ÉPÜLETGÉPÉSZ TECHNIKUS

1.ÉV
ÖSSZEFOGLALÁS

FŰTÉSTECHNIKA

1. Hőtani áramlástani alapismeretek

TÖRVÉNYES MÉRTÉKEGYSÉGEK ÉS A
NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉG-RENDSZER
A törvényes mértékegységek fogalmát hazánkban a
8/1976. (IV. 27.) MT számú rendelet határozza meg.
E szerint törvényes mértékegységek:
(1) a nemzetközi mértékegységek
(Systeme Internationale d'Unités jele: SI, (2) a
rendelet mellékletében meghatározott (felsorolt) SI-n
kívüli mértékegységek;
(3) az SI-egységekből és az SI-n kívüli
mértékegységekből származtatott mértékegységek;
(4) az (1). (2) és (3) alatt felsorolt
mértékegységeknek a rendeletben meghatározott
módon képzett törtrészei és többszörösei.
KÜLÖNBÖZŐ ANYAGOK SŰRŰSÉGE
ÁTÁRAMLÁS - KIÁRAMLÁS

Az átáramló, ill. a kiáramló közeg mennyisége

megadható:
V térfogatárammal
(m3 /s, m3 /h. l/s vagy l/h stb.. egységgel),
vagy
m tömegárammal
(kg/s, kg/h stb.. egységgel).
Állandó sűrűségű közeg áramlása
Állandó sűrűségű közegnek elsősorban a
folyadékok tekinthetők, de ha a nyomás- és
hőmérséklet-változásuk kicsi, közelítően a
gázok is azok.
Így pl.. a levegőt a hűtő- és klímaberen-
dezések ventilátorain, hőcserélőin
áthaladva gyakorlatilag állandó
sűrűségűnek vehetjük.
 A kontinuitás (folytonosság) egyenlete:
Állandó sűrűséget feltételezve a változó
keresztmetszetű tömör csővezeték bármely kijelölt
keresztmetszetében nemcsak az áthaladó „m”
tömegáram, hanem a V térfogatáram is azonosnak
tekinthető.
V=A1xW1 =A2 xW2 =A3xW3= állandó,
A Bernoulli-tétel
A gyakorlat számára is igen jól használható
összefüggést kapunk az áramló közegekben
kialakuló energiaviszonyokra, ha a közegeket
ideálisnak, azaz állandó sűrűségűnek és
súrlódás mentesnek tekintjük.
Ebben az esetben ugyanis ki lehet monda-
ni, hogy: az Eh helyzeti,
az Ep nyomási és
az Ek kinetikai (mozgási)
energiák összege egy tetszés szerinti csővezeték
minden keresztmetszetében azonos:
Ehl+ Epl+ Ekl= Eh2 + Ep2 + Ek2 = ...stb..
Az egységnyi tömegre (m = l kg) vonatkozó
Bernoulli-törvényhez jutunk:
 A Bernoulli-egyenlet kibővítésével az áramlás
közben fellépő
súrlódási és egyéb áramlási veszteségeket,
az általuk felemésztett energiát is figyelembe
lehet venni.
Egy vízszintes, állandó keresztmetszetű csőben
ha benne áramlás van, a valóságban azt
tapasztaljuk, hogy a vizsgált L hosszúságú
szakasz végén a nyomás kisebb mint az elején,
akkor is, ha H2 = H1 és w2 = w1.
A differenciát egy
Δpv nyomásesés, a cső- és folyadéksúrlódás
miatti nyomásveszteség okozza.
Áramlási veszteségek
Egyenes, kör keresztmetszetű csőszakaszok
nyomásvesztesége egyenesen arányos:
a cső L hosszúságával,
a közeg ρ sűrűségével, továbbá
a w2-tel, a sebesség négyzetével, és
a λs súrlódás; tényezővel (súrlódási együtthatóval).
Fordítva arányos viszont a „d” csőátmérővel.
Képletben kifejezve:
Idomok, csőszerelvények súrlódási
nyomás vesztesége
A csővezetékbe épített csőidomok és szerelvények
nyomás vesztesége:
a közeg ρ sűrűségével,
w2-tel az áramlási sebesség négyzetével, és
egy ζs veszteségtényezővel arányos.
A ζ értékeket a kialakítás és a névleges átmérő
alapján a szakirodalomban, szintén megtalálhatjuk.
A veszteség:
 Egyes gyártók a szerelvények
(mágnesszelepek, szűrők stb..)
közegminőségtől és a közegáram nagyságától
függő nyomásveszteségét közvetlenül is
