez képest szimmetrikusan úgy kell elhe­
lyezni, hogy a vízszintes és függőleges főtengelybe csavarlyuk ne essék, különben a cső-
és a szállított közeg súlya okozta hajlító igénybevétel egyenlőtlenül terhelné a csavarokat.
A csavarok osztása az egyenletes szorítás és a csavarkulcs elhelyezhetősége érdekében
(2,5 . . .3,5) d,ahof „ d " a csavar névleges átmérője.
Lapos acélkarimákkal készült csőkötés varrataiban (88/b ábra) a csavarok összehúzó
hatására hajlító igénybevétel is ébred. Ez a hatás elkerülhető, ha a 8Ő/c ábra szerinti
toldatos acélkarimát alkalmazzák. A karima olym ódon is felerősíthető, hogy a belsejébe
esztergáit 1,5 mm mélységű barázdákba a csövet belülről csőpréssel behengerelik, a
végét pedig a karima kúpos kisüllyesztésébe hajlítják (88/e ábra). A csőtágítással így
felerősített karimás kötés 300 °C fe le tt nem alkalmazható, mert a cső meglazulhat.
A 88/a, b, c és e ábrákon látható karimák közös jellemzője, hogy mereven vannak
a cső végére erősítve, ezért a laza karim áktól való megkülönböztetésül ezeket ülő kari­
máknak nevezik. Vékonyfalú acélcsövek laza karim áit a csőre felhúzzák, majd a szelvény
végét kiperemezik (88/d ábra).; Vastagabb falú acélcsöveknél kötőgyűrűt hegesztenek
fel a cső végére. {Csőidomok, karimák részletesebben a gépraj,zban.)

3.4 Karimás csőkötések méretezése

A csőkarima vastagságának meghatározása

A méretezést a belső nyomásból származó statikus jellegű hajlító igénybevétel alap- *

ján, törésre végezzük el. Ezzel a legkedvezőtlenebb esetet vesszük figyelembe, mert a
valóságban bizonyos rugalmas alakváltozás még megengedhető. (Részletesebben a mecha­
nikában.) Ehhez közelítésként a karim át befogott tartónak te k in tjü k . Így a törési felület
az a hajlásszögű rn alkotójú csonkakúp, amelyet kiterítve képzelünk el (89. ábra). A csa­
v a r ju k k o r mentén ható osszeszorító erő (F), amely a töm ítést létrehozza, az únr munka- ... >
lécen ható Túlnyomásból származó erővel tart egyensúlyt. A munkaléc felületén
a tömítés szélei felé csökken a nyomás. Ezt figyelembevéve a peremre koncentrált igény-
bevételt egy D.( atm éiőju körtelületen te k in tjü k egyenletesen megoszlónak:

2dn + D i
D j = --------------- (dn < D , < D 2).
3
r j
A meghúzáskor előfeszítés szükséges. Ezért a karima hajlító igénybevételének kiszá­
mítása során .y csavarokra ható erőt a C előfeszítési tényezővel k e ll.megszorozni. Ezzel a
méretezés alapegyenlete: : ; •
D j 2 * rr ■ ''' F
M =■■= C -------• p * h = K * ameg,
4
« j

ahol az igénybevett egyszerűsített keresztmetszet, a 0 , - tt hosszúságú és m magasságú

téglalap. ':

110
 89. ábra
E lvi ábra a csőkarima vastagságának
m ég ha tározásához

F ■ i.1u
h ■* : °<
Vagyis - ...

D * 2 * rr D, * 7T
p *h •C Cl m * (JmgQ,
'meg- ahoi m =
o ' • ;• « cos a

A szükséges karimavastagság tehát

C - 3 * cos2 a h *p *D
h -
'm eg

Feltételezve, h ogy ex ~ 3 7 ‘ és C ^ 1,15,

C ‘ 3 • cos2 a.
1.1

Fejezzük ki D j átmérőt a névleges átmérővel: D t = <p * d n

Mindezek figyelembevételével

1.1
m eg

P t.-‘ : p
A ^ javasolt értékei: öntöttvasnál: ö? *». -1• + ----- — ; acélpntvényné!: <p ~ 1 + — s— ; ková­
vá ... 1500 ; ' ’ • '5000 ■ ■

csőit acélnál: \ű - 1 - f -------- . h

7000

A megengedett hajIítófeszültség (ameg) 3 P ' szorzattól is függ. javasolt értékei

a 90. ábrából ieolvashatók.

111
 90. ábra
A hajlftósziiárdság megengedeti értékei különböző anyagú csőkarim áknál

A 50
fOOOO

a c é ló n t

5000
öntöttv.

ífOOOO 80 0 0 0 tPOOOO 160000

P d „ [- -p m m

A kötőcsavarok méretezése

A csavarokat terhelő erő (F), az előfeszítésből származó igénybevételt még nem

figyelembevéve, a belső túlnyom ásból:

D l 2 ‘ 7T 2 d n + D 2 2 77
F = ---- ------ * p = (------------- ) * - * p
4 3 4

Ezzel tart egyensúlyt az n számú, dQ elméleti magátmérőjű, ocs meg húzófeszültséggel ter­
helt csavar (egyszerűsítéként egyenletes terhelés felvételt tételezünk fel):

d 0 2 ‘ 77 (2 d n f D2 ) 2 77
--------- * n °^csmeg“ ( ------ — ---- “ ) * ~ 4 P, ebből

n
*1 * ^cs
n me g

Az efőfeszítés terhelést növelő hatását az átmérő járulékkal vesszük figyelembe (c).

Ezzel a valóságos m agátm érő: d j = d Q + c, ahol c = 5 mm, ha d, <" 18,5 mm és
H
c = 6,5 ( 1 ----- - ) r ha dj > 18,5 mm.
80

11
 A vakkarima vastagságának meghatározása

Csővégek lezárására vakkarim át másképpen sík fedelet használnak {91. ábra). Vas­
tagságának meghatározásához a gyakorlat számára elfogadható közelítésként feltételez­
zük, hogy a törés egy olyan átmérő mentén követkzik be, amely összefogócsavar fura­
tokkal nincs gyengítve. A fedelet egyszerűsítésként e törésvonal mentén befogottnak

91. ábra
Vakkarim a vastagságának meghatározása (a, b, c)

te k in tjü k és a méretezést a csőkarimavastagság meghatározásakor követett elvek szerint

végezzük. A karimákat összeszorító kötőcsavarerőket a csavarok lyukkörén (D c) egyen­
letesen megoszló terhelésnek vehetjük (91/b ábra). A belső túinyomásból adódó terhelés­
eloszlás pedig a
2 • dn + D2
D, T _

átmérőjű felületen te k in th e tő egyenletesen megoszlónak. Az átmérő mentén, a tönkre­

menetel feltételezett metszetében befogott félkarim át az igénybevételnek is csak a fele
terheli. így a csavarleszorításból származó nyom atékot a D átmérőjű félkörív, a belső
túlnyom ásból származót pedig a D { átmérőjű félkörfelü let súlypontjába kell koncent­
rálni. A statikából ismeretes, hogy a körívek súlypontja

r e sin a
y = ----------- ,
a
(ahol r az ív sugara, és a a nyílásszöge) és a körcikké
 7T D c
A féükor nyíiásszoge —, ezzel y c = — illetve • - •‘
2 71 . . ■..;>i

2 D,
v« ..
3 u
A 91/c ábra alapján felírható a fél karimát, m in tb e fo g o tt ta rtó t terhelő ellenkező értelmű
F/2 erők befogás helyére vett nyomatéka s ezzel a méretezés alapegyenlete:

F F F
M = - yc “ ~ * yi ~~~ (yc ~ y i ) = K ■ a meg.
2
Behelyettesítve:
1 Dj • ti Dc 2 D|, ; Dc * b 2
P { ) 7 ~ * üf-p ey
4 7T 3 7T

(Az összefüggésben a keresztmetszeti tényező (K) meghatározása nem DK , hanem

D c < D k figyeíembevéteíévei tö rtént. Ezzel kompenzálható a csavarok előfeszítéséből
és az esetlegesen csavarfuratokkal is gyengített törési keresztmetszetbő! adódó igénybe­
vételnövekedés.)
Ebből egyszerűsítés után a vakkarima vastagsága;

b = — ■ 5.. (1 .£i).
2 a
u meg 3 D
L/c

A síkfedelet az öntöttvas kis szilárdsága m iatt bordázottra — ez esetben a törési kereszt-

metszet is módosul — szokták készíteni, vagy nagyobb igénybevételek esetén acél alap­
anyagot használnak.
A gépszerkesztési gyakorlat számos területén alkalmazzák a fenti méretezési sémát,
így a szeleptányér vastagságot, a dugattyús gépek henger fedeleit, stb. is a vakkarimához
hasonlóan méretezik.

A lazakarima vastagságának meghatározása

Feltételezve, hogy a lazakarim a egy Csávarlyukpáron átmenő átmérő mentén tö rik

el (92. ábra), az igénybevett téglalap-keresztmetszet területe: ( D —D b —2d2) • b. A-csavar--
rok húzóerejéből adódó terhelést a Dc átmérőjű lyukkörön egyenletesen megoszíónak
vesszük. A szerelési előfeszítést egy C arányossági tényezővel vesszük figyelembe. Az
áramló közeg belső túlnyomásából adódó és a töm ítőgyűrű felületére ható nyom óerőt
a D t átmérőjű kör területére hatónak vesszük, aho!

2dn + D 2
Q --------------- - _
3

A méretezést a vakkarimához hasonlóan végezzük azzal a különbséggel, hogy a k ö tő ­

gyűrűből a lazakarimára átadódó erőt, amely a csavarban meghúzáskor ébredő erővel tart

114
egyensúlyt, a kötőgyűrű D 2 átmérőjű peremén hatónak vehetjük. A terhelés hatására a
karima meghajlik és közelítően a kötőgyűrű peremén fekszik fel,

92, ábra
Lazákarim a vastagságának meghatározása (a, h)

A p i ^átmérőjű körfeSületre ható erő a C csavarelőfeszítési tényező figyelembe­

vételével:,^-:. ....... . .•
■f • •: .! 2cin + D j 2 7T D j 2 • JT
F = C * ( --------------) • - • p = C .*-------------*p .
' 3 4 4 .........

A fél karimára ennek, mind a csavarok lyukkörében (Dc)> mind pedig a kötőgyűrű D 2
átmérőjű peremén egyenletes megoszlásban csak a fele hat. Ig!y a D c illetve a D 2 átmé­
rőjű félkörívek súlypontjába koncentrálható (92/b ábra). A törési keresztmetszetre
k ife jte tt hajiítónyom aték ezzel:

F Dc - D 2 1 D, Tt 7 * h
M= „ . p .-------
2 n 2 77

ahol
,DC ~ 0 2l ' 2 h
, az F/2 erőpár karja.
7T 7T

Kísérletek bizonyították, hogy :a karima alakváltozása következtében a csavarok

felfekvése a íyukkorné! beljebb fekvő körön tö rté n ik, ezért a súlypontok távolságával
2h -í; • V ' •;"1 :.
kifejezett — értéket csökkenteni k e li, vagyis a hajSítás karja:
7r . , .
2h
\p * — , ahol if < 1.
7T

115
 A méretezés alapegyenlete M — K * ümeg.
Kifejtve:
1 D , 2 • ír 2h (D - Db - 2d2) • b 2
—. c • p ° </? *— = -------------------------------* a m eg»
2 4 77 6
ebből a laza karima vastagsága:

b = D, - V C-if-3 - p ' h
2 (D - Db - 2d2) • or eg
A csavar meghúzásából és a deform ációból adódó C és \p korrekciók a tapasztalat szerint:
C = 1,15 és = 0,87. Ezekkel az összevont állandó:

C • yp * - = 1,15 * 0,87 * - ^ 1 , 5 .
2 2
Behelyettesítve

b = D , ■J \ , b ----- --------
{D - Db - 2d2) * o m eg

A megengedett hajlítófeszültség értékeit a p * d n szorzat függvényében korábban már

ábrázoltuk (90. ábra). Az anyagválaszték, ha a szállított közeg hőmérséklete a 400 °C hő­
mérsékletet nem haladja meg: A 34, 160 N/cm 2 névleges nyomásig, A 42, 400 . . . 640
N/cm 2 névleges nyomásig és A 50, 1000 N /cm 2 névleges nyomásig; 400 °C hőmérsékle­
ten felül króm-m olibdén ötvö zö tt acélok alkalmazhatók.
A lazakarimás csőkötések alkalmazása különösen a nagynyomású (600 . . . 1000
N/cm 2), 400 °C fe le tti hőmérsékletű gőzvezetéknél előnyös. A cső és a lazakarima egy­
mástól viszonylag függetlenek így a rugalmasabb karima a csővezeték hődilatációjának
egy részét fel tudja venni és megóvja a kötőcsavarokat a túlterheléstől, továbbá a laza­
karima nem gátolja a kötőgyűrű, illetve a cső sugárirányú kiterjedését sem.

Csőcsavarzatok

Nagy nyomású ( p < 1600 N/cm 2) és kisméretű (dn < 30 mm) csövek oldható köté­
sére és csatlakoztatásra csőcsavarzatokat használnak. Előnyük a kis sugárirányú hely­
szükséglet, az egyszerűség, a gyors előállíthatóság, a töm ítőfelületek javíthatósága. A tö-
m ítőfelület lehet sík vagy kúpos kialakítású. A 93. ábra egy kúpos töm ítőfelületű cső-
csavarzatot m utat, ahol a közbetét darab két hollandi anyával létesíti a jól záró kötést.

93. ábra
Nagynyomású csőcsavarza

116
 3.5 Tömítések

A karimás csőkötések érintkező felületeinek biztosítani kell a belső és külső terek

elválasztását. Ezt szolgálja a tömítés, am it kétféle módon lehet megvalósítani.
1. A zárófelületeket fényesre csiszolják és nagy felszíni alakváltozást okozó töm ítő-
erővel összeszorítják.
2. A zárófelületek közé rugalmas, a zárófelületek egyenetlenségeit k itö ltő anyagú
tömítéseket helyeznek és az előzőnél kisebb töm ítőerővei összenyomják.
A tömítésnek a töm ör záráson tú l megfelelő üzembiztonságúnak és élettartamúnak
kell lennie. Kialakítása lehet lapos-, idom- és hegesztett zárófelületű. Anyaga lehet lágy,
kemény, vagy a kettő kombinációja.

Lapos tömítések

A lágy tömítés anyaga gumi, azbeszt, IT lemez, parafa, műanyag, kéregpapír, prespán,
fiber, nagyobb nyomás esetén szövetbetétes — vagy rézsodrony szövettel merevített gumi.
(Az IT lemez anyaga gumi és azbeszt, — a nevét is a két szó utolsó betűje alkotja — kb.
90% b o n to tt azbesztrostot és 10% gum it vagy m űgum it tartalmaz; hőterhelés és nagy
nyomás esetén huzalszövettel merevítik.)
A lágy tömítéseket célszerű rejtetten elhelyezni. így a belső nyomás a töm ítést a
zárófelüietek közé szorítja és csökkenti a kifújás veszélyét. Néhány jellemző megoldás:
a kiugrás-beugrás, a horony-szád ( 88/e ábra) és a gyűrűs horony-beugrás (96/a ábra) pá­
rosítás. A kiugrásnak és a szádnak szereléskor m indig az áramlás irányába kell esnie.
Szerelvényen csak beugrásos vagy hornyos karima lehet. Gyakran,a beugrásos és horony­
kiképzésű karim át a külső peremen m egkülönböztető beszúrással látják el. A lágy tö m ítő ­
anyag szilárdsága fémrészekkel növelhető.
Megoldások:
- Hullámlemezes töm ítőgyűrű roszdamentes acélból, két oldalán lágy töm ítő-
zsinórral bélelve, belső fémszegéllyel (94/a ábra), vagy anélkül (94/b ábra).
- Lágy töm ítőgyűrű kívüi-belül fémszegéílyel (94/c ábra) készülhet egyoldalon
fémszegélyezetten is (94/d ábra).
- Fém burkolatú lágy töm ítőgyűrű (94/e, f ábra). Tartós tömítés, a különféle k iv i­
telű fém burkoiat töm ít.

1 r

94. ábra
Lapos tömítések (a, b, c, d, e, f)

A kemény tömítések anyaga rendszerint fém (vörösréz, bronz, nikkel, alumínium,

ólom , lágyvas, stb.). Lapos töm ítésként csak nagyobb nyomásoknál és hőmérsékleteknél
gazdaságos. Főként idom töm ítésként alkalmazzák.

117
 ídomtömííések

Az idomtömítések lágy és kemény anyagból készülhetnek kör, ovális, lencse, négy­

szög, élére á llíto tt négyszög (95/a ábra), stb. profillá!. A 96/a ábra vízvezetékeknél ajkai- »
trvazható beépített re jte tt 'töm ítést* mutat. A körszelvényű gumitömítés a kifelé szűkülő
horonyba szőrűi, á felső karima sima hom iokíelületű. : '

1 ' V'-"’ 95. ábra' ■;

Jdom - és fésüstöm/tések fa, b, ej

'■r 96. ábra

Tömítésbeépítési példák {a,h}

A 957c' ábrán körkeresztmetszetű g u m i’ töm ítőgyűrű és a vele együtt álkaim azott

merevítő fémtámasz látható.
A fésűs tömítések (95/b és 96/b ábrák) anyaga szénacéi és réz-molibdén, króm-mo-
libdén, króm -nikkel ötvozésű acél. 3200 N/cm 2 névleges nyomásig használható. Nagy­
nyomású vízvezetéknél a fésűs tömítés feifekvő felületein ^..1 mm vastagságú lágy tö m í­
tést is alkalm aznak.. . .. ... ... ....

118
 A lencsetömítés (97la ábra) a karima kúpos felületén felfekvő körívekkel határoit
keresztmetszetű töm ítőgyűrű. Anyaga iágyvas vagy acél és vörösréz. A csővégek kis­
mérvű elmozdulását és szögelhajlását is megengedi. Alkalmazása többek között gépjármű-
m otor kipufogócsonk csatlakozásoknál általános.

97. ábra
Kem ény- és hegesztett zérófelületű töniítések (a, b, ej

Hegesztett zárófelüSetű tömítések

Nagy hőmérsékletű és nyomású csővezetékeknél alkalmazott korszerű tömítés az

ajak és a membrán hegesztés.
A ja k hegesztésnél (97/b ábra) a kötőgyűrűkre ajkakat esztergáíyoznak és ezeket — a
kötőcsavarok meghúzása után - körülhegesztik. Többszöri szétszerelés után az ajak
tönkremegy, ezért pótolható, ajak hegeszthető acél töm ítőgyűrű párt is szokás a kari­
mához hegeszteni.
Membrán hegesztésnél (97/c ábra) a belső átmérő mentén gyengén ötvözött króm-mo-
libdén acélból készült lemezt hegesztenek a kötőgyűrűk hom lokfelüíetére, majd a kötés
összeszerelése után a kiálló membrán lemezeket külső átmérőjükön összehegesztik.
A könnyebb hozzáférhetőség m iatt a karimák ferdén Ieesztergáiyozottak.

119
 3.6 Nem acél alapanyagú csövek

3.61 Rézcsövek

Varrat nélküli technológiával vörösréz és sárgaréz alapanyagból készülnek. H a jlít­

hatok, nem korrodálnak, jó hővezetők, ezért az élelmiszeriparban, a gyógyászatban,
a vegyiparban, stb. széleskörben használják, de előnyösen alkalmazhatók pl. m otorok
és szerszámgépek kenőanyag hozzávezetéseinél is. A rézcsövek falvastagsága (s) a kazán­
képlettel számítható:
Pn*dn
s = ------------- + c,
: 2 * O^eg

ahol o meg = 2000 N /cm 2 és a c járulék d n < 100 mm esetén 1,5 mm, d n > 100 mm
fö lö tt pedig 0.
A rézcsövek nem oldható kötése kemény forrasztással-, oldható kötése pedig több­
féleképpen történhet:
— Kisebb csőátmérő esetén közbetétdarabbal és hollandi anyával. Ekkor a cső
végére keményforrasztással kupakot erősítenek am it az előzőleg a csővégre fe l­
húzott hollandianya szorít a közdarab belső kúpos végéhez.
— Nagyobb átmérőjű rézcsővégekre kemény forrasztással bronz ülőkarim át erősí­
tenek, esetleg acél lazakarimát vagy hollandi anyát húznak és a csővégét kipere-
mezik. A rézcsövek 200 °C hőmérsékletig és p = 80 N/cm 2 üzemi nyomásig
használhatók. A hőmérséklet növekedésével a réz szilárdsága csökken, ezért a
nagyobb átmérőjű rézcsöveket acélszalaggal vagy huzallal burkolják.

3.62 Ófomcsö vek

Lágy, könnyen alakítható, vízvezetéki nyomó- és lefolyócsövekként, valamint vegy­

ipari vezetékeknél alkalmazzák. Savaknak jól ellenáll. Szilárdságának növelésére antimon-
nal ötvözik, ez a kemény ólomcső. Faivastagságának számítása ugyancsak a kazánkép­
lettel tö rté n ik. A c járulék értékei: c — 0 . . . 3 mm, a megengedett feszültség lágy ólom ­
csőnél: ameg = 250 N/cm 2, kemény ólomcsőnél: omeg = 500 N/cm 2.
Ólomcsövek nem oldható kötésénél az egyik cső végét kitágítják és abba ónnal
beforrasztják a másik csővéget. Oldható kötésnél az ólomcső végére kúpokkal ellátott
vagy kiperemezett rézcsövet forrasztanak és azt a csővégre előzőleg ráhúzott lazakarimá-
val vagy hollandianyával csatlakoztatják.

3.63 A zbesztcemen t cső vek

Az azbesztcement csövek anyaga a húzószilárdságot {<Jrr,eg = 1500 N/cm 2} adó

hosszúszálú azbesztrost és lassan kötő portlandcement keveréke. Nyomócsőként 100
N/cm 2 üzemnyomásig alkalmazhatók. Víz, levegő, gőz vezetékként, nyomás nélküli

120
 szennyvíz lefolyócsövekként, stb. használható. Öntöttvas csövek helyettesítésére alkal­
mas, előnye, hogy nem rozsdásodik, könnyen megmunkálható és kicsi a fajsúlya.

Az azbesztcement csövek kötései

Tokos kötés esetén az egyik cső sima végét a másik cső tokos végébe illesztik, tö m í­
tésül kötelet használnak, majd cementhabarccsal vagy bitumennel kiöntik.
Simplex-kötésnél (98/a ábra) a sima csővégekre vastagabb azbesztcement karm antyút
húznak, melynek egyik végén lévő nagyobb nyílásán két gumigyűrűt helyeznek be, ezek
tömítenek. A karm antyút a nagyobb nyílású végébe ö n tö tt cementhabarccsal rögzítik
a csőhöz. A karmantyú másik végében nincs cementhabarcs, hogy a kötés hajlékony
maradjon.

98. ábra
g u m i tö m ítő g y ű r ű Azbesztcement csövek kötései (a, b, c)

Gibault-kötésnél (98/b ábra) a csővégekre két, a kötőcsavarok számára 120°-onként

fülekkel e llá to tt öntöttvas lazakarimát húznak. A két töm ítő gumigyűrűt pedig a karimák
és az öntöttvas támasztó közdarab hom lokfelületei szorítják a cső külső falára.
Az azbesztcement csővezetékek idomai nyomásnélküli csöveknél azbesztcement­
ből, nyomócsöveknél öntöttvasból (Öv, 14 és Öv 18) készülnek. A csatlakozó elzáró­
szerkezetek szintén öntöttvasból készülnek. Az öntöttvas szerelvény csatlakoztatására

121
 az EFK-kötés (98/c ábra) használatos. Elemei: az azbesztcementcsövet körülvevő ö n tö tt­
vas iazakartma, az eüendarab karimája; a kötőcsavarok, az •.öntöttvas támasztógyűrű,
a lemeztömííés és a gum itöm ítőgyűrű. A kötés hatásmechanizmusa az ábrából leolvas­
ható. :t

3.64 Betoncsövek ,

Szulfátálló cément hozzáadásával készülnek, külső alapcsatornák készítéséhez hasz­

nálják. A cső szelvénye kör vagy tojás alakú. A tokos kivitelű csövek kötésekor a töm í­
tést/ cementhabarccsal vagy bitum en kiöntéssel és bitumenszalaggal biztosítják. A csövek
idomai ugyancsak betonból készülnek.

t: ' % .
3.65 Vasbetoncsövek : , ;

Acélhuzal betétes betoncsövek. Idom aik acéllemezből beton bevonattal készülnek.

A csövek kötése a gyártási m ódjuktól függően lehet tokos* és G ibault rendszerű. Előnyük
a nagy szilárdságuk és olcsó előállíthatóságuk. Különösen nagy átmérőjű távvezeték és
csatomabáfözat építésére használhatók, de alkalmasak folytacél nyomócsövek helyette­
s íté s ^ " . ........ • J ' •

3.66 Egyéb rideg alapanyagú csövek ........................

Az élelmiszer- és vegyiparban egyaránt használt a kőagyag, porcelán és üveg cső.

