Gépelemek 1 Példatár

Gépelemek 1
példatár
Tartalom
1. Kötések........................................................................................................................................... 3
1.1 Anyaggal záró kötések............................................................................................................ 3
1.1.1. Hegesztett kötések .......................................................................................................... 3
1.1.2. Forrasztott és ragasztott kötések ................................................................................... 20
1.2 Alakkal záró kötések ............................................................................................................ 27
1.2.1. Szegecskötések ............................................................................................................. 27
1.2.2. Csapszegek ................................................................................................................... 34
1.2.3. Szegkötések .................................................................................................................. 39
1.2.4. Bepattanó kötések ......................................................................................................... 42
2. Nyomatékkötések ......................................................................................................................... 44
2.1 Alakkal záró nyomatékkötések ............................................................................................. 44
2.1.1. Reteszkötések ............................................................................................................... 44
2.1.2. Bordás tengelykötések .................................................................................................. 46
2.1.3. Poligon tengelykötések ................................................................................................. 48
2.2 Erővel záró tengelykötések ................................................................................................... 50
2.2.1. Szilárd illesztésű kötések .............................................................................................. 50
2.2.2. Kúpos tengelykötések ................................................................................................... 56
2.2.3. Ékkötések ..................................................................................................................... 57
2.2.4. Szorítókötések .............................................................................................................. 61
3. Csavarkötések, csavarorsós mozgatószerkezetek ......................................................................... 62
3.1 Csavar előfeszítése, meghúzási nyomatéka, csavarkötés lazító hatásai ................................ 62
3.2 Csavarorsós mozgatószerkezetek szilárdsági ellenőrzése ..................................................... 76
4. Rugók ........................................................................................................................................... 84
4.1 Fémrugók ............................................................................................................................. 84
4.2 Gumirugók ......................................................................................................................... 107
4.3 Rugórendszerek .................................................................................................................. 121
5. Tengelyek, forgórészek .............................................................................................................. 145
5.1 Ellenőrzés összetett statikus igénybevételre ....................................................................... 145
5.2 Ellenőrzés kifáradásra......................................................................................................... 148
5.3 Ellenőrzés alakváltozásra.................................................................................................... 154
6. Összetett feladatok, esettanulmányok ......................................................................................... 158
1. Kötések
1.1 Anyaggal záró kötések
1.1.1. Hegesztett kötések
1.1.1.1. Példa
Az alábbi ábrán látható hegesztett kötést „A” és „B” irányú erő terheli. Az „A” irányú terhelés
FA = 90 000 N, a „B” irányú terhelés FB = 60 000 N. Ellenőrizze a hegesztett kötést, ha csak az „A”,
illetve ha csak az „B” irányú erő hat! Megfelel-e a varrat, ha mindkét erő terheli a hegesztett kötést? A
lemez szélessége b = 150 mm, a lemez hosszúsága h = 200 mm, a lemezek vastagsága v = 12 mm. A
varrat anyagának megengedett feszültsége meg = 80 N/mm².
B
A A
b
B
v
1.1. ábra
Megoldás:
Első lépésként határozzuk meg a varrat geometriáját! A varrat gyökmérete – mivel egyszerű, V alakú
tompavarratot alkalmazunk – a lemezvastagsággal megegyezik.
𝑎 = 𝑣 = 12 𝑚𝑚
Mivel a varrat nem zárt, a végein az anyagminőség a beégések és más jelenségek miatt bizonytalan, így
teherviselésre nem használható ki teljes hosszában. A biztonság kedvéért teljes hosszból egy-egy
gyökméretnyit levonva kapjuk a hasznos, teherviselő varrathosszt:
𝑙 = 𝑏 − 2𝑎 = 150 − 2 ∙ 12 = 126 𝑚𝑚
A varrat teherviselő keresztmetszete a gyökméret és a teherviselő varrathossz szorzata:
𝐴𝑣 = 𝑎 ∙ 𝑙 = 12 ∙ 126 = 1512 𝑚𝑚2
„A” eset: a varratban húzófeszültség (σ) ébred, amely a varrat középsíkjára merőleges irányú (ꓕ):
𝐹𝐴 90000 𝑁
𝜎⊥ = = = 59,5
𝐴𝑣 1512 𝑚𝑚2
Az összehasonlító feszültség:
𝑁
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎⊥2 = √59,52 = 59,5
𝑚𝑚2
A varrat ellenőrzése:
𝜎ö < 𝜎𝑚𝑒𝑔 ,
tehát a varrat az „A” terhelési esetre megfelel.

„B” eset: a varratban nyírófeszültség (τ) ébred, amelynek iránya párhuzamos a varrat középsíkjával (II)1:
𝐹𝐵 60000 𝑁
𝜏∥ = = = 39,7
𝐴𝑣 1512 𝑚𝑚2
𝑁
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √3𝜏∥2 = √3 ∙ 39,72 = 68,7
𝑚𝑚2
tehát a varrat az „B” terhelési esetre is megfelel.
„A” és „B” eset együtt: a fent számolt feszültségkomponensekből képzett összehasonlító feszültséget
kell összevetni a megengedett értékkel.
𝑁
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎⊥2 + 3𝜏∥2 = √59,52 + 3 ∙ 39,72 = 90,9
𝑚𝑚2
𝜎ö > 𝜎𝑚𝑒𝑔 ,
vagyis a varrat az „A” és „B” terhelési esetre együttesen nem felel meg.
1
Vegyük észre, hogy a két lemezt az erőpár ellentétes oldalon terheli. A két erő közötti távolság elhanyagolható,
ezért beszélhetünk tisztán nyíró feszültségről.
1.1.1.2. Példa
Az ábrán látható oldal sarokvarratot F = 100 000 N erő terheli. Mi a varrat igénybevétele? Ellenőrizze
a hegesztett kötést, és határozza meg a varratra megengedhető legnagyobb Fmax terhelőerőt! A varrat
anyagának megengedett feszültsége meg = 80 MPa. A méretek: b1 = 200 mm, h1 = 300 mm, v1 = 15 mm,
b2 = 100 mm, h2 = 200 mm, v2 = 18 mm, L = 125 mm.
1.2. ábra
Megoldás:
A varrat gyökméretét a háromszög keresztmetszet magasságaként vesszük fel:
√2 √2
𝑎= 𝑣2 = ∙ 18 = 12,7 𝑚𝑚
2 2
A varrat teherviselő hossza:
𝑙 = 𝐿 − 2𝑎 = 125 − 2 ∙ 12,7 = 99,6 𝑚𝑚
A varrat teherviselő keresztmetszete (mindkét oldalon van varrat!):
𝐴𝑣 = 2 ∙ 𝑎 ∙ 𝑙 = 2 ∙ 12,7 ∙ 99,6 = 2530 𝑚𝑚2
A varrat igénybevétele nyírás, a feszültségvektor iránya egybeesik a varrat középsíkjával:
𝐹 100000
𝜏∥ = = = 39,5 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑣 2530
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √3𝜏∥2 = √3 ∙ 39,52 = 68,4 𝑀𝑃𝑎
tehát a varrat az adott terhelésre megfelel.
A varrat maximális terhelhetősége a megengedett feszültség értékével számolva:
𝐹 𝐴𝑣 2530
𝜎ö = √3 ∙ ⟹ 𝐹𝑚𝑎𝑥 ≤ 𝜎𝑚𝑒𝑔 ∙ = 80 ∙ = 116856 𝑁
𝐴𝑣 √3 √3
Azaz a varrat legfeljebb kb. 116,9 kN erővel terhelhető.
1.1.1.3. Példa
Az ábrán látható homlok sarokvarratot F = 75 000 N erő terheli. Mi a varrat igénybevétele? Ellenőrizze
a hegesztett kötést, és határozza meg a varratra megengedhető legnagyobb Fmax terhelőerőt! A varrat
anyagának megengedett feszültsége meg = 80 MPa. A méretek: b1 = 200 mm, h1 = 300 mm,
v1 = 15 mm, b2 = 100 mm, h2 = 200 mm, v2 = 18 mm, L = 125 mm.
F
h2
b2
v2
L
h1
F
v1
b1
1.3. ábra
Megoldás:
A varrat gyökméretét itt is a háromszög keresztmetszet magasságaként vesszük fel:
√2 √2
𝑎= 𝑣2 = ∙ 18 = 12,7 𝑚𝑚
2 2
A varrat teherviselő hossza:
𝑙 = 𝑏2 − 2𝑎 = 100 − 2 ∙ 12,7 = 74,6 𝑚𝑚
A varrat teherviselő keresztmetszete:
𝐴𝑣 = 𝑎 ∙ 𝑙 = 12,7 ∙ 74,6 = 947,4 𝑚𝑚2
A varrat igénybevétele húzás, ahol az általános feszültségvektort fel kell bontani a varrat fősíkjába eső
és arra merőleges komponensekre az alábbi ábra szerint (σꓕ és τꓕ feszültségösszetevőket eredményezve):
1.4. ábra
A terhelés irányába eső (húzó) feszültség:
𝐹𝐴 75000
𝜎̅ = = = 79,2 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑣 947,4
Komponensei (sin 45° ill. cos 45°):

√2 √2
𝜎⊥ = 𝜏⊥ = 𝜎̅ = ∙ 79,2 = 56 𝑀𝑃𝑎
2 2
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎⊥2 + 3𝜏⊥2 = √562 + 3 ∙ 562 = 112 𝑀𝑃𝑎
tehát a varrat az adott terhelésre nem felel meg.
A varrat maximális terhelhetősége a megengedett feszültség értékével számolva:
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 3𝜏⊥2 = √4𝜎⊥2 = 2𝜎⊥ ≤ 𝜎𝑚𝑒𝑔 ,
ebből, az általános húzófeszültség számítását behelyettesítve:
𝐴𝑣 947,4
𝐹𝑚𝑎𝑥 ≤ 𝜎𝑚𝑒𝑔 = 80 ∙ = 53593 𝑁
√2 √2
Azaz a kötés legfeljebb kb. 53,6 kN erővel terhelhető.

1.1.1.4. Példa
Válassza ki az alábbi ábra szerinti szelvényekkel kialakított tartóbekötések közül a legnagyobb

teherbírásút! Viszonyítsa a körszelvényű tartóhoz a másik kettő teherbírását!
1.5. ábra
Megoldás:
A tartót csavarás terheli. Körbehegesztett szelvények csavaró igénybevétele esetén – amennyiben a

szelvény oldalaránya nem túl nagy – a Bredt-képlettel határozható meg a varratban ébredő feszültség:
𝑀𝑐𝑠
𝜏∥ = ,
2∙𝑎∙𝐴0
ahol:
τII – a varratban ébredő feszültség [MPa],
Mcs – csavaró nyomaték [Nmm],
a – a varrat gyökmérete [mm],
A0 – a varrat középvonala által körülhatárolt terület [mm 2]
Az ébredő feszültség τII, mivel a csavarás csúsztató feszültség, a nyomatékból származó kerületi erő
pedig folyamatosan a varrat középsíkja mentén hat.
Mivel a csavaró nyomaték és a varrat gyökmérete nem változik, elég csak a területeket
(keresztmetszeteket) összehasonlítani. Ehhez egy megjegyzés: a körbezárt terület számítását gyakran
közelítésekkel végzik. Az egyik ilyen – gyakran alkalmazott – módszer, hogy a középvonal vetítése
helyett egyszerűen a gyökméretet adják hozzá a tartó külső kontúrjához, amely elhanyagolható mértékű
számítási hibát eredményez. Ezt a közelítést alkalmazza pl. a fejezet 7. példája is. Főleg nagyobb
tartóméretek esetén egyszerűen a tartó (szelvény) külső kontúrjával számolnak, amely a számítási hibát
a biztonság irányába tereli. Ezt az egyszerűsítést fogjuk az alábbi összehasonlításnál is alkalmazni.
Fontos azonban tisztázni, hogy ezek a módszerek elhanyagolásokat jelentenek, amelyeket a számítás
során jelezni kell.
A három szelvény keresztmetszete:
𝐴𝑛é𝑔𝑦𝑠𝑧ö𝑔 = 260 ∙ 130 = 33800 𝑚𝑚2 ,

𝐴𝑜𝑣á𝑙𝑖𝑠 = 1002 𝜋 + 60 ∙ 200 = 43415,92 𝑚𝑚2 ,
𝐴𝑘ö𝑟 = 1302 𝜋 = 53092,92 𝑚𝑚2 ,
tehát Akör  Aovális  Anégyszög .
𝐴𝑛é𝑔𝑦𝑠𝑧ö𝑔 33800 𝐴𝑜𝑣á𝑙𝑖𝑠 43415,92

Az eltérések: = = 0,64 és = = 0,82.
𝐴𝑘ö𝑟 53092,92 𝐴𝑘ö𝑟 53092,92
Vagyis a négyszög keresztmetszet teherbírása 64%, az oválisé 82% a kör keresztmetszethez viszonyítva.
1.1.1.5. Példa
Megfelel-e az ábra szerinti tartóbekötés, ha a tartó szélessége b = 50 mm, a hegesztési varrat gyökmérete
a = 5 mm, a terhelő erő F = 40 000 N és a varrat anyagának megengedett feszültsége σmeg = 150 MPa?
1.6. ábra
Megoldás:
A hegesztési varrat igénybevétele húzás.
A varrat teherviselő keresztmetszete:
𝐴𝑣 = 2𝑎(𝑏 − 2𝑎) = 2 ∙ 5 ∙ (50 − 2 ∙ 5) = 400 𝑚𝑚2
és az átlagos (húzó) feszültség a varratban:
𝐹 40000
𝜎̅ = = = 100 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑣 400
A varratban ébredő merőleges feszültség komponensek:
√2 √2
𝜎⊥ = 𝜏⊥ = 𝜎̅ = ∙ 100 = 70,7 𝑀𝑃𝑎
2 2
Az egyenértékű feszültség:
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎⊥2 + 3𝜏⊥2 = √70,72 + 3 ∙ 70,72 = 141,4 𝑀𝑃𝑎
A varrat megfelel, mert σö < σmeg

1.1.1.6. Példa
Az ábrán látható tartót F = 50 000 N erő terheli. A hegesztési varratban megengedhető feszültség
meg = 150 MPa. Mekkora feszültség ébred a hegesztési varratban a felső alkotónál? Megengedhető-e a
tartóra T = 20 000 Nm csavarónyomaték is a terhelő erő mellett?
1.7. ábra
Megoldás:
Az F erő a tartó befogásánál nyíró és hajlító igénybevételt eredményez. A nyíró igénybevételt a

nyíróerővel egybeeső irányú, jelen esetben oldalsó varratok ill. varratszakaszok veszik fel (a
nyírófeszültség maximuma egyébként a hajlítás tengelyénél van), így azt a felső alkotónál nem vesszük
figyelembe.
A hajlító nyomaték:
𝑀 = 𝐹 ∙ 𝑙 = 50000 ∙ 0,6 = 30000 𝑁𝑚
A varrat(!) másodrendű nyomatéka annak külső és belső kontúrjával számolva:

𝜋 𝜋
𝐼 = [(𝐷 + 2𝑎)4 − 𝐷 4 ] = [(200 + 2 ∙ 10)4 − 2004 ] = 36,46 ∙ 106 𝑚𝑚4
64 64
A maximális hajlító feszültség:
𝑀 30 ∙ 106 220
𝜎̅ = 𝑒= ∙ = 90,51 𝑀𝑃𝑎
𝐼 36,46 ∙ 106 2
Ez a felső alkotónál lokálisan húzófeszültségként jelenik meg, amelyet fel kell bontani a varrat fősíkjával
párhuzamos és arra merőleges összetevőkre (lásd a fejezet 3. és 5. példáját):
√2 √2
𝜎⊥ = 𝜏⊥ = 𝜎̅ = ∙ 90,51 = 64 𝑀𝑃𝑎
2 2
Ezeket az összehasonlító feszültség összefüggésébe helyettesítve kapjuk a varratban ébredő teljes

feszültséget:
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎⊥2 + 3𝜏⊥2 = √642 + 3 ∙ 642 = 128 𝑀𝑃𝑎
Ez alacsonyabb a megengedett feszültségnél, így a varrat megfelel.
A csavaró feszültség a Bredt-képlettel számítható (az ehhez fűzött megjegyzést lásd a 4. példánál):
𝑇 20 ∙ 106
𝜏∥ = = = 28,9 𝑀𝑃𝑎
2 ∙ 𝑎 ∙ 𝐴0 (200 + 10)2 𝜋
2 ∙ 10 ∙
4
Ezzel az összehasonlító feszültség az alábbiak szerint módosul:
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎⊥2 + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 )
Behelyettesítve:
√642 + 3 ∙ (642 + 28,92 ) = 137,4 𝑀𝑃𝑎
Mivel
a csavaró nyomaték az F terhelő erővel egyidejűleg nem engedhető meg.

1.1.1.7. Példa
Az ábrán látható konzolt teljesen zárt, a = 3 mm gyökméretű sarokvarrattal hegesztették a gépváz

oldalához.
a
F
k
c
1.8. ábra
Megoldás:
Ismertek az alábbi adatok:

h = 200 mm, k = 100 mm, b = 60 mm, c = 40 mm, F = 3 kN
A váz és konzol S235JRG minőségű acélból készült, amelynek folyáshatára ReH = 235 MPa.
Ellenőrizze az a = 3 mm gyökméretű zárt hegesztési varratot!
A varrat keresztmetszetére hajlítás, csavarás és nyírás hat.2

A hajlító nyomaték:
𝑀 = 𝐹 ∙ ℎ = 3 ∙ 103 ∙ 200 = 6 ∙ 105 𝑁𝑚𝑚
A csavaró nyomaték:
𝑇 = 𝐹 ∙ 𝑘 = 3 ∙ 103 ∙ 100 = 3 ∙ 105 𝑁𝑚𝑚
A nyíróerő:
𝑉 = 𝐹 = 3 ∙ 103 𝑁
A keresztmetszeti jellemzők számításánál az ábrán is látható sarkok lekerekítésétől eltekinthetünk.
2
Az erőáthelyezés elve alapján – lásd Statika tantárgy.
B
60
40 3
1.9. ábra
A hajlítási másodrendű nyomaték (a varrat kontúrjaival számolva!):

46 ∙ 663 40 ∙ 603
𝐼= − = 3,821 ∙ 105 𝑚𝑚4
12 12
A vonalkázott terület a Bredt-képletbe helyettesítéshez (lásd 1.9. ábra):
𝐴0 = 43 ∙ 63 = 2709 𝑚𝑚2
A nyírás számításához a nyíróerővel párhuzamos varratok keresztmetszete:
𝐴𝑔 = 2 ∙ 3 ∙ 60 = 360 𝑚𝑚2
A hajlítófeszültség:
𝑀 6 ∙ 105
𝜎= 𝑒= ∙ 31,5 = 49,46 𝑀𝑃𝑎
𝐼 3,821 ∙ 105
Ez a maximális érték az ábrán a B betűvel jelölt pontban lesz érvényes.
Az ebből származó feszültségkomponensek (lásd a fejezet 3., 5. és 6. példáit):
𝜎 49,46
𝜎⊥ = 𝜏⊥ = = = 35,0 𝑀𝑃𝑎
√2 √2
A csavarás miatt a varratban kerület mentén állandó nyírófolyam ébred, és miután a varrat gyökmérete
is állandó, a csúsztatófeszültség is az lesz. A Bredt-képlet alapján:
𝑇 3 ∙ 105
𝜏∥ = = = 18,5 𝑀𝑃𝑎
2 ∙ 𝑎 ∙ 𝐴0 2 ∙ 3 ∙ 2709
A nyírás hatására szintén II feszültség ébred a nyíróerővel párhuzamos hegesztési varratokban3:
𝑉 3 ∙ 103
𝜏∥∗ = = = 8,3 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑔 360
Az alábbi ábra összefoglalja az egyes varratszakaszokon működő feszültségösszetevőket.
3
Megjegyzés: az ábrán jelölt feszültségeloszlás csak megközelítőleg igaz, a valóságban a maximum a vízszintes
középvonalnál adódik.
B 
T
T
A ll
*
ll *
 T ll
1.10. ábra
Az A pontban a ll feszültségek előjele megegyezik, ezért a mértékadó feszültség a függőleges

varratoknál itt ébred (a két τ‖ feszöltség egymással algebrailag összegezhető):
𝜏∥𝑚𝑎𝑥 = 𝜏∥ + 𝜏∥∗ = 18,5 + 8,3 = 26,8 𝑀𝑃𝑎
Az összehasonlító feszültség az A pontban (csavarásból és nyírásból):
𝜎ö𝐴 = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √3𝜏∥𝑚𝑎𝑥
2
= √3 ∙ 26,82 = 46,4 𝑀𝑃𝑎
A B pontra felírható (a hajlítás két komponenséből és a csavarásból):

𝜎ö𝐵 = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎⊥2 + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) =
= √35,02 + 3 ∙ (35,02 + 18,52 ) = 76,99 𝑀𝑃𝑎

A kritikus hely ezek szerint a B-vel jelölt pont, mivel itt nagyobb az összehasonlító feszültség:4
𝜎ö𝑚𝑎𝑥 = max(𝜎ö𝐴 , 𝜎ö𝐵 ) = 76,99 𝑀𝑃𝑎
A határfeszültséget az alapanyag folyáshatárából biztonsági tényezővel és a varrat jóságfokával
számíthatjuk:
𝑅𝑒𝐻 236
𝜎𝐻 = 𝜑= ∙ 0,7 = 102,8 𝑀𝑃𝑎
𝑧 1,6
Itt z = 1,6 biztonsági tényezőt és ϕ = 0,7 varrat jóságfokot vettünk fel.
𝜎ö𝑚𝑎𝑥 < 𝜎𝐻 ,
tehát a hegesztett kötés megfelel.
4
Természetesen a varrat bármely pontjára ill. keresztmetszetére elvégezhető lenne a feszültségkomponensek
elemzése.
1.1.1.8. Példa
Határozzuk meg az ábrán látható daruhíd hegesztett I szelvényének nyakvarratában ébredő

feszültségkomponenseket, és számítsuk ki az összehasonlító feszültséget!
A-A F
b
A
v
a
A
l
h
1.11. ábra
Ismert adatok:
F = 400 kN, h = 800 mm, v = 20 mm, s = 10 mm, a = 4 mm,
b = 180 mm, l = 2000 mm.
Megoldás:
A számításokat az F erő hatásvonalában lévő keresztmetszetre végezzük, mert a hajlító nyomaték
ott a legnagyobb:
𝐹 400 ∙ 103
𝑀= ∙𝑙 = ∙ 2000 = 4 ∙ 108 𝑁𝑚𝑚
2 2
Az I tartó másodrendű nyomatéka az 1.1.1.8.2. ábra alapján: 5
𝑏 ∙ (ℎ + 2𝑣)3 (𝑏 − 𝑠) ∙ ℎ3
𝐼 = 𝐼1 − 𝐼2 = −
12 12
5
Ne feledjük: a másodrendű nyomatékok kivonhatók egymásból, a keresztmetszeti tényezők nem!
b b b-s
h+2v
h
h
s
1.12. ábra
Behelyettesítve:
180 ∙ (800 + 2 ∙ 20)3 (180 − 10) ∙ 8003
𝐼= − = 1,637 ∙ 109 𝑚𝑚4
12 12
A nyakvarrat helyén a lokális húzófeszültség (hajlításból):
𝑀 ℎ 4 ∙ 108 800
𝜎= ∙ = 9
∙ = 97,7 𝑀𝑃𝑎
𝐼 2 1,637 ∙ 10 2
h/2
= M h
h/2
I 2
1.13. ábra
Ez a feszültség párhuzamos a varrat tengelyével, tehát II.
A nyakvarratban ébredő csúsztatófeszültség (hajlítással párosult nyírás):

400 ∙ 103
𝑉 ∙ 𝑆𝑥 ∙ 1,476 ∙ 105
𝜏= = 2 = 2,25 𝑀𝑃𝑎
2∙𝑎∙𝐼 2 ∙ 4 ∙ 1,637 ∙ 109
ahol
ℎ 𝑣 800 20
𝑆𝑥 = ( + ) ∙ 𝑏 ∙ 𝑣 = ( + ) ∙ 180 ∙ 2 = 1,476 ∙ 105 𝑚𝑚3
2 2 2 2
a varrat fölötti keresztmetszet statikai nyomatéka a keresztmetszet súlypontjára,
𝐹
𝑉=
2
pedig a nyíróerő.
A kapott csúsztatófeszültség merőleges a varrat tengelyére, tehát ꓕ.
Az összehasonlító feszültség a már ismertetett módon számítható:
𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎∥2 + 3𝜏⊥2 = √97,72 + 3 ∙ 2,252 = 97,8 𝑀𝑃𝑎
1.1.1.9. Példa
Az alábbi ábrán látható ponthegesztett kötés t = 2 mm vastagságú lemezből készül.
t
F F
Od
F F
1.14. ábra
Kérdések:
1. Mekkora legyen a ponthegesztés átmérője?
2. Mekkora legyen a pontok osztása?
3. Mekkora legyen a pontsor távolsága a lemezek szélétől?
Megoldás:
ad 1) A ponthegesztés egy helyettesítő szegecskötéssel modellezhető. A ponthegesztés átmérője: d = 6
mm, az alábbi táblázat szerint (a táblázat adatait tapasztalati úton határozták meg).
Lemez vastagság [mm] 1,5 2 3 4 5

Pont átmérője [mm] 5 6 8 10 12
.
ad 2) A pontok osztását abból a feltételből határozzuk meg, hogy a pontok kinyomásához tartozó erő és
a pontok közötti lemez kiszakító ereje azonos legyen.
A kinyomás számításához egy helyettesítő szegecsátmérőt kell a lemezvastagság függvényében
felvenni az alábbi – ugyancsak tapasztalati – összefüggés szerint:
𝑑′ = 5√𝑡 = 5√2 = 7,07 𝑚𝑚
A megengedhető kinyomási erő (a hegesztési pontokra felírva):
𝐹𝑚𝑒𝑔 = 𝑑′ ∙ 𝑡 ∙ 𝑛 ∙ 𝑝𝑚𝑒𝑔 ,
ahol:
pmeg = 1,8∙σmeg (felvett érték),
n – a hegesztési pontok száma.
Behelyettesítve:
𝐹𝑚𝑒𝑔 = 7,07 ∙ 2 ∙ 𝑛 ∙ 1,8 ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔 = 25,46 ∙ 𝑛 ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔
A lemez maradék keresztmetszete (a pontok között):
𝐴𝜎 = 𝑛 ∙ (𝑒 − 𝑑′) ∙ 𝑡 = 𝑛 ∙ (𝑒 − 7,07) ∙ 2 = 𝑛 ∙ (2 ∙ 𝑒 − 14,14) 𝑚𝑚2
A megengedhető erő ezzel:
𝐹𝑚𝑒𝑔 = 𝐴𝜎 ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔 = 𝑛 ∙ (2 ∙ 𝑒 − 14,14) ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔
A két feltétel alapján felírt egyenletek jobb oldalait egyenlővé téve:
25,26 ∙ 𝑛 ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔 = 𝑛 ∙ (2 ∙ 𝑒 − 14,14) ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔
Az egyenletet e-re megoldva:
𝑒 = 19,7 𝑚𝑚,
vagyis 19,7 mm ≈ 20 mm az ideális ponttávolság.
ad 3) Az ábrán bejelöltük a nyírási keresztmetszeteket (Aτ).
F F
1.15. ábra
A nyírás alapján megengedhető erő az ábra alapján (τmeg értékét a σmeg felére felvéve):
𝜎𝑚𝑒𝑔
𝐹𝑚𝑒𝑔 = 𝐴𝜏 𝜏𝑚𝑒𝑔 = 2 ∙ ℎ ∙ 𝑡 ∙ 𝑛 ∙ 𝜏𝑚𝑒𝑔 = 2 ∙ ℎ ∙ 2 ∙ 𝑛 ∙ = 2 ∙ ℎ ∙ 𝑛 ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔
2
A kinyomási erőt kifejező egyenlet jobb oldalával egyenlővé téve:
25,46 ∙ 𝑛 ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔 = 2 ∙ ℎ ∙ 𝑛 ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔
amelyből:
h = 12,73 ≈ 13 mm adódik.
Megjegyzés: A példa tanulsága szerint anyagminőségtől függetlenül csupán a lemez vastagság

függvényében meghatározható az optimális ponthegesztett kötés geometriája. Kétnyírású ponthegesztett
kötésre is meghatározhatók ezek az adatok az előző gondolatmenet alapján. Ezt azonban a Kedves
Olvasóra bízzuk.
1.1.2. Forrasztott és ragasztott kötések
1.1.2.1. Példa
Egy d = ½” névleges átmérőjű háztartási csővezetékben hideg vizet szállítunk. A tervezési nyomás
p = 1,6 MPa. Számítsa ki az alábbi ábrán látható forrasztott kötés teherbírását, és ellenőrizze azt a
tervezési nyomásra (az átlapolási hossz l = 10 mm), ha az alkalmazott 58-as sárgaréz forrasz teherbírása
(szakítószilárdsága) Rm = 60 MPa!
1.16. ábra
Megoldás:
A forrasztott kötésnek a nyomásból adódó axiális terhelést kell elviselnie, amely az átlapolt kötés miatt
a forrasz anyagát nyírásra veszi igénybe (a nyírás a forrasztott és ragasztott kötések számára a lehető
legkedvezőbb igénybevétel).
Csővezetékeknél névleges átmérő alatt rendszerint a cső belső átmérőjét értjük. A coll (zoll, inch)
mértékegységet mm értékre át kell számítani:
1"= 25,4 mm, azaz d = 1/2" = 12,7 𝑚𝑚
A forrasztott felület nagysága:
𝐴 = 𝑑𝜋𝑙 = 12,7 ∙ 𝜋 ∙ 10 = 399 𝑚𝑚2
A forrasz anyagára megengedhető nyírófeszültséget a szakítószilárdság felére vesszük fel:
𝑅𝑚 60
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = 30𝑀𝑃𝑎
2 2
A forrasztás teherbírása (azaz a megengedhető axiális erő értéke):
𝐹𝑚𝑒𝑔 = 𝐴𝜏𝑚𝑒𝑔 = 399 ∙ 30 = 11969 𝑁
Az ébredő axiális erő:
𝑑2𝜋 102 𝜋
𝐹𝑎𝑥 = 𝑝= 1,6 = 125,7 𝑁
4 4
Mivel Fax « Fmeg, a kötés megfelel.
1.1.2.2. Példa
Egy erdei fenyőből (Pinus sylvestris) készült, hasáb alakú elemet az alábbi ábrán látható módon,
ragasztott kötéssel rögzítjük az ellendarabhoz. A szerkezetet F = 4 kN húzóerővel terheljük, a faanyag
száliránya az erő hatásvonalával párhuzamos. Ellenőrizze a szerkezet teherbírását a kötés szilárdsága és
a szállítófeszültség alapján! A faanyag szakítószilárdsága T = 20 °C-on, egyensúlyi nedvességtartalom
mellett, szálirányban σII = 105 MPa, arra merőlegesen σ﬩ = 3,0 MPa. A Loctite 3295 típusú
ragasztóanyag nyírószilárdsága (az adott felületen) τny = 2,5 MPa. A ragasztóanyagra n1 = 4, a faanyagra
n2 = 3 biztonsági tényezőt vegyen fel!
1.17. ábra
Megoldás:
Az ép farúd keresztmetszete:
𝐴 = 50 ∙ 18 = 900 𝑚𝑚2
Így a szállítófeszültség (húzófeszültség a faanyagban):
𝐹 4000
𝜎ℎ = = = 4,4 𝑀𝑃𝑎
𝐴 900
A faanyagra megengedhető húzófeszültség szálirányban:
𝑓𝑎 𝜎∥ 105
𝜎𝑚𝑒𝑔 = = = 35 𝑀𝑃𝑎
𝑛2 3
így a faanyag a szállítófeszültségre bőven megfelel.
A ragasztott kötés ellenőrzéséhez először határozzuk meg annak valódi hosszát:
𝑙 = √(802 + 182 ) = 82 m𝑚
Felülete:
𝐴 = 50 ∙ 𝑙 = 50 ∙ 82 = 4100 𝑚𝑚2
A ragasztóanyagban (a ragasztási felületen) általános feszültség ébred:
𝐹 4000
𝜌= = = 0,98 𝑀𝑃𝑎
𝐴 4100
Ezt a feszültséget fel kell bontani a ragasztás síkjába eső (nyíró, τ) és arra merőleges (húzó, σ)
feszültségkomponensekre.
A ragasztás síkjának a rúd tengelyére merőleges iránnyal bezárt szöge:
80
𝑠𝑖𝑛 𝛼 = = 77,31°
82
A feszültségkomponensek:
𝜎 = 𝜌 ∙ 𝑐𝑜𝑠 𝛼 = 0,2085 𝑀𝑃𝑎 és 𝜏 = 𝜌 ∙ 𝑠𝑖𝑛 𝛼 = 0,9463 𝑀𝑃𝑎
Könnyen belátható, hogy két szempontból is előnyösebb „laposabb” szögben illeszteni a csatlakozó
elemeket. Egyrészt így nagyobb lesz a ragasztási felület, másrészt a húzó és nyíró
feszültségkomponensek aránya az utóbbi javára tolódik el, ami a ragasztott kötések számára kedvező.
A fő igénybevétel tehát a nyírás, erre ellenőrizzük a kötést.
A megengedhető nyírófeszültség 6:
𝑟𝑎𝑔𝑎𝑠𝑧𝑡ó 𝜏𝑛𝑦 2,5

𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = 0,625 𝑀𝑃𝑎
𝑛1 4
az ébredőnél kisebb, így a kötés ebben a formában nem felel meg.
6
A ragasztóanyagok húzószilárdsága – amennyiben megadják – a nyírószilárdságnál sokkal alacsonyabb érték.
1.1.2.3. Példa
Egy Docanat PC GF 20 jelű, üvegszál erősítésű polikarbonát anyagból készült csövet ragasztunk az
alábbi ábrán látható módon a csatlakozó gépelemhez. A szerkezetet F = 10 000 N erővel terheljük.
Ellenőrizze a szerkezet teherbírását a kötésszilárdság és a szállítófeszültség szempontjából! A
polikarbonát anyag folyási feszültsége húzóvizsgálatnál σF = 90 MPa. A Loctite 4011 típusú ciánakrilát
ragasztóanyag kötésszilárdsága PC felületen τny = 7 MPa. Az alapanyagra n1 = 2, a ragasztóanyagra
n2 = 4 biztonsági tényezőt vegyen fel!
1.18. ábra
Megoldás:
A cső keresztmetszete (85 mm-es külső valamint 40 mm-es belső átmérővel számolva):
(852 − 402 )𝜋
𝐴𝑐𝑠ő = = 4417,86 𝑚𝑚2
4
A szállítófeszültség (azaz az cső anyagában ébredő húzófeszültség) így:
𝐹 10000
𝜎= = = 2,3 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑐𝑠ő 4417,86
Mivel a cső anyagára megengedhető húzófeszültség

𝜎𝐹 90
𝜎𝑚𝑒𝑔 = = = 45 𝑀𝑃𝑎,
𝑛1 2
a szállítófeszültség szempontjából a szerkezeti elem bőven megfelel7.
A ragasztás felülete (a henger palástfelületének csatlakozó hosszán):
𝐴𝑟𝑎𝑔 = 85 ∙ 35 ∙ 𝜋 = 9346,24 𝑚𝑚2
Az igénybevétel a fenti palástfelületen ébredő nyírás, amely kedvező a ragasztóanyag számára. A

homloklapon húzófeszültség ébredne, ezt a ragasztásnál kerülni kell.
A nyírófeszültség ebből:
𝐹 10000
𝜏= = = 1,07 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑟𝑎𝑔 9346,24
7
Mivel a polimer szerkezeti anyagok rugalmassági modulusa nagyságrendekkel alacsonyabb a fémekénél, a
terhelhetőség határát a legtöbb esetben nem a megengedhető feszültség, hanem az alakváltozás határozza meg.
A megengedhető érték:
𝜏𝑛𝑦 7
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = 1,75 𝑀𝑃𝑎
𝑛2 4
A ragasztott kötés tehát megfelel.
Megjegyzés: ez az egyszerű modell teljesen egyenletes feszültségeloszlást feltételez a

ragasztóanyagban, amely különösen vékonyabb falvastagság – amely egyébként a kötésszilárdság
szempontjából kedvező – esetén nem igaz (csavart rudaknál sem). A gyakorlatban pontosabb
számításokat ennek megfelelően módosított, korrigált összefüggésekkel végeznek, ezekre vonatkozóan
lásd a szakirodalmat. A ragasztó anyagára megengedett kis húzószilárdság miatt a cső homlokfalára
került ragasztóanyaggal nem számolunk.
1.1.2.4. Példa
Egy Docanat PC GF 20 jelű, üvegszál erősítésű polikarbonát anyagból készült rudat ragasztunk az alábbi
ábrán látható módon a csatlakozó gépelemhez. A szerkezetet M = 500 Nm csavaró nyomatékkal
terheljük. Ellenőrizze a szerkezet teherbírását a kötésszilárdság és a szállítófeszültség szempontjából! A
polikarbonát anyag folyási feszültsége húzóvizsgálatnál σF = 90 MPa, szakadási nyúlása εmax = 3%. A
Loctite 4011 típusú ciánakrilát ragasztóanyag kötésszilárdsága (nyírás!) PC felületen τny = 7 MPa. Az
alapanyagra τmeg = 30 MPa értéket engedhetünk meg, a ragasztóanyagra n2 = 4 biztonsági tényezőt
vegyen fel!
1.19. ábra
Megoldás:
A poláris keresztmetszeti tényező:
𝑑 3 𝜋 853 𝜋
𝐾𝑝 = = = 120583,2 𝑚𝑚3
16 16
A szállítófeszültség így:
𝑀 500000
𝜏= = = 4,15 𝑀𝑃𝑎
𝐾𝑝 120583,2
A megengedett érték 30 MPa, így a műanyag rúd csavarásra szilárdsági szempontból megfelel.8
A ragasztás felülete:
𝐴𝑟𝑎𝑔 = 85 ∙ 35 ∙ 𝜋 = 9346,24 𝑚𝑚2
Az igénybevétel a fenti palástfelületen 9 ébredő nyírás, ez kedvező a ragasztóanyag számára.
Ez esetben a nyíróerő érintő irányban hat, értéke:
2𝑀 2 ∙ 500000
𝐹𝑘𝑒𝑟 = = = 11765 𝑁
𝑑 85
8
Itt is megemlíthető, hogy érdemes lenne az alakváltozást is ellenőrizni. Ennek – közelítő – számításához azonban
nem a fajlagos nyúlásra (ε), hanem a megengedhető elcsavarodás (tg γ), valamint a csúsztató rugalmassági modulus
(G) értékére lenne szükség.
9
A homloklapra felhordott ragasztóanyag teherbírásával nem számolva. Mivel ez a ragasztóréteg is nyíró
igénybevételt szenved, valójában növeli a kötés biztonságát (az ébredő feszültség közelítőleg számítható egy
közepes átmérőn működő kerületi erővel és a kör alakú nyírt keresztmetszettel – a számítási modell problémáját a
terhelés megoszlásának becslése jelenti a palást- és homlokfelület között).
A nyírófeszültség ebből:
𝐹𝑘𝑒𝑟 11765
𝜏= = = 1,26 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑟𝑎𝑔 9346,24
A megengedett érték:
𝜏𝑛𝑦 7
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = 1,75 𝑀𝑃𝑎
𝑛2 4
A ragasztott kötés ez esetben is megfelel.
1.1.2.5. Példa
Mekkora húzó igénybevétellel terhelhető az ábrán látható ragasztott kötés?