megadják.
Egyenértékű csőhosszúság:
Egy olyan csővezeték áramlási ellenállását,
amely több egyenes csőszakaszt, szerelvényt
és/vagy idomot is tartalmaz, az egyes
szakaszok, illetve vezetékelemek áramlási
veszteségeinek összegzésével (summázásával)
lehet meghatározni.
 HŐMÉRSÉKLET
A hőmérséklet a test hőállapotának, energia-leadó
képességének jellemző mennyisége.
Hőmérsékletmegadások:
Méretezési hőmérséklet (az MSZ 2970/1 szerint): az a
legnagyobb hőmérséklet, amelyre a nyomástartó edény,
csővezeték és elemei szerkezeti anyagának fizikai-mechanikai
tulajdonságait, és a szerkezeti anyagban megengedhető
feszültséget meg kell határozni.
Maximális üzemi hőmérséklet: az a maximális megengedett
hőmérséklet, amelyre a számítási feltételek alapján a
berendezés használatát engedélyezték.
Üzemi hőmérséklet: az a hőmérséklet, amelyet a nyomástartó
edényben, csővezetékben és egyéb berendezésben levő közeg a
működtetés során tartós üzemállapotban felvesz.
A szerelési hőmérséklet: az a hőmérséklet, amelyen a
berendezést összeszerelték.
HŐMÉRÉS
A hőmérsékletek reális és megfelelő pontosságú
meghatározására az anyagok
hőmérséklettől függően változó
jól mérhető fizikai jellemzőit
(tágulás, villamos ellenállás stb..)
lehet felhasználni.
Ezek a jellemzők lehetővé teszik hőfokskálák
kialakítását, amelyek segítségével a mindenkori
hőmérséklet definiálható.
a) Termodinamikai hőmérséklet. T
(Kelvin-hőmérséklet, abszolút hőmérséklet)
SI-egysége: K (kelvin)
CELSIUS HŐMÉRSÉKLET (t)
SI-egysége: OC (Celsius-fok)
A O OC hőmérséklet 273,15 K termodinamikai
hőmérsékletnek felel meg.
Hőmérséklet-különbségek esetén K helyébe OC
írható (~ T = ~t).
A Celsius hőmérsékletskála alappontjai: a víz
fagyáspont ja O OC és a víz forráspontja
100 OC (1013 mbar nyomáson).
A két hőmérséklet közötti összefüggés:
t = T - 273,15
HŐMENNYISÉG
ENERGIA
Szűkebb értelemben energián értjük a munkavégző
képességet; azt is lehet mondani: az energia tárolt munka.
Az elsődleges energiahordozók különböz6 formákban
találhatók a természetben, pl.. fosszilis energiahordozóként,
elsősorban szén, kőolaj és földgáz; valamint megújuló
energiaforrásként, amelyeket a Nap sugárzásából, vagy a
Föld hőtartalmából nyerhetünk, idetartozik még a
biomassza, a fa és a vízenergia.
Ezekből az energiahordozókból különböző energiafajták
állíthatók elő erőművekben: villamos energia vagy hőenergia
a távhőellátáshoz.
A napenergia hasznosítható kollektorokkal (a napenergia
közvetlen átalakítása) vagy hőszivattyúkkal (a levegőben,
vízben vagy a föld mélyében tárolt napenergia közvetett
felhasználásával).
 Fajlagos hőkapacitás (fajhő). c
SI-egysége: kJ/kg.K
Különböző fajta, azonos tömegű anyagok azonos
hőmérsékletre melegítéséhez különböző mennyiségű
hő szükséges.
A fajlagos hőkapacitás az a hő ami 1 kilogramm
tömegű anyag hőmérsékletét 1 kelvinnel változtatja
meg.
Gázok fajlagos hőkapacitását 1 m3 térfogatra is
szokták vonatkoztatni.
NÉHÁNY ANYAG FAJHŐJE
 Belső energia, entalpia
A hőtani rendszerek (szilárd anyagok és fluidumok)
hőállapotát kifejező mennyiségek
(helytelenül hőtartalomnak is nevezik)
A belső energia (U) az a termikus energia (hő). amely
akkor adódik át az anyagnak, ha azt a nullaszintnek
tekintett standard hőmérsékletről (pl.. O OC-ról) a
kívánt „t” hőmérsékletre melegítjük úgy, hogy