Kötésükre tokos megoldás alkalmazható. A.töm ítőanyag bitum ennel á tita to tt üveggyapot
vagy azbeszt-zsinór, a kötőanyag pedig ugyancsak bitumen {99/# ábra). Oldható a kötés,
ha a cső végei kifelé emelkedő kúpossággal készülnek. E kkor két jfétből készült kúpos
furatú ö n tö tt lazakarimát alkalmaznak, amely, a hom lokfelületek közé illesztett gumi
vagy azbeszt töm ítőgyűrűvel tö m ít (99/b ábra). A kőagyag csövek szelvénye lehet kör
vagy tojás alakú. Sómázas bevonatuk következtében agresszív szennyvizek vezetésére
is alkalmasak.
 3.67 Műanyagcsövek

-■ ' • ^
Műanyag csővezetékek vagy a vegyileg ellenálló bevonatok, leggyakrabban a póli-
vin il-klorid (PVC), polietilén, polipropilén, poíitetraflugr-etilén (teflon csak bevonat
céljára), fenoplaszt (bakelit), poliészter (rendszerint üv^gszövet betéttel erősítik) alap­
anyagúé k. Előnyük kis súlyuk, szerelhetőségük, vegyi anyagokka!?szembeni ellenállásuk'.
Hátrányuk a kis szilárdság, a törékenység és nagy hotáguSás. A műanyagcsövek nem
oldható és oldható módon egyaránt jól köthetők.
A PVC csövek vin il-klorid polimerizálásávai g yá rto tt, hőre Iágyúig'műanyag csövek.
80 °C-nál nagyobb és — 20 °C-náÍ kisebb hőmérsékleten nem használhatók. Melegen
( < 130 C) j ó l alaikíthatók; vecjyi anyagoknak ellenállók, rossz hővezetők. Vízvezetéki
nyom ó- és lefolyócsövekként gyakran alkalmazzák. Szereléskor figyeíembé keíf vénrir,
hogy hőtágulása hat-héts?erese az acélcsövekének. Csőidomokat is gyártanak PVC~bőí.
Nem oldható kötéseik ragasztással és hegesztéssel készíthetők. A 100/a ábrán lát­
ható kötésnél, a^ .egyik esővéget felmelegítés után kitágítják, a másikat zsugorítják, majd
a felületeket rriűáhyag ragasztóvSl bekenve egymásbatoiják. JQOIh ábra ragasztott
karmantyús csőkötést m utat. A műanyagcsövek tompán hegesztve is köthetők, a kötés
azonban kis szilárdságú és hajlító igénybevétellel nem terhelhető. Előnyösebb hegesz­
te tt kötés látható a 1 Ö0/c és d ábrákon, az utóbbinál a tompán hegesztett csővégekre
feim eiegített karm antyút is húznak, amely lehűléskor a csővégekre zsugorodik.

karm antyú

(ZZZZZZZ^ ^ ^ g ^ ^ ^ ZZZZ2Z
Ira g a sztva 'ragasztva
a
karmon tvu

100. á b ra
Nem old ha tó műanyag csőkötések (a, b, c, d)
A legelterjedtebb oldható kötés a gumigyűrűs megoldás (101/a ábra). Az egyik
csővég a körke'resztmetszet# gumigyűrű részére tokos kiképzésű, a belső felületén körbe­
fu tó h o ro n n ya l A gumigyűrű azután a sima csővégre feszül ás létrejön a tengelyirányú
 elmozdulást is biztosító kötés. Ez a megoldás fém- és műanyag csövek csatlakoztatására
is alkalmas. Simavégű csövek kapcsolására karmantyús kötést használnak (101/b ábra).
További kötésmód a lazakarimás megoldás (101/c ábra), amelynél a csővégekre perem­
gyűrűs hüvelyt ragasztanak, valamint a csavarzatos kötés ( 101 /d ábra), ahol a csővégekre
vállas menetes-műanyaggyűrűt ragasztanak, majd PVC hollandi anyával a töm ítogyű-
rűhöz szorítanak.

g u m ig y u ru m fMgguBL__ k o n n m íjit

53
2ZZZZZ77Z2ZZZ
7Z22ZZZZz & í
--------------

k\ w \V\\\V z z ;
JZ Z Z Z 22gZ Z Z Z 2^

be tétgyúr u
2 /2 h o lla n d i anya

~\
í
rrs ? S S ?

L_, r r T —7 — -
- 777T77 / 7
H
’/ 7 77
^ 'v l t s s

1 ' A £ vailasgyvru

2 l l

101 ábra
Oldható műanyag csőkötések (a, b, c, d)

3.68 Hajlékony csövek

Levegő, gáz, folyadék vezetésére nagyobb nyomásoknál fém huzallal is erősítve

gumiból és vászonbetétes gumiból is készítenek csöveket. Előnyük rezgéscsillapító ha­
tásuk, kis súlyuk és a szerelhetőségük.
Vegyipari nyomás- és hőálló vezetékek az ún. tekercselt csövek. Ezek 3000 . . . 7000
N/cm 2 nyomás m ellett készülnek úgy, hogy a 700 . . . 1200 mm átmérőjű és 20 . . . 30
mm falvastagságú vékonyfalú, korrózió álló, hegesztett béléscsőre, 1 5 . . . 18 rétegben
500 . . . 800 °C hőmérsékletre felm elegített 6 . . . 8 mm vastag és 60 . . . 80 mm széles
különleges profilú acélszalagot tekercselnek. A szalagok az axiális terhelhetőség érde­
kében profilosak. A szalagok kezdetét és végét hegesztéssel kö tik egymáshoz és a bélés*

124
csőhöz. A feltekercselt szalagban lehűlés után olyan feszültség marad vissza, amely jelen­
tősen növeli a cső nyomásállóságát. Kötéshez a tekercseket a csővégeknél lépcsőzetesen
megvastagítják, peremet alakítanak ki, amelyhez pl. lazakarima illeszthető.

3.69 A z azbesztcement-, beton-, vasbeton- és egyéb ridegalapanyagú-, valamint

a műanyag - és a tekercselt hajlékony csövek méretezése

A méretezés a kazánformulán alapul, a különböző járulékok nagyságát a gyártó

üzemek háziszabványai tartalmazzák.

3.7 CsőkiegyeoSítők, csőtartók, vízleváíasztók

3.71 Csőkiegyenlítők

A csővezetékek hőmérséklet ingadozás okozta hosszváltozásait a tervezésnél és

szerelésnél egyaránt figyelembe kell venni, különben a vezetékben fellépő feszültségek
maradó alakváltozást esetleg törést is okozhatnak. A hőtágulás felvételére kiegyenlítő
szerkezeteket (kompenzátorokat) kell a csővezetékbe építeni. Egyszerűbb esetben ezek
rugalmas ív- és egyenes csövekből álló a hőhatására megváltozó elhelyezkedésű könyök
vagy U szelvények. Hatékonyabb, de nagy helyigényű kiegyenlítő a csŐlira (102/a ábra)
rugalmas, hullámos felületű acélcsőből készül L = H vagy L = 1,5 H hosszúságú, gör­
bületi sugara R = (2 . . . 4) d k . Nagyobb hőtágulások felvételére kettős csőiira is be­
építhető. A lencsés kiegyenlítőket (102/b ábra) kisebb, 20 . . . 30 N/cm 2 nyomású gáz
és légvezetékeknél alkalmazzák. Ezek d o m b o ríto tt lemezekből, hegesztett kivitelben
készülnek. Az áramlási keresztmetszet állandóságát az egyik csővéghez hegesztett elmoz­
duló csőbetét biztosítja. Nagyobb nyúlások felvételére a többszörös lencsés kiegyenlítő
is alkalmazható. Nagyobb 200 . . . 250 N /cm 2 nyomású vezetékhez 400 °C hőmérsékletig
a hullámlemezes kiegyenlítő (102/c ábra) javasolható. A töm ör zárást itt a hűl láncos felületű
rozsdaálló króm-m olibdén acél harmonikalemez biztosítja. Az áramlás ugyanakkor a
belső vezető cső révén kiegyenlített marad. Hosszú, egyenes csöveknél a tömszelencés
csők i egyen ü tő t alkalmazzák. A tömszelece üregébe helyezett tömítőanyag faggyúzott
kenderzsineg, meleg közeg esetén grafitos azbesztzsinór, amelyet a tömszelence szorít
a két cső falfelületéhez. A tömszelence háza és perselye bronzgyűrű betéttel van ellátva,
ezzel megakadályozható az összerozsdásodás. A tömítőanyagok kopása m iatt a csava­
rokat időnként után kell feszíteni. A csőkiegyenlítők méretezése a fizikában és a mecha­
nikában tanult elvek szerint történik.

125
 102, ábra
Csőkiegyepfítők (a, b, c) m:

3.72 Cső tar tök

Feladatuk a csővezetékek ágyazása, rögzítése és merev vagy elmozduló alátámasztása.

A kialakítás a csővezeték rendeltetése és ..nyomvonalának környezete szerint változik.
A legegyszerűbb csőmegfogás a leszorító .kengyel (103/a ábra) és a csőbüincs (103/b
ábra). Ez laposacél-bóí h a jlíto tt két félgyűrűbőí áií, am it csavarok fognak össze. Általában
a bilincshez csatlakozó csőfelfüggesztések Sehetnek merevek (103/b ábra) vagy rugózóak.
Függőleges cső rugós felfüggesztése látható a 103/c ábrán.

A 104/a ábra dilatáció felvételére alkalmas görgős csőfelfüggesztést, a 104/b ábra

pedig hengergörgős alátámasztást mutat. A csőtartók méretezésénéi a hőkiteriedésen túl
a csővezeték renoo;/irányú, esetleges oldalirányú elmozdulása és a szögelfordulása, vaía-

126
m int az önsúlyból, a szállított súlyból, továbbá az egyéb külső hatásokból, (szélhatás,
támasztó erők, stb.) származó kívánalmak és igénybevételek -h figyelembeveendők a
mechanika tárgy statika és szilárdságtan fejezeteiben tanultak szerint.

ű 5 c

t Q3. ábra
Merev és rugalmas csőtámasztás, illetve felfüggesztés (a, b, c)

\ao rgo

£ZZ2£ZZZ

104. ábra
Elm ozduló csőfelfüggesztés és alátámasztás (a, b)

127
 3.73 Vízié válasz tó k

Szabadvezetékek legmélyebb
pontjára víztelenítő csapokat
kell beiktatni. Vízvezetékeknél,
zárt tartályoknál a lehűléskor
keletkező vákuum ellen lég-
beszívó szelepet kell beépíteni.
Gőzvezetékeknél vízpára levá­
lasztó ta rtá ly t alkalmaznak. a b
A kondenzvizet úgy kell leve- 105. ábra
Kondenzedény kialakítások vonalas rajza (a, b)
zetni, hogy a gőz ne szökjön el.
E célra szolgálnak a kondenzedények. A 105/a ábra szelepes, a 105/b ábra pedig tolattyús
kondenzedény működési vázlatát m utatja. A vízelvezetés automatikus, a szint emelkedé­
sével az úszó a kifolyónyílást szabaddá teszi.

3.74 Csővezetékek hőszigetelése

A hőveszteségek csökkentésére a meleg közeget szállító vezetékeket szigetelni kell.

A hőmérséklettől függően erre a célra szerves vagy szervetlen szigetelő anyagokat alkal­
maznak. Szerves szigetelőanyagok: nemez, parafa, növényi rostok, tőzeg, stb. Szervetlen
szigetelőanyagok: azbeszt, bazaltgyapot, üvegszál, salakgyapot, habbeton, stb. B u rkoló­
anyagként a fém fóliák és fémszövetek használata a legelterjedtebb.

3.8 Csőszereíwények

A csővezetékbe, tartályokra szerelt olyan szerkezeteket, amelyek légnemű, cseppfo­

lyós anyagok áramlásának szabályozását szolgálják, csőszerelvényeknek (armatúráknak)
nevezzük. A szerelvény lehet csap, szelep, tolózár. Szerkezetét úgy kell kialakítani, hogy
n y ito tt állapotban minél kisebb fojtást okozzon, zárt állapotban pedig jól tömítsen.
A felhasznált szerkezeti anyagok megválasztásánál az áramló közeg tulajdonságait is
figyelembe kell venni. A csővezetékhez csatlakoztatható karimás peremmel, karman­
tyúval, vagy csavarmenettel. A szerelvények belső átmérői megegyeznek a csövek szab­
ványos belső átmérőivel.

3.81 Csőelzáró csapok

A legegyszerűbb elzáró szerkezet a csap. Záróeleme nyílással ellátott, működtetés­

kor forgatható hengeres, kúpos (106/a ábra) vagy gömbalakú (106/ b ábra) forgástest.
A gömbzáróelemes csapszerkezet öntözőrendszereknél használatos. A csapok 60 N/cm 2
nyomásig tömszelence nélkül, e fö lö tt tömszelencés kivitelben készülnek. Főbb típusai:
az átm eneti csap, ez nem változtatja meg az áramlás irányát; a háromágú csap, lehet
háromjáratú am ikor egyszerre kétirányba — és váltócsap ahol felváltva valamelyik ágba

128
áramolhat tovább a közeg. Szükség esetén kettős falú fűth ető csap is készíthető. Anyagai:
szürke öntvény, sárgaréz, bronz, acél, ólom , keménygumi, műanyag, stb. A csapokat
legfeljebb 80 mm névleges átmérőig alkalmazzák. A kúpos csapnál a zárótest a házzal
kát csonkakúppalást felületen érintkezik. A csap elfordításakor a forgó és a ház közötti
szorítóerőnek nem szabad megváltoznia, ezért a ház és az anya közötti négyszögletes
fura tú alátéttárcsa a csapforgó alsó négyszögletes toldatára illeszkedik és azzal együtt
forog, így az anya nem lazulhat meg. A kúpos forgó elfordításához szükséges nyomaték
(M) két részből, egyrészt a forgó és a ház közötti súrlódóerő (FS] ) nyomatékábói ( Mj ) ,
másrészt az alátétnél ébredő súrlódási nyom atékből ( M2 ) áll. Ha a csapot terhelő erő F,
akkor a nyitás nyomatékigénye a 126/a ábra jelöléseivel közelítően:
M = M i + M 2 = jUi * F S1 • d k + F S2 • d 2,

M *

ahol fj.i és f i2 a súrlódási tényezők.

106. ábra
Csőetzáró csapok (a, b)
 A csap könnyen utánm unkálható törésmentes átfolyást biztosító szerkezet. Hát­
ránya, hogy rosszul tartja a töm ítést, nyitáskor és záráskor vízlökés keletkezhet; nagyobb
folyadék mennyiségeknél és átmérőknél nem alkalmazható., az áramlás mennyiségi sza­
bályozására a részbeni nyitáskor fellépő turbulenciák m iatt nem alkalmas.

3.82 Csőelzáró szelepek

A legjobb zárást biztosító csőe'zaró szerkezet. Sok fajtája ismeretes. Közös jellem ­
zőjük,. hogy a szeleptányér a nyílás síkjára merőlegesen mozdul el. Záróelemei a szelep-
házban kiképzett zárógyürű és a ráiileszkedő, a mozgatóorsó végén elforgathatóan rög­
zített szeleptányér (107. ábra). A szeiepház alakja a folyadék áramlásának iránya szem-

r f n

107. ábra
Szeleptányér felerősítések

pontjából meghatározó, jelentőségű. Alapvető, hogy ez a folyadékáramlás mindig szelep-

nyitás irányú Jegyen. Az áramlási veszteség szempontjából legkedvezőtlenebb a sarok­
szelep, amelynél a foíyadékáram iránytörése 90°, kedvezőbb az iránytör.éses kézi elzáró­
szelep. Az áramlási ellenállás lényegesen csökken a ferdeülésű szelep (108. ábra) alkalma­
zásával, ugyanakkor viszont itt nagyobb a szeleptányér útja és így a zárási idő. A szelep-
orsó forgó és haladó mozgást végez; mozgatása leggyakrabban kézikerékkei történik.
A nagyobb méretű ipari szeiepház két részből áll: a tulajdonképpeni házból és a hidat,
valamint a tömszelencét magábafoglaló fedélből. Alján víztelenítő nyílás is elhelyez­
hető. A fedelet tömítés közbeiktatásával csavarok szorítják a házhoz. A hídban helyez­
kedik el az elfordulás ellen pl. csavarra! b izto síto tt bronz anya és a tömszelence, amelyet

130
kialakításától függően menettel; kalapácsfejű- vagy tőcsavarra!, esetleg hollandi anyával
préseinek a töm ítendő felületek (a ház és az orsó menet néíküli része) közé. A szelepház
anyaga: ö n tö tt vagy kovácsolt vas, acélöntvény, bronz, könnyűfém, vörösötvözet, iüetve
műanyag. Az orsó anyaga: sárgaréz, bronz, acél vagy rozsdamentes acél, ez utóbbi 500 °C
hőmérsékletig is alkalmazható. A tömszelence anyaga: bronz vagy öntöttvas. A nagyobb
szelepek feifekvési felületesre zárógyűrűket erősítenek, míg a kisebbeknél ez a szelep-
testből van kialakítva. Levegő, hidegvíz esetén a szeleptányér zárófelüiete gumi, bőr,
fib e r vagy műanyag (pl. teflon), gázszelepeknél pedig keményólom. Nagyobb nyomású

és hőmérsékletű közegeknél viszont bronz, nikkel, acél, rozsdamentes acél. A 109. ábra
jellem ző zárógyűrű és fészek kialakításokat m utat. A szeleptányér felfekvése sík, kúpos
vagy göm bfelület. Az elméletileg szükséges legkisebb szeiepemelkedés (h), am ikor a fo-
lyaék átömlési keresztmetszetek a peremhatás éa egyéb veszteségfokozó tényezők el­
hanyagolásával megegyeznek,a

d G2 • ti
-----------— d D * tt • h alapjan
4
dQ
h = — ; ahol d 0 — az átöm lő nyílás átmérője.
4

131
 109. ábra
Z árógyűrű és fészek kialakítások

A szeleptányér vastagsága vakkarima méretezéshez hasonlóan, a féltányért befogott

tartónak véve
1 2 d D d 02 - 7T d 0s2
fvt ----------------- ------------- -- p = ------ * a mfi0
2 3 " 4 6 3
alapján számítható, ahol p — a belső túlnyomás, s — a szeleptányér vastagsága, omeg — a
megengedett hajlító feszültség. Ebből:

s = d0
eg

Az orsómozgatás nyomatékigénye a folyadék nyomásából származó erő alapul­

vételével, az orsó és az anya relatív elmozdulásából, illetve a szerkezet felépítéséből
adódó egyéb súrlódási nyom aték veszteségekből tevődik össze. Helyes, ha a kézikerék
átmérőjét úgy határozzuk meg, hogy a forgatás erőszükséglete ne lépje tú l a 150 N-t.
A nyomatékigény (M) ismeretében az Fk = 150 N kézierőhöz tartozó kézikerék átmérő:

M
d = — = 0,007 M
F«
A szelepek alkalmazásának előnye: a tökéletes zárás, a gyors nyitható- és zárhatóság,
a zárófelületek könnyű utánmunkálhatósága, az áramló mennyiség fokozatnélküli sza-
bályozhatósága. Hátránya: az iránytörés következtében nagyobb nyomásveszteség, a n y i­
táskor és záráskor a csővezetékben keletkező vízlökés.

3.83 Csőelzáró tolózárak

Tolózárakban az áramlás irányára merőleges lapok nyitnak és zárnak. Ékes tolózár­

nál ( 110 . ábra) a zárótest ékszerű, a kény szerzérású tolózárnál pedig rendszerint két
párhuzamos, a töm ítőfelületekhez illeszkedő tárcsa. Kis nyomásoknál, de legfeljebb
225 °C hőmérsékletig merev ékzárásű, efelett a nyomástól függetlenül párhuzamos
zárófelületű tolózárakat alkalmaznak. A tolózár orsói lehetnek forgó (m int pl. a 110.
ábrán) és emelkedő (pl. iszapos folyadékokhoz) kialakításúak, aszerint, hogy a menetes

132
orsó vagy az anya az emelőszerkezet elmozduló tagja. Az ékes tolózár forgó csavar*
orsója trapézmenettel csatlakozik a zárótestben elhelyezett négyszögletes anyához.
Az orsó haladómozgását a fedélbe helyezett két félből álló gyűrű akadályozza. M űköd­
tetéskor tehát az anya a zárótesttel együtt emelkedik az orsón. Nyitáskor a kb. 5°-ban
összetartó zárófelületek egymásra csúsznak, és a zárófolyam at végén, nem önzáró módon
kialakul az üzemközbení kopásokat is részben kompenzáló töm ör zárás. A tolózár elemei
hasonló anyagból készülhetnek, m int a szelepéi. A 111. ábra néhány szokásos zárógyűrű
kialakítást szemléltet.
 A tolózárakat nagymennyiségű víz, gőz, gáz, olaj, stb. szállító csőhálózat szerelvénye­
ként alkalmazzák. A tolózárház kialakítása íehet lapos, ovális és hengeres alakú.
;
Nagy tolózárak nyitásakor keletkező súrlódóerő kiküszöbölésére, a zárótag két­
irányú megtámasztására k ö rü lfo lyó csapokat szokás áthidalásként beiktatni,. Nyitáskor
először ezt a csapot kell k in y itn i és így a nyomás a zárótag két oldalán kiegyenlíthető.

b e s a j t o l á s e lő t t b e é p ítv e b e s a jt o lá s e lő t t b e é p ítv e

1 1 1 . ábra
Z árógyűrű és h o ro n y kialakítások

A tolózár nyitásirányú működtetéséhez az orsó elforgatásakor szükséges nyoma­

ték (M) közelítően, néhány kisebb jelentőségű súrlódási veszteség elhanyagolásával, a csa­
varmenetnél ( Mi ) és a gyűrűfeleknél (M 2) fellépő nyom atékok összege, vagyis a 110 .
ábra jelöléseivel:
d 2 , d 0
(VI = p * — • tg (a + p ) + F * — * ii 2,
2 2

ahol az orsóra ható erő (F), kö rü lfo lyó nélküli esetet feltételezve:

d k 2 • 77
F = -----------* p * n i , ahol ol, p ' és d 2 menetjellemzők,
4
p — a belső nyomás; i±x — súrlódási tényező a zárógyűrűknéí és p 2 — súrlódási tényező
a fésűscsapágynál.
A tolózárnál a közeg átáramlása iránytörés nélküli. Záráskor nincs vízlökés. Hátrány,
hogy nyitáskor és záráskor a zárófeiületek a csiszoiódás következtében kopnak, után-
munkáiásuk nehéz (különösen az ékes tolózáraknái), az átáramló mennyiség részleges
nyitássá! (a turbulencia és a záróíapok vibrációja következtében) nem szabályozható.
A 3.81, 3.82, és 3.83 alatt tárgyait szerelvények szükség esetén belsőégésű vagy
hidrom otorral vagy villamos hajtással távvezérlés útján is m űködtethetők.

134
 3.84 Ö nm űködő szelepek

A szeleptányért ezeknél az áramló közeg nyomása működteti.

A visszacsapó szelep (112/a ábra) egyirányú áramlást enged, ugyanis ellenkező
irányú áramlásnál a folyadék a szeieptányért a szelepülésre nyomja. A gyors zárás rugóval
segíthető. Használata pl. nyomás alatt álló tartályokból megakadályozza a visszaáramlást.

Ugyancsak a visszaáramlás megakadályozására szolgál a torlócsappantyú {112/b

ábra). Ezt nagyobb átmérőjű csöveknél alkalmazzák. A zárást zárólap biztosítja. Ennek
beszerelésére a házon négyszögletes nyílás szolgál. Tömítésre lágy töm ítőanyagot, bőr­
vagy műanyag gyűrűt használnak. Városi vízvezeték hálózatban is elteriedten alkalmazzák.
A láhsze/epet (113la ábra) rendszerint szűrőkosárra! egybeépítve a szivattyúk szívó­
csövének kútba nyúló végére szerelik. Hasonló szerepet tö lt be m int a visszacsapószelep.
A szivattyú működésekor biztosítja a felfelé áramlást. Leálláskor a szeieptányér vissza*
csapódik s megakadályozza a folyadékoszlop megszakadását. A zárófelületekné? a töm ör
zárást a lágy töm ítőanyagok alkalmazása biztosítja. A szűrőkosár oldalán kiképzett lyu­
kak a nagyobb tisztátalanságok beáramlását és ezzel az eítömődést akadályozzák. A szűrő­
lyukak összfelülete a szívócső keresztmetszet háromszorosa.

A csőtöréskor záródó szelep (113/b ábra) a közeg kiáramlását akadályozza meg oly
módon, hogy a megnövekedett sebességű áramló közeg a tányérról lesodorja és az elzáró-
nyíláshoz szorítja a zárógolyót.

