5.

tétel

Magyarország három részre hullása

Előzmények: Mátyás király uralkodása alatt (1458—1490) a Magyar Királyság még

erős, terjeszkedő-hódító közép-európai hatalom volt, a török támadásokat is blokkolni tudta.
Mátyás halála után azonban a Jagelló-dinasztia gyengekezű királyai uralkodtak, több adót
eltöröltek, felszámolták a Fekete Sereget, s épp akkor gyengült meg az ország és ürült ki az
államkincstár, amikor a Török Birodalom egyre inkább megerősödött.
Az ország szétesése: 1521-ben már volt egy nagy török támadás, ennek során elesett a
legfontosabb déli határvédelmi pont, Nándorfehérvár (Belgrád).
A törökök módszere mindig a lassabb, fokozatos hódítás volt, amit részben a
birodalom központjának messzesége, részben pénzügyi okok magyaráztak (hatósugár-
elmélet). Ezért egy-egy nagyobb támadás során csak kisebb részeket foglaltak el, majd pár év
múlva visszatértek tovább hódítani. Így volt ez 1526-ban, amikor a mohácsi csatában a
törökök megsemmisítették a magyar fősereget – meghalt a király, II. Lajos és a vezetők
nagy része is. Az ország védtelenül állt II. Szulejmán szultán előtt, aki azonban csak néhány
várat tartott meg. Az ország ennek ellenére szétesett.
Mi volt ennek az oka?
Főként a hatalmi harc: a mohácsi csata után két királyt választottak a rendek: 1.
Szapolyai János erdélyi vajdát, a leggazdagabb főnemest, aki az ország keleti részeit
birtokolta; 2. Habsburg Ferdinándot, aki a nyugati és északi részen építette ki uralmát.
Mindketten joggal hivatkoztak korábbi szerződésekre és ígéretekre. Így a török elleni
védekezés helyett egymás ellen harcolt a két király pártja. Mivel Ferdinánd volt az erősebb –
hiszen a Habsburgok hatalmas birodalma is mögötte állt –, ezért Szapolyai szövetséget kötött
a törökökkel. Így abban az esetben, ha a Habsburgok győzelmeket arattak, egy-egy török
támadás kiigazította az erőviszonyokat (így 1529-ben, mikor a törökök elfoglalták Budát, és
Szapolyai kezére adták, majd 1532-ben, mikor a szultán támadása Kőszeg alatt kifulladt). A
két király 1538-ban békét kötött Váradon, és Szapolyai elismerte a halála utáni Habsburg-
trónöröklést. Csakhogy nemsokára fia született (János Zsigmond), ezért a szerződést nem
tartotta be. Emiatt Szapolyai 1540. évi halála után Ferdinánd megtámadta Budát 1541-ben.
Erre a török sereg is megindult a főváros felé; a Habsburgok visszavonultak – a török sereg
pedig csellel elfoglalta Buda várát; a gyermek János Zsigmondnak adták a keleti
országrészt. Így fokozatosan kialakult 3 különálló országrész:
1. A Magyar Királyság: a nyugati és északi területek a Habsburgok uralma alá
tartoztak; ettől fogva egészen 1918-ig a Habsburg-házé volt a magyar korona.
Itt a korábbi magyar törvények voltak érvényesek, de a fő döntéseket Bécsben
hozták meg. Központja Pozsony. Bár az ország ezzel elvesztette
függetlenségét, a Habsburgok pénze és hatalma szükséges volt ahhoz, hogy a
további török hódítást feltartóztassák.
2. A török hódoltság: az ország közepe és déli része a Török Birodalom
tartománya lett. A törökök adóztatták, kormányozták, központja Buda volt. A
török elől sokan elmenekültek, ezért az Alföld jelentős része elnéptelenedett.
Mindenesetre a törökök nem tarolták le a meghódított területeket: szabad volt
például a keresztények vallásgyakorlása. A török hódoltság az 1690-es évekig
fennmaradt.
3. Az Erdélyi Fejedelemség: Erdély és a Partium (= Erdély és az Alföld közötti
terület, a mai Nyugat-Románia) tartozott ide. Ez tényleges magyar irányítás
alatt állt; igaz, adót fizetett a töröknek, és urának ismerte el a magyar királyt –
így a két nagyhatalom között egyensúlyozott saját önállósága érdekében
(hintapolitika). Központja Gyulafehérvár. A protestánsok (reformátusok,
evangélikusok, unitáriusok) itt szabadon gyakorolhatták vallásukat. Erdélyben
egyenrangú volt a három „nemzet” (magyar, székely, szász), és alárendelt az
egyre nagyobb számú román.

Sok vita folyik a történészek közt, hogy mi okozta Magyarország széthullását: egyesek szerint
a belső széthúzás, a hatalmi harcok. Mások szerint az ország gazdasági gyengülése, a királyi
kincstár kiürülése. Bár ezek is jelentős tényezők, a legfontosabb azonban az, hogy a Török
Birodalom erejével egyik európai ország sem vetekedett; a széles körű összefogás pedig nem
jött létre a hatalmak között, mivel a 16. században a Habsburgok és Franciaország
egymás ellen küzdöttek Nyugat-Európa és Itália birtoklásáért.