Egyszerű állapotváltozások

Amennyiben az alábbi feladatokban levegőről esik szó, akkor a levegőt minden esetben kétatomos
ideális gáznak lehet tekinteni, melynek gázállandója 287 J/kg.K, adiabatikus kitevője 1,4. Külön
megjegyzés hiányában az atmoszférikus nyomás minden esetben 1 bar!

Feladatok

1. Egy gázturbinából 800 kg/óra tömegáramú, 1 bar nyomású és 1,992 m3/kg fajtérfogatú füstgáz
áramlik a szabadba. Mekkora az időegységenkénti kilépési munka?

2. Egy gőzturbinába 300 t/óra tömegáramú, 500 oC hőmérsékletű vízgőz érkezik. A vízgőz
„gázállandójának” becsült értéke az adott tartományban kb. 433 J/kg.K. Mennyi az
időegységenkénti belépési munka?

3. 6 kg levegővel 100 kJ hőt közlünk, s közben abból 50 kJ mechanikai munkát nyerünk.

Határozzuk meg a közeg fajlagos belső energiájának változását!

4. Egy 2,7 m3-es, rugalmas falú tartályban 3,5 kg gáz halmazállapotú közeg van, mely olyan
állapotváltozást szenved, melynek során sem hőközlés sem hőelvonás nincsen. A közeg kezdeti
hőmérséklete és nyomása rendre 12 oC és 135 kPa. A gáz mól tömege 22,75 g/mol, adiabatikus
kitevője 1,32. Hogyan és mennyit változik a közeg hőmérséklete és nyomása, tartály térfogata
és közeg belső energiája, ha az általa végzett munka 90 kJ?

5. 1,6 m3-nyi 2,2 kg tömegű, 295 J/kg.K gázállandójú légnemű közeggel állandó térfogaton 80 kJ
hőt közlünk. A légnemű közeget kétatomos gáznak lehet tekinteni, melynek kezdeti
hőmérséklete és nyomása rendre 23 oC és 98 kPa. Mekkora lesz a közeg nyomása és
hőmérséklete? Mire fordítódik a közölt hőmennyiség? Mennyi munkát végez a közeg? Hogyan
és mennyit változik a közeg belső energiája?

6. Egy tartályban 75 v.o.mm túlnyomású levegő van, melynek hőmérséklete megegyezik a

környezet hőmérsékletével. Egy csap hirtelen megnyitásával pillanatszerű nyomáscsökkenést
idézünk el, oly módon, hogy abban a pillanatban zárjuk el, amikor a tartályban a nyomás éppen
egyenlő a környezeti nyomással, mely 1023 mbar. A csap elzárása után pár percet várva azt
észleljük, hogy a nyomás a környezeti nyomás felett 21,5 v.o.mm-el stabilizálódik. Mekkora a
levegő adiabatikus kitevője?

7. Egy 8 m3-es tartályban 16 oC hőmérsékletű, 5,4 bar túlnyomású levegő van. A tartályban a
levegő a napsugárzás hatására 23 oC-ra melegszik fel.
– Mekkora lesz ebben az esetben a nyomás?
– Mennyivel nő a tartályban lévő levegő belső energiája?
– Mennyi hőt vesz fel a tartályban lévő levegő?

8. Egy 4 m3-es tartályban ismeretlen kétatomos gázkeverék található. Méréssel megállapítottuk,

hogy 17 oC hőmérsékleten a gázkeverék nyomása 4 bar. Tudjuk, hogy a tartályban 21 kg
gázkeverék van.
Határozzuk meg a gázkeverék:
– gázállandóját,
– fajhőit,
– mól tömegét!

1/12
Egyszerű állapotváltozások

9. Egy súlytalan és súrlódás nélkül elmozdulni képes dugattyúval lezárt 50 cm átmérőjű

hengerben nitrogén gáz van. A dugattyúra 220 kg tömeget helyeztünk, megmértük a gáz
hőmérsékletét, ami 20 oC, és a dugattyú helyzetét a henger aljától, ami 60 cm.
A gáz hőmérsékletét egy 30 W teljesítményű villamos fűtőszállal 45 oC-ra emeltük. Hanyagoljuk
el a környezet felé leadott hőmennyiséget!
– Mennyit változik a gáz belső energiája?
– Mennyi tágulási munkát végzett a gáz?
– Hány cm-t mozdult el a dugattyú?
– Hány percig tart a gáz melegítése, ha a hő veszteségeket elhanyagolhatónak tekintjük?

10. Egy közel állandó nyomáson (2 bar) üzemelő léghevítőbe óránként 15 m3 14 oC hőmérsékletű
levegő lép be. A távozó levegő térfogatárama 31 m3/h.
Határozzuk meg
– a levegővel közölt hőmennyiséget,
– a tágulási munkát,
– a belsőenergia változást!

11. 18 oC hőmérsékletű és atmoszférikus nyomású levegőt 4,7 bar nyomásra komprimálunk.

Hasonlítsuk össze az izotermikus, az adiabatikus és az n=1,1 kitevővel megvalósított
politropikus kompresszió
– véghőmérsékletét,
– munkaszükségletét,
– a levegő belsőenergia változását és
– a közeg és környezet között kicserélt hőmennyiségét.

12. Határozzuk meg annak az adiabatikus légkompresszornak a teljesítmény szükségletét, mely

percenként 300 liter 14 oC hőmérsékletű atmoszférikus nyomású levegőt szív be és azt 4 bar
túlnyomásra komprimálja!

 kJ 
13. Mennyi mechanikai munkát kell végezni, ha egy 0,05 kg tömegű, 1,76   fajhőjű
 kg.K 
fadarabot 20 oC-ról a gyulladási hőmérsékletére (400 oC) kívánunk melegíteni dörzsöléssel?
Tételezze fel, hogy a végzett munka fele a meggyújtandó fadarabot, a másik fele pedig a
dörzsölésre használt anyagot melegíti.

2/12
Egyszerű állapotváltozások

Eredmények

1. Egy gázturbinából 800 kg/óra tömegáramú, 1 bar nyomású és 1,992 m3/kg fajtérfogatú füstgáz
áramlik a szabadba. Mekkora az időegységenkénti kilépési munka?

Megoldás

A kilépési munka lényegében egy állandó nyomáson lezajló folyamat munkája. Ilyenkor az általános
gáztörvény felhasználásával:
800 J   kJ 
W  p V  p  m  v  105  1,992  44270    44,27  
3600 s  s 
Ügyeljünk arra, hogy a kilépési munka fogalmilag ugyan negatív, hiszen a környezeten történik a
munkavégzés (a mechanikai energia „elhagyja” a rendszert), azonban a termodinamikában minden
folyamatot a rendszer szempontjából kell vizsgálni és ebben az esetben a rendszer térfogata csökken
(közeg távozik a rendszerből), ami csakis a környezetből származó munkának köszönhető.

2. Egy gőzturbinába 300 t/óra tömegáramú, 500 oC hőmérsékletű vízgőz érkezik. A vízgőz
„gázállandójának” becsült értéke az adott tartományban kb. 433 J/kg.K. Mennyi az
időegységenkénti belépési munka?

Megoldás

Az előző feladathoz képest különbség, hogy nem ismert a vízgőz fajtérfogata. Ugyanakkor viszont
ismert a gázállandó becsült értéke és a hőmérséklet. Így az általános gáztörvény szerint (ideális
gáznak tekintve a vízgőzt!):
3
300 10  kJ   MJ 
W   p  V  m  R  T    433,6  500  273  27890    27,89  
3600  s   s 
A belépési munka a termodinamikai rendszer szempontjából negatív, mivel a rendszer térfogata nő,
azaz a környezeten munkát végez.

3. 6 kg levegővel 100 kJ hőt közlünk, s közben abból 50 kJ mechanikai munkát nyerünk.

Határozzuk meg a közeg fajlagos belső energiájának változását! (8,33 kJ/kg)

Megoldás

A levegőt tartalmazó, közelebbről meg nem határozott térfogat a TDR, melynek fala megengedi a
termikus és a mechanikai kölcsönhatást, azaz diatermikus és rugalmas.
A leírt állapotváltozásra a termodinamika első főtétele a következő:
ΔU  Q  W  100  50  50 kJ
Tehát az állapotváltozás során, eredményeként a TDR belső energiája 50 kJ-lal nő, hiszen a változás
pozitív előjelű.
A belsőenergia fajlagos változása
ΔU 50  kJ 
Δu    8,333  
m 6  kg 

4. Egy 2,7 m3-es, rugalmas falú tartályban 3,5 kg gáz halmazállapotú közeg van, mely olyan
állapotváltozást szenved, melynek során sem hőközlés sem hőelvonás nincsen. A közeg kezdeti
hőmérséklete és nyomása rendre 12 oC és 135 kPa. A gáz mól tömege 22,75 g/mol, adiabatikus

3/12
Egyszerű állapotváltozások

kitevője 1,32. Hogyan és mennyit változik a közeg hőmérséklete és nyomása, tartály térfogata
és közeg belső energiája, ha az általa végzett munka 90 kJ?

Megoldás

A TDR, melynek állapotváltozását vizsgáljuk, ezúttal nem vesz részt termikus kölcsönhatásban (nincs
sem hőközlés, sem hőelvonás) ugyanakkor a rendszer fala bizonyosan rugalmas, hiszen munkavégzés
van, mégpedig a rendszer végez munkát tehát ez a munka negatív (mechanikai energia hagyja el a
rendszert. Összességében ezt a rendszert és a rendszer állapotváltozását röviden adiabatikusnak
mondják.
A leírt állapotváltozásra a termodinamika első főtétele biztosan igaz, ami a következő:
ΔU  W  90 kJ
tehát a rendszer belső energiája éppen annyival csökken ebben az esetben, amennyi munkát végez a
rendszer.
Tekintettel arra, hogy a belső energia változása arányos a hőmérsékletváltozással és a közeg állandó
térfogaton vett fajhőjével:
ΔU  90
ΔT  Δt  
m  cv 3,5 cv
A hőmérsékletváltozás kiszámításához szükségünk van tehát az állandó térfogaton érvényes fajhőre,
ami egyrészt a Mayer-egyenletben, másrészt az adiabatikus kitevő definíciós egyenletében is
szerepel. Az adatokból látszik, hogy mindkét egyenletre szükségünk van, de egyelőre három
ismeretlen mennyiségünk van hiszen a gázállandó sem ismert.

Először a gázállandó kiszámítását végezzük el hiszen ismert a rendszer egy adott állapotának két
intenzív állapotjelzője és a fajtérfogat meghatározásához kellő két extenzív állapotjelző:
p V 135 10 3  2 ,7  J 
R   365,4  
m T 3,5  285  kg  K 
Másik lehetőség is kínálkozik a gázállandó meghatározására, hiszen adott a közeg mól tömege
Ru 8314  J 
R   365 ,4  
M 22,75  kg  K 
Most már nincs akadálya a korábban említett két egyenlet „kombinálására”, mivel mindkettőben
csak a két fajhő ismeretlen. Célszerűen mindkettőt az állandó nyomású fajhőre rendezve
 c v  R  cv
Innen pedig
R 365,4  J 
cv    1142  
κ  1 1,32  1  kg  K 
Ez hiányzott ahhoz, hogy a rendszer hőmérsékletváltozását meghatározzuk:
ΔU 90
ΔT  Δt    22,52 oC vagy K
m  cv 3,5 1,142
Tehát az állapotváltozás végén a hőmérséklet -10,52 oC lesz.
Az állapotváltozás utáni nyomás és hőmérséklet a kezdeti értékkel a következő kapcsolatban áll az
adiabatikus rendszerek esetén:
p1  v1  p2  v2
Ezt az egyenletet közvetlenül nem tudjuk alkalmazni, mivel két ismeretlen van benne. Ha azonban a
pl. a fajtérfogatot az általános gáztörvény segítségével „lecseréljük” az abszolút hőmérséklettel és a
nyomással, a következő egyenlethez jutunk:

4/12
Egyszerű állapotváltozások

p 11    T1  p 12   T2

Innen pedig kiszámítható az állapotváltozás végén a rendszer nyomása
 κ  1,32
 
T   1κ   285 11,32
p2  p1   1   135    96,06 kPa
 T2   262,5 
Most már ismert két intenzív állapotjelző az állapotváltozás végén, tehát pl. az általános gáztörvény
segítségével nincs akadálya annak, hogy a térfogatot is kiszámítsuk.
m  R  T2 3,5  365,4  262,5
V2   3
 3,495 m3
p2 96,06 10
Más úton is járhattunk volna, ugyanis:
1  1 
   
p  κ  135  1,32 
V2  V1   1   2,7     3,494 m3
 p2   96,06 

5. 1,6 m3-nyi 2,2 kg tömegű, 295 J/kg.K gázállandójú légnemű közeggel állandó térfogaton 80 kJ
hőt közlünk. A légnemű közeget kétatomos gáznak lehet tekinteni, melynek kezdeti
hőmérséklete és nyomása rendre 23 oC és 98 kPa. Mekkora lesz a közeg nyomása és
hőmérséklete? Mire fordítódik a közölt hőmennyiség? Mennyi munkát végez a közeg? Hogyan
és mennyit változik a közeg belső energiája?

Megoldás

A TDR, melynek állapotváltozását vizsgáljuk, ezúttal nem vesz részt mechanikus kölcsönhatásban (a
térfogat állandó) ugyanakkor a rendszer fala diatermikus, hiszen hőt vesz fel.
Erre az esetre a termodinamika első főtétele:
ΔU  Q  80 kJ
tehát a rendszer belső energiája éppen annyival nő ebben az esetben, amennyi hőt a rendszer
felvesz.
Az előző feladatban láthattuk, hogy a fajhők, a gázállandó és az adiabatikus kitevő ismerete, azaz
annak ismerete, hogy milyen közeget tartalmaz a rendszer, nagyon fontos. Ezúttal adott a gázállandó
és a „kétatomos gáz” kitétel arra utal, hogy az adiabatikus kitevő 1,4. A Mayer-egyenlet és az
adiabatikus kitevő definíciós egyenlete segítségével tehát mindkét fajhő kiszámítható, de számunkra
ezúttal az állandó térfogaton vett fajhő a fontos.
R 295  J 
cv    737 ,5  
κ  1 1,4  1  kg  K 
Így azután a hőmérsékletváltozás:
ΔU 80 103
ΔT  Δt    49,31 oC
m  cv 2,2  737 ,5
A végállapoti nyomás az állandó térfogatú állapotváltozásra érvényes Gay-Lussac törvényből
T2 345,31
p2  p1   98   114,3 kPa
T1 296

6. Egy tartályban 75 v.o.mm túlnyomású gáz van, melynek hőmérséklete megegyezik a környezet
hőmérsékletével. Egy csap hirtelen megnyitásával pillanatszerű nyomáscsökkenést idézünk el,
oly módon, hogy a csapot abban a pillanatban zárjuk el, amikor a tartályban a nyomás éppen
egyenlő a környezeti nyomással, mely 1023 mbar. A csap elzárása után pár percet várva azt

5/12
Egyszerű állapotváltozások

észleljük, hogy a nyomás a környezeti nyomás felett 21,5 v.o.mm-el stabilizálódik. Mekkora a
gáz adiabatikus kitevője?

Megoldás
A teljes folyamat a p-v koordináta rendszerben a következő képet mutatja:

A szerepet játszó három nyomás

p1=po+75 v.o.mm=102300+0,075·103·10=103050 Pa
p3=po+21,5 v.o.mm=102300+0,0215·103·10=102515 Pa
p2=po=102300 Pa
A ’2’ és ’3’ pont között a tartályba zárt gáz állapotváltozása állandó térfogat mellett zajlik, tehát
az általános gáztörvényből, ill. a Gay-Lussac törvényből:
p2 p3

T2 T3
Az ’1’ és ’2’ pontok között lezajló expanziós folyamatot jó közelítéssel adiabatikusnak
tekinthetjük, amennyiben a csap kinyitása pillanatszerű volt és az elzárás szintén
pillanatszerűen történt és éppen akkor, amikor a tartályban a nyomás a környezeti nyomással
megegyezett. Az ilyen folyamatra
1
p 
T2  T1   1 
 p2 
Tekintettel arra, hogy T3=T1, a két egyenletből
1
p2  p1  
 
p3  p2 
Ebből pedig
p   103050 
ln  1  ln  
 p2   102300  7,305 10 3
    1, 403
 p2   p1   102300   103050   2,099  10 3  7,305 10 3
ln    ln   ln    ln  
 p3   p2   102515   102300 

7. Egy 8 m3-es tartályban 16 oC hőmérsékletű, 5,4 bar túlnyomású levegő van. A tartályban a
levegő a napsugárzás hatására 23 oC-ra melegszik fel.

6/12
Egyszerű állapotváltozások

– Mekkora lesz ebben az esetben a nyomás?

– Mennyivel nő a tartályban lévő levegő belső energiája?
– Mennyi hőt vesz fel a tartályban lévő levegő?

Megoldás
A folyamat állandó térfogat mellett zajlik, hiszen a tartály térfogata nem változik, tehát a
rendszer ezúttal nem vesz részt mechanikai kölcsönhatásban, de termikus kölcsönhatásban
igen. Ebben az esetben az általános gáztörvényből
p1 5,4  1
p2  T2   23  273   6,56 bar
T1 16  273
A belső energia változása arányos a hőmérsékletemelkedéssel
U  cv  m  t2  t1
A tartályban lévő levegő tömege:
p1  V 8  6 ,4 10 5
m   61,73 kg
R  T1 287  289
Az állandó térfogaton vett fajhő értéke a levegő specifikus gázállandójából (287 J/kg.K) és
adiabatikus kitevőjéből (1,4):
R 287 J
cv    717,5
κ 1 1,4 1 kg  K
ΔU  cv  m  t 2  t1  717 ,5  61,73  23  16  310 kJ
Tekintettel arra, hogy állandó térfogat mellett a rendszer mechanikai kölcsönhatásban nem
vesz részt, a vele közölt hő teljes egészében a belső energia növelésére fordítódik, ill. a belső
energia növekedése éppen akkora, amennyi hőt a rendszer felvesz a környezetéből, azaz 310
kJ.

8. Egy 4 m3-es tartályban ismeretlen kétatomos gázkeverék található. Méréssel megállapítottuk,

hogy 17 oC hőmérsékleten a gázkeverék nyomása 4 bar. Tudjuk, hogy a tartályban 21 kg
gázkeverék van.
Határozzuk meg a gázkeverék:
– gázállandóját,
– fajhőit,
– mól tömegét!

Megoldás
A tartályban lévő gáz állapotjelzői és a tartály paraméterei alapján:
p V 4  4 105 J
R   262,7
m  T 21 290 kg  K
Mivel a kétatomos gázok adiabatikus kitevője 1,4, a specifikus gázállandó ismeretében mindkét
fajhő kiszámítató
R 262,7 J J
cv    656,8 , ill. c p  κ  cv  1,4  656,8  919,5
κ 1 1,4 1 kg  K kg  K
Runiv kg
A gáz mol tömege: M   31,65
R kmol

9. Egy súlytalan és súrlódás nélkül elmozdulni képes dugattyúval lezárt 50 cm átmérőjű

hengerben nitrogén gáz van. A dugattyúra 220 kg tömeget helyeztünk, megmértük a gáz
hőmérsékletét, ami 20 oC, és a dugattyú helyzetét a henger aljától, ami 60 cm.

7/12
Egyszerű állapotváltozások

A gáz hőmérsékletét egy 30 W teljesítményű villamos fűtőszállal 45 oC-ra emeltük. Hanyagoljuk

el a környezet felé leadott hőmennyiséget! A környezeti nyomást vegye 1 bar-nak
– Mennyit változik a gáz belső energiája?
– Mennyi tágulási munkát végzett a gáz?
– Hány cm-t mozdult el a dugattyú?
– Hány percig tart a gáz melegítése, ha a hőveszteségeket elhanyagolhatónak tekintjük?

Megoldás
A dugattyúra helyezett súly következtében a dugattyú alatt található gáz nyomása:
G 220  10
p  po   105   111210 Pa
A 0,52  π
4
és a folyamat során nem változik, tehát állandó nyomású állapotváltozásról van szó.
A dugattyú alatti térben lévő nitrogén gáz tömege:
0 ,5 2  π
111210  0,6 
p  V1 4
m   0 ,1505 kg
R  T1 8314
 293
28
A gáz belső energiájának megváltozása:
ΔU  cv  m  t2  t1  742,3  0,1505  45  20  2793 kJ
A nitrogén állandó térfogaton vett fajhője a gázállandójából és az adiabatikus kitevőjéből
számítható, mely utóbbi 1,4, hiszen a nitrogén kétatomos gáz!
A tágulási munka a specifikus gázállandóból számítható, hiszen az éppen az állandó nyomású
állapotváltozás során elvégzett tágulási munka tömegegységre és egységnyi hőfokváltozásra:
8314
W   p  ΔV   m  R  ΔT  0 ,1505   45  20   1117 ,23 J
28
Az állapotváltozás végén a térfogat:
T2
V2  V1  , amit a dugattyúnak a henger aljától számított távolságával is felírhatunk, azaz
T1
T 318
h2  h1  2  0,6   0,6512 m
T1 293
Tehát a dugattyú 51,2 mm-rel lesz magasabban a folyamat végén.
A folyamat lezajlásához, azaz a melegítéshez szükséges idő, a szükséges hőmennyiség és a
rendelkezésre álló fűtési teljesítmény hányadosa:
Q m  cp  t2  t1 ΔU  W 2793 1117,23
τ     130,341 s
P P P 30
azaz 2 perc és kb. 10 másodperc.

10. Egy közel állandó nyomáson (2 bar) üzemelő léghevítőbe óránként 15 m3 14 oC hőmérsékletű
levegő lép be. A távozó levegő térfogatárama 31 m3/h.
Határozzuk meg
– a levegővel közölt hőmennyiséget,
– a tágulási munkát,
– a belsőenergia változást!

Megoldás

8/12
Egyszerű állapotváltozások

A TDR, melynek állapotváltozását vizsgáljuk, ezúttal mechanikai és termikus kölcsönhatásban is részt

vesz, miközben nyomása állandó marad.

A levegő (gázkeverék) specifikus gázállandója 287 (J/kg.K) és adiabatikus kitevője igen jó közelítéssel
1,4, hiszen alkotóinak túlnyomó többsége kétatomos gáz, melyek mindegyikének 1,4 az adiabatikus
kitevője. Ezek ismeretében, a Mayer-egyenlet és az adiabatikus kitevő definíciós egyenletéből
kiszámítható a levegő mindkét fajhője, melyek 1005 (J/kg.K), ill. 717,5 (J/kg.K), természetesen a
nagyobbik az állandó nyomású fajhő.

Mivel a rendszer „méretére” is van utalás, adott a térfogata, pontosabban az időegység alatt a
rendszerbe belépő közeg mennyisége, számítsuk ki a tömegét, pontosabban az időegység alatt
belépő (és persze kilépő) közeg tömegét!
p V 2 105 15  kg 
m    36,42  
R  T 287  287  h 

Felhasználva az állandó nyomású állapotváltozásra érvényes Gay-Lussac törvényt

V2 31
T2  T1   287  593,1 K  t2  320,1 oC
V1 15
Nincs akadálya most már a rendszer által felvett hő kiszámításának:
 kJ   kJ 
Q  c p  m  t2  t1  1,005 36,42  320,1  14  1,12 104    3,112  
 h  s 
Az időegységre eső tágulási munka két úton is kiszámítható:
J  kJ 
W   p  V2 V1  m  R  T2  T1  2 105  31 15  36,42 287 320,1 14  3,2 106    0,8888  
h
   s 
A belső energia megváltozása:
 kJ 
ΔU  Q  W  3,112  0,8888  2,223  
 s 

11. 18 oC hőmérsékletű és atmoszférikus nyomású levegőt 4,7 bar nyomásra komprimálunk.

Hasonlítsuk össze az izotermikus, az adiabatikus és az n=1,1 kitevővel megvalósított
politropikus kompresszió
– véghőmérsékletét,
– munkaszükségletét,
– a levegő belsőenergia változását és
– a közeg és környezet között kicserélt hőmennyiségét.

Megoldás

Célszerű egy p-v koordináta rendszerben ábrázolni a szóban forgó állapotváltozásokat!

9/12
Egyszerű állapotváltozások

p
p2 izotermikus
adiabatikus

politropikus

p1 v

Az izotermikus sűrítésre az jellemző, hogy a közeg hőmérséklete állandó marad, azaz a belső
energiája állandó. Az elő főtételből következik, hogy ez csak úgy lehetséges, ha
W  Q
azaz a rendszer éppen annyi hőt ad le, mint amennyi munkát végzünk rajta a sűrítés során.
Természetesen a két folyamatnak egyidejűleg kell lejátszódnia! Az ilyen rendszer esetén az általános
gáztörvény átmegy a Boyle-Mariotte törvénybe, ami egy egyenlő szárú hiperbolával szemléltethető a
p-v koordináta rendszerben, p·v=áll.. A fenti ábrán zöld színnel van jelölve az izotermikus
állapotváltozás görbéje.

Az adiabatikus sűrítés esetén a rendszer sem felvenni sem leadni nem tud hőt. Azaz az első főtétel:
U  W
Ilyenkor a rendszeren végzett munka a rendszer belső energiáját növeli, azaz nő a hőmérséklet.
Matematikailag ez a folyamat a p-v koordinátarendszerben úgy írható le, mint p·v κ=áll. A fajtérfogat
hatványkitevője éppen a cp/cv hányados, melyet éppen azért neveznek adiabatikus kitevőnek, mert
ezen állapotváltozás kapcsán mutatkozott célszerűnek a bevezetése és igen gyakran szerepel
hatványkitevőben. A fenti ábrán zöld színnel van jelölve az izotermikus állapotváltozás görbéje, mely
nyilván meredekebben” fut mint az izotermikus állapotváltozásé.

Nyilvánvaló, hogy az ún. politropikus sűrítésnek megfelelő hiperbola valahol az előbb ismertetett
kettő között kell legyen. Erre az esetre az első főtétel az általános formában marad, hiszen van
termikus és mechanikai kölcsönhatás is.

Mivel a sűrítéshez kell külső munka, melyet a rendszeren végezni kell, a megfelelő görbeszakasz és a
v-tengely közötti területtel arányos, minden számítás nélkül is tudhatjuk, hogy ez a munka az
izotermikus állapotváltozásnál a legnagyobb és adiabatikusnál a legkisebb. Ezt kell számításokkal
alátámasztani!

Izotermikus sűrítés
A munka kiszámítására használható összefüggés több formában is felírható:
v2 p p 4 ,7  J 
wi   p1  v1  ln  p1  v1  ln 2  R  T1  ln 2  287  291  ln  1,292  10 5  
v1 p1 p1 1  kg 

10/12
Egyszerű állapotváltozások

Adiabatikus sűrítés esetén, figyelemmel az első főtételre, két féle képpen írható fel a munka:
1
wa  u  cv  t 2  t1    R  t 2  t1
1 
Látható, hogy mindkét esetben szükségünk lesz a sűrítés véghőmérsékletére. Az adiabatikus folyamat
esetében érvényes Poisson-egyenletekből:
κ 1 1,41
p  κ
 4,7  1,4
T2,a  T1   2   291    452,8 K  179,8 oC
 p1   1 
A munka tehát:
1  J 
wa   287  179 ,8  18  1,161 10 5  
1,4  1  kg 
A politropikus sűrítés „matematikailag” csak annyiban különbözik az adiabatikustól, hogy az
adiabatikus kitevőt le kell cserélni a politropikus kitevőre. Tehát
n1 1,11
p  n
 4,7  1,1
T2, p  T1   2   291    335 K  62 oC
 p1   1 
1  J 
wp   287  62  18  1,263 10 5  
1,1  1  kg 
Látható, hogy sikerült igazolnunk számításokkal, amit a vázlatunk alapján előzetesen már
megállapítottunk.
A belsőenergia-változás a politropikus sűrítés esetében:
 J 
Δu  cv  t2 ,p  t1  717 ,5  62  18  3,157  10 4  
 kg 
Az eredményeket célszerű összefoglalni egy táblázatban:

politropikus
izotermikus adiabatikus
(n=1,1)
véghőmérséklet (oC) 19 197,8 62
munkaszükséglet (kJ/kg) 129,2 116,1 126,3
belsőenergia-változás (kJ/kg) 0 116,1 31,57
a közeg és környezet között
kicserélt hőmennyiség (kJ/kg) -129,2 0 -94,73

12. Határozzuk meg annak az adiabatikus légkompresszornak a teljesítmény szükségletét, mely

percenként 300 liter 14 oC hőmérsékletű atmoszférikus nyomású levegőt szív be és azt 4 bar
túlnyomásra komprimálja!

Megoldás

Fontos leszögezni, hogy ezúttal nem egyetlen állapotváltozásról van szó! Egy gép a benne lezajló
állapotváltozások ciklikus végrehajtása érdekében az állapotváltozások után a benne lévő közeget el
kell távolítsa és újabb, kiindulási állapotú közeget kell felvegyen a környezetből. Tehát számolnunk
kell egy belépési és egy kilépési folyamattal is, melyek mindegyike állandó nyomású folyamatként
kezelhető.

11/12
Egyszerű állapotváltozások

p kilépés, kitolás
p2
2

adiabatikus

belépés, beszívás
p1 v

Mivel a belépési és a kilépési folyamathoz is kapcsolódik munka, így a gép munka szükséglete a be- és
kilépési munkák, valamint a gépben lezajló állapotváltozások munkáinak előjeles összeg, ami a
technika munka, esetünkben az ábrán sárga színnel jelölt terület.

A munka kiszámításához ezúttal is szükségünk lesz a sűrítés véghőmérsékletére:

κ 1 1,41
p  κ
 5  1,4
T2  T1   2   287    454,6 K  181,6 oC
 p1  1
κ 1,4  kJ 
wtech   R  t2  t1   287  181,6  14  168,3  
κ 1 1,4  1  kg 
A teljesítmény szükséglet nyilván ennek a fajlagos munkának és az időegység alatt a gépen átáramló
tömeg szorzata. A tömegáram:
p1 V1 10 5  300  kg  3  kg 
m   3  0,3642    6 ,07 10  
R  T1 10  287  287  min   s 
A gép hajtásához elméletileg szükséges teljesítmény pedig:
P  m  wtech  6 ,07  10 3 168 ,3  1,022 kW
 kJ 
13. Mennyi mechanikai munkát kell végezni, ha egy 0,05 kg tömegű, 1,76   fajhőjű
 kg.K 
fadarabot 20 oC-ról a gyulladási hőmérsékletére (400 oC) kívánunk melegíteni dörzsöléssel?
Tételezze fel, hogy a végzett munka fele a meggyújtandó fadarabot, a másik fele pedig a
dörzsölésre használt anyagot melegíti.

Megoldás

A fadarab felmelegítése valójában a fadarab, mint TDR belső energiájának növelését jelenti.
ΔU fa  c fa  m fa  t 2  t1  1,76  0 ,05  400  20  33 ,44 kJ
A feltételből adódóan ennek éppen kétszerese az elvégzendő munka, tehát 66,88 kJ.

12/12