135
 112. ábra
Visszacsapószelep (a), és tolócsappantyú (b)
 113. ábra
Lábszelep szűrőkosárral (a)
és csőtöréskor záródó szelep fb)

3.85 Biztonsági szelepek

A biztonsági szelepeket a túSnyomás elleni védettség érdekében nyomás aíatt levő

tartályokra, csővezetékekre szerelik. A beállított üzemi nyomás túílépése esetén nyitnak
és annak visszaálltakor zárnak. A biztonsági szelep tányérját súly- vagy rugóterheléssel
tartjá k zárt helyzetben. Ennek megfelelően készítenek súly- és rugóterhelésű (114. ábra)
biztonsági szelepeket.
 A rugóterhelésű biztonsági szelepeknéi a rugót lehet 114. ábra
Rugóterhelésű biztonsági szelep
közvetlenül a szeieptányéron, vagy meleg közeg esetén
a rugót a felmelegedéstől védve (m int pl. a 114. ábrán
is) feljebb elhelyezni. A m űködtető nyomás pl. csavar­
orsós rugóeiőfeszítéssel állítható. Mivel a szeleptányért
terhelő maximális erő 6000 N lehet, szükség ese
tén közös házba 2 . . . 4 azonos kialakítású önállóan
működő biztonsági szelepet helyeznek el. Rugóter­
helésű szelepeknél csak nyomórugó használható.
A rugó méretezését a mechanikában tanultak alapján
lehet elvégezni.

Nyomáscsökkentő szelepek: . Am ennyiben nagyobb

nyomású ta rtá lyb ó l a közeget kisebb nyomással keil
elvezetni: a felhasználás helyére, akkor nyomáscsök­
kentő szelepet kell közbeiktatni. Két fajtája haszná­
latos a membrános (115/a ábra) és a dugattyús (115/b
ábra). , ' f

A nyomáscsökkenés turbulens veszteség, vagyis a

rossz hatásfokú fojtás (keresztmetszet szűkítés) ered­
ménye. (^Részletesebben az áramlástanban.) A memb­
rán anyaga bőr vagy vászonbetétes gumi. Nagyobb
hőmérséklet esetén a membránt pontos illeszkedésű
dugattyú helyettesíti, amit a fö lö tte elhelyezett csavar­
rugóval lehet megfelelően előfeszíteni.

115. ábra
N yom áscsökkentő szelepek vonalas rajza (a, b)

138
 3.9 Tároló- és nyomástartó tartályok

A tartályok különböző halmazállapotú anyagok tárolására szolgálnak. A mezőgazda­

ságban és az élelmiszeriparban víz, tej, gyümölcslevek, üzemanyagok, folyékony mű­
trágyák, trágyalé, növényvédő- és permetezőszerek, levegő, gőz, gázok és ömlesztett
vetőmagvak, szemestermények, liszt, cukor, műtrágyák, növényvédő és csávázószerek,
stb. tárolására használják, A tartályok lehetnek hengeres, hasáb, ívelt oldalú hasáb,
kúpos, gömb, szferoid, csepp alakúak, stb. Anyaguk: ötvözetien vagy ötvözött acél,
alumínium , réz, különféle műanyagok (pl.: üvegszállal erősített poliészter), vasbeton,
stb. Az acél tartályok, ha szükséges a vegyianyagokka! szembeni ellenállás érdekében
gumi-, ólom-, műanyag-, stb. béléssel is elláthatók.
Feladatuk szerint a tartályok tároló- vagy nyomástartó edények.
A tároiótartáíyok vagy edények terhelése a bennük tárolt anyag súlyából, illetve a
hidrosztatikai nyomásból származik. A tényleges falvastagságot úgy kell megállapítani,
hogy a tartály kellően merev legyen, ugyanakkor az anyag megválasztásnál a tárolt közeg
kémiai tulajdonságait és a hőmérsékletét is figyelembe kell venni.
A nyomástartó tartályok belsejében túlnyomás vagy vákum van. A túlnyomással
terhelt tartályok veszélyes üzeműek, ezért tervezésük, kivitelezésük és üzemeltetésük
csak a vonatkozó szabályzatok (kazánbiztonsági szabályzat, a nyomástartó edények
biztonsági szabályzata) és szabványok előírásai szerint történhet.
A tartályok kevés kivételtől eltekintve hegesztett kivitelben készülnek. Tervezésnél
a névleges űrtartalom és tervezési nyomás ismeretében megválasztjuk a tartály hosszának
és átmérőjének viszonyát, ebből a szabványos tartályfenék átmérőkhöz alkalmazkodóan
meghatározzuk a köpeny átmérőt. Majd a tartály anyagának;’ hőmérsékletének ismere­
tében megállapítjuk a megengedhető feszültséget és kiszámítjuk a falvastagságot. Ezt
követően a varratok kijelölésével, csőcsatiakozások, kezelőnyílások, alátámasztások,
szerelvény csatlakoztatási helyek feltüntetésével főtervet készítünk, pl. a 116. ábra,
majd előírjuk a részletes gyártástechnológiát.

A 116. ábra szerinti hegesztett légtartályon lévő csőcsonkok (1, és 2) a levegő be- és
kivezetését illetve a biztonsági szelep csatlakoztatását (3) szolgálják, a lecsapódó víz
ürítésére kifolyócsonkot (4) alkalmaznak, végül búvónyílás (5) az alátámasztó lábak ( 6)
teszik befejezetté a berendezést.

Fontosabb üzem i szerelvények: kezelőnyílás, ellenőrzőnyílás, a töltés, fogyasztás és

leeresztés elzáró szerelvényei, nyomáscsökkentők, visszacsapószelepek, kondezedények,
stb.
Főbb biztonsági szerelvények: állapothatároló szerelvények, pl.: biztonsági szelep,
szippantószelep, hasadótárcsa, olvadótárcsa, stb. Á llapotjelző szerelvények, pl.: hőmérő,
nyomásmérő, vízállásmutató, légtelenítő, stb. Karbantartási szerelvények: tisztítónyílás,
búvónyílás, csapadékleeresztőnyílás, stb.
A tartályokkal és szerelvényeikkel részletesen az élelmiszeripari gépek tárgy kere­
tében ismerkednek meg.

139
 116. ábra
Hegesztett légtartály
 4. N Y O M A T É & K Ö Z ID ELEM EK ÉS KÖTÉSEK

4.1 Tengelyek

Azokat a gépelemeket, amelyek a forgó alkatrészeket (szíjtárcsa, fogaskerék, stb.)

hordozzák, tengelyeknek nevezzük. A tengely alakját és méreteit a hordozott gépelem
alakja és méretei, az igénybevétel módja, valamint a technológiai és a szerelési követel­
mények határozzák meg. Keresztmetszetük általában kör vagy körgyűrű, hosszuk az
átmérő többszöröse. Ha az alkatrészek forognak, de maga a tengely áll, akkor csak azok
kapcsolódási helyein kell kör vagy körgyűrű keresztmetszetet kialakítani. A többi kereszt­
metszet olyan lehet, amely a terhelés és a technológiai követelmények figyelembevéte­
lével a leggazdaságosabb anyagkihasználást biztosítja. A terheléshez képest forgó ten­
gelyek esetén viszont célszerű az egész hossz mentén körkeresztmetszetet alkalmazni.
A csapágyazott és illesztett tengelyszakaszok átmérője szabványos. A nyom atékot to ­
vábbító tengelyszakasz vagy tengelyvég hengeres, kúpos, bordás, vagy más különleges
kiképzésű (fogazott, poligon, stb.) lehet.
A tengely anyagának a megválasztásánál nemcsak a megfelelő szilárdságra, hanem
az alakváltozás előírt határok kö zö tti tartására is törekedni kell. A leggVakrabban használt
tengeíyanyag az acél. Alárendeltebb célókra, kisebb igénybevételek esetén a görbített
és a csőtengelyek öntöttvasból is készíthetők, hengeres tengelyekhez pedig A 34; A 42;
A 50 stb. ötvözeílen szerkezeti acélok, valamint C 30 és C 35 nemesíthető, ötvözetlen
acélok alkalmazhatók. Kényesebb, nagy igénybevételű helyeken (m otorok, sebesség-
váltók, tra k to r hajtóművek, stb.) nemesíthető ötvözött acélokat célszerű használni.
Ezek szakítószilárdsága 60 000—140 000 N/cm 2. A nagy kopásállóságú kovácsolt alakos
tengelyek (pl. bütyköstengefyek), anyaga betétben edzhető nikkel, króm nikkel, króm-
molibdén és króm-mangánacéí lehet. Kemény kopásálló felület nyerhető niíridálással,
vagy felületi edzéssel, esetleg kemény bevonatokkal, azonban a vegyi kezelések csök­
kentik a kifáradási határt.

4.11 A tengelyek méretezése

A tengelyek méretezéséhez a ható erők térbeni és időbeni lefutásának ismerete

szükséges.
A terhelés időbeni változása Sehet determinisztikus, am ikor a terhelés-idő függvény
egyértelmű matematikai form ulával megadható és sztohasztikus, am ikor a terhelés m ú lt­
beli nagysága a pillanatnyi értéket nem határozza meg, legfeljebb annak valószínűségi
eloszlására hat ki. Ez utóbbi esetben a terhelés spektruma az am plitúdók sűrűségfüggvé­
nyével jellemezhető. A determ inisztikus terhelések lehetnek periódikusok és aperiódi-
 kusok. Sztohasztikus igénybevétel esetén sem az am plitúdót, sem a fázist nem tudju k
tetszőleges időpontokra teljes biztonsággal megjósolni, ezek a jellemzők csak valószínű­
síthetők.
A legkorszerűbb eljárások szerint a méretezést a terhelésszintek üzem időtől is függő
sűrűségfüggvénye alapján kell elvégezni, figyelembe véve az ismétlődő terhelések fárasztó
hatását is. E módszerek alkalmazása azonban ma még nehézségekbe ütközik. Ezért a
gyakorlatban ma még legtöbbször a kifáradási határt jelentősen még nem csökkentő,
ritkán előforduló csúcsterheléseket időben állandó terhelésként felfogva, statikus anyag­
jellemzők alapján méretezünk. A terhelés időbeli változását, annak fárasztó hatását ún.
üzemi tényezők alkalmazásával vesszük figyelembe.
A tengelyen üzemszerűen fellépő csavarónyomaték többféle hatás; a névleges te r­
helés, a gép egyenetlen járása, az indítási körülm ények és a különböző rezgések szuper-
pozíciójából adódik {117. ábra).

A z eredő terhelés id ő b e li változása

A névleges nyomaték (M) a névleges teljesítményből (P) számítható:

ahol: oj — a tengely szögsebessége

A gépek egyenetlen üzeme m iatt a tengelyek terhelése a névleges érték körül inga­
dozik és ez a körülm ény névlegesnél nagyobb igénybevételek fellépését is jelenti. A ter­
helésnövekedést méretezéskor az ún. üzemtényezővel jellemezzük (Cü > 1 ) . Nagysága

142
tapasztalati adatok alapján állapítható meg. Az egyenetlen járás külső hatásokra és beíső
üzemi tulajdonságokra vezethető vissza. Okozhatja mind a hajtó, mind pedig a hajto tt gép.
Indításkor az álló tömegeket fel kell gyorsítani az üzemi fordulatra. A tehetet­
lenségi erők okozta nyomatéknövekedést C, > 1 indítási tényezővel számíthatjuk, amely
ugyancsak tapasztalati értékek alapján becsülhető, vagy egyszerűbb esetekben az anali­
tikus úton is meghatározható.
A gép üzeme közben fellépő rezgések további M r nyomaték növekedést jelentenek.
A rezgések frekvenciája lényegesen nagyobb, am plitúdója viszont kisebb, m int a terhelésé.
A részhatások szuperpozíciójából származó, s méretezési alapul szolgáló iegnagyobb
nyomaték tehát:
Mmax = M + [ (Ci - 1} + (Cu - 1 ) ] M + M f.

A tengelynek a maximális terhelés felléptekor az alábbi követelményeket kell k i­

elégíteni:
— ne tö rjö n ei,
~ alakváltozása kicsi legyen,
— forgás közben ne iépjen fel a rezonancia jelensége.
A fenti követelmények szilárdsági és dinam ikai méretezéssel elégíthetők ki.

A tengelyek szilárdsági méretezése törésre

A tengelyek fő méreteit az önsúly, a terhelés és az alkalmazott anyag minősége

alapján határozhatjuk meg. Az anyagra megengedett feszültségek a gyakorlatban elfogad­
ható közelítéssel: =
tfrney ~ (0.25- ~ 0,4) 'Jf és

eg
T rr \ eg ~

Az igénybevétel lehet húzás, nyomás, nyírás, hajiítás, csavarás és ezek kombinációja; ;

Az ébredő feszültség az elemi szilárdságtan összefüggéseivel meghatározható. Összetett
igénybevételnél a redukált feszültséget M ohr szerint számíthatjuk ( 1 1 . táblázat).
Ezzel elvégezhető az előtervezés, meghatározhatók a fő méretek. A tengely részletes
megszerkesztése után kerülhet sor a végleges szilárdsági ellenőrzésre, amelyet leggyakrab­
ban fáradt törésre célszerű elvégezni.
A kifáradásra történő méretezés aiapelve, hogy a tengelyben ébredő ismétlődő fe­
szültség nem érheti el az igénybevétel fajtájától, a tengely alakjától, a felületi megmun­
kálástól és az üzemi körülm énytől függő kifáradási határfeszültséget.
Az igénybevétel fajtát úgy vesszük figyelembe, hogy az illető igénybevételre és
anyagra felvett Smith diagramot használjuk.
A tengelyek felületét különböző alakú hornyok, beszúrások, keresztmetszeti változá­
sok szakítják meg. Ezeken a helyeken a névleges feszültség többszöröse is felléphet,
és ennek megfelelően, itt a legnagyobb a kifáradásos törés veszélye. A csúcsfeszültségek
kiszámítására alkalmas a K , j3K f 77k , y, a tényezőket korábban már definiáltuk.

143
11. táblázat: Elemi szilárdságtani összefüggések

- ---,Ll„. Ti,.„.■--—.. .....

Igénybevétel Ébredő feszültség

F
Húzás vagy nyomás 0~ —
A

_4F
Nyírás
3 A

Mhn
Hajlítás 0 = ---
K

ÍVi cs
Csavarás r — ----
K
P

Összetett ared = + 4 r2
- - — - --- -- - - -... i

A csúcsfeszültségek figyelembevételén tú l fontos tu d n i azt is, hogy a szélsőséges

üzemi körülm ények, pl. a nagy hőmérséklet, korrozív hatások tovább csökkenthetik
a kifáradási határt. Jelentősen befolyásolhatja a kifáradási határt a tengely előállítási
technológiája is. A hidegalakítást, a kovácsolást valamint a hőkezelést ugyanis olyan
sajátos szövetszerkezeti változások kísérik, amelyek kihatnak a szilárdsági tu lajdon­
ságokra.

A kifáradási határfeszültségre történő tengely méretezéskor, vagy ellenőrzéskor

tehát számos tényezőt és hatást szükséges figyelembe venni. Összefoglalva az eííenőrzés
lépései a következők:
a) Az előtervezés adatai alapján megszerkesztett tengelyekre megrajzoljuk az
igénybevételi ábrákat és kije lö ljü k azokat a helyeket, amelyekre az ellenőrzést
el kell végezni (a legnagyobb igénybevétel és a keresztmetszeti változások helyei).
b) A k ije lö lt keresztmetszetekben megállapítjuk, az a K alak- vagy a j3k horony­
tényezőt, valam int a 7 méret- és a k felületminőségi tényezőt.
c) Az ellenőrzött keresztmetszetekben kiszámítjuk a középfeszültséget és a fe­
szültség-amplitúdót.
d) A Smith vagy a Haigh-diagramból megállapítjuk a kifáradási határfeszültséget
(c7f ). A középfeszültség és a hozzáadott feszültség am plitúdó együttes értékének
a Smíth-féle biztonsági területen belül kell maradnia. A Haigh diagramban, ahol
a középfeszültség függvényében a kifáradási határhoz tartozó feszültség am pli­
túdók vannak ábrázolva, értelemszerűen a feszültség am plitúdónak kell a határ­
feszültség alatt maradnia.

144
 e) A diagramokból adódó határfeszültséget (af ) a méret (7 )- illetve a felületm inő­
ségi tényezővel (k) csökkentjük, a maximális ébredő feszültséget (a max) pedig
a /?K horonytényezővei növeljük. A m ódosított határfeszültség és a maximális
ébredő feszültség hányadosai a biztonsági tényező (n):

(jf 0y k

n = ---------7 ~ '
O’max PK
amelynek ajánlott értéke 1,5 . . . 2,0.

A t©iig©lyek ©iüeoteése alakváltozásra

A tengely a terhelés hatására alakváltozást szenved. A hajlítónyom aték lehajlást,
a csavarónyomaték elcsavarodást okoz. A tengely megfelelő, ha az alakváltozás a rugal­
massági határon belül marad.
A tengely elcsavarodása a mechanikából ismert képlet alapján:

^= G I I Mcs% '
Í= 1
ahol G — a csúsztató rugalmassági modulus, acélra {8 . . . 8,1 106 N/cm2 ), l? — a tengely
szakaszok hossza, §pj — a tengelyszakaszok poláris másodrendű nyomatéka. A megen­
gedett eícsavarodás {$) általában 0,00435 rád ián/m.
A tengelyek lehajlása a rugalmas szál differenciálegyenletéből:

y« _ M ^
ÍE &
határozható meg. A jellegzetes és gyakran efőforduíó egyszerűbb terhelésű állandó ke­
resztmetszetű tengelyeknél a rugalmas szál érintőjének vízszintessel bezárt szögét (a) és
a lehajlást (f) a 12 . táblázat tartalmazza.
A lehajlás ellenőrzése elsősorban o tt válik szükségessé, ahol a tengelyre szerelt gép­
elemek működését bizonyos határon tú l már zavarhatja a deformáció (pl. fogaskerék­
hajtásoknál). Az irodalomban f mQ0 « 0.00033 I (mm), a msg = 0,001 radián. Sokszor
azonban a járulékok {a, f) megengedett értékét a kapcsolódó gépelemek működési fel­
tételei ettő l eltérő mértékben is meghatározhatják.
12. táblázat: Á \landó keresztmetszetű tengelyek szögeffordulása és lehajlása
 A fizika tanulm ányokból ismeretes, hogy periodikus külső erő hatására íengő, tö ­
megből és rugóból álló rendszer lengéseinek am plitúdója, ha a kényszererő frekvenciája
megegyezik a szabad rezgés frekvenciájával, végtelenné válik (a jelenségei rezonanciának
nevezzük).
A rezonancia a rugalmas anyagból készült nagy fordulatszámú tengelyeknél is fe l­
léphet, amennyiben azokat a tengely saját frekvenciájává! egyező ismételt külső im pul­
zusok érik. A két frekvencia egyezése a gyakorlatban csapágy* vagy tengeSytöréshez
vezethet.
A lengéseket hajlító- és csavarőnyomaték egyaránt létrehozhatja. M indkét esetben
felléphet a rezonancia, ezért a-nagy fordulatszám ú tengelyeket ebből a szempontból is
ellenőrizni keli.

118. ábra
A tengolyek deform ációja

Vizsgáljuk a 118/a ábrán látható tengelyt, amelyre az m tömegű tárcsát excent-

ridtással erősítették f e l Az cú szögsebességgel forgó tengelyen .az exceotrscitás m iatt
Fc — m {y 4- e) o j 2 kiegyensúlyozatlan tömegerő hat, amely '/ 'lehajlást okoz. Á tengely
lehajlása , a .rugalmassági határon belül: y ~ c Fc, ahol c az egységnyi lehajlást okozó
erő reciproka, a rugóállandó. A két egyenlőségből
 A képlet szerint a lehajlás (y) végtelen értéket is felvehet, ha az

1 ?
— —m — 0 , ebbői
c
a k ritiku s szögsebesség:
1
oj>k =

A rugóállandó (c) a járulékokból számítható, értéke a 148/b ábra szerinti elrendezés

esetén:
c_ I3
48 IE

A 118/b ábra szerinti vízszintes tengelyeknél a rezonancia akkor is felléphet, ha a

felszerelt tárcsa tökéletesen ki van egyensúlyozva, vagyis a tömegközéppont a tengely
középvonalába esik. A súlyerő hatására ugyanis a tengely y behajlást szenved és így
súlypontja a tengely eredeti középvonalától y távolságra kerül.
A gyakorlatban azonban a tárcsák középvonala és súlypontja az anyag inhomoge­
nitása és a gyártási pontatlanságok m ia tt soha nem esik egybe, ezért a kritiku s fo rd u la t­
számra történő dinam ikus ellenőrzést elrendezéstől függetlenül minden esetben el kell
végezni.
Tengelyelcsavarodást, illetve törést okozhat a periodikusan változó csavarónyomaték
is (1 18/c ábra).
A rezonanciához tartozó kritiku s szögsebesség a fentiekkel analóg módon számítható:

W k=7 ^ T '
ahol a tömeg helyett értelemszerűen a tehetetlenségi nyom atékot {&} a c helyett pedig a
torziós rugóállandót (cT ) kell figyelem be venni. (Részletesen a mechanika lengéstan
fejezetében.)

4,12 A tengelyek kialakításának szem pontjai

A tengelyek általában nem állandó keresztmetszetű ta rtó k, hanem a felerősített alkat­

részeknek megfelelően tagoltak. Az átmeneti helyeken feszültség növekedés lép fel.
M int azt a méretezési slapeSvek ismertetésekor lá ttu k, a feszültséggyűjtő helyek nagysága,
alakja nagymértékben befolyásolja a tengely kifáradási határát. A tervezésnél ezért nem­
csak pontos számításokat kell végezni, hanem törekedni kell arra, hogy helyes kialakítás­
sal a feszültségcsúcsok nagyságát a lehető legkisebbre korlátozzuk.
A feszültséggyűjtő hatás annál erősebb, minél élesebb a tengely tagolásánál az irány­
törés. A sima vonalú átmenetek $ a lekerekítések alkalmazása általában előnyösebb.
Erre m utat be néhány példát a 119. ábra. Legtöbbször az alkatrészeket a tengelyen
vállal támasztjuk meg, ilyen esetben az éles átmenet támasztó gyűrű alkalmazásával

148
elkerülhető (119/b ábra). A lépcsők számát olyan tengelyeken, amelyekre több alkat­
részt szerelünk, távtartógyűrűs támasztással lehet csökkenteni.
Szólni kell még a tengelyeken a kötések számára kia lakíto tt h ornyo król és fura­
to k ró l is. Ezek nemcsak a terhelhető keresztmetszetet, illetve a keresztmetszeti tényezőt
csökkentik, hanem m int feszültséggyűjtő helyek a kifáradási határt is. A legtöbb kellemet­
lenséget az átmenő fu ra t okozza. Ennek feszültséggyűjtő hatása d/D viszonytól függ.
A fura t átmérő d növekedésével növekszik a feszüftségesúcs értéke. Hasonló a helyzet
az ék- vagy retesz-horony esetében is, ahol ugyancsak különböző árnyékoló kialakítások­
kal lehet a kifáradási határt csökkentő hatásokat tom pítani.
A feszültséggyűjtő helyek kifáradási határt csökkentő hatását az a k alak, illetve a
|3k horonytényezővel (gátlástényező) veszik figyelembe. Az irodalomban nagyszámú
alak- és horonytényező diagram található. Ezek általában nemcsak egy, hanem több
paraméter függvényei. A 120/a—I ábrákon közölt görbeseregek a méretezési gyakorlat­
ban jó l használható horonytényező értékeket szemléltetnek. A szaggatott vonallal rajzolt
görbék a lágy vagy lá gyított anyagokra, a folytonos vonallal rajzoltak pedig a kemény,
edzett anyagokra vonatkoznak.

119. ábra
A feszüftségcsúcsok csökkentése sima átm enettel, és beszúrással

149
151
 l ’M
M

, -HM D
fi & n (, 0 * - d ^ T T
2,5
* 2
(3 K
/ J--1
2,0 //> « *

L \J r~
r
te
7,5
**=
»€»J*s«i«
SlíC&
te J5s^5ar?

-S l s
1,0 í, V ■
0,2 0,4 0,6 OjB 1,0 j i 1,2

M
96 M
n [ F o j t - 16 -jt-)
1,75 \ "
\ 1
> X
X
V *3 J - ÜL
Pk
\ fik X < - lílS *
\
\
1,7 L .

r\ Lágy
1,2
Logy \
X i
X
X
X
u ~d _ X
1,65 P -q /J -
1,0
0 0,1 fi 0,2
0.2 OA
H
0,6
120. ábra
H oronytényező diagramok i

152
 é*. ^ &*■ ^

13. táblázat: Alakzáró tengelykötések

----------- „ — — ■ - • - —|--------- ------- - ...

