ÓBUDAI EGYETEM

Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar

Anyagtudományi- és Gyártástechnológiai Intézet

Képlékenyalakítás alapfogalmai

Oktatási segédlet.

Összeállította: dr. Horváth László

fıiskolai docens

2003.
 Alapfogalmak.doc

TARTALOMJEGYZÉK

Oldal
3. Képlékenyalakítás alapfogalmai .............................................................................. 3
3.1 Alakváltozás állapot......................................................................................... 3
3.2 Alakváltozás-sebesség állapot ......................................................................... 5
3.3 Képlékenységi feltétel ..................................................................................... 7
3.4 Anyagtörvény képlékeny állapotban ............................................................... 10
3.5 Folyásgörbe, folyási felület.............................................................................. 12
3.5.1 Folyásgörbe meghatározás módszerei................................................. 14
3.6 Anyagmodellek. Közepes alakítási szilárdság................................................. 18
3.7 Alakítás munkaszükséglete.............................................................................. 23
3.8 Súrlódás szerepe a képlékenyalakítási folyamatokban .................................... 26
3.8.1 Súrlódás mérıszámai........................................................................... 27
3.8.2 Súrlódási tényezı meghatározása........................................................ 30
3.9 Alakíthatóság ................................................................................................... 36
3.10 Hideg- és melegalakítás fogalma, jellemzıi .................................................. 39

4. Definiciók ................................................................................................................... 46

-2-
 Alapfogalmak.doc

3. Képlékenyalakítás alapfogalmai

3.1 Alakváltozás állapot

Maradó (képlékeny) alakváltozás jellemzésére a valódi, vagy logaritmikus nyúlást

használjuk.

3.1.1 ábra.

A 3.1.1 ábrán látható, egységnyi élhosszúságú (xo = yo = zo = 1) kockát Fz erıvel,

súrlódásmentes körülmények között x, y, z élhosszúságúra alakítva, az egyes élek
irányában létrejövı valódi nyúlások mérıszámai a

x y z
λ = ln λ = ln λ = ln
x x y y z z
o o o
összefüggésekkel határozható meg.
Tételezzük fel, fennáll a λx ≥ λy ≥ λz reláció, ekkor λ1 = λx , λ2 = λy , λ3 = λz , tehát a
fınyúlások koordináta-rendszere megegyezik az x, y, z koordináta-rendszerrel.
Síkalakváltozásról beszélünk, ha valamelyik tengely irányában nem jön létre
méretváltozás, tehát a valódi nyúlás értéke zérus.

Az alakítás elıtti és utáni térfogat állandóságát a

V = x ⋅y ⋅z = V = x⋅y⋅z
o o o o
képlet fejezi ki.

A térfogatállandóságból következik a

λ +λ +λ =0
x y z

-3-
 Alapfogalmak.doc

illetve a
λ +λ +λ =0
1 2 3
összefüggés.

Az alakváltozás során elszenvedett összehasonlító alakváltozás értéke a fınyúlások

ismeretében a

λ =
ö
2
3
2 2
⋅ λ +λ +λ
1 2
2
3 ( )
vagy a

(λ − λ ) + (λ ) + (λ )
2 2 2 2
λ = ⋅ −λ −λ
ö 3 1 2 2 3 3 1

képlettel számítható. Az utóbbi két összefüggés azonosság, ami a térfogatállandóságból

kapott

λ +λ +λ =0
1 2 3

összefüggés felhasználásával bizonyítható.

3.1 példa
Egy xo = 40 mm, yo = 40 mm és zo = 60mm kiinduló mérető hasábot zömítünk z
irányban. A zömítés utáni méretei: x = 55 mm, z = 30 mm.
Homogén alakváltozásállapotot feltételezve, határozza meg az x, y és z tengely irányú
valódi nyúlást és az alakváltozott hasáb pontjaiban az összehasonlító alakváltozást.

3.1 példa megoldása

Kiinduló adatok:
A hasáb kiinduló méretei: xo = 40 mm, yo = 40 mm, zo = 60 mm
A hasáb zömítés utáni méretei: x = 48 mm, z = 30 mm

A térfogatállandóságot felhasználva: x ⋅ y ⋅ z = x ⋅ y ⋅ z
o o o
x ⋅y ⋅z
Amelybıl a z = 30 mm-re zömített hasáb y irányú mérete: y = o o o
x⋅z
y = 66,67 mm
A valódi nyúlások az x, y és z tengely irányában:

x y z
λ = ln λ = ln λ = ln
x x y y z z
0 0 0
λx = 0,182 λy = 0,511 λz = -0,693

A fınyúlásokra érvényes λ ≥ λ ≥ λ reláció alapján írható:

1 2 3

λ =λ λ =λ λ =λ
1 y 2 x 3 z

-4-
 Alapfogalmak.doc

Az összehasonlító alakváltozás a hasáb pontjaiban:

λ =
ö
2
3
2
(2
⋅ λ +λ +λ
1 2
2
3 ) λö = 0,719

3.2 Alakváltozás-sebesség állapot

Az x, y és z tengely irányában létrejövı alakváltozás-sebességek, a valódi nyúlások

idıegységre vetített értékeinek tekinthetık, azaz:

dλ dλ dλ
y
λ& = x λ& = λ& = z
x dt y dt z dt

összefüggésekkel számítható.

3.2.2 ábra

Ismerve a 3.2.2 ábrán látható alakváltozó hasáb x, y és z normálisú lapjainak vx, vy és vz

elmozdulássebességeit (amelyekrıl most tételezzük fel, hogy állandók), akkor az elıbbi
összefüggések felhasználásával a koordinátarendszer tengelyeinek irányában a pillanatnyi
deformált állapothoz (x, y, z élhosszúsághoz) tartozó alakváltozás-sebességek a

v v v
λ& = x &λ = y λ& = z
x x y y z z

összefüggésekkel határozhatók meg.

Ha teljesül a λ& ≥ λ& ≥ λ& reláció, akkor igaz a
x y z
λ& = λ& λ& = λ& λ& = λ&
1 x 2 y 3 z

-5-
 Alapfogalmak.doc

összefüggés-csoport, következésképpen a fınyúlások koordináta-rendszere azonos az x, y,

z koordináta-rendszerrel.
A térfogatállandóságból következik a
λ& + λ& + λ& = 0
x y z
illetve a
λ& + λ& + λ& = 0
1 2 3
összefüggés.

Az összehasonlító alakváltozás-sebesség a fıalakváltozás-sebességek ismeretében a

λ& =
ö 3 1 (
2 &2 &2 &2
⋅ λ +λ +λ
2 3 )
vagy a

( λ& 1 − λ& 2 ) + ( λ& 2 − λ& 3 ) + (λ& 3 − λ& 1)

2 2 2 2
λ& = ⋅
ö 3

összefüggéssel határozható meg.

A 3.2.1 táblázat tájékoztató értékeket közöl néhány képlékenyalakító technológia

összehasonlító alakváltozás (λö) és összehasonlító alakváltozás-sebesség tartományáról
( λ& ).
ö

3.2.1 táblázat
λö λ&
Eljárás ö
[1/s]
Hideghengerlés 0,1...0,5 1...103
Huzal- és rúdhúzás 0,05...0,5 1...104
Lemezalakítás (pl.:mélyhúzás) 0,1...0,5 1...102
Robbantásos alakítás 0,05...0,2 10...105
Kovácsolás 0,1...0,5 1...103
Rúd- és profilsajtolás 2...5 10-1...102
Szuperképlékeny alakítás 0,2...3 10-4...10-3

3.2 példa
Egy xo = 40 mm, yo = 40 mm és zo = 60mm kiinduló mérető hasábot zömítünk z
irányban, vz = -0,5 mm/s állandó nyomószán-sebességgel, úgy hogy az y tengely
irányában az alakváltozást a szerszám megfelelı kialakításával megakadályozzuk.
Homogén alakváltozás-sebesség állapotot feltételezve, határozza meg a hasáb pontjaiban
az x, y és z tengely irányú alakváltozás-sebességeket és az összehasonlító alakváltozás-
sebességet, a hasáb z = 30 mm-es zömítési magasságánál.

-6-
 Alapfogalmak.doc

3.2 példa megoldása

Kiinduló adatok:
A hasáb alakítás elıtti méretei: xo = 40 mm, yo = 40 mm, zo = 60 mm
A “z” irányú szerszámsebesség: vz = -0,5 mm/s
A hasáb adott z=30mm zömítési magasságához tartozó további méretei: y = yo
A térfogatállandóságot felhasználva: x ⋅ y ⋅ z = x ⋅ y ⋅ z
o o o
és figyelembe véve: y = yo
x ⋅z
A hasáb “x” irányú mérete: x = o o x = 80 mm
z
v
A “z” irányú alakváltozás-sebesség: λ& = z λ& = −0, 017 [1 s]
z z z

A kontinuitási törvénybıl következik: λ& + λ& + λ& = 0

x y z
Mivel: vy = 0, ezért λ& = 0
y
így: λ& = −λ& λ& = 0, 017 [1 s]
x z x

A fınyúlássebességekre érvényes λ& ≥ λ& ≥ λ& reláció miatt írható:

1 2 3
λ& = λ& λ& = λ& = 0 λ& = λ&
1 x 2 y 3 z

Az összehasonlító alakváltozás-sebesség:

λ& =
ö
2 &2 &2 &2
3
⋅ λ +λ +λ
1 2 3( ) λ& = 0, 019 [1 s]
ö

3.3 Képlékenységi feltétel

Tételezzük fel, hogy a 3.3.1 ábrán látható kocka zömítését Fz erıvel úgy végezzük, hogy
közben az x és y normálisú lapokon Fx illetve Fy erıket mőködtetünk.
Kérdés: a fenti erık milyen értéke mellett indul meg a képlékeny alakváltozás, majd ezt
követıen hogyan változzon az Fz zömítıerı a zömítési út függvényében, hogy a zömítési
folyamat fenntartható legyen?
A kocka pontjaiban az x, y és z tengelyek irányában ébredı feszültségek az alakítás
kezdeti pillanatában a

F F F F F F
y y
σ = x = x σ = = σ = z = z
x A y ⋅z y A x ⋅z z A x ⋅y
x o o y o o z o o

összefüggésekkel határozhatók meg.

-7-
 Alapfogalmak.doc

3.3.1. ábra

A képlékeny állapot létrejöttének, illetve folyamatos fenntartásának feltétele, hogy a

feszültségekbıl számítható összehasonlító feszültség (σö) érje el az anyag pillanatnyi

összehasonlító alakváltozásához tartozó alakítási szilárdság (kf) értéket, azaz:

σ =k
ö f

Adott anyagminıség alakítási szilárdsága (kf) az alakváltozás során nem állandó, az

állapothatározó paraméterek függvénye.
Ebbıl következik, hogy az elıbbi összefüggés bal oldalán szereplı összehasonlító
feszültség értékének úgy kell változni, hogy az egyenlıség az alakítási folyamat során
fennmaradjon. A gyakolatban ez azt jelenti, hogy a 3.3.1 ábrán látható alakítási modellt
hidegalakítás körülményei között zömítve a növekvı alakváltozás (csökkenı „z” irányú
méret), növekvı alakítóerıvel tartható fenn.
Tételezzük fel, hogy fennáll a σx ≥ σy ≥ σz reláció. Ekkor a fıfeszültségek σ1 = σx,
σ2 = σy, σ3 = σz és a fıfeszültségek koordináta-rendszere azonos az x, y, z koordináta-
rendszerrel.
A fıfeszültségekkel az összehasonlító feszültség értéke Tresca elmélete szerint a

(T)
σ =σ −σ
ö 1 3

Huber - Mises - Hencky elmélete szerint

(HMH)
( ) ( ) ( )
1 2 2 2
σ = ⋅ σ −σ + σ −σ + σ −σ
ö 2 1 2 2 3 3 1

-8-
 Alapfogalmak.doc

összefüggéssekkel számítható.
A két elmélet bizonyos feszültségállapotoknál azonosan, másoknál eltérıen itéli meg a
képlékeny állapot létrejöttének, illetve folyamatos fenntartásának feltételét. Legnagyobb az
eltérés a
σ +σ
σ = 1 3
2 2

összefüggéssel jellemzett feszültségállapot esetén (kb. 15%).

3.3 példa
2
Külsı erıkkel terhelt acél próbatest valamely pontjában σ1 = 400 [N/mm ],
2 2
σ2 = 300 [N/mm ], σ3 = -600 [N/mm ] fesültségállapot ébred. A próbatest anyaga
homogén és izotróp, ezért valamennyi pontjában az alakítási szilárdság
2
kf = 1000 [N/mm ].
Vizsgálja meg a Tresca és a Huber-Mises-Hencky képlékenységi feltétellel, hogy rugalmas
vagy képlékeny állapotban van a vizsgált pont és annak szők környezete?