A ragasztó Loctite 648, nyírószilárdsága 𝜏𝑅 = 25 𝑁/𝑚𝑚2
1.20. ábra
ragasztott kötés átmérője d= 10 mm

kötés hossza l= 19 mm
Megoldás
A nyírás szempontjából igénybe vett felület
𝐴𝜏 = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝑙 = 10 ∙ 𝜋 ∙ 19 = 597 𝑚𝑚2
A kötésben ébredő nyírófeszültség:
𝐹𝑚𝑎𝑥
𝜏= ≤ 𝜏𝑚𝑒𝑔
𝐴𝜏
ahol a megengedhető feszültség a ragasztó nyírószilárdságából n=2 biztonsági tényezővel számítva
𝜏 25
𝜏𝑚𝑒𝑔 = 𝑅 = = 12,5 𝑁/𝑚𝑚2 .
𝑛 2
A maximális terhelőerő:
𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝜏𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝜏 = 12,5 ∙ 597 = 7462,5 𝑁
1.2 Alakkal záró kötések
1.2.1. Szegecskötések
1.2.1.1. Példa
Két lemezalkatrészt egysoros szegecskötéssel kapcsolunk egymáshoz. Milyen vastag lehet az
összeszegecselt lemez, ha 8 db d = 6 mm átmérőjű szegecset kell alkalmaznunk? A szegecs anyaga
A34SZ, amelyre a megengedett nyírófeszültség τmax = 70 MPa, a megengedett palástnyomás
pmax = 140 MPa.
1.21. ábra
A szegecset felületi nyomásra és nyírásra kell ellenőrizni. Ha a lemezeket mechanikailag teljesen

merevnek tekintjük, akkor a két erő különböző hatásvonala miatt bekövetkező hajlítás elhanyagolható.
Ezt figyelembe véve a kötéssel átvihető legnagyobb erő értéke a nyírásból számítva:
𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝜏𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝜏 = 70 ∙ 226,2 = 15 834 𝑁,
ahol a nyírt felület:
𝑑2 ∙ 𝜋 62 ∙ 𝜋
𝐴𝜏 = ∙𝑧 = ∙ 8 = 226,2 𝑚𝑚2 .
4 4
A nyomott felület legkisebb értéke:
𝐹𝑚𝑎𝑥 15 834
𝐴𝑝 = = = 113,1 𝑚𝑚2 .
𝑝𝑚𝑒𝑔 140
Mivel az ábra szerint a felső lemez s1 vastagsága kisebb az alsó s2 vastagságnál, ezért felületi nyomás
szempontjából a felső lemez lesz a kritikus. A nyomott felületből kiszámítható a lemez legkisebb s 1
vastagsága:
𝐴𝑝 113,1
𝑠1𝑚𝑖𝑛 = = = 2,4 𝑚𝑚.
𝑑∙𝑧 6∙8
Ez alapján a felső lemez vastagságának legalább 2,5 mm-nek kell lennie, ugyanis ez a fentebb
kiszámítotthoz képesti következő, kereskedelmi forgalomban is kapható lemeztábla mérete.
1.2.1.2. Példa
Az alábbi ábrán látható, egysoros hevederes szegecskötést F = 6 kN nyíróerő terheli. A szegecsek

átmérője d = 6 mm. A lemezek vastagsága s1 = 4 mm s2 = 6 mm. Az egy sorba beépített szegecsek száma
z = 3 db. A szegecsek anyaga A34SZK, melyre a megengedett nyírófeszültség τ meg = 140 MPa, a
megengedett palástnyomás pmeg = 280 MPa. Megfelelnek-e a szegecsek a lemezek összekötésére?
1.22. ábra
Mivel a szegecskötés képe szimmetrikus, ezért a szélső, s2 vastagságú lemezekre ható erők hatásvonala
egybeesik, ezért a lemezekre nem hat járulékos hajlítóigénybevétel. Az egy szegecsre jutó erő:
𝐹 6 000
𝐹1 = = = 2 000 𝑁.
𝑧 3
A szegecsben ébredő nyíró feszültség:
𝐹1 2 000
𝜏1 = = = 35,4 𝑀𝑃𝑎 ≤ 𝜏𝑚𝑒𝑔.
𝐴𝜏 56,5
ahol a nyírt keresztmetszet (az összefüggésben lévő 2-es szorzótényező arra utal, hogy a szegecsek
kétnyírásúak:
𝑑2 ∙ 𝜋 62 ∙ 𝜋
𝐴𝜏 = 2 ∙ =2∙ = 56,5 𝑚𝑚2 .
4 4
Mivel a nyírófeszültség értéke kisebb a megengedettnél, a szegecskötés nyírás szempontjából megfelel.
Az egy szegecsre jutó nyomóerő:
A vékony lemeznél az ábra alapján a szegecset F 1/2 erő terheli alul, és F1/2 erő felül, tehát:
𝐹1 2 000
𝑝1 (𝑠1) = 2 = 2 = 35,4 𝑀𝑃𝑎 ≤ 𝑝𝑚𝑒𝑔.
𝐴𝑝 (𝑠1) 24
ahol a nyomott felület a vékony lemeznél:
𝐴𝑝 (𝑠1 ) = 𝑑 ∙ 𝑠1 = 6 ∙ 4 = 24 𝑚𝑚2 .
A vastag lemeznél pedig:
𝐹1 2 000
𝑝1 (𝑠2) = = = 55,5 𝑀𝑃𝑎 ≤ 𝑝𝑚𝑒𝑔.
𝐴𝑝 (𝑠2) 36
ahol a nyomott felület a vastag lemeznél:
𝐴𝑝 (𝑠2) = 𝑑 ∙ 𝑠2 = 6 ∙ 6 = 36 𝑚𝑚2 .
Mivel a vékony és a vastag lemeznél is a szegecs felületi nyomása kisebb a megengedett értéknél, ezért
a kötés felületi nyomás szempontjából is megfelel.
1.2.1.3. Példa
Az ábrán látható lemezből készülő elemet szegecseléssel rögzítjük az U tartóhoz. Valamennyi alkatrész
37B MSZ EN 10113 minőségű acélból készül.
Kérdések:
a) Mekkora legyen a lemez mérete, ha a b/v arányt 10-re vesszük fel?
b) Milyen átmérőjű és hány szegecs szükséges?
c) Mekkora furat kell a szegecseléshez?
1.23. ábra
Az U tartó gerincének vastagsága 8,5 mm, ezért a lemezvastagságot v = 8 mm-re vesszük fel. A
szélesség vastagság megadott aránya miatt a lemez szélessége b = 80 mm-re adódik. Az optimális
szegecsátmérő értéke, amely szerint a szegecs nyírásra és felületi nyomásra vonatkoztatott
kihasználtsága közel azonos:
8∙𝑣 8∙8
𝑑𝑜𝑝𝑡 ≈ = = 20,37 𝑚𝑚.
𝜋 𝜋
Választva d = 20 mm szegecsátmérőt, a lemezbe készülő furat d 1 = 20,4 mm lesz a 2.1 táblázatban
ajánlott játék alapján. A táblázat felépítése olyan, hogy a növekvő játék kezdőátmérőit adtuk meg, vagyis
22 mm alatt nem kell 0,5 mm játék, de 0,4 mm már igen, mert az átmérő 19 mm felett van.
1.1. táblázat: A szegecsek és furataik átmérőjéhez tartozó ajánlott játékok értékei.
Szegecs átmérő [mm] 10 13 16 19 22 25 28 31 34 ≥37

Ajánlott játék [mm] 0,3 0,3 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1
A lemez teherhordó keresztmetszete:
𝐴 = (𝑏 − 𝑑1 ) ∙ 𝑣 = (80 − 20,4) ∙ 8 = 477 𝑚𝑚2 .
A lemezben ébredő feszültség:
𝐹 68 000
= 𝜎= = 143 𝑀𝑃𝑎.
𝐴 477
A megadott 37B MSZ EN 10113 acél folyáshatára R eH = 235 MPa, amellyel a biztonsági tényező:
𝑅𝑒𝐻 235
𝑛= = = 1,65 .
𝜎 143
Ez a biztonsági tényező elegendő, tehát a felvett méretek megfelelőek.
A szegecsátmérőt az előző pontban rögzítettük, d = 20 mm. A szegecsek számának kiszámítása az egy
szegecs által átvihető erő segítségével történik:
𝐹1 = 𝜏𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝜏,1 = 73,4 ∙ 226,2 = 23 059 𝑁,
ahol a megengedhető nyírófeszültség:
𝑅𝑒𝐻 235
𝜎𝑚𝑒𝑔 𝑛 1,6
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = = 73,4 𝑀𝑃𝑎.
2 2 2
egy szegecs nyírt keresztmetszete pedig:
𝑑 2 ∙ 𝜋 202 ∙ 𝜋
𝐴𝜏,1 = = = 314,2 𝑚𝑚2 .
4 4
Így a szükséges szegecsszám:
𝐹 68 000
𝑧= = = 2,95 ≅ 3 𝑑𝑏,
𝐹1 23 059
tehát z = 3 db. szegecsre van szükség a terhelés átadásához.
1.2.1.4. Példa
Az ábrán látható konzol terhelése F = 72 kN, a geometriai méretek pedig L = 420 mm, a = 100 mm és
b = 120 mm.
Kérdések:
a) Mekkora lesz a legjobban terhelt szegecsre ható erő?
b) Mekkora a szükséges szegecsátmérő, ha az alkatrészek anyagminősége: Fe 235 B?
1.24. ábra
A szegecselt csomópontra nyíróerő és csavarónyomaték hat. A nyíróerő értéke a kötéskép S

súlypontjában (1.29. ábra):
𝐹 72 000
𝑄= = = 36 000 𝑁 .
2 2
Az összefüggésben lévő 2-es osztó arra utal, hogy a konzol két oldalára van 6-6 db szegeccsel rögzítve
az U szelvény, tehát az egyik oldalon lévő szegecseket csak az F erő fele terheli.
A kötéskép S súlypontjában ébredő csavarónyomaték nagysága pedig:
𝐹 ∙ 𝐿 72 000 ∙ 420
𝑇= = = 15 120 000 𝑁𝑚𝑚 .
2 2
100
F1
120
r1 S
F2
r2
120
1.25. ábra
A kötést terhelő Q nyíróerő a szegecseken egyenlő arányban oszlik meg, ezért az egy szegecsre jutó
erőkomponens értéke:
𝑄 −36 000
𝐹𝑄 = = = −6 000 𝑁 .
𝑧 6
A Q erőt azért írtuk be negatív előjellel, mert lefelé mutat (1.25. ábra).
A csavarónyomatékból származó erőkomponensek értéke a rugalmas párnamodell segítségével
számítható. Ez alapján a szegecseket terhelő erő nagysága arányos a csavarónyomaték okozta
szögelfordulásból és a kötéskép S súlypontjától mért távolságból számítható elmozdulással. Mivel az
alapján a kötéskép sarkában lévő szegecsek vannak a legtávolabb a súlyponttól, ezért az F1 < F2
egyenlőtlenség áll fenn. A levezetést mellőzve az i-edik szegecset terhelő Fi, majd a számunkra fontos
F2 erő nagysága:
𝑇
𝐹𝑖 = ∙ 𝑟𝑖 →
∑𝑧𝑖=1 𝑟𝑖2
𝑇 𝑇 15 120 000
→ 𝐹2 = ∙ 𝑟2 = 2 ∙ 𝑟2 = 2 ∙ 502 + 4 ∙ 1302 ∙ 130 = 27 074 𝑁 .
∑2𝑖=1 𝑟𝑖2 𝑟12
2 ∙ + 4 ∙ 𝑟2
ahol szegecselrendezés súlypontjától mért távolságok az 1.25. ábra szerint:
100
𝑟1 = = 50 𝑚𝑚 .
2
𝑟2 = √502 + 1202 = 130 𝑚𝑚 .
A szegecseket az FQ és F2 nagyságú erők vektori összege fogja nyírni. Az összegzéshez kiszámítjuk az
F2 erő vízszintes és függőleges komponenseit. Az erő vízszintessel bezárt szöge:
50
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 = 0,39479 .
120
Az erőkomponensek értékei:
𝐹2𝑥 = 𝐹2 ∙ 𝑐𝑜𝑠𝛼 = 27 074 ∙ 𝑐𝑜𝑠0,39479 = 24 991 𝑁 .
𝐹2𝑦 = 𝐹2 ∙ 𝑠𝑖𝑛𝛼 = 27 074 ∙ 𝑠𝑖𝑛0,39479 = 10 413 𝑁 .
A szegecselrendezés jobb oldalán lévő erők függőleges komponenseinek előjele megegyezik az F Q erő
előjelével, ezért ott a függőleges komponensek értéke:
𝐹𝑦 = 𝐹𝑄 + 𝐹2𝑦 = 6 000 + 10 413 = 16 413 𝑁 .
A legnagyobb terhelésű szegecsre ható erő pedig:
2
𝐹𝑚𝑎𝑥 = √𝐹2𝑥 + 𝐹𝑦2 = √24 9912 + 16 4132 = 29 900 𝑁 .
A szegecs anyagára megengedhető csúsztatófeszültség:
𝑅𝑒𝐻 235
𝜎𝑚𝑒𝑔 1,6
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = 𝑛 = = 73,4 𝑀𝑃𝑎.
2 2 2
A szükséges keresztmetszet:
𝐹𝑚𝑎𝑥 29 900
𝐴𝑚𝑖𝑛 = = = 407 𝑚𝑚2 ,
𝜏𝑚𝑒𝑔 73,4
amelyből a szegecsátmérő:
4 ∙ 𝐴𝑚𝑖𝑛 4 ∙ 407
𝑑=√ =√ = 22,76 𝑚𝑚 ≅ 23 𝑚𝑚 .
𝜋 𝜋
Tehát a szegecsátmérőnek legyen d = 23 mm.
1.2.1.5. Példa
Mekkora lehet az ábrán látható szegecskötés maximális terhelése (Fmax)?
Fmax
1.26. ábra
a szegecs átmérője d= 10 mm
az 1-es jelű alkatrész vastagsága s= 8 mm
megengedhető maximális palástnyomás az
pmeg = 105 N/mm2
S355J2C anyagra
Megoldás:
A szegecs igénybevétele palástnyomás és nyírás.
a.) Palástnyomás
A palástnyomás szempontjából igénybe vett Ap felület az 1-es alkatrész s vastagságával és a szegecs d
átmérőjéből számítható.
𝐴𝑝 = 𝑠 ∙ 𝑑 = 8 ∙ 10 = 80 𝑚𝑚
A maximális terhelés megengedhető maximális palástnyomásból meghatározható.
𝐹
𝑝 = 𝑚𝑎𝑥 ≤ 𝑝𝑚𝑒𝑔 , amelyből 𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝑝𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝑝 = 105 ∙ 80 = 8400 𝑁
𝐴𝑝
b.) Nyírás
A nyírt felület nagysága:
𝑑 2 𝜋 102 𝜋
𝐴𝜏 = = = 78,5 𝑚𝑚2
4 4
A nyíró igénybevételt tekintve a szegecs kétnyírású, azaz két nyírt felület (m=2) veszi fel a terhelést.
Az S355 J2C anyag nyíró folyáshatára
𝜏𝑒 = 0,58𝑅𝑒 = 0,58 ∙ 355 = 206 𝑁/𝑚𝑚2
A megengedhető maximális nyírófeszültség váltakozó igénybevétel esetén n=3 biztonsági tényezővel

számítható.
𝜏𝑒 206
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = 69 𝑁/𝑚𝑚2
𝑛 3
A fellépő nyírófeszültség:
𝐹𝑚𝑎𝑥
𝜏= ≤ 𝜏𝑚𝑒𝑔 amelyből 𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝜏𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝑚 ∙ 𝐴𝜏 = 69 ∙ 2 ∙ 78,5 = 10833 𝑁
𝑚 ∙ 𝐴𝜏
Tehát a felületi nyomás a mértékadó, így a kötés maximum 8400 N-al terhelhető.
1.2.2. Csapszegek
1.2.2.1. Példa
Adott az alábbi ábrán látható csapos szerkezet. Határozza meg a csap igénybevételeit, ellenőrizze a
konstrukciót a megadott geometriai adatokkal! A számított eredményekkel rajzolja fel az igénybevételi
ábrákat is!
A terhelő erő: F = 7 500 N. Méretek: d = 8 mm, a = 2 mm, c = 1 mm. A lemezek anyaga S235JR
minőségű ötvözetlen szerkezeti acél, a csapszeg C10E ötvözetlen, betétben edzett acélból készül. Az
anyagjellemzők az 1.2. táblázat és 1.3. táblázatból olvashatók ki. A megengedett feszültségeket a
folyáshatárra felvett n = 2 biztonsági tényezővel írja elő, a megengedett csúsztatófeszültség
meghatározásánál a Mohr-elméletet vegye alapul! A palástnyomás megengedhető értékét a kisebb
szilárdságú anyag folyáshatárának 75%-ára vegye fel!
1.27. ábra
A csapnak az ábra alapján 3 igénybevétele van:

1. palástnyomás,
2. nyírás,
3. hajlítás.
A palástnyomás ellenőrzéséhez szükség van a megengedett nyomás meghatározásához. Az alapján a
lemezek és a csap anyaga közül a lemezé a gyengébb, ennek folyáshatára az anyagminőség és a névleges
vastagság alapján:
1.2. táblázat
𝑅𝑒𝐻,𝑆235𝐽𝑅 = 235 𝑀𝑃𝑎.

A folyáshatár alapján a megengedhető palástnyomás értéke:
𝑝𝑚𝑒𝑔 = 0,75 ∙ 𝑅𝑒𝐻,𝑆235𝐽𝑅 = 0,75 ∙ 235 = 176,3 𝑀𝑃𝑎.
A palástnyomás szempontjából mértékadó felület nagysága:
𝐴𝑝 = 𝑑 ∙ 𝑎 = 8 ∙ 2 = 16 𝑚𝑚2 .
A palástnyomás értéke pedig:
𝐹 7 500
𝑝= 2 = 2 = 234,4 𝑀𝑃𝑎 > 𝑝𝑚𝑒𝑔 ,
𝐴𝑝 16
tehát a lemezek palástnyomás szempontjából nem felelnek meg!
A veszélyes keresztmetszet nagysága:
𝑑 2 ∙ 𝜋 82 ∙ 𝜋
𝐴𝜏 = = = 50,3 𝑚𝑚2 .
4 4
Az átlagos nyírófeszültség értéke pedig:
𝐹 7 500
𝜏= 2 = 2 = 74,6 𝑀𝑃𝑎 ≤ 𝜏𝑚𝑒𝑔.
𝐴𝜏 50,3
A csap anyagára megengedett nyírófeszültség értéke a folyáshatárból számítható (1.3. táblázat1.3.
táblázat)
1.3. táblázat
𝑅𝑒𝐻,𝐶10𝐸 = 390 𝑀𝑃𝑎.
A megengedett feszültség értéke:

𝜎𝑚𝑒𝑔 195
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = 97,5 𝑀𝑃𝑎 .
2 2
ahol a megengedett húzófeszültség:
𝑅𝑒𝐻,𝐶10𝐸 390
𝜎𝑚𝑒𝑔 = = = 195 𝑀𝑃𝑎 .
2 2
Mivel a 𝜏 ≤ 𝜏𝑚𝑒𝑔. egyenlőtlenség teljesül, ezért a csap nyírásra megfelel.
A csap a fenti két igénybevételen kívül hajlítva is van, hiszen az erőbevezetés és a megfogás helye nem
esik egybe. A konstrukció, a hozzá tartozó mechanikai modellel és a hajlítónyomatéki igénybevételi
ábrával együtt az 1.28. ábra látható.
A hajlítónyomaték legnagyobb értéke a veszélyes keresztmetszetben:
𝐹 𝐹 7 500
𝑀= ∙ 𝑘 = ∙ (𝑎 + 𝑐) = ∙ (2 + 1) = 11 250 𝑁𝑚𝑚 .
2 2 2
ahol k a hajlítás karja a (1.28. ábra.).
A veszélyes keresztmetszet szélső szálában a hajlításból ébredő húzó-nyomó feszültség értéke:
𝑀 𝑀 11 250
𝜎= ∙𝑒 = = = 223 𝑀𝑃𝑎 > 𝜎𝑚𝑒𝑔 .
𝐼 𝐾 50,26
ahol a keresztmetszeti tényező értéke:
𝑑 3 ∙ 𝜋 83 ∙ 𝜋
𝐾= = = 50,26 𝑚𝑚 3 .
32 32
1.28. ábra.
Mivel 𝜎 = 223 𝑀𝑃𝑎 > 𝜎𝑚𝑒𝑔 = 195 𝑀𝑃𝑎 egyenlőtlenség áll fenn, ezért a csap hajlításra nem felel
meg.
Megjegyzés: szegecs nyírásra történő ellenőrzése során ugyanabban a keresztmetszetben számítottuk ki

a nyírófeszültség értékét, mint a hajlításból származó húzó-nyomófeszültséget. Mivel azonban utóbbit
a keresztmetszet szélső szálában számítottuk, ahol a nyírófeszültség elméleti értéke 0, ezért nincs
szükség redukált feszültség számítására.
1.2.2.2. Példa
Ellenőrizze az alábbi ábrán látható csapszeget a következő adatok alapján:

− a csapszeg anyaga A38 (σmeg = 130 MPa, τmeg = 85 MPa, pmeg=150 MPa),
− F = 3 kN,
− l = 16 mm,
− s = 6 mm
− d = 10 mm!
1.29. ábra
A csapnak az ábra alapján 3 igénybevétele van:

1. palástnyomás,
2. nyírás,
3. hajlítás – a csapátmérő laza illesztése miatt.
Mivel a csap anyagára megengedhető palástnyomás érték nagyobb a lemezek anyagára
megengedhetőnél, elegendő a lemezek furatain ellenőrizni a palástnyomást. A szélső lemezek esetén:
𝐹 3 000
𝑝𝑠𝑧 = 2 = 2 = 25 𝑀𝑃𝑎 ≤ 𝑝𝑚𝑒𝑔 .
𝑑∙𝑠 10 ∙ 6
A középső alkatrész esetén pedig:
𝐹 3 000
𝑝𝑘 = = = 18,75 𝑀𝑃𝑎 ≤ 𝑝𝑚𝑒𝑔 .
𝑑 ∙ 𝑙 10 ∙ 16
Mivel mindkét alkatrész esetén a palástnyomás értéke a megengedett érték alatt van, ezért a szerkezet
ebből a szempontból megfelel.
A csap ellenőrzése nyírásra:
𝐹 3 000
𝜏= 2 2 = 22 = 19,1 𝑀𝑃𝑎 ≤ 𝜏𝑚𝑒𝑔.
𝑑 ∙𝜋 10 ∙ 𝜋
4 4
Mivel a csap anyagára megengedhető nyírófeszültség nagyobb a tényleges feszültségnél, ezért a csap
nyírásra megfelel.
A csap hajlításra való ellenőrzéséhez meg kell határozni a veszélyes keresztmetszet helyét. Ehhez fel
kell írni az alábbi ábrán is látható mechanikai modellnek megfelelő hajlítónyomatéki függvényt és fel
kell rajzolni az igénybevételi ábrát is. A hajlítónyomatéki függvény maximum a csap középső részén
𝑙+𝑠
𝑥= helyen lesz, értéke:
2
𝐹 𝑙+𝑠 𝐹 𝑙+𝑠 𝑙
𝑀ℎ,𝑚𝑎𝑥 = ∙ − ∙( − ) = 𝑁𝑚𝑚 .
2 2 2 2 2
𝐹 𝑙+𝑠 𝐹 ∙ (𝑙 + 𝑠) 3 000 ∙ (16 + 6)
𝑀ℎ,𝑚𝑎𝑥 = |− ∙ |= = = 16 500 𝑁𝑚𝑚 .
2 2 4 4
1.30. ábra: A szegecselt kötésképre ható terhelések.
A veszélyes keresztmetszet szélső szálában a hajlításból ébredő húzó-nyomó feszültség értéke:

𝑀 𝑀 16 500
𝜎= ∙𝑒 = = = 168,07 𝑀𝑃𝑎 > 𝜎𝑚𝑒𝑔 .
𝐼 𝐾 98,17
ahol a keresztmetszeti tényező értéke:
𝑑 3 ∙ 𝜋 103 ∙ 𝜋
𝐾= = = 98,17 𝑚𝑚 3 .
32 32
Mivel 𝜎 = 168 𝑀𝑃𝑎 > 𝜎𝑚𝑒𝑔 = 130 𝑀𝑃𝑎 egyenlőtlenség áll fenn, ezért a csap hajlításra nem felel
meg.
Megjegyzés: szegecs nyírásra történő ellenőrzése során ugyanabban a keresztmetszetben számítottuk ki

a nyírófeszültség értékét, mint a hajlításból származó húzó-nyomófeszültséget. Mivel azonban utóbbit
a keresztmetszet szélső szálában számítottuk, ahol a nyírófeszültség elméleti értéke 0, ezért nincs
szükség redukált feszültség számítására.
1.2.3. Szegkötések
1.2.3.1. Példa
Mekkora csavarónyomatékkal terhelhető az ábrán látható szegkötés?

A geometriai adatok az alábbiak:
− d = 5 mm,
− Da = 32 mm,
− Di = 20 mm.
Az elemek anyagára vonatkozó megengedett értékek pedig az alábbiak:
− pmeg = 72 N/mm2,
− τmeg = 60 N/mm2.
1.31. ábra
A kötés alakkal záró kötés, mivel geometriai ütközés van a kapcsolódó alkatrészek között. Ezért a
kötéssel átvihető nyomaték nagyságát 3 igénybevételből lehet meghatározni:
− a szeg és az agy felületén fellépő felületi nyomásból,
− a szeg és a tengely felületén fellépő felületi nyomásból,
− a szegben ébredő nyírófeszültségből,
− a tengely csavarásából származó nyírófeszültségből.
A szeg és az agy érintkező / terhelésátadó felületének nagysága a 1.31. ábra alapján:
𝐷𝑎 − 𝐷𝑖 32 − 20
𝐴𝑝1 = ∙𝑑 = ∙ 5 = 30 𝑚𝑚2 .
2 2
A szeg és a tengely terhelésátadó felületének nagysága pedig szintén a 1.31. ábra alapján:
𝐷𝑖 20
𝐴𝑝2 = ∙𝑑 = ∙ 5 = 50 𝑚𝑚2 .
2 2
Mivel ez a felület nagyobb a szeg és agy érintkező felületénél, ezért az átvihető nyomaték szempontjából
utóbbi lesz a mértékadó. Az ábrán jelölt Ft kerületi erő karja a másik két átmérőből számítható:
𝐷𝑎 + 𝐷𝑖 32 + 20
𝐷𝑚 = = = 26 𝑚𝑚.
2 2
Ezzel a felületi nyomás szempontjából vett határállapotban átvihető nyomaték nagysága:
𝐷𝑚 𝐷𝑚 26
𝑀1 = 𝐹𝑡1 ∙ = 𝑝𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝑝1 ∙ = 72 ∙ 30 ∙ = 28 080 𝑁𝑚𝑚.
2 2 2
A szeg megengedett nyírásából számítható kerületi erő a Di karon hat, ebből a csavarónyomaték értéke:
𝐷𝑖 𝐷𝑖 20
𝑀2 = 𝐹𝑡2 ∙ = 𝜏𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝜏 ∙ = 60 ∙ 39,3 ∙ = 23 580 𝑁𝑚𝑚,
2 2 2
ahol a nyírt keresztmetszet (a 2-es szorzó a két nyírt keresztmetszetre utal):
𝑑2 ∙ 𝜋 52 ∙ 𝜋
𝐴𝜏 = 2 ∙ =2∙ = 39,3 𝑚𝑚2 .
4 4
Mivel a szeg nyírásából számolt csavarónyomaték értéke kisebb, mint a felületi nyomásból számolté,
ezért a kötéssel maximum 23,58 Nm nyomaték vihető át.
1.2.3.2. Példa
Az ábrán látható axiális szegkötéssel M = 400 Nm nyomatékot viszünk át. Ellenőrizze a kötést és
környezetét, ha az alábbi adatok ismertek:
− d = 8 mm,
− Di = 35 mm,
− l = 35 mm.
A szeg S235J0, a szíjtárcsa pedig S355J2 szerkezeti, a tengely pedig C15E szénacélból készül, a
megengedett értékeket a melléklet alapján határozza meg!
1.32. ábra
A szeg, a tengely és az agy anyagminősége alapján a folyáshatárok értékei:

𝑅𝑒𝐻,𝑆235𝐽2 = 235 𝑀𝑃𝑎 ,
𝑅𝑒𝐻,𝑆355𝐽2 = 355 𝑀𝑃𝑎 ,
𝑅𝑒𝐻,𝐶15𝐸 = 440 𝑀𝑃𝑎.
A kötés alakkal záró kötés, ezért felületi nyomásra és nyírásra kell ellenőrizni. Látható, hogy a 3
alkatrész közül a szeg anyagának van a legkisebb folyáshatára, tehát felületi nyomás és nyírás
szempontjából is ez lesz a mértékadó. A szeg és az agy felületén ébredő felületi nyomás értéke:
2∙𝑀 2 ∙ 400 ∙ 103
𝐹 𝐷𝑖 35
𝑝1 = = = = 163,27 𝑀𝑃𝑎 .
𝐴𝑝1 𝐴𝑝1 140
ahol:
𝑑 8
𝐴𝑝1 = ∙ 𝑙 = ∙ 35 = 140 𝑚𝑚2 .
2 2
A megengedett felületi nyomás értéke a szeg folyáshatárából számítható, figyelembe véve, hogy
egymáshoz képest álló alkatrészekről van szó:
𝑝𝑚𝑒𝑔 = 𝑅𝑒𝐻,𝑆235𝐽2 ∙ 0,8 = 235 ∙ 0,8 = 188 𝑀𝑃𝑎 .
Tekintettel arra, hogy 𝑝𝑚𝑒𝑔 ≥ 𝑝1 , a kötés felületi nyomásra megfelel.
Ellenőrzés nyírásra:
2∙𝑀 2 ∙ 400 ∙ 103
𝐹 𝐷𝑖 35
𝜏= = = = 81,63 𝑀𝑃𝑎 .
𝐴𝜏 𝐴𝜏 280
ahol:
𝐴𝜏 = 𝑑 ∙ 𝑙 = 8 ∙ 35 = 280 𝑚𝑚2 .
A nyírásra megengedett érték szintén a szeg anyagának folyáshatárából számítva:
𝑅𝑒𝐻,𝑆235𝐽2 235
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = = 106,82 𝑀𝑃𝑎 .
2 2 2
Mivel 𝜏𝑚𝑒𝑔 ≥ 𝜏, a kötés nyírásra is megfelel.
Az utolsó lépésben a kötés környezetét kell ellenőrizni, amely a tengely csavarásra való ellenőrzését
jelenti. A tengely anyagára megengedhető nyírófeszültség értéke a fentiekhez hasonlóan:
𝑅𝑒𝐻,𝐶15𝐸 440
𝜏𝑚𝑒𝑔 = = = = 200 𝑀𝑃𝑎 .
2 2 2
A tengely Di átmérőjű keresztmetszetének szélső szálában ébredő feszültség értéke pedig:
𝑀 𝑀 𝑀 400 000
𝜏= ∙𝑒 = = 3 = = 47,51 𝑀𝑃𝑎 > 𝜏𝑚𝑒𝑔 .
𝐼𝑝 𝐾𝑝 𝐷𝑖 ∙ 𝜋 353 ∙ 𝜋
16 16
Fentiekből következik, hogy a kötés valamennyi igénybevételre megfelel.
1.2.4. Bepattanó kötések
1.2.4.1. Példa
Adott az alábbi ábrán látható geometriájú bepattanó kötés. Ellenőrizze a kötést alakváltozásra abban az
esetben, ha a kapcsolódó alkatrészek anyaga ABS, amelynek rugalmassági modulusza E = 2 030 MPa,
a megengedhető alakváltozás érték pedig 𝜀𝑚𝑒𝑔 = 4,8%! Határozza meg a kötés szereléséhez szükséges
erő nagyságát is, ha a felületek közötti súrlódási tényező nagysága μ = 0,35!
1.33. ábra
A kötés ellenőrzését a polimerekre jellemző tulajdonságok miatt elsősorban alakváltozásra kell

elvégezni. Ehhez a kötést – mint rugózó horgot – befogott tartóként modellezve az alábbi mechanikai
modell rajzolható fel:
1.34. ábra
Az ábrán jelölt f lehajlás értéke a kötést bemutató ábra alapján lehet kiszámítani:
29 − 27,4
𝑓= = 0,8 𝑚𝑚.
2
Egyik végén befogott, állandó keresztmetszetű, homogén tartókra érvényes járulékképlet segítségével
kiszámítható annak a hajlítóerőnek az értéke, amely ekkora lehajlást fog okozni:
𝐹 ∙ 𝑙3 3 ∙ 𝐼 ∙ 𝐸 ∙ 𝑓 3 ∙ 2,673 ∙ 2030 ∙ 0,8
𝑓= → 𝐹= = = 3,12 𝑁.
3∙𝐼∙𝐸 𝑙3 16,13
ahol a keresztmetszet másodrendű nyomatéka az 1.35. ábra alapján:
𝑎 ∙ 𝑏 3 5,5 ∙ 1,83
𝐼= = = 2,673 𝑚𝑚4 .
12 12
Ekkora terhelés a befogott keresztmetszet szélső szálában a következő húzó-nyomó feszültséget fogja
eredményezni:
𝐹∙𝑙 3,12 ∙ 16,1
𝜎= ∙𝑒= ∙ 0,9 = 16,91 𝑀𝑃𝑎 ,
𝐼 2,673
ahol a szélső szál távolsága a keresztmetszet súlypontjától:
𝑏 1,8
𝑒= = = 0,9 𝑚𝑚 .
2 2
1.35. ábra
A feszültség ismeretében a Hooke-törvény segítségével kiszámítható a tartó alakváltozása is:

