Hőterjedés

Gyakorló feladatok a hőterjedés témaköréből

Hővezetés
Hőátadás-hőátvitel
Hősugárzás

1/37
Hőterjedés

Hővezetés
1. Egy háromrétegű síkfal 10 mm vastag acél-, 40 mm vastag szovelit és 2 mm vastag
azbesztrétegből áll. Határozzuk meg az egyes rétegek érintkezési felületének hőmérsékletét, ha
az acél külső felületének hőmérséklete 250 °C és a falban levő hőáramsűrűség 230 J/m2s.
(három anyag hővezetési tényezője (W/m.K) mértékegységben, rendre: 45,4; 0,098, 0,12)

Megoldás
Az egyes rétegek hőellenállásai (K/W) mértékegységben rendre: 2,2.10-4; 0,41; 0,017.
Az acél és a szovelit érintkezési felületén a hőmérséklet:
t ac s  t ac,k  q  Rac  250  230  2,2  10 4  249,9  C
o

A szovelit és az azbeszt érintkezési felületén:

t azbs  t ac s  q  Rs  249,9  230  0,41  155,6  C
o

Az azbeszt külső felületén:

t azb,k  t azbs  q  Razb  155,6  230  0,017  151,7  C
o

Ellenőrzésként az azbeszt réteg külső felületén a hőmérséklet a hőellenállások összegeként a

többrétegű sík falra meghatározott eredő hőellenállással:
t azb,k  t ac,k  q  Reredő  250  230  0,427  151,8  C.
o

A minimális eltérés a kerekítésekből adódik!

☺☺☺☺☺☺
2. Egy nagy átmérőjű vízforraló üst 2 cm vastag acélfalának (λ=45,4 W/m.K) vízoldali hőfoka 100
°C és a falban levő hőáramsűrűség 63.103 W/m2. Határozzuk meg az acélfal füstgázoldali
hőfokát,
Számítsuk ki a falban levő hőáramsűrűség változását, ha a vízoldalon 2 mm vastag mészdús vízkő
rakódik le (λvk=1,8 W/m.K). Határozzuk meg a két réteg érintkezési felületének hőfokát is!

Megoldás
Füstgázoldali hőmérséklet:
ac
t ac ,fg  t ac,vg  q 
 ac
 100  63  10 3 
0,02
45,4
 127,8  C
o

A vízkőlerakódás esetén a hőáramsűrűség megváltozik, mert ezúttal a vízkőréteg felületén adódik a

100 oC hőmérséklet, ugyanakkor joggal feltételezhetjük, hogy a füstgázoldali hőátadási viszonyok
változatlansága miatt a füstgázoldali felületi hőmérséklet változatlan marad:

q  
t ac , fg  tvk ,vg 

127,8  100  17916 W 
 2
Re 0,02 0,002 m 

45,4 1,8
A vízkő és az acélfal érintkezési felületén a hőmérséklet:
t ac vk  t ac ,fg  q   Rac  t vk ,vg  q   Rvk  127,8  17916 
0,02
45,4
 119,9  C
o

Megjegyzés:

A vízkő lerakódás nélküli esetben a csőfal átlagos hőmérséklete:

127 ,8  100
t  113,3 oC
2

2/37
Hőterjedés

A vízkő lerakódást figyelembe véve:

127 ,8  119
t  123,3 oC
2
Tehát jelentősen magasabb, ami kedvezőtlenül hat a csőfal anyagának szilárdsági tulajdonságaira!

☺☺☺☺☺☺
3. Egy kályha bélése samott- és vörös téglából, valamint köztük levő kazánsalak töltésből áll. A
samott-tégla, a kazánsalak és a vörös tégla vastagsága rendre 120; 50 és 250 mm,
Hányszorosára kell növelni a vörös tégla vastagságát azért, hogy kazánsalak nélkül is változatlan
hőellenállású maradjon a fal?
A hővezetési tényezők W/m.K mértékegységben rendre: 0,84; 0,29; 0,77.

Megoldás
Az eredő hőellenállás:
0,12 0,05 0,25  m2  K 
Re     0,64  
0,84 0,29 0,77  W 
A vörös tégla réteg szükséges vastagsága a kazánsalak nélkül:
 0,12 
 vt   0,64    0,77  0,383 m  , azaz kb. másfélszeresére kellene növelni a vörös tégla fal
 0,84 
vastagságát!

☺☺☺☺☺☺
4. Határozzuk meg egy hűtőház kétrétegű falában levő hőáram sűrűséget, ha a külső réteg vörös
tégla (250 mm, λ=0,77 W/m.K), a belső réteg pedig száraz parafa (200 mm, λ=0,042 W/m.K). A
parafa mindkét felületét vízszigeteléssel látták el és a szigetelés hőellenállása elhanyagolható.
Számítsuk ki a tégla és a parafa érintkezési felületének hőmérsékletét is, ha a tégla külső
felületének hőfoka 25 °C és a parafáé pedig – 2 °C.

Megoldás
0,25 0,20 K
Eredő hőellenállás: Re    5,1   .
0,77 0,042 W 
t  t  25   2  5,3  W 
A hőáram sűrűség: q  k b   2
Re 5,1 m 
A téglafal és a parafa érintkezésénél a hőmérséklet:
tt  p  tt  q  Rt  t p  q  R p  25  5,3 
0,25
0,77
 23,3  C
o

☺☺☺☺☺☺
5. Hogyan változnak meg az 4. feladatban kapott eredmények, ha a parafát nem szigetelik? Ekkor
ugyanis a levegő nedvessége behatol a parafába és ott a hőfoktól függően lekondenzálódik,
illetve megfagy. A nedves parafa hővezetési tényezője 0,14 W/m.K, a megfagyotté pedig 0,35

3/37
Hőterjedés

W/m.K. A levegő állapota olyan, hogy a harmatképződés 10 °C hőmérsékleten megindul.

Számítsuk ki a nedves és a fagyott parafaréteg vastagságát is. A nedvesség diffúziójával ne
számoljunk.

Megoldás
A falat négy rétegből állóként kell kezelni:
 téglafal, 250 mm,
 száraz parafa, x1
 nedves parafa x2
 fagyott parafa, x3
Természetesen x1+x2+x3= 200 mm
A fenti egyenletben a három ismeretlen rétegvastagság kifejezhető az egyes rétegekben bekövetkező
hőmérsékletváltozással, a hőáram sűrűséggel és az egyes rétegek hővezetési tényezőivel:
x1  x2  x3  
t  10 10  0 0   2
p   np    fp  
q q q
Ebben az egyenletben a hőáram sűrűség valamint a téglafal és a parafa réteg határfelületén kialakuló
hőmérséklet ismeretlen. Ez utóbbi kettő között felírható a hővezetési egyenlet a téglafalra
vonatkoztatva:
25  t
q  t 
t
A két egyenletből az ismeretlen t hőmérséklet kifejezése egyszerűbb, ezért előbb ezt határozzuk meg:
t  10  p  10  np  2   fp    t  25  t
t

t  10 0,042  10  0,14  2  0,35  0,2  0,77  25  t

0,25
0,042  t  0,42  1,4  0,7  0,616  25  t   15,4  0,616  t
15,4  0 ,42  1,4  0,7
t  20 ,85 oC
0,616  0,042
A hőáram sűrűség:
25  20 ,85 W
q  0 ,77   12 ,782
0 ,25 K
A megfagyott parafaréteg vastagsága:
Δt3 2
x3  λ fp   0 ,35   0,05476 m  54,76 mm
q 12,782
Az átnedvesedett parafa réteg vastagsága pedig:
Δt 2 10
x2  λnp   0,14   0,1095 m  109,5 mm
q 12 ,782
és természetesen 35,74 mm marad szárazon, mivel ott a hőmérséklet magasabb mint a harmatponti
hőmérséklet.

☺☺☺☺☺☺

4/37
Hőterjedés

6. Ha ugyanazon többrétegű sík falra többször kell hővezetési feladatot megoldani, akkor a
számítások egyszerűsítésére célszerű az eredő vagy egyenértékű hővezetési tényezőt
alkalmazni.
Határozzuk meg egy kazán falának egyenértékű hővezetési tényezőjét, ha a fal 3 mm vastag
vaslemez, 25 mm vastag azbesztlemez és 250 mm vastag téglafal rétegekből áll. (A hővezetési
tényezők W/m.K mértékegységben rendre:45,4; 0,098; 0,77)

Megoldás
Az egyenértékű hővezetési tényező a következő módon értelmezhető egy több rétegű sík fal esetében:
n n n

 t  t  t i i i
q  e  i 1
 i 1
 i 1
n n
i Re

i 1
i 
i 1 i

Innen pedig az egyenértékű hővezetési tényező több rétegű sík fal esetén:

i 3 i 3

i  i
 W 
e  i 1
 i 1
 0,492  
Re i 3
i  m K 

i 1 i

☺☺☺☺☺☺
7. Számítsuk ki egy transzformátor vasmagjának hővezetés szempontjából érvényes egyenértékű
hővezetési tényezőjét
 1. a rétegekre merőleges,
 2. a rétegek hossza mentén.
A vasmag 200 db 0,5 mm vastag vaslemezből áll és a lemezek között 0,05 mm vastag szige-
telőpapír réteg van.
A feladatot a hőellenállások segítségével oldjuk meg. A 2. esetben tételezzük fel, hogy csak a
rétegek hosszúsága mentén van hőfokváltozás. (A vasmag és a szigetelő papír hővezetési
tényezője W/m.K mértékegységben rendre: 59,4; 0,14)

Megoldás
A rétegekre merőleges irányban sorba kapcsolt hőellenállásokkal (vas+papír rétegek) van dolgunk,
azaz az eredő hőellenállás
200
δ   0,5 10 3 0 ,05 10 3   m2  K 
Re,    i   200    0,0731  
i 1  λi   59,4 0,14   W 
Az egyenértékű hővezetési tényező a rétegekre merőlegesen:
200 200

 δi δ i
200  0 ,5  0 ,05 10 3  W 
λe  i 1
 i 1
  1,505  
Re 200
i 0 ,0731  mK 

i 1 i
A rétegekkel párhuzamosan a hőellenállások párhuzamosan vannak kapcsolva. Ekkor a vaslemezeken
átmenő hő:

5/37
Hőterjedés

t
Q vas  vas   b   vas  200 W  , ahol l a lemezek hossza (a hőáram irányával egybe eső méret) b
l
pedig szélessége (a hőáram irányára merőleges méret).
Hasonló módon a papírrétegeken a hosszuk irányában átmenő hő:
t
Q papír   papír   b   papír  200 W  .
l
Itt feltételezzük, hogy a papír és a fém rétegek két végén azonos hőmérsékleteket találunk, hiszen a
rétegek csekély vastagsága miatt nehéz lenne elképzelni mást!
Tekintettel arra, hogy a két hőmennyiség összege a teljes hőmennyiség, ami viszont az egyenértékű
t
hővezetési tényezővel: Q  e ,h   b   vas   papír  200 W  az egyenértékű hővezetési tényező
l
hosszanti irányban:

e ,h 
 vas   vas   papír   papír   W 
 54  .
 vas   papír   m K 
Hasonló esetekben tehát a párhuzamos rétegek egyenértékű hővezetési tényezője:
n

     i i
e,h  i 1
n

  
i 1
i

Más úton is eljuthattunk volna erre az eredményre! Gondoljuk meg, hogy keresztirányban a
hőellenállás a párhuzamosan „kapcsolt” vas-papír rétegek hőellenállásával egyenlő és azt is
figyelembe kell venni, hogy a vas és a papírréteg vastagsága nem azonos, bár a többi méretük
megegyezik. Ebből következik, hogy ezúttal a hőellenállás nem vonatkozhat 1 m2-re
1 l  1 
Re    
    b  200  vas   vas   pap   pap 
   