térfogata állandó marad.
A szilárd és cseppfolyós anyagok belső energiája és
entalpiája között csekély a különbség.
A gyakorlatban használatos az 1 kg tömegre
vonatkoztatott belső energia és entalpia:
a fajlagos belső energia és a fajlagos entalpia.
HALMAZÁLLAPOT-VÁLTOZÁSOK
Az anyagoknak háromféle halmazállapota (fázisállapota) van:
szilárd - folyadék (cseppfolyós) - gáz (gőz)
A szilárd anyagoknak meghatározott térfogatuk és állandó
alakjuk van. A folyadékoknak (cseppfolyós testeknek)
meghatározott térfogatuk van, de alakjuk mindig felveszi a
tárolóedény alakját. A gázoknak (gőzöknek) sem meghatározott
térfogatuk, sem állandó alakjuk nincs, mindig kitöltik a
rendelkezésükre álló teret.
Hőközléssel vagy hőelvonással az anyag halmazállapota
(fázisállapota) megváltozhat.
A halmazállapot-változás mindig ugyanazon, az anyagra
jellemző hőmérsékleten következik be, és ehhez meghatározott
hőmennyiség szükséges (ez az ún. latens hő).
Mindaddig, amíg a halmazállapot-változás tart, az anyag
hőmérséklete nem változik, annak ellenére, hogy hőt vesz fel
(vagy ad le).
Olvadás - dermedés (fagyás)
Ha egy szilárd anyaggal hőt közlünk, és hőmérséklete az olvadási
hőmérsékletét eléri, akkor ez az anyag további hőköléssel a szilárd
halmazállapotból folyékony állapotba megy át;
ehhez a halmazállapot-változáshoz szükséges hő az olvadáshő.
A fajlagos olvadáshő (q) az a hőmennyiség, ami szükséges ahhoz,
hogy 1 kg olvadási hőmérsékletre felmelegedett szilárd anyag
teljesen cseppfolyós halmazállapotba menjen át.
Ha a folyékony anyagot a dermedési hőmérsékletére hűtjük le.
akkor az a további folyamatos hőelvonással (hűtéssel) szilárd
állapotba megy át. A halmazállapot-változás során a hőmérséklet
nem változik, az ekkor elvont (vagy felszabadult) hő az olvadáshő.
A szobahőmérsékleten cseppfolyós anyagok dermedését fagyásnak
is szokták nevezni. A dermedési hőmérséklet (dermedéspont)
azonos az olvadási hőmérséklettel (olvadásponttal).
A dermedéshő egyenlő az olvadáshővel.
Víz esetében 1013 mbar nyomáson:
jég ,- víz = olvadáshő = 335 kJ/kg
Párolgás
A folyadék párolgása csak a felszínén következik be;
az elpárolgott folyadékot gőz formájában - általában
a légköri levegő veszi fel.
A párolgás mértéke függ:
a levegő nedvességtartalmától,
a folyadék felszínétől,
a levegőnyomástól,
a folyadék hőmérsékletétől és
a levegő hőmérsékletétől.
Nagyobb hőmérsékleten és kis nedvességtartalmú
levegő esetében a víz elpárolgása gyorsabb, mint
kisebb hőmérsékleten és nagyobb levegőnedvesség-
tartalom esetében.
Ha a víz feletti levegő telített, nincs párolgás.
MELEGÍTÉS
ÁLLANDÓ
NYOMÁSON
Forrás
A forrás olyan párolgás, amikor a folyadék egész
tömegében párolog.
Ha a folyadékkal hőt közlünk, a hőmérséklete mindaddig
növekszik, amíg el nem éri a forrási hőmérsékletet
(forráspontot).
A forráspont eléréséig közölt termikus energia (hő) a
folyadékentalpia (az ún. folyadékhő).
A fajlagos folyadékentalpia (h) az a hőmennyiség, ami
szükséges ahhoz, hogy 1 kg folyadék O OC-ról a forrási
hőmérsékletére melegedjen.
A folyadék forráspontja függ a levegő nyomásától;
-ha kisebb a nyomás, kisebb a forráspont (pl.. a hegyeken)
-ha a nyomás nagyobb, akkor a forráspont is nagyobb
(pl.. a kuktafazékban).
A VÍZ FORRÁSPONTJA KÜLÖNBÖZŐ NYOMÁSON
A VÍZ HALMAZÁLLAPOT-VÁLTOZÁS DIAGRAMJA