Megnevezés Szabványok Jellemzők j

Keresztirányú csavarkötések MSz 2413, 2415,2416, Kicsi nyomatékokhoz, kicsi helyszükséglet esetén
i
2417,2423, 2 4 2 5 ,2 4 2 9 ,2 4 4 1 , j

Keresztirányú csapkötés MSz 2 2 1 8 ,2 2 2 0 ,2 2 2 1 , Kicsi nyomatékokhoz, (pl. tokostfcngelykapcsolók­

2 2 4 1 -2 2 4 5 nál)

i
Tengelyirányú csavarkötés, MSz 2217,2422 Alárendelt jelentőségű, biztonsági kötések (pl. szo­
Tengelyirányú csapkötés ros illesztésnél)
i
I
Reteszek MSz 2305—2308, Kicsi nyom atékok esetén a leggyakrabban használt
MSz 311 elemek
Axiálisan nem rögzítenek j

Bordás tengelykötések MSz 14480, DIN, 5482, A klasszikus borda kialakítás m ellett evolvens és
DIN 5481 ékfogazatú bordázatot is alkalmaznak. Nagy
nyomatékokhoz használatosak ■

K profilú- és poligon-tengelykötések Nagy előállítási költségei m iatt ritkán alkalmazott,

előnyös tulajdonságokkal rendelkező kötés
i
... ___________ _________ _ ----------------- --------------------------- :----------- ------------------------------------ ------------------------
153
 4.2 Ita g g Sy k ö t és®k

Az előző fejezetben be m u ta to tt tengelyek különböző alkatrészeket hordoznak.

Ezek rögzítésére szolgáló kötőelem ek a tengeiykötések. A megfelelő kötés kiválasztásának
szempontjai: az átviendő erő és nyom aték nagysága, a szerelési lehetőségek, a helyszük­
séglet, a forgásirány és az agy vastagsága'.
A tengelykötések oldható és nem. oldható kapcsolatot létesítenek. A nem oldható
kötésekkel (pl. tengelycsonkra hegesztett agy) ritka alkalmazásuk m iatt itt nem foglal­
kozunk. A.z oldható tengelykötéseket legcélszerűbb a nyomatékátvíte! módja szerint
csoportosítani, és alakzáró valam int érőzáró tengely kötéseket m egkülönböztetni (13.,
14. táblázat). ! :r%

14. táblázat: Erőzáró tengely kötések

Megnevezés Szabványok' ,, Jellemzők

l .......... .....
általánosan használt, de hátrányos
! Ékkötések MSz 2 3 0 3 -5 7 tulajdonságai m iatt jelentősége
i
csökken

Általánosan ismert, ritkán alkalma­

ívlSz 34—66
Kúpos elempár zott kötés. Sokszor fészkes retesszel
SVíSz 2 3 4 -7 0
kom binált 1
j
... Hoss.firányban o%?.to r !. tárcsáknáI ó'■
Szoríto kötés
tenge!ykapcsolókr.ai í ;asznalják

Gyűrűs-rugós kötés Különleges, ritKán alkalm azott kötés

■■r- n- -- - -- *m
jrir*.....

ISO illesztési Nagy nyom atékok átvitelére alkal­

| Szilárd illesztés j
rendszer mas, gyakran használt

4.21 A lakzáró tengely kötések

Közös jellem zőjük, hogy a tengeiy es az aqy közé olyan testet helyezünk (csap,
csavar, retesz, borda) amely alakjánál fogva képes -nyomatékét vitel re alkalmas kapcso- ;
la tot létesíteni Egyes esetekben az alakzárást a tengeiy, illetve az agy kiképzése bizío- I
sít ja (hordástengeiy, poiigontengefy). i

154
 4.21.1 Keresztirányú csavarkötés

A keresztirányú csavarkötések létesítéséhez lapos végződésű csapos csavarokat

használunk. A csapos csavar részére az agyban menetes, a tengelyben pedig a csap átmé­
rőjének megfelelő hengeres fura tot készítünk. A csavar tengelye merőlegesen metszi a
tengely középvonalát { 1 2 1 . ábra).

CS -j

121. ábra
Keresztirányú csavarkötés
**
A kötést általában 3 db csavarral létesítjük. Ezek egy síkban fekszenek, osztásuk
120°. A hornyolt fejű csavarok, a hornvok-egy síkba forgatása után rugalmas acéikariká-
va? biztosíthatók.
A csavarok igénybevétele nyírás és paiásínyomás. Az átvihető csavarónyomaték
a csavar esetén:
3 ö i 2 ír dt
Mcs rm eg

Páíástnyomásra ellenőrizve, figyelembe véve a 121. ábra szerinti myomáseloszSást:

dt —v . ..
P (dt> = Pmax —---- és
dt

(d t — v ) F k
Mc s = — -------■ ■:
7
illetve az Fk = p (dt ) ° d t ° v 4 zfelhasználásával:
2M cs ut
Pm ax
(dt ~ v )As f i v
ahol pfYtgx Pm sg*
A csapos csavarok anyaga leggyakrabban 5S, ami hozzávetőSegesen megfelel az A 37
jelű acélnak, amelyre a megengedett palástnyomás az igénybevétel jellegétől függően
5000 . . . 10 000 N/cm 2.

155
 4.21.2 Keresztirányú csapkötés

A tengelyre fe lh ú zo tt agyat a tengelyre merőleges, hasított hengeres, vagy kúpos

szeggel rögzítjük. A szeg helybenmaradását megfelelő illesztéssel biztosítjuk. Az illesztő­
szeg H 7/m6, a rögzítőszeg pedig H 8/h 8 illesztést igényel. A kúpos szeg 1:50 kúposság- a
gal készül. A szeg lehet hasított is, helyzetét ekkor a hasíték oldalán felgyűrődött anyag
biztosítja ( 122 . ábra).

122. ábra
Keresztirányú csapkötés

Az átvihető csavarónyomatékot a szeg anyagára megengedett nyírófeszültségből

számíthatjuk:
d g Z 7T 3
^cs T ” ^m eg
4 4
Az illesztőszeg anyaga általában C 35, amelyre a r meg = 7000 N/cm2. A fenti összefüg­
gésből számítható dsz átmérőjű szeget palástnyomásra is ellenőrizni kell. A nyomás­
eloszlást a 154. ábra mutatja. A nyomás határesetben elérheti a megengedett értéket
(Pmeg)- Az agyban a
4M C5
P _ (D 2 - d t2) d sz'
A tengelyben közepes palástnyomás:
Pm ax
Pfcöz 2
Az átvihető csavarónyomaték:
d?
M c s = — dszPköZ-

A két kifejezést összevetve:

_ 6 Mcs
Pmex ,
d szd?

156
 A keresztirányú csapkötés alárendelt esetekben, kis nyom atékok átvitelére alkal­
mas. Gyakran használják biztonsági elemként pL tengelykapcsolóknál.

4.21.3 Tengelyirányú csavar- és csapkötés

Tengelyirányú kötés esetén a nyom atékátvitelt biztosító csavar vagy csap, a tengely
és az agy érintkezési fetületén készített furatban hetyezkedik e lil2 3 / a és b ábra). A hen­
geres vagy kúpos fu ra t középvonala a tengely palástfelületének egyik alkotójára illeszke­
dik. Ezt a kötésm ódot általában szilárd illesztésű tengely-agy kapcsolat biztosítására
használják. Kúpos furatban kúposszeg (MSz 2217), menetes furatban hernyócsavar
(íVISz 2422) alkalmazható.

:V ,

Tengelyirányú csap és csavarkötés

Az á tv itt csavarónyomaték nem terheli a csapot, ha azt biztosításra használják.

A terhelést ugyanis a szilárd illesztésű kötés veszi fel. A méretezésnél azonban úgy járunk
el, m intha a teljes nyom aték a csapot terhelné. A nyíróigénybevéteire ellenőrzünk.
A z átvihető nyom aték ezzel:
dt
I r m eg-

a szegpaíást felületi nyomása pedig

4 M,
d + 1 d,

4.21.4 Reteszkötés

A tengelykötések legelterjedtebb módja a reteszkötés. A tengelyre és az agyra négy­

szög keresztmetszetű hornyot marunk, illetve üregelünk. Ebben a retesz sugárirányú

157
 játékkai helyezkedik el. Előnye, hogy minden mérete szabványosított, így csereszabatos,
továbbá viszonylag egyszerűen elkészíthető és szerelhető. Hátrányként em líthető a
hornyok feszültséggyűjtő hatása, ameiyek következtében a tengely ás az agy kifáradást
határfeszültségének csökkenésére keíí számítani. A horony körűii feszüitségeioszíás
kedvezőbbé tehető, ha annak sarkait lekerekítjük.
A reteszeket szoros reteszeiésnéi a tengelybe és az agyba is szorosan h9/P9 illesztik.
Laza reteszeiésnéi, am ikor a kötés tengelyirányban elcsúsztatható, az egyik alkatrészben
szoros hÖ/PS, a másikban h9/N 9 vagy h9/J9 átmeneti illesztést alkalmazunk. Ezek az
illesztések axiáiis erőt nem tudnak felvenni, ezért az agyat tengely irányban meg keli
támasztani. A reteszek fa jtá it és méreteit a 15. táblázat m utatja be.
A reteszek igénybevétele nyírás és palástnyomás. A szabványos reteszeket általában
paiástnyomásra méretezik, mivel a b — 1,5 h méretarány esetén ez a mértékadó igénybe­
vétel. A méretezésnél a három elem (agy, tengely, retesz) közül m indig a leggyengébbre
megengedett palástnyomást keU figyelembe venni. Lényeges azonban az is, hogy d t ~ 6 8
^ ‘m-iy * < ! . } , azaz a tengely horony mélysége a kisebb.
A re^.,:^kötéssel átvihető nyom aték:

“ "7 “ P m e g <h — t> l

z
Az összefüggésből a retesz hosszúsága (!) számítható. Ha ^ !'>o*ázúsága kisebb,
m int a számított érték, akkor a reteszeket párosával e a ''. , ^ a í s ím b e n is elhelyezhetjük.
Az ilyen elrendezés a kiegyensúlyozás r i~ ;.lpontjób^i »: előnyösebb. Indokolt esetben a
reteszek egymástól 1 2 0 °-r*: beépíthető*.
A-2- reteszt általában a kúpos kötés biztosítására alkalmazzák. A mély horony
környezetében fesriíltségcsúcsok keletkeznek, ezért használata csak kis nyom atékoknál
ajaníatos.

158
15. táblázat: Reteszkötések

Megnevezés • . Megjegyzések
Szabványszám
1
Hornyos retesz Anyag: A 80 vagy A 50 H
Tűrések: 1
MSZ 2305- h tűrése: hl 1
d t + t i tűrése .; H12
d.i - 1 tűrése hl 2
b tűrése - h9
Szoros reteszeiésné!
tengelyben:
P9
Fészkes agyban:
retesz Laza reteszeiésné! tengelyhoronyban
MSZ 2306 lazán :.agyban: N9
tengelyben: P9
bgycsavaros
agy horonyban lazán:
siklóretesz
agyban: ' P9
MSZ 2307
tengelyben: J9
i tűrése:
! Kétcsavaros
d - 6 . . . 30 4- 0/2..
i siklóretesz
■" = 30 . . . 80 4- 0,3-
MSZ 2308
= 80 . . . 400 4- 0,5
Anyag: A 80
Tűrések:
d r 4 - 1 ! tűrése H12
d. — t tűrése h 12
íves b tűrése:
retesz Szoros reteszeiésné!
tengelyben:
MSZ 311 agyban: P9
Laza reteszeiésné!
tengelyben: ÍM9
agyban: J9
 4.21.5 Bordás tengely kötések

A nyom atékátvitelre alkalmas ajakzáró kapcsolatot a tengelyből kim unkált és az agyba

nyúló bordák (4 . . . 20 db) is létesíthetnek. A bordák három felületeleme (belső-, külső*
és oldalfelület) közül a központosítást leggyakrabban a belső átmérő (d) vagy a bordák
oldalfelületei látják el.
A bordástengelyek nagy nyom atékok átvitelére alkalmasak és a mezőgazdasági
gépészetben széfeskőrben használatosak.
A bordák kö zö tti hornyo k osztófejes marógépen tárcsamaróval (124/a ábra), vagy a
fogaskerékgyártásban használatos lefejtő eljárással (124/b ábra) alakíthatók ki. A sebesség-
váltó szekrények bordástengelyeit, ahol a nyomatékátadás során a tengelymenti elmoz­
dulás is követelmény, edzeni és köszörülni kell. Ugyanakkor nitridálással is keményíthető
a tengelyek felülete. A bordás agyat üregelő gépen készítik. Kopásálló kemény felület
pedig betétedzéssel, vagy nitridálással nyerhető.

b
a
124. ábra
K ü lö n b ö ző vezetésű borríástengeíyek

A bordás tengely kötések tájékoztató adatait az MSz 14480 magyar, részletesebben

pedig a D IN 5461—72 német szabvány tartalmazza.
Gyakran használt bordástengely típus az ékfogazatú tengely. Kialakítási módja az
egyenesfogazatú bordástengelyével azonos, fogszáma azonban sokkal nagyobb. Első­
sorban o tt alkalmazzák (pl. em elővillák, lengőkarok felerősítésére), ahol az agy a ten­
gelyhez viszonyítva axiálisan nem mozog. Az agy általában o sztott kivitelű, és szorító
csavarral rögzíthető. Osztatlan agy esetén a tengelyt kúposra készítik. A háromszög-ke­
resztmetszet szilárdságiig kedvező. Dinamikus terhelések esetén az ékfogazat előnyösen
alkalmazható.
A főm éreteket és a tűréseket 8 . . . 60 mm-es átmérőkre az MSz 14482—68, illetve
a DIN 5481 szabványok tartalmazzák.

160
 Az ékfogazatú tengely kötéshez hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezik az evolvens
fogazató tengelykötés. A tengely bordázata lefejtő eljárással, az agyé üregeléssel készül.
Az agyat az evolvens p ro filú fogoldalak központosítják. A fejhézag kenőanyaggal telíthető,
ezért csúszó alkatrészek összekötésére is kiválóan alkalmas.
A geometriai méreteket illetően a 65 . . . 120 mm átmérőtartományra az MSz
14482—68 valamint a DIN 5482-es szabvány irányadó.
A reteszekhez hasonlóan a bordás tengelykötést is palástnyomásra ellenőrizzük.
A tengely belső átm érőjét (d) a tengelyt terhelő csavaró, iiletve hajlítónyom atékból
határozhatjuk meg. A megengedett palástnyomás alapján, a bordákon egyenletes nyomás­
eloszlást feltételezve, az átvihető nyomaték:

tiA Jfi ~ ^ o r\ I D 4 d
MCS ^ * 2 f) I Z Pm 9g,
Z 4
ahol f — a hordozó felület magasságának a lesarkítások m iatti csökkenése 0,3 . . . 0,5 mm,
I — a bordák hossza, z — a bordák száma. A \}j dinam ikus tényező, amely az igénybevétel
jeHegőtél és az agy anyagától függően változik (16. táblázat). A \j/ tényező figyelembe
veszi az igénybevétel jellegét, ezért a fenti méretezési alapösszefüggésbe a statikus esetre
megadott pmQg értéket kell behelyettesíteni. Az evolvens és az ékfogazatú bordás tengely­
kötésekkel átvihető nyom aték is ezzel az összefüggéssel számítható, azonban az egyenlet
jobboldalát ilyenkor 0,75-ös szorzótényezővel csökkenteni kell, figyelembe véve ezzel,
hogy a fogoldalak nem teljes felületen érintkeznek egymással.

16. táblázat: A \Jj dinamikus tényező értékei

* Az agy szerkezeti anyaga

Igénybevétel acél vagy Öntöttvas
■acélöntvény
Statikus vagy enyhén
1 0,6
dinamikus jellegű

Dinamikus terhelés
0,85 0,5
közepes erősségű lökésekkel

Dinamikus terhelés
0,7 0,4
erős lökésekkel
L ................ ...... ....... .

4 .2 1 .6 K- és poligon tengely kötések

A retesz és a bordás tengely kötések hornyának sarkai feszültséggyűjtő helyek, ame­

lyekből számtalan kezdő repedés indulhat ki. Ezek a hiányosságok a K- és a poligon
tengelykötések alkalmazásával kiküszöbölhetők. Ezeknél a tengelyeknél sarkok, éles
szögletek nem találhatók, ezért feszültségeloszlásuk is kedvezőbb.

161

\ \
 A K tengely keresztmetszete viszonylag' nagy sugárra!. kerekített sarkú háromszög.
Gyakori az olyan megoldás is, ahol á '©kerekítéseket már nem egyenesek, hanem nagy­
sugarú körívek k ö tik össze. - m... .... ..
A tengely speciális célgépen, ún. poligon esztergán, míg az agy furata üregelo gépen
• A4
*’
készül. A z érintkező felületeket bőkezelik és köszörülik, A poügon tengeíykötés illesztése
lehet laza |H 7, H 6 és hö, g 6r fö }, valamint szoros (H7, HS és k 8 , m 6).
A nyom atékátvítel alakzárás útján jöhet létre. A tengely a furattal nem a teljes
felületen, hanem csak pontokban érintkezik. Ezekben a pontokban az M nyomaték
hatására F N normális irányú erők ébrednek. A három- és négyszög poligon tengelyek
erőjátékát a 125/a és b ábrák m utatják. Az F K fik tív kerületi erő,, és ezzel a kötés n y o ­
maték átvitele a felületi érintő és a sugárra merőleges egyenes által bezárt szögtő! (fi)
függ. A kötést terhelő hajlító nyom aték, 120 °-os periodicitással, a kerület mentén ugyan­
csak a (3 függvényében változik, maximuma éppen /3max-nái található. A felületi nyomás

125.. ábra
A három és négyszög poligontengely terhelése

162
 A kötéssel átvihető csavarónyomaték: M cs = 3 e d i Pmeg összefüggés alapján szá-
* mítható, ahol I — az agy hossza, pm9g — 10 000 íM/eftrT. az e és d geometriai méretek
a gyártó cégek adattáblázataiból nyerhetők.

4.22 ErŐzárá tengetykö tések

Az erőzáró tengelykötések közös vonása, hogy az agy és a tengeiy között súrlódássá!

létesítünk nyom aték átvitelre alkalmas kapcsolatot. A súrlódást létrehozhatjuk: ékkötés-
sei, kúpos elempárral, szorító kötéssel, gyűrűs szorító rugóvá! és szilárd illesztéssé!.
A súrlódó erők, így az átvihető nyomaték nagysága a felületi nyomás és a súrlódást
tényező függvénye. Ez utóbbi az anyagpárosítás jellemzője, de értékét befolyásolja a
felületi érdesség is. M int az ismeretes, a nyugvó súrlódási ténye&ő ípl0) általában nagyobb,
m int a mozgásbeli (pt). Biztonsági okokból azonban méretezések során mindig az utóbbit
vesszük figyelembe. ■ i 1

4.22.1 Az ékkötés

Az ékkötés alakilag hasonló az 1.4 pont alatt ism ertetett reteszkötéshez. Erőátvitel
szempontjából azonban alapvető a különbség, mivel az ékkötés erőzáró.
Az 1—3?4)-os lejtésű éket tengelyirányú erővel a tengelyben és az agyban készített
hornyok hom loklapjai közé szorítjuk (nyergesék esetén'a tengelyben nincsen horony, az
ék a henger palástra támaszkodik). A beteszítés hatására az ék érintkező felületein, vala­
m int az agy és tengely között az átellenes oldalon nyom atékátvitelre alkalmas súrlódó
erő ébred. Az ék helyben maradását az önzárás biztosítja.
§ A 17. táblázat szabványos ékeket mutat. A szerelés megkönnyítése érdekében az ék
szélességére általában h3; a horony szélességére pedég D10 tűrést célszerű előírni.
Az ékkötés ellenőrzését a reteszkötéshez hasonlóan, felületi nyomásra kell elvégezni.
A nyomáseloszlást az ék hom lokfelületén, valamint a tengely és az agy felfekvő felületén
a 128. ábra szemlélteti. Az agy és az ék érintkező hom lokfelületén a csavarónyomaték
hatására aszimmetrikus a nyomáseloszfás. Az eredő normális erő pedig az ék szirnmeíría-
vonalátói b./8-nyi távolságban hat.

163
cd 17. táblázat: Ékkötések

Megnevezés
Ékalak Horonyalak Megjegyzések
Szabványszám

Nyerges Anyag: A 60
MSZ 306 Tűrések:
D + t i tűrése H 1 1
b és h tűrése h 1 1
b illesztése H 1 1 /h 1 1

Lapos ék Anyaga: A 60
MSZ 304 Tűrések:
D — t tűrése h 1 1
D + t i tűrése H 1 1
b és h tűrése h l 1
b illesztése H 1 1 /h 1 1

A
17. táblázat folytatása
Megnevezés
Ékalak Horonyaiak Megjegyzések
Szabványszám

Hornyos ék Anyaga: A 60 vagy

MSZ 2303 A 50 H
Tűrések
D - t tűrése h 11
D -I- t i tűrése H 1 1
b és h tűrése h 11
b illesztése H l 1 /h 1 1

Fészkes ék Lei tés > /V«

MSZ 2304

Anyaga: A 60 vagy
Érintős ék Á 50 H
MSZ 308 Lejtés > /% T ű rések: i
t tűrése N1 1
t illesztése H 1 1 /h 1 1
b tűrése
b = V t (D — t)
 126. ábra
A z ékkötés erőjátéka

A csavarónyomaték a 0 pontra:

M c s = ( d + . % F N 4 ^ . F N..‘ l ' •• •
2 6.

Az Ffsj a közepes felületi nyomásból: FN = b i Pköz, a^ ° ' l az ék hosszúsága. A kö­

zepes nyomás Í p ^ öz ) a nyomáseloszSásból:

Pkoz , végül a méretezés aiapegyeniete:

Pm ax h b
M e, = b l - ^ [ ( d + - ) í i + s ],
2 2 b

ahoi pma5{ = Pmeg- összefüggésből a szükséges ékhosszúság számítható.

A befeszítéshez szükséges erő a 127. ábra jelöléseivel: FA = FN [tg {a + p) 4- tg p],
kis szögek esetén tg (a 4 p) = tg a 4 tg p , ezzei F A = F N (tg a 4- 2 tg p).

166
 127. ábra
A z ékre ható erők

Az ékkötés legnagyobb hátránya, hogy a hefeszítés m iatt az agy a tengelyhez viszo­

nyítva excentrikusán helyezkedik e!, és az ebből adódó kiegyensúlyozatlanság nagy íor-
duíatszámmai súlyos következményekkel járhat. Használata ezért csak alárendeltebb,
kis fordulatszámú helyeken ajánlható. Egyszerű kialakíthatósága m iatt a gyakorlatban,
s így a mezőgazdasági gépeken is áítaiánosan használt kötésforma.

4.22.2 Kötés kúpos eiempárraí / 4

A kúpos eiempár (pi. szerszámok befogására} a gépszerkesztők által gyakran alkal­

mazott erőzáró kötés. Számos jó tulajdonsága m iatt előnyösen alkalmazható tengely­
kötésként is. Előnyei közül leginkább a jó központosítás és az önzárás emelhető ki.
Hátránya, hogy a pontos kúpfeiüiet(ek) gyártási költségei nagyobbak, m int a hengerfefüfeté.
A m iko r azonban a nagy futáspontosság követelmény, a költséges előállítás ellenére is cél­
szerűbb kúpos kötést alkalmazni.
A kúpos kötést biztosítás céljából gyakran, helytelenül reteszkötéssel kombinálják.
A reteszkötés gyengíti a tengelyt és csökkenti a kifáradási határt, helyesebb tehát ha a
biztonságot a kúpf e.íü let (ek); megfelelő elkészítésévei növeljük.
A kúpos tengelyvégek méretei és tűrései 3Z MSz 64—86 és az IVlSz 234—70 szabvá­
nyokban találhatók meg. A szabványos kúpos tengely végek kúpossága 1 : 10, ennél
ugyanis kieíégü! az önzárás feltétele: a < arc tg fi, a — a félkúpszöget jelenti.
A kúpos kötés egyszerűsített modelljét a 128, ábra mutatja. A kúpos tengelyvéget a
kúpos furatú agyba Fz erővel szorítjuk be. Ekkor a dA' el emi felületen d P R elemi erő
hat, amely az y, z síkban d F z és d F y elemi komponensekre bontható. Az Fz erővel a
— d F z elemi komponensek összege ta rt egyensúlyt. Ugyanakkor a d F R elemi erő kúp-
felület normálisába eső d F N komponense az érintő síkban jüdF^ elemi súrlódó erőt
hoz létre.

167
 128. ábra
A kúposkötés m odellje

Az átvihető csavarónyomaték dM cs = r p. d F N . A d F N a feiüietre megengedett

paíástnyomásbói d F N = pmeg dA , így a d Mcs = r p pmeg dA.
Az elemi felület (dA) polárkoordinátákkal:

dA =■ dr dyp.
sin a
Ezt helyettesítve és az integrálási határokat kijelölve az

r 2 2n
V- Pmeg 2 .
----------- r d r dy?.
M,
// sin a
rí 0

Ha a p nyomás egyenletesen megoszfó, az integrál értéke:

(rl - r ? )
M,
3 sin a
ezzel a kötés által maximálisan átvihető csavarónyomaték meghatározható. Az össze­
függést p-re megoldva értelemszerűen az ébredő felületi nyomást számíthatjuk.
A továbbiakban határozzuk meg, hogy a nyomaték átviteléhez milyen axiális erővel
kell a tengelyt az agyba szorítani. A

dF N
d F z = d F R sin {a + p), ugyanakkor d F R *gy
cos p

sin (a 4- p)
dF. d F N-
cos p

168
 Helyettesítsük d F N-í, és je löljük ki az integrálást:

r 2 27r
sin {a 4- p) r r
F 2 = ---------- -— pmeg rdrdy?
cos p sin a j j
r, 0

A művelet elvégezve és trigonom etrikus azonossággal átalakítva

Fz ~ (1 + ctg a tg p) pmeg ( r| - r f ).