 1  1 
 l   l 
   b    200     b    200 
 vas vas   pap pap 
l 1 l 1
Re    
b  200 n
b  200 29,707
 
i 1
i i 

Felhasználva, hogy az egyenértékű hővezetési tényezővel és az eredő hőellenállással hogyan írható fel
a vezetéssel továbbított hő:
t t
Q   e   b  200   vas   p 
Re l
l l 29 ,707  W 
λe     54  
b  200  Re  δvas  δ p  b  200  l

1
 δvas  δ p  0 ,5  0 ,05  mK 
b  200 29 ,707

☺☺☺☺☺☺
8. A szilárd testek hővezetési tényezőjének meghatározására szolgáló készülékekben a vizsgálandó
anyagból készített kör keresztmetszetű próbatestet két különböző hőfokú felület között
helyezik el, A próbatest átmérője 12 cm és a felületek hőfoka 180 °C ill. 30 oC. A próbatestben

6/37
Hőterjedés

levő hőáram 58 J/s. Határozzuk meg a vizsgálandó anyag hővezetési tényezőjének

meghatározásában elkövetett hibát, ha a próbatest és a készülék fala között - a nem megfelelő
illesztés következtében, próbatest mindkét illesztési felületén, a teljes felület kb. 38%-án
átlagosan 0,1 mm vastag légrés keletkezik. A levegő hővezetési tényezőjét a légrésben a
felületek hőfokán vegyük, így (W/m.K) mértékegységben a melegebb oldalon 0,03722 a
hidegebb oldalon 0,0264.

Megoldás
Hibátlan illesztés esetén a hővezetési tényező:
Q   58    4  W 
   34,2    
t  A 180  30  0,12  
2
 mK 
Mivel nem adott a próbatest vastagsága, így a hővezetési tényező csak paraméteresen adható meg!

A tökéletlen illeszkedés hatását úgy vehetjük figyelembe, mintha a hőáramlás két egymással
„párhuzamos falon” át valósulna meg, melyeknek a hőellenállása különböző. Az egyes „falakon” a hő
áram persze különböző, de összegük nyilván a megadott érték. Tehát a következő egyenletek írhatók
fel
J
Q  Q1  Q 2  58  
s
t J
Q1   pt   Apt  1  x   
 pt s
t  J
Q 2   Apt  x  
 pt  lr  s
  lr
 pt lr m
lr h
Az egyenletekben a ’pt’ index a próbatestre utal, az ’lr’ index a légrésre utal, az ’x’ pedig a pontosan
nem illeszkedő felület-hányad. Δt a feladatban megadott hőmérsékletek különbsége, Δt’ pedig a
pontosan nem illeszkedő felületek esetében a hőmérsékletkülönbség, mely a légrések miatt
valamilyen mértékben nagyobb az előzőnél.

Ha feltételezzük, hogy a próbatest jó hővezető képességű felületek közé van beillesztve és a pontosan
nem illeszkedő felületdarabok véletlen szerű eloszlásban helyezkednek el, akkor jó közelítésnek
vehető, hogy Δt≈Δt’. Így
t t J
Q   Apt  x   Apt  1  x   
 pt  lr  lr  pt s
 
 pt lr m
lr h
 pt
A könnyebb kezelhetőség érdekében a δ/λ törtek helyett a hőellenállásokat írjuk be az egyenletbe
t t J
Q   Apt  x   Apt  1  x   
R pt  Rlr ,m  Rlr ,h R pt s
Az egyenlet láthatóan másodfokú az ismeretlen, ill. mérendő Rpt hőellenállásra.
180  30 0,12 2   180  30 0,12 2   J
58    0,38    1  0,38  
R pt  2,6867 10 3  3,7879 10 3 4 R pt 4 s
0,64433 1,0513 J
58  3
  
R pt  6,4746 10 R pt s

7/37
Hőterjedés

  
58  R pt  R pt  6,4746 103  0,64433  R pt  R pt  6,4746 103 1,0513  J
 
s
2 J
58  R pt  0,3755  R pt  0,64433 R pt  1,0513  R pt  6,8067 10-3  
s
2 J
58  R pt  1,3191 R pt  6,8067 10-3  0  
s

R pt 

1,3191  1,31912  4  58  6,8067 10-3  0, 5
J
 
2  58 s
1,3191  3,3192 0,5
J
R pt   
2  58 s
A két gyök közül csak az egyik pozitív, tehát a próbatest hőellenállása 0,027077 m2·K/W.
Végül a próbatest hővezetési tényezője 36,932·δ
Az elkövetett hiba:
 36,932  34,2   36,932
  1   1  0,07988  kb. 8 %
 34,2  34,2
Érdemes megjegyezni, hogy a maximális hiba, azaz amikor a mindkét illeszkedő felületen gyakorlatilag
teljes a légrés, kb. 28,4 %

☺☺☺☺☺☺
9. Számítsuk ki egy kályha 36 cm vastag téglabélésében levő hőáramsűrűséget ha a tégla


hővezetési tényezője   0,465  1  1,28  103  t    mW K  függvény szerint változik. A
 
téglafal külső felületének hőmérséklete 50 °C, a belsőé pedig 800 °C.

Megoldás

q   t  
dt
dx
 
  0,465  1  1,28  103  t  
dt  W 
 
dx  m 2 
tf 2
1
  W 
q     0,465  1  1,28 10 3  t  dt  2 
δ tf1

m 
vagy végrehajtjuk az integrálást és megkeressük a függvényértéket, vagy pedig a két megadott
hőmérsékleten kiszámítható hővezetési tényezők átlagértékével, mint állandó hővezetési tényezővel
számolunk. Tekintettel arra, hogy a hővezetési tényező a hőmérséklettel lineáris kapcsolatban van ez
a feltételezés teljesen megfelelő.
Az utóbbi megoldást választva

q 
   
t 0,465  1  1,28 103  tb  0,465  1  1,28 103  tk

   W 
 2 m 
2

800  50 0,941  0,495 W 

q    1495,83  2 
0,36 2 m 
Ha pontosan kívánunk számolni akkor
t 50 50
0,465  t2 
q
0,465
0,36 t 800

  1  1,28 10 3  t  dt      t  1,28 10 3  
0,36  2  800

8/37
Hőterjedés

0,465  502   8002  W 

q   50  1,28 103     800  1,28 103    1495,75  2 
0,36  2   2  m 
Eltérés nincs a két eredmény között!

☺☺☺☺☺☺
10. Számítsuk ki a hőáram sűrűséget egy kemence két egyenlő vastag (25 cm) rétegből álló falában,
valamint a rétegek érintkezési felületének hőmérsékletét, ha az egyik réteg krómmagnezit

  4,27  1  0,14  103  t  

 W 
(hővezetési tényezője  ); a másik réteg téglafal
 m K 
  W 
(hővezetési tényezője   0,465  1  1,28  103  t   ). 
 m K 
A krómmagnezit külső felületének hőmérséklete 1000 °C, a tégláé pedig 0 °C.

Megoldás
Mindkét rétegen azonos hőáram megy át, amit a réteg felületén érvényes hőmérsékletekkel számított
átlagos hővezetési tényezők segítségével lehet felírni.
  
4,27  1  0,14  103  1000  1  0,14  103  t    
0,465  1  1,28 103  t  1  1,28  103  0 
W 
q   1000  t    t  0  2 
2  0,25 2  0,25 m 
4 ,27  1  0 ,14  10 1000  1  0,14  10  t   1000  t   0,465  1  1,28  10  t   1  1,28  10  0  t  0
3 3 3 3

  
9,183  0,86  1  0,14 103  t  1000  t   1  1,28 103  t  1  t
7 ,897  9,183  1,286 10 3
 t  1000  t   2  t  1,28  10  t
3 2

3 3
17080  1,286  t  17,08  t  1,286  10  t  2  t  1,28  10  t 2
2

A két réteg elválasztó felületén lévő ismeretlen hőmérsékletre vonatkozóan ez egy másodfokú
egyenlet. Tekintettel azonban arra, hogy a másodfokú tagok együtthatói gyakorlatilag azonosak, az
egyenletet elsőfokú egyenletként is kezelhetjük.
17080  20,37  t
Így az elválasztó felületen a hőmérséklet 838,5 oC.
Ezt követően a hőáram sűrűség kiszámítása már nem okoz nehézséget, mert a fenti levezetésből pl.
2  t  1,28 103  t 2 2  838,5  1,28 103  838,52 W 
q    5154  2 
2  0,25 2  0,25 m 

☺☺☺☺☺☺
11. Egy 25 mm külső átmérőjű és 300 °C hőmérsékletű vascsövön 13 mm vastag elsődleges
hőszigetelés (hővezetési tényező 0,435 W/m.K) van. A szigetelt csövet kiegészítő szigeteléssel
kell ellátni úgy, hogy a külső felületi hőmérséklet ne legyen magasabb 40 oC-nál és a kiegészítő
szigeteléssel ellátott cső külső átmérője nem lehet több, mint 100 mm!
A környezeti hőmérséklet 20 oC és a külső környezet felé irányuló hőátadás tényezője becslés
alapján 10 W/m2.K.
Határozza meg az elsődleges szigeteléssel ellátott cső külső felületének hőmérsékletét és a
méterenkénti hőveszteséget ebben az esetben! Legalább mekkora legyen a kiegészítő
szigetelésre használt szigetelőanyag hővezetési tényezője? Mekkora lesz ebben az esetben a
két szigetelő réteg érintkezési felületén a hőmérséklet?