𝜎 16,91
𝜀= = = 0,0083 = 0,83% .
𝐸 2 030
Mivel 𝜀 ≤ 𝜀𝑚𝑒𝑔 = 4,8% ezért a csat alakváltozásra megfelel.
A csat szereléséhez szükséges erőt a következő ábra segítségével határozhatjuk meg, amely a rugózó
karra ható erőket szemlélteti egy α szögű lejtő esetén:
1.36. ábra
𝐹𝑠𝑧 = 2 ∙ 𝐹 ∙ 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌) = 2 ∙ 3,12 ∙ 𝑡𝑔(20,8° + 19,29°) = 5,25 𝑁 ,

ahol a súrlódási félkúpszög értéke:
𝜌 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 𝜇 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 0,35 = 19,29° .
Az α lejtőszög értéke úgy határozható meg, hogy az 1.36. ábra alapján a rugózó horog fej-részének
görbületéhez a kezdeti érintkezési pontba egy érintőt húzunk. Ezzel úgy közelítjük a valós geometriát,
mintha az a szerelés teljes időtartama alatt α szögű lejtő lenne. A szerelési erő összefüggésében található
2-es szorzótényező pedig arra utal, hogy a szereléskor két ilyen kart kell lehajlítanunk.
2. Nyomatékkötések
2.1 Alakkal záró nyomatékkötések
2.1.1. Reteszkötések
2.1.1.1. Példa
A 2.1. ábran látható reteszkötés adatai:
tengely átmérő: d= 60 mm,
retesz hossza l= 140 mm,
retesz szélessége b= 18 mm,
retesz magassága h= 11 mm,
reteszhorony mélysége t= 6 mm,
retesz élletörése f= 0,6 mm.
A kötéssel átvitt csavarónyomaték T= 1400 Nm
a) Mekkora a retesz oldalfelületének felületi nyomása?
b) Mekkora a veszélyes keresztmetszet igénybevétele?
c) Mekkora a tengely csavaróigénybevétele?
2.1. ábra
Megoldás:
a) A kerületi erő:
2𝑇 2⋅1400000
𝐹= = = 46667 N.
𝑑 60
A retesz nyomott oldalfelülete az agyban:

𝐴𝑝 = (ℎ − 𝑡 − 𝑓) ⋅ (𝑙 − 𝑏) = (11 − 6 − 0,6) ⋅ (140 − 18) = 537 mm2 .
ahol (l - b) a fészkes retesz számítási hossza, (h – t - f) a retesz érintkező magassága az agyhoronyban.
Az átlagos felületi nyomás:
𝐹 46667
𝑝= = = 86,9 MPa.
𝐴𝑝 537
b) A veszélyes keresztmetszet a retesz nyírt keresztmetszete:

𝐴𝜏 = 𝑏 ⋅ 𝑙 = 18 ⋅ 140 = 2520 mm2 .
A keresztmetszet igénybevétele, azaz az átlagos nyírófeszültsége:
𝐹 46667
𝜏= = = 18,5 MPa.
𝐴𝜏 2520
c) A tengelyben ébredő csavarófeszültség:

𝑇 1400000
𝜏= = = 33 MPa,
𝐾𝑝 42412
𝑑3 𝜋 603 𝜋
ahol 𝐾𝑝 = = = 42412 mm3 a poláris keresztmetszeti tényező.
16 16
Megjegyzés: a reteszkötésben a felületi nyomás a legnagyobb, vagyis ez a legveszélyesebb igénybevétel.
2.1.1.2. Példa
A 2.1. ábraán látható reteszkötés geometriai méretei:

retesz hossza l= 194 mm,
retesz szélessége b= 28 mm,
retesz magassága h= 16 mm,
reteszhorony mélysége t= 8 mm,
retesz élletörése f= 1 mm.
A retesz anyagára
megengedett csúsztatófeszültség: τmeg = 120 MPa.
megengedett felületi nyomás: pmeg = 100 MPa.
a) Számolja ki a nyomott felület nagyságát!

b) Számolja ki a veszélyes keresztmetszet nagyságát!
c) Mekkora csavarónyomatékot lehet átvinni a reteszkötéssel??
Megoldás:
a) A retesz nyomott felületének nagysága:

𝐴𝑝 = (ℎ − 𝑡 − 𝑓) ⋅ (𝑙 − 𝑏) = (16 − 8 − 1) ⋅ (194 − 28) = 1162 mm2 .
ahol (l - b) a fészkes retesz számítási hossza, (h – t - f) a retesz érintkező magassága az agyhoronyban.
b) A retesz nyírt keresztmetszetének nagysága:

𝐴𝜏 = 𝑏 ⋅ 𝑙 = 194 ⋅ 28 = 5432 mm2 .
c) Az átvihető csavarónyomaték az átlagos felületi nyomásból számolva:

𝑑 100
𝑇𝑝 = ⋅ 𝐴𝑝 ⋅ 𝑝𝑚𝑒𝑔 = ⋅ 1162 ⋅ 100 = 5810 Nm
2 2
Az átvihető csavarónyomaték az átlagos nyírófeszültségből számolva:

𝑑 100
𝑇𝜏 = ⋅ 𝐴𝜏 ⋅ 𝜏𝑚𝑒𝑔 = ⋅ 5432 ⋅ 120 = 32592 Nm
2 2
Megjegyzés: a tengelyre és az agyra vonatkozóan szintén meghatározhatók az átvihető

csavarónyomatékok, az anyagukra megengedett értékek ismeretében. A kötésre a legkisebb
nyomatékérték a mértékadó.
2.1.2. Bordás tengelykötések
2.1.2.1. Példa
A 2.2. ábraán látható bordás tengelykötés adatai:

borda külső átmérője: D= 42 mm,
borda belső átmérője: d= 30 mm.
borda szélessége: s= 8 mm,
bordák száma: z= 8,
bordás kötés hossza: b= 60 mm.
A tengely anyagára
megengedett csúsztatófeszültség: τmeg = 180 MPa,
Mekkora csavarónyomaték engedhető meg a kötésre?
D
d
s
b
2.2. ábra
Megoldás:
A kötés tönkremenetele szempontjából három határnyomaték számítható ki:

1. a felületi nyomás megengedett értékéhez -,
2. a veszélyes keresztmetszet határfeszültségéhez -,
3. a tengely megengedett csavaróigénybevételéhez tartozó nyomaték.
A kötés által átvihető nyomaték ezek közül a legkisebb.
1. A felületi nyomás megengedett értékéhez tartozó nyomaték számítása:

A nyomott felület:
𝐷−𝑑 42−30
𝐴𝑝 = ⋅𝑏⋅𝑧 = ⋅ 60 ⋅ 8 = 2880 mm2
2 2
A megengedett kerületi erő:
𝐹𝑚𝑒𝑔 = 𝑝𝑚𝑒𝑔 ⋅ 𝐴𝑝 = 85 ⋅ 2880 = 244800 N
A felületi nyomás határnyomatéka:
𝑑+𝐷 30+42
𝑇𝑝 = 𝐹𝑚𝑒𝑔 = 244800 ⋅ = 4406400 Nmm
4 4
2. A veszélyes keresztmetszet határfeszültségéhez tartozó nyomaték számítása:

A veszélyes keresztmetszet a bordák nyírt keresztmetszete:
𝐴𝜏 = 𝑏 ⋅ 𝑠 ⋅ 𝑧 = 60 ⋅ 8 ⋅ 8 = 3840 mm2
A megengedett nyíróerő:
𝐹𝜏 = 𝐴𝜏 ⋅ 𝜏𝑚𝑒𝑔 = 3840 ⋅ 180 = 691200 N
A veszélyes keresztmetszetre megengedhető nyomaték:
𝑑 30
𝑇𝜏 = 𝐹𝜏 ⋅ = 691200 ⋅ = 10368000 Nmm
2 2
3. A tengelyre megengedett csavaróigénybevételéhez tartozó nyomaték számítása:

𝑇𝑡𝑒𝑛𝑔. = 𝐾𝑝 𝜏𝑚𝑒𝑔 = 5301 ⋅ 180 = 954180Nmm,
ahol
𝑑 3 𝜋 303 𝜋
𝐾𝑝 = = = 5301 mm3
16 16
a poláris keresztmetszeti tényező.
A kiszámított három határnyomaték közül ezen utóbbi a legkisebb, ezért a kötéssel

Tmeg = Tteng. = 954180 Nmm ≈ 954 Nm nyomaték vihető át.
2.1.2.2. Példa
Határozza meg a 2.2. ábra látható bordás tengelykötés minimális hosszát (b), ha
a külső átmérő: D= 92 mm,

a belső átmérő: d= 82 mm.
a bordák szélessége: s= 12 mm,
a bordák száma: z= 10.
az átvinni kívánt nyomaték: T= 11400 Nm.
A tengely anyagára
megengedett csúsztatófeszültség: τmeg = 140 MPa,
Megoldás:
A kerületi erő:
𝑇 11400 ⋅ 103
𝐹𝑘𝑒𝑟 = = = 262069 𝑁
𝑟𝑘ö𝑧 43,5
ahol
𝐷+𝑑 92+82
𝑟𝑘ö𝑧 = = = 43,5𝑚𝑚 a közepes sugár.
4 4
Egy bordára jutó kerületi erő:

𝐹𝑘𝑒𝑟 262069
𝐹𝑘𝑒𝑟 1 = = ≈ 26207𝑁
𝑧 10
A borda nyomott felülete:
𝐷−𝑑
𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 = ⋅𝑏
2
A borda felületén ébredő átlagos felületi nyomás:
𝐹𝑘𝑒𝑟 1 2 ⋅ 𝐹𝑘𝑒𝑟 1
𝑝𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 = =
𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 (𝐷 − 𝑑) ⋅ 𝑏
Innen
2⋅𝐹𝑘𝑒𝑟 1 2⋅26207
𝑏𝑚𝑖𝑛 𝑛𝑦𝑜𝑚á𝑠𝑏ó𝑙 = = = 52,4𝑚𝑚.
(𝐷−𝑑)⋅𝑝𝑚𝑒𝑔 (92−82)⋅100
A borda nyírt felülete:
𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡 = 𝑏 ⋅ 𝑠
A bordában ébredő átlagos nyíró feszültség értéke:
𝐹𝑛𝑦í𝑟ó 𝐹𝑘𝑒𝑟 1
𝜏𝑛𝑦í𝑟ó = = ,
𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡 𝑏⋅𝑠
amelyből
𝐹𝑘𝑒𝑟 1 26207
𝑏𝑚𝑖𝑛 𝑛𝑦í𝑟á𝑠𝑏ó𝑙 = = = 15,6𝑚𝑚
𝑠 ⋅ 𝜏𝑚𝑒𝑔 12 ⋅ 140
A kiszámított két hosszérték közül a nagyobbik a megoldás, tehát bmin ≈ 53 mm.
2.1.3. Poligon tengelykötések
2.1.3.1. Példa
A 2.3. ábraán egy húzott orsós autóemelő menetes orsójának végkialakítása látható. Az orsó poligon
tengelykötéssel kapcsolódik az őt forgató kúpfogaskerékhez. Mekkora a nyomatékkötéssel átvihető
maximális csavaró nyomaték (Tmax), ha a kötés magassága l = 15 mm, a poligon oldalhosszúsága
a = 8 mm és az anyagokra megengedhető felületi nyomás pmeg = 80 MPa?
2.3. ábra
Megoldás:
A kötést terhelő csavaró nyomaték esetén a kerületi erő:

𝑇 2⋅𝑇
𝐹𝑘𝑒𝑟 = 𝑑𝑘ö𝑧 =
𝑑𝑘ö𝑧
2
ahol dköz a keresztmetszet közepes átmérője:
𝐷+𝑎
𝑑𝑘ö𝑧 = .
2
A tengely és az agy között ébredő átlagos felületi nyomás:
𝐹
𝑝 = 𝑘𝑒𝑟
𝐴jellemző
2.4. ábra
Az ún. jellemző felület a profilnak a kerületi erőre merőleges vetülete (2.4. ábra):
𝐷−𝑎 11,28−8
𝐴jellemző = ⋅𝑙⋅𝑧 = ⋅ 15 ⋅ 4 = 98,4 mm2
2 2
ahol z : a poligon oldalainak száma (jelen esetben z = 4) és
𝐷 = √2 ⋅ 𝑎 ≅ 1,41 ⋅ 𝑎 = 1,41 ⋅ 8 = 11,28 mm
A keresztmetszet közepes átmérője:
𝐷 + 𝑎 11,28 + 8
𝑑𝑘ö𝑧 = = = 9,64 mm
2 2
Ezek alapján az átvihető nyomaték:
1 1
𝑇𝑚𝑎𝑥 = ∙ 𝐴𝑗𝑒𝑙𝑙𝑒𝑚𝑧ő ∙ 𝑝𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝑑𝑘ö𝑧 = ∙ 98,4 ∙ 80 ∙ 9,64 = 37943 𝑁𝑚𝑚 ≈ 37,9𝑁𝑚
2 2
2.1.3.2. Példa
A 2.5. ábraán látható kúpfogaskerék MSZ EN 1562 szabvány szerinti EN-GJMW-360-12 fehér temper-
vasból készül, amelynek 0,2 %-os egyezményes folyáshatára: Rp0,2 = 190 MPa.
A hajtókar anyaga MSZ EN 10083-1 szerinti C25E jelű nemesíthető acél, amelynek folyáshatára:
Re = 370 MPa.
A karral T = 30 Nm nyomatékot fejtünk ki a kúpkerékre.
a) Mekkora a felületi nyomás a kötésben?

b) Megfelelő-e az alkatrészek anyagválasztása?
12,5
0
O1
2.5. ábra
Megoldás:
a) A kötés működését tekintve egy poligon tengelynek felel meg, azonban itt a nyomott felületek
száma z = 1.
Od
p
OD
T
2.6. ábra
A 2.6. ábra szerinti jelölésekkel a kerületi erő:

2 ∙ 𝑇 2 ∙ 30000
𝐹𝑘𝑒𝑟 = = = 7500 𝑁
𝑑𝑘ö𝑧 8
ahol
𝑑+𝐷 6+10
𝑑𝑘ö𝑧 = = = 8 mm a közepes átmérő.
2 2
Az átlagos felületi nyomás:
𝐹𝑘𝑒𝑟 7500
𝑝= = = 300 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑗𝑒𝑙𝑙𝑒𝑚𝑧ő 25
ahol
𝐷−𝑑 10−6
𝐴𝑗𝑒𝑙𝑙𝑒𝑚𝑧ő = ∙𝑙⋅𝑧 = ⋅ 12,5 ⋅ 1 = 25 𝑚𝑚2 a mértékadó ún. jellemző felület.
2 2
b) A felületi nyomás nagyobb, mint az MSZ EN 1562 szabvány szerinti EN-GJMW-360-12 fehér
tempervas 0,2%-os egyezményes folyáshatára:
p = 300 MPa >𝑅𝑝0,2 = 190 MPa,
így nem megfelelő a kúpfogaskerék anyagválasztása.
2.2 Erővel záró tengelykötések
2.2.1. Szilárd illesztésű kötések
2.2.1.1. Példa
A 2.7. ábraán látható szilárd illesztésű nyomatékkötés illeszkedő felületén a súrlódási tényező μ= 0,12.
Az agy és a tengely anyaga acél, így a rugalmassági modulusok és Poisson-tényezők értékei:
• 𝐸1 = 𝐸2 = 2,1 ∙ 105 𝑀𝑃𝑎
1 1
• = = 0,3.
𝑚1 𝑚2
2.7. ábra
a) A 2.1. táblázatból határozza meg a tűrésmezőket és rajzolja fel azok elhelyezkedését!

b) Határozza meg a kötés által átvihető minimális csavarónyomaték nagyságát!
Emlékeztetőül a K1 és K2 tényezők:
1 1 + 𝜑0 1 1 1 1 + 𝜙0 1 1
𝐾1 = ∙( − )[ ], 𝐾2 = ∙( + )[ ].
𝐸1 1 − 𝜑0 𝑚1 𝑀𝑃𝑎 𝐸2 1 − 𝜙0 𝑚2 𝑀𝑃𝑎
c) Mekkora lesz a szereléshez szükséges maximális sajtoló erő értéke?
2.1. táblázat
Megoldás:
a) A megadott táblázatból a tűrések kiválasztása és azok ábrázolása a legkisebb és legnagyobb fedések
jelölésével a 2.8. ábra látható:
+0,093
∅90s6
+0,071
+0,035
∅90H7
+0
2.8. ábra
b) A K - a tengely relatív összenyomódására és az agy relatív kitágulására vonatkozó – tényezők

meghatározásához szükséges átmérőarányok:
2 2
dbelső tengely dbelső agy
φ0 = ( ) és Φ0 = ( )
dkülső tengely dkülső agy
Mivel a tengely tömör, dbelső tengely = 0, így φ0 = 0.
d 2 90 2
ϕ0 = ( ) = ( ) = 0,39.
D 144
A K tényezők meghatározása:
1 1 + φ0 1 1 1+0 1
K1 = ∙( − )= 5 ∙( − 0,3) = 3,33 ∙ 10−6 .
E1 1 − φ0 m1 2,1 ∙ 10 1−0 MPa
1 1 + ϕ0 1 1 1 + 0,39 1
K2 = ∙( + )= 5
∙( + 0,3) = 1,23 ∙ 10−5 .
E 2 1 − ϕ0 m 2 2,1 ∙ 10 1 − 0,39 MPa
A minimális átfedés és nyomás értéke:
KF = fmin = 90,071 − 90,035 = 0,036 𝑚𝑚.

1 1
pmin = ∙ fmin = ∙ 0,036 = 25,6 𝑀𝑃𝑎 .
d ∙ (K1 + K 2 ) 90 ∙ (3,33 ∙ 10 + 1,23 ∙ 10−5 )
−6
A kötés által átvihető minimális csavarónyomaték:

d μ ∙ pmin ∙ d2 ∙ π ∙ l 0,12 ∙ 25,6 ∙ 902 ∙ π ∙ 120
T = Fs ∙ = = ≅ 4690373 𝑁𝑚𝑚 ≅ 4690,4 𝑁𝑚.
2 2 2
c) A maximális átfedés és nyomás értéke:
NF = fmax = 90,093 − 90 = 0,093 𝑚𝑚.

1 1
pmax = ∙ fmax = ∙ 0,093 = 66,2 MPa .
d ∙ (K1 + K 2 ) 90 ∙ (3,33 ∙ 10−6 + 1,23 ∙ 10−5 )
A kötés szereléséhez szükséges maximális sajtoló erő:
Fa = Fs = μ ∙ pmax ∙ d ∙ π ∙ l = 0,12 ∙ 66,2 ∙ 90 ∙ π ∙ 120 ≅ 269534 N ≅ 269,5 kN .
2.2.1.2. Példa
Egy hengeres szilárd illesztésű nyomatékkötés illesztett felületén a súrlódási tényező értéke μ = 0,14. A
maximális túlfedés esetén a felületek között pmax = 30 MPa felületi nyomás alakul ki. A kötés illesztett
átmérője: Ø70 H7/s6, a kötés hossza: 180 mm.
a) A 2.1. táblázat alapján számítsa ki a legkisebb és legnagyobb túlfedés nagyságát!

b) Mekkora sajtoló erőre van szükség a kötés szereléséhez?
c) Mekkora a kötés által átvihető minimális nyomaték nagysága?
Megoldás:
a) A legkisebb fedés értéke:
𝑓𝑚𝑖𝑛 = 0,059 − 0,030 = 0,029 𝑚𝑚
A legnagyobb fedés értéke:
𝑓𝑚𝑎𝑥 = 0,078 − 0 = 0,078 𝑚𝑚
b) A kötés szereléséhez szükséges sajtoló erő számításához a maximális fedéssel (maximális nyomással)
számolunk:
𝐹𝑎𝑥 = 𝜇 ∙ 𝑁 = 𝜇 ∙ 𝑝𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝐴 = 𝜇 ∙ 𝑝𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝑙
= 0,14 ∙ 30 ∙ 70 ∙ 𝜋 ∙ 180 = 166253 𝑁 ≅ 166,3 kN
c) A minimális felületi nyomás nagysága:
𝑓𝑚𝑖𝑛 0,029
𝑝𝑚𝑖𝑛 = ∙ 𝑝𝑚𝑎𝑥 = ∙ 30 = 11,15 𝑀𝑃𝑎
𝑓𝑚𝑎𝑥 0,078
A kötéssel átvihető minimális nyomaték:
𝑑 𝑑 𝑑
𝑇𝑚𝑖𝑛 = 𝜇 ∙ 𝐹𝑛 ∙ = 𝜇 ∙ 𝑝𝑚𝑖𝑛 ∙ 𝐴 ∙ = 𝜇 ∙ 𝑝𝑚𝑖𝑛 ∙ 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝑙 ∙
2 2 2
70
= 0,14 ∙ 11,15 ∙ 70 ∙ 𝜋 ∙ 180 ∙ = 2162675,5 𝑁𝑚𝑚 ≅ 2162,7 Nm
2
2.2.1.3. Példa
Határozza meg a szilárd illesztésű kötés szereléséhez szükséges maximális préselő erőt!
2.9. ábra
.
az alkatrészek illesztése ∅40 𝐻8/𝑥8
persely belső átmérője d1= 30 mm
persely külső átmérője d2= 40 mm
persely hossza b= 30 mm
persely anyag: 16MnCr5 folyáshatára ReH= 635 N/mm2
2-es alkatrész anyag: S355J2 folyáshatára ReH= 355 N/mm2
a súrlódási tényező a felületek között = 0,12
A tűrések értékei az alábbi táblázatokból:
+0,119
∅40x8
+0,080
+0,039
∅40H8
+0
A tűrések ábrázolása a legkisebb és legnagyobb fedések jelölésével az alábbi ábrán látható

2.10. ábra
b) A K - a persely relatív rugalmas összenyomódására és az agy relatív kitágulására vonatkozó –

tényezők meghatározásához szükséges átmérőarányok:
d1 2 30 2 d2 2 40 2
φ0 = ( ) = ( ) =0,5625 és ϕ0 = ( ) = ( ) = 0,5289
d2 40 D 55
A K tényezők meghatározása, amelyhez az anyagok rugalmassági modulusa E1=E2=2,1 ∙ 105 N/mm2 és

1 1
a Poisson-tényező = = 0,3
m1 m2
1 1 + φ0 1 1 1 + 0,5625 1
K1 = ∙( − )= 5 ∙( − 0,3) = 1,5578 ∙ 10−5 .
E1 1 − φ0 m1 2,1 ∙ 10 1 − 0,5625 MPa
1 1 + ϕ0 1 1 1 + 0,5289 1
K2 = ∙( + )= 5 ∙( + 0,3) = 1,4025 ∙ 10−5 .
E 2 1 − ϕ0 m 2 2,1 ∙ 10 1 − 0,5289 MPa
A maximális átfedés és nyomás értéke:
NF = fmax = 40,119 − 40 = 0,119 𝑚𝑚.

1 1
pmax = ∙ fmax = ∙ 0,119 = 100,5 MPa .
d ∙ (K1 + K 2 ) 40 ∙ (1,5578 ∙ 10 + 1,4025 ∙ 10−5 )
−5
A kötés szereléséhez szükséges maximális sajtoló erő:
Fa = Fs = μ ∙ pmax ∙ d ∙ π ∙ l = 0,12 ∙ 100,5 ∙ 40 ∙ π ∙ 30 = 3,1573 ∙ 106 N ≅ 31,6 kN .
A 2-es alkatrészben ébredő redukált feszültség:

2 ∙ 𝑝𝑚𝑎𝑥 2 ∙ 100,5
𝜎𝑟𝑒𝑑 = = = 427 𝑀𝑃𝑎 > 𝑅𝑒𝐻 = 355 𝑀𝑃𝑎
1 − ϕ0 1 − 0,5289
ezért az előírt illesztéssel az agy képlékeny alakváltozást szenved.
Ha kevésbé szoros illesztést választunk, például H8/u8:
+0,099
∅40u8
+0,060
+0,039
∅40H8
+0
1 1
pmax = ∙ fmax = ∙ 0,099 = 83,6 MPa .
d ∙ (K1 + K 2 ) 40 ∙ (1,5578 ∙ 10−5 + 1,4025 ∙ 10−5 )
2 ∙ 𝑝𝑚𝑎𝑥 2 ∙ 83,6
𝜎𝑟𝑒𝑑 = = = 354,9 𝑀𝑃𝑎 ≤ 𝑅𝑒𝐻 = 355 𝑀𝑃𝑎
1 − ϕ0 1 − 0,5289
Így az agy a rugalmas és a képlékeny alakváltozás határán van.
2.2.2. Kúpos tengelykötések
2.2.2.1. Példa
A 2.11. ábraán látható, T=300 Nm nyomaték átvitelére tervezett kúpos kötés az alábbi geometriai
adatokkal rendelkezik: a kúp nagyátmérője d2=60 mm, kisátmérője d1=50 mm, a kúpos kötés hossza
l=100 mm, a súrlódási tényező a kúpfelületen μ=0,1. Mekkora előfeszítő erő szükséges a nyomaték
átviteléhez? Od1
Od2
OD
2.11. ábra
Megoldás:
A félkúpszög a geometriai adatokból:
𝑑2 − 𝑑1 60 − 50
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 2 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 2 = 2,862°.
𝑙 100
A kerületi erő karja a kúpos tengelyvég közepes sugara:
𝑑2 + 𝑑1 60 + 50
𝑘= = = 27,5 𝑚𝑚.
4 4
A súrlódó erő:
𝑇 300 000
𝐹𝑠 = = = 10909,1 𝑁.
𝑘 27,5
A felületeket összeszorító nyomóerő:
𝐹𝑠 10 909,1
𝐹𝑛 = = = 109091 𝑁.
𝜇 0,1
Szereléskor az ehhez szükséges axiális előfeszítóerő:
𝐹𝑎𝑥,0 = 𝐹𝑛 ∙ 𝑠𝑖𝑛𝛼 + 𝐹𝑠 ∙ 𝑐𝑜𝑠𝛼 = 𝐹𝑛 ∙ (𝑠𝑖𝑛𝛼 + 𝜇 ∙ 𝑐𝑜𝑠𝛼)
= 109091 ∙ (𝑠𝑖𝑛2,862° + 0,1 ∙ 𝑐𝑜𝑠2,862°) = 16343,2 𝑁.

Megjegyzés: az előfeszítő erő alapján a 3-9. ábra szerinti konstrukcióban levő csavarmenet
adatainak ismeretében meghatározható lesz az anya szükséges meghúzási nyomatéka.
2.2.2.2. Példa
A 2.11. ábraán látható, T=368 Nm nyomaték átvitelére tervezett kúpos kötés 1:20 kúpossággal készült.
A kúp nagyátmérője d2 = 70 mm, a kötés hossza l = 100 mm, a súrlódási tényező a kúpfelületen  =
0,11. Megfelel-e a kötés, ha felületi nyomás megengedett értéke a kúpfelületen pmeg = 10 MPa?
Megoldás:
A 2.9. ábra alapján
𝑑2 − 𝑑1
𝑡𝑎𝑛𝛼 = 1: 20 = 2
𝑙
Innen
10𝑑2 − 𝑙 10.70 − 100
= 𝑑1 = = 60𝑚𝑚
10 10
A kúpos tengelyvég közepes átmérője:
𝑑 +𝑑 60+70
𝑑𝑘 = 1 2 = = 65 mm.
2 2
A félkúpszög:
1
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑎𝑛( ) = 2,862o.
20
A kúpfelületre merőleges nyomóerő a nyomatékátvitelhez szükséges súrlódási erőből:
𝐹𝑠 2⋅𝑇 2⋅368⋅1000
𝐹𝑛 = = = = 102937𝑁.
𝜇 𝜇⋅𝑑𝑘 0,11⋅65
A szükséges előfeszítő erő:
𝐹𝑎𝑥,0 = 𝐹𝑛 (𝑠𝑖𝑛 𝛼 + 𝜇 𝑐𝑜𝑠 𝛼)

= 102937 ⋅ (𝑠𝑖𝑛 2 , 862∘ + 0,11 ⋅ 𝑐𝑜𝑠 2 , 862∘ ) = 16449,4𝑁.
Az előfeszítés (az anya meghúzása) után megmaradó axiális erő:
𝐹𝑎𝑥 = 𝐹𝑛 𝑠𝑖𝑛 𝛼 = 102937 ⋅ 𝑠𝑖𝑛 2 , 862∘ = 5140,4𝑁.
Az agy és a kúp közti felületi nyomás:
𝐹
𝑎𝑥 4⋅5140,4
𝑝 = 𝑑2−𝑑 2 = = 5,03 MPa.
2 1𝜋 (702 −602 )𝜋
4
Mivel p = 5,03 MPa < pmeg =10 MPa, a kötés felületi nyomásra megfelel.
2.2.3. Ékkötések
2.2.3.1. Példa
Rajzolja fel a 2.12. ábra szerinti nyerges ékkötés erőhatás ábráját és írja fel a kötéssel átvihető T
nyomatékot, ha a kötés Fa axiális előfeszítő erővel van befeszítve! A tengelyátmérő d, a súrlódási
tényező minden felületen , az ékszög (a lejtő vízszintessel bezárt szöge) pedig .
2.12. ábra
Megoldás:
A nyerges ékkötés erőhatásai a 2.13. ábraán láthatók.
2.13. ábra
Az erőhatás ábra alapján a befeszítő erő
𝐹𝑎 = 𝑁1 𝑡𝑎𝑛𝜌 + 𝑁1 tan (𝛼 + 𝜌),

amelyből a kereszterő
𝐹𝑎
𝑁1 =
𝑡𝑎𝑛𝜌 + tan (𝛼 + 𝜌)
Tudjuk azt is, hogy a súrlódó erő
𝐹𝑠 = 𝜇𝑁1 ,
és az 𝐹𝑠 erőpár által átvihető nyomaték (2.12. ábra)

𝑑
𝑇 = 2 ∙ (𝐹𝑠 ∙ ) = 𝐹𝑠 ∙ 𝑑 = 𝜇 ∙ 𝑁1 ∙ 𝑑 .
2
A kötéssel átvihető nyomaték az előzőek felhasználásával

𝜇 ∙ 𝐹𝑎 ∙ 𝑑
𝑇=
𝑡𝑎𝑛𝜌 + tan(𝛼 + 𝜌)
2.2.3.2. Példa
A 2.14. ábraán látható orros ékkötés adatai:

ék felfekvő hossza: l= 80 mm,
ék szélessége: b= 16 mm,
agy vastagsága: v= 25 mm,
agy hossza: L= 110 mm.
a súrlódási tényező: = 0,14.
l b
Od
v
2.14. ábra
a) Mekkora lesz a kötéssel átvihető nyomaték, ha a megengedhető felületi nyomás az ék és agy

között pmeg = 90 MPa?
b) Ellenőrizze le az agy teherbírását, ha az agy anyagának szakítószilárdsága Rmeg = 165 MPa!
c) Mekkora lesz a besajtoláskor szükséges erő, ha az ék lejtése 1 %?
Megoldás:
a) Az átvihető nyomaték kiszámítása

A megengedhető kereszterő:
𝑁 = 𝑝𝑚𝑒𝑔 ⋅ 𝑏 ⋅ 𝑙 = 90 ⋅ 16 ⋅ 80= 115200 N.
Az átvihető nyomaték:
𝑇 = 𝜇 ⋅ 𝑁 ⋅ 𝑑 = 0,14 ⋅ 115200 ⋅ 60 = 967680 Nmm = 967,68 Nm
b) Az agy teherbírása
Az agyban ébredő feszültség:
𝑁 115200
𝜎= = =20,95 MPa,
2∙𝑣∙𝐿 2⋅25⋅110
amely a szakítószilárdsághoz képest

𝑅𝑚 165
𝑧= = = 7,88 biztonsági tényezőt jelent.
𝜎 20,95
A szükséges biztonsági tényező zmin = 2 .. 3, tehát az agy teherbírása megfelelő
3) A befeszítő erő számítása (a 2.2.3.1 példa alapján)
𝐹𝑎 = 𝑁 ⋅ [𝑡𝑎𝑛 𝜌 + 𝑡𝑎𝑛( 𝛼 + 𝜌)] = 115200 ⋅ [𝑡𝑎𝑛 0 , 139 + 𝑡𝑎𝑛( 0,01 + 0,139)] = 18871 ⥂ 𝑁 ,
ahol 𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑎𝑛( 0,01) = 0,01 [rad] a lejtőszög,
𝜌 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑎𝑛( 0,14) = 0,139 [rad] a súrlódási félkúpszög.
2.2.4. Szorítókötések
Egy túlfedéses kötést szorítókötésként szerelünk a 2.15. ábraán látható osztott aggyal.
A kötés illeszkedő átmérője D= 50 mm
A kötés hossza L= 150 mm
A felületi nyomás az agy súrlódó felületén p= 5 MPa
A súrlódási tényező = 0,16.
a) Határozza meg a csavarok (2 db.) szükséges előfeszítő erejét!

b) Mekkora nyomaték vihető át a kötéssel? Az agyon a hajlító nyomaték elhanyagolható.
2.15. ábra
Megoldás:
a) Az agy súrlódó felülete:

𝐴 = 𝐷𝜋𝐿 = 50 ∙ 𝜋 ∙ 150 ≈ 23562 𝑚𝑚2
Az összeszorító erő (egyenletes nyomáseloszlást feltételezve):
𝐹𝑁 = 𝐴 ∙ 𝑝 = 23562 ∙ 5 = 117810 𝑁
Egy csavar előfeszítő ereje ennek a fele, 58905 N
b) Az átvihető nyomaték:
𝐷 50
𝑀 = 𝜇 ∙ 𝐹𝑁 ∙ = 0,16 ∙ 117810 ∙ = 471240 𝑁𝑚𝑚 ≈ 471,2 𝑁𝑚
2 2
3. Csavarkötések, csavarorsós mozgatószerkezetek
3.1 Csavar előfeszítése, meghúzási nyomatéka, csavarkötés lazító hatásai
3.1.1. Példa
Egy M12-es anyát nyomatékkulccsal húzunk meg. A szerelési utasításban előírt névleges meghúzási
nyomaték 50 Nm. Határozza meg az előfeszítő erő minimális és maximális értékét, ha a nyomatékjelző
kulcs hibája ±5%, a súrlódási tényező értéke pedig =0,08...0,12 között változik. Az előfeszítő erő
lehetséges értékeit ábrán is mutassa be.
A menet és az anya adatai:
A menet külső átmérője d= 12 mm

Magátmérő d3= 9,853 mm
Közepes átmérő d2= 10,863 mm
Menetemelkedés P= 1,75 mm
Anya felfekvő felületének közepes átmérője da= 13,5 mm
Megoldás:
A csavarkötés meghúzásakor a kulccsal kifejtendő nyomaték Mk a meneteken Mv és az anya
homlokfelületén Ma fellépő súrlódásból számítható nyomatékok összege:
𝑀𝑘 = 𝑀𝑣 + 𝑀𝑎
ahol
𝑑2
𝑀𝑣 = 𝐹𝑣 [ 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ )]
2
és
𝑑𝑎
𝑀𝑎 = 𝐹𝑣 𝜇
2 𝑎
Az így kapott összefüggésből az Fv előfeszítő erő:
𝑀𝑘
𝐹𝑣 =
𝑑2 𝑑
[ 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ ) + 𝑎 𝜇𝑎 ]
2 2
ahol az  menetemelkedési szög a P menetemelkedésből és a középátmérőből:

𝑃 1,75
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐 𝑡𝑔 = 𝑎𝑟𝑐 𝑡𝑔 = 2,9355°
𝑑2 𝜋 10,863𝜋
, és ’ a látszólagos súrlódási félkúpszög, amely a súrlódási tényezőből  és a  menetprofil szögből
határozható meg:
𝜇
𝜌 ′ = 𝑎𝑟𝑐 𝑡𝑔 𝜇′ = 𝑎𝑟𝑐 𝑡𝑔
𝛽
𝑐𝑜𝑠
2
3.1. ábra
A Klein-diagram alapján Mkmin és max mellett van Fvmin minimális csavarerő, azaz
′
𝜇max 0,12
𝜌max = arctg = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 = 7,8889°
𝛽 𝑐𝑜𝑠30°
cos
2
illetve
′
𝜇𝑚𝑎𝑥 0,12
𝑡𝑔 𝜌𝑚𝑎𝑥 = = = 0,13856
𝛽 𝑐𝑜𝑠 300
𝑐𝑜𝑠
2
, amellyel
2𝑀𝑘𝑚𝑖𝑛 2 ⋅ 47500
𝐹𝑣𝑚𝑖𝑛 = 𝑑2 ′ = = 25696 𝑁
𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌𝑚𝑎𝑥 ) + 𝑑𝑎 𝜇𝑚𝑎𝑥 10,863 ⋅ 𝑡𝑔(2,9355 + 7,8889) + 13,5 ∙ 0,12
tehát a minimális előfeszítő erő Fvmin=25696 N.
B) A Klein-diagram alapján Mkmax és min mellett van Fvmaz minimális csavarerő, azaz
′ 𝜇min 0,08
𝜌min = arctg = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 = 5,27777°
𝛽 𝑐𝑜𝑠30°
cos
2
, amellyel
2𝑀𝑘𝑚𝑎𝑥 2 ⋅ 52500
𝐹𝑣𝑚𝑎𝑥 = 𝑑2 ′
= = 39653 𝑁
𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌𝑚𝑖𝑛 ) + 𝑑𝑎 𝜇𝑚𝑖𝑛 10,863 ⋅ 𝑡𝑔(2,9355 + 5,27777) + 13,5 ∙ 0,08
tehát a maximális előfeszítő erő Fvmax=39653 N.