A fenti összefüggésből meghatározható az az összeszorító erő, amelyet a kötés

által maximálisan átvihető nyomaték felléptekor kell kifejteni. Ha a számított ébredő
felületi nyomás kisebb, m int a megengedett, akkor a fenti összefüggésből meghatározott
Fz axiáüs erővel történő felsajtolás növeli a kötés biztonságát. A biztonsági tényező:

P m eg
n = -------- ,
Pébr

Az agy hosszúságára (!) és külső átmérőjére (D) felvehető ajánlott értékek, ha a

kúposság 1 : 10 öntöttvas agyak esetén: I = (1,2 . . .1,5) d k , D = 2,2 . . . 2,5) d k , ahol
d k — a kúpfelulet közepes átmérője.

4.22.3 Szorítókötés

Hosszirányban osztott, vagy az egyik oldalon felhasított agyat csavarokkal szorítjuk

rá a tengelyre (129. ábra). Biztonsági okokból a szorítás m ellett sokszor reíeszkötést is
alkalmazunk.

129. ábra
Szorítókötés h a s íto tt aggyal

A szorító kötéssel általában kicsi és kis mértékben ingadozó nyom tékot lehet átvinni.
O sztott szíjtárcsáknál gyakorta használt kötésmód, de tengelykapcsolóknál is előfordul
(pl. héjas kapcsoló). Alkalmazási területei többek között az emelővillák, kapcsolótárcsák,

169
 kerekek felerősítése, stb. A z osztott alkatrészek előnye, hogy könnyen más alkatrészektől
függetlenül szerelhetők. így pl. tengelykapcsolók szétszerelésekor a tengelyeket nem kell
axiálisan e!mozdítani. További kedvező tulajdonság, hogy az agy a tengely hossza és
kerülete mentén egyszerűen állítható.
A furat és a tengely kis játékkal vagy kis fedéssel illeszkedhet. A nagy fedés és a nagy
játék egyaránt helytelen. Az előbbi esetben a hasított agyban káros hajlító feszültség
ébred, ami törést okozhat, az utóbbi esetben pedig az osztott agy felületei még a kötés
létrejötte e lő tt felfekszenek egymásra. Fontos gyártási követelmény még az. agy és a ten­
gely egyenletes feffekvése is.
A szorítókötés méretezésekor
feltételezzük, hogy a nyom a­
té k e t tisztán a sűrlódó erő
viszi át és a nyomáseloszlás a
hengerpalást mentén egyenle­
tes. A kötés m odelljét a 130.
ábra szemlélteti.

130. ábra
A szorítókötés m odellje

hető a felületi nyomássá!: d F r = p dA = p r dy? dz.

Ezt helyettesítve és 0—2 n illetve a 0 —l határok között integrálva: Mcs = ju p r 2 2 it i,
ahoi I — az aíjy hosszúsága.
A kötés létrehozásához szükséges erő: d F y = d F r sin ..tp. Az integrálási határok kije ­
lölésével
"" ' •». 7(s
p r sin <p óip dz.

A k ije lö lt műveletet elvégezve Fy — — 2 prl, ahol a negatív előjel az összeszorító erő

nyomással ellentétes értelm ét mutatja.
Az összeszorító erő a fentiek szerint az átviendő csavarónyomatékkaí is kifejezhető:

f i T7T

Ha az összeszorító erőt z számú csavarral létesítjük, akkor az

P
p ----
~ d----
* 71 rQ-
4 Z'

ebből az Mcs figyelembevételével szám ított szükséges szorító csavarok száma:

4 WL.
z=
fj. r 7f dj o m qg ,

170
ahol d j a csavarok magátmérőjét, a a meg pedig a csavarok anyagára megengedett húzó­
feszültséget jelenti. "
Az agy méretezését a mechanika szilárdságtan fejezete tárgyalja.

4.22.4 A szilárd illesztésű tengefykÖíés

A. szilárd illesztésű kötések csavarónyomaték átvitelére, és tengelyirányú erőhatások

felvételére alkalmasak. A kötés létrehozásakor a megfelelő mértékű fedéssel illesztett
alkatrészeket sajtolássaí vagy zsugorítással szereljük. Az alkatrészek egymásba helye­
zésekor azok alakváltozást szenvednek, amelyek következtében az illeszkedő felületeken
ébredő összeszorító erő, nagy erők és nyom atékok átvitelére alkalmas súrlódásos kap­
csolatot létesít. Ez a kötés az egyéb megoldásoknál kevesebb anyagot és m unkaidőt
igényel. A reteszkötéssel összehasonlítva munkaidőben ~ 20%-os megtakarítást jelent.
A z előnyöket némileg csökkenti a pontos megmunkálás igénye; így a tűrések szűk határok
kö zö tti tartása, valamint az alakpontosság.
A szilárd kötések három féle módon létesíthetők: sajtolással, zsugorítással és olaj-
nyomással. Sajtoláshoz a művelet megkönnyítése érdekében, a csap végét letörjük, vagy
legöm bölyítjük. Sajtoláskor az alkarészek felületén elkenődés, maradandó alakváltozás
figyelhető meg. Ennek következtében az elemek felületi érdessége változik, a gyártáskor
létrehozott fe lületi érdesség mintegy 60%-kal csökken. Ezt a fedés számításakor figye­
lembe kell venni. A sajtolás sebessége kb. 2 mm/s, erőszükséglete pedig közelítőleg az
Fa = (j. d t 7T I p összefüggés alapján számítható, ahol d t a tengely átmérője, I az agy
hosszúsága, p a felületi nyomás.
A zsugorkötés az agy felmelegítésével, vagy a tengely lehűtésével hozható létre.
Az agyat olyan hőmérsékletre kell hevíteni, illetve a tengelyt olyanra lehűteni* hogy az
elempár erőhatás nélkül j játékkal egymásba helyezhető legyen. A szükséges hőmérséklet:

NF + J ,
t - ± ----------- t
j3 d t 10

ahol MF — a legnagyobb fedés mm-ben, 0 — a hőtágulási tényező m m /°km m , d t — a ten-

gelyátmérő mm-ben, t D ~ a környezeti hőmérséklet °k-ban. A J játék szabadon választ­
ható és mm-ben helyettesítendő.
Szövetszerkezeti változások veszélye nélkül az acél agyat 700 °C-!g melegítjük,
ilyen nagy hőmérséklet csak kemencében vagy gázlánggá! történő melegítéssel érhető el,
360 °C-ig azonban olajfürdő, 100 °C-ig pedig előmelegített vaslemez is használható.
A színesfémek legfeljebb 200 . . .300 °C-ra hevíthetek, viszont előny itt a nagyobb
hőtágulási együttható. Az agy hűtésére szénsavhó vagy folyékony levegő használható.
Áz előbbivel ~ 75 °C, az utóbbival — 190 °C biztosítható.
Az olajnyomásos szerelést, am ikor az agy tágítására az illesztett felületek közé olajat
sajtolnak, a SKF golyóscsapágy-gyárban fejlesztették ki. Az olajat az agyban vagy a ten­
gelyben készített furaton keresztül vezetik be. Egyenletes eloszlását a felület mentén az
agyban kia lakíto tt barázda biztosítja. A széleken gumigyűrűs tömítés használható. Az olaj­

171
 nyomásos szereléshez az agy és a tengely 1 : 30-as kúposságga! készül. A szerefőkészüiék
általában csavarorsós kivitelű.
A szilárd illesztésű kötés méretezésekor néhány egyszerűsíthető feltételezést kell
tennünk. Ezek:
— a feszültség és a deformáció közötti összefüggés lineáris;
— a beíső és külső rész hossza azonos;
— a kapcsolódó alkatrészek felülete tökéletes körhenger;
— a centrifugális erő elhanyagolható.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a szilárd illesztésű kötés elemei­
nek felületén a feszültség gyakran a foíyáshatárt is elérheti, amely már maradandó alak-
változást jelent. A gyakorlatban ez kismértékben még megengedhető, azonban a számí­
tások egzakt módon csak a rugalmassági határon belüii feszültségek fellépésére vonat­
koznak.
Az átvihető kerületi erő a súrlódóerővel egyenlő: Fk — d t tt I ju p, ahol I — a kötés
hossza, fi — súrlódási tényező, p ~ a felületi nyomás, d t — a tengelyátmérő.
A súrlódási tényező az elempárok anyagától, a felületek megmunkálásától és a
kenéstől függ. Nagysága e tényezők függvényében meglehetősen széles határok között
(0,5 . . . 0,22) változik.
A d o tt csavarónyomaték átviteléhez szükséges m inimális felületi nyomás:

2 MCS
Pmi" _ d t 2 TT I JU '
A nyomaték biztonságos átviteléhez azonban célszerű a névleges csavarónyomatékot egy
dinamikus szorzótényezővel (k) növelni, amelynek értéke az üzem jellegétől függően
(1 ,2 . . .4 ).
A kötés létesítése után a tengelyben és az agyban feszültségek ébrednek. A radiális,
axiálts és érintőleges feszültségek, valamint az alakváltozások összefüggéseit FINDEISEN
nyomán a 18. táblázatban adjuk meg. A méretezés arra irányul, hogy az ébredő feszült­
ség az alkatrészek anyagára megengedett érték alatt maradjon. Képlékeny anyagoknál
a megengedett feszültséget a folyáshatárból (crF ) 1,1 . . . 1,3 értékű biztonsági tényező­
vel, rideg anyagoknál pedig a szakító szilárdságból számíthatjuk. A biztonsági tényező
az utóbbi esetben 2 . . . 3.

Szükség van még a felületi nyomást (p) okozó fedés meghatározására. Ehhez a szi­
lárd illesztésű kötést sorbakapcsolt rugórendszerrel modellezzük. A modell rugóállandói
az agy, illetve a tengely rugóállandóinak, a kitérések a deformációnak, a kitérítő erő pedig a
felületi nyomásnak felelnek meg (131. ábra).

A sorbakapcsolásból következik, hogy m indkét elemre ugyanakkora erő hat, a kité­

rések pedig a rugóállandók arányában oszlanak meg a rugók között. Az agy és a csap
méretváltozását (ő j és ö 2 ) a 18. táblázatban megadott alakváltozási egyenletekkel számít­
hatjuk.

172
 18. táb láza t: A szilárd illesztésű tengelykötések alapösszefüggései (Findeisen nyomán)

Palástján p nyomással
Belső palástján p nyomással terheli gvürü Külső palástján p nyomással terhelt gyűrű
terhelt tömör henger

radiális érintőleges redukált radiális érintőleges redukált radiális érintő- redukált

Feszültségek
o, u, 0o °X °ó ür leges at oó

Általános a? D2 a\ D2 a: f D2 P ű t: p d2 p [ dj
feszültség p„ _ (1 p] : ; i , - r -0 ------ - 0 + - - J ------- 1 + - ^ +
1 - a? 4x‘ 1 - a] 4x 1 - a\ [ 4 x 2
egyenletek
, 0 *1 p p p (1 + —)
1 dí m
m 4x‘ J m 4x ]

Feszültség­
egyenletek a x = d t/2 x ~ d t/2 x —d,/2 x ~ d/2 x - d/2 x = d/2
belső Haj 1 + a] 1
-p p ------- p( +_) o 2p 2p _
átméfőre 1 - a, : - af rr; ' ra l 1- a |

Feszültség­ x = D/2 x - D/2 x ~ D/2 x --d t/2 x=r d l /2 x = dt/2 x^-dT/2 x = df/2 x = d ,/2
egyenletek a
külső 1 + a| 1 +a2 2 ,
átmérőre 0 2 p -—- 2„ - í L . p . . p ------- _ P(------ 1) p p p {1 + —)
1 - ój 1 -■ó í 1- a , 1 -a$ m m
^ 18. táblázat (folytatás)

m á t l.-*k=mg=fhM
tem Wr><
t*«naie»tnr/nszoi■.•ücxeustszacstartrtCTJEvnírzXBXBtfBBBBB
r ---------------------
Alak­ A p nyomás okozta
A p nyomás okozta rugalmas szétfeszülés A p nyomás okozta rugalmas összenyomódás
változások rúg. összenyom.
______ ____
1
Általános alak-
a{ p * D2 *5 P r
változási 5 = ----------- — fim —1} x ------- (m 4-1} I • 10' Ő- - J{m 1 )x + ( m + 1}1 * 10 § ^ _ . ! L (m - 1 } x ‘ 104
sgyenletafc a Em(1 - a " j} ** 4x ^ E m (1 ~ -a |)L 4x J Em
rugóra
■
A belső x = d t/2 x = d /2
átmérő alak-
változása 2 6 - p d t C, 104 2 5 - Pd - 1 , 104 -
E 1 -a l

_ (m + 1 ) + {m - 1) a? c _ (m - 1 ) + 82 (m + 1 ) m- 1
| A C tényezők “ ~ ---
■ Em (1 —af ) Em (1 —87) Em

A hidegsajto-
láshoz szüksé­ F = dt 7TÍ pkö?M
ges erő

Az agy felhe­
NF-+J . .U .
vítéséhez szük­
séges hőmér­ * /3 dr 1 0 3

séklet

A tengely le­
hűtéséhez NF+J .
t-~ _ — -Ft
szükséges hő­ fK 103
mérséklet
.. _____ _ L........ : ...
 A m inimális felületi nyomás {pm ;n) és a méretváltozások ismeretében az igénybevá-
te li ábra felrajzolható. M int az ábrából látható a szükséges felületi nyomás létrehozásához
minimáfisan KF = 2 5^ f 2 Ő2 nagyságú fedésre van szükség. Ha a két elemet sajtolással
szereljük, a felület elkenődése m iatt a minimális fedés csak F'-vel csökkentett mértékben
vehető' figyelembe. Az F'-t a fe iü e ltl érdességből tapasztalati összefüggéssel számíthatjuk:
F '.= 2 x 0,6 (R 1ma>l + R2m ax),
ahol B 1ma)S a tengely, R2rnax pedig az agy maximális felületi érdessége, Ebben az eset-
b6n a Pmin P m in'ra módosul.
■' A d o tt Mcs nyomaték átviteléhez tehát olyan illesztést kell előírni, amelynél a maradó
m inim ális fedés
KF = 2 5, 4- 2 S2 + F'
A z alkatrészek méretszóródása m iatt a felületi nyomás p * j n és pmax között fog változni.
A Pmax értékét azonban az alkatrészek anyagára megengedett feszültség korlátozza,
amely a folyáshatárbóí, illetve a szakítószilárdságból megfelelő biztonsági tényező meg­
adása után számítható.

175
 4.3 Tengelykapcsolók

A tengelykapcsolók legtöbbször tengeiyvégek összekapcsoiasára szolgálnak. Sok

esetben azonban egyéb funkciók is vannak és nemcsak tengelyeket, hanem egyéb gép­
elemeket is összeköthetnek.
A tengelykapcsolókat fu n kció ju k, működési- és működtetési módjuk egyaránt je l­
lemzi, ezért azonos elvek szerinti rendszerbefoglalásuk nehéz feladat. A 19. táblázatban
tö b b jellemzőt is figyelembe véve, olyan csoportosítást á llíto ttu n k össze, amely e jegyzet
Tengelykapcsolók című fejezetének felépítését is tükrözi.
Természetesen a táblázatban felsorolt valamennyi tengelykapcsoló csoport tárgya­
lására a jegyzet szűk terjedelme m iatt nem térhetünk ki, célunk inkább a mezőgazdasági
gépszerkesztésben meghonosodott típusok részletesebb ismertetése, és a tervező, illetve
az üzemeltető mérnök szempontjából lényeges tudnivalók összefoglalása.

4.-31 A tengelykapcsolók kiválasztása

A tengelykapcsolók szabványosítása még nem általános. A gyártók által kiadott

katalógusok viszont nagy számban állnak rendelkezésre, amelyekből mód nyílik a meg­
felelő méretű és felépítésű tengelykapcsoló kiválasztására.
Az átviendő névleges nyomaték (M) ismeretében a megfelelő tengelykapcsoló úgy
választható ki, hogy a névleges nyom atékot az üzemmódnak megfelelő (k > 1 ) biztonsági
tényezővel növeljük, és ezt összehasonlítjuk a katalógus adataival. A névleges nyomaték
(M) a hajtóteljesítm ényből (P) és fordulatszámból (n) számítható, értéke azonban még
egyenletes üzem esetén sem állandó. A névleges értéktől való eltérést a biztonsági tenyező
(k) célszerű megválasztásával vesszük figyelembe. A biztonsági tényező nagyságának fe l­
vételénél az indítási folyam atot, az energiaforrás (m otor) és az energiafogyasztó (h a jto tt
gép) jellem zőit egyaránt szemelőtt kell tartani (20. táblázat). A méretezési alapul szolgáló
mértékadó nyom aték névleges nyom atéktói való eltérésének teoretikus meghatározására
az egyes tengelykapcsoló típusoknál még visszatérünk.
Gyakori a teljesítményhányados (P/n) alapján történő kiválasztás is. ÍV1ivei a névleges
nyomaték a teljesítményhányadossal arányos, ez a nyomaték alapján történő kiválasztás­
sal egyenértékű eljárás. Ilyenkor értelemszerűen a névleges teljesítményből és fo rd u la t­
számból szám ított értéket növeljük a (k) biztonsági tényezővel és ezt hasonlítjuk össze
a katalógus adatokkal.
A kiválasztás harmadik szempontja a tengelykapcsoló furata iehet. Ebben az esetben
a kapcsolódó-tengelyeket méretezzük és az így nyert tengelyátmérőhöz keresünk alkal­
mas méretű kapcsolót. E módszer számtalan bizonytalanságot tartalmaz, tekintve, hogy
ugyanazon tengelyátmérőhöz többféle tengelykapcsoló található, továbbá a tengely
méretezéskor használt biztonsági tényezők sem mindig esnek egybe a tengelykapcsolóra
vonatkozóval.

176
19. táblázat: Tengelykapcsolók csoportosítása
20. táblázat: Biztonsági tényezők tengelykapcsolókhoz

Munkagépek í - - '! ; j r. .... Erőgépek

Gyorsí- , , . ' ViüVmoto* r ,, o . ; lir "" Belsőégésű motorok^?? 1/100 egyenlőtlenség! fokkal
to tttö - Géptípusok rok transz- -J I T Gőzgépek— -----— -----— ------— -----—
meg 1 , - ... 7.' . missziók ,na ina" 6 heng...4 heng. - - 3 heng. 2 heng. 1 heng.
Előtét és köziőmű, Ventillátor;
Nagyon Egyen- Generátor; Centrifugál szivattyú;
kicsi letes Turbófúvó; Forgó főmozgású ' "'1,15-1 ,25 1,2—1,3 1,4—1,5 1,65-1,75 1 ,3-1,4 1,4-1,5 1,5-1 ,6 1,7-1 ,8 2,1-2,2
szerszámgép; Száll ítóberendezé-
sek; Emelőgépek (60 kapcsol ás/h). r

Turbókompresszor; Turbófúvó; :■ j • - .
Nagy ventillátor; Légszívó (exha- •*- ........ . ..... ...... * I
usztor); Dugattyús szivattyú ... -
(7 >/100); Szállítószalag; Elevá-
Egyen- tor; Lemezhajiító gép; Centrifu- 1,35-1,45 1,4-1,5 1,6-1,7 1,85-1,95 1,5-1 ,6 1,6-1,7 1 ,7-13 1,9-2,0 2,3-2,4
Kicsi
Setes gál szivattyú; Erősáramú villamos
generátor; Emelőgépek (120 kap- - . “
csolás/h); Daru-futómű; Homok- ■• -
fúvó; Textilgépek; Könnyű fa­
megmunkáló gépek; Szerszám­
gép forgó főmozgássai ... ...

Gyűrűs fúró; Keverőmű; Mosó-

gép;Gyúró-dagasztógép; Fpszlató
(hollender); Sajtó, sorjázó; Le-
Köze- Egyen- mezolló; Egyengető: Gyalugép; 1,55-1,65 1,6-1,7 1,8-1,9 2,05-2,15 1,7-1,8 1,8-1,9 1,9-2,0 2,1-2,2 2 ,5-2 ,8
pás setes Teherfelvonó; Csiszológép;
Kompresszor Í7 > 1/100); Eme­
lőgépek (180 kapcsolás/h)
 * $ «

Munkagépek Erőgépek

'f A gépek
Vili. moto- Belsőégésű motorok 7 —1/100 egygnSőtlenségi fokkaH
Géptípusok Víztur­
t0 ttt0 " járása rok transz- ' . . Ú.T
.
binák
meg ' missziók bmak 6 heng. 4 heng. 3 heng. 2 beng. 1 heng.

Aprítógép, csmentkeverő; Cent-

rí fuga, simítódob; Szövőgép; He-
Köze- gg gesztőgenerátor; Fém forgácsoló
pes ,öS^ cek gyalugép; Szárító- és hűtődobok; 1,75-1,85 1,8-!,9 2,0-2,1 2,25-2,35 1 ,9-2,0 2..Ü-2,1 2,1-2,2 2,3-2,4 2,7-2 ,8
Bányaventillátor; Tégiaprés, for­
gókemence; Ejtőkaíapács; Emelő­
gépek (300 kapcso!ás/h)

Kalander, nedvesprés; Simító, te­

kercselő (papíripar); Kovácsprés;
brikettsaitó; Faesiszológép; Dug.
Erős szivattyú (könnyű lendkerék);
Nagy löké- Kotrógép (bagger); Személy-és 2,75-2,76 2 ,3-2 ,8 2,5-3,0 2,75-3,25 2,4-2,9 2,5-3,0 2,6-3,1 2,8-3,3 3,2-3,7
sek nehézfelvonó; Cementőrlő, kő­
törő; Kalapács; Forgókemence;
Kollejárat; Dróthúzó; Koptató-
ríob; Búvárdugattyús szivattyú

Golyós- és csőmalom (cement- u »>

ipar); Gumihengermű; Dugattyús
, kompresszor (lendkerék nélkül);
Nagy ^ Papírgyári hengersor; Szárítóhen- 3,05-3,75 3,1-3 ,8 3,3-4,0 3,55-4,25 3,2-3.9 3,3-4,0 3,4-4,1 3,6-4,3 4,0-4,7
ger, kalander; Keretfűrészek;
Fémhengermű; Görgős járat hen­
germűhöz; Nehéz fúróberendezés

CD
 4.32 Állandó kapcsolatú tengelykapcsolók

4.32.1 Merev kapcsolók

A merev tengelykapcsolók merev, állandó kapcsolatot létesítenek. Ebből adódóan a

szerkesztés legfontosabb szempontjai: az egytengelyűség, a jó kiegyensúlyozottság, a kis
súly és a könnyű szerelhetőség.
Az erőátvitel módja szerint két csoportba sorolhatók, így lehetnek alak- és erőzáróak.
Az alakzárókná! az egymásba kapcsolódó elemek szilárdsága, az erőzáróknál a súrlódó
erő biztosítja a nyom atékátvitelt.

Tokos tengely kapcsolók

A tokos kapcsolók a legegyszerűbb szerkezetű merev kapcsolók. Az acélcsőből ké­
szült to k keresztirányú csappal, retesszel, bordává! vagy szilárd illesztéssel kapcsolható a
tengelyvégekhez. A hol azt a tengelykötés szükségessé teszi, a tok kúpos végű csavarral
tengely irányban is rögzíthető. A leggyakrabban előforduló kötéseket a 132. ábra m utatja.
A keresztirányú csappal rögzített tokos tengelykapcsolóval már az előző fejezetben meg-
ismerkedtünk. menetes fu ra t o szerelöszerszóm

a b
132. ábra
Tokos tengelykapcsolók

A tokos tengelykapcsolókat a tengelykötések mintájára, felületi nyomásra méretez­

zük. A to k o t, m int csőtengelyt csavarásra ellenőrizzük.

Héjas tengelykapcsoíók

A héjas tengelykapcsolóknál a hosszirányban osztott to k szorítókötéssel kapcsolódik

a tengely végekhez. Két típusa terjedt el. A kúpos kapcsolóhüvelyes kivitel (133. ábra},
amelynél a 2 —3°-os szögű külső kúpfelületek felhúzott gyűrűk biztosítják a szorító erőt.
A héjas kapcsoíófeleket csavarok szorítják a tengelyre (134/a ,4bra). A kötést retesszel
biztosítják (134/b ábra). A kapcsolóhüvelyek anyaga általában öntöttvas. A kúpos kap-
csolóhüvelyek azonban kovácsolással is előállíthatok, hosszúságuk a tengelyátmérő
(3 . . . 4)-szerese.