9/37
Hőterjedés

Megoldás
Az elsődleges szigeteléssel ellátott cső külső felületének hőmérsékletét az elsődleges szigetelésre felírt
hővezetési és a környezet felé történő hőátadásra felírt összefüggésekből lehet kiszámítani.
2  π  t f  t szk1  λesz  W 
  , ill. Q   k  t szk1  t körny  d szk    
W 
Q 
d  m m
ln eszk 
 d eszb 
A két egyenletből a keresett külső felületi hőmérséklet 217,5 oC, továbbá a méterenként hőveszteség
kb. 316 W/m.
A kiegészítő szigetelés minimálisan szükséges hővezetési tényezője akkor elegendő, ha a szigetelt cső
külső átmérője éppen 100 mm, azaz a pótlólagos szigetelés vastagsága:
(100-(25+2·13))/2=29,5 mm.
A kiegészítő szigeteléssel ellátott cső méterenkénti hővesztesége csökkeni fog:

Q    k  t szk 2  tkörny  d szk 2    10  40  20  0,1    62,8  

W 
m
Ennek ismeretében kiszámíthatjuk a két rétegű hőszigetelés eredő hőellenállását:
2  π  t f  t szk 2  2  π  300  40  m K 
Re     26  
Q 62,8  W 
Mivel az előzetes hőszigetelés hőellenállása kiszámítható, meghatározhatjuk a másodlagos
hőszigetelés hőellenállását, mely tartalmazza a keresett hővezetési tényezőt:
d   25  2 13 
ln szk1  ln 
d
 Re  Rsz1  26   szb1   26  
25   24,36  m  K 
Rsz 2  
1 0,435  W 
A pótlólagos szigetelés hővezetési tényezője legalább:
d 
ln szk 2  ln 100 
d 25  2 13   mK 
2   szb 2     0,02764  
Rsz 2 24,36  W 
A kiegészítő szigetelés felszerelése után az elsődleges szigetelés felületi hőmérséklete megváltozik
d   100 
Q   ln szk 2  62,8  ln 
 1  t szk 2 
t szk  d szb 2 
2  π  λ2
 40   25  2 13 
2  π  0,02764
 283,6  C
o

☺☺☺☺☺☺
12. Egy hűtőgép ammóniák vezetékét 50 mm vastag üvegvatta szigeteléssel látjuk el, Az acélcső
külső-, ill. belső átmérője 30, ill. 20 mm. Az acélcső belső felületének hőmérséklete -10 °C, a
szigetelés külső felületéé pedig +20 °C. Számítsuk ki a hőáramot a cső egy méteres szakaszán,
valamint az acélcső falán történő hőfokesést. Vázoljuk a szigetelő rétegben kialakult
hőfokeloszlási képet! Hogyan alakulna a hőfokeloszlási kép, ha a csővezeték belső felülete lenne
a nagyobb hőmérsékletű? Az acél és a szigetelő anyag hővezetési tényezője W/m.K
mértékegységben rendre: 45,4; 0,037.

Megoldás

10/37
Hőterjedés

2   1 t 2   1 20   10 W 

Q    4,77  
1 d  1 d  1  30  1  130  m
 ln ka    ln ksz   ln    ln 
a  d ba  sz  d bsz  45,4  20  0,037  30 
d  1
1
t a  Q   ln ka  
a  d ba  2  
 4,77 
1  30  1
 ln  
45,4  20  2  
 0,00678  C
o

☺☺☺☺☺☺
13. Egy 25 mm külső átmérőjű és 300 °C hőmérsékletű vascsövet úgy kell szigetelni, hogy a
szigetelés vastagsága ne legyen nagyobb, mint 55 mm és külső felületének hőmérséklete pedig
ne emelkedjék 40 °C fölé. A csövet körülvevő környezet hőmérséklete 20 °C és a szigetelés külső
falára vonatkozó hőátadási tényezője 10 W/m2.K.

Megoldás
A hőáram a szigetelés külső felületére vonatkozó hőátadási tényező ismeretében:
W 
Q   k  t  d ksz    l  10  40  20  0,135   1  84,8  
m
1 d  1 1  135  1  W 
sz  Q   ln ksz    84,8   ln   0,0875  
t sz  dbsz  2   300  40  25  2    mK 
A szigetelés hővezetési tényezője a kiszámított értéknél nagyobb nem lehet. Az alkalmas anyag pl. az
üvegvatta.

☺☺☺☺☺☺
14. Egy dk/db=24/20 mm/mm átmérőjű vascsőben olajos víz áramlik és ennek következtében a falon
0,5 mm vastag olajréteg (=0,175 W/m.K) alakult ki. Határozzuk meg a csőfal hővezetési
ellenállásának megnövekedését.

Megoldás
Az eredeti hőellenállás az olaj jelenléte nélkül:

11/37
Hőterjedés

d 
ln ak  ln 24 
d 20  mK 
Ra   ab       0,004016  
a 45,4  W 
A megváltozott hőellenállás, immár két réteggel kell számolni:
d  d 
ln ak  ln ok 
d
Re   ab    ob
d   mK 
 
a o  W 
 24   20 
ln  ln 
20 19  mK 
Re        0,004016  0,2931  0,2971  
45,4 0,175  W 
R 0,2931
A növekedés relatív értéke az eredeti hőellenállásra vonatkoztatva:   72,98
R 0,004016

☺☺☺☺☺☺
15. Egy cső anyagának hővezetési tényezője a hőmérsékletnek  = (t) függvénye. Írjuk fel a falban
levő hőáramsűrűséget!

Megoldás
r t
dt k
dr k

q  2    r  l    , ahonnan Q    2    l     dt
dr rb
r tb

Integrálás és átalakítás után

2    l  t  1 k  2    l  t
t t
2  l k

Q     dt        dt    k W 
 dk  tb  d k   t t b 
  dk 
ln  ln  ln 
d
 b d
 b  db 
Tekintettel arra, hogy a k közepes hővezetési tényező a sík falaknál kapott integrál középértékkel
megegyezik, ezúttal is igaz, hogy lineáris hőmérsékletfüggés esetén a két hőmérsékleten számított
hővezetési tényező számtani átlagával lehet/kell számolni!

☺☺☺☺☺☺
16. Egy 10 cm külső átmérőjű és 180 °C felületi hőmérsékletű gőzvezetéket 7,5 cm vastag
salakvattával szigetelünk. A hőszigetelő réteg külső felületének hőmérséklete 30 °C. A salakvatta
hővezetési tényezője a hőmérsékletnek lineáris függvénye, nevezetesen:

  0,066  1  2,262  10 3  t  

 W 
 . Határozzuk meg a csővezeték 1 m hosszú
mK 
szakaszának hő veszteségét.

Megoldás
A hővezetési tényező hőmérséklettől való lineáris függés következtében a közepes hővezetési tényező
a két hőmérsékleten számított hővezetési tényezők számtani átlaga, azaz 0,08168 W/m.K.
Természetesen ugyanazt a közepes hővezetési tényezőt kapjuk, ha az összefüggésbe a hőmérsékletek
átlagát helyettesítjük.

12/37
Hőterjedés

Az egy méteres csőszakaszra vonatkozó hőáramsűrűség pedig

2  π  λ  Δt 2  π  0,08168 150 W 
Q    83,97  
 dk   25  m
ln  ln 
 db   10 

☺☺☺☺☺☺
17. Egy gömb alakú fal anyagának hővezetési tényezője a hőmérsékletnek =(t) függvénye. Írjuk
fel a falban levő hőáramot.

Megoldás
A Fourier-féle egyenlet ezúttal:
dt
Q  4    r 2   t  
dr
A szétválasztás és az integrálás után a sík és a hengeres fal esetén alkalmazottakat követve:
d  d    k  t
Q  b k  2 W 
d k  db 
Ebben az összefüggésben a k ismét a hőmérséklet függvényében számított integrál-középérték, ami
a hővezetési tényező lineáris hőmérsékletfüggése esetén a két hőmérséklet szerint számított
hővezetési tényezők számtani átlaga.

☺☺☺☺☺☺

13/37
Hőterjedés

Hőátadás – Hőátvitel
(Megjegyzés: a feladtok megoldásánál a hőátadási tényező számításához a különböző esetekben alkalmazott
összefüggéseket tartalmazó segédletet lehet használni!)

1. 20 °C hőmérsékletű környezetben levő 0,76 m2 fűtőfelületű villamos fűtőtest 500 W/m2

teljesítményt ad le, miközben felületének hőmérséklete állandó, 150 °C. Határozzuk meg a
fűtőtest felületének hőmérsékletét, ha 400 W villamos teljesítményt vesz fel és a környezet
hőfoka 25 °C. A hőcserével kapcsolatos egyéb körülmények mind a két esetben ugyanazok.

Megoldás

A villamos fűtőtest felől a környezet felé a hő hőátadással terjed.

Newton törvénye értelmében:

q    t f  t k    
q 500  W 
  3,85  2 
t f  tk  150  20 m K 
Ha megváltozik a hő teljesítmény és a környezet hőfoka, akkor változatlan hőátadási viszonyok mellett
a felületi hőmérséklet:
 400 
0,76 
t f  t k 
q
α
 25  
3,85
 161,7  C
o

☺☺☺☺☺☺
2. Egy 3 m átmérőjű csőben 400 oC hőmérsékletű, 1,013 bar nyomású levegő áramlik 2 m/s
sebességgel. A kísérleti cső átmérője 15 cm az áramló levegő 10 oC hőmérsékletű és 1,013 bar
nyomású. Milyen sebességet kell alkalmazni a kisminta kísérletnél akkor, ha a két áramlás
hasonlóságát akarjuk biztosítani?
Gázok csövekben történő áramlása esetén ajánlott kriteriális egyenlet (segédlet 1a eset szerint):
0 , 054
 L
Nu  0,032  Re  Pr   
0 ,8 0,3
.
d

Megoldás
Tekintettel arra, hogy a hőátadás azonos összefüggés alapján számítható, tehát a termikus hasonlóság
feltétele a Nusselt-számok azonossága.
Feltételezve, hogy mind a minta mind a valós berendezés esetén a hossz és az átmérő viszonyszáma
azonos, elegendő a Pr- és a Re-számokkal foglalkoznunk.
A Pr-szám mindkét (valóság és minta) esetre táblázatból meghatározható: 400 oC-on 0,6801 ill. 10 oC-
on 0,7126
Ilyen módon az azonos Nu-szám feltétele:
0,3
0, 8 0,8  c d m   0,7126  0,8
Rev  0,6801  Rem  0,7126
0, 3 0, 3
azaz  v v       1,018  1
 v cm  d m   0,6801 
Ebből következik, hogy a Re-számoknak is egyezniük kell! Behelyettesítve az ismert mennyiségeket
cv  d v m 23 14,21106 m
cm      9,09  
v d m 62,53 10 6
0,15 s

14/37
Hőterjedés

☺☺☺☺☺☺
3. Számítsuk ki a közepes hőátadási tényezőt a következő mérési eredmények alapján. A mérést 1
cm belső átmérőjű és 20 cm hosszú csőben végeztük. A csőben 25 oC hőmérsékletű víz áramlik
0,03 m/s sebességgel. A csőfal belső felületének hőfoka 30 oC és a cső egész felületén 12,8 W
hőmennyiség áramlik át. Határozzuk meg az áramlás jellegét.

Megoldás
A hőátadó felület nagysága ismeretében a Newton-féle hőátadási egyenlet alapján a közepes
hőátadási tényező könnyen kiszámítható:
Q 12,8  W 
k    407  2 
A  t fal  tlev  0,01    0,2  30  tlev   25 m K 
Az áramlás jellegének meghatározása a Re-szám alapján történik, melyhez a kinematikai viszkozitást a
fal és a levegő hőmérsékletének átlagán felvéve:
cd 0,03  0,01
Re    323 tehát az áramlás lamináris.
 0,9279  10 6

☺☺☺☺☺☺
4. Egy 5 mm átmérőjű és 90 °C állandó hőmérsékletű alumínium vezetékre merőlegesen 1,01 bar
atmoszférikus nyomású és 10 °C hőmérsékletű levegő áramlik 1 m/s sebességgel. Határozzuk
meg a vezeték és a légáram közötti hőátadási tényező értékét.