(h’)
’

Q KJ/ kg
1 kg víz, légköri nyomáson (1013 mbar)
A Gibbs-féle fázis
szabály értelmében
a telített rendszer
hőállapotát
egyetlen állapotjelző
ismerete már
definiálja.
Egy egyensúlyi
rendszerben a
telítési hőmérséklet
és a telítési nyomás
között az anyagra
nézve egyértelmű
összefüggés áll fenn.
Elgőzölögtetés
Amikor a melegítés során a folyadék (víz) a forrási
hőmérsékletet eléri, akkor a halmazállapotot megvál-
toztatja , és a további bevezetett hő a folyadékot
(vizet) gőzzé alakítja.
A gőz keletkezés közben a hőmérséklet nem változik,
a gőz a hőt ily módon tárolja.
Ehhez a halmazállapot-változáshoz szükséges hő a
párolgáshő.
A fajlagos párolgáshő (r) az a hőmennyiség, ami
szükséges ahhoz, hogy 1 kg forrási hőmérsékletre
melegített folyadék teljesen gőz-halmazállapotúvá
alakuljon át.
 KONDENZÁCIÓ
Ha a gőzt a kondenzációs hőmérsékletre hűtjük, akkor
a további folyamatos hőelvonással (hűtéssel) folyékony
állapotba megy át.
A halmazállapot-változás során a hőmérséklet nem
változik, az ekkor elvont (vagy felszabadult) hő a
kondenzációs hő.
A kondenzációs hőmérséklet azonos a forráshőmér-
séklettel.
A kondenzációs hő egyenlő a párolgáshővel.
A párolgáshő: r = h” - h’,
ahol h’ a forrásban levő folyadék, h” a telített gőz
entalpiája.
Víz esetében 1013 mbar nyomáson: r=2257 kJ/kg
 KÜLÖNBÖZŐ GŐZÁLLAPOTOK JELLEMZŐI
Telített gőz a vízzel mindig közvetlen kapcsolatban van,
ezért tud telített állapotban maradni.
Egy meghatározott gőzhőmérsékletnek mindig egy
meghatározott telített gőznyomás felel meg, és fordítva.
Általában a vízgőz tartalmaz még vízrészecskéket, tehát
nedves, és ekkor nedves gőzről beszélünk.
Ha a gőzt a víztől elválasztjuk, és még további hőt
közlünk vele mindaddig, amíg a vízrészecskék is
elpárolognak, akkor szárazzá válik és száraz gőzt
nyerünk.
Ha a száraz gőzhöz további hőt vezetünk, akkor a gőz
hőmérséklete tovább növekszik, "túlhevül", ekkor
túlhevített gőzről beszélünk.
Nedves gőz alatt tehát egy rendszerben az
azonos hőmérsékletű folyadék és gőz egyidejű
jelenlétét értjük.
A két komponens aránya a folyadék
forráspontján, a folyadékkal közölt
hőmennyiség függvényében
0 - és - 1
közötti határok között változtatható.
Ennek a folyamatnak, amint még a későbbiek
folyamán látni fogjuk a hűtőgépeknél
gyakorlati jelentősége van.
MELEGÍTÉS
ANYAGOK HŐTECHNIKAI JELLEMZŐI LÉGKÖRI NYOMÁSON
A levegő általános jellemzői:
A levegő a leggyakrabban előforduló gáz, a földet
gázburokként veszi körül, és sűrűsége a magassággal
csökken.
A levegő összetétele:
kb. 78% (térfogatszázalék) nitrogén (N),
kb. 21% oxigén (02) és
kb. 0,97% nemesgázok (főként argon).
A száraz levegő sűrűsége O oC hőmérsékleten és 1013
mbar nyomáson 1,293 kg/m3.
A fajlagos hőkapacitás cp = 1,0 kJ/kg.K
A levegő melegítésekor a sűrűsége és ezzel a
melegítéshez szükséges hőmennyisége folyamatosan
csökken.
A nedves levegő
A környezetünket képező légköri levegő olyan
gázkeverék, amelynek komponensei túlnyomórészt nem
kondenzálódó gázok.
Az egyik összetevője azonban - a víz - gáznemű,
cseppfolyós és szilárd halmaz-állapotban is előfordulhat
ebben a keverékben, amelyet nedves levegőnek hívunk.
A nem kondenzálódó gázok részaránya a levegőben
gyakorlatilag állandó, a víztartalma azonban erősen
változó.
A száraz levegőt hűtőtechnikai szempontból egyanyagú
közegként kezelhetjük, a nedves levegőt pedig két
ideálisnak tekintett összetevőből: száraz levegőből és
vízgőzből álló közegpárnak lehet témakörünk
keretében venni.
 A nedves levegőre mint ideálisnak tekintett
gázkeverékre a Dalton-törvény vonatkozik.
A nedves levegő keletkezését úgy foghatjuk fel, mint
két különböző nyomású de azonos hőmérsékletű,
különböző mennyiségű és minőségű gázállapotú anyag
összekeveredését.

Dalton törvénye szerint:

az össznyomás az összetevők saját gáznyomásának
összegével egyenlő.
A "saját" gáznyomásokat résznyomásoknak, idegen
szóval „parciális” nyomásoknak hívjuk.
A nedves levegőre vonatkozóan tehát felírhatjuk:
pössz =pL + pg
 A mérhető (abszolút) légnyomás a száraz levegő PL
résznyomásának és a benne lévő vízgőz Pg
résznyomásának az összege.
Törvényszerű, hogy a nedves levegőben a vízgőz Pg
parciális nyomása nem lehet nagyobb, mint a víz Ps
gőznyomása az adott hőmérsékleten, tehát
pl.. a t = 20 0C-os, P = 1 bar össznyomású
levegőben a
vízgőz résznyomása maximum Pgt = 23,4 mbar lehet.
Ha ez az állapot áll fenn, a levegő vízgőzzel telített, és
már nem tud több gőzállapotú vizet magában tartani.
(A felesleg köd, vagy vízcseppek, O 0C alatt pedig dér
formájában kicsapódik és "túltelíti" a levegőt.)
Amíg Pg < Pgt vagyis amíg a vízgőz résznyomása a
telítettséginél kisebb, a levegő vízgőzben telítetlen.
 A levegő nedvességtartalma:
A légköri levegő bizonyos mennyiségű vízgőzt (nedvességet) is
tartalmaz, ami függ a levegő hőmérsékletétől.
A levegő nedvességtartalma az ember közérzetét befolyásolja, ezért
a légtechnikai berendezések (klímaberendezések) tervezésekor ezt
figyelembe kell venni.
Telített levegőről beszélünk. ha a levegőben maximális a
nedvességtartalom.
A meleg levegő nagyobb mennyiségű vízgőzt tud felvenni, mint a
hideg levegő, pl..:
1 m3 O oC hőmérsékletű telített levegő 4,9 g vízgőzt tartalmaz,
1 m3 25 oC hőmérsékletű telített levegő pedig 23,7 g vízgőzt
tartalmaz.
Az abszolút nedvességtartalom (X) a levegőben levő tényleges
nedvességtartalom. A telített levegő abszolút nedvességtartalma az a
maximális nedvességtartalom, amit a levegő az adott hőmérsékleten
felvehet. Értéküket g/kg-ban vagy g/m3-ban adják meg.
A relatív nedvességtartalom a levegő telítettségi fokát jelenti,
Hőtranszport-alapismeretek
Nemcsak a hűtőtechnikában, hanem más területeken
(kazánok, motorok, vegyipar) is igen nagy
fontosságúak azok a folyamatok, ahol egyik
közegből a másikba hőt juttatunk át.
A mindennapi tapasztalat szerint egy közeget
melegíteni csak egy melegebb-, hűteni pedig csak egy
hidegebb közeggel lehet. Ebből született meg az a
tapasztalati törvény, a hőtan II. főtétele, amely szerint
a hő magától, vagyis energiaráfordítás nélkül mindig
csak egy nagyobb hőmérsékletű testből egy hidegebbe
áramlik.
A hőtranszporthoz mindig szükség van egy véges
nagyságú hőmérséklet-különbségre a hőt leadó és a hőt
felvevő közeg között.
A hűtőtechnika területén sem arról van szó tehát, ~hogy
pl.. a hűtőszekrényben "hideget csinálunk", hanem
arról, hogy előállítunk egy megfelelően alacsony
hőmérsékletű közeget, azt bejuttatjuk a hűtendő térben
lévő hűtőtestbe, ahol az hőtranszport útján hőt von el a
saját környezetéből, a hűtött térből.
Amennyiben elegendő mennyiségű és megfelelő
hőmérsékletű hideg hőfelvevő anyag áll rendelkezésre, a
hűtés magától is megvalósul. Ez a természetes hűtés (pl..
egy jégszekrényben). Egyébként mesterséges hűtésre
van szükség, ahol az alacsony hőmérsékletszinten elvont
hőt egy magasabb, rendszerint környezeti hőmérséklet-
szinten lévő nagy tömegű közegnek adjuk át. Ez viszont
"magától" már nem megy, a II. főtétel értelmében
ehhez valamilyen energia befektetése is szükséges.
Hőszállítási folyamatok

A hő átvitele egy melegebb anyagból egy

hidegebb anyagba háromféle módon
jöhet létre:
- hővezetéssel
- hőátadással
- hő-sugárzással
A hőátbocsátás az első két folyamat
együttes megjelenési formája
A hővezetés
Egy homogén anyagból készült sík falon
vezetéssel áthaladó Q hőmennyiség
egyenesen arányos a fal két oldalán
mérhető Δt = t1 - t2 hőmérséklet-
különbséggel, az A hőátadó felülettel,
valamint a hő átáramlásának
időtartamával, és fordítva arányos a fal
vastagságával.
Ugyanakkor függ az anyagra jellemző λ
hővezetési tényezőtől is:
A λ hővezetési tényező az egységnyi hőmérséklet-
különbség (1 K) hatására 1 m hosszon átvezetett
hőáramot jelenti. Mértékegysége:
A hőátadás (konvekció)
Az áramló közeg részecskéi mozgásuk közben
rendszertelenül a falhoz ütköznek, és amennyiben
hőmérsékletük a falétól eltérő, a fal és a részecskék
között hőenergia-csere jön létre.
Ha pl.. az áramló közeg a melegebb, a falat melegíti
(illetve fordítva). Ez a jelenség a hőátadás, idegen szóval
a konvekció.
A hőátadást tehát csak áramlásra képes (folyékony vagy
gáznemű) közegek és szilárd fal között értelmezzük.
Ez az áramlás lehet kényszeríttet áramlás (ventilátorral
vagy szivattyúval) vagy fajsúlykülönbségen
alapuló ún. gravitációs áramlás is.
A fal közelében az áramló közeg hőmérséklete az ábra
szerint alakul.
 Az α hőátadási tényező:
az egységnyi felületen (1 m2)
egységnyi hőmérséklet-különbség (1 K)
hatására áthaladó hőáramot jelenti.

A hőátadási tényező az áramló anyag tulajdonságai

mellett az áramlás bonyolult viszonyaitól (elsősorban a
sebességtől) is függ.
Értékét, illetve a kiszámításához szükséges
összefüggéseket kísérleti úton lehet csak meghatározni.
A hősugárzás
A hűtőtechnika területén a sugárzásos hőtranszport
elsősorban a hűtött terek, helyiségek napsugárzásból
származó hőterhelése szempontjából jelentős.
A hősugárzással transzportált hőenergia a besugárzott
anyagban részben elnyelődik (abszorpció), részben áthalad
rajta (transzmisszió), részben visszaverődik (reflexió).
E három rész aránya a fogadó felület minőségétől függ.
Az a test, amely az érkező sugárzást teljesen elnyeli,
az abszolút fekete test.
Ugyanekkor azonban az ilyen testnek legnagyobb a
kisugárzó képessége is.
A kisugárzott hő arányos az „A” sugárzó felülettel, a T
abszolút hőmérséklet 4-ik hatványával, és a felület
minőségétől függő C sugárzási tényezővel, valamint az
idővel.
A hőátbocsátás
Ha egy falon át az egyik oldalán lévő melegebb
(áramló) közegből másik oldalán lévő hidegebb
(áramló) közegbe hő áramlik át, hőátbocsátásról
beszélünk.
Ilyen folyamat zajlik le pl.. a hűtőberendezések
elpárologtatójának, kondenzátorának falán keresztül
is.

A folyamat három hőtranszport elem egymást

követő rendszere, amely egy hőátadási,
egy hővezetési (lehet többrétegű is)
és még egy hőátadási folyamat
sorbakapcsolása.
EGYSZERŰ SZÁMPÉLDÁK
1. Feladat:
Határozza meg L = 20m egyenes rézcsővezeték
hossznövekedését, ha a szerelési és üzemi
hőfok különbsége Δt = 40 K. (α= 0,0165 mm/m x
K)
Hasonló adatokkal mennyi a hőtágulás egy
polipropilén anyagú cső esetén?
(α =0,15 mm/m x K)
Megoldás:
Rézvezeték hőtágulása:
Δl = α x L x Δt = 0,016 x 20 x 40 = 12.8 mm

Polipropilén hőtágulása:
Δl = 0,15 x 20 x 40 = 120 mm
2. Feladat Egy alumínium légcsatorna 10°C-on 18 m
hosszú. Számítsa ki, mekkora hőmérsékletre melegedett
fel, ha a hossza 18,012 m! (α Al=0,000024 1/ OC)
3. feladat Mekkora elmozdulási lehetőséget kell
biztosítani egy 5 m hosszú alumínium lemezből készült
légcsatornánál, melynek üzem közben a hőmérséklete t1 = -
10°C és t2 = 350C között változik?
(αAI = O,OOOO24 1/K ) .

Megoldás:
4. Feladat:
Mennyi a hőtágulása a V = 600 liter térfogatú
fűtővíznek, ha a felöltési 10 OC hőmérsékletről az
üzemi maximális 90 OC- ra melegszik ?
A víz térfogati hőtágulási tényezője 80 OC
hőmérsékletváltozásnál: α = 3 %
Megoldás:
Δv = V x α = 600 x 0,03 = 18 liter
5. Feladat
Mennyi hőmennyiség szükséges V=100 liter víz
t1=18OC-ról t2=48 OC- ra történő
felmelegítéséhez? Q = ? ( kJ )
A víz fajhője: c = 4,2 KJ/kg K
A víz sűrűsége : ρ = 980 kg / m3
 Felhasznált összefüggések Megoldás
Q = m x c x Δt Q = V x ρ x c x ( t2-t1)
m= V x ρ (a V-t m3- be) Q = 0,1x 980x4,2x(48-18)
Δt= t2 - t1 Q = 12348 kJ
6. Feladat:
Mennyi a szobába jutó külső hőmérsékletű
szellőző levegő (filtrációs) hőszükséglete?
Qf = ? ( W )
- ha a szoba térfogata: 89 m3,
- légcsereszáma: n = 0,5 / óra,
- külső hőmérséklet: tk = -12 OC,
- szoba belső hőmérséklete: tb = +22 OC,

- a levegő sűrűsége: ρ = 1,18kg/m3,

fajhője: c = 1008 J/kgK
Megoldás:

Qf = V x n x ρ x c x (tk – tb) / 3600

Qf = 89 x 0,5 x 1,18 x 1008 x 34 / 3600

Qf = 500 W (kerekítve)
7. Feladat
Egy 5 m x 5 m x 3 m méretű iroda levegőjének hőmérsékletét
tl =15 OC-ról t2 =20 OC-ra kell felmelegíteni. Számítsa ki, mekkora
hőmennyiség szükséges a levegő felmelegítéséhez!

Adatok : ρ = 1,29 kg/m3 c = 1 kJ/ kg K

kg
8. Feladat:
Számítsa ki a gravitációs szellőzőkürtőben keletkező huzat
( felhajtóerő ) nagyságát, ha a magassága: h = 5 m,
Alapadatok:
a külső levegő átlagos sűrűsége: ρk = 1,368 kg/m3, (-15 OC )
a helyiség belső levegő sűrűsége: ρb = 1.205 kg/ m3, (+20 OC )

gravitációs gyorsulás: g = 9,81m/s2

Megoldás:

Δp = (ρk – ρb) x g x h
= (1,368 -1,205) x 9,81 x 5 = 7.995 Pa
9. Feladat:
Mekkora legyen a szellőzőkürtő magassága (h), ha a levegő
áramoltatásához Δp = 2,9 Pa nyomáskülönbség szükséges,
ti = 24 OC belső és ta = - 5 OC külső hőmérséklet esetén?

Adatok: ρi = 1,189 kg/m3 ρa = 1,317 kg/m3 g = 9,81 m/s2

Megoldás:
10. Feladat Egy négyzet keresztmetszetű légcsatornában a levegő
térfogatárama V = 2,9 m3/s. A megengedett légsebesség v = 10 m/s
Számítsa ki a szükséges légcsatorna keresztmetszetét, és
az oldalél hosszát.

Megoldás:
11. feladat
Számítsa ki, mekkora hűtőteljesítmény kell 12
tonna/nap mennyiségű - 60C hőmérsékletű jég
előállításához 18°C hőmérsékletű vízből.

Adatok:
12. feladat
Mekkora a teljesítménye annak az elektromos vízmelegítőnek,
mely10 kg vizet 0,25 óra alatt 10°C-ról 800C-ra melegít fel,
hatásfoka η = 93 %, a víz fajhője c = 4,2 kJ/ kg K

Megoldás:
 13. Feladat
a,

b,

Megoldás:
14. Feladat:
15. Feladat: Számítsa ki egy hűtőkamra külső hőterhelését, ha a
környezeti hőmérséklet: +28 OC, a belső hőmérséklet: - 8 OC,
a talaj padló alatti hőmérséklete: 12 OC,
az oldalfalak, és az ajtó felülete 240 m2, a kamra alapterülete 140
m2 .

Megoldás táblázatba foglalva :

( A hőátbocsátás alapegyenlete )

A kamra külső hőterhelése: 4894,4 W

ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK
ÉS MEGOLDÁSOK
1. KÉRDÉSEK
1. MEGOLDÁSOK
2. KÉRTDÉSEK
2. MEGOLDÁSOK
3. KÉRDÉSEK

Mennyi a jég hőmérséklete ?

3. MEGOLDÁSOK

Rossz a megoldás mert nem vette

figyelembe a jég hőmérsékletét!
4. KÉRDÉSEK
4. MEGOLDÁSOK