3.1.2. Példa
Mekkora nyomatékkal kell meghúzni az alábbi M16-os szegcsavart ahhoz, hogy a csavarszár L
szakaszának megnyúlása l = 0,075 mm legyen?
A csavar adatai az alábbiak:
menetemelkedés P= 2 mm
menet középátmérő d2 = 14,701 mm
menet magátmérő d3 = 13,546 mm
anya homlokfelületének da= 19,4 mm
közepes átmérője
súrlódási tényező a meneten és  =a= 0,1
az anya homlokfelületén
a szegcsavar hossza L= 98 mm
a csavarszár átmérője d5 = 12 mm
rugalmassági modulusz E= 2,1·105 MPa
3.2. ábra
Megoldás:
𝑃 0,002
A menetemelkedés szöge: 𝛼 = arctan = arctan = 2,4796°
𝑑2 ∙ 𝜋 0,014701 ∙ 𝜋
A látszólagos súrlódási félkúpszög: 𝜌 ′ = arctan 𝜇′ = arctan 0,11547 = 6,587°

𝜇 0,1
ahol 𝜇′ = = = 0,11547
𝛽 60°
cos cos
2 2
Az előfeszítő erő a csavarszár megnyúlásából:
𝐹𝑣 ∙ 𝐿 ∆𝑙 ∙ 𝐴 ∙ 𝐸 0,000075 ∙ 1,13 ∙ 10−4 ∙ 2,1 ∙ 1011
∆𝑙 = ⟹ 𝐹𝑣 = = = 18161 N
𝐴∙𝐸 𝐿 0,098
𝑑52 ∙ 𝜋 0,0122 ∙ 𝜋
ahol 𝐴= = = 1,13 ∙ 10−4 m2
4 4
𝑑2 𝑑𝑎
A szükséges meghúzási nyomaték: 𝑀𝑘 = 𝐹𝑣 ∙ [ ∙ tg(𝛼 + 𝜌′) + ∙ 𝜇𝑎 ]
2 2
0,014701 0,0194
𝑀𝑘 = 18161 ∙ [ ∙ tg(2,4796 + 6,587) + ∙ 0,1] = 38,92 Nm
2 2
3.1.3. Példa
Az ábrán látható acél csavarral két acéllemezt fogunk össze. A közrefogott lemezeket 18 mm belső és
25 mm külső átmérőjű cső modellezze. Az előfeszítő erő 15 000 N.
3.3. ábra
A csavarmenet adatai:
menet külső átmérő d= 16 mm
menet középátmérő d2 = 14,701 mm
menet magátmérő d3 = 13,546 mm
Az anya adatai:
magassága h= 14,8 mm
laptávja s= 24 mm
súrlódási tényező a meneten = 0,12
az anya homlokfelületén a = 0,14
Kérdések:
Mekkora nyomaték szükséges az előfeszítő erő beállításához?

Külső lazítás esetén mekkora lesz a kritikus lazítóerő? Rajzolja fel az arányos előfeszítő ábrát, jelölje
rajta a jellegzetes értékeket!
Megoldás
3.4. ábra
A meghúzási nyomaték:
𝑑2 𝑑𝑎
𝑀𝑐𝑠 = 𝐹𝑣 ∙ ( ∙ 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ ) + 𝜇𝑎 ∙ ) =
2 2
14,701 20
15000 ∙ ( ∙ 𝑡𝑔(2,48° + 7,89°) + 0,14 ∙ ) ≅ 41 200 𝑁𝑚𝑚.
2 2
ahol a menetemelkedési szög:
𝑃 2
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 2,48°.
𝑑2 ∙ 𝜋 14,701 ∙ 𝜋
és a látszólagos súrlódási félkúpszög:

𝜇𝑚𝑒𝑛𝑒𝑡 0,12
𝜌 ′ = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 7,89°.
𝛽 60°
𝑐𝑜𝑠 𝑐𝑜𝑠
2 2
Az anya homlokfelületének közepes átmérője:

𝑠 + 𝑑 24 + 16
𝑑𝑎 = = = 20 𝑚𝑚.
2 2
A csavar szárának megnyúlása:
𝜆1 = 𝜆𝑚𝑒𝑛𝑒𝑡 + 𝜆𝑚𝑒𝑛𝑒𝑡𝑛é𝑙𝑘ü𝑙 = 9,65 ∙ 10−3 + 1,14 ∙ 10−2 = 2,105 ∙ 10−2 𝑚𝑚,
ahol a menetes és menetnélküli rész megnyúlása:

𝐹𝑣 ∙ 𝑙𝑚𝑒𝑛𝑒𝑡 15 000 ∙ (18 + 14,8/3)
𝜆𝑚𝑒𝑛𝑒𝑡 = 2 = = 9,65 ∙ 10−3 𝑚𝑚.
𝑑2 ∙ 𝜋 14,7012 ∙ 𝜋 5
∙𝐸 ∙ 2,1 ∙ 10
4 4
𝐹𝑣 ∙ 𝑙𝑚𝑒𝑛𝑒𝑡𝑛é𝑙𝑘ü𝑙 15000 ∙ (50 − 18)
𝜆𝑚𝑒𝑛𝑒𝑡𝑛é𝑙𝑘ü𝑙 = = = 1,14 ∙ 10−2 𝑚𝑚.
𝑑2 ∙ 𝜋 162 ∙ 𝜋
∙𝐸 ∙ 2,1 ∙ 105
4 4
A közrefogott elemek összenyomódása:
𝐹𝑣 ∙ 𝑙𝑘 15 000 ∙ 50
𝜆2 = 2 = 2 = 8,11 ∙ 10−3 𝑚𝑚.
𝐷 − 𝑑2 25 − 182 5
∙𝜋∙𝐸 ∙ 𝜋 ∙ 2,1 ∙ 10
4 4
Ezekből már számítható a kritikus erő értéke:
𝜆1 + 𝜆2 2,105 ∙ 10−2 + 8,11 ∙ 10−3
𝐹𝑘𝑟𝑖𝑡 = 𝐹𝑣 ∙ = 15 000 ∙ = 20779 𝑁.
𝜆1 2,105 ∙ 10−2
3.5. ábra
3.1.4. Példa
Ellenőrizze az alábbi ábrán látható, húzópálcás hidraulikus munkahenger fedélrögzítő csavarkötéseit a

szereléskor és terhelés alatt fellépő igénybevételekre! A dugattyút mozgató üzemi nyomás pü = 16 MPa,
a cső belső átmérője Dcső = 80 mm, falvastagsága v = 5 mm, anyagának folyáshatára R eH cső = 295 MPa.
A dugattyúrúd átmérője d = 45 mm. A hengerfedeleket 4 db M24-es anya rögzíti. A pálcák 10.9-es, az
anyák 10-es szilárdsági osztályú anyagból készülnek. Az előfeszítő erő (F v) értéke a munkahengerben
ébredő nyomóerő kétszerese legyen! A csavarkötés ellenőrzésénél 2-es biztonsági tényezővel
számoljon. A cső hossza, valamint az alakváltozásban résztvevő csavarszár hossza 400 mm legyen az
egyszerűsített modellben. A súrlódási tényezőt μ = 0,15 értékre vegye fel! Az acél elemek rugalmassági
modulusa E = 210 GPa. Az igénybevételek ismétlődő jellegét ezúttal nem vesszük figyelembe, a kötés
ellenőrzése külső lazításként modellezendő.
3.6. ábra
üzemi nyomás pü= 16 MPa

a cső belső átmérője Dcső= 80 mm
a cső hosszúsága l1= 400 mm
a cső falvastagsága v= 5 mm
a cső anyagának folyáshatára ReH= 295 MPa
a dugattyúrúd átmérője d= 45 mm
az összeszorító csavarok z= 4 db
száma
az M24-es csavarok 10.9
anyagának szildsági osztálya
az anya anyagának szilárdsági 10
osztálya
az előírt biztonsági tényező a n= 2
csavarközésre
az M24-es menet adatai:
menet középátmérő d2= 21,903 mm
menet magátmérő d3= 20,063 mm
menetsúrlódási tényező = 0,15
Megoldás
a.) Először végezzük el a csavarkötésre ható igénybevételek meghatározását a szerelés állapotára,
amikor az üzemi nyomás még nem terheli.
A csavar előfeszítő erőnek az üzemi nyomásból származó a munkahenger fedélre ható nyomóerő
kétszeresének kell lennie:
𝐷𝑐𝑠ő 2 𝜋 802 ∙ 𝜋
𝐹ü = 𝑝ü = 16 = 80424,8 𝑁
4 4
Így az előírt kétszeres előfeszítő erő, 4 csavarra: Fv4 = 2 Fü= 160849,5 N
Egy csavarban ébredő előfeszítő erő: Fv = 40212,4 N
A csavarszárakban ébredő húzófeszültség:

𝐹𝑣
𝜎=
𝐴𝑐𝑠
ahol a csavar Acs keresztmetszete a d3 magátmérővel számítandó.
𝑑32 20,0632
𝐴𝑐𝑠 = 𝜋= 𝜋 = 316,1 𝑚𝑚2
4 4
Ezzel az ébredő húzófeszültség:
𝐹𝑣 40212,4
𝜎= = = 127,2𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑐𝑠 316,1
A csavarófeszültség az M menetsúrlódási nyomatékból:

𝑀
𝜏=
𝐾𝑐𝑠
ahol Kcs a csavar keresztmetszeti tényezője:
𝑑33 20,0633
𝐾𝑐𝑠 = 𝜋= 𝜋 = 1585,7 𝑚𝑚3
16 16
Ehhez szükséges a csavarszárra ható nyomaték kiszámítása:

𝑑2
𝑀 = 𝐹𝑣 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ )
2
Ahol a menetemelkedési szög:
𝑃 3
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 = 2,49°
𝑑2 𝜋 21,903 ∙ 𝜋
és a látszólagos súrlódási félkúpszög a metrikus menet =60°-os profilszögének figyelembevételével:

𝜇 0,15
𝜌 ′ = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 = 9,82°
𝛽 cos(30°)
cos( )
2
Ezek behelyettesítésével a csavarszárra ható csavarónyomaték:
𝑑2 21,903
𝑀 = 𝐹𝑣 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ ) = 40212,4 𝑡𝑔(2,49° + 9,82°) = 96203 𝑁𝑚𝑚
2 2
Az ébredő csúsztató feszültség:

𝑀 96203
𝜏= 3 = 1585,7 = 60,7 𝑀𝑃𝑎
𝑑3 𝜋
16
Az összetett igénybevételt a Mohr-szerinti egyenértékű feszültséggel számítva:
𝜎𝑒𝑔𝑦 = √𝜎 2 + 4𝜏 2 = √127,22 + 4 ∙ 60,72 = 175,8 𝑀𝑃𝑎
A megengedhető feszültség 10.9-es anyagra, 2-es biztonsággal:

𝑅𝑒𝐻 900
𝜎𝑚𝑒𝑔 = = = 450 𝑁/𝑚𝑚2
𝑛 2
Mivel 𝜎𝑒𝑔𝑦 < 𝜎𝑚𝑒𝑔 a kötés megfelel fellépő igénybevételnek.
b) A csavarkötés ellenőrzése üzemi nyomásra
Az üzemi nyomásból származó erőnövekmény 4 csavarszárban tiszta külső lazítás feltételezésével:

𝑠1
𝐹1 = 𝐹
𝑠1 + 𝑠2 ü
ahol Fü az üzemi nyomásból a fedélre ható erő s1 a csavarszárak eredő rugómerevsége, s2 pedig az
összeszorított cső rugómerevsége.
𝐴0 𝐸 452,4 ∙2,1∙105 𝑁
A csavarszár közelítő rugómerevsége: 𝑠1𝑒𝑔𝑦 = = = 237510 ,
𝑙1 400 𝑚𝑚
𝑑2 𝜋 242 𝜋
ahol 𝐴0 = = = 452,4 𝑚𝑚2
4 4
4 db. párhuzamosan kapcsolt csavar eredő rugómerevsége:

𝑠1 = 4 ∙ 𝑠1𝑒𝑔𝑦 = 4 ∙ 237510 = 950040 𝑁/𝑚𝑚
A cső rugómerevsége
𝐴2 𝐸 1335,2 ∙2,1∙105 𝑁
𝑠2 = = = 700980 ,
𝑙1 400 𝑚𝑚
ahol A2 a csőfal keresztmetszete
(𝐷𝑐𝑠ő + 2𝑣)2 𝜋 (𝐷𝑐𝑠ő )2 𝜋 902 𝜋 802 𝜋

𝐴2 = − = − = 1335,2 𝑚𝑚2
4 4 4 4
Az eredő erőnövekmény 4 db. csavarszárban:

𝑠1 950040
𝐹1 = 𝐹ü = 80424,8 = 46278,5𝑁
𝑠1 + 𝑠2 950040 + 700980
Az erőnövekmény 1 db. csavarszárban: F11=11569,6 N
A csavart terhelő maximális húzóerő:

𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝐹𝑣 + 𝐹11 = 40212 + 11569 = 51782 𝑁
Ebből a húzófeszültség:
𝐹𝑚𝑎𝑥 51782
𝜎𝑚𝑎𝑥 = = = 163,8 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑐𝑠 316,1
Mivel 𝜎𝑚𝑎𝑥 < 𝜎𝑚𝑒𝑔 a csavarszár megfelel fellépő igénybevételnek.
A terhelésből származó erőcsökkenés az összeszorított felületek között:
𝑠2 700980
𝐹2 = 𝐹ü = 80424,8 = 34146𝑁
𝑠1 + 𝑠2 950040 + 700980
Ha ezt összehasonlítjuk az Fv4 = 2 Fü= 160849,5 N előfeszítő erővel megállapítható, hogy az összeszorító
34146
erő csökkenés az előfeszítő erő = 0,21-szerese, így a kötés külső lazítás szempontjából
160849,5
biztonságos.
3.1.5. Példa
Egy tartályfedél kialakítását két tervező két különböző módon — (a) és (b) ábra — oldotta meg.
Határozza meg mindkét esetnél a fedél elemelkedéséhez szükséges kritikus lazítóerőt, ha a kötőelem
rugómerevsége sk=0,4x106 N/mm, a fedél figyelembe veendő rugómerevsége pedig 2,3x10 6 N/mm. A
csavart 25000 N erővel feszítjük elő. Rajzolja fel mindkét megoldásra az erőhatás ábrát!
3.7. ábra
Megoldás
a.) Tiszta külső lazítás
3.8. ábra
Hasonló háromszögekből
𝐹𝑣 𝐹𝑘𝑟𝑖𝑡
=
𝜆1 𝜆1 + 𝜆2
amellyel
𝜆1 + 𝜆2 𝜆2
𝐹𝑘𝑟𝑖𝑡 = 𝐹𝑣 = 𝐹𝑣 (1 + )
𝜆1 𝜆1
Mivel a rugómerevségek
𝐹𝑣 𝐹𝑣
𝑠1 = é𝑠 𝑠2 =
𝜆1 𝜆2
Így
𝐹𝑣
𝑠 𝑠1
𝐹𝑘𝑟𝑖𝑡 = 𝐹𝑣 (1 + 2 ) = 𝐹𝑣 (1 + )
𝐹𝑣 𝑠2
𝑠1
0,4
𝐹𝑘𝑟𝑖𝑡 = 25000 (1 + ) = 29348 𝑁
2,3
tehát a kritikus lazítóerő tiszta külső lazítás esetén 29348 N!
b.) Tiszta belső lazítás
3.9. ábra
A kritikus lazítóerő tiszta belső lazítás esetén Fkrit=Fv=25000 N!

3.1.6. Példa
Az ábrán látható kötéltárcsán a legnagyobb kötélerő F = 6000 N. Valamennyi alkatrész acélból készül.
A meneteken és az alátét alatt a súrlódási tényező  = 0,14.
32
12 10
2
F F M16
3.10. ábra
A csavarkötést úgy szerelték, hogy a kritikus lazítóerő az üzemi terhelés kétszerese.

Az M16-os csavar középátmérője d2=14,701 mm, magátmérője d3=13,546 mm.
Kérdések:
a.) Mekkora a beállított előfeszítő erő?
b.) Mekkora lesz a csavarban ébredő legnagyobb erő?
c.) Mekkora lesz a csavarban ébredő egyenértékű feszültség szereléskor?
Megoldás:
a.) Az előfeszítő erő meghatározása:
A csavarkötésben 1 csavarra jutó üzemi terhelés:
2 ∙ 𝐹 2 ∙ 6000
𝐹ü = = = 3000 𝑁
𝑧 4
ahol z a csavarok száma.
A feladat megfogalmazása szerint a kritikus lazítóerő ennek kétszerese:
𝐹𝑘𝑟𝑖𝑡 = 2 ∙ 𝐹ü = 2 ∙ 3000 = 6000 𝑁.
A 3.1.5 Példában szereplő összefüggésből:
𝐹𝑘𝑟𝑖𝑡
𝐹𝑣 = 𝑠
(1 + 1 )
𝑠2
ahol s1 a csavar,
s2 a közrefogott elemek merevsége.
A csavar merevsége:
𝐹𝑣
𝑠1 =
𝜆1
a csavar megnyúlása:
𝐹𝑣 ∙ 𝑙
𝜆1 =
𝐴∙𝐸
amely a menet nélküli 𝜆0 és a menetes 𝜆𝑀 csavarszakaszok megnyúlásából adódik.
𝜆1 = 𝜆0 + 𝜆𝑀
A csavar rugómerevsége így
𝐸1 2,1 ∙ 105
𝑠1 = = = 1,04 ∙ 106 𝑁/𝑚𝑚
𝑙0 𝑙 24 14
+ 𝑀 +
201,1 169,7
𝐴0 𝐴𝑀
ahol 0 index a menet nélküli,

M index a menetes szakasz jellemzőire utal.
𝑑2 𝜋 162 𝜋 𝑑22 𝜋 14,7012 𝜋

𝐴0 = = = 201,1 𝑚𝑚2 és 𝐴𝑀 = = = 169,7 𝑚𝑚2
4 4 4 4
lM számítása során a szabad menetes szakasz hosszát meg kell növelni az anyában lévő menetes szakasz
hosszának (az anyamagasságnak) az 1/3-ával.
Így az ábra adatai alapján
1
𝑙𝑀 = 10 + ∙ 12 = 14 𝑚𝑚
3
A közrefogott elemek merevségének számításához tekintsük a szerkezet vonatkozó részletét!
22,55
12
9
17
3.11. ábra
A léptékhelyesen berajzolt egyenértékű test a szerkezetből csak elhanyagolható mértékben fut ki, ezért
a számításnál két egyforma teljes csonka kúppal számolhatunk.
A csonka kúp alakú test egyenértékű keresztmetszete a következő összefüggéssel számítható:
2𝜋 ∙ 𝑟1 (𝑟3 − 𝑟2 )
𝐴2 =
(𝑟 − 𝑟1 )(𝑟2 + 𝑟1 )
𝑙𝑛 3
(𝑟3 + 𝑟1 )(𝑟2 − 𝑟1 )
Behelyettesítve: az ábrának megfelelő

r1= 9 mm,
r2= 12 mm,
r3= 22,55 mm értékeket
2𝜋 ∙ 9(22,55 − 12)
𝐴2 = = 542 𝑚𝑚2
(22,55 − 9)(12 + 9)
𝑙𝑛
(22,55 + 9)(12 − 9)
.
A közrefogott elemek merevsége:
𝐹𝑣 𝐴2∙ 𝐸2 542 ∙ 2,1 ∙ 105
𝑠2 = = = = 3,35 ∙ 106 𝑁/𝑚𝑚
𝜆2 𝑙2 34
A rugómerevségek és a kritikus erő ismeretében az előfeszítő erő:
𝐹𝑘𝑟𝑖𝑡 6000
𝐹𝑣 = 𝑠1 = = 4579 𝑁
(1 + ) (1 + 1,04)
𝑠2 3,35
b.) A csavarra akkor jut a legnagyobb erő, ha fellép az üzemi terhelés. A csavarerő ekkor megnő.
A növekedés mértéke a következő összefüggésből:
𝑠1 1,04 ∙ 106
𝐹1 = 𝐹ü = ∙ 3000 = 711 𝑁
𝑠1 + 𝑠2 1,04 ∙ 106 + 3,35 ∙ 106
A maximális csavarerő:
𝐹1𝑚𝑎𝑥 = 𝐹𝑣 + 𝐹1 = 4579 + 711 = 5290 𝑁
c.) Meghúzáskor a csavart a menetre ható csavaró nyomaték és az előfeszítési erő terheli. A két
terhelésből kiszámítható a menet keresztmetszetében ébredő húzó és csúsztató feszültség.
A menetre ható csavaró nyomaték:
𝑑2 14,701
𝑀 = 𝐹𝑣 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ ) = 4579 𝑡𝑔(0,04328 + 0,16027) = 6947 𝑁𝑚𝑚
2 2
ahol
𝑃 2
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐 𝑡𝑎𝑛 ( ) = 𝑎𝑟𝑐 𝑡𝑔 ( ) = 0,04328 𝑟𝑎𝑑 a menetemelkedési szög,
𝑑2 𝜋 14,701𝜋
𝜇 0,14
𝜌 ′ = 𝑎𝑟𝑐 𝑡𝑔 ( 𝛽 ) = 𝑎𝑟𝑐 𝑡𝑔 ( ) = 0,16027 𝑟𝑎𝑑 a látszólagos súrlódási félkúpszög,
cos ( 2 ) cos 30°
d2 = 14,701 mm az orsó középátmérője,

P = 2 mm a menetemelkedés,
 = 60 a metrikus menet profilszöge.
A csavarszárban ébredő csúsztatófeszültség:

𝑀
𝜏=
𝐾𝑝
𝑑33 𝜋 13,5463
𝐾𝑝 = = = 488 𝑚𝑚3
16 16
𝑀 6947
𝜏= = = 14,2 𝑀𝑃𝑎
𝐾𝑝 488
A húzófeszültség:
𝐹𝑣 4514
𝜎= = = 31,3 𝑀𝑃𝑎
𝐴 144,1
ahol az A keresztmetszetet a d3 magátmérővel határoztuk meg.

𝑑32 13,5462
𝐴= 𝜋= 𝜋 = 144,1 𝑚𝑚2
4 4
A HMH-szerint számított egyenértékű feszültség:

𝜎𝑒𝑔𝑦 = √𝜎 2 + 3𝜏 2 = √31,32 + 3 ∙ 14,22 = 39,8 𝑀𝑃𝑎 .
3.1.7. Példa
Az ábrán látható búvárdugattyús munkahenger karimáját 24 db. M24-es belső kulcsnyílású csavarral
szorítjuk le. A belső nyomás a munkahengerben 320 bar.
O32
O26
O600
O640
3.12. ábra
Mekkora meghúzási nyomaték szükséges, ha a csavar feje alatt és a meneten egyaránt  = 0,13 súrlódási
tényező érvényes, és a lazítással szemben a biztonsági tényező: n = 2.
Megoldás:
A lazítóerő a munkahengerben fellépő p belső nyomásból és a tömítőgyűrű keresztmetszetéből:
𝐹 = 𝐴𝑝 ∙ 𝑝 = 38956 ∙ 32 = 1246592 𝑁
ahol
𝐷22 − 𝐷12 6402 − 6002
𝐴𝑝 = 𝜋= 𝜋 = 38956 𝑚𝑚2
4 4
p az üzemi nyomás [MPa]-ban (320 bar = 32MPa)
Az erőbevezetés tekintetében belső lazítás lép fel, az egy csavarra jutó előfeszítő erő a biztonsági
tényező figyelembevételével:
𝐹 1246592
𝐹𝑣 = ∙𝑛= ∙ 2 = 103882 𝑁
24 24
A meghúzási nyomaték a 3.1.1. Példában szereplő összefüggés alapján:
𝑑2 𝑑𝑎
𝑀𝑘 = 𝐹𝑣 ∙ [ ∙ tg(𝛼 + 𝜌 ′ ) + ∙ 𝜇𝑎 ] =
2 2
22,051 29
= 103882 [ ∙ tg(0,04328 + 0,149) + ∙ 0,13] = 419 𝑁𝑚
2 2
ahol
d 2 = 22,051 mm a menet középátmérője,
32 + 26
dk = = 29 mm a csavarfej felfekvő felületének középátmérője,
2
P 3
 = arctg = arctg = 0,04328 a menetemelkedési szög radiánban,
d 2 22,051
P = 3 mm az M24-es metrikus menet emelkedése,
μ 0,13
  = arctg = arctg = 0,149 a látszólagos súrlódási félkúpszög radiánban,
 60
cos cos
2 2
 = 60 a metrikus menet profilszöge.
3.2 Csavarorsós mozgatószerkezetek szilárdsági ellenőrzése
3.2.1. Példa
Az ábrán látható anya bronzból, a laposmenetű csavar acélból készült az alábbi geometriai adatokkal:
anya magassága m= 28 mm
menet magátmérője d3= 16 mm
menet névleges átmérője d= 20 mm
menetprofil magasság v= 2 mm
az anya anyagában τmeg= 30 MPa
megengedhető nyírőfeszültség
az anya menetein pmeg= 15 MPa
megengedhető felületi nyomás
a menet súrlódási tányező μ= 0,15
3.13. ábra
Kérdések:
a) Mekkora F terhelő erő engedhető meg a menetes kapcsolatra?
b) Mekkora nyomaték szükséges az orsó forgatásához az F terhelő erővel szembeni mozgatáshoz?
Megoldás:
a.)
A menetszám:
𝑚 28
𝑖= = =7
𝑃 4
A nyomott felület a d és a d3 átmérő különbségből adódó gyűrű felülete:

𝜋 𝜋
𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚 = (𝑑 2 − 𝑑32 ) ∙ 𝑖 = (202 − 162 ) ∙ 7 = 791,7 𝑚𝑚2
4 4
Az anya nyírt felülete a d külső átmérőből és az anyamagasságból:

𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡 = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝑚 = 20 ∙ 𝜋 ∙ 28 = 1759 𝑚𝑚2
A maximális megengedhető terhelőerő a nyomóigénybevétel figyelembevételével:

𝐹𝑚𝑒𝑔(𝑛𝑦𝑜𝑚) = 𝑝𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚 = 15 ∙ 791,7 = 11876 𝑁
A maximális megengedhető terhelőerő az átlagos nyíróigénybevétel figyelembevételével:

𝐹𝑚𝑒𝑔(𝑛𝑦𝑖𝑟ó) = 𝜏𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡 = 30 ∙ 1759 = 22770 𝑁
A menetes orsó ennek megfelelően maximum 𝐹𝑚𝑒𝑔(𝑛𝑦𝑜𝑚) = 11876 𝑁 erővel terhelhető.
b.)
A menetes orsó forgatásához szükséges nyomaték:
𝑑2 18
𝑀 = 𝐹𝑚𝑒𝑔(𝑛𝑦𝑜𝑚) 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ ) = 11876 ∙ 𝑡𝑔(4,046° + 8,53°) = 23844 𝑁𝑚𝑚
2 2
amely összefüggésben a d2 menet középátmérő:

𝑑 + 𝑑3 20 + 16
𝑑2 = = = 18 𝑚𝑚
2 2
a menetemelkedési szög:
𝑃 4
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 4,046°
𝑑2 𝜋 18 ∙ 𝜋
a látszólagos súrlódási félkúpszög, amely figyelembe veszi a menetprofilszöget (𝛽), ami laposmenet
esetén 0°:
𝜇 0,15
𝜌 ′ = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 8,53°
𝛽 cos 0°
cos ( )
2
3.2.2. Példa
Adott egy Tr14x3-as trapézmenet, amelyet F=8500 N erő terhel.

Határozza meg az anya magasságát! A megengedhető felületi nyomás a meneteken p meg = 80 MPa, a
megengedhető nyírófeszültség τmeg = 130 MPa.
A menet középátmérője: d2 = 12,5 mm, magátmérője d3 = 10,5 mm.
3.14. ábra
3.1. táblázat
Megoldás
A 3.2.1 Példában szereplő összefüggések felhasználásával
felületi nyomásra a nyomott felület közelítőleg 1 menet esetén
𝜋
𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 = (𝑑 2 − 𝑑32 )
4
A felületi nyomás
𝐹
𝑝=
𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡
ebből a minimálisan szükséges felület a megengedhető felületi nyomásból
𝐹 8000
𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 𝑚𝑖𝑛 = = = 100 𝑚𝑚2
𝑝𝑚𝑒𝑔 80
A szükséges minimális menetszám
𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 𝑚𝑖𝑛 100
𝑖𝑚𝑖𝑛 = = 𝜋 = 1,48
𝐴𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 (142 − 10,52 )
4
A nyírt felület közelítőleg 1 menet esetén
𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡 = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝑃
ahol P a menetemelkedés, jelen példában a Tr14x3-as menet esetén P=3 mm.
A nyírófeszültség
𝐹
𝜏=
𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡
A minimálisan szükséges nyírt felület a megengedhető nyírófeszültségből
𝐹 8000
𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡𝑚𝑖𝑛 = = = 61,5 𝑚𝑚2
𝜏𝑚𝑒𝑔 130
A minimálisan szükséges menetszám a nyíró igénybevétel alapján

𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡𝑚𝑖𝑛 61,5
𝑖𝑚𝑖𝑛 = = = 0,62
𝐴𝑛𝑦í𝑟𝑡 10,5 ∙ 𝜋 ∙ 3
A fentiek alapján legalább i=2 menet szükséges. Az anya magassága minimálisan

𝑚 = 𝑖 ∙ 𝑃 = 2 ∙ 3 = 6 𝑚𝑚
3.2.3. Példa
Az ábrán látható csigakerék G-CuSn 12 szerkezeti anyagból készül, melynek folyáshatára

Re=140 N/mm2. A csigakereket terhelő forgatónyomaték M=3850 Nm. A fogazott koszorú és az agy
közötti kapcsolatot i=6 db. M12-es illesztett szárú csavar (DIN 609) biztosítja, a csavarok szilárdsági
csoportja 5.6. Az agy GG20 anyagból készül. Megfelelő-e a kötés szilárdsága, ha a csavar anyagára
megengedhető nyírófeszültség 𝜏𝑚𝑒𝑔 = 0,3 ∙ 𝑅𝑒 𝑐𝑠𝑎𝑣𝑎𝑟 a, illetve a csigakerék anyagára megengedett
palástnyomás 𝑝𝑚𝑒𝑔 = 0,9 ∙ 𝑅𝑒 ?
3.15. ábra
Megoldás:
Az ábra alapján a csavarkötés lyukkör átmérője D=270 mm.
Ezen az átmérőn fellépő kerületi erő a terhelőnyomatékból:
𝑀 3850
𝐹𝑘 = = = 28519 𝑁
𝐷 0,135
2
a.) Ellenőrzés nyíró igénybevételre
Az egy csavarra jutó nyíróerő:
𝐹𝑘 28519
𝐹𝑄 = = = 4753 𝑁
𝑖 6
𝑑2 132
A nyírt felület a d=13 mm illeszkedő átmérővel: 𝐴𝜏 = 𝜋 = 𝜋 = 133 𝑚𝑚2
4 4
Az egy csavarban fellépő nyírófeszültség:

𝐹𝑄 4753
𝜏= = = 36 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝜏 133
𝑅𝑚
Az 5.6 szilárdsági csoport jelölés szerint a második számjegy = 6, így a szakítószilárdság
100
𝑅𝑒 5∙600
Rm=600 MPa, az első számjegy pedig ∙ 10 = 5 , amelyből 𝑅𝑒 = = 300 𝑀𝑃𝑎.
𝑅𝑚 10
Mivel 𝜏𝑚𝑒𝑔 = 0,3 ∙ 𝑅𝑒 𝑐𝑠𝑎𝑣𝑎𝑟 = 0,3 ∙ 300 = 90 𝑀𝑃𝑎 > 𝜏 ezért a nyíró igénybevétel szempontjából
megfelelő a csavarkötés.
b.) Ellenőrzés palástnyomásra
A fellépő palástnyomás:
𝐹𝑄
𝑝= , ahol a terhelt felület 𝐴𝑝 = 𝑑 ∙ 𝑠𝑚𝑖𝑛 . Az ábra alapján 𝑠𝑚𝑖𝑛 = 6 𝑚𝑚.
𝐴𝑝
𝐹𝑄 4753
𝑝= = = 61 𝑀𝑃𝑎
𝐴𝑝 13 ∙ 6
Mivel a megengedhető palástnyomás a G-CuSn 12 anyagból készült koszorúra:

𝑝𝑚𝑒𝑔 = 0,9 ∙ 𝑅𝑒 = 0,9 ∙ 140 = 126 𝑀𝑃𝑎 > 𝑝
ezért a kötés palástnyomás szempontjából is megfelel a fellépő igénybevételnek.
3.2.4. Példa
Az ábrán látható csavarorsós prés 𝐹𝐴 = 100 𝑘𝑁nyomóerő kifejtésére képes.
3.16. ábra
A menetes orsó egyenesvonalú mozgatását egy bronzból készült anya biztosítja, amelyet egy csiga-
csigakerék áttételen keresztül lehet forgatni. Az anya axiálisan rögzített, csak forgó mozgásra képes, a
csavarorsó viszont az axiális megvezetése miatt elfordulni nem tud, csak lineárisan tud elmozdulni. A
meneteken fellépő súrlódáson kívül az anya axiális megtámasztásánál fellépő súrlódást is figyelembe
kell venni a számítás során, a súrlódási tényező mindkét esetben 𝜇 = 0,08.
A menetes orsó DIN 513 szerinti fűrészmenettel készült, melynek adatai:
S 52x24 P8.
3.17. ábra
Határozza meg:
a.) a menetes orsó hatásfokát,
b.) a préseléshez szükséges forgatónyomatékot,
c.) a szerkezet összhatásfokát,
d.) a préslap emeléséhez szükséges nyomatékot!
Megoldás
a.) A menetes orsó hatásfokának meghatározása préseléskor
A menetorsó jelölés d=52 mm névleges átmérőjű n=3 bekezdésű,
𝑃𝑛 = 𝑛 ∙ 𝑃 = 3 ∙ 8 = 24 𝑚𝑚
menetemelkedésű menetesorsót jelent.
A menetet síkba terítve az 𝛼 menetemelkedési szög a d2 középátmérőn az ábra alapján:

𝑃𝑛
𝑡𝑔𝛼 = , amelyből 𝑃𝑛 = 𝑑2 ∙ 𝜋 ∙ 𝑡𝑔𝛼
𝑑2 ∙𝜋
Az egy teljes körül forduláshoz, azaz Pn emelkedéshez tartozó hasznos munkamennyiség:

𝑊ℎ𝑎𝑠𝑧𝑛𝑜𝑠 = 𝐹𝐴 ∙ 𝑃𝑛 = 𝐹𝐴 ∙ 𝑑2 ∙ 𝜋 ∙ 𝑡𝑔𝛼
A befektetett munka pedig:

𝑑2
𝑊𝑏𝑒 1 = 𝐹𝐴 ∙ 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ ) ∙ ∙2∙𝜋
2
Így az orsó hatásfoka préseléskor:
𝑊ℎ𝑎𝑠𝑧𝑛𝑜𝑠
𝜂1 =
𝑊𝑏𝑒 1
amely összefüggésbe helyettesítve és egyszerűsítve:

𝑡𝑔𝛼
𝜂1 =
𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ )
ahol a menetemelkedési szög
𝑃𝑛
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔( )
𝑑2 ∙ 𝜋
A menet középátmérője 𝑑2 = 𝑑 − 0,75𝑃 = 52 − 0,75 ∙ 8 = 46 𝑚𝑚.