180
 A héjas kapcsolók szabványosítottak (MSz 6229). Nagy előnyük, hogy könnyen
szerelhetők, jó l központosíthatok és viszonylag^olcsók. Hátrányuk a kiegyensúlyozatlan­
ság, ezért csak kis fordulétszám ok esetén használhatók.

Tárcsás tengelykapcsolók j ......

A tárcsás tengelykapcsolókat közlőm ű terköíty ékhez és más nagyobb nyomatékkaí

terheit hajtásokhoz használják. Alakzáró és erőzjáró kivitelben készíthetők.
A tengelyvégekre ékeit, zsugorkötött ese$egvfelhegeszteít tárcsákat csavarok szorít­
ják össze. Az alakzáró kivitelnél a csavarokat szorosan keli illeszteni (135/a ábra). Az egy-
tengelyűséget központosítóperem vagy- tárcsa- (135/b ábra) biztosítja. Balesetvédelmi
szempontból előnyös megoldás a védőperemes k iv ite l Perem nélküli tárcsáknál a csa­
varok burkolásáról utólag kell gondoskodni. A burkolat lemezből készíthető.

Jyj.:. ' 135. ábra

Tárcsás tengelykapcsolók

Az alakzáró tárcsás tengelykapcsoló (135/3 ábra) által átvihető csavarónyomaték

a csavarokra megengedett ny írófeszültség ( r meg) ismeretében: ( ......

Du zd 2 ír 3
— r m eg>
8 4
ahol — az összefogócsavarok íyukkörének átmérője, z — a csavarok száma, d — a csava­
rok n yírt keresztmetszetének átmérője. . .!
Erőzáró nyom atékátviteíkor (.135/b ábra)'a tárcsákat összeszorító és a z számú csa­
vart húzásra igénybevevő e rő :
Fi, z d j 7T

ahol F k — a súrlódó feiüiet közepes átmérőjére (dk ) számított kerületi erő, /i — a súrló­
dási tényező (0,2—0,25).
A súrlódó felület közepes átmérője a tárcsák érintkező hom iokfelületének gyűrű
alakú kimunkálásává! növelhető. A tárcsák általában öntöttvasból, vagy acélöntvenyből

182
 133. ábra
Kúpos kapcsolóhüvely
szó rító g y ű rű k k e l

a b
134. ábra
Héjas tengelykapcsoló

Méretezésük a szorítókötésekre fe lírt összefüggésekkel végezhető. Az átvihető nyo­

maték:
d t2
^cs M P m eg ~ ^ I<

ahol I — az egyik tengelyvéggel érintkező hüvely palásthossza. Az összeszorításhoz szük­

séges e rő :

_ 2 Mcs
d t 7T f l '
ebből a húzásra igénybevett csavarok száma:
8 Mcs____
/ i d t 7T2 d \ ameg '

ahol d j — a csavarok magátmérője, crmeg - a csavarok anyagára megengedett húzó­

feszültség.
készülnek. H om lokfelüietük nagyolt. A csavarokhoz pedig az MSz 229 szabvány szerinti
anyagot célszerű előírni.

4.32.2 Kiegyenlítő tengelykapcsolók ; • A

A tengelyvégek egymáshoz viszonyított helyzete 1nem-Tfrinden .esetben teszi íéhátővé

á mérev tengelykapcsolók alkalmazását. A 136. ábPári bem utatott tengeiyhibák kiegyenlí­
tésére ún. kiegyenlítő kapcsolókat használunk. ' " »}•*; ....

136. ábra
í’’ ! ■ . Tengely hibák

A tengelyhibáknak megfelelően radiális, axiális, szögirányú és általános kiegyenlítő

kapcsolók ismeretesek, je lle m ző jü k, hogy az egymáson elforduló, elcsúszó elempárok
kivétel nélkül alákzaróak. Üzembiztos működésük feltétele a megfelelő kenés és a por
elleni védelem. ‘ . ••
... ■ 'v : ■i . '
•o '• .*• ^í . * ‘
Radiális kiegyenlítő kapcsoltok .. ....

Radiális irányú tengelyhibák kiegyenlítésére a gyakorlatban leginkább horonyvezeté-

sesf tuskóvezetéses és körömvezetéses kapcsolókat alkalmaznak {137. ábra).

137, ábra
Radiális kieg yen lítő kapcé&í&fe>
 A kapcsoiófelek hornyaiban radiáli­
sán elmozduló kiegyenlítő elem a
tengelyvégekre rögzített tárcsaalakú
kapcsolófelek között helyezkedik el.
Alapvető körülm ény, hogy a vezető-
hornyok merőlegesek legyenek egy­
másra. -É kko r-u ^ya w s -a. kiegyenlítő
elem középpontja ( 03 ), a párhuza­
mos tengelyeítolódásnak megfelelő
átmérőjű Thales-körön, cű2 szögse­
bességű bolygómozgást végezhet (138.
ábra).
138. ábra
A radiális kiegyenlítőelem bolygómozgása

A kiegyenlítő elem 0 3 pontba redukált tömegére (m)

r- a 2
Fc = m - c j 2

nagyságú centrifugális erő hat, és mivel cj2 = 2 g jí , az Fc = 2m a co2.

A tömeg közelítőleg D átmérőjű és h magasságú henger térfogatának és sűrűségének (p)
szorzata. A szögsebességet a fordulatszámmal kifejezve, az

D 2 7r n
F = ------- h p a (------- ) .
20 9,55
Az excentricitás legnagyobb értéke amax — 0,04 D.
A súly vagyis a centrifugális erő csökkentése érdekében a mozgó tárcsát gyakran át­
fúrják. A beszorulás elkerülésére vezető felületeket lazán kell illeszteni (H8/d10). Fontos
követelmény a kopásállóság, amely hőkezeléssel növelhető. Az érintkező felületek ke­
ménysége különböző, átlagosan H Rc = 55 . . . 60.

A radiális kiegyenlítő kapcsolók mértékadó igénybevétele a felületi nyomás. A kö­

vetkezőkben a horonyvezetéses kivitel méretezését m utatjuk be (139. ábra).

A csavarónyomaték hatására a vezető felületek 6 rugalmas deformációt szenvednek.

A deformáció az E pontban zérus és sugárirányban lineárisan növekszik. Az ABC A és az
EBF A hasonlósága alapján

E i_ .
25 + J
ahol J — vezetőfelületek közötti közepes játék.

184
 Az átvihető csavarónyomaték a 174. ábra alapján:

^cs Pmax h

ahol h a vezetőfelüiet szélessége. Behelyettesítés után:

P m a x h D 2 5 2 4- 0 , 7 5 5 J
"M ; i2 '
6
4
majd a J2/4 elhanyagolásával és 5-val egyszerűsítve adódik:

P m a x h D 2 5 -4- 0,75 J

6 5 + J

A Hook törvény értelmében a deformáció arányos a felületi nyomással, azaz 5 = k pmax*

ezt behelyettesítve

Pmax ^ D k Pmax 0,75 J

svle —
6 k pr + J

A szilárdsági méretezéskor pmax < pmeg, amelyet 1500 N/cm2-re vehetünk. A k arányos­
sági tényező (0,03 . . . 0,08} /im cm 2/N, a közepes játék a H 8/d 10 illesztésnek megfelelő
maximális és minimális játék középértéke. A radiális kiegyenlítő kapcsolók anyaga d T= 80
mm-ig A 50, a nagyobbaké A ö 38 vagy Aö 45, in dokolt esetben ötvözött acél.

139. ábra
Vázfat a horonyvezetésű radiális kiegyenlítő kapcsoló
méretezéséhez

185
 Axiáiis koegyersiítö kapcsolók

Az axiáiis kiegyenlítő kapcsolók rendeltetése a nyomatékátviteien kívül a tengelyek

hődiiatácÉójának kiegyenlítése. Ismeretes, hogy a tengelyek A t hőmérsék'etváltozás
hatására A ! = ,6 L A t hosszváltozást szendvednek. Mivé! a jS hőtágulási együttható 10 “5
mm/°C nagyságrendű, a hődilatációnak csak hosszú tengelyeknél van szerepe.

140. ábra
A xiá iis k ie g y e n lítő kapcsolók

141. ábra
Körm ös kapcsoló

A hosszirányú méretváltozások kiegyenlítésére többféle tengelykapcsolót használ­

nak. A 140. ábra ezek közül mutat be k e ttő t. A legelterjedtebb típus a 141. ábra szerinti
körmöskapcsoló. Ennél a kapcsoSófelek hom lokfelületére három-három ho rn yo t marnak.
Az így képződő körm ök alakzáró módon kapcsolódnak egymással Az egytengelyűséget
központosító gyűrű biztosítja, A körmös kapcsolót hajításra és felületi nyomásra mére­
tezzük. A legkedvezőtlenebb kapcsolódási helyzetben egy körm öt

2 ÍV1C3
h

1 86
hajlító nyom aték terhel, (z — a körm ök száma). Az ébredő feszültség:

12 IV1csh
u2 ^
° ~~ ~dAk~ • z a b 0'

A fe lületi nyomás pedig szovjet irodalm i forrás alapján:

1 6 M csd k
p <dk - d )j r
c z ( h - 2e) (dk — d) [ ------- ------- 4- (dk 4 d )2 ]
O
ahol c = (0,7 , . . 0,8) tényező a körm ök egyenlőtlen fel fekvését, az e = (10 . . . 15) mm,
a kapcsolófelek közötti rést veszi figyelembe. A pmeg öntöttvasnái 2000 . . . 2500 N/cm2.

Szögkiagyenlítő kapcsolók

A szögkiegyenlítő kapcsolók (hajlékony kapcsolók) szerkezetileg két csoportba

sorolhatók: kardáncstsklők és rugalmas szögkiegyenlítők. (A második csoporttal később,
a rugalmas kapcsolók címszó alatt foglalkozunk.)
A kardáncsukló a mezőgazdaságban az egyik leggyakrabban használt tengelykapcsoló,
a tra k to r és munkagép kö zötti nyomatékátvitelnéS szinte egyeduralkodó. Szükségességét
a csuklós gépkapcsolások indokolják (munkaközben a hajtó és a h a jto tt tengely közötti
ol szög állandóan változik). A tengelyek nyomatákátadás közbeni szögeltérését a kardán­
csukló azáltal teszi lehetővé, hogy a hajtó és a h a jto tt tengely végére erősített villákban
csapágyazott összekötő kereszthez viszonyítva a tengelyek elfordulhatnak.
A kereszt és a villák kialakítása nagyon változatos, de kinematikájuk azonos. A to ­
vábbiakban a 142. ábrán vázolt kardán mechanizmus kinematikai és kinetikai viszonyait
elemezzük. A vizsgálathoz két elforgatott helyzetű derékszögű koordináta rendszert
használunk, amelyeknek x és x ' tengelyei egybeesnek. A rendszereket célszerűen úgy
vettük feí, hogy a hajtóoltíali tengely az y, a h a jto tt oldali tengely pedig az y ' tengelybe
esik. A hajtó és h a jto tt oldal a szöget zárnak be egymással és szögsebességük c és c j 2 -
Első lépésben arra keresünk választ, hogy a hajtóoldafs villa # szögelfordulásához
mekkora \Jj szogefforduíás ta rto zik a h a jto tt oldalon. Ezt a legegyszerűbben úgy hatá­
rozhatjuk meg, hogy az x, z síkban felveszünk egy 7 helyvektort, amely a z tengeíyhéz
Kp szöggel hajlik, majd megvizsgáljuk, hogy a 7 vektor x', z' síkba eső vetülete mekkora
^ szöget zár be a z tengellyel.
írju k fel az r helyvektort m indkét koordináta rendszerben a komponenseivel és az
egységvektorokkal: r ~ rK i 4 r z k és r = r« T 4 r'y j' 4 rz k \
A két egyenletből:
r* i 4 rz k - r?
K V 4 r'y j' 4 r'z k \

Ezt skalárisán szorozzuk meg i-vel, majd k'-vel, ebből adódik

r K 4 o = r^, 4 o 4 o és

o 4 r 2 cos £H~ 0 4 0 4 r'z,

187
 amelyekből

r2 cos a x\
A 142. ábra alapján

■x r*
% <p —~ é s tg y - - - - - .
rz rz

Fentiekből a kardánmo^gás jellemző szögei közötti összefüggés:

tg v5 — tQ l//.
»
C O S <*

Euből idő szerinti deriválással a h a jto tt oldal szögsebessége:

J ___ öJ j __ 1 d ifi
cos2 \js d t cos2 ^ cos a d t

a d ^ /d t = cúi = áll és ds/z/dt = co2 helyettesítéssel:

o )2 __ CÜ!
cos2 ip cos2 (/? cos a r
1
ezt az ------ő— — íg 2 ^ + 1 trigonom etriai azonossággal átalakítva:
cos \fj

(tg 2 $ + 1 ) co2 =
cos2 cos a
majd tg \p-t helyettesítve és rendezve:
cos a
---- ---- 7 2 W! •
sm 4- cos y? cos a

M in t az a végösszefüggésből kiolvasható, a h a jto tt oldali szögsebesség (c*;2 ) periodikusan

változik. A hajtóoldal egy körüifordulása alatt a h a jto tt oldal szögsebessége kétszer éri el
a m axim um át és a m inim um át. Ezt m utatja a 143. ábra, ahol a co2^ i hányadost a hajtó-
oídali szögelforduiás {<p) függvényében ábrázoltuk különböző a tengelykitéréseknél.
Megállapítható, hogy azcx szög növekedésével a h a jto tt oldal egyenlőtlenségi foka

m ax 0?2 m in
0 —----- --------------------—,
COi

növekszik. A széísőértékek helyei pedig a d cj/d p — 0 feltételből

7T 3
w2 m i n ~ w i cos cv ip —— nél és v? -- -nél
2 2
Wi
max '-----------^ ~ O-náf és (p — 7T-nél találha tók.
cos a

188
 ?

142, ábra
A kardénhajtás vázlata

Ezekkel a kardáncsukió egyenlőtlenség? foka:

8 — tg a sin oc.
A szögsebesség fiukíuáiása m iatt a h a jto tt oldal nyomatéka is ingadozik, ha ugyanis
a csap-súrlódástól eltekintünk a bemenő és a kimenő teljesítmény egyenlő, azaz
UJi M i ~ (jú2 M 2-

189
 — ■- ~
jgjg-q I
EJ*,
K
| v r K fr
\
I \ f A
! ^1 ■- / /
\— / ű\v_ í
/
\ a /
í \
f1 1
Jpís 5 ®
s\ v
i/
SŰ took f m MD QéŰA m
sno
, ~JL«
\ V ísrjsaí**/ í
11? \
\ 1
/?
\ /
r r, - \ í
i.. i i 143, ábra
\ / \ !
\ /4 kardáncsukló h a jto tt
\ / tange/yánek
%
szögsebesség ingadozása

Ebbő!
. afl sin ff •+• cos2 ff cos7' cl
\2 — M j — = M j ---------------------- —--------------------
ÍO 2 COS CL

A nyomaték szélsőértékei pedig:

ll rr 3 7T
’ 2 m ax
_L_ ^ = — -ne! es ff —-------nel
cos a 2 2

^2 m i n ^ 1 = O-náS és ff = 7r-né!,

vagyis a nyom aték is a 143. ábra szerint változik, tt/2 fáziskéséssel

A hajtás a szög§@bességváitozás m ia tt gyorsító nyom atéket is igényei: Md ~ ~ e,

h a jto tt ofdai tehetetlenségi nyomatéka és £ a szög-gyorsulás. Az e Wa-bő! deri­
válással
_ d CO2 _ cos a s*°2 01 sin 2 ff
cof.
dt {sin 2 ff + cos2 ff cos2 a ) 2

A h a jto tt tengelyt így 1VI2 — ^2 ©redő nyom aték terheli.

A kardáncsukló csapágyaiban ébredő erők az á tvitt nyom atékből számíthatók.

A maximális terhelés:
"2 m a x
Fj
2 r cos a

190
 A tengelyek szögeltérése {a) és az ebből adódó nyomatékingadozás a kardáncsukló-
ban egy, a hajtó vagy h ajto tt tengelyt hajlításra igénybevevő, járulékos nyom atéket ered­
ményez. Az M j és M2 nyom aték-vektorok a tengelyek irányába m utatnak és a szöget
zárnak be egymássá! (144. ábra). A vektor háromszöget a járulékos nyomaték vektora
(Mj) zárja, amelynek i r á n y a - t ő i függ. A <p - 0 és \p = w szöghelyzeteknél M2 = min,
ilyenkor a járulékos nyomaték a bajott oldali tengelyt hajittja. Nagysága a 144. ábra
?T 3 7T
alapján: Iftflj»j I■=
— "iM
v i ! sin a. Ha n i2 ~ niax {\p = — és—“ szögefford utasoknál) a járulékos
vu no
2 2
nyom aték a hajtó oldalt terheli, és nagysága ij I — \Ml Itg a .

a h
144. ábra
A kardáncsuklóra ható nyom atékok

A bem utatott mozgástani tö r­

vényszerűségek, a h a jto tt oldaíi
szögsebesség és nyomaték in­
gadozás, az egyszerű kardán­
hajtás alkalmazását erősen k o r­
látozzák. A h ajto tt oldal egyen­
letes üzemét azonban egyszerű­
en biztosíthatjuk kettős kardán­
csuklóval. A kettős kardáncsuk­
lós hajtásátvitel akkor egyenle­
tes — és ez sajnos ellentm ond a
szögkiegyenlftés igényeinek, —
ha az első kardáncsukló jellem ­
ző szögváltozásai a második
csuklónál ellentétes értelemben
Jelentkeznek, és azonos nagy­
ságúak. Ilyenkor a szögsebesség
145. ábra
növekedés és csökkenés kom ­ K ettős kardáncsukló elrendezések
penzálják egymást. Ennek fe l­
tételei, hogy a hajtás vaiamenny eieme egy síkban legyen, a kardántengely hajtó és
h ajto tt tengellyel bezárt szöge (öí* is ol2 ) megegyezzék és végül a hajtó és hajto tt tenge-
vilSáinak szögelfordulásai azonos fázisban fegyenek (145. ábra).

191
 Változó a szög esetén a központi elem hosszúsága is változik, ezért ilyenkor az össze­
kö tő tengelyt teleszkóposra kel! készíteni.
A kardáncsukló szerkezetek alapelemei a hajtó és a h a jto tt oldalhoz kapcsolódó v il­
lák és a kardánkereszt. Ennek kialakítása nagy változatosságot m utat. Kis nyomaték
esetén hasáb vagy gömb alakú, nagyobb nyom atékokhoz kereszt és gyűrű alakú elemeket
alkalmaznak.

146. ábra
Keresztes kardáncsuk/ó kialakítás

A főleg szerszámgépeken alkalm azott golyós kardáncsuk fonál (MSz 6428) a kiegyen­
lítő elem egy két irányban á tfú rt golyó. A golyó a fura tok végeinél la pított. A furatokba
2—2 db csapos heveder csatlakozik. A hevedereket a hajtó, illetve a h a jto tt oldali agyhoz
1—1 gyűrű szorítja. Az agyat a tengelyhez általában szegkötéssei kapcsolják.
Közepes és nagy nyom atékok átvitelére leggyakrabban keresztes csuklókat használ­
nak (146. ábra). Ezek terjedtek el a közúti és a mezőgazdasági gépgyártásban is. A villá­
kat és a keresztet kovácsolják, vagy acélból ö n tik. A kereszt csapját — amelyek leggyak­
rabban tűgörgős csapágyban ágyazottak — megfelelő keménységűre edzsk és köszörü­
lik. A tűgörgők külső csapágygyöröjét a villavégekre helyezett sapkák alkotják. A sapkák
tengelyirányú elmozdulását rögzítő gyűrű akadályozza, vagy ha a sapka az ábrától el­
térően talpas kiképzésű, ezt a célt rögzítőcsavarok szolgálják. A villa és a tengely között
a nyom atéket retesz vagy bordás kötés viszi át, azonban az agy tengelyirányú rögzítéséről
gondoskodni keíl. A helyes működés és a megfelelő élettartam m iatt a csuklók és a
kardántengely bordái mezőgazdasági viszonyok között gyakrabban 200 . . . 300 üzem­
óránként kenést igényelnek.

192
 Általános kiegyenlítő kapcsolók

A korábban bem utatott valamennyi tengelyhiba kismértékű kiegyenlítésére az ún.

általános kiegyenlítő tengelykapcsoló alkalmas. A mezőgazdasági gépeken gyakran elő­
fo rd u ló típus a láncos tengelykapcsoló. A legegyszerűbb kivitelnél a hajtó és a hajtott
oldalra erősített iánckerekeket görgős lánc kapcsolja össze. Görgős láncon kívül más
láncokat is használnak, így fogasláncot és a görgős lánc,hoz hasonló, de egy darabból
készített rugatmas műanyag láncot is. A kapcsolat kiegyenlítő jellegét a lánckerekek
fogazatának különleges kiképzése biztosítja Í147. ábra). A fogak hom lokfelületei dom bo­
ríto tta k , ez lehetővé teszi a tengelyek kismértékű, minden irányú mozgását. A lánc lehet
egy vagy kétsoros kivitelű, A maximálisan átvihető nyomaték 15 000—16 000 Nm, a k i­
egyenlítő képesség: a.max = 2 — 3°, amax = 0,5 — 2 mm, A lmax = 6 — 8 mm. A láncgör­
gők igénybevétele hajlítás és feiüieti nyomás.

147. ábra
L á n c o s t e n g e l y k a p c s o l ó k é t s o r o s g ö r g ő s lá n c c a l

Általános kiegyenlítő kapcso-

lók többek között a fogasgyű­
rűs tengelykapcsolók is (148.
ábra). Ezek külső és belső fo-
gazású fogaskerekekből épül­
nek fel. A fogaskerekek egye­
nes fogazásűak. A fugák felü­
letei dom borítottak, és a
foghézagok is nagyobbak a
normá! fogaskerék hajtásnál
alkalm azottnál, igya tengely­
kapcsoló méret- és szöghibák
1 4 8 . á b ra
áthidalására válik alkalmassá. Fogasgyűrűs tongolykapcsolö

4-
193
 4.32.3 Rugalmas tengelykapcsolók

A gépek üzemét külső vagy belső okokra visszavezethető lökések és lengések jellem ­
zik. Példaként em líthető az arató-cséplőgép. A cséplődob terhelése az adagolás egyenet­
lensége m iatt erőteljesen változik, ugyanakkor a hajtó belsőégésű m otor üzemét is egyen­
lőtlenség jellemzi. A lökésszerű terhelés ingadozásokat rugalmas kapcsolók, vagy rugalmas
hajtások alkalmazásával csillapíthatjuk. A csillapításban fontos szerepük van a rugóknak,
ezért m ielőtt a rugalmas tengelykapcsolókat bem utatnánk, röviden foglalkozunk a rugók
lengéstani jellem ző ivel
A valóságos rugót két tényező a rugómerevség(s) és a csillapítás! tényező{ő)jeílem zi.
A rugómerevség a kitérő erő, illetve nyom aték, és a kitérés, illetve szögelforduiás hánya­
dosaként definiálható (lásd a;.2. fejezetben is). A rugómerevség lehet állandó (lineáris
rugóknál), és a terhelés függvényében változó (regresszív illetve progresszív rugók ese­
tén). A számítások egyszerűsítése érdekében a nem lineáris karakterisztikájú rugóknál a
közepes rugómerevséggel számolunk.
A csillapítása' tényező:

§ =
f

a kitérő erővel (F) vagy nyom atékkat (M) egyenesen, a kitérítés (f), illetve a szögelfordu­
lás ((/?) sebességével pedig fordítva arányos. A gyakorlati számításokban a csiflapítási
tényezőt állandónak te k in tjü k .

A fentiek alapján a valóságos rugó párhuzamosan kap­

csolt s rugómerevségű ideális rugóval, és 5 csiflapítási
tényezőjű viszkózus elemmel helyettesíthető. így a
rugalmasan összekapcsolt erő- és munkagép, amely
egy kéttömegu lengőrendszert a lko t, a 143. ábrán be­
m u ta to tt vázlattal modellezhető.

149. ábra
Külső gerjesztései, c s illa p íto tt
• kéttöm egu lengőrendszer vázlata b

A mozgás differenciálegyenletei:

4- ő — + s ip = M (t) és
dt dt

ahol if i a hajtó, a h a jto tt oldal, <p ~ — y?2 a tengelykapcsoló szögelfordulása. Az

első egyenletet -gyei, a másodikat (92-vei osztva, majd összevonva
 lineáris inhomogén differenciálegyenletet kapunk. Vezessük be a

5 . 5 * s s 2
~ I ~ ^/ — +— =^o»
2 $2 $i $2
SV3
— — mc jelöléseket, és a gerjesztő nyomaték Segyen M (t) — M Q cos cotf ezeket beírva:
01
ff 4- 2 k ff 4 ff — m Q cos o>t.

