A burgundok kora (1369/1473–1482)[szerkesztés]

A tartományok közötti politikai és kulturális kötelékeket a Burgundi-dinasztia hozta létre, amely II.

(Merész) Valois Fülöp (1342–1404) és Male-i Margit házasságkötését (1369) követően
fokozatosan kiterjesztette fennhatóságát egész Németalföldre. Burgundia hercegei a
francia Valois-ház mellékágát képviselték. Az első Valois herceg így Burgundia hercegeként ura
lett Flandriának, Artois-nak, Rethelnek, Burgundiának és Nevers-nek. 1421-ben Namur, 1430-
ban Brabant és Limburg, 1432-ben Hainaut, Holland és Zeeland, 1441-ben Luxembourg, 1473-
ban Gelderland került ellenőrzésük alá. Burgundia hercegei központi törvényszéket és kincstárat
hoztak létre, a tartományok élére helytartókat állítottak, s tartományi rendi gyűléseket hívtak
össze. Burgundi Mária halálával (1482) a dinasztia tartományai férjére, a Habsburg-házi I. Miksa
császárra, majd az ő unokájára, V. Károlyra szálltak, aki 1555-ben, birodalmának kettéosztásakor
a németalföldi tartományokat fiára, II. Fülöp spanyol királyra hagyta.