Így
𝑃𝑛 24
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 9,43°
𝑑2 ∙ 𝜋 46 ∙ 𝜋
𝜇 0,08
A látszólagos súrlódási félkúpszög 𝜌 ′ = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 ( ) = 4,6°
𝑐𝑜𝑠𝛽 cos(3°)
𝑡𝑔𝛼 𝑡𝑔(9,43°)
𝜂1 = ′ = = 0,665
𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ) 𝑡𝑔(9,43° + 4,6°)
b.) A préseléshez szükséges M1 összes nyomaték a menetes orsón (Mcs1) és a felfekvő felületen
fellépő súrlódási nyomaték (Ma) összege
𝑀1 = 𝑀𝑐𝑠1 + 𝑀𝑎
A csavarorsón ébredő nyomaték préselés (terhelés) esetén:

𝑑2
𝑀𝑐𝑠1 = 𝐹𝐴 [ 𝑡𝑔(𝛼 + 𝜌 ′ )] = 100 ∙ [23 ∙ 𝑡𝑔(9,43° + 4,6°)] = 575 𝑁𝑚
2
Az anya axiális megtámasztásánál ébredő nyomaték
𝑑𝑎
𝑀𝑎 = 𝐹𝐴 𝜇 = 100 ∙ 40 ∙ 0,08 = 320 𝑁𝑚
2
𝑀1 = 𝑀𝑐𝑠1 + 𝑀𝑎 = 575 + 320 = 895 𝑁𝑚

c.) Az összhatásfok:
𝑊ℎ𝑎𝑠𝑧𝑛𝑜𝑠 𝐹𝐴 ∙𝑃𝑛 24
𝜂ö = = = = 0,43
𝑊𝑏𝑒 ö𝑠𝑠𝑧𝑒𝑠 𝐹𝐴 ∙𝑡𝑔(𝛼+𝜌 ′ )∙𝑑2 ∙𝜋+𝜇∙𝐹𝐴 ∙𝑑𝑎 ∙𝜋 46∙𝑡𝑔(9,43°+4,6°)∙𝜋+40∙0,08∙𝜋
d.) A préslap emeléséhez (tehermentesítéshez) szükséges ellentétes irányú nyomaték:
𝑀2 = 𝑀𝑎 − 𝑀𝑐𝑠2
ahol
𝑑2
𝑀𝑐𝑠2 = 𝐹𝐴 [ 𝑡𝑔(𝛼 − 𝜌 ′ )] = 100 ∙ [23 ∙ 𝑡𝑔(9,43° − 4,6°)] = 194 𝑁𝑚
2
behelyettesítve Ma és Mcs2 értékeket:
𝑀2 = 𝑀𝑎 − 𝑀𝑐𝑠2 = 320 − 194 = 126 𝑁𝑚

4. Rugók
4.1 Fémrugók
4.1.1. Példa
Az alábbi ábrán egy hegesztett konzol látható, amelyet egy kötéllel függesztett tömeggel terhelünk. a
konzol anyaga 38Si7 jelű rugóacél, amelynek Young-modulusa E = 210 GPa, csúsztató rugalmassági
modulusa pedig G = 81 GPa.
4.1. ábra
A konzol geometriai adatai alábbiak:
A konzol hossza L= 100 mm

A konzol szélessége b= 10 mm
A konzol vastagsága h= 1 mm
a) Határozza meg a konzol lehajlását, ha a terhelő erő F = 10 N!

b) Mekkora maximális feszültség ébred a terhelés hatására?
c) Mekkora a tartóban, mint rugóban tárolt energia?
d) Számítsa ki a konzol rugómerevségét!
e) Határozza meg a tartó, mint rugó, kihasználtsági fokát! Hogyan növelhető a kihasználtsági fok?
Megoldás:
a)
A konzol laprugóként modellezhető, igénybevétele hajlítás.
4.2. ábra
A konzol végének lehajlása az alábbiak szerint számítható:
𝐹 ∙ 𝐿3
𝑓= [mm]
3∙𝐼∙𝐸
ahol
F : a konzolt terhelő erő [N],
L : a konzol hossza [mm],
I : a konzol hajlított keresztmetszetének másodrendű nyomatéka [mm 4],
E : a konzol anyagának rugalmassági modulusa [MPa].
A hajlított keresztmetszet másodrendű nyomatéka:

𝑏 ∙ ℎ3
𝐼= [mm4 ]
12
ahol
b : a konzol szélessége [mm],
h : a konzol vastagsága [mm].
𝑏 ∙ ℎ3 10 ∙ 13
𝐼= = =0,83 mm4
12 12
𝐹 ∙ 𝐿3 10 ∙ 1003
𝑓= = ≈19 mm
3 ∙ 𝐼 ∙ 𝐸 3 ∙ 0,83 ∙ 210 ∙ 103
b)
A terhelés hatására ébredő maximális hajlító feszültség:
𝑀𝑚𝑎𝑥
𝜎ℎ𝑎𝑗𝑙 = [MPa]
𝐾
ahol
Mmax : a maximális hajlító nyomaték [Nmm],
K : a hajlított keresztmetszet keresztmetszeti tényezője [mm].
A maximális hajlítónyomaték:
𝑀𝑚𝑎𝑥 = 𝐹 ∙ 𝐿 [Nm]
ahol
F : a terhelő erő [N],
L : a konzol hossza [m].
A hajlított keresztmetszet keresztmetszeti tényezője:

𝑏 ∙ ℎ2
𝐾= [mm3 ]
6
ahol
b : a konzol szélessége [mm],
h : a konzol vastagsága [mm].
𝑀 = 𝐹 ∙ 𝐿 = 10 ∙ 0,1 = 1 Nm
𝑏 ∙ ℎ2 10 ∙ 12
𝐾= = ≈1,67 mm3
6 6
𝑀 1 ∙ 103
𝜎ℎ𝑎𝑗𝑙 = = =600 MPa
𝐾 1,67
c)
A rugóban tárolt energia:
A konzol egy lineáris karakterisztikájú rugó, amelyben a tárolt energia:
1
𝑊= ∙ 𝐹 ∙ 𝑓 [J]
2
ahol
f : a konzol végének lehajlása [m].
1 1
𝑊= ∙ 𝐹 ∙ 𝑓 = ∙ 10 ∙ 19 ∙ 10−3 ≈ 0,0953 J
2 2
d)
A konzol rugómerevsége:
𝐹 N
𝑠= [ ]
𝑓 mm
ahol
f : a konzol végének lehajlása [mm].
𝐹 10 N
𝑠= = =0,525
𝑓 19 mm
e)
A rugó kihasználtsági foka:
𝑊 1 1 𝜎2
= ∙ ∙ [MPa]
𝑉 9 2 𝐸
ahol
σ : a terhelés hatására ébredő maximális hajlító feszültség [MPa],
𝑊 1 1 6002
= ∙ ∙ =0,095 MPa
𝑉 9 2 210 ∙ 103
A kihasználtsági fok a geometria módosításával (pl. háromszög alakú egyenszilárdságú kialakítással)

növelhető.
4.3. ábra
4.1.2. Példa
Az alábbi ábrán egy osztótárcsa rögzítésére szolgáló laprugó látható. Az osztótárcsa rögzítéséhez
F = 10 N rögzítő erő szükséges. A rugó hossza L = 80 mm, a szélessége b = 20 mm. Az osztótárcsa
elfordulásakor a szükséges rugóvég emelkedés f2 = 5 mm.
4.4. ábra
a) Mekkora legyen a rugólap vastagsága (h), ha a megengedhető feszültség a rugólemezben

σmeg = 1000 MPa és a rugólemez vastagsága szabványos méretű lehet:
h = 0,2 0,25 0,3 0,4 0,5 0,6 0,8 1,0 1,2 1,5 1,8 és 2,0 mm.
b) Számítsa ki a rugó f1 lehajlását!
c) Mekkora lesz a rugóra ható legnagyobb erő (Fmax)?
d) Ellenőrizze a rugót a legnagyobb erőterhelés esetére!
Megoldás:
a)
A rugó veszélyes keresztmetszete a befogásnál van, mert ott van a legnagyobb hajlító nyomaték. Az
ebből ébredő hajlító feszültség:
𝑀𝑚𝑎𝑥
𝜎ℎ𝑎𝑗𝑙 = [MPa]
𝐾
ahol
K : a hajlított keresztmetszet keresztmetszeti tényezője [mm].
𝑀𝑚𝑎𝑥 = 𝐹 ∙ 𝐿 [Nm]
ahol
L : a rugó hossza [m].

𝑏 ∙ ℎ2
𝐾= [mm3 ]
6
ahol
b : a rugó szélessége [mm],
h : a rugó vastagsága [mm].
A fentiek alapján a rugó minimálisan szükséges vastagsága:
6∙𝐹∙𝐿 6 ∙ 10 ∙ 80 4800
ℎ𝑚𝑖𝑛 = √ =√ =√ ≈ 0,49 mm
𝑏 ∙ 𝜎𝑚𝑒𝑔 20 ∙ 1000 20000
A szabványos sorozat alapján a minimálisan szükséges rugó vastagsága 0,5 mm, azonban ez még nem
a végleges, mert a rugót még ellenőrizni kell a legnagyobb terhelésre is!
b)
A rugó f1 lehajlása:
𝐹 ∙ 𝐿3
𝑓1 = [mm]
3∙𝐼∙𝐸
ahol
F : a rugót terhelő erő [N],
L : a rugó hossza [mm],
I : a rugó hajlított keresztmetszetének másodrendű nyomatéka [mm 4],
E : a rugó anyagának rugalmassági modulusa [MPa].

𝑏 ∙ ℎ3
𝐼= [mm4 ]
12
ahol
𝑏 ∙ ℎ3 20 ∙ 0,53
𝐼= = =0,2083 mm4
12 12
𝐹 ∙ 𝐿3 10 ∙ 803
𝑓1 = = ≈39 mm
3 ∙ 𝐼 ∙ 𝐸 3 ∙ 0,2083 ∙ 210 ∙ 103
c)
A rugóra ható maximális erő a legnagyobb lehajlásból számítható ki, amely:
𝑓𝑚𝑎𝑥 = 𝑓1 + 𝑓2 [mm]
ahol
f1 : a rugóvég lehajlása az osztótárcsa rögzítésekor [mm],
f2 : az osztótárcsa elfordulásakor a szükséges rugóvég emelkedés [mm].
A maximális erő:
𝐹 ∙ 𝐿3 3∙𝐼∙𝐸
𝑓= → 𝐹𝑚𝑎𝑥 = [N]
3∙𝐼∙𝐸 𝐿3 ∙ 𝑓𝑚𝑎𝑥
ahol
I : a rugó hajlított keresztmetszetének másodrendű nyomatéka [mm4],
E : a rugó anyagának rugalmassági modulusa [MPa],
fmax : a rugó maximális lehajlása [mm].
𝑓𝑚𝑎𝑥 = 𝑓1 + 𝑓2 =39+5=44 mm
3∙𝐼∙𝐸 3 ∙ 0,2083 ∙ 210 ∙ 103

𝐹𝑚𝑎𝑥 = = ≈11,3 N
𝐿3 ∙ 𝑓𝑚𝑎𝑥 803 ∙ 44
d)
A rugóban ébredő maximális feszültség:
𝑀𝑚𝑎𝑥
𝜎𝑚𝑎𝑥 = [MPa]
𝐾
ahol
K : a hajlított keresztmetszet keresztmetszeti tényezője [mm 3].
𝑀𝑚𝑎𝑥 = 𝐹𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝐿 [Nmm]
ahol
Fmax : a maximálisan fellépő erő [N],
L : a rugó hossza [mm].

𝑏 ∙ ℎ2
𝐾= [mm3 ]
6
ahol
𝑏 ∙ ℎ2 20 ∙ 0,52
𝐾= = =0,83 mm3
6 6
𝑀𝑚𝑎𝑥 = 𝐹𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝐿 = 11,3 ∙ 80 = 902,5 Nmm
𝑀𝑚𝑎𝑥 902,5
𝜎𝑚𝑎𝑥 = = = 1083 MPa
𝐾 0,83
Mint látható, a rugóban ébredő maximális feszültség nagyobb, mint a megengedhető feszültség, ezért a
rugó vastagságot növelni kell.
A rugó vastagságát h = 0,6 mm-re változtatva, a számításokat megismételve:
𝑓1 ≈22,6 mm
𝐹𝑚𝑎𝑥 ≈12,2 N
𝜎𝑚𝑎𝑥 ≈ 814 MPa
A kapott érték alapján a h = 0,6 mm lemezvastagság véglegesíthető.
4.1.3. Példa
Az alábbi ábrán egy L = 0,5 m hosszú, archimedesi spirálrugó látható. A rugó anyagának folyáshatára
ReH = 900MPa, rugalmassági modulusa E = 200 GPa.
4.5. ábra
a) Határozza meg a rugó végének szögelfordulását abban az esetben, amikor a rugóban a
hajlítónyomaték éppen eléri a rugalmas határnyomatékot, azaz σ ≡ ReH!
b) Határozza meg a rugóban felhalmozott energiát!
Megoldás:
a)
A rugót M nyomatékkal terhelt befogott, hajlított tartóként kell modellezni, ahol a tartó mentén a terhelés
állandó.
A rugó végének szögelfordulása:

𝑀𝑒𝐻 ∙ 𝐿
𝜑= [rad]
𝐼∙𝐸
ahol
MeH : a rugalmas határnyomaték [Nmm],
L : a konzol hossza [mm],
I : a konzol hajlított keresztmetszetének másodrendű nyomatéka [mm 4],
A rugalmas határnyomaték:
𝑀
𝜎= → 𝑀𝑒𝐻 = 𝐾 ∙ 𝑅𝑒𝐻 [Nmm]
𝐾
ahol
K : a hajlított keresztmetszet keresztmetszeti tényezője [mm 3],
ReH : az ébredő maximális feszültség, jelen esetben a folyáshatár [MPa].

𝑏 ∙ 𝑣2
𝐾= [mm3 ]
6
ahol
v : a rugó vastagsága [mm].

𝑏 ∙ 𝑣3
𝐼= [mm4 ]
12
ahol
𝑏 ∙ 𝑣 3 10 ∙ 0,33
𝐼= = = 0,0225 mm4
12 12
𝑏 ∙ 𝑣 2 10 ∙ 0,32
𝐾= = = 0,15 mm3
6 6
𝑀𝑒𝐻 = 𝐾 ∙ 𝑅𝑒𝐻 = 0,15 ∙ 900 = 135 Nmm
𝑀𝑒𝐻 ∙ 𝐿 135 ∙ 500

𝜑= = = 15 rad ≈ 859,5°
𝐼∙𝐸 0,0225 ∙ 200000
A rugóvég szögelfordulása: φ ≈ 859,5°.

b)
A rugóban felhalmozott energia:
1
𝑊= ∙ 𝑀 ∙ 𝜑 [Nmm]
2 𝑒𝐻
ahol
MeH : a rugalmas határnyomaték [Nmm],
φ : a rugóvég szögelfordulása [rad].
1 1
𝑊= ∙ 𝑀𝑒𝐻 ∙ 𝜑 = ∙ 135 ∙ 15 = 1012,5 Nmm = 1,0125 J
2 2
A rugóban felhalmozott rugalmas energia: W = 1012,5 Nmm.
4.1.4. Példa
Az ábrán látható hengeres csavarrugó adatai az alábbiak:
huzalátmérő d= 12 mm
rugó középátmérő D= 120 mm
működő menetszám nm = 10
terheletlen magasság H= 210 mm
megengedhető feszültség τmeg = 700 MPa
csúsztató rugalmassági modulus G= 8·104 MPa
4.6. ábra
A korrekciós tényezőt az alábbi ábra alapján határozza meg:
4.7. ábra
Határozza meg a:
a) rugó merevségét!
b) megengedhető legnagyobb alakváltozást!
c) megengedhető legnagyobb nyomóerőt!
d) rugóban tárolható maximális energiát!
e) rugószálban ébredő csúsztatófeszültség nagyságát!
f) Elegendően kihasznált-e a rugó?
Megoldás:
a)
A rugómerevség:
𝐹 N
𝑠= [ ]
𝑓 m
ahol
f : a rugó összenyomódása a terhelő erő hatására [m].
A terhelő erő:
𝑀 2 ∙ 𝑀′
𝐹𝑚𝑎𝑥 = = [N]
𝐷 𝐷
2
ahol
M’ : a rugószálban ébredő tényleges nyomaték [Nmm],
D : a rugó középátmérője [mm].
A rugószál igénybevétele csavarás, az ébredő csavarónyomaték:

𝑀
𝑀′ = [Nmm]
𝑘
ahol
M : a rugószálban ébredő névleges nyomaték [Nmm],
k : a korrekciós tényező.
A névleges nyomaték:
𝑀
𝜏= → 𝑀 = 𝜏 ∙ 𝐾𝑝 [Nmm]
𝐾𝑝
ahol
τ : a rugószálban ébredő csúsztatófeszültség [MPa],
Kp : a poláris keresztmetszeti tényező [mm3].

𝑑3 ∙ 𝜋
𝐾𝑝 = [mm3 ]
16
ahol
d : a rugószál átmérője [mm].
A rugó összenyomódása a rugószál elcsavarodásának függvényében:

𝐷
𝑓 ≈𝜑∙ [mm]
2
ahol
φ : a rugószál elcsavarodása [rad],
A rugószál elcsavarodása:
𝑀∙𝐿
𝜑= [rad]
𝐼𝑝 ∙ 𝐺
ahol
L : a rugóhuzal hossza [mm],
Ip : a rugószál keresztmetszet poláris másodrendű nyomatéka [mm 4],
G : a rugó anyagának csúsztató rugalmassági modulusa [MPa].
A rugóhuzal hossza:
𝐿 ≈ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚 [mm]
ahol
D : a rugó középátmérője [mm],
nm : a működő menetek száma.
A poláris másodrendű nyomaték:

𝑑4 ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = [mm4 ]
32
ahol
𝑑 3 ∙ 𝜋 123 ∙ 𝜋
𝐾𝑝 = = = 339,29 mm3
16 16
𝑀 = 𝜏 ∙ 𝐾𝑝 = 700 ∙ 339,29 = 237504,4 Nmm
A korrekciós tényező a diagram alapján:
4.8. ábra
𝐷 120
= = 10 → 𝑘 = 1,13
𝑑 12
𝑀 237504,4
𝑀′ = = ≈ 210181 Nmm
𝑘 1,13
𝑀 2 ∙ 𝑀′ 2 ∙ 210181
𝐹𝑚𝑎𝑥 = = = = 3503 N
𝐷 𝐷 120
2
𝑑 4 ∙ 𝜋 124 ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = = = 2035,75 mm4
32 32
𝐿 ≈ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚 = 120 ∙ 𝜋 ∙ 10 ≈ 3770 mm
𝑀 ∙ 𝐿 237504,4 ∙ 3770
𝜑= = = 5,5 rad ≈ 315°
𝐼𝑝 ∙ 𝐺 2035,75 ∙ 80000
𝐷 120
𝑓≈𝜑∙ = 5,5 · ≈ 330 [mm]
2 2
A rugómerevség:
𝐹𝑚𝑎𝑥 3503 𝑁
𝑠= = = 10,61
𝑓 330 𝑚𝑚
b)
A megengedhető legnagyobb alakváltozás a rugóhuzalok közötti hézagok összegével egyenlő:
𝑓𝑚𝑒𝑔 = 𝐻 − 𝑑 · 𝑛𝑚 [mm]
ahol:
H : a rugó terheletlen magassága [mm],
d : a rugóhuzal átmérője [mm],
nm : a működő menetek száma [-].
𝑓𝑚𝑒𝑔 = 𝐻 − 𝑑 · 𝑛𝑚 = 210 − 12 · 10 = 90 mm
c)
A lehetséges maximális elmozduláshoz tartozó legnagyobb nyomóerő:
∗
𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝑠 · 𝑓𝑚𝑒𝑔 = 10,61 · 90 = 955,8 N ≈ 956 N
d)
A rugóban tárolható energia:
1 ∗
𝑊= ·𝐹 ·𝑓 [J]
2 𝑚𝑎𝑥 𝑚𝑒𝑔
ahol
Fmax* : a lehetséges maximális elmozduláshoz tartozó legnagyobb nyomóerő [N],
fmeg : a lehetséges maximális elmozdulás [mm].
1 ∗ 1
𝑊= · 𝐹𝑚𝑎𝑥 · 𝑓𝑚𝑒𝑔 = · 956 · 90 · 10−3 43 J
2 2
e)
A rugószálban ébredő csúsztatófeszültség:
𝑀∗
𝜏= [MPa]
𝐾𝑝
ahol
M* : rugószálban ébredő névleges nyomaték a megengedhető maximális összenyomódás esetén [Nmm],
A rugószálban ébredő névleges nyomaték a megengedhető maximális összenyomódás esetén:
𝑀∙𝐿 𝜑 ∗ · 𝐼𝑝 ∙ 𝐺
𝜑= → 𝑀∗ = [Nmm]
𝐼𝑝 ∙ 𝐺 𝐿
ahol
φ* : a rugószál teljes elcsavarodása [rad],
A rugószál elcsavarodása a rugó összenyomódásának függvényében:

𝐷 2 · 𝑓𝑚𝑒𝑔
𝑓≈𝜑∙ → 𝜑∗ ≈ [rad]
2 𝐷
ahol
fmeg : a lehetséges maximális elmozdulás [mm],
2 · 𝑓𝑚𝑒𝑔 2 · 90
𝜑∗ ≈ = = 1,5 rad
𝐷 120
𝜑 ∗ · 𝐼𝑝 ∙ 𝐺 1,5 · 2035,75 · 80000

𝑀∗ = = ≈ 64798 Nmm
𝐿 3770
𝑀∗ 64798
𝜏= = ≈ 191 MPa
𝐾𝑝 339,29
f)
A teljes összenyomódásnál ébredő csúsztató feszültség jóval kisebb, mint a megengedhető érték, ezért
a rugó nincs megfelelően kihasználva.
4.1.5. Példa
Végezze el az alábbi hengeres nyomó csavarrugó szilárdsági ellenőrzését és határozza meg az
összenyomódás mértékét, ha a rugót F = 4000 N nyomóerő terheli!
4.9. ábra
megengedhető feszültség σmeg = 900 MPa
megengedhető csúsztató feszültség τmeg = 600 MPa
rugalmassági modulus E= 2·105 MPa
𝑑
A feszültségkorrekciós tényező: 𝑘 ≅ 1 + 1,5 ∙
𝐷
Megoldás:
A rugóban ébredő csúsztatófeszültség:

𝑀
𝜏= ∙ 𝑘 [MPa]
𝐾𝑝
ahol
M : a csavarónyomaték nagysága [Nmm],
Kp : a rugószál poláris keresztmetszeti tényezője [mm3],
k : a feszültségkoncentrációs tényező.
A rugószálat terhelő nyomaték:

𝐷
𝑀=𝐹∙ [Nmm]
2
ahol

𝑑3 ∙ 𝜋
𝐾𝑝 = [mm3 ]
16
ahol
𝑑 3 ∙ 𝜋 153 ∙ 𝜋
𝐾𝑝 = = = 662,68 mm3
16 16
𝐷 100
𝑀=𝐹∙ = 4000 ∙ = 200000 Nmm
2 2
𝑑 15
𝑘 ≅ 1 + 1,5 ∙ = 1 + 1,5 ∙ = 1,225
𝐷 100
𝑀 200000
𝜏= ∙𝑘 = ∙ 1,225 ≈ 369,7 MPa
𝐾𝑝 622,68
Mivel az ébredő csúsztató feszültség nagyobb, mint a megengedett érték, így a csavarrugó megfelel!

𝐷
𝑓 ≈𝜑∙ [mm]
2
ahol
φ : a huzal elcsavarodása [rad],
𝑀∙𝐿
𝜑= [rad]
𝐼𝑝 ∙ 𝐺
ahol
𝐿 ≈ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚 [mm]
ahol

𝑑4 ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = [mm4 ]
32
ahol
𝑑 4 ∙ 𝜋 154 ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = = = 4970,1 mm4
32 32
𝐿 ≈ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚 = 100 ∙ 𝜋 ∙ 5 ≈ 1570,8 mm
𝑀 ∙ 𝐿 200000 ∙ 1570,8
𝜑= = = 0,79 rad ≈ 45,27°
𝐼𝑝 ∙ 𝐺 4970,1 ∙ 80000
𝐷 100
𝑓 ≈𝜑∙ = 0,79 ∙ = 39,5 mm
2 2
A rugó összenyomódása: f = 39,5 mm.
4.1.6. Példa
Egy hengeres csavarrugó mérése során az alábbi karakterisztikát kaptuk.
4.10. ábra
FII = 760 N, FI = 514 N, fII = 55 mm és fI = 40 mm.
a) Határozza meg a rugómerevséget!

b) Számítsa ki a legnagyobb mért erőnél a tárolt energiát! A számításnál vegye figyelembe a mérés
esetleges nullponthibáját is!
Megoldás:
a)
A rugó merevsége:
∆𝐹 𝐹𝐼𝐼 − 𝐹𝐼 N
𝑠= = [ ]
∆𝑓 𝑓𝐼𝐼 − 𝑓𝐼 mm
ahol
ΔF : a terhelés változása a mért pontot között [N],
Δf : a rugó összenyomódása a mért pontok között [mm].
760 − 514 246 N

𝑠= = = 16,4
55 − 40 15 mm
b)
1
𝑊= ∙ 𝐹 ∙ 𝑓 [J]
2
ahol
F: a rugóban ébredő tényleges erő [N],
f : a rugó teljes összenyomódása [m].
A mérési eredmények esetleges nullpont hibájának meghatározásához fel kell írni a kapott
karakterisztika egyenletét:
𝑦 =𝑚∙𝑥+𝑏
ahol
y : az első mérési pont függőleges tengelyen mért értéke (FI),
m : az egyenes meredeksége, jelen esetben a rugómerevség (s),
x : az első mérési pont vízszintes tengelyen mért értéke (fI),
b : az egyenes függőleges tengellyel való metszéspontjának értéke, azaz a nullponthiba (F0).
𝐹𝐼 = 𝑠 ∙ 𝑓𝐼 + 𝐹0
514 = 16,4 ∙ 40 + 𝐹0
Rendezve az egyenletet, az f = 0 elmozduláshoz tartozó erőérték:
𝐹0 = 514 − 16,4 ∙ 40 = −142 N
Ennek értelmében a mérés -142 N nullponthibával került elvégzésre, azaz a két erő értékét F0
nagyságnyi értékkel növelni kell, a tényleges érték kiszámításához. Ez alapján az elmozdulásokhoz
tartozó valós erőértékek:
𝐹𝐼′ = 𝐹𝐼 + 𝐹0 = 514 + 142 = 656 N és 𝐹𝐼𝐼′ = 𝐹𝐼𝐼 + 𝐹0 = 760 + 142 = 902 N
4.11. ábra
A valós értékekkel már számítható a rugóban tárolt energia:
1 ′ 1
𝑊= ∙ 𝐹𝐼𝐼 ∙ 𝑓𝐼𝐼 = ∙ 902 ∙ 55 = 24805 Nmm = 24,805 J
2 2
4.1.7. Példa
Határozza meg az ábrán látható forgató csavarrugó φ szögelfordulását, ha a rugót F = 250 N erő terheli.
4.12. ábra
A rugó méretei az alábbiak:
rugóhuzal vég egyenes része k= 50 mm
Megoldás:
A forgató csavarrugó terhelése hajlítás. A hajlító nyomaték:
𝑀 = 𝐹 ∙ 𝑘 [Nmm]
ahol
F: a rugóvég terhelése [N],
k : a rugóhuzal vég egyenes hossza [mm].
𝑀 = 𝐹 ∙ 𝑘 = 250 ∙ 50 = 12500 Nmm
A forgató csavarrugó szögelfordulása pedig az L hosszúságú M nyomatékkal terhelt tartó

szögelfordulásával azonos, azaz:
𝑀∙𝐿
𝜑= [rad]
𝐼∙𝐸
ahol
I : a rugószál keresztmetszet másodrendű nyomatéka [mm 4],
𝐿 ≈ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚 [mm]
ahol
A másodrendű nyomaték:
𝑑4 ∙ 𝜋
𝐼= [mm4 ]
64
ahol
𝑑 4 ∙ 𝜋 54 ∙ 𝜋
𝐼= = = 30,68 mm4
64 64
𝐿 ≈ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚 = 25 ∙ 𝜋 ∙ 10 ≈ 785,4 mm
𝑀∙𝐿 12500 ∙ 785,4

𝜑= = = 1,599 rad ≈ 91,67°
𝐼∙𝐸 30,68 ∙ 200000
A forgatórugó szögelfordulása: φ = 91,67°.
4.1.8. Példa
Az ábrán látható sporteszközt a kéz szorítóerejének növelésére használják a két markolat ritmikus
összenyomásával végzett edzéssekkel. A 8-as alakú huzal bilincs előfeszített állapotban tartja az eszközt,
és a zárási erő már emelt szintről indul. A d = 4 mm átmérőjű rugóacél huzalban ébredő feszültség
záráskor σ = 1610 MPa.
4.13. ábra
A geometriai adatok az alábbiak:
rugó középvonalának sugara R= 14 mm
menetszám i= 8
a= 112 mm
b= 87 mm
c= 75 mm
rugalmassági modulus E= 2,1·105 MPa
1) Mekkora erőt kell kifejteni a záráshoz? (A zárásnak megfelelő helyzet a huzalvégek

párhuzamosságának felel meg.)
2) Rajzolja meg a rugó terheletlen alakját!
Megoldás:
1)
A zárási erőt a markolat közepénél tekintjük működőnek. Az ábrán megadott hosszméretekkel ezért a
záráskor kifejtett erő:
𝑀
𝐹= [N]
𝑏
𝑎−
2
ahol
M : a rugót terhelő hajlítónyomaték [Nmm],
a, b : a szorító hosszirányú méretei [mm].
A rugót terhelő hajlító nyomaték:

𝑀
𝜎= → 𝑀 = 𝜎 ∙ 𝐾 [Nmm]
𝐾
ahol
σ : a huzalban ébredő feszültség záráskor [MPa],
K : a rugószál keresztmetszet keresztmetszeti tényezője [mm 3].
A keresztmetszeti tényező:
𝑑3 ∙ 𝜋
𝐾= [mm3 ]
32
ahol
𝑑 3 ∙ 𝜋 43 ∙ 𝜋
𝐾= = = 6,283 mm3
32 32
𝑀 = 𝜎 ∙ 𝐾 = 1610 ∙ 6,283 ≈ 10116 Nmm
𝑀 10116 10116
𝐹= = = ≈ 147,7 N
𝑏 87 68,5
𝑎− 112 −
2 2
2)
A rugóvég szögelfordulása
𝑀∙𝐿
𝜑= [rad]
𝐼∙𝐸
ahol
I : a rugószál keresztmetszet másodrendű nyomatéka [mm4],
𝐿 ≈ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝑖 [mm]
ahol
i : a menetek száma.
𝑑4 ∙ 𝜋
𝐼= [mm4 ]
64
ahol
𝑑 4 ∙ 𝜋 44 ∙ 𝜋
𝐼= = = 12,57 mm4
64 64
𝐿 ≈ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝑖 = 28 ∙ 𝜋 ∙ 8 ≈ 703,6 mm
𝑀∙𝐿 10116 ∙ 703,6

𝜑= = = 2,696 rad ≈ 154,56°
𝐼∙𝐸 12,57 ∙ 210000
A rugó szögelfordulása: φ = 154,56°, azaz a terheletlen rugóalak:
4.14. ábra
4.1.9. Példa
Az ábrán látható nyomatékkulccsal csavarkötések előírt meghúzási nyomatékát lehet beállítani. A kulcs
Mmax = 250 Nm nyomatékhatárig használható legfeljebb F = 300 N kézierő mellett. A kulcs „lelke” d
átmérőjű, l hosszúságú nagy szilárdságú ötvözött acélból készülő torziós rugó, amelyre τmeg = 450 MPa
csúsztatófeszültség engedhető meg. A skála leolvasás pontossága érdekében a skálaszög ≈ 60°. A torziós
rúd anyagának csúsztató rugalmassági modulusa G = 80000 MPa.
4.15. ábra
1) Mekkora legyen a d átmérő? A számított érték kerek szám legyen.)

2) Milyen hosszú torziós rugó szükséges, ha a d átmérőjű szakasz alakváltozását vesszük figyelemebe?
Megoldás:
1)
A torziós rugó igénybevétele:
𝑀𝑚𝑎𝑥
𝜏= [MPa]
𝐾𝑝
ahol
Mmax : a maximális csavarónyomaték nagysága [Nmm],
Kp : a keresztmetszet poláris keresztmetszeti tényezője [mm 3].

𝑑3 ∙ 𝜋
𝐾𝑝 = [mm3 ]
16
ahol
d : a keresztmetszet átmérője [mm].
A fenti egyenletek alapján:

𝑀𝑚𝑎𝑥 𝑀𝑚𝑎𝑥 16 ∙ 𝑀𝑚𝑎𝑥 3 16 ∙ 𝑀𝑚𝑎𝑥
𝜏= = 3 = → 𝑑=√ [mm]
𝐾𝑝 𝑑 ∙𝜋 𝑑3 ∙ 𝜋 𝜏𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝜋
16
3 16 ∙ 𝑀𝑚𝑎𝑥 3 16 ∙ 250000
𝑑=√ =√ = 14,14 mm
𝜏𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝜋 450 ∙ 𝜋
A torziós rúd átmérője d = 15 mm legyen.
2)
A skálaszög alapján, az Mmax = 250 Nm nyomaték hatására a rugó maximális alakváltozása φmax = 30°.
𝑀𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝐿
𝜑𝑚𝑎𝑥 = [rad]
𝐼𝑝 ∙ 𝐺
ahol
Mmax : a maximális csavarónyomaték nagysága [Nmm],
L : a torziós rúd hossza [mm],
Ip : a torziós rúd keresztmetszetének poláris másodrendű nyomatéka [mm 4],
G : a torziós rúd anyagának csúsztató rugalmassági modulusa [MPa].