Megoldás
Az anyagjellemzők meghatározásához a vonatkoztatási hőmérséklet:
t f  t 90  10
2

2
 50 oC  
cd 1  0,005
Az áramlásra jellemző Re-szám: Re    278,7 , tehát lamináris áramlás
 17,94 10 6
Az ajánlott összefüggés a segédlet 45. sorszám alatt megjelölt esete szerint: Nu  Φ  Gr  Pr .
2
 
A Nu-szám meghatározása ebben az esetben a Gr-, és a Pr-szám négyzetének függvényében
lehetséges.
 2    t  d 3  g 1,0932  3,21103  80  0,0053  g
Gr    997,93
2 19,57 106 2
a Pr-szám 0,7095.
 
lg Gr  Pr 2  lg 502 ,35  2,701
A Nu-szám logaritmusa a segédlet 45. szám alatt található összefüggése szerint (lineáris
interpolációval!):
2,701  2
lg  Nu   0,33   0,456
32
azaz a Nu=2,857.
Ebből a keresett hőátadási tényező:
Nu  λ 2,857  0,0278  W 
α   15,88  2 
d 0,005 m K 

15/37
Hőterjedés

☺☺☺☺☺☺
5. A villamos légmelegítő 1 mm átmérőjű króm-nikkel vezetékét 0 °C hőmérsékletű légáram hűti
szabad áramlással. Számítsuk ki a vezetéken átfolyó áramerősséget, ha a vezeték hőmérséklete
1000 °C és a fajlagos ellenállása 1,1 ohm.mm2/m.
A feladat megoldásánál a sugárzásos hőcserével ne számoljunk.

Megoldás
A vonatkoztatási hőmérséklet 500 oC. Az ajánlott összefüggés a segédlet 45. sorszám alatt megjelölt

esete szerint: Nu  Φ  Gr  Pr
2

1
 1000  0   0,0013  9,81
  t  d 3  g 500  273
A Gr-szám: Gr    2,06
2 78,48  10 6 2
A Pr-szám (táblázatból): 0,72
A Gr-szám és Pr-szám négyzete szorzatának tízes alapú logaritmusa 0,003891≈0
Így a Nu-szám tízes alapú logaritmusa 0,02 azaz a Nu-szám: 1,047
Nu   1,047  0,05699  W 
A hőátadási tényező így     59,67  2 
d 0,001 m K 
A hőáramsűrűség: q    t f  t   59,67  1000  0   59,67  2 
 kW 
m 

 l
Az árammal átfolyt vezető hőmérlege: d    l  q    R   
2 2

d 2 
4
d    q
3
0,001    59,67 103
2 3 2
Rendezés és egyszerűsítés után     11,56  A
4  4 1,1 10 6

☺☺☺☺☺☺
6. Egy nagy tartályban levő 6 cm külső átmérőjű, 120 oC felületi hőmérsékletű, vízszintes csövekkel
20 oC hőmérsékletű pakurát melegítenek. Határozzuk meg a csőfal és a pakura közötti hőátadási
tényező értékét, ha a határréteg közepes hőmérsékletén (70 oC) a pakura anyagi jellemzői a
következők: cp=1,89 kJ/kg.K; ρ=900,9 kg/m3; =0,173 W/m.K; =0,002 m2/s; =0,0003 1/K

Megoldás
A segédlet 41b sorszám alatti esete szerint Nu  0,530  Gr  Pr 
0, 25

  t  d 3  g 3 104 100  0,063 10

Gr    16,2
2 0,0022
ν 0,002
Pr    900,9 1890  19680
a 0,173
Gr  Pr  16,2 19680  3,188 105
Nu  0,530  Gr  Pr 
0, 25

 0,53  3,188 105 
0 , 25
 12,59

16/37
Hőterjedés

 d Nu   12,59  0,173  W 
Nu     36,3  2 
 d 0,06 m K 

☺☺☺☺☺☺
7. Határozzuk meg az áramlás jellegét és számítsuk ki a 60 oC közepes hőmérsékletű víz vízszintes
csőben történő áramlása esetén a hőátadási tényező értékét, ha a cső belső átmérője 10 mm,
hossza 2 m. A csőfal közepes hőmérséklete 20 oC és a víz sebessége 0,18 m/s.

Megoldás
A feladat megoldás során minden anyagi jellemzőt a fal és a víz hőmérsékletének átlagán, azaz 40 oC-
on kell kivenni az anyagjellemző táblázatokból.
Az áramlásra jellemző Re-szám:
c l 0,18  0,01
Re    2736
 0,658 10 6
tehát az áramlás átmeneti jellegű a lamináris és a turbulens áramlás között.
A Pr-szám:
ν 0,658 10 6
Pr    4,346
a 0,1514 106
A Nu-szám kiszámítására használható összefüggés (segédlet 2. sorszám alatti eset):
 13   d  3    k
2 0 ,14
 23 
Nu  0,116   Re  125   Pr  1       
    l     f 

 
Behelyettesítés után
1  
2
 4 0 ,14
 2
   0, 01  3   4,669  10 
 
Nu  0,116   2736  125   4,346  1  
3 3
    4 
  12,36
    2    10,02 10 
 
A hőátadási tényező pedig
 d Nu   12,36  0,628  W 
Nu     776,2  2 
 d 0,01 m K 

☺☺☺☺☺☺
8. A rádióadó indukciós tekercse egy 300 mm középátmérőjű spirál alakú csőből készült, melynek
belsejében hűtővíz folyik.
Határozzuk meg a tekercs fala és az áramló víz közötti hőátadási tényezőt, ha a cső belső
átmérője 12 mm. A víz közepes sebessége és hőmérséklete 0,6 m/s és 50 °C.

Megoldás
Az ismertetett módszer és összefüggések a segédletben nem szerepelnek!
A spirális csövekben, ha d/D>0,0004, az áramlás jellege szerint három tartományt különböztetnek
meg:
- 0 ,5
d
a) Re  Re kr1  11,6    az áramlás lamináris, az egyenes csövekben lamináris áramlásra
D
érvényes összefüggéseket lehet alkalmazni,

17/37
Hőterjedés

0,28
d
b) Re kr1  Re  Re kr2  18500    a lamináris áramlásra másodlagos áramlás
D
szuperponálódik, az egyenes csövekben turbulens áramlásra érvényes összefüggéseket lehet
alkalmazni még akkor is, ha a Reynolds-szám kisebb mint 10000,
c) Re  Re kr2 ill. általában 105 érték felett az egyenes csövekhez hasonló, de korrigált
 d
összefüggéssel a következők szerint Nu  0,021  Re 0,8  Pr 0, 43  1  1,77  
 R
Tekintettel arra, hogy az indukciós tekercsre nézve d/D=0,04, a fentiek szerint járhatunk el.
cd 0,6  0,012
Az áramlásra jellemző Re-szám Re    13000
 0,554 106
A két kritikus érték:
-0,5
 12 
Re kr1  11,6     58
 300 
0,28
 12 
Re kr2  18500     7511
 300 
Mivel az adott esetben érvényes Re-szám nagyobb, mint a Rekr2, az egyenes csövekre érvényes
összefüggéseket lehet használni. A Nu-szám értéke
 12 
Nu  0,021 130000,8  3,570, 43  1  1,77    71,2
 150 
Nu   71,2  0,641  W 
Innen a hőátadási tényező:     4340  2 
d 0,012 m K 

☺☺☺☺☺☺
9. Határozzuk meg egy 17 mm belső átmérőjű, 2 m hosszú kondenzátorcsőben 2 m/s közepes
sebességgel áramló 20 °C hőmérsékletű víz és a csőfal közötti hőátadási tényező értékét. A
számítást először azt feltételezve végezzük el, hogy a hőáram a faltól a folyadék felé irányul,
majd pedig azt feltételezve, hogy a folyadéktól a fal felé.

Megoldás
Ezúttal nincs információ a hőátadásban résztvevő felület hőmérsékletéről, így az anyagjellemzőket a
megadott 20 oC hőmérsékleten kell figyelembe venni.
A Re-szám: 34000, tehát az áramlás stabilan turbulens (Re>10000).
Hőáram a faltól a folyadék felé (fűtés!). Az alkalmazható összefüggés a segédlet 1b sorszám alatti esete
szerint:
0 , 054 0, 054
 2 
0,8 L
Nu  0,032  Re  Pr   
0 ,8
 0,032  3,4  10 3  7,010,37  
0 , 37
    33,99
d   0,017 
Nu   33,99  0,598  W 
A hőátadási tényező     1195  2 
d 0,017 m K 
Hőáram a folyadéktól a fal felé (hűtés!)
0, 054 0 , 054
 2 
L
Nu  0,032  Re  Pr   
0 ,8 0,3

 0,032  3,4  10 
3 0 ,8
 7,01
0,3
   29,65
d   0,017 

18/37
Hőterjedés

Nu   29,66  0,598  W 
A hőátadási tényező     1043  2 
d 0,017 m K 
Mint látható egyáltalán nem mellékes körülmény a hőáram iránya!

☺☺☺☺☺☺
10. Határozzuk meg egy 3 m hosszú és 20x20 mm keresztmetszetű csatornában áramló 0,98 bar
nyomású és 60 °C közepes hőmérsékletű víz és a fal közötti hőátadási tényezőt, valamint a
hőáramot, ha a víz közepes sebessége 1 m/s és a fal hőmérsékletet 20 oC.

Megoldás

Ebben az esetben se feledkezzünk meg arról, hogy az anyagi jellemzőket a két adott hőmérséklet
átlagának megfelelő 40 oC hőmérsékleten kell figyelembe venni.
A 0,02  0,02
Az egyenértékű átmérő: d e  4   4  0,0267 m 
K 3  0,02
A vonatkoztatási hőmérséklet ezúttal 40 oC.
c  de 1  0,0267
Re    40578
 0,658 106
Az alkalmazható összefüggés a segédlet 1a sorszám alatti esete szerint:
0 ,054 0 ,054
 L
Nu  0,032  Re  Pr   
0 ,8 0 ,3

 0,032  4,0578  10 
4 0 ,8
 4,35 0 ,3  3 
   187,3
 de   0,0267 
Nu   187,3  0,628  W 
   4406  2 
d 0,0267 m K 
Q  α  A  t folyadék  t fal   4406  0 ,02  3  3  60  20   31710 W 

☺☺☺☺☺☺
11. Egy 108 mm külső átmérőjű acélcső felületének hőmérséklete 330 °C és a csövet körülvevő
levegő hőmérséklete 25 °C. Számítsuk ki, hogy milyen vastag szovelit (hővezetési tényező: 0,098
W/m.K) szigeteléssel kell a csövet ellátni ahhoz, hogy a hővesztesége ne legyen nagyobb mint
175 W/m.

Megoldás
A feladatot csak iterációs számítással lehet megoldani, mivel kiinduláskor nem ismert a szigetelő anyag
vastagsága és felületének hőmérséklete sem, márpedig a kettő egymást kölcsönösen meghatározza,
hiszen
2    l    tb  t f 
Q    k  d k    l  t f  t k 
 dk 
ln 
 db 
Ha indulásként feltételezzük, hogy a szigetelés külső felületének hőmérséklete 40 oC, akkor ki lehet
számítani ehhez egy rétegvastagságot:

19/37
Hőterjedés

 r    2  0,098  2  
ln k     t1  t 2    330  40   1,02 ill. dk/db=2,773 tehát dk=299,5 mm.
 rb  Q 175
Szabad áramlást feltételezve a szigetelt cső körül, a hőátadási tényező pl. az alábbi összefüggésből
számítható ki:

 k  9,54  0,00853  t fal  t környezet 1,33  9,54  0,00853  40  251,33  10 

 W 

m K 
2

Így lehetőség nyílik arra, hogy a szigetelés külső felületének hőmérsékletét leellenőrizzük:
Q
Q  d k    1  k  t fal  t környezet   t fal  t környezet 
d k    1  k
 25 
175
0,2995    1 10
 
 43,6 oC

A kapott felületi hőmérséklet nagyobb mint a kitűzött 40 oC, tehát növelni kell a szigetelés jelenlegi
95,75 mm-es vastagságát. Legyen kereken 150 mm!
Ezzel az 1 méteres csővezeték hővesztesége, ismét feltételezve a 40 oC-os külső felületi hőmérsékletet:
  2  0,098  2   W 
Q   t1  t 2    330  40  134,3  
r   408  m
ln k  ln 
 rb   108 
A hőátadási tényező változatlanul 10 W/m2.K, amivel a külső felület hőmérséklete:
Q

t fal  t környezet 
d k    1  k
 25 
134,3
0,408    1 10
 35,5  C
o

Ez a szigetelési vastagság megfelel, mivel a hőveszteség méterenként kevesebb, mint 175 W és a

felületi hőmérséklet 40 oC-nál alacsonyabb.
Az ellenőrzéshez a méterenkénti hőveszteség: 136,4 W, amivel a felületi hőmérséklet: 35,6 oC. Ez
elhanyagolható eltérés.
A 40 oC felületi hőmérséklethez tartozó pontos szigetelés-vastagság meghatározása
intervallumfelezéses további iterációval határozható meg!

☺☺☺☺☺☺
12. Egy szabadon álló kisebb épület belső léghőmérsékletének állandó 18 oC értéken történő
tartásához percenként 69 kJ hő szükséges. Az épület -7 oC környezettel érintkező felületének
(lehűlő felület) nagysága 156 m2. Milyen átlagos belső hőátadási tényezővel lehet számolni, ha
a külső felület észak felé eső 35 %-ánál 46,7 W/m2·K, a fennmaradó felületnél pedig 32,5 W/m2·K
a hőátadási tényező. Az épület falazata 45 cm vastag és fenyő gerendákból készült, melyek
esetében a hővezetési tényező 0,138 W/m·K? Határozza meg a belső oldalon a fal
hőmérsékletének minimumát és maximumát! A megadott lehűlő felületen kívül más módon
nincs hőveszteség!

Megoldás
Az épület hővesztesége két részre osztandó az észak felé eső oldal és a többi felület hővesztesége. A
két hőveszteség összege a megadott 69 kJ/perc.
Q  k1  A  0,35  18  7  k2  A  0,65  18  7
Mivel a két hőátviteli tényező összefüggése a következő
1 1
k1  , ill. k2 
1 1  1 1 
   
b  k1  b k2 

20/37
Hőterjedés

Egy olyan egyenletrendszer jutottunk, melyben csak a keresett hőátadási tényező ismeretlen.
Az egyenletrendszer másodfokú 1/αb-re és eredményeként az épület belsejében az átlagos hőátadási
tényező kb. 9,64 W/m2·K.
A falhőmérséklet minimuma az északi oldalon lesz. Ezen az oldalon a hőátviteli tényező:
1 1  W 
k észak    0 ,2953  2 
1 1 δ 1 1 0 ,45  m  K 
   
αészak αbelső λ 46 ,7 9 ,64 0 ,138
Az északi oldal felé irányuló hőáram:
Q észak  készak  Aészak  Δt
Az északi fal belső felületének hőmérséklete:
Q észak  A  t
tb, min  tb 
αb  Aészak
k
 tb  észak észak
αb  Aészak
 18 
0,2953
9,64
 25  17 ,23  C
o

A nem északi oldalon a hőátviteli tényező:

1 1  W 
k   0 ,2945  2 
1 1δ 1 1 0 ,45 m K 
   
α αbelső λ 32 ,5 9 ,64 0 ,138
A nem északi fekvésű falak belső felületének hőmérséklete:

tb, min  tb 
k
αb
 t  18 
0,2945
9,64
 25  18 
0,2945
9 ,64
 25  17 ,24  C
o

Tehát az északi fekvésű külső oldalon feltételezett nagyobb hőátadási tényező ebben az esetben nem
jelent számottevő belső felületi hőmérséklet különbséget. Mindennek a magyarázata az, hogy a
hőátviteli tényezőt döntően nem a külső oldali hőátadási tényező határozza meg, hanem sokkal inkább
a fal hőellenállása, mely 3,26 m2.K/W, míg a belső oldali hőellenállás 0,104 m2.K/W a külső oldali pedig
csak 0,0214 m2.K/W. Az eredő hőellenállás (a hőátviteli tényező reciproka) semmilyen esetben sem
lehet kisebb, mint a hőellenállások legnagyobbika.

☺☺☺☺☺☺
13. Egy nagyolvasztó kohó 1 m belső átmérőjű légvezetékében 22 m/s közepes sebességgel 800 °C
hőmérsékletű, atmoszférikus nyomású levegő áramlik. A csőfal három rétegből áll: 25 cm vastag
samott téglából (λ1=0,84 W/m.K), 1 cm vastag acélburkolatból (λ2=58 W/m.K) és 20 cm vastag
hőszigetelő rétegből (λ3=0,17 W/m.K). A csővezeték szabad levegőn helyezkedik el, ahol rá
merőlegesen 2,5 m/s sebességű és 0 °C hőmérsékletű levegő áramlik. Határozzuk meg a
csővezeték 1 m hosszú szakaszának hőveszteségét, valamint az acélburkolat hőmérsékletét.

Megoldás
A hőátviteli tényező pontos értéke a többrétegű hengeres falra a következő összefüggés szerint
számítható ki:
1  W 
k Ae   2 
Ae d Ae m K 
 e  Re 
A1  1 2 A2   2
Itt a hengeres rétegek eredő hőellenállása:

21/37
Hőterjedés

  d ki 
 ln   ln 1,5  ln 1,52  ln 1,92 
n d bi     1    1,5    1,52   0,4827  2 ,284  10 4  1,3742  1,857  m  K 
Re      
i 1
 λi  0,84 58 0 ,17  W 
 
 

A hőátadási tényezők kiszámításához első lépésben nem tudunk mást tenni, mint az anyagjellemzőket
a 800, ill. 0 oC-on figyelembe venni, hiszen a felületek hőmérséklete kezdetben nem ismert.
Re-számok:
Rebelső=1,672.105 illetve Rekülső=3,606.105 tehát mindkét esetben turbulens áramlásról van szó.
Az alkalmazható összefüggés a belső oldali hőátadási tényezőhöz a segédlet 1. sorszám alatti esete
szerint:
A Pr-számok a táblázatból:
Prbelső=0,715 illetve Prkülső=0,7117
A Nu-számok:

Nubelső  0,032  1,672 105 
0 ,8
 0,7150,3  436,5 , ahonnan
Nubelső   436,5  0,07059  W 
 belső    30,82  
dbelső 1  mK 
Az alkalmazható összefüggés a külső oldali hőátadási tényezőhöz a segédlet 17. sorszám alatti esete
szerint:

Nukülső  0,027  3,606 105  0,805
 0,71170,31  677,9
Nu külső   677,9  0,02431  W 
 külső    8,583  
d külső 1,92  mK 
Az egyenértékű felület és az egyenértékű átmérő:

Ae 
Akülső  Abelső d külső  d belső
  
1  2  0,25  2  0,01  2  0,2  1    4,431  m2 
 
A  d   1  2  0,25  2  0,01  2  0,2    m 
ln külső  ln külső  ln 
 Abelső   d belső   1 
A 4,431
de  e    1,411 m 
 l  l
A hőátviteli tényező pedig:
1 1  W 
k   0,6938  2 
4,431 1 1,411 4,431 1 0,04579  1,31  0,08563 m K 
  1,857 
1   30,82 2 1,92   8,583

Megjegyzés!
A három rétegű falra vonatkozó hőátviteli tényező (közelítésként adott vastagságú sík rétegeket
feltételezve, de figyelembe véve, hogy a külső és a belső felület nem azonos nagyságú!):
 W   Abelső
k
1
 
 2

A
 , ahol Ae  külső m 2 
Ae 1 i 3
A 1  m K   A 
   i   e ln külső 
Abelső  belső i 1  i  Akülső  külső  Abelső 

22/37
Hőterjedés

1 1  W 
k   0,6228  2 
4,431 1 0,25 0,01 0,2 4,431 1 0,04579  1,4743  0,08563  m K 
   
1   30,82 0,84 58 0,17 1,92   8,583

Tehát azzal, hogy először sík rétegekként kezeltük a valójában hengeres rétegeket azok hőellenállását
túlbecsültük és ennek következtében kisebb hőátviteli tényezőt kaptunk, mégpedig a pontos értéknél
kb. 10%-kal kisebb értéket!

Ha a kétrétegű fal hőellenállását az egyes hengeres rétegek felület-arányban súlyozott

hőellenállásából számoljuk, akkor:
1  W 
k  2 
Ae 1 i 3 
 A  A 1 m K 
   i  e   e
Abelső  belső i 1  i Ae,i  Akülső  külső
1
k
4,431 1 0,25 4,431 0,01 4,431 0,2 4,431 4,431 1
      
1   30,82 0,84 3,872 58 4,741 0,17 5,376 1,92   8,583
1  W 
k  0,6938  2 
0,04579  1,31  0,08563 m K 

Az eredmény pontosan egyezik az első számítással!

A hőveszteség a pontosabb számítással meghatározott hőátviteli tényezővel:

W 
Q  0,6938  4,431  800  0   2459  
m
Az acél burkolat hőmérséklete a samott bélés felöli oldalon:
 Q Q d 
tacél ,belső  tbelső     ln  samott , külső  
  belső  Abelső 2    l   
  d samott ,belső  
2459  1  1,5  
t acél ,belső  800    
1
  30,82 1 2  0,84  1  
 ln    585,6  C
o

Megjegyzés!
Valójában egy iterációs eljárást kellene indítani, melynek első lépése során az anyagjellemzőket a most
kiszámított felületi hőmérsékletek és az adott oldali közeghőmérséklet átlagán kellene figyelembe
venni. Ennek végeztével ismét meg kell határozni a felületi hőmérsékleteket és az eljárást addig
kellene ismételni, amíg a kiindulásként adott felületi hőmérsékletek és az iteráció során kiszámított
felületi hőmérsékletek kellő egyezése be nem következik.

☺☺☺☺☺☺
14. Határozzuk meg egy kazán 250 mm vastag téglabélésében (0,98 W/m.K) kialakuló hő
áramsűrűséget, ha a füstgázok hőmérséklete 600 °C, a hőátadási tényezőjük 23 W/m2.K; a
kazánházban levő hőmérséklet pedig 30 °C, a hőátadási tényező 9,3 W/m2.K.

Megoldás
A hőátviteli tényező a hőátadási tényezőkből és a fal hő technikai és adataiból számítható ki:

23/37
Hőterjedés

1 1  W 
k   2 ,46  2 
1 1 δ 1 1 0 ,25 m K 
   
α fg αk λ 23 9 ,3 0 ,98
A hőáramsűrűség pedig
W 
q  k  Δt  2 ,46  600  30  1402,2  2 
m 

☺☺☺☺☺☺
15. Határozzuk meg egy 75 mm külső- és 65 mm belső átmérőjű, 1 m hosszú bordázott acélcsőre
(hővezetési tényező 45,5 W/m.K) vonatkozó hőáramot, ha a bordázási tényező értéke: 2,6. A
bordák körül 320 °C hőmérsékletű füstgáz, hőátadási tényezője 23 W/m2.K és a csőben pedig
120 °C hőmérsékletű víz áramlik, melynek a hőátadási tényezője 5200 W/m2.K. A. Hasonlítsuk
össze a bordázott- és bordázatlan csőre vonatkozó hőátviteli tényezőt, ha a bordahatásfok
értéke: 0,9.

Megoldás
1  W  A2  A1
k  2  , ahol Ae 
1 Ae 1  1 Ae 1  m  K  A 
  ln 2 
1 A1 b1   2 A2 b 2  A1 
Akülső  Abelső 0,075  0,065  m2 
Ae      1  0,2194  
 Akülső   0,075   m 
ln  ln 
 Abelső   0,065 
Bordázatlan csőre:
1
kbordázatla n 
1 0,2194 0,005 1 0,2194
   
5200 0,065   45,5 23 0,075  
1  W 
kbordázatlan  4 4
 24,5  2 
2,067  10  1,099  10  0,0405 m K 
Bordázott csőre:
1  W 
kbordázott   56,8  2 
0,0405 m K 
2,067 10 4  1,099 10 4 
2,6  0,9
A bordázatnak köszönhetően a hőátviteli tényező kb. 2,3-szeresére növekedett.
Az 1 m hosszú bordázott cső segítségével átvitt hőmennyiség:

Q  kbordázott  Ae  t fg  tvíz   56,8  0,2194  320  120  2492,4  

W 
m
A bordázott cső átlagos külső felületi hőmérséklete kellő pontossággal kiszámítható a külső oldali
hőátadási egyenletből:
Q
tb  t k 
αk  Ak  f b
 320 
2492,4
23  0 ,075  π  2,6
 143  C
o

A bordahatásfok definícióján keresztül is eljuthatunk ehhez az eredményhez. A bordahatásfok két

hőmérsékletkülönbség hányadosa, jelesül a környezet és a borda átlagos hőmérsékletének
különbsége, osztva a környezet és a bordatő hőmérsékletének különbségével:

24/37
Hőterjedés

tb  t k
b 
tb ,tő  t k
Határozzuk meg a bordatő hőmérsékletét abból kiindulva, hogy ez bizonyára nagyon közel áll a
bordázatlan csövön át lezajló hőátvitel során kialakuló felületi hőmérséklethez:
Q bordázatlan 24,5  0,2194  320  120
tb,tő  t k 
αk  Ak
 320 
23  0,075  π
 121,5  C
o

Ezzel a keresett átlagos bordahőmérséklet:

tb  tk  ηb  tk  tb,tő   320  0,9  320  121,5  141,4  C
o

A két érték nem egyezik meg pontosan, de az eltérés alig nagyobb, mint 1 %, ami bízvást
elhanyagolható. Az eltérés oka valójában az, hogy a kiszámított bordatő hőmérséklet csak közelítő,
hiszen nyilván nem lehet azonos a bordázott és a bordázatlan cső felületi hőmérséklete!

☺☺☺☺☺☺
16. Egy 3 m külső átmérőjű gömb alakú víztartályt - a víz jelentős felmelegedésének
megakadályozása céljából - 15 cm vastag üvegvattával szigetelnek. Számítsuk ki azt a
hőmennyiséget, amely óránként a tartályba áramlik, ha a szigetelés külső felületének hőfokát
50 °C és a tartály belső felületét pedig 20 °C állandó értéknek vesszük fel.
Mennyit melegszik fel a tartályban levő víz óránként ? A szigetelőanyag hővezetési tényezője
0,037 W/m.K.

Megoldás
Q  4     
t
 4    0,037 
50  20  230 W 
1 1 1 1
 
rb rk 1,5 1,65

 4  rb3   3  Q  oC 
Q  cvíz  mvíz  t víz     cvíz  t víz  t víz   3600  0,0141  
3 4  rb3      cvíz  óra 

Megjegyzés:
Természetesen a víz hőmérsékletének emelkedésével (hosszabb idő után) a hőáram csökken és ez
maga után vonja az óránként bekövetkező hőfokemelkedés csökkenését is.

☺☺☺☺☺☺
17. Egy 16 m külső átmérőjű gömb alakú gáztartályba -12 oC néveleges hőmérsékleten folyékony
gázt tárolnak. Az állandó hőmérséklet fenntartásához a gázt folyamatosan hűteni kell, melyhez
a rendelkezésre álló hűtőteljesítmény 5 kW. Legalább milyen vastagságú hőszigeteléssel kell
ellátni a tartályt, ahhoz, hogy az állandó hőmérsékletet fenn lehessen tartani, ha a hőszigetelő
anyag hővezetési tényezője 0,024 W/m·K, a tartály körül a hőátadási tényező becslés alapján 35
W/m2·K. A tartály falának hőellenállását el lehet hanyagolni és a tartály belsejében a hőátadási
tényező 50 W/m2·K. A környezeti hőmérséklet 30 oC.

Megoldás
A hőátviteli egyenlet erre az esetre alkalmazható formája:

25/37
Hőterjedés

Q  k  Ae  tkö  t g  W
A hőátviteli tényező összefüggése
1 W
k Ae  4  π  rk  rb m2
Ae δ Ae m2  K
 
A1  α1 λ A2  α2
Mint látható a három egyenletből álló egyenletrendszerben három ismeretlen van, tehát az egyenletrendszer
elvileg megoldható. Ugyanakkor a megoldás gyakorlatilag nem lehetséges, hiszen a szigetelés vastagsága nem
fejezhető ki zárt alakban. Ezért a megoldást a következő közelítő módszerrel végezzük.

Mivel a tartály falának hőellenállását nem kell figyelembe venni, csak a szigetelését, továbbá tudjuk, hogy a
szigetelés hőellenállása lesz a meghatározó, tételezzük fel első lépésben, hogy 1/k≈δ/λ.
Ezzel a feltételezéssel

Q  k  Ae  tkö  t g    4  π  rb  rb  δ   t kö  t g  W

Q  
 rb  
4  π    rb  tkö  t g 
5 103  
 8
4  π  0,024  8  30  12 
49,37    16  
Innen a hőszigetelés vastagsága 0,1654 m, azaz kb. 16,5 cm.
A közelítés miatt ellenőrzést kell végeznünk, azaz meg kell vizsgálnunk, hogy helyes volt-e a feltételezés,
miszerint 1/k≈δ/λ.
A közelítéssel számolt szigetelés-vastagsággal:
1 1 W
k   0,1444
820,4 0,165 820,4 0, 02041  6,875  0, 02799 m2  K
 
803,8  50 0,024 837,3  35
Tehát 1/k=6,925, míg δ/λ=6,875. A kettő közötti eltérés a k értékére vetítve 0,72 %, ami tökéletesen megfelelő
közelítés.
Meg kell persze vizsgálni azt is, hogy elegendő-e ilyen hőszigetelés mellett a rendelkezésre álló hűtőteljesítmény!
Ae  4  π  rk  rb  4  π  8  0,165  8  820,4 m2
Ab  4  π  rb2  4  π  82  803,8 m2
Ak  4  π  rk2  4  π  8  0,165  837,3 m2
2

Q  k  Ae  t kö  t g   0,1444 820,4  30  12  4976 W

Ez kisebb, mint a rendelkezésre áll 5 kW teljesítmény, tehát az adott hővezetési tényezőjű
szigetelőanyag a közelítéssel számolt 16,5 cm-es vastagságban bőségesen megfelelő.

☺☺☺☺☺☺
18. Adott egy 350x600 mm alapterületű, 760 mm magas, hasáb alakú elektronikai berendezés háza,
amelyben működő elektronikai eszközök által jelentett hőterhelés 421 W. Elegendő-e a leírt
méretű ház természetes hűtése, ha a belső és a külső oldali hőátadási tényező rendre 15, ill. 30
W/m2.K, a lemezanyag vastagsága 0,7 mm és hővezetési tényezője 43 W/m.K. Vegye
figyelembe, hogy a belső térben a hőmérséklet nem lehet 48 oC-nál magasabb és a környezeti
hőmérséklet a legkedvezőtlenebb esetben sem haladja meg a 24 oC-ot. Ha a természetes hűtés
nem elégséges, akkor milyen mértékű, külső oldali bordázással történő felületnöveléssel érhető
el a szükséges hőleadás, ha a bordahatásfok 80%-ra tehető?

26/37
Hőterjedés

Megoldás
A hőátvitel alapegyenlete szerint:
Q  k  A  Δt
A hőátviteli tényező:
1 1 W
k   9,998
1 δ 1 1 0,7 1 m2  K
   
αb λ αk 15 103  43 30
A bordázatlan házfalon át leadhat hőmennyiség:
Q  k  A  Δt  9,998  0,35  0,76  0 ,6  0,76  2  0 ,35  0,6 48  24  396,9 W
Q  k  A  Δt  9,998  1,654  48  24  396,9 W
Ez nem éri el a hőterhelés értékét, tehát meg kell próbálkozni a hőleadó felület növelésével. Ezáltal az elérni
szükséges hőátviteli tényező:
Q 421 W
k   t  k   9,998  10,61
Q 396,9 m2  K
Mivel
1 1 W
k    10,61
1 δ 1 1 0,7 1 m2  K
   3 
αb λ b  f b  αk 15 10  43 0,8  f b  30
A bordázással történő felületnövelés mértéke 1,511, tehát a bordázat összes felülete az eredeti 1,654 m2-ről kb.
2,5 m2-re növelendő tehát a bordák összes felülete kb. 0,85 m2 kell legyen.

27/37
Hőterjedés

Hősugárzás
1. Határozzuk meg két párhuzamos oxidált vaslemez között hősugárzással kicserélt
hőáramsűrűséget, ha az egyik lemez hőfoka 1027 °C, a másiké 27 °C. Az oxidált vaslemez
feketeségi foka 0,8.

Megoldás
 T1  4  T2  4   W  1 1
q   red  c o  
      2  és  red    0,667
1 1 1 1
 100   100    m   1  1
1  2 0,8 0,8
Így
 1027  273   4  27  273  4  3W 
q  0,667  5,67        108  10  2 
 100   100   m 

☺☺☺☺☺☺
2. Határozzuk meg egy 600 °C hőmérsékletű oxidált vaslemez (fekteségi foka: 0,8) és egy vele
párhuzamos és ugyanolyan méretű, 27 °C hőmérsékletű sárgarézlemez (feketeségi foka: 0,06)
között hősugárzással kicserélt hőáramsűrűséget, valamint a hősugárzásra vonatkozó hőátadási
tényezőt.

Megoldás
Redukált feketeségi fok: 0,059; a hőáramsűrűség 1,916.103 W/m2.
4 4
 T1   T2 
 TL  4  Tf  4     
 100   100 

Q  c red        A   s  A  t1  t 2  W ahonnan  s  c red
 100   100   t1  t 2
4 4
 T1   T2 
   
 100   100   Q  1,916  10  3,34  W 
3
 s  c red  2 
t1  t 2 t1  t 2 600  27 m K 

☺☺☺☺☺☺
3. Két párhuzamos síklap között sugárzó hőcsere történik. Az egyik lap hőmérséklete 600 °C,
feketeségi foka: 0,64 és a sugárzás útján kicserélt hőmennyiség 1163 W/m2. Határozzuk meg a
másik síklap hőmérsékletét, ha az érdes alumíniumlemezből készült (feketeségi foka: 0,055).

Megoldás
1 1
 red    0,0533
1 1 1 1
 1  1
1 2 0,64 0,055
 T  4  T  4  W
q   red  co   1    2   2
 100   100   m

28/37
Hőterjedés

 600  273  4  T2  4  W
1163  0,0533  5,67       2
 100   100   m
Ebből az alumínium lemez hőmérséklete 665,4 K, azaz 392,4 oC.

☺☺☺☺☺☺
4. Határozzuk meg az egyik síkfelületről a vele párhuzamos másik síkfelületre kisugárzott
hőáramsűrűséget, ha a felületek hőmérséklete t1=227 °C és t2=27 °C. A számítást a következő
változatok esetén végezzük el:
a) c1=c2=5,67 W/m2.(K/100)4 (abszolút fekete test),
b) c1=c2=5,0 W/m2. (K/100)4 (vaslemez, matt),
c) c1=5,0 W/m2. (K/100)4 (vaslemez, matt), c2=0,35 J W/m2. (K/100)4 (fényes ón),
d) c1=c2=0,35 W/m2. (K/100)4 (fényes ón).

Megoldás
1  T  4  T  4   W 
c1,2  q  c1,2   1    2    2 
1 1 1  100   100    m 
 
c1 c 2 c o
W 
a) c1,2=co=5,67 W/m2. (K/100)4; q  3,097 103  2 
m 
W 
b) c1,2= 4,4 W/m2. (K/100)4; q  2,395  10 3  2 
m 
W 
c) c1,2= 0,346 W/m2. (K/100)4; q  188  2 
m 
W 
d) c1,2= 0,18 W/m2. (K/100)4; q  98  2 
m 

☺☺☺☺☺☺
5. Egy kazán 50x40 cm keresztmetszetű öntöttvas ajtójának hőmérséklete 540 °C és feketeségi
foka: 0,64. Határozzuk meg az ajtó által kisugárzott hőáramot, valamint a hősugárzásra
vonatkozó hőátadási tényezőt, ha a környezet hőfoka 35 °C.

Megoldás
A környezet feketeségi fokát egységnyinek lehet venni!
Mivel ebben az esetben a nagyobb test teljesen körül veszi a kisebbet (a környezet a kazánajtót) a
kölcsönös sugárzási tényező
1
'
c red  ill. a redukált feketeségi fok
1 A1  1 1 
   
c1 A2  c 2 c o 
1 1
 1, 2    0,64 , mivel a A2>>A1, így a kettő hányadosa közel zérus.
1 A1  1 1  1
    0
 1 A2   2  o  0,64

29/37
Hőterjedés

A kisugárzott hőmennyiség
 T1  4  T2  4 

Q   1, 2  co        A1 W  , azaz
 100   100  
 540  273   35  273  
4 4

Q  0,64  5,67        0,5  0,4   3105 W 
 100   100  

☺☺☺☺☺☺
6. Egy kazán tűzterét 1000 °C hőmérsékletű és 0,3 feketeségi fokú lángcsóva tölti ki. Határozzuk
meg a tűztér öntöttvas ajtóval takart (feketeségi foka: 0,78) tüzelőnyílásán kisugárzott
hőáramsűrűséget, valamint az ajtó hőfokát, ha a kazánház hőfoka 30 °C, (Az öntöttvas ajtót úgy
tekinthetjük, mint egy sík ernyőt a lángcsóva és a környezet között.) A környezet feketeségi
fokát vegyük egységnyinek.

Megoldás
A párhuzamos árnyékoló ernyők alkalmazása esetén a bármely két párhuzamos felületre felírható
redukált feketeségi fok
1
 n ,n1 
1 1
 1
n  n1
összefüggésből kiindulva az ernyők együttesére értelmezhető egyenértékű redukált feketeségi fok
1
e 
1 1 1
  .... 
1, 2  2 ,3  n,n1
hiszen minden egyes ernyő úgy működik, mint egy hőellenállás, melyek összege az ernyők eredő
hőellenállása.
Esetünkben a tűztér és az öntöttvas ajtó közötti hőcserére jellemző redukált feketeségi fok:
1
 1, 2   0,277
1 1
 1
0,3 0,78
A kazánajtó és a környezet közötti hőcserét jellemző redukált feketeségi fok
1
 2, 3   0,78 (Figyelem! A környezet feketeségi foka egységnyi!)
1 1
 1
0,78 1
Így az egyenértékű redukált feketeségi fok
1 1
e    0,204
1 1 1 1
 
1, 2  2,3 0,277 0,78
A kisugárzott hőáramsűrűség
 T1  4  T2  4   1273  4  303  4  kW
q   e  co        0,204  5,67        30,28
 100   100    100   100   m2
Az öntöttvas ajtó hőmérséklete a láng és az ajtó közötti sugárzásos hőcsere összefüggéséből

30/37
Hőterjedés

4 4 4
 Ta   T1 
    
q  1273 
  
30280
 6982 K 4  
 100   100   1, 2  co  100  0,277  5,67
azaz Ta=914 K , ill. ta=641 oC.

☺☺☺☺☺☺
7. Határozzuk meg a hőáramsűrűséget két párhuzamos, 227 oC és 27 oC hőmérsékletű egymásra
sugárzó matt vaslap (sugárzási tényező 4,4 W/m2.(K/100)4) között, ha közéjük a következő
kialakítású ernyőket tesszük:
a) ugyanolyan sugárzási tényezőjű vékony vaslemez,
b) ugyanolyan sugárzási tényezőjű négy vékony vaslemez,
c) egy vékony ónozott vaslemez (sugárzási tényező: 0,346 W/m2.K4) és
d) két vékony ónozott vaslemez.

Megoldás
Amennyiben nem alkalmazunk árnyékoló ernyőt, úgy a sugárzás útján átadott hőmennyiség:
 T1  4  T2  4   500  4  300  4  W 
q  cred        1,592        866  2 
 100   100    100   100   m 
ahol a redukált sugárzási tényező
1 1
cred    1,585
1 1 1 1 1 1
   
c1 c2 co 4,4 4,4 5,67
a) Ha az árnyékoló ernyő sugárzási tényezője azonos a két lemezével, akkor a melegebb
lemez és az ernyő, valamint az ernyő és a hidegebb lemez viszonylatában is ugyanazt
a redukált sugárzási tényezőt tudjuk értelmezni, amit az ernyő nélküli esetre kaptunk.
tehát
cred,1,e=cred,e,2=1,585 W/m2.(K/100)4;
Az egyenértékű sugárzási tényező:
1 1  W 
ce    0,7925  2 
4 
1

1 2  m   K / 100  
cred ,1,e cred ,e, 2 1,585
 500  4  300  4  W 
q  0,7925        2,2  544  431,1  2
 100   100   m 
b) Ebbe az esetben mind a négy ernyő viszonylatában azonos redukált sugárzási
tényezővel van dolgunk, melynek értéke 1,592 W/m2.(K/100)4; Tehát ekkor az eredő
cred 1,585  W 
sugárzási tényező: ce    0,317  2 
4 
5 5  m  K / 100 
W 
q  0,317  544  172,4  2 
m 
c) Ebben az esetben új redukált sugárzási tényezőt kell kiszámítanunk az ónozott
vaslemez és a matt vaslemez viszonylatában, mely cred=0,34 W/m2.(K/100)4;
W 
ce=cred/2=0,34/2=0,17 W/m2. (K/100)4; q1,6  0,17  544  92,5  2 
m 

31/37
Hőterjedés

d) Figyelemmel kell lennünk arra, hogy a két ónozott vaslemez közötti sugárzásos
hőtranszportra más redukált sugárzási tényező a jellemző, mint a c) esetben
kiszámított érték. cred;e,v= 0,34 W/m2. (K/100)4; cred;e,e=0,178 W/m2.K4, ce=0,087 W/m2.
(K/100)4;
W 
q1, 4  0,087  544  47,3  2 
m 
Megfigyelhető, hogy az ónozott vaslemez, bár a sugárzási tényezője csak csekély mértékben
tűnik kisebbnek, mint a két matt vaslapé, mégis sokkal hatékonyabb árnyékolást tesz
lehetővé, hiszen egyetlen ilyen árnyékoló ernyő kisebb értékre csökkenti a hő leadást, mint
négy matt vaslemez!

☺☺☺☺☺☺
8. Határozzuk meg a sugárzással leadott hőmennyiséget, ha egy 450 °C falhőmérsékletű, 30 cm
külső átmérőjű és 0,8 feketeségi fokú csővezeték határolatlan térben helyezkedik el. A csövet
körülvevő levegő hőmérséklete 50 °C.

Megoldás
Tekintettel arra, hogy a sugárzó cső felülete a környezet „felületéhez” képest elhanyagolható, a
redukált feketeségi fok a cső feketeségi fokával egyezik meg!
A csővezeték 1 m hosszú szakasza által kisugárzott hőmennyiség
 T1  4  T2  4   723  4  323  4 

Q    co        d k    l  0,8  5,67        0,3    1 W 
 100   100    100   100  
W 
Q  11210  
m

☺☺☺☺☺☺
9. A 8. feladatban szereplő csővezetéket 40 cm átmérőjű és 0,82 feketeségi fokú lemezből készült
cső alakú ernyővel veszik körül. Az ernyő és a környezet közötti hőátadási tényező 34,9 W/m2.K.
Számítsuk ki ebben az esetben a csővezeték hőveszteségét, ha a vezeték és az ernyő közötti
légréteg hőellenállását elhanyagoljuk.

Megoldás
Az ernyő hőt kap a csővezeték felől és a hőt ad le a környezet felé egyidejűleg sugárzással és
konvekcióval. Stacionárius esetben
 T  4  Ternyő  4   T   Tk  
4 4
W 

Q   1,2  c o   cső       d1     ernyő  c o   ernyő       d e    d e      Ternyő  Tk   
 100   100    100   100   m

A cső és az ernyő sugárzásos hőcseréjére vonatkozó redukált feketeségi fok

1
 1, 2   0,706
1 0,3  1 
   1
0,8 0,4  0,82 
Azt tudjuk, hogy az ernyő és a környezet közötti sugárzásos hőcserére vonatkozó redukált feketeségi fok
gyakorlatilag az ernyő feketeségi fokával vehető egyenlőnek.

32/37
Hőterjedés

 723  4  Ternyő  4   Ternyő  4  323  4 

   0,3    0,82  5,67   100    100    0,4    0,4    34,9  Ternyő  323  m 
  W 
0,706  5,67    
 100   100         
  Ternyő  
4
 T 
4

4,003  2732      5,84   ernyő   108,8  43,83  Ternyő  14158
  100    100  
4 4
 Ternyő  T 
10940  4,003     5,84   ernyő   635,4  43,83  Ternyő  14158
 100   100 
4
 Ternyő 
9,843     25730  43,83  Ternyő
 100 
4
 Ternyő 
   2614  4,453 Ternyő
 100 
Az egyenletet grafikus módszerrel megoldva
1000
900
800
700
600
500
400
300
200
100
0
200 250 300 350 400 450 500

(Te/100)^4 2586,3-4,484.Te

az ernyő hőmérséklete kb. 467 K azaz 194 oC.

Ennek ismeretében a hőveszteség például a cső felől az ernyő felé kisugárzott hőmennyiség
összefüggésével:
 T  4  Ternyő 
4
  723  4  467  4  W
Q   1, 2  co   cső       d1    0,706  5,67        0,3    8510
 100   100    100   100   m

☺☺☺☺☺☺
10. Egy 20 cm külső átmérőjű vízszintes vascső a következő környezetben helyezkedik el:
a) 5 m hosszú, 8 m széles és 3 m magas vöröstéglából készült helyiség (a cső a hosszabbik
fallal párhuzamos),
b) 2x1 m keresztmetszetű téglafolyosó (a cső a folyosó hossztengelyével párhuzamos
helyzetű), illetve
c) 35x35 cm keresztmetszetű téglacsatorna (a cső a csatorna hossztengelyével
párhuzamos helyzetű).
Határozzuk meg a cső óránkénti hőveszteségét, ha külső felületének hőmérséklete 118 °C és a
fal hőfoka 27 °C. A vascső és a vörös téglából készült falazat feketeségi foka 0,8 ill. 0,93.

Megoldás

33/37
Hőterjedés

A megoldáshoz az egyes esetekre érvényes redukált feketeségi fokot kell meghatározni a következő
összefüggésből:
1
1, 2 
1 A1  1 1 
   
1 A2   2  o 
Arra ügyelni kell, hogy az ’1’ index a kisebbik felületre, ill. annak jellemzőire utal!

a) A helyiségnek a cső külső felületével sugárzásos hőcserében álló felülete a teljes felület, azaz
Ah  5  8  2  3  8  2  2  3  2  140 m2
A cső külső felülete:
Acs  d k    l  0,2    8  5,024 m2
A felületarány tehát 0,03589. A redukált feketeségi fok:
1
1, 2   0,7983 ;
1  1 
 0,0359    1
0,8  0,93 
A hőveszteség:
 Tcs  4  Th  4   391  4  300  4 

Q  co  ε1,2        Acs  5,67  0 ,7983        5,024  3419 W
 100   100    100   100  
azaz 12,31 MJ/h.
b) Ebben az esetben 1 m hosszú folyosóra tudjuk elvégezni a számításokat. A felületarány
tekintetésben a téglafolyosónak csak a kerülete az érdekes, ami 6 m, a cső kerülete 0,628 m, tehát
a felületarány 0,1047.
A redukált feketeségi fok:
1
1, 2   0,795 ;
1  1 
 0,1047    1
0,8  0,93 
A hőveszteség 1 m hosszra:
 Tcs  4  Th  4   391  4  300  4 

Q  co  ε1,2        Acs  5,67  0 ,795        0 ,628  425,5 W m
 100   100    100   100  
azaz óránként és méterenként 1,532 MJ
c) Ebben az esetben ismét csak 1 m hosszú folyosóra tudjuk elvégezni a számításokat. A felületarány
tekintetésben a téglafolyosónak csak a kerülete az érdekes, ami 1,4 m, a cső kerülete 0,628 m,
tehát a felületarány 0,1047.
A redukált feketeségi fok:
1
1, 2   0,779 ;
1  1 
 0,4486    1
0,8  0,93 
A hőveszteség 1 m hosszra:
 T  4  T  4   391  4  300  4 
Q  co  ε1,2   cs    h    Acs  5,67  0 ,779        0 ,628  423,7 W m
 100   100    100   100  
azaz óránként és méterenként 1,525 MJ

34/37
Hőterjedés

☺☺☺☺☺☺
11. 30 cm külső átmérőjű és 300 °C felületi hőmérsékletű csővezeték (feketeségi foka: 0,736) egy
nagy helyiségen halad keresztül. A hőveszteségének csökkentése céljából a vezetéket két
hengeres, vékony lemezburkolattal (árnyékoló ernyővel) vesszük körűi. Az első burkolat
vaslemez, átmérője 32 cm, feketeségi foka: 0,8; a második alumínium lemez, átmérője 34 cm,
feketeségi foka: 0,055. Határozzuk meg a csupasz-, illetve a burkolt csővezeték 1 m hosszú
szakaszának hőveszteségét, valamint az alumíniumlemez felületének hőmérsékletét, ha a kör-
nyezet hőfoka 25 °C. A feladat megoldásánál csak a sugárzó hőcserével számoljunk.

Megoldás
Az ernyők nélküli esetben a redukált feketeségi fok gyakorlatilag megegyezik a vascsőre megadott
értékkel, mivel a vascső felülete sokszor kisebb az azt körülvevő helyiség felületénél, azaz a sugárzási
kapcsolatban álló felületek viszonyszáma közel zérus.
 T1  4  T2  4  W 

Q  1  co        d1     
 100   100   m
 573  4  298  4  W 

Q  0,736  5,67        0,3    996,9  m 
 100   100  
Az egyes ernyők redukált feketeségi fokai:
1 1
1, 2    0,627
1 A1  1  1 0,3  1 
   1    1
1 A2   2  0,736 0,32  0,8 
1 1
 2,3    0,0573
1 A2  1  1 0,32  1 
   1    1
 2 A3   3  0,8 0,34  0,055 
Ismét arra való tekintettel, hogy a külső, alumínium védőernyő felülete sokszor kisebb, mint a
környező helyiségé:
 3,4   3  0,055
A vascső és a két hengeres ernyő eredő vagy egyenértékű redukált feketeségi foka, figyelembe véve.
hogy az egyes árnyékoló ernyők felülete nem azonos és az árnyékolandó cső felületét választva
alapnak:
1 1
e  
A1 A1 A1 A1 A1 A1
  ....   
A1   1, 2 A2   2 ,3 An   n ,n 1 A1   1, 2 A2   2 ,3 A3   3, 4
1
e   0,0294
 1 1 1 
0,3     
 0,3  0,627 0,32  0,0573 0,34  0,055 
 T  4  T  4  W 
Q    e  co   1    4    d1     
 100   100   m
 573  4  298  4  W 

Q  0,0294  5,67        0,3    157 ,8  
 100   100   m

35/37
Hőterjedés

Tehát kb. 6,3-szer kevesebb, mint az ernyők alkalmazása nélkül!

Az alumínium ernyő hőmérsékletét a környezet hőmérsékletéből kiindulva egyszerűbb meghatározni,
ekkor ugyanis a redukált feketeségi fok kb. megegyezik az alumínium ernyő feketeségi fokával:
 T  4  298  4  W 
Q   0,055  5,67   Al       0,34    157 ,8  
 100   100   m
4 4 4
 TAl  157,8  298   K 
      552,8 
 100  0,055  5,67  0,34    100  100 
TAl  485 K   t Al  212 o C  
Az alumínium ernyő hőmérséklete a „másik irányból”, tehát az alapcső felől számítva kissé
bonyolultabb hiszen ekkor az alapcső és a belső ernyő közötti redukált feketeségi fokkal és a két ernyő
közötti redukált feketeségi fokkal együttesen kell számolni. Ha viszonyítási alapnak az alapcső
átmérőjét választjuk, akkor ez a következő:
1
e   0,0557
 1 1 
0,3    
 0,3  0,627 0,32  0,0573 
 573  4  TAl  4  W 

Q  0,0557  5,67        0,3    157 ,8  
 100   100   m
4 4 4
 TAl   573  157,8  K 
      547,6 100 
 100   100  0,0557  5,67  0,3  
TAl  484 K   tAl  211 oC  
Az eltérés minimális!

☺☺☺☺☺☺
12. Egy 20 cm külső átmérőjű és 2 mm falvastagságú vízszintes vascső egy 5 m hosszú, 8 m széles
és 3 m magas helyiségen halad keresztül, annak hosszabbik falával párhuzamosan. A helyiségen
történő áthaladás közben a csőben áramló és a belépésnél 218 oC hőmérsékletű levegő
hőmérséklete 81 oC-ot csökken. A csőben áramló levegő sebessége 2,4 m/s, átlagos sűrűsége
0,98 kg/m3, fajhője 1 kJ/kg.K. A levegő és a cső belső fala közötti hőátadásra jellemző tényező
63 W/m2.K.
A vascső feketeségi foka 0,8, a helyiség falfelületének hőmérséklete 27 oC. A vascső falának
hőellenállása és a hőátadás útján leadott hőmennyiség elhanyagolható!
Határozzuk meg, hogy a helyiségre jellemző feketeségi fok mekkora!

Megoldás
A csőben áramló levegőből a helyiség felé irányuló hőáram a csőben áramló levegő
hőmérsékletváltozásából határozható meg.

Q  c p  m  Δtlev  1000 

d b2  π
 vlev  ρlev  81  1000 
0,2  2  0,002   π  2,4  0,98  81  5745 W 
2

4 4

A hőáram ismeretében meghatározhatjuk a csőfal átlagos hőmérsékletét. Ez ugyan szigorúan véve a

belső felület hőmérséklete, de a fal elhanyagolható hőellenállásának köszönhetően jó közelítéssel
megegyezik a külső felületi hőmérséklettel.

36/37
Hőterjedés

Q  81  5745
t fal  tlev    218     177,5  18,52  159 oC
αb  Ab  2  63  0,2  2  0,002  π  8
A csőfal hőmérsékletének ismeretében felírhatjuk a csőfal és a helyiség közötti sugárzásos hőátadás
egyenletét:
 T  4  T  4   432  4  300  4 
Q   red  co   cső    k    d k    l   red  5,67        0,2    8  5745
 100   100    100   100  
5745
 red   0,7548
 432  4  300  4 
5,67        0,2    8
 100   100  
A helyiségre jellemző feketeségi fok pedig:
1 1
h    0,298
 1 1  Ah  1 1  2  3  5  3  8  5  8 
    1    1
  red  cső  Acső  0,7548 0,8  0,2    8

37/37