A török hódoltság a Kárpát-medence területének az Oszmán Birodalom uralma
alatt álló része volt Buda 1541-es elfoglalásától több mint másfél évszázadig, a terület Habsburg irányítás alatt történt felszabadításáig (1686–1699). A török hódoltsági terület a mai Magyarország területének zömét, valamint a mai Horvátország és Szerbia északi részét foglalta magában (Délvidék). A Temesköz (a mai Szerbia és Románia területén) hol a török hódoltsághoz, hol az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. Török berendezkedés Magyarországon A hosszabb, békésebb időszak az oszmánok számára lehetőséget kínált arra, hogy a háborús periódusban megkezdett magyarországi berendezkedésüket nyugodtabb körülmények között folytassák. Eredeti céljaikkal ellentétben azonban hódításaikhoz hasonlóan ez is meglehetősen felemásra sikerült. Bár a magyarországi török tartományok kétségtelenül az iszlám előretolt bástyái voltak, valójában mégsem tudták oly módon betagolni őket a birodalomba, mint a balkáni vagy az anatóliai vilájeteket. A 15. század közepére hódítási gyakorlatukhoz hasonlóan a megszerzett területek berendezkedése terén is megszilárdultak az oszmánok bevett módszerei. A megszállás után az elfoglalt országokban további hódítási céljaiknak megfelelően új katonai–polgári közigazgatást vezettek be. Ezzel egyidejűleg felszámolták a korábbi állami és helyi igazgatási szerveket, sőt még saját jogrendszerüket is igyekeztek rákényszeríteni a meghódítottakra. Az uralmuknak ellenállni próbáló korábbi vezető réteget felszámolták, így a társadalom egyik legfontosabb rétegét tudták kikapcsolni. Közigazgatás
A törökök a meghódított területeket vilajet nevű közigazgatási egységekre osztották
fel, amelyek élén a beglerbég állt. Magyarországon a legelső és végig a legfontosabb a Budai vilajet volt. Közép-Magyarországon kívül a Bánságot is Budáról irányítják. Itt volt a hódoltsági terület központja, melynek élén a Budai passa állt. A vilajeteket szandzsákokra osztották, azokat pedig nahijékre. A szandzsákokat a bégek vezették, a nahijék élén pedig az aga állt. Ezeknek a területeknek jelentős katonaságot és hivatalnoki gárdát kellett ellátniuk. Az egyes egységek főhivatalnokai tanácsadó testületet alkottak (díván). Bár a kádit elsősorban bírónak tekintik, a középszintű igazgatásban egy sor egyéb feladat hárult rájuk, az adó beszedésétől a hadsereg mozgósításán át a piacok, ipartestületek, építkezések és vallási közösségek felügyeletét is. A budai kádi emellett jelentéseket küldött az udvarba a beglerbégekről, a vilajet népéről és hangulatáról is. A török élet nyomai Magyarországon
Érdekesnek találtam, hogy mi maradt Magyarországon a török hódoltság után, 150 év
elteltével. A török-iszlám kultúra a hazai szobrászat és festészet számára eleve nem nyújthatott ösztönzést, mivel a iszlám vallás tiltotta az emberábrázolást. Éppen ezért semmisítették meg a használatba vett keresztény templomok figurális díszű oltárait, berendezési tárgyait, s meszelték át a falfestményeket, még ott is, ahol az épületet használatra fenntartották. A kulturális emlékek karbantartásának teljes elhanyagolásával is jelentékeny pusztítást okoztak. A hadisarcok, adók olyan elnyomorodást idéztek elő, mely még a helyi művészi tradíciók fennmaradását, és építési lehetőségeket is megbénította. A törökök csak ott építettek, ahol megfelelő, felhasználható régi épület nem állt rendelkezésre, vagy kultúrájukból eredő új építménytípus létesítésére volt szükség. Ez mennyiségileg nem volt sok. Mégis – a korabeli városképek és metszetek tanúsága szerint – egyes városképek, városi sziluettek teljesen megváltoztak. Pest, Buda, Eger, Vác, Pécs, Temesvár a 17. századi ábrázolásain az erősen kihangsúlyozott kupolák és karcsú minaretek mozgalmas körvonalaival, a nyugatitól merőben eltérő, orientális ízű városképek keletkeztek.