𝑑4 ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = [mm4 ]
32
ahol
d : a torziós rúd átmérője [mm].
A fenti egyenletek alapján meghatározható a torziós rúd minimális hossza:
𝑀𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝐿 𝑀𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝐿 32 ∙ 𝑀𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝐿 𝜑𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑑 4 ∙ 𝜋 ∙ 𝐺

𝜑𝑚𝑎𝑥 = = 4 = → 𝐿𝑚𝑖𝑛 = [mm]
𝐼𝑝 ∙ 𝐺 𝑑 ∙𝜋 𝑑4 ∙ 𝜋 ∙ 𝐺 32 ∙ 𝑀𝑚𝑎𝑥
∙𝐺
32
𝜋 4
𝜑𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝑑 4 ∙ 𝜋 ∙ 𝐺 30° ∙ 180° ∙ 15 ∙ 𝜋 ∙ 80000
𝐿𝑚𝑖𝑛 = = ≈ 833 mm
32 ∙ 𝑀𝑚𝑎𝑥 32 ∙ 250000
A torziós rúd minimálisan szükséges hossza: L = 833 mm.
4.1.10. Példa
Határozza meg az alábbi ábra szerinti szerkezet „A” pontjának függőleges elmozdulását F = 1200 N
terhelőerő hatására, ha a terhelést a csőből készült torziós rugó végéhez hegesztett, tökéletesen merev
lemezen keresztül adjuk át!
4.16. ábra
A főbb geometriai adatok és anyagjellemzők:
cső belső átmérője d= 26 mm

cső külső átmérője D= 30 mm
a merev lemez hossza K= 250 mm
a torziós cső hossza L= 400 mm
Megoldás:
Az „A” pont függőleges elmozdulása két részből adódik össze: a torziós rúdrugó lehajlásából (f1) és a
torziós rúdrugó elcsavarodásából származó lehajlásból (f2).
A torziós rúdrugó lehajlása:

𝐹 ∙ 𝐿3
𝑓1 = [mm]
3∙𝐼∙𝐸
ahol
L : a torziós cső hossza [mm],
I : a torziós cső keresztmetszetének másodrendű nyomatéka [mm 4],
E : a torziós cső anyagának rugalmassági modulusa [MPa].
(𝐷 4 − 𝑑 4 ) ∙ 𝜋
𝐼= [mm4 ]
64
ahol
d : a cső belső átmérője [mm],
D : a cső külső átmérője [mm].
(𝐷 4 − 𝑑 4 ) ∙ 𝜋 (304 − 264 ) ∙ 𝜋 353024 ∙ 𝜋

𝐼= = = = 17329 mm4
64 64 64
𝐹 ∙ 𝐿3 1200 ∙ 4003
𝑓1 = = = 7,386 mm
3 ∙ 𝐼 ∙ 𝐸 3 ∙ 17329 ∙ 2 ∙ 105
A torziós rúdrugó elcsavarodásából származó lehajlás:
𝑓 ≈ 𝜑 ∙ 𝐾 [mm]
ahol
φ : az elcsavarodás mértéke [rad],
K : a merev lemez hossza [mm].
A torziós cső elcsavarodása:

𝑀∙𝐿
𝜑= [rad]
𝐼𝑝 ∙ 𝐺
ahol
M : a csavarónyomaték [Nmm],
L : a torziós cső hossza [mm],
Ip : a torziós cső keresztmetszetének poláris másodrendű nyomatéka [mm 4],
G : a torziós cső anyagának csúsztató rugalmassági modulusa [MPa].
A terhelés hatására ébredő csavarónyomaték:
𝑀 = 𝐹 ∙ 𝐾 [Nmm]
ahol
K : a merev lemez hossza [mm].
(𝐷 4 − 𝑑 4 ) ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = [mm4 ]
32
ahol
d : a cső belső átmérője [mm],
D : a cső külső átmérője [mm].
(𝐷 4 − 𝑑 4 ) ∙ 𝜋 (304 − 264 ) ∙ 𝜋 353024 ∙ 𝜋

𝐼𝑝 = = = = 34658 mm4
32 32 32
𝑀 = 𝐹 ∙ 𝐾 = 1200 ∙ 250 = 300000 Nmm
𝑀∙𝐿 300000 ∙ 400

𝜑= = = 0,04328 rad ≈ 2,48°
𝐼𝑝 ∙ 𝐺 34658 ∙ 80000
𝑓2 ≈ 𝜑 ∙ 𝐾 = 0,04328 ∙ 250 = 10,82 mm
Az „A” pont függőleges elmozdulása:
𝑓 = 𝑓1 + 𝑓2 = 7,386 + 10,82 = 18,2 mm

4.1.11. Példa
Határozza meg az alábbi ábra szerinti szerkezet függőleges elmozdulását az F2 erő támadáspontjánál
F1 = 12000 N és F2 = 10000 N terhelőerő hatására, ha a terhelést a körszelvényű rúdból készült torziós
rugó végéhez hegesztett, tökéletesen merev lemezen keresztül adjuk át!
4.17. ábra
A főbb geometriai adatok és anyagjellemzők:
a torziós rúd átmérője D= 30 mm

l1 = 60 mm
l2 = 100 mm
a torziós rúd hossza l3 = 150 mm
Megoldás:
Az F2 erő támadáspontjának függőleges elmozdulása két részből adódik össze: a torziós rúdrugó
lehajlásából (f1) és a torziós rúdrugó elcsavarodásából származó lehajlásból (f2).
A torziós rúdrugó lehajlása:

𝐹 ∙ 𝑙33
𝑓1 = [mm]
3∙𝐼∙𝐸
ahol
l3 : a torziós rúd hossza [mm],
I : a torziós rúd keresztmetszetének másodrendű nyomatéka [mm 4],
E : a torziós rúd anyagának rugalmassági modulusa [MPa].
A terhelő erő:
𝐹 = 𝐹1 + 𝐹2 [N]
𝐷4 ∙ 𝜋
𝐼= [mm4 ]
64
ahol
D : a torziós rúd átmérője [mm].
𝐹 = 𝐹1 + 𝐹2 = 12000 + 10000 = 22000 N

𝐷 4 ∙ 𝜋 304 ∙ 𝜋 810000 ∙ 𝜋
𝐼= = = ≈ 39741 mm4
64 64 64
𝐹 ∙ 𝑙33 22000 ∙ 1503

𝑓1 = = ≈ 3,12 mm
3 ∙ 𝐼 ∙ 𝐸 3 ∙ 39741 ∙ 2 ∙ 105
A szerkezet végének függőleges elmozdulása: f1 = 3,12 mm.
4.2 Gumirugók
4.2.1. Példa
Határozza meg az ábrán látható gumirugók formatényezőjét! Melyik gumirugó a merevebb? A kiinduló
adatok a következők: a = 50 mm, b = 100 mm, D = 100 mm, d = 50 mm és h = 25 mm.
4.18. ábra 4.19. ábra 4.20. ábra
4.21. ábra
Megoldás:
A gumirugó formatényezője az alábbiak szerint hátorzható meg:
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡
𝑘=
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑
ahol
Agátolt : a deformációban gátolt felület [mm2],
Aszabad : a deformációra képes felület [mm2].
a)
2∙𝑎∙𝑏 2 ∙ 50 ∙ 100 10000
𝑘𝑎 = = = ≈ 1,33
2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ 2 ∙ 50 ∙ 25 + 2 ∙ 100 ∙ 25 2500 + 5000
b)
(𝐷 2 − 𝑑 2 ) ∙ 𝜋 (1002 − 502 ) ∙ 𝜋
2∙ 2∙ 3750 ∙ 𝜋
𝑘𝑏 = 4 = 4 = =1
𝐷 ∙ 𝜋 ∙ ℎ + 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ ℎ 100 ∙ 𝜋 ∙ 25 + 50 ∙ 𝜋 ∙ 25 2500 ∙ 𝜋 + 1250 ∙ 𝜋
c)
𝐷2 ∙ 𝜋
2∙ 2
𝑘𝑐 = 4 = 𝐷 ∙ 𝜋 = 𝐷 = 100 = 2
𝐷∙𝜋∙ℎ 2 ∙ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ ℎ 2 ∙ ℎ 2 ∙ 25
d)
𝐷∙𝜋∙ℎ+𝑑∙𝜋∙ℎ 𝐷∙ℎ+𝑑∙ℎ 100 ∙ 25 + 50 ∙ 25 3750
𝑘𝑑 = = = = =1
(𝐷 2 − 𝑑 2 ) ∙ 𝜋 (𝐷 2 − 𝑑 2 ) (1002 − 502 ) 3750
2∙ 2∙ 2∙
4 4 4
A formatényezőket meghatározva a legmerevebb gumirugó a c) jelű gumirugó.
4.2.2. Példa
Az ábrán látható nyomásra igénybevett gumirugó anyagának Shore keménysége 45 Sh°. A megengedett
legnagyobb fajlagos nyúlás ε = 0,12. A gumirugó átmérője D = 80 mm, magassága h = 50 mm.
4.22. ábra
4.23. ábra
1) Határozza meg a gumirugó formatényezőjének nagyságát!

2) Mekkora a gumirugó látszólagos rugalmassági modulusa?
3) Mekkora nyomóerővel terhelhető a gumirugó?
4) Mekkora feszültség ébred, a megengedhető maximális nyomóerő esetén?
Megoldás:
1)
A formatényező:
𝑘=
ahol
𝐷2 ∙ 𝜋
2∙ 2
𝑘= 4 = 𝐷 ∙ 𝜋 = 𝐷 = 80 = 0,8
𝐷∙𝜋∙ℎ 2 ∙ 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ ℎ 2 ∙ ℎ 2 ∙ 50
2)
4.24. ábra
A gumirugó látszólagos rugalmassági modulusa a diagramról leolvasva: E* = 5 MPa
3)
A gumirugó összenyomódásából a megengedhető maximális erő:
𝐹∙ℎ 𝑓 ∙ 𝐴 ∙ 𝐸∗
𝑓= → 𝐹= [N]
𝐴∙𝐸 ℎ
ahol
f : a gumirugó összenyomódása a terhelés hatására [mm],
A : a gumirugó keresztmetszete [mm2],
E* : a látszólagos rugalmassági modulus [MPa],
h : a gumirugó magassága [mm].
A gumirugó összenyomódása a terhelés hatására:
𝑓
𝜀= → 𝑓 = 𝜀 ∙ ℎ [mm]
ℎ
ahol
ε : a megengedett legnagyobb fajlagos nyúlás [-],
h : a gumirugó magassága [mm].
A gumirugó keresztmetszete:
𝐷2 ∙ 𝜋
𝐴= [mm2 ]
4
ahol
D : az átmérő [mm].
𝐷 2 ∙ 𝜋 802 ∙ 𝜋
𝐴= = = 5026,55 mm2
4 4
𝑓 = 𝜀 ∙ ℎ = 0,12 ∙ 50 = 6 mm
𝑓 ∙ 𝐴 ∙ 𝐸∗ 6 ∙ 5026,55 ∙ 5
𝐹= = ≈ 3016 N
ℎ 50
4)
Az ébredő maximális feszültség:
𝐹
𝜎= [MPa]
𝐴
ahol
A : a gumirugó keresztmetszete [mm2].
𝐹 3016
𝜎= = = 0,6 MPa
𝐴 5026,55
4.2.3. Példa
Az ábrán látható gumirugót F erővel terheljük. A gumirugó formatényezője és a csúsztató rugalmassági
modulusa közötti összefüggést a diagram mutatja.
4.25. ábra 4.26. ábra
A főbb adatok a következők:
a gumirugó hosszúsága a= 80 mm
a gumirugó szélessége b= 100 mm
a gumirugó magassága h= 40 mm
a gumirugó keménysége 55 Sh°
a megengedhető szögdeformáció γ ≈ tgγ = 0,3
1) A diagram segítségével határozza meg a látszólagos csúsztató rugalmassági modulus értékét!

2) Mekkora lesz az F erő támadáspontjának elmozdulása?
3) Mekkora lesz a gumirugóban ébredő csúsztatófeszültség?
4) Mekkora lesz az F erő megengedhető értéke?
5) Mekkora lesz a rugóban tárolt energia?
Megoldás:
1)
A gumirugó formatényezője az alábbiak szerint határozható meg:
𝑘=
ahol
2∙𝑎∙𝑏 2 ∙ 80 ∙ 100 16000

𝑘= = = = 1,11
2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ 2 ∙ 80 ∙ 40 + 2 ∙ 100 ∙ 40 6400 + 8000
4.27. ábra
A diagram alapján a csúsztató rugalmassági modulus: G = 0,78 MPa.
2)
Az F erő támadáspontjának elmozdulása:
𝑓
tg 𝛾 = → 𝑓 = ℎ ∙ tg 𝛾 [mm]
ℎ
ahol
h : a gumirugó magassága [mm],
γ : a megengedhető szögdeformáció [-].
𝑓 = ℎ ∙ tg 𝛾 = 40 ∙ 0,3 = 12 mm
3)
A gumirugóban ébredő csúsztatófeszültség:
𝜏 = 𝐺 ∙ tg 𝛾 [MPa]
ahol
G : csúsztató rugalmassági modulus [MPa],
γ : a megengedhető szögdeformáció [-].
𝜏 = 𝐺 ∙ tg 𝛾 = 0,78 ∙ 0,3 = 0,237 MPa
4)
A terhelő erő megengedett maximális értéke:
𝐹
𝜏= → 𝐹 = 𝜏 ∙ 𝐴 [N]
𝐴
ahol
τ : gumirugó anyagára megengedhető csúsztatófeszültség [MPa],
A : a nyírt keresztmetszet [mm2].
A nyírt keresztmetszet:
𝐴 = 𝑎 ∙ 𝑏 [mm2 ]
ahol
a : gumirugó hosszúsága [mm],
b : gumirugó szélessége [mm].
𝐴 = 𝑎 ∙ 𝑏 = 80 ∙ 100 = 8000 mm2
𝐹 = 𝜏 ∙ 𝐴 = 0,237 ∙ 8000 = 1872 N
5)
1
𝑊= ∙ 𝐹 ∙ 𝑓 [J]
2
ahol
f : a deformáció mértéke [m].
1 1
𝑊= ∙ 𝐹 ∙ 𝑓 = ∙ 1872 ∙ 12 ∙ 10−3 = 11,232 J
2 2
4.2.4. Példa
Az ábra szerinti fém fegyverzettel ellátott hüvelyes gumirugót tengely irányú erővel terheljük.
4.28. ábra
a gumirugó külső átmérője D= 80 mm

a gumirugó belső átmérője d= 30 mm
a gumirugó magassága L= 25 mm
a megengedhető szögdeformáció maximális értéke tgγmax = 0,25
a csúsztató rugalmassági modulus G= 0,5 MPa
1) Határozza meg az alábbi ábrán látható hüvelyes gumirugó maximális terhelhetőségét!

2) Határozza meg a gumirugó lehajlását!
Megoldás:
1)
A gumirugó maximális terhelhetősége:
𝐹
𝜏= → 𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝜏𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝑚𝑖𝑛 [N]
𝐴
ahol
τmeg : gumirugó anyagára megengedhető csúsztatófeszültség [MPa],
A gumirugóban megengedhető csúsztatófeszültség:
𝜏𝑚𝑒𝑔 = 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 [MPa]

ahol
γmax : a megengedhető szögdeformáció [-].
A legkisebb nyírt keresztmetszet:

𝐴𝑚𝑖𝑛 = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝐿 [mm2 ]
ahol
d : gumirugó belső átmérője [mm],
L : gumirugó magassága [mm].
𝐴𝑚𝑖𝑛 = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝐿 = 30 ∙ 𝜋 ∙ 25 = 2356,2 mm2
𝜏𝑚𝑒𝑔 = 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 = 0,5 ∙ 0,25 = 0,125 MPa
𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝜏𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝐴𝑚𝑖𝑛 = 0,125 ∙ 2356,2 ≈ 294,5 N

2)
A gumirugó lehajlása az alábbi ábra alapján határozható meg:
4.29. ábra
Az elemi df lehajlás az alábbi módon írható fel:
d𝑓 = d𝑟 ∙ tg 𝛾
ahol
r : a sugár, ahol az elmozdulást vizsgáljuk [mm],
γ : a szögdeformáció a vizsgált sugáron [-].
Az ébredő szögdeformáció:
𝜏
𝛾 ≈ tg 𝛾 =
𝐺
ahol
τ : az ébredő csúsztató feszültség [MPa],
G : a csúsztató rugalmassági modulus [MPa].
A terhelés hatására ébredő nyírófeszültség:
𝐹
𝜏= [MPa]
𝐴
ahol
F : a terhelés nagysága [N],
𝐴 = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝐿 [mm2 ]
ahol
A fentiek alapján:
𝐹 𝐹
𝜏 𝐴 𝐷 ∙ 𝜋 ∙ 𝐿 = d𝑟 ∙ 𝐹 𝑑𝑟 𝐹
d𝑓 = d𝑟 ∙ tg 𝛾 = d𝑟 ∙ = d𝑟 ∙ = d𝑟 ∙ = ∙
𝐺 𝐺 𝐺 𝐷∙𝜋∙𝐿∙𝐺 𝑟 2∙𝜋∙𝐿∙𝐺
Az összefüggést integrálva a külső (D/2) és belső (d/2) sugár között:

𝐷
2
𝐹 𝑑𝑟 𝐹 𝐷 𝑑
𝑓= ∙∫ = ∙ (ln − ln )
2∙𝜋∙𝐿∙𝐺 𝑟 2∙𝜋∙𝐿∙𝐺 2 2
𝑑
2
𝐹 𝐷 𝑑 294,5 80 30
𝑓= ∙ (ln − ln ) = ∙ (ln − ln ) ≈ 3,68 mm
2∙𝜋∙𝐿∙𝐺 2 2 2 ∙ 𝜋 ∙ 25 ∙ 0,5 2 2
4.2.5. Példa
Az alábbi ábra szerinti gumirugót M torziós nyomatékkal terheljük.
4.30. ábra
a gumirugó átmérője D= 50 mm
a gumirugó magassága L= 40 mm
1) Határozza meg a rugóállandó értékét!

2) Mekkora erővel terhelhető a rugó, ha a megengedhető alakváltozás tgγ = 0,3?
Megoldás:
1)
A rugóállandó:
𝜑 1
𝑐= [ ]
𝑀 Nmm
ahol
φ : a keresztmetszet szögelfordulása [rad],
M : A csavarónyomaték nagysága [Nmm].
A keresztmetszet szögelfordulása:
𝑀∙𝐿
𝜑= [rad]
𝐼𝑝 ∙ 𝐺
ahol
M : A csavarónyomaték nagysága [Nmm],
L : a rugó magassága [mm],
Ip : a keresztmetszet poláris másodrendű nyomatéka [mm4],
A keresztmetszet másodrendű nyomatéka:

𝐷4 ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = [mm4 ]
32
ahol
D : a gumirugó átmérője [mm].
𝐷 4 ∙ 𝜋 504 ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = = ≈ 613592 mm4
32 32
𝑀∙𝐿
𝐼𝑝 ∙ 𝐺 𝐿 40 1
𝑐= = = = 8,15 ∙ 10−5
𝑀 𝐼𝑝 ∙ 𝐺 613592 ∙ 0,8 Nmm
2)
A gumirugó maximális terhelhetősége:
𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝐴 ∙ 𝜏𝑚𝑎𝑥 [N]
ahol
A : a keresztmetszet [mm2],
τmax : a maximális nyírófeszültség [MPa].
𝐷2 ∙ 𝜋
𝐴= [mm2 ]
4
ahol
D : a gumirugó átmérője [mm].
A gumirugóban megengedhető csúsztatófeszültség:
𝜏𝑚𝑒𝑔 = 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 [MPa]

ahol
𝜏𝑚𝑒𝑔 = 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 = 0,8 ∙ 0,3 = 0,24 MPa
𝐷 2 ∙ 𝜋 502 ∙ 𝜋
𝐴= = = 1963,5 mm2
4 4
𝐹𝑚𝑎𝑥 = 𝐴 ∙ 𝜏𝑚𝑎𝑥 = 1963,5 ∙ 0,24 = 471,24 N

4.2.6. Példa
Az ábrán látható hüvelyes gumirugókat tengelyirányú Mcs csavarással terheljük.
4.31. ábra 4.32. ábra
a gumirugó belső átmérője d= 60 mm

a gumirugó külső átmérője D= 160 mm
a gumirugó hossza L= 100 mm
a megengedhető alakváltozás tgγmax = 0,25
1) Mekkora csavarónyomatékkal terhelhetők az egyes rugók?

2) Határozza meg a bal oldali gumirugó szögelfordulását!
Megoldás:
1)
A gumirugó igénybevétele nyírás. A terhelés hatására ébredő nyírófeszültség:
𝐹 𝑀𝑐𝑠
𝜏max ℎü𝑣𝑒𝑙𝑦𝑒𝑠 = [MPa] és 𝜏max 𝑡á𝑟𝑐𝑠á𝑠 = [MPa]
𝐴 𝐾𝑝
ahol
A : a nyírt keresztmetszet [mm2],
Mcs : a csavaró nyomaték [Nmm],
Kp : a keresztmetszet poláris keresztmetszeti tényezője [mm 3].
Továbbá a gumirugóban ébredő csúsztatófeszültség:
𝜏𝑚𝑎𝑥 = 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 [MPa]

ahol
A terhelő erő:
𝑀𝑐𝑠
𝐹= [N]
𝑑
2
ahol
d : a rugó belső átmérője [mm].
𝐴 = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝐿 [mm2 ]
ahol
d : a rugó belső átmérője [mm],
L : a rugó hossza [mm].

𝐼𝑝
𝐾𝑝 = [mm3 ]
𝐷
2
ahol
Ip : a keresztmetszet poláris másodrendű nyomatéka [mm 4],
D : a rugó külső átmérője [mm].

(𝐷 4 − 𝑑 4 ) ∙ 𝜋
𝐼𝑝 = [mm4 ]
32
ahol
D : a rugó külső átmérője [mm],
d : a rugó belső átmérője [mm].
A fentieket figyelembe véve a hüvelyes gumirugó terhelhetősége:
𝑑 𝑑 𝑑 𝑑
𝑀𝑐𝑠 max ℎü𝑣𝑒𝑙𝑦𝑒𝑠 = 𝐹 ∙ = 𝐴 ∙ 𝜏𝑚𝑎𝑥 ∙ = 𝐴 ∙ 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 ∙ = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝐿 ∙ 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 ∙
2 2 2 2
60
𝑀𝑐𝑠 max ℎü𝑣𝑒𝑙𝑦𝑒𝑠 = 60 ∙ 𝜋 ∙ 100 ∙ 0,5 ∙ 0,25 ∙ ≈ 70686 Nmm
2
A fentieket figyelembe véve a tárcsás gumirugó terhelhetősége:
(𝐷 4 − 𝑑 4 ) ∙ 𝜋
𝐼𝑝 32
𝑀𝑐𝑠 max 𝑡á𝑟𝑐𝑠á𝑠 = 𝜏𝑚𝑎𝑥 ∙ 𝐾𝑝 = 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 ∙ = 𝐺 ∙ tg 𝛾𝑚𝑎𝑥 ∙
𝐷 𝐷
2 2
(1604 − 604 ) ∙ 𝜋
32 63067472,5
𝑀𝑐𝑠 max 𝑡á𝑟𝑐𝑠á𝑠 = 0,5 ∙ 0,25 ∙ = 0,5 ∙ 0,25 ∙ ≈ 98543 Nmm
160 80
2
2)
A baloldali gumirugó szögelfordulása:
4.33. ábra
Az elemi dφ szögelfordulás az alábbi módon írható fel:
d𝑟
d𝜑 = ∙ tg 𝛾
𝑟
ahol
r : a sugár, ahol az elmozdulást vizsgáljuk [mm],
γ : a szögdeformáció a vizsgált sugáron [-].
Az ébredő szögdeformáció:
𝜏
𝛾 ≈ tg 𝛾 =
𝐺
ahol
τ : az ébredő csúsztató feszültség [MPa],
G : a csúsztató rugalmassági modulus [MPa].
A terhelés hatására ébredő nyírófeszültség:
𝐹
𝜏= [MPa]
𝐴
ahol
𝐴 = 𝑑 ∙ 𝜋 ∙ 𝐿 [mm2 ]
ahol
A terhelés:
𝑀𝑐𝑠
𝐹= [N]
𝑑
2
ahol
d : gumirugó belső átmérője [mm].
A fentiek alapján:
𝑀𝑐𝑠
𝑑
d𝑟 d𝑟 𝜏 d𝑟 𝐹 d𝑟 2 d𝑟 𝑀𝑐𝑠 d𝑟 𝑀𝑐𝑠
d𝜑 = ∙ tg 𝛾 = ∙ = ∙ = ∙ = ∙ = 3∙
𝑟 𝑟 𝐺 𝑟 𝐺 ∙𝐴 𝑟 𝐺∙𝐷∙𝜋∙𝐿 𝑟 𝐺∙2∙𝑟∙𝜋∙𝐿∙𝑟 𝑟 2∙𝐺 ∙𝜋∙𝐿
Az összefüggést integrálva a külső (D/2) és belső (d/2) sugár között:

𝐷
2
𝑀𝑐𝑠 𝑑𝑟 𝑀𝑐𝑠 1 1
𝜑= ∙∫ 3 = ∙[ − ]
2∙𝐺 ∙𝜋∙𝐿 𝑟 4∙𝐺∙𝜋∙𝐿 𝑑 2
𝐷 2
𝑑 ( ) ( )
2 2 2
𝑀𝑐𝑠 1 1 70686 1 1
𝜑= ∙[ 2 − 2 ]= ∙ ( 2 − 2 ) ≈ 0,107 rad ≈ 6,15°
4∙𝐺 ∙𝜋∙𝐿 𝑑 𝐷 4 ∙ 0,5 ∙ 𝜋 ∙ 100 30 80
( ) ( )
2 2
4.2.7. Példa
A bal oldali ábrán egy fém fegyverzettel ellátott gumirugó látható. A jobb oldali ábrákon pedig ebből a
gumirugóból épített rendszerek.
4.34. ábra
4.35. ábra
A kiinduló adatok a következők: a = 50 mm, b = 100 mm és h = 25 mm.
1) Határozza meg a bal oldali ábrán látható gumirugó formatényezőjét!

2) Hogyan alakul a bal oldali ábrán látható gumirugóból épített rendszerek merevsége, ha a jobb oldali
három ábrán látható módokon építjük be az egyes tagokat? Melyik gumirugó rendszer a merevebb?
Megoldás:
1)
A gumirugó formatényezője az alábbiak szerint hátorzható meg:
𝑘=
ahol
a)
2∙𝑎∙𝑏 2 ∙ 50 ∙ 100 10000
𝑘𝑎 = = = ≈ 1,33
2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ 2 ∙ 50 ∙ 25 + 2 ∙ 100 ∙ 25 2500 + 5000
2)
Mindhárom rugórendszerben a rugók elmozdulása azonos, így azok párhuzamosan vannak kapcsolva,
így a rugórendszerek merevségét a formatényező fogja meghatározni:
4 ∙ (2 ∙ 𝑎 ∙ 𝑏) 2∙𝑎∙𝑏 𝑎∙𝑏
𝑘𝑎_𝐴 = = =
4 ∙ (2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ) 2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ 𝑎 ∙ ℎ + 𝑏 ∙ ℎ
2 ∙ [2 ∙ 𝑎 ∙ (𝑏 + 𝑏)] 2 ∙ 𝑎 ∙ (𝑏 + 𝑏) 2∙𝑎∙𝑏
𝑘𝑎_𝐵 = = =
2 ∙ [2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ] 2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ
2 ∙ (2 ∙ 𝑎 ∙ 2 ∙ 𝑏) 4∙𝑎∙𝑏 2∙𝑎∙𝑏
𝑘𝑎_𝐶 = = =
2 ∙ (2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ) 2 ∙ 𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ 𝑎 ∙ ℎ + 𝑏 ∙ ℎ
𝑎∙𝑏 50 ∙ 100 5000

𝑘𝑎_𝐴 = = = ≈ 1,33
𝑎 ∙ ℎ + 𝑏 ∙ ℎ 50 ∙ 25 + 100 ∙ 25 1250 + 2500
2∙𝑎∙𝑏 2 ∙ 50 ∙ 100 10000

𝑘𝑎_𝐵 = = = = 1,6
𝑎 ∙ ℎ + 2 ∙ 𝑏 ∙ ℎ 50 ∙ 25 + 2 ∙ 100 ∙ 25 1250 + 5000
2∙𝑎∙𝑏 2 ∙ 50 ∙ 100 10000

𝑘𝑎_𝐶 = = = ≈ 2,66
𝑎 ∙ ℎ + 𝑏 ∙ ℎ 50 ∙ 25 + 100 ∙ 25 1250 + 2500
A formatényezőket meghatározva a legmerevebb gumirugó a C) jelű gumirugó.

4.3 Rugórendszerek
4.3.1. Példa
Az alábbi ábrán három hengeres csavarrugóból álló rugórendszer látható.
4.36. ábra
1. jelű rugó magassága H1 = 110 mm

1. jelű rugó rugómerevsége s1 = 7 N/mm
a lemezek vastagsága v= 5 mm
1) Határozza meg az ébredő erőt, ha a rugórendszer összenyomódása h = 50 mm!

2) Rajzolja fel a rugórendszer karakterisztikáját!
Megoldás:
1)
Az összenyomódás során ∆𝐻1 = 𝐻1 − 𝐻2 − 𝑣 szakaszon csak az 1. jelű rugó működik s1
rugómerevséggel. Ezt követően ∆𝐻1+2 = 𝐻2 − 𝐻3 − 𝑣 szakaszon az 1. és 2. jelű rugó működik s1+2
rugómerevséggel. Végül ∆𝐻1+2+3 = ℎ − ∆𝐻1 − ∆𝐻1+2 szakaszon már mindhárom rugó működik a
három rugó eredő, s1+2+3 rugómerevségével.
Az egyes szakaszokon a rugókban ébredő erő:

𝐹 = 𝑠 ∙ ∆𝐻 [N]
ahol
s : a működő rugó(k) rugómerevsége [N/mm],
ΔH : a működő rugó(k) összenyomódása [mm].
𝐹1 = 𝑠1 ∙ ∆𝐻1 és 𝐹1+2 = 𝑠1+2 ∙ ∆𝐻1+2 és 𝐹1+2+3 = 𝑠1+2+3 ∙ ∆𝐻1+2+3

ahol
s1 : az 1. jelű rugó rugómerevsége [N/mm],
ΔH1 : az 1. jelű rugó összenyomódása, amikor még csak az 1. jelű rugó működik [mm],
s1+2 : az 1. és 2. jelű rugók eredő rugómerevsége [N/mm],
ΔH1+2 : az 1. és 2. jelű rugók összenyomódása, amikor még csak az 1. és 2. jelű rugók működnek [mm],
s1+2+3 : a három rugó eredő rugómerevsége [N/mm],
ΔH1+2+3 : a három rugó összenyomódása, amikor mindhárom rugó működik [mm].
A rugórendszerben ébredő erő a teljes összenyomódás esetén:
𝐹 = 𝐹1 + 𝐹1+2 + 𝐹1+2+3 [N]

ahol
F1 : az 1. jelű rugóban ébredő erő ΔH1 nagyságú összenyomódás esetén [N],
F1+2 : az 1. és 2. jelű rugókban ébredő erő ΔH1+2 nagyságú összenyomódás esetén [N],
F1+2+3 : a három rugóban ébredő erő ΔH1+2+3 nagyságú összenyomódás esetén [N].
Az 1. és 2. jelű rugók eredő rugómerevsége:
N
𝑠1+2 = 𝑠1 + 𝑠2 [ ]
mm
ahol
s2 : a 2. jelű rugó rugómerevsége [N/mm].
A három rugó együttes eredő rugómerevsége:
N
𝑠1+2+3 = 𝑠1 + 𝑠2 + 𝑠3 [ ]
mm
ahol
s2 : a 2. jelű rugó rugómerevsége [N/mm],
Az 1. jelű rugó összenyomódása, ameddig a 2. jelű rugó még nem működik:
∆𝐻1 = 𝐻1 − 𝐻2 − 𝑣 [mm]
ahol
H1 : az 1, jelű rugó magassága [mm],
H2 : a 2. jelű rugó magassága [mm],
v : a lemez vastagsága [mm].
Az 1. és 2. jelű rugó összenyomódása, ameddig a 3. jelű rugó még nem működik:
∆𝐻1+2 = 𝐻2 − 𝐻3 − 𝑣 [mm]
ahol
H2 : a 2, jelű rugó magassága [mm],
H3 : a 3. jelű rugó magassága [mm],
v : a lemez vastagsága [mm].
A három rugó összenyomódása, amikor mindhárom rugó működik:
∆𝐻1+2+3 = ℎ − ∆𝐻1 − ∆𝐻1+2 [mm]

ahol
h : a tejes összenyomódás [mm],
ΔH1 : az 1. jelű rugó összenyomódása, ameddig a 2. jelű rugó nem működik [mm],
ΔH1+2 : az 1. és 2. jelű rugó összenyomódása, amikor még a 3. jelű rugó nem működik [mm].
∆𝐻1 = 𝐻1 − 𝐻2 − 𝑣 = 110 − 80 − 5 = 25 mm
∆𝐻1+2 = 𝐻2 − 𝐻3 − 𝑣 = 80 − 60 − 5 = 15 mm
∆𝐻1+2+3 = ℎ − ∆𝐻1 − ∆𝐻1+2 = 50 − 25 − 15 = 10 mm
N
𝑠1+2 = 𝑠1 + 𝑠2 = 7 + 16 = 23
mm
N
𝑠1+2+3 = 𝑠1 + 𝑠2 + 𝑠3 = 7 + 16 + 28 = 51
mm
𝐹1 = 𝑠1 ∙ ∆𝐻1 = 7 ∙ 25 = 175 N
𝐹1+2 = 𝑠1+2 ∙ ∆𝐻1+2 = 23 · 15 = 345 N
𝐹1+2+3 = 𝑠1+2+3 ∙ ∆𝐻1+2+3 = 51 · 10 = 510 N
𝐹 = 𝐹1 + 𝐹1+2 + 𝐹1+2+3 = 175 + 345 + 510 = 1030 N

2)
A rugórendszer karakterisztikája az alábbi ábrán látható:
4.37. ábra
4.3.2. Példa
4.38. ábra
1) Mekkora lesz a bal oldali rugórendszer teljes alakváltozása F = 100 N terhelőerő esetén, az egyes
rugómerevségek ismeretében?
2) Lágyabb vagy merevebb lesz-e a rugórendszer, ha az s4 merevségű rugót a jobb oldali ábrán látható
módon, megkettőzve építjük be? A választ százalékosan adja meg!
Megoldás:
1)
A teljes alakváltozás:
𝐹
𝑓= [mm]
𝑠𝑒
ahol
se : a teljes rugórendszer eredő rugómerevsége [N/mm].
A 2. és 3. jelű rugók párhuzamosan vannak kapcsolva, így az eredő rugómerevségük:
N
𝑠𝑒2+3 = 𝑠2 + 𝑠3 [ ]
mm
ahol
Az előző két rugót egy rugóként vizsgálva a 4. jelű rugóval sorba van kapcsolva, így ezek eredő
rugómerevsége:
1 1 1 𝑠𝑒2+3 · 𝑠4 N
= + → 𝑠𝑒(2+3)+4 = [ ]
𝑠𝑒(2+3)+4 𝑠𝑒2+3 𝑠4 𝑠𝑒2+3 + 𝑠4 mm
ahol
se2+3 : az 1. és 2. jelű rugókat helyettesítő egyetlen rugó rugómerevsége [N/mm],
Az így meghatározott, 2., 3. és 4. jelű rugókat helyettesítő, egyetlen rugó az 1. jelű rugóval
párhuzamosan van kapcsolva, így azok, azaz a teljes rendszer eredő rugómerevsége:
N
𝑠𝑒 = 𝑠𝑒(2+3)+4 + 𝑠1 [ ]
mm
ahol
se(2+3)+4 : a 2., 3. és 4. jelű rugókat helyettesítő egyetlen rugó rugómerevsége [N/mm],
s1 : az 1. jelű rugó rugómerevsége [N/mm].
N
𝑠𝑒2+3 = 𝑠2 + 𝑠3 = 15 + 20 = 35
mm
𝑠𝑒2+3 · 𝑠4 35 · 12 420 N
𝑠𝑒(2+3)+4 = = = ≈ 8,94
𝑠𝑒2+3 + 𝑠4 35 + 12 47 mm
N
𝑠𝑒 = 𝑠𝑒(2+3)+4 + 𝑠1 = 8,936 + 10 = 18,94
mm
𝐹 100
𝑓= = ≈ 5,28 mm
𝑠𝑒 18,94
2)
A jobb oldali ábra szerint, beépítve egy második 4. jelű rugót, a rugórendszer eredő merevsége az
alábbiak szerint változik:
A 2. és 3. jelű rugók párhuzamosan vannak kapcsolva, így az eredő rugómerevségük:
N
𝑠𝑒2+3 = 𝑠2 + 𝑠3 [ ]
mm
ahol
A két 4. jelű rugó egymással sorba van kapcsolva, így azok eredő rugómerevsége:
1 1 1 2 𝑠4 N
= + = → 𝑠𝑒4+4 = [ ]
𝑠𝑒4+4 𝑠4 𝑠4 𝑠4 2 mm
ahol
A 2. és 3., valamint a két 4. jelű rugót egy-egy rugóként vizsgálva, azok sorba van kapcsolva, így ezek
eredő rugómerevsége:
1 1 1 𝑠𝑒2+3 · 𝑠𝑒4+4 N
= + → 𝑠𝑒(2+3)+(4+4) = [ ]
𝑠𝑒(2+3)+(4+4) 𝑠𝑒2+3 𝑠𝑒4+4 𝑠𝑒2+3 + 𝑠𝑒4+4 mm
ahol
se2+3 : az 1. és 2. jelű rugókat helyettesítő egyetlen rugó rugómerevsége [N/mm],
se4+4 : a két 4. jelű rugót helyettesítő egyetlen rugó rugómerevsége [N/mm].
Az így meghatározott, 2., 3. és a két darab 4. jelű rugókat helyettesítő, egyetlen rugó az 1. jelű rugóval
párhuzamosan van kapcsolva, így azok, azaz a teljes rendszer eredő rugómerevsége:
N
𝑠𝑒′ = 𝑠𝑒(2+3)+(4+4) + 𝑠1 [ ]
mm
ahol
se(2+3)+(4+4) : a 2., 3. és a két darab 4. jelű rugókat helyettesítő egyetlen rugó rugómerevsége [N/mm],
s1 : az 1. jelű rugó rugómerevsége [N/mm].
N
𝑠𝑒2+3 = 𝑠2 + 𝑠3 = 15 + 20 = 35
mm
𝑠4 12 N
𝑠𝑒4+4 = = =6
2 2 mm
𝑠𝑒2+3 · 𝑠𝑒4+4 35 · 6 210 N
𝑠𝑒(2+3)+(4+4) = = = ≈ 5,12
𝑠𝑒2+3 + 𝑠𝑒4+4 35 + 6 41 mm
N
𝑠𝑒′ = 𝑠𝑒(2+3)+(4+4) + 𝑠1 = 5,12 + 10 = 15,12
mm
Mivel a jobb oldali rendszer eredő rugómerevsége kisebb, mint az eredeti rendszeré, ezért a rendszer
lágyul. A lágyulás mértéke:
𝑠𝑒 − 𝑠𝑒′
∆= · 100 [%]
𝑠𝑒
ahol
se : az eredeti rendszer eredő rugómerevsége [N/mm],
se’ : a módosított rendszer eredő rugómerevsége [N/mm].
𝑠𝑒 − 𝑠𝑒′ 18,94 − 15,12
∆= · 100 = · 100 ≈ 20,17%
𝑠𝑒 18,94
4.3.3. Példa
Az alábbi ábrán 6 db azonos rugómerevségű rugóból álló rugórendszer látható.
4.39. ábra
1) Határozza meg a rendszer eredő rugómerevségét, ha egy rugó rugómerevsége s = 22 N/mm!