3.3 példa megoldása

Kiinduló adatok:
A vizsgált pontban a fıfeszültségek értékei:
2 2 2
σ1 = 400 [N/mm ], σ2 = 300 [N/mm ], σ3 = -600 [N/mm ],
2
Alakítási szilárdság a vizsgált pontban: kf = 1000 [N/mm ]

(T ) (T) 2
Összehasonlító feszültség Tresca szerint: σ = σ −σ σ = 1000 [N/mm ]
ö 1 3 ö

Összehasonlító feszültség Huber-Mises-Hencky szerint:

(HMH)
(σ − σ ) + (σ ) + (σ ) (HMH)
1 2 2 2 2
σ = ⋅ −σ −σ σ = 953, 94 [N/mm ]
ö 2 1 2 2 3 3 1 ö

A képlékeny állapot létrejöttének a feltétele, hogy az összehasonlító feszültség érje el az

adott pont alakítási szilárdságát, azaz:

(T ) (HMH)
σ = k , illetve σ =k
ö f ö f

A számított értékek alapján megállapítható, hogy a Tresca hipotézis szerint a vizsgált pont
képlékeny állapotban, a Huber-Mises-Hencky szerint rugalmas állapotban van.

-9-
 Alapfogalmak.doc

3.4 Anyagtörvény képlékeny állapotban

Ha a képlékeny állapotban létrejött valódi nyúlás értékek mellett (λx, λy, λz), a képlékeny
alakváltozás megindulását mindig megelızı rugalmas alakváltozások elhanyagolhatóak
(mert egy-két nagyságrenddel kisebbek a képlékeny alakváltozás során létrejött
alakváltozásokhoz képest), akkor a feszültségek és az alakváltozások kapcsolatának
jellemzésére jól használhatók a Mises által javasolt
1  
⋅ σ − ⋅  σ + σ  
1
λ =
x D  x 2  y z 

λ =
y
1  1
⋅ σ − ⋅ σ + σ 
D  y 2 x (

z  )
1  
⋅ σ − ⋅  σ + σ  
1
λ =
z D  z 2  x y 
egyenletek.
ahol: D - a képlékenységi modulus.

Az alakítási folyamat során D értéke nem állandó, hanem az összehasonlító alakváltozás

függvénye a
D=f λ( ) ö

elvi összefüggésnek megfelelıen (ha állandó összehasonlító alakváltozás-sebességgel és

állandó hımérsékleten megy végbe az alakváltozás).
A Mises-egyenletek és a folyási feltétel felhasználásával levezethetı a

k = D( λ ) ⋅ λ
f ö ö

összefüggés, amelynek elvi diagramja a 3.4.1 ábrán látható, s tulajdonképpen az

anyagtörvény grafikus formája.

3.4.1 ábra

- 10 -
 Alapfogalmak.doc

A kf - λö függvényt az adott anyagminıség folyásgörbéjének nevezzük.

Az origóból a folyásgörbe egy tetszıleges pontjához egyenest húzva, az egyenes vizszintes
tengellyel bezárt hajlásszögének tangense:
k
tan ( α ) = f
λ
ö
Ez nem más mint az adott folyásgörbe ponthoz tartozó képlékenységi modulus (lásd: a
Mises egyenletekbıl felírt összefüggést).
A képlékenységi modulus értéke a folyásgörbe pontjaiban más és más, ezért a fent felírt
Mises egyenletek csak az adott ponthoz tartozó feszültség- és alakváltozásállapot közötti
kapcsolatot jellemzik.

3.4 példa:
Síkbeli feszültségállapottal (σa > 0, σb > 0, σc = 0) terhelt lemez "A" pontjában -az
alakváltozási állapot mérésére- a lemez felületére do = 5 [mm] átmérıjő kört viszünk fel.
Az alakítás után ellipszissé torzult kör nagy- és kistengelyének méretei:
a = 7,3 [mm], b = 6.2 [mm].
Határozza meg:
a./ a λö összehasonlító alakváltozást az "A" pont környezetében
b./ az összehasonlító alakváltozás λa, λb komponenseit létrehozó σa, σb feszültségeket, ha
a lemez anyagának folyásgörbe paraméterei:
c = 147 [N/mm2], n = 0,2.

3.4 példa megoldása:

Kiinduló adatok:
Az etalon kör átmérıje: do = 5 [mm]
Az alakváltozás során ellipszissé torzult etalon kör nagy- és kistengelyének mérete:
a = 7,3 [mm], b = 6.2 [mm].
A lemez anyagának folyásgörbe paraméterei:
keményedési együttható: c = 147 [N/mm2], keményedési kitevı: n = 0,2
a
Valódi nyúlás a nagytengely irányában: λ = ln λ = 0, 378
a d a
o
b
Valódi nyúlás a kistengely irányában: λ = ln λ = 0, 215
b d b
o
A lemez síkjára merıleges valódi nyúlás a λ + λ + λ = 0 összefüggés felhasználásával
a b c

c (
számítható: λ = − λ + λ
a b ) λ = −0, 594
c
Az összehasonlító alakváltozás a három egymásra merıleges valódi nyúlással:

λ =
ö
2
3 (
2 2
⋅ λ +λ +λ
a b
2
c ) λ = 0, 601
ö
n
Az alakítási szilárdság a vizsgált pontban: k = c⋅λ k = 157,8 [N/mm2]
f ö f

- 11 -
 Alapfogalmak.doc

k
A képlékenységi modulusz: D= f D = 262,6 [N/mm2]
λ
ö
A Mises-egyenletek az a, b és c irányban az alábbi alakúak:

λ =
a
1  1
b (
)
1 
b D  b 2
1
⋅ σ − ⋅ σ + σ  λ = ⋅ σ − ⋅ σ + σ 
D  a 2 c  a

c  ( )
1 
c D  c 2
1
λ = ⋅ σ − ⋅ σ + σ 
a

b  ( )
Figyelembe véve, hogy a lemez csak a síkjában terhelt, azaz a lemez síkjára merıleges
feszültség zérus ( σ = 0 ), ezért a fenti egyenletek az alábbi alakra egyszerősödnek:
c
1  1
a D  a 2 b

λ = ⋅ σ − ⋅ σ  λ =
b
1  1
⋅ σ − ⋅ σ 
D  b 2 a


λ =
c
1
2 ⋅D
(
⋅ σ +σ
a b )
Mivel bármelyik két egyenlet meghatározza a harmadikat, ezért nem függetlenek
egymástól.
Például az elsı két összefüggést felhasználva a σa, σb feszültségek kifejezhetık.

σ =
(
D⋅ 2⋅λ + 4⋅λ
a b ) σ =
2 ⋅D ⋅ λ + σ
a b
b 3 a 2

σ = 141,57 [N/mm2] σ = 170,16 [N/mm2]

b a

3.5 Folyásgörbe, folyási felület

Adott anyagminıség alakítási szilárdságát a

k = f  λ , λ& [1 s] , T  C 
o
f  ö ö 
  

háromváltozós függvény írja le.

A három változó közül (az összehasonlító alakváltozás-sebességet állandó értéken tartva)

és az alakítási szilárdságot a másik két változó függvényében ábrázolva, olyan kétváltozós
függvényt kapunk, amelynek összetartozó értékei egy felületen helyezkednek, amelyet a
3.5.1 elvi ábra szemléltet. Az így kapott felületet folyási felületnek nevezzük.
Szobahımérsékleten, kis összehasonlító alakváltozás-sebességgel ( λ& ≤ 1 [1 s] ) végezve
ö
az alakítást, az alakítási szilárdság jó közelítéssel csak az összehasonlító alakváltozás
függvényeként kezelhetı, mivel a másik két paraméter befolyásoló hatása ezen a
hımérsékleten nem jelentıs.

- 12 -
 Alapfogalmak.doc

A folyásgörbe adott összehasonlító alakváltozássebesség értékhez tartozó folyási felület,

T = áll. hımérsékleten vett metszete, tehát a
k =f λ
f ( ) ö
függvénykapcsolatot jelenti, vagyis az alakítási szilárdság változását az összehasonlító
alakváltozás függvényében, miközben a másik két paramétere állandó értékő.

3.5.1 ábra

A 3.5.2 ábra néhány anyag T = 20°C alakítási hımérsékleten, 0,1 [1/s] összehasonlító
alakváltozás-sebességgel felvett folyásgörbéjét és a deformáció során a térfogategységben
elnyelt ideális alakváltozási munkát szemlélteti.

3.5.2 ábra

- 13 -
 Alapfogalmak.doc

3.5.1 Folyásgörbe meghatározás módszerei

A képlékenyalakító technológia erı- és munkaszükségletének meghatározásához

ismernünk kell az alakított fém folyásgörbéjét, a technológia által meghatározott
összehasonító alakváltozás-sebességen és alakítási hımérsékleten.
Az alakítandó anyag folyásgörbéje a fenti paraméterek ismert értékei mellett méréssel és a
kapott mérési adatok felhasználásával végzett számítással határozható meg.
A folyásgörbe meghatározása méréstechnikailag nem egyszerő feladat, mert a mérés során
nehéz biztosítani, hogy az alakváltozás -az alakítási szilárdság definíciójának megfelelıen-
egytengelyő feszültségállapotban menjen végbe, továbbá a próbatest hımérséklete és
összehasonlító alakváltozás-sebessége mérés közben állandó értékő legyen.
A kifejlesztett módszerek más és más megközelítésben oldják meg a fenti feltételek
teljesülését.

A fontosabb mérési módszerek:

• Hengeres próbatest zömítıvizsgálatával végzett folyásgörbe meghatározás,
• Hengeres próbatestek zömítıvizsgálatával végzett folyásgörbe meghatározás
(extrapolációs módszer),
• Lapos próbatest zömítıvizsgálatával végzett folyásgörbe meghatározás (Watts - Ford
módszer),

Folyásgörbe meghatározás hengeres próbatest zömítıvizsgálatával

Az egytengelyő feszültségállapot jó közelítéssel megvalósítható a do kiinduló átmérıvel és

ho kezdı magassággal rendelkezı hengeres próbatest zömítése során, ha gondoskodunk
arról, hogy az alakváltozó próbatest véglapjai és a szerszámfelületek (nyomóbetétek)
között a súrlódás elhanyagolhatóan kis értékő legyen. Ez elérhetı az érintkezı felületek
elızetes polírozásával és megfelelı kenéssel.
A h magasságra zömített d átmérıjő próbatest véglapjain az átlagnyomás a

 µ d
p = k ⋅ 1 + ⋅ 
f  3 h
összefüggéssel határozható meg (lásd: [2]).
Ha a súrlódás elhanyagolhatóan kis értékő (µ ≈ 0), akkor az átlagnyomás az alakítási
szilárdsággal vehetı azonosnak, amelyet a

p≈k
f
összefüggés szemléltet.
A
F
p=
A

összefüggéssel az átlagnyomás meghatározható a h magassághoz tartozó F zömítıerı és a

nyomott „A” felület hányadosaként, ahol a h magassághoz tartozó keresztmetszet a
térfogatállandóságból felírható
h
A=A ⋅ o
o h

- 14 -
 Alapfogalmak.doc

képlettel számítható.
Tehát a zömítési tartományban az összetartozó F és h értékek felhasználásával az alakítási
szilárdság a
F h
k = ⋅
f A h
o o
az összehasonlító alakváltozás pedig
h
λ = ln o
ö h
összefüggésekkel határozható meg.

Mérés gyakorlati kivitelezése

A mérés gyakorlati kivitelezése a 3.5.2.1 ábrán látható elvi vázlat szerint végezhetı. Az
erımérés a nyomóbetét és a nyomószán közé épített erımérı cellával, az útmérés pedig az
útadóval történik. A mérıegységek analóg jelét az X - Y író megfelelı bemeneteire
kapcsolva, a zömítés erı - út diagramja regisztrálható.
A regisztrátumból -az erı- és útlépték ismeretében- az összetartozó F - ∆h, illetve a

h = h − ∆h
o
összefüggés felhasználásával az F – h adatpárok elıállíthatók.
A zomites.ppt Power Point file diasorozata „Diashow” üzemmódban lejátszva, a
GO3 MSZ17789 anyagminıségő, ho = 20 mm kiinduló magasságú és do = ∅10 mm
kiinduló átmérıjő hengeres próbatest súrlódásmentes körülmények között (µ = 0),
szobahımérsékleten, h = 5 mm végsı magasságig végzett zömítési szimulációját
szemlélteti. Jól megfigyelhetı a kezdeti rácsháló −a súrlódásmentes viszonyok miatt− nem
torzul, tehát az alakváltozás egytengelyő feszültségállapotban megy végbe. A zömítés
során az alakváltozási munka hıvé alakul, s a darab pontjainak

3.5.2.1 ábra

hımérsékletét növeli. A színskála a darab hımérséklet eloszlásáról tájékoztat. Az ábrán a

zömítés erı-út diagramjának egy részlete is megfigyelhetı.

- 15 -
 Alapfogalmak.doc

Függvényillesztés

Az összetartozó kf - λö értékeket diagramban ábrázolva a 3.5.2.2 ábrán látható pontsort

kapjuk.
Alakítási szilárdság [MPa]

kf
i

λö
i
Összehasonlító alakváltozás

3.5.2.2. ábra.