A differenciáiegyeniet általános megoldását úgy nyerjük, hogy a homogén egyenlet ál­

talános megoldásához hozzáadjuk az inhomogén egyenlet partikuláris megoldását. A szá­
mítás egyszerűsítése érdekében a jobb oldalt i m 0 sin cút hozzáadásával mG e ' cot-vé egé­
szítjük ki, és ennek megfelelően ff-t is kom plexnek te kin tjü k. A megoldásban természe­
tesen ff-nek csak a valós részét vesszük figyelembe. így

ff 4 2 k ff + cüq ff = mQ e' U)t

A z egyenlet megoldását ff = A e,(a)t ~ ^ alakban keressük. A kifejezés deriválásával és

helyettesítéssel az

A f—cd2 4 2 k \co 4- col) e' ' a ;t ~ = m Q eiW t

összefüggést nyerjük. Ezt átrendezve és a jobboldalt kifejtve:

A {cúq ~ cd2 4-2 i cj) — mQ e17 = m Q (cos y 4- i sin

k 7 ).
. '§
A két kom plex szám abszolút értékének§egyenfőségéből az

mG — A V {újo — y i 1’

az iránytangensek (a képzetes és a valós részek hányadosai) egyenlőségéből pedig a fázis­

késés fangense:

2 KÜJ
tg 7

így az alapegyenlet partikuláris megoldásának valós része ff = A 0 cos (oü t ~ 7 ), ahová

A és 7 az előzőekből helyettesíthető.
A homogén egyenlet általános megoldása a fiziká ból ismert,

ff “ a e ~ Kt sin 4 a ).

Az a és a integrációs állandók a kezdeti feltételekből határozhatók meg. Az inhomogén

egyenlet általános megoldása tehát

, 2 k co
V “ —— ---------------------r ~... cos ( w t - arc tg —-------------~~ J 4
{col - <jJ2) 2 + 4 k 2 a)2 co0 ~co

4 a e ~ K t sin K2 t 4 a).

&
195
 A továbbiakban vizsgáljuk meg a végeredményként adódó egyenlet fizika i jelentését.
A rugalmas tengelykapcsoló lengése egyaj> körfrekvenciájúcsillapítatlan és egy \/~co^ —k *
körfrekvenciájú csillapított rezgésből tevődik össze. Ha w < f t , a kko ra csillapított rezgés
aperiódikus és bizonyos idő múlva elhanyagolható, de az indítást követő rövid időtartam
alatt lényegesen befolyásolja a tengelykapcsoló lengéseit. A korábbi összefüggések alap­
ján belátható, hogy a csillapítás intenzitása a választott rugó paramétereitől (s és 5 ), vala­
m int a kapcsoló tehetetlenségi nyom atékától függ. A csillapítás megszűnése után az
egyenlet jobboldalának első tagja írja le a mozgást, amely a gerjesztő nyomaték (M) kör-
frekvenciájának (co) megfelelő csillapítatlan kényszerrezgés. Ennek a rezgésnek am p litú ­
dója (A) és fáziskésése (7 ) a gerjesztő nyomaték frekvenciájától és a rugó paramétereitől
függ. Az am plitúdó az co növekedésével 00 = co0-ig növekszik majd csökken, vagyis m axi­
mumát akkor éri el, am ikor a gerjesztő frekvencia (gj) az g jq saját frekvencia közelébe
esik. Ekkor — amennyiben a rendszer csillapítóképességét jellem ző k érték kicsi, bekö­
vetkezhet a rezonancia jelensége is.
A megoldásból az is k itű n ik , hogy a rugóparaméterek helyes megválasztásával a
gerjesztő nyomaték am plitúdója csökkenthető. Ennek feltétele, hogy

V (gj>1 - u>2)2 + 4 k7 OJ2

Az ism ertetett alapeívek gyakorlati használhatóságát korlátozza az a tény, hogy a

rugalmas kapcsolókba beépített rugók paraméterei általában ismeretlenek és csak méré­
sekkel határozhatók meg.
Az alkalm azott rugók anyaga, formája és mérete a szerkezeti követelményekhez
igazodva rendkívül változatos és kialakításuk is gyakran b o n yo lu lt. Egyszerűsített mére­
tezésük azonban közismert szilárdságtani összefüggésekkel már megfelelő biztonsággal
elvégezhető.
A kapcsoló elem anyaga alapján acél-, gumi- és bőrrugós rugalmas tengelykapcsoló­
kat különböztetünk meg. A következőkben a teljesség igénye nélküi néhány jellem ző
megoldásrí: m utatunk be.

a) A b ő r és gumidugós tengelykapcsolók (MSz 952—956) a tárcsás tengelykap­

csoló m ódosított kivitelei (150. ábra). A tárcsás tengelykapcsoló azáltal válik rugal­
massá, hogy az összefogó csavarok az egyik tengelykapcsoló félhez gumi vagy bőrdugó
közvetítésével kapcsolódnak. A bőrdugó 7—9 körgyűrű karikából áll, a gumidugót vas-
tagfalú gumicsőből készítik. A gumi rugalmasabb, m int a bőr, azonban gyorsan kemé-
nyedik, ezért sűrűn keli cserélni. Gyakran a gumicsőre kívülről acélcsövet vulkanizál­
nak (Siient blok), ez növeli a dugó élettartamát.
A dugós tengelykapcsolók méretezését palástnyomásra végezzük. Az átvihető csa-
varónyomsték a 150. ábra jelöléseivel

D
M cs “ Pmeg d • l Z,
2

ahol z az összefogó csavarok száma. A megengedett felületi nyomás (pmeg) guminál

196
8 0 —100 N/cm 2, bőrnél 100—200 N/cm 2 . Ha a gumidugó belső oldalát acélcsőre vulkani­
záljuk, akkor a képletben d helyett a gumidugó külső átmérőjével számolhatunk.

150. ábra
Gumidugós tengelykapcsoló

b) 4 gumituskós kapcsolóknál (MSz 14461} a rugalmas kötést sugárirányban az

egyik kapcsoíótárcsába ágyazott hasáb alakú gumítuskók biztosítják {151. ábra). A másik
kapcsolótárcsa körmei a gum ituskók közé nyúlnak, így a nyomaték átvitel alakzáró m ó­
don, de rugalmasan tö rté n ik. A gum ituskók több rétegűek és vászonborításúak.

A gumituskós tengelykapcsolók kettő és háromrészes kivitelben készülnek. A három­

részes megoldásnál a körm ök külön, az agyhoz csavarokkal rögzített, öntvényen helyez­
kednek el.
A gum ituskók igénybevétele hajlítás, Az átvihető csavarónyomaték pedig a 151/a
ábra jelöléseivel

A gumituskóban ébredő hajlító feszültség a z. számú tuskó megegyező terhelését fe l­

tételezve:
M hmax 3 Fk (a — 2e) .

Az F k -t kifejezve és az előző összefüggésbe helyettesítve az átvihető csavarónyomaték:

 151. ábra
Gum ituskós tengelykapcsoló

c) A rugalmas abroncsos tengelykapcsolóknál a kapcsoíófefek közé csavarásra

terheit abroncsszerű rugalmas elemeket építenek (152. ábra). Az abroncs alakja és a
befogás módja változatos. A legismertebb típusok a Periflex, (152/a ábra), PasrafSex {152/b
ábra), MuSíicross (152/c ábra) és a Vulkán (152/d ábra). Az abroncsos tengelykapcsolók
előnyei: a nagy rugalmasság, az egyszerűség, és az hogy nem kívánnak pontos tengefybe-
áliítást. Az abroncs anyagától függően + 80 és — 25 °C között üzem eltethetők. A két
kapcsolófél kö zö tti maximális fázis eltérés 16° lehet.

198
 C 152. ábra
Rugalmas abroncsos tengelykapcsolók

d) A szögkiegyenlítő kapcsolók közé sorolható rugalmas tengelykapcsoló a Hardy

tárcsa (153. ábra). A szövetbetétes rugalmas tárcsához a két vagy háromágú villás, esetleg
tárcsás kapcsoSófelek kapcsolódnak csavarokkal. A tárcsa fu ra tait acélcsövekkel bélelik,
* és a furatok környékét acélpajzsokkai védik. A villákhoz csatlakozás felváltva tö rténik,
ezért a furatok k ö z ö tti tárcsarészek terhelése váltakozva húzás és nyomás. A tengelyek
legnagyobb szögeltérése ± 3° lehet.
t
 A rugalmas tárcsás tengelykapcsolók méretezését húzásra végezzük. A tárcsa külső
sugara M uratov szerint az

40 M cs — (n + 3 } c
R= V --------— — :--------- ------------------ -------------------cm
n z V (1 + n) C*m
Jmeaeg c2

összefüggéssel számítható, ahol z a csavarok száma, v — a tárcsa vastagsága, az

3—m
(m — a Poisson-féle szám),
1+ m

c —— rr 0,7 . . . 0,8 (r — a csavarok osztókör-sugara), az R/v ~ 10 és ameg = 1000 N/cm'

R

e) A z acélrugós tengelykapcsolók kapcsoló elemei az igénybevétel módja szerint

hajlításra és csavarásra terheit rugók lehetnek. A legismertebb h a jlíto tt rugóval épített
szerkezetek: A Forst-féle és a Bibby tengelykapcsolók.
154. ábra
A Forst-féle acélrudas kapcsoló A c é l rudas tengelykapcsolók
(Forst)
hajtó és hajtott oldaii feleit tű
vagy rúd alakú rugóelemek
k ö tik össze {154. ábra}. A ru-
góelemek a tárcsák hom lokfe-
íü létén, vagy két osztókor
mentén készített furatokban
helyezkednek eS. A kapcsoló-
feleket a fedél és a to k tartja
össze.
A furatok kialakítása és a rugóelem befogásának a módja az eredetileg lineáris rugó­
jelleggörbét igény szerint módosíthatja. A 155. ábra különböző beépítési módokat és a
hozzátartozó jelleggörbéket m utat.

155. ábra
A rugóelemek beépítési m ód ja i én jelleggörbéik

200
 A rugóelemek méretezését Poljakov és Barbas módszerét követve lineáris és nem
lineáris jeüeggörbéjű rugóra is eívégezzük.
A rugóeiemeket terhelő kerületi erő,, a csavarónyomatékból

2 M cs
Fi
cL z

ahol z -- a rugóelemek száma, d k — a lyu kkör átmérő.

A szabadon befogott lineáris jeüeggörbéjű rugó (156/a ábra) görbülete a rugalmas
szál differenciál egyenletből:
1 _ Fi m

—t r
F, S z r /
//fs /
\
|f3
V
\s
J \
\\

156. ábra
Szabadon b e fo g o tt és íve lt p ro fito n vezetett rugóé lem

lehajlása
L l UL
3 ! E

A kapcsolófelek egymáshoz viszonyított elfordulása a d k lyukkörön 2 f, így a relatív

szögeSfordulás
4f 8
ip --
3 I E d k 2z

Ebből a rugómerevség

201
 A 156/b ábra nem lineáris jelleggörbét adó befogást m utat. A vázlat szerinti rugó szabad f
hossza a felfekvés m iatt S~re csökken és a terhelés függvényében változik. A szabadhossz
görbülete
1 _ Fi I
p SE

a lehajlás pedig három részből tevődik össze:

f = f i + fa + fa .
kifejtve:

*. — (m — I)2 -f--------
, I (m -— -----!) -+----
. F[------
I3 ==-------------
m 2 - I2 -f-, F i I3
2 p 3 1E 2p 3 1E
A relatív szögelfordulás
4 f 2 (m 2 - I2) -f-, 4 F, I3
dk Pdk 3 1E d k
illets/s behElyettesítés és átrendezés után
F , Í8 I m 2 - 2 !3 !
3 I E dk

Végű! Fi -et helyettesítve, az f függvényében változó rugómerevség:

d Mc, _ 3 1 E dk 2 z
S = d<p 6 1m 2—2 I3

A rugóeiemek átm érőjét úgy kel! meghatározni, hogy a rugómerevség megfelelő le­
gyen, ugyanakkor a szilárdsági követelmények is kielégüljenek.

A lineáris jeileggörbéjű rugóelemekben ébredő feszültség

Fi m d M cs d m
g . ^ ^mag»
21 dk z 1
amelyből l-t kifejezve és a rugómerevség összefüggésébe helyettesítve a rugóeíem átmérője

8 S Omeg ^
d —-
3 M cs m E d k

A rugóeiemek száma ennek ismeretében már számítható. Az ívelt profilo n befogott, nem
lineáris jeileggörbéjű rugó méretezésekor is a fentiekhez hasonlóan járunk el.
Megjegyezzük, hogy a körkeresztmetszetű rugón kívül más alakú elemek is haszná­
latosak. Találunk olyan szerkezeti megoldásokat is, amelyeknél a rugóelemeket csoporto­
san helyezik el a furatokban. A kapesolófefek anyaga általában acéföntvény. A rugóele­
mek kopása kenéssel csökkenthető.
A hajSításra terhelt rugóeiemekkeí m űködő tengelykapcsolók közül az egyik leg­
ismertebb a kígyószerűen h a jlíto tt rugóval felszerelt Bibby-féle kapcsoló (157. ábra).

202
Összekapcsolt tengelyvégeken C 35 szerkezeti acélból kim unkált, vagy Aö 45 anyagból
ö n tö tt fogazott agyakat rögzítik. A fogak kö zö tt helyezkedik el a több darabból álló
hajiftot rugószaiag (158/a ábra). (Anyaga különleges rugóacéS, amelynek rugalmassági
határa 160 N/cm 2 .} Nagyméretű kapcsolóknál egymás alatt több (2 . . . 3 db) rugó-
szalag is elhelyezhető. AfogoSdaiak dom bo rítottak, ezért a szalagok csak nagy terhelés
esetén fekszenek fel (158/b ábra). Kisebb terhelésnél a rugószalag jelleggörbéje lineáris.
A méretezés során a Forsí-kapcsolónál bem utatott módszer követhető. A fogoldai és
a rugó érintkezési pontjában ható kerületi erő

157. ábra
Acéts^alag-rugós tengelykapcsoló (Bibby)

r J M CS
r ------- ,
k D z

ahoí z — a fogszám, k — az egymás felett elhelyezett szalagok száma és D — az osztó-

kör-átmérő. A két kapcsolófél relatív elmozdulása az osztókörön mérve a 158. ábra je ­
löléseivel

f
12 I E
és a relatív szögelf'orduiás

-= 1 1 = J l l L mcs i 3
D 6DI E 3 D2 k z I E

203
 a b
1 58. á br a
Vázlat a B ib b y kapcsoló méretezéséhez
Ebből a rugómerevség
ÍVŰ 3 D2 k z ! E .

</>
A rugóban ébredő feszültség
Mh h Fj I h M cs I h
q Cffn eq ■
2 i 4 i 2 Sk D z
A két utolsó egyenletet összevetve és a rugó vastagságot (h) kifejezve

2 I eg ^
h =■
3 D Mcs E
ahol omeg = 45 0 0 0 -5 5 000 N /cm 2.
A rugó szélessége (b) a rugó vastagsága (h) ismeretében az
b h3
! ---------
12
összefüggés alapján számítható:
6
b= -
,, * k ♦ D • z omeg

(Az ajánlott fogszámot (z), az egy horonyban elhelyezkedő szalagok számát (k) a fogazat
osztását (t) tapasztalati táblázatok tartalmazzák.)
Az osztásból az osztókör átmérője
zt
D == —
77

a fog-szélesség és a fogvastagság aránya H ~~ 3,5 B ,a c pedig 1 . . . 5 mm

f) Csavarásra terheit rugóval m űködő tengelykapcsoló a két szimmetrikus léiből

álló Cardefíex kapcsoló (159. ábra), A kapcsolófeleket szegmensekből és rugókból álló
rugalmas rendszer köti össze. A szegmensek csapjai a tárcsában kúpos felületen ülnek,
és anyával rögzítettek. A forgásirányba eső csapok egyrészt a rugókat tartják a helyü­
kön, másrészt azok deform ációját határolják.

204
 159. ábra
Csavarrugós tengelykapcsoló

Az egy rugóra ható erő (F) a csavarónyomatékból (Mcs)

F=

ahoi z — a rugók száma, d r — a szegmensek osztókörének átmérője. Az F erő hatására

a hengeres csavarrugóban csavaró-, hajlító-, nyíró és nyomófeszültség ébred. Kis menet­
emelkedésű rugó esetén azonban eíegéndő a csavaró feszültséget okozó

0 F
M = -----
2

nyomaték figyelembevétele is, ahol D — a csavarrugó középátmérője. A rugó alakválto­

zási munkája

o o

ahol I = D 7T n a rugó hosszúsága és n a rugó menetek száma.

A rugó összenyomódása Castigliano tételével;
f _ á W __ D 3 7T n F
3 F 4 lp G
 t
A rugóban ébredő feszültség
Md D Fd ,
r ~ ------
^ ~ ^^ r 1 m eq /
2 ip 4 IP
A
ahol d — a csavarrugó huzalátmérője és r meg = 25 000 . . . 42 500 N/cm 2 . A szükséges
huzalátmérő pedig
. d 4 7T , . , , .
i = ------ helyettésitessel
• 32

^ ag

A kapcsoló súriódó fe lü le te it, a csapokat |s a szegmenseket kenni kel!. Űzemközben

0,5 D axiális, 0,01 D radiális hiba még megengedhető, a maximális relatív szögeífordulás
a kapcsolóterek kö zö tt 5° lehet.

4.33 Változó kapcsolatú tengelykapcsolók

A kívülről változtatható vagy önműködően változó kapcsolatú tengelykapcsolók

skálája rendkívül széles. Az alkalm azott nyomaték átvitel mechanikus (alak és erőzáró},
hidrosztatikus és elektromágneses lehet. A nagyszámú eltérő típus közül a következőkben
csak a mezőgazdasági gépészmérnöki gyakorlatban leginkább előforduló szerkezetek
tárgyalására térünk ki.

4.33.1 Súriódó kapcsolók

A súriódó kapcsolók jellemzője, hogy a kapcsolófelek kö zö tti nyomatékátvitel

dörzsfeiületek összeszorításával erőzárás útján valósul meg.
A felületek egyike vagy egyik csoportja axsálisan elm ozdítható, így a hajtó és hajtott
oldal k ö zö tti kapcsolat tetszés szerint, akár forgás közben is megszüntethető. A felületek
összeszorításához szükséges erőt, illetve a szétkapcsolást kívülről m űködtethető szerkezet
biztosítja. A működtetés módja szerint a súrlódási kapcsolók mechanikus, elektromecha­
nikus, pneuroo-mechanikus és hidromechanikus rendszerűek lehetnek. A súriódó felület
alakja szerinti csoportosítás megkülönböztet kúpos, tárcsás, lemezes és hengeres kapcsoló-
felületű tengelykapcsolókat.

A súriódó kapcsolók indítása

A súriódó kapcsolók üzemét a gyakori szét- és összekapcsolás jellemzi. Ezek a kap­

csolások az állandó jellegű üzemnél nagyobb terhelést jelentenek a tengelykapcsoló szá­
mára. A kapcsolásokat kísérő csúszás hőfejlődéssel és kopással jár, ezért a súriódó kap­
csolók méretezésekor elengedhetetlen az indításokat, illetve a kapcsolásokat kísérő fo ­
lyamatok ismerete.

206
 Az indítás pillanatában a hajtó és a h a jto tt oldal szögsebessége közötti különbség
maximális (160. ábra). Ez a különbség a t i pillanattól kezdve fokozatosan megszűnik.
Ideális esetben a hajtó oldali c jj szögsebesség állandó, a hajtott oldali üj2 szögsebesség
* pedig lineárisan növekszik (160/a ábra). A valóságban azonban az indítást követően a
hajtóofdal szögsebessége is változik (160/b ábra). A 180/c ábrán pl. egy olyan esetet
m utatunk be, am ikor co2 parabolikusén növekszik.

160, ábra
Szögsebesség — id ő függvény — a súrfódó kapcsolók indításakor

A nyom atékokat vizsgálva M i hajtó, IVI2 terhelő- és M k kapcsolónyomatékokat

különböztetünk meg. A kapcsolónyomaték a tengelykapcsoló konstrukciója által meg­
szabott törvényszerűségű időfüggvény M k — Mk (t) pl. a 161/a, b és c ábra.
A kapcsolónyomaték időfüggése általában ismeretlen, ezért a gyakorlatban a hajtó-
oldali nyomatékkai vesszük azonosnak. Az o jj szögsebességet pedig állandónak te kin tjü k.
Az indítás teljesítm ény igénye három részből tevődik össze:

Pl = P 2 t + P*d + Pv
ahol P2t és ?2 ó a h a jto tt oldali terhelés legyőzéséhez, illetve a hajtott oldal gyorsításához
szükséges teljesítm ény, Pv pedig a teljesítményveszteség. Az egyes tagokat helyettesítve
és átrendezve a teljesítm ény veszteség
Pv (t) “ M i (t) io\ - M 2 <*>2 (t) - Md <t)r
ahol a gyorsító nyomaték {Mü ) az

Md = 02 — ^ = 82 e2
dt

207
összefüggés által meghatározott. A teljesítményveszteség hővé alakúi s ez a súrlódási fe lü ­
letekre hőterhelést jelent. A hőterhelhetőség azonban korlátozo tt, ezért méretezéskor
meg kell határozni a 0 — T idő intervallumban disszipálódó energiát. Ez a teljesítmény-
veszteségből
T
W v = f Pv (t) d t
-------- 0 ......... - ....
Vagyis esetünkben:
T T T
Wv = <jú\ J M i (t) d t — j a; 2 (t) d t — J M d g j2 (t) d t
0 ti t,

illetve a jobboldal utolsó tagjának átalakításával:

T
Md ÚJ2 (t) d t — B2 jf OJ2 d <jÜ2 —
0

T T
coí
Wv = cOi J M i (t) d t — M 2 f cj2 (t) d t — 02‘
0 ti

1k ~M j = a l l

161. ábra
N yom aték — id ő függvény —
a súrlódó kapcsolók indításakor

208
 Az energiaveszteség tehát a fe n ti összefüggésből az M j (t), illetve o j 2 (t) függvények he­
lyettesítése után megállapítható. Az is belátható, hogy az energiaveszteség az első tag
csökkentésével mérsékelhető. Ennek módjai:

a) A gyorsítás t = 0 pillanatban induljon. Ennek feltétele Mj = M k > M 2. Ekkor a

O-ti időtartam alatti veszteség eltűnik.

Indításkor JVL2 0, azaz nincs terhe Sás. E kko r csak a h a llo tt oldal gyorsításához szük­
séges energiát keli a hajtó oldalon biztosítani. így az energiaveszteség:

T T
Wv = f M c jj d t — J Md lo2 d t és átalakítva
0 0

CaJi CO| 2
Wv = 82 J d c j 2 — J oj>2 d ö j 2 ) — Q
0 0 2
Vagyis az energiaveszteség egyenlő a gyorsításhoz szükséges energiával. Traktoros gép­
csoport esetén pl. ez azt jelenti, hogy a munkagépet csak az indítás után célszerű munka-
helyzetbe állítani.

A súriódó felületek (A) fajlagos hőterheiését a diszcipálódó energiából (Wv) az órán­

kénti kapcsolások számának (m) figyelembevételével a

9 m
A/V = -----------
A

összefüggés alapján számíthatjuk. A w megengedett értékeit a 21. táblázat tartalmazza.

21. táblázat: A súriódó felületek hőterhelhetősége

w m eg
Súriódó felület
[J/cm 2 h]

Acél/acél (olajköd kenés) 830 .. . 2100

Olajhűtéses lemezek 4 2 0 0 ...8 4 0 0

Száraz lemezek 840 . . . 1300

209
 A dörzskapcsolók súrlódó anyagai

A súrlódó kapcsolók méretezésének fontos adata a súrlódási tényező, amely egyebek

m ellett elsősorban a választott anyagpártól függ. M int az ismeretes, különbséget teszünk
(dQ nyugvó és fi mozgásbeli súrlódási tényezők között. A nyugvó súrlódási tényezővel
csak kis fordulat- és kapcsolási szám esetén számolhatunk. A súrlódó betétek másik
fontos jellemzője az egységnyi felületre megengedett nyomás. Ennek értékét az anyagpár
függvényében táblázatok tartalmazzák. A harmadik fontos adat az anyagpár megengedett
hőterheiése, amelyet gyakran a megengedett hőmérséklettel adnak meg.
A leggyakrabban használt súrlódó anyagok: acél, öntöttvas, azbeszt, szinterfém és
különböző keramikus anyagok. A vas és acélanyagok önmagukban és más anyagú betéttel
kombinálva használatosak súrlódó anyagpárként. Acél-acél elempár elsősorban a több
lemezes dörzskapcsolókban fo rd u l elő. Ilyenkor HRC = 48 keménységű, csiszolt felüle­
teket alkalmaznak és a megengedett felületi nyomás maximáiisanlOO N/cm 2 lehet. A súr­
lódási tényező a felületi nyomás és a csúszási sebesség függvényében változik 162. ábra.
Az acél-öv párosítás ma már csak a nyomatékhatároló kapcsolókban fordul elő. Az ön­
töttvasnak ugyanis nagy előnye, hogy súrlódási tényezője különböző tényezők hatására
csak kismértékben változik. Acél-szinterfém és az acél-rézszövet betétek esetén az acéi
keménysége HB = 2000 N /m m 2. A szinterfém rézalapú fémporkeverékből magashőmér­
sékletű sajtolássai készül. A szinter felülete kemény és kopásálló. Az acél- fémkerámia
betéteket a fémkerámia törékenysége m iatt csak nagy terhelésekhez használják. Előnyük
a nagy súrlódási tényező (0,25 . . . 0,3).

I !
!
\ i
\
i i ,
0 S2 ■V,
V s * ******► *sa:B

x í A jJsza ro z
--- apey- ^ 35
0,1 ZBCSt <oJL»S> Ű55«í>

•
I
jiiífrenf)
0 I

10 2 0 40 60 60 100
p [ n le m2] '[ m is ]

o b
162. ábra
A súrlódási tényező változása a fe lü le ti nyomás és a csúszási sebesség függvényében

A mezőgazdaságban leggyakrabban előforduló súrlódó alapanyag az azbeszt. Az elemi

azbeszt kis szilárdságú és gyorsan kopik, ezért különböző anyagokkal keverve alkalmaz­
zák. A szövött azbesztbetétek gyártásánál az eiemi azbesztszálakat a tartásukat biztosító
anyaggal szövik és impregnálják. Váz anyagként gyakran használnak fémet, cink, réz és
alumínium szálakat. A préseit műanyag-alapanyagú súrlódó betétek anyaga azbeszt,

210
műgyanta és gumi keveréke. A merevítő tárcsára a betéteket oldhatatlan kötéssel (ragasz­
tással, szegecseléssei) erősítik fel.
A súriódó kapcsolók méretezésének kritiku s pontja a súrlódó anyag jellemzőinek
felvétele. Ennek során a gyártó cégek előírásától igen gyakran eltérő üzemi körülmények
m iatt a táblázatokban közölt adatokat célszerű mérésekkel is ellenőrizni.

A súrlódó kapcsolók szerkezeti kialakítása és méretezése

A súrlódó kapcsolókkal szemben tám asztott alapvető követelmény, hogy az energia-

forrás nyomatékét a lehető legkisebb veszteséggel továbbítsák a hajto tt oldalra, a kikap­
csolás gyors, a bekapcsolás pedig lassú legyen, a kapcsoló szerkezete a betétek kopása
esetén tegye lehetővé az utánáilítást.
A követelményeknek csak a helyesen méretezett tengelykapcsoló tesz eleget. Ez a
súrlódó betét anyagának, alakjának és méretének megválasztását jelenti. A méretezés
bázisadata általában a névleges nyomaték (M n). Ebből számítjuk a tengelykapcsoló csúcs­
igénybevételét az indítást kísérő csúszás, a kapcsolások gyakoriságának és a súriódó-
betétek egyenetlen felfekvésének figyelembevételével:

k Mn
^ cs m ax
Cm Cv ^'2
A k dinamikus tényezővel már a bevezetőben (4.31 fejezet) foglalkozunk (20. táblázat).
A csúszási tényező (cv) a csúszási sebesség, kapcsolási tényező (cm ) az óránkénti kap­
csolások számának, a cz tényező pedig a súrlódó felületek számának függvénye (163/a, b
és c ábra). A relatív sebesség az indítás pillanatában — am ikor a h ajto tt oldal még áll — a
hajtó oldal forduiatszámábó! számítható:

dkoz * n

a) Kúpos súrlódó kapcsolók egy- és kétkúpos változatban készülnek. Egyszerűségükön

és olcsóságukon tú l további előnyük a lágy indítás, a gyors kikapcsolhatóság, vala­
m int a központosító képesség. Általában száraz üzeműek és súrlódó betéttel készül­
nek. A bennakadás elkerülése érdekében az önzárást kerülni kell. Ezért a kúpszög
minimálisan 20—24° lehet, a maximumát a kife jth e tő kapcsolóerő korlátozza.
A kapcsolóerőt ugyanis állandóan m űködtetni kell. Ez különösen nagy hátrány az
egykúpos kapcsolóknál, ahol a nyomóerő a hajtó oldalra is átadódik (164/a ábra).

211
 a

c
163. ábra
Diagramok a súrlódó kapcsolók méretezéséhez

212
Egykúpos súriódó kapcsoló
 Az F a kapcso lóerővel összenyomott a kúpszögű felületre merőlegesen FN erő
ébred, amely juFn nagyságú súrlódó erőt hoz létre. A szerkezet erőjátékát összekapcso­
láskor a 164/b ábra vektorsokszöge szemlélteti, amely alapján

Fa = Fn (sin - + ( i c o A
2 2

Az Fa axMils_.erpl_a...hajtó oldali csapágynak kell felvenni. Ezt a hátrányL_a_.kéí kúpos

kapcsoló kiküszöböli. Ennek egyik változatát a 165. ábra mutatja be. A súriódó betétek

166. ábra
Vázlat a kétkúpos kapcsoló méretezéséhez

és a nyomótárcsák erőjátéka a 166. ábrán látható. A két-vektorábráról felírható egyen­

letek

Fn — es
. ol . a
sin - + ü cos—
2 2

cos----- lí sin —
2 2

214
 A két egyenletből az összeszorító erő

F a = F n tg +

Az egykúpos kapcsoló működésének a feltétele, hogy az átviendő nyomaték:

dk
*^cs max Ek d k ~ jl F[\i~~ .
2

A kúpfeiüJetekre merőleges FN nagyságát a súriódó betétre megengedett felületi nyomás

korlátozza, így
dk
^ c s max “ M P m eg ^ ~ >
2
A súriódó felület a 164. ábra jelöléseivel A ^ d k it b, ezt helyettesítve

1 2
^ c s m ax “ M Pmsg ^ ^ ^ k

A kétkupos kapcsolónál az átvihető nyom atéket a külső felületen ébredő fi F^ ha­

tározza meg, vagyis

^ c s max D,

ahol D a küiső felület átmérője, A fe lületi nyomás azonban a kúpfelületeken nagyobb,

ezért Ffg-t helyettesítve

Mcs max Fjvj (cos - - / i s in -) D és

bevezetve a megengedett felületi nyomást

M cs max ~ M Pmeg A (COS jU S Ín |) D,

ahol A az egyik kúp felülete.

Súriódó anyagként általában az azbesztszövet-acéi párosítás használatos. A pmeg ér­
téke a betét minőségétől függően 50 . . . 100 N/cm 2 lehet.
Az önzárás elkerülésének feltétele
~ > arc tg ju

b) /A tárcsás tengelykapcsolók az erőzáró kapcsolók legnagyobb csoportját képe­

zik. Alkalmazásuk a mezőgazdasági gépszerkezetekben is igen gyakori. M int az ismere­
tes, a mezőgazdasági gépek többsége m obil üzemű és energiaforrásként ezért legtöbbször
belsőégésű m otorokat használnak. A belsőégésű m otorok hátrányos tulajdonsága, hogy
terhelés alatt nem indíthatók és csak bizonyos fordulatszám felett képesek teljesítm ényt
leadni. Ezért a m otor és a nyom atékváltó közé változó kapcsolatú tengelykapcsolót keli
iktatni. A célnak leginkább a tárcsás tengelykapcsolók felelnek meg.

215
 167. ábra
Egytárcsás száraz tengelykapcsoló

V
 A 167. ábra egy egytárcsás tengelykapcsolót m utat. A szerkezet a m otor lendítő-
kerekére van szerelve. Bekapcsolt helyzetben a rugók a súrlódó tárcsát a nyomótárcsán
keresztül a lendítőkerékhez szorítják. Ilyenkor a iendítőkerék, a súr lód ótárcsa, a nyom ó­
tárcsa, valamint a súrlódótárcsához k ö tö tt bordástengely együtt forognak. A kikapcsolást
3 kívülről, pedállal m űködtetett nyomócsapágy teszi lehetővé. A m ikor a nyomócsapágyat
a lendkerék felé elmozdítjuk-; az a kétkarú emelőként m űködő kiemelőkarok segítségével,
a rugók ellenében oldja a kapcsolót.
j eÍTegz etéTíárcsáskapcsoló, a 168. ábrán látható kettős működésű, kéttárcsás szer­
kezet. A iendítőkerék után az első súrlódó tárcsa a tra kto r sebességváltójához, a második
a tra k to r teljesítményíeadó tengelyéhez továbbítja a m otor nyomatékét. Az oldás közös
kiemelőszerkezettei végezhető, A nyomócsapágy kinyomásává! a nyomótárcsa, a második
súríódótárcsa és a közbenső sima tárcsa együtt mozdulnak el. így először a iendítőkerék
és az első súríódótárcsa kö zötti kapcsolat oldódik. A teljesítményleadótengely viszont
továbbra is forog, mivel a segédrugó a közbenső sima tárcsán keresztül a második súrlódó-
tárcsát továbbra is a nyomótárcsához szorítja. A nyomócsapágy teljes elmozdításakor a
Közbenső simatárcsa fe lü tkö zik, és megszűnik a teljesítmény tengely hajtása is.

csavar
középső sima tárcsa

nyomotorcsa

első d&zsbe
tétes tárcsa

i
m ásodik "7
betétes tárcsa so kerék -
hez

eroleodó
tengelyhez

nyomoru-
gó

segedrugo

168. ábra
Kettős m űködésű kéttárcsás tengelykapcsoló

217
 A francia Herriau A M —8 cukorrépa kombájn
főtengelykapcsoiója az Ortiinghaus — Werke
terméke (169. ábra}. Ez a típus átmenetet
képez a tárcsás és lemezes kapcsolók között.
A súriódó felületek közül a hűtőbordás
nyomótárcsák belső, a súrlódóbetétes közben­
ső tárcsa külső fogazásúak. Az összeszorítás
eszközei a h a jto tt oldali agyba süllyesztett
szögemelők és a kapcsoló hüvely. A súriódó
felületek kopása esetén a tengelykapcsoló
játéka a finom menetemelkedésű anyával
utánállítható.

169. ábra
H űtőbordás tárcsás tengelykapcsoló

c) Lemezes súriódó kapcsolók. A tárcsás tengelykapcsolók méretei a nyom aték­

igénnyel növekszenek, ezért nagy nyom atékok átvitelére célszerűbb olyan lemezes kap­
csolókat alkalmazni, amelyeknél a súriódó felületek részekre tagolódnak. Ezek száraz és
oíajkenésű kivitelben készülnek. Alkalmazási területük a mezőgazdaságban: lánctalpas
tra kto ro k kormánykapcsolói, magajáró gépek főtengelykapcsolói, nyom atékváltók k i­
egészítő áttételeinek kapcsolói.
A 170. ábra többtárcsás száraz kormánykapcsolót szemléltet. A belső fogazású
agyhoz, amely egyben a fékdob szerepét is betölti, külső fogazású, dörzsbetéttei ellátott
lemezek kapcsolódnak. Ezek között fésűfogszerűen helyezkednek el a hajtódobokhoz
k ö tö tt belsőfogazású acéllemezek. Oidáskor a nyomótárcsát kell az összeszorító rugók
ellenébe elmozdítani.
Az egyik leggyakrabban alkalm azott lemezes súriódó kapcsoló típus a 171. ábrán
látható kivitel. Működési és m űködtetési elve lényegében megegyezik a hűtőbordás
tárcsás kapcsolóval, csak a tárcsák helyett itt lemezek viszik át a nyom atéket. A leme­
zek váltakozva külső és belső fogazattal, a kisebb átmérőjűek körm ökkel készülnek.
Vastagságuk átm érőtől függően 1 . . . 6 mm.

Az acélíemezes kapcsolók általában olajozva üzemelnek, az átvihető nyom atékot

illetően alkalmazási területük széles (7,5 . , . 1 6 000 Nm}.

218
 A tárcsás és a lemezes kapcsolók
méreteit a már ismert összefüggéssel
M cs m ax'bói a következő gondolatme­
nettel számíthatjuk. A súrlódó betétek
körgyűrű alakúak. A z elemi körgyűrű
által átvihető nyomaték a 172. ábra
jelöléseivel _____
dM = ju r d F A
Az elemi axiális erő a felületi nyomás
és az elemi körgyűrű felület szorzata
d F A = 2 p r 7r dr,
ezt helyettesítve és az integrálási hatá­
rokat kijelölve:
D/2
M ~ 2n f /j p r 2 dr,
d /2

Vázlat a tárcsás és lemezes tengelykapcsolók méretezéséhez

Közelítésként állandó súrlódási tényezővel és egyenletes nyomáseloszlássai számolha­

tu n k, ekkor

M = £ £ £ . ( d 3 — d 3).

Az összeszorításhoz szükséges erő pedig d/2 és D/2 határok közötti intergráiással

77 p (D
' —l2 — dj 2 ).
A

Bevezetve a
0 -F d D- d , b
dkö* = — “ — ; b = ~ es c ^ —~
£ 2 di,
kifejezéseket,
D = d k (1 + ej és d = d k (1 — c).
Ezek behelyettesítésével az átvihető nyomaték (M) és az összeszorító erő (FA )

3c
n (j p d k illetve FA = tt p d k c.

A c hányados tárcsáskapcsolókná! 0,15 . . . 0,3 lemezes kapcsolóknál 0,1 . . . 0,25. (Leme­

zes kapcsolóknál a fenti összefüggések értelemszerűen egy súrlódó felületre vonatkoz­
nak). Ha a lemezes kapcsoló áita! átviendő névleges nyomaték M n, akkor

k M, 3c
TT f i p d k ■Z
cv cm cz

219
 fe k d o b

nyomotarcsa

JZZZZZZZZZZZZ/Á
nyom oesapagy

170. ábra
Lemezes korm ány kapcsoló

171. ábra
Lemezes tengelykapcsoló
ahol z — a súrlódó felőletek szánna. Az ismeretlenek számát úgy csökkenthetjük, hogy a
183/c ábra egyenesét egyenlet alakjában adjuk meg:
cz ~ 1,09 - 0,03 z
A lemezsort általában belső fogazatú lemezek zárják. Ezért a szükséges belső fogazatú
lemezek száma

<b - 2 * T,

a külső fogazatúaké pedig

A felületi nyomás az alkalm azott anyagpároktól függően széles határok között (5 . . . 200
N /cm 2} változhat.

ó) A hengeres dörzskapcsolók alkalmazási területe egyszer szűkül. Nagy fordulat-

számú gépeknél, mivel a centrifugális erőre érzékenyen reagálnak, nem használhatók.
A Trium ph kapcsoló 173. ábra azonban m int szerkezeti érdekesség feltétlenül figyelm et
érdemel,
A h a jto tt tengelyre ékeit, kemény és köszörült felületű hengert téglalap kereszt­
metszetű csavarrugó veszi körül. A rugó egyik vége a hajtótengelyhez k ö tö tt tárcsához
kapcsolódik, és azzal együtt forog. Bekapcsoláskor a szögemelő egy csukíópont körül
elfordul és a rugó első menetét a hengerre szorítja. Ezután a két végén befogott rugó
fokozatosan, teljes felületével a hengerre feszül, A rugó és a henger közötti súrlódóerő
egyensúlyt ta rt az átviendő kerületi erővel.
A T rium ph kapcsoló közelítőleg a kötélsúrlódás alapján méretezhető. Az átvihető
nyomaték

M = - - S = - (T — T J = — T 0 ( e ^ - 1),
2 2 2

ahol d a henger átmérője.

Az átvihető nyomaték a rugó és a henger között megengedett felületi nyomástól
függ. Az elemi dA felületen ébredő fe lületi nyomás:

p = dN 2 dN f
— = -----------
dA db d \p

it t b a rugó szélessége. A dN/d helyettesítve a

221
 4
A szög függvényében változó felületi nyomás maximuma. p max Pmeg<

iyettesítve
D - j L - j qW
Km eg , 1o c >
öb

ebbői a T 0 felhasználásával az átvihető nyomaték

M = ---- Pmeg b (1 - -- ----).

4 e M^

A d' m ©„g = 500 . .. 750 N/cm 2 , a d ~ 3 dt és a súrlódó tényező (j. = 0,1 . . . 0,1 8 .

173. ábra
Csavarrugós dörzskapcso/ó (Trium ph)

222
 4.33.2 Önműködő tengelykapcsolók

Az önm űködő tengelykapcsolók legfontosabb jellemzője, hogy valamilyen üzemi jel

megváltozása esetén automatikusan oldódnak. Ez a jel lehet a nyomaték, fordulatszám
és a forgásirány. A továbbiakban részletesebben a nyomaték- és a forgásirány kapcsolású
szerkezetekkel foglalkozunk.
A. nyomalákkapj:$QlÁsű^tmgeLykapcsainkkal szemben--támasztott alapvető igény,
hogy az előre beállított nyomatékhatárig nyomatékátadást, e fö lö tt pedig kikapcsolást
biztosítanak. Ezek a kapcsolók tehát olyan nyomaték korlátozó - biztonsági kapcsolók —
szerkezetek, amelyek a káros csúcsterhelésekkel szemben a gépek védelmét szolgálják.
M űködhetnek alakzáró, alak- és erőzáró, illetve tisztán erőzáró elvek szerint.
Alakzáró elven m űködik a törőelemes kapcsoló (174. ábra). A törőelem igénybevé­
tele tiszta nyírás. A kapcsolóelem legfontosabb adata a csapátmérőhöz (d) tartozó törő-
erő, amelyből a határolónyomaték számítással meghatározható.

174. ábra
Törőetemes tengelykapcsoló

A mezőgazdasági gépeken gyakran használt gépelem, a iánckerékkeí összeépített

fogazott biztonsági kapcsoló (175. ábra). A fogazása a Hirth-féíe fogazathoz hasonló.
Működési elve az együttes alak- és erőzáráson alapszik. A kikapcsoló nyomaték a rugó
előfeszítésével szabályozható.
Az erőzáró elven működő tengelykapcsolókat a mezőgazdasági gépeken igen gyak­
ran alkalmazzák. Ezek közül most ke ttő t ismertetünk. A 176/a ábra az SZK típusú
aratócsépiőgépek ferdefeihordójának hajtó ékszíjtárcsáját szemlélteti. A szíjtárcsával
egybeépített súrlódótárcsás biztonsági kapcsoló a felhordószerkezet védelmét szolgálja.
A tra k to ro k teljesítményledadó szerkezetét védi a túlterheléstől a biztonsági kapcsolóval
kom binált kardáncsukló is (176/b ábra). Az összeszorító erő m indkét kapcsolótípusnál a
rugók előfeszítésével szabályozható.

223
 i

175. ábra
Fogazott biztonsági kapcsoló

176. ábra
Biztonsági kapcsolók

224
 A forgásirány kapcsolók olyan szerkezetek, amelyek csak egy irányban képesek nyo-
m atékot továbbítani. E tulajdonságból adódóan, am ikor a hajtott oldal forduíatszáma
nagyobb, m int a hajtó oldalé megszűnik a nyom atékátvitei. Ez az üzemi állapot a szaba-
donfutás. A kapcsolás állapotában a bemenő és a kimenő fcrdulatszám megegyezik. A kö ­
zös fordulatszám nulla is lehet, például akkor, ha a szerkezetet visszafutásgátlóként alkal­
mazzuk.
A forqásiránykapcsoiók közül a legismertebb a kerékpár hátsóagyba épített görgős
szabadonfutó, de hasonló szerkezetek egész sorát találjuk a mezőgazdasági gépeken, a
gépkocsi- és a repülőgépiparban js.
A különböző megoldások működési elvük alapján alak-, erő, valamint alak- és erő-
záróak lehetnek.

a) A legelterjedtebb alakzáró forgásiránykapcsoló a kilincsmű. Mozgásátvitelre

(szervestrágyaszórókon a trágya továbbítólánc előtolása) és a mozgás megakadályozá­
sára (emelőgépek visszafutásgátlói) egyaránt használható. Elvi vázlatát a 177. ábra m u­
tatja. Szerkezeti részei: a kilincskerék és a kilincs. A kilincskerék külső és belső fogazású
kivitelben készülhet. A szerkezet működésének feltétele, hogy a kilincs a kerék elfordu­
lása után visszatérjen a fogárokba. Ezt biztosíthatjuk rugóval, de megoldható a fogak
megfelelő kialakításával és a kilincs célszerű elhelyezésével is. Az ábra jelöléseivel a
szokásos kilincs a nyomatékegyensúlya:
k i F = k 2 ju F, illetve a horgos megoldásnál:
k i > fi k 2, amelyekből a karok aránya meghatározható. A súrlódási tényező értéke
0,3-ra vehető. A fő méreteket az alábbi tapasztalati összefüggésekkel számíthatjuk:
a fogmagasság c = t / 3 , a fogszélesség b = y? t, ahol <p = 1 . . . 2 és t az osztás. A fogakat
hajiításra méretezzük, az osztást (t) az
t 2 M cs 7T t 2h
M h =: F c = F ~ = -----------= H — C?meg
3 zt 2 6

összefüggésből számítjuk, ahol z a fogszám, am8g acélöntésű kerekeknél 4000 . . . 6000

N/cm 2, öntöttvasnál 2000 . . . 3000 N/cm 2. A kilincs anyaga általában acél.

177. ábra
Külső fogazató kilin csm ű

225
 a

i
178. ábra ^ !
Görgős srabadonfutó

226
 b) Erőzáró elven működnek az ün. szabadonfutó kapcsolók. Ezeknél általában a
hajtó és a h a jto tt gyűrűk közötti szűkülő résbe helyezett görgők (kisebb erőhatás esetén
golyók) közvetítik a nyom atékot (178/a ábra).
Az ábrán vázolt szerkezetnél a csillagkerék jobbra forgatásakor a görgők a szűkülő
résbe ékelődnek, és magukkal viszik a külső gyűrűt. A csillagkerék hajtásának megszűn­
te ko r a külső gyűrű tovább forog. Ha a külső gyűrűt erősítjük a hajtó oldalra, akkor a
szerkezet csak balra forogva viszi át a nyom atékot. A görgők kapcsolásra kész helyzetét
rugók biztosítják.
A szabadon futás alkalmazási területe rendkívül szélés. Példaként em líthetők a
villamos önindítók, a járvaszecskázók aprítódobjai, stb.
A 178/b ábra jelöléseivel az FN normális erő, amely a szilárdsági méretezés alap­
adata, a következő gondolatmenettel határozható meg:
A súrlódó erő Fs = fi FN és a kerületi erő Fk = FN tg a. A kerületi erő kifejezhető az egy
M cs d k 2 Mcs
görgő által átvihető nyom atékkai------= — Fkr amelyből FN —------------- .
z 2 z d k tg a
Fn
A görgőkön ébredő paiástnyomás p = -------- , ahol b — a görgő szélessége, p — az érintke-
2p b
zési felületek redukált görbületi surgara. Végül az F N -t helyettesítve a

MCS
» = ----------------- <Pm -.g.
z d k tg a p b

A tapasztalat szerint pmeg “ 4000 — 8000 N/cm 2 . A görgők és a gyűrűk anyagával szem­
ben támasztott követelmények: 10 000—12 000 N/cm 2 szilárdság, 60—64 HRc felületi
keménység. A betétedzéssel e lőállított réteg vastagsága 1,5—2 mm legyen.
A működés feltételeiből a szűkülő rés érintőinek hajlásszöge is megállapítható
Fs > Fk , vagyis F N tg p > Fk tg a, amelyből p > ct.

227
 5. A FŐBB FO R R ÁSM U N KÁ K JEG Y ZÉ K E

1. Darvas Endre: Hegesztett acélszerkezetek tervezésének újabb irányelvei, kézirat, Tan-

könyvkiadó, Budapest, 1975.
2. D oknáfik János—Szendrő Péter: Hegesztett kapcsolatok számítása, Oktatási segédlat,
G ödöllő, 1973.
-------%.-Magyar József-é&társai: O ktatási segéd!et0k Gépelemelc-taatárgyhozr-BME Gépelemek é.
Tanszék Budapest, 1972—1977.
4. Pattantyús Á. G .: Gépész- és villam osm érnökök kézikönyve 3. Gépek szerkesztése és
üzemtana, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.
5 . Ponom arjov Sz. D Szilárdsági számítások a gépészetben 5. kötet, Mozgó elemek
kifáradása
6. Surowiak, W.: Új gépelemek és számításuk módja, Műszaki Könyvkiadó, Budapest,
1967.
7. Terpfán Zénó: Gépelemek L, II. jegyzet, Tankönyvkiadó Budapest, 1975.
8 . Terpíán Z .—Nagy G.~Herczeg !,: Különleges tengelykapcsolók, Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1971.
9. Terpfán Z .—Nagy G.—Herczeg /.: Mechanikus tengelykapcsolók, Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1976.
10. Vörös tm re: Gépelemek !., Tankönyvkiadó, Budapest, 1970.
11. Vörös Im re szerkesztésében: Gépelemek tervezési segédlet l/A , Tankönyvkiadó, Bp.
1976.
12. Zsáry Á rpád: Kötőelemek és kötések. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1973.

M ÉM Kutatás és Oktatás Ellátási K özpont Szolgáltató Üzeme

(Kellás)
1024 Budapest, K itaibel Pál u. 4.
Felelős vezető: B iliing László
Készült R otaprint eljárással
a MSZ 5601 —59 és 5602—55 szabványok szerint
79.284
Megjelent 750 példányban