2) Mekkora lesz a felső rugótányér elmozdulása, ha F = 150 N erővel terheljük?
3) Rajzolja fel a rendszer rugókarakterisztikáját!
Megoldás:
1)
A feladat megoldásához a rendszer három fő részre botható.
Az f1 összenyomódás során csak az 1. jelű rugó működik, amelynek rugómerevsége s.
𝑠𝑓1 = 𝑠1 = 𝑠
Az f2 összenyomódás kezdeténél az 1. jelű rugó felső rugótányéra felütközik a 2. és 3. jelű rugók felső
rugótányérján, így az f2 összenyomódás során csak a 2. és 3. jelű rugók működnek mindaddig, amíg a
két rugó felső rugótányérja fel nem ütközik az alsó három (4., 5. és 6. jelű) rugók felső rugótányérjára.
Ezen rugók párhuzamosan vannak kapcsolva, így az eredő rugómerevségük:
𝑠𝑓2 = 𝑠2 + 𝑠3 = 𝑠 + 𝑠 = 2 · 𝑠
Az f3 összenyomódás során már csak az alsó három (4., 5. és 6. jelű) rugók működnek.
𝑠𝑓3 = 𝑠4 + 𝑠5 + 𝑠6 = 𝑠 + 𝑠 + 𝑠 = 3 · 𝑠
Az f3 összenyomódás után az alsó három rugó felső rugótányérja felütközik az alsó rugótányéron, így a
rendszer – feltételezve, hogy a lemezek tökéletesen merevek – végtelen merevségű lesz.
A valóságban azonban a rendszerben lévő rugók egyszerre működnek. A fent említett részegységek
egymással sorba vannak kapcsolva, így azok eredő rugómerevség az alábbiak szerint alakul:
1 1 1 1 𝑠𝑓 · 𝑠𝑓 + 𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓3 + 𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓2 𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓2 · 𝑠𝑓3

= + + = 2 3 → 𝑠𝑒 =
𝑠𝑒 𝑠𝑓1 𝑠𝑓2 𝑠𝑓3 𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓2 · 𝑠𝑓3 𝑠𝑓2 · 𝑠𝑓3 + 𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓3 + 𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓2
𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓2 · 𝑠𝑓3 𝑠·2·𝑠·3·𝑠 2·3·𝑠 6
𝑠𝑒 = = = = ·𝑠
𝑠𝑓2 · 𝑠𝑓3 + 𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓3 + 𝑠𝑓1 · 𝑠𝑓2 2 · 𝑠 · 3 · 𝑠 + 𝑠 · 3 · 𝑠 + 𝑠 · 2 · 𝑠 2 · 3 + 3 + 2 11
6 N
𝑠𝑒 = · 22 = 12
11 mm
2)
A felső tányér elmozdulása
𝐹
𝑓= [mm]
𝑠𝑒
ahol
se : a rendszer eredő rugómerevsége [N/mm].
𝐹 150
𝑓= = = 12,5 mm
𝑠𝑒 12
3)
A rendszer karakterisztikájához meg kell határozni az egyes szakaszok összenyomódását és a hozzájuk
tartozó rugóerő nagyságát.
Az egyes szakaszok összenyomódása a szakasz eredő rugómerevségéből számíthatók:
𝐹 𝐹 150
𝑓1 = = = ≈ 6,82 mm
𝑠𝑓1 𝑠 22
𝐹 𝐹 150
𝑓2 = = = ≈ 3,41 mm
𝑠𝑓2 2 ∙ 𝑠 2 ∙ 22
𝐹 𝐹 150
𝑓3 = = = ≈ 2,27 mm
𝑠𝑓3 3 ∙ 𝑠 3 ∙ 22
Az egyes szakaszokhoz tartozó terhelés mértéke azonos.
𝐹 150
𝐹1 = 𝐹2 = 𝐹3 = = = 50 N
3 3
A fentiek alapján a rendszer karakterisztikája az alábbi ábrán látható:
4.40. ábra
4.3.4. Példa
Számítsa ki az alábbi ábrán látható tányérrugó-csoport eredő rugómerevségét, ha egy elem
rugómerevsége s = 16 N/mm!
4.41. ábra
Megoldás:
A rugórendszer négy azonos részre bontható, melyek egyenként három-három rugót tartalmaznak. A
részegységekben lévő három-három rugó elmozdulása megegyezik, ezért azok párhuzamosan vannak
kapcsolva. Ezek eredő rugómerevsége:
N
𝑠𝑒 𝐼 = 𝑠 + 𝑠 + 𝑠 = 3 · 𝑠 [ ]
mm
ahol
s : egy rugó rugómerevsége [N/mm].
A négy részegység egymással sorba van kapcsolva, így ezek eredő rugómerevsége:
1 1 1 1 1 4 𝑠𝑒 𝐼 N
= + + + = → 𝑠𝑒 = [ ]
𝑠𝑒 𝑠𝑒 𝐼 𝑠𝑒 𝐼 𝑠𝑒 𝐼 𝑠𝑒 𝐼 𝑠𝑒 𝐼 4 mm
ahol
se I : a párhuzamosan kapcsolt rugóegységek eredő rugómerevsége [N/mm].
Ezek alapján a rendszer rugómerevsége az alábbi:
𝑠𝑒 𝐼 3 · 𝑠 3 · 16 N
𝑠𝑒 = = = = 12
4 4 4 mm
4.3.5. Példa
Az alábbi ábrán egy metrószerelvény áramszedőjének sematikus modellje látható.
4.42. ábra
1) Mekkora rugómerevségű (sr) húzórugókra van szükség, ha az áramszedőt a sínkoronára F = 50 N

nagysággal kell rászorítani, amely terhelésnél a rugó magassága H = 125 mm. A rugó magassága
terheletlen állapotban H0 = 150 mm.
Megoldás:
1)
Két rugó van párhuzamosan kapcsolva, így az egy rugó rugómerevsége:
𝑠𝑒 N
𝑠𝑒 = 𝑠𝑟 + 𝑠𝑟 = 2 · 𝑠𝑟 → 𝑠𝑟 = [ ]
2 mm
ahol
se : a két rugó eredő rugómerevsége [N/mm].
A rugórendszer szükséges rugómerevsége:
𝐹 N
𝑠𝑒 = [ ]
𝑓 mm
ahol
F : a szükséges szorító erő nagysága [N],
f : a rugó alakváltozása a szükséges terhelésnél [mm].
A rugó alakváltozása a szükséges terhelésnél:
𝑓 = 𝐻0 − 𝐻 [mm]
ahol
H0 : a rugó magassága a terheletlen állapotban [mm],
H : a rugó magassága a terhelt állapotban [mm].
𝑓 = 𝐻0 − 𝐻 = 150 − 125 = 25 mm
𝐹 50 N
𝑠𝑒 = = =2
𝑓 25 mm
𝑠𝑒 2 N
𝑠𝑟 = = =1
2 2 mm
4.3.6. Példa
Az ábrán egy villamos érintkező látható. Terheletlen állapotban az érintkezők éppen összeérnek. A főbb
adatok a következők:
a laprugó hossza L= 120 mm

a laprugó szélessége b= 12 mm
a laprugó vastagsága h= 2 mm
a laprugó anyagának rugalmassági modulusa E= 2,1·105 MPa
a hengeres csavarrugó rugómerevsége sh = 4 N/mm
4.43. ábra
1) Mekkora elmozdulást kell létrehozni az állítócsavaron, hogy az érintkezők között F = 10 N terhelő

erő lépjen fel?
2) Mekkora lesz a rendszerben felhalmozott energia?
Megoldás:
1)
A rendszerben két rugó van, amelyek terhelése megegyezik, vagyis a rendszer sorba kapcsolt rugókból
áll. A sorba kapcsolt rugókból álló rendszereknél az alakváltozásokat kell összegezni, azaz az
állítócsavaron létrehozandó elmozdulás mértéke:
𝑦 = 𝑓ℎ + 𝑓𝑙 [mm]
ahol
fh : a hengeres csavarrugó összenyomódása [mm],
fl : a laprugó lehajlása [mm].
A hengeres csavarrugó összenyomódása a terhelés hatására:
𝐹
𝑓ℎ = [mm]
𝑠ℎ
ahol
sh : a rugó rugómerevsége [N/mm].
A laprugó lehajlása:
𝐹 · 𝐿3
𝑓𝑙 = [mm]
3·𝐼·𝐸
ahol
L : a laprugó hossza [mm],
I : a laprugó keresztmetszetének másodrendű nyomatéka [mm 4],
E : a laprugó anyagának rugalmassági modulusa [MPa].
A laprugó keresztmetszetének másodrendű nyomatéka:
𝑏 · ℎ3
𝐼= [mm4 ]
12
ahol
b : a laprugó szélessge [mm],
h : a laprugó vastagsága [mm].
𝑏 · ℎ3 12 · 23
𝐼= = = 8 mm4
12 12
𝐹 · 𝐿3 10 · 1203
𝑓𝑙 = = ≈ 3,43 mm
3 · 𝐼 · 𝐸 3 · 8 · 2,1 · 105
𝐹 10
𝑓ℎ = = = 2,5 mm
𝑠ℎ 4
𝑦 = 𝑓ℎ + 𝑓𝑙 = 2,5 + 3,43 = 5,93 mm

2)
A rendszerben felhalmozott energia a külső erő munkájával egyenlő:
1
𝑊= · 𝐹 · 𝑦 [J]
2
ahol
y : az elmozdulás mértéke [m].
1 1
𝑊= · 𝐹 · 𝑦 = · 10 · 5,93 · 10−3 = 0,02965 J
2 2
4.3.7. Példa
Az alábbi ábrán egy vasúti forgóváz rugórendszerének részlete látható.
4.44. ábra
külső csavarrugó beépítési magassága H1 = 320 mm

külső csavarrugó középátmérője D1 = 240 mm
külső csavarrugó huzalátmérője d1 = 35 mm
külső csavarrugó működő meneteinek száma nm1 = 5,1
belső csavarrugó beépítési magassága H2 = 165 mm
belső csavarrugó középátmérője D2 = 160 mm
belső csavarrugó huzalátmérője d2 = 27 mm
belsőcsavarrugó működő meneteinek száma nm2 = 3,1
gumirugó magassága H3 = 42 mm
gumirugó átmérője D3 = 85 mm
L1 = 70 mm
L2 = 23 mm
gumirugó anyagának látszólagos rugalmassági modulusa E* = 2 MPa
csavarrugó anyagának csúsztató rugalmassági modulusa G= 79000 MPa
1) Mekkora erővel terhelhető az alábbi rugórendszer, ha a gumirugó megengedett maximális

összenyomódása L3 = 8 mm?
2) Rajzolja fel a rugórendszer karakterisztikáját!
Megoldás:
1)
Az összenyomódás során L1 nagyságú szakaszon csak az 1. jelű rugó működik s1 rugómerevséggel.
𝐹 N
𝑠1 = [ ]
𝐿1 mm
ahol
L1 : a rugó összenyomódása a terhelő erő hatására [mm].

𝐷1
𝐿1 ≈ 𝜑1 ∙ [mm]
2
ahol
φ1 : a rugószál elcsavarodása [rad],
D1 : a rugó középátmérője [mm].
𝑀1 ∙ 𝐿1
𝜑1 = [rad]
𝐼𝑝1 ∙ 𝐺
ahol
M1 : a rugószálban ébredő névleges nyomaték [Nmm],
L1 : a rugóhuzal hossza [mm],
Ip1 : a rugószál keresztmetszet poláris másodrendű nyomatéka [mm4],
A rugószálat terhelő nyomaték:

𝐷1
𝑀1 = 𝐹 · [Nmm]
2
ahol
D1 : a rugó középátmérője [mm].
𝐿1 ≈ 𝐷1 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚1 [mm]
ahol
D1 : a rugó középátmérője [mm],
nm1 : a működő menetek száma.

𝑑14 ∙ 𝜋
𝐼𝑝1 = [mm4 ]
32
ahol
d1 : a rugószál átmérője [mm].
A fentiek alapján:
𝑑14 ∙ 𝜋 354 ∙ 𝜋
𝐼𝑝1 = = = 147323,5 mm4
32 32
𝐿1 ≈ 𝐷1 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚1 = 240 ∙ 𝜋 ∙ 5,1 = 3845,3 mm
𝑀
𝐹 2· 1 2·𝜑 ·𝐼 ·𝐺 2·2·𝐿 ·𝐼 ·𝐺 4·𝐼 ·𝐺
𝐷1 1 𝑝1 1 𝑝1 𝑝1
𝑠1 = = = 2 = 2 2 =
𝐿1 𝐿1 𝐿1 · 𝐷1 𝐿1 · 𝐷1 𝐿1 · 𝐷12
4 · 𝐼𝑝1 · 𝐺 4 · 147323,5 · 79000 N

𝑠1 = = ≈ 210,2
𝐿1 · 𝐷12 3845,3 · 240 2 mm
Ezt követően L2 nagyságú szakaszon az 1. és 2. jelű rugók működnek. Mivel a rugók párhuzamosan
vannak kapcsolva így azok eredő rugómerevsége:
N
𝑠𝑒1+2 = 𝑠1 + 𝑠2 [ ]
mm
ahol
Az előbb ismertetett módon a 2. jelű rugómerevsége:
𝑑24 ∙ 𝜋 274 ∙ 𝜋
𝐼𝑝2 = = = 52174,1 mm4
32 32
𝐿2 ≈ 𝐷2 ∙ 𝜋 ∙ 𝑛𝑚2 = 160 ∙ 𝜋 ∙ 3,1 = 1558,2 mm
4 · 𝐼𝑝2 · 𝐺 4 · 52174,1 · 79000 N

𝑠2 = = ≈ 413,3
𝐿2 · 𝐷22 1558,2 · 1602 mm
N
𝑠𝑒1+2 = 𝑠1 + 𝑠2 = 210,2 + 413,3 = 623,5
mm
Végül a gumirugó L3-as összenyomódása során mindhárom rugó működik. A rugók párhuzamosan
vannak kapcsolva így eredő rugómerevségük:
N
𝑠𝑒1+2+3 = 𝑠1 + 𝑠2 + 𝑠3 [ ]
mm
ahol
s3 : a gumirugó rugómerevsége [N/mm].
A gumirugó rugómerevsége:
𝐹 N
𝑠3 = [ ]
𝑓 mm
ahol
f : a rugó összenyomódása [mm].
A terhelő erő nagysága:

𝐹
𝜎= → 𝐹 = 𝜎 · 𝐴 [N]
𝐴
ahol
σ : a terhelés hatására ébredő feszültség [MPa],
A : a gumirugó keresztmetszete [mm2].
Az ébredő feszültség:
𝜎 = 𝐸 ∗ · 𝜀 [MPa]
ahol
E* : a gumirugó látszólagos rugalmassági modulusa [MPa],
ε : a fajlagos nyúlás [-].
A fajlagos nyúlás:
𝑓
𝜀= [-]
𝐻3
ahol
f : a rugó összenyomódása [mm],
H3 : a gumirugó magassága [mm].
A gumirugó keresztmetszete:
𝐷32 ∙ 𝜋
𝐴= [mm2 ]
4
ahol
D3 : az átmérő [mm].
A fentiek alapján:
𝐷32 ∙ 𝜋 852 ∙ 𝜋
𝐴= = = 5674,5 mm2
4 4
𝐹 𝑓 𝐹 𝐸∗ · 𝐴
𝜎 = = 𝐸∗ · 𝜀 = 𝐸 ∗ · → 𝑠3 = =
𝐴 𝐻3 𝑓 𝐻3
𝐸 ∗ · 𝐴 2 · 5674,5 N
𝑠3 = = = 270,2
𝐻3 42 mm
N
𝑠𝑒1+2+3 = 𝑠1 + 𝑠2 + 𝑠3 = 210,2 + 413,3 + 270,2 = 893,7
mm
Az elmozdulások hatására ébredő erők az alábbiak:

Az 1. jelű rugóban ébredő erő az L1 elmozdulás hatására:
𝐹1 = 𝑠1 · 𝐿1 = 210,2 · 70 = 14714 N
Az 1. és 2. jelű rugókban ébredő erő az L2 elmozdulás hatására:
𝐹1+2 = 𝑠𝑒1+2 · 𝐿2 = 623,5 · 23 = 14340,5 N
A három rugóban ébredő erő az L3 elmozdulás hatására:
𝐹1+2+3 = 𝑠𝑒1+2+3 · 𝐿3 = 893,7 · 8 = 7149,6 N
Ezek alapján a gumirugó L3 mértékű összenyomódásához szükséges terhelő erő:
𝐹 = 𝐹1 + 𝐹1+2 + 𝐹1+2+3 = 14714 + 14340,5 + 7149,6 ≈ 36204 N

2)
A rugórendszer karakterisztikája:
4.45. ábra
4.3.8. Példa
Az alábbi ábrán egy mindkét végén fogazott tengely és egy szintén mindkét végén fogazott csőtengely
kapcsolata látható. A tengely végén, a rendszerbe bevitt nyomatékot a csőtengely végén lévő
fogaskeréken adjuk tovább.
4.46. ábra
a tengely legkisebb átmérője d1 = 22 mm

a tengely csavarással terhelt hossza L1 = 250 mm
a csőtengely belső átmérője d2 = 28 mm
a csőtengely külső átmérője D2 = 35 mm
a csőtengely csavarással terhelt hossza L2 = 200 mm
a tengelyek anyagának rugalmassági modulusa E= 2,05·105 MPa
a tengelyek anyagának csúsztató rugalmassági modulusa G= 8,3·104 MPa
a szerkezetet terhelő csavarónyomaték Mcs = 165 Nm
1) Határozza meg a szerkezet rugómerevségét! (A fogazott részek rugalmas alakváltozása

elhanyagolható!)
Megoldás:
1)
A szerkezet két, sorba kapcsolt. torziós rugóként modellezhető, így a rendszer eredő rugómerevsége:
1 1 1 𝑠1 · 𝑠2
= + → 𝑠𝑒 = [N·m]
𝑠𝑒 𝑠1 𝑠2 𝑠1 + 𝑠2
ahol
s1 : a tengely torziós rugómerevsége [N·m],
s2 : a csőtengely torziós rugómerevsége [N·m].
A torziós rugó merevsége:
𝑀𝑐𝑠
𝑠= [N·m]
𝜑
ahol
Mcs : a terhelő csavarónyomaték [Nm],
φ : a rugó szögelfordulása a terhelés hatására [rad].
A rugó szögelfordulása a terhelés hatására:

𝑀𝑐𝑠 · 𝐿
𝜑= [rad]
𝐼𝑝 · 𝐺
ahol
Mcs : a terhelő csavarónyomaték [Nmm],
Ip : a keresztmetszet poláris másodrendű nyomatéka [mm4],
A keresztmetszetek poláris másodrendű nyomatéka:
𝑑14 · 𝜋 (𝐷24 − 𝑑24 ) · 𝜋

𝐼𝑝1 = [mm4 ] és 𝐼𝑝2 = [mm4 ]
32 32
ahol
d1 : a tengely átmérője [mm],
D2 : a csőtengely külső átmérője [mm],
d2 : a csőtengely belső átmérője [mm].
𝑑14 · 𝜋 224 · 𝜋
𝐼𝑝1 = = ≈ 22998 mm4
32 32
(𝐷24 − 𝑑24 ) · 𝜋 (354 − 284 ) · 𝜋

𝐼𝑝2 = = ≈ 86980 mm4
32 32
𝑀𝑐𝑠 · 𝐿1 165 · 103 · 250

𝜑1 = = = 0,02161 rad
𝐼𝑝1 · 𝐺 22998 · 8,3 · 104
𝑀𝑐𝑠 · 𝐿2 165 · 103 · 200

𝜑2 = = = 0,004571 rad
𝐼𝑝2 · 𝐺 86980 · 8,3 · 104
𝑀𝑐𝑠 165
𝑠1 = = = 7635,4 N·m
𝜑1 0,02161
𝑀𝑐𝑠 165
𝑠2 = = = 36097,1 N·m
𝜑2 0,004571
𝑠1 · 𝑠2 7635,4 · 36097,1
𝑠𝑒 = = ≈ 6302,3 N·m
𝑠1 + 𝑠2 7635,4 + 36097,1
4.3.9. Példa
Az alábbi ábrákon három, fém fegyverzetekkel ellátott gumirugó rendszer látható.
4.47. ábra
a= 125 mm
b= 30 mm
h= 100 mm
D= 50 mm
1) Határozza meg az egyes rugórendszerek formatényezőjét!

2) Melyik rugórendszer a merevebb és miért?
Megoldás:
1)
A gumirugó(rendszer) formatényezője:
𝑘𝑎 = [-]
ahol
Agátolt : a deformációban gátolt felület nagysága [mm 2],
Aszabad : a deformációra képes felület nagysága [mm 2].
A deformációban gátolt felületek:
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑎 = 4 · 𝑎 · 𝑎 [mm2 ]
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑏 = 6 · 𝑎 · 𝑎 [mm2 ]
𝐷2 · 𝜋
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑐 = 6 · [mm2 ]
4
A deformációra képes felületek:
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑎 = 2 · 4 · 𝑎 · 𝑏 [mm2 ]
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑏 = 3 · 4 · 𝑎 · ℎ [mm2 ]
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑐 = 3 · 𝐷 · 𝜋 · ℎ [mm2 ]
A fentiek alapján:
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑎 = 4 · 𝑎 · 𝑎 = 4 · 125 · 125 = 62500 mm2
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑏 = 6 · 𝑎 · 𝑎 = 6 · 125 · 125 = 93750 mm2
502 · 𝜋
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑐 = 6 · = 3750 ∙ 𝜋 ≈ 11781 mm2
4
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑎 = 2 · 4 · 𝑎 · 𝑏 = 2 · 4 · 125 · 30 = 30000 mm2
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑏 = 3 · 4 · 𝑎 · ℎ = 3 · 4 · 125 · 100 = 150000 mm2
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑐 = 3 · 𝐷 · 𝜋 · ℎ = 3 · 50 · 𝜋 · 100 = 15000 ∙ 𝜋 ≈ 47123,9 mm2

𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑎 62500
𝑘𝑎 𝑎 = = ≈ 2,08
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑎 30000
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑏 93750
𝑘𝑎 𝑏 = = = 0,625
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑏 150000
𝐴𝑔á𝑡𝑜𝑙𝑡 𝑐 3750 ∙ 𝜋
𝑘𝑎 𝑐 = = = 0,25
𝐴𝑠𝑧𝑎𝑏𝑎𝑑 𝑐 15000 ∙ 𝜋
2)
Mivel az a) jelű gumirugó formatényezője a legnagyobb, ezért az a legmerevebb. Ezt követi a b) jelű,
majd végül, a leglágyabb a c) jelű.
4.3.10. Példa
Az alábbi ábrán egy fém fegyverzetekkel ellátott gumirugó rendszer látható.
4.48. ábra
gumirugó szélessége a= 70 mm
gumirugó magassága b= 90 mm
gumirugó vastagsága h= 35 mm
fegyverzet vastagsága v= 2 mm
gumirugó anyagának látszólagos csúsztató rugalmassági
G* = 7 MPa
modulusa
a megengedett legnagyobb szögdeformáció tgγ = 0,2
1) Határozza meg a rugócsoport merevségét nyomásra, illetve nyírásra!

2) Nyomásra vagy nyírásra merevebb a rugócsoport és miért?
3) Mekkora lesz az A pont elmozdulása, ha a rugócsoportot csak a nyíróerő terheli?
4) Mekkora lesz a rugóban ébredő legnagyobb csúsztatófeszültség?
5) Mekkora nyíróerő engedhető meg a rugócsoportra?
6) Milyen jellemzőjét befolyásolja, illetve van-e szerepe a gumirugóba vulkanizált v vastagságú
lemeznek nyíróigénybevétel esetén?
Megoldás:
1)
A rugócsoportban az egyes rugók sorba vannak kapcsolva, így ezek eredő rugómerevsége:
1 1 1 1 3 𝑠 N
= + + = → 𝑠𝑒 = [ ]
𝑠𝑒 𝑠 𝑠 𝑠 𝑠 3 mm
ahol
s : egy rugó rugómerevsége.
Egy rugó rugómerevsége az egyes terhelések esetén:

𝐹𝑛𝑦𝑜𝑚ó N 𝐹𝑛𝑦í𝑟ó N
𝑠𝑛𝑦𝑜𝑚á𝑠 = [ ] illetve 𝑠𝑛𝑦í𝑟á𝑠 = [ ]
𝑓 mm 𝑓 mm
ahol
Fnyomó : a nyomóerő nagysága [N],
Fnyíró : a nyíróerő nagysága [N],
f : az elmozdulás mértéke a terhelés hatására [mm].
A terhelő erő az alakváltozásokból meghatározva:
𝐹𝑛𝑦𝑜𝑚ó ∙ 𝐿 𝑓 ∙ 𝐴 ∙ 𝐸∗
𝑓= → 𝐹𝑛𝑦𝑜𝑚ó = [N]
𝐴 ∙ 𝐸∗ 𝐿
𝐹𝑛𝑦í𝑟ó ∙ 𝐿 𝑓 ∙ 𝐴 ∙ 𝐺∗
𝑓= → 𝐹𝑛𝑦í𝑟ó = [N]
𝐴 ∙ 𝐺∗ 𝐿
ahol
f : az elmozdulás mértéke a terhelés hatására [mm],
A : a keresztmetszet [mm2],
E* : gumirugó anyagának látszólagos rugalmassági modulusa [MPa],
G* : gumirugó anyagának látszólagos csúsztató rugalmassági modulusa [MPa],
L : a rugó vastagsága [mm].
A terhelt keresztmetszet mindkét esetben:
𝐴 = 𝑎 ∙ 𝑏 [mm2 ]
ahol
a : gumirugó szélessége[mm],
b : gumirugó magassága [mm].
𝐴 = 𝑎 ∙ 𝑏 = 70 ∙ 90 = 6300 𝑚𝑚2
𝐴 ∙ 𝐸 ∗ 𝐴 ∙ 𝐸∗ 6300 ∙ 70 N
𝑠𝑛𝑦𝑜𝑚á𝑠 = = = = 12600
𝐿 ℎ 35 mm
𝐴 ∙ 𝐺 ∗ 𝐴 ∙ 𝐸 ∗ 6300 ∙ 7 N
𝑠𝑛𝑦í𝑟á𝑠 = = = = 1260
𝐿 ℎ 35 mm
𝑠𝑛𝑦𝑜𝑚á𝑠 12600 N
𝑠𝑒 𝑛𝑦𝑜𝑚á𝑠 = = = 4200
3 3 mm
𝑠𝑛𝑦í𝑟á𝑠 1260 N
𝑠𝑒 𝑛𝑦í𝑟á𝑠 = = = 420
3 3 mm
2)
Mivel nyomás esetén a rugómerevség nagyobb, mint nyársnál, ezért nyomásra merevebb a szerkezet.
3)
Az A pont elmozdulásának mértéke:
𝑓 = 3 ∙ ℎ ∙ tg 𝛾 [mm]
ahol
h : a rugó magassága [mm],
tg γ : a megengedett legnagyobb szögdeformáció [-].
𝑓 = 3 ∙ ℎ ∙ tg 𝛾 = 3 ∙ 35 ∙ 0,2 = 21 mm
4)
A rugóban ébredő legnagyobb csúsztatófeszültség:
𝜏 = 𝐺 ∗ ∙ tg 𝛾 [MPa]
ahol
𝜏 = 𝐺 ∗ ∙ tg 𝛾 = 7 ∙ 0,2 = 1,4 MPa

5)
A megengedhető legnagyobb nyíróerő:
𝐹 = 𝜏 ∙ 𝐴 [N]
ahol
τ : rugóban ébredő legnagyobb csúsztatófeszültség [MPa],
A : a keresztmetszet [mm2].
𝐹 = 𝜏 ∙ 𝐴 = 1,4 ∙ 6300 = 8820 N

6)
A v vastagságú lemeznek a terhelés jellegét tekintve nincs szerepe, egyedül a gumirugó formatényezőjét
változtatja meg.
4.3.11. Példa
Az ábrán látható rugócsoportot F erő terheli. A három gumirugó egyforma méretű és anyagú.
4.49. ábra
gumirugó szélessége és hosszúsága a= 50 mm

gumirugó vastagsága v= 100 mm
gumirugó anyagának látszólagos csúsztató rugalmassági
G* = 1 MPa
modulusa
a megengedett legnagyobb szögdeformáció tgγmeg = 0,2
a megengedett legnagyobb összenyomódás εmeg = 0,15
1) Mekkora a rugócsoport eredő rugómerevsége?