A számított pontsorra célszerő egy alkalmasan megválasztott függvényt illeszteni. A

gyakorlatban gyakran alkalmazzák a folyásgörbe leírására a

n
k = c⋅λ
f ö

alakú egyszerő hatványfüggvényt, azon hibája ellenére, hogy a kis alakváltozások

tartományában (λö = 0...0,3) pontatlanul jellemzi a kf - λö kapcsolatot, viszont
matematikailag jól kezelhetı (könnyen deriválható, integrálható, stb.).
Alakítási szilárdság [MPa]

kf
i

n
c. λ ö
i

λö
i
Összehasonlító alakváltozás

3.5.2.3 ábra

- 16 -
 Alapfogalmak.doc

A függvény paraméterei a „c” keményedési együttható és az „n” keményedési kitevı. Az

utóbbi értéke 0 ≤ n ≤ 1 tartományban van. Bizonyítható (lásd: [1]), hogy a keményedési
együttható értéke az egységnyi összehasonlító alakváltozáshoz (λö = 1) tartozó alakítási
szilárdság értékével azonos, továbbá az „n” keményedési kitevı értéke nem más, mint az
adott anyag szakítóvizsgálata során, az egyenletes nyúlás felsı határához tartozó
összehasonlító alakváltozás.
A teljes tartományban hibátlanul jellemzi a folyásgörbét a

d⋅λ
k = a +b⋅λ +c ⋅e ö
f ö

alakú négyparaméteres folyásgörbe egyenlet, amely a kis alakváltozások tartományában is

jól illeszkedik a mért értékekre.
A c és n, illetve az a, b, c és d paraméterek értékeinek meghatározását a legkisebb
négyzetek módszerével végezzük, hogy a keresett függvény a legkisebb hibával
illeszkedjék a mért pontsorra.
A 3.5.2.3 ábra az illesztett egyszerő hatványfüggvény diagramját szemlélteti, feltüntetve a
mért pontsor diszkrét értékeit is.

3.5.2 példa
C25 MSZ61 anyagminıségő, hengeres próbatest zömítése során felvett erı – út diagramból
az alábbi összetartozó értékpárokat ( próbatest magasságcsökkenése, zömítıerı) határoztuk
meg:

∆hi [mm] 1,2 2,1 3,05 4,0 4,9 5,9 6,81 7,7 8,7 9,65
4 3,25 4,1 4,7 5,35 6,0 6,6 7,25 8,0 8,8 9,9
Fi*10 [N]

A próbatest kiinduló adatai: átméröje: do = 20,35 mm,

magassága: ho = 9,95 mm

a./ Határozza meg a folyásgörbe fenti mért adatpárokhoz tartozó pontjait

b./ A folyásgörbe pontokra –a legkisebb négyzetek módszerével- határozza meg a
n
k = c ⋅ λ alakú folyásgörbe egyenlet „c” és „n” paramétereit.
f ö

3.5.2 példa megoldása

Az összetartozó összehasonlító alakváltozás és alakítási szilárdság értékek az alábbi
összefüggésekkel számíthatók:
 h  F 4 h − ∆h
λ = ln  o  k = 2i ⋅ ⋅ o i
ö  h − ∆h  f
i π h
i  o i d o
o
A fenti összefüggésekkel számított értékek:
λ 0,06 0,11 0,16 0,22 0,28 0,34 0,41 0,48 0,56 0,64
ö
i
2 393,4 472,8 513,9 553,0 585,8 602,7 620,6 639,6 648.0 669,7
k [N/mm ]
f
i

- 17 -
 Alapfogalmak.doc

A legkisebb négyzetek módszerének felhasználásával az ”n” keményedési kitevıre és a “c”

keményedési együtthatóra az alábbi két összefüggés vezethetı le:

 N N 
N N  ∑ ln k ∑ ln λ 
∑ ln k ⋅ ∑ ln λ  i =1 fi i =1
ö
i 
N  i=1 fi i=1 öi  N −n⋅ N 
∑  ln k f ⋅ ln λö  − N




i =1 i i  
n= c=e
2
N 
N 2  ∑ ln λ 
  ö 
∑  ln λö  − i=1 N i 
i =1 i

ahol: N – a mért pontok száma, jelen példában: N = 10

A fenti összefüggésekkel számított „n” és „c” értékek:
2
n =0,218 c = 754,79 [N/mm ]
A folyásgörbe számított pontsorát és a meghatározott paraméterekkel megrajzolt függvényt
szemlélteti a 3.5.2.4 ábra:

800
Alakítási szilárdság [MPa]

600

kf
i
400
n
c. λ ö
i

200

0
0 0.1 0.2 0.3 0.4 0.5 0.6 0.7
λö
i
Összehasonlító alakváltozás

3.5.2.4 ábra

3.6 Anyagmodellek. Közepes alakítási szilárdság

Fémes anyag képlékeny alakváltozása során, az alakváltozási állapot és feszültségi állapot

közötti nemlineáris kapcsolatot az anyag folyásgörbéje jellemzi.

A nemlineáris viselkedés, a képlékenyalakító technológia modelljének matematikai

megfogalmazásánál (pl.: alakítás erı-, munka- és teljesítményszükséglete) legtöbbször nem

- 18 -
 Alapfogalmak.doc

teszi lehetıvé a keresett ismeretlen zárt alakban történı kifejezését. Ekkor az ismeretlen
meghatározása numerikus módszer alkalmazásával történhet.

A zárt alakú megoldhatóság érdekében a valós anyagmodellt idealizált anyagmodellel

helyettesítik. Ez a megoldás pontatlanságát növeli, de általában még kielégíti a gyakorlat
támasztotta pontossági követelményeket.

3.6.1 ábra

Ideálisan merev, tökéletesen képlékeny anyagmodell

Ideálisan merev, tökéletesen képlékeny anyagmodellt szemléltet a 3.6.1 ábra. Az ilyen
viselkedéső anyag rugalmassági modulusza végtelen (E = ∞), tehát nincs rugalmas
alakváltozása a képlékeny alakváltozás megindulása elıtt. Amint az összehasonlító
feszültség elérte a folyáshatárt, annak értéke változatlan marad (kf = áll.) a képlékeny
alakváltozás teljes tartományában (nincs felkeményedés).
Például a 3.6.2 ábrán látható kúpos csatornában végzett alakítások modellezése során
feltételezik, hogy az alakváltozási zónában (a csonkakúp alakú térfogatrészben) az alakítási
szilárdság helytıl függetlenül állandó értékő. A csatorna be- és kilépı keresztmetszete
közötti tartományban (kfk = áll.) közepes alakítási szilárdsággal modellezzük az alakított
anyagot, vagyis ideálisan merev, tökéletesen képlékeny anyagmodellt alkalmazunk.
A közepes alakítási szilárdság a képlékeny zóna legkisebb és legnagyobb összehasonlító
alakváltozást szenvedett pontjaihoz (a be- és kilépı keresztmetszet pontjai) tartozó
összehasonlító alakváltozás tartomány integrálközép értékeként határozható meg a

λ
ö (1)
∫ k λ
f ( ) ⋅ dλ
ö ö
k = 0
fk λ
ö(1)

összefüggéssel, ahol a kúpos csatorna kilépı keresztmetszetében az összehasonlító

alakváltozás
R
λ = 2 ⋅ ln o
ö(1) R
f
képlettel számítható.

- 19 -
 Alapfogalmak.doc

3.6.2 ábra

A közepes alakítási szilárdság kevésbé pontos értékét megkaphatjuk a képlékeny zóna

legkisebb és legnagyobb alakítási szilárdságú pontjainak számtani középértékeként. A
kúpos csatorna példát felhasználva, tételezzük fel: a belépı keresztmetszethez kfo alakítási
szilárdsággal érkezik az anyag (nincs elıalakítás), a kilépı keresztmetszetben (a
felkeményedés miatt) az alakítási szilárdság
n
k = c ⋅λ
f (1) ö(1)

képlettel számítható. A számtani középpel számított közepes alakítási szilárdságot a

k +k
fo f (1)
k =
fk 2
összefüggés adja.
Meg kell jegyezni, a számtani középpel akkor határozható meg elfogadható pontossággal a
közepes alakítási szilárdság, ha a két szomszédos kf érték a folyásgörbe közel lineáris
szakaszán van, vagy a kezdeti szakaszon akkor ha közel helyezkednek el egymáshoz
képest.

Ideálisan merev, lineárisan keményedı anyagmodell

Ideálisan merev, lineárisan keményedı anyagmodell elvi vázlatát szemlélteti a 3.6.3 ábra.
A nemlineáris viselkedést a valós folyásgörbe pontokra illesztett egyenessel −amely
átmegy a kfo ponton− linearizálja.

- 20 -
 Alapfogalmak.doc

3.6.3 ábra

Az idealizált anyag folyásgörbe egyenlete:

k =k + H⋅λ
f fo ö
ahol
H = tan ( β )

az illesztett egyenes vizszintessel bezárt β hajlásszögének iránytangense.

3.6 példa
C10 minıségő, do= 5 mm átmérıjő huzalt, α = 15° félkúpszögő húzógyőrőben
df = 4.2 mm átmérıjőre húzunk, szobahımérsékleten. A húzógyőrőbe befutó anyag
teljesen kilágyított állapotban van, alakítási szilárdsága kfo = 186,4 N/mm2.

A húzott anyag folyásgörbe paraméterei:

keményedési együttható: c = 683,5 N/mm2,
keményedési kitevı: n = 0,235
A Coulomb-féle súrlódási tényezı értéke a húzás során: µ = 0,1

Határozza meg:
a./ a húzógyőrő kilépı keresztmetszetében a huzal alakítási szilárdságát,
b./ a be- és kilépı keresztmetszet között lévı anyag közepes alakítási szilárdságát,
c./ a kihúzás fajlagos és teljes erıszükségletét.

3.6 példa megoldása

Kiinduló adatok:
Huzal átmérı a húzás elıtt: do= 5 mm , húzás után: df = 4.2 mm
Húzógyőrő félkúpszöge fokban: α = 15° radiánban: α = π/12
Az alakított anyag egyszerő hatványfüggvénnyel jellemzett folyásgörbéjének paraméterei:
c = 683,5 N/mm2, n = 0,235

- 21 -
 Alapfogalmak.doc

Az alakítatlan anyag alakítási szilárdsága: kfo = 186,4 N/mm2.

Súrlódási tényezı a húzógyőrő kúpos palástján: µ = 0,1
A kilépı keresztmetszetben a λr radiális, a λt tangenciális írányú valódi nyúlás:
d
λ = ln f a hengerszimmetria miatt: λ = λ λ = − 0,174
r d t r r
o
Az axiális irányú valódi nyúlás a térfogatállandóságból levezetett λ + λ + λ = 0
r t z
összefüggés felhasználásával határozható meg:
z (
λ =− λ +λ
r t ) λ = 0, 349
z
Az összehasonlító alakváltozás a kilépı keresztmetszetben:

λ
ö( f )
=
2
3
2 2
(
⋅ λ +λ +λ
r t
2
z ) λ
ö( f )
= 0, 349

Alakítási szilárdság a kilépı keresztmetszetben:

n
k = c⋅λ k = 533,6 N/mm2
f (f ) ö( f ) f (f )
Az eddigi eredmények birtokában a húzógyőrő ki- és belépı keresztmetszete közötti anyag
(képlékeny zóna) közepes alakítási szilárdsága számtani középpel egyszerően
meghatározható, bár pontossága kifogásolható, mert ebben a tartományban a folyásgörbe
nem tekinhetı közel lineárisnak.

k +k
k = fo f1 k = 360 N/mm2
fk 2 fk

Az integrálközéppel történı meghatározás elve, hogy k ⋅ λ téglalap területe egyezzen

fk ö( f )
meg a 0 − λ tartományban vett folyásgörbe alatti területtel.
ö( f )
λ
ö( f )
n
Tehát: k ⋅λ = ∫ c ⋅λ ⋅ dλ
fk ö( f ) ö ö
0
λ
ö( f )
n c n +1
A jobboldali integrált meghatározva: ∫ c ⋅λ ⋅ dλ = ⋅λ
0
ö ö n + 1 ö( f )
majd helyettesítve az elıbbi összefüggésbe, rendezés után írható:

c n
k = ⋅λ k = 432 N/mm2
fk n + 1 ö( f ) fk

Mint várható volt jelentıs az eltérés a két módszerrel számított érték között.

A fajlagos húzóerıt a Siebel összefüggéssel határozhatjuk meg. E szerint a húzási folyamat

folyamatos fenntartása érdekében a kilépı keresztmetszetben mőködtetendı
húzófeszültség :

- 22 -
 Alapfogalmak.doc

 ) 
 µ 2 α 
σ = k ⋅λ ⋅ 1+ ) + ⋅
fk ö ( f )  
 α 3 λö( f ) 
x
 
összefüggéssel határozható meg.
Az integrálközéppel számított közepes alakítási szilárdsággal a húzás fajlagos
erıszükséglete: σ = 283,6 N/mm2
x
Ez kielégíti a húzás feltételét: σ < k , így a húzás biztonságosan elvégezhetı.
x f (f )
A teljes húzóerı a fajlagos húzóerı és a kilépı keresztmetszet szorzataként határozható
meg.
2 π 2
A húzógyőrőbıl kilépı huzal keresztmetszete: A =d ⋅ A = 13,85 mm
f f 4 f
A húzóerı: F =σ ⋅A
x x f
F = 3929,4 N
x

3.7 Alakítás munkaszükséglete

A technológia által meghatározott úton, megfelelı nagyságú alakítóerı mőködtetésével

valósítható meg a kezdeti alak megváltoztatása a kívánt geometriára.. A legtöbb
képlékenyalakító technológiánál az alakítóerı értéke nem állandó, az alakítási út
függvényében változik.
Tehát az alakítás munkaszükséglete nem más mint az alakítási út során rendszerint változó
alakítóerı munkája.
Ideális körülmények között (súrlódás elhanyagolhatóan kicsiny, azaz µ ≈ 0) az alakítóerı
által végzett munka döntı részben a képlékeny alakváltozás munkaszükségletét fedezi és a
képlékeny zónában nyelıdik el.

A meghatározásának elvét a hengeres darab axiális irányú nyújtásával szemléltetjük.

Térfogategységben elnyelt elemi alakítási munka

3.7.1 ábra

- 23 -
 Alapfogalmak.doc

Hengeres darab axiális irányú nyújtásának elvi vázlatát a 3.7.1 ábra szemlélteti.
A do átmérıjő és ho hosszúságú hengeres darabot F erıvel axiális irányban dh értékkel
megnyújtva a végzett elemi munka a

dW = F ⋅ dh
összefüggéssel határozható meg.
A megnyújtás következtében a kezdeti Ao keresztmetszet A-ra csökkent, miközben a
hossza ho-ról h-ra nıtt.
Az elıbbi egyenlet mindkét oldalát az alakváltozásban résztvevı V térfogattal elosztva -
amely a

V = A ⋅h

összefüggéssel számítható- kapjuk a térfogategységben elnyelt elemi munkát:

dW F dh dh
dw = = ⋅ = σ⋅
A ⋅h A h h

A folyási függvénybıl következik a

σ =k
ö f
formula.
Hengeres darab axiális irányú nyújtásánál írható a

dh
= dλ = dλ
h z ö
valamint a
σ =σ
ö
összefüggés.
A fentiek figyelembevételével a térfogategységben elnyelt elemi munka a következı
összefüggéssel is kifejezhetı:
dw = k ⋅ dλ
f ö
ahol az alakítási szilárdság maga is az összehasonlító alakváltozás függvénye, tehát:

dw = k λ
f ( ) ⋅ dλ
ö ö

Térfogategységben elnyelt alakítási munka és a folyásgörbe alatti terület kapcsolata

Az axiális irányú nyújtás során a kezdeti ho hosszt h1-re növelve, az alakváltozás során a
térfogategységben elnyelt munka az elemi munkára felírt összefüggés felhasználásával
határozható meg a

- 24 -
 Alapfogalmak.doc

λ
ö (1)
w =
1
0
∫ k λ
f ( ) ⋅ dλ
ö ö

összefüggéssel, ahol:
h
λ = ln 1
ö(1) h
o
A folyásgörbe jellemzésére, a

k λ
f ( ) = c ⋅λ
ö ö
n

alakú, egyszerő hatványfüggvényt használva, kapjuk a

λ
ö (1)
n c n +1
w = ∫ c ⋅λ ⋅ dλ = ⋅λ
1 ö ö n + 1 ö(1)
0

térfogategységben elnyelt alakváltozási munkát.

Teljes térfogatban elnyelt alakítási munka

Homogén alakváltozási állapot esetén (a képlékeny zóna valamennyi pontjában az

alakváltozási állapot, ennek következtében az összehasonlító alakváltozás azonos értékő
(lásd: hengeres rúd nyújtása). Ekkor a teljes térfogatban elnyelt alakváltozási munka a
térfogategységben elnyelt muka és a képlékeny zóna térfogatának szorzataként számítható
a
W = w ⋅V
1 1
összefüggéssel.
Ha a képlékeny zóna pontjaiban az alakváltozási állapot a hely függvényében más és más
értékő (inhomogén alakváltozási állapot), akkor a teljes térfogatban elnyelt alakítási
munka a térfogategységben elnyelt munka képlékeny zóna térfogatára vett integráljával
állítható elı.
Például Descartes-féle derékszögő koordinátarendszerben a

W =
1 ∫ w1 ( x, y, z ) ⋅ dV
V

összefüggést írhatjuk fel, ahol dV az adott koordinátarendszerben felírható térfogatelem.

Henger- illetve gömbkoordináta rendszerben

W =
1 ∫ w1 ( r ,Φ , z ) ⋅ dV
V
W =
1 ∫ w1 ( r , θ,Φ ) ⋅ dV
V

- 25 -
 Alapfogalmak.doc

3.7 példa
A 3.6 példa adataival adott huzalhúzásnál határozza meg a húzógyőrőben a do és df
átmérık közötti tartományban lévı anyagrészben elnyelt ideális fajlagos és teljes
alakváltozási munkát.

3.7 példa megoldása

Kiinduló adatok:
Huzal átmérı a húzás elıtt: do= 5 mm , húzás után: df = 4.2 mm
Húzógyőrő félkúpszöge fokban: α = 15° radiánban: α = π/12
Az alakított anyag egyszerő hatványfüggvénnyel jellemzett folyásgörbéjének paraméterei:
c = 683,5 N/mm2, n = 0,235
Az alakítatlan anyag alakítási szilárdsága: kfo = 186,4 N/mm2.

A térfogategységben elnyelt ideális alakváltozási munka a 0 − λ tartományban vett

ö( f )
folyásgörbe alatti területtel arányos.

A 3.6 példában integrálközéppel meghatározott közepes alakítási szilárdság

felhasználásával: k = 432 N/mm2
fk
A következı összefüggéssel számítható (a téglalap területe a folyásgörbe alatti területtel
azonos):
−3 3
w = k ⋅λ w = 150,66 ⋅ 10 J/mm
id fk ö( f ) id

m ⋅π  2 2 
A csonkakúp térfogata: V= ⋅d + d + d ⋅ d 
12  o f o f
 

ahol: m- a csonkakúp magassága, jelen példában az do és df átmérıjő körökkel

jellemezhetı be- és kilépı keresztmetszetek közötti távolság, amely a félkúpszög
ismeretében:

d −d
m= o f m = 1,493 mm
2 ⋅ tan(α )

összefüggéssel számítható.
3
A térfogatot meghatározva: V = 24,87 mm
A térfogatban elnyelt ideális alakváltozási munka: W = w ⋅V W = 3,75 J
id id id

3.8 Súrlódás szerepe a képlékenyalakítási folyamatokban

A képlékenyalakító technológiáknál fellépı súrlódási viszonyok jelentısen eltérnek a

gépek üzemtanában megismert súrlódási körülményektıl. Például a csúszócsapágyak,
csúszó vezetékek esetében a kapcsolódó alkatrészek (tengelycsap és csapágypersely) a
terhelés hatására rugalmas alakváltozást szenvednek, mert az érintkezı felületeken fellépı
nyomás ritkán haladja meg a 15 – 20 MPa-t.

- 26 -
 Alapfogalmak.doc

Ezzel szemben a képlékenyalakító mőveletekben a szerszám rugalmas, a vele érintkezı

munkadarab képlékeny állapotban van. A felületi nyomás a munkadarab és a szerszám
között elérheti az 1000 – 2000 MPa-t is.
Eltérı nagyságrendő a csúszó felületek között létrejövı relatív elmozdulás mértéke és
sebessége.
Ezért járulékos problémák keletkeznek a normál súrlódás jelenségeihez képest:
• az érintkezı felületek között fellépı rendkívül nagy felületi nyomások,
• a képlékenyen alakváltozó munkadarab felületkialakulása és
• a szerszám és a munkadarab között kialakuló hideghegedések miatt.

3.8.1 Súrlódás mérıszámai

A képlékenyalakító technológiák tervezésekor, az alakított darab és a szerszám között

fellépı súrlódási viszonyok ismerete a technológus számára alapvetıen fontos mert:
• befolyásolja a képlékeny zóna feszültségi és alakváltozási állapotát,
• növeli az alakítóerıt, az alakítás munka- és teljesítményszükségletét,
• döntı hatással van a szerszámkopás mértékére, ebbıl következıen a gyártmány alak-
és méretpontosságára,
• befolyásolja a termék felületi minıségét.

A gyakorlatban a súrlódás nagyságának jellemzése többnyire a Coulomb-féle súrlódási

tényezıvel, vagy a Kudo-féle súrlódási mérıszámmal történik.

A súrlódást leíró mérıszám nagysága függ:

• az alakított darab és az alakító szerszám érintkezı felületeinek érdességétıl,
• az érintkezı felületek között lévı kenıanyag tulajdonságaitól,
• az alakítási hımérséklettıl (az érintkezı felületek hımérsékletétıl),
• az érintkezı felületek relatív sebességkülönbségétıl,
• az érintkezési nyomástól.

Coulomb-féle súrlódási tényezı

Ha sík felülettel "A" felületen érintkezı csúszó hasábot Fn erı szorítja a sík felülethez a
3.8.1.1 ábra szerint, a súrlódási tényezı az Fs súrlódó- és az Fn összeszorítóerı
hányadosaként határozható meg a
F
µ= s
F
n
összefüggéssel.
Az erıket a súrlódó felületre vonatkoztatva, a µ súrlódási tényezı értéke a felületen
ébredı τs súrlódó feszültség és a σn normálfeszültség hányadosával is kifejezhetı a
τ
µ= s
σ
n
képlettel.
Ha a felületen ébredı normálfeszültség eléri a súrlódó darab anyagának alakítási
szilárdságát (σn → kf), akkor a két felület között ébredı súrlódó feszültség eléri a
képlékeny állapotba került darab anyagának nyírófolyáshatárát (τs → τf). Ismerve az
alakítási szilárdság és a nyírófolyáshatár közötti a

- 27 -
 Alapfogalmak.doc

k
τ = f
f 3

képlet szerinti kapcsolatot, a Culomb-féle súrlódási tényezı maximális értéke a

1
µ = ≈ 0, 577
max 3
értékő.

3.8.1.1 ábra

A Coulomb-féle súrlódási tényezı tehát a

1
0≤µ≤
3
tartományban változhat, ahol:
µ = 0 súrlódás mentes állapotot,
µ = 0,577 tapadásos súrlódást jellemez.

Kudo-féle súrlódási szám

A Kudó-féle értelmezés szerint a súrlódási feszültség a nyírófolyáshatárral arányos, tehát
írható a
k
τ = m⋅τ = m⋅ f
s f 3
összefüggés.
ahol: 0 ≤ m ≤ 1
m = 0 súrlódásmentes állapotot, m = 1 tapadásos súrlódást jellemez.

- 28 -
 Alapfogalmak.doc

Súrlódás hatása a zömítés fajlagos alakítóerı-szükségletére

A súrlódás fajlagos alakítóerıre gyakorolt hatását a hengeres darab axiális irányú

zömítésére és a kúpos csatornában végzett alakításra levezetett összefüggések jól
szemléltetik.
Hengeres darab axiális irányú zömítésének fajlagos erıszükségletét a pillanatnyi zömítési
magasság függvényében a
 µ d
p = k ⋅ 1 + ⋅ 
f  3 h

összefüggéssel számítható (lásd: [2]), ahol:

kf - a pillantnyi zömítési magassághoz tartozó alakítási szilárdság,
µ - Coulomb-féle súrlódási tényezı értéke a nyomólapok és az alakított darab között,
h - a pillanatnyi zömítési magasság,
d - a pillantnyi zömítési magassághoz tartozó átmérı.

do = 10 mm kiinduló átmérıjő, ho = 20 mm kiinduló magasságú Al99,5 anyagminıségő,

hengeres próbatest zömítésének µ = 0,05, µ = 0,2, µ = 0,35 és µ = 0,45-ös súrlódási
tényezıvel számított erı - út diagramját szemlélteti a 3.8.1.2 ábra.

3.8.1.2 ábra

Súrlódás hatása a huzal- és rúdhúzás fajlagos alakítóerı szükségletére és a húzógyőrő

optimális félkúpszögére

Kúpos csatornában végzett huzal- vagy rúdhúzás fajlagos erıszükséglete

 ) 
 µ 2 α 
σ ≈ k ⋅λ ⋅ 1+ ) + ⋅
fk ö ( f )  
 α 3 λö( f ) 
x
 
összefüggéssel határozható meg (lásd: [2]), ahol:

- 29 -
 Alapfogalmak.doc

σ - a a húzás során, a kilépı keresztmetszet felületegységére mőködtetendı húzóerı,

x
kfk - a kúpos csatornában lévı anyag közepes alakítási szilárdsága,
λ - a kúpos csatorna kilépı keresztmetszetében létrejövı összehasonlító alakváltozás,
ö( f )
)
α - a kúpos csatorna félkúpszöge, radiánban.

do = 3,6 mm belépı- és df = 3,2 mm kilépı átmérıjő húzógyőrőben CuZn36

anyagminıségő huzal húzásának fajlagos erıszükségletét szemlélteti a húzógyőrő
félkúpszögének függvényében, µ = 0,05, µ = 0,15, µ = 0,3 és µ = 0,45-0s súrlódási
tényezık esetén a 3.8.1.3 ábra szemlélteti. Az ábra szerint a kúpfal és az áramló anyag
közötti súrlódási tényezı növekedésekor növekszik az optimális félkúpszöghöz tartozó
fajlagos erıszükséglet és maga az optimális félkúpszög is. Optimális félkúpszögnek a
fajlagos húzóerı minimumához tartozó félkúpszöget tekintjük.

3.8.1.3 ábra

3.8.2 Súrlódási tényezı meghatározása

A súrlódási viszonyok vizsgálatára, illetve a súrlódást jellemzı mérıszámok

meghatározására számos módszer ismert, mint például a:
• szalaghúzó próba,
• nyújtva hajlító próba,
• győrőzömítı vizsgálat.

A mérési módszerek –mérési elvüket tekintve- lényegében két csoportba sorolhatók.

- 30 -
 Alapfogalmak.doc

Az egyik csoportba tartozó eljárásoknál a képlékenységtan elméletének

felhasználásával az adott alakítási modellre levezetett összefüggés(sek)bıl állítható elı a
súrlódás jellemzésére szolgáló mérıszám. Ezeknél lényegében a kisérleti alakítás végén
kapott próbatest geometria hordozza a súrlódási viszonyokra vonatkozó információt. E
csoportba tartozó módszerek klasszikus képviselıje a nyújtva-hajlító próbával és a
győrőzömítı vizsgálattal végzett súrlódási mérıszám meghatározás.
A másik csoportba tartozó eljárások közös jellemzıje, hogy az alakítási modell
szerszámozását úgy alakítják ki, hogy azon az Fn és Fs erı külön-külön mérhetı legyen és
a kettı felhasználásával határozzák meg µ értékét (lásd szalaghúzó próba).
Meg kell jegyezni, hogy a második csoportba tartozó mérési módszereknél az erık pontos
mérése bizonyos alakítási modelleknél (kúpos csatorna, zömítés) bonyolult feladat, viszont
a súrlódási tényezı értéke a mért erıkkel egyszerő összefüggésekkel határozható meg.
Az elsı csoportba tartozó módszerek méréstechnikailag viszonylag egyszerőek, de a
súrlódási mérıszám az alakított próbatest képlékenységtani elemzésével levezetett
bonyolult összefüggésekbıl fejezhetı ki, vagy ha ez nem lehetséges akkor numerikus
módszerek alkalmazásával állítható elı.

Szalaghúzó próba
A szalaghúzó próba a legegyszerőbb kisérleti módszer a súrlódási tényezı
meghatározására. A mérés elvi elrendezését a 3.8.2.1 ábra szemlélteti. Két szorító betét
között -amelyeket Fn erı szorít össze- a szalag húzásához szükséges erı a:
F = 2 ⋅ µ ⋅F
s n
összefüggéssel, az ebbıl kifejezett µ súrlódási tényezı pedig a:
F
µ= s
2 ⋅F
n
összefüggéssel számítható.
A kisérlet során biztosítani kell a szalag egyenletes, kis sebességgel végzett húzását,
közben mérni kell az Fn és Fs erıket. E kisérlet során a szalag rugalmas
alakváltozásállapotban van. A vizsgálat során különbözı anyagminıségő lemezt és szorító
betétet (például rugalmas gumi, vagy poliuretán) is lehet alkalmazni

3.8.2.1 ábra

- 31 -
 Alapfogalmak.doc

Nyújtva-hajlító próba
A nyújtva-hajlító próba elvi vázlata a 3.8.2.2 ábrán látható.
A vizsgálat során, a két végén elmozdulásmentesen befogott so kezdeti vastagságú és
bo>>so kezdeti szélességő szalag képlékenyen nyúlik, ebbıl következıen elmozdulást
végez a hajlító henger felületén. A szalagban az 1-es és 2-es szelvényekben (a súrlódás
következtében) eltérı nagyságú tangenciális irányú húzófeszültségek ébrednek. Bizonyos
mértékő maradó alakváltozás létrehozása után a próbatestet a készülékbıl kiveszik. Az 1-
es és 2-es szelvényekben megmérik az s1, s2 lemezvastagságot és a b1, b2
)
lemezszélességet, valamint a két szelvény közötti α átfogási szöget. A lemezanyag
folyásgörbéjének ismeretében, a Mises egyenletek felhasználásával az 1-es és 2-es
, ,,
keresztmetszetekben ébredı σ és σ tangenciális feszültségek meghatározhatók.
A kötélsúrlódás törvényének felhasználásával, ezek közötti kapcsolatot a:
)
,, , µ⋅α
σ = σ ⋅e
)
összefüggés jellemzi, ahol: α - az 1-es és 2-es hely között mérhetı átfogási szög radiánban
mérve.
Az elıbbi összefüggésbıl a Coulomb-féle súrlódási tényezı értékére a:
,,
1 σ
µ = ) ⋅ ln
α σ
,

összefüggést kapjuk.

3.8.2.2 ábra

Győrőzömítı vizsgálat elve

A gyakorlatban −egyszerő méréstechnikája miatt− különös jelentısége van a győrőzömítı
vizsgálattal végzett súrlódási tényezı meghatározásnak.
A módszer azon a gyakorlati megfigyelésen alapszik, hogy egy hengeres győrőt két síklap
között axiális irányban ho-ról „h” magasságra zömítve, a külsı és belsı átmérıjének
megváltozása a szerszámmal érintkezı felületek között ébredı súrlódás nagyságától függ,
melyet a 3.8.2.3 elvi ábra szemléltet.
Ha a súrlódási tényezı kicsi, akkor a győrő belsı átmérıje gyakorlatilag nem változik
(esetleg kis mértékben nı), a külsı átmérı jelentısen növekszik. Kedvezıtlen súrlódási
viszonyok mellett a külsı átmérı kevésbé nı, a belsı átmérı csökken. Tehát a „h”
magasságra zömített győrő geometriája hordozza a súrlódási viszonyokra vonatkozó
információt.

- 32 -
 Alapfogalmak.doc

3.8.2.3 ábra

Az alakváltozási folyamat analízisével a súrlódási mérıszámok a geometriai

méretváltozásból elıállíthatók.

Győrőzömítı vizsgálat méréstechnikája

A próbatest kiinduló és zömítés utáni geometriáját a 3.8.2.4 ábra szemlélteti.

A zömítés során a külsı és belsı átmérık -a nyomólapok közelében lévı anyagrészek

radiális irányú mozgásának súrlódás okozta fékezettsége miatt- hordósodnak.

A h zömítési magassághoz tartozó idealizált (hordósodás nélküli állapothoz tartozó)

geometriai méretek, valamint a semleges (helyben maradó) réteg helyzete a
térfogatállandóság felhasználásával határozható meg.
A Dk idealizált külsı átmérı a viszonylag jól mérhetı D' és D'' átmérıkbıl a

2 ⋅ D′′ + D′
D =
k 3
összefüggéssel számítható.
A teljes térfogatra felírt térfogatállandóságból az rb idealizált belsı sugarat kifejezve a

( )
2 2 2 h
r = R − R −r ⋅ o
b k ko bo h
összefüggést kapjuk.

- 33 -
 Alapfogalmak.doc

A semleges réteg sugarát az r > ro térfogatrészre felírt térfogatállandóságból kifejezve

jutunk a

2 2
R ⋅h − R ⋅h
r = ko o k
o h −h
o
összefüggéshez.

A győrő feszültség- és alakváltozás analízise során, a semleges réteg két oldalára felírható
σr(r) és σz(r) feszültségfüggvények felhasználásával meghatározható az "m" Kudo - féle
súrlódási szám és a "µ" Coulomb - féle súrlódási tényezı.

3.8.2.4 ábra

Kudo-féle súrlódási szám meghatározása

Az „m” súrlódási szám abból a feltételbıl határozható meg, hogy a semleges réteg helyén
(r = ro helyen) a radiális irányú feszültségek értéke megegyezik, azaz: σr1(ro) = σr2(ro),
A feszőltségfüggvények helyettesítése és rendezés után, az "m" súrlódási számra kapott
összefüggésben csak a sajtolt győrő geometriai méretei (rk, rb, h) és a semleges réteg (ro)
sugara szerepel:

2  2 4 4
r ⋅ r + 3 ⋅r + r 
h 1 k  o b o 
m= ⋅ ⋅ ln
2 r + r − 2⋅r 2  2 4 4
k b o r ⋅ r + 3 ⋅r + r 
b  o k o 

- 34 -
 Alapfogalmak.doc

Coulomb-féle súrlódási tényezı meghatározása

A µ Coulomb-féle súrlódási tényezı abból a feltételbıl határozható meg, hogy a zömített
darab félmagasságában (a h/2 helyen), a semleges réteg jobb- és baloldalára levezetett
axiális irányú feszültség értéke az r = ro helyen megegyezik, tehát σz1(ro) = σz2(ro), ahol

σz1 a
 
2⋅µ
σ = k ⋅e h
−
k( )
⋅ r −r 
⋅ 1 +
2
r
⋅∫
k r
o
2
−
⋅e h
2⋅µ
⋅ r( )
k
− r 
⋅ dr 
z1 f 3 r r ⋅ 3 ⋅ r4 + r4
 
 o 

σz2 a
 
2⋅µ
σ = k ⋅e h
−
b( )
⋅ r −r 
⋅ 1 +
2
r
⋅∫
b r
o
2
−
⋅e h
2⋅µ
⋅ r
b( )
− r 
⋅ dr 
z2 f 3 r r ⋅ 3 ⋅ r4 + r4
 
 o 
összefüggésekkel határozható meg.

3.8.2.5 ábra

A kapott σz1 = σz2 egyenletben szereplı integrálok zárt alakban nem oldhatók meg, így az
adott zömítési magassághoz tartozó győrőméretekre numerikus integrálással lehet a
feladatot megoldani.
A mért geometriai méretekbıl a µ súrlódási tényezı gyors meghatározását teszi lehetıvé a
Burgdorf által −a fenti egyenlet alapján− szerkesztett nomogram, amely a 3.8.2.5 ábrán

- 35 -
 Alapfogalmak.doc

látható és az ott feltüntetett kiinduló méretekkel rendelkezı győrő zömítése során

alkalmazható a súrlódási tényezı meghatározására.

3.9 Alakíthatóság

Az alakíthatóság a fémek képlékeny alakváltozási képességét számszerően fejezi ki a

repedés, illetve a törés bekövetkeztéig elviselt összehasonlító alakváltozás mérıszámával.
Azt az összehasonlító alakváltozást, ameddig az alakítás káresemény (pl. képlékeny
instabilitás, repedés, törés) bekövetkeztéig folytatható a képlékenyen alakított darabon
határalakváltozásnak, az esemény bekövetkeztéhez tartozó állapotot pedig határállapotnak
nevezik. E határállapot pontos ismerete nélkül korszerő alakítástechnológiai CAD -
rendszer nem hozható létre.
Meg kell jegyezni, hogy az alakítási határállapotnak van egy tágabb értelmezése is. A
további alakítás számára ugyanis nemcsak az alakváltozóképesség kimerülése jelenthet
korlátot, hanem számos egyéb tényezı is. Például azok a körülmények amikor a
káresemény az alakváltozási zónán kívül következik be (pl. fenékleszakadás, ráncosodás
mélyhúzásnál, kihajlás zömítésnél, felzömülés redukálásnál, az alakítószerszám korlátozott
teherbíró képessége, vagy a kenıképesség kimerülése a kent felület nagymértékő
megnövekedése miatt).
A továbbiakban az alakíthatósági határállapot elsıként említett szőkebb értelmezését
használjuk.

Alakíthatósági határállapot értelmezése

Fémek képlékenyalakításakor a törésig elviselt képlékeny alakváltozást befolyásoló
tényezıket a

{ }
λ ö = f T  C , λ& ij  1s  , σij [MPa] , A
t o

elvi összefüggés szemlélteti.

A T[°C] hımérséklet befolyásoló hatása közismert. Az alakítási hımérséklet növelése az
alakítási szilárdságot csökkenti, az alakíthatóságot növeli. Ezt a körülményt régen
kihasználják az alakíthatóság növelésére (lásd: kovácsolás).

Az összehasonlító alakváltozás-sebesség állapot λ&  1  hatása kevésbé ismert.

ij  s 
Gyakorlati jelentısége a melegalakítás körülményei között jelentıs. Hatását
hidegalakításnál legtöbbször nem veszik figyelembe.

A σ feszültségállapot alapvetıen meghatározó paramétere a törésig elviselt

ij
alakváltozásnak. Törés-, illetve repedésmentes alakítás szempontjából döntı jelentıségő,
hogy az adott eljárás során milyen a feszültség- és alakváltozásállapot a képlékeny
zónában.
Az újabb kutatások során bebizonyosodott, nem csak a törés pillanatában fennálló
feszültségállapot döntı az alakíthatóság szempontjából, hanem a deformáció teljes
folyamata alatt bekövetkezı feszültségállapot, illetve a hatására létrejövı
alakváltozásállapot, vagy más szóval a deformációtörténet is.

- 36 -
 Alapfogalmak.doc

A negyedik befolyásoló paraméter az "A"-val jelölt, az anyagszerkezet hatását kifejezı

függvény. Az "A" paraméter magába foglalja mindazokat az anyagjellemzıket
(kristályszerkezet, szemcseszerkezet, szövetszerkezet, ötvözık, hıkezeltségi állapot stb.)
amelyek az alakításra kerülı anyagot jellemzik.
A törésig elviselt alakváltozás elıbb felírt elvi képlete általános esetre nem ismert és eddig
elméletileg sem sikerült levezetni.
A legtöbb képlékenyalakító technológiánál nem szükséges az alakíthatósági határ
problémáját ilyen általánosan vizsgálni. Megbízható következtetés vonható le az
alakíthatósági határra vonatkozóan megfelelı számú egyszerő kisérlet eredményébıl is.
Az alakíthatósági határállapot a két fı alakítási módnál -a lemez- és térfogatalakításnál- jól
elkülöníthetı. Az alakíthatósági határ megállapítására szolgáló kisérletek mérési
eredményeit diagramban rögzítik, amelyet térfogatalakításnál alakíthatósági diagramnak, a
lemezalakításnál alakíthatósági határgörbének neveznek.

Alakíthatósági diagram
Az alakíthatósági diagram a törésig elviselt összehasonlító-alakváltozást

λ = f (k )
t
ö

tartalmazza a feszültségállapot-mutató függvényében:

• adott anyagminıségre és anyagszerkezetre,
• adott hımérsékleten és
• adott összehasonlító-alakváltozássebesség mellett.
A fentiekbıl következik, hogy a diagram független változója a feszültségállapottal
kapcsolatos mennyiség, a többi befolyásoló tényezıt csak mint paramétert veszi
figyelembe.
Az alakíthatósági diagram jellegzetes megjelenési formáját szemlélteti a 3.9.1 ábra.

A k feszültségállapot-mutató, a képlékeny állapotban lévı térfogat valamely pontjában a

σm középfeszültség és az adott pontban érvényes kf alakítási szilárdság ismeretében
határozható meg a
σ
k= m
k
f
képlettel.

A középfeszültség
I
σ = 1
m 3

összefüggéssel számítható, ahol: I1 a feszültségtenzor elsı skalárinvariánsa.

A 3.9.1 ábrából látható, a feszültségállapot-mutató értékének csökkenésekor (többtengelyő
nyomófeszültség állapot) a törésig elviselt összehasonlító-alakváltozás értéke nı.
Az alakíthatósági diagram összetartozó kf - λ öt értékeit különbözı feszültségállapot
mellett (szakítás, csavarás, zömítés) törésig végzett alakítással kisérletileg határozzák
meg. A mért pontsorra leggyakrabban a:

- 37 -
 Alapfogalmak.doc

t −k
λ = α⋅e
ö

alakú függvényt illesztik, ahol: α - anyagtól függı állandó.

3.9.1 ábra

Alakíthatósági határállapot beépítése a képlékenyalakító technológia

tervezırendszerébe
Az alakíthatósági határállapot képlékenyalakító technológia tervezırendszerbe való
beépítésének két feltétele van.
Az elsı az alakított anyag törésig elviselt összehasonlító alakváltozásának ismerete a
feszültségállapot-mutató függvényében, vagyis az alakíthatósági diagram ismerete az adott
alakítási hımérsékleten és deformációsebesség mellett.
A második a technológiai folyamat feszültségi és alakváltozási állapotának ismerete az
alakítási folyamat teljes tartományában.
Ezek ismeretében meghatározható az anyag képlékenységi tartalékának kihasználtsági foka
(ψ). Továbbá lehetıség nyílik az alakíthatóság szempontjából optimális technológiai
paraméterek (pl. szerszámgeometria, alakítási hımérséklet, szerszámsebesség, stb.)
megállapítására.

Alakíthatósági határgörbe
A lemezek hidegalakításának területére dolgozta ki Keeler és Goodwin a lemezek
határalakváltozásának elméletét. Az elmélet lényege: lemezek sík feszültségi állapotban
végzett alakításakor, a feszültségállapot hatására -a károsodás helyén- a lemez síkjában
létrejövı valódi nyúlások folytonos határgörbét alkotnak. Az alakítási határgörbe pontjait
tehát a károsodási helyen a lemez síkjában mért összetartozó legkisebb és legnagyobb
valódi nyúlások határozzák meg. A határgörbe alatti -összetartozó- legkisebb és
legnagyobb valódi nyúlásértékeknél károsodás nem keletkezik a lemezben, a határgörbe
feletti értékeknél igen.
A károsodás bekövetkezését kétféle módon szokás jellemezni:
• a törés (repedés) megjelenésével,
• a képlékeny instabilitás megjelenésével.

- 38 -
 Alapfogalmak.doc

A képlékeny instabilitás azt jelenti, hogy a további alakításnál az alakváltozás nem a

lemez teljes térfogatában megy végbe, hanem csak egy szők térfogatrészben, vagyis a
helyi kontrakció kialakulásának megjelenésével hozható kapcsolatba. Mivel a képlékeny
instabilitás kialakulása mindig megelızi a törést, ezért a képlékeny instabilitáshoz kötött
határalakváltozás szigorúbb korlátot jelent, mint a töréshez kapcsolt határ.
Míg a törés megjelenésével jellemzett határalakváltozást csak kisérletileg lehet
t
meghatározni, addig a λ instabilitási határt jelentı görbe elméleti úton is számítható.
ö
Az alakítási határgörbe (Keeler - Goodwin diagram) jellegzetes megjelenési formáját
szemlélteti a 3.9.2 ábra, feltüntetve a töréshez és a képlékeny instabilitáshoz tartozó
határgörbéket. A térfogatalakításhoz hasonlóan, a diagram közvetve a
feszültségállapot függvényében kezeli az alakíthatósági határt. A hımérséklet, az
alakváltozás-sebesség, az anyagminıség, az anyagszerkezet paraméternek tekinthetı.

3.9.2 ábra

Az alakíthatósági határgörbe használatához ismerni kell a tervezett képlékenyalakító

technológiával alakított lemez kritikus helyein a lemez síkjában fellépı legnagyobb és
legkisebb valódi nyúlás értékeket. Az összetartozó értékeket az adott lemez alakítási
határgörbéjét tartalmazó koordináta-rendszerben kell felmérni. Amennyiben a kapott
pont(ok) a határgörbe alatti tartományban helyezkedik el, akkor a tervezett technológiával
nagy valószínőséggel selejtmentes gyártás valósítható meg.

3.10 Hideg-, félmeleg- és melegalakítás fogalma, jellemzıi

A képlékenyalakító technológiák rendszerezésének egyik –gyakran alkalmazott- rendezı

elve az alakítás hımérséklete.
A hideg- és melegalakítás szerinti felosztás régóta ismert, jóllehet a technológiai, illetve
fémtani megfogalmazás szerinti definíciók eltérıen fogalmazzák meg azok jellemzıit.

Technológiai szempontok szerinti megitélés:

a hıközlés nélkül –vagyis szobahımérsékleten végzett- alakítást tekinti hidegalakításnak
és az alakítás elıtt, vagy közben végzett hıközléssel történı alakítást melegalakításnak.

- 39 -
 Alapfogalmak.doc

A fémtani megfogalmazás szerint:

az újrakristályosodási hımérséklet (Trekr) felett végzett alakítás a melegalakítás, a
megújulási hımérséklet (Tm) alatti hımérsékleten végzett alakítás a hidegalakítás.

Például a 800 °C-on végzett volfram huzal gyártás fémtani megitélés szerint hidegalakítás,
mert ez alatta van a volfram megújulási hımérsékletének. Technológiai megitélés
szempontjából viszont melegalakítás, mert a szerszámanyagok, berendezések
hıigénybevétele miatt hasonló nehézségek merülnek fel mint például az acél
melegalakításánál.
A 3.10.1 ábrán látható elvi diagram a fémtani felosztást szemlélteti, a hidegen alakított,
majd különbözı hımérsékletre hevített darab mechanikai tulajdonságainak (szilárdság,
keménység, alakíthatóság), szemcseméret és maradófeszültségek ábrázolásával.

3.10.1 ábra

A hideg- és melegalakítás közötti hımérséklettartomány (Tm<T<Trekr) az a zóna,

amelyen belül megindulnak a teljes újrakristályosodást megelızı folyamatok. Elvileg ez a
hıköz tekinthetı a félmeleg-alakítás hımérséklettartományának.

A továbbiakban jellemezzük a hideg-, félmeleg- és melegalakítás

hımérsékletartományában végzett alakítás elınyeit, hátrányait.

A fentiekbıl következik, hogy a hideg-, félmeleg- és melegalakítás nem egy meghatározott

hımérsékletet, hanem fémtıl függıen más és más hımérséklettartományt jelent.

- 40 -
 Alapfogalmak.doc

Hidegalakítás
A fémek képlékeny alakváltozásának folyamata a diszlokációelmélettel írható le.
A polikrisztallin fémek hidegalakítás elıtt homogén, izotróp testként kezelhetık.
Szemcsézetük poligonális, melyet a 3.10.2 ábra szemléltet. Hidegalakítás után a fém
izotrópiája megszőnik. Az alakváltozás során minden kristály mőködı csúszási síkja és
iránya igyekszik elfordulni a legnagyobb fınyúlás irányába, s az alakváltozás mértékének
növekedésével egyre tökéletesebb rendezettség alakul ki. Az alakított fém hidegalakítás
után is polikrisztallin szemcsézető, de a benne fellépı rendezettség miatt (az alakítás
irányába megnyúlt, rendezett szemcsézet) a mechanikai tulajdonságai
(pl. Rp0,2, Rm, Z, A) attól függnek, hogy a vizsgálathoz felhasznált próbatest az alakítás
irányához képest milyen irányból lett kivéve.

3.10.2 ábra

Az alakítás irányába kialakult rendezettség az alakítási textúra. Következménye a

mechanikai tulajdonságok irányfüggése, vagyis az anizotrópia.

A hidegalakítás során megváltozott tulajdonságok az alakítás után is megmaradnak. E

változások megszüntetése, az eredetihez közelálló jellemzık visszaállítása újrakristályosító
izzítással lehetséges. Ennek során -öndiffúzióval, csírából- az alakítás során eltorzult
szemcsézet kristályhatárairól kiindulva, új poligonális, arányos mérető szemcsék
keletkeznek, amelyekben a diszlokációsőrőség közel az alakítás elıtti értékre csökken.
A rekrisztallizáció utáni szemcsék térfogata:
• az alakváltozás mértékétıl,
• az újrakristályosító izzítás hımérsékletétıl és
• idejétıl függ.
A hidegalakítást követı hevítés hatását az alakított fém mechanikai tulajdonságaira a
3.10.1 ábrán látható elvi digram szemlélteti.

A képlékeny hidegalakítás elınyei:

• A képlékeny hidegalakítással gyártott munkadarabok felületi minısége jó és bizonyos
feltételek megléte esetén lényegesen jobb felületi minıséggel lehet gyártani, mint más
technológiákkal.

- 41 -
 Alapfogalmak.doc

• A képlékeny hidegalakítással gyártott darabok átmérı méretei IT6-IT9

méretpontossággal gyárthatók.
• Meghatározott alakváltozás létrehozásához szükséges energia kisebb, mint ha ezt
melegalakítással hozták volna létre.
• Az alakítási keményedés kihasználásával növelt szilárdságú alkatrészt lehet gyártani.
Ezzel ötvözött acélok felhasználása és a szilárdságnövelés létrehozásához szükséges
hıkezelési technológia takarítható meg.

Az elınyök felsorolásával egyidejőleg meg kell említeni a képlékeny hidegalakítás

korlátait is, amelyek a következık:
• Hidegalakítással gazdaságosan elsısorban a kis C- és Si tartalmú ötvözetlen acélok
alakíthatók. A növekvı ötvözıtartalom jelentısen növeli az alakítási szilárdságot és így
az alakítási ellenállást is. Ez jól megfigyelhetı az ötvözetlen C15 és a kb. 1% Cr-
tartalmú BC3 acél folyási görbéin. A két acél széntartalma kb. ugyanannyi, de a BC3
ötvözıtartalma miatt az alakítási szilárdsága, keményedı képessége lényegesen
nagyobb mint a C15-ös acélé (3.10.3 ábra)
• Hidegalakítással -közbensı lágyítás nélkül- az elérhetı alakváltozás kisebb, mint a
melegalakítással megvalósítható érték.
• Bonyolult alakú, sarkos alkatrészek gyártásánál az alakító üreg kitöltése nehezen
biztosítható, mert vagy az anyag alakíthatósága merül ki, vagy a szerszámterhelések
növekednek a szerszámacélokra megengedhetı érték (kb. 2000-2500 N/mm2) fölé.

3.10.3 ábra

A hidegalakításnál a felsorolt nehézségek leküzdésére elvileg a következı lehetıségek

kínálkoznak:
• Új szerszámanyagok kifejlesztésével (amelyek nagyobb szilárdságúak és szívósabbak),
a szerszámanyagok terhelhetısége növelhetı.
• Olyan technológiai folyamatokat kell megvalósítani, amelyekben a hidegalakítást
elıalakítással kombinálva, a hidegalakítás során csak kismértékő alakváltozást
valósítanak meg és így a hidegalakítás készrealakító technológiaként szerepel.
• Megoldásként kínálkozik az is, hogy az alakításhoz szükséges energia egy részét a
munkadarab melegítésével közlik a darabbal. Ezen alapulnak a félmelegalakítási
technológiák és a gyakorlatban viszonylag egyszerően megvalósíthatók.

- 42 -
 Alapfogalmak.doc

A hımérséklet növelésének hatását az alakítási szilárdságra (kf), a határalakváltozásra

(törésig elviselt összehasonlító alakváltozásra) és a revésedés mértékére (Fev) acél esetén a
3.10.4 ábrán látható elvi vázlat szemlélteti.

3.10.4 ábra

Az ábrán megfigyelhetı, hogy a hımérsékletet addig érdemes növelni, amíg a nagyobb

mértékő revésedés nem indul meg. A feldolgozandó acélanyagtól függıen ez a
hımérséklettartomány kb. 550-700 °C között van. Ezzel a módszerrel csökkenthetı az
alakítási ellenállás, a hidegalakításnál megjelenı értékekhez képest. A csekély mértékő
revésedés miatt pedig lényegesen jobb a felületi minıség, mint melegalakításnál.
A 3.10.4 elvi ábrával szemben a 3.10.5 ábra a C15-ös anyag mért fenti jellemzıit
szemlélteti a hımérséklet függvényében. Az alakítási szilárdság (kf) változását
λ& = 0,05 1 s és λ& = 70 1 s összehasonlító alakváltozás-sebességhez tartozóan, a törésig
ö ö
(t)
elviselt összehasonlító alakváltozást ( λ ) pedig λ& = 0,25 1 s és λ& = 40 1 s
ö ö ö
összehasonlító alakváltozás-sebességhez tartozóan szemlélteti. Ezeken kívül feltünteti a
t=2 perces és t=32 perces hıntartás során létrejövı reveveszteséget (Fev), valamint a
készre alakított munkadarabok méretszórásának elvi változását.

Félmeleg-alakítás
A félmeleg-alakítás hımérséklettartománya elméletileg a megújulási (Tm) és
rekrisztallizációs (Trekr) hımérsékletek között jelölhetı ki. A gyakorlatban, acéloknál a
felsı határát az intenzív revésedés kezdı hımérséklete korlátozza.

A félmeleg-alakítás elınyei:
• A növekvı alakváltozóképesség és a csökkenı alakítási szilárdság miatt javul az
üregtöltés.
• Nagyobb ötvözıtartalmú acélok is folyathatók, mint pl. saválló, hıálló acélok.
• Azonos alakítógép terheléssel nagyobb tömegő acél alakíthatók, mint hidegalakítással.

- 43 -
 Alapfogalmak.doc

3.10.4 ábra

A félmeleg alakításnál a következı nehézségek fellépésével kell számolni:

• Az alakítás során -folyamatos üzem esetén- az alakító szerszám aktív elemei is
felmelegednek kb. 200-300 °C-ra, ezért drágább, általában Mo-ötvözéső gyorsacélt kell
választani szerszámanyagnak.
• A technológia tervezéshez szükséges alapadatok ismerete -az alakítási szilárdság
hımérséklettıl és deformációsebességtıl való függése- elengedhetetlenül szükséges,
amelyek a vonatkozó irodalomban többnyire hiányosan állnak rendelkezésre.
• Kenési problémák lépnek fel, mert az acélok hidegfolyatásánál jól bevált foszfátozás
nem ad megoldást, mert az acél felületén kialakított cinkfoszfát réteg 200-300 °C-on
szétbomlik és kenıanyag-tárolóképessége megszőnik. Az ugyancsak jól bevált
molibdéndiszulfid (MoS2) és wolframdiszulfid (WS2) kenıanyagadalékok a
félmelegalakítás hımérsékletén trioxiddá alakulnak. A kenıanyagként használt
grafitpor 450-480 °C-on CO2-vé alakul. Hasonlóképpen csıdöt mondanak az
olajbázisú kenıanyagok, mert a félmeleg-alakítás hımérsékletén már kokszosodnak.
• A munkadarabok felhevítése a félmeleg-alakítás hımérsékletére rendszerint indukciós
hevítéssel történik. A hevítıberendezések gyártósorba való telepítését el kell végezni .

Melegalakítás
Melegalakításkor az alakváltozás okozta keményedés és -az újrakristályosodási
hımérsékletnél (Trekr<T) nagyobb alakítási hımérséklet miatt- az újrakristályosodás
alakítás közben -illetve közvetlenül utána, még meleg állapotban- végbemegy.
Következésképpen a fém az alakítás után közel az eredeti (alakítás elıtti) tulajdonságokkal
rendelkezik. A keményedés az alakítás következtében itt is fellép, de ezt kisebb-nagyobb
késéssel követi az újrakristályosodás, ezért a változások a késztermékben lényegében nem
észlelhetık.
Meg kell jegyezni, a keményedés az alakváltozás közvetlen velejárója, tehát azonnal
létrejön (nincs idıszükséglete). Ezzel szemben az újrakristályosodás (lágyulás) idıigényes

- 44 -
 Alapfogalmak.doc

folyamat, a másodperc tört részétıl több percig, esetleg óráig tartó folyamat lehet. Ezért
csak bizonyos feltételek teljesülése esetén jelenthetı ki, hogy a felkeményedés jelensége
melegalakításnál nem észlelhetı.

A melegalakítás elınyei:
• Az alakítandó darab anyagának az alakítási szilárdsága a melegalakítás hımérsékletén
a legkisebb (lásd: 3.10.5 ábrát).
• Képlékenyen nagy ötvözı tartalmú acélok is feldolgozhatók.
• Teljes-, vagy résztérfogatra kiterjedı alakítással nagyobb tömegő munkadarabok
alakíthatók mint hideg-, vagy félmeleg-alakításnál.
• Az üregtöltı képesség kedvezıbb, ezért tagoltabb, bonyolultabb geometriájú üregek
feltöltése is elvégezhetı, mint hideg-, vagy félmeleg-alakításnál.

A melegalakítás hátrányai:
• Az alakítási energia egyrészét hıenergia formájában viszik be a darabba, amely
jelentıs gyártóeszköz- (pl. hevítı berendezés) és költségtöbbletet (energia költség)
jelent.
• A melegalakítás hımérsékletén is megfelelı szilárdságú, nagy ötvözı tartalmú
szerszámacélokkal oldható meg a szerszámozás.
• Acélok melegalakítási hımérsékletre hevítésénél jelentıs revésedéssel kell számolni.
Revés elıgyártmány revétlenítését el kell végezni, mert revésen alakítva fokozott
szerszámkopást okoz és a kész darabon –a további megmunkálhatóság, valamint
esztétikai okok miatt- nem engedhetık meg revemaradványok. Megoldás lehet a
védıgázas környezetben történı alakítási hımérsékletre hevítés. Ezek a kiegészítı
technológiai mőveletek további költségnövekedést okoznak.
• A megfelelı súrlódási viszonyok biztosítása a melegalakítás hımérsékletén fokozott
kenéstechnológiai problémákat jelent. A magas hımérsékleten stabil és megfelelı
kenıképességgel rendelkezı kenıanyagok korlátozottan állnak rendelkezésre és
drágák.
• Az alakított darabok méretszórása az alakítási hımérséklet növelésével növekszik,
azaz a gyártási pontosság csökken (lásd: 3.10.5 ábrát).

- 45 -
 Alapfogalmak.doc

4. Definíciók

Alakítási szilárdság:
Anizotróp:
Anyagtörvény:
Diszlokációelmélet:
Folyásgörbe:
Fajlagos alakítóerı:
Félmeleg-alakítás:
Félmeleg-alakító technológiák:
Feszültségi állapot:
Fıfeszültségek:
Gépipari képlékenyalakító technológiák:
Hidegalakítás:
Hidegalakító technológiák:
Homogén:
Izotróp:
Képlékenység:
Képlékeny zóna:
Képlékenyalakítás:
Képlékenységi feltétel:
Képlékenységtan:
Kohászati képlékenyalakító technológiák:
Lemezalakító technológiák:
Megújulás:
Megújulási hımérséklet:
Melegalakítás:
Melegalakító technológiák:
Összehasonlító alakváltozás:
Összehasonlító alakváltozás-sebesség:
Összehasonlító feszültség:
Szuperképlékenység:
Térfogatalakító technológiák:
Újrakristályosodási hımérséklet:
Valódi, vagy logaritmikus nyúlás:

Alakítási szilárdság (kf):

az alakított anyag mindenkori folyáshatára, egytengelyő feszültségállapotban az
állapothatározó paraméterek (összehasonlító alakváltozás, összehasonlító
alakváltozássebesség, hımérséklet) adott értékei mellett.
Adott anyagminıség képlékenyen alakváltozó zónájának valamely pontjában az alakítási
szilárdság függvénye a pont pillanatnyi:
- összehasonlító alakváltozásának ( λ ö ),
- összehasonlító alakváltozássebességének ( λ& [1/s]),
ö

- hımérsékletének (T [°C]), azaz:

kf = f ( λ ö , λ& ö [1/s], T [°C])

Anizotróp:
különbözı irányokban eltérı tulajdonságokkal rendelkezı anyagi rendszer.

- 46 -
 Alapfogalmak.doc

Anyagtörvény:
az az összefüggés, amely megfogalmazza az anyag adott pontjában ébredı
feszültségállapot következményeként létrejövı alakváltozásállapotot.
Fémek rugalmas alakváltozás tartományában az anyagtörvényt az általános Hooke-törvény
írja le.
A rugalmas - képlékeny alakváltozás tartományban -ahol a képlékeny alakváltozások
nagyságrendje megegyezik az azt megelızı rugalmas alakváltozások nagyságrendjével- az
anyagtörvény például a Pradtl - Reuss egyenletekkel fogalmazható meg.
A nagy maradó alakváltozások tartományában (ahol a létrejövı képlékeny alakváltozások
nagyságrenddekkel nagyobbak mint az azokat megelızı rugalmas alakváltozások) például
a Mises-anyagtörvény alkalmazható.

Diszlokációelmélet:
A fémek képlékeny alakváltozása során a kristálysíkok egymáson több rácsállandónyi
távolságra elcsúsznak anélkül, hogy az atomok közötti kötés megszakadna. A rácssíkok
egymáshoz képest végzett elmozdulása irreverzibilis folyamat, mert a terhelés megszőnése
után nem kerülnek az eredeti (kiinduló) helyzetükbe.
A valóságos kristály rácshibákat, például diszlokációt tartalmaz. A diszlokációkat
tartalmazó kristály rácssíkjainak egymáshoz képesti eltolása lényegesen kisebb τ
csúsztatófeszültséget igényel, mint az ideális, rácshibát nem tartalmazó kristályrács esetén.
A rácssíkok elmozdulásának következményeként a diszlokációk mozgásra kényszerülnek,
találkozásukkor reakcióba lépnek egymással. A reakció eredménye lehet, hogy két
diszlokáció kioltja egymást, de bekövetkezhet a két diszlokáció blokkolódása, azaz
mozgásképtelenné válása. Ezek a folyamatok a hidegen alakított fém felkeményedéséhez
vezetnek.

Folyásgörbe:
adott anyagminıségő fém alakítási szilárdságának változása az összehasonlító alakváltozás
függvényében, adott állandó alakítási hımérsékleten és összehasonlító alakváltozás-
sebesség mellett.

Fajlagos alakítóerı:
az alakított darab (technológia által meghatározott) felületén, az alakváltozás
megindításához, illetve folyamatos fenntartásához felületegységenként mőködtetendı erı.

Félmeleg-alakítás:
a szobahımérsékletnél magasabb hımérsékleten végzett alakítás, amelyen az alakítási
szilárdság csökkenése jelentıs mértékő, de a revésedés (felület minıség romlása) még nem
számottevı. A kenési problémák is kisebb mértékőek mint a melegalakítás hımérsékletén
végzett alakító eljárásoknál.

Félmeleg-alakító technológiák:
azok a képlékenyalakító eljárások, amelyek az alakítást az újrakristályosodási hımérséklet
közelében végzik. Tulajdonképpen kompromisszumos megoldásnak tekinthetık, mert a
hımérséklet növelése az alakítás erıszükségletét jelentısen csökkenti a hidegalakításhoz
képest, viszont a melegalakítás hımérsékleténél lényegesen alacsonyabb alakítási
hımérsékleten a revésedési folyamat elmarad, ezért munkadarab felületi minısége
lényegesen jobb mint a melegalakítással gyártott daraboké. A szerszám és a munkadarab
kenési problémái is egyszerősödnek a melegalakító eljárásokhoz képest.

- 47 -
 Alapfogalmak.doc

Feszültségi állapot:
a külsı erıkkel terhelt darab valamely tetszıleges pontján átmenı, három egymásra
merıleges sikon ébredı feszültségek összesége.

Fıfeszültségek:
a külsı erıkkel terhelt darab valamely tetszıleges pontján kitüntetett helyzetben átmenı,
három egymásra merıleges sikon ébredı feszültségek összesége. A kitüntetett helyzet a
síkok azon elhelyezését jelenti, amikor azokon csak normális irányú feszültségek ébrednek,
csúsztató feszültségek nem.
Másképpen fogalmazva: a pont feszültségállapotát jellemzı feszültségtenzor sajátértékei az
alábbi relációnak megfelelıen sorba rendezve: σ1 ≥ σ2 ≥ σ3

Gépipari képlékenyalakító technológiák:

a hagyományos gépipari üzemek gyártási folyamatába telepíthetık, a kész munkadarab
kialakításához egymással kombinálhatók (pl. folyatott alkatrész bizonyos - folyatással nem
gyártható - felületeinek kialakítása forgácsolással). E technológiák a zömítés, redukálás,
folyatás, süllyesztékes kovácsolás és a lemeztechnológiák nagy része (kivágás,
lyukasztás, finomkivágás, mélyhúzás, hajlítás, stb.).

Hidegalakítás:
Fémtani szempontok szerinti megfogalmazás:
az alakított fém újrakristályosodási hımérséklete alatti hımérséklettartományban végzett
alakítás.
Technológiai szempontok szerinti megfogalmazás:
az elıgyártmány hıközlés nélkül (szobahımérsékleten) végzett képlékenyalakítása.

Hidegalakító technológiák:
közé azokat a képlékenyalakító eljárásokat sorolják, amelyek olyan hımérsékleten végzik
az alakítást, amelyen az újrakristályosodási folyamatok az alakváltozással azonos idıben
nem mennek végbe. Az anyag keménysége az alakváltozással egyidejőleg növekszik, ezért
az alakítás csak egyre nagyobb erıvel folytatható. Az alakításnak határt szab az, hogy a
fém alakváltozási képessége kimerül és a további alakváltozás helyett repedés vagy törés
következik be. A hidegalakítás során létrehozható alakváltozás mértékének határa van, ami
vagy a rendelkezésre álló erıtıl (alakítógép névleges nyomóereje), vagy a repedések
bekövetkezésének veszélyétıl függ. A munkadarabon a további hidegalakítás akkor
végezhetı, ha a repedések megjelenése elıtt az alakítást befejezzük, majd valamilyen
regenerálási eljárással (lágyítás, újrakristályosítás) visszaállítjuk a fém lágyabb állapotát.
A hidegalakítást általában szobahımérsékleten végzik. Elınye, hogy a munkadarab
felülete kiváló minıségő. Hátránya a nagy erıigénye, amely az alakított darab tömegének
növekedésével rohamosan nı.

Homogén:
minden pontjában azonos tulajdonságokkal rendelkezı anyagi rendszer.

Izotróp:
minden irányban egyenértékő, azonos tulajdonságokkal rendelkezı anyagi rendszer.

- 48 -
 Alapfogalmak.doc

Képlékenység:
Képlékenységen a fémek és ötvözetek azon tulajdonságát értjük, hogy mechanikai
igénybevétel hatására az alakjukat képesek megváltoztatni, az anyag kontinuitásának –
folytonosságának– megmaradása mellett.
A jelentıs maradó alakváltozásra képes fémeket képlékenynek tekintjük. Ezek ellentéte a
rideg viselkedés. A rideg anyag, melynek alakváltozási képessége kicsi, gyakorlatilag nem,
vagy csak igen kis mértékő alakváltozásra képes. Azokat az anyagokat tekintjük jól
alakíthatónak, amelyek nagy maradó alakváltozást képesek elviselni a törés bekövetkezése
elıtt.
A képlékenység (alakíthatóság) nem abszolút tulajdonsága az anyagnak, hanem az
állapottényezıknek is függvénye. Az állapottényezık: feszültségállapot, hımérséklet,
alakváltozássebesség állapot.

Képlékeny zóna:
amelyben a geometriai méretváltozás, azaz a képlékeny alakváltozás, ennek
következményeképp az anyagi tulajdonságok megváltozása végbemegy. Az alakító
technológiától függıen kiterjedhet az alakított darab teljes térfogatára, vagy annak csak
egy részére, valamint térfogata, elhelyezkedése az alakított darabban az alakítási folyamat
során lehet állandó vagy változó.

Képlékenyalakítás:
olyan ipari gyártási módszer, amely kihasználva a fémek képlékeny alakváltozó
képességét, megfelelı nagyságú külsı, vagy belsı erı(k) mőködtetésével az elıgyártmány
kezdeti alakját a kívánt geometriai formára változtatja úgy, hogy eközben az atomok
közötti kötés nem szakad meg (repedés, törés) és térfogata állandó marad. Szinonímái:
forgácsnélküli alakítás, forgácsmentes alakítás.

Képlékenységi feltétel:
az az összefüggés, amely megadja a feszültségek minden olyan kombinációját, amelynek
fennállásakor a rugalmas alakváltozásállapot végetér, a képlékeny alakváltozás megindul.
Ezt az úgynevezett folyási függvény (f) fogalmazza meg. Képlékeny állapotban f = 0,
rugalmas állapotban f < 0. Ideálisan merev, tökéletesen képlékeny anyagmodell esetén
f > 0 fizikailag nem lehetséges.
Izotróp anyag esetén a képlékenységi feltétel: f(σij, k) = 0, alakban írható fel,
ahol: σij -a képlékeny zóna vizsgált pontjában a feszültségállapotot jellemzı
feszültségtenzor,
k – az adott pontban a képlékeny állapot létrejöttéhez tartozó anyagjellemzı.
Anizotróp anyagok esetén a képlékenységi feltétel a Hill-féle anizotrópia paraméterek
segítségével fogalmazható meg.

Képlékenységtan:
a rugalmasságtan mellett a szilárdságtan másik nagy részterülete, amely a szilárd testek
viselkedésének törvényszerőségeit írja le nagymértékő maradó alakváltozások során.

Kohászati képlékenyalakító technológiákat:

a nagy anyag és energia igényük, valamint a gyártási hulladék újrahasznosítása, a szállítási,
anyagmozgatási útvonalak minimálisra csökkentése miatt célszerő kohómővek közelébe
telepíteni. Ezek közül a leggyakoribbak: a hengerlés, a rúd- és profilhúzás, a varratnélküli
csıgyártás, a rúd- és profilsajtolás.

- 49 -
 Alapfogalmak.doc

Lemezalakító technológiák:
közé azokat a képlékenyalakító eljárásokat sorolják, amelyek kiinduló terméke hengerelt
lemez vagy szalag, vagyis olyan elıgyártmány melynek egyik mérete (a vastagsága)
nagyságrendileg kisebb mint a másik két irányú mérete. Az elıállított termék síkszerő vagy
vékony "héjjal" körülzárt üreges test. A lemezalakító technológiák többségénél a sikszerő
elıgyártmány lemezvastagsága gyakorlatilag nem változik.

Megújulás:
Megújulásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor a fém hidegalakítása során megváltozott
tulajdonságok az alakítás elıtti tulajdonságok irányában változnak, a kristályszerkezet
megváltozása nélkül.

Megújulási hımérséklet:
Azt a T hımérsékletet, amelyen a hidegalakítás során felkeményedett fém szilárdsága
csökkenni kezd, -vagyis a fém kilágyulása megkezdıdik- megújulási hımérsékletnek (Tm)
nevezzük. A Tm hımérsékletnél kisebb hımérsékleten izzítva a hidegalakítás során
létrejött mechanikai tulajdonságok (pl. folyáshatár, keménység) változatlanok maradnak,

Melegalakítás:
Fémtani szempontok szerinti megfogalmazás:
az alakított fém újrakristályosodási hımérséklete feletti hımérséklettartományban végzett
alakítás.
Technológiai szempontok szerinti megfogalmazás:
az elıgyártmány hıközlés után, vagy közben (szobahımérsékletnél magasabb
hımérsékleten) végzett képlékenyalakítása.

Melegalakító technológiák:
közé azokat a képlékenyalakító eljárásokat sorolják, amelyek olyan hımérsékleten végzik
az alakítást, amelyen az újrakristályosodási folyamatok az alakváltozással gyakorlatilag
egyidejőleg mennek végbe. Az alakváltozást ez esetben elméletileg csak a kifejtendı erı
korlátozza. Hátránya viszont, hogy a melegalakítás hımérsékletén az acél munkadarab
revésedik, ami a felületminıséget rontja.

Összehasonlító alakváltozás:
a képlékeny alakváltozásállapotban érvényes anyagtörvénybıl (Mises egyenletek)
levezethetı, az alakváltozás állapotot jellemzı tenzor ( λ ij ) elemeinek felhasználásával, az
alábbi összefüggéssel számítható:
2
λö = ⋅ λ ij ..λ ij
3
az alakváltozás mértékét jellemzı skalár mennyiség.

Összehasonlító alakváltozás-sebesség:
az összehasonlító alakváltozás analógiájára, az alakváltozás-sebesség állapotot jellemzı
tenzor ( λ& ij ) elemeinek felhasználásával, az alábbi összefüggéssel számítható:
2 & &
λ& ö = ⋅ λ ij ..λ ij
3

- 50 -
 Alapfogalmak.doc

az alakváltozás-sebesség mértékét jellemzı skalár mennyiség.

Összehasonlító feszültség:
az a -többtengelyő feszültségállapotot jellemzı feszültségtenzor elemeibıl számítható-
feszültség, amely a képlékeny állapot létrejötte, illetve folyamatos fenntartása
szempontjából azonos értékő az egytengelyő húzás körülményei között képlékeny állapotot
létrehozó, illetve folyamatosan fenntartó feszültséggel.
Meghatározása a Mises egyenletekbıl levezethetı:

3
σ = ⋅ S ..S
ö 2 ij ij
összefüggéssel végezhetı, ahol Sij a vizsgált pontban érvényes feszültségtenzor
deviátortenzora.

Szuperképlékenység:
bizonyos ötvözetek azon tulajdonsága, hogy melegen nem úgy viselkednek mint általában
a polikristályos fémek, hanem inkább nagyviszkozitású folyadékként. Extrém nagy
egyenletes nyúlás -a kezdeti jeltávolság többszörösére, esetleg tízszeresére történı
megnyújtásának- elviselésére képesek, kontrakció vagy törés létrejötte nélkül.
A szuperképlékenység létrejöttének feltételei:
• az anyag rendkívül finom szemcseszerkezete (1,4...7µm), amely alakítás közben is
változatlan marad,
1
• az alakítás hımérséklete T > ⋅ T tartományban legyen,
al 2 olv

& = 10−5...10−2  1  ) történjen az alakítás.

• kis összehasonlító alakváltozás-sebességgel ( λ ö  s 

Néhány szuperképlékeny tulajdonságokkal rendelkezı ötvözetet, a hozzájuk tartozó

alakítási hımérséklettel és összehasonlító alakváltozás-sebességgel mutat be az alábbi
táblázat.

Tal λ& ö ⋅10 −4

Ötvözet [°C] [1/s]
62% Sn + 38% Pb 20 3
78% Zn + 22% Al 250 1
67% Mg + 33% Al 400 300
67% Al + 33% Cu 520 4
90% Ti + 6% Al + 4% V 950 1,5
92,5% Ti + 5% Al + 2,5% Sn 1010 6

Térfogatalakító technológiák:
közé sorolják azokat a képlékenyalakító eljárásokat, amelyek kiinduló terméke öntött
tuskó, vagy öntött elıtermék, illetve különbözı mérető és többnyire egyszerő
keresztmetszető (négyzet, kör, téglalap, hatszög) rúd, vagy buga. Az alakváltozási zónában
az alakváltozási állapot általában térbeli, amely többtengelyő feszültségállapot hatására
megy végbe. Az alakítás erıszükséglete viszonylag nagy. A gyártott termék általában
tömör és térbeli kiterjedése háromdimenziós.

- 51 -
 Alapfogalmak.doc

Újrakristályosodási hımérséklet:
alatt azt a hımérsékletet értjük, amelyen egy adott mértékő alakváltozással alakított fém
egy óra alatt tökéletesen újrakristályosodik.
Nagymértékő alakváltozással alakított színfémek újrakristályosodási hımérséklete a
homológ hımérsékletskálán a

hom
Trekr ≈ 0,4

képlettel fejezhetı ki.

Homológ hımérséklet, a Kelvin fokban kifejezett, valamely jellemzı hımérsékletnek a
fém olvadáspontjára vonatkoztatott relatív értéke a

hom T
T =
T
olv
összefüggésnek megfelelıen.

Újrakristályosodás homológ hımérséklete tehát a

Trekr  o K 
≈ 0,4 ≈ Trekr
hom

Tolv  K 
o

- 52 -
 Alapfogalmak.doc

képlettel írható fel, amelyet a fenti ábra alapján értelmezhetünk. A diagram vízszintes
tengelyén a fém olvadáspontja, baloldali függıleges tengelyén az újrakristályosodási
hımérsklete szerepel Kelvin fokban. Az ábrában szereplı fémek a 0,5 és 0,33
iránytangenső (Trekr=0,33…0,5⋅Tolv) egyenesek között helyezkednek el, tehát a 0,4-es
iránytangens közelítıleg az elıbbi értékek átlagaként fogadható el.
Néhány fém olvadáspontja és a fenti képlettel számított rekrisztallizációs hımérséklete az
alábbi táblázatban látható.

Fém Tolv [°C] Tolv [°K] Trekr [°K] Trekr [°C]

Ólom (Pb) 327 600 240 - 33

Volfram (W) 3410 3683 1473 1200
Vas (Fe) 1539 1812 725 452

Valódi, vagy logaritmikus nyúlás:

a méretváltozást (dl) a pillanatnyi jeltávra (l) vonatkoztatva kapjuk az elemi valódi, vagy
logaritmikus nyúlást:
dl
dλ =
l
Az lo - ról l1 - re változott jeltáv esetén a valódi, vagy logaritmikus nyúlás mérıszáma:

l
1 dl l
λ= ∫ = ln 1
l
l l
o o

- 53 -
 Alapfogalmak.doc

Felhasznált irodalom:

[1] dr.Horváth L.: Képlékenyalakító technológiák elméleti alapjai

BMF jegyzet

[2] dr.Horváth L.: Képlékenyalakítási alapfeladatok elemzése a képlékenységtan

módszereivel BMF jegyzet

[3] K. Lange: Handbook of Metal Forming

McGraw-Hill, Dearborn, Michigan, U.S.A. 1985

[4] Kalpakjian: Manufacturing Processes for Engineering Materials

[5] Dr.Szabadíts Ö.- Dr,Ziaja Gy.: A félmeleg alakítás, mint a képlékeny hidegalakítás
alkalmazási területének kiterjesztése
Hidegfolyatási Tanácskozás elıadásai 1977 Szeptember 20.

- 54 -