2) Mekkora a rugócsoportra megengedhető legnagyobb terhelő erő, ha a terhelés átadó elemet teljesen
merevnek tekintjük?
Megoldás:
1)
A felső rugó nyomó igénybevételnek, a két oldalsó rugó nyíró igénybevételnek van kitéve. A három
rugó terhelésre történő alakváltozása azonos, így a rugók párhuzamosan vannak kapcsolva. Ennek
megfelelően az eredő rugómerevség:
N
𝑠𝑒 = 𝑠𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 + 2 ∙ 𝑠𝑛𝑦í𝑟𝑡 [ ]
mm
ahol
snyomott : a nyomott rugó rugómerevsége [N/mm],
snyírt : a nyírt rugók rugómerevsége [N/mm].
Az egyes rugók rugómerevsége:
𝐹𝑛𝑦𝑜𝑚ó N 𝐹𝑛𝑦í𝑟ó N
𝑠𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 = [ ] illetve 𝑠𝑛𝑦í𝑟𝑡 = [ ]
𝑓max_nyomás mm 𝑓max_nyírás mm
ahol
Fnyomó : a nyomóerő nagysága [N],
Fnyíró : a nyíróerő nagysága [N],
fmax_nyomás : a nyomott rugó elmozdulásának mértéke a terhelés hatására [mm],
fmax_nyírás : a nyírt rugó elmozdulásának mértéke a terhelés hatására [mm].
A terhelő erő az alakváltozásokból meghatározva:
𝐹𝑛𝑦𝑜𝑚ó
𝜎= → 𝐹𝑛𝑦𝑜𝑚ó = 𝜎 ∙ 𝐴 [N]
𝐴
𝐹𝑛𝑦í𝑟ó
𝜏= → 𝐹𝑛𝑦í𝑟ó = 𝜏 ∙ 𝐴 [N]
𝐴
ahol
σ : a nyomó feszültség nagysága [MPa],
τ : a nyíró feszültség nagysága [MPa],
A : a keresztmetszet [mm2].
A terhelés hatására ébredő feszültésgek:
𝜎 = 𝐸 ∗ ∙ 𝜀𝑚𝑒𝑔 [MPa]
𝜏 = 𝐺 ∗ ∙ 𝛾 ≈ 𝐺 ∗ ∙ tg 𝛾𝑚𝑒𝑔 [MPa]
ahol
E* : gumirugó anyagának látszólagos rugalmassági modulusa [MPa],
ε : a megengedett legnagyobb összenyomódás [-].
A terhelt keresztmetszet mindkét esetben:
𝐴 = 𝑎 ∙ 𝑎 [mm2 ]
ahol
a : gumirugó szélessége és hosszúsága[mm].
A megengedett deformációk:
𝑓max_𝑛𝑦𝑜𝑚á𝑠
𝜀𝑚𝑒𝑔 = [-]
𝑣
𝑓max_𝑛𝑦í𝑟á𝑠
𝛾 ≈ tg 𝛾𝑚𝑒𝑔 = [-]
𝑣
ahol
fmax_nyomás : a nyomott rugó elmozdulásának mértéke a terhelés hatására [mm],
fmax_nyírás : a nyírt rugó elmozdulásának mértéke a terhelés hatására [mm],
A fentiek alapján:
𝐹𝑛𝑦𝑜𝑚ó 𝜎∙𝐴 𝐸 ∗ ∙ 𝜀𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝑎2 𝐸∗ ∙ 𝑎2 N

𝑠𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 = = = = [ ]
𝑓max_nyomás 𝑣 ∙ 𝜀𝑚𝑒𝑔 𝑣 ∙ 𝜀𝑚𝑒𝑔 𝑣 mm
𝐹𝑛𝑦í𝑟ó 𝜏∙𝐴 𝐺 ∗ ∙ tg 𝛾𝑚𝑒𝑔 ∙ 𝑎2 𝐺 ∗ ∙ 𝑎2 N

𝑠𝑛𝑦í𝑟𝑡 = = = = [ ]
𝑓max_nyírás 𝑣 ∙ tg 𝛾𝑚𝑒𝑔 𝑣 ∙ tg 𝛾𝑚𝑒𝑔 𝑣 mm
𝐸∗ ∙ 𝑎2 10 ∙ 502 N
𝑠𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 = = = 250
𝑣 100 mm
𝐺 ∗ ∙ 𝑎2 1 ∙ 502 N
𝑠𝑛𝑦í𝑟𝑡 = = = 25
𝑣 100 mm
N
𝑠𝑒 = 𝑠𝑛𝑦𝑜𝑚𝑜𝑡𝑡 + 2 ∙ 𝑠𝑛𝑦í𝑟𝑡 = 250 + 2 ∙ 25 = 300
mm
2)
A rugó rendszer terhelhetőségét az egyes rugók megengedhető elmozdulása határozza meg. A
megengedhető legnagyobb elmozdulások:
𝑓max_nyomás = 𝑣 ∙ 𝜀𝑚𝑒𝑔 [mm]

𝑓max_nyírás = 𝑣 ∙ tg 𝛾𝑚𝑒𝑔 [mm]
ahol
v : a rugó vastagsága [mm],
ε : a megengedett legnagyobb összenyomódás [-].
𝑓max_nyomás = 𝑣 ∙ 𝜀𝑚𝑒𝑔 = 100 ∙ 0,15 = 15 mm
𝑓max_nyírás = 𝑣 ∙ tg 𝛾𝑚𝑒𝑔 = 100 ∙ 0,2 = 20 mm
Mivel a nyomott gumirugó megengedhető maximális elmozdulása kisebb, mint a nyírt gumirugóké,
ezért ez határozza meg a rugórendszer alakváltozásának megengedhető értékét:
𝑓max_𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟 = MIN{𝑓max_nyomás ; 𝑓max_nyírás }
𝑓max_𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟 = MIN{15; 20} = 15 mm
Ez alapján a megengedhető terhelés:
𝐹𝑚𝑒𝑔 = 𝑠𝑒 ∙ 𝑓max_𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟 [N]

ahol
se : a rendszer eredő rugómerevsége [N/mm],
fmax_rendszer : a rendszer megengedhető maximális alakváltozása [mm].
𝐹𝑚𝑒𝑔 = 𝑠𝑒 ∙ 𝑓max_𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟 = 300 ∙ 15 = 4500 N

5. Tengelyek, forgórészek
5.1 Ellenőrzés összetett statikus igénybevételre
5.1.1. Példa
A 5.1. ábra egy fogaskerék hajtómű behajtó tengelyének elvi vázlata látható.
5.1. ábra
Az A jelű csapágy a vezetőcsapágy (csuklós támasz), a B jelű a szabadcsapágy (görgős támasz.
a) Számítsa ki a támaszokban ébredő reakcióerőket, ha ismertek a fogaskerék kapcsolatnál ébredő erők:

Fax = 1653 N, Fr = 1947 N, Ft = 5088 N, az ágyazás geometriai jellemzői: a = 75 mm, b = 125 mm, és
a fogaskerék gördülőköri átmérője: dw=74 mm!
b) Rajzolja fel a tengely igénybevételi ábráit!
c) Feltételezve, hogy a tengely átmérője a két támasz között állandó d = 30 mm, adja meg, hogy hol lesz
a veszélyes keresztmetszet helye!
d) Ellenőrizze a tengelyt összetett statikus igénybevételre a veszélyes keresztmetszetben! A tengely
anyagára megengedett feszültség: σmeg = 150 MPa.
Megoldás:
a) A tengely mechanikai modellje alapján (5.2. ábra) felírhatóak az egyensúlyi egyenletek és

meghatározhatóak a támaszokban ébredő reakció erők.
5.2. ábra
Az x-y síkban az A támaszra felírt nyomatéki egyenlet feltételezve, hogy FBy pozitív irányba (felfelé)
mutat:
𝑑𝑤
∑ 𝑀𝐴 = 0 → −𝐹𝑟 ∙ 𝑎 + 𝐹𝑎𝑥 ∙ − 𝐹𝐵𝑦 ∙ (𝑎 + 𝑏) = 0
2
Ebből kifejezve FBy-t és behelyettesítve kapjuk:
𝑑 74
−𝐹𝑟 ∙𝑎+𝐹𝑎𝑥∙ 2𝑤 −1947∙75+1653∙ 2
𝐹𝐵𝑦 = =− = −424 N,
𝑎+𝑏 75+125
tehát FBy lefelé hat.
Felírva az x-y síkban az y irányú erők egyensúlyát feltételezve, hogy FAy pozitív irányba (felfelé) mutat:
∑ 𝐹𝑦 = 0 → 𝐹𝐴𝑦 + 𝐹𝑟 − 𝐹𝐵𝑦 = 0
Ebből kifejezve FAy-t és behelyettesítve kapjuk:
𝐹𝐴𝑦 = −𝐹𝑟 + 𝐹𝐵𝑦 = −1947 + 424 = −1523 N,
tehát FAy lefelé hat.
Az előzőeknek megfelelően felírva az egyensúlyi egyenleteket az x-z síkban a következő
összefüggéseket kapjuk:
∑ 𝑀𝐴 = 0 → +𝐹𝑡 ∙ 𝑎 − 𝐹𝐵𝑧 ∙ (𝑎 + 𝑏) = 0
𝐹𝑡 ∙ 𝑎 5088 ∙ 75
𝐹𝐵𝑧 = = = 1908 N
𝑎 + 𝑏 75 + 125
∑ 𝐹𝑧 = 0 → 𝐹𝐴𝑧 − 𝐹𝑡 + 𝐹𝐵𝑧 = 0
𝐹𝐴𝑧 = 𝐹𝑡 − 𝐹𝐵𝑧 = 5088 − 1908 = 3180 N
Az A jelű támaszban ébredő eredő radiális erő nagysága:

2 2
𝐹𝐴_𝑟𝑎𝑑 = √𝐹𝐴𝑦 + 𝐹𝐴𝑧 = √(1523)2 + 31802 = 3526 N
Az axiális erő is az A jelű támasz veszi fel:
𝐹𝐴𝑥 = 𝐹𝑎𝑥 = 1653 N
Az B jelű támaszban csak radiális erő ébred, ennek nagysága:
2 2
𝐹𝐵_𝑟𝑎𝑑 = √𝐹𝐵𝑦 + 𝐹𝐵𝑧 = √(424)2 + 19082 = 1954 N
b) A mechanikai modellre felrajzoltuk az a) kérdésben meghatározott reakcióerőket és az x-y síkban
ható Mh = Fax dww/2, a fogaskerék axiális terheléséből keletkező hajlítónyomatékot. Ezek
felhasználásával meghatároztuk a jellegzetes helyeken a hajlítónyomatéki igénybevételek nagyságát. A
tengely nyomatéki ábráit külön felrajzoltuk az x-y és az x-z síkban, valamint felrajzoltuk a
csavarónyomaték (T) ábrát is (5.3. ábra).
5.3. ábra
c) A nyomatéki ábrákból látszik, hogy a tengely veszélyes keresztmetszete a fogaskeréknél van. Először
meghatározzuk a nyomatéki ábrán feltüntetett igénybevételekből a keresztmetszet szélső szálában
ébredő feszültségeket.
A csavarásból származó csúsztató feszültséget az alábbi összefüggéssel határozzuk meg:
𝑇
𝜏𝑐𝑠 =
𝐾𝑝
ahol
T : a csavarónyomaték [Nmm],
𝑑𝑤 74
𝑇 = 𝐹𝑡 ∙ = 5088 ∙ = 188256 Nmm
2 2
3 3
𝑑 ∙ 𝜋 30 ∙ 𝜋
𝐾𝑝 = = = 5301,4 mm3
16 16
𝑇 188256
𝜏𝑐𝑠 = = = 35,5 MPa
𝐾𝑝 5301,4
A hajlításból származó normálfeszültséget az alábbi összefügéssel határozzuk meg:

𝑀ℎ
𝜎ℎ𝑎𝑗𝑙 =
𝐾
ahol
Mh : a keresztmetszetben ébredő eredő hajlítónyomaték [Nmm],
K : a keresztmetszeti tényező [mm3].
Az Mh eredő hajlítónyomatékot a nyomatéki ábrákon az x-y és az x-z síkokban feltüntetett metszékekből
határozzuk meg:
2 2
𝑀ℎ = √𝑀(𝑦)𝑚𝑎𝑥 + 𝑀(𝑧)𝑚𝑎𝑥 = √1142002 + 2385002 = 264431 Nmm
𝑑 3 ∙ 𝜋 303 ∙ 𝜋
𝐾= = = 2650,7 mm3
32 32
Ezekkel
𝑀ℎ 264431
𝜎ℎ𝑎𝑗𝑙 = = = 99,76 MPa
𝐾 2650,7
Végül meghatározzuk a veszélyes keresztmetszet szélső szálában a HMH elmélet szerinti redukált
feszültséget:
𝐻𝑀𝐻 2 2 = √99,762 + 3 ∙ 35,52 = 117,2 MPa
𝜎𝑟𝑒𝑑 = √𝜎ℎ𝑎𝑗𝑙 + 3 ∙ 𝜏𝑐𝑠
A számított érték kisebb, mint a megengedett feszültség, ezért a tengely összetett statikus igénybevételre
megfelel.
Megjegyzés: A számítás során nem vettük figyelembe az axiális erőből származó nyomóigénybevételt,
és az abból származó normálfeszültséget, mivel ennek értéke nagyságrendekkel kisebb, minta a
hajlításból származó normálfeszültség.
𝐹
𝜎𝑛 = 𝑎𝑥 ,
𝐴
ahol A a tengely keresztmetszete [mm2].
𝑑 2 ∙ 𝜋 302 ∙ 𝜋
𝐴= = = 706,9 mm2
4 4
𝐹𝑎𝑥 1653
𝜎𝑛 = = = 2,33 MPa
𝐴 706,9
5.2 Ellenőrzés kifáradásra
5.2.1. Példa
A 5.4. ábra látható tengelycsonk igénybevétele 800 Nm tiszta lengő csavarónyomaték. A tengelyre az
agy szoros illesztéssel van szerelve. A tengelycsonk ábra szerint megadott méretei a következők:
tengelycsonk átmérője d= 50 mm
tengely átmérője a vállnál D= 60 mm
lekerekítés r= 1 mm
agy hossza l= 60 mm
tengelycsonk felületi érdessége Ra = 3,2 μm
A tengely C35 acélból készült, amelynek szakítószilárdsága Rm = 618 MPa, kifáradási határa csavarásra
v = 168 MPa.
Mekkora a tengely kifáradással szembeni biztonsági tényezője?
5.4. ábra
Megoldás:
Először meg kell határozni a tengelycsonkra, mint alkatrészre vonatkozó kifáradási határt az alábbi
összefügéssel:
𝑏1 ∙ 𝑏2
𝜏𝑣′ = 𝜏𝑣 ∙ ,
𝛽𝑐𝑠𝑎𝑣
ahol
v’ : a tengelycsonk kifáradási határa [MPa],
b1 : a mérettényező,
b 2 : a felületi érdesség tényezője,
βcsav : a gátlástényező.
A mérettényező értéke leolvasva a 5.5. ábra b1 = 0,85.
5.5. ábra
Az átlagos felületi érdességből meg kell határozni az egyenetlenségi magasságot (Rz) a következő
összefügéssel:
𝑅𝑧 = 4,5 ∙ 𝑅𝑎 = 14,4 μm ,
amit felhasználva az 5.6. ábra leolvasható a felületi érdesség tényező: b2 = 0,87.
5.6. ábra
A gátlástényező az alaktényezőtől (αk) és az érzékenységi tényezőtől (ηk) függ, amely a szerkezeti anyag
szakítószilárdságtól függ. Az alaktényező leolvasható a 5.7. ábra, αk = 1,3.
5.7. ábra
A gátlástényező a
154
𝛽𝑐𝑠𝑎𝑣 𝑅𝑚
≅ 1,15 ∙ 𝛼𝑐𝑠𝑎𝑣 1 −
𝑏1 1
𝑅 + 0,1 ∙ 𝑟
[ 1+ 𝑚 ]
1370
összefüggésből határozható meg. Behelyettesítve:
154
𝛽𝑐𝑠𝑎𝑣 618
≅ 1,15 ∙ 1,3 1 − ⇒ 𝛽𝑐𝑠𝑎𝑣 = 0,87 .
0,85 1
618 + 0,1 ∙ 1
[ 1+ ]
1370
Így kiszámolható a tengelycsonk kifáradási határa:

𝑏1 ∙ 𝑏2 0,85 ∙ 0,87
𝜏𝑣′ = 𝜏𝑣 ∙ = 168 ∙ = 142,8 𝑀𝑝 .
𝛽𝑐𝑠𝑎𝑣 0,87
A csavarónyomaték amplitúdójából meghatározható a tengelycsonk szélső szálában ébredő

feszültségamplitúdó:
𝑇𝑎 800 000
𝜏𝑎 = = = 32,6 𝑀𝑃𝑎,
𝐾𝑝 24543,7
ahol
𝑑 3 ∙ 𝜋 503 ∙ 𝜋
𝐾𝑝 = = = 24543,7 𝑚𝑚3 .
16 16
Mivel tiszta lengő csavarás a tengelycsonk igénybevétele, ezért a biztonsági tényező:

𝜏𝑣′ 142,8
𝑛= = = 4,4 ,
𝜏 32,6
ami megfelel kifáradásra.
5.2.2. Példa
A Haigh-diagramot alkalmazva ellenőrizzen (határozza meg a biztonsági tényező értékét), egy lineáris
karakterisztikájú acéltűs tengelykapcsoló rugalmas elemét (polírozott sima körszelvényű rudat)
ismétlődő hajlító igénybevételre az alábbi adatok alapján:
acéltű átmérője d= 4 mm
szakítószilárdsága Rm = 1320 MPa
folyáshatára ReH = 1130 MPa
kifáradási határa σv = 480 MPa
tengelycsonk felületi érdessége Ra = 3,2 μm
A tengelykapcsolót általános lüktető csavarónyomaték terheli, amelyből az acéltűben ébredő
hajlítóigénybevétel hatására egy állandó σm = 400 MPa középfeszültség és egy σa = 100 MPa nagyságú
amplitúdó feszültség keletkezik.
Rajzolja fel méretarányosan a Haigh-diagramot és jelölje az egyes értékeket!
Megoldás:
A megadott feszültségek alapján fel lehet rajzolni az acéltűre a Haigh-diagramot (5.8. ábra).
5.8. ábra
A biztonsági tényezőt állandó középfeszültség esetén az 5.8. ábra berajzolt munkapont alapján:
𝐴𝑇
𝑛=
𝐴𝑀
szakaszok arányával határozható meg. Ehhez meg kell határozni a T pont második koordinátáját pl.
hasonló derékszögű háromszögek segítségével:
𝜎𝑣 𝐴𝑇
= ,
𝑅𝑚 𝑅𝑚 −𝜎𝑚
amiből
𝜎𝑣 480
𝐴𝑇 = ∙ (𝑅𝑚 −𝜎𝑚 ) = ∙ (1320 −400)= 334,5 MPa .
𝑅𝑚 1320
Ezzel meghatározható a biztonsági tényező:
𝐴𝑇 334,5
𝑛= = = 3,35 .
𝐴𝑀 100
Az acéltűs tengelykapcsoló acéltűje az adott terhelés esetén megfelel kifáradásra.
5.2.3. Példa
Egy tengely adott keresztmetszetében a csavaró igénybevételből τm = 100 MPa állandó középfeszültség
és τa = 50 MPa feszültségamplitúdó ébred. Az alkatrész C60 minőségű szénacélból készült, amelyre a
szakirodalom a következő adatokat adja meg: szakítószilárdsága Rm = 750 MPa, felső folyáshatára ReH
= 450 MPa, kifáradási határa (lengőszilárdsága) csavarásra τv = 200 MPa. Az adott alkatrészen a
mérettényező b1 = 0,8, a felületi érdesség tényező b2= 0,94, a gátlástényező pedig βk = 1,5. Szerkessze
meg léptékhelyesen az alkatrészre vonatkozó közelítő Smith-diagramot (a VDI ajánlása szerinti
módszerrel), és a leolvasás pontosságával határozza meg a biztonsági tényező értékét!
Megoldás:
A megadott tényezőkkel meg kell határozni az alkatrészre érvényes kifáradási határt:

𝑏1 ∙ 𝑏2 0,8 ∙ 0,94
𝜏𝑣′ = 𝜏𝑣 ∙ = 200 ∙ = 100 MPa .
𝛽𝑐𝑠𝑎𝑣 1,5
Ezzel megszerkeszthető az alkatrészre vonatkozó Smith-diagram:

5.9. ábra
Ha a középfeszültség állandó, a biztonsági tényező a QN és MN szakaszok hányadosaként adódik:

𝑄𝑁 …
𝑛= = =⋯.
𝑀𝑁 100
Amennyiben a középfeszültség és az amplitúdó feszültség aránya állandó, a biztonsági tényező az OP

és OM szakaszok hányadoskaént adódik:
𝑂𝑃 …
𝑛= = = ⋯.
𝑂𝑀 …
5.2.4. Példa
Adott egy ötvözetlen szerkezeti acél Smith-diagramja szabványos próbatesteken mérve (5.10. ábra).
Határozza meg a biztonsági tényezőt, ha csavaró igénybevétel esetén egy állandó középfeszültség τm =
100 MPa, és egy feszültségamplitúdó τa = 75 MPa származik!
5.10. ábra
A 7.10 ábrába bejelölve a csavaró igénybevételből keletkező feszültségeket a biztonsági tényező a QN

és MN szakaszok hányadosaként határozható meg:
𝑄𝑁 125
𝑛= = = 1,67
𝑀𝑁 75
A biztonsági tényező értéke 1,67 ami még megfelel.
5.3 Ellenőrzés alakváltozásra
5.3.1. Példa
A 5.11. ábra látható acél tengelyt F = 5000 N erő terheli. A tengely megengedett lehajlása legfeljebb a
támaszköz egy tízezred része, szögelfordulása a támaszoknál (csapágyaknál) 0,001 radián lehet.
5.11. ábra
A tengely egyes szakaszainak jellemző méretei: si : az i-edik szakasz hossza, di : az i-edik szakasz
átmérője, Ii: az i-edik szakasz másodrendű nyomatéka:
si di Ii
Szakasz
[mm] [mm] [mm4]
I. 6 24 16286
II 25 29 34719
III. 16 32 51472
IV 16 32 51472
V 7 36 82448
VI 20 29 34719
VII 6 24 16286
a) Teljesül-e a lehajlásra a megadott feltétel?

b) Teljesül-e a szögelfordulásra a megadott feltétel?
Megoldás:
a) A legnagyobb lehajlás a 3. pontban, az erő támadáspontjában várható, amelynek nagysága az alábbi

összefügéssel határozható meg:
1
𝑓= ∑6 𝑠 [2(𝑀0𝑖 𝑀1𝑖 + 𝑀0,𝑖+1 𝑀1,𝑖+1 ) + 𝑀0𝑖 𝑀1,𝑖+1 + 𝑀0,𝑖+1 𝑀1𝑖 ],
6𝐸 𝑖=0 𝑖
ahol M0 az F erő hatására az ábrán megadott keresztmetszetekben ébredő hajlítónyomaték, M1 a lehajlás

helyén (3. pont) felvett egységnyi erő hatására a megadott keresztmetszetekben ébredő hajlítónyomaték.
Az M0 és M1 ábrák hasonlóak (5.12. ábra):
5.12. ábra
A részletszámításokat nem részletezve a nyomatéki metszékek és a fenti összeg kifejezésben az egyes

szakaszokra meghatározott tagok értékei a következők:
M0i M1i i /6E
Pont Szakasz
[Nmm] [Nmm] mm
0 0 0,0000 0 2,8E-05
1 15313 3,0625 1 0,0018
2 79115 15,8229 2 0,00305
3 119948 23,9896 3 0,00309
4 80781 16,1563 4 0,00043
5 63646 12,7292 5 0,00097
6 14688 2,9375 6 2,6E-05
7 0 0,0000 = 0,00941
Összegezve a táblázat utolsó oszlopát meghatározható a lehajlás értéke:

f = 0,00941 mm.
A megengedhető lehajlás:
𝑓𝑚𝑒𝑔 = 0,0001 ∙ 𝑙 = 0,0001 ∙ 96 = 0,0096 𝑚m
Mivel f  fmeg, a tengely lehajlásra megfelel.
b) A szögelfordulás meghatározásához egységnyi nyomatékot veszünk fel az A csapágyazási helyen:
5.13. ábra
A szögelfordulás az alábbi összefüggésből számítható:

1
𝜙= ∑6𝑖=0 𝑠𝑖 [2(𝑀0𝑖 𝑀2𝑖 + 𝑀0,𝑖+1 𝑀2,𝑖+1 ) + 𝑀0𝑖 𝑀2,𝑖+1 + 𝑀0,𝑖+1 𝑀2𝑖 ].
6𝐸
Az összefüggés formailag azonos a lehajlás számításánál használt összefüggéssel, azonban a 7.13 ábra
M2i nyomatéki metszékekkel kell számolni.
A számításokat tartalmazó táblázat:
M0i M2i i /6E
Pont Szakasz
[Nmm] [Nmm] [rad]
0 0 1,0000 0 1,31861E-05
1 15313 0,9375 1 0,000129018
2 79115 0,6771 2 8,87506E-05
3 119948 0,5104 3 6,58213E-05
4 80781 0,3438 4 9,23351E-06
5 63646 0,2708 5 2,07319E-05
6 14688 0,0625 6 5,49907E-07
7 0 0,0000 = 0,000327292
Összegezve a táblázat utolsó oszlopát meghatározható a keresztmetszet szögelfordulása:

𝜑 = 0,000327,
amely kisebb, mint a megengedhető 𝜑 = 0,001 rad, ezért a tengely szögelfordulásra is megfelel.
6. Összetett feladatok, esettanulmányok
6.1 Példa
Az ábrán látható oszlopos prés 220 mm átmérőjű acél oszlopait terhelő erő: F = 2 850 kN. A prés
szerelésekor a csavarkötésben ennek kétszeresét kell beállítani. A nagy méretek miatt az erőfeszítő erő
beállítása hagyományos módon, nyomatékkulccsal nem végezhető el, helyette az Ø90 mm-es furatba
helyezett fűtőelemek segítségével hőmérséklet különbséget valósítanak meg az oszlop és a présfej
között. Ebben a helyzetben az anyát kézi erővel ütközésig meghúzzák, majd a fűtést beszüntetik. A hő-
kiegyenlítődés után beáll a kívánt előfeszítő erő. A présfej acélöntésből készül.
Mekkora hőmérsékletkülönbséget kell beállítani a prés fej és oszlop között?
O90
O372
25
240
O240H8/f7
200
800
O360
300
84
F F
O220
O470
6.1. ábra
Megoldás:
A megkívánt előfeszítő erő:
𝐹𝑣 = 2 ⋅ 𝐹 = 2 ⋅ 2850 = 5700 kN.
A csavar megnyúlása az előfeszítő erő hatására:
𝐹 5700000
𝜆1 = 𝑣 = 6 = 0,7147 mm,
𝑠1 7,976⋅10
ahol s1 a csavar rugómerevsége.
A csavar négy különböző keresztmetszetű szakaszból áll, ezért az áttekinthetőség érdekében a
rugómerevséget táblázatosan célszerű kiszámítani. Az egyes szakaszok sorba kapcsolt rugórendszerként
modellezhetők, melynek eredő rugómerevsége s1:
1 1 1 1 1
= + + +
𝑠1 𝑠11 𝑠12 𝑠13 𝑠14
külső belső rugómerevség

hossz rugómerevség
sorszám átmérő átmérő reciproka Megjegyzés
[mm] [N/mm]
[mm] [mm] [mm/N]
1 216,102 90 105 60632855,09 1,64927E-08 menetes szakasz
2 220 90 491 13537321,09 7,38699E-08
3 240 90 200 40821069,54 2,44972E-08
4 220 0 84 95033177,77 1,05226E-08
összesen: 1,25382E-07
eredő rugómerevség s1[N/mm] 7975603,484
A menetes szakasz hossza az ábra alapján: 25+204/3=105 mm
A közrefogott elem összenyomódása:
𝐹 5700000
𝜆2 = 𝑣 = 6 = 0,1969 mm,
𝑠2 28,94⋅10
ahol s2 a közrefogott elem rugómerevsége.
Az s2 rugómerevség kiszámításához meg kell határozni az egyenértékű testet a közrefogott elemre.
Az ábrán léptékhelyesen, vízszintes vonalkázással felrajzoltuk az egyenértékű testet. Mint az ábrán
látható a 31-ban megrajzolt kúpok kifutnak az
alkatrészből, ezért a további szakaszon az alkatrész
120
határát tekintjük az egyenértékű test határának.
A három szakasznak megfelelő egyenértékű
keresztmetszetek és hosszak:
54
kereszt-
hossz
sorszám metszet Megjegyzés
2 [mm]
[mm ]
1 87031,64 54 csonka kúp
2 82371,17 86 csonka kúp
3 118073,62 660 henger
660
Az első két szakaszon a számított egyenértékű
keresztmetszeteket-, a 3. szakasz esetén a hengeres cső
keresztmetszetét írtuk be mm2-ben.
Ezekből számított rugómerevségeket a következő
táblázat mutatja:
rugómerevség
rugómerevség
sorszám
86
reciproka
[N/mm] 180
[mm/N]
1 338456368,3 2,95459E-09
2 201138912,1 4,97169E-09 228
3 37568878,55 2,66178E-08
Összesen 3,45441E-08
eredő rugómerevség s2
28948541,07
[N/mm]
Az oszlop megnyúlása a hő hatására:
𝜆𝑡 = 𝛼 ⋅ 𝑙 ⋅ 𝛥𝑡, ahol
 = 0,0115 mm/(m C) az acél hőtágulási együtthatója,
l = 0,8 m a vizsgált szakasz hossza,
t a keresett hőmérséklet különbség.
A hő okozta megnyúlásnak meg kell egyezni a csavar 1 megnyúlása és a közrefogott présfej 2
összenyomódása összegével:
𝜆𝑡 = 𝜆1 + 𝜆2 .
Behelyettesítve:
𝜆1 + 𝜆2 = 𝛼 ⋅ 𝑙 ⋅ 𝛥𝑡,
amelyből a keresett hőmérséklet különbség:
1 1
𝛥𝑡 = (𝜆1 + 𝜆2 ) = (0,7147 + 0,1969)= 99,1 C.
𝛼⋅𝑙 0,0115⋅0,8
7.2 feladat
Az ábrán egy trapéz autóemelő geometriája látható.
Feladatok:
a.) Határozza meg az orsót terhelő erő értékét abban az esetben, ha az emelővel emelhető maximális
tömeg 600 kg!
b.) Számítsa ki az orsó mozgatásához szükséges nyomaték nagyságát, és ellenőrizze szilárdságilag
az orsót n=1,2 biztonsági tényező mellett, ha az anyagának folyáshatára ReH=355 MPa! A
menetes felületek között μ=0,11 súrlódási tényezőt vegyen figyelembe!
6.2. ábra
A Tr12x3 menet méretei MSZ 207 szabvány szerint:

Magátmérő d3 = 8,5 mm
Középátmérő d2 = 10,5 mm
Névleges átmérő d = 12 mm.
Menetemelkedés P= 3 mm.
6.3. ábra
Megoldás
Az orsóerő az autóemelő csuklópontjaira felírható erőegyensúly (ld. az ábrát) alapján
𝐹
𝐹 5 886
𝑡𝑔𝛼 = 2 → 𝐹𝑜 = = = 17 591,4 𝑁,
𝐹𝑜 𝑡𝑔𝛼 𝑡𝑔18,5°
2
ahol:
𝐹 = 𝑚 ∙ 𝑔 = 600 ∙ 9,81 = 5 886 𝑁 az emelőt terhelő maximális erő
120
𝛼 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑔 2
= 18,5° az ábrán jelölt szög, az emelő geometriájából
179,3
A mozgatáshoz szükséges nyomaték

𝑑2
𝑀 = 𝐹𝑜 ∙ ∙ tg(𝛼𝑚 + 𝜌 ′ ) =
2
10,5
= 17 591,4 ∙ ∙ tg(5,2° + 6,5°) = 19 125,8 Nmm
2
ahol:
a menetemelkedési szög:
𝑃 3
𝛼𝑚 = arctan = arctan = 5,2°
𝑑2 ∙ 𝜋 10,5 ∙ 𝜋
a látszólagos súrlódási félkúpszög:
𝜇 0,11
𝜌 ′ = arctan 𝜇′ = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑎𝑛 = 𝑎𝑟𝑐𝑡𝑎𝑛 = 6,5°
𝛽 30°
cos cos
2 2
Az orsóban ébredő húzófeszültség:
𝐹𝑜 𝐹𝑜 17 591,4
𝜎= = 2 = = 203,2 𝑀𝑃𝑎
𝐴 𝑑2 ∙ 𝜋 10,52 ∙ 𝜋
4 4
A csavarásból származó feszültség:
𝑀 𝑀 19 125,8
𝜏= = 3 = = 168,3 𝑀𝑃𝑎
𝐾𝑝 𝑑2 ∙ 𝜋 10,53 ∙ 𝜋
32 32
Redukált feszültség:
𝜎𝑟𝑒𝑑 = √𝜎 2 + 4 ∙ 𝜏 2 = √203,22 + 4 ∙ 168,32 = 393,2 𝑀𝑃𝑎
Az orsó anyagának folyáshatárából a megengedett feszültség :
𝑅𝑒𝐻 355
𝜎𝑚𝑒𝑔 = = = 295,8 𝑀𝑃𝑎
𝑛 1,2
Mivel 𝜎𝑟𝑒𝑑 > 𝜎𝑚𝑒𝑔 , ezért a csavar szilárdságilag nem felel meg.

Gépelemek 1 Példatár

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Gépelemek 1 Példatár

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Gépelemek 1

1.1 Anyaggal záró kötések

1.1.1. Hegesztett kötések

A varrat teherviselő keresztmetszete a gyökméret és a teherviselő varrathossz szorzata:

𝐴𝑣 = 𝑎 ∙ 𝑙 = 12 ∙ 126 = 1512 𝑚𝑚2

tehát a varrat az „A” terhelési esetre megfelel.

tehát a varrat az „B” terhelési esetre is megfelel.

A varrat gyökméretét a háromszög keresztmetszet magasságaként vesszük fel:

𝑙 = 𝐿 − 2𝑎 = 125 − 2 ∙ 12,7 = 99,6 𝑚𝑚

A varrat teherviselő keresztmetszete (mindkét oldalon van varrat!):

𝐴𝑣 = 2 ∙ 𝑎 ∙ 𝑙 = 2 ∙ 12,7 ∙ 99,6 = 2530 𝑚𝑚2

A varrat igénybevétele nyírás, a feszültségvektor iránya egybeesik a varrat középsíkjával:

𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √3𝜏∥2 = √3 ∙ 39,52 = 68,4 𝑀𝑃𝑎

tehát a varrat az adott terhelésre megfelel.

A varrat maximális terhelhetősége a megengedett feszültség értékével számolva:

A varrat gyökméretét itt is a háromszög keresztmetszet magasságaként vesszük fel:

𝑙 = 𝑏2 − 2𝑎 = 100 − 2 ∙ 12,7 = 74,6 𝑚𝑚

A varrat teherviselő keresztmetszete:

𝐴𝑣 = 𝑎 ∙ 𝑙 = 12,7 ∙ 74,6 = 947,4 𝑚𝑚2

A terhelés irányába eső (húzó) feszültség:

Komponensei (sin 45° ill. cos 45°):

tehát a varrat az adott terhelésre nem felel meg.

A varrat maximális terhelhetősége a megengedett feszültség értékével számolva:

𝜎ö = √𝜎⊥2 + 3𝜏⊥2 = √4𝜎⊥2 = 2𝜎⊥ ≤ 𝜎𝑚𝑒𝑔 ,

ebből, az általános húzófeszültség számítását behelyettesítve:

Azaz a kötés legfeljebb kb. 53,6 kN erővel terhelhető.

Válassza ki az alábbi ábra szerinti szelvényekkel kialakított tartóbekötések közül a legnagyobb

A tartót csavarás terheli. Körbehegesztett szelvények csavaró igénybevétele esetén – amennyiben a

A három szelvény keresztmetszete:

𝐴𝑛é𝑔𝑦𝑠𝑧ö𝑔 = 260 ∙ 130 = 33800 𝑚𝑚2 ,

tehát Akör  Aovális  Anégyszög .

𝐴𝑛é𝑔𝑦𝑠𝑧ö𝑔 33800 𝐴𝑜𝑣á𝑙𝑖𝑠 43415,92

A hegesztési varrat igénybevétele húzás.

A varrat teherviselő keresztmetszete:

𝐴𝑣 = 2𝑎(𝑏 − 2𝑎) = 2 ∙ 5 ∙ (50 − 2 ∙ 5) = 400 𝑚𝑚2

és az átlagos (húzó) feszültség a varratban:

A varratban ébredő merőleges feszültség komponensek:

A varrat megfelel, mert σö < σmeg

Az F erő a tartó befogásánál nyíró és hajlító igénybevételt eredményez. A nyíró igénybevételt a

𝑀 = 𝐹 ∙ 𝑙 = 50000 ∙ 0,6 = 30000 𝑁𝑚

A varrat(!) másodrendű nyomatéka annak külső és belső kontúrjával számolva:

A maximális hajlító feszültség:

Ezeket az összehasonlító feszültség összefüggésébe helyettesítve kapjuk a varratban ébredő teljes

Ezzel az összehasonlító feszültség az alábbiak szerint módosul:

𝜎ö = √𝜎⊥2 + 𝜎∥2 − 𝜎⊥ 𝜎∥ + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 ) = √𝜎⊥2 + 3(𝜏⊥2 + 𝜏∥2 )

a csavaró nyomaték az F terhelő erővel egyidejűleg nem engedhető meg.

Az ábrán látható konzolt teljesen zárt, a = 3 mm gyökméretű sarokvarrattal hegesztették a gépváz

Ismertek az alábbi adatok:

A varrat keresztmetszetére hajlítás, csavarás és nyírás hat.2

A hajlítási másodrendű nyomaték (a varrat kontúrjaival számolva!):

Az A pontban a ll feszültségek előjele megegyezik, ezért a mértékadó feszültség a függőleges

A B pontra felírható (a hajlítás két komponenséből és a csavarásból):

= √35,02 + 3 ∙ (35,02 + 18,52 ) = 76,99 𝑀𝑃𝑎

Határozzuk meg az ábrán látható daruhíd hegesztett I szelvényének nyakvarratában ébredő

Ez a feszültség párhuzamos a varrat tengelyével, tehát II.

A nyakvarratban ébredő csúsztatófeszültség (hajlítással párosult nyírás):

Az alábbi ábrán látható ponthegesztett kötés t = 2 mm vastagságú lemezből készül.

Lemez vastagság [mm] 1,5 2 3 4 5

Megjegyzés: A példa tanulsága szerint anyagminőségtől függetlenül csupán a lemez vastagság

1.1.2. Forrasztott és ragasztott kötések

Mivel Fax « Fmeg, a kötés megfelel.

Így a szállítófeszültség (húzófeszültség a faanyagban):

A faanyagra megengedhető húzófeszültség szálirányban: